Discodeles A Discodeles a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a Ceratobatrachidae családjába tartozó nem. Előfordulása A nembe tartozó fajok a Salamon-szigeteken, az Admiralitás-szigeteken és a Bismarck-szigeteken honosak. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Discodeles bufoniformis Discodeles guppyi Discodeles malukuna Discodeles opisthodon Discodeles vogti Forrás A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System Az Discodeles az Amphibiaweb oldalon Amphibian Species of the World 6.0 Chvaletice Chvaletice település Csehországban, a Pardubicei járásban. Chvaletice Trnávka, Selmice, Labské Chrčice, Kojice, Zdechovice, Horušice és Bernardov településekkel határos. Lakosainak száma 3006 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hármas-hegyi-átjáróbarlang A Hármas-hegyi-átjáróbarlang egy barlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található. Elhelyezkedése Az Aranyház délkeleti szomszédságában lévő forráskúp-mező északi részében, az Aranyháztól 150 méternyire, keletre található. Megkönnyíti a megtalálást a tőle 20 méternyire, délnyugatra lévő, bánya által kipreparált, csak két sarkán támaszkodó, 2,5 méter magas, több tonnás gejzirit-ingókő. A bejárat körülbelül 180 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Leírása Mint átjáróbarlangnak, két bejárata van. Az egyik északkelet felé néz (1,4 méter magas és 3,5 méter széles), a másik délre (1,5 méter magas és 4,3 méter széles). Az északkeleti bejárat 7 méter széles, 2 méter magas, 1 méter beugrású sziklaeresz alá nyílik, így ennek méretei is hozzátartoznak a barlanghoz. Mindkét bejárat mögött bemélyedés található a barlang alján, a középső zónában pedig egy inkassziós halom. E halom fölött a mennyezeten hidrotermálisan oldott 2,5 méter magas kürtő. A barlang két bejárat közti hossza 6,5 méter, átlagos szélessége 2,5 méter, közepes magassága 1,5 méter, térfogata hozzávetőleg 25 köbméter. A barlangot magába foglaló kőzet többségében alig kovás forrásvízi mészkő, melyet nagyjából középmagasságban 20 fok/280 fok dőlésű lemezes meszes hidrokvarcit oszt meg. A lemezes rétegek feküjében a forrásmészkő könnyen porló meszes kőzetlisztbe megy át. Oldásos formákat a falak magasabb részén és a mennyezeten láthatunk, az alsó régiókban az inkasszió jellemző. Több helyen látszik a mesterséges tágítás nyoma is. A barlang teljesen száraz, poros. Ásatása, bár lehetséges, de nem látszik célszerűnek. "Tihanyi mércével" számolva a nagyobb barlangok közé tartozik, de kieső, nehezen megtalálható elhelyezkedése miatt, jelentősége kicsi. A kőfejtő működése idején alkalmi pihenő- és raktárhelyiségnek számított, mint néhány régi szerszámmaradvány mutatja azt. Előfordul az irodalmában 2/3-barlang és Hármas-hegyi-átjáró néven is. Kutatástörténete A kőfejtő munkások által bizonyára korábban is ismert és használt barlangot először Halász Árpád (1959, 1967) említette. Leírta a morfológiáját, a geológiáját, barlangtérkép-vázlatot és fényképet készített róla. A leltározó, kataszterező munkája során Eszterhás István (1983, 1987) írta le a fő alapadatait. A barlang közelében még néhány kisebb, barlangméretet meg nem haladó, hidrotermális oldódással keletkezett üreg található. Halász Árpád (1967) ezek közül is említett egyet. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. Peter Frohmann Peter Frohmann (Frankfurt am Main, 1801 – Pozsony, 1885. január 24.) sebész, természetgyógyász. Élete Osztrák származású volt, az egyetemet Bécsben végezte, itt szerzett 1828-ban sebészi diplomát. 1831-ben mint orvos Németóváron működött és az osztrák kormány kerületi orvossá nevezte ki. 1832-ben beteg feleségén tett kísérletet a vízgyógyítással, sikeresen; ezután kizárólag ezt a gyógymódot követte. 1836-ban Németóváron 256 kolerabeteget gyógyított ki. 1841-ben egy családnál volt háziorvos. Ezután Pozsonyban telepedett le, ahol 1848-ban szintén sikerrel gyógyította vízzel a kolerabetegeket. Munkái Hydropatische Notizen. Gesammelt in einer 50 jährigen Praxis. Pressburg, 1882. Gare des Deux-Jumeaux Gare des Deux-Jumeaux vasútállomás Franciaországban, Hendaye településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bordeaux–Irun-vasútvonal Hendaia-Baiona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Hendaye Gare de Saint-Jean-de-Luz - Ciboure Sziklai Jenő Sziklai Jenő, Schwartz Jenő (Fülek, 1888. június 13. – Gmünden?, 1945. január 15.) magyar színész, rendező, színházigazgató. Élete Schwartz Sámuel és Silber-Schwartz Eugénia fia. Micsei F. Györgynél lépett színpadra először 1904-ben, majd 1907–08-ban Kúnhegyi Miklósnál szerepelt. 1908–09-ben Szabadkán, 1909–10-ben Pozsonyban, 1910–12-ben Kecskeméten, 1912–13-ban Miskolcon, 1913–14-ben Békéscsabán, 1914–15-ben Győrben játszott. Ezután 1915-től 1917-ig főrendező volt Kassán. 1917-ben a Városi Színházhoz került, ahol 1921-ig játszott, ezután 1922–től 1924-ig Kiss Árpádnál Békéscsabán, majd 1924–25-ben Heltai Hugónál Nyíregyházán volt a társulat társigazgatója. 1923. november 24-én feleségül vette Patkós Irma színésznőt, egyik tanúja Kiss Árpád színész volt. 1925–26-ban Pécsett, majd 1926–tól 1931-ig Szegeden tevékenykedett főrendezőként. 1931–32-ben Debrecenben rendezett, 1932-ben kapta meg színigazgatói engedélyét. 1932–33-ban Székesfehérváron, Sopronban, Hódmezővásárhelyen, Veszprémben, Győrben működött, ezután 1933 és 1939 között Szegeden és Győrben játszott, 1933–35-ben Hódmezővásárhelyen, majd 1937–38-ban Szolnokon. A zsidótörvények miatt 1939-től 1941-ig származása miatt nem játszhatott, ezért a Budapesti Operettszínházban dolgozott mint az intézmény gazdasági igazgatója. Ezt követően nem rendelkezett szerződéssel. 1944. október 23-án munkaszolgálatra vonult be, ahonnan nem tért vissza. Főbb szerepei Lehár Ferenc : A víg özvegy - Daniló Huszka Jenő : Lili bárónő - József komornyik Főbb rendezései Kálmán Imre : Ördöglovas Lehár Ferenc: Szép a világ Huszka Jenő: Gül Baba Asz-Szálih Szálih egyiptomi szultán Asz-Szálih Szálih, trónra lépése előtt Szaláh ad-Dín Szálih ibn an-Nászir Muhammad (1337–1360) an-Nászir Muhammad fia, az egyiptomi türk (elterjedt, de pontatlan elnevezéssel bahri) mamlúkok huszadik szultánja, egyben az 1382-ig uralkodó kalávúnida dinasztia tizenegyedik tagja volt (uralkodott 1351. augusztus 2. – 1354. október 20. között). Teljes titulusa al-Malik asz-Szálih („a jó/erényes király”). Uralkodása An-Nászir Muhammad nyolcadik, utolsóként trónra lépő fia Kutlúmaliktól, a nagy hatalmú szíriai helytartó, Tankiz al-Huszámi lányától származott. Uralkodása rövid és jelentéktelen közjáték volt a Mamlúk Birodalom történetében. Azután került trónra, hogy féltestvérét, az önállósodni kívánó an-Nászir Haszant megbuktatták az elégedetlen emírek, bizonyos Táz és Minkali. Míg a szultáni címet viselte, a hatalmat három előkelőség gyakorolta helyette: Sajhún (vagy Sajhu) a pénzügyeket, Szargatmus és Táz a hadügyeket irányította. Köztük azonban állandóak voltak a konfliktusok: Táz pl. már 1352 május/júniusa folyamán azzal vádolta meg Szargatmust, hogy Haszan restaurációján munkálkodik. Ugyanez év októberében a Damaszkuszt is kifosztó szíriai helytartók és nomád szövetségeseik lázadását kellett leverni, amit a névleg Szálih vezette sereg sikeresen véghezvitt. Közben a beduinok mind Egyiptom, mind Szíria területén belharcokat vívtak, illetve fosztogattak és védelmi pénzt szedtek, megbénítva a kereskedelmet és aláásva a közbiztonságot. Mindezt a fekete halál következtében előállt súlyos emberhiány is súlyosbította, ami egyrészt meggyengítette a katonaságot, másrészt a termelés csökkenésével rendkívüli bevételkiesést jelentett a kincstár számára, amit a főtisztviselők járandóságainak csökkentésével nem lehetett kompenzálni. A feszültségek kezelése és a veszteségek leírása érdekében a kormányzat támadást indított a koptok ellen: templomokat romboltak, elkobozták a kopt ortodox egyház birtokainak jelentős részét, felélesztették a korábbi diszkriminatív rendelkezéseket, és kiszorították őket az állami hivatalokból. Mindez nagyban hozzájárult, hogy a koptok tömegesen áttértek az iszlámra. Szálih uralkodásának a vezető emírek körében dúló pártharcok vetettek véget. Miután Sajhún és Szargatmus úgy ítélte meg, hogy Táz az uralkodó bevonásával a megbuktatásukra tör, leszámoltak társukkal, és 1354 októberében lemondatták asz-Szálih Szálihot. Helyette an-Nászir Haszant helyezték vissza a trónra. Szálih élete hátralévő éveit börtönben töltötte. Axel Heiberg-sziget Az Axel Heiberg-sziget (angolul Axel Heiberg Island) egy sarkvidéki sziget Észak-Kanadában, Nunavut territóriumban, Qikiqtaaluk régióban, az Ellesmere-sziget mellett. Földrajza A Sarki Szigetív (Canadian Arctic Archipelago) egyik legnagyobb tagja, 40 855 km2-es területével Kanada 7., Észak-Amerika 11., és a Föld 33. legnagyobb szigete.. Az Erzsébet királynő-szigetek és a Sverdrup-szigetekhez tartozik. Legmagasabb pontja az Outlook Peak, ami 2210 méter. Partvidéke fjordok által sűrűn tagolt. Mumifikálódott erdők 1986-ban egy kutatóút során Dr. James Basinger „mumifikálódott” mamutfenyő maradványokat talált. Koruk több mint 40 millió év, tehát az eocén korszakban élhettek. Magasságuk elérhette az 50 métert, koruk az 1000 évet. A kedvező természeti hatások, a hideg, de száraz sarkvidéki éghajlat és a gyenge erózió miatt konzerválódtak. A fosszíliákat védelem alá helyezték. Gleccserek A jéggel és gleccserekkel borított terület 12 650 km². A tengerpart fjordok által tagolt, melyben gleccserek vannak. A belföldi jég vastagsága a 400 métert is elérheti. Lost-Hammer forrás A Lost-Hammer forrás az Arktisz leghidegebb és legsósabb forrása, ami eddig ismert. A hőmérséklete akár a mínusz 5°C-ra is lecsökkenhet, de nem dermed meg a sótartalomnak köszönhetően. A vize egy kúp alakú üreges tufaképződményen át jön a felszínre. A folyamatos gázkibocsátás jelzi, hogy a forrás alatt egy meleg metánforrás van. Történelem Az 1970-es években több fegyvert is találtak, amelyek i. e. 4000 és 3700 között készülhettek. Az Axel Heiberg-szigetet a múltban inuitok lakták, ám amikor Otto Sverdrup 1900 és 1901 között kutatta a szigetet, már lakatlan volt. Ő nevezte el a szigetet Axel Heibergről, aki támogatta az expedíciót. Az Északi-sark elérésének egyik állomásaként járt itt Robert Peary. A 20. században több, Norvégia által finanszírozott felfedezőút volt a szigeten egészen 1930-ig, ameddig Norvégia fennhatóságot követelt a sziget felett. Az 1940-es években az Amerikai Egyesült Államok Légiereje lefényképezte katonai céllal a Polaris-hadművelet során. 1955-ben két geológus, N. J. McMillan és Souther a szigeten glaciológiai vizsgálatokat végzett, amelyeket később publikáltak. 1959-ben a McGill Egyetem tudósai felfedezték az Expedíció-fjordot (korábbi nevén Sør-fjordot) a sziget központi részén. Tanulmányozására létrehozták a McGill Arktiszi Kutató Állomást (angolul: McGill Arctic Research Station), ami 8 km-re fekszik a fjordtól. A vizsgálatok csak a nyári hónapokban zajlanak. 1986 tavaszán egy Dr. James Basinger által vezetett kanadai kutatóút során felfedeztek több mint 40 millió éves fa fosszíliákat. A fa fosszíliák mellett később állatok maradványait is felfedezték. Népesség A sziget lakatlan, leszámítva egy időszakos kutatóközpontot, amit a McGill Egyetem tart karban, maximális férőhelye 12 fő. Kutatási területei többek között a glaciológia, mikrobiológia. Alsóoroszfalu Alsóoroszfalu (románul Rusu de Jos) falu Romániában, Beszterce-Maszód megyében. Fekvése A Bethlentől Apanagyfaluba vezető út mellett, a Mellespatak bal partján fekvő település. Nevének eredete Egykori neve Karácsonytelke volt, melyet Karácson nevű várszolgája után kapott, jelenlegi nevét orosz lakosai után kapta. Története Nevét 1305-ben Karachontelke usque Molsed néven említette először oklevél. 1325-ben Mylsid, 1410-ben Utraque villa Ruthenorum, 1467-ben Also-Karachontelke, 1493-ban Karácsontelke, 1534-ben Alsó-Karácsonfalva, 1586-ban Alsó Karacsonthelke, 1589-ben Alsó Oroszfalva, 1607-ben Also Karáchon, 1614-ben Oroszffalu, máskép Karáchonthelke, 1620-ban Alsó Orozfalu, máskép Karácsontelke, 1910-ben Alsóoroszfalu néven írták. 1305-ben a Bethlen család birtokában volt A család tagjainak ez évi osztozkodásakor Oroszfalu, azaz akkor még Karácsonytelke a Melyséd (Molsed) patakig Apa fiának Jakabnak jutott. 1325-ben Bánffy Dénes fia Tamás, Apafi Jakab fia Jakab és testvéreivel: Andrással, Miklóssal, Jánossal, Apával és Dénessel úgy egyeztek ki, hogy ezek a Bánffyaknak adják a pénzen vett Mylsed hegy harmadrészét és nekik adják a náluk zálogban levő Semesnyét. 1405-ben birtokosa Bethlen Gergely fia János volt, akit egy perrel kapcsolatban említettek az oklevelek. 1410-ben már népes hely lehetett, ekkor már két Oroszfalut emlitettek. 1413-ban egyik birtokosa Bethlen Gergely fia János és fiai Miklós, Gergely és Antal voltak. 1433 jul. 13-án az itt említett Bethleni Gergely nemes és báró, mint katona 1433 jul. 13-án Zsigmond királyt és császárt IV. Eugén pápához kisérte, és patronusa volt a bethleni Szent-Lélek kápolnának és a Szent János tiszteletére ott épitett templomnak, úgyszintén a borzási Szent Mihály és a ketheli Szent. Mária és a keresdi Szent Miklós nevéről nevezett templomnak. 1434-ben birtokosa Apa fia Miklós volt, akinek két itteni rutén jobbágya engedély nélkül a Radna-völgyére szökött. 1468-ban Mátyás király Apafy Mihálynak a tőle korábban hűtlensége miatt elkobzott falu fele részét visszaadta. 1496-ban László király a Bethleneknek új adomány címén adományozta a falut. 1589-ben Báthory Zsigmond az itteni Bethlenvárához tartozó részét Báthory András bibornoknak adományozta, míg másik itteni birtokosa Bethlen Györgyné volt. 1620-ban több birtokosa is volt: rettegi Tüskésházy Ferenc, érszentkirályi Szikszay György, Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, Bethlen Ferenc, Apafy György és a fejedelem is birtokos volt itt. 1699-ben ugyancsak több birtokosa volt: többek között gr. Bethlen László és Ferenc; bálványosváraljai Czire István; vargyasi Dániel Mihály árvái s özvegye Kemény Zsófia is birtokosai közé tartozott. 1898-ban birtokosai voltak gróf Bethlen András, gr. Bethlen Ferenc, Floth Ferenc és neje Fejérváry Róza, szerzemény részben gróf Kornis Gábortól, részben másoktól. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. 1910-ben 357 lakosából18 magyar, 327 román volt. Ebből 6 római katolikus, 338 görögkatolikus, 7 izraelita volt. Inprekorr Inprekorr (Internationale Presse-Korrespondenz – Nemzetközi Sajtótudósítás) a Kommunista Internacionálé VB – berlini főszerkesztőségű, időnként nyolc nyelvi változatban megjelenő – nemzetközi újságja volt 1921 és 1939 között. A nemzeti kommunista sajtótermékeket ellátta nemzetközi híranyaggal, ezáltal hasonlóan működött, mint egy hírügynökség. Az Inprekorr megalapításáról a Komintern VB 1921. július 16-i határozata döntött, mely szerkesztőket is megnevezett. A német kiadást Alpári Gyula és August Thalheimer, az angolt Philipp Price, míg a franciát Menil és Charles Rappoport szerkesztette, de a lapcsoport főszerkesztői és főszervezői feladatait Lenin személyes megbízása alapján Alpári Gyula (mozgalmi nevén: Julius) látta el. Magyarul Világszemle címen, 1937. július 1-től 1938. augusztus 1-ig jelent meg. Az Inprekorr története (1921-1939) Az 1921 és '39 között megjelent kiadvány több mint nyolc nyelven volt olvasható. Beszüntetése után több különböző címen adták ki a Komintern 1943-as határozatáig. 1971 óta a tradicionális Inprekorr-t négy nemzet folytatta (pl. Rundschau). A lap alapítása 1921. július 16-án a Komintern Végrehajtó Bizottsága eldöntötte, hogy egy külföldön megjelenő lapot alapít Inprekorr néven. Egy publikált levelezés alapján Berlinben eldöntötték, hogy az újságnak több nyelven például németül, angolul és franciául kellene megjelennie. A lapnak a világ aktuális politikai és világgazdasági kérdéseit kellene megvitatni illetve a kommunizmus fejlődést és a szociáldemokraták ellen folytatott harc alapvető taktikai kérdéseit valamint más vitás dolgok kérdését. Minden partnert arra köteleztek, hogy jelöljenek ki egy tudósítót. Augusztus 13-án a részletekben is megegyeztek: a Gén című lap és Thalheimer által javasolt útmutatásokat fogadták el. Vagyis, hogy a lap két-három hetente fog megjelenni. Háromszor német nyelven kétszer pedig franciául és angolul. Szerkesztők a német szerkesztők: Alpári Gyula (főszerkesztő), Komját Aladár és August Thalheimer az angol szerkesztő: Philipp Price a francia szerkesztők: Menil és Charles Rappoport Öröksége Inprekorr (Internationale Pressekorrespondenz) néven 1992 óta megjelenik egy újság, mely a Negyedik Internacionálé német nyelvű orgánumaként a korábbi folyóirat örökösének tartja magát. Pilar partido Pilar egy partido Argentína középpontjától keletre, Buenos Aires tartományban. Székhelye Pilar. Népesség A partido népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Glenville (Nyugat-Virginia) Glenville város az USA Nyugat-Virginia államában. Lakosainak száma 1537 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Anthony Syhre Anthony Syhre (Berlin, 1995. március 18. –) német utánpótlás-válogatott labdarúgó, aki jelenleg a VfL Osnabrück játékosa. Pályafutása A Nordberliner SC és az SC Heiligensee csapatainál kezdte elsajátítani a labdarúgás alapjait, majd 2007-ben a Hertha BSC akadémiájához csatlakozott. Az U17-es csapat tagjaként 2 gólt szerzett 32 mérkőzésen. Az U19-es scapatban 2 alkalommal szerepelt. 2012. augusztus 11-én debütált a Regionalliga Nordostban szereplő Hertha BSC második csapatában az 1. FC Lokomotive Leipzig ellen. a szezon során összesen 18 alkalommal szerepelt a csapatban. A következő idényben már néhány mérkőzésen a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. 21 alkalommal lépett pályára és első gólját is megszerezte az Union Berlin II ellen. A 2013–2014-es szezonban az első csapat tagjaként a Bundesligában a Bayern München elleni mérkőzésen a kispadon kapott helyett. Válogatott 2009-ben két alkalommal szerepelt a német U15-ös labdarúgó-válogatottban. 2012. december 11-én debütált a német U18-as labdarúgó-válogatottban az izraeli U18-as labdarúgó-válogatott ellen a 46. percben Horst Hrubesch küldte a pályára Patrick Schwar cseréjeként. Részt vett az U19-es labdarúgó válogatottal a Magyarországon megrendezésre kerülő 2014-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon, ahol aranyérmesként zárt a válogatottal. Első gólját a válogatottban ezen a tornán szerezte meg a bolgár U19-es labdarúgó-válogatott ellen az első csoportmérkőzésen. Sikerei, díjai Németország U19 U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2014 Kuterevói mackómenedékhely A kuterevói mackómenedékhely (horvátul Utočište za medvjediće u Kuterevu) a Velebit hegység lejtői között húzódik meg Kuterevo faluban. A menedékhelyen az anyjukat valamilyen oknál fogva elvesztett barna medve bocsoknak adnak meg minden gondoskodást. Az emberi odafigyelés sem tudja pótolni a bocsok anyját, ezért még ha fel is nőnek, soha nem kerülnek vissza a vadonba, ugyanis az ott szükséges tudást és képességeket az emberi nevelés folyamán nem sajátítják el. A medvék ezért ezen a helyen élik le az egész életüket. A menedékhelyet önkéntesek vezetik, adományokból tartják fent, de a szakmai támogatás sem hiányzik Đuro Huber állatorvos, biológus személyében, aki a Zágrábi Egyetem professzora és 1981 óta vezet medvékkel kapcsolatos kutatásokat. Történet A kuterevói mackómenedékhelyet 2002-ben alapították. Sony Ericsson K750i A Sony Ericsson K750i a Sony Ericsson felső kategóriás telefoncsaládjának tagja. 2005-ben mutatták be, mint a K700i utódját. Őt a K800i követte 2006-ban. Mérete 100x46x20 milliméter, súlya 99 gramm. Külalakja a T610 óta jól bevált „felőlem telefon, felőled kamera” dizájnt idézi. Több gyorsgombbal is rendelkezik. Hátul fedőlap takarja a 2 megapixeles képek készítésére alkalmas, autofókuszos kamerát. Oldalsó gyorsgombja segítségével egy médialejátszó csalható elő, amely képes mp3, AAC, 3GP-lejátszásra, valamint rádióadások hallgatására is. A telefon bal oldalán került kiképzésre a Memory Stick PRO Duo foglalat, mellyel a telefon 34 megabájtos belső memóriája tovább bővíthető. A telefon rendelkezik infravörös porttal és Bluetooth-támogatással is. Ez utóbbi segítségével GPRS-modemként is használhatjuk. Beszélgetési ideje 9 óra, készenléti ideje 400 óra. USB-kábelkapcsolat támogatott. A telefon idővel több változatban is megjelent. A D750i kifejezetten a T-Mobile számára készült, hazánkban alumíniumházas kivitelben jelent meg. A leghíresebb módosítása azonban a W800i elnevezésű Walkman-mobil, amelyben a lejátszási képességeket feljavították, és alapból 512 megabájtos memóriakártyát adtak hozzá (a W700i ugyanez, csak auto-fókusz nélkül és 256 megabájtos memóriakártyával) Forrás(ok) http://www.telefonguru.hu/keszulekek/keszulek-guru_SonyEricsson_K750i.asp Balogh Tamás (közgazdász) Balogh Tamás (Thomas, Lord B. of Hampstead) (Budapest, 1905. november 2. – London, 1985. január 20.) magyar születésű angol közgazdász, gazdaságpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja (1979) Élete A Budapesti Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Tanulmányait Berlinben (1927) és a Harvard Egyetemen egészítette ki. 1927–1928 között a berlini Magyar Intézet ösztöndíjasa volt. 1928-1930 között Rockefeller-ösztöndíjas volt. 1930-tól élt Angliában. 1931-1939 között Genfben banktisztviselőként dolgozott. 1938-1942 között a Nemzeti Közgazdasági Kutató Intézetben dolgozott. 1939-től az oxfordi Balliol College előadója volt. 1945-től az Oxfordi Egyetemen közgazdaságtant adott elő. 1950-1964 között és 1970-től a brit Munkáspárt gazdasági és pénzügyi bizottságának volt a tagja. 1964-1968 között a brit kormány gazdasági tanácsadója volt. 1974–1975 között Nagy-Britannia energiaügyi minisztere volt. Több nyugati egyetemen vendégtanár, nemzetközi gazdasági bizottságok és társaságok tagja, jelentős közgazdasági művek szerzője volt. 1968-ban az angol királynő örökös főrenddé nevezte ki. 1979-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktorává fogadta. Művei A német pénzromlás oknyomozó története ( Budapest , 1928 ) Studies in Financial Organization ( Cambridge , 1947 ) The Dollar Crisis, Causes and Cure ( Oxford , 1949 ) Germany: An Experiment in "Planning" by the "Free" Price Mechanism ( Oxford , 1950 ) The Economics of Poverty ( London , 1960 ) Some Aspects of Economic Growth of Underdeveloped Areas ( Újdelhi , 1961 , 1962 ) Planning and Progress: A Strategy for Labor ( London , 1963 ) Unequal partners ( Oxford , 1963 ) The Economic Impact of Monetary and Commercial Institutions of a European Origin in Africa ( 1964 ) Unequal Partners ( London , 1966 ) Crisis in the Civil Service ( 1968 ) Labour and Inflation ( London , 1971 ) Fact and Fancy in International Economic Relations ( Oxford – New York 1971 , 1975 ) The Irrelevance of Conventional Economics ( 1982 ) Yungas út Az Észak-Yungas út (egyéb nevei: Grove's Road, Coroico út, Camino de las Yungas, vagy Halál útja) egy 61-69 kilométeres út Bolívia Yungas megyéjében, La Paztól Coroicóig. Híres a rendkívüli veszélyességéről, ezért 1995-ben az Inter-American Development Bank a világ legveszélyesebb útjának nevezte el. Egy becslés szerint évente 200-300 ember veszti életét itt. Éppen ezért számos keresztet helyeztek az út szélére, azokon a helyeken ahol az autók a szakadékba zuhantak. A Dél-Yungas út (Chulumani út) összeköti La Pazt és Chulumanit. 64 km-re keletre van La Paztól és közel olyan veszélyes, mint északi társa. Sok esetben tévesen a kínai Guoliang alagút fényképét tüntetik fel Yungas út néven. Útileírás Azon kevés útvonalak közé tartozik, amelyek összekötik az észak-bolíviai Yungas régiót az ország fővárosával. La Pazt elhagyva az út először 4650 méteres tengerszint feletti magasságba emelkedik a La Cumbre-hágónál, majd leereszkedik 1200 méterre Coroico városánál. A hűvös magasföldi vidékről gyorsan átjutunk az Amazonas esőerdő területére, ahol az út elképesztően meredek sziklák tetején kanyarog. Az extrém lejtés miatt legalább 600 méteren keresztül az „ösvény” szélessége nem haladja meg a 3,2 métert, ráadásul a védőkorlát hiánya miatt nagyon veszélyes, sőt, eső, köd és por korlátozhatja a látási viszonyokat. Sok helyen a felszín sáros és laza. Egy helyi szabály meghatározza, hogy a lefelé ereszkedő sofőröknek soha sincs elsőbbségük, és mindig az út külső szélén kell haladniuk. Ez arra kényszeríti a gyorsabb járműveket, hogy lelassítsanak vagy ha kell meg is álljanak és biztonságosan lejussanak. A járműveknek a bal oldalon kell haladniuk, szemben a Bolíviában megszokott jobb oldaltól. Ez arra szolgál, hogy a bal kormányos autók sofőrjei jobban lássák a szakadék széle és az autó kereke közt lévő távolságot. Vonzerő Ironikusan az út veszélyessége miatt vált kedvelt úti céllá a ‘90-es években. A hegyi kerékpározás rajongóinak kedvenc helye, mert nagyon meredek, és lefelé haladva 64 km-en keresztül egy aprócska emelkedőt leszámítva, csak lejtők vannak. Mostanság sok utazásszervező kínál útmutatókat, közlekedési lehetőségeket és felszerelést. Emellett persze a hely roppant veszélyes marad - 1998 óta legalább 18 kerékpáros halt meg. A BBC műsorában, a Top Gear: Bolívia különkiadás részben (14. évad, 6. rész) a műsorvezetők 1610 kilométert tettek meg a bolíviai esőerdőktől egészen a Csendes-óceánig. A veszélyesség a műsorban kitűnően látszott, mikor Jeremy Clarkson Range Roverje alatt egyszer csak elkezdett hullani a föld, miközben egy szembejövő autót próbált kikerülni a szűk úton. Az első film, ami valaha is a Yungas úton készült, egy Mitsubishi Outlander televíziós reklám volt. A Kamionnal a halálutakon második évadjának egyik részében hat észak-amerikai kamionsofőr vontatja végig rakományát a szakadék peremén. Történelem Az utat az 1930-as években paraguayi foglyok építették, a Chaco-háború ideje alatt. Egy 20 éves periódus folyamán modernizálták, ami 2006-ban ért véget. A modernizálás az úttest bővítéséből (egy vagy két sávosra), aszfaltozott útburkolat építéséből valamint egy új szakasz építéséből állt Chusquipata és Yolosa közt, megkerülve az öreg északi oldal egyik legveszélyesebb részét. Ez az új szakasz rendelkezik modern kiegészítőkkel (hidak, vízelvezetés stb.), több sávval, útburkolattal, védőkorláttal, és még sok mással, ami jelentősen biztonságosabbá teszi a régi útvonalhoz képest. Az eredeti Észak-Yungas utat manapság egyre kevésbé használják közlekedésre, habár az izgalom és a kaland miatt idelátogatók száma egyre nő. 1983. július 24-én egy autóbusz a szakadékba fordult, több mint 100 utas halálát előidézve. Ez Bolívia történetének legsúlyosabb balesete volt. Kósa (keresztnév) A Kósa a Ko- kezdetű személynevek régi magyar becenevéből önállósult. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok szeptember 7. szeptember 27. Andile Jali Andile Ernest Jali (Matatiele, 1990. április 10. –) dél-afrikai válogatott labdarúgó, a belga élvonalbeli KV Oostende középpályása. Bouy Bouy település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 552 fő (2015). Bouy Les Grandes-Loges, Livry-Louvercy, Mourmelon-le-Grand, Saint-Hilaire-au-Temple, Vadenay és La Veuve községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Myodocopida A Myodocopida egyike a kagylósrákok Myodocopa alosztályába tartozó rendeknek. Jellemzőik A rendhez tartozó fajok általános jellemzői: változó vastagságú meszes carapax anteroventralis nyílással a középső izombenyomatok mintázata és helyzete változó és általában teknők középpontja mögött helyezkedik el gyengén fejlett zárosperem az antennulákról hiányoznak az úszó serték az antennák kétágúak: nagy protopodit és mozgatható, tagolt exopodit. Az endopodit visszafejlett, erős mandibuláris tapogatók A rend elkülönítésekor fontos szempont volt az antennák átalakulása motorikus szervvé: az exopodit a mellső nyíláson keresztül kilép a carapaxból és evezőszerűen előre és hátrafelé mozog, előre hajtva az állatot Földtani jelentőség A Myodocopidák első képviselői már a paleozoikumban megjelentek, de vékony teknőjük ritkák a fosszilis anyagban. A rend legjelentősebb öregcsaládja, a Cypridinoideák a devon óta élnek. Rendszerezés A rend kb. 21 genuszt foglal magába mintegy 400 recens fajjal. A Myodocopidák rendjén belül 3 öregcsalád különíthető el: Cypridinoidea Sarsielloidea Cylindroleberidoidea Puerto Rico állatvilága Puerto Rico állatvilága nem olyan gazdag, mint a szigetvilág más szigeteié, ott nagy az endemikus fajok száma, és kicsi, elferdült taxonómiai diverzitás. A denevérek az egyetlen fennmaradt szárazföldi emlős taxon. Más emlősöket az ember hurcolt be, ilyenek macskák, kecskék, juhok, a jávai mongúz, és elszabadult majmok. A tengeri emlősök a delfinek, a lamantinok és a bálnák. 349 madárfajából 120 szaporodik Puerto Ricón, 47,5%-uk véletlen vagy ritka. A legismertebb Puerto Ricó-i állatfaj a kokibéka, kistestű endemikus békafaj, és 86 fajból áll Puerto Rico herpetofaunája. Néhány édesvízi halfaj őshonos Puerto Ricón, egyes fajokat az ember telepített be. Gerinctelen faunája szegény, de változatos. A Puerto Ricótól nyugatra található Mona-szigeten kaktuszokkal és erdőkkel gazdagon benőtt egykori kalózsziget mára mesebeli üdülőparadicsommá vált, különleges növény- és állatvilágának köszönhetően pedig a természetbúvárok és a cserkészcsapatok egyik legkedveltebb úti célja - a hispaniolai orrszarvú leguán (Cyclura cornuta) egyik alfaja a mona-szigeti orrszarvú leguán (Cyclura cornuta stejnegeri) például kizárólag a Föld ezen pontján található meg. Az első emberek mintegy 4000 évvel ezelőtt érkeztek, nagyobb mértében az európaiak több mint 500 évvel ezelőtt jelentős hatással voltak Puerto Rico állatvilágával. Vadászat, élőhelyek pusztítása és a betelepített állatfajok okozták a szigetcsoport állatvilága kihalását. A Puerto Ricó-i amazont a 20. század második felében kezdték megmenteni a kihalástól. Az IUCN szerint 2002-ben 21 veszélyeztetett faj volt Puerto Ricón: kettő emlős, nyolc fészkelő madár, nyolc hüllő és három kétéltűfaj. A Puerto Ricó-i állatvilág eredete A karib-lemez, óceáni tektonikus lemez, hozzátartozik az Antillák összes szigete (kivéve Kuba) köztük Puerto Rico is, ez a késő Mezozoikumban alakult ki. Rosen szerint, amikor Dél-Amerika levált Afrikától, egy vulkanikus szigetcsoport a "Proto-Antillák" alakultak ki. Később eloszlott a mai Nagy- és Kis-Antillákra, mert egy új törésvonal a "Proto-Antillák". Geológiailag Puerto Rico fiatal, 135 millió évvel ezelőtt alakult ki. A feltételezett Gaarlandia (a Nagy-Antillák angol neve (Greater Antilles) + Madár Gerinc Föld) földhíd 30-35 millió évvel ezelőtt létezhetett az Andokkal volt kapcsolatban, Gaarlandiához tartozhatott a mai Nagy-Antillák három szigete (Kuba, Hispaniola, Puerto Rico). Egy magyar botanikus, Borhidi Attila feltételezte Gaarlandia létezését, az Antillák növényvilága többnyire andesi eredetű, Gaarlandián nem csak a növények, még az állatok is átjuthattak. A Puerto Rico-i fauna legutóbb mintegy 10 000 évvel ezelőtt ment át nagyobb szabású változáson a jégkorszakot követő tengerszint-emelkedés és az ehhez járuló éghajlati változások következményeként. Puerto Rico száraz, szavannás éghajlatának a napjainkban is látható párás, erdőkkel borított állapotáig történő átalakulása tömeges kihalást eredményezett, különösen a gerinces fajok körében. Akkoriban a Puerto Rico-pad — ez az összefüggő földterület, mely hajdan magába foglalta a Puerto Rico szigetcsoportot (kivéve Mona, Monito és Desecheo szigeteket) és a Virgin-szigeteket (St. Croix kivételével) — elkülönült a szárazföldtől. A Puerto Rico-pad soha nem állt kapcsolatban a tőle keletre fekvő legközelebbi szárazulattal, St. Maartennel. Emlősök A szigeten már az őshonos szárazföldi emlősök kipusztultak, például a Nesophontes edithae, a Puerto Ricó-i hutia (Isolobodon portoricensis) és a tüskéspatkányfélék (Echimyidae) család néhány faja (Heteropsomys antillensis, Heteropsomys insulans, Puertoricomys corozalus) és egy kihalt antillai rágcsálócsalád a Heptaxodontidae egy faja a Elasmodontomys obliquus. A szigeten fennmaradtak a denevérek, ezek a nagy nyúlszájú denevér, az antillai szellemdenevér, a Parnell bajszos denevére, a kormos bajuszos denevér, a jamaicai gyümölcsdenevér, az antillai gyümölcsdenevér, a barna virágdenevér, Leach denevére, a piros gyümölcsdenevér, a barna késeidenevér, a vörös szőrösfarkú-denevér, a vörös szőrösfarkú-denevér, a pallas-szelindekdenevér, és a mexikói szelindekdenevér. A Puerto Ricó-i hutia valójában Hispaniola (Haiti és a Dominikai Köztársaság) szigetén volt őshonos, a Taíno indiánok telepítették be Puerto Rico szigetére. A Puerto-Ricó-i vizek gyengéd óriása a karibi manátusz (Trichechus manatus). A hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) téli szaporodó helye az északi félgömbön van, még a Karib-tengerben is szaporodik. Élnek itt betelepített emlősök, mint például a jávai mongúz (Herpestes javanicus) melyet azért telepítették be, hogy a cukornád ültetvényeken a patkányokat kiirtsa. Ez a faj elszaporodott és mára már a helyi állatvilágot fenyegeti. A rhesus majmot (Macaca mulatta) kutatási célokból telepítették be a szigetre. A rhesus majmok ellopják a fehérhasú szulák tojásait és ezért jelentenek veszélyt más fajokra. Madarak A szigeten 349 madárfaj honos Puerto Ricón, közülük 18 faj endemikus. A sziget endemikus madarai például a nagy mangókolibri (Anthracothorax viridis), a sárgavállú csiröge (Agelaius xanthomus), a Puerto Ricó-i gyíkászkakukk (Coccyzus vieilloti) és a Puerto Ricó-i amazon (Amazona vittata). A csíkos karvaly is megtalálható Puerto Ricón, a karibi flamingó (Phoenicopterus ruber) nem állandó madár Puerto Ricó-n. A todifélék a legkezdetlegesebb madarak a Nyugat-Indiai szigetvilágban, Puerto Ricón egy endemikus faja él a sárgahasú todi más néven Puerto Ricó-i todi (Todus mexicanus). Korábban a szigeten megtalálható madárfajok közül több kipusztult: például a Puerto Ricó-i gyöngybagoly (Tyto cavatica), a Puerto Ricó-i karaka (Polyborus latebrosus), a Puerto Ricó-i aratinga (Aratinga chloroptera maugei), a Puerto Ricó-i szalonka (Scolopax anthonyi), a Puerto Ricó-i földigalamb (Geotrygon larva) és az antillai barlang guvat (Nesotrochis debooyi). Hüllők és kétéltűek Puerto Ricón 25 kétéltű- és 61 hüllőfaj honos. Valószínűleg a nyugat-indiai hüllő kládot, valószínűleg partra vetődtek Dél-Amerikából. A sziget őshonos hüllői a Puerto-Ricói karcsúboa (Epicrates inornatus), a hispaniolai orrszarvú leguán (Cyclura cornuta), a Stejneger-ékszerteknős (Trachemys stejnegeri) és a Puerto Ricó-i tarajos anolisz (Ctenonotus cristatellus), a Puerto Ricó-i tarajos anolisz képes változtatni a színét, mint a kaméleon, Puerto Rico leggyakoribb gyíkfaja az élesszájú anolisz (Anolis pulchellus). A pápaszemes kajmán (Caiman crocodilus) betelepített faj Puerto Ricón. A kokibéka (Eleutherodactylus coqui) magas, vékony „ko-ki” hangzású hívóhangjáról kapta a nevét. Az óriás varangy (Bufo marinus) betelepített faj a szigeten. Őket 1920-ban szándékosan telepítették be Puerto Ricóra a cserebogár kiirtása érdekében. A Puerto Ricó-i varangy (Bufo lemur) egy endemikus, kihalófélben lévő varangyfaj Puerto Ricón. Halak Az első Puerto Rico-i halakkal foglalkozó leírásokat Georges Cuvier és Achille Valenciennes készítette 1828-ban. A szigetről származó példányok alapján 33 fajt írtak le tanulmányaikban. Három élőhely típus van, mangrove, zátony és tengerifűvek találhatóak Puerto Ricón. 677 halfaj él Puerto Ricón. Puerto Rico édesvízi halai közül 30 faj betelepített, amik Afrikában, Dél-Amerikában vagy Észak-Amerika délkeleti részén honosak. Gerinctelenek A gerinctelen fauna a szigeten nagyszámú és gazdag egyedszámmal rendelkezik, de a fajtagazdagsága összehasonlítva más trópusi faunákkal alacsonynak tekinthető. 300 lepkefaj honos Puerto Ricón. Puerto Rico tengeri gerintelen faunájából 61 szivacsállat, 171 csalánozó, 8 zsinórféreg, 1,176 puhatestű, 129 gyűrűsféreg, 342 rák, 165 tüskésbőrű, 131 mohaállat, 117 kőkorall, 99 bőrkorall és szarukorall, 13 Corallimorpharia és 8 Hydrozoa. A puerto ricó-i korallfajok a szikla csillag korall (Montrastaea annularis), a ujj korall (Porites porites) és a jávoragancs korall (Acropora palmata). Emberi hatás és természetvédelem A bennszülöttek 4 000 évvel ezelőtt jutottak el a szigetre, az állatoknak a húsát elfogyasztották, a bőrükkel pedig kereskedtek. Az állatvilág számának jelentős csökkenését okozta a 16. században a szigetre érkező európaiak terjeszkedése. Gare des Mais Gare des Mais vasútállomás Franciaországban, Callac településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Guingamp-Carhaix-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Plougonver (Gare de Guingamp, Guingamp-Carhaix-vasútvonal) Gare de Callac (Gare de Carhaix, Guingamp-Carhaix-vasútvonal) Iván László (helytörténész) Iván László (Budapest, 1932. augusztus 3. –) tanító, helytörténész. Életpályája Apja (Iván Béla) az első világháború után Erdélyből, anyja (Osztrovszky Mária) a Felvidékről került a mai Magyarországra. Mindketten több generációs „tanító-családból” származtak. Iván László tanulmányait Kalocsán, a tanítóképző mellett működő gyakorló elemi iskolában kezdte, majd a Szent István Gimnáziumban folytatta. Az 5. évfolyam elvégzése után, különbözeti vizsgával a tanítóképző 2. osztályába lépett át. 1950. szeptember 1-jétől Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Általános Iskolánál töltötte el gyakorlóéveit. A tanév befejezésével sikeres összevont érettségi-, képesítő vizsgát tett. Ezután kinevezték Tabdi érintésével a Kecel-Téglagyári Iskola vezető tanítójának. 1951. szeptember 15-től az iskola körzetesítéséig (1964. szeptember 15.) a külterületi iskolánál dolgozott úgy, hogy naponta gyalog kijárt az 5 km-es távolságra lévő munkahelyre. Munkássága Mint tanácstag nagyban hozzájárult az utódiskola (Kecel-Szilos) létrehozásához. Ezen iskolától 1992. december 31-én vonult nyugállományba. Aktív ideje alatt pedagógiai munkáját felettesei megelégedésére végezte. Ezt különböző jutalmakkal, rendkívüli előléptetésekkel és 1974-ben „kiváló tanító” címmel honorálták. A kitüntető cím elnyeréséhez szükséges felterjesztésében indoklásul szerepelt az átlagon felüli pedagógiai munka (tanulókkal, nevelőkkel való iskolai, munkaközösség foglalkozás, országos kísérletekben részvétel); pedagógiai publikáció; a község társadalmi tanácstagság, HNF-tagság, és kulturális életében betöltött tisztség, tevékenység. Az 1960-as évek elejétől a helytörténeti pályázatokon rendszeresen jelentkezett. Megyei, országos első, második, harmadik díjakat kapott. Az 1984-ben megjelent Kecel története és néprajza című kötet neki is köszönhető. Cikkei az ELTE Névtani Értesítőjében, Tanítóban, Honismeretben, Petőfi Népében, Bács-Kiskun megyei Honismeret Értesítőben, Keceli Hírekben, Kopogtatóban stb. jelentek meg. Önálló füzetként két iskolai segédeszköze a budapesti „Tempó” Szolgáltató Szövetkezet, két dolgozata az Eötvös Loránd Tudományegyetem, két munkája helyi gondozásában jelent meg. Nyugdíjazása után sem tétlenkedett. Elősegítette városa pedagógiai és helytörténeti kultúrájának emelését. Pályázatokat szervezett, pályamunkákat írt. Találóan jellemezték bírálói (például dr. Fehér Zoltán ny. docens, Romsics Imre múzeumigazgató): „… ismert és elismert keceli tanító és helytörténész.” „Élethivatása elve az iskolák kutatása felé irányította… a szómagyarázatok összeállításánál megnyilvánul Iván László tanítói hajlama. Fiatal, kezdő kutatók számára állította össze..” Kitüntetései 1992-ben megkapta Kecel Díszpolgára címet, majd Pilinszky-díjjal tüntették ki. Nyugdíjasként is folytatja irodalmi tevékenységét; az Új Pedagógia Szemle Helytörténet és pedagógia címen közli gondolatait. Nyomtatásban megjelent fontosabb helytörténeti cikkei Ikrek elnevezései Kecelen a XIX. században [Névtani Értesítő 5. Budapest, 1981. 44-47. p.] Vélekedések Kecel nevének eredetéről Névtani értesítő 8. Budapest, 1983. 18-21. p. [Keceli Hírek 1987/11 3-5. p.] Kecel-Szilos kutyanevei [Névtani értesítő 10. Budapest, 1987, 141-147. p. Bács-Kiskun Megyei Honismereti Közlemények 7-8. Kecskemét, 1987. 57-61. p.] Zugtanítók, zugiskolák [Köznevelés Budapest, 1976. dec. 24.] Szükségkórház a csendőrlaktanyában I-II. [Keceli Hírek 1987/6. 5. p; Keceli Hírek 1987/7 12. p.] Hogyan lett bujtárból lakatos? I-II-III. [Keceli Hírek 1987-1988] Nem nyomtalan örökség [Köznevelés 1980. máj. 2. 8. p.] Megyei érdekességek a kódexkiállításon [Petőfi Népe 1985. dec. 4. 5. p.] Pethő István jegyző egy napja [Keceli Hírek 1987/3. 10-12. p.] Ő is keceli volt… [Keceli Hírek 1986-1987] Helyismeret Kecelen [Bács-Kiskun Megyei Honismereti közlemények 3, Kecskemét, 1985. 50-52.p] Nyelvhasználati szokások Kecelen 1734-től az 1940-es évekig [Petőfi Népe 1989. júl. 26. 4. p.] Míg Keceliből Kecel vált [Szabad Föld 1986. jan. 25. 12. p.] Kecel és Bogár Imre [Honismeret, Budapest, 1985/2. 38-39. p.] Kecelért haltak meg (Zsoldos Joachim, Gönczöl Lajos) [Keceli Hírek 1987/5. 6-8. p.] Dzsambia A dzsambia arabul tőrt jelent, de általában egy olyan tőrre használják ezt a kifejezést, amelynek rövid, hajlított pengéje van és övre akasztott tokban hordják. Az arab országokban általánosan ismert ez a kifejezés, de leginkább Jemenre jellemző, ahol a 14. életévüket betöltött férfiak hordhatnak dzsambiát. A dzsambia kialakulása A dzsambia az Arábiában általánosan elterjedt, hajlított pengéjú szablyából alakult ki. Az iszlám elterjedése után az Arab-félsziget belső viszonyai megváltoztak, javult a közbiztonság és a korábban széles körben elterjedt, a személyes önvédelmet szolgáló szablya helyett egy rövidebb fegyver alakult ki - a "szibiki". A szibiki ma is megtalálható Jemenben, elsősorban Szaada kormányzóság területén. Azonban még ez a változat is túlságosan nagy és nehéz volt a mindennapi használathoz és ezt követően alakult ki a dzsambia. A dzsambia markolatához használt szarvakat jemeni kereskedők szerezték be Afrikából és szállították vissza a jemeni kézműveseknek, akik tökélyre fejlesztették a dzsambia markolatának készítését. A leghíresebb mesterek, mint pl. Al-Buszani és Al-Budihi, nagy hírnévnek örvendtek, míg más esetekben egész családok hírnevét az általuk készített dzsambiák alapozták meg, mint pl. az Al-Szajfani, Al-Asszadi vagy Al-Zalaf család. A legjobb és legértékesebb dzsambiákat az Al-Szajfani család tagjai készítették, nevük mára összeforrt a legértékesebb markolattípussal. Mint a legtöbb fegyver, és különösen a ceremoniális fegyverek, a dzsambijának is többféle változata létezik, a legegyszerűbbek ára 500 riál (kb. 450 forint), míg a legdrágábbak kb. 200 millió riált (kb. 180 millió forint) érnek. Az ár a felhasznált anyagok, a megmunkálás minősége és a kialakítás függvényében változik. A szajfani markolattal készült dzsambiákat a leghíresebb és csak a legmagasabb rangú emberek hordják. Az egyik legdrágább dzsambiáért 1 millió USD-t fizetett Nadzsi Bin Abdul-Aziz Al-Shaif sejk (a Jemen északi részén lakó Bakeel törzs vezetője), mivel a dzsambia korábban Ahmed Hamid Al-Din imám tulajdonában volt, aki 1948-1962 között Jemen uralkodója volt. A markolat A dzsambia legfeltűnőbb része a markolat. Lényegében a dzsmabia árának legnagyobb részét a markolat kialakítása határozza meg. A szajfani markolatot általában az orrszarvú orrszarvából készítik, amelynek ára elérheti a kilónkénti 1500USD-t is. A markolatnak emellett készülhet elefántcsontból, más állatok szarvából vagy fából. Mindenesetre a felhasznált anyag, a díszítések, a faragások és a részletek igen pontos útmutatást adnak a dzsambia értékéről és viselőjének társadalmi helyzetéről. A penge, a tok és az öv Az esetek többségében a dzsambia kétélű pengéjét acélból kovácsolják és fából készült tokba helyezik. A tok díszítése szintén viselőjének társadalmi és vagyoni helyzetét tükrözi, készülhet bőrből vagy akár féldrágakövekkel kirakott ezüstből. Az öv 5–7 cm széles, cserzett, a csípő körül hordják és esetenként más személyes használati tárgyakat, pl. erszényt is erre függesztenek fel. A dzsambia használata A dzsambia ceremoniális jellege mellett valódi fegyver - régen egymás közötti viták eldöntésére használták, de manapság már szigorú szabályok vonatkoznak használatára. A dzsambiát csak igen szélsőséges esetekben szabad előrántani a tokból - vagy pedig hagyományos ünnepek, táncok során. A jemeni dzsambia A leghíresebb és legismertebb dzsambia a szajfani markolattal készül. A markolat anyaga orrszarvból készül, amelynek természetes sárgás színe az idővel és a használat során kitisztulhat - ezt hívják a "szajfani szív"-nek. A zöldessárga színű szajfani markolatok neve "aszadi", amikor pedig világossárga, fehéres, a neve "zaraf". Az "albaszali" név a fehér színű markolatokat jelöli. A szajfani markolatú dzsambiát általában csak igen előkelő személyek viselik, leggyakrabban a Hásimita dinasztia tagjai (akik azt állítják, hogy Mohamed próféta közvetlen leszármazottai. Ezen felül bírák, híres és gazdag kereskedők, üzletemberek. Helye a jemeni kultúrában Bár Dél-Arábia lakosai már évszázadok óta viselik a dzsambiát, mégis Jemen lakossága tartja a legnagyobb becsben. A jemeni dzsambiák családon belül öröklődnek és a legtöbb jemeni férfi nem érzi magát teljesnek a dzsambia nélkül. A dzsambia viselése ma kifejezésre juttatja a férfi karakterét és hazája, kultúrája iránt érzett szeretetét. A dzsambiával kapcsolatban kialakultak legendák is, az egyik egy olyan dzsambiáról szól, amelyikkel kígyómarást gyógyítottak. Abdullah Al-Kiri szerint egy nap kígyó marta meg és rokonai elvitték Zaradzsah faluba. Itt lakott egy ember, akinek a dzsambiája állítólag hatásos volt a kígyómarás ellen. Az ember rárakta a dzsambija markolatát a sebre, magába szívta a mérget és színe feketére változott. Ezután a tulajdonos tejet töltött egy kupába és abba mártotta be a dzsambia markolatát, amelyből így kimosódott a méreg. Egy másik legenda szerint Szaleh Mohammed Shái egy nap közlekedési balesetet szenvedett. Szerencsére rajta volt szajfani markolatú dzsmabiája és bár mély seb volt a fején, addig nem vérzett, amíg a kórházba nem értek vele. Ott azonban levették róla a dzsambiát, hogy az orvosok el tudják látni, és abban a pillanatban erősen vérezni kezdett a fejsérülése. Haddzsa kormányzóságban úgy tartják, hogy a dzsambiát viselők arca, bőre belülről fénylik. Ókori egyiptomi templomok listája A Wikipédián szócikkel rendelkező ókori egyiptomi templomok listája. Karnaki templom Luxori templom Ramesszeum Abu Szimbel Medinet Habu Denderai templom Philai Dejr es-Selvít Szerapeum Denduri templom Hierakónpoliszi templom III. Amenhotep halotti temploma (elpusztult) Nagy Aton-templom (elpusztult) Kis Aton-templom (elpusztult) Gempaaton (elpusztult) Behbeit el-Hagar (elpusztult) FIA WTCC thai nagydíj A FIA WTCC thai nagydíj a Chang International Circuit-en kerül megrendezésre Thaiföld Iszán régiójában Burírámban. A verseny a 2015-ös túraautó-világbajnokság 11. futamaként debütált. Forrás „2015-ös thai nagydíj 1. futamának hivatalos eredménye” „2015-ös thai nagydíj 2. futamának hivatalos eredménye” Rákóczi Stadion A Rákóczi Stadion Kaposvár legnagyobb labdarúgópályája, 7100 néző befogadására képes. Hazai klubja a Kaposvári Rákóczi. Története A Kaposvári Rákóczi 1923-as megalakulása után két éven belül átadták a mostani stadion cukorgyár által rendelkezésre bocsátott helyén található első pályát. Az avatóünnepségen iskolás gyerekek tornagyakorlatokat mutattak be, százterítékes bankettet rendeztek, az ünnepélyes labdarúgó-mérkőzésen pedig a cukorgyár igazgatója, Kladnigg Alajos végezte el a kezdőrúgást. Amikor 1975-ben az együttes első alkalommal jutott fel az első osztályba, a stadiont is átépítették. Az első mérkőzés alkalmával, amelyen hazaiak 2–0-s győzelmet arattak a budapesti Vasas felett, a leírások szerint 22 000 néző zsúfolódott be a lelátókra. 1985 júniusában ebben a stadionban rendezték meg a 21. Nyári Úttörőolimpiát, majd 2002-től 2004-ig jelentős felújítás következett, amelynek során új főépület is épült Pápai József tervei alapján, valamint új világítást, parkolókat és hangosítási rendszert építettek ki, a nézőtér 4500 ülőhelye közül pedig 1600-at fedetté alakítottak. 2007. december 8-án a stadion bejáratánál emléktáblát avattak a Rákóczi egykori vezetői, edzői és válogatott játékosai emlékére. Leírása A város legnagyobb stadionja, 4500 ülő- és 1600 állóhely található benne. A főépület a keleti, a fedett lelátók a nyugati oldalon találhatók, az eredményjelző a déli oldalon, a vendégszektor pedig az északin. A stadionrekonstrukciós program keretében minden ülőhely fölé tető kerül a jövőben, valamint a mostani állóhelyekre székeket szerelnek majd fel. Ezen kívül a klubépület helyiségei is megújulhatnak. 330-as busz A 330-as számú regionális autóbusz Vác, autóbusz-állomás és Felsőpetény, bánya között közlekedik. Alestidae Az Alestidae a csontos halak (Osteichthyes) főosztályába a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe tartozó család. 19 nem és 118 faj tartozik a családba. Rendszerezés Az alábbi nemek és fajok tartoznak a családhoz. Alestes ( Müller & Troschel, 1844) – 22 faj Alestes affinis Alestes ansorgii Alestes baremoze Alestes bartoni Alestes batesii Alestes bimaculatus Alestes bouboni Alestes carmesinus Alestes comptus Alestes dentex Alestes grandisquamis Alestes humilis Alestes jacksonii Alestes liebrechtsii Alestes macrophthalmus Alestes peringueyi Alestes rhodopleura Alestes schoutedeni Alestes stuhlmannii Alestes taeniurus Alestes tessmanni Alestes tholloni Alestopetersius (Hoedeman, 1951) – 7 faj Alestopetersius brichardi Alestopetersius caudalis Alestopetersius compressus Alestopetersius hilgendorfi Alestopetersius leopoldianus Alestopetersius nigropterus Alestopetersius smykalai Arnoldichthys (Myers, 1926) – 1 faj Arnoldichthys spilopterus Bathyaethiops (Fowler, 1949) – 3 faj Bathyaethiops breuseghemi Bathyaethiops caudomaculatus Bathyaethiops greeni Brachypetersius (Hoedeman, 1956) – 4 faj Brachypetersius cadwaladeri Brachypetersius huloti Brachypetersius notospilus Brachypetersius pseudonummifer Brycinus Valenciennes in Cuvier & Valenciennes, 1850 – 28 faj Bryconaethiops (Günther, 1873) – 4 faj Bryconaethiops boulengeri Bryconaethiops macrops Bryconaethiops microstoma Bryconaethiops quinquesquamae Clupeocharax (Pellegrin, 1926) – 1 faj Clupeocharax schoutedeni Duboisialestes (Poll, 1967) – 2 faj Duboisialestes bifasciatus Duboisialestes tumbensis Hemigrammopetersius (Pellegrin, 1926) – 2 faj Hemigrammopetersius barnardi Hemigrammopetersius pulcher Hydrocynus Cuvier , 1816 – 5 faj Ladigesia ( Géry , 1968) – 1 faj Ladigesia roloffi Lepidarchus (Roberts, 1966) – 1 faj Lepidarchus adonis Micralestes ( Boulenger , 1899) – 16 faj Micralestes acutidens Micralestes ambiguus Micralestes argyrotaenia Micralestes comoensis Micralestes congicus Micralestes eburneensis Micralestes elongatus Micralestes fodori Micralestes holargyreus Micralestes humilis Micralestes lualabae Micralestes occidentalis Micralestes pabrensis Micralestes sardina Micralestes stormsi Micralestes vittatus Nannopetersius (Hoedeman, 1956) – 1 faj Nannopetersius lamberti Petersius (Hilgendorf, 1894) – 1 faj Petersius conserialis Phenacogrammus (Eigenmann & Ogle, 1907) – 12 faj Phenacogrammus altus Phenacogrammus ansorgii Phenacogrammus aurantiacus Phenacogrammus bleheri Phenacogrammus deheyni Phenacogrammus gabonensis Kongólazac (Phenacogrammus interruptus) Phenacogrammus major Phenacogrammus polli Phenacogrammus stigmatura Phenacogrammus taeniatus Phenacogrammus urotaenia Rhabdalestes (Hoedeman, 1951)) – 6 faj Rhabdalestes brevidorsalis Rhabdalestes leleupi Rhabdalestes maunensis Rhabdalestes rhodesiensis Rhabdalestes septentrionalis Rhabdalestes tangensis Tricuspidalestes (Poll, 1967) – 1 faj Tricuspidalestes caeruleus Forrás ITIS rendszerbesorolása Karviná hlavní nádraží Karviná hlavní nádraží (Karviná főpályaudvar) egy csehországi vasútállomás, Karviná városban, a központtól nyugatra. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bohumín–Čadca-vasútvonal Szomszédos állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Dětmarovice Karviná-Darkov 1992-es Los Angeles-i zavargások A Los Angeles-i zavargások (más néven Rodney King-zavargások) 1992. április 29-én törtek ki és hivatalosan 1992. május 4-ig tartottak, 53 halálos áldozatot követelve Los Angeles városában. Az eseményeknek a Nemzeti Gárda, a tengerészgyalogság és a hadsereg segítségével sikerült véget vetni. A város történelmének legsúlyosabb zavargását sokan faji lázadásnak nevezik, bár korántsem múlta felül az 1863-as New York-i felkelést, amelynek közel 2000 halálos áldozata volt tetemes anyagi károkkal. Előzmények Az indulatok először Rodney King, fekete gépkocsivezető bántalmazásakor szabadultak el egy üldözés után. Kinget 3 fehér és egy spanyol ajkú rendőr verte össze brutálisan, mert az nem akart megállni a közúti ellenőrzésnél. King későbbi saját állítása szerint azért nem akart megállni, mert az ittas vezetéssel megsértette volna egy korábbi rablási börtönbüntetésének próbaidejét. Bár az 1991. március 2-i esetről videofelvétel készült, a csak fehérekből álló esküdtszék felmentette a rendőröket. King bántalmazását követően pár nappal szintén Los Angelesben, az esettől teljesen függetlenül Soon Ja Du 49 éves, koreai származású boltos megölt egy 15 éves fekete lányt, Latasha Harlinst, mert tolvajnak hitte. A zavargások A zavargásokat 6 nap alatt verték le. Los Angeles egyes részei teljesen elszigetelődtek. Főleg feketékből álló csoportok Molotov-koktélokkal házakat gyújtottak fel, és fosztogattak. A koreai városrészbe is be-betörtek, hogy megbosszulják Latasha Harlins halálát. A városba kétezer Nemzeti Gárdistát vezényeltek. Hozzájuk később a tengerészgyalogság is csatlakozott. Halálos áldozatok Az 53 halálos áldozat közül 25 fekete (afro-amerikai), 16 latin-amerikai származású, 8 fehér, 2 ázsiai, 1 algériai, 1 indiai vagy közel-keleti. Közülük 48 férfi, 5 nő. A zavargások után 1993. április 7-én a bíróság új döntést hozott a Rodney Kinget bántalmazó négy fehér rendőr ügyében. Az új ítéletben két rendőrt bűnösnek találtak. Ugyanakkor a Los Angeles-i rendőrség mind a négy rendőrt elbocsátotta állásából. A zavargások ábrázolása Dr. Dre száma a "The Day the Niggaz Took Over" a The Chronic albumról is egyértelműen erre utal. Aerosmith : Livin' on the edge – ezt a számot is a lázadás inspirálta. HétköznaPICSAlódások : Los Angeles '92 Számtalan filmben és TV-s produkcióban jelenik meg a zavargások témája. A Grand Theft Auto: San Andreasba is belecsempészték a készítők a zavargásokat, ott egy korrupt rendőr felmentése miatt vonulnak tömegek az utcákra. Dzsamszedzsi Tata Dzsamszedzsi Naszervandzsi Tata (Navszari, Gudzsarát, 1839. március 3. – Bad Nauheim, Németország, 1904. május 19.) az indiai Tata-csoport, a világ egyik legismertebb vállalatbirodalmának alapítója, „az indiai ipar atyja”. Tanulóévek Naszervandzsi és Dzsivanbai Tata gyermeke egy dél-gudzsaráti kisvárosban született. Apja, Naszervandzsi az első volt a zoroasztrizmusnak papokat adó párszi családban, aki üzlettel kezdett el foglalkozni. Mumbaiban nyitott kereskedést. Tizennégy éves korában Dzsamszedzsi is követte Mumbaiba és beiratkozott az Elphinstone Főiskolára. Még a főiskola befejezése előtt feleségül vette Hirabai Dabút. Miután 1858-ban végzett, csatlakozott apja cégéhez. Zűrzavaros időszak volt ez az üzleti pálya megkezdéséhez, alig valamivel azután, hogy a britek leverték az 1857-es indiai felkelést. Az üzletben Dzsamszedzsi apja cégénél dolgozott 29 éves koráig. 1868-ban egy huszonegyezer rúpia alaptőkéjű saját kereskedőcéget alapított. A következő évben megszerzett egy csődbe ment olajütőt Csincspokliban, gyapotmalommá alakította át, majd két évvel később jelentős profittal eladta. 1874-ben Nagpurban alapított gyapjúmalmot. (Ezt 1877-ben, Viktória királynő trónra lépésekor „Császárnő Malom” névre keresztelte. Három álma volt, amelyek megvalósításába nagy energiákat fektetett: vas- és acélgyár létrehozása, egy világszínvonalú oktatási intézmény alapítása és egy vízi erőmű építése. Ironikus módon életében egyik álma sem vált valóra teljesen, csak halála után. Az alapokat azonban lerakta és utódai szívós munkával végül megvalósítottak mindazt, amit eltervezett. A Tata Steel India legnagyobb acélvállalata, a világon pedig az ötödik legnagyobb lett, miután 2007 -ben megvette az angol-holland Corus Csoportot. Jelenleg évi 28 millió tonna acélt állít elő. A Tata Alapkutatási Intézetet 1945 -ben alapította meg Dr. Homi Baba, J.R.D. Tata támogatásával. A Tata Power Company Limited India legnagyobb privát áramtermelő cége, amelynek éves kapacitása több, mint 2300 MW. A Tata-csoport elnöke hagyományosan a Tata család egy tagja, jelenleg (2008-ban) Ratan Tata, aki a Dzsamszedzsi utáni ötödik generációt képviseli. (A csoport központi cége a Tata Sons.) Dzsamszedzsi Tata nevéhez fűződik Mumbai egyik jelképe, a Tádzs Mahal Palota hotel megépítése is 1903-ban. Csesztevo Csesztevo (macedónul: Честево, törökül Çeştova) település Macedóniában, a Délkeleti körzetben, a Valandovói járásban. Népesség 2002-ben lakatlan település, korábban törökök lakták. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may I. e. 379 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 420-as évek – i. e. 410-es évek – i. e. 400-as évek – i. e. 390-es évek – i. e. 380-as évek – i. e. 370-es évek – i. e. 360-as évek – i. e. 350-es évek – i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek Évek: i. e. 384 – i. e. 383 – i. e. 382 – i. e. 381 – i. e. 380 – i. e. 379 – i. e. 378 – i. e. 377 – i. e. 376 – i. e. 375 – i. e. 374 Események Római consulok : tribumi militares I. Dionüsziosz Szürakuszai türannosza elfoglalja Krotónt Santa Cruz megye (Kalifornia) Santa Cruz megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kalifornia államban található. Lakosainak száma 269 419 fő (2013. július 1.). Santa Cruz megye Monterey, Santa Clara, San Benito és San Mateo megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Pilis-nyergi-víznyelőbarlang A Pilis-nyergi-víznyelőbarlang egy megkülönböztetetten védett barlang, amely a Pilisben, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található. Leírása A turistatérképek is jelölik, a Pilis-nyeregnél lévő turistaút-csomópont közelében. Időszakos víznyelőként működik. A barlangjáró alapfelszereléssel járható barlang csak engedéllyel tekinthető meg. Jelenleg nem látogatható, mert beomlott. Kutatástörténete Már 1961-ben bontott a dorogi Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport a víznyelőben. 1964-ben 20 méter hosszúságig sikerült feltárni a barlangot a csoport tagjainak, akik a járat végén egy kis termet találtak. 1974-ben folytatták a munkát a budapesti Juventus Barlangkutató Csoporttal közösen, és négy méterrel növelték a hosszát, amely akkor körülbelül 24 méter volt. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a barlang fénykép-dokumentációját. 1975-ben állagmegóvási és járattakarítási munkát végeztek benne a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport tagjai. 1976-ban a Fényes Elek Barlangkutató Csoporttal közösen szervezett kutatás során 34 méter mélyre jutottak. Ekkor klimatológiai méréseket folytattak és szórvány állatcsontokat gyűjtött Lendvay Ákos a kitöltéséből. 1977-ben a hossza körülbelül 40 méter volt és fel lett térképezve. 1989-ben a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport állagvédelmi tevékenységet végzett a bejáratában. A legújabb barlangtérképét az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai készítették el. Varga Gábor a 2013-ban megjelent tanulmányában a tévesen barlangként számon tartott, régészeti lelőhelyek közé sorolta a Pilis-nyergi-víznyelőt. A régészeti lelőhely azonosító száma 2299. Schoonaarde Schoonaarde település a belgiumi Flandria régióban, Kelet-Flandria tartományban található. 1977-ben a települést összevonták a szomszédos Dendermonde városával. Schoonaarde a Schelde folyó partján fekszik, és híd köti össze a túlparti Berlare településsel. Schoonaarde lakossága 2.136 fő (1975-ös adat), területe 5.64 km. Története A település első említése a 15. századból származik, amikor egy kápolna épült a faluban (az Onze-Lieve-Vrouw der Zeven Weeën). A 18. sz.-ban a szomszédos falu, Wichelen segédlelkésze lakott a kápolnában. Csak 1844-ben vált külön Schoonaarde Wichelen-től, mind közigazgatásilag, mind egyházilag. Látnivalók Az Onze-Lieve-Vrouw van Zeven Weeën 1857-ben épült a korábbi kápolna helyére. A templom tornyát 1964-ben le kellett bontani, mert szerkezetileg meggyengült és majdnem összeomlott. 1980-ban épült fel a jelenlegi torony, amely az eredetinél jóval alacsonyabb. Tűzfal (film) A Tűzfal (angolul Firewall) egy 2006-os amerikai bűnügyi dráma-thriller, melynek főszerepében Harrison Ford informatikai biztonságtechnikust alakít, akinek családjáért és életéért kell megküzdenie. Rövid cselekmény Jack Stanfield (Harrison Ford) jómódú számítógépes szakember, aki egy pénzintézet biztonsági rendszeréért felel, épp ezért kiváló célpont a ravasz bűnözőknek. Hónapokon keresztül figyelik őt minden részletre kiterjedően: fényképezik, lehallgatják, átkutatják a szemetét stb. Jack cége éppen fúzióra készül egy bankhálózattal, azonban a vevő meglehetősen antipatikus az informatikus számára. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy internetes szerencsejátékon felhalmozott adósságot akarnak rajta behajtani, amiről nem is tehet. Hazatérve éri az igazi meglepetés: feleségét, Beth-et (Virginia Madsen) és két gyerekét, Sarah-t (Carly Schroeder) és Andy-t (Jimmy Bennett) gúzsba kötve találja, míg négy fegyveres – az egyikük a Bill Cox néven szereplő behajtó (Paul Bettany) – őrzi őket. A házat kívül-belül bekamerázták, ennek ellenére Jack később sikertelen szökést kísérel meg. A minden részletre figyelő gonosztevők bekamerázva és lehallgatózva küldik a munkahelyére, és miután minden kitörési kísérlete kudarcot vall, rááll az alkura: a családja életét megkímélik, ha bizonyos összegeket átutal a leggazdagabb ügyfelektől a bűnözők számlájára. Ekkor azonban nem várt akadályba ütköznek: a fúzió miatt leszerelték a bank kezelőtermináljait, ezért csak másnap, bonyolult és rögtönzött technikai trükkökkel – szkennelve, majd a szkennelt adatokat digitalizáltan – lehetséges hozzáférni a számlákhoz. Stanfield ezt is megoldja, ám amikor hazatér, a családja nincs otthon – sőt vele is végezni akar az egyik túszejtő. Ő ezt megakadályozza, és azonnal barátjához siet segítségért, csakhogy rosszkor érkezik: szemtanúja lesz, amint Cox az ő pisztolyával lelövi barátját, ráadásul egy üzenetrögzítőn tárolt hangrészlet segítségével úgy állítja be a dolgot, mintha Jack – miután kirabolta a bankot – még felesége hűtlenségére is rájött volna, és ő lőtte volna le barátját. Stanfield innen még elmenekül, és sikeresen meggyőzi a Cox által vele kirúgatott titkárnőjét (Mary Lynn Rajskub) ügye igazáról. Egy repülőtéri bankfiók segítségével (és némi leleménnyel) visszautalja az összes pénzt az emberrablók számlájáról, és kutyája GPS-es nyakörvére ráállva megtalálja a semmi közepébe tartó bűnözőket. Robbanással és lövöldözéssel egybekötött végső leszámolás keretében végez az utolsó gonosztevőkkel. Kritikák A legtöbb kritika középszerű, sablonos, panelekből felépülő, ám végeredményben szórakoztató filmnek tekinti a Tűzfalat. A címválasztást többen helytelenítik, és sokan sajnálkoznak, hogy Harrison Ford egy ilyen alkotásban tért vissza a vászonra. Érdekességek A film munkacíme The Wrong Element volt. Az eredeti rendezőt Richard Loncraine váltotta, akit Paul Bettany ajánlott. Ők már dolgoztak együtt a Wimbledon - Szerva itt, szerelem ott című filmen. Harrison Ford régi rajongói Jack végső összecsapását Ford egyik korábbi filmjéhez, a Szárnyas fejvadász hoz hasonlítják. Mindkettőben szemtől szemben küzdenek, fegyver nélkül egy elhagyatott épületben. Az alapötlet hasonló Demond Lowden Bellman and True című regényéhez, melynek filmváltozatát Richard Loncraine, a Tűzfal rendezője készítette. Szintén Lowden regénye szolgált alapul Kim Basinger és Val Kilmer filmjéhez, a Tuti balhé hoz. A cselekmény hasonló egy való életben elkövetett rabláshoz, ami 2006 . február 22-én történt Anglia déli részén, tizenkét nappal a film amerikai bemutatója után. A rablás az angol bűnüldözés történetének legnagyobbja volt, aminek folyamán fegyveres rablók elrabolták és fenyegették a bankigazgatót (és családját), hogy belépést nyerjenek a Bank of England egyik készpénzraktárába, s hozzájussanak több mint 53 millió fonthoz. Az egyik jelenetben a háttérben a gyerekek a ReBoot című műsor egyik epizódját nézik. Egy másik alkalommal tisztán hallható a SpongyaBob Kockanadrág is. Ez Harrison Ford első filmje közel három év után, a 2003 -as Hollywoodi őrjárat ot követve. A 64 éves színész karrierjében ez volt a leghosszabb kihagyás. Magyar hangját Végvári Tamás kölcsönözte (10180) 1996 EE2 A (10180) 1996 EE2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. G. J. Garradd fedezte fel 1996. március 15-én. Jane Goodall Intézet A Jane Goodall Intézet az Állatvilág Kutatásáért, a Természet Védelméért és az Oktatásért létrehozott non-profit szervezet, amelyet 1977-ben Dr. Jane Goodall, főemlőskutató, környezetvédő, ENSZ Békenagykövet és Genevieve, San Faustino hercegnője alapított Kaliforniában. Jane Goodall 1960-ban kezdte meg korszakalkotó pályafutását a Gombe Nemzeti Parkban, Tanzániában. A csimpánzokon végzett kutatása megváltoztatta az állatvilágról alkotott elképzeléseinket, bebizonyította, hogy a csimpánzok közelebb állnak hozzánk nemcsak genetikailag, de viselkedésükben is, mint gondolnánk. Munkája kezdetén érintetlen erdőben dolgozhatott, azonban az évek során a lakosság egyre nagyobb területeken irtotta ki a fákat, pusztította el az állatokat. Jane Goodall felismerte, hogy ahhoz, hogy a csimpánzok életben maradjanak, meg kell védenie az élőhelyüket, ehhez viszont az szükséges, hogy a helyi lakosság életkörülményei megfelelőek legyenek és a közös célt megismerve együttműködjenek a természetvédelmi munkában. E gondolkodás mentén alapult meg a Jane Goodall Intézet. Eleinte az Intézet mindennapi tevékenységét bizottsági tagok és önkéntesek végezték otthonról. Az 1980-as évek elején a JGI beköltözött a Kaliforniai Tudományos Akadémia San Francisco-i irodájába, ahol lényegében az USA és Afrika közötti „összekötő kapocsként” és irattárként működött. Jane egyre gyakoribb közszereplései, szakmai helyzete és az érdeklődés megkívánta, hogy az Intézet Washingtonba költözzön. A JGI munkatársai szerencsések, mivel önkéntesek szűnni nem akaró áradata segíti munkájukat nagy lelkesedéssel és hatékonysággal. A Jane Goodall Intézet 2011-ben a világ 23 országában van jelen. A szervezet munkája A szervezet tevékenysége tükrözi a nevében találgató három témakört: az állatvilág kutatását, a természetvédelmet és a környezeti nevelést. 1) A Gombe Nemzeti Parkban folyó csimpánzkutatás mára a valaha volt leghosszabb terepi kutatássá nőtte ki magát. 2010. július 14-én ünnepelte munkásságának 50 éves évfordulóját Dr. Goodall. A kezdetben kizárólag viselkedéssel foglalkozó vizsgálatok mára interdiszciplinárissá váltak és segítséget nyújtanak a vírus (HIV)- és genetikai kutatásokban is. 2) A Jane Goodall Intézet természetvédelmi törekvései mára az összes kontinensen számottevőek. Legismertebbek azonban az afrikai országokban végzett programok. A szervezet közösségeken alapuló természetvédelmi programjának lényege, hogy a helyi lakosságot segítve, oktatást, egészségügyi ellátást, munkalehetőséget biztosítva vonja be azokat az erdők és a benne élő állatok megmentésébe. 3) Az oktatási programmal a Jane Goodall Intézet azt biztosítja, hogy a következő generációk tisztában legyenek tetteik felelősségével. A szervezet környezeti nevelési hálózata, a Roots & Shoots, magyarul Rügyek és Gyökerek a világ több mint 110 országában biztat gyerekeket és fiatalokat arra, hogy tegyenek a környezetükért, az állatokért és embertársaikért. A szervezet tagjai A Jane Goodall Intézet az Antarktisz kivételével világ összes kontinensén megtalálható. Európában: az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Spanyolországban, Németországban, Svédországban, Svájcban, Olaszországban, Ausztriában és Magyarországon. Afrikában Tanzániában, Ugandában, a Kongói Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Dél-afrikai Köztársaságban, Gíneában és Gabonban. Ázsiában: Hong-Kongban, Tajvanon, Kínában és Japánban, ezenkívül Ausztráliában, az Egyesült Államokban és Kanadában A Jane Goodall Intézet Magyarországon 2006-2008 A magyarországi intézet 2006-ban alapult Rügyek és Gyökerek Egyesület néven, közhasznú szervezetként. Fő profiljuk a környezeti nevelés volt, azzal a céllal, hogy iskolás korú gyerekekkel megismertessék a környezet-, állat- és természetvédelemmel kapcsolatos tetteik jelentőségét. A legrégebb óta működő újratáska programmal a nejlonzacskók problémájára hívják fel játékosan a figyelmet, míg a minden tavasszal megrendezésre kerülő Farmosi békamentéssel a kétéltűek veszélyeztetettségére és a környezetszennyezésre. A két projekt gyerekek és felnőttek körében is népszerű, üzeneteik elismerten fontosak. A harmadik, kutyamenhelyeket segítő programjuk tárgyi adományokkal és fizikai segítséggel támogatja a magyarországi menhelyek működését. 2009 A szervezet ebben az évben kibővítette tevékenységét egy Afrika programmal, a Téged keresnek! Mobiltelefon újrahasznosító kampánnyal. A projekt a mobiltelefonokban található tantál nevű fém bányászatára hívta fel a figyelmet és a készülékek újrahasznosítására buzdította az embereket. A tantált kongó keleti részén bányásszák, ezzel erdőket, állatokat és embereket pusztítva. A projekt bevételéből a Jane Goodall Intézet Kongói Demokratikus Köztársaságban működő szervezetét támogatja. 2010 2010-ben, a szimbolikus jelentőségű július 14-én vették fel a Jane Goodall Intézet nevet. Ezen a napon világszerte Jane Goodall munkásságának 50. évfordulóját ünnepelték. Dr Goodall a jeles napot Gombében töltötte. Magyarországon 2010. július 14-én Csányi Vilmos professzor tartott etológiai témájú előadást. Dr. Goodall Gombe 50 tiszteletére világkörüli turnét tartott. Magyarországon november 12-14-ig tartózkodott: egy nagy sikerű előadás mellett bemutatta legújabb, életrajzi filmjét, a Jane's journey-t és a tiszteletére szervezett fogadáson adott beszédet a magyarországi Brit Nagykövet rezidenciáján. 2010-et fémjelzi még a Roots & Shoots, vagyis Rügyek és Gyökerek program önálló honlapjának elindítása, kifejezetten gyerekek és pedagógusok számára. 2011 Az év elején a Jane Goodall Intézet elindította a „Dobj egy nagyot!” akciót, mely a mobiltelefon újrahasznosító projekt folytatása, ezúttal iskolákban. Ennek keretében 2011 májusában a magyar és kongói szervezet csereprogramot folytatott le, melynek során a kelet-kongói egészségügyi és környezeti nevelési projektekben vett részt a szervezet két munkatársa. A mobiltelefon újrahasznosításból származó bevétellel ismét a JGI kongói szervezetét támogatják. A szervezet ezt követően környezeti neveléssel, Afrikát támogató programokkal és jelképes csimpánz-örökbefogadással foglalkozott. 2016 A Jane Goodall Intézet önkéntesei bekapcsolódtak a Budapest II. kerületében, a Vörös-Kőváron felfedezett haragossikló-állomány felmérésébe, ráirányítva a projektre magának Jane Goodallnak a figyelmét is, aki egyfajta szimbolikus hozzájárulásként saját kezűleg engedte szabadon az első nyomkövetővel felszerelt siklót a Vörös-Kőváron. Azóta ez a sikló a Jane nevet viseli, társaival együtt fontos adatokat szolgáltatva a fajának életmódjáról. Château-Gontier Château-Gontier település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 11 745 fő (2015). Château-Gontier Loigné-sur-Mayenne, Ampoigné, Azé, Chemazé, Laigné, Marigné-Peuton és Saint-Fort községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Monforti Johanna nápolyi királyné Monforti Johanna (Auray, 1433. november 10. – Maine-et-Loire, 1498. december 19.) nápolyi királyné a franciaországi Bretagne tartományban született XIV. Guy laval-i gróf és Bretagne-i Izabella hercegnő harmadik gyermekeként. Két nővére (Jolán és Franciska), és négy húga (Anna, Arthuse, Helén és Lujza) született. Volt még három öccse is, Ferenc, János és Péter. Apai nagyszülei: XIII. Guy laval-i gróf és Anne Tinténiac grófkisasszony. Anyai nagyszülei: V. János bretagne-i herceg és Valois Johanna francia királyi hercegnő. Johanna apja Jeanne d’Arc oldalán harcolt több csatában is. 1454. szeptember 10-én Johanna hozzáment a nála 24 évvel idősebb I. René nápoly-szicíliai királyhoz, aki egy évvel korábban özvegyült meg, s addigra már 6 gyermek édesapja volt (3 törvényes és 3 fattyú gyermek). A kívülállók számára úgy tűnt, a király nagyon szereti feleségét, aki állítólag nemcsak szép volt, hanem elbűvölő modora is volt. Az irodalomkedvelő René rengeteg verset írt imádott nejéhez. A nagy korkülönbség ellenére házasságuk boldognak bizonyult, habár közös gyermekük sajnos nem született frigyük majdnem 26 éve során. A nápolyi nép körében igen népszerű volt a királyné, aki mindig jószívvel viseltetett irántuk. René 1480-ban hunyt el. Az asszony többé nem ment férjhez. 1498. december 19-én, 65 éves korában hunyt el. Teste elhunyt férje mellett nyugszik a mai napig. Santa Elisabetta (Lecce) A Santa Elisabetta egy kis leccei templom. Leírása A templom építését 1519-ben határozták el lateráni kanonokok. A templomot később városi nemesi családok használták, majd a leccei érsekség tulajdonába került. Éveken át a Szent Erzsébet Társaság használta, innen származik elnevezése is. A templom egyhajós. Homlokzatát egy kis reneszánsz portál díszíti valamint egy apró rózsaablak. Látnivalói a 18. századi oltárok, valamint Szent Erzsébet papírmasé szobra. A főoltárt is egy papírmasé szobor díszíti, a Szűzanya ábrázolása. Jordan Bocskov Jordan Nikolov Bocskov (Bocskov Nikolov Jordán), (Bulgária, Draganovo (Veliko Tarnovo megye), 1894. január 8. – Székesfehérvár, 1978. október 30.) bolgárkertész. Pályafutása Édesapja, Bocskov Dimitrov Nikola 64 évig gazdálkodott Magyarországon és egyike volt azoknak, akik meghonosították a bolgárkertészkedést. Édesanyja Elena Boneva 1906-ban jött Magyarországra. Bocskov mint segéd dolgozott atyja mellett 1912-ig. 1912-ben részt vett a balkáni háborúban, majd végigharcolta az első világháborút. A háború végén mint hadnagy szerelt le, vitézségi éremmel is kitüntették. Leszerelése után Sárszentmihályon lett önálló kertész. 1928-tól Székesfehérváron 33 holdon gazdálkodott, mellette Sárszentmihályon is művelt 11 holdat. Kizárólag konyhakerti növényeket termelt motorikus erővel. Budapestre és Balatonkenesére szállított saját teherautójával. 24 állandó alkalmazottja és 16 napszámosa volt. Gazdaságát háromszor államosították, legutoljára 1959-ben. Első felesége, Gizella. Gyermekei, Jordanova Elena, Jordanov Péter. 1933-ban megözvegyült. Második felesége Tihinova Paneva Mária. Gyermekeik, Jordanova Gizella, Jordanova Dorita. 1978 októberében halt meg Székesfehérváron agyvérzésben. Venus Express A Venus Express az Európai Űrügynökség első űrszondája a Vénusz kutatására. A Mars Express és a Rosetta űrszonda tartalékműszerinek felhasználásával építették meg. Felépítésében hasonlít a Mars Expresshez. A szonda bizonyítékokat talált, hogy a Vénusz geológiailag még aktív. Küldetés A Venus Express 2005. november 1. indult Bajkonurból Szojuz rakétával. 2006. április 12-én pályára állt a Vénusz körül. Ehhez 50 percen át használta főhajtóművét, 25 000 km/h-ra csökkentve a bolygóhoz viszonyított 29 000 km/h-s sebességét. Az 590 kilogramm hajtóanyag nagy része elégett, ami csökkentette a szonda összsúlyát. Az ESA illetékes tudományos programbizottsága 2007. február végén hosszabbította meg a küldetést 2009 közepéig. 2008 júliusában megkezdték a szonda pályamagasságának csökkentését, így a szonda lassulásával mérni tudják a felsőlégkör által kifejtett légellenállást, így annak sűrűségét. 2009. február 4-én december 31-ig meghosszabbították az űrszonda küldetését, majd a dátumot kitolták 2014-ig. A hosszabbítás alatti feladatai többek között: a klíma működésének jobb megértése, a feltételezett aktív vulkanizmus keresése a felszínen. 2014. november 28-án a szonda hivatalosan befejezte a mintegy nyolcévnyi küldetését, mert a hajtóművei működtetéséhez szükséges üzemanyag elfogyott. Ennek hiányában a szonda nem tudja a Föld felé irányítva küldeni a még esetleg rendelkezésre álló adatokat. A szondát 2014 nyara folyamán szándékosan alacsonyabb pályára állították, hogy adatokat nyerjenek a Vénusz alacsonyabb légrétegeiről is, továbbá, hogy tapasztalatokat szerezzenek a légkör fékező hatásáról a későbbi küldetések számára. Eredmények A Venus Express SPICAV műszere 2011-ben vékony ózonréteget fedezett fel a Vénusz légkörében, mintegy 100 km-es magasságban. Az ózon sűrűsége a földi ózonréteg ezredrésze lehet, vastagsága 5-10 km. Műszerek VMC (Venus Monitoring Camera): CCD kamera a felszín vizsgálatára. ASPERA-4 (Analyzer of Space Plasmas and Energetic Atoms): a napszél és a Vénusz légköre közötti kölcsönhatásokat vizsgálja. MAG (Magnetometer): a Vénusz magnetoszférájának erősségét és változásait méri. PFS (Planetary Fourier Spectrometer): infravörös tartományban vizsgálja a Vénusz légkörét. SPICAV (Spectroscopy for Investigation of Characteristics of the Atmosphere of Venus): az infravörös és ultraibolya sugárzást vizsgálja a Vénuszról és a Napról. VIRTIS (Visible and Infrared Thermal Imaging Spectrometer): a légkör rétegeit és a felszín hőmérsékletét vizsgálja. La Cadière-et-Cambo La Cadière-et-Cambo település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 208 fő (2015). La Cadière-et-Cambo Cros, Saint-Hippolyte-du-Fort, Saint-Roman-de-Codières, Sumène, Montoulieu és Moulès-et-Baucels községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1121 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek – 1130-as évek – 1140-es évek – 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek Évek: 1116 – 1117 – 1118 – 1119 – 1120 – 1121 – 1122 – 1123 – 1124 – 1125 – 1126 Események Békekötés II. István magyar király és III. Lipót osztrák őrgróf között. A wormsi konkordátum elítéli Pierre Abélard Szentháromságról szóló írásait. I. Dávid grúz király Kelet-Grúziában, Didgorinál legyőzi a muzulmánok négyszeres túlerőben levő seregét. A readingi apátság alapítása. ekkor szentelték fel a mai Monostorapáti keleti határában fekvő, almádi bencés apátságot. Koós Olga Koós Olga (eredeti neve: Klein Olga) (Budapest, 1925. november 2. – Budapest, 2011. március 27.) Jászai Mari- és Aase-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész. Életpályája 1925-ben született Budapesten.1946-1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. 1949-ben kitették a főiskoláról. 1949-1951 között a Szegedi Nemzeti Színházban dolgozott. 1951-1958 között a Vígszínháznál játszott. 1958-1966 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1966-1970 között a Miskolci Nemzeti Színházban lépett fel. 1970-1974 között a kecskeméti Katona József Színháznak volt a tagja. 1974-ben húsz évre a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1994-1999 között az Új Színház színművésze volt. 1999-től a Radnóti Miklós Színház tagjaként dolgozott. Családja Édesapja Klein Emil, édesanyja Bein Regina, férje Blumenthal Antal szűcs, szőrmekereskedő, az MTK focicsapatnak az intézője volt, akitől 1956-ban született meg a fia, Bakos-Blumenthal Péter közgazdász, de 1957-ben elváltak. Két lányunokája született. Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 156. Színházi rendezései A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 4. Euripidész: Médeia (1983) Barillet-Grédy: A kaktusz virága (1984) Orfeum a szobaszínházban - Őnagysága és a többiek (1988) Nóti Károly : Nyitott ablak (1993) Szinkronszerepei A tehén és a fogoly: Josepha alias 'Marlène' - Ellen Schwiers Jegyzetek Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2016. július 16.) Megőrzött emlékek interaktív könyvtára: Koós Olga életrajz (Hozzáférés: 2016. február 15.) Koós Olga | centropa.org (hu nyelven). www.centropa.org. (Hozzáférés: 2018. október 1.) 2011. november 2-i lekérdezés Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Villafranca d’Asti Villafranca d’Asti település Olaszországban, Piemont régióban, Asti megyében. Lakosainak száma 3064 fő (2017. január 1.). Villafranca d’Asti Baldichieri d’Asti, Castellero, Maretto, Monale, Roatto, San Paolo Solbrito, Tigliole, Cantarana és Dusino San Michele községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Ramulus A Ramulus a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjéhez, ezen belül a valódi botsáskák (Phasmatidae) családjához és a Clitumninae alcsaládjához tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Ramulus anceps Ramulus artemis Ramulus frustrans Ramulus impigrun Ramulus irregulariterdentatus Ramulus magnus Ramulus nematodes Ramulus stamensis Ramulus thaii Fehérhátú ölyv A fehérhátú ölyv (Buteo leucorrhous) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Argentína, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Paraguay, Peru és Venezuela területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.) A Roland Garros női egyes döntői Ez a lap a Roland Garros párizsi salakpályás Grand Slam-teniszbajnokság női egyes döntőit tartalmazza. Ross Geller Dr. Ross Geller (1967. október 18.) a Jóbarátok című amerikai szituációs komédia kitalált szereplője. Alakítója David Schwimmer. Története Monica Geller bátyja, Chandler Bing sógora. Két gyermek, Ben Geller és Emma Geller-Green édesapja. Családja félig keresztény, félig zsidó gyökerű, Ross Bent is félig zsidónak mondja és igyekszik neki a 7. évad 10. részében (TOW the Holiday Armadillo) a karácsony helyett a hanuka ünnepét bemutatni. Paleontológusként dolgozik a múzeumban, majd később paleontológiát tanít az egyetemen. Első gyereke Ben, Carrol Willicktől, exfeleségétől született, kitől elvált miután kiderült, hogy leszbikus és megcsalta Rosst Susannal. Időrendileg először 20 évvel korábban találkozhatunk vele, már akkor szerelmes volt Rachelbe. Aztán két "hálaadási visszaemlékezésben" láthatjuk újra, majd egy osztálytalálkozón tekinthetünk be főiskolai éveire. Az első évad folyamán őrülten szerelmes lesz újra egykori iskolatársnőjébe Rachel Green-be, húgának barátnőjébe, mikor az feltűnik a Central Perk nevű kávéházban, a Jóbarátok egyik fő színhelyén. Chandler véletlenül elmondja Rachelnek, hogy Ross szerelmes belé, mikor ő Kínába végez ásatást. Erre a lánynak is fellángolnak érzelmei, de mikor Ross egy Julie nevű kollégájával tér vissza, ő is titokban tartja azokat. Végül Ross Rachelt választja, de az megorrol rá, a választást segítő "rossz tulajdonságok" listájának elkészítése után. Hosszas huzavona után a 2. évad 14. részében, A családi videóban összejönnek. Első randijuk egy résszel később, a Ross és Rachel… tudjátok című részben következik be. A harmadik évadban Ross és Rachel szakítanak, mivel Ross megcsalja Rachelt (a "xeroxos csajjal"), egy félreértés és némi alkohol nyomán. Hosszas könyörgése ellenére sem akar a lány megbocsátani neki, ezért a baráti társaság léte is veszélybe kerül. Sokáig nem tudják elviselni, hogy a másikuk továbblép, és randizik, ezért a sorozat egyik fő vonulata innentől, hogy hogyan teszik tönkre egymás randijait. Érdekességek A Columbus Állami Egyetem paleontológiai tanszékén dolgozik egy bizonyos Dr. David R Schwimmer. Ross karaktere az egyetlen, amelyik nem volt teljes a színészek válogatásakor, ezt később, David Schwimmer-rel együtt állították össze. A második évadban Rachel Green randizik egy bizonyos Russ-szal, akit a stáblista szerint Snaro játszik. Ténylegesen David Schwimmer alakítja Russ-t is, Snaro egy tisztelgés egyik barátja előtt. A „ Bátor, a gyáva kutya ” két főszereplője, Muriel és Eustace, Chandlerről és Rossról kapta a nevét. Halottnak nyilvánítva (Lost) 2008. február 7-én került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 71. részeként. Drew Goddard és Brian K. Vaughan írta, és Stephen Williams rendezte. Az epizód középpontjában Naomi hajósai állnak. A Sziget előtt - Essex, Massachusetts: Daniel Faraday ült egy kanapén, a tévét bámulva. A híradóban egy nő a 815-ös járat megtalálásáról számol be. Dan sokkos állapotban volt, barátnőjének (vagy feleségének) kérdésére sem felelt. Mikor a nő megkérdezi, hogy kedvese miért annyira feldúlt, a férfi csak annyit mond, hogy nem tudja. A Szigeten: A megmentők (?) helikoptere rázkódik, a műszerek tönkrementek, a gépezet nem bírja sokáig lezuhanás nélkül. Két személy veszekedik, Daniel csak üldögél. Az egyik férfi feltárja a helikopter ajtaját, és kilöki Faraday-t az esőbe. A férfi kinyitja az ejtőernyőjét, majd hamarosan földet ér. Gyorsan feláll, majd, mivel zajt hall a közelből, előkészíti fegyverét, és leveszi a sisakját. A nesz Jacknek illetve Kate-nek köszönhető, akik épp megtalálták Danielt. - Maga Jack? - Igen, én vagyok. Ki maga? - kérdezi a férfi. Kisebb gondolkodás után Daniel elmondta a nevét, majd hozzátette, hogy azért van ott, hogy megmentse Jackéket. A trió elindult a dzsungelben. Menet közben Faraday a tájat, a növényeket nézegette, majd Jack kérdésére felelve elmondta, hogy a helikopterben négyen voltak, őt is beleértve, de nem tudja, hogy hányan tudtak kiszökni mielőtt a gép lezuhant volna. A férfi elmondta, hogy elvesztette a csomagját, ígyhát nincs meg a telefonja. Jackék odaadják Naomi készülékét. Daniel felhívta Minkowski-t, aki eléggé meg volt lepve, hogy hall Faraday felől. Megkérdezte, hogy mi történt, hol vannak a többiek, de Dan nem tudott felelni. Miután elmondta, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot a túlélőkkel, George megkérdezte, hogy ki van-e hangosítva. Faraday egy bocsánatkérés után tovább ment, kikapcsolva a kihangosítót. Kate megpróbálta megnyugtatni Jacket, mondván, hogy Naomi fedezte őket, nincs honnan tudják, hogy a túlélők egyike ölte meg a lányt. Jack megmutatja Kate-nek, hogy mit hordoz Daniel magával: fegyvert. Miután befejezte a beszélgetést, Faraday elmondta, hogy a hajó még nem hallott senki felől sem, de mindenkinél van GPS-es felszerelés, amely küld koordinátákat a hajónak, a hajó meg vissza a telefonra, ígyhát a készülék meg tudja mutatni a csapat többi tagjának a helyzetét. Daniel megkérdezi, hogy Jackék segítenek-e neki a társainak a felkutatásában, mire a gerincsebész igennel válaszol. - Hol vannak a többiek? - teszi fel a kérdést Faraday. - Többségük a parton. - feleli Kate. Locke az esőben álldogál. Hurley megpróbálja fedezék alá hurcolni, de nem sikerül: John nem megy sehová, hisz az eső úgyis hamarosan megáll - ahogy befejezte a mondatot, jóslata bevált. A csapat elindult, Locke vezetésével. - Miért kelet fele megyünk? - értetlenkedik James. - Azt mondtad, hogy a barakkok dél felé vannak. - Mert egy kisebb kerülőt kell tennünk először. - hangzott a válasz. - El kell mennem egy kis kunyhóhoz. Hurley közbeszól, mondván, hogy a kunyhó az ellenkező irányban van. John megkérdezi, hogy Hugo miről beszél, mire a férfi elmondja, hogy a pilótafülkére gondolt, ám John is, meg Ben is tudja, hogy ez nem így van. Sawyer tovább értetlenkedik, nem érti, miért kell elmenjenek a kunyhohóz, mire a kopasz azt mondja, hogy azért, mert erre hivatottak. - És arra is hivatva voltál, hogy dobj egy kést Naomi hátába? Sawyer kérdésére Locke igennel felelt, majd elindult. James John után szólt, megkérdezve, hogy mégis kitől kapja a parancsokat - Walttól, mondta a kopasz. Sayid az óceánt bámulta, amikor Juliet leült mellé. A nő elmondta, hogy Jack még mindig nem tért vissza, majd megkérdezte, hogy a férfi látott-e valamit. Sayid elmondta, hogy semmit, de a Sziget nagy, és lehet, hogy a hajó a másik oldalról közeledik. A férfi az után érdeklődött, hogy Ben miért mondaná azt, hogy akik jönnek, bántani akarják a túlélőket, mire Juliet elmondta, hogy valószínűleg azért, mert Linus hazug, és meg akarja őket félemlíteni. Egy kisebb szünet után Juliet hozzátette, lehet, hogy Ben igazat mondott, majd megkérezte, hogy hány fegyver maradt meg. Jack-ék a dzsungelben mászkáltak, mikor Kate észrevett egy dobozt a földön. Miközben Jack kinyitotta, Faraday zavarában mindent összemagyarázott. Shephard kivett egy gázmaszkot, megkérdezve, hogy az mit keres a dobozban. Faraday ismét valami butaságot mondott, Jack meg megkérdezte, hogy miért hozott fegyvert. A férfi azt válaszolta, hogy elővigyázatosság miatt, majd hozzátette, hogy a túlélők megmentése nem éppen az elsődleges feladatuk. Jack megkérdezte, hogy akkor mi a legfontosabb feladatuk, ám Faradayt a telefon csipogása megmentette a választól: az egyik társa, Miles, a közelben volt. James Ford Waltról érdeklődött, de nem igazán hisz abban, hogy John látta a fiút. Locke elmondta, hogy Michael fia arra kérte őt, hogy akadályozza meg Naomi küldetését, majd hozzátette, hogy Ben rálőtt, és otthagyta őt meghalni, ám Walt megmentette, szóval hitt a kölyöknek. Sawyer nem hitte, hogy Johnt meglőtték, egészen addig, amíg a kopasz meg nem mutatta a sebet: a golyó elől bement, hátul kijött, és szerencsére Locke-nak nem volt ott veséje, mert ha lett volna, már meghalt volna. Jamest meglepte a látvány, nem volt több kérdése. Danielék egy sziklás parton mászkáltak, Milest keresve. Jack meglátta a férfit, elájulva, a víz közelében. A két túlélő és Faraday lemásztak Mileshoz, aki fegyvert szegezett Jackre amint a férfi közel ment hozzá. Dan megpróbálta megnyugtatni társát, nem sok sikerrel. Miles, miután megakadályozta, hogy Kate elvegye Faraday fegyverét, megkérdezte, hogy hol van Naomi, a lány, akit megöltek. A Sziget előtt - Inglewood, California: Miles Straume az autójában rádiót hallgatott: épp akkor mondták be, hogy megtalálták az Oceanic Airlines 815-ös járatát, és a hatóságok mind a 324 utast halottnak könyvelték el, amikor ő megállt egy ház előtt. A férfi kiszállt a kocsiból, kivett valamit a csomagtérből, majd kopogott az ajtón: egy afróamerikai nő nyitott ajtót. Ms. Gardner beengedte Milest, majd mikor mindketten az előtérben voltak, a férfi azt kérdezte, hogy melyik szobáról van szó. A nő elmondta, hogy a szoba fent van az emeleten. Kisebb szünet után Miles tájékoztatta a nőt, hogy 200 dollárt kell majd fizessen, nem 100-at, ahogy előzőleg megegyeztek, mivel megtudta, hogy Ms. Gardner unokáját meggyilkolták. Míg Miles kipakolt és összeszerelte a gépezetét, a nő előkészítette a pénzt. A jutaléka megszámolása után a férfi megkérte Ms. Gardnert, hogy bármit is hall, ne menjen fel az emeletre. Miles bement a szobába, majd bekapcsolta a porszívóra emlékeztető gépezetét, és leült az ágy szélére. Kisebb szünet után elkezdett beszélni: - Ezzel nem teszel semmit jót a nagymamádnak. Sok fájdalmat okozol neki? Le szeretnék menni, és meg szeretném mondani neki, hogy elmentél? De csak úgy tudom megcsinálni mindezt, ha elmondod, hol van?. Szóval, hol van? Miles monológját egy hangos puffanás szakította meg. A férfi odament a könyvespolchoz, odébbtolta, és megtalálta amit keresett: pénzt, elrejtve a szellőztetőben. A férfi visszatolta a polcot, kikapcsolta a masinát, majd visszanézett a szobába, mondván, hogy ?most már elmehetsz?. Miles lement az emeletről, ahol az aggódó nagymama fogadta, kérdezvén, hogy működött-e a szelleműzés. A férfi igennel válaszolt, majd visszaadta a nőnek a fizetségének a félet, mondván, hogy nem volt olyan nehéz, mint amilyennek gondolta. Ms. Gardner egy ölelés kíséretében megköszönte Milesnak. A Szigeten: Faraday odaszaladt Mileshoz, megakadályozni a fegyver elsülését, mondván, hogy Jackék jó emberek. Straume elmondta, hogy Naomi használta a kódot (mondd meg a testvéremnek, hogy szeretem), amit akkor kell mondjanak, amikor fogságba esnek. Miles követelte, hogy Jackék vigyék őt el Naomi holttestéhez. Kate megpróbálta megmagyarázni, hogy aki megölte a lányt, John Locke, már nem velük van, ám mindez Straume-ot nem érdekelte. Locke csapata egy pataknál pihent, mindenki vizet gyűjtött. Ben beszélni akart Alex-szel, de a lány nem figyelt. Karl felállt, fegyverére mutatott, és megkérte Bent, hogy hallgasson. - Mivel a lányommal vagy együtt, nyugodtan szólíthatsz Bennek. - mondta Ben, mivel Karl Mr. Linusnak szólította. A fiú mérgében elővette fegyverét, de Sawyer megnyugtatta, és elküldte sétálni. Ben szerint James azért jött John csapatába, mert ha kijut a Szigetről, nem fog tudni versenybe szállni egy gerincsebésszel, és igazából Sawyer remélte, hogy Kate vele fog tartani. Linus tovább játszadozott James idegeivel, mire a férfi elkezdte rugdosni meg ütni Bent. Locke megpróbálta megakadályozni, mire Sawyer megkérdezte, hogy egyáltalán miért tartják életben. John elmondta, hogy azért tartják életben, mert nagyon régóta van a Szigeten, és mert olyan információkkal rendelkezik, melyekre nekik szükségük van. A kopasz szépen megakadályozta, hogy Sawyer megölje a férfit. James elmondta, hogy szerinte Ben már ki is gondolta, hogyan fog kiszabadulni a túlélők fogságából. Miles Naomi teste fölött imádkozott, míg Daniel makogott valamit a fény eséséről. Kate megkérte Faradayt, hogy tegye el a fegyverét, de Dan szerint ha megteszi, amit Kate kért, Miles megölné. Kate meg akarta puhítani Faradayt, ám Jack közbevágott: a nő hiába próbálkozik, úgyse fog sikerülni. Mondandóját befejezve, Jack odakaccsintott Katenek. Straume odament Danhez, mondván, hogy minden úgy történt, ahogy elmondták. A telefon jelezte, hogy Charlotte, egyik társuk nincs messze tőlük, Miles pedig elindult a nő után. Jack azt mondja, hogy jobb lesz, ha Straume-ék leteszik a fegyverüket, mivel a túlélők ott vannak a dzsungelben, egy-egy fegyvert szegezve Faraday-ék fejéhez. Miles nem hiszi, ám Sayidék jópár lövéssel bebizonyítják, hogy bizony ott vannak. A Sziget előtt - Medenine, Tunisia: Egy nő szállt ki egy autóból egy sivatagos táj közepén. Felvett egy újságot, melyen franciául írta, hogy megtalálták az Oceanic Airlines eltűnt repülőgépét. A nő, Charlotte Lewis, be akart menni egy zárt ásatáshoz, ám egy férfi nem engedte be. Charlotte lefizette az afro-amerikait, majd bement a feltárás helyszínére: a fordítója azt hitte, egy dinószauruszt ástak ki, ám Charlotte tudta, hogy nem - egy jegesmedve volt a földben. A fordító azt hitte, valami átverésről van szó. Lewis vett egy szerszámot, és elkezdett ásni a medve feje mellett - hamarosan meglelte, amit keresett: egy DHARMA Kezdeményezés, pontosabban Hydra állomás logót viselő nyakörvet. A Szigeten: Charlotte földet érése nem volt valami szerencsés - fejjel lefelé lógott egy folyó fölött. Megpróbált felmászni, ám nem sikerült, ígyhát a másik utat választotta: beleszökött a folyóba. Boldog volt, egész addig, amíg megpillantotta John csapatát. Juliet elmesélte Jacknek, hogy aggódtak a férfi miatt, ezért Sayiddal együtt elmentek a pilótafülkéig, onnan meg követték a nyomokat. Közben Sayid a túszait kérdezgette, először a nevüket akarta megtudni. Daniel elmondta az ő teljes nevét, ám Miles nem engedte, hogy a túlélők megtudják a családnevét. Az arab ezután Faraday-t faggatta: Dan elmondása szerint egy fizikus. Mikor Sayid Miles-t kérdezte, azt mondta, szarkasztikusan, hogy talajmintákat gyűjtöget. Az arab megjegyezte, hogy a világ azt hiszi, hogy ők halottak, ám Danielék egy keresőcsapat tagjai, akik egyáltalán nem voltak meglepődve, mikor megtudták, hogy a 815-ös járatnak túlélőivel találkoztak. Charlotte a túlélőket kérdezgette, de senki sem akart válaszolni neki. Hurley elkezdte mesélni a történetüket, ám John közbeszólt. A lány felfigyelt Claire-re meg Aaronra, majd mikor megtudta, hogy a gyerek a Szigeten született, nagyon meg volt lepődve. Lewis elmondta, hogy a GPS-jelzőnek köszönhetően hamarosan a segítségükre sietnek a hajósok. John a megkérdezte, hogy hányan vannak. Charlotte elmondta, hogy négyen, őt is beleértve, majd válaszolva Locke újabb újabb kérdésére elmondta, hogy nem tudja mi történt a helikopterrel, ám a pilóta megpróbálta biztonságban letenni a gépet. John felállt, és készült indulni - Charlotte nem értette. Elmondta, hogy egy helyben kell maradniuk, hogy rájuktaláljanak, ám ekkor tájékoztatta John a lányt: ők nem akarják, hogy rájuktaláljanak. Sayid a telefonnal babrált, mikor feltűnt a képernyőn Charlotte - a lány a túlélők felé szaladt. A túlélők is elkezdtek szaladni a lány irányába, majd mikor odaértek, kiderült, hogy Johnék rákötötték a lány jelzőszerkezetét Vincentre. A Sziget előtt - Eleuthera, a Bahamák: Egy férfi, Frank Lapidus, egy szobában volt. A tévé éppen felvételeket mutatott az Oceanic Airlines 815-ös járatának feltárásáról. A pilótát már azonosították: Seth Norris. Frank megnézte a mutatott holttestet közelebbről, majd felhívta a megadott telefonszámot. Egy nő válaszolt, ám Lapidus egyből a felettessel akart beszélni, hisz tud valamiket a zuhanásról. Frank elmondta, hogy az a holttest nem Seth Norrisé, hisz a férfi sosem tette le a jegygyűrűjét. A telefon másik oldalán levő személy megkérdezte, hogy Lapidus honnan ismeri ilyan jól Norrist, mire Frank elmondta, hogy ő kellett volna legyen a pilóta. A Szigeten: Frank megmászott egy dombocskát, majd mikor felért, egy szarvasmarha várta. Az állat megnézte Lapidust, majd továbbment. A férfi megpróbált talpra állni, de leesett, ráadásul a telefonja is tönkre volt menve. Kilőtt egy jelzőrakétát. Charlotte is észrevette a jelzést, és el is indult volna a személy felkutatására. A túlélők nem örvendtek, a lány meg nem értette: életét kockáztatva kiszökött a helikopterből, hogy mentse meg őket. Hurley szerint el kellene menjenek a személyhez, hisz lehet, hogy megsérült, ám John azt felelte, hogy Charlotte hazudik, hisz nem a túlélők miatt jöttek a Szigetre. Charlotte elindult, ám John megpróbálta megakadályozni - a lány elkezdett kiáltani, mire Ben mellkasába lőtt pár golyót. A lány összeesett, Sawyer meg letámadta Bent. Charlotte golyóvédő mellényt viselt, ígyhát nem halt meg. Jackék megtalálták Lapidus-t. A pilótának sikerült szépen letennie a helikoptert egy völgybe. A Sziget előtt: Naomi Dorrit egy üres épületben volt, Matthew Abaddon-nal. A férfi mutatott a lánynak pár fotót, a csapatja tagjairól. Naomi elmondása szerint egyikük sem kapott katonai kiképzést, ráadásul mindegyik személyről megvan a maga nem éppen pozitív véleménye. A lány arról kérdezősködik, hogy mit tegyen, ha talál túlélőket a 815-ös járatról. Abaddon meg van győzödve affelől, hogy nem élte túl senki sem a zuhanást. A férfi elmondása szerint az egész terv Naomin alapul, a lány feladata annyi, hogy csapatjának mind a négy tagját biztonságban tartsa, megakadályozza hogy akármelyikük meghaljon. Naomi, elmondása szerint, meg tudja ezt csinálni. A Szigeten: Míg Sayid a helikoptert vizsgálgatta, Kate és Daniel Naomi holttestét vitték egy hordágyon. Az arab túlélő szerint kisebb gondok vannak a géppel, a mechanikai része érintetlen: lehet vele repülni. Miles a telefont kérte, Jack odaadja, ha a férfi elmondja, hogy mit keresnek a Szigeten. Straume megígérte, hogy elmondja, amint megkapja a telefont. Jack odaadta. Miles felhívta a hajót, de nem Minkowski vette fel, hanem egy nő, Regina. Straume George-ot kérte, de a nő elmondása szerint Minkowski nem tudott akkor beszélni. Juliet Frank sebeit kezelte, mikor a férfi rájött, hogy Dr. Burke nem volt a lezuhant Oceanic gépen. Lapidus elmondta Milesnak, aki meg akarta tudni, hogy hol van Benjamin Linus, hisz miatta jöttek ők a Szigetre. Sawyer fegyvert szegezett Benre. John odamegy, és elkéri a fegyvert, mondván, hogy az ő hibája, majd ő elintézi. Locke megkéri Danielle-t, hogy vezesse el Alexet, mert nem tenne neki jót, ha látná az ?apját? meghalni. Sőt, John megkér mindenkit, aki nem akarja látni Ben halálát, az távozzon. - John, figyelj… Birtokában vagyok olyan információknak, melyekre szükséged van. Vannak válaszaim. - mondta Ben. Locke rákérdezett, hogy mi a Szörny, a Sziget Védelmi Rendszere, de Ben azt mondta, hogy nem tudja. Ekkor Linus elmondta Charlotte teljes nevét, születésének idejét illetve helyét, meg hogy kikkel jött: Daniel Faraday, Miles Straume, valamint Frank Lapidus. Ben azt is tudja, hogy miatta vannak a Szigeten, hogy őt keresték. - Honnan tudod mindezt? - kérdezte John. - Mert van egy emberem a hajójukon. - hangzott a sokkoló válasz. Michael Rummenigge Michael Rummenigge (Lippstadt, 1964. február 3. –) német válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A nyugat-német válogatottban 2 mérkőzést játszott. Grantola Grantola település Olaszországban, Varese megyében. Lakosainak száma 1288 fő. Grantola Cassano Valcuvia, Cunardo, Mesenzana, Cugliate-Fabiasco, Ferrera di Varese és Montegrino Valtravaglia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2006-os finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2006-os finn labdarúgó-bajnokság a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának hetvenhatodik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 13 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Tampere United csapata nyerte. A bajnokság végeredménye A Tampere United a 2006-os szezon bajnoka. A Tampere United részt vett a 2007–08-as UEFA-bajnokok ligájában . A HJK Helsinki , a Haka és a MyPa részt vett a 2007–08-as UEFA-kupában . A Honka részt vett a 2007-es Intertotó-kupában A KuPS Kuopio kiesett a másodosztályba (Ykkonen) . Otodus aksuaticus Az Otodus aksuaticus a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a fosszilis Otodontidae családjába tartozó faj. Tudnivalók Az Otodus aksuaticus a paleocén kor idején, valamint a kora eocénhez tartozó ypresi korszakban élt, körülbelül 60-49 millió évvel ezelőtt. Az őscápakutatók szerint, a szóban forgó állat átmeneti faj, az Otodus obliquus és a Carcharocles auriculatus között. Maradványait Belgiumban és Kazahsztánban is megtalálták. Monghidoro Monghidoro település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Bologna megyében. Lakosainak száma 3691 fő (2017. január 1.). Monghidoro Loiano, Monzuno, Firenzuola, Monterenzio és San Benedetto Val di Sambro községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Halper László Halper László (Budapest, 1966. december 12. –) gitáros, zenész dinasztia tagja, a Band of Gypsys Reincarnation együttes alapítója. Életpályája Állítólag édesanyja családjában visszamenőleg 300 évre minden férfi zenész volt. Nagyapja Mágó Károly a híres prímás, akinek 1932-ben Görögországban több lemeze is megjelent a Columbia kiadónál, dédapja tárogató zenész, aki az Állami Operaházban játszott. Halper László ötévesen kezdett hegedülni, majd 13 éves korában egy fekete blues gitáros hatására a gitárra váltott. 20 évesen felvették a jazz-konziba, ahol Babos Gyula volt a tanára. 1991-ben friss diplomával Kőszegi Imre zenekarába került, de még ebben az évben folytatta tanulmányait a bécsi amerikai iskolában az American Institute of Music-ban. Itt bekerült a basszusgitár tanár Angus Thomas zenekarába a Culture Kingsbe. Ő olyan világsztárokkal játszott, mint Miles Davis, Buddy Miles. Ezzel párhuzamosan a Starting Points nevű zenekarával koncertezett. 1995-ben tanulmányútra ment Ausztráliába, ahol megismerkedett valamint együtt játszott Orszáczki Jackie-vel. Sydneyben ismerkedett meg John Scofield-el is. Még ebben az évben (1995-ben) játszott egy CD-n, amelyre a Bluseum kiadó kérte fel, ez volt az első bemutatkozó kiadványuk Bluseum címmel. Saját zenekara mellett 2 évig dolgozott Deák Bill Gyulával is. 2002-ben jelent meg első önálló CD-lemeze Urban Noises címmel. Ezután ezen a néven együttest alapított (Kosztyu Zsolt - basszusgitár, Paczkó János - billentyűs hangszerek, szemplerek). Az Urban Noises együttessel 2004-ben jelentette meg Gray Days című lemezét, melyen Orszaczky Jackie is közreműködött. A lemezbemutató koncert 2004 nyarán a Millenáris Theátrumban volt. Későbbiekben az Urban Noises két állandó vendéggel bővült - Kathy Horváth Lajos - hegedű és a Sierra Leone-i Alfred Sankoh - percussion. 2006-ban alapította Off Abbey Road nevű zenekarát, amellyel - Beatles és Jimi Hendrix számokat játszik jazz feldolgozásban. Tagok: Kőszegi Imre - dob, Orbán György - bőgő, Lakatos Gyula - zongora. Ezzel egy időben hozta létre az Off Abbey Road Acoustic együttest, ebben egy vonósnégyes és Mogyoró Kornél (percussion) játszik. Legújabb formációja a Band of Gypsys Reincarnation melynek repertoárján elsősorban Jimi Hendrix számok jazz feldolgozása szerepel. A zenekar tagjai Kőszegi Imre - dob, Oláh Péter - bőgő, Lukács Miklós - cimbalom és Fekete István - trombita. Rádiózás Rádiózni 2002-ben kezdett a Rádió C-ben, mint szerkesztő, műsorvezető. Az első sorozatának Zenészlegendák volt a címe, melyben legendás roma zenészeknek állított emléket (többek között Mágó Károly, Bacsik Elek, Banyák Kálmán, stb) . A sorozatban bemutatott zenészekről 2004-ben könyvet is megjelentetett azonos címmel. A sorozatban elhangzó legjobb felvételek 2007-ben jelentek meg CD-lemezen „Legendás romazenészek felvételei” címmel. Közreműködött a „Széttört álmok” című könyv megírásában is, amely a Syrius együttes hiteles történetét dolgozza fel. A Rádió C-ben jelenleg a Zenetárlat című műsora hallható vasárnap esténként 8-kor, valamint hétfőtől péntekig a Sun Csak című műsort vezeti és szerkeszti 13-tól 14.30-ig. Zenekarok ÉS Együttes - 1988 Starting Points 1993-96 Urban Noises Off Abbey Road Acoustic Off Abbey Road Band of Gypsys Reincarnation Kiadványok Lemezek Band of Gypsys Reincarnation Urban noises Gray Days Legendás Roma Zenészek Felvételei Könyv Zenészlegendák - Legendás történetek legendás romazenészekről, 2004 (könyvborító) Pokahontasz Pokahontasz (angolos írásmóddal Pocahontas, asszonynevén Rebecca Rolfe; 1595 körül – 1617. március 21.) amerikai bennszülött indián nő, a póheten törzsszövetség főnökének leánya volt. Híressé Jamestownhoz – Anglia első sikeres amerikai telepéhez – fűződő kapcsolatai tették. Angol-Amerika alapításának egyik leghíresebb története szerint 1607-ben testével fedezve mentette meg törzsfőnök apja haragja elől Jamestown abban az évben alapított városának egyik vezetőjét, John Smith kapitányt. Később az egyik angol-indián háború idején (1613) az angolok csellel foglyul ejtették, remélve, hogy nagy hatalmú apja busás váltságdíjat fizet érte. Ez csak részben valósult meg, közben viszont megismerkedett az angol szokásokkal és feleségül ment egy John Rolfe nevű telepeshez. Ez volt Észak-Amerika történelmének első rasszok közötti házassága. Pokahontasz volt az első indián nő, aki Európába látogatott. Angliai tartózkodása során halt meg, valószínűleg fertőző betegségben. Származása és gyermekkora Születésének pontos dátuma nem ismert, de általában 1595-re teszik John Smith kapitány, Jamestown egyik vezetőjének könyve – a kevés korabeli forrás egyike – alapján. Apja Wahunsunacock, gyakori nevén Powhatan főnök, a póheten törzsszövetség főnöke volt, amely ebben az időben néhány tízezer főt számlálhatott. Anyjának neve nem ismert, de minden bizonnyal Wahunsunacock több tucat feleségének egyike lehetett. Pokahontasz igazi neve „Matoaka” volt, amit egyaránt fordítanak „játékos kedvű”-nek és „legkedvesebb lányom”-nak. A „Pokahontasz” gyermekkori beceneve volt, amit kacér természete miatt kaphatott. (A név póheten nyelven William Strachey szerint azt jelentette: „kis ledér”.) A népszerű írásokban Pokahontasz gyakran hercegnőként jelenik meg. Ez annyiban helytálló, hogy apja egy, az adott kor és hely viszonyai között birodalomnak tekinthető törzsszövetség ura volt, aki számos gyermeke közül vélhetően őt szerette legjobban. Erre utal, hogy gyermekként fontos találkozókon apja mellett lehetett. Ha John Smith első megmentése úgy igaz, ahogy azt maga Smith elmesélte, akkor Pokahontasz bizonyos helyzetekben apja akaratának is ellenszegülhetett. Gyermekkoráról keveset tudhatunk. Valószínű, hogy leánygyermekként élete sokban hasonlíthatott a törzs többi lányának életéhez, ahol a feladatok nemek közti megosztása nagyon egyoldalú volt: a harcon és vadászaton kívül lényegében minden munka a nőkre hárult. Találkozásai John Smithszel Pokahontasz tizenkét éves lehetett, amikor mintegy száz telepes – köztük John Smith, a telep vezetője mellé rendelt hét fős tanács tagja - 1607 áprilisában egy mocsaras félszigeten megalapította Jamestownt. Az ezt követő időkben az angolok több alkalommal találkoztak a környék különböző őslakos törzseivel, melyek egy része barátságosan, mások ellenségesen fogadták a jövevényeket. Ahogy az az angolok számára csak később vált világossá, a közelben élő törzs ellenszenvvel figyelte a betolakodókat, a távolabb élők között viszont több volt a semleges vagy barátságos törzs. John Smith, a Jamestown vezetésére a megbízó Virginia Company által kijelölt tanács legalacsonyabb társadalmi rangú, de – mint később kiderült – a feladatra messze legrátermettebb tagja egy kisebb felderítő különítmény élén messzebb került a tábortól. Csapatát indiánok támadták meg. Egyedül ő maradt életben. Smith elbeszélése szerint a „főnökök főnöke”, azaz Wahunsunacock elé vitték. A törzsfőnök hosszú latolgatás után döntött: Smith fejét az odakészített méretes kőre helyezték, kivégzését előkészítendő. A kivégzés előtt azonban Pokahontasz váratlanul előugrott és Smitht testével fedezve megakadályozta a gyilkosságot. A törzsfőnök – talán mert tekintélyén csorba esett volna, ha egy kislány még csak időlegesen is megakadályozhatja, amit elhatározott – kegyet gyakorolt: Smith életét megtarthatta, de fogoly maradt. Hogy miért tette Pokahontasz, amit tett, természetesen rejtély. Maga Smith mindenesetre a reménytelen helyzetbe került ember iránt érzett könyörületnek tulajdonította. A történet fenti változata a témával foglalkozó egyik népszerű könyv szerint „bizonyára Amerika történelmének a legtöbbször elmesélt története”, amely regényeket, festményeket, szobrokat és filmeket ihletett. A hitelességét illetően kételyt ébreszt, hogy Smith – aki módszeresen dokumentálta a Jamestownban és környékén történteket – 1608-ból fennmaradt beszámolójában még nem tesz említést a fenti életmentésről. Sőt, ezen beszámoló alapján Pokahontasszal csak hónapokkal később találkozott. Majdnem-kivégzésének híressé vált fenti változata csak Smith egyik, tíz évvel későbbi levelében bukkan fel. E levél Pokahontasz, aki akkor már megkeresztelkedett, férjes asszony volt, angliai látogatása alkalmából született. Tehát a hős kislány története szolgálhatott praktikus célokat is (befolyásos támogatók szimpátiájának megszerzése Pokahontasz és Amerika tágabb ügye számára). Más történészek azonban kiemelik, a puszta tény, hogy a híres történet kimaradt Smith eredeti beszámolójából, nem bizonyít semmit. Pl. J.A. Leo Lemay szerint Smith korai beszámolói elsősorban földrajzi és etnográfiai tárgyúak voltak. Elképzelhető, hogy ott nem érezte szükségét egy ilyen történet elmesélésének. A fenti eset körüli bizonytalanságtól függetlenül Smith más esetről is beszámol, amikor Pokahontasz – saját életét is kockáztatva – megmentette Smith és csapata életét, figyelmeztetve őt, egy apja által tervezett támadásra. A fenti viharos események között Pokahontasz többször is érdeklődött az idegen telepesek élete iránt. Strachey korabeli beszámolója szerint többször is felkereste Jamestownt. Smith leírja, amikor az angolok éheztek, Pokahontasz kísérőivel négy-öt naponta felkereste őt és annyi élelmet adott át, ami nemcsak neki, de sok társának is megmentette az életét. Pár évvel később Smitht a Virginia Company leváltotta, s visszautazott Angliába. Pokahontasz az angoloktól úgy értesült, hogy Smith meghalt. Ezt követően a lány közel négy éven át nem kereste fel Jamestownt. John Smith a kalandos életéről szóló önéletrajzi könyvében az „indián hercegnőt” azon négy egzotikus szépségű lány egyikeként említi, akik – férfiúi vonzerejének köszönhetően – a segítségére siettek. Smith minden jel szerint hálával és szimpátiával gondolt Pokahontaszra. Az azonban feltehető, hogy nem volt kettejük között testi szerelem, már csak a jelentős korkülönbség miatt sem (Smith 27, Pokahontasz 12 éves lehetett első találkozásukkor). Fogsága Jamestown nehezen fejlődött. Az angolok aranyat és más nemesfémeket, valamint a „magasabb rendű” keresztény eszmék befogadására kész „vadakat” vártak Amerikában. Nemesfémet nem találtak, az indiánok pedig egyáltalán nem óhajtottak változtatni az életmódjukon. Egy idő után a szórványos atrocitások az angolok és Wahunsunacock törzsszövetségi vezető közötti nyílt háborúba csaptak át. Ezen előzmények után történt, hogy 1613 márciusában Samuel Argall kapitány, értesülve arról, hogy a Patawomerk törzsnél vendégeskedik Pokahontasz, hajójával odavonult, s a törzs főnökét – aki hol lojális volt Pokahontasz apjához, hol nem, – fenyegetéssel rávette, hogy csalja tőrbe a lányt. Pokahontasz így Argall hajójára került, ahol foglyul ejtték. Jamestownt ekkor Thomas Dale irányította kormányzói minőségben. A még mindig csak néhány száz főt számláló telepet drákói törvényekkel kormányzó Dale nagy lehetőséget látott a „főnökök főnöke” kedvenc lányának elfogásában. Megüzente Wahunsunacocknak, épségben visszakapja a lányt, de csak ha egy sor követelésnek eleget tesz. Wahunsunacock a követelések egy részét – pl. foglyul ejtett angolok szabadon bocsátását – azonnal teljesítette. Azonban az indiánok által korábban elrabolt európai fegyvereket és szerszámokat nem tudta vagy akarta visszaszolgáltatni. A tárgyalások egy időre megrekedtek. Pokahontasz tartósan angol fogságban maradt. Az angolok feljegyzései szerint a magas rangú fogoly kivételesen udvarias elbánásban részesült. Linwood "Little Bear" Custalow könyve szerint azonban Pokahontaszt fogsága alatt megerőszakolták. Custalow ezt az azóta eltelt négyszáz év alatt átörökített szóbeli hagyományra hivatkozva állítja. Más történészek meglátása szerint viszont nem létezett ilyen szóbeli hagyomány. Kiemelik, az éppen háborúban álló angolok érdekeivel kifejezetten ellentétes lett volna, ha legbecsesebb foglyukat – akinek szabadon bocsátásáért komoly árat szabtak – megerőszakolták volna. Lehetséges házassága Kocoummal A mattaponi törzs (Virginia egyik, rezervátumban élő törzse) hagyományai szerint Pokahontasz első férje törzsének harcosa, Kocoum volt, akit az angolok ölhettek meg valamikor Pokahontasz 1613-as elrablása után. A patawomerk törzs – melynek ősei segítettek Pokahontaszt csapdába csalni – szerint gyermekük is született, akit Ka-Okee-nek neveztek és a törzs nevelte volna fel az apját és anyját is elvesztő csecsemőt. Ugyanakkor kutatók között a Kocoummal kötött házasság, sőt még a férfi létezése is vita tárgya. Több történész állítása szerint az egyetlen korabeli angol nyelvű forrás, amelyik utal a férfire William Strachey 1616-os rövid feljegyzése, mely szerint Pokahontasz két éve házasságban él az ő „saját Kocoum kapitányával”. Mivel John Rolfe-fal kötött házassága 1614-re esik, könnyen lehet, hogy az ő „saját Kocoum kapitánya” nem más, mint Rolfe beceneve. Házassága John Rolfe-fal Míg az angolok arra vártak, hogy Pokahontasz apja teljesíti követeléseiket, a lányt oktatták a keresztény hitre és az angol szokásokra. Fogsága alatt megismerkedett egy John Rolfe nevű telepessel. Engedélyt kértek a házasságra, amit Dale kormányzó megadott. Pokahontasz apja is beleegyezését adta és követeit – a lány féltestvéreit – is elküldte az esküvőre. Megkeresztelésekor a Rebecca nevet kapta, házasságakor lett a neve Rebecca Rolfe. 1614. április 5-én ment férjhez a Virginia állambeli Jamestownban. A következő évben Pokahontasz fiúgyermeknek adott életet, akit Thomasnak kereszteltek. A frigy ideiglenes békét teremtett az őslakosok és a gyarmatosítók között. Halála 1616-ban Angliába látogattak, ahol a párt a király is fogadta. 1617 márciusában, egy nappal azelőtt, hogy visszaindultak volna Amerikába, Pokahontasz elhunyt. Halálát valószínűleg feketehimlő vagy egyéb fertőző betegség okozta. John Rolfe egyedül tért vissza Virginiába, s 1622-ben, egy indián támadásban életét vesztette. Fiuk, Thomas angliai tanulmányai után visszatért Virginiába, és a gyarmat megbecsült polgára lett. Pokahontasz volt az első indián nő, aki Európába látogatott. David Garnett angol író életrajzi regényt írt róla, Rónaszegi Miklós pedig egy háromkötetes kalandregény főszereplőjévé tette. Baloldali Demokratikus Párt A Baloldali Demokratikus Párt (olaszul: Partito Democratico della Sinistra, rövidítése: PDS) egy olaszországi baloldali politikai párt volt, amely 1991 és 1998 között létezett. A párt a Kommunista Újjászerveződés Pártja (olaszul: Partito della Rifondazione Comunista) mellett az Olasz Kommunista Párt egyik utódpártjaként jött létre 1991. február 3-án, amikor a kommunisták a Riminiben tartott XX. Kongresszuson döntöttek a párt megszüntetéséről. A párt szimbóluma egy tölgyfa (olaszul: Quercia) volt, a pártot sokan erről ismerték fel. A tölgyfában látható az Olasz Kommunista Párt emblémája, ezzel a párt a történelmi folytonosságot vállalja. A párt első titkára Acchille Occhetto volt, őt követte Massimo D’Alema, aki 1998-2000 között Olaszország kormányfője volt. A párt 1998-ban a Baloldal Demokratái pártba csatlakozik, amivel a PDS megszűnik. Története Megalakulása A párt 1991-ben alakult meg, első főtitkára Acchile Occhetto volt, a párt megalakulása 1989-ig nyúlik vissza. Occhetto ekkor az Olasz Kommunista Párt reformszárnyához tartozott. A politikai élet előterébe a berlini fal leomlása után került. 1989. november 12-én Bolognában a helyi partizánok győzelmének 45. évfordulóján tartott beszédet, amiben közölte, hogy a kommunistáknak változtatniuk kell eddigi politikájukon, kilátásba helyezte a párt új nevét, amit Bolognai fordulatnak neveznek. 1991-ben a kommunisták Riminiben tartott kongresszusán bejelentették megszűnésüket. Utódjaik a Baloldali Demokratikus Párt és a Kommunista Újjászerveződés Pártja lettek. 1992-1994 A párt az 1992-es parlamenti választásokon 16,1%-ot ért el, ami 10%-os csökkenés volt a kommunisták legutóbbi eredményéhez képest, így is megelőzték ezzel a Bettino Craxi vezette szocialistákat. A párt támogatta 1993-ban a választási törvényről szóló népszavazást, amit Sergio Mattarella terjesztett be. Az új választási törvény életbe lépése után voltak az ez évi helyhatósági választások. A párt a második helyet érte el országosan és így a baloldal meghatározó pártjává vált. A párt volt a kezdeményezője az 1994-es parlamenti választásokra megalakuló baloldali Progressisti (Progresszívak) koalíciónak. A választásokon a koalíció második helyet éri el. 1995: Massimo D’Alema főtitkársága, az Olajfa létrejötte A választási vereség után lemondott Occhetto, utána összehívták a párt Országos Tanácsát, hogy új főtitkárt válasszanak. Két esélyes jelölt volt: Massimo D’Alema, aki a hatvanas években az Olasz Kommunista Ifjúsági Szervezet főtitkára volt, 1987 óta pedig a PCI altitkára volt. A másik jelölt Walter Veltroni volt, aki a nyolcvanas években az Olasz Kommunista Párt propagandájáért felelt. Az Országos Tanács Massimo D’Alemat választotta meg. 1995-ben a párt az egyik főkezdeményezője volt az Olajfa baloldali pártszövetségnek. Amivel először összejött egy volt kommunistákból és kereszténydemokratákból álló szövetség. 1996-1998: A kormánykoalíció tagjaként 1996-os választásokon az Olajfa koalíció győzött, ezzel a párt is a kormány tagja lett. A kormány miniszterelnöke Romano Prodi lett, miniszterelnök-helyettese Walter Veltroni lett. A kormány legfőbb célja az euró bevezetésének az előkészítése volt, ezért számos olyan intézkedést kellett hozni, ami a koalíción belül feszültséget keltette. D’Alema többször megvádolta a kormányt, hogy "nem felelnek meg a baloldali elvárásoknak". 1997-ben D’Alema a CGIL nevű baloldali szakszervezeti szövetség felvonulásán a kormány munkáját sikertelennek nevezte. A Baloldali Demokraták megszületése A PDS 1997-es kongresszusán döntöttek arról, hogy csatlakoznak egy nagyobb baloldali pártszövetséghez. Így jött létre 1998-ban a Baloldali Demokraták pártja, aminek reformpárti, kereszténydemokrata és kommunista gyökerei voltak. Főtitkárok Achille Occhetto (1991-1994) Massimo D’Alema (1994-1998) Elnökök Stefano Rodotà (1991-1992) Giglia Tedesco Tatò (1993-1998) Demokratikus Összefogás Pártja (Dél-Korea) A Demokratikus Összefogás Pártja (hangul: ��� ���, Toburo Mindzsudang, handzsa: ��� ���, latin betűkkel: Deobuleo Minjudang) a legnagyobb ellenzéki párt a dél-koreai politikában. 2014 márciusában alapították, a 2016-os nemzetgyűlési választásokon 123 mandátumot szerzett. 6304 Josephus Flavius A 6304 Josephus Flavius (ideiglenes jelöléssel 1989 GT3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. április 2-án. Tevel Tevel (németül: Tewel) község Tolna megyében, a Bonyhádi járásban. Fekvése A település a Völgység tájegységben található. A 65-ös főútvonalról több helyen letérhetünk Tevel felé, de megközelíthető a 6-os főútvonalról Bonyhádon át, valamint a Bonyhád – Dombóvár útról is. Szomszédos települések Kisdorog , Závod , Nagyvejke , Bonyhádvarasd és Mucsi . Története Ókor Tevel és környékének első fontosabb régészeti leletei az újkőkorból (neolitikum) származnak: ezek egy ismeretlen földművelő nép sírjai illetve edénytöredékei. Tolna megye ezen időszakáról úttörő kutatásokat Wosinsky Mór szekszárdi apát végzett a 19. században. A bronzkorban lovas kelta törzsek költöztek a falu mai vidékére. Az egykori harcos törzsek jelenlétét földvárak, sáncok nyomai is jelzik. A római időkre néhány sír, pénzérmék és egyéb használati tárgyak emlékeztetnek, a rómaiakat követő időkről pedig ennyi sem: a falu környéke a népvándorlás korától valószínűleg lakatlan volt. Középkor A község területe a honfoglalást követően vált újra lakottá: ezt igazolja, hogy neve Árpád vezér Tarhos fiától való Tevel nevű unokájától származik. Az elnevezés azt is mutatja, hogy a falu egy fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozhatott. Ennek és fekvésének köszönhetően az Árpád-korban környékének vezető faluja lehetett: vagyis olyan falu, ahol Szent István király rendelete értelmében 10 falu templomot épített. A falu nevének első ismert írásos megjelenése egy 1193-ban kelt oklevélen található, amelyben III. Béla magyar király megerősíti a kereszteseket az édesanyja által nekik tett adományozásaiban. A dokumentum megemlíti a szomszédos Kovácsit is. A falu virágozó település lehetett a középkorban, fejlődését valószínűleg nem törte meg a tatárjárás, ám a török hódoltság alatt lassan elnéptelenedett: 1580-ban még 15 család lakta, a török kiűzésekor pedig lakatlan volt. Német telepesek érkezése A község területe a török kiűzése (az 1690-es évek) után vált lakottá fokozatosan újból: a falut 1701-ben I. Lipót magyar király Monaszterly János szerb vajdának adományozta. Ebben az időben a falut főleg pásztorkodással foglalkozó rácok lakták, akiknek nem volt állandó lakhelyük és nagy részük a Rákóczi-szabadságharc alatt elvándorolt. A Szatmári béke után a falu Jobaházi Dőry László kezére került, aki a Német-római Birodalom délnyugati részéből (nagyjából a mai Baden-Württemberg tartomány területéről) próbált telepeseket csalogatni az üres faluba: több-kevesebb sikerrel, ugyanis az első hullám (1712) csalódottan visszatért Németországba, a második pedig nagyrészt más földesúr szárnyai alá költözött kedvezőbb feltételek miatt. A békés 19. század A falut végül sikerült betelepíteni délnyugat-németországi telepesekkel és a 18. század második felére sokat gyarapodott: a Mária Terézia-féle úrbéri rendelet idején (1767-ben) már 1280 lakosa volt, amely a század végére 2242 főre duzzadt (a szomszédos Kovácsival együtt). Ezzel a lélekszámmal Tevel a Völgység második legnépesebb településévé vált (ma a negyedik). A gyarapodás további jele, hogy a 18. század végén, 1797-ben épült meg a falu mai római katolikus temploma is. A lakosság szinte teljes mértékben német volt, de lakott a faluban néhány zsidó család is, akiknek temetőjük, sőt zsinagógájuk is volt a faluban. A 19. század elejére a falu már szűkebb környékének ipari és kereskedelmi központja volt: sörfőzdével és több malommal is rendelkezett. A község fejlődésének csúcspontja az 1841-es év volt, amikor mezővárossá nyilvánították és ezzel évente 3 vásárt tarthatott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot a gazdaság hanyatlása követte: ennek oka a kiegyezés előtt az egész országra jellemző pangás volt; a kiegyezést követően pedig az, hogy a községet elkerülték a fontosabb utak és a vasút. A falu jelentőségének csökkenéséhez jelképesen hozzájárult az 1871-es közigazgatási törvény is, amely eltörölte a mezővárosi rangot, így Tevel innentől kezdve nagyközség lett. Az első világháború nélkülözéseket és 75 halottat követelt a falutól, és a háború végével elkezdődött a 20. század a falu számára is. A két világháború között A két világháború között (főleg a trianoni békeszerződés okozta sokk miatt) felerősödtek a magyarosítási törekvések, ami leginkább a nemzetiségi oktatás lehetőségeinek szűkítésében és az erőltetett névmagyarosításokban mutatkozott meg. Az asszimilációs törekvések öntudatosabbá tették a hazai német szervezeteket, ám a Harmadik Birodalom megalakulása a hazai németségben is éreztette hatását. Berlin bátorítására 1938 novemberében megalakult a ’’Magyarországi Németek Népi Szövetsége’’ (németül: ’’Volksbund der Deutschen in Ungarn’’). A szervezet jobban meg tudta szólítani a hazai németséget, mint más hazai német szervezetek és hamarosan egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki a Harmadik Birodalommal, cserébe a berlini kormányzat egyre több jogot járt ki számukra a magyar kormánynál. A második világháború Ahogy Magyarország egyre jobban belesodródott a második világháborúba, úgy vált egyre nehezebbé az élet Tevel lakosságának is. A megpróbáltatásokat kezdetben a jegyrendszer és a megszorítások jelezték, majd a sorozások miatt a családfenntartók hiánya. Egyre erősödött a birodalmi propaganda, amelynek egyik eredményeként 1942-től lehetővé vált a Volksbund számára, hogy katonákat toborozzanak a Wehrmacht-ba a hazai németségből. Magyarország német megszállását követően (1944. március) a toborzásokból kényszersorozások lettek és a falu néhány zsidó családját is deportálták. A Vörös Hadsereg közeledtét menekülők hosszú sora jelezte, de 1944. november végi megjelenésük – a rémhírekkel ellentétben – nem járt atrocitásokkal (a falu kastélyát gyújtották fel), viszont korántsem jelentette a lakosság megpróbáltatásainak végét. Kitelepítések, betelepítések 1944. december végén már indult is az első transzport szovjetunióbeli kényszermunkára, amit 1948 nyarán követett a második. A "málenkij robot" összesen 220 embert érintett, közülük 38 meghalt. A háború végét követően kezdtek hazaszállingózni a volt katonák, azonban a 230 besorozott férfi közül 158 soha nem tért haza, a 13 fő deportált zsidó lakosból pedig senki sem. 1945 tavaszán megkezdődött a német lakosság kitelepítése: először a volt volksbundistáknak, majd 3 év múlva az 1941-es népszámláláskor magukat németnek valló lakosoknak kellett elhagyni a falut. Ez az akkor mintegy 2500 fős lakosság kb. 4/5 részét jelentette: gyakorlatilag a teljes lakosság német volt (95%), ám a két világháború közötti erőltetett magyarosítások miatt kb. 1/5 rész ilyen-olyan okokból magyarnak vallotta magát. A kitelepített németek házaiban a Bácskából menekült bukovinai székelyeket és csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről kitelepített magyarokat helyezték el. Ezzel az addig szinte teljesen sváb falu lakosságának összetétele a következő lett: ~70% székely, ~20% német, ~10% felvidéki magyar. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,8%-a magyarnak, 3,2% cigánynak, 10,6% németnek mondta magát (15,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 65,8%, református 1,9%, evangélikus 1,4%, felekezeten kívüli 5,7% (24,6% nem nyilatkozott). Nevezetességek, látnivalók Római katolikus templom A falu ma is látható barokk stílusban épült római katolikus templomát 1794-ben kezdték építeni és 1797-ben fejezték be. A templom építését Dőry Ádám – a falu akkori birtokosa – is támogatta. 1831-ben leégett a templom teteje és tornya, amit később cseréppel illetve rézzel és bádoggal pótoltak. 1880-ban földrengés rongálta meg az épületet. 1916 szeptemberében harangjait hadi célokra elrekvirálták. Lourdes-i kápolna Az 1930-as évek végén épült a Lourdes-i kápolna, a templom felé vezető hosszú lépcsősor alján található. Szentháromság szobor A templom bejáratával szemközt található a Szentháromság szobor. Közélet Teveli Német Kisebbségi Önkormányzat Tevelen a Német Kisebbségi Önkormányzat 1994-ben alakult. Célja a német nemzetiségi nyelv, kultúra és hagyományok ápolása. Német Nemzetiségi Hagyományőrző Kórus A Kórus célja a német nemzetiségi nyelv, kultúra és hagyományok ápolása. Ennek kapcsán rendszeresen fellépnek különböző fesztiválokon, népdaléneklési versenyeken itthon és külföldön. Székely Kör A Székely Kör 1989-ben alakult, célja a székely hagyományok őrzése. Minden országos székelytalálkozón szerepeltek és rendszeresen részt vesznek népdaléneklési versenyeken itthon és külföldön. Teveli Fiatalok Egyesülete A Teveli Fiatalok Egyesülete 1999. októberében jött létre azzal a céllal, hogy a település kultúráját megőrizze, hagyományait a fiatalság számára is vonzó formában továbbörökítse. Idősek Klubja Az Idősek Klubja 2000-ben alakult és különféle programokat szervez a nyugdíjasok számára, mint például kirándulások, színházlátogatások, bálok. Tevel Medosz SE Az 1949-ben alakult Tevel Medosz SE a Tolna megyei I. osztályban szerepel. Jelenlegi edző: Boros Attila. Jelenlegi elnök: Ferenc Sándor. Jelenlegi csapatkapitány: Simon József. Nubheszbed Nubheszbed (nevének jelentése: „arany és lapis lazuli”) ókori egyiptomi királyné a XX. dinasztia idején; VI. Ramszesz nagy királyi hitvese, VII. Ramszesz fáraó, Iszet Ámon-főpapnő, valamint Amonherkhopsef és Panebenkemet hercegek anyja. Említik a Királyok völgye 13. sírban, melybe fiát, Amonherkhopsefet temették, valamint lánya, Iszet egy sztéléjén Koptoszban. Címei: Szeretett nagy királyi hitves (�m.t-n�swt wr.t mr��.t=f), A Két Föld úrnője (nb.t-t3.w�). Forrás Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.190 Hermann Ranke: Die ägyptische Personennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935, p.191 Dodson–Hilton, op.cit., p.186 Dodson–Hilton, op.cit., p.193 Grajetzki, Wolfram. Ancient Egyptian Queens: A Hieroglyphic Dictionary. London: Golden House Publications (2005). ISBN 0-9547218-9-6 , p.75 Hitman: Absolution A Hitman: Absolution a Hitman videojáték-sorozat ötödik része. Az előzőekhez hasonlóan a játék fejlesztője az IO Interactive, de most először nem az Eidos Interactive, hanem a Square Enix cég jelentette meg (a Square Enix 2009-ben megvette az Eidost). A játékot Windowsra, PS3-ra és Xbox 360-ra szánják. A sorozat új tagja a Glacier 2 játékmotorral fut, ami egyesíti a klasszikus Hitman játékmechanikáját a vadonatúj mechanikával. A játék története tovább kutat a 47-es ügynök rejtélyes életében. A játékot először az Electronic Entertainment Expo 2011-ben, Los Angelesben mutatták be. Cselekmény A Hitman: Blood Money végén Diana tetszhalott állapotba segítette 47-est, hogy meg tudjon lógni a Franchise szervezet elől miután 47-es megölte a vezetőjüket, Alexander Leland Cayne korábbi FBI igazgatót. Azóta se Diana, se az Ügynökség nem tud semmit a hollétéről. A bevezetésben megtudjuk hogy Diana véget vetett az Ügynökségnek, miután felfedte az ügynökök kilétét, törölte a cég minden fiókját és megszüntette az összes kommunikációs vonalat, majd a fejetlenséget kihasználva eltűnt. Később az Ügynökség újraszerveződött és rátaláltak a nőre. A cég vezetője, Benjamin Travis felbérli a 47-est hogy iktassa ki Diana-t, aki elvállalja a feladatot és végre is hajtja. Halála előtt a nő egy levelet ad át neki és megkéri vigyázzon egy Victoria nevű lányra. Diana még elárulja, hogy a lány is egy genetikailag módosított egyén akiből gyilkológépet akartak csinálni, pont mint 47-esből. Diana ezt nem akarta ezért elszökött el vele és tette ezt az Ügynökséggel. 47-es egy árvaházban rejti el a lányt, majd felveszi a kapcsolatot informátorával, Birdie-vel, hogy derítse ki mi az igazság a lány és a cég között. A férfi elvállalja de cserébe a 47-esnek el kell intéznie egy bandavezért a kínai negyedben és oda kell adnia a táskáját. Újabb személyre hívja fel a figyelmet az informátorː Blake Dexter. 47-es meglátogatja őt a Terminus Hotelben, majd egy beszélgetésből megtudja hogy Blake el akarja elrabolja majd eladni Victoriát a legtöbbet ajánlónak és tanúja lesz, hogy a férfi megöl egy szobalányt. Blake testőre, Sanchez észreveszi a 47-est, majd Dexter fel is ismer így rágyújtja a hotelt és úgy állítja be az esetet mintha a 47-es ölte volna meg a lányt. 47-esnek sikerül megszöknie, de a nyomába van a chicagoi rendőrség. Beszorítják egy könyvtárba, de sikerül onnan is kijutna és elmenni egy vonattal. A következő feladat Blake informátora Dom Osmand kiiktatása. Ő az aki kiadta Victoria tartózkodási helyét. A feladat teljesítése után Birdie-t figyelmezteti a 47-es hogy Blake felbérelt gengsztereket akiket Edward Wade vezet, hogy megtalálják őt és kiszedjék belőle hol van Victoria. 47-es elintézi a gengsztereke a kínai negyedben, de később rádöbben hogy Birdie-t elfogták és ő az életéért cserébe elárulta Victoria tartózkodási helyét. Miután 47-es megérkezik az árvaházhoz, Edward Wade emberei betörnek az épületbe. 47-es Victoriát és az árvaház vezetőjét Mary nővért biztonságba helyezi, majd elindul a gyilkosok kiiktatására, akik elvetve a sulykot több nővért is megöltek. Miután az elromlott liftet a 47-es elindította, szerencsétlenségére Wade elfogja a lányt és is megtalálják Mary nővért is, akit Blake fia, sánta Lenny véletlenül lepuffant. Miután 47-es megtalálja a fogva tartókat és megöli Wade-t, Lenny túszul ejti Victoriát és elmenekül vele. Wadenél egy nyomot találva 47-es elautózik Dél-Dakotába felkeresve egy egy kocsmát ahol információkat szerezhet. Közben Birdie találkozik Blake-kel akinek felajánlja besúgói szolgálatait, de ezt Blake visszautasítja és halálosan meg is fenyegeti. Birdie sejtetően azt állítja tartogat neki egy kis meglepetést, sőt mindenki számára van egy meglepetése... A kocsmába érkezve a csapostól 47-es megtudja Lenny tartózkodási helyét, közben egy jelenetben látható amint Birdie elküldte 47-es táskáját fegyverek nélkül az Ügynökségnek egy üzenettelː "47-es fantomképe és egy szöveg, "van egy közös problémák". Birdie 47-est egy fegyverboltba irányítja, ahol visszaszerzi a hangtompítós AMT Hardballer típusú fegyvereit akinek szintúgy hagyott egy üzenetet Blake képével és a "van egy közös problémák" szöveggel. Az Ügynökség lenyomozza a 47-es tartózkodási helyét és Travis parancsot ad a "Szentek" nevű csapat bevetésére. 47-es megtalálja Lenny és bandája búvóhelyét, majd miután csapatát kiiktatta Lenny-t elviszi a sivatagba ahol kiszedi belőle hol tartják fogva Victoriát. (A játékban itt választhatunkː vagy megöljük vagy otthagyjuk a sivatagban meghalni. Közben Blake tudósa a Victorián végzett tesztekből rájön, hogy a nyaklánca olyan izotópot tartalmaz ami megfiatalítja a lányt. 47-es következő úti célja a Dexter gyártelep, ahol kiikatatva a biztonsági rendszereket bejut a területre és elintézi az ottani tudósokat és megsemmisíti a kutatási anyagokat. Ezután egy ketrecharc eseményt látogat meg ahol választani lehet a játékmenetbenː vagy megküzd Sanchezzal vagy elintézi a szokásos csendes módon. (Ha a küzdelmet választjuk, Sanchez elmondja hogy egy korrupt sheriffnél van Victoria, ezután 47-es eltöri a nyakát). Következő útja egy kis motelba vezet, ahová a "Szentek" bérgyilkos csoport is ellátogat, majd egy rakétával megsemmisítik az épületet. 47-es kijut az égő épületből és kiiktatja a bérgyilkos csapatot. Közben az Ügynökség vezetője, Travis készül Blake-hez, aki váltságdíjat kért Victoriáért cserébe, viszont Travisnek máshogy szándékozik elrendezni az ügyet. Terve, hogy mindenkit eltesz láb alól és visszaszerzi a lányt és még az Ügynökség pénze is megmarad. 47-es ezután Hope város bíróságára indul ahol a korrupt Skurky sheriff tartja fogva Victoriát. Miután 47-es lejut a börtön részleghez és épp megtalálja a lányt, elfogják. A sheriff fogságából megszökve Travis embereivel találja szembe magát, de kicselezve őket Skurky után ered. Végül egy templomban rátalálva és halálos sebet ejtve kiszedi belőle hol van Victoria. Következő lépés Blake kiiktatása, aki egy hotelban rejtőzött el. Átlopakodva az őrökön és eljutva a lifthez 47-es már várják Dexter emberei miközben ő közben menekülőre fogja .A férfi jobbkeze, Layla hátramarad elintézni 47-est. A liftben egy szusifutár is tartózkodik és mielőtt kinyílna az ajtó 47-es kimászik és a testőrök a futárt lövik le. Megölve Laylát, 47-es a hotel tetején Dextert is kiiktatja és megmenti Victoriát. Ezután egy visszaemlékezésből kiderül az elején átadott levélből, hogy Travis az Ügynökség tudta nélkül hozta létra a lányt. Diana a levélben arra kéri a 47-est adjon lehetőséget Victoriának a jobb életre és ölje meg Travist. Pár hónappal később 47-es megtalálja Travist és az embereit egy temetőben, akik ezért jöttek hogy kiderítsék Diana tényleg halott-e, ezért exhumáltatják a nő testét. A temetőn való átvágás során Travis asszisztensét is elteszi láb alól, mivel mindent tud az Ügynökség és Travis piszkos dolgairól. Ezután a Travist védelmező 3 praetorianust tüntette el így szabaddá vált az út magához cég fejéhez, aki a temetői krematóriumba barikádozta el magát. 47-es az ajtó berobbantásával halálos sebeket ejt rajta, aki utolsó szavaival megkérdezi hogy tényleg megölte-e Dianat, de csak annyi választ kap hogy: "Te sohasem fogod megtudni", ezután egyszerűen lelövi. Később kiderül hogy Diana nem halt meg, mert a lövés nem volt halálos kimenetelű. Végül a nő megköszöni amit érte és Victoriáért tett. Az epilógusban látható amint a Terminus hotelnél történtek után nyomozó rendőr 47-es fantomképének beazonosításával foglalkozik, amikor Birdie megjelenik és felajánlja segítségét pénzért cserébe... Végigjátszás A játék az USA-ban játszódik, és az interneten is lehet játszani Többjátékos módban. Továbbá a játék tartalmaz egy "Instinct" (=ösztön) módot, amivel 47-es látja, hogy merre fog haladni az ellenség. Fejlesztés Bár a tervet, hogy folytatják a Hitman sorozatot, 2007-ben jelentették be először, de 2009. májusában az Eidos is megerősítette, hogy a játék fejlesztés alatt van. Olyan pletykák kerültek napvilágra 2009-ben a cselekmény részleteivel kapcsolatban, hogy 47-esnek egy mélypontról kell magát lelkileg újjáépítenie. 2011. május 6-án egy filmelőzetest tettek közzé és megerősítették a sorozat következő darabjának címét: Hitman: Absolution. A 27 másodperces rövid előzetesben az látható, amint 47-es egy hangtompítót szerel fel egy pisztolyra, majd emberünk fegyverét, amire egy csörgőkígyó tekeredett fel. Továbbá kijelentették azt is, hogy az új játék ismerős lesz, de mégis el fog térni az előző Hitman produkcióktól. Szereplők David Bateson újra a 47-es ügynök hangját kölcsönzi. Diana Burnwood hangját Vivienne McKee helyett Marsha Thomason adja. A fő ellenfél Blake Dexter, akit Keith Carradine szólaltat meg. Powers Boothe Benjamin Travisként, a ICA fejeként szerepel a játékban. Isabelle Fuhrman , mint Victoria. Diana az ő megmentésére 47-est béreli fel. Steven Bauer mint Birdie, aki 47-es informátora. A játék zenéjét Peter Kyed és Peter Peter szerezte, helyettesítve Jesper Kydet, aki a korábban az előző részekhez írta a zenéket. Gépigény Minimum gépigény: Op. rendszer: Windows Vista, Windows 7 Processzor: 2,4 GHz dualcore Intel vagy AMD processzor Memória: 1 GB Videokártya: 512 MB, DirectX 10 kompatibilis Nvidia 8-as sorozatszámú vagy AMD Radeon 3000-es sorozatszámú HDD 10 GB Ajánlott gépigény: Op. rendszer: Windows Vista, Windows 7 Processzor: 2.6 GHz dualcore Intel vagy AMD processzor Memória: 2 GB Videokártya: 1 GB, DirectX 10 kompatibilis Nvidia 400-as sorozatszámú vagy AMD Radeon 5000-es sorozatszámú HDD 10 GB Játék előzetes 2011. október 10-én a Machinima.com-on megjelent egy videó a játékról, a Square-Enix és IO Interactive egy kis ízelítőt adott ki a közelgő játékhoz. A játékhoz az IO Interactive saját fejlesztésű Glacier 2 játékmotorját használta fel a 17 perces előzeteshez ami a főhősre összpontosít. A karakter megkezdi küldetését teljesen fegyvertelenül egy elhagyott chicagói könyvtárból. Ki kell játszania a rendőrséget, hogy menekülni tudjon. Emiatt több rendőrt is el kell intéznie, élő pajzsként használnia az egyik őrt, majd a videó végén szert tesz egy rendőr egyenruhára így álcázva magát. A trailer végén hivatalos dátum nem jelent meg. Bass Tibor Bass Tibor, Basch (Budapest, 1909. november 8. – Budapest, 1973. december 16.) fotóriporter. Élete 1924-től optikusműszerésznek tanult, majd különféle baloldali szervezetek tagja lett. Előbb a Munkás Testedző Egylet; majd 1931-32-ben Kassák Lajos Munka-köre; 1933 körül pedig belépett a Montázs csoportba. Számos munkásfotót készített, amelyek a magyar a baloldali sajtó közölt, de külföldön is megjelentek. Az 1930-as évek elején börtönbe zárták szociofotós tevékenysége miatt, majd a második világháború alatt internálótáborba került, ahol számos képsorozatot készített a tábor mindennapjairól. 1945-ben a MAFIRT-hez került riporternek, a fotórovatot vezette. 1949-ben a Magyar Nap, 1950-ben a Szabad Nép, majd 1954-ben a Szabad Föld fotósa lett. Ez idő tájt Rákosi Mátyás protokollfényképészeként is dolgozott. Tagja volt a Munkásőrségnek annak megalakulásától egészen haláláig, műveiben bemutatta a testület életét. 1957-59-ben szerkesztette a Fotó című lapot, 1959 és 1971 között főosztályvezető volt a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál. 1956-ban egyik alapító tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Híresebb képei: · Katonatorzó (1930) · Tört hegedűvel (1932.) · Csak forintért (1946.) · Rákosi a búzamezőn (1947.) · Vágóhídra hajtott marhacsorda a Blaha Lujza téren (1947.) · Ávósok között (Mindszenty per (1949.) 1973. december 16.-án, autóbaleset következtében elhunyt. Egyéni kiállítások 1931 • Kovács Szalon, Budapest (Haár Ferenccel és Lengyel Lajossal) Válogatott csoportos kiállítások 1932 • A mi életünkből, Szolnok • Pozsony. 1966 • A Magyar Fotóművészet 125 éve, Budapest. Művek közgyűjteményekben Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, Budapest Magyar Távirati Iroda. Jordana Brewster Jordana Brewster (Panamaváros, 1980. április 26. –) brazil-amerikai színésznő. Sony Xperia XA2 A Sony Xperia XA2 (H3113, H3123, H3133) egy középkategóriás androidos okostelefon, amelyet a gyártó Sony 2018 elején dobott piacra. Kódneve Pioneer. A Sony Xperia XA1 utódja, melyhez képest főként külsőleg szabták át, a belső sok tekintetben megegyezik. Az egyik első Sony-telefon, mely beépített ujjlenyomatolvasóval rendelkezik. Nagyobb és valamivel erősebb alváltozata a Sony Xperia XA2 Ultra. Hardver Bár a Sony bejelentette, hogy forradalmi új dizájnnal jelentkezik a 2018-as évtől, az XA2 még a régi kialakítás, a Loop Surface átdolgozott variációjával készült el. A legfőbb különbség az elődhöz képest a lekerekített forma, valamint - a hátlapba beépített ujjlenyomat-olvasónak köszönhetően - az enyhén domború hátlap. Kicsivel rövidebb, és valamivel szélesebb és vastagabb lett, a kijelzője 5.2 hüvelykes lett. Háza műanyag, a széleken szálcsiszolt fém borítással.Felül található a zajszűrő mikrofon és a 3,5 mm-es jack dugó, oldalt a hangerőszabályozó gombok, a bekapcsológomb, és egy dedikált kameragomb. Bal oldalt lehet behelyezni a nanoSIM-kártyát és a microSD-kártyát (vagy két nanoSIM-kártyát), a tálca eltávolítása újraindítja a telefont, de ha ez nem segítene, mögötte rejtőzik a hardveres Reset-gomb. Alul egy hangszóró és az USB Type-C csatlakozó kapott helyet. A kijelző széle lekerekített, egészen a szélekig tart, cserébe alul és felül egy viszonylag széles káva található. Felül a szelfikamera mellett egy értesítési LED található. Hardveroldalon a processzort teljesen lecserélték a Qualcomm Snapdragon 630-as nyolcmagos egységre. Rendszermemóriája 3 GB, tárhelye 32 GB-os, amelyből kb. 9 GB van fenntartva az operációs rendszernek. A hátlapi kamera 23 megapixeles, az előlapi 8 megapixeles (120 fokos széles látószögű), utóbbi fixfókuszos. Fényképek készítésekor "Kiváló automatikus" és manuális beállítások közül választhatunk. A telefon képes 4K és 120p lassított videók rögzítésére. Az akkumulátor kapacitása 3300 mAh, a töltéshez egy 1,5 A-es töltőfej + USB-kábel kombinációt biztosít a Sony. Szoftver Az XA2-es a megjelenéskori legfrissebb, Android 8.0-s operációs rendszert kapta meg (Oreo). A Sony ezt bizonyos mértékig átszabta és a saját programjaira cserélte a gyári alkalmazásokat (habár a korábbiakkal ellentétben SMS-küldő alkalmazását a Google gyári megoldására cserélte). A menürendszert az Xperia Kezdőképernyő szabta át, alapértelmezésben kikapcsolt Google Now-funkcióval. Széles körben testreszabható, a navigációs gombok a képernyőn kaptak helyet, ezek sorrendjét nem lehet megváltoztatni. A rendszer részét képezi a Sony saját intelligens háttérvilágítás-vezérlés funkciója, kikerült viszont az éjszakai fény beállításának lehetősége. Az akkumulátor merülése esetére került beépítésre a STAMINA-mód, mely bizonyos funkciók korlátozásával segít azt lassítani; továbbá az ULTRA STAMINA-mód, amely szinte kizárólag a telefonálási képességig tudja visszabutítani a készüléket, cserébe jócskán megnövelt üzemidővel. Szoftverek terén kikerült a What's New, a Spotify, és a megszűnt TrackID. Megmaradt viszont az Xperia Lounge, az Amazon Shopping, az Amazon Kindle, a Movie Creator, a Kiterjesztett Valóság, a Rajz, az AVG Antivirus, a Sony Hírek, és a PS App. Panama a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Panama az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Pokhara Pokhara (nepáli: ����� , Pokharā) város Nepálban, az ország középső részén, Katmandutól kb. 150–200 km-re északnyugatra. Lakossága 255 ezer fő volt 2011-ben ezzel az ország második legnagyobb városa. Egy völgy mélyén, kb. 900 méter magasságban fekszik. Mivel ez a terület viszonylag alacsonyan van, klímája elég meleg ahhoz, hogy a környező vidéken rizst, kávét és citrusféléket termesszenek. Északra tőle az Annapurna hegylánc tornyosul a város fölé. A Himalájába tartó hegymászók gyakran innen indulnak útnak. A város viszonylag modern és kevés építészeti látnivalót kínál. Pár látnivalója közül a vallási építmények emelhetők ki (Tal Barahi-templom, Bindhyabasini-templom stb.) A város közelében fekszik, az Ananda egyik csúcsán, a buddhista, pagoda stílusú emlékmű, a Santi-sztúpa (Világbéke-pagoda). Bussières-et-Pruns Bussières-et-Pruns település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 436 fő (2015). Bussières-et-Pruns Aigueperse, Aubiat, Effiat, Montpensier, Saint-Clément-de-Régnat és Thuret községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jordanne A Jordanne folyó Franciaország területén, a Cère jobb oldali mellékfolyója. Földrajzi adatok A Francia-középhegységben ered, Cantal megyében, és Aurillac-nál torkollik a Cère-be. Hossza 40,6 km. Megyék és városok a folyó mentén Cantal : Mandailles-Saint-Julien , Lascelle , Saint-Simon , Aurillac Panama autópályái Ez a lap Panama autópályáit (spanyolul: Autopista) sorolja fel. Az autópályákon a megengedett maximum sebesség 110 km/h. Moscazzano Moscazzano település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 800 fő (2017. január 1.). Moscazzano Bertonico, Credera Rubbiano, Ripalta Cremasca, Ripalta Guerina, Montodine és Turano Lodigiano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Otos Otos település Spanyolországban, Valencia tartományban. Otos Muro de Alcoy és Gaianes községekkel határos. Lakosainak száma 450 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: I. e. 41 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek Évek: i. e. 46 – i. e. 45 – i. e. 44 – i. e. 43 – i. e. 42 – i. e. 41 – i. e. 40 – i. e. 39 – i. e. 38 – i. e. 37 – i. e. 36 Események Róma consuljai ebben az évben Lucius Antonius és Publius Servilius Vatia. A perusiai háború kitörése. Marcus Aemilius Lepidus légiói megvédik Rómát Lucius Antonius seregei ellen. Marcus Antonius és VII. Kleopátra találkozása. Pracht Pracht település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Tom Jones (énekes) Sir Thomas John Woodward OBE (művésznevén Tom Jones) (Egyesült Királyság, Wales, Pontypridd, 1940. június 7. –) világhírű walesi popénekes, színész. Pályafutása Apja, Thomas John Woodward (elhunyt: 1981) szénbányász volt, anyja, Freda Jones (elhunyt: 2003) háztartásbeli. Jones római katolikus vallású, szinte az összes fellépésén keresztet hord a nyakában. 13 éves korában (1953) tuberkulózis támadta meg, így 2 évet ágyban töltött. 1956-ban otthagyja az iskolát és különféle munkákat vállal. 1963-ban megalakult a Tommy Scott and the Senators nevű együttese, majd a következő évben megkötötte első lemezszerződését. 1965-ben elnyerte a Grammy-díjat a legjobb művész kategóriában. 1969 és 1971 között népszerű tévéműsort vezetett, melynek címe: This is Tom Jones volt. A show-ért 1970-ben Golden Globe-díjra jelölték. Sok időt töltött Las Vegasban, akárcsak legkedvesebb barátja, Elvis Presley. 1974-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött családjával. Az Egyesült Királyság slágerlistáira 1987-ben tért vissza az A Boy From Nowhere című számmal, mely a Matador című West End-i musical zenei témája is lett egyben. 1992-ben önmagát szinkronizálta A Simpson családban, 1996-ban pedig a Támad a Mars! című filmben szerepelt. 2003-ban a Duck Dodgers rajzfilmsorozatnak énekelte a főcímét. Szerepelt az egyik epizódban is, amelyben Dodó kacsa „kölcsönveszi” a hangját. Pályája során 100 filmben énekelt. A legismertebb a Woody Allen forgatókönyvéből készült Mi újság, cicababa?, illetve a Tűzgolyó című James Bond-film. Jelenleg a kaliforniai Beverly Hillsben él. 1999-ben megkapta a Brit Birodalom Érdemrendjét, 2006-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte. Az énekes Praise and Blame című 2010. július 26-án megjelent albuma jobban fogyott kiadása hetében az Egyesült Királyságban, mint Eminem Recovery című lemeze, így a brit toplistákon a második helyet szerezte meg magának. Jones 2010-ben részt vett Monacóban a Vöröskereszt 62. alkalommal megrendezett bálján, és 3,1 millió fontot kapott azért, hogy egy 90 perces jótékonysági koncertet adjon a helyszínen. Ezzel a gázsival rekordot is döntött, ugyanis előtte korábban senki sem keresett egyetlen koncerttel ennyi pénzt. 2012. május 21-én jelent meg Jones negyvenedik stúdióalbuma, a Spirit in the Room. Az albumon található, Leonard Cohen által írt Tower of Song című dal Tom Jones általi feldolgozásához készült videoklipet 2012. április 24-én töltötték fel a világhálóra, majd 1 hét alatt több ezer ember hallgatta meg. 2012-ben és 2013-ban a BBC The Voice című tehetségkutató műsorában vállalt mentori feladatot Jessie J, Danny O'Donoghue és Will.I.Am oldalán. Az első évadot Jones csapatának tagja, Leanne Mitchell nyerte meg. A finálét mintegy 7 millió brit követte figyelemmel. A műsor adása során Jones a legidősebb zsűritagként olyan dalokat adott elő mentor- és csapattagjaival, mint többek között a Beautiful Day, Hit the Road Jack, Rip It Up, Johnny B. Goode, Shout, Long Tall Sally, Games People Play, Breakeven, Get Lucky és az I Gotta Feeling. A BBC 15 ezer fontot fizetett az énekesnek, hogy a műsor huszonegy napos felvétele alatt a Savoy Hotel londoni luxusszállodába lakjon. 2012-ben jelent meg Jones negyvenedik stúdió albuma, a Spirit in the Room. Az albumon található, Leonard Cohen által írt Tower of Song című dal Tom Jones általi feldolgozásához készült videoklipet a 2012. április 24-i feltöltés után egy hét alatt több ezeren nézték meg. Jones nagy bokszrajongó, több tucat mérkőzés előtt énekelte el a brit nemzeti himnuszt, a God Save the Queent. 2012. november 11-én is járt ökölvívó-mérkőzésen, akkor a WBO félnehézsúlyú világbajnoka, Nathan Cleverlyt kísérte a ringbe, majd a mérkőzés után ő tette rá a győztesnek járó övet. 1965 óta hozzávetőleg 150 millió darabot adtak el lemezeiből. 2011-ben valamivel több, mint hatvan helyszínen lépett fel telt házas közönség előtt Praise & Blame nevet viselő turnéjával. Reklám Az 1960-as évektől reklámozza a Coca-Colát. Felénekelte a Things go better with Coca-Cola és a It's Not Unusual című dalt. 1996-ban feltűnt a Victoria’s Secret fehérneműgyártó cég reklámjában. Tom Jones Magyarországon A legendás énekes 2001. szeptember 23-án telt házas koncertet adott a budapesti Kisstadionban. A koncert gerincét az 1999-ben készült Reload című albumának felvételei adták. Nyolc évvel később, 2009. november 11-én újra Budapesten adott telt házas koncertet 12 ezer néző előtt a Papp László Budapest Sportarénában, ahol a 24 hours című albumát népszerűsítette. 2009-ben Tom Jonest választották a magyar Periodika Magazin olvasói a világ legszexisebb férfijának. 2014. augusztus 23-án Tom Jones Győrben adott koncertet, amely a város nyári programsorozatát zárta, és a nézők számára ingyenes volt. Magánélete 1957-ben, 16 éves korában vette feleségül szerelmét, Linda Trenchardot, majd 1957. április 11-én megszületett fia Mark Woodward, aki 1986-tól a menedzsere lett. Magánéletét nem kerülték el a botrányok. 1973-ban Marjorie Wallace (született: 1954) szépségkirálynővel, az akkori Miss Worlddel volt afférja, és állítólag Cassandra Petersonnal (beceneve: Elvira, született: 1951) is egyéjszakás kalandba keveredett. Peterson azt állította, hogy az énekes vette el a szüzességét. Egyes feltételezések szerint Tom Jones 500-600 nővel kerülhetett intim kapcsolatba élete során. Habár önéletrajzot nem publikált, más szerzők előszeretettel írják meg életrajzát. A Tom Jones életét feldolgozó legismertebb életrajzok: Thomas W. Hook – Tom Jones, a walesi Hang (2009, Tom Jones the voice of Wales) Robin Eggar – Tom Jones: A Hang élete (2000, eredeti cím: Tom Jones: The Biography) Gwen Russell - Tom Jones: From the Valleys to Vegas: The Biography (2010) Albumai Along came Jones (1965) What's New Pussycat (1965) A-tom-ic Jones (1965) It's Not Unusual (1965) From The Heart (1966) Green Green Grass Of Home (1966) Funny Familiar Forgotten Feelings (1967) 13 Smash Hits (1967) Delilah (1968) The Tom Jones Fever Zone (1968) Help Yourself (1968) Tom (1970) This Is Tom Jones (1970) I (Who Have Nothing) (1970) Tom Jones Sings She's A Lady (1971) Close Up (1972) The Body and Soul of Tom Jones (1973) Somethin' Bout You Baby I Like (1974) Memories Don't Leave Like People Do (1975) Say You'll Stay Until Tomorrow (1977) What A Night (1977) The Country Side of Tom Jones (1978) Rescue Me (1979) Do You Take This Man (1979) Darlin' (1981) Country (1982) Don't Let Our Dreams Die Young (1983) Love Is on the Radio (1984) Tender Loving Care (1985) At This Moment (1989) Carrying A Torch (1991) The Lead And How To Swing It (1994) From The Vaults (1998) Reload (1999) Mr. Jones (2002) Tom Jones & Jools Holland (2004) 24 hours (2008) Praise and Blame (2010) Spirit in the room (2012) Ismertebb felvételei "Chills and Fever" ( 1964 ) "It's Not Unusual" ( 1965 ) "Spanish Harlem" (1965) "What's New Pussycat?", Woody Allen azonos című filmjéhez. ( 1965 ) "Thunderball", egy James Bond film zenéje ( 1965 ) "With These Hands" ( 1965 ) "Once Upon a Time" ( 1965 ) "The Green, Green Grass of Home" ( 1966 ) "Once There Was a Time" ( 1966 ) "I'll Never Fall In Love Again" ( 1967 ) "I'm Coming Home" ( 1967 ) " Delilah " ( 1968 ) "Help Yourself" ( 1968 ) "Without Love" ( 1969 ) "Love Me Tonight" ( 1969 ) "The Man Who Knows Too Much" (1969) "I (Who Have Nothing)" (1970) "Daughter of Darkness" (1970) "Can't Stop Loving You" (1970) "She's A Lady" ( 1971 ) "Till" (1971) "Puppet Man" (1971) "The Young New Mexican Puppeteer" (1972) "Have You Ever Been Lonely?" (1977) "On the Road Again" (1978) "Fame" (1981) "Touch Me" (1982) "It'll Be Me" (1983) "A Boy From Nowhere" (1987) "Kiss" ( 1988 ) ( Prince dala; zene: The Art of Noise ) "If I Only Knew" (1994) "All You Need is Love" (1994) "Kung Fu Fighting" (1997) "You Can Leave Your Hat On" (1997) "Burning Down The House" ( 1999 ) ( The Cardigans ) "Baby, It's Cold Outside" ( 1999 ) (Cerys Matthews of Catatonia) "Lust for Life" ( 1999 ) ( Iggy Pop ; The Pretenders ) "Mama Told Me Not To Come" ( 1999 ) "I'm Left, You're Right, She's Gone" (1999) "Sex Bomb" ( 1999 ) (Mousse T) "You Need Love Like I Do" ( 2000 ) "Tom Jones International" ( 2003 ) "Black Beuty" (2003) "Be-Bop-A-Lula" (2003) "Dont you kiss my cheek" (2003) "It'll Be Me" (2004) "St. James Infirmary Blues" (2004) "Life's short to be with you" (2004) "Stoned in Love" (2006) "24 Hours" (2008) "Never" (2008) "Sugar Daddy" (2008) "In Style And Rhythm" (2008) "Give A Little Love" (2008) "If He Should Ever Leave You" (2008) "I’m Alive" (2008) "The Road" (2008) "More than memories" (2008) "We got love" (2008) "Take Me Back to the Party" (2009) "What good am I? (2010) "Did Trouble Me" (2010) "Strange things that happening every day" (2010) "Burning Hell" (2010) "Tower of Song" (2012) "Bad as Me" (2012) "Hit or Miss" (2012) Filmek, melyekben énekelt Madea Goes to Jail (2009) Dancing with the Stars (2008) Kés/Alatt (Nip/Tuck, 2003) Pénz beszél (Two for the Money, 2005) Domino (2005) Románc és cigaretta (Romance & Cigarettes, 2005) Matador(The Matador, 2005) Will & Grace (2002) The Office (2001) Kutyák és macskák (Cats & Dogs, 2001) A csábítás elmélete (Someone Like You..., 2001) Beépített szépség (Miss Congeniality, 2000) 28 nap (28 Days, 2000) Agnes Browne (1999) Jóbarátok (Friends, 1999) Vakrepülés (Pushing Tin, 1999) Deep Impact (1998) Támad a Mars! (Mars Attacks!, 1996) Wong Foo, kösz mindent! - Julie Newmar (To Wong Foo Thanks for Everything, Julie Newmar, 1995) A Simpson család (The Simpsons, 1991–1992) Marslakó a mostohám (My Stepmother Is an Alien, 1988) A Rózsaszín Párduc újra lecsap (The Pink Panther Strikes Again, 1976) The Sonny and Cher Show (1976) Miújság cicamica? (What's New Pussycat, 1965) James Bond: Tűzgolyó (Thunderball, 1965) Filmek, melyekben szerepelt A blues ( 2003 ) Tom Jones: Duets By Invitation Only ( 2001 ) közreműködő The Emperor's New Groove (2000) Agnes Browne ( 1999 ) Támad a Mars! ( 1996 ) Parti a Palotában közreműködő Fantasy Island (1978) Spotlight (1967) The Bruce Forsyth Show (1966) Fülepp József Fülepp József (Diósgyőr, 1786–1790 körül – Oravica, 1847. július 17.) bányamérnök, bányajogász, akadémikus. Az oravicai bányatársaság „ügyviselője” (jogi képviselője), Krassó vármegye táblabírája volt. A bányászati szaknyelv magyarosításáért Széchenyi István ajánlására 1835. szeptember 14-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta. Fontos szerepet játszott a magyar bányajog kialakításában. Ásványgyűjteményét az Akadémia ásványtani tárának adományozta. Egyetlen, Bányászati műszógyűjtemény című munkája kéziratban maradt, ma a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őrzi. Emlékét Miskolcon utcanév őrzi (Diósgyőr, a Kuruc és a Tóth Árpád utcák között). Fia Fülepp Lipót (1809–1878) ügyvéd, aki több ciklusban (1848–49, 1865–68, 1869–72) országgyűlési képviselő volt. Nue A nue, más néven japán kiméra, a legendás japán természetfeletti lények egyike, vagyis egy jókai. Megjelenés A nue (japánul: �, �, ��, illetve ���) az első lejegyzett s dokumentált jókai-k között szerepel, annak ellenére, hogy kimondottan kevés beszámoló lelhető fel a vele való találkozásról. Első ízben a Heike monogatariban tesznek róla említést, ahol majomfejű, tanukitestű lénynek írják le, aki tigrislábakon jár, s farka helyén egy kígyó tekergőzik. A későbbi írások e furcsa hibrid több változatát is említik, melyek közül a legáltalánosabb a majomfejű, tigristestű, tanukilábú és rókafarkú változat, míg olykor kifejezetten madárszerűnek írják le, emberi arcvonásokkal. Ebből is látszik, hogy a nue-észlelések felettébb ritkák, lévén, hogy e szörnyeteg küllemét s jellemét tekintve egyaránt számos bizonytalansággal és ellentmondással találkozhatunk. Minderre ráerősít az a tény, miszerint e rém még a jókai-okon belül is kimondottan veszélyes, s ha valaki valaha is találkozott vele személyesen, arról aligha tudott már másnak beszámolni. Ebből kifolyólag, hogy eme eltérő leírások egyazon lény eltérő megfigyelései-e, vagy esetlegesen több fajtája létezik a szörnynek, mindmáig rejtély maradt. Egyesek úgy tartják, hogy a nue látványa nem más, mint puszta illúzió. Az emberi agy korlátainál fogva ugyanis képtelen a túlvilágot, s így e jókai valódi megjelenését, annak valós formájában érzékelni, így az általa az anyagi világból már ismert állatokból alkot magának egy igencsak furcsa egyveleget, s ez mintegy magyarázatul szolgál az eltérő típusokra. Amennyiben így áll a helyzet, e lény valódi formája talán még furcsább és megfoghatatlanabb, mint gondolnánk. Legendák, észlelések Fudzsiszava Morihiko, művében, a Nippon denso minzoku dova zensuban (A japán folklór gyűjteménye), nem kevesebb, mint tizenegy jelenését említi a szörnyetegnek, mindezt 905 és 1774 között. Ezek közül is a legjelentősebb az 1153 tavaszán lejegyzett eset, amikor is a császári palota fölött egy furcsa, fekete felhőt figyeltek meg, mely nap nap után, minden éjszaka újra és újra megjelent. Ez idő alatt , az akkori japán uralkodót, Konoe császárt éjjelente szörnyű, lidérces álmok gyötörték, melyek lassan, de biztosan szívták el az életerejét, mígnem végül az udvar egyik elkeseredett embere egy nyilat lőtt a felhőbe. Mihelyst ez megtörtént, a jelenség abban a pillanatban megszűnt, s az égből egy halálosan megsebzett nue hullt alá. Ezt követően, az uralkodó panaszai megszűntek ugyan, ám a legenda szerint, egész Kiotó rettegni kezdett a nue haragjától, így ezt elkerülendő, a lény holttestét egy csónakba helyezték és leúsztatták a helyi Kamo folyón, ahonnan egészen az oszakai partokig sodródott, míg el nem nyelte a tenger. A tetem végül az Asija és a Szumijosi folyók torkolata között ért partot, ahol a helyiek tisztes temetést rendeztek számára, a sírhalom, melyet a nue emlékére s tiszteletére emeltek, a "Nuezuka" nevet kapta. Egy Edo-kori földrajzkönyv szerint, a nue a Jodo folyónál ért partot, ahol a helyiek a nue átkától félvén, a helyi főpap tanácsárára ugyancsak emeltek számára egy sírhalmot, majd tisztességgel elhantolták. Úgy tartják, a sírdomb a Meidzsi-korszakban megsemmisült, mire a lény bosszúszomjas lelke kínhalállal sújtotta a falusiakat, mire azok újraépítették a sírhelyet. Másrészről, a Genpei Szeiszuiki, valamint a Kandendzsihicu írások alapján a nue teteme a Kijomizudera templomban lelte végső nyughelyét, ahonnan az Edo-korszak során kiásták, melynek következményeképp ismét átok sújtotta a környéket. Egy másik legenda pedig úgy szól, hogy a halott nue lelke egy Kinosita nevű lóban született újjá, akit Minamoto no Jorimasza nevelt és gondozott. Meglehetősen jó ló révén, a Tairák vezetője, Taira no Munemori szemet vetett rá s magával vitte seregébe. Úgy tartják, a Minamotók ezért támadtak rá a Tairákra, majd taszították romlásba saját magukat, akár egy valódi nue a bosszúja során. Ugyanakkor azt is beszélik, hogy a Sizuoka prefektúrabeli Hamana-tó partján lévő települések arról kapták a nevüket, hogy az adott területen a halott nue mely testrészeit találták meg. Ehime prefektúrában, azon belül is Kumakógenben, él egy legenda, miszerint a nue valójában nem más, mint Minamoto Jorimasza édesanyja, aki a környező hegyek oltalmában élt a Tairák tündöklése idején, s nap mint nap a közeli Azoga-ike tónál szeretett fiáért imádkozott a tó sárkányához, jó szerencse és a háború túlélése érdekében. Az imák, valamint a Taira-klán iránt érzett gyűlöletének hatására az anya nuévé változott, majd Kiotóba repült, ahol megbetegítette az uralkodót. Mindennek következményeképp, végül saját fia keze által lelte halálát, lévén, hogy ő az uralkodó szolgálatában állt. A megsebzett nue eztán visszavonult, s az Azoga-ike tó védőszentje lett. A nue támadása Ugyanakkor szemtől szembe megtámadni egy nuét felettébb nagy könnyelműségre vall, ugyanis egy igen veszélyes jókai-val állunk szemben. Annak dacára, hogy állítólag komoly sérüléseket képes okozni fogaival, mérges agyarával, valamint hegyes karmaival, mégsem a fizikai támadások teszik e lényt oly veszedelmessé. A szörnyeteg valódi fegyvere ugyanis az, hogy képes bárkit és bármit megbetegíteni, aki közel kerül hozzá, vagy tartósan kapcsolatban áll vele. Nem tudni azonban, hogy a nue szánt szándékkal árt-e az embereknek, vagy éppen maga az emberi szervezet reagál így e rémalak megfoghatatlan, túlvilági lényére. A legtöbb lejegyzett találkozás a lénnyel nem közvetlen érintkezéssel ment végbe. Az esetek többségében csupán váratlan, madárszerű rikoltásaival hozza rá a frászt az emberre. Akárcsak a legtöbb jókai, a nue is leginkább éjjel szokott megjelenni, ami tovább nehezíti az egyébként is nehezen meghatározható lény észlelését. Érdekességek A nue eredeti japán elnevezése egy Japánban ma is honos verébfaj után, toracugumi ( Zoothera ). Japánban a Nue-barai macuri, vagyis az éves Nue-űző fesztivál január 28 -án kerül megrendezésre, Sizuoka prefektúrában . Nagoaka prefektúrában egy állítólagos kitömött nuét őriznek. Edgar Moron Edgar Moron (Beuthen, 1941. augusztus 28. –) lengyel származású német politikus. 1990 és 2010 közt az észak-rajna-vesztfáliai tartományi parlament tagja volt a Németország Szociáldemokrata Pártja színeiben. 1585 az irodalomban Az 1585. év az irodalomban. Új művek Miguel de Cervantes pásztorregénye: Galatea. Giordano Bruno : De gl'heroici furori (Hősi megszállottságok), filozófiai elmélkedések és költemények. Születések október 28. – Cornelius Jansen németalföldi katolikus teológus, a róla janzenizmusnak elnevezett mozgalom megalapítója († 1638 ) Rántott Mars szelet A Skóciából eredő ételkülönlegességet, a rántott Mars szeletet palacsintatésztában készítik el, úgy, mint sok más panírozott élelmiszert, például halat vagy kolbászt szokás. A csokoládészeletet panírozás előtt lehűtik, hogy megakadályozzák, hogy a sütőolajban olvadni kezdjen. Viszont ha a Mars szelet nagyon hideg, széteshet a forró olajban. Az új fogás Skócia Fish and Chips árusainál tűnt fel, de sohasem vált a skót konyhaművészet alapvető ételévé. Az étel népszerűsége az 1990-es évek közepétől kezdve növekedett meg, mikortól a média rendszeresen foglalkozott a jelenséggel, részben azért, hogy beszámoljon a skót városokra jellemző, hírhedten egészségtelen étkezési szokásokról. A termék bejegyzését „nem engedélyezte vagy hagyta jóvá” a Mars Inc. Története Az ételt állítólag 1995-ben, az Aberdeenhez közeli, Skócia északkeleti partján fekvő stonehaveni Chip Barban (mai nevén The Carron) találták ki. Először az Aberdeen Evening Express tett említést róla, miután Alastair Dalton újságíró telefonon kapott egy fülest arról, hogy egy stonehaveni Fish and Chips árusnál rántott Mars szeletet kínáltak a helyi gyerekeknek. Az újságcikkben megjelent egy idézet a Mars cég szóvivőjétől, aki azt nyilatkozta, hogy most hallottak először arról, hogy ezt csinálják a termékükkel. Másnap a történetet lehozta a Daily Riport is (az 1995. augusztus 4-i számban), „Marsot kérek vacsira” címmel. A cikkek láncreakciót indítottak el. Másnap skót napilapok, a The Herald és a Scotsman foglalkoztak a témával, egy nappal később pedig már egyéb brit napilapok is, más-más kulturális felhanggal. Öt napra rá Keith Chegwin a The Big Breakfast című tévéműsorban kóstolót tartott, a történetet pedig világszerte ismertté tette a BBC World Service. Ennek hatására a Fish and Chips árusok kínálatába országszerte bekerült az újdonság. Egyetlen, a helyi újsághoz beérkező telefonhívás és egy meglepő történet elég volt ahhoz, hogy csupán néhány nap leforgása alatt a Fish and Chips üzlettulajdonosának és a skót halászvárosban élő gyerekeknek a mókáját globális kulturális és gasztronómiai jelenséggé változtassa. Népszerűség 2000-ben, a megkérdezett 300 Fish and Chips árus 22%-a árult rántott Mars szeletet, további 17% pedig korábban árusította. A jelenlegi árusok háromnegyedénél csak az elmúlt három évben lehetett kapni. Átlagosan 60 pennybe kerültek, és a főként a fiatalabbak vásárolták: háromnegyedét gyerekeknek, 15%-át pedig tizenéveseknek adták el. Egy üzletben hetente átlagosan 23 szelet fogyott, 10 helyen azonban hetente 50 és 200 db közötti mennyiséget adtak el. 2012-ben a stonehaveni The Carron 100-150-re becsülte ezt a számot, amelynek 70%-át turisták teszik ki. 2009-ben a rántott Mars szelet a szigetország amatőr főzőversenyén elnyerte az Egyesült Királyság Legjobb Étele címet. A nyertes, Adele McVay, a skót édességet saját változatban készítette el. Szerinte az étel „Nagy-Britannia legjobb vicce”. A konyhaművészetre gyakorolt hatása A rántott Mars szelet 2000-ben felkerült Ross Kendall skót séf Le Chipper nevű párizsi étteremének étlapjára. Az étel hatására más édesipari termékek panírozása is elterjedt, például a Dunsban található Reiver's Fish Bar évente húsvéti különlegességként ajánlja (bár egész évben kapható) a rántott Cadbury töltött csokitojást. Rántott Snickersről is lehet hallani, főleg az USA-ban, ahol ez a márka a népszerűbb. Nigella Lawson a Nigella Bites című könyvében és televíziós műsorában egy rántott Bounty receptet mutatott be, Új-Zélandon pedig a Mars szelet alternatívájaként az ott népszerű, Moro nevű csokiszeletet árulják rántva. Castro (Lombardia) Castro település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 1331 fő (2017. január 1.). Castro Solto Collina, Pianico, Lovere és Pisogne községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Karácsonyi meglepetés (rajzfilm) A Karácsonyi meglepetés 1975-ben bemutatott magyar rajzfilm, amelynek rendezője Kovács István. A producere Imre István, a forgatókönyvírója Várnai György, a zeneszerzője Deák Tamás. A rövidfilm a Pannónia Filmstúdió gyártásában készült. Rövid tartalom Egy testvérpár (kisfiú és kislány) karácsonykor szeretné megajándékozni a nagyapát. Elindulnak pénzt keresni, de minden kísérletük balul üt ki. De az ünnep előtti pillanatban mégis valóra válhat a tervük. Alkotók Rendezte : Kovács István Írta : Várnai György , Kovács István Dramaturg : Osvát András Zenéjét szerezte : Deák Tamás Operatőr : Cselle László, Klausz András Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Czipauer János Tervező : Rofusz Ferenc Háttér : Csonka György Rajzolták : Dózsa Tamás, Eötvös Zsuzsa, Pomázi Lajos Színes technika : Kun Irén Gyártásvezető : Doroghy Judit Produkciós vezető : Imre István Készítette a Pannónia Filmstúdió Kutyavár A Kutyavár vagy vadászkastély, Érd legrégebbi, 15. századi gótikus építménye. A legenda szerint Hunyadi Mátyás építtette vadászkutyái és pecérei számára. Ma már csak romjai láthatóak. Nem tudni, valóban Mátyás király építtette-e, vagy az Elbenyi testvérek. 1318-ban még biztosan nem állt a vár, ekkor ugyanis Károly Róbert egy adománylevele említi Érdet, a várat azonban nem. Luxemburgi Zsigmond idejében azonban említik a diósdi várat, amely itt állt, és 1417-ben is említenek egy Diósdnál lévő erődöt. Temploma is volt, a Szent Bertalan-templom. A mohácsi csata után Érd és környéke török hódoltság alá került, Hamza bég ekkor palánkvárat építtetett a Duna-parton, nem messze ettől a vártól. A hagyomány úgy tartja, alagút kötötte össze a két várat. 1684-ben Lotaringiai Károly herceg rövid ostrom után elfoglalta és leromboltatta a várat. Köveit építkezésekhez hordták szét, a 19. században pedig birtokosa erdészházat építtetett a megmaradt kövekből. Lutra (film) A Lutra 1986-ban bemutatott magyar kaland-dokumentumfilm, Fekete István regénye nyomán. Szereplők Bessenyei Ferenc , Szokolay Ottó – Mesélő (hang) Zágoni Zsolt – Miklós Usztics Mátyás – János Herczeg Csilla – Eszter Nagy Anna – Vízimolnárné Surányi Imre – Vízimolnár Bánffy György – Pisztráng telep vezetője Farkas Antal – Bandi bácsi Báró Anna – Böske néne Benkő Péter – Ferkó Kovács János – Főhalász Szilágyi István – Halász Ambrus András Németh Gábor Olasz Balázs Varga Kata Esternay Esternay település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 1945 fő (2015). Esternay Champguyon, Châtillon-sur-Morin, Courgivaux, Escardes, Le Meix-Saint-Epoing, Neuvy és La Noue községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vizzolo Predabissi Vizzolo Predabissi település Olaszországban, Lombardia régióban, Milánó megyében. Lakosainak száma 3948 fő (2017. január 1.). Vizzolo Predabissi Casalmaiocco, Cerro al Lambro, Colturano, Dresano, Melegnano, San Zenone al Lambro és Sordio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Bösinger Ferenc Ignác Bösinger Ferenc Ignác (más néven Pösinger) (1660 körül – Buda, 1707) Buda első, török hódoltság utáni bírája (polgármestere) volt, eredeti foglalkozása szerint patikus. 1680 körül érkezett Bécsből Budára az első telepesekkel és testvérével, Farkassal. 1687-ben alapította meg patikáját Az Arany Egyszarvúhoz néven a Dísz téren. Ez később az Arany Sas nevet kapta. Fiókpatikát is működtetett a Vízivárosban Fekete Medve néven. Többször bíróvá választották, előbb 1695–98, 1701–2 és 1703–5 között. I. Lipót magyar királytól nemességet kapott. Több földbirtokot is szerzett, köztük azt a területet, amin felépítette majorját, amit róla később Pösingermajornak neveztek el (ma Budapest XI. kerületének része). Fogadót is nyitott 1700 körül, Arany Sas néven, ami szintén a Vízivárosban működött. Mivel meggazdagodása igen gyors volt, ezért a városi vagyon hűtlen kezelésével is meggyanúsították. 1699-ben patikáit és földjeit eladta. Villalba de Duero Villalba de Duero község Spanyolországban, Burgos tartományban. Villalba de Duero Aranda de Duero, Castrillo de la Vega, Haza, Province of Burgos és Gumiel de Mercado községekkel határos. Lakosainak száma 676 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1992-es észt labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1992-es észt labdarúgó-bajnokság az észt labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának legelső alkalommal megrendezett bajnoki éve volt, miután a balti állam 1991-ben kinyilvánította a Szovjetuniótól való függetlenségét. A pontvadászat 14 csapat részvételével zajlott. A bajnokság lebonyolítása úgy nézett ki, hogy a 14 csapatot két csoportba, egy keletibe és egy nyugatiba osztották, ahol csak egyszer mérkőzött meg mindenki, mindenkivel. A csoportok első négy helyén végzett együttesek a felsőházban, az 5–7. helyen állók pedig az alsóházban folytathatták. A bajnokságot a Norma Tallinn nyerte az ezüstérmes JK Eesti Põlevkivi Jõhvi, és a bronzérmes FC TVMK Tallinn előtt. Az FK Maardu kiesett. Viéville Viéville település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 336 fő (2015). Viéville Andelot-Blancheville, Bologne, Soncourt-sur-Marne, Vouécourt és Vraincourt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Köbölkúti csata A köbölkúti csata 1663. augusztus 6-án, Párkány közelében zajlott le, amely Érsekújvár ostromának nyitánya volt. A várparancsnok Forgách Ádám, későbbi országbíró a várőrség egy részével kivonult, hogy rajtaüssön a közeledő nagyvezír, Köprülü Ahmed seregén. A váratlan támadás nem sikerült, és a várőrség javarésze elesett. Köprülü csak tíz nappal később kezdte el az ostromot. Forgách hatheti védekezés után adta fel a várat. Előzmények 1663-ban kitört egy újabb törökelleni háború, amelyet az Oszmán Birodalom kezdett meg. A nagyvezír Budán vonta össze, majdnem 70 ezer fős hadseregét. A magyar csapatok és a császáriak nem készültek fel a háborúra, s a nyílt terepre kiállítható katonaság mindössze 7000 fő volt. Köprülünek feltett szándéka volt Magyarország végleges leigázása, amelynek élére majd I. Apafi Mihályt állíthatja. Apafi szintén közeledett kisebb csapatokkal Erdélyből a nagyvezír kötelezésére. Köprülü körültekintően dolgozta ki a stratégiát, de egyelőre nem tudta, hol mérhetne csapást a keresztény erőkre. Bécs nem bírt volna ki semmilyen ostromot, egyetlen ami védte volna az felvidéki védvonal, amelybe Érsekújvár is beletartozott. Az alvezéreivel folytatott hosszú tanácskozás során a nagyvezír végül eldöntötte, hogy Érsekújvárt fogják megostromolni. Köprülü július végén Esztergom felé vonult, ahol már erdélyi segédcsapatok is csatlakoztak hozzá, s itt hidat épített ki a Dunán. Mihelyst átkelltek a másik oldalra a törökök, egyelőre még Párkányt szállták meg, mert hírét vették, hogy Zrínyi Miklós, vagy Forgách éppen tábort készül ütni a közelben, azzal a céllal, hogy rajtaüssenek a törökökön. Ezért a nagyvezír egy 20 ezer fős hadat őrségbe rendelt, ami rendszeresen figyelte, nem közeleg-e bármilyen ellenséges csapat. A várt rajtaütés nem következett be, s Köprülü most azon volt, hogy Forgáchot csalja tőrbe. A csata Forgách elhatározta, hogy az őrség egy részével kivonul, s megpróbál ráütni Köprülü seregére. Két lehetséges magyarázat van, miért bízott vállalkozása sikerében. Az egyik szerint két török szökött a várba, akik azt jelentették, hogy a túlparton Párkánynál mindössze csekély török csapat állomásozik, akiket a folyó áradása miatt nem lehetett volna jól megerősíteni. A másik elképzelés úgy tartja, miszerint Forgách arról értesült, hogy a Duna áradása folytán az esztergomi híd megrongálódott, s életveszélyessé vált, így Párkánynál mindössze két és félezer katona maradt, akik el vannak vágva a főseregtől. Ebben a hitben a várőrség egy részével (melyet egyfelől németek, egyfelől magyarok alkottak) útrakelt Párkány irányába. Csatlakozásra szólította fel a környék vármegyéit, aminek magyarokból és szlovákokból álló közfelkelése a sereghez vonult augusztus 6-án. Az éjjel elérték Köbölkút községet, ahol azonban jóval több, közel 12 ezer fős török csapat várta őket, teljes készenlétben Kose Ali, Gurdzsi Mohamed pasák és Szári Husszein budai pasa vezetésével. A várkatonák csapatát megsemmisítették, a közfelkelőket pedig szétkergették. Forgách emberei több ezer fős veszteséggel számolhattak, melynek jelentős részét a várbeliek tették ki. A veszteségek nagy részét a gyalogos had tette ki, elestek többek között: Galántai báró Esterházy György (1630-1663) szendrői címzetes püspök Illésházy Ferenc Lippay János Szörényi Ferenc Malonyai Pál a csatában elesettek emlékére kápolnát állíttatott, mivel édesapja is odaveszett. A törökök a levágott fejeket karóra tűzték, majd a Strázsahegy alján temették el. A kápolnát 1795-ben szanálták, az előtte álló Szentháromság-szobrot áthelyezték, ma a kertvárosi plébánia előtt áll. A következmények Érsekújvár őrsége nagyon megfogyatkozott és a vereség nagy riadalommal töltötte el a közeli vármegyéket. Köprülü üzenetet küldött szeptemberben mindenfelé, hogy azonnal hódoljanak meg Apafi, azonfelül a szultán előtt. A félelemtől sújtott megyei vezetők készek is lettek volna erre, de Wesselényi Ferenc nádor körlevélben szóllította fel az elöljárókat és a lakosságot, hogy ne hódoljanak be a nagyvezírnek. A törökök csak tíz nappal később vonultak Érsekújvár alá, ezalatt délen Zrínyiújvárnál Zrínyi levert egy török sereget és Kanizsát is megközelítette. A másik császári főparancsnok Raimondo Montecuccoli éppen Magyaróvárnál táborozott, csapatai körülbelül 15 ezer főre rúgtak, de nem mert Köprülü erőinek közelébe menni, egyrészt nem akarta Bécs védelmét kockára tenni, másrészt a serege élelmiszer és lőszer ellátása nem volt megfelelő. Wesselényi és Nádasdy Ferenc országbíró elérték, hogy Zrínyit is főparancsnokká nevezzék ki, aki alá egy nemesi felkelőkből álló, elég gyakorlatlan sereget rendeltek. Még mielőtt elindult volna északnak a bán, előtte megerősítette a muraközi és a horvát területeket, mert ha a törökök megszerzik a Mura feletti ellenőrzést, onnan is behatolhatnak osztrák területre. Zrínyi viszonylag későn ért Pozsonyhoz csapatával, mert szeptember 25-én Forgách már megadta magát. A bán nem tehetett egyebet, minthogy csekély csapatával állandóan zaklatja a nagyvezír seregét, amíg az téli szállásra vissza nem vonul a Balkánra. Érsekújvár elvesztése hasznos tapasztalatokkal szolgált a bécsi udvar számára is, ahol a következő év harcaira most már alaposabban kezdtek készülődni. Forrás Lukinich Imre 1923: Auer János Ferdinand naplója. Budapest. Szilágyi Sándor : A Magyar Nemzet Története IV. fejezet Ezért gyakran szerepel párkányi csataként is (Matunák 1901, 22, 37) Matunák 1901, 12 1. jegyzet; Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme Prokopp Gyula 1981: Az esztergomi „királyi város” a 18. században. 108. jegyzet; 1983: Régi esztergomiak. Esztergom Évlapjai. 400. Cramme Cramme település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 891 fő (2016. december 31.). Cramme Wolfenbüttel községgel határos. Népesség A település népességének változása: 21653 Davidwang A 21653 Davidwang (ideiglenes jelöléssel 1999 OH3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. július 22-én. Jeufosse Jeufosse település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 415 fő (2015). Jeufosse Bennecourt, Blaru, Bonnières-sur-Seine, Port-Villez és La Villeneuve-en-Chevrie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 334 Chicago A 334 Chicago (ideiglenes jelöléssel 1892 L) egy kisbolygó a Naprendszerben. Maximilian Franz Joseph Cornelius Wolf fedezte fel 1892. augusztus 23-án. Châteauneuf-de-Chabre Châteauneuf-de-Chabre település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 368 fő (2015). Châteauneuf-de-Chabre Mison, Antonaves, Barret-sur-Méouge, Laragne-Montéglin, Nossage-et-Bénévent, Saint-Pierre-Avez és Saléon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 6359 Dubinin A 6359 Dubinin (ideiglenes jelöléssel 1977 AZ1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. január 13-án. Szent Cuthbert Szent Cuthbert vagy Lindisfarne-i Szent Cuthbert (angolul: Saint Cuthbert vagy Cuthbert of Lindisfarne), (634 körül – Inner-Farne, 687. március 20.) egy angolszász szerzetes volt, majd lindisfarne-i püspök. A középkori Anglia egyik legfontosabb szentje. Northumbria védőszentje. Ünnepnapja március 20. Élete 634 körül született Anglia északkeleti részén, Northumbriában. Mivel édesanyja korán meghalt, mostohaanyja nevelte. 651-ben egy éjszaka, amikor ura juhait legeltette a Leader folyónál levő dombokon, az égen nagy fényességet és égbe szálló angyalokat látott, akik egy szent lelket vittek magukkal. Reggel értesült, hogy lindisfarne-i Szent Aidan püspök az éjszaka folyamán meghalt. Ekkor döntött úgy, hogy beáll szerzetesnek a Melrose kolostorba. Itt Szent Boisil oktatta, aki fiatal korában Aidan tanítványa volt Lindisfarne iskolájában. Néhány évvel később a Alchfrith király Northumbria déli részén, Riponban földet ajándékozott Szent Eatának, Melrose akkori apátjának, hogy ott új kolostort alapítson. Eata magával vitte Cuthbertet is és rábízta a vendégek fogadását. Néhány évvel később Alchfrith király, akit erősen befolyásolt a röviddel azelőtt Rómából visszatért Szent Wilfrid, elűzte a kolostorból Eatát és szerzeteseit, és a kolostort Wilfridnek adta át. Cuthbert Eatával együtt visszatért Melrose-ba, ahol Boisil halála után ő lett a prior. Amikor 664-ben, a whitbyi zsinat után Northumbria egyháza véglegesen átvette a római papság szokásait, és hagyományait, Eata lett lindisfarne-i Szent Kálmán utódaként Lindisfarne apátja, Cuthbertet pedig maga mellé vette mint priort. Cuthbert tizenkét éven át irányította Lindisfarne kolostorát, Szent Aidan és a kelta szerzetesek hagyományai szerint. Szigorúan aszkéta volt. Szerzeteseit mindvégig arra intette, hogy hűségesen kövessék a szentatya rendelkezéseit és az egyetemes Egyház hagyományait. Melrose-ból kiindulva közreműködött a környező országok megtérítésében. Az ő idejében a Brit-szigeteken még nem voltak plébániák, templom is csak kevés. Hetekig vagy akár hónapokig is kellett gyalogolnia Cuthbertnek egy vagy két kísérőjével a vad vidéken át, miközben prédikált és kiszolgáltatta a szentségeket. Beda Venerabilis feljegyzéseiből tudjuk, hogy abban a korban a nép örömmel sereglett össze Isten igéjének hallgatására, ha megjelent körükben egy pap. Cuthbert csodatévő hírében állt: a betegeket megkente szent olajjal, közülük sokan meggyógyultak. Még nagyobb volt hatalma a bűnösökön. Önként jöttek, hogy megvallják bűneiket olyan időben, amikor a gyónás a kolostorokon kívül még nem terjedt el általánosan. Személyes szentsége, szigorú, aszketikus élete, a szegények, betegek és bűnösök iránti irgalma és együttérzése megnyerte a népet a hit számára. Lindisfarne-i priorságának első éveiben Anglia népei között folytatta lelkipásztori munkáját, miközben zarándokok és vezeklők érkeztek hozzá, akiket vonzott szentségének és csodatetteinek híre. Amint a kelta szerzetesek közül jó néhányan, Cuthbert is ellenállhatatlan hívást érzett a remete-élet iránt, és miután tizenkét évig volt a kolostor priorja, lemondott e tisztéről, és visszavonult egy Lindisfarne közelében levő kis szigetre, utána pedig a Farne-val szomszédos szigetek közül a legnagyobbra, Inner-Farne-ra. Itt Cuthbert imádkozóhelyet és cellát épített magának, amelyeket magas fallal vett körül; kutat is ásott. Később sikerült árpát ültetnie, amiből megsüthette kenyerét. Nyolc évet töltött el ezen a szigeten remeteként; csak alkalomszerűen vittek neki táplálékot a testvérek Lindisfarne-ból, de egyre több zarándok kereste fel, nem csupán Northumbriából, hanem egész Britanniából, akiket szentségének híre és a bűnösök iránti közismert irgalma vonzott hozzá. 685 húsvétján Szent Eata közbenjárásával elvállalta a lindisfarne-i püspökséget és egyben a kolostor apátságát is. Rövid püspöki életéről kevés feljegyzés maradt fenn. útjain. 686 karácsonya után visszatért Inner-Farne-ba. 687. március 20.-án halt meg. Cuthbertet egy kőszarkofágban a lindisfarne-i templom oltára mellett temették el. Csakhamar szentként kezdték tisztelni: zarándokok áramlottak mindenfelől sírjához, amelynél a hagyomány szerint sok csoda történt. 698-ban felnyitották sírját, és a jelenlevők nagy ámulatára a teste még ép volt. A vikingek ismételt támadásai miatt a lindisfarne-i szerzetesek 883-ban Chester le Streetbe menekítették az ereklyéket, majd onnan Durhambe vitték, ahol székesegyházat emeltek ereklyéi számára. Forrás Szent Cuthbert a katolikus.hu-n Pillangószív A Pillangószív egy keresőmarketing vagy keresőoptimalizálási verseny címszava. A verseny A versenyt a kereso.blog.hu weblogon hirdette meg 2006. július 19-én egy Harzol nevű blogger. A verseny célja az volt, hogy a pillangószív szóra keresve a Google keresőben az első helyen a benevezett weboldal jelenjen meg találatként 2006. december 31-én éjfélkor. A versenyre a nevezés ingyenesen volt megtehető a blogbejegyzés hozzászólásaiban. A 2007. január elsejei eredményhirdetés szerint a „2006 legjobb keresőoptimalizálója” címet a Bognár Stúdió honlapjának készítője nyerte el. A magyar női labdarúgó-válogatott mérkőzései 1995-ben A magyar női labdarúgó-válogatott 1995. évi mérkőzéseiből két Európa-bajnoki selejtező ismert. A mérleg: egy győzelem, egy döntetlen. Szövetségi kapitány: Bundzsák Dezső Jordánia a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Jordánia a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Asztalitenisz Női Atlétika Férfi Női * - két másik versenyzővel azonos időt ért el Lovaglás Díjugratás Taekwondo Férfi Női SUP - döntő fölény Úszás Férfi Női Sophie Lefranc-Duvillard Sophie Lefranc-Duvillard (Bourg-Saint-Maurice, 1971. február 5. – 2017. április 22.) francia alpesisíző. Pályafutása Három olimpián vett részt (1992, Albertville, 1994, Lillehammer, 1998, Nagano). 1998-ban Naganóban műlesiklásban az ötödik helyen végzett. Nemesrempehollós Nemesrempehollós község Vas megyében, a Körmendi járásban. Fekvése Nemesrempehollós Szombathelytől 20 km-re délkeletre, Egyházasrádóctól 6 km-re keletre, Egyházashollóstól 5 km-re északra fekszik sík vidéken. A Rába vályoggal fedett közép- és újpleisztocén kavicstakarójára települt község. Története Nevének eredete Az 1221-ben Kölked határosaként feltűnő Hollós földön alakult ki, a szomszédos Rempehollóssal együtt Felhollós néven különült el a Rábához közelebb fekvő többi Hollóstól: Egyháza- és Hidashollóstól. A Felhollós Nemeshollós névalak először 1535-ben fordult elő. 1550: Nemeshollos, 1575: Nemes Hollos. 1608-ban Felsőhollósnak (Feolseo Hollos) nevezik a falut. Mindvégig kisnemesek birtoka, akik közül a Hollósy és a Lyttor család szerepel leggyakrabban. 1535-ben a nemes-, ill. felhollósi Lytther család tagjai állnak perben a szecsődi Taródyakkal Lapsa prédium miatt. 1937-ben Rempehollóssal Nemesrempehollós néven egyesítették. Története Egyutcás, szalagtelkes község. Régebben néhány szalagtelken 2-3 ház lakóház is volt egymás mögött, udvari térközzel elválasztva egymástól. 1549-ben 4-telkes nemes család 7 tagjának a kezén volt összesen 11 kúria, 1554-ben 2 egytelkes család 7 tagját írták össze. 1598-ban 2 nemesnek volt összesen 3 zsellérje. 1599-ben az egytelkes nemesek, prediálisok és libertinusok összeírása során 6 családfőt vettek számba; a rájuk kirótt hadi taksa 1 és 3 forint között mozgott. 1601-ben 7 egytelkes nemes családfőt írtak össze, kettő közülük zsellérjével együtt lakott. 1623-ban az egytelkes nemesek taksálása során 6 családfőt vettek számba. 1744-ben 14 jobbágy, 7 házas és egy házatlan zsellér volt a faluban, melynek határa kicsi volt, csekély rétséggel és legelővel. A határ nagyrészt vizenyős volt. A faluban egy kovács működött. Az 1828. évi összeírás szerint 13 házas és 2 házatlan zsellér volt Nemeshollóson. A helyiség lakói jórészt agilisek voltak, akik az uraságtól kuriális földeket és réteket béreltek szerződés mellett. Erdő nem volt. A falu lélekszáma a 18. század végétől 1930-ig mintegy 100 lélekkel nőtt és ekkor megközelítette a 400-at. Nemeshollóson templom nem volt. A 17. század végén az egyházashollósi plébániához, a 18. században az egyházasszecsődi plébániához tartozott. 1756-ban a négy Hollós falu együtt tartott fenn iskolát. A tanító 1780-ban Egyházashollóson, a bába helyben volt. 1875-ben egyosztályos, vegyes típusú közös elemi iskola volt a faluban. A Sorokpolány felé vezető összekötő út településtől északra lévő szakasza a római korból származó Borostyánkő-út vonalán halad. Az 1900-as évek első pár évtizedéig a római út nyomvonalán haladt Sorokpolányt Egyházashollóssal összekötő út. Ma az út nagy része mezőgazdasági művelésbe fogott terület. A község II. József idejében a körmendi járásban, 1790-1849 között a körmendi kerület körmendi járásában, 1850-1860 között a vasvári járásban, 1861-1871 között a körmendi kerület körmendi járásában és 1872. óta a körmendi járásban volt, 1872-1937 között az egyházasrádóci körjegyzőséghez tartozott. 1937-ben közigazgatásilag egyesült Rempehollóssal Nemesrempehollós néven. A falu lélekszáma 1949-ben érte el csúcspontját 706 fővel, azóta mindegy 600 lélekkel csökkent. Nemesrempehollóson 1942-ben állami közös, osztott típusú népiskola működött, 2 tanteremmel, 2 tanerővel és 106 tanulóval. 1966-ban az általános iskolában 2 tanerő 2 tanteremben 43 gyereket oktatott. A faluban 1950-ben termelőszövetkezet alakult, mely 1968-ban Egyházasrádóchoz csatlakozott. A faluban 1966-ban könyvtár és keskenyfilmes mozi, 4 közkút, 1 kereskedelmi és 1 italbolt, valamint 2 magánkisiparos volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,7%-a magyarnak, 3,9% németnek, 2,5% cigánynak mondta magát (5,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 82,7%, református 2,5%, evangélikus 3,5%, felekezet nélküli 3,5% (7,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei Szent Rozália római katolikus templom Harangláb ( 1732 -ben épült) Szent István emlékpark Aradi vértanúk emlékmű Millenniumi emlékoszlop Római kori út, ma részben a Sorokpolány –Nemesrempehollós közötti közút falun kívüli hosszú egyenes szakasza Kožlí (Havlíčkův Brod járás) Kožlí település Csehországban, a Havlíčkův Brod-i járásban. Kožlí Hněvkovice, Chřenovice, Horní Paseka, Ledeč nad Sázavou, Bojiště, Kamenná Lhota és Šetějovice településekkel határos. Lakosainak száma 794 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gare du Palais (Haute-Vienne) Gare du Palais vasútállomás Franciaországban, Le Palais-sur-Vienne településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Orléans–Montauban-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Antigua és Barbuda világörökségi helyszínei Antigua és Barbuda területéről eddig egy helyszín került fel a Világörökségi Listára. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki, a nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Antigua és Barbuda küldöttei 1983-ban. MSEide+MSEgui Az MSEide+MSEgui egy többplatformos IDE (Integrated Development Environment Integrált Fejlesztő környezet), amelyet Martin Schreiber svájci programozó kezdett fejleszteni 1999-ben. Fordítóprogramként a Free Pascalt használja, amelynek a mottója: Write once compile anywhere (Írd meg egyszer és fordítsd le bárhol). A Free pascal minden fontosabb operációs rendszerre és processzorra képes kódot generálni., az MSEide+MSEgui azonban csak Windows és Linux alatt fut. Az elkészített program azonban bármely, a Free Pascal által támogatott platformra lefordítható. Pillanatnyilag a Lazarus jelentősen népszerűbb IDE a Free Pascalhoz, azonban a fejlesztők remélik, hogy az MSEide+MSEgui több lehetőséget rejt magában. Tádzsikisztán a 2010. évi téli olimpiai játékokon Tádzsikisztán a kanadai Vancouverben megrendezett 2010. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Tádzsikisztán a 2011-es úszó-világbajnokságon Tádzsikisztán a 2011-es úszó-világbajnokságon három úszóval vett részt. Reschen-hágó A Reschen-hágó (németül: Reschenpass, olaszul: Passo di Resia) a Meran (Merano) felől húzódó Vinschgau-völgy (olaszul: Val Venosta) Spondignánál tovább folytatódik, s itt fordul észak felé a 40. sz. út és a Meranóból induló vasút Malles Venosta-ig. Utána az Etsch (Adige) folyó mentén haladó országút a 3 km hosszú Mina-tó (1449 m), majd a Reschen-tó (németül: Reschensee, olaszul: Lago di Resia) mesterségesen duzzasztott tavának gátjai mellett vezet 2800 m magas hegyek között. Így érkezünk az osztrák határra, a Reschen-hágóhoz, 1508 m), s innen néhány km-re van a svájci határ is. A hágót földrajzi helyzete tette nevezetessé: híres vízválasztó (az itt eredő Etsch (Adige) az Adriai-tengerbe ömlik, a hágó nyugati túlsó oldaláról a svájci Engadinból érkező Inn a Duna közvetítésével a Fekete-tengerbe) torkollik. A hágóutak Az északi hágóút Az Innsbruck - Bregenz főirányú távolsági közlekedési tengelyről (A12. sz autópálya, B171. sz. főút, Ibk-Bregenz vasúti fővonal) történő - a Reschen-hágóig és tovább Bolzanóig - haladó közúti közlekedési tengely történelmileg kialakult kiágazási helye Landeck város térségében van. A város tágabb térségére vonatkozó utalást az indokolja, hogy itt a közúti fejlődés következtében több részben-egészben feladott, vagy átminősült útszakasz található - és járható be - ma is. A jelenlegi 180. sz. főút az autópálya 144. sz csomópontjából, a Landecki-(közúti)-alagúton át működik. Korábban Landeck belterültén át több - részben megszűnt, részben helyi jelentőségűvé vált - útvonal-csatlakozás létezett (pl. Fließ és az ún. Alter Zoll felé haladó, nagy (12-18%-os) szintkülönbségű útvonal). Az utóbbi egy jelenleg nagy szintkülönbségekkel nehezített helyi út, ami Karres -Arzl településeknél csatlakozik vissza a korábban jelzett kelet-nyugati közlekedési tengelyhez. (A környék helyi értékeit kereső túrázók számára vonzó, szép útvonal, melyre kis települések, szép panorámahelyek fűződnek. Ehhez a belső úthoz csatlakozó, déli irányú, hasomlóan erős szintkülönbsége út Prutz településnél csatlakozik végül a hágóúthoz. A 6,9 kilométeres közúti alagút Fließ térségében a mélyebb terepen bujik ki, s ezt követően még egy kisebb is megismétlődik. A déli hágóút A hágónál Ásram Az ásram (szanszkrit/hindi nyelven: ����� , nyugati átírással: ashram) egy spirituális menedékhely, a lelki elvonulás, visszavonulás helye. Eredetileg egy remetelak, a világtól visszavonuló aszkéták tanulásának helyszíne - amely lehetett egy barlangban vagy egyéb félreeső helyszínen is - ahol a guru bevezette a tanítványait a Szellem magasztos titkaiba. Manapság a kifejezés gyakran jelöli az indiai kulturális tevékenységek helyszínét, ahol egy guru (spirituális tanító) körül csoportosulva a Legfelsőbb Lény érdekeit szem előtt tartva a jógát, a meditációt gyakorolják, illetve erkölcsi, vallási tanulás folyik a védikus irodalom bölcsességéből. Az ásramok jellemzően távol vannak a nagyobb városoktól, gyakran erdőkben vagy hegyvidéki régiókban, üdítő természeti környezetben fordulnak elő. Indiában vannak keresztény ásramok is, amelyeket a Nasranik Antikhalkédóni egyházak működtetnek. Indián kívül szerte a világban is létesültek ásramok. Ismertebb ásramok Indiában Abu-hegy , Rádzsasztán , Prajapita Brahma Kumaris Ishwariya Vishwa Vidyalaya nemzetközi központja Agra , Radhasoami Satsangis ásram Ahmedábád , Sabarmati ásram Amritapuri , (Kerala), Máta Amritánandamaji ásramja Bangalore , (Karnataka), Art of Living Foundation nemzetközi központja Coimbatore , (Tamil Nadu), Isha Alapítvány Krija-jóga központja Kurisumala Ásram, (Kerala), egy ciszterci kolostor, a Szír-malankár katolikus egyház működteti Haridvár , Dzsairam, Prem Nagar, Szapta Rishi, Anandamaji Ma ásramok Puduccseri , (Dél-India), Sri Aurobindo - ásram Púna (Maharashtra), Osho alapította ásram Risikés (Uttarakhand), Maharisi Mahes jógi és Szvámi Sivananda ásramja Tiruvannamalai , (Tamil Nadu), Ramana ásram, Ramana Maharsi alapította Wardha , (Maharashtra), Szevagram ásram, M. K. Gandhi alapította Globális elit A globális elit (The Power Elite) vagy más néven uralkodó réteg a világ népességének azon társadalmi rétege, akiknek kezeiben összpontosul a földi javak jelentős hányada: tőke, erőforrások, ingatlanok és szolgáltatások. Ezt a réteget bankárok, befektetők, óriásvállalat-igazgatók és politikusok képezik. Becslések szerint a föld lakosságának csupán 1%-át sorolhatjuk ebbe a csoportba, akik a világ összes vagyonának 90%-át birtokolják. Mivel jelentős privilégiummal bírnak az egész világot behálózó intézményekben, ők döntenek a pénzügyi, politikai, kulturális, civil, oktatási és társadalmi kérdésekben egyaránt. Elméletek A globális elithez vagy uralkodó elithez, számos világ méretű összeesküvés elméletet köthetünk, melyekkel egyre több ember foglalkozik korunkban, ami számos publikáció megjelenését eredményezi a témában. Egyesek szerint a globális elit által a föld népessége láthatatlanul manipulálva van befolyásukon keresztül az élet minden területén a média, közoktatás és pénzintézeteken keresztül. Messzebb menő elméletek szerint az összes háború kitöréséről, országok katonai megszállásáról is a globális elit dönt az őket később érintő befektetési, pénzügyi nyereség tükrében. Az Új Világrend kiépítését is a globális elithez kötik a témában kutatók, a világ országainak újraszervezése szerintük ezen társadalmi réteg érdeke és már az 1700-as években elkezdődtek a törekvések egy világkormány létrehozására, amelyet az akkor még nem létező mai globális elit felmenői, az illuminátusok terveltek ki. Schumann János Schumann János, Sólyom (1929 – Budapest, 2011. április 10.) kétszeres bajnoki bronzérmes labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása 1950 és 1954 között volt a Budapesti Dózsa labdarúgója. 1950. március 15-én mutatkozott be az élvonalban az MTK ellen, ahol csapata 3–2-es győzelmet aratott. Tagja volt az 1951-es és az 1952-es bronzérmes csapatnak. Az 1970-es években Várhidi Pál pályaedzője volt, amikor az együttes négy bajnoki címet szerzett. Utánpótlás edzőként több későbbi tehetséget fedezett fel. Többek között Kisznyér Sándor, Kardos József, Katona György, Bodnár István, Szanyó Károly és Tokody Tibor pályafutásának elindításban segédkezett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1951 , 1952 Belvidere (Illinois) Belvidere város az USA Illinois államában. Lakosainak száma 25 585 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Basszania Basszania (ógörög Βασσανία, latin Bassania) az ókori Illíria egyik erődített települése volt a mai Északnyugat-Albánia területén, amelynek elhelyezkedése mindmáig bizonytalan, de vélhetően a Mat(wd) torkolatvidékén feküdt. Az i. e. 168. évi harmadik római–illír háború során az illírek sikertelenül ostromolták erődjét. Fekvése és története Titus Livius történeti munkájában azt jegyezte le, hogy Basszania az Illír Királyság(wd) székvárosától, Lisszosztól 5 ezer lépésre vagy 5 mérföldre feküdt, római fennhatóság alatt, azaz valószínűleg déli irányban. Ezek alapján az Ardaxanosz (a mai Mat) folyó torkolatvidékén helyezkedhetett el, a modern Pllana település határában. A régészettudomány az egykori Lisszosz, a mai Lezha közelében csak az északnyugati irányban 20 kilométerre fekvő Bushat korabeli erődítését ismeri, ami viszont nem felel meg a Titus Livius által leírt helyszínnek. Egy albán–lengyel régészcsoport 2018 júniusában adott hírt arról, hogy ugyancsak Bushatnál felfedezték egy 20 hektáros, korabeli erődített település romjait, amely esetleg Basszaniával azonosítható. Az egyébként a kevésbé jelentős illír városok közé tartozó Basszaniát főként az i. e. 168 januárjában és februárjában zajló harmadik római–illír háború kapcsán említik a források. A háború elején az illírek királya, Genthiosz Lisszoszban gyűjtötte össze 15 ezer harcosát, majd megtámadta Basszania erődítését. A Genuszosz völgyében táborozó, csaknem kétszeres túlerőben lévő rómaiak Lucius Anicius Gallus praetor vezetésével csakhamar felmentették a várost, majd röviddel ezt követően legyőzték az illír királyt. Szaffsír A szaffsír ókori Egyiptomi sírtípus. Nevét a jellegzetes oszlopsoráról kapta, arabul �� (�aff = sor). Egyiptom történelmének egy rövid szakaszára – első átmeneti kor –, és meghatározott helyére – Uaszet (Théba) nekropoliszának északnyugati részén, a mai at-Tarif helyén lévő temető – jellemző sírépítmény. At-Tarif ma lakott település, mintegy 300–400 szaffsír van a lakóházai alatt. Nagy részük kutathatatlan, ismeretlen. Négy uralkodósír is van közöttük: I. Montuhotep I. Antef ; Szaff el-Davaba II. Antef ; Szaff el-Kiszászijja III. Antef ; Szaff el-Bakar A szaffsírok építészeti jellemzői az at-tarifi temető földrajzi jellegzetességeit használják ki. A XI. dinasztia elején I. Montuhotep új temetkezési helyet keresve a nyugati part sziklafalai előtt elterülő síkságot választotta. Sírkamráját a meredek oldalba mélyesztették, előtte tágas udvart képeztek ki, amelynek bejáratánál állt a halotti kápolna. Fia, I. Antef építtette az első igazi szaffsírt, a ma Szaff el-Davabának nevezett komplexumot, aki a hegyoldaltól kissé eltávolodva helyezte el halotti kápolnáját. A kápolnától mintegy 300 méter hosszú és 54 méter széles, lejtős rámpát képeztek ki. Ez a rámpa a szélére épített támfalakkal képezte az udvart. Az udvar vége 10–12 méter mélységű is lehet, a gödör függőleges lezárásában több, azonos méretű átjárót vágtak, amivel azt érték el, hogy a sziklafalból természetes, négyszögletes oszlopsor lett. Ezen oszlopsor belső feléről indították a kamrákat megközelítő folyosókat. A sírkamrákat és tárolókat a felszín alatti sziklába vágták. Ez a forma majdnem közvetlen elődje a Királyok völgye sírtípusának. II. Montuhotep is hatalmas, nyitott udvart építtetett, de a szaffból fedett oszlopcsarnok lett, amelyből kissé hosszabb folyosón megközelíthető sírkamra nyílt. Ebben a sírban már csak a folyosót és a kamrákat vájták a sziklába. A Királyok völgye sírjainál a sírelemek kettéváltak, az udvar és az oszlopcsarnok helyett a sírtól távolabb épített halotti templomok alakultak ki (szintén oszlopcsarnokokkal), a sír maga csak a korábbi föld alatti részből áll. A helyi kőzet adottságai miatt e sírok falai általában rossz állapotban maradtak fenn, sokszor azt sem lehet megállapítani, hogy eredetileg írtak vagy festettek-e rájuk valamit. Ebből következően sok bizonytalanság van körülöttük. A Szaff el-Davabáról például sokáig azt gondolták, hogy III. Montuhotep építtette, majd III. Antefre tippeltek, végül ma már úgy gondolják, hogy I. Antef építtette. Eredetileg a halotti kápolnánál sztélét is állítottak, de ezek közül csak egynek a darabjai kerültek elő. A sírformát gyakorlatilag megismételte II. Antef, aki még távolabb került a sziklafaltól, egészen egy folyamágig, amelynek partján halotti kápolnáját felépítette. III. Antef pedig apja mellé temetkezett egy kicsit kisebb udvarú szaffsírba. Az at-tarifi temetőben a közemberek, nemesek és uralkodók vegyesen temetkeztek, ellentétben az újbirodalmi temetkezéssel. Sőt, a szaff udvarának oldalából a királyéhoz hasonló sírkamrákat is vágtak, ahol a királyi udvar tagjai temetkeztek. A támfalak mentén több tucat önálló sírkamra is épülhetett, így ezek valódi csoportos temetkezésnek tekinthetők. A közemberek a királyi szaffhoz hasonló, de természetesen jóval kisebb méretű egyéni sírokba temetkeztek. II. Montuhotep mintegy 2,5 km-re költözött az at-tarifi temetőtől, halotti komplexumát egy addig nem használt völgyben építette fel. A szaffsírok hagyománya azonban nem szűnt meg, sőt egészen az újbirodalomig fennmaradt, a gazdagabb közrendűek követték az uralkodót az új helyre. A XVIII. dinasztia korában Hatsepszut inspirálója a Montuhotep-féle sírépítmény volt, míg sok egyiptomi temetkezett ekkoriban a középbirodalmi stílusú szaff-típusú sírba az új helyszínen is. Ilyen például Ineni sírja is (TT81), amely egy befejezetlen középbirodalmi sír volt. A szaffsírokat már Napóleon egyiptomi hadjárata idején, 1798-ban Dominique Vivant Denon lerajzolta. Ezek a rajzok igen értékesek, mert a temető ma már egyáltalán nem néz ki ókori temetőnek. John Gardner Wilkinson 1830-ban, Richard Lepsius 1844-ben adta ki az addig ismert szaffsírok térképét. 1908–1909-ben Flinders Petrie, 1913–1914-ben Herbert Eustis Winlock ásatott itt. Az 1960-as évektől a német egyiptológiai intézet (DAI) kutatási területe. Vásárhelyi Géza Vásárhelyi Géza (Pécs, 1939. szeptember 7. – Kolozsvár, 1988. március 25.) magyar költő. Életútja Középiskoláit a kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban végezte (1956), a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben szerzett orvosi diplomát (1962). Szakmai pályáját körorvosként Alsóhomoródon kezdte (1962–63), következő állomásai: Nagysomkút (1963–67), Pusztaszentkirály (1967–68), majd haláláig Kövend. Költői munkássága Költőként a Vitorla-ének (Bukarest, 1967) nemzedékével vált ismertté; első verskötete (Viaskodás az angyallal) nem sokkal később (1969) jelent meg. Verseiben – írta Bertha Zoltán Ki vár engem? címmel megjelentetett hátrahagyott versei kapcsán – „egy felkavart érzelemvilágú, szenvedélyes önmarcangolással és vívódó életlátással teli, modern, egzisztenciális alanyi líra képe bontakozik elénk”. Majd így összegezett: „költészete … egészében az első Forrás-nemzedék lírájának indulati töltetét, energiáját, demonstratív önvizsgáló kérlelhetetlenségét és filozofikus-vizionárius, elvonatkoztató hajlamait, illetve a második Forrás-generáció konkrétabb alanyiságot egyaránt tanúsító szerves érték, megbecsülendő teljesítmény” (Alföld, 1992/4). Énboncoló verseiben költészetének legjavában felszínre jön a közösségi érzés. Az 1970-es évektől gyakran közölt elemző kritikákat kortársairól: Páskándi Gézáról (Utunk, 1970/35), Kányádi Sándorról (Korunk, 1973/9), Lászlóffy Aladárról (A Hét 1973/22, 1977/11), Király Lászlóról (A Hét, 1976/50), Lászlóffy Csabáról (A Hét, 1977/37), Nyárádi Szabó Zoltánról (Utunk, 1979/41), Palocsay Zsigmondról (Utunk, 1979/45), Mózes Attiláról (Utunk, 1983/4). Balázs Ferencről írt drámáját az Utunk közölte. Verseiből A lovasroham (Sarja de cavalerie) címen román nyelvű válogatást jelentettek meg 1987-ben Paul Drumaru fordításában. Kötetei Viaskodás az angyallal. Versek ; bev. Kántor Lajos; Irodalmi, Bukarest, 1969 ( Forrás ) A 998. éjszaka. Versek ; Kriterion, Bukarest, 1976 Én ezt már úgyis álmodom (versek, Bukarest, 1979) A tébolyult kalmár (esszénovellák, Kolozsvár, 1982) Álomtalanul, már az örök éjszaka (versek, Bukarest, 1983) Álom nem-emlékeimről (versek, Bukarest, 1986) Şarja de cavalerie. Versuri ; románra ford., bev. Paul Drumaru; Kriterion, Bucuresti, 1987 ( Biblioteca Kriterion ) A nincs-miért-madár (versek, Kriterion, Bukarest, 1988) Ki vár engem? Hátrahagyott versek (Budapest, 1991) Ne félj, az álom úgyis szertehordoz. Hátrahagyott versek ; vál., szerk. Mózes Attila; Kriterion, Bukarest, 1993 Társasági tagság Jósika Miklós Kör alapító tag Díjak, elismerések 1979-ben elnyerte a Kolozsvári Írók Egyesületének díját. Nógrád vármegye Nógrád vármegye (szlovákul: Novohrad; németül: Neograd vagy Neuburg; latinul: Comitatus Nogradiensis vagy Comitatus Neogradiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén. A történelmi Felvidék területéhez tartozott. Területe jelenleg Magyarország és Szlovákia között van felosztva. Földrajz A vármegye területe nagyrészt hegység, az Ipoly és a Duna mentén találhatóak szűk völgyek és a Nógrádi-medence. Hegységei a Kárpátok északi csoportjainak előhegységei. Fontos folyói a Duna, az Ipoly és a Zagyva. Északról Zólyom vármegye, keletről Gömör-Kishont és Heves vármegyék, délről Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, nyugatról pedig Hont vármegye határolta. Történelem A vármegyét Szent István hozta létre Nógrádvár központtal, és egészen 1918-ig állt fenn. Ettől kezdve északi része Csehszlovákia területéhez tartozik, a Magyarországnál maradt déli részéből pedig a szintén csonk, vele szomszédos Hont vármegyével közösen létrehozták Nógrád-Hont vármegyét. Az I. bécsi döntés értelmében a volt Nógrád vármegye elszakított területeinek egy része rövid időre visszakerült Magyarországhoz, ám ez a második világháború után érvénytelen lett, és Nógrád-Hont vármegye területe újra csökkent. 1950-ben Nógrád-Hont vármegye nyugati, Hont részét Pest megye területéhez csatolták, maradék része pedig Nógrád megye lett. Az egykori vármegye északi, szlovákiai része 1996-tól a Besztercebányai kerülethez tartozik. Közigazgatás A vármegye 1910-ben hét járásra volt felosztva: Balassagyarmati járás , székhelye Balassagyarmat Füleki járás , székhelye Salgótarján Gácsi járás, székhelye Gács Losonci járás , székhelye Losonc Nógrádi járás , székhelye Rétság Szécsényi járás , székhelye Szécsény Sziráki járás , székhelye Szirák Ugyanakkor rendezett tanácsú város csupán egy volt a területén: Losonc. Santa Maria Assunta-katedrális (Siena) A Santa Maria Assunta-katedrális (magyarul Mennyekbe fölvett Mária-székesegyház; olaszul Cattedrale di Santa Maria Assunta) Siena fő temploma. A város színeivel, fekete és fehér márvánnyal burkolt dóm Siena legnagyobb és leghíresebb egyházi épülete, az olasz gótikus építészet egyik legjelentősebb alkotása. Története A dómot a három dombon épült város legmagasabb pontján kezdték el építeni, ahol a római korban valószínűleg egy Minerva-templom állott. A 9. században már püspöki palota állt itt. 1058 decemberében szinódust tartottak az itt álló templomban, ahol megválasztották II. Miklós pápát és leváltották X. Benedek ellenpápát. Az új templomot a 11. században román stílusban kezdték el építeni, majd gótikus stílusban folytatták. 1196-ból maradtak fenn adatok arról, hogy az új, a legnagyobb keresztény templomnak szánt gótikus épület megalkotását a hatalmas kereszthajó építésével kezdték meg azzal, hogy ez fog templomul szolgálni mindaddig, amíg a hosszanti hajó el nem készül majd. 1215-től már naponta tartottak miséket az épületben. 1226-tól arról maradtak fenn adatok, hogy fekete és fehér márványt szállítottak a templom építkezéséhez, amire nyilván a homlokzat és a harangtorony építéshez volt szükség. 1264-ben egy bizonyos Rosso Padellaio készítette el a kupola tetejét díszítő rézgömböt. 1339-ben láttak hozzá az eredetileg is tervezett főhajó megépítéséhez, ami több mint megkettőzte volna a templom fő méreteit és a jelenlegi templom csak kereszthajó lett volna. Mint a középkorban egy sor más itáliai városállam, Siena is a világ legnagyobb templomát szerette volna megépíteni. Az építkezést Giovanni di Agostino irányította, aki addig inkább szobrászként volt ismert. 1348-ban a fekete halál, a pestisjárvány állította meg a munkálatokat, mivel a város lakosságának mintegy kétharmada életét vesztette. A munkálatokat soha nem folytatták, mert időközben az is kiderült, hogy a bővítés tervezése és addigi kivitelezése során súlyos hibák történtek. Az addig megépült részletek ma is állnak a dómtól délre; a tervezett új homlokzat széles falának tetején kilátót alakítottak ki a turisták számára. A dóm kórusa alatt 1999-2003 között fedezték fel a korábbi templom narthexét, jelentős 13. századi freskókkal. Ezt csak a keresztelőkápolna(wd) építésekor temették be törmelékkel. Ma ez az építmény is látogatható. Leírása A dóm homlokzatát Giovanni Pisano tervei szerint alakították ki a 13. század végén. A háromszögletű felső oromzatok már későbbiek, a bennük levő tarka mozaikok pedig csak 19. századiak. A talán túlságosan is díszes főhomlokzat hasonlatos az orvietói dóméhoz, amit szintén csak az újkorban fejeztek be. Az oldalhomlokzat egyszerű fekete-fehér csíkozású márványburkolata tisztán megőrizte a középkori formákat. A szintén a sienai színeket viselő, fekete-fehér zebracsíkozású, pisai-lombard stílusú harangtorony a jobb oldali homlokzat mellett magasodik. A templom háromhajós belső tere rendkívül gazdagon díszített. A padlózat márványberakásos, az oszlopkötegek szintén fekete-fehér márványból vannak. A kupolát tartó pillérkötegek aszimmetrikusan helyezkednek el. A kupola előtti egyik oszlopköteghez csatlakozik a szószék, Nicola és Giovanni Pisano, valamint tanítványaik munkája 1266-68-ból. A nyolcszögletű, oszlopok által tartott pulpitus felső domborművei Jézus életének egyes eseményeit illusztrálják. A lépcsőfeljárat a 16. század közepén készült reneszánsz stílusban. A templomfalakon fent, a boltívek kezdeténél végigfutó 15. századi párkányzaton az addig uralkodott 172 pápa terrakotta fejszobra áll. A harangtoronyba vezető ajtó fölött látható Tommaso Piccolomini püspök síremléke 1485-ből. A harangtoronyról a dóm – kívülről egyébként nehezen megfigyelhető – kupolájára, a tervezett, de el nem készült nagy főhajóra, és az egész városra gyönyörű kilátás nyílik. A jobb kereszthajó jobb oldali, úgynevezett Chigi-kápolnájában Bernini barokk szobrai láthatóak. A márvány főoltár Baldassare Peruzzi munkája 1536-ból; rajta a bronz tabernákulum Vecchietta műve 1467-ből. Az apszis Mária életét ábrázoló üvegfestményei még 1288-ból valók, Duccio di Buoninsegna munkái. A bal oldali ajtó a sekrestyébe és a káptalani terembe vezet. A bal kereszthajóból is két kápolna nyílik. A jobb oldaliban Petrini kardinális gótikus siremlékét Tino di Camaino készítette 1314-18-ban. A bal oldali kápolna Donatello Keresztelő Szent János-szobráról nevezetes. A bal oldali hajó falán reneszánsz kettős márvány kapuforma látható, közülük a bal oldali vezet a Piccolomini Könyvtárba. Ez a terem a dóm egyik különleges nevezetessége, III. Piusz pápa építtette a 15. és a 16. század fordulóján. A könyvtár freskóit Pinturicchio készítette 1505-1507 között, és ezek az ugyancsak a Piccolomini-családból származó II. Piusz pápa életének főbb eseményeit mutatják be tíz képben. A dóm bal oldalhajójában, a kijárat felé továbbhaladva, a nagyméretű márvány Piccolomini-oltár a 15. század végéről való. Egyes szobrait az akkor itt tevékenykedő fiatal Michelangelónak tulajdonítják. A templom padlózatát 56 darab, színes intarziával vagy sgraffito-technikával készült, általában bibliai tematikájú márványkép ékesíti. Ezeket 1373 és 1662 között készítették különböző művészek. Az egyik márványkép Zsigmond német-római császárt, magyar királyt ábrázolja trónon ülve, hívei körében. Acid jazz Az acid jazz egy könnyűzenei stílus, ami a jazz, a funk és a hiphop elemeit ötvözi. Jellemzője a loopolt (ismétlődő, repetitív) alap. Az Egyesült Királyságban alakult ki a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulópontján, a jazz-funk és az elektronikus tánczene házasságából. Az acid jazz atyjainak olyan jazz-funk zenészeket tartanak, mint Roy Ayers, Donald Byrd és Grant Green. Az acid jazz emellett csekélyebb soul, house, acid rock és diszkó hatásokkal is bír. Bár az acid jazz műfaján belül számos elektronikus kompozíció is szerepel (néha samplerezéssel vagy DJ-vel), legtöbbször azért élő zenészek játsszák ezt a stílust. Olyan zenekarok, mint a Jamiroquai, a The Brand New Heavies, a Los Amigos Invicibles és az Incognito gyakran használnak jazzes harmóniameneteket számaikban. Az acid jazz "mozgalom" ezen felül ráirányította a figyelmet a jazz-funkra, a fúziós jazzre és a soul jazzre olyan DJ-k segítségével, mint Norman Jay, Gilles Peterson vagy Patrick Forge. Az ilyen DJ-ket "rare groove sírásóknak" vagy "Cataroos"-nak is nevezik. Szillogizmus A hagyományos logikában olyan következtetési forma, amelynek legalább két premisszája van. (Az egypremisszás következtetést nem szillogizmusnak, hanem közvetlen következtetésnek nevezték.) Megkülönböztettek kategorikus, feltételes és szétválasztó szillogizmusokat. A szillogizmus olyan következtetést jelent, melyben egy kijelentés (a konklúzió vagy következmény) két másikból (a premisszákból vagy feltételekből) következik. A görög „szüllogiszmosz” („συλλογισμός”) kifejezés érvet, következtetést jelent, és Arisztotelész is ebben az általánosabb értelemben használta, de később a tradicionális logikában azt a speciálisabb jelentését nyerte el, melyet az előbb definiáltunk. Arisztotelész az Analitika első könyvében is ír róla: "Szillogizmus pedig az olyan beszéd, amelyben bizonyos dolgok megállapításából szükségszerűen következik valami más, mint amit megállapítottunk, mégpedig azért, mert azok a dolgok úgy vannak. 'Mert azok a dolgok úgy vannak', ezt úgy értem, hogy ezek alapján következik; hogy pedig 'ezek alapján következik', ezt úgy értem, hogy semmi egyéb dolog nem kell ahhoz, hogy bekövetkezzék a szükségszerűség." E meghatározás szerint a szillogizmus azonos jelentésű a "logikailag helyes", vagy más néven az "érvényes" következtetéssel. Szerepel azonban Arisztotelésznél a szillogizmusnak egy szűkebb terjedelmű fogalma is. Miszerint a szillogizmus olyan következtetés, amelyben meghatározott szerkezetű két kijelentésből következik valami más, mint amit ezen két kijelentés megállapít. Az arisztotelészi szillogizmus elmélete annak a tana, mely szerint ha ismert egy fogalom viszonya másik két fogalomhoz, akkor milyen esetben lehet megállapítani valamit e két fogalom egymáshoz való viszonyáról. Illetve, ha meg akarjuk alapozni azt a kijelentést, amelyben két fogalom egymáshoz való viszonyáról szólunk, akkor milyen módon lehetséges ez egy harmadik fogalom felhasználásával. A szillogizmusok formái A kategorikus szillogizmus elméletét Arisztotelész dolgozta ki (a 'szillogizmus' elnevezés is tőle származik), a feltételes és a szétválasztó szillogizmusok tanulmányozása a sztoikus logika keretében kezdődött. kategorikus szillogizmus diszjunktív szillogizmus hipotetikus szillogizmus entiméma egyebek Kategorikus szillogizmus A szillogizmus, Arisztotelész leggyakoribb megfogalmazásában, olyan feltételes állítás, amely két kategorikus állítás igazságát föltételezve állítja egy harmadiknak az igazságát, kikötve, hogy a két föltétel egyikében szerepel az utótag állítmánya (ez az ún. felső premissza), a másikban pedig az utótag alanya (ún. alsó premissza), és a két föltételben a másik terminus (az ún. középső terminus) közös. Legegyszerűbb esete: "Ha A minden B-re (ill. egyetlen B-re sem) vonatkozik, B pedig minden C-re vonatkozik, akkor A minden C-re (ill. egyetlen C-re sem) vonatkozik." Természetesen a szillogizmus nem állítás, hanem séma; a kategorikus szillogizmus akkor érvényes, ha a benne szereplő betűket tetszőleges általános terminusokkal kitöltve, szükségszerűen igaz állítást kapunk. A kategorikus szillogizmus következtetési sémának is felfogható, a két feltételt tekintve premisszának és az utótagot konklúziónak. A hagyományos logikában többnyire így fogták föl, és az idézett arisztotelészi formulázást a következővel helyettesítették: "Ha minden B - A (ill. egy B sem A), és minden C - B, akkor minden C - A (ill. egy C sem A)." A szillogizmus módozatán a premisszák és a konklúzió típusainak megadását értették egy háromtagú betűvariációval (első helyen a felső, második helyen az alsó premissza, harmadik helyen a konklúzió típusát szerepeltetve). A szillogizmusok elmélete kiterjed a kettőnél több premisszás következtetésekre (ezeket az egyszerű szillogizmusok láncszerű kapcsolatára vezették vissza), valamint a modális szillogisztikára is (Arisztotetelész ezt is kidolgozta: Modális logika). Arisztotelész írta le a klasszikus „Barbara-szillogizmust”: További példák szillogizmusra: "Celarent-szillogizmus": "Darii-szillogizmus": "Ferio-szillogizmus": Az állításokat a latin affirmo (állítok) a tagadásokat a (nego) szavakkal jelölték, mégpedig az univerzálisakat ezen szavak első, a tagadásokat a második magánhangzójával. Tehát az univerzális állítás a, az univerzális tagadás e, az eseti állítás i, az eseti tagadás o betűt kapott. Az egyes következtetési sémák memorizálásához pedig olyan neveket, szavakat kerestek, amelyek ezeket a magánhangzókat a sémának megfelelő sorrendben tartalmazták. A "Barbara" szillogizmus tehát három univerzális állítást, a "Celarent" első premisszaként egy univerzális tagadást (e), második premisszaként egy univerzális állítást (a), konklúzióként pedig szintén egy univerzális tagadást (e) tartalmaz. A fenti példákon ugyanígy követhető a "Darii" és a "Ferio" szillogizmusok szerkezete. Villalonga Villalonga község Spanyolországban, Valencia tartományban. Villalonga Ador, Potries, La Font d’En Carròs, Oliva, Valencia, Castellonet de la Conquesta, Llocnou de Sant Jeroni, L’Atzúbia, Vall de Gallinera, Terrateig és Lorcha/L'Orxa községekkel határos. Lakosainak száma 4371 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Resident Evil 2 A Resident Evil 2, Japánban Biohazard 2 címen jelent meg (japánul: �������2; Hepburn-átírással: Baiohazādo Tsū), egy túlélőhorror videojáték, ami a Resident Evil videojáték-sorozat második részeként jelent meg. A Capcom fejlesztette, és adta ki eredetileg Sony PlayStationre 1998-ban. A történet két hónappal az előző rész után folytatódik, egy fiktív amerikai kisvárosban, Raccoon City-ben. A történet középpontjában az Umbrella nevű gyógyszeripari cég áll, ahol számos biokémiai kísérlet és kutatás folyt, többek között hadiipari célokkal is. Egy ilyen kutatás eredménye a T-Vírus ami, az első részben a játéknak teret adó, Spencer kúria alatt megtalálható laboratóriumban került kifejlesztésre. William Birkin az Umbrella vezérigazgatója, a vírust továbbfejlesztve megalkotja a G-Vírust, amely jóval pusztítóbb mint elődje. A játék bevezető videójában, gázmaszkos zsoldosok támadják meg az Umbrella laboratóriumát, megkísérelve ellopni a vírust. Az rablás alatt egy véletlen során lelövik Birkint, majd távoznak egy a vírussal megpakolt bőrönddel. Birkin utolsó erejével egy, még nála maradt fiola tartalmát, magába injekciózza, így teste mutálódik, ember feletti erőre tesz szert és ösztönös cselekedeteitől vezérelve a rablók után siet, akiket megöl. A vírussal teli bőrönd a ciszterna falain belül maradnak, amelyek tartalmából patkányok lakmároznak. Ez Raccoon City rohamos fertőzését jelenti. A Resident Evil 2, hűen elődjéhez, nagy hangsúlyt fektet a logikai feladványokra. A bejárható területen teljes egészében a vírustól megfertőzött zombikkal, állatokkal és egyéb teremtényekkel kell szembeszállnia a játékosnak, amelyet különböző lőfegyverek garmadája segít elő. Bár a kiadás idején sem számított akciódúsnak a lassan csoszogó zombikra való tüzelés, a játék producere Shinji Mikami szerint, nem is ez volt a cél, hanem az apokalipszis és a reménytelenség ábrázolása, miszerint a játékos sehol nincs biztonságban. A félelmet a mindenhol jelen lévő ellenséges teremtények okozzák, akik bármilyen váratlan pillanatban megjelenhetnek. Játéktörténeti mérföldkő volt az az újítás, amelyet bár nem először, de legsikeresebben a Resident Evil 2-ben mutattak be, miszerint egy adott történetet négy különböző nézőpontból lehetett végigjátszani. Két választható főhőst irányíthatunk, név szerint Leon S. Kennedy-t és Claire Redfield-et, aki az előző részben főszerepet játszó Chris Redfield húga. A két hős egy időben érkezik a városba, a vírus terjedésének a tetőfokán. Egy zombitámadás során egy kávézóban találkoznak, ahol megbeszélik, hogy együtt folytatják útjukat a rendőrségig. Leon autójába ülve elindulnak, ám a balesetet szenvednek egy szembejövő kamion miatt, így egy hatalmas robbanás után egy égő teherautó két külön oldalára kerülnek. A játék készítői az egyszerű átláthatóság kedvéért A és B küldetésnek nevezte el a különböző nézőpontokat. Bármely karakterrel is kezdjük a játékot az lesz A majd azt követi a másik karakter B küldetése. Miután ezzel megvagyunk fordítva is végigjátszhatjuk, azaz ha elsőként Leon-al indulunk útra, akkor a Leon A, majd Claire B, Claire A és végül Leon B küldetését játszhatjuk végig. Bár a küldetésekben a fő irányvonal ugyanaz, rengeteg apróság került változtatásra, például a Claire teljesen más útvonalon jut el a rendőrségtől a gyárépületekig, mint Leon, a történet során a szálak összefonódnak, majd eltávolodnak. Játékmenet Magát a túlélőhorror nevet a Resident Evil hozta létre, annak ellenére, hogy voltak hasonló játékok. Az Alone in the Dark című horrorjáték, bár lassabb de hasonló játékmenetet kínált, rengeteg fejtörővel és nyomasztó ellenfelekkel. Ahogy ott, itt sem az ellenfelek jelentik a fő akadályokat, némely főellenfelet leszámítva, hanem a csavaros logikai feladványok és a nyomasztó kilátástalan hangulat. A játékos egy fix kameraállású előre renderelt képen látja a háromdimenziós karaktert, aminek széléhez érve átlépünk a következő helyszínre. A hős rendelkezik lőfegyverrel és korlátozott munícióval, amit a játék során több helyen is pótolhatunk. A hősünk teherbírása véges, 8 blokknyi férőhely van képzeletbeli hátizsákunkban. A legtöbb tárgy, néhány speciális fegyveren kívül egy blokkot foglal. A játékban tárolóként ládák funkcionálnak, ami a játék megkönnyítése céljából, össze vannak kötve a tartalmaik. Azaz a játék elején talált láda tartalma meg fog egyezni egy térben teljesen máshol találhatóéval. Életerő nem mérhető reális skálával, egy EKG csík színén keresztül mérhetjük fel egészségügyi állapotunkat, amely veszélyességi csökkenő sorrendben, zöld (minden rendben), sárga/narancssárga (vigyázat), vörös (veszélyes). Újítás az előző részhez képest, hogy életerőnk kihatással van a mozgásunkra is, minél inkább megviselt állapotban vagyunk annál nehezebb a járás-futás. Egy vörös szinten lévő játékos szinte csak önmagát vonszolva képes haladni. A célzást ez nem befolyásolja. Egészségünket a játékban sok helyen megtalálható zöld növényekkel és egészségügyi spray-el javíthatjuk. Mérgezés gyógyítására a kék színű növény szolgál. A játékmenetet a producer úgy jellemezte, hogy "Szerezd meg A-t, hogy kinyisd B-t és ezzel elérd C-t". Rengeteg küldetéstárgyat találunk, amelyek mind az előrehaladást szolgálják. Kulcsok, emblémák, kurblik, fogaskerekek és mágneskártyák mind része a hosszú listának, amely nélkül nem sokáig tudunk eljutni. Állásmentésre az előző részhez megszokottan, írógépeknél van lehetőség, Ink Ribbon azaz tintaszalag használatával. Fontosabb szereplők Leon S. Kennedy fiatal rendőr, aki az első munkanapját töltené a Raccoon City rendőrségénél. Claire Redfield, az előző részből megismert Chris húga. Bátyja rejtélyes eltűnése miatt érkezett a városba. Ada Wong az Umbrella Corp. egy rivális, meg nem nevezett cégének megbízásából érkezett a városba, hogy ellopja a vírust. Sherry Birkin, William Birkin lánya. Miután a vírus elszabadul, a káosz során elmenekül. Claire próbál segíteni neki, hogy kijusson a városból. Brian Irons a rendőrfőnök. Feleségét elveszítette a vírus elszabadulásakor, az irodájába zárkózva várja az elkerülhetetlent. William Birkin tudós és az Umbrella vezérigazgatója. Miután meglövik és magába fecskendezi a vírust, szörnyszülöttként járja a laboratóriumot. Anette Birkin, William felesége, Sherry anyja. Szintén az Umbrella egyik tudós alkalmazottja. Próbálja megállítani mutálódott férjét. Ben Bertolucci egy újságíró, akit a rendőrség alagsorában lévő börtönbe zártak rágalmazásért, egy Umbrella Corporation és Raccoon Police Department összeesküvés ügyén. Feloldható tartalmak Hunk feloldásához, a játékot végig kell vinni az A és B küldetésben, legalább A fokozaton. Hunk egy elit SWAT-os, akinek a csatornából kell kijutnia a felszínre. Tofu feloldásához, a játékot végig kell vinni az A és B küldetésben legalább A fokozaton, hatszor. Tofu leginkább egy hatalmas jégtömbre hasonlít, ugyanaz a küldetése mint Hunk-nak, de csak kést használhat. Ahogy egészségi állapota romlik úgy változik a színe. Amennyiben a játék A küldetését 2 óra és 30 perc alatt teljesíti a játékos legalább B fokozaton, úgy kap egy rakétavetőt végtelen munícióval. A fegyvert a feloldást követő új játékban, a tároló ládákban lehet megtalálni. A B küldetésben, ha 3 óra alatt, legalább B fokozaton teljesít a játékos, úgy egy gépkarabélyt kap végtelen lőszerrel. Ha 2 óra és 30 perc alatt, legalább B fokozaton úgy megkapja a rakétavetőt, a gépkarabélyt és egy Gatling géppuskát is. Szintén a tárolóládában lehet a feloldást követő új játékban megtalálni. A játék első teljesítése után artworkok tekinthetők meg a galéria menüpont alatt. (A feloldható tartalmak és érdekességek, hacsak az másként nincs jelezve, az eredeti PlayStation amerikai kiadásán működnek. Más disztribúciókban eltérőek lehetnek.) Érdekességek Miután a játékot legalább egyszer végigvittük, úgy néhány helyszínen (pl a játék elején a fegyverboltban) Leon shotgunnal a kamerába lőve, "belövi a képernyőt". Golyó ütötte lyukak látszódnak pár másodpercig a monitoron. Amennyiben a játékot legalább Normal nehézségi fokozaton játsszuk, és a rendőrség épületéig semmilyen tárgyat nem veszünk fel, úgy a rendőrség bejárata előtti aluljáróban megjelenik az első részből ismerős Brad Vickers zombi formában. Ha sikerül végezni vele, egy kulcsot vehetünk el a hullájától, amelyet használva a rendőrség fotólaborjában található szekrényen, új ruhákat, Claire-nek egy új fegyvert, Leonnak pedig egykezes pisztolytartást oldhatunk fel. A S.T.A.R.S. irodában Albert Wesker asztalát ötvenszer átkutatva, kapunk egy filmtekercset, amit előhívva egy Rebecca Chambersről készült fotó jutalmaz. A Nintendo 64 és PC portolásban a laboratórium BF4 szobájában egy Hunter (Vadász) hulláját látjuk. "Arukas" egy üzlet Raccoon Cityben. Visszafelé olvasva, "Sakura", ami egy karakter a szintén Capcom által jegyzett Street Fighter sorozatból. A játék megjelenése után, évekig terjedt a hír, miszerint ha a játék A és B küldetését, mindkét szereplővel végig kell játszani A fokozaton úgy, hogy csak kést és pisztolyt használhat, majd a hatodik futamkor, a laboratóriumba Akuma névvel bejelentkezni, úgy egy kimenthető állással, egy új játékmód aktiválódik, amelyben a szereplő a Akuma, a szintén Capcom által jegyzett Street Fighter sorozatból. A hír hamisnak bizonyult, ám akkora legendája lett, hogy modderek egy csapata azóta létrehozott egy nem hivatalos foltozást, amelyben valóban Akumát irányíthatja a játékos. (A feloldható tartalmak és érdekességek, hacsak az másként nincs jelezve, az eredeti PlayStation amerikai kiadásán működnek. Más disztribúciókban eltérőek lehetnek.) Háromszögmátrix A háromszögmátrix vagy triangulummátrix olyan négyzetes mátrix, melynek a főátlója alatti összes elem vagy a főátlója feletti összes elem zéró. Az alsó háromszögmátrix felépítése: vagyis olyan mátrix, melyre igaz: ha . A felső háromszögmátrix: vagyis egy olyan mátrix, melyre igaz: ha . Determinánsának kiszámításához elegendő a főátlóbeli elemek összeszorzása: Black Rock Studio A Black Rock Studio egy videojáték-fejlesztő, melynek székhelye az angliai Brighton városában található. A stúdiót Tony Beckwith alapította 1998-ban Pixel Planet néven.[forrás?] Ezt követően megszerezte a Climax csoport, és 1999-ben átnevezték a céget Climax Brightonra.[forrás?] 2004-ben Climax Racing lett a neve, mint a Climax Csoport-től származó átnevezett stúdió. 2006. szeptember 28-án megvette a Buena Vista Games, és végleg átkeresztelte Black Rock Studio névre 2007-ben.[forrás?] A név egy Brighton-i kerület nevéből származik. Az utolsó játék amit a studio a Climax Groupnak fejlkeszett, a MotoGP ’07 volt, amely a Buena Vista Games által való megszerzés után készült el.[forrás?] Kiadott szoftverek ATV Offroad Fury: Blazin’ Trails ATV Quad Power Racing 2 Hot Wheels: Stunt Track Challenge Hot Wheels World Race MotoGP ’06 MotoGP ’07 Pure Split/Second: Velocity Sabrina (film, 1995) A Sabrina egész estés amerikai film. A forgatókönyvet Barbara Benedek és David Rayfiel írta, Sydney Pollack rendezte, a zenéjét John Williams szerezte, a prdoucer Scott Rudin, a főszerepben Harrison Ford, Julia Ormond és Greg Kinnear látható. A Constellation Entertainment készítette, a Paramount Pictures forgalmazta. A mozifilm 1995-ben készült, és alapjául az 1954-ben bemutatott, Sabrina azonos című mozifilm szolgált, amely pedig Samuel A. Taylor Sabrina Fair című színdarabjának filmadaptációja. A címszerepet Julia Ormond játssza, a kegyeiért versengő testvérpárt pedig az alakításáért Golden Globe-díjra jelölt Harrison Ford, és az első moziszerepében látható Greg Kinnear. A film zenéjét John Williams szerezte, Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjra jelölt betétdalát, a „Moonlight”-ot Sting adja elő. Cselekmény Sabrina Fairchild felnőtté válásáig több időt töltött egy fa ágán a szomszédos Larrabee család fényűző partijait kémlelve, mint a szilárd talajon. A gazdag família sofőrjének lányaként Sabrina észrevétlen maradt előttük, de ő ismeri mindőjüket: Maude Larrabee-t, a Larrabee Corporation modern matriarcháját; Linus Larrabee-t, a mindig komoly idősebb fivért, aki sikerrel emelte a családi vállalkozást a világ legnagyobb kommunikációs társaságává; és Davidet, a sármos, szabadelvű Larrabee-t, aki mindig is Sabrina világának közepe volt. Mígnem a sors Párizsba szólította a lányt. Két évet tölt ott a Vogue magazin munkatársaként, majd visszatér a Larrabee-házba, immáron gyönyörű és kifinomult hölgyként. Felbukkanása fenekestül felforgatja a frissen eljegyzett David és a milliárdos üzletkötés előtt álló Linus életét. David éppen eljegyzése után van. Jövendőbelije Elizabeth Tyson doktornő, akinek édesapja milliárdos üzletember. A házasságon a Larrabee és a Tyson cég egyesülése is múlik. David szemet vet a csinos Sabrinára, és flörtölni kezd vele. Morózus bátyja nem nézi jó szemmel a dolgot: ha nem jön létre a házasság, kútba esik az üzlet is. Linus számára a munka az első, ezért közbelép. Terve az, hogy bátyja házasságkötéséig udvarlással leköti a lány figyelmét, még Párizsba is elviszi, azután pedig faképnél hagyja. A terv azonban nem válik be, mert beleszeret Sabrinába. A lány ráébreszti, hogy a munka mellett elmulasztott élni. Amikor Sabrina elmondja, hogy az együtt töltött pár nap után nagyon boldog vele, Linus összeomlik: bevallja, hogy hazugság volt az egész. Az összetört szívű Sabrina egyedül repül el Párizsba, Linus viszont akár a milliárdos üzlet meghiúsulása árán is boldognak szeretné tudni, ezért utána küldi Davidet. Öccse átlát a szitán, és nagy meglepetésre mégis a házasság mellett dönt. Linus egy Concorde-dal megelőzi Sabrinát, és Párizsban várja a lakása előtt, ahol szerelmet vall neki. Szereplők Linus Larrabee – Harrison Ford (Végvári Tamás) Sabrina Fairchild – Julia Ormond (Györgyi Anna) David Larrabee – Greg Kinnear (Csankó Zoltán) Maude Larrabee – Nancy Marchand (Kassai Ilona) Tom Fairchild – John Wood (Dobránszky Zoltán) Patrick Tyson – Richard Crenna (Izsóf Vilmos) Ingrid Tyson – Angie Dickinson (Némedi Mari) Elizabeth Tyson – Lauren Holly (Kisfalvi Krisztina) Irène – Fanny Ardant (Kovács Nóra) Háttér Szereposztás Sabrina szerepét eredetileg Winona Rydernek ajánlották fel, de esélyes volt még Demi Moore, Gwyneth Paltrow és Julie Delpy is. David szerepére Tom Cruise-t is felkérték. Forgatás A film forgatása 1995. január 30. és 1995. június 21. között zajlott. A felvételek javarészt New Yorkban folytak. A Larrabee Corp. székházául a manhattani Park Avenue 399. szám alatt található épület szolgált. A párizsi jelenetek eredeti helyszíneken forogtak, így például a Pont Alexandre-III-nál. A repülőgép belsőjét, amelyen Sabrina és Linus utaznak, egy Gulfstream V modellje szolgáltatta, míg a kívül játszódó jeleneteket egy Gulfstream IV-gyel vették fel. A Gulfstream ezt a gépet légiparádés demonstrációkra és más nyilvános rendezvényeken használta. A felszállást és a landolást a nagyvállalat savannah-i gyárában vették fel, Georgia államban. Fogadtatás A film kritikai fogadtatása megosztott volt; a Rotten Tomatoes oldalán található közel negyven visszajelzés alapján 62%-ot érdemelt ki, vagyis még a „friss” kategóriába esik. A pozitív véleményezők között szerepel Roger Ebert is, aki szerint a film „Épp olyan kielégítő, ha nem is annyira fanyar és cinikus, mint az eredeti.” Box office Az 1995 decemberében bemutatott film csupán 5,6 millió dollárt keresett nyitóhétvégéjén Észak-Amerikában, de végül ezt közel megtízszerezte, így valamivel több mint 53 millió dollárral zárt, ami azonban még így is elmarad az 58 milliós költségektől. A videókölcsönzésekből további 23,3 millió dollár folyt be az Egyesült Államokban. Andorra az 1992. évi téli olimpiai játékokon Andorra a franciaországi Albertville-ben megrendezett 1992. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Bombadil Toma kalandjai Bombadil Toma kalandjai John Ronald Reuel Tolkien által írt, 1962-ben publikált versgyűjtemény. A könyv 16 verset tartalmaz, melyek közül kettő Bombadil Toma által tapasztaltakat verseli el Zsákos Frodóról. A többi költemény bestiáriumi(wd) versek választéka és rímelő mesék. Három vers megjelenik A Gyűrűk Urában. A könyv része Tolkien legendáriumának(wd). Colmesnil-Manneville Colmesnil-Manneville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 108 fő (2015). Colmesnil-Manneville Auppegard, Offranville, Sauqueville és Thil-Manneville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Korcsmáros Pál Korcsmáros Pál (Budapest, 1916. május 22. – Budapest, 1975. május 24.), magyar grafikus, könyvillusztrátor, képregényrajzoló és újságíró, Korcsmáros György színész, rendező édesapja. Életrajz A kereskedelmi iskola elvégzése után műszaki rajzoló, majd törvényszéki tudósító lett. 1944-ben az üldözések idején segített a bajba jutottakon; hamis iratokat készített számukra. A háború befejezése után a sajtóhoz került. 1945-től a Kossuth Népe, a Képes Hét, a Friss Újság, a Béke és Szabadság munkatársa, közben egy ideig a Néphadsereg Lapjának tördelő szerkesztőjeként is dolgozott. Első képregénye 1955-ben a Szabad Ifjúságban jelent meg Hazádnak rendületlenül… címmel, amely Vörösmarty Mihály életét dolgozta fel. 1957-ben a Füles című hetilap egyik alapító tagja. Az 1958-ban megjelent Dumas Monte Cristo grófjának az adaptációját tartják az első, igazán kiforrott képregényének. Tíz éven át tartó diadalút vette kezdetét, és megszülettek a műfaj emblematikus darabjai Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitányá-val az élen. Korcsmáros a realista stílust képes volt annyira groteszkre torzítani, hogy a Rejtő-regények legavatottabb rajzolójává vált, de Rideg Sándor Indul a bakterház-át is nehéz lenne más figurákkal elképzelni. Volt úgy, hogy pályája csúcsán 180 képkockát rajzolt meg havonta. Korcsmáros népszerűsége töretlen maradt, míg 1968-ban meg nem romlott látása, és egyre gyengébb minőségű rajzokat készített. Operációja után még visszatért régi, letisztult stílusához, de rajzban már nem volt olyan dinamikus, mint fénykorában. Korcsmáros Pál 1975. május 24-én hunyt el Budapesten. Főbb képregényei Dumas : A három testőr (1959) Gárdonyi Géza : Egri csillagok (1959) Arany János : Toldi (1963) Rejtő Jenő : Piszkos Fred, a kapitány (1964) Rideg Sándor : Indul a bakterház (1967) Heltai Jenő : Az ezerkettedik éjszaka (1973) A Rejtő Jenő-képregényeket felújítva és színezve 2004-től kemény fedeles kiadásban újra kiadták. 2013-as Formula–1 kanadai nagydíj A kanadai nagydíj volt a 2013-as Formula–1 világbajnokság hetedik versenye, amelyet 2013. június 7. és június 9. között rendeztek meg a montréali Circuit Gilles Villeneuve-ön. Szabadedzések Első szabadedzés A kanadai nagydíj első szabadedzését június 7-én, pénteken délelőtt tartották. Második szabadedzés A kanadai nagydíj második szabadedzését június 7-én, pénteken délután tartották. Harmadik szabadedzés A kanadai nagydíj harmadik szabadedzését június 8-án, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés A kanadai nagydíj időmérő edzését június 8-án, szombaton tartották. ↑ 1: Kimi Räikkönen és Daniel Ricciardo 2 helyes rajtbüntetést kaptak, mert nem megfelelő helyen sorakoztak fel a bokszutcában az időmérő második szakaszának folytatása előtt. ↑ 2: Romain Grosjean 10 helyes rajtbüntetést kapott az előző versenyen okozott elkerülhető balesetért. Futam A kanadai nagydíj futama június 9-én, vasárnap rajtolt. A futam végén tragikus baleset történt: Esteban Gutiérrez Sauberjének mentése során egy daruskocsi halálra gázolt egy rádiójáért lehajoló 38 éves sportbírót, Mark Robinsont. A világbajnokság állása a verseny után (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Sebastian Vettel : 67 kör (1-15 / 19-70) Lewis Hamilton : 3 kör (16-18) Sebastian Vettel 29. győzelme, 39. pole-pozíciója. A Red Bull 37. győzelme. Mark Webber 15. leggyorsabb köre. Sebastian Vettel 51., Fernando Alonso 90., Lewis Hamilton 52. dobogós helyezése. A Force India 100. nagydíja. Jenson Button lett a 3. legtöbb kört megtett pilóta. Jegyzetek „Raikkonen and Ricciardo hit with grid penalties”, ESPN F1, 2013. június 8. (Hozzáférés ideje: 2013. június 9.) http://www.gphirek.hu/f1/20130611-f1-gyaszolja-a-forma-1-az-elhunyt-sportbirot.html Forrás Hivatalos eredmény - 1. szabadedzés Hivatalos eredmény - 2. szabadedzés Hivatalos eredmény - 3. szabadedzés Hivatalos eredmény - Időmérő Hivatalos eredmény - Verseny Thoósza Thoósza (görögül: Θόωσα) nimfa a görög mitológiában. A tengeri nimfák közé tartozott. Ő volt a viharzó, zajgó tenger megtestesítője. Phorküsz tengeristen és Kétó tengeristennő leányaként testvére lett a Gorgóknak, a Graiáknak és Ladón sárkánynak. Együtt hált Poszeidónnal, akinek Polüphémoszt szülte. Szahalin Szahalin (oroszul Сахалин; japánul �� (karafuto) vagy ���� (szaharin); kínaiul �� Kùyè) nagy, hosszúkásan elnyúló sziget a Csendes-óceán északi részében, az északi szélesség 45°50' és 54°24' között. A sziget területe 78 000 km², ezzel a világ 23. legnagyobb szigete (nem sokkal kisebb, mint Magyarország), népessége azonban 2005-ös adatok szerint csak 673 100. Legnagyobb városa a 174 000 lakosú Juzsno-Szahalinszk. Lakóinak zöme orosz. Őslakosai az ainuk, nyivhek (Csehov giljákoknak nevezte őket) és az orokszok (vagy ulták). Az ainuk zöme a japán Hokkaidó szigetre költözött, amikor az oroszok 1949-ben elűzték a japánokat Szahalinról. Európai nevei a mandzsu név – szahalijan ula angga hada („az Amur torkolatának csúcsa”) – téves megfejtéséből erednek: a mandzsuban szahalijan jelentése „fekete” és az Amur folyóra (szahalijan ula) utal. Japán neve, a Karafuto az ainu Kamuj-Kara-Puto-Ja-Moszir név rövidítése (Kara Puto), aminek jelentése „a víziföld torkolatának istene”. Az ainu eredetű nevet a japánok akkor használták, amikor 1905 és 1945 között uralmuk alatt állt a sziget déli fele. Története Szahalint az újkőkor óta lakják. Dui és Kusunai közelében nagy számban találtak a szibériai leletekhez hasonló kovakő eszközöket, az európaiakhoz hasonló csiszolt kőbaltákat, primitív agyagedényeket, amelyek az olonyeci edényekre hasonlító díszítésekkel, és hálóhoz való kőnehezékeket. Jóval későbbről az Aniva-öbölben találtak egy már a bronzot is ismerő népesség hátrahagyta földfal- és szemétdombmaradványokat. A bennszülött népességen belül az ainuk délen, az orokszok a sziget központi területein, a nyivhek északon élnek. A kínai krónikák a hszianbej és a hezse (nanaik) népekről számolnak be, mint a sziget halászatból élő lakóiról. A Ming-dinasztia idején a kínaiak Kuji (kínai ��, pinjin Kǔwù), később Kuje (kínai ��, pinjin Kùyè) néven ismerték a szigetet. Egy rövid időszakban (1409 - 1435) Kuje a Ming-dinasztia felállította Nurkal parancsnokság fennhatósága alatt állt, egy Ming-kori határkő ma is megtalálható a szigeten. Vei Jüan A Csing-dinasztia katonai története című műve (kínai ���, pijin Shèngwǔ Jì) szerint Kína 1616-ban 400 katonát küldött Szahalinra a japánok itteni kapcsolatai jelentette feltételezett kockázatok miatt, később azonban a helyőrséget visszavonták, mivel úgy látták, nincs fenyegetés. A japánok később mégis megkezdték a sziget gyarmatosítását: Ootomari néven 1679-ben települést alapítottak Szahalin déli csücskében. A Matszumae klán térképészei Kita-Ezo, azaz Észak-Hokkaidó néven írták a térképre Szahalint. Az Orosz Birodalom és Kína közt 1689-ben kötött nyercsinszki szerződés, amely a Sztanovoj-hegységet jelölte meg határvonalként, nem tett említést a szigetről. Oroszország azonban a 18. századtól megkezdte Szahalin megszállását, fegyencekből verbuvált csapatokkal. A szigetre Kína is igényt tartott, de nem voltak katonailag jelen, így a sziget ellenkező végeiből az oroszok és a japánok folytatták a gyarmatosítást. Az európaiak számára Szahalin a 17. századtól lett ismert, Ivan Jurjevics Moszkvityin és Martin Gerritz de Vries útleírásaiból és tovább tágították az ismereteket Jean-François de La Pérouse (1787) és Ivan Fjodorovics Kruzenstern (1805) utazásai. Mindenesetre Szahalint még az utóbbiak is félszigetként írták le, mivel nem rendelkeztek az alapismeretekkel a Tatár-szorosról, amelyet csak 1809-ben térképezett fel a japán Mamija Rinzo. Japán, azon az alapon, hogy Szahalin és a Kuril-szigetek földrajzilag és kulturálisan Hokkaidō „meghosszabbításai”, 1845-ben egyoldalúan bejelentette igényét a szigetekre. 1849-ben az orosz Gennagyij Ivanovics Nyevelszkoj, aki nem volt tudatában Rinzo korábbi felfedezéseinek, újra feltérképezte Szahalin partvonalait, bizonyságot szerzett arról, hogy szigetről van szó. A kínai és a japán igényekre fittyet hányva az oroszok bányákat, hivatalokat, iskolákat, börtönöket és templomokat hoztak létre Szahalinon. Az 1855-ös simodai szerződésben Japán és az Orosz Birodalom arról egyezett meg, hogy mindkettejük polgárai szabadon letelepedhetnek a szigeten: az oroszok északon, a japánok délen. Határvonalat nem jelöltek meg. Az oroszok ahhoz is hozzájárultak, hogy leszereljék az ótomari katonai bázisukat. Az ópiumháborúk következtében Kína kénytelen volt beleegyezni az aiguni szerződésben és a pekingi konvencióban abba, hogy Oroszországnak adja át az Amurtól északra és az Usszuritól keletre eső területeit, köztük a Szahalint is. 1857-ben Oroszország katorgát, büntetőtelepet hozott létre a Szahalinon. A sziget déli fele azonban egészen 1875-ig Japáné maradt. Ekkor a szentpétervári szerződés értelmében átadták Oroszországnak cserébe a Kuril-szigetekért. Az orosz–japán háború után ismét változott a helyzet és az oroszok az 1905-ös portsmouthi szerződésben a sziget 50°-tól délre eső területeit visszaadták Japánnak, bár az oroszok így is megtarthatták Szahalin háromötöd részét. Dél-Szahalint Karafuto-csó néven igazgatták a japánok Tojohara székhellyel (a mai Juzsno-Szahalinszk). Nagyszámú bevándorló érkezett ebben az időszakban Japánból és Koreából is. Az 1945-ös jaltai konferencián a nagyhatalmak megegyeztek arról, hogy a Szovjetunió visszakapja az egész szigetet. A szovjetek augusztus 11-én támadást indították a szigeten állomásozó japán egységek ellen, 25-én pedig bevették a fővárost, Tojoharát. Már a második világháború utolsó napjaiban több tízezer lakost evakuáltak Japánba, de legtöbbjük az 1946-1950-es időszakban hagyta el a szigetet. Japán és a Szovjetunió jogutódja, Oroszország a mai napig nem írt alá békeszerződést és terület ma is vita tárgyát képezi. I. e. 465 Évszázadok: i. e. 6. század – i. e. 5. század – i. e. 4. század Évtizedek: i. e. 510-es évek – i. e. 500-as évek – i. e. 490-es évek – i. e. 480-as évek – i. e. 470-es évek – i. e. 460-as évek – i. e. 450-es évek – i. e. 440-es évek – i. e. 430-as évek – i. e. 420-as évek – i. e. 410-es évek Évek: i. e. 470 – i. e. 469 – i. e. 468 – i. e. 467 – i. e. 466 – i. e. 465 – i. e. 464 – i. e. 463 – i. e. 462 – i. e. 461 – i. e. 460 Események Római consulok : Q. Fabius Vibulanus és T. Quinctius Capitolinus Barbatus Királylepke A királylepke (Danaus) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába és a bűzpillefélék (Danainae) alcsaládjába tartozó nem. Előfordulásuk A királylepkék, mint lepkenem megtalálhatók Észak- és Dél-Amerikában, valamint Afrikában, Ázsiában, Indonéziában és Ausztráliában. A kontinentális előfordulásuk mellett, egyes fajok fellelhetők az Indiai- és a Nyugat-Csendes-óceán néhány szigetén is. Rendszerezés 2005-ben Smith et al. által felállított fajlista szerint a nembe az alábbi 12 faj tartozik: Danaus affinis Fabricius, 1775 Danaus chrysippus ( Linnaeus , 1758) Danaus cleophile (Godart, 1819) Danaus dorippus (Klug, 1845) Danaus eresimus (Cramer, 1777) Danaus erippus (Cramer, 1775) Danaus genutia (Cramer, 1779) Danaus gilippus (Cramer, 1775) Danaus ismare (Cramer, 1780) Danaus melanippus Cramer, 1777 Danaus petilia (Stoll, 1790) pompás királylepke (Danaus plexippus) (Linnaeus, 1758) - típusfaj Ott ahol több mint egy faj előfordul egy helyen, hibrid példányok, vagy akár állományok is létrejöhetnek. Egyesek hibridjei ivarképesek. Lux (Côte-d’Or) Lux település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 540 fő (2015). Lux Véronnes, Spoy, Til-Châtel, Beire-le-Châtel, Bèze, Bourberain, Gemeaux és Pichanges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pillon (Meuse) Pillon település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 279 fő (2015). Pillon Billy-sous-Mangiennes, Duzey, Mangiennes, Rouvrois-sur-Othain, Saint-Laurent-sur-Othain és Sorbey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pokémon Sun és Moon A Pokémon Sun és a Pokémon Moon (��������� ������; Hepburn: Poketto Monsutā San & Mūn) kettő 2016-ban megjelent szerepjáték , melyet a Game Freak fejlesztett és a Pokémon Company jelentetett meg Nintendo 3DS kézikonzolra. A Sun és a Moon a Pokémon szerepjáték sorozat hetedik generációjának első két tagja, 2016 novemberében jelent meg a franchise 20. évfordulójának megünnepléseként. Játékmenet Funkciók A két játék bejelentésekor közzétett koncepciórajzok szerint a pokémon-központok és a Poké Martok formamegújulásban részesülnek. Az IGN és a Kotaku kiemelte, hogy a koncepciórajzokon nagyszámú jármű, így tűzoltóautók, kisteherautók és mentőautók is szerepelnek, illetve néhányon pokémonok is utaznak. A Pokémon Sun és a Moon a sorozat első két tagja, mely angol, francia, japán, kínai (egyszerűsített és hagyományos változatban), koreai, német, olasz és spanyol nyelven, azaz összesen kilenc nyelven játszható. Egy 2016. május 10-én közzétett, a két játékot bemutató videóban felfedték a játékok kezdő pokémonjait: Rowlet (fű/repülő), Litten (tűz) és Popplio (víz). A videóban ezek mellett a játékok borítóképeit is bemutatták, melyek a Solgaleo és Lunala legendás pokémonokat ábrázolják. Kompatibilitás A Pokémon Sun és a Moon kompatibilis lesz a Pokémon Bank internetes pokémontároló-rendszerrel, melyet a Pokémon játékok előző generációjában vezettek be. 2016. február 26-án a Pokémon Companynél dolgozó Isihara Cunekazu egy különleges Pokémon Direct-adás keretében bejelentette, hogy a Red és a Blue és Yellow játékok Virtual Console-változataiban befogott pokémonok a Pokémon Banken keresztül átvihetőek a Sun és a Moon játékokba. A Nintendo azt is megerősítette, hogy az X és az Y, valamint az Omega Ruby és az Alpha Sapphire játékokban fogott pokémonok szintén átvihetőek. Helyszín A játék a kitalált Alola régió trópusi szigetein játszódik, melynek területén kizárólag szigetek helyezkednek el. Joe Skrebels az IGN-nek írt cikkében Alolát „Hawaii pokémon-másának” írta le. Ómori Sigeru egy a 2016-os Electronic Entertainment Expón adott interjúban elmondta, hogy a Game Freak fejlesztőcsapata több utat is tett Hawaiira a Sun és Moon-játékokhoz való kutatómunka céljából. Kukui professzor, az Alola régió vezető tudósa a kukui dióról, Hawaii szimbólumáról kapta a nevét. A játékok japán televíziós reklámjában egy család a Honoluluban található Diamond Head vulkanikus formáció felett repül el, majd egy hawaii repülőtéren leszállnak. Promóció és megjelenés 2016. február 25-én kiszivárgott a két játék léte, amikor a Nintendo védjegyeire rátaláltak a Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának weboldalán. Az IGN rámutatott arra, hogy a Magearna névre keresztelt új pokémon közelmúltban való bemutatása a két játékok felfedéséhez vezethet. A játékokat hivatalosan a következő napon egy a franchise huszadik évfordulóját ünneplő Nintendo Direct-prezentáció keretében jelentették be. A játékok kilenc nyelv támogatásával fognak megjelenni. 2016. május 10-én egy előzetes videóban további információkat osztottak meg a játékokról, köztük új pokémonokat, a borítóképeket és a megjelenési dátumokat is bemutatták. Andorra világörökségi helyszínei Andorra területéről eddig egy helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további két helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Andorra küldöttei 1997-ben. Hjangga A hjangga (hangul: ��, handzsa: ��, latin betűkkel: hyangga) koreai irodalmi lírai műfaj, mely jobbára a Silla-korabeli népdalokat jelöli a 6. és a 10. század között. Csupán 25 hjangga (hyangga) szövege maradt fenn az utókorra. Története A kínaiak már elég korán feljegyezték, hogy a koreaiak szeretnek táncolni és énekelni, olyan kötetekben, mint a Szan kuo cse (San guo zhi) (���, „A három királyság története”, 3. század) vagy a Hou Han su (Hou Han shu) (���, „A kései Han-dinasztia könyve”, 5. század). A kínaiakat meglepte, hogy a koreai államokban mennyire gyakran tartanak táncos-zenés ünnepeket, sámánisztikus rituálékat. A 7. századtól az idu írás bevezetésével a korábban szájhagyomány útján terjedő dalokat le is jegyezték. A 9. század végén, 888-ban Szamdemok (Samdaemok) (���, ���) címmel hjangga (hyangga)gyűjtemény is készült Sillában, azonban a 13. századi mongol invázió idején sok más feljegyzéssel együtt ez is elpusztult. Mára csupán néhány korabeli hjangga (hyangga) maradt fenn. Korabeli leírások szerint az átíráshoz használt kínai írásjegy alapú rendszert a kínaiak nem tudták elolvasni. A mai koreai nyelvészek számára is kihívást jelent az értelmezése, nem csak a rendszerről rendelkezésre álló kevés információ, de a koreai nyelv akkori állapotának hiányos ismerete és a fennmaradt leírásokban a korabeli írnokok által vétett hibák miatt is. Jellemzői A hjanggák (hyanggák) jó része szájhagyomány útján terjedt, más részüket hjangcshal (hyangchal) (��) írással írták le, ami kínai írásjegyekkel próbálta meg visszaadni a koreai nyelv kiejtését. A hjangga (hyangga) nem tekinthető egységes, általános szabályok szerint leírható műfajnak, mind formai, mind tartalmi tekintetben nagy változatosságot mutatnak a művek. A fennmaradt hjanggák (hyanggák) között vannak négy-, nyolc- és tízsoros költemények. Kutatók szerint a sorok növekedése a forma fejlődését mutatja, azonban ezek a változatok nem egymás után, hanem egymás mellett léteztek. A fennmaradt tízsoros költeményeket kivétel nélkül egy-egy személy írta, míg a négy- és nyolcsorosak között vannak népdalok és sámánénekek is. Az általános vélekedés szerint a népi eredetű négysoros hjanggák (hyanggák)kal szemben a tízsorosakat szinte biztosan felsőbb osztálybeliek írták, például hvarang (hwarang)ok és buddhista szerzetesek, az utolsó két sorban ugyanis inkább a felsőbb osztályokra jellemző érzelmek és érdekek jelennek meg. A tízsorosak esetében az első négy sor a téma megjelölése, a következő négy az érzelem elmélyítése, az utolsó kettő pedig mély érzelmekkel telt felkiáltás erőteljes befejezéssel. Az utolsó két sor üteme is megváltozik. Ilyen például a Volmjong (��, Wolmyeong) szerzetesnek tulajdonított Cse mangmega (Je mangmaega) (����, „Óda elhunyt húgomhoz”, c. 742–765) című költemény is: A hjanggákat (hyanggákat) énekelve adták elő, így a forma a dallamhoz igazodik. Egy-egy időmértékes szegmens három vagy négy szótagból áll. Fennmaradt hjanggák (hyanggák) Az utókorra fennmaradt hjanggák (hyanggák): Göksel Demirpençe Göksel Demirpençe, művésznevén Göksel (Isztambul, 1971. november 25. –) kísérletező stílusáról ismert török popénekesnő. Életrajz Göksel Isztambulban született, felsőfokú tanulmányait a Boğaziçi Egyetemen kezdte meg filozófia szakon, 1988-ban, ám zenei karrierje miatt nem fejezte be. Sezen Aksu és Sertab Erener háttérénekeseként kezdte, majd 1997-ben megjelent első albuma, a Yollar (Utak). 2001-ben jelent meg második albuma, a Körebe (Szembekötősdi), melyről a legsikeresebb dal a Depresyondayım (Depresszióban) volt. 2003-ban adta ki harmadik albumát, Söz Ver (Ígérd meg) címmel, ugyanebben az évben pedig fellépett a görög Omega Vibes együttessel. 2005-ben jelent meg az Arka Bahçem (Hátsó kertem) című lemeze, melyről a legnagyobb sikert a Bi seni konuşurum (Csak rólad beszélek) aratta. 2006-ban egy dal erejéig közreműködött a maNga együttes albumán, melyről közös dalukat, a Dursun Zaman-t (Álljon meg az idő) felhasználták a Jean-Claude Van Damme mellékszereplésével készült Sınav című játékfilm betétdalaként. 2007-ben jelent meg Ay'da Yürüdüm (A Holdon sétáltam) című nagylemeze, melyen a maNga énekese, Ferman Akgül, és Teoman is közreműködött. Lemezek 1997 Yollar , Karma Müzik Yapım 2001 Körebe , Sony Music 2003 Söz ver , Sony Music 2005 Arka Bahçem , Sony Music 2007 Ay'da Yürüdüm , Sony Music 2009 Mektubumu Buldun mu? , Avrupa Müzik 2010 Hayat Rüya Gibi , Avrupa Müzik 2012 Bende bi' Aşk var , Avrupa Müzik Lino Nessi Lino Nessi (1904. – ?), paraguayi válogatott labdarúgó. A paraguayi válogatott tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon és az 1929-es Dél-amerikai bajnokságon. Nemi identitás A nemi identitás (vagy nemi önazonosság) minden ember mélyen és egyedi módon megélt társadalmi neme. Ez lehet férfi, nő, vagy más nem-bináris nemi identitás, ami nem illeszkedik a férfi/női kettős kategóriába. A nemi identitás független attól, hogy az egyént a társadalom milyen neműként érzékeli, és attól is, hogy az egyént születésekor milyen neműként sorolták be. A nemi identitás biológiai tényezőktől független fogalom: bármilyen testű embernek lehet bármilyen nemi identitása. Nemi identitása minden embernek van, függetlenül attól, hogy ez illeszkedik-e a születéskor megállapított biológiai neméhez. A fogalom nem összekeverendő a szexuális irányultság (vagy szexuális orientáció, nemi irányultság, szexuális beállítottság) fogalmával. Nemi identitás és transzneműség A legtöbb embernek a születéskor megállapított biológiai neme megegyezik a nemi identitásával, a társadalmi nemével és nemének testi kifejeződéseivel, őket nevezzük ciszneműeknek. A ciszneműség a transzneműség ellentéte. Transzneműnek nevezzük azokat a személyeket, akiknek a születésükkor megállapított biológiai neme és a nemi identitása és/vagy önkifejezése eltér. Transzszexuálisnak nevezzük azokat a személyeket, akiknek nem identitása nem illeszkedik a születéskor meghatározott nemükhöz, ezért szükségét érzik hivatalosan nyilvántartott nemük megváltoztatásának, és testi megjelenésük nemi helyreállító beavatkozások révén történő átalakításának. A transznemű kifejezés semmit nem mond az egyén szexuális irányultságáról; transzneműként valaki épp úgy lehet leszbikus, meleg, biszexuális, heteroszexuális, vagy más szexuális irányultságú, mint ciszneműként. A transznemű kifejezés ugyanígy semmit sem mond az egyén hormonháztartásáról, anatómiájáról vagy hogy milyen neműnek nézik a mindennapi életben. Orvostudományi megközelítés Az orvostudomány jelenleg a transzneműséget és a transzszexualitást betegségként tartja nyilván. A transzneműség nemi identitászavar (gender identity disorder, GID) néven 1980-ban került be az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) c. kézikönyvbe (3. kiadás). A 2013-ban kiadott 5. kiadás a tünetegyüttest nemi diszfóriaként (gender dysphoria) említi. Az átnevezést sok transz ember támogatta, mivel úgy érezték a 'nemi identitászavar' címke patologizálja és stigmatizálja a transznemű és transzszexuális embereket, és tovább erősíti a bináris nemi felosztás modelljét. A Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) a transzneműséget és a transzszexualitást A nemi identitás zavarai c. fejezetben, F64 diagnóziskódokon tartja nyilván. A Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvéből (DSM) a homoszexualitást 1973-ban a III. kiadással vette ki. A homoszexualitás BNO kódját 1990-ben törölte a WHO. 2018-ban hivatalosan is megjelent a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 11. változata, amely törli a mentális betegségek közül a transzszexualizmust és a transzvesztitizmust. A WHO 2019-ben fogja megszavazni és várthatóan 2022-ben lép életbe. Magyarországon az 1995 óta érvényes BNO 10-ben jelenleg benne van a transzszexualitást jelölő F64.0. A betegségként kezelés kritikái Az elmúlt évek során a transzneműség betegségként történő kezeléséről komoly vita alakult ki mind az orvostudományi körökben, mind pedig a transz jogegyenlőségi mozgalmakon belül. A kritikusok (köztük a transzfeministák) azt hangsúlyozzák, hogy a diagnózis stigmatizálja a transznemű embereket és érvényteleníti az aktív döntési és cselekvési képességüket. A múltbeli alkalmazása során számtalan esetben visszaéltek vele hatalmi pozíciókban lévő személyek. E megközelítés szerint a transzneműség nem orvosi, hanem emberi jogi kérdés, hiszen a különbözőség minden embernek alapvető joga. A másik oldal viszont azzal érvel, hogy csak a betegségként kezelés teszi lehetővé a transznemű emberek számára, hogy hozzáférjenek bizonyos orvosi beavatkozásokhoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz. Elismerik ugyan, hogy a diagnózist a múltban helytelenül használták, ugyanakkor szerintük ezek a problémák a nagyobb mértékű szakmai felelősségrevonás révén kiküszöbölhetőek. A kritikusok erre azzal válaszolnak, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem csak a betegségként történő kezelés esetén biztosítható, hiszen például a terhességet sem tekintjük betegségnek, mégsem vonja senki kétségbe a kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások létjogosultságát. Ők ilyen módon egyszerre érvelnek amellett, hogy az orvosi kezeléseket transz személyek számára könnyebben hozzáférhetővé kell tenni, miközben igyekeznek felszámolni azt az elképzelést, hogy a transzneműség betegség. Saint-Marcet Saint-Marcet település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 363 fő (2015). Saint-Marcet Aulon, Cardeilhac, Cassagnabère-Tournas, Lalouret-Laffiteau, Larcan, Latoue és Saint-Lary-Boujean községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sipos Pál (lelkész) Vállaji Sipos Pál (Kecskemét, 1823. március 10. – Fót, 1892. május 9.) református lelkész, püspökhelyettes és esperes. Élete Vállaji Sipos Gábor és Baky Lidia fia. 1830-tól 1844-ig a kecskeméti református iskolában tanult; a bölcseletet és jogot és 1844-től 1846-ig a teológiát végezte. 1846-47-ben a latin grammatika helyettes tanárává és seniorrá választották. A szabadságharc kitörésekor szónoklataival lelkesítette az ifjúságot. Ekkor írta lelkesítő «Nemzeti dal»-ját, melyet széltében énekeltek. 1848 júliusában ő is ott volt a verbászi táborban mint a Zrínyi zászlóaljba sorozott honvéd; ott volt Perczel Mór táborában; részt vett az isaszegi és turai csatában; ahol 17 sebtől borítva félholtan feküdt a csatatéren; ekkor nevezték ki hadnagynak. 1850-ben letette a kápláni vizsgát. Előbb Ráckevén volt lelkész; innét két év múlva, miután a II. lelkészi vizsgát is letette, Halasra ment, ahol mint káplán és gimnáziumi tanár működött egy évig; 1855-től sárbogárdi helyettes-lelkész volt és innét választották meg fóti lelkésszé, ahol sokat tett az egyház ügyében. 1862-ben aljegyzővé, 1866-ban tanácsbíróvá, 1868-ban főjegyzővé és 1871-ben alesperessé választották. Az egyházkerület 1870-ben tanácsbíróvá, 1872-ben számvevőszéki taggá, 1877-ben államsegély-pénztárnokká választotta. 1884. március 25-től október 25-ig helyettes püspök volt. Konventi taggá választatott 1882-ben és 1886-ban. Részt vett az 1881-es debreceni zsinaton, sőt az 1891-es budapesti zsinat első ülésszakán is ott volt. Sírja a fóti református temetőben áll. Emlékezete Fóton 2011-ben a korábbi November 7-e teret az emlékére Sipos Pál térre nevezték át. 2012-ben Fót posztumusz díszpolgárává avatták. Munkái Nemzeti dal. Kecskemét, 1848. Évi jelentése a dunamelléki református egyházkerület júniusi közgyűléséhez. Bpest, 1884. Elemi esemény A valószínűségszámításban egy véletlen kísérlet kimeneteleit egyelemű halmazokként tartalmazó események az elemi események. Szokták matematikai pontosság nélkül magukat a kimeneteleket is elemi eseménynek nevezni. Ez azért pontatlan, mert a kimenetel nem részhalmaza az eseménytérnek. Egy elemi esemény akkor és csak akkor következik be, ha a véletlen kísérlet eredménye éppen az egyetlen eleme. Példák Kockadobás Kísérlet: Egy szabályos dobókockát feldobunk és megvizsgáljuk, hogy milyen értékeket kaphatunk eredményül. A kockadobás eredménye lehet 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os, így ebben a kísérletben ezek a kimenetelek. Az elemi események {1-es}, {2-es}, {3-as}, {4-es}, {5-ös} és {6-os}. Érmedobás Kísérlet: Egy szabályos pénzérmét feldobunk és megvizsgáljuk, hogy milyen értékeket kaphatunk eredményül. Az érmedobás eredménye lehet fej vagy írás, így ebben a kísérletben ezek a kimenetelek. Az elemi események {fej}, {írás}. Számegyenes Kísérlet: Egy adott normális eloszlás szerint kiválasztunk egy tetszőleges valós számot. Eredménye bármely valós szám lehet, az elemi események száma kontinuum. Minden elemi esemény valószínűsége nulla, ami példa arra, hogy az elemi eseményekhez rendelt valószínűségek nem határoznak meg egy folytonos valószínűség-eloszlást. Elemi események valószínűségei Az elemi események valószínűsége bármi lehet 0 és 1 között. Diszkrét eseménytér esetén minden elemi eseménynek meg lehet adni egy valószínűséget, hogy a teljes esemény valószínűsége 1 legyen. Ezzel szemben folytonos eseménytérben az elemi események valószínűsége 0, és a nem 0 valószínűségeket nem elemi eseményekhez rendelik. Vannak atomos eseményterek is, amelyekben véges vagy megszámlálhatóan végtelen elemi eseményhez rendelnek nullától különböző valószínűséget. Ezek atomok vagy atomi események. A valószínűségi tér mértékelméleti definíciója szerint nem kell elemi események valószínűségét definiálni. Az események halmazát σ-algebra adja meg, ami nem feltétlenül a teljes hatványhalmaz. Jegyzetek Wackerly, Denniss. Mathematical Statistics with Applications. Duxbury. ISBN 0-534-37741-6 Kallenberg, Olav. Foundations of Modern Probability, 2nd, New York: Springer, 9. o. (2002). ISBN 0-387-94957-7 Forrás Pfeiffer, Paul E. (1978) Concepts of probability theory . Dover Publications. ISBN 978-0-486-63677-1 ( online copy , p. 18, a Google Könyvek ben ) Blackfriars (metróállomás) A Blackfriars a londoni metró egyik állomása az 1-es zónában, a Circle line és a District line érinti. Története Az állomást 1870. május 30-án adták át a Metropolitan District Railway részeként St. Paul’s néven. Mai nevét 1937-ben kapta. 1949-től a Circle line is érinti. 1921–1922-es magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) A hadibajnokságokat is beszámolva ez volt az MTK tizedik bajnoksága. Év közben sok játékos ment el a csapatból, távozott Schlosser, valamint Hogan edző is. A második helyezett Ferencvárosnak csak egy ponttal volt kevesebbje. A tavaszi rangadó a második félidő elején félbeszakadt, amikor Orth fellökte a tizenhatoson belül őt szerelő Szabót, aki esés közben kézzel ért a labdához. Ezért 11-est ítélt a bíró. Tiltakozásul a ferencvárosiak levonultak, a két pontot pedig az MTK kapta. A vidék bajnokai: Szegedi AK, Diósgyőri VTK, Tatabányai SC, Pécsi SC, Pestlőrinci AC, Debreceni KASE. Döntő: Szeged - Diósgyőr 5:2. A válogatott hat mérkőzést játszott tavasszal, nyáron pedig német-svéd túrán vett részt, amely bevételét az MLSZ kapta . Profizmussal kapcsolatos botrányok robbantak a Kispesti AC körül. Kiderült, hogy kettős könyveléssel eltüntettet pénzekkel szponzorálták a játékosokat. Minden csapatnál volt valami hasonló, de csak a kispestieknél voltak meg a papírok. Nem zárták ki a csapatot, hanem nyolc játékost profivá nyilvánítottak, hármat nyolc hónapra eltiltottak, valamintmenesztették a vezetőséget. Egy év múlva mindenkinek megbocsátottak. Újra indult a Magyar Kupa, a döntőben a Ferencváros az első mérkőzés 2:2-es döntetlenje után, 1:0 arányban bizonyult jobbnak az Újpesti Torna Egyletnél. Kereszttáblázat Bajnok MTK játékosai: Kropacsek Ferenc k. (20), Mándi Gyula (17), Kovács Dezső (11), Kertész II Vilmos (21), Nyúl I Ferenc (15) Vágó Antal (19), Opata Zoltán (19), Molnár György (18), Orth György (18), Siklóssy Antal (9), Schlosser Imre (9), Senkey I Imre (9), Braun József (8), Nádler Henrik (7), Dobsa Elek (7), Feldmann Gyula (7), Dobó Gyula (5), Guttmann Béla (4), Rakitovszky I Géza (3), Senkey II Gyula (3), Gerber László (2), Fábián Sándor k. (1), Kollár Zoltán (1), Nagy József (1), Rakitovszky II Gyula (1), Weisz Leó (1). Edző: Burgess (angol) Miroslav Ćurčić Miroslav Ćurčić (Melence, 1962. március 22. – Németország, 2017. augusztus 10.) jugoszláv-szerb labdarúgó, csatár. Pályafutása 1982 és 1984 között a mádososztályú Novi Sad, 1984 és 1988 között az élvonalbeli Vojvodina labdarúgója volt. 1989–90-ben a belga Royal Antwerp, 1990 és 1995 között élvonalbeli protugál klubok (Farense, Belenenses, Estoril Praia) játékosa volt. 1996-ban az alsóbb osztályú német SG Egelsbach csapatában fejezte be az aktív labdarúgást. Charles Scott Sherrington Charles Scott Sherrington OM (Islington, 1857. november 27. – Eastbourne, 1952. március 4.) angol orvos, neurofiziológus. 1932-ben Edgar Adriannal közösen elnyerte a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat "az idegsejtek funkcióira vonatkozó felfedezéseikért". Élete Charles Scott Sherrington 1857. november 27-én született a ma már Londonhoz tartozó Islingtonban. Apja, a Caisterből származó James Norton Sherrington korán meghalt, Charles anyja, Anne Brookes Thurtell pedig férjhez ment az ipswichi Dr. Caleb Rose-hoz, aki klasszika-filológiával és régészettel foglalkozott. Valószínűleg tőle ered Charles egész életén át tartó érdeklődése a művészetek iránt. Tanulmányai 1876-ban a St. Thomas's Hospital-ban kezdte orvosi tanulmányait. 1878-ban sikerrel letette a Királyi Sebészeti Kollégium elsődleges vizsgáit, egy évvel később pedig tagjelöltjévé vált a szervezetnek. 1879-től Cambridge-ben Michael Foster irányítása alatt tanult élettant. 1881-ben Michael Fosterrel együtt részt vett egy londoni orvosi kongresszuson, ahol a strassburgi Friedrich Goltz és a skót David Ferrier között vita tört ki arról, hogy az agyi funkciók köthetők-e az agykéreg egy adott helyéhez. A résztvevők bizottságot alakítottak a probléma eldöntésére és a kísérletek egy részét John Langley, Sherrington egyik tanára magára vállalta. Sherrington segédkezett neki, ő készítette el a kísérleti állatok agyának szövettani analízisét. 1884-ben közös cikket jelentettek meg eredményeikről, Sherrington pedig innentől fogva elköteleződött a neurológia iránt. 1883-ban Cambridge-ben anatómiai, a St. Thomas's Hospital-ban pedig szövettani demonstrátor lett. A következő évben teljes jogú tagjává vált a Királyi Sebészeti Kollégiumnak, 1884-1885-ben pedig Friedrich Goltz laboratóriumában dolgozott Strassburgban. 1885-ben megkapta cambridge-i diplomáját és 1886-ban tagjává vált a Királyi Orvosi Kollégiumnak. Utazásai 1885-ben kolerajárvány tört ki Spanyolországban és egy spanyol orvos azt állította, hogy sikerült vakcinát kifejlesztenie a betegség ellen. Az angol orvosi társulatok háromfős bizottságot küldtek az országba az eset megvizsgálására, melynek tagja volt Sherrington is. 1886-ban Velence mellett újabb kolerás mintákat gyűjtött, majd Berlinbe utazott, hogy Rudolf Virchow segítségével megvizsgálja azokat. Virchow Robert Koch-hoz küldte, hogy hat hét alatt sajátítsa el a megfelelő bakteriológiai technikákat, Sherrington azonban végül egy évig dolgozott együtt Koch-al. Tanári pályája 1887-ben visszatért Londonba, ahol a St. Thomas's Hospitalban élettant adott elő és ugyanekkor a cambridge-i Gonville and Caius College tagjává választották. 1891-ben a londoni Brown Institute for Advanced Physiological and Pathological Research professzorává, majd 1895-ben a Liverpooli Egyetem élettanprofesszorává nevezték ki. Liverpoolban nyolc hónapig nála dolgozott az amerikai Harvey Cushing, akit később gyakran a modern idegsebészet atyjaként emlegettek. 1913-ban meghívták az oxfordi egyetemre az élettan professzorának (1895-ben már egyszer sikertelenül megpályázta az állást), és egészen 1936-os nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Oxfordban írta meg az 1919-ben megjelent klasszikus tankönyvet, a Mammalian Physiology: a Course of Practical Exercises-t. Tudományos tevékenysége Cambridge-i évei alatt Sherrington érdeklődés a gerincvelő vizsgálata felé fordult. 1891-től kezdve az akkoriban sokat vitatott gerincvelői reflexekkel kezdett foglalkozni és a témában több cikket is közölt. Foglalkozott az izmokat mozgató idegekkel és felfedezte, hogy ezekben az idegszálak egyharmada efferens, a többi pedig motoros. Liverpoolban visszatért egy korábbi témájához, az antagonista izmok beidegzésének kérdéséhez és kimutatta, hogy működésükben jelentős szerepe van a reflexek gátlásának. Sherrington vezette be a szinapszis szakkifejezés használatát. Megcáfolta a 19. század végén elterjedt nézeteket, hogy az állatok viselkedése csak egymástól független reflexek összessége és kimutatta az agyfunkciók integrált voltát. Nevéhez fűződik Sherrington törvénye, mely kimondja, hogy egy izom aktiválásánál annak antagonista izma (feszítő-hajlító izompárok) gátlódik. Róla nevezték el a Liddell-Sherrington reflexet és a Schiff-Sherrington reflexet. Munkásságával alapvető módon járult hozzá a modern idegélettan fejlődéséhez. Elismerései 1899 - a Londoni Orvosok Királyi Kollégiumának Baly-aranyérme 1905 - a Royal Society Royal-érme 1922 - A Brit Birodalom Rendjének lovagi nagykeresztje 1924 - Order of Merit 1927 - Copley-érem 1932 - Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj Sherrington még 1893-ban tagja lett a Royal Society-nek, 1920 és 1925 között pedig a testület elnöke volt. Összesen 22 európai egyetem, közte a Budapesti Tudományegyetem is díszdoktorává választotta. Személyisége és családja Charles Sherrington a közepesnél alacsonyabb (167 cm) termetű, de erős fizikumú férfi volt, az egyetemen rögbizett és tagja volt az evezőscsapatnak. Az első világháború idején ő elnökölte a gyári dolgozók fáradását vizsgáló bizottságot, és hogy első kézből szerezzen tapasztalatokat, 57 évesen 13 órás műszakokat dolgozott végig egy muníciógyárban. Diákkorától kezdve rövidlátó volt, de gyakran még a munkájához sem hordott szemüveget. 1925-ben kiadott egy verseskötetet The Assaying of Brabantius and other Verse címmel és egyik kritikusa azt írta róla, hogy "Miss Sherrington" remélhetőleg több költeményt is ír még. 1840-ben kiadta filozófiai jellegű könyvét, a Man on His Nature-t a 16. századi francia orvosról, Jean Fernelről. 1892-ben Charles Sherrington feleségül vette Ethel Mary Wright-ot. Egy fiuk született 1897-ben. 1952. március 4-én, 94 évesen hunyt el szívbetegségben, az angliai Eastbourne-ben. Mark Kinsella Mark Kinsella (Dublin, 1972. augusztus 12. –), ír válogatott labdarúgó, edző. Az ír válogatott tagjaként részt vett a 2002-es világbajnokságon. Sikerei, díjai FA Trophy (1): 1991–92 Angol másodosztályú bajnok (1): 1999–2000 Nagyrada Nagyrada község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén. A településen polgárőrség működik. Fekvése A megye déli részén, a Kis-Balaton szomszédságában helyezkedik el. Nagykanizsától 25 km-re, Zalaegerszegtől 50 km-re a távolsága, és mindössze 10 km-re van a Zalakarosi Gyógyfürdőtől. A legközelebbi vasútállomás: Zalakomár (15 km). Története A régészeti leletek azt igazolják, hogy Pribina-Kocel időszak területe ide húzódott. IX-X. századi temetőt tártak fel. Valószínű továbbra is lakott hely lehetett. Rada község neve először a zalavári apátság Szent István korabeli (1019) alapító levelében fordul elő. Lakosai az általuk megtermett javakból tizedet fizettek, és művelték az apátság itteni földjeit. Eredetileg Rada szláv személynév. A nagy jelző Kisradától való megkülönböztetésre szolgált. (Rada: 1308, 1326, 1360, 1505) A községnek 1526-ban már van plébánosa. 1531-ben Nádasdy Tamás 14 portáját írták össze. 1542-ben a zalavári apátságé 12 porta. Az apátság birtoklása idején tovább fejlődött a község. 1568-69-ben 39 hold szántójuk, 200 kapás szőlőjük van, némely erőd is. Megnőtt a jobbágyok és zsellérek száma. Volt ugyan 7 pusztatelek, de ismert a két halászható víz, az egyiken malom is őrölt. Vegyes gyümölcsöskertről is van tudomásuk. Az 1500-as évekre Rada tekintélyes községgé nőtte ki magát. 1568-ban a település török hódoltsági terület, a falunak bírója és 25 jobbágytelke van. A zsellérek száma 14, az elhagyott telkeké 7. Rada teljes pusztulása a hosszú török háború idején történt. A zalavári apátság 1596-ban jelentést tesz, hogy a község 3 éve teljesen lakatlan, jóformán csak a templom maradt meg, az is pusztuló állapotban. A határban a szőlők és szántóföldek megműveletlenek. 1599-ben viszont a lakói között öt nemest is találunk. 1655-ben Rohonczy István zalavári apát halála után a birtokot a kincstár vette át. A következő években pusztaként említik a területet. Az 1680-as években a magyar és török földesúrnak egyaránt adózik az újra betelepült helység. 1687 körül Plqauda vezetési császári csapatok égették fel Radát, mivel Kanizsa visszafoglalását készítették elő. Így lakatlan területek lettek a vár körül, amelyek megkönnyítették a sikeres ostromot. 1690 után újra kezd újraéledni a terület. A parasztok házakat építenek, újra kezdik a földeket művelni. Bár a terület nagy része erdős volt. 1700-ban adományként újra a zalavári apátság kapja. 1701-ben a jobbágyok már tiltakoznak a nagy terhek miatt. 12 jobbágynévvel találkozhatunk. Az újabb csapást az 1711-es pestisjárvány okozta, a hét gazdából négy meghalt a fertőző betegségben. Kevés volt a földjük (1720 körül) azt is kétnyomásos rendszerben művelték meg. A talaj göröngyös, homokos volt. Elegendő legelőjük sem volt a radaiaknak, akárcsak saját szőlőjük. Tűzifával rendelkeztek, csak egymással kereskedtek. A megélhetés minden lehetőségét kihasználták. 1750-ben 12 gazda volt, egy zsellért tartottak számon. Leleményességüket mutatta, hogy 1757-ben Primen István hamuzsírt szállított Stájerországba. 1756-ban Padányi Biró Márton veszprémi püspök jelenti, hogy a település benépesült, az itt élők mind magyarok. A faluban még nincs plébánia, uradalmi és tanítói lakás sem. A községet Zalaapátiból pasztorálták. Mária Terézia urbáriumának kiadásakor 20 hold szántó volt az egész telek és 8 szekér rét, Szent György napig volt kocsmáltatási joguk, 28 résztelkes és 38 házas zsellért élt a faluban. 1770-ben 218 lelket említettek. Volt egy urasági hamuzsírfőző és földesúri malom a településen. 1771. évi népszámlálás szerint Nagyradának 308, Kisradának 157 lakója van. A növekedés oka a Bárándról, Esztergályból telepesek bevándorlása. 1771-ben római katolikus iskola működik. Kelemen József elemi fokon tanított 5 diákot. Ő egyben a hegyközségi jegyző is, amiért külön fizetést kapott. Nem volt külön iskolaépület, a tanító szobájában oktatott. 1778-ban 318 főt tartanak nyilván, ez a szám 1782-re 417-re emelkedik, de ekkor már se temploma, sem papja nem volt. A lélekszám az elkövetkezendő időben tovább nő (1802: 427, 1819: 455 és 60 ház, 1828:481, 0842: 479, 1848: 582 fő) A forradalom és szabadságharc évében az iskolában magyar nyelven folyt a tanítás, volt segédtanító is. Télen 64, nyáron 6 tanuló járt oktatásra. 1840-től volt a településen iskola. 1849-ben szembehelyezkedtek az urasággal. Erdeiben felszedték a makkot és eladták, engedély nélkül makkoltattak, a legszebb fákat kivágták. Kihasználták a kaszálókat is. Nem akartak szőlődézsmát fizetni, ezért katonaságot küldtek rájuk. A kiegyezés után élte a település a megszokott életét. A lakosság fő foglalkozása a földművelés és állattenyésztés, de csaknem valamennyien rákényszerültek arra, hogy népes családjuk számára más jövedelemforrás után is nézzenek. 1905-ben a tanulók nagy száma miatt – 1899-ben 153 diák volt – szükségessé vált a 2. tanítói állás betöltése és az iskola kibővítése. 1910-ben az írni-olvasni tudók száma 670 fő. 1925-ben római katolikus népiskola van a faluban, két tanteremben két tanító oktat. Tíz év múlva már 741-en vannak az írás és olvasás birtokában. Ugyanezen évben a nagy birtoktestek a következők: Községi Legeltetési Társulat 416 kh, Pannonhalmi Szent Benedek rend, Győrszentmárton 576 hold, a további 242 gazdaságnak 2206, A zalavári apátságnak a határban 972 hold földje van. Így érthető, hogy sokan mentek el aratónak, részes kukoricaművelést és krumplikapálást vállaltak. Több banda ment el hat hónapra munkára Somogy megyébe. Mindig volt rideg gulyájuk, és jelentős volt a sertéstartás is. A gazdák nagy részének volt egy kis szőlője, de nem termeltek olyan jó bort, mint a közeli településeken. Gazdaság Halászat Szőlőtermesztés Borászat Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 84,6%, cigány 10%, német 4,2%. A lakosok 90,67%-a római katolikusnak, 1,5% reformátusnak, 1,5% evangélikusnak, 2% felekezeten kívülinek vallotta magát (3,77% nem nyilatkozott). Nevezetességei Templom Kis-Balaton Babics Antal Babics Antal (Lovászpatona, 1902. augusztus 4. – Budapest, 1992. január 17.) Kossuth-díjas orvos, urológus, nefrológus, sebész, egészségpolitikus, szakszervezeti vezető, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Illyés Géza tanítványaként a második világháború utáni magyar urológia és nefrológia iskolateremtő alakja volt, kutatásai a legkülönfélébb vesebetegségek kórélettanára és sebészeti-belgyógyászati kezelésére irányultak. Csaknem egész szakmai pályája a budapesti orvostudományi egyetem urológiai klinikájához kötődött, 1945-től 1974-ig a klinika vezetőjeként irányította a gyógyító- és oktatómunkát. 1950-től évtizedeken keresztül tevékenyen részt vett az egészségügyi dolgozók szakszervezeti képviseletében, az 1956. októberi Nagy Imre-kormányban az egészségügyi tárca vezetésével bízták meg. Életútja A Bakonyalja északnyugati előterében, Lovászpatonán született Babics Endre helyi pékmester és Moór Rozália római katolikus szülők nyolcadik fiúgyermekeként. A győri bencés gimnázium elvégzését követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be, itt szerezte meg sebészorvosi oklevelét 1929-ben. Az akkor a Rókus kórház épületében működő egyetemi urológiai klinika vezetője, Illyés Géza még ugyanebben az évben maga mellé vette gyakornoknak, s Babics itt dolgozott – 1935-től egyetemi tanársegédi címmel – közel másfél évtizeden keresztül, 1943-ig. 1940-ben magántanári képesítést szerzett az urológiai klinikai gyakorlat tárgykörében. 1940–1941-ben a klinika igazgatóhelyettesi feladatait látta el, majd 1941 és 1943 között immár adjunktusi címmel ő vezette az intézményt. Időközben, 1936–1937-ben a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként a német fővárosban, majd varsói tanulmányúton képezte tovább magát a veseélettan területén. 1943-ban adjunktusi címét megtartva átkerült az egyetem III. számú sebészeti klinikájára, ahol 1945-ig dolgozott. Ezzel párhuzamosan, ugyancsak 1943–1945-ben orvos századosi rangban a budapesti 16. számú Helyőrségi Kórház (ma Honvéd Kórház) osztályvezető sebész-urológus főorvosaként is tevékenykedett. 1945-ben igazgatóként visszakerült a Pázmány Péter Tudományegyetem urológiai klinikájának élére, s 1974. évi nyugdíjazásáig vezette – az 1951 után az önállósult orvostudományi egyetem szervezeti keretei közé tartozó – intézményt. 1950-től nyilvános rendes tanári címmel tanszékvezetőként is tevékenykedett, illetve 1950 és 1953 között a szervezőmunkájának köszönhetően létrejött Kútvölgyi úti Központi Állami Kórház-Rendelőintézet főigazgatója volt. 1948–1950-ben az egyetem orvostudományi karának, 1953–1959-ben pedig az orvostudományi egyetem általános orvostudományi karának dékáni tisztét töltötte be. Egyetemi-klinikai szervezőmunkája mellett szakszervezeti vezetőként országos szinten is részt vett az egészségpolitika alakításában. 1950-től az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, majd 1963-tól 1975-ig, illetve 1980-tól 1985-ig az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöki tisztét töltötte be (1985-től haláláig ez utóbbi tiszteletbeli elnöke volt). 1956. október 27. és november 3. között a Nagy Imre-kormányban az egészségügyi tárcát vezette. 1963-tól 1971-ig két cikluson keresztül országgyűlési képviselő is volt. Munkássága Gyakorlati és tudományos orvosi munkássága középpontjában a veseüregrendszer, a vesemedence és a húgyvezeték traumatológiai, fertőző, daganatos stb. betegségeinek kórélettana, belgyógyászati és műtéti kezelésének kérdésköre állt. Nemzetközi szinten is jelentős eredményeket ért el a veseelégtelenség, a veseelzáródás, a vesetágulat, a vesegennyedés, a veseverőér-elváltozás, a húgyvérűség kórtani és élettani kutatása területén, továbbá a vesekő kialakulásának fiziológiai folyamatára és műtéti eltávolításának lehetőségeire irányuló vizsgálatai során. A vese fertőző betegségeinek kialakulásában kimutatta a nyirokkeringés meghatározó szerepét; akadémiai székfoglalóját is e témakörben tartotta meg 1950. március 20-án. Behatóan foglalkozott a húgycsőkankó patofiziológiájával és cibazolos gyógyításával, továbbá klinikai vizsgálatokat végzett a prosztatatúltengés és a prosztatarák hormonos kezelése terén. Mindemellett munkájában és publikációiban figyelmet és teret szentelt az öregkori urológiai elváltozások, a férfi terméketlenség és a mesterséges megtermékenyítés kérdésköreinek is. Tudományos munkásságának köszönhetően személyében a második világháborút követő évtizedek legjelentősebb magyar urológusát tiszteli az utókor. Orvostudományi életműve mellett jelentős mértékben hozzájárult a honi orvosképzéshez, nem pusztán klinikavezetői minőségében, de nevéhez fűződik az első magyar nyelvű, s több évtizeden át kiadott átfogó urológiai tankönyv megírása is (1950). Mintegy tucatnyi szakkönyv szerzője, társszerzője, emellett pályája során mintegy kétszáz szaktudományos publikációja jelent meg. Főszerkesztője volt az 1947 és 1949 között a budapesti egyetemen megjelent Acta Urologica szaklapnak, majd ugyancsak főszerkesztőként irányította az 1962-től megjelenő Acta Chirurgica – 1983 után Acta Chirurgica Hungarica – szerkesztési munkálatait is. Emellett szerkesztőbizottsági elnöke volt a szintén Magyarországon kiadott International Urology and Nephrology című szaklapnak is. Társasági tagságai és elismerései 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1950-ben rendes tagjává választották, 1959-től 1967-ig az Orvosi Tudományok Osztályának titkári feladatait látta el. A Magyar Urológus Társaság örökös tiszteletbeli elnöke volt. Nemzetközi elismertségéről tanúskodik, hogy 1936-tól 1978-ig vezetőségi tagként közreműködött a Nemzetközi Urológiai Társaság (Société internationale d’urologie) munkájában, emellett 1965-től tiszteleti tagja volt a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának, s szintén tiszteleti taggá választotta a Jan Evangelista Purkyně Csehszlovák Orvostudományi Társaság, a Szovjet Sebészeti Társaság, az Osztrák Urológiai Társaság, a Lengyel Urológiai Egyesület és a Román Urológiai Egyesület is. Tudományos eredményei hazai elismeréseként 1951-ben a Kossuth-díj ezüst fokozatát vehette át. 1969-ben Korányi Sándor-, 1970-ben Illyés Géza-, 1972-ben Bugát Pál-emlékérmet, illetve Hőgyes Endre-díjat, 1978-ban pedig Markusovszky-díjat kapott. Állami kitüntetései között a Magyar Népköztársasági Érdemrend ötödik fokozata (1950), a Kiváló Orvos cím (1953), a Munka Érdemrend (1955, 1960), a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Érdemrend arany fokozata (1970), a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének második fokozata (1974), valamint a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje (1982) említendő. A Semmelweis Egyetem róla elnevezett Babics Antal-díját kétévente ítélik oda a jelentős tudományos eredményeket elérő fiatal orvostudósoknak. Főbb művei A vízforgalom és uraemia kérdése a sebészeti vesebetegségekben. Budapest: Eggenberger. 1942. Urológia. Budapest: Orvoskari Tanulmányi Osztály. 1950. A vese üregrendszerének patofiziológiája és műtétei. Budapest: Akadémiai. 1950. (Rényi-Vámos Ferenccel) Urológia: Egyetemi tankönyv. Budapest: Tankönyvkiadó. 1950. A vesepusztulás elmélete és klinikuma. Budapest: Akadémiai. 1952. (Rényi-Vámos Ferenccel) A vesék nyirokkeringése. Budapest: (kiadó nélkül). 1956. Vérvizelés. Budapest: Medicina. 1959. = A Gyakorló Orvos Könyvtára, Clinical and theoretical pictures of some renal diseases. Budapest: Akadémiai. 1964. (Rényi-Vámos Ferenccel) Urológia: Egyetemi tankönyv. Budapest: Medicina. 1965. Illyés Géza. Budapest: Akadémiai. 1972. = A Múlt Magyar Tudósai, Anuria: Therapeutic experiences. Budapest: Akadémiai. 1972. (Rényi-Vámos Ferenccel) Megtévesztő kóresetek intraoperatív diagnózisa az urológiában. Budapest: Akadémiai. 1977. (oroszul is) Limfográfia urogenitalis betegségekben. Budapest: Akadémiai. 1987. (Frang Dezsővel; angolul is) Rostélysisak A rostélysisak a pántos sisak változata volt. A lovagi tornákon is viselték. Rangjelölő szerepe is volt. Névváltozatok: rostélyos sisak (Gudenus I. 480.), rácsos nyílt sisak (Nagy Iván III. 60.), nyitott sisak (Nagy Iván I. 285.) de: Schembarthelm, Rosthelm Rövidítések: Olyan felfogás is kialakult, hogy a pántos sisak, illetve változata, a rostélysisak csak a tornaképes nemességet illeti meg. Egyes heraldikusok nem tartják heraldikai sisaknak, mert főként a 18. századi ábrázolásokon fordul elő. Általában ornamentális díszítésű, gyakran láthatók rajta oroszlánfejek és más korabeli divatos motívumok. Gyakran előforduló Nagy Iván családtörténeti művének illusztrációin. Juzbado Juzbado település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Juzbado Almenara de Tormes, San Pedro del Valle, Vega de Tirados, Villarmayor, Ledesma, Salamanca, Añover de Tormes és San Pelayo de Guareña községekkel határos. Lakosainak száma 173 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Grauno Grauno település Olaszországban, Trento megyében. Grauno Grumes, Sover, Capriana és Salorno községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kerc Kerc (románul Cârța, németül Kertz, szászul Kierz) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése Nagyszebentől 48 km-re keletre az Olt bal partján fekszik. Története Egy 1207-es oklevél szerint Benedek erdélyi vajda beiktatta a néhány évvel korábban alapított kerci ciszterci monostort a románoktól elvett föld birtokába. 1223-ban Kerch alakban fordul elő. 1252-ben a románokat Kercről nevezték, ami azt valószínűsíti, hogy Kerc volt az első román központ a Kárpát-medencében. A trianoni békeszerződés előtt Fogaras vármegyéhez tartozott. Híres műemléke A település legnevezetesebb műemléke cisztercita temploma és kolostora, mely a 13. század közepén épült, de alapítását a korabeli források 1202-re teszik. Szerzetesei a franciaországi pontignyi apátságból kerültek ide. A 16. században indult pusztulásnak. Kolostorának egy része emeletnyi magasan áll, templomának szentélyét szász evangélikus templommá alakították át. 1648-ban említenek itt egy udvarházat, melyet ekkor állítanak helyre a megrongálódott templommal együtt. Kerc ma 1910-ben 954, többségben német lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Fogaras vármegye Alsóárpási járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 1116 lakosából 817 román, 198 német, 90 cigány és 11 magyar volt. A kis létszámú magyar lakosság ellenére, a kolostor melletti iskola falán mai napig is csupán német és magyar nyelven szerepel az „elemi iskola” felirat. Híres emberek 1826 -ban itt született Viktor Kästner , erdélyi szász tájszólásban alkotó költő. Vanko szoba A vanko szoba (�����) egy japán tésztaétel, amely az Ivate prefektúrából ered, azon belül is Morioka és Hanamaki vidékéről. Gyakorlatilag egy közönséges, kisméretű tálban felszolgált tészta. Eredete és története A „vanko” név valószínűleg a „tál” helyi dialektusban ejtett változatából ered - a tálon belül is a klasszikus japán levesescsészét jelenti. A tészta egyszerű hajdinatészta, amit nyers tonhal, vékony halszeletek, vagy darabokra tépdesett tyúkhús kísérőjeként szolgálnak fel. Az étel eredetét tekintve többféle álláspont létezik. Az egyik anekdota szerint egy földesúr fesztivált rendezett a saját birtokán, ahol rengeteg vendég jelent meg. A tésztafogyasztó sokaság miatt a csészék mérete összement, hogy elegendő legyen mindenki számára. A másik történet szerint Tosinaó Nanbu hadúr egy hanamaki házban szállt meg egy este, ahol vacsorát kért. Itt a házigazda egy kis csészében szolgálta fel neki a környéken közismert tésztát, közben pedig rettegett attól, hogy ilyen kisméretű és jellegtelen vacsorája nem nyeri el az uraság tetszését. Tosinaó Nanbunak azonban tetszett a fogás, és még többet kért. Sokan innen eredeztetik a hagyományt, amely ehhez az ételhez kapcsolódik: hatalmas mennyiségű tésztát etetnek meg a vendéggel, akinek udvariatlanság visszautasítania azt. A vanko szoba a második világháború után lett igazán népszerű. 1957 decemberében rendezték meg először Hanamaikban az első vanko szoba-evő versenyt, amely aztán helyi hagyománnyá vált. A Lonely Planet-útikönyv tanúsága szerint Moriokában 500 tállal tartják a rekordot. Luxemburg a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Luxemburg az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 7 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Átbetűzés Az átbetűzés vagy transzliteráció egy idegen ábécé átbetűzését jelenti egy másik, a kiindulónyelvtől eltérő írásrendszert használó nyelvére. Jó példa erre a cirill írású nyelvek átírása a magyar ábécé szerinti formára, például: Москва – Moszkva. Az átbetűzés (transzliteráció) megkülönböztetendő a transzkripciótól, amely fonetikus átírást jelent. Az átbetűzés speciális esete a betűhelyettesítés. A kínai, japán és más nem betűalapú írás átírása nem transzliteráció, hanem transzkripció, mivel itt betű szerinti átírásról nem beszélhetünk. Bessens Bessens település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 1474 fő (2015). Bessens Campsas, Dieupentale, Monbéqui, Montbartier és Verdun-sur-Garonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nemocnice Motol (metróállomás) Nemocnice Motol egy metróállomás Prágában a prágai A metró vonalán. Szomszédos állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Petřiny (Depo Hostivař) Robert Milkins Robert Milkins angol profi sznúkerjátékos Gloucesterből. Karrier Milkins 1995-ben vált profivá, de kiesett a Main Tourról, amikor annak létszáma csökkent az 1996/1997-es sznúkerszezon után de visszatért egy év múlva a UK Tour-on keresztül. Négy szezonnyi szolid teljesítmény, egy-egy véletlen 2. körbe való kerülés után a 2002-es sznúker-világbajnokságon elérte a legjobb 16 körét, és az első kört a következő 3 évben. A 2006-os sznúker-világbajnokságra való selejtező alatt történelmet írt egy 147-es breakkel, a Mark Selby elleni meccsén. Ő lett a 6. játékos, aki maximumot lökött a tornán, és az első aki a selejtezőkben lökte azt (az eredményéért 5000 £-t kapott, a főtáblán ez 147000 £-t ért volna). De vesztett Selby ellen a meccsen, ezzel ő lett a 2. játékos, aki a világbajnokságokon egy olyan meccsen veszített, ahol maximumot lökött, a másik Ronnie O'Sullivan volt Marco Fu ellen 2003-ban. Milkins egy másik 147-t is lökött Xiao Goudong ellen a 2012-es sznúker-világbajnokság selejtezőinek 4. körében, de most 10-4-re nyert. Egy elrontott végű 147-e is volt a tornán, de Mark Williams 10-1-re legyőzte őt egy maximummal az utolsó frémben. 2005-ben eljutott az Irish Masters elődöntőéig, de 9-8-ra kikapott Matthew Stevenstől. Az utolsó selejtező körben vesztett a 2007-es sznúker-világbajnokság selejtezőiben, a 2. évben sorozatban (10-4-re Mark Allen ellen). 2008-ban nem jutott ilyen messzire, 10-4-re kapott ki Barry Pinchestől a 3. selejtezős körben. a 2006-os Grand Prix-n csak ő és Ronnie O'Sullivan voltak akik megnyerték mind az 5 csoportmérkőzésüket, de Milkins vesztett a későbbi döntős Jamie Cope ellen 5-0-ra a 2. körben. A 2007/2008-as sznúkerszezon gyenge szezon volt Milkinsnek, visszacsúszott a világranglista 51. helyére. Milkinsnek jó verseny volt a 2008-as Bahrain Championship. Miután belépett a legjobb 48 kiemelt közé a Premier League-ba korábban rendezett meccsekkel, nyert 2 selejtező mérkőzést mielőtt elérte a negyeddöntőket a helyszínen Michael Holt 5-4 arányú legyőzésével (Holt vezetett 3-0-ra). Milkins a 2. elődöntőjét érte el karrierje során a 2012-es World Open alatt. A selejtezőn 5-1-re verte Sam Craigiet, és 5-0-ra Ryan Dayt. Szabadkártyás körre volt kötelezve a helyszínen, Haiku-ban, de legyőzte az amatőr Thanawat Thirapongpaiboont 5-3-ra. A főtábla első körében Stephen Maguire ellen játszott, de 5-3-ra győzött. Jin Longt győzte le 5-2-re, mielőtt a negyeddöntőben a négyszeres világbajnok John Higginst is legyőzte 5-3-ra. Habár Milkins elvesztette utóbbi 4 találkozóját Stephen Lee ellen 6-2-re, Milkins elismerte, hogy a játékszínvonala lecsökkent az előző meccsei óta. Milkins elérte a 2011-es Shanghai Masters 2. körét és a 2011-es UK Championship 1. körét. Ezen kívül lökött egy 147-t a 2012-es sznúker-világbajnokság selejtezői alatt. 36.-ként zárta a szezont. Milkins a 2012/2013-as sznúkerszezont azzal kezdte, hogy selejtezett a 2012-es Wuxi Classicra, legyőzve Liu Chuangt és Ryan Dayt. A helyszínen túljutott a szabadkártyás körön, utána legyőzte Andrew Higginsont 5-3-ra, a világranglista 2. helyén álló Judd Trumpot 5-3-ra (3-1 volt Trumpnak), hogy elérje a negyeddöntőket, ahol 5-3-ra kapott ki a későbbi győztes Ricky Waldentől. Utána a 2012-es Australian Goldfields Open selejtezőiben, majd a következő 4 pontszerző 1. körében kapott ki. Megszakította a trendet a 2013-as Welsh Open-n, ahol 4-1-re verte Mark Williamst, és 4-2-re Sam Bairdt, mielőtt kikapott a negyeddöntőkben Ding Junhuitól 5-1-re. Milkins elérte a 2. kört a 2013-as World Open-en és a 2013-as China Open-en, amiken Mark Allen és Stuart Bingham ellen veszített. Milkins a 41. helyen végzett a PTC sikerességi ranglistán, a top 26-n kívül (akiket a nagydöntőre behívtak). De ott volt a döntőben, mert az APTC-ken jól teljesített ahhoz, hogy selejtezze magát oda. 4-2-re vesztett Anthony McGill ellen az első körben. Milkins selejtezett a 2013-as sznúker-világbajnokságra, ahol a 6-szoros döntős Jimmy Whitet győzte le 10-5-re. Milkinsnek a 2010-es világbajnok és világranglista 2. helyén álló Neil Robertson ellen kellett játszania. 10-8-ra legyőzte őt, 5-2-ről fordítva, és elérte karrierje legjobb eredményét. Ám a 2. körben szembetalálta magát Ricky Waldennel, aki 9-3-ra vezetett ellene. De visszatámadott, és feljött 11-10-re, de még mindig nem vezetett. Itt azonban Walden összekapta magát, és nyert még 2 framet és bejutott a negyeddöntőkbe 13-11-es győzelemmel Milkins felett. Ebben a sikeres szezonban 18 helyet jött előre, és 18.-ként zárta a szezont, ez élete legjobbja. Magánélet Először Milkinsnek problémái voltak az adósságokkal, a motivációhiánnyal és az alkoholfüggőségtől. Most azonban 2 gyerek apja, és az edzője az 1979-es világbajnok Terry Griffiths. Győzelmek Nem pontszerző 2009-es Pro Challenge Series - 3. verseny Horánszky utca 16. A Horánszky utca 16. alatti lakóház (néhol Emich-palota) eredetileg is bérháznak épült a 19. század legvégén Budapest VIII. kerületében. Elkerülték mind a háborús pusztítások, mind a durva „felújítások”, így a sors által megkímélt kovácsoltvas elemek, fafaragások és egyéb díszek a 21. század elején is jelzik az épület eredeti pompáját, igaz, a tatarozás elmaradása miatt mára már erősen leromlott állapotban. Története Az épületet a kevéssé ismert Novák Ferenc tervezte ifjabb Emich Gusztáv, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. tulajdonosának megbízásából 1896-ban a mai Horánszky utcában, amit akkoriban Zerge utcának hívtak. Az U-alakú épület eredetileg is bérháznak készült, így Emich sohasem lakott benne. Az utcafronti lakások a tehetősebbeknek, míg a többi a kevésbé jómódúaknak lettek kialakítva. A bejárat díszes kovácsoltvas kapu, ami a szintén elegáns kialakítású, a kapualjhoz boltozattal fedett térrel kapcsolódó lépcsőházba vezet. A lépcsőházba hatalmas ablakon jut be a fény, igaz az eredeti ólomablakokból nem sok maradt. A kovácsolt vas korlátot gondosan kimunkált oroszlánfejek zárják le, a lépcsőkön pedig máig fellelhetők itt-ott a hajdani szőnyegtartók elemei is; a vakolat eredeti, igaz erősen mállik. Az első emeleti lakásbejáratot a főúri világ fényűzését felidéző, az egész falszakaszt beborító, míves faburkolat keretezi, amely fölött maratott üveg felülvilágító látható. Az ajtókilincsek hasonló gondossággal lettek kimunkálva. A lépcsőház udvari falán díszes kovácsolt vas tábla látható, mely az építés évét (1896) örökíti meg. A kapubejáróból az udvar felé máig megvan a hajdani kocsiszín hatalmas faajtaja. Az udvart U-alakban öleli körbe az épület. Az ilyetén módon három szárnyra osztott ház udvari szárnyában kerültek kialakításra a fényűzőbb, utcai szárnyon lévő lakások konyhái, kamrái és a cselédszobái. Utóbbiak külön az udvarból nyíló cselédlépcsőn tudtak közlekedni, ami a korban a bérházaknál ritkaságnak számított; az ilyen helyeken szolgáló cselédek többnyire a konyhában egy kinyitható vaságyon aludtak és a lakáson keresztül közlekedtek. Ennek a lépcsőháznak szintén kovácsolt vas korlátja és terrazzo padlóburkolata van. Ez visz fel a padlásra is, mely régen a mosókonyha volt, de ma már üres. A harmadik szárnyban kettő, az előzőekhez mérten kevésbé reprezentatív lakást alakítottak ki. A bérpalota Emrich halála után két évvel, 1913-ban Dessewffy Aurél országbíró tulajdonába került, aki fiának, Istvánnak adományozta. István az első világháború során eladta az európai hírű szülés-nőgyógyász, Dr. Scipiades Elemérnek. Scipiades a második világháborúban elhunyt, utána a háború végeztével ezt a épületet is államosították és az 1950-es években ide költöztették a Fővárosi Zeneiskola Szervezeti Központját. Később ők kiköltöztek, a lakásokat pedig feldarabolták és kiutalták; az épület máig teljesen önkormányzati tulajdonban van. Mivel a belső homlokzat és a lépcsőházak a második világháború előtt voltak utoljára karban tartva, állaguk jelentősen leromlott; azóta is csak a külső homlokzatot tatarozták. Robert Millikan Robert Andrews Millikan (Morrison, Illinois, 1868. március 22. – San Marino, Kalifornia, 1953. december 19.) amerikai kísérleti fizikus, aki 1923-ban elnyerte a fizikai Nobel-díjat az elektron töltésének megméréséért, és a fotoeffektussal kapcsolatos munkájáért. Később a kozmikus sugárzást tanulmányozta. Származása 1868. március 22-én született az Illinois állambeli Morrisonban, mint Silas Franklin Millikan tiszteletes második fia. Anyja Mary Jane Andrews volt. Nagyszülei régi új-angliaiak voltak, akik 1750 előtt vándoroltak be Amerikába, és pionír-telepesek voltak a középnyugaton. Millikan gyerekkorában vidéki életet élt és a Maquoketa High School-ba járt Iowa-ban. Rövid ideig bírósági jegyzőkönyvvezetőként dolgozott. Tanulmányai Millikan az Oberlin College-ban szerzett bakkalaureátus fokozatot klasszikus humán szakon 1891-ben és – ott elsőként – fizikai doktorátust a Columbia Egyetemen 1895-ben. Önéletrajzában magyarázta el, miért nyergelt át a fizikára: „A második tanév végén […] görög professzorom […] megkért, hogy tanítsak elemi fizikát az előkészítő tanszéken a következő évben. Amikor azt mondtam, hogy én nem tudok semmit fizikából, azt válaszolta, 'Bárki, aki jó a görög óráimon, tud fizikát tanítani.' 'Rendben,' mondtam 'önnek kell majd vállalnia a következményeket, de megpróbálom és meglátjuk, mire megyek.' Azonnal megvettem Avery könyvét, a Fizika alapjai-t, és 1889-es nyári vakációm nagyobb részét otthon töltöttem…és igyekeztem alaposan megtanulni a témát. […] Kétlem, hogy életemben valaha is jobban tanítottam, mint első fizikakurzusomon 1889-ben. Oly intenzíven elkötelezett voltam abban, hogy tudásom a csoporté előtt tartsam, hogy talán átragadt rájuk valami az én érdeklődésemből és lelkesedésemből.” Millikan lelkesedése a tanítás iránt fennmaradt egész pályafutása során, és – Henry Gordon Gale-lel – szerzőtársa volt egy népszerű és nagy hatású tankönyvsorozatnak, ami sok tekintetben megelőzte korát. Más korabeli könyvekkel összehasonlítva úgy kezelték a tárgyat, ahogy a fizikusok gondolkodtak róla. Sok házi feladatot is belevettek, amik elvi kérdéseket tettek fel, és nemcsak képletek mechanikus alkalmazását igényelték. Az elektron töltése A Chicagói Egyetem professzoraként 1910-ben publikálta olajcsepp-kísérletének első eredményeit, amivel megmérte egyetlen elektron töltését. Azóta ezt a kísérletet változó eredménnyel fizikushallgatók generációi ismételték meg. Az ún. elemi töltés egyike az alapvető fizikai állandóknak, és pontos ismeretének nagy a fontossága. Kísérletében a gravitációs erő ellenében két elektróda között elektromos erőtérrel olajcseppecskéket „függesztett fel”. Az elektromos tér ismeretében a csepp töltését meg tudta határozni, és kimutatta, hogy az eredmény megmagyarázható, mint egy közös érték (-1,592×10−19 coulomb, az elektron töltése) egész számú többszöröse. Ez egy kicsit kisebb érték, mint az elemi töltés modern értéke (-1,60217653×10−19 coulomb), ami valószínűleg a levegő viszkozitásának akkor használt pontatlan értéke miatt lehet. Vita Nem sokkal később Felix Ehrenhaft „szabadúszó fizikus” azt állította, hogy hasonló kísérletet végezve ő kisebb töltést mért, mint Millikan elemi töltése. Ehrenhaft szerint e „változékonysága” az éterelméletet és a szubelektronok létezését támogatja. Ez Millikant további kísérletsorozatra ösztönözte, aminek eredményét 1913-ban publikálta, ebben eredeti eredményét megerősítette. Ez vitához vezetett, mivel bár Millikan a publikációban kijelentette, hogy nem válogatott cseppeket használt, hanem 60 napon keresztül az összes megfigyelt cseppet, laborjegyzőkönyvei viszont 175 cseppről tanúskodtak 1911. november 11. és 1912. április 16. között. Az eredményhez viszont csak 58-at használt fel. A reakció bősz volt, mivel a jegyzőkönyv olyan kifejezéseket tartalmaz, mint "nagyon lassú, valami nem jó" és "ez majdnem pontosan helyes, a legjobb, amim csak volt". Azonban ezek egyikét sem használta adatként a számításhoz. Bár megvádolták csalással és beteges tudománnyal, mások szerint kísérleti éleslátását és személyes szakértelmét használta fel arra, hogy helyes fizikai alapokon eldobja a megbízhatatlan megfigyeléseket. Goodstein szerint a kutatások azt mutatják, hogy adatainak összessége nem vezet lényegesen más eredményre. Fotoeffektus Amikor Albert Einstein 1906-ban publikálta termékeny hatású cikkét a fény részecskeelméletéről, Millikan meg volt győződve róla, hogy az nem lehet helyes a sok bizonyíték miatt, ami azt mutatta, hogy a fény hullámtermészetű. Évtizedes kísérleti programba kezdett, hogy tesztelje Einstein elméletét, ami – ahogy ő mondta – „egy műhely megépítését igényelte vákuumban”, hogy a fotoelektróda nagyon tiszta fémfelületét előállítsa. Eredményei Einstein jóslatát minden részletében megerősítették, de Millikant ez nem győzte meg Einstein radikális magyarázatáról, és ahogy 1916-ban írta: „Einstein fotoelektromos egyenlete … megítélésem szerint nem tekinthető úgy, mint ami bármilyen értelemben kielégítő elméleti alapokon nyugszik”, még ha „az történetesen nagyon pontosan leírja” a fotoeffektus „viselkedését”. 1950-es önéletrajzában mindazonáltal kijelentette, hogy az ő munkája „aligha enged meg más interpretációt, mint amit Einstein eredetileg javasolt, nevezetesen a fény szemikorpuszkuláris, azaz fotonelméletét magát.” Mivel Millikan munkája maga is formálta a modern részecskefizika alapjait, ironikus, hogy meglehetősen konzervatív volt a véleménye a fizika 20. századi fejlődésével, mint például a fotonelmélettel kapcsolatban. Másik példa 1927-es könyve, ami kétségtelennek tartja az éter létezését, és Einstein relativitáselméletét csak egy diplomatikus lábjegyzetben említi az Einsteinről szóló fejezet végén az eredmények listáján, mint aki „a speciális relativitáselmélet szerzője 1905-ben, és az általános relativitáselméleté 1914-ben, amelyek nagy sikerrel magyaráztak meg másképpen meg nem magyarázható jelenségeket és jósoltak meg újakat.” Későbbi élete 1917-ben George Ellery Hale csillagász meggyőzte Millikant, hogy minden évben töltsön néhány hónapot a Throop College of Technologyban, egy kis pasadenai kutatóintézetben Kaliforniában, amit Hale fontos tudományos és oktatóközponttá akart fejleszteni. Néhány évvel később a Throop College-ból lett a California Institute of Technology (a „Caltech”), és Millikan otthagyta Chicagót, hogy a Caltech végrehajtó tanácsának elnöke legyen. 1921-1945 között szolgált e poszton. A Caltechen kutatómunkáját a kozmikus sugárzásra – a kifejezést ő maga találta ki – összpontosította. 1927 körül Freidrich Hunddal közösen megalkotta a kvantumviselkedéssel kapcsolatos Millikan–Hund-elméletet. Az 1930-as években vitába szállt Arthur Comptonnal a kozmikus sugárzás mibenlétéről, hogy vajon az fotonokból (Millikan nézete) vagy töltött részecskékből (Compton nézete) áll-e. Millikan szerint a kozmikus fotonok az atomok "születéskori felsírásai" voltak, amiket Isten folyamatosan teremtett, hogy ellensúlyozza az entrópiát és megakadályozza az Univerzum halálát. Végül Comptont igazolták azok a megfigyelések, miszerint a Föld mágneses tere eltéríti a kozmikus sugárzást, azaz töltött részecskékből kell állnia. Ma tudjuk, hogy a kozmikus sugárzásban vannak fotonok is. Magánéletében Millikan szenvedélyes teniszjátékos volt. Nős volt, három fia született, akik közül a legidősebb, Clark B. Millikan, kiemelkedő aerodinamikai mérnök lett. 1953-ban halt meg kaliforniai otthonában, San Marinóban, és Glendale-ben temették el. Dzsingú japán császárnő Dzsingú császárné (����, ; Hepburn-átírással: Jingū-kōgō), másik elnevezése szerint Dzsingú császárnő (����, ; Hepburn-átírással: Jingū-tennō), egy japán császárnő volt, akinek az uralkodása 201-ben kezdődött. Csúai császár hitvese volt. Az ő uralkodása férje halálának évében, 201-ben kezdődött és egészen a fia, Ódzsin császár trónra lépéséig tartott, ami 269-ben volt. A Meidzsi-korig, Dzsingút tartották a 15. japán tennónak, a császári hagyomány sorrendje szerint (innen ered az elnevezés: Dzsingú tennō ����); de a történelmi feljegyzések újraértékelése azt okozta, hogy a nevét el kellett távolítani a listáról, és a helyére a fia, Ódzsin császár került, akire 15. uralkodóként tekintenek ma. Legendája Semmilyen adat nem tudja bizonyítani ennek a történelmi figurának az életét vagy uralkodásának dátumát. Dzsingút a történészek „legendás” személyként tartják számon, mert nem áll rendelkezésre további forrás, az ellenőrzésére és tanulmányozására. Trónra lépése előtt állítólag Okinagatarasi-himének (�����) hívták. Bár a végső nyughelye a legendás kormányzónak/uralkodónak továbbra is ismeretlen, Dzsingú hivatalosan kijelölt miszaszagija vagy sírja ma is látogatható a Narában levő Miszaszagi-csó nevű helyen. Ez egy kofun-típusú császári sír, amelyre jellemző a vízzel töltött árokkal körbevett kulcslyuk formájú sziget. Kitabatake Csikafusza (1293–1354) és Arai Hakuszeki (1657–1725) azt állította, hogy ő tulajdonképpen Himikó, a harmadik század sámán királynője volt Jamataitokunak, és mivel Himikó egy történelmi személy volt, bele kellett foglalnia a Nihon Soki szerzőjének a császári család tagjai közé. A tudósok között Naitó Toradzsiró rögzítette, hogy ő a Jamatohime-no-mikoto, miközben Higo Kazuo (ja) állítja, hogy ő Jamato-totohimomoszo-hime (ja). 1881-ben lett Dzsingú császárnő az első nő, aki szerepelt bankjegyen Japanese banknote; mindamellett, hogy semmilyen aktuális kép nem létezik a legendás személyről, a császárnő művészien való ábrázolása teljes mértékben feltevésen alapul. A képe Edoardo Chiossone munkája. A császári udvart hivatalos mauzóleummá jelölték ki Szaki no Tatanami no ike no e no Miszaszagi nevű helyen, Nara városában, ami régebben Jamato tartomány volt. Dzsingú legendáján kívül nyolc császárnő uralkodott még és az ő örököseik a legtöbbször az uralkodói vérvonalt továbbvivő férfiai közül lettek választva. Emiatt gyakran a konzervatív tudósok érvelnek amellett, hogy a nők uralkodása csak ideiglenes és hogy kizárólag férfi-utódlású uralkodói hagyományt kell követni a XXI. században. Genmei császárnő lánya, Gensó császárnő maradt az egyedüli nő a hagyományos vitában, aki utána következett a trónon. Vita A Nihonsoki szerint egy sereget vezetett a koreai invázió alatt és győzedelmesen visszatért Japánba három év után. Azonban az ő uralkodásáról Koreában sehol nincs bizonyíték. Az ő fia, Ódzsin az ő visszatérése után született. A legenda szerint állítólag a fia megfogant, de nem született meg amikor Csúai meghalt. Azután a három év után született meg a fiú. Mindegyik periódus, ami kevesebb volt mint kilenc hónap, három „évet” (bizonyos hónapokat) tartalmazott, például a három aratás vagy a férjének a kiléte inkább csak mitikus és szimbolikus volt, mint igaz. Néhányan úgy hiszik, hogy Dzsingú hódítása csak a Gwanggaeto Sírkövön alakpszik. De Dzsingúnak a Koreiai-félszigeten véghezvitt inváziójának a legendája megjelenik az ősi japán krónikákban. A 680-ban írt Kodzsikiben és a 720-ban írt Nihonsokiban. Ráadásul a Nihonsokiban bele van foglalva, hogy Dzsingú apja a Kaika császár unokája és az anyja a Katsuragi nemzetségből származik(ja). Néhányan azt állítják, hogy a karaktereket módosították és a japán jelenlét kiegészítette azokkal a Gwanggaeto Sírkövet. Ma japán és néhány kínai tudós kétségbe vonja a szándékosan megrongált sírkőről született elméletet a róla született tanulmányban és az elő–Szakó és a mésszel átalakított és rongált átiratokat. A japánok katonai tevékenységekkel, amiket végül Gwanggaeto legyőzött, elfoglalták a fél domborműves sírkövet. A sírkő értelmezését még mindig vitatják, mert a sírkő megrongálódott és a hiányzó darabok lehetetlenné teszik a fordítást. A japánok félreértelmezték a Gwanggaeto Sírkő feliratát a „From Paekchae Korea to the Origin of Yamato Japan” című könyv szerint. A sírkő fizetség volt a koreai királynak, de a pontozás hiányossága miatt az írást négyféleképpen lehet fordítani; ugyanezt a sírkövet le lehet úgy is fordítani a mondatban másféleképpen elhelyezett pontozás szerint, hogy Korea átkelt a tengeren és leigázta Japánt. A kínai Szung su-t a kínai történész, Shen Yue (441–513) írta és lejegyezte benne a japánok Koreai-félszigeten való tartózkodását. Mindazonáltal a Liu Szung dinasztia, Dél-Kínának az ősi idők dinasztiája, csak kis kapcsolattal bírt Északkelet-Ázsiával. A legtöbb történész Japánban, Koreában és máshol is azt hitték, hogy ezt a dinasztiát egyként kell kezeni Pekcsével, Sillával, és a Japánban levő Jamatóval, mert egy és ugyanaz. Elég valószínűtlen, hogy ezt a hibát elkövették a Sui dinasztiát és a Goguryeot illetően, mert ők akkor jelentős hatalommal bírtak. A kínai könyv a Sui dinasztiaról azt írja, hogy Japán katonai támogatást nyújtott Baekjenek és Sillanak. A Szamguk Szagi („A három királyság krónikája”) szerint, ami 1145-ben íródott, Asin király elküldte az ő fiát, Dzseondzsit 397-ben túszként. Silla királya, Silseong elküldte az ő saját fiát 402-ben. Mindkettő kísérlet volt, hogy biztosítsák a katonai támogatást Jamató részéről, így a két nemzet csak kérelemmel tudott kampányokat folytatni. Tovább bonyolította a kapcsolatot a japán uralkodó és Korea között a Nihonsoki szerint, hogy a koreai herceg, Amenohiboko Japánba érkezett, és and Tadzsimamori nagyapja lett. Azt, hogy a koreaiak küldtek-e túszokat vagy rokonokat családi kapocsként Koreába, azt vitatják. Henry Russell (csillagász) Henry Norris Russell (Oyster Bay, New York, 1877. október 25. – Princeton, New Jersey, 1957. február 18.) amerikai csillagász. Pályafutása A Princetoni Egyetemen szerzett doktori fokozatot. A cambridge-i egyetem obszervatóriumában végzett gyakorlati munka után visszatért Princetonba. 1912-től az egyetem obszervatóriumának igazgatója. A Mount Wilson obszervatóriumban évente külön megfigyeléseket végzett. 1947-ben vonult nyugdíjba. Tudományos munkái Einar Hertzsprungtól függetlenül megszerkesztette a csillagtípusok osztályba sorolására alkalmas szín-fényesség diagramot, amit Hertzsprung–Russell-diagram méven ismerünk. Harlow Shapleyvel végzett elemzések során a kettőscsillagok fogyatkozásának méréseivel sikerült meghatározniuk a csillagok tömegét. Kidolgozta a csillagfejlődés elméletét. Írásai Az amerikai csillagászok közösségében domináns szerepet játszott mint tanár, író és tanácsadó. Crawford megye (Arkansas) Crawford megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Arkansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Van Buren. Lakosainak száma 61 640 fő (2013. július 1.). Crawford megye Washington, Sebastian, Madison, Franklin, Le Flore, Sequoyah és Adair megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 6416 Nyukasayama A 6416 Nyukasayama (ideiglenes jelöléssel 1993 VY3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Masanori Hirasawa és Shohei Suzuki fedezte fel 1993. november 14-én. Les Herbiers Les Herbiers település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 15 992 fő (2015). Les Herbiers La Gaubretière, Beaurepaire, Chambretaud, Les Epesses, Mesnard-la-Barotière, Mouchamps, Saint-Fulgent, Saint-Mars-la-Réorthe, Saint-Paul-en-Pareds és Vendrennes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vännäs község Vännäs község (svédül: Vännäs kommun) Svédország 290 községének egyike. A mai község 1980-bann jött létre. Települései A községben 14 település található: Szilvériusz pápa Szent Szilvériusz (latinul: Silverius), (? – 537. december 2.) volt az 58. egyházfő a történelem során 536. június 8-tól 537. március 11-ig. Neves papi családból származott, de a feltörő politikai viharok és intrikák hamar elsöpörték a pápai trónról. Élete Hormiszdasz pápa fiaként született Frosinone városában. Apját követve ő is szent hivatást választott, és hamarosan Róma egyik aldiakónusa lett. Amikor I. Agapét pápa Konstantinápolyban meghalt azonnal kiújult a harc a gót király és a bizánci császár között, a pápai trón utódlásának kérdésében. Főként Theodóra bizánci császárné viselte nagyon szívén az új pápa ügyét, ugyanis olyan embert akart a római püspöki székben látni, aki támogatja majd a monofizitákat. A pápával Konstantinápolyba érkezett küldöttség között talált is egy olyan diakónust, aki hajlandó lett volna közösségre lépni az Agapét által kitagadott Anthimosszal, és támogatni a monofizita tanokat. Ezt azonban pontosan tudta Theodahad keleti gót király is, és ezért megelőzve Theodorát nyomást gyakorolt a római zsinatra, így az pápává választotta Silveriust. A klérus nagy része nem támogatta az új pápát, ugyanis egy aldiakónust csak nagyon ritkán választanak meg erre a hivatalra. Mindenesetre írásban fogadtak engedelmességet Silveriusnak. 536. június 8-án szentelték fel. Miután elfoglalta hivatalát Theodora császárné azonnal megkereste azzal a kérésével, hogy egyesüljön a monofizita egyházzal. Miután Silverius ezt határozottan megtagadta, a császárné dühében elhatározta, hogy minden áron elmozdítja trónjáról a pápát, és helyére korábbi választottját, Vigiliuszt ülteti. Eközben Rómában elszabadult a pokol. Meghalt a gót király, és utódja, Vitigis az egyházat okolta azért, mert Flavius Belisarius bizánci seregei már Róma falai alatt állomásoztak. Ezért megostromolta a várost, lerombolta az összes templomot, és meggyalázta a vértanúk sírjait. 536 decemberében a császári erők felmentették Rómát a féktelen gót rablóktól, és helyőrséget állítottak fel a városban. Ezek után nem csoda, hogy Szilvériusz nagy örömmel fogadta Belisariust a szent városban. Theodora úgy gondolta, felhasználja a hadvezért tervei megvalósításához, és Vigiliuszt azonnal Rómába küldte. Belisarius felesége, Antonina a császárné hű alattvalója volt, és megpróbálta rávenni férjét Theodora tervének megvalósítására. Miután Belisarius nemet mondott, a császárné egy meghamisított levelet küldött Belisariusnak. A levélben egy titkos egyezmény volt Szilvériusz és Vitiges között. Eszerint a pápa elárulja a bizánciakat és éjszaka titokban megnyitja a város egyik kapuját a gót seregek előtt. 537 márciusában a császáriak azonnal elfogták Szilvériuszt, és pápai öltözékétől megfosztva, egy szerzetesi csuhában hajóra rakták, és száműzték Rómából. Ezután a zsinat bizánci nyomásra pápának választotta Vigiliuszt. Szilvériusz hajója a lükiai Patarában kötött ki, itt tartották fogva a hatalmától megfosztott pápát. Patara püspöke azonban hamarosan rájött az árulásra, és fellebbezett az igazságtalanság ügyében I. Justinianus császárnál. Bizonyítékai megnyerték a császárt, aki elrendelte Szilvériusz ügyének újratárgyalását Rómában. Az elűzött pápa hajója így hamarosan kikötött Itáliában, Nápoly környékén. De Vigilius sem tétlenkedett, és felkészült ellenlábasa fogadására. A kikötőből azonnal a Tirrén-tenger egyik kis szigetére, Palmarolára hurcolták Silveriust, ahol a kegyetlen bánásmódba 537 decemberében bele is halt. Hamvait a szigeten temették el, és onnan soha nem szállították el azt. Évek múltán a szerencsétlen sorsú pápát vértanúnak nyilvánították és szentté avatták. Ünnepét június 20-án tartják. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Alexander Harkam Alexander Harkam (Graz, 1981. november 17. –) osztrák nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása bírósági végrehajtó. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 2001-ben Grazban vizsgázott. Vizsgáját követően 2001–2006 között a Grazi Labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. 2007-től az Osztrák Labdarúgó-szövetség (ÖFB) Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével asszisztens, 2008-tól az Erste Liga, 2009-től az Bundesliga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végzett. Nemzetközi játékvezetés Az Osztrák labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2012-től tartja nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Európa-liga és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. UEFA JB besorolás szerint 3. kategóriás bíró. Válogatott mérkőzéseinek száma: 3 (2014). Labdarúgó-Európa-bajnokság A 2014-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB bíróként foglalkoztatta. Szent Genovéva Szent Genovéva (franciául: Sainte Geneviève, latinul: Sancta Genovefa), (Nanterre, kb. 419/422 – Párizs, 502/512. január 3.) Párizs védőszentje a római katolikus és az ortodox keresztény hagyományban. A hagyomány szerint imái hárították el a városról Attila hun hadainak támadását. Ünnepe január 3. Élete A Római Birodalom hanyatlása, a népvándorlás hullámai közepette született. Szülei, akik a Párizs közelében fekvő Nanterre-ben éltek, római nevükről ismertek – apja Severus, anyja Gerontia –, lányuk azonban már frank nevet kapott. Állítólag a 6. századból származó, ismeretlen írójú életrajza szerint Genovéva hatéves kislányként találkozott az útban Anglia felé Nanterre-ben éjszakázó Szent Germanusszal és Szent Lupusszal, Germanus felismerte benne a jövendő szentet és kereszt vésettel díszített bronzérmet ajándékozott neki. Az életrajz szerint anyja megvakult, amikor megfenyítette a gyermeket, de visszanyerte a látást, amikor Genovéva vizet mert egy kútból, és megnedvesítette vele anyja szemeit. Szülei halála után Párizsban élt, keresztanyjánál. Sokat imádkozott, böjtölt, és egy ízben majdnem belehalt egy betegségbe. Amikor felgyógyult, arról számolt be, hogy egy angyal felvitte az égbe. Az életrajz szerint olvasni tudott az emberek szívében. Negyven éven át csak csütörtökön és vasárnap evett, kenyeret és zöldséget, ezért többen boszorkánynak tartották. Párizsi házában lánytanítványok vették körül. 451 tavaszán Attila hun uralkodó seregeivel átkelt a Rajnán, elfoglalta Metzet és Párizs felé haladt tovább a Szajna völgyében. Párizsban pánik tört ki. Genovéva éjszakai imádságokra gyűjtötte össze a nőket, hogy lelket öntsön beléjük, de ezzel a nép gyűlöletét váltotta ki. A Szajna partjára vonszolták, hogy ott megkövezzék, de a haldokló Germanus fődiakónusa a segítségére sietett és megmentette. Attila Párizs helyett Orléans felé fordult. Disznókő Szőlőbirtok A Disznókő Szőlőbirtok francia tulajdonú pincészet a Tokaji borvidék délnyugati kapujában, Mád, Tarcal és Mezőzombor határában, 2005-ben az Év Pincészete. Nevét a birtokon található Disznókő szikláról kapta, amelynek formája vaddisznóra emlékeztet. Tulajdonosa 1992 óta az AXA-Millésimes, amelynek Franciaországban olyan birtokai vannak, mint a bordeaux-i Château Pichon-Longueville, a Château Petit-Village, a Château Suduiraut, illetve Portóban a Quinta do Noval. A birtok 150 hektáron terül el, 104 hektár a termőültetvény, amelyet már az 1732-es szőlőkataszteri besorolás első osztályú területnek nyilvánított. A birtok a Rákóczi-családé volt, majd a 18. századtól több arisztokrata családé: Lónyayak, Szirmayak, Patayak, Andrássyak, Almássyak, Illésházyak, Vay báró, József főherceg, Harkányi báró és Waldbott báró. A klasszicista stílusú, műemléki Sárga Borház – ma étterem – valamikor a birtok présháza volt, amelyet kétszáz éve Lónyay Menyhért építtetett. A Disznókő Szőlőbirtok 1995-ben Ekler Dezső tervei alapján felépíttette új szőlőfeldolgozóját és présházát, kialakíttatott egy sziklába várt tölgyfahordós érlelőt és újratelepíttette az ültetvények jó részét. A birtok igazgatója Mészáros László agrárkémikus. Jellemző boraik: száraz furmint, szamorodni, késői szüretelésű furmint, aszúborok, eszenciák. Rosztov-na-Donu Rosztov-na-Donu (oroszul: Ростов-на-Дону ) avagy Don menti Rosztov Oroszország tizedik legnépesebb városa. Történelmi város, a doni régió fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja. Lakossága: 1 089 261 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése A Don jobb partján a folyó torkolatától mintegy 20 km-re terül el. Története A város története Nagy Péter orosz cár 1695-96 évi azovi hadjáratához kapcsolódik. A cár figyelmét már ekkor felkeltette a későbbi város helyének előnyös elhelyezkedése. A városhoz tartozó területen három hadifogolytábor volt, ahol sok II. világháborús magyar fogoly éveket töltött el.[forrás?] Oktatás A rosztovi egyetem (Déli Szövetségi Egyetem; Южный Федеральный Университет (ЮФУ)) alapítási idejét tekintve Oroszország 3. legrégebbi egyeteme. Az egyetem elődjét eredetileg I. Sándor orosz cár alapította 1816-ban Varsóban, viszont amikor az első világháború idején, 1915-ben a német seregek Varsó felé közelítettek, akkor Rosztovba evakuálták az egyetemet. Gazdasági élet, közlekedés Gazdaság A város gazdaságában meghatározó a nehézipar. Kiemelkedik a helikoptergyártás A Rosztvertol vállalat gyártja a Mi–24 (Mi–35), Mi–26 és Mi–28, típusú helikoptereket. Fontos még a gépipar, fémfeldolgozó ipar (csapágygyártás) és kábelgyártás. A város könnyűipara is jelentős: növényi olaj feldolgozás, dohányipar stb. Közlekedés A rosztovi repülőtér (IATA: ROV, ICAO: URRR) hivatalos nemzetközi repülőtér, amely képes minden forgalomban lévő repülőgéptípus fogadására. Naponta több járat köti össze Moszkvával és további orosz és európai városokkal. Rosztov fontos folyami kikötő. A Donon és a Volgán keresztül elérhető a Kaszpi-tenger és közvetlen az Azovi-tenger és a Fekete-tenger is. Testvértelepülések Németország Dortmund Skócia Glasgow Bulgária Pleven Németország Gera Franciaország Le Mans Görögország Volosz Finnország Kaiani Dél-Korea Csonzshu Törökország Antalya Örményország Jereván Kerecseny Kerecseny község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén. Fekvése Zala megye keleti részén, Zalaszabartól nyugatra, Orosztony mellett fekvő település. Nevének eredete Nevének eredetére kétféle magyarázat is ismert. Az egyik személynévből keletkezett, a másik a szláv krecet, ebből ismeretlen módon vált a kerecsen azaz „vadászsólyom” jelentésűvé. Története Kerecseny község neve először 1255-ben leírt alakban ismeretes: Kerechen. Várföld volt, amelynek egyes részeit IV. László adományozta el Atyusz mesternek. 1345-ben Kapulnas-Kerechun, 1472-ben Alsó- és Felsőkerecsen előnévvel megkülönböztetve fordul elő. 1715-ben curialis, azaz nemesi közigazgatás alatt álló hely. Az 1513-as adólajstrom szerint a két Kerecsenyt egytelkes nemesség lakta. 1550-ben nemesi kúria is volt itt. Jelentős szőlőssel és gesztenyéssel rendelkezett. 1574 körül kisebb erődítmény volt. Őrsége 1600-ban felgyújtotta, többé nem építették újjá. Ezután eltűnik a község neve. Csak 1690-ben szól a községről újra a forrás. A község erőteljes fejlődésnek indul a XVI-XVII. század első harmadától. 1754-ben volt temploma a temetőben. 1770-re 86 család lakott itt, 30 volt a nemesek száma, az összlakosság 398 lelket mutatott. 1828-ból részletes összeírás tudósít bennünket. 73 házban 463-an laktak. A községben dolgozott egy kovács. Nagy szőlők voltak, tölgy- és bükkerdő, valamint virágzott a juhtenyésztés. Kerecsenyhez tartozó külterület Törökcsapás hegy. A földrajzi név alapján azt állíthatjuk, hogy erre vezetett a törökök hadiútja. Kis-puszta neve a valamikori falu helyét takarja. A község ma nem az eredeti helyén fekszik, hanem attól délnyugatra, egy kilométerre. Lehet, hogy a törökdúláskor, hogy magukat könnyebben védhessék, Kerecsenyi Bálint kastélya és majorja körül tömörültek, és így alapították meg a jelenlegi Kerecseny községet. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 80,5%, cigány 17,9%, német 1,14%. A lakosok 86,34%-a római katolikusnak, 1,76% felekezeten kívülinek vallotta magát (11,45% nem nyilatkozott). Nevezetességei A kerecsenyi kemping mellett számos állatot tekinthetnek meg az idelátogatók a helyi állatparkban. Láthatóak vízibivalyok, emuk, juhok, pónilovak. Daniel Speer Daniel Speer (Breslau, 1636. július 2. – Göppingen, Németország, 1707. szeptember 5.) német író, zeneszerző. Élete Egyes – nem bizonyított – elméletek szerint 1658 környékén Speer Barcsay Ákos erdélyi fejedelem udvarában volt trombitás. Deniel Speer egy braslaui tímármester fia volt. Szüleit korán elvesztette, ezért árvaházban nevelkedett, ahonnan megszökött. Ezután hosszú vándorélet következett. Végül Dél-Németországban telepedett le. 1664-ben Stuttgartban, és Tübingenben tevékenykedett, majd 1667-ben Göppingenben templomi zenészként tevékenykedett, mely mellett tanítással is foglalkozott. Művei jelentős részét itt komponálta. Hazafias, a Francia megszállás elleni művei miatt 1689-ben börtönbe is került. Szabadulása után 71 éves korában bekövetkezett haláláig kizárólag komponálással foglalkozott. Művei Grimmelshausen Der Abenteurliche Simplicissimus című 1669-ben megjelent regénye ihlette az 1683-ban névtelenül kiadott Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus című könyvet, amely egyszerre pikareszk regény és útirajz. A kutatások szerint a szerző Daniel Speer volt. A mű tartalmazza a Tátra XVII. századi csodás leírását valamint Simplicissimus és társai egy helyi vezető által vezetett túráját a Tátra egyik legmagasabb csúcsára. A könyvben a tátrai pásztorélet legrégibb leírása is megtalálható. A kirándulás 1654-ben történt és a meglátogatott csúcs a Késmárki-csúcs volt. A könyvben szerepelnek a korabeli Erdély és a román fejedelemségek viszonyainak leírása is. A művet teljes egészében, de részleteiben is magyarul, szlovákul és lengyelül többször újra kiadták. Két magyar fordítása is létezik, a teljesebb Magyar Simplicissimus , (Varjú E. fordításában, Turóczi-Trostler előszavával és Benda K. megjegyzéseivel, Budapest 1956.) Magyar Simplicissimus , (Varjú E. fordításában, Felsőmagyarország kiadó, Miskolc 1998., az előbbi fordítás új kiadása.) Simplicissimus könyvének tátrai vonatkozásait először Roman Kordys elemezte a Czy Frölich był na Łomnici? (Járt-e Frölich a Lomnici-csúcson?), Taternik 1930., 4. szám, című tanulmányában. 1687-ben jelent meg Unterricht der Musikalischen Kunst (A zenei művészet tanítása) című tankönyve. A mű érdekessége, hogy ebben található a baryton első ismert leírása. Nagyrévi kultúra A nagyrévi kultúra a magyarországi kora bronzkor egyik jelentős régészeti kultúrája. Elnevezését a tiszazugi nagyrév-zsidóhalmi tell-településről kapta. A kultúra időbeli kiterjedése abszolút kronológiai dátumok szerint Kr. e. 2500 körültől (proto-nagyrévi horizont kezdete), Kr. e. 2000/1900-ig (Nagyrév-Vatya átmenet) számítható. A kultúra kiemelkedő jelentősége, hogy a magyarországi bronzkori tell-kultúrák kialakulásának fontos periódusát képezi. Időrend A kultúra időrendjének megítélése az újabb kutatási eredmények tükrében folyamatos változtatások tárgya. A kérdéskörrel kapcsolatban a legújabb összefoglalást Reményi László végezte. A kultúra felismerése és kutatása az 1876-ban felfedezett tószeg-laposhalmi lelőhely kutatásával kezdődött. A tell-település alsó, kora bronzkori rétegeit Gordon Childe 1929-es nagy összefoglalásában Tószeg A néven különítette el, leletanyagát 1900-1650 közé datálta. A kultúrát az 1926-28 közt Nagyrév-Zsidóhalmon végzett ásatásai alapján elkülönítő Tompa Ferenc, szintén e dátumok közé helyezte időbeli kiterjedését. Ezt követően, az 1960-as évektől Bóna István kutatásai hoztak alapvető áttöréseket a kultúra belső időrendjét tekintve. Tipológiai alapon területi és időrendi egységekre osztotta fel a kultúrát: ökörhalmi fázis/csoportra (korai), kőtörési és szigetszentmiklósi fázisok/csoportokra (klasszikus) és a kulcsi fázis/csoportra (késői). A későbbi, 1990-es évek kutatási eredményei a kőtörés csoportot felszámolták, bizonyos lelőhelyei a Szabó Géza által körvonalazott proto-nagyrévbe, mások a korai nagyrévi fázisba kerültek. Az 1960-as évek végére Bóna és Kalicz Nándor újabb kutatási eredményei nyomán a magyarországi kora bronzkor hármas időrendi felosztása terjedt el, melyben a kora bronzkor 1. – Makó kultúra időszakát, a kora bronzkor 2. folyamán követte a nagyrévi kultúra. Kalicz Nándor és Kalicz-Schreiber Rózsa főleg a Duna-menti, valamint a Budapest környéki lelőhelyek feltárásával járultak hozzá az időrendi kép árnyalásához. Kalicz-Schreiber Rózsa alapvetően elveti Bóna területi-időrendi felosztását, mivel azok főként szórványleletekre támaszkodnak – a kulcsi fázisra vonatkozó megfigyeléseket tartja elfogadhatónak. Szerinte a főváros környéki lelőhelyeken a tipikus harangedényes elemek sosem önállóan fordulnak elő, hanem nagyrévi kísérő kerámiával, így kezdetben „kevert harangedényes-nagyrévi” kultúráról beszélt, majd Harangedény-Csepel-csoportként írta le a leletanyagot. Belső időrendi felosztásuk alapján a kora bronzkor 2a-ba tartoznak a Harangedény-Csepel-csoport klasszikus leletegyüttesei (a nagyrévi kultúrkomplexum részeként), a kora bronzkor 2b-be a kései harangedényes és Tisza-vidéki korai nagyrévi lelőhelyek, a kora bronzkor 3a-ba a klasszikus nagyrévi lelőhelyek, míg a kora bronzkor 3b-be a kulcsi fázis lelőhelyei. A nagyrévi kultúra jelentős kutatója még Csányi Marietta, aki elsősorban a Közép-Tisza-vidéki lelőhelyeket vizsgálja. Megfigyelései alapján a kultúra kialakulási területét a Közép-Tisza-vidékre helyezi, mivel itt vannak az általa legkorábbinak tekintett sírok pl. Szentes, Rákóczifalva (138. sír). Az időszakot a Somogyvár-Vinkovci kultúrával és a Harangedény-Csepel-csoporttal párhuzamosítja. A Duna-menti kora bronzkor és a nagyrévi kultúra kezdeteinek kutatásával foglalkozott Szabó Géza az 1990-es években. Kutatása bebizonyította, hogy a Tisza-vidéki genezis elképzelése nem állja meg a helyét. Dunaföldvár-Kálvária tell anyaga alapján bevezeti a – korábban már Bóna által is felvetett – Proto-Nagyrév elnevezést, melyet a kora bronzkor 1b-re helyezett. Meghatározása alapján ez a proto-nagyrévi népesség olvasztotta magába a kora bronzkor 2. elején a nyugatról érkező Harangedényes elemeket, és képezi alapját a Duna-mentén és a Középső-Tisza-vidékén kifejlődő nagyrévi kultúrának. A 2000-es évek eredményei is módosítottak az eddig kialakult időrendi képen. Reményi összefoglalásában a nagyrévi kultúra kialakulását megelőző proto-nagyrévi horizontot a kora bronzkor 2a-ra, kezdetét, Kr. e. 2500 körülre helyezi. A korai nagyrév vagy ökörhalmi fázist a kora bronzkor 2b-re, Kr. e. 2350-2300-ra teszi. A klasszikus időszakot vagy szigetszentmiklósi fázist a kora bronzkor 3a-ra, Kr. e. 2200/2100 körülre datálja. Végül a késői nagyrévi időszakot vagy kulcsi fázist a kora bronzkor 3b-re helyezi, Kr. e. 2200/100 körültől, aminek végét a magyarországi kora-középső bronzkor váltása képezi, a Nagyrév – Vatya átmeneti fázis, melyet Kr. e. 2000/1900-ra helyez. Elterjedés A kultúra elterjedési területe az ismert lelőhelyek fényében a magyarországi Duna szakasz középső és déli részére, Budapest környékére, a Mezőföld egy részére, a Duna-Tisza közére és a Közép-Tisza-vidékére terjedt ki. A Bóna által definiált csoportok elterjedési területét tekintve, az Ökörhalom típusú temetkezések elterjedési területe a Dunántúlon a Balatontól keletre, a Siótól északra a Duna völgyéig terjedő terület, valamint a Tisza mentén a Zagyva torkolatától a Körös-vidékig követhető. A Kőtörés csoportnak két nagyobb csoportosulását különítette el Bóna egyiket a Duna, másikat a Tisza-mentén, de ezt a csoportot ma már nem tartja számon a kutatás. A szigetszentmiklósi temetkezések területét viszonylag kicsinek, a Duna folyása mentén mindkét parton, Budapesttől délre kezdődően, a Bölcske-Paks régióig határozza meg. A kulcsi típusúakat a Duna-vidékére helyezi, a Tisza-vidéken már csak nyomokban ismerhető fel. A legújabb kutatási eredmények fényében a kultúra kialakulásának szűkebb területe a Duna-vidéki tellek elterjedési területe, míg a Tisza-menti területeken ezt követően, a kultúra korai (ökörhalmi) vagy klasszikus periódusához köthető a nagyrévi leletanyagot mutató települési rétegek legnagyobb része. Kerámia A nagyrévi kultúra anyagi kultúrájának kialakításában közvetett módon részt vettek a Makó és Somogyvár-Vinkovci kora bronzkori kultúrák, valamint a Harangedényes kultúra elemei. A kultúra térbeli és időbeli felosztásában is nagy szerepet játszottak az egyes kerámia típusokon alapuló vizsgálatok. A Bóna-féle felosztás alapja a kerámia tipológia volt, rendszere az új kutatások fényében részben már módosult, finomodott. Összesítve a kultúra jellegzetes formáiként tarthatóak számon az éles hastörésű nagyrév korsók, kancsók; a gömbös urna típusok; az egyfülű edények kettős csonkakúp alakkal; csonkakúpos aljú, négy fülű tálak; az áttört talpas gömbtestű edények és áttört talpas függesztő edények; a virágcserép alakú csészék füllel vagy fül nélkül; a tárolóedények cilindrikus testtel, füllel vagy fül nélkül; az egy fülű kancsók kónikus testtel, kis füllel. A díszítés közül a rács/háló minta jelenik meg leggyakrabban az edényeken. Bóna a plasztikus díszítés megjelenését a Kőtörés csoporthoz kötötte, általában kettő vagy négy borda jelenik meg az edényeken. Jellemző még a megfordított 'U' vagy 'V' alakú, esetleg félköríves bajuszminta a fül alatt. Jellemző felületkezelés még a ráfröcskölt agyaggal / durva söprűzéssel kialakított felszín a polírozott nyaki/válli rész alatt. A kultúra legtöbbet kutatott kerámia típusai a gazdagon karcolt motívumokkal díszített formák. Ezek szimbolikájával részletesebben foglalkozott Kalicz-Schreiber Rózsa, Csányi Marietta és Vicze Magdolna. Kalicz-Schreiber Rózsa részletesen osztályozza a motívumait, főként a függesztő füles kis edényekhez és korsókhoz köti ezek megjelenéseit. Célja az volt, hogy a nagyrévi kultúra vallási hiedelmeire, kultuszára mutasson rá a szimbólumok jelentéstartalmának feltárásával. Az általa megfigyelt legjellegzetesebben előforduló szimbólumok a geometrikus formák közül a zeg-zug minták, X-jelek, négyzetek, a figurális motívumok közül a stilizált emberi alakok, fél emberi alakok feltartott kezekkel, guggoló testtartásban, fésűszerű motívummal; stilizált madáralakok; fa, Nap, Hold motívum; építmény, lépcsőszerű motívumok. Mindezeket általában keretekben, téglalap alakú mezőkben jelenítik meg. Bizonyos példák esetében egészen összetett jelenetet, történetet ábrázoló díszítésről beszélhetünk, pl. Budapest, Pannonhalmi úti edény. Csányi Marietta kutatásai kiszélesítették ezen szimbolikus ábrázolásoknak a körét. Megállapította, hogy nem csak bekarcolt technikával jelennek meg hasonló motívumok, hanem plasztikus kialakítással is, pl. rákóczifalvi urna. További fontos tényező, hogy nem csak a kerámiákon, mint médiumokon jelennek meg ezek a jelek, hanem pl. az általa és Stanczik Ilona által feltárt tiszaug-kéménytetői ház falán is plasztikus formában. Vicze Magdolna a százhalombattai anyaggal kapcsolatban kísérelte meg ezen szimbólumok újra értékelését, a társadalmi kommunikáció aktív eszközeiként. Felvetése szerint hasonló motívumok jelenhettek meg a régészet számára már nem vizsgálható felületeken is, pl. ruházaton. Dieter Vollmann 2005-ös tanulmányát lehet még a nagyrévi kerámia kapcsán kiemelni, ami két kora bronzkori kultúra, a Makó/Kosihy-Caka és a nagyrévi anyag feldolgozását és értékelését tűzte ki célul. Szeriációs vizsgálatot alkalmazott a sírelemzés során, az edénytípusokat az edényrészek arányai alapján határozta meg. Mindebből levont következtetése, hogy a nagyrévi kultúra során négy periódust lehet elkülöníteni, melyeket Rákóczifalva-Csepel, Zsidóhalom, Kulcs-Szigetszentmiklós I és II néven különített el. A tanulmány kritikáját Keszi Tamás adta meg, mely szerint Vollmann elemzésében végig pontatlanság követhető nyomon, így az elemzés főbb megállapításai gyakorlatilag értékelhetetlenek. Település A nagyrévi kultúra a kora bronzkor időszakának első tell alkotó kultúrája. A legkorábbi települési rétegeket a Duna-menti tellek legidősebb rétegeinél lehet megfigyelni, ilyenek pl. Dunaföldvár-Kálvária, Sióagárd-Gencs és Gerjen-Váradpuszta, ezek legkorábbi rétegeit Szabó Géza a proto-nagyrévi kultúra néven különítette el. További jelentős Duna-menti, nagyrévi rétegekkel rendelkező tellek: Dunaföldvár, Bölcske, Baracs, Dunaújváros, Százhalombatta telepeinek alsó rétegeiben megfigyelhetőek. A Nováki Gyula által feltárt Bölcske-Vörösgyűrű kiemelkedően fontos, közel három méter vastag nagyrévi rétegsorával a kultúra teljes keresztmetszetét megadja, a proto-nagyrévi időszaktól a kulcsi fázisig. További jelentősége, hogy az itt feltárt teljes ház a nagyrévi kultúra első teljesen megismert építménye a Dunántúlon. A Tisza-menti tell települések egyikén sem sikerült proto-nagyrévi réteget elkülöníteni és a legkorábbi, ökörhalmi fázis településrétegei is ritkák (pl. Tószeg-Laposhalom). A legtöbb Tisza-vidéki nagyrévi tell-település a kultúra klasszikus fázisában jött létre. A proto-nagyrévi horizont és az ökörhalmi fázis leleteit leginkább temetőkből és szórványleletekből ismerjük a térségből. További jelentős Tisza-térségi tellek pl. Nagyrév-Zsidóhalom, Tiszaug-Kéménytető, Szelevény-Menyasszonypart. A telepjelenségek értékelését nagyban befolyásolták az ásatási módszertan változásai. A korai, ásónyomos módszerrel végzett kutatások, pl. Tószeg, Dunaújváros-Kosziderpadlás korai ásatásai során nem tudtak házmaradványokat megfigyelni. A feltárt gödrökből álló komplexumokat pedig primitív gödörlakásoknak értékelték. Majd Márton Lajos 1906-27. tószegi ásatásainak dokumentációjának publikálásával (ezeket Banner János publikálta a Márton-féle tószegi ásatások megindulásának 50 éves jubileuma alkalmából) vált általánosan ismertté és alkalmazottá a szintkövető, kézi bontású módszer a tellek feltárásában, mellyel már pontos megfigyeléseket lehetett tenni. Márton már az 1909/11-es ásatása során döngölt-meszelt falu, tapasztott padlójú négyszögletes házak maradványait tudta feltárni. A különböző szinteken minden alkalommal más-más helyen építették újra a házakat. Hasonló jelenséget figyeltek meg Baracs-Földvár 1962-es feltárásánál is. A tiszazugi terület kiemelkedő feltárása volt az 1980-as években Tiszaug-Kéménytető kutatása. A feltárók (Stanczik Ilona, Csányi Marietta) a nagyrévi kultúra négy települési szintjét figyelték meg, melyek közül az utolsó kiemelkedően fontos, melyen egy leégett ház maradványait tudták feltárni. A ház különlegessége, hogy falait a nagyrévi kerámiákon is felfedezhető motívumok díszítették. A Duna-menti telleken a Vatya kultúra folytatja megtelepedéseit a nagyrévi horizont után, a Tisza-mentiek esetében pedig a hatvani kultúra rétegei következnek. A tellek mellett horizontális telepek is köthetőek a kultúrához, ezekről kevesebb információval rendelkezünk. Ilyeneket főleg Budapest környékéről ismerünk, pl. Diósd, Budapest-Várhegy, Budafok, Budapest-Kamaraerdő leleteiből. Temetkezés A nagyrévi kultúra temetkezései közül kevés a hitelesen feltárt síregyüttes és viszonylag kevés temetője ismert. Bóna István készített a témával kapcsolatos összefoglalást 1963-ban, valamint a temetkezés és kultusz témakörével átfogó szinten foglalkozik Csányi Marietta is. Bóna Tószeg-Ökörhalom, Szolnok-Szanda, Szőreg és Kulcs hamvasztásos temetkezéseire támaszkodott összefoglalásában. Ezek alapján általánosságban azt állapította meg, hogy a nagyrévi kultúra korai (ökörhalmi) fázisában szórthamvas rítust alkalmaztak, míg később az urnás temetkezések váltak általánossá. Az újabb kutatási eredmények árnyalták ezt a képet. Kiderült, hogy a korai temetkezések között zsugorított csontvázasak is előfordultak pl. Rákóczifalva. Ezen felül Tompa Ferenc is említést tett csontvázas temetkezésekről a nagyrév-zsidóhalmi tell körzetében, melyet az 1980-as ásatások beigazoltak. Hasonló csontvázas temetkezésekről számolt be Gazdapusztai Gyula Hódmezővásárhely-Kökénydomb, Szentes-Berek esetében is. Mindezek alapján elmondható, hogy valóban a hamvasztás az uralkodó temetkezési rítus a nagyrévi kultúra időszakában, de a nagyrévi csontvázas temetkezések feltárásai bebizonyították, hogy nem mondható egyedül alkalmazott rítusnak a kultúrában. A temetkezési rítus jellegzetessége, hogy szigorú szabályokhoz kötött. A kultúra korai és klasszikus fázisából főként szórthamvas sírokat ismerünk. A hamvak általánosan lekerekített, négyszögletes alakú, kelet-nyugati tájolású sírgödörbe kerültek, az edénymellékletek legtöbbször a sírgödör keleti felébe lettek helyezve, míg a hamvak az északkeleti sarokba. A késői (kulcsi) fázis jellegzetességei az urnás temetkezések, melyeket tállal fedtek le. A szórványosan előkerülő csontvázas síroknál is ugyanilyen szigorú tájolás figyelhető meg. A temetkezési rítus hátterében egy olyan világkép állhatott, mely fontos eleme lehetett a szabályosság, szimmetria. A temetők belső szerkezetéről elmondható, hogy általában kisebb sírcsoportokban figyelhetőek meg a temetkezések, van, hogy sírpárokat is el lehet ezeken belül különíteni (pl. Nagyrév-Zsidóhalom). Ez a kis sírcsoportos temetőláncolat a nagyrévi kultúra temetőinek jellegzetessége. Ilyennel találkozunk pl. Nagyrév-Zsidóhalom melletti temetkezéseknél, Tószeg-Ökörhalom és Szigetszentmiklós-Felső-Ürge-hegyi-dűlő esetében is. A sírcsoportok tagjai közt vérségi kötelék feltételezhető. Ezek a vérségi kapcsolatok meghatározó szerepet játszhattak a nagyrévi kultúra társadalmi felépítésében, ezt támasztják alá a temető-és a telepjelenségek is (pl. Tiszaug-Kéménytető két-három épületből álló házcsoportja). Fontos lelőhelyek (röviden) Tisza-vidék Tószeg-Laposhalom,-Ökörhalom A Közép-Tisza-vidéki tellek közül Tószeg-Laposhalom nem csak a nagyrévi kultúra szempontjából kiemelkedő lelőhely, de a magyarországi bronzkor tekintetében is kulcsfontosságú. A tell kutatása 1876-ban kezdődött meg, Rómer Flóris vezette az első feltárásokat. Ezt követte 1888-ban Pósta Béla ásatása. 1906-tól végez feltárásokat Márton Lajos a tószegi tellen. Az általa kidolgozott és 1911-től alkalmazott ásatási módszer fényében pedig az addiginál jóval pontosabb megfigyeléseket tudott tenni. 1928-ra már 18 települési szintet különítettek el. 1927-ben a Cambridge-i Egyetemi Múzeum ásatása, majd 1928 magyar-holland feltárás következett. 1948-ban Mozsolics Amália és Csalog József végeztek feltárásokat, ásónyomos módszert követve. 1973-4-ben Bóna István és Stanczik Ilona viszont már pontos megfigyeléseket tudtak tenni a rétegviszonyok tekintetében. Problémát jelent az ásatási adatok feldolgozottsága és publikálása, Bóna István 1980-ban adta ki az 1876-1976 közti kutatások eredményeinek rövid összefoglalását, de a monografikus feldolgozás még várat magára. A tószegi stratigráfiai megfigyelések alapján 11 nagyrévi réteggel (XIII-XXIII) kezdődik meg a tell élete – kezdetben Tószeg A-ként különítették el a megfigyelt, nagyrévi kultúrához tartozó rétegeket. Ezeket pusztulási réteg után követi öt hatvani kultúrához tartozó réteg. A legkorábbi nagyrévi rétegek az ökörhalmi fázishoz köthetőek, a kora bronzkor 2b-hez. A Laposhalomhoz közel hamar ismertté váltak Tószeg-Ökörhalom temetkezései, és felismerték ezek anyagának párhuzamosságát Laposhalom alsó rétegeivel. Ökörhalom ásatója Márton Lajos volt, de a lelőhely kezdetben kevesebb figyelmet kapott, Bóna István emeli ki és a korai nagyrévi időszakot erről nevezi el. Laposhalomról az ökörhalmi fázis leletei a XX-XXIII-es alsó rétegekből kerültek elő. Nagyrév-Zsidóhalom A kultúra névadó lelőhelye Nagyrév-Zsidóhalom. A Tisza és Körös által közrefogott területen, a Tiszazugban helyezkedik el, mely földrajzi adottságai miatt alapvetően alkalmas hosszú távú megtelepedések létrejöttére. Kiemelkedő lelőhely abból a szempontból, hogy ismert a tell-település és a hozzá tartozó temető is. A tell kutatását Tompa Ferenc végezte 1926-8 között, 1937-ben közölte a nagyrévi kultúraként elkülönített anyagot a tell leletanyaga alapján. A tellen Tompa csak a kora bronzkori nagyrévi rétegeket tudta megfigyelni, de valószínűsíthető, hogy Tószeghez, és a nagyrévi tellek többségéhez hasonlóan itt is folytatólagos volt a megtelepedés a középső bronzkor idejében is. Tompa kutatásai idejére valószínűleg ezeket a települési rétegeket már lehordták. Már Tompa is említést tett a tell közelében található csontvázas temetkezésekről, melyek feltárására 1980-ban került sor. Négy egymástól távol eső sírcsoportot különítettek el, melyek 6-8-10 temetkezésből álltak. A temetőben 27 nagyrévi kultúrához sorolható sírt figyeltek meg három kisebb csoportban, melyek a településtől távolabb estek, valamint a hatvani kultúra temetkezéseit, melyek közelebb estek a tellhez. A sírcsoportok egy-egy család temetkezései lehettek, néhol sírpárok is kimutathatóak voltak, amik a családon belüli szorosabb kapcsolat jelei lehettek. A nagyrévi sírok közül 19 szórt hamvasztásos, hat csontvázas, két urnás sírt figyeltek meg, a temető rítusa tehát változatos volt. A szórthamvasztásosak voltak a temető leggazdagabb sírjai – étel és edénymellékletekkel. A csontvázas sírok szegényesebb mellékleteket mutattak. A mellékletek között voltak geometrikus ábrázolásokkal díszített edények is. Tiszaug-Kéménytető A tiszazugi térség Nagyrév-Zsidóhalom mellett másik jelentős tell települése Tiszaug-Kéménytető. 1876-ban végezték első kutatását, majd 1924-ben Szabó Kálmán ásatása következett. Az 1950-es években Kalicz Nándor foglalta össze Tiszazug őskori településeiről addig ismerteket. Ezt követően 1980-ban végeztek terepbejárást a helyszínen, majd 1980-83 közt zajlott a tell feltárása. A tell rétegsora a kora bronzkor időszakában a nagyrévi kultúra megtelepedéseivel kezdődött, melynek négy rétegét tudták elkülöníteni. Ezt 50 cm-es agyagfeltöltés után követte a hatvani kultúra településrétege. A négy nagyrévi réteg településeinek szerkezetét tekintve elmondható, hogy az egyes időszakokban alapvetően nem változott a település képe, a házak iránya, elrendezése. Az egyes épületek szerkezete azonban más volt, felépítésük, falszerkezetük eltérő volt. Változatos háztípusokat építettek. A legfelső nagyrévi települési szinten egy olyan leégett lakóház maradványait tudták feltárni az ásatók, melynek tapasztott falát plasztikus motívumokkal díszítették. Mivel a ház tűzvész áldozata lett – esetleg rituális tűz -, így teljes berendezése is megfigyelhető volt. A ház terét két helységre osztotta egy fal, amely különböző funkciójú tereket választott el. Sikerült megfigyelni a konyhát kemencével és egyéb kerámialeletekkel, melyek a telepen folyó kerámiaművesség produktumai lehettek. A házat különleges külső díszítése mellett a telepen való elhelyezkedése is kiemelte. Egyedül állt egy nagyobb tér közepén, a közösségben kiemelkedő szerepet játszó egyén tulajdona lehetett. Duna-vidék Dunaföldvár-Kálvária A Dunaföldvár-Kálvária területén található tell-település a Duna-menti tellek közül kiemelkedő fontosságú, legkorábbi leletanyaga a nagyrévi kultúra kialakulását szervesen megelőző proto-nagyrévi horizontba tartozik. Első feltárását 1886-ban Szelle Zsigmond végezte. Ezt követően az 1986-90-es Szabó Géza által vezetett ásatások vezettek kiemelkedő fontosságú eredményekre. A területen az őskori telepek mellett (rézkori, kora és középső bronzkori telepjelenségek is utalnak ezekre), római és középkori leletek is előkerültek. A Kálváriától délre pedig az Öreg-hegyen a telephez tartozó temetőt is lokalizálták, de lepusztult állapota miatt közelebbi megfigyelésekre nem adott lehetőséget. A telep első kora bronzkori megtelepedését Szabó Géza a kora bronzkor 1b fázisra helyezte – ezt ma már inkább a kora bronzkor 2a-ra helyezzük – és ezt az anyagot proto-nagyrévi horizontnak nevezte el. Szerinte ez a népesség a Somogyvári csoporttal egy időben, vagy nem sokkal ezeket követően jelent meg a kora bronzkor időszakában a Duna-mentén, a somogyvári és makói területek közt. Értékelése szerint ez a proto-nagyrévi népesség képezte alapját a Duna-mentén, Duna-Tisza-közén és Közép-Tisza-vidéken is megjelenő nagyrévi kultúrának, és rendelkeztek elsőként azzal a gazdálkodásbeli, életmódbeli tudással, mely a tellek létesüléséhez vezetett. Szigetszentmiklós-Felsőtag A Szigetszentmiklós határában feltárt temetőrészlet sírjai a nagyrévi kultúra késői fázisára és az ez után következő Vatya kultúra időszakára tehetőek. A temető fő jellegzetességei, hogy a sírok csoportokat alkotnak, a temetkezések rítusuk szerint urnásak. Az urnák tetejére tálborítást helyeztek. Sírokhoz legtöbb esetben ivóedény tartozott, a nagyrévi időszakban a kultúra jellegzetes korsó formája (a Vatya sírokban pedig kis bögre volt). A nagyrévi kultúrának 63 urnás sírját sikerült megfigyelni a lelőhelyen, melyek szabályos sorokba rendeződnek, amely utalhat az eltemetettek kapcsolati viszonyaira. Négy ilyen sort különítettek el a feltárt területen. A későbbiekben ugyanerre a területre temetkeztek a Vatya időszakban, de ezek nem bolygatták meg a korábbi nagyrévi temetkezéseket – ismerhették a hely szakralitását, és esetleg a régebbi sírok helyét is feltételezett sírjelek által. A két kultúra temetkezései egységességet mutatnak mellékletadásban, rítusban. Így valószínűsíthető, hogy a két időszak közt nem kell etnikus váltást feltételezni. Kulcs A kulcsi temető feldolgozását és leletanyaga alapján a kulcsi fázis elkülönítését Bóna István végezte. A kulcsi fázist a nagyrévi kultúra legfiatalabb, végső fázisaként tartjuk számon. A névadó lelőhelye Kulcs-Császár-farm, feltárása 1953-4-ben zajlott, mely során 108 urnás temetkezését tárták fel. Itt is jellegzetesen, egymástól 10-25 km távolságban figyelték meg a sírcsoportokat. Összesen 11 ilyen csoportot különítettek el, melyből kettő csoport tartozott a nagyrévi kultúrához, egy a kisapostagihoz, további egy a Kisapostag-Vatya átmenethez köthető, hetet pedig a korai Vatya anyag jellemzett. A nagyrévi temetkezések két csoportja közt 20 km távolság volt. A csoporton belül az urnák sorokban kialakított gödrökben helyezkedtek el. Az urnák mindegyike tállal lett letakarva. A csoportokban való elhelyezkedés klán vagy családi kötelékek alapján történhetett. A leggazdagabb melléklettel a 37. számú sír lett ellátva, ez feltételezhetően a klán vezetőjének sírja lehetett. Andrea Az Andrea az Andreas (magyarul András, Andor, Endre) férfinév magyarul és több más nyelven is használatos női párja. Az olasz nyelvben férfinévként használatos. Képzett nevek Andi Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében régen az Andrea nem volt ismert név, sem Magyarországon, sem külföldön (bár Angliában 1617-ben felbukkan). Népszerű a 20. században lett, Magyarországon 1967-ben a 8. leggyakoribb női név volt, a 80-as években pedig már a 3. helyen állt a Katalin és az Anita mögött. Az 1990-es években még mindig igen gyakori név. A 2000-es években a 62-94. helyen szerepelt, népszerűsége egyre csökkent, 2009 óta már nem szerepel a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Andrea 2000-es és a 2010-es években a 13-11. helyen állt 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok február 4. április 18. Idegen nyelvű névváltozatai angol, cseh, dán, német, holland, spanyol, szlovák, szlovén: Andrea francia: Andrée horvát, szlovén: Andrea , Andreja olasz: Andreina portugál: Andreia (brazíliai portugál: Andréa ) Míg az Andrea a spanyolban női nevet, az olasz nyelvben férfinevet (=András) jelöl. Híres Andreák Magyarok Bodó Andrea olimpiai bajnok tornász Drahota Andrea színművész Farkas Andrea válogatott kézilabdázó Gyarmati Andrea úszó, orvos Keleti Andrea műsorvezető, rendező, szerkesztő riporter Keleti Andrea táncművész Kékessy Andrea olimpiai ezüstérmes, világbajnok műkorcsolyázó Mahó Andrea színművész Malek Andrea énekes, színművész Osvárt Andrea színésznő (modell) Roatis Andrea színésznő, szinkronszínésznő Rost Andrea operaénekes Szulák Andrea énekes, színművész, műsorvezető Sztárek Andrea színművész Tóth I. Andrea világbajnok vízilabdázó Ulbrich Andrea opera-énekesnő Várkonyi Andrea műsorvezető Várkonyi Andrea színésznő Vesztergom Andrea költő Vigh Andrea hárfaművész Szarvas AndreaSzépségkirálynő Külföldiek Andrea Allan amerikai színésznő Andrea Anders amerikai színésznő Andrea Ávila argentin távol és hármasugró Andrea Berg német röplabdázó Andrea Borrell kubai kosárlabdázó Andrea Brown amerikai énekesnő Andrea Clausen német színművész Andrea Corr ír zenész Andrea Elizabeth Bowen amerikai színésznő Andrea Fischer német politikus Andrea Hayes amerikai hátúszó Andrea Jaeger amerikai teniszező Andrea Mason ausztrál politikus A Seychelle-szigetek címere A Seychelle-szigetek címere egy pajzsot ábrázol, melyen egy zöld területen egy teknős és egy kókuszpálma látható. A háttérben kék tenger látható két szigettel és egy vitorlással. A pajzs felett egy ezüst sisak van, melyen, fehér és kék színű hullámok előtt, egy trópusimadár látható. A pajzsot kétoldalt egy-egy fehér kardhal tartja, alul sárga szalagon az ország mottója olvasható: „Finis Coronat Opus” (Az eredmény koronázza meg a művet). Hárún és a Mesék Tengere A Hárún és a Mesék Tengere Salman Rushdie indiai író egyetlen meseregénye. Miután Khomeini ajatollah 1988-ban kimondta az íróra a fatvát, az angol titkosszolgálat elbújtatta Rushdie-t, egyesek szerint egy bunkerba, majd különböző más helyekre, melyekről csak beavatottak tudtak. Rushdie rejtőzködése alatt írja meséjét. Az író elbeszélő technikája különleges, ugyanis ötvözi az Ezeregyéjszaka történeteinek világát a nyugati narratív hagyományokkal, s ezzel azt éri el, hogy regénye a klasszikus és modern (már-már posztmodern) között egyensúlyozzon. Történet Egy mesemondó, miután elhagyja a felesége, nem akar többé mesélni, és elzáratja házában azt a csapot, melyből a Mesék Tengerének vize folyik, és amelyből ha valaki iszik, akkor fejében rögtön millió s millió végtelen történet születik. Fia, Hárún, aki meg akarja akadályozni ezt, elrepül a Kahanira, a Föld második holdjára, hogy megkérje az ottani uralkodót, hogy mégis engedje tovább folyni a cseppfolyós történeteket otthonukba. De Kahani uralkodójának kisebb gondja is nagyobb ennél, hisz országát az égitest sötét felén élő gonosz Csúpválák veszélyeztetik, akik örökre meg akarják mérgezni a mesék varázslatos vizét. A magyar kiadás A könyv 2000-ben jelent meg magyarul, Falvay Mihály fordításában (ISBN 9630767910). Asztély Asztély (ukránul Астей [Asztej]) község Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járás déli részén fekvő település. Nevének eredete Az „Asztély” helységnév magyar eredetű, puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév Kiss Lajos szerint valószínűleg szláv (a szerbhorvát Osztoj személynév (HASz. 9:275)). 1946-ban a falu nevét Luzsankára (Лужанка) változtatták, ennek jelentése „kis rét, rétecske”. 1991-ben a beregi helységek közül elsőként kapta vissza történelmi magyar nevét. Fekvése Beregszásztól 6 km-re délnyugatra, közvetlenül az ukrán-magyar határon fekszik. A falu határában 1988 óta működik határátkelő a magyarországi Beregsurány felé, amely mára nemzetközivé vált. Története Asztély nevét 1359-ben először a Kállay-levéltár egyik oklevele említette Aztei néven. További névváltozatai: 1489-ben Azthe (ZichyOkm. 11:504), 1542-ben Azthe (Conscr. Port.), 1544-ben Azte, 1550-ben, 1552-ben és 1566-ban Azthe, 1570-ben Aszte (Conscr. Port.), 1773-ban Asztej, 1808-ban Asztéj, 1851-ben Fényes Elek, majd 1864-1865-ben Pesty Frigyes ugyancsak Asztély néven említette, 1913-ban Asztély, 1925-ben Astely, 1930-ban Astel’ (ComBer. 101-2), 1944-ben Asztély, 1983-ban Лужанка (ZO), 1991-ben Астей. Asztély a Tisza árterén helyezkedett el, ezért komolyabb település nem alakulhatott ki itt egy darabig. A község első említése 1378-ból való a Macsolai család birtokaként. A 14 – 15. században Búlcsúi, a Lónyai, a Lipóczi, az Újhelyi, a Tarnóczi, a Mathuznai, a Perényi és a Telekdi családok uradalmának részét képezte. A reformáció során a település a református hitre tért át. 1708-ig a község Beregsurány fíliája volt, majd önálló egyházzá alakult. 1763-ban a gyülekezet korábbi fatemplomát megújította, majd 1829-ben új kőtemplomot épített. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott, majd Csehszlovákiához került. Az első bécsi döntéssel 1938 és 1944 között ismét Magyarország része lett, ezután a Szovjetunióhoz került. A 20. század pusztítása közül messze a legnagyobb számban a sztálini terror érintette a települést. Az elhurcolt lakosság kétharmada (43 fő, a falu lakosságának mintegy 10%-a) vált biztosan a szovjet terror áldozatává. 1958-ban Macsolához csatolták a falut. Majd 1988-ban határátkelőt kapott, amely az első jelentősebb beruházásnak számított a falu szovjet történetében. Ukrajna 1991-es függetlenedését követően a nagyrészt Beregszászba ingázó lakosság hirtelen állás nélkül maradt, amely következtében megindult az elvándorlás Ukrajna belső területei és Magyarország felé. 2003-ban önállósult a község, népességszáma stabilizálódott. Népesség A népesség nagy része magyar nemzetiségű és református vallású. A település lakóinak többsége máshol keres állást, elsősorban Beregszászban vagy Magyarország bármely részén. Gazdaság A helyben dolgozó lakosok legnagyobbrészt a mezőgazdaságból élnek. A jellemző termesztett növények a gabona mellett a zöldségek (paprika, uborka), de az állattartás (sertés, szarvasmarha) is jelentős. A településen található határátlépő a munkalehetőség mellett terepet biztosít a falu vendéglátóhelyeinek működésére. Testvérvárosai Beregsurány , Magyarország Bezedek , Magyarország Thaiföld az olimpiai játékokon Thaiföld első alkalommal 1952-ben vett részt az olimpiai játékokon, és azóta minden nyári sportünnepre küldött sportolókat, kivéve mikor csatlakozott az Amerikai Egyesült Államok vezette 1980-as játékok bojkottjához. Thaiföld 2002-től kétszer a téli olimpiai játékokon is képviseltette magát, mind a két alkalommal csak egy atléta, Prawat Nagvara vonult fel a színeiben. Thaiföld sportolói eddig 24 olimpiai érmet szereztek, a legtöbbet ökölvívásban. Legeredményesebb olimpiájuk a 2004-es volt, amikor nyolc érmet tudhattak magukénak. A Thaiföldi Nemzeti Olimpiai Bizottság 1948-ban alakult meg, a NOB 1950-ben vette fel tagjai közé. Serrano (metróállomás) Serrano metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 4-es vonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 4-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Velázquez (Pinar de Chamartín) Colón (Argüelles) Gare d’Albigny - Neuville Gare d’Albigny - Neuville vasútállomás Franciaországban, Albigny-sur-Saône településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Germain-au-Mont-d’Or Gare de Couzon-au-Mont-d’Or Paula von Preradović Paula von Preradović (Bécs, 1887. október 12. – Bécs, 1951. május 25.) horvát származású osztrák költő és író, az osztrák himnusz szövegének szerzője. Élete Nagyapja, Petar Preradović ismert horvát költő volt. Édesapját, Dušan Preradovićot a Császári és Királyi Haditengerészet tisztjét 1889-ben Pólába vezényelték. Paula gyermekkorát a dalmát tengerparton töltötte. 1901 és 1905 között Sankt Pöltenben tanult az angolkisasszonyok intézetében. 1913-ban Münchenben ápolónői képesítést szerzett. 1914-ben, az első világháború kitörése után visszatért Bécsbe, és a Bécsi Egyetem hadikórházában dolgozott. Ott ismerkedett meg Ernst Molden újságíróval, 1922-ben házasodtak össze. Első versein, amelyekben boldog gyermekkorának tájait írta le nagy nosztalgiával, Stefan George és Rainer Maria Rilke hatása érződik. 1929-ben jelent meg első verseskötete, 1940-től regényeket és elbeszéléseket is írt. 1944-ben a Gestapo letartóztatta és börtönbe vetette Paulát és férjét, mert írásaikban bírálták a nemzetiszocialista időszakot. Fiaik szintén antifasiszta ellenállók voltak. 1946-ban Felix Hurdes oktatási miniszter felkérte Paulát, hogy vegyen részt azon a pályázaton, amelyet az új osztrák himnusz szövegére hirdettek meg. 1947. február 25-én, a nyertes dallamhoz szükséges kis módosítással, a Land am Berge, Land der Strome költeményre esett a minisztertanács választása. Ausztria himnusza 1947. március 7-én hangzott el először a rádióban, március 9-én a Wiener Zeitungban megjelent a himnusz szövege. Művei Versek Südlicher Sommer , 1929 Dalmatinische Sonette , 1933 Lob Gottes im Gebirge , 1936 Land am Berge, Land der Strome , 1946 Ritter, Tod und Teufel , 1946 Verseskötet , 1949 Próza Pave und Pero , 1940 Wiener Chronik , 1945 Königslegende , 1950 Die Versuchung des Columba , 1951 Kindheit am Meer. Fragmente eines autobiographischen Romans (Paula von Preradović, Porträt einer Dichterin) 1955 Tagebuch , 1995 Příbrami járás Příbrami járás (csehül: Okres Příbram) közigazgatási egység Csehország Közép-Csehországi kerületében. Székhelye Příbram. Lakosainak száma 110 333 fő (2007). Területe 1692,05 km². Települései Dobříš Hudčice Sedlec-Prčice Drahenice Chrást Obory Solenice Trhové Dušníky Dlouhá Lhota Radětice Nové Dvory Dubenec Sedlčany Malá Hraštice Volenice Věšín Vrančice Višňová Županovice Zalužany Bezděkov pod Třemšínem Příbram Nalžovice Lešetice Vševily Milešov Dolní Hbity Nový Knín Jince Vysoký Chlumec Březnice Vysoká u Příbramě Hřiměždice Kosova Hora Koupě Křepenice Křešín Chraštice Láz Mokrovraty Horčápsko Nepomuk Dublovice Drhovy Chotilsko Rosovice Narysov Ohrazenice Svatý Jan Svaté Pole Rožmitál pod Třemšínem Počaply Kamýk nad Vltavou Nečín Daleké Dušníky Třebsko Smolotely Lhota u Příbramě Borotice Bohutín Suchodol Nestrašovice Buková u Příbramě Zduchovice Jablonná Bratkovice Bohostice Občov Obecnice Počepice Osečany Kotenčice Krásná Hora nad Vltavou Kozárovice Nedrahovice Starosedlský Hrádek Nechvalice Nová Ves pod Pleší Těchařovice Obořiště Prosenická Lhota Radíč Dubno Cetyně Hlubyně Hluboš Drásov Svojšice Petrovice Bukovany Stará Huť Velká Lečice Kňovice Štětkovice Drahlín Lazsko Jesenice Příčovy Zbenice Háje Milín Korkyně Čím Klučenice Modřovice Ouběnice Čenkov Tušovice Drevníky Tochovice Voznice Pičín Sedlice Vranovice Sádek Podlesí Ostrov Hvožďany Rybníky Nikauré Nikauré (n(�)-k3.w-rˁ) ókori egyiptomi herceg és vezír volt a IV. dinasztia idején; Hafré fáraó és Perszenet királyné fia. Felesége Nikanebti volt, Hathornak, a szikomorfa úrnőjének papnője. Szülei kilétét nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani; sírja elhelyezkedése alapján feltételezik, hogy Hafré és Perszenet fia volt. Nikauré sírja a gízai nekropoliszban lévő LG 87-es masztabasír (a Lepsius által bevezetett számozás szerint), más néven a G 8158-as sír. Két fő helyiségből áll, melyek egymás után következnek. Az első helyiségből kisebb helyiség nyílik nyugat felé, ez valószínűleg nem volt az eredeti terv része és később épült. A második helyiség szélesebb, ebből két akna vezet a föld alatti sírkamrákhoz. A sírban fennmaradt Nikauré végrendelete, amely „a nagy- és aprójószág számlálása tizenkettedik előfordulásának évében” (Hafré uralkodásának 24. évében) keletkezett. Nikauré örököseként feleségét, Nikanebtit, fiát, Nikaurét, lányát, Hotephereszt és másik fiát, Kaennebtiwert nevezi meg örököseiként. Az a birtokrész, amelyet egy valószínűleg már meghalt lányuk kapott volna, visszaszáll Nikanebtire. Châtillon-sous-les-Côtes Châtillon-sous-les-Côtes település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 173 fő (2015). Châtillon-sous-les-Côtes Watronville, Belrupt-en-Verdunois, Blanzée, Grimaucourt-en-Woëvre, Haudiomont, Moulainville és Sommedieue községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. e. 519 Évszázadok: i. e. 7. század – i. e. 6. század – i. e. 5. század Évtizedek: i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek – i. e. 540-es évek – i. e. 530-as évek – i. e. 520-as évek – i. e. 510-es évek – i. e. 500-as évek – i. e. 490-es évek – i. e. 480-as évek – i. e. 470-es évek – i. e. 460-as évek Évek: i. e. 524 – i. e. 523 – i. e. 522 – i. e. 521 – i. e. 520 – i. e. 519 – i. e. 518 – i. e. 517 – i. e. 516 – i. e. 515 – i. e. 514 Luxemburg nagyhercegeinek listája Luxemburg története ugyan több évszázadra tekint vissza, hiszen igen tekintélyes területnek számított a középkor Európájában. Először grófok uralták, majd hercegek és végül nagyhercegek, akik mind a mai napig az ország trónján ülnek. A középkorban kialakult hercegség területe más birtokokat is magába foglalt, és 1441-ben végleg feledésbe merült a luxemburgi hercegi cím. A francia forradalom után Napóleon elfoglalta a hercegség területét, és amikor összeült a francia háborúkat lezáró bécsi kongresszus, 1815-ben, a koronás fők nem tudtak megegyezni Luxemburg hovatartozását illetően, ezért ideiglenesen elismerték annak autonómiáját, de úgy döntöttek, hogy a holland uralkodó hatalma alá helyezik. A teljes beolvasztást megakadályozta az ott állomásozó porosz haderő. Évek múltán kitört a belga forradalom a holland elnyomás ellen, amelyhez csatlakozott Luxemburg is. 1830-ban a függetlenedő Belgium egyik tartományává vált, de a német ajkú keleti országrész nem vette jó néven a francia befolyású belga kormányzatot. Ezért 1839-ben, a londoni szerződésben kettészakadt Luxemburg, és annak keleti fele nagyhercegségként, továbbra is a holland uralkodó fennhatósága alatt kivált Belgiumból. Az 1866-os porosz-osztrák háború szétrobbantotta a Német Szövetséget – amelynek Luxemburg is a része volt –, és III. Napóleon császár megpróbált területekre szert tenni, amivel ellensúlyozhatta volna, hogy Poroszország területe megnagyobbodott. Mivel a császár nem avatkozott bele a konfliktusba, Luxemburg jogos „borravalónak” tűnt a szemében, és odáig ment, hogy 5 millió holland forintot kínált III. Vilmos holland királynak, egyben luxemburgi nagyhercegnek érte. Az uralkodó, akinek pénzre volt szüksége, kénytelen volt belemenni az üzletbe, és Poroszország felhatalmazását kérte az eladáshoz, mivel Poroszország még fenntartott egy helyőrséget Luxemburgban. Bismarck kancellárnak azonban sikerült megbuktatnia a tervet, mivel Luxembourg (a város) stratégiailag fontos helyen van, és Észak-Európa legjobb erődítményének számít. A második londoni szerződés 1867-ben garantálta Luxemburg örökös függetlenségét és semlegességét. 1890-ben III. Vilmos holland király fiúörökös nélkül hunyt el. Hollandiában a lánya lépett a trónra, de a luxemburgi törvények nem engedték meg a nőági örökösödést. Ezért végül az 1866-ban az addig németországi hercegsége felszámolásával a trónjáról leléptetett Adolf herceget, a 14. század elején a Nassau-ház két ágra válásával létrejött Nassau-Weilburg ház fejét tették meg nagyhatalmi politikai egyezség révén luxemburgi nagyhercegnek. Később Adolf fiának, IV. Vilmos luxemburgi nagyhercegnek sem született fia, ezért megváltoztatták a luxemburgi alkotmányt, immár lehetővé téve a nőági örökösödést. is. A luxemburgi nagyhercegek időrendben: Eszeveszett birodalom 2. – Kronk, a király Az Eszeveszett birodalom 2. – Kronk, a király (eredeti címén The Emperor's New Groove 2: Kronk's New Groove) a Walt Disney Pictures 2005-ben megjelentett amerikai 2D-s számítógépes animációs filmje, amely a 2000-ben bemutatott Eszeveszett birodalom című animációs film folytatása. A forgatókönyvet Tom Rogers, Anthony Leondis és Michael LaBash írta, az animációs filmet Elliot M. Bour és Saul Andrew Blinkoff rendezte, a zenéjét Jeanine Tesori szerezte, a producerei Prudence Fenton és John A. Smith voltak. A Walt Disney Pictures és a DisneyToon Studios készítette, a Walt Disney Home Entertainment forgalmazta. Amerikában 2005. december 13-án, Magyarországon 2005. november 29-én adták ki DVD-n. Numen A numen latin szó az istenségre. Az ókori római vallás kezdetén emberfeletti, személytelen hatalmat jelöl, akik később animisztikus vonásokat vettek fel és segítő vagy ártó szellemként kezdtek működni, majd pedig kiemelkedtek belőlük a személyes istenek. Az isten fogalmára a latin nyelvnek két szava is van: a deus (isten) szó, több más indoeurópai nyelv megfelelő szavával azonos tőből ered (daiva, dév, daimón, theosz stb.). De van egy sajátos latin szó is ugyanerre a fogalomra: numen. A numen arra a személytelen akaratra, hatalomra vonatkozik, amely beleavatkozik a földi dolgokba, mozgatja azokat, helyesli, vagy helyteleníti helyteleníti minden ember tettét. Az általunk megismerhető legősibb itáliai és egyben latin, római elképzelések szerint végtelenül sok emberfeletti hatalom, numen van, amelyek tevékenységükkel elő tudják mozdítani az ember sikerét. Ezek még nem egyének, nem személyes, hanem teljesen személytelen isteni hatalmak – olyannyira, hogy nevük gyakran semlegesnemű, vagy az elvont főnevek képzésének felel meg. Ezen a fokon a személytelen hatalom képzete még nem sűrűsödött konkrét, személyes istenfogalommá. Ezért nem is annyira egyes numenekről, hanem kisebb-nagyobb csoportjaikról lehet inkább beszélni. Ezek közé tartoznak a Lares, a patriarchális nagycsalád tagjainak és vagyontárgyainak védelmezői, a Penates, a lakóház és a település védői, a Geniusok, akik egy-egy nemzetség és nagycsalád, ill. a férfi családfő gyarapodását, fennmaradását biztosítják. A halottak áldó szellemei a Manes, de vannak ártó démonok is, ilyenek a Larvae, a görög Kérek megfelelői, a kísértetek és lidércek, amelyek ellen különböző mágikus szertartásokkal kellett védekezni. A numenek rengetegéből először a matriarchátus fokán a földistennők, termékenység istennők váltak ki. Terra Mater: a földanya, Tellus: a termőföld és egyben annak istennője, Ceres a gabonaistennő, eredetileg a gabonát behordani (latinul: gerere) segítő erő. Majd megjelentek egyes, mindinkább személyes vonásokkal felruházott férfiistenek is: Ianus a mozgás, a kezdet, a kapuk kétarcú istene, Saturnus, a termékenységet, bőséget nyújtó isten. A római államiság kialakulásakor a hagyomány szerint elsősorban a városalapító Romulus és a kultuszt szervező Numa Pompilius király tevékenységének következtében már élesen különváltak a személytelen numenektől a kultuszban, áldozatokban részesülő és a naptárban saját ünneppel, az áldozatokat végző pappal (flamennel) is rendelkező személyes istenek, deusok. A személytelen erőket e személyes „nagy istenek" szolgáinak minősítették, kultuszban nem részesítették, és legfeljebb az ősi mágikus ráolvasások során hívták őket is segítségül. Jegyzetek Hahn István: Istenek és népek Gecse Gusztáv: Vallástörténet Hahn István: Istenek és népek, 1968 Forrás Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980 Hahn István: Istenek és népek, 1968 Edmi gazella Az edmi gazella (Gazella cuvieri) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjához tartozó szaharai gazellafaj. Az ázsiai golyvás gazellával (Gazella subgutturosa) és a szaharai homoki gazellával (Gazella leptoceros) együtt a Trachelocele alnembe sorolják. Az „edmi” szó a gazellák arab nevéből származik, a tudományos elnevezésében pedig a „cuvieri” kitétel a jeles francia természettudósnak, Georges Cuvier bárónak (1769–1832) állít emléket. A legtöbb nyugati nyelvben is Cuvier-gazellának nevezik. Elterjedése Északnyugat-Afrika hegy- és dombvidékein él nyílt, félszáraz mediterrán erdőségekben, bozótosokban és sztyeppéken egészen 2600 méteres tengerszint feletti magasságig Tunézia, Algéria, Marokkó és Nyugat-Szahara területén. Különösen kedveli a köves vagy homokos fennsíkokat, bizonyára embertől való védettségük miatt. Élőhelyének jellemző növénye az aleppófenyő (Pinus halapensis), a magyaltölgy (Quercus ilex) és a karmazsintölgy (Quercus coccifera) a fák, illetve a különféle gubóvirágok (Globularia nem) és a rozmaringok (Rosmarinus nem) a lágyszárúak közül. Elterjedési területének nyíltabb részein az eszpartófű (Stipa tenacissima) jellemző. Tunéziában az ország nyugati szélén elterülő Sambi-hegy körül létrehozott nemzeti parkban él. Az algériai határ túloldalán húzódó dombvidéken is élnek gazellák, ahogy az ország északi vidékein, a Tell Atlasz és a Szaharai-Atlasz között húzódó területen vagy az Aurès-hegységben is. Az itteni populációk már nem összefüggőek, de több helyen növekszik az állomány. A marokkói populációk erősen töredezettek, de Kelet-Marokkóban növekszik a gazellák területeinek nagysága, az Antiatlasz nyugati részein pedig a példányszámuk indult emelkedésnek. Megjelenése Az edmi gazella testhossza 95-105 centiméteres, marmagassága pedig 60-69 centiméter között mozog. Testtömege 15-35 kilogramm között mozog: a tehenek rendszerint 20 kilogrammnál is kisebbek, míg a bikák súlyosabbak náluk. A faj szőrzete meglehetősen sötét: feje, nyaka, háta és oldala szürkés barna. A far és a has fehér, az oldalakon pedig széles, sötétebb sáv fut végig, elválasztva a fehér és barnás szőrzetet. A fart egy függőleges, majdnem fekete csík határolja el a háttól. A farok majdnem fekete és meglehetősen vékony. A fej mintázata jellegzetesen gazellaszerű: egy-egy fekete sáv fut a szemektől majdnem a szájig, köztük vastagabb, világos sávok vannak, amiket egy feltűnő, nagy, ovális fekete folt választ el az orrnyergen. A fülek hosszúak, vékonyak és fakó színűek. Az edmi gazella szarvai függőlegesen nőnek a homlokból, és meglehetősen egyenesek a többi gazellához képest, bár hátrafelé és kifelé enyhén távolodnak egymástól. A sima szarvhegyek jellemzően előre görbülnek. Mindkét nem visel szarvakat, amelyek akár 35 centiméteres hosszúságot is elérhetnek. A nőstények szarvai 20-30 centiméteresek, vékonyabbak és simábbak, mint a hímek erősen recézett szarvai. Életmódja Az edmi gazella kis, nyolcnál rendszerint kevesebb példányt számláló csapatokban él, amelyeknek majdnem fele egy bikából, néhány nőstényből és ezek borjaiból áll. A párzási időszakig vegyes, több bikát és tehenet összefogó csapatokkal is lehet találkozni, de végül a fiatal hímeket elüldözik az idősebbek, mire az ifjak legénycsordákba tömörülnek. A párzás során a bikák háremet gyűjtenek, ami az ellések közeledtével bomlik fel. A gazellák a nap nagy részét dombos vidéken töltik, és csak az idő lehűltével, éjszaka és kora reggel vonulnak le a völgyekbe legelni. Táplálékát különböző fű- és cserjefélék alkotják, olykor rájár az emberek gabonamezőire is. Szárazságtűrőbb rokonaival ellentétben rendszeresen felkeresi az itatóhelyeket is. A csapatok tágas territóriumokat tartanak fenn, amiket trágyakupacokkal és a gazellák szem alatti mirigyei váladékának tereptárgyakra kenésével jelölnek meg. A bikák össze is csaphatnak a betolakodókkal, ilyenkor a szarvak összeakasztását a fej felemelésének és hátrahajtásának fenyegető aktusa előzi meg. Az edmi gazella gyors és ideges faj, amely vész esetén figyelmeztetésül felcsapja fekete farkát fehér farát kivillantva, majd jellegzetes pattogó ugrásokkal és magasra tartott fejjel menekül a támadó elől. A természetben mindazonáltal a ragadozók kiirtása miatt már legfeljebb csupán a sakálok és elvadult kutyák jelentenek rá – különösen a borjakra – fenyegetést. Szaporodása A faj rendszerint kora télen párosodik, ilyenkor a bikák territoriális viselkedést mutatnak. Nagyjából 160-170 nap múltán, március és május között kerül sor az ellésre, összhangban a tavaszi vegetáció megjelenésével. Az születéseknek egy másodlagos csúcsidőszaka is van októberben, de a tehenek ritkán ellenek kétszer egy évben. Más afrikai gazellákhoz képest meglepően gyakori (40,5%-os) az ikerellés, különösen az idősebb tehenek esetében. A 2,5-3 kilogrammos testsúllyal világra jövő kicsinyek az első néhány hétben a fűben rejtőzködnek, és egy hónaposan kezdenek a szopás mellett legelni is. Természetvédelmi helyzete Az edmi gazella állománya világszerte 2500-nál is kevesebb kifejlett példányt számlál és csökken, bár több populáció indult növekedésnek. A Természetvédelmi Világszövetség ezért veszélyeztetettnek minősíti a fajt. Elsősorban a túlzott vadászat és élőhelyének emberi hasznosítása veszélyezteti, de az elvadult kutyák is komoly fenyegetést jelentenek rá nézve. Ma elterjedési területének egészén állami védettséget élvez. Az edmi gazella szerepel a CITES I. függelékében, továbbá a Vándorló Fajok Konvenciója (CMS) I. függelékében és a CMS száhel–szaharai antilopok megmentéséért kidolgozott cselekvési tervében. Az edmi gazellák elterjedési területe több helyen oltalom alatt áll: ilyen az algériai Szaharai-Atlasz Nemzeti Park, a Belezma Nemzeti Park és a Mergueb Nemzeti Rezervátum, illetve a Sambi-hegy Nemzeti Park Tunéziában. Egy nyugat-szaharai állatokból álló populációt ma a spanyolországi Almería városában tartanak, ezek leszármazottai közül néhányat visszatelepítettek a tunéziai Bou Kornine Nemzeti Parkba. Korábban Marokkóban, a Toubkal Nemzeti Parkban is történt visszatelepítés, de újabbakat egyelőre nem terveznek. A szakemberek több vadvédelmi terület létrehozását és a vadászat szigorú tiltását szorgalmazzák a faj megmentése érdekében. Crazy Little Thing Called Love A Crazy Little Thing Called Love az ötödik dal a brit Queen együttes 1980-as The Game albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt. Kislemezen is megjelent, az angol slágerlistán a második helyet érte el. A Billboard Hot 100-on az Another One Bites the Dust előtt az együttes első listavezető kislemeze lett, a mai napig e két dalon kívül nem volt amerikai első helyezettjük. Áttekintés A dal eredetéről két eltérő nyilatkozat is van, mindkettő Mercurytól származik. 1981-ben a Melody Maker zenei magazinnak azt nyilatkozta, hogy öt-tíz perc alatt komponálta egy akusztikus gitár segítségével. A másik változat szerint a müncheni Bayerischer Hof Hotel fürdőszobájában jutott eszébe a dallam: Miután megírta gyorsan elvitte a Musicland stúdióba, ahol akkor dolgoztak a legújabb lemezükön, és megmutatta az ott tartózkodó társainak, John Deaconnak és Roger Taylornak. Ők hárman, és az új producerük, Reinhold Mack mintegy félóra alatt felvették a dal nyers változatát – ez a hirtelen felvétel egyfajta nyers frissességet kölcsönzött a végeredménynek. Brian May majdnem lemaradt a dalról, de az utolsó pillanatban megérkezett, így felvették az elektromos gitár részeket is – Mack ötletére a saját Red Specialja ehelyett ezúttal egy Fender Telecasteren játszott. Mercury egy Martin D-18 akusztikus gitáron pengetett, bár a tudása korlátozott volt, később gyakran meg is jegyezte, hogy összesen három akkordot tud gitáron játszani: A kislemez 1979. október 5-én jelent meg – B-oldalán Angliában a We Will Rock You, Amerikában pedig a Spread Your Wings koncertverziójával, mindkettő a Live Killers albumról származik –, és nagyon sikeres lett a Atlanti-óceán mindkét partján. Angliában egy újabb második helyezést ért el (addigra ez volt az ötödik Top 3-as slágerük), Amerikában pedig huszonkét hetet töltött el a Billboard Hot 100 listán, ebből négyet listavezető pozícióban, és két hónap múlva aranylemez lett. A dal rajongói gyakran azt hitték, hogy Elvis Presley feldolgozásról van szó, vagy hogy eredetileg Presley írta, annyira hasonlított az ének és a zene az ő stílusára (Presley valójában két évvel korábban, 1977-ben elhunyt). Később a dalról az a meg nem erősített legenda terjedt el, hogy nagy hatást gyakorolt John Lennonra, hogy befejezze (Just Like) Starting Over című dalát, és így a Double Fantasy című utolsó albumát is. Évekkel később egy rádióműsorban maga Roger is említést tett erről a legendáról. Videoklip A dalhoz egy táncos videoklip készült, ebben az együttes tagjai mint egy 1950-es évekbeli együttes játszottak. Különösen rockosra sikeredett a képi világa, Mercury például teljes bőrfelszerelésben látható, ahogy a táncosok kíséretével ad elő egyfajta koreográfiát. Megjelent a klipben egy motor is, erre fel is ült egy pillanatra. Híresztelések szerint mikor Rob Halford, a Judas Priest nevű heavy metal együttes énekese meglátta a klipet, nagyon felháborodott, mondván: az együttes ellopta az ő stílusukat (a Judas Priest akkoriban úttörő szerepet játszott a metalegyüttesek között a szegecses bőrruhák elterjedésében). Hirtelen haragjában ki is hívta Mercuryt egy motorversenyre, hogy eldöntsék, melyikük a „keményebb”. Állítólag Mercury elfogadta a kihívást, azzal a feltétellel, ha utána balettben is megmérkőznek – erre Halford visszavonta a kihívást. Élőben Az 1979 novemberében induló Crazy Tour alatt, melynek során tizenkilenc koncertet adtak Angliában, és egyet Írországban, az együttes már elkezdte játszani a dalt. A koncertek középtájékán Freddie besétált a színpad közepére, vállán egy Ovation 12 húros akusztikus gitárral – a közönség ezt eleinte gyakran tréfának értette, hiszen nem voltak hozzászokva a gitáros Mercuryhoz. Ennek ellenére a dalt valóban gitárral kísérte, bár gyakran viccelődött a koncerteken is, hogy mindössze három akkordot tud eljátszani. Az előadásokon a Crazy Little Thing Called Love a műsor fontos része volt. Brian May gyakorta három különböző gitáron játszott a dal alatt: az első versszakot Mercury játszotta, azután May ugyancsak egy Ovation akusztikus gitárral támogatta, a szólónál pedig átváltott a stúdióverzióban is használt Fender Telecasterre. A dal vége felé a gitárszólamokat már a saját Red Special gitárján játszotta. 1984-től az akusztikus gitárt felváltotta egy Telecasterrel, mint ahogy az a Live Aid fellépésen is látható volt. Az 1986-os utolsó Queen koncertkörút, majd Freddie Mercury 1991-es halála után az együttes megmaradt tagjai gyakran előadták élőben: 1992-ben a Freddie Mercury emlékkoncerten Robert Plant énekével hangzott el, a dal előtt közvetlenül a Led Zeppelin Thank You című művéből játszottak el egy részletet. May egy Godin Thinline A-12 akusztikus gitáron játszott, a szólót ezúttal a Red Speciallal adta elő. May 2002-ben szintén előadta Bryan Adams énekével. A Queen + Paul Rodgers koncerteken is játszották, Mercury akkordjait itt Paul Rodgers játszotta egy Yamaha gitáron. Az együttes 2003-ban történő Songwriters Hall of Fame-be való beiktatásán Wynonna Judd énekével adták elő. Az élő felvételei felkerültek a Live Magic koncertalbumra, a Live at Wembley Stadium DVD-re, a Queen on Fire – Live at the Bowl és Return of the Champions CD-re és DVD-re, valamint a We Will Rock You koncertfilmre (ami 2007-ben Queen Rock Montreal címen jelent meg, lényegében ugyanazzal a tartalommal). Feldolgozások A Chipmunks nevű animációs zenei csoport az 1980 -as Chipmunk Punk című visszatérő albumára készítette el saját változatát. A Radiohead alternatív rock együttes az MTV számára készített egy élő előadást. Dwight Yoakam countryénekes 1999 -ben dolgozta fel, ez a verzió szerepelt a Szakíts ha bírsz című amerikai vígjátékban is. Michael Bublé 2003 -as debütáló albumán dolgozta fel. A Killer Queen: A Tribute to Queen tribute albumra Josh Kelley amerikai blues rock énekes dolgozta fel. Diana Ross 2007 -es I Love You című albumára Brian May közreműködésével dolgozta fel. Több másik Queen dal mellett szerepelt a Rock Band elnevezésű virtuális gitár játék internetről letölthető dalai között. Csicsóka (növényfaj) A csicsóka (Helianthus tuberosus) az fészkesvirágzatúak családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába. Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára (azonos talajviszonyok között) a napraforgóénál vékonyabb és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magyarországi éghajlatunkon a késői virágzás miatt a magok már nem tudnak kifejlődni, így magról nem tudunk csicsókát szaporítani. Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem az 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Héjuk színe lehet fehér vagy sárga, de a leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható. Termesztése A csicsóka a nyirkos, üde talajokat kedveli, ahol a talajvíz szintje fél méternél mélyebben van, de a leggyengébb talajokon is megél. Megterem a sekély termőrétegű, kötött, sőt a futóhomok talajú területeken is. Első ültetése úgy történik, mint a burgonyáé. Kataszteri holdanként 5-6 mázsa vetőgumó szükséges. Tavaszra megfogasolják vagy 1-2-szer megkapálják. Ha már több év óta van egy helyen, akkor célszerű megtrágyázni. Gumója a fagy iránt érzéketlen, ezért ősszel nem szedik ki, hanem egyszerre csak annyit, amennyi pár napi felhasználásra elégséges. A szárát ősszel levágják és juhokkal etetik fel. Gumótermése kataszteri holdanként 70-150 mázsa. Éghajlat és talaj iránt csekély igényű. Az egyszer elvetett csicsóka szinte kiirthatatlan, ezért vetésforgón kívül termelik. Felhasználása A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező fruktóz (gyümölcscukor) lassabban növeli meg a vércukor szintet, mint a szőlőcukor. Beltartalmi értékei A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1-, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben. Fogyasztása Ezt a nálunk alig ismert gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják. Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek belőle, vagy krumplipürészerűen készítik el, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják. Gyógyhatása A csicsóka gazdag inulinforrás. Az inulin vízben nem oldódó nagyméretű rost, poliszacharid. Az inulint csak a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni, étvágycsökkentő és hashajtó hatású, de felfúvódást is okozhat. Különösen elhízásnál és cukorbetegségnél ajánlják, valamint a bélflóra regenerálásához, de ezen túlmenően is széles spektrumú gyógyhatást tulajdonítanak neki. A csicsókát kozmetikai készítményekben is alkalmazzák. Gare d’Allenc Gare d’Allenc vasútállomás Franciaországban, Allenc településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Monastier-La Bastide-Saint-Laurent-les-Bains-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bagnols - Chadenet Gare de Belvezet Thaiföld zászlaja Az 1916-ban adoptált zászló vörös volt, két fehér sávval, a középső részt azonban kékre változtatták. A második világháború idején Thaiföld így fejezte ki szolidaritását a Szövetségesekkel (az Egyesült Királysággal, Franciaországgal, az Egyesült Államokkal és Oroszországgal). Ezeknek az államoknak a zászlóin a vörös, a fehér és a kék szín szerepel. A thaiföldi lobogó nevének, a trairangának a jelentése: trikolór. A vörös a hazáért kiontott vért, a fehér a vallása által védelmezett nép tisztaságát, a kék a monarchiát jelképezi. Kuštani Kuštani falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Sveti Ivan Žabnóhoz tartozik. Fekvése Kőröstől 13 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re keletre fekszik. Története 1857-ben 93, 1910-ben 100 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 129 lakosa volt. Michel Déon Michel Déon, eredetileg Édouard Michel (Párizs, 1919. augusztus 4. – Galway, 2016. december 28.) francia író és dramaturg, a Huszárok irodalmi csoportosulás egyik alapítója, a Francia Akadémia tagja. Életpályája Jogot végzett. 1940-ben és 1942-ben önkéntes volt a második világháborúban. 1950-ben több országban tett utazásokat. Írói tevékenysége mellett kiadóként is működött. 1978-ban a Francia Akadémia tagjává választották. Felváltva élt Görögországvan és Írországban. Az írországi Galway-ben halt meg 97 éves korában. Lánya kiharcolta, hogy Párizsban temessék el a Montparnasse-i temetőbe a polgármesteri hivatal kezdeti ellenállása ellenére. Munkássága Roger Nimier, Antoine Blondin és Jacques Laurent írókkal megalapította a Huszárok (Hussards) irodalmi csoportosulást. A csoportosulás nevét Roger Nimier A kék huszár (Le Hussard bleu) című regénye alapján választották. Céljuk az volt, hogy alternatívát kínáljanak a Jean-Paul Sartre által meghirdetett elkötelezett irodalommal szemben. Művei Adieux à Sheila , regény, Robert Laffont, 1944 Amours perdues , regény, Bordas, 1946 Je ne veux jamais l’oublier , regény, Plon, 1950 La Corrida , regény, Plon, 1952 Le Dieu pâle , regény, Plon, 1954 (Prix des Sept) Tout l'amour du monde, I , történetek, Plon, 1955 « Michel Férou » (álnév), Plaisirs , regény, Éditions de Paris, 1955 Lettre à un jeune Rastignac , Fasquelle, 1956 Les Trompeuses Espérances , regény, Plon, 1956 Les Gens de la nuit , regény, Plon, 1958 L'Armée d'Algérie et la pacification , Plon, 1959 La Carotte et le Bâton , regény, Plon, 1960 Tout l'amour du monde, II , történetek, Plon, 1960 Le Balcon de Spetsai , történetek, Gallimard, 1961 (Prix Kauffmann) Louis XIV par lui-même , Librairie Académique Perrin, 1964 Le Rendez-vous de Patmos , történetek, Plon, 1965 Mégalonose , La Table Ronde, 1967 Un parfum de Jasmin , elbeszélések, Gallimard, 1967 Les Poneys sauvages , regény, Gallimard, 1970 (Interallié díj) Un taxi mauve , regény, Gallimard, 1973 (akadémiai díjas) Le Jeune Homme vert , regény, Gallimard, 1975 Thomas et l'infini , mese, Gallimard, 1975 pour la jeunesse Les Vingt Ans du jeune homme vert , regény, Gallimard, 1977 Mes arches de Noé , történetek, La Table Ronde, 1978 Un déjeuner de soleil , regény, Gallimard, 1981 Je vous écris d'Italie , regény, Gallimard, 1984 Bagages pour Vancouver , történetek, La Table Ronde, 1985 Ma vie n'est plus un regény , théâtre, Gallimard, 1987 La Montée du soir , regény, Gallimard, 1987 Un souvenir , regény, Gallimard, 1990 Le Prix de l'amour , elbeszélések, Gallimard, 1992 Ariane ou l'oubli , théâtre, Gallimard, 1993 Parlons-en... , conversations avec Alice Déon, Gallimard, 1993 Pages grecques , történetek, Gallimard, 1993 ( Le Balcon de Spetsai, Le Rendez-vous de Patmos, Spetsai revisité ) Je me suis beaucoup promené , miscellanées, La Table Ronde, 1995 Une longue amitié , lettres échangées avec André Fraigneau, La Table Ronde, 1995 Le Flâneur de Londres , Robert Laffont, 1995 Orphée aimait-il Eurydice? , Séguier, 1996 La Cour des grands , regény, Gallimard, 1996 L'Enfant et la sorcière , regény pour la jeunesse, Gallimard, 1998 Madame Rose , regény, Albin Michel, 1998 Pages françaises , történetek, Gallimard, 1999 Taisez-vous, j'entends venir un ange ,Gallimard, 2001 Mentir est tout un art , elbeszélés, Éditions du Rocher, 2002 Le poète , Éditions Sigalla, 2003 Sarah , Éditions Sigalla, 2003 Larbaud, heureux Larbaud , Éditions Sigalla, 2003 La Chambre de ton père , souvenirs, Gallimard, 2004 Guerres et regény , dialogues avec Lakis Proguidis, Flammarion, 2005 Cavalier, passe ton chemin ! , történetek, Gallimard, 2005 Œuvres , Gallimard, « Quarto » sorozat, 2006 ( Thomas et l'infini, La Chambre de ton père, Les Trompeuses Espérances, Les Poneys sauvages, Un taxi mauve, Un déjeuner de soleil, La Montée du soir, Cavalier, Passe ton chemin !... ) Lettres de château , Gallimard, 2009 Cahier Déon , L'Herne, 2009. Cahier de L'Herne qui contient de nombreux inédits, témoignages et études sur son œuvre (contribution d'écrivains, universitaires, et amis dont Fernando Arrabal, Nicolas Briançon, Philippe Le Guillou, Frédéric Vitoux, Milan Kundera, Emmanuel Carrère, Yasmina Reza, Jean d'Ormesson, Xavier Darcos). Journal 1948-1983 , L'Herne, 2009 De Marceau à Déon, De Michel à Félicien, Lettres 1955-2005 , levelezés Félicien Marceau-val, 2011 Partir ! ... , Nicolas Chaudun, 2012 A la légère , elbeszélések, Finitude, 2013 Filmjei Un taxi mauve , 1977, magyar változat Lila taxi , 1981 Díjai A Francia Köztársaság Becsületrendje (Ordre national de la Légion d'honneur) Művészeti és Irodalmi Érdemrend (Ordre des Arts et des Lettres) Krakovány Krakovány (szlovákul Krakovany) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban. Fekvése Pöstyéntől 6 km-re nyugatra fekszik, Vágőr tartozik hozzá. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe a kőkorszak óta lakott. Legrégibb feltárt emlékei a Vágőr területén talált 2 millió éves mamutcsontok. Az első emberi település nyomai az i. e. 5000 körüli időből kerültek elő, ezt követően mind a bronzkorban, mind a vaskorban lakott volt. Az i. e. 1. századból kerámiatöredékek kerültek elő. Vágőr területén a késő római korból származó gazdag kvád fejedelmi sírt tártak fel értékes arany és ezüst mellékletekkel. Krakoványt 1113-ban "Craco" néven a zobori apátság oklevelében említik először. Vágőr ugyanitt "Villa Spectaculi" alakban szerepel. Krakovány előbb Bán várának tartozéka, majd a zobori apátságé, melytől a nyitrai püspökségre szállt. Temploma nagyon régi volt, valószínűleg már a 11. században létezett, a 18. században pusztult el. Vágőr régi temploma ma is áll. A falu hosszú ideig az Apponyi család birtoka volt, ahol vámot is szedtek a Vágújhelyre igyekvő vásárosoktól. 1405-ben elfoglalták a morva grófok, de a következő évben a Stíbor vajda vezette magyar sereg visszafoglalta. 1531-ben és 1600-ban mindkét települést megtámadta és felégette a török. Lakói mezőgazdaságból, dohánytermesztésből, valamint sör és pálinkafőzésből éltek. Vályi András szerint "KRAKOVÁN. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Pöstényhez mintegy fél mértföldnyire, földgye, és réttye jó, szőleje termékeny, malma helyben, piatzozása Vág Újhelyen, és Verbón, sok káposztát szoktak termeszteni." Fényes Elek szerint "Krakován, Nyitra m. tót falu, Pőstyéntől nyugotra egy órányira: 695 kath., 11 zsidó lak. Kath. paroch. templommal. Határa termékeny; terem buzát, rozsot, árpát, kukoriczát, makkot, s a t. F. u. a nyitrai püspök s feje egy uradalomnak. Ut. p. Galgócz." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágújhelyi járásához tartozott. 1944. január 1-jén Vágőr községet Krakoványhoz csatolták. Népessége 1910-ben 910, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 1311 lakosából 1292 szlovák volt. 2011-ben 1403 lakosából 1353 szlovák. Nevezetességei Krakovány Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma a lebontott középkori templom helyén épült a 18. században . Vágőr Szent Gál tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban . Vágőr vízimalma. Régi nemesi kúria Vágőrön. Mária -oszlopok mindkét településen. Szentháromság -oszlop. Nepomuki Szent János szobor. Jezero (Plaški) Jezero falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Plaškihoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 49 km-re délnyugatra, Ogulintól 29 km-re délkeltre, községközpontjától 5 km-re délkeletre a Plaški-medencében a 42-es főút mellett fekszik. Jezero településnek ez a korábban Ogulin nagyközséghez tartozó Jezero I. része, másik része Jezero II. Szluinhoz tartozott. A közigazgatási átszervezés után Jezero I. Plaškihoz, Jezero II. pedig Gornja Močila részeként Rakovica községhez került. Története A 17. században betelepülő szerbek által alapított falu. 1857-ben 558, 1910-ben 609 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. A délszláv háború idején 1991 és 1995 között a Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A Vihar hadművelet során szerb lakosságának nagy része elmenekült, helyükre horvátok érkeztek. 2011-ben a falunak 77 lakosa volt. Thulani Serero Thulani Serero (Soweto, 1990. április 11.) egy dél-afrikai származású válogatott labdarúgó, aki leggyakrabban a támadó középpályás poszton játszik. Karrierjét az egyik hazai csapatban, a fokvárosi Ajax Cape Town-nál kezdte. Egészen 2011-ig játszott ebben a csapatban. Ekkor igazolt Európába. Jelenleg az Eredivisie-ben szereplő világhírű klubnak, az Ajax Amsterdam csapatának a játékosa. Első válogatott mérkőzését 2011. február 9-én játszotta egy barátságos mérkőzésen Kenya ellen. Statisztika 2013. május 12. Eddigi sikerek Csapat AFC Ajax Bajnoki cím (2x) : 2012, 2013 Egyéni Premier Soccer League "Év Legjobb fiatal játékosa": 2009 Premier Soccer League "Év Legjobb játékosa": 2011 Verduni szerződés Nagy Károly unokája, Lothár örökölte apjától az egész Frank Birodalmat a császári címmel együtt, A testvéreivel folyó örökösödési viták polgárháborúba sodorták a túlélő fivéreket, akikkel azonban kénytelen volt megosztani a birodalom területét. A 843-ban kötött verduni szerződés I. Jámbor Lajos frank császár három fia között létrejött egyezmény a Frank Birodalom felosztásáról. Károly kapta a mai modern Franciaország nagyrészét magába foglaló nyugati területeket, Lajos a mai modern Németország nagyrészét magába foglaló keleti területeket (Pannoniával és Alsó-Pannoniával), Lothár pedig Németalföld, Elzász, Lotaringia, Provence és Lombardia területeit. A három király egyenlő volt. Lothar megőrizte a császári címet, amely elvesztette az egyetemes jellegét, a császári főváros Aix-la-Chapelle-ben (mai Aachen, Németország) volt. Előzményei A legidősebb fiú, I. Lothár háborúban állt testvéreivel szemben, apjuk I. Lajos frank császár 840-ben bekövetkezett halála óta. A fontenoy-i csatában azonban (841) vereséget szenvedett. Testvérei, II. (Kopasz) Károly és II. (Német) Lajos 842. február 14-én megerősítették szövetségüket a strasbourgi esküvel, amelyben szerződést kötöttek Lothar ellen. Lothár ezut követően már késznek mutatkozott a tárgyalásra. 843-ban a három uralkodó 110 fős küldöttsége előtárgyalásokat folytatott a koblenzi Szent Kasztor-bazilikában. Ezen tárgyalások eredménye nem maradt meg írásos formában, de tudható, hogy nagyapjuk Nagy Károly birodama, a Frank Birodalom három részre osztásáról való megegyezéssel zárult. A szerződés A fentiek szerint: A Nyugati Frank Királyság ura II. Kopasz Károly , aki a nyugati területek felett uralkodhatott – ezekből alakul ki majd Franciaország , amely a France tartományról kapta a nevét. A Keleti Frank Királyság ura Német Lajos - uralmát Bajorországban alapozta meg, a keleti tartományok ura lett – amelyek a későbbi Német-római Birodalom , és végső soron a modern Németország alapjául szolgáltak majd. Lajos 828-ban felszámolta Pannonia kettéosztottságát, a tartomány új neve Regio Pannonia lett. Ekkor alakult meg a Burgundi Hercegség is. Lotaringia ura I. Lothár , aki a császári címet is örökli - uralma Itália északi részére terjedt ki. Ő kapta meg a birodalom középső részeit (a későbbi Németalföldet , Lotaringiát , Elzászt , Provence -ot). Ez a hármas felosztás azonban csak rövid ideig állt fenn. Már 855-ben felosztották a középső királyságot, s mivel ezek a területek semmilyen politikai egységet nem alkottak, hamarosan városok és hercegségek laza halmazává bomlott szét. Ezután a 870-es merseni, valamint a 880-as ribemont-i szerződés további felosztásokról rendelkeztek. A felosztások ellenére a Karoling-birodalmat névlegesen és ideológiailag még mindig egységnek tekintették. A felosztások csupán a királyi családon belüli uradalmi területekre vonatkoztak, nem a birodalom valódi felosztására. Mégsem látszódott esély az újraegyesítésre. Értékelése A verduni szerződést nem szabad csupán a hanyatlás és a bomlás jeleként értelmeznünk: figyelembe kell venni azon frank hagyományt, amely szerint – a primogenitúra elvének ellentéteként – a területek és a hatalom megosztandó a fiúutódok között. Lothár halála után fiai mégtovább osztották háromfelé a Középső Frank Királyság területét: Itália, Lotaringia és Provence területére. A Frank Birodalom felosztása időrendben Verduni szerződés (843) Prümi szerződés (855) Meersseni szerződés (870) Ribemont-i szerződés (880) Gömör és Kishont vármegye Gömör és Kis-Hont vármegye (latinul Geomoriensis et Kishonthensis, németül Gemer und Kleinhont, szlovákul Gemer a Malohont) közigazgatási egység (vármegye) volt a Magyar Királyság területén 1802-től, amikor Gömör vármegye egyesült a Kis-Honti kerülettel. Területén jelenleg Szlovákia és Magyarország osztozik, a szlovákiai rész nagyobb része a Besztercebányai, kisebb része a Kassai, egy községe pedig (Vernár) az Eperjesi kerülethez tartozik, a magyarországi rész (a Putnoki járás) pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez. A vármegye neve – nyilván bonyolultsága miatt – számtalan alakban fordul elő, azonban a hivatalos elnevezés eredetileg Gömör és Kis-Hont volt, a két világháború közötti időszakban pedig Gömör és Kishont. Földrajz Gömör és Kis-Hont vármegye a következő megyékkel volt határos: Zólyom, Liptó, Szepes, Abaúj-Torna, Borsod, Heves és Nógrád. A Gömör–Szepesi-érchegységben (szlovákul: Slovenské rudohorie) terült el, nagyjából a mostani magyar-szlovák határvidéken, Poltár, Rozsnyó és az Alacsony-Tátra (Nízke Tatry) alkotta háromszögben. A megyén átfolyt a Sajó. Területe kb. 4289 km² volt 1910 környékén. Székhelyek Gömör vármegye székhelye Gömör, illetve a gömöri vár volt, a 18. század elejétől pedig Pelsőc. Miután Kis-Honttal egyesült a vármegye, székhelye Rimaszombat. Történelem Gömör a Magyar Királyság egyik legrégibb vármegyéje volt. Kis-Hont, mely Hont vármegyének Tiszolc és Rimaszombat között fekvő, Nógrád, Gömör és Zólyom vármegyék közé ékelődő exklávéja volt, csak 1786–1802 környékén csatlakozott hozzá, attól kezdve a vármegye neve Gömör és Kis-Hont. 1918-ban (az 1920-as trianoni békeszerződéssel megerősítve) a megye legnagyobb része az újonnan alakult Csehszlovákia része lett, kivéve egy kis területet Putnok környékén, mely a székhelye is volt e rövid időre, és néhány települést a Feledi járásból a vármegye legdélibb részéből. 1923-ban a csonka megyét összevonták Borsoddal Borsod, Gömör és Kishont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven. 1938-ban a megye legnagyobb részét ismét Magyarországhoz csatolták az I. bécsi döntéssel. Ekkor az önálló Gömör és Kishont, illetve Borsod vármegyék újraalakultak, 1945-ben azonban ismét egyesültek, immár nem csak ideiglenesen, Borsod-Gömör megyeként. Ez a rövid életű megye azután az 1950-es megyerendezés során egyesült Abaújjal és Zemplénnel, így jött létre a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye. 1993-ban Csehszlovákia felbomlásával Gömör és Kis-Hont csehszlovákiai része Szlovákiához került. Szlovákiai részei az 1996-os közigazgatási reform óta a Kassai kerülethez és a Besztercebányai kerülethez tartoznak. Gömör vármegye nevét ma Magyarország települései közül már csak egy kis falu, Gömörszőlős őrzi nevében. Közigazgatás Járási beosztás 1886-tól, amikor a vármegyéknek törvény írta elő, hogy állandó járási székhelyeket jelöljenek ki, a vármegye járási beosztása az alábbiak szerint alakult (zárójelben a járás székhelye): Nagyrőcei járás ( Jolsva ) Rimaszécsi járás ( Feled , neve 1912-től Feledi járás ) Rozsnyói járás ( Rozsnyó ) Rimaszombati járás ( Nyustya ) Tornaljai járás ( Tornalja ) Garamvölgyi járás ( Királyhegyalja , de a szolgabírói hivatal a községhez tartozó Nándorvölgy telepen volt, 1900-ban alakult) Ratkói járás ( Ratkó , 1909-ben alakult) Putnoki járás ( Putnok , 1910-ben alakult) Városok Az 1871. évi községi törvény alapján a megyében öt rendezett tanácsú város alakult, melyek ma mind Szlovákiához tartoznak, és ezek köre nem változott a későbbi évtizedekben sem: Dobsina Jolsva Nagyrőce Rimaszombat Rozsnyó Jákfalvi Magdolna Jákfalvi Magdolna (Budapest, 1965. június 6.) magyar kritikus, színháztörténész, egyetemi tanár. Életpályája Szülei: Jákfalvi Tibor és Bottyán Magdolna. 1984-1989 között az ELTE BTK magyar-francia szakos hallgatója volt. 1989-1991 között Párizsban tanult a Sorbonne-on. 1989-1992 között a Janus Pannonius Tudományegyetem francia tanszékén volt tanársegéd. 1992-1994 között a Miskolci Bölcsészegyetem színháztudományi tanszékén volt tanársegéd. 1994-1999 között a Veszprémi Egyetem színháztudományi tanszékén dolgozott tanársegédként, 1999-2007 között adjunktus és docens volt, 2007-től egyetemi tanár. 1998 óta a Theatron című folyóirat szerkesztője. 2002-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem óraadó tanára, 2011-től egyetemi tanára. 2009-2011 között a Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudományi Tanszékének egyetemi tanára volt. A 2000-es években a marosvásárhelyi Symbolon című színháztudományi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. Kutatási területe a XX. századi színházelmélet és a kortárs magyar dráma. Művei Alak, figura, perszonázs (2001) Avantgárd – színház – politika (2006) A félrenézés esetei. Jean Racine drámái ; Kalligram, Pozsony, 2011 A 20. századi magyar színháztörténeti kánon alakulása ; szerk. Jákfalvi Magdolna; Balassi–Színház- és Filmművészeti Egyetem, Bp., 2011 Színészképzés. Neoavantgárd hagyomány ; szerk. Jákfalvi Magdolna; Színház- és Filmművészeti Egyetem, Bp., 2013 Várkonyi 100. Tanulmányok Várkonyi Zoltánról ; szerk. Jákfalvi Magdolna; Színház- és Filmművészeti Egyetem, Bp., 2013 A második életmű. Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája (2016 - Társszerkesztő) Balassa Kiadó - Arktisz Kiadó. ISBN 978-963-506-974-3 Díjai Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1999) Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatói ösztöndíja (2000-2003) Eötvös-ösztöndíj (2005-2006) Lotho Minor A Lotho Minor vagy másik nevén Szemétvilág egy bolygó a Csillagok háborúja elképzelt univerzumában. A Külső Peremvidéken helyezkedik el. A nabooi csata után ide jött Darth Maul, akit Obi-Wan Kenobi győzött le a Naboon YE 32-ben. Leírása A Lotho Minor világa leginkább más világok szemetének gyűjtőhelye volt. A légkörben savas esők termelődtek. Történelme Talzin Anya, az éjnővérek vezetője okkal hitte azt, hogy Darth Maul életben van és valahol a Külső Peremen rejtőzködik. YE 21 körül, több mint tíz évvel Maul vereségét követően egy speciális nyakláncot adott a testvérének, Savage Opressnek, hogy újra megtalálja Mault. Opress távozott, megígérve, hogy visszatér. Valóban, Maul túlélte a csatát a Naboon és a klónok háborúja idején tért vissza a Lotho Minoron élve őrületben, minden emlékét elveszítve. Egy hatlábú kibernetikus szerkezet segítségével kicserélte az alsó testfelét. Egy földalatti barlangban rejtőzködött, amit egy anacondannal, Morleyval osztott meg. Később Opress rátalált Maulra, és a korábbi sith nagyúrt a Dathomirra vitte, hogy Talzin anya kezelje őt. Megjelenése filmekben A Lotho Minor a Klónok háborúja sorozat 4. évad 21. rész Testvérek című epizódjában jelenik meg. FK Ufa Az FK Ufa (oroszul: ФК «Уфа) egy orosz labdarúgócsapat Ufában, jelenleg az orosz első osztályban szerepel. A klubot 2010-ben alapították. Története Bajnoki szereplésüket a harmadosztályban kezdték, ahonnan egy év után sikerült magasabb osztályba lépniük. 2012 és 2014 között a másodosztályban szerepeltek , majd 2014-2015-ben az első osztályban indulhattak. A bajnokság végén a tizenkettedik helyet érték el. Feröer a 2013-as úszó-világbajnokságon Feröer négy úszóval vett részt a 2013-as úszó-világbajnokságon, akik nyolc versenyszámban indultak. Forrás Úszás adatok Brunswick megye (Virginia) Brunswick megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Virginia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Lawrenceville. Lakosainak száma 16 973 fő (2013. július 1.). Brunswick megye Nottoway, Dinwiddie, Greensville, Warren, Mecklenburg, Lunenburg és Northampton megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Szuhár (Románia) Szuhár románul: Soharu, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Abrudfalva (Abrud-Sat) közelében fekvő település. Története Szuhár 1857-1941 között Abrudfalva része volt, 1850-ben 564 lakossal. 1956-ban a várost alkotó településként adatai Abrudhoz (Abrud) voltak számítva. 1966-ban 404, 1977-ben 345, 1992-ben 263, 2002-ben 190 román lakosa volt. Gare d’Ambérieu Gare d’Ambérieu vasútállomás Franciaországban, Ambérieu-en-Bugey településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lyon–Genf-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Rambert-en-Bugey Gare de Beynost Gare de Château-du-Loir Gare de Château-du-Loir vasútállomás Franciaországban, Château-du-Loir településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tours–Le Mans-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Vaas (Gare du Mans, Tours–Le Mans-vasútvonal) Gare de Saint-Paterne (Gare de Tours, Tours–Le Mans-vasútvonal) Elevci Elevci (macedónul: Елевци) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Centar Zsupa-i járásában. Népesség 2002-ben 260 lakosa volt, akik mindannyian törökök. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Eszlátyi István Eszlátyi István (Bonyhád, 1991. február 24. –) magyar labdarúgó, csatára. Forrás Eszlátyi István adatlapja a transfermarkt.com oldalon (angolul) hlsz.hu Charles de Tornaco Charles de Tornaco (Brüsszel, 1927. június 7. – Modena, 1953. szeptember 18.) belga autóversenyző. Pályafutása 1952-ben a Formula–1-es világbajnokság három versenyén vett részt. Hazája futamán debütált a sorozatban, első versenyén a hetedik helyen ért célba. Ez volt a legjobb helyezése a bajnokságon, pontot egy alkalommal sem szerzett. 1953-ban jelen volt a Le Mans-i 24 órás versenyen, ahol váltótársával, Roger Laurent-el a kilencedik helyen értek célba. Három hónappal a le mans-i futamot követően a modenai nagydíj tesztjén, szeptember 18-án halálos balesetet szenvedett. Súlyos fej- és nyaki sérülések érték, útban a kórházba elhunyt. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Tánczos Tibor (színművész) Tánczos Tibor (Szentgotthárd, 1923. február 24. – Veszprém, 1979. június 28.) Jászai Mari-díjas magyar színész. Életpálya Szentgotthárdon született 1923. február 24-én. Diákévei alatt rendszeresen szerepelt amatőrtársulatokban, színészi pályáját 1946-ban, a szombathelyi társulatnál kezdte. Az ország több vidéki színházában játszott, állomáshelyei: Sopron, Győr, Miskolc, Pécs, Debrecen, Kecskemét voltak. 1954-ben szerzett színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1962-1964 a veszprémi Veszprémi Petőfi Színház, 1964-1970 a győri Kisfaludy Színház, majd 1970-től haláláig ismét a veszprémi színház művésze volt. Drámai szerepek belső szenvedélytől fűtött alakításával tűnt ki. 1970-ben Jászai Mari-díjat kapott. Fontosabb színházi szerepei Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij : Bűn és bűnhődés ...Porfirij Lev Nyikolajevics Tolsztoj – Erwin Piscator : Háború és béke ...Pierre Max Frisch : És a holtak újra énekelnek ...Rádiós Bródy Sándor : A tanítónő ...Szolgabíró Aleksander Fredro : Hölgyek és huszárok ...Őrnagy, szabadságos huszártiszt Leonyid Rahmanov: Viharos alkonyat ...Polezsájev Dimitrij Illarionovics, professzor Tamási Áron : Vitéz lélek ...Lázár Tamási Áron : Hullámzó vőlegény ...Kósa János, vagyonos ember Tamási Áron : Énekes madár ...Bakk Lukács, vénlegény, az Eszter vőlegénye William Shakespeare : Macbeth ...Duncan, skót király Anton Pavlovics Csehov : Három nővér ...Csebutikin Ivan Romanics, katonaorvos Anton Pavlovics Csehov : Ványa bácsi ...Szerebrjakov, Alekszandr Vlagyimirovics, nyugalmazott egyetemi tanár George Bernard Shaw : Sosem lehet tudni ...Fergus Crampton, hajógyáros George Bernard Shaw : Szent Johanna ...Stogumber káplán Gáspár Margit : Ha elmondod, letagadom ...Zsabka Rácz György: Ólommérgezés ...A kissé ittas karmester Ilyés Gyula : Különc ...Karlovitz Ilyés Gyula : Malom a Séden ...Takács kapitány Dobozy Imre : A tizedes meg a többiek ...Molnár Ferenc, tizedes Remenyik Zsigmond : "Vén Európa" Hotel ...Don Carlos Knöpfle Csurka István : Nagytakarítás ...Lovas Csurka István : Döglött aknák ...Paál Károly Juliusz Słowacki : Mazepa ...A Vajda Jókai Mór : Fekete gyémántok ...Berend Iván Mikszáth Kálmán : A Noszty fiú esete Tóth Marival ...Noszty Pál Móricz Zsigmond : Kerek Ferkó ...Kerek Ferdinánd Friedrich Schiller : Ármány és szerelem ...Kancellár Jean-Paul Sartre : A tisztességtudó utcalány ...Fred Sarkadi Imre : Ház a város mellett ...Bátori Thurzó Gábor : Az ürügy ...Lénárd Jaroslav Hašek : Svejk ...Katz, tábori lelkész Filmek, tv Az ígéret földje (1961) A Hanákné ügy (1969) Befejezetlen tárgyalás (1969) A labda (1973) Hószakadás (1974) A feladat (1975) Tűzgömbök (1975) A tanévzáró (1975) Sztrogoff Mihály (sorozat) 1. rész (1977) Megtörtént bűnügyek (sorozat) Iskolatársak voltak című rész (1978) Kentaurok (1979) Októberi vasárnap (1979) Magyar rapszódia (1979) Allegro barbaro (1979) Díjak, elismerések Kisfaludy-díj (1963) Jászai Mari-díj (1970) Feröer közigazgatása Feröer közigazgatása alapvetően kétszintű: az országos szint mellett csak a községek rendelkeznek választott önkormányzattal. Az ország kis mérete miatt köztes szint nincsen, a régiók csak hagyományos földrajzi egységek, amelyek ugyan ma is néhány közfeladat megszervezésének területi egységei, de csak az országos szervek dekoncentrált szervei jelennek meg ezen a szinten. Községek Feröer közigazgatásilag 30 községre (kommuna, helyi önkormányzattal rendelkező közigazgatási egység) oszlik. Ezek általában több települést foglalnak magukban, így a 30 községben összesen mintegy 120 település található. 2004-ig 48, 2008-ig 34 község volt, de számuk az összeolvadások következtében csökken. Régiók Hagyományosan van hat földrajzi régió (sýslur) is, amelyek ma már csak rendőrségi körzetek, de továbbra is élnek a köztudatban. Ezek a régiók nagyrészt a főbb szigeteknek és szigetcsoportoknak felelnek meg. Választási körzetek Választásokat három szinten tartanak: a községekben, Feröeren (a Løgting képviselőit) és Dániában (a Folketingbe két képviselőt delegál Feröer). 2007-ig hét választási körzet volt, melyek megegyeztek a régiókkal azzal a különbséggel, hogy Streymoy régió egy északi és egy déli körzetre oszlott – ezeket azonban összevonták, így ma egész Feröer egy választókörzetet alkot. Monneren Monneren település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 411 fő (2015). Monneren Kemplich, Kerling-lès-Sierck, Laumesfeld, Oudrenne, Saint-François-Lacroix és Veckring községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gerald Kaufman Sir Gerald Bernard Kaufman (Leeds, 1930. június 21. – 2017. február 26.) brit munkáspárti politikus. 1970-től és 2017-ig, halálálig parlamenti képviselő volt. 2015. május 7-től az alsóház korelnöke volt. 1974. március 8. és 1975. június 11. között környezetvédelmi miniszterként tevékenykedett. 1992 és 2005 között a parlament Kulturális, Média és Sport Bizottságának az elnöke volt. Vladimir Nabokov Vladimir Nabokov (eredeti nevén Vlagyimir Vlagyimirovics Nabokov, Владимир Владимирович Набоков; Szentpétervár, 1899. április 22. – Montreux, 1977. július 2.) orosz származású amerikai író, fordító, kritikus, lepkész, sakkfeladványszerző. Anyanyelvén és angolul írt. Élete Nabokov Szentpétervárott született gazdag és befolyásos családban, mint legidősebb fiú. Édesapja Vlagyimir Dmitrijevics Nabokov, édesanyja Jelena Ivanovna Rukavisnyikova. Gyermekkorát későbbi visszaemlékezéseiben (Speak, Memory) tökéletesnek nevezte. A család oroszul, angolul és franciául beszélt, így a kis Vlagyimir három nyelven nevelkedett. Hazafias érzelmű édesapja csalódására előbb tanult meg angolul írni-olvasni, mint oroszul. Az 1917-es oroszországi forradalom elől a család egy krími birtokra menekült, ahol 18 hónapot töltöttek. Szentpétervárra többé nem tudtak visszatérni, a fehérgárdisták 1919-es veresége után pedig száműzetésbe vonultak Nyugat-Európába. A család egy időre Angliában telepedett le, ahol Vladimir a cambridge-i Trinity College-ban bővítette ismereteit a szláv és latin nyelvekből. Apját 1922-ben Berlinben orosz monarchisták tévedésből meggyilkolták. Az igazi célpont Pavel Miljukov, az Alkotmányos Demokrata Párt száműzetésben élő elnöke volt, akinek abban az időben Nabokov apja menedéket nyújtott. Nabokov művészetében örök nyomot hagyott ez az emlék. Több regényében sújt le a végzet hirtelen, előre nem látható módon a szereplőkre. A Gyér világ (Pale Fire) című regényében a költő Shade-et egy orgyilkos véletlenül lelövi, amikor egy volt királyra fogja a fegyverét. Röviddel apja halála után anyja és nővére Prágába költöztek; Nabokov Berlinben maradt, ahol megtalálta helyét az orosz emigráns művészek közösségén belül mint elismert költő és író. Oroszul írt műveit vagy tíz évig V. Szirin név alatt publikálta. Berlinben teniszleckéket is adott, hogy könnyítsen anyagi helyzetén. 1922-ben Nabokov eljegyezte Svetlana Siewert, de mivel nem volt állandónak nevezhető munkája, az eljegyzés 1923 elején felbomlott. 1923 májusában megismerkedett Vera Jevszejevna Szlonyimmal, és 1925-ben összeházasodtak. 1934-ben megszületett egyetlen gyermekük, Dmitrij. 1937-ben Berlinből Párizsba költöztek, majd 1940-ben a háború elől az Egyesült Államokba menekültek. A család Manhattanben (New York) telepedett le, ahol Nabokov állást kapott egy múzeumban (American Museum of Natural History). New Yorkban ismerkedett meg Edmund Wilson amerikai íróval és kritikussal, aki felhívta Nabokovra bizonyos szerkesztők és kiadók figyelmét. 1941-ben Nabokov alkalmazást talált az összehasonlító irodalom előadójaként a Wellesley College (Wellesley, Massachusetts állam) nevű egyetemen. Ez a pozíció, melyet kizárólag az ő számára hoztak létre, biztosította a család megélhetését, és így Nabokov belemélyedhetett az írásba és a lepkék tanulmányozásába. Az egyetemen létrehozta az orosz tanszéket. A család Cambridge-ben (Massachusetts) élt. 1945-ben Nabokov megkapta az amerikai állampolgárságot. Ugyanebben az évben értesült arról, hogy Szergej nevű öccse egy náci koncentrációs táborban meghalt. Nabokov az Egyesült Államok számos pontján tartott előadásokat; az 1947–48-as szemeszterben egy személyben képviselte a Wellesley-ben az orosz nyelv és irodalom tagozatot. 1948-tól a Cornell Egyetemen (Ithaca, New York állam) tanított orosz és európai irodalmat. Előadásai széles körű tudást árultak el, diákjai előadói stílusát briliánsan szatirikusnak nevezték. 1953-ban családjával az Oregon állambeli Ashlandbe költözött; itt fejezte be a Lolita című regényét, verseket írt, és lepkegyűjtő szenvedélyének hódolt. 1953. október 1-jén Ithacába települtek át. A Lolita sikere után Nabokov visszatért Európába és életét az írásnak szentelte. 1960-tól haláláig a svájci Montreux-ben, a Montreux Palace Hotelben lakott feleségével. Innen intézte üzleti ügyeit, és szervezte meg lepkevadászatait az Alpokba, Korzikába, és Szicíliába. 1976-ban ismeretlen eredetű lázzal kórházba került. 1977-ben ismét bevitték egy lausanne-i kórházba, ahol súlyos, hörghurutos vértolulásban halt meg július 2-án. Maradványait elhamvasztották, majd elhelyezték a Montreux melletti Clarens falu temetőjében. A halála körüli időkben The Original of Laura című regényén dolgozott. Megkérte feleségét és fiát – mint irodalmi hagyatéka megbízottjait –, hogy halála után égessék el a kéziratot. Ezt azonban egyikük sem volt képes megtenni. A befejezetlen regény körülbelül 125 kézzel írt indexkártyából áll, és az író halála óta egy svájci bank páncélszekrénye őrzi. Miután Vera Nabokov 1991-ben meghalt, egyedül Dmitrij, és egy második, ismeretlen személy férhet csak a páncélszekrényhez. A kézirat egyes részeit megmutatták néhány, Nabokovot tanulmányozó tudósnak. 2008 áprilisában Dmitrij kijelentette, lehet, hogy a regényt ki fogja adatni. Munkássága Regények, kisregények, versek, színdarabok, fordítások, előadások tartoznak életművébe orosz és angol nyelven. Műveiben a modernizmus és a posztmodernizmus irányzatait követte. Írásaira jellemző az összetett cselekmény, a sokszor tekervényes szójáték, és a betűrím. Nabokov háromnyelvű neveltetése meghatározta művészi munkásságát. Korai orosz nyelvű írásai közül sokat maga fordított angolra, másokat fia, Dmitrij közreműködésével. Mint író, hitt az egyéniség fontosságában, és visszautasított minden olyan ideológiát amely korlátozza az egyéni szabadságot és kifejezésmódot: ezek közé sorolta a diktatórikus rendszereket, sőt, még Freud pszichoanalízisét is; az utóbbit gyakran parodizálta műveiben. Első kilenc regényét oroszul írta, de a nemzetközi elismerést, mint elsőrendű prózaíró, angol nyelven írt műveivel nyerte el. Lolita című regényét (1955) gyakran emlegetik mint legismertebb és legfontosabb művét. Témája miatt (egy felnőtt férfi vonzalma egy tizenkét éves lányhoz) a könyv nagy visszhangot, sőt felháborodást keltett publikálása után. Ezután az 1962-ben megjelent Pale Fire (Gyér világ) és az 1969-es Ada című regényeivel biztosította helyét a huszadik század legelismertebb írói között. Sokak szerint a Gyér világ című regénye a legjobb. Ada, a leghosszabb, nem váltott ki egyértelműen pozitív kritikusi véleményt. Nabokov Anyegin (Puskin) angol fordítása sem talált kedvező visszhangra. Puskin epikus művét az orosz lelkivilágról rímekben írta meg, míg Nabokov rímtelen prózára fordította. Ezért sokan kritizálták irodalmi berkekben, közöttük a befolyásos Edmund Wilson amerikai kritikus is, aki segítette pályája elindításában. Kritikusai azzal vádolták, hogy fordításával csak rontott Puskin költői nyelvezetén. Művészetére erős befolyással volt szinesztéta mivolta. A szinesztéták idegrendszerében bizonyos érzéki tapasztalatok (önkéntelenül) más jellegű érzék bizonyos emlékeit idézik fel. Egyes szinesztéták például a leírt számokat mindig színesnek látják, sőt, ugyanazt a számjegyet mindig ugyanolyan színűnek. Az ilyen szinesztéta előtt a betűk nemcsak felidéznek egy színt, hanem azokat eleve színesnek látja. Nabokov gyakran átruházta ezt a tulajdonságát egy-egy regénybeli karakterére. A Baljós kanyar (Bend Sinister) című könyvében egy Krug nevű szereplő a lojalitás szót egy napsütötte arany villának látja. 1948-ban a Cornell Egyetemen (Cornell University, Ithaca, New York állam) irodalmi instruktorrá nevezték ki. Itt kerültek felszínre erősen egyéni, az írásművészettel kapcsolatos nézetei. Diákjainak azt tanította, hogy az irodalomnak nem az erkölcsi nevelés a célja. A regény nem kell, hogy véleményt hordozzon, sokkal fontosabb, hogy esztétikai élvezetet nyújtson – ehhez pedig a legtöbb figyelmet a mű formai, stilisztikai, és szerkezeti kialakítására kell fordítani. Nabokovot bírálói túlságosan steril írónak, tehát inkább esztétának, nyelvtudósnak tartják, aki nem másért írt regényt, mint a nyelv összefüggéseinek vizsgálatáért. Visszautasított minden, szerinte általános, azaz konvencionális ötletet, mellyel egyesek egy regény elbírálását vagy élvezetét megközelítik. Példaképpen James Joyce Ulysses című regényét hozta fel: az olvasóknak inkább a karakterekre kellene koncentrálniuk, kísérni őket Dublin utcáin, ahelyett, hogy az írek történelmét követnék, mely egyes kritikusok szerint lényeges a regény megértéséhez. Tíz évig tartó instruktori állása folyamán Nabokov bemutatta a Cornell Egyetem diákjainak az irodalom nagyjait, ezek között Charles Dickens regényeit, ötvenperces előadások keretében. Hallgatói élvezték előadásait. Nabokov regényeit többen kritizálták a jellemfejlesztés elégtelensége miatt. Példának felhozható Danilo Kiš jugoszláv származású író „Nabokov, or Nostalgia” (Nabokov, vagy nosztalgia) című tanulmánya. Kiš ezt írta: „Nabokov művészete egy nagyszerű, komplex, de steril művészet”. Jevgenyij Jevtusenko orosz költő egy interjú alkalmából ezt mondta róla: „Nabokov prózájából kihallani a sebészeti szerszámok zörejét”. Ennek ellenére Nabokov munkássága jelentős befolyást gyakorolt a 20. század íróira, és ez a befolyás a mai napig tart. Saját hazájában csak a glasznoszty ideje alatt adhatták ki írásait, amikor 1988-ban Gorbacsov engedélyezett egy ötkötetes kiadást Nabokov műveiből. Mint minden íróra, rá is hatottak elődei: Anton Csehov, Franz Kafka, Gustave Flaubert, Gogol, Edgar Allan Poe, Marcel Proust, Lev Tolsztoj. Nabokov mint rovartani kutató is kiváló volt. Mivel hosszú rovargyűjtő karrierje alatt soha nem tanult meg kocsit vezetni, feleségére, Verára kellett hagyatkoznia, hogy eljuthasson gyűjtőhelyeire. Az 1940-es években mint kutató dolgozott a Harvard-i múzeumnál (Museum of Comparative Zoology at Harvard University), és ő volt felelős a múzeum lepkegyűjteményének megszervezéséért. Ezen a területen írásai erősen technikai jellegűek. Egy bizonyos lepkefajta megkapta a „genus Nabokovia” nevet munkája iránti tiszteletből, több más lepkefajtával egyetemben. Emigráns évei alatt Nabokov elég sok időt töltött sakkfeladványok felállításával és megoldásukkal is. Ezek nagy részét a Poems and Problems című emigráns lap publikálta. Regényei (1930) Végzetes végjáték/A Luzsin-védelem (Защита Лужина, regény) (1932) Camera obscura (Камера Обскура, regény) (1938) Meghívás kivégzésre (Приглашение на казнь, regény) (Invitation for a Beheading) (1941) Sebastian Knight valódi élete ( The real life of Sebastian Knight , regény) (1947) Baljós kanyar ( Bend Sinister , regény) (1953) Pnyin professzor ( Pnin , regény) (1955) Lolita (regény) (1962) Gyér világ ( Pale fire , regény) (1964) Anyegin (Puskin eredetijéből, oroszból angolra való fordítás) (1972) Áttetsző testek ( Transparent Things , regény) (1969) Ada vagy Ardor: Családkrónika, regény) (Ada or Ardor: A Family Chronicle) (1974) Look at the Harlequins ! (quasi-regény) (1977) The Original of Laura (befejezetlen regény) Orosz nyelven írt művek (1926) Masenyka (Машенька); angol fordítása: Mary (1970) (1928) Korolj, dama, valet (Король, дама, валет); angol fordítás: King, Queen, Knave (1968) (1930) Zascsita Luzsina (Защита Лужина); angolul: The Luzhin Defense vagy The Defense *(1964) (Film: The Luzhin Defence, in 2001) (1930) Szogljadataj (Соглядатай) (Eavesdropper) (1932) Podvig (Подвиг (Deed)); angolul: Glory (1971) (1933) Kamera Obszkura (Камера Обскура); angolul: Camera Obscura (1936) vagy Laughter in the Dark (1938) (1934) Otcsajanyije (Отчаяние); angolul: Despair (1937, 1966) (1936) Priglasenyije na kazny (Приглашение на казнь; angolul: Invitation to a Beheading (1938) Dar (Дар); angolul: The Gift (1963) Volsebnyik (Волшебник); angolul: The Enchanter (1985) (kiadatlan novella, 1939) Novellagyűjtemények (1930) vozvrascsenyje korba ("The Return of Chorb"). V. Sirin néven, oroszul írt tizenöt novella és huszonnégy vers (1938) szogljadataj ("The Eye"). Tizenhárom novella oroszul (V. Sirin). (1947) Kilenc rövid történet (1956) veszna v fialtje i drugije rasszkazi (Angolul: "Spring in Fialta and other stories") (1958) Nabokov's "tucatja": Tizenhárom történet (Újra kiadva a "Spring in Fialta" és a "First Love and Other Stories" című kötetekben) (1966) Nabokov's Quartet (1968) Nabokov's Congeries (Nabokov összeállításai); újra kiadva mint The Portable Nabokov (Hordozható Nabokov) (1971) (1973) A Russian Beauty and Other Stories (1975) Tyrants Destroyed and Other Stories (1976) Details of a Sunset and Other Stories (1995) The Stories of Vladimir Nabokov (változat a címre: The Collected Stories; novellái teljes gyűjteménye) (2005) Cloud, Castle, Lake Oroszul írt egyedi novellák "The Wood-Sprite" • "Russian Spoken Here" • "Sounds" • "Wingstroke" • "Gods" • "A Matter of Chance" • "The Seaport" • "Revenge" • "Beneficence" • "Details of a Sunset" • "The Thunderstorm" • "La Veneziana" • "Bachmann" • "The Dragon" • Christmas" • "A Letter That Never Reached Russia" • "The Fight" • "The Return of Chorb" • "A Guide to Berlin" • "A Nursery Tale" • "Terror" • "Razor" • "The Passenger • "The Doorbell" • "An Affair of Honor" • "The Christmas Story" • "The Potato Elf" • "The Aurelian" • "A Dashing Fellow" • "A Bad Day" • "The Visit to the Museum" • "A Busy Man" • "Terra Incognita" • "The Reunion" • "Lips to Lips" • "Orache" • "Music" • "Perfection" • "The Admiralty Spire" • "The Leonardo" • "In Memory of L. I. Shigaev" • "The Circle" • "A Russian Beauty" • Breaking the News" • "Torpid Smoke" • "Recruiting" • "A Slice of Life" • "Spring in Fialta" • "Cloud, Castle, Lake" • "Tyrants Destroyed" • "Lik" • "Vasiliy Shishkov" • "Ultima Thule" • "Solus Rex" Franciául írt novella: "Mademoiselle O" Fordításai Nabokov legtöbb orosz nyelven írt munkáját maga fordította angolra, majd később fia, Dmitrij segítségével. Három nyelven való nevelkedése nyomot hagyott művészetén. Egy nyelvről egy másikra való váltást egy olyan lassú éjszakai utazáshoz hasonlította, ahol egy szál gyertyán kívül más világítás nincs. Két, angol nyelven írt könyvét, a Lolitát és a Conclusive Evidence címűt (önéletrajzi könyve első verziója) szintén maga fordította oroszra. Franciából oroszra: (1922) Romain Rolland Colas Breugnon című regénye Angolból oroszra: (1923) Alice's Adventures in Wonderland (Аня в сtране чудес) Oroszból angolra: (1945) Three Russian Poets (Három orosz költő): Válogatás Puskin, Lermontov és Tyutcsev műveiből. Angol kiadás: Pushkin, Lermontov, Tyutshev: Poems (1947) (1958) A Hero of Our Time, by Mikhail Lermontov. (Fia, Dmitrij közreműködésével) (1960) The Song of Igor's Campaign: An Epic of the Twelfth Century (1964) Eugene Onyegin, by Aleksandr Pushkin, in prose. Includes "Notes on Prosody" ("Jegyzetek a verselemzésről") Revised edition (1975). Kritikai munkák (1944) Nikolai Gogol (1963) Notes on Prosody (Jegyzetek a verselemzésről; később megjelent „Pushkin Eugene Onyegin”-jében is) (1980) Lectures on Literature (1980) Lectures on Ulysses. Facsimiles of Nabokov's notes. (1981) Lectures on Russian Literature (1983) Lectures on Don Quixote Magyarul Lolita. Regény ; ford., utószó Békés Pál; Árkádia, Bp., 1987 Végzetes végjáték. Regény ; ford. Horváth Sz. István; Európa, Bp., 1990 ( Európa zsebkönyvek ) Meghívás kivégzésre. Regény ; ford. Bratka László, utószó M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1991 ( Európa zsebkönyvek ) Pnyin professzor ; ford. Zentai Éva; Magvető, Bp., 1991 Camera obscura ; ford. Vári Erzsébet, jegyz. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1994 ( Európa zsebkönyvek ) Terra incognita ; Kráter Műhely Egyesület, Bp., 1995 ( Bronzlovas ) Baljós kanyar ; ford. M. Nagy Miklós; Nagyvilág, Bp., 1997 ( Nagyvilág könyvek ) Áttetsző testek ; ford., jegyz. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1998 Sebastian Knight valódi élete ; ford. Barkóczi András, jegyz. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2002 Szólj, emlékezet! ; ford. Pap Vera-Ágnes; Európa, Bp., 2006 Kétségbeesés ; ford. Pap Vera-Ágnes; Európa, Bp., 2007 Nevetés a sötétben ; ford. Vári Erzsébet; Európa, Bp., 2007 Tündöklés ; ford. Hetényi Zsuzsa; Európa, Bp., 2007 Ada avagy Ardisi tüzek. Családi krónika ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2008 A Luzsin-védelem ; ford. Horváth Sz. István; Európa, Bp., 2008 Gyér világ ; ford. Tótfalusi István; Európa, Bp., 2008 A szem / A bűvölő. Két kisregény ; ford. Széky János, Szilágyi Mihály; Európa, Bp., 2009 Adomány ; ford. Pap Vera-Ágnes; Európa, Bp., 2010 Király, dáma, bubi ; ford. Vargyas Zoltán; Európa, Bp., 2011 Laura modellje. Meghalni élvezet ; közread. Dmitri Nabokov, ford., jegyz. Dunajcsik Mátyás; Európa, Bp., 2011 Másenyka ; ford. Hetényi Zsuzsa; Európa, Bp., 2011 Nézd a harlekint! ; ford. Pap Vera-Ágnes; Európa, Bp., 2012 Egy naplemente részletei. Összegyűjtött elbeszélések I. ; Európa, Bp., 2014 Első szerelem. Összegyűjtött elbeszélések II. ; Európa, Bp., 2015 Nikky Blond Nikky Blond (1981. március 9. –) magyar pornószínésznő, Kisvárdán élt sokáig. Egyéb művésznevei: Nikki Blond, Nikky Blonde, Nicky Blond, Nicki Blonde, Niki Blonde, Marianna, Marianna Gray, Marie Anne. 1999-ben szállt be a pornóiparba. Közel 100 filmben szerepelt. Sirián Szederke Sirián Szederke (Szeged, 1994. június 1. –) kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, kétszeres magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes kézilabdázó, beálló. A Dunaújvárosi Kohász játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Sirián Szederke Szegeden született, de kézilabdázni már Győrben kezdett. Még gyermekként az édesapja volt a mentora, az ő hatására szerette meg a sportágat. Gellér Ferenc nevelőedző keze alatti 6 év mélyítette tovább a kézilabda iránti szeretetet. 14 éves korában Róth Kálmán tanácsára került Győri Audi Eto utánpótlás csapatába 2008-ban. Tagja volt a Győri ETO Bajnokok Ligája győztes csapatának a 2012–2013-as és a 2013–2014-es szezonban, de Heidi Løke mellett nem jutott sok játéklehetőséghez, így 2014 nyarán a Debreceni VSC-hez igazolt. A 2014-2015-ös szezont egy térdsérülés miatt szinte teljes egészében ki kellett hagynia. Felépülését követően fokozatosan nyerte vissza formáját, és a 2015–2016-os bajnokságban - ahol a DVSC a bajnokság negyedik helyét szerezte meg - már alapemberként számított rá Tone Tiselj vezetőedző. 2018 nyarán a Dunaújvárosi Kohász csapatához igazolt. A válogatottban A magyar utánpótlás-válogatottaknak alapembere volt, 2013-ban az U19-es korosztályban Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett a Hajdu János irányította válogatott beállósaként. A felnőtt válogatottba Kim Rasmussen hívta meg először 2017 márciusában, majd a horvátok elleni mérkőzésen, március 17-én be is mutatkozott címeres mezben. A dán szövetségi kapitány később az Európa-bajnoki selejtezőkön is számított Sirián játékára. Régi Fóti út A Régi Fóti út, és az abból 2000-ben leválasztott, és átnevezett szakasz, a Külső Fóti út Budapest XV. kerületében, Rákospalotán található. A fővárosból kivezető útszakaszok egyike, része az országos közúthálózatnak 2102-es út jellel. Fekvése Az út Fót és Budapest határvonala (Csömöri-patak) és a Szentmihályi út között húzódik. 2000 előtt a teljes útszakaszt Régi Fóti útnak hívták. 2000-ben Szilas-pataknál kettéosztották az utat oly módon, hogy a Szentmihályi út felé eső szakasz neve Régi Fóti maradt, a városhatár felé haladó részét azonban Külső Fóti útnak nevezték el. Története A régi Fóti út – korábbi nevén egyszerűen csak Fóti út – Rákospalota egyik legrégebbi, lényegében máig közel azonos nyomvonalon haladó országútja, ami a települést Fóttal kötötte össze. Fót azért volt jelentős Palota életében, mert a jobbágyfelszabadításig, illetve az úrbéri perek lezárultáig a település mindenkori földesurának az uradalmi székhelye Fóton volt. Az út kialakulását, létrejöttét nem tudjuk konkrét dátumhoz kötni, legkorábbi ábrázolása az 1775-ös Pest környékének felmérése című (eredetileg német nyelvű) térképén található, de minden bizonnyal már ezt megelőzően is használták. Ezt támasztja alá, hogy Rákospalota nevének Palota formában történő első írásos említése egy birtokper kapcsán 1346-ban született oklevélben történik, s itt egy vitás földterület határát a Fót faluról Palotára vezető út mellett jelölik ki. Vagyis a két községet összekötő út 1346-ban már létezett – még ha nyomvonaláról nincs is információnk. Az biztos, hogy az említett 1775-ös térképen már a maival egyező vonalon halad az út, és a megye úthálózatának 1874-es állapotát mutató térképen is a jelenlegi helyén mutatkozik, mint az Újpesttől Gödöllőig tartó országút rákospalotai nyomvonalának egy szakasza. Ez az Újpest-Fót-gödöllői törvényhatósági közút, mely 1934-ben a 201-es számot kapta, a rákospalotai Fő út – Kossuth utca – (Régi) Fóti út nyomvonalon érte el Fót határát. Az út száma az 1950-es években 26-osra változott, ma pedig 2102-es útként tartják nyilván. Elnevezése Mint az út keletkezését, úgy nevének kialakulását sem tudjuk konkrét időponthoz kötni. Kézenfekvőnek, de bizonyíthatatlannak tűnik, hogy az útvonal első, 1346-os említésekor már így, vagy hasonlóképpen (pl.: Fótra vezető út) hívták. Nagy-Budapest 1950-es létrehozását követően – a szomszédos IV. kerületi Fóti úttal való névazonosság miatt a Fővárosi Tanács szorgalmazta, hogy a rákospalotai Fóti út neve változzék meg. Több forduló után döntöttek úgy 1954-ben, hogy nevét megőrizheti ugyan, de csak a Régi előtag hozzátoldásával, vagyis Régi Fóti út formában. Ebből következik, hogy a közterület mai nevének leírása során megőrizte a korábbi formát is, vagyis a néhol előforduló egybeírt Régifóti út, vagy kisbetűs Régi fóti út alakok hibásak. A kerület sajátos házszámozási szisztémájából adódik, hogy a Régi Fóti és a Külső Fóti út házszámozása is egy ponton: a Szilas-pataknál kezdődik, és egymástól ellentartva növekednek: a Régi Fóti út nagy számai a Szentmihályi útnál, a Külső Fóti úté pedig a városhatárnál keresendők. Közlekedés A Régi Fóti út – mint a kialakulásáról szóló bekezdésben olvasható – az országos közúthálózat része, az Újpest-Fót-Veresegyház-Galgamácsa között haladó 2102-es számú út fővárosi szakaszának egy része. A Régi Fóti úton haladnak Fót irányába a Volánbusz járatai. Az utat teljes hosszában egy BKK-viszonylat járja végig, a 224-es. Ezen kívül különböző hosszúságú szakaszon találkozhatunk az 5-ös, 104-es, 104A, 204-es, 231-es járatokkal is. Jelentős szobrok, épületek Külső Fóti út 1. sz. A Szilas-patakon túl, a Lidl áruház telkén áll egy régi kőkereszt, rajta a megfeszített Jézus . Az útmenti kereszt felállításának dátumát nem ismerjük, feltehetően a XIX. században került mai helyére. Lotz Károly festő A rákospalotai híd és környéke, mosó asszonyok és fürdő gyerekek című, 1879 -ben alkotott festményén a rákospalotaiak hite szerint a Régi Fóti út, és a patak felett átívelő híd látható, de ezen a képen a kereszt még nem látható. Régi Fóti út 42. sz. Jellegzetes palotai parasztház kivételesen ép és szép példája. Egyablakos, oromfalas, az útra merőlegesen álló homlokzattal, deszkakerítéssel. Feltételezhető építési éve: 1860. 68-68. sz. Ezen telkeken (a Szentmihályi út mentén) terült el a Rákospalotai Öregtemető , mely 1843-1909 között működött. A temetőt az 1904 -ben nyitott Rákospalotai köztemető megnyitását követően zárták be, és az 1940-es évek második felében úgy számolták fel, hogy sem leírás, sem fénykép nem készült róla, a sírok és síremlékek közül sokat egyszerűen kiforgattak a földből. 73. sz. (Cserba Elemér út 1.) Az Evangélikus nagytemplomot a közeli Juhos utcai templomot kinőtt gyülekezet építtette 1936-41 között, terveit László György és Szalkay Jenő készítette. 75. sz. A református imaház épülete. Épült 1927-ben, tervezője a holland származású, de budafoki A. J. van Beek (Van Beek János), kivitelezőként általában Feith Mihály van megadva, de nem kizárt, hogy Feith Gábor végezte az építést. Az imaház körül található egyéb épületek 1928-ra készültek el, ezek egyike a 198. sz. Pál evangéliumi cserkészcsapat otthona. 77. sz. A Rákospalotai zsinagóga épülete 1927-re készült el, tervezője Feith Mihály, kivitelezője Feith Gábor volt. A rákospalotai hitközség 1950-ben beolvadt az újpestibe, ezt követően a zsinagóga épületét könyvraktározásra, restaurálásra használták, az 1980-as évek közepén az OSZK megvásárolta. Paulina Goto Paulina Goto (Monterrey, Új-León, Mexikó, 1991. július 29. –) mexikói színésznő, énekesnő. Élete Paulina Gómez Torres néven született 1991. július 29-én Monterreyben. Karrierjét 2008-ban kezdte. 2010-ben megkapta első főszerepét a Niña de mi corazón című telenovellában Erick Elías oldalán. Ugyanebben az évben kiadta első albumát. 2011-ben az El Knack című színházi darabban játszott. Diszkográfia 2010: Paulina Goto 2012: Eme 15 Jorvas vasútállomás Jorvas vasútállomás vasútállomás Finnországban, Kirkkonummi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Helsinki–Turku-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Masala vasútállomás Tolsa vasútállomás (12951) 1041 T-2 A (12951) 1041 T-2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Vladimir Đorđević Vladimir Đorđević (Niš, 1982. december 25. –) szerb labdarúgó, jelenleg a Radnički Niš játékosa. Geraldine Chaplin Geraldine Chaplin (Santa Monica, Kalifornia, 1944. július 31. –) amerikai színésznő. Édesapja a filmtörténet legendás alakja, Charlie Chaplin, édesanyja a világhírű drámaíró, Eugene O’Neill lánya, Oona. Geraldine az 1960-as évek közepétől folyamatosan filmez. Életművében kiemelt helyet foglalnak el egykori élettársával, Carlos Saura, spanyol filmrendezővel közös alkotásai, de a filmtörténet számos más kiválóságával is dolgozott együtt. Húga, Josephine Chaplin Franciaországban lett ismert színésznő. Pályafutása Geraldine 8 évesen kapta első parányi filmszerepét édesapja egyik filmjében, a Rivaldafényben (1952). Ugyanebben az esztendőben a család Svájcba költözött, ahol a kislány egy ottani internátusban folytatta iskolai tanulmányait. Eleinte balett-táncosnő szeretett volna lenni, de amikor erről le kellett mondania, elhatározta, hogy színésznő lesz. A legendás brit rendező, David Lean bízott rá először komoly feladatot: Tonya szerepét játszotta Borisz Paszternak irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett regénye, a Zsivágó doktor filmváltozatában (1965). A kritika és a közönség kedvezően fogadta a fiatal színésznő első komolyabb filmes próbálkozását. Geraldine színésznői képességei élettársa, Carlos Saura filmjeiben bontakoztak ki igazán: kitűnően formálta meg a rendező érzékeny idegzetű hősnőit. Együttműködésük első állomása a Hűtött mentalikőr (1967) volt. Leghíresebb közös filmjeik az 1970-es években készültek: Anna és a farkasok (1973), Nevelj hollót! (1976), Életem, Elisa (1977), A mama százéves (1979). Geraldine a dráma mellett más műfajokban is sikerrel mutatkozott be. Louis de Funès és fia, Olivier partnere volt a maga idején igen népszerű Fennakadva a fán (1971) című vígjátékban. Richard Lester Ausztriai Anna királyné szerepét osztotta rá kétrészes Dumas-adaptációjában: A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (1973), A négy testőr, avagy a Milady bosszúja (1974). A sztárparádéval készült kosztümös produkciók máig sem veszítettek népszerűségükből. Geraldine megtalálta a helyét Robert Altman ironikus-szatirikus filmjeinek világában is: Nashville (1975), Buffalo Bill és az indiánok (1976), Isten hozott Los Angelesben (1976), Esküvő (1978). Az 1980-as évektől kezdve a színésznő – a nagyjából vele egykorú kollégáihoz hasonlóan – egyre gyakrabban dolgozott a televízió számára, de a mozifilmek készítői sem felejtkeztek el róla. Többek között a francia filmművészet jelességei hívták forgatni: Claude Lelouch, Michel Deville, Jacques Rivette, Alain Resnais. Richard Lester A testőrök visszatérnek (1989) című kalandfilmjében az öregedő Ausztriai Annát is eljátszhatta. Az évek múlásával a főszerepekről átváltott a karakterszerepekre. Az 1990-es években olyan emlékezetes filmekben nyújtott epizódalakításokat, mint például Martin Scorsese Az ártatlanság kora (1993) című kor- és erkölcsrajza vagy Franco Zeffirelli Jane Eyre (1994) című romantikus drámája, amely Charlotte Brontë klasszikus regényének sokadik feldolgozása. Tulajdon nagyanyját, Hannah Chaplint játszotta el Richard Attenborough Chaplin című életrajzi filmjében, amely a legendás komikusról, Geraldine édesapjáról szól. Az új évezredben készült filmjei közül két dráma, Pedro Almodóvar Beszélj hozzá! (2002) című alkotása, illetve a Szent Lajos király hídja (2004) a legjelentősebbek. Geraldine Chaplin 2006. augusztus 18-án feleségül ment Patricio Castilla, chilei operatőrhöz, akivel már évek óta együtt élt. A művésznőnek két gyermeke van: Shane és Oona. Filmjei 2010 Farkasember 2010 O Apóstolo (csak hang) 2009 Brontë 2009 La Isla interior 2009 The Making of Plus One 2009 The Wolf Man 2008 L'imbroglio nel lenzuolo 2008 Imago mortis 2008 Diario de una ninfómana 2008 Inconceivable 2008 Ramirez 2008 Parlami d'amore 2007 Los Totenwackers 2007 Miguel and William 2007 Parc 2006 El Orfanato 2006 Teresa, el cuerpo de Cristo 2006 Les Aventuriers des mers du Sud (tévéfilm) 2005 Melissa P. – Minden este 100-szor, kefével (Melissa P.) 2005 BloodRayne: Az igazság árnyékában (BloodRayne) 2005 Oculto 2005 Marple: Sleeping Murder (tévéfilm) 2005 Heidi 2004 Szent Lajos király hídja (The Bridge of San Luis Rey) 2004 A Christmas Carol (tévéfilm) 2003 Winter Solstice (tévéfilm) 2002 Dinotopia (tévésorozat) 2002 Beszélj hozzá! (Hable con ella) 2002 Las Caras de la luna 2002 A határok nélküli városban (En la ciudad sin límites) 2001 ¿Tú qué harías por amor? 2000 In the Beginning (tévéfilm) 1999 Mária, Jézus anyja (Mary, Mother of Jesus) (tévéfilm) 1999 Beresina, avagy Svájc végnapjai (Beresina oder Die letzten Tage der Schweiz) 1999 Oroszlánok között (To Walk with Lions) 1998 Finisterre, donde termina el mundo 1998 Betti néni (Cousin Bette) 1997 Teréz anya – A szegények istenének nevében (Mother Teresa: In the Name of God's Poor) 1997 Odüsszeusz (The Odyssey) (tévéfilm) 1996 Bűnidő (Crimetime) 1996 Os Olhos da Ásia 1996 Jane Eyre 1996 Gulliver utazásai (Gulliver's Travels) (tévéfilm) 1995 Szédült hétvége (Home for the Holidays) 1995 Para recibir el canto de los pájaros 1994 Words Upon the Window Pane 1993 A Foreign Field 1993 Az ártatlanság kora (The Age of Innocence) 1992 Chaplin 1992 Zwischensaison 1992 Szívek párbaja (Duel of Hearts) (tévéfilm) 1991 Buster hálószobája (Buster's Bedroom) 1991 Y aquí no pasó nada 1990 Gentille alouette 1990 The Children 1989 Haza akarok menni (I Want to Go Home) 1989 A testőrök visszatérnek (The Return of the Musketeers) 1988 A modernek (The Moderns) 1987 Úri passziók (White Mischief) 1985 Korzikai testvérek (The Corsican Brothers) (tévéfilm) 1984 Földi szerelem (L’Amour par terre) 1983 Egyesek és mások (Les Uns et les autres) (tévésorozat) 1983 Az élet kész regény (La Vie est un roman) 1983 Unokatestvérem, Rachel (My Cousin Rachel) (tévésorozat) 1982 Casting 1981 Egyesek és mások (Les uns et les autres) 1981 The House of Mirth (tévéfilm) 1980 A kristálytükör meghasadt (The Mirror Crack'd) 1980 Titkos utazás (Le Voyage en douce) 1979 La Viuda de Montiel 1979 A mama százéves (Mamá cumple cien años) 1979 Mais où et donc Ornicar 1979 L’Adoption 1978 Der kurze Brief zum langen Abschied (tévéfilm) 1978 The Word (tévésorozat) 1978 Esküvő (A Wedding) 1978 Bekötött szemmel (Los Ojos vendados) 1978 A szeretet rabja (Une page d'amour) 1978 Remember My Name 1977 Roseland 1977 In memoriam 1977 Életem, Elisa (Elisa, vida mía) 1976 Isten hozott Los Angelesben (Welcome to L.A.) 1976 Buffalo Bill és az indiánok (Buffalo Bill and the Indians, or Sitting Bull's History Lesson) 1976 Nevelj hollót! (Cría cuervos) 1976 Északi szél (Noroît) 1976 Scrim 1975 Nashville 1974 A négy testőr, avagy a Milady bosszúja (The Four Musketeers) 1974 Sommerfuglene 1974 ¿…Y el prójimo? 1973 A három testőr, avagy a királyné gyémántjai (The Three Musketeers) 1973 La Banda de Jaider 1973 Anna és a farkasok (Ana y los lobos) 1973 Nefertiti y Aquenatos 1973 Divatos házasság (Le Mariage à la mode) 1972 Innocent Bystanders 1972 La Casa sin fronteras 1972 Z.P.G. 1971 Carlos 1971 Fennakadva a fán (Sur un arbre perché) 1970 A gyönyörök kertje (El Jardín de las delicias) (nem szerepel a stáblistán) 1970 A szigetek ura (The Hawaiians) 1969 Az odú (La Madriguera) 1968 Stressz (Stress-es tres-tres) 1967 Hűtött mentalikőr / Borsmentalikőr (Peppermint Frappé) 1967 The Danny Thomas Hour (tévésorozat, a The Scene című epizódban) 1967 Idegen a házban (Stranger in the House) 1967 Megöltem Raszputyint (J'ai tué Raspoutine) 1967 A hongkongi grófnő (A Countess from Hong Kong) 1966 Andremo in città 1965 Dr. Zsivágó (Doctor Zhivago) 1965 Par un beau matin d'été 1964 Dernier soir 1952 Rivaldafény (Limelight) (nem szerepel a stáblistán) Fontosabb díjak és jelölések BAFTA-díj 1978 jelölés Isten hozott Los Angelesben (legjobb női mellékszereplő) Golden Globe-díj 1966 jelölés Dr. Zsivágó (legígéretesebb új színésznő) 1976 jelölés Nashville (legjobb női mellékszereplő mozifilmben) 1993 jelölés Chaplin (legjobb női mellékszereplő mozifilmben) Pauline Bonaparte Marie-Pauline Bounaparte, eredeti olasz nevén Maria Paola Buonaparte (Ajaccio, 1780. október 20. – Firenze, 1825. június 9.) a Bonaparte-házból származó francia császári hercegnő, Guastalla uralkodó hercegnője, házassága révén Borghese hercegné, Sulmona és Rossano hercegnéje. I. Napóleon francia császár húga. Élete Maria Paola Bonaparte 1780. október 20-án jött világra a korzikai Ajaccio városában Carlo Buonaparte (1746–1785) és Letizia Ramolino (1750–1836) hatodik gyermekeként. Családi körben a Paoletta becenéven ismerték. 1797-ben hozzáment Charles Victor Emmanuel Leclerc tábornokhoz, Napóleon törzstisztjéhez, és vele ment Santo Domingo szigetére. Amikor férje sárgalázban meghalt, visszatért Párizsba. 1803-ban újból házasságot kötött, férjhez ment Camillo Borghese herceghez, akivel Rómában költözött. Férjére hamar rá is unt, így visszatért Párizsba, ahol viselkedésével némi botrányt kavart. 1806-ban elnyerte a Parma, Piacenza és Guastalla hercegnője címet. Lekezelően bánt Mária Lujzával, I. Napóleon új feleségével, ezért 1810-ben eltávolították az udvarból. 1814-ben anyjával együtt mégis elvonult Elba szigetére, és állítólag a Szent Ilona szigeti száműzetésére is szerette volna elkísérni Napóleont. Rákban halt meg 1825-ben Firenzében. Pamlagon fekvő Vénuszként őt ábrázolja a híres szobrász Antonio Canova jól ismert alkotása, a Venus Victrix. Retorikai szituáció A retorikai szituáció egy beszédhelyzet, egy olyan szituáció ami az egyszerű embereket vagy képzett szakembereket valamilyen üggyel kapcsolatban megszólalásra készteti. Ettől függ az ügy milyensége, a szónoki megnyilatkozás fajtája, de ettől függnek a szónoki beszéd részei is. Retorikai szituáció a beszéd létrejöttének és működésének alapja egy a beszélő – hallgató – tárgy hármassága által meghatározott helyzet objektív történeti esemény, amelynek központi tényezője a szükséglet személyek, események, tárgyak és viszonyok együttese, amelyben egy tényleges vagy lehetséges szükséglet merül fel a felmerülő szükségletet akkor lehet részben vagy egészben kielégíteni, ha a szöveg, (beszéd), amely a szituációban létrejön az emberi döntést és tevékenységet úgy tudja korlátozni és kényszeríteni, hogy a szükséglet lényegi módosításhoz vezessen a retorikai szituációnak három fő alkotóeleme van: szükséglet (exigence) hallgatóság (audience) –képes legyen a döntéshozatalra és képes legyen közvetíteni a döntéshozók felé kényszer, korlát (constraint) – a szónokot megindítja, hogy hasson a hallgatóságra Fejlődési modellje – szakaszok eredeti kezdeti szakasz, amelyben a szükséglet létrejön, és azt észreveszi valaki érési szakasz – a szükséglet jelen van, a beszélő és hallgató felfigyelt rá romlási szakasz – az alkotóelemek konfigurációja változik megszűrési szakasz – nem értékelhető a szükséglet Lényegi eleme a visszatérő jelleg; az objektív szituációk egyediek; a szituációk társas konstrukciók, meghatározás eredményei; nem azonos a szónok, beszélő szándékával; interszubjektív. Lloyd F. Bitzer (1968) szerint a retorikai szituációk azoknak a kontextusoknak az összessége, amelyek hatására a szónok beszédet mond vagy pontosabban személyek, események, tárgyak, viszonyok szövevénye, és az a kényszer, amely határozottan megnyilatkoztatásra késztet. Alan Brinton gondolata alapján a retorika, mint esztétika súlyt vet a formára, mint etika, válaszol egy szituációra. Arisztotelész a retorikai szituációk különbözősége miatt különítette el egymástól a három beszédfajtát. A retorikai szituációk fontosságát bizonyítja az illőség (kairosz vagy aptum) vagy a tárgyszerűség (preopon vagy deconum) elve. Különbséget tettek belső illetve külső, azaz személyi és tárgyi illőség között – ez is a retorikai szituáció függvénye. A retorikai szituációkban fontos elem a kényszer, de helyesebb, ha érdekről beszélünk. (Bitzer – Brinton) Az érdekeltséget utilitásnak, hasznosságnak nevezik – ennek érdekében néha el lehet tekinteni a retorika előírásaitól. A magyar retorikai szókészletben nem a fenti értelmében szerepel a retorikai szituáció kifejezés, inkább a beszéd tárgyát, a megnyilatkozás eszméjét jelenti. Retorikai szituáció – kommunikációs alaphelyzet, amely szükségszerűen feladóból, üzenetből és címzettből áll. Célja a meggyőzés és a hatásgyakorlás. A retorikai szituáció komplexitása A retorikai szituáció létrehoz egy ügyet (causa), amely tárgyul szolgál a szónok számára, aki az ügy megoldására vállalkozva az anyagot témává emeli. Az ügy milyensége megszabja a beszéd struktúráját, érvelését és terjedelmét. Az ügy milyenségétől függ a szónoki beszéd fajtája is, amely háromféle lehet: Tanácsadó – rá- vagy lebeszélés Törvényszéki – vád- vagy védőbeszéd Bemutató – dicséret vagy feddés A szónoki beszéd az ügy milyenségétől és a szónoki beszéd fajtáitól függ. Részei: beszéljünk a témáról (tétel) igazoljuk véleményünket (bizonyítás) Sztázis-elmélet A relevancia szerepének fontosságát a politikai és jogi érvelésekben az ókori retorikai kézikönyvekben írták le. Hermagoras, az i. e. 2. század közepén élő retorika tanár, legfőbb művében a beszédkészítés szerkezetéről ír, és ő fejlesztette ki a sztázis elméletet. Az elmélet szerint akkor releváns egy érv/érvelés, ha az a beszéd (vita) témájához tartozik, annak részeként (vitapontjaként) értelmezhető. Cicero és Quintilianus fejlesztette tovább az elméletet az adott témáról történő figyelemelterelés és mellébeszélés jelenségét vizsgálva a politikai és jogi/büntetőjogi beszédeknél. Habár alkalmatlan politikai vagy jogi argumentációk elemzésére, az irrelevancia vizsgálatának azonban ez az alapja. Hermagorasnak elméletének köszönhetően a szónok feladata az volt, hogy annyira meggyőzően kezelje a közéleti kérdéseket, amennyire csak lehet. Rendszerének az alapja, hogy az általa vizsgált beszédek, mint egész, mindig tartalmaznak valamiféle megválaszolandó kérdést, megoldandó vagy megbeszélendő problémát. Az argumentáció ezen kiinduló alapját nevezzük a beszéd sztázisának („stasis” görög eredetű szó). Quintilianus leírása szerint a fenti jelenségre számos egyéb, egymástól elkülönülő kifejezés is használható, mint pl.: basis, constitution, question, which may be inferred from the question, general head. Mai értelemben a terminust leginkább „ügynek” vagy a „vita lényegének”, a „vita kérdésének” fordíthatjuk. A sztázis és a relevancia kapcsolata Démosztenész egyik védőbeszédének esete a bíróságon jól mutatja, hogy hogyan kapcsolódik a sztázis a relevanciához. Aeschines arra kéri az esküdtszéket, hogy ne engedjék, hogy Démosztenész irreleváns legyen, kapcsolja mondandóját az ügy sztáziszához. Tehát a relevancia a sztázishoz való ragaszkodás, annak követése, az irrelevancia a sztázistól való eltérés. Észrevehető, hogy Quintilianus egy jogi esettel illusztrálja a sztáziszt. Hermagoras rendszere elsődlegesen jogi vitákhoz lett kifejlesztve. Feröeri főbiztos A feröeri főbiztos (feröeriül: ríkisumboðsmaður, dánul: rigsombudsmand) a Dán Királyság legfőbb képviselője Feröeren, egyben a helyi dán adminisztráció vezetője. A pozíciót az 1948. április 1-jén hatályba lépett autonómiatörvény hozta létre a kormányzói tisztség helyett. A főbiztos rezidenciája az Amtmansborgin Tórshavnban. Jogköre Hivatalos minőségében bejáratos a feröeri parlamentbe, és részt vesz minden, a közös ügyekről szóló tanácskozáson, de szavazati jog nélkül. A feröeri parlament vagy kormány által hozott döntésekről haladéktalanul tájékoztatni kell, és a feröeri törvényekről, illetve más, a feröeri önkormányzat által kibocsátott jogszabályokról is azonnal értesíteni kell. Csigaház ajtóval A Csigaház ajtóval a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat második évadának nyolcadik epizódja. A forgatókönyvet Kertész György írta. Cselekmény Keresztespók megfogja egy legyet a virágszirmon, de ő kiszabadul. Egy két orsócsiga csúszik a parton, Nünüke vakon megbotlik az egyik tűdőscsigára, beleesik vele a vízbe. Keresztespók húzza Nünükét a vízből, megköti a zacskó végét. A másik tűdőscsiga hiába keresi a húgát, aki most a vízben van. Vízipók és a vízicsigák megcsodálnak a orsócsigaháznak, aminek van ajtaja. Vízipók megtudja, hogy ő szárazföldi, visszaviszi neki. A két megöleli egymást, Vízipók vissza megy barátaihoz. Alkotók Rendezte és tervezte : Szabó Szabolcs , Haui József Írta : Kertész György Dramaturg : Bálint Ágnes Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Operatőr : Polyák Sándor Segédoperatőr : Pethes Zsolt Hangmérnök : Bársony Péter Hangasszisztens : Zsebényi Béla Effekt : Boros József Vágó : Czipauer János Háttér : Neuberger Gizella Rajzolták : Bátai Éva, Farkas Antal, Katona János, Vágó Sándor, Váry Ágnes Kihúzók és kifestők : Gaál Erika, Gulyás Kis Ágnes Színes technika : György Erzsébet Gyártásvezető : Vécsy Veronika Produkciós vezető : Mikulás Ferenc Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió és a Kecskeméti Filmstúdió Szereplők Vízipók : Pathó István Keresztespók : Harkányi Endre Fülescsiga : Móricz Ildikó Rózsaszín vízicsiga : Géczy Dorottya Kék vízicsiga : Felföldi Anikó Méhecske : Benkő Márta Nünüke : Petrik József Orsócsigák : Békés Itala , Mányai Zsuzsa Les Mureaux Les Mureaux település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 32 048 fő (2015). Les Mureaux Bouafle, Chapet, Ecquevilly, Flins-sur-Seine, Meulan-en-Yvelines, Mézy-sur-Seine, Vaux-sur-Seine és Verneuil-sur-Seine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Anversa-Villalago-Scanno Stazione di Anversa-Villalago-Scanno vasútállomás Olaszországban, Anversa degli Abruzzi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Sulmona–Pescara-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bugnara Stazione di Prezza 8600 Arundinaceus A 8600 Arundinaceus (ideiglenes jelöléssel 3060 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 30-án. Edmund G. Ross Edmund G. Ross (Ashland, 1826. december 7. – Albuquerque, 1907. május 8.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kansas, 1866–1871). 1607 az irodalomban Az 1607. év az irodalomban. Publikációk Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítása: Psalterium Ungaricum (Magyar zsoltároskönyv). Honoré d'Urfé pásztorregénye, a L'Astrée első része. További részei 1610-ben, 1619-ben és 1627-ben jelennek meg. Születések március 12. – Paul Gerhardt evangélikus lelkész, német költő († 1676 ) november 1. – Georg Philipp Harsdörffer német író, heraldikus († 1658 ) november 15. – Madeleine de Scudéry francia írónő († 1701 ) december 14. – Kemény János erdélyi fejedelem , fogsága idején készített önéletírása irodalmi szempontból is értékes mű († 1662 ) U2 (Bécs) A bécsi 2-es metró (eredeti német nevén U-Bahnlinie 2, vagy Linie U2) a bécsi metróhálózat egyik tagja, Karlsplatzot köti össze Bécs legnagyobb stadionjával, az Ernst Happel Stadion-nal és a Duna túloldalán lévő Aspern városrésszel. Sorrendben nem ez a metró épült másodiknak. Eredetileg földalatti villamosok jártak a ring melletti utcákban 1980-ig. Ezt a szakaszt hívták a bécsiek Zweierliniének, azaz kettesek vonalnak. A villamosalagutat végül átépítették metróalagúttá, amelyen elindult a 2-es metró. A vonalat fokozatosan hosszabbították meg keleti irányba, utoljára 2013-ban. A jelenlegi tervek szerint az 5-ös metróhoz kapcsolódóan a metró alsó részét más irányba fogják terelni és a régi alagútjában megindul az új 5-ös metróviszonylat. A vonal színe: lila. Történet A 2-es metró elődje, a földalatti villamos Bécsben gyakori hogy a metrót egykori városi vasutak helyére építik. Így épült meg a 2-es vonal is ami a Schottentor és Karlsplatz közötti Földalatti Villamos (németül: Unterstraßenbahn rövidítve: USTRABA vagy U-Straßenbahn) alagútját felhasználva jött létre. Az 1950-es évekre a villamos egyre népszerűtlenebb lett és az autósforgalom is megnőtt. Így aztán tervek születtek a klasszikus ma is használt metró építéséhez. Ám abban az időben ilyen kisebb fővárosoknak mint Bécs nem volt olyan anyagi háttere hogy egy ma is használt metrót építsen meg, így aztán több kísérletet is indítottak amely közül a legsikeresebb a brüsszeli PreMetro mintájára létrehozott Földalatti villamos (USTRABA) lett, és Bécsben két földalatti villamosalagutat is építettek. A mai 2-es metró szempontjából a Ring melletti, vele koncentrikusan épült alagút fontos. Az utcaszint alatti alagutat kezdetben a Karlsplatz és a Mariahilfer Straße között akarták megépíteni, ám végül Landesgerichtig meghosszabbítva építették. Az 1,8 km hosszú alagút 1966. október 8-án nyílt meg a villamosok számára, és a felette közlekedő három villamosviszonylatot, az E2, H2 és G2 vonalakat belevezették ide, valamint a 2-es indexszám miatt az alagútnak Zweierlinie becenevet adták. Ezzel vette kezdetét a mai U2 története. A villamosokra méretezett alagútban évekig más közlekedési eszköz nem is közlekedett, de már egyre inkább készültek egy lehetséges metróhálózat tervei. 1968-ban be is mutatták a város metróhálózatának terveit, ez tartalmazta ezt az alagutat is mindkét irányban kibővítve. A metróépítés az 1970-es években kezdődött az 1-es vonal építésével, valamint a 4-es vonal metróvá átépítésével. Ekkor még egyes vélemények szerint az új 2-es metrót jobb lett volna Hernals irányába építeni. Ugyan végül nem ez a variáció valósult meg, de helyette előálltak egy Hernalshoz vezető metróvonal tervével. Ennek még később jelentősége lesz. A „külső Ring” alatti földalatti villamost végül 1980. június 28-án megszüntették a metró kiépítése céljából, és az alagutat mindkét irányban meghosszabbították. Északi irányban Schottentor és Schottenring (rakpart irányába) hosszabbították meg, de a Hernalsi leágazást már beletervezték egy későbbi esetleges metrónak. A 2-es metró megépül A villamosalagút átalakításából 1980-ban megszületett Bécs harmadik metróvonala, aminek a villamosalagút „kettesek vonala” beceneve után a 2-res számot adták. Az utasforgalomnak 1980. augusztus 28-án adták át az új metrót, mindössze 3,4 km hosszúságban. A vonal ekkor még csak hét megállót tartalmazott, Karlspaltz, Museumsquartier, Volkstheater, Lerchenfelder Straße, Rathaus, Schottentor és Schottenring állomásokat. A metró megnyitása után előjött az a probléma, hogy a pálya eredetileg villamosra volt méretezve, nem metróra. A megállók közötti távolság túl kicsi volt, a szerelvények fel sem tudtak rendesen felgyorsítani nagy sebességre. A menetidő rövidítése érdekében 2003-ban Lerchenfelder Straße megállót egyszerűen megszüntették, de a többi állomásköz ugyanúgy rövid maradt. Az U2 az 1980-as átadásától kezdve még évtizedekig ugyanazon a rövidke C alakú útvonalon haladt Karlsplatz és Schottenring végállomások között, melyek már akkor is a U4-es metró által is kiszolgáltak voltak . Schottenring megállót úgy építették hogy a 4-es vonallal összeköthetővé váljon a 2-es. Ezt később megvalósították ugyanis létrejött egy U2/U4 viszonylat. Ez a körbehaladó viszonylat (Karlsplatz–Schottenring – majd az U4 vonalán Hütteldorf irányába, Karlsplatz érintésével Hietzingig) a gyakorlatban azonban nem működött, így három hét után megszüntették. Hosszabbítás a Stadionig A rövidke metróvonal továbbépítéséről több terv is született, melyek csak 1998-ra konkretizálódtak. Akkoriban viszont a 3-as és 6-os vonalakat építették, így a 2-es metró háttérbe szorult. A 2000-es évekre viszont végre nekiláttak a meghosszabbítás előkészítésének, mint például átépítették Schottenring végállomást, hogy a metrót tovább tudják vezetni. A több terv közül végül az Ernst-Happel-Stadionhoz vezetőt valósították meg, hiszen 2008-ban ott rendezték meg a a labdarúgó Európa-bajnokságot és még szükségesebbé vált, hogy a Stadion metróval is elérhető legyen. Az utasoknak 2008. május 10-én nyílt meg a metró, valamint még ebben az évben megszüntették a párhuzamos 21-es villamost. A hosszabbítással Schottenring megszűnt, mint végállomás és lehetőség nyílt a Stadiontól a későbbiekben még tovább építeni a metrót. Továbbhosszabbítás a Stadiontól Aspernstraßeig, majd Seestadtig A 2-es metrót 2010-ben egy újabb szakasszal toldották meg. Ez a Stadiontól Aspernstraßig tartott 5,3 km hosszan. A pályát végig magas vezetésűként építették meg, és egy Duna fölötti híddal is rendelkezik, a Donaustadtbrückevel, így az U1 és U6 után ez a harmadik olyan metróvonal Bécsben, ami átmegy a Dunán. A hosszabbítás 490 millió euróba került. A nemrég meghosszabbított pályát hamarosan, 2013-ban újabb szakasszal toldották meg Seestadtig. Seestadt-Aspern egy épülő városrész, amit egy hatalmas projekt keretében épít meg a város. A majdani lakónegyed közlekedésének ellátására hosszabbodott meg a metró idáig, gondolva a későbbi nagy közlekedési igényekre. A hosszabbítás 4,2 km hosszúságban épült ki, 4 új állomással, ám ebből csak hármat adtak át, egy félkész. Jelen A 2-es metró a Seestadti hosszabbítás óta a város harmadik leghosszabb metróvonala, ám kihasználtsága nem éppen erre utal. A pálya felső része a még igencsak épülő Seestadt városrészbe vezet, ahol a metró mellett leginkább még csak a szántóföld van. Az alacsony kihasználtság miatt eleve csak minden második járat megy ki az új végállomásig, a többi betétjáratként csak Aspernstraßeig közlekedik. A vonal másik végének helyzete szintén nem a legjobb, ez a C betűt formáló, visszakanyarodó rész még mindig őrzi a régen itt közlekedő villamos hagyatékát, a rövid állomásközöket, illetve itt a metróval egy hosszú szakaszon át van párhozamos villamosközlekedés. A bécsi metró következő nagy projektje így ezt a szakaszt célozza meg. Tervek a jövőre Az U2 fentebb említett alsó részét egy nagy projekt keretében alakítják át, egy új metróviszonylat átadásával, ami az 5-ös számot fogja kapni. Erről az 5-ös metróról már sok terv született, ám mára már véglegesítették. A jelenlegi 2-es metrónak a Rathaus és Karlsplatz közötti ága megszűnik és Rathaus után másik irányban Matzleinsdorfer Platz felé fog továbbhaladni, vagyis Karlsplatz, Museumsquartier és Volkstheater állomások már nem fog a 2-es metróhoz tartozni. A 2-es metró felhagyott szakszán pedig beindul a város hatodik metróviszonylata U5-ös jelzéssel, ami Karlsplatz és Rathaus között teljes egészében a ami 2-es metró alagútjában fog közlekedni, majd utána elfordul Hernals irányába. Itt érdemes visszaemlékezni, hogy a 2-es metró tervezésénél egyesek az U2-nek egy nagyságrendekben pont ilyen vonalvezetést javasoltak, ami most az U5 személyében megépül, valamint külön öröm, hogy a 2-es metró alagútjába már eleve beletervezték a Hernalsi leágazást. Az építkezés kezdete 2018-ban indul és várhatóan 2023-ban már át is adják az új vonalat. Járművek A vonalon U11, U2, valamint 2008 óta V típusú járművek közlekednek. Mindegyik szerelvény 6 kocsiból áll. Nincsenek kifejezetten erre a vonalra álladósított járművek. A kocsikiadást a 3-as metró vonalán lévő Erdberg kocsiszín végzi, de Seestadtnál is van egy kisebb tárolóállomás. A vonal teljes egészén az LZB vonatbefolyásoló-rendszer működik. Állomáslista és átszállási lehetőségek Egyes időszakokban minden második szerelvény csak Aspernstraße megállóig közlekedik! Jegyzetek U2 fährt nun auch über die Donau. (Hozzáférés: 2010. október 3.) Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben az U-Bahnlinie 2 (Wien) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás hampage.hu A bécsi „2-es” földalatti villamos rövid története A német Wikipédia azonos szócikke A bécsi tömegközlekedési társaság weboldala U2 pics/Bilder (németül) (angolul) IHO, Mivel utaznak Bécsben? Paulinho Dias Paulo Henrique Dias da Cruz, gyakran egyszerűen Paulinho Dias (Belo Horizonte, 1988. május 13. –) brazil labdarúgó, az Atlético Paranaense középpályása. Sironuri A japán utcai divat egy irányzata. A „sironuri” (���, Hepburn-átírással: shironuri) szó szerinti jelentése „fehérre festve”. Ez tulajdonképpen a hagyományos fehér smink elnevezése, melyet a gésák és színpadi színészek (például a kabukiban) viseltek. Az irányzatot elvétve hívják még „siro manba”, azaz „fehér manba” néven is, mivel hasonlóan erős sminket használ mint a „jamanba” stílusirányzat, csak fordított színekkel. A stílus lényege a teljesen fehérre festett arc, melyhez azután majdnem minden egyéb – bár főleg alternatív, underground – öltözködési stílus társulhat. Ruházat, megjelenés A sironuri divat számos forrásból meríti az inspirációit. Mivel nem igazán van más szabály, mint hogy az arc fehérre legyen festve, sironuri sminket viselve gyakorlatilag bármilyen öltözködési stílus elkönyvelhető sironurinak. Bár vannak olyan vonulatok, melyek jellegzetesebbek, hangsúlyosabbak az irányzat esetében. Amíg a japán divatstílusok túlnyomó része a nyugati divatból táplálkozik, a sironuri gyakran használ hagyományos japán elemeket – előfordul, hogy egy kimonó, hakama vagy geta-papucs is az öltözék része. Illetve, habár már nem kifejezetten tradicionálisnak nevezhető, a Sova-korszak (1926-1989) divatjának hatása is erőteljesen érzékelhető a sironuriban. Gyakran látni öltözetként gakurant, lányoknál matrózblúzos iskolai egyenruhát, katonai uniformist és tartozékként japán háborús zászlókat. Természetesen az európai divatelemek is megtalálhatóak a sironuriban. Ugyanúgy népszerű az inkább gótos, arisztokratikus öltözködés a maga méretre készített ruhadarabjaival, mint az „antik baba” kinézet, melyet vintage stílusú, néha kopottas, szakadtas ruhák viselésével alkotnak meg. Néhány személynek megvan a saját egyedi, különleges stílusa, ilyen például Uri decora stílussal ötvözött sironurija, és Minori természet-ihlette ruházkodása. De láthatjuk lolita, vagy éppenséggel cyber stílusú öltözékekkel kombinálva is. Az inspirációk listája összefoglalóan (bár a teljesség igénye nélkül): groteszk, szörnyetegek, jókai, folklór, cirkusz, grand guignol, horror, egyenruhák, japán háborús zászlók, babák, sötétség, gót, udvari bolond, bohóc, szemkötő, kötések, viktoriánus kor, vintage, tündér, plüssállatok. Smink A fehér smink felvihető csak az arc területére, mintha egy fehér maszk lenne, vagy befedhető vele a nyak, fül és minden egyéb látszódó bőrfelület, mintegy porcelánbaba hatást keltve. Ez utóbbi esetben még a kéz is be van festve, vagy ügyelnek rá, hogy kesztyűt viseljenek. A szemek kifestésénél, mint a legtöbb mai női sminkben, azok nehéz fekete szemceruzával vagy tussal való kihúzása a legnépszerűbb megoldás, amihez alulra és felülre is műszempillákat tesznek fel. Ezeket nem ritkán gyakorlatilag kiegészítőként használják, színükben, formájukban, stílusukban az egész smink és ruházat szerves részei. Egy másik megoldás, hogy az egész szem körül erősen ki van húzva, maszatos fekete szemhéjpúderrel, műszempilla nélkül. Ez egy kicsit kevésbé nőies, panda-szerű kinézetet kölcsönöz. Meglehetősen elterjedt, szinte kötelező jellegű a különböző kontaktlencsék használata. Ezek lehetnek extrém hatásúak, mint például íriszfehérítő, bármilyen (feltűnő) színben pompázó, felemás, mintás, és így tovább, vagy az egyszerű, természetes színezetű, írisznagyobbító kerek kontaktlencse. Az ajkakat van, hogy fehéren hagyják, vagy épp tetszés szerint színezik – a fekete vagy a piros gyakori választás. A sironuri smink összességében igen változatos lehet. A fehér alap, akár egy festővászon: viselője stílusától, hangulatától, kreativitásától függően a sima egyszínűtől a gyöngygyökkel, mintákkal díszítetten keresztül a feliratokkal vagy műsebhelyekkel tarkítottig megannyi sironurit láthatunk. Az utóbbi időben például elterjedt a „kucsiszake-onna” smink, a japán folklór egy alakjából merítve, amikor egy felvágott, az ajkak eredeti hosszán az egyik irányban túlnyúló, hegyes fogakkal teli szájat rajzolnak. Frizura A leginkább klasszikus hajszín a fekete, lévén ez a japán emberek hajának természetes árnyalata. Viszont legalább ugyanolyan népszerűek a természetellenes, élénk színű parókák is. Van, amikor csak begöndörítik, és/vagy egy-két copfot belekötnek, de találkozhatunk igazi hajkölteményekkel is, állatfülekkel, szarvakkal, kalapokkal és számtalan egyéb más kiegészítővel díszítve. A közösség A sironuri képviselői nem vegyülnek úgy össze, mint az egyéb haradzsukui utcai divat irányzatok követői (mint ahogy például az ezeket összefoglaló Harajuku kids közösségben), saját, külön találkozókat és bulikat szerveznek. Ezért is van az, hogy csak ritkán tűnnek fel olyan japán utcai divattal foglalkozó weboldalakon, mint a Tokyo Fashion. Viszont két kivétel például Uri, aki megjelenik egyéb eseményeken is, például a Pop N Cute-on, vagy Minori, aki gyakorta látható Haradzsuku utcáin. Ezen kívül míg a main-streem japán utcai divat irányzatainak képviselői elsősorban Haradzsuku és Sindzsuku területére koncentrálódnak, addig a sironuri közösség erősebb a Kanszai-régióban – de persze Tokióban is vannak jelentős sironuri találkozók. Illetve nem utolsósorban külföldön, az európai és nyugati országok japán utcai divatot kedvelői között is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, elsősorban Minori növekvő ismertségének köszönhetően. Sironuri divatikonok Minori Uri (��) N.96 Cunosi (���) Kaze Taka (��) Thalpophila matura A Thalpophila matura (németből fordított nevén sárgaszárnyú rétibagoly) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Dél-és Közép-Európától Északnyugat-Afrikáig elterjedt. Északon Skócia, Svédország, Norvégia, Finnország és Észtország életterei közé tartozik. Keleten, ez a tartomány kiterjed Dél-Oroszországra és Kis-Ázsiára és a Kaukázusra. A száraz gyepeket, az erdő széleket és a parkokat kedveli. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 38–44 mm. Az első szárnyak alapszíne sárgás barna vagy szürkés barna, esetleg vörösesbarna lehet, keresztirányú fehér vonalakkal. A hátsó szárnyak fehéres sárgák vagy szalmasárgák, innen a faj angol neve szalma hátsószárny hernyó: kifejlett hernyó sárgás szürke vagy barnás. Életmódja nemzedék: egy nemzedéke van egy évben, júniustól szeptemberig rajzik. A lepkék a (Tanacetum vulgare) virágain táplálkoznak. hernyók tápnövényei: különböző fűfélék, például a réti csenkesz (Festuca pratensis) és kékperje - és pázsitfüvek (Poaceae). Acta Martyrum Acta Martyrum a keresztényüldözések korának irodalmi műfaja, amely a vértanúk perének hivatalos jegyzőkönyvei vagy a szemtanúk beszámolója alapján ismertette a vértanúk szenvedését és halálát. Válfaja a passió (szenvedéstörténet), amely Krisztus szenvedésének mintájára ábrázolja a vértanúk elítélését és halálát. Rómában csak a vértanúk halála és temetése napját jegyezték föl a kalendáriumokba, Karthágóban és gyűjtötték felolvasásra szánt passiókat. Számos gyűjtemény elveszett, vagy csak egy-egy darab maradt meg belőle, mint a pannóniai vértanúk aktáiból vett - A scilliumi vértanúk aktája. Forrás Acta Martyrum Szilágyi Gyula (síugró) Szilágyi Gyula (Debrecen, 1948. február 12. –) magyar síugró, északi összetett versenyző. Az év északi összetett versenyzője 1971-ben, síugrója 1974-ben. A magyar síelő válogatott tagja 1971-től 1974-ig. Egyesületei Bp. Előre 1964 - 1966 MOM SC 1967 - 1976 Edzői Binder József Eredményei Síugrás egyéni magyar bajnok: 1974 (középsánc), 1976 (középsánc). egyéni magyar bajnoki harmadik helyezett: 1973 (középsánc). csapat magyar bajnok: 1972 (középsánc), 1974 (középsánc). Csapattársai: Gellér Mihály , Hényel Gyula illetve Gellér Gábor és Kun Sándor Sánc csúcs: 1974 Mátraháza 81,5 méter . Gellér László 1969 -ben felállított 79,5 méteres rekordját döntötte meg. Részletesen → Síugrás. Magyar fejezet ; Síugró magyar bajnokok listája Északi összetett egyéni magyar bajnok: 1971 , 1972 , 1973 . egyéni magyar bajnoki második helyezett: 1974 . csapat magyar bajnok: 1973 . Csapattársai: Kun Sándor és Tóth István. Ta-jü Ta-jü (Dayu) a kínai Hszia (Xia)-dinasztia legendás alapítója. A történetíró feljegyzései szerint Huang-ti (Huangdi), vagyis a mitikus Sárga Császár leszármazottja volt. A Jü (Yu) nevet adták neki, de Ta-jü (Dayu), vagyis Nagy Jü (Yu) néven ismert. Családja Az ókori kínai források szerint a Sárga Császár nyolcadik generációs leszármazottja volt. Apja, Kun (Gun), aki Csuan-hszü (Zhuanxu) utódja, aki az ismeretlen nevű Csang-ji (Changyi) hercegének fia, ő pedig a Sárga Császár második fiának, Liu Po (Liu Bo)nak a fia. Jü (Yu) a Ven (Wen)-hegyen született a mai Szecsuan (Sichuan)ban, Pejcsuancsiang (Beichuanqiang) megyében. Egyes vélemények szerint inkább a szomszédos Sifang (Shifang) megyében. Mindkettő a Sárga-folyó völgyétől délre, Kína belsejében helyezkedik el. Három szecsuan (sichuan)i város (Pejcsuan (Beichuan), Vencsuan (Wenchuan) és Tucsiangjen (Dujiangyan)) is úgy tartja, hogy ott született. Anyja a tengerparti, a mai Csiangszu (Jiangsu) tartomány Juhszin (Youxin) megyéjéből, a Nü-cse (Nüzhi) vagy Nü-hszi (Nüxi) nemzetségből származó leány volt. Jü (Yu) gyermekkorában apja népe kelet felé vándorolt, végül a Sárga-folyó vidékével határos Szung (Song)-hegy környékéig jutottak. Itt a Sárga-folyó völgyében uralkodó Jao (Yao) császártól földet kapott, amelynek fejében hűségesküt tett neki. Jü (Yu) tehát a hegy lejtőin nőtt fel, később feleségül vett egy nőt a Tu-hegy (Tusan (Tushan)) vidékéről, akit ezért általában Tusan Si (Tushan Shi)-nek, vagyis Tu-hegyi hölgy néven említenek. Egy fiuk született, Csi (Qi). Élete Jao (Yao) idején a Sárga-folyó völgyét gyakran sújtotta árvíz, amely akadályozta a további gazdasági fejlődést. Kun (Gun)t bízták meg a folyamszabályozás megszervezésével. Több mint kilenc évig építettek számos töltést és gátat a part mentén. A folyamszabályozás kezdete azonban nem vált be, Jü (Yu) később folytatta apja munkáját, de megpróbált tanulni a kudarcból. A hagyomány szerint ebben Hou-csi (Houji) volt segítségére, a félig mitikus kultúrhérosz, akiről kevés konkrét ismeretünk van. Jü (Yu) sikeresen kidolgozta az árvízvédelem rendszerét, amely döntő jelentőségű a kínai földművelés történetében, hasonlóan az egyiptomi és mezopotámiai folyamszabályozásokhoz. Jü (Yu) rájött arra, hogy a gátak és töltések önmagukban csak felduzzasztják a vizet, megnehezítve saját dolgukat, ezért öntözőcsatornákat épített ki, valamint a nem művelt árterekre irányította az áradást. Bevezette a meder kotrását is. Ez a műve a kínai történelem egyik legfontosabb alakjává tenné, de nem tudni, mennyi az igazság belőle. A történetírók előszeretettel használták a Ta-jü cse suj (Dayu zhi shui) nevet, ami azt jelenti: „Nagy Jü (Yu), aki szabályozta a vizeket”. A Sárga-folyó egy keskeny szakaszát, amelyet Jü (Yu) kiszélesített, ma is Jümenkou (Yumenkou) néven, vagyis „Jü kapuja”-ként ismerik. Jao (Yao) örökösét, Sun (Shun)t lenyűgözték Jü (Yu) eredményei, olyannyira, hogy saját fia helyett Jü (Yu)t jelölte ki örököséül. Jü (Yu) az uralkodása alatt tovább folytatta a munkát, kibővítve az árvízvédelmet más folyók medrében is. A Bambusz-évkönyvek tanúsága szerint Jü (Yu) 45 éven át uralkodott. A hagyomány szerint a Hujcsi (Huiji)-hegy közelében halt meg vadászat közben. E hely közelében, a mai Saohszing (Shaoxing)ben áll a középkori alapítású mauzóleuma és temploma. Popkulturális hatás A Csillagkapu sorozatban az egyik goa’uld rendszerurat, Yu nagyurat róla mintázták meg. ATC S01 – Szemészeti készítmények Az ATC S01 – Szemészeti készítmények a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszerének (ATC) egyik alcsoportja. Kranjci (Čabar) Kranjci falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Čabarhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 36 km-re északkeletre, községközpontjától 8 km-re északnyugatra, a horvát Hegyvidék nyugati részén a szlovén határ közelében, a hegyek között fekszik. Története A településnek 1857-ben 97, 1910-ben 86 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Čabari járásához tartozott. 2011-ben 4 lakosa volt. Nevezetességei Szent János és Pál apostolok tiszteletére szentelt kápolnája. Építési ideje nem ismert. 1770-ben még nincs nyoma, egy 1829-ben rajzolt térképen azonban már szerepel pontos helyének megjelölése nélkül. 1873-ban már biztosan állt, mert szerepel a zenggi püspökség sematizmusában. 1916-ban belsejét megújították. Oltára valószínűleg helyi fafaragómester munkája. Kvantumöngyilkosság A kvantumöngyilkosság és kvantumhalhatatlanság egy kvantummechanikai gondolatkísérlet, amit Hans Moravec vetett fel 1987-ben, és tőle függetlenül Bruno Marchal 1988-ban, majd Max Tegmark dolgozott ki 1998-ban. A kvantumöngyilkosság a Schrödinger macskája gondolatkísérlet egy olyan változatával próbál különbséget tenni a kvantummechanika koppenhágai és sokvilág-interpretációja között, amelyben a macska szerepét a kísérletező tölti be. A gondolatkísérlet egyik lehetséges metafizikai értelmezése a kvantumhalhatatlanság, miszerint (ha a sokvilág-interpretáció az igazi) a tudatos lények halhatatlanok. Keith Lynch emlékeztet arra, hogy Hugh Everett nagy örömét lelte a paradoxonokban, például a "váratlan akasztás"-ban. Everett nem említette a kvantumöngyilkosságot vagy a kvantumhalhatatlanságot az írásaiban, de a munkájának a célja a kvantummechanika paradoxonainak megoldása volt. Lynch azt mondta: "Everett szilárdan hitte, hogy az ő sokvilág-elmélete halhatatlanságot biztosít számára. Úgy érvelt, hogy a tudata biztosan azokat az elágazásokat követi amelyek nem a halálba vezető ösvényre visznek". Tegmark viszont azt magyarázza, hogy a gondolatkísérletektől eltérően az élet- és halál-helyzetek általában nem bináris kvantumesemények sorozatán múlnak. Kvantumöngyilkossági gondolatkísérlet Ellentétben a Schrödinger macskája gondolatkísérlettel, mely mérges gázt és egy, a radioaktív bomlás által a beindítására alkalmas szerkezetet használt. Ez a változat magába foglal egy életet kioltó készüléket és egy olyan eszközt, ami megméri a protonok spinjét. Tíz másodpercenként egy újabb proton perdületét mérik meg. A kvantumbittől függően a fegyver vagy működik és megöli a kísérletezőt, vagy hallhatóan kattan egyet és a kísérletező tovább él. Az elméletek csak a kísérletező szempontjából eltérőek; az előrejelzéseik egyébként azonosak. A kísérlet első iterációjának túlélési valószínűsége 50%, mindkét értelmezés szerint. A második ciklus indításakor, amennyiben a koppenhágai értelmezés igaz, a hullámfüggvény már összeomlott, így ha a kísérletező már halott, 0% az esélye a túlélésre. Ha viszont a sokvilág-értelmezés igaz, az élő kísérletező szuperpozíciója szükségképpen létezik, függetlenül attól, hogy mennyi az ismétlések száma, vagy milyen valószínűtlen az eredmény. A kísérletező nem tapasztalhatja meg a halott állapotot (hacsak nem számolunk a "halál utáni élet" lehetőségével), így az egyetlen lehetséges tapasztalat minden ciklus túlélése. Max Tegmark munkája A "szubjektív halhatatlanság"-ról felmerült kérdésekre Max Tegmark néhány rövid megjegyzésben válaszolt: elfogadta azt az érvet, hogy amennyiben a túlélési kimenetel minden életveszélyes eseménynél lehetséges, akkor a "mindenki halhatatlan" elvet kellene követni. Ebben az érvelésben az a hiba, állapítja meg Tegmark, hogy a haldoklás ritkán bináris esemény; ez egy progresszív folyamat. A kvantumöngyilkossági gondolatkísérlet a kísérlet idejére megpróbálja elkülöníteni az összes lehetséges kimenetelt. Az elkülönítés késlelteti a dekoherenciát oly módon, ahogyan a szuperpozíció szubjektív tapasztalata szemléltethető. Csak egy ilyen elvont kvantumforgatókönyv keretein belül van olyan, hogy egy megfigyelő azt veszi észre, hogy a valóság fittyet hány az esélyekre. Egy másik lehetőség az, hogy bár a megfigyelő nem hal meg, ennek ellenére továbbra is az öregedés hatásaitól szenved, eszünkbe juttatva Tithónosz legendáját. A fantasztikum világában A sci-fi-szerzők mind a kvantumöngyilkosság, mind a kvantumhalhatatlanság témáit felhasználták. Az alapötlet szerint az a személy, aki az egyik világban meghal, túlélhet egy másik világban, vagy párhuzamos univerzumban. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Quantum suicide and immortality című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Külső hivatkozások J. Higgo: "Does the 'many-worlds' interpretation of quantum mechanics imply immortality?" ("Vajon a kvantummechanika 'sokvilág' értelmezése halhatatlanságot jelent?") Az "Everything" levelezési lista (és archívum), "beszélgetés a gondolatról, hogy az összes lehetséges univerzum létezik". M. Tegmark: Dying to know ("Majd' belehalok, hogy megtudjam") Források és jegyzetek Tegmark, Max The Interpretation of Quantum Mechanics: Many Worlds or Many Words?, 1998 Kis-Viszóka-csúcs A Kis-Viszóka-csúcs (szlovákul: Vychodná Výsoká) 2428,6 m magas hegycsúcs a Magas Tátrában, Szlovákiában. A Lengyel-nyeregtől K-re fekvő, sűrűn látogatott, híres kilátóhegy. Tövében három völgy terül el: a Poduplaszki-Mormota-völgy és a Nagy-Tarpataki-völgy, amelyekbe igen meredek falakban szakad le, továbbá a Felkai-völgy, amely felé viszont enyhe, omladékos lejtőkkel ereszkedik alá. A Kis-Viszokában a Lengyel-nyereg felől – Ny-ról – jövő főgerinc megtörik s é. irányban ereszkedik alá a Rovátka mély bevágásához. Azonkívül a Kis-Viszokából – a Ny-ról jövő főgerinc egyenes folytatásában – K felé egy hosszú oldalgerinc indul ki, amely a Bibircsben éri el a legnagyobb magasságát s a Nagyszalóki-csúccsal ér véget. Ebben az irányban – vagyis K-re – a Dubke-rés választja el a szomszédos Szontagh-csúcstól. A Kis-Viszoka kilátása igen szép és kiterjedt. Különösen impozáns a szemben emelkedő Gerlachfalvi-csúcs széles tömege s szép a Nagy-Tarpataki-völgy változatos hegykoszorúja. Első ismert megmászója: Jármay László 1888-ban, de könnyű elérhetősége miatt valószínű már előtte is jártak a csúcson. Magyar elnevezése a szlovákból van átvéve; a vysoká = magas nem kivételes magasságát jelenti, hanem inkább a kitűnő kilátást a környező csúcsokra. A „Kis” jelzővel különböztették meg a magasabb, szlovákul Vysokának nevezett Tátra-csúcstól. Ez az elnevezés maradt meg a lengyel nyelvben is. Az elnevezés jelentése különben igazi fából vaskarika, mivel a szlovák vysoká = magas, azaz jelentése Kis-Magas. A Keleti-Viszoka (Keleti-Magas) név egy kicsit értelmesebb. Grósz Alfréd a Felker Hochwarte (Felkai-magas-őrtorony) elnevezést javasolta. 1902-ben Englisch Károly a Jármay-csúcs elnevezést javasolta, de ez nem talált kellő visszhangra. Actinernus Az Actinernus a virágállatok (Anthozoa) osztályának a tengerirózsák (Actiniaria) rendjébe ezen belül az Endocoelantheae alrendjébe és az Actinernidae családjába tartozó nem. Családjának a névadó típusneme. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Actinernus elongatus (Hertwig, 1882) Actinernus michaelsarsi Carlgren, 1918 Actinernus nobilis Verrill, 1879 - típusfaj Actinernus robustus (Hertwig, 1882) Nemzeti Közszolgálati Egyetem A Nemzeti Közszolgálati Egyetemet (NKE) 2011-ben alapították, a 2011. évi CXXXII. törvény értelmében és 2012. január 1-jén indult el működése. Az egyetem létrehozása a második Orbán-kormány akkori közigazgatási és igazságügyi miniszterének, Navracsics Tibornak elképzelése alapján indult el. A kormány tájékoztatása szerint „az intézmény olyan felsőfokú közszolgálati szakembereket fog képezni, akik az »új generációját adhatják annak a jó államnak«, amelynek kialakításán a kormány megalakulása óta dolgozik.” Az egyetemet a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola, és a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kara integrációjával hozták létre.Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem speciális, nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű képzéseket folytat, jelentős állami többlettámogatásokat kap a többi magyarországi állami egyetemmel szemben. Története Az egyetem elődei között tartja számon az 1808. évi VII. törvénycikkel megalapított Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát, melynek épületébe költözött. Az egyetem költözése botrányokkal volt terhes, miután az épületben működött a Magyar Természettudományi Múzeum és a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola, amiket előzetes egyeztetés nélkül szerettek volna onnan eltávolítani. A múzeum költöztetése hosszabb időt vesz igénybe, a Raoul Wallenberg Szakközépiskola ugyanakkor demonstrációkkal és tiltakozásokkal érte el, hogy az iskolát diákjaival együtt költöztessék át egy másik épületbe. Az egyetem beruházását is titkosították, mert az a kormány közlése szerint nemzetbiztonsági adatokat is tartalmaz. 2011 novemberében választották meg Patyi András egyetemi tanárt, a Legfelsőbb Bíróság egykori bíráját az egyetem rektorának, aki emellett a Nemzeti Választási Iroda elnöki tisztét is betölti. Pozíciójában 2016-ban is megerősítették, ennek ellenére 2018 júliusában lemondott a rektori pozícióról. 2018. szeptember 1-től az egyetem új rektora Koltay András egyetemi tanár, aki rektori teendői mellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának polgári jogi tanszékén tanszékvezető, valamint tagja a Médiatanácsnak. 2015. június 1-én Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter benyújtott egy javaslatot, miszerint az év őszétől az NKE-n kívül más felsőoktatási intézmény nem indíthat közigazgatási, rendészeti és katonai képzési területen szakokat, valamint ide kerülne át minden államtudományi képzés. A felvetést számos jelentős magyar egyetem dékánjának tiltakozása fogadta, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai pedig bojkottálták is az NKE-ben tervezett ülésüket. Az NKE közleményben értetlenségének adott hangot és közölte, hogy nem a meglévő egyetemek helyett, hanem azok mellett kívánja megteremteni a közszolgálati életpályára alkalmas, az államtudományokban a legszélesebb körben jártas szakemberek képzésének lehetőségét. (Ezt a közleményt viszont Lázár János saját maga cáfolta meg a tíz nappal korábban tett javaslatával.) 2015 júliusában derült ki, hogy a kormány a Ludovika Campusának 2015 és 2018 közötti fejlesztésére több mint bruttó harmincmilliárd forintot biztosít a központi költségvetésben. Ugyanebben az évben az NKE díszdoktora lett a Magyarországra látogató Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi államfő, aki még 2013-ban puccsal döntötte meg demokratikusan megválasztott elődje hatalmát, akit halálra is ítéltek. 2017 februárjában Orbán Viktor miniszterelnök egy interjúban úgy fogalmazott: „Az államtudományi képzés átalakításával olyan közigazgatási tisztségviselőket kell képezni, akik a szakmai tudásuk mellett elkötelezettek a nemzeti érdek képviselete, a morális tartás és a köz szolgálata iránt.” Közölte, szerinte az NKE megalakítása jelentős lépés a közigazgatás reformjában, mert olyan szakembereket képez, akik új generációját adhatják annak az államnak, amelynek felépítésén a kormány megalakulása óta dolgozik, mellyel megismételte a kormány hat évvel korábbi véleményét. Hozzátette: „Az NKE-nek van egy olyan erőforrása, amely előreviszi: a hazaszeretet.” 2017 augusztusában a Lázár János miniszterelnökségi és Trócsányi László igazságyügyi miniszterek által jegyzett tervezet szerint 2023. január 1-től csak az tölthet be vezető pozíciót a közigazgatásban, aki elvégezte a NKE államtudományi mesterképzését. A tervezett törvénymódosítás csak a 2006 előtt szerzett jogász diplomával rendelkezőket mentesíti az államtudományi képzés elvégzése alól. A törvény tervezet ugyanis csak az állam- és jogtudományi doktori címmel rendelkezőknek ad mentesítést, 2006 óta azonban nem így hívják hivatalosan a jogász diplomát. Az intézkedést nem felmenő rendszerben léptetnék életbe, vagyis az összes, már hivatalban lévő közszolgálati vezetőnek úgy kell készülnie, hogy meg kell szereznie a papírt 2023-ig, ha meg akarja őrizni pozícióját. A jelentős összegű kormányzati támogatások miatt az egyetemet rendszeresen érik részben politikai jellegű támadások, amelyek azonban több esetben teljesen alaptalanok, viszont kismértékben rombolják az egyetem és az ott tanuló hallgatók presztízsét. Karok Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar (HHK) A Kar a 2000. január 1-jén a katonai felsőoktatási intézmények integrációjával létrejött Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem jogutódja. A Kar intézetei: Katonai Vezetőképző Intézet Katonai Logisztikai Intézet Katonai Üzemeltető Intézet Államtudományi és Közigazgatási Kar (ÁKK) Az Államigazgatási Főiskola az Elnöki Tanács 1977. évi 3. sz. törvényerejű rendeletével alakult meg a felső szintű közigazgatási szakemberképzés érdekében. Azóta kiépült a főiskolai alap-, szak- és továbbképzés teljes vertikuma, és az intézményi integráció nyújtotta lehetőségekre is építve befejeződött az egyetemi szintű közigazgatási szakemberképzés tartalmi kidolgozása. A magyar közigazgatási szakemberképzés bázisintézménye az 1977-ben alapított Államigazgatási Főiskola, amely az ezredvégi felsőoktatási reform eredményeként a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Kara lett 2000-ben. Ezzel megteremtődött a lehetősége az egyetemi szintű közigazgatási képzésnek. 2004. január 1.-től egy hétkarú integrált intézmény - a Budapesti Corvinus Egyetem - Államigazgatási Karaként működött. 2006-ban a kar egyetemi karrá vált, új neve Közigazgatástudományi Kar lett, jelmondata: „Pro publico bono”. 2012-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem része. A kar neve 2016. február elsején Államtudományi és Közigazgatási karrá változott. 2013-tól elindult a Karon a doktori (PhD képzés) - Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola. Jelenleg a karon induló alap-, mester-, illetve osztatlan képzési szakok: Alapszak (BA/Bsc) - Közigazgatás-szervező: 6 félév, 4 félév után választható specializációk: általános igazgatás, nemzetközi igazgatás, adóigazgatás. Mesterszak (MA/Msc) - Közigazgatási: 4 félév, 2 félév után választható specializációk: közigazgatási vezető szakirány, európai és nemzetközi közigazgatási szakirány, közigazgatás-tudományi szakirány. Osztatlan mesterképzés: - Államtudományi: 10 félév. A Karon található ezen felül az Idegen Nyelvi és Szaknyelvi Központ is. Két Szakkollégiumnak ad otthont a Közigazgatás-tudományi Kar: Ostrakon Szakkollégium és Magyary Zoltán Szakkollégium. A Kar jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új Oktatási Épületében helyezkedik el, amely Budapesten az Üllői út 82. szám alatt található. Rendészettudományi Kar (RTK) A kar a Rendőrtiszti Főiskola jogutódja, jelenleg szintén az egyetem új Oktatási Épületében helyezkedik el. Karközi Intézetek A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Karközi Intézetei mindhárom kar részvételével működtetett, egyetemi szintű közös intézmények. Az egyetem egy-egy meghatározó tevékenységét bonyolítják le, folyamatosan fejlődve és jobban kiépülve. Összesen négy darab található az egyetemen: - Nemzetközi Intézet - Vezető- és Továbbképzési Intézet - Katasztrófavédelmi Intézet - Nemzetbiztonsági Intézet Az egyetemet övező botrányok 2017 áprilisában nyilvánosságra hozták, hogy az Európai Bizottság jelentős túlszámlázásokat talált a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a kormányhivatalok egyik közös projektjénél. Ezen program célja az állami és az önkormányzati hivatalnok képzés megújítása, evégből a résztvevő szervek tananyagot fejlesztenek ki, valamint megújítják a teljes közszolgálati továbbképzési rendszert. Az Európai Bizottság 2016-ban vizsgálta a projekt elszámolási tervét, levelükben többek között kifogásolták az előkészítésre és a személyi költségekre fordítandó összeget, de túlárazottnak találták a képzési költségeket, az oktatási helyiségek bérlésének anyagi vonzatát, valamint a képzéseken résztvevők élelmezésének költségeit is. A Miniszterelnökség megerősítette, hogy a Bizottság a különböző projektelemek költségvonzatának áttekintését és indoklását kérte az irányító hatóságtól. Halász Sándor (közgazdász) Dunaföldvári Halász Sándor, 1881-ig Fischer (Dunaföldvár, 1859. november 9. – Budapest, 1918. február 2.) jogi doktor, újságíró, közgazdász, műegyetemi magántanár, takarékpénztári igazgató, miniszteri tanácsos, közgazdasági szakíró. Élete Fischer Mór és Weidinger Cecília gyermekeként született, izraelita családban. Felesége Geiger Irén volt. Középiskoláit a budapesti V. kerületi királyi főgimnáziumhan végezte; azután a jogi tanfolyamot ugyanott az egyetemen hallgatta. Egyidejűleg 1878-ban az Ellenőr politikai napilapnak munkatársa, majd segédszerkesztője, midőn pedig 1882. augusztus 31-én a nevezett lap a Honnal egyesült, az így keletkezett Nemzetnek segédszerkesztője, később politikai cikkírója lett. Mint hírlapíró e lap megbízásából ismételten nagyobb külföldi utazást tett és lapját képviselte Párizsban, Berlinben, Milánóban és Velencében. Számos tárcacikket, majd politikai cikket írt; közben levelezője volt a bécsi Politische Correspondenznek, az Agramer Zeitungnak és a Kolozsvárnak. 1884-ben a budapesti egyetemen jogi doktor lett. 1885 végén a létesített királyi postatakarékpénztárhoz fogalmazónak, 1887 áprilisában pedig titkárnak nevezték ki. 1888 júliusában Baross Gábor miniszter Bécsbe küldte ki, az osztrák takarékpénztárnál rendszeresített checküzlet tanulmányozására. 1888 szeptemberében a posta- és távirdaszaktanfolyamhoz a postatakarékpénztárügy rendes tanárának nevezték ki. A magyar hírlapírók nyugdíjintézetének megalkotásakor beválasztották az igazgatóságba. 1892-ben a műegyetem magántanárává habilitálták és a Magyar Tudományos Akadémia nemzetgazdasági bizottsága megválasztotta tagjává. Később a magyar királyi postatakarékpénztár első titkára és az igazgatási osztály főnöke volt. Élénk részt vett a postatakarékpénztári intézmény szervezésében, főleg a checkforgalom berendezése körül. Az ő fáradozásának köszönhető a Magyar Közgazdasági Társaság létrejötte, melynek igazgatója volt. Fischer családi nevét 1881-ben változtatta Halászra. Szerkesztője volt a Közgazdasági Lexikonnak. Két gyermeke született, Tibor (1891–1944) jogász, miniszteri tanácsos és Ferenc (1893–1969) bankigazgató. Írásai Cikkei közül nevezetesebbek az Ellenőrben (1881. 587. sz. Dux Adolf emlékezete), a Magyar SaIonban (II. 1884. Politika és tudomány, VIII. 1887. Politikai sajtónkról), a Nemzetben (Képek az Aldunáról), a Nemzetgazd. Szemlében (1887. A postatakarékpénztárakról, 1889. A lakó Magyarországon és Ausztriában, Az osztálysorsjátékról, 1890. A totalisateurről, A takarékpénztári reformkérdések, 1891. A takarékpénztárak s az alsó néposztályok, felolvasás a Magyar Tudományos Akadémiában, 1892. Az iskolai takarékpénztárak Magyarországon, 1893. A személy- és árúforgalom a magyarországi viziutakon, előadói jelentés az 1893. párisi nemzetközi vízügyi congressuson), a Közgazdasági és Közigazgatási Szemlében (1894. A cheque és giroforgalmainkról, A viziutak és vasutak igénybevétele Magyarországon és versenyszerű befolyásuk a szállítási díjak csökkentésére, előadói jelentés az 1894. chicagoi nemzetközi vizügyi congressuson, Takarékpénztáraink fejlődésének története); írt még a Magyar Nemzetgazdába, a Pénzügyi Utmutatóba, a Közlekedésbe sat. Munkái Mit akar a Schulverein. Bpest, 1882. (Németül is megjelent. A röpirat hatását ellensulyozandók az erdélyi szászok köréből: Was der Schulverein will. Eine Entgegnung cz. röpirat jelent meg Nagy-Szebenben.) Országgyűlési Almanach. Bpest, 1886. (Képviselőház. Ism. Nemzet 115. sz. sat.) Országgyűlési Almanach. Bpest, 1887. (Főrendiház. Ism. Főv. Lapok 33. sz. sat.) A postatakarékpénztár cheque és clearing forgalmáról. Bpest, 1890. A postatakarékpénztárak fejlődésének története. Bpest, 1891. (2. kiadás.) Motey-sur-Saône Motey-sur-Saône település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 29 fő (2015). Motey-sur-Saône Savoyeux, Mercey-sur-Saône és Seveux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marko Grujić Marko Grujić (Belgrád, 1996. április 13. –) szerb válogatott labdarúgó, posztját tekintve középpályás. Jelenleg az angol Liverpool FC játékosa, de kölcsönben a Hertha BSC csapatában játszik. Pályafutása Grujić a FK Crvena zvezda akadémiáján tanulta a játék alapjait, minden korosztályt végigjárva. 2013. május 26-án mutatkozott be a belgrádiak felnőtt csapatában az FK Vojvodina elleni bajnokin. Ezzel egy időben az FK Kolubara csapatában is játszott, kettős igazolással. 2015. május 17-én Grujić meghosszabbította a szerződését a FK Crvena zvezdával 2018-ig. 2015 őszétől részese volt a Zvezda 19 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozatának, aminek köszönhetően a szezon felénél 25 pontos előnyre tettek szert a bajnokságban. Teljesítményére több európai élklub is felfigyelt, végül az Liverpool FC szerződtette. Liverpool 2016. január 6-án jelentették be hivatalosan, hogy Grujić a Liverpool csapatához szerződik. Ötéves szerződést írt alá, mintegy 5.1 millió fontért. Ő volt Jürgen Klopp első igazolása a Mersey-partaiknál. A szezon végéig kölcsönadták nevelőklubjának. Utóbb azt nyilatkozta, hogy a Real Madrid és a Barcelona érdeklődése ellenére szerződött az angol klubhoz. Az idény hátralevő részében még nyolc bajnokin lépett pályára a Zvezdában, egy gólt szerzett, összesen 29 bajnokin 6 gól és 7 gólpassz volt a mérlege, valamint bajnoki címet ünnepelhetett, és beválasztották az év csapatába. A Liverpoolban 2016. augusztus 20-án mutatkozott be, Adam Lallana helyére állt be Burnley elleni bajnoki 78. percében. Cardiff City 2018. január 17-én az idény hátralevő részére a másodosztályú Cardiff City-hez került kölcsönbe. Három nappal később a Sheffield Wednesday elleni 0–0-s bajnokin mutatkozott be a csapatban. Hertha BSC 2018. augusztus 19-én a Hertha BSC csapatához került kölcsönbe a 2018-2019-es szezon végéig. Válogatott Grujić tagja volt a 2015-ös Új-zélandi U20-as labdarúgó-világbajnokságon győztes szerb válogatottnak. A felnőtt válogatottban 2016 májusában mutatkozott be, Nemanja Matić helyére állt be a Ciprus elleni felkészülési mérkőzésen. Sikerei, díjai U20-as világbajnok : 2015 szerb bajnok : 2015-16 FS E492 sorozat Az FS E492 sorozat egy olasz Bo’Bo’ tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat volt. A TEAM (Consorzio Italiano per la Trazione Elettrica Alternata Monofase - az egyfázisú váltakozóáramú villamosvontatás érdekében létrejött olasz konzorcium) által tervezett E491 és E492 típusú mozdonycsaládból 1986 és 1990 között 25 darab készült; mechanikai részről a FIAT Ferroviaria, elektromos részről pedig az Ansaldo Transporti munkája van a mozdonyban, ez utóbbi nevéhez fűződik az összeszerelés is. A mozdonyokat a Szardínia szigeti hegyhát villamosítási tervéhez gyártották. Története A 19 darab E491 (001 és 002 a nullsorozat, 003-019 a széria) és a 6 darab E492 (001 a prototípus, 002-006 a széria) többes vezérlésre alkalmas, egyfázisú váltakozóárammal (25 kV 50 Hz)-cel táplált mozdonyok, melyek alkalmasak ingavonati, vezérlőkocsis távvezérlésre. A mozdonyok tervezésétől fogva - a lehetséges korlátok között - megpróbáltak olyan alkatrészeket, részegységeket beépíteni, melyeket az FS (Olasz Államvasutak) már alkalmazott vagy a rákövetkező években alkalmazott volna. Ezeken a mozdonyokon ugyanazokat a mikroprocesszoros kártyákat alkalmazták, melyeket az FS E453 / FS E454 típusú mozdonycsaládhoz, és az FS E402 sorozat nullszériájához fejlesztettek ki, illetve ugyanazt az alvázat és vontatómotort használták, amelyekkel az FS az E453 / E454 típus kísérleteit folytatta. Az E491 és E492 sorozat csak a hajtás áttételében különböznek. Az E491 140 km/h végsebesség mellett 96/34, míg az E492 160 km/h mellett 96/32 áttételű, de áttétel-változtatással valamennyi mozdony képessé tehető 160 km/h sebességre. Az első mozdony az E491 001 volt, amely az FS vonalain első kilométereit 1986 októberében tette meg, a Torino - Alessandria és a Firenze–Róma nagysebességű vasútvonalakon tett futáspróbákon. Ezt követően az E492 001 számú mozdonyon volt a sor, amely a használaton kívüli Orte - Civitavecchia vonal Civitavecchia és Aurelia között szakaszának 25 kV 50 Hz váltakozóárammal történt villamosítását követően 1987 novemberében és 1988 áprilisában először tudott közlekedni és vontatni. A szardíniai vonal villamosítása azonban elmaradt, így a mozdonyok használhatatlanná váltak az olasz vasút 3 kV-os egyenáramú rendszerén, ezért a gépeket félreállították. A leállítása után, az eladási lehetőségekkel párhuzamosan az FS részéről napvilágot látott néhány ötlet a mozdonyok belső részének átalakítására. Sokáig a 3 kV-os egyenáramú működésre történő átalakításról születtek elméletek, de a konstruktőrök által előrejelzett túlzott költségek miatt elvetették az ötletet. Egy másik javaslat azt tűzte ki célul, hogy létrehozzanak egy 3 részből álló oszthatatlan egységet, melyben két E491 vagy E492 mozdony közé egy megfelelő motoros átalakító járművet ékelnének a mozdonyoknak megfelelő egyfázisú vontatás és áramellátás biztosítása érdekében. A terv bonyolult kivitelezése és egy ilyen hosszú szerelvény kezelése igen gyorsan előrevetítették a javaslat elvetését. FS E492 a MÁV-nál Végül 2000 elején a 25 mozdonyra versenytárgyalást írtak ki, melyre folyamatos volt az érdeklődés, de a legkomolyabb érdeklődőnek az olasz vasút a MÁV-ot ítélte. Az FS próbamozdonyt küldött Magyarországra, hogy a MÁV üzemi körülmények között is kipróbálhassa azt. 2001. március 8-án a Nyugati Pályaudvaron hivatalosan bemutatták a demonstrátormozdonyt, az E492 004 pályaszámú mozdonyt, majd némi féktechnikai módosításokat eszközöltek, ezek után három hónapon keresztül teljesített szolgálatot menetrendszerű gyorsvonatokkal Budapest – Szombathely, és tehervonatokkal Budapest - Hegyeshalom között, mialatt elvégezték a szükséges méréseket. A MÁV kijelentette, hogy a kedvező eredmények esetén a mozdonyok megvételére akkor kerülhet sor, ha az ár egy MÁV V43 sorozatú villamosmozdony átalakító nagyjavításáét nem haladja meg. (V43.2 sorozat) A felmerült jelentős számú technikai probléma miatt azonban az olasz fél ajánlata elvesztette jelentőségét, előtérbe került egy praktikusabb új kétáramrendszerű villamosmozdony-sorozat vásárlása, és végül emellett döntött a MÁV, megrendelve a német Siemens-től a MÁV 1047-es sorozatú mozdonyokat. így végül az olasz mozdonysorozat nem került a MÁV tulajdonába. A mozdony visszaadását követően a szerb vasút is kipróbálta az E492 004 mozdonyt, de ott is technikai problémák merültek fel. Utóélet Hosszas hánykolódás után végül 2014-ben mondták ki a sorozat végét, a mozdonyokat átalakítás vagy továbbértékesítés helyett elbontják. Monolith Productions A Monolith Productions (általában: Monolith) videojáték-fejlesztő céget Kirklandban, Washington államban alapították. A Lithtech grafikus motort is ők fejlesztették, a legtöbb játékuk alatt ez a motor dolgozott. 1997 és 1999 között kiadói feladatokat is elláttak, saját játékaik mellett más fejlesztők játékainak megjelenését is intézték. A Monolith által kidolgozott technológiák és eljárások licencét a Touchdown Entertainment árusítja a külső fejlesztőcégek számára. 2004-ben a Time Warner leányvállalata a Warner Bros. Interactive Entertainment felvásárolta a céget. Játékok Saját fejlesztésű játékok Blood ( 1997 ) ( DOS ) Blood – Plasma Pak ( 1997 ) (kiegészítő - DOS ) Claw ( 1997 ) ( Windows ) Get Medieval ( 1998 ) ( Windows ) Shogo: Mobile Armor Division ( 1998 ) ( Windows )/( 2001 ) ( Linux , Mac OS X , AmigaOS) Blood II: The Chosen ( 1998 ) ( Windows ) Blood II: The Chosen – The Nightmare Levels (1999) (kiegészítő - Windows) Gruntz ( 1999 ) ( Windows ) Sanity: Aiken's Artifact ( 2000 ) ( Windows ) No One Lives Forever ( 2000 ) ( Windows , PlayStation 2 , Mac OS X ) No One Lives Forever – Game of the Year Edition (2001) (Év játéka kiadás - Windows ) Tex Atomic's Big Bot Battles ( 2001 ) ( Windows ) Aliens versus Predator 2 ( 2001 ) ( Windows ) No One Lives Forever 2: A Spy in H.A.R.M.'s Way ( 2002 ) ( Windows , Mac OS X ) Tron 2.0 ( 2003 ) ( Windows ) Tron 2.0: Killer App ( 2004 ) ( Xbox ) - Társfejlesztő Contract J.A.C.K. ( 2003 ) ( Windows ) The Matrix Online ( 2005 ) ( Windows ) F.E.A.R. ( 2005 ) ( Windows ) Condemned: Criminal Origins ( 2005 ) ( Windows , Xbox 360 ) Condemned 2: Bloodshot ( 2008 ) ( Xbox 360 , PlayStation 3 ) F.E.A.R. 2: Project Origin (2009) ( Windows , Xbox 360 , PlayStation 3 ) F.E.A.R. 2: Reborn ( 2009 ) – Letölthető tartalom Gotham City Impostors ( Windows , Xbox 360 , PlayStation 3 ) Kiadott játékok Maabus ( 1995 ) ( Windows ) Claw ( 1997 ) ( Windows ) Get Medieval ( 1998 ) ( Windows ) Shogo: Mobile Armor Division ( 1998 ) ( Windows ) Rage of Mages ( 1998 ) ( Windows ) Rage of Mages II: Necromancer ( 1999 ) ( Windows ) Gruntz ( 1999 ) ( Windows ) Gorky 17 (Észak-Amerikában Odium címmel) ( 1999 ) ( Windows ) Septerra Core: Legacy of the Creator ( 1999 ) ( Windows ) A Monolith játékaihoz külsős cég által fejlesztett kiegészítők Blood: Cryptic Passage ( 1997 , MS-DOS ) Legacy of the Fallen ( Shogo: Mobile Armor Division kiegészítő, fejlesztését leállították) Shugotenshi ( Shogo: Mobile Armor Division kiegészítő, fejlesztését leállították) Aliens versus Predator 2: Primal Hunt ( 2002 , Windows ) F.E.A.R. Extraction Point ( 2006 , Windows ) F.E.A.R. Perseus Mandate ( 2007 , Windows ) Gerardo Tazzer Gerardo Tazzer Valencia (Mexikóváros, 1951. december 12. –) olimpiai bronzérmes mexikói lovas, díjugrató. Az 1980-as moszkvai olimpián díjugratás csapatversenyben Joaquín Pérezzel, Jesús Gómez Portugallal és Alberto Valdés Lacarra-val bronzérmes lett. Sikerei, díjai Olimpiai játékok – díjugratás csapat bronzérmes: 1980, Moszkva Triangle (Beau Brummels-album) Az 1967-es Triangle az amerikai The Beau Brummels rockzenekar nagylemeze. Ez volt az első album, amely Sal Valentino énekes és Ron Elliott gitáros közösen írt dalait tartalmazta. A dalcímekben és -szövegekben fantasy elemeket és szürreális karaktereket használtak, és rengeteg zenésszel együtt dolgoztak, hogy létrehozzák az album pszichedelikus hangzását. Az album felvételeinek idején az együttes trió lett (Valentino, Elliott és Ron Meagher), ugyanis Don Irving gitáros és John Petersen dobos kilépett az előző album megjelenése után. A Triangle 197. lett a Billboard 200 listán és szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. 3456 Etiennemarey A 3456 Etiennemarey (ideiglenes jelöléssel 1985 RS2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1985. szeptember 5-én. A State of Trance 2010 A State of Trance 2010 Armin van Buuren holland lemezlovas mixlemeze, mely a mix sorozat hetedik darabja. A válogatás április 2-án jelent meg a holland Armada Music kiadó gondozásában. Elődeihez hasonlóan kétlemezes mixet jelent. Érdekességek Az Armada Music kiadó szorosan együtt működik az Apple Inc. vállalattal, ennek keretében A State Of Trance 2010. április 2-án először iPhone-ra jelent meg az alábbi országokban: USA, Kanada, Németország, Hollandia, Svédország, Finnország és Görögország. Nagysáp Nagysáp község Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban található. Nevének eredete A helység neve vitatott eredetű. A sápad, vagy sápaszt igéből válhatott tulajdonnévvé, vagy a Sáp helynév a német eredetű magyar sáf, dézsa, sajtár főnévből alakult át. A "Nagy" előtag különbözteti meg Nagysápot Őrisáptól. Pesty Frigyes a település nevének eredetét a következőképp magyarázta: „Régen a helység vizes, tavas volt. Tökéletes lösz medencében fekszik. Neve ezért lett Nagy Sár. (Ez változott utóbb Nagy Sáppá).” A helyi hagyomány szerint a zsellérektől sok adót, nagy sápot szedtek, s emiatt lett a falu neve Nagysáp. Fekvése A Gerecse hegység északkeleti részén a bajnai völgyben helyezkedik el. Megközelíthető a Tát-Tatabánya közötti közúton. Tatabányától 30 km-re, Táttól 7 km-re, Dorogtól 13 km-re, Esztergom-tól 17 km távolságra van. Vasútállomása nincs. A 170 m tengerszint feletti átlagos magasságban megtelepült falu határát a Keleti-Gerecse ÉNy–DK-i irányú, mindössze 160–250 m magas löszös dombhátai jellemzik. A határában eredő kisebb patakok vizét a Bajnai-, a Bajóti-patak és az Öreg-árok gyűjti össze. Területének döntő többségét szántóföldek foglalják el, a helyenként vízmosásokkal felszabdalt dombokon szőlőket, legelőket és kisebb erdőt találunk. A Gerecse hegység leszakadt rögei: nyugatról az Öreg hegy, a Domonkos hegy, a Som-berek, a Lukas kő, melyek kelet felé lejtenek. A teraszos eróziós völgyek feldarabolták a térszint, és medencedombsággá formálták. A sűrű völgyhálózat a nagyméretű erózió következménye. Éghajlata Mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz, de már közel a mérsékelten meleg éghajlati típushoz. A napsütés éves összege: 1970–1980 óra között van. Nyáron 770 óra, télen mintegy 190 óra napfénytartamra lehet számítani. Az éves középhőmérséklet 9,7 °C körül van, a tenyészidőszaké 16 és 16,5 °C között. A csapadék évi összege általában 600 mm körüli, de nyugaton ennél több (600-650 között). Leggyakrabban északi, északnyugati irányból fúj a szél. A völgyek réti öntéstalaján szántóföldi művelést folytatnak, de a vizenyős területek rétjein szálas takarmányt termesztenek. Hagyományos gazdasági tevékenység a gabonatermelés, bortermelés, az erdőgazdálkodás, és az állattenyésztés. Története Már az őskor óta lakott hely, a régészeti leletek szerint. A Kerekdomb-majorban őskori cserepeket találtak. Órisápon bronzkori cserepek és urnasírok maradványai kerültek elő. Avar és kelta edénytöredékek szintén találhatók a falu határában. Római edények és , sőt római telep nyomára is bukkantak. A Gedáshegyen (Gedás-domb) Árpád-kori sáncok maradványai vannak. Írásos nyomuk nem maradt. Megmaradt, s még a XVIII. században is látható volt a község Szent Mártonról elnevezett temploma, amelynek maradványai az 1701. és 1732. évi főesperesi vizsgálatok idején még láthatók voltak. Ennek alapjaira Sándor Mihály építtet 1732 és 1735 között új templomot. Ezt azonban 1887-ben villámcsapás elpusztította. Helyét ma kereszt jelöli. A település első okleveles említése 1248-ból való. Középkori magva Úrsáp (Órisáp) és a Gedás-dombi Baár-Kalán nemzetség megerősített szálláshelye. Királyi birtok volt. Plébániája középkori eredetű. A falut a török elpusztítja. 1688-tól Bajna filiája. 1701-ben 10–15 katolikus és 200 kálvinista él a faluban. Az 1755-ös visitatio canonica szerint már 237 katolikus. A Metternich-család emeli a jelenlegi templomot 1899-ben, felhasználva a régi faragott köveit is. Jelene Legfontosabb lehetőségei A falu határát a Keleti-Gerecse északnyugat–délkeleti irányú, mindössze 160–250 méter magas löszös dombhátai jellemzik. A határában eredő kisebb patakok vizét a Bajnai-, a Bajóti-patak szedi össze, a teraszos eróziós völgyek feldarabolták a térszint, és medencedombsággá formálták. A sűrű völgyhálózat a nagyméretű erózió következménye. A dombsorok közötti völgyben található Nagysáp, a tájegység legszebb természeti környezetű települése. A község lakossága állandónak mondható, és területe csak meghatározott népességet tud eltartani. A munkaképes lakosság a környező települések ipari üzemeiben, bányáiban illetve a termelőszövetkezetben talált munkát. A rendszerváltás után mindezek megváltoztak, mert a bányászat megszűnt, az ipari üzemek kapacitása kisebb lett. Kiútként a falusi turizmus megtelepítése látszik reális célnak. Ehhez járul hozzá az attrakciók nagy számú jelenléte és szükséges az itt élők egyetértő magatartása is. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,9%-a magyarnak, 2,5% cigánynak, 1% németnek, 0,3% románnak mondta magát (16,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,1%, református 24,1%, evangélikus 0,2%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 8,9% (28,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus templom Református templom Trianon-emlékmű (2014) A Gerecse vonulatai, völgyei Híres szülöttei Itt született 1876. június 6-án Borsos Endre közigazgatási bíró, a Közigazgatási Bíróság elnöke, lakásügyi kormánybiztos, a budai református egyházközség főgondnoka. Szürkebegyű drongó A szürkebegyű drongó (Dicrurus caerulescens) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a drongófélék (Dicruridae) családjába tartozó faj. Előfordulása India, Nepál és Srí Lanka területén honos. A természetes élőhelye a nyílt száraz erdőkben van. Alfajai Dicrurus caerulescens caerulescens Dicrurus caerulescens insularis Dicrurus caerulescens leucopygialis Columbia megye (Pennsylvania) Columbia megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Pennsylvania államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Bloomsburg. Lakosainak száma 66 797 fő (2013. július 1.). Columbia megye Montour, Northumberland, Sullivan, Luzerne, Lycoming és Schuylkill megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Menzelinszki járás A Menzelinszki járás (oroszul Мензелинский район, tatárul Минзәлә районы) Oroszország egyik járása Tatárföldön. Székhelye Menzelinszk. Népesség 1989-ben 30 517 lakosa volt. 2002-ben 31 295 lakosa volt. 2010-ben 29 359 lakosa volt, melyből 17 646 tatár, 10 403 orosz, 795 mari, 132 csuvas, 67 ukrán, 50 baskír, 31 udmurt, 15 mordvin. Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov (oroszul: Владимир Александрович Крючков; Caricin, 1924. február 29. – Moszkva, 2007. november 23.) orosz nemzetiségű szovjet jogász és diplomata, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, 1988–1991 között a KGB elnöke. 1955 és 1959 között a budapesti szovjet nagykövetség harmadtitkára volt, és részt vett az 1956-os forradalom leverésének szervezésében. Kezdetben a szovjet igazságszolgáltatásban dolgozott ügyészségi nyomozóként, majd a Szovjetunió Külügyminisztériuma diplomáciai akadémiáját elvégezve diplomata lett. A külföldi szolgálatban töltött évei alatt találkozott Jurij Andropovval, aki a fő patrónusa lett. 1974-től 1988-ig a KGB külföldi hírszerző ágát, az Első Főcsoportfőnökségot (PGU) vezette. Ezekben az években ez a részleg is részt vett a különféle kommunista, szocialista és antikoloniális mozgalmak támogatásában és finanszírozásában szerte a világon, amelyek közül néhány hatalomra is került hazájukban és létrehoztak szovjetbarát kormányokat. Ezen felül a Krjucskov vezetése alatt a Főcsoportfőnökség nagy diadalokat könyvelhetett el, emberei beépültek nyugati hírszerző ügynökségekbe, értékes tudományos és műszaki információval és dezinformációs módszerekkel gazdagodtak, de az aktív intézkedéseket is tökéletesítették. Ugyanakkor azonban a Főcsoportfőnökséget disszidensek sújtották, nagy felelőssége volt Afganisztán megtámadásában, és csökkent a nyugat-európai kommunista pártokra ható befolyásolási képessége is. 1988 és 1991 között Krjucskov a KGB 7. elnökeként szolgált, ő volt a sikertelen augusztusi puccs, majd az Állami Rendkívüli Bizottság vezetője. Kereskedési könyv A kereskedési könyv (Trading Book) a Bázeli Tízek Bizottsága által megalkotott minősített tőke és kockázati súlyok között a 3. osztályba sorolt tőke elemei közé tartozik. A kereskedési könyvbe tartoznak azok a pénzügyi eszközök, amelyeket a bank eladási céllal tart saját portfóliójában árfolyamnyereség, illetve egyéb ár- és kamatnyereség elérése céljából. Továbbá ide tartoznak a kereskedési könyvben vállalt pozíció fedezésére szolgáló műveletek, valamint az e pozíció kockázatát csökkentő műveletek az OTC (tőzsdén kívüli kereskedés) piacon és az aktív repó, illetve passzív repó műveletek. AV8 Air Az AV8 Air az Egyesült Királyságban bejegyzett légitársaság volt. 2003 júniusában alapították és 2003. november 25-én kezdte meg működését. 2004. április 7-étől a CT2 idegenforgalmi vállalat leányvállalataként működött. Ez az első járat egy Boeing 767-300 ER típusú járat volt, ami Fokvárosba szállított utasokat. Ezen a járaton kívül Boeing 767-200-as típusú repülőkkel a Földközi-tengerhez szállított utasokat. A társaságot pár hónappal indítása után megszüntették. Kódjai ICAO kód: MNF Rádiós azonosító jel: PENNINE Sisakos turákó A sisakos turákó (Tauraco corythaix) a madarak osztályának turákóalakúak (Musophagiformes) rendjébe, ezen belül a turákófélék (Musophagidae) családjába tartozó faj. Korábban a család más tagjaival együtt a kakukkalakúakkal rokonították. Előfordulása Afrika déli részén, Mozambik, a Dél-afrikai Köztársaság és Szváziföld területén honos. Alfajai Tauraco corythaix corythaix (Wagler, 1827) Tauraco corythaix phoebus Neumann, 1907 Megjelenése Átlagos testhossza 40-42 centiméter. Magas, zöld tollbóbitája van. Piros szemgyűrűt és szeme körüli fehér foltot visel. Feje, nyaka és melle élénk világoszöld. Háta, szárnya és hasi része kék színű. Nemzeti Pedagógus Kar A Nemzeti Pedagógus Kar az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus-munkakörben közalkalmazottként foglalkoztatottak önkormányzattal rendelkező köztestülete. A Karról a köznevelési törvény 63/A–63/L. §-ai rendelkeznek, amelyeket az oktatás szabályozására vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi CXXIX. törvény 36. §-a iktatott be. Tagság A Kar tagja az a pedagógus, aki az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményben pedagógus-munkakörben történő foglalkoztatásra szóló kinevezést kapott. Mindebből következik, hogy a tagság automatikus és kötelező. Ugyanakkor a tagság egyetlen következménye az Alapszabály és az Etikai kódex betartása. Előbbienk csak a Karban végzett bármilyen tevékenység esetén van jelentősége. biKöeA kar az Alapszabályban és az Etikai Kódexben foglaltak szerint tagjával szemben etikai eljárást folytathat – mert a Kar tagjának kötelessége, hogy megtartsa a Kar működésére vonatkozó, a törvényben, az Alapszabályban és az Etikai Kódexben rögzített szabályokat. Hatásköre A Kar véleményezési, javaslattevő és ajánlási feladatokat láthat el, döntési jogkörrel saját működését és szakmai állásfoglalásait illetően rendelkezik az alapszabályában meghatározottak szerint. Szakmai tagozatai konferenciákat szerveznek. Legfőbb döntéshozó testülete az Országos Küldöttgyűlés. Feladatait országos szervei, továbbá a megyékben és a fővárosban működő területi szervei útján látja el. A Kar országos szervei és ügyintéző testületei: - Országos Küldöttgyűlés - Országos Elnökség - Országos Felügyelő Bizottság - Országos Etikai Bizottság - Állandó bizottságok - Ad hoc bizottságok - Szakmai tagozatok A Kar területi szervei és ügyintéző testületei (minden megyében és Budapesten): - Területi Küldöttgyűlés - Területi Etikai bizottság - Állandó bizottságok A Kar hivatali ügyeit a Központi Iroda intézi, melynek vezetője a főtitkár. A Területi Küldöttgyűlés tagjait a Kar tagjai, tehát közvetlenül a pedagógusok választják maguk közül, az Országos Küldöttgyűlés tagkait pedig a Területi Küldöttgyűlés delegálja. A területi tisztségviselőket a területi, az országos tisztségviselőket az országos küldöttgyűlés választja meg. Delegálások A Kar a következő testületekbe delegál tagot (tagokat): - Köznevelés Stratégiai Kerekasztal - Országos Köznevelési Tanács - Nemzeti Tankönyvtanács - Tankerületi Tanácsok Szakmai tagozatok A szakmai tagozatok listáját eredetileg a törvény tartalmazta, de a felsoroltakon túl is kezdeményezheti 10 tag újabb tagozat létrehozását. A tagozatok az egyes pedagógus munkakörökhöz és megbízásokhoz (pl. óvodapedagógus, tanító, vezetői) vagy a tantervi műveltségterületekhez (pl. Ember és társadalom, Magyar nyelv és irodalom... stb.) kapcsolódnak. A tagozatok elnökét a tagság választja, a megbízást az Országos Küldöttgyűlés hagyja jóvá. A tagozatok szakmai rendezvényeket szerveznek, iletve saját területüket érintő javaslatokat fogalmaznak meg az elnökség vagy a küldöttgyűlés számára, továbbá a különféle egyeztető fórumokon képviselik a pedagógusok szakmai álláspontját. Összeférhetetlenség A Kar tisztségviselője, az ügyintéző testületek tagja nem lehet: a) párt tisztségviselője, b) bármely országos kamara tagja, c) bármely pedagógus szakmai és érdek-képviseleti szervezet tisztségviselője. Titoktartási szabály A törvény kimondja, hogy a Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra. Etikai kódex és eljárás Az etikai eljárás indítását és lefolytatását részben a törvény, részben az Etikai kódex szabályozza. A kódex létrehozására a Kar ad hoc bizottságot hozott létre. Az első tervezetet a pedagógus társadalom és a szakmai szervezetek erős és hangos - részben indokolt, részben a valóságalapot teljes mértékben nélkülöző - kritikával fogadták, számos észrevétel, vélemény érkezett a szöveghez. Az első tervezethez képest jelentősen átdolgozott kódex az Országos Küldöttgyűlés jóváhagyása után 2015. november 14-én lépett hatályba. Az etikai eljárás néhány főbb jellemzője a teljesség igénye nélkül: - Eljárás az Alapszabály vagy az Etikai kódexben foglaltak megsértése miatt indítható. - Eljárást a Kar tagjával szemben a Kar tagja indíthat. - Az eljárást elős fokon a Területi Etikai Bizottság folytatja le, fellebbezni az Országos Etikai Bizottsághoz lehet. - Amennyiben az etikai vétség beigazolódik, három lehetséges következmény fordulhat elő a törvény szerint: figyelmeztetés; a Kar által biztosított kedvezmény, juttatás, jogosultság korlátozása, megvonása; a Karban betöltött tisztségtől való megfosztás. (Az eljárásnak tehát munkajogi következménye nincs.) A kódex hatályba lépése óta 9 eljárás kezdeményezésére került sor. Vita a Pedagógus Karról Míg a pedagógus társadalom nagy része passzívan tudomásul vette a Kar megalakulását, addig egyes pedagógus szervezetek, élükön a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével több alkalommal élesen tiltakozott annak megalakítása ellen. Álláspontjuk szerint a Nemzeti Pedagógus Kar előképe és ihletője a Benito Mussolini által létrehozott fasiszta korporációs, hivatásrendi állam, melyet Magyarországon Gömbös Gyula próbált meg meghonosítani. Véleményük szerint „a kormány engedelmes tárgyalópartnert hozna magának létre a Magyar Pedagógus Kar révén, amely az etikai kódexszel együtt már nem csupán szakmai szervezet, hanem egy büntető-szankcionáló szervezet lenne”, felállítása így „megkérdőjelezi a pedagógusok szakmai önállóságát, feltétlen engedelmességet követel meg”, miközben a „demokratikusan működő szakmai szervezetek eddig is ellátták azokat a feladatokat, amelyeket az NPK fő feladatának szánnak”. Más szervezetek támogatták felállítását, például az Általános Iskolai Igazgatók Országos Szövetsége, melynek elnöke szerint „az állami intézményekben dolgozó pedagógusok automatikus taggá válása a hivatás presztízsét növeli.” Tények a vitához kapcsolódóan: Az "engedelmes tárgyalópartner" képet azóta többszörösen cáfolta a Kar nem egy állásfogalalása és nyilatkozata. Az Etikai kódex és az ez alapján lefolytatott etikai eljárás a pedagógus foglalkoztatását érintő szankcionáló elemet nem tartalmaz, ilyen jogköre a Karnak nincs, és nem is volt. A Kar tisztségviselőinek megválasztásában bármely tag részt vehet, mindenki választó és választható. A teljes tagságot érintő döntéseket kizárólag az ily módon választott küldöttekből álló Országos Küldöttgyűlés hozhat, és kizárólag az Országos Küldöttgyűlés adhat ki állásfoglalást, az elnökség és más testületek csak közleményt. Tisztségviselők Elnök: Horváth Péter (a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója) Elnökhelyettes: Iszák Tibor (a Csaholci Általános Iskola igazgatója) Országos Elnökség: Bárányos József (Fejér megye) Bodrogai Tibor (Komárom-Esztergom megye) Dr. Jeszenszkyné Gallai Gabriella (Budapest) Dr. Vizi László Tamásné (Fejér megye) Dr. Zalay Szabolcs (Baranya megye) Nagyné Szabó Etelka (Budapest) Szabó Gyula (Hajdú-Bihar megye) Szakál Ferenc Pál (Pest megye) Veres Pál (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) Országos Etikai Bizottság: Elnök: Fekete József (Hajdú-Bihar megye) Tag: Lukács László Nándorné (Budapest) Tag: Öreg István (Békés megye) Országos Felügyelő Bizottság: Elnök: Ajtony Ákos (Győr-Moson-Sopron megye) Tag: Szalkai Mária (Heves megye) Tag: Vas Mariann (Csongrád megye) Területi elnökök: Bács-Kiskun megye: Fekete Antal Baranya megye: Priskin Pál Békés megye: Dr. Sióréti Gabriella Borsod-Abaúj-Zemplén: Cseke Gábor Budapest: Dr. Puszter Bernadett Csongrád megye: Árva László Fejér megye: Szabó Julianna Győr-Moson-Sopron megye: Kaukerné Kovács Edit Hajdú-Bihar megye: Posta László Heves megye: Románné Kolozsi Andrea Mónika Jász-Nagykun-Szolnok megye: Hegyiné Mladoniczki Éva Komárom-Esztergom megye: Soltész Éva Nógrád megye: Csábi István Pest megye: Gyepesy Imola Somogy megye: Agócs Attila Szabolcs-Szatmár-Bereg megye: Kulcsár Judit Tolna megye: Vas megye: Veszprém megye: Hegyiné Mráz Erika Zala megye: Dömötörfi Lívia Stazione di Torrenieri-Montalcino Stazione di Torrenieri-Montalcino vasútállomás Olaszországban, Montalcino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Asciano–Monte Antico-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Monte Amiata Stazione di San Giovanni d'Asso Gerber Károly Gerber Károly (1911–?) motorszerelő és vasesztergályos, majd Kossuth-díjas mérnök, az Újításokat Kivitelező Vállalat munkatársa. 1952-ben – Gál Endrével megosztva – megkapta a Kossuth-díj arany fokozatát, az indoklás szerint egy „új, nagy teljesítményű fúrógép kidolgozásáért és gyakorlati megvalósításáért”. Saint-Martin-de-Valgalgues Saint-Martin-de-Valgalgues település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 4313 fő (2015). Saint-Martin-de-Valgalgues Alès, Cendras, Laval-Pradel, Saint-Julien-les-Rosiers, Saint-Privat-des-Vieux és Les Salles-du-Gardon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare de Corbehem Gare de Corbehem vasútállomás Franciaországban, Corbehem településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Lille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Douai Kastellet A koppenhágai Kastellet Észak-Európa egyik legjobb állapotban fennmaradt erődítménye. Alaprajza ötágú csillag alakú. Öt bástyája a következő neveket viseli: Király-bástya (Kongens Bastion), Királynő-bástya (Dronningens Bastion), Gróf-bástya (Grevens Bastion), Hercegnő-bástya (Prinsessens Bastion) és Herceg-bástya (Prinsens Bastion). Az erődnek saját temploma és szélmalma is van. Történelem A Kastellet építését IV. Keresztély dán király kezdte el 1626-ban, amikor Koppenhága városfalának északi részén egy várárkot ásatott. A királynak nagy tervei voltak: eredetileg egy kastélyt építettek volna ide, ahol az uralkodó maga is menedéket találhatott volna, de ezt a tervet pénzügyi okokból elvetették. Az építkezést másodszülött fia és utódja, III. Frigyes folytatta. Koppenhága svéd ostroma (1658-1660) után a holland építészt, Henrik Rusét bízták meg az építmény újjáépítésével és kibővítésével. Az erőd a Citadellet Frederikshavn („Frederikshavni Citadella”) nevet kapta, de inkább Kastellet („a citadella”) néven ismert. Az erődítmény szerepet játszott a város megvédésében az angolok ellen az 1807-es koppenhágai csatában. Itt nőtt fel Christen Købke (1810–1848) dán festő, a dán festészet aranykorának egyik jeles képviselője, aki számos képet festett a területről. A Kastellet renoválására 1989-1999 között került sor. Füsseni béke A füsseni békét 1745. április 22-én írta alá III. Miksa bajor választófejedelem és Mária Terézia osztrák uralkodó főhercegnő, magyar és cseh királynő Füssenben. A békekötés az osztrák örökösödési háború idején történt. A béke következményeképpen az osztrákok kivonták csapataikat Bajorország területéről, cserébe a bajorok elismerték a Pragmatica sanctiót. Ezen felül a bajorok felhagytak Franciaország támogatásával, és III. Miksa József ígéretet tett arra, hogy a császárválasztáskor Ferenc lotaringiai hercegre (Mária Terézia férjére) szavaz. 221 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 170-es évek – 180-as évek – 190-es évek – 200-as évek – 210-es évek – 220-as évek – 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek Évek: 216 – 217 – 218 – 219 – 220 – 221 – 222 – 223 – 224 – 225 – 226 MotoGP Amerika nagydíj Az Amerika nagydíj a MotoGP egyik versenye. A versenynaptárnak 2013 óta része, ezzel a harmadik amerikai futam lett az amerikai és az indianapolisi nagydíj után. A helyszín a Formula–1-es versenynek is otthont adó Circuit of the Americas, amely a texasi Austin közelében található. Az 1999. júliusi iráni diáktüntetések Az 1999. júliusi iráni tüntetések (Tir 18-a vagy Kuje Danesgah katasztrófa néven is ismert) (perzsául ����� ��� �������) az iráni forradalom utáni egyik legvéresebb nyilvános tüntetési időszak volt 1999. július 7. és 13. között. A tüntetések békés demonstációként kezdődtek Teheránban július 8-án, hogy a Szalam nevű reformista újság betiltása ellen tüntessenek. A megmozdulásokat követően, a rohamrendőrök rajtaütöttek egy kollégiumon, azon a éjszakán, amikor egy diákot megöltek. A demonstráció hat napig tartott és elterjed az egész országban. Ezalatt három másik ember is meghalt, és több mint kétszázan megsebesültek. A tüntetések után több mint 70 diák tűnt el. Becslések szerint mintegy 1200-1400 embert vettek őrizetbe. Áttekintés A tiltakozó akciók 1999. július 8-án kezdődtek (a perzsa naptár szerinti Tir 18-án), mikor a teheráni egyetem diákja békés tüntetést tartottak a Szalam nevű reformista újság betiltása ellen. A Szalamot (perzsául ������� ����) a Harcos Papság Hívei nevű iráni párt működtette, az a reformista párt, amihez Mohamed Hatami akkori iráni elnök is tartozik. A diákok, akik Hatami támogatói közé tartoztak, a lap betiltása ellen küzdöttek, amelyet az elnök ellenfelei rendeltek el. A demonstráció estéjén mintegy 400 ejtőernyős milicista ereszkedett le egy kollégium épületére, rövid hullámú rádióval és zöld gumibotokkal. az ejtőernyősök valószínűleg az Anszar-e-Hezbollah szervezet és a Baszidzs milícia tagjai voltak. Betörték az ajtókat, a nőket a hajuknál fogva rángatták ki és felgyújtották a szobákat. Szemtanúk szerint legalább egy diák meghalt és 300-an megsebesültek, és ezrek tűntek el másnapra. Másnap határozottabban kezdődtek a megmozdulások. Teherán egészére és más városokra is kiterjedt. A munkanélküli fiatalok is csatlakoztak a diákokhoz. A Baszidzs tagjai diáknak álcázva magukat csatlakoztak a tüntetésekhez (megborotválták az arcuk, pólót és farmert vettek fel) és téglákkal kirakatüvegeket törtek be, hogy lejárassák a diáktüntetések igazi voltát. A lázadások öt napja alatt Teherán csatatérré változott, és ez volt az iráni forradalom óta a legnagyobb tömegmegmozdulás. Számos letartóztatás és sérülés volt, név szerint egy ismertté vált áldozat volt, Ezzat Ebrahim Nedzsad. Bár nem hivatalos álláspont szerint 17-en haltak meg a lázongás egy hete alatt. a rendőrség azonos módon járt el itt is, betörtek az egyetemre és brutálisan megverték a diákokat. Négy diák meghalt a lázadás során és sokakat megvertek az őrizetben is. Más nagyobb iráni városokban is voltak lázadások, úgy mint Tabrizban, Mashadban, Sirázban és Iszfahánban. A tüntetések július 11-én (Tir 20-án) a Tabrizi Egyetemnél folytatódtak. Az Economist magazin szerint a tüntetések július 13-án csaptak át sokkal súlyosabba, amikor néhány diák a belügyminisztériumot akarta megrohamozni. Hámenei ezt a rendszer alapjai ellen való támadásnak nyilvánította. Július 14-én Ali Hámenei iráni vezető támogatóinak tízezrei gyűltek össze Teheránban, hogy az Iszlám Propaganda Szervezet nevében tüntessenek. 2006. július 31-én még számos tüntető volt börtönben. egyikük, Akbar Mohammadi, éhségsztrájk következtében halt meg. A 2009-es jubileumi tüntetések 2009. július 9-én Irán és a föld több pontján megemlékeztek Tir 18-áról. A Time magazin jelentése szerint ezrek meneteltek Teherán utcáin, hogy a 10 évvel ezelőtti történésekre emlékezzen és hogy a 2009-es iráni elnökválasztás eredménye ellen is tiltakozzanak. Az amnesty International jelentése szerint legalább 200 tüntető gyűlt össze az Enghlab sugárút mentén, a Teheráni Egyetem kapui előtt, hogy szembeszálljanak a rendőri és miliciái jelenléttel. A milícia valószínűleg a Baszidzs tagjaiból állt. Izocitrát-dehidrogenáz Az izocitrát-dehidrogenáz enzim (EC 1.1.1.42) (IDH)a citromsavciklusban vesz részt. A folyamat harmadik lépését katalizálja: az izocitrát oxidatív dekarboxilációját, melynek során alfa-ketoglutarát és CO2 képződik, egy NAD+ molekula pedig NADH-vá alakul. A folyamat kétlépcsős, első lépésben az izocitrát (szekunder alkohol) oxidálódik oxálszukcináttá (keton), a második lépésben pedig a béta-karboxilcsoport dekarboxilálódik és a alfa-ketoglutarát jön létre. Az enzim másik izoformája ugyanezt a reakciót katalizálja, de nem a citromsavciklusban, a citoszolban és a mitokondriumban is működik és NADP+-t használ kofaktorként NAD+ helyett. Ennek az enzimtípusnak a CAS-száma: [9028-48-2]. Energetika A reakció teljes energiamérlege -8,4 kJ/mol. Az IDH anélkül csökkenti az izocitrát Michaelis-állandóját (Km), hogy a maximális reakciósebesség) (Vmax) csökkenne. Szerkezet A humán IDH enzim szerkezete ismert. Tudjuk, hogy a fehérje 3 alegységből épül fel, allosztérikusan szabályozott és működéséhez beépült Mg2+ vagy Mn2+ ion szükséges. A legközelebbi ismert szerkezetű homológja a E. coli NADP-függő IDH-ja, melynek csak 2 alegysége van és 13%-ban azonos 29%-ban hasonló az aminosavsorrendje, tehát nem messze nem azonos a humán enzimmel. Szabályzás A citromsavciklus IDH által katalizált reakciója visszafordíthatatlan a nagy negatív energiatöltet következtében, ezért pontosan szabályozni kell annak érdekében, hogy elkerüljük az izocitrát raktárak kimerülését (és az alfa-ketoglutarát felgyülemlését). A reakciót serkenti a szubsztrátok (izocitrát, NAD+, Mg2+ / Ca2+ ) nagy koncentrációja, a termékek (NADH és alfa-ketoglutarát) gátolják, az ATP pedig kompetitív feedback-gátlással szabályozza. Batman (televíziós sorozat) A Batman egy 1966-tól 1968-ig futó televíziós sorozat volt, mely a DC Comics által kiadott szuperhősön alapul. Főszerepekben Adam West mint Batman és Burt Ward mint Robin - két szuperhős, akik megvédik Gotham városát a bűnözőktől és azoknak gonosz terveitől. Főképpen a camp stílusa, híres zenéje és az egyszerű tanulságai tették híressé a sorozatot. Ilyennek voltak a "mindig kapcsold be az öved", "csináld meg a házi feladatot", "egyél zöldséget" és ehhez hasonlóak. Összesen 120 epizódot sugároztak az ABC-n, három évadon keresztül, kétszer egy héten az első két évadig, majd a harmadiknál már csak egyszer egy héten. A sorozatról Batman és Robin az igazi hősei ennek a sorozatnak, valódi alteregóik (Bruce Wayne és Dick Grayson) igazából csak nagyon ritkán bukkannak fel, jellemzően olyankor, amikor szuperhősként nem tudnak valamilyen feladatot végrehajtani. A "Dinamikus Duó" olyankor bukkan fel, amikor a gothami rendőrség már tehetetlen egy trükkös főgonosz mesterkedéseivel szemben. Hőseinknek először mindig ki kell nyomoznia, hogy ki áll a dolgok hátterében és mi a terve, majd ezután ki kell találniuk, hogyan akadályozhatnák meg a terv végrehajtását. Az első két évad epizódjai jellemzően kétrészesek voltak, kivéve két részt a második évadból, amelyben három kisebb epizód volt. A harmadik évadban egy epizód egyetlen történetet dolgozott fel, a két különálló rész között az átkötést egy cliffhanger biztosította. A sorozat jellegzetessége a camp stílusa: a giccses ábrázolásmód, a már-már abszurdba hajló történetek csak erősödtek, ahogy a sorozat készítői rá is játszottak az idők során. A főszereplők, ennek ellenére, mindig nagyon komolyak maradtak, még a legnevetségesebb szituációkban is. Visszatérő elemek Az epizódok egy animációs intróval kezdődnek, amely a képregények akkori rajzolási stílusában készült. Ebben hőseink láthatóak és ellenfeleik szépen felsorakozva, akikkel megküzdenek. Minden epizód azzal kezdődik, hogy láthatjuk az aktuális főgonoszt, amint épp valamiben mesterkedik. Gordon főfelügyelő és a gothami rendőrség kiszáll a tetthelyre, és megállapítják, hogy sajnos egyedül nem tudják felgöngyölíteni az ügyet. Egy telefon (a Batphone) segítségével felhívják Batmant. A telefon a Wayne-rezidencián csöng ki, ahol Alfred veszi azt fel. Értesíti Bruce Wayne-t és Dick Graysont, akik gyakran Dick nagynénjével, a kilétükről mit sem sejtő Harriet Cooperrel beszélgetnek ilyenkor. A két hős, miután megtudja, kikkel állnak szemben, beöltöznek, és beszállnak a Batmobilba. Ezután Gordon felügyelőhöz mennek, akivel megbeszélik az ügyet, és nekilátnak a nyomozásnak. Ezt többnyire egyedül bonyolítják le, és végül rájönnek, ki az elkövető. Megpróbálnak a nyomába eredni, amikor is a verőembereivel találkoznak szembe, és meg kell küzdeniük velük. A gonosz persze elmenekül, így újra nyomozniuk kell, aminek a vége egy újabb ökölharc - ám ezúttal a Dinamikus Duó egyik tagja a főgonosz fogságába esik, vagy valamely csapdájának lesz az áldozata. Itt ér véget az epizód első fele, azzal, hogy felteszi a kérdést: vajon mi fog hőseinkkel történni ezután? Természetesen megmenekülnek, de az epizód második fele ugyanezzel a nyomozós-verekedős sémával folytatódik, míg nem találkoznak össze végül a főgonosszal, akit Batman a saját csapdájába csal, majd egy elmés szerkezettel ártalmatlanná tesz. Szereplők Főhősök Adam West mint Batman / Bruce Wayne : egy milliárdos filantróp, akinek a szüleit bűnözők gyilkolták meg gyerekkorában, ezért a vagyonát a bűn üldözésére használja fel. West azért kapta a szerepet, mert egy Nesquik-reklámban egy hasonló szerepben meggyőző alakítást nyújtott, és mert képes volt a szövegkönyvben szereplő bármilyen mondatot rezzenéstelen arccal előadni. Burt Ward, mint Robin / Dick Grayson : Batman hűséges társa, a "csodagyerek", aki mindig mellette áll a bűnügyek felderítése során. Visszatérő frázisa ("Szent ........, Batman!") tette a szereplőt híressé. Alan Napier mint Alfred : Bruce Wayne hűséges komornyikja és Batgirl bizalmasa. Neil Hamilton mint Gordon főfelügyelő : a gothami rendőrség nyomozója, Batman egyik fő kapcsolata a rendőrségnél. Stafford Repp mint O'Hara rendőrfőnök : a gothami rendőrség főnöke, Batman másik fő kapcsolata a rendőrségnél. Ilyen karakter eredetileg nem létezett a képregényben, őt azért hozták létre, hogy Gordon főfelügyelő tudjon kivel beszélni. Madge Blake mint Harriett Cooper : Dick Grayson anyai nagynénje. Karaktere a képregényekben csak pár évvel korábban jelent meg, mégpedig azért, hogy legyen egy oka annak, miért tartja Bruce és Dick titokban a saját identitását. Yvonne Craig mint Batgirl / Barbara Gordon : a harmadik évadban jelenik meg. Gordon főfelügyelő lánya, aki Batgirl-ként Batman és Robin segítőtársa. Ellenfelek Számos ellenfél felbukkan a sorozatban, közülük többen több epizódban is megjelennek. Cesar Romero mint Joker : egy mókamester bűnöző, aki különféle csínyekkel és bohóctréfákkal nehezíti meg a hősök életét. Karaktere a hatvanas években megismert képregényes alteregójával megegyezően nem pszichopata sorozatgyilkos, hanem egy átlagos, ámbár viccelődő gazember. Cesar Romero nem borotválta le a bajuszát a szerep kedvéért, ezért azt lesminkelték. Burgess Meredith mint a Pingvin : a sorozat legnépszerűbb gonosz karaktere, egy testi fogyatékosságokkal rendelkező, ám rendkívül gazdag és befolyásos bűnöző. Frank Gorshin és John Astin (2. évad) mint Rébusz : egy szuperintelligens gonosz, aki kedvel különféle rejtvényeket és talányokat feladni. Julie Newmar, (1-2. évad), Eartha Kitt (3. évad) és Lee Meriwether (film), mint a Macskanő : a képregények karakterén alapul. Eredeti nevén Selina Kyle, aki macskajelmezbe öltözve folytatja a bűnözést. Ebben a sorozatban alapvetően negatív karakter. George Sanders (1. évad), Otto Preminger és Eli Wallach (2. évad) mint Mr. Fagy : eredettörténete eltér az ismerttől, egy korábbi rajtaütés során Batman véletlenül leönti őt egy vegyi anyaggal, amely miatt csak fagyos hőmérsékleten lesz képes életben maradni. Eredetileg Mr. Zérónak hívták, ám éppen a sorozat hatására a képregényekben is megváltoztatták a nevét. Victor Buono, mint William McElroy / Tut király : kizárólag ebben a tévésorozatban megjelenő karakter. William McElroy professzor egy egyetemi tanár, akit egy diáklázadás során fejbevágtak. Ettől amnéziája támadt, melynek hatására létrejött Tut király nevű alteregója. Valahányszor fejbevágják, korábbi David Wayne mint az Őrült Kalapos : egy tudós, aki találmányai segítségével képes befolyásolni mások gondolatait, és irányítani is képes őket. Vincent Price mint Egghead / Edgar Heed : kizárólag ebben a tévésorozatban megjelenő karakter, egy olyan gazfickó, akinek különleges a vonzódása a tojások iránt. Carolyn Jones, mint Marsha : a sorozat kedvéért létrehozott karakter, a gyémántok megszállottja. Cliff Robertson, mint Shame : szintén a sorozat kedvéért létrehozott karakter, cowboy-motívumokkal., Anne Baxter, mint Zelda : híres szabadulóművész és mágus, aki gyakran állítja képességeit a bűn szolgálatába. Csak a sorozatban szerepel. Forgatás A hatvanas évek elején az Ed Graham Studios megszerezte a jogait a Batman televíziós sorozat elkészítésének, melyet ugyanúgy a fiataloknak szántak, mint a "Superman kalandjai" vagy "A magányos ranger" című, akkoriban népszerű sorozatokat. Ezek szombat reggelenként mentek a CBS műsorán, és a Batmant is ide szánták. A főszerepre Mike Henryt szerették volna megnyerni, aki amerikai futball-sztár volt, és már ismert színész. Még jelmezes próbát is tartottak, de végül nem őt választották. A CBS és az Ed Graham között a tárgyalások alaposan elhúzódtak, aminek az lett a vége, hogy a DC Comics visszavette a jogokat, és eladta azokat az ABC-nek, amely a 20th Century Fox-szal kívánta leforgatni a sorozatot. A Greenway Productions kapta a feladatot, élén William Dozier-rel, aki viszont életében nem olvasott egyetlen képregényt sem, így nem tudta, milyen hangvételűnek kellene lennie a műnek. Így tolódott az el a giccses, camp-stílus felé, melynek következtében a tervezett felvezető tévéfilmtől is elálltak. Két páros volt esélyes a főszerepre: Adam West és Burt Ward, valamint Lyle Waggoner és Peter Deyell. Végül az előbbiek nyerték el a szerepet. Az ABC 1966 januárjában szerette volna elkezdeni a sorozatot, mégpedig a kora esti órákban vetíteni. Mivel egy epizód egy óra hosszú volt, ezért kapóra jött a két részre osztás, mert így hétvégénként minden részt meg lehetett ismételni kettébontva, fél órás időtartamban. Az epizódok forgatókönyve a már említett, kissé bolondos hangnemben íródott, a későbbiek során pedig ez csak még jobban elfajult: komikus és szatirikus elemektől kezdett el hemzsegni. A sorozat népszerűségét látva az ABC úgy döntött, elkészíti a sorozat filmadaptációját is. Sietni kellett vele, mert még a második évad adásba kerülése előtt szerették volna bemutatni. A megemelt költségvetésnek hála került a filmbe a Batboat és a Batcopter, amelyek később a sorozatban is bemutatásra kerültek. A film nem volt túl sikeresnek mondható, tekintve, hogy a sorozat külföldi népszerűsítését tűzte ki célul, amelyet nem ért el. A film miatt a második évad munkálataiba sietősen kellett belekezdeniük, amely azt okozta, hogy az kissé összecsapott lett. Talán ennek is köszönhetően a sorozat népszerűsége csökkenni kezdett, és kérdéses volt, lesz-e folytatás. A producerek ezért azt találták ki, hogy egy női karakterre is szükség van. Így került képbe a képregényben 1966-ban debütált Batgirl. A harmadik évadot hetente már csak egyszer vetítették, viszont minden rész végére bekerült a következő heti főgonosz. Fontos változás volt, hogy a Macskanő szerepében Eartha Kitt volt látható, aki mint afroamerikai származású női szereplő, úttörő volt a maga idejében (a Star Trek Uhura hadnagya után ő volt a második ilyen szereplő a televízióban). A sorozat kezdett ekkortájt a szürrealizmus felé elmenni: a jelenetek háttere gyakran fekete alapon papírból kivágott mintázatból állt. Ráadásul felbukkant benne a szleng, és popkulturális utalások a hatvanas évekből. A sorozat törlése A harmadik évad végén annyira visszaesett a nézettség, hogy az ABC úgy döntött, leveszi a műsorról. Ekkor lépett a képbe az NBC, amely elhatározta, hogy átveszi és folytatja a sorozatot. Mielőtt azonban erre sor került volna, tisztázatlan körülmények között megsemmisült a forgatáshoz használt díszlet. Emiatt végül elálltak a folytatástól. Fogadtatás Bemutatásakor hatalmas népszerűségnek örvendett, egyedül a Peyton Place nevű sorozat volt hasonló akkoriban az Egyesült Államokban. Minden szerda és csütörtök este vetítették este fél 8-kor. Alan Sepinwall és Matt Zoller Seitz televíziós kritikusok minden idők 82. legjobb amerikai tévésorozatának választották meg. Utóélete Batman és Robin rajzfilmes karaktere néhány rövidebb szkeccsben, majd 1972-ben két Scooby-Doo filmben is felbukkant. Ugyanebben az évben Batman, Robin és Batgirl egy jótékonysági rendezvényen jelentek meg - Batmanként Dick Gautier, ugyanis Adam West szeretett volna eltávolodni az általa játszott figurától. 1977-ben Adam West és Burt Ward szinkronizáltak a Batman legújabb kalandjai című rajzfilmsorozatban. Később pár alkalommal bukkantak fel epizódszerepben rajzfilmes alteregóik. 2003-ban West és Ward az általuk játszott figurákat némiképp kiparodizálva szerepeltek a "Return to the Batcave: The Misadventures of Adam and Burt" című filmben, ahol önmagukat alakították. 2016-ban egy egész estés rajzfilm készült Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek címmel, a főszereplők szinkronjával. Adam Westet és Burt Wardot a következő évtizedekben beskatulyázták ezekbe a szerepekbe. West különösen megsínylette, mert színészként kvázi ripacsnak könyvelték el. Mégis épp a Batman hozta vissza őt a köztudatba, amikor az 1992-es "Batman: A rajzfilmsorozat" "Óvakodjatok a Szürke Szellemtől" című epizódjában ő szinkronizálta Szürke Szellemet, az idős igazságosztót, akire Bruce Wayne felnézett fiatalkorában. Még később, a "The Batman" című sorozatban ő szinkronizálta Gotham polgármesterét, illetve a "The Brave and the Bold" rajzfilmsorozatban Thomas Wayne-t. Az igazi eltávolodást a szereptől a Family Guy Adam West polgármestereként érte el, ahol kifejezett kikötése volt, hogy semmiképp se utaljanak vissza korábbi szerepére. Pinezići (Marčana) Pinezići (olaszul: Pinesi) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Marčanához tartozik. Fekvése Az Isztria délkeleti részén, Pólától 15 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, a Pólából Labinba vezető főúttól 1 km-re nyugatra fekszik. Története A település a 16. század táján keletkezett, amikor a török hódítás elől menekülő dalmáciai és boszniai horvátokkal népesítették be. 1880-ban 77, 1910-ben 91 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból (gabona, gyümölcs és szőlő termesztés) éltek. Az I. világháború után a falu Olaszországhoz került. A II. világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 42 lakosa volt. Ojacastro Ojacastro település Spanyolországban, La Rioja autonóm közösségben. Ojacastro Redecilla del Camino, Villarta-Quintana, Santurde de Rioja, Santurdejo, Pazuengos, Ezcaray, Zorraquín és Valgañón községekkel határos. Lakosainak száma 176 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szürkefülű gyümölcsgalamb A szürkefülű gyümölcsgalamb (Phapitreron cinereiceps) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Fülöp-szigetek területén honos. Alfajai Phapitreron cinereiceps brunneiceps (Bourns & Worcester, 1894) - egyes besorolások szerint önálló faj Phapitreron brunneiceps néven Phapitreron cinereiceps cinereiceps (Bourns & Worcester, 1894) Megjelenése Testhossza 27 centiméter. Balázs Sándor (kertészmérnök) Balázs Sándor (Szegvár, 1925. november 24. – 2016. február 8.) magyar kertészmérnök, mikológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a makrogombák háziasítása és termesztése, az alkalmazott mikológia és a gombatáptalajok. Jelentős mikológiai (gombakutatási) iskolát hozott létre. 1972 és 1993 között a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet igazgatója, illetve főigazgatója. Életpályája Egyetemi tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végezte, itt szerzett mezőgazdászdiplomát 1952-ben. Ennek megszerzése után a Kertészeti Egyetemen (ma a Budapesti Corvinus Egyetem része) kapott tanársegédi állást a zöldségtermesztési tanszéken (ma: zöldség- és gombatermesztési tanszék). 1955-ben adjunktussá, 1959-ben egyetemi docenssé nevezték ki, majd 1982-ben vehette át egyetemi tanári megbízását. Közben 1972 és 1993 között a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet (ma zártkörűen működő részvénytársaság) igazgatója, illetve a szervezeti átalakítás után főigazgatója volt, ezt követően tudományos tanácsadói megbízást kapott. A kutatóintézet vezetésétől történt visszavonulás után 1995-ig az egyetemi tanszék vezetője volt. Ekkor nyugdíjba vonult, később professor emeritusi kinevezést kapott. 1965-ben védte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Kertészeti Bizottságának és a Szegedi Akadémiai Bizottságnak lett tagja, utóbbinak 1985–1990-ben alelnöke volt. 1982-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. Közben a Tudományos Minősítő Bizottság termesztési mezőgazdasági szakbizottságának, később az MTA Doktori Tanácsának volt tagja, valamint bekerült a Szociális Bizottságba is. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Kertészeti Tanácsban is dolgozik, 1992-ben elnökévé választották. A ZKI Bulletin, a Hajtatás, korai termesztés és a Kertgazdaság című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt. Munkássága Fő kutatási területe a makrogombák háziasítása és termesztése, az alkalmazott mikológia és a gombatáptalajok. A gombatermesztés területén a magyarországi ehető gombák termesztésmódjának kialakításával (a mikrohizás fajok kivételével), valamint a mesterséges megvilágítás és a szárazhőkezelés lehetőségeivel foglalkozott (utóbbiban elért eredményeit a zöldségtermesztésben is alkalmazzák). Nevéhez fűződik az univerzális táptalaj hőkezelésének üzemi hasznosítási lehetőségeinek kidolgozása. Több gombafaj (pl. egyes laskafajok) részletes biotechnológiai kérdéseit, a komposzttalajok termelékenységének javítási lehetőségeit kutatja. A 2000-es években a szalmás táptalajok produktivitásának emelésén dolgozott, elsősorban a nitrogén tartalmának növelésével. Négy új gombafajt fejlesztett ki. Több mint százötven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből kilenc könyv és hét könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar, angol és német nyelven adta közre. Négy szabadalmat jegyeztetett be. Díjai, elismerései Állami Díj (1988) – A zöldségtermesztés fejlesztése tudományos megalapozása és a magas szintű oktató-nevelő munka terén elért eredményeiért. Megosztott díj Cselőtei Lászlóval . A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996) Akadémiai Szabadalmi Nívódíj (2004) a Szent István Egyetem díszdoktora Főbb publikációi Kertészek új kézikönyve (1969) Zöldségkülönlegességek (1973) Gombatermesztés (1973) Termesztett gombáink (1982) Az ehető gombák termesztésének helyzete és lehetőségei : akadémiai székfoglaló, 1983. január 14. (1984) Paradicsomtermesztés (1985) Hitzebehandlung des trockenen Substates im Peurotos-Anbau (1985) Zöldségtermesztők kézikönyve (1989, 1994) Champignonanbau auf Stroh ohne Kompostierung (1989) Új eredmények a hazai gombatermesztésben (1991) Anbauversuche mit Shiitake in Ungarn (1994) Production Trials with Agrocybe aegerita (1994) The Situation of Edible Mushroom Production and Research in Hungary (társszerző, 1994) Microbiological Characteristics of Substrates Prepared by Heat-treatment (társszerző, 1995) A zöldséghajtatás kézikönyve (2000) Az ehető gombák termesztése (2003) Mushroom Production and Research (társszerző, 2006) Luçay-le-Libre Luçay-le-Libre település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 104 fő (2015). Luçay-le-Libre Graçay, Nohant-en-Graçay, Giroux, Meunet-sur-Vatan és Saint-Pierre-de-Jards községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Batman fia A Batman fia (eredeti cím: Son of Batman) 2014-ben megjelent egész estés amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely eredetileg DVD-n jelent meg és amely a DC animációs filmuniverzum 2. filmje. A forgatókönyvet James Robinson írta, Ethan Spaulding rendezte, a zenéjét Frederik Wiedmann szerezte. A Warner Bros. Animation készítette, a Warner Home Video forgalmazta. Amerikában 2014. május 6-án, Magyarországon 2014. július 16-án adták ki DVD-én. Ismertető Egy titkos hegyi erődítmény tetején rejtőzik az Árnyak Ligája és hidegvérű vezérük, Ra’s al Ghul. Lányával, Taliával, aki épp olyan veszedelmes, mint ő, egy hivatásos bérgyilkosokból álló hadsereget irányítanak, akik meg akarják szerezni a világ feletti uralmat. Ám a Ligában lázadás tör ki, ami felborítja a hatalmi egyensúlyt, Talia és fia, az ifjú Damian ezért kénytelen Gotham Citybe menekülni. Taliát bérgyilkosok veszik üldözőbe, ő pedig Batman-hez fordul védelemért, akinek sejtelme sincs róla, hogy ő a fiú apja. Fiával az oldalán Batman háborút hirdet a gonosz Halálcsapás és az Árnyak Ligája ellen, miközben folyton arra inti a forrófejű fiút, hogy nem harcolhat úgy a bűn ellen, ha közben ő maga is bűnözővé válik. Gotham színe-java, köztük Gordon felügyelő és Éjszárny segítségével Batman hamarosan ráébred, hogy a fia és egyben legmegbízhatóbb szövetségese egy és ugyanaz a személy! A magyar változat munkatársai Papucsek Vilmos Stern Dániel Törtei Tünde Csizmás Kata Fék György Simkóné Varga Erzsébet Gelencsér Adrienne Kolozs Dóra Korbuly Péter A szinkront a Mafilm Audio Kft. készítette, 2014-ben. Forgalmazza a ProVideo. Sorigny Sorigny település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 2511 fő (2015). Sorigny Montbazon, Monts, Saint-Branchs, Sainte-Catherine-de-Fierbois, Thilouze, Veigné és Villeperdue községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Orczy negyed Az Orczy negyed Budapest VIII. kerületének része. Az Orczy negyed - a Magdolna negyed mellett - a VIII. kerület társadalmi problémákkal leginkább veszélyeztetett városrésze. Fejlesztését az Orczy Negyed Program célozza. Története 2010 előtt alacsony reputációjú területnek számított. Azóta azonban a városvezetés és a kormány kiemelt hangsúlyt fektet a városrész rehabilitációjába, parkok, közterületek teljes körű felújításával, illetve az Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek otthont adó Ludovika Campus és egyéb létesítményeinek több tízmilliárd forintos beruházásával (Orczy Negyed Program). A megoldás útja, a Magdolna Negyedhez hasonló program kidolgozása és végrehajtása. AXN Spin Az AXN Spin egy lengyel és romániai televíziós csatorna, tulajdonosa a Sony Pictures Television, társcsatornái az AXN, AXN White és AXN Black. Elsősorban a fiatalabb közönség szólítja meg és rajzfilmeket, animéket és televíziós sorozatokat sugároz. Műsorok Valóság és tehetségkutató show-k American Idol Criss Angel Mindfreak Islanders – AXN Sziget 2011 The Buried Life Túléltem egy japán vetélkedőt! Verhetetlen Banzuke Televíziós sorozatok 10 dolog, amit utálok benned A bárka Beyond the Break Derült égből család A folyó Hazug csajok társasága Ki vagy, doki? Largo Winch Look Merlin kalandjai Nikita Őslények kalandorai Smallville A szépség és a szörnyeteg (2012) Teen Wolf – Farkasbőrben Anime- és rajzfilmsorozatok Afro szamuráj Amerikai fater D.Gray-man Deltora Quest Dragon Ball GT Dragon Ball Kai Fullmetal Alchemist: Testvégiség Ghost in the Shell: Stand Alone Complex A kertvárosi gettó Kilari Nana Naruto Nodame Cantabile Penge Robot Chicken Rozsomák Slayers Revolution Soul Eater Vasember X-Men Kalász László Kalász László (Perkupa, 1933. február 3. – Szalonna, 1999. január 25.) költő, könyvtáros, pedagógus. Életpályája 1957-ben Sárospatakon szerzett tanári diplomát. Hajdúszováton oktatott. 1984-től Szalonnán könyvtárosként dolgozott. Részt vett a Napjaink szerkesztésében. A Hetek néven ismert költői csoport tagja volt (Antológiájuk: Az ének megmarad, 1985). Költészete Hangja gyakran idilli, a táj, a természet, a munka, a szerelem, a hűség a leggyakoribb témák. Alapélménye a szellemi magány, a szorongás. Kedvelt műfaja a dal. Művei Önálló kötetei Szánj meg, idő! (versek, 1967) Parttól partig (versek, 1970) Hol vagy, jövendő? (versek, 1973) Ne dűts ki, szél (versek, 1975) Színt vallok a szelekkel (válogatott versek, 1983) Mintha rögtön meghalnék (versek, 1983) Nehéz a szó (válogatott versek, 1984) Világ menj világgá (versek, 1992) Megvárlak megújulás (versek, 1995) Összegyűjtött versek 1967-1972 (összegyűjtött versek, 1995) Nagy jövő mögöttünk (1998) A világ dallama: Kalász László versei (versek, 2005) Tisztább világban. 75 válogatott vers ; MKKM, Edelény, 2008 ( Edelényi füzetek ) Antológiák Az ének megmarad: Hetek (1985) Egyetlen idő: egy tokaji asztaltársaság antológiája (1997) Más ég, más föld: a Hetek költőinek antológiája (2001) Feldolgozások Dinnyés József : Kalász László énekelt versei (CD) Díjai Szocialista Kultúráért Díj (1971) Szabó Lőrinc-díj (1987) Emlékezete Kalász László Általános Iskola, Múcsony , 1999 Kalász László emlékfa, Tokaji Írótábor, 2000 Emlékpark Meszesen , 2001 Emléktábla és dombormű az Edelényi Művelődési Központban, 2001 Emléktábla Szalonnán , a Bónis-Gedeon-kastély falán, 2002 Kalász László Társaság, Edelény , 2002 Kalász László Általános Művelődési Központ, Múcsony , 2007 Kalász László Művelődési Ház, Perkupa , 2008 Batman of the Future: Joker visszatér A Batman of the Future: Joker visszatér (eredeti cím: 'Batman Beyond: Return of the Joker') egy egész estés amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely eredetileg DVD-n jelent meg 2000-ben, és mely a DC Comics szereplőiről, főleg Batmanről és Jokerről szól. A film a Batman Beyond című (Európában és Ausztráliában Batman of the Future) sorozaton alapul, mely a jövőben játszódik és a Batman: A rajzfilmsorozat és a The New Batman Adventures sorozatoknak a folytatása. A szinopszis szerint Batman visszavonult és egy utódot választ magának, mégpedig a középiskolás Terry McGinnis-t. Bruce Wayne ezek után a fiatal Batman mentora és egyben mestere. Tekintve, hogy a sorozat folytatás, a szinkronhangok nem változtak. A film kijövetele előtt sok jelenetet töröltek vagy megváltoztattak, arra hivatkozva, hogy túl erőszakos. Az eredeti verziót később, DVD-n adták ki, hála egy petíciónak, mely az eredeti filmet kívánta kiadatni. A film PG 13-as besorolást kapott, melyet az sok és durva erőszakkal indokoltak. Ezzel ez lett az első Batman illetve szuperhős animációs film, mely ezt a besorolást kapta. A filmet nem fordították le magyar nyelvre, mivel nem jelent meg az országunkban. Cselekmény A jövőbeni Gotham City-ben, 35 évvel eltűnése után feltűnik a legendás Joker és átveszi az irányítást a Jokerz nevű utcai banda felett. Utasítására a banda tagjai high-tech berendezéseket lopnak és bár Terry McGinnis - aki Bruce Wayne tanítványa, egyben batman utódja - Joker megszökik. Wayne ragaszkodik hozzá, hogy ez csak egy csaló ál-Joker lehet, hiszen több évtizede ő maga is tanúja volt legnagyobb ellenfele halálának és arra kéri McGinnist, hogy adja vissza a Batman-ruhát, az úgynevezett Batsuit. Nem sokkal később Terryt és barátnőjét, Danát egy szórakozóhelyen megtámadja a Jokerz, miközben Bruce Wayne-t otthonában felkeresi az igazi Joker. Végül McGinnist legyőzi a Jokerzt és tanítója segítségére siet, akit halálközeli állapotban talál, az összetéveszthetetlen Joker-toxin hatására kialakuló eszelős vigyorral az arcán. Az ellenszer beadásával sikerül az idős Bruce-t megmenteni, McGinnist pedig Barbara Gordon segítségét kéri. Barbara, bár vonakodik, elmeséli, hogy évtizedekkel korábbanm mikor Dick Grayson azaz Éjszárny másik városba költözött, Joker és Harley Quinn elrabolta Tim Drake-et, az új Robint. Három hétig kínozták, ezalatt pedig Joker a saját képmására formálta a fiút, akitől a sok kínzás hatására rengeteg titkot, így Batman valódi kilétét is megtudta. Az Arkhamben egy végső harc során meghal Harley - egy szakadékba zuhan, miközben Batgirllel harcol - és Joker is meghal. Utóbbi testét mélyen az Arkham alá temetik, Timet pedig éveken át orvosi kezeléseknek kellett alávetni. Bruce ezután elküldte maga mellől a fiút aki letelepedett és az eseményekkor családjával él és kommunikációs mérnökként dolgozik, ő pedig megfogadta, hogy soha nem veszélyezteti többé más fiatalok életét. McGinnis ezután felkeresi Timet, majd gyanakodni kezd miután az tagadja, hogy bármi köze lenne az eseményekhez. Rájön, hogy a Jokerz olyan alkotóelemeket lopott el, amik egy műholdas rendszer megépítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges. Felkeresi a Wayne vállalat igazgatóját, Jordan Prycet a hajóján, azonban végül nem kifaggatja, hanem menekíti a Jokerz elől akik végezni akarnak vele, miután nincs már rá szükség. Kiderül, hogy Joker fogvatartja Timet, ezért a Jolly Jack Candy édességgyárba megy, hogy kiszabadítsa. Ott megdöbbenésére Tim Drake a szeme láttára alakul át Jokerré, aki elmondja neki, hogy annak idején elültette egy mikrochipben Tim agyában a saját tudatát és genetikáját, így ahogy egyre erősebbé válok a tudatalattijába, nemsokára elég erős lesz ahhoz, hogy átvegye a férfi felett az irányítást és véglegesen visszatérhessen teljes valójában. McGinnist és Joker végül megküzd, és az eszelős bohóc majdnem végez a fiúval, hisz ismeri az igazi Batman és Robin összes trükkjét, azonban Terry saját rögeszméjét és egyetlen félelmét fordítja Joker ellen, mégpedig, hogy nem eléggé vicces és, hogy sosem tudta igazán megnevettetni az igazi Batmant. Joker ekkor majdnem megfojtja, azonban Terry egy Joey berregővel tönkreteszi a nyakába épített microchippet így Tim visszanyeri tudatát és testét, Gotham pedig végleg megszabadul Jokertől. Tim Drake távozásuk előtt tönkreteszi a műholdas lézerágyút így azzal Joker utolsó őrült tervét is. A film zárójeleneteiben azt látjuk, hogy a börtönből kiváltja óvadék ellenében Dee-Dee-t egy idős asszony, akit ők csak Harley nagyinak szólítanak...A kórházi ágyon Tim Drake megbékél múltjával és Bruce Wayne-el is, míg utóbbi elismeri, hogy Terry a legalkalmasabb védelmezője Gotham City-nek. Dalbetétek Számlista Az összes dal szerzője Kristopher Carter. Gyártás A film a Batman: SubZero 1998-as bemutatása után került gyártásba, mintegy a Batman of the Future sorozat harmadik epizódjaként. Joker külsejét újratervezték a The New Batman Adventures sorozatban látottakhoz képest és ezt a külsőt használták a későbbiekben az Igazság ligája című animációs sorozat Wild Card című két epizódjában is, ami megjelent egész estés változatban is, többek között Magyarországon is szinkronizálva. Joker karakterének illusztrációjához felhasználták Hannibal Lecter a Bárányok hallgatnak képregénykarakterét és Dermesztőt is a Dragon Ball sorozatból. Mark Hamill nem csak Joker, hanem Jordan Pryce hangját is adta a filmben, ezáltal is megtévesztve a nézőket annak igazi kilétéről. Bár Harley Quinn a flashbackben meghal, a film utolsó előtti jelenetében megjelenik egy nő, aki letette Dee-Dee-ért az óvadékot, és akinek az ikerpár ezt mondjaː"Kuss, Harley nyanya! A forgatókönyv író Paul Dini elmondása szerint erre azért volt szükség, mert nemtetszését váltotta ki, hogy elpusztítsák a Batman-mítosz egyik legkedveltebb figuráját. Chuko bohócruháját Eric Radomski vetette papírra. Kritika A film jó kritikát kapott, a Rotten Tomatoes nevű kritikagyűjtő oldalon 88%-os értékelést szerzett. Nisha Gopalan, az Entertainment Weekly munkatársa dicsérte a vágatlan verziót, főként mert " megvilágítja a rögeszmés gyilkos és legfőbb ellenfelének kapcsolatát". Ryan Cracknell, az Apollo Guide munkatársa "animációs remekmű" -nek jellemezte. Peter Canavese "energikus és nyugtalanító Batman kaland"-ként írta le, kiemelve Mark Hamill visszatérését Joker szerepében, illetve méltatva, hogy mind Bruce Wayne, mind pedig Tery McGinnis érzelmi kihívásokkal találja szembe magát a műben. Michael Stailey, a DVD Verdict munkatársa 100-ból 92 pontra értékelve, mondván, hogy "egy feszes, nagy hatású film" valamint, hogy "kötelező megvásárolni a Bat-rajongók és animációs kedvelőinek egyaránt." Jegyzetek Dini, Paul. Batman Beyond: Return of the Joker: The Official Screenplay. New York, NY: Watson-Guptill Publications, 71. o. (2000). ISBN 0823077179 Batman: Arkham new series Batman Beyond - Return of the Joker. Rotten Tomatoes. [2009. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 23.) Goplan, Nisha (May 10, 2002). "Batman Beyond: Return of the Joker (The Original, Uncut Version) Review". Entertainment Weekly. Review Archiválva 2007. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben., Ryan Cracknell, Apollo Guide, 24 July 2001 Review, Peter Canavese, Groucho Reviews, 15 February 2005 Review Archiválva 2008. május 25-i dátummal a Wayback Machine-ben., Michael Stailey, DVD Verdict, May 27, 2002 Forrás Batman of the Future: Joker visszatér az Internet Movie Database oldalon (angolul) Le Perreux-sur-Marne Le Perreux-sur-Marne település Franciaországban, Val-de-Marne megyében. Lakosainak száma 33 970 fő (2015). Le Perreux-sur-Marne Champigny-sur-Marne, Nogent-sur-Marne, Neuilly-Plaisance, Bry-sur-Marne és Fontenay-sous-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Franz Babinger Franz Babinger (1891. január 15. – 1967. június 23.) bajor történész, az Oszmán Birodalom neves kutatója. Nagy ismeretségre a máig mérvadó, II. Mehmed szultánról szóló biográfiájával tett szert, amely eredetileg a Mehmed der Eroberer und seine Zeit címen jelent meg. Élete Babinger a bajorországi Weidenben született 1891. január 15-én, és már középfokú tanulmányai befejezése előtt megmutatkozott nyelvészi tehetsége. Egyetemi évei elkezdését megelőzően magas szinten megtanult perzsául és héberül. Babinger doktorátusát a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen szerezte meg nem sokkal az első világháború kirobbanása előtt, majd csatlakozott a Német Hadsereghez. Nyelvtudása miatt a Közép-Keleten teljesített szolgálatot, megmentve őt a véresebb harcokban való részvételtől, amely korosztálya számos reményteli fiataljának életét szabta rövidre. A háború után Berlinben folytatta az egyetemet, ahol 1921-ben az akkori Friedrich-Wilhelms Universität professzorává emelkedett. Közzétette Geschichtsschreiber der Osmanen und ihre Werke című tanulmányát, amelyben az oszmánokra vonatkozó történettudományi kiadványokat rendszerezte. A nácik 1933-as hatalomra jutásával le kényszerült mondani pozíciójáról. Nicolae Iorga, az elismert román honatya és tudós, a Török Birodalom történetének fontos kutatója Bukarestbe hívta, ahol 1943-ig folytathatta munkáját. A második világháború lezárása után, 1948-at követően tanárként dolgozott Münchenben a Lajos–Miksa Egyetemen 1958-as nyugdíjazásáig. 1957-ben a romániai zsidók elleni német atrocitások mellett tanúskodott. Haláláig folytatta a munkáját, és adott ki publikációkat. 1967. június 23-án szerencsétlen baleset folytán vízbe fulladt Albániában. Főbb kiadványai Geschichtsschreiber der Osmanen und ihre Werke (1923) Mehmed der Eroberer und seine Zeit (1953) Roberta A Roberta név a Róbert férfinév női párja. Német eredetű név. Rokon nevek Robertin : a Roberta továbbképzése. Robertina : a Roberta továbbképzése. Robina : a Robin női párja. Robinetta : a Robina továbbképzése. Gyakorisága Az 1990-es években a Roberta igen ritka, a Robertin, Robertina, Robina, Robinetta szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnap Roberta, Robertin, Robertina, Robina, Robinetta április 29. május 13. június 7. Jelentése Fényes hírnév Híres Roberták, Robertinek, Robertinák, Robinák, Robinetták Roberta Vinci olasz teniszezőnő Roberta Flack amerikai énekesnő Anton Cebej Anton Cebej (Ajdovščina, 1722. május 25. – 1774 után) szlovén festő. Alkotásait barokk stílusban hozta létre. Cebej a ljubljanai barokk festészet egyik reprezentatív alakja, aki letisztult formavilágát a tizennyolcadik század első felében a Giulio Quaglio és Janez Valentin Metzinger által meghonosított stílusirányzatnak köszönheti.Azt, hogy hogyan lett belőle festő, valamint halálának pontos dátumát és annak körülményeit mai napig sem ismerjük. Alkotásain fejlődés figyelhető meg a korai műveihez képest. Legutolsó művét 1774-ben festette. A tizennyolcadik század ötvenes éveiben Ljubljanában élt, ugyanakkor nem vett aktívan részt a kor művészi alkotócsoportjainak életében. Korai művei a helyi stílusbeli sajátosságokat képviselik, melyek fokozatosan közeledtek a Metzinger által meghonosítotthoz. Ekkortól kezdve művei könnyedebbé, kevésbé megkomponálttá váltak, melyet a fényhatások és áttetsző színek alkalmazásával ért el, melyek hasonlatosak a velencei mesterek műveihez. A Metzgerrel való kapcsolatot húzza alá az a tény is, hogy Cebej 1759-ben Metzger halála után több megrendelőjét is átvette. Első munkáit 1750-ben, 28 évesen alkotta meg. Festői tehetsége és kreativitása a század hatvanas éveiben érte el csúcspontját, amikor is a velencei példák alapján harmonikusabb arányokat és bonyolult színátmeneteket kezdett el alkalmazni. A hetvenes évekre festői ambíciói nyugodtabbá váltak, amelynek következtében kevesebb művet készített. Ekkortól jelennek meg falfestményei is. A ljubljanai festők közül ő volt az egyetlen, aki olajképeket, valamint falfestményeket is egyaránt készített. Levéltári iratok alapján több alkalommal oltárokat is tervezett, valamint portrékat is festett. Műveit Szlovéniában és Horvátországban festette, ám ezek közül több az idők során elveszett. Az utóbbi években a ljubljanai nemzeti múzeumban tekinthető meg néhány műve. Balázs Ágnes Balázs Ágnes (Budapest, 1967. március 25. –) színésznő, műsorvezető, szövegkönyvíró, zeneszerző, dalszövegíró, író. Második férje Gáspár András színművész. Két gyermeke született, Barnabás 1991-ben az első házasságából és Bianka 1997-ben a másodikból. Tanulmányai Először a Brüsszeli Szabadegyetemen (1985-1986), majd az ELTE bölcsészkarán, magyar-francia szakon (1986-1988) végezte felsőfokú tanulmányait. Ezt követően 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (1989-1993), Iglódi István osztályában. 2007-ben elvégezte az Analog Artists Akadémia forgatókönyv író kurzusát. Pályafutása Színészként kezdett 1991-ben, a Nemzeti Színház társulatában, ahol Shakespeare és Goldoni drámáiban játszott főszerepet. 1994-től szabadfoglalkozású színművészként játszott a Buda Stage, a Karinthy Színpad és a Vidám Színpad előadásaiban, valamint a TV2 műsorvezetője volt. Mint színpadi szerző 2001-ben mutatkozott be a nagyközönségnek az Isteni Show című musical szövegírójaként és zeneszerzőjeként. Fontosabb színházi szerepei Inken (Hauptmann: Naplemente előtt - Katona József Színház , Kecskemét) Hermia (Shakespeare: Szentivánéji álom - Várszínház) Orsetta (Goldoni: Chioggiai csetepaté - Várszínház) Psyche (Balázs-Gáspár: Psyche megidézése - Vidám Színpad) Samantha (Jézusom, szerelmes vagyok! - Vidám Színpad) Suzy (Early Frost-Karinthy Márton: Korai fagy - Karinthy Színpad) Éva (Balázs-Gáspár: Isteni Show - Buda Stage, Vidám Színpad) Szereplése a televízióban Kisváros - sorozat (női főszereplő) Segíts magadon! - műsor (műsorvezető, TV2) Írói, dramaturgi munkái Saját zenei szerzemények Psyché megidézése - zenés játék (1993, társszerző) Isteni Show - musical (2001, szövegkönyvíró, zeneszerző, dalszövegíró, 2002-ben Nívódíj) Andersen, avagy a mesék meséje - regény (2003- Holnap Kiadó, 2009- Móra Ferenc Könyvkiadó ) Andersen, avagy a mesék meséje - zenés színpadi játék (2003, szövegkönyvíró, zeneszerző, dalszövegíró) Andersen, avagy a mesék meséje - forgatókönyv (2004, a Hartley- Merrill Nemzetközi Forgatókönyvírói Pályázat 2. helyezettje) Feladó: Fekete Szivárvány - regény (2005- Móra Kiadó, 2010-ben az NKA "Édes Anyanyelvünk" pályázat díjnyertes alkotása) Lufi és Szamóca - ifjúsági regény (2006, 2008, 2010, 2012- Móra Kiadó) Andersen, avagy a mesék meséje - televíziós játék (2006) A piros bicikli - színdarab egy felvonásban (2007, Ecséri Lilla és Heyman Éva naplója nyomán a holokauszt áldozatainak emlékére) Lufi és a zűrös vakáció - ifjúsági regény (2007, 2009, 2011- Móra Kiadó) Lufi és a Boszorkányfarsang - ifjúsági regény (2008, 2011- Móra Kiadó) Andersen Welt - balett (2005, Meinfranken Theater - Würzburg; 2008, Deutschen Oper am Rhein-Duisburg-Düsseldorf; 2010, National Theater of Operetta, Bukarest (Románia)) CS.A.J. (Csakazértisjáték) - színdarab egy felvonásban (2009) Lufi és a hajmeresztő szerelem - ifjúsági regény (2009, 2011- Móra Kiadó) Lufi és az elcserélt születésnap - ifjúsági regény (2010, 2012- Móra Kiadó) Lufi és a nyolcpecsétes titok - ifjúsági regény (2011, 2012- Móra Kiadó) Torkos Turpi és a Felhőgyár - mesekönyv (2011- Móra Kiadó) Lufi és a hóba rajzolt szív - ifjúsági regény (2011, 2013- Móra Kiadó) Rakoncátlan Rozi Ramazuri országban - mesekönyv (2012- Móra Kiadó) Mesélő ABC - oktató mesekönyv (2012- Móra Kiadó) Lufi és a párizsi randevú - ifjúsági regény (2012- Móra Kiadó) Menjünk világgá! ; Móra, Bp., 2012 (Borka és Hajcihő) Neveletlen ABC ; Móra, Bp., 2013 A tésztapacsni ; Móra, Bp., 2014 (Már tudok olvasni) Hetedhét háború a Hangok földjén. Foglalkoztatókönyv kisiskolásoknak ; Móra, Bp., 2015 (Mesélő nyelvtan) Boszorkányos hajsza a szófajok világában. Foglalkoztatókönyv kisiskolásoknak ; Móra, Bp., 2016 (Mesélő nyelvtan) A beszélő kiskutya és más történetek ; Móra, Bp., 2017 Szinkronszerepei V. Henrik (The Chronicle History of King Henry the Fift with His Battell Fought at Agincourt in France) [1944] Macska a forró bádogtetőn (Cat on a Hot Tin Roof) [1958] .... Maggie Pollitt (Elizabeth Taylor) Grease (Grease) [1978] .... Sandy Olsson (Olivia Newton-John) Halloween - A rémület éjszakája (Halloween) [1978] .... Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) Rémálom az Elm utcában 4. (A Nightmare on Elm Street 4: The Dream Master) [1988] .... Kristen Parker (Tuesday Knight) Hófehérke 2. - Boldogan éltek míg... (Happily Ever After) [1993] .... Hófehérke Csipkerózsika (Sleeping Beauty) [1995] .... Csipkerózsika Bridget Jones naplója (Bridget Jones's Diary) [2001] .... Jude (Shirley Henderson) Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! (Bridget Jones: The Edge of Reason) [2004] .... Jude (Shirley Henderson) Harry Potter és a Főnix Rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix) [2007] .... Bellatrix Lestrange (Helena Bonham Carter) Harry Potter és a félvér herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince) [2009] .... Bellatrix Lestrange (Helena Bonham Carter) Harry Potter és a Halál ereklyéi - 1-2. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1-2) [2010] .... Bellatrix Lestrange (Helena Bonham Carter) A király beszéde (The King's Speech) [2010] .... Elizabeth királyné (Helena Bonham Carter) Acapulco akciócsoport (Acapulco H.E.A.T.) [1993-1994] .... Catherine 'Cat' Avery Pascal (Alison Armitage) Esperanza (Nunca te olvidaré) [1999] .... Esperanza Gamboa Martel (Edith González) NCIS - Tengerészeti helyszínelők (Navy NCIS) [2003-2005] .... Caitlin Todd (Sasha Alexander) CD-k és hangoskönyvek Illyés Gyula: Háromszor hét magyar népmese 3489-es busz A 3489-es jelzésű autóbusz egy helyközi autóbuszjárat, amelyet a KMKK Zrt. - Heves Megyei Területi Igazgatósága üzemeltet. A járat Pétervására és Kisfüzes között közlekedik. Útvonalának hossza 5,1 km, a menetidő 10 perc. Ottone Orseolo Ottone Orseolo (magyarosítva: Orseolo Ottó), (993 – 1032, Konstantinápoly) volt Velence huszonhetedik dózséja. A harmadik trónra lépő Orseolo már nem volt olyan önzetlen és progresszív, mint elődjei. A dózsék tipikus hibájába esett, amikor megpróbálta biztosítani leszármazottainak uralmát a velencei trónon. Ez a dinasztikus próbálkozás és az egyházzal való szembekerülés Ottó uralmának végéhez vezetett. Élete a trón előtt 993-ban született II. Pietro Orseolo és Maria Candiano gyermekeként Velencében. Születésekor apja már Velence dózséja volt, és a kiváló neveltetésben részesülő ifjú Orseolo gyakran elkísérte bátyjaival a dózsét háborúiba. 1002-ben Pietro legidősebbik fia, Giovanni a velencei trón örököse lett, Ottót pedig Dalmácia hercegének nevezte ki. Amikor Ottó bátyja 1005-ben meghalt, Pietro úgy döntött, hogy őt veszi maga mellé társuralkodóként a velencei trónra. Ettől kezdve gyakorlatilag ő uralkodott a város felett, hiszen apja visszavonult a politikától. 1009-ben végül meghalt a diadalmas dózse, és helyét gyermeke, Ottó vette át, aki a dózsék történetének egyik legfiatalabbjaként foglalhatta el a trónt, hiszen mindössze tizenöt éves volt. Ottó Velence trónján Ottó trónra lépése után azonnal világossá vált a velenceiek számára, hogy a túlságosan is fiatal dózse nem törődik a korábban olyan fontos politikai egyensúllyal, és csak egyetlen cél lebeg szeme előtt: hatalmának örökletessé tétele. Uralomra kerülése után két évvel feleségül vette Géza, a magyar fejedelem Ilona (?) nevű leányát. Ez a házasság adta később fia, Orseolo Péter jogalapját a magyar trónra. 1017-ben Ottó befolyásának köszönhetően sikerült két testvérét igen rangos egyházi pozícióba helyezni. Orso nevű bátyját a gradói pátriárka székébe ültette, míg Vitale nevű öccsének Torcello püspöki hivatalát biztosította. Már ez sem igazán tetszett az egyháznak, de amikor Grado kifosztását II. Henrik német-római császár és az egyház másik itáliai védelmezőjének tartott Velence is ölbe tett kézzel nézte végig, VIII. Benedek pápa és Poppo aquileiai pátriárka elégedetlenségét fejezte ki a világi hatalmakkal szemben. Ez az egyházi elégedetlenség alapvetően nem lehetett volna kirívó fontosságú, de a vallásos velenceiek körében Domenico Gradenigo, Olivolo és egyben Velence püspöke felerősítette a pápai bírálatot. Ezt kihasználva Domenico Flabanico vezetésével lázadás tört ki a dinasztikus uralomra törő Ottó ellen. 1026-ban elfogták a dózsét, és leborotválták szakállát és haját, amely a megvetés jele volt a korabeli Velencében. Ezután Konstantinápolyba száműzték Ottót, ahol megbetegedett, és 1031-ben meghalt. Utódok Árpád-házi Ilonától született gyermekei: Orseolo Péter – 1011 -ben született, később Magyarország királya lett. Frowila Orseolo – 1012 -ben született és később felvette a német Adalheid nevet, miután feleségül ment I. Adalbert osztrák őrgrófhoz. Villanueva del Pardillo Villanueva del Pardillo község Spanyolországban, Madrid tartományban. Villanueva del Pardillo Valdemorillo, Colmenarejo, Galapagar, Las Rozas de Madrid, Majadahonda és Villanueva de la Cañada községekkel határos. Lakosainak száma 17 025 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 348 May A 348 May (ideiglenes jelöléssel 1892 R) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1892. november 28-án. Sissi hercegnő kalandjai A Sissi hercegnő kalandjai (eredeti cím: Sissi, la giovane imperatrice) 2015-től vetített olasz televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, melyet Orlando Corradi rendezett. Műfaja romantikus kalandfilmsorozat. Magyarországon 2016. szeptember 26-ától a Kiwi TV tűzte műsorára. A második évad alatt bejelentették, hogy a harmadik évad fejlesztés alatt áll. Ausztriában az ORF-1 Sissi, die junge Kaiserin címmel vetíti német nyelvű szinkronnal. Ismertető Elizabeth 15 és fél éves, szereti az állatokat és a nagy családját. Pontosan úgy néz ki, mint bármelyik másik lány, mégis szabadszellemű és egy hercegkisasszony, akit mindenki Sissi-nek becéz. Egy napon a császár anyja utasítja a nővérét, hogy menjen hozzá a fiához. Sissi is ottvolt és a császárt elkápráztatta. Így kezdődik minden idők legromantikusabb története. Possi Kastélyban lévő otthona és a Schönbrunni Kastély között őrlődve, Sissinek nehézségei adódnak az udvar szabályainak követésében és leendő anyósa szeretetének elnyerésében. Azonban még nehéz időkben is számíthat Franzra és az ő nagyszerű szerelmére. Szereplők Elizabeth ( Sissi ) – A bájos hercegnő, a sorozat főhőse. Franz – Az ifjú herceg, Sissi szeretője. Nagyvajda A nagyvajda szláv eredetű fejedelmi, törzsi vagy udvari cím, mely a vajdánál magasabb méltóságot jelöl. Rangsorolásban általában a nagyherceggel tekintik egyenrangúnak. Vajdaság A Szerb Vajdaság és Temesi Bánság megalakításakor I. Ferenc József felvette uralkodói címei közé a szerb nagyvajda címet. A cím használata ellen a magyar országgyűlés többször kifogást emelt el, mivel sértette Magyarország területi integritását. Szerbia A középkorban több a központi hatalomtól többé-kevésbé független oligarcha viselte a nagyvajda címet. Bosznia A középkori Boszniában több főúr (pl. Hervoja herceg) viselte a nagyvajda címet, melyet a király vagy a bán adományozott. Időszakonként a boszniai nagyvajdák de facto függetlenségre tettek szert. Montenegró A montenegrói trónörökös viseli a Zéta és Grahovo nagyvajdája címet. A Petrović-Njegoš-dinasztia más tagjai is viselték a címet: pl. Péter herceg (1889-1932) Zahumlje nagyvajdája volt. Macedónia A középkori Macedóniában több regionális fejedelem használta a nagyvajda címet, így pl. Jován Olivér (1310-1356). 1943-ban gróf Cseszneky Gyulát proklamálták macedón nagyvajdává. Románia I. Mihály román királyt 1930-ban apja, II. Károly Gyulafehérvár nagyvajdája címmel tüntette ki. Cigányság Időnként egy nagyobb terület cigányvajdáit összefogó legfőbb vajdát nagyvajdának nevezték. Bet-at-home Cup Kitzbühel A Bet-at-home Cup Kitzbühel (korábbi nevén Austrian Open) minden év júliusában megrendezett tenisztorna férfiak számára az ausztriai Kitzbühelben. Az ATP 250 Series tornák közé tartozik, összdíjazása 410 175 euró. A versenyen 28 versenyző vehet részt, az első négy kiemeltnek nem kell játszania az első körben. 2010-ben az ATP Challenger Tour része volt a torna. A mérkőzéseket szabadtéri salakos pályákon játsszák, 1945 óta. Erdei galambvirág Az erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó Isopyrum nemzetség egyetlen Magyarországon előforduló faja. Elterjedése, élőhelye Csak Európában fordul elő. Üde, főként gyertyán- és bükkelegyes erdőkben, ligeterdőkben él. Megjelenése 10–20 cm magas évelő, márciustól májusig virágzik. Levelei 3-5 levélkéből tenyeresen összetettek. A levélkék tompán karéjosak, hamvaszöldek. Virága fehér, ötszirmú; rövid életű. Termése tüsző. Kasza Tibor Kasza Tibor (Szeged, 1978. február 23. –) magyar énekes, zeneszerző, producer, műsorvezető. A Crystal egykori frontembere. Élete Szegeden született 1978-ban, majd a középiskolai tanulmányait a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban végezte, irodalom-dráma szakon. Az érettségi után Budapesten a Toldy Mária Musical Stúdió növendéke volt, ahol megismerkedett Miklós Tiborral is, akivel a későbbiekben is együtt dolgozott. Ezután következett a Kőbányai Zene Stúdió, ahol Sík Olga és Kósa Zsuzsa segítették pályáján. Új típusú, ír zenei hangzású együttesét Crystal néven 1998-ban alakította meg testvérével, Gáborral és Lajtai Katival, annak frontembere volt 2010-ig. 2 évig nem talált fogékony kiadót erre a zenére, addig főleg zeneszerzőként és producerként tevékenykedett. 2000-ben Michael Flatley hihetetlen sikere ráirányította a figyelmet erre a zenei világra, így kiadót is találtak majd kiadták első stúdió albumukat. Ezt még 5 album és számos kislemez követte az évek során. A Crystalt 2002-ben Artisjus-díjjal tüntették ki, míg 2005-ben övék volt az egyik legjátszottabb sláger hazánkban. A zenekar 2010-ben feloszlott, ezt követően Kasza Tibi szóló karrierjére koncentrál. Kasza Tibi 2008-ban kiadta első szólólemezét, Ha egy férfi igazán szeret címmel. Önálló televíziós showműsora 2013. augusztus 26-án indult el Kasza! címmel. A műsor hétfő esténként a Super TV2-n volt rendszeresen látható. A műsor 60 adást ért meg, ezt követően vették le a képernyőről 2015 májusában. Ő lett a műsorvezetője a 2017-ben képernyőre tűzött Pénzt vagy éveket! című műsornak is. Ezen kívül ő lett volna a 2017-ben újrainduló Áll az alku műsorvezetője is, de az egykori műsorvezető, Gundel Takács Gábor végül megállapodott a TV2-vel, így ismét ő vezette azt. Tévéműsorok A nagy duett ( TV2 ) Ezek megőrültek! ( TV2 ) Kasza! ( Super TV2 ) Pénzt vagy éveket! ( TV2 ) Díjak Huszka Jenő-díj (2001) Artisjus-díj (2002) Krasznatótfalu Krasznatótfalu település Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Szilágy megyében, Krasznától délre, Ballaháza és Tuszatelke között fekvő település. Története Krasznatótfalu nevét az oklevelek 1481-ben, majd 1497-ben említették először Tothfalu néven, mint a Losonczi Bánffy család birtokát. 1481-ben Losonczi Bánffy András, bácsi nagyprépost itteni birtokát elzálogosította Losonczi Bánffy Mihálynak. 1564-1565 között a krasznavármegyei Meszesalja kerülethez tartozott, s Nagyfalusi Losonczi Bánffy Farkas kapta adományul a falut II. János királytól. A falu előtte Paksi Jób és neje Bánffy Dorottya birtoka volt, aki azt felségsértés vádja miatt vesztette el. 1590-ben a birtok Valkó vár tartozéka volt, s Bánffy Pál birtoka, kinek halála után az a család férfi tagjaira szállt. A Bánffyak után Rákóczi birtok, majd a kincstáré lett. 1733-ban Kraszna-Tótfaluban (Szirbj) 14 oláh családot számoltak össze. 1795-ben a Kincstár a birtokot Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta. 1808-ban végzett összeíráskor Tótfalu nagyobb birtokosai: gróf Bánffy, gróf Teleki és Boros nemes családok. 1847-ben 246 görögkatolikus lakosa volt. 1890-ben 381 lakosa volt, melyből 7 magyar, 374 oláh. Ebből 371 görögkatolikus, 3 görögkeleti, 7 izraelita. A házak száma 76 volt. Krasznatótfalu s trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott. Nevezetességek Görögkatolikus fatemplom Cuvier szökőkút A Cuvier szökőkút Párizs ötödik kerületében áll, a rue Cuvier 20. szám alatt, a rue Linné sarkán, szemben a Füvészkerttel. Története 1840-ben Párizs városának vízellátásáért felelős Alphonse Vigoureux építész, a korábban épített Szent Viktor szökőkút helyébe újat állíttatott, amelyet Georges Cuvier tiszteletére Cuvier szökőkútnak neveztek el. A szoborkompozíció egy, a Jean-Jacques Feuchère szobrász által alkotott természeti kép. Ülő helyzetben lévő, félmeztelen fiatal nőt ábrázol, aki kőtáblát tart a kezében, melyre Cuvier jelmondata van vésve: Rerum cognoscere causas (a Vergilius versrészlet fordítása: Megismerhette a dolgok okait), körülötte egy oroszlán és több tengeri és kétéltű állat látható. Különlegessége az a krokodil, amely elfordítja a fejét, hiszen ez csak az alkotó képzeletében létező mozdulat, mivel az állat a valóságban ilyen testtartásra nem képes. A szökőkút ornamentális díszítéseit; a frízt, az oszloprendeket és a koszorúpárkányt Pierre-Jules Pomateau szobrászművész készítette. A Cuvier szökőkút az 1984. április 3-án kelt határozatban felkerült a francia történelmi nevezetességek listájára. Tabula Egyesület A Tabula Egyesület demokratikus, politikailag független egyesület. Fő célkitűzése a közösség életminőség javításának segítése, felhasználva a hagyományos és innovativ képzési tapasztalatot, tudást; fejlesztve az emberek személyiségét, a saját és a demokratikus társadalom javára, így biztosítva az esélyegyenlőséget mindenki számára. Az egyesület elsősorban Erdélyben, de országos valamint Kárpát-medencei szinten is tevékenykedik. Alapítás A Tabula Egyesület 2002 novemberében alakult. Alapítói, egy önmagával és környezetével harmóniában élő társadalom kialakulását ösztönzik. Tevékenységek Küldetése szellemében a Tabula Egyesület az alábbi tevékenységeket végzi: oktatás fejlesztési projektek kidolgozása és megvalósítása segítségnyújtás a megfelelő szakma felfedezésében helyi önkormányzatok fejlődésének elősegítése képzésekkel civil szervezetekkel való kapcsolattartás, együttműködés Tevékenységi területek Az egyesület projektjeit és programjait, figyelembe véve a szervezet stratégiai célkitűzéseit, az alábbiak szerint van csoportosítva: Fejlesztési programok január 2011- december 2013: Támogatott Foglalkoztatás Hatékonysága - Az értelmi sérült személyek integrált módszerrel való szakmai felkészítése és támogatott foglalkoztatás a című pályázat. Az Alpha Transilvana Alapítvány, a Tabula Egyesület és az Agora Alapítvány együttműködve megnyerte a Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program 2007-2013 pályázatát. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg. A projekt keretén belül a Tabula Egyesület 5 szakképzést akkredítál (Épület és jármű takarító, Virágkötő, Virágkertészet, Zöldövezet karbantartó, Famegmunkálás-kézművesség); a fent említett 5 szakmának 1-1 elméleti és 1-1 gyakorlati szakkönyvet dolgoz ki. 7 ingyenes akkredítált szakképzést szervez értelmi fogyatékos személyek számára. szeptember 2010 - május 2011: Önkormányzati tréning december 2009 – május 2010: Egységes Erdélyi felnőttképzés a Pannonforrás hálozat keretén belül A projekt keretében a Tabula Egyesület Projektmenedzser és Otthoni Idősgondozó képzést valósított meg. október 2009 – május 2010: Humán erőforrás fejlesztés A projekt keretében a Tabula Egyesület turisztikai panzió adminisztrátor képzést valósított meg. október 2008 – május 2009: Egységes erdélyi felnőttképzés a Kárpát-medencei hálózatban A projekt keretében a Tabula Egyesület Projektmenedzser és Otthoni Idősgondozó képzést valósított meg. Szolgáltatások Előzetes tudásszintfelmérés Pályaorientáció Elhelyezkedési tanácsadás Álláskeresési technikák oktatása Csoportos tájékoztatás Képzésben részt vettek nyomonkövetése Tananyagfejlesztés Épület és jármű takarító - elméleti szakkönyv Épület és jármű takarító - gyakorlati szakkönyv Virágkötő - elméleti szakkönyv Virágkötő - gyakorlati szakkönyv Előkészületben: Virágkertészet - elméleti szakkönyv Virágkertészet - gyakorlati szakkönyv Zöldövezet karbantartó - elméleti szakkönyv Zöldövezet karbantartó - gyakorlati szakkönyv Famegmunkálás, kézművesség - elméleti szakkönyv Famegmunkálás, kézművesség - gyakorlati szakkönyv Oktatás Tabula Oktatási Központ akkreditált szakképzései: Szakács OKJ 5122.2.1 Pincér OKJ 5123.2.1 Otthoni idősgondozó OKJ 5133.1.2 Épület- és járműtakarító OKJ 5149.1.2 Számítógépkezelés OKJ 4113.2.1 Számítógépes könyvelés OKJ 3433.3.1 Turisztikai panzióadminisztrátor OKJ 5121.2.4 Tabula Oktatási Központ akkreditált képzései: Projektmenedzser OKJ 241919 Menedzser asszisztens OKJ 343103 Angol nyelv - kulcskompetencia alapú képzés Tabula Oktatási Központ tréningei: Mandala festő Mentálhigiéné Önismereti tréning Személyiségfejlesztő tréning Szocializáció Munkahely megszerzési és megtartási tréning Angol nyelv nyugdíjasok számára Számítógépkezelés nyugdíjasok számára Civil szféra Civil szervezetek vásárán való részvétel; teadélutánok, konferenciák szervezése Célcsoport A Tabula Egyesület által nyújtott szolgáltatások célcsoportját képezik: Önkormányzatok Civil szervezetek Kis- és közepes vállalkozások A helyi fejlesztésben szerepet vállaló egyéb szervezetek Magánszemélyek Partnerek Agora Alapítvány, Marosvásárhely Alpha Transilvana Alapítvány, Marosvásárhely Asociaţia Patronală a Furnizorilor de Formare Profesională, Románia Békéscsabai Regionális Képző Központ, Békéscsaba Bethlen Gábor Alap, Magyarország Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért , Kolozsvár , Székelyudvarhely CNESA Oktatási és Művelődési Intézmény, Magyarkanizsa CNFPA, Románia Concordia Hotel, Marosvásárhely Dacia Gimnázium, Marosvásárhely Efendi KFT, Marosvásárhely Erdélyi PannonForrás Egyesület, Székelyudvarhely Eurocenter Amőba Oktatási Központ, Sepsiszentgyörgy Galcar Prod KFT, Marosvásárhely II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász JORE KFT, Marosvásárhely Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség, Beregszász Kecskeméti Regionális Képző Központ, Kecskemét Kis-Küküllő Térségi Társulás Balavásártól – Szovátáig, Erdőszentgyörgy LAM Alapítvány, Illyefalva Lazarenu Alapítvány, Marosvásárhely Magán Szakközépiskola, Hidaskürt Magna Oktatási Központ, Marosvásárhely Mobex vendéglő Marosvásárhely MÜTF Egyesület, Székelyudvarhely Nagykapos és Vidéke Társulás, Nagykapos PannonForrás Első Kárpát-medencei Fejlesztési és Tudásklaszter, Kárpát-medence , Partiumi Keresztény Egyetem , Nagyvárad Pro Christo et Ecclesia Egyesület, Marosvásárhely Probitas Civil Szervezet, Szabadka Regionális Tudáshálózatokért Alapítvány, Békéscsaba Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem , Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda Steak House Manadas, Marosvásárhely Szerbiai Teleház Szövetség, Topolya Tip-Top Espresso, Marosvásárhely Traian Vuia Műszaki Gimnázium, Szatmárnémeti Vajdasági Magyar Felnőttképzési Társaság, Topolya Voiajor KFT, Marosvásárhely Hálózati részvétel A Tabula Egyesület tagja az alábbi hálózatoknak: PannonForrás Első Kárpát-medencei Fejlesztési és Tudásklaszter, Kárpát-medence , Asociaţia Patronală a Furnizorilor de Formare Profesională din România Akai János Akai János (Hradna, 1708. július 12. – Kassa, 1751. február 4.) jezsuita pap, tanár, Akai Kristóf testvéröccse. Élete Nemesi családból származott. 1721-ben belépett a jezsuita rendbe. A felsőbb tanulmányokat elvégezve, bölcselet- és hitdoktorrá avatták. Próbaévei alatt Nagyszombatban a nyelvészeti osztályban tanított. Felszenteltetése után Kassán bölcseleti, egyházjogi és hittani szakokat adott elő egészen haláláig. Tévesen neki tulajdonított művek Horányi Elek 1792-es bibliográfiájában Akainak tulajdonította az alábbi két művet: Epistolae heroum sacrae et profanae. (Nagyszombat, 1732 ) Monumentum gratitudinis, res gestas virorum, quorum singulari beneficio stat aut ornatur universitas Tyrnaviensis, brevi narratione exhibens. (Nagyszombat, 1733 ) Ezt a két mű azonban valójában Kunics Ferenc munkája. Horányi téves közlését a következő két évszázad során számos forrás átvette. Az Epistolae heroumot Batsányi János magyarra fordította és kiadta 1783-ban. Társfüggőség A társfüggőség vagy kodependencia a másik embernek, a másik véleményének való kóros alárendeltség, mely lehetetlenné teszi az egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatok létesítését. A társfüggőség leírása A társfüggő személy másoktól teszi függővé önértékelését, véleményét, hangulatát vagy tetteit, élete nehézségei miatt másokat okol, ahelyett, hogy felvállalná a felelősséget. Nem érzékeli a határt önmaga és mások között, könnyen befolyásolható, ugyanakkor akaratos és manipulatív, kapcsolataiból hiányzik a kölcsönös szabadság és az önállóság. A társfüggőség következménye és lételeme az emberi játszmák útján történő manipuláció. A társfüggőséghez két ember kell, egy társfüggő kapcsolat kialakulásáért mindkét fél felelős. A társfüggős viselkedés megakadályozza az egészséges, szabad, egyenrangú és bensőséges emberi kapcsolatok kialakítását. A Weinhold házaspár kutatásai szerint az amerikai társadalom 98%-a társfüggőségben szenved. A társfüggőség oka A társfüggőség egy gyermekkori trauma következménye: A gyermek élete kezdetén függ a szüleitől, különösen édesanyjától, hiszen számára az anyával való kapcsolat megszakadása a halált jelentené. Éppen ezért, ebben a függő viszonyban teljes biztonságban kell érezze magát. Ha a gyermek (különösen élete első hat hónapjában) ezt nem kapja meg, folyamatosan keresni fogja, így felnőttként is a biztonságot nyújtó társat keresi majd kapcsolataiban, tehát társfüggővé válik. Ennek oka az, hogy körülbelül hat hónapos kortól hároméves korig a gyermeknek valamelyest el kell szakadnia az anyától és bizonyos mértékű önállóságra kell szert tennie. Azonban ha az elszakadás előtt nem volt lehetősége megélni a biztonságos kötődést, az elszakadás nem történhet meg megfelelő mértékben, mert a gyermek még mindig biztonságos kötődésre vágyik. Ez a vágy folyamatosan akadályozza a gyermeket a felnövés, a felnőtté válás folyamatában, hiszen olyan életszakaszokban is függő kapcsolatok kialakítását eredményezi, amelyekben épp az önállóság kialakítása, sőt, akár kiharcolása volna a feladat. A társfüggő személy tehát azt várja a másik embertől, amit gyermekként szüleitől nem kapott meg, projektálja (kivetíti) rá saját szülőképét. A személybe, akivel függőségi kapcsolatba kerül, a társfüggő ember tudattalanul azt a szülőt látja bele, akihez a megfelelő életszakaszokban nem tudott helyesen kötődni, és akiről így nem tudott egészségesen leválni. A kisgyermekkorban történő leválás (szeparáció) beteljesítésére ismét lehetőség van a 12. és 16. év környékén (a fejlődési újraélés időszaka), ám ha ekkor sem történik meg, a kialakuló társfüggőség felnőttkorban mind kapcsolatainkra, mind életvitelünkre, mind önmagunkhoz való viszonyunkra destruktívan hat. A társfüggőség oka tehát a feldolgozatlan kora gyermekkori fejlődési trauma. A társfüggőség tünetei A társfüggő ember nem akarja felvállalni a teljes felelősséget véleményéért, érzéseiért, tetteiért, életéért, hanem inkább másoktól teszi függővé ezeket. (Ha ez nem sikerül – ha a másik fél nem partner a társfüggő játszmában – akkor is úgy viselkedik, mintha boldogulása tőle függne és sértettnek, csalódottnak, becsapottnak érzi magát, mert a másik fél nem úgy viselkedik, ahogyan szerinte kellene.) Másként megfogalmazva: Az ember kívülre helyezi a kontrollpontot, nem önmaga, hanem mások, és a körülmények által határozza meg magát. Mivel másra akarja áttolni a felelősséget, fontos számára, hogy a kapcsolat megmaradjon. Ebből megfelelési kényszer ered. Ugyanakkor, mivel másokat tart felelősnek saját dolgaiért, elvárja, hogy mások is megfeleljenek neki. A megfelelési kényszer miatt a társfüggő személy könnyen befolyásolható, manipulálható lehet, a másokkal szemben támasztott elvárásai miatt pedig követelőző és manipulatív. A két véglet hullámokban válthatja egymást, de mindegyik a társfüggőség jele. Mivel másoktól függ, úgy érzi nem tud kapcsolatai nélkül létezni, ezért mindent megtesz azért, hogy kapcsolatai fennmaradjanak (pl. olyan kapcsolatból sem lép ki, ami egyértelműen romboló). A társfüggő személy tehát igyekszik érzelmeit elfojtani, véleményét a többiekéhez igazítani, és a mások elvárásainak megfelelően viselkedni és cselekedni. Ezzel próbálja biztosítani azt, hogy társai ne lépjenek ki a kapcsolatból. A megfelelési kényszer miatt azt sem fejezi ki nyíltan, hogy mire van szüksége. Ugyanakkor azt is igyekszik elérni, hogy a kapcsolat beteljesítse elvárásait, ennek érdekében kezd manipulációba és játszmákba. A társfüggő személyt tehát négy szál kötözi ahhoz a személyhez, akitől függ: Felelősség hárítása – Önbizalomhiány – Nem hiszi, hogy képes megoldani problémáit, ezért nem vállalja fel élete felelősségét. Aktivitás hiánya – Elvárás – Másoktól várja problémái megoldását, ezért saját életében passzív. Autonómia hiánya – Megfelelési kényszer – Meg akar felelni azoknak, akiktől problémái megoldását reméli, hogy számíthasson rájuk. Ebben az igyekezetében feladja azt a képességét, hogy önálló lényként önmaga határozza meg magát. Őszinteség hiánya – Manipuláció – Mivel meg akar felelni, nem fejezi ki nyíltan igényeit. Ezért manipulál, játszmázik, célozgat, ráutaló viselkedéssel próbálja rávezetni társát arra, hogy mit vár el. Tünetek Ha valaki nem tudja elkülöníteni saját gondolatait és érzéseit másokétól, más embereken és az ő problémáikon gondolkodik, felelősnek érzi magát értük. Ha az embernek mások figyelmére, jóváhagyására van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. Ha az ember más problémái miatt is idegeskedik, aggodalmaskodik, felelősnek érzi magát. Ha az ember mindig igyekszik mások kedvében járni. (megfelelési kényszer) Ha az ember nem tudja, hogy mit akar, nem képes felismerni, hogy mire volna szüksége. Ha másokra támaszkodik, saját igényeinek meghatározásában és kielégítésében, úgy hiszi mások jobban tudják, hogy mire van szüksége. Összeomlik vagy kiborul, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy várta. Minden energiáját másokra és az ő boldogulásukra fordítja. Bizonyítani próbálja, hogy méltó arra, hogy szeressék. Nem hiszi el, hogy képes gondoskodni önmagáról. (Aki ezt nem hiszi el, rendszerint így is él, tehát úgy tűnhet, hogy valóban nem volna képes rá.) Mindenkiben megbízik. Idealizál másokat, és csalódott, ha nem elvárásainak megfelelően viselkednek. Nyafog, durcáskodik, sír, fenyegetőzik, veszekedik, ordít, könyörög, hízeleg, manipulál, elnyomja vagy megvesztegeti a másikat, hogy megkapja, amit akar. Jelentéktelennek és bármire méltatlannak érzi magát. Önmagát vádolja olyan dolgokért, amikért nem is felelős. Nem tartja magát „elég” jónak. Fél a visszautasítástól. Gyakran kerül áldozatszerepbe. Fél hibázni. Arra vágyik, hogy mások „jobban szeressék”. Nem fejezi ki nyíltan az igényeit mások felé, inkább játszmázik, vagy szavakkal, tettekkel célozgat, utalgat. Nem meri nyíltan kifejezni igazi érzéseit, attól félve, hogy akkor mások nem fogadják el. Hagyja, hogy mások megbántsák és nem is próbálja megvédeni magát. Nem bízik önmagában és döntéseiben. Nehezére esik egyedül lenni. Társaságba, tévénézésbe, számítógépezésbe, olvasásba, zenehallgatásba, alkoholba, szexbe, drogokba, munkába, evésbe, vagy bármilyen más tevékenységbe menekül, mert nem tudja egyedül, „önmagával” jól érezni magát. Úgy tesz, mintha nem történnének vele rossz dolgok, még akkor is, amikor éppen történnek. Úgy tesz, mintha nem volna szüksége senkire és senkitől semmire. A világot és az embereket vagy tökéletesnek vagy pocséknak látja. Hazudik, hogy megvédje és fedezze azokat, akiket szeret. Nehezére esik örülni és spontánnak lenni. Általában nyugtalan, de nem tudja, miért. Aggódik, hogy megszakadnak a kapcsolatai. Úgy érzi, hogy kapcsolatai fogságban tartják. Úgy érzi, hogy mások vagy mások érzései irányítják. Fél a saját haragjától. Úgy érzi, tehetetlen, erőtlen ahhoz, hogy változtasson önmagán vagy életén. Úgy érzi, hogy valaki másnak kellene megváltoznia ahhoz, hogy jobban legyen. Gondolkodásmódjára a végletesség jellemző (fekete-fehér gondolkodás). Társfüggő társadalom A társfüggőség kulturális jelenség. Kulturális szempontból nézve társadalmunk fő intézményei önkéntelenül támogatják a társfüggő magatartást. A történelem folyamán a legtöbb társadalomban bizonyos csoportokat mások fölé helyeztek (például a férfiakat a nők fölé, vagy a vezetőséget a kétkezi munkások fölé). A hatalmat gyakorló és az erőforrások felett rendelkező csoport könnyen létrehozza és fenntartja a társfüggő viszonyt. Azonban ha az egyes emberek megváltoztatják társfüggő viselkedésüket, azzal a szélesebb társadalmi szerkezetre is hatással lehetnek és így létrejöhet egy egészségesebb, együttműködésen alapuló társadalmi rendszer. A mai kor embere számára azonban a társfüggő gondolkodás- és viselkedésminták olyannyira természetesek és maguktól értetődnek, hogy általában fel sem ismeri a problémát. Sőt, nem ritkán a legnemesebb morális elvekre hivatkozva igazolja társfüggő tüneteit, vagy kényszeríti ki a társfüggő minták érvényesülését, mondván, „Ha szeretsz, megteszed…”, „Ha így gondolkozol, akkor nem is szeretsz!”, vagy „Tudnom kell, hogy hol vagy, hogy ne aggódjak. Azért aggódom, mert szeretlek.”. Gyakran előfordul, hogy nem mondja ki, csupán érezteti, hogy „Felelősséggel tartozol értem.”. A társfüggőség azonban nem marad meg a személyes kapcsolatok szintjén. Mivel alapvetően meghatározza a világról alkotott képünket, valamilyen szinten érvényesül mindenben, amit létrehozunk: a társadalmi struktúra, a közigazgatási szervek működése, a nevelés, a kultúra területei (például a filmek) mind-mind hordozhatnak társfüggő mintákat, ezzel erősítve és újratermelve azokat. A társfüggő egyének tehát társfüggő szervezeteket hoznak létre, társfüggő társadalomban élnek, művészi alkotásaikban pozitívumként tűnnek fel a társfüggő minták, a társfüggő kultúra azonban erősíti az egyének társfüggőségét és újabb társfüggő minták elsajátítására készteti őket. A társfüggőség története A „társfüggőség” kifejezést először az alkoholizmussal kapcsolatban használták. Felfigyeltek ugyanis arra, hogy bármilyen romboló is egy alkoholistával való kapcsolat, a családtag annyira kötődhet és ragaszkodhat az alkoholistához, hogy csak nagyon nehezen képes kilépni a kapcsolatból. Ha ezeknek az embereknek mégis sikerült kilépniük a kapcsolatból, a megfigyelések szerint hamarosan ismét alkoholistákkal kötötték össze életüket. Mindebből arra következtettek, hogy létezik egyfajta közvetett alkohol-függőség, amikor az ember az alkoholfüggőtől függ. A társfüggőség (angolul co-dependency) eredeti jelentését tehát úgy írhatnánk le, hogy „együtt függő”, „a függő ember társa”, vagy „társ a függőségben”. Innentől kezdve külön terápiás csoportokat szerveztek az alkoholisták családtagjainak. Hamarosan felfigyeltek azonban arra, hogy a társfüggőség tünetei nem csak alkoholisták családtagjainál jelentkeznek. Az eredeti jelentés idővel átalakult és a társfüggőség alatt ma már bármely embertől, közösségtől, rendszertől, kulturális vagy társadalmi intézménytől való kapcsolati függést jelent. Ilyen módon a társfüggőséget az alkoholizmushoz, vagy drogfüggéshez hasonló elsődleges betegségként határozzák meg, tehát nem egy másik betegség velejárójaként, hanem önmagában kialakuló kórképként. A korábbi, hagyományos orvosi modell szerint a társfüggőség vagy ismeretlen okokra visszavezethető, örökletes betegség, vagy az alkoholizmus és a rosszul működő családok velejárója. Az orvostudomány a társfüggőséget mindkét esetben gyógyíthatatlannak tartja és megállapítja, hogy genetikailag öröklődik, és ha valaki függővé válik, az is marad. Fő forrásának az alkoholista családszerkezeteket jelöli meg, és az ott megtalálható összetett függőségi mintákat, és kimondja, hogy a társfüggő többnyire olyan házastársat választ, aki támogatja a függőség fenntartását. A társfüggő viselkedés kezelésére gyógyszereket javasol, de kiemelten fontosnak tartja az önsegítő csoportok és a pszichoterápia szerepét is. E szerint a megközelítés szerint tehát a társfüggőség kezelhető, a tünetek enyhíthetők, sőt minimalizálhatók, teljesen kigyógyulni azonban nem lehet belőle. E szerint a társadalom beteg (társfüggő), nem tud meggyógyulni és ez a jövőben sem fog változni. A társfüggőség gyógyítása Egy fizikai függőségben szenvedő emberrel való törődés nem feltétlenül egy patológia kezelése. A gondozónak lehet hogy nincs szüksége másra, mint asszertivitásra, és hogy a felelősséget a függőségért meghagyja gondozottjának. A szemléletmódbeli váltást az 1989-ben megjelent Breaking Free of the Co-dependency Trap (Törj ki a társfüggőségből – A szabad emberi kapcsolatok kézikönyve, Casparus Kiadó, 2010 Budapest) című dr. Barry K. Weinhold és dr. Jane B. Weinhold által írt könyv hozta. A szerzők 30 éves terápiás tevékenységük során dolgozták ki saját fejlődéslélektani rendszerelméletüket, ami új megvilágításba helyezi a társfüggőséget és a rá irányuló terápiát. E szerint valamennyi ember a fejlődés négy fázisán megy keresztül: a szimbiózis, az eltávolodás, a függetlenség és a szabad együttműködés fázisán. Mindegyik fázishoz tartoznak speciális fejlődési feladatok, melyeket sikeresen teljesíteni kell a következő lépcsőfokra lépéshez. A fel nem fedezett és meg nem gyógyított fejlődési traumák, ezek közül is kivált a szimbiózis és az eltávolodás fázisában átélt traumák megakadályozzák ezeknek a fejlődési feladatoknak a sikeres teljesítését. „Hiszünk az általunk kidolgozott megközelítés hatékonyságában, mivel sikeresen alkalmaztuk mind saját magunkon, mid a hozzánk forduló emberek kezelése során. Láttunk már olyan embereket, akik teljesen megszabadultak a társfüggőség megnyomorító hatásától. A folyamat, amelyet be kell járni, nem könnyű, és nem is feltétlenül gyors. Mi magunk is sok-sok évet és rengeteg munkát áldoztuk a kapcsolatunkra azért, hogy ott tarthassunk, ahol ma tartunk. De az is igaz, hogy ha elkezded alkalmazni a könyvben található módszereket, azonnal fejlődést tapasztalsz majd a kapcsolataidban.” Ajánlott irodalom Weinhold, Barry and Janae. Breaking Free of the Co-Dependency Trap, 2nd ed.. New World Library (2008). ISBN 978-1577316145 Weinhold, Barry and Janae. Törj ki a társfüggőségből! A szabad emberi kapcsolatok kézikönyve. Budapest, Hungary: Casparus Kiadó (2010). ISBN 9789630803427 Beattie, Melody. Ne függj senkitől! A társfüggőségről mindenkinek. Budapest, Hungary: Édesvíz Kiadó (2008). ISBN 9789635289530 Pál Ferenc. A függőségtől az intimitásig - Vágy, élmény, kapcsolat. Budapest, Hungary: Kulcslyuk Kiadó (2010). ISBN 9789638902603 Források és jegyzetek Weinhold, Barry and Janae. Törj ki a társfüggőségből! A szabad emberi kapcsolatok kézikönyve. Budapest, Hungary: Casparus Kiadó (2010). ISBN 9789630803427 Moos, R.H.; Finney, J.W.; Cronkite, R.C. (1990). Alcoholism Treatment: Context, Process and Outcome. New York: Oxford University Press. ISBN 0-19-504362-6 Jim Koudys James Koudys (Kanada, Ontario, Grimsby, 1964. január 9.) profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb junior karrierjét az Ontario Hockey League-es Sudbury Wolvesban kezdte 1981-ben. A csapatban 1984-ben játszott és az utolsó szezonja volt a legjobb: 70 mérkőzésen 91 pontot szerzett. Az 1982-es NHL-drafton a New York Islanders választotta ki a 12. kör 252. helyén. Ez volt az utolsó hely a drafton. A National Hockey League-ben sosem játszott. Felnőtt pályafutását az American Hockey League-es Springfield Indiansban kezdte 1984 végén és az International Hockey League-es Indianapolis Checkersben fejezte be a szezont. A következő bajnoki évben szintén ebben a két csapatban játszott felváltva. 1986 végén az IHL-es Peoria Rivermenbe igazolt majd 9 mérkőzés után az OHA Senior A Hockey League-be, a Brantford Motts Clamatos igazolt. Ez egy szenior liga volt. A bajnokság végén a nagydöntőben elhódították az Allan-kupát. 1987 közepén visszavonult a jégkorongtól. Díjai Sudbury Molson-kupa: 1984 OHL All-Star Gála: 1984 Allan-kupa: 1987 Dánia a 2010. évi téli olimpiai játékokon Dánia a kanadai Vancouverben megrendezett 2010. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 7 sportágban 17 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Biatlon Férfi Curling Férfi Ulrik Schmidt Johnny Frederiksen Bo Jensen Lars Vilandt Mikkel Poulsen Eredmények Csoportkör február 16., 9:00 február 17., 14:00 február 18., 9:00 február 18., 19:00 február 19., 14:00 február 20., 19:00 február 21., 14:00 február 22., 19:00 február 23., 14:00 Női Angelina Jensen Madeleine Dupont Denise Dupont Camilla Jensen Ane Håkansson Hansen Eredmények Csoportkör február 16., 14:00 február 17., 19:00 február 18., 14:00 február 19., 9:00 február 19., 19:00 február 20., 14:00 február 21., 9:00 február 22., 14:00 február 23., 19:00 Hódeszka Krossz Síakrobatika Krossz Keresztes Dóra Keresztes Dóra (Budapest, 1953. október 3. –) magyar festő- és grafikusművész, animációsfilm-rendező. Férje Orosz István grafikusművész, animációsfilm-rendező. Életpályája A Magyar Iparművészeti Főiskola tipografikus szakán végzett 1977-ben. 1977–1979 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézetében tanult. Mesterei Kass János, Haiman György, Gyulai Líviusz, és Szabados Árpád voltak. Önálló grafikusi tevékenysége mellett tervez és illusztrál könyveket, rajzol bélyegeket és plakátokat, valamint színházi díszleteket tervez és animációs filmeket is készít. Műveiben a folklór világának elemei gyakran groteszk összefüggésben jelennek meg. 1980–1990 között a Múzsák c. folyóirat művészeti szerkesztője volt. Alapító tagja a Magyar Illusztrátorok Társaságának és a Magyar Plakát Társaságnak. Az Utisz Grafikai Stúdió művészeti vezetője. Orosz István grafikusművész felesége. Díjai, ösztöndíjak 1984 – Római Akadémia ösztöndíj 1977, 1981, 1982, 1983, 1984, 1989, 1991, 1992, 2001 – Szép Magyar Könyv – illuszt. díj 1983, 1985, 1987 – Balatoni Kisgrafikai Biennálék díjai 1988 – A brnói Alkalmazott Grafikai Biennálé különdíja 1992 – Csillag Albert-díj. (Alapítvány – gyermekkönyv illusztrációs díj) 1994 – IBBY díj 2000 – A Magyar Művészeti Akadémia Millenniumi Pályázatának aranyérme 2003 – Ferenczy Noémi-díj 2003 – „Év Illusztrátora” – Magyar IBBY díj 2005 – Balázs Béla-díj 2010 – a XVII. Országos Tervezőgrafikai Biennálé díja Egyéni kiállításai 1975 – Helikon Galéria, Budapest 1981 – Városi Könyvtár, Miskolc 1985 – Vigadó Galéria, Budapest [Orosz Istvánnal] 1988 – Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen [Orosz Istvánnal] 1992 – Művelődési Ház, Hajdúböszörmény 1995 – Művelődési Ház, Zsámbék 1997 – Pécsi Kisgaléria 1997 – Magyar Kultúra Alapítvány Székháza, Budapest 2005 – Dorottya Galéria, Budapest 2006 – Nemzeti Színház , Budapest 2009 – Barabás-villa , Budapest 2012 - Állami Gyermekkönyvtár, Moszkva 2012 - Esterházy-palota, Győr 2014 - Aster Plaza, Hirosima Illusztrált könyvek 1977 – Paraszt dekameron (Magvető) 1981 – Márkus István: Hómari (Móra) 1982 – Kiss Benedek: Zene-bona (Móra) 1983 – Újabb Paraszt dekameron (Magvető) 1983 – Kiss Anna: Tükörképek (Móra) 1989 – Ki zörög itt? (Múzsák) 1990 – Szilágyi Domokos: Medve lakodalom (Móra) 1991 – Kányádi Sándor: Költögető (Századvég) 1992 – Kormos István: Vackor I. (Századvég) 1993 – Kormos István: Vackor II. (Századvég) 1995 – Weöres Sándor: Tarka-forgó (Santos) 1996 – Móricz Zsigmond: A nehéz kétgarasos (Unikornis) 2001 – Az egynapos király, magyar népmesék (Új Palatinus) 2001 – Oroszlánkő, felvidéki magyar népmesék (Unikornis) 2001 – Nagy Gáspár: amíg fölragyog a jászol (Magyar Könyvklub) 2002 – Macskacicó, magyar tündérmesék, (Új Palatinus) 2002 – Az álomlátó fiú, furfangos magyar népmesék (Új Palatinus) 2006 – Bibliai történetek (Kálvin Kiadó) 2006 – Tündérkert virágai (Móra) 2008 – Weöres Sándor: Ének a határtalanról (Cartaphilus) 2010 – Kányádi Sándor: Az elveszett Követ (Cartaphilus) 2010 – A nap lánya, északi népek meséi (Móra) 2010 – Villon balladák Faludy György fordításában (Cartaphilus) 2012 - Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve (Móra) 2012 - Papó zenedéje (Etnofon) Animációs filmek 1979 – Holdasfilm 1985 – Garabonciák 1989 – Aranymadár 1996 – Arcok 2001 – Mosolygó szomorúfűz 2002 – De profundis 2005 – Egyedem-begyedem 2009 – Álommalom Színházi látványterv 2003 – Weöres: Holdbeli csónakos ( Nemzeti Színház ) Brabant (ló) A Brabant egy mézszürke, deres vagy sárga belga munkásló fekete vagy fehér „csizmában”, vagyis hosszú, sűrű, fekete bokaszőrökkel, csaknem térdmagasságig a lábak végein. Belgium egyetlen őshonos fajtája. Leszármazottja az erdei lónak. A belga tenyésztők egy olyan fajtát akartak kialakítani, mely megfelel a környezetnek, a helyi éghajlatnak és az igen nehéz talajnak. Nehéz igáslóként hasznosítják. Rendkívül erős testfelépítésű, a hatalmas, izmos testen viszonylag kis fej ül, bikaerős nyakon. Patái is szélesek, erősek. A magas lovak közé tartozik, marmagassága 175-180 cm. A hidegvérű lovak (tehát a munkalovak) mintapéldánya. Végtelenül jóindulatú, bármilyen munkára rávehető. Héctor Faubel Héctor Faubel (Llíria, 1983. augusztus 10.) korábbi spanyol motorversenyző, legutóbb a MotoGP Moto3-as kategóriájában versenyzett. Karrierje A MotoGP-ben 2000-ben mutatkozott be a nyolcadliteresek között, két szabadkártyás futamon, amelyeken nem szerzett pontot. Egy évvel később ugyanúgy két versenyen vett részt, és 2000-hez hasonlóan ismét nem szerzett pontot. 2002-ben már teljes szezonra szóló szerződést kapott, azonban már a 250-esek között. Egészen 2004-ig itt szerepelt, azonban átütő sikert nem tudott elérni. Legjobb eredménye egy brazíliai hatodik hely volt, ezen kívül legtöbbször a pontszerzésért kellett harcolnia. 2005-re visszatért a legkisebbekhez, hogy ott építse ismét fel magát. Ekkor három futamon tudott dobogóra állni, év végén pedig kilencedikként zárt összetettben. 2006-ban tovább tudott fejlődni, Törökországban megszerezte pályafutása első győzelmét is. Ehhez később még egyet tudott ebben az évben hozzátenni, ugyanis a szezonzárón, Valenciában is őt intették le elsőként. Év végén csapattársát, Álvaro Bautistát koronázták világbajnokká, Faubel mögötte és Mika Kallio mögött harmadik lett. 2006-os jó teljesítménye után egy évvel később már ő számított a világbajnokság favoritjának. Az év során végig kiélezett, az utolsó pillanatig nyílt harcot folytatott Talmácsi Gáborral, amely a szezonzárón Faubel kilökési kísérletében csúcsosodott ki, ám végül a magyar pilóta elleni kísérlete nem járt sikerrel, és öt ponttal lemaradt Talmácsi mögött. 2008 és 2010 között ismét a középső géposztályban versenyzett (2010-től a Moto2 váltotta fel a régi, 250-es kategóriát), azonban korábbi próbálkozásaihoz hasonlóan ezúttal sem tudott komoly eredményeket felmutatni, mindössze egyszer tudott dobogóra állni. 2011-ben visszatért a legkisebbekhez (2012-től Moto3), és szerzett még öt dobogós helyezést (benne egy győzelemmel), majd a sikertelen 2012-es év után visszavonult. Teljes MotoGP-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Őraljaboldogfalvi református templom Az őraljaboldogfalvi református templom műemlékké nyilvánított templom Romániában, Hunyad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-A-03445 sorszámon szerepel. Combat 84 A Combat 84 egy rövid életű Oi! együttes volt Angliából. Lemezkiadóik: Victory Records, Rock-o-Rama Records, 7th Cavalry Records, Step 1 Records. Története 1981-ben alakultak meg Chelsea-ben. Legnagyobb botrányukat akkor keltették, amikor az énekes, Chris Henderson egy 1982-es BBC dokumentumfilmben az ázsiai embereket szidta egy 1981-es lázadás miatt, illetve kijelentette, hogy a rendőrség keményebben bánt a fehér bőrű skinheadekkel, mint a fekete lázadókkal. A zenekar dalszövegei eleve tele voltak negatív témákkal és rosszindulattal. A dokumentumfilmben történt kijelentés miatt betiltották az együttes koncertezését, de ha koncerteztek, akkor sem a Combat 84 név alatt, hanem új nevet kaptak: The 7th Cavalry. A "Combat 84" név nagy gyűlöletet keltett az emberekben a botrány óta. A lemezkiadójuk, a Victory Records már nem is akarta magát azonosítani a bandával, hanem összeválogatta a nagylemezeket egyetlen lemezre, és átküldte a német Rock-O-Rama Records kiadóhoz, amely köztudott arról, hogy rasszista témákkal rendelkező együtteseket szerződtet le. A Combat 84 1984-ben kénytelen volt feloszlani, a botrányuk miatt. 2000-ben újraalakultak egy rövid időre. Jelenleg fehérek felsőbbrendűségét hirdető, illetve náci zenekarnak tartják őket, a honfitárs Skrewdriver-höz hasonlóan. Henderson a könyvében leírta, hogy az együttes nevében a "84" szám George Orwell "1984" című regényére utal, és semmi közük a náci "Combat 18" nevű, náci ideológiát képviselő terrorista csoporthoz. Szövegeik témái Munkanélküliség, városon belüli erőszak, háború, a divat megszállott követői. A "Politically Incorrect" című számuk továbbá a koldusokat, a The Guardian napilapot, a leszbikusokat és a nők felszabadításának témáját "támadta". Tagjai Chris Henderson - éneklés John Armitage - basszusgitár, később éneklés (2000-ben) Brownie - dobok Jim Moncur - gitár F.T. - basszusgitár Suds - dobok Diszkográfia Stúdióalbumok Send in the Marines (1984) Death or Glory (1987) Charge of the 7th Cavalry (1989, posztumusz kiadás, válogatáslemez) Orders of the Day (2000, posztumusz kiadás, válogatáslemez) EP-k Orders of the Day (1982) Rapist (1983) Tooled Up (2000) Szőcs Artur Szőcs Artur (1980 –) magyar színész, rendező. Élete 1980-ban született . 14 éves koráig Szovátán élt, majd egy marosvásárhelyi nyelvtagozatos gimnáziumban érettségizett. 2001-2005 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, operett-musical szakon, majd 2006-2011 között a rendezői szakot is elvégezte. 2005-től a Vígszínház tagja volt, rendezői tanulmányai alatt szüneteltette tagságát, de szerepeit játszotta tovább. 2012-től a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, a művészeti tanácsának tagja. Filmszerepei Brooklyn (2009) Overnight (2007) Régimódi történet (2006) Presszó (2008) Aranyélet (2015-2016) Pantanal A Pantanal a világ legnagyobb mocsaras területe, lapos táj, szelíd lejtőkkel és kanyargós folyókkal. A régió, amelynek a neve a portugál „pântano” („ártér” vagy „mocsár”) szóból ered, Dél-Amerikában, főként Brazília két államában, Mato Grosso do Sulban és Mato Grossóban terül el. Kis része átnyúlik Bolíviába és Paraguayba is. Teljes területe 150 000 km2. A Pantanal a nedves évszak folyamán árad, s területének több mint 80%-a víz alá kerül, így tartja fenn a világ leggazdagabb vízinövény-együttesét. Vélemények szerint ez a világ legsűrűbb növényi és állati ökoszisztémája. Hírét gyakran beárnyékolja az amazóniai esőerdő, részben a közelsége miatt, de létfontosságú és érdekes a neotropikus régió e része is. A Pantanal egy hatalmas, kis lejtésű medence, amely a Mato Grosso-fennsíkról érkező vizet gyűjti össze, majd lassan engedi el az egyetlen lefolyási lehetőséget adó Paraguay folyón keresztül. A homorú képződmény a földkéreg depressziójának eredménye, amely az Andok hegységképződési folyamatában keletkezett. Itt jött létre az óriási belső folyódelta, amelyben a fennsíkról érkező folyók olvadnak össze, miközben lerakják üledéküket, ami feltölti a Pantanal területét. A Pantanalt nyugatról és északnyugatról chiquitano szárazerdők, délnyugatról arid chaco szárazerdők, és délről humid chaco szárazerdők határolják, északról, keletről és délkeletről pedig cerrado szavannák. Átlagos éves csapadéka 1000–1400 mm, átlagos hőmérséklete 25 °C, de az értékek 0 °C-tól 40 °C-ig ingadozhatnak. Az esős időszak alatt (decembertől-májusig) a Pantanal vízszintje három méternél többet emelkedik. Ilyenkor az áradásos területeket elválasztó, néhány méter magas földsávokra (cordilheriákra) menekülnek a marhacsordák, valamint a költő madarak és a vadállatok. A levonuló víz nyomában, a Nílushoz hasonlóan, termékeny talaj marad, amely kiváló terepe az állattenyésztésnek. A Pantanal területének hozzávetőleg 99%-a magántulajdonban van, mezőgazdaság hasznosításban, különösen jellemző a farmgazdálkodás. A régióban 2500 fazenda áll, s 8 millió marhát tartanak. A Pantanal növényfajai közül 3500-at ismernek, s található több mint 650 madárfaj, 400 halfaj, 100 emlősfaj és a hüllők 80 faja, köztük az aligátor, melynek becslések szerint 10 millió példánya él itt. A Pantanal a jácintkék ara természetes otthona. Ezt a madarat elsősorban a feketepiaci kereskedelem veszélyezteti. Más fenyegetett fajok is élnek itt, mint a jaguár, a fekete kajmán, a sörényes farkas, az óriásvidra, az óriástatu, a vízidisznó és a brazil tapír. A Pantanal egy természetes víztisztító, ám a környezeti hatások miatt túlterheltté vált, s ettől a Pantanalban élő fajok szenvednek. Ezeket a problémákat az ipari fejlesztések (különösen az aranybányászat) okozták. A Pantanal ökoszisztémáját az ellenőrizetlen halászatok, a veszélyeztetett állatok vadászata és csempészete is fenyegetik. Az utóbbi időben az áradások elöntötték a szomszédos művelt területeket, s onnan vegyszereket mostak vissza a tavakba és a folyókba, nagyarányú halpusztulást okozva. A Világörökség listájára a Pantanal Természetvédelmi Terület került fel, amely 187 818 hektáros teljes területével négy védett területből áll. Pantanal Matogrossense Nemzeti Park: 135 000 ha Dorochê magánrezervátum: 26 518 ha Acuziral magánrezervátum: 13 100 ha Penha magánrezervátum: 13 200 ha Forrás Bede Béla – Lempert Márta: Brazília, Panoráma, Budapest, 1983, ISBN 963-243-225-8 Batta Pál Antal Szentmártonkátai Batta Pál Antal (Körtvélyes, 1765. – 1827 után) Pest vármegyei földbirtokos, egyházi író. Élete Körtvélyesről (Vajta pusztája), Fejér vármegyéből származott. A református hitét később elhagyva a katolikus vallásra tért át. Orgler szerint Báthory Gábor pesti szuperintendesnek 1822-ben, az esztergomi új templom alapkőletételének ünnepe után mondott beszédére (Lehet-é, van-é egyedül idvezítő Ecclesia?) írta a Mágnes vagy az igaz anyaszentegyház c. ítéletet. Munkái Csengetyű vagyis a református keresztényeket olvasásra serkentő hang. Egy érzékeny református Magyarországban 1824. Pest, 1826. (Ezt megtámadta egy Igazság barátja álnevű író s erre válaszolt a következő munkában.) Felelete az Igazság barátjának Feddő Próbájára. U. ott. 1827. Mari emlékképe miniaturban. U. ott, 1831. Félacetál A félacetálok (hemiacetálok) vagy félketálok (hemiketálok) alkoholoknak aldehidre vagy ketonra történő addíciójával keletkező vegyületek. Az elnevezés arra utal (a görög hemi szó jelentése fél), hogy csak egy alkoholmolekula addícionál a karbonilcsoportra, ellentétben az acetálokkal vagy ketálokkal, melyekben egy további alkoxicsoport is található. Szerkezetük és keletkezésük A félacetálok általános képlete R1R2C(OH)OR, ahol R1 vagy R2 többnyire hidrogén, míg (az O-hez kapcsolódó) R hidrogéntől különböző csoport. Míg a félacetál IUPAC meghatározása szerint R1 vagy R2 hidrogén is lehet, a félketálokban az R-csoportok egyike sem lehet hidrogén. A félketálok olyan félacetáloknak tekinthetők, amelyekben egyik R-csoport sem H, így a félacetálok egyik alosztályát alkotják. Gyűrűs félacetálok, félketálok A félacetálok és félketálok általában instabil vegyületek. Bizonyos esetekben azonban könnyen képződnek stabil – különösen 5 vagy 6 tagú – gyűrűs félacetálok és félketálok, ezeket laktoloknak nevezzük. Ilyenkor az ugyanazon molekulában található OH- és karbonilcsoport reagál egymással. A glükóz és számos egyéb aldóz gyűrűs félacetál formát vesz fel, míg a fruktóz és a hasonló ketózok gyűrűs félketál formájúak. Előállításuk Félacetálokat számos módon lehet szintetizálni: Alkohol nukleofil addíciója aldehides karbonilcsoportra Alkohol nukleofil addíciója rezonancia stabilizált félacetál kationra Acetál részleges hidrolízise Reakcióik A félacetálokat és félketálokat úgy is lehet tekinteni, mint az alkoholok és aldehidek vagy ketonok közötti reakció köztitermékei, melynek végterméke acetál vagy ketál: Egy félacetál alkohollal savas körülmények között acetált képezhet, ugyanakkor disszociációval aldehid és alkohol keletkezhet belőle. Az aldehidek vizes oldatban kémiai egyensúlyban vannak a kis koncentrációjú hidrát (R-CH(OH)2) formájukkal. Hasonlóképpen, feleslegben lévő alkoholban az aldehid, a félacetál és az acetál együttesen fordul elő az oldatban. Az alkohol hidroxilcsoportjának a C=O kötés szénatomján történő nukleofil támadása félacetált eredményez. Az acetálok savkatalizált szubsztitúciós reakciók termékei. Sav hatására a hidroxilcsoport jobb távozó csoporttá válik, és lehetővé teszi az alkoxilcsoporttal (−OR) történő helyettesítését. A félacetálok acetállá történő átalakulása SN1 reakció. A ketonok félketálokat és ketálokat képeznek, de ez a reakció nehezebben megy végbe, mint az aldehidek esetében. A ketálok és félketálok kitermelésének növeléséhez – a Le Chatelier-elvvel összhangban – a reakció során képződő vizet el kell távolítani. Pavel Alekszandrovics Florenszkij Pavel Alekszandrovics Florenszkij (oroszul: Павел Александрович Флоренский; Yevlax, ma: Azerbajdzsán, 1882. január 21. – Leningrádi terület, 1937. december 8.) orosz ortodox teológus, filozófus, matematikus, villamosmérnök, feltaláló. Követői gyakran hasonlították Leonardo da Vincihez. Tanulmányai Apja Alekszandr Ivanovics Florenszkij orosz műszaki értelmiségi család sarja, anyja Olga Pavlovna Szaparova, grúz nemzetségekkel keveredett örmény családból származott. 1894–1899 között Tifliszben végezte el a gimnáziumot. 1900-ban a Moszkvai Állami Egyetem fizika–matematika szakán kezdte meg tanulmányait. Olyan nagy formátumú matematikus professzorok tanítványa volt, mint Nyikolaj Bugajev (Andrej Belij édesapja) és Alekszandr Vvegyenszkij. Kandidátusi disszertációjának címe: A síkgörbék mint a térbeli folytonosság megtörésének helyei, mely A diszkontinuitás mint világnézeti elem című filozófiai értekezésének egyik fejezeteként készült el. Pályafutása 1904-ben, az egyetem elvégzése után több tanszéken is állást kínáltak neki, ő azonban a Moszkvai Hittudományi Akadémiára iratkozott be. 1908-ban befejezte A vallási igazságról című kandidátusi értekezését. 1908-1918 között a Hittudományi Akadémia filozófiatörténeti tanszékén tartott előadásokat az antik filozófia, a kanti filozófia, a kultusz és kultúra filozófiájának tárgykörében. 1911-ben Radonyezs városában szentelték pappá, ahol letelepedett családjával. 1912-1917 között a Teológiai Értesítő című folyóirat szerkesztője és a folyóirat körül csoportosuló értelmiségi kör szellemi vezetőjeként tevékenykedett. 1918-A Troica-Szergijev kolostor védelmére alakult hivatalos bizottság tagjaként feladata volt a kolostor művészeti anyagának leltárba vétele és múzeumi kiállításának előkészítése. Florenszkij ekkor dolgozta ki az "élőmúzeum" koncepcióját, melynek propagálásával azt akarta elérni, hogy az ikonok és kegytárgyak a helyükön maradjanak, vagyis liturgikusan használják őket. 1921-től a VHUTEMASZ (Felsőfokú Képzőművészeti és Technikai Tanműhelyek) professzora. 1921-ben az egyházellenes bolsevik agitáció keretében ellene is megkezdődtek az első sajtótámadások. Azzal vádolták, hogy "idealista koalíciót" hozott létre. A vallásellenes agitáció tetőfokán a szent maradványokat kihantolták és közszemlére tették, az ikonokat tömegével semmisítették meg. 1921-be fejezte be Az ikonosztáz című művét, mely eredetileg A kultusz filozófiája című nagyszabású könyv része lett volna, melyben éppen azt mutatja be, miféle kapcsolat van a szentek és az ikonok, a romolhatatlan testi maradványok, az ereklyék és a képek között. 1919-1922 között, a hadikommunizmus idején az egyházra, a papokra és a régi orosz értelmiségre nehezedő egyre nagyobb nyomás ellenére sem emigrált. 1929-ig, első letartóztatásáig számos szovjet intézményben dolgozott , bekapcsolódott a tudományos és kulturális életbe, anélkül, hogy papi ruháját levetette, elveit feladta volna. 1927-től társszerkesztője volt a Szovjet Technikai Enciklopédia első kiadásának, melybe 127 szócikket írt. 1928-ban letartóztatták és Nyizsnyij Novgorodba száműzték, J. P. Peskova (Gorkij első felesége) közbenjárására visszavonták büntetését. 1932-ben A fizika a matematika szolgálatában című cikke nyomán rágalomhadjárat kezdődött ellene, ismét perbe fogták. 1933-ban tartóztatta le az OGPU, mint "professzor-pópát, szélsőségesen jobboldali beállítottságú monarchistát". 1933 júliusában tízévi szabadságvesztésre ítélték, decemberben érkezett meg egy kelet-szibériai lágerbe, ahol a BAMLAG tudományos kutató részlegbe osztották be. 1934-ben átszállították Szkovorogyinóba, egy talajkutató kísérleti állomásra. Távollétében lefoglalták és elkobozták könyvtárát, céduláit, kéziratait. 1937-ben átkerült a Szolovki kolostor épületébe, novemberben feltehetően átszállították Leningrádba, ahol sor került ügyének újratárgyalására és a halálos ítélet meghozatalára. Az ítéletet 1937. december 8-án hajtották végre. 1958 májusában rehabilitálták. Az ikonosztáz A mű (eredeti orosz címe Иконостас, névelő nélkül) Florenszkij életében nem jelent meg, bár szakmai körökben már az 1960-as években ismert volt. Első szöveghű kiadása 1972-ben, Párizsban jelent meg. Az első magyar kiadás 1988-ban jelent meg. Második kiadása (2005) az 1988-as első kiadásból kihagyott szövegrészeket is tartalmazza. Fordító: Kiss Ilona. Művei Az ikonosztáz ; ford. Kiss Ilona; Corvina, Bp., 1988 ( Imago ) Az ikonosztáz ; ford. Kiss Ilona, utószó Szilágyi Ákos; Typotex, Bp., 2005 ( Képfilozófiák ) ISBN 963-9548-66-9 A kultusz filozófiája ; ford. Kiss Ilona; Typotex, Bp., 2015 helytelen ISBN kód : 963-2798-39-4 Franz Hübotter Franz Hübotter (Weimar, 1881. december 5. – Berlin, 1967. március 23.) német orvos, orvostörténész, sinológus. Élete és munkássága Főbb művei Aus den Plänen der kämpfenden Reiche nebst den entsprechenden Biographien des Si ma quian ���. Diss. phil. Berlin 1912. Shou shi bian ���. Ein chinesisches Lehrbuch der Geburtshülfe. Berlin/Wien 1913. Beiträge zur Kenntnis der chinesischen sowie der tibetisch-mongolischen Pharmakologie. Berlin/Wien 1913. Berühmte chinesische Ärzte. In: Archiv für Geschichte der Medizin. Bd. 7 (1913/14), S. 113–128. 3000 Jahre Medizin. Ein geschichtlicher Grundriss, umfassend die Zeit zwischen Homer bis zur Gegenwart, unter besonderer Berücksichtigung der Zusammenhänge zwischen Medizin und Philosophie . Berlin 1920. Zwei berühmte chinesische Ärzte des Altertums Chun yu yi ��� und Hua tuo �� . In: Mitteilungen der Deutschen Gesellschaft für Natur- und Völkerkunde Ostasiens. Bd. 21 (1926), S. 1–48. Zwei tibetische Textfragmente medizinischen Inhalts aus Turfan. In: Festschrift Max Neuburger. Internationale Beiträge zur Geschichte der Medizin. Wien 1928, S. 188–191. Die chinesische Medizin zu Beginn des XX. Jahrhunderts und ihr historischer Entwicklungsgang. Asia major, Leipzig 1929. Mit Wilhelm Haberling und Hermann Vierordt (Hg.): Biographisches Lexikon der hervorragenden Ärzte aller Zeiten und Völker . 2. Auflage, Urban&Schwarzenberg, Berlin und Wien 1929–1935. Chinesische Medizin. In: Ciba-Zeitschrift. Bd. 8 (1959), S. 3109–3137. 50 Jahre ärztliche Praxiserfahrung als Ergänzung zu den medizinischen Lehrbüchern . Selbstverlag, Berlin 1960. Jia yi jing ���. Berlin 1964. Baló Menyhért Baczoni Baló Menyhért (Batzoni Baló Menyhért) (? – Sárospatak, 1662) református lelkész. Élete Erdélyi székely; az utrechti egyetem hallgatója volt 1646–1647-ben; 1653-ban sárospataki tanár, később református lelkész lett; ismét tanár ugyanott és rektor 1656-tól haláláig. Eleinte a bibliai nyelveket tanította, 166-tól pedig teológiát. Ő volt az egyik református résztvevő abban a két napos katolikus-református hitvitában, amelyet 1660 őszén Sárospatakon szerveztek, előkészítendő I. Rákóczi Ferencnek és anyjának, Báthory Zsófiának a katolikus hitre való áttérését. Munkái Quaestio de fide papistarum. Salutari an damnabili? Ultrajecti, 1647. (Megjelent a Voetius kiadta Selectarum disputationum theologicarum Pars II. Ultrajecti, 1655. pag. 776–791). 1972-es cannes-i filmfesztivál A 25. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1972. május 4. és 19. között került megrendezésre, Joseph Losey brit filmrendező elnökletével. A versenyben 25 nagyjátékfilm és 14 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig szokatlanul sok, 20 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 8 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 36 nagyjátékfilm és 16 kisfilm vetítésére került sor. A fesztivál történetében nagy változás következett be. 1972-ig az egyes országok filmfőhatóságai döntöttek arról, mely filmeket küldjék Cannes-ba, így azok egyfajta nagykövetként, a külpolitika és országimázs eszközéül szolgáltak. Ez évtől viszont a fesztivál programjának összeállításáról egy válogató bizottság döntött és hívta meg a filmeket a versenybe. A változás átstrukturálta mind a versenyfilmek, mind a versenyen kívüliek mezőnyét, ezért 1972-ben olyan nagy rendezők maradtak távol, mint Ingmar Bergman, Bernardo Bertolucci és Francis Ford Coppola. Játékfilmek közül kettő is kiérdemelte a Nagydíjat: mindkettő olasz, mindkettő főszereplője Gian Maria Volonté és mindkettő politikai témát dolgoz fel valahol a dokumentum és a fikció között (A munkásosztály a paradicsomba megy, illetve A Mattei-ügy). Nagy sikert aratott Andrej Tarkovszkij, akit sorozatban értek atrocitások a szovjet belügyi szervek részéről. Az Andrej Rubljov 1969-es cannes-i bemutatkozása után, a Solaris is zajos sikert aratott, a zsűri külön nagydíjjal jutalmazta, a FIPRESCI pedig az – ez évben megosztott – díj egyikét ítélte a filmnek. Kisebb botrány kerekedett abból, hogy a legjobb férfi alakítás díjában részesített Jean Yanne (Nem együtt öregszünk meg) nem ment el Cannes-ba és nem vette át a díjat, így demonstrálva egyet nem értését a rendezővel, Maurice Pialat-val. Magyar részről sikeresnek ítélhető a fesztivál. Cannes a legjobb rendezés díjával „kárpótolta” Jancsó Miklóst (Még kér a nép), hiszen – egyes szakértők szerint – a Szegénylegények már 1966-ban fődíjat érdemelt volna, két évvel később pedig politikai események miatt maradt el az elismerés. A fesztivált Claude Lelouch francia filmrendező L’aventure, c’est l’aventure című, versenyen kívül vetített filmjével nyitották meg. A versenyfilmek díjat nem kapott rendezői között található Elia Kazan (A látogatók), Philippe de Broca (Chère Louise), Sydney Pollack (Jeremiah Johnson). Versenyen kívül volt látható Alfred Hitchcock Téboly, Roman Polański Macbeth és Federico Fellini Fellini-Róma című alkotása. A Croisette legnagyobb sztárja Robert Redford volt (Jeremiah Johnson), de sikerben fürdőzhetett David Niven és Gina Lollobrigida (Király, dáma, bubi). Orson Welles (Malpertuis), Donatas Banionis (Solaris), Peter O’Toole (A felső tízezer), valamint Marcello Mastroianni és Alberto Sordi (Fellini: Róma). Két fiatal francia színésznő is feltűnt a vásznakon: Isabelle Huppert és Isabelle Adjani. Magyar művészek közül látható volt Törőcsik Mari, Kovács Kati, Balázsovits Lajos (Holdudvar), Kiss Manyi és Almási Éva (Sziget a szárazföldön), valamint egy nyugatnémet produkcióban Bálint András, Bulla Elma, Major Tamás, Iglódi István és ugyancsak Törőcsik (Trotta). A Még kér a nép mellett, versenyen kívüli vetítésen volt jelen Cannes-ban Mészáros Márta Holdudvar és Elek Judit Sziget a szárazföldön című alkotása. Magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy Robert Altman Images című filmjének operatőre Zsigmond Vilmos volt, továbbá hogy a Hungarofilm igazgatója, Dósai István immár másodszor foglalt helyet a rövidfilmek zsűrijében. A Rendezők Kéthete szekció filmjei között volt Jancsó-alkotás, az olasz produkcióban gyártott Technika és rítus. Bemutatták Andrzej Wajda: Nyírfaliget, Ken Loach: Családi élet című filmjeit és a cannes-i vendégek felfedezhették James Ivory-t (Savages), a Taviani fivéreket (Szent Mihálynak volt egy kakasa), illetve Wener Schroeter-t (Der Tod der Maria Malibran). Zsűri Versenyprogram Joseph Losey, ( filmrendező – elnök – Egyesült Királyság Alain Tanner, filmrendező – Svájc Bibi Andersson, színésznő – Svédország Erskine Caldwell, író – Amerikai Egyesült Államok Georges Auric, zeneszerző – Franciaország Giorgio Papi, filmproducer – Jugoszlávia Jean Rochereau, újságíró – Franciaország Mark Donszkoj, filmrendező – Szovjetunió Miloš Forman , filmrendező – Amerikai Egyesült Államok Naoki Togawa, filmtörténész–kritikus – Japán Rövidfilmek Frédéric Rossif, filmrendező – elnök – Franciaország Dósai István, a Hungarofilm igazgatója – Magyarország Vicente Pineda, újságíró – Olaszország Hivatalos válogatás Nagyjátékfilmek versenye A Fan's Notes – rendező: Eric Till Ani Ohev Otach Rosa – rendező: Moshé Mizrahi Chère Louise (Chère Louise) – rendező: Philippe de Broca Csinmoku (Chinmoku) – rendező: Sinoda Maszahiro Das Unheil – rendező: Peter Fleischmann Il caso Mattei (A Mattei-ügy) – rendező: Francesco Rosi Images – rendező: Robert Altman Jeremiah Johnson (Jeremiah Johnson) – rendező: Sydney Pollack Köning, Dame, Bube (Király, dáma, bubi) – rendező: Jerzy Skolimowski La classe operaia va in paradiso (A munkásosztály a paradicsomba megy) – rendező: Elio Petri La vraie nature de Bernadette – rendező: Gilles Carle Les arpenteurs (Les arpenteurs) – rendező: Michel Soutter Les feux de la chandeleur – rendező: Serge Korber Malpertuis – rendező: Harry Kümel Még kér a nép – rendező: Jancsó Miklós Mimì metallurgico ferito nell'onore (Mimi, a becsületében sértett vasmunkás) – rendező: Lina Wertmüller Nous ne vieillirons pas ensemble (Nem együtt öregszünk meg) – rendező: Maurice Pialat Perla w koronie – rendező: Kazimierz Kutz Petrolejové lampy (Petrolejové lampy) – rendező: Juraj Herz Slaughterhouse-Five (Az ötös számú vágóhíd) – rendező: George Roy Hill Solyaris ( Solaris I-II. ) – rendező: Andrej Tarkovszkij The Ruling Class (A felső tízezer) – rendező: Peter Medak The Visitors (A látogatók) – rendező: Elia Kazan To Find a Man – rendező: Buzz Kulik Trotta (Trotta) – rendező: Johannes Schaaf Nagyjátékfilmek versenyen kívül Asta Nielsen – rendező: Asta Nielsen Brother Carl – rendező: Susan Sontag Den gale dansker – rendező: Kirsten Stenbaek Faustine et le bel été – rendező: Nina Companéez Frenzy (Téboly) – rendező: Alfred Hitchcock Holdudvar – rendező: Mészáros Márta La dérive – rendező: Paula Delsol La génération du désert – rendező: Nicole Stéphane La guerre pour une paix – rendező: Nicole Stéphane L'Aventure, c'est l'aventure – rendező: Claude Lelouch Le lys de mer – rendező: Jacqueline Audry Le sifflet – rendező: Hermina Tyrlova Les coquelicots vermeils d'Issyk-Koul – rendező: Bolot Chamchiev Les jeunes filles en fleurs – rendező: David Hamilton és Philippe Leroi Papa, les petits bateaux – rendező: Nelly Kaplan Roma ( Fellini-Róma ) – rendező: Federico Fellini Serrata – rendező: Malvina Ursianu Sziget a szárazföldön – rendező: Elek Judit The Merry-Go-Round – rendező: Kirsten Stenbaek The Tragedy of Macbeth ( Macbeth ) – rendező: Roman Polański Rövidfilmek versenye Atlantyda – rendező: Piotr Szpakowicz Een zeer zonnige wereld – rendező: Pieter De Groot Giovanni Michelucci – rendező: Fernando Cerchio Hundertwassers Regentag – rendező: Peter Schamoni Jour de classe – rendező: Henri Jouf La beauté de la mort – rendező: Nestoras Matsas Le fusil à lunette – rendező: Jean Chapot Magic Graz – rendező: Kurt Faudon Malka dnevna muzika – rendező: Ivan Vesselinov Mini – rendező: Stoian Doukov Operation X-70 (Az X-70-es művelet) – rendező: Raoul Servais Pour solde de tout compte – rendező: Louis Pitzele The Birth of Aphrodite – rendező: Leland Auslender Zikkaron – rendező: Laurent Coderre Párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete Avoir vingt ans dans les aures – rendező: René Vautier Der hamburger aufstand: oktober 1923 – rendező: Klaus Wildenhahn Fritz the Cat (Fritz a macska) – rendező: Ralph Bakshi La maudite galette – rendező: Denys Arcand Pilgrimage – rendező: Beni Montreso Prata palomares – rendező: André Faria The Trial of Catonsville Nine – rendező: Gorgon Davidson Winter Soldier – dokumentumfilm Rendezők Kéthete Nagyjátékfilmek Al Makhdu'un (Al Makhdu'un) – rendező: Tewfik Saleh Alianza para el progreso – rendező: Julio César Ludueña All The Advantages – rendező: Christopher Mason Brzezina (Nyírfaliget) – rendező: Andrzej Wajda Der Tod Der Maria Malibran – rendező: Werner Schroeter Die Zelle – rendező: Horst Bienek Emitai – rendező: Ousmane Sembene Faire la déménageuse – rendező: José Varela Family Life (Családi élet) – rendező: Ken Loach Film-Portrait (Film-Portrait) – rendező: Jerome Hill Hail – rendező: Fred Levinson Heat (Heat) – rendező: Paul Morrissey Homolka a Tobolka (Homolkáék szabadságon) – rendező: Jaroslav Papousek Il gesto – rendező: Marcello Grottesi Kokuhakuteki dzsoju-ton – rendező: Josida Josisige La tecnica e il rito (Technika és rítus) – rendező: Jancsó Miklós Land des Schweigens und der Dunkelheit – rendező: Werner Herzog Le journal d'un suicidé – rendező: Stanislav Stanojevic Le sang – rendező: Jean-Daniel Pollet Los dias de agua – rendező: Manuel Octavio Gómez Los dias del amor – rendező: Alberto Isaac Luminous Procuress – rendező: Steven Arnold Marjoe (Matjoe) – rendező: Sarah Kernochan és Howard Smith Postschi – rendező: Dariush Mehrjui ¿Qué hacer? (Mi a teendő? - Chile válaszúton) – rendező: Saul Landau, Raoul Ruiz és Nina Serrano Reed, Mexico Insurgente (Reed, México insurgente) – rendező: Paul Leduc San Michele Aveva Un Gallo (Szent Mihálynak volt egy kakasa) – rendező: Paolo Taviani és Vittorio Taviani São Bernardo – rendező: Leon Hirszman Savages – rendező: James Ivory Smattes – rendező: Jean-Claude Labrecque Sura – rendező: Macumoto Tosio Szama szorudzsa – rendező: Tesigahara Hirosi The People – rendező: John Korty Week-End à Sochaux – rendező: Groupe Medvedkine Wezwanie – rendező: Wojciech Solarz Rövidfilmek Autoportrait d'un pornographe – rendező: Bob Swaim Camille ou la comédie catastrophique – rendező: Claude Miller Celui qui venait d'ailleurs – rendező: Atahualpa Lichy Das Kaputte Kino – rendező: H.H.K.Schönherr Dood van een sandwichman – rendező: Guido Henderickx és Robbe De Hert Drug Abuse – rendező: Pat Lehman Homo Augens – rendező: Ante Zaninovic Junbogi no nikki – rendező: Osima Nagisza Kamasutra Rides Again – rendező: Bob Godfrey La chute – rendező: Paul Dopff Le cabot – rendező: Jean-Pierre Letellier Le sourire – rendező: Paul Dopff Légendes et chateaux – rendező: Patrick Hella Luger – rendező: Georges Bensoussan Saint-Denis sur avenir – rendező: Sarah Maldoror Tomato Keccsappu Kotei – rendező: Terajama Sudzsi Díjak Nagyjátékfilmek A Fesztivál Nemzetközi Nagydíja : La classe operaia va in paradiso (A munkásosztály a paradicsomba megy) – rendező: Elio Petri Il caso Mattei (A Mattei-ügy) – rendező: Francesco Rosi A zsűri külön nagydíja : Solyaris ( Solaris I-II. ) – rendező: Andrej Tarkovszkij Legjobb rendezés díja : Még kér a nép – rendező: Jancsó Miklós Legjobb női alakítás díja : Susannah York – Image Legjobb férfi alakítás díja : Jean Yanne – Nous ne vieillirons pas ensemble (Nem együtt öregszünk meg) A zsűri díja : Slaughterhouse-Five (Az ötös számú vágóhíd) – rendező: George Roy Hill FIPRESCI -díj: Avoir vingt ans dans les aures – rendező: René Vautier Solyaris ( Solaris I-II. ) – rendező: Andrej Tarkovszkij Technikai nagydíj : Roma ( Fellini-Róma ) – rendező: Federico Fellini Külön dicséret : Gian Maria Volonté – La classe operaia va in paradiso (A munkásosztály a paradicsomba megy) és Il caso Mattei (A Mattei-ügy) Rövidfilmek Nagydíj (rövidfilm): Le fusil à lunette – rendező: Jean Chapot A zsűri különdíja (rövidfilm): Operation X-70 (Az X-70-es művelet) – rendező: Raoul Servais Technikai nagydíj : Zikkaron – rendező: Laurent Coderre Crevoladossola Crevoladossola település Olaszországban. Lakosainak száma 4579 fő (2017. január 1.). Crevoladossola Bognanco, Crodo, Masera, Montecrestese, Trasquera, Varzo és Domodossola községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Salm (Eifel) Salm település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Elise Christie Elise Christie (Livingston, 1990. augusztus 13. –) világ- és Európa-bajnok brit rövidpályás gyorskorcsolyázó. Sportpályafutása Európa-bajnokság A 2010-es rövidpályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságon a németországi Drezdában Christie ezüstérmet nyert 1500 és 3000 méteren, a 3000 méteres szuperdöntőben pedig bronzérmes lett. A 2013-as rövidpályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságon az 1500 méteresek és az 1000 méteresek között aranyérmet nyert, mindkét számban az olasz Arianna Fontana előtt célba érve. A 2014-es rövidpályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságon megvédte az 1000 méteres távon szerzett címét, abrit váltó tagjaként pedig ezüstérmet szerzett a 3000 méteres csapatversenyben. 2015-ben 500 és 1500 méteren arany-, míg a 3000 méteres szuperdöntőben ezüstérmet szerzett. 2016-ban mindhárom egyéni számában Európa-bajnok lett. A következő évi kontinensviadalt kihagyta, mert a világbajnoki felkészülést helyezte előtérbe. Világbajnokság A 2013-as debreceni világbajnokságon 1000 méteren bronzérmes lett. A következő évben Montréalban 500 méteren második helyen ért célba. A 2015-ös moszkvai világbajnokságon 500 és 1000 méteren is ezüstérmes lett. Ezzel ő lett az első brit rövidpályás gyorskorcsolyázó, aki egy adott világbajnokságon két különböző számban is érmet nyert. 2016-ban 1500 méteren bronzérmes lett, csakúgy mint a 3000 méteres szuperdöntőben. 500 és 1000 méteren ezüstérmet szerzett. 2017-ben, Rotterdamban sikerült aranyérmet szerezni, mindhárom egyéni számában ő lett a világbajnok. Ő lett az első nem ázsiai származású versenyző, aki aranyérmet nyert a világbajnokságon. A szezon elején, 2016. november 13-án, Christie új világrekordot állított fel az 500 méteres távon 42,335 másodperces eredményével a Salt Lake City-i világkupa-fordulóban. Ezt a teljesítményt elismerve Christie-t "a leggyorsabb nő a jégen" becenévvel üdvözölték, és egy különleges zászlóval ünnepelhette sikerét a Nemzeti Jégközpontban. Olimpia A 2010-es vancouveri olimpián 500 méteren 11., 1000 méteren 19., 1500 méteren pedig 20. lett. 2014-ben, Szocsiban már éremesélyesként indult mindhárom számában. Az 500 méteres távon bejutott a döntőbe, de ott kizárták, mert ütközött az olasz Arianna Fontanával. Végül a 8. helyre rangsorolták. A dél-koreai szurkolók a különböző közösségi médiás felületen is zaklatták, miután Pak Szunhi kilökéséért is őt tartották felelősnek. A Brit Olimpiai Szövetség azt tanácsolta Christienek, hogy ezt elkerülendő, szüntesse meg Twitter fiókját. Két nappal később az 1500 méteres versenyen is kizártak, csakúgy, mint az 1000 méteres negyeddöntőben, ahol a kínai Li Jianrouval akadt össze. 2018-ban, a phjongcshangi olimpián az 500 méter selejtezőjében az olimpia első rekordját futotta 42,872 másodperces idővel, igaz néhány perccel később a koreai Choi Min-jeong ezt is megjavította a következő futamban. A negyeddöntőben 42,703 másodperccel visszavette a rekordot, de a koreai rivális újra megjavította azt. A döntőben a holland Yara van Kerkhoffal akadt össze, végül a negyedik helyen ért célba, miközben Kerkhoff ezüstérmes lett. 1500 méteren az elődöntőben összeütközött a kínai Li Jinyuval, és kizárták, miután őt látták vétkesnek, ráadásul az esetet követően kórházba is kellett szállítani, hogy megvizsgálják a sérüléseit. Az 1000 méteres táv negyeddöntőjében szintén kizárták. Christie ezt követően kijelentette, hogy részt fog venni a 2022-es olimpián, ahol újra megpróbálja az éremszerzést. Magánélet Christie 1990-ben a skóciai Livingstonban született. Eredetileg műkorcsolyázó volt, tizenkét éves korában váltott a rövidpályás gyorskorcsolyára. Nottinghambe költözött és a Nemzeti Jégközpontban folytatta a felkészülést. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a versenyszellem, a rivalizálás miatt váltott sportágat. 2013-ban és 2015-ben Nottingham város sportolónőjének választották, míg 2014-ben második helyen végzett a szavazáson. A The Sunday Times 2017-ben az év brit sportolónőjének választotta, miután aranyérmet nyert a 2017-es világbajnokságon. Tanulmányait sporttudomány szakon végezte a loughboroughi főiskolán. 2015 októbere és 2018 júliusa közt a magyar színekben versenyző Liu Shaolin Sándorral alkotott egy párt. Cickom, cickom A Cickom, cickom kezdetű gyermekdalt Szabó József gyűjtötte a Heves vármegyei Mátraballán 1885–1887 között. A cickomozás egy jellegzetes nagyböjti táncos játék . A fiatalok énekelve körbeálltak, a kör közepén álló leány pedig az „add nekem azt” szövegrésznél párt választott, akivel táncolni kezdett. A „szita‐szita péntek, szerelemcsütörtök, dobszerda...” szövegsor varázsló ráolvasást jelent. A cickom szó jelentése ismeretlen. Az A legények regimentjével kezdődő részt nem mindig éneklik. Feldolgozások: Kotta és dallam Cickom, cickom, vagyon- e szép lányod? Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon? Add nekem azt, elkapom azt, szita-szita péntek, szerelemcsütörtök, dobszerda. A legények regimentje igen cifra, benne forog Sándor Panka, igen nyalka. Icce, ucca, Rebeka, de ékes a dereka, galambocska. Ha ékes is, illeti, barna legény szereti, galambocska. Jegyzetek A Magyar népdaltípusok példatára alapján, mely csak a dal első felét (az 1–5. ütemet) közli. A böjti tilalom nem vonatkozott az úgynevezett böjti játékokra, amelyek közül a karikázó vagy leánykörtánc a legismertebb: ezt mindig zárt, szabályos köralakban járták - tudtuk meg Tátrai Zsuzsanna néprajzkutatótól. Forrás: NOL Archívum,2003 Serfőző Melinda: Cickom, mancsozóbot, tiltott mulatság Magyar Néprajzi Lexikon: Táncos körjáték. Hungarológiai Alapkönyvtár. Budapest: Akadémiai Kiadó (Hozzáférés: 2016. máj. 9.) Magyar Néprajzi Lexikon: Bújj, bújj zöld ág. Hungarológiai Alapkönyvtár. Budapest: Akadémiai Kiadó (Hozzáférés: 2016. máj. 9.) Szőnyi Erzsébet: 21 énekes játék kórusra és gyermekzenekarra. Budapest: Editio Musica. 31–34. o. 18. darab Bartók Béla: Játék Cickom, cickom, vagyon e szép lányod. 7 éves kisfiú YouTube (2010. dec. 6.) (Hozzáférés: 2016. máj. 8.) (videó) Bartók Béla zongorafeldolgozásának átdolgozása három szoprán és egy alt furulyára. Források Népdalgyűjtemények: Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 37. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában: Dallamgyűjtemény óvodák számára. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. ISBN 963 330 402 4 29. kotta Tücsök koma, gyere ki: Gyermekdalok és -játékok óvodásoknak és kisiskolásoknak. Összeállította: Petres Csaba . II., javított kiadás. (hely nélkül): Ábel kiadó. 2007. ISBN 978 973 114 033 9 181. kotta Száz népi játékdal. Közreadja: Kerényi György . Polifon Reprint Sorozat. Budapest: Magyar Kórus. 1944. 49. kotta Tankönyvek: Iskolai énekgyüjtemény I: 6–10 éves tanulóknak. Szerkesztette: Kodály Zoltán . Budapest: Országos Közoktatási Tanács. 1943. 90. o. 129. kotta Feldolgozások: Cickom, cickom: Gyermekkarra (népdalfeldolgozás). Csemadok (Hozzáférés: 2016. máj. 8.) (kotta és szöveg) Gárdonyi Zoltán: Zöld erdőben, zöld mezőben: Magyar népdalok zongorára négy kézre. (hely nélkül): Rózsavölgyi és Társa. 2. darab Muszty Bea – Dobay András: Csalamádé: 5. Nagy Daloskönyv. 5. kötet (hely nélkül): Muszty-Dobay Bt. 150. o. ISMN 979 0 801659 00 2, gitárkísérettel Tarka madár: 162 könnyű darab szoprán- és altfurulyára. Átiratok és eredeti művek. Összeállította: Petres Csaba . Kolozsvár: Ábel kiadó. 2007. ISBN 978-973-114-041-4 60. kotta Ludvig József : Kis kacsa fürdik…: Gyermekdalok gitárakkordokkal. Miskolc: Koncert 1234 Kft. 14. o. Zenetudomány: Támlap a Kodály-rendben. MTA Zenetudományi Intézet (Hozzáférés: 2016. okt. 16.) Szöveg: Magyar népdalok. Szerkesztette Ortutay Gyula Budapest: Neumann Kht. (2000) (Hozzáférés: 2016. máj. 8.) Felvételek Népdal: Cickom, cickom. Budapesti Szamuely Tibor Ének-Zenei Általános Iskola Énekkara YouTube (1987. szept. 6.) (Hozzáférés: 2016. máj. 8.) (audió) egy szólamú énekkar Cickom, cickom. Török Erzsébet és Magyar Rádió és Televízió Kamaraegyüttese András Béla vezényletével YouTube (1966. nov. 11.) (Hozzáférés: 2016. máj. 8.) (audió) Cickom, cickom (gyerekdal, népdal). Gryllus Vilmos és a Marczibányi téri Kodály iskola tanulói YouTube (2013. okt. 28.) (Hozzáférés: 2016. máj. 8.) (audió) Cickom, cickom. Gyenes Enikő és Tóth Krisztina YouTube (2013. nov. 25.) (Hozzáférés: 2016. máj. 8.) (videó) négykezes zongora Bam-tó A Bam-tó Kongoussi közelében fekvő állóvíz Burkina Fasóban. Lassú apadása és kiszáradása megnehezíti a környező falvak mezőgazdasági életét, az öntözést, a halászatot és a szarvasmarhák itatását. Betegh Péter Csíktusnádi Betegh Péter (Egeres, 1884. május 30. - Venezuela, Caracas, 1969. február 1.) gyógynövénytermesztő, gyáros. Életrajza A Kolozs vármegyei Egeresen született 1884. május 30-án régi erdélyi nemesi családban, legelső ismert őse az 1602-ben született Betegh Pál volt. Tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte, itt szerzett jogtudományi doktori oklevelet 1907-ben, majd 1907–1909 között tanulmányait németországi és angliai ösztöndíjjal egészítette ki. 1909–1914 között a Schottola cég erdélyi képviselője volt. Az első világháborúban, mint tartalékos főhadnagy hadifogságba esett Oroszországban, ahonnan 1917–1918 között Szibérián, Japánon és az USA-n keresztül szökött haza. 1918–tól 1944-ig a budapesti Pantodrog Magyar Gyógynövény Részvénytársaság alapító tagja, főrészvényese és vezérigazgatója volt. A második világháború után kitelepítették Budapestről (1951–1954), visszatérése után 1955-ben kivándorolt Venezuelába, ahol 1955–1963 között az ottani magyar római katolikus közösség világi elnöke lett, majd 1963-ban a pennsylvaniai Gladwyne-ben telepedett le. Venezuelában hunyt el, autóbalesetben 1969-ben. Munkássága A magyarországi gyógynövénytermesztés egyik megalapítója, cége bonyolította le a magyar gyógynövényexport 30%-át. A második világháború végén 1944-ben elhagyta az országot. Hazatérése után 1945–1946 között részt vett a magyarországi gyógynövénygyűjtés és -értékesítés újjászervezésében. Maccsa A matcha (��) a rituális japán teaceremóniák köztiszteletben álló teája. Története A legelső tea magvakat még a kínai Tang-dinasztia (618-907) idején szállították Japánba, hogy orvosságként használhassák. Sokáig csak a papok, nemesek és szamurájok ismerték a jótékony hatásait, melyet féltve őrzött titokként kezeltek. „A tea rendkívüli képességekkel bír, meghosszabbítja az életet. Ahol teát termesztenek, ott tovább élnek. A tea egy elixír, ami majdnem halhatatlanságot biztosít.” Eiszei szerzetes idézett mondatai vetettek véget 1211-ben a titkolózásnak. Így vált mindenki számára közkinccsé. A japán buddhista szerzetesek a 12. században megkezdték a termesztését. Így a matchát már több mint 950 éve a japánok zöld teájaként tartják számon. Annyira egyedülálló tea, hogy számos teavidék (főként Kína) kísérletet tett az utánzására. Előállítás A legmagasabb minőségű tea Kyoto környékén terem, de a különböző teaföldeken egy trükköt alkalmaznak. Egy hónappal a szüretelés előtt teljesen lefedik az ültetvényeket. Így a teacserjéket árnyékban nevelik, ezáltal lassabban nőnek, mint a közönséges teacserjék, és magasabb lesz a theanin-tartalmuk (ez az anyag aminosav analóg). Egy természetes reakció következménye mindez. Mivel nem kap megfelelő mennyiségű napfényt, a természet ellenreakcióba lép. A növények elkezdenek nagyobb mennyiségű klorofilt adagolni a leveleikbe, ekkor kapja meg sötétzöld színét. Feldolgozás Évi egyszer történik az aratás, és ezért a percért dolgoznak oly sokat. Óvatosan kézzel tépkedik le a legjobb leveleket, a leszüretelt leveleket elviszik a vállalatokhoz, ahol a lehető leghamarabb vízgőz eljáráson esik át (ez megállítja az erjedés folyamatát, hozzásegíti az enzim tartalmuk megtartását, és szép zöld színéből sem veszít). Ezután megszárítják, szitálják. A szitáláskor különböző minőségi osztályba rendszerezik őket. Később eltávolítják a szár részeket, a zöld tealeveleket gránitmalomkövekben porrá őrlik. Ez azért fontos, mert a malomkövek között mikrométer nagyságúra őrlődik. Egy malom akár 40 gr teaport képest óránként előállítani. A mechanikus hatásának köszönhetően teljes mértékben felhasadnak a levélben található sejtfalak, és később vízzel érintkezve akadály nélkül képes feloldódni. Az elkészült teaport utolsó előtti lépésként még laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá, ezután kerülhet csak bele a külön erre a célra kifejlesztett légmentes dobozokba, melyekbe belecsomagolják később. Ennek köszönhetően marad valóban friss. Fajtái A japán matcha zöld teából alapvetően kétféle stílusú tea készíthető. Az édes, úgynevezett Usucha (��) híg tea készítéséhez általában két chashaku (�� - bambusz teás kanál) tea és 1 dl víz jár. A vízzel megtisztított és előmelegített chawanba (��) helyezzük a teát, majd körülbelül 80 fokos vízzel felöntjük. Ezt a bambuszkeverővel krémesre, habosra keverjük, nagyon ügyelve arra, hogy a tea felülete minél homogénebb, simább habú legyen, nagy halszem buborékok nélkül. A japán matcha zöld tea másik változata az inkább krémes Koicha (��) sűrű tea . Ennek elkészítése már nagyobb gyakorlatot igényel. A Koichához 4-5 adagolókanál teát, és általában fél dl vizet használunk. A teaport kevés vízzel, lassú mozdulatokkal krémesre keverjük, ezután még egy kis vízzel felöntve tovább keverjük. Fogyasztás Hagyományos módon Matcha teaként fogyasztják. Napjainkban viszont megjelent egy új terület, ahol megszámlálhatatlan módon lehet felhasználni, mint például: fagylaltok, csokoládé, bonbon, sütemények, turmixok, likőr, és természetesen sör. Ezek szerencsére nem csak Japánra korlátozódnak le, Magyarországon is számos finom recept található az interneten. Élettani hatás 70-szer annyi antioxidáns van benne, mint a narancsban. 9-szer több béta-karotin, mint a spenótban. Megnöveli az energiaszintet 8-10 órára. Fokozza a mentális éberséget. Növeli a nyugodtságot és csökkenti a stresszt. 30-40%-kal növeli a metabolikus szintet (BMR), rendszeres fogyasztása esetén elősegíti a fogyást. Öregedésgátló hatását az extra magas antioxidáns tartamának köszönheti. Csökkenti a vérnyomást és az LDL, azaz „rossz” koleszterin szintet. Stabilizálja a vércukorszintet. Erőteljes antibiotikus és vírusellenes hatással bír, így erősíti az immunrendszert is. Erős vértisztító és méregtelenítő, valamint lúgos kémhatású is, így a többi zöld teával ellentétben nem csinál gyomorsavat. Vízhajtó hatású. Egyéb érdekességek Japán egész területén csak 20 vállalat képes nagyobb mennyiségben matcha teát előállítani. Kizárólag Japánban termesztik. Évente mindössze 1000 tonnát termesztenek belőle. A legdrágább teafajta minden ismert japán tea közül. Egyetlenegy cég termeszti bio körülmények között: az Aiya in Nishio vállalat. A zen-buddhista papok hosszú és stresszmentes életének az a titka, hogy meditálnak és matchát fogyasztanak. Intervallum-számítógép Az intervallum-számítógépek Nagy Benedek és Vályi Sándor által kidolgozott elméleti architektúrák, amelyek bitek vagy más egységek helyett intervallumokon dolgoznak. Ahelyett, hogy magát az architektúrát építették volna ilyenre, egyes programcsomagok, könyvtárak teszik lehetővé az intervallumaritmetika használatát. Minden logikai művelet definiálható intervallumokra is. Ezekből más műveletek egyszerűen felépíthetők. Az intervallumok működését a 0 és 1 közé eső alulról zárt intervallumokra írták le. Azaz az intervallumok minden pontja a [0, 1) intervallum része. Azt, hogy egy intervallumba beletartozik-e egy pont, az intervallum karakterisztikus függvénye mondja meg. A fenti leírásból kitűnik, hogy minden intervallumnak potenciálisan végtelen sok pontja van. Azaz az intervallum számítógépek egyszerre végtelen sok logikai értékkel dolgoznak. Ebből következik, hogy számítási erejük jóval nagyobb, mint a hagyományos elvű számítógépeké. Eddig több NP-teljes probléma megoldását leírták az új architektúra segítségével. Alexandrina mecklenburgi nagyhercegné Alexandrina mecklenburgi nagyhercegné, született Alexandrina porosz királyi hercegnő (németül: Prinzessin Alexandrine von Preußen, Großherzogin von Mecklenburg, teljes nevén Friederike Wilhelmine Alexandrine Marie Helene; Berlin, 1803. február 23. – Schwerin, 1892. április 21.) porosz királyi hercegnő, házassága révén mecklenburg–schwerini hercegné és Mecklenburg nagyhercegnéje. Élete Alexandrina porosz királyi hercegnő 1803. február 23-án jött világra a berlini királyi palotában III. Frigyes Vilmos porosz király (1770–1840) és Lujza mecklenburg–strelitzi hercegnő (1776–1810) hetedik gyermekeként, egyben negyedik leányaként. A család tíz gyermekéből három kiskorában elhalálozott, nem érték meg a felnőttkort. Alexandrina hercegnő keresztnevét egyik keresztapja, I. Sándor orosz cár után kapta. Édesanyja korai halála után a hercegnő egy életen át tartó szoros, meghitt kapcsolatba került testvéreivel és édesapjával. A fiatal hercegnő kezét először Oszkár svéd trónörökös kérte meg, a berlini udvar azonban politikai megfontolásból visszautasította az ajánlatot. Ezek után a porosz királyi hercegnő Pál Frigyes mecklenburgi trónörökös herceg (1800–1842) leánykérését fogadta el. A nagyherceg apai ágon a mecklenburgi uralkodócsalád schwerini ágából, anyai ágon az orosz cári családból származott. A menyegzőt 1822. május 25-én tartották a berlini királyi palotában. Az ifjú házasok a ludwigslusti palotába költöztek be; Pál Frigyes trónra lépése után a schwerini nagyhercegi rezidencia lett állandó otthonuk. Alexandrina hercegnő házassága a kezdetektől fogva boldogtalan volt – köztudott ténynek számított, hogy egyik fél sem mutatott hajlandóságot a másik iránt, a katonás természetű mecklenburgi nagyherceg kevés időt szentelt feleségének és gyermekeinek. Pál Frigyes mecklenburgi nagyherceg és Alexandrina porosz királyi hercegnő kapcsolatából három gyermek született: Frigyes Ferenc (1823–1883), később Mecklenburg nagyhercege Lujza (1824–1859), férje herceg Hugo zu Windisch-Grätz Vilmos (1827–1879), felesége Alexandrina porosz hercegnő. Alexandrina mecklenburgi nagyhercegnére unokája, Cecília porosz trónörökösné így emlékezett vissza: „vidám természete volt, mindent derűsen szemlélt és utolsó napjaiban sem feledkezett el a nevetésről. Természetes értelme jó emberismerettel párosult, rendelkezett a szellemes szórakoztatás képességével.” Nagyhercegnéként a porosz királyi hercegnő három karitatív, illetve gyermekek oktatásával foglalkozó intézményt is alapított. Ezek közül az 1829-ben létrehozott, az első mecklenburgi óvodaként számon tartott Alexandrinenstift maradt fenn a legtovább. Férje halálát követően az özvegy nagyhercegné a heiligendammi Alexandrinen-Cottage-ban és a schwerini Régi palotában élt. Fiára jelentős befolyást gyakorolt, beleszólással bírt a politikai életbe. Alexandrina porosz királyi hercegnő, mecklenburgi nagyhercegné 1892. április 21-én hunyt el a mecklenburgi fővárosban. Férje oldalára temették el a schwerini székesegyházban. Emlékére szobrot állíttattak, melynek elkészítésével Hugo Berwald szobrászt bízták meg. A Szovjetunió az 1976. évi téli olimpiai játékokon A Szovjetunió az ausztriai Innsbruckban megrendezett 1976. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 9 sportágban 79 sportoló képviselte, akik összesen 27 érmet szereztek. Alpesisí Férfi Női Biatlon 20 km egyéni indításos A célpont egy külső és egy belső körből állt. A külső körön kívüli találat 2 perc, a külső kör találata 1 perc büntetőidőt jelentett. 4 × 7,5 km váltó A lövéseket követően a lövőhibák számának megfelelő mennyiségű 200 m-es büntetőkört kellett teljesíteni a versenyzőknek. Északi összetett A három ugrás közül a két legjobb pontszámát adták össze. A sífutás végén 1 perces időkülönbség 9 pontnak felelt meg. * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya Férfi Női Jégkorong Eredmények * - A Csehszlovákia-Lengyelország mérkőzés végeredménye 7–1 lett, de a csehszlovák játékosok pozitív doppingeredményt produkáltak, ezért hivatalosan 0–1 arányban a lengyelek javára írták a mérkőzést. Lengyelország azonban nem kapta meg a győzelemért járó pontokat. A bronzéremről az egymás elleni mérkőzéseken elért eredmények, majd a szerzett és kapott gólok átlaga döntött: Sífutás Férfi Női Síugrás Férfi * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Brachfeld Siegfried Brachfeld Siegfried (Berlin, 1917. április 17. – Budapest, 1978. június 22.) újságíró, konferanszié. Életpályája Brachfeld Oszkár hegedűművész és Meissner Edit fiaként született, édesapja zsidó, édesanyja evangélikus vallású volt. Berlinben járt középiskolába 1934-ig, de tanulmányait nem fejezte be, alkalmi munkákból biztosította saját megélhetését az 1930-as évek végén. A Gestapo 1939-ben letartóztatta, koncentrációs táborba küldték, majd 1941-ben Budapestre toloncolták mint magyar állampolgárt. 1942-től munkaszolgálaton volt, melynek letöltése után 1945-ben szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1949 karácsonyán tért haza. Miután hazatért, 1949–től 1965-ig a Magyar Rádiónál dolgozott német nyelvű bemondóként, valamint riporterként. 1961 és 1964 között az ELTE BTK-n német szakon tanult, majd 1965 és 1968 között a nyugat-berlini Freie Universität hallgatója volt. Filozófiai doktorátusát az ELTE-n szerezte 1970-ben. 1957-ben a Vidám Színpadon konferált, majd az Országos Rendező Iroda főrendezője lett, ezt követően pedig a Budapester Rundschaunál volt újságíró és szerkesztő 1971 és 1978 között. Számos filmben láthatta a közönség. Gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkos lett. Felesége Papp Anna volt, akivel 1953-ban kötött házasságot Budapesten. Filmszerepei Utazás a koponyám körül (1970) Én, Strasznov Ignác, a szélhámos (1966) Kár a benzinért (1964) A pénzcsináló (1964) Két félidő a pokolban (1961) Kölyök (1959) Sóbálvány (1958) Éjfélkor (1957) Különös ismertetőjel (1955) Könyve Also nein, diese Ungarn! (Novobáczky Sándorral közösen), Aufbau-Verlag, Berlin, 1974. Varga Béla (birkózó) Varga Béla (Kiskunfélegyháza, 1889. július 2. – Budapest, 1969. április 4.) olmipiai bronzérmes birkózó. Első olimpiája az 1912. évi nyári olimpiai játékok volt Stockholmban. A birkózáson belül a középsúlyban indult és bronzérmes lett. Ezután legközelebb csak a párizsi 1924. évi nyári olimpiai játékokon vehett részt az első világháború miatt és mert a vesztes nemzeteket nem hívták meg az 1920. évi nyári olimpiai játékokra Antwerpenbe. Az 1924. évi nyári olimpiai játékokon birkózásban a könnyűsúlyban indult és a 4. körben esett ki. Stazione di Valmozzola Stazione di Valmozzola 1996-ban bezárt vasútállomás Olaszországban, Valmozzola településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Pontremolese-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: stazione di Berceto Stazione di Solignano Brachiosaurus A Brachiosaurus (jelentése 'kargyík', az ógörög βραχιων / brakhión 'kar' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) a sauropoda dinoszauruszok egyik neme, amely a késő jura korban és feltehetően a kora kréta korban élt. Nevét a hátsóknál hosszabb mellső lábai után kapta. A Földön valaha járt legnagyobb állatok egyike volt, amely egyben az egyik leghíresebb dinoszaurusszá is vált, főként a Giraffatitan brancai által, melyet eredetileg a Brachiosaurus egyik fajaként neveztek el (B. brancai néven). Anatómia A Brachiosaurus sauropoda volt, a négy lábon járó, hosszú nyakú és farkú, aránylag kis aggyal rendelkező növényevő dinoszauruszok csoportjának tagja. Más sauropoda családok tagjaitól eltérően a testfelépítése zsiráfszerű volt, nyaka mellett a mellső lábai is meghosszabbodtak. A Brachiosaurus lapátszerű (vésőre emlékeztető) fogai jól alkalmazkodtak a növényevéshez. Koponyáján számos nyílás helyezkedett el, valószínűleg a tömeg csökkentése érdekében. Mellső lábai első és hátsó lábai harmadik ujján karmot viselt. Koponya A Brachiosaurus koponyáját csak 1998-ban azonosították, amikor Kenneth Carpenter és Virginia Tidwell új leírást készített az Othniel Charles Marsh által a 19. században felfedezett fosszíliáról. Marsh eredetileg azt gondolta, hogy a koponya az Apatosaurus excelsusé, de az 1998-as tanulmány úgy találta, hogy több közös tulajdonsággal rendelkezett a rokonságába tartozó afrikai Giraffatitan koponyáival, ezért úgy ítélte meg, hogy a Brachiosaurus részét képezi. A Brachiosaurus koponyája jobban hasonlít a Camarasauruséra, mint a Giraffatitanéra, melyen egy magas fejdísz található, ami hagyományosan a Brachiosaurus népszerű ábrázolásainak alapját képezi. Méret A Brachiosaurus évtizedeken át az egyik legnagyobb dinoszaurusznak számított, főként a hozzá kapcsolt (és időközben a Giraffatitanhoz átsorolt) teljes példányok miatt. Mindamellett Michael Taylor 2009-es, a Brachiosaurust és a Giraffatitant összehasonlító tanulmánya úgy találta, hogy az igazi észak-amerikai Brachiosaurus példányok valójában nehezebbek és valószínűleg hosszabbak is voltak. A legteljesebb és legnagyobb Brachiosaurus fosszíliák nem teljesen kifejlett példányoktól származnak, így ezek az állatok valószínűleg nagyobbra nőttek a jelenlegi méretbecslésekben szereplő értékeknél. Az elsőként ismertté vált faj, a B. altithorax legelső példányához (a holotípushoz) hét egymást követő hátcsigolya, a keresztcsont, egy proximális farokcsigolya, a hollócsőr, a felkarcsont, a combcsont és több borda tartozik, ami elegendő a méretbecslés elvégzéséhez. Az összevethető csontok mérete alapján a Brachiosaurus a rokonáéhoz, a 26 méteres hosszúságot is elérő Giraffatitanéhoz hasonló nagyságú volt. Azonban a Brachiosaurus hosszabb lehetett, mivel a felsőteste és valószínűleg a farka is hosszabb volt, mint a Giraffatitané. A holotípus példány nyakának maradványai nem kerültek elő, viszont léteznek olyan brachiosaurida nyakcsigolyák, amelyeket egyes szerzők a Brachiosaurushoz kapcsoltak. Ha ezek a leletek tényleg a Brachiosaurushoz tartoztak, akkor az állat nyakának aránya hasonlított a Giraffatitanéra. Emellett a legismertebb Brachiosaurus nem volt teljesen kifejlett a pusztulása idején, ami azt jelenti, hogy a felnőttek hossza meghaladhatta a 26 métert. A Brachiosaurus zömökebb és így valószínűleg nehezebb is volt a Giraffatitannál, az előbbi becsült tömege 28,7–57,7 tonna, míg az utóbbié 23,3–39,5 tonna. Felfedezés és fajok Az első Brachiosaurus példányt Elmer Riggs fedezte fel 1900-ban, az egyesült államokbeli Nyugat-Coloradóban levő Grand River-kanyonban. 1903-ban publikálta a felfedezését és a „legnagyobb ismert dinoszauruszként” jellemzett fajnak a Brachiosaurus altithorax nevet adta. A Brachiosaurus altithorax a jura időszak kimmeridge-i–tithon korszaka idején, 145–150 millió éve keletkezett Morrison-formációból (a 2-4-es és 6-os sztratigráfiai zónákból) származó két részleges csontváz alapján ismert. A B. altithorax az afrikai fajénál aránylag rövidebb végtagokkal és hosszabb felsőtesttel rendelkezett. Egy meglehetősen teljes, Coloradóban talált sauropoda koponya, melyet korábban az Apatosaurusénak, majd később a Camarasaurusénak tulajdonítottak, valószínűleg a B. altithoraxhoz tartozik. A többi brachiosauridánál jóval kezdetlegesebb lehet, átmenetet képez a Camarasaurushoz hasonló macronariák és a B. brancai között. Giraffatitan A Brachiosaurus második faját, a B. brancait a német őslénykutató Werner Janensch nevezte el és írta le 1914-ben. Csaknem egy évszázadon át ez a második faj számított a Brachiosaurus legjobban ismert „típusának”, mivel öt részleges csontvázát, több végtagcsontját és legalább három koponyáját találták meg a tanzániai Lindi közelében, az 1900-as évek elején. Ugyanabban az időben élt, mint a B. altithorax és többek között olyan tulajdonságait tekintve is hasonlított észak-amerikai unokatestvérére, mint a szokatlanul hosszú mellső végtagok és a ferdén álló test. A B. brancai fejlettebb volt, mint a B. altithorax; hosszabb lábakkal, rövidebb orrívvel vagy orrdísszel ellátott, magasabb koponyával és rövidebb pofával rendelkezett. E jellemzőkre hivatkozva Gregory S. Paul 1998-ban kijelentette, hogy egy saját nembe tartozik, melynek a Giraffatitan nevet adta. 1988-ban Gregory S. Paul megjegyezte, hogy a nem afrikai képviselőjénél (melynek népszerű ábrázolásai a Brachiosaurus alapján készültek) jelentős eltérések találhatók az észak-amerikai Brachiosaurushoz képest, többek között mások a csigolyák arányai és a testfelépítés is vékonyabb. Paul ezeket a különbségeket használta fel az új Brachiosaurus (Giraffatitan) brancai alnem létrehozására. 1991-ben George Olshevsky kijelentette, hogy ezek a különbségek elegendőek ahhoz, hogy az afrikai brachiosauridát egy saját, Giraffatitanra egyszerűsített nevű nembe helyezzék el. További különbséget jelent a két faj között egy észak amerikai brachiosaurida koponyáról 1998-ban készült leírás. Ezt a koponyát, amit közel egy évszázaddal korábban fedeztek fel (és amit Othniel Charles Marsh a Brontosaurus korai rekonstrukcióihoz használt fel) „Brachiosaurus sp.” néven azonosították, és lehetséges, hogy a B. altithoraxhoz tartozik. A koponya jobban hasonlít a Camarasauruséra, mint a magas fejdísszel rendelkező B. brancaiéra. A Giraffatitan külön nemként való besorolását a tudósok először széles körben nem fogadták el, mivel ezt a döntést nem támogatták a két faj alapos elemzésével. 2009-ben azonban Michael Taylor egy részletes összehasonlítást jelentetett meg. Taylor megmutatta, hogy a „Brachiosaurus” brancai szinte minden összevetett fosszilis csont esetében, a méretet, az alakot és a részleteket illetően egyaránt eltér a B. altithoraxtól, így a Giraffatitan külön nemként történő elhelyezését érvényesnek találta. A berlini Museum für Naturkunde híres (továbbra is Brachiosaurusként felcímkézett) Giraffatitan brancai példánya az egyik legnagyobb és egyben a legmagasabb felállított dinoszaurusz csontváz, ami a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel. További fajok 1957-ben Albert-Felix de Lapparent és Georges Zbyszewski B. alataiensis néven leírást készített egy új fajról, melynek hátcsigolyáit, részleges csípőjét és lábait a portugáliai Estremadurában találták meg (egy körülbelül 150 millió éves, a késő jura kor kimmeridge-i korszakából származó kőzetrétegben). A B. alataiensist azonban 2003-ban átsorolták az új Lusotitan nembe. Egy további lehetséges faj a de Lapparent által 1960-ban megalkotott B. nougaredi. Csak a csípő (a keresztcsont) feletti összeforrt csontjai és a mellső lába egyes részei alapján ismert, melyekre az algériai Warglában bukkantak rá. 112 millió évvel ezelőtt élt, a kora kréta kor albai korszakában. Töredékes természete és a másik két Brachiosaurus fajénál jóval későbbi kora miatt nomen dubiumnak (kétséges névnek) tekintik és lehetséges, hogy nem a Brachiosaurushoz tartozik. Ősbiológia Metabolizmus Ha a Brachiosaurus endoterm (meleg vérű) volt, akkor körülbelül tíz évre volt szüksége ahhoz, hogy elérje a teljes méretét, ha viszont poikiloterm (hideg vérű) volt, akkor ez több, mint száz évbe is beletelhetett. Melegvérű állatként a Brachiosaurusnak hatalmas napi energiaigénye lehetett; naponta valószínűleg több, mint 182 kilogramm táplálékot kellett elfogyasztania. Ha viszont teljesen hideg vérű volt, vagy a gigantotermia révén, passzív módon vált meleg vérűvé, akkor jóval kevesebb élelemre lehetett szüksége a napi energiaigénye fedezésére. Egyes tudósok állítása szerint a Brachiosaurushoz hasonló nagy dinoszauruszok gigantotermek voltak. Környezet és viselkedés A Brachiosaurus a jura időszak egyik legnagyobb dinoszaurusza volt; harasztokkal, bennettitesekkel és zsurlókkal benőtt síkságokon élt és hatalmas tűlevelű erdőkön, valamint cikász-, magvaspáfrány- és ginkgoligeteken át vándorolt. A kortársai közé tartozott a Stegosaurus, a Dryosaurus, az Apatosaurus és a Diplodocus. Bár a feltételezés szerint a Brachiosaurus csordákban vándorolt, teljesen kifejlett példányainak, óriási méreteik miatt még az időszak legnagyobb húsevőitől, az Allosaurustól és a Torvosaurustól sem igazán kellett tartaniuk. A Brachiosaurus orrlyukairól sokáig azt gondolták, hogy a koponyán levő, hozzájuk tartozó nyílásokkal együtt a fej felső részén helyezkedtek el. Az utóbbi évtizedekben a tudósok azt feltételezték, hogy az állat az orrlyukait a búvárpipához hasonlóan használta, és hatalmas testtömege megtartása érdekében az idő nagy részét a vízbe merülve töltötte. A jelenleg elfogadott nézet szerint azonban a Brachiosaurus teljesen a szárazföldön élt. A tanulmányok megmutatták, hogy a hidrosztatikus nyomás meggátolta volna a vízbe merült állatot a légzésben, és hogy a lábai túl keskenyek voltak a vízi használathoz. Ezen kívül Lawrence Witmer újabb (2001-es) tanulmányaiból kiderült, hogy amíg a koponya orrnyílásai magasan, a szemek felett voltak, addig az orrlyukak a pofa elejéhez közel helyezkedtek el (egy tanulmány azt az elméletet is támogatta, ami szerint a brachiosauridák magas fejdíszéhez egy húsos rezonátor kamra tartozott). Popkulturális hatás Az Elmer Riggs által a Field Természetrajzi Múzeum (Field Museum of Natural History) számára begyűjtött eredeti Brachiosaurus példányok 1994-ig nem voltak kiállítva, ekkor azonban felállítottak egy csontvázat (pontosabban egy, a fosszíliákról készült másolatot) a múzeum Stanley Field Csarnokában. A csontvázat 1999-ben átköltöztették az O’Hare nemzetközi repülőtérre, a United Airlines 1-es temináljának B várótermébe. Ebben az időben állították fel a B. altithorax csontvázáról készített második (bronz) másolatot is, a Field Múzeum épületén kívül. A Brachiosaurus az őslénykutatók között és a nyilvánosság előtt egyaránt az egyik legismertebb dinoszaurusznak számít. A Naprendszer fő kisbolygóövében keringő, 1989 CB3 jelű égitest a nem tiszteletére a 9954 Brachiosaurus nevet kapta. Ez a dinoszaurusz több filmben és tévéműsorban is szerepelt, például látható volt a Jurassic Park filmek első, harmadik és ötödik részében, valamint a Dinoszauruszok, a Föld urai című dokumentumfilm-sorozatban. A Jurassic Parkhoz készített digitális Brachiosaurus modellt 1997-ben felhasználták a Csillagok háborúja IV: Egy új remény különleges kiadásában látható, Ronto nevű hosszú nyakú állat modelljének elkészítéséhez. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Brachiosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Carpenter, K., Tidwell, V. (1998). „Preliminary description of a Brachiosaurus skull from Felch Quarry 1, Garden Park, Colorado”. Modern Geology 23 (1-4), 69–84. o. (Hozzáférés ideje: 2009. november 16.) Taylor, M.P. (2009). „A Re-evaluation of Brachiosaurus altithorax Riggs 1903 (Dinosauria, Sauropod) and its generic separation from Giraffatitan brancai (Janensh 1914)”. Journal of Vertebrate Paleontology 29 (3), 787–806. o. Paul, G.S. (1988). „The brachiosaur giants of the Morrison and Tendaguru with a description of a new subgenus, Giraffatitan, and a comparison of the world's largest dinosaurs”. Hunteria 2 (3), 1–14. o. Foster, J.R.. Paleoecological analysis of the vertebrate fauna of the Morrison Formation (Upper Jurassic), Rocky Mountain region, U.S.A., New Mexico Museum of Natural History and Science Bulletin, 23. Albuquerque, New Mexico: New Mexico Museum of Natural History and Science (2003) Mazzetta, G.V., Christiansen, P., and Farina, R.A. (2004). „Giants and Bizarres: Body Size of Some Southern South American Cretaceous Dinosaurs”. Historical Biology 16, 1–13. o. Benson, R. B. J.; Campione, N. S. E.; Carrano, M. T.; Mannion, P. D.; Sullivan, C.; Upchurch, P.; Evans, D. C. (2014). „Rates of Dinosaur Body Mass Evolution Indicate 170 Million Years of Sustained Ecological Innovation on the Avian Stem Lineage”. PLoS Biology 12 (5), e1001853. o. DOI:10.1371/journal.pbio.1001853. (2018) „Cope's rule and the adaptive landscape of dinosaur body size evolution”. Palaeontology 61 (1), 13–48. o. DOI:10.1111/pala.12329. Riggs, E.S. (1903). „Brachiosaurus altithorax, the largest known dinosaur”. American Journal of Science 4 (15), 299–306. o. Foster, J.. Appendix, Jurassic West: The Dinosaurs of the Morrison Formation and Their World. Indiana University Press, 327–329. o. (2007) Janensch, W. (1914). „Übersicht über der Wirbeltierfauna der Tendaguru-Schichten nebst einer kurzen Charakterisierung der neu aufgefuhrten Arten von Sauropoden”. Archiv fur Biontologie 3, 81–110. o. Glut, D.F.. Brachiosaurus, Dinosaurs: The Encyclopedia. McFarland & Company, 218. o. (1997). ISBN 0-89950-917-7 Antunes, M., Mateus, O. (2003). „Dinosaurs of Portugal”. Comptes rendus. Palévol 2 (1), 77–95. o. DOI:10.1016/S1631-0683(03)00003-4. Case, T.J. (1978). „Speculations on the Growth Rate and Reproduction of Some Dinosaurs”. Paleobiology 4 (3), 323. o. Bailey, J.B. (1997). „Neural spine elongation in dinosaurs: Sailbacks or buffalo-backs?”. Journal of Paleontology 71 (6), 1124–1146. o. Expect Awe-Struck Travelers. The Field Museum, 1999. november 26. [2008. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 16.) Library Photo Archives. The Field Museum. (Hozzáférés: 2009. november 16.) JPL Small-Body Database Browser: 9954 Brachiosaurus (1991 GX7). NASA. (Hozzáférés: 2009. november 16.) Williams, G.: Minor Planet Names: Alphabetical List. Smithsonian Astrophysical Observatory. (Hozzáférés: 2009. november 16.) Ronto. Databank. Star Wars.com. [2008. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 16.) Rougemontiers Rougemontiers település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 1024 fő (2015). Rougemontiers Bouquetot, Brestot, Éturqueraye, Flancourt-Catelon, Hauville, Illeville-sur-Montfort és Routot községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mickey egér játszótere A Mickey egér játszótere (eredeti cím: Mickey Mouse Clubhouse) amerikai televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek alkotója Bobs Gannaway volt. A forgatókönyvet Leslie Valdes, Kevin Campbell és Ashley Mendoza írta, az animációs sorozatot Rob LaDuca, Sherie Pollack, Howy Parkins és Donovan Cook rendezte, a zenéjét Mike Himelstein és Michael Turner szerezte, a producerei Leslie Valdes és Mark Seidenberg voltak. A Walt Disney Television Animation készítette, a Disney-ABC Domestic Television forgalmazta. Amerikában a Playhouse Disney és a Disney Junior vetítette, Magyarországon az RTL Klub, a Disney Channel, az M2 és a Disney Junior sugározta. Ismertető A főszereplő, Mickey egér, aki különböző tárgyakat használ fel, ha a segítségét kérik. A barátai segítenek neki a megoldásokban, eközben nagyon sok kalandba keverednek. Mickey-nek van egy robotja is, akit Pörgöncnek hívnak. Pörgönc egy küldönc, aki oda küldi nekik a szükséges tárgyakat, amiket Mickey mikkentyűknek hív. Az egyik mikkentyű mindig titkos, és csak akkor derül ki, hogy miről van szó, amikor a használatára kerül sor. Mickey és a többiek – kalandjaik során – mindig nagyon jó dolgokat csinálnak. Megoldanak minden bajt mikkentyűik segítségével. Mikor hazaérnek, otthon eljárják a mikitáncot. A játszótér az epizódok elején nyílik és a végén zárul. Mickey és a többiek a történet végén összefoglalják, hogy aznap mit és hogyan oldottak meg a mikkentyűk segítségével. Szereplők Főszereplők Mickey ( egér ) – Mickey egér a játszótér tulajdonosa, és barátaival sok mindent megold. (Magyar hangja: Rajkai Zoltán ) Minnie ( egér ) – Minnie egér, Mickey egér barátnője, és segít Mickey-nek a megoldásokban. (Magyar hangja: Mezei Kitty ) Donald ( kacsa ) – Donald kacsa, Mickey egér barátja, és Mickey-nek segít. (Magyar hangja: Bolba Tamás) Daisy ( kacsa )– Daisy kacsa, Donald kacsa barátnője, és Mickey-nek segít. (Magyar hangja: Orosz Anna ) Goofy ( kutya )– Goofy kutya (Goof), Mickey egér barátja, és Mickey-nek segít. (Magyar hangja: Szombathy Gyula / Dézsy Szabó Gábor ) Plútó ( kutya )– Plútó a pajkos kutya, Mickey egér kutyája és segítőtárs. Mellékszereplők Clarabelle – Tehén és segítséget nyújt a többieknek. (Magyar hangja: Árkosi Kati / Kokas Piroska ) Pete – Macska és segít a barátainak. (Magyar hangja: Vass Gábor ) Ludwig Von Drake – Kacsa, aki nagy professzor, és sok találmányt készít. (Magyar hangja: Csuha Lajos ) Wili – Óriás, aki fent az óriások birodalmában lakik. Egy nagy karón mászik le, amikor a többiek meghívják vendégségbe. (Magyar hangja: Sótonyi Gábor) Chip – Az egyik mókus, és segít a többieknek. (Magyar hangja: Szokol Péter ) Dale – A másik mókus, és segít a többieknek. (Magyar hangja: Mics Ildikó) Mortimer – Egér, aki Mickey egér egyik ismerőse. Ebben a sorozatban csak egyszer, egy pillanatnyi jelenettel látható az egész filmsorozaton belül. Figaro – Minnie macskája. Egy alkalommal fent ragadt egy fa tetején, és Mickey a többiekkel segített Minnie-nek lehozni. Pörgönc ( robot )- Mickey egér mikkentyűhozó küldönce. Minden epizódban hozza a mikkentyűket, ha szükség lenne. (Magyar hangja a 3. és 4. évadban: Markovics Tamás ) Könyv Mickey egér játszótere – színezőkönyv matricákkal, Egmont Kiadó, Budapest, 2009. ISBN 9789636292508 Stazione di Varallo Pombia Stazione di Varallo Pombia vasútállomás Olaszországban, Varallo Pombia településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Arona–Novara-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Borgo Ticino Stazione di Marano Ticino Backamadarasi Kis Gergely Backamadarasi Kis Gergely (Backamadaras, 1738. – Székelyudvarhely, 1787. április 25.) református főiskolai tanár, az erdélyi református egyház főjegyzője. Pályafutása Közszékely családban született. Az éles eszű és szorgalmas gyermekre szülőfaluja tanítói figyeltek fel, és a marosvásárhelyi kollégiumba tanácsolták. Mivel szülei szegények voltak, szolgadiákként íratták be az iskolába. Iskolatársai gyakran gúnyolták kissé rövidebb bal lába miatt. Amikor így csúfolták: "sánta is vagy, kicsi is vagy, semmiképpen nem lehetsz nagy", ő elmésen ezzel vágott vissza társainak: "megmutatom messze megyek, s aztán nyomós nevet szerzek". A jóeszű diákot tanárai felettébb megkedvelték, a rector még járni is tanította, hogy ne legyen feltűnő testi félszegsége. Minden tantárgyat szívesen és könnyedén tanult, különös előszeretettel a német nyelvet és teológiát. 1764-ben végezte el a kollégiumot, és külföldi tanulmányútra készült, a hétéves háború miatt azonban Mária Terézia rendelettel tiltotta a protestáns diákok külföldön való tanulását. Kiss Gergely nem adta fel, nekivágott Bécsnek, ahol sikerült a trónörökös II. József színe elé járulnia. Tőle nyert engedélyt arra, hogy Bázelben végezhesse további tanulmányait. 1765-től a bázeli akadémián két évig tanult mechanikát, fizikát, botanikát, anatómiát, egyház- és politikai történelmet, keleti nyelveket, jogot, teológiai diszciplinákat. 1768-ban tért vissza hazájába, útközben ismét elérte, hogy a trónörökös fogadja, akinek megköszönte jóságát és támogatását. 1768. október 20-án foglalta el professzori székét a székelyudvarhelyi református kollégiumban. Ott a reformáció ünnepén tartott évnyitón ismertette a fából emelt iskola történetét, felhíva a népes egybegyűltek figyelmét az iskola korszerűvé tételére. E naptól kezdve az új kollégium felépítése foglalkoztatta. Az ügynek megnyerte az udvarhelyszéki főkirálybírót és a környék előkelőségeit, akik tervében hathatósan támogatták. 1773-ban elkészült a kétemeletes 45 helyiségből álló református kollégium, amely ma is büszkesége a városnak. Kiss Gergely nemcsak a külső építésben, hanem a belső szellemi és lelki élet építésében is utolérhetetlen volt. A jogot, a filozófiát és a teológia minden tárgyát maga tanította. Gondoskodott a tanulók élelmezéséről, s különösen a szegény tanulók étkeztetésére volt gondja. Az iskola felépítése mellett 1780-1781-ben templomot építtetett a város főterére, azt követően könyvtárat alapított. A nagytudományú férfit az erdélyi református egyház zsinata főjegyzővé választotta. A sok munkában egészségi állapotáról megfeledkezett, s májbetegsége egyre súlyosabb lett. Halálos ágyán együtt imádkozott hívő paptársával s megkérte, Kassai Sámuel udvarhelyi papot, hogy felette ne mondjon prédikációt, csak egy imádságot. 1787. április 25-én halt meg 49 éves korában. 15 évi házasság után özvegyen hagyta hitvesét, Fogarasi nemes Komáromi Teréziát és árván három gyermekét: Józsefet, Borbálát és Ferencet. A székelyudvarhelyi temetőben temették el. Sírkövére néhány hálás szívű tanítványa az alábbi verset írta: Művei Halotti oratio a halálnak rut és szép ábrázatjáról, melyet néhai mélt. gróf Tantsi Földvári Ferencz ő nagyságának utolsó tisztessége megadattatásának alkalmatosságával mondott N. Idán Bőjt előhava X. napján 1770. Kolozsvár, 1771. Kedves és tisztes Dániel néhai mélt. l. b. Vargyasi idősb Dániel István úr ő nagysága... áldott emlékezetét Pünköst havának XXIX. napján halotti oratióval tisztelte a vesszősi udvar-háznál 1774. eszt. Kolozsvár, 1775. 3. Agenda, az az: Egyházi szolgálatbéli okos isteni tisztelet módja. Melyet a felsőbbeknek parancsolatjára készített vala... Most pedig némely hozzá-adásokkal, az ezzel élni akaró szolga társaiknak hasznokra... közönségessé tett Szerentsi Nagy István. Győr, 1788. Emlékezete 1992-ben, a falu 600 éves ünnepén szerettek volna szobrot emelni e jeles férfiúnak, de mivel arcképet nem találtak, így az iskola előtt emlékoszlopot állítottak tiszteletére. 2006-ban a falu általános iskolája felvette az iránta érzett tiszteletből a "Kiss Gergely Általános Iskola" nevet. Szintén az ő nevét viseli a székelyudvarhelyi református kollégium; fontos megemlítenünk, hogy 2007. évtől kezdődően a backamadarasi általános iskola minden évfolyamából egy diák bérmentve tanulhat itt. Roberto Miranda Roberto Lopes de Miranda (São Gonçalo, 1944. július 31. –) világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1964. évi nyári olimpiai játékokon és az 1970-es világbajnokságon. Pályafutása A válogatottban 1968 és 1972 között 13 alkalommal szerepelt a brazil válogatottban és 6 gólt szerzett. Tagja volt az 1970-es világbajnok csapatnak. Sikerei, díjai Carioca bajnok (3): 1962, 1967, 1968 Torneio Rio-São Paulo (3): 1962, 1964, 1966 Torneio Início do Rio de Janeiro (3): 1962, 1963, 1967 Taça Guanabara (2): 1967, 1968 Taça Brasil (1): 1968 Carioca bajnok (1): 1972 Taça Guanabara (1): 1972 Világbajnok (1): 1970 A Carioca bajnokság gólkirálya (1): 1968 Alexandru Iliescu Alexandru Iliescu vagy Alexander Penu (Oltenița, 1901 – 1945) román kommunista politikus, Ion Iliescu édesapja. 1930-ban Oroszországba menekült, ahol 1935-1936-ig élt. 1931-ben a Moszkva közelében lévő Gorikovóban a Komintern V. Kongresszusán az akkor az RKP Központi Bizottságának titkáraként tevékenykedő Alexandru Iliescu aláírta azt a Kun Béla által megfogalmazott határozatot, mely Romániát „tipikusan többnemzetiségű államként” emlegeti, valamint az országban élő kisebbségek elnyomásával és a megszerzett területek gyarmati rendszerszerű kizsákmányolásával vádolja. Romániába való visszatérésekor börtönbüntetésre ítélték, ennek letöltése közben vesztette életét. Gheorghe Gheorghiu-Dej örökre kizárta a Román Kommunista Pártból. Vékonycsőrű póling A vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Szibériában a tajgán, tőzeglápokban, sásos-nyíres területeken költ, ősszel Észak-Afrikába vonul. Közvetlenül a kihalás szélén áll, a világon élő állomány becsült egyedszáma 50 körüli. Megjelenése Testhossza 36-41 centiméter, szárnyfesztávolsága 80-92 centiméteres, testtömege 120-360 gramm. Annyira hasonlít a többi pólinghoz, hogy vegyes csapatban még a szakembernek is nehéz a megkülönböztetés. Életmódja Elsősorban szöcskéket, sáskákat és tücsköket fogyaszt. Szaporodása A földre rakja sáslevelekből készített fészkét. Fészekalja 4 tojásból áll. Kárpát-medencei előfordulás Magyarországon vonulása idején jelenik meg, rendkívül ritka kóborlóként. Védettség Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 1 000 000 forint. Stazione di Varenna-Esino-Perledo Stazione di Varenna-Esino-Perledo vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Perledo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tirano–Lecco-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Fiumelatte Stazione di Regoledo Batthyány Ilona Gróf Batthyány Ilona (Házasságai után: gróf Keglevich Béláné, majd Beniczky Gáborné) (Ikervár, 1842. július 1. – Cinkota, 1929. március 21.) gróf Batthyány Lajos miniszterelnöknek és gróf Zichy Antóniának második gyermeke. 1902-től haláláig az édesanyja és Csernovics Emília, Damjanich özvegyének kezdeményezésére létrejött Magyar Gazdasszonyok Országos Egyletének tiszteletbeli alelnöke volt, munkásságához kapcsolódik több cinkotai intézmény létrejötte is. Élete Batthyány Ilona gróf Batthyány Lajos és gróf Zichy Antóniának második gyermekeként született 1842-ben a Vas megyei Ikerváron. Alig hétéves korában elveszítette apját, akit 1849. október 6-án a pesti Újépületben kivégeztek. Anyjával és testvéreivel előbb Franciaországba, majd Svájcba költöztek. Rövid zürichi tartózkodás után Genfben telepedtek le, és a Boissière-palotában éltek. Hét év elteltével Batthyány Lajos özvegye és gyermekei hazatértek Magyarországra, azonban a szabadságharc leverése és a miniszterelnök kivégzése után az osztrák hatóságok ikervári birtokukat és a kastélyt is elkobozták. Zichy Antónia 1858-ban megvásárolta a dákai Nádasdy-Festetics-kastélyt, ahová gyermekeivel költözött. Ilona 1860-ban, 18 évesen férjhez ment a gavallér hírében álló buzini gróf Keglevich Béla országgyűlési képviselőhöz. A pár házasságából 1862-ben egy fiúgyermek, ifj. Keglevich Béla született. Ebből a házasságból egy fia született. Mivel Ilona és a gróf házassága megromlott, ezért 1869-ben elváltak. 1879-ben a grófnő unitárius hitre tért, majd ugyanabban az évben újra férjhez ment. Második férje Beniczky Gábor földbirtokos lett, az esküvői szertartást pedig maga Kilyéni Ferencz József unitárus püspök végezte. Beniczky Gábor és Batthyány Ilona lánygyermeke, Lea Valentina 1880-ban született, azonban 1883. februárjában meghalt. Beniczky Gábor, miután eltékozolta a családi vagyont, 1894-ben öngyilkos lett. Batthyány Ilona 1929. március 21-én halt meg Cinkotán, temetését március 24-én tartották a Kerepesi temetőben. A fővárosi tanács hozzájárulásával a családi mauzóleumba temették. Leányának már előzőleg exhumált holttestével együtt helyezték el a sírboltban, ahol szülei és öccse, Elemér mellett nyugszik. Vagyonának nagy részét jótékony célra hagyta, halálát azonban több hosszas örökösödési per is követte. A lipótvárosi Klotild utcában (Ma Stollár Béla u.) álló házának jövedelmét a „budapesti unitárius szegény iskolásgyermekek segélyezésére” hagyta. Munkássága Egész életében ápolta apjának emlékét, és közéleti tevékenységét áthatotta a hazaszeretet, illetve a levert forradalom és szabadságharc szellemisége. A cinkotai birtokán átfolyó patakot Caprerának nevezte el az olasz szabadságharcos, Garibaldi emlékére, aki élete utolsó szakaszában Caprera szigetén élt. A feljegyzések szerint erős Habsburg-ellenes érzelmeket táplált, és ennek nyilvánosan is hangot adott. Egy alkalommal értesülvén Ferenc József gödöllői látogatásáról, hatlovas fogatával Cinkotán a császár elé vágtatott, és Kerepesig csak lépésben engedte őket előre. Egy másik alkalommal egy esti mulatságon nem tájékoztatták, hogy a rendezvényre egy, a magyarokkal szimpatizáló Habsburg főherceget is meghívtak. Amikor bemutatták neki a főherceget, így szólt hozzá: „Ön az első Habsburg, akivel kezet fogtam.” Végrendeletében hátramaradt iratokat, Batthyány-ereklyéket adományozott volna a Magyar Nemzeti Múzeumnak, azonban amikor tudomására jutott, hogy Ferenc József ereklyéi díszes és feltűnő helyen vannak kiállítva a múzeumban, megváltoztatta végakaratát. Zichy Antónia halála után fia, Elemér örökölte a dákai kastélyt és birtokot, melyet 1916-ban vásárolt meg tőle Ilona. Tervei szerint az épületben egy „Batthyány Ilona grófnő – Antónia Gyermekotthona” névre keresztelendő intézetet hozott volna létre, melyben 120-150 teljesen vagyontalan 3-14 éves leánygyermek kapott volna otthont. Álma azonban nem valósult meg, végrendeletét rokonai megtámadták, végül pedig 1942-ben Veszprém vármegye vette meg a kastélyt. Alkalmazottai mellett jótékony egyesületeket, különböző kezdeményezéseket is támogatott. Dákán is nagyon népszerű volt, a falubeli rendezvényeken is részt vett, az első világháborúban harcoló dákai katonáknak öt-öt hold földet adományozott. A falubeli lakosság között kisebb földosztást is végrehajtott. Az anyja által alapított, majd évtizedekig vezetett Magyar Gazdasszonyok Országos Egylete 1902-ben tiszteletbeli alelnöki tisztséggel ruházta fel, melyet haláláig töltött be. Egyleti tevékenysége alatt javasolta egy árva leánygyermekeket nevelő intézet létesítését Cinkotán. Az intézmény épületéhez saját kastélyának parkjából adományozott területet, és 1900-ban a mátyásföldi római katolikus templom építéséhez is telket biztosított. Még Beniczky Gábor életében kezdődött meg annak a nyaralótelepnek a kialakítása, melyhez a birtokukból biztosítottak telket. 1913-tól a grófnő lett a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületének védnöknője. Az első világháború alatt Cinkotán kórházat létesített, melyet saját költségén tartotta fenn, és a sebesült katonák ápolásában saját maga is aktívan részt vett. Szívesen vett részt különböző mulatságokon, ünnepségeken, ahol ő is táncolt és együtt dalolt a résztvevőkkel. Emlékezete A Batthyány-mauzóleumon álló márványtábláján a következő áll: Özv. BENICZKY GÁBORNÉ szül. BATTHYÁNY ILONA grófnő 1842–1929. Cinkotán utcát, telepet, iskolát neveztek el róla. A második világháborúban elpusztult cinkotai kastély kertjében lévő Batthyány Ilona Általános Iskolában festmény, bronz dombormű, emléktábla őrzi emlékét. A Szerb Antal Gimnázium falán pedig két emléktábla emlékezik meg róla. 1989-ben emléktáblát avattak tiszteletére családjának dákai kastélyán. Az emléktábla szövege: Gróf BATTHYÁNY LAJOS az első felelős miniszterelnök családjának egykori kastélya. Itt lakott apja hazafias szellemét híven ápoló leánya, a falu jótevője BATTHYÁNY ILONA. Hálás emlékezettel Dáka község lakossága 1989. Monsagro Monsagro település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Monsagro El Cabaco, La Alberca, Ladrillar, Serradilla del Llano, Serradilla del Arroyo és El Maíllo községekkel határos. Lakosainak száma 141 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1177 (szám) Az 1177 (római számmal: MCLXXVII) az 1176 és 1178 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1177-es a kettes számrendszerben 10010011001, a nyolcas számrendszerben 2231, a tizenhatos számrendszerben 499 alakban írható fel. Az 1177 páratlan szám, összetett szám, félprím. Kanonikus alakja 111 · 1071, normálalakban az 1,177 · 103 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 11, 107 és 1177. Hétszögszám. Az 1177 ötvenegy szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül legkisebb a 4775. Csillagászat 1177 Gonnessia kisbolygó Cifra Anita Cifra Anita (Békés, 1989. augusztus 6. –) válogatott kézilabdázó, jelenleg a Dunaújvárosi Kohász beállója. Karrierje Fiatal korában Békésre járt iskolába, ahol először tornázott, atletizált és kosárlabdázott. Édesapja tanácsára, bátyja példáját követve kézilabdázni kezdett. Profi pályafutását Békéscsabán, a helyi Előre NKSE színeiben kezdte. A csabai alakulattal 2010-ben bronzérmet szerzett a Magyar Kupában. 2011-ben a Ferencvároshoz igazolt. Új csapatával 2012-ben KEK-et nyert és bajnoki ezüstérmes lett. Válogatott A magyar kézilabda-válogatottba is többször kapott meghívót. Sikerei Nemzeti Bajnokság I : Ezüstérmes: 2012 Magyar Kupa : Bronzérmes: 2010 EHF Kupagyőztesek Európa Kupája : Győztes: 2012 Szőke Amália Szőke Amália (Balázsfalva, 1929. február 14. – Helsinki, 2008. szeptember 16.) erdélyi magyar geológiai, művelődéstörténeti szakíró, műfordító. Életútja, munkássága Középiskoláit 1940–44 között a nagyszebeni Ferences rendi zárdában, 1946–49-ben a székelyudvarhelyi Tanítóképzőben végezte, 1949–53 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen földtan–földrajz szakos diplomát szerzett. 1953–57 között akadémiai aspiráns Bukarestben, 1958-ban elnyerte a geológia- és ásványtudományok kandidátusa címet, 1967-ben a Román Akadémia a geológia- és ásványtudományok doktorává avatta. 1953-tól 1970-ig a bukaresti Geológia–Földrajz Intézet tudományos kutatója, 1970–74 között főkutatója, 1974–76-ban a bukaresti Geológiai és Geofizikai Intézet főkutatója. 1976-ban Finnországba ment férjhez. 1982-ben a Finn Irodalmi Társaság műfordítói ösztöndíjban részesítette. Tudományos kutatóként főleg a Keleti-Kárpátokban (Borsabánya, Nagybánya környéke, Hargita-hegység, Olt völgye, Radnai-havasok) végzett kőzetelemzéseit román nyelven 1960-tól a Studii şi Cercetări de Geologie a Academiei RPR, a Progresele Ştiinţei, a Buletinul Geologic, magyarul a Földtani Közlemények, franciául az Acta Geologica Hungarica közölte; ez utóbbiban látott napvilágot 1965-ben legjelentősebb munkája: Pétrographie du massif subvolcanique de Tororoaga (Carpathes Orientales, R. S. Roumanie). Népszerűsítő írásait az Előre, A Hét és az Igaz Szó, Finnországból hazaküldött novella- és versfordításait A Hét (1980/7), az Igaz Szó (1982/3) és az Igazság (1982), valamint számos magyarországi lap közölte. Hátrahagyott értékes kéziratai a finn állam tulajdonába kerültek. Kötetei Regiunea Tororoaga–Baia Borşa. Studiu geologic, paleografic, mineralogic şi geochimic (társszerző Liviu Steclaci, Bukarest, 1962); Erdély és Fennoskandia 1576–1945 (az erdélyi magyarok és a finnek közötti diplomáciai, katonai és művelődési kapcsolatokról, Kolozsvár, 1995). Quattrocento Quattrocento (olasz szó, magyarul: négyszáz): az 1400-as évek neve olaszul. Az itáliai reneszánsz képzőművészet első szakaszának (1400–1500) megjelölésére használják. A Quattrocento jeles képviselőinek felsorolásánál nem egyszerű a helyzet, mert a stílusváltás nem egyik napról a másikra ment végbe, hanem egy folyamat volt, mint mindig, az alább felsorolt művészek közt ezért nem szerepel sem Leonardo da Vinci, sem Raffaello Sanzio, mert bár beleszülettek a quattrocentóba, de stílust váltottak és átmentek a cinquecentóba. A quattrocento korszakot a három legjelentősebb 15. századi család, a Vivarinik, Crivellik és a Bellinik műhelyének tevékenységével is bátran lehet jellemezni. Antonio Vivarini (1415 k. –1480 k.) bátyjával Bartolomeóval alapítja meg a muranói iskolát, mely a hagyományokkal való szoros összefonódásban már próbál kitörni a bizáncias formalizmusból. Antonio fia, Alvise Vivarini (1445–1503) nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmek ábrázolására, ez pedig a Bellini-műhely hatásának volt köszönhető, így festészetében már hordozza a cinquecento csíráját. Carlo Crivelli (1430–1500) és Vittore Crivelli (1440–1502) festészete még a gótikus hagyományokra épül, azonban Mantegna hatására képeikbe reneszánsz elemeket is komponálnak, mint például gyümölcsfüzérek, amelyek a hagyományos merevséget hivatottak oldani. Jacopo Bellinit (1400 k. –1470 k.) tekinthetjük a középkorból a reneszánszba való átmenet igazi mesterének. Ő még a gótika művésze, de a hagyományos témákat olyan bensőséges, lírai hangvétellel töltötte meg, hogy az már az új kor szellemét vetíti előre. A velencei akadémia igazi alapítójának Jacopo fiát Giovanni Bellinit (1430 k. –1516 k.) tekintjük. Művészetére idealizált szépségeszmény, lírai hangvétel és nem utolsósorban harmonikus színkezelés jellemző. Hatással volt nemcsak a fiatal művészekre és kortársakra, de még az idősebb mesterekre is. Képeit élettel teli alakokkal népesíti be, klasszikus felépítésű kompozíciót alkotva köréjük. Több új ábrázolásforma közül a félalakos megjelenítés is az ő nevéhez fűződik. Ilyen például: a Sacra Conversazione vagy Szűz Mária a gyermekkel, illetve a Halott Krisztus szintén félalakos megjelenítése. Botanikai hűséggel ábrázolja a növényzetet, ezzel fejezve ki a táj iránti hűségét és érdeklődését. A század utolsó felében Bellini az elsők között volt, akik a tempera technikát lecserélve az olajfestést kezdték alkalmazni, mely egyúttal a félalakos kompozíció és a táj iránti érdeklődéssel együtt északról származott. Követői közé sorolhatjuk: Marco Basaitit (működött 1503–30 között), továbbá Vincenzo Venetót (1470 k.–1531). A XV. századi itáliai reneszánsz az építészetben az épületek arányainak klasszikus megszerkesztésére törekedett. A szobrok ettől az időtől kezdve már nemcsak épületdíszekként jelentek meg, hanem önálló életet élő, minden oldalról körüljárható szobortípusok kialakulása felé mutattak. A festészetben előtérbe került a figurák természet utáni festése, a fény és árnyék, a perspektíva és a kompozíciók szerkesztési törvényeinek kutatása. Elindult diadalútjára a portréfestészet, a bibliaiaiak mellett gyakran mitológiai témákat is feldolgoztak. Lásd még Reneszánsz Cinquecento Jeles képviselőiből Fra Angelico Domenico di Bartolo Gentile Bellini Giovanni Bellini Jacopo Bellini Pedro Berruguete Sandro Botticelli Filippo Brunelleschi Vittore Carpaccio Andrea del Castagno Giorgione da Castelfranco Francesco del Cossa Carlo Crivelli Vittorio Crivelli Donatello Gentile da Fabriano Melozzo da Forlì Piero della Francesca Justus van Gent Lorenzo Ghiberti Domenico Ghirlandaio Francesco di Giorgio Bertoldo di Giovanni Stefano di Giovanni Benozzo Gozzoli Fra Filippo Lippi Andrea Mantegna Antonello da Messina Masaccio Giovanni di Paolo Masolino da Panicale Pietro Perugino Antonio del Pollaiolo Jacopo della Quercia Andrea della Robbia Luca della Robbia Ercole de' Roberti Antoniazzo Romano Antonio Rossellino Bernardo Rossellino Desiderio da Settignano Francesco Squarcione Cosimo Tura Paolo Uccello Vecchietta Domenico Veneziano Andrea del Verrocchio 1994 videojátékai Események és megjelent játékok Megjelent játékok szeptember 30. - Doom II: Hell on Earth november 24. - Donkey Kong Country Heretic Reunion Transport Tycoon Dark Sun: A Pusztító ébredése Kiegészítők The Lost Episodes of Doom ( Doom ) Heretic: Shadow of the Serpent Riders ( Heretic ) Petraskó havasalföldi fejedelem Jó Petraskó (románul: Pătraşcu cel Bun), (? – 1557. december 24.) havasalföldi fejedelem 1554-től haláláig. VII. Radu havasalföldi fejedelem törvénytelen fiaként született. 1554-ben lépett a trónra. 1556-ban 10 000 emberével és IV. Sándor moldvai fejedelemmel – Jagelló Izabella magyar királynét segítendő – megtámadta Magyarországot. E vad csapatok iszonyú pusztítást végeztek útjukban, amint augusztus havában átvonultak az országon. Összesen körülbelül negyvenezeren voltak, és a Nyírségen, a Szamos és Kraszna mentén, valamint a Szilágyságban nagy károkat okoztak. Feldúlták többek közt a Báthoryak báthori templomát és sírját, és átvonulásukat mintegy 300 felgyújtott falu jelezte. Petraskó magánélete elég szabados lehetett: a krónikák úgy tartják, hogy egyszerre 10-12 szeretőt is tartott. Hosszan betegeskedett, ezért többször is orvost kért a szebeniektől. A fejedelmet végül vetélytárs-rokonai mérgezték meg Bukarestben. A legenda szerint az ő törvénytelen fia volt II. Mihály havasalföldi fejedelem. Gyermekei Petraskónak feleségétől, Voica Slaticarétől három gyermeke született: Vintila havasalföldi fejedelem (? – 1574 . májusa ) II. Péter havasalföldi fejedelem (? – 1590 . márciusa ) Mária ∞ Tudor Dragoesti Talán az ő gyermeke volt egy Theodóra nevű nőtől: II. Mihály havasalföldi fejedelem ( 1558 – 1601 . augusztus 9. ) Floresti Máriától is született egy gyermeke: Marula ∞ Socol Cornateni Batthyány Kázmér Gimnázium A Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium (rövidítése: BKG) a Pest megyei Szigetszentmiklós középiskolája. Névadója gróf Batthyány Kázmér főispán és Magyarország egykori külügyminisztere. Az iskolát 1990-ben alapították. Az iskola történelme Az iskola kezdetei Az iskolát még a szigetszentmiklósi városi tanács alapította 1990-ben. Első igazgatója, Dr. Koós Ferenc neveléstörténész javaslatára az iskola deklarált célja biztosítani a Budapest déli agglomeráció tehetséges gyerekeinek, hogy itt helyben kapják meg a képességeiket kibontakoztató képzést. A cél elérése érdekében az akkor jelentős pedagógiai innovációt jelentő régi-új nyolcosztályos képzési formát indították be a négyosztályos gimnáziumi, és a közgazdasági szakközépiskolai képzés mellett. A régi kereteket azonban új tartalommal töltötték meg, a prioritást a képzés alapozó szakaszában a nyelvoktatás kapta meg, kiegészítve az akkor szintén újdonságnak számító informatikaoktatással. Mindezt erős tehetséggondozással koronázták meg. Az iskola minderre egyedi tantervet dolgozott ki. A kollégium Országos beiskolázást szolgált a kollégium, ahova az ország számos területéről, sőt a határokon túlról is érkeztek tanulók, valamint ez szolgált az iskola tanárainak, és idegen nyelvi lektorainak szolgálati lakásként. Az új tantestület tapasztalt és pályakezdő kollégákból tevődött össze, akik jól kiegészítve egymást hatalmas lendületet adtak az iskolának. A nyelvoktatás hatékonyságát növelte az iskola külkapcsolati rendszere, amelynek segítségével diákjaink anyanyelvi környezetben gyakorolhatták az idegen nyelveket. A külkapcsolatok A külkapcsolatok támogatására alapította a Budapest Bank helyi fiókja a School-Invest Alapítványt. Az alapítvány bevételeit a szülői befizetések és az adó 1%-ok jelentették. 1991-ben a helyi önkormányzat az épület tulajdonjogát megtartva átadta a fenntartói jogokat Pest Megye Önkormányzatának. Az új gazda, a helyi önkormányzathoz hasonlóan jelentős, ma mesebelinek tűnő- mértékben támogatta az iskolát lehetőséget adva a csoportbontásokra, a magas nyelvi óraszámokra, szakkörökre, a közösségépítés különböző formáira (pl. a kirándulásokhoz iskolabusz állt rendelkezésre). Az oktatáshoz jelentős logisztika is társult, a tanároknak így a gyerekek nevelésével, oktatásával kellett „csak” foglalkozni. Volt, amikor az alkalmazotti létszám elérte a 140 főt (ma 60 körül van). Az iskola adta lehetőségek és a gyermekek szárnyakat adtak a tantestületnek, de a több lehetőség több munkával is járt. Az iskolában dolgozó tanárok fluktuációja jelentős volt a kezdeti időkben, évente kicserélődött a tantestület negyede, ötöde. A Batthyány Kázmér név 1992-ben az iskola felvette Batthyány Kázmér nevét. Az intézmény magas presztízsre tett szert a környéken, a tanulók számára nagy érdem volt bekerülni, s a korai szelekciót egy az akadémia pszichológusai által készített felvételi tette biztosabbá. Sajnos ezt felváltotta 1999-től a központi felvételi, amely nem annyira a tehetséget, hanem a felkészítést méri. 2000-ben az iskola 10. születésnapját nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelte, ekkor vendégül láttuk a partneriskolák képviselőit és több illusztris vendégünk is volt pl. Habsburg Otto. 2001 nyarán a fenntartó a heti 1200 órából 300 óra elvételéről készült döntést hozni. Az erős lobbi-tevékenység hatására az egyedi tantervet figyelembe véve sikerült 110 órát visszaszerezni. A Kulcs a Jövőhöz Az iskola szülői közössége ennek ellenére úgy döntött, hogy anyagi áldozatot vállalva a kieső tehetséggondozási órák pótlására létrehozzák a KULCS A JÖVÖHÖZ Alapítványt, amely a szolidaritáson alapuló szülői befizetésekből finanszírozza az elveszett órákat. 2002-ben megszűnt a közgazdasági szakközépiskolai képzés, helyette 4 évfolyamos gimnáziumi képzés indult el, így iskolánk tiszta profilú gimnázium lett. A 2003-as tanévtől az iskola felmenő rendszerben bevezette a kerettantervre épülő új oktatási rendszerét, amely a tanulói óraszámok mérséklése miatt a nyelvoktatás óraszámának csökkenésével is járt. 2004-től működik iskolánkban a BME kihelyezett nyelvvizsgahelye. Új igazgató Iskolánk alapító igazgatója, Dr. Koós Ferenc 2006-ban nyugdíjba vonult, ezt követően helyettese, Gelencsér László lett az igazgató, aki az iskola mindaddig betöltött szerepének megtartását és az iskolaközösség megerősítését tűzte ki célul maga elé. A célok jelentős részét sikerült elérni: új formát kaptak a tudományos napok, az erdei iskola rendszere, új partneriskoláink lettek: Svédország (Älvdalen), Németország (Torgau), és amire különösen büszkék vagyunk, az erdélyi Gyergyószentmiklós gimnáziuma. Kidolgozásra került az iskolai kirándulások, tanulmányi napok rendszere. A tanárok digitális kompetenciájának fejlesztése kiemelt szerepet kapott, amely egyrészt az iskolai honlap fejlesztésével, másrészt a belső kommunikáció digitális csatornára való terelésével valósult meg. A 2006-os év után folyamatos megszorítások voltak, a tanári létszámot többször csökkentették, a fenntartó a Pedagógiai Program végrehajtásához szükséges óraszámot nem biztosította, ezért az iskolai alapítványok egyre több órát voltak kénytelenek finanszírozni, a szülőkre így egyre nagyobb teher nehezedett. Jelenlegi események A megyei önkormányzat 2008-ban kiadta a konyhánkat egy külső cégnek, ami az addig igen jó iskolai menzánk színvonalának csökkenéséhez vezetett. 2009-ben a fenntartó gazdasági központokat hozott létre, nálunk csak egy gazdasági ügyintéző maradt, de a rá háruló feladatokat csak még egy személy segítségével tudja ellátni. A válság, a csökkenő állami támogatás, s a többletfeladatok miatt a fenntartó Pest Megyei Önkormányzat anyagilag ellehetetlenült. A 2011-es évben az iskola több mint 62 milliós tartozást halmozott fel, s a pénzhiány miatt a törvényi kötelezettségeinek sem tudott eleget tenni. Gelencsér László igazgató úr 2011-ben nem pályázott újra, az egyetlen pályázót a fenntartó elutasította, az iskola élére Czita Zoltán megbízott igazgató került. 2012. január 1-től a Pest Megyei Kormányhivatal Megyei Intézményfenntartó Központja vette át a fenntartói jogokat. Ekkor új pályázatot írtak ki az igazgató posztra, melyet végül érvénytelenítettek, de a fenntartó 2012. április 3-án új megbízott igazgatót nevezett ki az intézmény élére, Mede Norbert személyében. Az újabb pályázat lefolytatása után, melyet eredménytelennek ítéltek, megbízással Kissné Hegedűs Éva, eddigi igazgató helyettes vette át a vezető feladatokat 2012. augusztusával. A fenntartóváltások időszaka megkezdődött és folytatódott, 2012. decemberében az újra elindított belső konyha rögtön 2013. januárban a szigetszentmiklósi önkormányzat kezelése alá került, 2013. április 1-jétől pedig az iskola fenntartásáért a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ lett a felelős, ugyanúgy, mint az ország többi iskolájában (csak kicsit később), ugyanekkor az iskola működtetési feladatai pedig átkerültek a szigetszentmiklósi önkormányzathoz. Iskola vezetői 1990/91 tanévtől 2005/06 tanévig: dr. Koós Ferenc igazgató 2006/07 tanévtől 2010/11 tanévig: Gelencsér László igazgató 2011/12 tanévtől 2012. április 2-ig: Czita Zoltán megbízott igazgató 2012. április 3-tól 2012. július 31-ig Mede Norbert megbízott igazgató 2012. augusztus 1-től Kissné Hegedűs Éva megbízott igazgató 2013. augusztus 15-től Kissné Hegedűs Éva igazgató A képzésről Jelenlegi képzési formák: 8 évfolyamos gimnázium (évfolyamonként 2 osztállyal) 1+4 évfolyamos gimnázium (2004 szeptemberétől 1 osztály évfolyamonként; az első év nyelvi előkészítő) A számítástechnika tantervi anyaga az ECDL-vizsgákra (European Computer Driving Licence – Európai Számítógép-használói Jogosítvány) való felkészítést segíti. Az országos képzéstől eltér iskolánk fakultációs rendszere. Tanulóink fakultációs órák keretében már a 10. évfolyamon készülhetnek a közép- és emelt szintű érettségi vizsgákra és a továbbtanulásra, melyet az alapítványok támogatnak. A fakultációk mellett a tanulás eredményességét segíti az iskolánk által kidolgozott házivizsga-rendszer. A környezeti nevelés meghatározó pilléreként 5. és 9. évfolyamosaink számára erdei iskola-programot szervezünk. Ezenkívül a 10. évfolyamosok megismerik Erdélyt, valamint az utolsó előtti évükben járók egy pályaválasztást segítő, munkahely-látogatós táborban vesznek részt. Az iskolához kapcsolódó alapítványok A sikeres munkához a feltételeket két alapítvány biztosítja. A School-Invest Alapítványt elsősorban a külföldi cserekapcsolatok finanszírozása érdekében hívták életre. Emellett ez az alapítvány vállalta fel, hogy gazdája lesz a Budapesti Műszaki Egyetem Nyelvvizsgaközpontja által szervezett akkreditált nyelvvizsgahelynek angol, német és francia nyelvből. A gimnázium több tanára végezte el sikeresen az ehhez szükséges vizsgáztatói tanfolyamot. A BME Nyelvvizsgaközpont School-Invest Alapítvány Batthyány Vizsgahely 2004. őszétől szervez vizsgákat. A Kulcs a Jövőhöz Alapítvány az államilag nem finanszírozott, továbbtanulási feltételeket megteremtő, illetve szabadidős foglalkozások támogatása céljából alakult. 2014-ben megszűnt, miután a fenntartó finanszírozni kezdte újra az órákat Külföldi cserekapcsolatok Német nyelvű Privat-Gymnasium Pindl, Regensburg; Bundesgymnasium, Gmunden; Fachoberschule, Cham; Hegel-Gymnasium, Stuttgart; Istituto Tecnico Statale „Vincenso Arangio Ruiz”, Róma (angol is) Angol nyelvű Aarvdalen (Svédország) angliai tanulmányi út Barnstaple-ba /Anglia (angol nyelvtanfolyam) Francia nyelvű Lyceé Henri Darras, Liévin, Franciaország Erdélyi kapcsolat Gyergyószentmiklós, Salamon Ernő Gimnázium Szatmárnémeti, Kölcsey Ferenc Főgimnázium A gimnázium több EU-SOCRATES projektben vesz részt (COMENIUS és LINGUA-program), és 9 európai országgal működik együtt német, angol és francia nyelven. Nyilvánosság, személyesség Az iskola honlapján az aktuális hírek és információk mellett tanulásban hasznosítható oktatási segédanyagok, iskolánk múltját idéző fotók és dokumentumok is megtalálhatók. A gimnázium fennállása alatt eddig 2 évkönyvet adott ki, valamint egy almanach is készült. A szülőkkel való kapcsolattartás a tanévente 2-2 szülői értekezleten, illetve fogadó órán, a Szülők Tanácsának működésén keresztül valósul meg, valamint 2007. óta elektronikus úton is. Szabadidő, kultúra Az oktató-nevelő munkát 29 000 kötetes könyvtár, és több mint 300 adathordozó (film, oktató CD stb.) segíti. A gimnáziumban bel- és külföldön egyaránt sikeresen szereplő kórus, valamint több diákzenekar működik. Az évek múlásával egyre több hagyománnyá váló színvonalas rendezvényt szervez egy-egy tanév során. Ilyen többek között a művészeti est, a szalagavató, a Kázmér-bál, valamint a Batthyány Kázmér Tudományos Napok - melynek keretében neves egyetemi oktatók, tudósok, sportolók, művészek tartanak foglalkozásokat és előadásokat a diákoknak -, továbbá a kórus fő rendezvénye, a tanévzáró koncert. Sportélet 5., 6. évfolyamaink, illetve a nyelvi előkészítős osztály számára a testnevelés órák keretében úszásoktatást szervez az iskola. Szükség esetén szakképzett gyógytestnevelő tart foglalkozásokat délutánonként a tanulóknak. Tömegsport keretében röplabda, kosárlabda és labdarúgás sportágak választhatók. Évi rendszerességgel szerveznek két csoportban sítábort (az egyiket cserekapcsolattal), nyáron vándortábort és két különböző korosztály számára kerékpártábort hirdetünk. 2011-től kezdve hivatalos formában is működik a Batthyány Diáksport Egyesület. Megközelítés Tömegközlekedéssel Hévvel: H6-os Ráckevei Hévvel a József Attila-telep megállónál kell leszállni és egy 10 perces sétára van az intézmény. Távolsági busszal: Délről és Pest felől 673-as, 674-es, 676-os volánbusszal a Határ út, vagy a József Attila telepi megállónál kell leszállni, és onnan egy 3 perces sétára van az intézmény. Helyi busszal: 682-es, 679-es buszokkal közelíthető meg az intézmény. Landaul Landaul település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 2262 fő (2015). Landaul Pluvigner, Brech, Locoal-Mendon, Nostang és Landévant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lycoteuthis lorigera A Lycoteuthis lorigera a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának a kalmárok (Teuthida) rendjébe, ezen belül a Lycoteuthidae családjába tartozó faj. Korábban a Lycoteuthis diadema külön fajként szerepelt a rendszertanban, de bebizonyosodott, hogy nemi kétalakúság esete áll fenn és a két faj egy és ugyanaz. A Lycoteuthis kalmárnem típusfaja. Előfordulása A Déli-óceán mélységeinek lakója. Új-Zéland környékén időnként halászható. Megjelenése Átlátszó testén sok kis világítószerv van, amelyek biolumineszcenciás módon folyamatosan fényt bocsátanak ki. Testhossza 40–90 centiméter. Életmódja A hidegebb vizeket szereti. Szívesen úszkál lagúnákban, vagy a nyílt tengeren. Halakkal táplálkozik. Adam Armstrong Adam James Armstrong (West Denton, 1997. február 10. –) U17-es Európa-bajnok és U20-as világbajnok labdarúgó, jelenleg a Newcastle United FC támadója, kölcsönben a Bolton Wanderers FC csapatánál szerepel. Karrier Adam James Armstrong, ismertebb nevén Adam Armstrong 9 éves korában, 2006-ban került a Newcastle United FC akadémiájára. 2014. január 28-án 16 évesen már nevezve volt egy Norwich elleni PL mérkőzésre, de ekkor még nem jutott szóhoz, nem úgy március 16-án, amikor debütálhatott a Premier League-ben, a 86. percben váltva Luuk de Jongot. A debütálással ő lett a 2. legfiatalabb Newcastle játékos Kazenga LuaLua után, aki pályára lépett a Premier League-ben. Armstrong a felnőttek között a Crystal Palace FC otthonában debütált kezdőként Angol Ligakupa mérkőzésen 2014. szeptember 24-én. A mérkőzés 2-2-vel ért véget, és jött a hosszabítás. A 112. percben Armstrong gólpasszt adott csapattársának Paul Dummettnek, ezzel a Newcastle United FC 3-2-re nyert és továbbjutott. 2014. december 26-án a bajnokságban is debütálhatott kezdőként a 17 éves támadó: ráadásul a Manchester United FC otthonában, az Álmok Színházában. A mérkőzést a MU simán nyerte 3-1-re Wayne Rooney duplájával és Robin van Persie góljával. 2015. július 19-én az angol harmadligás Coventry City FC kölcsönvette őt a Newcastle Unitedtől. Armstrong nem mindennapi teljesítménnyel mutatkozott be: 2015. augusztus 8-án 2 góllal debütált a Wigan Athletic FC 2-0-ra megnyert mérkőzésen, szintén duplázott augusztus 15-én a Millwall FC otthonában 4-0-ra megnyert összecsapáson. 3 nap múlva ismét betalált a Crewe Alexandra FC ellen 3-2-re megnyert mérkőzésen. Miután augusztusban 5 mérkőzésen 5 gólt szerzett, kiérdemelte a ,Hónap játékosa' díjat. Armstrong gólerős játéka továbbra is kitartott, az egész ősz folyamán. 2015. október 30-án, majd november 3-án is duplázni tudott: előbb a Peterborough United FC elleni 3-2-es siker alkalmával, majd a Barnsley FC elleni 4-3-as győzelemből vette ki így részét. 2016. január 2-án megszerezte pályafutása első mesterhármasát, miután a Crewe Alexandra FC otthonában egy félidő alatt jutott 3 gólig, igaz az egyik 11-esből született. Armstrong 2 gólt szerzett a Bury FC elleni 6-0-ra megnyert hazai bajnokin 2016. február 13-án, amelyet azonban viszonylag hosszú gólcsend követett. 2016. május 8-án az Oldham Athletic FC ellen törte ezt meg Adam Armstrong. A szezon során 40 mérkőzésen 20 gólt szerzett. Bekerült az ,Év League One Csapatába'. Sikeres szezonját követően a Premier League-ből kieső Newcastle United FC csapatánál kezdte meg a szezont. Ám miután Armstrong nem talált a kapuba első két bajnokiján, a Newcastle pedig pont nélkül maradt ezeken, 2016. augusztus 30-án a Championshipbe frissen feljutó Barnsley FC kölcsönvette őt. Új csapatában 2016. szeptember 10-én debütált a Preston North End FC-Barnsley FC mérkőzésen és a találkozót ő döntötte el a 79. percben szerzett góljával. Miután a Barnsley csapatánál is rendszeres játéklehetőséghez jutott, ezt további gólokkal hálálta meg: betalált a Reading FC ellen hazai pályán 2-1-re elbukott bajnokin, majd 2016. október 22-én a Brentford FC otthonában aratott 2-0-s győzelem alkalmával is. Válogatott Adam Armstrong minden korosztályos válogatottban játszott, legnagyobb sikere a 2014-es U17-es Európa-bajnoki cím volt. Utánpótlás válogatott mérkőzéseken kifejezetten gólerős teljesítményt nyújtott. Sikerei,díjai Válogatott U17-es Európa-bajnok: 2014 U20-as világbajnok: 2017 Egyénileg ,A hónap játékosa' (League One, 2015 augusztus) PFA Az év csapatának tagja (League One, 2015-2016) Herbitzheim Herbitzheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1849 fő (2015). Herbitzheim Hambach, Kalhausen, Sarralbe, Willerwald, Wittring, Keskastel, Oermingen és Siltzheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sort (Lleida) Sort, Lleida község Spanyolországban, Lleida tartományban. Sort Baix Pallars, Soriguera, La Torre de Cabdella, Espot és Rialp községekkel határos. Lakosainak száma 2128 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Járaszurdok Járaszurdok románul: Surduc, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Tordától nyugatra, a Jára völgyében, Alsójárától délre fekvő település. Története Járaszurdok, Szurdok nevét 1426-ban p. Zordwg néven említette először oklevél. Későbbi névváltozatai: 1438-ban p. Zwrdok, 1440-ben Zwrdogh, 1473-ban és 1533-ban Zwrdok, 1733-ban Szurdok, 1888-ban Szurduk, 1913-ban Járaszurdok. 1440-ben Zwrdogh a Szarkadi és Hosszúaszói családok részbirtoka. 1473-ban néhai Csáni György fia Antal Zwrdok birtokbeli részét Hosszúaszói László zálogba adta Mihály deáknak és Kajári Pán Tamásnak, a tordai sókamara ispánjainak. 1508-ban birtokosa Szarkadi István Zwrdok-i jobbáagytelkét, amelyen Hasdáti Péter lakott, "három Ft-on zálogba adta" Csáni Nagy Jánosnak és fiának: Máténak. 1522-ben p. Zwrdok Jára vár tartozéka volt és a Peterdi, Csáni, Csáni Menhár, Bogáti, Szarkadi, Hosszúaszói, Várfalvi Székely, Lupsai családok voltak birtokosai. 1533-ban Czegei Wass Balázs özvegye: Katalin apja anyjáról hitbére és jegyajándéka címén Zwrdok, Alsójára és Kisbánya birtokban reá szállt részeit 150 Ft-ért eladta Alsójárai Kerezsi Péternek. A trianoni békeszerződés előtt Torda-Aranyos vármegye Alsójárai járásához tartozott. 1910-ben 482 lakosából 11 magyar, 444 román volt. Ebből 448 görögkatolikus, 24 görögkeleti ortodox, 7 izraelita volt. Nevezetességek 18. századi, Szent Mihály és Gábriel arkangyaloknak szentelt temploma a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07774 sorszámon szerepel. Petre Judit Petre Judit (Marosvásárhely, 1927. november 19. –) erdélyi magyar újságíró, lapszerkesztő. Életútja Szamosújvárott végzett középiskolát, Bukarestben érettségizett (1955), a bukaresti egyetemen szerzett román nyelv és irodalom szakos tanári képesítést (1965). Pályáját az Ifjúsági Könyvkiadó magyar szerkesztőségében kezdte (1958-69), majd a Ion Creangă Könyvkiadó magyar osztályának felelős szerkesztője nyugdíjazásáig (1970-85). Munkássága Érdeklődési köre a gyermekirodalom. Mint kiadója egyetlen magyar szerkesztője, jelentős írókat, műfordítókat és grafikusokat nyert meg a gyermekirodalom ügyének. Sorozatokat indított (Az én első könyvem; Nagyapó mesefája; Minden gyermek könyve), az iskolai oktatás, valamint a diákszínjátszás segítségére siető gyűjteményeket, antológiákat jelentetett meg, többek között Benedek Elek-köteteket is. Másfél évtized alatt 275 könyvet adott, közel három millió példányban, a 3-14 éves fiatalok kezébe. A gondozásában megjelent művek közül kiemelkedik a Lengyel Balázzsal közösen szerkesztett János vitéz című magyar és Aranyhajú széplegény című román mesegyűjtemény (Budapest 1974). Fordításában jelent meg románul Szabó Géza Păstorul cu inimă bună (1971) című kalotaszegi népmesegyűjteménye és Lázár Ervin Băiatul cu leii (1975) című meseregénye. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Szalagos vízisas A szalagos vízisas (Ichthyophaga ichthyaetus) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Banglades, Brunei, Kambodzsa, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos. Megjelenése Testhossza 70–75 centiméter. A felnőtt madár szárnya sötét barna, feje szürke, mellkasa vöröses barna színű. Hasa alja és fara fehér színű. A nemek hasonlóak, de a fiatal madár tollazata kicsivel különbözik a felnőtétől. Életmódja Tápláléka halakból áll, melyet tavakból, folyókból és lagúnákból fog ki. Szaporodása Fészkét fára építi, víz közelébe. Fészekalja 4 tojásból áll. Revoir un printemps A Revoir un printemps a francia IAM hiphopzenekar lemeze; 2003-ban jelent meg. Számok Stratégie d'un pion Nous [avec Kayna Samet] Quand ils rentraient chez eux Noble art [avec Method Man et Redman ] Lâches Mental de Viêt-Cong Revoir un printemps Armes de distraction massive Second souffle Visages dans la foule Ici ou ailleurs [avec Syleena Johnson] Tiens Bienvenue [avec Beyoncé ] Pause Fruits de la rage Murs 21/04 Aussi loin que l'horizon Bonny-sur-Loire Bonny-sur-Loire település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 2008 fő (2015). Bonny-sur-Loire Dammarie-en-Puisaye, Batilly-en-Puisaye, Beaulieu-sur-Loire, Châtillon-sur-Loire, Ousson-sur-Loire, Thou és Neuvy-sur-Loire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1931-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1931-es Mestaruussarja volt a bajnokság második szezonja, 8 csapat küzdött meg a bajnoki címért, de a HIFK Helsinki csapata nyerte meg a bajnokságot. Forrás Finnország – Az első osztály tabelláinak listája az RSSSF -en (angolul) Cavalaire-sur-Mer Cavalaire-sur-Mer település Délkelet-Franciaországban, a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, Var megyében. Fekvése Saint-Tropeztől délnyugatra fekvő település. Története Cavalaire-sur-Mer valószínűleg egy Heracles Caccabaria nevű ősi föníciai gyarmat volt. Később gall-római megszállás alá került. A falu található a régi, mára már megszűnt Saint Raphael - Toulon (néha Train Pignes) vasúti útvonal mellett. A II. világháború idején, 1944. augusztus 16-án ez volt az egyik a helyszíne a Dél-Franciaország-i szövetséges inváziónak. Minden év augusztus 15-én egy katonai járműveket felvonulásával emlékeznek meg róla. Itt születtek, itt éltek Yves de Verdilhac - író, akinek írói álneve Serge Dalens volt, itt élt gyermekkorában, és itt játszódnak regénye cselekményei is. Jean-Marie Nielly - építész, aki sok házat és épületet épített a városban. A Nielly család a város egyik legrégebbi családjai közé tartozik a városban. Raymond Duncan - filozófus, művész, költő, kézműves és amerikai táncos. Testvére Isadora Duncan táncos itt is halt meg 1966-ban. A 7. törpe A 7. törpe (eredeti cím: Der 7bte Zwerg) 2014-ben bemutatott német 3D-s számítógépes animációs film, amelynek a rendezői Boris Aljinovic és Harald Siepermann, a producerei Douglas Welbat, Otto Waalkes, Bernd Eilert, Hans-Otto Mertens, Tilo Seiffert, Nikolaus Lohmann, Klaus Dohle, Matthias Triebel és Thilo Kleine, az írói Harald Siepermann, Daniel Welbat, Douglas Welbat, Otto Waalkes, Bernd Eilert és Sven Unterwaldt Jr., a zeneszerzői Daniel Welbat és Stephan Gade. A mozifilm a Zipfelmützen GmbH & Co. KG gyártásában készült, a Universal Pictures forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve fantasyfilm, filmvígjáték, és kalandfilm. Németországban 2014. szeptember 25-én mutatták be, Magyarországon 2015. március 26-án. Szereplők További magyar hangok: Bácskai János, Boros Tibor, Fellegi Lénárd, Jenes Kitty, Józsa Imre, Juhász Levente, Sánta László, Szabó Máté Trifluor-jódmetán A trifluor-jódmetán, más néven trifluormetil-jodid a metán halogénezett származéka, képlete CF3I. A Halon 1301 (CBrF3) kísérleti alternatívája az emberi jelenlét nélküli területeken. Gáz halmazállapotú tűzoltóanyagként használnák elektromos készülékek tüzének, illetve légi járműveken repülés közbeni tűzesetek oltásához. Kémiája α,β-telítetlen ketonok ródiummal katalizált α-trifluormetilezésénél használják. Napfény hatására vagy 100 °C hőmérséklet felett a vízzel reakcióba lép, melynek során veszélyes melléktermékek – például hidrogén-fluorid (HF), hidrogén-jodid (HI) és karbonil-fluorid (COF2) – keletkeznek. Környezeti hatásai Molekuláját szén-, fluor- és jódatomok alkotják. Bár a jód a klórnál több százszor hatékonyabban pusztítja a sztratoszférában található ózont, kísérletekkel kimutatták, hogy gyengesége miatt a C−I kötés víz hatására könnyen felhasad (az elektronvonzó fluoratomok hatására), ezért a trifluor-jódmetán ózonlebontó potenciálja a Halon 1301-ének kevesebb, mint századrésze (0,008–0,01). Élettartama az atmoszférában nem éri el az 1 hónapot, ez a Halon 1301-ének kevesebb, mint 1%-a, és még a vulkánokból származó hidrogén-kloridénál is rövidebb. Ugyanakkor még mindig problémát okoz az, hogy a C−F kötés a légköri ablakban abszorbeál. Az IPCC számításai szerint azonban a trifluor-jódmetán 100 éves globális felmelegedési potenciálja 0,4 (azaz a CO2-ének 40%-a). Szalai Antal (népi zenekarvezető) Szalai Antal (Budapest, 1947. április 10.) Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, prímás, a Honvéd Művészegyüttes Népi Zenekarának volt vezetője, Zalai Antal hegedűművész édesapja. Életpályája Szalai Antal 1947-ben Budapesten zenész családban született. Régi zenészdinasztiából származik és generációkra visszamenően híres muzsikusok voltak ősei. Az általános iskolát a budapesti Dugonics úti általános iskolában végzi ezt követően először a Bem József majd az Asztalos János gimnáziumban tanul tovább ahol érettségit szerez. Zeneiskolai tanulmányait Mazopusz Péternél kezdte később a zenei továbbképzőben Egerland Istvánnál és Kalmár Mihálynál az operaház művészeinél végezte. Az egyéni és zenekarvezetői működési engedélyét az akkori Országos Szórakoztatózenei Központ(OSZK)-nál az 1970-es évek elején szerezte meg. Már fiatalon 16 éves kora óta szerepel pódiumokon és kápráztatja el a hallgató közönségét. Édesapja is prímás volt, két nagyapja közül az egyik cimbalmos, másik pedig brácsás volt. 1963-ban lett a Honvéd Együttes Népi Zenekarának tagja, majd később 1969-től művészeti vezetője tényleges alezredesi rangfokozatban. 1971-ben megalakította saját zenekarát. A zenekar repertoárja széles zeneműfaji tartományt ölel fel. Ezek között sok a reformkor nemzeti verbunkos zenéje, a hagyományos csárdás muzsika, a népdalfeldolgozás. A zenekar tagjai kiváló készségű és képzettségű muzsikusok, akik képesek magas színvonalon tolmácsolni a népszerű cigányzenét és többek között Lehár Ferenc valamint Kálmán Imre világhírű operett slágereit. A széles repertoár lehetővé teszi, hogy bármilyen összeállítással mutatkozzék be, minden műfajban igényesen kiművelt zenekari hangzással párosult, virtuóz előadásban gyönyörködhet a közönség. Évtizedek alatt a világ hatvanhárom országában vendégszerepelt és ezalatt megközelítőleg ötezer koncertet adott. Vezetésével, cigányzenekarként a világon elsőként ők mutatkozhattak be a Sydney Operában. Több emlékezetes, nagy zenei fesztiválokon is részt vett (Sydney, Lucern, Ulm, Amszterdam, Párizs, London). Nagy zenei ügynökségek (Philips, Cloumbia) közreműködésével ismétlődően több hónapos koncertturnékon vett részt az Egyesült Államokban. Ezeken kívül nagy sikerrel turnézott és koncertezett Ausztráliában, Japánban és Európa majd-minden országában. A koncertezésen kívül 2011-től mesterkurzusokon is tanított a Zeneakadémián. Számtalan önálló zenekari lemez, CD, hangkazetta, valamint televízió-felvétel őrzi munkáját. Elsősorban a Magyar Televízióban, de sok más európai televízió műsorában is szerepelt. A rádióban vele rögzített hanganyagok is jelentősek. Ezek sikerét mutatja az is, hogy két éven keresztül a Magyar Rádió vezetőprímásaként is tevékenykedett. Művészi tevékenységét 1997-ben Köztársasági Ezüst Érdemkeresztel ismerték el, 2003-ban kiemelkedő katonazenészi munkásságáért Egressy Béni-díjat kapott, majd 2005-ben Liszt-díjjal tüntették ki. Díjai 1997 - Köztársasági Ezüst Érdemkereszt 2003 - Egressy Béni-díj 2005 - Liszt Ferenc-díj Lemezei Most van a nap lemenőbe' - (Szalai Antal és Népi Zenekara) 1970 Clarinet Concert - Folk Orchestra of the Hungarian People's Army, Szalai Antal 1980 Melis György - Muzsikánál nincs jobb barát (Szalai Antal és Népi Zenekara) 1983 Hiányzik Valaki (Someone's Missing) (Szalai Antal és Népi Zenekara) 1985 Helyre Kati! - (LP) 1986 Pécsi Kiss Ágnes / Győri Szabó József* / Antal Szalai And His Gypsy Band* - Elküldöm A Levelemet (LP) 1986 De Jó Prímás Van Itt A Csárdában (Szerdahelyi János Nótái) (LP, Comp) 1988 Szentendrei Klára - Hungary, how beautiful you are - (Szalai Antal és Népi Zenekara)1990 Gipsy Fantasia - (Szalai Antal és Népi Zenekara)1990 Magyarok Szép Hazája ((Szalai Antal és Népi Zenekara)) Hazám! - Nemzeti Zenei Különlegességek 1848-1938 (CD, Comp)2000 Antal Szalai And His Gypsy Band (CD, Album) 2007 Antal Szalai And His Gypsy Band (CD, Album) 2008 Forrás Port.hu - A két Szalai Leszler József: Nótakedvelőknek . Budapest, 1988. Zeneműkiadó. ISBN 9633305993 Adatlapja a magyarnota.hu oldalon MédiaKlikk - Húzd csak prímás - Szalai Antal cigányzenekara Szalai Antal Cigányzenekara Discography Szalai Antal az Ellenfényben műsor vendége 2007 - Csutka István - Echo-TV Tavaszpont A tavaszpont az égboltnak egy nevezetes fiktív pontja: az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, ahol a Nap éves látszólagos mozgása során a déli félgömbről az északira lép. Napjának tradicionálisan március 21-ét tekintjük, pontos időpontját a csillagászati évkönyvek közlik. Ekkor van a Föld északi féltekéjén a tavaszi napéjegyenlőség, ami egyben a csillagászati tavasz kezdete (az északi félteke évszakai szerint, a déli félgömbön ekkor az őszi napéjegyenlőség van). Egyezményes jele a kosszarv, mivel több mint 2000 évvel ezelőtt – és a nyugati asztrológia szerint ma is – ekkor lép a Nap a Kos jegyébe. A tavaszpont a II. egyenlítői és az ekliptikai koordináta-rendszerek kezdőpontja. Ugyanakkor az I. egyenlítői koordináta-rendszerrel is kapcsolatban van. A csillagidő egyik egysége, a csillagnap akkor kezdődik, amikor a tavaszpont delel, így a pillanatnyi helyi csillagidő nem más, mint a tavaszpont óraszöge. A tavaszpont a precesszió hatására nagyon lassan végigvándorol az ekliptikán az óramutató járásával megegyező (retrográd) irányban, évente 50,3"-et téve meg. A tavaszpont a kultúrtörténetben A tavaszpont meghatározása nagyon fontos volt a múltban, ugyanis ezzel lehetett ellenőrizni a naptárak pontosságát. A julián naptár pontatlanságát legjobban a tavaszpont elmozdulása mutatta (vagyis az, hogy a tavaszpont nem március 21-ére esett), és emiatt vált szükségessé a Gergely-naptár megalkotása és bevezetése. A New Age mozgalom önmeghatározásában is annak van jelentősége, hogy napjainkban a tavaszpont a Halak csillagjegyből a Vízöntő csillagjegybe kerül. Szent Kereszt felmagasztalása fatemplom (Rovina) A rovinai Szent Kereszt felmagasztalása fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Hunyad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-A-03436 sorszámon szerepel. 2295 Matusovskij A 2295 Matusovskij (ideiglenes jelöléssel 1977 QD1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. augusztus 19-én. Szalai Borbála Szalai Borbála (Bárány Sándorné) (Ungvár, 1926. június 24. – Ungvár, 2011. augusztus 9.) kárpátaljai költő, gyermekíró, műfordító, tankönyvkiadói szerkesztő. Élete Ungváron érettségizett 1945-ben, majd az ungvári egyetem levelező tagozatos magyar szakán szerzett oklevelet 1957-ben. Közben már 1950-ben elhelyezkedett a kijevi tankönyvkiadó ungvári magyar szerkesztőségében, a Ragyanszka Skola Tankönyvkiadónál: eleinte a magyarra fordított tankönyvek kontroll-szerkesztését, majd 1954-től a magyarul írt tankönyvek és módszertani segédkönyvek gondozását végezte. 1960-tól vezető szerkesztő lett, végül 1988-ban ment nyugdíjba. Számos magyar nyelvű ábécés könyvet, olvasókönyvet, szöveggyűjteményt, nyelvtankönyvet állított össze a kárpátaljai magyar iskolások számára. 1954-től folyamatosan publikált az ungvári magyar nyelvű sajtóban, mint például a Kárpáti Igaz Szó, az igazi Kárpáti Igaz Szó, a Kárpátalja, az Ukrajnai Magyar Krónika, az Irka, a Kárpáti Kalendárium, a Sugaras utakon, az 1985, a Hónapsoroló, vagy a 2002 oldalain. Versei szintén 1954-től jelentek meg, költeményeit több nyelvre lefordították. Népszerűséget gyermekeknek írt verseivel, mesekönyveivel szerzett, amiken nemzedékek nőttek fel Kárpátalján; e művei a rendszerváltás után magyarországi iskolai tankönyvekben is szerepelnek. Bökversei jelentek meg az Együtt című folyóiratban (a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóiratában), először annak 2004/3. számában. Műfordítói tevékenysége ukrán és orosz írók műveinek magyarra fordítására terjedt ki. Művei Dongó Dani danája: gyermekversek. Budapest: Móra Kiadó, Uzsgorod: Kárpáti Kiadó, 1969. Hinta-palinta: versek, mesék. Uzshorod: Kárpáti Kiadó, 1973. Giling-galang csengettyű: válogatott gyermekversek. Uzshorod: Kárpáti Kiadó, 1980. Őrködő csillagok: Gyermekversek, mesék, találós kérdések. Budapest: Móra Kiadó, Uzsgorod: Kárpáti Kiadó, 1983. Csipkebokor, csipkeág: válogatott gyermekversek. Uzsgorod: Kárpáti Kiadó, 1986. Csarivnij dzvinocsok. (gyermekversek), Kijev, 1986. Csillagföldön jártam. Kárpátaljai magyar könyvek (74.), Budapest: Intermix Kiadó, Ungvár: Patent, 1996. Gyalogösvény, gyalogút: versek, mondókák, tréfák gyerekeknek. Kárpátaljai magyar könyvek (117.), Ungvár: Intermix Kiadó, 2003. Férjhez ment a cincér lánya: Válogatás gyerekeknek mindenféle állatokról. Beregszász: Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség Tankönyv- és Taneszköztanácsa, 2005. Zöld erdőben jártam... Ungvár: Kárpáti Kiadó, 2006. Tücsök-bogár: Gyermekversek, mondókák. Debrecen: Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2006. Morzsák: életem igaz történetei. (önéletrajzi regény) Kárpátaljai magyar könyvek (173.), Ungvár: Intermix Kiadó, 2007. Utazás ábécéországba. (társszerző: Diószeginé Nanszák Tímea) Debrecen: Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, 2008. Mesevásár: verses mesék iskolásoknak. Kárpátaljai magyar könyvek (211.), Ungvár–Budapest: Intermix Kiadó, 2011. Műfordításai Ivan Jakovics Franko : Elbeszélések. Užgorod: Kárpátontúli Kiadó, 1952. Ljubov Fjodorovna Voronkova (wd): Két barátnő iskolába megy. Küjiv, Uzshorod: Radjansz'ka Skola, 1958. Vaszil Szemenovics Sztefanik (wd): Juharlevelek. (társfordító: Balla László, Várady László) Budapest: Európa Kiadó, 1959. Jurij Dmitrovics Jacsejkin (wd): A mi titkaink. Sirály könyvek-sorozat, Budapest: Móra Kiadó, Uzsgorod: Kárpáti Kiadó, 1972. Mihajlo Ivanovics Tomcsanyij: A Zsmenyak család. (társfordító: Bulecza Rozália) Budapest: Európa Kiadó, Uzsgorod: Kárpáti Kiadó, 1972. Díjai Fegyir Potusnyak-díj (a Zöld erdőben jártam... című művéért) Tagságai Szovjetunió Írószövetsége (1980–1991) Ukrán Írószövetség (1991–2011) József Attila Irodalmi Stúdió Védnöki Tanácsa Danny Ward (labdarúgó, 1990) Daniel Carl "Danny" Ward (Bradford, 1990. december 9.) angol labdarúgó, aki jelenleg a Cardiff City FC-ben játszik csatárként. Pályafutása Bolton Wanderers FC Ward a Leeds United ifiakadémiáján kezdett futballozni, majd 2007-ben, 16 évesen a Bolton Wanderershez került. A fehér mezeseknél töltött első évében többször is megsérült, de hamar a vezetőség hamar meggyőződött róla, hogy jól döntött, amikor leigazolta. A felnőttek között 2009. augusztus 15-én, egy Sunderland elleni bajnokin debütált. Douy Douy település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 560 fő (2015). Douy Saint-Denis-les-Ponts községgel határos. Népesség A település népességének változása: Alexis Ayala Alexis Ayala (San Francisco, Amerikai Egyesült Államok, 1965. augusztus 9. –) amerikai-mexikói színész. Élete Alexis Ayala 1965. augusztus 9-én született San Franciscóban. Első szerepét a Cuando llega el amorban játszotta. 2004-ben az Amarte es mi pecado című telenovellában Leonardo szerepét játszotta. 2008-ban a Juro que te amo című telenovellában megkapta Justino szerepét. Cigliano Cigliano település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 4549 fő (2017. január 1.). Cigliano Livorno Ferraris, Mazzè, Moncrivello, Rondissone, Saluggia és Villareggia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cavarc Cavarc település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 161 fő (2015). Cavarc Boisse, Monmarvès, Sainte-Radegonde, Doudrac, Ferrensac és Saint-Quentin-du-Dropt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szőkefalvi-Nagy Béla-díj A Szőkefalvi-Nagy Béla-díj a Szegedért Alapítvány egyik kuratóriumi díja, melyet Szegedhez kötődő, jelentős tudósoknak évente ítél oda az alapítvány Tudományos Kuratóriuma. A díj 2007 óta viseli Szőkefalvi-Nagy Béla matematikus professzor, akadémikus, az alapítvány első fődíjasa nevét. Díjazottak Barabás Zoltán növénynemesítő (1990) Grasselly Gyula geokémikus (1991) Alföldi Lajos genetikus (1992) Simon Miklós bőrgyógyász (1993) Tandori Károly matematikus (1994) Telegdy Gyula kutatóorvos (1995) Kristó Gyula történész (1996) Ferenczy Lajos mikrobiológus (1997) Bor Zsolt fizikus (1998) Németh András urológus (1999) Mészáros Rezső geográfus (2000) Csetri Lajos irodalomtörténész (2001) Csákány Béla matematikus (2002) Dudits Dénes növénygenetikus (2003) Csillik Bertalan anatómus (2004) Gábor Miklós farmakológus (2005) H. Tóth Imre nyelvész (2006) Vécsei László neurológus (2007) Fülöp Ferenc vegyész (2008) Dobozy Attila bőrgyógyász (2009) Szabó Gábor lézerfizikus (2010) Vigh László biokémikus (2011) Bernáth Árpád germanista (2012) Penke Botond biokémikus, gyógyszerkutató (2013) Jancsó Gábor orvosi élettani kutató (2014) Ormos Pál biofizikus (2015) Balázs Mihály irodalomtörténész (2016) Krisztin Tibor matematikus (2017) A díj és átadása A Szőkefalvi-Nagy Béla-díj az alapítvány többi kuratóriumi díjával megegyezően Lapis András szobrászművész alkotása, 60 mm átmérőjű, kör alakú ezüst plakett. Egyik oldalán az alapítvány fődíjával járó – szintén Lapis András által alkotott – bronz kisplasztika hölgy figurája, másik oldalán Szeged város címere látható a felirattal: Szegedért Alapítvány Szőkefalvi-Nagy Béla-díja (2007 előtt: Szegedért Alapítvány Kuratóriumi Díja). A díjjal járó pénzjutalom összegéről az alapítvány elnöksége dönt. Átadása – az alapítvány valamennyi díjával együtt – ünnepélyes formában, gálaműsor keretében történik évente a Szegedi Nemzeti Színházban, az 1879-es szegedi nagy árvíz évfordulójához, március 12-éhez legközelebb eső szombaton. Forrás A Tisza ezüstszalagján (szerkesztette: Tandi Lajos) Szeged, 1999. Stazione di Bologna Mazzini Stazione di Bologna Mazzini vasútállomás Olaszországban, Bologna településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bologna–Firenze-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bologna San Ruffillo Stazione di Bologna San Vitale Az Amerikai Egyesült Államok az 1936. évi téli olimpiai játékokon Az Amerikai Egyesült Államok a németországi Garmisch-Partenkirchenben megrendezett 1936. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 55 sportoló képviselte, akik összesen 4 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Csillagkaktusz Az csillagkaktusz (Astrophytum) a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába és a kaktuszformák (Cactoideae) alcsaládjába tartozó, viszonylag ismert nemzetség – ezt az ismertséget a dísznövényként kedvelt fajoknak köszönheti. Elterjedése, élőhelye Az alig néhány fajból álló nemzetség Mexikó keleti államaiból és Texasból származik. Megjelenése Alakja többé-kevésbé gömbölyded, de ritkásan bordázott. A bordák száma fajonként és változatonként más és más lehet; egyeseké élesebb, másoké tompább, néhány változaté teljesen lapos. A gyapjas areolák a bordák középvonalában ülnek; belőlük változó számú tövis nő – egyes fajoknak egyáltalán nincsenek is tövisei. A legtöbb faj idősebb korában tömzsi oszloppá fejlődik; az Astrophytum ornatum akár egy méter magasra is megnőhet. Bőrszövetét apró, fehér pikkelyszőr csomócskák foltozzák: ezek nemcsak a tűző naptól védik a növényt, de a vízgazdálkodást is segítik. Sűrűségük, elhelyezkedésük fajok és változatok szerint más és más; részben a környezettől is függ. 6–8 cm átmérőjű, a csúcsrészen fejlődő virágai sárgák; egyes fajok virágának torokrésze piros. Életmódja, tartása Kis igényű, magról jól és eredményesen szaporítható, könnyen tartható kaktusz. Saját gyökerén (oltás nélkül) is jól fejlődik; az egyetlen kivétel az A. asterias: ez a leglassabban fejlődő, legkényesebb, a tartási hibákat legkevésbé toleráló faj. A vizet jól áteresztő talajt kedveli; kevés mészkőőrleményt is keverhetünk hozzá. Fényigényes, ezért lakásban csak napfényes helyen tartható; lehetőleg délre néző ablakban, erkélyen. Fény hiányában megnyúlik, elveszíti jellegzetes alakját. Tavasztól őszig a szabadban is nevelhető; a teleltetés után egy-két hétig árnyékolással kell a napfényhez szoktatni, különben megéghet. A szoktatás után bőséggel virágozva hálálja meg a korlátlan napfényt. Ha azt akarjuk, hogy jól fejlődjön és virágozzon, rendszeresen öntözni kell, de fontos, hogy két locsolás között hagyjuk kiszáradni a talajt. Az öntözését ősztől ritkítani kell, majd a pihenési időszakban (késő ősztől tavaszig) teljesen abba kell hagyni. Télen akár egy csepp víztől is megrothadhat, elpusztulhat. Teleltetni 6–10 °C-on célszerű, de rövid ideig egy-két fok mínuszt is elvisel. Virágai alig egy-két napig nyílnak a déli órákban. Félrím A félrím az irodalomban a rímes verselés egy fajtája, mikor is két nem egymás után következő verssor mindig rímel egymásra, a másik két sor viszont nem. Rímképlete: X A Y A; illetve A X A Y is lehet A magyar irodalomban már a latin betűs írásbeliség elején megjelenik, például az Ómagyar Mária-siralomban: (Végy halál engemet / Eggyedem éljen / Maradjon uracskám / kit világ féljen) Ebben a műben az is előfordul, hogy két sor rímel, az utána következő kettő nem (AAXY – Ó én édes uracskám, egyetlenegy fiacskám, síró anyát tekintsed, búja belől kinyuhhad – az ómagyar változatban ugyanez a rímképlet, noha a pontos ejtés és értelmezés ma már nem egyértelmű). Előfordul Ady több versében is (Hunn, új legenda; Az eltévedt lovas; A mesebeli János, Ifjú szívekben élek); Vajda Jánosnál (Húsz év múlva); Pilinszky Jánosnál – Négysoros, ill. a Harmadnapon c. vers második versszakában: Ady Endre Ifjú szívekben élek c. versében a manapság valószínűleg szokatlanabbul hangzó AXAY rímképletű változat is előfordul: (1. versszak) Arany János: A walesi bárdok c. balladájában a félrímek egyhangúságát több helyen is "belső rímek" (noha sokszor ismétlések, szórímek) teszik pergővé, feszültté: Hamis barátok a magyar és más nyelvek között Az alábbi lista a magyar és más nyelvek közötti hamis barátokat sorolja fel. (Az azonos vagy rokon jelentésű nemzetközi szavaknak és a kölcsönszavaknak tehát itt nincs helye.) Tudnivalók A jelen lista szavainak egy része A magyar és más nyelvek közötti véletlen szóegyezések listája, illetve a Véletlen hangalaki egyezések a magyar és más nyelvek közt listákban is megtalálható. Ez utóbbiak azonban más típusú véletlen egybeeséseket is tartalmaznak, és a hamis barátok közé sem csak véletlen egybeesések tartoznak. A szavakat nyelvek szerint, azokon belül ábécérendbe rendezzük. Elöl áll az idegen nyelvi alak, ezt követi a szóhoz hasonló magyar megfelelő (amivel gyanútlanul összetéveszthető), majd a szó tényleges jelentése. Kapcsolódó szócikk Hamis barátok a magyartól eltérő nyelvek között Jegyzetek Mindkét/mindhárom nyelvben a latinból, eltérő fejlődéssel Mindkét/mindhárom nyelvben a görögből, eltérő fejlődéssel Ez a legrégebbi ismert, a hamis barát jelenségre visszavezethető fordítói baki a magyar sajtóban, melynek nyomán a 'leiterjakab' szó mindmáig a 'félrefordítás' szinonimája. Bibliográfia Bárdosi Vilmos - Szabó Dávid: Francia-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Bp. 2007. Bárdosi Vilmos - Karakai Imre: A francia nyelv lexikona. Corvin Kiadó, Bp. 2008. Faluba Kálmán - Szíjj Ildikó: Spanyol-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Bp. 2009. Földes Csaba - Halász Előd - Uzonyi Pál: Német-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Bp. 2008. Kiss László - Magay Tamás: Angol-magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Bp. 2010. Monsteroux-Milieu Monsteroux-Milieu település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 785 fő (2015). Monsteroux-Milieu Vernioz, Assieu, Chalon és Montseveroux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bons-en-Chablais Bons-en-Chablais település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 5456 fő (2015). Bons-en-Chablais Ballaison, Boëge, Brenthonne, Fessy, Loisin, Lully, Machilly, Saint-Cergues, Saxel és Sciez községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ősember Az ősember tudományos, mára a köznyelvbe átment kifejezés, amely alatt az ember evolúciójának egy szintjét értjük. Ezt a szintet a Homo antecessor, Homo heidelbergensis, a Homo rhodesiensis, és – vitatott módon – a neandervölgyi ember (Homo sapiens neanderthalensis) képviselték. Sokszor az első hármat még az előemberek közé sorolják és kizárólag a neandervölgyi embert nevezik ősembernek. Más esetekben az első három az ősember, míg a neandervölgyi már ember. Génjeik legalább 99,5%-a azonos, de megoszló a vélemény abban, hogy a neandervölgyi emberek ősei voltak-e a mai embernek. A 2006-os genetikai vizsgálatok szerint a Homo sapiens és a H. neanderthalis ~370 000 éve már nem él együtt, de ~706 000 éve még közös ősük van. Egyes elképzelések szerint a neandervölgyi ember utód nélkül halt ki, más vélemények szerint az afrikai modern emberek terjedésével keveredés is történt, így bizonyos neandervölgyi vonások fennmaradtak. Erre néhány atavisztikus koponya utal, amelyek jóval a neandervölgyiek eltűnése utániak, illetve a paleoeuropid embertípus egyes jellegzetességei, mint a hosszúfejűség (dolicephalia), illetve néha az előreugró szemöldökeresz. Az emberré válás folyamatának hajnalán ősünk gyűjtögetéssel szerezte meg táplálékát. A kérdéses fejlődési fázisnak megfelelő tudományos név: Palaeanthropus. Az ősember fázist a majomember (Pithecanthropus), majd a előember (Archanthropus) előzi meg és a mai ember (Neanthropus) követi. Ezek nem rendszertani kifejezések, hanem gyűjtőnevek. Sainneville Sainneville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 846 fő (2015). Sainneville Épretot, Étainhus, Manéglise és Saint-Laurent-de-Brèvedent községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csillagkutyák kalandjai A Csillagkutyák kalandjai (eredeti cím: Space Dog Family) orosz televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat. Magyarországon a Minimax adta. Ismertető A két főhős, Belka és Strelka, akik egy felejthetetlen űrutazásban vesznek részt. Epizódok 1. évad Tubusba zárva Meglepetés Amerikából A jó artista Miénk a ház A fagyi A régi új elefánt Motya néni Benne vagyok a tévében A gyógyszer A mosakodás Papagáj kerestetik Publik horgászik A kvartett A cirkusz igazi gyógyhír Az első kilövés Vissza az űrbe Először a porondon A cirkusz hercegnője Rémtörténet A pajta Repülő karácsonyfa Az igazi télapó Az első hó A kis kukták Ki a kedvenc? ? Az igazi hős A mami szülinapja A léghajó A kolbász rejtélye Közlekedj okosan Az élő adás Kaland az Északi-sarkon Cirkusz kópéság Félelem és lebegés A nagy túra Mentőkutyák Cicus megmentése Venya bácsi sajtnapja Csibe kikeltetés Az űrrepülés Üzenet a múltból Az idegen bolygó Publik és a fekete lyuk Publik oroszlánüvöltése Cserkészek Public szomorú A modell repülő Csalók Public a zsonglőr Rex a költő A hipnózis ereje 2. évad Fogadjunk? Sterka és Berka – A sportos csapat – A csoda Sterka és Berka – A sportos csapat – Kutyában az erő Kedves Mopsz Einstein Sterka és Berka – A sportos csapat – Veszélyes futam Megjöttek a varjak Sterka és Berka – A sportos csapat – A bajnok A legnagyobb siker Sterka és Berka – A sportos csapat – Veszélyes pálya Sterka és Berka – A sportos csapat – A váltó Sterka és Berka – A sportos csapat – Holdfényszonáta Oroszlánkaland Az évszázad meccse A kertészek álma Sterka és Berka – A sportos csapat – Szárnyra fel! Céllövölde A ringben Sterka és Berka – A sportos csapat – Téliszony Sterka és Berka – A sportos csapat – Fincsi illatok A látszat Az ajándék Sterka és Berka – A sportos csapat – Segítség, elraboltak! ? Sterka és Berka – A sportos csapat – Sugárhajtás Sterka és Berka – A sportos csapat – A sport szelleme Sterka és Berka – A sportos csapat – Szenvedély a jégen Sterka és Berka – A sportos csapat – Talizmán ? Sterka és Berka – A sportos csapat – Mindent a győzelemért! 877-es busz A 877-es számú elővárosi autóbusz Szentendre helyi járata. Gare de Dombasle-sur-Meurthe Gare de Dombasle-sur-Meurthe vasútállomás Franciaországban, Dombasle-sur-Meurthe településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Strasbourg-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Varangéville - Saint-Nicolas Gare de Rosières-aux-Salines Alexis Ren Alexis René Glabach (Santa Monica, 1996. november 23.) amerikai modell, internetes híresség. Ő volt a Maxim 2017 augusztusi címlaplánya, ő a Sports Illustrated Swimsuit Rookie 2018-ig, 12.6 millió követője van az Instagramon. Fiatalkora Ren magántanuló volt, a harmadik legidősebb öt testvére közül.[forrás?] Ő orosz, német, jugoszláv származású. Santa Monica-ban nőtt fel, Tokióban is élt, amikor 14 éves volt. Karrier Ren megjelent egy mobil játék, a Final Fantasy XV: EGY Új Birodalom reklámjában. Indított egy kollekciót, az úgynevezett Ren Active-ot. Ren-t nevezték a Sports Illustrated Swimsuit 2018 Rookie-jának. Magánélete Rennek étkezési zavara volt, amiről azt nyilatkozta, hogy "mérgező lelkiállapot"-ban volt. Az anyja egészségügyi táplálkozási szakértő volt, 2013-ban mellrákban elhunyt. Művészet (folyóirat, 1960–1990) A Művészet a Magyar Képzőművészek Szövetségének folyóirata 1960–1990 között, havonta, Budapesten jelent meg. A korszakban elvárt művészetpolitikai törekvések megvalósítására törekedett az első évtizedekben. Szerkesztői, témái Kezdetben Pogány Ödön Gábor volt a főszerkesztő, a folyóirat munkatársai a saját szerkesztőség tagjaiból és a Magyar Nemzeti Galéria munkatársaiból kerültek ki. A lap illusztrációi fekete-fehérben jelentek meg. 1972-ben Pogány Ö. Gábort leváltották, helyette Rideg Gábor vezette a szerkesztőséget. A lap ettől fogva színes illusztrációkkal gazdagodott, de továbbra is a korszakban megkívánt marxista esztétika jegyében írtak, azonban a hagyományos képzőművészeti műfajok (festészet, grafika, szobrászat) mellett behatóbban kezdtek foglalkozni az építészettel, továbbá az iparművészet, a régészet, a néprajz és a fotóművészet területeivel. Tematikus számokat jelentettek meg, amelyek teljes egészében egy-egy tájegység, megye vagy város kortárs képzőművészete mellett annak régészeti és művészettörténeti emlékeivel is foglalkoztak. 1973-tól vitacikkek jelentek meg a dizájnról, a modern művészeti múzeum problémájáról a hidegbe zárt képek ürügyén, vizsgálat alá vették az 1945 utáni képzőművészeti termékeket, az 1970-es években már vitatkoztak az avantgárd konstruktív szemléletű képviselőivel, s Kondor Béla 1973-ban bekövetkezett halála kapcsán elindult a közeli múlt jelentős alkotóinak feldolgozása tanulmányokkal, interjúkkal, elemzésekkel. Kondort Barcsay Jenő, Bozzay Dezső, Korniss Dezső, Somogyi József, Gádor István, Tóth Menyhért, Borsos Miklós, Bálint Endre, Vilt Tibor, Martyn Ferenc, Székely Péter, Varga Imre, Gyarmathy Tihamér, Lossonczy Tamás alkotói munkásságnak bemutatása követte. Tematikus számokat jelentettek meg stílusokról, műfajokról, iskolákról (szecesszió, kortárs grafika, Gresham-kör, Római iskola). A rendszerváltáskor a főszerkesztő lemondott, s a lap megszűnt (1990. március). Jogutódja nem lett, de valójában helyét a még abban az évben induló Új Művészet töltötte be. The Atomic Bitchwax A The Atomic Bitchwax egy amerikai együttes. 1992-ben alakultak a New Jersey állambeli Neptune-ban. A zenekar a Monster Magnet "kistestvérének" számít, hasonló hangzásviláguk miatt. Története Chris Kosnik énekes-basszusgitáros alapította. Főleg a stoner rock és a pszichedelikus rock műfajokban játszanak, de jelen vannak a heavy metal és a hard rock műfajokban is. Lemezeiket a TeePee Records és a MeteorCity kiadók jelentetik meg. Első nagylemezüket 1999-ben adták ki. Második stúdióalbumuk egy évvel később, 2000-ben került a boltok polcaira. 2002-ben egy EP-t is piacra dobtak. Harmadik nagylemezük 2005-ben jelent meg, egy évvel később, 2006-ban pedig egy újabb EP is kikerült a házuk tájáról. 2007-ben a Monster Magnet dobosa, Bob Pantella csatlakozott a zenekarhoz. 2011-ben, 2015-ben és 2017-ben is megjelentettek stúdióalbumokat. Magyarországon eddig egyszer koncerteztek, 2016-ban, a Dürer Kertben. 2018 júliusában másodszor is felléptek hazánkban, ezúttal az A38 Hajón. Tagok Chris Kosnik - basszusgitár, éneklés Bob Pantella - dobok, ütős hangszerek Finn Ryan - gitár, éneklés Volt tagok Ed Mundell - gitár Keith Ackerman - dobok, ütős hangszerek Diszkográfia The Atomic Bitchwax (1999) II (2000) Spit Blood (EP, 2002) 3 (2005) Boxriff (EP, 2006) T4B (2008) The Local Fuzz (2011) Gravitron (2015) Force Field (2017) Görög labdarúgó-szövetség A Görög labdarúgó-szövetség (görögül: Ελληνική Ποδοσφαιρική Ομοσπονδία, magyar átírásban: Elinikí Podoszferikí Omoszpondía) Görögország labdarúgó-szövetsége. Történelme Az ország három jelentős szövetségének (Athén, Piraeus, Thessalonica) döntése által 1926-ban alapították. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) 1927-től tagja. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagja. Fő feladata a nemzetközi kapcsolatokon kívül a Görög labdarúgó-válogatott férfi és női ágának, a korosztályos válogatottaknak illetve a nemzeti bajnokságnak a szervezése, irányítása. A működést biztosító bizottságai közül a Játékvezető Bizottság felelős a játékvezetők utánpótlásáért, elméleti és fizikai képzéséért. A Balkánon meglévő folyamatos politikai feszültség és az amatőr szellemhez való olimpiai ragaszkodás sokáig nem engedte a játék fejlődését, a labdarúgás csak 1979-ben vált teljesen professzionálissá az országban. Járomspórás gombák A járomspórás gombák (Zygomycota) a gombák egy törzse. A mintegy 600 fajt magába foglaló Zygomycetes osztály fajai túlnyomórészt szárazföldiek. Többségük elhalt növényi maradványokon élő szaprotróf, kisebb részük erősen specializált, növényeken, állatokon vagy emberben betegséget okozó parazita gomba. Másik két osztályuk, a kisspórások (Microsporidia) és a fonálgombák (Trichomycetes). Mindkét osztály fajai az állatok szervezetében élősködő paraziták. A régebbi rendszerekben a moszatgombák közé kerültek, az ostoros sejtek hiánya miatt azonban ma már a valódi gombák közé soroljuk őket. Sejtfaluk kitint tartalmaz. Fejlett micéliumtelepűek, de hifáiknak általában nincsenek harántfalai. Így soksejtmagvú (polienergidás) vagy cönocitikus fonalakból állnak. Hifáikban válaszfalak csak sérüléskor vagy az ivarszervek és a sporangiumok kialakulásakor keletkeznek. Az ivarszervek teljes összeolvadásakor (aminek neve gametangiogámia) jön létre jellegzetes alakú járom- vagy zigospórájuk, amely tulajdonképpen egy többmagvú, a kedvezőtlen időszakot átvészelő („kitartó”) zigóta. A zigospórát gyakran rövid hifákból álló csomó burkolja. Azonnali meiotikus osztódását követően meiospórák jönnek létre, amelyek kihajtva sporangiumokat fejlesztenek. A járomspórás gombák ivartalanul nyeles sporangiumokban keletkező haploid mitospórákkal, valamint ritkábban konídiumokkal szaporodnak. Fejlődésmenet A spórákból kicsírázva létrejön a gombafonal, melyen vegetatív szaporodásra alkalmas nyeles és rhizoidos sporangiumok keletkezhetnek. Ivaros szaporodás esetén két ellentétes ivarjellegű fonal bunkószerűen egymás fele növő progametangiumot képez, melyekről lefűződnek a gametangiumok (ivarszervek). A gametangiumok összeolvadnak (plazmogámia), létrehozva az áttelelő zigospórát (zigóta). Itt történik a kariogámia, melyet közvetlenül a meiózis követ. Ekkor a zigospóra kicsírázik, sporangiumot hozva létre. Ebből szabadulnak ki a spórák. Zygomycetes osztály Hat rendjük: Mucorales Zoopagales Endogonales Entomophthorales Dimargaritales Kickxellales Glomales A fejespenészfélék rendje (Mucorales) A rend fajait a köznapi életben általában penészeknek nevezzük. Mint szaprobionták a legkülönböző növényi (lekvár, kenyér stb.) és állati szubsztrátumokon előfordulnak. Spóráik mindenféle talajban megtalálhatók. A fajok telepe tagolatlan micélium. Gyakran rizoidákkal rögzülnek az aljzathoz. Máskor jellegzetes indákat fejlesztenek. Sporangiumaik egyszerű vagy elágazó sporangiumtartókon ülnek. A sporangiumtartó a gömbösen duzzadt sporangiumok belsejében is folytatódhat, amelyet központi oszlopnak vagy kolumellának neveznek. Néhány fajuk, mint hiperparazita, hasonló penészfajokon élősködik. Igen jelentős enzimtermelők: a Rhizopus és a Mucor nemzetség fajainak folyékony táptalajos kultúráival szerves savakat (pl. citromsavat, oxálsavat, ecetsavat, fumársavat), enzimkészítményeket (pl. fehérje- és zsírbontó enzimeket) és gyógyszeralapanyagokat (pl. kortizont) állítanak elő. A Rhizopus stolonifer a termesztett szamóca, az alma és az édesburgonya rothadását okozza. Egyes fajok állatokra vagy emberre veszélyes patogén szervezetek, amelyek bőrfelszíni vagy belső szervi mikózisokat okoznak. Az Absidia corymbifera, valamint több Mucor és Rhizopus faj például az ember központi idegrendszerét támadja meg. Az indáspenész (Rhizopus stolonifer) és a fejespenész (Mucor mucedo) gyakori raktári károsítók. Fajai összeszedve: Rhizopus stolonifer Absidia corymbifera Rhizopus stolonifer Mucor mucedo Zoopagales rend Képviselői nemcsak állatokon, hanem a Mucorales rendbe tartozó gombafajokon is élősködnek. A talajban élnek és általában fonálférgeket vagy amőbákat fogyasztanak. Egyes fajaik hurokszerű fogóhifákat fejlesztenek, amelyek felületükön ragadós szekrétumot választanak ki. Fogóhifáikból áldozatukba hausztóriumokat bocsátanak. Mások a gazdaszervezeten appresszóriumaik segítségével tapadnak meg. Ivaros szaporodásuk hasonlít a fejespenészekéhez. Ivartalanul konídiumokkal, illetve konídium-láncokkal szaporodnak. Különleges életmódjuk miatt ragadozó gombáknak is tekinthetők. Endogonales rend Talajban, mohapárnákban, lágyszárú növények gyökereiben élnek. Talajlakó állatok terjesztik őket. Jelentős az Endogonaceae család néhány nemzetsége (Glomus, Endogone), melynek fajai speciális szimbiózisban élnek növényekkel, ún. vezikuláris-arbuszkuláris mikorrhizát, azaz endomikorrhizát képezve. Egyes nemzetségekben új jelenség egy sűrű, haploid hifaszövedék kialakulása a magányos vagy néha csoportokat alkotó zigospórák körül. Ez a zigospórát védő burok kezdetleges termőtestnek (sporocarpium) felel meg, amelynek jelei már korábban a Mucorales rendben is tapasztalhatók. Entomophthorales rend Mindenekelőtt parazita gombafajok tartoznak ide, amelyek állatokat, embereket, esetleg növényeket támadnak meg. Néhány trágyalakó (koprofil) szervezet közülük fakultatív parazita is lehet. A többségük rovarok parazitája. Ezek némelyikét ma már a rovarkártevők elleni biológiai védekezésben is felhasználják. Vegetatív micéliumaik életmódjuk következtében fejletlenek. A rovarok kitinszőrein megtapadó spóráik micéliumot hajtanak, amely a rovar légzőnyílásain (stigma) behatolva feldarabolódik és a véráramba kerülve szétterjed. Három-négy nap múlva a rovar elpusztul. A holt rovarban megindul a zigospóraképzés. Számos konídiumtartó töri át a potrohot és szórja szét a konídiumokat. A rend egyik képviselője az Entomophthora muscae, amelynek szétszóródott konídiumait gyakran láthatjuk az ablaküvegre tapadt légyhullák körül. Ez a gomba ősszel a szobai legyek járványszerű pusztulását okozza. A citrusfákon élő tetveken él az E. fumosa, tücskökön az E. grylli. Kisspórások osztálya A kisspórások (Microsporidia) különféle állatokban, a sejteken belül élősködnek. Fonálgombák osztálya A fonálgombák (Trichomycetes) az ízeltlábúak emésztőrendszerében vagy külső kutikuláján található, fonalas tenyésztestű, az ízeltlábúval kommenzalizmusban élő szervezetek (a gazdaállatnak nem ártanak). Ivartalan szaporodásuk során a spórák sporangiumban vagy egy hifa feldarabolódásával keletkeznek, lehetnek rajzó- vagy csillós spórák, esetleg amőbaszerű sejtek. Forrás www.hik.hu God Speed (album) A God Speed Okui Maszami tizenegyedik stúdióalbuma, összes albumot beleszámítva a tizennyolcadik nagylemeze. 2006. február 24-én jelent meg az énekesnő által alapított Evolution kiadó gondozásában. Rajongók szerint ez a legváltozatosabb, legsokszínűbb albuma, a rock és a popzene több változatát megismerhetjük a korongon. Viszont úgy tűnik, hogy a japán zene rajongóknak nem jött be az album, ugyanis a japán heti lemezeladási listának csak a 111. helyét érte el, ezzel ez az album érte el a legalacsonyabb helyezést. Dalok listája A Trust a He Is My Master című anime főcímdala. Járossy Mihály Járossy Mihály (Szarvas, 1756. – Selmecbánya, 1804. július 2.) evangélikus gimnáziumi rektor. Élete Atyja evangélikus lelkész volt; középiskoláit Magyarországon végezte. 1872-ben külföldre ment, ahol tavasszal beiratkozott a jénai egyetemre. Itt fejezte be teológiai tanulmányait. Harmadfél év múlva hazájába visszatérvén, előbb Selmecbanyán conrector, Severini halála után pedig, 1792-től ugyan ott a gimnázium rektora volt. Munkái De unione christianorum in religione. Hely. n., 1791. Commentatio brevis de unione protestantium in genere praesertim in Hungaria. Hely nélkül, 1791. Hélium-hidrid ion A hélium-hidrid ion, más néven hidrohélium kation a legegyszerűbb heteronukleáris ion, hélium és proton (hidrogénion) gázfázisban történő egyesülésével keletkezik, képlete HeH+. A legerősebb ismert sav, protonaffinitása 177,8 kJ/mol. Feltehetően előfordul a csillagközi anyagban, de jelenlétét eddig nem sikerült kimutatni. Állandó dipólusmomentummal rendelkezik, ami spektroszkópiás jellemzését egyszerűbbé teszi. Bár stabil, de szinte bármivel reagál. Tulajdonságai Kondenzált fázisban nem állítható elő, mivel bármely vele érintkező aniont, molekulát, vagy atomot protonálna. A Hess-tétel alapján azonban meg lehet becsülni, hogy elméletileg milyen erős sav lenne a vízben. A disszociációs energiára kapott −360 kJ/mol −63-as pKa-nak felel meg. A He−H kötés hossza 0,772 Å. Leírtak vagy elméletileg vizsgáltak már más hélium-hidrid ionokat is. A mikrohullámú spektroszkópiával észlelt HeH+2 ion számított kötési energiája 6 kcal/mol. A HeH+3 számított kötési energiája 0,1 kcal / mol. Keletkezése Keletkezhet TH vagy T2 molekulából a trícium bomlása során. A tríciummag visszalökődése miatt a keletkező ion gerjesztett állapotú lesz, de a kötés megmarad. Valószínűleg jelen van a csillagközi anyagban, bár erre még nem találtak egyértelmű bizonyítékot. Nagy valószínűséggel a HeH+ volt az univerzumban az első vegyület, mivel az univerzum fiatalabb korában kizárólag hidrogént és héliumot tartalmazott. Emiatt jelentősen befolyásolhatta a korai univerzum kémiáját és a későbbi fejlődését is. Nagy állandó dipólusmomentummal rendelkezik. Úgy gondolják hogy a héliumban gazdag fehér törpékben is jelen lehet, és emiatt lassabban hűlnek ki. Mivel a legjelentősebb, 149,14 µm-es spektrumvonala egybeesik a ⫶CH metingyök egyik dublettjével, ezért nehéz eldönteni, hogy az adott színképvonal a metingyökhöz vagy a hélium-hidrid ionhoz tartozik-e. Bizonyítékok mutatnak arra, hogy jelen lehet a hideg hélium csillagokban és a sűrű planetáris ködökben, például az NGC 7027-ben. Keletkezhet csillagszél által, szupernóváknál és fiatal csillagok által kidobott anyagnál ha a kidobott anyag sebessége nagyobb mint 90 km/s. Hélium-hidrid molekula A hélium-hidrid ionnal ellentétben a semleges hélium-hidrid molekula nem stabil. Gerjesztett állapotban (excimerként) létezik, először 1980-as évek közepén észlelték. Târgșoru Vechi község Târgșoru Vechi község Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Stăncești, Strejnicu, Târgșoru Vechi és Zahanaua. Azon kevés községek egyike Romániában, amely nem a községközpont nevét viseli, ezen közigazgatási egység központja ugyanis Strejnicu települése, Târgșoru Vechi pedig ennek egyik beosztott falva. Fekvése A megye délnyugati részén található, a megyeszékhelytől, Ploieşti-től, kilenc kilométerre délnyugatra, a Prahova folyó és a Leaota valamint Viișoara patakok mentén, a Román-alföld síkságán. Történelem A 19. század végén a mai Târgșoru Vechi község területén három község osztozott, melyek mindegyike Prahova megye Târgșorul járásához tartozott. Târgșoru Vechi község Târgșoru (a mai Târgșoru Vechi falu), Stăncești, Dedulești valamint Colțu (a mai Colțu de Jos) falvakból állt, összesen 803 lakossal. A község tulajdonában volt egy szeszgyár, négy vízimalom és két templom, egyik Târgșoru faluban, melyet 1884 -ben alapítottak, egy másik pedig Stăncești településen, melyet pedig 1874 -ben szenteltek fel. Strejnicu külön község volt, 941 lakossal, melynek templomát 1881 -ben adták át. Zahanaua falu pedig Negoești községhez tartozott. 1925-ös évkönyv szerint Târgșorul Vechi község Colțu de Jos, Stăncești valamint Târgșoru Vechi településekből állt és 1140 lakosa volt. Strejnicu községben pedig 1754 lakos élt. 1950-ben közigazgatási átszervezés alapján, ezen községeket a Prahova-i régió Ploiești regionális városához csatolták, mely magának a régiónak is a központja volt. Majd 1952-ben a Ploiești régió irányítása alá helyezték őket. 1968-ban ismét megyerendszert vezettek be az országban, Târgșoru Vechi az újból létrehozott Prahova megye része lett és ezen belül közvetlenül Ploiești városának az irányítása alá került. Ugyancsak ekkor Strejnicu községet hozzácsatolták Târgșoru Vechi községhez és ezzel egy időben községközpont is lett, a korábbi központ, Târgșoru Vechi pedig ennek egyik beosztott falujává minősült vissza. Negoești községet is megszüntették, a hozzá tartozó Zahanaua falut pedig Târgșoru Vechi községhez csatolták. Lakossága A nemzetiségi megoszlás a következő: A Süsü keselyűk epizódjainak listája A Süsü keselyűk című rajzfilmsorozat epizódjainak listája. Epizódok Távoli katonai eltávozás Dolgos születésnap Égi csőrjárat Az üllő hadművelet Alkalmassági vizsga Vészes repülőgéphiány Viharfelhők Elúszott remények Megállj, galamb! Lakli, a merész A kakukkőrjárat A tesztpilóták Svájci kirándulás Sasvadászat A levegő lovagjai Ha fogyóban az üzemanyag... Fergeteges filmforgatás Az utolsó galambvadászat Itt repül a kismadár Vacak vakáció Kettős szereposztás Az x-edik madárkaland Ki kicsoda? Madárelme hadművelet Medálmizéria Irány dél, ha itt a tél Ötletből is megárt a sokk Magasságos jég Ócska jósda Álcát törünk fölötte Galambvadászat a világ körül Szeles szélmalom Biztonsági repülés Boldog születésnapot A Nagyszerű Mardel (The Magnificent Muttley) alkotja még a sorozatot, mely 1 vagy 2 Süsü Keselyűk epizód után van. Epizódlista: Mardel a Bounty fedélzetén Abraka babra Mardellini, a szabaduló művész Mardel, a csapnivaló csepűrágó Mardel, a nagy légtornász Az álarcos Mardel Mardel, a kaszkadőr Indiánföldeken Kincsvadászat Leonardo de Mardel Motorokat beindítani! A nagy úszóverseny Mardel admirális, a sarkkutató Mardel professzor Mardel, a legvadabb vad eb Az űreb Szuper Mardel Kyrie (Devil May Cry) Kyrie (���, Kirie) a Capcom által fejlesztett Devil May Cry videojáték egyik szereplője. A Devil May Cry 4-ben látható először. A játék során kiderül, hogy Nero gyermekkori barátja, egyben szerelme. Élettörténet Kyrie szülei második gyermekeként született Fortunában. Van egy bátyja, Credo, aki a helyi Kard Rendje tábornoka. Sokat nem tudunk gyermekkoráról, csak annyit, hogy Credoval, és a városba árvaként kerülő Neroval nőttek fel. A helyi Kard Fesztivál énekesnője is egyben. Cselekményben való szerepe Kyrie a Devil May Cry 4-ben látható először. Bár keveset szerepel, mégis fontos szerepe van. A játék kezdetekor elénekelte dalát (Out of Darkess), majd csatlakozik a többi emberhez. Nero mellé ül, akitől egy nyakláncot kapott ajándékba. Az imádkozás alatt észreveszi, hogy a mellette ülő Nero távozni készül, s megkérdi, mi a gond. Követi, de azután, hogy Nero rejtett jobb keze jelzi a veszélyt, s Dante megérkezett, menekülni kezdtek az emberekkel. Nero kézen fogva futott ki volna vele az épületből, ő pedig kiejtette az ajándékdobozát. Észrevéve, hogy bátyja veszélyben van, siet a megmentésére, de sikertelenül. Dante odamegy hozzá, akitől fél. Szerencséjére Nero megmentette, aki megkérte bátyjával, Credoval együtt, hogy meneküljenek ki. Miután Nero és Dante végeztek a harcukkal, a teremben egy ládát húzz, amiben Nero Red Queen-je van. Nero odamegy segíteni neki, aki össze is rakja a kardot. A padok közt megtalálja a Nerotól kapott nyakláncot, s a nyakába helyezi, amit Nero észre is vesz. Egy kisebb földrengés következtében kimennek a városba, ahol meglátják a menekülő embereket. Ő Nero mögé rejtőzik addig, míg Nero nem megy elintézni a szörnyeket. Credoval és az emberekkel menekülésre veszik a dolgot. Észreveszi, hogy egy síró kisgyerek egy helyben áll, miközben mögötte Scarewcrowok vannak. Siet megmenteni, de tehetetlenül szorítja magához a gyereket, így Nero menti meg, aki utána kéri, hogy meneküljenek. Miután Nero a központba ért, s harcolt Credoval, odamegy. A sikolyára felfigyel Nero, aki megdöbbenve szólítja a nevén. Kyrie arcán a félelem ül, mert bántotta Credot Nero, s észre is veszi a démoni jobb kezét, amit el is rejt a fiú. Odamenne hozzá, de hátrál, közben szorítja a nyakláncot is. Agnus is megérkezik a helyszínre, aki elmondja neki, hogy Nero egy démon, majd foglyul ejti, aztán elviszi magával. Egy szobában csapdába zárta Agnus, ahol Nero meg is találja. Kiszabadítaná őt Nero Sanctus karjaiból, de csak a nyakláncot tudja "megmenteni", majd Sanctus a Savior szoborhoz viszi, ahova be is zárja. Nero odaér, s harcol Sanctus-szal. Amikor Nero az utolsó csapást rámérné, kiengedi a szobor mellkasán lévő kék kristályból kiengedi, ami miatt Nero megállni kényszerül, de csapdába esik. Miután Nero a szobor belsejébe bekerül, illúziót látva róla ígéri meg neki, hogy meg fogja menteni. Ezt hallva boldog, s felé nyújtja a kezét, de eltűnik, mikor megfogná, előtte meg is köszön mindent. Az utolsó pályára érve, egy nagy burokba zárta Sanctus (ahol már kiengedett hajjal van). Nero úgy tudja kiszabadítani, hogy a Jamatoval vágási csapásokat mért, s kiszabadult. Kiesett, háttal zuhanva a föld felé, de Nero a karjaiba elkapta. Hallva Nero szavait, hogy bocsánatot kér a történtekért magához tér, s látva a fiút, boldogan ölelik át egymást. Kijutnak a szobor homlokán lévő szoborból, Nero karjaiban van. Odaérve Dante-hoz leteszi, de a szobor még él. Nero megkéri, várja meg, s boldogan egyet ért vele. Ott marad Dante-val, míg Nero megy elintézni a Saviort. Miután Nero és Dante elbúcsúztak, odamegy Nerohoz. Nero elmondja neki, hogyha már nem ember többé, hanem démon, s hogy ez-e, amit szeretne, de őt nem érdekli, olyan amilyen, s neki ez számít. Nero a nyakába adja a nyakláncát, majd (a Scarewcrowok hibája miatt) megcsókolnák egymást, de félbe marad. Nero azonban mondta, hogy a csók várhat. A Credits alatt, Nero mögött áll, s megvárja, amíg harcol. Elindul felé, ahogy ő is, de a repülő madarakra figyel. Odamegy mellé Nero, akire ráfigyel, majd a démoni jobb karját megfogja, hogyan a fiú is. Altwigshagen Altwigshagen település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 448 fő (2014. január 1.). Népesség A település népességének változása: Zakariás Éva (színművész) Zakariás Éva (Budapest, 1970. október 9. –) magyar színésznő, szinkronszínész. A Digi Sport csatornák csatornahangja Csík Csaba Krisztián mellett, illetve a Digi számtalan reklámjában ő a bemondó. Életútja A székesfehérvári Vörösmarty Színház első önálló társulatának alapító tagja. Színművészeti tanulmányait a Gór Nagy Mária Színitanodában folytatta, majd a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Két évig szabadúszóként tevékenykedett, ezt követően kötötte életét a székesfehérvári teátrumhoz. A 2003/2004-es évadban Pro Thearto-díjat kapott. Színházi szerepei mellett gyakran szinkronizál. Két gyermek édesanyja. Fontosabb színpadi szerepei Sztárcsinálók – Poppea Légy jó mindhalálig – Bella kisasszony Kalevala – Észak lánya Nők iskolája – Zsuzsi Csíksomlyói passió – Mária Mágnás Miska – Marcsa Csárdáskirálynő – Stázi Hair – Jeannie Grease – Jan Marta Körmagyar – Feleség Chicago – Morton mama Holdbéli csónakos – Pávaszem hercegnő Hyppolit, a lakáj – Terka Makrancos Kata – Kata Jó estét nyár, jó estét szerelem – Veronika Liliomfi – Erzsi Hegedűs a háztetőn – Fruma Sára Ancónai szerelmesek – Viktória Acélmagnóliák – Anelle A kőszívű ember fiai – Lidenwall Edith Háry János – Őrzse Popcorn – Farrah Szinkronszerepei Filmszinkron 36 (Harminchat) – Camille Vrings – Valeria Golino A gyűrű átka – Brunnhild – Kristanna Loken A három testőr – Constance – Julie Delpy A kaptár 2. – Terri Morales – Snadrine Holt A párizsi diáklány – Celine – Élisabeth Vitali A Vörös Sárkány – Molly Graham – Mary-Louise Parker A zongorista – Regina – Julia Rayner Apafej – Layla Maloney – Joel Lauren Adams Az angyal – Dr. Emma Russel – Elisabeth Shue Az elveszettek földje – Holly Cantrel – Anna Friel Az igazság ára – Sober nyomozó – Michaela Conlin Brooklyn mélyén – Angie – Lily Taylor Bűbáj – Sam – Jodi Benson Csapdában – Karen Jenninks – Charlize Theron Csúcshatás – Melissa – Anna Friel Fogságban - Grace Dover - Maria Bello JFK – A nyitott dosszié – Marina Oswald – Beata Pozniak (John F. Kennedy elleni merényletről szóló film) Jurassic Park III – Amanda Kirby – Téa Leoni Képlet – Miss Taylor – Danielle Carter Nyakigláb – Holly – Tomiko Fraser Sikoly 3 – Jennifer Jolie – Parker Posey Sötétkamra – Maya Burson – Erin Daniels Sülve-Főve – Chris – Amanda Peet Szerelmi bájital – Cheryl – Rebecca Staab Tökéletlenek – Vanda Baker – Kathryn Rose Truman Show – Meryl – Laura Linney Túl jó nő a csajom – Debbie – Jessica St.Clair Ütközések-Dorri-Bahar Soomekh Sorozatszinkron Zhu Zhu – Ellen Pamplemousse – Stacey DePass Sorozatok 90210 – Lindsey Beckwit – Peyton List A 12 – es körzet – Elizabeth Waclawek – Poppy Montgomery A hetedik tekercs – Royan Al Simma – Karina Lombard A múlt fogságában – Monalisa Barbosa – Heloísa Perissé A remény utcái – Angelica Collns – Dawn Stern A vadon bűvöletében – Sarah Trevanion – Amanda Holden Alice új élete – Alice Lerois – Caroline Veyt Banshee – Siobhan Kelly rendőr – Trieste Kelly Dunn Baywatch – Lt. Stephanie Holden – Alexandra Paul Castle – Lanie Parish – Tamala Jones Cheers – Diane Chambers – Shelley Long Család csak egy van – Julie Rafter – Rebecca Gibney Csillagközi romboló – Number Six – Tricia Helfer Dokik – Dr. Elliot Reid – Sarah Chalke Doktor House – Dr. Jessica Adams – Odette Annable Hazudj, ha tudsz! – Ria Torres – Monica Raymund Hegyimentők – Annie Craig – Zoë Eeles Hozományvadászok - Nan St. George - Carla Gugino Így jártam anyátokkal – Margaret – Brooke D'Orsay Jóbarátok – Melissa Warburton – Winona Ryder Jóbarátok – Dina Tribbiani – Marla Sokoloff Jonasék Los Angelesben – Aunt Lisa – Beth Crosby Kakukktojás – Franny – Amy Pietz Két pasi – meg egy kicsi – Michelle – Liz Vassey Ki vagy, doki? (A szökevény menyasszony) - Donna Noble - Catherine Tate Ki vagy, doki? (Az idő végzete) - Addams - Sinead Keenan Lángoló Chicago – Leslie Shay – Lauren German Luxusdoki – Jill Casey – Jill Flint Maffiózók – Irina Peltsin – Oksana Lada Megperzselt szívek – Isa – Amélie Pick Mindent bele angyalok! – Lena Heitmann – Eva Habermann Mocsok macsók meséi – Carol Nelson – Kate Walsh Négy szingli, egy eset – Kate Swanson – Sarah Chalke Nikki – Nikki White – Nikki Cox Nyom nélkül – Annie – Amy Smart Pasifaló – P.J. Franklin – Jordana Spiro Ringer – A vér kötelez – Gemma Butler – Tara Summers Robotzsaru – Diana Powers – Andrea Roth Smallville – Martha Kent – Annette O'Toole Sportakadémia – Cathie – Tonya Kinzinger Szegény ember narancsa – Roie Rothe – Anna Hruby Szellemekkel suttogó – Rita Jansen – Perrey Reeves Szerencsés véletlen – Billie Chase – Jenna Elfman Szex és New York – Adeena Williams – Sundra Oakley Született feleségek – Maisy Gibbons – Sharon Lawrence Városfejlesztési osztály – Leslie Knope – Amy Poehler Vészhelyzet – Dr. Cate Banfield – Angela Bassett Wolfblood – Emma Smith – Angela Lonsdale Cili seriff és a vadnyugat – Cili seriff – Mandy Moore Az Amerikai Egyesült Államok az 1992. évi téli olimpiai játékokon Az Amerikai Egyesült Államok a franciaországi Albertville-ben megrendezett 1992. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 12 sportágban 147 sportoló képviselte, akik összesen 11 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el ** - két másik csapattal azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Greene megye (Tennessee) Greene megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Tennessee államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Greeneville. Lakosainak száma 68 267 fő (2013. július 1.). Greene megye Hawkins, Washington, Unicoi, Madison, Cocke és Hamblen megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Járóka Sándor (prímás, 1954–2007) Ifjabb Járóka Sándor (Budapest, 1954. szeptember 30. – Budapest, 2007. szeptember 18.) hegedűművész, prímás, zeneszerző. A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetettje. Életpályája Első hegedűjét 4 évesen kapta, 6 éves korától már édesapja, id. Járóka Sándor zenekarában játszott. Zenei tanulmányait a Kígyósi zeneiskolában, majd hat évig az OSZK Stúdióban, Égerland István zenetanárnál folytatta, a Rajkó zenekarnak is növendéke volt. 16 évesen édesapjával olaszországi, majd 1971-ben amerikai koncertkörúton vett részt, hazaérve saját zenekart alakított. A 100 Tagú Cigányzenekar művészeti vezetője 1995 és 1996 között. 2003. augusztus 20-án Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vette át A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést. 2004. február 27-étől oxigénhiánytól fellépő trombózis miatt kómába esett, melyből már nem ébredt fel, 2007. szeptember 18-án hunyt el. A rákoskeresztúri új köztemetőben, édesapja, idősebb Járóka Sándor mellett helyezték örök nyugalomra. Altötting Altötting város Németországban. Fekvése Dorfentől keletre fekvő település. Története Altötting a 17–18. században az itáliai Loretóhoz, vagy a francia Lourdes-hoz hasonló jelentőségű búcsújáró helynek számított. A legalább 1200 éves múltra visszatekintő városka birtokosa 748-ban III. Tasziló bajor herceg, a legrégebbi német királyi ház az Agilolfing-dinasztia sarja volt, aki itt kápolnát is építtetett. III. Tasziló herceget 788-ban Nagy Károly fosztotta meg trónjától és itt erődített királyi várat is építtetett. Az ő dédunokája volt Karlmann király, aki itt 876-ban bazilikát kezdett építeni. 911-ben, a Karoling-dinasztia kihalása után a város a portyázó magyarok könnyű zsákmányává vált. 1228-ban a Wittelsbach bajor hercegek hozzákezdtek ugyan a bazilika helyreállításához, de aztán mivel a város messze volt, az észak felől természetes védelmet nyújtó Inn folyótól 2 km-rel északabbra létrehozták Új-Öttinget (Neuötting). Az újonnan létrehozott Új-Ötting település gyors fejlődésnek indult , fontos kereskedelmi központtá vált és 1321-ben már megkapta a városjogot is. A régi várost Altöttingent „már csak a csoda mentette meg”: 1489-ben egy hároméves kisfiú vízbe fulladt itt és miután a régi kápolnában az oltárra fektették feléledt. Azóta ez az isteni kegyelem kápolnája (Gnadenkapelle) és akkora hírneve lett, hogy a harmincéves háború katolikus hadvezére Tilly gróf csatái előtt ide járt imádkozni és később itt is temették el. De járt itt Mária Terézia és Mária Lujza is 1810-ben, Párizsba való utazása előtt. Napjainkban a nyári hónapokban zarándokok tízezrei érkeznek ide, esténként fáklyás felvonulásokat rendezve a kápolna körül. Nevezetességek Keresztelőkápolna Altöttingi Mária-kegytemplom (Gnadenkapelle). Szent Fülöp és Szent Jakab-templom. 4943 Lac d’Orient A 4943 Lac d'Orient (ideiglenes jelöléssel 1987 OQ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1987. július 27-én. I. e. 776 Évszázadok: i. e. 9. század – i. e. 8. század – i. e. 7. század Évtizedek: i. e. 820-as évek – i. e. 810-es évek – i. e. 800-as évek – i. e. 790-es évek – i. e. 780-as évek – i. e. 770-es évek – i. e. 760-as évek – i. e. 750-es évek – i. e. 740-es évek – i. e. 730-as évek – i. e. 720-as évek Évek: i. e. 781 – i. e. 780 – i. e. 779 – i. e. 778 – i. e. 777 – i. e. 776 – i. e. 775 – i. e. 774 – i. e. 773 – i. e. 772 – i. e. 771 Események Az első ókori Olimpia megrendezése Olümpia városában. A görög időszámítás kezdete. Akin Az akin kirgiz (акын) vagy kazak (ақын) népi énekköltő, énekmondó. Az akinköltészet a 14. századtól a 19. századig élte fénykorát mint szájhagyomány útján terjedő sajátos műfaj a mű- és a népköltészet határmezsgyéjén. Az akinok által használt fordulatok, költői képek és alakzatok analógiát mutatnak a török tekerleme költészetével. Az akinokhoz hasonló népi énekmondók az azeriek és törökök körében az ásikok. Az akinok főként ünnepi alkalmak közösségi összejövetelein adták elő rögtönzött, jellemzően dombrán kísért énekeiket. Előadásmódjuk recitáló, egy-egy rögtönzés akár órákig is eltarthatott. Az improvizálásból fakadóan énekeik formai jegyei kevésbé voltak kötöttek, de hangsúlyos verselésük az ősi török hetes és tizenegyes sor prozódiájára épült. Műveik témáját a hallgatóság igényeihez szabták, de jellemzően az ősök felmagasztalásáról, hősi tettek dicséretéről szóltak, nemritkán korai epikus irodalmi emlékek vagy destánok éltek tovább bennük. Énekeik másik csoportjában a sztyeppei nomád életet, az aulok mindennapjait, esetleg egyes családi eseményeket vagy egyéni, lírai érzésvilágukat öntötték versbe. Ezek mellett szokásdalok is szerepeltek repertoárjukban, legismertebb a siratóének (dzsoktav). Noha a korábbi századokban egyes akinok a kirgizeket és kazahokat gyarmatosító kánok és cárok tetteit, valamint az iszlámot is dicsőítették, a 19. századtól egyre erőteljesebben a társadalmi haladás, a nemzeti öntudat és függetlenség kérdései kaptak helyet költészetükben. A 20. században a műfaj a szocialista értékek közvetítésének adott hagyományos keretet. Az akinok tudásukat és költeményeiket improvizatív verselőversenyen, ún. ajtiszon mutathatták be egymásnak és a szélesebb közönségnek. Néhány akin neve ismert már a 14. századból is (Dzsirencse Csecsen, Szipra Dzsirav), de az akinköltészet 18–19. századi fénykorában alkottak a műfaj legjelesebb alakjai: a kirgiz Sahnizaj, Bertagiogli Urumbaj, Keninbaj, Sirnijaz Dzsarligacsogli, Csortanbaj, Harunogli Szüjümbaj, Miftaheddin Akmolla, Külbajogli Marabaj és Mergembaj, valamint a kazah Musza Bajdzsanuli, Ibrahim Abaj Kunanbajuli, Ibiraj Altinszarin, Dzsambil Dzsabauli (Dzsabajev), Doszken Alimbajuli, Nurdzsam Navsabajuli és Nurfejisz Bajdzsanin. Stazione di Vicovaro Stazione di Vicovaro vasútállomás Olaszországban, Vicovaro településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Sulmona–Pescara-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Valle dell'Aniene-Mandela-Sambuci Stazione di Castel Madama Bradano A Bradano egy dél-olaszországi folyó Puglia és Basilicata régiók határán. A Lukániai-Appenninekben ered a Monte Caruso (1239 m) lejtőin. A Tarantói-öbölbe torkollik Bernalda község területén. Acerenza mellett vizét felduzzasztották kialakítva az Acerenzai-tavat. Matera mellett egy másik, a San Giuliano gyűjtőtó található. Legfontosabb mellékfolyói a Basentello, Lagnone és Bilioso. Forrás (olaszul) www.fiumi.com Diószegi István (orvos) Diószegi István (? – Csenger, 1749) orvos, református lelkész, költő. Élete Debreceni származású. Iskoláit szülővárosa főiskolájában végezte 1723. április 26.-án, majd seniorrá választották. Ezután külföldi egyetemre ment, orvostudományt és teológiát tanult 1725-ben Utrechtben, ahol 1727. február 4.-én orvosdoktorrá avatták. 1728-ban visszatért hazájába és a máramarosszigeti gimnázium igazgatója volt két évig; azután lelkész lett Csengerben. Munkái Disputatio philologico-exegetica: De velamine oculorum sacrae. Gen XX. v. 16. Ultrajecti , 1725. Disputatio theologico-mystica de velamine oculorum sacrae in Gen. XX. v. 16. U. ott, 1726. Dissertatio inaug. medica de causo. U. ott, 1727. Dissertationes medicae de hydrope et ejus curatione in domesticis scholis dictata. U. ott, 1727. Kéziratban maradt: Succincta morbos curandi methodus, suis auditoribus in domesticis scholis dicata. U. ott, 1726. és 1727. Latin verse van Kals Vilmosnak De vero et legitimo ratiocinationis principio (Traj. ad Rh. 1727.) c. munkájában. Könyvtárát a debreceni kollegiumnak hagyta. Lyons-la-Forêt Lyons-la-Forêt település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 735 fő (2015). Lyons-la-Forêt Beauficel-en-Lyons, Charleval, Les Hogues, Lisors, Lorleau, Morgny, Puchay és Rosay-sur-Lieure községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Adam Weishaupt Johann Adam Weishaupt (Ingolstadt, 1748. február 6. – Gotha, 1830. november 18.) német filozófus, egyetemi tanár, szabadkőműves, az illuminátus rend alapítója. Mint a jezsuiták ellenfele és felvilágosító fokozatosan liberálissá lett vallási és politikai nézeteiben. Előnyben részesítette a deizmust és a republikanizmust. Élete Weishaupt Ingolstadtban nőtt fel. Apja jogászprofesszor volt. A fiatal Weishaupt az ingolstadti jezsuita gimnáziumba járt. Mivel korán árvaságra jutott, Christian Wolff filozófus tanítványa, Johann Adam von Ickstatt adoptálta, aki Wolff felvilágosult filozófiája szellemében nevelte. Tizenöt évesen abbahagyta a gimnáziumot, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Az ingolstadti egyetemen filozófiát, történelmet és az államtudományt hallgatott, és 1768-ban a filozófia doktorává avatták. 1772-ben a jog magántanára, 1773-ban az egyházjog professzora lett Ingolstadtban. Weishaupt 1776. május 1-jén megalapította a Perfektibilisták szövetségét (más néven Méh-rend), ami később illuminátus rend néven lett ismertté. A rend küldetése az erkölcs és jó tevés fejlesztése és jó emberek egyesületének létrehozása, hogy így gátat emeljen a gonosz terjedésének. A társaság igazi karakterét egy kifinomult nevelési rendszer adta, a jó tetteket és az illedelmességet támogatva. A cél az abszolutisztikus állam feleslegessé tétele annak a rend tagjaival való behálózása révén. Weishaupt renden belüli titkos neve Spartacus volt. Amikor Adolph Knigge 1780-ban belépett a rendbe (az ő titkos neve Philón) az illuminátusok lendületes fejlődésnek indult és elterjedt a német nyelvterületen, mivel Knigge az új tagokat elsősorban a szabadkőművesség soraiból toborozta. Weishaupt csak 1777-ben lett szabadkőművessé a müncheni páholyban („Zur Behutsamkeit“ = légy résen), ahol a ‚Sanchoniaton‘ titkos nevet kapta. Amint felfedezték Bajorországban az illuminátusokat, megváltoztatta nevét, az újabb neve ‚Cocyrus‘ lett, de néha a‚Scipio Aemilianus‘ nevet használta. Franz Xaver von Zwackkal együtt elkezdtek azon dolgozni, hogy az Illuminátusok egész rendszerét a szabadkőművességtől megismert alapokra helyezzék. Constantin Costanzo márki segítségével a berlini Royal York nagypáholynak a müncheni Theodor zum guten Rat páholy számára készült szabadalmát megszerezték, ez utóbbi páholyt függetlenné nyilvánították és tagjait átemelték az Illuminatátusokba. 1784-ben a bajor kormányzat betiltotta az Illuminátusokat, Weishaupt elveszítette az egyetemi állását Ingolstadtban, és Regensburgba menekült. Ernst II. Sachsen-Gotha-Altenburg hercege (aki 1783-tól maga is illuminátus volt ‚Quintus Severus‘, illetve ‚Timoleon‘ néven), Gothában menedéket nyújtott neki. Itt Weishaupt 1786 vagy 1787(?)-től udvari tanácsosi rangban élt, felelősség nélkül, de pénzbeli javadalmazással. Itt született egy sor az Illuminátusokat igazoló írása, köztük az Illuminátusok Bajorországi üldözésének részletes története (Vollständige Geschichte der Verfolgung der Illuminaten in Bayern) (1785), Vázlat az Illuminátusokról (Schilderung der Illuminaten) (1786), Ami az Illuminátusokat menti. (Apologie der Illuminaten) (1786) és Az Illuminátusok javított rendszerének leírása az intézményeivel és fokozataival (Das verbesserte System der Illuminaten mit allen seinen Einrichtungen und Graden) (1787). 1808-ban a Bajor Tudományos Akadémia levelező tagja lett Montgelas kezdeményezésére, akivel Weishaupt rendszeres levelezést folytatott. Az akadémiában Weishaupt fontos szerepet játszott, amennyiben radikális felvilágosító gondolatvilágát sok akadémikus osztotta. Weishaupt 1830-ban Gothában halt meg, az azóta megszűnt régi temetőben temették el a korán (1802-ben) elhunyt Wilhelm fia sírja mellett. Sírköve ma már nincs meg, fényképek tanúsága szerint sem születését, sem halálát nem tüntette fel évszám, csupán egy felirat állta rajta: Itt nyugszik Weishaupt / egy megbecsült férfi, kinek művelt szelleme volt, / a szabadság polgárságának első polgára! Gothában még mindig áll egykori háza, amely közvetlenül a Friedenstein kastéllyal szemben a Parkallee 13-ban a Gothai Hercegi Múzeum mellett található. Ingolstadtban, az Illuminátusok egykori gyűléstermét magába foglaló ház oldalán ma emléktábla van. Ez az épület a város sétáló zónájának közepén, a Theresienstraße 23-ban van. Összeesküvés – mítoszok Adam Weishaupt, mint az illuminátus rend alapítója spekulatív összeesküvés-elméletek elmaradhatatlan elemévé vált. Ezek különösen a jobboldali-konzervatív csoportokban az Amerikai Egyesült Államokban terjed. Weishauptról azt állítják, hogy az illuminátusok betiltása után titokban tovább működött, és francia szabadkőműves körökkel tartott fenn kapcsolatot. Kevés olyan ismert szövetség van ma, amit nem gyanúsítanak meg azzal, hogy az illuminátusok szövik át, vagy egyenesen az Illuminátusok utódja. A katolikus egyház ellenséges, az illuminátusokat támadó kijelentéseihez hasonló elméleteknek eredeti szerzője a 19. század elején egy jezsuita abbé, Augustin Barruel. Adam Weishaupt mai népszerűségét főként az ilyen elméleteknek köszönheti. Szélsőjobboldali összeesküvés-elméletekben fellelhető a 19. század utolsó évtizedeitől kezdve az a kijelentés is, hogy Adam Weishaupt zsidó volt és ő írta meg „Sátán új testamentumát”, azaz a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei”-t. Robert Anton Wilson és Robert Shea regény trilógiájában, az Illuminatus!-ban (parodizáló szándékkal) a következő elméletek jelennek meg: George Washingtont hivatali idejében meggyilkolták és kicserélték Adam Weishaupttal. Velük kapcsolatban gyakran említik, hogy kendert termesztettek drogok céljával. Az Amerikai Egyesült Államok nagypecsétje előoldalán a fehérfejű rétisas található, amit az állam Washington javaslatára választott meg így, amivel tulajdonképp Weishaupt állított magának emléket. A hippi mozgalom „Flower Power“ fogalma is állítólag az illuminátusok jelszavára „Örök virág-erő (Ewige Blumenkraft)“ vezethető vissza. Adam Weishaupt állítólag nem alapítója az illuminátus rendnek, csupán reformálója. A valódi alapító nevét különböző módon adják meg, Hassan-i Sabbah, Galileo Galilei , Lucifer , Lilit csupán néhány az állítólagos alapítók közül. Adam Weishaupt állítólag jezsuita , illetőleg részese a jezsuiták világméretű összeesküvésének. Művei Oratio panegirica in Laudem Egolphi a Knoeringen Episcopi quondam Augustani (1768) De Lapsu Academiarum Commentatio Politica (1775) Vollständige Geschichte der Verfolgung der Illuminaten in Bayern (1785) Apologie der Illuminaten (1786) Schilderung der Illuminaten (1786) Über Materialismus und Idealismus (1786) Einleitung zu meiner Apologie (1787) Kurze Rechtfertigung meiner Absichten (1787) Nachtrag zur Rechtfertigung meiner Absichten (1787) Das verbesserte System der Illuminaten (1787) Apologie des Misvergnügens und Übels (1787) Nachtrage von weitern Originalschriften, welche die Illuminatensekte überhaupt, sonderbar aber den Stifter derselben Adam Weishaupt, betreffen, und bey der auf dem Baron Bassusischen Schloß zu Sandersdorf, einem bekannten Illuminaten-Neste, vorgenommenen Visitation entdeckt, sofort auf Churfürstlich höchsten Befehl gedruckt und zum geheimen Archiv genommen worden sind … (1787) Über die Gründe und Gewißheit der Menschlichen Erkenntniß (1788) Über die Kantischen Anschauungen und Erscheinungen (1788) Zweifel über die Kantischen Begriffe von Zeit und Raum (1788) Pythagoras, oder Betrachtungen über die geheime Welt- und Regierungskunst (1790) Über Wahrheit und sittliche Vollkommenheit (1793) Über die Lehre von den Gründen und Ursachen aller Dinge (1794) Über die Selbsterkenntnis, ihre Hindernisse und Vorteile (1794) Die neuesten Arbeiten des Spartacus (d. i. Adam Weishaupt) und Philo (d. i. Adolph Freiherr von Knigge) in dem Illuminaten-Orden (1794, hrsg. Ludwig Adolf Christian Grolmann) Philo an die versammelten Repräsentanten des Wirtembergischen Volks (1797) Über die Zwecke oder Finalursachen (1797) Über die Hindernisse der baierischen Industrie und Bevölkerung (1802) Die Leuchte des Diogenes (1804) Über die Staats-Ausgaben und Auflagen (1817) Über das Besteuerungs-System (1818) Gare d’Orgon Gare d’Orgon vasútállomás Franciaországban, Orgon településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: d’Avignon–Miramas-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Cavaillon Gare de Sénas A nap szépe A nap szépe (franciául: Belle de jour) 1967-es francia-olasz film, Catherine Deneuve-vel a főszerepben. A filmet Luis Buñuel rendezte, Joseph Kessel 1928-ban megírt azonos című novellája alapján. A film 1967-ben a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a Pasinetti-díjat, valamint a fesztivál fődíját az Arany Oroszlánt. Szereplők Catherine Deneuve – Séverine Serizy mint a nap szépe Jean Sorel – Pierre Serizy Michel Piccoli – Henri Husson Geneviève Page – Madame Anais Pierre Clémenti – Marcel Georges Marchal – A herceg Françoise Fabian – Charlotte Macha Méril – Renée Muni – Pallas Maria Latour – Mathilde Történet Séverine Serizy szép, fiatal háziasszony Párizsban, férje – Pierre – híres orvos, kórházban dolgozik. A házaspár szereti egymást, boldogan élnek, ám Séverine-nek különös álmai vannak. Álmában rendszeresen kikötözik, megverik, megalázzák, a néző számára világos, hogy Séverine mazochista. Ám titkolja, egészen addig, amíg egy közös ismerősük – Henri – meg nem sejti a nő elfojtott vágyait. Henri egy luxus-bordélyházat ajánl Séverine-nek, ahol úgymond "eltöltheti az időt". Séverine meglátogatja a bordélyházat, aminek vezetője, Madame Anais szívesen fogadja, és megállapodnak abban, hogy Séverine naponta fog dolgozni, de csak nappal, mivel vacsorára haza kell érnie férjéhez. A neve ezért a bordélyban a "nap szépe" lesz. Madame Anais folyamatosan vezeti be a prostitúcióba Séverine-t, falba rejtett kémlelőnyílásokon fedezi fel, hogy a többi lány hogyan szolgálja ki az ügyfeleket, mit kell neki is csinálnia. Az első alkalomkor megpróbál elmenekülni, ám végül a kuncsaft az ellenállását szó szerint megtöri, és ez élvezetet okoz a mazochista Séverine-nek. Egy alkalommal egy bíró jön a bordélyba, aki szintén mazochista, azt kéri Séverine-től, hogy üsse meg, büntesse meg. Erre azonban – mivel ő maga is ilyen ösztönökkel rendelkezik – nem hajlandó és a továbbiakban Madame Anais mazochista ügyfeleket nem közvetít Séverine-hez. Az asszony titkolja férje előtt a "munkáját", ám egy nap a bordélyt meglátogatja Henri is, aki egykor megadta neki a címet, és megfenyegeti. Hónapok telnek el, mikor megjelenik Marcel, egy szegény, bűnöző, erőszakos jellemű fiatalember, aki azonnal beleszeret Séverine-be. Csak hozzá akar járni, más nő nem érdekli, folyton a családja, lakóhelye iránt érdeklődik. Séverine egy herceg kastélyába is elmegy, ahol a herceg a pincében egy koporsóban akar Séverine-nel szeretkezni. Séverine végül úgy határoz, hogy abbahagyja a "munkát", ám ezt Marcel nem veszi tudomásul, követi, telefonon zaklatja. Egy nap észreveszi, hogy Séverine valójában házas, ekkor elhatározza, hogy megöli Pierre-t. Az utcán támad rá, és Pierre-t megbénítja. A rendőrség később lelövi a menekülő Marcelt. Séverine otthonukban ápolja Pierre-t, aki vak és néma is a támadás óta. Séverine-nek elmúlnak mazochisztikus álmai. Egy nap felkeresi őket Henri és elmondja Pierre-nek Séverine egykori "munkáját". A film Séverine újabb fantáziájával ér véget. Mazochisztikus elemek Séverine minden álma úgy kezdődik, hogy egy lovaskocsival viszik ki egy rétre, erdőbe, a lovaskocsi csengői csilingelnek – gyakorlatilag ez az egyetlen hangeffektus az egész filmben – majd megállnak és Séverine-t gyalázzák a kocsi utasai, így Henri és Pierre is. Egy jelenetben Pierre végignézi, hogy a lovaskocsi vezetője megerőszakolja Séverine-t, másik alkalommal a tengerparton áll egy póznához kikötözve és Henri és Pierre iszapot, sárt, földet dobál a nőre. A fantáziálásából mindig ugyanaz a mondat hozza vissza a film valóságába Séverine-t: Pierre megkérdezi "-Mire gondolsz Séverine?" – amire a nő mindig ugyanazt válaszolja "-Rád gondoltam Pierre." A film szerkezete Mint ahogy a legtöbb Buñuel-filmben, itt is találkozhatunk szürrealista elemekkel, bár nem olyan sokkal, mint más filmjeiben. Ilyenek például a pincében lévő koporsóban fekvő herceg képe, a már néma-vak-talán süket is, karosszékben ülő, fekete szemüveget viselő Pierre a film végén, a lovaskocsi száguldása, a csengettyűk csilingelése, az összevágott képsorok, miközben Séverine-re sarat, iszapot dobálnak. Díjak Velencei Filmfesztivál ( 1967 ) díj: Arany Oroszlán – Luis Buñuel díj: Pasinetti-díj a legjobb film kategóriában BAFTA-díj ( 1969 ) jelölés: legjobb filmszínésznő – Catherine Deneuve Mozi Kritikusok Francia Szindikátusa ( 1968 ) díj: kritikusok díja (legjobb film) – Luis Buñuel Bodil Awards ( 1968 ) díj: legjobb európai film – Luis Buñuel Egyéb Luis Buñuel is szerepel a filmben: egy kávéház teraszán üldögél egy jelenetben. " Belle de jour " – " a nap szépe " a neve napjainkban egy liliomnak Franciaországban , ami csak nappal virágzik, hasonlóan Séverine-nel, aki estére hazatér férjéhez. Katabolit represszió A katabolit represszió vagy glükózhatás a mikroorganizmusok, különösen a baktériumok szénhidrát-anyagcseréje, enzimszintézise során megfigyelt jelenség, amelynek lényege hogy a szintézisben jelen lévő monoszacharidok vagy egyéb szénhidrátok csökkentik, esetleg meg is akadályozzák az indukciót. A jelenséget először az Escherichia coli glükóz által katalizált enzimszintézisében figyelték meg, innen ered a némiképp szűkítő értelmezésű glükózhatás elnevezés. A feltételezések szerint a glükóz, a monoszacharid vagy azok valamely anyagcsereterméke (katabolitja) felelős a represszióért, s hatása aspecifikus, azaz a legkülönfélébb enzimek indukciójára azonos módon hat (néhány mutáns baktériumtörzset kivéve, amelyek nem mutatnak katabolit repressziót). A represszív hatást az anyagcsere-folyamatokat aktiválni képes adenozin-3’,5’-ciklofoszfát (c-AMP) felfüggeszti. Forrás Biológiai lexikon II. (G–K). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975. 383. o. ISBN 963-05-0531-2 Kácsi-patak A Kácsi-patak az Egri-Bükkalján, Kács településtől északnyugatra, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mintegy 230 méteres tengerszint feletti magasságban ered. A patak a kácsi forráscsoportból ered, ahol összesen tizennégy darab forrás vizeit gyűjti magába. A források vize magasabb, mint az évi közepes léghőmérséklet, tehát úgy is vehetjük, hogy termálvizet szolgáltatnak. A kácsi forráscsoport vizei a hegylábaknál található karsztvíz megcsapolási szint legalsó rétegénél jönnek felszínre, tehát állandó vízbázissal, vízutánpótlással rendelkeznek. A források összes felszínre törő vízhozama 5000 l/perc. A hideg forrásokból származó vízmennyiséget a sályi forráscsoport vizeivel együtt összesen, mintegy 40 000 embernek adnak ivóvizet. A forráscsoport vizeit az Észak-Magyarországi Regionális Vízmű hasznosítja. A források vizének ilyetén felhasználási módja 1972 óta van így megszervezve. A patakban fekete bödöncsiga (Theodoxus prevostianus) él. A patak vizének energiáit a múltban 12 darab vízimalom hasznosította, melyek közül némelyik gabonát őrölt, némelyik kendert tört, némelyik pedig fűrészelt. A modernebb időkben a patak egyes malmait az áramfejlesztésbe is bevonták. Ezen malmok közül néhányról van tudomásunk: Tizedes-malom, Zsindeles-malom, Kecskekő-malom, Kis-malom, Gödör-malom, Égett-malom, Bodnár-malom. Ez utóbbit 1986-ban felújították, ám azóta ismét leromlott az állapota. A malomba a nekézsenyi-malom felszereléseit csoportosították át a felújításnál. Fából készült vízkereke elkorhadt, vízellátó csatornája nem működik. A patakról Balázs Béla F. verset is írt A kácsi patak címmel. Vízrajza Lefolyása A patak Kácson keresztülfolyva déli, majd délkeleti irányban átfolyik Tibolddaróc községen, majd Bükkábrány és Mezőnyárád közt beleömlik a Sályi-patak, Mezőnyárád alatt a Száraz-tó-érrel gazdagodik vize, majd pedig Mezőkeresztesen átfolyva délkeleti irányba halad tovább, egészen Mezőnagymihályig, ahol beletorkollik a Csincse-patakba. A Kácsi-patak az Eger-patak vízgyűjtőterületéhez tartozik és az Eger–Laskó–Csincse-vízrendszer részét képezi. Állatvilága A patak halfaunáját a következő halak alkotják: balin (Aspius aspius), bodorka (Rutilus rutilus), csuka (Esox lucius), domolykó (Leuciscus cephalus), ezüstkárász (Carassius gibelio), fekete törpeharcsa (Ameiurus melas), folyami géb (Neogobius fluvatilis), halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), karikakeszeg (Abramis bjoerkna), kövi csík (Barbatula barbatula), küsz (Alburnus alburnus), razbóra (Pseudorasbora parva), sujtásos küsz* (Alburnoides bipunctatus), sügér (Perca fluviatilis), szivárványos ökle (Rhodeus amarus), tiszai küllő (Gobio carpathicus), vágó csík (Cobitis elongatoides), vágó durbincs (Gymnocephalus cernua), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus). Bethnal Green (metróállomás) A Bethnal Green a londoni metró egyik állomása a 2-es zónában, a Central line érinti. Története Az állomást 1946. december 4-én adták át, melyet azóta is a Central line szolgál ki. Nimfapapagáj A nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Nymphicus nem egyetlen faja. Régebbi rendszerbesorolások a Psittacus nembe sorolták Psittacus hollandicus néven, illetve a Leptolophus nembe sorolták Leptolophus hollandicus néven. Átmeneti fajnak számít a kakaduk és a laposfarkú papagájok között. Korábban a papagájfélék családjába sorolták, de bizonyos anatómiai tulajdonságai és viselkedésükben fellelhető sajátosságok miatt a kakadufélék közé sorolták át. Előfordulása Ausztrália területén honos. Fákkal tarkított, nyílt füves térségek lakója. Megjelenése Testhossza 32 centiméter. Alapszíne szürke a hím neműnek sárga a feje. Némelyik madár sötétebb vagy enyhén barnás árnyalatú. A domesztikált egyedek között albínó, lutínó és izabellaszínű egyedek is akadnak. Az eredeti, vadon élő alak és a háziasított egyedek színezete között sok átmeneti alak létezik. Homloka, feje tetejének elülső része, a pofa- és a toroktájék sárga. Arcrészén narancssárga folt, szárnyán fehér szárnyfolt található. Felálló tollbóbitát visel. A bóbita túlnyomórészt sárga, szürkés csúcsi dísszel. Finom, csúcsánál elkeskenyedő bóbitáját izgalmában leszegi. Farka 17 centiméteres, a felső farkfedők és a középső faroktollak világosszürkék, míg a külső sötétebbek. Lába és csőre szürke, viaszhártyája részben tollal fedett. A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkével kevert sárga, a fültájékon levő folt kevésbé élénk. Bóbitáján több a szürke. Életmódja Nagy csapatokban a talajon keresgéli magokból, füvekből, gyomokból és bogyókból álló táplálékát. A párok a csapaton belül is összetartanak. Szárazság esetén egy-egy vízlelőhelyen akár 1000 madár is összegyűlhet. Szívesen üldögél a fák ágain, de táplálkozni többnyire a földön szokott. Röpte gyors és iránytartó. Szaporodása Költési időszaka a csapadék függvényében alakul, de inkább az őszi hónapokban szokott költeni. Faodúba készíti fészkét. Egy fán csak egy nimfapapagáj fészek található, a legközelebb 200 méterre tűri meg fajtársait költési idényben. Fészekalja négy-öt tojásból áll. A szülők felváltva kotlanak. A kotlási idő 18-21 nap, a kirepülési idő négy-öt hét. Down to Earth (Jem-album) A Down to Earth Jem walesi énekesnő második albuma. Az énekesnő többek közt Lester Mendezzel és Greg Kurstinnal dolgozott az albumon. A You Will Make It című számon, amely a szeptember 11-ei terrortámadásról szól, Vusi Mahlasela dél-afrikai énekes-dalszerző és aktivista is közreműködik. Az Aciiid! című dalban Jem japánul énekel. Az album az amerikai Billboard 200 albumslágerlista 43. helyén nyitott, az első héten 10 642 példány kelt el belőle. Az első kislemez, az It's Amazing szerepelt a Szex és New York film filmzenealbumán is. 2008 augusztusában a második kislemez, a Crazy is megjelent az iTuneson és más digitális zeneboltokban. Jem szeptember 20-ai blogbejegyzésében elnézést kér az album nemzetközi megjelenésének késése miatt: „Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki nem az USA-ban lakik, amiért az album, mint észrevehettétek, nem ugyanakkor jelenik meg, mint itt. A késés nem volt szándékos, és nem tetszik, de nem tehetek róla (politika, ú… valószínűleg nem kellett volna az én A Birodalom visszavágomnak nevezni a kezdettől fogva… sötét dolgok ezek, ember!)” 2008 szeptemberében Jem hivatalos weboldala a következőket írta az albumcímről: „A Down to Earth azt is jelenti, Jem továbbra is két lábbal áll a földön. Talán mert már korán megtapasztalta, mi van a színfalak mögött… / De leginkább abból ered, hogy elsődleges mozgatórugója még mindig a dalszerzés, felvételek és előadás öröme. Minden más csak a szósz. / Egy utolsó gondolat még az album címéről: Nem számít, milyen lelkendezve fogadják, Jemet nem érdekli a hírnév.” Kislemezek It’s Amazing (2008. június 3.) Crazy (2008. augusztus 26.) And So I Pray (2009. május 26.) Megjelenési dátumok Az album megjelenési dátumai: Keresztényfalva Keresztényfalva (románul Cristian, németül Neustadt-Burzenland, szászul Noscht) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében. Fekvése Brassótól 10 km-re délnyugatra fekszik. Története 1362-ben villa Kereztenyfalu néven említik először. Szász erődített evangélikus temploma 13. századi eredetű, de a 19. században erősen átalakították. Védművei a 15–17. században épültek, eredetileg kettős védőfala volt, ma csak a belső áll tíz toronnyal. 1552-ben Kereszthenfalva formában említik. 1718–1719-ben pestisjárvány, majd 1814-ben tűzvész pusztított a településen. A település temploma Szent Miklós tiszteletére épült a 13. században, késő román stílusban. 1910-ben 2994 lakosából 1627 német, 1125 román és 228 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Brassó vármegye Felvidéki járásához tartozott. 1992-ben 3764 lakosából 3436 román, 222 német, 88 magyar és 7 cigány volt. Severovci Severovci falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Szentgyörgyvárhoz tartozik. Fekvése Szentgyörgyvártól 5 km-re északkeletre a Drávamenti-síkságon erdők között fekszik. Története 1890-ben 229, 1910-ben 379 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Szentgyörgyi járásához tartozott. 2001-ben 170 lakosa volt. Jinja Jinja az ötödik legnagyobb város Ugandában. A második legfontosabb kereskedelmi központ az országban a főváros, Kampala után. A települést 1907-ben alapították. Neve A Jinja szó eredetileg a lugandai nyelvből származik, amit két népcsoport, a bagandaiak és a basogaiak használtak. Ők a Fehér-Nílus két partján és azok környékén éltek. A lugandai nyelvben a szó jelentése "kő". A Fehér-Nílus a Viktória-tóból ered. Jinja megyében elég zuhatagos, sok vízesés található. Ezért a helyet a "nagy kövek területe" kifejezéssel illették. Ez a kifejezés lugandai nyelven ejjinja, ezért az éppen akkor frissen alapult városkának az angolok a Jinja nevet adták. Történelem 1907 előtt a város egy halászfalu volt, amely fontos, nagy kereskedelmi úton feküdt. A kereskedők gyakran pihentek meg az ottani szálláshelyeken. A gyapotszedés, a cukornád aratása és a vasúti elérhetőség miatt a város területe, hírneve és népessége robbanásszerűen megnövekedett. 1906-ra a fő utca kész lett és számtalan indiai kereskedő települt a városba. Ők római katolikusok angolul beszélő emberek voltak. A települést 1907-ben alapították az angolok, mint a Busoga nevű régió központja. Ez körülbelül akkor történt, amikor a Viktória-tó közlekedési fontossága virágzott, az ugandai vasút Kenyával való összeköttetése miatt. 1928-ban egy közepes nagyságú burnót gyár épült, ezzel csökkentve a munkanélküliséget. Ez az üzem még ma is működik. Földrajz A település Uganda délkeleti részén fekszik, körülbelül 87 kilométerre, keletre Kampalától. A Viktória-tó északi partján helyezkedik el, nem messze a Fehér-Nílus forrásától. A közelben lévő Owen Falls Dam nevű vízerőmű szabályozza a folyó irányát és elektromos áramot is termel a városnak. Jinjának van a legnagyobb agglomerációs területe Jinja megyében és a Busogai Királyság fővárosaként tartják számon. Közlekedés A város fontos csomópont minden közlekedési eszköz számára. Keresztülhalad a belvároson az A 129-es jelzésű út, amely a kenyai Mombasáig tart. Ez az út tagja a Lagostól Mombasáig tartó afrikai főútvonalrendszernek. A belvárosban egy fontos elágazás található. Ez az út a Kyoga-tóhoz vezet egy város és több falu érintésével. Kampalától 87 km-re fekszik, ez körülbelül 90 perc. Vasútállomása fontos szerepet kap uganda vasúti közlekedési életében. Kikötője is fontos csomópont - Tanzániából és Kenyából kompok érkeznek a kikötőbe. A város határán egy repülőtér foglal helyet. Leginkább diszkont légitársaságok használják rövid távú közlekedésre. Gazdaság A területen mindig is a mezőgazdaság dominált a termékeny talaj és a bőséges csapadék következtében. A mezőgazdaságon belül legtöbben gabona- cukornád- és kávétermesztéssel foglalkoznak. De sokan foglalkoznak a Viktória-tavon történő halászattal is. Az itt kifogott halakat helyben és a szomszédos országokban adják el. Jelenleg a legnagyobb gyár a Jinjától 10 kilométerre keletre lévő Kakira Sugar Works nevű cukorgyár. Ez a gyár közel 75 000 embernek ad munkát. Itt kipréselik a cukornád cukortartalmát. Más ágazatok mint például a könnyűipar (azon belül a könnyűfém-, bőr- és papírfeldolgozás) mindig helyi eladásra készültek. Nagyon sok üzem Kampalán kívül ezt a várost választja Ugandai bázisául, mert itt olcsóbban juthatnak elektromos áramhoz a Fehér-Níluson épült vízerőmű miatt. Népesség A népszámlálások és a különböző intézmények becslései szerint Jinja népessége a következőképpen alakult:1981-ben 45 060-an, 1991-ben 65 119-en, 2002-ben 86 250-en 2007-ben 90 387-en, 2011-ben pedig 97 871-en laktak a városban. Kisaranyos Kisaranyos (szlovákul Zlatno) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Fekvése Aranyosmaróttól 13 km-re északnyugatra fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A korai paleolitikum időszakában a gravetti kultúra népe lakott itt. A radiokarbonos vizsgálatok az i. e. 22800 körüli időre utalnak. A terület a bronzkorban, majd a vaskorban is lakott volt, amikor a hallstatti kultúra népe élt itt. Az i. e. 3. században a kelták népe jelent meg ezen a vidéken, majd őket a kvádok és szarmaták követték. A falu keletkezése a környék patakjaiban történt aranymosással hozható összefüggésbe. Első említése még birtokként a zobori apátság 1038-as oklevelében történik. Ezután 1156-ban bukkan fel újra oklevélben, amikor Martinius esztergomi érsek a falu tizedét az újonnan épített esztergomi egyháznak adja. A falu Gímes várának uradalmához tartozott. 1397-ben "Zalathna", 1424-ben "Zalakna" néven említik. 1424-ben Forgách Miklós a birtokosa. Az aranykészletek kimerülése miatt az aranymosás azonban nem tartott hosszú ideig, hiszen 1564-ben már a ghymesi uradalom lakatlan településeként említik. 1601-ben 28 ház állt a településen. Forgách Simon részt vett a Rákóczi-szabadságharcban, ezért 1709-ben a Forgách-birtokok a kamara igazgatása alá kerültek. Nem sokkal később a birtokot a nagyugróci Lőrincz család kapta meg. A falu ezután a nagytapolcsányi uradalomé, majd a felsőelefánti pálosok birtoka. A falu ekkor majdnem ismét elnéptelenedett. 1720-ban kocsmája és 10 adózó portája volt. Fejlődésében jelentős változást hozott a Jeszenszky család birtokba lépése. 1820-ban Jeszenszky József itt alapította meg Európa egyik első szőlő és gesztenyetermelő nagygazdaságát. Az itt termelt bort szerte az egész Monarchiába szállították. 1828-ban 34 házában 233 lakos élt. A falu északi részén malom működött, mely 1907-ig működött, amikor is leégett. Vályi András szerint "ZLATNO. Tót falu Bars Várm. földes Ura a’ Religy. Kintstár, fekszik Velsitzhez nem meszsze, és annak filiája; határja termékeny, erdeje, legelője elég van, réttye jó, szőleje nints." Fényes Elek szerint "Zlatnó, Bars m. tót falu, Nyitra vmegye szélén: 250 kathol. lak. Fő gazdagsága roppant erdejében áll. F. u. többen. Ut. p. Nyitra." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. A második világháború alatt a harcokban 8 háza pusztult el, másik 50 pedig súlyos károkat szenvedett. Népessége 1880-ban 315 lakosából 291 szlovák és 9 magyar anyanyelvű volt. 1890-ben 283 lakosából 262 szlovák és 19 magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 300 lakosából 286 szlovák és 3 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 338 lakosából 329 szlovák és 2 magyar anyanyelvű volt. 1921-ben 363 lakosa mind csehszlovák volt. 1930-ban 414 lakosából 413 csehszlovák volt. 1991-ben 306 lakosából 303 szlovák volt. 2001-ben 257 lakosából 255 szlovák volt. 2011-ben 223 lakosából 205 szlovák és 6 magyar. Nevezetességei A falutól északnyugatra emelkedő 573 m magas hegyen találhatók Feketevár romjai. A várat a 13. században építették és a 15. században pusztult el. Krefeld Krefeld város Németországban, Észak-Rajna-Vesztfália szövetségi tartományban. A Ruhr-vidék egyik legfejlettebb városa. Fontos közlekedési csomópont. Elhelyezkedése A Ruhr-vidéken, Düsseldorftól északkeletre, Duisburgtól nyugatra helyezkedik el. A Rajna bal partján fekszik. Éghajlat Az átlagos évi csapadékmennyiség 762 mm. A januári középhőmérséklet 2,5 °C, a júliusi 18,5 °C, az évi 10,5 °C. Történelem Először Tacitus említette római Castellumként, később 1105-ben Krinvelde néven volt említve. 1361-től vásárjogot, IV. Károlytól pedig 1373-ban városjogot kapott. Fejlődése a 17. században kezdődött, miután a város egyike volt azoknak, akik megúszták a harmincéves háborút. A város túlnépesedett, ezért 1683-ban 30 német család elhagyta, és Philadelphiában telepedett le. 1702-ben, III. Vilmos halála után a város a Porosz Királyság része lett. 1872-ben önálló várossá vált, 1929-ben pedig egyesült Uerdingennel. A város ma az Alsó-Rajna vidék egyik kulturális központja, a "bársony és a selyem városa". Jelentős a város gépgyártása vegyipara és élelmiszeripara is. Sport A város jégkorongcsapata a Krefeld Pinguine, 2003-ban bajnokságot nyert. A leghíresebb labdarúgócsapat a KFC Uerdingen, 1985-ben Német Kupa -győztes volt. A város gyeplabdacsapata a Crefelder HTC , férficsapata 2006-ban bajnok lett. Nevezetességek Linn-vár (Burg Linn) - Az alsó-rajnai tájat bemutató múzeum található benne. Krefeldi botanikus ker Városi szőttes gyüjtemény - a történeti értékű gyűjtemény 15 ezer darabból áll. Vilmos császár múzeum - érdekes iparművészeti gyüjteményt őriz. Hans Lange-múzeum - régi és modern művészet állandó kiállítása látható itt. Városháza (Rathaus) - rajnai klasszicista stílusban épült. 1893-ban. Az épület eleinte a von Leyen selyemszövő cég kastélya volt. A Krefeldnek a világban hírnevet szerző első selyemkészítő céget a 17. század végén alapították a von der Leyen-fivérek. Testvérvárosok Venlo, Hollandia (1964 óta) Leicester , Egyesült Királyság , Anglia (1969 óta) Dunkerque , Franciaország (1974 óta) Leiden , Hollandia (1974 óta) Charlotte , Amerikai Egyesült Államok (1986 óta) Beeskov, Németország (1990 óta) Uljanovszk , Oroszország (1993 óta) Kayseri , Törökország (2009 óta) A város szülöttei Andrea Berg énekesnő Felix Knacht mérnök Heinrich Campendonk festő Leopold Lövenheim matematikus Max August Zorn matematikus Martin Hyun jégkorongozó Louise Michel (metróállomás) A Louise Michel egy metróállomás Franciaországban, a párizsi agglomeráció Levallois-Perret településén, a párizsi metró 3-as vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője az RATP. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 3-as metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Anatole France (Pont de Levallois - Bécon) Porte de Champerret (Gallieni) V. Bálint Éva V. Bálint Éva (Budapest, 1947. február 26.) újságíró, szerkesztő és riporter. A Magyar Hírlap munkatársa (1978-1988), majd főmunkatársa (1989-2002). A MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia tanára (1993-1996), (1998-1999). Az Ady Társaság, a Magyar UNESCO Bizottság és a Raoul Wallenberg Egyesület alapító tagja. 1990-től 1992-ig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alelnöke. Tanulmányai 1965-ben érettségizik az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumában. 1967–1969 között az ELTE jogi karának, 1973–1976 között bölcsészkarának hallgatója, ahol 1976-ban szerez szociológia szakos diplomát. Pályafutása Az érettségit követően és egyetemi tanulmányai kezdetén az Európa Könyvkiadó, majd a Nemzetközi Koncertigazgatóság propagandistájaként dolgozik. Később az Elektromos Művek joggyakornoka, majd Országos Vezetőképző Központ tudományos segédmunkatársa lesz. Első szerkesztősége a Vezetéstudomány című szaklap, ahol 1977-1978 között dolgozik. 1978-tól a Magyar Hírlap munkatársa, 1989-2002 között főmunkatársa. 1991-1993 között a kulturális rovatot szerkeszti a napilapban. Számos hetilapban és folyóiratban is publikál, pl. Budapester Rundschau, Élet és Irodalom, Elit Magazin, Heti Világgazdaság, a londoni Jewish Quarterly, Kritika, Látóhatár, Múlt és Jövő, Népszava, Valóság, Vigilia. Újságírói működése mellett hazai és nemzetközi kulturális szervező munkája is jelentős. Az 1980–1990-es években a Budapesti Fesztiválzenekar, majd a Magyar Könyvklub PR munkatársa. Az 1990-es évek végétől részt vesz az újságíróképzésben is, tanít a Bálint György Újságíró Akadémián, majd a Magyar Író Akadémia tanácsadója lesz. Írói, újságírói pályája kezdetén leginkább az irodalomszociológia foglalkoztatja. Későbbi tárcáiban és cikkeiben a magyar kultúra, társadalom és politika aktuális kérdéseivel foglalkozik. Kritikákat és recenziókat is ír. Legjelentősebb munkái azonban az interjúk, melyeket magyar kulturális élet számos jelentős személyiségével készített. A beszélgetésekből több kötetet is szerkesztett. Válogatott művei Interjúkötetek: Rendiség a romokon : Vélekedések a rendszerváltás éveiből, Budapest, Pesti Szalon, 1994.; Kövek és kavicsok, Budapest, Filum, 2000. Interjúk: Tragikum és derű : Beszélgetés Pilinszky Jánossal, Magyar Hírlap, 1980. március 14.; Nincs bűntudata? : Interjú Hankiss Elemérrel, Új Tükör, 1982/33.; Tanítás, írás: életforma : Beszélgetés Balassa Péterrel, Magyar Hírlap, 1989. április 1.; Az érzelmes szociológus : Beszélgetés Losonczi Ágnessel, Magyar Hírlap, 1998. szeptember 26.; „A Holocaust nem teológiai véletlen” : Beszélgetés Nyíri Tamással, Magyar Hírlap, 1989. november 4.; "Hetven táján a régi barát akármit mond: rokon" : Beszélgetés Konrád Györggyel, Kritika, 2003/4.; Az oroszlán átugrik a tűzkarikán, de nem szereti : Beszélgetés az egészségügy betegségeiről és lehetséges terápiájáról Dr. Weltner János főorvossal, Kritika, 2003/7-8.; A Vigilia beszélgetése Vizi E. Szilveszterrel, Vigilia, 2003/8.; És megint elmondja mindenkinek : Beszélgetés Karinthy Mártonnal, Kritika, 2003/12.; ...maga a történelem ismeretlen : Beszélgetés Berend T. Ivánnal, 2004/12.; Igazából szövegeiben él : Beszélgetésféle Kertész Imrével, Kritika, 2006/5.; Filmek: Portréfilm Vezér Erzsébetről (Nemzeti Video Archívum, 1998); Portréfilmek a Spielberg-Soa Alapítvány számára, 1998-1999.; Konrád áramló leltára (OSZK Történelmi Interjúk Tára, 2003). Tanulmányok: A sikerképtelenség környezetrajza – Három magyar regény szociológiai szempontú tartalomelemzése (Veres Andrással). In: A közvetítő – Egy irodalomtanár emlékezete, szerkesztette V. Bálint Éva, Budapest, Tankönyvkiadó, 1979.; A káosz szerkezete – Könyvkiadás, 1989., Kortárs 1989/12. 132–139. p.; Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyház A Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyház a new age-t a kereszténységgel kombináló szinkretikus típusú felekezet. Hitelvek 2001-ben alakult keresztény közösség, melyhez vallástól, felekezeti hovatartozástól, életkortól függetlenül bárki csatlakozhat, aki elfogadja az egyház eszméjét. Az egyház hitének alapja az angyalokkal való, feltétel nélküli együttműködés, kommunikáció, hasonlóan a Jézus idejében élő esszénusokhoz. Feladatának tekinti a feledésbe merült esszénus kultúra és tudás felelevenítését, hogy azt az emberiség javára fordíthassa. Hittel vallja, hogy minden ember ugyanannak az Istennek a teremtménye. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk és az emberiség nagy családjába tartozunk. "Minden és mindenki Egy" - egy az eredetünk és egy a célunk: visszatérni az összes lélekkel Istenhez. Hisznek Égi Atyánkban és Föld Anyánkban és angyalaikban, és az isteni gondviselésben. Hisznek Jézusban, Máriában, akik maguk is esszénus mesterek voltak. Hittel vallják, hogy semmi sem történik véletlenül, mert bármi is történjen, az azért van, hogy fejlődjünk általa: "Ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg, Uram". Hiszik, hogy minden, ami él közelebb áll Istenhez, mint az írások, dogmák, melyek élettelenek, számukra a HIT örömteli és szeretetteljes lehet. Éppen így fontos az egyén szabadsága és, hogy ezt megélje, megélhesse. Esszénus gondolkodás szerint: "A mi templomunk maga a test" - "Isten országa bennetek van". - és, a Föld Anyánk adta természet. Imáikban megszólítják Égi Atyánkat és Föld Anyánkat is, mert hiszik, hogy e két energia együttes hatására lesz harmónia az Univerzumban. Az egyház papjai - nők és férfiak - a család és a mindennapi munka mellett vállalják, hogy spirituális tudásukat az emberek javára fordítják. Nem közvetítők Isten és ember között, hanem segítők. Niměřice Niměřice település Csehországban, a Mladá Boleslav-i járásban. Niměřice Krásná Ves, Strenice, Sovínky, Doubravička, Pětikozly, Kovanec és Kováň településekkel határos. Lakosainak száma 290 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Capolona Capolona település Olaszországban, Toszkána régióban, Arezzo megyében. Lakosainak száma 5439 fő (2017. január 1.). Capolona Castel Focognano, Castiglion Fibocchi, Subbiano, Talla és Arezzo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cayley–Hamilton-tétel Az Arthur Cayleyről és William Rowan Hamiltonról elnevezett Cayley–Hamilton-tétel a lineáris algebra, azon belül is a mátrixalgebra jelentős tétele. Azt mondja ki, hogy a komplex test feletti tetszőleges A négyzetes mátrix kielégíti saját karakterisztikus egyenletét. A tételt először Hamilton bizonyította 1862-ben, de csak egy speciális esetben, a kvaterniók által alkotott vektortérre. Példa Legyen Akkor A karakterisztikus polinomja Így ami egybevág a tétel állításával. Ekvivalens megfogalmazás A tétel ekvivalens azzal az állítással, hogy az A négyzetes mátrix minimálpolinomja osztója A karakterisztikus polinomjának. Valóban, ha a A minimálpolinomja , akkor definíció szerint A kielégíti -et és így ha osztója A karakterisztikus polinomjának, akkor A kielégíti azt is. Megfordítva, A minimálpolinomja, , osztója minden olyan polinomnak, amelynek A gyöke, így ha A gyöke a saját karakterisztikus polinomjának, akkor szükségképpen osztója -nek. Általánosítás Noha a tétel eredeti formájában a komplex test feletti mátrixokról szól, az állítás tetszőleges kommutatív gyűrű felett is igaz. (8888) 1994 NT1 A (8888) 1994 NT1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. július 8-án. Nina, Pretty Ballerina A Nina, Pretty Ballerina című dal a svéd ABBA 1973-ban megjelent kislemeze a Ring Ring című albumról. A dal 7 inches kislemezen is megjelent Ausztriában és Franciaországban a Ring Ring album népszerűsítése céljából. A dal 8. helyen végzett az Osztrák kislemezlistán. A dal szintén elhangzott Lynn Samuels műsorvezető által a Sirius Rádióban New Yorkban. Kislemez megjelenések A dal több országban megjelent kislemezen, a francia változat B oldalán a He Is Your Brother, a Kenyai változaton a Dance (While The Music Still Goes On) című dal szerepel míg az osztrák kislemez B oldalán az I Am Just A Girl kapott helyet. 1977-ben Kenyában ismét kiadták kislemezen. Megjelenések 7" Kenya Polydor 2001 736 Nina, Pretty Ballerina - 2:50 Dance (While The Music Still Goes On) - 3:05 Feldolgozások A dalt 1977 -ben Rowena Cortes énekes is előadta, és megjelentette Sweet Fairy című albumán. A német lánycsapat a Pretty Maid Company változata 1977 -ben jelent meg. Fiat Panda A Fiat Panda az olasz Fiat autógyár által gyártott személygépkocsi-modell. Az első generáció (1980 – 2003) A Fiat Panda 1980-ban került forgalomba. Először a genfi Autószalonon mutatták be. Az autó karosszériáját Giorgetto Giugiaro tervezte. Két változatban került piacra: kisebb típusba 652 cm³-es, kéthengeres, léghűtéses, 22 kW-os (30 LE-s), a nagyobb típusba négyhengeres, vízhűtéses, 903 cm³-es 33 kW-os (45 LE-s) motort szereltek. A kisebbik fogyasztása 5,4-7,4 liter, a nagyobbiké 5,8-8,4 liter/100 km. Végsebességük 130 km/h, illetve 140 km/h. Összesen 4 500 000 darabot gyártottak belőle. A második generáció (2003 – 2012) A második generáció 2003 tavaszán jelent meg először, majd 2004-ben már terepjáró illetve sport változatot is gyártottak. Elődjével összhangban ez a generáció is elég közkedvelt típus: a mai napig összesen 2 168 491 darab talált gazdára. Annak ellenére, hogy nem kimondottan családi autó, Magyarországon is meglehetősen sok található belőle. 2004-ben az év autójának is megválasztották. A fővárosban is fürge, 1,1-es, illetve 1,2 literes változataival már az országútra is merészkedhetünk. A 100HP típusú sportváltozatát már 1,4 literes motorral szerelték fel. Az 1,3 literes Multijet változata pedig már dízelmotorral rendelkezik. A kisautó végsebessége 165 km/h. A harmadik generáció (2011–től) A Fiat 2011 szeptemberében bemutatta a Panda harmadik generációját a 2012-es frankfurti autóbemutatón. Az új architektúra a Fiat Mini platformon alapul. A termelés a megújult Pomigliano d'Arco üzemben kezdődött 2011 utolsó negyedévében. A régebbi modell a gyártásban maradt, és Panda Classic-ként értékesítették, ami alacsonyabb árakkal (kb. 27%) köszönhető. Az olaszországi autó gyártására vonatkozó döntés, az olaszországi Tychyben olcsóbb munkaerővel való gyártás helyett, az olasz miniszterelnök, Mario Monti és a Fiat igazgatói közötti megállapodás miatt történt, hogy nem zárják le az olaszországi Fiat üzemek egyikét sem. 2008-as Indy Japan 300 A 2008-as Indy Japan 300 a harmadik verseny a 2008-as IndyCar Series szezonban, de ezen a futamon csak azok a csapatok indultak el, amelyek 2007-ben is az IndyCar szériában versenyeztek, mivel a 2007-ben még Champ Car szériában versenyző csapatok Long Beachben futották a széria búcsúversenyét. A két futamot ugyanazon a napon rendezték meg és nem találtak módot, hogy valamelyik verseny rendezési időpontját megváltoztassák. A versenyt eredetileg 2008. április 19-én délután rendezték volna meg az 1,52 mérföldes (2,45 km) Twin Ring Motegi pályán Japánban, Motegiben, de a versenyt csak április 20-án délelőtt rendezték meg, mert a pálya környékén esett és beázás miatt veszélyesnek találták a pályát versenyzésre. Az amerikai nyíltkerekes versenyzés történetében először nyert versenyt női versenyző, Danica Patrick személyében. Rajtfelállás Az időmérő edzést törölték esőzés miatt, ezért a rajtfelállást a bajnokság állása alapján döntötték el. Szimónidész Szimónidész (görögül Σιμωνίδης, Kr. e. 557/556 – Akragasz, Kr. e. 468/467) ókori görög költő, akinek életművéből mindössze 150 töredék maradt ránk. A Keiosz-szigeti Iulida városban született a Kükládokban. Legismertebb epigrammája a görög-perzsa háború spártai hőseinek állít emléket: A thermopülai hősök sírfelirata. Munkássága Utazási során megfordult Thesszaliában, ahol megénekelte a Szkopadák uralkodó nemzetségének versenygyőzelmeit. A perzsa háborúk idején a nemzet költőjének szerepét töltötte be. Verseiben megörökítette a vezető városállamok: Athén és Spárta hősi halottainak emlékét, himnuszt írt az artemiszioni csatában önfeláldozóan harcolók tiszteletére. Epinikionjaival – sportversenyek győzteseinek járó kardalaival – új műfajt teremtett. Himnuszaiból csak kevés töredék maradt fenn. Műveiben új eszményképet fogalmaz meg: a közösség, a polisz számára hasznos, szellemi értékekben gazdag ember ideálját. Taxi (film) A Taxi 1998-ban bemutatott francia film Samy Naceri főszereplésével, Luc Besson írta, Gérard Pirès rendezte. Műfaját tekintve akciófilm, filmvígjáték és bűnügyi film. Négy folytatása van: Taxi 2 (2000), Taxi 3 (2003), Taxi 4 (2007) és Taxi 5 (2018). 2004-ben készült egy amerikai feldolgozás, ami Magyarországon Amerikai taxi címmel került a mozikba. Cselekmény Daniel, a pizzafutárból előlépett taxis őrülten száguldozik Marseille-ben Peugeot 406-os fehér taxijával. Egyik utasa azonban egy rendőrtiszt, Émilien Coutant-Kerbalec, aki a fuvar végén megbünteti. El akarja venni a jogosítványát, ám épp azokban a napokban tűnik fel egy Mercedeses német banda, akik bankokat rabolnak. A rendőrségnek sürgősen segítségre van szüksége. Daniel vállalja a segítő szerepét, ha visszakaphatja a jogosítványát. Barátaival, a robogós pizzafutárokkal sikerül csapdába csalni őket, és még Émilient is összehozza nagy szerelmével, Petrával. Luc Besson mindössze 30 nap alatt írta meg a forgatókönyvet. Ellen Ripley Ellen Ripley egy sci-fi hősnő, akit Sigourney Weaver alakított az Alien filmekben. Előfutára volt a sztereotíp férfi szerepekkel való dacolásnak, főleg a sci-fi műfajban, és napjainkig Weaver leghíresebb szerepe maradt. 2003-ban az AFI (American Film Institute) egyik top 100-as listáján az amerikai mozitörténet nyolcadik legnagyobb hősének választotta Ripleyt. Az Entertainment Weekly című lap szerint Ripley "az első olyan női mozi karakter, akit nem a körülötte lévő férfiak vagy a velük való kapcsolata határoz meg". Filmek A nyolcadik utas: a Halál Ellen Ripley A nyolcadik utas: a Halál című filmben jelent meg először, mely az Alien filmek első része. Egy lánya volt, Amanda Ripley McClaren, más leszármazottról nem tudunk. A Weyland-Yutani társaság alkalmazásában a Nostromo fedélzetén dolgozott altisztként, amely nagy tömegű nyers ércet szállított a Thedusról a Földre. A film azzal indul, hogy Anya, az űrhajó számítógépe a tervezettnél 10 hónappal korábban felébresztette a legénységet a mélyálomból, hogy válaszoljanak egy furcsa adásra, ami az LV-426-os bolygóról érkezett. Leszállás után az elsőtiszt, Kane, Dallas kapitány és a navigátor, Lambert elhagyta a hajót, hogy felkutassák az adás forrását, ami egy elhagyott idegen űrhajó volt. A hajó átvizsgálása során egy idegen parazita rátapadt Kane arcára. Ripley a sérülés miatt először visszautasította, hogy a legénység visszaszálljon a hajóba, és karantén alá akarta helyezni őket. Azonban parancsát felülbírálta Ash, a tudományos tiszt, akiben ettől kezdve egyre kevésbé kezdett megbízni. A karantén elvetése komoly következményekkel járt, amikor az arctámadó által Kane-be helyezett embrió a tiszt mellkasán tört ki. Kane belehalt az idegen születésébe, a lény pedig aránytalanul gyors növekedésnek indult és egymás után ölni kezdte a legénység tagjait. Dallas kapitány halála után Ripley lett a Nostromo parancsnoka, és megtudott Anyától egy fontos információt: a 937-es számú különleges utasítást, mely a társaságnak egy titkos eljárása, ami arra irányul, hogy még a legénység élete árán is a földre szállítsák a lényt (a Társaságnak), mely rájuk vadászik.Végül Ripley beindította a hajó önmegsemmisítési mechanizmusát. A Nostromo reaktora elolvadt és a hajó hatalmas robbanással elpusztult, pillanatokkal azután, hogy Ripley biztonságba került a Narcissus nevű kompján. Közben azonban a lénynek is sikerült a Narcissus fedélzetére jutnia. Ripleynek aztán sikerült a lényt kilöknie a hajó légzsilipjén keresztül az űrbe, majd a hajó hajtóművét aktiválva elégetnie. A hajó macskáján kívül ő volt az egyetlen túlélő. A bolygó neve: Halál A folytatás ott kezdődik, ahol A nyolcadik utas: a Halál befejeződött, a Nostromo kompján, fedélzetén a megmenekült Ripleyvel, aki azt remélte, pár héten belül megmentik. Ripley a következő 57 évet mélyálomban töltötte, míg egy mentőhajó végül megmentette és a Föld körül keringő Gateway Állomásra szállította. Ébredése után Ripley megtudta a keserű valóságot, hogy lánya 66 éves korában meghalt, két évvel azelőtt, hogy Ripleyt megmentették. A Weyland-Yutani társaság Ripleyt tette felelőssé a Nostromo pusztulásárt és repülési engedélyét is visszavonták. Ripleyt folyamatos rémálmok gyötörték, ráadásul a vizsgálóbizottság nem hitte el az idegenről szóló történetet. Döbbenten szerzett róla tudomást, hogy az LV-426 bolygót időközben kolonizálták, számos család él egy légkörfeldolgozó településen, Hadley's Hope-on. Miután a Weyland-Yutani képviselője, Carter J. Burke közölte vele, hogy megszakadt a kapcsolat a telepesekkel, Ripley elvállalta, hogy a Gyarmati Tengerészgyalogság osztagával visszatér a planétára. A USS Sulaco fedélzetén megérkezett a bolygóra Ripley, Burke, egy Bishop nevű android, valamint 12 jól felfegyverzett tengerészgyalogos, Apone őrmester és a tapasztalatlan Gorman hadnagy vezetésével. Földet érés után látták, hogy bekövetkezett az idegenek inváziója. Ráakadtak egy kislányra, Newtra, aki a légaknákban bújkálva élte túl a támadást. A behatoló csapat rábukkant az idegenek fészkére és a begubózott emberekre, majd rájuk támadnak az idegenek. A bolygó Atmoszféra processzora egy eltévedt lövés miatt rövid időn belül felrobbanni készült. Ripley közben rájött, hogy Burke minden áron idegeneket akart eljuttatni a Földre. Halálos menekülés során szinte az összes katona és Burke is életét vesztette, Newtot pedig elhurcolták az teremtmények. Felfegyverkezve behatolt az idegenek birodalmába, hogy felkutassa a kislányt, az idegen királynőjével is szembekerült, aki üldözőbe vette őket. Az utolsó pillanatban jutottak el a leszállóhajóig, majd a robbanás előtti másodpercekben sikerült elhagyniuk a bolygó felszínét. A Sulacón kiderült, hogy a királynő is elrejtőzött a kis járművön. Ripley egy speciális rakodógép segítségével kidobta a bestiát az űrbe, majd Newttal, Hicks-szel és a roncsolódott Bishoppal együtt mélyálomba merültek. A végső megoldás: Halál A végső megoldás: Halál című film elején Ripley, Newt, Hicks és a roncsolódott Bishop, a filmsorozat második részének túlélői a Sulaco fedélzetén mélyálomban repültek. Eközben egy arctámadó, amelyik valahogyan feljutott a Sulacora, egy királynő embrióját belejuttatta Ripley-be. Később egy másik arctámadó vére elektromos tüzet okozott a Sulaco-n, amiatt a hajó mentőjárműve lezuhant a Fiorina 161 nevű bolygón. A planéta egyetlen lakott helye egy volt bánya és finomító területén kialakított fegyintézet. Ide került Ripley, és megtudta, hogy egyetlenként élte túl a zuhanást. Rájött, hogy egy idegen miatt következett be a katasztrófa, ebben az ideiglenesen működőképessé tett Bishop is megerősítette. A telepre jutott arctámadó megtermékenyített egy kutyát, melyből hamarosan kitört egy idegen, majd fejlődni és pusztítani kezdett. Ripley felismerte a veszélyt, de az igazgató nem hitt neki, mindaddig, míg őt is meg nem ölte a lény. Több rab és Clemens doktor is áldozatul esett - véget vetve ezzel a Ripley és közte szövődő romantikus kapcsolatnak. Az elítéltek összefogtak Ripleyvel és megpróbálták megállítani a szörnyet. Ripley rájött, hogy mellkasában egy királynő embriója fejlődik, ezért őt nem támadta meg az idegen. Meggyőzte az életben maradt rabokat, hogy a Társaság tanulmányozni akarja a szörnyet, és nem elpusztítani. Újabb tervet eszeltek ki: becsalogatták a lényt az ólomöntőbe és sikerült a bestiát forró ólom és hideg víz segítségével szétrobbantani. Ekkor megérkezik a Társaság csapata, vezetőjük Bishop, az android tervezője. Ripley nem hitt az ígéreteinek, és belevetette magát az olvadt fémbe; magával vitte így a királynőembriót is a halálba. Az egyetlen túlélőt, Morse elítéltet elszállítják, a börtöntelep végleg bezár... Alien 4. - Feltámad a Halál Az Alien-sorozat negyedik része nem a hagyományos módon folytatódik Ripley újabb harcával az idegenek ellen. Ripley előző rész végén történt öngyilkossága miatt ez lehetetlen volt. Az űrben keringő USM Auriga, az Egyesült Rendszerek Hadseregének gigászi Orvosi Kutatóhajója. A tudósoknak sikerült klónozniuk Ripleyt a Fiorinán talált szövetmaradványokból. A nőből kioperálták a királynő embrióját, a kísérlet valódi célját: a tudósok a királynő segítségével tojásokhoz jutottak. Az emlékeit visszanyerő Ripley - vagyis Ripley 8. számú klónja - rájött, hogy génjei keveredtek az idegenével, így egyes tulajdonságaikat és érzéseiket is birtokolja. A kutatóhajóra érkezett a Betty nevű csempészhajó, melynek legénysége az Auriga parancsnoka, Perez tábornok megbízásából elraboltak egy mélyálomban lévő emberekből álló szállítmányt. A szerencsétleneket gazdatestként használva végeztek a tudósok kísérletket az idegenekkel. A legénység egy tagjáról, Callról kiderült, hogy a kísérletek megállítása céljából érkezett a hajóra. A teremtmények közben kiszabadultak, és elkezdték a kutatóhajó legénységének pusztítását, mely a vészhelyzetre tekintettel elindult a Föld felé. Életét vesztette Perez tábornok és a tudósok, katonák nagy része. A megmaradt csempészek Ripleyvel, a kísérletekért felelős Dr. Wrennel és még néhány túlélővel elindultak a Betty felé vezető veszélyes úton. Ripley szembesült az első hét félresikerült klón szörnyűségével, Callról pedig kiderült, hogy egy szökött másodgenerációs android. A menekülés során Ripleyt elragadták az idegenek, és a királynő kamrájába hurcolták. Ott szemtanúja volt, amint a nőstény egy másodlagos reprodukciós ciklus segítségével életet adott egy minden addiginál veszélyesebb újszülött idegennek. Ripleynek sikerült megszöknie, és eljutni a Bettyre. Mielőtt az Auriga becsapódott a Földbe, sikerült a kis hajóval felszállniuk. Kiderült azonban, hogy az újszülött is a fedélzeten van. Ripley és Call együttes erővel sikeresen elpusztították a lényt: a hajó falán mart lyukon darabokban szívta ki a vákuum. Az életben maradt Ripley és társai a Föld felé tartottak végül a Bettyn. Könyvek, képregények, játékok Az Alien filmek után könyvek, képregények oldalain illetve számítógépes, konzolos játékban is találkozhattunk az idegenekkel, köztük az alábbiakban Ellen Ripley karakterével is. Könyvek Alien Resurrection: Feltámad a Halál Alien3: A Végső Megoldás: a Halál (Az Út Végén, a Halál) Alien: A Nyolcadik Utas: a Halál Aliens: A Bolygó Neve: Halál Alien4: Idegenek a Földön (I.kötet) Alien4: Lidérces utazás (II. kötet) Alien4: Ripley háborúja (III. kötet) Aliens: Eredendő bűn Képregények Alien: The Illustrated Story (Heavy Metal, 1979) Sikerfilmek képregényben sorozat: A bolygó neve halál / A halálosztó (FŐMO/Budapest Film, 1988) Alien3 + Alien3 Movie Special (Dark Horse, 1992) Aliens: Newt's Tale (Dark Horse, 1992) Alien Resurrection (Dark Horse, 1997) Alternatív folytatásai A bolygó neve: Halálnak Aliens Vol. 2. - Nightmare Asylum (Dark Horse, 1990.) Aliens Vol. 3. - Earth War, Female War (Dark Horse, 1990.) Alternatív folytatásai az Alien 4. – Feltámad a Halálnak Aliens vs. the Predator vs. the Terminator (Dark Horse, 2000.) Akciófigurákhoz mellékelt miniképregény sorozat: Aliens 1-13. (Kenner) Játékok Alien Trilogy (PC, Playstation) Alien Resurrection (Playstation) Alien: Isolation (PC/XBOX360/XBOX1/PS3/PS4) 11A busz (Győr) A győri 11A jelzésű autóbusz a Bácsa, Ergényi lakótelep és a Révai Miklós utca között közlekedett a 11-es busz betétjárataként. A vonalat az ÉNYKK Zrt. üzemeltette. Közlekedése Csak Tanítási munkanapokon és szabadnapokon közlekedik délelőtt, félóránként. Menetrend Révai Miklós utca felé Kisbácsa, Dombhát utca Forrás Kisalföld Volán Rt. Helyi menetrend értesítés Győr – Érvényes: 2017. június 16-tól. ÉNYKK Zrt.. (Hozzáférés: 2017. június 19.) Poljanica Bistranska Poljanica Bistranska falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Bistra községhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 13 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délkeletre a Medvednica-hegység nyugati lábánál fekszik. Története Bistra neve 1209-ben bukkan fel először írott forrásban II. András király oklevelében, melyben Bistrán kívül a Poljanica birtokot és a Szent Miklós plébániát is megemlíti. A mai plébániatemplomot 1631-ben építették. A falunak 1857-ben 431, 1910-ben 1062 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Zágrábi járásához tartozott. 2011-ben 1253 lakosa volt. Nevezetességei Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemploma 1631-ben épült barokk stílusban. A többszöri átépítés ellenére is megőrizte eredeti kora barokk külsejét. Berendezése a 17. és a 19. században készült. Szent Miklósna szentelt főoltára 19. századi neogótikus. A Boldogságos Szűzanya és Szent Antal tiszteletére szentelt mellékoltárai a 17. században készültek. Kőből faragott keresztelőmedencéje kora művészetének egyik nagyon értékes példája. Gerhard Herzberg Gerhard Heinrich Friedrich Otto Julius Herzberg (Hamburg, Németország, 1904. december 25. – Ottawa, Kanada, 1999. március 3.) német-kanadai Nobel-díjas kémikus és fizikus. A díjat 1971-ben kapta meg az elektronok szerkezetének és a molekulák geometriájának kutatásáért. Fő kutatásai területe a két- és több atomos molekulák szerkezetének vizsgálata, melyet az atomos és molekuláris spektroszkópia (színképelemzés) technikájával végzett. 1973 és 1980 között az ottawai Carleton Egyetem rektora. Fiatalkora Kezdetben csillagászattal akart foglalkozni, azonban a Hamburgi Obszervatóriumba beadott jelentkezését visszautasították, anyagi okokra hivatkozva. Középiskolai tanulmányai befejezését követően a Darmstadti Műszaki Egyetemen tanult ösztöndíjasként, ahol Henri Rau vezetésével 1928-ban doktori címet szerzett. 1935-ben került ki Kanadába, a Saskatchewani Egyetemre vendégprofesszorként, majd 1936-tól 1945-ig a fizika professzoraként dolgozott – időközben felvették a kanadai Royal Society tagjainak sorába. A második világháború alatt Chicagóban kutatott. Micukuri Kakicsi Micukuri Kakicsi (japánul:�� ��, Hepburn-átírással: Kakichi Mitsukuri) (Edo, 1858. január 15. – 1909. szeptember 16.) japán zoológus. Élete 1858-ban született Japánban az akkor még Edónak nevezett Tokióban. 1873-ban érkezett az Amerikai Egyesült Államokba, ahol egyetemi tanulmányokat folytatott a Yale Egyetemen (1879) és a Johns Hopkins Egyetemen (1883). 1882-ben kinevezték a tokiói Császári Egyetem tudományos kollégiumának professzorává, majd 1893-ban az egyetemi tanács tagjává választották. 1896-ban vezetője lett a „medvefóka bizottságnak”, mely minőségében Japán nevében ő írta alá a megállapodást az Amerikai Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal. 1901-ben a Tokió Egyetem tudományos kollégiumának dékánjává nevezték ki. 1907-ben érdemei elismeréseként megkapta az egyik legmagasabb számára adható érdemrendet, és élete hátralévő részében főleg adminisztratív ügyekkel foglalkozott. Úgy maradt meg az emlékezetben, hogy nem csak nagyszerű zoológus, hanem korának egyik legbefolyásosabb közéleti személye is volt. 1886 és 1896 között a teknősök embriológiájáról tudományos cikksorozatot jelentetett meg. A koboldcápát (Mitsukurina owstoni) tiszteletére nevezték el. A Mitsukurinidae család és a Mitsukurina genus nevet is a tudós nevéből képezték. Az őskövületnek számító cápa egy példányát ugyanis Alan Owston angol származású tengerészkapitány fogta ki, és átadta Micukuri professzornak tanulmányozásra. Munkái Mitsukuri, Kakichi. Congress of arts and science: Universal exposition, St. Louis, 1904. Houghton, Mifflin and company, 694–732. o. (1906) Pintér Éva Pintér Éva (Győr, 1986. június 28. –) válogatott labdarúgó, középpályás. Jelenleg a Győri Dózsa labdarúgója. Pályafutása Klubcsapatban A Győri ETO csapatában kezdte a labdarúgást. 2007-ben igazolt a Győri Dózsa együtteséhez, ahol 2009-ben a magyar kupadöntős csapat tagja volt. A 2009–10-es idényben bronzérmet szerzett a csapattal. A válogatottban 2009-ben a belgrádi Universiade-n három, nem hivatalos mérkőzésen szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 2009–10 Magyar kupa döntős: 2009 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. Mississippi tarajosteknős A mississippi tarajosteknős (Graptemys pseudogeographica kohni) a hüllők (Reptilia) osztályába, a teknősök (Testudines) rendjébe és a mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjába tartozó faj. Az Egyesült Államok középső vidékein honos. Népszerű háziállat. Nevének eredete Nevét nem Mississippi államról, hanem a Mississippi folyóról kapta. Latin nevében a kohni a New Orleans-i Gustave Kohnra utal, aki a típuspéldányt begyűjtötte. Élőhelye A Mississippi folyó és mellékfolyói vidékén található meg, Illinoistól és Missouritól dél felé. Jellemzői A nőstények a hímeknél jóval nagyobbak. A kifejlett hímnek 9–13 cm, a nősténynek 15–25 cm a teknőátmérője. A hím vékonyabb, a növésben lévő példányokra emlékeztet, míg a nőstények vaskosabb testalkatúak. Joseph Frederick Whiteaves Joseph Frederick Whiteaves (1835. december 26. – 1909. augusztus 8.) angol paleontológus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Whiteaves”. Élete és munkássága Joseph Frederick Whiteaves az angliai Oxford városban született. Magániskolában tanult, és utána, 1858-1861 között, John Phillipss angol geológus segédeként dolgozott az Oxfordi Egyetemen. Itt, az oolitos mészköveket kezdte el tanulmányozni; nagyjából ő volt az, aki tudtunkra hozta a Nagy Oolit sorozat (Great Oolite series, Cornbrash and Corallian) fosszíliáit. 1861-ben elment Kanadába, ahol megismerte Québec és Montréal földtanát. 1863-ban kinevezték a montreáli Natural History Society of Montréal múzeum kurátorának és titkárjának. Ezeket az állásokat, 1875-ig töltötte be. Whiteaves az alsó-kanadai (Lower Canada) szárazföldi és édesvízi puhatestűeket, valamint a tengerparti gerincteleneket tanulmányozta. Ezek mellett, a Montréal szomszédságában talált szilur és ordovícium kori kövületeket is szemügyre vette. 1875-ben, Whiteaves a Kanadai Geológiai Szolgálat (Geological Survey of Canada) kutatója is lett. A következő évben és 1877-ben a Kanadai Geológiai Szolgálaton belül, kinevezték az zoológusnak és az igazgató asszisztensének is. 1881-ben, ennek a szolgálatnak az irodáit Ottawába helyezték át. Számos és fontos nyomtatványa van a kanadai állattanról és őslénytanról. Dr. Whiteaves az 1882-ben létrejött, Royal Society of Canada egyik alapító tagja volt. A „Transactions” és a „Canadian Naturalist” című tudományos hetilapokhoz is hozzájárult. 1900-ban, a montreali McGill Egyetemtől (McGill University), megkapta a Legum Doctor érdemrendet. A Royal Society of Canada tagsága mellett, a Londoni Geológiai Társaság (Geological Society of London) tagja is volt. 1909-ben, 74 évesen az ontarioi Ottawában halt meg. Október Október az év tizedik hónapja a Gergely-naptárban. A latin octo szóból származik, melynek jelentése nyolc – utalva arra hogy eredetileg ez volt a nyolcadik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint az október: mustonos. A katolikus egyház októbert a rózsafüzér hónapjának tekinti. A népi kalendárium Mindszent havának nevezi, a protestánsok pedig gyakran a reformáció hónapjának (mivel Magyarországon október 31-én tartják a reformáció ünnepét). Október eseményei október 1. : zenei világnap – UNESCO ( 1975 óta) idősek világnapja – ENSZ ( 1991 óta) Ciprus : A függetlenség napja Kínai Népköztársaság : A Népköztársaság kikiáltásának évfordulója Nigériai Szövetségi Köztársaság : A függetlenség napja Tuvalu (Ausztrália és a Csendes-Óceáni Szigetek): A függetlenség napja Hongkong : nemzeti ünnep Kamerun : egyesülés napja október 2. : Guineai Köztársaság: A függetlenség kikiáltásának évfordulója október 3. : Németország nemzeti ünnepe – Nyugat- és Kelet-Németország újraegyesítése Koreai Köztársaság : Nemzeti ünnep, az államalapítás napja október 4. : Lesothoi Királyság – A függetlenség napja ( 1966 ) Assisi Szent Ferenc ünnepe Az állatok világnapja október 5. : a Pedagógusok világnapja ( 1996 ) Portugália : a köztársaság napja Wallenberg nap október 6. : nemzeti gyásznap – az aradi vértanúk kivégzése Egyiptom : a fegyveres erők napja Építészek világnapja október 7. : a Rózsafüzér királynője ünnepe október 8. : Horvátország – a függetlenség napja Peru – Battle of Angamos Madárfigyelő világnap október 9. : Ugandai Köztársaság A függetlenség napja ( 1962 ) Puerto Rico : Amerika felfedezésének napja Amerikai Egyesült Államok : Amerika felfedezésének napja Japán : Egészség és sport napja Ecuador :Guayaquil függetlenségének napja Kanada : Hálaadás napja Postai világnap – 1874 . október 9-én alapították az Általános Postaegyesületet, az alapító országok között volt Magyarország is. Szent Dénes ünnepe október 10. : Lelki egészség napja – 1994 óta A halálbüntetés elleni harc világnapja október 12. : Spanyolország nemzeti ünnepe – Amerika felfedezése Uruguay , Venezuela , Chile , Paraguay , Mexikó , Argentína , Costa Rica : Amerika felfedezésének napja Az Egyenlítői-Guinea függetlenségének napja (National Day- 1968 ) október 13. : Nemzetközi öltözz ki nap október 14. : Szabványosítási világnap Jemen : októberi forradalom október 15. : Az ölelés világnapja A fehér bot napja Nemzetközi gyalogló nap Falusi nők világnapja október 16. : Szentszék : II. János Pál pápa megválasztásának évfordulója Kolumbia : Kolumbusz nap Élelmezési világnap A kenyér világnapja október 17. : A szegénység elleni küzdelem világnapja október 18. : A magyar festészet napja október 19. : Albánia : Teréz anya napja október 20. : A csontritkulás világnapja október 21. : Földünkért világnap október 22. : Dadogók nemzetközi világnapja Misszionáriusok világnapja október 23. : a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe – az 1956-os forradalom kitörése a köztársaság napja – köztársaság kikiáltása 1989. október 23-án Új-Zéland A munka ünnepe október 24. : az ENSZ napja A magyar operett napja Zambia : A függetlenség napja október 25. : Kazah Köztársaság : A függetlenség napja október 26. : Ausztria nemzeti ünnepe – 1955-ös osztrák alkotmány és függetlenség kikiáltása október 28. : Csehország nemzeti ünnepe – 1918-as függetlenség elnyerése Görögország nemzeti ünnep október 29. : Török Köztársaság : nemzeti ünnepe október 30. : Írország Októberi Ünnep október 31. : őszirózsás forradalom a reformáció ünnepe Halloween éjszakája a Samhaint – kelta újévet ekkortájt ünneplik Október első hétfője: Habitat világnap 1986 -ban rendezték meg először az ENSZ Emberi Települések Bizottságára (Habitat) utalva. Október első vasárnapja: az állatok világnapja 1966 , 1991 óta tartják Magyarországon is Október 4-10. között: Űrkutatási világhét ( 1999 ) Október második szerdája: A természeti katasztrófák világnapja Október második péntekje: a tojás világnapja Október negyedik hétfője: Iskolai könyvtárak világnapja Október utolsó munkanapja: Takarékossági világnap A hónap utolsó vasárnapján a nyári időszámítás vége Kiegészítések A horoszkóp csillagjegyei közül az alábbiak esnek októberre: Mérleg ( szeptember 23. – október 22. ) és Skorpió ( október 23. – november 21. ). Október folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Szűz csillagképből a Mérleg csillagképbe lép. október utolsó vasárnapján 3 órakor állítjuk vissza az órát egy órával, ami a nyári időszámítás végét és a téli („normál”) időszámítás kezdetét jelenti. A szökőévek kivételével az október a hét ugyanazon napjával kezdődik, mint a január Érdekességek Az Arvisurák szerint Magvető hava . Fényerősség A fényerősség fizikai mennyiség, amely kifejezi a primer sugárzók által kisugárzott (emittált), a vizuális tartományban, az emberi látás tartományában észlelhető fény nagyságát. A Nemzetközi Világítástechnikai Szótár nem önállóan, hanem a mértékegysége által határozza meg a fényerősség fogalmát. Magát a jelenséget gyakorlatilag egyetlen mondattal: „Optikai sugárzás, amely közvetlenül látásérzékletet kelt.” A meghatározáshoz tudni kell, hogy az élőlények fényérzékelése kisebb-nagyobb mértékben eltér az emberi érzékeléstől. Kapcsolata más sugárzás fajtákkal A fénysugárzás az elektromágneses sugárzások egyik fajtája. Az elektromágneses sugárzások fotonokkal, illetve azokkal egyenértékű frekvenciájú sugárzással írhatóak le; frekvenciájuk elvileg nullától a végtelenig terjed. Az ehhez rendelt fizikai mennyiség a sugárerősség. Ezen tartomány egy részének meghatározása: Optikai sugárzásnak nevezzük az olyan hullámhosszúságú sugárzást, amely a röntgensugárzás (λ = 1 nm) és a rádiófrekvenciás sugárzás tartománya (λ = 1 mm) közé esik. A fénysugárzás (és így a fényerősség) ezen belül az ember által észlelhető tartományt öleli fel. A fényerősség egysége A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet rögzíti, hogy a fizikai mennyiségeket és azok mértékegységét csak egymással összefüggésben szabad tárgyalni. Ezért az SI mértékegységrendszer helyét a Mennyiségek Nemzetközi Rendszere (International System of Quantities, ISQ) veszi át. A fényerősség a hét alapmennyiség egyike, ezért nem szabad leszármaztatott mennyiségként értelmezni – annak ellenére, hogy a hivatalos definíció a sugárerősségből határozza meg. Megfogalmazása Hivatalos definíciója a fényáramból származtatott formában és alapmértékegységként a Nemzetközi Világítástechnikai Szótárban található. Mértékegysége Mértékegységének megfogalmazása a kandela szócikkben található. Értékeléséhez hozzá tartozik, hogy a kandela annak a pontszerű fényforrásnak a fényerőssége, amely monokromatikus fényt bocsát ki izotróp módon (a tér minden irányába egyenletesen). Az átlagos fényforrások fényvetői (a lámpaernyők) általában a teljes térszög felét leárnyékolják. A fényerősség mérése A fényerősséget, klasszikus meghatározása után, a 20. században a Planck-sugárzó mint etalon alapján ellenőrizték. Erre az etalonra helyenként abszolút fekete testként hivatkoztak. A Planck-sugárzó reprodukálása rendkívül nehézkes, ugyanakkor a fényérzékelők megbízhatóságának növekedése miatt áttértek a hitelesített izzólámpák használatára.Ezekkel a fényforrásokkal a candela mértékegység meghatározása 0,6 % relatív mérési bizonytalansággal lehetséges A 20. század végén az érzékelők egyre megbízhatóbbakká váltak, ezért a fényerősség mérése jelenleg az érzékelőkön alapul. Az abszolút fekete testre való hivatkozás azon alapult, hogy a Planck-sugárzó sugárzási állandói az ideális értéket nagyon jól megközelítik, vagyis csaknem tökéletes termikus sugárzó. A Planck-sugárzó működési elve A kandela meghatározásához készített eszköz kerámia burkolatú edény, amelyet tórium-oxid hőszigetelő anyaggal töltenek ki. Ennek legbelső része a kerámiából készült sugárzó cső. A sugárzó csövet az olvadáspontjára hevített platina veszi körül. A sugárzó csőből függőlegesen felfelé lép ki a fény egy 1/600 000-ed négyzetméter keresztmetszetű nyíláson át. A készüléket tekercsek veszik körül. A tekercsekben folyó villamos áram örvényáramú hevítéssel melegíti fel a platinát az olvadáspontjára. Az elektromágneses tér frekvenciája valamivel nagyobb, mint 800 kHz. A Planck-sugárzón alapuló régi definíció A kandela a platina dermedéspontján, a felületre merőleges irányban, a felületnek 1/600 000-ed négyzetméterén, 101 325 Pa nyomáson az abszolút fekete test sugárzásának fényerőssége. A CGPM ennek a döntésének magyarázó szövegében utal arra, hogy a mérést a fénysűrűségre (luminance) vonatkozóan kell végezni. Érvénybe lépett a 13. CGPM ötös számú döntésével. Megváltoztatták a 16. CGPM hármas számú döntésével, amely jelenleg is érvényes (lásd fent). A fényerősségre vonatkozó klasszikus leírás 19. század, A Pallas nagy lexikona „Azon fénymennyiség, mely valamely fényforrástól egységnyi távolságban elhelyezett lap területegységéhez merőlegesen érkezik. A lap megvilágításának erőssége pedig azon fénymennyiség, mely a lap területegységére esik. Különböző fényforrások erősségét szemünk abból a megvilágításból ítéli meg, melyet a fényforrások ugyanazon lapon előidéznek, ha a közeg ugyanaz. Ezen megvilágítás egyenesen arányos magának a fényforrásnak erősségével, de azonkívül függ a távolságtól, melyben a fényforrás a megvilágított laptól van és azon szögtől, mely alatt a fénysugarak a megvilágított lapra esnek. Ami a távolságot illeti, könnyen belátható, hogy a megvilágítás ereje a távolság négyzetével fordított arányban áll, mert ha valamely fénylő pontot egymást körülzáró gömbök középpontjául tekintünk és figyelembe vesszük, hogy a különböző nagyságú gömbök ugyanattól a fényforrástól ugyanazon fénymennyiséget kapják, nyilvánvaló, hogy a megvilágítás az egyes gömbök felületére annál kisebb, mennél nagyobbak maguk a felületek. Mivel azonban különböző sugarú gömbök felületei úgy aránylanak, mint sugaraik négyzetei, a felületegységre eső fénymennyiségek e sugaraknak, tehát a fényponttól való távolságoknak négyzeteivel fordítottan aránylanak. Ami a szöget illeti, mely alatt a fénysugarak a megvilágított lapra esnek, a megvilágítás nyilván akkor legnagyobb, midőn a sugarak merőlegesen esnek a lapra. Ha most a lapot valamely a szög alatt elhajlítjuk, úgy hogy a sugarak ferdén esnek reája, a sugarak beesési szöge is a lesz. Ez tudniillik azon szög, melyet a lapra eső fénysugár azon egyenessel alkot, mely a beesési pontban a lapra merőlegesen van állítva. Egyszerű számítás azon eredményre vezet, hogy a megvilágítás erőssége egyenes arányban van a beesési szög koszinuszával. Ha tehát valamely lapnak a fényforrástól való távolsága d, a sugarak beesési szöge a, magának a fényforrásnak erőssége (intenzitása) i. Állandó intenzitású fényforrás, melynek erősségét tudományos fényméréseknél egységül választhatnók, nincs. A gyakorlatban az angol normális gyertya fényét (London spermaceti candle) használják, melynél a láng magassága 43–45 cm. és a fogyasztás óránként 779 g. (Ezt használják Budapesten a gázlángok erősségének ellenőrzésére.) Olyan viaszgyertyát is használnak normális gyertyául, melyből 10 szál 1 kg-ot nyom. Ha ennek fényét az erősség egységéül használjuk, egy-egy fényerő óránként, grammokban kifejezve, az égő anyag következő mennyiségét fogyasztja: normális gyertya: 8,71; stearin-gyertya: 8,90; faggyú-gyertya: 10,87; olaj-lámpa (lapos láng): 16,00; olaj-lámpa (kerek láng): 8,00; petróleum-lámpa (kerek láng): 4,00; légszesz 14 liter. A nap fénye fölér 60000 normális gyertya lángjával 1 m-nyi távolságból; a holdé ugyanazon távolra számítva tizedrésze egy normális gyertya lángjának.” A fentieket mai jelölésekkel kiegészítve: A fényforrás fényerőssége adott irányban: a fényforrást elhagyó és az adott irányt tartalmazó dΩ elemi térszögben terjedő dΦ elemi fényáram és az elemi térszög hányadosa. Jele: Iv, ahol a v betű a visual szó rövidítése. 20. század A fény mérését a Nemzetközi Világítástecnikai Bizottság a megalakulása óta műszeres mérési alapokra igyekszik helyezni. Ennek egyik megvalósítása volt a Planck-sugárzó. Jelenleg a fényerősség mérését kalibrált fényérzékelőkkel végzik. Bad Endbach Bad Endbach település Németországban, Hessen tartományban. Lakosainak száma 8734 fő (2011. április 25.). Népesség A település népességének változása: 231 Vindobona A 231 Vindobona a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Johann Palisa fedezte fel 1882. szeptember 10-én. L´Imam Seydi L'Imam Seydi (1985. augusztus 31. –) francia, szenegáli labdarúgó, csatár. Adamovich Antal Gáspár Adamovich Antal Gáspár (csepini) (Eszék, 1762. január 4. – Almás, 1829. október 20. vagy 22.) magyar királyi asztalnok (1792-től)[forrás?], udvari tanácsos, királyi kamarás, Almás, Erdőd, Szarvas és Tényő birtokosa. A szlavóniai Verőce vármegyében vállalt hivatali tisztséget. Hivatali szerepe nem világos, mivel az egyes források egymástól eltérő információt adnak meg erre vonatkozóan. Benedekfalvi Kiszel Pál jogtudós-író 1811-ben már verőcei alispánként említi.[forrás?] Szinnyei József szerint 1815-ben Verőce vármegye alispánja, 1820–26 között pedig főispánhelyettese, majd a Hétszemélyes Tábla bírája („hétszemélynök”) lett, s aztán 1827-ben nyugalomba vonult. Egy másik, horvát forrásokra támaszkodó irodalom szerint előbb Verőce vármegye alispánja, majd 1818–25 között vezetője (főispánja) volt. 1796-ban vette feleségül perényi Perényi Borbála bárónőt (Németújvár, 1776. szeptember 22. – Baden, 1847). Egyes források neki tulajdonítják a Tentamen publicum ex agrorum, pratorum et vitium cultura (Vizsgadolgozat a földművelésről, legeltetésről és a szőlőművelésről) címen, 1778-ban Budán megírt értekezést. Más források azonban ezt a művet egy Andreas Minkovich nevű személynek tulajdonítják. A könyv megjelenésekor Adamovich 16 éves volt. Soudan (Deux-Sèvres) Soudan település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 439 fő (2015). Soudan Fomperron, Nanteuil, Pamproux, Sainte-Eanne, Saint-Germier és Salles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 11Y busz (Salgótarján) A salgótarjáni 11Y busz Somoskőújfalu, országhatár és a Hősök úti forduló között közlekedik, egy irányban, a Hősök útja felé. Menetidő 35 perc. A vonalon főleg csuklós buszok közlekednek. Története A járatot a 2012.július 1-i menetrendváltással, 113-as járatszámmal vezették be, bizonyos 36-os járatok átalakításával, hogy csúcsidőben javítsák a belváros és Somoskőújfalu kapcsolatát, és csökkentsék a 11B busz csúcsidei zsúfoltságát. A járat a 2016.július 2-i menetrendváltással csak egy irányba, Somoskőújfalu felől a Hősök útja felé közlekedik. 2017.szeptember 2-a óta 11Y járatszámmal közlekedik. Közlekedés A járatok csak munkanap közlekednek, napi kétszer 6:45-kor és 15:00-kor, csak a Hősök úti forduló felé. Hoheneich Hoheneich osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Gmündi járásában. 2018 januárjában 1424 lakosa volt. Elhelyezkedése Hoheneich Alsó-Ausztria Erdőnegyedének (Waldviertel) északi részén fekszik, a Braunaubach folyó mentén. Területének 57,2%-a erdő. Az önkormányzat 2 települést egyesít: Hoheneich (1035 lakos 2018-ban) és Nondorf (389 lakos). A környező önkormányzatok: északkeletre Schrems, délkeletre Kirchberg am Walde, délre Waldenstein, nyugatra Gmünd. Története Hoheneich a középkor során a már a 12. században is létező Kirchberg am Walde alá volt rendelve, amely a Kuenring család birtoka volt. Első írásbeli említése 1345-ből való, amikor egy bizonyos Niklas von Hoheneich birtokot cserélt Albert von Kirchberggel. A Hoheneich 1483 körüli nemzetség kihalása után tulajdonuk a Kirchberg bárókra szállt. Amikor Mátyás magyar király megszállta Alsó-Ausztriát, feltehetően Hoheneichet is elfoglalta; a tartomány egészen 1491-es haláláig uralma alatt maradt. A harmincéves háború kezdetén, 1619-ben a Kollonitsch gróf vezette magyar és lengyel katonákból álló császári csapatok kifosztották és felégették a falut. Később a csehek foglalták el és gyújtották fel a kastélyt. A napóleoni háborúkban 1795-ben hesseni, az 1866-os osztrák-porosz háborúban pedig porosz csapatok szállták meg Hoheneichet. 1869-ben megnyílt a postahivatal, 1903-ban pedig az új iskola. A két világháború számos áldozatot szedett a település lakói közül. Lakosság A hoheneichi önkormányzat területén 2018 januárjában 1424 fő élt. A lakosságszám 1981 óta (akkor 1640 fő) csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 96,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,9% a régi (2004 előtti), 1,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 88,9%-a római katolikusnak, 2% evangélikusnak, 2,1% mohamedánnak, 5,5% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 4 magyar élt a mezővárosban. A legnagyobb nemzetiségi csoportot a német mellett a törökök alkották 1,1%-kal. Látnivalók a Szeplőtelen fogantatás-kegytemplom. 1621-ben állítólag csoda történt a templomban. A lutheránus Kollonich gróf belülről bezáratta és befalaztatta a kegytemplom ajtaját, hogy a katolikus zarándokok ne imádkozhassanak a Szűz Mária szobra előtt. A munkások az ablakon másztak ki. Másnap - miközben a gróf és protestáns lelkészei a bokrok közül figyelték mi történik - a zarándokok könnyedén kinyittták az ajtót a mögé felhúzott fal pedig összedőlt. Ignaz Stidl 1909-es mauzóleuma a temetőben a Backhausen textilgyár 19. századi tüzoltóháza az 1740-ben épült Lourdes-kápolna Nondorf kápolnája a Braunaubach 17-18. század fordulóján épült hídja Polje Čepić Polje Čepić (olaszul: Piana d’Arsa ) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kršanhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északkeleti részén, Labintól 18 km-re, községközpontjától 4 km-re északra, az A8-as autópályát a 64-es számú főúttal összekötő 500-as számú út mellett, a Čepići mező délnyugati részén fekszik. Határának legnagyobb része az a termékeny mező, mely az 1930-as években kiszáradt tó helyén található. Története A falut 1102-ben említik először, a kožljaki uradalomhoz tartozott. Filip Gutenek Kožljak grófja 1385-ben e földet a pálosoknak adta, hogy ott a Čepić-tó partján Szűz Mária tiszteletére kolostort építsenek. A kolostor 1783-ban a rend megszüntetésekor megüresedett és pusztulásnak indult. Plébániáját 1606-ban említik először. Plébániatemplomát 1872-ben építették. A falunak 1880-ban 253, 1910-ben 274 lakosa volt. A Čepić-tavat 1932 és 1933 között kiszárították úgy, hogy a vizét egy csatornával a Plomini-öbölnél a tengerbe vezették. A tó helyén termékeny mező keletkezett, melyen mezőgazdasági tevékenység folyik. A falunak 2011-ben 148 lakosa volt. Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemploma 1872-ben épült. Szent Justus tiszteletére szentelt temetőkápolnája 13. századi. Egykori pálos kolostorából került elő Márton kožljaki gróf 1492-ből származó sírfedőlapja, melyet ma a belaji kastély kápolnájában őriznek. Taxonyi János Taxonyi János, Taksony, Taxoni (Hanusfalva, (Sáros megye), 1677. szeptember 10. – Nagyvárad, 1746. június 4.) Jézus-társasági áldozópap és tanár. Élete Nemes családból származott. 1697. október 14-én lépett a rendbe; előbb Gyöngyösön és Egerben a humaniorák, majd Kassán a teológia tanára volt és Kolozsvárt 1715-ben casuistikát és hitvitatkozást adott elő. Jeles szónok volt, kortársai a szónokok fejedelmének nevezték; azért egyházi, vasárnapi és ünnepi hitszónoknak alkalmazták Győrött, Nagyszombatban, Nagybányán, Ungvárt, Komáromban, Szatmárnémetin, Rozsnyón, Kőszegen és Nagyváradon; később a rend győri kollegiumában rektor volt. Munkái Horologium sapientis duodecim diei actiones horarias indicans, Honori Rev... dominorum, cum in... universitate S. J. Cassoviensi promotore R. P. J. T. suprema aa. II. & philosophiae laurea insignirentur, ab addictissimis condiscipulis gratiose oblatum anno 1714. A purgatorium-beli lelkeknek állapottyok, s azoknak az ő jó-tévőjökhöz hálaadatosságok, a mellyek deák nyelven meg-irattattak Páter Roa Márton által. Most pedig... Pater Taxoni János által magyar nyelvre fordíttattak. Nagy-Szombat, 1718. (Lósi és hédervári Viczay Teresia kisasszonynak ajánlva, a ki a szerzőt e fordításra ösztönözte. Ujabb kiadása. Győr, 1742). A negyvennapi bőjtnek szentsége, avagy a Krisztus kínszenvedéséről a nagybőjtnek minden napjaira elmélkedések, a mellyek... deák nyelven megírattak... Pater Hevenesi Gábor által,... most pedig más pap által magyarra fordíttattak. Nagy-Szombat, 1739. (Névtelenül. Ugyanaz: Eger, 1793. és Pest, 1818.). Az emberek erkölcseinek és az Isten Igazságának tükörei. Az-az: Némely ritka, és válogatott történetek. A mellyeket egynehány authorokból öszve-szedvén, három részre osztott, és külömbféle üdvösséges tanúságokkal meg-világosított. Győr, 1740. (Ujabb-kiadásai: 2. jav. kiadás. U. ott, 1743., Kassa, 1759. Két kötetben; megjobbított nyomtatás. Pozsony és Pest, 1805. Két kötet). A Kálvária hegynek szentsége. Avagy a Kálvárián, és arra vezető úton álló, és a mi Megváltó Urunknak, a Jesus Kristusnak kínszenvedését részenként elő-adó képek előtt buzgó Imádságok... Győr, 1739. A Mausoleum honoris Sociis Jesu... Cassoviae, 1713. c. munka hibásan neki tulajdoníttatik, de Fasching Ferencz írta. (A kassai Kisdi-Seminarium Diariuma 1713. júl. 11. bejegyzés szerint). Nyereg-hegyi-eresz A Nyereg-hegyi-eresz egy barlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található. Leírása A Nyereg-hegy tarajos gerincét alkotó, 60 méter hosszú, 8–10 méter magas gejziritsáv nyugati felében, 221 méter tengerszint feletti magasságban található. Az Apáti-templomromtól másfél kilométerre, déli irányban. A jelentőségét elsősorban a földtani képe és a tájképi szépsége adja. A nyugat felé néző, 22,6 méter hosszú sziklaeresz bemélyedése változó, a legnagyobb a déli részen, három méter és átlagosan másfél méter. A magassága szintén változó, a legmagasabb, déli részen 3,6 méter, de van, ahol csak másfél méter. Az üreg térfogata körülbelül 65 köbméter. Az előtte vezető úttól 0,8–1 méter magas bazalttufa padon van az eresz talpszintje, melyet vékonyan a különböző kőzetekből származó mállástörmelék fed. E lépcsős felszínű, több helyen beöblösödő bazalttufaszint fölé hajlik az ereszt alkotó gejziritfal. Az eresz északi részében 1–1,5 méter magasságban több 1–2 méter mély oldott üreg és változatos, csipkésre preparált oldalforma van. Az eresz kőzethatáron képződött, így szemléletesen tár föl többféle bazalttufit réteget, valamint az erre települt gejziritváltozatokat. A Nyereg-hegyi-eresz minden kőzetrétegére kiterjedő általános dőlés 25–30 fok / 105 fok. Alulról felfelé a következő kőzetszintek figyelhetők meg: 1. Az eresz padozatát rétegzett breccsás, mikrolapillikat tartalmazó homokos bazalttufit alkotja. 2. Az eresz áthajló falában alul 30–40 centiméter vastagságban sárgásszürke, iszapos hamutufit, apró kavicsokkal rétegezve. 3. Ezen 10–20 centiméter vastagságban mikrolapillis kalcitos-kovás kötőanyagú tufit. 4. Egy másfél méteres vastagságban finoman lemezes, hullámos rétegződésű, kevesebb kovát tartalmazó forrásmészkő. 5. Legfelül, 3–5 méter vastagságban sejtes, odvas, meszet alig tartalmazó hidrokvarcit, sárgás és ibolyás-vöröses opál rögök. A Nyereg-hegyi-eresz előfordul az irodalmában 6/1 és 6/2 barlangok, Apáti-gerinci-kőfülke, Apáti-gerinc kőfülkéje, Apáti-hegyi-sziklaeresz, Apáti-hegy kőfülkéje, Nagy-Nyereg kőfülkéje, Nyereg-hegyi-kőfülke, Nyereg-hegyi-sziklaeresz és Nyereg-hegy kőfülkéje néven is. Kialakulása A sziklaeresz deflációs úton való keletkezésének lehetőségét Cholnoky Jenő vetette fel 1940-ben, de Eszterhás István véleménye, hogy ez nem ilyen egyszerű - nem vezethető vissza csupán egy genetikus tényezőre. Az eresz kialakulásának problémáját ott kell kezdeni, hogy a Nyerges-hegy minden kőzetrétege dőlt helyzetű. E dőlés pedig nem autochton, eredetileg közel vízszintesen települtek a kőzetek, úgy a bazalttufitok, mint a gejziritek. Ezt legszemléletesebben az iszapos, aprókavicsos tufitréteg bizonyítja, amely ferdén semmiképp nem települhetett. A gejziritben, elsősorban a felső, kovásabb részekben hidrometriás oldódások alakultak ki. A kőzetek megdőlése valószínűleg a riss orogenetikus mozgások idejére tehető, amikor a Nyerges-hegy nyugati részének a leszakadása is elkezdődhetett. Az így feltárult üreges sziklafalat támadta aztán a szél, kipreparálva belőle a kevésbé ellenálló iszaptufitot és a meszes, lemezes forrásmészkövet. E deflációs tevékenységet támogatják még a kifagyásos, kimállásos folyamatok, melyek megint a középső rétegekben fejtik ki a hatásukat a legjobban. Kutatástörténete A minden bizonnyal igen régen ismert Nyereg-hegyi-ereszt Kaán Károly először, 1931-ben említette. Hoffer András 1934-ben rövid, lényegre törő leírást írt róla. Cholnoky Jenő (1940) deflációs üregnek tartotta és ezt az elméletet többen is átvették (Bertalan Károly 1958, Zákonyi Ferenc 1958, Örvös János 1965, Bertalan Károly 1972, 1932–1974). Bertalan Károly közölte a lényeges adatait. Halász Árpád (1967) két üreget különített el az ereszből és ezeket külön barlangként tárgyalta. Majd Eszterhás István (1983, 1987) végzett benne szpeleológiai kutatásokat. Az útikönyvek közül is megemlékezik róla néhány, például az Uzsoki András által írt és 1980-ban megjelent útikalauz. A FIR feldolgozását Szentes György készítette. Hotel Transylvania 2. – Ahol még mindig szörnyen jó A Hotel Transylvania 2. – Ahol még mindig szörnyen jó (eredeti cím: Hotel Transylvania 2) 2015-ben bemutatott amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amely a 2012-es Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak című animációs mozifilm folytatása. A rendezője Genndy Tartakovsky, a producere Michelle Murdocca, a forgatókönyvírói Adam Sandler és Robert Smigel, a zeneszerzője Mark Mothersbaugh. A mozifilm a Sony Pictures Animation gyártásában készült, a Columbia Pictures forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve fantasy film és filmvígjáték. Amerikában 2015. szeptember 25-én, Magyarországon 2015. október 8-án mutatták be a mozikban. Cselekmény Drakula, a világ legismertebb vámpírja szállodát üzemeltet az erdélyi havasokban, ahol immár az emberek is nyugodtan pihenhetnek. Mavis és vőlegénye, Jonathan összeházasodnak, s nemsokára születik egy kisfiuk, Dennis. Közeledik az ötödik születésnapja, s Drakula fél, hogy unokája nem rendelkezik vámpírképességekkel. Mavis meghívja nagyapját, Vladot fia születésnapjára, ám az öregnek nem nagyon tetszik, amit fia kastélyában talál. Szereplők További magyar hangok: Azurák Zsófia, Bárány Virág, Berecz Uwe, Csépai Eszter, Elek Ferenc, Ficzere Béla, Gardi Tamás, Gergely Ádám, Gergely Ákos, Gergely Attila, Gyarmati Laura, Kálmán Barnabás, Katona Zoltán, Király Adrián, Martin Adél, Minárovits Péter, Pál Zsófia, Pupos Tímea, Renácz Zoltán, Seres Dániel, Solymosi Máté, Sörös Miklós, Straub Martin, Szokol Péter, Téglás Judit, Varga Lili Televíziós megjelenések HBO, HBO 2, HBO 3 , Digi Film Zugligeti út A Zugligeti út Budapest XII. kerületében a Budakeszi út elejét köti össze a Béla király út végével. Két történelmi városrészt Virányost és Zugligetet érint. Maga az útvonal Budakeszi irányába már a 17. századtól ismert és használt. Nevét hivatalosan 1886-ban kapta. A Zugligeti úton járt Buda első omnibusza 1832-től. Itt épült az első budai lóvasút 1868-ban és itt nyílt az első budai villamosvasút is 1896-ban. Jelentősebb épületek A Zugligeti út 18. (Zugligeti út-Zalai út sarok) szám alatt található az 58-as villamos műemléki védelem alatt álló megállója, jelenleg virágbolt. Zugligeti út 9-25. alatt található Virányos első klasszicista épülete, az 1845-ben épült Gondűző villa . A villa eredetileg tágas telken állt de 1925-ben átépítették és beszorult a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem telken felépített két oktatási épülete közzé. Zugligeti út 27. 1875-ben épült historizáló villa. Algériai Demokratikus Népi Köztársaság Magyarországi Nagykövetségének épülete. Zugligeti út 58-62. szám alatt található a Laszlovszky major műemlék épülete (épült 1820 táján). Jelenleg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat központja. Udvarán emléktábla emlékeztet arra, hogy 1849 májusában Buda várának ostromakor itt volt Görgey tábornok főhadiszállása. A 62. szám alatt található a Zugligeti lóvasút, majd a Zugligeti villamos 1870-ben épített „régi” végállomása. Ez az épület is országos műemléki védettséget élvez, de nagyon romos állapotban van. Hasonlóan országos műemléki védelem alatt áll az 58-as villamos egykori végállomása. Ma a Niche Camping. Fontos megemlíteni a Zugligeti Libegőt is. A libegő a Zugligeti út középső szakaszán található. A Budai-hegységben megépített egyetlen magyar drótkötélpálya érdekességnek számíthat. Nem messzi a Zugligeti Általános Iskola épületétől a Zugligeti út 95 szám alatt egy 1840 körül épült népi klasszicista épület romjait láthatjuk A Zugligeti Általános Iskola a Zugligeti út legutolsó épületében található (113-as szám). Ennek helyén állt a Vadász major . 1847. június 19-én itt tartotta Döbrentei Gábor polgármester a nevezetes Dűlőkeresztelőt amikor 37 hegyvidéki forrás, hegy, szikla és dűlő kapott magyar nevet. Erre az eseményre az iskola falán emléktábla hívja fel a figyelmet. Az iskola 2007-ben ünnepelte fennállásának 115. évfordulóját. Weberocereus rosei A Weberocereus rosei egy természetben nagyon ritka epifita kaktusz, mellyel termesztésben is csak ritkán lehet találkozni. Elterjedése és élőheyle Ecuador: Chimborazo vulkán, Rio Chancan kanyon; 700–1000 m tszf. magasságban. Jellemzői Epifita, lecsüngő bokrot képez, hajtásainak töve hengeres, a felső része lapított, akár 900 mm hosszú is lehet. A hajtások 40–80 mm szélesek, vaskos középérrel, az élek lekerekítettek. Areolái fehéren gyapjasak, 1-4 sertét viselnek. Virágai legfeljebb 70 mm hosszúak, a pericarpium ép, a tölcsér finoman tövisezett, a tövisek hossza a 10 mm-t is elérheti. A külső szirmok sárgás-zöldes árnyalatúak, a belsők zöldes krémszínűek. Termése 45 mm hosszú, vörös, sok 10 mm hosszú tövissel borított bogyó. Kerezsi Endre Kerezsi Endre, Kerezsi Endre László (Debrecen, 1908. július 6. – Budapest, 1971. április 25.) szakíró, testnevelő tanár, a Magyar Testnevelési Főiskola tanszékvezető tanára, igazgatója (1965–67). Életútja Kerezsi József és Szalontai Eszter fia. Világelsőként indította meg 1933-ban a Rádióban a reggeli tornát. Ezt haláláig vezette. Szakirodalmi munkássága számottevő. Több magyarországi és nemzetközi szervezetnek volt tagja, ő vezette a hazai sportbemutatókat és dísztornákat (Országos Sportnapok: 1963, 1966). felesége Brenner Erzsébet volt, akivel 1936-ban kötött házasságot Budapesten. Művei Az atlétika célgimnasztikája (Bp., 1936) A kondíció és a célgimnasztika jelentősége a teniszsportban (Bp., 1938) Talajtorna a testnevelési órán (Bp., 1944, lengyelül Varsó, 1952) Torna (I-IV., főisk. tankönyv, Bp., 1953) Tornaversenybírák kézikönyve (Bp., 1955) A torna gyakorlatanyaga (Bp., 1964) Torna- és sportünnepélyek (Bp., 1964) Képességek fejlesztése a sportlövészetben (Bp., 1964) Sportünnepélyek (tankönyv, Bp., 1966) Sporttorna (Bp., 1966) Gimnasztikával kezdjük (Bp., 1966) Gimnasztika (Bp., 1968) Nagylabda (Bp., 1968) Jegyzetek Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 1098/1971. folyószáma alatt. Forrás Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes . Budapest: Akadémiai. 1967. Missy Elliott Melissa Arnette Elliott, művésznevén Missy Elliott (Portsmouth, 1971. július 1. –) amerikai rapper, énekesnő, színésznő. Diszkográfia Supa Dupa Fly (1997) Da Real World (1999) Miss E... So Addictive (2001) Under Construction (2002) This Is Not a Test! (2003) The Cookbook (2005) Maciej Słomczyński Maciej Słomczyński (Varsó, 1922. április 10. – Krakkó, 1998. március 21.) lengyel fordító, író, forgatókönyvíró; apja a híres amerikai Merian C. Cooper pilóta. Detektívregényeit Joe Alex néven jelentette meg. Munkássága, élete Słomczyński Varsóban született, nevelőapja – Aleksander Słomczyński – nevét vette fel. Lengyelország német megszállása idején részt vett az ellenállási mozgalomban, később a lengyel Honi Hadsereg tagja lett. 1944-ben a németek elfogták és egy kisebb koncentrációs táborba – Pawiakba – hurcolták, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Franciaországba ment, ahol az amerikai hadseregben szolgált tovább. 1946-ban jelent meg először egy verse Łódź egyik helyi lapjában. 1947-ben visszatért Lengyelországba és Krakkóban telepedett le. A kommunista hatalomváltás után meghurcolták, őrizetbe is vették a hatóságok: azzal vádolták, hogy angol kém. Słomczyński William Shakespeare összes művét lefordította saját anyanyelvére (ő volt az egyetlen fordító a világon, aki ezt megtette), lengyelre fordította továbbá William Blake, Lewis Carroll Alice Csodaországban és James Joyce Ulysses című művét. Számos nagy sikerű detektívregény szerzője, melyeket Joe Alex néven jelentetett meg az 1960-as 1970-es években. A krimijeit 13 nyelvre fordították le, többek között magyarra is. Főképp az egykori szocialista országokban volt közismert krimiíró. Lengyelországban és a Szovjetunióban milliós példányszámban jelentek meg könyvei. Tagja volt a Lengyel Írószövetségnek, a Rotary Clubnak, alelnöke volt a James Joyce Alapítványnak és 1973-tól az Ír Intézet tagja lett. Fia a híres lengyel matematikus Wojciech Słomczyński, unokája Szymon Słomczyński lengyel költő. 1997. november 11-én Aleksander Kwaśniewski kulturális érdemeinek elismeréseként a Lengyelország Újjászületése érdemrend kereszt a csillaggal kitüntetést adományozta az idős írónak. Sírja a Rakowicki temetőben található. Művei Maciej Słomczyński: Lądujemy 6 czerwca Zadanie porucznika Kenta Fabryka śmierci Szary cień Kazimierz Kwaśniewski néven: Śmierć i Kowalski Zbrodniarz i panna Każę aktorom powtórzyć morderstwo Gdzie jest trzeci król? Ciemna jaskinia Czarny Kwiat Joe Alex néven: Ördögi játszma. Bűnügyi regény ; ford. Cservenits Jolán; Európa, Bp., 1971 Ki lesz a gyilkos? ; ford. Cservenits Jolán; Európa, Bp., 1972 Ahol nincs tízparancsolat ; ford. Varsányi Mária, versford. Tandori Dezső; Magvető, Bp., 1973 ( Albatrosz könyvek ) Magam vagyok a pokol! Bűnügyi regény ; ford. Murányi Beatrix; Európa, Bp., 1978 Szárnyatlan szárnyalással űztem. Bűnügyi regény ; ford. Murányi Beatrix; Európa, Bp., 1979 ISBN 963-07-1588-0 A Labirintus Úrnője ; ford. Palkó Katalin; Európa, Bp., 1983 ( Fekete könyvek ) ISBN 963-07-2938-5 A halál beszél helyettem. Bűnügyi regény ; ford. Murányi Beatrix; Európa, Bp., 1978 ISBN 963-07-1277-6 Szuronyos kolibri A szuronyos kolibri (Ensifera ensifera) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó Ensifera nem egyetlen faja. Előfordulása Dél-Amerikában Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi hegyi nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi hegyi legelők, szubtrópusi vagy trópusi hegyi cserjések és vidéki kertek Megjelenése Testhossza 25 centiméter. Hosszú, vékony csőre hosszabb, mint maga a test. Ha a madár testéhez arányítjuk, akkor a madarak közül ennek fajnak van a legnagyobb csőre. Csillogó melle és hasoldala van, de faroktollainak alsó része is fénylik. Életmódja Hátrabillentett fejjel és meredeken felfelé tartott csőrrel pihen, mivel így viseli el legjobban annak súlyát. Ugyanilyen testhelyzetben táplálkozik a lecsüngő trombita alakú virágok kelyhéből is. Ez az egyetlen faj, amelyik a maszlagok (Datura nemzetség) virágkelyhéből annak megfúrása nélkül is tud nektárt szerezni. Nektárral és virágporral táplálkozik. Szerepe van egyes virágok beporzásában is. Repülő rovarokat is elfog. Szaporodása Fák ágaira, vagy kilógó gyökérzetre készíti csésze alakú fészkét. Petrov (Blansko járás) Petrov település Csehországban, a Blanskói járásban. Petrov Kunštát, Sulíkov, Rozsíčka, Rozseč nad Kunštátem, Letovice és Makov településekkel határos. Lakosainak száma 128 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kisboldogasszony-templom (Jászapáti) A jászapáti templom Jászapáti városának 1391–1833 között, klasszicista stílusban épült római katolikus temploma, az egri érsekség második legnagyobb alapterületű temploma. Története Azon a téren, melyen jelenleg számos átalakítás után a mai nagy kéttornyú templom áll, már közel 700 évvel ezelőtt is a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épített szentély állt. Egy határjárási okmány 1391-ben így emlékezik meg róla: „Szűz Mária tiszteletére épült kőegyház Apáthin”. Ha apátsági templom volt egykor, akkor eredete még előbbre vezethető vissza, de ha a jászkunok építették, akkor valószínűleg a XIII. század végén vagy a XIV. század elején épült. A mai templom tornyok körüli oldalrésze még az ősrégi templomból való, mert ezt sohasem bontották el, csak hozzátoldtak két ízben az eredeti templom falához. 1493-ban a vitézségéről híres Horvát Lukács apátiszállási kapitány a templom keleti sarkára egy hatalmas tornyot építtetett, melynek alapzata 10 méter magasságig ma is áll. Az újabb magasítás észrevehető, mert a régi legnagyobb része kőből, az újabb pedig téglából van rakva; ezenkívül a réginek sarkai egyszerű hegyes csúcsban végződnek, míg az újabb részek már félköralakra tompított ívekkel rendelkeznek. A keleti torony régi mivoltát minden kétséget kizárva bizonyítja az a felírás, mely a torony egyik támoszlopába illesztett faragott kövön ma is olvasható: +HOC OPVS FECIT FIERI LVCAS HORVAT CAPITANEVS DE APTI SALIASA AD HONREM NATIVITATIS BEATE MARIÆ VIRGINIS 1493 Ez magyarul így hangzik: Ezen épületet Horvát Lukács apátiszállási kapitány létesítette Szűz Mária születésének tiszteletére. A XIV. század végén építették a tornyot, melyben határozott gótikus stílusra vallanak a faragott kőből készült támoszlopok és az azok egyikén lévő talpkőfaragvány. A török hódoltság után a templom is és a torony is rendkívül romos állapotban volt. A törökök kiűzése utáni első plébános Várasszói Mátyás latinul írt jegyzeteiben a torony és a templom kijavításáról is olvashatunk: „Turres duae restauratae sunt per Incolas Apathienses Anno cum expositione ducentorum viginti quinque florenorum ungarecalium.” Ami magyarra fordítva ezt jelenti: „A két torony megújíttatott a jászapáti lakosok által, 225 magyar forint költséggel.” Azt, hogy hol állott az itt említett második torony, nem tudjuk, mert a jelenlegi nyugati torony később épült. A régi templom hossza 16,8 méter, szélessége 13,3 méter, az írások mint díszes templomot említik. 1743-ban a templom már szűknek bizonyult, ezért szükségessé vált egy újabb templom építése, illetve a már meglévő kibővítése. 1744. március 5-én kötötték meg a szerződést Braun Sebestyén építőmesterrel. A templomot hosszabbították, hossza 37,6 méter lett, a szélessége maradt 13,3 méter. A hajóhoz szentélyt is építettek. A templom előfalát lebontották és 1,1 méterrel az egész homlokzatot előbbre építették. Ekkor készítették a két oszlopon és falakon nyugvó kórust. A bővítés 1743-tól 1759-ig tartott. 1746-ban kezdték el a nyugati torony építését, de a másiknál valamivel kisebbre. Később tették egyenlő magasságúvá a másik toronnyal. 1759. június 24-én gróf Barkóczy Ferenc egri püspök szentelte fel a templomot a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Ugyanakkor a következő napon, 1775 hívőt részesített a bérmálás szentségében és az új harangokat is megáldotta. A templomszentelés tényét csiszolt márványba vésették és ez az emléktáblát a templom bejáratánál jobbra, a falba illesztették. Ezen a táblán a következő felirat volt: „Anno 1759 die 24-a Mensis Junii Ego Franciscus Episcopus Comes Barkóczy Consecravi Ecclesiam hanc et Altare maius in honorem Dei onmipotencis et Memoriam B. Mariæ Virginis Natæ ac Reliquvias SS. Martyrum Urbani et Faustini in eo inclusi et singulis Christi Fidelibus hodie unum Annum et in die anniversario Consecrationis huiusmodi ipsam Visitantibus in perpetum 40 dies de vera Indulgantia in forma Ecclesiæ consveta concessi”. Ami magyarul a következő: „Én gróf Barkóczy Ferenc püspök 1759. év június 24. napján felszenteltem e templomot és a nagyobb oltárt a Mindenható Isten tiszteletére, a Boldogságos Szűz Mária születésének emlékére, s abban Szent Urbán és Fausztin vértanúk ereklyéit zártam minden keresztény hívőnek, kik e templomot látogatják, ma egyévi, s ezen felszentelési évforduló napján, pedig örökre 40 napi, az Anyaszentegyház szokása szerinti valódi búcsút engedélyeztem.” Amikor Kálmán János egykori apáti, ekkor már gyöngyösi plébános elhelyezte az alapkövet, szónoklatában ezt mondta: „Sosem fogják azt a jászapátiak megérni, hogy ez a templom megteljen.” A század elején megcáfolódott ez a mondás. Az 1800-as években már kicsi volt ez a templom a folyton növekvő lakosság befogadására. Ezért 1805-ben készíttettek is tervrajzot Rabl Károly gyöngyösi, valamint más egri és pesti építészekkel. Az egyháztanács a Rabl által készített hatalmas kereszt alakú tervet fogadta el. Az alapkövet 1825. május 16-án Madarassy Ferenc segédpüspök tette le. A szentélyt lebontották, építettek egy hatalmas kereszthajót és egy másik szentélyt. A régi templomrész is változásokon ment keresztül. A falakat mindenütt 3 méterrel feljebb emelték. A régi templom alatt sírbolt is volt, amelynek lejárata a mostani főoltár mögött van, de ezt 1825-ben feltöltötték. A szentély mindkét oldalához egy-egy tágas sekrestye lett építve. Az egyiket raktárként, a másikat sekrestyeként használták, melyben az a tölgyfából készült ruhásszekrény lett elhelyezve, mely ma is a sekrestye tartozéka. A raktárként használt sekrestyét az 1970-es években hittanteremmé alakították. A templomban összesen 3 darab kétszárnyú ajtó van. Egyik a főajtó, ez középen a homlokzatnál található és még a régi templomból való. Az ajtón a következő felirat áll: Anno 1754. Ennél az ajtónál szépen faragott kétoldali oszlopkő felül egy faragott kőlapot tart, melyen a következő felirat olvasható: „Virgo Deipara Nata Regina TVa Pia Benignitate TVere Iaszapatienses A Peste Fame et Bello QVi OpVs Hoc Tibi VoVebVnt” Ami magyarul így hangzik: „Istennek Szűz Anyja, született királyné, a te ájtatos kegyességed által védd meg a döghaláltól, éhségtől és háborútól a jászapátiakat, kik ez egyházat Neked ajánlják.” A felirat két oldalán két kőből faragott dőlt helyzetben lévő gyermekalak látható, közöttük korona, Jászapáti város 1750. évi címere felett. E címer három részre osztott mezőből áll, felülről balra egy szőlőfürt, jobbra a másik felső mezőben a jászkürt, az alsó mezőben egy vitéz, mely kivont kardot tart kezében. Ez a főbejárat a templom nagyságához képest elég kicsi, mely szembetűnő, mert a templom impozánsan magas. 1833-ban a régi torony életveszélyes állapotba került, ezért, hogy megerősítsék, a templom homlokzatát 7,5 méterrel magasabbra emelték, lent pedig támoszlopokkal erősítették. Amikor a templom elkészült, ideiglenesen Assisi Szent Ferenc képe volt a főoltárkép. Pyrker János László érsek Bécsben rendelte meg a mostani nagyméretű Szűz Mária születését ábrázoló képet, amire a város 400 Ft-ot ajánlott fel. Ez az összeg természetesen nem fedezte a költséget, de adakozásból összejött az összköltség, amit pontosan nem ismerünk. A főoltárképet Josef Danhauser festette 1832-ben. Templomunkban van még 4 ún. kis oltárkép is elhelyezve. A jobb oldalin Szent Anna látható, ahogy kislányát, Máriát egy könyvből tanítja. Ezt Sajósy Alajos egri festőművész készítette 1866-ban. A bal oldali kis oltárkép a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, amint a Golgota alatt kesereg. Than Mór festette 1863-ban. A hajóban is van 2 oltár egymással szemben. A jobb oldali Szent Péter és Szent Pál apostolokat ábrázolja, a bal oldali pedig Árpád-házi Szent Erzsébetet. Az 1700-as évek elején Radics Márton jászapáti lakos vette és ajándékozta a legelső orgonát templomunknak, mely 7 változatú volt. 1796-ban új orgonát építettek, mely szintén 7 változatú volt, és 1807-ben 16 változatúvá alakították át. 1849-ben Bakos Károly ceglédi orgonaépítővel ismét egy új orgonát készíttettek, mely 12 tiszta és 4 kombinált változattal volt ellátva. Az 1746-ban épült kóruson ma is áll az az orgona, amelyet Angster József pécsi orgonaépítő készített 1893-ban és 21 tiszta, valamint 6 kombinált változattal kíséri a hívek énekét a szentmiséken, melyből 16 változat a kétsoros manuáléhoz, öt változat pedig a pedálhoz szolgál. 1868-ban földrengések rázták meg Jászapáti városát, amik csaknem pusztulással fenyegették a templomot is. A kórus előtt lévő boltív például egészen végigrepedt. Az istentiszteleteket ezekben a hónapokban a templomkertben tartották, mindaddig, amíg a földrengések megszűntek. 1872-ben Gross gyöngyösi szobafestő belülről újrafestette a renovált templomot. A falak festése jól sikerült, de a szekkó nem. A mennyezetkép szegényessége indította a város szülöttét Vágó Pált, hogy megtegye nemes ajánlatát a városnak. A hatalmas templom több mint 1000 négyzetmétert kitevő mennyezetét a század elején Szirmay Antal és Vágó Pál festette meg. Szirmai műve a szentély és a főhajó boltozata. A szekkók képeinek címe a szentély felől felsorolva: Mária megkoronázása; Szent István felajánlja az országot Szűz Máriának; A háromkirályok imádása; Hit, remény, szeretet. Vágó Pál festette ki a kereszthajó mennyezetét. A középső kép a megváltást ábrázolja, a csegelyekben a 4 evangélista szerepel. A kereszthajó két oldalsó boltmezejében virágokat hintő angyalok láthatóak. Vágó Pálnak a középső képen Illés Antal segített. A munka 1904 májusától 1905 augusztusáig tartott. A szószéket Koller Antal jászapáti földbirtokos készíttette 1836-ban saját költségén. Anyaga fa. Mennyezete felett aranyozott kereszt és a tízparancsolat két kőtáblája látható. Oldalán a „hegyi beszéd” és a „magvető” domborműveit készítette el a mester. A szentek tiszteletére a főhajóban és a kereszthajóban az idők során különböző szobrok kerültek. A nyugati kereszthajóba a Jézus Szíve szobor, a keletiben pedig a Mária Szíve szobor került. A főhajóban a szószékkel szemben helyezték el Páduai Szent Antal szobrát, majd a bejárat felé haladva a lourdes-i Szűz Mária s vele szemben Szent József szobrát. Ezeken kívül megtalálhatók még a templomban a következő szobrok: Assissi Szent Ferenc, Lisieux-i Szent Teréz, Szent Vendel, Megkötött kezű Jézus. A Szent Borbála szobor 1999-ben készült fából. 2006. augusztus 14-én Szent István szobor érkezett a templomba, Hegedűs István szűcsi faszobrász jóvoltából. A Szent Rita szobor a legfiatalabb, anyaga fa, 2014 óta díszíti templomunkat. A szembeoltár piszkei vörösmárványból készült Dr. Nagy Lajos jászapáti származású pásztói plébános tervei alapján 1979-ben. Középső betéte siklósi márvány. Asztal formájú, elől fémdísz található, hossza 2 méter, szélessége 1 méter, magassága 95 cm, egylépcsős márványdobogón áll. Az ambó szintén vörös- és fehérmárványból készült, magassága 110 cm, szélessége 1 méter, egylépcsős márványdobogón áll. Jelenleg három harang található a templom nyugati tornyában, felirataik a következők: 1. harang: „Az 1914-18-as háborúban elesett hősök kegyelet emlékére a hívek adományozásából öntötték Seltenhofer és fiai Sopronban 1925. 4832. sz.” 2. harang: „Isten dicsőségére Szent István halálának 900 éves és a XXXIV. Eucharisztikus kongresszus emlékére öntették a jászapáti róm. kat. hívek az Úrnak 1937. esztendejében. Öntötte Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere Budapesten. Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted sírván.” 3. harang, lélekharang: „Nepomuki Szent János és Szent Rozália könyörögjetek érettünk. Nepomuki Szent János és Szent Rozália tiszteletére öntették Béla fiuk emlékére, Zsidró János és neje Rozália jászjákóhalmi lakosok az 1930-as Szent Imre évben.” Az első harang súlya 1200 kg, a másodiké 300 kg, a harmadiké 100 kg. A harmadik harangot a jászjákóhalmi kapitányréti iskolából hozták Jászapátira az 1960-as évek közepén. Az első toronyóra 1784-ben készült a város költségén. 1878-ban új óra került a régi helyére, melyet Andrássy Mihály helybéli órásmester készített. A mostani toronyóra már árammal működik. 1759-ben vették körül a templomot egy vastag lőrésszerű nyílásokkal ellátott 2,5 méteres kőkerítéssel. A köveket Jászivány (akkoriban Hevesivány) régi templomának romjaiból szállították át. Építése 1771-ig tartott. A kerítésnek 2 szép kovácsoltvas kapuja van. Az egyik a templom homlokzata előtt, a másik a szentély mögött. A templom homlokzata előtt lévő oszlopokon Szent Miklós püspök és Szent Vendel 2,2 méteres kőszobra, a templom hátsó bejáratánál Szent Flórián és egy másik szent szobra található. A szószék fölötti díszes üvegablak, 1909-ben került a helyére Farkas L. Viktória jóvoltából. 1956-ban kifestették a templom külsejét és a szekkók kivételével a belső falakat is. 1975-ben lecserélték a hajó egy része felett az elkorhadt gerendázatot, 1984-ben a belső falakat újrafestették. 1985-86-ban a toronysisakokat újították föl. A díszkivilágítás 1998-ban készült el. A templom jelenleg is felújítás alatt van. 1999-2001 között az egész templom födém és tetőszerkezetének felújítása valósult meg. 2002-ben hozzákezdtek – az elkészülte óta először – a szekkók és ornamentikák restaurálásához, mellyel 2013-ra végeztek. A restaurálást dr. Bóna István vezette, Vágó Pál festő dédunokája. Közben a szentély műmárványozása, valamint a tabernákulum, a gyertyatartók, a keresztelőkút és a kereszt aranyozása is elkészült. 2008-ban elkészült a sekrestye díszítőfestése, valamint vizesblokkjának kiépítése. 2011 és 2014 között a padok nagy részének cseréjére is sor került. Ezek készítője Cseh Gellért volt. 2012. január 7-én Łańcut, Jászapáti lengyel testvérvárosa jóvoltából a templomba érkezett Szent II. János Pál pápa ereklyéinek kiállítása, ez itt volt először látható Magyarországon. 2014 tavaszán a templom külső festése is megtörtént, valamint a templom körüli járda vörös téglával történő burkolása. A toronyórát is felújították, és díszkivilágítást kapott. A járólapokat is kicserélték a templom karzat felőli részén. 2014. augusztus 20-án lengyel közreműködéssel a templom Mária oltárába került Szent II. János Pál ereklyéje (hajszálai). Ez az egyetlen magyarországi ereklyéje a szent pápának. 2015 elején a padok szentély felőli első 5 sorába napkollektorok segítségével a fűtést is bevezették. A nyakörv A nyakörv, eredeti címén Danny the Dog (az amerikai piacon Unleashed) egy francia-amerikai-angol akciófilm Jet Livel, Morgan Freemannel és Bob Hoskinsszal a főszerepben. A forgatókönyvet Luc Besson írta, a filmzenét a Massive Attack (Danny the Dog címmel zenei albumuk is megjelent). Az akciókoreográfiát Yuen Woo-ping készítette. Történet Dannyt (Jet Li) kiskorában rabolta el Bart (Bob Hoskins), miután megölte a kisfiú édesanyját. Bart úgy bánik Dannyvel, mint egy kutyával, nyakörvet is kell viselnie. Bart verőgépnek nevelte Dannyt, aki bármit megtesz „gazdájának”, amikor az leveszi a nyakörvet róla. Amikor Danny nem Bart parancsait teljesíti, egy padló alatti zugban tölti az idejét, egy kis képeskönyvvel. A férfi érzelmi képességei egy kisgyerek szintjén maradtak, mivel Bart sohasem tanította meg neki, mit jelent a szeretet. Egyik nap Danny véletlenül összetalálkozik Sammel (Morgan Freeman), a vak zongorahangolóval, aki mostohalányával, Victoriával együtt a zene szeretetének segítségével visszaadja Dannynek emberi érzéseit és megszabadítják a nyakörvétől. Danny megtapasztalja, milyen emberi lényként élni, és új családra lel Sam és Victoria személyében. Bart azonban nem hajlandó elengedni „harci kutyáját” és ráküldi a férfira a verőlegényeit, majd amikor Danny mindegyikükkel végez, a hosszú évek alatt a férfira gyakorolt érzelmi nyomását próbálja felhasználni Danny ellen, visszaédesgetni a férfit a nyakörvbe, hogy menjen vele „haza”. Danny Barthoz idézett utolsó mondata annyi: „Ez az én otthonom” (Samre és Victoriára utalva), majd szinte halálra veri kegyetlen fogvatartóját, Sam azonban megakadályozza, hogy Danny megölje a férfit, emlékeztetve Dannyt arra, hogy már nem „kutya”, hanem emberi lény, és nem süllyedhet le Bart szintjére. Az utolsó jelenetben Sam és Danny Victoria zongorahangversenyét nézi a színházban és Danny arcán könnycseppek csordulnak le, ahogy édesanyja zongorajátékára emlékezik. Kritikai fogadtatás A Rotten Tomatoes kritikusai összességében 65%-osra ítélték a filmet, dicsérve Li színészi játékát (mindamellett megjegyezve, hogy akció közben még mindig meggyőzőbb, mint drámai színészként), de nem voltak elégedettek a történettel és azzal, hogy a vadul brutális akció nem igazán fér össze a film érzelmesebb jeleneteivel. A Metacritic hasonló eredményre jutott, 58 pontot ítélve az alkotásnak. Midinci Midinci (macedónul: Мидинци) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Kicsevói járásában. Népesség 2002-ben 33 lakosa volt, akik közül 31 macedón és 2 egyéb nemzetiségű. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Sci-Hub A Sci-Hub egy online folyóiratkereső, mely több, mint 64,5 millió tudományos publikációhoz nyújt ingyenes hozzáférést. A szolgáltatás célja, hogy a kutatók számára előfizetési díjak nélkül elérhetővé tegye a tudományos szakcikkeket. A közzétett folyóiratokat a Sci-Hub a saját tárhelyéről, vagy a Library Genesis (LibGen) szakfolyóirat-kereső archívumából teszi elérhetővé. Története A szolgáltatást 2011. szeptember 5-én indította a kazah informatikushallgató, Alexandra Elbakyan. Fő célja az volt, hogy segítséget nyújtson a többi kutatónak a szakfolyóiratok fizetős hozzáférésének megkerülésében, ezzel hozzájáruljon a tudományos eredmények szabad terjesztéséhez. Nézete szerint a folyóiratokhoz való hozzáférés igen költséges, így a kisebb költségvetésű egyetemek kiszorulnak ezek használatából, amely egyenlőtlenségekhez vezet. Saját bevallása szerint ő maga is rá volt szorulva arra, hogy a fizetést megkerülve, kalózoldalak segítségével jusson hozzá tudományos tartalmakhoz, ugyanis nem volt számára elérhető a munkájához szükséges több száz folyóiratcikk. 2013 óta együttműködik az oroszországi központú LibGen szakkönyv- és folyóirat-megosztóval. Szolgáltatásai A Sci-Hub weblap ellenszolgáltatás nélkül teszi elérhetővé a folyóiratokat online keresője segítségével. 2016 februárjában a szolgáltatást napi 200000-nél is többen használták, mely a weblap 2015-ös betiltása és leállítása utáni időkhöz képest is 80000-es növekedést jelent. 2017 márciusára az adatbázisban tárolt cikkek száma elérte a 62 milliót. A Sci-Hub különféle hozzáférési jelszavak segítségével jut hozzá a cikkekhez, melyeket saját tárhelyére másol. Ezen jelszavak jellemzően olyan intézetekhez tartoznak, amelyek megvásárolták a hozzáférést a kiadónál a folyóiratcsomaghoz. Erről Elbakyan 2016-ban azt nyilatkozta, hogy sok akadémiai kutató önként ajánlja fel az általa kifizetett szolgáltatáson keresztül elérhető cikkeket a weblap, így a tudományos közösség többi tagja számára. Egyes kiadók állítása ezzel szemben az, hogy a Sci-Hub adathalász módszereket alkalmaz a jelszavak megszerzésére és szó sincs a kutatók önkéntes felajánlásáról. Elbakyan nem zárta ki, hogy hasonló adathalászati eset történjen, de cáfolta, hogy ez lenne a weblap általános gyakorlata, vagy, hogy ő maga ilyen módszert alkalmazott volna. A Sci-Hub például hozzáférést tud biztosítani többek között olyan nagy nemzetközi kiadók folyóirataihoz is, mint a JSTOR, a Springer, a Sage, illetve az Elsevier. Bár téma szerint nincs megkötés, a weblapot jellemzően tudományos kutatási szakcikkek letöltésére alkalmazzák, míg a bölcsészeti témákkal kapcsolatosak az összes letöltésnek csupán 10%-át teszik ki. A Sci-Hub és a LibGen szakkönyv- és folyóiratmegosztó 2013 óta hangolja össze szolgáltatásait. Ha egy dokumentum elérhető a LibGen-en, ahhoz a Sci-Hib-on keresztül is hozzá lehet férni, ha viszont nem, a Sci-Hub megkísérli letölteni és közzétenni azt. Becslések szerint 50-56 millió folyóiratcikket töltött le és helyezett el a Sci-Hub a LibGen-en. A weblap a fenntartási költségeit bitcoinban fizetett közadakozásból fedezi. Jogi következmények 2015-ben az Elsevier panaszt emelt a New York-i kerületi bíróságon, hogy elérje a Library Genesis és a Sci-Hub.org tudományos tartalommegosztó oldalak működésének beszüntetését, ugyanis álláspontja szerint ezek jogsértően tették közzé több millió kiadott szakcikkét. A Sci-Hub reagált a vádakra, melyben megerősítette, hogy a Sci-Hubon valóban vannak ingyen letölthető Elsevier-kiadású anyagok. Leírja továbbá a tárhely motivációit. A Sci-Hub operátora, Alexandra Elbakyan úgy fogalmaz a közleményben, hogy a weblap a szabad információáramlást segíti, míg az Elsevier üzletpolitikáját zsarolásnak nevezi. Felhívja a figyelmet továbbá arra is, hogy a kiadócég olyan anyagokért kér pénzt, melyek létrehozásában nem vett részt, továbbá, hogy a zeneipartól eltérően itt a kiadócég nem juttat pénzt az alkotóknak, mely szerinte igazságtalan helyzetet teremt. Egyben rámutat arra a problémára is, hogy a nagy impaktfaktorú folyóiratok a piaci pozíciójukkal visszaélhetnek. NAFC-bajnokság A NAFC-bajnokság, vagy Észak-amerikai nemzetek kupája (angolul: NAFC Championship) volt az első, csak az észak-amerikai régió labdarúgó-válogatottak számára rendezett torna 1947-ben és 1949-ben. Miután a NAFC és a CCCF 1961-ben CONCACAF néven fúzióra lépett, közös kontinensvidalt szerveztek. Mivel CONCACAF-bajnokság 1971-ben fizikailag megszűnt, 1990-ben, 41 év után újfent megrendezték a NAFC-bajnokságot. A már újból lábra kapott sorozatot az 1991-es CONCACAF-aranykupa végérvényesen megszakította. Zuhanás (film, 1999) A Zuhanás (Random Hearts) 1999-es romantikus film, a Random Hearts című regény adaptációja. Rendezője Sydney Pollack, a főszerepekben Harrison Ford és Kristin Scott Thomas látható. Magyarországon 2000. február 3-án mutatták be. Cselekménye William 'Dutch' Van Den Broeck őrmester a rendőrségen dolgozik, Washingtonban. Kay Chandler republikánus szenátor New Hampshire államban, aki az újraválasztásáért küzd. Talán sohasem találkoznak, ha házastársaik egy Miami felé tartó repülőgépen le nem zuhannak. A balesetben mindketten életüket vesztik. Az őrmester beazonosítja feleségét az elhunytak között, bár az utaslistán nincs Van Den Broeck nevű utas. A nő mint Chandler felesége szerepelt. Hamar nyilvánvalóvá válik Dutch számára, hogy boldognak hitt házassága ellenére felesége jó ideje megcsalta őt. A szenátornő, akinek van egy 15 éves lánya, nem akar az esettel foglalkozni, mert tudja, hogy akkor az újságok címoldalára kerül. Dutch őrmester azonban a végére akar járni a dolognak. A két ember egyre közelebb kerül egymáshoz. Fogadtatás A film anyagilag kevéssé volt sikeres, 64 millió dolláros költségvetéssel 74 milliós bevételt ért el. A filmkritikusok véleményét összesítő Rotten Tomatoes oldal 15%-ra értékelte 87 vélemény alapján. A hasonló Metacritic 38%-os értékelést adott rá 35 vélemény alapján. Több vezető filmkritikus, mint Janet Maslin (New York Times), Roger Ebert (Chicago Sun-Times) és Bob Thomas (Associated Press) kedvezően nyilatkoztak róla. Szereposztás Harrison Ford : William 'Dutch' Van Den Broeck rendőrőrmester Kristin Scott Thomas : Kay Chandler szenátornő Charles S. Dutton: Alcee Bonnie Hunt: Wendy Judd Dennis Haysbert : George Beaufort nyomozó Sydney Pollack : Carl Broman, a szenátornő választási tanácsadója Richard Jenkins: Truman Trainor Paul Guilfoyle: Dick Montoya Susanna Thompson: Peyton Van Den Broeck, Dutch felesége Peter Coyote: Cullen Chandler, a szenátornő férje Kate Mara : Jessica Chandler, a lányuk Dylan Baker: Richard Judd Lynne Thigpen: Phyllis Bonaparte Reiko Aylesworth : Mary Claire Clark Edie Falco : Janice Alex Trebek: műsorvezető Forgatási helyszínek A filmet 1998 szeptembere és 1999 februárja között forgatták az Egyesült Államokban. Forgatási helyszín volt New York, Miami, Washington és Bethesda. Webinárium A webinárium, más néven webkonferencia a 2010-es évek során világszerte elterjedt online kapcsolatfelvétel, amely során a résztvevők úgy kommunikálhatnak, hogy láthatják illetve hallhatják egymást. A részvételt szokásosan előzetes regisztrációhoz kötik - a regisztráló személyek e-mailben kapják meg a belépési linket. A szó eredete A webinárium az angol web (háló) és az angol seminar ( szeminárium) szavak összerántásából származik (angolul webinar). Előnye Jelentős idő- és költségmegtakarítással jár a világ szinte bármely pontján tartózkodó résztvevők számára. Forrás motivator.ma Kameruni labdarúgó-szövetség A kameruni labdarúgó-szövetség (franciául: Fédération Camerounaise de Football, rövidítve: FECAFOOT) Kamerun nemzeti labdarúgó-szövetsége. A szervezetet 1959-ben alapították, 1962-ben csatlakozott a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez, 1963-ban pedig az Afrikai Labdarúgó-szövetséghez. A szövetség szervezi a Kameruni labdarúgó-bajnokságot. Működteti a férfi valamint a női labdarúgó-válogatottat. Elnökök 1958 - 1960 : M. N'Gankou Amos 1961 - 1964 : Ibrahim M'Bombo N'Joya 1964 - 1968 : ?? 1968 - 1972 : René Essomba 1972 - 1978 : Jean Zoa Amougou 1978 - 1985 : M. Titti 1986 - 1988 : Peter N'Tamack Yana 1986 - 1988 : Issa Hayatou 1988 - 1989 : Jean N'Ji N'Jikam 1989 - 1990 : Albert Etotoke 1990 - 1993 : Njikam Simon és Pascal Owona 1993 - 1996 : Maha Daher 1996 - 1998 : Vincent Onana 1999 - : Mohammed Iya Eredmények 1984 -ben Afrikai Nemzetek Kupájának győztese 1988 -ban Afrikai Nemzetek Kupája|Afrikai Nemzetek Kupájának győztese A világbajnokságokra jutott afrikai csapatok közül a legtöbbre vitte. 1982-ben Spanyolországban a csoportkörben kiestek, 1990-ben Olaszországban egészen a negyeddöntőig jutottak, ahol igen izgalmas körülmények között kikaptak Angliától, 1994-ben az Amerikai Egyesült Államokban kiestek a csoportselejtezőkből, 1998-ban Franciaországban a csoportmérkőzések után búcsúztak. Forrás Futball Enciklopédia - Carlton Books Ltd. 1998 ISBN 963-8380-88-8 IBM WebSphere Application Server A WebSphere Application Server (WAS) egy szoftvertermék, amely webes alkalmazásszerver szerepkört tölt be az IBM termékpalettáján. Pontosabban olyan szoftverkeretrendszer és köztes szoftver, amelyeken elhelyezhetők a Java alapú webalkalmazások, IBM WebSphere szoftvercsomag-zászlóshajótermékek is. Eredetileg Donald Ferguson készítette, aki később a szoftver technológiai igazgatója (CTO) lett a Dellnek. Az első verziót 1998-ban adták ki. Architektúra A WAS olyan nyílt sztenderdek felhasználásával készült, mint pl. Java EE, XML, és Webszolgáltatások. Használatát számos platformon támogatják: Windows, AIX, Linux, Solaris, i/OS és z/OS. A 6.1-es verziótól kezdve pedig és jelenleg is a 8.5-ben a nyílt specifikációkhoz igazították az összes platformon. Számos webszerverrel tud együttműködni beleértve a következőket: Apache HTTP Server, Netscape Enterprise Server, Microsoft Internet Information Services (IIS), IBM HTTP Server for i5/OS, IBM HTTP Server for z/OS, és IBM HTTP Server for AIX/Linux/Microsoft Windows/Solaris. Az alapértelmezett adminisztrációs portja a 9060-as, és 9080 pedig az alapértelmezett website publikációs port. Több Websphere példány installálása esetén ezek az értékek változtathatók. Verzió történet Az IBM WebSphere alkalmazásszerver számos kiadást és verziót jelentetett már meg. Az első béta verziókban a WebSphere-t Servlet Express-nek hívták. Habár a verziózási séma szerint a x.1 és x.5 általában a minor verziót jelöli az szoftveriparban, a WebSphere v6.1 és v5.1 major (fő) verziók, csak úgy mint a WebSphere v8.5 és v3.5. WebSphere Liberty (Szabadság) Az IBM új fix-pack (javító-csomag) verzió számozást vezetett be a WebSphere Liberty-vel. Az 16.0.0.2-es az első Liberty-s javítócsomag verzió. 8.5.5-es verzió A WebSphere alkalmazásszerver V8.5.5-ös változata jelentős bővítéseket tartalmaz a v8.5-höz képeset a Library profillal kapcsolatban. A WebSphere Application Server Liberty Core kiadás támogatja Liberty profil pehelysúlyú és dinamikus aspektusát. 8.5-ös verzió A WebSphere alkalmazásszerver V8.5 ugyanazt a V8.0 által már nyújtott Java EE 6 és Java SE 6 megfelelést nyújtotta, valamint a Java SE 7-en való futtathatóságot is lehetővé tette megfelelő konfigurációval. Elsődlegesen V8.5-ben megjelenő új képesség a WebSphere Application Server Szabadság profilja és az intelligens menedzsment volt. A WebSphere alkalmazásszerver szabadság profilja tartalmazza a szerver összes kereskedelmi kiadást a web, mobil és OSGi alkalmazások számára a szerver pehelysúlyú profilján keresztül. Ez egy funkcionális részhalmaza a WebSphere alkalmazásszerver teljes profiljának mind fejlesztéshez, mind éles működéshez használható. Az 50 Mb alatti install méretével, a 3 másodperc körül indulási idővel, és az új XML-alapú szerver konfigurációval, amely megengedi, hogy fejlesztési artifact-ként is használható legyen segíti a fejlesztő produktivitását. Szerver képességei megnövelhetők a különböző funkciókkal, melyek a szerver konfigurációs fájljában definiálhatók; funkciók hozzáadhatók ill. eltávolíthatók dinamikusan OSGi szolgáltatások belső használatán keresztül. Az intelligens menedzsment képesség a hálózati telepítéssel és a WebSphere alkalmazásszerver z/OS kiadásával került be. Ez integrálja kiegészítő funkciókat, melyek korábban külön voltak elérhetők a WebSphere Virtual Enterprise (WVE)-ben: alkalmazás kiadások, szerver épség menedzsment, dinamikus fürtözhetőség és intelligens útválasztás (routing). 8.0-as verzió Ezt a verziót 2011. június 17-én adták ki. Ez Java EE 6 specifikációnak megfelelő alkalmazásszerver volt. Tartalmazta azokat a képességeket, amelyeket a WebSphere Application Server V7 feature pack-jaiból örökölt. Telepíteni pedig már az IBM Installation Manager-rel lehetett. 7.0-es verzió Ezt a verziót 2008. szeptember 9-én adták ki, ami már Java EE 5 specifikációnak is megfelelt. A főbb új tulajdonságai a következők voltak: Flexibilis menedzsment : A flexibilis menedzsment megkönnyítette az adminisztrációját a nagy számú WebSphere Application Server alapú kiadásoknak és hálózati telepítési topológiák térbeli elosztását tették lehetővé. Üzleti szintű alkalmazások : Az üzleti szintű alkalmazások arra használhatók, hogy képesek legyenek menedzselni alkalmazás artifact-okat függetlenül az alkalmazások csomagolásától ill. a programozási modelltől. Property alapú konfiguráció : A property alapú konfigurációs lehetőség leegyszerűsíti az automatikus adminisztrációt: az adminisztrátor frissítheti a WebSphere Application Server 7-es verziójának konfigurációját egy egyszerű property fájl segítségével. A WebSphere alkalmazásszerver V7 általános elérhetőségi ideje és WebSphere alkalmazásszerver V8 2011-es megjelenése között számos kiegészítő képességet tettek elérhetővé a V7 számára ún. feature packs (magyarul funkció csomagok) formájában, melyek opcionálisan hozzáadhatók egy V7 installhoz. Egy funkció csomag ugyanolyan a minősége és támogatása, mint a fő verzió kiadásoknak - a céljuk, hogy új innovációt szállítsanak a következő fő verzió kiadás megjelenése előtt. A következő funkció csomagokat adták ki a WebSphere alkalmazásszerver V7-hez: Modern Batch funkció csomag OSGi alkalmazások és JPA 2.0 funkció csomag SCA funkció csomag Web 2.0 és mobil funkció csomag XML funkció csomag kommunikációóra alkalmas alkalmazások funkció csomag 6.1-es verzió Ez a verzió 2006. június 30-án jelent meg. 6.0-s verzió Ezt a verziót 2004. december 31-én adták ki, amely megfelelt a Java EE specifikáció 1.5-ös változatának. Főbb funkciói: A biztonsági kiegészítések keretében támogatást nyújt a JACC 1.0-hoz és ( pre-OASIS ) WS-Security 1.0.-hoz. Támogatja a Java Standard Edition 1.4-et Community Edition ( szabadon használható , támogatás ingyenes) Kódbázisa a Apache Geronimo projekt 5.1-es verzió Ezt a verziót 2004. január 16-án adták ki, amely megfelel a J2EE 1.4-es specifikációnak. Kiadott változatai a következők voltak: Express Base Network Deployment WebSphere Application Server for z/OS Ez a verzió volt az első, amely támogatja zAAP motorokat. WebSphere Business Integration Server Foundation V5.1 5.0-s verzió Ezt a verziót 2002. november 19-én adták ki, amely megfelel a J2EE 1.3-as specifikációnak. Ez a verzió főleg a V3/V4 kódbázis újraírásából keletkezett, és ez volt az első WebSphere Application Server verzió, amely egy közös kódbázison alapult. Innentől kezdve a WAS az összes telepíthető platformjára írt verzió az Intel x86-tól kezdve a mainframe-ig lényegileg ugyanazon a kódbázison alapult. Az adatbázis alapú konfigurációs repository-t kicserélték egy XML fájl alapú konfigurációs repository-ra. 4.0-s verzió Ez a verzió J2EE 1.2 képes alkalmazásszerver volt. Mindegyik örökölte az adatbázis alapú konfigurációs modellt a V3.x-ből, de a single-server edition már XML adattárolást használt. A következő változatai ismertek: AE (Advanced Edition) AEs (Advanced Edition single). Single-server edition (egy szerveres kiadás), amely nem volt képes futni klaszteres(fürt) konfigurációban. AEd (Developer Edition). Funkcionálisan ekvivalens az AEs-vel, de nem produkciós fejlesztői környezetben használható volt. EE (Enterprise Edition) 3.5-as verzió (és 3.0-as) A WebSphere 3.5 volt az első szélesebb körben elterjedt WebSphere verzió. 2.0-s verzió Az IBM hozzáadta a JavaBean-t, CORBA és Linux támogatást. Két változatban adták ki: Standard Edition (SE) és Advanced Edition (AE). 1.0-s verzió Az első verziót 1998 júniusában adták ki, ami elsődlegesen egy Java Servlet motor volt. Pusta Tušimlja Pusta Tušimlja (szerbül: Пуцта Тушимља), település Szerbiában, a Raškai körzet Novi Pazar-i községében. Népesség 1948-ban 143 lakosa volt. 1953-ban 149 lakosa volt. 1961-ben 160 lakosa volt. 1971-ben 124 lakosa volt. 1981-ben 113 lakosa volt. 1991-ben 78 lakosa volt. 2002-ben 53 lakosa volt, akik közül 51 szerb (96,22%), 1 jugoszláv és 1 montenegrói. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Alfons Peeters Alfons Peeters (Koersel, 1943. január 21. – Sint-Truiden, 2015. január 5.) belga válogatott labdarúgó. A belga válogatott tagjaként részt vett az 1970-es világbajnokságon. Andrew George (kormányzó) Andrew Neil George (1952. október 9. –) Anguilla kormányzója és első embere. Kinevezése előtt a Külügyi és Nemzetközösségi Iroda alkalmazottja volt, ott futott be szép karriert. Ezalatt Ausztráliában, Paraguayban, Thaiföldön és Indonéziában volt kiküldetésben. Thaiföldön ismerkedett meg feleségével. Fiatalkorát Skóciában töltötte. Feleségével, Watanalak George-dzsal két gyermekük van. Lányuk Arada, fiuk Michael. I’ll Be There Az I’ll Be There Mariah Carey és Trey Lorenz amerikai énekesek kislemeze. Először Carey MTV Unplugged című EP-jén jelent meg. A dalt eredetileg a The Jackson 5 adta elő 1970-ben, és Carey régi kedvence volt. Ez az első olyan, kislemezen megjelent dala, mely feldolgozás, a korábbiaknak mind társszerzője volt. Lorenznek ez az első kislemeze. Felvétel Az EP-t Carey sikeres koncertje után adták ki, melyen eredetileg csak saját számait tervezte előadni, de mikor megtudta, hogy rendszerint aki az MTV Unplugged keretében fellép, egy feldolgozást is előad, úgy döntött, inkább Vanishing című számának előadása helyett a The Jackson 5 sikeres számát dolgozza fel. Az I’ll Be There-t Trey Lorenzzel együtt adta elő duettként – Carey énekelte azokat a sorokat, melyeket eredetileg Michael Jackson, és Lorenz énekelte azokat, melyeket eredetileg Jermaine Jackson. Walter Afanasieff zongorázott hozzá. A műsort 1992. március 16-án vették fel és május 20-án sugározták, nagy sikerrel. Carey lemezkiadója számos kérést kapott, hogy jelentessék meg kislemezen az I’ll Be There-t, bár ezt eredetileg nem tervezték. A kislemezre a dal egy rövidebb változata került fel, erről levágták Careynek a koncerten mondott szavait, mellyel bekonferálta a dalt. A kislemez amerikai változatára az Emotions albumról származó egyik dal, a So Blessed került fel, az Egyesült Királyságban megjelent változatra pedig a Vision of Love-nak az Unplugged koncerten előadott változata, valamint az If It’s Over és az All in Your Mind című számok albumváltozatai. A dal videoklipje koncertfelvételekből lett összeállítva, rendezője Larry Jordan volt. Fogadtatása Az I’ll Be There lett Carey hatodik listavezető száma az USA Billboard Hot 100 slágerlistáján. Miután első öt ksilemeze a lista első helyére került, a hatodik, a Can’t Let Go csak a másodikra, a nyolcadik, a Make It Happen pedig az ötödikre, a lemezkiadó már attól tartott, Carey karrierje hanyatlásnak indult, az I’ll Be There azonban eloszlatta a kételyeket. A dal két hétig maradt listavezető, 1992. június 13-ától június 27-éig. Vezette az Adult Contemporary listát is. Az I’ll Be There-t 1993-ban jelölték a legjobb, duó vagy együttes által előadott R&B dal kategóriában, de a díjat végül a Boyz II Men End of the Road című száma nyerte. (Érdekes módon az End of the Road megdöntötte az I’ll Be There eredeti változatának is a rekordját, amit mint a Motown kiadó legsikeresebb kislemeze ért el.) A dal áttörést jelentett az addig főként csak hazájában elismert Carey számára, több országban is a legsikeresebb kislemeze lett. Vezette a slágerlistát Kanadában is, az Egyesült Királyságban, ahol a Top 5-be került, Ausztráliában pedig a 9. helyre. Európa számos országában, ahol Carey korábban nem aratott nagy sikereket, a Top 20-ba került. Változatok I’ll Be There So Blessed Vanishing I’ll Be There – 4:42 Can’t Let Go – 3:49 Love Takes Time – 3:49 So Blessed – 4:12 I’ll Be There – 4:42 Vision of Love (Live) – 3:36 If It’s Over – 4:37 All in Your Mind – 4:43 Tonga a 2018. évi téli olimpiai játékokon Tonga a dél-koreai Phjongcshangban megrendezett 2018. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Erdélyi Mónika Erdélyi Mónika (Budapest, 1967. október 20. –) magyar televíziós műsorvezető. Életútja Gazdag kiskunhalasi családban nőtt fel. Édesanyja bankárként, nevelőapja adószakértőként dolgozott. 1994-ben diplomázott le a Külkereskedelmi Főiskolán. Mielőtt a televízióhoz került volna, banki hitelelemzőként dolgozott 1996-ig. Németből és oroszból felsőfokú nyelvvizsgát szerzett, szeretne angolul is megtanulni. Elvégezte Lőrincz Gabriella televíziós tanfolyamát. 1998-ban került a Budapest Európa Televízióhoz, majd 1999-ben már a TV2 hírszerkesztőjeként dolgozott. Ezután az RTL Klubhoz került: 2001 és 2010 között a Mónika-show házigazdája volt. Második lánya születése után a Reggeli műsorvezetője lett.. Mónika 2011-en indította el YouTube-csatornáját Mónika Erdélyi néven. A csatornán gyerekbarát videók találhatók, vlogok, slime-videók és kihívás-videók. Családja Volt élettársa Mukli Gyula, a Four Fathers együttes tagja. Két gyermek, Olívia Johanna és Viktória édesanyja. Főbb televíziós szereplései Mónika show ( 2001 – 2010 ) – műsorvezető Szombat esti láz ( 2006 ) – szereplő Vacsoracsata ( 2009 –2010) – szereplő Reggeli ( 2010 ) – műsorvezető A nagy duett ( 2013 ) – szereplő Díjai Story Ötcsillag-díj ( 2002 ) – az év tévés és rádiós műsorvezetőnője Raszino (Ohrid) Raszino (macedónul: Расино) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Ohridi járásában. Népesség 2002-ben 8 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Villaturde Villaturde település Spanyolországban, Palencia tartományban. Lakosainak száma 166 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hohenstaufen Beatrix német-római császárné Hohenstaufen Beatrix (1198 – 1212. augusztus 11.) német-római császárné, IV. Ottó német-római császár első felesége. Ő volt a legrövidebb ideig hatalmon lévő német-római császárné, mivel mindössze három héttel a házasságkötése után elhunyt. Születése 1198 áprilisában vagy júniusában született, a Német Királyságban, Worms városában, Hohenstaufen Fülöp német király és Angelosz Irén bizánci császári hercegnő első leányaként. A szülők 1197. május 25-én házasodtak össze. Apai nagyszülei I. Frigyes német-római császár és Ivreai Beatrix burgundiai grófnő, anyai nagyszülei II. (Angelosz) Izsák bizánci császár és első neje, Herina voltak. Hat testvére született, akik közül Rajnald és Frigyes csecsemőként elhunyt, húgai közül Kinga 1200(?)-tól 1248. szeptember 13-ig, Mária 1201. április 3-tól 1235. március 29-ig, Erzsébet pedig 1203-tól 1235. november 5-ig élt. Eljegyzése 1198. március 6-án Beatrix apját választották meg német királlyá. 1198. március 29-től Beatrix leendő férje, Ottó lépett fel német trónigénnyel, aki akkor még csak római király volt. A két rivális uralkodó párharca Fülöp haláláig tartott. IV. Ottó ezen a ponton elveszítette két addigi, fontos szövetségesét, III. Ince pápát és Földnélküli János angol királyt is, továbbá fel kellett adnia a Brunszvik tartomány közelében elterülő, örökölt birtokait. Ennek ellenére, furcsa mód, jól jött számára apósa hirtelen halála, ugyanis így már csak IV. Ottó maradhatott a német király, egyedül, vetélytárs nélkül. Ottó ugyanakkor jól tudta, hogy még mindig maradtak olyan befolyásos nemesek, akik mindig is a Hohenstaufen-házzal szimpatizáltak, így elhatározta, nőül veszi Fülöp legidősebb élő örökösét, Beatrixot. A Welf- és a Hohenstaufen-dinasztia egyesülését tehát egy igen előnyös házassági szerződéssel pecsételték meg a felek, s IV. Ottó hivatalosan is eljegyezte a még kiskorú Beatrix hercegnőt. 1208. június 21-én Hohenstaufen Fülöp merénylet áldozata lett, két hónap múlva pedig özvegye világra hozta legkisebb közös gyermeküket, egy lányt, aki a Beatrice nevet kapta, ám hamarosan meghalt mind az anya, mind pedig a csecsemő, nyilván gyermekágyi láz következtében. Fülöp merénylője VII. Ottó gróf volt a Wittelsbach-dinasztiából. Az tervezte, hogy a néhai Fülöp egyik leányát elvéve hozzájusson annak címeihez és birtokaihoz is, de ajánlatát elutasították. 1208. november 11-én IV. Ottót Frankfurtban ismét megválasztották német királlyá, s akkorra már a nemrég lezárult polgárháború mindkét részt vevő dinasztiája (a Welf-dinasztia és a Hohenstaufen-dinasztia) őt támogatta törvényes uralkodójaként. 1209. október 4-én Ottót német-római császárrá koronázta III. Ince pápa. Házassága és halála A 10 éves korára teljesen elárvult Beatrix 1212. július 22-én hozzáment az akkor már körülbelül 37 esztendős IV. (Welf) Ottó német-római császárhoz, ám frigyük igen rövid életűnek bizonyult. Beatrix ugyanis 1212. augusztus 11-én egy hirtelen betegség következtében a türingiai Nordhausenben meghalt. Az alsó-szászországi Braunschweigben helyezték végső nyugalomra. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.) A nyomtatás története A nyomtatás dokumentumok sokszorosítására szolgáló eljárás. Kínában már a 8. században feltalálták, Európában viszont csak a reneszánsz-korban jelent meg, a Johannes Gutenberg-féle nyomdaprés volt az első európai nyomdagép. Az évszázadok során sok eltérő nyomtatási eljárás fejlődött ki. Magasnyomtatás A nyomtatás Kínában már a 8. században feltehetőleg ismert volt. A ma ismert legrégebbi bizonyíték egy 868-ban készült Gyémánt szútra, de a források alapján már 812-től papírpénzt is előállítottak, amelyhez nélkülözhetetlen a nyomtatás. A magasnyomtatás kezdetleges formáját, a fadúcos nyomtatást alkalmazták, amely abból állt, hogy egy kézzel vésett falapot befestékeztek,, majd egy papírlapot ráterítettek, és száraz kefével a hátoldalát dörzsölve hozzásimították. Ugyanekkor már megpróbálkoztak fából faragott, szedhető írásjegyekkel is, jó néhány nyomtatott könyvet készítettek, de az eljárás nem terjedt el széles körben. Használtak még vésett fahengereket is kis terjedelmű anyagokhoz, aláírásokhoz, hirdetményekhez, rendeletek terjesztéséhez. 1041-ben egy kínai kovács, Pi Seng feltalálta a külön mozgatható nyomóelemeket, de amíg Gutenberg ezeket öntéssel készítette, ő agyagból véste ki a betűképet, majd kiégetéssel szilárdította meg. Érdekes adat viszont, hogy fémbetűt már Tai Csung koreai király is készíttetett saját öntödéjében. A kínai ábécé betűinek mennyisége miatt viszont ez a módszer eléggé nehézkes volt. A betűk száma csak az 1430 körül Koreában kifejlődő fonetikus ábécé megjelenése után csökken. A nyomtatás a kínai kultúrával együtt Japánba is eljutott. A nyomdászat európai történetének számos korábbi forrását ismerjük. Az olcsón és szöveghűen előállított könyvek egy aranyműves, Johannes Gutenberg találmányainak elterjedésével jelentek meg nagyobb példányszámban. Legfontosabb ezek közül a különálló betűket öntő készülék, a nyomósajtó. Ez egy kis öntőforma volt, állítható méretű oldalfalakkal, alján a matricával, ami a kívánt betű negatívja. Gutenberg aranyművesként már használta a patricát, amivel az ékszerekbe jeleket lehetett ütni. Ezt puhább fémbe nyomta, és így született meg a matrica. A betűkészítés ezen formája 1853-ig nem sokat változott, ekkor viszont Angliában szerkesztenek egy automata öntőgépet, mellyel naponta akár 30 000 betű is készíthető. Gutenberg tökéletesítette a kéziszedést, számos olyan eszközzel dolgozott, ami a mai napig is része a betűszedő műhelyeknek. Folyamatosan fejlesztette a nyomdai betűfémötvözeteket, amelyekhez kereste a megfelelő festékeket. Feltalálta a nyomóformához használt bőrből készült festékezőlabdacsot. Egy fából készült kézisajtót használt, mely a papírt nagy erővel préseli a betűkhöz. A nyomtatott könyvek története egyik mérföldkövének a kézi festéssel gazdagon díszített 42 soros és két hasábos Biblia 1456-os megjelenését szokták tekinteni. A magasnyomtatás egy évszázadokon keresztül fejlődő ágazat volt. A képek ábrázolására szolgáló fametszetek helyett megjelent a klisé. Ezek gyártására később már fényképészeti technikákat használtak. A kézi szedést felváltotta a gépszedés. Ezek tulajdonképp öntőgépek voltak, melyekkel a szedés betűnként (monotype), vagy soronként (linotype) készült. Mind a két módszert Amerikában találták fel 1885-ben. Ezekben matricákat rendeztek sorba egy billentyűzet segítségével, és erről történt az öntés egyenként vagy soronként. Használtak kész betűkkel dolgozó gépeket is, de a betűk sérülékenysége miatt ez nem volt annyira jó megoldás. Azóta a betűfémek használata szinte teljesen megszűnt. Ezek helyett gumi, műanyag és fotopolimer nyomóformákat alkalmaznak. Az ilyen típusú formáról nyomó technikát flexográfiának hívjuk, amely a bélyegzőkészítésből alakult ki. Síknyomtatás 1796-ban Alois Senefelder feltalálja a litográfiát, és ezzel együtt kidolgozta a síknyomtatás elvét. Először maratással kialakított rézlemezt használ magasnyomóformaként, majd olcsóbb anyagokat keres. Kísérletei közben mészkövet is használ, melynél véletlenül felfedezi, hogy a vizes felületen nem tapad meg a festék. Az ő nevéhez fűződik még a fémfelületről történő síknyomtatás bevezetése is. A litográfiát manapság már csak grafikai eljárásként használják. Ugyanez az elv az alapja a bádognyomtatásnak is, melyet plakátgyártásnál, konzervdoboz gyártásnál használtak. Nevét a nyomandó anyagról kapta. A fém, vagy kő nyomóformáról a festéket egy lágyabb anyagú henger vette le, és adta át a fémlemezre. Ebből fejlődött ki a ma leginkább elterjedt ofszetnyomtatás, mely szintén egy közvetett nyomtatási forma. A nyomóformáról a festék előbb egy gumilepedővel bevont hengerre adódik át, majd ez a henger érintkezik a papírral. Két technikus fejleszti ki egymástól függetlenül. Ira W. Rubel, egy New Jersey-beli nyomda tulajdonosa egy véletlen felfedezésből indul ki, a német Caspar Hermann a litográfiából fejleszti tovább. Már Senefelder is gondolt a fémek nyomóformaként történő felhasználásra, de az ő korában még nem voltak meg a technikai eszközök. Az első jelentős ofszetnyomógép 1907-ben épül meg, majd 1912-ben megjelenik az első tekercspapírról dolgozó gép is. Ez a technika megjelenése óta sokat változott, a nyomóforma anyaga alumínium. Egy elektrolitikusan érdesített és fényérzékeny anyaggal bevont lemezt használnak, mely könnyű, hajlékony, ugyanakkor a felülete kemény, és ennél fogva tartós, esetenként akár pár százezer nyomást is kibír. Régebben alkalmaztak úgynevezett bimetál, és trimetál lemezeket is, melyekkel akár a milliós példányszámot is el lehetett érni, de anyagában és előállításában gazdaságtalanná vált. A fényérzékeny anyag alkotja a zsírszerető nyomóelemeket. Ezt régen fényképészeti módszerrel alakították ki a teljes lemezfelület filmeredetin keresztül történő megvilágításával, majd a nem kívánt elemek hívószerrel történő lemosásával. Ez a módszer nem szűnt meg ugyan teljesen, de ma már egyre több helyen használnak CTP (angolul computer to plate, számítógépről lemezre) eljárást, ahol a számítógépen készült, szedett, tördelt anyagot lézerrel égetik az alumínium-lemezre. Ez közvetlen úton, digitális jelfeldolgozással történik, és feleslegessé teszi a filmeredeti használatát, de előhívása hasonlóképpen történik, mint a levilágításnál. Tartósítószerként mindkét esetben gumiarábikumot használnak, amely az elektrolízissel kialakított alumíniumoxid vízszerető tulajdonságát őrzi meg. Ezt az anyagot már Senefelder is használta a mészkőnél hasonló céllal. Majd a kész formát ezután helyezik a nyomógépbe. Szitanyomtatás A 19. században újra felbukkan egy némileg feledésbe merült technológia, a szitanyomtatás. A textiliparban használják, ahol filmnyomásnak nevezték el. Főleg a lyoni selyemiparban volt használatos, selymek díszítésére. Kialakulásáról keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy Kínában és Japánban már évszázadokkal ezelőtt használták textilfestésre. A formát fakeretbe erősített emberi haj, később selyemszál alkotja, ráragasztott rizspapírból kivágott sablonnal. A módszer maga nem sokat változott, de ma már modernebb anyagokat és gyártástechnológiát alkalmaznak. A különböző sűrűségű szitaszövetekből sok esetben fototechnikai úton készítik a nyomóformát. Szitanyomtatással olyan anyagok állíthatók elő, amik mással csak nehezen, vagy egyáltalán nem. Manapság is a textilipar használja leginkább, de így gyártják például a közúti jelzőtáblákat is. Papírra is nyomnak vele, általában kis példányszámú névjegyek, plakátok gyártására ideális, de sok esetben használják ofszetnyomatok díszítő jellegű felülnyomására többnyire színtelen UV fényre száradó lakkokkal. Ezek mellett a művészetben is használatos grafikai eljárás. Mélynyomtatás A 20. század elején tökéletesítik a mélynyomtatást, melynek elve az őskorig nyúlik vissza, majd később az ötvösművészek fejlesztették tovább. A 15. századig kézzel vésték a formákat. Majd savas maratással finomabb árnyalatok visszaadását is lehetővé tették. Ez az eljárás kimondottan művészeti célokra volt használatos. Klics Károly angliai útja során megismerkedik William Henry Fox Talbot találmányával, melynek lényege az, hogy bizonyos sók nagymolekulájú szerves anyagban fényérzékenyekké válnak. Emellett tanulmányozza az akkori modern textiliparban használt mélynyomó gépeket. Ezeket az ismereteket felhasználva kifejleszti a fényképészeti úton történő formakészítést, és a rácsmélynyomtatást. Lényegében az ő találmányát hívjuk ma hagyományos értelemben mélynyomtatásnak. Ezt az elvet alkalmazzák a tamponnyomtatásban is, mely hasonlóan az ofszetnyomtatáshoz, egy közvetett nyomtatási forma. Először egy rugalmas anyagra mélynyomtatással juttatják a festéket, aztán ezt az anyagot nyomják a nyomandó felületre. Az anyag rugalmassága lehetővé teszi, hogy nem csak sík felületnél használható. Manapság többek közt ajándék, és reklámtárgyak (például tollak, öngyújtók) esetében alkalmazzák. Digitális eljárások A számítástechnika fejlődésével fokozatosan épültek be a nyomdaiparba. Először a fényszedésnél jelentek meg szövegek szerkesztésénél, tördelésénél, majd a fényképészetben is elterjedtek. Ezután megjelentek a nyomóformakészítésben is. Legelterjedtebb formája az ofszetnyomtatásnál alkalmazott CTP. A személyi számítógépekhez használt nyomtatók ugyan már régóta digitális eljárásokkal működnek, de nyomdászati célokra kevés területen használják. A hagyományosan nyomóformáról történő nyomtatással szemben eléggé lassúnak mondható. Eleinte kisebb példányszámú, kevésbé igényes termékeket gyártottak vele, de napjainkban akár 4-500 példányszámú nyomatok gazdaságos, jó minőségű nyomtatására is van lehetőség. A magyarországi könyvnyomtatás története Magyarországon a könyvnyomtatás kezdetei egybe esnek Mátyás király uralkodásának idejével. Karai László (más források Geréb Lászlónak írják) a király követeként érkezik Rómába, ahol megismerkedik Hess Andrással, és 1471 tavaszán elhívja Budára. 1472-re két könyve jelenik meg: Cronica Hungarorum (Magyarok Krónikája), és a Magnus Basilius: De legendis poëtis – Xenophon : Apologia Socratis (A költők olvasásáról – Socrates védőbeszéde, a két mű egy kötetben). De munkái nem érik el az Itáliából érkező könyvek szintjét. Az ebben az időben létrejött ismert másik nyomda a Confessionale-Officina. E műhelynek három kiadványa maradt fenn az 1477-től 1480-ig tartó időszakból. A Mohácsi vész és a török hódoltság miatt az elkövetkezendő években más országokban tanuló magyar diákok segítségével jelennek meg magyar nyelvű könyvek, és csak Hess András után jó hatvan évvel létesítenek újra magyar nyomdát a törökök által meg nem szállt területeken. Johannes Honterus feltehetően 1535-ben Brassóban alapít üzemet, amelynek első ismert kiadványa 1539-ben jelenik meg. Mindeddig azonban magyar nyelvű kiadvány léte Magyarországon nem bizonyított. Az első ilyen munka valószínűleg a Sárvár melletti officinában készült, melyet Nádasdy Tamás alapított 1537-ben Sylvester János tanácsára. Két nyomtatványát tartják nyilván: Sylvester János: Grammatica Hungaro-Latina 1539 -ből, és az 1541 -ben kiadott Újtestamentum , mely feltehetőleg az első magyar nyelvű könyv, ami Magyarországon megjelent. 1550-ben Heltai Gáspárral társulva, Hoffgreff György nyomdát alapít Kolozsvárott. Az itt kiadott műveikkel nagy erőfeszítéseket tettek a magyar helyesírás egységesítése érdekében. Heltai ugyan német anyanyelvű volt, de a magyar nyelv és irodalom kiváló művelőjévé vált. Utolsó könyvét 1575-ben nyomtatja, de a kiadása előtt meghal. Később özvegye, majd fia veszi át a műhely vezetését. Debrecen első nyomdáját Huszár Gál protestáns vándorprédikátor nyitotta meg 1561-ben. A nyomdászmesterséget Raphael Hoffhalter bécsi műhelyében tanulta. Előtte már nyitott nyomdát Magyaróváron és Kassán, de a katolikus egyház zaklatása miatt nem maradhatott. A debreceni nyomdáját később Raphael Hoffhalter vezette, akinek vallási okokból kellett Bécset elhagynia. Fiával, Hoffhalter Rudolffal, Nagyváradon, majd 1563-ban Gyulafehérvárott is nyomdát alapított. Rudolf később még visszatért Debrecenbe, és közel 10 éves vezetése alatt magas színvonalra emelte a debreceni nyomdát, melynek addigi történetének legtermékenyebb évei voltak ezek. Az üzem Alföldi Nyomda Zrt. néven ma is működik. A gyulafehérvári nyomdát Hoffhalter Rafael halála után özvegye vezette tovább, majd 1571-ben megszűnt. A nyugati országrészben a sárvári nyomda megszűnése után vándornyomdászok működnek, hosszabb-rövidebb ideig állomásozva egy helyen. Bornemisza Péter evangélikus lelkész, Balassi Bálint nevelője 1573-ban Semptén, Detrekőn és Rárbok faluban is megfordult. De nyomdai és reformátusi működése kiváltotta a katolikus papság haragját. 1582-ben pedig Manlius János Sárvár mellett több helyen is működött. A 16. századnak több fontosabb eseménye volt még. 1577-ben Telegdi Miklós pécsi püspök Nagyszombatban megveszi a bécsi jezsuiták 1563 óta álló nyomdáját, és megalapítja az Egyetemi Nyomdát. Az intézmény azóta többször is költözött az idők folyamán. 1584-ben II. Rudolf megvonja a működési engedélyt a protestáns nyomdáktól, de ezek illegalitásban tovább működnek. 1585-ben Vizsolyban beüzemelnek egy nyomdaműhelyt, mely 1590-re kiadja Károli Gáspár Bibliáját, mely az első teljes magyar bibliafordítás. A 17. század elejétől sorra alakulnak a nyomdák a felvidéken, a leghíresebbek Bártfán, Kassán, és 1614-ben Lőcsén. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619-ben nyomdát létesít, melyet utódja I. Rákóczi György fejleszt tovább. Majd a törökök ezt is szétdúlják. De fejedelmi támogatással jön létre 1650-ben a sárospataki nyomda is, amely 1671-ig működött. 1641-ben Szenci Kertész Ábrahám veszi át a nagyváradi nyomda vezetését, és 1660-ig megmarad ezen a poszton. Legnagyobb munkája a Károli Biblia újrakiadása volt. 1694-ben Tótfalusi Kis Miklós, Kolozsváron megalapítja nyomdáját. Előzőleg Amszterdamban tanulja a nyomdászmesterséget, a betűmetszést, és az öntést is. Tanulmányai után betűmetszőként önállósítja magát. Nekikezdett egy új Biblia nyomásához, melyhez maga tervezte a betűtípust. A Hollandiában tanuló magyar diákokkal javította Károli bibliafordítását, de sok egyházi személy támadja ezért, és még szöveghamisítással is megvádolták. Ennek ellenére 1685-ben kinyomja a Bibliát, melyet a Zsoltárok, és az Újtestamentum követ (egyes források szerint összesen mintegy 12 000 kötetben). A vállalkozás anyagi hátterét a betűmetszéssel megtermelt jövedelme biztosította. Sok magyarországi és amszterdami kiadványáról tudunk, és a tipográfiában is maradandót alkotott. A Hollandiában használt Janson antikváról több ember kutatása által kiderült, hogy Tótfalusi tervezte. Az egyházzal való viaskodása azonban rányomja bélyegét egész életére, 1702-ben, 52 évesen hunyt el. Buda felszabadítása után 1724-ben Landerer János Sebestyén megnyitja nyomdáját, melyet családja több generáción keresztül vezet. Landerer János Mihály 1750-ben Pozsonyban, majd az 1770-es években Kassán és Pesten is nyomdát nyit. A budai nyomda később még szerepet kap az 1848-as forradalom alatt, itt nyomják ki a 12 pontot, és Petőfi Sándor „Nemzeti dal” című költeményét. Ebben az időben a cég Landerer és Heckenast néven ismert, miután 1840-ben Landerer Lajos, a nyomda jogutódja társul Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel, aki az 1816-ban Wigand Ottó által alapított kassai nyomda jogutódja volt. Később pedig ebből a vállalatból alakul a Franklin Társulat, melynek nyomdája a Franklin Nyomda 1873-ban nyitja meg kapuit. 1777-ben Mária Terézia a nagyszombati Egyetemi Nyomdát Budára költöztette, ezek után pedig kizárólagos szabadalmat biztosított számára tankönyvek nyomtatására. A műhelynek jól felszerelt betűöntödéje is volt, többek között cirill betűs, és héber nyelvű könyveket is gyártottak. Itt dolgozott akkoriban az erdélyi származású neves betűmetsző, Bikfalvi Falka Sámuel, ki több, a kor tipográfiai irányzataira jellemző betűtípust dolgozott ki. Szakmai örökségét a 19. század elején kiegészítette Czetter Sámuel rézmetsző művész. Ebben az időszakban az Egyetemi Nyomda a magyar kultúrélet központjának volt tekinthető. Itt jelennek meg többek között Kisfaludy, és Kazinczy munkái. Az 1840-es évektől pedig már több nagyobb pesti kiadótól kaptak megbízásokat. Itt készültek másokkal együtt Petőfi, és Eötvös József művei is. Híres pesti nyomda volt még ebben az időben a Trattner nyomda, melyet még a századforduló előtt a bécsi anyacég leányvállalataként hoztak létre. A 19. század elejére már számtalan kisebb-nagyobb nyomda működött, de ez időszakra jellemző eliparosodás évei alatt kevés értékes kiadvány született. A nyomdatulajdonosok anyagias gondolkodása miatt a magyar könyvgyártásra a közepes európai színvonal volt jellemző. A század közepe táján Emich Gusztáv, a kor egyik kiemelkedő könyvkiadója, és kereskedője a jogtulajdonában lévő kiadványok megjelentetésére nyomdát üzemeltet a Budai Várban. majd 1868-ban megalapítja az Athenaeum Nyomda Részvénytársaságot. Az üzem később a VII. kerületben működik. A már akkor is magas szintű nyomda a későbbiek folyamán is sok technológiát vezet be Magyarországon elsőként. Újkori történetében fontos szerepet játszik a Szikra Lapnyomda. 1892-ben a Budapesti Hírlap tulajdonosai és szerkesztői elhatározzák, hogy egy fedél alá hozzák a kiadói, szerkesztési és nyomtatási feladatokat. Ennek eredményeként felépül a Blaha Lujza téri „Újságház”. Az épület 1945-ben a Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat Nyomda Rt. tulajdonába kerül. Az akkori vezetés a Szabad Nép című napilap gyártását határozza meg fő feladatául, de más újságok nyomását is sikerül megszerezniük. A vállalat folyamatosan bővült, több üzemegységet is működtet Budapesten. 1998-ban pedig közel 100%-ban felvásárolja az Athenaeum Nyomdát. 1882-ben Kner Izidor könyvkötő és fia, Kner Imre nyitotta meg nyomdáját Gyomán. A kis cég már a kezdetektől ismert volt minőségi termékeiről, és a 20. századi könyvgyártásban is meghatározó szerepe lett. 1890-ben a Révai Testvérek megnyitották a Révai nyomdát Pesten. Leghíresebb kiadványuk a Révai nagy lexikona, mely valójában A Pallas nagy lexikona bővített újrakiadása. 1903-ban Tevan Adolf és fia, Tevan Andor magasfokú korszerűsítéseket vezetett be a tulajdonukba került békéscsabai Tevan nyomdában. Az államosítás után 1964-ben a békéscsabai Tevan és a gyomai Kner nyomdát egyesítették, és Kner nyomdaként működött tovább. Ma a Kner nyomdának több kisebb üzeme működik. 1945-ben a magyarországi nyomdák többsége romokban hever. A "felszabadulás" utáni szocialista vezetés szerencsére nagy hangsúlyt fektet a helyreállításukra. Az államosításokat követően történnek ugyan korszerűsítések, de a nyugat-európai fejlődést, és a valódi igényeket nem tudják követni. A magyarországi gépparkra a folyamatos elöregedés jellemző. A korszerű nyomdatechnikákhoz képest néhány szakterületen több tízéves a lemaradás. A rendszerválást követő tőkebeáramlás nagyban segített ezen a helyzeten, de ez együtt járt a régi nagy múltú magyar nyomdák külföldi tulajdonba kerülésével. De az ezredfordulót követően már elmondható, hogy a vezető magyarországi nyomdákban ugyanolyan korszerű technika áll a szakemberek, és ami talán a legfontosabb, a megrendelők rendelkezésére, mint a gazdaságilag sokkal fejlettebb országokban. A könyv A könyv ma ismert formája a 3-4. században kezdett kialakulni. A pergamenből készült lapokat összehajtogatták, és egymáshoz fűzték, így alakult ki a mai értelemben ismert első könyvtest. Később pedig összevarrták. Ezeket az összevarrt oldalakat aztán két vékony fatábla közé tették. Így született meg a kódex és vele együtt egy új mesterség, a könyvkötészet. Idővel a falapokat is összefűzték, és végül bőrborítást kapott. Ez az első kötött könyv. A bőrtáblákat szinte a kezdetektől díszítették valamilyen módon. Nem ritkán drágakövekkel, festett zománctáblákkal, de még színarany könyvtáblát is készítettek. A 7-8. században a bőrmetszéses táblák váltak divattá. A bőrt megpuhították, és bemetszették, majd a vágásnál megnyújtották. Ezek után pedig kitöltötték valamivel, és így az kidomborodott. Ez később a 15-16. századra lesz még jellemző. A leírások alapján bizonyos, hogy keresztény állammá válása után Magyarországon is sok könyvet készítettek. Ezt az időszakot tartják a honi könyvkultúra kezdetének. Az Anjou-kori kódexfestészet egyik ismert alakja I. Lajos király udvari festője, Meggyesi Miklós, a Képes krónika egyik feltételezett szerzője. Később Európa-szerte híresek a Mátyás korabeli Corvin-kódexek, külső, és belső kidolgozottságukról egyaránt. A 8. században jelentek meg a különböző fametszetek. Eleinte szentképeket, kártyákat nyomtattak fadúcról, majd kézzel színezték. Az első ismert könyvsokszorosítás kísérlete a Hollandiából származó L. J. Coster nevéhez fűzhető, aki Donatius latin nyelvtanról szóló könyvét fatáblára metszette, és erről készített 32 oldalas füzeteket. Nagyobb terjedelmű munkák kiviteléhez azonban ez nehézkes, lassú és drága volt, a kézzel írás még sokáig megmarad. Gutenberg megoldásai leegyszerűsítették ezt az eljárást. 1460-as évektől sorra alakulnak a nyomdák, főleg Németországban, a Németalföldön, Itáliában, Franciaországban, Angliában. A könyveknek sokáig nincs külön címlapjuk, később válik szokássá, hogy a kötetet védő borítón is feltüntetik a mű címét, bár a kézzel írt kódexeknél ez már megszokott. A kiadási adatokat – a megjelenés időpontját, helyét, a nyomdász, illetve kiadó nevét, sokszor a munka szerzőjét, címét is – az ún. kolofonból, a könyv szövegének legvégén olvasható rövid leírásból ismerhetjük meg. A kezdőbetűk díszítésének szokása a nyomtatott könyvekben is sokáig megmarad. Az iniciálék kézi festését a már kész könyvben kellett elvégezni, ez sok esetben elmaradt. A nyomdász azonban a biztonság kedvéért a későbbi tulajdonos vagy illusztrátor számára megjelölte a kérdéses betűt. A színes képek, iniciálék helyét azonban egyre inkább a fametszetek veszik át. A nyomdászat azonban nem csak a könyvek formájában, hanem tartalmában is nagy változásokat hozott. A könyvek kiadási idejének lerövidülése és a nagy példányszám lehetővé tette, hogy a sokat forgatott és természetesen még mindig nagy példányszámban kiadott klasszikusokon, egyházi szövegeken kívül friss irodalmat és aktualitásokat is megjelentessenek a kiadók. A 19. század elejét a magyar, és külföldi nyomdászatot a színvonaltalan eliparosodás jellemzi. Kevés műhely jelentet meg szakmailag is értékes kiadványokat. Az egyik ilyen kivétel W. Morris angol iparművész munkái voltak. Az ősnyomdászat eszközeivel, nemes anyagokat felhasználva reneszánsz stílusú könyveket készített. Tevékenysége a minőségi igények felkeltésére ebben a korban előremutató volt. A próbanyomat és helyettesítő eljárásai A sokszorosítási fázist rendszerint megelőzi a próbanyomatkészítés. A magasnyomtatásnál sokáig használják az ún. kefelenyomatot, amely tulajdonképp az ősi kínai módszernek felelt meg: nyomás helyett egy kefével simították rá a lapot a betűkre. De emellett a szedőtermek többségében van egyszerűbb felépítésű nyomógép is. Később már főleg a síknyomtatás elterjedése óta ez a valóságos sokszorosítási folyamatnak megfelelő fázis volt. Lassújáratú próbanyomógépen néhány(szor tíz) nyomatot készítettek az ellenőrzés, az ún. próbanyomat-korrektúra elkészítésének biztosítására. A próbanyomatokon előírt szükséges javításokat mind a tisztázati munkarészeken, mind a nyomási eredetiken (lehetőség szerint) elvégezték a nagy példányszámú sokszorosítás előtt. Ez a folyamat meglehetősen költséges, ezért ún. próbanyomat-helyettesítő eljárásokkal rendszerint egypéldányos „nyomatot” állítanak elő (korábban: színes asztralonforgatás, Cromalin, újabban Fuji proof vagy digitális proof készítése). Szabványok A nyomdászat fejlődése megkövetelte bizonyos szabványok bevezetését. 1876-ban kidolgozzák a Didot-Berthold féle pontrendszert, és kialakulnak a különböző szabványosított papírméretek. A legelterjedtebb papírméretek oldalainak aránya az arányon alapul. Ennek az az előnye, hogy a papírlapot akárhányszor is felezik meg, az oldalainak aránya nem változik. Egységesítik a különböző nyomtatási eljárások, illetve az ezeket alkalmazó gépek elnevezését, az általa használt nyomóforma, és a működési elvük alapján. Szabványosítják a nyomdai kéziratot, mely egy tartalmilag szövegeredetiként kezelt, vázlatokkal, utasításokkal ellátott anyag. Nyomógépek A gépek fejlődése során a sík részeket kiváltották a hengerek. Gutenberg egy sík felületű prést alkalmazott, és egy bőrlabdaccsal festékezte a betűket. Aztán a festékezés szerepét gumi és fém, vagy egyéb más kemény anyagú hengerek veszik át. Később a papír is egy íves felületen gördül végig a sík nyomóformán, legvégül pedig már az utóbbi is hengeres kialakítású. Emellett fontos szerepet játszott a meghajtásához használt energia. De az egyik legnagyobb áttörés a síkszitás papírgyártógép, és a tekercspapír megjelenése volt. A tekercsnyomó gépek ma már mind rotációs kialakításúak, azaz hengerek között halad el papír. 1846-ban készítik az első tekercspapírral dolgozó gépet, de ez még gyorssajtó volt, ahol a nyomóforma sík felületű. A papíradagolástól eltekintve semmiben nem tér el az íves gépektől. Derry City FC A Derry City Football Club (ír nyelven: Cumann Peile Chathair Dhoire) északír labdarúgócsapat, mely az FAI Premier Divisionben, azaz az ír élvonalban szerepel. Hazai meccseit a 7000 férőhelyes The Brandywell stadionban játssza. Története A Derry Cityt 1928-ban alapították, eleinte az északír bajnokságban szerepelt, melyet az 1964/65-ös szezonban meg is nyert. A következő idényben a BEK-ben 8-6-os összesítéssel legyőzték a Lyn Oslót, ezzel ők lettek az első északír csapat, mely képes volt kiejteni ellenfelét egy európai kupasorozatból. A csapat 1985-ben döntött úgy, hogy Írországban próbál szerencsét. A másodosztályba sorolták be őket, ahol az 1986/87-es idényben bajnokként végeztek és feljutottak a legjobbak közé. Az 1988/89-es szezonban a klub rossz anyagi helyzete ellenére megnyerte a bajnokságot, a kupát és a Ligakupát is. A következő évadban a későbbi győztes Benfica ejtette ki őket a BEK-ből. A 2000-es évek elején a Derryt adósságai miatt már a csőd fenyegette, ezért olyan nagy nevű csapatok ellen játszott barátságos meccseket, mint a Manchester United, a Celtic, a Real Madrid és a Barcelona. 2003-ban a kilencedik helyen végeztek, így osztályozót kellett játszaniuk a bennmaradásért, amit végül 2-1-re megnyertek. A 2006/07-es UEFA-kupában az első körig jutottak, miután a selejtezők során legyőzték a Göteborgot és a Gretnát. Az első körben a Paris Saint-Germain volt az ellenfelük. Az első meccs 0-0-s döntetlennel zárult, a visszavágón viszont 2-0-ra kikaptak. Sikerek Bajnoki címek: 3 1964/65, 1988/89, 1996/97 FAI Kupa: 4 1988/89, 1994/95, 2001/2002, 2005/2006 FAI Ligakupa: 9 1988/89, 1990/91, 1991/92, 1993/94, 1999/2000, 2005, 2006 Super Bowl XIII A Super Bowl XIII az 1978-as NFL-szezon döntője volt. A mérkőzést Miamiban, a Miami Orange Bowlban játszották 1979. január 21-én. A mérkőzést a Pittsburgh Steelers nyerte. A mérkőzés Las Vegasban a fekete vasárnap néven vált ismertté. A hendikep típusú fogadást a Pittsburgh -3,5 pontos favorizálásval nyitották. A sok Pittsburghre fogadó miatt később a Pittsburgh -4,5 pontos favorizálására változott az érték. Ekkor sokan a Dallasra fogadtak. A mérkőzést 4 ponttal a Pittsburgh nyerte. Ez azt jelentette, hogy a fogadóirodák többsége vesztett, mert a tétek többségét erre a két opcióra tették. A döntő résztvevői Az alapszakasz 1978-tól 16 mérkőzésből állt, a korábbi 14 helyett, a rájátszásba pedig összesen 10 csapat jutott be 8 helyett. A Pittsburgh Steelers 14–2-es teljesítménnyel zárt az AFC konferenciában, így első kiemeltként jutottak a rájátszásba. Kiemeltként csak a konferencia-elődöntőben kapcsolódtak be, ahol otthon a Denver Broncos ellen, majd a konferencia-döntőben szintén hazai pályán a Houston Oilers ellen győztek. A Pittsburgh korábban kétszer nyert Super Bowlt. Az Dallas Cowboys volt a címvédő. Az alapszakaszból 12–4-es mutatóval került a rájátszásba az NFC második kiemeltjeként. A konferencia-elődöntőben otthon a Atlanta Falcons ellen, majd a konferencia-döntőben idegenben az első kiemelt Los Angeles Rams ellen győzött. A Cowboys korábban a Super Bowl VI-ot és a Super Bowl XII-t nyerte meg. Először fordult elő, hogy egy korábbi Super Bowl megismétlődjön. 1976-ban is ez a két csapat játszotta a döntőt, akkor a Steelers nyert 21–17-re. A mérkőzés A mérkőzést 35–31-re a Pittsburgh Steelers nyerte, amely története során harmadszorra nyert Super Bowlt. A legértékesebb játékos díját a Steelers irányítója, Terry Bradshaw kapta. Petrovice u Karviné Petrovice u Karviné település Csehországban, a Karvinái járásban. Petrovice u Karviné Karviná és Dětmarovice településekkel határos. Lakosainak száma 5410 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Lessines-i Aegidius Lessines-i Aegidius (latinul: Aegidius de Lessina, franciául: Gilles de Lessines), (1230 körül – 1304 után) középkori francia filozófus. Domonkos-rendi szerzetes volt, és 1278-ban keletkezett De unitate formae című iratot hagyott az utókorra. A mű az úgynevezett egyedi szubsztanciákkal foglalkozik. Aegidius szerint minden egyedi szubsztanciának csak egyetlen formája van, amelytől esse specifucumát kapja, azaz azt, ami meghatározza a fajának lényegét. 2014-es WTCC francia nagydíj A 2014-es WTCC francia nagydíj volt a 2014-es túraautó-világbajnokság második fordulója. 2014. április 20-án rendezték meg a Circuit Paul Ricard-on, Franciaországban. Időmérő Megjegyzés: ↑ 1: – Az időmérő utáni technikai ellenőrzésen szabálytalannak találták Loeb és López autóját, ezért elvették az összes mért idejüket és mindkét futamon az utolsó sorból indultak. Aribe Aribe település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Aribe Orbara, Hiriberri/Villanueva de Aezkoa, Garaioa, Garralda és Aria községekkel határos. Lakosainak száma 41 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alvin Singh Alvin Singh (1988. június 9. –) Fidzsi-szigeteki válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Ba FC játékosa. Sikerei, díjai Ba FC Fidzsi-szigeteki bajnok : 2008, 2010, 2011, 2012, 2013 Fidzsi-szigeteki kupa : 2008 Hekari United Pápua új-guineai bajnok : 2010–11 Benedek Pál (építőmérnök) Benedek Pál (Mezőtúr, 1924. november 17. – Budapest, 2016. július 23.) Reitter Ferenc díjas magyar vízépítő mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a hazai települési szennyvíztisztítás egyik úttörője, a VITUKI Vízellátás és Csatornázási Főosztályának, majd később a Vízminőség-védelmi Intézetének vezetője, 2016-ban bekövetkezett haláláig a VITUKI Innosystem Kft. elnöke. Életpályája 1947-ben végzett építő mérnökként a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (a Budapesti Műszaki Egyetem jogelődjén). Egyetemi doktori címét 1970-ben, akadémiai nagydoktori címét 1983-ban szerezte meg. Egyetemi tanulmányait követően, két évnyi vidéki földmérői munka után, a frissen alakult Mélyépterv falai között kapcsolódott be a hazai víz- és szennyvíztisztítási feladatokat megalapozó munkákba. 1964-től 1984-es nyugdíjba vonulásáig a VITUKI Vízminőség-védelmi Főosztályát, illetve Vízminőség-védelmi Intézetét vezette. A VITUKI-s pályafutása során megteremtette a víz- és szennyvíztisztítási, tehát a víztechnológiai kutatás-fejlesztés alapjait. E feladatot támogatva létesült a pécsi szennyvíztisztító telep területén egy fél üzemi kísérleti berendezés, majd a 80-as években Balatonfüreden a kísérleti szennyvíztisztító telep. A 60-as évek közepén a Balaton ugrásszerű eutrofizációja óriási kutatási kihívást jelentett a Főosztály számára. Dr. Benedek Pál vezetésével olyan kiváló szakemberek kapcsolódtak be ebbe a munkába, mint dr. Felföldy Lajos a szakma elismert biológusa, a fiatal vegyészmérnök, Literáthy Péter is. A 70-es évek kezdetén a VITUKI-ból kutató központ, a Főosztályból Vízminőség-védelmi Intézet lett. Dr. Benedek Pál vezetésével az évtizedet a magyarországi vízminőség szabályozás megalapozása és nemzetközi hírű kutatóhely kialakítása fémjelezte. 1989-ben alapította meg a VITUKI (VTK) Innosystem Kft-t, ahol, az 1984-es nyugdíjba vonulását követően a 2016-ban bekövetkezett haláláig a cég elnökeként dolgozott. Munkássága Dr. Benedek Pál, az eleveniszapos szennyvíztisztítás hazai elterjesztésében nyújtott előremutató munkássága mellett a vízminőség-szabályozás tudományos alapjainak kidolgozásában is közreműködött. Egyik alapítója volt a Nemzetközi Vízminőség-szabályozási és Kutatási Szövetségnek (IAWPRC), a mai Nemzetközi Vízügyi Szövetségnek (IWA), amelynek haláláig tiszteletbeli tagja volt. Intézetvezetői utódja – Somlyódy László akadémikus - e szövetség elnöki tisztét is betöltötte. Az Intézet nagy nemzetközi elismerését fémjelezte, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nagy horderejű kutatási feladatokkal bízta meg. Az Intézetben doktori témavezetője volt számos országból érkező kutatónak. Az 1970-es évek kezdetén az egyik kiterjedt kutatási program során (Sajó folyó vízminőség-védelmi program) az intézet vezetője elérte, hogy mintegy 40 fő kutató, tervező és gyártó WHO ösztöndíjjal a világ fejlett országaiban a vízellátás és a szennyvíztisztítás technológiai berendezéseit és újdonságait, tanulmányozhassa. A hazai fejlődés lehetőségét a megszerzett ismeretanyag és tapasztalat rendkívül felgyorsította. Számtalan szabadalom és újítás igazolta, hogy a befektetés mennyire sikeres volt. Benedek Pál kimagasló szakmai eredményei mellett emberi nagyságát a munkatársaihoz való viszonya koronázta meg. Munkatársaival szigorú volt, kutató beosztottjaitól megkövetelte a doktori fokozat elérését, megkívánta a folyamatos publikálást. Számos egyetemi doktor, kandidátus, valamint MTA doktor és akadémikus szakmai munkáját segítette elő. Tudása mindig naprakész volt. A tudomány eredményeinek, és az újszerű megoldásoknak hazai adaptációját elkötelezetten támogatta, így például a membrántechnológia szennyvíztechnológiai alkalmazásának hazai kezdeményezése is a nevéhez köthető. A Magyar Víziközmű Szövetség életmű díjának (Reiter Ferenc díj) átadásakor az alábbiakat mondta beszédében: „… csak arra vagyok büszke, hogy kiváló tudósok, nemzetközi hírű mérnökök és a „zászlót” továbbvivő szakemberek kerültek ki a „csapatomból”….” A Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség 2017-ben Dr. Benedek Pálról települési vízgazdálkodási innovációs díjat alapított közép- és általános iskolás diákok számára. 2017-től az Aranyfedlap díjat a Szövetség Dr Benedek Pálra nevezte át. Díjai, elismerései Honorary Member (IAWPRC, 1990) Reitter Ferenc-díj (a Magyar Víziközmű Szövetség életmű díja, 2001) Arany Fedlap díj (Magyar Szennyvíztechnikai Szövetség) Örökös Mérnöki Kamarai Tag (Budapesti és Pest egyei Mérnöki Kamara, 2006) Eötvös Loránd-díj A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (a Köztársasági Elnök által, 2013) Főbb publikációi Benedek, P.- Farkas, P.: Über die Betriebsparameter des Belebtschlammverfahrens. GWF, 44. (1968) Benedek, P.- Litheráthy, P. szerk.: Vízminőség-szabályozás a környezetvédelemben. Budapest, Műszaki Kiadó, (1979) Benedek, P.- László, F.: A large international river: the Danube, IAWPR/Pergamon Press, Progr.Water Technol., Cincinnati, 1980, 13, 61. Benedek, P.: New trends in water quality management. IAWPR/Pergamon Press, Water Sci. Technol. (London), 1982, 14, p. 47. Benedek, P.: River Danube Pollution and Its Risk Assessment. In Risk Assessment of Chemicals in the Environment. Edited by Mervyn L. Richardson. Royal Society of Chemistry, 1988. Benedek, P.: Biotechnológia a környezetvédelemben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1990. Benedek, P., Valló S.: Víztisztítás - szennyvíztisztítás zsebkönyv. 4. átdolgozott kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1990 Szabadalmak „Eljárás biológiai szennyvíztisztító rendszerek hatásfokának javítása poralakú abszorbens segítségével” című szabadalom, Országos Találmányi Hivatal nyilv. szám: 2687/80. „Berendezés magas szervesanyag tartalmú szennyvizek, folyékony hulladékok többlépcsős anaerob biológiai tisztítása”, című szabadalom, Országos Találmányi Hivatal nyilv. szám: 7593/90. „Eljárás szennyezett nyersvízből történő ivóvíz előállítására, aktivált derítés segítségével”, című szabadalom, lajstromszám: 184.019 „Eljárás szeméttelepek szerves anyagaiból keletkező biogázok kinyerésére” című szabadalom, Országos Találmányi Hivatal lajstromszám: 209 113 „Eljárás nitrát eltávolítására természetes vízkészletekből” című szabadalom, Országos Találmányi Hivatal lajstromszám: 186.653 „Eljárás, magas szervesanyag tartalmú szenny- és hulladékvizek anaerob-aerob biológiai tisztítására” című szabadalom, Országos Találmányi Hivatal nyilv.tartási szám: 7594/90 Deruta Deruta település Olaszországban, Umbria régióban, Perugia megyében. Lakosainak száma 9628 fő (2015. január 1.). Deruta Bettona, Collazzone, Perugia, Torgiano és Marsciano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Amant-de-Boixe Saint-Amant-de-Boixe település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 1416 fő (2015). Saint-Amant-de-Boixe Aussac-Vadalle, Maine-de-Boixe, Montignac-Charente, Tourriers, Vars, Vervant, Villejoubert, Vouharte és Xambes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2357 Phereclos A 2357 Phereclos (ideiglenes jelöléssel 1981 AC) egy kisbolygó a Naprendszerben. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1981. január 1-jén. 2008-as Tour de Langkawi A 2008-as Tour de Langkawi volt a 13. maláj kerékpárverseny. Február 9. és február 17. között került megrendezésre, össztávja 1387,6 kilométer volt. Végső győztes a moldáv Ruslan Ivanov lett, megelőzve a francia Matthieu Sprick-et és a spanyol Gustavo Cesar-t. Dervis A dervis szó a köztudatban a muzulmán szúfi testvériség (tarika) képviselőire utal, akik a középkori keresztény szerzetesekhez hasonlóan szegénységben, aszkétaéletet éltek. A szó a perzsa Darwīsh (�����) szóból ered, melynek jelentése „ajtóban álló”, „vallásos koldus”. A dervisrendek már elég korán, a 12. században kialakultak az iszlámban, annak ellenére, hogy az iszlám elutasítja a szerzetesi életet. A szúfi derviseket tisztelik tudásuk, bölcsességük, költészetük (Gül Baba), felvilágosultságuk vagy éppen szellemességük miatt. Nagy részük vándorló volt, akik a muzulmánok által lakott világ minden részét bejárták, s általában koldulásból éltek. Különböző titkos missziók és megmozdulások tevékeny résztvevői voltak, s erősen befolyásolták az Oszmán Birodalom köznépének hangulatát. A dervisek misztikus kapcsolatban állnak Allahhal, imádkozással, meditációval, tánccal kerülnek közelebb hozzá. A leghíresebbek a kerengő dervisek, azaz a mevlevik, Mevlana követői a törökországi Konya városából. A Török Köztársaság megalapítása után Atatürk minden dervisrendet bezáratott, ám az egyébként is jórészt titokban működő mevlevik továbbra is működtek (és működnek ma is) Törökország területén. Ma népszerű turistalátványosságnak számít egy-egy kerengő dervis előadás, a dervisek hagyományos szúfi zenéje pedig a populáris zenébe is belopta magát, legnépszerűbb képviselője az elektronikus zenét szúfi zenével ötvöző világhírű Mercan Dede (aki maga is játszik a hagyományos dervis-hangszereken, a neyen és a bendiren). A főbb dervisrendek közé tartozik a törökországi bektasi és a mevlevi, az észak-afrikai senussi, a közel-keleti Rifa'i és az iráni quadiri. A halveti dervisek attól különböznek a többi rendtől, hogy 40 napig egy szűk zárkában éltek, ahol nagyon keveset ettek, és Koránt olvastak. A mindennapokban Allah hét nevének (eszmá-i szebá) ismételgetését gyakorolták. A rendalapító Ömer el-Halveti volt. A rend terjesztését Jahja Sirváníhoz kötik, akinek halála után három irányzat jött létre: rúsenijje, dzsemálijje, ahmedijje. A mevlevi (keringő) dervisek rendjét Mevláná Dzsalál ad-Dín Rúmí alapította. Fia alakította ki a dervisrend szigorú szabályzatát. A rend legfontosabb meditációs technikái a zene és a tánc (szemá). Úgy vélték, hogy a világ minden egysége forog, kering. A legelterjedtebb hangszereik a nádfuvola (nej), a keretdob (def, daire) és a hosszúnyakú lant volt. Santosse Santosse település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 55 fő (2015). Santosse Ivry-en-Montagne, Cormot-le-Grand, Vauchignon, La Rochepot, Aubigny-la-Ronce, Baubigny és Molinot községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1934 az irodalomban Az 1934. év az irodalomban. Megjelent új művek Próza Louis Aragon regénye: Les Cloches de Bâle (A bázeli harangok); első kötete a Le monde réel (Való világ) című regényfolyamnak. A folytatások: Les Beaux Quartiers (1936) Les Voyageurs de l'impériale (1942) Aurélien (1944) Les Communistes (1949–1951, átírva 1966–1967) Samuel Beckett elbeszéléskötete: More Pricks Than Kicks, (magyarul: Több fricska mint rúgás ) James M. Cain : A postás mindig kétszer csenget (The Postman Always Rings Twice) Agatha Christie regényei: Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express) Miért nem szóltak Evansnak? (Why Didn't They Ask Evans?) Befejezetlen portré (Unfinished Portrait) F. Scott Fitzgerald : Tender Is the Night (Az éj szelíd trónján) Robert Graves : I, Claudius (Én, Claudius); folytatása: Claudius the God (Claudius, az isten), 1935 Carlo Emilio Gadda olasz író második elbeszéléskötete: Il castello di Udine Jean Giono francia író regénye: Le Chant du monde (Zeng a világ) Dashiell Hammett amerikai krimiíró: The Thin Man (A cingár feltaláló) Erich Kästner regénye: Drei Männer im Schnee (Három ember a hóban) Sinclair Lewis regénye: Work of Art (Művészek) Henry Miller amerikai író regénye: Tropic of Cancer (Ráktérítő) Vladimir Nabokov regénye folytatásokban: Отчаяние (angol nyelven: Despair) George Orwell könyve: Burmese Days (Tragédia Burmában) Mihail Sebastian román író, drámaíró regénye: De două mii de ani (Kétezer éve) Upton Sinclair regénye: The Book of Love Jan Jacob Slauerhoff holland író, költő regénye: Het leven op aarde (Élet a földön) Irving Stone regénye Vincent van Gogh életéről: Lust for Life P. G. Wodehouse : Thank You, Jeeves (magyar címe: Köszönöm, Tóbiás!, illetve: Köszönöm, Jeeves!) Right Ho, Jeeves (magyar címe: Megőrült, Jeeves?) Marguerite Yourcenar regénye: Denier du rêve (Álomtallér) Költészet Louis Aragon kötete: Hourra l'Oural (Hurrá, Urál) Dylan Thomas verseinek gyűjteménye: 18 Poems (Tizennyolc vers) Gunnar Ekelöf svéd szerző verseskötete: Dedikation (Ajánlás) Hendrik Marsman holland költő, író verseskötete: Porta Nigra (Fekete kapu) Dráma Jean Anouilh : Y’avait un prisonnier (Volt egyszer egy rab), bemutató Federico García Lorca : Yerma, bemutató Jean Cocteau színműve: La machine infernale (Pokoli gépezet), bemutató Magyar irodalom Áprily Lajos verseskötete: Rönk a Tiszán József Attila verseskötete: Medvetánc, benne t. k.: Téli éjszaka (1932), Reménytelenül (1933), Elégia (1933), Óda (1933), Eszmélet (1934) Kosztolányi Dezső : Bölcsőtől a koporsóig. (Arcképek) Márai Sándor : Egy polgár vallomásai Móricz Zsigmond : A nagy fejedelem, az Erdély-trilógia második kötete Nagy Lajos szociográfiája: Kiskunhalom Németh László elsőként megjelent könyve: Ember és szerep Szentkuthy Miklós regénye: Prae Szerb Antal regénye: A Pendragon legenda Tormay Cécile : A túlsó parton, a regénytrilógia második kötete Babits Mihály : Az európai irodalom története (a 19. századig terjedő 1. kötet; a 2. kötet a következő évben) Születések február 12. – Ladányi Mihály magyar költő († 1986) március 12. – Moldova György szatirikus hangvételű magyar író, nevét főként riportkönyvei tették ismertté március 27. – Csurka István író, dramaturg, politikus († 2012) május 27. – Harlan Ellison amerikai sci-fi-szerző († 2018) június 9. – Thinsz Géza költő, műfordító († 1990) július 13. – Wole Soyinka , főként angol nyelven publikáló nigériai író, aki a fekete-afrikai írók közül elsőként (1986-ban) részesült irodalmi Nobel-díjban szeptember 8. – Kalász Márton magyar költő, író, műfordító szeptember 21. – Leonard Cohen kanadai költő, regényíró, énekes és dalszövegíró († 2016) október 14. – Hervay Gizella erdélyi költő, író, műfordító († 1982) október 22. – Pomogáts Béla kritikus, irodalomtörténész december 2. – Györe Imre költő, drámaíró, publicista († 2009) 3615 Safronov A 3615 Safronov (ideiglenes jelöléssel 1983 WZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1983. november 29-én. Le Torquesne Le Torquesne település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 502 fő (2015). Le Torquesne Le Breuil-en-Auge, Coquainvilliers, Formentin, Manerbe és Saint-Hymer községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Wisinger István Wisinger István Pál (Budapest, 1943. február 28.) magyar szociológus, újságíró, televíziós műsorvezető-riporter, médiakutató, főiskolai tanár. Tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte magyar-könyvtár szakon 1962 és 1967 között. 1967-ben 4. helyezettje lett a Magyar Televízió Riporter kerestetik vetélkedőjének. Először a Magyar Rádióban dolgozott külsősként, majd 1967-től a Magyar Televíziónál, ahol 1970-től az Ifjúsági- és Oktatási Főszerkesztőség szerkesztő-riportere. 1974 és 1977 között szociológusi diplomát szerez, majd 1980-ban az USA-ban a kaliforniai Stanford Egyetemen ösztöndíjas. Számos műsor és dokumentumfilm közreműködője, többek közt A Hét és az Ablak műsorvezetője. 1988 augusztusától 1989 végéig az MTV 1-es csatornájának főigazgatója. Egy rövid ideig a Sajtó és Propaganda főosztály vezetője, ezt követően főmunkatárs 1994 nyaráig. 1994-től 1996-ig a Filmfőszerkesztőség vezetője. 2000-ben szűnt meg munkaviszonya a Magyar Televíziónál. 1997 és 2004 között a MÚOSZ választott elnöke. Korábban a Bálint György Újságíró Akadémián tanított, majd az ELTE Esztétika és Szociológia Tanszékén. 1999-től a Kodolányi János Főiskola megbízott előadói tanára, docens (1992) majd tanár (2008), 2002 óta a főiskola állandó oktatója. Jelenleg a Zsigmond Király Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetem óraadó tanára is. Művei Wisinger István–Kökényessy Ferenc: Radar. A Magyar Televízió Ifjúsági Osztályának érdekvédelmi sorozatáról ; MRT, Bp., 1974 ( Műsormonográfiák ) Göncz Árpád–László György–Wisinger István: Beszélgetések az elnökkel ; Pesti Szalon, Bp., 1994 Pikó András–Wisinger István–Zöldi László: Általános médiaismeret ; Bp.–Pécs, Dialóg Campus, 2007 ( Dialóg Campus tankönyvek ) László György–Wisinger István: Visszanézve. Beszélgetések Göncz Árpáddal ; Glória, Bp., 2007 A televízió háborúba megy. Fejezetek a televíziós újságírás és a társadalmi konfliktusok párhuzamos történetéből ; PrintXBudavár–Médiakutató Alapítvány, Bp., 2008 ( Antenna könyvek ) A fel nem robbant csecsemő. Emlékek és képek a XX. századból ; Noran Libro, Bp., 2013 A Nobel-díjas kém. Dokumentumregény Szent-Györgyi Albert életéről ; Athenaeum, Bp., 2016 Kitüntetések Kiváló Dolgozó KISZ Aranykoszorús Jelvény Miskolci Tévéfesztivál: Riport kategória első díj ( 1971 ) Hírháttér szerkesztő-műsorvezetői munkájáért ( 1984 ) SZOT-díj – az Ablak c. adás műsorvezetéséért ( 1988 ) Joseph Pulitzer-emlékdíj Szabó Istvánnal megosztva ( 1995 ), a 100 éves a mozi című sorozatért MSZOSZ-díj ( 1999 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje – polgári tagozat, három évtizedes szakmai tevékenységéért ( 2002 ) Forrás MTV Arcképcsarnok Tévékönyv 1985 (15422) 1998 QP45 A (15422) 1998 QP45 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. augusztus 17-én. Varga Tamás (evezős) Varga Tamás (Budapest, 1978. június 17. –) magyar evezős, jelenleg a EDF DÉMÁSZ Bajai Spartacus Sport Club versenyzője. Sportpályafutása 1999-ben a Ganz versenyzőjeként a könnyűsúlyú egypár OB-n szerzett bronzérmet. A 2000-es ergométeres ob-n a könnyű súlyúak között lett első. A müncheni vk-versenyen nem jutott a döntőbe Koksa Gergellyel párban. A koppenhágai nemzetek kupáján bronzérmet szerzett. A zágrábi nem olimpiai távok világbajnokságán könnyűsúlyú négypárevezősben B-döntős volt. 2001-ben a Ferencvárosi EC színeiben ismét könnyűsúlyú ergométeres bajnok lett. A világ kupában a sevillai versenyen könnyűsúlyú egypárban megnyerte a B-döntőt. A bécsi és a müncheni vk futamokon a könnyűsúlyú egypárban lett harmadik. Az ob-n könnyűsúlyú egy-, két- és négypárban lett bajnok. A luzerni vb-n ötödik volt könnyűsúlyú egypárban. 2002-ben újra könnyűsúlyú ergométeres bajnok volt. A vk versenyeken Mechelenben könnyűsúlyú kétpárban B-döntős volt. Egypárban Luzernben második, Münchenben B-döntős lett. Az ob-n könnyűsúlyú egy- és kétpárban első, könnyűsúlyú négypárban harmadik helyezett lett. A sevillai vb-ről egy szalmonella-fertőzés miatt lemaradt. 2003-ban országos csúccsal nyerte az ergométeres ob-t. Áprilisban hosszútávú magyar bajnok lett. A vk versenyeken milánóban és münchenben könnyűsúlyú kétpárban (Hirling Zsolttal) második, Luzernben 5. volt. Az ob-n normál egypárban harmadik, könnyűsúlyú egypárban második volt. A milánói vb-n könnyűsúlyú kétpárbn Hirlinggel hatodik lett, ami olimpiai kvalifikációt ért. 2004-ben könnyűsúlyú erdométeres bajnok volt, magyar rekorddal. A poznańi vk versenyen könnyűsúlyú kétpárban lett negyedik, Luzernben harmadik lett. Az ob-n normálsúlyú kétpárban és könnyűsúlyú kétpárban bajnok volt. Az olimpián Hirlinggel könnyűsúlyú kétpárban ötödik lett. 2005-ben, a Démász-Bajai VSC versenyzőjeként lett a könnyűsúlyúak között ergométeres bajnok, ismét országos csúccsal. A vk versenyeken Etonban és Luzernben első lett könnyűsúlyú kétpárban. Az ob-n könnyűsúlyú egypárban, kétpárban és négypárban első lett. A gifui vb-n aranyérmet szerzett könnyűsúlyú kétpárban Hirlinggel. Az év magyar sportolója szavazáson harmadikok lettek. A 2006-os ergométeres ob-t Ausztráliában online ellenőrzéssel nyerte meg. Az etoni vb-n könnyűsúlyú kétpárban 10. volt. Az ob-n könnyűsúlyú egypár és kétpár bajnok lett. 2007-ben újra ergométeres könnyűsúlyú bajnok volt, újabb országos rekorddal. A vk versenyeken könnyűsúlyú kétpárban linzben 5., Luzernben második volt. Az ob-n könnyűsúlyú egy- és kétpárban lett első. A müncheni vb-n megnyerték a könnyűsúlyú kétpár döntőjét, ezzel indulási jogot szereztek az olimpiára. A poznańi Eb-n aranyérmes lett ebben a versenyszámban. 2008-ban újra ergométeres bajnok lett. Könnyűsúlyú kétpárban a vk szezonban Münchenben, Luzernben és Poznańban ötödik volt. Az olimpián 14.-ek lettek. Az ob-n könnyűsúlyú kétpárban lett első. Az Eb-n bronzérmet szerzett. A 2009-es ergométeres vb-n könnyűsúlyú világbajnok volt. Az ob-t ismét megnyerte. A müncheni vk versenyen Galambos Péterrel 9. volt könnyűsúlyú kétpárban. Az ob-n könnyűsúlyú kétpárban lett első. A poznańi vb-n 5. lett könnyűsúlyú egypárban. A breszti Eb-n normálsúlyú egypárban lett tizedik. 2010-ben a bostoni ergométeres vb-n országos csúccsal ezüstérmes lett. A müncheni vk futamon nyolcadik volt. Az ob-n könnyűsúlyú kétpárban nyert aranyérmet. A montemori Eb-n 11. lett Rácz Róberttel. 2011-ben künnyűsúlyú ergométeres országos bajnok volt. A világbajnokságon Galambos Péterrel könnyűsúlyú kétpárevezésben 13. volt. Az Eb-n ugyanez az egység ötödik lett. Az ob-n egypárevezésben lett bajnok. A következő évben megvédte ergométeres bajnoki címét. Ebben az évben Hirling Zsolttal evezett együtt. A luzerni pótkvalifikációs verseny megnyerésével olimpiai indulási jogot szereztek. Az olimpián, a selejtezőben továbbjutó helyen kezdték meg a finist, de végül a negyedik helyen értek a célba. A reményfutamukban másodikok lettek és ezzel az elődöntőbe kerültek, ahol a futamukban ötödik helyen végeztek, így a B-döntőben folytathatták. A B-döntőben ötödikek lettek, ami a 11. helyezést jelentette. Díjai, elismerései Az év magyar evezőse (2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009) Edzői Szögi László (15423) 1998 QR91 A (15423) 1998 QR91 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. augusztus 28-án. Rovon Rovon település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 609 fő (2015). Rovon Vinay, L’Albenc, Cognin-les-Gorges, Malleval-en-Vercors, Rencurel és Saint-Gervais községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Cyrus Locher Cyrus Locher (Putnam megye, 1878. március 8. – Cleveland, 1929. augusztus 17.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Ohio, 1928). Bettviller Bettviller település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 838 fő (2015). Bettviller Epping, Gros-Réderching, Hottviller, Petit-Réderching, Rimling és Rohrbach-lès-Bitche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Villaverde del Monte Villaverde del Monte község Spanyolországban, Burgos tartományban. Lakosainak száma 120 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1996-os CONCACAF-aranykupa Az 1996-os CONCACAF Arany Kupa már a harmadik ilyen rendezésű torna volt a CONCACAF zónában. A házigazda ismét az USA lett, és ezúttal is Kalifornia állam. Az 1996-os tornán részt vett egy olyan ország is, mely nem volt tagja a CONCACAF-nak: Brazília, akik az U23-as csapatukkal képviseltették magukat. Mexikó a másodszor nyerte meg az Aranykupát, miután a döndőben legyőzte Brazíliát. Góllövők 4 gól Eric Wynalda 3 gól Caio Savio Luis García Ökrös Zsuzsa Ökrös Zsuzsa (Szeged,1931. október 6.- Budapest, 2005. február 22.) magyar ruhatervező, divattervező és mintatervező. Korai évek Édesapja Ökrös Lajos, édesanyja Megadja Rozália, akitől örökölte a divat, az öltözködéssel való foglalkozás szeretetét, hiszen édesanyja varrónő volt. Az otthonuk általában tele volt mindenféle anyagokkal, varrásra váró kiszabott ruhákkal. Gyermekként a legkedvesebb időtöltés számára a rajzolás volt, valamint papírból készített öltöztethető babákat. Már korán eldöntötte, hogy felnőttként a ruhakészító szakmában szeretne majd dolgozni, ezért az érettségi után az Iparművészeti Főiskolán a ruhatervezői szakra jelentkezett. Tanárai közé tartozott Nádor Vera divattervező, iparművész, művészpedagógus, Szervánszki Jenő festő és Gulyás Dénes festő is. Pályafutás A diploma megszerzése után (1956) az OKISZ Laborba került és egy évtizedet dolgozott ott, mint divattervező. Legfőbb feladata a reprezentatív divatbemutatók kollekcióinak tervezése volt. Teljes nyári-téli kollekciókat tervezett. Utána (1967) a Ruházati Boltok önálló finomkonfekció osztályára került, amely főként a budapesti üzleteket látta el exkluzív áruval. Fontos azonban, hogy azért változtat munkahelyet, mert hívják és felajánlásokat kap, nem pedig azért, mert elbocsájtják. 1968-ban a Fővárosi Mértékszabóság Budapest Divatszalon önálló divattervezője volt. Évente kétszer tartottak bemutatót, amikor 120-130 ruha modellt mutattak be, amelyből az ügyfelek válogathattak. Meg kellett ismernie a lehető legkülönbözőbb alakú, természetű nőket, és rájuk, személyiségüknek megfelelő ruhát tervezni. A szalon számára anyagokat vásárolni, és tapasztalatokat, információkat gyűjteni Párizsba utazott évente legalább kétszer. 1975-ben, amikor a Magyar Divat Intézetben különböző stúdiók alakultak, elvállalta a Textilstúdió vezetését. Mindamellett, hogy a feladat összetettsége és érdekessége önmagában is elcsábította, fontos szerepet játszott Nádor Verával való kapcsolata, ami a főiskolán kezdődött. Mivel ő kérte fel erre a pozícióra, ezért boldogan igent mondott. A feladata itt az volt, hogy a textilgyárakat divatinformációkkal, tanácsokkal lássa el, valamint megvalósítsa az addig nem tökéletesen működő koordinációt. Már a modelltervezéskor is mindig a textília felől közelített, hogy az anyag tulajdonságai, színe, mintája milyen formában kívánkozik, mire alkalmas. Bán Magda újságírónőnek az Ez a divat című lap 1988. évi augusztusi számában a következőt nyilatkozta: „A minta nagyon fontos, mert a látvány fejezi ki a divatot, és ebben az anyag mintájának meghatározó szerepe van.”[forrás?] Ruháit a kifutókon többek közt Keresztes Orsi, a magyar szupermodellek egyike is bemutatta Ebben az időszakban kezdett el Frankfurtba utazgatni, az „Interstoff”'-ra, a nemzetközi textilvásárra, ahol az előremutató információkat, előrejelzéseket lehetett megtudni, másrészt találkozhatott a nagy szálgyártó gyárak szakembereivel. A divatintézeti munka során jó szakmai kapcsolata alakult ki a Budaprinttel. Amikor 1982-ben megalakították a gyártmány- és mintafejlesztési központot, felkérést kapott a művészeti vezető beosztásra, így a Pamutnyomó-ipari Vállalat művészeti vezetője lett. A Gold-Art stúdió egyik alapítója, amely a nyomottminta-kollekciókat tervezi. Évente 800 új mintát fogadtak el, de ennél persze sokkal többet terveztek. Ökrös Zsuzsa és a vállalat főmérnöke válogattak ki azokat a mintákat, amelyek később használatba kerültek. Mindig különös figyelmet fordított az állandó újdonságok kutatására, viszont személyes öltözködésében csak az olyan divatos ruhadarabokat használta, amelyek illenek a személyiségéhez. Ezzel ellentétben, ha egy divatbemutatóra készült sokszor a legvadabb divatötleteket is felhasználta, hiszen a cél az anyag eladása, és hogy a modellek felhívják a figyelmet a kelmében rejlő lehetőségekre. A Budaprintnél való munka során kiszélesedett a feladatköre és a lakástextilek világával is elkezdett foglalkozni. Sokat exportáltak Nyugat-Európába, például Ausztria volt a legnagyobb ágynemű piac. A lakástextil-alapanyaggyártás és a dekorációs textíliák választékát is bővítették. Egyedi öltözékterveket, teljes kollekciókat, divatbemutatókat tervezett, előremutató divattrendeket állított össze. Erőssége az együttesek tervezése, az anyaghasználat és a különböző anyagok variálása. Ruhatár középkorúaknak A SZÍNE-JAVA sorozat 1974 áprilisában megjelent, Ruhatár középkorúaknak című számában Ökrös Zsuzsa összefoglal néhány hasznos tanácsot a mindennapi öltözködésről. Négy jelentős egységet különít el, amelyekről részletesen beszámol egy-egy fejezetben: kabátok kosztümök nappali ruhák alkalmi ruhák Ismerteti a 70-es, 80-as évek legpraktikusabb öltözeteit, valamint a leírás mellett illusztráció kíséretében nem csak a szabásmintákat ismerhetjük meg alaposabban, de a színeket, a mintákat, díszítéseket is. Fontos, hogy a kiegészítők is kiemelt helyet kapnak, mégpedig csoportosítva külön rajzokon jelenik meg mit mivel érdemes kombinálni. A szépségápolás is megemlítésre kerül, hiszen a ruházat nem minden. A szoknya ideális hosszáról, bőrápolásról, hajápolásról, ékszerekről és kalapokról is ad néhány tanácsot a nőknek. Képek a szocialista divat örökségéből Rákoskerti Judit, Ökrös Zsuzsa lánya, édesanyja életművének fennmaradt részét a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum textilgyűjteményének ajándékozta, amely a Divat a szocializmusban elnevezésű kiállítás alapjául szolgált. A kiállítás 2007. október 17. és 2008. január 14. között volt megtekinthető Budapesten. Kiállítások Egyéni kiállítás 1968 - Iparművészeti Múzeum, Budapest. Válogatott csoportos kiállítások 1965 - 5. Országos Iparművészeti kiállítás , Műcsarnok, Budapest 1972 - Öltözködés 72 , Ernst Múzeum, Budapest 1975 - Jubileumi Iparművészeti kiállítás , Műcsarnok, Budapest 1981 - 5. Ipari Textilművészeti Biennálé , Savaria Múzeum, Szombathely 1987 - 8. Ipari Textilművészeti Biennálé , Savaria Múzeum, Szombathely 1988 - Tavaszi Tárlat , Műcsarnok, Budapest 1989 - Téli Tárlat , Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest 1995 - a Magyar Kultúra Alapítvány karácsonyi kiállítása. Művek közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest Brajkovići (Kanfanar) Brajkovići (olaszul: Braicovici) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kanfanarhoz tartozik. Fekvése Az Isztria középső részén, Pazintól 24 km-re, községközpontjától 7 km-re délnyugatra a Kanfanart Rovinjjal összekötő főút mellett fekszik. Története A településnek 1880-ban 49, 1910-ben 71 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 94 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoznak. Nevezetességei A Gyógyító Boldogasszony ( Sv. Marija od Zdravlja ) tiszteletére szentelt temploma 1852-ben épült. Később temetőkápolnával bővítették. Egyszerű négyszög alaprajzú épület homlokzata felett nyitott kétfülkés harangtoronnyal. A temetőkápolna a keleti oldalán a szentélyhez csatlakozik loggiás előtérrel. A temető az északi oldalán helyezkedik el. Hamvas árnyliliom A hamvas árnyliliom vagy kékeszöld árnyliliom (Hosta sieboldiana) a spárgafélék (Asparagaceae) családjának agávéformák (Agavoideae) alcsaládjába sorolt árnyliliom (Hosta) nemzetség egyik faja. Japánban őshonos, de népszerű dísznövény, számos fajtáját termesztik és ültetik kertekbe világszerte. Megjelenése Levelei elállók, hamvas kékeszöld vagy zöld színűek, a levéllemez ellipszis vagy tojásdad alakú, 25-35 centiméter hosszú és 14–23 centiméter széles, a levélcsúcs hosszan kihegyezett, a levélváll szíves és a levélnyélre hirtelen lefutó. A jellemzően hullámos levéllemezek 13-14 eresek, az erek mentén a levél színén bemélyedők, a levél fonákán kidudorodók. Szára felálló, 50–60 centiméter hosszú. A murvalevelek elállók, lándzsa alakúak, csúcsuk hosszan kihegyezett, megmaradók, 2,5–6 centiméter hosszúak és 1–1,7 centiméter szélesek, zöldes-fehér színűek, gyakran lilásak. A virágok kocsánykái elállók, 11–15 milliméter hosszúak; a virágok 5–5,7 centiméteresek, fehér színűek, júniusban nyílnak. Változatai Hosta sieboldiana var. hypophylla – levelei 24–33 centiméter hosszúak, tojásdad-kerekded alakúak, hirtelen kihegyesedő csúcsúak; virágai halványlilák, mintegy 6 centiméter hosszúak; szárai rövidebbek. Hosta sieboldiana var. fortunei – alacsonyabb termetű növény, levelei kerekdedebbek. Jegyzetek A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2018. május 14.) A(z) „Hosta sieboldiana (Hook.) Engl.” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2018. május 14.) Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 1999. 35., 396. o. ISBN 963 9121 22 3 Forrás Hosta sieboldiana. In Flora of Japan by Jisaburo Ohwi, National Science Museum, Tokyo, Japan: A combined, much revised, and extended translation by the author of his Flora of Japan (1953) and Flora of Japan – Pteridophyta (1957). (angolul) Edited by Frederick G. Meyer and Egbert H. Walker. Washington, D. C: Smithsonian Institution. 1965. 290–291. o. (txt) Édesanyám, ha bejön Egerbe Az Édesanyám, ha bejön Egerbe egy ismeretlen eredetű dal. Dallama Berecz Ede: Nemzeti lant című zongorakíséretes népdalgyűjteményének II. füzetében jelent meg 1884 körül. Kotta és dallam Édesanyám, ha bejön, édesanyám, ha bejön Egerbe. A kaszárnya ablakán, a kaszárnya ablakán nézzen be. Ott lát engem komisz bakaruhában, göndör hajam rövidre, göndör hajam rövidre lesz levágva. Forrás Daloskönyv: 193. Édesanyám, ha bejön. Szerk.: Kríza Kálmán mek.oszk.hu (1992. dec. 16.) (Hozzáférés: 2017. jan. 11.) (kotta és szöveg) Sárosi Bálint : Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 78. kotta Kola József: Tulipános láda: Száz magyar dal könnyű átiratban harmonikára, ujjrenddel. Budapest: Editio Musica. 1978. 25. o. ISMN 9790080032572 Népies dalok. Szerkesztette: Kerényi György . Budapest: Akadémiai Kiadó. 1961. 142. o. Tiboldi József: A magyar népdal családfája: A magyar népdal eredete és családfájának ismertetése művelődéstörténet, etnográfia, esztétika és a nemzetnevelés szempontjából. Mellékelve a legszebb magyar népdalokból összesen 101 dal. Budapest: Szerző kiadása: Rózsavölgyi és Társa. 1936. 35. kotta Felvételek EHH08 tz08 Édesanyám ha bejön ... Egerbe. YouTube (2012. dec. 29.) (Hozzáférés: 2017. jan. 11.) (audió) Zsindelyezik a kaszárnya tetejét - Édesanyám, ha bejön. Rózsa S. Lajos és a nyíregyházi Sárai Elemér cigányzenekara Nótakedvelők klubja (Hozzáférés: 2017. jan. 11.) (audió) 1:35-től. 1910 körül készült felvétel. Édesanyám, ha bejön Egerbe. Járóka Sándor és zenekara Youtube (2012. dec. 4.) (Hozzáférés: 2017. jan. 11.) (audió) Gyapjúzsák A gyapjúzsák a kőzetek jellegzetes lepusztulásformája, amely az exfoliáció során jön létre. Meleg, mérsékelten nedves klímán fordul elő a lapos héjak, pikkelyek egymás utáni leválásának tömeges (pl. gránit vagy bazalt) mállásakor - a pikkelyek, lemezek vastagsága néhány milliméter, de akár több méter is lehet. A gömbhéjas mállás Az exfoliáció némelyik kisebb arányú formája (a gömbhéjas mállás) csak bizonyos magmás kőzetek tömbjein figyelhető meg. Eredménye legömbölyített kőzetmagok („gyapjúzsákok”) tömege, amelyet mállott anyag vesz körül. Nyomóerő változás A geológusok egy része szerint gömbhéjas elválás akkor következik be, amikor nagy mélységben keletkezett kőzetek a felszínre kerülnek. A terhelés megszűntével a korábbi nyomóerők csökkennek, ezért a kőzet kitágul, és a felszínnel párhuzamosan megrepedezik. A repedések azonban gyakran nem párhuzamosak a földfelszínnel, s ez másféle eredetre utalhat. Hőingadozás A gömbhéjas elválás másik okának tartják az erős napi hőingadozást is, amely különösen a sivatagokra jellemző. Nappal az átforrósodó kőzetek kitágulnak, éjjel gyorsan lehűlve összehúzódnak. Korábban feltételezték, hogy a felszíni nagy kőtömbökről ilyen módon is leválhatnak vékony hasábok. Agyagásványosodás A hőingadozás az elképzelésnek ellentmondanak az elektromos fűtő-hűtő berendezések segítségével végzett kísérletek, amikor is a sivatagokban mérhetőnél lényegesen magasabb, illetve alacsonyabb hőmérsékletek több ezerszeres ismétlődése sem hozott létre töréseket (még mikroszkopikus méretűeket sem) a kőzetmintákban. A mállott kőzetről levált vékony héjak vizsgálata kimutatta, hogy az exfoliáció egyik gyakori oka a lassú agyagásványosodás, minthogy az agyagásványok képződése térfogat-növekedéssel jár. A felszínre került kőzet benedvesedő felülete gyorsan kiszárad, de az apró repedésekbe behatolt nedvesség hosszabb ideig megmarad. Megindul a kőzet átalakulása, mállása, a fellépő duzzadás miatt pedig a kőzetfelszínnel nagyjából párhuzamosan pikkelyek válnak le. Előfordulása Ilyen jelenség Magyarországon a Velencei-hegység, illetve a Pákozdi bánya gránit ingókövein figyelhető meg. Dardanus (ráknem) A Dardanus a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Diogenidae családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 43 faj tartozik: csíkos remeterák (Dardanus arrosor) (Herbst, 1796) Dardanus aspersus (Berthold, 1846) Dardanus australis Forest & Morgan, 1991 Dardanus brachyops Forest, 1962 Dardanus calidus (Risso, 1827) Dardanus callichela Cook, 1989 Dardanus corrugatus Cook, 1989 Dardanus crassimanus (H. Milne Edwards, 1836) Dardanus dearmatus (Henderson, 1888) Dardanus deformis (H. Milne Edwards, 1836) Dardanus fucosus Biffar & Provenzano, 1972 Dardanus gemmatus (H. Milne Edwards, 1848) Dardanus guttatus (Olivier, 1812) Dardanus hessii (Miers, 1884) Dardanus imbricatus (H. Milne Edwards, 1848) Dardanus imperator (Miers, 1881) Dardanus impressus (De Haan, 1849) Dardanus insignis (de Saussure, 1858) Dardanus jacquesi Asakura & Hirayama, 2002 Dardanus janethaigae Ayón Parente & Hendrickx, 2009 Dardanus lagopodes (Forskål, 1775) Dardanus longior Asakura, 2006 Dardanus magdalenensis Ayón Parente & Hendrickx, 2009 Dardanus megistos (Herbst, 1804) Dardanus nudus Ayón Parente & Hendrickx, 2009 Dardanus pectinatus (Ortmann, 1892) Dardanus pedunculatus (Herbst, 1804) Dardanus pilosus Ayón Parente & Hendrickx, 2009 Dardanus robustus Asakura, 2006 Dardanus rufus Buitendijk, 1937 Dardanus sanguinocarpus Degener, 1925 Dardanus scutellatus (H. Milne Edwards, 1848) Dardanus setifer (H. Milne Edwards, 1836) Dardanus sinistripes (Stimpson, 1859) Dardanus squarrosus Cook, 1989 Dardanus stimpsoni Ayón Parente & Hendrickx, 2009 Dardanus sulcatus Edmondson, 1925 Dardanus tinctor (Forskål, 1775) Dardanus umbella Asakura, 2006 Dardanus undulatus (Balss, 1921) Dardanus venosus (H. Milne Edwards, 1848) Dardanus vulnerans (Thallwitz, 1892) Dardanus woodmasoni (Alcock, 1905) Korrelált színhőmérséklet A kisülőlámpák jellemzésére - mivel nem hőmérsékleti sugárzók, és nincs olyan hőmérsékletű Planck-sugárzó, melynek színessége az ő színességükkel pontosan megegyezne - a korrelált színhőmérséklet fogalmát vezették be. A korrelált színhőmérséklet azon fekete sugárzó valódi hőmérsékletével egyezik meg, amely sugárzásának színessége a legkevésbé tér el az adott sugárzó színességétől. A korrelált színhőmérséklet (Tc) értéke alapján a fényforrásokat három csoportba osztjuk. Meleg fehér Tc<3300K Semleges fehér 3300-5300K Hideg fehér Tc>5300K A "meleg", "hideg" itt nem a valódi hőmérsékletre utaló, hanem pszichofizikai jellemző. Egy színt akkor érzünk melegebbnek, ha spektrumában a vörös és a sárga dominál (Tc kisebb), és akkor érzünk hidegebbnek, ha színképében a kékből van viszonylag több. Dédesi vár A dédesi vár egy 13. században épült, ma erősen romos állapotú vár a Bükk-vidék északi részén, a Bükki Nemzeti Park területén. Elhelyezkedés és megközelítés A dédesi vár Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részén, Nagyvisnyó és Dédestapolcsány közelében található a Bükk-vidék északi részén, a Bükki Nemzeti Parkon belül. A romvárat 2009 decemberéig az Eger–Putnok-vasútvonal segítségével lehetett elérni. Gépkocsival a Dédestapolcsányról Nagyvisnyó felé vezető műútról, a Szalacsi-sziklával szemben induló földúton közelíthető meg, mely a várerdőn keresztül lankásan halad fel a Várhegy és Kisvár közötti területre. A legrövidebb, de meredekebb út a Nagyvisnyó előtt 1,5 km-rel déli irányban elágazó erdészeti műút, melyről a várral egyirányban, a csemetéskertnél ágazik el egy erdei földút, mely felvisz a nyeregbe. Itt a sárga, majd a kék L (vár) jelzésű túraúton lehet gyalogosan megközelíteni a várrom területét. A várhegy 597 méter magas, mészkő alapanyagú. Történeti áttekintés Dédes vára a 13. században épült IV. Béla királysága idején, közvetlenül a tatárok kivonulása után. Építője Ákos nembeli Ernye bán, a király hűséges híve volt. 1247-ben Gergely fia Markus és Miklós, Zadur fia Jakab és Damiano segítséget kérnek a Miskócoktól, és eladják Dédeskő egy részét. A vár további említése 1254-ből való. Ernye fia István, a későbbi nádor – aki III. Endre halála után a szabad királyválasztás híve volt – nem tartozott Károly Róbert párthívei közé. Fiai az 1317-es debreceni csatában vereséget szenvedtek a király híveitől és Dédes várába menekültek. A várat a király hadvezére, Debreceni Dózsa vezetésével megostromolták és elfoglalták, a hűtlenkedőket fej- és jószágvesztésre ítélték. 1325-ben I. Károly a várat újraépítette és várnagyot helyezett bele. 1431-ben Borbála királyné Rozgonyi Istvánnak zálogosította el. 1439-ben Albert király visszavette és a Palóczyaknak adta. A Palóczy család egészen 1526-ig birtokolta a várat, mígnem a család utolsó férfi tagja, Palóczy Antal a mohácsi csatában elesett. Ezt követően a Dobó és Perényi család vitázott a vár tulajdonlásán, amely 1526 után János királyhoz került. Az uralkodó 1537-ben adományozta Perényi Péternek a várat és birtokait. A dédesi vár fennhatósága alá tartozott Dédes és Sajószentpéter mezőváros, valamint Tardona, Nagyvisnyó, Tapolcsány, Mályinka, Szilvásvárad és Rátótföldje. Perényi Péter fia, Perényi Gábor utód nélkül halt meg, így a vár Erdőhegyi Boldizsár birtoka lett. A várat 1567. április 1-jén kezdték el ostromolni a törökök Hasszán temesvári pasa vezetésével. A várat kezdetben Kávásy László, majd ennek halála után Bárius (Bory) István várnagy védte. Noha 15 napig bámulatos ellenállással harcoltak a várvédők az óriási túlerővel szemben, a fogyatkozó készletek mellett egyetlen esély maradt: a menekülés. A vár parancsnoka a megmaradt puskaport a vártorony alá hordatta össze, majd a védők egy rejtett alagúton elhagyták az erődöt. A kanóc tüze akkor ért a puskaporhoz, amikor a törökök diadalittasan berontottak a várba. Az építmény több száz török katona sírjává vált. Hasszán pasa bosszúból a vár megmaradt részét is leromboltatta, és innentől kezdve a dédesi vár romvárként van nyilvántartva. A vár egy bástyájának sarokfalai még láthatók, illetve az egykori erőd helyén több helyen várfalmaradványok tűnnek elő a bokrok közül. Ezek állapota igencsak leromlott. A vár területe A vár észak–déli hosszanti tengelye 70 m, a déli legszélesebb része 20 m, míg az északi végén alig 5 m-re szűkül össze. Az északi fele 4 m-rel alacsonyabban fekszik a keskeny, 5–6 m széles mészkőszikla-vonulaton, 30 m hosszúságban. Ennek nyugati, oldalán három szakaszban 1–2 m magas falomladékot látni. A keleti oldalát csaknem függőleges sziklafal zárja le. A déli fele területileg ettől eltérő, 40 m hosszú és 20 m széles, téglalap alakú, s ez az északi résztől 4 m-rel magasabban fekszik. Keleti oldalát 16 m hosszú és 3–4 m magas fal zárja le, mely derékszögben 6 m hosszúságban folytatódik az északi oldalon. A délnyugati sarokban találni az egyetlen, nagyobb méretű, szabadon álló sarokfalat. E fal nyugati oldala 8 m hosszú, a déli rész 2 m. A magassága 6 m. Egy ablaknyílás és a szintet elválasztó gerendázat helye is látható benne. E fal már igen omló állapotban van, különösen az alsó részen, s ezért állagmegóvás nélkül nem sokáig küzd az időjárás viszontagságai ellen. A falazat a helyszínen található mészkőből habarccsal épített. E terület közepén egy 3,5 m mély és 4 m széles, szabályos négyzet alakú bemélyedés van. Helyenként égetett vörös téglával volt kifalazva. A falazat sok helyen már leszakadt. Valószínű a vár ciszternája lehetett. A vár egész területe bokrokkal, fákkal benőtt, több helyen a falak omladékai borítják. A déli és nyugati oldal egy részén a vár szintjétől 10 m-re, a hegyoldalban vízszintes padka húzódik, ami valamikor árok is lehetett, amit a faltörmelékek tömtek be. Védelmi rendszere A Várhegy magasan uralja a Bán-völgyét. Északi és keleti oldala igen meredek, helyenként csaknem függőleges mészkő szikla. A déli és nyugati oldal lankásabban ereszkedik alá a völgybe. Ezen az oldalon maradtak fenn a falrészek, mert valószínű ezek vastagabbak erősebbek voltak. Erről az oldalról lehetett könnyebben megközelíteni a várat. Ez az oka annak is, hogy a hegyoldalban itt árkot vagy levágást készítettek. Ezen az oldalon a hegyoldalban lejjebb is megfigyelhetők ehhez hasonló bevágások. Ez szolgálhatott feljáróul is. Műemlékvédelem A megmaradt egyetlen bástya romjain az Ózdi Kohász Sport Egyesület Természetjáró Szakosztálya 1967-ben emléktáblát helyezett ki, amely a vár pusztulásának 400. évfordulójának állít emléket. A dédesi várrom megmaradt részei igen gyér állapotban vannak. 2008. nyarán a balesetveszélyessé vált egyetlen bástyát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal korláttal vette körül, illetve a leginkább omló falrészt fenyőrudakkal megtámasztotta. Ezen túl semmilyen konzerválási és felújítási lépés még nem történt, a várrom a 20. század közepén végzett minimális állagmegóváson túl eredeti állapotában várja sorsát. A Kisvár A tájat messziről meghatározza a dédesi Várhegy mellett található, lényegesen kisebb mészkő szikla, az 594 m magas Kisvár. Ez a hegy is a vár részét képezte. Egy kisebb fellegvár állhatott rajta amit sáncok kötöttek össze a másik várral. Ma igazi falmászó paradicsom. Érdekességek Karczag György író nagy rajongója volt a dédesi várnak. Zúgó nyilak c. történelmi regénye mutatja be Ernye bán - a vár építtetőjének - kalandos életét, az írói képzelet eszközeivel kiegészítve az ismert történelmi tényeket. A könyvet 1970-ben jelentette meg a Móra Ferenc Könyvkiadó. Karczag szédületes karrierként ábrázolja Ernye életútját - „Ákos nembeli Ákos egy jobbágylánytól született törvénytelen fia a meghalt, törvényes utóddal »elcserélt gyerek«, nemesúrfi, apród, majd palotástiszt lesz II. András esztergomi udvarában, IV. Béla megmentője egy összeesküvés során, majd hadvezére a muhi ütközetben, végül az elmenekült király nélkül maradt, tatárdúlta országban a nép vezérlője és csaknem új uralkodója -, a hős útjának leírása módot ad neki a tizenharmadik század Magyarországának úgyszólván teljes körű bemutatására urakkal és szolgákkal, keresztényekkel és pogányokkal, magyarokkal és tatárokkal, várossikátorokkal és rengeteg erdőkkel.” (9182) 1991 NB4 A (9182) 1991 NB4 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1991. július 8-án. Ariel Nogueira Ariel Augusto Nogueira (Petrópolis, 1910. február 22. – ?) brazil labdarúgóhátvéd. Varga Zoltán (politikus) Varga Zoltán (Miskolc, 1952. szeptember 17. –) magyar mérnök-közgazdász, politikus, országgyűlési képviselő, 2009. április 16-ától 2010. május 29-éig Magyarország önkormányzati minisztere volt a Bajnai-kormányban. Tanulmányai Diákéveit Miskolcon töltötte, majd középiskolai tanulmányait már Kazincbarcikán, egy vegyipari technikumban folytatta. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán szerzett előbb vegyipari gépész üzemmérnök, majd szaküzemmérnök diplomát. Közgazdász szakmérnöki diplomáját jóval később, 2001-ben szerezte a Budapesti Gazdasági Főiskolán. Pályafutása 1979-ben az Orosházi Üveggyárban üzemmérnökként helyezkedett el, 1997-ben műszaki igazgatójaként hagyta el a gyárat. 1998-tól 2002-ig az orosházi ipari park ügyvezető igazgatójaként tevékenykedett. 1990-ben alapító tagja volt az MSZP orosházi szervezetének. 2000-ben az MSZP Békés megyei alelnökévé, 2009-ben megyei elnökévé választották. 1994 óta a Békés megyei közgyűlés tagja. Itt kezdetben az MSZP-frakció vezetője volt, majd először 1997-98-ban, másodszor pedig 2002 és 2006 között a közgyűlés elnöke. 1998-tól 2002-ig a közgyűlés gazdasági bizottságának elnöke volt. A 2006. évi országgyűlési választáson pártja Békés megyei területi listáján szerzett mandátumot. 2008-ig az európai ügyek bizottságának tagja volt, majd beválasztották a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságba. 2006-ban Orosházán önkormányzati képviselővé választották, ahol pártja frakcióvezetője volt. 2006 óta tagja az Európai Unió Régiók Bizottságának. 2009. április 16-a és 2010. május 29-e között Magyarország önkormányzati minisztere volt a Bajnai-kormányban. A 2010-es országgyűlési választásokon pártja Békés megyei listájáról szerzett mandátumot. A 2014-es magyarországi országgyűlési választáson elindult, a Békés megyei 4. sz. országgyűlési egyéni választókerületben második helyen végzett, ezzel nem jutott be a parlamentbe. Családja Nős, egy fiú-, ill. egy leánygyermekük született. Caracas Caracas Venezuela fővárosa, közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. Népessége 1,9 millió, elővárosokkal együtt 5,1 millió fő. A főváros hivatalos közigazgatási megnevezése Distrito Federal, azaz Szövetségi Kerület, de a külvárosi részek Miranda Államhoz tartoznak. A világ 3. legveszélyesebb városa, ahol 100 000 emberre évente 119 gyilkosság jut. Fekvése A város az ország északi részén egy hegyek által övezett a Karib-tengerhez közel fekvő völgyben 760–910 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Az enyhe éghajlatú völgyet tengertől egy 2600 m magas hegylánc, a Cerro Avila választja el. Éghajlat Caracas éghajlata trópusi szavanna. Az évi átlaghőmérséklet 21 °C körüli. A csapadék 900 és 1300 milliméter között változik évente. Decemberben és januárban bőséges köd jelenhet meg a városban, a hirtelen éjszakai hőmérséklet-csökkenés miatt. Története A várost Santiago de León de Caracas néven egy spanyol felfedező Diego de Losada alapította. Caracas volt a szülővárosa a latin-amerikai függetlenségi harc két nagy alakjának Francisco de Mirandának és az „El Libertador” néven emlegetett Simón Bolívarnak. 1812. március 26-án a várost egy nagy földrengés döntötte romba, melyet a spanyol hatóságok a spanyol korona elleni lázadás büntetéseképpen állítottak be. Ahogyan az olajban gazdag Venezuela gazdasága dinamikusan fejlődött, úgy lett Caracas a latin-amerikai térség gazdasági központja, egyúttal az Európa és Dél-Amerika közötti kereskedelem csomópontja. Nevezetességei Capitolio Nacional, vagyis a kapitólium épülete neoklasszicista tömbjével és arany kupoláival egy egész negyedet foglal el a belvárosban. Az épületet Antonio Guzmán Blanco elnök emeltette az 1870-es években . Ovális szalonjáról híres, melynek festett kupoláján és falain a nemzet nagyságai sorakoznak. A szalon körüli termek a függetlenségi háború csatajeleneteit ábrázolják. A Parque del Este egy zöld oázis a város közepén, ahol különböző szórakozási lehetőségek vannak. A parkban egy kis állatkertben jellegzetes állatok láthatók. Kolumbusz híres hajójának, a Santa Mariának a másolata a park déli részén látható. Simón Bolívar szülőháza a pontos rekonstrukciója annak a háznak ahol 1783 . július 24-én a nagy szabadságharcos született. A múzeumban a kor fegyverei, zászlói és egyenruhái láthatók. Még több személyes relikvia látható a közeli Museo Bolivariano épületében, ahol csatajeleneteket ábrázoló nagyméretű festményeket is elhelyeztek. A múzeum büszkesége az a koporsó, melyben Bolívar hamvait hazahozták Kolumbiából . Teste most a Nemzeti Panteonban pihen. A Museo de Arte Colonial a művészeti múzeum egy szépen felújított egykori nemesi kúria épületében található. Hatalmas gyönyörű park övezi. A múzeum aprólékosan helyreállított termeiben gondosan válogatott művészeti alkotások, bútorok, háztartási eszközök és más történelmi értékek láthatók. Maga az épület 1797 -ben épült és manapság valóságos oázist képez a San Bernardino negyed belvárosában. A Panteón Nacional Venezuela legméltóságteljesebb épülete a Palza Bolívartól északra a történelmi belváros északi szélén fekszik. A korábbi templomot 1874 -ben Guzmán Blanco elnök nyilvánította az ország nagyjainak nyughelyévé. Az egész főhajó Simón Bolívar emlékének van szentelve, az oltár helyén a szabadsághős bronz szarkofágja látható. A panteon boltíveit az 1930-as években festették ki Bolívar életének jeleneteivel. A hatalmas csillogó kristálycsillárt 1883 -ban születésének centenáriumán kapta a panteon. A panteonnál naponta többszöri turistalátványosságként ünnepélyes őrségváltás zajlik. A Parque Central a város művészeti és kulturális központja, ahol számos múzeum, színház, mozi található. Itt van a Kulturális Központ épületegyüttese és a Caracas Athaeneum a város legpatinásabb színháza is. A parkot két modern 53 emeletes nyolcszögű torony koronázza. A Mirador de la Torre ötvenkettedik emeletéről nagyszerű panoráma tárul a látogató elé. A Plaza Bolívar a régi városrész centrumában fekszik. Közepén Simón Bolívar monumentális emlékműve áll. A Museo Caracas a városi múzeum épülete, benne a város történetét bemutató állandó kiállítással és néhány nagyméretű makettel, melyek a 19. század eleji és az 1930-as évekbeli város képét mutatják. Az El Hatillo Caracas egyik délkeleti külvárosa, amely megőrizte a gyarmati időkben kialakult városképét. Itt látható, hogyan nézhetett ki Caracas a gyarmati időkben. A városrész a többi venezuelai városhoz hasonlóan saját Plaza Bolívarral rendelkezik, melyet az El Libertador emlékműve ural. A Miraflores-palota , az ország kormánypalotája, a 19. század végén épült. Sport A város fő labdarúgó stadionjai az Olimpiai Stadion (befogadóképessége 35 ezer fő) és a Brigido Irarte Stadion (25 ezer fő), a Caracas FC és az Italchacao Club otthona. A város főbb baseballcsapatai a Tiburones de la Guaira és a Leones del Caracas, mérkőzéseiket az Estadio Universitarióban (33 ezer fő) játsszák. Caracas 1983 -ban a pánamerikai játékok házigazdája volt. Közlekedés Caracas legfőbb tömegközlekedési eszköze az 1983-ban megnyitott metró , ami a leggyorsabb és legbiztonságosabb közlekedést kínálja a városrészek között. A város repülőtere a Maiqueita nemzetközi repülőtér, ami a központtól 13 km-re északnyugatra található. Arielulus Az Arielulus az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik: Arielulus aureocollaris Kock & Storch, 1996 Arielulus circumdatus Temminck, 1840; típusfaj - korábban Pipistrellus circumdatus Arielulus cuprosus Hill & Francis, 1984 - korábban Pipistrellus cuprosus Arielulus societatis Hill, 1972 - korábban Pipistrellus societatis Arielulus torquatus Csorba & Lee, 1999 8895 Nha A 8895 Nha (ideiglenes jelöléssel 1995 QN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. K. Watanabe fedezte fel 1995. augusztus 21-én. 1935-ös magyar atlétikai bajnokság Az 1935-ös magyar atlétikai bajnokságon, amely a 40. magyar bajnokság volt, a férfi 50 kilométeres gyalogló számmal bővült a verseny. Eredmények Magyar atlétikai csúcsok 300 yard 30,0 Vcs. Kovács József BBTE Budapest 10. 6. kétkezes súlylökés 29,46 m Vcs. Darányi József MAC Budapest 9. 28. hármasugrás 14,89 m ocs. Szirmai László Dorogi AC Budapest 8. 5. súlylökés 15,77 m ocs. Darányi József MAC Budapest 9. 28. Edward Young Edward Young (Upham (Winchester mellett), 1683. július 3. – Welwyn, 1765. április 12.) angol költő. Életútja Jogot végzett, azután a papi pályára lépett át. 1727-ben II. György király káplánja, 1730-ban welwyni rektor, 1761-ben az özvegy walesi hercegnő udvari papja. Legnevezetesebb munkája, mely a XVIII. század összes költőire nagy hatással volt: The complaint or Night-Thoughts (London, 1742-46, magyarul: Young éjtzakáji és egyéb munkáji, Mellyek magyar nyelvre fordíttattak Pétzeli József által, Győr, 1787); Young éjjelei avagy siralmi, mellyet frantziából fordított báró nalátzi Nalátzi József (első darab, Nagyszeben, 1801). Szatirái: Love of Fame, the universal passion (London, 1728); Resignation (London, 1761); One original composition című munkájában elméletileg szakít a klasszicizmussal és a költészet teljes lényegét William Shakespeare műveiben látja megtestesülve. Összegyűjtött munkái: Complete works, Doran életrajzával (2 kötet, 1854); Poetical works (1871). Művei The Revenge , 1721 The Universial Passion , 1726 The Instalment , 1726 Cynthio , 1727 A Vindication of Providence , 1728 Imperium Pelagi, a Naval Lyrick , 1730 A Sea-Piece ... , 1733 The Foreign Address, or The Best Argument for Peace , 1734 The Complaint or Night-Thoughts , 1742–1745 The Centaur not Fabulous; in Five Letters to a Friend , 1755 Resignation , 1762 Magyarul Yung éjtzakáji és egyéb munkáji, 1-2. ; ford. Péczeli József; Streibig, Győr, 1787 Jung éjjelei avagy siralmi melyet frantziából forditott báró nalátzi Naláczi Jósef nemes Zaránd vármegyének fö ispánya. 1. darab ; Hochmeister Márton, Nagyszeben, 1801 Yung Éjtzakáji és egyéb munkáji, 1-2. köt. ; ford., bev. Péczeli József; Wéber, Pozsony, 1815 Lesták Lesták görög → latin eredetű férfinév, jelentése: jó egészség, stabilitás (görög ευστάθεια [eusztátheia] = jó állapot, egyensúly, ευσταθης [eusztathesz] = stabil). A középkori Eustachius / Leustachius magyar alakja, újabb változata a Lestár. Latinos formája az Euszták. http://www.kypros.org/cgi-bin/lexicon http://www.behindthename.com/name/eustathios Herguijuela Herguijuela település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Herguijuela Santa Cruz de la Sierra, Trujillo, Madroñera, Garciaz és Conquista de la Sierra községekkel határos. Lakosainak száma 317 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 3634 Iwan A 3634 Iwan (ideiglenes jelöléssel 1980 FV) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Claes-Ingvar Lagerkvist fedezte fel 1980. március 16-án. Faggyas Milán Faggyas Milán (Miskolc, 1989. június 1. –) magyar labdarúgó. Pályafutása 2005 és 2015 között hat idényen át játszott élvonalban. A Diósgyőri VTK-val három, a Honvéddal kettő és a Lombard Pápával egy idényt töltött az NB I-ben. Összesen 49 élvonalbeli mérkőzésen lépett a pályára és három gólt szerzett. 5-ös busz (Balatonfüred) A balatonfüredi 5-ös jelzésű autóbusz az Autóbusz-állomás – Noszlopy utca – Illés utca – Autóbusz-állomás útvonalon közlekedik körjáratként. A vonalat az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. Közlekedése Csak iskolai előadási napokon közlekedik, napi kétszer. Forrás Balatonfüred helyi autóbuszvonalai (magyar nyelven) (PDF). Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ. (Hozzáférés: 2017. augusztus 20.) ÉNYKK Zrt. Interaktív térkép Interaktív menetrend Gerlóczy Zsigmond (orvos) Alsóviszokai Gerlóczy Zsigmond (Pest, 1863. június 25. – Budapest, 1937. szeptember 9.) magyar orvos, egyetemi tanár. Rokonsága A nemesi származású alsóviszokai Gerlóczy család sarja. Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármester és munkácsi Barkassy Amália (1841-1937) fia., Gerlóczy Géza belgyógyász és Gerlóczy Gedeon építész apja, Fodor József orvos veje. Életpályája Orvosi oklevelét 1887-ben a pesti orvosi karon szerezte meg. 1887–1890-ben a budapesti I. sz. belklinikán működött, 1890-től a Szent Rókus Kórház főorvosa, 1901–1927 között igazgatója. 1898-ban a fertőző betegségek egyetemi magántanára, 1901-től a műegyetemen az iparegészségügy előadója, 1912-ben a fertőző betegségek c. rk. tanára. 1927–1930-ban a fővárosi kórházak igazgatója. Fertőző betegségekkel, higiénével foglalkozott. Az Egészség (1901-től), az Ifjúság és egészség, Az egészség könyvtárának a szerkesztője. 1921-től haláláig az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke, 1924-től a budapesti Orvosszövetség elnöke, 1927-től felsőházi tag volt. Házassága és gyermekei Felesége, galántai Fodor Margit (1869–1897) volt. A házasságukból született: alsóviszokai Gerlóczy Gedeon ( 1895 - 1975 ) magyar építész, Csontváry hagyatékának megmentője. alsóviszokai Gerlóczy Géza belgyógyász alsóviszokai Gerlóczy Edith Főbb művei Köztisztaságról , Budapest, 1890 Egészségtan , Budapest, 1890 Gesundheitslehre , Budapest, 1891 Budapest fürdői és ásványvizei (dr. Hankó Vilmossal ), Budapest, 1891 A fertőző betegségekről és az azok ellen való védekezésről , Budapest, Franklin Társulat, 1908 Diagnosztikus nehézségek fertőzéses májbetegségekkor , Budapest, 1913 Egészségügyi ismeretek , Budapest, 1927 Fertőző betegségek és az iskola , Budapest, 1928 Fodor József Egészségtana , Lampel R. (Wodianer F. és fiai) Könyvkiadóvállalat Arienzo Arienzo község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében, az ókori Via Appia mentén. Fekvése A megye délkeleti részén fekszik. Határai: Forchia, Moiano, Roccarainola, San Felice a Cancello, Sant’Agata de’ Goti és Santa Maria a Vico. Története A vidék az ókorban Argentium név alatt volt ismert, amit valószínűleg az itt található Diana-szentély – Ara Cynthiae – után kapott (Cynthia Diana istennő egyik helyi neve). A 15. századtól Ariento, majd a 18. századtól Ariezóként ismert. Valószínűleg a Suessolából idemenekülő lakosok alapították a 9. században, miután városukat a szaracénok és longobárdok elpusztították. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Vescovile (püspöki palota) Palazzo Ducale (hercegi palota) Santa Maria Addolorata-templom Sant’Agostino-templom Santa Lucia-templom San Sebastiano-templom Sant’Andrea Apostolo-katedrális San Filippo Neri-templom Kammerstein Kammerstein település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2266 fő (1987. május 25.). 2377 Shcheglov A 2377 Shcheglov (ideiglenes jelöléssel 1978 QT1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1978. augusztus 31-én. Láma (informatika) Láma – személyre vonatkoztatott pejoratív informatikai kifejezés, szleng. Jelentése Olyan személyre használatos ez a kifejezés, aki ugyan megtanulhatta volna számára fontos és szükséges informatikai, számítástechnikai fogalmakat vagy egy program kezelését, mert ideje, eszközei és a képességei megvoltak hozzá, de mégis másoktól vár segítséget a problémája megoldásához. Ezt a kifejezést használják a tapasztalatlan, kezdő felhasználóra, aki nem néz utána a rendelkezésére álló információknak, és ezért minden lépésnél másokra szorul. Egyéb változatai lamer lammer lamme lame lém Seynes Seynes település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 162 fő (2015). Seynes Aigaliers, Belvézet, Bouquet, Brouzet-lès-Alès és Saint-Just-et-Vacquières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tichy Kálmán Tichy Kálmán (írói álnevén: Nyíresi-Tichy Kálmán, Rozsnyó, 1888. október 31. – Budapest, 1968. október 23.) magyar grafikus, író és néprajzkutató, a Rozsnyó Városi Múzeum igazgatója, Tichy Gyula öccse. Élete A középiskolát Rozsnyón végezte el. 1906-ban Münchenben Hollóssy Simon tanítványa volt, 1907-ben rajztanári oklevelet szerzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1912-1914 között Velencében és Dalmáciában tanulmányúton vett részt. 1912-ben megalapította az Ifjú Művészek Egyesületét és a Nemzeti Szalon alapítója is egyben. Az 1919-20-as tanévben az evangélikus főgimnázium tanára volt. A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület helyi titkára, 1924-ben a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatója. Sokat írt és 1923-27 között a Sajóvidék felelős szerkesztője, később a Prágai Magyar Hírlap tudósítója. A Magyar Minerva és a Képes Újság is közölte írásait. Számos fontosabb magyarországi lap is közölte írásait. 1943-ban leváltották a múzeum éléről, 1948-ban kitelepítették Csehszlovákiából. Magyarországon ekkor már csak a képzőművészettel foglalkozott. A múzeumigazgató Az első világháború alatt a múzeum anyagát a német hadsereg ismeretlen helyre szállította. A gyűjtemény tárolására pedig egy bőrgyár alagsorát jelölték ki, mert a kiállítótermet a városi rendőrség magának tartotta fenn. Igazgatósága alatt a gyűjtemény gyarapodott. Néprajzi kutatómunkát végzett Gömör és Kishont vármegyében. A halászatot, a pásztorkodást, a Gömör vármegyei fazekasságot tanulmányozza, lerajzolta a nevezetesebb épületeket, a népi építészet emlékeit. Feldolgozta Pákh Albert levéltári hagyatékát. A Képzőművész Képzőművészeti írásai zöme a kétnyelvű Slovenska Grafikában jelent meg. 1910-től 1945-ig tagja volt a KÉVÉnek (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete). Főleg szecessziós jellegű grafikai munkái jelentősek. Egy tusosüveg meséi címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. A kakaslábú vár ostroma című képe a pozsonyi múzeum tulajdonába került. Ő tervezte a Kazincy könyvkiadó emblémáját és jópár kiadványának címlapját. Egy ideig a Mi Lapunk is az ő címképeivel jelent meg. 1957-ben ő tervezte meg a Rozsnyói városháza nagytermét. Az író Első regénye 1915-ben jelent meg Budapesten (Erinnis). Számos lap munkatársa (Pásztortűz, Napkelet, Tükör, Bűvár, Forrás, Új magyar Múzeum). Szépirodalmi munkássága nem olyan jelentős, de ő az első felvidéki sci-fi-író, és szatirikus regényt is ő írt először a Felvidéki magyarok közül (Cinege úr végzetes tavasza). Verset és prózát egyformán írt. A Négy évszak című könyve egyszemélyű almanachnak is tekinthető. Művei Erinnis, tudományos-fantasztikus regény (folytatásokban a Budapest c. napilap 1915-ös februári számaiban) A négy évszak. Színek, mosolyok, könnyek, (versek és elbeszélések), Berlin, 1927 Phileciumtól Pelsőcig. Részletek Pelsőc történetéből, Rozsnyó, 1932 Cinege úr végzetes tavasza, szatirikus kisregény, MagyarMinerva 1937/1–8 (folytatásokban), újraközlés: Szép Angéla háza (szerk. Turczel Lajos), 1984 Pákh-relikviák a Rozsnyói Városi Múzeumban, különnyomat, Rozsnyó, 1943 A Rozsnyói Városi Múzeum céhtáblái, különnyomat, Kassa, 1943 Rozsnyói városképek, különnyomat, Kassa, 1944 Rozsnyó múzeumügye új csapásokon, különnyomat, Kassa, 1944 Thain János–Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet ; sajtó alá rend., bev. Liszka József; Néprajzi Múzeum, Bp., 1991 ( Series historica ethnographiae ) Révfülöp Révfülöp nagyközség Veszprém megyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. Az évente megrendezett Balaton-átúszó távúszóversenyt a Révfülöp és Balatonboglár közé eső 5,2 km-es távon rendezik. Fekvése Cholnoky Jenő jeles földrajztudós egykori véleménye szerint "…a révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, hát ilyet alig találunk a világon."[forrás?] Megközelíthetősége Autóval a 71-es főúton. Vonattal elérhető a Székesfehérvár–Balatonfüred–Tapolca-vasútvonalon. Hajóval, a Balatonboglár és Révfülöp között közlekedő járattal. Révfülöp és Balatonboglár között 5 km széles a Balaton. Földrajz A Fülöp-hegy és a Rétsarki-major térségében felszínen levő, valószínűleg karbon korú fillit, кvarcfiIlit és agyagpala a terület legidősebb földtani képződménye. Ettől északra és délre, a kőtenger körül, nagy területeket borít a felszínen is a perm időszaki vöröshomokkő és konglomerátum a Küszöb orrán, a Fenyős-tetőn és a Tepécs-hegyen. A permi homokkő felszínét főleg a mélyedéses részeken, permből átmosott agyag fedi, erre települ a pannóniai korú homok. A Balaton-felvidék jellegzetes talajai a permi homokkövön képződött vörös talajok. Ilyen képződmény a csopaki, szepezdi és révfülöpi szőlők, kertek messziről vöröslő talaja. Története Révfülöp ősi révhely, melynek első írásos említése 1211-ből származik. A Balaton déli partja itt van a legközelebb a tó nyugati felén. A virágzó középkori települést a törökök 1548 körül elpusztították, s Révfülöp ezt követően lakatlan területté vált, majd Kővágóörs szőlőhegyeként gyéren lakott puszta lett. A révközlekedés 1752-ben indult újra, s 1779-ben révházról is tudósít a korabeli forrás. A villa- és üdülőtulajdonosok 1899-ben megalakították a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesületet, amelynek településfejlesztő tevékenysége révén kedvelt üdülőhellyé vált. 1943-ban vált önálló településsé Révfülöp. Ettől kezdve egy máig ívelő, dinamikus fejlődés jellemzi. Címer leírása Révfülöp nagyközség Veszprém megyében a Balaton északi partjának híres üdülőterülete. Címere álló csücsköstalpú pajzs arany mezejének kék udvarán aranygombos kék ruhát és fekete kalapot viselő, fekete bajszú révész vörös bárka tatján növekvően állva vörös lapáttal jobbra evez. A bárka közepéből óriási vörös szőlővessző hajt ki, melyet középütt két zöld levél díszít; jobbra kettő, balra pedig egy hatalmas szőlőfürt terem rajta. A címer a település nevét idézi. Kikötőrévét később keletkezett oklevelek szerint a 11-12. századtól használták, bár első említése 1330-ból származik. A rév az 1548-as török pusztításig üzemelt, majd török uralom után 1752-ben újraindították a rendesi Bárány család tagjai. Egy 1796-ban bekövetkezett baleset után az addig használt kötött hajók helyett dereglyéket alkalmaztak, majd 1912-ben megépült modern kikötője. A szőlőművelés kezdetektől jellemző foglalkozási ág. A régészeti emlékek tanúsága szerint szőlőt művelő rómaiak laktak a környéken, s az első középkori említése pedig arról tanúskodik, hogy az itt élő nyolc családból hét a tihanyi apátság szőlőművese volt (1211). Szőlőkultúráját a 19. század végén filoxéra tette tönkre, de területén ma is sokan gondoznak kisebb nagyobb szőlőskerteket. A keresztény szemléletben Krisztus egyik szimbóluma a burjánzó, bőven termő szőlővessző, s a vörös bor reá utaló áldozati ital. Révfülöp templomát, melynek romjai máig fennmaradtak, a 13. században (valószínűleg a tatárok által elpusztított korábbi helyébe) építették. Újonnan épült templomának patrónusa munkás Szent Józsefet tiszteli, melynek búcsúját május 1-jén ma is tartják. Az arany mező a bőség, gazdagság, hírnév megjelenítője a heraldikában és Révfülöp esetében ez sokszorosan helytálló. Már a természet sem fukarkodott, amikor a pompás tájat, festői panorámát megalkotta. De megélhetésre lelt itt az őskor embere csakúgy, mint a római kolonusok, nem kerülték el a népvándorlások hullámai sem, a tihanyi apátságnak pedig praediuma működött itt. Bár a török időkben elnéptelenedett, azt követően negyedszáz birtokos versengett földjéért. A filoxéra pusztítását is kiheverte, de úgy, hogy közben híres üdülőterületté vált. A 19. század végén fedezték fel remek üdülési, pihenési lehetőséget biztosító adottságait a középosztálybeliek, s hamarosan villák, nyaralók sora épült fel, a közterületek szépítésére külön egyesület alakult. A hagyományteremtés, hagyományápolás szívügye minden helybélinek és nyaralótulajdonosnak. Tanúsítja ezt jeles helytörténeti gyűjteménye, galériája, újsága, folyóirata, alkalmi kiadványai, rendezvényei (Villa Filip napok, Révfülöpi téli esték, Balaton átúszás stb.), hősi halottainak tisztelete, az ide látogató, üdülő neves személyiségek megbecsülése is. A címer kékje nyilvánvalóan a Balatont idézi, de nyugalom, békesség, vidámság színe is. Kifejezi, hogy lehettek viharok a történelemben akár a tó vizén, de ezek elültével tovább folyt az élet a maga megszokott rendjében. A kék fémjelzi az üdülőhely jelleget, a vízi élet gazdagságát, fürdőzés, strandolás, vitorlázás lehetőségeit, paradicsomi állapotát a horgászatnak és a vízi sportoknak, s mindannak, ami széppé, színessé és élvezetessé teheti az életet. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 79,9%-a magyarnak, 3,2% németnek, 0,6% cigánynak mondta magát (19,9% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 43,7%, református 5,7%, evangélikus 3,9%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 8,9% (37% nem nyilatkozott). Nevezetességei Honismereti Gyűjtemény – Itt található többek között Poeltenberg Ernő búcsúlevele. Evangélikus templom Békakirály ivókút - Raffay Béla munkája (1993) - márvány és bronz alkotás. Fülöp hegyi millenniumi kilátó "Szigeti" templomrom Ecsérpusztai templomrom (Révfülöp közelében, de Kővágóörs közigazgatási területén) Hajóállomás épülete Hajóállomás mólója Képgaléria A "Szigeti" strand Jegyzetek Révész, kozterkep.hu Révész, kozterkep.hu Révfülöp település tisztségviselői (magyar nyelven) (html). (Hozzáférés: 2013. augusztus 19.) Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.) Révfülöp hajóállomás Lóczy Lajos: A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása, 1921 MAGYARORSZÁGI VÖRÖSAGYAGOK, VÖRÖS TALAJOK Magyarországi vörösagyagok ásványtani összetétele, talajtani és mikromorfológiai jellemzõi, tajokologiailapok.szie.hu Révfülöp Helységnévtár Irodalom Cholnoky Jenő: Balaton , mek.oszk.hu Forrás P. Miklós Tamás: Révfülöp történeti kronológiája, 1211-1943, Révfülöpi Honismereti Egyesület, 1994, ISBN 963044111X Mitch Pileggi Mitchell Craig "Mitch" Pileggi (Portland, Oregon, 1952. április 5. –) amerikai színész. Több ismert sorozatban szerepelt mint az: X-akták, Csillagkapu Atlantisz, Odaát. Életrajza Oregonban nőtt fel, sok testvér mellett. A családfő munkája miatt Pileggi hevesen ingázott Oregon, Kalifornia és Texas között. Ifjúkorát Törökországban töltötte. Pileggi középiskolai sportoló volt. A pankráció és a foci érdekelte. A Texasi Egyetemen, Austinban folytatta tanulmányait és üzleti diplomát szerzett. Első felesége Debbie Andrews volt, akivel 1978-tól 1983-ig élt együtt. 1996-ban elvette Arlene Warren-t. Egy lányuk született, Sawyer még 1998. május 24-én. Warren-t és Pileggi-t még maga David Duchovny hozta össze egymással, aki később fontos szerepet töltött be hawaii esküvőjükön. Arlene Warren több alkalommal Gillian Anderson dublőre is volt az X-akták forgatásain. A későbbiekben Walter Skinner titkárnőjeként jelent meg a sorozatban, ott is Arlene néven szerepelt. Az X-akták kilenc évadot megért Walter Skinner FBI-igazgatóhelyettes szerepével ismerte meg őt a világ és Hollywood is. Aztán 2005-től 2009-ig egy szintén ismert sorozatban, a Csillagkapu: Atlantiszban folytatta a szerepléseit mint Steven Caldwell ezredes. 2008-ban vendégszerepelt az Odaát (Supernatural) című sorozat egy epizódjában. Majd 2010 szeptemberétől mostanáig szerepel az Odaátban mint Samuel Campbell, a Winchester testvérek nagyapjaként. Březová-Oleško Březová-Oleško település Csehországban, Nyugat-prágai járásban. Březová-Oleško Petrov, Zvole, Vrané nad Vltavou, Davle, Měchenice és Okrouhlo településekkel határos. Lakosainak száma 1155 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Chaudeyrac Chaudeyrac (okcitán nyelven Chaudairac) egy község Franciaországban, Lozère megyében. 2011-ben 308 lakosa volt. Fekvés Chaudeyrac a Margeride-hegység délkeleti részén fekszik, a Clamouse patak partján, Châteauneuf-de-Randontól 7,5 km-re északkeletre. Érinti a Mende-ot (35 km) Langogne-nyal (12 km) összekötő N88-as főút. Közigazgatási területe 1 119–1 436 m közötti magasságban fekszik, maga a falu 1143 m magasságban. Délről Montbel, keletről Cheylard-l’Évêque, északkeletről Rocles, északról Chastanier, északnyugatról Pierrefiche, nyugatról pedig Châteauneuf-de-Randon községek határolják. Számos szórványtelepülés tartozik hozzá: Boissantfeuilles, Chaudeyraguet, Grosfau, Villeneuve, Les Maurels, Fouzillac, Les Combes, Crouset. Történelem 1888-ig a szomszédos Cheylard-l’Évêque falu is hozzátartozott. Villeneuve közelében 2005 januárjában 2 turbinából álló, 1,7 MW teljesítményű szélerőmű létesült (elsőként a megyében). Nevezetességek Szent Mártonnak szentelt templom a a 11. században épült román stílusban. Clamouse várának romjai Wehingen Wehingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3604 fő (2014). Carangoides A Carangoides a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 20 faj tartozik: Carangoides armatus (Rüppell, 1830) Carangoides bajad (Forsskål, 1775) Carangoides bartholomaei (Cuvier, 1833) Carangoides chrysophrys (Cuvier, 1833) Carangoides ciliarius (Rüppell, 1830) Carangoides coeruleopinnatus (Rüppell, 1830) Carangoides dinema Bleeker, 1851 Carangoides equula (Temminck & Schlegel, 1844) Carangoides ferdau (Forsskål, 1775) Carangoides fulvoguttatus (Forsskål, 1775) Carangoides gymnostethus (Cuvier, 1833) Carangoides hedlandensis (Whitley, 1934) Carangoides humerosus (McCulloch, 1915) Carangoides malabaricus (Bloch & Schneider, 1801) Carangoides oblongus (Cuvier, 1833) Carangoides orthogrammus (Jordan & Gilbert, 1882) Carangoides otrynter (Jordan & Gilbert, 1883) Carangoides plagiotaenia Bleeker, 1857 Carangoides praeustus (Anonymous [Bennett], 1830) - típusfaj Carangoides talamparoides Bleeker, 1852 Pačlavice Pačlavice település Csehországban, Kroměříži járásban. Pačlavice Morkovice-Slížany, Koválovice-Osíčany, Nítkovice, Prasklice, Švábenice és Dětkovice településekkel határos. Lakosainak száma 852 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Sezimovo Ústí Sezimovo Ústí település Csehországban, a Tábori járásban. Sezimovo Ústí Tábor, Turovec és Planá nad Lužnicí településekkel határos. Lakosainak száma 7233 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Scinax funereus A Scinax funereus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazíliában Ecuadorban Peruban továbbá valószínűleg Bolíviában él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, időszaki édesvízű mocsarak, kertek, erősen lepusztult erdők. Han Hou-sao kínai császár Han Hou-sao (Han Houshao) császár a Han-dinasztia 4. császára, aki kiskorú volt, amikor elhunyt fivérét követően a trónra került. Helyette a valódi hatalmat az özvegy császárné, Lü Hou (��; i. e. 241 – i. e. 180) gyakorolta régensként. Származása és uralkodása A rövid életű császár életrajza homályos, pontos születési dátuma sem ismert. Liu Hung (Hong) (��) feltehetően Huj-ti (Hujdi) császár második fia lehetett, aki azonban fivéréhez, Liu Kung (Kong)hoz hasonlóan szintén az egyik ágyastól született. A trónöröklés biztosítása érdekében a császár fő felesége, Csang Jen (Zhang Yan) császárné hivatalosan örökbe fogadta. Huj-ti (Hujdi) császár i. e. 188-ban bekövetkezett halálakor, fivére került a trónra, de valódi hatalmat nagyanyja, az özvegy császárné Lü Hou gyakorolta régensként. Lü Hou úgy kaparintotta meg a régensi pozíciót, hogy a trónörökös anyját, Csang Jen (Zhang Yan)t a halálba kergette. Amikor i. e. 184-ben az özvegy császárné félreállíttatta fivérét, aki nem sokkal később elhunyt, a fiatalkorú Liu Hung (Hong) lépett a trónra, de a hatalmat továbbra is a nagyanyja gyakorolta régensként. I. e. 180-ban azonban az özvegy császárné meghalt. Családja, a Lü klán nem szerette volna, ha a fiatal császár marad a trónon és puccsot szerveztek ellene, majd valamikor az év végén kivégezték. A rendet végül a dinasztia alapító Kao-cu (Gaozu) három még életben maradt fia állította helyre, és kiirtották a teljes Lü klánt. Ezt követően pedig Ven-ti (Wendi) néven egyik fivérüket, Liu Henget (��) ültették a trónra. Szinnyei Ferenc Szinnyei Ferenc (Budapest, 1875. április 2. – Budapest, 1947. november 9.) bölcseleti doktor, irodalomtörténész, egyetemi magántanár, állami felsőipariskolai rendes tanár, az MTA levelező (1914) majd rendes (1928) tagja. Élete Id. Szinnyei József és Gancsházi Gancs Klementina fia. Budapesten végezte középiskolai tanulmányait a kegyesrendiek főgimnáziumában 1894-ben. Ezután a budapesti egyetem bölcseleti karán (1894-1898) magyar és latin filologiai valamint filozófiai és művészettörténeti előadásokat hallgatott. 1898-ban bölcseleti doktori oklevelet nyert. 1888-89-ben a budapesti tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumában mint ösztöndíjas tanárjelölt működött s 1899-ben középiskolai tanári oklevelet nyert. 1889-1900-ban a magyar királyi állámi felsőipariskola óradíjas tanára volt s 1900 óta ugyanott mint rendes tanár dolgozott. 1900-ban hosszabb utazást tett Olaszországban. 1906. április 2-án Budapesten feleségül vette Pap Gizellát. 1907-ben a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtörténeti bizottságának segédtagja lett. 1908-ban pedig magántanárrá habilitálták a budapesti egyetemen a 19. század magyar irodalomtörténetéből. 1914. május 19-én az MTA levelező, 1928. május 18-án pedig rendes tagjává választotta. 1920-tól a Szent István Akadémia harmadik osztályának, 1922-től 1942-ig igazgatótanácsának tagja volt. 1933. január 31-étől a Kisfaludy Társaság tagja. Szépirodalmi dolgozatai s egyéb cikkei az Urambátyámban (1889-93), Budapesti Hírlap (1892. 200. sz.), Ifjúkor (1892), Komáromi Lapok (1892-95), Az Állatok Őre (1893), Ország Világ (1893-94., 1898), M. Geniusz (1894), Emlékkönyv a bpesti egyetemi bölcsészethallgatók segítőegyesületének 25 éves jubileumára (1897), Tanulók Lapja (1897. Antonius beszéde Shakespeare Julius Caesarjában. A «Tengeri hántás») és az Aikaban (Helsingfors, 1908. Juhani Aranyin mielipiteet eepoksen sommitellusta: Arany az eposzi kompozicióról). Munkái Bacsányi János. Bpest, 1898. (Különnyomat az Irodalomtörténeti közleményekből. Nagy Ignácz. U. ott, 1902. (Különny. az Irodalomtört. Közleményekből. Ism. Budapesti Hírlap 1903. 314. sz.). Petőfi Sándor családi versei. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta. U. ott, év n. (Magyar Könyvtár 158.). Jókai Mór kisebb alkalmi beszédei. Jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta. U. ott, év n. (M. Könyvtár 175.). Népvilág Jókai elbeszélései. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta. U. ott, év n. (M. Könyvtár 254.). A humorról szóló magyar elméleti irodalom. U. ott, 1903. (Különny. az Egyetemes Philologiai Közlönyből ). Bacsányi János. U. ott, 1904. Rajzokkal. (Magy. Tört. Életrajzok. Szélesebb alapon. Ism. 1905: Vasárnapi Ujság 11., Budapesti Hírlap 92., Hazánk 87. sz.). Arany humora. U. ott, 1905. (Különny. a Budapesti Szemléből). Arany «Toldi szerelmé»-nek forrásai. U. ott, 1905. (Magyar irodalomtörténeti értekezések 6. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1906.). Unkarilaisen kirjallisuuden historia. (A magyar irodalom története). Helsingfors, 1905. (Különny. az Yleisen kirjallisuuden historia cz. világirodalomtörténetből). A regény. (A belső világ rajza a reg-ben. Pápa, 1907. Ért-ek a nyelv- és széptud. köréből XXIV. 8.) (újból Bp., 1926) Arany a compositióról. Bpest, 1908. (Különny. az Irodalomtörténeti Közleményekből ). Arany János . U. ott, 1909. (Költők és Irók). Geschichte der Ungarischen Literatur. Leipzig, 1909. (Sammlung Göschen. Katona Lajos egyetemi tanárral együtt.). Arany tudományos munkássága. U. ott, 1909. (Különny. a Budapesti Szemléből). Novellairodalmunk Jósikáig. Uo., 1911. (Klny. ItK 6.) Történelem. 1. r. Ókor és kk.; 2. r. Újkor; 3. r. Legújabb kor. 1-3 füz. Uo., 1913. Jósika Miklós . Uo., 1915. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XXII. 2.) Ambrus Zoltán. Uo., 1918. (Klny. Irodt.) Justh Zsigmond. Uo., 1918. (Klny. B. Szle) Kármán József és az Uránia névtelenjei . Uo., 1924. (Ért-ek a nyelv- és széptud. köréből XXIV. 5.) # Kemény Zsigmond munkássága a szabadságharcig. Uo., 1924. (SZIA nyelv- és széptud. o. felolvasásai I. 4.) Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig . 1-2. köt. Uo., 1925-26. A regény : (a belső világ rajza a regényben) . Uo., 1926. Kisfaludy Károly. Uo., 1927. (Irodt. Füz. 19.) Novella- és regényirodalmunk az abszolutizmus korának elején . Uo., 1929. (Ért-ek a nyelv- és széptud. köréből XXIV. 14.) Elbeszélőink egymásrahatása a Bach-korszakban. Uo., 1932. (Klny. ItK) Régi magyar elbeszélők. 1-2. köt. Bev. Uo., 1934. (Élő kv-ek, m. klasszikusok 59-60.) Az irodalmi élet a Bach-korszakban. Uo., 1937. (Klny. ItK). Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban . Uo., 1939. Olajkár Károly Olajkár Károly (Kispest, 1917. augusztus 1. – Budapest, 1957) válogatott labdarúgó, hátvéd. Testvére Olajkár Sándor szintén válogatott labdarúgó volt. A sportsajtóban Olajkár I néven volt ismert. Motorkerékpár-balesetben hunyt el. Pályafutása A válogatottban 1939-ben egy alkalommal szerepelt a válogatottban. Namib-sivatag A Namib-sivatag Dél-Afrika nyugati, Atlanti-óceáni partvidékén elterülő sivatag, amely 1600 km hosszan húzódik észak-déli irányban, kelet-nyugati szélessége 50–160 km. Namíbia teljes nyugati és Angola délnyugati részének tengerpartja mentén húzódik végig. Területe mintegy 80 900 km2, azaz majdnem egy magyarországnyi. Kialakulása A Föld legősibb pusztasága. Kialakulásának oka a partok előtt áramló hideg Benguela-áramlat. Ez a tengeráramlat gyakorlatilag nem párolog, és magával ragadja a tenger felől a szárazföld irányába áramló nedvességet, így kiszárítja a partvidéket. A Namib-sivatag az Atacama-sivatag mellett Földünk legszárazabb sivataga. Jellegzetességei A Namib-sivatag nagy kiterjedésű, rendkívül száraz vidék. A belső, parti rész igazi homoksivatag, ahol a szél gyakran óriási, több száz méter magas homokdűnéket alkot. Namíbiában vannak a világ legnagyobb, több mint 300 m magas homokdűnéi. A külső, keleti rész homokkal borított hegyvidék, kősivatag. Míg az előbbi rész uralkodó színe a sárga, a külső rész színe vidékenként eltérő színű lehet, függően az alapkőzet anyagától. Az évi átlagos csapadék 50 mm körül mozog, de vannak térségei, ahol a megfigyelések alapján még soha nem esett eső. Két időszakos folyó tör magának utat mély kanyonokban az Atlanti-óceánig: a Swakop és a Kuiseb. Élővilág A Namib-sivatagban kevés a növényzet, csak a folyóvölgyekben és a sivatag peremvidékein élnek meg szárazságtűrő növények. A sivatag peremvidékén fordul elő egy egyedülállóan víztakarékos pozsgás növény, a velvícsia (Welwitschia mirabilis). Ez a lassan növő, de tekintélyes méretet elérő növény igen hosszú életű, egyes példányai 2000 évesnél idősebbek. Rovarok, gyíkok, kígyók is előfordulnak, vándorlás közben a szárazságtűrő oryx-antilopok is megfordulnak itt. A kisebb élőlények a nap melege és a ragadozók elől rendszerint a homokba rejtőzve keresnek védelmet. Ismertebb helyek Kolmanskop Fontanella (Lombardia) Fontanella település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 4475 fő (2017. január 1.). Fontanella Torre Pallavicina, Calcio, Antegnate, Pumenengo, Casaletto di Sopra, Soncino és Barbata községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Térparaméterek A társadalmi és gazdasági jellegű vizsgálatok egyre szélesebb körben felhasznált elemzési alapját jelentik a térparaméteres adatok. A térbeliség szerepének felértékelődésével a társadalmi-gazdasági kutatásokban a korábbi területi szempontú elemzéseket olyan munkák váltották fel, amelyekben a tér (terület) már nem a vizsgált jelenségek földrajzi kerete, nem csupán megfigyelési egység, hanem a térbeliség válik a különböző társadalmi-gazdasági folyamatok magyarázójává. Az ok-okozati viszonyok kialakításában tehát egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a térparaméteres jellemzőknek, mint a fekvés, a távolság, a szomszédság stb. A térparaméteres vizsgálatok különösen a regionális tudomány egyre kitüntetettebb és gyakrabban alkalmazott módszertani eszközét jelentik. A regionális tudományban ugyanis - a többi társadalmi tértudománytól eltérően - a tér nem csupán területi egységekre vonatkozó információk elemzését jelenti, hanem a tér a vizsgálat tárgya, s benne kitüntetett szerep jut az egyes térkategóriáknak. Térparaméterek fajtái Fábián térelemző jellegű tanulmányok feldolgozása során a térparaméterek leggyakrabban használt hat típusát különítette el: távolság szomszédság fekvés földrajzi szélesség és hosszúság centrum*periféria dummy landlocked Továbbá a térparaméterek fajtái két csoportra oszthatók az alapján, hogy abszolút vagy relatív, azaz valamely más földrajzi objektumhoz viszonyított térbeli helyzetet határoznak meg. Abszolút térparaméteres adatoknak tekinthetők egy adott hely földrajzi koordinátái, a tengerszint feletti magassága (fekvése) stb. Ezzel szemben főként relatív térparaméterekkel határozható meg a távolság, a szomszédság, határ menti fekvés stb. Térparaméteres elemzési módszerek A térparamétereket felhasználó leggyakoribb térelemzési módszerek Fábián szerint (gyakoriság alapján csökkenő sorrendben): regresszió , illetve annak egyik fajtája, az autoregresszió ökonometriai modell korreláció és speciális változata, a területi autokorreláció különféle területi egyenlőtlenségi mutatók gravitációs modell klaszteranalízis GIS faktoranalízis A regresszió és annak területi vizsgálatokra továbbfejlesztett típusainak a térparaméteres vizsgálatokon belüli gyakoribb felhasználását könnyű számíthatóságának és értelmezhetőségének köszönheti. A területi egyenlőtlenségi mutatók közül a Gini-index a legnépszerűbb térparamétereket felhasználó módszer. A klaszter-, illetve a faktoranalízis metodikai jellegükből fakadóan azonban már kevésbé használnak térparamétereket. Forrás Dusek Tamás (2004): A területi elemzések alapjai. Regionális Tudományi Tanulmányok 10. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest. Fábián Zsófia: A térparaméterek értelmezése és szerepük a társadalomföldrajzi kutatásokban (kézirat) Nemes Nagy J. (2007): Kvantitatív társadalmi térelemzési eszközök a mai regionális tudományban. Tér és Társadalom, XXI. Évf. 1. szám pp. 1-19. Piper Laurie Piper Laurie (1932. január 22., Detroit) Oscar-díjra jelölt Golden Globe-díjas és Emmy-díjas amerikai színésznő. Szülei Alfred Jacobs bútoros és Charlotte Sadie Alperin. Laurie lengyel és orosz felmenőkkel rendelkezik. Hatévesen Los Angelesbe költöztek, ahol Laurie-t héber iskolába járatták. Laurie-nak sokat segített a retorika óra, hogy levetkőzhesse szégyenlősségét, így elkezdhetett színészkedni a Universal stúdiónál. Az ötvenes években már szerződése is volt, első filmje, a vígjáték Louisa. Több televíziós sorozatban is felbukkant, de az áttörést A svindler című filmmel érte el, amiben Paul Newman mellett játszik. Laurie-t Oscar-díjra is jelölték. Másik jelentős filmjének a Carrie-t tartják, amiben Laurie egy olyan nőt játszik, aki megszállottan vallásos. Laurie a Twin Peaksben is szerepelt, alakításával pedig Golden Globe-díjat nyert. Férjével egy interjú során ismerkedett meg, 1962-ben hozzáment, és húsz évig házasságban élt. Egy lányuk született, Anne Grace. Filmográfia Szerepei a Broadwayn Üvegfigurák (1967) Morning's at Seven (2002) Saint-André-le-Désert Saint-André-le-Désert település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 253 fő (2015). Saint-André-le-Désert Sailly, Chérizet, Pressy-sous-Dondin, Saint-Bonnet-de-Joux, Saint-Martin-de-Salencey, Saint-Vincent-des-Prés, Salornay-sur-Guye és Vitry-lès-Cluny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Czarna (Bieszczadi járás) Czarna (ukrán nyelven: Чорна, 1999-ig Czarna Górna) falu Bieszczady járásban, a Kárpátaljai vajdaságban, Lengyelország délkeleti részén, nem messze az ukrán határtól. Székhelye Gmina Czarna, amely Czarna vidéki gmina (község) központja. A megyeszékhelytől, Ustrzyki Dolnetől 14 kilométernyire délre fekszik, a régió központjától, Rzeszówtól 93 km-nyire délkeletre található. A településen 1300-an élnek. Tailored Access Operations A Tailored Access Operations (TAO), (magyarul körülbelül „Testre szabott hozzáférési műveletek”) az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (NSA) egyik tevékenységi területe és szervezeti egysége. Tevékenysége A TAO a cyber-warfare, azaz a számítógépes hadviselés egyik információgyűjtő egysége az NSA-n belül. Feladata a külföldi szervezetek által működtetett számítógépes hálózatok azonosítása, megfigyelése, az azokba való behatolás és azokból információszerzés. A TAO szakemberei az adott hálózat védelmi rendszerét, testre szabott, az adott feladatra koncentráló módszerrel törik fel, és készek a legnehezebb feladatok megoldására is. Sean Gallagher, az ArsTechnica nevű szakmai honlap munkatársa szerint a TAO főleg az XKeyscore nevű elemző szoftvert használja, aminek a létezése is szigorúan titkos volt az Edward Snowden által 2013 nyarán tett leleplezésekig. Az NSA ezt a tevékenységet saját zsargonjában a számítógépes hálózatok kiaknázásának – "computer network exploitation" (CNE) – nevezi. Ez a tevékenység 1997-ben kezdődött. A fiatal hackereket az NSA-főnök Keith Alexander kockás ingbe és farmerbe öltözve győzködte arról „hacker-konferenciákon”, hogy dolgozzanak a kormánynak. Elemzők szerint a TAO ma a legnagyobb és talán legfontosabb egység az NSA SIGINT igazgatóságán belül. Több mint 1000 katonai és polgári hackert, információ-elemzőt, és más számítógépes szakembereket foglalkoztat. A TAO 2005-re 89 országban 258 célpontot tört fel. 2013-ig valószínűleg összesen 85 ezer számítógépet fertőzött meg, közöttük demokratikusan megválasztott kormányok számítógépes rendszereit is. A célpontok e-mail-fiókján keresztül hatolnak be a rendszerekbe és onnan folyamatosan adatokat gyűjtenek. A TAO képes az internethez nem csatlakozó rendszerek feltörésére is, de ehhez hagyományosabb kém-módszerekre - fizikai behatolásra, az adott országokba történő beutazásokra – is szükség van. Egyik alegységük, az ANT (a rövidítés feloldása ismeretlen) segédeszközuöket „gyárt”, többek között „kulcsokat” a legnagyobb gyártók (Dell, Huawei, Cisco) rendszereihez és a népszerű tűzfalakhoz is. A Spiegel információi szerint a TAO betört az egyik tenger alatti optikai internetkábelt üzemeltető számítógépes rendszerbe is. A Bloomberg BusinessWeek cikke szerint, az NSA hackerei mintegy 2,1 millió gigabyte (azaz 2,1 petabyte) adatot gyűjtenek be idegen forrásokból óránként. Ennek nagy részét természetesen automatikusan dolgozzák fel. Egy kiszivárogtatott dokumentum szerint a TAO elsősorban hálózatokba tör be. Elhelyezkedése A TAO központjának elnevezése Remote Operations Center (ROC) (Távoli műveletek központja) és Fort Meade-ben található, Maryland államban. További egységei működnek Hawaii-on (Wahiawa, Oahu), Georgiában (Fort Gordon, Georgia), Texasban (Medina Annex, San Antonio, Texas), és Denverben (Buckley Air Force Base). Arioso Az arioso (olasz eredetű szó, jelentése áriaszerű) átmeneti forma az ária és a recitativo között. Az áriánál kötetlenebb, deklamáló jellegű, nincs dalszerkezete, ugyanakkor a recitativónál dallamosabb és különbözik tőle világosan tagolt ütemrendjében és szövegismétléseiben is, mert kantilénákból áll. A protestáns egyházi zenében is gyakori, Bach passióiban például a szemlélődés és az erkölcsi tanulság megjelenítésére szolgál. Karaktermeghatározásként a hangszeres zenében is használatos: áriaszerű, éneklő előadásmódot jelöl. 5-ös típusú közepes harckocsi A 5-ös típusú (����� ; Hepburn: Go-shiki chusensha Chi-ri; közismertebb nevén: Type 5 Chi-Ri) közepes harckocsi. A Csi-Ri volt az egyik utolsó japán harckocsi, amit a második világháborúban terveztek. Lényegében a 4-es típusú Csi-To nehezebb és erősebb változata volt. Tervezésének egyik célja az volt, hogy felülmúlják az M4 Sherman harckocsit, de csupán egyetlen félig kész prototípus épült a háború végére. Tervezés 1942 szeptemberében kezdték tervezni a típust, de fejlesztése lassan haladt. A prototípus építését 1945 májusában hirtelen hagyták abba. Erre azért volt szükség, mert több erőforrást kellett elkülöníteni a Csi-To-hoz ami fejlesztési szempontból közelebb állt a sorozatgyártáshoz valamint azért is mert kisebb és könnyebben gyárthatónak bizonyult. Ezen kívül még japán sok fegyvert fejlesztett a háború végnapjaiban is és ezekhez is kellett nyersanyag és munkaerő. A Csi-Rit később be akarták fejezni, de ekkor már szinte semmilyen forrás nem állt a japánok rendelkezésére ehhez. A Csi-Ri a Csi-To meghosszabbított alvázát kapta. Eggyel több futógörgője volt az elődjéhez képest oldalanként nyolc darab. A láncmeghajtó kerék előre került és felfüggesztése a legtöbb japán tankhoz hasonlóan spirális volt. Páncélzata a Csi-To-hoz képest nem sokat változott. Elöl 75 mm-es hegesztett acéllemezeket kapott, ami által védettsége hatékonynak bizonyult volna. Eredetileg a Csi-Ri is egy Mitsubishi által gyártott dízelmotort kapott volna ám a számítások alapján ez az erőforrás nem felelt volna meg a követelményeknek mivel nem volt elég nagy a teljesítménye. Ezért ezt egy 800 lóerős V12-es Kawasaki 98-as típusú benzinmotorral helyettesítették. Ennek a motornak az alapja eredetileg a BMW VI-os repülőgépmotor volt, amit a Kawasakinál licencben gyártottak. A motoron átalakításokat kellett végezni, hogy be lehessen építeni a tankba. Ha-9-IIb típusjelzéssel el is készítették, de az átalakítások miatt a teljesítménye 550 lóerőre csökkent viszont még így is elegendő volt ahhoz, hogy a harckocsinak megfelelő mozgékonyságot biztosítson. A tankot eredetileg ugyanazzal a 75 mm-es 5-ös típusú löveggel akarták felszerelni, mint a Csi-To-t azonban a tervek szerint építeni akartak egy módosított tornyú változatot is és egy erősebb 88 mm-es löveggel akartak beleszerelni, ami a 99-es típusú légvédelmi löveg átalakításából készült el. Ez a löveg 820 m/s-ra tudta felgyorsítani a lövedéket és a német 88 mm-es Flak ágyúk képezték az alapját. A Csi-Ri egy 37 mm-es 1-es típusú löveggel is fel volt szerelve, amit a páncéltest elejébe építettek be. A gyalogság ellen két 97-es típusú géppuska is beépítésre is került. Az egyik torony bal oldalába a másik a 37 mm-es löveg mellé került volna. A toronyra egy harmadikat is fel lehetett volna szerelni. A Csi-Rit szintén a japán szigetek védelménél akarták használni és még páncélos hadosztályokat akartak létrehozni a típusra alapozva. Mivel a szövetségesek partraszállására nem került sor és csak egy félkész prototípus készült el ezek örökre tervek maradtak. Japán megszállása után az egyetlen prototípust az amerikaiak foglalták le. A további sorsa ismeretlen. Egyik elmélet szerint az Amerikában lévő Abeerdenbe akarták vinni azonban óceánba süllyedt miután a hajó, amin szállították felborult egy tájfun miatt. A másik elmélet szerint szétbontották és a fémet a koreai háborúban használták fel. Műszaki adatok Tulajdonságok Személyzet: 5 fő Hossz löveggel: 8,467 m Hossz: 7,30 m Szélesség: 3,05 m Magasság: 3,05 m Hasmagasság: 0,42 m Tömeg: 37 tonna Legyártott mennyiség: 1 darab Fegyverzet Elsődleges fegyverzet: 75 mm-es L/56 5-ös típusú löveg vagy 88 mm-es löveg Másodlagos fegyverzet: 2 darab 7,7 mm-es 97-es típusú géppuska Lőszer: 50 darab Páncélzat Frontpáncél: 75 mm Oldalpáncél: 50 mm Hátsó páncélzat: 50 mm Torony eleje: 75 mm Torony oldala: 50 mm Torony hátulja: 50 mm Torony teteje: 12 mm Mozgékonyság Motor: Kawasaki 98-as típusú vízhűtéses benzinmotor Teljesítmény: 550 lóerő Fajlagos teljesítmény: 14,9 lóerő/tonna Felfüggesztés: spirális Sebesség: 45 km/h Hatótávolság: 200 km Típusváltozatok Csi-Ri II: A Csi-Ri erősebb páncélzattal és 500 lóerős dízelmotorral ellátott verziója. Sosem készült el. Ho-Ri I: 105 mm-es 1-es típusú löveggel felszerelt páncélvadász. A 37 mm-es löveget megtartották(bár a megépített méretarányos modellben nem volt 37mm-es löveg ) míg a tornyot elhagyták róla, hogy az ágyú elférjen rajta. Külsőleg a német Elefánt páncélosra hasonlított, de sosem építették meg. A típus megnevezése sem tisztázott. Egyes források 2-es típusúnak írják mások meg 5-ös típusúnak. Hor-Ri II: Ugyan azt a löveget kapta volna mint az I-es változat, de itt a löveg előre került. Állítólag a Vadásztigrisről mintázták, de ez sem épült meg. Jávai füleskuvik A jávai füleskuvik (Otus angelinae) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Indonéziához tartozó Jáva szigetén honos. Megjelenése Testhossza 16-18 centiméter. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 3.) Arkive.org Germersheim Germersheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Germersheim Lingenfeld községgel határos. Fekvése Speyertől kissé délnyugatra fekvő település. Története Germersheimnél folyik a Rajnába a Qeich folyócska. Az itt fekvő kisváros helyén a rómaiak idején erőd volt, később frank királyi udvar, melyet Habsburg Rudolf különösen kedvelt. Nevezetességek Szent Jakab templom Szalol Szalol (salol). A szalicilsavnak a különféle fenolokkal alkotott összetett étereit közös néven ugyan szalolnak hívják, e névvel azonban rendesen a fenil-szalicilátot [C6H4OHCOOC6H5] jelölik. Készítése úgy történik, hogy a szalicilsav és fenol elegyét foszfor-oxiklorid vagy foszfor-pentaklorid hatásának teszik ki. A szalol színtelen és íztelen apró kristályokból áll; olvad 43 °C-on, vízben igen csekély mértékben oldódik, könnyebben oldja a borszesz, legkönnyebben az éter. Dezinficiáló és antiszeptikus hatása miatt az orvosi gyakorlatban gyomor- és hólyagbántalmakban használják. Forrás Bokor József (szerk.). Szalól, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2010. október 13. Stazione di Cangiani Stazione di Cangiani vasútállomás Olaszországban, Boscoreale településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Napoli-Pompei-Poggiomarino-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Poggiomarino Stazione di San Pietro Macsi vasúti baleset A macsi vasúti baleset egy 1991. február 20-án bekövetkezett vasúti baleset volt Macs vasútállomás bejáratánál. A sűrű ködben, reggel 6 óra 9 perckor a Debrecenbe közlekedő, M41-es sorozatú dízelmozdonnyal vontatott személyvonat beleütközött a tolatást végző szerelvényvonat Btx típusú vezérlőkocsijába. A balesetben 3 ember halt meg és 19 megsérült. A baleset Az M41-es sorozatú dízelmozdonnyal vontatott, Debrecenbe közlekedő, 6619 sz. személyvonat 71 km/h sebességgel belerohant a tolatást végző, 6670 sz. szerelvényvonat Btx 035 pályaszámú vezérlőkocsijába. A szerelvényvonat mozdonyvezetője és a személyvonat mozdonyfelvigyázója a helyszínen, a személyvonat mozdonyvezetője sérülései következtében a kórházban életét vesztette. A balesetben a személyvonat 19 utasa és a jegyvizsgálója is megsérült. Az ütközés következtében a vezérlőkocsi gyakorlatilag teljesen megsemmisült, alváza a mozdony elé gyűrődött, a kocsiszekrénye pedig a mozdony fölé torlódott. A mozdony „A” vége súlyosan sérült. Öt további személykocsi erősen, négy pedig kisebb mértékben rongálódott. A baleset bekövetkezéséhez a sűrű köd is hozzájárulhatott, a látótávolság 10 és 50 méter között változott. A balesetvizsgálat eredménye A MÁV szakértői által lefolytatott balesetvizsgálat a „Megállj!” állasú jelző meghaladása miatt az M41-es mozdony vezetőjét hibáztatta. A baleset további oka az érkező vonat közeledésekor a bejárati oldalon meg nem engedett tolatás végzése is volt. Taisir Al-Jassim Taiseer Jaber Al-Jassam (1984. július 25. –) szaúd-arábiai labdarúgó-középpályás, az Al-Ahli csapatkapitánya. 2006-os debütálása óta alapember klubjaiban és a válogatottban egyaránt. Kulcsjátékos, Szaúd-Arábia elmúlt 10 évének egyik legjobb labdarúgójának tartják. Taiseert intelligens, jó meglátású, technikás és jó munkamorálú játékosnak tartják. Erősségei közé tartoznak a (különösen távoli) lövések, a cselezés és a passzolás. A középpálya szinte minden posztján tud játszani, de főleg támadó, szélső vagy középső poszton szerepel. Kampány (cukoripar) A cukoripari kampány az alapanyag (cukorrépa vagy cukornád) feldolgozási időszaka, amikor a cukorgyár megszakítás nélkül, azaz heti hét napon és napi 24 órán át működik. A berendezések meghibásodása esetén nem állítják le a teljes gyártási folyamatot. Európában a répakampány szeptember közepén kezdődik és december végéig – január közepéig tart, az Amerikai Egyesült Államokban viszont a kampány hat hónapra is elnyúlhat. A cukornádat változó időszakokban dolgozzák fel, például az Antillákon februártól júniusig, Réunion szigetén szeptembertől novemberig. Magyarországon a legrövidebb kampányt a selypi cukorgyár teljesítette 1945-ben, amikor a feldolgozást a háborús körülmények okozta répahiány miatt csak novemberben tudták elindítani, és négy nap alatt 476 tonna cukrot gyártottak. Cukorrépa esetében a kampány kezdési időpontját a termény érési ideje határozza meg, ugyanis a répa cukortartalma csak október végig nő (a leggyorsabban július-augusztusban). Ennek ellenére a kampány kezdetének nem az első répaszállítmány megérkezését, hanem a mészkemence begyújtását tekintik. Egyes gyárakban a répa feldolgozását két szakaszban végzik: először a répából sűrűlét gyártanak, majd a következő év tavaszán vagy nyarán az úgynevezett sűrűlékampányban állítják elő a cukrot. A kampány alatt a cukorgyárak ideiglenes dolgozókkal egészítik ki a létszámot. Cecilie Leganger Cecile Leganger (Bergen, 1975. március 12. –) norvég olimpiai bronzérmes kézilabdajátékos. 2001-ben a világ legjobbjának választották. Leganger 13 évesen kezdett kézilabdázni a Lov-Ham együttesénél, majd innen a Fyllingen Handballhoz, majd pedig a Tertnes IL csapatához ment. Ezután kiégettnek érezte magát, és egy évre felhagyott a kézilabdázással. 1997-ben tért vissza a Bakkelaget SK csapatában. Az itt eltöltött négy év során összesen öt nemzeti és nemzetközi trófeát hódított el. Ezután úgy döntött, hogy visszatér korábbi csapatába, a Ternes IL-be. Két évvel később azonban külföldre igazolt, a szlovén sztárcsapathoz, a Krim Ljubljanához szerződött. Ezzel a csapattal sikerült eljutnia a Bajnokok Ligája döntőjéig. A 2012–2013-as végével Leganger befejezte aktív pályafutását. Akkori csapatának a Larvik HK-nak a kapusa, Lene Rantala azonban 2013 őszén megsérült, helyére Legangert sikerült meggyőzniük a visszatérésről. A 2013–2014-es szezon végén végleg visszavonult a kézilabdázástól. A válogatottban 1993. február 2-án debütált, azóta már Európa-bajnokságot és világbajnokságot is sikerült nyernie. 2000-ben az olimpiai bronzérmes norvég válogatott tagja volt. Sikerei Válogatottban Európa-bajnok: 1998-ban Világbajnok 1999-ben Négy világbajnokságon (1993, 1995, 1999, 2001), és két Európa-bajnokságon (1994, 1998) került be az All-star csapatba. Klubcsapatban Kupagyőztesek Európa Kupája győztes: 1998, 1999, 2009 Norvég bajnok: 1999, 2011, 2012, 2013, 2014 Norvég-kupa győztes: 1999, 2001 Szlovén bajnok: 2004 Szlovén-kupa győztes: 2004 EHF Bajnokok Ligája győztes: 2005, 2007, 2011 Dán bajnok: 2007 Dán-kupa győztes: 2005 A norvég bajnokság legjobb kapusa: 2001, 2002, 2011, 2012 A dán bajnokság legjobb kapusa: 2005, 2006, 2007, 2008 Adelaide United FC A Adelaide United FC egy 2003-ban alapított ausztrál labdarúgócsapat, melynek székhelye Dél-Ausztrália államban, Adelaide városában található és az ország legmagasabb osztályában a A-Leagueben szerepel. A klub az egyetlen csapat Dél-Ausztráliában és a hazai mérkőzéseit a Hindmarsh Stadiumban játsszák. 2003-ban a Adelaide City FC csapatából alakult meg, miután az utolsó NSL szezonban a 3. helyen végeztek a bajnokságban. Sikerei A-League: 2 A-League rájátszás: 1 Ausztrál kupa: 1 120 Lachesis A 120 Lachesis a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Alphonse Louis Nicolas Borrelly fedezte fel 1872. április 10-én. Fidzsi héja A fidzsi héja (Accipiter rufitorques) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Fidzsi-szigetek endemikus madara. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz szavannák, valamint szántóföldek és városi környezetek. Megjelenése Testhossza 30-40 centiméter. Tollazata szürke. Joachim Standfest Joachim Standfest (Leoben, 1980. május 30. –) osztrák válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Wolfsberger AC játékosa. Sikerei, díjai Grazer AK Osztrák Bundesliga : 2003–04 Osztrák kupa : 2000, 2002, 2004 Osztrák szuperkupa : 2000, 2002 Austria Wien Osztrák kupa : 2007, 2009 Sturm Graz Osztrák Bundesliga : 2010-11 Manom Manom település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 2641 fő (2015). Manom Garche, Basse-Ham, Hettange-Grande, Thionville és Yutz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gülitz-Reetz Gülitz-Reetz település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: 5. Nemzetközi Fizikai Diákolimpia Az 5. Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát (1971) Bulgáriában, Szófiában rendezték 1971. július 2. és július 12. között. Hét ország harminchárom versenyzője vett részt. A magyar csapat egy I. díjat (aranyérmet), egy II. díjat (ezüstérmet) és egy III. díjat (bronzérmet) szerzett, ezzel 1. lett az országok közötti pontversenyben. (Az elérhető maximális pontszám: 5×48=240 pont volt) A magyar csapat A magyar csapat tagjai voltak: Forrás „A V. Nemzetközi Fizikai Diákolimpia”. Középiskolai Matematikai Lapok 1971 (6), 32. o. (Hozzáférés ideje: 2011. december 2.) Germignaga Germignaga település Olaszországban, Varese megyében. Lakosainak száma 3886 fő (2017. január 1.). Germignaga Brissago-Valtravaglia, Luino, Montegrino Valtravaglia, Brezzo di Bedero és Cannero Riviera községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Taitu etióp császárné Taitu (Gondar, Etiópia, 1851 – Entotto, Etiópia, 1918. február 11.), amharául: ��� (Taytu), névváltozata: Tajtu, születési neve: Valatta Mikael, amharául: ��� ���� (walatta mikael), ragadványneve: Etiópia Fénye, amharául: ���� � ����� (Berhane Ze Ityopya), etióp császárné és soai királyné. I. Tekle Gijorgisz etióp császár ükunokája, II. Menelik etióp császár 3. felesége és Zauditu etióp császárnő mostohaanyja, valamint Zauditu 4. férjének, Rasz Gugszának a nagynénje. Élete Taitu császárné Betul Hailé Mariam szemieni kormányzó és Jesit úrnő lánya. A császárné az apja révén I. Takla Gijorgisz etióp császár (1755–1817) ükunokája. I. Takla Gijorgisz császár lánya, Amata Szelasszié hercegnő, aki Gugsza Merszo etióp alkirály (–1825) felesége volt, szülte Hirut úrnőt, Taitu császárné apjának, Betul kormányzónak az édesanyját. Taitu császárnénak két öccse és egy húga született. Öccsének, Vele (–1918) tigréi kormányzónak az egyik fia, Gugsza rasz vette feleségül Zauditu későbbi etióp császárnőt. Taitu unokahúga, Gugsza nővére, Kefej úrnő pedig IV. János etióp császár házasságon kívüli fiával, Mangasa (1865–1906) tigréi herceggel kötött házasságot, és ebből a frigyből született Aszter úrnő, V. Ijaszu etióp császár első felesége. Aszter bátyjának, Szejum (–1960) tigréi hercegnek az elsőszülött lánya, Valatta Iszrael (–1988) hercegnő ugyanakkor Aszfa Vosszennek, Hailé Szelasszié és Menen etióp császárné elsőszülött fiának volt az első felesége. 1883. április 29-én ötödszörre feleségül ment Szahle Mariam soai királyhoz, aki 1889-től II. Menelik néven Etiópia császára lett. II. Menelik előző, második felesége, Emjat Bafana soai királyné Taitu harmadik férjének, Zeka Gacsunak volt a nővére. Taitut 1889. november 5-én az Addisz-Abeba melletti Entotto-hegyi Szűz Mária templomban koronázták császárnévá. Az új etióp főváros, Addisz-Abeba helyét Taitu választotta ki. Ő alapította az etióp Vöröskeresztet is 1902-ben. A régi-etiópok csoportja élén Taitu császárné állt. Ölgij Ölgij (mongolul: Өлгий) a mongóliai Bajan-Ölgij tartomány székhelye, nevének jelentése: bölcső. A Mongol-Altaj keleti oldalán fekszik, a Hovd folyó völgyében. Ulánbátortól légvonalban 1625 kilométerre található. Lakossága 2008-ban 28 496 fő, ebből sokan muzulmán kazakok. A város 1921-ben épült a folyó jobb partján. Első iskolája és boltjai akkor még jurtákban kaptak helyet. A település magja nagyjából trapéz alakú, a főtér közepén egy szovjet hősi emlékmű áll. A központban találhatók a megyei és városi hatóságok klasszicista stílus jellegű épületei, a városi múzeum, valamint az új építésű előadóművészeti központ. A déli, délkeleti részen találhatók az ipari létesítmények, gyapjúmosó, szőnyegüzem és a város elektromos erőműve. Közlekedés Az ölgiji repülőtérnek (ULG/ZMUL) egy 2400 méteres füves kifutópályája van. Menetrend szerinti járatok közlekednek Ulánbátorba és a kazahsztáni Almatiba. Igreja da Memória Az Igreja da Memória, (magyarul: Emlékezet temploma) Portugáliában, Lisszabon kerületben, a Grande Lisboa szubrégióban, Lisszabonban, a portugál főváros szűkebb vonzáskörzetének, Ajuda elnevezésű részén található. A templom alsó részében kialakított mauzóleumban vannak elhelyezve Sebastião José de Carvalho e Melo, Pombal első márkijának hamvai. Az Emlékezet temploma szerepel a Portugália Nemzeti Emlékhelyeinek listáján. A templom építését 1760 májusában kezdték, majd 1760. szeptember 3-án tartották a megnyitó ünnepséget. A templomot annak a tiszteletére emelték, hogy I. József portugál király 1758-ban itt, a helyszínen akadályozott meg egy gyilkosságot. A templomot az olasz építész, Giovanni Carlo Galli a Bibbiena (1717-1760) tervei alapján építették. Kamuthi Farkas Kamuthi Farkas (? - 1626. június) erdélyi birtokos nemes, diplomata. Élete Apja a Békés vármegyéből Erdélybe származott Kamuthy Balázs udvari főkapitány volt. 1599-ben Báthori András fejedelem követe volt Prágában, ahol I. Rudolf rövid időre internálta. Később Mihály vajda, majd Székely Mózes híve lett, és mint annak híve 1603-ban ő is török földön bujdosott. 1604-ben Bocskai Istvánerdélyi seregében harcolt. 1606-ban a havasalföldi vajdával való titkos összejátszás gyanúja miatt több hónapig fogoly volt Szamosújváron. 1607 előtt vette feleségül Sibrik Gáspár udvari főkapitány özvegyét, Moyses Katát. Báthori Gábor tanácsosa, 1608-tól 1610-ig lugosi és karánsebesi bán, 1610-ben Torda vármegye főispánja. 1611–1612-ben több alkalommal Báthori követe volt a nádornál és a királynál. Bethlen Gábor idején tanácsos. 1618-ban portai főkövet, 1619-ben Udvarhelyszék kapitánya és a székelyek generálisa volt. 1623-ban Bethlen főbiztosa volt a besztercebányai értekezleten, majd 1624-ben ugyancsak Bethlen Gábor követe volt a császárnál (szövetségi és házassági ajánlattal), majd a budai pasánál. 1625-ben pedig a gyarmati török békekötésnél a fejedelem egyik biztosa. Szolgálataiért Báthori Gábortól és Bethlen Gábortól is nagy birtokadományokat kapott jutalmul. A kortárs krónikásoknak (Szamosközy István, Borsos Tamás, Kemény János) nem volt jó véleményük jelleméről, hazugnak és irigynek tartották, és azt írták róla, hogy a remélt előmenetelért feleségével "kedveskedett" Báthory Gábornak. 1626 júniusában örökös nélkül halt meg. A néhai Kamuthi László és Farkas (de Szentlászló) Doboka- és Torda vármegyei birtokait a drági kastéllyal együtt 1701. április 19-én I. Lipót király Serédy Péter bárónak (De Nagyfalu) és utódainak adományozta minden hozzájuk tartozandóval és a bennük gyakorolt királyi jogokkal együtt, mert az említett birtokosok örökösök nélkül haltak el Saint-Ange-et-Torçay Saint-Ange-et-Torçay település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 285 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Grenadilfa A grenadilfa vagy grenadill, grenadilla (szuahéli nyelven mpingo) a Dalbergia melanoxylon nevű afrikai fafaj, a belőle nyert faanyag neve. Gyakran fekete gesztje miatt tévesen afrikai ébennek is nevezik, de nem az ébenfákkal, hanem a paliszanderekkel áll közeli rokonságban. A növény Kelet-Afrikában, elsősorban Mozambik és Tanzánia, kisebb mértékben Angola és Uganda területén fordul elő. Sztyeppés, félsivatagos területeken, szavannákon, lombhullató erdőkben található, lassú növekedésű 6-15 méteres fa, vagy többszörös törzsű bokorszerű növény. A száraz évszakban lombhullató. Fehér, illatos virága van, 3-7 cm hosszú hüvelyes termése egy-két magot tartalmaz. Azon ritka növények egyike, amelyek az erdőtüzet képesek túlélni. A faanyag A legértékesebb, legdrágább faanyagok egyike. Vékony, sárgás szíjácsa alatt a bíbor-barnától a mélyfeketéig terjedő színű, nagyon finom textúrájú, olajos fényű geszt található. Felületén edényeket, bélsugarakat csak nagyítóval lehet látni. Rönkjei szabálytalan alakúak, görbék, nem hengeresek, átmérőjük ritkán haladja meg a 30 cm-t. Az ébenfákhoz hasonlóan nagyon kemény, nagyon nehéz fa, de azoknál sokkal kedvezőbb mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik. Felhasználása Luxuscélokra, esztergályozásra, Afrikában faragásra, intarziára használják. A jó minőségű fúvós hangszerek nagyra becsült anyaga, nemcsak kiváló akusztikai tulajdonságai miatt, hanem azért is, mert természetes olajtartalmánál fogva jól ellenáll a nedvesség és a hőmérséklet változásainak, ami a fafúvós hangszereknél gyakran okoz deformációt, repedést. Mivel még száraz állapotban is a víznél nagyobb fajsúlyú, régen gyakran használták kereskedelmi hajókban ballasztként. A tengerfenékről, hajóroncsokból kitermelt faanyagot állítólag különleges minőségű fúvós hangszerek készítésére lehet használni. Félreértések az elnevezése körül A cocobolo (Dalbergia retusa) faanyagát granadilló nak nevezik, sőt gyakran grenadill , grenadilfa ként említik. A cocus-fa („kókuszfa”) (Brya ebenus) anyagát szintén szokták ugyanezekkel a nevekkel illetni, ráadásul a kókuszfa elnevezés is félreérthető, semmi köze a kókuszpálmához (Cocos nucifera). E zavarosságok kialakulásában szerepet játszhatott az elnevezések félrehallása (coco – cocobolo) és a faanyagok, azok felhasználási körének viszonylagos hasonlósága is. Stefan Effenberg Stefan Effenberg (Hamburg, 1968. augusztus 2. –) német válogatott labdarúgó. Pályafutása Csapatai Effenberg pályafutása a hamburgi Barmfelder SC-nél kezdődött, majd a szintén hamburgi SC Viktoria csapatába került. 1987 őszén a Borussia Mönchengladbach csapatába szerződött. Három év múlva az FC Bayern München csapata szerződtette. 1991-ben meghívták a német válogatottba is, amelynek 1998-ig volt aktív tagja, majd 1994-ben visszatért a Borussia Mönchengladbachba, ahol német kupa-győztes lett. Effenberg karrierje 1998 és 2002 között ért a csúcsra, amikor ismét a Bayern München játékosa lett. A Bayern mezét viselve német bajnok, és BL-győztes csapat tagja volt. 2003-ban a VfL Wolfsburg játékosaként fejezte be Bundesliga-karrierjét. Aktív labdarúgó pályafutásának a katari Al Arabi volt az utolsó állomása. Sikerei, díjai Klub Német bajnokság : 1998–99 , 1999–00 , 2000–01 Német labdarúgókupa : 1994–95 , 1999–00 UEFA-bajnokok ligája : 2001 UEFA-bajnokok ligája ezüstérem: 1999 Válogatott Európa-bajnoki ezüstérem: 1992 Botrányai Stefan Effenberg személye körül számos botrány robbant ki pályafutása során, amelyek a labdarúgó ismertsége miatt rendre a német bulvárújságok címlapjaira kerültek. Az első jelentős botránya 1994-ben az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon robbant ki. Effenberg obszcén jeleket mutatott a csapat Dél-Korea elleni játéka láttán elégedetlenkedő német szurkolóknak, amiért Berti Vogts egy évre kizárta a válogatottból. 1997-ben bíróság előtt kellett felelnie, amiért lakása előtt durván bántalmazott egy részeget. 90 000 euró büntetést kellett fizetnie, miután 2003-ban az őt igazoltató autópálya-rendőröket trágár megjegyzésekkel fogadta. Röviddel ezután egy Playboyban megjelent interjújában a munkanélküliekre tett sértő megjegyzéseket. A bulvársajtó hamarosan kinyomozta, hogy Effenberg elhagyta feleségét és viszonyt kezdett jó barátja, Thomas Strunz feleségével. Katheryn Winnick Katheryn Winnick, született Katerena Anna Vinitska (Etobicoke, Ontario, 1977. december 17. –) kanadai színésznő. Életpályája Pályafutása során számos hírességgel játszott együtt, mint Al Pacino és Cristopher Walken a Született gengszerekben vagy Kurt Russel és Matt Dillon A lopás művészete című filmben. Field-programmable gate array A field-programmable gate array (a felhasználás helyén programozható logikai kapumátrix) olyan félvezető eszköz, amelyik "logikai blokk"-oknak nevezett programozható logikai (programmable logic) komponenseket és programozható összeköttetéseket tartalmaz. Jellemzői Az FPGA logikai blokkok úgy programozhatók, hogy azok olyan logikai kapuk funkcionalitásával rendelkezzenek, mint az ÉS (AND) és kizáró VAGY (XOR) kapuk, vagy akár olyan bonyolultabb funkcionalitással (kombinációs logika), mint egy dekóder vagy egy matematikai függvény megvalósítása. A legtöbb FPGA-ban a logikai blokkok memóriaelemeket is tartalmazhatnak, amelyek lehetnek egyszerű flip-flopok, vagy akár teljes memóriablokkok. A programozható összeköttetések hierarchiája lehetővé teszi, hogy logikai blokkokat a rendszertervező által igényelt módon kapcsoljunk össze, egy egy-lapkás programozható breadboard-hoz hasonlóan. A logikai blokkokat és összeköttetéseiket a felhasználó vagy a tervező programozhatja, az FPGA legyártása után, hogy abban logikai függvényeket valósítson meg – ebből jön a neve: "a helyszínen programozható". Az FPGAk általában lassabbak, mint alkalmazás-specifikus integrált áramkör (ASIC) megfelelőik, nem is tudnak olyan bonyolult tervezést kezelni, és nagyobb teljesítményt vesznek fel (bármilyen félvezetőgyártási technológia esetén). Előnyük viszont a rövidebb piacra kerülési idő, a helyszíni újraprogramozhatóság (például hibajavítás) és az alacsonyabb költség. A gyártók szállíthatnak olcsóbb, kevésbé flexibilis FPGA változatokat is, amelyek a tervezés lezárása után már nem módosíthatók (OTP - One Time Programmable, egyszer programozható logika). Ilyenkor a fejlesztést hagyományos FPGA-kon végzik, majd a végeredményt átviszik OTP-re Az egyszerűbb tervezésre egy másik lehetőség a komplex programozható logikai eszközök (CPLDs) használata. Története Az FPGA történetének gyökerei az 1980-as évek elejének komplex programozható logikai eszközeihez (CPLDs) nyúlnak vissza. Egy Xilinx társalapító találta fel 1984-ben a helyszínen programozható logikai tömböt. A CPLDk és FPGAk viszonylag nagy számú programozható logikai elemet tartalmaznak. A CPLDk logikai kapusűrűsége néhány ezertől néhány tízezerig terjedő logikai kapuval ekvivalens, míg az FPGAk esetén ez a tartomány néhány tízezertől néhány millióig terjed. A CPLDk és FPGAk között elsődlegesen architekturális különbség van. A CPLDk viszonylag korlátozott szerkezetűek, amelyek egy vagy több programozható szorzatösszeg logikai tömbből állnak, amelyek viszonylag kis számú órajelvezérelt regisztert (clocked register) hajtanak meg. Ez eredményezi a kisebb flexibilitást, előnye viszont a kiszámíthatóbb időkésés és a magasabb logikai/kapcsolat arány. Másrészt, az FPGAs architektúrákban az összekapcsolhatóság dominál. Ez sokkal flexibilisebbé teszi azokat (az ezekkel gyakorlatban megvalósítható tervezések nagysága szempontjából), de éppen ezért sokkal bonyolultabb is ezekre tervezni. Egy másik lényeges különbség a CPLDk és FPGAk között, hogy a legtöbb FPGA-ban vannak magasabb szintű funkciók (mint például összeadók és szorzók) és beágyazott memóriák. Egyes FPGAk rendelkeznek a részleges újrakonfigurálás képességével is, ami lehetővé teszi, hogy az eszköz egyik részét újraprogramozzuk, miközben másik részekben folytatódik a program futtatása. Modern fejlesztések Egy jelenlegi trend, hogy a durva-szerkezetű architektúrát egy lépéssel továbbfejlesszük olyan módon, hogy a hagyományos FPGAk logikai blokkjait és kapcsolódásait kombináljuk mikroprocesszorokkal és megfelelő perifériákkal, hogy egy teljes értékű "rendszer egy programozható lapkán" legyen belőle. Ilyen hibrid technológiákra jó példákat látunk a Xilinx Virtex-II PRO és Virtex-4 rendszerekben, amelyek egy vagy több PowerPC processzort tartalmaznak az FPGA logikai rendszerébe beágyazva. Egy másik ilyen eszköz az Atmel FPSLIC, amelyik egy AVR processzort használ az Atmel programozható logikai architektúrájával kombinálva. Egy másik lehetséges megközelítés, hogy hard-macro processzorokat használnak arra, hogy olyan "soft" processzormagot hozzanak létre, amelyet at FPGA logikán belül valósítanak meg. (lásd "Soft processzorok", alább). Mint fentebb említettük, sok modern FPGA rendelkezik azzal a képességgel, hogy "futási időben" programozható és hogy ez az újrakonfigurálható számítás vagy újrakonfigurálható rendszer ötletéhez vezetett – ezek olyan CPUk, amelyek átkonfigurálják magukat, hogy jobban alkalmazkodjanak az éppen végrehajtandó feladathoz. A Mitrionics virtuális processzora jó példa egy olyan újrakonfigurálható soft processzorra, amit FPGA-val implementáltak. Bár ez nem támogatja a futási idő alatti dinamikus újrakonfigurálást, de ehelyett alkalmazkodik egy bizonyos programhoz. Emellett új, nem-FPGA architektúrák is elkezdtek terjedni. Az olyan szoftveresen konfigurálható mikroprocesszorok, mint a Stretch S5000, hibrid megközelítést használnak: egy processzormag tömböt és egy FPGA-szerű programozható magot szolgáltatnak ugyanazon a lapkán. Szoftver processzorok Sokféle szoftver mikroprocesszor mag van forgalomban, zárt és nyílt forrású egyaránt. Egy adott CPU architektúra esetén egy hardver (beágyazott) CPU mag működésben túlszárnyalja a megfelelő szoftver CPUt, (azaz, a programozható logikával implementált CPUt). A következő lista semmilyen szempontból sem tekinthető teljesnek. Alkalmazások Az FPGA alkalmazási területe egyre növekszik. Néhány jellemző terület: digitális jelfeldolgozás (DSP), szoftveres rádió, űrkutatási és katonasági rendszerek, ASIC prototípuskészítés, orvosi képalkotás, számítógépes látás, beszédfelismerés, kriptográfia, bioinformatika, számítógép hardver emuláció. Az FPGA-k eredetileg a CPLD-k versenytársai voltak, azonos versenypályán, a NYÁKok összekötő logikája területén. Amint azonban méretük, képességeik és sebességük növekedett, mind több és nagyobb feladatot vettek át és elérték azt az állapotot, amikor némelyiket már egylapkás teljes rendszerként adják el. Az FPGA-kat különösen gyakran használják olyan algoritmikus területeken, amelyeken jól használhatók az architektúrájuk által kínált masszív párhuzamosság. Az egyik ilyen terület kriptográfiai algoritmusokban a kódfeltörés, különösen a nyers erő módszerű támadások esetén. Az FPGA-kat növekvő mértékben használják a hagyományos nagy teljesítményű számítási alkalmazásokban, ahol számítás (például FFT vagy konvolúció) javarészét az FPGA végzi a mikroprocesszor helyett. Az FPGA-k alkalmazása ilyen jellegű számítási feladatokra újrakonfigurálható számítás néven ismert. Az FPGA logikai erőforrásaiból eredő párhuzamosság jelentős számítási teljesítményt tesz lehetővé még 500 MHz alatti órajelsebesség esetén is. Például, az FPGA-k jelenlegi (2010-es) generációja több mint 2000 egyszeres pontosságú 48 bites egységet tud megvalósítani, amelyek mindegyike minden egyes órajelre képes egy eredményt kiszámítani. Az FPGA flexibilitása még nagyobb teljesítményt is lehetővé tesz, ha a párhuzamos aritmetikai egységek számának megnövelése kedvéért engedünk a számábrázolási formátum pontosságából és számábrázolási tartományából. Ez vezetett a feldolgozás egy új típusához (újrakonfigurálható számítás), amelyekben az időintenzív feladatokat a szoftver letölti az FPGA-ba. Az FPGA-k felhasználását nagy teljesítményű számításokban jelenleg az korlátozza, hogy az FPGA-k tervezése sokkal bonyolultabb, mint a hagyományos szoftveré és extrém hosszúságú fejlesztési idők alatt valósítható meg a jelenlegi tervezőeszközökkel, ahol is 4-8 órát kell várni a forráskód legkisebb változása után is. Desni Degoj Desni Degoj falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Glinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 31, közúton 44 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 23 km-re északnyugatra, a Kulpa jobb partján fekszik. A „desni” (jobb oldali) jelző a Kulpa túloldalán fekvő Lijevi Degojtól (bal oldali Degoj) különbözteti meg, egyúttal jelzi, hogy a falu a folyó jobb partján található. Története A környék számos településéhez hasonlóan a 17. század vége felé népesült be. A katonai határőrvidék része lett. Már 1672-ben említenek Degoj mellett egy várat „Spanougrad, S. Quirinus i Bowich” néven, ezt azonban a szakemberek a Bović mellett 6 km-re található Kirin várával azonosították. A 18. század közepén megalakult a Glina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. 1857-ben 221, 1910-ben 391 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. 1991. június 25-én a frissen kikiáltott független Horvátország része lett. A szerb erők 1991 decemberében elfoglalták és lerombolták, horvát lakosságát elűzték. Csak 1995. augusztus 8-án a Vihar hadművelettel szabadította fel a horvát hadsereg. 2011-ben 86 lakosa volt, akik földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Nevezetességei Szent Vid tiszteletére szentelt kápolnája a bejáratán látható felirat szerint 1720-ban épült, de építészeti elemei alapján inkább 18. század véginek tartják. 1827-ben megújították. A II. világháború idején kifosztották, majd bezárták. 1991 decemberében a falut elfoglaló szerbek súlyosan megrongálták. A háború után újjáépítették. Desni Dubrovčak Desni Dubrovčak falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 17, közúton 22 km-re északra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 9 km-re északnyugatra, a Száva jobb partján fekszik. Története A település neve 1444-ben „possessio Dobrovachak” néven bukkan fel először. 1571-ben „Dobrawachyak”, 1582-ben „Dobrowachyak”, 1685-ben „possessio Dubrauchak” néven szerepel a korabeli forrásokban. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Dubravchak” alakban szerepel. Zágráb vármegye Sziszeki járásához tartozott. A Száva jobb és bal partján fekvő két településrészt a 19. század második felében kezdik megkülönböztetni Desni, illetve Lijevi előtaggal. Később a két település két különböző megyéhez került. Ma Lijevi Dubravčak Zágráb megyéhez, míg Desni Dubravčak Sziszek-Monoszló megyéhez tartozik. Desni Dubrovčaknak 1857-ben 238, 1910-ben 375 lakosa volt. 1918-ban az új szerb–horvát–szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 115 lakosa volt. Nevezetességei Hagyományos szávamenti lakóház a 18. szám alatt. A 20. század elején épített emeletes faépület, melyben a szinteket külső, fedett lépcsőzet köti össze. Nyeregtetős tetőszerkezete fazsindellyel fedett. A földszinti rész lakó és gazdasági célokat egyaránt szolgált, míg az emeleti rész kizárólag lakás volt. A ház homlokzati része az utcára néz és részben fennmaradtak az eredeti nyílászárók is. Ugyancsak hagyományos védett lakóingatlan áll a 33. szám alatt is. Több kisebb faépület is tartozik hozzá, melyek a 19. században épültek. A legnagyobb falazott gazdasági épület 1930-ban épült. Az emeletes lakóépület két fa lakóházból áll. Az egyik hagyományos nyeregtetővel, a másik felül nyitott manzárdablakokkal és bádog kéménnyel készült. A második ház főgerendáját többágú rozetta és az 1889 -es évszám díszíti. Berendezése a 20. század elején készült. A ház mellett kenyérsütő kemence, istálló, hombár, kút és kukoricagóré található. Női 3000 méteres gyorskorcsolya az 1972. évi téli olimpiai játékokon Az 1972. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női 3000 méteres versenyszámát február 12-én rendezték. Az aranyérmet a holland Stien Baas-Kaiser nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új olimpiai rekord született: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: OR : olimpiai rekord Badaroux Badaroux (okcitán nyelven Badarosc) község Franciaország déli részén, Lozère megyében. 2011-ben 924 lakosa volt. Fekvése Badaroux a Lot folyó völgyében fekszik, Mende-tól 6 km-re keletre, mintegy 800 méteres tengerszint feletti magasságban (területe 736–1220 m magasan fekszik). Áthalad rajta a Mende-ból Langogneba vezető N88-as főút. Vasútállomás a Translozérien (Mende - La Bastide-Puylaurent) vonalon. Keleti határán a 839 m magas Tourette-hágó választja el a Lot és az Esclancide völgyét. Délről a Causse de Mende mészkőfennsíkja, északról a Margeride-hegység övezi. A községterület 37%-át (767 hektár) erdő borítja. Hozzátartoznak Les Combes, Nojaret, Pelgeires, Les Boires szórványtelepülések, valamint 4 tanya (Meylet, Sirvens, Gardes, Redoundel). Közigazgatásilag északról Le Born, keletről Pelouse és Sainte-Helène, délről Lanuéjols, nyugatról pedig Mende és Chastel-Nouvel községek határolják. Története Badaroux a forradalomig a mende-i püspökség birtoka volt. Templomát a 12. században említik először, 1580-ban a hugenották rombolták le. 1944. május 29-én a megszálló németek a Tourette-hágónál 27, Hures-La Parade községben elfogott ellenállót gyilkoltak meg. Az 1970-es években a korábban csökkenő lakosságszám a meginduló szuburbanizáció révén gyorsan növekedett. Nevezetességei A szeplőtelen fogantatásnak szentelt katolikus temploma 1874 -ben épült. A meggyilkolt ellenállók emlékműve a Tourette-hágón. Jean-Antoine Chaptal szülőháza Nojaret-ben. Pelgeires-ben 17. századi, Les Bories-ban 1735 -ben állított kőkeresztek találhatóak. Híres emberek Jean-Antoine Chaptal ( 1756 - 1832 ) francia vegyész a községhez tartozó Nojaret-ban született. Pebang állomás Pebang (Baebang) állomás vasút- és metróállomás Dél-Cshungcshong (Chungcheong) tartomány Aszan (Asan) városában, mely a szöuli metró 1-es vonalát szolgálja ki. The Closest Thing to Crazy A The Closest Thing to Crazy Katie Melua grúz származású brit énekesnő debütáló kislemeze. A dal Melua debütáló albumán, a Call off the Search-ön szerepelt. Először Mike Batt 1995-ös albumán, az Arabesque-n tűnt föl. A kislemez eredetileg 2004 januárjában lett volna esedékes, de egy hónappal korábban Terry Wogan adta ki, hogy karácsonyi number one legyen belőle. Valójában a kislemez csak a tizedik helyet érte el az egyesült királysági slágerlistákon. Dalok Closest Thing to Crazy (Mike Batt) Downstairs to the Sun (Katie Melua) Thank You, Stars (Mike Batt) A javított CD-n a Closest Thing to Crazy videoklipje is rajta van. Munkatársak Katie Melua - gitár, ének Mike Batt - orgona, zongora, karmester Jim Cregan - gitár Tim Harries - basszus Irish Film Orchestra - zenekar Michael Kruk - dobok Alan Smale - vezető Chris Spedding - gitár Henry Spinetti – dobok Producer: Mike Batt Mérnök: Steve Sale Intéző: Mike Batt Oria (Spanyolország) Oria község Spanyolországban, Almería tartományban. Lakosainak száma 2265 fő (2017). Földrajza Oria Albox, Partaloa, Fines, Olula del Río, Purchena, Somontín, Lúcar, Cúllar és Chirivel községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Manonviller Manonviller település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 171 fő (2015). Manonviller Bénaménil, Domjevin, Laneuveville-aux-Bois, Thiébauménil és Vého községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Erdőbádony Erdőbádony (1899-ig Badin, szlovákul: Badín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. Fekvése Besztercebányától 8 km-re délre, a Garam jobb partján fekszik. Története 1232-ben Badun néven említik először, de már 1156-ban is létezett. Kezdetben erdőóvók települése volt, lakói ma főként mezőgazdaságból élnek. 1580-1657 között a törököknek is adóztak. 1599-ben a törökök rajtaütöttek a falun és kifosztották. Vályi András szerint "BADIN. Népes tót falu Zólyom Vármegyében, birtokos Ura Gróf Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, 87fekszik Ó Zólyomtól egy, és 1/4. mértföldnyire, kies helyen, határja termékeny, erdeje nagy, káposztás, és kender földgyeit Garam vize néha elönti; de mivel határja meszsze terjed, sík, és könnyen miveltetik, legelője tágas, szénája elég, fája tűzre, és épűletre, a’ Bányákban nevezetes keresettyek, ezen kivűl a’ községnek réttye öt kaszás, és földgye négy kila alá való van, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint " Badin, tót falu, Zólyom vgyében, Beszterczei országut mellett: 134 kath., 809 evang. lak. Kath. és evang. templom. Földje jó, és kendert, káposztát sokat terem: Erdeje szép. F. u. a kamara. Ut. p. Beszterczebánya." A trianoni békeszerződésig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1420, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 1683 lakosából 1620 szlovák volt. 2011-ben 1831 lakosából 1690 szlovák volt. Nevezetességei Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1397 -ben épült gótikus stílusban, 1636 -ban reneszánsz stílusban átépítették. Evangélikus temploma 1865 -ben épült késő klasszicista stílusban. A Xavéri Szent Ferenc nevét viselő katolikus szeminárium 1991 -ben épült, 2003 -ban II. János Pál pápa is meglátogatta szlovákiai apostoli útján. La Grande-Verrière La Grande-Verrière település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 539 fő (2015). La Grande-Verrière Roussillon-en-Morvan, Laizy, Monthelon, Saint-Léger-sous-Beuvray, Saint-Prix és La Celle-en-Morvan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kertesi Ingrid Kertesi Ingrid (Budapest, 1957. január 1. ) Liszt Ferenc-díjas magyar opera-énekesnő (szoprán), érdemes és kiváló művész. Életpályája Tizenkilenc évesen kezdte a Zeneakadémiát – előtte nyolc évig csellózni tanult, majd Sziklay Erika növendékeként 1986-ban diplomázott. Még abban az évben szerződtette az Operaház, ahol magánénekesként egyre fontosabb szerepekhez jutott. Több nemzetközi énekverseny díjazottja. 1987-ben a bécsi Volksoperben, 1988–1990 között a berlini Komische Operben lépett fel. Nagyon szereti a barokk zenét, az oratóriumokat, miséket, kantátákat. Számos versenyen vett részt, és ott szerepelt a győztesek között: Lipcse (1984.), Barcelona (1985.), a németországi Gütersloh (1988). Rendszeresen vendégszerepel külföldi operaházakban és oratóriumesteken: Bécsben, Berlinben, Grazban, Lugenben, Amsterdamban, Bregenzben, Párizsban, Strassburgban, Veronában és másutt énekelt főszerepeket – nagy sikerrel. Az 1997-1998-as évadban a düsseldorfi opera szerződtette, emellett a Magyar Állami Operaházban is énekelt. A Törley Szalon oszlopos tagja. Számos lemeze jelent meg a BMG, a Naxos és a Hungaroton kiadásában. Magyarországon a szimfonikus zenekarok kedvelt szólistája, a koncertpódiumok keresett énekművésze. A Magyar Televízió 1996-ban közel egyórás portréfilmet készített róla. Főbb szerepei Erkel : Bánk bán – Melinda Verdi : Rigoletto – Gilda Verdi : Az álarcosbál – Oszkár Donizetti : Szerelmi bájital – Adina Donizetti : Lammermoori Lucia – Lucia Ránki : Pomádé király új ruhája – Dzsufi Mozart : Szöktetés a szerájból – Blonde Offenbach : Hoffmann meséi – Olympia Händel : Xerxész – Romilda Vajda János : Karnyóné – Tünde Szinkronszerepei Alice csodaországban (Alice in wonderland, 1951) Csipkerózsika (Sleeping beauty, 1959) .... Csipkerózsika (énekhang) Díjai lipcsei Nemzetközi Bach Énekverseny 2. helyezettje (1984) a gütersloh-i "Új Hangok" Énekverseny győztese (1987) Bartók–Pásztory-díj (1992) Juventus-díj – a Magyar Állami Operaház legjobb fiatal énekese (1992) Liszt Ferenc-díj (1994) Artisjus-díj (2000, 2004) Érdemes művész (2001) Kiváló művész (2015) Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2015) Cornelius-díj (2015) Marosesd Marosesd (románul: Mărășești) falu Maros megyében, Erdélyben. Közigazgatásilag Mezőbánd községhez tartozik. Fekvése A Mezőség délkeleti részén fekszik, Mezőbándtól 2 km-re északnyugatra. 1975-ös fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság Az 1975-ös fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságot Katowicében, Lengyelországban rendezték március 8. és március 9. között. Ez volt a 6. fedett pályás Eb. A férfiaknál 12, a nőknél 9 versenyszám volt. Kelemen Endre magasugrásban ezüstérmes lett. A magyar sportolók eredményei Magyarország az Európa-bajnokságon 5 sportolóval képviseltette magát. Éremtáblázat (A táblázatban Magyarország és a rendező nemzet eltérő háttérszínnel kiemelve.) Érmesek WR – világrekord CR – Európa-bajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord PB – egyéni rekord WL – az adott évben aktuálisan a világ legjobb eredménye SB – az adott évben aktuálisan az egyéni legjobb eredmény Láng Adolf Láng Adolf (Prága, 1848. június 15. – Bécs, 1913. május 2.) építész, a magyar historizmus képviselője. Élete Bécsben tanult, majd Ferstel műtermében helyezkedett el. 1870-től Pesten dolgozott, mint a Sugárút Építő Vállalat vezetője. Budapesten több bérházat és középületet épített (a régi Zeneakadémia, a régi Műcsarnok stb.). Ezután Bukarestben tanított, majd Budapestre való visszatérése után társult Steinhardt Antallal. Később Bécsbe költözött és itt is hunyt el. Főbb művei Régi zeneakadémia, ( Budapest ), 1877 - 79 Régi műcsarnok (Budapest) szegedi gőzfürdő ( 1894 ) volt Magyar Színház ( 1897 ) Pécsi Nemzeti Színház ( 1893 - 95 ) Közművelődési Palota ( 1895 - 96 ) pécsi városháza ( 1907 ) kassai színház ( 1899 ). tordai pénzügyi palota (1901–1902) Langenthal (Hunsrück) Langenthal település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 105 fő. Népesség A település népességének változása: Owen Wingrave Az Owen Wingrave Benjamin Britten egyik kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Myfanwy Piper írta Henry James azonos című novellája alapján. Az opera a BBC2 televíziós csatorna számára készült. A felvételt, amely 1970 novemberében készült 1971. május 16-án sugározták. Színpadon először 1973. május 10-én mutatták be a londoni Királyi Operaházban. Cselekménye Owen Wingrave régi angol katonai család sarja, de ő maga szakítani akar a százados hagyománnyal, és békésebb pályát akar választani. Elhatározása nagy felzúdulást kelt rokonai között, meghívják vidékre, Paramore-ba, a család ősi kastélyába, hogy ott szándékának megváltoztatására bírják. Nagyapja, menyasszonya, valamennyi atyafia mind erről igyekeznek őt meggyőzni. Végül nagyapja, Sir Philip, a család feje, kizárja az örökségből, de a fiú így is hajthatatlan marad. Menyasszonya, Kate sem hajlandó követni őt, sőt gyávának bélyegzi. Owen tiltakozik. A lány akkor azt mondja, bizonyítsa be bátorságát, aludjon éjjel abban a szobában, ahol a kísértetek járnak. Egyik Wingrave-ős ugyanis gyávának találta fiát, és haragjában úgy megütötte, hogy meghalt. Temetése napján az apát is holtan találták. A családi legenda szerint apa és fia szoktak kísérteni abban a szobában. Owen bemegy, Kate pedig rázárja az ajtót. Egy idő múlva zajt hallanak onnan, Kate kinyitja az ajtót, és Owen sápadtan, élettelenül fekszik a padlón. Diszkográfia Peter Coleman-Wright (Owen Wingrave), Alan Opie (Spencer Coyle), James Gilchrist (Lechmere), Elizabeth Connell (Miss Wingrave), Robin Leggate (Sir Philip Wingrave; Narrátor) stb.; Tiffin Fiúkórus, City of London Sinfonia, vezényel Richard Hickox (2007) Chandos CHAN 10473(2) Miguel Augusto Rodríguez Miguel Augusto Rodríguez (Caracas, Venezuela 1977. október 20. –) venezuelai színész és modell. Élete Miguel Augusto Rodríguez 1977. október 20-án született Caracas-ban. Karrierjét modellként kezdte. 2002-ben szerepet kapott a RCTV Júdás asszonya című telenovellájában. 2010-ben Miamiba utazott, ahol szerepet kapott a Sacrificio de mujerben. Nyikolaj Vasziljevics Pinyegin Nyikolaj Vasziljevics Pinyegin (oroszul: Николай Васильевич Пинегин; Jelabug, 1883. május 10. – Leningrád, 1940. október 18.) orosz sarkutazó, festő. Élete Tanulmányait a Kazanyi művészeti iskolában végezte. Már gyermekkorában nagy álma az Északi-sark volt, és tudatosan készült erre az életre. 1905-ben indult először északra diáktársaival, azonban egyik társuk meghalt egy szerencsétlen balesetben, és így vissza kellett fordulniuk. 1906-ban a Mandzsúriát átszelő vasútvonal építésén dolgozott földmérőként. 1907-ben beiratkozott a Szentpétervári Művészeti Akadémiára, majd 1908-ban északra indult, hogy tanulmányokat fessen az Orosz-Észak tájairól, embereiről és életéről. Erről az útjáról írta első művét a Ajnov szigetek címmel. 1910-ben a képeiért kapott összegből elutazott Novaja Zemljára, és itt találkozott először Szedov kapitánnyal, akivel közös céljaik és elszántságuk révén hamar összebarátkoztak. 1912-ben közösen nekifogtak egy kutyaszán-expedíció megszervezésének, amellyel az Északi-sarkot tervezték elérni. A cári kormányzat nem támogatta őket, ezért kénytelenek voltak az expedíciót más forrásokból felszerelni. 1912–1913-ban a kedvezőtlen jégviszonyok miatt csak a Ferenc József-földig jutottak, és 1914-ben Szedov kapitány szánexpedíciója tragikus véget ért. A túlélők visszatértek Arhangelszkbe. 1916-ban Pinyegin befejezte tanulmányait az Akadémián, majd az első világháború további éveiben Szevasztopolba került a Fekete-tengeri flottához. Az első világháborút követően festészetből élt. 1924-ben visszatért Novaja Zemljára, és a Matocskin Sar-szorosban a vezetésével felépítették az első szovjet tudományos sarkkutató állomást. Ez volt az első expedíció, ahol a szovjetek hidroplánt használtak a sarkvidéki területek feltérképezésére. 1928-ban azt a megbízást kapta, hogy építsen egy állandó geofizikai állomást az Új-szibériai-szigeteken. 1930-tól Leningrádban dolgozott az Északi-sark élővilágát és felfedezésének történetét bemutató múzeumban. 1931-ben részt vett a Maligin jégtörőn a Ferenc József-földre vezetett expedícióban. Itt találkozott először Papanyinnal, aki később úttörő munkát végzett a központi sarki medence feltárásában. 1940. október 18-án halt meg Leningrádban. Csipes Ferenc Csipes Ferenc (Budapest, 1965. március 8. –) olimpiai és világbajnok magyar kajakozó, Csipes Tamara olimpiai bajnok kajakozó apja. Sportpályafutása 1978 óta a Budapesti Honvéd saját nevelésű kajakosa. Edzője Angyal Zoltán volt. Első jelentősebb sikereit 1982-ben érte el, amikor a pancserevói IBV-n K4 1000 méteren harmadik, K1 1000 méteren ötödik lett. Egy évre rá az ifi Eb-n kétszer második lett. 1984-ben a junior ob-n a négyes 1000 méter kivételével minden versenyszámot megnyert. A felnőtt bajnokságban egyes 500 és 1000 méteren is bajnok lett. 1985-ben a mecheleni világbajnokságon szerepelt először a felnőtt mezőnyben, és ekkor, húszévesen rögtön világbajnok lett 1000 méteren kajak egyesben. Ugyancsak egyesben, de 500 méteren negyedik lett. Ebben az évben a magyar bajnokságban megvédte egyesben szerzett aranyérmeit, amit a négyes 1000 méteres első helyével egészített ki. A következő évi világbajnokságon, Montréalban egyes 10 000 méteren és négyes 1000 méteren lett világbajnok, egyes 1000 méteren második lett. Az OB-n két arany- és egy ezüstéremmel lett gazdagabb. 1987-ben ismét kétszeres világbajnok és ezúttal háromszoros magyar bajnok lett. Ebben az évben sorozatban harmadik alkalommal érdemelte ki az év magyar kajakozója címet. 1988-ban a szöuli olimpián az Ábrahám Attila, Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt, Hódosi Sándor összetételű kajak négyes aranyérmet szerzett, megelőzve a két nagy riválist, a szovjet és a keletnémet egységeket. Kajak kettesben 500 méteren, Ábrahám Attilával az oldalán a harmadik helyen végzett az új zélandi és a szovjet egységek mögött. Egyes 1000 méteren 9. lett, pedig a táv háromnegyedénél még az első helyen állt. Az olimpiát követő évben 1000 méteren négyesben lett világbajnok. Ugyancsak négyesben 10 000 méteren második, K2 500-on ötödik helyezett lett. Az országos bajnokságon két-két arany- és bronzérmet nyert. Részt vett az első alkalommal kiírt magyar kajakpoló bajnokságban. Az év sportolója választáson a kajak négyessel csapat kategóriában harmadik lett. 1990-ben az 1986 óta világversenyen veretlen négyesbe Hódosi helyére Fidel került. Az egység az új összeállításban is világ legjobbja lett. 1991-ben 5 számban is magyar bajnoki címet nyert. A világbajnokságon mindhárom éremből nyert egyet, valamint K2 10 000 méteren hetedik helyen ért célba. Az év végén elnyerte az év magyar kajakozója címet. Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon az Ábrahám Attila, Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt, Fidel László kajak négyes 1000 méteren a második lett, a német egység mögött. K4 500 méteren hetedik lett. K1 1000 méteren nem jutott a döntőbe. Az ob-n K1 200, valamint K2 500 és 1000 méteren lett bajnok. 1993-ban kivívta a vb-szereplés jogát K4 1000 méteren, de nem megfelelő formája miatt lemondott a szereplésről. Szeptemberben bekerült a Magyar olimpiai bajnokok klubjának elnökségébe. 1994-ben K4 500 méteren harmadik, 1000 méteren negyedik lett a világbajnokságon. A magyar bajnokságon elsősorban a sprintszámokban jeleskedett. A következő évben K2 500 méteren hatodik lett az ob-n, a pótválogatón ugyanebben a számban a vb indulási jogot nem tudta kiharcolni. Csipes részt vett az atlantai olimpián is, ahol ugyancsak kajak négyesben 1000 méteren Rajna András, Horváth Gábor és Adrovicz Attila társaként ezüstérmet szerzett, az első helyen megint a németek végeztek. Az országos bajnokságon aranyéremmel zárt. Sporteredményei Olimpia 1988 – aranyérmes – K4 1000 m 1988 – bronzérmes – K2 500 m 1992 – ezüstérmes – K4 1000 m 1996 – ezüstérmes – K4 1000 m Világbajnokság 1985 – aranyérmes – K1 1000 m – Mechelen , Belgium 1986 – aranyérmes – K4 1000 m – Montréal , Kanada 1986 – aranyérmes – K1 10 000 m 1986 – ezüstérmes – K1 1000 m 1987 – aranyérmes – K2 500 m – Duisburg , Németország 1987 – aranyérmes – K4 1000 m 1987 – ezüstérmes – K1 1000 m 1987 – bronzérmes – K2 10 000 m 1989 – aranyérmes – K4 1000 m – Plovdiv , Bulgária 1989 – ezüstérmes – K4 10 000 m 1990 – aranyérmes – K4 1000 m – Poznań , Lengyelország 1990 – bronzérmes – K4 500m 1991 – aranyérmes – K4 1000 m – Párizs , Franciaország 1991 – ezüstérmes – K1 1000 m 1991 – bronzérmes – K2 500 m 1994 – bronzérmes – K4 500m Magyar bajnokság Aranyérmes: 35 alkalommal lett bajnok, 150, 200, 500, 1000 és 10 000 méteres számokban Sportvezetőként Sportolói pályafutásának a befejeztével, 1996 októberétől a Budapesti Honvéd szakosztály-igazgatója lett. 2004 óta edzőként dolgozik. Díjai, elismerései Az év magyar kajakozója (1985, 1986, 1987, 1991) A Magyar Népköztársaság csillagrendje (1988) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1992) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (1996) Az év magyar edzője (2011) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2012) Papp László Budapest Sportdíj (2012) Az év magyar edzője választás harmadik helyezettje (2012) A Magyar Érdemrend középkeresztje (2016) Családja Feleségétől, Orosz Andrea ifjúsági Európa-bajnok gyorsúszótól 2001-ben vált el. Gyermekeik Csipes Tamara olimpiai bajnok kajakozó és Barnabás (1991). Neoklasszikus közgazdaságtan A neoklasszikus közgazdaságtan a közgazdaság-tudománynak a 19. század utolsó és a 20. század első harmadában domináns iskolája. Kezdetét 1871-re, a marginalista forradalom kezdő évére szokás tenni. A neoklasszikus közgazdaságtan időszakát általános vélekedés szerint John Maynard Keynes Általános elméletének megjelenése (1936) zárta le; mások viszont úgy gondolják, hogy a jelenleg domináns mikro- és makroökonómiai irányzatok is a neoklasszikus iskola részei, vagyis ennek a közgazdaságtani irányzatnak a fejlődése mindmáig nem zárult le. A neoklasszikus közgazdaságtan legfontosabb képviselői William Stanley Jevons, Carl Menger, Léon Walras, Alfred Marshall és tanítványaik, követőik. Alapjai Klasszikus közgazdaságtan Bár az első neoklasszikus gondolkodók, különösen Jevons, élesen elhatárolták magukat a korábbi klasszikus közgazdaságtantól, visszatekintve elmondható, hogy a neoklasszikus iskola sok mindent átvett a klasszikus elméletekből. Ide sorolható: A kereslet és a kínálat automatikusan kialakuló egyensúlyát feltételező Say-dogma elfogadása. Az úgynevezett mennyiségi pénzelmélet elfogadása, amely a pénznek csupán a cserefunkcióját ismerte el. A neoklasszikusok a klasszikusokhoz hasonlóan úgy vélték, hogy a pénzmennyiség megnövekedése az árak és jövedelmek emelkedésében „csapódik le”, de nincs hatással az elfogyasztott, illetve megtermelt mennyiségekkel kapcsolatos döntésekre (az úgynevezett reálgazdaságra ). A piaci mechanizmusok tökéletes működésében való hit. Az önérdekét követő egyénnek a gazdaság középpontjába állítása. Ebből a szempontból a neoklasszikusok még a klasszikusoknál is „tovább mentek”: számukra a haszonmaximalizáló és kárminimáló egyén, a homo oeconomicus már semennyire sem társadalmi lény; a neoklasszikus közgazdaságtan a társadalmat egyszerűen homo oeconomicusok összességeként fogta fel, és tagadta a közérdek létezését (ami a klasszikusoknál még fontos kategória). Szubjektív értékelmélet A neoklasszikus közgazdaságtan egyik legfontosabb előrelépése az érték és az ár fogalmának elválasztása volt. Jevons, Menger és Walras egyidejűleg, de egymástól függetlenül igyekezett cáfolni a David Ricardo nevével fémjelzett munkaérték-elméletet, amely szerint a javak értékét és árát az előállításukhoz szükséges munka mennyisége határozza meg. Mindhárman arra a következtetésre jutottak, hogy egy jószág értéke a fogyasztójában keltett hasznosság függvénye. Ezáltal az érték szubjektív kategóriává vált. Az árak kialakulásával kapcsolatban a neoklasszikusok a keresleti és a kínálati oldal, a hasznosság és a költségek szerepét egyaránt hangsúlyozták. Sikerült összefüggést találniuk a szubjektív hasznosság és az egyéni kereslet között: egy jószág keresleti görbéjét a határhasznok (vagyis az utolsó jószágegységre jutó hasznosságok) görbéjeként határozták meg, e görbe negatív meredekségét és a több jószág közti választás problémájának megoldását Gossen törvényei biztosították. A piaci keresleti görbe az egyéni görbék egyszerű összegeként adódik. Marshall alkotta meg azt a máig Marshall-keresztnek nevezett alakzatot, amelynek lényege, hogy a piacon az egyensúlyi ár és mennyiség a negatív meredekségű keresleti és a – rövid távon – pozitív meredekségű kínálati görbe metszéspontjában határozódik meg. A termelési tényezők kereslete az általuk előállított javak keresletéből származtatható. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy sem a szubjektív értékelmélet, sem a fogyasztói kereslet szerepe az áralakulásban nem a neoklasszikusok találmánya. A klasszikus gondolkodók közül többek között Jean-Baptiste Say és Thomas Malthus, valamint Jeremy Bentham, Antoine Augustin Cournot és Hermann Heinrich Gossen is úgy vélte, hogy a javak értéke, illetve ára a hasznosságukon (is) alapszik. A neoklasszikusok jelentősége abban rejlik, hogy: elválasztották az érték és az ár fogalmát, és az utóbbi szerepét tették hangsúlyosabbá; összefüggést találtak a hasznosság és a kereslet között. Mikroökonómiai szemlélet Míg a klasszikus közgazdaságtan a nemzetgazdaságot helyezte vizsgálódása középpontjába, a neoklasszikusok figyelme a gazdaságot alkotó egyének (valamint a vállalatok) viselkedésének, a rendelkezésükre álló erőforrások optimális felhasználásának tanulmányozása felé fordult. Ez lényegében a mikroökonómia tudományának megszületését jelentette. A gazdaságot a neoklasszikus gondolkodók szerint lényegében a javaknak az egyének között zajló cseréi alkotják. A csereszándékok a Walras által levezetett általános egyensúlyelméletben egyértelműen meghatározzák a javak árainak arányát; a pénz szerepe a csere technikai lebonyolításán kívül csupán az, hogy az ármérce (numéraire) szerepét töltse be. Új módszertan és tudományszemlélet A neoklasszikus közgazdászok új tudományszemléletét jól tükrözi, hogy a klasszikusok által politikai gazdaságtannak (political economy) hívott tudomány nevét közgazdaságtanra (economics) módosították. Céljuk az volt, hogy megerősítsék a közgazdaságtan tudományos jellegét, mi több, egy politikától független, a dedukció módszerére épülő, a természettudományokhoz hasonló, „tiszta” diszciplínát hozzanak létre. A gazdaságpolitikai fontolgatások kikerültek a közgazdaságtan keretei közül. A „tudományosabb közgazdaságtan” koncepciójának megvalósítását szolgálta a matematikai eszközök mind gyakoribb használata is. Ez a 17. századi William Pettyig vezethető vissza, de a legjelentősebb klasszikus közgazdászok körében nem volt népszerű. A neoklasszikus matematikai közgazdaságtan előzményei közé tartozik még Antoine Augustin Cournot, Jules Dupuit és Johann Heinrich von Thünen munkássága. Jevons a matematikai analízist, Walras a lineáris algebrát, Marshall pedig a grafikus ábrázolást vezette be a neoklasszikus iskola eszközrendszerébe. Evolucionizmus Marshall fő műve jelmondatának a következő latin kifejezést választotta: natura non facit saltum (szó szerint: „a természet nem szereti az ugrást”). A folytonos, „ugrásmentes” fejlődés gondolata ugyanakkor legalább három különböző szinten jelent meg a neoklasszikusok elképzeléseiben. Az evolucionizmus egyrészt jelenthette a töretlen társadalmi-gazdasági haladásban való hitet: ez lényegében a gazdasági világválságig uralta a tudományt. Másfelől az evolucionizmust a közgazdasági iskolák közti folytonosság ideájaként is lehetett értelmezni; ez a klasszikusok és a korai neoklasszikusok gondolatait integráló Marshallnál jelent meg a legerőteljesebben. Harmadrészt a töretlen „fejlődés” gondolata az egyes gazdasági szereplők viselkedésére is vonatkoztatható, ami jelentősen befolyásolta és egyszerűsítette a problémák matematikai modellezését: a folytonos és differenciálható határhaszon-, keresleti, kínálati stb. függvények feltételezésével lehetővé vált különböző szélsőérték-feladatok megoldása, amelyek – nem véletlenül – éppen a neoklasszikusok óta töltenek be alapvető szerepet a mikroökonómiában. Fejlődési szakaszai A marginalista forradalom 1871-ben jelent meg William Stanley Jevons (1835–1882) The Theory of Political Economy (A politikai gazdaságtan elmélete), valamint Carl Menger (1840–1921) Grundsätze der Volkswirtschaftslehre (A közgazdaságtan alapelvei) című fő műve. Három évvel később látott napvilágot Léon Walrastól (1834–1910) az Élements d'économie politique pure; ou théorie de la richesse sociale (A tiszta politikai gazdaságtan elemei, avagy a társadalmi gazdagság elmélete). Ezen írásaikban a három közgazdász egymástól függetlenül tett hitet a szubjektív értékelmélet és a „tudományosabb közgazdaságtan” koncepciója mellett. Walras és főként Jevons elhatárolódott a politikai gazdaságtan ricardói hagyományaitól, ami elsősorban a munkaérték-elmélet elutasítását jelentette. A közgazdaságtannak ezt az értékelméleti és módszertani megújulását később nevezték el marginalista forradalomnak, arra utalva, hogy egyrészt Jevons, Menger és Walras munkásságában kiemelt szerepet kapott a határhaszon (marginal utility) fogalma (bár ezt a kifejezést még egyikük sem használta), másrészt pedig tevékenységük a közgazdaságtanban máig használt határelemzésnek (marginal analysis) nyitott utat. Bár a három közgazdász munkája a neoklasszikus iskola létrejöttéhez vezetett, a marginalista forradalom valójában nem nagyon tekinthető igazi forradalomnak. Egyfelől figyelembe kell vennünk, hogy Jevonsék elméleteinek lényegében minden eleme jelen volt már korábbi közgazdászok munkáiban; másrészt látni kell, hogy bár az új elméletek viszonylag széles körben ismertek voltak már az 1870-es években is, csak mintegy húsz év múlva váltak a legtöbb közgazdász szemében elfogadottá. Klasszikus–marginalista szintézis: Alfred Marshall A neoklasszikus közgazdaságtan fejlődésének következő lépését Alfred Marshall (1842–1924) angol közgazdász Principles of Economics (A közgazdaságtan alapelvei) című alapvető művének megjelenése jelentette 1890-ben. Marshall szigorú matematikai keretben integrálta a klasszikusok és a marginalisták tanításait. Elsőként különböztetett meg úgynevezett időtávokat: megállapította, hogy rövid távon a marginalisták elméletének megfelelően a hasznosság (kereslet) és a költségek (kínálat) együttese, míg hosszú távon – állandó hozadékot feltételezve – a klasszikus elképzelések szerint kizárólag a költségoldal határozza meg a piaci árat. A fogyasztási döntések elemzését a „tipikus”, racionális fogyasztóra, a termelési döntések vizsgálatát pedig a „tipikus”, versenyző középvállalatra alapozta. A parciális elemzések végén eljutott a gazdaság általános egyensúlyának felvázolásához is, de ezt nem fejtette ki olyan részletességgel, mint ahogy Walras tette. Marshall és fő műve óriási hatást gyakorolt a következő évtizedek közgazdasági fejlődésére. Amellett, hogy olyan, máig használt közgazdasági fogalmak megalkotása fűződik Marshall nevéhez, mint a függvények rugalmassága, a fogyasztói többlet, a termelési tényező stb., A közgazdaságtan alapelvei hosszú időn keresztül a legfontosabb tankönyvnek számított, de a mikroökonómia tankönyvek még ma is ennek a műnek a felépítését (fogyasztáselmélet – termeléselmélet – egyensúlyelmélet) követik. Marshallt az úgynevezett cambridge-i iskola alapítójaként tartjuk számon; tanítványa volt többek között John Maynard Keynes, a 20. századi közgazdaságtan egyik legjelentősebb alakja. A neoklasszikus iskola további fejlődése Marshall fő műve nyitva hagyott számos olyan kérdést, amik megválaszolására a következő évtizedek neoklasszikus közgazdászai tettek kísérletet. Az 1890-es évek első felében került sor a határtermelékenységi elmélet kidolgozására: több közgazdász egymástól függetlenül vezette le, hogy versenyzői tényező- és árupiacok mellett egy termelési tényező (például a munkaerő) árát a piaci mechanizmusok a határtermék-bevételével, vagyis az utolsó tényezőegység (például az utolsó felvett munkás) alkalmazásából származó vállalati bevétellel teszik egyenlővé. Az elmélet jelentősen túlmutatott önmagán, a megtermelt jövedelemnek a különböző tényezők tulajdonosai közötti elosztását nyilvánította „igazságossá”: a határtermelékenységi elmélet szerint mindenki azt a jövedelmet kapja, ami neki „a határon” jár. A Jevons és Marshall által alkalmazott kardinális hasznosságelméletet, amely a hasznosság egzakt mérhetőségét feltételezte, folyamatosan kiszorította az úgynevezett ordinális hasznosságelmélet, amely szerint a hasznosságra csak az egyes lehetőségek sorba állításából következtethetünk. Walras tanítványának, Vilfredo Paretónak és az angol Francis Edgeworthnek a nevéhez fűződik a jóléti közgazdaságtan alapjainak lerakása. Kállai Gyula Kállai Gyula (Berettyóújfalu, 1910. június 1. – Budapest, 1996. március 12.) magyar kommunista politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, 1965 és 1967 között miniszterelnök. Élete Volt berettyóújfalui osztálytársa elmondása alapján nagyon okos kisgyerek volt, két osztályt elvégzett egy év alatt. Szülőházát sokáig megőrízték, csak körülbelül a 80-as évek végén bontották le. (Ez a mai Berettyóújfalu Bem u. - Bem tér sarok.) Tisztségei 1931-től az illegális KMP tagja, jelentős szerepet játszott a Márciusi Front megszervezésében. A Népszava munkatársaként közreműködött a híressé vált 1941. karácsonyi szám összeállításában. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrejöttében, majd akcióiban. 1942-ben letartóztatták, de kellő bizonyíték hiányában szabadon engedték. A KMP-t képviselte a Magyar Front Intéző Bizottságában. 1945 januárjától a Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Vezetőségi (1945–1948), majd a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőségi (1948–1951 és 1956. július–október) tagja. 1951. április 20-án hamis vádak alapján letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték, ahonnan 1954 júliusában szabadult és rehabilitálták. A Kiadói Főigazgatóság vezetője (1954–1955), majd a Társadalmi Szemle főszerkesztője (1958–1961). 1965-ig az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1957 és 1989 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) elnöke. Politikai szerepvállalásai Kezdetben miniszterelnökségi második adminisztratív államtitkár (1945. június 15. –július 18.), majd politikai államtitkár (1945. július 18. –november 23.), a Tájékoztatásügyi Minisztérium politikai államtitkára 1945. november 23. és 1946. május 27. között. 1949. június 11-étől 1951. május 12-éig a Dobi-kormány külügyminisztere (1951. április 20-ától letartóztatásban!). Népművelési miniszterhelyettes (1955. február 19. –1956. október 31.), a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja (1957. február 28. –május 9.), s mint ilyen megbízva a művelődésügyek vezetésével (1957. március 1. –május 9.). 1957. május 9. és 1958. január 28. között művelődésügyi miniszter, majd államminiszter (1958. január 28. –1960. január 15.), ezt követően a minisztertanács első elnökhelyettese (1960. január 15. –1961. szeptember 13.), a minisztertanács elnökhelyettese (1961. szeptember 13. –1965. április 30.), a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány (minisztertanács) elnöke (1965. június 30. –1967. április 14.). 1967 április 14-étől egészen 1989. október 23-áig az elnöki tanács tagja, közben az országgyűlés elnöke (1967. április 14. –1971. május 12.). Kállaihoz köthető a Nagy Imre és társai ellen indított koncepciós per megindításának gondolata, mely a volt miniszterelnök kivégzését eredményezte. Családja Mindkét ágon református vallású családba született. Apja falusi csizmadia, anyja háztartásbeli volt, hat testvére született, közülük négyen élték meg a felnőttkort. A család 1914-ben költözött Püspökladányba. Szülei 1950-ben gyilkosság áldozatai lettek. Első házasságát Kárpáti Annával az illegalitás tette tönkre, ebből a kapcsolatból 1945-ben egy lánya, Kállai Judit született. 1957-ben nősült újra; gyermeke ugyan nem született, de felesége előző házasságából származó leányát, Berkes Zsuzsát innentől kezdve közösen nevelték. Írásai Kállai Gyula: Népiség, demokrácia, szocializmus . 1943. Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom: 1936–1945 / Kállai Gyula. 1948. Kállai Gyula: A magyarországi ellenforradalom a marxizmus–leninizmus fényében / Kállai Gyula. 1957. Kállai Gyula: A párt szövetségi politikája és a nemzeti egység fejlődése . 1976. Kállai Gyula: A múltról a jelennek . [Cikkek, beszédek]. 1976. Kállai Gyula: Helyünk a világban : [cikkek, tanulmányok, beszédek] / Kállai Gyula. 1977. Kállai Gyula: The people's front movement in Hungary . (Transl. by Gyula Gulyás). 1979. Kállai Gyula: Életem törvénye : [visszaemlékezések] / Kállai Gyula. 1980. Kállai Gyula: Két világ határán / Kállai Gyula. 1987. Kállai Gyula: Megkésett börtönnapló . [Visszaemlékezések]. 1987. Elismerése Kossuth-érdemrend (harmadik osztály) ( 1948 ) A Magyar Népköztársaság rubintokkal ékesített Zászlórendje ( 1985 ) Tierra Blanca-i csata Az 1913. november 24–25. között zajlott Tierra Blanca-i csata a mexikói forradalom egyik jelentős csatája volt, ahol a Pancho Villa vezette forradalmárok vereséget mértek José Inés Salazar huertista erőire. Előzmények Az 1910-ben kezdődött forradalom első szakasza a forradalmárok győzelmével zárult: 1911-ben lemondott Porfirio Díaz elnök, helyére később Francisco Ignacio Madero, a forradalom kirobbantója került. 1913 elején azonban a régi rendszer hívei Victoriano Huerta árulása segítségével meggyilkolták Maderót, az új elnök Huerta lett. Ellene országos összefogás alakult ki a korábbi forradalmárok köreiben, Chihuahua államban az antihuertista mozgalom valódi parancsnoka Pancho Villa volt, bár Venustiano Carranza coahuilai kormányzó volt az, aki saját magát az egész felkelés fővezérévé nevezte ki. Villa tavasszal mindössze 8 társával érkezett vissza Mexikóba az Amerikai Egyesült Államokból, ám ahogy teltek a hónapok, egyre többen csatlakoztak hozzá, és egyre több fegyvert is szereztek. Több csata megvívása után hiába ostromolták Chihuahua városát, az ott berendezkedett Salvador Mercado és Pascual Orozco visszaverte őket. A forradalmárok így Ciudad Juárez felé indultak, amit 1913. november 15-én el is foglaltak, Chihuahuából azonban José Inés Salazar vezetésével egy 5250–5500 fős sereg indult észak felé, hogy összecsapjon velük. Amikor megtudták a hírt, a Ciudad Juárezzel szomszédos, de már az USA-beli Texasban található El Pasóban többen is nyugtalankodni kezdtek, emlékezve, hogy az 1911-es Ciudad Juárez-i csata során több lövedék ott csapódott be. Villa az Associated Press segítségével nyugtatta meg őket, hogy most nem szándékozik a városban csatázni, majd 21-én az El Paso Heraldban azt is közölte, hogy a civil lakosságot sem akarja evakuálni a városból. Mind a huertisták soraiban, mind a forradalmárok között előfordultak belső ellentétek, de míg Villa ki tudta békíteni az egymással szembe került Maclovio Herrerát és Juan N. Medinát, addig a szövetségiek nem tudtak megbirkózni azzal, hogy a hozzájuk csatlakozott irreguláris vörös zászlóaljakban sokan nem akartak harcolni. Ráadásul a villisták azzal is lelkesítették magukat, hogy 20-án szónoklatokkal és táncmulatsággal egybekötve megünnepelték a forradalom kitörésének harmadik évfordulóját. Miközben a szövetségiek észak felé haladtak, Villa délre küldte Rodolfo Fierrót, aki felgyújtott tíz vasúti kocsit és elindította őket a huertisták irányába (kis híján el is érték őket), valamint egy daru segítségével Candelaria előtt felszedte a síneket. 21-én éjjel vagy 22-én hajnalban a forradalmárok vezetői gyűlést tartottak, ahol beszámoltak egymásnak a helyzetről: a lőszerhiány súlyos volt, így hiába csatlakozott volna hozzájuk kétezer önkéntes, nem tudták őket felfegyverezni. Egy esetleges vereség esetére megbeszéltek egy találkozási pontot a környező hegyekben. Villa azzal bízta meg Juan N. Medinát, hogy 50 (az El Paso Times szerint 1500) emberével maradjon a városban, gondoskodjon ellátmányok és lőszerek beszerzéséről (ezeket az USA-ból tudták csempészni), és minden eszközzel igyekezzen elkerülni egy nemzetközi konfliktus kialakulását. A csata 22-én hajnalban a forradalmárok seregei, összesen mintegy 6200-an, összegyűltek, és délelőtt 10-kor vonataik elindultak dél felé. José Rodríguez vezette a Morelos nevű brigádot, Rosalío Hernández a Leales de Camargo nevűt, Toribio Ortega a Villáról elnevezettet, Porfirio Ornelas a González Ortega brigádot, Maclovio Herrera a Juárez brigádot, Eugenio Aguirre Benavides a Zaragoza nevűt, végül Martiniano Servín a tüzérséget. Eközben a huertisták vezére, Mercado, két részre osztotta seregét. Előreküldte José Inés Salazart a vörösökkel, utána pedig egy José Luis Mancilla vezette gyalogsági oszlop következett. Összes létszámuk 5250–5500 fő volt, tíz géppuskával és nyolc (az El Paso Times szerint 40) ágyúval rendelkeztek. Hamarosan elérték Tierra Blanca vasútállomását, amelynek környéke egy sík, nyílt, félsivatagos terület, alacsony növényekkel és fehéres, salétromos talajjal (innen kapta nevét is: a „tierra blanca” jelentése „fehér föld”). Az északról érkező forradalmárok abból a szempontból kedvezőbb helyzetben voltak, hogy ott szilárdabb volt a talaj, míg a szövetségi erők sokszor belesüppedtek a homokba. A front hosszan húzódott: mintegy 18 km hosszan a vasút mentén. Ettől jobbra, egy köves talajú részen helyezkedtek el Herrera és Aguirre Benavides brigádjai, a bal oldalon Rodríguez és Hernández emberei, középen Servín az ágyúkkal, valamint Ortega és Ornelas csapatai. Tervük az volt, hogy elvágják az utat az első ellenséges vonat előtt és az utolsó után. 22-én éjjel, amikor már elfoglalták a pozíciókat, Villa hangzatos szónoklatban buzdította embereit, majd visszatért Ciudad Juárezbe, és onnan egy vonaton újabb 57 000 lőszert hozott. Éjjel a villista tüzérség homokdűnék rejtekében haladva kevesebb mint 2 km-re megközelítette a huertisták ágyúit, de az eleinte tervezett éjszakai támadást mégis lefújták, mert lódobogásra lettek figyelmesek, és azt hitték, őket akarják lerohanni. Végül Villa csak szórványos lövöldözést rendelt el, hogy sok lőszer ne menjen kárba, az ellenség viszont „ne tudjon aludni”. 23-án még mindig nem kezdődött el az összecsapás, a szövetségiek vonatai lassan haladtak északra, éjjelre már csak 4 km volt a távolság a szembenálló felek között. 24-én hajnali 5 óra előtt Salazar lovasai támadást indítottak a villisták jobb szárnya ellen, majd rövidesen a harc kiterjedt. A szövetségiek eközben nagy üggyel-bajjal tudták csak lepakolni ágyúikat a vonatjaikról, mert azok megakadtak a homokban. Villa középen rendelt el előrenyomulást. A huertisták igyekeztek lovasságukkal oldalról bekeríteni a felkelőket, majd középen rájuk törni. A villisták bal oldalát Landa lovasai igyekeztek bekeríteni, és sikerült is visszaszorítaniuk Rodríguez és Hernández embereit, de a bauchei víztározókat egy ellentámadás miatt nem sikerült elérniük. A jobb szárnyat géppuskákkal lőtték, így őket középről kellett megerősíteni. Eközben a villisták leadtak két ágyúlövést, ami ugyan nem okozott károkat a huertistáknak, de megállásra kényszerítette őket, mert csak ekkor döbbentek rá, hogy a forradalmároknak egyáltalán vannak ágyúik. A megállás mellett azonban vissza is lőttek, ez pedig számos veszteségbe került Villáéknak, akik így kénytelenek voltak visszább vonulni. Amikor két oldalról bekerítették őket, a forradalmárok újra középen támadtak, majd visszavonulást szimuláltak, hogy előcsalogassák a dűnék mögül az ellenséget, de ők nem jöttek elő, csak lőttek tovább. Ezután középen újra összecsaptak a vörösök és a villisták, ezúttal utóbbiak kerültek ki győztesen, Hernández pedig ezalatt sikeresen támadt rá a bal szárnyon a szövetségi lovasokra. 24-én éjjelre a forradalmárok táborában fenyegetővé vált a lőszer-, a víz- és az élelemhiány, és az is nehézségeket okozott, hogy sokan napok óta nem aludtak. Villa a Ciudad Juárezben maradt Medinától kért segítséget, és kapott is: Medina amellett, hogy ellátmányokat juttatott el a harcolókhoz, utánuk küldte az utolsó, 280 fős tartalék lovasságot Manuel Ochoa vezetésével. Eközben Fierrónak és néhány emberének sikerült felrobbantani a síneket a csata helyszínétől délre, az ellenség háta mögött, ám ők a síneket hamar kijavították. 25-én reggel Villa Hernández brigádjának védelmére lovasokat rendelt, a gyalogságot pedig visszavonta. Ugyanitt Flores Alatorre vörösei rátámadtak Rodríguez embereire. Reggel fél tízes jelentésében Salazar már azt írhatta Mercadónak, hogy a villisták hátrálnak, nekik pedig sikerült 6 km-t előrehaladniuk Juárez irányába. Pancho Villa ekkor elrendelte, hogy mindenki üljön lóra. Ezt sokáig tartott megszervezni, de amikor délután 2-kor (más forrás szerint 3:30-kor) elhangzott a jel, a két egymás utáni ágyúlövés, több ezer lovas forradalmár csatakiáltások közepette rohanta le a már-már győzelemre álló szövetségieket, akik menekülni kezdtek. Vonatjaikat elindították dél felé, de Rodolfo Fierro, Manuel Banda és körülbelül 10 emberük üldözőbe vette az egyik szerelvényt. Fierro felkapaszkodott a hátsó vagonra, és a kocsik tetején végigfutva elérte a mozdonyt, amit levészfékezett, elzárva az utat így a többi vonat elől. Két szerelvénynek azonban még ez előtt sikerült eltávolodnia, ám ezek később összeütköztek egy délről északra haladó, erősítést hozó vonattal. A csata során a szövetségiek közül összesen mintegy ezren vesztették életüket és 600-an sebesültek meg, míg a forradalmárok közül 300-an haltak meg, 200 sérült mellett. A győztesek 7 ágyút, több mint 1500 puskát, öt vonatot, 350 lovat, 7 géppuskát és 400 000 lőszert zsákmányoltak. A 700 fogoly közül kettő kivételével agyonlőtték a vörösöket és a tiszteket: a kettőnek Villa azért kegyelmezett meg, mert egyikük apja az ő seregében harcolt, a másik pedig azt állította, őt erőszakkal sorozták be. A csata utáni napok A forradalmárok 26-án érkeztek meg 8 vonaton Ciudad Juárezbe, ahol 11-kor kíváncsiskodó tömegek előtt felvonultatták a zsákmányolt ágyúkat. Stalorof asszony, egy ruhaüzlet tulajdonosa egy ezüstkardot ajándékozott Villának a következő felirattal: Al vencedor de Tierra Blanca („A Tierra Blanca-i győztesnek”), az El Pasó-i Herald című lap pedig ¡Viva Villa! („Éljen Villa!”) címmel jelentette meg főoldali cikkét. Másnap megnyitották a helyi lóversenypályát, ahova rekordszámú, 5000 néző zsúfolódott be. Hogy az északi hadosztály pénzhez jusson, Villa máshol a helyi nagybirtokosoktól szokott „kölcsönöket” kikényszeríteni, de Ciudad Juárezben nem nagyon voltak ilyenek. Ezért úgy döntött, megadóztatja a városban a szerencsejátékokat, a lóversenyeket, az ökölvívó-mérkőzéseket, a kakasviadalokat és a bordélyházakat. Ebben nagy segítségére volt Hipólito nevű öccse. November végén a szövetségi erők elhagyták Chihuahuát, és a határszéli Ojinagába vonultak. A forradalmárok így harc nélkül tudták elfoglalni az állam fővárosát. Marosfő Marosfő (románul Izvoru Mureșului) falu Romániában Hargita megyében. Fekvése A Gyergyószentmiklóstól 23 km-re délkeletre 850 m magasan a marosfői hágónak nevezett Geréces-nyereg hátán fekvő klimatikus üdülőhely. Nevének eredete Onnan kapta a nevét, hogy határában ered a Maros. Egyik forrása a Fekete-rez csúcsa alatt 1350 m magasan van és a vasútállomás alatt egyesül a másik ággal. Az Olt forrása 1418 m magasan a Magas-bükk lejtőjén a Kovács Péter és a Sóvető patakok által körülvett mocsaras vízgyűjtő teknőben van. A román név a magyarnak tükörfordítása. Története Szórványtelepülés, melynek alsó része a Boták, középső része a Tinkák szórványa. Felső része a tulajdonképpeni üdülőtelepülés. Ifjúsági üdülőhely sípályákkal, felvonóval. Római katolikus temploma 1998-ban épült a falu üdülő részén, régi kápolnája 1930-ból való. Ortodox temploma a középső részen van. 1992-ben 801 lakosából 471 magyar, 329 román volt. 2002-ben 801 lakosából 470 magyar, 331 román. 2011-ben 753 lakosából 480 magyar, 271 román. Híres emberek Ébner Jenő (1907–1989) lazarista atya, Marosfő egykori plébánosa Shake It Off (Mariah Carey-dal) A Shake It Off Mariah Carey amerikai popénekesnő harmadik kislemeze, tizennegyedik, The Emancipation of Mimi című albumáról. Háttere Az Island Records vezetője, L.A. Reid eredetileg a Say Somethin’ című dalt szánta az album harmadik kislemezének – Paul Huntert már felkérték a klip rendezésére, és a Say Somethin’ rappere, Snoop Dogg is beszélt a dal megjelentetéséről az MTV.com-on –, Carey azonban azt kérte, hogy a Shake It Off legyen az új kislemez. Ezután a kiadó úgy döntött, dupla A-oldalas kislemezként jelenteti meg a Shake It Off/Say Somethin’-ot, végül azonban utóbbi dal megjelentetését elhalasztották, és a Shake It Off önálló kislemezként jelent meg az USA-ban, míg az Egyesült Királyságban a Get Your Numberrel együtt jelent meg dupla A-oldalas kislemezként (a Get Your Number Európa többi részén önálló kislemezként is megjelent). Több kritikus kedvezően nyilatkozott a dalról, a Stylus magazin újságírója, Todd Burns érzékinek nevezte, Edwin Soto pedig R. Kelly dalaihoz hasonlította. Születtek elmarasztaló kritikák is: az About.com-tól Bill Lamb azt írta róla, hogy „alig több kellemes hangzású pop-szösszenetnél… nem valószínű, hogy Mariah Carey emlékezetesebb dalai közé fogják sorolni.”, Sal Cinquemani a Slant magazintól azt írta, hogy „Usher-dal Dupri-módra”, és az album kevésbé jól sikerült dalai közé sorolta. Fogadtatása Az amerikai megjelenést követő első héten a Shake It Off volt az azon a héten a listán szereplő dalok közül a legmagasabb helyen nyitó (a 66. helyen debütált). Nagyrészt a rádiós játszásoknak köszönhetően már a 7. héten felkerült a lista 2. helyére. Az első helytől Carey előző kislemeze, a We Belong Together tartotta vissza, ezzel Mariah lett a lista történetében az első női előadó, aki egyszerre foglalta el a Billboard Hot 100 első két helyét. Azt várták a daltól, hogy a rákövetkező héten listavezető lesz, de Kanye West Gold Digger című számát ezen a héten tették letölthetővé az internetes zenei áruházakból, és bár a rádiók kevesebbet játszották, mint a Shake It Offot, a letöltések számával rekordot döntött, így ez került a lista első helyére, Mariah dala pedig a 2. helyen maradt. A Gold Digger tíz hetet töltött a lista első helyén, a Shake It Off pedig hat hetet a másodikon, és tizenkilenc hetet a Top 40-ben. A Top 40 Mainstream slágerlistán ez volt Carey 6. listavezető száma (ezzel tartja a rekordot). A Mediabase adatai alapján 2005. szeptember 15-én a Shake It Off túllépte a 200 millió hallgatói impressziót (vagyis potenciálisan ennyien hallgathatták meg). Ez volt a második dal, aminek ez sikerült (a We Belong Together után). A Billboard 2005 év végi összesített „Hot 100” slágerlistáján a Shake It Off a 15. helyre került. Az Egyesült Államokon kívül kisebb sikert aratott a dal, Új-Zélandon a Top 5-be, Ausztráliában a Top 10-be került, az Egyesült Királyságban és Írországban pedig, ahol a Get Your Numberrel egy kislemezen jelent meg, a Top 10-be, illetve a Top 20-ba került. Videoklip A dal videoklipjét Jake Nava rendezte. A klip elején Carey megtudja, hogy párja hűtlen volt hozzá, ezért telefonon szakít vele. Ezután elhagyja a házat, megáll pár telefonfülkénél, majd egy kocsiban beszél a mobiltelefonjába. Közben jeleneteket mutatnak, melyekben Carey elhagyott barátja nők társaságában látható. Az énekesnőt ezután egy középiskolai futballmeccsen láthatjuk, ahol egy fényes MIMI felirat előtt táncol, majd a tengerparton sétál a víz felé naplementekor, miközben ledobálja ruháit. A klipben számos utalás van Careyvel kapcsolatos emberekre és dolgokra. A Jack’s Café az énekesnő kutyájára, Jackre, a Jack Russell-terrierre utal. A Pink Yet Lavender egy interjúra utal, amit 2005 januárjában adott a Lambs Rádiónak. A The Rarity név a lábizmaira utal (az E! Uncut műsorban hívták így). A So So Fetch Jermaine Dupri lemezcégére, a So So Defre, valamint Carey egyik kedvenc filmjére, a Mean Girlsre utal (2004). A molett lány, aki a telefonnál táncol, hasonlít arra, aki a Fantasy (1995) klipjében táncolt. A klipben megjelenik Carey menedzsmentjének egyik tagja, Mark Sudack, valamint Mariah egyik barátnője, Da Brat. Az a jelenet, ahol Carey a MIMI felirat előtt táncol, hasonlít a 2003-ban a Blender magazinban megjelent fotósorozatára (melyben hasonló pózban látható egy MARIAH felirat előtt) és Elvis Presley 1968 Comeback Specialjére, melyben az énekes egy ELVIS felirat előtt látható. A klip egyes elemei hatással voltak Carey előadására a 2005 augusztusi World Music Awardson. A klipet 2006-ban jelölték a legjobb R&B klipnek járó MTV Video Music Awardra, amit végül Beyoncé Knowles Check on It című klipje kapott meg. Remixek A dal fő remixét DJ Clue készítette, ahogy korábban a We Belong Together egyik remixét is. Eredetileg Bow Wow és/vagy Da Brat rappeltek volna benne (mindketten korábban is dolgoztak már Carey-vel, Bow Wow az All I Want for Christmas Is You So So Def remixén, Da Brat pedig több dal, köztük például a Honey So So Def remixén). Végül azonban Jay-Z és Young Jeezy közreműködésével készült el a remix, ami 2005. július 9-én kiszivárgott az internetre. A remixet nagy reklámhadjárat kísérte. Hivatalos megjelenésének napján, 2005. július 20-án Carey hivatalos oldala, a www.mariahcarey.com és számos rajongói honlap „letöltési napot” hirdetett meg. A hivatalos oldalon bejelentették, hogy a remixet megvásárlók közül kisorsolnak egyet, aki együtt vacsorázhat az énekesnővel, több rajongói weboldal, köztük a Mariah Daily és a Mariah Connections ritka CD-ket és promóciós termékeket ajánlottak. A lemezcég teljes oldalas reklámot vásárolt az iTunes Music Store weboldalán. Számos rádióállomás reklámozta a remixet, és Erik Bradley, a chicagói B96 rádióállomás műsorvezetője arra kérte a hallgatókat, vegyék meg a remixet, hogy a Shake It Off legyőzhesse Kanye West Gold Diggerét a slágerlistákon. A remix azonban nem jutott be a Top 10-be az iTunes slágerlistáján, és nem vették meg annyian, mint a Gold Diggert. Hivatalos remixek, verziók listája Shake It Off (AC Version) Shake It Off (Radio Edit) Shake It Off (Instrumental) Shake It Off (Remix feat. Jay-Z & Young Jeezy – LP) Shake It Off (Remix feat. Jay-Z & Young Jeezy – Instrumental) Shake It Off (Remix feat. Jay-Z & Young Jeezy – Radio) Helyezések 1 Shake It Off/Get Your Number Dark Engine A Dark Engine egy számítógépes játékok renderelésére kifejlesztett grafikus motor. A Looking Glass Studios és az Irrational Games használta fel játékaihoz. Tulajdonságok A Dark Engine „lelkét” Sean Barrett programozta le még 1995-ben. A cél az volt, hogy a Quake grafikáját megközelítsék, a továbbfejlesztett változatokban pedig már mozgó égbolt és színes fények is bekerülhettek. A korabeli technika nem tette lehetővé bonyolult alakzatok leképezését, így a képernyőn egyszerre mindössze 1024 poligon megjelenítésére volt képes a Dark Engine, és számos egyéb megkötés volt a fényforrások és az objektumok terén is. Textúraként a motor 256x256-os PCX vagy TGA-fájlokat tudott elfogadni. 216 különféle textúra és színpaletta volt támogatott, nem számítva a nyolcféle víz-textúrát. Az engine-nek nem része a mesterséges intelligencia kezelése, azt különálló .OSM-fájlok szabályozzák, melyek valójában futás közben betöltődő DLL-fájlok. A pályaszerkesztők dolgát ezek a tulajdonságok nagyban megnehezítették, hisz a szűkre szabott korlátok között kellett alkotniuk. A maga idejében a Dark Engine korszakalkotó volt a mesterséges intelligencia és a hanghatások terén, nem is beszélve az eldobható-mozdítható tárgyakról. Háromféle viselkedésmintát tudtak leírni a nem játékos karaktereknek: hirtelen, de kicsi vizuális vagy hanghatás esetén rövid szöveges megjegyzést tesznek, közepesnél a forrás felderítésére indulnak, közvetlen behatásnál pedig támadnak. A mellékelt pályaszerkesztő a DromEd, mely a Thief munkacíme után (Dark Camelot) kapta a nevét (CAMELot=DROMEDar). Több mint hatszáz küldetést készítettek vele a Thief-sorozat alá, valamint a System Shock 2-höz. Videólejátszási gondok A Windows XP Service Pack 2, de különösen a Windows Vista megjelenése óta sok játékos arra panaszkodott, hogy a Dark Engine-t használó játékokban a videólejátszás lehetetlen: a filmeket a játék egyszerűen átugorja, rosszabb esetben hibaüzenettel kilép. A problémát az Intel Indeo Video kodekje okozza, amely időközben fizetőssé alakult, és a Windowsba nem került bele a licence. A probléma kiküszöböléséhez vagy manuálisan kell telepíteni a játékok CD-in található Indeo kodeket, vagy le kell azt tölteni egy weboldalról. Windows Vista esetében előfordulhat, hogy még ekkor sem mennek a filmek, ilyenkor a Futtatás menüpontban a következőt kell beírni (idézőjelek nélkül): "regsvr32 ir50_32.dll". Játékok Thief: The Dark Project (1998) System Shock 2 (1999) Thief II: The Metal Age (2000) Macskarisztokraták A Macskarisztokraták (eredeti cím: The Aristocats) 1970-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely Tom McGowan és Tom Rowe regénye alapján készült, és a 20. Disney-film. A rendezője Wolfgang Reitherman, a producerei Winston Hibler és Wolfgang Reitherman, a forgatókönyvírói Ken Anderson, Larry Clemmons, Eric Cleworth, Vance Garry, Julius Svendsen, Frank Thomas és Ralph Wright, a zeneszerzője George Bruns. A mozifilm a Walt Disney Productions gyártásában készült, a Buena Vista Distribution forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték, kalandfilm, musicalfilm és zenés film. Amerikában 1970. december 11-én, Magyarországon 1994. március 31-én mutatták be a mozikban. A magyar változatot VHS-en, DVD-n és Blu-rayen is kiadták. Ez az első olyan animációval készült mozifilm, amelyben már nem működött közre Walt Disney. Cselekmény A kedves és hóbortos párizsi milliomosnő közzéteszi végrendeletét, mely szerint minden vagyonát macskáira, Hercegnőre és kölykeire hagyja. A hoppon maradt, pénzsóvár komornyik dühös, mert nem rá hagyják az örökséget. Így cselt sző az örökösök ellen. Éjszaka elviszi a cicákat messzire otthonuktól, mire a gazdájuk kétségbeesetten keresi őket. A cicák nagyon félnek, mert nem tudják hogy hova keveredtek. Ám Thomas O'Pamacska, a verekedős háztetőzenész dzsesszbandájával a bájos macskahölgy és cicái, Marie, Toulouse és Berlioz segítségére siet. Rengeteg kalandon mennek keresztül, de végül hazajutnak a kiscicák, Hercegnővel, és az új apukájukkal, Thomas O'Pamacskával. Végül a komornyikot is megleckéztetik gaztetteiért, a többi állat segítségével. Televíziós megjelenések Viasat 3 , RTL Klub , Paramount Channel , Film+ (később) Paramount Channel (korábban) Varjasi Tamás Varjasi Tamás (Kustánszeg, 1947. július 31. –) képzőművész, iparművész. Művei a képzőművészet és az iparművészet határán valósulnak meg. Készít dísztárgyakat, belsőépítészeti elemeket, táblaképeket, féldomborműveket, kisplasztikákat. Élete A művészettel először édesapja hatására került közeli kapcsolatba, aki tánctanár volt, így már kiskorától kezdve alkotni akart valamit. A Rákóczi Gimnáziumba járt, a középiskola után fordult a képzőművészethez. Művészeti tevékenyésg 1961 és 1964 között a Dési Huber István Képzőművészeti Körben Laborcz Ferenctől tanult, majd Lisztes István volt a mestere a Ferenczy István Képzőművész Körben. A DunapART Művésztársaság tagja. Állandó kiállításai a Budai Várban és a Balta közben tekinthetőek meg. Díjak 2002-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki. Kiállítások 1971, 1973, 1975, 1993 • Budapest 1976 • Művelődési Központ, Tata 1977 • Képcsarnok, Dunaújváros 1981 • Sopron • Dunaújváros 1982 • Népház Galéria, Tatabánya 1984 • Benczúr Terem, Nyíregyháza 1986 • Várszínház Galéria, Budapest 1987 • Egry József Terem, Nagykanizsa • Bécs • Szirák 1988 • Graz 1990 • Lottum 19 Galerie, Berlin • Trieszt • Hamburg • Izerlohn 1993 • Frankfurt • Berlin • Duna Galéria, Budapest 1994 • Koppelplatz Galerie, Berlin 1995 • Bartók Béla Művelődési Központ, Mohács • OTP Bank Galéria, Budapest 1996 • Volán Elektronika, Budapest. Víctor Cabedo Víctor Cabedo Carda (Valencia, 1989. június 15. – Almedíjar, 2012. szeptember 19.) spanyol profi országúti kerékpáros. Balesetben vesztette életét. Zvěstovice Zvěstovice település Csehországban, a Havlíčkův Brod-i járásban. Zvěstovice Kněžice, Vilémov, Skryje, Golčův Jeníkov és Žleby településekkel határos. Lakosainak száma 74 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Buchhorst Buchhorst település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 167 fő (2010. november 24.). Népesség A település népességének változása: Adelphomyinae Az Adelphomyinae az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a tüskéspatkányfélék (Echimyidae) családjába tartozó kihalt alcsalád. Előfordulásuk Az Adelphomyinae-fajok Argentína és Chile területein éltek, a miocén kor idején. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi 5 kihalt nem tartozik: † Adelphomys † Deseadomys † Paradelphomys † Stichomys † Xylechimys Adelsdorf (Mittelfranken) Adelsdorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 5725 fő (1987. május 25.). Mittainvilliers Mittainvilliers település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 508 fő (2013). Mittainvilliers Vérigny községgel határos. Népesség A település népességének változása: Buchs Buchs egy svájci település, a Sankt Gallen kantonjába tartozó Werdenberg kerületben található. 2011 decemberében 11417 lakosa volt. Fekvése A svájci-liechtensteini határon fekszik. A vele szomszádos települések: Eschen (Liechtenstein), Gams, Grabs, Schaan (Liechtenstein), Sennwald, Sevelen és Vaduz. Történelme 1956-ban a magyar forradalom elől menekülők itt léptek először Svájc földjére. 2014-es magyar férfi vízilabdakupa A 2014-es magyar férfi vízilabdakupa (hivatalosan 2014. évi Férfi Vízilabda Theodora Magyar Kupa) a magyar vízilabda-bajnokság után a második legrangosabb hazai versenysorozat. A Magyar Vízilabda-szövetség írja ki és 16 csapat részvételével bonyolítja le. A mérkőzéssorozat győztese a LEN-Európa-kupában indulhat. 2013-ban a kupát a A-Híd Szeged hódította el. Sorsolás A sorsolásra 2014. szeptember 1-én, 12:00 órakor kerül sora Hajós Alfréd Sportuszodában. A sorsolás rendszere: vaksorsolás. Lebonyolítás A verseny két fő szakaszból áll: egy selejtező csoportkörből és egy egyenes kieséses szakaszból. A 2014–15-ös élvonalbeli vízilabda-bajnokság 14 csapata és a további nevezett csapatok négy csoportba kerülnek. A csoportokban a csapatok egyfordulós – 1–4. forgatási táblázatú – körmérkőzéssel döntik el a helyezéseket. A csoportok első és második helyezett csapatai kerülnek az egyenes kieséses szakaszba. A legjobb nyolc között oda-visszavágós, az elődöntőben és a döntőben pedig egymérkőzéses párharcokat vívnak. Csoportkör A csoportkör során mind a csoportmérkőzéseket ugyanazon a helyszínen rendezték meg. A csapatok körmérkőzéses rendszerben mérkőztek meg egymással. A csoportok első két helyezett csapata jutott a negyeddöntőbe. A csoport A csoportmérkőzéseket Pécsen rendezik. B csoport A csoportmérkőzéseket Debrecenben rendezik. C csoport A csoportmérkőzéseket Miskolcon rendezik. D csoport A csoportmérkőzéseket Szentesen rendezik. Negyeddöntők A továbbjutott 8 csapatot vaksorsolással 4 párba sorsolják. A párba sorsolt csapatok két mérkőzést játszanak az elődöntőbe jutásért. A továbbjutás a két mérkőzés összesített eredménye alapján történik. Az első mérkőzésen pályaválasztó az elsőnek kisorsolt csapat. Az első mérkőzéseken döntetlen eredmény születhet, a második mérkőzést döntésig kell játszani (Fina szabálynak megfelelően5db 5 méteres, amennyiben nincs döntés felváltva az első hibáig) Elődöntők Az elődöntőbe jutott 4 csapat között sorsolással kerül kiválasztásra a két-két csapat, melyek egy mérkőzésen küzdenek meg a döntőbe jutásért. A vesztes csapatok nem játszanak a harmadik helyért, mind a két csapat harmadik helyezettnek tekintendő. Az elődöntő és a döntő helyszíne Szentes. Döntő Az elődöntő két győztes csapat a mérkőzhet a kupa elnyeréséért. Az elődöntő és a döntő helyszíne Szentes. Tímár Vince Tímár Vince (1954 –) magyar ejtőernyős sportoló. Polgári foglalkozása esztergályos. Életpálya Az ejtőernyős sporttal 1970-ben ismerkedett meg. Magyarországon ő érte el leggyorsabban az ezredes ugrási számot. 1973-tól a válogatott keret tagja. Több hazai és nemzetközi verseny résztvevője. Sorkatonai idején Hüse Károly volt a parancsnoka. Sportegyesületei Békéscsabai Repülő Klub Sporteredmények 1971 -ben a Viharsarok Kupa versenyen célba ugrásban ezüstérmes, 1975 -ben 1334 ugrás van mögötte, Világbajnokság XIII. Ejtőernyős Világbajnokságra 1976 . szeptember 10. valamint szeptember 26. között Olaszországban , Rómában a Guidonai repülőtéren került sor, ahol a válogatott további tagjai: Varga József , Janovics Ferenc , Mészárovics György , Hüse Károly volt. az 1000 méteres csoportos célba ugrásban Magyarország a negyedik helyen végzett, XIV. Ejtőernyős Világbajnokságra 1978 . augusztus 26. és szeptember 6. között került sor Jugoszláviában , Zágrábban . A válogatott további tagjai: Mészárovics György, Juhász Zoltán, Varga József és Janovics Ferenc volt. XV. Ejtőernyős Világbajnokságra 1980 . augusztus 15. illetve augusztus 28. között Bulgáriában , Kazanlak városában került sor, ahol magyar férfi válogatott további tagjai: Juhász Zoltán, Mészárovics György, Janovics Ferenc, Varga József volt. XVI. Ejtőernyős Világbajnokságra Csehszlovákiában került sor 1982 . augusztus 6. - augusztus 20. között Losoncon . A magyar férfi válogatott további tagja: Mészárovics György, Pintér József, Kardos János és Juhász Zoltán volt. az 1000 méteres csoportos célba ugrás /4 ugrás/ férfi versenyé Magyarország az 5-ik helyet érte el, Magyar bajnokság XVIII. Ejtőernyős Nemzeti Bajnokság megrendezésére 1975 . augusztus 23. - augusztus 28. között került sor Gödöllőn , ahol 700 méteres egyéni célba ugrásban /10 értékelt ugrással/ - bronzérmes, 2000 méteres stílusugrásban – ezüstérmes, egyéni összetettben országos bajnok, XIX. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságot 1977 . augusztus 23. és augusztus 28. között Gödöllőn tartották, ahol stílusugrásban és összetettben országos bajnok, 700 méteres egyéni célba ugrásban /10 ugrással/ – ezüstérmes, XX. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságra 1979 . augusztus 6. - augusztus 12. között került sor Gödöllőn, ahol 2000 méteres stílusugrásban országos bajnok, egyéni összetett versenyben – ezüstérmes, XXI. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokság megrendezésére 1981 . október 17. - október 25. között került sor Békéscsabán , ahol 600 méteres egyéni célba ugrásban /7 ugrással 0 - 5 sec. késleltetéssel/ országos bajnok, 2000 méteres stílusugrásban országos bajnok, összetettben országos bajnok, XXII. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságra 1983 . július 29. - augusztus 5. között került sor a Győr–Pér repülőtéren , ahol 2000 méteres stílusugrásban /4 ugrás/ országos bajnok, egyéni összetett versenyben – ezüstérmes, XXIII. Magyar Nemzeti Bajnokság megrendezésére 1985 . július 21. - június 27. között került sor Békéscsabán, ahol 2000 méteres stílusugrásban országos bajnok, XXIV. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságra 1986 . július 21. - július 27. között került sor Gödöllőn, ahol 2000 méteres stílusugrásban /3 ugrás/ - bronzérmes, egyéni összetett versenyben - bronzérmes, XXV. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságot 1978 . augusztus 3. - augusztus 9. között tartották meg Gödöllőn, ahol 2000 méteres stílusugrásban /4 ugrás/ - bronzérmes, Badia Fiorentina A Badia Fiorentina, röviden Badia, hivatalos nevén Santa Maria Assuntanella; egy Szűz Máriának szentelt templom Firenzében, Toszkánában. A templomot 978-ban alapította Willa toszkánai grófnő. Az idők folyamán több átépítésen esett át, mai kinézete 1627-ből származik. Középkori eredetére a harangtornya, és a szentélyének a záródása utal. A nyolcszögletű harangtorony – melyet Dante is megemlített az Isteni színjátékban – szintjein jól nyomon követhető a román stílusból a gótikába történő átmenet. A főkapu Benedetto da Rovezzano tervei szerint épült, 1495-ben. A kapu fölött a della Robbiák tanítványának, Benedetto Buglioninak a mázas terrakotta domborműve látható. Belül árkádos udvar van, ahonnan a tulajdonképpeni templom nyílik. A templom belső tere görög kereszt alakú. A bejárattól jobbra van Pandolfini síremléke, amelyet Bernardo Rossellino készített, 1456-ban. Mellette egy dombormű látható, Mino da Fiesole műve, amely 1469 körül készült, és Szűz Máriát ábrázolja két szenttel. A két kereszthajóban Bernardo Giugni és Hugó toszkánai őrgróf síremlékei láthatóak, mindkettő Da Fiesole alkotása. Az őrgróf síremléke 1481-ben készült el, bár maga Ugo 1001-ben halt meg. Tamás napján, december 21-én misében emlékeznek meg a nevéről. A bejárattól balra Filippino Lippi egyik legjelentősebb alkotása látható 1485-ből, Szűz Mária, amint megjelenik Szent Bernátnak. A templom mennyezete 1625-ben készült, Matteo Segaloni tervei szerint. A sekrestyén keresztül a kolostorudvarra lehet jutni, ahol Rossellino építette meg a kétszintes kerengőt 1435 és 1440 között. Itt Szent Bernát életét mutatja be egy freskósorozat, amelyet egy ismeretlen festő készített a 15. században, valamint Agnolo Bronzino egy korai freskója is. A 14. században Boccaccio ebben a templomban olvasta fel Dante munkáit. Pusztatopa Pusztatopa (románul: Topa Mică) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Kolozsvártól 24 km-re északnyugatra, a Meszesi-Zilahi út (DN1F) Kolozs megyében levő legmagasabb pontján, 480 méter magasságban fekvő település, melyet egykor Erdély határának tekintettek. Története Pusztatopa, Topa nevét 1324-ben említette először oklevél Tupa alakban. Későbbi névváltozatai: 1408-ban p. Thopa, 1808-ban Topa h., 1854-ben Puszta Topa, Topa, 1913-ban Pusztatopa. Tupa a Mikolafiak birtoka volt, és az 1341 évi birtokmegosztáskor a falu egy része Ábrahám és Székely Pál házával Demeter fiaié lett. A falu volt színhelye annak a csatának is, amelyet Károly Róbert király hadvezére, Debreceni Dózsa erdélyi vajda a hozzá csatlakozott erdélyi nemesekkel a „hőtlen” Majos fia Majossal szemben 1316-ban vívott. 1341-ben Szentmihálytelke szomszédja volt (Gy 3: 377). 1526-ban p. Topának több birtokosa is volt; a Tamásfalvi ~ Bikali, Tamásfalvi Vitéz, Túri, Bánffy, Farnasi ~ Farnasi Veres, Szentmihálytelki Tompa, Nagyvölgyi, Jaksics, Pongrácz, Nagyfalusi Marton, Valkai, Boczi, majd Corvin János volt birtokosa. 1630-ban Rákóczi György és Bethlen István itt, Topa határában megállapodtak, hogy kettőjük között új fejedelemválasztás döntsön. A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Nádasmenti járásához tartozott. 1910-ben 531 lakosából 513 román, 7 magyar volt. Ebből 502 görögkatolikus volt. A 2002-es népszámláláskor 278 lakosa közül 241 fő (86,7%) román, 36 (12,9%) cigány, 1 (0,4%)magyar volt. A párizsi nő (film) A párizsi nő (eredeti cím: A Woman of Paris) 1923-ban bemutatott amerikai fekete-fehér némafilm, melynek rendezője Charlie Chaplin. Cselekmény Egy fiatal vidéki nő Párizsban viszonyt kezd egy gazdag és léha úrral, jóllehet még mindig szereti vőlegényét, a szegény festőt. Amikor a fiú megöli magát, a lány visszatér a szülőföldjére, és ezután a jótékonyságnak él. Szereplők Edna Purviance – Marie St. Clair Clarence Geldart – Marie apja Carl Miller – Jean Millet Lydia Knott – Jean anyja Charles K. French – Jean apja Adolphe Menjou – Pierre Revel Betty Morrissey – Fifi Malvina Polo – Paulette Henry Bergman – Főpincér Charlie Chaplin – Portás Mouzeil Mouzeil település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 1887 fő (2015). Mouzeil Trans-sur-Erdre, Couffé, Ligné, Mésanger, Teillé és Les Touches községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fontenille-Saint-Martin-d’Entraigues Fontenille-Saint-Martin-d’Entraigues település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 570 fő (2015). Fontenille-Saint-Martin-d’Entraigues La Bataille, Chef-Boutonne, Chérigné, Crézières, Luché-sur-Brioux, Paizay-le-Chapt és Tillou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tajmiri Dolgan–Nyenyec járás A Tajmiri (Dolgán-Nyenyec) járás (oroszul: Таймырский (Долгано-Ненецкий) муниципальный район) Oroszország egyik járása a Krasznojarszki határterületen. Székhelye Dugyinka. Népesség 2002-ben 39 786 lakosa volt, melynek 58,6%-a orosz, 13,8%-a dolgán, 7,6%-a nyenyec, 6,1%-a ukrán, 1,9%-a nganaszan, 0,5%-a enyec. 2010-ben 34 431 lakosa volt. Nana veszprémi püspök Nana vagy Nána, Calanda, Kalanda (12. század) magyar katolikus főpap. Élete 1121 és 1131(?) között töltötte be a veszprémi püspöki tisztet. 1121-ben veszprémi püspökként felszentelte az Atyusz nemzetség Almád (Zala vármegye) nemzetségi monostorát, s a király parancsára két példányban megíratta a bencés apátság alapítólevelét. 1132-ben Martyrius követi a püspöki székben. A Magyar Archontológiában csak 1131-ben szerepel a veszprémi egyházmegye élén. Mendlik Ágoston művében, a IX. Pius római pápa és a magyar püspöki kar, vagyis főpapok és egyháznagyok életrajzgyűjteményében (Pécs, 1864) 1123-ban Ambrus szerepel. Quinton Fortune Quinton Fortune (Fokváros, 1977. május 21. –), Dél-afrikai válogatott labdarúgó. A Dél-afrikai Köztársaság válogatott tagjaként részt vett az 1998-as és a 2002-es világbajnokságon, a 2000. évi nyári olimpiai játékokon, az 1998-as, a 2000-es és a 2002-es afrikai nemzetek kupáján. Sikerei, díjai Spanyol bajnok (1): 1995–96 Spanyol kupagyőztes (1): 1995–96 Angol bajnok (3): 1999–00 , 2000–01 , 2002–03 Angol kupagyőztes (1): 2003–04 Angol ligakupagyőztes (1): 2005–06 Angol szuperkupagyőztes (1): 2003 Világkupa győztes (1): 1999 Afrikai nemzetek kupája ezüstérmes (1): 1998 Czerwone Gitary (3) A Czerwone Gitary (3) a Czerwone Gitary 1968-ban megjelent harmadik nagylemeze, amelyet a Muza adott ki. Katalógusszámai: XL 0479 (mono), SXL 0479 (stereo). A mono kiadvány 3-rét hajtott borítóval rendelkezik, amelynek belsején a dalszövegek is megtalálhatóak. Az album dalai A oldal Moda i miłość Takie łądne oczy My z XX wieku W moich myślach Consuelo Jeśli tego chcesz Ballada pasterska B oldal Dozwolone od lat 18 Kwiaty we włosach Chciałbym to widzieć Kiedyś znów zawołam cię Jedno jest życie Nie licz dni Sághy Gyula Sághy Gyula, dr. (Edelény (Borsod vármegye), 1844. május 8. – Budapest, 1916. szeptember 2.) jogtudós, egyetemi tanár, politikus. Életpályája Középiskoláit Egerben és Esztergomban végezte; a jogot a pesti egyetemen és Heidelbergben hallgatta; 1866-ban ügyvédi vizsgát tett. 1868-1870 között a győri jogakadémián a római jog tanára, egyben 1869-től a pesti egyetem magántanára is volt. 1870-ben pesti egyetemi rendkívüli tanára, majd 1872-ben rendes tanára lett. 1914-ig tanított a pesti egyetemen. Az 1884-es választásokon mérsékelt ellenzéki programmal képviselővé választották Dunaszerdahelyen. Az 1887-es választásokon alulmaradt, de 1892-ben és 1896-ban már a Nemzeti Párt programjával lett képviselő a somorjai kerületben. Mikor pártja 1900-ban beolvadt a Szabadelvű Pártba egy rövid időre ő is csatlakozott (az 1901-es választásokon szabadelvű programmal nyert mandátumot), de az 1903-as nagy parlamenti csatározások hevében kilépett és az újjáalakított Nemzeti Párt tagja lett. Mikor ez a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párthoz csatlakozott, ő is belépett, így az 1905-ös, 1906-os és az 1910-es választásokon is már e párt képviseletében lett a képviselőház tagja. Több jogi dolgozatot tett közzé. Országgyűlési beszédei az Országgyűlési Naplóban jelentek meg. Művei A római ős alkotmány jogtörténeti jelentőségében (Pest, 1871); A kötelmi jog általános elmélete (1 – 2. rész. Bp., 1877 – 1913). Forrás A Pallas nagy lexikona Magyar életrajzi lexikon Köte Sándor Köte Sándor (Hajdúszoboszló, 1925. január 25. – Budapest, 2003. július 18.) magyar pedagógus, neveléstörténész, a neveléstudományok doktora (1976), egyetemi tanár. Kutatási területe Neveléstörténet és felsőoktatás. Életpályája Pedagógia-pszichológia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett a budapesti egyetemen (1945-1948) és a leningrádi Herzen Pedagógiai Intézetben (1949-1952). Hazajőve a budapesti Pedagógiai Tudományos Intézetben neveléstörténeti kutatásokat folytatott, 1961-ben a neveléstudományok kandidátusa címet érte el. 1963-tól tanszékvezető egyetemi docensi beosztásban dolgozott az ELTE, majd 1968-tól a Magyar Testnevelési Főiskola Neveléstudományi Tanszékén. 1965-1968 közt dékánhelyettesi beosztásában törekedett az egyetemi oktatás színvonalának emelésére, ha kellett, feletteseire is „rátépte az ajtót.” 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa lett. 1974-1977 közt a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont munkatársa, majd tudományos igazgatóhelyetteseként működött. 1976-ban a neveléstudományok doktora fokozatot érte el, disszertációja a szovjet pedagógia hőskorától (1917-1920) szólt, nyomtatásban 1979-ben jelent meg. 1977-1980 közt az MTA Pedagógiai Kutatócsoportjánál tudományos tanácsadói minőségben, 1980-1993 közt az ELTE Neveléstudományi Tanszékén egyetemi tanári beosztásban kutatott és tanított. 1994-ben vonult nyugalomba. Az anyagi gondokkal küzdő Magyar Pedagógia c. folyóirat szerkesztőbizottságának elnökeként működött (1985-1990). Sokat tett azért, hogy a rangos folyóirat tudományos tekintélye viszonyítási alap maradjon a szakmában. A marxista ideológia nyomasztó fölénye mellett, sok esetben elkötelezett marxista kutatóként a pedagógiai kutatás szakmai fortélyait, a neveléstudomány "ideológiailag nem illeszkedő" témáit, kérdésfeltevéseit megőrizte, gyarapította, és a lehetőségekhez képest tovább is adta tanítványainak, fiatalabb munkatársainak. 1994-es nyugdíjazása után tanulmányaira már kevéssé figyelt a tudományos közélet, pedig még ekkor is neveléstudományi „ritkaságokkal” állt elő. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum által 1997-ben megjelentetett A hazai neveléstudomány tudományelméleti alapkérdései című hosszabb lélegzetű munkája a pedagógia hazai nagy hatású, de ma már kevésbé ismert művelőinek munkásságát foglalta össze. Az Új Pedagógiai Szemlében 1998-ban publikált Neveléstudomány és értékelmélet című tanulmánya a még mindig nem kellően ismert 1920-30-as évekbeli filozófiai alapú pedagógia kérdéseivel foglalkozott. Élete utolsó éveiben Németh László pedagógiai munkásságát kutatta, ez a munkája félbemaradt, a halál kiragadta kezéből a tollat. Köteteiből A Tanácsköztársaság közoktatásügyi rendeletei (1957) A magyar nevelésügy a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején ; Tankönyvkiadó, Bp., 1963 ( Egyetemes neveléstörténet ) Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában : 1849-1918 (1975) A szocialista munkaiskola kezdetei : 1917-1920 (1979) A Tanácsköztársaság közoktatáspolitikai és pedagógiai törekvései ; Tankönyvkiadó, Bp., 1979 A szocialista munkaiskola kezdetei. 1917-1920 ; Akadémiai, Bp., 1979 Egy útmutató pedagógus : Nagy László élete és munkássága (1983) A pedagógus Kemény Gábor (1989) A hazai neveléstudomány tudományelméleti alapkérdései ; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp., 1997 Szerkesztéseiből Neveléstörténeti tanulmányok. Budapest : Magyar Pedagógiai Társaság, 1970. 447 p. Neveléstörténeti szöveggyűjtemény 1-2. ; szerk. Köte Sándor, Kis Jenő; Tankönyvkiadó, Bp., 1971 Neveléstörténeti olvasókönyv ; összeáll. Jáki László, Komlósi Sándor, Köte Sándor, szerk. Komlósi Sándor; Tankönyvkiadó, Bp., 1978 ( Tanárképző főiskolai tankönyvek ) A Magyar Pedagógiai Társaság küldöttközgyűlése, 1981. (1982) Tudományos tisztségei (válogatás) MTA Pedagógiai Bizottság tagja (1975-1990); MTA Doktori Tanács Pedagógiai szakbizottságának tagja (1975-1990); MTA TMB tagja (1988-1995). Társasági tagság Magyar Pedagógiai Társaság Macujama Macujama (japánul ���, Matsuyama-shi) japán város, Ehime prefektúra székhelye. Testvérvárosok Sacramento , USA Freiburg , Németország Pyeongtaek, Dél-Korea Jégbontó A Jégbontó az Echo of Dalriada együttes 2006-os folk metal albuma. Számok listája Rianás Árpád-házi Margit balladája Galamb Védj meg láng – 1. rész Téli ének Virrasztó Igaz hittel Hajnalünnep Drégel Szondi két apródja – 1. rész Jégbontó Közreműködők Binder Laura (ének) Ficzek András (gitár, ének) Varga György (basszusgitár, ének) Rieckmann Tadeusz (dob, ének) Nagy Gergely (szintetizátor) Forrás Last.fm - Echo of Dalriada: Jégbontó Zene.hu - Echo of Dalriada: Jégbontó Concèze Concèze település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 420 fő (2015). Concèze Beyssenac, Chabrignac, Arnac-Pompadour, Juillac, Lascaux és Saint-Sornin-Lavolps községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Czettler Jenő Czétényi Czettler Jenő (Jászárokszállás, 1879. április 2. – Budapest, 1953. április 29.) jogászdoktor, közgazdász, egyetemi tanár, földművelésügyi államtitkár, az MTA levelező tagja, a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, majd alelnöke. Élete Középiskolai tanulmányait Jászberényben végezte, ezután Budapesten és Berlinben volt joghallgató, 1901-ben szerezte meg doktori címét. Ezután a Földművelésügyi Minisztériumba került. 1908-ban Berlinben járt, ahol a mezőgazdasági szociálpolitikát tanulmányozta, majd a skandináv államokban a mezőgazdasági szövetkezetek működését figyelte meg. A szociálpolitika és közgazdaságtan, 1917-től pedig meghívott előadóként a bevezetés a nemzetgazdaságtan és a szociálpolitika ismeretébe című tárgyakat adta elő. Minisztériumi osztálytanácsosként lépett ki a minisztériumból és a Magyar Gazdaszövetség elnökeként működött tovább. A Tanácsköztársaság idején nem taníthatott, 1920-ban az egyetem közgazdasági karán rendes tanár, az 1924/25. tanévben dékán volt. 1920-ban és 1922-ben nemzetgyűlési képviselővé választották, 1927-ben és 1931-ben a jákóhalmi kerületet képviselte. 1927 és 1935 között egyik alelnöke volt a képviselőháznak. 1934-ben, amikor műegyetemet újjászervezték, a mezőgazdasági és állatorvosi karon lett nyilvános rendes tanár, az 1935/36. tanévre kinevezték a műegyetem rektorának. 1937-ben a felsőház életfogytiglan kinevezett tagja lett. 1922. május 11-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1949. november 29-én tanácskozó tagjává választotta. 1933-ban a Szent István Akadémia II. szakosztályának tagja lett. Részt vett a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaság munkájában is. Az ÁVH 1950 őszétől figyelte meg, majd ugyanezen év december 18-án letartóztatták. 1951. augusztus 10-én Jónás Béla tanácsa a Grősz-perben zárt tárgyaláson tíz társával együtt a „népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” vádjával, 1952 februárjában másodfokon 12 évi börtönre, vagyonelkobzásra, valamint a közügyektől 10 évre való eltiltásra ítélte. 1953. április 29-én hunyt el börtönben, az Újköztemető 301-es parcellájában helyezték nyugalomra. 1989-ben rokonai exhumálták és a tápiósági temetőbe kerül végső nyughelyére. Művei A német agrárkrízis és a gabonavám. Bp., 1901. A magyar ifjúság szociális feladatai. Uo., 1904. A kereskedelmi politika világtörténelmi jelentősége a XX. században. Uo., 1904. A magyar állam mezőgazdasági szociálpolitikája. Uo., 1905. A szabadtanítás szervezete. Uo., 1907. (Különnyomat a Magyar Gazdák Szemléjéből) Landwirtschaft Gesinde in Ungarn. Berlin, 1910. Jász gazdák - szász gazdák. Bp., 1912. A szocialisták agrárprogrammja. Uo., 1911. A falu kultúrképessége és a falusi kultúra védelme. Uo., 1913. Népfőiskolák. Uo., 1913. Tanyai település és tanyai központok. Uo., 1913. A magyar mezőgazdasági szociálpolitikája. Uo., 1914. A mezőgazdasági munka hatása a fiatalkorúak kriminalitásának leküzdésére. Uo., 1914. Közélelmezésünk a háború után. Uo., 1915. A földmívelő rokkant katonák jövője. Uo., 1915. Kard és ekevas. Uo., 1915. A hadirokkantak telepítése Magyarországon. Uo., 1916. Rokkant telepítés Németországban és Ausztriában. Uo., 1916. Innere Colonisation in Ungarn. ?, 1917. A svéd népfőiskolák. Bp., 1917. (Különnyomat a Magyar Paedagogiából) Villamossági szövetkezetek a mezőgazdaságban. Uo., 1917. A szövetkezetekről. Uo., 1920. A többtermelés nemzeti fontossága. Uo., 1920. Beszéde a forradalmi kormányok felelősségre vonásáról a Nemzgyűlés 1921. V. 24. üléséből. Uo., 1921. A Magyar Gazdaszövetség és a birtokreform. Uo., 1921. A magyar népfőiskolák. Uo., 1921. A porosz állam feltámadása az első francia leigázás után. Uo., 1922. Szövetkezeti előadások. Közgazdasági egyetemi hallgatók számára jegyezte Ihrig Károly. Uo., 1922-23. Agrárkérdés és katholicizmus. Uo., 1923. Az egyetemi közgazdaságtudományi kar célja és hivatása. Uo., 1925. Bevezetés az egyetemes gazdaságtörténetbe. Előadásaiból összeáll. Szakál Lajos. Uo., 1929. Szövetkezeti politika Előad. összeáll. Ihrig Károly. Uo., 1931. Agrárpolitika. Uo., 1932. Mezőgazdasági. szociálpolitika. Uo., 1932. Földbirtokpolitika. Uo., 1936. Az emberi gazdálkodás története. Uo., 1939. Bartóky József emlékezete. Uo., 1940. Serlegbeszéd. Uo., 1941. 1925-1941: a Magyar Gazdák Szemléjének felelős szerkesztője volt. Betűjelei Cz. J.; Cz. J. dr. (Budapesti Hírlap 1900, 1901). Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Vércsorog) A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-B-01229 sorszámon szerepel. Stefania breweri A Stefania breweri a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a Hemiphractidae családba tartozó faj. Előfordulása A faj Venezuela endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi magashegyi bozótosok. Montbartier Montbartier település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 1253 fő (2015). Montbartier Bessens, Bressols, Campsas, Finhan, Labastide-Saint-Pierre, Monbéqui és Montech községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Carcharhinus cerdale A Carcharhinus cerdale a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Carcharhinus cerdale előfordulási területe a Kelet-Csendes-óceánban van. A Kaliforniai-öböltől egészen Peruig lelhető fel. Megjelenése Ez a cápafaj legfeljebb 140 centiméter hosszú. Habár ennél a fajnál nem jellemző a hátúszók közti kiemelkedés, egyes példányainál mégis jelen van; bár ezeknél is a felnőttkor elérésével a kiemelkedések eltűnnek. A szemei mögött kis pórusok vannak. Az első öt foga háromszög alakú és fűrészes szélű; hátrafelé haladva a fogak egyre keskenyebbé válnak. Bőrén a fogaspikkelyek nemigen fedik egymást; rajtuk három kis kiemelkedés van, a középső hosszabb, mint a két szélső. A tartósított példányoknál a két hátúszó, a hasúszók és a farok alatti úszók szélei sötétek vagy szürkék; a mellúszók felső részének a végein sötétszürke vagy fekete foltok ülnek. Ugyanúgy a farokúszó alsó nyúlványának a végén is sötétszürke vagy fekete folt látható. A magzatok esetében a farokúszót fekete szegély veszi körül; a mellúszók hátsó széln pedig széles, fehér sáv látható. Életmódja Trópusi cápafaj, amely a tengerfenék közelében él. Mersin (tartomány) Mersin tartomány Törökország egyik tartománya a Földközi-tengeri régióban, székhelye Mersin. Nevét 2002-ben változtatták İçel-ről Mersinre, hogy egyezzen a tartományi székhely nevével, de megtarthatta az irányítószámát (melyet ábécé-sorrendben osztottak ki a tartományok között). Körzetei A tartománynak 14 körzete van: Akdeniz Anamur Aydıncık Bozyazı Çamlıyayla Erdemli Gülnar Mut Silifke Toroslar Akdeniz Yenişehir Mezitli Tarsus Látnivalók Tarsus városa, ahol Szent Pál született; háza és kútja keresztény zarándokhely Seleucia Pieira (Silifke) ókori városa Al Di Meola Al Di Meola (Jersey City, New Jersey, 1954. július 22. –) amerikai gitáros, zeneszerző, producer. A fúziós jazz egyik legismertebb és legbefolyásosabb gitárosa, aki pályafutása során számos zenei stílusban kipróbálta magát. Lemezein a fúziós jazz, és a Latin jazz ugyanúgy megtalálható, mint a világzene, a flamenco vagy a funk. Zenei karrierjét a Return to Forever formációban kezdte a 70-es évek közepén, de saját neve alatt is ad ki lemezeket 1976 óta. 1980-ban Paco de Lucía és John McLaughlin társaságában készített lemezt, mely Friday Night in San Francisco címmel jelent meg. Leginkább az elektromos és akusztikus gitár mestereként tartják számon, de emellett producerként is dolgozik. Pályafutása során rengeteg előadóval dolgozott együtt, bizonyítva, hogy több zenei stílusban is otthonosan mozog. Meola munkásságát Grammy-díjjal is elismerték, míg a befolyásos Guitar Magazine már többször tüntette ki a "Világ legjobb gitárosa" címkével, de a Guitar Player Magazine is első helyre rangsorolta a "legjobb jazz gitáros" kategóriában. Meola a New Jersey államban található Bergenfield városban nőtt fel, jelenleg a szintén New Jersey állambéli Old Tappan városban él. Életpályája Kezdetek, Return to Forever Az első hangszer, amin játszani tanult, a dob volt. 8 éves korában azonban a gitár került figyelme középpontjába, egy helyi gitáros, Robert Aslanian hatására. Meola kisgyerekként szerette a korszak divatos előadóit, így Aslanian eleinte The Ventures, Elvis Presley és Beatles dalokra tanította az ifjú Meolát, és csak később vezette be őt a jazz, a bossa nova és a komolyzene világába. Középiskoláját Bergenfield városában végezte el Zenei fejlődését nagyban befolyásolta Larry Coryell, akire Meola a fúziós zene keresztapjaként tekint. Akkora hatást gyakorolt rá Coryell, hogy Meola a középiskola utolsó éveiben minden fellépését megnézte, rendszeresen buszozgatott New Jersey-ből New Yorkba a koncertek kedvéért. 1971-ben beiratkozott a Boston városában található, neves Berklee College of Musicba, ahol maratoni hosszúságú gyakorlásairól ismerték. Másodévtől egy helyi fúziós együttesben játszott, mígnem 1974-ben felkérést kapott Chick Corea fúziós jazz zenekarától a Return to Forevertől. A Return to Forever ekkora már három albumot tudott a háta mögött, melyek révén a korszak egyik legismertebb jazz-rock zenekarává váltak. Az 1973-as Hymn of the Seventh Galaxy album után lépett ki Bill Connors gitáros, így az 1974-ben megjelent Where Have I Known You Before albumon már Meola játszott. Mindössze egyetlen hétvégényi gyakorlás előzte meg az első közös koncertet, melyre a New York városában található Carnegie Hallban került sor. A második közös fellépésre Atlantában került sor, több mint 40000 néző előtt. 1975-ben jelent meg a Return to Forever következő lemeze, mely No Mystery címmel került a boltok polcaira. A Grammy-díjas lemezen felerősödtek a funk hatások. 1976-ban jelent meg az együttes Romantic Warrior albuma, melyből minden korábbinál több darabot adtak el. A lemez bejutott a Top 40-be is, melyre csak ritkán akad példa jazz lemezek esetében. Az együttest mind a kritika, mind a rajongók ünnepelték, Meola pedig hihetetlenül gyors kezű szólógitárosként vált ismertté. A Chick Corea (billentyűs hangszerek), Stanley Clarke (basszusgitár), Lenny White (dob), és Al Di Meola (gitár) felállású együttes a sikerek ellenére azonban a feloszlás mellett döntött. Az időközben négytagú fúvósszekcióval kibővült együttes 1977-ben még kiadta Musicmagic albumát, de ezen Meola már nem játszott. Szólókarrier: jazz-rock fúzió (1976-1990) Első szólóalbuma 1976-ban jelent meg Land of the Midnight Sun címmel, a Columbia Records gondozásában. Az anyag produceri teendőit maga Meola látta el, mely folytatta a Return to Forever által megismert fúziós jazz irányt. A lemezre felkerült egy Johann Sebastian Bach átirat, valamint egy Chick Corea szerzemény is (Short Tales of the Black Forest). A korong dalaiban felbukkantak a Return to Forever zenészei is, olyan legendás muzsikusok mellett, mint például Jaco Pastorius vagy Alphonse Mouzon. Második szólólemeze 1977-ben jelent meg Elegant Gypsy címmel, mely remek kritikákban részesült. Az albumból több, mint egymillió példány talált gazdára, melyen olyan hangszervirtuózok vendégeskedtek, mint Paco de Lucía vagy Jan Hammer. Ezen a lemezen olyan népszerű szerzemények szerepeltek, mint a Mediterranean Sundance, vagy a Race With Devil on Spanish Highway. Következő Casino című albuma 1978-ban jelent meg, melyről az Egyptian Danza vált klasszikussá. A következő 1980-ban megjelent Splendido Hotel albumon ismét szerepelt Jan Hammer billentyűs, aki az ezt követő lemezeken is rendre felbukkant. Ugyan Meola szólólemezei pozitív kritikákban részesültek, néhány kritikus a szemére vetette, hogy játékában túlságosan a technikás megközelítésre helyezi a hangsúlyt. Meola ugyan már 1975 óta több előadó mellett vendégeskedett (többek között a Go együttes számára), de a legjelentősebb ezek közül az 1980-ban megjelent Friday Night in San Francisco album, melyet Paco de Lucía és John McLaughlin társaságában rögzített. A korong minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott és legnépszerűbb jazz-albumának számít, melyen a jazz mellett világzenei és flamenco hatások is hallhatóak. Ugyan a számos díjjal jutalmazott album kiváló kritikákban részesült, de Joel Vance a Stereo Review kritikusa kijelentette, hogy a trió játékában túlzottan van jelen a káprázatos technikai tudás, ezáltal a végeredmény túlságosan "sterilre" sikeredett. A megjelenést fellépések követték, majd egy újabb közös album, az 1983-as Passion, Grace and Fire. Ez idő alatt Meola 1982-ben kiadta Electric Rendezvous albumát, melyen ismét felbukkant Paco de Lucía. A megjelenést egy koncertlemez követte, mely Tour De Force – Live címmel 1982. szeptember 27-én jelent meg. 1983-as Scenario albumán Phil Collins is szerepelt, aki az Island Dreamer című számot dobolta fel. Emellett az anyagon szerepelt Bill Bruford dobos és Tony Levin is, aki Chapman Sticken játszott Bruforddal a Calliope című szerzeményben. Az 1985-ben megjelent Cielo e Terra albumon hangsúlyosabb szerepet kaptak a latin zenei elemek, melyen Meola az akusztikus gitárt helyezte előtérbe. Elődeihez hasonlóan az anyag produceri teendőit maga Meola látta el, míg a kiadást a Manhattan végezte. 1985-ben producerkedett a 8 ujjas tapping technika úttörőjének számító Stanley Jordan debütáló, Magic Touch albumán. A termékeny zeneszerző következő albuma már 1985-ben megjelent. A Soaring Through a Dreamen nagy hangsúlyt kaptak a szintetizátorok. Az 1987-ben kiadott Tirami Su albumra egy Chick Corea szerzemény is, a Song to the Pharaoh Kings. Szintén 1987-ben együtt dolgozott George Dalaras görög énekessel. 1990-ben pedig Larry Coryell és Biréli Lagrène gitárosokkal fogott össze a Super Guitar Trio And Friends projekt keretein belül. Szólókarrier: akusztikus gitár és világzene (1990-napjainkig) 1991-ben megjelent Kiss My Axe albumán tovább folytatta zenei kalandozásait. Az anyag produceri teendőit Meola mellett Barry Miles látta el, az albumot pedig a Tomato Records adta ki. Ezt követően állandó zenekart toborzott maga köré, melynek a World Sinfonia nevet adta. A következő album, így World Sinfonia címmel jelent meg. Meola innentől kezdve egyre inkább áttért az akusztikus gitárra, zenéjében pedig egyre nagyobb szerep kapott a világzene, a flamenco, a bossa nova. 1992-ben egy válogatásalbum jelent meg, melyet 1993-ban követett a World Sinfonia II - Heart of the Immigrants című nagylemez. 1994-es Orange and Blue albumára seregnyi vendégett toborzott maga köré, köztük azt a George Dalaras énekest, akivel már dolgozott együtt 1987-ben. 1995-ben Stanley Clarke basszusgitáros és Jean-Luc Ponty hegedűs társaságában készített lemezt The Rite of Strings címmel. Az anyagon szereplő Song To John dalt az 1967-ben elhunyt John Coltrane emlékére írták. Szintén 1995-ben Aziza Mustafa Zadeh társaságában készítette el a Dance of Fire című lemezt. 1996-ban ismét együtt zenélt Paco de Lucía és John McLaughlin gitárosokkal. Az együttműködés az 1996-os The Guitar Trio lemezt eredményezte. Ezt követően sem ült a babérjain, 1996-ban még egy lemezt kiadott Di Meola Plays Piazzolla címmel. Az anyag Astor Piazzolla argentin zeneszerzőnek és harmonikásnak állít emléket, aki 1992-ben hunyt el. Az albumot Meola mellett Hernan Romero producelte, és az Atlantic Records adta ki. 1998-ban The Infinite Desire címmel jelent meg lemeze, majd Roman Hrynkivvel zenélt együtt. 1999-ben Christmas: Winter Nights címmel adott ki lemezt, amit a 2000-es World Sinfonía III – The Grande Passion követett. Az anyagot a Telarc jelentette meg, melyen John Patitucci is felbukkant. 2000-ben újra Aziza Mustafa Zadeh társaságában adott ki lemezt, melyet Inspiration – Colors and Reflections címmel a Columbia Records adott ki. 2001-ben Manuel Barrueco gitárossal és George Dalaras énekessel is dolgozott, majd nekiállt rögzíteni következő stúdióalbumát. A Flesh on Flesh 2002-ben jelent meg, melyet ismét a Telarc adott ki, Meola producerkedésével. 2003-ban Derek Sherinian Black Utopia albumán vendégeskedett, majd egy Al Di Meola Revisited lemez jelent meg a neve alatt. 2005-ben Leonid Agutin orosz popénekessel dolgozott együtt a Cosmopolitan Life lemezen. Ugyanez évben Andrea Parodi olasz énekessel dolgozott együtt. 2006-ban két lemez is megjelent a neve alatt. A Vocal Rendezvous címűt gyorsan követte a Consequence of Chaos, melyen ismét szerepet kapott az elektromos gitár. A lemezen John Patitucci mellett Chick Corea és Barry Miles is felbukkant többek között. 2007-es Diabolic Inventions and Seduction for Solo Guitar lemezén Astor Piazzolla szerzemények szerepeltek, majd ismét más zenészekkel kezdett el dolgozni. 2007-ben Malek Miklós zeneszerző és karmesterrel, valamint Horgas Eszter fuvolaművésszel dolgozott együtt. Szintén 2007-ben Eddie Gomez, Billy Drummond és Yutaka Kobayashi társaságában dolgozott együtt (The NYC Session: Beautiful Love), majd egy élő felvételeket tartalmazó lemezt adott ki Live In London 1991: World Sinfonia címmel. 2008-ban ismét Horgas Eszterrel dolgozott együtt, majd kiadta a La Melodia Live in Milano: World Sinfonia című koncertlemezt. 2008-ban részt vett a Return to Forever újjáalakulásában. A visszatérő turnét a Returns koncertlemez örökítette meg, de Meola World Sinfonia zenekarával is kiadott egy koncertlemezt 2009-ben, mely a Live In Seattle & Elsewhere : World Sinfonia címet kapta. 2010-ben újabb koncertlemeze jelent meg Live In Poland 2009 : World Sinfonia címmel. Stílus, hatás Al Di Meola leginkább megdöbbentően gyors játékáról híres, és sokszor kritizálják is, hogy több játékában a technika, mint az érzés. Hosszú pályája során bebizonyította, hogy mindkettőhöz ugyanúgy ért. Továbbá képes dallamérzékét sebességtől vagy stílustól függetlenül megőrizni, ezt sok gitáros nem mondhatja el magáról. Termékeny karrierje stílusok széles skáláját öleli fel, a gyors géppuskaszerű skáláktól, az izgalmas, lírai dallamoktól a latinos melódiák tüzes szenvedélyéig. Játékára jellemzőek a villámgyors futamok, a funk hatású ritmusjáték, valamint a komolyzenei hatásokról árulkodó dallammenetek. Nagy hangsúlyt fektett a pengető kéz sebességére is, precíz pengetéstechnikája nagy mértékben inspirálta az olyan későbbi gitárosokat is, mint John Petrucci, vagy Michael Romeo. A 70-es években, mint jazz-rock gitáros vált ismertté, de az évek során stílusát rengeteg zenei elemmel tette színesebbé, így játékában a jazz mellett, megtalálható a flamenco, a világzene, a bossa nova, és a latin jazz is. Stílusát sokszor hasonlítják Carlos Santana játékához, ami Meola elmondása szerint teljesen értelmetlen, ugyanis stílusuk, zenei gondolkodásmódjuk teljesen különbözik egymástól. Zenei sokszínűségét nagyban befolyásolta, hogy pályafutása során rengeteg előadóval dolgozott együtt. Köztük megtalálható Chick Corea, Luciano Pavarotti, Paco de Lucía, Paul Simon, Phil Collins, Santana, John McLaughlin, Larry Coryell, Steve Winwood, Wayne Shorter, Herbie Hancock, Jaco Pastorius, Les Paul, Jean-Luc Ponty, Frank Zappa, Egberto Gismonti, Jimmy Page, Milton Nascimento, Tony Williams, Stanley Clarke, Stevie Wonder, Irakere, Steve Vai és még sokan mások. Meola nemcsak a jazz illetve fúziós műfajokban játszó gitárosokra, de rock és metal zenészekre is felbecsülhetetlen hatást gyakorolt. Többek között John Petrucci, Michael Romeo, Yngwie J. Malmsteen, Richie Sambora, Joe Stump, Gus G. és Zakk Wylde is fontos hatásaként említi meg. Felszerelés A Return to Forever tagjaként leginkább Gibson Les Paul modellekkel mutatkozott, melyek a mahagóni test és a ragasztással rögzített nyaknak köszönhetően hosszú hangkitartással és "sötétebb" tónusú hanggal bírnak, ezáltal a dzsesszmuzsikusok körében is rendkívül népszerűek. Előszeretettel használ Ovation akusztikus gitárokat, míg elektromos gitárok terén, már több, mint 20 éve Paul Reed Smith modelleket is használ. Saját tervezésű Paul Reed Smith gitárja is van, mely az Al Di Meola Prism nevet kapta rikító színe miatt. A mahagóni testű, 22 érintős hangszer fogólapja mexikói rózsafából készül, míg a hangszer nyaka egyéni módón illeszkedik a testhez. A Vintage tremolóval felszerelt hangszert, maga Meola tervezte, Paul Smith segítségével. Erősítő gyanánt Kock Multitone 100 wattos kombókat használ, de MIDIvel is kísérletezett, valamint elektroakusztikus gitárjaihoz is használ effekteket. A 90-es években és a 2000-es évek első felében inkább az akusztikus gitárt részesítette előnyben, azonban 2006 óta gyakrabban fog kézbe elektromos hangszert is. Visszatérése az elektromos gitárokhoz a 2006-os Leverkusen jazz-fesztiválon volt. Diszkográfia Szólólemezek Land of the Midnight Sun (1976) Elegant Gypsy (1977) Casino (1978) Splendido Hotel (1980) Electric Rendezvous (1982) Tour De Force - Live (1982) The Guitarist (Germany) (1982) Scenario (1983) Cielo e Terra (1985) Soaring Through a Dream (1985) Tirami Su (1987) Kiss My Axe (1991) World Sinfonia (1991) The Best of Al Di Meola - The Manhattan Years (1992) World Sinfonia II - Heart of the Immigrants (1993) Orange and Blue (1994) Acoustic Anthology (1995) Electric Anthology (1995) Di Meola Plays Piazzolla (1996) The Infinite Desire (1998) Christmas: Winter Nights (1999) World Sinfonía III - The Grande Passion (2000) Anthology (2000) Flesh on Flesh (2002) Al Di Meola Revisited (2003) Vocal Rendezvous (2006) Consequence of Chaos (2006) Diabolic Inventions And Seduction For Solo Guitar (2006) Live In London 1991: World Sinfonia (2007) La Melodia Live in Milano: World Sinfonia (2008) Live In Seattle & Elsewhere : World Sinfonia (2009) Live In Poland 2009 : World Sinfonia (2010) Pursuit of Radical Rhapsody (2011) All Your Life: A Tribute to the Beatles (2013) Return to Forever Where Have I Known You Before (1974, Polydor) No Mystery (1975, Polydor) Romantic Warrior (1976, Columbia) Returns ( 2009 , Eagle (Fontana) Más előadókkal Venusian Summer (1975) Lenny White, Al Di Meola, Larry Coryell Go (1976) + Go Stomu Yamash'ta, Steve Winwood, Al Di Meola Go Live From Paris (1976) + Go Stomu Yamash'ta, Steve Winwood, Al Di Meola Go Too (1977) + Go Friday Night in San Francisco (1980) + John McLaughlin és Paco de Lucía Passion, Grace and Fire (1983) + John McLaughlin és Paco de Lucía Latin (1987) + George Dalaras Super Guitar Trio And Friends (1990) Larry Coryell és Biréli Lagrène Rite Of Strings (1995) Stanley Clarke és Jean-Luc Ponty Dance of Fire (1995) - Aziza Mustafa Zadeh The Guitar Trio (1996) + John McLaughlin és Paco de Lucía Winter Nights (1999) - Roman Hrynkiv Inspiration - Colors & Reflections (2000) Aziza Mustafa Zadeh Nylon & Steel (2001) Manuel Barrueco The Running Roads (2001) + George Dalaras Black Utopia (2003) Derek Sherinian szólóalbuma Cosmopolitan Life (2005) + Leonid Agutin Midsummer Night In Sardinia (2005) + Andrea Parodi Mária (Égi szerelem) (2007) + Malek Miklós és Horgas Eszter The NYC Session: Beautiful Love (2007) + Eddie Gomez, Billy Drummond és Yutaka Kobayashi Ő és Carmen (He and Carmen) (2008) + Horgas Eszter Producerként Magic Touch (1985) Stanley Jordan Trnovac (Gospić) Trnovac falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik. Fekvése Gospićtól légvonalban 8 km-re közúton 10 km-re nyugat-délnyugatra, a Velebit-hegység lejtői alatt, a Lika középső részén található Smiljani-karsztmező nyugati szélén fekszik. Területe bővelkedik erdőkben és vízfolyásokban. Legismertebb forrásai a Bukovac és a Crno vrilo. Története Területe már a bronzkorban lakott volt, ezt bizonyítják a határában található Jozgina-barlang leletei. Itt egy tűzhely maradványait tárták fel tele cserépmaradványokkal és állati csontokkal. A leletek igazolják, hogy a barlang abban az időben lakóhely céljára szolgált. 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. A török időkben Trnovac a lička novai törököké volt. Az övék volt a Kosa dombon állt erőd is, amely a podgorjei bunyevácok behatolását akadályozta. 1686-ra a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre Jerko Rukavina razanaci és Dujam Kovačević vinjeraci kenézek vezetésével még 1683-ban Karlobag vidékére telepedett bunyevácokat telepítettek le itt négy faluba (Brušane, Trnovac, Smiljan és Bužim). Trnovacra tíz családban 56 személy érkezett. Az újonnan érkezettek a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez, azon belül a 11. számú smiljani századhoz tartoztak. Trnovacot 1733-ban említi Šimon Zduna smiljani plébános egy jelentésében a smiljani Kármelhegyi Boldogasszony plébániatemplom filájaként. 1789-ben Trnovac a gospići Mária Mennybevétele plébánia filiája lett, szolgálatát káplán látta el. A lakosság számának növekedésével 1807-ben plébániát alapítottak a településen. Az új plébániatemplomot 1879-ben kezdték építeni és 1881-ben fejezték be. Idővel felépítették a Hétfájdalmú Szűzanya kápolnát is. 1850-ben Trnovacnak hét településével (Brižik, Debelo Brdo, Guste, Jadovno, Murjanovica, Novoselo, Privija, Podoštra) együtt 111 háza és 1007 lakosa volt. iskoláját 1851-ben építették és még abbanaz évben megnyitották. 1888-ig a tanítás nyelve német volt. Az épületet 1889-ben bővítették. A katonai határőrvidék megszüntetése után 1873-ban a települést integrálták a polgári közigazgatásba. A falunak 1857-ben 980, 1910-ben 717 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Gospići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 93 százaléka horvát volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. 1991. december 19-én a plébániatemplomot a JNA repülőgépétől származó rakétatalálat érte. Megsérült a tetőszerkezet és a főoltáron álló Szent Miklós szobor. A falunak 2011-ben 96 lakosa volt. Nevezetességei Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt plébániatemploma 1879 és 1881 között épült. Polényi Gábor Polényi Gábor (Miskolc, 1991. július 2. –) magyar labdarúgó, hátvéd. Jelenleg a Nyíregyháza Spartacus labdarúgója. Tigris (folyó) A Tigris (arabul ���� Didzsla, törökül Dicle Nehri, sumerül Idigina, akkádul Idiglat) az egyik legnagyobb közel-keleti folyó, az ókori Mezopotámia két folyamának egyike (a másik az Eufrátesz). A folyó történelme az ókorig nyúlik vissza, nagy szerepe volt a sumer és akkád civilizáció kialakulásában, és a Bibliában is megtalálható. Forrása Törökországban, a Toros-hegységben, Elâzığ várostól 25 km-rel délebbre található. Két patak találkozásánál ered: ezek a Satt-el-Didsleh és a Satt-el-Botan. A Mezopotámiai-alföldön folyik végig. Az Eufrátesz folyóba torkollik Irakban, Baszra közelében. Rövid szakaszon érinti Szíriát is. Nevének eredete Neve feltehetően a sumer Idigina elnevezésből ered, a gina szó sumerül folyóvizet jelent, bár áttételesen az akkád Idiglat változaton keresztül, ami a Tiglath és Tigrész nevek előzménye is. A görögök, az óperzsa Tigra szó alapján Τίγρης-nek hívták a folyót. Maga az óperzsa Tigra jelentése is megegyezik a sumer Idiginával. A folyó elnevezése környező nyelveken: akkád:Idiqlat, arab: ����, Didzsla, arámi: ������ , Diglath, görög: Τίγρης, Tigrész héber ����� , �îddeqel, hurrita: Aranzah, kurd: Dîcle, örmény ������, Tigris, perzsa:���� Dedzsle, sumer: Idigna/Idigina, , szír: ������ ,Deqla�, török: Dicle. Mellékfolyói Bal oldal: Batman, Khabur, Zab, Adhaim , Dijálá Jobb oldal: Wadi Tharthar Fontosabb folyómenti városok Törökország: Elâzığ, Diyarbakır , Batman Irak: Moszul , Ninive (romváros), Bagdad Duzzasztás A folyót Törökországban és Irakban erősen duzzasztják. Vizét a sivatagos és félsivatagos területeken öntözésre is használják. A duzzasztás az árvizek elkerülése miatt is fontos, ugyanis április környékén a török hegyekben megindul a hóolvadás. A Tigrisre épített legnagyobb gát, az Irakban található Moszul Dam. Zambia zászlaja A repülő sas a szabadságot jelképezi, illetve azt a képességet, hogy az ország felülemelkedik a nehézségein. A vörös szín a függetlenségért vívott harcot képviseli, a fekete pedig Zambia népét. A narancsszín az ásványkincsekre, a zöld természeti erőforrásokra utal. Sáhrud Sáhrud, Shahrud (perzsa nyelven ������, Shāhrūd, Shahrood, Shahroud, korábban Emāmshahr) város Iránban, Semnan tartomány legnagyobb városa és ugyanazon körzet fővárosa. A 2006. évi iráni népszámlálás során 126.916 ember élt a városban (35.548 család). Földrajza A város Teherántól keletre, mintegy 410 km-re az egykori Selyemúton található, mely út az Elbursz hegység északi részén, Gorgan-tól kezdődik. A város a Garmsar-Mashhad vasútvonalon, a Teherántól a Mashhadig tartó közvetlen vasúti összeköttetéshez tartozik. A modern Sáhrud Basztam (Bastam, Bistam) történelmi központjával (ma: Bastam) együtt épült, amely néhány kilométerre északra található a városközponttól a hegyekben. A város északi részén található az Elbursgebirge, a déli parton a Dasht-e Kawir. A Tasch-folyó vége a sivatagban végződik. Shahrud a Dāmghān-medencében, a Kavirsenke egyik alföldjén a Nagy Sivatag közelében található. Története 2006-ban Schahrudban őskori települések nyomát (kb. 8000 év) találták meg. Shahrud a Kajar-dinasztia Fath Ali Shah uralkodása előtt inkább egy falu volt, amely két ősi kastélyból és egy Shabdari nevű kis farmból állt. A környező területek, mint Biarjomand, Miami és Bastam, külön történettel rendelkeznek. Bastam 6 km-re fekszik Sáhrudtól északra. Úgy vélik, hogy ez a város II. Shapur uralma alatt épült (310-379). Az Abbasid-korszak alatt Bastam a második legnagyobb város volt Qomisban Dāmghān után. Az1500 m magasan fekvő Bastan a múlt emlékeit a régi szasszanida városfalak között őrzi. Az itt épült sírtemplomot 874-ben itt elhunyt Bejazid sejk tiszteletére építették. A 14. században felújított épület emléktornyát a sejk szarkofágja fölé 1313-ban emelték. Itt születtek, itt éltek Bayazid Bistami, (* 803 AD) - a sufizmus késõbbi perzsa iszlám misztikusának szülőhelye. Nāsir-i Chusrau - a 12. század híres perzsa költője is meglátogatta a várost, aki Qomi tartomány központjaként írta le. Nevezetességek a környéken Seljuk-mecset - Bastam-ban épült 1120-ban. Kharaqan falu, mintegy 12 km-re Bastamtól, itt található Abul Hassan Kharaqani sírja,aki a 12. században a szufikák egyik leghíresebb szellemi vezetője volt. Byar-kastély romjai Bastam délkeleti részén, a Byarjomand-sivatag szélén található, mely egy régi mecsetet és három kapuval rendelkező várfalat foglal magába. Farumad mecset romjai , mintegy 165 km-re északkeletre, a 13. század legnagyobb emlékműve. Schahrud Múzeum , a Kajar és a korai Pahlavi korszakból származik, korábban az önkormányzat tulajdonában volt, a belvárosban, kétszintes téglaépületben található South Tarawa Bairiki vagy South Tarawa Kiribati fővárosa, valamint a sziget neve, melyen található. Maga a sziget a Tarawa-atoll déli részén található, Bairiki városa a sziget nyugati végén fekszik. Fekvése A Csendes-óceánban, az Egyenlítő az Egyenlítő két oldalán a keleti hosszúság 172-177 foka között, a Tarawa-atollon fekszik. Földrajza Az itt északnyugat-délkeleti irányban sorakozó szigetek lesüllyedt vulkáni kúpok. Az ezek tetején kialakult korallképződmények - úgynevezett atollok. Az atollok egy-egy központi lagúnából és a körülötte gyűrű alakban elrendeződött kisebb-nagyobb korallszigetekből állnak. Éghajlata A hőmérséklet minden hónapban 27-28 Celsius-fok között van. A passzát szelek viszonylag egyenletes, évi átlag 2000 mm mennyiségű, bőséges csapadékot hoznak. Leírása Bairiki szigete a szűkebb értelemben vett főváros az atoll déli részén található. Ez a Kiribati köztársaság adminisztratív központja, bár maga a parlament Ambo-n található, félúton Bairiki, és Banriki közt. A városhoz egy kikötő is tartozik, valamint a Dél-óceániai Egyetem Campusa is ebben a városban található. A nemzetközi repülőtér Tarawa délkeleti részén Bonriki szigetén van. Az atollok gyűrűjéből álló keskeny szigeteket egyre több helyen töltésekkel kapcsolták össze, így a kompok helyett autóutak bonyolítják le a forgalmat, amely elősegíti, hogy a Tarawa atollok mindinkább egységes várossá forrjanak össze. A kiépített töltések azonban akadályozzák a lagúna vizének cserélődését, ami az egykor kristálytiszta tengervíz elszennyeződését eredményezi. Saint-Nicolas-de-Pierrepont Saint-Nicolas-de-Pierrepont település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 300 fő (2015). Saint-Nicolas-de-Pierrepont Bolleville, Doville és Saint-Sauveur-de-Pierrepont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Oxikalkofil elemek Az oxikalkofil elemek a Szádeczky-Kardoss-féle geokémiai rendszer harmadik kategóriáját képezik. Ez a geokémiai osztályozás az elemek ionjainak természetes körülmények közti vegyületképző képességén és hajlandóságán alapul. A periódusos rendszer oxikalkofil elemei a vas, cink, gallium, indium, tallium, germánium és az ón. Vannak úgynevezett átfutó (nem jellemzően oxikalkofil, de itt is megjelenő) és kérdéses elemek, ezek a kadmium, ólom, bizmut. Dúsulásuk már az előkristályosodás (folyós magmás szakasz) során megkezdődik a savanyú magmákban, de ekkor csak nyomelemnyi mennyiségben (rejtett elem), a pneumatolitos szakaszban és a hidrotermális kristályosodási fázisban már önállóan alkotnak ásványokat. Pedagógus A pedagógus neveléssel és tanítással foglalkozó személy. Maga a szó a görög paidagogoszból származik, jelentése: gyermekvezető. A pedagógusnak a tanításon és nevelésen kívül sok más egyéb feladatnak is meg kell felelnie, szerepköre rendkívül komplexnek tekinthető. Ide tartozik a kollégáknak, diákoknak, illetve a szülőknek való megfelelés, amelyek sokszor ellentétbe is kerülhetnek egymással. A pedagógusnak egyaránt van hatalma, de egyben kiszolgáltatott is. Történeti áttekintés A pedagógusnak a feladata és szerepe a különböző korszakokban eltért egymástól. Ha összehasonlítanánk egy mai pedagógust az ókori vagy középkori megfelelőjével, akkor jelentős különbségeket láthatunk, de ennek ellenére mégis vannak olyan közös momentumok, amelyek mindegyik korszakban megegyeztek. Ilyen a tanítás és nevelés megléte, illetve a tudás átadásának a fontossága. A különbségek leginkább a módszerekben fognak jelentkezni. Ezen kívül bizonyos szinten az oktatási intézmények működésére is kitérek a különböző korszakok során, mivel ez a pedagógus munkahelye és ez az intézmény jelentős hatással van a pedagógus feladatkörére is. Ókor A Kr. e. II–I. évezred során már találkozhatunk az oktatás intézményesült formájával, amiből következik, hogy pedagógusok is voltak ebben az időszakban. Ez az intézményesülés Mezopotámiát, Egyiptomot, Indiát és Kínát érintette. Mezopotámiában ebben az időszakban kialakult egy független szabad értelmiségi réteg, akik a tábla házának a tanárai voltak és oktatással foglalkoztak. Az oktatás mellett a neveléssel is foglalkoztak, ami abban nyilvánult meg, hogy fegyelmezés esetében különféle testi fenyítéseket alkalmaztak. Egyiptomnál írnokképző iskolák jelentek meg intézményesült formában. Itt a tanítást írnokok vállalták, akik utánzás, gyakoroltatás módszereivel igyekeztek átadni a tudást. Itt neveléssel nem találkozunk, ami azzal is magyarázható, hogy itt elsősorban felnőtt emberek tanultak és ilyenkor már nincs szükség neveltetésre. Egyiptomnál még az is érdekes, hogy a gazdagabb családoknál magánnevelők tanították a gyermekeket, tehát a pedagógusnál nem volt szükséges feltétlen oktatási intézmény megléte. Indiánál is hasonló momentumokkal találkozunk, ami érdekes, hogy a kasztok alapján szerveződött a tanítás, amely a tanító házában valósult meg. Itt a gyermekek 4-5 hónapot töltöttek el. Nevelésnél használták a testi fenyítést, de ennek speciálisabb fajtáját, ugyanis nem veréssel neveltek, hanem éheztetéssel, hideg vízben való megfürdetéssel, illetve a tudástól való eltiltástól. Indiában az oktatásra a buddhizmus megjelenése nagy hatással volt, ekkor jelentek meg a buddhista papok, akik a tanítást vezették. Kínában a falvakban magántanítók tanítottak, tehát itt nem volt intézményesült formában oktatási intézmény, erre egyedül csak a városokban volt lehetőség, amelyet a kormány létesített. Az oktatás itt ingyenes volt, az alapiskolába a diákok 5-től 10 éves korig jártak, befejezéskor pedig vizsgát tettek. Itt fontos megjegyezni, hogy csak fiúgyermekek tanulhattak, de a gazdagabb családoknál lehetőség volt arra, hogy a leányaikat magántanítókkal oktassák. Hellászban a Kr. e. 8. század elején alakultak ki a poliszok. Ekkoriban még nem beszélhetünk egységes Görögországról, mindegyik polisz egy-egy különálló városállamnak felelt meg, amelyek gyakran egymással is háborúban álltak. A legfejlettebb poliszok közül Spártát és Athént érdemes kiemelni, ugyanis a nevelési szokásaik jelentősen eltértek egymásétól. Spárta a többi poliszhoz való egyedi helyzete miatt érdekes, ami a nevelésben is megnyilvánul, míg Athén az a polisz, ahol a legjobban ki tudott bontakozni a többi poliszhoz képest az oktatás intézményesült formája. Spártában a gyermekek korán el lettek szakítva szüleiktől és közös táborokban sajátították el azokat az ismereteket, amelyekre egy jó spártai katonának szüksége volt. Itt a paidanomoszok, gyermekfelügyelők neveltek és tanítottak, de a tudásnál csak azt tartották fontosnak, ami egy katonánál elengedhetetlen. A paidanomoszok csak a legbátrabb és legértelmesebb kiképzett fiatal fiúkból lehetettek. Athénnál ezzel szemben teljesen más volt a helyzet, a tudást nagyra tartották és ennek megfelelően minden képesség átadásához kialakították az oktatási intézményeket, amelyek a hellenizmus korában virágoztak. Athénnál találkozunk a paidagogosz szóval is, ő volt az a rabszolga, aki a gyermekeket elkísérte az iskolába, illetve mivel ő maga műveltebb volt az átlag rabszolgánál, ezért az otthoni tanulásban is segítette a gyermekeket. Az intézményeknél az elemi oktatásnál a grammatisztés vagy a didaszkalosz tanított a didaszkaleionban. Munkájáért fizetséget kapott, ami miatt igen kevésre becsülték a kor mentalitása miatt. Fizetését a tanítványainak számától függött, minél többen voltak, annál nagyobb volt a fizetsége. Szinte bárki lehetett grammatisztész, illetve didaszkalosz. Egyedül csak az alapvető ismereteket kellett tudnia, számolás, olvasás és írás. A középfokú oktatás a grammatikai iskolában a grammatikosz ('irodalomtanár') vezetésével folyt. Itt megkezdődött a klasszikus írók és költők műveinek elemzése. Rómában a Kr. e. 300–146-os időszakban intézményesült az oktatás, ami hasonló volt a görögökéhez, ugyanis szinte teljes egészében átvették tőlük. A tanítók használnak a nevelés során testi fenyítést, segítenek a tanulásban a különféle módszerekkel. Itt érdemes megemlíteni Quintillianus pedagógiai elméletét, aki retorikai iskolákban oktatott és a császári udvarban nevelőként működött. Szónoki képzés tizenkét könyvében írja le elméleteit: Fontos nála, hogy a pedagógus művelt legyen, de ezenkívül a dajkának és az anyának vagyis a nevelőnek a szerepét is fontosnak tartja, náluk is fontos a műveltség megjelenése, ugyanis tőlük sajátítja el a gyermek a beszédkészség alapjait. A pedagógus feladatai közé tartozik a gyermek megfigyelése, aminél a veleszületett sajátosságokat összhangba kell hozni a tanítási módszerekkel. Az emlékezőtehetség fejlesztése fontos és tanulékony természet kialakítása. Érdemes megemlíteni, hogy Quintillianus fellép a testi fenyítés ellen, csak a legvégső esetben szabad használni. Ez utóbbi momentum abból a szempontból is fontos, hogy láthatóvá válik, hogy ugyan a legáltalánosabban elfogadott tényként a testi fenyítést jelen volt, mint nevelés eszközeként, de voltak kevesen akik ezzel nem értettek egyet és a későbbiek során ezek az alapgondolatok nagy hatással voltak a későbbi korszakok gyermeknevelésére, illetve más pedagógusok gondolataira is. Szent Ágostonnál is, aki jóval később a Kr. u. időszakban élt megjelentek hasonló gondolatok, a megfigyelés, a gyermek szeretete és ő is elítéli a testi fenyítést. Pedagógiai gondolataiban a kor eszménye is megjelenik, ugyanis ekkoriban állapították meg, hogy a gyermek eredendően rossz, de Szent Ágoston úgy látja, hogy megfelelő tanítással és neveléssel a gyermek jó útra terelhető, tehát a pedagógus egyfajta lelki pásztori szerepben is megjelenik. Középkor Ebben az időszakban terjed el a klerikus műveltség, aminek hatására új iskolatípusok jönnek létre. Ilyen a plébániai iskolák, ahol a plébánia papjai tanítottak. Az ifjúságot maguk köré gyűjtötték, liturgikus könyvek olvasására tanították őket és gregorián énekekre. A székesegyházi iskolákban az egyház magasabb szintű terjesztése és védelme miatt magasabb képesítésű tanárokat és tudós férfiakat vettek fel pedagógusként. A városok számára speciális intézményként jelent meg a városi plébániai iskolák, ahol az oktatók az iskolarektor volt (rector scholae, magister scholae). Többnyire egymaguk látták el valamennyi tanulócsoport oktatását, de a nagyobb városokban az énektanítás és a tanulók templomi szolgálatának megszervezése a kántor feladata volt. A felnőtt tanárok mellett több helyen segédtanítót (preceptor, informator, Geselle) alkalmaztak. Ezek nagyobb diákok voltak, akik a kezdők gyakoroltatásában segédkeztek. Az iskolarektor a plébános felügyelete alatt állott, javadalmazását az egyház látta el, de egyes városokban a városi tanács is juttatott számukra bizonyos pénzösszeget. Megbecsült állás volt a középkorban a városi iskolarektorság, az anyagi gyarapodás és a társadalmi tekintélyszerzés jó lehetőségét adta. Emellett az is jellemző, hogy a rektorok általában nem maradtak sokáig hivatalban. Gyakran más városban folytatták az iskolavezetést vagy a még jövedelmezőbb városi jegyzőséggel, illetve a papi hivatással cserélték fel a tanítást. Megtehették, hiszen iskolai végzettségük – az esetek többségében – ezt lehetővé tette számukra: a nagyobb városok vezetői ragaszkodtak hozzá, hogy az iskolamester az egyetemek bölcsészeti („ars”) fakultásán szerezhető baccalaureus vagy magiszter fokozattal rendelkezzen. Figyelemreméltó fejlemény, hogy a XIV–XV. században már többnyire világi férfiak, az ún. városi literátus réteg tagjai vállalkoztak iskolarektorságra. Humanizmus A humanisták felléptek a középkori oktatás ellen és kritikájuk az alábbiak voltak: A testi fenyítés ellen való fellépés, az ostoba oktatók ne taníthassanak, mert ezzel az ifjúságot is megrontják. A lexikális magolás helyett inkább a logikus gondolkodást sajátíttassa el az oktató a tanítványaival. Jelentős képviselői közé tartozott Rotterdami Erasmus, Joan Luis Vivés, François Rabelais, Michel de Montaigne. Rotterdami Erasmus a pedagógus egyik legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy figyelje meg a gyermekkor sajátosságait és ehhez igazítva igyekezzen kialakítani egy olyan oktatási és nevelési módszert, ami megfelel ezeknek a sajátosságoknak. Juan Luis Vivés úgy tartotta, hogy az oktatásnak a nevelés végső céljára kell irányulnia. Pedagógiai eszménye az hogy, az egészséges, edzett testű, klasszikus nyelvekben és természettudományokban egyaránt jártas, erkölcsileg érett, világban érvényesülni tudó, őszinte, bensőséges vallásos hitű embert neveljenek a pedagógusok. Szükségesnek tartja, hogy a nevelő tervszerűen tanulmányozza a gondjaira bízott minden egyes gyermek képességeit, hajlamait, jellemvonásait – ezzel a pszichológiai szempont érvényesítésének indokoltságát fogalmazza meg elsőként a nevelés történetében. A nevelő akkor jár el helyesen, ha módszereit, nevelési eljárásait a gyermek egyéni sajátosságaihoz hangolja. Elítéli a tanárokat, akik kizárólag fenyegetéssel és „sűrű ütlegekkel” akarnak eredményt elérni, de a testi fenyítéket – a „fenyegetésre nem hajló” gyerekek esetében – mégis megengedhetőnek tartja. A gyermekek megfigyelése ne ötletszerű akció legyen, hanem folyamatos pedagógiai tevékenység. Az összegyűjtött ismeretanyagot a tanárok osszák meg egymással. Francois Rabelais a nevelésnél a természet közelségét fontosnak tartotta, mint ahogy a későbbiek során Rousseaunál is látni fogjuk. A jó kapcsolatot rendkívül fontosnak tartja a pedagógus és tanítványa között, ami abból a szempontból is érdekes, hogy a mai pedagógus szerepeknél egyfajta fontos kritériumként jelenik meg. A testedzést fontosnak tartja és az elmélet gyakorlati megvalósítását. Michel de Montaigne a lexikális tudás, konkrétan a különféle „értelmetlen” memoriterek ellen lép fel. A pedagógusnak az lenne a legfontosabb feladata, hogy a gyermeket gondolkodni tanítsa meg és ne eltompítsák tudását. Kritizálja azokat a pedagógusokat, akik nem is értenek a szakmájukhoz és többet ártanak a gyermeknek, mint használnának. Ezekből láthatjuk, hogy a középkor vége felé egyfajta jelentős átalakulás megy végbe a pedagógusok feladata kapcsán. A középkorban gyakoriak voltak a nem szakszerű pedagógusok, akik nem értenek feladatukhoz, persze elsősorban utólag a humanisták tartották ezt róluk, a középkori eszmék szerint megfelelően végezték az ún. „oda nem illő” pedagógusok a feladatukat. A humanisták azért is nagyon fontosak a pedagógusok kapcsán, mert egységes összefüggő rendszerben ők fogalmazták meg azokat a liberális alapokat, amelyek a későbbi korokban tovább kezdtek el virágozni és emberségesebb kapcsolat alakult ki a pedagógus és diákja között. 17-18. század A 17. század az oktatástörténetnél egyfajta átmeneti időszaknak tekinthető, ugyanis ekkor a szülők és nevelők közelebb kerülnek a gyermekeikhez és ez az oktatásban is megnyilvánul. Fontossá válik az, hogy a pedagógus ne csak tanítsa a gyermeket, hanem szeresse is, ne eszközként tekintsen rá, hanem emberként. Johannes Amos Comenius fogalmazta meg először azt, hogy szükség van pedagógusokra, konkrétan olyan személyekre, akik értenek a gyermekneveléshez. Ezt lehetőleg érdemes nyilvános oktatás keretein belül megvalósítani, tehát az államnak fontos feladata lesz abban, hogy az oktatásban és nevelésben segédkezzen és olyan pedagógusokat neveljenek ki, akik egy egységes nevelési és tanítási rendszert biztosítanak a diákok számára. Magyar viszonylatok terén is tudunk ebből a korszakból jeles gondolkodók elméleteit és munkáit megemlíteni. Ide tartozik Apáczai Csere János, aki a Magyar Enciklopédia 10. részében tér ki, mit is vár el a tanítótól. Fontosnak tartja, hogy a pedagógus erkölcsösen éljen, megfelelő tudást birtokoljon, amelyet át is ad diákjainak. Fontos, hogy tanítványait szeresse és erkölcsre nevelje, illetve az Isten iránti szeretet és annak megismertetése a diákokkal szintén fontos momentum Apáczainál. Pázmány Péter a hagyományos tekintélyelvű nevelést hirdeti, úgy gondolja, hogy a tekintély és szeretet megfelelő ötvöző ereje a legmegfelelőbb a keresztény nevelésnél. Láthatjuk, hogy ebben az időszakban a keresztény nevelésnek rendkívül fontos feladata, ez adja egyfajta magját az oktatásnak és ebből adódóan az oktatók nagy része is keresztény erkölcsös személynek tekinthető. A jelentős változás a 18. században, a felvilágosodás időszakában jelentkezik, amikor a liberalizmus és deizmus előtérbe kerül, ami nagy hatással van a pedagógus szerepkörére is. A deizmus kapcsán egyből megjelenik az, hogy a keresztény tanítást felváltja a világi tanítás. Ebben az időszakban John Locke, Jean-Jacques Rousseau, Helvetius nevét érdemes megemlíteni. John Locke elsősorban az arisztokrata gyermekek neveléséről ír, aminél a magántanítók szerepét hangsúlyozza. Számára az ideális pedagógus az a személy, aki „okosan formálja lelkét” a gyermeknek, meg tudja óvni ártatlanságát, ápolni és fejleszteni tudja tulajdonságait és ki tudja irtani belőle a rosszakat. Jean-Jacques Rousseau a pedagógus feladatának nem azt tartja, hogy növendéke fejét „teletöltse tudománnyal”. Mindenekelőtt alkalmassá kell tennie őt a nevelésre, s ehhez először is ügyelnie kell arra, hogy a gyermek spontán fejlődése zavartalan legyen. Vigyáznunk kell a gyermekre „az első pillanattól kezdve, hogy világra jött”, azért, hogy „eredeti formáját” megőrizhesse. Ennek a formának, azaz: a gyerekben szunnyadó lehetőségeknek, erényeknek a kibontása a nevelőre vár. Rousseau nevéhez köthető a negatív nevelés is: Ez egy olyan nevelés, „amely tökéletesíteni akarja szerveinket, ismereteink eszközeit, mielőtt ismereteinket megszereznénk, és amely a szervek gyakorlásával készít elő az értelemre. A negatív nevelés nem ad erényeket, de megóv a bűnöktől, nem tanít meg az igazságra, de megóv a tévedéstől; alkalmassá teszi a gyermeket mindarra, ami majd az igazsághoz vezetheti, amikor már képes lesz megérteni, és a jóhoz, amikor már képes lesz szeretni.” A nevelés teszi az embert azzá, ami – hirdeti Helvetius. Az ész, az erény és a tehetség mind a nevelés eredménye. Ebből arra következtet, hogy nemcsak az egyes ember, hanem a tágabb közösségi körök, a nemzetek boldogulása is a neveléstől függ. S ha ez így van, akkor a felvilágosult államnak joga és kötelessége a nevelés tartalmának és szervezeti kereteinek meghatározása. Az állam tehát illetékes a köznevelés, a közoktatás kérdéseiben. 19. század és a pozitivizmus A pedagógia ebben a korszakban válik önálló tudományággá, illetve a pedagógus fogalom jelentésével is ebben a korszakban kezdenek el jobban foglalkozni. A tanítás és nevelés önálló tudományágként kezd el megjelenni. Jelentős képviselői: Ernst Christian Trapp, August Hermann Nemeyer Franke, Vinzenz Eduard Milde, Herbart. Elsősorban a pedagógia, mint tudomány fogalmával foglalkoznak, magát a pedagógust és szerepét nem említik meg. Ennek ellenére mégis fontos személyek, ugyanis a pedagógia tudomány kialakulása lerakja azokat az elméleti alapokat, amelyek a későbbi korokban jelentősen meghatározzák majd a pedagógus feladatát. Ez az időszak abból a szempontból is fontos, hogy ekkor jelentkezik a pozitivizmus, amelynek képviselői a pedagógus szerepét abban határozzák meg, hogy egy olyan személy legyen, aki a társadalomban való beilleszkedéshez megfelelő nevelést biztosít a gyermekek számára. Jeles képviselői: Auguste Comte, Herbert Spencer, Alexander Bain 20. század, pedagógusszerep elméletek A pedagógusszerep napjainkban egy rendkívül komplex feladatnak tekinthető, amivel többen is foglalkoztak a 20. század elején, illetve napjainkban is. Különféle elméleteket állítottak fel a pedagógusszereppel kapcsolatosan, amely egyben lefedi a pedagógusnak a feladatát is. Riesman a tanárszerep változásairól ír, főleg amerikai modell alapján dolgozott. A 20-as évektől az 50-es évekig a pedagógus és diákok között nem jött létre komolyabb kapcsolat, a pedagógusok nem játszottak szerepet abban, hogy az ízlés és kortárs csoporton belüli kapcsolatokat társadalmasítsák. Ezenkívül a diákoknál nincs meg a kellő motiváció sem az intellektuális tartalmak iránt, ami annak is köszönhető, hogy a pedagógusok nem segédkeztek ebben. Az 50-es évektől ebben jelentős változás történik, a pedagógusnak fontos szerepe lesz abban, hogy motiválja a diákokat és megértesse velük, hogy mennyire fontos szerepük van abban, hogy a közösségben milyen szerepet töltenek be. Lange-Garritsen a pedagógus szerepeinél a tanuló tanár viszonyát érinti elsősorban. A 60-as évekig az iskola egyfajta belső világot alakított ki, saját normarendszerrel, ahol nagyhatalma volt a pedagógusnak és igazgatónak. A 60-as évek után jelentős változások jelentek meg, ami főleg a pedagógus feladataiban jelenik meg. A pedagógusnak többféle szerepet kellett elsajátítania szakmáján belül. Kolléga szerep: A pedagógus a többi pedagógussal összehangolva igyekszik dolgozni, így a diákoknak egy egységesebb tudást tudnak átadni. Ezen kívül a szülőkkel, diákokkal, felettesekkel folytatott interakciók során is megragadható a szerepük komplexitása. Fontos még a hivatalnoki és nyilvános szerep is, ugyanis a közéletben való részvétel egyfajta követelménynek tekinthető a pedagógusnál. A pedagógus feladata és szerepe napjainkban A pedagógus feladata rendkívül bonyolultnak tekinthető, ami a szerepének a sokszínűségéből is adódik. A pedagógus személyében ugyanis a szerep és személye közötti ellentétek erőteljesebben jelennek meg, ugyanis nem elég csupán a szakképzettség a munkája elvégzéséhez, hanem az egész lényét bele kell adnia. Ezek alapján különböző típusú pedagógusokat lehet megkülönböztetni, akik más és más módszerrel nevelnek, illetve oktatnak. A különböző szerepek azt is eredményezik, hogy másfajta viszony alakul ki a pedagógus és diákjai között. A pedagógusok sokszínűségét sokan támogatják, köztük Alain, Mihály Ottó, André de Peretti. Úgy gondolják, hogy egy demokratikus társadalomban elengedhetetlen a pedagógusszerepek sokszínűsége. Természetesen nyilván vannak ezen a szerepen belül olyan momentumok, amelyek nem működőképesek és nem várható el egy pedagógus feladatától, de ennek a szelektálását a szakmai közvélemény megvalósítja és végül csak a legideálisabb szerepek maradnak meg. Ezzel kapcsolatosan érdemes megemlíteni pár elméletet, hogy milyen pedagógus típusokat különböztethetünk meg. Caselman feladatcentrikus vagy gyerekcentrikus tanárt különböztet meg elméletében. A feladatcentrikus elsősorban tantárgyára koncentrálja a diákokat, míg a gyerekcentrikus többet foglalkozik a diákok lelki világával és a nevelésnek is nagyobb jelentőséget tulajdonít. Kuzmina mester, majdnem mester és nem mester pedagógust különböztet meg. Elsősorban a szakképzettségük minősége alapján tesz különbséget közöttük. Anderson uralkodó, együttműködő pedagógustípus. Ez megegyezik a tekintélyelvű, illetve a demokratikus pedagógusi nevelési stílusokkal. Általában a demokratikust szokták sokan pártolni, mert így a diáknak több joga van, illetve aktívabban is részt tud venni az órákon, de ennek ellenére sokszor elkerülhetetlen az autoriter stílus, aminél a pedagógus irányítja teljes egészében az óra menetét. A Tausch házaspár távolságtartó, felelőtlen, unalmas pedagógusszerepet említ. Elsősorban negatív oldaláról vannak megközelítve ezek a szerepek, teljes képet nem kaphatunk mindegyik pedagógusszerepről. Ungárné Komoly Judit agresszív, restriktív, kooperatív, inerciás, indifferens szerepeket különböztet meg. Mindegyik szerepnél fontos megemlíteni, hogy elsősorban az olyan demokratikus pedagógusszerepet tartják ideálisnak, amely jó és közvetlen kapcsolatban van a diákokkal és szülőkkel egyaránt. Igyekeznek az oktatásban olyan módszert alkalmazni, amely lehetővé teszi a diák számára az interaktivitást, ami sok esetben abban nyilvánul meg, hogy a tanár és diák egyfajta beszélgetőpartnerré alakul. Ugyan a tekintélyelvű oktatásnál is van interaktivitás, de ott elsősorban a pedagógus a kérdező és a diák vagy tudja a helyes választ vagy nem, ennél a nevelési módszernél nincs lehetőség arra, hogy a különféle kooperatív tevékenységeket kipróbálhassák. A pedagógusnál fontos, hogy bizonyos szintű pszichológiai ismeretek birtokában is legyen, ugyanis ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermekek lelkivilágát megértsék, illetve ennek segítségével motiválják a diákokat a tanulásra, illetve a tanulás szeretetére. Ezekből adódóan egyre inkább előtérbe kerül az az elmélet, amely az oktatást alárendeli a nevelésnek, aminél fontos, hogy a pedagógus értékközvetítés útján közösségi tapasztalatszerzésre ösztönözze a diákokat, illetve az is a nevelés része, hogy a diákot megszerettetik a tanulással és rávilágítják a képességeikre. A pedagógusszerep megváltozása, módosító tényezők A pedagógust rengeteg momentum befolyásolja munkája során, illetve olyan módosító tényezők is jelen vannak, amelyek nagyon rövid idő alatt megváltoztathatják azokat az elméleteket, amelyeket a pedagógus szerepeiről állítottak fel napjainkra. Ilyennek tekinthető a technológiai fejlődés is, aminél felmerül az a fontos kérdés, hogy vajon a számítógép átveszi-e a pedagógusnak a szerepét. Ezzel kapcsolatosan már fogalmaztak meg különböző szerepeket, vannak az elvi technológiai ellenesek, akik teljes mértékben elutasítják a számítógépet az oktatásban. Sokszor konzervatív elveik miatt, de sok esetben az is előfordul, hogy a számítógép iránti szakképzetlenségük vezeti rá őket arra, hogy teljes mértékben elutasítóak legyenek. A formálisan elfogadó egyfajta arany középútként jelenik meg, az alapmódszerei megmaradnak, a technológiát kiegészítőként használja. Itt gondolhatunk arra, hogy különféle képeket vetít ki az órái során, esetleg számítógépen található videóval teszi érdekesebbé az óra menetét. A technicista túlkapás jóformán már nem is tekinthető pedagógus szerepnek, ugyanis ekkor a pedagógus teljesen átadja magát a technológiának, ez átveszi a szerepét. A technológia tanít és a pedagógus csupán ezt a technológiát irányító személlyé alakul át. Sok pedagógus van, akik túlságosan autonóm szerepben vannak, kreatívak és egy egyedi tanítási módszerrel akarnak egyfajta reformot vinni az oktatásba. A központi oktatástól általában teljesen eltérnek, aminek több negatív oldala is van. Egyrészt a diák az érettségin nem tud teljes mértékben megfelelni, ugyanis egy olyan tudást sajátított el, ami ugyan hasznos, de az érettségi szempontjából elképzelhető, hogy nem megfelelő. Ezenkívül az autonóm pedagógusok gyakran szembekerülnek az oktatási központtal. Mivel ez hátrányosan érinti őket, emiatt sokan inkább betagozódnak. Egy-egy pedagógusszerepre módosító tényező lehet a pedagógusnak a neme. A nőknek az aránya az utóbbi időben jelentősen megnőtt. Ők másképpen állnak a diákokhoz valamelyest, mint férfi kollégáik, ugyanis sokkal személyesebb kapcsolatot építenek ki tanítványaikkal, sokszor anyaszerepet vesznek fel. Érdemes még megemlíteni a pedagógus életkorát is, illetve iskolai elhelyezkedését. Az életkornál gyakran találkozunk azzal, hogy az idősebb pedagógusok a régebbi módszereket használják, főleg tekintélyelvű módszereket. A fiatalabb pedagógusok pedig demokratikusabb módszert igyekeznek kialakítani. Itt fontos megemlíteni, hogy nem minden esetben valósulnak meg ezek a momentumok, ugyanis maga a pedagógus személye a legfontosabb, ebből adódóan egy fiatal pedagógus is alakíthat ki tekintélyelvűséget, illetve egy öregebb pedagógus is demokratikusabb formát. Az iskolai elhelyezkedésnél általában a magasabb iskolai intézményben elhelyezkedő pedagógus nagyobb tekintélynek örvend, ami a fizetésében is megnyilvánul. Magyarországi viszonylatok Az államszocializmus idején a rendszernek megfelelő gyermekeket akartak nevelni a jövő nemzedékének, ebből adódóan a pedagógusnak elsődlegesen ez volt a feladata. A 90-es évektől jelentős változás történik: a gyerekszemlélet megváltozik, a gyermek él, nem az életre készül, nem tantárgyat tanítunk, hanem gyereket. Ezek az elméletek vezettek ahhoz, hogy az autoriter oktatási formát felváltotta a demokratikus, ennek következtében a pedagógusok közvetlenebb viszonyt alakítottak ki a diákokkal. A legtöbben a pedagógusszerepek sokféleségét támogatják, ami egy demokratikus társadalomban elengedhetetlen. Ungárné dr. Komoly Judit műhelybeszélgetések és kutatások kapcsán az alábbi tényezőket állapította meg arról, hogy mit várnak el a diákok egy pedagógustól: a pedagógus legyen határozott, következetes, a diáktól sokkal többet tudjon, jó vezető legyen, legyen tekintélye, a diákok számára legyen példaértékű. Ez nagy felelősséget jelent, ami személyesen is érinti magát a pedagógust. Kériné Sós Júlia elsősorban a különféle pedagógusok közötti különbségeket vizsgálta, amit elsősorban a különböző fizetések kapcsán lehetett megállapítani. Az általános iskolai pedagógus keresi a legkevesebbet, a középiskolai valamivel többet, míg az egyetemi kapja a legtöbbet. Minél magasabb szinten tanít a pedagógus, annál inkább elvárjuk tőle, hogy a tantárgyát, illetve tudományterületét minél jobban ismerje. Kozma Tamás a pedagógus szerepeit 3 nagyobb feladatkörben határozta meg. A pedagógus tanít, nevel, illetve adminisztrál. Litoria albolabris A Litoria albolabris a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Pápua Új-Guinea endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, és száraz síkvidéki rétek. Saint-Aubin-de-Lanquais Saint-Aubin-de-Lanquais település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 328 fő (2015). Saint-Aubin-de-Lanquais Saint-Germain-et-Mons, Saint-Cernin-de-Labarde, Conne-de-Labarde, Saint-Nexans, Verdon, Faux és Monmadalès községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nancy Landon Kassebaum Nancy Landon Kassebaum (Topeka, 1932. július 29. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kansas, 1979–1997). GBU–31 JDAM A GBU–31 Joint Direct Attack Munition (JDAM, Közös Közvetlen Támadó Lőszer) GPS-irányítású siklóbomba, melyet az Amerikai Egyesült Államokban terveztek és gyártanak, meglévő, hagyományos, nem irányított Mk 84 bombák átalakításával. A GBU–32 a BLU–109, a GBU–35 a BLU–110, a GBU–38 pedig a BLU–111 robbanótöltet felhasználásával született. Gyártásának igénye az Öbölháborúban merült föl, mert a hadszíntéren keletkezett füstben az optikai irányítású fegyverek használata nehézkes volt. A legolcsóbb és leghatékonyabb irányított fegyverek egyike. Eredetileg csak álló célpontok elpusztítására alkalmas, de folyamatban van olyan adatbusz fejlesztése, amelyen keresztül a mozgó célpont folyamatosan változó földrajzi koordinátáit automatikusan, folyamatosan el lehet juttatni a bomba számítógépébe, így alkalmassá téve annak elpusztítására. Villel Villel község Spanyolországban, Teruel tartományban. Lakosainak száma 330 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Szent Miklós-fatemplom (Glód) A glódi Szent Miklós-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-A-04581 sorszámon szerepel. A Vénusz benépesítése A Vénusz benépesítése a tudományos-fantasztikus művek kedvelt témája volt már az űrkorszakot megelőzően is. A bolygó felszínén uralkodó viszonyok megismerése óta azonban a figyelem eltolódott a Mars és a Hold irányába. Lehetséges okok Az űr és a földön kívüli területek benépesítése növeli az emberiség túlélési esélyeit, mivel az egy helyszínt sújtó katasztrófák a másik populációt érintetlenül hagyják. A gazdasági tevékenységek vagy egy nehezen automatizálható tudományos kutatás támasztotta munkaerőigény, vagy a puszta kalandvágy is szolgálhat motiváló erőként. Kedvező feltételek A Vénusz - ellentétben a többi potenciális úticéllal - a Földhöz hasonló méretében és tömegében, ezért a felszíni gravitáció is közel azonos: 0,904 g, azaz a földi 90,4%-a. A Mars felszínén ezzel szemben csak 0,38 g érvényesül, és ennek negatív élettani hatásai egyelőre nem teljesen ismertek. Mikrogravitációs környezetben a csontozat ritkulásnak, az izomzat pedig sorvadásnak indul. A Vénuszon ez a veszély nem áll fenn, és így az ott huzamosabb ideig tartózkodók visszaszoktatás nélkül telepedhetnének vissza a Földre. A Mars esetében a csontozatot támogató külső segédeszközökre szükség lehet. (A Mars Gravity Biosatellite nevű amerikai szonda lett volna hivatott az élettani vizsgálatokat lefolytatni a Mars esetében, de a programot költségvetési problémák miatt leállították.) Kedvező továbbá, hogy a Vénusz a legközelebbi bolygó, ezáltal pedig a megközelítése is némileg egyszerűbb a többinél. Összehasonlításképpen: legközelebbi állásában a Vénusz távolsága 45 millió km, szemben a Mars 56 millió kilométerével. Ezt a távot a Venus Express szonda öt hónap, míg a Mars esetében a Mars Express hat hónap alatt tette meg. Indítási ablak 584 naponta van a Vénuszra, míg a Marsra csak 780 naponként. A Nap közelsége miatt Vénusz körüli pályán, illetve a felső légkörben a napenergia lényegesen olcsóbban elérhető. A légkör magas szén-dioxid tartalma révén alapanyagul szolgálhat a szénalapú vegyületek előállítására. Hátrányos tulajdonságok A Vénusz felszínén uralkodó légköri viszonyok komoly kihívást támasztanak a technikával szemben. A légkörben nincs oxigén. Az egyenlítői hőmérséklet megközelíti az 500 fokot, ami magasabb, mint az ólom olvadáspontja. A felszíni nyomás a földinek legalább a 90-szerese. A felhőzetet alkotó kénsav erős maró anyag. A bolygón gyakorlatilag nincs víz. A felhőzet nagyon reflektív, így a vénuszi felszín kevesebb napsugárzást kap, mint a földi, ami a napelemek gazdaságosságát rontja. A bolygó tengelyforgása lassú, mintegy 243 földi nap, ami az űrliftek létesítésének nem kedvez. A benépesítés lehetőségei A lehetetlen viszonyok miatt a felszín benépesítése a jelenlegi technikai színvonallal aligha lehetséges. Terraformálás A Vénusszal foglalkozó tudományos-fantasztikus művek visszatérő eleme a bolygó terraformálása, azaz a Földhöz hasonlóvá való alakítása. Ezekben a művekben a hőmérséklet beállítására jellemzően az árnyékolás különböző módozatait használják. Előkerül még ötletként a légkör nagy részének eltávolítása, a szén-dioxid kivonása a légkörből, a víz nagy tömegű importálása, illetve a földihez hasonló tengelyforgási ciklus kialakítása. A felső légkör benépesítése A másik megközelítés a felszín helyett a felső légkörben való megtelepedésben lát perspektívát: 50 kilométeres magasságban a nyomás- és hőmérsékleti adatok nagyjából megfelelnek a földinek. Itt az 1 atmoszférás nyomás mellett 0 és 50 fok közötti hőmérséklet uralkodik. Geoffrey A. Landis (NASA, Glenn Research Center) javaslatában olyan lebegő városok jelennek meg, amelyeket pusztán bennük levő oxigén-nitrogén alapú, földi légkör tart a felszín felett. A Vénusz sűrű, nagyrészt szén-dioxidból álló légkörében ez az elegy körülbelül 60%-át produkálja annak a felhajtó erőnek, mint amit a Földön a hélium képvisel. Mivel a ballonokban uralkodó és a külső légnyomás között jelentős különbség nincs, az esetleges repedéseken keresztül a légkör nem szökne el, hanem csak keveredne a Föld felszínén megszokott sebességgel. Ez lehetőséget ad arra, hogy a felületi hibákat egyszerűen és időben kijavíthassák. Ebben a magasságban nincs szükség űrruhára, csak a hő- és savvédelemről, illetve a levegőről kell gondoskodni. A helyi légkörből kinyerhető hélium vagy hidrogén használatával a felhajtó erő fokozható, és ezzel az állomás hasznos tömege a méret bővítése nélkül növelhető. A felső légkör benépesítése a lassú tengelyforgásból adódó problémákat is mérsékelheti. A vénuszi felhőréteg a heves légmozgások révén 4 földi nap alatt megkerüli a bolygót. (A szélsebesség eléri a 95 m/s-ot, vagyis a 342 km/h-t). Ezzel elviselhetőbb nappal-éjszaka ciklust lehet kialakítani. A felszíni szállító eszközök részben kiválthatók, ha a szállítandó anyagokat a gyorsan mozgó állomásokra emelik és a megfelelő helyen leengedik. A lebegő városok lehetővé teszik a benépesítést terraformálás nélkül is, idővel pedig a terraformálás bázisául szolgálhatnak majd, illetve Landis megállapítása szerint megfelelő mennyiségben és összekapcsolva akár árnyékolóként is működhetnek. Paul Birch elemzése szerint az ilyen kolóniák azonnal profitot termelhetnének, ami tovább ösztönözné a beruházásokat a bolygón. Orbitális pályán A Vénusznak jelenleg nincsen természetes kísérője, de a bolygó adottságai jól kihasználhatók aszteroidák befogására. A sűrű légkör alkalmas ezek lefékezésére, de ha egy aszteroida mégis becsapódna a felszínbe, ott nincs infrastruktúra és olyan érték, amiben kárt tehetne. Az ilyen befogott testek a későbbiekben gazdasági tevékenység alapjául, illetve bázisul szolgálhatnak. 8 mm-es film 8 mm-es film mozgófilm készítésére kifejlesztett formátum, amelynél a filmszalag szélessége 8 milliméter. Az eredetijét szimpla és kétszer 8-as formátumban gyártották. Később megszületett a Super 8-as; amely szintén készült szimpla és dupla változatban, kisebb perforációval A dupla 8-as nyersanyag valójában 16 mm széles volt, amelyet a feldolgozásnál hosszában ketté kellett vágni. Az ábrán látható, hogy az egyik kép (az A betű jelzi) a másikhoz képest fejjel-lefelé áll. Ennek magyarázata, hogy az egyik irányban leexponált filmet meg kellett fordítani, és szalag ilyenkor visszafelé futott a felvevőgépben. Tekintettel arra, hogy a nyers film előhívás előtt átlátszatlan, az orsót a felvevőgépbe lehet helyezni még világosban is; csak a film eleje kap fényt, az alsóbb rétegeket az előhívatlan film menetei eltakarják. Normál 8-as A normál 8-as formátumot az Eastman Kodak fejlesztette ki, a gazdasági világválság éveiben, ezért csak 1932 után hódította meg a piacokat, főként amatőrfilmes felhasználásra. Erre a célre sokkal olcsóbb volt, mint elődje, a 16 mm-es film. A filmszalag azonos a 16 mm-es filmmel, azonban kétszer annyi perforációt tartalmaz (képenként egyet). A film hosszában először az egyik oldalt exponáljuk. Utána az orsót megfordítva a filmszalag másik oldalát is végigexponáljuk. Az előhívás után a filmet hosszában ketté kell vágni. Az így kapott két szalagot egymás után kell ragasztani, hogy folytonos 8 mm-es film váljék belőle. Emiatt az eljárás miatt nevezik kétszer nyolcasnak. A vetítési idő négyszeres a 16 mm-es filmhez viszonyítva. A képméret 4,8 mm × 3,5 mm, és a filmszalag minden méterén 264 kép látható. A képfrekvencia általában 16 másodpercenként. Az amatőrfilm játékideje 3-tól 4,5 percig terjed, a választott képfrekvenciától függően (12, 15, 16, 18) A Kodak beszüntette a normál nyolcas eladását a kilencvenes évek elején, de vállalja az elkészült filmek feldolgozását. Fekete-fehér filmet jelenleg is gyártanak Csehországban, és számos vállalat készít 8 mm-es filmet úgy, hogy a 16 mm-es filmet újraperforálja, és 7,6 méter (25 láb) hosszra vágja. Különleges felkészültségű laboratóriumok képesek már legyártott 16 mm-es, sőt, 35 mm-es filmből is normál nyolcast készíteni. Szuper 8-as A Szuper 8-as filmet 1965 óta készítik amatőrfilmes célokra. Ez a formátum jobb képminőséget képes visszaadni, és a kezelése is könnyebb, mert kazetta-töltésként hozzák forgalomba. Ezt a filmet nem kell megfordítani, mint a kétszer nyolcast. Hibájául rótták fel, hogy a filmkapu műanyagból készül – a normál nyolcasnál fémből készült – a beépített rögzítő lemez nem képes a filmet tökéletesen sávon tartani (és fókuszban tartani). Mindamellett, a súrlódástól ezek a műanyag lemezek néha megolvadtak. A jelenség különösen a hangosfilmfelvételeknél kritikus, a hangosfilm ugyanis vékonyabb. A mágnes hangsáv a filmszalag szélére kerül. Ez a fajta film az eladások 5 - 5 százalékát érte el, és a kilencvenes években megszűnt. Az elmúlt években még egyszer magához tért a szuper 8-as film, mert készletek maradtak raktáron, és terjedni kezdett a digitális képrögzítés. A kétféle technológia meg választást kínált, például olyan formában, hogy az eredetit szuper 8-asra forgatták, majd telecine eszközzel átírták digitális hordozóra. Ezáltal a film szerkesztése (a vágás) jelentősen könnyebbé vált, . Egyszer 8-as Az egyszer 8-as (single 8) filmet a Fuji mutatta be még 1965-ben, azonos méretekkel, de eltérő formájú kazettában. Az addigi koaxiális felépítéstől eltérően ez a kazetta két orsót tartalmazott egymás fölött. Straight 8 Egyszerű 8-as Több kameragyártó cég választékában jelent meg 8 mm-es film kazettában, vagy orsón, hasonlóan a Kodachrome filmhez, kétszer nyolcas változatban is. Az Egyesült Államokon kívül az Agfa és a Svema készített ilyet, fordítós filmként. Condes (Jura) Condes település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 113 fő (2015). Condes Dortan, Chancia, Coisia és Vescles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (9570) 1988 RQ5 A (9570) 1988 RQ5 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1988. szeptember 2-án. Versény A Versény régi magyar személynév, eredete és jelentése ismeretlen. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok július 19. Andrássy József Egyházpakai Andrássy József (Hatvan, 1806. február 9. – Füss, 1852. január 9.) királyi tanácsos. Élete Esztergom megye követe, később helytartója volt. Munkásságában leginkább politikai tárgyú művek fordulnak elő. Ismert, nyomtatásban megjelent munkái: 1. Dissertatio inaug. juridico-politica de principio scientiarum politico-cameralium… Pestini, 1830. 2. A m. kir. udvari cancelláriához titoknokká való kineveztetésekor 1836. pünkösd hava 31-én a megye közgyülésén tartott beszéde. Esztergom, 1836. A következő két alkalmi versezet is neki tulajdonítható: 3. Honni szeretetből származott szerencséző versek… báró Majthényi László Bars megye alispánjának… Nagyszombat, 1835. 4. Örömdal, melylyel… Vietoris József Nyitra vármegye alispánja, midőn nagy neve ünnepét szentelné, megtiszteltetett. Nyitra, 1841. Bán János (színművész) Bán János (Győr, 1955. október 4. –) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész, a Katona József Színház alapító tagja; a cseh és szlovák nyelvterületek egyik legnépszerűbb külföldi színésze. Életpályája Tizennégy évesen szülővárosában, a Kisfaludy Színházban jelentős szerepet alakít a Musa Dagh negyven napja című darabban. A bemutató időpontja: 1970. április 3. Az előadást Várady György rendezte. A színlapon szerepelt - többek között - Nagy Attila, Herendi Mária, Magda Gabi, S. Tóth József, Patassy Tibor és Solti Bertalan neve is. 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Horvai István és Kapás Dezső növendékeként. Első szerződése a Pécsi Nemzeti Színházhoz köti. Egy szezonnal később már a Győri Kisfaludy Színház tagja. Egy stúdiószínházi előadáson mutatkozott be a győri közönségnek. Nádas Péter, Takarítás című darabjában nyújt emlékezetes alakítást. A Kisalföldi városban szerepel először Hrabal műben. A Bambini di Prága című produkcióban Nullicseket, a festőt alakítja. 1982-ben egyik szereplője, Salamon Suba László főiskolai vizsgarendezésének, a Stílusgyakorlatok-nak. Az ekkor alakult, repertoár gondokkal küzdő Katona József Színház a darabot műsorára tűzte. A bemutató 1982. október 23-án volt. 1987. január 29-ig százkilencvenhét alkalommal láthatta a "Katona" közönsége. A hatszázas előadásszámot túllépő produkció 2011-ben is látható a Komédium Színházban illetve más, vendég helyszíneken. Az 1982/83-as szezonban a szolnoki Szigligeti Színház színlapjain találkozhatunk nevével. Többek között, Fejes Endre Vonó Ignác című művében a címszerepet játszhatta el a tiszaparti városban. Vidéki színészként a Legjobb férfialakítás díját is megkapta ezért a szerepért. 1983-tól szerződtetett művésze lett a Katona József Színháznak. Ilyen státuszban először a Spiró György Imposztor című darabjában láthatta a nagyérdemű. 2011-ig több mint félszáz bemutató szereplője volt, köztük Hlesztakovot alakította, Gogol: A Revizor című drámájában. Szereplője a 2011-ben is repertoáron szereplő, több mint háromszázszor előadott darabnak, a Portugálnak is. A "Katonával" öt világrész, számos országában vendégszerepelhetett, többek között a nagy szériát megélt: Három nővér, az Ivanov szereplőjeként. Szerepet kapott az 1984. május 31-én bemutatott, Jiří Menzel által rendezett darabban, a Szarvaskirály-ban. A világhírű rendező – ezt követően – meghívta Az én kis falum című film főszerepére (Otík). A film Oscar-díj jelölésig jutott, a legjobb külföldi film kategóriában. A művész ezt követően számos csehszlovák, a rendszerváltás után szlovák filmben kapott szerepet. A nyelvterület egyik legismertebb, legnépszerűbb külföldi művésze. 2011. március 13-án Prágában Trebbia Európai Díjjal tüntették ki. A laudációt Jiří Menzel tartotta. 2011 júniusában Életműdíjjal – A színészi küldetés díjával (Actor’s Mission Award) tüntették ki Szlovákiában, a trencsénteplici Art Film Festen. Szintén színész fiával, Bán Bálinttal együtt játszották a két főszerepet, apát és fiát a 2013. január 25-én bemutatott Rükverc című darabban. Színpadi szerepek A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 96. Raymond Queneau: Stílusgyakorlatok (Rendező: Salamon Suba László ) Spiró György : Az imposztor... Rybak (Rendező: Zsámbéki Gábor ) Hamvai Kornél : Hóhérok hava... Patalin, vállalkozó (Rendező: Ascher Tamás ) Weöres Sándor : Szent György és a sárkány (Rendező: Zsámbéki Gábor) Bertolt Brecht : Baal... Johannes Henrik Ibsen : A tenger asszonya... Lyngstrand Nádas Péter : Takarítás... Jóska William Shakespeare : Hamlet... Horatio Bohumil Hrabal : Bambini di Prága... Nullicsek Fejes Endre : Vonó Ignác....Vonó Ignác Bulgakov : Menekülés... Golubkov Csehov : Három nővér....Tuzenbach Ivanov....Koszih, a kártyás Mrożek : Mulatság....„N” Bertolt Brecht: Turandot, avagy a szerecsenmosdatók kongresszusa... Szen Halász Péter: A kínai....Színész Tom Stoppard: Árkádia....Valentine Coverly Makszim Gorkij : Barbárok....Golovasztyikov, Pavlin Szaveljevics, kispolgár Shakespeare: A vihar... Trinculo A szerelmes hal....Vinkel Kukorelly Endre: Élnek még ezek?....Károly Heinrich von Kleist: Az eltört korsó....Sugár, írnok George Bernard Shaw : A hős és a csokoládékatona Ödön von Horváth : Mesél a bécsi erdő....Kapitány Mit csinál a kongresszus?....Iskolaügyi tanácsos Bertolt Brecht : Puntila úr és szolgája, Matti... A bíró Egressy Zoltán : Portugál....Csipesz Tersánszky Józsi Jenő – Grecsó Krisztián : Cigányok....Orvos Fábri Péter: Parszifál titka, avagy a terepasztal lovagjai... Artúr király, Gurnemanz, Remete Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott... Guildenstern Tadeusz Słobodzianek: A mi osztályunk (Zygmunt) Gogol : A revizor... Hlesztakov Ibsen : A nép ellensége... Aslaksen Hangjátékok Csipkerózsa Díjak, elismerések Legjobb férfialakítás díja – Vonó Ignác (1983) Színikritikusok díja – Stílusgyakorlat (1983) Játékfilmszemle díja – Falfúró főszerepért (1986) Oscar jelölés – legjobb külföldi film kategória (Az én kis falum) (1987) Legjobb férfialakítás díja (Párizs) – Otik (Az én kis falum) (1987) Jászai Mari-díj (1987) Kritikusok díja – Albert Albert című szlovák film címszerepéért (1995) Érdemes művész (1997) Legjobb férfialakítás díja – Rezső, a Rinaldo című filmben (Moszkva, 2004) Vidor Fesztivál Brighella-díj – Vinkel (A szerelmes hal) (2008) Arlecchino-díj – Pása (Guppi) (2010) Ivánka Csaba-díj (2011) Prága – Trebbia Európai Díj (2011) A színészi küldetés díja ( Szlovákia , trencsénteplici Art Film Fest – 2011). Hagyomány. hogy a színész nevével ellátott sárgaréz lapot a „Dicsőség hídján” helyezik el olyan hírességek társaságában, mint Franco Nero , Deraldine Chaplin, Gina Lollobrigida , Jeremy Irons vagy Jean-Paul Belmondo . E hídon már van két magyar név: 1998-ban Törőcsik Mari tábláját helyezték el itt, 2003-ban pedig Cserhalmi Györgyét Ars poetica 'Fiatalként a kérdéseim kissé bizonytalanok voltak, a válaszaim azonban nagyon határozottak. Most, idősebb fejjel azonban a kérdéseim nagyon pontosak, a válaszaim pedig egyre bizonytalanabbak. Ma többet tudok a világ dolgairól és saját magamról, ezért tudok talán jobban kérdezni. Ez praktikusan azt jelenti, hogy könnyebben megfejtem egy szerep személyiségét, könnyebben belehelyezkedem, de kilépnem belőle nehezebb, mert a szerep által felvetett kérdésekre nehezebben találom a választ. Ez olyan pszichés teher – s ez a hivatásom legnehezebb része – melyben minél mélyebbre mászik az ember, annál többet veszít magából. Munkával telt éveim során, valósággá vált fiatalkori célom – amiért ezt a hivatást választottam –, hogy a magyar színházművészet valóban világszínvonalú legyen. Mindig olyan területeket igyekeztem és igyekszem kipróbálni, ahol még nincsen tapasztalatom. Ezek sem egyszerű feladatok, de megkönnyíti őket az újdonság, a kísérletezés varázsa. Jó kanavász, jó alapanyag kell, és a többi csak munka kérdése. „Navigare necesse est, vivere non est necesse!" Hang és kép Stílusgyakorlatok. a YouTube -on Az én kis falum. a YouTube -on Az Ivanov a Sydney Festival-on. a YouTube -on Díjátadás trencsénteplici Art Film Fest – 2011 Kapcsolódó fejezetek: Eugenika Az eugenika vagy eugenetika olyan társadalomfilozófiai irányzat, mely az ember öröklődő testi és szellemi tulajdonságainak javítása érdekében végzett beavatkozásokat hirdeti. Az utópista eugenetikai gondolat kidolgozója az angol Francis Galton, Charles Darwin unokatestvére volt. Megfogalmazása szerint: Az eugenika tudománya mindazokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyek egy faj veleszületett kvalitásait javítják, és amelyek ezen kvalitások lehető legelőnyösebb kifejlődését elősegíthetik. Propagátorai a társadalom felelősségre és az altruista hozzáállásra hivatkozva hirdették az emberi intelligencia növelésére, takarékosságra és az emberi szenvedés csökkentésére irányuló törekvéseiket. Az eugenikát a történelem folyamán többször használták fel ürügyként faji megkülönböztetés igazolására. Az eugenika jelentése és típusai Galton az emberiség genetikai állományának befolyásolását a párválasztás és a gyermeknemzés szabályozása révén ajánlotta. Ennek kivitelezésére elvileg két lehetőséget látott. Az egyik a pozitív eugenika, amely a társadalom legkiválóbb adottságú tagjainak az átlagosnál nagyobb gyermekszámát szorgalmazta. Galton elsősorban ennek az irányzatnak a fontosságát hangsúlyozta, és ezt felvilágosítás, valamint anyagi előnyök, gazdasági juttatások révén kívánta megvalósítani. A másik lehetőség a negatív eugenika, amely a bizonyosan genetikai ártalomban szenvedő személyek születéskorlátozását propagálta az érdekeltek felvilágosítása révén. Galton az emberi faj genetikai javításának gondolatát először 1865-ben vetette fel. Galton különös érdeklődéssel fordult az intelligencia feltérképezése felé az emberi és a különböző állatpopulációk körében. De nem voltak jól meghatározott szabályrendszerei, melyek mentén az intelligenciát felmérhette volna. Bármiféle szisztéma hiányában nem meglepő, hogy 1869-es "Öröklött géniusz" c. munkájában arra a megállapításra jutott: a legértelmesebb kutyák intelligenciájukat tekintve magasabb szinten állnak, mint a legalacsonyabb szinten lévő ausztráliai aboriginek, feketék, angolok, vagy akár az ókori görögök. Nézete szerint az Amerikába, Kanadába és Ausztráliába elszármazott angol telepesek magukat rekesztették ki, mint fajilag alsóbbrendű fehérek a fejlődésből, a kontinensen maguk mögött hagyva az angolok magasabb osztályát. Mindezek nyomán bevezették az „intellektuális degeneráció” fogalmát. Magát az eugenika kifejezést is Galton alkotta meg 1883-ban. Az emberi tehetség című könyvében használta először. Ebben hangsúlyozta az emberiség alapvető testvériségét, éppen az öröklődés törvényszerűségeinek ismeretében. Továbbá azt a hitét, hogy „tettekre születtünk, és nem a sült galamb várására, mint az alamizsnáért könyörgő életerős mihasznák.” 1905-ben „Az eugenika; definíciója, működési területe és céljai” című előadásában konkrétan is megfogalmazta főbb célkitűzéseit: Terjeszteni az öröklődés törvényszerűségeinek ismeretét, és serkenteni az örökléstani kutatásokat. Tanulmányozni a társadalmi hasznosságuk szerint elkülöníthető társadalmi rétegek és csoportok jelenlegi és múltbeli termékenységi fokát. Adatokat gyűjteni a nagy és sikeres családokról. Kutatni a házasság létrejöttét és harmóniáját befolyásoló hatásokat. Folytonosan hirdetni az eugenika nemzeti fontosságát. Az eugenika története Az eugenikai gondolat – Galton minden erőfeszítése ellenére – a századforduló táján különösebb visszhangot nem keltett. Ennek oka a szakemberek jogos ellenállása volt, mivel az öröklődés mechanizmusába beavatkozni csakis az öröklődés törvényszerűségeinek alapos ismeretében lehet. Mendel szabályait csak 1900-ban „fedezték fel” újra, így a genetika tulajdonképpen akkor még nem is létezett, amit jól jellemez, hogy a genetika elnevezést is csak 1905-ben alkalmazta először William Bateson. A Mendel-szabályok újrafelfedezése, az öröklődés Boveri-Sutton-féle kromoszóma elmélete, majd a Morgan-iskola munkássága eredményeképpen az öröklődés génelmélete révén a XX. század első három évtizedében a genetika alaptörvényei széles körben ismertté váltak. Ezt követően az örökletességet is mutató betegségekben megpróbálták bizonyítani a domináns, recesszív és nemhez kötött öröklődést, számos esetben sikerrel. Az egyik szülő domináns, ill. mindkét szülő heterozigóta recesszív ártalmakor az utódban az öröklődő betegség előfordulás valószínűsége, „kockázata” 50%, ill. 25%. Az ilyen családokban – ha súlyos, gyógyíthatatlan ártalomról volt szó – természetesen felmerült a terhességtől való tartózkodás és így a betegség megelőzésének lehetősége. Mindez a negatív eugenika létjogosultságára és fontosságára hívta fel a figyelmet. Hamarosan kiderült azonban, hogy az öröklődő betegségeknek, ártalmaknak csak egy részében, mégpedig elsősorban a ritkábbakban lehetett kétséget kizáróan igazolni a mendeli szabályok érvényesülését. Az ellentmondás feloldására bevezették a csökkent penetrancia és a változó expresszivitás fogalmát. Ennek révén pl. az értelmi visszamaradásokat és több pszichiátriai kórképet is tévesen recesszív vagy domináns ártalomnak próbálták kikiáltani. Így érthető, hogy az 1912-ben Londonban, majd 1921-ben és 1932-ben New Yorkban tartott Eugenikai Világkongresszusok éles, elkeseredett, de tudományos viták jegyében zajlottak le. Mindezekkel párhuzamosan számos országban eugenikai szervezeteket, intézményeket hoztak létre, és eugenikai rendszabályokat is foganatosítottak. Angliában a humángenetika mint tudomány és az eugenika mint felvilágosító propaganda-irányzat elkülönült egymástól. Az USA-ban viszont az eugenikát a humángenetika részének tekintették. 1910-ben hozták létre az Eugenics Record Office-t. 1931-ig már az USA 26 államában fogadtak el sterilizációs törvényt, amelynek alapján a gyengeelméjűek és bizonyos elmebetegségben szenvedők – saját kérésre (?) – meddővé tehetők voltak. Az Eugenetics Records Office helyét a húszas években a American Eugenics Society vette át. A harmincas években 29 államban volt eugenetikai egyesület, számos főiskolán kurzusokon oktatták. Az American Eugenetics Society célja nem annyira a tudományos kutatás, mint inkább az eugenika általános terjesztése és elfogadtatása a közemberekkel. Rendszeresen szerveztek konferenciákat, szemináriumokat. Vásári kiállításokon hirdették meg a „legalkalmasabb” család versenyét. A Szovjetunióban a forradalom után Leningrádban hamarosan megalapították Filipcsenko vezetésével az Eugenikai Hivatalt. A Szovjet Eugenikai Társaság 1920-ban Moszkvában alakult meg, és számos nagy városban voltak alközpontjai. 1923-tól orosz nyelvű eugenikai folyóiratot is megjelentettek. Németországban a hosszú múltra visszatekintő rasszhigiénével társították az eugenikát. Ezért aztán az 1902-ben alapított Deutsche Gesellschaft für Rassenhigiéné 1931-ben az „und Eugenik” címet is felvette. De Európa csaknem minden országában kimutatható az eugenikai gondolat térhódítása, így Svédországban és Dániában is önkéntes sterilizációs törvényeket fogadtak el. A magyar eugenikai mozgalom – a politikai helyzet alakulásával párhuzamosan – német befolyás alatt állt. Az eugenika terjedésével párhuzamosan – éppen a tudományos tisztázatlanságok miatt – komoly ellentábor is kialakult. Fő érvük – az eugenikusokkal szemben – a monogén, mendelező öröklődésű ártalmak gyakoriságának és jelentőségének indokolatlan eltúlzása, valamint a környezeti tényezők lebecsülése volt. így L. Hogben külön antieugenikai iskolát alapított, hangoztatva: „Először meg kell ismernünk a környezetet és ennek hatásait, és csak ezt követően jön el az ideje az eugenikai rendszabályok körvonalazásának.” Az eugenikai gondolattal szemben – felismerve a túlzott radikalizmus társadalmi veszélyeit – számos más tudományban tevékenykedő tudós és író is állást foglalt, így pl. Bertrand Russell vagy Gilbert Keith Chesterton. Utóbbi maró gúnnyal megírt Eugenika és más gonoszságok című vitairatában így ír: „Ha isten ments úgy adódna, hogy eugenikusnak kellene lennem, akkor semmi esetre sem pocsékolnám az időmet a gyengeelméjűek elkülönítésére. Akiket zár alá helyeznék, azok éppen a mások sorsába erőszakosan beavatkozó eugenikusok lennének.” A fajelmélet és az eugenika A faj definícióját Carl von Linné alkotta meg, 1735-ben megírt rendszertanában, a Systema naturae-ban. Az elemi egység, a faj kritériumait a következőkben határozta meg: „jól megkülönböztethető alaki jelek, amelyek alapján a faj tagjai egymáshoz hasonlóak és más fajoktól elkülöníthetők, továbbá korlátlan szaporodásképesség a fajon belül és meddőség a fajon kívüliekkel”. Linné az emberi fajon, a Homo sapiensen belül fajtákat különített el. Blumenbach, akit sokan a tudományos antropológia megalapítójának tekintenek, 1775-ben megjelent, De generis humani varietati nativae című művében a Homo sapiensen belül 5 varietást különített el. Később - elsősorban Buffon nyomán - az antropológusok varietások helyett rasszokról beszéltek; ezalatt a fajon belül a környezet hatására létrejött és állandósult közös variációkat értették. Ma általában 4 fő (illetve nagy rasszt), így europid (caucasica), mongolid, negrid és veddo-ausztralid rasszt különítenek el. Kezdetben a rasszok kialakulását csakis az eltérő geográfiai feltételekkel magyarázták, a jellemző fizikai-pszichikai jellegek tárgyalásakor még semmiféle értékelésbeli megítélés nem merült fel. Feltehetően Ch. Meniers (1747–1810) volt az első, aki a rasszok között „a humanitás skálájában” lényeges különbséget vélt felfedezni, és bevezette a történelmi faj fogalmát. (Legnemesebbnek a kaukázusi rasszot - saját rasszát - tekintette.) Meniers még kimondottan történelmi értékítélete a Thierry fivérek műveiben - a „történelmi rassz” fogalmának bevezetésekor - már bizonyos biológiai alapot is kapott. Ezt a nézetet fogadta el Hegel is, aki szerint csak a kaukázusi rassz rendelkezik olyan biológiai adottságokkal, amelyben az abszolút szellem egységbe kerülhet önmagával. A rasszelmélet a maga teljességében először J. A. C. de Gobineau (1816-1882) francia diplomata Essai sur Vinégalitédes races humaines (1853-55) című munkájában jelent meg. Gobineau szerint a rasszok között észlelt különbségeket nem lehet csak egyszerűen az eltérő környezeti tényezőkkel megmagyarázni; más, „mélyebb” indítékokat is keresni kell. Véleménye szerint a népek története egyértelműen bizonyítja az emberi rasszok egyenlőtlenségét, amely a belső képességekből következik. Ugyanakkor: „A népeket alkotó rasszok egyenlőtlensége a népek történetének egész láncolatát megmagyarázza.” Sőt: „A rasszkérdés a történelem minden más problémája felett uralkodik.” A fehér rasszot tekintette a legmagasabb rendűnek, legalacsonyabb rendűnek pedig a feketét. De a fehér rasszon belül is kifejezett értékbeli differenciákat talált. Szerinte legalul vannak a hamiták, ezek felett a szemiták, míg a csúcsot az árják képezik. A konklúzió pedig: „Meggyőződtem, hogy minden, ami az emberi alkotásokban, tudományban, művészetben, civilizációban szép, nemes, gyümölcsöt hozó a földön, a megfigyelőt egyetlen pontra vezeti vissza, egyugyanazon csírából ered, csak egyetlen családhoz tartozik, akik a földgolyó minden művelt vidékén uralkodnak.” Gobineau az árjákat értette e kiválasztottakon. Súlyos problémát jelent, véleménye szerint, a rasszkeveredés, amely az emberiség hanyatlását eredményezi. Ha ennek nem szabnak határt, a kiemelkedő árja rassz helyét a „közönséges középszerűség” foglalja majd el. A tudományos antropológia művelőinek nem volt nehéz bebizonyítani, hogy Gobineau minden antropológiai képzettséget nélkülöz, rossz forrásadatokat használ fel, az igazolt tudományos tényeket figyelmen kívül hagyja, összekeveri a rassz és a nép fogalmát stb. A „dilettáns” jelzővel elintézett Gobineau nézetei feledésbe is merültek volna, ha - a biológia szerencsétlenségére - könyve néhány olyan politikus, nacionalista irodalmár kezébe nem kerül, akik nézeteit politikai céljaikra - mint „tudományos tényeket - felhasználhatták. Így lett Gobineau nagyságának hirdetője többek között Richard Wagner és H. S. Chamberlain. Ludwig Schleman 1898-ban németre is lefordította Gobineau könyvét, és ezáltal tanai jól hozzáférhetővé váltak a nemzeti nagysága elfogult propagálására amúgy is hajlamos németség körében. Németország-szerte „Gobineau-egyesületek” alakultak a „rasszok egyenlőtlenségének” és az „árja rassz szupremációjának” hirdetésére. Megjelent a Homo nordicus, a „germán faj” kifejezés és lett a német terjeszkedésének „tudományos” alapjává a fajelmélet. A tősgyökeres fasiszta K. Weinlander 1933-ban már azt írta: „Történelmileg kifogástalanul igazolva van, hogy ősidőbeli őseink (ti. az árják) csak az „árja rasszt” és az „állat-ember rasszt” (a színes bőrűeket), valamint emellett még a basztardokat (a korcsokat) ismerték.” Az első világháború után Németországban a megoldatlan és súlyos gazdasági, politikai, társadalmi problémák miatt még az értelmiség körében is mind divatosabbá vált a rasszelmélet. Ennek tudományos alapjai azonban nagyon ingatagok voltak. Így az eugenika, mint a rasszelmélet esetleges genetikai-tudományos magyarázata, kapóra jött a rassz-ideológusoknak, akik a humángenetika még problematikus kérdésein könnyen túltették magukat, és a kedvükre való nézeteket egyértelműen tisztázott tudományos tényekként tüntették fel. A természetes szelekció társadalmi - vagyis tudatos és célzatos - szelekcióval való helyettesítése kapóra jött az olyan típusú politikusoknak, mint Hitler. Már a Mein Kampf írásakor kedvenc gondolatai közé tartoztak ezek a nézetek: „A fajok között a mindennapi megélhetésért folyó harc kiküszöböli a jelentékteleneket, vagyis mindazokat, akik gyengék, betegek vagy habozók. Ugyanakkor a férfi harca a nő birtoklásáért jelenti a leghatékonyabb erőt vagy legalábbis lehetőséget az egyéni adottságok terjesztésére. És így ez a harc eszköz a fajok természetes ellenállásának és egészségének elősegítésére, és ezáltal a magasabb rendű emberiség irányába vivő fejlődés egyik záloga.” Hitler „elméletének” gyakorlati konzekvenciáit is azonnal levonta: „A célból, hogy teljesíteni tudjuk kötelezettségeinket a társadalmi életben, államunknak hasznosítania kell majd a modern orvosi felfedezéseket. Ki kell nyilvánítanunk, hogy mindazok a személyek, akik nyilvánvaló örökletes betegségben szenvednek vagy annak hordozói, nem alkalmasak utódnemzésre, és az államnak gyakorlati rendszabályokat kell elfogadtatni az ilyen személyek sterilizálására.” Már a nemzetiszocialisták hatalomátvételének másnapján, 1933 júniusában Wilhelm Frick belügyminiszter bejelentette: „a Harmadik Birodalomban a rasszhigiéne és a német nép sorsa széttéphetetlenül összekapcsolódik, és az eugenikát a nemzetiszocialista népesedéspolitika alapjának tekintik.” Két héttel később már törvénybe iktatták a kötelező sterilizációs törvényt, majd nem sokkal ezután a házassági tilalmat a genetikailag sérült egyénekkel. Ezt azután hamarosan kiterjesztették az „alacsonyabb rendű személyekkel” való házasság tiltására is. Az a gyorsaság, ahogy ezeket a bonyolultan fogalmazott és tudományosnak álcázott törvényeket elfogadták, nyilvánvalóvá teszi, hogy kidolgozásuk már jóval korábban és minden bizonnyal genetikus szakemberek bevonásával történt. Az 1934. január 1-jével életbe lépett törvényektől azután az út egyenesen a náci koncentrációs táborokig vezetett. Az eugenika vége Wilhelm Frick azon kijelentése, hogy a rasszhigiéne és az eugenika a jövőben elválaszthatatlan a Harmadik Birodalom sorsától, részben igaznak bizonyult. A nemzetiszocializmus bukása az általuk eugenikának nevezett, de azzal semmi kapcsolatban nem álló és minden tudományos alapot nélkülöző, csupán a nácik emberiségellenes bűntetteinek leplezésére szolgáló és céljaiknak megfelelően kiforgatott tudományág halálát is jelentette. Az emberi történelemnek ez a szégyenfoltja azonban az igazi eugenikát is oly mértékben kompromittálta, hogy a legtöbb országban még az ilyen jellegű intézmények és szaklapok címéből is törölték az eugenika megnevezést. A célt, a genetikai ártalmak megelőzését nem lehetett feladni, de azt más, új elnevezésekkel illették, mint pl. preventív genetika, genetikai tanácsadás, kvalitatív családtervezés stb. Azonban eugenika hivatalos elnevezésétől magukat távol tartók között voltak, akik folytatják mindazt, amit e kifejezés jelent. Tény, hogy a II. világháborúval - lassú folyamatban - lezárult az eugenika rasszhigiénés szemlélete, mégis az elnevezéstől függetlenül folytatódtak az eugenikát jellemző folyamatok. Az USA-ban 1981-ig hivatalos sterilizációk történtek. A géntechnológiák, prenatális házassági tanácsadás és sokféle újszerűen megfogalmazott technikák és intézmények mind-mind etikailag kérdéses tevékenységeket is tartalmazhatnak, melyek alapvetően eugenikát céloznak meg. Az eugenika mintájára, de annak ellentéteként alkották meg az eufenika kifejezést, amely a gének befolyásolása helyett csak azok kifejeződését, testi megjelenéseit (fenotípus) próbálja befolyásolni. Ikarus 220 Az Ikarus 220 1970–71-ben gyártott közepes hosszúságú szóló városi-elővárosi kísérleti autóbusz volt, sorozatgyártásra nem került. 2449 Kenos A 2449 Kenos (ideiglenes jelöléssel 1978 GC) egy marsközeli kisbolygó. William Liller fedezte fel 1978. április 8-án. Papp József (etnográfus) Papp József, dr. (Tiszacsege, 1928. november 10. – Tiszacsege, 2007. február 4.) egyetemi docens, az ELTE Rektori Hivatalának vezetője (1957-1979), könyvtár névadója, Tiszacsege díszpolgára (1995). Életpályája Tiszacsegén végezte az elemi iskola négy osztályát, majd a debreceni Református Kollégiumban érettségizett 1947-ben. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-földrajz szakán középiskolai tanári diplomát szerzett, majd 1951. július 1-jétől a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Egyetemi Főosztályán volt történelem és néprajz referens. 1952 őszétől az Eötvös Loránd Tudományegyetem akkoriban alakult, Tálasi István vezette Tárgyi Néprajzi Tanszékén dolgozott. Még ugyanebben az évben megbízták a Bölcsészettudományi Kar Dékáni Hivatalának vezetésével, 1953-ban pedig szolgálattételre a Rektori Hivatalba rendelték, amelynek később húsz éven át (1957-től 1979-ig) a vezetője volt. 1960-ban szerezte meg néprajzból a bölcsészdoktori fokozatot. Disszertációja, mely a szülőfölddel foglalkozik, Tiszacsege címen 1967-ben jelent meg. A szakmai munkához való teljes visszatérését jelentette a történelem-(néprajz-) tudományok kandidátusa fokozat megszerzése 1980-ban. Fő feladatának a terepmunkával összekötött néprajzi kutatásmódszertan oktatását tekintette. Az 1980-as évek közepén, a hallgatók megválasztották az ELTE Budaörsi úti Kollégiumainak (jogász, bölcsész és TTK-s kollégiumok) élére főigazgatónak. Emlékezete 2007. március 31-én a tiszacsegei temetőben Mészáros Barna református lelkész, Jónás Sándor polgármester és dr. Paládi-Kovács Attila akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, az ELTE nevében dr. Balázs Géza az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője búcsúztatta. Művei Tiszacsege (1967) Egy Közép-Tisza vidéki szálláskertes település paraszti termelő kultúrája 300 év tükrében (1980) Tiszacsege történeti néprajza (1992) Tiszacsege Vendégváró Kalauza - Guide Book of Tiszacsege (1996) A csegei szálláskertek és tüzelősólak (1996) Tiszabábolna története és néprajza (1997) Tiszadorogma a "vesszős falu" (1998) Díjak, elismerések Pro Universitate ELTE Tanácsa "az egyetem szolgálatában szerzett kimagasló érdemi elismeréséül" 1995 Tiszacsege Díszpolgára 2002 A Magyar Kultúra Lovagja „A magyar kulturális örökség megőrzéséért." (16054) 1999 JP55 A (16054) 1999 JP55 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 10-én. Hírességek által népszerűsített parfümök listája Az elmúlt években számos híresség írt alá szerződést neves parfümgyártóval, amellyel nevét egy egy parfümhöz adja. Az illatok értékesítéséhez jelentősen hozzájárul a híresség neve is. ezek az illatok általában nem hosszú életűek. Zenészek, énekesek 50 Cent : Power [forrás?] Alejandro Sanz : Siete Alejandro Sanz Men, Siete Alejandro Sanz Women [forrás?] Ashanti: Precious Jewel [forrás?] Avril Lavigne : Black Star, Forbidden Rose, Wild Rose [forrás?] Beyoncé Knowles : True Star, True Star Gold (Tommy Hilfiger), Emporio Armani Diamonds ( Giorgio Armani ), Heat [forrás?] ,Heat Rush, Pulse, Pulse NYC, Midnight Heat és Pulse Summer Edition. ( Beyoncé ) Britney Spears : Curious, Fantasy, Curious: In Control, Midnight Fantasy, Believe, Curious Hearts, Hidden Fantasy, Circus Fantasy, Radiance [forrás?] Céline Dion - Celine Dion Parfums: Celine Dion, Notes, Belong, Always Belong, Memento, Enchanting, Spring in Paris, Paris Nights, Sensational, Sensational Moment, Spring in Provence, Chic, Simply Chic, Pure Brilliance [forrás?] Carlos Santana : Carlos by Carlos Santana Christina Aguilera : Fetish (2000), Xpose (2004), Christina Aguilera by Christina Aguilera (2007), Inspire (2008), Christina Aguilera: By Night (2009), Queen Desire (2010) Cliff Richard : Miss You Nights, Devil Woman [forrás?] Deborah Gibson: Electric Youth (mfd. by Revlon, 1989–1990) [forrás?] Enrique Iglesias : True Star (Tommy Hilfiger) [forrás?] Faith Hill : Faith Hill, Women's Faith [forrás?] Fergie : Outspoken [forrás?] Gwen Stefani : L. A. M. B., L by Gwen Stefani, Harajuku Lovers (öt különböző illatot tartalmaz) [forrás?] Jennifer Lopez : JLo Glow, Still, Miami Glow, Love at First Glow, Live, Live Luxe, Glow After Dark, Glow Shimmer, Deseo, Deseo Forever, Deseo For Men, Live Platinum, Sunkissed Glow, My Glow, Blue Glow [forrás?] Jessica Simpson : Fancy, Fancy Love, Fancy Nights [forrás?] José José: José, José Julio Iglesias : Only, Only Crazy Katy Perry : Purr [forrás?] Kiss : Kiss Her, Kiss Him [forrás?] Lata Mangeshkar: 'Lata Eau De Parfum' by Gandh Sugandh [forrás?] Leona Lewis : Leona Lewis Luciano Pavarotti : Luciano, Luciano Pavarotti [forrás?] Kylie Minogue : Darling, Sweet Darling, Showtime, Sexy Darling, Couture, Inverse (Men), Pink Sparkle [forrás?] Mariah Carey : M by Mariah Carey (2007), M by Mariah Carey Gold Deluxe Edition (2008), Luscious Pink (2008), Luscious Pink Deluxe Edition (2009), Ultra Pink (2009), Forever (2009), Lollipop Bling (Honey, Ribbon, Mine Again; 2010), Lollipop Bling: That Chick (2011), Lollipop Splash (Vision of Love, Never Forget You, Inseparable; 2011), Dreams (2013) Michael Jackson : Mystique de Michael Jackson, Legende de Michael Jackson, Magic Beat Unwind, Magic Beat Heartbeat, Magic Beat Wildfire, Michael Jackson Mystery Prince : Get Wild, 3121 Sean John: Unforgivable, Unforgivable Woman, Multi-Platinum [forrás?] Shania Twain : Shania by Stetson, Shania Starlight [forrás?] Sugababes : Tempt, Tease, Touch [forrás?] Tim McGraw: McGraw, Southern Blend [forrás?] Usher : Usher For Him, Usher For Her [forrás?] Victoria Beckham : Intimately Beckham for Her, Intimately Night for Her, Beckham Signature for Her [forrás?] Színészek, színésznők Amitábh Baccsan : Amitabh Bachchan by Lomani Perfume for Men [forrás?] Antonio Banderas : Spirit, Mediterraneo, Diavolo Hypnotic, Diavolo Donna, Diavolo, Blue Seduction [forrás?] Ashley Judd :Wonderful, Wonderful Indulgence, Beloved, Beloved Purple Blossom Carmen Electra : Carmen Electra [forrás?] Catherine Zeta-Jones : Elizabeth Arden Provocative Woman, Red Door Revealed [forrás?] Elizabeth Taylor : Passion, White Diamonds, Forever Elizabeth, Black Pearls, Diamonds & Emeralds, Diamonds & Rubies, Sapphires & Diamonds [forrás?] Eva Longoria : Eva by Eva Longoria [forrás?] Halle Berry : Halle, Halle Pure Orchid, Reveal, Reveal the Passion, Closer [forrás?] Hilary Duff : With Love... Hilary Duff, Wrapped With Love [forrás?] Isabella Rossellini : Daring, Isa Bella, Manifesto, Storia [forrás?] Joan Collins : Spectacular [forrás?] Mary-Kate és Ashley Olsen : N.Y. Chic, L.A. Style; One, Two; Hamptons Style South Beach Chic [forrás?] Raven Symone: That's So Raven [forrás?] Reese Witherspoon : In Bloom [forrás?] Sarah Jessica Parker : Lovely, Covet, The Lovely Collection: Dawn, Endless & Twilight, SJP NYC [forrás?] Sáhruh Khán : 'SK' by "SK" by Jeannes Arthes. SK Silver for men, and SK Gold for women. [forrás?] Shilpa Shetty: S2 (pronounced S square) by Mark Earnshaw [forrás?] Queen Latifah : Queen [forrás?] Zeenat Aman: 'Zeenat' by a Saudi Arabian company [forrás?] Gábor Zsazsa : Zig Zag (1969) Sportolók Carlos Moyà : Carlos Moyà [forrás?] David Beckham : Instinct, Intimately Beckham for Him, Instinct Intense, Intimately Beckham Night for him, Beckham Signature For Him [forrás?] Jeff Gordon : Halston Z-14 [forrás?] Marija Sarapova : Maria Sharapova [forrás?] Michael Jordan : Michael Jordan, Jordan, 23 [forrás?] Kitalált személyek Austin Powers: Mojo Barbie : Barbie, Barbie Blue, Free Spirit, Sirena, Summer Fun, Super Model [forrás?] Desperate Housewives : Forbidden Fruit Dora The Explorer: Dora The Explorer [forrás?] Hannah Montana : Hannah Montana [forrás?] Marvel Comics and DC Comics : X-men, Storm, Spider-man, Hulk, Superman, Batman, The Dark Knight [forrás?] Miss Piggy: Moi [forrás?] Strawberry Shortcake: Strawberry Shortcake [forrás?] That's So Raven : That's So Raven [forrás?] The Powerpuff Girls: Bubbles, Buttercup, Blossom [forrás?] Egyéb híres személyek Alex Curran: Alex [forrás?] Calum Best: Calum [forrás?] Chanelle Hayes: Mwah! [forrás?] Christian Audigier: Ed Hardy Danielle Steel : Danielle [forrás?] George Kurdahi: Lebanon's George Kurdahi, GK [forrás?] Jade Goody: Shh..., Controversial [forrás?] Joan Rivers: Now & Forever [forrás?] Kate Moss : Kate, Velvet Hour, Vintage, Kate Summertime [forrás?] Katie Price: Stunning, Besotted [forrás?] Kerry Katona: Outrageous [forrás?] Kim Kardashian : Voluptuous [forrás?] Kimora Lee Simmons: Baby Phat Goddess, Fabulosity [forrás?] Naomi Campbell : Naomi Campbell, Naomagic, Exult, Mystery, Sunset, Paradise Passion, Cat Deluxe, Cat Deluxe at Night, Seductive Elixir, Cat Deluxe with Kisses [forrás?] Paris Hilton : Paris Hilton, Just Me, Heiress/Heir, Can Can, Fairy Dust, Siren Prince Nicolò Boncompagni Ludovisi: Prince Nicolò Boncompagni Ludovisi, Giove Nettuno Plutone Svetlana Stalin: Svetlana's Breath [forrás?] La Jana La Jana település Spanyolországban, Castellón tartományban. La Jana Canet lo Roig, Cervera del Maestre, Sant Mateu, Traiguera és Xert községekkel határos. Lakosainak száma 684 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Putumayo megye Putumayo Kolumbia egyik megyéje. Az ország déli részén terül el. Székhelye Mocoa. Földrajz Az ország déli részén elterülő megye északon Cauca és Caquetá, délkeleten Amazonas megyével, délen Peruval és Ecuadorral, nyugaton pedig Nariño megyével határos. Északnyugati csücskében az Andok hegyláncai húzódnak (itt ered a megye névadó folyója, az Amazonasba torkolló Putumayo is), többi része azonban alacsonyabb fekvésű, sokhelyütt sík terület. Gazdaság Legfontosabb termesztett növényei a banán, a manióka, a cukornád, a kukorica, a rizs és a bab, de fontos még a bors és a copoazú nevű kakaófajta is. Népesség Ahogy egész Kolumbiában, a népesség növekedése Putumayo megyében is gyors, ezt szemlélteti az alábbi táblázat: Turizmus A megye főbb látnivalói: Vides régészeti park, ahol kőbe vésett ősi ábrákat találtak Yunguillo, egy inga indiánok által lakott falu El Churumbelo, egy 12 000 hektáros hegység, melyhez számos történet és legenda fűződik Mandiyaco-kanyon, ahol barlangok és különleges alakú sziklák láthatók La Paya natúrpark, egy 442 000 hektáros, szinte érintetlen terület, ami csak kisrepülőgéppel vagy vízi járművel közelíthető meg Sibundoy-völgy, egy 120 000 hektáros terület a megye északnyugati részén file (Unix) A file egy standard Unix parancs, mely a fájl típusának meghatározására használható. Története Minden UNIX tartalmazza a file parancsot, legalábbis a Research Version 6 óta biztosan (kézikönyv oldal kelte: 1975. január). A System V változata egy lényeges változást vonzott magával: a bűvös számok külső fájlban való tárolását. Ez egy kicsit lassított a programon, de sokkal rugalmasabbá tette. Ezt a programot a System V változat alapján Ian Darwin készítette, a nélkül, hogy bárkinek a forráskódját látta volna. John Gilmore tüzetesen átnézte a kódot, és javított rajta az első változathoz képest. Geoff Collyer talált benne több pontatlanságot, és néhány bejegyzéssel gyarapította a bűvös fájlt. A program azóta is folyamatos fejlesztés alatt áll. Használata A parancs általános alakja: file [ -vczL ] [ -f fájlnévlista ] [ -m bűvösfájl ] fájlnév ... A file parancs teszteli minden argumentumát és megpróbálja kategorizálni ezeket. Három teszt sorozatot hajt végre, a következő sorrendben: fájlrendszer tesztek, bűvösszám (magic number) tesztek, és nyelv tesztek. Az első sikeres teszt eredménye határozza meg a program kimenetét. A kiírt eredmény általában a következő szavak egyikét fogja tartalmazni: text (a fájl csak karaktereket tartalmaz, és valószínűleg olvasható terminálon), executable (a fájl program fordítás eredményét tartalmazza, mely értelmes valamilyen UNIX kernel számára) vagy data, ami bármi mást jelenthet (a data típus általában `bináris' vagy nem-nyomtatható). Kivételt képeznek a jól ismert bináris fájl formátumok (pl. core fájlok, tar archívumok). Ha változtatsz a /etc/magic fájlon vagy magán a programon, tartsd meg ezeket a "kulcsszavakat". A fájlrendszer tesztek eredménye a stat rendszerhíváson alapul. A program megnézi, hogy a kérdéses fájl üres-e vagy esetleg valamilyen speciális fájl-e. Minden az operációs rendszer által ismert fájltípust felismer (socket-eket, szimbolikus kötéseket vagy "named pipe"-okat (FIFOkat), már ha a rendszerünk implementálja ezeket), ha az definiálva van a sys/stat.h rendszer fejléc fájlban. A bűvösszám tesztekkel a program adott állandó formátumú fájlokat próbál azonosítani. Erre a legkézenfekvőbb példa egy végrehajtható bináris (lefordított program) a.out állomány, aminek a formátumát az a.out.h tartalmazza, és esetleg az exec.h az alapértelmezett "include" könyvtárban. Ezek a fájlok tartalmaznak egy bűvös számot, egy adott helyen, valahol a fájl eleje táján, ami megmondja a UNIX operációs rendszernek, hogy egy bináris futtatható programról van szó, valamint hogy pontosan melyik fajtáról ezek közül. A ’bűvös szám’ elvét kiterjesztették más (bináris) adatokat tartalmazó fájlokra is. Általában bármilyen fájlt azonosíthatunk ezzel a módszerrel, ha tartalmaz egy állandó azonosítót egy meghatározott (a fájl elejéhez közel lévő) helyen. Az ehhez szükséges adatokat a program a /etc/magic fájlból olvassa. Ha az egyik tesztelt fájl szövegnek tűnik, a file megpróbálja a nyelvét megállapítani. A nyelv tesztek különleges, a nyelvekre jellemző karakterláncokra keresnek (lásd names.h ) a fájl első néhány blokkjában. Például a kulcsszó arra enged következtetni, hogy valószínűleg egy troff (1) bemeneti fájlról van szó, míg a struct kulcsszó C program forrásra utal. Ezek a tesztek kevésbé megbízhatóak mint az előző két csoportban ismertetettek, ezért ezeket próbálja ki a file utoljára. A nyelvi tesztek egyéb ellenőrzéseket is végeznek (mint pl. tar (1) archívumok azonosítása) és megállapítják, hogy egy ismeretlen típusú fájl ’ascii text’ vagy ’data’ leírást kapjon-e. Opciók -v, --version Kiírja a program verzióját és kilép. -m, --magic-file lista Másik bűvös számokat tartalmazó fájl/fájlok megadása. Több fájl esetén a fájlneveket kettősponttal kell elválasztani. -z, --uncompress Megpróbál tömörített fájlokat is azonosítani. -c, --checking-printout Ellenőrző nyomtatás a bűvös számokat tartalmazó fájlról. Általában a -m kapcsolóval együtt használatos, új bűvös számokat tartalmazó fájl telepítés előtti ellenőrzésekor. -f, --files-from fájlnévlista A megvizsgálandó fájlok nevét a fájlnévlista nevű fájlból olvassa (soronként egy fájlnév), majd az argumentum listából. Vagy a fájlnévlista vagy legalább egy fájlnév argumentumnak jelen kell lennie. A szabványos bemenet olvasásához használd a ``- jelet a fájlnév argumentum helyén. -L, --dereference Ezzel a kapcsolóval elérhetjük, hogy a file kövesse a szimbolikus kötéseket, ahogyan azt az ls (1) azonos nevű kapcsolója is teszi. (azokon a rendszereken, amelyek támogatják a szimbolikus kötéseket). Czike Dániel Nagyrévi Czike Dániel (Baja, 1817. április 26. – Óbuda, 1873. november 30.) református lelkész. Élete Czike János gabonakereskedő fia volt. Tamulmányait szülővárosában kezdte. Szülei Komáromba költözvén, itt végezte a gimnáziumot, a felsőbb iskolákat pedig Debrecenben fejezte be 1840-ben. Ezután 1842-ben Szentmiklósra ment rektornak, később szülei házához vonult a vizsgákra készülendő. 1845. november 16-án Nagymaroson nősült meg. 1845-ben a drégelypalánki egyházmegyén a papi vizsgát letette és nagymarosi lelkész lett; ahonnét 1847-ben kisoroszi, 1852-ben óbudai lelkésznek választották. Jellemző életéből, hogy id. Kiss Bálinttal, és később Rómer Flórissal éveken át fáradozott Árpád sírja felfedezésén; különösen kedvenc tárgyai voltak a történelem, a csillagászat és a régészet. Munkái Imakönyv templomi használatra. Pest, 1855. Közönséges egyházi beszédek s nehány ünnepiek, halottiak és alkalmazható bucsúztatók. U. ott, 1859. Különféle gyászesetekre bucsúztatói alkalmaztatások. Sirnál mondandó halotti és gyászbeszédek. U. ott, 1860. Kéziratban maradtak: egy vaskos kötet prédikáció, több halotti bucsúztató s halotti ima. Dél-afrikai labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Premier Soccer League a dél-afrikai labdarúgás legmagasabb osztálya. A bajnokságot 1996-ban alapították, a legsikeresebb csapat eddigi 5 bajnoki címével a Mamelodi Sundowns FC. Szponzorok A bajnokság eddigi szponzorai a következő 2 cég voltak: 1996–2007: Castle Lager 2007–: ABSA Lebonyolítás A bajnokságban jelenleg 16 csapat vesz részt, melynek mindegyike játszik minden csapattal, oda-visszavágós rendszerben, így a végén 30 forduló alapján dől el a bajnokság végkimenetele. A bajnokcsapat kvalifikálja magát a CAF-bajnokok ligájába, a harmadik, valamint a Nedbank Cup győztese pedig a Konföderációs Kupába, amely az UEFA-kupa afrikai megfelelője. A 2008–2009-es szezon részt vevő csapatai Ajax Cape Town FC AmaZulu FC Bay United FC Wits University FC Bloemfontein Celtic Free State Stars Golden Arrows Kaizer Chiefs FC Mamelodi Sundowns FC Maritzburg United FC Moroka Swallows FC Orlando Pirates FC Platinum Stars FC Santos Supersport United FC Thanda Royal Zulu Korábbi ismertebb játékosok Andre Arendse (Supersport) Jorge Acuña (Sundowns) Shaun Bartlett (Celtic) Matthew Booth (Sundowns) Lance Davids (Supersport) Kagiso Dikgacoi (Arrows) Eduardo Ferreira (Ajax CT) Moeneeb Josephs (Pirates) Mabhuti Khanyeza (Ajax CT) Itumeleng Khune ( Chiefs ) Daine Klate (Supersport) Mbulelo Mabizela (Platinum Stars) Collins Mbesuma (Sundowns) Jabu Mahlangu (Platinum Stars) Teko Modise (Pirates) Surprise Moriri (Sundowns) Kaizer Motaung Junior ( Chiefs ) Katlego Mphela (Sundowns) Gilbert Mushangazhike (Pirates) Peter Ndlovu (Thanda) Tinashe Nengomasha ( Chiefs ) Esrom Nyandoro (Sundowns) Musa Otieno (Santos) Elias Pelembe (Supersport) José Torrealba ( Chiefs ) Benedict Vilakazi (Sundowns) Sibusiso Zuma (Sundowns) 169 Évszázadok: 1. század – 2. század – 3. század Évtizedek: 110-es évek – 120-as évek – 130-as évek – 140-es évek – 150-es évek – 160-as évek – 170-es évek – 180-as évek – 190-es évek – 200-as évek – 210-es évek Évek: 164 – 165 – 166 – 167 – 168 – 169 – 170 – 171 – 172 – 173 – 174 Nepolisy Nepolisy település Csehországban, a Hradec Králové-i járásban. Nepolisy Lišice, Nový Bydžov, Lužec nad Cidlinou, Mlékosrby, Chlumec nad Cidlinou és Zachrašťany településekkel határos. Lakosainak száma 964 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Papp József (ügyvéd) Papp József (Nagysomkút, 1854. október 12. – ?) jogi doktor, ügyvéd, országgyűlési képviselő. Élete Régi nemes családból származott. Apja, Papp József királyi tanácsos és ügyvéd volt. Iskoláit Nagybányán, Szatmárt, Nagyváradon és Budapesten végezte, ahol az egyetemen jogi doktori oklevelet nyert és az ügyvédi vizsgát is letette. Mint fiatal ügyvéd Nagysomkúton praktizált. 1883-ban aljárásbírónak neveztetett ki Szamosújváron, 1886-ban Máramarosszigeten lett királyi alügyész, ugyanott törvényszéki bíróvá lépett elő és később táblabírói címmel és jelleggel tüntették ki. Máramarossziget városi és a máramarosmegyei közügyekben élénk részt vett. A márámaros megyei úrbéri birtokrendezések körül nagy érdemeket szerzett. Mint apja és apósa, Mihalka László máramarosi alispán, a hazafias ruménekhez tartozott. Szülőhelye Nagysomkút, az 1901. évi képviselőválasztáson nagy többséggel választotta képviselőjévé szabadelvű programmal. Az igazságügyi bizottság tagja volt. 1903 augusztusában Ő felsége neki mint a budapesti egyetem magántanárának a rendkívüli tanári címet és jelleget adományozta. A helyi lapokba gyakran írt cikkeket, a jogi szaklapokban is publikált. Cikke a Máramarosi Lapokban (1897., 39. sat. sz. Szigettől Krakkóig és vissza, utirajz). A képviselőházban mint román nemzetiségű a nemzetiségi kérdésben tartott hazafias beszédeivel tűnt fel. A Máramarosi Ujságnak főszerkesztője volt 1903. július 21-től. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905. Madagaszkár az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Madagaszkár az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 11 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el Mayo-Kébbi Prefektúra Mayo-Kébbi egyike Csád 14 korábbi prefektúrájának. Az ország délkeleti részében elhelyezkedő prefektúra 30 105 négyzetkilométer területű, lélekszáma 825 158 (1993). Székhelye a mintegy 29000 lakosú Bongor (2007-es becslés). Bongornál nagyobb város a prefektúrában a 37 ezres Palla. Más számottevő városok: Léré, Fianga, Guélengdeng, Gounou Gaya. A prefektúrák 1960-tól 1999-ig léteztek Csádban, ekkor 28 "department" váltotta fel őket, 2002-ben azonban ismét újraszervezték a közigazgatást és 18 régiót alakítottak ki. Ezek közül Mayo-Kébbi Est (4 department) és Mayo-Kébbi Ouest (2 department) a korábbi Mayo-Kébbi prefektúra területén alakult ki. Josip Drmić Josip Drmić (Freienbach, 1992. augusztus 8. –) svájci labdarúgó, jelenleg a Borussia Mönchengladbach és a svájci válogatott csatára. Klub karrierje Ifjúsági csapatok A horvát felmenőkkel rendelkező Drmić Svájcban, Schwyz kantonban, a Freienbach részét képező Bäch SZ-ben született 1992 nyarán. Gyermekkora óta focizik, eleinte szülővárosa klubjában és a Zürichi-tó túloldalán fekvő Rapperswil-Jona utánpótláscsapataiban edződött. A tehetséges támadóra hamar lecsaptak Svájc egyik nagy múltú együttesének, az FC Zürichnek a megfigyelői. FC Zürich A Zürichnél végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 2009-ben, 17 évesen bekerült a Zürich második számú csapatába, akikkel az idény végén a harmadosztály 3. helyén zárt. Eközben időnként szerepet kapott a nagy csapatnál is, 2009 júniusában egy barátságos mérkőzésen fél órát kapott a Schaffhausen ellen. A svájci első osztályban 2010. február 6-án, egy Neuchâtel Xamax elleni 0-0-s mérkőzésen debütált. A Zürich II-vel a következő idényt a második helyen zárta, ám 2011 tavaszától már rendre a nagy csapatnál is lehetőséget kapott. Első gólját egy Bellinzona elleni barátságos mérkőzésen szerezte. 2011 júliusában bemutatkozott az európai kupaporondon - a Standard Liège elleni BL-selejtezőn kapott pár percet. Szeptemberben, egy Grenchen elleni svájci kupa mérkőzésen két gólt is lőtt. Októberben a Lazio ellen bemutatkozhatott az Európa-liga csoportkörében. 2012. február 4-én, 19 évesen meglőtte első gólját a svájci első osztályban: a Luzern hálójába talált be. Az idényt végül 5 találattal zárta, ebbe az eredménybe beletartozott a Thun csapatának rúgott mesterhármasa is. A 2012-13-as szezonban a Zürich a bajnokság negyedik helyén végzett, emellett a svájci kupa elődöntőjéig jutott. Drmić 13 bajnoki gólt szerzett, a Lausanne és a Sion ellen duplázott. A 20 éves tehetséget 2013 nyarán a német Bundesliga egyik nagy múltú klubja, az 1. FC Nürnberg vásárolta ki 2,2 millió euróért. 1. FC Nürnberg Drmić a bajnokság első fordulójában, félidei csereként debütált a Hoffenheim ellen. Második mérkőzésén, 2013. augusztus 18-án megszerezte első Bundesliga-gólját: a Hertha kapujába talált be jobb lábbal. Drmić villámrajtja meggyőzte az edzőt, az idény során rendre a kezdőcsapatban kapott helyet. Az őszi félszezon során 6-szor volt eredményes a nyeretlenségi átokkal sújtott Nürnberg színeiben. Februárban végül megtört a jég és Drmić duplájának köszönhetően a Nürnberg az idény során először bajnokit nyert. A svájci támadó a tavaszi félszezon során 11-szer volt eredményes, így 17 találattal a góllövőlista harmadik helyén zárt. A Hoffenheim mellett a Hertha és a Stuttgart ellen is két gólt szerzett. Remek szereplése ellenére az idény végén a Nürnberg kiesett a Bundesligából. A 21 éves tehetség iránt a Bayer Leverkusen és az Arsenal is élénken érdeklődött, Drmić végül a németeket választotta. Bayer Leverkusen 2014 nyarától Drmić a Bayer Leverkusen játékosa. Válogatottság Drmić több svájci korosztályos válogatottban is szerepelt, tagja lett volna a 2009-ben világbajnokságot nyert U17-es csapatnak, ám nem kapta meg időben a svájci állampolgárságot. Tagja volt a 2012-es londoni olimpián szereplő svájci olimpiai válogatottnak. A tornán a Mexikó és Dél-Korea elleni csoportmeccseken kapott összesen 50 percet. 2012. szeptember 11-én, Ottmar Hitzfeld edzősége alatt, egy Albánia elleni vb-selejtezőn mutatkozott be a felnőtt válogatottban. A 90. percben állt be csereként. Első felnőtt válogatott-gólját 2014 márciusában Horvátország ellen szerezte, később még ugyanezen a mérkőzésen még egyszer betalált. Tagja volt a 2014-es világbajnokságon a nyolcaddöntőig jutó svájci válogatottnak. A csapat mind a négy mérkőzésén szerepet kapott, a Honduras elleni csoportmérkőzés során két gólpasszt is adott. Papp Károly (geológus) Papp Károly (Tápióság, 1873. november 4. – Tápióság, 1963. június 30. ) geológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1920-1949) Életpályája Papp Károly 1893-tól a Budapesti Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje volt. 1898 nyarán geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. 1900-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott. A Földtani Intézet geológusaként elsősorban Erdélyben végzett úttörő munkát. 1907-ben Lóczy Lajossal együtt ő volt az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője (Kissármási lelőhely felfedezése). Koch Antal utódjaként 1915-ben a Budapesti Tudományegyetem földtani tanszékének professzora lett, majd 1917-ben megbízták az őslénytani tanszék vezetésével is. Az 1930/1931. tanévben a bölcsészettudományi kar dékánja. Három évtizedes egyetemi tanári munka után, 1945-ben nyugdíjba küldték. Ezután a szülőföldjére vonult vissza. Akadémiai tagságától – számos más tudós mellett – 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia megfosztotta. Társadalmi szerepvállalása Magyarországot több nemzetközi geológiai kongresszuson képviselte. 1909 – 1918 között a Magyarhoni Földtani Társulat első titkára és egyben a Földtani Közlöny szerkesztője, 1942 -ben a Társulat elnöke, majd 1943-ban tiszteleti tagja volt. Főbb művei Bakonyi triasz-korallok (Balaton-tudományi tanulmányok eredményei I. 1. rész: paleontológiai függelék, Bp., 1900); Geológiai jegyzetek a Fehér-Körös völgyéből (A Földtani Intézet jelentése, Bp., 1906); Miskolc környékének geológiai viszonyai (Földtani Intézet Évkönyve, Bp., 1907); A kissármási gázkút Kolozs megyében (Földtani Közlemények, Bp., 1910); A Magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete (Bp., 1916, németül 1921); Magyarország geológiai térképe ( Teleki Pállal és Lóczy Lajossal együtt; Földtani Szemle, I., Bp., 1922, németül, 1932). Bantu réce A bantu réce (Anas capensis) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Afrika déli harmadában él, északabbra gyakran megtalálható Kelet-Afrikában, a Szaharától délre nyugaton Kelet-Nigerig, északon Líbia és Egyiptom déli részéig fordul elő. A száraz évszakban más területekre is elvándorol. Sekély lagúnákban, tavakon, árapályzónákban él. Előnyben részesíti a brakk- és a nátrium-karbonátos vizeket. Megjelenése Testhossza 44-48 centiméter, testsúlya 400 gramm. Kis termetű, világos szürkésbarna réce, háta valamivel sötétebb, csillogó, rózsaszín csőre részben feketével keretezett. A nemek azonos színűek. Életmódja Általában kis csoportokban látni. Táplálékát, mely vízinövényekből, magvakból és kisállatokból áll, a víz felszínéről úszva szedi fel, vagy kis mélységbe bukik le érte. Szaporodása Fészke a talajon áll, a 6-11 tojást a tojó költi ki; majdnem minden évszakban költhet. A fiókák kb. 8 hetesen válnak röpképessé, mindkét szülő törődik velük. Troglodytes A Troglodytes a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az ökörszemfélék (Troglodytidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 12 faj tartozik: tepui ökörszem (Troglodytes rufulus) Troglodytes ochraceus rozsdabarna ökörszem (Troglodytes solstitialis) Troglodytes monticola Troglodytes rufociliatus Troglodytes brunneicollis Socorro-ökörszem (Troglodytes sissonii vagy Thryomanes sissonii) Clarion-ökörszem (Troglodytes tanneri) indiánökörszem (Troglodytes aedon) Troglodytes musculus vagy Troglodytes aedon musculus Troglodytes beani vagy Troglodytes aedon beani falklandi ökörszem (Troglodytes cobbi) Algebrai szám Matematikában az algebrai szám olyan valós vagy komplex szám, amely gyöke egy racionális együtthatós nem azonosan nulla polinomnak. Ezzel ekvivalens, ha racionális helyett egészek az együtthatók. Példák A racionális számok algebrai számok. Egy irracionális szám is lehet algebrai, ha nem algebrai, akkor transzcendens szám. Például a és (ahol n pozitív egész, és r racionális) is algebrai számok, mert az , illetve gyökei. A képzetes egység is algebrai, mivel kielégíti az egyenletet. A π és az e nem algebrai számok. Tulajdonságok Minimálpolinom Minden algebrai számhoz egyértelműen található olyan minimális fokszámú polinom, melynek a szám gyöke, és amelynek a főegyütthatója 1: ahol n pozitív egész és az -k racionálisak. Ezt a polinomot hívják minimálpolinomnak. Az algebrai szám foka minimálpolinomjának fokszáma (n). Az elsőfokú algebrai számok a racionális számok. Számosság Az algebrai számok halmaza megszámlálhatóan végtelen, így mivel a valós számok számossága kontinuum (Cantor), majdnem minden valós szám transzcendens. Az algebrai számok teste Az algebrai számok összege, különbsége, szorzata, és hányadosa (sőt racionális kitevőjű hatványai) is algebrai, így testet alkotnak (jele vagy ritkábban ). Megmutatható, hogy az algebrai együtthatós polinomok gyökei is algebrai számok. A racionális számok teste az algebrai számok részteste ( ). Végtelen sok részteste van az algebrai számoknak, mely a racionális számokénál bővebb ( ). Ezekkel a résztestekkel Galois-elmélet foglalkozik. A racionális számokból az alapműveletek (+, –, *, /) és n-edik gyökvonás (n pozitív egész) véges sokszori alkalmazásával kapható számok algebraiak. A Galois-elmélet egyik eredménye, hogy vannak olyan algebrai számok is, amelyek nem állnak elő ilyen módon, és ezen számok foka legalább 5. Például az egyenlet egyetlen valós gyöke ilyen algebrai szám. Algebrai egészek Az algebrai egészek olyan algebrai számok, amelyek minimálpolinomja egész együtthatós. Az algebrai egész elnevezés azzal is indokolható, hogy ha egy algebrai egész racionális, akkor egész szám is. Algebrai egészek összege, szorzata is algebrai egész, de hányadosuk nem feltétlenül az, így gyűrűt alkotnak (mely részgyűrűje az algebrai számok gyűrűjének). Kisgaram Kisgaram (1886-ig Rónicz, szlovákul: Hronec németül: Rhonitz) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban. Fekvése Breznóbányától 8 km-re nyugatra a Fekete-Garam partján fekszik. Története A települést egy Pál nevű királyi erdőóvó alapította, aki egyúttal első bírája is lett. 1357-ben "Hronecz" alakban említik először, a zólyomlipcsei váruradalomhoz tartozott. 1390-ben "Horonecz", 1405-ben "Plantatio Pauli", 1424-ben "Kysgaran", 1547-ben "Ranitz" néven szerepel írott forrásokban. Bár mai magyar neve már a 15. században is szerepel, a 19. században általában "Rhonic" írásmóddal említették. 1527 után területén vasércet találtak és vashámor kezdte meg itt működését. 1580-ban az addig magánkézben levő üzemet a bányakamara vette át, majd 1602-ben a bánya is a kamaráé lett. A vasgyártás a 17. század második felétől indult be és különösen az 1740-es évek után az új vasolvasztó megépítése után fejlődött ugrásszerűen. Az új kohó heti nyersvas termelése elérte a 90 bécsi mázsát. 1795-ben új nagyolvasztó épült, majd 1804-ben megépült a második is, melyenek termelése 220-440 bécsi mázsa volt. Ez volt a Garami vasművek kialakulásának kezdete, melyhez számos környező település vaskohói tartoztak. 1828-ban Kisgaramnak 154 háza volt 1193 lakossal. Az 1860-as évek gazdasági válságának hatására az itteni vastermelés is visszaesett. 1883-ban megszüntették a garami nagyolvasztót, csak a vasüzem maradt meg. 1919-ben az állam vásárolta meg és 1922-23-ban modernizálták. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott. Népessége A falunak 1910-ben 2145, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 1157 lakosából 1128 szlovák volt. 2011-ben 1220 lakosából 1001 szlovák volt. Nevezetességei Szent Kelemen tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1826 -ban épült. Szentháromság kápolnája 1937 -ből származik. 1795 -ben vasgyárat alapítottak a településen, ahol Közép-Európa első öntöttvas hídját is gyártották. A hidat a településen 1810 -ben állították fel. Fekete-garami erdei kisvasút. Híres emberek Itt született 1841 . október 6-án Szécsi Zsigmond erdőmérnök, erdészeti és vadászati szakíró. Itt született 1871 . július 19-én Szokolyi Alajos , többszörös magyar bajnok, olimpiai bronzérmes atléta, a Magyar Atlétikai Szövetség egyik megalapítója. Itt született 1887 . november 17-én Schoen Arnold művészettörténész, a Fővárosi Levéltár főlevéltárnoka, a fővárosi emlékművek felügyelője, a Kiscelli Múzeum igazgatója. Itt született 1924 . május 27-én Ladislav Chudík , szlovák színész, a Kórház a város szélén című tévésorozat Sova doktora. Troia Troia (korábban Aikai, Aecae vagy Æcæ, majd Troja) város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Foggia megyében, körzeti oktatási és egészségügyi központ. Történelme A legendák szerint a várost Diomédesz, görög hős alapította, miután Odüsszeusz oldalán meghódította a kis-ázsiai Tróját. Aecae latin neve első említése a pun háborúk idejéből származik Titus Liviustól (a római hódítás előtt ti. Aika volt a neve). A többi apuliai településhez hasonlóan a cannaei csatában Karthágó oldalán állt. Fabius Maximus római tábornok i. e. 214-ben foglalta el. Idősebb Plinius is megemlíti, mint amely a Via Appia mentén feküdt Herdoniae városától 19 km távolságra. A mai várost a 11. század elején alapították az ősi Aecae helyén. Fellegvárát a bizánciak emelték a szaracén támadások ellen. Foggia felemelkedéséig Puglia egyik stratégiai városa volt, emiatt többször is megostromolták. A térség legjelentősebb egyházmegyéje volt, hozzá tartozott többek közt Foggia is (1855-ig, amikor IX. Piusz pápa püspöki székhelyi rangra emelte). Első püspöke Pardus volt, aki 314-ben foglalta el székét. Több védőszentje is van: Szent Orbán, Szent Secundinus, Szent Pontianus, Szent Eleutherosz és Szent Anasztáz. Magyar vonatkozások Miután I. Lajos magyar király 1348 májusának végén elhagyta a januárban elfoglalt Nápolyt, uralma hetek, hónapok alatt összeomlott a Nápolyi Királyságban. Ezért az év őszén Lackfi István erdélyi vajda vezetésével expedícós sereget küldött a királyságba, hogy hatalmát visszaállítsa. A vajda és Wolfhardt Konrád német zsoldosvezér serege Lucera városánál a Tarantói Lajos nápolyi király által vezetett tekintélyes, ám hátráló nápolyi sereg nyomába szegődött. A nápolyi sereget Troia városánál érték utol, és 1349. január 23-án tönkreverték. A hadművelet során Lackfi és Wolfhardt elfoglalta Lucera és Troia várát, amelyeket azonban leromboltak, hogy a védelmükre ne kelljen helyőrséget hátrahagyni. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói Egyházi műemlékek az 1093-ban alapított társkatedrális , amelyet négy másik apuliai, románkori katedrálissal együtt ( Bari , Bitonto , Molfetta , Otranto ) világörökségi helyszínnek javasolnak San Basilio -bazilika ( 11. század ) Szent Ferenc -templom: a barokk művészet példája A Közbenjáró Madonna szentélye A Fájdalmas Szűz temploma San Giovanni di Dio-templom (Szent János) Szent Vince-templom, ez a legősibb (10. század) San Giovanni al Mercato-temploma (Szent János) Szent András és Szent Anna temploma Szent Secundinus temploma, ez a legújabb Világi műemlékek A D’Avalos hercegek palotája Palazzo Varo Palazzo Siliceo Püspöki palota Jezsuiták palotája ( 14. század ). Ipolyvece Ipolyvece község Nógrád megyében, a Balassagyarmati járásban. Fekvése Megközelíthetősége Vonattal a MÁV 75-ös számú ( Vác–Diósjenő–Drégelypalánk–Balassagyarmat ) vonalán közelíthető meg. A helyi vasútállomás Drégelypalánk és Dejtár között található. A 75-ös számú vonal nagy része a Börzsöny lábánál vezet, hazánk egyik legszebb vasútvonala. Története A szlovák határ közelében, az Ipoly partján, közvetlenül a gátak alatt fekszik a falu. Először 1285-ben említették az oklevelek a települést, akkor Huntfi Demeter drégelyi várának tartozékaként. A falu később Drégelyvárához tartozott, 1375-ben pedig a Baloghy család birtokaként szerepelt a krónikában. A falu földesura 1492-ben Szobi Mihály volt. Feljegyezték egy periratban, hogy 1498-ban a nagyoroszi királyi jobbágyok Ipolyvecén garázdálkodtak, sok kárt okozva. A török kiűzése után a Koháryak lettek a földesurai, akiktől a Coburg hercegek örökölték. 1919 januárjában a Pálmay-csoport harc nélkül foglalta vissza. A község közigazgatási területének északi része a Duna–Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A folyó ezen szakasza népszerű a horgászok körében, mert a gáttal védett faluból könnyű elérni a partot.A kedvező fekvés miatt több pár fehér gólya is költ a községben. A község határában, az Ipoly homokos hordalékán kiterjedt szamócaföldek találhatók: a június táján erre járó közvetlenül a termelőktől juthat friss gyümölcshöz. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Turizmus Ipolyvece tagja a Sugárkankalin Turisztikai Egyesületnek, melynek célja térség turizmusának fejlesztése, és természeti értékeinek bemutatása. A község a Palóc út egyik állomása is. Nevezetességei Római katolikus templom (barokk, 1745) Evangélikus templom (eklektikus, 1882) A község híres lakói Arnold Mihály (1945–2013), pénzügyőr, altábornagy, közigazgatási szakember Szabó Márton (1942) Bibó- és Kolnai-díjas professzor, társadalomtudós Attila (szőlőfajta) Az Attila egy magyar, szinte csak hazánkban termesztett csemegeszőlőfajta. Telepítése államilag támogatott Korábbi nevei: Lord Rothermere, ropogós muskotály. Kocsis Pál állította elő Rosa menna di vacca és a Mathiász Jánosné muskotály keresztezéséből. Fajtahibrid (1917), állami elismerése: 1963. Leírása Elterjedtsége: nagyüzemben alig fordul elő, házi kertekben kedvelt, finom muskotályos íze miatt. Tőkéje erős növekedésű, ritka, részben elterülő vesszőzetű. Fürtje nagy (220 g), mutatós formájú, közepesen tömött vagy laza, vállas. Kékes-piros színezetű, hosszú fürtnyelű. Szeptember végétől érik. Érzékenysége: A talaj iránt nem igényes. Kötött talajon és homokon egyaránt jól tenyészik. A szárazságot elviseli. Késői érése és vesszőinek fagyérzékenysége miatt biztonságos beérésére fagymentes környezetben számíthatunk. Rothadásra hajlamos. Művelés, metszés: lugas, rövid metszés. Montchal Montchal település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 502 fő (2015). Montchal Violay, Cottance, Panissières és Sainte-Agathe-en-Donzy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Magyarországi szlovákok A magyarországi szlovákok a mai Magyarország területén lakó szlovák nemzetiség megnevezése. A 2001-es népszámlálás szerint Magyarországon 17 693 fő vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, ezzel a szlovákság a kisebbségi törvényben nevesített 13 nemzeti és etnikai kisebbség lélekszám szerinti sorrendjében a harmadik helyet foglalja el, a romák és németek után. A szlovák nyelvet 11 816 fő tartja anyanyelvének, és 18 056 fő használja családi körben. A nemzetiségi és kulturális hagyományokhoz 26 631 fő kötődik. A magyarországi szlovák szervezetek a hazai szlovákság lélekszámát 100-110 ezer főre becsülik. Napjainkban a magyarországi szlovákok nagy része a Pilis térségében és Békés megyében él. Kulturális központjuk Békéscsaba, ahol szlovák konzulátus is található. Történelmük Szlovákok a mai Magyarország területén A szlovákok a mai Magyarország területére a 17. század végén, a török kiűzetése után az északi, túlnépesedett vármegyékből érkezvén telepedtek le vagy lettek letelepítve az elhagyott területeken. Letelepülési szakasz: 1690-1711 Az első bevándorlási hullám 1690 és 1711 között zajlott, ekkor érkeztek szlovákok Piliscsévre, Kesztölcre, Pilisszántóra. Ennek a letelepülésnek a magvát főképp szökött jobbágyok alkották, akik a töröktől visszafoglalt területekkel határos vármegyékből (Bars, Nyitra, Nógrád, Hont, Abaúj) érkeztek. Az északabbi vármegyékből érkezők (Trencsén, Árva, Liptó, Szepes) ezt a sávot mintegy hídfőállásként használták a további vándorláshoz. Ekkor az ország nyugati felén (az Észak-Dunántúlon), az ország közepén és keleten, a nyelvhatáron lévő vármegyék lakatlan helységeiben telepedtek le (Sárisáp (Šárišáp), Kesztölc (Kestúc), Piliscsév (Čív), Pilisszántó (Santov), Vanyarc (Veňarec), Acsa (Jača), Csővár (Čuvár), Bükkszentlászló (Stará Huta)). 1711-1740 Ekkor szervezetten folyt a szlovákok betelepítése, gyakran a földesurak hozattak be szlovákokat az elhagyott birtokaikra. Olyan földesurak is telepítettek le szlovákokat, akiknek északon is, délen is voltak birtokaik. A földesurak állami engedéllyel telepítették le, telepítési szervezők segítségével a szlovák lakosokat. Ebben a szakaszban jött létre egy sor önálló szlovák település és nyelvsziget. A Garamtól nyugatra lévő területekről érkeztek a Dunántúlra (Pilisszentlászló (Svätý Václav/Senváclav), Öskü (Eška), Bánhida (Bánhida), Vértesszőlős (Síleš), Bakonycsernye (Čerňa) (1724), Tardosbánya (Tardoš)). Az Alföldre vándorlók Nógrádon át mentek. Az Alföldön a következő településeken telepedtek le: Ecser (Ečer), Maglód (Maglód), Bénye (Bíň), Irsa (Irša), Csömör (Čemer), Kiskőrös (Malý Kereš), Miske. A délkeleti régióban pedig a következő helyekre települtek: Békéscsaba (Békešská Čaba), Szarvas (Sarvaš), Mezőberény (Poľný Berinčok), és ekkor jött létre az első üveghuta település is: Bükkszentlászló (Stará Huta) (szlovák huta = kohó). A 18. század második fele A harmadik szakasz idején főképp a mai Szerbia (Bácska és Bánát) területére folyt bevándorlás. Az Alföldön ekkor csak másodlagos telepítések, illetve továbbvándorlások voltak. A békéscsabai szlovákok ekkor alapították Tótkomlóst (Slovenský Komlóš) (1746), Apatelket (Mokrá) (1747), majd a békéscsabai, szarvasi, tótkomlósi és felvidéki szlovákok (tirpákok) Nyíregyházát (Níreďháza) telepítették be. Ekkor újabb hutás falvak létesültek a Bükk hegységben és a Mátrában: Répáshuta (Répašska Huta), Bükkszentkereszt (Nová Huta). 19. század A negyedik szakaszban is a másodlagos telepítések voltak a jellemzőek. Az egyik legszebb ilyen „láncolatként” futó alapítási hullám így nézett ki: a tótkomlósiak 1802-ben megalapították Nagylakot, a nagylakiak 1815-ben Pitvarost (Pitvaroš), a pitvarosiak 1844-ben a tótkomlósi és nagylaki pusztabérlőkkel közösen pedig megalapították Csanádalbertit. (Ezt a falut Új-Pitvarosnak hívták kezdetben, a szlovák lakosság 80%-a később a lakosságcsere alkalmával Szlovákiába került. A 19. század első felének legjelentősebb szlovák ideológusai Ján Kollár (1793-1852) pesti evangélikus lelkész és Ľudovít Štúr (1815-1856) politikus-költő voltak. 20. század Legfiatalabb szlovák nemzetiségű településeink Kétsoprony (Kétšoproň) és Telekgerendás (Telekgerendáš). Az egykori tanyaközpontokból jöttek létre az 1950-es évek elején Békés megyében. Lakosságcsere A második világháború után Csehszlovákia komoly nyomást gyakorolt a Szovjetunióra a szlovák–magyar lakosságcsere, vagyis az ott élő magyarok Magyarországra költöztetése, illetve a magyarországi szlovákok Csehszlovákiába vitele ügyében. A Csehszlovák–Magyar Lakosságcsere Egyezményt Csehszlovákia kormányzója, Beneš sikeresen elfogadtatta a Potsdamban tanácskozó nagyhatalmakkal. Az eredeti elképzelés szerint valamennyi felvidéki magyar elhagyta volna lakhelyét, és Magyarországra költözött volna. A másik irányban pedig a Magyarországon élő szlovákok hagyták volna el az országot, és telepedtek volna le Csehszlovákiában. Az elképzelés azonban több szempontból is abszurdnak bizonyult. Míg Csehszlovákiában mintegy egymillió magyarajkú „várta” kitelepítését, ahhoz képest a Magyarországon élő szlovákok száma jelentéktelenül kevésnek bizonyult. A lakosságcsere-egyezményt 1946 februárjában írták alá. A program végül is úgy zajlott le, hogy több százezer felvidéki magyart erőszakkal telepítettek Magyarországra, míg Magyarországról önként települtek át a szlovákok ezrei Csehszlovákiába; azonban az ő önkéntes áttelepülésük is megkérdőjelezhető, mivel valójában ezt az „önkéntes választást” inkább rájuk erőltették. A magyarországi szlovákok településein a csehszlovák hatóságok által kiküldött propagandisták jelentek meg, akik sürgették a lakosságcsere-egyezményhez való csatlakozást, illetve a kitelepített magyarok „gazdag és nagy” birtokaival kecsegtették a szlovákokat, itt maradásuk esetén pedig a teljes asszimilálódással fenyegették a falusiakat. Azonban minden propaganda ellenére sok szlovák maradt meg magyarországi földjén, ahelyett, hogy a számukra idegen országba költözött volna. Sőt az áttelepülők közül is sokan visszaköltöztek Magyarországra, mivel – főleg az alföldi, Békés megyei – szlovákok kultúrája, szokásai, de még nyelve is jelentősen eltért a csehszlovákiai szlovákságétól. Végül az egész lakosságcsere-programot le kellett állítani, mivel a felvidéki magyarság egészének befogadása óriási terheket rótt volna Magyarországra. A lakosságcsere során összesen mintegy 73 000 szlovák települt át Magyarországról Csehszlovákiába. Érdekes az, hogy nem felejtették el a magyar nyelvet és hagyományt. Az áttelepülés után a magyarországi szlovákság nemcsak létszámában fogyatkozott meg, de felbomlottak azok a zárt közösségek is, melyek őrizték és ápolták a szlovák nyelvet és kultúrát. A következmények még ma is érezhetők, ezek megoldása a rendszerváltás után alakult szlovák kisebbségi önkormányzatok dolga. Napjainkban Napjainkban a schengeni egyezmény következményeként könnyen átjárhatóvá vált határok miatt az osztrák-szlovák-magyar hármashatár szlovákiai oldalát elfoglaló Pozsony agglomerációja dinamikus növekedésnek indult, s egyre több pozsonyi vett magának lakást a közeli Magyarországon, főleg Rajkán és környékén, de egyre többen költöznek akár Mosonmagyaróvárra is; igaz ezek az emberek szlovák állampolgárok, így hivatalosan nem tartoznak a helyben élő szlovák kisebbséghez. Legnagyobb településeik A mai Magyarország legnagyobb szlovákok lakta települése Pilisszentkereszt (Mlynky), ahol a lakosság 42%-a tartja magát a szlovák kisebbséghez tartozónak, de a falu lakosainak 54,6%-a beszéli a szlovák nyelvet. Hivatalosan Békéscsabát (Békéšská Čaba) tartották a legnagyobb, szlovákok lakta helységnek, de mára a szlovákság száma mintegy 5,9%-ra esett ott is, őt követte Budapest, majd azt Pilisszentkereszt (2001). Jelentős még a szlovákság a Békés megyei Kardoson (Kardoš): 43,5% (2001), Örménykúton (Irminčok) 36,3% (2001), Tótkomlóson (Slovenský Komlóš) 27%, a Pest megyei Piliscséven (Čív) 45,7% (2001), a Nógrád megyei Erdőkürtön (Kirť) 35,7% (2001), Felsőpetényen (Horné Peťany) 41% (2001), Alsópetényen (Dolné Peťany) 44% (2001), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Répáshután (Repašska Huta) 48,6% Vallási megoszlásuk A 2001-es népszámlálás adatai szerint a magyarországi szlovákok 46,6%-a római katolikus, 29,9%-a evangélikus, 4,8%-a református, 2,5%-a pedig más keresztény felekezethez tartozónak vallja magát. 10,7%-uk nem tartozik egyházhoz vagy vallási közösséghez, 4,6%-uk pedig nem kívánt válaszolni a kérdésre. Híres szlovák származású magyarok Haan Lajos (Ľudovít Augustín Haan ) - evangélikus lelkész Jankó János - festő, grafikus Kubala László (Ladislav Kubala) - labdarúgó Tessedik Sámuel (Samuel Tešedík) - evangélikus lelkész Závada Pál (Pál Závada) - író Petőfi Sándor (édesanyja Hrúz Mária szlovák volt, valószínűleg az édesapja is) Melis György - operaénekes (mindkét szülő szlovák, 5 éves koráig csak szlovákul tudott) Kerámia rezonátor A kerámia rezonátor egy adott frekvencián oszcillál a megfelelő áramköri elemekkel kiegészítve. A kerámia rezonátor a kvarckristályhoz hasonló szerepet tölt be egy rezgőkörben, csak a frekvencia pontossága és stabilitása rosszabb, mint a kvarckristályé. A kerámia rezonátor olcsóbb, mint a kvarckristály. A kerámia rezonátor nagy stabilitású piezoelektromos kerámiából készül, általában ólom-cirkonát-titanátból (PZT), mely mechanikus rezonátorként működik. Amikor feszültséget adnak az anyagra, akkor a piezoelektromos tulajdonsága miatt rezgésbe jön. A kerámia vastagsága határozza meg a frekvenciát. Tokozása kettő vagy három kivezetésű felületszerelt, vagy nyákba szerelhető tok. Ha van harmadik láb, akkor az a földelés. Alkalmazás Kerámia rezonátorokat digitális áramkörökben használnak órajelgenerátorokban, ahol a gyengébb frekvencia stabilitása és pontossága ezt lehetővé teszi (TV, autoelektronika, telefonok, kamerák, stb.). A kvarckristály stabilitása 0,001%, a kerámia rezonátoré 0,5%. For Those About to Rock A For Those About to Rock az ausztrál AC/DC együttes kilencedik albuma, amely 1981 novemberében jelent meg az Atlantic Records gondozásában. Ez volt az első AC/DC album, amely nem csak többszörös platina lett, de a Billboard 200 lemezeladási lista csúcsára is feljutott Amerikában (és egészen a 2008-as Black Ice c. albumig az egyetlen is). Angliában az albumlista 3. helyéig jutott a lemez. Ennek ellenére az album inkább az előző, multiplatina Back in Black utóhangjának tekinthető, és egyedül a címadó dal állta ki az idő próbáját, amely a mai napig az AC/DC koncertek záródala. Az album dalai "For Those About to Rock (We Salute You)" – 5:44 "Put the Finger on You" – 3:25 "Let's Get It Up" – 3:54 "Inject the Venom" – 3:30 "Snowballed" – 3:23 "Evil Walks" – 4:23 "C.O.D." – 3:19 "Breaking the Rules" – 4:23 "Night of the Long Knives" – 3:25 "Spellbound" – 4:39 A Winter’s Tale Az A Winter’s Tale a tizedik dal a brit Queen rockegyüttes 1995-ös Made in Heaven albumáról. A szerzője nagyrészt Freddie Mercury énekes volt (ez volt az utolsó dal, amelyet megírt), de szokás szerint Queen szerzeményként jelölték. Az együttes utolsó albuma, az Innuendo felvételei alatt Mercury már komolyan beteg volt, és egyre nagyobb megerőltetést jelentett neki a munka. A nyüzsgő Londonból a nyugodt svájci városba, Montreux-ba költözött, ahol házat is vett magának. Feltett szándéka volt, hogy addig dolgozik, amíg az erejéből telik, és azt tervezte, hogy az általa felénekelt dalokat később majd az együttes többi tagja fejezi be. Az „A Winter’s Tale” szövegét 1990 telén a Genfi-tó partján fekvő háza küszöbén ülve írta meg. Mercury egymaga komponálta hozzá a zenét zongorán, és ezt a zongorás-énekes változatot fel is vették egy az egyben. Szokatlan volt ez a zenekartól, mert általában külön-külön rögzítették a dalok minden egyes elemét, de ezúttal az idő sürgetése miatt el kellett térniük a régi módszerüktől. Az együttes túlélő tagjai 1993 és 1995 között véglegesítették, a Made in Heaven többi dalával együtt. A dal hangulata és szövege a karácsonyt idézi fel. Nem véletlen, 1995. december 20-án, az ünnepek előtt jelent meg kislemezen, az együttes egyik régebbi, ugyancsak ünnepi témájú dalával, a „Thank God It’s Christmas”-szel. A hatodik helyet érte el az angol slágerlistán. David Sinclair a Q magazinban azt írta róla: „rövid összefoglalója az karácsonyi üdvözlőlapokon található szövegnek.” A kritikus szerint Mercury állapotába belegondolva nagyon megindítónak tarthatják a rajongók, valójában azonban gyenge munka. Két videoklip is készült hozzá. Az egyiket a DoRo rendezőpáros készítette el, speciális effektusként a szöveget Mercury kézírásával feliratozták a képernyőn. A másikat Chris Rodley rendezte, kifejezetten a Made in Heaven: The Films kiadványhoz. Ez a változat kevésbé kreatív, nagyrészt természeti fotókat ismételget. orkut Az orkut egy Google által üzemeltetett internetes ismeretségi hálózat, ami nevét eredeti készítőjéről, a Google alkalmazásában dolgozó Orkut Büyükköktenről(wd) kapta. Eredeti célja a régi ismeretségek fenntartása és új ismeretségek kötése. A Friendsterhez képest itt már felhasználói „közösségeket” (communities) is létre lehet hozni, amelyeknek saját konferenciáik, eseményeik lehetnek. A rendszerbe csak meghívással lehet bekerülni, de a meghívók száma a gyakorlatban nincs megkötve. Története Az orkut csendben, 2004. január 22-én indult a Google szerverein, miután – a Google-nál szokásos módon – az egyik alkalmazott, a török származású Orkut Büyükkökten részben munkaidőben kifejlesztette. A szolgáltatás a Google legtöbb, személyre szabott szolgáltatásához hasonlóan a Google-fiókhoz volt köthető. Eredetileg Büyükkökten az Affinity Engines cégnek egy hasonló rendszeren, az InCircle-ön dolgozott, amit egyetemeknek fejlesztettek. 2004 júniusában az Affinity Engines be is perelte a Google-t mert állítólag hasonló programhibákat tartalmazott az orkut, mint az InCircle. Eredetileg az orkut közösség „elitnek” tartotta magát (főként a kevés – eredetileg 1000 darab – induló meghívott miatt), de 2004 júliusban a tagok száma már meghaladta az egymilliót, és szeptemberben a kétmilliót. A sors és a statisztika váratlan eredménye azt hozta ki, hogy jelenleg a tagok nagyjából 71%-a brazil, és őket az USA 12% körüli értékkel követi.[forrás?] Börtön A rendszer egyik védekezési formája a hamis nevek és rosszindulatú felhasználók ellen a „börtön” gomb volt, ami bizonyos időre deaktivált számos lehetőséget annál, akinél megnyomták. Azonban túl sok visszaélésre adott alkalmat, és 2006. májusában már nem volt aktív. Sebesség Korábban időről időre tapasztalható volt, hogy a dél-amerikai „csúcsidőben” a szerver problémákkal küzdött, és a szokásos „csúnya, rossz szerver, nem kapsz fánkot!” üzenettel jelezte, hogy az adott művelet épp nem sikerült. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően ez az üzenet egyre ritkábban volt látható. A név egyéb jelentései Bár az orkut a nevét a készítőjéről kapta, egyes nyelvekben jelentéssel bír: török nyelven „szent találkozóhelyet” jelent; a finn szlengben a szó „ orgazmust ”, vagy általánosan „testi örömöt” jelent. Hoós János (zeneszerző) Hoós János (Sárvár, 1858. május 11. – Temesvár, 1937. január 8.) magyar zeneszerző, zeneíró. Életpályája Középiskolai tanulmányait Keszthelyen, Szombathelyen és Győrött végezte, zenei tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében és tanítóképzőben fejezte be. 1879-től Baróton, 1883-tól Déván, 1893-tól Temesvárt volt tanítóképző intézeti és felsőbb leányiskolai zenetanár. Itt saját zeneiskolát alapított. A Délmagyarországi Dalosszövetség és a temesvári MÁV Dalárda karnagya is volt. Megzenésítette Jakab Ödön, Endrődi Sándor, Pósa Lajos, Szabolcska Mihály, Kiss József, Draskóczy Ilma verseit. Több mint száz nótát és műdalt szerzett, a szövegek egy részét maga írta. Zenét szerzett népszínművekhez (Géczi István: Leszámolás, Jakab Ödön: Szegény Radóné, Galambodi Sándor, Makróczy János: A Forgács leányok), Putifárné című operettjét a század elején Kolozsvárt mutatták be. Szerkesztette a Mária-Kert című zenei szaklapot (1915–21). Zenetörténeti, zeneesztétikai cikkeit a Temesvári Hírlap és a Temeswarer Zeitung közölte. Főbb publikációi Eredeti Magyar Daltár (Déva, 1887–1889) Dalkönyvecske. Egy és két szólamú eredeti gyermekdalok elemi népiskolák használatára (Déva, 1889; 2. jav. bőv. kiad. Budapest, 1894) Iskolai négyes dalok kézikönyve. Négyszólamú kardalok felső nép- és polgári iskolák, valamint nőnövendékek használatára (csak az I. kötet jelent meg; Déva, 1891) Mária országa. Mária-dalok két énekhangra zongora vagy harmónium kísérettel (Temesvár–Lipcse–Budapest, ?1928) Kocziszky György Kocziszky György (Budapest, 1949. június 7. –) egyetemi tanár, kandidátus; kutatási területe a térgazdaságtan, 2011. áprilisától a Magyar Nemzeti Bank kamatdöntő testülete, a Monetáris Tanács tagja. Szakmai pályája 1972-ben okleveles gépészmérnöki, 1975-ben okleveles gazdasági mérnöki oklevelet szerzett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. 1982-ben Dr. Ing fokozatot kapott a Magdeburgi Egyetemen, közgazdaságtudomány kandidátus fokozatát 1984-ben szerezte. 1994-ben habilitált, a "Vállalkozások életciklusának elemzése" című munkájával. Fő kutatási területei az európai integráció gazdaságtana, a regionális gazdaságtan és a növekedés- és fejlődéselméletek. 1991 és 1997 között a miskolci egyetem rektorhelyettese, 2006–2014 között a Gazdaságtudományi Kar dékánja volt. A Babes-Bólyai Tudományegyetem díszdoktora (2015). Miskolc város közgyűlése 2016-ban díszpolgári címet adományozott számára. Tudományos megbízatásai Kocziszky György 1990 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia Vezetés- és Szervezéstudományi Szakbizottságának tagja volt és 1992–1994 között az MTA a szakbizottság Racionalizálási Albizottságának elnöki posztját töltötte be. 2006-ban a Jean Monnet Kiválósági Központ vezetője volt, 2007 és 2010 között pedig a Magyar Akkreditációs Bizottság Közgazdasági Szakbizottságának tagja. Politikai szerepvállalása Az 1994-es választásokon a KDNP országos listáján szerepelt a 39. helyen (ez messze nem számított bejutó helynek, és nem is jutott be a parlamentbe.) Jegybankár A Monetáris Tanács tagjának az Országgyűlés gazdasági bizottsága jelölte 2011. március 21-én. Meghallgatása után, még ugyanaznap hat évre a Tanács Tagjának választotta a parlament plenáris ülése. Társadalmi megbízatása A 2009-2014 között a Határon Átnyúló Kezdeményezések Közép-Európai Segítő Szolgálata egyesület (CESCI)[7] elnöke volt, 1992-től az Osztrák-Magyar Akció kuratóriumának tagja. Nyelvtudása Angol, német, orosz. Publikációi Hét könyvet, 70 könyvfejezetet, egyetemi jegyzetet és 138 magyar, illetve idegen nyelvű cikket, tanulmányt írt (2016 márciusáig). Fontosabb publikációi: Bevezetés a regionális politikába. (Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2013. 205 oldal) Bevezetés a területi elemzések ökonometriájába (Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2013. 168 oldal) Transzfer tyehnologij ; szerk. Perervi P. G., Kocziszky György; Virovec AP "Apostrof", Harkov–Miskolc, 2012 Jubileumi tanulmánykötet Nagy Aladár professzor 70. születésnapjára ; szerk. Kocziszky György, Bihari Ágnes; Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Miskolc, 2011 Jubileumi tanulmánykötet Besenyei Lajos professzor 70. születésnapjára ; szerk. Kocziszky György; Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Miskolc, 2011 Methodology of Regional Development (University of Miskolc, Faculty of Economics. Printing Office of the University of Miskolc, 2009. 258 oldal). ЭКОНОМИЧЕСКАЯ ОЦЕНКА ИННОВАЦИОННОГО ПОТЕНЦИАЛА. ( Национальный технический университет” ХПИ”. Хapьков, 2009. 166 oldal). Területfejlesztés módszertana (Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2008. 268 oldal) Regionális integrációk gazdaságtana ; Miskolci Egyetemi, Miskolc, 2008 Összehasonlító gazdaságtan II. éves BSc közgazdász szakos hallgatóknak (Miskolci Egyetem, Miskolc, 2008. 66 oldal) Térségi hálózatok hatáselemzése. Oktatási segédlet ; ME, Miskolc, 2007 Gazdasági hálózatok tervezése, szervezése ; ME GTK, Miskolc, 2006 Adalékok a térségi gazdaságfejlesztés módszertanához ; ME GTK, Miskolc, 2006 Adalékok a térségi gazdaságfejlesztés módszertanához ; s.n., Miskolc, 2005 Oktatási segédlet EU Gazdaságpolitikák c. tárgy tanulmányozásához ; s.n., Miskolc, 2004 Oktatási segédlet Európai pénzügyi piacok c. tárgy tanulmányozásához ; s.n., Miskolc, 2004 Regionális integrációk gazdaságtana (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2001. 154 oldal) Feladatgyűjtemény a Regionális integrációk gazdaságtana c. jegyzethez ; Bíbor, Miskolc, 2000 Adalékok a regionális integrációk gazdaságtanához ; ME GTK, Miskolc, 1999 ( Regionális gazdaságtan füzetek ) Regionális gazdasági fejlődés és növekedés ; ME, Miskolc, 1998 Üzleti vállalkozástan. Példatár ; Miskolci Egyetem, Miskolc, 1994 Kocziszky György–Várady Zsolt: Útmutató és példatár a Szervezés- és vezetéselmélet II. c. tárgy gyakorlataihoz ; ME, Miskolc, 1991 Kocziszky György–Várady Zsolt: Példatár a Szervezéstan I. c. tárgyhoz ; ME, Miskolc, 1991 Susánszky János–Kocziszky György–Szakály Dezső: Szervezésmódszertan ; Tankönyvkiadó, Bp., 1982 Susánszky János–Kocziszky György: Fejezetek a szervezésmódszertanból ; TANORG, Bp., 1977 Köves Slomó Köves Slomó (született Köves Máté), (Budapest, 1979. május 18. – ) ortodox rabbi, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alternatívájának szánt, attól független Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) egyik alapítója, vezetője, az óbudai zsinagóga rabbija. Életrajza Budapesten született szekuláris zsidó családban. Anyai felmenői között több híres rabbi volt, köztük Silberstein Slomó bonyhádi rabbi, Silberstein Jesájá váci rabbi. Anyai nagyapja – a numerus clausus miatt – Csehországban járt egyetemre. Később a Holokauszt idején Bolíviába menekült, és a háború után tért vissza Magyarországra. Apai nagyanyja, Köves Rózsa, jó nevű újságíró volt, a Magyar Nemzetnél dolgozott. Szülei, Köves Mihály és Erdős Anna mérnökök, 1948-ban születtek. Bár zsidó származása nem maradt előtte titokban, nem kapott vallásos neveltetést, nem zsidó általános iskolába járt. Már igen fiatalon, 11-12 évesen érdeklődést mutatott a spirituális, a vallási és a filozófiai kérdések iránt. 1991-ben megismerkedett Oberlander Baruch rabbival, a magyarországi Chábád Lubavics mozgalom vezetőjével, akinek hatására a budapesti Radnóti Miklós ELTE gyakorló gimnáziumot otthagyva, 1993-tól külföldön folytatta tanulmányait. 1993 és 2003 között tanulmányokat folytatott az izraeli Tomchei Tmimim, a Pittsburgh-i Achei Tmimim Yeshiva Highschool, a francia Institut Superieur D’etudes Rabbiniques et Talmudiques és a New York-i Central Lubavitch Yeshivoth talmud- és rabbiiskolákban. Később letette a hivatalos tóramásoló (szofer), és a rituális körülmetélő (mohel) vizsgákat is. Hazatérve folytatta világi egyetemi tanulmányait, történelmet hallgatott a Debreceni Egyetemen, majd ugyanitt PhD fokozatot szerzett 2007-ben magyar zsidó történelem témában. Disszertációja 2008-ban a Noran kiadó által, a Zsidó szakadás címmel került kiadásra. 2001-ben házasodott. Feleségével, Dvora Leával 2002 óta élnek Budapesten. Négy gyermekük van. Tevékenysége 2001-től oktatási tevékenységet folytatott az ELTE jogi karán, Héber Jog fakultációban, valamint a neológ Rabbiképző Intézetben talmud szakon. Köves Slomót 2003. január 7-én Budapesten avatta rabbivá, Mordecháj Elijáhu, Izrael Állam főrabbija, Mordecháj Jeroszlávszki, az izraeli Chábád Rabbitanács vezetője és Oberlander Báruch, a magyarországi Chabad Lubavics mozgalom vezető rabbija. Az avatáson részt vett többek közt Mádl Ferenc államelnök, Demszky Gábor főpolgármester, Zoltai Gusztáv a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, és Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke. Beiktatása az elterjedt vélekedéssel szemben nem az első magyar ortodox rabbiavatás volt a Holokauszt után. Avatása után a budapesti Vasvári Pál utcai Sász Chevrá zsinagógában szolgált segéd-rabbiként Oberlander Báruch mellett, valamint mohelként és a budapesti cháredi közösségek Ortodox Rabbinátusának tagjaként és szoferjéként folytatta hitéleti tevékenységét. 2003-ban részvételével megalakult a Zsidó Tudományok Szabadegyeteme, amely az informális zsidó felnőttoktatást tűzte ki céljául. A Szabadegyetemen a hallgatók a zsidó tudományokkal, Talmuddal, Kabbalával, a zsidó történelemmel és zsidó filozófiával ismerkedhetnek meg. 2004-ben az újjá alakult statusquo irányzat Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), közgyűlése vezető rabbijává választotta. Mint az első Mazsihisztől független zsidó hitközség vezetője, szigorú kritikusa a Mazsihisz vezetésének és az elavult zsidó közéleti kereteknek. A megújulás szükségének hirdetője. A Mazsihisz-szel kapcsolatos kritikáinak fontos eleme az a gondolat, hogy a zsidó közélet nem lehet elkötelezett egyetlen politikai entitás felé sem. 2004-ben közreműködésével nyitotta meg kapuit az új budapesti mikve a Kazinczy utcában, valamint 2005 január 20-án a budapesti Keren Or imaház és zsidó közösségi központ. 2010-ben kezdeményezésére széles körű közösségi és társadalmi, valamint nemzetközi összefogással és támogatással újra megnyílt Budapest legrégibb zsinagógája, az Óbudai Zsinagóga. A zsinagógát több ezer ember előtt Izrael Állam főrabbija avatta fel. 2011-ben szintén Köves munkájának eredményeként megkezdte működését az első héber-magyar két-tannyelvű bölcsőde, óvoda, iskola, a Bét Menáchem a budapesti hetedik kerületben. 2012. május 2-án a Magyar Honvédség tábori főrabbijává nevezték ki. Köves Slomó a 2000-es évek elejétől fontos hangadója a „holokauszt-identitás”-tól való elszakadásnak és a pozitív zsidó identitás újraépítésének, vagyis a zsidó-lét ne csak az antiszemitizmus elleni küzdelmet jelentse az érintetteknek, hanem a teljes vallási- és kulturális közeget. Ennek a gondolatnak jegyében, kezdeményezésére és részvételével indult meg több közéleti és közösségi kezdeményezés, mint például 1998-tól a köztéri hanukiják állítása és a nyilvános ünneplés, valamint 1999-től a Zsidó Sátor a Sziget Fesztiválon. 2008-ban közéleti kampányt indított „Zsidónak lenni jó” címmel 2012-ben Baráth Zsolt országgyűlési képviselő (Jobbik) a tiszaeszlári vérvád évfordulóján újra előadta a korra jellemző antiszemita nézeteket a parlamentben. Köves ennek hatására publicisztikát jelentetett meg a Magyar Nemzet hasábjain, amelyben arra hívta fel a teljes politikai elit – és különös tekintettel a jobboldal – figyelmét, hogy milyen veszélyes a szélsőjobboldali narratívák és gondolatfordulatok eltűrése és beemelése a közbeszédbe. A cikk nyomán irodájában fogadta Orbán Viktor miniszterelnök, aki arról biztosította a vezető rabbit, hogy nem engednek teret a szélsőséges indulatok elszabadulásának. 2012-ben Köves kezdeményezésére zsidó közösségi összefogással megalakult a Tett és Védelem Alapítvány (TEV), amely a romló minőségű közbeszéddel, a kirekesztéssel, az antiszemitizmus táptalaját adó ismerethiánnyal, valamint az atrocitások és törvényszegések elleni erélytelen jogi fellépéssel szemben kíván új alternatívát nyújtani, a pozitív zsidó identitás és a közösségi szerveződés stratégiája mentén. 2012 novemberében az European Shoah Legacy Institute által szervezett prágai konferencián nemzetközi sajtótájékoztató keretében kampányt indított a II. világháborúban a Szovjetunióba került több száz tóratekercs és judaika visszaszerzésének érdekében 2013-ban a Zsidó Ügynökség (Jewish Agency for Israel), a Magyarországi Munkaszolgálatosok Egyesülete és több európai zsidó közösség a Zsidó Világkongresszus alelnöki posztjára jelölte. A jelöléssel kapcsolatban egyesek kritikát fogalmaztak meg, mondván, hogy egy magyar rabbit miért nem a Mazsihisz jelöl alelnöknek. Mások éppen Köves rabbi nemzetközi beágyazottságát, valamint azt hangsúlyozták, hogy ez a jelölés ugyancsak az elavult magyar zsidó közéleti rendszer kritikája, amelyben egy magát „Világkongresszusnak” nevező szervezetbe a három magyar zsidó hitközségből csak egynek van jelölési joga. Hazlovi evangélikus templom A hazlovi evangélikus templom egykoron a helyi evangélikus gyülekezet temploma volt Csehországban a Chebi járásban. 1955 óta felekezetileg elhagyott, egyházi célokra nem használatos. 2009-es felújítása óta kulturális rendezvények helyszíne. Története Alapkövét 1907. május 5-én helyezték el. Építése rendkívül gyors ütemben haladt, még ugyanezen év októberében felszentelték. A templomépítés költségeit a helybéliek közadakozásából fedezték. A község német lakosságának második világháború utáni kitoloncolásával a helyi evangélikus gyülekezet is jelentős mértékben megfogyatkozott, aminek következtében a templomot 1955-ben bezárták. A szocializmus évtizedeiben a pusztulófélben lévő épületet a chebi kerékpárgyár raktárépületeként használták. Az 1989-es rendszerváltás után kihasználatlanul, tovább romosodott. A 2000-es években a helybéliek Spolek přátel evangelického kostela (Az evangélikus templom baráti társasága) elnevezésű polgári társulást alapítottak megmentése érdekében, s egy helybéli vállalkozó miután megvásárolta az épületet, 2009-ben tetőszerkezetét és belső terét felújíttatta. 2009. november 29-étől a templom ismét látogatható, azonban csupán kulturális rendezvények, kiállítások, koncertek helyszíneként szolgál. Egerszeg–Letenyei-dombság Az Egerszeg–Letenyei-dombság a Zalai-dombság egyik kistája Zala megye területén. A 645 km²-es területű kistáj a Mura síkja és az Alsó-Válicka völgye között húzódó, északnyugat–délkeleti tengelyű Letenyei-dombságot, és az ahhoz szerkezetileg csatlakozó, északi irányban hosszan elnyúló, a Zala, a Felső-Válicka és a Principális-csatorna völgyeitől közrezárt hátságokat foglalja magába. Nyugatról a Kerka-vidék és a Göcsej dombsági tájai, északról a Felső-Zala-völgy, keletről a Principális-völgy, délről pedig a Mura bal parti sík határolja. A Hajdú-Moharos József nevéhez kötődő tájfelosztás Közép-Zalai-dombság néven hozza ezt a tájegységet, ami félreértésekhez vezethet, hiszen az akadémiai hátterű Magyarország kistájainak katasztere a Göcsej alternatív megnevezéseként adja meg a Közép-Zalai-dombságot. Földtan és domborzat A kistáj déli részén húzódik a Balaton-vonal néven ismert tektonikai törésvonal. Ettől északra a medencealjzat földtani felépítése megegyezik a keletre elterülő Zalaapáti-hátéval, amelytől a Principális-csatorna választja el. Itt az alaphegységet triász és kréta időszaki karbonátos kőzetek, valamint devon és szilur korabeli metamorfitösszletek építik fel. A Balaton-vonal sávjában eocén kori magmás kőzetekből, attól délre pedig újpaleozoikumi és mezozoikumi összletekből áll az aljzat. A jégkorszaki felszínalakító folyamatok révén az alapkőzetekre vályog, helyenként homok rakódott. A Letenyei-dombság (Bázakerettye, Lispeszentadorján) a 20. században a magyarországi szénhidrogén-kitermelés egyik kiemelt helyszíne volt. Az Egerszeg–Letenyei-dombság szerkezetileg összetartozó, de kettős osztatú dombsági-hátsági terület. A kistáj déli-délnyugati részén, az Alsó-Válicka völgye és a Mura síkja között húzódik a Letenyei-dombság északnyugat–délkeleti irányú tömbje. A pleisztocén korai szakaszában felboltozódott dombságot az észak–déli irányú völgyek között magasra kiemelkedő, aszimmetrikus dombhátak jellemzik. A Zalai-dombságban itt tapasztalhatóak a legnagyobb szintkülönbségek, a Letenyei-dombság átlagos relatív reliefe 85 m/km². A dombsághoz északkeletről csatlakozik két lapos tetejű, a Felső-Válicka és a Principális-csatorna meridionális völgyei által közbezárt, észak–déli irányban elnyúló hátság, a déli Söjtöri-hát és az északi Zalaszentmihályi-hát. Mélyen ülő völgyekkel és deráziós fülkékkel erősen tagolt vidék, átlagos relatív reliefe 58 m/km². A völgyközi hátak erősen erodáltak, s északi irányban lejtősödnek, de a Söjtöri-hát keleti – a Balaton-vonallal egybeeső – sávja is erősen megsüllyedt. Ez a sáv helyenként homokkal fedett, Homokkomárom térségében futóhomokdombok is találhatóak. Az Egerszeg–Letenyei-dombság legalacsonyabb pontja északon, a Zala-völgy közelségében található (134 m), a kistáj és egyben Zala megye legmagasabb pontja az Isten dombja (343 m). Az északi hátságok vizét a Felső-Válicka és a Szévíz-patak csapolja le a Zalába, míg a Letenyei-dombság vízfeleslege a kistáj határain kívül folyó Alsó-Válickába és Kerkába távozik, így a Mura, illetve a Dráva vízgyűjtő területéhez tartozik. Két kis állóvize közül a Becsehelyi-halastó (10 ha) a jelentősebb kiterjedésű. A táj rétegvizei között említendő a Pusztaszentlászlón feltárt 60 °C-os termálvíz. Éghajlat Mérsékelten hűvös kistáj, az átlagos évi hőmérséklet 9,4–9,8 °C között alakul, területi különbségekkel a hűvösebb északi és enyhébb déli vidékek között. A vegetációs időszak átlaghőmérséklete északon 15,8 °C, délen 16,2 °C. Az évenkénti napsütéses órák száma 1920–1960 között mozog. A csapadékmennyiség éves átlaga 700–750 mm közötti, ezzel mérsékelten nedves kistájaink közé tartozik, de a nedves zóna határán fekvő délnyugati Letenyei-dombságban elérheti a 770 mm-t is. Uralkodó szélirány nincs, az északi és déli szél gyakorisága kiegyenlített. Talaj és növényzet A Letenyei-dombság uralkodó talajtípusa a pszeudoglejes barna erdőtalaj (a kistáj területének 42%-án), a hátságok jelentős részét agyagbemosódásos barna erdőtalajok borítják (45%). A Zalaszentmihályi-hát északi részén foltokban barnaföldek (1%) szolgáltatják a talajtakarót, az erősen erodált dombhátakon pedig gyakori a köves és földes kopárok előfordulása (3%). A folyóvizek völgytalpait lecsapolt síkláptalajok (5%), lápos réti talajok (3%) és réti talajok borítják. Az Egerszeg–Letenyei-dombság egésze potenciális erdőterület, természetes erdőtársulásai a szubmediterrán bükkösök, illetve a völgyhajlatokban gyertyános-kocsánytalantölgyesek és égerligetek. A táj erdősültsége napjainkban is jelentős, s a zártkerti övezetek kivételével özönfajok sem szorítják ki az őshonos társulásokat. Az elhagyott kaszálórétek visszaerdősültek vagy magaskórósok vették át a helyüket. A kistáj flórájában a szubmediterrán (zalai bükköny, tarka lednek, pirítógyökér) és nyugat-dunántúli (erdei ciklámen, erdei galaj, magyar varfű) társulásalkotó elemek egyaránt érvényesülnek. Népesség Az Egerszeg–Letenyei-dombság lakossága 26 488 fő (2001), népsűrűsége alig harmada az országos átlagnak (41,1 fő/km²). Városi jogállású települése nincs, a Zalaegerszeghez tartozó Csácsbozsok (3218 fő, 2001) lakói képviselik a „városi népesség”-et. A kistáj északi része Zalaegerszeg, délkeleti vidéke Nagykanizsa, délnyugati területe pedig Letenye vonzáskörzetéhez tartozik; mindhárom város a dombvidék közvetlen közelében fekszik. Viszonylag sűrűn települt kistáj, a települések nagy hányada kis- és aprófalu. Legnagyobb népességszámú települése Becsehely (2280 fő), mellette öt község lakossága haladja meg az 1000 főt (Bázakerettye, Hahót, Söjtör, Szepetnek, Zalaszentmihály). További tizenkét település lakossága 500–1000 fő közötti (Alsónemesapáti, Borsfa, Búcsúszentlászló, Csatár, Eszteregnye, Magyarszerdahely, Nemesapáti, Pölöske, Pusztaszentlászló, Rigyác, Sormás, Zalaszentbalázs), ennél is nagyobb a 200–500 lelkes aprófalvak (Bocska, Homokkomárom, Kacorlak, Kisbucsa, Kiscsehi, Lispeszentadorján, Magyarszentmiklós, Nemeshetés, Nemessándorháza, Nemesszentandrás, Petrivente, Pölöskefő, Pötréte, Zajk) és az ezeknél is kisebb törpefalvak (Börzönce, Fűzvölgy, Hosszúvölgy, Kistolmács, Maróc, Szentmargitfalva, Valkonya, Vöckönd) száma. A 2001. évi népszámlálási adatok alapján a lakosság 85,6%-a római katolikus, 1,8%-a evangélikus, 1,7%-a pedig református felekezetű. A népesség döntő része magyar nemzetiségű (98,0%), rajtuk kívül számottevő a cigány (1,5%; Zajk 19%, Kistolmács 14%) kisebbség részaránya. Jéki László Jéki László (Pécs, 1942. augusztus 1. – Budapest, 2009. április 22.) magyar kísérleti magfizikus, 1975 és 1980 között a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese, egyetemi tanár, a fizikai tudományok kandidátusa, tudományos újságíró, Életpályája Fiatalkorát Pécsett töltötte, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd Budapestre került és itt szerzett fizikus diplomát 1965-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezután kutatásait a maghasadás témakörében végezte a Központi Fizikai Kutatóintézet Magfizikai Főosztályának Magfizika II. laboratóriumában, majd 1975-től 1980-ig a Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet első tudományos igazgatóhelyetteseként dolgozott. 1972-ben kezdte meg komolyabban ismeretterjesztő munkáját, amely azonban olyan kiterjedtté vált, hogy a későbbi évek folyamán több száz újságcikke jelent meg és rendszeresen jelen volt a rádió és a televízió valamennyi csatornáján, 1980 és 1986 között pedig a MTESZ főtitkárhelyetteseként is dolgozott. Az élő adások népszerűvé tették és országosan elismertté vált. 1986-tól ismét a KFKI-ban dolgozott egészen az 1990-es évek elejéig, mint az RMKI tudományos főmunkatársa, 2007-ig pedig a szervezet tudományos titkáraként működött. Munkássága Végzettsége fizikus volt, de tudománynépszerűsítő tevékenysége folytán lett ismert országszerte. Érdekődése különösen a magfizika, részecskefizika, atomenergetika, űrkutatás tárgykörében volt élénk, de a tudománytörténetben is sok munkája született. A Mindentudás Egyetemének rendszeres előadója volt. A Fizikai Szemle, a Magyar Tudomány, a Műszaki Élet szerkesztő bizottságának tagja volt éveken át, valamint lexikonok számára írt és fordított különböző témákban természettudományos tárgyú szócikkeket. Díjak Prométheusz-érem , 1986 A Mérnökök a Békéért és az Egyetemes Kultúráért Alapítvány díja és emlékérme, 1995. Szilárd Leó professzori ösztöndíj , 1996. Magyar Asztronautikai Társaság Fonó Albert érem, 1998. MÚOSZ Hevesi Endre-díj , 1999. MTA Főtitkári dicséret, 2001. Akadémiai Újságírói Díj 2002. Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2005. Hermann Staudinger Hermann Staudinger (Worms, 1881. március 23. – Freiburg im Breisgau, 1965. szeptember 8.) Nobel-díjas német kémikus, aki először bizonyította a makromolekulák (más néven polimerek) létezését. 1920-tól foglalkozott a makromolekuláris vegyületek tanulmányozásával. Ő fedezte fel továbbá a keténeket és a Staudinger-reakciót. Életpályája 1926-tól a freiburgi egyetem kémiai tanszékének vezetője volt, 1940-től pedig a Makromolekula-kutató Intézet igazgatói tisztét töltötte be. 1951-ben vonult nyugalomba. Díjai, elismerései Munkásságáért 1953-ban kémiai Nobel-díjat kapott. Filip Holender Filip Holender, (Kragujevac, 1994. július 27. –) szerb-magyar kettős állampolgárságú labdarúgó, jelenleg a Budapest Honvéd játékosa. Pályafutása 2009-ben 14 évesen került a Honvéd akadémiájára, majd a felnőtt csapatban 2013. március 8-án debütált a Paks ellen. A 62. percben állt be csereként Diaby helyére. A szezon során négy bajnokin léphetett pályára, de mindegyiken csak csereként. Az első gólját az Újpest FC II ellen szerezte meg a másodosztályban a második csapatban, ahol hat mérkőzésen lépett pályára. A 2013-14-es szezon előtt az Európa-liga selejtező mérkőzésén a Čelik Nikšić csapata elleni első mérkőzésen a 38. percben gólpasszt adott Délczeg Gergelynek, majd három perccel később maga is eredményes volt, de nem sokkal később megszerezte második találatát is. Ugyanezen a mérkőzésen Diabynak is adott még egy gólpasszt. A visszavágón ismét eredményes volt. Csapata első gólját szerezte meg, középre beadott labdát Diaby ollózós mozdulattal nem érte el, amely így Holenderhez került. A fiatal támadó egyet igazított rajta, majd jobb lábbal a kapuba tekert 15 méterről. Válogatott 2018. októberében meghívót kapott Marco Rossi szövetségi kapitánytól a görög és az észt válogatott elleni Nemzetek Ligája mérkőzésekre készülő magyar válogatott 25 fős keretébe. Sikerei, díjai Magyar bajnokság (NB I) bronzérmes: 2012–13 Magyar bajnokság (NB I) bajnok: 2016–17 Statisztikája 2017. február 20. szerint. Család Holender szülei szerbek, de a nagyszülei révén magyar származású is. 2013 júliusában a szerb mellé felvette a magyar állampolgárságot. Hazudós Jakab (film, 1999) A Hazudós Jakab (eredeti cím: Jakob the Liar) 1999-ben bemutatott színes, háborús fekete komédia Robin Williams főszereplésével. A film Jurek Becker azonos című regényének adaptációja. A film rendezője a magyar származású Peter Kassovitz. A film az 1975-ös Jakob der Lügner című NDK-csehszlovák koprodukcióban készült film feldolgozásának tekinthető. Az 1997-es Az élet szép című, szintén a holokausztot feldolgozó Oscar-díjas film miatt háttérbe szorult és Magyarországon csak televízióban mutatták be. DVD-n 2000. március 21-én jelent meg. Cselekmény 1944 tele, Lengyelország. Egy gettóban a zsidók a külvilágtól magas falakkal elzárva élnek, amit német katonák őriznek. Este nyolctól kijárási tilalom van érvényben, amikor zsidóknak nem szabad az utcán tartózkodniuk. Jakob egy újságlapot kergetve a drótkerítéshez érkezik, és bár még van 5 perc nyolcig, az őrtoronyból azt a parancsot kapja, hogy jelentkezzen az ügyeletes német tisztnél és kérje a büntetését. A tiszt nincs a szobájában, a rádiója azonban be van kapcsolva, így Jakob az orosz csapatok előrenyomulásáról szóló híreket hall. A fiatal tiszt megértőnek mutatkozik, és elengedi Jakobot. Mivel azonban közben nyolc óra lett, a kaput már bezárták. Jakob a pályaudvaron a tehervagonok között bujkál a reflektorok elől, de tudja, hogy ott nem maradhat. Nem sokkal később egy tíz év körüli zsidó kislány megy oda hozzá, Lina Kronstein, akit a szülei egy tehervagon alját felfeszítve engedtek ki, amikor megállt a szerelvényük. Jakob magával viszi a kislányt, bár eleinte el akarja küldeni. Aztán másnap a tehervagonoknál, ahova a zsidókat mindennap dolgozni viszik, Misa (aki bokszoló és Jakob a menedzsere) elrejtőzik egy vagonba, hogy megölje az egyik német őrt. Jakob észreveszi, és megpróbálja lebeszélni erről a szándékáról, de Misa nem hallgat rá. Ekkor Jakob végső megoldásként azt hazudja Misának, hogy van egy rádiója, és azt mondták a hírekben, hogy az oroszok egyre közelebb járnak Németországhoz. Később, mikor szerencsésen kikerülnek ebből a szituációkból, Jakob elmondja, hogy csak hazudott, de Misa meg van róla győződve, hogy Jakob igazat mondott. Jakob civilben egy kávéházat vezetett valamikor, ahol saját készítésű palacsintát is árult (ezért a többiek „Palacsintás”-nak nevezik). Jakob megígérteti Misával, hogy senkinek nem mondja el a hírt, Misa ezt meg is ígéri, de kénytelen elmondani jövendőbeli apósának, mert szeretné elvenni a lányát, és az apa nem lát okot az optimizmusra. Misa elmondja neki, hogy az oroszok egyre közelebb jönnek és hamarosan vége a háborúnak. Másnap reggel már mindenki nagy tisztelettel és bizalmasan köszönti Jakobot, bár ő nagyon megharagszik Misára, és továbbra is tagadja, hogy neki rádiója lenne (ezért ugyanis kivégzés jár, ha a németek megtudják). A zsidókat minden nap a tehervagonokhoz viszik dolgozni, ahol zsákokat rakodnak. Ebédszünetben mindenki Jakobtól várja a híreket. Egy orvosprofesszor elmondja neki, hogy amióta elterjedt a híre, hogy van egy rádió a gettóban és közelednek az oroszok, a gettóban senki sem lett öngyilkos (a történet elején Jakob borbélya fel akarja akasztani magát a műhelyében, de Jakob lebeszéli róla). Jakob ezért kénytelen folytatni a hazudozást. A „hírekben” Winston Churchill is megszólal és Amerika hadba lépéséről is szó esik az oroszok előrenyomulása mellett. Ezek a hírek lelket öntenek az emberekbe, hiszen már csak kis ideig kell kitartaniuk. Időközben azonban a Gestapo is tudomást szerez a „rádióról”, ezért összeszednek jó pár embert, és kihirdetik, hogy ezeket kivégzik, ha nem jelentkezik az, akinél a rádió van. Másnap Jakob jelentkezik a németeknél. Hiába mondja azonban, hogy nem létezik a rádió, a németek nem hiszik el, és majdnem agyonverik. Végül ki kell jelentenie Jakobnak, hogy „hazugság volt minden, amit mondott és nincs rádió”. Jakob azonban képtelen elvenni a reményt az emberekről, és mielőtt megszólalhatna, a német tábornok agyonlövi. A történet folytatását továbbra is Jakob szavaival halljuk: a zsidókat vagonokba rakták és a vonat elindult egy fogolytábor felé, ahol mindannyian meghaltak... de az is lehet, hogy útközben az orosz tankok feltartóztatták a vonatot, és a foglyokat kiszabadították. Lina látomásszerűen egy orosz tankon egy amerikai dzsessz-zenekart lát, az előtérben három elegánsan felöltözött énekesnővel. Szereplők Robin Williams (Jakob Heym) - Maros Gábor Liev Schreiber (Misa) Alan Arkin (Max Frankfurter) Armin Mueller-Stahl (Dr. Kirschbaum, orvosprofesszor) Hannah Taylor-Gordon (Lina Kronstein, 10 éves kislány) Bob Balaban (Kowalsky, a borbély) Margitai Ági (Eszter) Darvas Iván (Hardtloff, német tábornok) Kulka János (Nathan) Mathieu Kassovitz (Herschel) Justus von Dohnanyi (Preuss, fiatal német tiszt) Kathleen Gati (Gáti Kati) (Hooker) Rudolf Péter (Roman) Michael Jeter (Avron) Mark Margolis (Fajngold) Rajhona Ádám (német őrparancsnok) Gosztonyi János (Sámuel) Borbély László (német orvos) Igó Éva (Lina anyja) Bálint István (Lina apja) Fogadtatás A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 30%-ra értékelte 71 vélemény alapján. Forgatási helyszínek Piotrków, Lengyelország Łódź , Lengyelország Budapest , Magyarország Zágoni István Zágoni István (1887–1959) erdélyi magyar újságíró, szerkesztő. Gyermekkorától fogva szoros kapcsolatok fűzték Benedek Elekhez (családjáról mintázta a Falusi bohémeket). Életútja, munkássága 1913–15 között a 48-as Függetlenségi Párt hivatalos lapja, Az Újság főszerkesztője. Ebben az időben dolgozza ki Kemény Bélával és adja ki különkiadásban a különböző választójogi törvényjavaslatokat, amelyek a kérdést a nemzetiségeknek Magyarországon belüli súlyát mérlegelve elemzik (A választójog Erdélyben. Kolozsvár, 1913). 1919–25 között a Keleti Újság, 1925–27 között, Paál Árpád főszerkesztősége idején Az Újság felelős szerkesztője, majd újra a Keleti Újság munkatársa, az OMP politikájának támogatója; nemegyszer egykori elvbarátaival szemben játszották ki. Publicisztikája a román hatalom figyelmének előterében állt: a 22 éves kisebbségi időszakban több tucatnyi sajtópere volt. 1940 után Budapestre költözött. 1921-ben Kós Károllyal és Paál Árpáddal közösen kiadja a Kiáltó szó című röpiratot (újraközölve Csatári Dániel utószavával, Budapest, é. n. [1989]. Kapu Könyvek), ebben az ő A magyarság útja c. tanulmánya is megjelenik, amelyben kidolgozza – a gyulafehérvári román nemzetgyűlés határozataira is hivatkozva – a román állam fennhatósága alá került magyarság autonómiájának tervezetét. Az ő elgondolása szerint „az autonómiát helyi önigazgatások alkotnák, magyar közigazgatással és jogszolgáltatással. Demokratikusan választott magyar nemzetgyűlés volna a kisebbség népképviselete. Az érdekeit érintő törvényeknek magyarul is meg kellene jelenniük” (Horváth Sz. Ferenc: i. m. 46). A röpiratban megfogalmazott elveit később Népmozgalmak Erdélyben című (aláíratlan) cikkében is megismételte (újraközölve: A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság. 1921–1925. Szerk. Szabó Zsolt, Kolozsvár, 2006. 344–349). A „kalákás csoport” tagjaként 1924-ben egyike az Erdélyi Szépmíves Céh alapítóinak. 1923-tól Kolozs megye képviseletében az OMP intézőbizottságának tagja, még abban az évben a sajtóbizottságba is beválasztják. Az 1926-os parlamenti választásokra dolgozza ki az OMP kampánykiadványát (Készüljünk a választásokra. Tudnivalók a városi, falusi és megyei választások lefolyásáról. Kolozsvár, 1926). 1927-től az Erdélyi és Bánsági Kisebbségi Újságírói Szervezet ügyvezető elnöke. A Magyar Párton belül szemben áll a liberálisok felé orientálódó Bernády-csoporttal. 1935-ben államellenes izgatás vádjával hadbírósági eljárást indítanak ellene. Benedek Elekkel való kapcsolatairól levelezésük tartalmaz értékes adatokat (Benedek Elek irodalmi levelezése. I–IV. Sajtó alá rendezte Szabó Zsolt, Bukarest–Kolozsvár, 1979–2002). Kálvária-kápolna (Búcsúszentlászló) Búcsúszentlászló Kálvária-kápolnája a búcsújáró hely épületegyüttese fölötti domb tetején áll, körötte körülötte a keresztúti stációkkal. Műemlék; törzsszáma 6420, helyrajzi száma: 421. A kápolna és a stációk is barokk stílusúak a 18. század második feléből. A szabadon álló, egyhajós kápolna szentélye félkörívben záródik. Nyeregteteje a szentély felől kontyolt. Oromfalas, huszártornyos nyugati homlokzatán kőkeretes, kovácsoltvas kapu nyílik, fölötte ovális ablakkal. Hajója csehsüvegboltozatos, szentélye negyedgömb boltozatú. Berendezésének egy része: Kálvária-oltár, mellékalakok, tabernákulum eredeti a 18. század második feléből; más része: fa feszület korpusszal, padok 19. századi. Tósnyárasd Tósnyárasd (szlovákul: Topoľnica, korábban Jazerný Ňáražd) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. Pallóc településrész tartozik hozzá. Fekvése Galántától 6 km-re délkeletre található. Története A települést 1113-ban a zoborhegyi apátság oklevelében „Narias” alakban említik először. A 16. századtól kezdik a „Tós” (tavas) előtaggal említeni. 1533-ban a Mérey, 1646-ban a Balássy és a Baranyai család birtoka. 1672-ben letarolta a török, ezután évtizedekig puszta volt. Később az éberhárdi uradalom része, birtokosai a Batthyány és az Esterházy családok voltak. 1780-óta működik iskola a településen. A falu legrégibb pecsétje 1704-ből származik. 1813-ban és 1894-ben nagy árvíz sújtotta. 1860-ban 530 lakosa volt. A 19. század második felétől a 20. század közepéig Pallóson szeszgyár és takarmányszárító működött. Vályi András szerint „Tót Nyárosd. Magyar falu Posony Várm. földes Ura G. Batthyányi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Taksonyhoz 3/4 órányira, Kajalnak szomszédságában, és annak filiája, határja két vetőre van osztva, ’s közép termékenységű, réttye, és erdeje van.” Fényes Elek szerint „Nyárasd (Tós), tót magyar falu, Poson vmegyében, Galanthától 1 órányira. Táplál 367 kath. lakosokat. F. u. többen. Ut. p. Szered.” Pozsony vármegye monográfiája szerint „Tósnyárasd, a budapest–bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar kisközség, 87 házzal és 667, róm. kath. vallású lakossal. A község postája Kajal, távírója és vasúti állomása pedig Galánta. Nyárasd neve már egy 1193-iki okiratban előfordul; de nem biztos, hogy ezt a Nyárasdot kell-e értenünk (alatta). Hogy ősrégi község, azt az a körülmény bizonyítja, hogy plébániája már 1307-ben megvolt. Ma fennálló kath. templomát állítólag a XVI. században építették. Az 1553-iki összeírásban Mérey Mihálynak itt 6 portája adózik és ekkor Tót-Nyárasd néven szerepelt. 1647-ben Balássy Zsuzsanna és Baranyay Tamás bírják. 1672-ben a törökök elpusztítják és 1690-ben is lakatlan praedium. Később Éberhard tartozékaként ugyancsak e néven van említve. Idővel a Batthyányak lettek az urai és azután az Esterházyak. 1813-ban és 1894-ben a Vág áradásai okoztak nagy kárt a községben.” A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. A második világháború után magyar lakosságának felét áttelepítették Magyarországra, a helyükre szlovákok költöztek. Pallóc települést 1954-ben csatolták a községhez, addig Taksonyhoz tartozott. Népessége 1910-ben 594, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 836 lakosából 446 magyar és 369 szlovák volt. 2011-ben 807 lakosából 405 magyar és 392 szlovák volt. Nevezetességei A Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1781-ben épült a régebbi templom alapjain, 2002-ben megújították. Nemeskajal filiája. Oktatás Magyar tanítási nyelvű általános iskolája 1974 -ben szűnt meg, s a tanulók többsége Galántára kényszerül beutazni. Szlovák tanítási nyelvű általános iskola és óvoda. Társadalmi szervezetek A Csemadok helyi szervezete. Sportszervezete 1928 -ban alakult. Freden (Leine) Freden település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 4758 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Takamoro Kó Takamoro Kó (Szaitama, 1907. november 9. – 1995. március 26.) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 2 mérkőzést játszott. 1976 a sportban 1976 főbb sporteseményei a következők voltak: 1975 . december 28. – 1976 . január 4. Tenisz Australian Open, Melbourne január 3 – 10. Vitorlázó világbajnokság, Finn dingi hajóosztály január 13 – 18. Műkorcsolyázó Európa-bajnokság, Genf január 24 – 25. Gyorskorcsolyázó férfi Európa-bajnokság, Oslo január 31. Biatlon világbajnokság, Anterselva február 4 – 15. XII. Téli Olimpiai játékok , Innsbruck február 18 – 23. Légfegyveres Európa-bajnokság, Párizs február 21 – 22. VII. atlétikai fedett pályás Európa-bajnokság, München február 21 – 22. Gyorskorcsolyázó női világbajnokság, Gjövik február 28 – 29. Gyorskorcsolyázó férfi világbajnokság, Heerenveen március 2 – 6. Műkorcsolyázó világbajnokság, Göteborg március 6 – 7. Gyorskorcsolyázó sprint világbajnokság, Nyugat-Berlin március 8 – 13. Jégkorong világbajnokság C csoport, Gdańsk március 21 – 28. Jégkorong világbajnokság B csoport, Bern , Biel március 27. – április 4. X. asztalitenisz Európa-bajnokság, Prága április 3 – 11. Súlyemelő Európa-bajnokság Berlin április 6 – 10. Tollaslabda Európa-bajnokság Dublin április 8 – 25. Jégkorong világbajnokság A csoport, Katowice április 18 – 23. Birkózó Európa-bajnokság, Leningrád április 27. – május 16. kerékpár Vuelta ciclista a España , Spanyolország május 2 – 10. Vitorlázó Európa-bajnokság, Finn dingi hajóosztály Port Camargue május 5 – 9. Cselgáncs Európa-bajnokság, Kijev május 15 – 22. XI. Teke világbajnokság, Bécs május 20 – 29. XV. Kosárlabda női Európa-bajnokság, Moulins , Mont-Dore, Vichy , Clermont-Ferrand május 21. – június 12. Kerékpár Giro d’Italia , Olaszország május 25 – 30. Koronglövő Európa-bajnokság, Brno május 31. – június 13. Tenisz Roland Garros , Párizs június 16 – 20. V. labdarúgó Európa-bajnokság döntő , Belgrád , Zágráb június 19 – 20. Íjász Európa-bajnokság, Koppenhága június 21. – július 3. Tenisz Wimbledon , Wimbledon június 24. – július 18. kerékpár Tour de France , Franciaország , Belgium július 17. – augusztus 1. XXI. nyári olimpiai játékok , Montréal augusztus 25 – 29. Fogathajtó világbajnokság, Apeldoorn augusztus 31. – szeptember 3. Uszonyos és búvárúszó világbajnokság, Hannover szeptember 1 – 12. Tenisz US Open, New York szeptember 5 – 8. Kerékpáros pályaverseny világbajnokság (nem olimpiai számok), Monteroni di Lecce szeptember 24 – 26. Tájfutó világbajnokság, Aviemore Születések ? – Fadouma Dia , szenegáli nemzetközi női labdarúgó-játékvezető ? – Józsa Dávid , magyar világbajnok vitorlázórepülő január 2. – Danilo Di Luca, olasz kerékpárversenyző január 8. – Vagyim Valentyinovics Jevszejev , orosz válogatott labdarúgó január 16. – Martina Moravcová, szlovák úszó január 19. – Tarso Marques , brazil autóversenyző január 20. – Fabio Bencivenga , olasz vízilabdázó január 24. – Frano Vićan , olimpiai- és világbajnok horvát vízilabdázó, kapus január 27. – An Dzsonghvan , dél-koreai labdarúgó január 29. – Karsten Kroon holland kerékpározó február 3. – Sztojan Kolev , bolgár válogatott labdarúgó, edző február 5. – Sávolt Attila, magyar teniszező február 15. – Óscar Freire , spanyol kerékpározó február 18. – Chanda Rubin , amerikai teniszező február 26. – Vári Attila , magyar vízilabdázó március 5. – Sarunas Jasikevicius, litván kosárlabdázó március 16. – Csu Csen , kínai-katari sakkozó, női sakkvilágbajnok (2001–2004), háromszoros olimpiai bajnok március 17. – Álvaro Recoba , uruguayi labdarúgó március 19. Alessandro Nesta , világbajnok olasz válogatott labdarúgó Nino Bule , horvát válogatott labdarúgó március 23. – Ricardo Zonta , brazil autóversenyző március 24. – Peyton Manning , Super Bowl -győztes amerikai NFL -játékos március 25. – Vlagyimir Klicsko , olimpiai és világbajnok ukrán nehézsúlyú profi ökölvívó március 29. Igor Astarloa, spanyol kerékpárversenyző Jennifer Capriati , amerikai teniszező április 1. – Clarence Seedorf , holland labdarúgó április 13. – Eric Otogo-Castane , gaboni nemzetközi labdarúgó-játékvezető április 22. – Marcin Żewłakow , lengyel válogatott labdarúgó április 25. Tim Duncan , olimpiai bronzérmes, NBA-győztes amerikai válogatott kosárlabdázó Rainer Schüttler , német teniszező április 30. – Matteo Zennaro , Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, olimpiai bronzérmes olasz tőrvívó május 3. – Vanda Hădărean , olimpiai ezüst- valamint világ- és Európa-bajnoki bronzérmes román tornász, torna- és fitneszedző május 25. – Stefan Holm, svéd atléta május 28. – Alekszej Nyemov, orosz tornász május 29. – Makino Sindzsi , japán labdarúgó május 30. – Roar Ljokelsoy, norvég síugró június 8. – Lindsay Davenport , amerikai teniszező június 17. Daniela Mărănducă , világbajnok román szertornász, valamint többszörös világ- és Európa-bajnok aerobikos, edző Pjotr Venyiaminovics Szvidler , orosz sakkozó, nemzetközi nagymester június 21. – René Aufhauser , osztrák válogatott labdarúgó június 22. – Székely Bulcsú , olimpiai és Európa-bajnok magyar válogatott vízilabdázó június 23. – Patrick Vieira , világ és Európa-bajnok, konföderációs kupa győztes francia válogatott labdarúgó június 24. – Dmitrij Alekszandrovics Szennyikov , orosz válogatott labdarúgó július 1. – Patrick Kluivert , holland válogatott labdarúgó július 1. – Ruud van Nistelrooy , holland válogatott labdarúgó július 2. – Georgi Ivanov bolgár válogatott labdarúgó, edző július 5. – Nuno Gomes , Európa-bajnoki ezüstérmes portugál válogatott labdarúgó július 20. – Alex Yoong , maláj autóversenyző július 23. – Polgár Judit , magyar sakkozó július 25. – Venio Losert , kétszeres olimpiai bajnok horvát válogatott kézilabdázókapus, edző augusztus 11. – Nicolas Gillet , konföderációs kupa győztes francia válogatott labdarúgó augusztus 15. – Xavier Sabaté , spanyol kézilabdázó és edző augusztus 27. Carlos Moyà , spanyol teniszező Mark Webber , ausztrál Formula-1-es versenyző augusztus 29. – Almási Zoltán , nemzetközi sakknagymester, ifjúsági világbajnok, nyolcszoros magyar bajnok augusztus 31. – Grábics Mónika , sakkozó, női nemzetközi nagymester, magyar bajnok szeptember 5. – Cseh Sándor , magyar vízilabdázó, edző szeptember 8. Tyson Holly , kanadai jégkorongozó Sjeng Schalken, holland teniszező szeptember 9. – Hanno Möttölä , finn válogatott kosárlabdázó szeptember 10. Gustavo Kuerten , brazil teniszező Pompiliu Stoica , román válogatott labdarúgó szeptember 11. – Tomáš Enge , cseh autóversenyző szeptember 14. – Agustín Calleri , argentin teniszező szeptember 22. – Ronaldo , olimpiai bronzérmes, világbajnok, Copa América-győztes, konföderációs kupa győztes, aranylabdás brazil válogatott labdarúgó szeptember 26. – Michael Ballack , német válogatott labdarúgó szeptember 27. – Francesco Totti , olasz válogatott labdarúgó szeptember 29. Oscar Sevilla, spanyol kerékpárversenyző Andrij Mikolajovics Sevcsenko , ukrán válogatott labdarúgó október 2. – Kulcsár Anita , magyar kézilabdázó október 4. – Danilo Ikodinović , szerb vízilabdázó október 26. – Filipe Clemente de Souza , makaói autóversenyző október 29. – Hszü Jü-hua , kínai sakkozó, női sakkvilágbajnok (2006–2008), háromszoros olimpiai bajnok november 7. – Mark Philippoussis , ausztrál teniszező november 10. – [Steffen Iversen]], norvég válogatott labdarúgó november 13. – Albina Ahatova, orosz biatlonversenyző november 29. – Lindsay Benko amerikai úszó december 1. – Mobi Oparaku , olimpiai bajnok nigériai válogatott labdarúgó december 7. – Therese Sagno , guineai nemzetközi női labdarúgó-játékvezető december 11. – Bodrogi László , magyar kerékpárversenyző december 21. – Mirela Manjani , albán származású, görög világ- és Európa-bajnok, valamint olimpiai ezüst- és bronzérmes gerelyhajítónő december 25. – Petar Metličić , olimpia és világbajnok horvát válogatott kézilabdázó december 30. – Wilson Oruma , olimpiai bajnok nigériai válogatott labdarúgó Alaghy Békény Judit Alaghy Békény Judit (1560-as évek – 1591. július 29.) Alaghy Békény János és Pásztói Katalin leánya, Rákóczi Zsigmond későbbi erdélyi fejedelem első felesége. Élete 1580 körül Mágóchy Andráshoz ment feleségül, aki a házasságkötésük után építtette családja számára a pácini várkastélyt. Már 1586 nyarán özvegyen maradt. Elveszített férje az idős Mágóchy Gáspárnak, Észak-Magyarország egyik leggazdagabb főurának volt unokaöccse és örököse. A betegeskedő nagyúr gondoskodni akart unokaöccse özvegyéről és kiskorú gyermekeiről, azonban 1587 áprilisában meghalt. A gyám Rákóczi Zsigmond lett, és rövidesen Alaghy Békény Juditot is feleségül vette. 1587. június 18-án már mint házastársak szerepeltek. Házasságuk révén kerültek a hatalmas Mágóchy-birtokok, köztük Munkács a Rákócziak birtokába. A fiatalasszony négy évvel később halt meg. Második házasságából született leánya, Rákóczi Erzsébet 1602-ben Homonnai Drugeth Bálint felesége lett. Alagi Díj Az Alagi Díj a magyarországi galopp versenyek egyik fontos díja, amit 1893 óta hirdetnek meg. A hagyományosan 2000 méteres távú versenyen hároméves lovak versenyezhetnek. A díj története A versenyt 1893 óta rendezik meg, minden év június elején. Ez az időpont és a verseny távja lehetőséget ad a lovak és lovasok számára a nagyjából egy hónappal később rendezett Magyar Derbyt megelőző utolsó nagy erőfelmérésre. A versennyel kapcsolatban egy időben az a tévhit terjedt el, és vált – a tények ellenére – kitartóan uralkodóvá, miszerint ezen verseny győztese nem tudja megnyerni a derbyt. Az első versenyen botrányt kavart, hogy a Fenékpusztai ménes esélyes lovát, Duncant megelőzte az istálló másik, esélytelennek tartott lova, Culloden. Ezt követően – az istállófogadás megszűnéséig – az azonos trenírozású lovak egy számlára futottak. Az Alagi Díjon korábban nagyon ritkán diadalmaskodtak a kancák, ennek oka a Magyar Kancadíj közeli időpontja lehetett. 2011-től az utóbbi verseny időpontját augusztusra tették, azóta így nincs akadálya annak, hogy a kancák ezen a versenyen is fussanak. A győztesek Azok a lovak, amelyek ezt a díjat és a derbyt is megnyerték, az alábbiak: Trissotin 1940, City 1941, Bohém 1942, Aladin 1943, Réka 1944, Róbert Endre 1948, Lubica 1949, Gulianar 1950, Roppant 1955, Imi 1956, Almáriom 1957, Seebirk 1968, Isztopirin 1971, Bilbao 1977, Gázsi 1979, Aréna 1980, Turbó 1981, Try Star 1986, Pierro 1996, Menedzser 1998, Rodrigo 2000, April Surprise 2001. Az elmúlt, több mint 120 év alatt szerepelt még a versenyt megnyerő lovak között Tokio, Bereg-völgy, Naplopó, Bernadotte, Imperiál, Nemo kapitány és Dancing Candle is. Zapata megye (Texas) Zapata megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Zapata. Lakosainak száma 14 390 fő (2013. július 1.). Zapata megye Starr és Jim Hogg megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Shashi Kapoor Shashi Kapoor (Kalkutta, 1938. március 18. – Mumbai, 2017. december 4.) indiai színész, filmrendező, producer. Főbb filmjei A csavargó (Awaara) (1951) Jab Jab Phool Khile (1965) Sziddhártha (Siddhartha) (1972) Deewaar (1975) Junoon (1979) Láncolat (Silsila) (1981) Hőség és homok (Heat and Dust) (1981) Tavaszünnep (Utsav) (1984) New Delhi Times (1986) Sammy-t és Rosie-t ágyba viszik (Sammy and Rosie Get Laid) (1987) Gazemberek (The Deceivers) (1988) Muhafiz (1993) Gulliver utazásai (Gulliver's Travels) (1995, tv-film) Weitendorf (bei Brüel) Weitendorf település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Nišava (folyó) A Nišava (bolgárul Нишава) folyó Bulgária és Szerbia területén a Déli-Morava jobb oldali mellékfolyója. Földrajzi adatok A Kom-hegynél ered, bolgár-szerb határ közelében, és Ništől 10 km-re nyugatra torkollik a Déli-Moravába. Hossza 218 km, ebből 67 km a bolgár rész. Vízgyűjtő területe 3 950 km², közepes vízhozama a torkolatnál 30 m³ másodpercenként. A folyó völgyén fontos közlekedési útvonal vezet Ništől Szófia és Isztambul felé. Jelentős városok a Nišava mentén: Dimitrovgrad, Pirot, Bela Palanka és Niš. Ray Putterill Raymond Francis "Ray" Putterill (Liverpool, 1989. február 3. –) angol labdarúgó. Pályafutása Liverpool Az ifjúsági csapattal a 2006–07-es szezonban FA-kupát nyert, a döntő visszavágóján a címért folytatott tizenegyespárbajban a Manchester United csapata ellen értékesítette a maga pontrúgását. A felnőtt csapatban tétmérkőzésen nem játszott, de a 2007–08-as felkészülési időszakban a Crewe Alexandra elleni egyetlen barátságos meccsén csereként beállva gólt szerzett. Gertwiller Gertwiller település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1269 fő (2015). Gertwiller Barr, Bourgheim, Heiligenstein és Zellwiller községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Banánköztársaság A banánköztársaság kifejezést pejoratív értelemben olyan (általában latin-amerikai illetve karibi) országokra értjük, amelyek politikailag instabilak és élükön egy korrupt és törvénytelen eszközökkel kormányzó párt vagy diktátor gyakorolja a hatalmat. Ebből az instabilitásból következik, hogy ezen államok gyakran színterei politikai puccsoknak és forradalmaknak. A kifejezés eredete A térség jellemző mezőgazdasági terményeinek, elsősorban a banánnak és az ananásznak a hasznosítására az amerikai United Fruit Company vetette meg a lábát ezekben az országokban, a 19. század végén. A mamutkonszern hamarosan kizárólagos termeltetési és felvásárlási monopóliumokra tett szert, és mivel az érintett országok exportképes termékeinek közel 90%-át a banán tette ki, az értékesítés pedig a UFC kezében volt, az adott országok nemzetgazdasági – és ezáltal politikai – szinten gyakorlatilag az amerikai megavállalat függőségébe kerültek. A UFC a helyi politikai vezetés és gazdasági stratégia tekintetében egyaránt dominált, a köztársasági berendezkedési forma díszletté vált, amelyet áthatott a korrupció. A politikusoknak a gazdasági kényszerek miatt igen szűk mozgástér jutott, előtérbe kerültek a személyes ambíciók, ami instabilitáshoz, csatározásokhoz, válságokhoz, puccsokhoz, illetve ezek állandósulásához vezetett. Eközben a UFC tényleges gazdasági dominanciája nem sérült, mert minden hatalomra jutott erő számára egyaránt létkérdés volt a banánexport és az abból származó bevétel folyamatosságának biztosítása. A UFC a saját érdekeit (de csak azokat) maximálisan biztosította a térségben, saját használatára épített infrastruktúrát, kutatólaboratóriumokat, végzett növénynemesítést stb., de a térséget gyakorlatilag saját gyarmataként kezelte. Irodalmi vonatkozások Először O. Henry amerikai író és humorista használta 1904-ben a Cabbages and Kings című novelláskötetében, egy „Anchuria” nevű, Hondurasról mintázott fiktív országra. A „köztársaság” szó ironikusan a helyi politikai viszonyok operett-jellegére, a „banán” szó pedig a térség alapvető árucikkére utal. Crupilly Crupilly település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 70 fő (2015). Crupilly Chigny és Malzy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kerékpározás A kerékpározás a kerékpárral való közlekedés. A városi közlekedésben is terjed a gépjárművekkel való közlekedés korlátozásával. Összefügghet a turizmussal is. Sportágként is jelentős. A kerékpározás összetett mozgásforma, amely egyensúlyozást, lábbal végzett tekerő erőkifejtést, kormányzást, a környezet koncentrált figyelését és az eseményekre való gyors reagálóképességet igényel, emellett közúton a KRESZ szabályait is be kell tartani. Jelentősége Napjainkban közel 1 milliárd kerékpárt használnak világszerte közlekedésre, szállítási, szabadidős és sportcélokra. A mai világban a kerékpár az egyéni közlekedés leghatékonyabb módja (egy kilométer kerékpározás: 92,09 kJ, gyaloglás: 261,63 kJ, autózás: 4,83 MJ energiát igényel átlagosan). Légszennyezést érintő kibocsátása a motorizált járművekhez képest gyakorlatilag nulla. Azokban az országokban, ahol a kerékpározás az egyéni közlekedésnek nem a legfontosabb eszköze, önálló kerékpárutakat építenek használói számára. Az Európai Kerékpárszövetség törekvése, hogy ezeket a közúti és vasúti transzeurópai közlekedési hálózatok rendszeréhez hasonlóan az EuroVelo hálózat kontinentális szinten is összekösse. Megfelelő infrastruktúra, legfőképp kerékpárút-hálózat vagy hálózatszerű kerékpározásra alkalmas utak híján a városi kerékpározás és az emberek (sokszor kampányszerű) kerékpárra szoktatása nehézségekbe ütközik. Magyarországon A kerékpárhasználat tekintetében Magyarország az európai élmezőnyben helyezkedik el. A 2015-ös adatok szerint a leggyakrabban használt közlekedési eszköz a kerékpár a lakosság alábbi arányánál: Hollandia : 36% Dánia : 23% Magyarország : 22% A kerékpáros közlekedésbiztonság tekintetében Európában a 7. helyen áll Magyarország. Fő területei A közlekedésben A kerékpáros közlekedés fő használati területe ingázás illetve kisebb terhek szállítása. Számos országban, így Magyarországon is használ a posta kerékpárokat. A londoni mentők is bevezettek egy kerékpáros szolgálatot, amely a belvárosban hamarabb tud egy baleset helyszínére érni. A 20. század vége óta a kerékpáros rendőrség egyre elterjedtebbé kezd válni, mivel az autós járőrök mozgását a forgalom jelentősen korlátozza. Sportágként Az első kerékpárversenyt 1868-ban rendezték Párizsban. Használata katonai célokra Bár a kerékpár harci eszközként nem használható, felderítő és személyszállítási célokra használták háborús területeken, így számos helyen a ló használatát helyettesítette. A második búr háború alatt mindkét fél használt kerékpárt felderítésre. Az első világháború alatt Franciaország, Németország, Ausztria és Új-Zéland használt kerékpárokat katonák áthelyezésére. Japán az 1937-es invázió alatt mintegy 50.000 kerékpáros katonát vetett be Kínában. Németország ismét használatba vette a kerékpárt a második világháborúban, Nagy Britannia repülővel szállított összecsukható kerékpárral felszerelt katonákat. A vietnámi háború során a kommunisták teherszállításra használtak bicikliket a Ho Si Minh-ösvényen. Az utolsó ismert kerékpáros katonai egységet Svájc tartotta fent, ezt az egységet 2003-ban szerelték le. A kerékpározás biztonsága A kerékpárokat használatuk közben az utcán lezárva, a tárolóba téve hagyjuk, ami legtöbb esetben elegendő az illetéktelen beavatkozás ellen. Vannak azonban olyan szervezetek, melyek regisztráció ellenében magát a kerékpárt fel tudják ismerni, és eltulajdonítás esetén vissza tudnak jelezni a tulajdonosnak. Ilyen az ORKE kerékpár biztosítási rendszer. Ez a kerékpárok fényképével, gyári számával egy regisztrációt igényel az Önkormányzat részéről. A felhasználó település regisztrációja után, lehetőség van a kerékpár-nyilvántartás használatára. A regisztráció folyamatát a megfelelő módon kell igényelni a hegyeshalmi polgárőrségtől, akik kiadják a megfelelő szintű jogosultságot a rendszer használatához. Hasonló a Pest-megye Békásmegyer által alkalmazott rendszer: Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata, és BRFK III. Kerületi Rendőrkapitányság közös akciója: Regisztráció, fotó, alvázszám, tulajdonos adatainak felvételéből áll. Az alvázra matricát ragasztanak, speciális tollal a regisztrációs számot ráírják a biciklire. VIII. Gergely (ellenpápa) VIII. Gergely (? – 1137) néven lépett fel a római katolikus egyház történetének huszonharmadik ellenpápája. Gergely V. Henrik, német-római császár és II. Geláz pápa valamint II. Kallixtusz pápa idején foglalhatta el kétes hivatalát. Eredetileg Mauritius Burdinus (portugálul: Bordinho, franciául: Bourdin) néven látta meg a napvilágot a franciaországi Limoges tartományban. Életének első szakasza és pályája kezdete akár egy későbbi nagy pápa életútját is jellemezhetnék, hiszen Burdinus már igen fiatalon szerzetesi esküt tett a clunyi bencéseknél. A korabeli egyházi elit ebből a kolostorból került ki, és a reformeszmék bölcsőjeként tartották számon a kor Európájában. Tanítómestere, Bernard, Toledo érseke és Spanyolország prímása révén Kasztíliában folytatta tanulmányait. Kapcsolatai révén 1098-ban Coimbra püspöke lett. Négy éven keresztül a Szentföldön volt, segítette a keresztes hadakat, de főként zarándoklaton vett részt. Hazatérte után, 1111-ben Burdinust érdemeiért Braga érseki székébe helyezték. Portugália metropolitájaként igen sokat segített I. Henrik, portugál grófnak az ország újraalapításában és a fiatal állam egyházi szervezetének kiépítésében. A kasztíliai koronától függetlenedő portugál területek nemcsak a világi hatalomban szítottak ellentéteket, hanem Burdinus is komoly vitába keveredett Bernarddal, a kasztíliai prímással. 1114-ben a portugál függetlenedési törekvések olyan mértékben érintették az egyházat, hogy II. Paszkál pápa megfosztotta hivatalától Burdinust, és Rómába hívatta. Paszkál hosszas tárgyalások után visszafogadta kegyeibe Burdinust, és a pápai udvarnál alkalmazta. Évek múltán a legkényesebb diplomáciai kérdésekkel is ő foglalkozott. Így kerülhetett sor arra, hogy amikor 1117-ben V. Henrik seregével Beneventóba üldözte Paszkált, a pápa Burdinust küldte a császárhoz, hogy tárgyaljon vele. Henriknek a tárgyalások során sikerült maga mellé állítania Burdinust, aki szövetségük megpecsételésére 1117. március 23-án megkoronázta Henriket a Szent Péter-bazilikában. A nyílt ellenszegülést Paszkál elítélte, és kiközösítette mind Burdinust mind a császárt. Amikor II. Paszkál 1118. január 24-én meghalt, a klérus titokban választotta meg az egyház újabb vezetőjét, II. Gelázt. Amikor Henrik fülébe jutott, hogy az egyház élére ismét egy reformpárti bíboros került, azonnal Rómába utazott kíséretében tucatnyi jogásszal. Akkorra Geláznak sikerült elmenekülnie Rómából, és Henrik hiába küldött követeket hozzá Gaetába, hogy tárgyalják meg a német invesztitúra ügyét, a pápa nem volt hajlandó találkozni a császárral. Ezért a jogtudósok véleményére hagyatkozva Henrik semmissé nyilvánította a pápaválasztást, és a lefizetett római néppel 1118. március 10-én megválaszttatta Burdinust pápának, aki felvette a VIII. Gergely nevet. Ezzel is provokálni akarta a reformpárti klérust. Április 7-én Geláz Capuában tartott zsinatán kiátkozta VIII. Gergelyt és Henriket is. Geláz alig egy éven át tölthette be hivatalát, 1119. január 29-én meghalt. A pápai trónra II. Callixtus került, akinek finom diplomáciai érzéke 1122-ben pontot tett az invesztitúraharcokra. A wormsi konkordátum aláírása után, 1122-ben Henrik ellenpápának nevezte VIII. Gergelyt, és nem ismerte el mint az egyház fejét. Gergely azonnal elmenekült Rómából, és Sutri városába zárkózott. A pápát támogató seregek körbezárták a várost és nyolc nap után sikerült rávenniük Sutri vezetését, hogy kiadják Gergelyt. A római Septizoniumba börtönözték be, majd április 22-én hivatalosan is lemondatták. Callixtus úgy döntött, hogy kolostorba záratja Gergelyt, és miután kolostorról kolostorra vonszolták, a krónikák szerint 1137-ben a salernoi La Cava-kolostorban halt meg. Budai Isaurus Budai Isaurus (18. század – 19. század) kapucinus rendi szerzetes. Magyar hitszónok és a magyar nemes ifjak tanítója volt Bécsben. 1796-ban Szent István napján a francia forradalom eszméi ellen tartott szónoklatot. Munkái Dicsőséges szent Istvánnak Magyarország első királyának dicsérete. Bécs, 1791. (Névtelenűl.) A józan szabadsággal és egyenlőséggel népét megboldogító keresztény király szent István. U. ott, 1796. Szent István Magyarország első királyának dicsérete. U. ott, 1802. Wolfgang Knaller Wolfgang Knaller (Feldkirchen, 1961. október 9. –), osztrák válogatott labdarúgókapus. Az osztrák válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon. Pommiers (Rhône) Pommiers település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 2531 fő (2015). Pommiers Gleizé, Anse, Liergues, Limas és Theizé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Katonai jutalmak a római legióban Katonai jutalmak a római legióban. Feliratos emlékeken gyakran lehet találkozni jutalmakkal, kitüntetésekkel. A harcban kitűnt katonát többféleképp jutalmazhatták: soron kívüli előléptetéssel, anyagi előnyök nyújtásával és kitüntetés adományozásával. A kitüntetések neve dona vagy prima militaria volt. A köztársaság korában a győztes hadvezér adományozta vagy közvetlenül a győzelem után, vagy a diadalmenetet megelőzően. A császárság korában – a legelső idők kivételével – minden esetben a császár adományozta. Jutalmat nem csak egyének, hanem csapattestek is kaphattak, ez a magyarázata annak, hogy egyes csapattestek cognomenje: torquata. A kitüntetés jelvényei sokfélék lehettek: armilla (karperec); catella (kis nyaklánc); corona, amelyből többféle is volt, például Corona muralis, Corona vallaris; továbbá: fibula, hasta pura, phalerae, torques, vexillum. Mindezek nem egyszerre voltak rendszeresítve: a legelső kitüntetés a hasta pura volt, majd a phalerae, a többiek csak ezek után alakultak ki. A köztársaság korában csak a hőstett határozta meg a kitüntetés nemét, a kitüntetendő rangja szinte nem is számított. Később, a császárság korában az is meg volt állapítva, hogy milyen ranggal milyen kitüntetés jár. Centurioig adományoztak: armillae, phalerae és torques. Ez utóbbi adományozása zsoldemeléssel is járt, erre a feliratos emlékekből következtethetünk: torquati duplares; torquareo et annona dupla ob virtutem donatus. E kitüntetést ugyanaz a személy több ízben is megkaphatta. A centurio -néha az alacsonyabb rangú katona is- különös kitüntetésképp kaphatott coronát és hasta purát is. A praefectusnak és a tribunusnak rendesen egy hasta pura, egy corona és egy vexillum járt, de az eltérés e rendtől elég gyakori oly módon, hogy egyikből semmit sem kapott, a másikból kettőt, esetleg többet is. Ilyenkor feltehetőleg a cselekedet neme befolyásolta a kitüntetés nemét. Mivel ily módon meg volt állapítva, hogy milyen rangnak milyen kitüntetés felelt meg, ezeket a feliratos emlékeken gyakran fel sem sorolják, csupán utalnak rá, hogy az illető e kitüntetésben részesült: donis militaribus donatus; donis donatus; donatus. A cursus honorumban rendszerint annál a tisztségnél található a kitüntetések felsorolása, amelyben kapta az illető, többnyire megemlítik azt is, hogy kitől és mely alkalommal kapta. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a felsorolás a cursus honorum végén olvasható. A győztes hadvezérek kitüntetései: supplicatio, ovatio és a triumphus ritkán olvashatóak feliratokon. A köztársaság korában a triumphus imperator címmel járt együtt, amely természetesen a cursus honorumban is fel van tüntetve. Később, a császárság korában e kitüntetések az uralkodót illeték, hisz minden hadjárat a császár neve alatt folyt le. A hadvezérek legfeljebb az ornamenta vagy az insignia triumphaliát kaphatták a császártól. Augustus még csak azokat részesítette ebben a kitüntetésben, akik ezt a köztársaság korában is megérdemelték volna, a későbbi uralkodók azonban olyanokat is kitüntettek, akik soha nem szálltak hadba. Vespasianus ismét szigorúbban kezelte a dolgot, de már Domitianus is a kegyenceit tüntette ki e kitüntetésekkel. Traianus korától e jelvényeket minden consul is viselhette, így különös kitüntetés jellegük végképp megszűnt. A későbbi korokban a diadalmenetet tartó hadvezér kitüntetése mindössze annyi volt, hogy egy szobrot állítottak neki. Bazoilles-sur-Meuse Bazoilles-sur-Meuse település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 610 fő (2015). Bazoilles-sur-Meuse Liffol-le-Grand, Neufchâteau, Pompierre, Harréville-les-Chanteurs, Circourt-sur-Mouzon és Fréville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ozark megye Ozark megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Missouri államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Gainesville. Lakosainak száma 9560 fő (2013. július 1.). Ozark megye Douglas, Baxter és Marion megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Olaszország sörgyártása Az olasz sör több nagyobb sörgyár és kézműves sörfőzdék terméke. A sör nem tartozik a hagyományos olaszországi italok közé, de az 1970-es évek óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend és pizza mellé is egyre többen ezt az italt fogyasztják. Az olaszok sörfogyasztása évi 30 liter körül van fejenként, ami jócskán elmarad az európai átlagtól, de a sör azért náluk is népszerű ital. Már a Római Birodalomban is sokan kedvelték, és a kora középkorban is több apátságban főztek sört, a következő évszázadokban mégis inkább a borkészítés terjedt el. A leghíresebb olasz sörmárkákat csak a 19. században vagy még később alapították, egy részük azonban ma már a világ számos országába exportálja termékét sőt, a 21. század elején divatba jött kis kézműves sörfőzdék száma már az ezret is meghaladja az országban. A sör története a mai Olaszország területén A mai Olaszország területére valószínűleg az etruszkok hozták be a sör legfontosabb alapanyagát, az árpát, bár pevakh nevű, sörhöz hasonló italukat rozsból és búzából is készítették. A Római Birodalomban a sör már elterjedt italnak számított, igaz, fogyasztását legtöbben „pogány és plebejus” szokásnak tartották, szembeállítva a „isteni és nemes” boréval, sőt, Tacitus a „germánok sörét” egyenesen „vinus corruptushoz”, azaz romlott borhoz hasonlította. Apósa, Cnaeus Iulius Agricola viszont Glevumból (ma Gloucester) három sörfőzőmestert hívott Rómába, és villájában saját magánfőzdét alapított, Augustus császár pedig azért mentesítette az orvosokat az adófizetés alól, mert Antonius Musa nevű orvosa (egyes feltételezések szerint sörrel) kigyógyította őt májbetegségéből. Később azonban a Rómát feldúló barbárok a sörfőzdéket is elpusztították. A középkorból csak néhány elszigetelt feljegyzés maradt meg, amelyek sörfőzésről tanúskodnak. Az 529 és 543 közötti időszakról például az szerepel kéziratokban, hogy a Nursiai Szent Benedek által alapított Monte Cassinói apátságban már főztek sört: ez lehetett az első apátsági sörfőzde a mai Olaszországban, de talán a világon is. A 7. század elején Bobbióban apátságot alapító ír származású Szent Kolumbánról is azt tartják a legendák, hogy a sörrel több „csodatételt” is véghezvitt. A következő évszázadokban a déli vidékeken azonban nem terjedt el a sörfőzés, mert legtöbben továbbra is a bort részesítették előnyben, míg a sört az északi pogányok italának tartották. Ennek természetesen klimatikus okai is vannak, hiszen mediterrán viszonyok között a bort könnyebb hosszabb ideig tárolni. Északon viszont jobban fogyott a sör, főleg a férfiak körében, mivel a nők csak orvosi felügyelet mellett fogyaszthatták. 1494-ben újabb lökést adott az ital népszerűségének, hogy Miksa német király (későbbi német-római császár) és Sforza Bianka Mária esküvőjén Milánó összes lakosának egy korsó sört ajánlottak fel. Az első modern értelemben vett olasz sörfőzdét 1789-ben nyitotta meg Giovanni Baldassarre Ketter az akkor még a Szárd Királyság részét képező Nizzában. Két évvel később Giovanni Debernardi engedélyt szerzett, hogy egész Piemont területén sört árusíthasson, 1814-re pedig a sörkereskedelem akkora jelentőséget ért el, hogy a Savoyaiak már adót is vetettek ki rá. A chiavennai Spluga nevű főzde 1840-ben kezdte meg működését, majd hamarosan, főként az új piacban új lehetőségeket látó külföldieknek (például az osztrák Franz Xaver Wührernek, a Dreher családnak, Heinrich von Wunsternek, Carlo Metzgernek és a lengyel Paszkowskinak) köszönhetően, számos további nyílt meg. Őket egyre több olasz vállalkozó is követte (közülük többen olyanok, akik addig jéggyártással foglalkoztak): néhány évtizeden belül megjelent a Menabrea, a Peroni (mindkettő 1846-ban) és a Birra Moretti (1859), később pedig több, máig ismert márkanév. A komló elterjesztésében Gaetano Pasqui játszott úttörő szerepet, aki, miután 12 évig külföldről behozott komló felhasználásával gyártott sört, 1847-ben saját ültetvényt hozott létre, és fejlesztette is a növény termesztési módszereit. 1890-re már 140 helyen gyártottak sört Olaszországban, a jó minőségű forrásvízből, a magas hegyek közelsége miatti könnyebben elérhető hűtési lehetőségekből és az osztrák jelenlétből eredően majdnem mind az északi országrészben. A termelés elérte a 161 000 hektolitert, ami mellé további 50 738 hektolitert importáltak is. Egy forrás szerint ezután tíz év alatt újabb 150 főzde jött létre, ezúttal már délebbi területeken is, más forrás viszont azt írja, a következő 20 év alatt 9-cel csökkent a főzdék száma, igaz, a megmaradók növekedni és terjeszkedni kezdtek. A tulajdonosok, hogy importfüggőségüket csökkentsék, ettől az időszaktól kezdve saját árpaföldeket is létre kezdtek hozni, Avezzanóban pedig megépítették az első olasz malátaüzemet. 1907-ben a milánói Emilio Villa kezdeményezésére megalakult a Söriparosok Uniója (Unione degli Industriali della Birra) is, a mai AssoBirra (Associazione degli Industriali della Birra e del Malto, azaz a Sör- és Malátaiparosok Szövetsége) elődje. Az egyre nagyobb mértékű termelés az árakat is lefelé nyomta, ami tovább erősítette a keresletet, így 1910-re már a belföldi 598 315 hektoliteresre növekvő termelést a korábbi 24%-kal szemben csak 13%-ot jelentő (bár abszolút értékében így is növekvő) 85 934 hektoliter importtal kellett kiegészíteni. Az első világháború jelentős visszaesést hozott, de a helyzet hamar normalizálódott: igaz, hogy 1920-ra az olasz főzdék száma 58-ra csökkent, a termelés elérte az 1 157 024 hektolitert, az import pedig szinte teljesen megszűnt. Ebben az időszakban emelkedett ki a többi közül a bresciai Wührer, a trieszti Dreher, a firenzei és római Paskowski, a Peroni család tulajdonában levő nápolyi Birrerie Meridionali, a feltrei Pedavena, az Induno Olona-i Poretti, az udinei Moretti és a bergamói Von Wunster, de viszonylag jelentős szerepet játszott még a biellai Menabrea, a Cagliariban alapított Ichnusa, az anconai Cagnacci, a Castel di Sangró-i Birra d'Abruzzo, a perugiai Dell’Orso&Sanvico, a maceratai S. Giusto, a borgomanerói Ghione&Pogliani, a torinói Bosio&Caratsch, a livornói F.lli Di Giacomo, a milánói Brennero, a tarantói Raffo és a meranói Forst. 1925-re a termelés 1,57 millió hektoliterre emelkedett, az import pedig 30 ezerre. A fejenkénti fogyasztás elérte az évi 3,5 litert, ami ugyan még mindig elenyésző volt az évi több mint 150 literes borfogyasztáshoz képest, de a folyamatos növekvés miatt a bortermelők aggódni kezdtek saját termékük esetleges piacvesztése miatt. Erős lobbizásuknak köszönhetően 1927-ben elfogadták az úgynevezett Marescalchi-törvényt, amelynek célja látszólag a mezőgazdaság fejlesztése volt, valójában azonban a sörgyártókra nézve hátrányos rendelkezéseket tartalmazott. Kötelezővé tette például a sörökhöz 15%-nyi rizs felhasználását (amitől a minőség enyhén ugyan, de romlott), hektoliterenként 40 lírás különadót vetett ki az italra, külön engedélyhez kötötte az alacsony alkoholtartalmú italok (így a sör) árusítását, ráadásul a kiskereskedelemben csak sörözőkre, bárokra és vendéglőkre korlátozta azt, miközben az akkoriban népszerű „vini e oli” („borok és olajok”) típusú üzletekben csak nagy ládánként engedélyezték az árusítást. A hatás nem maradt el: az árak megemelkedtek, a sörfogyasztás jelentősen visszaesett, a termelés 1930-ban mindössze 672 000 hektolitert ért el 30 000 hektoliteres behozatal mellett. A gyárak száma 45-re csökkent, és ez a 45 megmaradt gyár is a túlélésért küzdött, többek között dolgozók elbocsátására is kényszerültek. A válságra azt a megoldást találták, hogy összefogva felosszák egymás között a piacot, a legsúlyosabb helyzetben levő főzdéket felvásárolják, és a termelést kevesebb központba szervezzék át. Rövid idő múlva azonban olyan verseny alakult ki köztük, amelyet kihasználva a kiskereskedők egyre több és egyre irreálisabb mértékű kedvezményt kezdtek követelni a gyártóktól, akik 1933-ban újra összefogásra, és egy, a kedvezményeket szabályozó szerződés megalkotására kényszerültek. Ebben az időben indították el a gyártók az első közös reklámkampányukat is, amelynek jelmondata a következő volt: „Chi beve birra campa cent’anni”, azaz „Aki sört iszik, 100 évig él”. A helyzet lassan kezdett javulni, de 1940-re is még csak a 814 638 hektolitert érte el a termelés, az egy főre eső fogyasztás pedig (a népességnövekedésnek is köszönhetően) évi 1,6 literre csökkent. A kormány által kivetett védővám hatására viszont szinte teljesen megszűnt az import, ami jót tett a belföldi gyártóknak. A második világháború végére a berendezésekben esett károk és az alapanyaghiány miatt az összes sörgyár leállni kényszerült. A béke elérkeztével lassan, de biztosan azonban újra beindult a növekedés, sőt, 1950-re a termelés már újra meghaladta a másfélmillió hektolitert, a fejenkénti fogyasztás pedig a 3,28 litert. A következő évtizedben (főként a nyári időjárástól függően) 1,5–2 millió hektoliter között ingadozott a termelés, az import pedig alig tett ki 2%-ot. Ezekben az időkben a sört az emberek egyszerű szénsavas üdítőnek tekintették, és szinte kizárólag a márciustól szeptemberig tartó időszakban fogyasztották, a gyárak télire le is álltak, és karbantartási munkálatokat végeztek bennük. 1960-tól kezdve, többek között a hűtőszekrények elterjedésének köszönhetően azonban a sör „valódi élelmiszerré” vált Olaszországban, és sokan családi körben is fogyasztani kezdték. Ennek köszönhetően a termelés tíz év múlva már 6 millió hektoliterre, a fejenkénti fogyasztás pedig évi 11,5 literre nőtt. 1975-re 8 millió hektoliteres gyártás mellé további 570 000 hektoliter érkezett be külföldről, azonban ez az év a begyűrűző gazdasági válság miatt hirtelen 19,5%-os visszaesést hozott a hazai gyártásban, miközben az import 40%-kal nőtt. Ebben a gazdasági válsággal sújtott időben a gyártásra kivetett adót is 50%-kal növelték, ami áremelkedést okozva ugyancsak visszavetette a fogyasztást, így öt évnek is el kellett telnie, mire újra elérte a válság előtti szintet. És míg néhány évtizede még elterjedt vélekedés volt az olaszok körében, hogy a sört is a többi üdítőhöz hasonlóan valamiféle szirupokból készítik, erre az időszakra már egyre többekben tudatosult a sör valódi mibenléte. A lassú növekedés ezután is folytatódott, az 1990-es évek közepére a fejenkénti sörfogyasztás elérte az évi 27 litert, és a 12 millió hektoliteres belföldi termelés mellett az import is jelentősen, 3,15 millió hektoliterre nőtt. A 20. század végétől kezdve a 18 nagy olasz gyártó többsége külföldi tulajdonba került, egyedül a Forst maradt meg családi tulajdonban. Nagyobb sörgyártók Peroni 1846-ban alapította Giovanni Peroni. Első főzdéje Vigevanóban működött, majd 1864-ben Rómába helyezte át tevékenységét. 1905-ben a Peroni család tagjai honosították meg a Németországból behozott alsó erjesztéses eljárást. Az első világháború után számos kisebb sörfőzdét felvásároltak, majd a második világháborút követően újabb gyárakat is nyitottak, néhányat pedig bezártak. 1963-ban hozták létre a Nastro Azzurro márkát, amely ma a külföldön legnagyobb mennyiségben eladott olasz sör. 2003-ban a céget felvásárolta a dél-afrikai SABMiller. Ma Rómán kívül Padovában és Bariban működik gyáruk, ők gyártják a Raffo sört is. Birra Moretti Udinében alapította 1859-ben Luigi Moretti, de első terméke csak egy évvel később került forgalomba. Kezdetben a helyi igények kielégítésére törekedtek, majd terjeszkedni kezdtek. Legismertebb reklámarcuk egy söröskorsót tartó bajuszos ember, akire 1942-ben bukkant rá véletlenül egy kocsmában az akkori tulajdonos, a fényképezéssel is foglalkozó Lao Menazzi Moretti. Későbbi reklámokban több híres színész is eljátszotta a bajszos ember szerepét. 1996-ban a céget felvásárolta a Heineken, akik a bezárt udinei gyár helyett már négy saját olasz gyárukban, Asseminiben, Comun Nuovóban, Massafrában és Polleinben állítják elő a Birra Morettit. 2004-re ez vált Olaszország legnagyobb mennyiségben eladott lager típusú sörévé. Ichnusa Az Ichnusát, melynek neve Szardínia szigetének görög nevének (Υκνούσσα) latin változatából ered, 1912-ben alapították Cagliariban. 1963-ban indult az a terv, amely négy évvel később a közeli, ásványvizekben gazdag Asseminiben vezetett új telep nyitásához, ahol Olaszországban elsőként alkalmaztak függőleges, kúpos aljú hengeres erjesztőtartályokat. 1986-ban az Ichnusát is felvásárolta a Heineken. 2002-ben jelent meg a Speciale, 2012-ben pedig az alapítás százéves évfordulójára a pasztőrözetlen, Cruda nevű változat. Forst A Forst a legjelentősebb olasz sörmárka azok közül, amelyeket nem vásárolt fel egy multinacionális cég. A német alapítású sör neve annak a településrésznek, a Lagundo községhez tartozó Forestának a német nevéből (Forst) származik, ahol gyártják. Johann Wellnofer és Franz Tappeiner 1857-ben alapította meg első főzdéjét, amely hat év múlva ahhoz a Joseph Fuchshoz került, akinek családja ma is birtokolja, és aki a ma is működő gyárat felépíttette. A termelés folyamatosan nőtt, a technológia fejlődött (többek között sziklába vájt erjesztőpincéket is létrehoztak), a 20. század végére elérték a 700 000 hektoliteres évi mennyiséget. Ma a Forst főzde állítja elő a Menabrea nevű sört is. Poretti A Poretti sörgyárat a korábban Bajorországban és Csehországban dolgozó Angelo Poretti alapította 1876-ban Induno Olonában, ahol 1877 decemberében elkészült Olaszország első pilzeni típusú söre. Unokái 1905 és 1912 között bővítették a gyárat, ami az 1929-es válság hatására hanyatlani kezdett, végül 1939-ben az mentette meg, hogy a Bassetti család felvásárolta. Az 1973-as olajválság ismét visszavetette a fejlődést. 1982-ben a gyár részvényeinek felét megvásárolta a dán Carlsberg csoport, majd 1998-ban újabb 25%, végül 2002-ben a fennmaradó negyedrész is a multinacionális cég kezeibe került. Többféle terméküket elsősorban az alapján különböztetik meg, hogy hányféle komlót tartalmaz: ez a szám 3-tól 10-ig terjed. Dreher Dreher Antalnak volt sörgyára Triesztben, melyet 1870-ben vásárolt meg. A Dreher márka olasz területen történő térhódítása innentől eredeztethető. Mára Olaszországban népszerű védjegy, amit a Dreher Sörgyárak Zrt.-vel konkurens cégcsoport a Heineken forgalmaz. Kézműves sörök Bár kisebb, a mai kézműves főzdékhez hasonló vállalkozások korábban is létrejöttek (például 1983-ban a sorrentói St. Josef, 1988-ban az arcói Oro Brau, 1993-ban a szardíniai IBS és a Vaglio Serra-i Aramini, vagy 1995-ben a meranói Greiter), mégis az 1996-os év jelenti a kézműves sörök történetének igazi kezdetét. Néhány hónap alatt megalakult a nagy jelentőségű Birrificio Italiano, a Lambrate és a Baladin főzde, ezeket pedig országszerte egyre több követte. 2016 nyarán a különböző nyilvántartások szerint mintegy 1050–1150 kis sörfőzde működött Olaszországban. Majdnem mindegyik a 21. században nyílt meg, a legtöbb Lombardiában található, viszont Valle d’Aosta, Molise és Basilicata régiókban alig működik néhány. Termékeik között a legkülönfélébb módon készített és ízesített sörök is megtalálhatók. Jogi szabályozás Olaszországban az 1962. augusztus 16-i, 1354. számú, azóta számtalanszor módosított törvény szabályozza a sörrel kapcsolatos kérdéseket. Eszerint a sör (birra) megnevezés kizárólag az árpa vagy búza malátájából, a Saccharomyces carlsbergensis vagy a Saccharomyces cerevisiae fajokat élesztőnek használva erjesztett italokat illeti meg. A söröket az erjedés előtti lé cukortartalma, azaz Balling-fok és a késztermék alkoholtartalma alapján csoportosítja: eszerint „birra analcolica” az, amelynek Balling-foka 3 és 8 között, alkoholtartalma 1,2% alatt van, „birra leggera” típusú az, amelyik 5 és 10,5 közti Balling-értékkel és 1,2–3,5%-os alkoholtartalommal rendelkezik, egyszerűen „birra” szóval pedig az efeletti értékekkel bíró italok jelölhetők, ezen belül is használható a „birra speciale” megnevezés, ha a Balling-fok legalább 12,5, és a „doppio malto”, ha legalább 14,5. A jogszabály az összetevőkkel kapcsolatban csak annyit ír elő, hogy nem lehetnek mérgezőek vagy károsak, de a részletesebb meghatározást az Egészségügyi Minisztérium rendeletére bízza. A törvény megszabja, hogy gyártás során használt eszközöknek, tartályoknak és a késztermék csomagolásának milyen tisztasági előírásoknak kell megfelelniük, és hogy milyen fémek és egyéb anyagok nem oldódhatnak ki belőlük. Előírja, hogy a kereskedelmi forgalomba hozott sör csomagolásán szerepelnie kell a márkanévnek, a gyártó nevének és székhelyének is, és míg a palackok és dobozok térfogata csak 20, 33, 34, 50 vagy 66 centiliter lehet, addig a hordóké bármekkora. A feltüntetett térfogattól mérettől függően legfeljebb 3,8–5%-os eltérés megengedett. A kézműves sör definícióját 2016-ban rögzítették először jogszabályban, amikor a törvényt kiegészítették a következő meghatározással: kézműves sörnek a „kis, független” főzdék olyan termékét minősítik, amelyeket a gyártás során nem vetettek alá sem pasztörizációnak, sem mikroszűrésnek. Itt független főzdének azt nevezik, amely tulajdonosi körét tekintve elkülönül bármely más főzdétől, más eszközöket használ és nem mások licence alapján gyárt, kis főzdének pedig azt, amelynek éves termelése nem haladja meg a 200 000 hektolitert. A pasztörizálás és a mikroszűrés pontos technológiai meghatározása azonban hiányzik belőle, amiért kritikák is érték a jogszabályt. Statisztikai adatok A 18. század második felében egyesült Olaszország sörtermelése és -fogyasztása a következőképpen alakult: A belföldi termelés több mint felét a Heineken és a Peroni csoporthoz tartozó gyárak állítják elő. 2014-ben a termelt 13,52 millió hektoliterből közel 2 millió hektoliter exportra is jutott (ennek 76%-a az Európai Unió országaiba irányult), míg az import meghaladta a 6,2 millió hektolitert. Ugyanebben az évben a söripar 4950 dolgozót foglalkoztatott közvetlenül a gyárakban, 17 200-at indirekt módon (többek között a mezőgazdaságban, a logisztikában, a csomagolásban, valamint a média és marketing területén), valamint kiterjesztett értelemben (leginkább a vendéglátásban) további 113 850 ember foglalkoztatásában játszott szerepet. 2000-ben a különböző nemeken és korosztályokon belül így alakult a sörfogyasztók aránya: A férfiak mintegy 2,1%-a, a nők 0,3%-a napi legalább fél liter sört megiszik, a napi legalább egy litert elfogyasztók aránya pedig 0,40 illetve 0,08 százalék. A sör több mint egyharmada a három nyári hónapban fogy (azon belül is a legtöbb júliusban), míg a téli fogyasztás ennek körülbelül fele. A legkedveltebb csomagolás a 66 centiliteres. 2015-ben a fogyasztás 43%-a a vendéglátásban generálódott, ahol az átlagos literenkénti ár elérte a 9 eurót, míg 57% a kiskereskedelemben, ahol az átlagár 1,8 euró volt. A sört Olaszországban magas adók terhelik, egy hektoliterre 2015 januárja óta 35,6 eurós jövedéki adót számítanak fel, így egy 1 euróért történő vásárlásból az áfával együtt 46 cent jut az államnak. Így a söripar (a dolgozók bérére rakodó adókkal és minden egyébbel együtt) évi 4 milliárd eurós költségvetési bevételt eredményez, miközben a szektor hozzáadottérték-termelése különböző források alapján 2,95–3,2 milliárd euró. Sörrel kapcsolatos olasz rendezvények Olaszországban minden évben több nagy és számos kisebb rendezvényen népszerűsítik a söröket, főként a kisebb gyártók. Ezek többsége csak egy-egy termékhez köthető,, de vannak olyanok is, ahol egyszerre sok kézműves főzde bemutatkozik: Settimana della Birra Artigianale ( A kézműves sör hete ), amelynek során számos helyszínen több száz eseményre kerül sor (március eleje) Festival delle Birre Artigianali ( A kézműves sörök fesztiválja ), ahol szintén több száz sör mutatkozik be évről évre (augusztus) Fiera della Birra Artigianale ( A kézműves sör ünnepe ), amelyet március–áprilisban Santa Lucia di Piavéban , október–novemberben Pordenonéban rendeznek meg. Birra Expo , Piacenza (május) Biennale della birra ad alto tasso di creatività , Velence (szeptember; két évente) Filipići Filipići falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Novi Marofhoz tartozik. Fekvése Varasdtól 10 km-re dél-délnyugatra, községközpontjától 8 km-re északnyugatra a Bednja-folyó völgyében, a folyó bal partján fekszik. Története A falunak 1857-ben 72, 1910-ben 155 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott. 2001-ben 41 háza és 139 lakosa volt. Éld az életem! Az Éld az életem! (eredeti cím: ¿Quién es quién?) amerikai telenovella, amelyet a Telemundo készített. A főszerepekben Eugenio Siller, Danna Paola, Kimberly Dos Ramos, Laura Flores, Jonathan Islas és Carlos Espejel látható. Amerikai Egyesült Államokban 2015. október 26-ától a Telemundo vetíti, Magyarországon 2016. augusztus 15-étől az Izaura TV sugározza. Történet A napsütötte Los Angelesben él a gazdag Leonardo Fuentemayor és a szegény Pedro Pérez González. Ikertestvérek, azonban egyikük sem tud a másik létezéséről. Amikor útjaik keresztezik egymást, véletlenül felcserélik őket és Leonardo elfeled mindent, így elszabadul a pokol. Ezután a szoknyapecér, kissé szórakozott Pedrónak kell vezetnie a Fuentemayorok vállalatát, a komoly Leonardónak pedig a González család pinata boltját a piacon. Pedrónak kell feleségül vennie Fernandát, aki valójában a rivális család sarja, Leonardónak pedig Cocót, a lányt, aki kihasználja, hogy a fiú nem emlékszik semmire... Rockcreek Rockcreek az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Washington megyéjében, a 26-os úttól északra elhelyezkedő statisztikai- és önkormányzat nélküli település. A 2010. évi népszámláláskor 9316 lakosa volt. Területe 5,2 km2, melynek 100%-a szárazföld. Nevét Rock Creek kerületről kapta. Földrajz A Népszámlálási Hivatal adatai alapján területe 5,2 km2, melynek 100%-a szárazföld. Délen és nyugaton Hillsboro határos vele; a két települést délen a Sunset Highway, nyugaton pedig a Cornelius Pass Road határolja. Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor 9316 lakója, 3674 háztartása és 2584 családja volt. A népsűrűség 1791,5 fő/km2. A lakóegységek száma 3841, sűrűségük 738,7 db/km2. A lakosok 81,5%-a fehér, 1,4%-a afroamerikai, 0,6%-a indián, 8,4%-a ázsiai, 0,4%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 3,1%-a egyéb-, 4,6%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 7,3% (5,2% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 1,8% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 32,1%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 57,1% házas, 9,5% egyedülálló nő, 3,7% pedig egyedülálló férfi; 29,7% pedig nem család. 24% egyedül élt; 5,6%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,53 személy élt; a családok átlagmérete 3,02 fő. A medián életkor 38,9 év volt. Lakóinak 24,4%-a 18 évesnél fiatalabb, 5,5% 18 és 24 év közötti, 26,6%-uk 25 és 44 év közötti, 32,6%-uk 45 és 64 év közötti, 10,9%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 49,4%-a férfi, 50,6%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor 9404 lakója, 3501 háztartása és 2559 családja volt. A népsűrűség 1808,5 fő/km2. A lakóegységek száma 3609, sűrűségük 694 db/km2. A lakosok 85,7%-a fehér, 0,8%-a afroamerikai, 0,5%-a indián, 7,5%-a ázsiai, 0,3%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 2,2%-a egyéb-, 3%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 4,6% (2,9% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 1,4% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 39,6%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 62,3% házas, 7,8% egyedülálló nő; 26,9% pedig nem család. 41,6% egyedül élt; 12,8%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,69 személy élt; a családok átlagmérete 3,15 fő. Lakóinak 28,6%-a 18 évesnél fiatalabb, 4,9% 18 és 24 év közötti, 31,5%-uk 25 és 44 év közötti, 28,3%-uk 45 és 64 év közötti, 6,7%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 35,4 év volt. Minden 100 nőre 102,4 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 181,7. A háztartások medián bevétele 63 958 amerikai dollár, ez az érték családoknál $71 377. A férfiak medián keresete $51 257, míg a nőké $34 591. Az egy főre jutó bevétel (PCI) $30 102. A családok 4,2%-a, a teljes népesség 6,5%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 9,3%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 2%. Városvezetés Rockcreek önkormányzat nélküli település, a közszolgáltatásokat a megye biztosítja. Diákjai a hillsborói és beavertoni kerületek iskoláiban tanulnak. A tűzvédelemért a Tualatin Valley Fire & Rescue, a Hillsboro Fire & Rescue, és a Washington County Fire felel; a rendfenntartásról a megyei seriff gondoskodik; parkjait pedig a Tualatin Hills Park & Recreation District tartja fenn. Ezen kívül a település a portlandi agglomeráció vonzáskörzetébe tartozik. Nantes Nantes (kiejtés: n�̃ːt) (bretonul: Naoned, gallul: Naunnt) nagyváros Franciaország nyugati részén, 50 km-re az Atlanti-óceántól. Földrajzilag sokan a Loire völgyéhez sorolják a folyó tölcsértorkolatánál elhelyezkedő kikötővárost, amely egyben oktatási és ipari központ. A város a francia Bretagne tartomány, Loire mente régiójának a központja, annak a Loire-Atlantique nevű megyéjében. 2004-ben a Time magazin Európa legélhetőbb városának választotta. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Története A környék már a kőkorszakban is lakott volt, de az első állandó települést a gallok hozták létre, őket követték a rómaiak, majd a bretonok, akiket egy időre kiszorítottak a normannok, és csak a 10. században tudták visszaszerezni. 939-ben telepedett itt meg az első breton herceg, de igazi fénykorát akkor nyerte el, amikor II. Ferenc bretagne-i herceg, Bretagne-i Anna apja itt építtette fel a hercegi kastélyt. Ezt követően Nantes hosszú éveken át Bretagne hercegeinek székvárosa volt, történelmi központja ma is a hercegi vár. Akkor a Loire még a vár alatt folyt, két főága kisebb-nagyobb szigeteket ölelt körül. Mára csupán egy sziget maradt meg, az Île Beaulieu. Mikor azután Bretagne-i Anna francia királyné lett, Nantes-ba gyakran látogattak el a francia trón birtokosai. A legnevezetesebb IV. Henrik látogatása volt, aki itt tette közzé 1598-ban a vallásháborúkat lezáró és a szabad vallásgyakorlás jogát biztosító híres nantes-i ediktumot. A város rövidesen Franciaország legnagyobb kikötője lett az Atlanti-óceán partján, hatalmas forgalmat bonyolított le a tengerentúli területekkel. A város kereskedői nagy vagyonokat gyűjtöttek, nem mindig erkölcsös úton: sokan közülük fekete rabszolgákat adtak el az akkor még ritka és drága nádcukorért. A forradalom előtt Nantes már az ország egyik legmódosabb városa volt, ez a magyarázata, hogy vezetői a királypártiakhoz álltak. A Konvent megbízottja, a hírhedt Carrier a börtönbe zsúfolt rabokat, a forradalom ellenfeleit bárkákra rakta, amelyeket azután elsüllyesztettek. Nantes ugyan a rabszolga-kereskedelem betiltása után is jelentős kikötő maradt, de gazdasági súlyát csak a 19. század közepétől megindult gyors iparosodással nyerte vissza. A második világháború harcai súlyos károkat okoztak a városban. A háborút követően, a sérült városrészeket korhűen helyreállították. Látnivalók Château Ducal – II. Ferenc bretagne-i herceg által építtetett vár. A helyén már a 13. században is erődítmény állt, maradványait feltárták, és a belső udvaron állították ki. A nagyjából ötszög alakú, dombra épült várba mindössze egy feljáró vezet, a nyugati oldalon. A széles várárok felett valaha felvonóhíd volt. A várfal minden sarkában kerek tornyok állnak, kivéve az északnyugatit, amely a 19. században felrobbant. A kapubejáratot két torony őrzi, a déli a Tour de le Boulangerie a hercegi palota része, később börtön volt, éppúgy, mint a délebre fekvő Tour des Jacobins (Jakobinusok tornya). A hatalmas belső udvaron áll a Grand Gouvernement , a hercegi palota, amely később Nantes kormányzójának székhelye volt. Ugyancsak itt található egy régi kút, tetején a kovácsoltvas díszítés Bretagne hercegi koronáját mintázza. Cathédrale Saint-Pierre-et-Saint-Paul – a katedrálist ugyancsak II. Ferenc rendeletére kezdték el építeni 1434 -ben. 1971 -ben egy tűzvész károsította, de újjáépítették. Bretagne legnagyobb temploma nem a félszigeten szokásos barna terméskőből, hanem fehér tufából épült. A két nagy, 63 méteres bejárati torony dísztelen, annál szebben és gazdagabban díszítették viszont a bejárati kapukat szobrokkal, faragásokkal. Az öthajós katedrális belmagassága 37,5 méter, magasabb mint a Notre-Dame -é Párizsban . Itt látható II. Ferenc és felesége síremléke, amely Bretagne-i Anna rendelésére készült 1502 és 1507 között, ezek eredetileg egy másik templomban voltak elhelyezve, de a forradalom idején a város főépítésze darabokra szedte és elrejtette, 1817 -ben állították fel újra, ekkor már a katedrálisban. A fekete márványból készült síremléket az erények, a bűnök, az erő és a jámborság jelképes szobrai veszik körül. Musée des Beaux-Arts – képzőművészeti múzeum, ahol többek között Rubens művei és Monet vízililiom-sorozatának egyike is látható. Chapelle de I’Immaculée – a Szeplőtelen fogantatás gótikus kápolnája, II. Ferenc rendeletére épült. Jardin des Plantes – a város főpályaudvara előtti, csaknem két évszázados park, ahol a város szülöttének, Jules Verne szobra áll. Plateau Sainte-Croix – a 17. századi templomtorony a város harangtornya, tetején angyalok fújják a harsonát. Maillé-Brézé – egy hadihajó, 1957 -től három évtizeden keresztül szolgált a francia flottában, ma múzeum. Musée Jules-Verne – Jules Verne emlékmúzeuma. XVI. Lajos emlékoszlopa . Planetárium Beaujoire – Louis Fonteneau Stadion – az FC Nantes Atlantique labdarúgócsapat otthona Île de Versailles - Japán kert az Erdre szigetén Oktatás Audencia Business School École pour l'informatique et les nouvelles technologies ISEG Marketing & Communication School ISEFAC Bachelor Testvérvárosok Nantes testvérvárosai: Cardiff – 1964 óta Saarbrücken – 1965 óta Tbiliszi – 1979 óta Seattle – 1980 óta Jacksonville – 1985 óta Kolozsvár – 1991 óta Rufisque – 1992 óta Agadir – 1993 óta Niigata – 1999 óta Cochabamba – 1999 óta Dschang – 2002 óta Recife – 2003 óta Durban – 2004 óta Qingdao – 2005 óta Suncheon – 2007 óta Cruz Alta megye Cruz Alta egy megye Argentína északnyugati részén, Tucumán tartományban. Székhelye Banda del Río Salí. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Záhony Záhony város a magyar-ukrán határnál, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Rétközben, Magyarország északkeleti csücskében helyezkedik el, a Záhonyi járás székhelye. A városnál változik a Tisza folyása északiról délnyugatira. Nevének eredete Neve szláv eredetű, etimológiailag azonos eredetű a gömöri Zahoniska nevű falunévvel, vagy a székelyföldi Zágon helység nevével. Fekvése Vasúti és közúti határátkelőhely korábban a Szovjetunió, ma Ukrajna felé. A Budapest–Moszkva vasútvonal határátkelőhelye. A volt szovjet (ma ukrán) vasutak eltérő nyomtávolsága miatt átrakási központra van szükség, amely Magyarországon Záhonyban és körzetében (Fényeslitke, Komoró, Tuzsér, Eperjeske), a határ túloldalán Csap (ukránul Чоп [Csop]) térségében épült ki, jórészt 1976 előtt. Magyar részről a Záhony Port működteti (korábban a MÁV Átrakási és Raktározási Igazgatóság). A közúti fuvarozás fejlődésével a közúti határátkelőhely is nagy jelentőségűvé vált. Története A településről az első írásos adatok a 14-15. századból valók. A 14. században a nádori bíróság e településen tartott törvényszéket Ung, Bereg, Ugocsa és vármegyék számára. A 15. századból ismerjük földesura, Agócsi Péter nevét is. 1476-ban a település keleti része a Zsurkhoz tartozó Rátka a Homonnai család tulajdona volt. 1658-ban a Barkóczy család zálogbirtoka. A 18. század végén földesura, Homonnai Drugeth János záhonyi birtokát elcserélte Csicseri Orosz Jánossal. A 19. században Ritter nevű nemes birtoka, aki 1831-ben cukorgyárat létesített. A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegyéhez tartozott, az 1923-as megyerendezés során Szabolcs és Ung k.e.e. vármegye része lett. Az 1938-as első bécsi döntést követően, amikor Ung vármegye újraalakult, Záhonyt a szomszédos Győröcskével együtt véglegesen Szabolcshoz csatolták, majd az 1950-es megyerendezéskor az akkor létrejött Szabolcs-Szatmár megyéhez. A település 1989 óta város. Népesség Népcsoportok 2001-ben a város lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát, de a településen kisebb roma közösség is található. A város szülöttei, díszpolgárai Béres József gyógyszerész, orvos, kutató, a Béres csepp feltalálója. Csergezán Pál festő. grafikus, illusztrátor Sipos István néhai MÁV-igazgató Pokol Béla alkotmánybíró, magyar jogtudós, politológus, egyetemi tanár, a szociológiai tudomány (akadémiai) doktora. Vassné Oláh Ágnes, A Magyar Kultúra Lovagja Testvérvárosai Csap , Ukrajna Tiszacsernyő , Szlovákia Pécska , Románia Gyertyán Ervin Gyertyán Ervin (eredeti neve: Grünbaum Ervin) (Budapest, 1925. november 22. – Budapest, 2011. június 14.) magyar író, újságíró, műkritikus, filmesztéta, irodalomtörténész. Élete Gyertyán Ervin Budapesten született 1925. november 22-én Grünbaum Gábor és Stern Sproncz Rózsa gyermekeként. 1943-ban érettségizett. 1947-1949 között a Párizsi egyetemen tanult. 1949-1950 között a Magyar Napnál dolgozott. 1950-1956 között a Népszava munkatársa, 1953-1956 között rovatvezetője volt. 1958-1975 között a Filmvilág rovatvezetője volt. 1975-1976 között a Gondolat Könyvkiadó főszerkesztő-helyettese volt. 1976-1979 között a Magyar Filmtudományi Intézet tudományos főmunkatársa volt. 1977-1981 között a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének alelnöke, 1981-1885 között elnöke volt. 1979-1984 között a Magyar Televízió filmosztályának vezetője volt. 1984-1986 között a Filmtudományi Intézet tudományos osztályvezetője volt. 2011. június 14-én hunyt el. Magánélete 1953-1998 között Mezey Katalin volt a felesége. Két gyermekük született; Katalin (1954) és István (1958). Művei Ítélet Hanoiban (ifjúsági regény, 1955) Meztelen diplomata (filmforgatókönyv, 1963) A kiberneroszok tündöklése és bukása (regény, 1963) Költőnk és kora. József Attila költészete és esztétikája (tanulmány, 1963) József Attila (tanulmány, 1966) A múzsák testvérisége (tanulmány, 1966) Művészet és szubjektivitás (tanulmány, 1966) Isten, óvd az elnököt! (regény, 1971) Párbeszéd sokszemközt (tanulmányok, útirajzok, 1973) Szemüveg a porban (regény, 1975) Karancsfalvi szökevények (filmforgatókönyv, 1976) Lumiére árnyékában (tanulmány, 1977) Egy kritikus válogatott szorongásai (tanulmány, 1980) "Tisztán meglátni csúcsainkat". Tanulmányok József Attiláról (tanulmányok, 1985) A francia kitüntetés (regény, 1986) Don Quijote a Huszár utcából (regény, 1987) Az első koncepciós per (1989) Mit ér a film, ha magyar? (1994) Lidérc és ingovány (1938-1953) (visszaemlékezések, 1997) Értékek csapdája (esszék, tanulmányok, 2004) Visszajátszás. Lelkiismereti regény ; Balassi, Bp., 2008 Műfordításai F. G. Lorca: Cigány románcok (1948) D. Diderot: Megtévesztés (1958) Díjai A Munka Érdemrend arany fokozata (1985) Aranytoll (2001) Komlós Aladár-díj (2005) Demény Pál-emlékérem (2010) Benito Mussolini Benito Amilcare Andrea Mussolini ( hallgat) (Predappio, 1883. július 29. – Mezzegra, 1945. április 28.) olasz szocialistából fasisztává vált politikus, Olaszország diktátori hajlamú miniszterelnöke 1922 és 1943 között, 1943 és 1945 között a nemzetiszocialista Németország által fenntartott bábállam, az inkább Salói Köztársaság néven ismert Olasz Szociális Köztársaság miniszterelnöke. Szövetségese volt többek között Adolf Hitlernek és Gömbös Gyulának. Partizánok végezték ki szeretőjével együtt. Unokája, Alessandra Mussolini jelenleg az Európai Parlament képviselője az Európai Néppárt színeiben. Az ifjúság évei Doviában, Észak-Olaszország Emilia-Romagna tartományában született, a Forlì melletti Predappio faluban. Nevét három eltökélt forradalmár után kapta. A Benito név Benito Juárez mexikói forradalmárra utal, aki kivégeztette Habsburg Miksa császárt. A másik két név mára elfelejtett anarchista-szocialistákra: Amilcare Ciprianira és Andrea Costára utalt. Apja, Alessandro Mussolini kovácsmester, anyja, Rosa Maltoni pedig tanítónő volt. Öccse, Arnaldo később a fasiszta kormányzat hivatalos lapja, az Il Popolo d'Italia (Olaszország népe) szerkesztője lett. A kis Benito gyermekkora szegénységben telt: Benito, Arnaldo és húguk, Edvige is a konyhában lakott. A legidősebb Mussolini sarj nehéz gyerek volt: eleinte nem beszélt, aztán sokat csavargott, randalírozott. Kisebb botrányok után végül 1901-ben tanítói diplomát kapott, nehezen szerzett állását azonban nőügyei miatt elvesztette Gualtieri Emiliában. Mussolini, a szocialista Mussolini apja elkötelezett és szűkebb környezetében elismert szocialista volt. Gyakran megfordultak nála olasz anarchista marxisták, otthonában pedig több ilyen szellemiségű művet tartott – nem csoda, hogy Benito már 17 évesen anarchistának tartotta magát és részt vett a helyi munkások szervezkedésében. Az sem meglepő, hogy nehezen talált állást: első tanítóskodása után inkább Svájcba ment (1902), ahol a helyi olasz marxisták örömmel fogadták a tehetséges, fiatal újságírót. Itt találkozott Anzselika Balabanovával, a poliglott orosz emigránsnővel, aki segítette kiművelődni. Svájcban Mussolini megismerkedett a legfrissebb szocialista irányzatokkal, amelyek közül leginkább Pjotr Alekszejevics Kropotkin és George Sorel anarchista és szindikalista nézeteivel szimpatizált: már ekkor elhatárolódott a klasszikus forradalmi elképzelésektől, helyette a szakszervezetek (szindikátusok) által kinevelt munkásság általános sztrájkja mellett tett hitet. Közben jól megtanult franciául és valamelyest németül is, több ideológiájába vágó művet olaszra fordított. 1904-re azonban be kellett látnia, hogy sem újságírásból, sem a politikából nem tud megélni, a hazatéréssel azonban mindaddig várnia kellett, amíg az év végén a trónörökös, Umberto születése örömére általános amnesztiát nem hirdettek. Ekkor hazatért, és megkezdte az addig elmulasztott sorkatonai szolgálatát. 1905 és 1906 során a katonáskodó Mussolini nem politizált, ám levelezéséből kitűnik, hogy egyre inkább eltávolodott Karl Marx eredeti elképzeléseitől, főleg a nemzeti kérdés tekintetében: a belső megújulás támogatója lett, az internacionalizmusról pedig lemondott. Miután letöltötte szolgálati évét, egy ideig ismét tanítóskodott Tolmezzóban, de innen is kénytelen volt távozni nőügyei és a hatósággal adódó összetűzései miatt. 1909-ben végül az Olasz Szocialista Párt (PSI) megbízta azzal, hogy az akkor még Osztrák–Magyar Monarchia részét képező Trento munkásmozgalmi lapját szerkessze. A lap hatalmasat fejlődött, miután átvette a vezetését, ám közben még jobban eltávolodott Marxtól, sőt immár a szindikalistákkal sem értett maradéktalanul egyet. Végül I. Ferenc József látogatása alkalmával még 1909 szeptemberében letartóztatták, és bár az ítélet felmentő volt, Mussolinit nem helyezték szabadlábra. Az újságíró éhségsztrájkba kezdett, erre áttették az olasz határon – Mussolini ügye pedig a parlament elé került. (Igaz, a kormány nem volt hajlandó beavatkozni.) A szocialista mozgalom hősévé váló Mussolini megkapta Forlìban a helyi pártszervezet titkári pozícióját, és ő lett az újonnan induló helyi lap (Lotta di classe = „Osztályharc”) szerkesztője is. Az elkövetkező években, 1910–1912 között megalapozta pártbéli karrierjét. A párt baloldalának képviselőjeként minden pártkongresszuson részt vett és már 1910 folyamán megindította a harcot a PSI szabadkőműves tagjai és a reformista szocialisták ellen, noha sikert nem sikerült elérnie. Kudarcait a líbiai háború ellen tiltakozásul szervezett forlì általános sztrájkkal tette jóvá – igaz, öt hónapra bebörtönözték. Szabadulása idejére már végleg szakított a szindikalistákkal és a marxi alapokkal (elvetette a szakszervezetekre alapozott hatalomátvétel, a gazdasági determinizmus és az internacionalizmus eszméit). 1912-ben a radikális baloldali pártszekció elérte, hogy a reformistákat kizárják a pártból. Mussolini nagy sikert aratott: tagja lett az Igazgató Tanácsnak, illetve átvette a legfőbb országos pártlap, az Avanti! („Előre!”) vezetését. Ekkor költözött Milánóba, ahol Rachele Guidivel és lányukkal, Eddával telepedett le. Az Avanti! is felvirágzott Mussolini szerkesztősége alatt, ám alig másfél év múlva elérkezett az az esemény, amely Mussolinit végleg letérítette a szocialista pályáról: 1914-ben kitört az első világháború. A fasizmus születése Szakítás a szocialistákkal Már Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után heves indulatok törtek felszínre az olasz politikában. Olaszország 1883 óta a Hármas szövetség tagja volt, ám az irredenta törekvések sokkal inkább az Osztrák–Magyar Monarchiával, mintsem az antanthatalmakkal állították szembe. A PSI-ben felmerült a háború támogatásának kérdése, amit elutasítottak, ám a forradalom kirobbantására nem vállalkoztak. Ezt és a nemzetközi helyzet alakulását látva Mussolini az intervenció pártjára állt, azonban emiatt hamarosan le kellett mondania tisztségeiről. (A háborúban részt vevő országok szocialista pártjai mind támogatták a háborút, ennek ellenére a PSI Mussolinit árulónak kiáltotta ki.) 1914 novemberében Mussolini a nemzetközi munkáspártok nagy többségének támogatásával új lapot alapított Popolo d'Italia („Olaszország népe”) címmel, amelynek segítségével különösebb szervezkedés nélkül a baloldali intervenciós tábor vezéralakja lett. Ennek azonban meg volt az ára: november 24-én, tíz nappal a Popolo d'Italia első megjelenése után kizárták a PSI-ből. A beavatkozás híveinek mind népesebb, ideológiai szempontból erősen heterogén csoportja hamarosan felvette a kapcsolatot a jobboldallal is. Ezzel egy időben kezdett Mussolini életkörülményeit, öltözködését és családját tekintve polgárosodni (1915-ben pl. feleségül vette Rachelét, akinek tőle immár két gyermeke is volt, Edda és Vittorio). 1915. május 24-én Olaszország – korábbi szövetségeseit számításból elárulva – az antant oldalán lépett be a háborúba, Mussolini pedig, hogy el ne veszítse hitelét, katonai szolgálatra jelentkezett. 1915 és 1917 között szolgált, végül súlyos sebesüléssel szerelt le. Közben lapja a csőd szélére jutott: mivel az intervenció megvalósult, támogatói elvesztették az érdeklődésüket, ráadásul az újság Mussolinihez mérten tehetségtelen vezetősége nem birkózott meg a rá háruló feladattal. Közben Mussolini végleg szakított a szocialistákkal: felismerte, hogy új bázisát a katonaviselt, erős nemzeti öntudattal rendelkező kispolgári réteg (a „lövészárok arisztokráciája”, ahogy egy cikkében nevezte őket) képezheti. Elutasította az oroszországi forradalmat, mind erőteljesebb hadviselést követelt, végül lapjáról levette a „Szocialista napilap” alcímet. Az új irányvonal 1918 végére körvonalazódott Mussolini programja: nemzeti egység, igazságosabb elosztáson alapuló nemzeti „szocializmus”, produktivitás, dinamikus tőkés fejlődés. A tőkés csoportok felismerték mindennek jelentőségét, és azonnal a Popolo d'Italia mögé álltak. Pénzügyi háttere biztosított volt, azonban hiányzott a hatalomátvételt szolgáló „élcsapat”. Kialakításához azonban igen kedvező feltételek adódtak Mussolini számára, ugyanis Olaszország helyzete – hiába volt győztes hatalom – katasztrofálisra fordult a háborút követő években. A gyenge gazdaság megsínylette a hadakozást, a parasztok földosztást vártak, a munkásság javítani akart az életkörülményein, a frontról hazatérő katonák pedig munkát követeltek: megszaporodtak a sztrájkok és a földfoglalások. Az 1919-es választásokat megnyerő liberális illetve kereszténydemokrata és szocialista többség képtelen volt bármit is tenni, helyette a párizsi békekonferencián igyekezett minél nagyobb jutalmat kicsikarni – ez végül is „csak” Dél-Tirol bekebelezését jelentette. A széthúzó pártok nem tudtak konszenzusra jutni egy kérdésben sem. A PSI és a szakszervezetek is széttöredeztek (1921-ben jött létre az Olasz Kommunista Párt, 1922-ben pedig a reformisták váltak ki). Mussolini eleinte a volt baloldali interventistákkal próbált együttműködni, amihez megszerezte a futuristák támogatását, valamint egy leszerelt elitkatonákat tömörítő szervezet is mellé állt. Ezt a bázist korántsem volt egyszerű feladat egyben tartani, ezért aztán Mussolini igen ellentmondásos politikát folytatott. Amikor az író-költő Gabriele D'Annunzio és önkéntesei 1919-ben megszállták Fiumét bármiféle nemzetközi felhatalmazás nélkül, a saját pozícióit féltő Mussolini – mivel nem kockáztathatta meg népszerűsége elvesztését – szóban kiállt mellettük. Akciójukat azonban alig segítette, sőt tudatosan ellenük is tett, amikor a választások kivárását tanácsolta D'Annunziónak, noha már tudta, hogy az olasz egységek úton vannak a légió leverésére. A „fiumei hősök” megsegítésére gyűjtött pénz nagy része is Mussolini kezébe került. 1919-ben megalakult az összefogást szimbolizáló fascest jelképül választó Fascio di Combattimento (Csatabárd), amely eleinte baloldali-nacionalista egyvelegprogrammal rendelkezett, de nem hívta fel magára a közvélemény figyelmét, és el is bukott a választásokon, ami ideológiai váltáshoz vezetett. A győztes szocialisták szervezkedését rossz szemmel néző milánói városvezetés vette először igénybe a bolsevikellenességüket hangoztató fasiszták segítségét, akik örömmel vettek részt fegyveres csapataikkal (squadrák) a választások óta rendszeressé vált csetepatékban. A baloldaliak és futuristák mindennek hatására kiléptek a Fascióból, 1920 májusában elfogadott új programjuk pedig leszámolt a korábbi baloldali törekvésekkel. Deklarálták, hogy a külpolitikában a világháború veszteseit fogják támogatni a hálátlan győztesek helyett. Még a Vatikánnal való viszonyuk is megváltozott: Mussolini ezután az egyházzal jó kapcsolatokat kívánt ápolni. A rohamosan dagadó taglétszámú fasciók helyi vezetői (az ún. rassok), mint Emilio De Bono, Dino Grandi, Constanzo Ciano stb. kezében jelentős hatalom összpontosult – olyannyira, hogy sokan azt hitték, a helyi hatalmasságok szétbomlasztják és ellehetetlenítik a fasisztákat. Több intézkedésükhöz valóban nem volt köze Mussolininak, így az egyes vidéki „rendteremtő” akciókhoz sem, melyek keretében a squadristák megfélemlítették, és bántalmazták a földfoglaló parasztságot, ezzel pedig elnyerték a birtokosok támogatását. A pártvezér azonban nem elégedett meg az „agrárfasizmussal”, hanem a tőkések felé is nyitott. Hatalomátvétel – „római menetelés” 1921-ben Mussolini a fenyegető szocializmusra és a fasiszták fontos rendfenntartó szerepére hivatkozva belépett a többségében polgári pártokat tömörítő Nemzeti Blokkba. Ekkor már rengeteg híve volt: fascióiban vagy 200-250 ezer ember tömörült. A közelgő választások kampányidőszakában a squadrák rászabadultak a nagyobb városokra, ahol példátlan, 105 halálos áldozatot követelő erőszakhullámot indítottak a szocialisták ellen. A választásokat a Nemzeti Blokk nyerte, a parlamentbe pedig 35 fasiszta képviselő került – épp annyian, amennyivel sakkban lehetett tartani a kormányt (ha a fasiszták kivonultak volna a Blokkból, a kormányzat többsége megszűnt volna). Minden eshetőségre felkészülve Mussolini megbékélési paktumot kötött a PSI-vel, azonban ezt semmisnek tekintette, miután az végleg elhatárolódott a kormányban való részvételtől. Az eset zavart keltett a fasiszták soraiban, ám a helyzet rendeződött az 1921 novemberében tartott pártkongresszuson, ahol bejelentették, hogy a Fascio di Combattimento párttá (Nemzeti Fasiszta Párt, PNF) szerveződik Mussolini irányítása alatt. Ekkor deklarálták a jobboldali diktatúra kiépítésének célját. 1921 végén a PNF 320 000 taggal rendelkezett, ami azonban eltörpült a baloldal mintegy kétmilliós táborához képest. A parlamenti képviselet is csekély volt ahhoz, hogy arra alapozva át lehessen venni a hatalmat. Mussolini kettős játszmába kezdett: egyfelől továbbra is fenntartotta a PNF „vörösverő” imázsát, másfelől pedig igyekezett megszerezni a társadalom vezető rétegeinek (nagytőke, hadsereg, egyház) rokonszenvét is. Csak 1922 októberében került sor cselekvésre, amikor Luigi Facta miniszterelnök tervbe vette a szocialisták bevonását a kormányba. A fasiszta vezetők előzetes megbeszélések után – a kormány tudtával – október 27-én mozgósították fegyvereseiket, ám konkrétan kidolgozott tervük nem volt. Mindenesetre több nagyvárosban (Perugia, Milánó, Bologna) átvették a hatalmat anélkül, hogy számottevő ellenállásba ütköztek volna. A Róma felé induló fasiszta fegyveresek pánikot keltettek a fővárosban, ám a király megakadályozta az ostromállapot kihirdetését. Mussolini október 29-én Rómába sietett, és kiharcolta, hogy kormányt alakíthasson. Mindehhez nem volt szükség erőszakra – a „Marcia su Roma” („római menetelés”) mégis megvalósult október 31-én egy demonstratív fasiszta díszfelvonulás formájában. Mussolini így különösebb erőszak nélkül, törvényes úton lett Olaszország miniszterelnöke (hiszen pártja rendelkezett parlamenti képviselettel, és az uralkodó nevezte ki). A fasiszta diktatúra A totális diktatúra kiépítése Mussolini már miniszterelnöksége első évében létrehozta a Fasiszta Nagytanácsot, amelynek tagjai a fasiszta miniszterek és pártvezetők lettek. Ezzel lerakta a pártállam alapjait. 1923-ban ügyes manőverezéssel új választójogi törvényt fogadtatott el, ami a legtöbb szavazatot elnyerő párt számára a parlamenti helyek abszolút többségét (2/3-át) biztosította. Az 1924-es választásokon rendkívül erőszakosan, példátlan csalásokkal kiharcolták a Fasiszta Párt győzelmét, noha a látszat kedvéért koalíciós kormányt alakítottak. A csalásokat szóvá tevő Giacomo Matteotti szocialista képviselőt meggyilkolták. Bár Mussolini személyes felelőssége vitatott az ügyben, a gyilkosság megingatta a pozícióját: a többi párt kivonult a kormányból és a parlamentből, a király katonai diktatúra felállítását fontolgatta, a fasiszták egy része pedig vezére ellen akart fordulni. Mivel a polgárháború kitöréséhez közeli helyzetben a hadsereg nem vállalkozott az erőszakos rendteremtésre, III. Viktor Emánuel Mussolini kezébe adta a helyzet kulcsát. A miniszterelnök 1925. január 3-án feloszlatta a parlamentet, megkezdve a fasiszta diktatúra kiépítését. (A szigorú rendelkezések bevezetéséhez kedvező légkört teremtett, hogy ebben az időszakban négy sikertelen merényletkísérletet követtek el a miniszterelnök ellen.) Mussolini rendeleteivel megregulázta a fasisztákat (a milíciát például egységes irányítás alá vonta MVSN néven), betiltotta a „felforgató” ellenzéki szervezeteket és sajtót, bevezette a rendőri internálást (erre a célra szigeteket alkalmaztak), megtiltotta a disszidálást, 1926-ban pedig a meggyengített parlamenttel elfogadtatta, hogy rendeleti úton kormányozhasson, és csak a királynak legyen felelős. Ezzel az országgyűlés teljesen elvesztette a jelentőségét. A diktatúra kiépülésének végjátékaként, 1928-ban a testület feloszlatta magát. A parlamentáris rendszert felszámolták, új törvényeket hoztak. Egyszemélyi hatalom Mussolini hosszú kormányfősége alatt több tárcát is vezetett személyesen: volt bel-, had-, gyarmatügyi- és külügyminiszter, felelt a korporációkért és a közmunkákért. Előfordult, hogy egyszerre hét minisztériumot vezetett. Ő volt a Nemzeti Fasiszta Párt feje, és ő irányította a regionális pártmilíciát, a hírhedt „feketeingeseket”, ami az ellenzékieket terrorizálta. Később megalakult egy államilag fenntartott, intézményesített alakulat is, az OVRA (titkosrendőrség). Ily módon Mussolini biztosította maga számára a teljes irányítást, és nem hagyott lehetőséget esetleges ellenfeleinek a kiemelkedésre. Mussolini volt az első, aki rendszerére a „totális” jelzőt alkalmazta, bár a Szovjetunióval és a később kialakuló náci Németországgal összehasonlítva ez a jelző kevéssé állta meg a helyét, Mussolinit ugyanis több erő korlátozta. A királynak hatalmában állt bármikor leváltani őt. A hadsereget sem sikerült fasiszta irányítás alá vonni, így az mindvégig a királyhoz maradt lojális, hiába vette át Mussolini a legfelsőbb hadparancsnoki rangot. A harmadik ilyen tényező az egyház volt, amellyel a miniszterelnök 1925-ben kezdett tárgyalni, és 1929. február 11-én megkötötte a lateráni egyezményt XI. Piusz pápával. Ebben a római katolikus vallást államvallásnak ismerte el, Róma területén belül létrehozta a független Vatikánt és kártérítést adott az olasz egység megteremtése közben az egyháznak okozott károkért. Ezzel együtt járt, hogy az egyházi szervezetek megőrizhették függetlenségüket – így például nem sikerülhetett az ifjúság totális fasizálása sem, amit egyébként az Opera Nazionale Balilla (gyermekmozgalom), az Avanguardia (ifjúsági mozgalom) és a Gruppi Universitari Fascisti (Egyetemi Fasiszta Csoportok) voltak hivatottak végrehajtani. Propaganda Mussolini idejének nagy részét – külföldi útjait is beleértve – a propaganda töltötte ki. Szorgosan munkálkodva építette ki magáról a gondoskodó, tévedhetetlen, népe javán fáradhatatlanul munkálkodó Duce (Vezér) képét. Olyan kiterjedt és hatékony propagandát folytatott, hogy az egyszemélyi diktatúra kiépítésében nem akadt számottevő ellenzékre. Ezen a téren felbecsülhetetlenül hasznos volt számára újságírói munkássága. A sajtót, a rádiót, a filmeket, az oktatást szigorúan ellenőrizték, hogy azt sugallják az olasz lakosságnak, hogy a fasizmus a 20. század legjelentősebb ideológiája, amely győzedelmeskedik a demokrácia, a liberalizmus és a bolsevizmus felett. Az oktatásügyben dolgozóknak fel kellett esküdniük a fasizmus építésére, védelmére. A sajtót teljesen a párt ellenőrzése alá vonták (1925): minden lapszerkesztőt a kormányzat nevezett ki, és a Fasiszta Nagytanács jóváhagyása nélkül senki sem lehetett újságíró. Rengeteg pénzt öltek látványos közmunkákra és nemzetközi presztízst hozó eredményekbe (például a Rex nevezetű kékszalagos óceánjáró). Gazdaságpolitika Mussolini negyedik nagy kompromisszumát a nagytőkével volt kénytelen megkötni. A fasiszta gazdasági elképzelések homlokterében a mezőgazdaság fejlesztése állt. Ezzel kettős célja volt Mussolininek: a falusiasítással növelni akarta a népszaporulatot, hogy „megfiatalítsa” és megerősítse az olasz nemzetet, illetve a gabona terén önellátást kívánt elérni. Talajjavító program indult meg, mocsarakat csapoltak le, új falvak jöttek létre. A gabona-autarkia majdnem meg is valósult, azonban ennek az volt az ára, hogy kevés figyelmet fordítottak az iparfejlesztésre, ráadásuk a mezőgazdaság más ágazatai is sorvadni kezdtek a „gabonacsata” eredményeképpen. A nagytőkére nézve a kisgazdaságok pártolása csapást jelentett. Ráadásul a nagyüzemek területén a fasizmus a húszas években a szindikalizmus politikáját képviselte, ennek érdekében a szakszervezetek függetlenségét felszámolták, azonban a kitűzött állami célok (például a líra megerősítésének kérdése, erős munkásvédelem) kivívták a tőkés csoportok ellenkezését. A Duce engedett: végül a szindikátusok és szép elveik jelentéktelenné váltak, a pártvezetésből pedig kiszorították képviselőiket. A nagy gazdasági világválság a fejletlen olasz gazdaságot jóval kevésbé viselte meg, mint a modernebb nyugati országokét, azonban éreztette hatását. Nőtt a munkanélküliség, több vállalat csődbe ment, a külkereskedelmi mérleg felborult, ráadásul politikai töltetű tüntetések bontakoztak ki. Az állam már 1930-ban megkezdte a tűzoltást, ám végleges döntést csak 1932-ben hozott. A Duce úgy ítélte meg, hogy sem a liberális piacgazdaság, sem a bolsevik teljes államosítás nem vezet célra, így az erős állami irányítás alatt álló magángazdaság kialakítását tűzte ki célul. Megkezdődött a korporatív rendszer kiépítése. A cél az volt, hogy minden olaszt ilyen hivatásrendi rendszerekbe tömörítsenek. A korporációk hívei nagyon hasonlóan gondolkodtak a korábbi szindikalistákhoz, azaz önállóságot kívántak a szervezetek számára kivívni. Mussolininak ez nem volt megfelelő: az ellenzéket letörte, a korporációk élére pedig hatalmas apparátust nevezett ki, ami azonban alkalmatlan volt a gazdasági fejlődés folytatására, helyette mintegy vízfejként gátolta a dinamizmust. A gazdaság belső fejlődésének megrekedése vezetett ahhoz, hogy a Duce változtatott addigi külpolitikáján. Mussolini külpolitikája Az 1920-as évek A fasiszta rendszer belső megszilárdulásához Mussolini igyekezett békés külpolitikát folytatni, ebben támaszra lelt a sokáig külügyeket irányító Dino Grandi személyében. A deklarált célokkal ellentétben nem állt a világháború vesztesei mellé, hanem a tradicionális szövetségest, Franciaországot támogatta. Ebben az időszakban különben is nagy presztízse volt a külföld szemében, hiszen úgy tekintettek rá, mint aki Olaszországot kiemelte az anarchiából. Nem véletlen hát, hogy 1925-ben Olaszországot kérték fel a locarnói egyezményben foglaltak – a francia–belga–német határ sérthetetlensége – egyik fő garantálójának. Más volt a helyzet keletebbre. Mussolini 1923-ban elrendelte Korfu megszállását, miután Görögországban meggyilkolták a határkijelölő bizottság olasz tagját, Albániát pedig erőteljes olasz befolyás alá vonta mind katonai, mind gazdasági szempontból. 1928-ban olasz támogatással Amet Zogu addigi elnök vezetésével bábkirályság jött létre, amely mindhiába próbált elhatárolódni az egyre dominánsabbá váló olaszoktól. Az olasz külpolitika eleinte tartott az Osztrák–Magyar Monarchia feléledésétől, ezért aztán jó viszonyt ápolt a kisantant államaival. A Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal ambivalens kapcsolatai voltak, hiszen vele szemben régi területi igényeket tápláltak az olasz nacionalisták. A húszas években mindenesetre az együttműködést keresték, és 1924-ben kárpótlás ellenében meg is kapták a délszláv monarchiától Fiumét, ahol Mussolini megszüntette az ún. Fiumei Szabad Államot, amit korábban semleges övezetté nyilvánítottak, s ahol helyi olasz fasiszták hajtottak végre puccsot, miután az első választásokat elvesztették. A helyzet 1926-ban változott meg, amikorra már egyértelműen bebizonyosodott, hogy a Habsburg-restauráció feltételei sem Ausztriában, sem Magyarországon nem adottak. A Duce megkezdte Jugoszlávia körbekerítését: együttműködött a magyarokkal, támogatta az osztrák jobboldalt, sőt igyekezett összebékíteni a görögöket, bolgárokat és törököket is. Olaszország gyámkodni kezdett a délszláv állam felbomlásán munkálkodó horvát terrorszervezet, az Usztasa felett is, kiképzőtáborokat és anyagi támogatást biztosítva számára. Nagyhatalmi célok – ellentétben a Nyugattal A gazdasági világválságot követően a fasizmus mind kevesebb belső eredményt könyvelhetett el, így a Duce úgy döntött, hogy a külpolitikában próbál meg sikert elérni. Hódító célját deklarálta is az 1932-es Enciclopedia Italiana „fasizmus” szócikkében, amelyben a háborút éltető elemként határozta meg. A hatalomszerzésre mind kevesebb lehetősége nyílt a Duna-medence térségében, ahol az 1933-ban hatalomra kerülő nácik vezette Németország érvényesítette a befolyását a fasiszta Olaszország nagy felháborodására. 1934-ben jelentős szerepet játszott a Brenner-hágónál felvonultatott négy olasz hadosztály abban, hogy nem valósult meg az Anschluss, az osztrák–német egység. Mussolini célkitűzése volt, hogy Olaszországot a Földközi-tenger medencéjének domináns hatalmává tegye. Ennek előképét a Római Birodalomban találta meg, amelyre propagandájában is gyakorta hivatkozott. A „mare nostrum” megszerzése érdekében a Duce hamarosan szakított kezdeti pacifista politikájával. Az Usztasa terroristái mind aktívabb tevékenységet fejtettek ki (1934-ben Marseille-ben meggyilkolták I. Sándor jugoszláv királyt), tetteiket azonban az olasz kormányzat elkendőzte, megvédte. Albánia felett mind fojtóbbá vált az olasz ellenőrzés, ami elől nem volt menekvés. Végül 1938-ban az olasz haderő ellenállás nélkül megszállta a kis balkáni országot, III. Viktor Emánuel pedig felvette az albán királyi címet is. Olaszország Afrikában is erősíteni akarta pozícióit. Az egységes Líbiát 1934-ben hozták létre az Oszmán Birodalomtól 1911-12-ben megszerzett Tripolitánia és Kyrenaika egyesítésével. A gyarmat kormányzója, Italo Balbo sokat tett a terület fejlődéséért. A fasiszta időszakban jelentős mennyiségű (kb. 40 000) olasz telepes érkezett Líbiába, amelyet 1939-ben Olaszország részének nyilvánítottak, a muszlim lakosság pedig korlátozott polgárjogot nyert. Régi törekvése volt az olasz gyarmati politikának Abesszínia (Etiópia) elfoglalása, amivel egyszer már kudarcot vallottak. A Duce úgy döntött, hogy orvosolja a régi sérelmet, ezért háborút indított Abesszínia ellen (1935–1936). A vártnál nagyobb nehézségek árán megnyert háború eredményeképpen III. Viktor Emánuel lett Abesszínia császára. Ezzel Mussolini brit érdekeket sértett, és a Népszövetség is ellene fordult (eleinte a nyugati hatalmak ugyan hajlandóak lettek volna átadni az olaszoknak a terület egy részét, azonban a közvélemény nyomására letettek erről). A kilátásba helyezett szankciók ekkor még meglehetősen csekély mértékűek voltak. Mussolini még jobban elszigetelődött, amikor a spanyol polgárháborúban (1936–1939) Francisco Franco jobboldali erőit támogatta remélve, hogy Spanyolország felett gazdasági-politikai befolyást gyakorolhat majd. (Franco később mind a németekkel, mind az olaszokkal szemben megőrizte függetlenségét.) Ezért aztán Mussolini új szövetségest volt kénytelen keresni, aki elismerte földközi-tengeri törekvéseit – és meg is találta a hitleri Németország személyében. A náci-fasiszta szövetség Mussolini kezdetben ellenérzésekkel viseltetett az őt példaképének tartó Adolf Hitlerrel és mozgalmával szemben. A nácik mindvégig kiálltak az Anschluss terve mellett, ami olasz érdekeket sértett. Ausztria bekebelezése több szempontból is káros volt Olaszországra nézve: a fasiszta kormányzat igyekezett egyfajta dunai befolyási övezetet kialakítani, hogy ott is domináns szerepre tegyen szert. Emellett Engelbert Dollfuß osztrák kancellár, aki a Duce személyes jóbarátja volt, életét vesztette az első Anschluss-kísérlet idején (1934). Alto Adige (Dél-Tirol) tartományban jelentős volt az olaszországi német kisebbség, márpedig a hitleri külpolitika alapja volt a németlakta területek egyesítése egy hatalmas birodalomban. A harmincas évek eseményei, amelyek elszigetelték Olaszországot, az egyelőre szövetséges nélkül álló Németország felé orientálták a Duce külpolitikáját. 1936-ban Németország elismerte az Olasz Kelet-Afrikai Birodalom megalakulását, és egyre több tárgyalásra került sor a két fél között. Végül Mussolini 1936. október 24-én mondott beszédében bejelentette a Berlin-Róma tengely megalakulását. A németek hivatalos és nem hivatalos csatornákon (így Hans Frank és Hermann Göring segítségével is) az Anschluss szükségességéről győzködték Mussolinit, aki azonban nem volt hajlandó kötélnek állni. 1937 szeptemberében aztán Berlinbe utazott, ahol a rengeteg impozáns ceremónia mellett megállapodott Hitlerrel arról, hogy továbbra is közösen folytatják Franco támogatását. A német fél elismerte az olaszok elsőségét a Földközi-tenger térségében és Afrikában – cserében Mussolini lemondott Ausztriáról. Hitler igényt tartott Csehszlovákiára is. A müncheni konferencián, 1938-ban a nagyhatalmak vezetői, Neville Chamberlain brit és Édouard Daladier francia miniszterelnök, illetve Hitler és Mussolini megállapodtak arról, hogy Csehszlovákiát felosztják. Franciaország és Nagy-Britannia feláldozta szövetségesét a béke látszatáért. 1939. szeptember 1-jén kitört a második világháború: Hitler hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot. Második világháború, halála Mussolini szeme előtt az Új Római Birodalom képe lebegett. Ez azt jelentette, hogy az olasz seregnek el kellett foglalnia Palesztina és Egyiptom területeit, valamint az egész Földközi-tenger felett át kell venniük az ellenőrzést. Olaszország 1940-ben a tengelyhatalmak gyors győzelmében bízva, Németország oldalán belépett a második világháborúba: október 28-án Albánia felől megtámadta Görögországot, amit azonban önerőből képtelennek bizonyult meghódítani. Az olasz fegyveres erők veresége után a Fasiszta Nagytanács parlamenti kisebbségbe szorult és a király 1943. július 24-i parancsára Mussolinit letartóztatták. A németek kiszabadították és Hitler szárnyai alá vette, Észak-Itáliában létrehozta az Olasz Szociális ún. Salói Köztársaságot. A német–olasz erők észak-olaszországi végleges veresége után, 1945. április 25-én este megpróbált Milánóból észak felé elmenekülni, ám 27-én a partizánok a Comói-tó melletti Dongóban elfogták. Másnap szeretőjével, Claretta Petaccival együtt agyonlőtték, majd a milánói Piazzale Loreto téren, egy Esso benzinkút tetőszerkezetén fejjel lefelé fölakasztva, az olaszok bosszújának tették ki őket. Testüket megcsonkították és meggyalázták. Szakirodalom Renzo de Felice: Benito Mussolini (I-VI.) alapmű, több új kiadás Ormos Mária: Mussolini (1987) Lénárd Sándor: Római történetek (Magvető, 1969, 2010): mindennapi élet a háborús Rómában, a köznép viszonya Mussolinihez Jegyzetek, megjegyzések 1928. március 27-én a Daily Mail közölte Lord Rothermere előtt tett nyilatkozatát, miszerint „állást foglalt a trianoni szerződés revíziója mellett, mert egy békeszerződés nem lehet sírbolt”. Bokáig gipszben gázoltak az olaszok Mussolini bukásakor. hvg.hu. HVG. [2013. július 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 19.) 1925-től csak kormányfő címen Surtees A Surtees Racing autóversenyzésben érdekelt csapat volt, amely 1970 és 1978 között kilenc szezont töltött a Formula–1, a Formula–2 és a Formula–5000 versenysorozatban. Alapítója a neves autó-motorversenyző, John Surtees volt. Története A csapatot John Surtees motorkerékpár- és autóversenyző alapította, aki 1964-ben Formula–1 világbajnok, emellett – több kategóriában is versenyezve – hétszeres gyorsaságimotor-világbajnok is volt. Ő az autó-motorsport egyetlen olyan bajnoka, aki motorral és autóval is világbajnokságot tudott nyerni. Az első Surtees-autó az 1970-es Brands Hatch-i versenyen indult, ahol, bár a hetedik helyen haladt, kiesett. AFormula–1-ben első pontjait a TS7-essel szerezte, amikor az ötödik helyen ért célba a kanadai nagydíjon. Első győzelmét a Forma–1-en kívüli Golden Cup nevű versenyen aratta az angliai Outlon Parkban. Az 1971-es idényben a TS9 jelű autóval vettek részt. 1972-ben a csapat pilótái motorversenyzők voltak: Mike Hailwood és Tim Schenken. John Surtees 1972-ben futotta utolsó versenyét, amikor bemutatta a TS14-est, amellyel 1973-ban Hailwood vezette a bajnokok versenyét, ám hiba miatt kiállni kényszerült. 1974-ben a csapat komoly pénzügyi problémákkal küzdött. Ebben a szezonban először Jochen Mass és Carlos Pace voltak a pilótái, majd Derek Bell és Jean-Pierre Jabouille is vezette az autót. Az év végén új versenyautót mutattak be, amely a TS16 nevet viselte; a kocsi legjobb eredménye egy kilencedik hely volt Kanadában. 1975-ben a csapat pilótája John Watson majd Alan Jones volt, akinek a keze alatt a kocsi ütőképesnek bizonyult. 1978-ban a csapatnak nem volt elég támogatója, és ezzel John Surtees és a Surtees csapat végleg eltűnt a Formula–1-ből. Rozsdásmellű fogoly A rozsdásmellű fogoly vagy dauri fogoly (Perdix dauurica vagy Perdix dauuricae) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Mongólia, a Fülöp-szigetek, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán területén honos. Alfajai Perdix dauurica dauurica (Pallas, 1811) Perdix dauurica suschkini Poliakov, 1915 Mazerny Mazerny település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 125 fő (2015). Mazerny Baâlons, Hagnicourt, Montigny-sur-Vence, Poix-Terron, Saint-Loup-Terrier és Wignicourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: The Fish (Schindleria Praematurus) A The Fish (Schindleria Praematurus) a Yes instrumentális progresszív rock-száma, mely az 1971-es Fragile című albumon szerepel. A dalt sokszor összekötve játsszák a Long Distance Runaround-dal, hisz az a stúdiólemezen is közvetlenül kapcsolódik hozzá. Ezt úgy lehet elképzelni, mint a Pink Floyd The Happiest Days of Our Lives című számát, és a hozzá csatlakozó Another Brick in the Wall (Part II) -t. A dal egy gitárszólóval kezdődik. A The Fish (Schindleria Praematurus) leginkább Chris Squire basszusgitár-játékán alapul, és bár az eredeti verzió csupán két perces, a Yessongs című koncertlemezen a szóló a tíz percet is eléri. A Schindleria praematurus egy latin tudományos név, mely egy tengeri halfajra (csecsemőhal) utal. GRAU-kód A GRAU-kód (ГРАУ – Главное ракетно-артиллерийское управление МО РФ; МО РФ – Министерство обороны Российской Федерации / Glavnoje Raketno-Artyillerijszkoje Upravlenyije MO RF magyarul Oroszország Védelmi Minisztériumának Rakéta és Tüzérségi Eszközök Főcsoportfőnöksége) az orosz Védelmi Minisztérium egyik hivatalának (a GRAU-nak) a kódrendszere, melyet 1938-ban vezettek be. Minden, a Szovjetunióban és később Oroszországban hadrendbe állított tüzérségi eszköz kapott egy, a kódrendszernek megfelelő kódot. A hivatal a védelmi-miniszter helyettes, a Szovjet Hadsereg, később az Orosz Fegyveres Erők Fegyverzeti és Hadianyag Osztály parancsnokának alárendeltségébe tartozik. 1960. november 19-ig Tüzérségi Eszközök Főcsoportfőnöksége (GAU) volt a neve. Ehhez a jelzési rendszerhez illeszkednek a védelmi minisztérium más szervezeti egységeinek kódrendszerei, pl. az Űreszközök Főcsoportfőnökség (GUKOSZ). A GRAU-kódrendszer Szintaktika A GRAU-kódrendszer régi változatát az 1938-tól az 1950-es évekig használták. Felépítése: . Az első számjel a GAU, majd GRAU adott fegyverfajtával, vagy eszközzel foglalkozó osztályát jelölte. Az azt kötőjellel követő betűvel az eszköz jellegét jelölték, míg az utolsó számjegy a konkrét modellre utalt. Pl. a DP golyószóró GRAU-jele 56–Р–321, ahol a P betű a fegyverfajtára (golyószóró, oroszul pulemjot) utal. Az 1956-ban új kódrendszer vezettek be. A napjainkban is használt új rendszer szintaktikai felépítése: , majd a kiegészítő (ált. modernizációs lépcsőket jelölő) utójel-rendszer: . A GRAU-index első eleme egy szám, ami a rendszerek és eszközök főkategóriáit jelöli. A második eleme egy cirill betű, ami a főkategórián belüli alkategóriát jelöli. Az első szám és betű között lehet még egy kiegészítő szám is (pl. a 7-es kategóriánál). A harmadik elem egy szám, ami a típusspecifikus modelleket jelöli. A kiegészítő utójel-rendszer a típus módosított altípusait jelöli. Mindezek egymás után, szóközök nélkül egybe írva. Ezt az indexcsoportot szóköz után egy speciális GRAU-kódnév követi. Például: 2SZ1 Gvozgyika önjáró löveg, 2K12M2 Kub önjáró légvédelmi rakétarendszer, 76N6 kis magasságú célfelderítő radar . Téves értelmezés Sok téves értelmezés tárgya a GRAU-index. A GRAU jelölés nem gyári jelölés, és még csak nem is a tervezőiroda jelölése. Mindezektől függetlenül előfordul, hogy a GRAU jelölésében helyet kap mind a tervező, mind a gyártó jelölése és az eszköz csapatszolgálati neve is. Például az SZ–25 Berkut (NATO-kód: SA–1 Guild) légvédelmi rakétarendszer több föld-levegő rakétájának létezik további négy hazai megnevezése is: tervezői név: La–205, gyártmányjelzés: Izgyelije 205 (205-ös gyártmány), GRAU-index: 5V7, hadrendi megnevezés: V–300. A zűrzavart több, általános rendeltetésű szovjet légibomba jelölése is fokozza. Például a FAB–250 1944-ben került hadrendbe. Sorozatszáma 3–01301, megnevezése 7–F–334. A jelölésrendszer A GRAU jelölésrendszere a következők szerint tagolódik. 1 – rádiólokációs és elektronikai eszközök 1K 1K1 – Buran űrsikló 1L 1L14 – a 9K310 (NATO-kód: SA–16 Gimlet ) légvédelmi rendszer IFF jeladója 1L117 – R–37M rádiólokátor 1–OD – optikai távolságmérők 1–ON – optikai figyelőműszerek 1–OP – optikai célzóberendezések 1P – célzóberendezések 1PZ – légvédelmi célzóberendezések 1PN – éjszakai célzóberendezések 1SZ 1SZ11 – a 3M12 légvédelmi rendszer 1SZ91 jelű parancsnoki és vezérlőjárművének célfelderítő radarja 1RL – rádiólokátor-állomások 1RL132 – PRV–16 magasságmérő rádiólokátor 1RL139 – P–37 rádiólokátor 1RSZ – tűzvezető rádiólokátorok 1 n kiegészített 19ZS6 – SZT–68U 2 – szárazföldi csapatok tüzérségi rendszerei 2A – vontatott lövegek, légvédelmi- és harckocsiágyúk 2A14 – 23 mm-es légvédelmi gépágyú 2A18 – (D–30) 122 mm-es vontatott tarack 2A19 – (T–12) 100 mm-es simacsövű vontatott páncélromboló ágyú 2A20 – 100 mm-es simacsövű harckocsiágyú, a T–62 harckocsin alkalmazták 2A26 – 125 mm-es simacsövű harckocsiágyú, a T–64 harckocsin alkalmazták 2A28 – 73 mm-es simacsövű harckocsiágyú, a BMP–1 és BMD–1 harcjárműveken alkalmazzák 2A29 Rapira – (MT–12) 100 mm-es simacsövű vontatott páncéltörő ágyú 2A30 – (D–20) 152 mm-es vontatott tarackágyú 2A33 – (D–22) 152 mm-es vontatott tarackágyú 2А36 Giacint-B – 152 mm-es vontatott ágyútarack 2A38 Szoszna – 30 mm-es légvédelmi gépágyú, többek között a 2K22 Tunguszka alkalmazza. 2A42 – 30 mm-es gépágyú , a BMP–2 és a BTR–90 harcjárműveken alkalmazzák. 2A45 Sprut-B – 125 mm-es simacsövű vontatott páncélromboló ágyú 2A46 – 125 mm-es simacsövű harckocsiágyú, a T–64 , T–72 , T–80 , T–90 harckocsikon alkalmazzák 2A60 Nona – 120 mm-es aknavető, 2SZ9, 2SZ23 és 2SZ31 alkalmazza 2А65 Mszta–B – 152 mm-es vontatott ágyútarack 2A70 – 100 mm-es harckocsiágyú, a BMP–3 harcjárművön alkalmazzák 2A72 – 30 mm-es gépágyú, a BMP–3 harcjárművön alkalmazzák a 2A70-nel párhuzamosítva, valamint a BTR-80 fő fegyvere 2A75 – 125 mm-es simacsövű harckocsiágyú, a 2SZ25-ön alkalmazzák 2B – aknavetők 2B11 – 120 mm-es aknavető 2B14 – 82 mm-es aknavető 2B24 – 82 mm-es aknavető 2K – légvédelmi, főként föld-levegő rakétarendszerek 2K11 Krug – (NATO-kód: SA–4 Ganef ) 2K12 Kub – (NATO-kód: SA–6 Gainful ) 2K22 Tunguszka – (NATO-kód: SA–19 Grison ) 2SZ – önjáró lövegek (SZ = Szamohodnaja) 2SZ1 Gvozgyika – 122 mm-es önjáró ágyútarack 2SZ3 Akacija – 152 mm-es önjáró ágyútarack 2SZ4 Tyulpan – 240 mm-es önjáró aknavető 2SZ5 Giacint-SZ – 152 mm-es önjáró ágyútarack 2SZ7 Pion – 203 mm-es önjáró messzehordó ágyú 2SZ9 Nona–SZ – 120 mm-es önjáró aknavető 2SZ12 Szani – 120 mm-es vontatott 2B11 aknavető, a 2F510 alvázra épített 2B11 aknavető 2N12 Sledge GRAU-kódot kapott 2SZ19 Mszta-SZ – 152 mm-es önjáró löveg 2SZ23 Nona–SZVK – 120 mm-es önjáró aknavető, BTR–80 alvázon 2SZ25 Sprut-SZD – önjáró páncélromboló ágyú 2SZ31 Vena – 120 mm-es önjáró aknavető BMP–3 alvázon 2U – gyakorló rendszerek (U = Ucsebno , magyarul gyakorló) 3 – szárazföldi és haditengerészeti rakéták, vezérlőrendszerek 3M – rakétarendszerek és robotrepülőgépek 3M6 Smel – (NATO-kód: AT–1 Snapper) 3M11 ? 3M12 3M45 Granyit (NATO-kód: SS–N–19 Shipwreck) 3M80 Moszkit (NATO-kód: SS–N–22 Sunburn) – torlósugárhajtóműves robotrepülőgép 3K – haditengerészeti rakétarendszerek 3K95 Kinzsal (NATO-kód: SA–N–9 Gauntlet) 3 n kiegészített 32D6 – Duga–2 horizonton túli rakétafelderítő rádiólokátor 36D6 – SZT–68UM rádiólokátor 4 – szárazföldi és haditengerészeti eszközök (töltények, reaktív páncélok, stb.) 4G – harcirészek 4G15 – a P–15 Tyermit hajóromboló rakéta harcirésze 4K – haditengerészeti rakéták 4K10 – a tengeralattjárókba telepített D–5 "Zib" rendszer R–27 rakétája (NATO-kód: SS–N–6 Serb ) 4K40 – P–15 Tyermit hajóromboló rakéta (NATO-kód: SS–N–2 Styx ) 4K90 – V–600 4K91 – V–601 4P – indítók 4P140 – a BM–27 Uragan rakéta-sorozatvető alváza 4SZ – indítók 4SZ95 – a Tor (NATO kód: SA–15 Gauntlet ) légvédelmi komplexum alváza 4 n kiegészített 46N6E – az SZ–300PMU–1 légvédelmi rendszer egyik alváza (NATO kód: SA–10 Grumble ) 5 – légvédelmi eszközök 5B – légvédelmi rakéták harcirésze 5B18 – az SZ–125 harcirésze 5N – légvédelmi rádiólokátorok 5N84A – az SZ–200 rakétarendszer távolfelderítő lokátora ( NATO-kódja Tall King ) 5P – légvédelmi rakéta indítóállványa 5P75 – az SZ–125 rendszer négyes indítóállványa. 5V – légvédelmi rakéták 5V24 – az SZ–125 légvédelmi rendszer rakétája (V–600) 5V27 – az SZ–125 légvédelmi rendszer rakétája (V–601) 5V55 – az SZ–300 légvédelmi rendszer rakétája 5Ae – számítógépek 5Ae26 – egy speciális többprocesszoros számítógép 1.5 MIPS számolási teljesítménnyel 5Ja – légvédelmi rakéták 5Ja23 – az SZ–75 Dvina légvédelmi rendszer rakétája 5 n kiegészített 51T6 – az A–135 rakétavédelmi rendszer (SH–11 Gorgon ) exoatmoszferikus rakétája 53T6 – az A–135 rakétavédelmi rendszer (SH–08 Gazelle ) endoatmoszferikus rakétája 6 – tűzfegyverek és légvédelmi eszközök 6B – testpáncélok és sisakok 6B1 – testpáncél 6B6 – sisak 6V – tűzfegyverek 6V1 – az SZVD (Dragunov) öntöltő puska 6V8 – a VSZK–94 öntöltő puska 6G – tűzfegyverek 6G3 – RPG–7 kézi páncéltörő gránátvető 6G9 – RPG–16 kézi páncéltörő gránátvető 6G12 – RPG–18 kézi páncéltörő rakétavető 6G17 – a VOG–25 40 mm-es gránátvető 6G30 – RG–6 40 mm-es gránátvető 6ZS – tűzfegyver-felszerelések 6ZS1M – 100 db-os töltényrakasz a PKM géppuskához 6P – tűzfegyverek 6P1 – az AKM 6P2 – az RPK 6P6 – a PKM géppuska 6P11 – az NSZV nehézgéppuska 6P18 – az RPK–74 6P20 – az AK–74 6P21 – az AKSZ–74 6P26 – az AKSZ–74U 6P29 – a VSZSZ Vintorez 6P30 – az ASZ–Val 6P33 – az AN–94 6P39 – az RPK–74M 6P43 – az AK–101 6P45 – az AK–103 6T – tűzfegyver-felszerelések 6T2 – Szamozsenkov-féle háromlábú állvány a PKSZ géppuskához 6U – tűzfegyver-felszerelések 6U1 – a PK géppuska helikopterekben alkalmazható változatának felszerelése 6H – kések és bajonettek 6H3 – az AKM rövid bajonettje 6C – távcsövek 6C1 – a PSZO–1 irányzék az SZVD öntöltő puskához 6CS – tűzfegyver-felszerelések 6CS12 – a PBSZ–1 hangtompító 6S – tűzfegyver-felszerelések 6S5 – töltényheveder 7 – tűzfegyver-töltények 7B – lőszerek 7B33 – a 7,62×54 mm R páncéltörő/gyújtó lőszer 7G – gránátok 7G1 – az RKG–3 páncéltörő kézigránát 7Z – lőszerek 7Z1 – a 14,5×115 mm gyújtó lőszer 7N – lőszerek 7N1 – a 7,62×54 mm R acélmagvas lőszer 7P – rakétahajtású gránátok 7P1 – a 40 mm RPG–7 gránát 7SZ – vegyes töltények 7SZ1 – narancsszínű jelzőfüst 7T – lőszerek 7T2 – the 7,62×54 mm R fényjelzős lőszer 7U – lőszerek 7U1 – 7,62×54 mm hangsebesség alatti lőszer 7H – vaktöltények 7H1 – a 12,7×108 mm vaktöltény 7 n kiegészített 71H6 – a Prognoz–2 korai előrejelző műhold 73N6 Bajkal–1 – egy önműködő légvédelmi parancsnoki és vezérlő rendszer 75E6 Parol–3 – az SZ–125 és SZ–75M rendszerek IFF adóegysége 76N6 – az SZ–300 légvédelmi rakétarendszer kis magasságú célfelderítő rádiólokátora 8 – szárazföldi rakéták és rakétaeszközök 8A – ballisztikus rakéták 8A11 – R–1 ballisztikus rakéta 8A62 – R–5 közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta 8D – rakéta-hajtóművek 8D74 – RD–107 rakétahajtómű 8D420 – RD–270 rakétahajtómű 8D511 – SZ2.253 rakétahajtómű 8K – ballisztikus rakéták és hordozórakéták 8K51 – R–5M közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta 8K6 – az OKB–586 tervezőiroda rakétái 8K63 – R–12 Dvina közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta 8K64 8K67 8K7 – az OKB–1 tervezőiroda rakétái 8K71 – R–7 Szemjorka interkontinentális ballisztikus rakéta 8K71PSZ – Szputnyik hordozórakéta 8K72 – Vosztok hordozórakéta 8K78 – Molnyija hordozórakéta 8K75 R–9A interkontinentális ballisztikus rakéta 8K8 – az OKB–52 tervezőiroda rakétái 8K81 8K82 – Proton hordozórakéta 8K84 8K9 – szilárd hajtóanyagú rakéták 8K98 – RT–2 interkontinentális ballisztikus rakéta 8P – rakétaindító rendszerek 8SZ – rakéta-fokozatok 8F – harci részek 8F021 – a 8K69 megtört pályályú bombázórendszer orbitális fejrésze 9 – szárazföldi rakéták és pilóta nélküli repülőgépek 9A 9A82 – az SZ–300V (NATO-kód: SA–12B Giant ) TELAR-ja (Transporter Erector Launcher And Radar) 9A84 – az SZ–300V (NATO-kód: SA–12B Giant ) indító-töltő járműve (Launcher/Loader Vehicle, LLV) 9A85 – az SZ–300V (NATO-kód: SA–12A Gladiator ) indító-töltő járműve 9A93 – az SZ–300V (NATO-kód: SA–12A Gladiator ) TELAR-ja 9A4172 Vihr 9A–624 – JakB–12,7 repülőgép-fedélzeti géppuska 9A–620 – GS–6–23 repülőgép-fedélzeti gépágyú 9A–768 – GS–6–23M repülőgép-fedélzeti gépágyú 9A–4071K – GS–301 repülőgép-fedélzeti gépágyú 9E – lövedékgyújtó-szerkezet 9E256 – a 100 mm-es 9M117 páncéltörő rakéta eleme 9H – lövedék-robbanótöltet 9H136M – a 100 mm-es 9M117 páncéltörő rakéta eleme 9K – rakéta-sorozatvetők és harckocsi-elhárító rendszerek 9K31 Szterla–1 – (NATO-kód: SA–9 Gaskin ) 9K32 Sztrela–2 – (NATO-kód: SA–7 Grail ) 9K33 Osza – (NATO-kód: SA–8 Gecko ) 9K34 Sztrela–3 – (NATO-kód: SA–14 Gremlin ) 9K35 Sztrela–10 – (NATO-kód: SA–13 Gopher ) 9K37 Buk – (NATO-kód: SA–11 Gadfly ) 9K38 Buk-M1-2 – (NATO-kód: SA–17 Grizzly ) 9K38 – (NATO-kód: SA–18 Grouse ) 9K51 Grad – ( BM–21 ) 122 mm-es önjáró rakéta-sorozatvető Ural-alvázakon (40 csöves) 9K55 Grad–1 – (BM–21–1) ua. ZIL–131 alvázon (36 csöves) 9K57 Uragan – (BM–27) 9K58 Szmercs – (BM–30) 9K59 Prima – 50 csöves Grad ZIL–131 alvázon 9K81 – (NATO-kód: SA–12A Gladiator ) SZ–300V /HQ–18 (Kína) 9K112 Kobra – (NATO-kód: AT–8 Songster ) 9K115 Metyisz – (NATO-kód: AT–7 Saxhorn ) 9K115–2 Metyisz–M – (NATO-kód: AT–13 Saxhorn–2 ) 9K116 Kasztyet – 9K117 Basztyion (9K116–3) – (NATO-kód: AT–10 Stabber ) 9K118 Sekszna – (NATO-kód: AT–12 Swinger ) 9K121 Vihr – (NATO-kód: AT–16 Scallion ) 9K132 Grad–P – orosz ejtőernyős és különleges alakulatok alkalmazzák 9K310 – (NATO-kód: SA–16 Gimlet ) 9K330 Tor – (NATO-kód: SA–15 Gauntlet és SA–N–9 Gauntlet ) 9K331 Tor–M és Tor–M1 – a Tor TELAR-ja (a Tunguszka -val megegyező alváz) 9K332 Tor–M2 9K714 Oka – (NATO-kód: SS–23 Spider ) 9M – szárazföldi, páncéltörő és fokozott repeszhatású rakéták 9M14 Maljutka – (NATO-kód: AT–3 Sagger ) 9M17P Falanga – (NATO-kód: AT–2 Swatter–A ) 9M31 – a 9K31 Sztrela–1 (NATO-kód: SA–9 Gaskin ) rakétája 9M72 Iszkander – (NATO-kód: SS–26 Stone ) 9M82 – az SZ–300V (NATO-kód: SA–12B Giant ) rakétája 9M83 – az SZ–300V (NATO-kód: SA–12A Gladiator ) rakétája 9M111 Fagot – (NATO-kód: AT–4 Spigot ) 9M111 Tunguszka – (NATO-kód: SA–19 Grisom ) a Tunguszka többcélú légvédelmi rakétája 9M113 Konkursz – (NATO-kód: AT–5 Spandrel ) 9M114 Sturm – (NATO-kód: AT–6 Spiral ) 9M117 Basztyion – (NATO-kód: AT–10 Stabber ) 9M119 Szvir – (NATO-kód: AT–11 Sniper ) 9M120 Ataka–V – (NATO-kód: AT–9 Spiral–2 ) 9M123 Hrizantyema – (NATO-kód: AT–15 Springer ) 9M131 – a Metisz–M rakétája 9M133 Kornyet 9M311 – a Tunguszka légvédelmi rakétája (NATO-kód: SA–19 Grison ) 9M330 – a Tor légvédelmi rakétája 9M714 – az Oka ballisztikus rakétája (NATO-kód: SS–23 Spider ) 9SZ – kommunikációs és radarrendszerek 9SZ15 – az SZ–300V Bill Board felderítő radarrendszere 9SZ19 – az SZ–300V High Screen Sector Radar system 9SZ32 – az SZ–300V Grill Pan tűzvezető radarrendszere 9SZ457 – az SZ–300V parancsnoki állomása 10 – felszerelések 10P – irányzékok 10P19 – a PGO–7V irányzék az RPG–7V-hez 10R – rádiók 10R30 Karat–2 – egy rádióadó 11 – rakétaeszközök és kiegészítő berendezések 11A – rakéták 11A51 – N1 nehéz hordozórakéta 11A511 – Szojuz hordozórakéta 11A511U – Szojuz–U hordozórakéta 11A511L – Szojuz–L hordozórakéta 11A57 – Voszhod hordozórakéta 11A59 – Poljot hordozórakéta 11B – nukleáris rakétahajtóművek 11B91 – RD0410 11B97 11F – műholdak 11F61 – Zenyit–2 felderítő műhold 11F618 – DSZ–P1–Ju radarcél-műhold 11F624 – Jantar–2K műhold 11F625 – Sztrela–1M távközlési műhold 11F627 – Parusz navigációs műhold 11F645 – Zenyit–4U felderítő műhold 11F647 – Ekran műsorszóró műhold 11F67 – Molnyija–1 – távközlési műhold 11F69 – Zenyit–4 felderítő műhold 11F690 – Zenyit–2M felderítő műhold 11F691 – Zenyit–4M felderítű műhold 11F692 – Zenyit–4MK felderítő műhold 11F35K1 – a Buran első példánya 11F654 – GLONASZSZ-műholdak 11F72 – TKSZ űrhajó 11F732 – Szojuz–T és Szojuz–TM űrhajó 11F94 – LK holdkomp 11G – berendezések 11G12 – üzemanyagtöltő-állomás 11D – rakétahajtóművek 11D414 – KDU–414 pályakorrekciós hajtómű 11D43 – RD–253 folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű 11D48 – RD–253 rakétahajtómű 11D111 – NK–33 folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű 11D122 – RD–0120 rakétahajtómű 11D521 – RD–170 rakétahajtómű 11D55 – RD–0110 rakétahajtómű 11K – rakéták 11K25 Enyergija rakéta – a Buran nagy teljesítményű hordozórakéta-rendszere 11M – fedélzeti berendezések 11M243 – a 11F624 Jantar–2K műhold napelem -működtető rendszere 11P – földi egységek 11P825 – az Enyergija indítókomplexuma 11SZ – hajtóműfokozatok 11SZ59 – a Szojuz gyorsítórakétájának első és második fokozata 14 – rakétaeszközök és kiegészítő berendezések 14A14 – Szojuz–2 hordozórakéta 14A15 – Szojuz–2–1v hordozórakéta 14D – rakétahajtóművek 14D30 – a Briz végfokozat S5.98M folyékony hajtóanyagú hajtóműve 14I – földi berendezések 14I02 – a "Briz" gyorsítórakéta 8P882 földi rendszere 14P – földi berendezések 14P72 – a "Briz" szolgálati rendszere 14S – rakéta-végfokozatok 14S12 – Briz 14T – földi berendezések 14T81 – a "Briz" raktározási berendezései 14F – műholdak 14F10 – az Narjad műholdromboló fegyver 14F137 – Perszona felderítő műhold 15 – a Hadászati Rakétacsapatok felszerelései 15A – interkontinentális ballisztikus rakéták 15A14 – az R–36M (NATO-kód: SS–18 Satan) 15A15 – az MR–UR–100 (NATO-kód: SS–17 Spanker) 15A18 – az R–36M (NATO-kód: SS–18 Satan) 15B – harcirészek 15D – rakéta hajtóművek 15ZS – interkontinentális ballisztikus rakéták és harcászati ballisztikus rakéták 15ZS45 – az RSZD–10 Pionyer (SS–20 Saber) harcászati ballisztikus rakéta 15N – parancsnoki és vezérlő járművek 15P – siló-kilövőállások 15U – interkontinentális ballisztikus rakéták földi berendezései 15F – harcirészek 17 – rakétaeszközök és kiegészítő berendezések 17D – Vegyes rakétahajtóművek 17D58Ae – "Briz-M" gyorsító fokozatának kormányhajtóművei 17K – világűrbe telepített rendszerek 17K114 – űrbe telepített felderítő és tűzvezető rendszer 17P – földi berendezések 17P31 – az Enyergija indítórendszere 17SZ – rakétafokozatok 17S40 – a Proton D egysége 17U – földi berendezések 17U551 – a "Briz-M" gyorsító tesztelő rendszere 17F – műholdak 17F15 – Raduga–1 távközlési műhold 17F16K – USZ–A radarfelderítő műhold Lantabat Lantabat település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 295 fő (2015). Lantabat Ainhice-Mongelos, Armendarits, Beyrie-sur-Joyeuse, Iholdy, Larceveau-Arros-Cibits, Ostabat-Asme és Suhescun községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Katowice Open A Katowice Open évente megrendezett női tenisztorna Katowicében, Lengyelországban. A verseny International kategóriájú, összdíjazása 250 000 dollár. Az egyéni főtáblán harminckét játékos szerepel. A mérkőzésekre 2013-ban salakon került sor, 2014-től kemény borítású pályákon játsszák. Első alkalommal 2013-ban rendezték meg, amelyen az olasz Roberta Vinci nyert. A jelenlegi címvédő a francia Alizé Cornet. Magyarpéterlaka Magyarpéterlaka (románul: Petrilaca de Mureș) falu Romániában, Maros megyében. Közigazgatásilag Gernyeszeg községhez tatrozik. Fekvése Marosvásárhelytől 20 km-re északkeletre, a Maros és a Nyárád közti dombvidéken, a Péterlaki-patak partján fekszik. Története 1332-ben említik először Peturlaka néven. Lakossága a reformációig római-katolikus, utána felveszik a református vallást. Első temploma a középkorban, a 14. század táján épült, ezt később lebontották és a 18. században új templomot építenek helyette. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott. A II. bécsi döntést követően visszakerült Magyarországhoz, de a második világháborút követően újra Románia része lett. Lakossága 1910-ben 816 fő lakta a települést, ebből 797 magyar, 15 román, 2 német, 2 cigány. 2002-ben lakossága 505 fő volt, melyből 453 magyar, 49 cigány és 3 román volt. Itt született 1937-ben Csiszár Aladár híres erdélyi prímás. Hivatkozások Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro Forrás Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Take It Easy (Love Nothing) A Take It Easy (Love Nothing) a Bright Eyes egy dala a Digital Ash in a Digital Urn albumról, egyben negyedik kislemezük, amelyet 2004. október 26-án adott ki a Saddle Creek Records. A címadó dal a Lua számmal együtt a Billboard Hot 100 lista első két helyére került; 1997 óta ez volt az első eset, hogy egy előadó két dala egyszerre érjen el ilyen helyezést. Az album a Saddle Creek Records 69. kiadványa. Számlista Az összes dal szerzője Conor Oberst, kivéve a Burn Rubber számot, amelyet Simon Joyner írt. Pompertuzat Pompertuzat település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 2200 fő (2015). Pompertuzat Castanet-Tolosan, Belberaud, Corronsac, Deyme, Escalquens, Péchabou és Rebigue községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szent Paraszkiva-fatemplom (Balázsszeg) A Szent Paraszkiva-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-B-04591 sorszámon szerepel. Hangyási László Botond Hangyási László Botond (Baja, 1956. december 8. –) nyolc danos cselgáncsedző. Magyarország egyik legsikeresebb judo edzője, korábban maga is válogatott versenyző volt. A sportág első magyar – és 2011-ben még egyetlen – olimpiai bajnokának (Kovács Antal, 1992) és mindkét eddigi felnőtt világbajnokának (Kovács Antal, 1992; Braun Ákos 2005), Magyarország kilencedik felnőtt Európa-bajnokának (Braun Ákos, 2005) edzője. Versenyzői 2012 első feléig 18 érmet nyertek olimpián, felnőtt Európa- és világbajnokságokon. Tanítványai minden korosztályban felállhattak már a világversenyek dobogójára. Élete és pályafutása Hangyási László 1986-ban került Paksra, 1989 óta tölti be a Paksi Atomerőmű SE Judo szakosztályának vezetőedzői posztját. 1992-ben született meg a szakosztály legnagyobb sikere, amikor Kovács Antal a barcelonai olimpián aranyérmet szerzett a -95 kg-osok között. Anti akkoriban még junior volt, de ugyanebben az évben az Európa-bajnoki dobogó harmadik fokára is felállhatott felnőttek között. Azt mondhatjuk, hogy akkoriban kezdődött a szakosztály – és „Laci bácsi” – sikertörténete, ami immáron 20 éve tart. A történet ugyanis 1993-ban folytatódott, Kovács Antit, akit akkoriban csak "Atom Anti"-ként emlegettek, a sportág első magyar világbajnoki aranyérmeseként ünnepelhettük, majd a következő 12 év alatt többször a világranglista élén jegyezték, még három Olimpiára vívta ki az indulás jogát, világbajnoki ezüstérmet szerzett és 6 Európa-bajnoki érmet gyűjtött. Miközben Anti a pályafutása végéhez közeledett, üstökösként robbant be a mezőnybe Laci bácsi három másik versenyzője, köztük a pályafutását éppen „újrakezdő” Braun Ákos, aki 2005-ben Európa-bajnoki és világbajnoki címet szerezve alig fél év alatt a sportág egyik legmeghatározóbb alakjává vált és a világranglista élére ugrott. Súlycsoportjában korábban még senki sem állhatott fel a dobogó legfelső fokára ugyanabban az évben Európa- és világbajnokságon egyaránt. Az Európai Judo Unió az év judósának választotta, Magyarországon az Év Férfi Sportolója címmel jutalmazták a teljesítményét. Ugyanebben az olimpiai ciklusban egyetemi világbajnokságot-, csapatban Európa-bajnoki ezüstérmet nyert, világkupa helyezéseket és Magyar-bajnoki címet szerzett. 2008-ban Európa-bajnoki bronzéremmel gyarapította éremkollekcióját. Ákost kísérte két junior-korú versenyző, Mészáros Anett és Bor Barna, akik akkoriban kerültek Hangyási László „műhelyébe”. Anett és Barna ugyanazon az Európa-bajnokságon, ahol Ákos aranyérmet szerzett, bronz, illetve ötödik helyezést értek el és azóta is a világ élvonalában versenyeznek. Ezen az Európa-bajnokságon Kovács Antallal együtt 4 paksi versenyző léphetett tatamira! Anett a 2008-as Olimpiai játékokig edzett Laci bácsinál. Ez alatt az idő alatt számos korosztályos érmet, egy felnőtt világbajnoki bronzérmet, illetve a pekingi olimpián hetedik helyezést szerzett, az Olimpia után haza költözött Budapestre. Bor Barna egy ideig még a korosztályos világversenyek érmeit gyűjtögette, többek között három Európa-bajnoki címet szerzett a 23 év alattiak kategóriájában, amit korábban még senki nem tudott megcsinálni. Ma világranglista hatodikként a második Olimpiájára készül Laci bácsival és klubtársával, Csoknyai László val. Barna az elmúlt három évben (2010, 2011, 2012) mindháromszor Európa-bajnoki döntőt vívott és 2011-ben a világbajnoki ezüstérmet is nyakába akasztották. 2012-ig csupán 6 alkalommal vívhatott magyar judós világbajnoki döntőt, ebből 4 alkalommal Laci-bá’ ült az edzői széken és kétszer az aranyat is sikerült haza hozniuk. 2012-ben, Hangyási László hatodik Olimpiájára készül versenyzőivel. Hét magyar cselgáncsos szerzett kvótát a londoni Olimpiára, közülük ketten, Bor Barna és Csoknyai László, Laci bácsival indulnak majd Paksról… 1993-ban Hangyási László mesteredzői címet kapott. Versenyzői némelyike paksi születésű (mint például Anti és Ákos is), mások fiatal korukban kerültek ide - itt váltak érett versenyzővé, ami tovább emeli a szakosztály ázsióját. 2012-ben éppen a hatodik Olimpiájára készül versenyzőivel sorozatban, Peking után ismét 2 versenyzője lehet ott az ötkarikás játékokon. Az Atomerőmű SE judo szakosztályának sikereiben nagy szerepe van a jól irányított, jól képzett edzői csapat nak és az utánpótlás nevelésnek, amit a későbbiekben felsorolt kiemelt eredmények alá is támasztanak. Az utánpótlás neveléshez szorosan hozzátartozik, hogy 2012-ben immár 27. alkalommal (általában körülbelül 20 ország részvételével) rendezik meg a junior korosztály számára nemzetközi válogató versenyüket, az Atom Kupát, amit az Európai Judo Unió (EJU) kiemelt versenyként kezel. Hangyási László irányítása alatt átmenetileg szoktak Pakson készülni máshonnan érkező fiatalok is. Annak idején a debreceni nehézsúlyú Csősz Imre is végig csinált Pakson egy hosszabb felkészülési időszakot. Ebben az időszakban nyerte Európa-bajnoki címét Open-kategóriában 1995-ben Birminghamben. Charalambos Papaioannou görög olimpikon több mint egy évig készült Pakson az athéni olimpia előtt. Ebben az időszakban szerezte meg élete első világkupa-aranyérmét. A horvátok 73 kg-os válogatott versenyzője Dragan Crnov is több alkalommal készült már itt rövidebb-hosszabb ideig. Több magyar klub fiatal versenyzői is vettek már részt a paksi felkészülési programban, Madarász Tamás a Debreceni SC-SI versenyzője is az itt eltöltött idő alatt szerezte meg élete első világkupa elsőségét és Grand Prix III. helyezését is. Hangyási László munkásságát PRO URBE emlékérmével jutalmazta Paks városa 1992-ben. Azon 9 ember egyike, akiknek Paks város kitüntetettjeként 2012-ig Díszpolgári címet adományozott, ezt a címet 1993-ban vehette át. Tanítványai az élsport mellett a világi életben is megtalálják helyüket. Elég két legsikeresebb tanítványát például említenünk: Kovács Antal a világszinten is egyedülálló sportpályafutása mellett a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karán szerzett diplomát és doktori címet. 1992-ben Paks város díszpolgárává avatta. Braun Ákos, aki a világon elsőként nyert világbajnoki- és Európa-bajnoki címet a -73 kg-os súlycsoportban, sportpályafutása alatt három diplomát szerzett. 2000-ben Informatikus Mérnökként diplomázott a Gábor Dénes Főiskolán, Szekszárdon, majd Szegedi Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, 2003-ban Programozó Matematikus-, 2006-ban pedig Programtervező Matematikus diplomáit vehette át. 2005-ben Paks városa PRO URBE emlékéremmel jutalmazta kiemelkedő teljesítményét. A judo szakosztály eredményei nagyban hozzájárultak, hogy a Paksi Atomerőmű SE 2001-ben szintén PRO URBE díjat kapott. Felesége, Hangyási Eszter (született Daróczi Eszter) NB I-es kosárlabdázó, bajnokcsapat tagja, kosárlabda edző, egy fiuk van. Munkásságának kiemelt állomásai Élsportoló Európa-bajnoki pontszerző (Debrecen, 1981) Junior Európa-bajnoki III. (Lodz, 1976) Minden korosztályban Magyar-bajnok és válogatott versenyző. Válogatott kerettag több éven keresztül. 1968-ban Baján kezdett el judózni és ebben az évben már meg is szerezte az első nemzeti bajnoki címét, serdülő korosztályban 40 kg-ban. 1975-ben vonultatták be katonának, ekkor a Bp.-Honvéd színeiben versenyzett. 1977-ben szerelt le és haza költözött Bajára, majd rövid időn belül az Ú.-Dózsába hívták, ahova átigazolt. 1981-ben térdoperáción esett át, a műtét után már nem versenyzett a válogatottban, 1982-ig aktív versenyző. 1983-ban kezdett dolgozni Szekszárdon edzőként. 1984-ben indult utoljára I. oszt. egyéni nemzeti bajnokságon, ahol megszerezte Tolna-megye első Magyar-bajnoki címét a sportágban. 1984-86 között a BHSE-nél edzősködött, Hajtós Bertalan felkészítésében szőnyeg-edzőként vett részt. 1986-ban Hajtós Bertalan Európa-bajnoki címet szerzett Belgrádban. 1986-ban jutott először edzői szerephez a junior válogatottban, a Junior Világbajnokságon, Rómában. 1986 óta edző a Paksi Atomerőmű SE kötelékében. 1987 óta szakedző. 1987-ben indult utoljára versenyen, már paksi edzőként, amikor III. oszt. csapatbajnokságot nyert az Atomerőmű SE-vel - már csak hobbiszerűen. 1989 óta az Atomerőmű SE vezetőedzője. Több éven keresztül MJSZ elnökségi tag. 1992-ben Paks városa „PRO URBE” emlékéremmel ismerte el munkásságát. 1992-ben Kemény Ferenc díjat vehetett át a kiemelkedő nemzetközi eredmények elismeréséül Dr. Horváth Balázs Miniszter Úrtól. 1992-ben Dr. Petz Ernő a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatója A Paksi Atomerőmű Rt. 1-es Blokkja Indításának 10. Évfordulójára Jubileumi Céggyűrű” Kitüntetésben részesíti. 1992-ben Az Év Férfi Edzőjének választja a Magyar Judo Szövetség. 1993-ban Kovács Antal nyerte el az „Év Sportolója” címet férfi egyéni kategóriában az Év Sportolója választáson (sportújságírók szavazatai alapján), Hangyási Lászlót a „Legjobb Edzők” között a 3. helyre rangsorolták. 1993-ban Belügyminiszteri kitüntetésben részesül emléktárgy formájában. 1993-ban a Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) VI. Dan-nal ismeri el munkásságát. 1993-ban Mesteredzői címet kap. 1961 óta ő a tizedik magyar judo mesteredző, 2009-ig összesen tizennégyen vehették át ezt a kitüntetést. 1993-ban Paks város díszpolgárává avatta. 1993-ban Az Év Férfi Edzőjének választja a Magyar Judo Szövetség. 1993-96 között Férfi Szövetségi Kapitány. 1994-ben Sipos Márton Díj Megyei Kitüntetésben részesíti a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlése. 1995-ben Kiváló Nevelő Munkájáért kitüntetésben részesíti az Országos Testnevelési és Sporthivatal. 1996-ban Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. 1997-ben Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. 1997-2000 között a Magyar Judo Szövetség Szakmai Alelnöke. 2001-ben Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. 2002-ben Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. 2003-ban Kiemelkedő Nemzetközi Eredményt Elért Sportolók Felkészítéséért kitüntetésben részesíti a Tolna Megyei Sporthivatal. 2003-ban Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. 2004. nov.-2005. márc. közötti időszakokban a Magyar Judo Szövetség Szakmai Alelnöke. 2004-ben Az Év Férfi Edzőjének választja a Magyar Judo Szövetség. 2004-ben Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. 2005-ben Braun Ákost az Európai Judo Unió az Év Judósának választotta. 2005-ben a Nemzeti Sport olvasói szavazatai alapján Hangyási László az Év Edzője, Braun Ákos az Év Második legeredményesebb Sportolója címet nyerte el. 2005-ben Braun Ákos nyerte el az „Év Sportolója” címet férfi egyéni kategóriában az Év Sportolója választáson (sportújságírók szavazatai alapján), Hangyási Lászlót a „Legjobb Edzők” között a 3. helyre rangsorolták. 2005-ben VIII. Dan-nal jutalmazzák munkásságát. 2005-ben Tolna Megye Sporthivatala 2005 Évi Edzői Munkájáért, Versenyzője Kimagasló Nemzetközi Szerepléseiért kitüntetésben részesítette. 2005-ben Az Év Férfi Edzőjének választja a Magyar Judo Szövetség. 2005-ben Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. 2006-ban A Magyar Judóért ARANY fokozatú kitüntetésében részesíti a Magyar Judo Szövetség. 2007-ben az utánpótlás nevelésben elért sikerek elismeréseként Mészáros Anett nyerte el a Héraklész bajnokprogram fődíját. A program a legtehetségesebb utánpótláskorú fiatalokat és edzőiket támogatja. 2007-ben Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. 2004-2008-ig Olimpiai sportágfelelős 2008-ban az Európai Judo Unió (EJU) az „Edzői Kiválóságok Díja”-val jutalmazza (Coach Distinction Award), amit magyar edzőként elsőként vehetett át. 2008-ban Tolna Megye Legjobb Sportolójának Edzője Judo Sportágban. […] 2011-ben Az Év Férfi Edzőjének választja a Magyar Judo Szövetség. Versenyzői eredményei Felnőtt eredmények: • Európa-bajnokság o VII. (Debrecen, 1981) • Nemzetközi Torna (International Tournament) o 4x II. (Hungaria Cup, Budapest, 1977; Dutch-Open, Kerkrade, 1981; Int. Tour., East-Berlin, 1981; Czech Cup, Prague, 1981); III. (German-Open, Rüsselsheim, 1980) • Nemzeti Bajnokság o I. (1980; 1984) Junior eredmények: • Európa-bajnokság o III. (Lodz, 1976) Mazeuil Mazeuil település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 239 fő (2015). Mazeuil Saint-Jean-de-Sauves, Chouppes, Craon, Cuhon és La Grimaudière községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mars Color Imager A MARCI (Mars Color Imager) Mars körül keringő űrszondákon alkalmazott színes kamera. A Mars Climate Orbiter és a Mars Reconnaissance Orbiter kameráját főleg a felhőzet és a porviharok megfigyelésére tervezték, de a felszínt is fényképezik nagy felbontásban. MARCI kamerával ellátott űrszondák Mars Climate Orbiter ( USA , 1998 , sikertelen) Mars Reconnaissance Orbiter ( USA , 2005 ) Kisi archaikus szövegek A kisi archaikus szövegek a legkorábbi mezopotámiai írássfejlődés fontos leletei. A három legnagyobb lelőhely egyikéből, Kis városából kerültek elő. A feliratok nagyjából egyidősek az uruki archaikus szövegekkel, az i. e. 4. évezred közepétől az i. e. 3. évezred elejéig keletkeztek. Ez az Uruk IV, Uruk III és Dzsemdet Naszr kultúrrétegeknek felel meg (i. e. 3500–2900). A kisi leletek datálása problémás, mivel a több ezerből a legtöbb darab nem saját összefüggéseiben maradt fenn, hanem áthalmozva, rétegtanilag datálhatatlanul. Ezeket Stephen Langdon 1923–1933 között tárta fel, ma az oxfordi Ashmolean Museumban találhatók. Az i. e. 3500-as keltezés a lehető legkorábbi dátum. Az íráskép gyakorlatilag azonos az uruki írással, az írás kialakulásának helye nem határozható meg. A korpusz legkorábbi darabjai még tisztán képírásosak, míg a sorozat végén már egyszerűsödött rajzolatú proto-ékírásról lehet beszélni, közöttük pedig a szójelek és szótagjelek kialakulásának folyamata látható. Az írásjelek fejlődése alapján lehet tipológiát felállítani, az egyes leletek relatív korát ebből lehet meghatározni. A feliratok készítőiben egyes szakértők már a sumereket látják, mások szerint a korszak végén népességcsere volt és ekkor még egy meghatározhatatlan presumer népesség élt itt. Az írás ebben a kérdésben nem ad megoldást, mivel nyelvi elemek – amelyek alapján a beszélt nyelvről következtetéseket lehetne levonni – csak a legkésőbbi, fejlettebb változatokban tűnnek fel. Az ezredforduló körüli nyelvi jellegzetességek is kérdéses eredetűek. Armando Calderón Sol Armando Calderón Sol (San Salvador, 1948. június 24. – Houston, Texas, USA, 2017. október 9.) salvadori politikus. Élete 1966-ban érettségizett a Colegio Externado San José-ban. 1977 szerzett jogi és szociológia diplomát a Salvadori Nemzeti Egyetemen. Ügyvédként és üzletemberként tevékenykedett. 1981-ben alapító tagja volt az Alianza Republicana Nacionalista (ARENA) pártnak. 1994 és 1999 között Salvador elnöke volt. Darvay Zsolt Darvay Zsolt (Kolozsvár, 1968. június 9. –) erdélyi magyar informatikus, egyetemi oktató. Élete Iskoláit szülővárosában végezte. 1991-ben végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem informatika szakán. 1991–1992-ben ösztöndíjasként a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében (SZTAKI) dolgozott. 1992–1994 között a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum informatikatanára, az iskola számítógépes hálózatának felszerelője. 1994-től tanít a Babeș–Bolyai Tudományegyetem matematika és informatika karán, 1998-tól adjunktus. 2002-ben doktorált Kolozsvárott operációkutatásból. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület matematikai és informatikai szakosztályának alelnöke. Különböző szakmai szervezetek tagja, cserkészvezető. Munkássága Kutatási területei: lineáris programozás belsőpontos algoritmusai és azok implementációja, programozási nyelvek, objektumelvű programozás. Könyvei V. Cioban, Zs. Darvay: Metode de programare avansată. Limbajele de programare C şi C++ (4. kiadás), Presa Universitară Clujeană , ISBN 973-595-005-7, Cluj-Napoca, 2000. Zs. Darvay: Belsőpontos módszerek a lineáris programozásban, S_JEP-11097-96 sz. Tempus projekt keretében, Budapest, 1997. Szakcikkei (válogatás) Egy új prediktor-korrektor algoritmus a lineáris programozásban, Alkalmazott Matematikai Lapok , 22: 135–161, 2005. New Interior Point Algorithms in Linear Programming, Advanced Modeling and Optimization , 5(1):51–92, 2003. A weighted-path-following method for linear optimization. Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Series Informatica , 47(2):3–12, 2002. A new algorithm for solving self-dual linear optimization problems. Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Series Informatica , 47(1):15–26, 2002. A short step algorithm for solving multiobjective linear optimization problems. Seminar on Computer Science, Babeş-Bolyai University , Cluj-Napoca, Preprint, 2:43–50, 1999. Implementation of interior point algorithms for solving linear optimization problems. Seminar on Computer Science , Babeş-Bolyai University, Cluj-Napoca, Preprint, 2:83–92, 1998. Rockhausen Rockhausen település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Benjamin Chew Tilghman Benjamin Chew Tilghman (1821-1901) amerikai katona és feltaláló. Ő a legismertebb, mint a homokfúvási eljárás feltalálója. Korai évek Philadelphiában, Pennsylvania államban született 1821. október 26-án. Édesanyja Anne Marie (McMurtie) és édesapja Richard Tilghman harmadik gyermekeként. A Bristol Főiskolán, majd a Pennsylvaniai Egyetemen tanult , ahol 1839-ben jogászként diplomázott, bár ügyvédi hivatást sosem gyakorolta a későbbiekben. A bátyjával, Richard-dal a háború előtt sok időt töltött laboratóriumokban Európában, főként Párizsban, ahol kémikusi munkákat végzett. Polgárháborús karrier Az amerikai polgárháború kitörésekor önként jelentkezett a 26. Pennsylvaniai gyalogezredhez, felemelkedve a 29. Pennsylvania önkéntes gyaloghadtest parancsnoka lett. 1863-ban súlyosan megsebesült a chancellorsville-i csatában, és hazaküldték. Felépülése után elfogadta az Egyesült Államok 3. színes csapatának ezredesi és parancsnoki szerepét. Az 1865. április 13-án az USA önkéntesei "érdemes szolgálatok" dandártábornoki címet viselt. A homokfúvási eljárás A legenda szerint Tilghman a háborúban a sivatagban látta a szélfútta homok hatását és ez volt a homokfúvással kapcsolatos találmányának alapja. 1870-ben feltalálta a homokfúvási eljárást, és az Egyesült Államokban szabadalmaztatta azt. Az US 108,408 számú szabadalmi leírás, felsorol számos olyan alkalmazást, amelyekre ez a technika egyedülállóan alkalmas, mint például a reszelők élesítésére, palackok gravírozására, kazánok tisztítására vagy a fák öregbítésére. Később az Egyesült Királyságban is szabadalmat bocsátottak ki részére. Egyéb találmányok A homokfúvással végzett munkáiban a kövek megmunkálásában is részt vett, ami arra késztette őt, hogy kitaláljon egy olyan gyártási eljárást a vas-lövedékhez, amelynek során egy fémolvadékot egy forgó felületre öntöttek, amelyből a gömböket hideg vízhez vezetnek (US 187,239, 1872). Nagy szükség volt erre az anyagra a kövek vágásához. Körülbelül 1880-ban feltalálta a szálképződés szulfit módszerét a papírgyártáshoz, ez kritikus része volt a papírpép előállításának, amely a Kraft-eljárással versenyzett. Szabadalmaztatta egy lassan égő porral hajtott "rakétaformájú" torpedó tervét is. Nem lett sikeres. Benjamin C. Tilghman II unokatestvérét segítették ebben a vállalkozásban. Vállalkozásai Első cégét Philadelphia B.C. és R.A. Tilghman néven testvérével alakították ki a kőipar számára. 1879 körül Benjamin Londonba költözött, és egy új céget, a Tilghman Patent Sand Blast Co.-t alapított a Gray's Inn Road-nál. Ez a vállalat az egyik szabadalmi eljárását használta a reszelők és a ráspolyok megmunkálásához . Londonba költözött Sheffield az acélgyártás központja volt Angliában abban az időben. Később befektetett a George Richards Ltd. szerszámgép cégbe és Altrincham-be Cheshire-be költözött. 1879-ben nyitotta meg kapuit új munkája Broadheath-ben, az Altrincham-ban, amely Nagy-Britanniában a homokszóró iparág központjává vált. Végül ez alakult később Wheelabrator Tilghman vállalattá, és 2005 óta a Wheelabrator Csoport néven kereskedik. Végső búcsú 1901. július 3-án halt meg, és az ifjabb Szent Jakab-templomban temették el Philadelphiában. Ismert szabadalmak US 104,408 számú szabadalom - homokfúvás (1870) 133,501 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás , "A kő és egyéb kemény anyagok vágásának javítása" (1872) - vágó kő acéllemezzel 174,167 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás , "A kemény felületeken történő kivitelezés folyamatának javítása" (1875) 187 239 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás - vas-lövés gyártása (1872) Amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. 252 279 - reszelők élesítése (1877) 446 988 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás RE7,499 számú amerikai szabadalmi leírás Amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. 702,040, "Forgő hengeres homokfóvás" ("Benjamin C. Tilghman Jr.") A 416,873 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás "Vágás fémmel villamosan" (1889) UK szabadalmi leírás. 2147 (1870) - homokfúvás UK szabadalmi leírás. 2900 (1870) - robbanó kerék UK szabadalmi leírás. 13,510 (1885) - vas és acél tekercsek érdesítése Első albert-i csata Az első albert-i csata 1914. szeptember 25-én kezdődött, az első világháborús nyugati fronton a versenyfutás a tengerhez néven ismert összecsapások egyik csatájaként. A csatára közvetlenül az első marne-i és az aisne-i csaták után került sor, ahogyan a „versenyfutás a tengerhez” során a francia és a német csapatok egyre közelebb kerültek az Északi-tenger partjához. A csatát megelőző összecsapások során világossá vált, hogy sem a német villámháborús Schlieffen-terv, sem a franciák XVII. terve (Elzász és Lotaringia visszafoglalása a németektől) nem hajtható végre úgy, ahogyan a tervezők elgondolták – sehol sem sikerült az áttörés kierőszakolása. Miután mindkét fél megpróbált gyors manőverekkel az ellenség hátába kerülni és ezzel egyre északabbra tolódtak a harccselekmények helyszínei, Joseph Joffre francia főparancsnok az Avre folyón keresztül végrehajtott támadással akarta megingatni a német frontot, miután a korábbi próbálkozások rendre kudarcot vallottak. A csata során a francia II. hadsereg Édouard de Castelnau tábornok parancsnoksága alatt szeptember közepén Amiens környékén gyülekezett és szeptember 25-én innen indította meg frontális támadását a szemben álló német 6. hadsereg erői ellen. A franciákkal szemben álló 6. német hadsereg, Rupprecht bajor koronaherceg parancsnoksága alatt, azonnal heves ellenállást fejtett ki és a kibontakozó erőteljes ellentámadás során 26-án elérték Bapaume, a következő nap pedig Thiepval várost és elfoglalták azt a térséget, ahol 1916-ban a britek nagy nyári offenzívájára, a somme-i csatára kerül majd sor. A németek nagy erővel törekedtek kijutni a Csatorna partjára és elfoglalni Franciaország északi, erősen iparosodott vidékét, valamint elvágni a Brit Expedíciós Erők (British Expeditionary Force) utánpótlási útvonalait. Következmények A csata során egyik fél sem bírta áttörni a másik vonalait és a küzdelem Albert körül szeptember 29-én befejeződött, amikor a front északabbra, Arras, Lille és Flandria területére tolódott. Erich von Falkenhayn német főparancsnok arra utasította Rupprecht herceget, hogy a 6. hadsereggel északra, Arras irányába indítson támadást. Itt találkoztak az Arras körzetébe vezényelt francia X. hadsereggel, amely azt a feladatot kapja, hogy felmentse a II. hadsereget és hogy az első arrasi csata során ismét megkísérelje az áttörést. Cry Me a River (dal) A dal nem tévesztendő össze Arthur Hamilton azonos című jazz klasszikusával. A Cry Me a River Justin Timberlake második kislemeze, első szólóalbumához, a Justifiedhoz. A dalt 2002 végén hallhattuk először a rádiókban. A dal elkészítésében és feléneklésében Justinnak Timbaland volt a segítségére. Timbaland énekli a dal vokáljait is. A dal témája a Britney Spearsszel való szakítás, Justin az akkori fájdalmait énekli meg. A dal 2004-ben a Grammy-díjátadón elnyerte A Legjobb Férfi Pop Dal címet. A szám sokatmondó szövege mellett fény derül Spears hűtlenségére is. Fogadtatás és a videó A videót Francis Lawrence rendezte, melyben Justin bosszút áll Britney-n; megcsalja egy másik nővel, Britney saját házában. A videót 2006-ban Bob Sinclar is parodizálta saját Rock This Party című klipjében. A dal a Lostprophets együttes 2004-es kislemezén, a Last Train Home-on is megtalálható. A szerzeménynek van két remixe, amin Justin, 50 Centtel ad elő. Ezek mellett 2006-ban a Yahoo Music & Pepsi Smash-ben is előadta a punk csapat, a New Found Glory. Egy viszály is kialakult Timbaland és Scott Storch között emiatt a dal miatt, mert Storch azt állította, hogy ő nincs feltüntetve a dalszerzők között. A Dal (2018) A Dal 2018 egy többrészes show-műsor, melynek keretén belül a nézők és a szakmai zsűri kiválasztotta, hogy ki képviselje Magyarországot a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon, Portugália fővárosában, Lisszabonban. Az MTVA és a Duna Média 2017. október 9-én reggel tette közzé a pályázati feltételeket és a hivatalos versenyszabályzatot. A dalok leadásának meghosszabbított határideje 2017. november 20-a volt. Újítás, hogy ezúttal innentől már csak online volt lehetősége az előadóknak benyújtani a pályázati anyagot. Az élő showműsorba beválogatott dalok végleges verzióit 2017. december 20-ig küldhették el a résztvevők az MTVA részére. A verseny győztese az AWS lett, akik a Viszlát nyár című dalukkal képviselték Magyarországot a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon. Az AWS az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében 93 ponttal a huszonegyedik helyet érte el. Az együttes a dalát először a második elődöntőben adta elő, ahonnan a tizennyolc résztvevő közül a tizedik helyen kvalifikálta magát a döntőbe. A nemzetközi dalfesztivál győztese az Izraelt képviselő Netta lett, aki 529 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt. A Toy című dal a szakmai zsűrinél a harmadik helyen, míg a közönségnél az első helyen végzett. A közmédia 2015-ös újrastrukturálásának részeként A Dal című műsor már 2016-ban és 2017-ben is a Dunán volt adáson, valamivel fél nyolc után. 2017. december 4-től a közmédia főadója egy hét erejére visszatért a 2015. március 15-e előtt alkalmazott műsorrendre, melyet úgy tűnt, hogy 2018. január 15-től véglegesítenek, de A Dal fél kilences kezdésére végül nem ez adott okot, hanem hogy a dalválasztó show előtt megismételték a Csak színház és más semmi című magyar sorozat második évadát. Az elődöntőket és a döntőt élőben közvetítette a főadó mellett a Duna World is. A helyszín A műsor helyszínéül az előző évekhez hasonlóan az MTVA Kunigunda útjai székházának 600 m2-es egyes stúdiója szolgált, Budapesten. A műsorvezetők és a zsűritagok A hetedik évadban a műsor házigazdái Rátonyi Kriszta és Freddie lettek. Kriszta 2014-ben már vezette a műsort, majd 2017-ben, Tatár Csilla megbetegedése miatt az elődöntőkben ő helyettesítette. Freddie 2016-ban megnyerte A Dalt, és az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe bejutva a 19. helyen végzett 108 ponttal. A páros korábban a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál magyar kommentátora volt Kijevben. A kulisszák mögül, illetve az online felületeken a Lóci játszik zenekar frontembere, Csorba Lóci tájékoztatta a közönséget, mint A Dal vloggere. Ezúttal a műsorvezetők a munkáját A Dal Kulissza című műsorban Pflum Orsi és Forró Bence segítette. A szakmai zsűrit képviseli: Frenreisz Károly : a Nagy Generáció kiemelkedő zenész-zeneszerzője, a Metro , az LGT és a Skorpió zenekar tagja Schell Judit : Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész Mező Misi : a Magna Cum Laude énekes-gitárosa Both Miklós : kétszeres Fonogram díjas előadóművész, zeneszerző. A résztvevők Az MTVA 2017. december 6-án jelentette be az élő műsorsorozatba jutottak névsorát egy sajtótájékoztató során, melyet a budapesti Akvárium Klubban tartottak. Ekkor mutatták be A Dal 2018 vloggerét is, aki ebben az évben Csorba Lóci lett, a Lóci játszik zenekar frontembere. A The Matter együttes és a Nemzenekar is visszalépett a versenyből, így a szakmai zsűri listáján következő előadók kaptak lehetőséget: a Patikadomb a Jó szelet! című dalával indulhatott a műsorban, míg Singh Viki a Butterfly House -t adhatta elő. Ez volt a műsor történetében a második alkalom, hogy a versenyzők önként léptek vissza, és nem a szervezők zárták ki őket. Singh Viki harmadik alkalommal állhat a műsor színpadára; viszont 2016 után másodszor csak egy együttes visszalépéséét követően jutott be. A versenyszabályok változása A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap 2017. október 9-én hozta nyilvánosságra a pályázati feltételeket. Nagyobb változtatás az előző évadhoz képest nem történt. Már 2015-ben is csak olyan előadók jelentkezését várták, akiknek már elindult a zenei karrierje, jelent meg legalább egy dala, országosan játszott felvétele, és olyan új dallal tudnak pályázni, amelyik méltó akár a nemzetközi megmérettetésre is. Ezen a szabályon 2018-ra sem változtattak. Az előző két évadhoz hasonlóan kiosztotta a zsűri A Dal felfedezettje, illetve A legjobb dalszöveg díjat is, ám ezúttal ezeknek a díjaknak a sorsába a nézők nem szólhattak bele. Az Eurovíziós Dalfesztiválon a produkció előadásában maximum hat személy vehet részt a színpadon. Korábban A Dalban is érvényben volt ez a szabály – 2015 és 2017 között a magyarországi előválogató elő- és középdöntőiben a színpadon lévő emberek számát tíz főben maximálták, míg 2018-tól nem volt felső határ megszabva a színpadon szereplőket illetően. Az új évadnak az egyik legjelentősebb változása, hogy a műsorba való nevezés már nem postai úton, hanem egy online felületen keresztül történt. A verseny A beérkezett több, mint 350 dal közül egy tíz tagú előzsűri választja ki a magyar válogató résztvevőit. 2017. december 6-án ismertették a közönséggel, hogy melyik az a harminc dal, amelyik bejutott az élő műsorba. A magyar nyelvű dalszövegek mellett angolul, valamint a Magyarország területén élő kisebbségek nyelvén írt pályaműveket várt a zsűri, azonban minden dalhoz csatolni kellett egy magyar nyelvű szöveget vagy fordítást is. Így összesen tizenöt különböző nyelven is megszólalhattak volna a műsor dalai, melyek az alábbiak: angol, bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, magyar, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán. Habár angol és magyar nyelvű dalokon kívül nem válogattak a legjobb harmincba más nyelven íródott szerzeményeket ezúttal sem. A nemzeti döntő zsűrije ismét négyfős lett, és a tagjai Schell Judit, Mező Misi, Frenreisz Károly és Both Miklós voltak. Az első válogatóra 2018. január 20-án került sor, a döntő pedig 2018. február 24-én került a Duna és a Duna World képernyőjére. Januárban és februárban összesen hat show-műsort adtak le. A műsorok során a szakmai zsűri, illetve a közönség szavazata döntött arról, hogy ki képviselje Magyarországot Portugália fővárosában, Lisszabonban a 63. Eurovíziós Dalfesztiválon. A Dal győztese emellett fellép a 2018-as Strand Fesztivál Petőfi Zenei Díjátadó színpadán is. A dalfesztivált a Duna, míg a díjátadó gálát az M2 Petőfi TV, a Petőfi Rádió és a petofilive.hu közvetítette élőben. Ötödször indult el az online akusztik szavazás, ahol a dalok akusztikus verzióira lehetett szavazni adal.hu hivatalos honlapon. Az Akusztikus verziók versenyének nyertese Petőfi Akusztik koncertlehetőséget kapott az MTVA felajánlásában. Az egyes adásokat követően a Dunán A Dal Kulissza címmel indult kísérőműsor. 2017. november 10-én a Petőfi Rádióban A Dal 2018 napot tarottak, ahol az Eurovíziós Dalfesztiválok magyar indulóira, és A Dal győzteseire tekintettek vissza. Déltől este hétig óránként megszólalt a rádióban egy-egy korábbi magyar induló, illetve Dal győztes is: Rúzsa Magdi, Wolf Kati, ByeAlex, Lotfi Begi, Freddie, Kállay-Saunders András és Pápai Joci is megosztotta a tapasztalatait a műsorral kapcsolatosan. 2018. január 6-án és január 13-án A Dal elmúlt hat évadának legjobb pillanatival készült a Duna a nézőknek. A műsor vezetője Rátonyi Kriszta volt. Élő adások Minden élő műsorban a négytagú zsűri közvetlenül a produkciók elhangzása után pontozza az egyes dalokat 1-től 10-ig. A versenydalok sugárzása alatt a nézők ötödik zsűritagként 1-től 10-ig pontszámot küldhetnek az adott produkcióra A DAL alkalmazáson keresztül, vagy a műsor weboldalán, illetve hagyományos szöveges üzenetben (SMS) is. Egy regisztrációval illetve egy telefonszámról minden dalra lehet pontszámot küldeni, de egy adott produkciót csak egyszer lehet pontozni. Érvényes pontozásnak kizárólag az adott dal elhangzása alatt beérkező pontszám számít. A további pontszámokat a rendszer fogadja ugyan, de érvénytelennek tekinti. A nézői pontszámok átlagát kerekítve hozzáadják a versenydal pontszámaihoz, így alakul ki produkció végleges pontszáma. A kialakult sorrend alapján mind a három válogatóból 5 dal automatikusan az elődöntőbe kerül. Ha a pontozás során holtverseny alakul ki, a zsűri egyszerű szótöbbséggel dönt a továbbjutó dal(ok)ról. A válogatókban és elődöntőkben a pontszámok alapján nem továbbjutó versenydalokra, – válogatónként 5, elődöntőnként 6 produkcióra a korábban említett három módon lehet szavazatot küldeni. Az SMS-ben, a weboldalon vagy az alkalmazáson keresztül zajló szavazás csak az összes dal elhangzása után indul el minden élő adásban. A pontszámok alapján nem továbbjutó produkciók közül az az 1 dal jut tovább, amelyik a legtöbb SMS-ben, a weboldalon és az alkalmazáson keresztül küldött szavazatot kapja a nézőktől. A műsort élőben feliratozzák, mely elérhető a Dunán a teletext 333. oldalán. Válogatók Az MTVA a három válogatót 2018. január 20-án, január 27-én és február 3-án tartotta. A négytagú zsűri közvetlenül a dalok elhangzása után pontozta az egyes dalokat 1-től 10-ig. A versenydalok sugárzása alatt ötödik zsűritagként a nézők 1-től 10-ig pontszámot küldhettek az adott produkcióra SMS-ben. A nézői pontszámok átlagát kerekítve hozzáadták a versenydal pontszámaihoz, így alakult ki a végleges pontszám. A kialakult sorrend alapján az első öt dal automatikusan az elődöntőbe került. A pontszámok alapján nem továbbjutó öt produkció közül az a további egy dal jutott tovább az elődöntőkbe, amelyik a legtöbb szavazatot kapta a nézőktől. A válogatók során az applikáción és weboldalon történő szavazás nem működött, így csak az SMS szavazatok számítottak bele a végeredménybe. A műsort élőben közvetítette a Duna, illetve interneten az mediaklikk.hu. A válogatók után 22:40-től a Dunán A Dal Kulissza címmel kísérőműsor indult, melyben Pflum Orsi és Forró Bence beszélgetett a résztvevőkkel. Első válogató A műsor nyitányaként bemutatták az élő show-ba bejutott harminc versenyző által előadott közös produkciót, Karácsony James és Sztevanovity Dusán közös művét, A dal a miénk című dalt. A versenyprodukciók mellett extra fellépő volt Kóbor János és a Balkan Fanatik, akik a Régi csibészek című dalt adták elő. A műsor során az applikáción és a weboldalon keresztül lebonyolított szavazás nem működött, így a nézőktől csak az SMS-ben beérkezett szavazatokat számították bele a végeredménybe. Második válogató A versenyprodukciók mellett extra fellépő volt Karácsony James és a Margaret Island, akik a Valaki mondja meg című dalt adták elő. Harmadik válogató A válogató tizedik produkciója, az Életre kel című dal Szőke Nikoletta, Kökény Attila és Szakcsi Lakatos Róbert előadásában volt A Dal kétszázadik dala. A válogatóban a pontozás során holtverseny alakult ki, így a zsűri egyszerű szótöbbséggel döntött a továbbjutó dalról – jelenesetben a Nova Prospect, Horváth Cintia és Balogh Tomi illetve Tolvai Reni közül a második jutott tovább, majd később a nézői szavazásnak köszönhetően a másik kettő közül egyik sem ment tovább a műsor elődöntőibe. A versenyprodukciók mellett extra fellépő volt Balázs Fecó és Janicsák Veca, akik a Maradj velem című dalt adták elő. Elődöntők Az MTVA a két elődöntőt 2018. február 10-én és február 17-én tartotta. A négytagú zsűri közvetlenül a dalok elhangzása után pontozta az egyes dalokat 1-től 10-ig. A versenydalok sugárzása alatt ötödik zsűritagként a nézők 1-től 10-ig pontszámot küldhettek az adott produkcióra a A DAL alkalmazáson keresztül, a műsor hivatalos honlapján vagy SMS-ben. A nézői pontszámok átlagát kerekítve hozzáadták a versenydal pontszámaihoz, így alakult ki a végleges pontszám. A kialakult sorrend alapján az első három-három dal automatikusan a döntőbe került. A pontszámok alapján nem továbbjutó hat produkció közül az a további egy-egy dal jutott tovább a döntőbe, amelyik a legtöbb szavazatot kapta a nézőktől. A műsort élőben közvetítette a Duna és a Duna World, illetve interneten az adal.hu. A elődöntők után 22:40-től a Dunán A Dal Kulissza címmel kísérőműsor indult, melyben Pflum Orsi és Forró Bence beszélgetett a résztvevőkkel. Első elődöntő A versenyprodukciók mellett extra fellépő volt a Kimnowak és Kardos-Horváth János, akik a Gyémánt című dalt adták elő. Az első elődöntőben osztotta ki a zsűri A Dal felfedezettje díjat, melyet Dánielfy Gergelynek ítéltek oda. Második elődöntő A versenyprodukciók mellett extra fellépő volt az 1998-as Eurovíziós Dalfesztivál magyar versenyzője, Charlie, aki a 2008-as Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatójának második helyezettjével, Szekeres Adriennel közösen a Könnyű álmot hozzon az éj című dalt adták elő. A második elődöntőben osztotta ki a zsűri A legjobb dalszöveg díjat, melyet Hujber Szabolcsnak, az Aranyhal című dal szerzőjének ítéltek oda. Döntő A döntőt 2018. február 24-én tartotta az MTVA nyolc előadó részvételével. A végeredmény a nézői szavazás illetve a szakmai zsűri szavazatai alapján alakult ki. A zsűri a dalok elhangzása után csak szóban értékelte a produkciókat. Az összes dal elhangzása után, az Eurovíziós Dalfesztivál gyakorlatához hasonlóan pontozta a produkciókat a zsűri. Az első helyezett 10 pontot kapott, a második 8-at, a harmadik 6-ot, míg a negyedik 4 pontot. A pontozás során a négy legtöbb pontot szerzett dal közül a nézők A DAL alkalmazáson keresztül, a műsor hivatalos honlapján vagy SMS-ben küldött szavazatokkal választották ki a verseny győztesét, aki képviselheti Magyarországot a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon Lisszabonban. A magyarokkal egy időben választott dalt Lettország, Moldova, Szlovénia és Ukrajna is a nemzetközi versenyre. Érdekesség, hogy először A Dal történetében csak férfiak alkották a döntő mezőnyét (szóló előadók, vagy együttesek). A versenyprodukciók mellett extra fellépő volt Pápai Joci, A Dal 2017 győztese, aki a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon Kijevben képviselte Magyarországot. A Dal döntőjében az Origo és a Távol című dalt adta elő. Továbbá a zsűri egyik tagja, Mező Misi, a Magna Cum Laude zenekarral és Ferenczi Györggyel együtt a Volna-e kedved című dalt adták elő vendégprodukcióként. A műsort élőben közvetítette a Duna és a Duna World, illetve interneten az adal.hu. A döntőt követően is 22:40-től a Dunán indult A Dal Kulissza című kísérőműsor, melyben Pflum Orsi és Forró Bence beszélgetett a résztvevőkkel. Ponttáblázat A nézői szavazás alapján A Dalt az AWS nyerte. A 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon A 2018-as Eurovíziós Dalfesztivál lesz a hatvanharmadik Eurovíziós Dalfesztivál. Portugáliában rendezik meg, mivel a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivált a portugál Salvador Sobral Amar pelos dois című dala nyerte. A verseny helyszínét július 25-én jelentették be, ennek értelmében a versenynek a 20 000 férőhelyes lisszaboni Altice Arena ad otthont. A dalfesztiválon 43 ország előadói lépnek fel. Az Eurovíziós Dalfesztivál szabályai szerint minden résztvevő országnak az elődöntőkben kell megmérettetnie magát, kivéve a házigazda országot (Portugália) és az Öt Nagy országot (az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország), akik alanyi jogon a döntő résztvevői. Az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) a harminchét elődöntős országot hat kalapba osztotta földrajzi elhelyezkedésük és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. Január 29-én tartották a sorsolást a lisszaboni városházán, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első vagy második felében fognak fellépni, valamint azt, hogy az automatikusan döntős Öt Nagy és a rendező ország melyik elődöntőben fog szavazni. Így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra. Magyarország a második elődöntőnek a második felébe került, ami azt jelenti, hogy először 2018. május 10-én áll színpadra a magyar előadó. Magyarország mellett ebben az elődöntőben lép még fel Ausztrália, Dánia, Grúzia, Hollandia, Lengyelország, Lettország, Málta, Moldova, Montenegró, Norvégia, Oroszország, Románia, San Marino, Svédország, Szerbia, Szlovénia és Ukrajna előadója is. Az AWS tizenharmadikként lépett a színpadra, a máltai Christabelle után és a lett Laura Rizzotto előtt. Az AWS az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében 93 ponttal a huszonegyedik helyet érte el. Az együttes a dalt először a második elődöntőben adta elő, ahonnan a tizennyolc résztvevő közül a tizedik helyen kvalifikálták magukat a döntőbe. A dalfesztivál győztese az Izraelt képviselő Netta lett, aki 529 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt. A Toy című dal a szakmai zsűrinél a harmadik, míg a közönségnél az első helyen végzett, összességében pedig megnyerte a versenyt. A dalfesztivál mindkét elődöntőjét és a döntőjét is élőben közvetítette Magyarországon a Duna nemzeti főadó. A második elődöntőt és a döntőt megelőzően Forró Bence műsorvezetésével a Hangolódjunk az Eurovízióra! című műsor jelentkezett élőben az A38 Hajóról, ahol a nézők kulisszatitkokat, érdekességeket tudhattak meg a versenyről. Az első elődöntő előtt egy előre rögzített műsor került a képernyőre. A dalfesztivál magyarországi kommentátorai Rátonyi Kriszta és Fehérvári Gábor Alfréd lettnek, míg a szakmai zsűri pontjait a döntőben Forró Bence ismertette, a budapesti A38 Hajóról. A lisszaboni versenyről tudósított Pflum Orsi. Az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi szakmai zsűrijének tagjai lettek: Bolyki Balázs , a Bolyki Brothers a cappella együttes vezetője Karácsony James , gitáros , énekes , az LGT együttes tagja Szabó Zé, zenei producer, zeneszerző, Magyarország 2009-es és 2016-os eurovíziós versenydalának a szerzője Szandi , kétszeres EMeRTon-díjas magyar énekesnő Vincze Lilla , EMeRTon-díjas énekesnő, szövegíró, a Napoleon Boulevard frontembere A magyarországi szakmai zsűri a 12 pontot a dán Rasmussen Higher Ground című dalának adta. A Dal 2018 különdíjai Harmadik éve ítéli oda a szakmai zsűri A Dal felfedezettje, illetve A legjobb dalszöveg díját. A Dal 2018 felfedezettje : Dánielfy Gergely A Dal 2018 legjobb dalszövege : Aranyhal , szerző: Hujber Szabolcs A legjobb akusztikus változat : Nem szól harang , szerző: Köteles Leander, előadó: a Leander Kills A Dal lisszaboni videobloggere : Tér Sebestyén Visszatérő előadók Továbbá Odett a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon volt a nemzetközi zsűri egyik magyarországi tagja Pierrot, Milkovics Mátyás, Hrutka Róbert és Fábián Juli mellett, míg Király Viktor 2017-ben értékelte az Eurovíziós Dalfesztivál indulóit Zséda, Caramel, Závdoi Gábor és Várallyay Petra mellett. ByeAlex 2013-ban nyerte meg a műsort, majd az Eurovíziós Dalfesztiválon képviselte Magyarországot Kedvesem (Zoohacker Remix) című dalával, mellyel a 10. helyet szerezte meg. Ezúttal Gulyás Roland H Y P N O T I Z E D című dalának szerzőjeként vett részt a válogatóversenyben. Mező Misi, a műsor zsűritgaja korábban 2016-ban a Második Műszak zenekarral együtt vendégprodukcióként adta elő az Emlékszem nyár volt című dalt. Hivatalos album A Dal 2018 – A legjobb 30 a 2018-as Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi nemzeti döntős dalainak válogatáslemeze, melyet az MTVA jelentetett meg 2018. január 26-án. Az album tartalmazta mind a 30 műsorban részt vevő dalt, beleértve azokat is, akik nem jutottak tovább a válogatókból, illetve az elődöntőkből. Nézettség Az egyes adások 20:30-kor kezdődtek, és 22:40-ig tartottak. Másnap hajnalban és délelőtt a Duna World tűzte műsorra az ismétléseket, mely csatorna az elődöntőket és a döntőt párhuzamosan közvetítette élőben, párhuzamosan a nemzeti főadóval. Az Eurovíziós Dalfesztivál a Dunán lesz látható. A dalválasztó show válogatóit szombatonként a Dunán alkalmanként átlagban 370 ezren nézték. A két csatornán összesen 487 000-en nézték végig a műsor döntőjét. A döntő nézettsége a 350 ezres évadátlag felett volt, habár nem ez volt a széria legnézettebb adása, de A Dal korábbi évadjainak a döntőitől is elmaradt. Olyannyira, hogy a döntő nézettsége kevesebb volt mint az addigi összes széria összes szombaton műsorra kerülő adása. A műsort a televíziós csatornákon túl az interneten is figyelemmel lehetett követni élőben. A Dal 2018 hivatalos honlapja, adal.hu oldal minden adást közvetített. Filjovszkaja A Filjovszkaja a moszkvai metró 4-es számú, világoskék színnel jelzett vonala. Hossza 2018-ban 14,896 km , állomásainak száma 13, ezek egy része felszíni. A vonalon hat kocsis 81-717/714 típusú és négy kocsis 81-740.1/81-741.1 „Ruszics” típusú szerelvények közlekednek. Szakaszok átadása *1938-ig a Szokolnyicseszkaja vonal része volt. **1958-ig az Arbatszko-Pokrovszkaja vonal része volt. ***Részszakaszként létezik, Alekszandrovszkij szad - Kijevszkaja - Mezsdunarodnaja megállókkal. ****2008. január másodikán a Mologyozsnaja és a Krilatszkoje állomásokat az Arbatszko-Pokrovszkaja vonalhoz csatolták. Forrás A Filjovszkaja vonal a moszkvai a metró hivatalos honlapján (oroszul) ] Pirovište Pirovište falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Fužinéhez tartozik. Fekvése Fiume központjától 23 km-re, községközpontjától 2 km-re délkeletre fekszik. Története A településnek 1857-ben 127, 1910-ben 166 lakosa volt. 1920-ig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2001-ben a falunak 44 lakosa volt. (9856) 1991 EE A (9856) 1991 EE egy földközeli kisbolygó. A Spacewatch program keretében fedezték fel 1991. március 13-án. Ves Touškov Ves Touškov település Csehországban, a Dél-plzeňi járásban. Ves Touškov Hradec, Lisov, Honezovice, Kotovice, Stod és Lochousice településekkel határos. Lakosainak száma 361 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Draško Vojinović Draško Vojinović (Szabadka, 1984. december 3. –) szerb labdarúgó, kapus. Jelenleg a Nyíregyháza Spartacus FC játékosa. Életpályája Diósgyőr 2008. nyarán került Diósgyőrbe, a győri Integrál-DAC csapatától. Eleinte Somodi Bencével együtt voltak a csapat második-harmadik számú kapusai, majd Köteles László sérülése után a hátralévő két bajnokin ő védett, és a Nemzeti Sport újságírója szerint is kitűnően végezte feladatát a Debreceni VSC és a Szombathelyi Haladás ellen. 2009-től második számú kapus. 2009 nyarán került a Nyíregyházához. Sándorfi Ede Sándorfi Ede (szlovákul Eduard Šándorfi - Škrabánek; Bosác, 1869. április 5. - Verbóc, 1936. január 6.) római katolikus pap. Élete Apja János bosáci tanító volt. Testvére Sándorfi Nándor. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban és Esztergomban végezte. 1892. június 27-én szentelték miséspappá. Segédlelkész volt Pobedényben, majd Budapesten hittanár és a Munkások Körének elnöke. 1905-től Verbócon adminisztrátor. Előbb a Listy Svätého Antona, a Kresťan, majd 1903-tól Cservienka Andrással együtt a Posol svätého Antona (Szent Antal követe) havilap szerkesztője és kiadója volt. A szegények és a szlovák szabadság támogatója. Művei 1889 Két év előtti szünidőm emléke. In: Szépirodalmi Kert 1889/ 11-12. 1902 Vybrane spisy humoristické Zaoska. Budapest. 1904 Slovo ku kresťanským robotnikom. Budapest. 1928 Protizákonnosti spáchané proti voličom z Vŕboviec. In: Aloiz Kolísek: Uhorské voľby. Bratislava. Teichmüller–Tukey-lemma A Teichmüller–Tukey-lemma a halmazelmélet egyik tétele, ami azt állítja, hogy ha T véges jellegű tulajdonság, akkor tetszőleges halmaz T tulajdonságú halmazai között van maximális. Itt véges jellegű tulajdonságon azt értjük, hogy az adott tulajdonság akkor és csak akkor teljesül egy halmazra, ha annak minden véges részhalmazára teljesül. Lemma Legyen egy tetszőleges halmaz valamely részhalmazaiból álló halmazrendszer, amire teljesül, hogy pontosan akkor, ha minden véges részhalmaza eleme -nak. Ekkor minden esetén van maximális elem. Bizonyítás Az állítást a Zorn-lemma felhasználásával fogjuk bizonyítani. Vegyük a részbenrendezett halmazt, ahol az -t (részhalmazként) tartalmazó -beli halmazokból áll. Ez nemüres, mert például eleme. Azt kell belátnunk, hogy minden -beli láncnak van felső korlátja. Legyen tehát lánc. Vegyük az összes -beli halmaz egyesítését. Elég belátnunk, hogy , hiszen nyilvánvalóan tartalmazza minden elemét. végességi tulajdonsága miatt elég látni, hogy minden véges része -beli. Legyen tehát . definíciója miatt vannak -beli halmazok, hogy . Mivel lánc, ezek valamelyike, mondjuk tartalmazza a többit. De ekkor , azaz véges részhalmaza egy -beli halmaznak, tehát végességi tulajdonsága miatt maga is -beli. Alkalmazásai A Teichmüller–Tukey-lemmát akkor a legcélszerűbb alkalmazni, amikor egy könnyen láthatóan véges jellegű tulajdonságot vizsgálunk. Így azonnal kapjuk, hogy minden vektortérben van bázis (maximális független vektorhalmaz), minden gráfnak van feszítő erdője, minden testben van transzcendencia-bázis (maximális algebrailag független részhalmaz), illetve hasonló egyszerű következményként adódik a Hausdorff–Birkhoff-tétel is. Ekvivalens állítások A Teichmüller–Tukey-lemma ekvivalens a következő állításokkal: kiválasztási axióma Zorn-lemma Hausdorff–Birkhoff-tétel jólrendezési tétel Tyihonov-tétel Története Ezt a tételt először Teichmüller publikálta. Stazione di Cesano di Roma Stazione di Cesano di Roma vasútállomás Olaszországban, Róma Cesano városrészében. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Viterbo–Róma-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Olgiata Stazione di Anguillara Anères Anères település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 184 fő (2015). Anères Saint-Laurent-de-Neste, Bizous, Hautaget, Nestier és Tuzaguet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aubarède Aubarède település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 293 fő (2015). Aubarède Chelle-Debat, Cabanac, Mun és Peyriguère községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bánki-turbina Bánki-turbina (Michell, keresztáramú vagy Ossberger-turbina néven is ismeretes) – vízturbina, hasonlít a felülcsapott vízkerékre. A vízkerékkel ellentétben azonban fúvókát és lapátokat használ kanalak helyett. A Bánki-turbina járókerekének közepe nyitott és a lapátok ívesek, szemben a vízkerék egyenes lapátjaival. Végső soron úgy jellemezhető, hogy nem más, mint egy lyukas vízkerék. Ezt a turbinát Bánki Donát magyar gépészmérnök, egyetemi tanár találta fel. A 19-20. század fordulóján még igen sok rossz hatásfokú, elavult vízkerék volt üzemben, 1895-ben Magyarországon 22 647 vízkerék üzemelt összesen 72 347 LE összteljesítménnyel. Bánki ezeknek a felváltására fejlesztette ki az új vízturbinát, mely egyszerű és olcsó konstrukciója folytán és a vízkeréknél lényegesen jobb hatásfoka miatt alkalmas volt a feladatra. A turbinán keresztülfolyó víz nemcsak súlya által hajtja a járókereket, hanem ahogy átáramlik a lapátok között, megváltoztatja irányát. Ez további nyomatékot jelent Newton harmadik törvénye értelmében. Ezt a hatást egy fúvóka fokozza, mely nagy sebességre gyorsítja a vizet a lapátok előtt. A Bánki-turbina mind a szabadsugár-turbinák, mind a reakciós turbinák elvét felhasználja. Ez lehetővé teszi, hogy széles eséstartományban lehessen gazdaságosan üzemelni. A konstrukció valamelyest hasonlít a Pelton-turbinára is, de a forgórészt magát egyszerűbb elkészíteni. A Bánki-turbina hatásfoka kissé kisebb, mint más vízturbináké, ennek ellenére biztos piaca van olyan alkalmazásoknál, ahol az alacsony költségszint és egyszerű kivitel követelmény. Házilag is készíthető. Feldarabolt acélcsőből készített lapátokkal viszonylag jó hatásfokú (3 m-es esés mellett 70-80%) turbina építhető. A fúvóka és a csatlakozó csővezeték acéllemezből elkészíthető. Valamivel összetettebb, mint egy felülcsapott vízkerék, de semmiképpen sem bonyolult szerkezet. A házilag elkészített Bánki-turbina teljesítménye vetekszik egy nagyobb Diesel-motoréval. A Bánki-turbinát 1-2000 kW teljesítményre és kis vízesésre alkalmazzák. Előnye, hogy hatásfoka a névlegestől lényegesen eltérő üzemviszonyok között is csak kis mértékben romlik. A kis patakok szélsőségesen változó vízhozamához a víz hozzáfolyását a turbinához a járókerék rész-szélességére lehet korlátozni. Lásd még Vízturbina Bánki Donát Forrás Bánki Dónát: Új vízturbina. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1918. március 31. LII. kötet. 13. szám Bezsenyi Júlia Bezsenyi Júlia (Szombathely, 1984. szeptember 29. –) labdarúgó, kapus. Jelenleg a osztrák FC Südburgenland labdarúgója. Pályafutása A Viktória FC csapatában kezdte a labdarúgást. 2001-ben mutatkozott be az élvonalban. A szombathelyi csapattal két alkalommal bajnoki bronzérmet szerzett. 2003-ban válogatott kerettag volt, de sohasem mutatkozott be a nemzeti tizenegyben. 2003-ban az osztrák FC Südburgenland együtteséhez szerződött. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 2001–02, 2002–03 Osztrák bajnokság 2.: 2010–11 Osztrák kupa döntős: 2004 José Artetxe José Luis Artetxe Muguire (Algorta, 1930. június 28. – Algorta, 2016. március 19.) spanyol válogatott baszk labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban 1947-ben a CD Mungia korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást. Az 1949–50-es idényben a CD Getxo első csapatában szerepelt. 1950-ben igazolta le a bilbaói Athletic Club, ahol egy bajnoki címet és három spanyol kupa-győzelmet ért el a csapattal. 1965-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1953-ban egyszeres B-válogatott volt. 1954 és 1959 között hat alkalommal szerepelt a spanyol válogatottban és egy gólt szerzett. Sikerei, díjai Spanyol bajnokság (La Liga) bajnok: 1955–56 Spanyol kupa (Copa del Generalísimo) győztes: 1955, 1956, 1958 Borgarfjörður Borgarfjörður fjord Nyugat-Izland egyik fjordja, Borgarnes közelében a Westfjords félszigeten. Bár a Borgarfjörður fjord vizei hajózás szempontjából nyugodt, csendes vizeknek tűnnek, ugyanakkor figyelni kell az alattomos tengeráramlások miatt. A fjordban három kicsi és sík sziget található, melyek lakatlanok. A Borgarfjörður mellett húzódik a Hringvegur, amely az izlandi 1-es főút, melynek hídja Borgarfjarðarbrú-híd, amely fél kilométer hosszan ível át a fjord fölött. A fjord körüli vidékek már azóta lakottak, mióta az első emberek megtelepültek a szigeten. Az izlandi sagák eseményei közül, melyek Egill Skallagrímsson tollából íródtak, számos itt játszódik. A fjord nevének eredete a közeli Borg farmról ered, amelyet a saga-hős Egill Skallagrímsson apja alapított. R.A.F.I. A R.A.F.I. az Asian Dub Foundation 1997-es lemeze. Számok "Assassin" "Change" "Black White" "Buzzing" "Free Satpal Ram" "Modern Apprentice" "Operation Eagle Lie" "Hypocrite" "Naxalite" "Loot" "Dub Mentality" "Culture Move" "Real Areas For Investigation" Bezvěrov Bezvěrov település Csehországban, a Észak-plzeňi járásban. Bezvěrov Štědrá, Toužim, Nečtiny, Manětín, Krsy és Úterý településekkel határos. Lakosainak száma 657 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Frederick Wilford Sturckow Frederick Wilford Sturckow (La Mesa, Kalifornia, 1961. augusztus 11. –) amerikai pilóta, űrhajós, ezredes. A második űrhajós, aki négy alkalommal repült a ISS-re. Életpálya 1984-ben a Kaliforniai Műszaki Állami Egyetemen (California Polytechnic State University) kitüntetéssel szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1987-ben kapott repülőgép vezetői jogosítványt. Szolgálati repülőgépe az F/A–18 volt. Hazai bázisokon kívül szolgált Japánban, Dél-Koreában és a Fülöp-szigeteken. 1990-ben TOPGUN kiképzést kapott, majd Bahreinbe került. A Sivatagi Vihar hadművelet során 41 harci bevetésen vett részt. 1992-ben tesztpilóta kiképzésben részesült. Az F/A–18 E/F sorozat változatait repülte, tesztelte. Több mint 4000 órát töltött a levegőben, több mint 50 különböző repülőgéptípuson szolgált, illetve tesztelt. 1994. december 9-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Az Űrhajózási Hivatal megbízásából a Kennedy Space Center Operations Supporton helyettes vezető. Négy űrszolgálata alatt összesen 51 napot, 9 órát és 36 percet (1233 óra) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2013 márciusában fejezte be. Május 8-án tesztpilótaként csatlakozott a Virgin Galactic állományához. Tesztelte a SpaceShipTwo és a White Knight űrrepülőgépeket. Űrrepülések STS–88 , az Endeavour űrrepülőgép 13. repülésének pilótája. A Nemzetközi Űrállomás (ISS) szerelési küldetése, a Unity (kikötőmodul) , a Node 1 felhelyezése, ami az ISS első amerikai modulja. Első űrszolgálata alatt összesen 11 napot, 19 órát és 18 percet (283 óra) töltött a világűrben. 7 600 000 kilométert ( 4 700 000 mérföldet) repült, 185 kerülte meg a Földet. STS–105 , a Discovery űrrepülőgép 30. repülésének pilótája. 11. küldetés az ISS fedélzetére. Kipakolták az olasz MPLM teherűrhajó 4082 kilogramm rakományát. Második űrszolgálata alatt összesen 11 napot, 21 órát és 13 percet ( 285 óra) töltött a világűrben. 6 900 000 kilométert ( 4 900 000 mérföldet) repült, 185 alkalommal kerülte meg a Földet. STS–117 , a Atlantis űrrepülőgép 28. repülésének parancsnoka. Az űrhajósok négy űrséta során felszerelték az S3/S4 jelzésű napelemtáblákat az ISS-re. A szolgálati idő alatt folyamatosan küzdöttek a számítógépek egymás után bekövetkező hibáival. Harmadik űrszolgálata alatt összesen 13 napot, 20 órát és 11 percet ( 332 óra) töltött a világűrben. 9 280 000 kilométert ( 5 800 000 mérföldet) repült, 219 alkalommal kerülte meg a Földet. STS–128 a Discovery űrrepülőgép 37. repülésének parancsnoka. A második amerikai űrhajós, aki négy alkalommal teljesíthetett szolgálatot az ISS fedélzetén. Feladat volt a személyzet csere végrehajtása, logisztikai ellátmány szállítása a Leonardo Multi-Purpose Logistics Module (MPLM) fedélzetén és egy, a hűtőrendszerben használt ammóniát tartalmazó tartály (a Lightweight Multi-Purpose Experiment Support Structure Carrier segítségével) feljuttatása, cseréje. Összesen 13 napot, 20 órát és 54 percet töltött a világűrben. A program végrehajtásával lehetővé vált, hogy a 3 fős legénység 6 fősre bővülhessen. Negyedik űrszolgálata alatt összesen 13 napot, 20 órát és 54 percet ( 332 óra) töltött a világűrben. 9 262 217 kilométert ( 5 755 275 mérföldet) repült, 219 alkalommal kerülte meg a Földet. Tartalék személyzet STS–134 az Endeavour űrrepülőgép 25., repülésének parancsnoka. Monte Piana A Monte Piana egy 2324 méter magas kettős hegyplató a Dolomitokban, Olaszország Trentino-Alto Adige régiójában, Dél-Tirol és Belluno megye határán. Teteje alapvetően lapos fennsíkot képez. Két csúcsa van, a 2305 m magas északit (főleg osztrák források) megkülönböztetésül Monte Piano néven említik. A Sexteni Dolomitok nyugati peremén fekszik, a Misurina-tótól északra, Schluderbach (Carbonin) turistaközpont fölött. A Höhlenstein-völgy déli kijáratát keletről lehatárolja. Kiváló stratégiai helyzete miatt az első világháború idején heves harcok színterévé vált, a frontvonal a két csúcsot elválasztó szakadékban húzódott. Fekvése A lapos tetejű hegyplató a Sexteni-Dolomitokat nyugatról határoló Höhlenstein-völgy (Valle di Landro) déli szakaszán a völgy keleti frontját alkotja, az SS 51 és SS 48bis sz. főútvonalak elágazásánál, Schluderbach résztelepülés és turistaközpont fölött. A hegy keleti lábánál a Höhlenstein-völgyben fekszik a Dürren-tó (Lago di Landro), mellette az első világháborús Landro-erőd. A hegyet északkeleten a Rienz folyó völgye, keleten a Rinbianco-völgy, délkeleten a Antorno-tó völgye, délnyugaton a Popena-völgy határolja. A lapos tetejű hegynek két csúcsa van, tulajdonképpen két széles dombhát a fennsíkon. A nagyobb területű és magasabb délkeleti csúcs a szűkebb értelemben vett Monte Piana 2324 m magas, a kisebb területű északkeleti csúcs, a gyakran Monte Pianónak nevezett északi csúcs valamivel alacsonyabb (2305 méter). A két csúcsot a Forcella dei Castrati nevű szakadék (2200 m) vágja el egymástól, amely kelet felé a Vallona dei Castrati völgybe szalad ki. A magányosan álló „kétfejű” hegytömb tetejéről körkörösen belátható és ellenőrizhető az egész környező hegyvidék: Északon a Rautkofel Monte Rudo) és a Haunold (Baranci) hegycsoport, nyugaton a Höhlenstein-völgy, amelyben a Toblachból Cortina d’Ampezzóba vezető SS51 fűút halad. (A heggyel szemben, a Höhlenstein-völgy túlsó, nyugati oldalát a Pragser-Dolomitokhoz tartozó 2839 m magas Dürrenstein (Picco di Vallandro). Délen a Cristallo csoportja és a Misurina völgy, délkeleten a Cadini hegycsoport. Déli irányban távolabb látható a Sorapiss hegycsoport főgerince, amely Cortinától délkeletre fekszik. A hegy tetejéről kelet felé belátható a Drei Zinnen hármas hegycsúcs egész környezete (Paternkofel, Toblinger Knoten), északkeleten a Bödenalpe-csoport. Ez a körkilátás az első világháborúban mindkét hadviselő fél számára stratégiai fontosságú hadicéllá tette a platót. Történelme A hegy nevét először egy II. Ottó német-római császár által 970-ben egy innicheni kolostor számára kiállított latin nyelvű adománylevelében fordul elő, Monteplana, azaz lapos hegy formában. Az 1753-as roveretói szerződés, amelyet Mária Terézia és Marco Foscarini dózse kötött, több határmódosításról döntött, többek között a Monte Piana kettéosztásáról, a Rienz völgyének Ausztriához csatolásáról. Tirol a napóleoni háborúk során, az 1805-ös pozsonyi béke értelmében bajor megszállás alá került, 1809-ben a francia csatlós Itáliai Királysághoz csatolták, 1815-ben a Habsburg Birodalom visszaszerezte. A Lombard–Velencei Királyság létrehozásával Tirol a birodalom belsejébe került. 1866-ban, a porosz–osztrák–olasz háborút lezáró prágai és bécsi békeszerződésekben a Habsburg Birodalom – az olaszok katonai veresége ellenére – lemondani kényszerült Veneto és Friuli tartományokról. Az új határvonal itteni szakasza nagyjából a mai Dél-Tirol és Belluno megye határvonalára került. Az osztrák–olasz közös határkijelölő bizottságban azonban az osztrákok – katonai győzelmük révén – kikényszerítették, hogy a határ menti összes stratégiai fontosságú magaslat osztrák kézben maradjon. A bizottság csak a Monte Piana esetében döntött másképp, itt az 1753-as roveretói szerződésben meghatározott határvonalat (a hegy kettéosztását) fogadták el. A plató déli fele az olaszok előretolt katonai figyelőállásává vált. Az 1871-es porosz–francia háború után az olasz expanziós törekvések látszólag alább hagytak, a békés évek kedveztek a Dolomitok felé irányuló turizmusnak (Lienz és Toblach között megépült a Puster-völgyi vasútvonal). A háborús készülődés azonban tovább folyt. A kedvelt turistacéllá avanzsált Monte Pianót a katonai hatóságok néhány év után lezárták a civilek elől. Schluderbach fölött záróerődöt építettek. A Landro-erőd (Werk Landro) lezárta a Höhlenstein-völgy (Landro-völgy) déli bejáratát és a Toblach felé vezető utat. A Landro-erődöt a Rautkofel (Monte Rudo) és a Strudelköpfe (Monte Specie) csúcsán telepített tüzérség védelmezte. A Monte Pianán álló olaszok mozgását dél felől a 3221 m magas Monte Cristallo, észak felől a 2848 m magas Bullköpfe csúcsán telepített osztrák figyelőállások tartották szemmel. A Monte Piana köré minden irányban osztrák tüzérségi ütegállásokat telepítettek: északon a Landro-erőd, nyugat felől a Plätzwiese (Prato Piazza), északkeleten a Schwabenalpenkopf (Torre dei Scarperi) és a Toblingerknoten Torre di Toblin) tüzérsége tartotta sakkban a Monte Pianát és a Misurina felől jövő hadiutat. Az első világháborúban 1915. május 23-án Olaszország hadba lépett az Osztrák–Magyar Monarchia ellen. Haditervük azonnali offenzívát irányzott elő a Höhlenstein-völgyön keresztül Toblach felé. Ha áttörnek a Puster-völgybe, megnyílt volna az útjuk Lienz és a Brenner-hágó felé. A osztrák védelmet már korábban a magas hegyekbe koncentrálták. Az északi platót, a Monte Pianót osztrák népfelkelő lövészek (Standschützen) foglalták el, a nagyobb és magasabb déli platón, a Monte Pianán már május 24-én megjelentek az első olasz hegyivadászok (Alpini). Ludwig Goiginger altábornagy, a Puster-völgyi hadosztály (k.u.k. XXIV. hadtest) parancsnoka június 7-én éjszakai támadást rendelt el a déli plató elfoglalására, még mielőtt az olaszok megerősíthetnék állásaikat, vagy erősebb tüzérséget vontathatnának a hegytetőre. Két különítmény, Wilhelm Bernhard alhadnagy, hegyi vezető irányításával Schluderbachból indulva megmászta a hegyet, és hajnalban megrohanta az olasz állásokat. A déli plató közepéig (kb. a mai Carducci-emlékműig) sikerült előrenyomulniuk, csak a Lavaredo-nyeregben (a mai Auronzo-menedékháznál) felállított ütegek tüze tudta megállítani őket. Amikor az olasz erősítés is feljutott a hegyre, az osztrákokat hátrébb vonták. Július közepén több olasz ellentámadást hajtottak végre, amelyek során az osztrákokat sikeresen visszaszorították az északi platóra, de a Castrati-szakadék északi peremét nem tudták birtokba venni. A helyzet stabilizálódott. Mindkét fél jelentős erősítéseket küldött a hegyre, a Standschützen helyét császárvadászok vették át. A küzdelem változó hevességgel folyt 1916-ban is, gyakorlati eredmény nélkül. Mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. A téli hónapokban szüneteltek a rohamok, ekkor a kegyetlen téli időjárás (-42 °C) szedte áldozatait. Az utolsó támadást két nappal a caporettói áttörés előtt, 1917. október 22-én indították az osztrákok, a német Alpesi hadtest (Alpenkorps) katonáinak támogatásával. Ezt még aznap olasz ejtőernyősök és hegyivadászok ellentámadása követte. A caporettói összeomlás nyomán azonban 1917. november 3-án az összes olasz egységet visszavonták a Monte Pianáról. A világháború után, az 1919-es saint-germaini békeszerződés értelmében a Landro-völgy, egész Dél-Tirollal együtt az Olasz Királysághoz került. A háború nyomai az egész platón máig megtalálhatók. A front mindkét oldalán, egymástól csak néhány méterre, sziklába vágott állások, lövészárkok, alagutak, lépcsők és aknajáratok őrzik a harcok emlékét. 1977–1982 között a Dolomitok Baráti Egyesülete (Verein der Dolomitenfreunde) történelmi tanösvényt épített ki a platón fennmaradt háborús emlékek között. Megközelítése A hegy lapos tetejének alacsonyabb, déli részén, 2205 méter magasan épült Angelo Bosi-menedékházhoz a legegyszerűbben déli irányból, az első világháború alatt kiépített régi makadámúton lehet feljutni, amelyet a hegy keleti oldalába vágtak. Ez az út az Antorno-tótól indul, a civil gépjárműforgalom elől hivatalosan el van zárva, csak hatóságok és engedélyezett üzleti fuvarozók használhatják. A keskeny és veszélyes szerpentinúton végig a Drei Zinnen és környékének panorámáját élvezheti az utazó. Ugyanennek az útnak egy másik, szintén fizetős szakasza a tótól tovább vezet a Drei Zinnen alatti autóparkolóhoz, az Auronzo-menedékházhoz. Az Antorno-tóhoz a Tre Croci-hágóra vezető 48bis főútról lehet eljutni. Tapasztalt hegyjárók a nyugati, meredek sziklafalba vágott gyalogösvényeken is feljuthatnak a hegytetőre. A Pionír-ösvény (Pionierweg / Sentiero dei Pionieri) a Höhlenstein-völgyből, az egykori Höhlenstein (Landro) községből vezet fel az északi sziklafalon. Az út utolsó szakasza a Bilgeri vasalt mászóút, amelyen feljuthatunk a hegy legmagasabb pontjára, a Toblachi-kereszthez (Croce di Dobbiaco). Egy másik út, a Turisták ösvénye (Touristensteig / Sentiero dei Turisti) délnyugati irányból, Schluderbach községből indul, a hegyet kettévágó Forcella dei Castrati szakadék nyugati bejáratához vezet, innen meredek ösvényeken, lövészárkokon keresztül jutunk a menedékházhoz. Van még egy mászóösvény, a Rinbianco völgyből, a Castrati szakadék keleti bejáratán keresztül. Egyik hegyi ösvény sem ajánlható kezdő, vagy tériszonyban szenvedő turistáknak. A 3. sz. Dolomiti magasút (Höhenweg / Alta via) nyomvonala is keresztülvezet a Monte Pianán. Kostelní Bříza Kostelní Bříza (németül: Kirchenbirk) Březová településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Sokolovi járásában. Központi községétől 2,5 km-re délre fekszik. Története Első írásos említése 1479-ből származik. Březová városhoz 1976-ban csatolták. Nevezetességek Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt templom várrom Historical lexicon of municipalities in the Czech Republic – 1869–2011 Daryl Gurney Daryl Gurney (Londonderry, 1986. március 22. –) északír dartsjátékos. Beceneve "SuperChin". Pályafutása BDO Gurney karrierjét a BDO szervezetnél kezdte melynek 2004-ben lett a tagja. Egészen 2009-ig kellett várnia az első komolyabb eredményeire, amikor is a WDF Europe Cup döntőjébe sikerült beverekednie magát, de itt kikapott Mark Webstertől. A következő évben részt vett első BDO világbajnokságán. Ezen a vb-n a nyolcaddöntőig jutott, ahol a későbbi győztes Martin Adams ellen esett ki. Első tornagyőzelmeit 2012-ben szerezte. Megnyerte a England Masterst, a Tom Kirby Memorial Trophyt és a Northern Ireland Opent. Gurney 2012-ben elhagyta a BDO-t és átszerződött a PDC-hez. PDC Rögtön első PDC-s évében kvalifikálni tudta magát a világbajnokságra. Gurney-nek selejtezős meccset kellett játszania, hogy bekerüljön a legjobb 64 közé. Ellenfele a horvát Robert Marijanović volt, akit 4-3 arányban győzött le. A legjobb 64 között Andy Smith-t kapta, akit 3-1-re sikerült legyőznie. Gurney számára a végállomást a második kör jelentette, ahol Dave Chisnall ellen kapott ki 4-1-re. A vb után Gurney karrierje hullámvölgybe került, emiatt nem is sikerült kijutnia a 2014-es világbajnokságra. 2014-ben bejutott a UK Open főtáblájára, ahol a második körben kiesett Ian White ellen. Gurney ebben az évben megnyerte az Irish Masterst és év végén 2013 után újra kvalifikálta magát a világbajnokságra. A VB-n Scott Mackenzie-vel találkozott a selejtezőben, aki ellen 4-3-ra diadalmaskodott. A legjobb 64 között viszont 3-1-es vereséget szenvedett Ronnie Baxtertől. 2015-ben többször elődöntőt játszott a Pro Tour állomásain. A Players Championship Finals tornán az első fordulóban Kim Huybrechtset verte 6-2-re, a nyolcaddöntőben Gary Andersont 10-4-re, a negyeddöntőben Benito van de Past 10-5-re győzte le. Az elődöntőben a világranglista első Michael van Gerwennel csapott össze, akitől 11-2-re kapott ki. A 2016-os PDC világbajnokságon az első körben Jamie Lewis ellen jutott tovább és jutott a második körbe, ahol a címvédő Gary Andersonnal találkozott. A címvédő ellen nem sikerült a továbbjutás, így újra korán véget ért Gurney számára a világbajnokság. Gurney az év végén már bekerült a világranglistán a legjobb 32 közé, így automatikusan kvalifikálta mágat a következő évi világbajnokságra. 2017-ben a világbajnokságon az első körben Jermaine Wattimena ellen nyert 3-1-re, a második körben Robert Thorntonnal találkozott, aki ellen szintén sikerült kiharcolnia a továbbjutást. Miután a harmadik kört is sikerrel vette Mark Webster ellen, Gurney életében először jutott a legjobb 8 közé a világbajnokságon. Itt a világelső van Gerwen volt az ellenfele, aki 5-1-re verte meg Gurney-t. Az év további részében a UK Open-en elődöntőbe jutott, ahol 11-5-ös vereséget szenvedett a későbbi bajnok Peter Wright ellen. Gurney az első tornagyőzelmét a PDC-nél egy Players Championship állomáson szerezte, ahol Kim Huybrechtset győzte le a döntőben 6-3 arányban. Még ebben az évben megszerezte első kiemelt tornagyőzelmét Gurney a World Grand Prix-n, ahol a döntőben az ausztrál Simon Whitlock ellen diadalmaskodott. Sikerei és legjobb eredményei BDO (British Darts Organisation) BDO Világbajnokság : Legjobb 16 - 2009, 2010 World Masters : Legjobb 24 - 2009 PDC (Professional Darts Corporation) PDC Világbajnokság : Negyeddöntő - 2017 World Matchplay : Elődöntő - 2017 World Grand Prix (1) : Győztes - 2017 Grand Slam : Negyeddöntő - 2017 Premier League : 5. - 2018 Európa-bajnokság : Elődöntő - 2017 UK Open : Elődöntő - 2017 Players Championship Finals : Elődöntő - 2015 The Masters : Legjobb 16 - 2018 Champions League : Csoportkör - 2018 Egyéb tornagyőzelmek Players Championship Players Championship (BAR): 2017 Világbajnoki szereplések BDO 2009: Második kör (vereség Martin Adams-től 2–4) 2010: Második kör (vereség Martin Adams-től 1–4) PDC 2013: Második kör (vereség Dave Chisnall -tól 1–4) 2015: Első kör kör (vereség Ronnie Baxter-től 1–3) 2016: Második kör (vereség Gary Anderson -tól 1–4) 2017: Negyeddöntő (vereség Michael van Gerwen -től 1–5) 2018: Második kör (vereség John Henderson-tól 2–4) Közbeszerzés A közbeszerzés az államigazgatási és egyéb költségvetési szervek közszolgáltató tevékenységükkel közvetlenül összefüggő árubeszerzéseinek, építési beruházásainak és szolgáltatási megrendeléseinek, 2015-től a koncessziós beszerzések külön törvényben meghatározott köre, amelynek értékhatárát Magyarországon az éves költségvetési törvény állapítja meg. A közbeszerzés céljai között szerepelnek gazdasági és társadalmi célok is. Az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód, jóhiszeműség és a tisztesség mellett fontos szempont a közpénzek felhasználásakor a hatékony és felelős gazdálkodás. A közbeszerzésnek többféle formája lehet értékhatártól (például nemzeti, EU-s) eljárási formától (pl. nyílt, meghívásos), a közbeszerzés tárgyától (például tervpályázat) stb. függően, a közbeszerzési törvény alapján. A közbeszerzési törvényben meghatározott célok érvényesülésének biztosítása érdekében Közbeszerzési Hatóság működik, amely csak az Országgyűlésnek van alárendelve. Az európai uniós értékhatárokat elérő közbeszerzési pályázatok hivatalos megjelentetése az Európai Unió Hivatalos Lapjában történik. Tájékoztatásul ezek a hirdetmények, azonos tartalommal a Közbeszerzési Értesítőben is megjelennek. A kisebb értékű, nemzeti értékhatárba tartozó hirdetmények hivatalos megjelenési helye a Közbeszerzési Értesítő. A közbeszerzés fogalma Közbeszerzési eljárást az ajánlatkérőként meghatározott szervezetek visszterhes szerződés megkötése céljából kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzések megvalósítása érdekében. A közbeszerzés célja és alapelvei A közbeszerzés célja az államháztartás kiadásainak észszerűsítése, a közpénzek felhasználásának átláthatóvá tétele, széles körű nyilvános ellenőrizhetősége, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának biztosítása. A közbeszerzés hagyományos alapelvei a verseny tisztasága és nyilvánossága, az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód alkalmazása a nemzeti elbánás fenntartása mellett. Európai Unióban letelepedett ajánlattevőknek nemzeti elbánást kell nyújtani. Az Európai Unión kívül ajánlattevők esetén vizsgálni kell az EU és Magyarország nemzetközi kötelezettségeit is. Szerepel még a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, azaz a jogszabályok kiforgatása nem megengedett, a beszerzés során végig meg kell felelni a törvény céljainak. Ezt követi a jóhiszeműség és a tisztesség elve. Európai uniós szabályozás Az Európai Unió tagállamai elfogadták, hogy a közbeszerzést központilag szabályozzák. Magyarország, mint az Európai Unió tagállama, miután részt vesz a szabályozás kialakításában, köteles a közbeszerzési jogszabályait teljes mértékben összhangban tartani az Európai Unió közbeszerzési joganyagával. A WTO kormánybeszerzési megállapodása Magyarország csatlakozott a WTO (World Trade Organization; magyarul Kereskedelmi Világszervezet) Kormánybeszerzési Megállapodásához (GPA ) is, ezért eleget kell tennie az abban foglaltaknak is. Mivel ezek az európai uniós közösségi közbeszerzési irányelvekbe is beépítésre kerültek, ezért a közösségi irányelvek alapján elvégzett jogharmonizáció egyben a GPA-hez való csatlakozás feltételeinek is eleget tesz. Magyarországi szabályozás A magyarországi közbeszerzési jogszabályok kialakításánál – az egységes piac működésének biztosítása érdekében – a közbeszerzésre vonatkozó uniós jogszabályokat is figyelembe kell venni. A WTO és az európai uniós egyezmények elfogadásából adódóan a Kbt. összeállításánál a kötelező elemek: Léteznek továbbá a közösségi jognak olyan forrásai is, melyek nem bírnak kötelező erővel (ajánlások, közlemények), ugyanakkor segítséget jelenthetnek a különböző kötelező rendelkezésekkel kapcsolatban felmerült kérdések tisztázása során. Ezek is megtalálhatóak a Közbeszerzési Hatóság Honlapján. A közbeszerzés szabályrendszere Magyarországon A közbeszerzések jelenlegi alapjogszabálya a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (továbbiakban Kbt.) A törvény rögzíti, hogy ki alkalmazza a közbeszerzést (ajánlatkérők), mit lehet beszerezni közbeszerzéssel (közbeszerzés tárgya). Rögzíti az eljárások során alkalmazandó szabályrendszert. A Kbt. kógens jogszabály, tehát amiről a törvény nem rendelkezik, az nem alkalmazható. Amennyiben egyes cselekményekről a Kbt. nem rendelkezik, azt kell vizsgálni, hogy összhangban legyenek a Kbt. céljaival, alapelveivel. A Kbt. keretjelleggel működik, a közbeszerzéshez kapcsolódó egyes részeknél felhatalmazást tartalmaz, amely előírja, hogy az adott részt végrehajtási rendelettel kell szabályozni. Nemzeti eljárásrend Az európai uniós szabályozás értékhatárhoz is kötött. Az ennél kisebb értékű beszerzéseiket a tagállamok maguk szabályozzák. Magyarországon a Kbt. ezekre a beszerzésekre is tartalmaz szabályozást, ezt hívjuk Nemzeti Eljárásrendnek. Magyarországi közbeszerzési törvények 1995–2012-ig A Magyarország első közbeszerzési törvénye (Kbt.) az 1995. évi XL. törvény többször módosított formában 2004-ig volt hatályban. Az EU-belépés előtt egy alaposan átdolgozott, az EU-s jogharmonizáció követelményeinek megfelelő törvény készült, a 2003. évi CXXIX. tv. 2004-től ez a törvény szabályozta a magyarországi közbeszerzéseket. 2010. szeptember 15-én a kor követelményeit követő közbeszerzési törvény (2010. évi LXXXVIII. tv.) lépett hatályba. A törvénymódosítás több egyszerűsítésről rendelkezik: például abban az esetben, ha az ajánlattevő szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban, akkor nem lesz szükséges az APEH- és VPOP-igazolások beszerzése. Az átláthatóság érdekében a módosítás előírja az ajánlat elvárható formai követelményeit és egyúttal kizárja, hogy ennél bonyolultabb ajánlatokat kérjenek az ajánlatkérők. Közbeszerzési törvény 2012-től 2015-ig A 2011. évi törvény hat részből állt. Az első rész tartalmazta a célokat, alapelveket, értelmező rendelkezéseket, azt hogy milyen szervezet, mely beszerzéseire vonatkozik, milyen alap követelményeket kell betartani a közbeszerzési eljárások során. A második rész az európai uniós értékhatárt elérő közbeszerzések lebonyolítási szabályait tartalmazta. A harmadik rész a Nemzeti eljárásrendben lefolytatható közbeszerzések szabályait tartalmazta. A negyedik rész a közbeszerzési eljárások során megkötendő szerződésekről, az ötödik rész a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatról szólt. A hatodik rész rendelkezett a Közbeszerzési Hatóságról. Közbeszerzési törvény 2015-től 2015. szeptember 22-én az országgyűlés új közbeszerzési törvényt fogadott el. A törvény hatályba lépésének időpontja 2015. november 1-je. A törvény a Magyar Közlöny 2015. évi 142. számában jelent meg, mint 2015. évi CXLIII törvény a közbeszerzésekről. Közbeszerzési Hatóság A Közbeszerzési Hatóság feladata a közbeszerzési törvényben meghatározott célok érvényesülésének biztosítása. A Hatóság része a Döntőbizottság és a Közbeszerzések Tanácsa. A Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) A központosított közbeszerzés célja, hogy az állami igényeket nagy tételben jelentős árengedményekkel tudják beszerezni, azonban a központosított kiírás esetleg lehetőséget ad a "testre szabott feladatkiírásra", illetve egyéb visszaélésekre. A központosított közbeszerzés feladataival a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) foglalkozik, a központosított közbeszerzés keretein belül lefolytatott eljárásokat a nemzeti fejlesztési miniszter felügyeli és hagyja jóvá csakúgy, mint a központi költségvetési szervek és többségi állami tulajdonú vállalatok közbeszerzéseit is. Jelenleg a közbeszerzésre vonatkozó jogalkotással és szabályozással kapcsolatos feladatokat és a központosított közbeszerzéssel a kormányzati szinten a Miniszterelnökség közbeszerzési felügyeletért felelős helyettes államtitkársága látja el. Jegyzetek Complex Hatályos Jogszabályok Gyüjteménye 2015.évi CXLIII.törvény a közbeszerzésekről, i. m. Complex Hatályos Jogszabályok Gyüjteménye 2015.évi CXLIII.törvény a közbeszerzésekről, i. m. 179§ (1).bek. old. Ted tenders electronic daily Kiegészítés az Európai Unió Hivatalos Lapjához, i. m. Közbeszerzési Hatóság Honlapja Közbeszerzési Értesítő, i. m. Kbt. 4. § Kbt. 1.- 2. § Government Procurement Agreement Közbeszerzési Hatóság Európai uniós szabályozás, i. m. Kbt. 2. §. (7) Kbt. 1-2. §. Közbeszerzési Hatóság Szervezeti felépítés, i. m. Jogszabályok Európai uniós jogszabályok Az uniós jogszabályok összefoglalói > Belső piac > Vállalkozások a belső piacon > Közbeszerzés Néhány konkrét jogszabály: Az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve (2004. március 31.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról – a közszolgáltatók közbeszerzéseire irányadó szabályok 2016 áprilisától felváltja a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról – a klasszikus szektor közbeszerzéseire irányadó szabályok 2016 áprilisától felváltja a közbeszerzésről szóló 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv A Bizottság 2005/51/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a közbeszerzésről szóló 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv XX. mellékletének, valamint a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv VIII. mellékletének módosításáról A Bizottság 2083/2005/EK rendelete (2005. december 19.) a 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek a közbeszerzési eljárásokban alkalmazandó értékhatárok tekintetében történő módosításáról A Bizottság 1422/2007/EK rendelete (2007. december 4.) a 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szerződés-odaítélési eljárásokra vonatkozó alkalmazási értékhatárai tekintetében történő módosításáról A Bizottság 2008/963/EK határozata (2008. december 9.) a közbeszerzési eljárásokról szóló 2004/17/EK és 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékleteinek az ajánlatkérőket és az ajánlatkérő szerveket tartalmazó jegyzékek tekintetében történő módosításáról Magyar jogszabályok (többek között) 2011. évi CVIII. törvény a közbeszerzésekről (Kbt.) 2015. évi CXLIII. törvény a közbeszerzésekről (142/2015.sz. Magyar Közlöny ) Fontosabb végrehajtási rendeletek: 257/2007. (X. 4.) Korm. rendelet a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól, valamint az elektronikus árlejtés alkalmazásáról 46/2011. (III. 25.) Korm. rendelet a közbeszerzések központi ellenőrzéséről és engedélyezéséről 288/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet a Közbeszerzési Döntőbizottság által kiszabható szankciókról és alkalmazásuk részletes szabályairól, valamint a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról 289/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet a közszolgáltatók közbeszerzéseire vonatkozó sajátos közbeszerzési szabályokról 306/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet az építési beruházások közbeszerzésének részletes szabályairól 310/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról 92/2011. (XII. 30.) NFM rendelet: a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények feladásának, ellenőrzésének és közzétételének szabályairól, a hirdetmények mintáiról és egyes tartalmi elemeiről, valamint az éves statisztikai összegezésről (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. szeptember 4.) Alhama de Granada Alhama de Granada település Spanyolországban, Granada tartományban. Alhama de Granada Arenas del Rey, Canillas de Aceituno, Canillas de Albaida, Chimeneas, Cómpeta, Loja, Moraleda de Zafayona, Otívar, Periana, Salar, Santa Cruz del Comercio, Zafarraya, Cacín, Agrón, Jayena, Sedella és Alcaucín községekkel határos. Lakosainak száma 5981 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Torbejevói járás A Torbejevói járás (oroszul Торбеевский район, erza nyelven Торбейбуе, moksa nyelven Тарбеень аймак) Oroszország egyik járása Mordvinföldön. Székhelye Torbejevo. Népesség 1989-ben 26 246 lakosa volt. 2002-ben 23 285 lakosa volt, akik főleg oroszok, moksák és tatárok. 2010-ben 21 479 lakosa volt, melyből 13 434 mordvin, 7 142 orosz, 724 tatár. Benjamin Kirchhoff Benjamin Kirchhoff (Frankfurt, 1994. november 11. –) német labdarúgó, aki jelenleg a Kickers Offenbach játékosa. Család Testvére, Jan Kirchhoff szintén labdarúgó. Hermodórosz Hermodórosz (Kr. e. II. század?) görög epigrammaköltő. Életéről semmit sem tudunk. Munkásságából egyetlen epigramma maradt ránk, amelyet Praxitelész Aphroditéjéra és Pheidiasz Pallasz Athénéjéra írt, ez ma az Anthologia Graeca részét képezi. A fennmaradt mű: 1998-as Formula–1 brit nagydíj A brit nagydíj volt az 1998-as Formula–1 világbajnokság kilencedik futama. Michael Schumacher a boxban nyerte meg a futamot, miután 10 mp-es "Stop and Go "büntetést kapott és az utolsó körben töltötte le azt, ezáltal a boxban áthaladva a rajt/cél vonalon. Később a sportfelügyelők a büntetést visszavonták, mert tévesen adták azt ki, boxban való gyorshajtásért. A McLaren Mercedes fellebbezést nyújtott be, de azt elutasította az FIA. A magyar televíziós közvetítésben tévesen az az információ hangzott el, hogy a köröket a versenybírók elszámolták. Statisztikák Vezető helyen: Mika Häkkinen: 50 (1-50) Michael Schumacher: 10 (51-60) Michael Schumacher 31. győzelme, 31. leggyorsabb köre, Mika Häkkinen 7. pole-pozíciója. Ferrari 117. győzelme. Máriakönnye Máriakönnye (Vodica) egy Baja mellett található Mária-kegyhely, Bácska népeinek búcsújáróhelye, ahol a szerbeknek (ortodox) és a magyaroknak is van külön forrásuk, szentkútjuk. Már a 18. században zarándokhely volt. A kápolnát 1810-ben építették és 1811-ben szentelték fel. VII. Pius pápa 1816-ban engedélyezte a Kisboldogasszonynapi búcsút (szeptember 8.), amit 1817-ben hirdetett ki a kalocsai érsek. A kegykép a 18. század végén, 19. század elején készült. A Szűzanya ölében a gyermek Jézus ölelésre tárja karját. 1923-ban lett a neve Máriakönnye utalva a szenthely legendájára. 1922-50 között a ferencesek gondozták a kegyhelyet. 1930-34 között kibővítették a kápolnát. A toronysisak alatti Jézus szíve-szobrot 1931-ben készítette Kender István. 2006-ban tanösvény és játszótér is készült a kápolna mellé. Sardy-lès-Épiry Sardy-lès-Épiry település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Fekvése Sardy-lès-Épiry Corbigny, Aunay-en-Bazois, Achun, Cervon, La Collancelle, Epiry, Mouron-sur-Yonne és Pazy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Oğuz Sarvan Oğuz Sarvan (1955. április 18. –) török nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Chairman Oğuz Sarvan. Polgári foglalkozása fogorvos. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Pályafutása során hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője lett. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2001-ben vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Török labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1991-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A török nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 2. helyet foglalja el 7 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2001-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 7. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Egyesült Államokba a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra, Franciaországba a XVI., az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra és Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Intertotó-kupa A nyári labdarúgó tornát három csoportban bonyolították le, minden csoportnak volt döntője. Sportvezetőként A Török Labdarúgó-szövetség (TFF) elnöke lett. Családi kapcsolat Édesapja Muzaffer Sarvan szintén FIFA játékvezető volt. Roztoky u Jilemnice Roztoky u Jilemnice település Csehországban, Semily-i járásban. Roztoky u Jilemnice Martinice v Krkonoších, Svojek, Studenec, Levínská Olešnice, Mříčná, Kruh, Jilemnice és Stará Paka településekkel határos. Lakosainak száma 1051 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hórjúdzsi Hórjúdzsi (���, Hōryūji, „A virágzó törvény temploma”) egy buddhista templom Ikarugában, Nara prefektúrában, Japánban. A templom teljes neve Hórjú Gakumondzsi (�����), vagy a Virágzó Törvény Tanító Temploma, mivel a hely kolostorként és papneveldeként is szolgál. A templom faépületei állítólag a legrégebbiek közé tartoznak a világon. A Hórjúdzsi az egyik legnevezetesebb templom Japánban, bár vannak nála régebbiek is. 1993-ban lett a UNESCO Világörökség része, a japán kormány nemzeti kincsként tartja számon. Története A templom felépítését Sótoku herceg szorgalmazta. Ezzel a céllal a Kongó Gumi építkezési céget bízta meg (abban az időben Ikaruga-dera (���) néven voltak ismertek ). Ennek a templomnak a felépítését 670-ben fejezték be. Hórjúdzsit Jakusi, a gyógyítás Njoraija és a herceg édesapja tiszteletére szentelték fel. Az ásatások bebizonyították, hogy Sótoku herceg palotája a templom jelenlegi helyének keleti részén állt. A herceg palotájától délre felfedezték egy templomkomplexum romjait is, amelyek nem tartoznak a mai templomegyüttes területéhez. A templomot 670-ben villámcsapás érte, ennek következtében leégett. 670 és 700 között újraépítették az eredeti stílusban, de az eredetitől eltérő fekvésben, északnyugati irányban. A templomot a 12. században, 1374-ben és 1603-ban is felújították. Úgy becslik, hogy a Kondo 15-20%-ban tartalmazza csak az eredeti anyagokat. Sótoku családját a Szoga klán megsemmisítette a hatalomért folyó küzdelemben. Sótoku herceg iránti tiszteleteként azonban a rivális család megengedte egy befolyástalan családnak a templom újjáépítését. A templom később a hosszó buddhizmus fő központjává vált. Vita a templomtűzről Habár a többség közös megegyezése szerint a jelenlegi templom a 670-ben leégett, de később helyreállított templom, mégis vitatják a tűz létezését. Akik a templomtűz létezésének elméletét cáfolják, rámutattak arra is, hogy tűznek nincs nyoma a földből vett mintákban. Viszont akik azt állítják, hogy a tűz valóban létezett, a Nihongi („Japán krónikája”) alapján rámutatnak arra, hogy egy súlyos tűz ütött ki 670-ben, melyben egyetlen épület sem maradt épen. Sótoku herceg életrajza szerint volt egy templomtűz 610-ben. Az ásatások, melyek felfedték a régebbi templomkomplexus romjait, viszont elég meggyőző bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy a mostani templom csak a leégett templom rekonstrukciója. Építése A jelenlegi templom két területre osztódik: a nyugati Szai-in és a keleti Tó-in rész. A templom nyugati részében áll a Kondó (arany csarnok) és a templom ötemeletes pagodája. A Tó-in részen terül el a nyolcszögű Jumedono csarnok (az álmok csarnoka), ami 122 m-re keletre fekszik a Szai-in területtől. A komplexumban találhatóak továbbá a szerzetesek szállásai, előadótermek, könyvtárak és ebédlők is. Amíg a legkorábbi japán templomok a koreai és kínai prototípusok alapján épültek, addig a Hórjúdzsi abban különbözik ezektől a mintáktól, hogy az udvarban a kondó és a pagoda egymás mellé kerültek. A 670-ben bekövetkezett templomtűzben az eredeti templom leégett, viszont a Jakusi-szobor megmenekült. Amíg a templom rekonstrukció alatt volt, addig a Saka triádról már megszületett a döntés, mert a templomot építő munkások mindkét szobornak egyformán akartak hódolni, így a kodót és a pagodát egymás mellé építették, egy egyedi összeállítást alkotva. A Jamadaderánál folyt ásatások eltérést mutatnak a 643-ban álló templom és a Hórjúdzsi között, mivelhogy a templom legrégebbi épületei nem a tiszta Aszuka-stílus jegyeit hordják. A templom építészetét erősen befolyásolta a Pekcse koreai királyság, akivel Va (Japán) közeli kapcsolatban állt, ez által bepillantást nyerhetünk abba, hogy vajon milyen lehetett a Pekcse építészet. Bizonyítékok vannak rá, hogy Pekcse építészek, kézművesek és mesterek nyújtották a gyakorlati szakértelmet a japánoknak a Hórjúdzsi építésekor, mivel a japánok nem rendelkeztek megfelelő ügyességgel abban az időben, hogy belefogjanak egy ilyen hatalmas vállalkozásba. Szintén Pekcse kézművesek segítettek a Hókódzsi (Aszuka-dera), az első japán buddhista templom, felépítésében is a 6-ik század vége felé. Szamuk Szagi könyvében nyomon követi a Pekcse ügyeit. Feljegyzései szerint a Jakusit egy pekcsei (koreai) kézműves készítette Sótoku herceg megbízásából, hogy elősegítse apja gyógyulását, aki viszont még a templomkomplexus befejezése előtt elhunyt. A pagoda Az ötemeletes pagoda 32,45 méter magas és egyike azon két faépületnek, melyek a legöregebbek a világon. A Pekcse koreai és a kínai Tang stíluselemek is megtalálhatóak benne. Több mint valószínű, hogy 700-ban fejezték be. A pagoda védőkorlátjai és konzoljai szinte megegyeznek a kondoéval. Figyelemreméltó az állítólagos ereklyetartó létezése a pagoda alatt. A masszív alapkő, amely három méter mélyen fekszik a föld alatt, üregeket rejt az ereklyék részére. Ezek a kincsek talán soha nem kerülnek a felszínre, a pagoda súlya miatt. A látogatóknak tilos a pagodába lépniük. A kondó A kondó széles körben a második legöregebb fennálló épületként ismert a világon. A csarnok 18,5 m szer 15,2 m alapterületű. Koreai és kínai prototípusok alapján épült. A csarnoknak dupla teteje van, melynek sarkai íveltek. Az eredeti Kondó-tetőt plusz oszlopok tartották, mert több mint 4 m-rel meghaladta az épület alapterületét. A II. világháború alatt leálltak a tető javításával, mert károk keletkeztek a híres belső falfestményeken. Tűz ütött ki a templomban a január másodikai renováció alatt 1949-ben a fűtés miatt. Ez a tűz komolyan megrongálta a tetőszerkezet megmaradt részét és a falfestményeket is egyben. Mivel a fa három centiméteres mélységig megperzselődött, elhatározták a megégett területek újjáépítését friss fával. Az eredeti konstrukció megszenesedett maradékait ma egy tűzálló raktárban tárolják, ahova csak néhány kiválasztottnak van belépése, hogy tanulmányozzák az ősi építkezési technikákat. A csarnokban található a híres Saka triád is. A Jumedono (Az álmok csarnoka) Úgy hisszük, hogy Sótoku herceg ebben a csarnokban tanulmányozta a buddhista írásokat. A csarnok jelenlegi formája 739-ben épült és a 9-ik században esett alá javításoknak. Ez a csarnok az otthona a híres jumedonói Guze vagy Kure Kannonnak, amit csak az év bizonyos alkalmaikor állítanak ki. Kincsek A templom kincsei tulajdonképpen a buddhista művészet gyűjteménye a 6. és 7. századból. Sok freskón, szobron és más műtárgyon a templomban, úgy mint az építészeten is látható Korea, Kína és India erős kulturális befolyása, ami a dél-ázsiai államok nemzetközi kapcsolatait mutatja. Falfestmények Tamdzsingot, egy koreai szerzetest (japánul Doncso) Kogurjóból, tartják a Kondó falán levő híres festmények festőjének. A Kudara Kannon Ez egy Kannon-szobor, amely a hagyomány szerint Kudarából származik. Aranyozott japánkámfor fából készült. A szobor 210 cm magas és elég vékony, e miatt még magasabbnak látszik. A Kudara szó a Pekcse királyság japán megfelelője. Ez a szobor egyedülálló darabja a japán művészetnek. Néhány művészetkritikus koreai eredetűnek tartja, mások szerint viszont Japánban faragták, csak nem hordozza ennek a kultúrának a jegyeit. A jumedonói (Guze) Kannon Ez a Kannon-szobor állítólagosan Sótoku herceget ábrázolja. Megközelítőleg 197 cm a magassága. Néhány forrás szerint Sótoku herceg is ilyen magas volt. A Kannon aranyozott fából készült. Azt állítják a szobor célja az volt, hogy csillapítsa az elhunyt herceg lelkét. Ez azon a tényen nyugszik, hogy a glóriát (dicsfényt) a fejhez egy szöggel erősítették oda. A szobor sokban hasonlít a hercegről fennmaradt arcképekre. A Kannon megőrizte az aranybevonatát annak köszönhetően, hogy 500 méter anyagba csavarva tartották az Álmok csarnokában és sosem érte napfény. A szobor funkciója az volt, hogy szent legyen így addig nem látta senki, amíg Ernest Francisco Fenollosa kérésére ki nem csomagolták, aki a japán kormány megbízásából katalogizálta az állam műtárgyait. Később a Bostoni Múzeum gondnoka lett. Fenollosa szerint ez a Kannon koreai eredetű, azonfelül állítják azt is, hogy a szobor az észak- és dél-kínai befolyások szintézise. Más történészek álláspontja szerint a szobor a Tori-stíluson alapul. A Shaka triád Tori Bussit hisszük e masszív Buddha-szobor elkészítőjének. Mivel ez egy triád, a középen levő Buddha két másik alakkal van ábrázolva. A szobor eredete 623-ra tehető és a stílusa Észak-Veiből ered, ami Tori-stílusként is ismert – jellemzők rá a kétdimenziós figurák és az ismétlődő minták (mint például annak a ruhának az ábrázolása, amin a triád ül). Ugny-le-Gay Ugny-le-Gay település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 176 fő (2015). Ugny-le-Gay Caumont, Commenchon, Guivry, La Neuville-en-Beine, Villequier-Aumont és Beaumont-en-Beine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Férfi 1 méteres műugrás a 2014-es úszó-Európa-bajnokságon A férfi 1 méteres műugrást a 2014-es úszó-Európa-bajnokságon augusztus 19-én rendezték meg. Délelőtt a selejtezőt, délután pedig a döntőt. A számot a német Patrick Hausding nyerte, aki kiélezett versenyben kevesebb mint hét ponttal előzte meg az orosz Jevgenyij Kuznyecovot, de a harmadik francia Matthieu Rosset lemaradása is alig több mint nyolcpontos volt. A 19 éves magyar versenyző, Bóta Botond összesen 275,40 pontot kapott hat gyakorlatára, és ezzel a 21. lett, öt riválisát előzve meg a selejtezőben. Eredmény Zölddel kiemelve a döntőbe jutottak. Monte Testaccio A Monte Testaccio vagy Monte dei Cocci Róma egyik érdekes látványossága az ókorból, a mai Via Galvani területén helyezkedik el. I. e. 140 – i. sz. 250 között alakították ki a halmot, mely nem más, mint eldobált, repedt, sérült amforák (latinul testae) dombja. Ilyen tartóedényekben tárolták egykor a kereskedelemben értékesítésre szánt árut. A mesterségesen kialakított domb 35-36 méter magas. Jelentőségére a régészek csak a 18. század végén figyeltek fel. Eerdetére számos magyarázat született, a birodalom népeinek adóösszeírásait tartalmazó cserepeknek és a nérói tűzvész törmelékeinek egyaránt gondolták a halmot. De lehetett a Tiberis-menti cserépkikötő hulladéka is. Legvalószínűbb, hogy a Hispania Baetica-i tartományból származó amfórák cserepei, amikben az antik Rómába szállították az olajat. A viszonylag durva kialakítású edények "egyszer használatosak" voltak, vagyis a szállítás után higiéniai okból összetörték őket. Szivárványpitta A szivárványpitta (Pitta iris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pittafélék (Pittidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1842-ben. Alfajai Pitta iris iris Gould, 1842 Pitta iris johnstoneiana Schodde & I. J. Mason, 1999 Előfordulása Ausztrália északi részén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és mangroveerdők, valamint cserjések és ültetvények. Nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 16-18 centiméter, testtömege 55-72 gramm. Bársonyos fekete fején, vörösesbarna sávot visel mindkét oldalán, zöld háta, halvány kék válla és olajzöld farka van. A szeme barna, csőre fekete, lábai rózsaszínűek. Nemek hasonlóak, a nőstény valamivel kisebb, és tompább színű, mint a hím. Életmódja Ízeltlábúakkal, férgekkel, csigákkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Szaporodása Fészekalja 3-4 krémszínű tojásból áll. Pisa–Firenze-vasútvonal A Pisa–Firenze-vasútvonal (olaszul: Ferrovia Leopolda) egy normál nyomtávolságú, 3 kV egyenárammal villamosított, 101 km hosszú vasúti fővonal Olaszországban Pisa és Firenze között. Tulajdonosa az RFI, a személyszállítást a Trenitalia üzemelteti. Olasz nevét, (Ferrovia Leopolda) II. Lipót toszkánai nagyhercegről kapta. Az első teszt-vonat Livorno és Pisa között 1844. január 27-én közlekedett, 1850-ben a vasútvonalat kétvágányossá építették át. Connecticut kongresszusi delegációinak listája Ez a lista az Amerikai Egyesült Államok Connecticut államának szenátorait, illetve képviselőházi képviselőit sorolja föl. Bár Connecticut első európai telepesei hollandok voltak, az első nagyobb településeket – Connecticut, Saybrook, New Haven - angolok alapították az 1630-as években, Thomas Hooker vezetésével. 1662-ben a különálló kolóniák királyi statútum alatt egyesültek, ezzel Connecticut koronagyarmattá vált. A gyarmat egyike volt annak a 13 gyarmatnak, amely fellázadt a brit uralom ellen az amerikai függetlenségi háború során. Az akkor alakuló Egyesült Államokhoz ötödikként 1788. január 9-én csatlakozott. A képviselőket két évente választják meg, a szenátorok közül az egyik az 1., a második pedig a 3. osztály tagja. A képviselőház korábbi tagjai Egyéni választási körzetek (1837-) 1837-től kongresszusi körzeteket hoztak létre, s a választások ez alapján történetek Loyettes Loyettes település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 3145 fő (2015). Loyettes Saint-Jean-de-Niost, Saint-Maurice-de-Gourdans, Saint-Vulbas, Anthon, Chavanoz, Saint-Romain-de-Jalionas és Vernas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: An–188 Az An–188 (ukránul: Ан–188) az ukrán Antonov vállalat fejlesztés alatt álló közepes katonai szállító repülőgépe. Az An–70 szállító repülőgépen alapul, lényegében annak négy sugárhajtóművel felszerelt változata. A projektet 2015-ben mutatták be az 51. Le Bourget-i légiszalonon, de már 2014 novemberében jelentek meg hírek a tervről. A D–27-es légcsavar-ventilátoros hajtóművek helyett a Motor Szics gyártotta D–436–148FM, vagy a fejlesztés alatt álló AI–28-as sugárhajtómű beépítését tervezik, de felmerült külföldi hajtómű alkalmazásának lehetősége is. A gázturbinás változat kifejlesztését az a körülmény is ösztönzi, hogy a D–27-es hajtóműhöz a légcsavar-ventilátort az orosz Aeroszila készíti, az ipari együttműködést viszont az Ukrajna elleni 2014-es orosz agresszió gátolja. A 140 tonna maximális felszálló tömegű, 40 tonna hasznos terhelésűre tervezett gép az amerikai C–130J–30 és a C–17A között helyezkedne el szállítási kapacitás tekintetében, és ezekkel a paraméterekkel az Airbus A400M konkurense lehet. Makettjét a törökországi Antalyában az Eurasia–2018 hadiipari kiállításon mutatták be először. Törökország és Ukrajna tárgyalásokat is folytatott a gép közös fejlesztésének és gyártásának a lehetőségéről is. HETE (műhold) A High Energy Transient Explorer, röviden HETE vagy más néven Explorer 79 egy európai közreműködéssel készült amerikai csillagászati műhold. Fő feladata a gamma-kitörések vizsgálata volt. Fellövések A HETE fellövése rendben megtörtént, 1996. november 4-én egy Pegasus rakéta az argentin SAC-B műholddal közös tartályban lévő műholdat Föld körüli pályára állította. A tartályt nyitó automatika azonban egy akkumulátor hibája miatt nem volt képes kinyitni a két műholdat tartalmazó dobozt. Az irányítók kénytelenek voltak megsemmisíteni a tartályt és így a HETE műholdat is. A kutatók azonnal megkezdték a felhasználható tartalék alkatrészekből a HETE-2 tervezését. A HETE-2 2000 október 9-én rendben pályára állt és megkezdte működését. Elért eredmények A HETE-2 a következő tudományos eredményeket érte el: A GRB 030329 közeli gamma-kitörés felfedezése, ami kapcsolatba hozható egy szupernóva kitöréssel. A GRB 050709 felfedezése, amely az első rövid gamma-kitörés volt, melynek sikerült a távolságát meghatározni. Megerősítette az XRF (X-Ray Flashes)-ek, azaz a Röntgen-villanások létét. Raynaud-jelenség A Raynaud-jelenség (RP) az arteriolák stressz hatására létrejövő reverzibilis, görcsszerű összehúzódása. Maurice Raynaud írta le először, 1862-ben. Leggyakrabban ujjakon, az orron, nyelven vagy fülön fordul elő. Az esetek többségénél sápadtság kíséri, amelyet fokozottabb cianózis követ és a bőr kivörösödése kísér a hiperaemia következményeként. Az ischaemia nagyobb fájdalommal is járhat, és sok esetben fekélyképződést vonhat maga után. A Raynaud-szindróma meglehetősen gyakori lehet, nőknél a populáció 4,9 – 20,1%-át, férfiaknál 3,8 – 13,5%-át érintheti. Patogenezis A folyamat során az érfalak dinamikus mozgása (vasokonstrikció, vasodilatáció) között egyensúlyhiány állhat fenn. Az ujjakban lévő perivaszkuláris idegek endothelin(ET–1) szintje erősen növekszik, míg a kalcitonin gén-rokon peptidszintje csökken. Emellett az a-2 adrenoreceptorok normális regulációja erősen eltér a megszokottól. Az ereken belüli fiziológiás eltérések magukban foglalják természetesen a vérlemezke-aktivációt, a fibrinolízist, a megemelkedett viszkozitást is. A megemelkedett ET ischeamia hatására jelentkezik. A csökkent vasodilatáció az erek tágulásáért felelős peptidek hatására is kiválthatja a jelenséget. A véráramlás negatív irányba történő változása következménye lehet a megemelkedett viszkozitásnak, amint az például macroglobulinaemiában, az érfal strukturális elfajulásánál, vagy vérrög következtében kialakult érfal okklúzió esetén látható. A von Willebrand faktor (véralvadási faktor) felszabadulása, a NO szintézis lecsökkenése és a keringésben jelenlévő interleukin–13 (citokin) megemelkedett szintje felfedezhető sclerosisban szenvedő betegeknél. Terápia Sok Raynaud-szindrómában szenvedő betegnél nem kerül szóba a terápiás kezelés, mivel a tünetek alapvetően nem befolyásolják a mindennapi életük minőségét. Egy, csaknem 500 vizsgált szermélyből álló vizsgálat kimutatta, hogy a megkérdezettek 64%-a nehezen kezeli a stresszt, és csupán mintegy 16%-a válaszolt pozitívan arra, hogy a gyógyszeres kezelés megfelelő lenne számukra. Megjegyzendő, hogy különféle terápiás lehetőségek – mint a biofeedback, az akupunktúra, lézerterápia – nem bizonyultak minden kétséget kizáróan hatékonynak, illetve az ezzel kapcsolatos tudományos irodalom meglehetősen hiányos. Az egyetlen lehetséges metódus a kiváltó okok megszüntetése, illetve elkerülése a stresszhelyzeteknek. A kézenfekvő megoldás egy akut létrejövő RP esetében a helyi melegítés és az környező izmok és izületek intenzív mozgatása. Ugyanakkor a lokális kezelés alapja a szervezet egészének melegen tartása. Ennek során a tünetek hozzávetőleg 15 – 20 percen belül enyhülnek és a helyi vérkeringés is normalizálódik. Gyógyszeres terápia A gyógyszeres kezelések egy típusa az értágítók, amelyek a véráthaladást az erekben könnyíthetik, ezzel az érgörcs lehetséges előfordulása minimalizálódhat. Mindenekelőtt a súlyosabb szövődményeket – mint a fekélyek és egyéb szöveti elfajulások – kell megelőzni. Ennek tekintetében talán a kalcium-csatorna blokkolók tűnnek a legalkalmasabbnak a szindróma kezelésében – ennek hatékonyságát tanulmányok is megerősítik. A prosztaglandinok élettani hatása meglehetősen szerteágazó, több hatásuk kevéssé ismert még, mindenesetre hatással vannak többek közt a trombocyta működésére, és bár klinikai terápiában nem sikerült még átütő eredményt felmutatni, egy lehetséges megoldásnak tekinhető. A nitrátvegyületek ugyan hatékony érdilatáló anyagok a szervezetben, azonban terápiás kezelésre már nem bizonyultak megfelelőnek. Hasonló cipőben jár a szerotonin Raynaud-szindrómában való részvételének kutatása. A szerotonin igen erős érösszehúzó, tehát az SSRI anyagok (szelektív szerotonin visszavétel gátlók) előtérbe kerülése nem volt indokolatlan, azonban már a kezdeti terápiás alkalmazásakor felvetődött néhány kérdés létjogosultságukat illetően. 1977–1978-as osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1977–1978-as osztrák labdarúgó-bajnokság az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának hatvanhetedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 10 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot az Austria Wien csapata nyerte. A bajnokság végeredménye Az Austria Wien az 1977-78-as szezon bajnoka. Az Austria Wien részt vett az 1978–79-es bajnokcsapatok Európa-kupájában . A Wacker Innsbruck részt vett az 1978–79-es kupagyőztesek Európa-kupájában . A Rapid Wien és a Sturm Graz részt vett az 1978–79-es UEFA-kupában . A Linzer ASK kiesett a másodosztályba (Erste Liga). Moziklip (album) A Moziklip az azonos című film zenéiből megjelent kétlemezes album, melyet 1987-ben adott ki a Favorit. Katalógusszámai: SLPM 37129 és SLPM 37130. 1997-ben CD-n és kazettán is megjelent. Az album dalai A oldal V'Moto-Rock - Moziklip Z'zi Labor - Szárnyak nélkül Révész Sándor - Ne várd a hullócsillagot Dolák-Saly Róbert - Elveszett éden B oldal Komár László - Élni tudni kell Ács Enikő - Kornél és Elvira Varga Miklós - Munkásszállás Katona Klári , Somló Tamás - Boldog dal Sztevanovity Zorán - Számíthatsz rám C oldal Laár András - Szerda királynő Sziámi - Mi már leszoktunk róla Kamara Rock Trió - Kacsamajom Sárközi Anita - Várj reám Korom Attila - Vasárnap éjjel D oldal Sziámi - 100 bolha Kőnigh Péter & Ciklámen - Indián dal Napoleon Boulevard - Álmunkra vigyázz! Kentaur - Sirály sziget Forrás http://rateyourmusic.com/release/album/various_artists_f2/moziklip/ Irhás árok Az Irhás árok egy utca neve Budapest XI. kerületében a Pösingermajor és XII. kerületében Csillebérc és Magasút városrészekben. (A név írásmódja domborzati fogalomként Irhás-árok!) Páratlan oldala a XII. kerülethez tartozik, míg a páros oldalon a 2. és 26. közötti számok a XI. kerülethez, a további számok a XII. kerülethez tartoznak. Az útvonal, amely a Törökbálinti út 75-től a Nagykapos utcáig vezet, 1936-ban kapott elnevezést. Az Irhás köz nevű zsákutca az Irhás árok 18.-20.-nál nyílik (Pösingermajor városrész). (Az addigi 36. utca 1953-ban kapta ezt a nevet). Budamér Budamér (szlovákul Budimír, lengyelül Budzymir) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Fekvése Kassától 10 km-re északkeletre, a Tarca jobb oldalán található. Nevének eredete Neve a szláv Budimir személynévből ered, valószínűleg első birtokosáról nevezték el. Története A települést 1289-ben abban az oklevélben említik először, melyben birtokosa, Somosi Péter felosztja birtokait öt fia között. Kis- és Nagybudmért János nevű fia nyerte el, az oklevélben „villa Bodomer Maior et Minor Bodomer” alakban szerepel. A falu ekkor már fejlett település volt és eredete valószínűleg a 12. századig nyúlik vissza. 1326-ban érdemeikért királyi adományként az Aba nemzetség budaméri ágához tartozó János magiszter kapta. Az 1332–1335-ös pápai tizedjegyzék említi Fülöp nevű papját. A 15. században a települést ismét egy faluként említik. 1427-ben Budamér birtokosa, Budaméri András 23 portával adózik. Az Aba nemzetség itteni ágának utolsó férfi tagja, János halála után 1458-ban birtokait a király a nemzetség somosi ágának adta. Az 1565-ös tizedjegyzékben 23 paraszti és 2 zsellérháztartást említenek. 1567-ben a község 7 és fél portával adózott. A 16. század második felében Budamér magyar többségű falu lett, ami annak köszönhető, hogy délről a török elől menekülve sok magyar költözött erre a vidékre. 1598-ban 29 lakott házat számoltak a településen. 1673-ban az Osztrogh családnak volt itt udvarháza. Később a magyarosodási folyamat megfordult és 1715-ben a 11 jobbágycsalád közül már 8 szlovák eredetű volt. A 18. században a falu teljesen elszlovákosodott. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BUDAMÉR. Budzimir tót Mező Város Sáros Vármegyében, földes Ura Ujházy Uraság, és mások, lakosai katolikusok, fekszik Bükéhez nem meszsze, Tarcza vizétől egy puska lövésnyire lapos helyen, ’s a’ Budaméri Nemzetségnek születési földgye. Ámbár réttyeit néha a’ víz járja, de másként jók, és sárjút is teremnek, legelője elég, ’s szükséges erdeje is van, Kassai piatzozásának helyéhez sints meszsze, agyagja nevezetes a’ tserép edények készítésére, mellyböl pénzt kereshetnek, első Osztálybéli.” 1848. december 11-én Schlik altábornagy császári csapatai itt győzték le Pulszky Sándor nemzetőr és népfelkelő seregét. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Budamér, Budzimir, tót falu, Sáros vmgyében, Abauj szélén, a Tarcza mellett, a kassai országutban: 469 r., 58 g. kath., 156 evang., 2 ref., 24 zsidó lak. Kath. és evang. szentegyház. Két kastély. Első osztálybéli határ. F. u. Ujházy nemzetség. Ut. p. Kassa.” A trianoni diktátumig Sáros vármegye Lemesi járásához tartozott. Népessége 1880-ban 612 lakosából 546 szlovák és 15 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 571-en lakták, ebből 510 szlovák és 52 magyar anyanyelvű. 1921-ben 564 lakosából 530 csehszlovák és 18 magyar. 2001-ben 890 lakosából 878 szlovák és 1 magyar volt. 2011-ben 1042 lakosából 988 szlovák és 4 magyar. Neves személyek Itt született 1795 . január 20-án Újházy László politikus, Sáros vármegye főispánja , országgyűlési képviselő, 1848-ban a felvidéki védelmi harcok fő irányítója, komáromi kormánybiztos, a vár védelmének szervezője. Nevezetességei A Mindenszentek tiszteletére szentelt, római katolikus temploma eredetileg a 13. század második felében épült és a Szent Kereszt tiszteletére volt szentelve. 1745 -ben barokk stílusban építették át, majd 1878 és 1900 között megújították. Kastélya a 18. század második harmadában épült, mai formáját 1812 -ben nyerte el, amikor klasszicista stílusban építették át. Az 1960-as évek óta a szlovák technika múzeuma működik benne. Hringvegur A Hringvegur, vagy más néven az 1-es főútvonal (izlandiul Þjóðvegur 1, vagy Hringvegur) Izland legnépesebb településeit összekötő út a sziget partvidékén. Az 1-es főút teljes hossza 1339 km. Az útvonal 1974-ben készült el Izland legrégebben alapított településének 1100. évfordulójára. Ekkor adták át az ország leghosszabb közúti hídját is, amely a Skeiðará folyón létesült. Jellemzői Az út majdnem a teljes hosszúságában mindösszesen irányonként egy-egy forgalmi sávval rendelkezik. Amikor azonban nagyobb településeket, városokat érint az útvonal, akkor a lakott területeken belül plusz forgalmi sávokkal bővül, hogy a nagyobb forgalmat is el tudja vezetni, akárcsak a Hvalfjörður-alagútnál. A legtöbb kis híd az útvonal mentén mindössze egysávos és többnyire fából vagy fémből készült. Az út majdnem teljes hosszán aszfaltburkolatú, ám a sziget keleti részein egyes helyeken csak kavicsburkolattal van ellátva. Az Izlandi Közútkezelő tartja fenn a főútvonalat. Annak ellenére, hogy burkolt útvonalról van szó, egyes helyeken a szűk forgalmi sávok, az 1940-es években kiépített szakaszokon pedig az éles hajtűkanyarok és a nem belátható bukkanók okozhatnak veszélyt. Telente a havas, jeges útviszonyok okoznak gyakran balesetveszélyt. Az útvonal nagyobb részén a megengedett legnagyobb forgalmi sebesség 90 km/h. Természetes veszélyek Az 1-es főút keresztülvág a Skeiðarársandur gleccserek által alakított fennsíkján, amely az út vonalvezetését jelentősen megbonyolítja. Mivel a gleccserárak és a vulkáni tevékenység gyakran tönkreteszi a közúti hidakat a főútvonal mentén, ezért azokat gyakran kell újjáépíteni. Forgalom A nagyobb városok esetében, mint ahogyan az Reykjavíkban is van, a napi autóforgalom akár 5-10000 autó is lehet, míg a kisebb településeken a napi 100 autó is soknak mondható. Mivel a főútvonal nem húzódik távol a sziget főbb látnivalóitól, ezért elsősorban nyáron a turisták is bővítik a forgalom nagyságát. Szakaszai Az útvonal számos településen halad keresztül, ezért több szakaszra bontható. Az alábbi táblázat foglalja össze a szakaszokat és az általuk összekötött részek neveit. Városok az út mentén Reykjavík Mosfellsbær Grundarhverfi Borgarnes Bifröst Brú Blönduós Akureyri Reykjahlíð Egilsstaðir Breiðdalsvík Djúpivogur Höfn Kirkjubæjarklaustur Vík í Mýrdal ( Vík ) Skógar Hvolsvöllur Hella Selfoss Hveragerði Megjelenése a popkultúrában 2016 nyarán, a nyári napforduló idején az ismert izlandi rokczenekar, a Sigúr Ros 24 óra alatt, az óramutató járásával ellentétes irányban végigjárta az 1-es utat. Induló és érkezési pontjuk Reykjavik volt. Az utazás alatt folyamatos tv közvetítést adtak, valamint felvételt készítettek hagyományos és 360 fokos technikával. A felvételt zenei hátteréül az együttes Óveður című számának mesterséges intelligencia által folyamatosan változtatott, alakított változata szolgált. Az utazás felvételei megtalálhatóak az együttes Youtube csatornáján. Hósvík Hósvík (dánul: Thorsvig) település Feröer Streymoy nevű szigetének keleti partján, egy öböl mentén. 330 fő (2009. jan 1.) +/- lakosa van; közigazgatásilag Sundini községhez tartozik. Korábban Thórsvíknak nevezték, mivel úgy vélik, hogy a falu alapítóját Tórhallurnak hívták. Földrajz A település a sziget keleti partján, egy öböl mellett fekszik Történelem Első írásos említése 1584-ből származik. Betonból épült temploma 1929-ből származik. A jelenlegi Sundini község elődjének az az önkormányzati együttműködés tekinthető, ami az akkori Sundini község mellett Hósvík, Hvalvík és Haldarsvík községekre terjedt ki. 2003-ban született döntés az egyesülésről, amelyhez a fentieken kívül Gjógv és Saksun községek is csatlakoztak, így alakult meg 2005. január 1-jén az új Sundini község. Gazdaság Itt van a székhelye a Thor hajózási társaságnak. Ugyancsak Hósvíkban működik a Krás nevű élelmiszeripari vállalkozás, amely Feröer legtöbb boltjába élelmiszert szállít. Közlekedés 1979-ig, a Streymin-híd megépültéig itt kötött ki az eysturoyi Selatrað felé közlekedő komp. A települést érinti a 400-as buszjárat. Női 5 km-es sífutás az 1964. évi téli olimpiai játékokon Az 1964. évi téli olimpiai játékokon a sífutás női 5 km-es versenyszámát február 5-én rendezték Seefeldben. Ezt a versenyszámot először rendezték meg a téli olimpia történetében. Az aranyérmet a szovjet Klavgyija Bojarszkih nyerte meg. A Magyarországot képviselő Hemrik Ferencné a 29. helyen végzett. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. Szent Péter és Pál-fatemplom (Alsóboldogfalva) Az alsóboldogfalvi Szent Péter és Pál-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Hargita megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HR-II-m-B-12757 sorszámon szerepel. Leírása A templom rossz állapotban van; a megfogyatkozott létszámú gyülekezet anyagi forrásai nem teszik lehetővé a műemlékvédelmi előírásoknak megfelelő felújítást. Litván labdarúgó-bajnokság (másodosztály) Az 1 Lyga a litván labdarúgás második legmagasabb osztálya. A bajnokságot 1991-ben alapították, jelenleg hét csapat alkotja. Az első osztályba a győztes csapat jut fel. Jelenlegi résztvevők Alytis Alytus Glestum Klaipėda FK Mažeikiai Lietava Jonava Nevėžis Kėdainiai FK Šilutė Žalgiris Vilnius Pácfalu Pácfalu település Romániában, Szatmár megyében. Fekvése Erdődtől keletre, Alsóhomoród és Középhomoród közt fekvő település. Története Nevét 1370-ben Pácafalu néven említette először oklevél. 1370-ben a szatmári apáczáké volt s róluk is nevezték el. Később a Drágfiaké volt és a bélteki uradalomhoz tartozott egészen a 16. század közepéig, majd az erdődi, utána pedig az erdőszádai uradalommal a szatmári vár tartozéka lett. 1648-ban Apatzaffalva néven írták, ekkor Rákóczi György birtoka volt. 1668-ban gróf Csáky István kapott rá királyi adományt, majd a báró Wesselényieké lett. A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg. A 20. század elején gróf Károlyi Lajos volt itt nagyobb birtokos. Ekkor Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott. 1910-ben 465 lakosából 18 magyar, 411 román volt. Ebből 7 római katolikus, 444 görögkatolikus, 13 izraelita volt. 1913-ban nevét Pácafalunak írták. Nevezetességek Görögkatolikus temploma 1861 -ben épült. Mleczna A Mleczna egy folyó Közép-Lengyelországban, a Radomka jobb oldali mellékfolyója. Hossza 27,8 km, vízgyűjtő területe 348,5 km². Útja Forrása 198 m magasan Wolanów közelében van. A Radomkába Lisównál ömlik. Víztározó A folyón a radomi Borki városrészben 1970-es években víztározót alakították ki úgy, hogy gáttal felduzzasztották a vizét. A víztározó területe kb. 9 ha. Hosszúkás alakja van. Rekreációs és horgászati célokat szolgál, kedvelt kirándulóhely. Története 8-9. század alatt kora középkori település, amiből jött létre Radom, a folyó partján alapították meg. A 10. század második felében indult meg a vár építése. A maradványai mint a mai földvár "Piotrówka" látható. A földvárat részlegesen helyreállították. Peyrieu Peyrieu település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 850 fő (2015). Peyrieu Arbignieu, Brens, Izieu, Murs-et-Gélignieux, Prémeyzel, La Balme és Arboys-en-Bugey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (16348) 3465 T-3 A (16348) 3465 T-3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. 1978-as Formula–1 holland nagydíj A holland nagydíj volt az 1978-as Formula–1 világbajnokság tizenharmadik futama. Statisztikák Vezető helyen: Mario Andretti: 39 (1-75) Mario Andretti 12. győzelme, 15. pole-pozíciója, Niki Lauda 16. leggyorsabb köre. Lotus 71. győzelme. Woluwe-Saint-Lambert Sint-Lambrechts-Woluwe (holland) vagy Woluwe-Saint-Lambert (francia) egyike a Brüsszel fővárosi régiót alkotó 19 kerületnek. A kerület egyike a Brüsszelben található elegánsabb lakóövezeteknek, jellegében leginkább Uccle-hez hasonlít, vagy például Londonban a Kensington és Chelsea kerületre. A kerületben vegyesen találhatók apartmanok, sorházak és saját kerttel rendelkező családi házak. A kerület elnevezése Mivel a brüsszeli régió hivatalosan kétnyelvű ezért a kerület nevének két változata létezik: Sint-Lambrechts-Woluwe (hollandul) vagy Woluwe-Saint-Lambert (franciául). A kerület nevét a francia kiejtést követve gyakran Woluwé-nak írják, illetve rövidítésekben WSL-ként használják. Ezen felül használatos még a Woluwe-St-Lambert verzió is. Földrajz A kerület Brüsszel keleti oldalán, a városi körgyűrű 1-2 kijáratához közel található, Brüsszel egyik leginkább dombos része, sok fásított területtel és számos parkkal. A kerületen keresztülfolyik a Woluwe-folyó. A kerületben található a Leuveni Katolikus Egyetem brüsszeli campusa, valamint számos belga rádió és televíziós társaság, mint például az RTL Group, székhelye. A kerültben számos bevásárlóutca található, mint például az Avenue Georges Henrilaan, illetve a Woluwe Shopping Centre, a Roodebeek metrómegállónál. A kerület legjelentősebb utcáit és útjait jelentős 20. sz.-i belga politikusok után nevezték el, mint például Avenue Charles de Broquevillelaan és az Avenue Paul Hymanslaan. A kerület alatt fut a brüsszeli metró 1-es (korábban 1B) vonala, és itt található a vonal végállomása is (Stokkel - Stockel). Történet A középkorig A kerületben folyó ásatások számos, a bronzkorból származó leletet tártak fel, annak jeleként, hogy ez a terület meglehetősen korán benépesült. A kerület elődjének számító falu első említése azonban a 11. sz.-ból származik, amikor a Woluwe-folyó melletti erdőt kivágták és az irtást mezőgazdasági felhasználásra előkészítették. A 12. sz.-ból származik a kerület legrégebbi templomának román stílusú tornya, amelyet Szt. Lambert-nek szenteltek, aki a 7. sz.-ban Maastrich püspöke volt és a mai Liège városa közelében szenvedett vértanúságot. A 12. sz. végén a Saint Lambert egyházközséget és a hozzá tartozó földeket a brüsszeli Szent Mihály- és Szent Gudula káptalanháznak (a mai katedrális elődjének) adományozták. Számos alapítvány és kórház telepedett ekkor a Woluwe-folyó völgyébe. A középkor nagy részében Woluwe a Brabanti Hercegség része volt, a herceg egyik hűbérurának irányítása alatt. A Woluwe menti területek egy része a Forest / Vorst-i és a leuveni 't Park apátságok része volt. A 16. századtól napjainkig A kerület lakossága egészen napjainkig túlnyomórészt földművelőkből állt, a környék elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozott. A 16. sz.-tól kezdve települt a környékre a brüsszeli nemesség és a tehetősebb papság egy része, néhány ekkor épült kastély a mai napig fennmaradt. 1897-ben a Chausse de Tervueren megépítésével, illetve a városi közlekedés fejlődésével a kerület egyre közelebb került a brüsszeli polgároknak, akik a csendet és nyugalmat keresve nagy számban költöztek ide. A városiasodás igazán csak a 20. sz.-ban vett lendületet, ekkor épültek ki jómódú polgárságnak otthont adó lakónegyedek, követve az akkor divatos Art Noveau és art déco stílusokat. Ezek jó része a Brand Whitlock Boulevard környékén látható. A folyamat napjainkban is tart, egyre újabb és újabb lakónegyedek épülnek, amelyek elsősorban a tehetősebb brüsszelieket, illetve az Európai Unió és különböző nemzetközi vállalatok által foglalkoztatott külföldieket vonzanak. Látnivalók, érdekességek A Woluwe-folyó völgyében számos parkot alakítottak ki, mint például a Parc de Woluwe, a Parc des Sources vagy a Parc Malou . A román stílusú Saint-Lambert templom legkorábbi része a harangtorony. A templomot a 18-19. sz. során több alkalommal átépítették és kibővítették A templommal szemben található a Hof van Brussel kastély, amely a 16-17. sz.-ban épült, bár egyes részei a 12. sz.-ból származnak. Az épület névadója az első birtokos, a „ van Brussel ” (franciául a „ de Brouxelles ”) család volt. A kerületi önkormányzat központja az 1930-as években épült városháza, amely a metró Tomberg megállója közelében áll. A Parc de Roodebeek-ben található a kerületi múzeum, amely a brüsszeli építész Emile Devos tervei alapján épült A neoklasszikus stílusú, 1776-ban épült Château Malou a hasonló nevű park közepén áll. A Hof ten Berg tanya a 18. sz.-ból származik, egykor a Vorst apátság része volt a körülötte fekvő mintegy 100 hektáros területtel együtt A 12. sz.-i Lindekemale vízimalom a Parc Malou szélén áll, manapság mint étterem működik A Slot kastély Woluwe korábbi urainak volt a lakhelye, 1500 körül épült A Wolubilis kulturális központ és színházat 2006-ban avatták fel, az épületegyüttes az Avenue Paul Hymanslaan-on található, a metró Roodebeek megállójához közel A kerület híres szülöttei Jules Malou, belga politikus (1810-1886), 1871-1878 között Belgium miniszterelnöke A belga királyi család számos tagja született a kerületben, mint például Princess Louise, Prince Nicolas, és Prince Aymeric Egyéb A kerület futballcsapata a belga 3. osztályban versenyző Royal White Star Woluwe (RWSW). A klub a Chemin du Struykbeken-en található Fallon Stadium-ban edz, illetve itt játsszák az otthoni mérkőzéseket. A csapat honlapja: www.whitestar.be A KV Woluwe-Zaventem a brüsszel melletti Zaventem város csapata. Testvérvárosok FRA : Meudon RUA : M’Bazi Csomafalva Csomafalva (Затисівка), település Ukrajnában, a Nagyszőlősi járásban. Fekvése Nagyszőlőstől délre, Csepe és Forgolány közt fekvő település. Története Csomafalva nevét 1323-ban említették először az oklevelek Chamafalva néven. Lakói magyarok voltak, kik 1552 után reformátusokká lettek. A falu egykori birtokosai a Szirmay család tagjai voltak. Az 1800-as években Csoma néven írták nevét. 1910-ben végzett népszámláláskor 391 lakosa volt, ebből 142 magyar, 7 német, 242 rutén volt, melyből 17 római katolikus, 348 görögkatolikus, 19 református, 7 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott. Beach Blanket Bogus A Beach Blanket Bogus a Totál Dráma Akció című kanadai animációs sorozat negyedik epizódja. Eredeti premierje 2009. február 1-jén volt. Magyarországon a premier 2009. október 1-jén volt. Leírás A versenyzők egy tengerparti próbán vesznek részt, amelynek első része az, hogy meg kell lovagolni egy önműködő szörfdeszkát. Justin beeseik a vízbe, és a cápák kiugranak, majd újraélesztik. Owen alatt eltörik a deszka, és a víz esőként hullik mindenkire, ezért a cápák pihenőt kapnak. Ezt a menetet a menetet a Fókusz Pullerek nyerik Duncannek köszönhetően. A próba második menetéhez a versenyzők visszatérnek a Totál Dráma Sziget helyszínére, ahol egy homokvárat kell építeniük. Gwen úgy látja, hogy Trent teljesen megőrült, mivel folyton számol, miközben egy karkötőt ütöget a homlokához, és mindenből kilencet akar. Trent öt betű, Gwen négy betű: így jön ki a kilenc. Végül a második menetet a Kamera Manusok nyerik Beth papírvárával. Ezért sor kerül egy harmadik menetre. A harmadik menet egy tengerparti táncverseny. LeShawna táncol a Pullereknek, Trent pedig a Manusoknak. Mivel LeShawna nagyon jól tud táncolni, a Pullerek nyerik a próbát. José Ferrer José Vicente Ferrer de Otero y Cintrón (San Juan, Puerto Rico, Spanyolország, 1912. január 8. – Coral Gables, Florida, 1992. január 26.) Puerto Ricó-i színész, színházi és filmes rendező. Ő volt az első Puerto Ricó-i színész, valamint az első spanyol színész, aki Oscar-díjat nyert. Gyermekkora és tanulmányai José Vicente Ferrer de Otero y Cintrón néven született 1912. január 8-án Santurce városában, Puerto Ricóban. Édesanyja, María Providencia Cintrón, édesapja, az író és ügyvéd Rafael Ferrer. Nagyapja Gabriel Ferrer Hernandez volt, aki a Puerto Ricó-i szabadságharcban küzdött a sziget függetlenségéért. Egy svájci bentlakásos magániskolában, a Le Rosey-ban tanult, majd a Princeton egyetemen szerzett diplomát. A Princeton Triangle Club tagja volt. Pályafutása 1935-ben debütált a Broadway-n, majd öt évvel később már főszerepben mutatta meg a tehetségét (Charley's Aunt). 1943-ban az Othello-ban játszott Paul Robeson és első felesége, Uta Hagen oldalán - ez volt a leghosszabb ideig játszott Shakespeare-darab az USA történetében. Az ötvenes években nemcsak színészként, hanem rendezőként is bemutatkozott a Broadway-n (The Shrike, Stalag 17, The Fourposter, Twentieth Century, Carmelina, My Three Angels, The Andersonville Trial) - munkáját újabb Tony-díjakkal jutalmazták. 1952-ben elnyerte a legjobb drámai színésznek járó díjat a The Shrike című filmben nyújtott alakításáért, valamint a legjobb rendezőnek járó díjat (The Shrike, The Fourposter, Stalag 17). Legismertebb alakítását Cyrano de Bergerac szerepében nyújtotta. Alakításáért elnyerte az Oscar-díjat, amellyel rekordot írt: ő lett az első Puerto Ricó-i és az első spanyol ajkú színész, aki átvehette a rangos elismerést. A díjat a Puerto Ricó-i egyetemnek ajándékozta - onnan lopták el 2000-ben. Először 1946-ban játszotta el a szerepet a Broadway színpadán, majd játékának köszönhetően átvehette a legjobb drámai színésznek járó Tony-díjat. 1953-ban - saját rendezésében - New Yorkban ismételte meg a szerepet, ugyanakkor két filmben is magára öltötte, 1950-ben és 1964-ben. Szinkronszínészként is kölcsönözte a hangját Cyranonak 1974-ben a The ABC Afterschool Special című animációs sorozat egyik epizódjában. Filmszínészként 1948-ban debütált a Szent Johanna című színes filmben, amelyben Ingrid Bergmannal játszott együtt. A kezdeti mellékszerepek után rátaláltak a főszerepek és így olyan alkotásokban mutathatta meg a tehetségét, mint a Whirlpool (1949), a Crisis (Cary Grant oldalán, 1950), a Cyrano de Bergerac (1950) és a Moulin Rouge (1952). Ettől kezdve a filmes karrierjének szentelte magát, de időnként visszatért a színház világába is. Nemcsak játszott a színpadon, hanem rendezett is (The Andersonville Trial, 1959). A Juno című musicalt Vincent J. Donehue-tól vette át, de nagy bukás lett és nem sokat segített a rendezői pályafutásán - ahogyan a The Girl Who Came to Supper című alkotás sem a színészi karrierjén. Kora legnagyobb filmsztárjaival játszhatott együtt: Rita Hayworth (Miss Sadie Thompson, 1953), Barney Greenwald (Zendülés a Caine hajón, 1954), Sigmund Romberg (Deep in My Heart, 1954). Ezután olyan filmeket rendezett, mint a The Shrike (1955), The Cockleshell Heroes (1956), The Great Man (1956), I Accuse! (1958), The High Cost of Loving (1958), Return to Peyton Place (1961), State Fair (1962). Olyan filmekben nyújtott emlékezetes alakítást, mint az Arábiai Lawrence (1962), A világ legszebb története (1965), Bolondok hajója (1965), Szentivánéji szexkomédia (1982), Lenni vagy nem lenni (1983), és a Dűne (1984). Közben számos rádióműsorban kapott szereplési lehetőséget - ezek közül az 1945-ös sorozat, a Philo Vance volt a legjelentősebb, amelyben a címszereplő detektívnek kölcsönözte a hangját. Televíziós sorozatokban is többször vendég szerepelt a karrierje során, rövidebb-hosszabb mellékszerepekben: Starsky and Hutch, Newhart, Another World, Bewitched, Quincy, M.E., Columbo, Kojak, The Don, Gyilkos sorok, She Wrote, Szerelemhajó, Matlock. 1981-ben a Magnum című krimisorozat egyik epizódjában legidősebb fiával, Miguel Ferrerrel játszhatott együtt. A kilencvenes években már keveset dolgozott. Utolsó filmszerepét 1992-ben a Lam Gong juen ji fan fei jo fung wan című filmben alakította. Magánélete 1938. december 8-án feleségül vette Uta Hagent, akitől egy gyermeke, Leticia Ferrer született 1940. október 15-én. A házaspár 1948. június 14-én elvált, részben azért, mert Hagen viszonyt folytatott az énekes Paul Robesonnal és nem volt hajlandó véget vetni a kapcsolatnak. Öt nappal később, 1948. június 19-én kötötte második házasságát, Phyllis Hillel, akitől nem született gyermeke és akitől 1953. július 7-én elvált. Hat nappal később, 1953. július 13-án feleségül vette az ünnepelt énekesnő Rosemary Clooney-t. Öt gyermekük született: Miguel Ferrer (1955. február 7. - 2017. január 19.), Maria Ferrer (1956. augusztus 9.), Gabriel Ferrer (1957. augusztus 1.), Monsita Ferrer (1958. október 13.) és Rafael Ferrer (1960. március 23). 1961-ben elváltak, majd három évvel később megpróbálták rendbe hozni a kapcsolatukat. 1964. november 22-én ismét összeházasodtak, de 1967. szeptember 12-én végleg elváltak útjaik, amikor kiderült, hogy a színész viszonyt folytatott Stella Daphne Magee-vel. A viszonyból házasság lett 1977-ben, amely Ferrer haláláig tartott. Halála és emlékezete 1992. január 26-án, rövid szenvedés után hunyt el vastagbélrákban Coral Gables-ben, Floridában. A régi San Juan-i Santa María Magdalena de Pazzis temetőjében helyezték örök nyugalomra Puerto Ricóban. 2005-ben a Latin-Amerikai Színészek Szövetsége (HOLA) átnevezte az általuk kiosztott Tespis-díjat HOLA José Ferrer Tespis-díjra. 2012. április 26-án bélyegen jelent meg Ferrer arcképe a Kitüntetett Amerikaiak-sorozatban. Filmográfia 1992 - Lam Gong juen ji fan fei jo fung wan 1991 - Testvérharc (The Perfect Tribute) ... Edward Everett 1990 - A bérgyilkos (Hired to Kill) ... Rallis 1985 - A csábítás (Seduced) 1984 - Gyilkos sorok (Murder, She Wrote) ... Cagliostro 1984 - Az erőszak pokla (The Evil That Men Do) ... Dr. Hector Lomelin 1984 - Dűne (Dune) 1983 - Lenni vagy nem lenni (To Be or Not To Be) 1983 - Ez a lány bérbe adó 1982 - Szentivánéji szexkomédia (A Midsummer Night's Sex Comedy) ... Leopold 1981-86 - Szerelemhajó (The Love Boat) 1981 - Evita Peron ... Agustin Magaldi 1980 - Bunyó a javából (The Big Brawl) ... Dominici 1980 - Gideon trombitája (Gideon's Trumpet) ... Abe Fortas 1980 - Az álomgyár (The Dream Merchants) ... George Pappas 1979 - Bűnös élet (A Life of Sin) 1979 - Az ötödik muskétás (The Fifth Musketeer) 1978 - Zoltán, Drakula kutyája (Dracula's Dog) ... Branco felügyelő 1978 - A csodálatos Nemo kapitány (The Amazing Captain Nemo) ... Némó kapitány 1978 - Rajzás (The Swarm) 1977 - Az őrszem (The Sentinel) ... Robed Figure 1977 - J. Edgar Hoover titkos aktái (The Private Files of J. Edgar Hoover) ... Lionel McCoy 1977 - Ki látta a szelet? (Who Has Seen the Wind) ... Ben 1977 - Fedora ... Dr. Vando 1976 - A nagy busz (The Big Bus) ... Ironman 1976 - Az elátkozottak utazása (Voyage of the Damned) ... Manuel Benitez 1974 - Columbo és az MM7 robot (Columbo: Mind Over Mayhem) ... Dr. Marshall Cahill 1973 - Kojak és a Marcus - Nelson gyilkosságok (The Marcus-Nelson Murders) ... Jake Weinhaus 1971 - Gyilkosság San Franciscóban (Crosscurrent) ... Dr. Charles Bedford 1965 - A világ legszebb története (The Greatest Story Ever Told) 1965 - Bolondok hajója (Ship of Fools) ... Rieber 1963 - Cyrano és D'Artagnan (Cyrano et D'Artagnan) 1963 - Kilenc óra Ráma oltáráig (Nine Hours to Rama) ... Gopal Das felügyelő 1962 - Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia) ... török 1954 - Zendülés a Caine hajón (The Caine Mutiny) ... Barney Greenwald hadnagy 1953 - Miss Sadie Thompson ... Alfred Davidson 1952 - Moulin Rouge ... Henri de Toulouse-Lautrec 1950 - Szerelmi boldogság (Love Happy) 1950 - Katasztrófa (Crisis) ... Raoul Farrago 1950 - Cyrano de Bergerac ... Cyrano de Bergerac 1949 - Örvény (Whirlpool) ... David Korvo 1948 - Szent Johanna (Joan of Arc) ... VII. Charles, a trónörökös Díjak Oscar-díj díj : a legjobb férfi főszereplő - Cyrano de Bergerac (1951) Golden Globe-díj díj : a legjobb férfi főszereplő - Cyrano de Bergerac (1951) Tony-díj díj : a legjobb drámai színész - The Shrike (1952) Message in a Box A Message in a Box. The Complete Recordings a The Police munkásságát áttekintő négy lemezből álló gyűjteményes kiadás, mely 1993-ban jelent meg. Néhány kivételtől eltekintve tartalmaz minden egyes felvételt, amit a zenekar készített, tehát az együttes korábbi öt albumán meg nem jelent számokat is, illetve koncertfelvételeket. Dalok 1. lemez Fall Out Nothing Acheiving Dead End Job Next to You So Lonely Roxanne Hole in My Life Peanuts Can't Stand Losing You Truth Hits Everybody Born in the 50's Be My Girl – Sally Masoko Tanga Landlord (élő) Next To You (élő) Landlord Message in a Bottle Reggatta de Blanc It's Alright for You Bring on the Night Deathwish 2. lemez Walking on the Moon On Any Other Day The Bed's Too Big Without You Contact Does Everyone Stare No Time This Time Visions of the Night The Bed's Too Big Without You (mono) Truth Hits Everybody (élő) Friends Don't Stand So Close to Me Driven to Tears When the World Is Running Down You Make the Best of What's Still Around Canary in a Coalmine Voices Inside My Head Bombs Away De Do Do Do De Da Da Da Behind My Camel Man in a Suitcase Shadows in the Rain The Other Way of Stopping 3. lemez A Sermon Driven to Tears (élő) Shambelle Spirits in the Material World Every Little Thing She Does Is Magic Invisible Sun Hungry for You (J'aurais tojours faim de toi) Demolition Man Too Much Information Rehumanize Yourself One World (Not Three) Omegaman Secret Journey Darkness Flexible Strategies Low Life How Stupid Mr. Bates A Kind of Loving 4. lemez Synchronicity I Walking in Your Footsteps O My God Mother Miss Gradenko Synchronicity II Every Breath You Take King of Pain Wrapped Around Your Finger Tea in the Sahara Murder by Numbers Man in a Suitcase (élő) Someone to Talk To Message in a Bottle (élő) I Burn for You Once Upon a Daydream Tea in the Sahara (élő) Don't Stand So Close to Me '86 Bahamai trupiál A bahamai trupiál (Icterus northropi) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Magyar neve forrással nincs megerősítve. Rendszerezése A fajt Joel Asaph Allen amerikai ornitológus írta le 1890-ben. Egyes szervezetek szerint az antillai trupiál (Icterus dominicensis) alfaja Icterus dominicensis northropi néven. Előfordulása A Bahama-szigetek területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz erdők, valamint szántóföldek és ültetvények. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 20-22 centiméter. Életmódja Kevés információ van róla, valószínűleg ízeltlábúakkal, gyümölcsökkel és nektárral táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. április 23.) Avibase. (Hozzáférés: 2018. április 28.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 28.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. április 28.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 28.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 28.) (angolul) Censor A censorok magas rangú tisztségviselők (magistratusok) voltak az ókori Rómában. Hivataluk, a censura idején fő feladatuk a census – a római lakosság és vagyona összeírása – végrehajtása volt. A magistratura eredete A census már Servius Tullius korában is létezett a hagyomány szerint. A királyság megdöntését (Kr. e. 510.) követően a census feladata a két consulra hárult, majd Kr. e. 443-ban megalapították a censori méltóságot a funkció ellátására. Erre azért került sor, mert épp az előző évben választottak katonai tribunusokat a consulok helyett, márpedig ezek akár plebejusok is lehettek. A patríciusok a censura kialakításával legalább egy elemét visszaszerezték a főhatalomnak, mivel censorokat csak a saját soraikból választottak. Egészen Kr. e. 351-ig nem is töltötte be plebejus a tisztséget – az első Caius Marcius Rutilius volt. Kr. e. 339-ben pedig a lex Publilia kimondta, hogy a censorok egyikének kötelező jelleggel plebejusnak kell lennie. Az ünnepélyes tisztítószertartást így is csak Kr. e. 280-ban végezhette először a plebejus censor, arra pedig, hogy mindkét censor a plebs soraiból kerüljön ki, Kr. e. 131-ben volt példa. A censorválasztás A censorokat mindig kettesével választották, mivel a tisztség megalakítása előtt a consulok is együtt végezték a censurát. Ha az egyikük meghalt hivatali idejében, új censort kellett választani helyette. Erre azonban csak egyetlen alkalommal, Kr. e. 393-ban került sor, ugyanis Róma gallok általi kifosztása (Kr. e. 387.) után babonás félelem övezte a pótcensorválasztást. Ezért aztán ha az egyik censor elhunyt, társa lemondott, és új magistratusokat neveztek ki helyettük. A censorokat a comitia centuriata választotta az egyik consul elnöklete alatt, nem sokkal annak hivatalba lépése után. Mindkét magistratust egyazon népgyűlésen kellett megválasztani. Ha ez mégsem sikerült, az addigi szavazást is érvénytelennek tekintették, és másnap ismét mindkét censor személyéről folyt a szavazás. Ha a népgyűlés döntött, a censorok különösebb beiktatási ceremónia nélkül elfoglalhatták hivatalukat. Hagyományosan consulviselt embereket (consulares) választottak censorrá, bár akadt néhány kivétel. Egy embert elvileg többször is censorrá választhattak, de erre csak egy esetben került sor, Caius Marcius Rutilius Censorinus esetében (Kr. e. 294; Kr. e. 265), aki egyúttal törvényt is hozott arról, hogy ilyesmi többé ne fordulhasson elő. A censori méltóság A censorok rendkívül különleges helyet foglaltak el a római magistratusok között. Ellentétben a többi hivatallal, a censorokét ötévente (lustrumonként) töltötték be, azonban megbízatásuk csak megválasztásuk után 18 hónapig volt érvényben, köszönhetően Mammius Aemilius Mamercinus Kr. e. 433-ban hozott törvényének. Külön érdekesség a hivatallal járó méltóság megítélése, a censoroknak kijáró tisztelet mértéke. Ugyanis nem volt imperiumuk (főhatalom, amely had- és államvezetésre jogosít), ebből következően lictoraik sem lehettek. Megbízatásuk centuriális eredetű volt, nem pedig a comitia curia nevezte ki őket. Curulisi méltóság lévén a magasabb rangú magistratusok közé sorolták őket. Öltözékük vitatott: Polybius szerint lila toga peculiart viselt, míg más források szerint a consulokhoz és praetorokhoz hasonlóan toga praetextát. Logikusan a consulok és praetorok után következtek volna rangban, ám ez mégsem volt így. A censor ugyanis szent tisztviselő (sanctus magistratus) volt, aki így a dictator kivételével mindenkinél nagyobb tiszteletet érdemelt. Ennek elsősorban a censurához később kapcsolódó, újabb feladatok voltak az okai, elsősorban pedig az erkölcsfelügyelet (regimen morum), amelyet saját belátásuk szerint végeztek, és nem volt felettes hatóságuk. A censorok temetése (funus censorium) mindig különlegesen kihangsúlyozott külsőségek között zajlott, így később a császárok számára is ilyen búcsúztatót szerveztek. A censor funkciói A censorok alapvetően három feladatot láttak el: a census megtartását, az erkölcsfelügyeletet és a pénzügyek ellenőrzését. A census elvégzése után a censorok tisztító szertartást végeztek el, majd bejelentették a következő ötéves periódus kezdetét. A census A census az ókori római polgárok jegyzékének összeállítása volt vagyonbecslés és seregszemle céljából. A censorok végezték ötévenként, ilyenkor osztották be a polgárokat vagyonuk szerint öt osztályba, kivetették az adót, és kijelölték a centúriát, amelyben a polgár katonai kötelességét teljesítette, illetve politikai jogait gyakorolta. A census – pontosabban censum agere – mindig a Mars-mezőn történt. A második censorpáros, Caius Furius Pacilus és Marcus Geganius Macerinus külön épületet (Villa Publica) emeltetett erre a célra (Kr. e. 435). A lakosság férfi tagjai eskü alatt beszámoltak nevükről, családi állapotukról, feleségükről és gyermekeikről a censorok színe előtt. Az árva gyermekek és férjezetlen nők külön listára kerültek. A vagyonnak kezdetben csak az összértékét kellett bevallani, azonban a későbbiekben tételes felsorolás vált szokásossá. A későbbiekben ez alapján adóztak (általában a vagyon ezredrészét). A censorok feltehetően nem értékelhettek fel semmit, bár büntetésként megemelhették a kiszabott adót. A censuson egyébként kötelező volt megjelenni, csak a katonáskodás adott felmentést. A censorok osztották tribusokba, classisokba és centuriákba a népességet vagyonuk és lakhelyük alapján. A senatus névjegyzékét is a censorok kezelték, feljegyezve az új tagokat, illetve a méltatlannak ítélteket kitörölve onnan. A census során elkészített listákat eleinte az Atrium Libertatis nevű épületben, a Villa Publica közelében helyezték el. Később a kincstárban (aerarium), Saturnus templomában őrizték, végül pedig a nimfák templomában. Regimen morum Azzal összefüggésben, hogy a polgárok és senatus listájának összeállításakor a censorok eldönthették, ki érdemes, hogy bekerüljön és ki nem, rövidesen a római polgárok köz- és magánéletének legfőbb őreivé váltak. Feladatuk ugyanis a régi római erkölcsök (mos maiorum) erények konzerválása, megőrzése volt. Mindezt nem konkrét esetekben, hanem általánosságban kellett tenniük. Ennek érdekében különleges bírói hatalommal is rendelkeztek, és a belátásuk szerint méltetlannak ítélt személy ellen hozott rendelkezéseik (nota censoria, animadversio censoria) a törvényes ítéletektől függetlenül léteztek (azaz például ha egy bűnös teljesítette a bíróságon kiszabott büntetést, továbbra is a censori intés alatt állhatott). A nota censoria csak akkor volt érvényes, ha mindkét censor egyetértett jogosságában. Ha valaki jogtalannak érezte az ítéletet, kísérletet tehetett az ellenkezőjének bizonyítására. A következő censorok felfüggeszthették – sőt a senatus is tehette ezt határozataival – az egyes polgárokra kiszabott büntetést. Ráadásul a censori intés nem érintette a politikusok karrierjét: továbbra is pályázhattak hivatalokra, illetve nem kellett lemondani tisztségeiről (például Mammius Aemiliust is akkor választották dictatorrá, amikor épp animadversio censoria alatt állt). Alapvetően háromféle természerű ügyben marasztalhattak el polgárt a censorok: magánéleti (családi jellegű ügyek, pazarlás, túlzott luxus, kegyetlenkedés a kliensekkel, rabszolgákkal és családtagokkal, méltatlan foglalkozás űzése), közéleti (magistratusok viselkedése illetve a velük szembeni helytelen magatartás) és a közerkölcs rombolásábval kapcsolatos esetekben. Az intés mellett alapvetően négyféle büntetést alkalmazhattak: a senatori rendből való kizárást, lovagrend (equites) állami lótól való megfosztását, a közemberek tribusaikból való kizárását, illetve az aerariusok szintjére való lesüllyesztés, azaz a polgárjogoktól való megfosztás. Egyes esetekben a censorok kombinálhatták a büntetéseket. A pénzügyek élén A vagyonbevallások kezelése kapcsán az ennek alapján kiszabott adót (tributum) a censorok rótták ki és ellenőrizték. Később az összes állami bevétel felügyeletét látták el, így a vámokból, bányákból, közföldekről származó juttatásokat (vectigalia). Ezek beszedésére pályázni lehetett, és a censorok a legtöbbet ajánlónak juttatták a feladatot a következő lustrum kezdetéig. Az adóbérlőket (publicanusok) censori törvények kötötték. A censorok új adókat is kivethettek (feltehetően csak senatusi beleegyezéssel), és jogukban állt eladni állami tulajdont. A befolyó jövedelem kezelésébe azonban már nem volt beleszólásuk: az a kincstár (aerarium) tisztviselői, a quaestorok feladata volt. A censorok, mivel a közmunkák és középületek felügyelői is voltak, bizonyos – senatus által kijelölt, quaestorok által ellenőrzött – forrásokkal gazdálkodhattak, és ellenőrizték elköltésüket. Így feleltek az utak, csatornák, templomok karbantartásának anyagi oldaláért (a gyakorlati feladatok elvégzése az aedilisekre hárult). Emellett a censorok új épületekkel is gazdagíthatták Róma városát, később Itáliát (templomok, basilicák, forumok, színházak stb.). A censori hivatal vége A censura mintegy 421 éven át létezett, Kr. e. 443-tól Kr. e. 22-ig. Igaz, közben több lustrum idején nem választottak censort, és egy forrás szerint Sulla eltörölte a címet. Ha ez hivatalosan nem is történt meg, mindenesetre Kr. e. 70-ig nem választottak censort. Kr. e. 58-ban Clodius tribunus törvényeivel korlátozta a censori jogköröket a senatori névjegyzék kezelésével kapcsolatban, és bár ezt a szabályozást hat év múlva visszavonták, a censura többé nem érte el régi súlyát. A polgárháborús időkben nem is választottak censorokat, és utoljára Kr. e. 22-ben töltötték be a magistraturát: Augustus Lucius Munatius Plancust és Paulus Aemilius Lepidust nevezte ki. A két utolsó censor hivatala inkább a méltóság megszégyenítése volt, ezért aztán a későbbiekben a császárok átvállalták feladataikat praefectura morum címen. Amennyiben klasszikus értelemben vett censust, azaz összeírást tartottak, felvehették a censori címet – mint például Claudius, aki az idősebb Vitelliusszal, vagy Vespasianus, aki fiával, Titusszal osztozott a rangon. Domitianus felvette a censor perpetuus (örökös censor) címét, ebben azonban nem követték utódai a példáját. Ezután már csak egy alkalommal találkozunk a hivatallal, mégpedig Decius idején, aki az idősebb Valerianust tette meg egyedüli censorrá. A 4. század végén tervezték a censura újbóli bevezetését, azonban erre többé nem került sor. Tóth Ferenc (bányász) Tóth Ferenc (1918–1988) olajbányász, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Dunántúli Kutató- és Feltáróüzemének vezető fúrómestere. 1970-ben – 32 év munkaviszony után, Vad János munkatársával megosztva – megkapta a Magyar Népköztársaság Állami Díjának III. fokozatát, az indoklás szerint „a szénhidrogén-kutatás technológiájának fejlesztésében végzett gyakorlati tevékenységéért”. Élete 1970-ben a gellénházai Olajos lakótelep egyik ikerházában élt. A helyi pártszervezet vezetőségi tagja volt. Egy fia és egy lánya van, mindketten az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnél dolgoztak. Díjai 1948-ban a Magyar Munka Érdemrend bronz fokozatával, 1956-ban a Munka Érdeméremmel és a Szakma Kiváló Dolgozója díjjal tüntették ki. 1960-ban a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz fokozatával, 1968-ban az ezüst fokozattal, 1975-ben az érdemérem arany fokozatával ismerték el. 1970-ben megosztott Állami Díjat kapott Vad Jánossal. The Hellfreaks A The Hellfreaks az első magyar külföldön sikeres punk rock együttes női frontemberrel, akik 2009-ben Budapesten alakultak. A zenekar története 2009 februárjában született a Budapesten a Hellfreaks. A zenekar előzményei 2007-ig nyúlnak vissza, mikor a két alapító tag - a gitáros Freaky Tiki és akkor még dobos Shakey Sue - együtt zenélt egy surf-psycho együttesben (Los Tiki Torpedoes). 3 év elteltével elhatározták, hogy a keményebb zenei irány felé fordulnak. Így két barátjukkal kiegészülve megalapították a Hellfreaks-t, ami leginkább a psychobilly, horrorpunk és a metál stíluselemeit ötvözi. 2009 nyarán vették fel első demójukat. Az év végén az együttes több mint 180 zenekar közül nyert a PANKK pályázatán, az így szerzett anyagi támogatásnak köszönhetően pedig elkészíthették első videoklipjüket. A Boogieman című dal hamarosan a világ egyik legnézettebb YouTube videójává vált a nemzetközi psychobilly körökben. A 2010-es év elején „Hell Sweet Hell“ című debütáló lemezük meglepően nagy sikere bejárta a világot Alaszkától Ausztráliáig. Kétéves turnézást követően, rengeteg tapasztalattal felvértezve bemutatták második, „Circus Of Shame” névre hallgató stúdióalbumukat, az első koronghoz hasonlóan, a német Longneck Records gondozásában. Az eltelt 9 év alatt bejárták Európa megannyi országát, a kisebb kluboktól a giga-fesztiválokig, valamint több ízben adtak már koncertet a tengerentúlon is. Az idők során természetesen a hangzás, a stílus is változott; a psychobilly-s elemek elmaradtak, helyüket az enyhén metálos, de sokkal inkább punkrockos stílusjegyek váltották föl. Ez az egyfajta újradefiniálás mellett az Astoria előtti időkben a zenekar tagsága is megváltozott. Diszkográfia Studio albums 2010: Hell, Sweet Hell 2012: Circus of Shame 2016: Astoria Válogatások 2011: Psychomania Magazine , Németország 2011: Big Five Magazine #6 2012: Gothic Compilation Part LVI , Németország 2012: We Are Rockers: Godless Wicked Creeps Tribute Album , released at Longneck Records, Németország 2013: Dynamite Vol. 35 (supplement to the Dynamite magazine Vol. 80, 1/2013), Németország 2013: Roots! Riot! Rumble! , released at Wolverine Records, Németország 2013: Punkabilly Shakes The World Vol. 2 , Rude Runner Records, Japán 2014: Punkabilly Shakes The World Vol.3 , Rude Runner Records, Japán 2014: Don't Mess With The Girls , Wolverine Records, Németország 2017: Saving Souls With Rock'n Roll, Wolverine Records, Németország Videoklipek 2011: Boogieman 2013: Godless Girl's Fun 2016: Rope 2017: Burn The Horizon 2017: I'm Away 250-es évek Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 200-as évek – 210-es évek – 220-as évek – 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek Évek: 250 251 252 253 254 255 256 257 258 259 Események 235 - 284 : anarchia és polgárháborús időszak a Római Birodalomban . 250 körül Honduras , Guatemala és kelet- Mexikó területén virágkorát éli a maja civilizáció . 257 -ben keresztényüldözés Rómában . 259 -ben Postumus megszerzi a hatalmat Galliában , Britanniában és Hispániában . Híres személyek Valerianus római császár Nobilis Márton Nobilis Márton (Budapest, 1985. június 18. –) jogász, kommunikációs szakember, az Új Nemzedék Központ ügyvezető igazgatója. Tanulmányai Középiskolai tanulmányait 2000 és 2004 között a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégiumban folytatta, ezt követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója volt, ahol 2011-ben végzett. 2008-2009-ben a bonni Rheinische Friedrich-Wilhelms Universität jogi képzésében vett részt. Szakmai tevékenysége Már tanulmányai alatt, 2009-ben elkezdett dolgozni: a Prestige Mediánál helyezkedett el. A feladata kommunikációs projektek koordinálása és vezetése volt, tanácsadóként, ügyfélkapcsolati menedzserként, majd irodavezetőként. Részt vett a Fidesz 2010-es és 2014-es országgyűlési, illetve több vidéki nagyváros önkormányzati választási kampányában. Segítette a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának 2011-es országgyűlési és önkormányzati, illetve a romániai Erdélyi Magyar Néppárt 2012-es önkormányzati választási kampányát. 2014-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma Köznevelési Államtitkárság kabinetfőnöke lett. Ezt követően Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter 2014. október 28-án kinevezte az újonnan megalakult Nemzeti Kommunikációs Hivatal elnökének. Ő állította fel a Nemzeti Kommunikációs Hivatalt és alakította ki az állami kommunikációs költéseket egységes működésbe szervező, a költségvetés számára érzékelhető költséghatékonysági javulást eredményező új pályáztatási rendszert. Hivatali ideje alatt a hivatal, 1500 állami intézmény és vállalat kommunikációs költéseit felügyelve, transzparens és hatékony működést alakított ki, ami jelentős rendszerszintű, illetve a hirdetők szintjén jelentkező költségmegtakarítást eredményezett. A hivatal éléről 2015 szeptemberében mondott le, azt követően, hogy a szervezet a Miniszterelnökség felügyelete alól átkerült a Miniszterelnöki Kabinetirodához. 2015 és 2016 között az MTVA Új Média és Teletext Kft. ügyvezető igazgatója volt. Nevéhez fűződik a közmédia online jelenlétének a sikeres megújítása, így az új médiaklikk weboldal, az m4 sport-, valamint az m5 oktatási–ismeretterjesztő–kulturális csatorna online oldalának a kialakítása. Az online megújulás eredményességét mutatja a 2016-os riói olimpia, illetve franciaországi futball Európa-bajnokság internetes adásának az átütő sikere is: a két sportesemény soha nem látott számokat produkált az online közvetítések tekintetében. Nobilis Márton 2016 novembere óta az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő általános főigazgató-helyettese, ahol a pályázati feladatok irányításán túl meghatározó szerepet vállalt a 20. század egyik legsúlyosabb tragédiáját bemutató Málenkij Robot Emlékhely felállításában. A Gulág-emlékév zárásaként felavatott monumentális alkotás a deportálások során érintett ferencvárosi vasútállomáson állít emléket a Gulág-táborokba elhurcolt, illetve az ott eltűnt ártatlanoknak. 2017 őszétől ifjúságpolitikai feladatokat lát el, az Új Nemzedék Központ ügyvezető igazgatója. 2002 óta a Fidelitas, 2008 óta a Fidesz tagja. Érdeklődése A Magyar Labdarúgó Szövetség Licencadó Bizottságának, illetve a SOTE konzisztóriumának tagja, 2017 júniusától a Lágymányosi Spari Vízisport, Diáksport és Szabadidősport Egyesület elnöke. Aktív szerepet töltött be a katolikus ifjúságneveléssel foglalkozó Regnum Marianum közösségben: a többi között gyermektábor-szervezésben és -lebonyolításban. Hobbija a sport (labdarúgás, kajak-kenu, vitorlázás), az olvasás, utazás és a gasztronómia. Krivaj (Lipovljani) Krivaj falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Lipovljanihoz tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 42, közúton 56 km-re keletre, községközpontjától 4 km-re északra, Lipovljani és Banova Jaruga között, a Krivajac-patak partján fekszik. Északi határában található a Banovsko jezero azaz a Banovai-tó. Története A térség 1544 és 1685 között török uralom alatt állt. Ekkor sikerült visszafoglalnia Erdődy Miklósnak a közeli Kraljeva Velika várát. A hódoltság idején kiürült területre a 17. század végén Sziszek, Ivanicsvár és Körös vidékéről horvát családok érkeztek. Krivajt a 18. század elején alapították, első lakói német, cseh és szlovák családok voltak. A faluban ma is számos német, cseh és szlovák eredetű családnév van. A kraljeva velikai katolikus plébániát melyhez a falu is tartozott 1693-ban alapították újra, de 1763-ban központját Lipovljaniba helyezték át. 1773-ban az első katonai felmérés térképén a település „Dorf Krivay” néven szerepel. 1857-ben 189, 1910-ben 458 lakosa volt. Pozsega vármegye Novszkai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háborúban mindvégig horvát kézen maradt. Lipovljani községet 1993-ban alapították, területe korábban Novszka községhez tartozott. A településnek 2011-ben 307 lakosa volt. Nevezetességei Szent Rókus tiszteletére szentelt kápolnája a falu közepén áll. Kultúra A település ünnepe a „Rokovo”, melyet minden év augusztus 16-án Szent Rókus napján rendeznek meg. Krivaji nőegylet Egyesületek DVD Krivaj önkéntes tűzoltó egyesület Sport NK Croatia Krivaj labdarúgóklub Foresto Sparso Foresto Sparso település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 3120 fő (2017. január 1.). Foresto Sparso Entratico, Adrara San Martino, Villongo, Berzo San Fermo és Zandobbio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Pekahja Pekahja (más néven: Pekája) az Izraeli Királyság uralkodója a Kr. e. 8. század közepén. Menáhem fia. Mintegy kétéves uralma után Pekah megölette. Kesseldorf Kesseldorf település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 408 fő (2015). Kesseldorf Beinheim, Forstfeld, Hatten, Niederrœdern és Seltz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Baracska megállóhely Baracska megállóhely egy Fejér megyei vasútállomás, Baracska városában, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Székesfehérvár-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Martonvásár vasútállomás Pettend megállóhely Megközelítés tömegközlekedéssel Autóbusz: 1 Gabicce Mare Gabicce Mare egy község Olaszország Marche régiójában, Pesaro és Urbino megyében. Elhelyezkedése Marche legészakibb adria-parti települése. Emilia-Romagna régióval határos. Testvérvárosok Ötigheim , Németország Brüsszel , Belgium Guastalla , Olaszország Eguisheim , Franciaország Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet területe 10 316 hektár, amelyből 9625 hektár új védett természeti terület. A Tájvédelmi körzet a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik. Fekvése A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet Baranya megyében Abaliget, Bakonya, Boda, Bükkösd, Cserkút, Hetvehely, Kővágószőlős, Kővágótöttös, Mánfa, Orfű és Pécs közigazgatási területén helyezkedik el. Jellemzői A 4/2009. (IV. 10.) KvVM rendelet kihirdetésével Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet néven új, nagy kiterjedésű védett természeti terület létesült 2009. április 25-én a Mecsekben. A tájvédelmi körzet területébe beolvadt négy, korábban védetté nyilvánított természetvédelmi terület: az Abaligeti-barlang felszíni védőterülete természetvédelmi terület, a Jakab-hegy természetvédelmi terület, a Meleg-mányi-völgy természetvédelmi terület és a Pintér-kert természetvédelmi terület. A védetté nyilvánítás, illetve a tájvédelmi körzet, valamint az erdőrezervátum létesítésének célja a Nyugat-Mecsek változatos geológiai értékeinek, a felszíni és felszín alatti karsztformáknak, az egyedülálló mecseki növénytársulásoknak, az itt élő védett növény- és állatfajoknak, a karsztvidék és környékének kultúrtörténeti és tájképi értékeinek hosszú távú megőrzése, valamint az erdőben zajló természetes folyamatok kutatásának, megfigyelésének, továbbá a természetközeli módon végzett erdőgazdálkodást megalapozó gyakorlati ismeretek megszerzésének elősegítése. Növény- és állatvilág A terület flórája szubmediterrán hatás nyomait viseli magán, erre utalnak olyan, elterjedt védett növényfajok mint például a piritógyökér vagy a szúrós csodabogyó is. A meredek, száraz, déli oldalakon virágos kőrises-molyhos tölgyes bokorerdők, a tetőkön zömében illír gyertyános tölgyesek, míg az északi oldalakon és a hűvös völgyekben bükkösök a jellegzetes erdőtípusuk. A déli oldalakon kisebb sziklagyepfoltok, az északi hegylábnál nedves kaszálók fokozzák az élőhelyek változatosságát. Növénytani értékek közül kiemelhetünk több hazai orchideafajt (majomkosbor, szarvasbangó, méhbangó, bíboros sallangvirág), a pécsi zergevirágot vagy a havasi tisztesfüvet is. A világon csak itt található a pécsi zergervirág, a mecseki nőszőfű, a magyar vakcsiga és a mecseki őszitegzes. Az állatvilág is számos, védett fajjal képviselteti magát. Az ízeltlábúak közül meg kell említeni a gyepterületekre jellemző magyar tarszát és a karsztvidék völgyeiben előforduló mecseki tegzest és sárgafoltos hegyiszitakötőt. A madárvilágra alapvetően a lomberdei fajok a jellemzőek, ritka és értékes képviselője a hegyi billegető és a kis légykapó, de a hegylábi kaszálókon erős populációja van a fokozottan védett harisnak is. Emlősfajok közül, köszönhetően a számos barlangnak, üregnek kiemelkedően sok denevérfajjal találkozhatunk, mint például a csonkafülű denevér, kis- és nagy patkósdenevér. A denevérek életét Abaligeten egy tematikus kiállítás is bemutatja. (Denevérmúzeum) Tordai Bence Tordai Bence (Budapest, 1981) közgazdász-szociológus, a Párbeszéd Magyarországért párt szóvivője és kommunikációs igazgatója, valamint 2018-tól a párt országgyűlési képviselője. Pályafutása Középiskoláját a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte el. A Corvinuson közgazdász-szociológusként végzett, hét évig volt a Társadalomelméleti Kollégium tagja, jelenleg szociológia PhD-hallgató. Dolgozott civil szervezetek munkatársaként, társadalomstatisztikusként a KSH-ban, gazdaságpolitikai tanácsadóként az LMP frakciója mellett és a zöld nyári egyetem szervezőjeként. 2007 óta a Budapesti Kommunikációs Főiskola adjunktusaként oktat szociológiai, gazdasági, módszertani és politikai tárgyakat. A tömegkultúra politikájáról szóló kutatásával OTDK-t nyert. Politikai tevékenysége 2007 végétől a Lehet Más a Politika társadalmi kezdeményezés szervezője, majd a párt alapító tagja, országgyűlési képviselő- és polgármesterjelöltje, 2009-től országos választmányának tagja, 2010-11-ben szóvivője. 2013 januárjában társaival együtt kilépett az LMP-ből, és az újonnan létrehozott Párbeszéd Magyarországért elnökségi tagjaként a közpolitikai ügyekért lesz felelős. 2013 október 31-én Barabás Richárddal együtt molinót feszítettek ki a Lánchídra "Viktor, én is magyar vagyok, de nem fideszes!" felirattal, amelyért garázdaság miatt eljárást indítottak ellenük. A bíróság később megszüntette az eljárást. 2013 novemberében az Együtt 2014 és az MSZP-vel kötött megállapodás értelmében a szövetség képviselőjelöltje lett Budapest 13. választókerületében (XVI. és XIV. kerület egy része). A választás előtt két hónappal azonban a Párbeszéd Magyarországért bejelentette, hogy nem Tordait, hanem Karácsony Gergelyt indítják a választókerületben. Magánélete Vizsgázott hegy- és sziklamászó, amatőr hosszútávfutó, megrögzött városi biciklista. Barátnőjével párkapcsolatban élnek, két lányuk született. Wels–Passau-vasútvonal A Wels–Passau-vasútvonal vagy Passauer Bahn egy kétvágányú villamosított fővonal Ausztriában és Németországban, amelyet eredetileg a k.k. privilegierte Kaiserin Elisabeth-Bahn épített és üzemeltetett. Welsből Felső-Ausztrián át vezet Passauig és az Osztrák Szövetségi Vasutak alaphálózatának része. Története Az vonalat a Kaiserin Elisabeth-Bahn 1861. szeptember 1-jén helyezte üzembe. Ez egy 81,2 km (83 km Passau Teherpályaudvarig) hosszú kétvágányú villamosított fővonal. Összességében 79,6 km Ausztria területén és 1,6 km a német területen halad, ahol Passau Hauptbahnhofon csatlakozik a Regensburg–Passau-vasútvonalhoz. Különös jelentősége a vonalnak a nemzetközi teherforgalom biztosítása Ausztria és Észak-Európa között. Ezen kívül a nemzetközi személyforgalomban Hamburg és Frankfurt felől Bécsbe és tovább keletre mindig is nagy jelentőséggel bírt. Például 1894 óta a Oostend-Bécs expressz jár ezen a vonalon és 1971-től a TEE Prinz Eugen Észak-Németországban és Bécs között ezt a vonalat használja később EuroCity néven, végül a ICE is erre jár. Ez a nevet 2002-ben kapta és 2007 végére először megteremtette a közvetlen kapcsolatot Hamburg és Bécs között. 2011/2012–ben tervezett a közvetlen ICE kapcsolat Hamburg-Bécs között. A különlegessége ennek a vonalnak az volt, hogy egészen a Passau-Hauzenberg szárnyvonal 1904-es megnyitásáig osztrák forgalmisták felügyelték a forgalmat német földön is. Hasonlóképpen egészen Ausztria 1995-ös Európai Unióhoz való csatlakozásáig a vasútvonal végpontja Passauban egy külön osztrák állomásrész volt, ahol a szükséges határ- és vámellenőrzést végeztek. A pálya leírása A pálya a Wels Hauptbahnhofon kezdődik, ahol elágazik északnyugati irányba a délnyugatra futó Westbahntól. A vonal Bécsből Linzig a Dunát követi, Wels és Passau között a pálya elválik a folyótól. Először Traun völgyében fut és Welsig a folyót követi. Ott északnak fordul és elérve a Trattnach folyót Taufkirchenig amellett vezet. Neumarkt Hausruckkreisnál mellékvonal ágazik el Ried imm Innkreis felé. Innen Zell an der Pram felé patakmedrek mentén haladva kerüli el a szintemelkedéseket. Zelltől a Parm völgyében halad az Innig, ahol a vonal elért Schärdinget. Röviddel a pálya megnyitását követően innen St. Florian am Inn egy másik mellékvonal épült Ried im Innkreis felé. Most a vasút az Inn jobb partján fut. Röviddel a határ után mellékvonal ágazik el Hauzenberg felé. Rögtön utána a vonal átkelt az Inn folyó felett, 110 méter hosszú ideiglenes hídon, amely a második világháború után, a korábbi 176 méter hosszú kőhíd helyett készült. Ezután a pálya a rövid Passau alagútban halad Neue Mitte Passau (korábban Kis dísztér)ig és eléri a végpontját a Passau Hauptbahnhofot. Ott megy át a Regensburg-Passau-vasútvonal a Duna felett. Messein Messein település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 1879 fő (2015). Messein Chavigny, Ludres, Méréville, Neuves-Maisons és Richardménil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Carl Lazarus Henckel von Donnersmarck Carl Lazarus Henckel von Donnersmarck (Neudeck, 1772. március 5. – Breslau, 1864. július 12.) német üzletember. Volt egy villája Bethlenfalván is. A Pour le Mérite díjat is megkapta. Női 7,5 km-es sprint biatlon az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a biatlon női 7,5 km-es sprint versenyszámát február 15-én rendezték Nozava Onsenben. Az aranyérmet az orosz Galina Kukleva nyerte meg. A Magyarországot képviselő Dira Bernadett a 63., Bekecs Zsuzsanna a 64. helyen végzett. Végeredmény Minden hibás találat után 150 méter büntetőkört kellett megtenniük a versenyzőknek. Pekelnik Pekelnik (lengyelül Piekielnik [pʲ�'kʲ�l'�ik]) falu Lengyelország déli részén, az egykori Nowy Sącz, a mai Kis-lengyelországi vajdaságban. Fekvése Trsztenától 20 km-re északkeletre, a Fekete-Árvába igyekvő Pekelnik patak mellett fekszik, 2100 lakosa van. Története A falu eredetileg a Magyar Királyság része volt, a 16. században Thurzó Ferenc telepíttette be. 1910-ben 1239, túlnyomóan lengyel lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Trsztenai járásához tartozott. Itt született 1873-ban Tomcsányi János magyar műfordító, publicista és tanár, aki a két világháború közötti időben a lengyel-magyar kapcsolatok kiemelkedő alakja, az irodalmi Nobel-díjas Władysław Reymont Parasztok című regényének fordítója volt. Látnivalók Jellegzetes árvai faházai közül néhány még látható. Római katolikus temploma Szent Jakabnak van szentelve. A falutól délre nagyobb tőzeges terület fekszik. Falkenberg Kertváros Falkenberg kertváros Berlin délkeleti részén található lakónegyed. Tervezése Bruno Taut 1912-ben azt a feladatot kapta Berlin akkori Takarék- és Építési Egyesület (a mai Berlini Építési- és Lakásszövetkezet 1892 eG), hogy Berlin délkeleti részén, a mai Treptow-Köpenick kerületben levő 75 hektárnyi területen a helyi adottságok (lankák) figyelembe vételével egy beépítési tervet dolgozzon ki. A falkenbergi kertváros teljes terve közel 7000 lakó számára mintegy 1500 lakás építését tartalmazta. Ezt az angol sorházak mintájára egymás mellett sorakozó kétszintes házakból álló lakónegyed formájában gondolta megvalósítani, amelyek a topográfiai emelkedés ritmusát tükrözik. Minden egyes házat más színűnek terveztek, kertkapcsolattal és a nyitott terek felé nézve. Kivitelezése A tervekből az építkezés első ütemében az Akácos udvarban 34 lakás valósult meg, a második ütemben a Kertváros utcában pedig 93. Anyagi nehézségek és az első világháború félbeszakították a tervek kivitelezését. A ma is álló épületek műemléki védelmet élveznek. A fordulat után az egykori Német Demokratikus Köztársasághoz tartozó használaton kívüli sík területek visszakerültek eredeti tulajdonosukhoz, a Berlini Építési- és Lakásszövetkezet 1892-höz. 1992-ben a berlini szenátus építészeti és lakásügyi bizottsága pályázatot írt ki a 40 hektáros parlag hasznosítására, amelyet a berlini Quick und Bäckmann építészközösség nyert el. Az ő koncepciójuk távol állt Taut eredeti elképzeléseitől, és egy korszerű kertvárosi formát alkottak. 2008 júliusában Falkenberg kertvárost Berlin öt másik modern lakótelepével együtt az UNESCO a Világörökségek közé sorolta. Érdekességek Feltűnő az intenzív színezés, amelyről a lakónegyed a „Tintásüveg-lakótelep” elnevezést kapta. Ez a tarkaság ellentétben állt a korszak John Ruskin hatásának köszönhetően uralkodó alapelvével, miszerint csak az anyagok eredeti színei lehetnek az építészet „megengedett színei” . Persze minden, változatosságot hozó tarkaság az adott anyag költségeinek megnövekedésével állt összefüggésben. Ennek ellentmondva Bruno Taut az építőanyagokkal szemben önállósította a színeket, és ezzel egy olcsó és hatásos eszközt állított elő a lakásépítéshez, ami jelentős újítás volt. Rendkívül figyelemreméltó az utcák és terek változatos alakítása. Míg a korszak más építkezésein emelt sok egyforma ház nagyon egyhangúnak hat, Taut eljátszott az utca és a tér tengelyét. Így például az Akácos udvarban a főépület nem középen, hanem az utcához képest jobbra áll. Az északnyugati részen épült társasházat egy teljes házteleknyivel hátrábbra helyezte. Ráadásul a két fogadóépület az általuk közrezárt házsorhoz képest agy vonalban áll. Így alakul ki egy „megnőtt” udvar benyomása. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Gartenstadt Falkenberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Kannafélék A kannafélék vagy rózsanádfélék (Cannaceae) a gyömbérvirágúak (Zingiberales) rendjének egyik monogenerikus családja. A kladogramon az egyszikűek (Liliopsida) kládját zárják, monofiletikus csoportot alkotva a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjával. A korábbi rendszerekben is hasonlóan a gyömbérvirágúak között szerepelt, a csoportot a kladisztikus taxonómia kora előtt is monofiletikusan kezelték, és hasonlóan rendszerezték. A kannafélék morfológiája eléggé egységes, melyet az alábbi pontokban tömören összegzünk. Jellegzetességeik A hajtásrendszer A kannák évelő, lágy szárú növények, földalatti rizómával, mely lehet vékony gyöktörzsszerű vagy erőteljesebb gumó. Magasságuk a fél és 4 m között változik. Ebből levélhüvelyre emlékeztető allevelek, és méretes lomblevelek fejlődnek ki. A levéllemez és levélnyél élesen nem különül el egymástól. A banánfélékre (Musaceae) jellemző áltörzs itt is kialakul, az egymást borító, szoros levélhüvelyek rétegeiből. Virágzáskor a virágzati tengely túlnő a hajtáson, és a lomblevelek zónája fölött bontakoznak ki az igen tetszetős virágok. A szaporodás A virágok minden esetben kétivarúak, és igen érdekes módon aszimmetrikusak. Három, nem egészen egyforma csészelevél tetőcserépszerűen fedi egymást, a pártát három sziromlevél alkotja, melyek közül az egyik jóval kisebb, mint a másik kettő. A porzónak csak az egyik fele termékeny – mely egy portokot visel két pollenzsákkal –, a másik sziromszerű sztaminódiummá (staminodium) alakult, és takarólevélként működik. A párta és a sztaminódium(ok) egymással összenőve egy ún. pártacsövet hoznak létre. A termő alsóállású, háromrekeszű. A magház rekeszeinek válaszfalaiban találhatók a nektártermelő szeptális mirigyek, melyeknek kivezetőcsövük a pártacső aljára nyílik. A termő bőrszövetén számos nedvdús dudor helyezkedik el, már fiatalon is. Magkezdemények száma igen sok, méretük apró. A termés tok, mely csúcsán lyukakkal nyílik (ezek valójában igen apró repedések). A magkezdemények a termésben szőrképletekbe vannak beágyazva, melyek a köldökzsinórból alakultak ki, de a magok kiszóródása után is a termésben maradnak. A magokat körülvevő tápszövet vékony rétegű. Elterjedésük és jellegzetes fajaik A kannafélék igen specializált és fejlett egyszikűek. Egyetlen nemzetsége a kanna (Canna), mintegy 30 fajával. Őshazájuk Amerika trópusi és szubtrópusi területei, ahol a humuszban gazdag erdőket kedvelik, de mocsarak és lápok partján is tömegével jelentkeznek. Afrika és Ázsia területeire betelepült fajok nagy része elvadult, és néhol nagy mennyiségben elszaporodtak. Magyarországon igen kedvelt és elterjedt dísznövények, a kána virág számos kerti változata ismert. Levél- és virágszín-változatosságuk hihetetlen. Intenzív nemesítésük az 1840-es években kezdődött, Magyarországon is sok kertész foglalkozott a kannákkal (pl. Mühle Árpád, aki egy 1906-ban kiadott jegyzetében 1100 kannaváltozatot sorolt fel!). A kertekben ültetett barna színváltozat hibridfaj (Canna x generalis). 2015-ös Roland Garros A 2015-ös Roland Garros az év második tenisz Grand Slam-tornája, a Roland Garros 114. kiadása volt. Az eseményt 2015. május 24. és június 7. között rendezték meg Párizsban. Döntők Férfi egyes Stanislas Wawrinka – Novak Đoković 4–6, 6–4, 6–3, 6–4 Női egyes Serena Williams – Lucie Šafářová 6–3, 6–7(2), 6–2 Férfi páros Ivan Dodig / Marcelo Melo – Bob Bryan / Mike Bryan 6–7(5), 7–6(5), 7–5 Női páros Bethanie Mattek-Sands / Lucie Šafářová – Casey Dellacqua / Jaroszlava Svedova 3–6, 6–4, 6–2 Vegyes páros Bethanie Mattek-Sands / Mike Bryan – Lucie Hradecká / Marcin Matkowski 7–6(3), 6–1 Juniorok Fiú egyéni Tommy Paul – Taylor Harry Fritz, 7–6(4), 2–6, 6–2 Lány egyéni Paula Badosa Gibert – Anna Kalinszkaja, 6–3, 6–3 Fiú páros Álvaro López San Martín / Jaume Munar – William Blumberg / Tommy Paul, 6–4, 6–2 Lány páros Miriam Kolodziejová / Markéta Vondroušová – Caroline Dolehide / Katerina Stewart, 6–0, 6–3 Pénzdíjazás A torna összdíjazása 26 928 600 euró volt. A férfi és a női egyéni győztesnek fejenként 1 800 000 euró járt. Pezderka Sándor Pezderka Sándor (? –) erdélyi magyar műfordító, lapszerkesztő. Munkássága A romániai Szocialista Művelődés és Nevelés Országos Tanácsa keretében a magyar könyvkiadás és sajtó politikai felügyeletét látta el: feladatai közé tartozott a kiadói tervek ellenőrzése és jóváhagyása, a kiadásra előkészített kéziratok politikai lektorálása, adott esetben külső lektoráltatása és a Tanács politikai elvárásai alapján az észrevételek végrehajtása. Ennek a hatáskörnek a tartalma gyakorlatilag a változó – a nyolcvanas években egyre inkább szigorodó – politikai követelményekhez igazodott. Hatáskörébe tartozott a magyarországi exportra tervbe vett könyvek köztes lektorálása (ami nem egy esetben az export letiltásával – olykor visszaható érvénnyel a belföldi terjesztés leállításával is járt, mint Fábián Ernő tanulmánykötete vagy az Erdélyi Fiatalok című dokumentumkötet esetében), ugyanakkor döntő szava volt a román-magyar kultúrcsereegyezmény keretében Romániába való behozatalra szánt magyarországi könyvek kiválasztásában, amely téren nyilván felettesei utasításait és elvi eligazításait hajtotta végre. Több klasszikus és kortárs magyar író műveit tolmácsolta románul, némelykor társfordítóval. Fordításában jelent meg Galambos Lajos Isten őszi csillaga című regénye (Luceafărul de seară 1975), egy Jókai Mór Cigánybáró és Sárga rózsa című kisregényeit tartalmazó kötet (1976), két kiadásban is Moldova György Sötét angyal című regénye (1976, 1979), egy Sánta Ferenc-kötet (Viața și insulele Lucs-Lucs, 1980), Kosztolányi Dezsőtől az Aranysárkány (1982) és egy Bajor-gyermekprózakötet (Felicianul Năzdrăvan, 1984). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Bahiai füziketirannusz A bahiai füziketirannusz (Phylloscartes beckeri) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Brazília keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves erdők, szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyi erdők. Megjelenése Testhossza 12 centiméter. Zöldes színű, halvány szürke koronát visel és szemgyűrűje van. Fehéres-sárgás a torka és melle. A Devil May Cry sorozatban szereplő helyszínek Ez a lista a Devil May Cry szériában feltűnt helyszíneket sorolja fel. Minden játékban és az animesorozatban, valamint a mangákban újabb helyszíneket ismerünk meg. Emberek Világa Az Emberek Világa, vagy más néven a Föld, Dante otthona. A történet szerint 2000 évvel korábban egy Sparda nevű démon saját fajtája ellen lázadt fel, hogy igazságot teremtve az Emberek és a Démonok Világa között, és az emberiséget védje. Kardjával lepecsételte a két világ közti kaput, ő pedig ott élt. Sparda korábban Mundus-tól és Argosax-tól is megvédte a Földet. Ebben a világban Dante, Vergil és Nero azok a félvérek, akikről tudunk, hogy ott élnek. Démonok között főleg az animesorozatban szerepeltek (Brad, Modeus és testvére, Sid, Sparda, Trish). Devil May Cry (iroda) Dante irodája, egyben otthona is. Hogy melyik országban és városban helyezkedik el, hivatalosan nem tettnék közé - de feltételezhető, hogy Japánban játszódik a sorozat. Kronológiai rend szerint a Devil May Cry 3 Mangában látható először, a harmadik játékban névtelenül áll, a végére már a cím szerinti nevet kapja. Az iroda - ha nem is tűnik nagy háznak - egy kisebb méretű épület, benne inkább régi tipusú bútorokkal, nem kisebb vagyonba kerülő zenedoboz, biliárdasztal, egy kanapé, egy kis asztal, irodaiasztal, rajta az édesanyjáról ey fénykép, az irodai telefon, s néha előfordul rajta mindeféle magazin, étel-ital. Az irodában külön található fürdőszoba, Dante hálószobája, s valószínűleg konyha is. Hangszereket is tart a zenegép mellett az irodában, elsősorban gitárt és dobfelszerelést. A Devil May Cry iroda logója mindig változó (sorozattól függően) Dante onnan nevezte el az iroda nevét, hogy miután a Devil May Cry 3-ban a testvére, Vergil elleni harcban visszatért, s találkozott Lady-vel, a nő megemlítette, hogy: "Talán egy démon is sírhat, hogyha elveszti egy szeretétt. Nem gondolod?". A Devil May Cry játékban a Mallett-szigeti küldetés után egy időre Devils's Never Cry volt az iroda neve, de később újra Devil May Cry lett. Mellett-sziget A Devil May Cry helyszíne. Erre a helyre csalogatta Mundus Dante-t Trish-sel együtt, hogy megölhessen, mivel annak a démonnak a fia, aki egykor elárulta. A sziget veszéllyel várta Dante-t, szörnyekkel, főellenséggekkel, de egy valakire nem számított: eltűnt ikertestvérére, Vergil-re. A Mundus-sal való végső csatáját a sziget egyik alagútában vitte véghez, ahol nyert is. Dumary-sziget A Devil May Cry 2 helyszíne. Ezen a szigeten vívta a harcát Arius ellen Dante, majd Argosax ellen. Itt találkozik Lucia-val és annak édesanyjával is. Feltehetőleg az amerikai partokon található ősi sziget. Temen-ni-gru A Devil May Cry 3 főhelyszíne. Ez egy torony, ami a játék elején a föld alól emelkedett ki. Ezzel a toronnyal kaput lehet nyitni a két világ között. Fortuna Ez a város a Devil May Cry 4 helyszíne, s annak területei. Operaház Ahol kezdődik és befejeződik a játék. Dante itt vívja Nero elleni első harcát, majd Neroval elindulunk és elkezdjük a játékot. Dante-val itt győzzük le Agnus-t. Fortuna utcái Az utcán számos ellenség és ajándék vár ránk. Itt található meg még a kikötő is. Ferrum Hills Neroval és Dante-val is itt küzdünk meg Berial, a Pokoltűz Hódítója ellen. Ha Dante-val legyőzzük, megkapjuk a Lucifer nevezetű fegyvert. Fortuna kastély A havas hegyekben található kastély, ahol Baellel majd Dagonnal küzdünk meg. Dante vs. Dagon harcnál Dagon legyőzésénél a Pandora fegyvert kapjuk meg. Az elszigetelt szoba Itt Neroval és Dante-val mehetünk. Ez a kastélyban található, alagúthoz hasonló terem, amely egy szobát rejt, ahol a társasjátékhoz hasonló szoba van, majd Agnus. Fortuna erdeje Az erdő veszéllyel van tele (szokták mondani). Ez alól a játék se kivétel. Rengeteg veszély és szörny vár ránk. Itt találkozunk Echidnával is. Dante vs. Echidna harcnál Echidna legyőzésével kapjuk meg a Gilgamesht (ami hasonló a 3. játékban használható Beuwolf fegyverrel). Fortuna központja Itt Neroval harcolhatunk Credo ellen, s ahol több veszély is vár. Dante-val menekülni kell a központból, mert robbanásra vár, ami időre megy. Bloody Palace Ez a hely a Devil May Cry 3-ban és 4-ben található meg. Mindkát játékban három karakterrel (Dante-val, Vergil-lel és Nero-val) gyakorolhatunk itt akár. A ránk uszító szörnyeket kell az elsajátított technikáinkkal és képességeinkkel elintézni. Démonok Világa Más névem említik még Pokolnak, Alvilágnak, Démoni Királyság. Ezen a helyen élnek a gonosz démonok, akik régebben az embereket akarták megölni, s itt élt Sparda is. Itt születnek a természetes démonok, legtöbbjük képes ember vagy szörny alakot felvenni. A Démoni Világ tele van veszéllyel. Brax (Lot-et-Garonne) Brax település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 2060 fő (2015). Brax Colayrac-Saint-Cirq, Le Passage, Roquefort és Sainte-Colombe-en-Bruilhois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bhakti-jóga A bhakti-jóga (szanszkrit: ����� ���) az Isten iránti szerető odaadás útja. A bhakti szó „odaadás”-t, a jóga kifejezés pedig „összekapcsolódás”-t jelent. A bhakta, a bakhti-jógát végző ember, az odaadáson, imádaton keresztül szeretne kapcsolódni Istenéhez. Ezt az utat a Bhagavad-gíta valamennyi jóga közül a legmagasabb rendűnek ismeri el. A bhakti-jóga segítségével az ember az igazságot a személyes Isten, Isvara iránti odaadásával és feltétlen szeretetével találja meg. Fontos szerepe van az imádságnak, az éneklésnek, a mantrának (Isten neveinek ismétlése), az Istenről és szentekről szóló történetek mesélésének, a vallási ceremóniáknak és rítusoknak. A bhakti-jógi úgy próbál megszabadulni a hamis éntudattól (egocentrizmus), hogy fejleszti magában az alázatot, körülveszi magát Istennel, és szüntelenül arra gondol, hogy ő csak egy hangszer Isten kezében. A Bhagavad-gíta egészen sajátos szempontból foglalkozik a jógával, a szöveg szerint ugyanis maga Krisna a jógi meditációjának tárgya. A Gítá a jóga három fajtáját tartja helyesnek: a karma-jógát, amely révén az ember úgy vihet végbe tetteket, hogy nem kötődik a következményeikhez; a dnyána-jógát, amely révén megismerhető Isten; és a bhakti-jógát, az Isten iránti tisztelet jógáját. A szöveg kinyilatkoztatja, hogy valamennyi jóga a bhaktiban tetőzik. A bhakta hátat fordít a világnak és életét Isten szeretetének szenteli. Őt elégedetté tesz Isten szolgálata. Semmit nem akar viszonzásul. Nem érdeklik a sziddhi-képességek. Ő Isten-tudatban végzi tetteit, önérdek nélkül. Ez jellemzi a tiszta odaadást. Istentisztelete sokféle formában megnyilvánulhat: dzsapa - szent nevek ismétlése, mantra kírtan(a) - áhitatos közös tánc, éneklés (általában hangszerekkel, tapssal) púdzsá - áldozat, felajánlás bhadzsán (bhajana) - szentek verseinek közös éneklése A bhakti-jóga odaadó szolgálatának kilenc eleme : Jó, spirituális társaság (Az ember átveszi azoknak a tulajdonságait, akikkel barátkozik. Kerülni kell azoknak a társaságát, akik akadályozzák a lelki életet, például akik materialisták) Istenről hallani és olvasni (Rendszeresen hallva Krisnáról – vagy más istenségről – és a lelki világról, az ember tökéletesen megértheti a lélek természetét, az igazi, lelki cselekedeteket, valamint a teljes folyamatot, mellyel az elérheti, hogy megszabaduljon az anyagi világ szennyező hatásától) Hit, bizalom Isten dicséretét énekelni Isten nevének ismétlése (dzsapa, mantra - A bhakták alapján Isten nevei transzcendentálisak, lelkiek. Aki gyakran kimondja a neveit, az közvetlen kapcsolatba kerül vele. Neveinek kimondásával, éneklésével fokozatosan elveszíti az egyén anyagi vágyait. ) Az érzékek ellenőrzése és „visszavonása” a világi dolgoktól (A testi élvezetek hajszolása megnehezíti az önmegvalósítás folyamatának gyakorlását. Az érzéki élvezetek csak az anyagi világ iránti ragaszkodást erősítik, és tovább fokozzák a vágyakat - tartós boldogságot azonban nem eredményeznek) Tisztelettel viseltetni az Istennek szentelt életű emberek iránt Elégedettség ( szantósa ) Isten iránti odaadás (Ísvara-pradhána - teljes valóval meghódolni Neki) Lényegében a legtöbb vallás a bhakti-jógát tanítja, de mindig fennáll annak a veszélye, hogy az imádat fanatizmusba csap át. A veszély abból ered, hogy a hívő elkezdi azt hinni, hogy az ő istene jobb vagy istenibb, és hogy az ő odaadása saját istene felé magasabb rendűvé teszi őt másoknál, le is nézhetik más vallások követőit, vagy alacsonyabb rendűnek tekinthetik őket. Ez ellentétes a bhakti-jóga tanításával, mivel a jóga azt mondja, mindenki úgy képzeli el magának az Istent, ahogy akarja. Mindenkinek más a kapcsolata Istennel. A jóga tanítása szerint a végső szabaduláskor ezek a különbségek úgyis feloldódnak, amikor bekövetkezik az "egyesülés a leírhatatlan Eggyel". Screen Actors Guild-díj kaszkadőrgárda kiemelkedő alakításáért mozifilmben A kaszkadőrgárda kiemelkedő alakítása mozifilmben kategóriában átadott Screen Actors Guild-díjat a 2008-ban megtartott 14. díjátadó óta adják át, értékelve a filmekben közreműködő kaszkadőrök munkáját. Győztesek és jelöltek (MEGJEGYZÉS: Az Év oszlop az adott film szolgáló bemutatási évére utal, a tényleges díjátadó ceremóniát a következő évben rendezték meg.) Vachter Zsófia Vachter Zsófia (Nyíregyháza, 1994. december 8. –) labdarúgó, középpályás. Jelenleg a Budapest Honvéd labdarúgója. Pályafutása 2003-ban a Sárospataki TC csapatában kezdte a labdarúgást. 2008 és 2012 között a Ferencvárosi TC játékosa volt. 2012 nyarán az FTC megvonta a névhasználati jogot a Belvárosi NLC-tól, így hivatalosan is a BNLC játékos lett. 2013 nyarán a Budapest Honvéd csapatához szerződött. Saint-Bonnet-près-Bort Saint-Bonnet-près-Bort település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 196 fő (2015). Saint-Bonnet-près-Bort Margerides, Saint-Étienne-aux-Clos, Saint-Exupéry-les-Roches, Saint-Julien-près-Bort, Saint-Victour, Thalamy és Veyrières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Levelek Iris koszorújából A Levelek Iris koszorújából Babits Mihály verseskötete. A kötet címe jelképes értelmű és egyúttal a költő programját is jól kifejezi. Íris az istenek követe, a szivárvány, a világ sokszínűségének szimbóluma. Témák, hangnemek, versformák, korok és stílusok váltakozása, sokszínűsége jellemzi ezt a kötetet. Három nagy verset tekinthetünk alappillérének: In Horatium (1904), Húnyt szemmel (1904), A lírikus epilógja (1904). De ezeken kívül kiemelkedőek még a Messze… messze… (1907) és a Fekete ország (1906) című versei is. Crévic Crévic település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 889 fő (2015). Crévic Anthelupt, Drouville, Flainval, Haraucourt, Maixe és Sommerviller községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Naplás-tó A Naplás-tó (hivatalos nevén Szilas-pataki árvízvédelmi tározó) Budapest legnagyobb kiterjedésű állóvize a XVI. kerületben, Cinkota mellett. A tó és közvetlen környezete 1997 óta természetvédelmi terület. A Naplás-tó a közeli Cinkotai parkerdővel és a Merzse-mocsárral együtt számos vízimadár fontos pihenőhelye a tavaszi és őszi madárvonulási időszakban. A tó népszerű szabadidős úti cél a környékbeliek számára. Nyaranta kedvelt kiránduló- és horgászhely, de fürödni tilos benne. Télen, a befagyott felületen (jégen) tartózkodni életveszélyes, ezért telente a Rákosmenti Mezőőr Szolgálat munkatársai mindenkit figyelmeztetnek, aki a jégre lép. 2017 januárjában népi kezdeményezés indult a hivatalos és engedélyezett korcsolyázás lehetőségének megteremtéséért. Kialakulása 1978-ban a Szilas-patak visszaduzzasztása révén alakult ki, hogy így vegyék elejét a patak áradásainak. Területe eredetileg a Szilas-patak árterületének széles, lapos völgyében elhelyezkedő, időszakosan vízzel borított láprét volt. A tó nyugati partja a patakot visszaduzzasztó földgát, melyen a tó felőli rész ki van betonozva, tetején aszfaltozott út fut végig. Többi partja természetes úton alakult ki, ahogy a víz feltöltötte a gát előtti mélyebb részt. Létrehozása hozzájárult (hacsak nem kizárólagos oka) a patak menti láprétek fennmaradásához, amelyeket a 19. századtól kezdődő nagy folyószabályozások és mocsárlecsapolások következtében a kiszáradás fenyegetett. A „naplás” szó jelentése A naplás alapszava a régi „napol”, azaz időt eltölt, elveszteget. Ezt a szót használták például arra, amikor a régi vármegyei rendszerben a beparancsolt előfogatos jobbágyok néha három-négy napig vesztegeltek a vármegyeház udvarán. Élővilága A Naplás-tó ökológiai szempontból a főváros egyik legértékesebb területe. Magán a tavon kívül annak közvetlen környezete a Cinkotai parkerdővel és a Szilas-patak menti láprétekkel együtt – összesen mintegy 150 hektár – 1997 óta természetvédelmi terület, mely a Budai Tájvédelmi Körzet után a második legnagyobb védett terület Budapesten. 3 részre tagolódik: A Naplás-tó és közvetlen környéke A Szilas-patak menti láprétek (Felső és alsó-láprét) A Cinkotai parkerdő A környező nádas, valamint a patak völgyében lévő alsó és felső lápréten kialakult gazdag növény- és állatvilág miatt nyilvánították védetté. Olyan védett növényfajok találhatók itt, mint a struccpáfrány, a szibériai nőszirom, borzas füzike és több orchideaféle, valamint a mocsári tisztesfű (Stachys palustris), keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) és zsombéksás (Carex elata). A tótól északra fűzláp található, mely szigorúan védett terület, csak tudományos célból, engedéllyel látogatható. A védett gerinctelenek közül említésre érdemes az imádkozó sáska (Mantis religiosa), a nappali pávaszem (Aglais io), a kis balkáni futrinka (Carabus montivagus blandus) és a szentendrei változó futrinka (Carabus scheidleri distinguendus). A tó fontos élőhelye a barna ásóbékának (Pelobates fuscus) és a hazánkban őshonos egyetlen teknősfajnak, a mocsári teknősnek (Emys orbicularis). A környező nádas, illetve a tó déli partja mellé telepített Cinkotai parkerdő változatos fafajtáival gazdag madárvilágnak nyújtanak otthont. A madártani megfigyelések során 150 madárfajt írtak le a Naplás-tó környékén. Ilyen a hegyi fakúsz (Certhia familiaris), az erdei fülesbagoly (Asio otus), fekete rigó (Turdus merula), zöldike (Chloris chloris) és az őszapó (Aegithalos caudatus). A tó védelem alá helyezésének indoka az volt (a Merzse-mocsárral együtt), hogy Közép-Európában ez az egyetlen ilyen nagy kiterjedésű városi terület, amelyen a vízi és mocsári növényzet, illetve a hozzá csatlakozó sásréti és lápréti vegetáció viszonylag háborítatlan. Értékesek a nyílt vízi hínáros, nádas, a partvonalon csatlakozó magas sásos rét- és lápréttöredékek is. Megközelítése A Naplás-tó Cinkota és Rákosliget között, az előbbihez közelebb terül el Budapest XVI. kerületében. A tavat a belváros felől autóval Cinkotán (Kerepesi út–Veres Péter út–Szabadföld út–Vidám Vásár utca–Simongát utca–Nógrádverőce utca-Naplás út), vagy Rákoskeresztúron keresztül (Jászberényi út–Pesti út–Cinkotai út–Nógrádverőce utca-Naplás út) lehet elérni, míg tömegközlekedéssel a tóhoz vezető utca (Nógrádverőce utca-Naplás út) és a Cinkotai út találkozásánál található buszmegállóhelytől (Erdei bekötőút), ahol a 46-os és a 146-os buszok állnak meg, gyalog pár perc a tározó. A Naplás-tó és az ember Az év nagy részében engedéllyel lehet horgászni, a téli időszakban viszont a befagyott tavon tartózkodni tilos, erre kihelyezett táblák hívják fel a figyelmet. Télen mégis sokan korcsolyázni mennek a tóhoz. A tó és környezete gyakori célpontja a természetjáró fővárosi turistáknak és kerékpárosoknak. A tóban fogható halfélék a ponty, az amur, a csuka, a fogassüllő, az európai harcsa, a balin és a compó. A tóparti halőrházban horgásznapijegy-vásárlási lehetőség van, naponta 6–20 óráig lehet horgászni, az elvihető halak száma négy. A WWF Magyarország által 2002-ben indított mocsáriteknős-védelmi program keretében az ország számos területén folyamatos állományfelmérést végeztek. Ebben a Naplás-tó mintaterületül és bemutatóhelyül szolgált. A többéves kutatás során néhány itt élő egyedet rádióadóval láttak el, hogy nyomon követhessék a mozgásukat. 2012 februárjában nagy felháborodást keltett a Budapest XVI. és XVII. kerületének lakossága körében, amikor a tó melletti erdő tulajdonosa, a Pilisi Parkerdő Zrt. nagy területen vágta ki a fákat. A cég szóvivője szerint a kivágásra erdőfelújítás céljából volt szükség, a munkálatokat a Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága hagyta jóvá. A kivágott fák egy részét a kerületi önkormányzatok és egy jótékonysági szervezet családok szociális támogatására használták fel. Iris (televíziós sorozat) Az Iris (koreai írással: ����, magyaros: Airiszu) egy dél-koreai akciósorozat, melyet a KBS2 csatorna vetített 2009 őszén. 17 millió dolláros költségvetésével az egyik legdrágább dél-koreai dorama. A sorozat kritikai és nézettségi siker is volt egyben, amellett, hogy 30% fölötti nézettséget produkált, minden héten vezette a toplistákat is. A sorozat számos díjat nyert a 2009. évi KBS Dráma-díjkiosztón, a főszereplő I Bjonghon például elnyerte a nagydíjat is. A történet főszereplője két barát, akik a 707. különleges rendeltetésű zászlóaljban szolgálnak, és innen átkerülnek Dél-Korea elit titkosszolgálati egységébe. Olyan feladatot kapnak, ami nem csak egymás iránti feltétlen hűségüket teszi próbára, de egy nemzetközi összeesküvés kellős közepébe is csöppennek. A főszereplő Kim Hjondzsun pedig lassan arra is rádöbben, hogy ködös múltjának is köze van ahhoz, hogy a titkosszolgálathoz került. Az Iris szereplői dél- és észak-koreai származásúak. A sorozat a két oldal közötti feszültségre épül, így mindkét oldalt részletesen bemutatja. A történet szerint a dél- és észak-koreai ügynökök kénytelenek összefogni egy ismeretlen kilétű nemzetközi bűnöző ellen, ám az események többször is úgy alakulnak, hogy a két oldal átmeneti szövetsége meg-megrendül. A sorozatot többek között Magyarországon, Japánban és Kínában forgatták. Az Iris egy spin-off sorozatot is szült Athena: Godess of War címmel, 2010-ben. 2013-ban folytatása is elkészült, IRIS II címmel, melyet részben szintén Magyarországon forgattak, új szereplőgárdával. Történet Kim Hjundzsun (I Bjonghon) és Csin Szau (Csong Dzsunho) a legjobb barátok, a dél-koreai hadsereg 707. különleges rendeltetésű zászlóaljában szolgálnak. Külön-külön ismerkednek meg a szép Cshö Szunghivel (Kim Thehi), akinek figyelméért mindketten harcolni kezdenek. Nem sokkal később a laktanyából egy föld alatti bunkerbe hurcolják őket az éjszaka közepén, ahol válogatott kínzásoknak vetik őket alá. Miután sikeresen átmennek a teszten, bemutatják őket a Nemzetbiztonsági Szolgálat (NBSZ) főnökének, Pek Szannak (Kim Jongcshol). Pek elmagyarázza nekik, hogy az NBSZ feladata megvédeni Dél-Koreát és a koreai érdekeket minden külföldi fenyegetéstől, nem riadva vissza a törvényellenes akcióktól sem, ha kell ki is végzik a fenyegetést jelentő egyéneket. Az ügynökség léte annyira titkos, hogy maga az ország elnöke sem tud róla. Miután bekerülnek az ügynökségbe, a két férfi rájön, hogy mindkettejüket Szunghi válogatta ki. Az egység sikeresen megvédi az elnökjelöltet egy merénylettől, ezért Hjondzsunt és Szaut meghívják a Kék Házba, ahol Hjondzsunnak furcsa déjà vu-érzése támad, mintha már járt volna korábban ugyanott. Mindeközben egy elit bérgyilkos (T.O.P.) egy sanghaji hotelban kivégez egy politikai szempontból fontos személyt, majd kiderül, hogy a következő célpontja egy prominens észak-koreai tudós, aki az észak-koreai atomfegyver-programért felelős. Hjondzsun, Szau és Szunghi Budapestre utaznak, hogy megakadályozzák a tudós kivégzését. Az akció közepette egy nemzetközi összeesküvés kezd kibontakozni, egy Mr. Black nevű titokzatos bűnözővel a háttérben, és közben Hjondzsunnak arra is rá kell döbbennie, hogy ködös múltja kezdi kísérteni. Szereplők Az Iris szereplői dél- és észak-koreai származásúak. A sorozat a két oldal közötti feszültségre épül, így mindkét oldalt részletesen bemutatja. A történet szerint a dél- és észak-koreai ügynökök kénytelenek összefogni egy ismeretlen kilétű nemzetközi bűnöző ellen, ám az események többször is úgy alakulnak, hogy a két oldal átmeneti szövetsége meg-megrendül. I Bjonghon : Kim Hjundzsun Kim Thehi : Cshö Szunghi Csong Dzsunho : Csin Szau Kim Szungu : Pak Csholjong Kim Szojon : Kim Szonhva T.O.P. : Vick További szereplők NBSZ: Nemzetbiztonsági Szolgálat A dél-koreai titkosszolgálat, az NBSZ vezetője Pek Szan (Kim Jongcshol). Bár titulusa szerint igazgatóhelyettes, effektíve ő irányítja a szervezetet, mivel az igazgatót az aktuális politikai trendeknek megfelelően állandóan cserélik. Pek döntése alapján helyezték át Kim Hjundzsunt és Csin Szaut a kommandótól hozzájuk. A döntései mögötti motiváció gyakran titokzatos, és időnként teljesen szemben áll az ország érdekeivel. Pak Szanghjon (��� Jun Dzsemun) az NBSZ napi ügyeinek igazgatója. Beosztottjai tisztelik embersége miatt, aki minden ügynökével külön foglalkozik, ugyanakkor szigorúan veszi a hibákat. Személyesen felügyeli a hazai operációkat a terepen. Jang Dzsongin (��� Kim Hjedzsin) az NBSZ főhadiszállásáért felelős ügynök. Az ügynökség technikai szakértői és hackerei Jang Midzsung (��� Hjon Dzsuni) és Hvang Theszong (�� Na Jun). Ők gondoskodnak arról, hogy az ügynökök minden technikai és informatikai segítséget megkapjanak. Oh Jongju (��� Jun Dzsuszang) a bűnügyi labor vezetője, az ügynökség legidősebb tagja, gyakran ad atyai tanácsokat a többieknek. A Kék Ház A Koreai-félsziget ügyeit érintő cselekmény miatt a dél-koreai Kék Ház meghatározó szerepet kap a sorozatban. Dél-Korea elnöke a cselekmény szerint Csom Jongho (��� I Dzsonggil), aki Korea újraegyesítése érdekében tárgyalásokat folytat Észak-Koreával. Csong Hjongdzsun (��� Csong Hanjong) az elnök főtanácsosa, akiben Csom elnök megbízik, és akivel minden információt megoszt. A sorozat folyamán az elnök a külső és belső intrikák közepette csak rá számíthat. Hong Szudzsin (��� Mjong Dzsijon) az elnök titkárnője, aki nem jön ki jól Csong tanácsossal. Hong kapcsolatai és szándékai nem tiszták. Egyéb szereplők A sorozatban több visszatérő külföldi szereplő is jelen van. Hjondzsun és Szunghi Akitában megismerkedik egy Juki nevű japán lánnyal (Karen Miyama). Juki családja panziót üzemeltet, és sokat segítenek Hjundzsunnak, amikor bajba kerül. Juki vonzódik is a férfi iránt. Hjundzsun útjai Japánban kereszteződnek a helyi titkosszolgálat ügynöknőjével. Szato Eriko (��� ��� Fueki Júko) feladata, hogy a japán területre lépett gyanús személyeket figyelje. Gyártás Előkészületek A sorozat története az 1999-ben készült Szüri (��) című dél-koreai akciófilmen alapszik. Az Irisről először 2008-ban nyilatkozott a gyártó Taewon Entertainment, a hatalmas költségvetés és a felvonultatott sztárok miatt végig nagy médiaérdeklődés kísérte a produkciót. A Szüri televízióra adaptálásában a film rendezője, Kang Dzsekju (���) is részt vett. A Kim Hjondzsun (���), Cso Kjuvon (���) és Kim Dzseun (���) által írt forgókönyv alapján megkezdődtek a sorozat előkészületei. A koreai szokásoktól eltérően a sorozatot nem egy csatorna rendelte meg, a gyártó cég önállóan fogott az elkészítésébe, azt remélve, hogy a különböző csatornák egymásra fognak licitálni a vetítési jogért. 2008. április 18-án bejelentették, hogy a főszerepet I Bjonghon kapta meg. Ez volt I első televíziós szerepe 2003 óta, mivel a színész öt évig mozifilmekre koncentrált, a bejelentés idején például a G. I. Joe: A kobra árnyéka című amerikai akciófilmet forgatta. I Bjonghon gázsija a harmadik legmagasabb volt a koreai televíziós sorozatok történelmében epizódonként 100 millió vonnal (körülbelül 21 millió forint). A gázsi egy 1,5 milliárd von (320 millió forint) értékű szerződés része volt. A magas gázsit I azért kapta, mert hírneve potenciális befektetőket és népszerűséget hozhatott a sorozatnak külföldön is, különösen Japánban. Június 24-én a gyártó bejelentette, hogy a Big Bang nevű popegyüttes rapperét, T.O.P.-t szerződtették le I Bjonghon visszatérő bérgyilkos ellenfelének szerepére. Október 10-én az is kiderült, hogy a női főszerepet a Forbidden Love és a Stairway to Heaven című sorozatokkal ismertté vált Kim Thehinek ajánlották fel. Akárcsak I Bjonghonnak, Kimnek is hosszú idő óta ez volt az első televíziós szerepe. Az Iris előkészületeit nem csak Koreában, de Japánban is nagy figyelemmel kísérte a média, főképp I Bjonghon miatt. A stábhoz csatlakozott Kim Szungu az észak-koreai biztonsági főnök szerepében és Csong Dzsunho mint Kim Hjundzsun legjobb barátja és harcostársa. A hatalmas költségvetés és a népszerű színészek miatt a produkciós cég nehezen talált rendezőt a sorozathoz, ami nagy port vert fel a médiában a 2009-es év elején. Nem sokkal később a Taewon bejelentette, hogy Jang Junho (���) és Kim Gjuthe (���) lesznek a rendezők. Ugyanekkor derült ki az is, hogy a KBS csatorna fogja vetíteni a sorozatot Dél-Koreában. 2009. február 19-én bejelentették, hogy az észak-koreai ügynöknő szerepére Kim Szojont szerződtették. Forgatás Az első jeleneteket 2009. március 10-én forgatták Akitában, Japánban. I Bjonghon népszerűsége miatt a sorozat forgatásáról azonnal értesültek a japán rajongók. A színészt több ezer rajongó fogadta a repülőtéren, és a forgatást is gyakorta hátráltatta a miatta odasereglett tömeg. A sorozatnak köszönhetően megtöbbszöröződött a prefektúrába látogató koreai turisták száma. A stáb három hétig forgatott a prefektúrában, majd március 28-án elhagyták Japánt. A nagy költségvetésnek köszönhetően az Iris a koreai televíziós sorozatok történetében több rekordot is felállított, főképpen a látványos akcióelemeivel. 2009. november 29-én egy lövöldözéses jelenet kedvéért 12 órára lezárták Szöul egyik forgalmas kereszteződését. A színészek gyakran maguk forgatták az egyébként kaszkadőröket igénylő veszélyes jelenetek többségét, I Bjonghon például maga ugrott le a 130 méter magas gátról Akitában. A kimerítő akciójelenetekre külön készítették fel a színészeket, hogy hihetőek legyenek. A forgatás szünetében, 2009 májusában I Bjonghon részt vett a cannes-i filmfesztiválon, hogy népszerűsítse a produkciót. Ugyanebben a hónapban a teljes színészgárdával sajtótájékoztatót tartottak. A következő nemzetközi forgatási helyszín Magyarország volt, ahol június 9-én kezdték meg a munkálatokat, két hétig forgattak, pihenőnap nélkül, gyakran a nap huszonnégy órájában, ami megterhelő volt a magyar stábnak. A magyarországi munkálatokat a Mafilm és az Eurofilm végezte, a magyar forgatás producere Váradi Gábor volt. A koreai stáb több helyszínt is megnézett Európában, a nyugat-európai városokat túl drágának, Ukrajnát pedig veszélyesnek ítélték, ezért esett a választásuk Magyarországra. Váradi Gábor szerint a kedvező adólehetőségek és a segítőkész önkormányzatok is hozzájárultak a döntéshez, mivel a stáb például a fővárosi közterületeken ingyen forgathatott. A forgatási helyszínek közé tartozott Budapesten kívül a keszthelyi Festetics-kastély, Tihany és más balatoni települések, illetve Vác. A magyar producer szerint a koreai színészek profizmusról tettek tanúbizonyságot a forgatáson, nem voltak sztárallűrjeik, és szinte mindent maguk csináltak, még a fénybeállításokhoz sem alkalmaztak úgynevezett „fénydublőrt”. Magyarország után a sorozatot Koreában forgatták tovább. Július végén a Taewon bejelentette, hogy az Irist a KBS2 csatorna fogja vetíteni szerda és csütörtök esténként, 2009. október 14-étől. A forgatás tovább folytatódott, majd október 5-én sajtótájékoztatót tartottak a koreai és a nemzetközi sajtó részére. Hazai és külföldi sugárzás Az Irist 2009. október 14-én kezdte vetíteni a KBS2 csatorna, magas nézőszámmal. A sorozat kritikai és kereskedelmi siker volt, az egyik legjobban teljesítő sorozat az évben, mely számos díjat nyert színészei és készítői számára is. A sorozat utolsó epizódját 2009. december 17-én vetítették, majd a KBS bejelentette, hogy december 22-én egy különkiadást is levetítenek. A különkiadásban a magyarországi, japán és koreai forgatás kulisszatitkai szerepeltek, valamint interjúk a színészekkel és a stábtagokkal. 2010. január 28-án közölte a sajtó, hogy a japán sugárzási jogokat a TBS csatorna vette meg, rekordnak számító 400 millió jenért (körülbelül egymilliárd 280 millió forintért). A csatorna 2010. április 21-én, főműsoridőben kezdte vetíteni a sorozatot – ami koreai sorozat esetében egyedülálló volt a japán televíziózás történetében –, híres japán színészek szinkronjával, I Bjonghonnak például Fudzsivara Tacuja kölcsönözte a hangját. A kétórás premier a TBS legmagasabb nézettségét produkálta aznap, az idősáv átlagos nézettségének kétszeresével. A premier előtt számos promóciós célú reklámot vetítettek, I Bjonghon és Kim Thehi több japán talkshow-ban is szerepelt, Tokió-szerte óriásplakátokon és posztereken népszerűsítették a sorozatot. Japánban a premiert követően is erős sajtóvisszhangja volt a sorozatnak. 2010 májusában két koncertet tartottak, összesen több mint hatvanezer nézővel. A koncerten a szereplőgárda élőben adott interjúkat, eljátszottak jeleneteket a sorozatból, és elhangzottak a népszerű betétdalok is. A TBS 2010 júniusában bejelentette, hogy a műholdas szolgáltatásukban a sorozat naponta rekordot döntött, az azonos sávban futó előző műsorok nézettségének kétszeresét hozta. A légitársaságok korábban az Akita–Szöul járatok törlését fontolgatták kihasználatlanság miatt, a sorozatnak köszönhetően azonban megindult a koreai turizmus a prefektúrába. A sorozat kereskedelmi sikerének köszönhetően a japán önkormányzatok versengeni kezdtek a sorozat producereinek figyelméért, megpróbálva kihasználni az esetleges folytatást, illetve a kapcsolódó projekteket. 2010. május 6-án a sorozatot készítő Taewon Entertainment egyik producere úgy nyilatkozott, hogy a cég tárgyalásokat folytat az egyik nagy amerikai televíziós csatornával a sorozat vetítéséről, 20 epizód helyett 12-re csökkentve. A megállapodás létrejötte azt jelentette volna, hogy az Iris lehetett volna első koreai televíziós sorozat, amit nagy kereskedelmi csatorna vett meg Amerikában. A sorozatot végül a Dramafever internetes szolgáltató vásárolta meg. Kapcsolódó média Zene Az Iris filmzenei albumát 2009. november 13-án adták ki 16 számmal, a zenét I Dongdzsun és Cshö Szonggvon komponálta. Az albumon szerepeltek a betétdalok is, többek között Pek Csijong, Szin Szunghun és a Big Bang előadásában. December 24-én egy kétlemezes korlátozott kiadású verziót is piacra dobtak, melyhez egy 76 oldalas fényképalbumot is mellékeltek. Az első lemezen tíz dal volt hallható, ezek közül négy a sorozat második felében szerepelt, és az eredeti lemezen nem kapott helyet. A második lemezen tizenöt instrumentális szám volt található, ezek közül négy nem szerepelt az első filmzenei albumon. Egy héttel az Iris japán premierje előtt bejelentették, hogy a Big Bang egy balladával járul hozzá a sorozat japán vetítéseihez. A Tell Me Goodbye című dalt 2010. június 9-én kislemezként is kiadták Japánban CD és CD-DVD kiadásban is. A sorozat japán vetítésével egyidőben deluxe verzióban is kiadták a filmzenét, 2010. május 26-án. A két lemezen összesen 13 dal és 19 instrumentális szám kapott helyet, egy 72 oldalas fényképalbummal valamint egy DVD-vel, amin a videoklipek szerepeltek: a Hallelujah a Big Bangtől, a Don't Forget Pek Csijongtól és a Love of Iris Szin Szunghuntól. Regény és képregény A sorozat vetítésének megkezdése előtt - illetve közben - egy kétkötetes regény is napvilágot látott, melyet Cshe Udo (���) írt. Az első kötetet 2009. október 12-én adták ki, két nappal a sorozat premierje előtt. A második kötet egy hónappal később, november 12-én került a könyvesboltok polcaira, az első kötettel elentétben azonban a cselekménye nem követte a sorozatét. 2010 júliusában megerősítették, hogy készül egy Iris képregény is, 2011 őszi megjelenéssel. A projektről már jóval a sorozat készítése előtt, 2009 óta közöltek híreket. Az először Japánban, majd Koreában megjelent képregényben megmarad a férfi és női főszereplő kapcsolata, a cselekmény azonban eltér a sorozatétól. DVD-kiadványok Az Irist 2010. február 12-én DVD-n is megjelentették Dél-Koreában, nyolclemezes dobozban, angol felirattal. Az első kiadáshoz egy ötvenoldalas fényképalbumot is mellékeltek, korábban nem publikált képekkel a forgatásról. 2009. november 27-én egy 100 perces DVD-t is megjelentettek Iris Navigate DVD címmel a japán piacra szánva, amely a magyarországi, japán és koreai forgatásról számolt be. A teljes sorozatot két DVD-csomagban adták ki Japánban vágatlan verzióban. Az első 2010. július 2-án jelent meg 19 950 jenes (kb. 63 000 forintos) áron, a második pedig szeptember 15-én. Augusztus 3-án az első csomagot megjelentették Blu-ray-en, október 20-án pedig a második csomagot is, mindkettőt 25 200 jenért (78 000 forint) árulták. Az első kiadásokhoz járt NSZB-igazolvány, képeslapcsomag és egy 24 oldalas könyvecske is. Mindezek mellett 2010 júniusában a Japán piacon két exkluzív DVD-csomag is megjelent, az első a magyar és japán, a második a koreai forgatás kulisszatitkaival. Elismerések Az Iris végig magas nézettségű sorozat volt, az utolsó epizódot pedig a koreai lakosság 40%-a követte figyelemmel. A sorozat és a színészek számos elismerést kaptak a 2009-es KBS Dráma-díjkiosztón, I Bjonghon elnyerte a díjkiosztó nagydíját is Kim Hjondzsun megformálásáért. Kim Thehi, Csong Dzsunho és Kim Szungu Kiválóság-díjat kapott. Jun Dzsuszang (���) elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó díjat, Kim Szojon pedig a Népszerűség-díjat. I Bjonghon és Kim Thehi megkapta a Legjobb páros-díjat és I az internetes népszerűség-díjat is is. A 46. Pekszang-díjkiosztón I Bjonghon lett a legjobb színész, a sorozat pedig elnyerte a legjobb dorama címet. 2010. augusztus 27-én Csong Dzsunho és a sorozat egyik producere részt vett egy díjátadó ceremónián Akita prefektúrában. A prefektúra kormányzója elismerését fejezte ki a sorozat készítőinek a turizmus fellendítéséért. Később I Bjonghon elnyerte a Szöuli Turizmus-díjat Szöul szépségeinek bemutatásáért. Októberben Japánban is hasonló díjjal tüntették ki. A 2010-es Tokiói Nemzetközi Drámafesztiválon I Bjonghon elnyerte a legjobb ázsiai színész díját a sorozatban nyújtott alakításáért. Ugyanitt az Iris a legjobb külföldi produkció lett. Spin-off és folytatás 2010-ben elkezdődött egy spin-off-sorozat forgatása, amit az év végén mutattak be. Az Athena: Godess of War című sorozatot többek között Olaszországban, Új-Zélandon, Japánban és az USA-ban forgatták Csong Uszong (���), Cha Szungvon (���), Pak Szue (���), Cshö Szivon (���) és I Dzsia (���) főszereplésével. A Taewon Entertainment vezető producere egy interjúban elmondta, hogy az Iris és az Athena ugyanabban a fiktív univerzumban játszódik, így lehetőség van arra, hogy a szereplők átjárjanak a sorozatok között. A forgatást öt hónaposra tervezték, Dél-Korea után júliusban Olaszországba utaztak. A sorozatot 2010. december 3-án mutatták be az SBS csatornán, és 2011. február 21-én vetítették az utolsó epizódját. Nem sokkal a sorozat befejezése előtt a produkciós cég úgy nyilatkozott, hogy szándékukban áll folytatni a sorozatot és jobban összekapcsolni a franchise többi részével. Az Iris valódi folytatását 2011 októberében tervezték adásba küldeni, az előzetes munkálatok megkezdése alapján 2011 márciusában akarták elkezdni a forgatást. 2010 áprilisában a Taewon bejelentette, hogy várható I Bjonghon, Kim Thehi és Kim Szojon visszatérése a folytatásban. Később, nem sokkal az Athena utolsó epizódjának adásba kerülése előtt a Taewon közölte, hogy az Iris 2-nek 2012-es premiert terveznek. A sorozat történetét ekkor még nem fejezték be a forgatókönyvírók, és végleges döntés sem született még a szereplőválogatásról sem. A sorozat forgatását végül 2012 november végén Budapesten kezdték meg, a főszereplők Csang Hjok, I Dahe és I Bomszu; 2013 februárja és áprilisa között vetítették a KBS2 csatornán. A szezon során 50 gólt ütő, NHL-ben játszó játékosok listája Itt azok a játékosok szerepelnek, akik egy szezon során minimum 50 gólt ütöttek. Ez csak a legjobb csatároknak sikerül. A legelső ilyen játékos a legendás Maurice Richard volt, aki a Montréal Canadiensben játszott. Egyben ő volt az első, aki 50 gól/50 meccs-es szezont ért el. Gabonazsuzsok A gabonazsuzsok, vagy gabonazsizsik (Sitophilus granarius) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a Dryophthoridae családba tartozó faj. A gabonazsizsik elnevezés helytelen, mert a faj nem a zsizsikek (Chrysomelidae: Bruchinae) alcsaládjába tartozik. Előfordulása A gabonazsuzsokot a gabonaszállítmányokkal széthurcolták, és ma már világszerte elterjedt. Olykor tömegesen megjelenik. Megjelenése A gabonazsuzsok 2-3,5 milliméter hosszú. Gesztenyebarna vagy fényes fekete ormányosbogár. Szárnyfedőin finom, párhuzamos, hosszanti irányú barázdák futnak. Jól fejlett előtora sűrűn pontozott, az ormány hátán is hosszanti pontsorok vannak. Hártyás szárnya hiányzik, ezért repülni nem tud. Életmódja A gabonazsuzsok egész fejlődése gabonafélék (búza, rozs, árpa, zab, köles, kukorica) szemtermésében zajlik le, ritkábban gesztenyében és tölgy makkjában is előfordul. Lárvái a gabonaszemek belsejében fejlődnek, és ott is bábozódnak be. A kikelő imágók hamarosan újabb gabonaszemekre petéznek. Főleg nedves környezetben okoz jelentős kárt. Teljes egyedfejlődése 6 hét alatt lezajlik, ezért évente számos nemzedéke lehet. A gabonazsuzsokkal élelmiszerraktárakban, gabonatárolókban, háztartásokban találkozunk, kultúrnövényeken nálunk a szabad természetben gyakorlatilag nem fordul elő, mert a telet nem éli túl. Szaporodása A gabonazsizsiknek Európában évente 3-4 nemzedéke van. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 Márk Márkus Márk Márkus (Ispánmező (Szolnok-Doboka megye), 1837. szeptember 1. – Budapest, 1907. december 19.) magánzó és közgazdasági író, Márk Lajos festőművész és grafikus édesapja. Életútja Márk Lajos földbirtokos és Sámuel Aranka fia. Gimnáziumi tanulmányait Kolozsvárt végezte; hallgatta egy ideig a jogot az akkor Nagyszebenben fennállott jogakadémián; de miután nagy hajlamot érzett a közgazdaság és a társadalmi problémák iránt, ott hagyta a jogot és kizárólagosan a közgazdasági kérdéseknek szentelte egész tevékenységét. Később Budapesten élt. Cikkei az Egyetértésben (1880. 169. sz. Az első járadékkal kapcsolatos földhitel- és közgazdasági egylet, 1888. július 27. Kossuth és a regale megváltása. Válasz); a Budapester Tagblattban (1888. április 22., 25. Die Regalien-Frage, május, június Spiritus-Briefe, július 22. Kossuth und die Regalienablösung, szeptember 20. Zur Regalienablösung); a Budapesti Naplóban (1898. január 23–24. Mezőgazdasági községi közraktárjegyek, 1900. augusztus 12–14. A mezőgazdasági hitelkérdés megoldása) sat. Munkái Az első járadékkal kapcsolatos földhitel és közgazdasági egylet alapszabályainak tervezete. Bpest, 1880. (Németül. U. ott, 1880.) Das neue landwirtschaftliche und Bodencredit-System sammt Motivenbericht. U. ott, 1880. Prospect der auf Grund des Markus Mark'schen Neuen Kredit-Systemes gegründeten Ersten landwirtsch. Kredit- und Grundbesitz Rentenbank. U. ott, 1884. Unser volkswirthschaftliches Programm und unser Grundprincip. U. ott, 1885. Javaslat a regále megváltása tárgyában. Beterjesztetett a nagym. m. kir. pénzügyminiszter úrhoz 1887. márcz. Ugyanott. (Németül. U. ott, 1887.) Le nouveau Systéme de Loterie. Roma, 1891. A valuta. Világ-problema. A jelenleg stabilis és csereértémérőként tényleg functionáló elem kipuhatolására. Nyilt levél az európai napi- és szaklapok közgazdasági rovat szerkesztőihez. Bpest, 1894. (Németül. bővítve. U. ott, 1894. Francziául. U. ott, 1894.) Das neue Lottosystem. U. ott, 1895. Die bleibende Abstellung der regelmässig eintretenden Geldknapheit der Welt. U. ott, 1896. (Francziául. U. ott, 1896.) A mezőgazdasági válság gyökeres és állandó megszüntetése. A gabona és az összes iparczikkek ára alacsony voltának valódi kútforrása. Válasz a nemzetközi gazdacongressusnak a valutakérdésre és a nemzetgazdasági válságra vonatkozólag előterjesztett kérdésekre. U. ott, 1896. Das Gold – nicht mehr Gold. Die Tauschkraft Einheiten lautenden Banknoten. Ugyanott, 1897. Kulcs a kvótakulcshoz. U. ott, 1898. (Németül. U. ott, 1898.) Kibontakozás. A magyar állam és az osztrák állam parlamenti és kormányzási problémáinak megoldása. U. ott, 1899. Néhány kérdés a paktumot aláírt ellenzéki pártokhoz. U. ott, 1899. (Clio álnévvel). Egy szerény vélemény a trónörökös házassági nyilatkozatának beczikkelyezéséről. U. ott, 1900. Das landwirtschaftliche Gemeinde-Lagerhaus-System. U. ott, 1901. Napok romjai A Napok romjai (Remains of the day) című film egy 1993-ban bemutatott, megindító erejű angol-amerikai filmdráma, melyet nyolc Oscar-díjra jelöltek. A film a két világháború között, illetve a második világháború után játszódik, nagy része egy festői szépségű, angol kastélyban (Darlington Hall), ahol a főkomornyik Mr. Stevens (Anthony Hopkins) és a házvezetőnő Miss Kenton (Emma Thompson) között szövődő reménytelen kapcsolatnak lehetünk tanúi, miközben Európa sodródik a háború felé. A film Kazuo Ishiguro japán-brit író A főkomornyik szabadsága című regényének filmadaptációja. Történet Lord Darlington kivételesen precíz, minden érzelemtől mentes főkomornyikja Mr. Stevens, aki egész életében inasként dolgozott ura rezidenciáján. A film kezdetén a második világégés után járunk: a lord halála után megfogyatkozott létszámú kastély árverezésre vár. Egy visszavonult amerikai képviselő veszi meg, aki arra kéri a megöregedett Mr. Stevenst, hogy leheljen újra életet a kastélyba, mert családjával, akik hamarosan érkeznek az államokból, itt kívánja leélni hátralevő életét. Ekkor kezdődik az emlékezés, és a két idősík között gyakori a csere: egyrészt a két világháború között történtek elevenednek meg, másrészt a film jelenében Mr. Stevens "kimenőt" kap új urától, hogy meglátogassa és "visszacsalogassa" a húsz éve nem látott Miss Kentont, az egykori házvezetőnőt. A két világháború között az új házvezetőnő, a fiatal, szintén makulátlan Miss Kenton beleszeret a főkomornyikba, akivel egyszerűen nem tud dűlőre jutni, mivel Mr. Stevens képtelen kimutatni az érzelmeit, vagy a munkán kívül bármi egyébre gondolni. Ezért dacból otthagyja a házat, hozzámegy egy férfihez, akit valójában nem is szeret. Ezalatt a háttérben súlyos történelmi események zajlanak: a ház ura, a naiv Lord Darlington összebarátkozik a náci vezetőkkel, akik azt bizonygatják, hogy a Führernek esze ágában sincs leigázni Európát, a csehszlovák konfliktussal csak a német területeket akarják visszakapni. A fajelméletről is győzködik, ezért elküldi két német származású zsidó menekült szolgálóját, amelyet később megbán, a nácikkal való szövetkezéssel együtt. Ennek ellenére a háború után nácibarátnak bélyegzik az újságok, ezért sajtópert is indít, melyet elveszít, végül összetörten, magányosan, mély depresszióban hal meg. Mr. Stevens is súlyos erkölcsi válságba kerül, hiszen urának tragikus kudarcát látva felvetődik a kérdés, hogy vajon érdemes volt-e egy életen át feltétlenül szolgálni neki? A választ is megadja: egy boltosnak letagadja, hogy valaha is ismerte Lord Darlingtont. Végül újra találkozik Miss Kentonnal, aki azonban nem tud visszatérni Darlington Hallba, mivel lánya gyermeket vár. Bahnhof Attnang-Puchheim Bahnhof Attnang-Puchheim vasútállomás Ausztriában, Attnang-Puchheimben. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Westbahn Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Alan Hutton Alan Hutton (Penilee, Glasgow, 1984. november 30. –) skót labdarúgó, jelenleg az angol Tottenham Hotspur és a skót válogatott játékosa. Pályafutása Rangers Hutton a Rangers-ben a Partick Thistle ellen debütált 2002. december 22-én. Első gólját a Dunfermline Athletic ellen szerezte 2004. március 23-án. Tottenham Hotspur A 2007-08-as szezon alatt, a januári átigazolási időszakban az angol élvonalbeli Tottenham Hotspur 8 millió fontos ajánlatot tett a játékosért. Hutton kezdetben elutasította ezt, majd újra így tett, mikor a Spurs másodszorra is megkereste. Végül 2008. január 30-án a két csapat véglegesítette az átigazolását. Hutton 9 millió fontért csatlakozott a Tottenham-hez. Első mérkőzését a Manchester United ellen játszotta 2008. február 2-án. Játszott továbbá az angol Ligakupa döntőjében a Wembley-ben február 24-én a Chelsea ellen, ami Tottenham sikerrel végződött. 2008 nyarán megkapta a 2-es mezt, amit a távozó Pascal Chimbonda viselt. Korábban a 28-as számú volt az övé. Válogatott Hutton korábbi Rangers csapattársával, Charlie Adammel először 2007. május 11-én kapott meghívást Alex McLeish szövetségi kapitánytól a skót válogatottba egy Ausztria elleni barátságos mérkőzésre, majd egy Feröer elleni 2008-as Európa-bajnoki selejtezőre. 2007. május 30-án debütált a válogatottban Ausztria ellen, a 71. percben csereként pályára lépve. Első tétmérkőzését egy EB selejtezőn, Litvánia ellen 2007. szeptember 8-án játszotta. Ezen a mérkőzésen már a kezdő tizenegyben kapott helyet. Sikerei, díjai Rangers Skót bajnok - 2004-05 Tottenham Hotspur Angol labdarúgó-ligakupa -győztes - 2007-08 Statisztika Frissítve 2008. április 28-án Délnyugati indiánok A délnyugati indiánok az USA délnyugati részén élő és az észak-mexikói indián törzsek gyűjtőneve. Területük és környezetük A délnyugat száraz, homok és kő uralta, gyönyörű táj, amelyet évmilliók eróziója formált lapos tetejű táblahegyekké, poros síkságokká és mély kanyonokká. A szemet a vörös, a barna, a fekete és a sárga végtelen színárnyalatai és olykor a sivatagi növényzet váratlanul felbukkanó zöld foltjai gyönyörködtetik. Csipkés hegyek és vulkáni kúpok meredeznek a távoli horizonton, sötéten tornyosulva a mélykék ég hátterében. Az életet a leggyakrabban rövid, de heves nyári viharokkal érkező eső hozza, melynek nyomán rövid időre megtelnek a kanyonok, kiáradnak a környező sivatagba, ahol a homokban a víz gyorsan eltűnik. Több nagy folyó is átszeli a sziklás pusztaságokat: keleten a Rio Grande, nyugaton a Colorado, Mexikótól északra pedig a Sós-folyó (Salt River) és a Gila. A növények és az állatok, érzékenyen reagálva a csapadékeltérésekre, a törékeny természeti körforgást követik. A magasabb övezetekben fenyő és boróka búvik meg a sziklák közti sekély talajon és a vízmosásokban, a sivatagos síkságokon - a legszárazabb helyek, mint például a Death Valley kivételével, ahol viszont iszonyú hőség és örökös szárazság honol - mindenütt megél a sivatagi cserje, a kaktusz és a mesquitófa. A törzsek listája anasazik hikarija apacsok hohokamok hopik jakik kahujtekek karankavák meszkalero apacsok navahók pimák pueblo indiánok szerik Tohono ódhemek vagy papagók zunyik Történelmük Ebben a térségben az ember életét a víz vagy annak hiánya határozta meg. Évezredekkel ezelőtt gyűjtögettek és vadásztak, ahogy a sivataglakók mindig is tették, vagyis ruhának, élelemnek és lakhelynek felhasználtak mindent, ami él és mozog. Ám az ősök némelyike a Mezoamerikából szerzett tudásra építve kukoricát és tököt is termesztett. A száraz délnyugaton olyan virágzó volt a mezőgazdaság, mint Észak-Amerika kevés más helyén. Az ősi sivatagi földművesek sikere lemérhető a térség történelem előtti civilizációinak kifinomult művészetén, technológiáján és vallási életén. Az egyik, Mogollon-kultúraként ismert csoport a hegyekben élt, ahol 0,9-1,2 méterre a földbe mélyesztett, gerendavázas, vessző-, nád- és sártetejű, jól szigetelt veremházakban védték magukat az időjárás viszontagságaitól. Termesztettek kukoricát, babot, tököt, dohányt és gyapotot. Alkotókészségük bizonyítéka a Mimbres-típusúként ismert kerámia, amit jellegzetes fekete-fehér geometriai ábrákkal, valamint ember-, állat- és egyéb élőlényalakokkal díszítettek. Úgy tűnik, hogy a Kr. u. 1200 és 1400 közötti időszakban a Mogollon-kultúrát egy másik sivatagi civilizáció szorította ki, mely Anasaziként („az ősiek”) ismert. Ez a teraszos és öntözéses földművelést folytató kultúra először Kr. e. 100 tájékán bukkant fel a magas táblahegyek (mesák) és mély kanyonok között. A mogolloniakhoz hasonlóan ők is földbe vájt házakban éltek, de Kr. u. 750 táján egy gyökeresen új lakóhelytípust fejlesztettek ki, amelyet vályogtéglákból emeltek és fagerendák tartotta, rudakból, fűből és sárból készült tetővel láttak el. Ezeket a házakat összeépítve az anasazik a tábla-hegyek tetején és a kanyonfalak bemélyedéseiben pueblónak nevezett, hatalmas lakóhelykomplexumokat alakítottak ki. Mindegyik emelet az alatta fekvőn nyugodott. A Pueblo Bonito nevű épületegyüttes, amit Kr. u. 900 körül kezdtek építeni a Chaco Canyonban, ötemeletes volt, és mintegy 700 helyiségből állt. Az anasazik káprázatos gazdagságban hagytak maguk után festett edényeket, színes szöveteket, mozaikokat, elegáns türkiz ékszereket, tollas öltözékeket és egyéb finoman megmunkált tárgyakat. Civilizációjuknak azonban véget vetett a több nemzedéken át tartó aszály. 1300 tájára az anasazik elhagyták településeiket, és vagy közelebb költöztek a folyókhoz, vagy visszatértek a nomád vadász és gyűjtögető életmódhoz. 1539-ben és 1540-ben, az első spanyol betörések idején néhány indián csoport a folyók mentén vagy a sivatagos fennsíkokon falvakban élt és földművelést űzött. Ezek közé tartoztak a puebló törzsek, a hopik, a zunyik, a pimák és a Tohono ódhemek (papagók). Mások, mint például az apacsok és a navahók egyik helyről a másikra vándorolva vadásztak és gyűjtögettek. Az anasazik életmódját a Colorado folyó vidékéhez idomítva a hopik örökölték. Az arizonai Black Mesára rakott Oraibi Pueblóban a hopi földművesek, vadászok és gyűjtögetők a homokkő partoldalak repedéseibe és üregeibe vágott nyaktörő ösvényeken másztak le a több száz lábnyival lejjebb fekvő síkságra. A hopi férfiak kukoricájukat mélyen a homokos talajba vetették, hogy az elérje a nyári viharok táplálta talajnedvességet. A száraz szemeket sima, kemény kövekkel az asszonyok őrölték lisztté, melyből bezsírozott homokkő lapokon sütötték a kukoricalisztből, vízből és fahamuból álló lapos kenyeret, a pikit. Ugyancsak az asszonyok fonták nyúlcserje- és szömörceágakból a vesszőkosarakat, és alakították az edényeket, melyek világos agyagra felvitt vörös, barna és fekete színű, egyszerű, elegáns mintáikkal az anasazikéra emlékeztetnek. A férfiak gyűjtötték be, kártolták és fonták a gyapotot, amit a nők a sivatag színeire: sárgára, narancssárgára, zöldre, feketére és vörösre festettek, majd ruhákat szőttek belőle. A Salt River és a Gila járta sivatagokban a pimák ma is azt az életmódot folytatják, amelyet egy másik ősi nép, a hohokam honosított meg. A hohokamok olykor 16 kilométer hosszú csatornákat is létesítettek a sivatagban, hogy ellássák vízzel a kukoricával, babbal, tökkel, dohánnyal és gyapottal beültetett földjeiket. A szárazabb fennsíkokon, így például a Sonora-sivatagban élő népek, köztük a Tohono ódhemek a kaktusz termését takarították be - főként a saguaroét, azaz az arizonai óriáskaktuszét -, és apróvadra: havasi kecskére, szarvasfélékre, pulykára, lúdra és nyúlra vadásztak. Az apacsok és a navahók eredete messze vezet délnyugattól, minthogy a távoli észak: Kanada és Alaszka indiánjainak nyelveivel rokon atapaszk nyelven beszélnek. Nem tudjuk pontosan, mikor vándoroltak délre. Az apacsok északi rokonaik nomád életmódját követik: a síkságokon bölényre és villásszarvú antilopra, a hegyekben vapitira és jávorszarvasra vadásznak, emellett pedig vadnövényeket gyűjtenek. Észak-Új-Mexikó hikarija apacsai azonban a pueblóktól elsajátították a földművelést, bár nem épültek be a puebló kulturális környezetbe. Ellenkezőleg, a sivatagi erőforrások megszerzéséért gyakran viseltek hadat a pueblók ellen. A navahók egészen addig megőrizték ősi vadász-gyűjtögető életmódjukat, míg a spanyoloktól át nem vették a házi juh tartását. Ekkor áttértek a pásztorkodásra, és kiváló gyapjúfonókká és -szövőkké váltak. A nyughatatlan apacsokkal ellentétben a navahók kicsi, elszórt csoportokban gyorsan megtelepedtek, és elfogadták otthonukként a sivatagot. Forrás Larry J. Zimmerman: ÉSZAK-AMERIKAI INDIÁNOK, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963-547-932-8 Ali at-Trajfi Ali at-Trajfi (1960. december 19. –) szaúd-arábiai nemzetközi labdarúgó-partjelző, asszisztens. Teljes neve: Ali Ahmed at-Trajfi. Pályafutása Nemzeti partbíráskodás Játékvezetői vizsgáját követően lakókörzetének labdarúgó-szövetsége által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A Szaúd-arábiai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével az 1. Liga asszisztense. A nemzeti partbíráskodástól 2005-ben búcsúzott. Nemzetközi partbíráskodás A Szaúd-arábiai labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi asszisztensnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1998-tól tartotta nyilván asszisztensi keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen segítette a játékvezetőt az oldalvonal mellől. A nemzetközi partbíráskodást 2005-ben a FIFA JB 45 éves korhatárának elérésével befejezte. Labdarúgó-világbajnokság A 2002-es labdarúgó-világbajnokságon, valamint a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB asszisztensi szolgálatra vette igénybe. Selejtező mérkőzéseken az AFC zónában tevékenykedett. A világbajnokságon a FIFA JB eleget tett saját elvárásainak: elméletileg képzet, a gyakorlatban jártas, többszörösen kipróbált, magabiztos asszisztenseket foglalkoztatott. Több esetben a játékvezető és az egyik asszisztens saját országbeli volt, ami az összeszokottságot még jobban visszatükrözte. Partbírói mérkőzéseinek száma a világbajnokságokon: 5. 2006-os labdarúgó-világbajnokság Az AFC JB Halíl al-Gamdi asszisztenseként foglalkoztatta. Sportvezetőként Az AFC és a FIFA JB nemzetközi instruktora, az elit és futsal játékvezetők oktatója. Szakmai sikerek Az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) JB 2002-ben az Év Játékvezetője elismerő címmel jutalmazta. Minőségi asszisztensi szolgálatát ismerték el a cím adományozásával. 697 Évszázadok: 6. század – 7. század – 8. század Évtizedek: 640-es évek – 650-es évek – 660-as évek – 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek Évek: 692 – 693 – 694 – 695 – 696 – 697 – 698 – 699 – 700 – 701 – 702 Események Paolo Lucio Anafesto Velence első dózséjaként elfoglalja a trónt. Koszmosz–1129 A Koszmosz–1129 (oroszul: Космос–1129) szovjet Bion típusú tudományos műhold, melyet 1979 szeptemberében indítottak. Ez volt a Bion műhold ötödik indítása. Küldetés A Pleszeck űrrepülőtérről 1979. szeptember 26-án indították elliptikus pályára, perigeuma 218 kilométer, az apogeuma 377 kilométer volt. Nemzetközi kutatásokra felkészített műhold. Programjában szovjet, bolgár, magyar, lengyel, román, csehszlovák, amerikai és francia szakemberek vettek részt. Aktív szolgálatát 19,5 napos repülés után 1979. október 14-én a Földre visszatérve fejezte be. Jellemzői A Zenyit–2M felderítő műholdon alapuló, biológiai kísérletek céljára épített Bion típusú műhold. Feladata az előzőekben megkezdett biológiai kutatási feladatok (izomszövet vizsgálatok) végzése. A kutatási feladat különlegessége volt, hogy a Drosophila-kultúrát mestersége gravitációs térben helyezték el. A kikelő legyeknek kellett kiválasztaniuk, hogy a 0,2, a 0,6 vagy az 1 g gravitációjú helyen elhelyezett táplálék környékén akarnak élni. Természetes megtermékenyítést hoztak létre patkányok között, a leszállás után született kis patkányok adták a kutatási alapot. La Neuville-lès-Wasigny La Neuville-lès-Wasigny település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 169 fő (2015). La Neuville-lès-Wasigny Draize, Grandchamp, Lalobbe és Wasigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 3836 Lem A 3836 Lem (ideiglenes jelöléssel 1979 SR9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1979. szeptember 22-én. Sárga Császár A Sárga Császár (egyszerűsített kínai: ��; hagyományos kínai: ��; pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Huángdì) az ókori kínai mitológia egyik legjelentősebb uralkodója és kultúrhérosza. Nem zárható ki, hogy alakját egy késő neolit kori törzsfő inspirálhatta. A hagyományos kronológia szerint i. e. 2697-től i. e. 2597-ig vagy i. e. 2698-tól i. e. 2598-ig uralkodott. Alakja különösen a Hadakozó fejedelemségek és a korai Han-dinasztia idején vált kiemelkedővé, amikor is a központosított állam egyik korai megteremtőjének, valamint az ezoterikus művészetek pártfogójának tekintették. A hagyomány számos, a civilizáció megteremtéséhez nélkülözhetetlen találmányt, újítást, sőt írásművet is neki tulajdonít. A Sárga Császárt ma általánosan a kínai civilizáció létrehozójának és a kínai nép ősének tekintik. Vannak azonban olyan a kínai történelemmel foglalkozó kutatások, melyek megkérdőjelezik, valós történelmi szerepét. Azt feltételezik, hogy egyfajta isten vagy istenség lehetett, akit a Hadakozó fejedelemségek idején élt írástudók keltettek életre. Történelmi hitelessége Sze-ma Csien (Sima Qian), a kínai történetírás atyja művében, A történetíró feljegyzéseiben a Sárga Császárt épp úgy hiteles történeti személynek tekintette, mint a többi legendás kultúrhéroszt (pl. Fu-hszi (Fuxi), Nü-va (Nüwa) vagy Jen (Yan) császár). Sőt, monumentális művében a kínai történelmet a Sárga Császár életének leírásával kezdi, s tőle indulva folytatja az uralkodók és uralkodóházak kronologikus bemutatását. A kínai történelem során a filozófusok, gondolkodók is mind úgy tekintettek alakjára, mint valós történeti személyre. Történetiségét csak 20. században kezdték megkérdőjelezni, például Ku Csie-kang (Gu Jiegang) ��� / ��� (1893–1980), az „ősiségben kétkedők iskolája” (Ji-ku-paj (Yigupai) ���) elnevezésű tudóscsoport megalapítója az 1920-as években. Ő és a követői azt próbálták bizonyítani, hogy a kínai történelem legkorábbi alakjai és eseményei csupán a mitológia tárgykörébe tartoznak. Azon az állásponton voltak, hogy a Sárga Császár, akárcsak a többi hasonló, hagyományosan történetinek tekintett kultúrhérosz kezdetben egyfajta isten, istenség lehetett, akiket a Hadakozó fejedelemségek idején élt írástudók, tudósok historizáltak. Jang Kuan (Yang Kuan) �� (1914–2001), kínai ókortörténész példának okáért rámutat arra, hogy a Sárga Császárt csak a Hadakozó fejedelemségek idején kezdték az első kínai uralkodóként leírni. Yang ebből arra a következtetésre jutott, hogy a Sárga Császár alakja nem más, mint a Sang (Shang)-dinasztia legfőbb istenének, Sang-ti (Shangdi)nek egy későbbi változata, átformálása. Ugyancsak az 1920-as években két francia sinológus, Henri Maspero (1882–1945) és Marcel Granet (1884–1940) kritikai tanulmányokat publikált az ókori kínai mitológia témakörében. Granet az 1926-ban megjelent Danses et légendes de la Chine ancienne („Táncok és legendák az ősi Kínában”) című könyvében például „historizált legendának” nevezi a Sárga Császár történetét. Ma a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a Sárga Császár eredetileg egy istenség lehetett, aki csak jóval később, a kínai írástudók historizációs törekvései nyomán öltött emberi alakot és lett történeti személlyé. Kwang-chih Chang ��� (1930–2001) úgy véli, hogy a Sárga Császár, akárcsak a többi kultúrhérosz egy „ősi kínai vallás alakjai”, akiket a Hadakozó fejedelemségek és a Han-dinasztia idején euhemerizáltak. Mark Edward Lewis (1954–), a kínai ókor szakértője a Sárga Császárt egyfajta természetistennek tekinti, míg a Cambridge-i Egyetem professzora, Roel Sterckx legendás kultúrhérosznak nevezi. Neve Nemzetségneve A történetíró feljegyzéseiben az áll, hogy a Sárga Császár családneve (hszing (xing) �) Kung-szun (Gongsun) ��, míg a személyneve (ming (ming) �) Hszüan-jüan (Xuanyan) �� / �� volt. Az utóbbit egyes tudós úgy magyarázza, hogy mivel a hszüan (xuan) � / � jelentése: „kocsi”, a jüan (yuan) � / � jelentése pedig „kocsirúd”, elképzelhető, hogy ebben a névben a Sárga Császár egyik hőstettét, nevezetesen a kocsi feltalálását rögzítették. Vannak olyan elméletek is, amelyek kapcsolatot feltételeznek ebben a névben a Sárga Császárról alkotott asztrális képzetekkel, nevezetesen a Sárga Császárt például Wolfgang Münke nagy kocsira emlékeztető csillagképnek képzelte. Más forrásokban az olvasható, hogy a Sárga Császár a Hszüan-jüan (Xuanyan) �� / �� vagy a Ju-hsziung (Youxiong) �� nemzetségből (si (shi) �) származott. A 3. századi tudós, Huang-fu Mi (Huangfu Mi) ��� (215-282) megjegyzi, hogy a Hszüanjüan (Xuanyan) eredetileg annak a hegynek a neve volt, ahol a Sárga Császár eredetileg élt, és amelyről később ő maga is a nevét kapta. A mandzsu Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) idején élt kommentátor, Liang Jü-seng (Liang Yusheng) ��� (1745–1819) ezzel szemben azon az állásponton van, hogy épp az említett hegyet nevezték el a Sárga Császár eredeti neve után. A brit sinológus Herbert Allen Giles (1845–1935) úgy tartja, hogy a Ju-hsziung (Youxiong) (melynek jelentése: „medvével rendelkező”) a Sárga Császár nemzetségének felvett neve lehetett, emellett pedig megjegyzi, hogy a Hszüanjüan (Xuanyan) pedig annak a helynek a neve volt, ahol a Sárga Császár élt. William Nienhauser, A történetíró feljegyzéseinek modern fordítója azon az állásponton van, hogy a Sárga Császár eredetileg annak a ju-hsziung (youxiong) nemzetségnek, törzsnek a főnöke, vezetője lehetett, amely a mai Honan (Henan) tartományban található Hszincseng (Xinzheng) környékén élt. A Sárga Császár név Valamikor a Hadakozó fejedelemségek kései korában a Sárga Császár alakját összekapcsolták a hagyományos öt elem tanával, amely szerint a sárga szín a földdel, a sárkányokkal és az égtájak közül pedig a középpel asszociálható. Ez az elmélet tükröződik a Sze-ma Csien (Sima Qian) által adott névmagyarázatban is, amely szerint „s merthogy a föld elem ómenjével (tu de cse zsuj (tu de zhi rui) ����) rendelkezett, elnevezték őt a Sárga Császárnak”. A már említett Jang Kuan (Yang Kuan), aki amellett érvel, hogy a Sárga Császár nem más, mint egy változata a Sang-dinasztia (Shang-dinasztia) panteonjának legfőbb istenének, Sang-ti (Shangdi)nek, a következőképpen vezeti le a Huang-ti (Huangdi) név eredetét: Sang-ti (Shangdi) �� < Huang Sang-ti (Huang Shangdi) ��� < Huang-ti (Huangdi) �� < Huang-ti (Huangdi) ��. A 'sárga' jelentésű huang � írásjegyet a 'felség, felséges' jelentésű huang � írásjegy variánsának tartja, illetve azzal magyarázza, hogy az utóbbi használata egykor tabunak számíthatott, így a hangzásban hozzá közelálló � írásjeggyel helyettesítették. A történész Mark Edward Lewis egyetért Jang (Yang)gal abban, hogy a � és � gyakorta felcserélhető lehetett, de nem ért egyet azzal az állításával, hogy a 'sárga' jelentésű huang jelent volna meg először. Szerinte ugyanis a huanghoz � fonetikailag közelálló vang (wang) � írásjegy lehetett az eredeti változat, amelynek a jelentése: 'az égetést végző sámán', akik tevékenységének a sang (shang) esőkeltő rituálék során volt jelentős szerepük. Lewis szerint tehát a Sárga Császár nevében szereplő Huang titulus eredetileg „esőkeltő sámánt” vagy „esőkeltő szertartást” jelenthetett. Ezt az álláspontját a Sárga Császár Hadakozó fejedelemségek korából, illetve a korai Han-korból fent maradt mítoszaival igyekszik alátámasztani, miszerint a Sárga Császár az ellenségével, Jen (Yan) Császárral vívott ütközet során az eső és a felhők erejét testesíti meg, míg ellenfele a tüzet és a szárazságot. Sarah Allan szintén nem ért egyet Jang Kuan (Yang Kuan) elméletével, mert valószínűtlennek tartja, hogy egy ilyen népszerű mítoszban szereplő figura nevének eredete csupán egy esetleges névtabu helyettesítéssel lenne magyarázható. Az ő álláspontja szerint Huang-ti (Huangdi) a korai sang (shang) panteon egy meg nem nevezett alvilágisten, az alvilág (vagy a „Sárga forrás” (huang csüan (huang quan) ��) ura lehetett, Sang-ti (Shangdi), a felső, az égi főisten ellenpárja. A sang (shang) uralkodóinak legendáit és őseit, miután hatalmukat az i. e. 11. században a Csou-dinasztia (Zhou-dinasztia) megdöntötte átértelmezték. Így vált lehetségessé, hogy ezeket a mítoszokat és legendás személyeket Hszia-dinasztia (Xia-dinasztia) néven történetivé tették. A Han-korra pedig, amikor i. e. 100 körül Sze-ma Csien (Sima Qian) összeállította a Sárga Császár egyik első fennmaradt, és legfontosabb legendáját tartalmazó, A történetíró feljegyzései című művét az egykori alvilág ura már szimbolikus kapcsolatban áll a Hszia-dinasztiával (Xia-dinasztiával), amelyet majd az ő leszármazottai alapítanak meg. Ecsedy Ildikó a Sárga Császár nevének etimológiája kapcsán a következőket írja: „Nevének első fele a Huangho (Huanghe)-folyó nevéből való, melynek völgyében a kínai földművelés megszületett. Nem teljesen pontos a 'sárga' fordítás, hiszen a folyó nevének leírásában inkább az árvíz 'barna' fogalma, a folyó barnássárga vize szerepel. S bár a Huangho (Huanghe) árhullámait a lösz piszkossárgára színezte, a császár nevét kiejtve az alattvalók inkább a császárok aranysárga ünnepi díszruhájára gondoltak.” Megjegyzendő, hogy a Sárga Császár nevének legkorábbi említésével egy bronzüst feliratán lehet találkozni, amely az i. e. 4 század első feléből származik, és a Csi (Qi) fejedelemség uralkodócsaládjának tulajdonában volt. Michael Puett többek között erre a bizonyítékra hivatkozva állítja, hogy a Sárga Császár alakja és legendája a Hadakozó-fejedelemségek idején, valamikor az i. e. 4. és 3. század között alakulhatott ki. Legendája Korai évei A Sárga Császár legendájának korai kommentátora, Huangfu Mi szerint a Sárga Császár Soucsiu (Shouqiu)ban �� („Hosszúélet-domb”) született, amely a Santung (Shandong) tartománybeli Csüfu (Qufu) város határában található. Törzsével kezdetben a Csi (Ji) � -folyótól (amely feltehetően a mai Fen � -folyó Sanhszi (Shanxi) tartományban) északnyugatra élhetett, majd később áttelepültek a mai Hopej (Hebei) tartományban található Csuolu (Zhuolu) �� / �� vidékére. Földművelő lehetett, de emellett több különleges vadállatot is megszelídített: a medvét (hsziung (xiong) �), a barna medvét (pi (pi) � / �), a pi-hsziu (pixiu)-leopárdot (��), a csu (chu)-párducot (�) és a tigrist (hu (hu) �). Je Su-hszien (Ye Shuxian) ��� ez alapján hívja fel a figyelmet arra, hogy a medve alakjának összekapcsolása a Sárga Császár legendájával kapcsolatot mutat más északkelet-ázsiai népek legendáival, különösen a Koreából ismert tangun-legendával. A Sárga Császár éppúgy egy törzsfő lehetett, mint a vele rivális Jen (Yan) császár, sőt a két törzs etnikai rokonsága sem zárható ki. Mindkét törzs a Sárga-folyó azon vidékén élt, amelyet ma a kínai civilizáció bölcsőjének tekintenek, és olyan társadalmi szerveződésben, amelyet a mai kínai történelemtudomány úgy nevezett „primitív társadalomként” (jüan-si sö-huj (yuanshi shehui) ����) aposztrofál. A legendák szerint egy idő után a két törzs között a területi terjeszkedés, a hatalom megszerzése és a belső rend megszilárdítása miatt a fegyveres konfliktus elkerülhetetlenné vált. Találmányai, újításai A fennmaradt források, beszámolók tanúsága szerint a Sárga Császár fáradhatatlanul azon munkálkodott, hogy nomád-vadász törzse számára minél könnyebbé, kényelmesebbé tegye az életet, amellyel megvetette nem csupán a földművelés, hanem magának a civilizációnak az alapjait is. Megtanította népének, hogyan kell házat építeni, amely biztonságot nyújtó menedékként szolgálhat, hogyan kell megszelídíteni az állatokat, és hogyan kell megművelni a földeket, és termeszteni a táplálékként szolgáló gabonaféléket. (Ez utóbbit egyes források egy másik kulturhérosznak, az Isteni Földmívesnek, Sen-nung (Shennong)nak tulajdonítják. A hagyomány a Sárga Császárnak tulajdonítja az uralkodói fejdísz, diadém (kuan-mien (guanmian) ��), a trónterem (kung-si (gongshi) ��), az íj és a nyíl, a mozsár, a ruházat, a cipő, az asztronómia, a matematikai műveletek, sőt még a kínai labdarúgás (cu-csü (cuju) ��) feltalálását, megalkotását is. Ő tanította meg az embereket harangot és három lábú áldozati bronzüstöt (ting (ding) �) önteni, kutat fúrni, szekeret és csónakot ácsolni. Ő készített először hangszereket, például úgy vélték, hogy csodálatos dobot készített a mennydörgés istenének a bőréből, vagy a jellegzetesen kínai citerát, a ku-csin (guqin)t is ő alkotta meg. A hagyomány az ő nevéhez kapcsolja az Isteni Földmíves, Sen-nung (Shennong) tevékenységének folytatását, a növények gyógyító tulajdonságainak felismerését, a gyógyítás, az orvoslás kezdeteit. A mitológiai hagyomány szerint a Sárga Császár egyik segítő társa Cang-csie (Cangjie) �� / �� alkotta meg a kínai írásrendszert, egy másik segítő társa vagy mestere pedig, bizonyos Zsung Csen (Rong Zhen) alkotta meg a naptárt. A Huaj-nan-ce (Huainanzi) című mű szerint a Sárga Császár írta elő először, hogy a férfiak és a nők különböző ruhát viseljenek. Első felesége, Lei-cu (Lei-zu) fedezte fel a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemkészítést, a selyemszövést. A Sárga Császár soha nem pihent, hegyoldalakat tisztított meg, hogy növelje a földművelés alá vonható területeket, valamint utakat is épített. Egyes források szerint a Sárga Császár uralkodása ideje alatt egy ízben ellátogatott a Keleti-tengerhez, ahol találkozott a Paj Cö (Bai Ze) �� / �� nevű mitikus szörnnyel, lénnyel, aki képes emberi nyelven beszélni, és megtanította a Sárga Császárnak 11 522 (vagy 1522) természetfeletti lény megkülönböztetését és felismerését. Csatái A Sárga Császár mesterien forgatta a fegyvereket, és elhatározta, hogy megbünteti a nép azon vezetőit, akik nem jelennek meg előtte az adóval. Amikor azok meghallották a szándékát, mindannyian ajándékokkal járultak elébe. Csak Dél kormányzója, a Nap Istene, Jen (Yan) császár nem akart meghajolni a Sárga Császár akarata előtt. Egyes források szerint Jen (Yan) császár a Sárga Császár féltestvére volt. A Sárga Császár ekkor összegyűjtötte a maga idomította tigriseket, medvéket és más fenevadakat, s összecsapott Jen (Yan) császárral Pancsüan (Banquan)nál ��. A hagyományos kínai történetírás erről a csatáról, mint a legelső kínai fegyveres konfliktusról emlékezik meg. A csatából a Sárga Császár került ki győztesen. A kései filozófiai szövegekben ezt a háborút, mint az eső, a víz és a tűz csatája magyarázzák. Ezt követően a Sárga Császár másik legnagyobb ellenfele a kilenc li (csiu-li (jiuli) ��) nevű törzs vezetője, Cse Ju (Chi You) �� volt. Egy i. e. 2. századból származó domborművön Cse Ju (Chi You)t félig embernek, félig állatnak ábrázolják, párducfeje van, tigriskarma, a feje fölött pajzs, egyik kezében fejsze, a másikban kard, bal lábával számszeríjon tapos, jobb lábával bárdon. Egyéb lírásokban emberi teste van, bikapatája, négy szeme és hat keze. Cse Ju (Chi You) Jen (Yan) császár leszármazottja volt, aki legyőzve Jen (Yan) császárt elfoglalta a déli földeket, majd pedig háborút indított a Sárga császár ellen. Más változatok szerint azért támadt rá a Sárga Császárra, hogy bosszút álljon Jen (Yan) császárért. Olyan legendák is léteznek, amelyek szerint Cse Ju (Chi You)nak szarva volt, és felöklelte a Sárga Császárt. A Cse Ju (Chi You)val vívott ütközetre a feljegyzések szerint Csolu (Zhuolu)nál �� került sor, amely szintén a Sárga Császár Győzelmével végződött, aki megölte a legyőzött Cse Ju (Chi You)t. Halála A legendák szerint a Sárga Császár valószínűtlenül magas kort élt meg. Már elmúlt száz esztendős, amikor találkozott a legendás főnixszel (feng-huang (fenghuang)) és az egyszarvúval (csi-lin (qilin)), majd pedig elhunyt. A történetíró feljegyzései szerint a Csiao (Qiao)-hegyen (Csiaosan (Qiaoshan) ��) temették el. A mai Senhszi (Shaanxi) tartományban található hegyen egy máig látható mauzóleumot építettek a számára. A jelenleg idegenforgalmi nevezetességként látogatható, téglafallal körülvett, 3,6 méter magas, 48 méter kerületű, ciprusokkal borított sírdombon a Ming-korban egy kősztélét emeltek a következő felirattal: „A Csiao (Qiao)-hegy sárkánylovasa” (Csiaosan lung-jü (Qiaoshan longyu) ����), amely arra a történetre utal, amely szerint a Sárga Császár egy aranysárkány hátán szárnyalva utazott nyugatra (vagy szállt fel az égbe). A Sárga Császárnak további síremlékei találhatók Hopej (Hebei), Honan (Henan) és Kanszu (Gansu) tartományban. A taoista legendái A taoizmus egyik legfontosabb állomása a Han-korban létrejött úgy nevezett Huang-Lao-iskola, amely nevét a Sárga Császártól (Huang-ti (Huangdi)) és Lao-ce (Laozi)től nyerte, akiket alapítójának tekintett. A központja az északi Csi (Qi) � / � tartomány (a mai Santung (Shandong) területére esett, lévén, hogy az itt uralkodó család a Sárga Császártól eredeztette magát.. Az irányzat egyik alapművéül a Huaj-nan-ce (Huainanzi)t választotta, tanításukban pedig a taoista kozmológia és a hatalom világát próbálták összeegyeztetni a Sárga Császár és Lao-ce (Laozi) szimbolikus alakjának felhasználásával. A halhatatlanságával kapcsolatos közkedvelt és általánosan elterjedt az a taoista elképzelés, amelyet legkorábban alighanem Vang Csung (Wang Zhong) �� (kb. 27–100) Mérlegelések (Lun-heng (Lunheng) ����) című művében és a Huaj-nan-ce (Huainanzi)ben jegyeztek fel. Ezek szerint a Sárga Császár élete végén rezet gyűjtött a Csing (Jing)-hegy (Csingsan (Jingshan)��) tövében, amelyből egy háromlábú áldozati bronzüstöt (ting (ding) �). Amikor pedig ezzel elkészült, egy bajuszos sárkány ereszkedett alá az égből, hogy találkozzék a Sárga Császárral. A császár pedig a hátára ült, megkapaszkodott a bajuszában, és elrepült az égbe. A taoista magyarázat szerint ez a bizonyíték a halhatatlanná válására. A Sárga Császár miniszterei és a palotabeliek, összesen több mint hetven ember volt ennek az eseménynek a szemtanúja, akik nyilakkal lőttek a sárkányra, hogy leszállásra kényszerítsék, de eredménytelenül. Családja és leszármazottai A Sárga Császár felmenőiről alig árulnak el valamit a fennmaradt írott források. Sze-ma Csien (Sima Qian) maga is csak annyi információval rendelkezett a szüleiről, hogy az apját Sao-tien (Shaodian)nek, az anyját pedig Fu Pao (Fu Bao)nak hívták. A Sárga Császárnak összesen négy felesége volt. Az első, főfelesége a Hsziling (Xiling)ből származó Lej-cu (Leizu) volt, míg a másik hármat Feng-lej (Fenglei)nek ��, Tung-jü (Tongyu)nek �� és Mo-mu (Momu)nak �� hívták. A Sárga Császárnak élete során összesen huszonöt fia született, akik közül csak tizennégyen viselték a családnevét. A legidősebb fiát Sao-hao (Shaohao)nak (vagy Hszüan-hsziao (Xuanxiao)nak ��) hívták, aki a Jangcénél található Csingjang (Qingyang)ban �� / �� telepedett le, a mai Anhuj (Anhui) tartományban. A másodszülött fia, Csang-ji (Changyi) pedig a Zso (Ruo)-folyó (Zso-suj (Ruoshui) ��) vidékén lakott. A Sárga Császár halálát követően Csang-ji (Changyi) fia, Csuan-hszü (Zhuanxu) örökölte a trónt. Az alábbiakban A történetíró feljegyzései alapján a Sárga Császár rekonstruálható családfája látható. A sárga szín azokat az utódokat jelzik, akik örökölték a Sárga Császár trónját, a nevek előtt felső indexben lévő számok, pedig az uralkodói öröklési lánc sorrendjét jelzik. A későbbi források szerint számos kínai uralkodóház, dinasztia is a Sárga Császár egyenesági leszármazottjának tekintette magát, és uralkodásuk legitim voltát ráhivatkozva, tőle eredeztették. Ezek voltak: Egyes történeti művek tanúsága szerint Cao-Vej (Cao-Wei) �� -dinasztia (220–265) Cao � uralkodócsaládja, Csuan-hszü (Zhuanxu) révén – akitől magukat eredeztették – szintén a Sárga Császár leszármazottainak tekintették magukat. Létezik olyan feljegyzés is, amely szerint a Cao család Sun (Shun) Császártól származik. Ám vannak olyan vélekedések is, hogy ez nem lehetséges, mivel Sun (Shun) Császár leszármazottai a Tien (Tian) � családnevet viselték, nem pedig a Caot, és Sun (Shun) családneve pedig Kuj (Gui) � volt. A Szung-dinasztia harmadik császára, Csen-cung (Zhenzong) �� (ur. 997–1022) ugyancsak a Sárga Császár leszármazottjának tekintette családját. Társadalmi hatása A császárkorban A Sárga Császár alakjának összefonódása a taoizmussal azt eredményezte, hogy a történelem során egyre-másra íródtak azon, leginkább taoista szellemiségben fogant művek, amelyek szerzőségét vagy közvetlenül a Sárga Császárnak tulajdonították, vagy pedig a Sárga Császár vélt párbeszédeit tartalmazza a különböző tanácsadóival a taoizmushoz érintőlegesen vagy szorosan kapcsolódó témákban. A cél természetesen az lehetett, hogy az adott könyvben foglaltak hitelességét alátámasszák, jelentőségét kiemeljék. A fellelhető bibliográfiákban se szeri, se száma az ilyen művekben, melyek java része mára ismeretlen. Az alábbiakban csak néhány, máig fennmaradt ilyen típusú könyv címe olvasható, azt érzékeltetendően, hogy leginkább milyen témákhoz kapcsolták a Sárga Császár személyét. A hagyományos kínai orvoslás máig alapművének számító gyűjtemény, melynek köteteit, az i. e. 4-1. században állíthatták össze: A Sárga Császár belső könyvei ( Huang-ti nej-csing (Huangdi neijing) ������ / ������) Az egyszerű kérdések ( Szu-ven (Suwen) ����) Szellemi tengely ( Ling-su (Lingshu) ����) A Sárga Császár nyolcvanegy nehéz kérdésének könyve ( Huang-ti pa-si-ji nan csing (Huangdi bashiyi nan jing) ���������) (Ez a mű az orvosi kánon két kötetéhez íródott kiegészítés, egyfajta kommentár.) Az 1973-ban, egy i. e. 168-ban lezárt mavangtuj (mawangdui)i ��� sírból előkerült, addig ismeretlen, selyemre írt gyűjteményben a Huang-Lao taoista iskola szellemében fogant szövegek olvashatók. A Sárga Császár négy könyve ( Huang-ti sze csing (Huangdi si jing) ������ / ������) Állandó törvények ( Csing fa (Jing fa) ����), 5000 írásjegy Tíz nagy könyv ( Si ta csing (Shi da jing) �����), 4564 írásjegy Aforizmák ( Cseng (Cheng) ��� ), 1600 írásjegy A Tao (Dao) eredete ( Tao jüan (Dao yuan) ����), 464 írásjegy Feltehetően a Tang-dinasztia idején íródott, illetve összeállított két hadtudományos mű, melyek erős taoista hatást mutatnak: A Sárga Császár rejtett talizmán könyve ( Huang-ti jin-fu csing (Huangdi yinfu jing) �������) A Sárga Császárnak a Titokzatos Lányhoz intézett kérdései a hadviselés törvényeiről ( Huang-ti ven Hszüan Nü ping-fa (Huangdi wen Xuan Nü bingfa) ���������) A Sárga Császárnak tulajdonítanak továbbá olyan feng-suj (fengshui) témájú és jóskönyveket, mint például: A Sárga Császár házépítési könyve ( Huang-ti csaj csing (Huangdi zhai jing) ������) és a A Sárga (Császár) kalendáriuma ( Huang li (Huang li) ���� / ����) A Csing-dinasztia végén Kezdve 1903-ban a radikális újságok, folyóiratok sorra a Sárga Császár vélt születési időpontjához igazítva jelölték a megjelenésük dátumát. A mandzsu-ellenes értelmiség egyes tagjai, mint például Liu Si-pej (Liu Shipei) ��� (1884–1919) azért tartották ezt szükségesnek, hogy ezzel is „megőrizzék a (han) fajt” (pao-csung (baozhong) ��) úgy a mandzsu elnyomással, mint a külföldi beavatkozással szemben. Csen Tien-hua (Chen Tianhua) (1875–1905), Co Zsung (Zou Rong) (1885–1905) és Csang Ping-lin (Zhang Binglin) (1868–1936) úgy gondolták, hogy honfitársaikból hiányzik a „faji öntudat”, amely hozzájárulhatna ahhoz, hogy a mandzsukat olyan, fajilag gyengébb barbároknak tekintsék, akik alkalmatlanok ara, hogy a han kínaiak felett uralkodjanak. Csen (Chen) széles körben terjesztett röpiratokon hirdette, hogy a „han faj” a Sárga Császár leszármazottainak nagy családja. A Min-pao (Minbao) �� („Népújság”) első számának (1905 novemberében) borítóján a Sárga Császár portréja jelent meg, és „a világ első nagy nacionalistájának” nevezték. Albert Terrien de Lacouperie (1845–1894) francia történész az 1892-ben megjelent, The Western Origin of the Early Chinese Civilization, from 2300 B.C. to 200 A.D. című könyvében, amelyben a kínai civilizáció gyökereinek nyugati eredetének bizonyítására tesz kísérletet, azt állítja, hogy egy 4200 évvel korábban, Mezopotámiából történt elvándorlásban részvevő közösség alapozta meg a kínai kultúrát. Lacouperie „sino-babilonista” elmélete szerint a Sárga Császár egy mezopotámiai törzsi vezető lehetett, aki törzsét i. e. 2300 körül Kínába vezette. Az európai sinológusok gyorsan elutasították a hipotézisét, de 1900-ban két japán történész Sirakava Dzsiró és Kokubu Tanenori figyelmen kívül hagyva az elméletet ért támadó, kritikai észrevételeket, hosszú, összefoglaló tanulmányt közölt Lacouperie álláspontjáról, amely egybe esett a korabeli kínai tudomány azon törekvésével, hogy történetinek tekintsék a legendákat, így az elmélet átmeneti gyökeret vert Kínában. A mandzsu-ellenes kínai értelmiség, akik Kínai nemzeti lényegét (kuo-cuj (guocui) ��) kutatták, saját igényeikre formálva adoptálták a „sino-babilonista” elméletet. Csang Pin-lin (Zhang Binglin) például úgy magyarázta a Sárga Császár és Cse Ju (Chi You) küzdelmét, hogy az az újonnan érkezett közösség térnyerésére irányult a helyi közösségek ellen, melynek eredményeképpen az akkori Kína a világ egyik legcivilizáltabb területévé vált. A Sárga Császár nevében szereplő „sárga” jelentésű huang szó és Lacouperie hipotézise nagy mértékben hozzájárult a „sárga faj” elmélet kialakulásához. A 20. századtól napjainkig A Sárga Császár alakja a mandzsu Csing (Qing)-dinasztia második felében vált jelentős nemzeti szimbólummá, és ez nem változott a 20. század első felében, a Köztársaság évtizedeiben sem. A Sárga Császárra ekkor is úgy hivatkoztak, mint a kínai nemzet ősatyjára. A kínai császárságot megdöntő 1911-es forradalom után a Sárga Császár iránti tisztelet továbbra is általános volt a kínaiak körében. Az 1912-ben, a köztársasági kormány által újonnan bevezetett bankjegyekre a Sárga Császár képmása került. 1912-ig csupán a han kínaiak ősének tekintették a Sárga Császárt, de az 1912-es alkotmány, amely kinyilvánította az „öt nemzet egységét” (vu cu kung huo (wu zu gong huo) ����), vagyis a hanok, a mandzsuk, a mongolok, a „muzulmánok” és a tibetiek egyenrangúságának eszményét, kiterjesztette a Sárga Császár ősatya státuszát valamennyi, a Kínai Köztársaság területén élő nemzetre. 1911. és 1949. között összesen tizenhat állami szertartást végeztek a Sárga Császárnak, mint „a kínai nemzet alapító ősatyjának” (Csung-hua min-cu si-cu (Zhonghua minzu shizu) ������) tiszteletére, s mindemellett „az emberi civilizációt megalapító ősatyának” (Zsen-ven si-cu (renwen shizu) ����) is nevezték. A Sárga Császár kultusza a Kínai Népköztársaság megalakulásától kezdve egészen a Kulturális forradalom végéig tiltva volt. A kultusza azonban az 1980-as évektől kezdve fokozatosan feléledt, és a kínaiak gyakorta „Jen (Yan) és Huang” leszármazottainak nevezték magukat. Például 1984-ben Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) így érvelt a Kínai Népköztársaság és Tajvan egyesítése mellett: „Tajvan a Sárga Császár leszármazottainak szívében gyökerezik”, 1986-ban pedig a Kínai Népköztársaság kormánya úgy nyilatkozott Taylor Wang (1940–) amerikai–kínai űrhajósról, hogy ő a Sárga Császár első olyan leszármazottja, aki eljutott a világűrbe. Tajvanon a Kínai Köztársaság megalakulása után 1949-ben Csang Kaj-sek elrendelte, hogy az április 4-én megtartott Verőfény ünnepén (Csing-ming csie (Qingming jie) ��� / ���) – ami a kínai halottak napja – rója le tiszteletét a tajvani kínai lakosság a Sárga Császár előtt. Annak ellenére, hogy Csang Kaj-sek ily módon hivatalossá tette a Sárga Császár kultuszát, sem ő, sem pedig az őt követő három elnök nem vett részt személyesen a hivatalos ünnepségen. 2009-ben Ma Ying-jeou elnök, amikor személyesen részt vett a szertartáson, kijelentette, hogy a Sárga Császár közös utódja az egész kínai kultúra mind a szárazföldön, mind pedig Tajvanon. Még ugyanebben az évben az akkori alelnök, Lien Csan (Lien Zhan) �� (1936-) és felesége ellátogattak a Kínai Népköztársaságba, felkeresték Jen'an (Yan'an)ban �� a Sárga Császár sírját és személyesen rótták le tiszteletüket. Hagyományos datálása A hagyományos kínai időszámítás nem folyamatosan, egy kezdeti évtől kiindulva tartotta számon az éveket, hanem mindig az adott uralkodó trónra lépésétől számítva új „korszakot” kezdtek. A Han-dinasztia idején, Csao (Zhao) császár uralkodása alatt (i. e. 94. – i. e. 74.), i. e. 78-ban egy bizonyos Csang Sou-vang (Zhang Shouwang) ��� kiszámolta, hogy a Sárga Császár korától éppen 6000 év telt el. A császári udvar azonban elvetette a naptárreform ilyetén felvetését, mert azon az állásponton voltak, hogy csak 3629 év telt el. A Julianus-naptár szerint ez azt jelentené, hogy a Sárga Császár valamikor az i. e. 38. században, nem pedig az i. e. 27. században élt, mint ahogy a jelenleg elfogadott kalkulációk tartják. A 17. században, Kínában működő jezsuita misszionáriusok kísérletet tettek arra, hogy a kínai évkönyvek, történeti művek alapján felállítsák a kínai történelem kronológiáját a Julianus-naptárhoz igazítva. Martino Martini (1614–1661) a Sinicae historiae decas prima című művében, amely 1658-ban, Münchenben jelent meg, a Sárga Császár trónra lépését i. e. 2697-re helyezi, azonban a kínai történelmet nem vele kezdi, hanem Fu-hszi (Fuxi) feltételezett uralkodásának első esztendejétől, vagyis i. e. 2952-től. Philippe Couplet's (1623–1693) az 1686-ban megjelent Tabula chronologica monarchiae sinicae („A kínai uralkodók időrendi táblázata” című művében ugyanerre az eredményre jut. A modern kínai történettudomány javarészben elfogadja a Martini-féle korszakolás, annyi különbséggel, hogy a Sárga Császár uralkodásának kezdetét i. e. 2698-ra helyezik, és ezt a dátumot tekintik a hagyományos kínai az időszámítás kezdetének, nem pedig Fu-hszi (Fuxi) trónra lépését. 1903-ban több olyan kiadvány is napvilágot látott, amelyek a Sárga Császár feltételezett születési dátumától kezdve számolták ki és adták meg az aktuális naptári évet. Különféle hírlapok, újságok különböző dátumokat adtak meg. A Csiang-szu (Jiangsu) például az 1905-ös évet 4396-ként tüntette fel, ami azt jelenti, hogy ezek szerint a kínai naptár első éve i. e. 2491. lenne. Ezzel szemben a Min-pao (Minbao) az 1905-ös évet 4603-nak adja meg, így az első év i. e. 2698. Liu Si-pej (Liu Shipei) ��� (1884–1919) azt állította, hogy az 1900-ban történt bokszerlázadásra a Sárga Császár 4611. évében került sor. Vagyis az első év i. e. 2711. Amikor Szun Jat-szen 1912. január 2-án kikiáltotta a Kínai Köztársaságot úgy hivatkozott erre a dátumra, mint a 4609-es esztendő 12. hónapjának 11. napja, vagyis a kezdő dátum ebben az esetben: i. e. 2698. Kínában egészen máig ezt a dátumot tekintik a kínai történelem kezdetének, kronológiákban, időrendi táblázatokban mindig ezt a dátumot tüntetik fel. Helmer Aslaksen matematikus, aki Szingapúri Nemzeti Egyetemen tanít, és a kínai naptár a kutatási területe, felhívta a figyelmet arra, hogy annak, hogy a kínaiak az i. e. 2698-at tekintik a kezdő évnek az lehet az oka, hogy a Sárga Császár uralkodásának első évét hagyományosan 0. évnek tekintik, illetve úgy vélik, hogy a Sárga Császár i. e. 2698-ban a téli napforduló idején kezdte meg uralkodását, s ez okozza az egy esztendőnyi különbséget a jezsuiták által kiszámolt i. e. 2697-es dátummal kapcsolatban. Megjegyzések A mű teljes terjedelmében olvasható magyarul is, lásd Tokaji 2010. A mű teljes terjedelmében olvasható magyarul is, lásd Tokaji 2010a. A mű teljes terjedelmében olvasható magyarul is, lásd Tokaji 2010b. Jegyzetek Kínai mitológia 1988 410. o. Chang 1983 2. o. Puett 2001 93. o.; Lewis 2009 545. o. Allan 1991 64. o. Allan 1991 65. o. Lewis 2009 545., 546. o. Lewis 2009 556. o. Chang 1983 2. o. Lewis 2009 565. o.; Sterckx 2002 95. o. Kínai mitológia 1988 409. o. Dai-Gong 2003 33. o. Nienhauser 1994 1. o., 6. jegyz. Nienhauser 1994 1. o., 6. jegyz. Veith 2002 5. o. Nienhauser 1994 1. o., 3. jegyz. Allan 1991 65. o. Lewis 1990 314. o.; 116. jegyz.; Allan 1991 65. o.; Puett 2001 246, 247. o. Lewis 1990 194. o. Lewis 1990 179–182. o. Allan 1991 65. o. Allan 1991 64. o. Ecsedy 1992 6. o. Puett 2001 112. o. Nienhauser 1994 1. o., 6. jegyz. Dai-Gong 2003 32. o. Ye 2007 ?. o. Dai-Gong 2003 32. o. Dai-Gong 2003 32. o. Dai-Gong 2003 33. o. Dai-Gong 2003 33. o. Dai-Gong 2003 33. o. Kínai mitológia 1988 419. o. Kínai mitológia 1988 409., 410. o. Ge 2005 474. o. Kínai mitológia 1988 409. o. Dai-Gong 2003 32. o. Kínai mitológia 1988 397. o. Polonyi 2002 401. o. Robinet 2006 75. o. Kósa-Várnai 2013 506 Kínai mitológia 1988 410. o. Az eredeti szöveg: Shiji (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 19.) Wang 1997 13. o. Goodman 1998 70. o. Ebrey 2003 190. o. Az eredeti szöveg: Baopuzi (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 19.) Tőkei 1998 11.,12. o. Az eredeti szöveg: Gu jin zhu (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 19.) Lásd: ��������� (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 23.) Lásd: A Sárga Császár Rejtett Megfelelések Könyve (kínai-magyar nyelven). Lu Daoren. (Hozzáférés: 2014. április 23.) Lásd: ��������� (kínai nyelven). ctext.org. (Hozzáférés: 2014. április 23.) Lásd: ���� (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 23.) Lásd: �� (kínai-angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 23.) Dikötter 1992 116. o. Dikötter 1992 117., 118. o. Dikötter 1992 118. o. Hon 2010 140–147. o. Hon 2010 151–154. o. Hon 2010 253., 254. o. Duara 1995 76. o. Liu 1999 608–609. o. Liu 1999 609. o. Liu 1999 608., 609. Sautman 1997 79., 80. o. Sautman 1997 80., 81. o. Sautman 1997 80., 81. o. Lásd: President Ma pays homage in person to the Yellow Emperor. (angol nyelven). Chinapost.com.tw Loewe 2000 691. o. Mungello 1989 132. o. Mungello 1989 131., 132. o. Dikötter 1992 116. o. Wilkinson 2000 184., 185. o. Dikötter 1992 116. o. Wilkinson 2000 184., 185. o. Mungello 1989 131. o., 78. jegyz. Lásd: Which Year is it in the Chinese Calendar? (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 23.) Irodalom Magyarul ↑ Ecsedy 1992: Ecsedy Ildikó : Kínai császárok és alattvalók . Budapest: Kossuth Könyvkiadó 1992.ISBN 963 09 3604 6 ↑ Kínai filozófia: Kínai filozófia, Ókor I-III. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetéseket és jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc . Budapest: Akadémia Kiadó, 1980. helytelen ISBN kód : 963-05-2357-6 ↑ Kínai mitológia 1988: "Kínai mitológia". In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva . Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet ↑ Kósa-Várnai 2013: Kósa Gábor – Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában . Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. ISBN 978-963-284-374-2 ↑ Maspero 1978: Maspero, Henri : Az ókori Kína . Fordította: Csongor Barnabás . Budapest: Gondolat Kiadó, 1978. ISBN 963 280 595 X ↑ Polonyi 2002: Polonyi Péter : Kína . Panoráma Országkalauzok. Panoráma, Budapest 2002. ISBN 963 243 799 3 ↑ Robinet 2006: Isabelle Robinet : A taoizmus kialakulása és fejlődése . Arany Hegy Alapítvány, Budapest 2006. ISBN 963 229 346 0 ↑ Tokaji 2002: Tokaji Zsolt : Kínai jelképtár . Budapest: Szukits Könyvkiadó, 2002. ISBN 963 9393 27 4 ↑ Tokaji 2010: A Sárga Császár belső könyvei – Egyszerű kérdések (ford., jegyz., előszó: Tokaji Zsolt ). Fapadoskonyv.hu, Budapest 2010. ISBN 9789633291894 ↑ Tokaji 2012a: A Sárga Császár belső könyvei – Szellemi tengely (ford., jegyz., előszó: Tokaji Zsolt ). Fapadoskonyv.hu, Budapest 2012. ISBN 9789633440544 ↑ Tokaji 2012b: Nehéz kérdések (ford., jegyz., előszó: Tokaji Zsolt ). Fapadoskonyv.hu, Budapest 2012. ISBN 9789633440636 ↑ Tőkei 1998: Tőkei Ferenc – Vámos Péter : A szeretkezés kínai tankönyveiből . Történelem és kultúra 16. Válogatta és bevezetéssel ellátta Tőkei Ferenc, Fordította Tőkei Ferenc és Vámos Péter. Orientalisztikai Munkaközösség – Balassi Kiadó, Budapest 1998. ISBN 963 506 241 9 ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9 Idegen nyelven ↑ Allan 1991: Allan, Sarah , The Shape of the Turtle , Albany, NY: SUNY Press 1991, ISBN 0-7914-0460-9 ↑ Chang 1983: Chang, K.C. ���, Art, Myth, and Ritual: The Path to Political Authority in Ancient China , Cambridge, MA: Harvard University Press 1983, ISBN 0-674-04807-5, 0-674-04808-3. ↑ Dai-Gong 2003: Dai Yi ��; Gong Shuduo ��� (szerk.), Zhongguo tongshi: xuesheng caitu ban ����––����� ["Kína átfogó története: illusztrált kiadás diákoknak"], 1. köt., Shiqian, Xia, Shang, Xizhou �� � � �� ["Történelem előtt korok Hszia (Xia) , Sang (Shang) és Nyugati Csou (Zhou) "] (Javított kiadás), Hong Kong: Zhineng jiaoyu chubanshe ������� 2003. ↑ Dikötter 1992: Dikötter, Frank, The Discourse of Race in Modern China , London: Hurst & Co. 1992. ISBN 1-85065-135-3 ↑ Ebrey 2003: Patricia Buckley Ebrey. Women and the family in Chinese history. Volume 2 of Critical Asian scholarship . Psychology Press 2003. ISBN 0-415-28823-1. ↑ Ge 2005: Ge Hong ��, Pao-pu-ce nej-pien (Baopuzi neipian) �����. Tajvan su-fang csu-pan ju-hszien kung-sze (Taiwan shufang chuban youxian gongsi) ����������. Tajpej (Taipei) . ISBN 9867332466 ↑ Goodman 1998: Howard L. Goodman. Ts'ao P'i transcendent: the political culture of dynasty-founding in China at the end of the Han . Psychology Press. ISBN 0-9666300-0-9. ↑ Hon 2010: Hon, Tze-ki, "From a Hierarchy in Time to a Hierarchy in Space: The Meanings of Sino-Babylonianism in Early Twentieth-Century China", in Modern China 36 (2): 136–69. ↑ Lewis 2009: Lewis, Mark Edward, "The mythology of early China", in John Lagerwey and Mark Kalinowski, Early Chinese Religion: Part One: Shang through Han, Leiden and Boston: Brill 2009, pp. 543–594, ISBN 978-90-04-16835-0. ↑ Liu 1999: Liu Li, "Who were the ancestors? The origins of Chinese ancestral culture and racial myths", Antiquity 73 (281): 602–613. ↑ Mungello 1989: Mungello, David E., Curious Land: Jesuit Accommodation and the Origins of Sinology , Honolulu: University of Hawai'i Press 1989. ISBN 0-8248-1219-0. ↑ Nienhauser 1994: Nienhauser, William H., Jr. (szerk.), The Grand Scribe's Records , Volume 1: The Basic Annals of Pre-Han China, Bloomington & Indianapolis: Indiana University press 1994, ISBN 0-253-34021-7. ↑ Puett 2001: Puett, Michael, The Ambivalence of Creation: Debates Concerning Innovation and Artifice in Early China , Stanford, CA: Stanford University Press 2001, ISBN 0-8047-3623-5. ↑ Sautman 1997: Sautman, Barry, "Myths of Descent, Racial Nationalism and Ethnic Minorities in the People's Republic of China", in Dikötter, Frank, The Construction of Racial Identities in China and Japan: Historical and Contemporary Perspectives , Honolulu: University of Hawai'i Press 1997, pp. 75–95, ISBN 962-209-443-0. ↑ Sterckx 2002: Sterckx, Roel, The Animal and the Daemon in Early China , Albany, NY: SUNY Press 2002, ISBN 0-7914-5269-7, 0-7914-5270-0. ↑ Veith 2002: Veith, Ilza, The Yellow Emperor's Classic of Internal Medicine , With a New Foreword by Ken Rose, Berkeley and Los Angeles: University of California Press 2002, ISBN 0-520-22936-3. ↑ Wang 1997: Vang Csung-fu (Wang Zhongfu) ���, Csung-kuo ven-hua si (Zhongguo wenhua shi) ����� ["A kínai kultúra története"], Vunan tu-su csu-pan csü-fen ju-hszien kung-sze (Wunan tushu chuban gufen youxian gongsi) ������������ 1997, ISBN 978-957-11-1427-9, 9571114278. ↑ Wilkinson 2000: Wilkinson, Endymion, Chinese History: A Manual. Revised and enlarged , Cambridge (MA) and London: Harvard University Asia Center 2000. ISBN 0-674-00247-4. ↑ Ye 2007: Je Su-hszien (Ye Shuxian) ���, Hsziung teng (Xiong tuteng) : Csung-hua cu-hszien sen-hua tan-jüan (Zhonghua zuxian shenhua tanyuan) ������������ ["A medve-totem: a kínai eredetmítoszok keletkezése"], Sanghaj (Shanghai) : Sanghaj ven-ji csu-pan-sö (Shanghai wenyi chubanshe) ������� 2007, ISBN 978-7-80685-826-4. Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow Emperor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) �� című kínai Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Férfi 200 méteres vegyesúszás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon az úszás férfi 200 méteres vegyesúszás versenyeit augusztus 13. és 15. között rendezték a Pekingi Nemzeti Vízi Központban. A kvalifikációhoz szükséges idő (A-szint) 2:01,40 és (B-szint) 2:05,65 volt. Rekordok A táblázat a selejtezők előtti rekordokat tartalmazza. A versenyen új rekord született: Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Előfutam Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 16 úszó jutott az elődöntőbe. Elődöntő Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 úszó jutott a döntőbe. 2015-ös WTA-szezon A 2015-ös WTA-szezon a WTA, azaz a női profi teniszezők nemzetközi szövetsége által megszervezett versenysorozat 2015-ös évada volt. A szezon magába foglalta a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) által felügyelt Grand Slam-tornákat, a Premier tornákat, az International tornákat, az ITF által szervezett Fed-kupát, s a két év végi versenyt, a világbajnokságot és a bajnokok tornáját. 2015-ben a versenynaptár része volt az ITF által szervezett Hopman-kupa is, amelyért azonban ranglistapontok nem jártak. Az év kiemelkedő magyar eredményei Babos Tímea egyéniben döntőt játszott Marrákesben, párosban győzött Dubajban, Marrákesben és Rómában, vegyes párosban döntőt játszott Wimbledonban. Statisztika Az alábbi táblázat az egyéniben (E), párosban (P) és vegyes párosban (V) elért győzelmek számát mutatja játékosonként, illetve országonként. Az oszlopokban a feltüntetett színekkel vannak elkülönítve egymástól a Grand Slam-tornák, az év végi bajnokságok (WTA Finals és WTA Elite Trophy), a Premier tornák (Premier Mandatory, Premier 5, Premier) és az International tornák. A játékosok/országok sorrendjét a következők határozzák meg: 1. győzelmek száma (azonos nemzetbeliek által megszerzett páros győzelem csak egyszer számít); 2. torna rangja (a táblázat szerinti sorrendben); 3. versenyszám (egyéni – páros – vegyes páros); 4. ábécésorrend. Első győzelmek Az alábbi játékosok pályafutásuk első WTA-győzelmét szerezték az adott versenyszámban 2015-ben: Anna Karolina Schmiedlová – Katowice (egyéni) Teliana Pereira – Bogotá (egyéni) Camila Giorgi – Rosmalen (egyéni) Ana Konjuh – Nottingham (egyéni) Belinda Bencic – Eastbourne (egyéni) Johanna Larsson – Båstad (egyéni) Leszija Curenko – Isztambul (egyéni) Margarita Gaszparjan – Baku (egyéni) Sloane Stephens – Washington (egyéni) Hibino Nao – Taskent (egyéni) Doi Miszaki - Kockelscheuer (egyéni) Ljudmila Kicsenok – Sencsen (Páros) Nagyija Kicsenok – Sencsen (Páros) Kiki Bertens – Hobart (Páros) Ysaline Bonaventure – Rio de Janeiro (Páros) Rebecca Peterson – Rio de Janeiro (Páros) Vang Ja-fan – Kuala Lumpur (Páros) Demi Schuurs – Katowice (Páros) Paula Cristina Gonçalves – Bogotá (Páros) Beatriz Haddad Maia – Bogotá (Páros) Belinda Bencic – Prága (Páros) Asia Muhammad – Rosmalen (Páros) Laura Siegemund – Rosmalen (Páros) Darija Gavrilova – Istanbul (Páros) Danka Kovinić – Bad Gastein (Páros) Annika Beck – Florianópolis (Páros) Margarita Gaszparjan – Baku (Páros) Barbora Krejčíková – Québec (Páros) An-Sophie Mestach – Québec (Páros) Darja Kaszatkina – Moszkva (Páros) Címvédések Az alábbi játékosok az adott tornán megvédték 2014-ben megszerzett címüket: Serena Williams – Miami (egyéni) , Cincinnati (egyéni) Petra Kvitová – New Haven (egyéni) Martina Hingis – Miami (Páros) , Vuhan (Páros) Elina Szvitolina – Isztambul (Páros) Alekszandra Panova – Baku (Páros) Lara Arruabarrena Vecino – Szöul (Páros) Szánija Mirza – WTA Finals (Döntő) Top 10 belépők Az alábbi játékosok pályafutásuk során először kerültek a világranglista első 10 helyezettje közé: Jekatyerina Makarova (belépés a 9. helyre: Február 2) Carla Suárez Navarro (belépés a 10. helyre: Április 6) Lucie Šafářová (belépés a 7. helyre: Június 8) Garbiñe Muguruza (belépés a 9. helyre: Július 13) Karolína Plíšková (belépés a 8. helyre: Augusztus 10) Bacsinszky Tímea (belépés a 10. helyre: Október 12) Garbiñe Muguruza (belépés a 10. helyre: Február 23) Raquel Kops-Jones (belépés a 10. helyre: Március 2) Abigail Spears (belépés a 10. helyre: Március 2) Kristina Mladenovic (belépés a 10. helyre: Április 6) Bethanie Mattek-Sands (belépés a 6. helyre: Június 8) Lucie Šafářová (belépés az 5. helyre: Június 8) Babos Tímea (belépés a 10. helyre: Június 8) Ranglisták A naptári évre szóló ranglistán (race) a 2015-ben szerzett pontokat tartják számon, s az októberben lezajlott világbajnokságra való kijutás függött tőle. A WTA-világranglista az előző 52 hét versenyein szerzett pontokat veszi figyelembe, a következő szisztéma alapján: egyéniben maximum 16, párosban 11 tornát lehet beszámítani, amelyekbe mindenképpen beletartoznak a Grand Slam-tornák, a Premier Mandatory-versenyek és a WTA Tour Championships, valamint a világranglista első húsz helyezettje számára a Premier 5-ös versenyeken elért két legjobb eredmény is. Egyéni Az alábbi két táblázat a race és a világranglista jelenlegi állását mutatja be egyéniben az első húsz játékossal. (Sárga háttérrel a világbajnokságra kijutók láthatóak.) Párosok Az alábbi két táblázat a race és a világranglista jelenlegi állását mutatja be párosban az első húsz játékossal (a race értelemszerűen csapatokat tartalmaz, vagyis ha valaki szezon közben partnert vált, az új társsal szerzett pontok nem számítanak bele az addig meglévőkbe). (Sárga háttérrel a világbajnokságra kijutók láthatóak. Barna háttérrel azok a csapatok lettek jelölve, amelyek sérülés miatt lemondták a világbajnoki részvételt.) Visszavonuló játékosok Az alábbiakban a 2015-ös szezonban várhatóan visszavonuló, a világranglistán a legjobb százban (egyéni), illetve a legjobb ötvenben (páros) található játékosok nevei s pályafutásuk rövid összefoglalója olvasható: Julie Coin (1982. december 2. Amiens, Franciaország) , 1999-től játszott a profik között, legmagasabb világranglista-helyezése egyéniben a 60. volt 2009. július 27-én. Párosban a legjobb helyezése a 49. volt 2010. április 19-én. 10 egyéni és 16 páros ITF-tornagyőzelmet szerzett. Karrierje legnagyobb győzelmét a 2008-as US Openen érte el, amikor legyőzte a világranglista 1. helyén álló Ana Ivanovićot . 2015. novemberben jelentette be, hogy a 2015-ös Open de Limoges torna az utolsó profi tornája. Marta Domachowska (1986. január 16. Varsó, Lengyelország) , 2001-től játszott a profik között, legmagasabb világranglista-helyezése egyéniben a 37. volt 2006. április 3-án. Párosban a legjobb helyezése a 62. volt 2006. január 30-án. Egy páros WTA-tornagyőzelmet, valamint 8 egyéni és 5 páros ITF-tornagyőzelmet szerzett. A Grand Slam-tornákon legjobb eredményét a 2008-as Australian Openen érte el, ahol a 4. körig jutott, és ott kapott ki Venus Williamstől . 2015. decemberben jelentette be a profi tenisztől való visszavonulását. Natalie Grandin (1981. február 27. East London, Dél-Afrika) , 1999-től játszott a profik között, legmagasabb világranglista-helyezése egyéniben a 144. volt 2005-ben, párosban a 22. helyet érte el 2012-ben. Egy páros WTA-tornagyőzelmet szerzett. A Grand Slam tornákon párosban negyeddöntős volt a 2011. évi Australian Openen . 2015. januárban 33 éves korában vonult vissza. Patricia Mayr-Achleitner (1986. november 8. Rum, Ausztria) 2003-tól játszott a profik között, legjobb egyéni eredményét 2009. május 4-én érte el, amikor 70. volt a világranglistán. 2014. szeptember 29-én párosban a 117. helyezésig jutott. Mayr-Achleitner pályafutása során 17 egyéni és hét páros ITF-tornagyőzelmet ért el. Előre bejelentette, hogy a 2015.évi Generali Ladies Linz torna lesz az utolsó versenye, mivel krónikus izűleti fájdalmai miatt nem tudja tovább folytatni a versenyzést. Yvonne Meusburger (1983. október 3. Dornbirn, Ausztria) 1999-ben csatlakozott a profi teniszezők táborához. Legmagasabb világranglista-helyezését 2014-ben érte el, amikor a 37. volt. Egy egyéni WTA-tornagyőzelmet ért el. A Grand Slam tornákon a legjobb eredménye a 2014-es Australian Openen elért 3. kör. Az osztrák Fed-kupa -válogatott aktív tagja volt, 2001 és 2014 között 29 alkalommal játszott a csapatban. 2014. augusztusban határozta el visszavonulását, utolsó mérkőzését azonban 2015. januárban az Australian Openen játszotta, ott, ahol első alkalommal vett részt 2006-ban Grand Slam-tornán. Flavia Pennetta (1982. február 25. Brindisi, Olaszország) , 18 éves korától, 2000 óta játszott a profik között. Legjobb egyéni világranglista-helyezését 2015. szeptember 28-án érte el, amikor a 6. helyen állt. Párosban 2011. február 28-án világelső volt. 2015-ben megnyerte a US opent , ezzel ő lett az első 30 éven felüli, és ő az első olasz versenyző, aki US Opent nyert.A 2011-es Australian Open megnyerése révén párosban is rendelkezik Grand Slam-győzelemmel, emellett még kétszer szerepelt a US Open páros döntőjében, 2005-ben és 2014-ben. Pályafutása során 11 egyéni és 17 páros tornagyőzelmet szerzett, és 4 Fed-kupa versenyen képviselte Olaszországot. A 2015-ös szezon végén történő Visszavonulását a US Open megnyerése után jelentette be. Utolsó mérkőzését a 2015-ös WTA Finals tornán játszotta. Kszenyija Pervak (1991. május 27. Cseljabinszk, Oroszország) , 2005-ben vált profi versenyzővé, legjobb világranglista eredményét 2011. szeptemberben érte el, amikor a 37. volt. Párosban a legjobb helyezése a 123., amelyet 2012. januárban ért el. Egy egyéni WTA-tornagyőzelmet szerzett. 2011-ben a 4. körig jutott a wimbledoni teniszbajnokságon . 9 egyéni és 3 páros ITF-tornagyőzelemmel rendelkezett. Visszavonulását krónikus sérülések miatt a 2015. évi szezon végén jelentette be. Lisa Raymond (1973. augusztus 10. Norristown, USA) , 1989 óta játszott a profik között. Legjobb egyéni világranglista-helyezése a 15. volt, amelyet 1997. október 20-án ért el. Párosban 2000. június 12-én a világranglista 1. helyén állt. 11 Grand Slam-tornagyőzelmet szerzett, hatot párosban, ötöt vegyes párosban, emellett egyéniben négy WTA-tornán szerezte meg az első helyet. Negyeddöntős volt az Australian Openen és Wimbledonban. Egyike annak a néhány versenyzőnek, akinek párosban sikerült a karrier Grand Slam elérése. Párospartnerei olyan legendás nevek voltak, mint Lindsay Davenport , Martina Navrátilová és Rennae Stubbs , valamint Samantha Stosur , Květa Peschke , Cara Black , Liezel Huber és mások. Vegyes párosban partnere volt Mike Bryan , akivel a 2012. évi nyári olimpiai játékokon bronzérmet szerzett. Utolsó mérkőzését a 2015-ös US Openen játszotta. Chanelle Scheepers (1984. március 13. Harrismith, Dél-Afrika) , 200 óta játszott a profik között. Legjobb egyéni világranglista eredménye a 37. volt 2011-ben. Párosban a 42. helyet szerezte meg 2014-ben. Pályafutása során egy egyéni és egy páros WTA-tornagyőzelmet szerzett. A Grand Slam-tornákon a legjobb eredménye egyéniben egy negyedik kör a 2010-es Roland Garroson , párosban az elődöntőbe jutott a 2013-as wimbledoni teniszbajnokságoon. Visszavonulását 2015. áprilisban, 31 éves korában jelentette be, és edzőként folytatja pályafutását. Visszatérők Az alábbi versenyzők korábbi visszavonulásuk után 2015-ben újra versenybe szálltak: María José Martínez Sánchez (1982. augusztus 12. Murcia, Spanyolország) , 1998-ban lett profi játékos, pályafutása során öt egyéni és 16 páros WTA-tornagyőzelmet ért el, emellett 12 egyéni és 22 páros tornagyőzelmet szerzett ITF-versenyeken. 2010. május 10-én az egyéni világranglista 19. helyén állt, párosban a legjobb helyezése a 2010. januárban elért 5. helyezés. A Grand Slam-tornákon hat alkalommal jutott a 3. körbe, és a mind a négy tornán sikerült ezt az eredményt elérnie. Párosban három alkalommal volt elődöntős: 2010-ben és 2012-ben a Roland Garroson és 2012-ben a US Openen. 2009-ben Nuria Llagostera Vives partnereként megnyerte az évvégi világbajnokságot, WTA Tour Championships tornát. Gyermeke megszületése után a Miami Open páros versenyén szerepelt ismét WTA-tornán Vera Dusevina partnereként. Marosi Katalin (1979. november 12. Gyergyószentmiklós, Románia) , 1995-től versenyzett a profik között. Legjobb világranglista eredménye egyéniben a 101. (2000. májusban), párosban a 38. volt 2013. februárban. Párosban három WTA-tornán szerepelt a döntőben, amelyek mindegyikét elvesztette, de 15 egyéni és 31 páros tornagyőzelmet ért el ITF-versenyeken. Két év kihagyás után páros versenyen tért vissza a Katowice Openen , Okszana Kalasnikova partnereként. Anastasija Sevastova (1990. április 13. Liepāja, Lettország) , 2006-tól volt profi versenyző, 2013-ban vonult vissza. Egyéni legjobb helyezése a világranglistán a 37. volt. Egy egyéni WTA-tornagyőzelmet szerzett. A Grand Slam-tornákon legjobb eredménye a 2011-es Australian Openen elért negyedik kör volt. A versenyzésbe szabadkártyával tért vissza a Sharm-El Sheikben rendezett ITF $10,000 dolláros tornán január 26-án. Amra Sadiković (1989. május 6. Prilep, Jugoszlávia) , 2007 és 2014 között játszott a profik között. Egyéniben a legjobb ranglista helyezése a 179. hely volt. ITF versenyeken nyolc egyéni és 11 páros győzelmet aratott. Grand Salm-tornákon legjobb eredménye a 2013-as US Openen elért 2. kör volt. A versenyzésbe szabadkártyával tért vissza Essenben, egy $25,000 dolláros ITF-versenyen június 8-án. Patty Schnyder (1978. december 14. Basel, Svájc) , 1994-től 2011-ig versenyzett a profik között. Legjobb világranglista-helyezését 2005-ben érte el, amikor a 7. helyen állt. 11 WTA-tornán győzött, elődöntős volt a 2004-es Australian Openen , és kétszer negyeddöntős a Roland Garroson , valamint a US Openen . A Darmstadtban rendezett ITF-tornán tért vissza. Díjazottak Az év játékosa: Serena Williams Az év párosa: Martina Hingis és Szánija Mirza Az év felfedezettje: Daria Gavrilova A legtöbbet fejlődött játékos: Bacsinszky Tímea Az év visszatérő játékosa: Venus Williams Karen Krantzcke sportszerűségi díj: Petra Kvitová Peachy Kellmeyer Player Service díj: Lucie Šafářová Az év legjobb Premier Mandatory tornája: BNP Paribas Open Az év legjobb Premier 5 tornája: Dubai Tennis Championships Az év legjobb Premier tornája: Porsche Tennis Grand Prix Az év International tornája: Abierto Mexicano Telcel (Amerika), Swedish Open (Európa/Közel-kelet), ASB Classic (Ázsia/Óceánia) Az év kedvenc játékosa (szurkolói díj): Agnieszka Radwańska Az év legjobb mérkőzése (szurkolói díj): Agnieszka Radwańska vs. Garbiñe Muguruza , WTA Finals Az év Grand Slam mérkőzése (szurkolói díj): Viktorija Azaranka vs. Angelique Kerber , US Open Bob az 1976. évi téli olimpiai játékokon Az 1976. évi téli olimpiai játékokon a bob versenyszámait február 6. és 14. között rendezték Iglsben. Két férfi versenyszámban osztottak érmeket. Részt vevő nemzetek A versenyeken 13 nemzet 92 sportolója vett részt. Ausztria (AUT) (10) Csehszlovákia (TCH) (2) Egyesült Államok (USA) (9) Franciaország (FRA) (5) Japán (JPN) (4) Kanada (CAN) (9) Nagy-Britannia (GBR) (8) NDK (GDR) (8) NSZK (FRG) (8) Olaszország (ITA) (9) Románia (ROM) (8) Svájc (SUI) (8) Svédország (SWE) (4) Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Alan Judge Alan Judge (1988. november 11., Írország) ír labdarúgó, aki jelenleg a Plymouth Argyle-ban játszik a Blackburn Roverstől kölcsönben. Középpályásként és csatárként is bevethető. Pályafutása Blackburn Rovers Judge a St Joseph's Boysban kezdett futballozni, innen került a Blackburn Rovers ifiakadémiájára. A felnőttek között 2008-ban, egy Grimsby Town elleni Ligakupa-meccsen mutatkozott be. 2009. január 29-én kölcsönvette a másodosztályú Plymouth Argyle. A zöld-fehéreknél 17 bajnoki mérkőzésen kapott lehetőséget és 2 gólt szerzett. Erőteljes játéka miatt hamar megkedvelték a szurkolók. A 2009/10-es szezonra kölcsönben visszahívta a Plymouth. Circuit de Nevers Magny-Cours Az 1989 óta Circuit de Nevers Magny-Cours nevet viselő, 1961-ben Circuit Jean Behra néven átadott versenypálya Magny-Cours település környékén, 15 kilométerre délre Nièvre-től. A pályán sok autó- és motorversenyt rendeztek, mint a Formula–1, Túraautó bajnokság, és a Superbike. A 350 hektáros létesítményen található a 4,4 km hosszú "nagy" pálya, de emellett magába foglal egy rövidebb, 2,5 km hosszú "Club" pályát, és egy 1,1 kilométeres Kart-pályát is. A Formula–1 francia nagydíjat 1991-től 2008-ig rendezték Magny-Coursban, azóta nem volt az országban ilyen verseny. Uhingen Uhingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 13 963 fő (2014). Marsza Alam-i nemzetközi repülőtér A Marsza Alam-i nemzetközi repülőtér (IATA: RMF, ICAO: HEMA) (arabul: ���� ���� ��� ������) az egyiptomi Marsza Alam nemzetközi repülőtere. A jelentős üdülőhelynek számító várostól 60 km-re északra található. A repülőtér építésére azért került sor, mert az európai utazók körében egyre nőtt az érdeklődés a Vörös-tengeri nyaralóhely iránt. 2003. október 16-án avatták fel, és 2011-ig a Marsza Mubarak repülőtér nevet viselte. A repülőtér magánkézben van, tulajdonosa az EMAK Marsa Alam for Management & Operation Airports, amely a kuvaiti M.A. Al-Kharafi csoport leányválallata. Üzemeltetője az Aéroports de Paris. További hivatkozások Egyiptom repülőtereinek listája Forrás Marsa Alam Airport, official web site Repülőtér-információ a World Aero Data adatbázisában Repülőtér-információ a Great Circle Mapper-en. http://www.oecd.org/officialdocuments/publicdisplaydocumentpdf/?cote=DAF/COMP/WD%282014%2932&docLanguage=En http://cfts.org.ua/news/2016/10/15/novaya_ukrainskaya_aviakompaniya_vypolnila_pervyy_reys_foto_37011 http://www.routesonline.com/news/38/airlineroute/267234/eurowings-adds-egypt-service-from-nov-2016/ Germania Flight Schedule / 30.12.2014 - 01.11.2015 (PDF). Germania. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 14.) Archivált másolat. [2015. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 14.) http://www.routesonline.com/news/38/airlineroute/270438/smartwings-s17-new-routes-as-of-15dec16/ Ez a szócikk részben vagy egészben a Marsa Alam International Airport című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Jaulnes Jaulnes település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 376 fő (2015). Jaulnes Villenauxe-la-Petite, Compigny, Bray-sur-Seine, Everly, Gouaix, Grisy-sur-Seine, Montigny-le-Guesdier, Mousseaux-lès-Bray és Mouy-sur-Seine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Luangprabang Luangprabang (laóul: ��������������) város Laosz északi részén, a Mekong folyó partján, légvonalban Vientiántól, a fővárostól 220 km-re északra. 78 000 lakójával (1998) az ország egyik legnépesebb városa, emellett Luangprabang tartomány székhelye. A laoszi birodalom első, történelmi fővárosa, a hagyományos laoszi kultúra és a buddhizmus központja. 1975-ig itt lakott a királyi család és itt volt a kormányülések székhelye is. 1995-ben a várost a világörökség részévé nyilvánították. Történelme A laoszi teremtésmondák alapján a legendás ős, Khun Borom három nagyúrral együtt szállt le a mennyekből az özönvíz pusztította földre. Az istenek ajándékul alájuk rendelték a fegyveres szabad emberek és szolgák sokaságát, akik élén Khun Borom a mai Luangprabang központtal kiépítette erős és hatalmas birodalmát. Az egymással közeli rokon thaiok és laók ősei valóban „fentről”, azaz északról, a dél-kínai hegyvidék felől érkeztek az i. sz. 1. évezred végén a később Indokínaként ismert térségbe (vándorlásuk csak a 13. században zárult le). A korai időszakban alávetett csoportként éltek az őshonos népek irányítása alatt, s csak a későbbi évszázadokban alakították ki törzsi királyok vezette „államaikat” és rizstermelő civilizációjukat. Az északkeleti peremhegyvidéken maradt népesség lett a mai laók őse, törzsi központjuk, Luangprabang neve e korai évszázadokban Muang Szva volt. Xieng Dong Xieng Thong 1353-ban a Fa Ngum vezette Lan Szang királyság fővárosává vált, immár Luangprabang néven. Új nevét a khmerektől kapott Arany Buddha (Pha Bang) után kapta, jelentése ’az Arany Buddha királyi székhelye’. A város fénykorát a 15–17. században érte el. Fővárosi címét csak 1560-ban veszítette el, amikor I. Setthathirath áthelyezte a fővárost Viang Chanba (Vientián). 1707-ben Lan Szang királyság három részre szakadt és Luangprabang az azonos nevű Luangprabang Királyság központjává vált. 1778-ban Vientián királysággal együtt sziámi függésbe került, 1883-ban pedig Sziám el is foglalta. 1893-ban, amikor Franciaország védnöksége alá került egész Laosz területe, akkor a franciák Luangprabangot ismerték el királyi fővárosnak. 1949-ben, a függetlenség elnyerésekor Sisavang Vong, Luangprabang uralkodója vált Laosz királyává, 1975-ig itt tartották a kormányüléseket, és itt lakott a királyi család is. Látnivalók Luangprabang kulturális helyszínként 1995-ben lett a világörökség része. Városképét, különösképpen a Mekong és az abba torkoló Khan folyók által közrezárt, félszigetszerű földnyelv építészeti arculatát egyfelől a buddhista kolostorok (ún. vatok), másfelől a francia gyarmati múlt indokínai örökségét hordozó köz- és lakóépületek sora határozza meg. További meghatározó városarculati elem a központban emelkedő Phuszi-domb, illetve az annak lábánál elterülő, a luangprabangi, majd laoszi uralkodók rezidenciájául szolgáló királyi palota épületegyüttese. Buddhista kolostorok A város a laoszi buddhizmus szervezeti és spirituális központja, az itt található Maj-kolostor az egyházi hierarchia csúcsát jelentő, egyfajta pátriárkaként tisztelt szangharat anyakolostora. Luangprabangban több mint harminc kolostor, szentély maradt fenn egészen napjainkig. Nagy részük a 18–19. századból származik, de néhányuk története ennél régebbi időkre nyúlik vissza. Buddhista kolostorokról szólván azonban az építéstörténeti korszakok rugalmasan kezelendőek, nem elsősorban az írásos források hiánya miatt, hanem azért, mert a szerzetesek generációi folyamatosan alakítják a kolostorok építészeti képét, új épületeket emelnek, további vagy új díszítményekkel, ornamentumokkal, épületszerkezeti elemekkel látják el évszázados kolostorépületeiket. Ily módon e szent helyek építése soha nem tekinthető befejezettnek, ugyanakkor pillanatnyi formájukban több szerzetesgeneráció spirituális-esztétikai látásmódját összegzik, kézművesmunkáját dicsérik. A luangprabangi buddhista kolostorok építészeti arculatát a központi helyet elfoglaló és központi szerepet betöltő szertartáscsarnok vagy szentély (ún. szim) határozza meg. Nemcsak a szerzetesi hétköznapok spirituális középpontja ez, hanem Buddha-szentélyével a magánáhítat, a városlakók imádkozásának helyszíne is. Jellemzően négyszögletes, tagolatlan alaprajzú építmény. Előcsarnokába lépcső vezet fel, amelyet mitikus figurák – tipikusan a kígyó alakú isteni lények (nágák) vagy a hajából vizet csavaró földistennő, Phra Thorani – festett szobrai őriznek. A csarnok belső terével egybenyitott (azaz födém nélküli) fedélszékét oszlopokon ülő, szabadon futó gyámgerendázat tartja. A lendületes esésű, kettős-hármas szerkezetű magastetőt cseréphéjazat fedi, amely a csarnok falain túlnyúlva maga alá foglalja a főkapunál elhelyezett, a szentélyre merőleges tengelyű, oszlopos előcsarnokot is. Külső falai és oromzatai gazdagon faragottak és festettek, uralkodó az aranyozott festés. A csarnok belső terét a számtalan Buddha-szoborban, kegytárgyakban és áldozati ajándékokban bővelkedő Buddha-szentély központi elhelyezkedése jellemzi. A falak belül részben szintén faragottak, részben vörös vagy fekete alapon aranyozással festett vallási, történelmi jeleneteket ábrázolnak. A szertartáscsarnokot több kisebb épület veszi körbe: a jellemzően aranysárgára vagy fehérre festett sztúpák (lao nevükön thatok), illetve a különböző funkciójú, de összefoglalóan hornak nevezett kisebb épületek, kápolnák, könyvtárak, kegytárgyak elhelyezését szolgáló raktárak, a szertartásdob csarnoka stb. Vat Aham Wat Mai Suwannaphumaham Wat Manorom Vat Thatluang Vat Viszunarat Vat Sziengmuan Sziengthong-kolostor (Vat Sziengthong), 1561 A királyi palota Phu Si Királyi Palota (Haw Kham) Kuang Si vízesés Közlekedés A várost a 13-as út köti össze Vientiánnal és Vangvienggel, illetve az 1-es számú út Muang Xay-jal. A Luangprabang nemzetközi repülőtérről induló járatok több belföldi várossal és Kambodzsával, Thaifölddel és Vietnammal kötik össze. Magában a városban a világörökségi státusz miatt be van tiltva a busz- és teherautó közlekedés. Legnépszerűbb a biciklivel való közlekedés, amit bérelni is lehet. Ugyancsak bérelhető a tuk-tuk-nak nevezett riksa. Érdekesség A lao szappanoperákban az orvos vagy más entellektüel szereplő általában luangprabangi kiejtéssel beszél. Férfi 200 méteres vegyesúszás az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon a férfi 200 méteres vegyesúszás selejtezőit szeptember 11-én, a döntőt szeptember 12-én rendezték. A versenyszámban 20-an indultak. A győztes a svéd Gunnar Larsson lett világcsúccsal. A magyar induló Csinger Márton a nyolcadik, Szentirmay István a 9. helyen végzett. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Zavala megye Zavala megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Crystal City. Lakosainak száma 12 156 fő (2013. július 1.). Zavala megye Dimmit, Uvalde, Frio és Maverick megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Vad (vadászat) Az emberek többsége minden szabadon élő állatot a vadnak gondol. A vadászati és természetvédelmi jogszabályok azonban meglehetősen éles határt húznak, és hazánkban jogi értelemben csak a vadászható fajok minősülnek vadnak. A Föld különböző részein a természeti adottságok, az adott társadalom kultúrája, a történeti hagyományok és a gazdasági feltételek határozzák meg, hogy mely vadon élő állatokat hasznosítják és tekintenek vadnak. Európában a vadgazdálkodás és a vadbiológia hagyományosan a vadászható emlősökkel és madarakkal foglalkozott, de az újabb felfogás a halakat kivéve már valamennyi szabadon élő gerinces kutatását idesorolja. Ennek a változásnak számos oka volt: A vadászható fajok köre az elmúlt évszázadban sokat változott, mivel egyes fajok elszaporodtak, mások pedig megfogyatkoztak. A csökkenő, esetenként veszélyeztetett fajok kutatása különösen sok figyelmet kapott, főleg helyzetük javítása érdekében. Ezek a vizsgálatok a vadvédelem és tágabb értelemben a természetvédelem megalapozói voltak. Európa országaiban a természeti adottságok nagyon eltérőek és így a vadászható fajok köre és a vadászat módszerei is nagyon változatosak. Egy faj ott, ahol vadászható, egyértelműen a szűken vett vadbiológia tárgya, máshol viszont állatökológiai vagy természetvédelmi kutatások foglalkozhatnak vele. Az emlősökön és madarakon kívül a világban számos más gerincest (kétéltűek és hüllők) vadásznak és csapdáznak, sőt gerinctelenek (például csigák, kagylók, rovarok) is fontos állati fehérjeforrások lehetnek. Ökológiai , módszertani szempontból ezek vizsgálata, védelmük vagy hasznosításuk megalapozása módszertani alapjait tekintve nem válik el a vadászható fajoktól. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló LV/1996. törvény (Vtv.) megfogalmazása szerint: Goncourt (Haute-Marne) Goncourt település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 264 fő (2015). Goncourt Bourmont, Chalvraines, Harréville-les-Chanteurs, Illoud, Liffol-le-Petit, Prez-sous-Lafauche, Sartes és Sommerécourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Napra A Napra világzenét játszó együttes 2004 őszén alakult meg Budapesten. Dalaik közös kiindulópontja a Kárpát-medence népzenéje, amelyet azonban nem autentikus formában adnak elő, hanem a mai, újszerű hangzásra törekedve. A zenekar tagjai korábban világ- és népzenei együttesekben játszottak. Az elektronikus és az akusztikus hangzás elegyítése, az elektronikus hangszerek - dob, basszusgitár, gitár - a népiekkel: hegedűvel, brácsával, cimbalommal, tangóharmonikával együtt megszólaltatva eredményezi a Naprára jellemző egyedi hangvételt. 2007. szeptember 29-én jelent meg első nagylemezük „Jaj, a világ!” címmel, két londoni producer Ben Mandelson és Rob Keyloch rendezésében a FolkEurópa Kiadó gondozásában. Ez a lemezük 2008 januárjában megkapta „2007 legjobb hazai világzenei albuma” Fonogram-díjat. Az együttes tagjai Vendégként Balogh Kálmán (cimbalom) és Ürmös Sándor (cimbalom) szokott még fellépni. Diszkográfia Jaj, a világ! 2007 , FolkEurópa Kiadó Holdvilágos 2010 , FolkEurópa Kiadó Díjak, jelölések Nyert A 2008-as Fonogram-díjkiosztó legjobb hazai világzenei album kategóriában nyert a Jaj, a világ! című lemez. Jelölve A 2011-es Fonogram-díjkiosztó legjobb hazai világzenei album kategóriában jelölték a Holdvilágos című lemezt. Interjúk GitárVilág 2009. szeptember 21. Magyar Narancs 2009. május 14. ORIGO |Női Lapozó 2009. március 6. Interjú Bobár Zoltánnal (nepzene.hu) 2009. június 20. Népzene.hu 2008. augusztus 10. FigyelőNet 2009. június 4. Magyar Hírlap 2009. február 11. Magyar Nemzet 2008. október 7. KultúrPart 2008. február 8. FigyelőNet 2007. szeptember 28. Quart 2007. február 19. Underground Magazin 2005. augusztus 11. Hrvatski glasnik A Hrvatski glasnik a magyarországi horvátok hetilapja. 1991. május 2-án adta ki először a Magyarországi Horvátok Szövetsége. Miután a Croatica Kht megalakult, neki adták a kiadás jogát. Az információs cikkeken kívül a horvát kulturális értékeket is őrzi. Külön oldalt szentel a gyermekeknek a "Kis oldal"on. Hetente kb. 1500 példányban jelenik meg. Csak előfizetőknek árulják. Gymnopithys salvini A Gymnopithys salvini a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Bolívia, Brazília és Venezuela területén honos. Természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi párás síkvidéki erdők. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. július 16.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. július 16.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. július 16.) .aw A .aw Aruba internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1996-ban hoztak létre. A regisztráció lehetséges a második szinten is de van .com.aw domain is kereskedelmi oldalak számára. Slađan Ašanin Slađan Ašanin (Zágráb, 1971. augusztus 13. –) horvát labdarúgóhátvéd. Több európai országban is játszott. Stazione di Corigliano Calabro Stazione di Corigliano Calabro vasútállomás Olaszországban, Corigliano Calabro településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Jonica-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Rossano Stazione di Sibari Zélóták A zélóták (görög: ζηλωτής, jelentése: fanatikusok, héber: ���� kanai) politikai és vallási csoport volt az 1. században, Palesztinában, irányzatuk a farizeizmus fanatikus szélsőségének tekinthető. Valószínűleg a Kr. u. 6-7. évben "galileai Júdás" alapította a zélóták pártját, amely törvény-hű, de nacionalista és egyúttal Róma-ellenes párt volt. Más vélemények szerint eredetük a Makkabeus-féle szabadságharcokig nyúlik vissza. A zélóták azért szakadtak le a farizeusokról, mert meg voltak róla győződve, hogy Izraelnek nem csak hinnie kell a maga eljövendő messiási idejében, hanem előidézésében kardot is kell rántania. Az idegen római uralom elleni felkelést szorgalmazó zélóták különösen radikális csoportját alkották a szikáriusok (sicariusok = orgyilkosok). A zélóták nagy tiszteletben tartották a Tóra-tekercseket, és a törvény pontos megtartására igyekeztek. A szent föld szabadságáért küzdöttek, céljuk a Messiás eljövetelének siettetése volt, ezért a politikailag alkalmas pillanatot várták az eszkatologikus harc kirobbantására. Vezetőik Jézus korában és kora után a jeruzsálemi szadduceus papi arisztokrácia köreiből származtak. A párt a farizeusok bal szárnyából tevődött össze. A Római Birodalomnak való adófizetést és a római császárért bemutatandó áldozatot elszántan ellenezték. A háborút, a hősi halált céljaik elérése érdekében igen fontosnak tartották, és harcaikban isteni segítségre számítottak. A farizeusi apokaliptika volt hatással rájuk: eszkatologikus militaristáknak nevezhetjük őket. Főleg sivatagi rajtaütésekből tartották fenn magukat, ezért jellemezte őket F. Josephus történetíró "rablók"-ként. Jézus is két zélóta között halt meg a kereszten (30 körül), akiket a római államhatalom elleni lázadás vádjával végeztek ki. Fanatizmusuk folytonos rendzavarást keltett és fő oka volt a zsidó lázadás kitörésének 66-ban. Legkiválóbb vezérük Giszkhalai János, aki az ellenállást Galileában szervezte meg, aztán Jeruzsálemben létesített keménykezű vezérletet mindaddig, míg a rómaiak el nem pusztították a várost, a templommal együtt. Ez egyben az ókori zsidó állam végét is jelentette. A zélóták egy csoportja ezután még tartotta magát Masszáda erődjében, Kr. u. 73-ig. Jókai Mór Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium A Jókai Mór Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Kazincbarcikán működött. Az iskola humán irányultságú oktatást nyújtott a város és a térség fiataljai számára 1976 óta. Az intézményt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat takarékossági okokra hivatkozva 2011-ben bezáratta. Az iskola története A Jókai Mór Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium 1976-ban indította útjára első osztályait, akkor még Egészségügyi és Óvónői Szakközépiskola néven. Kezdetben csak egészségügyi valamint óvónői képzés folyt az iskolában, de a ’70-es évek végéig helyt adott a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola kihelyezett sütőipari tagozatának, valamint 1986-ig ruhaipari szakképzés is működött itt esti és levelező tagozaton. Az 1993/1994-es tanévben óvónői szakképesítés helyett pedagógiai szak indult el, ugyanis rendeletben szabályozták, hogy az óvónő képesítés csak főiskolai szinten folyhat. Az egészségügyi képzés tovább folytatódott és 1989-től megjelent a közművelődés szak is. Az iskolához tartozó kollégium kezdetben önállóan működött, de 1981-től közös igazgatás alá került a két intézmény. Az intézmény a képzési rendszer változásai miatt 2005. január 1-jétől a Jókai Mór Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium nevet viselte. A képzési rendszer Egészségügyi szak Az iskola egészségügyi gyakorló termeiben végzett alapozó gyakorlatok révén az egészségügyi szakon tanuló diákok olyan kommunikációs készségeket, szomatikus, szociális és egészségügyi gondozási műveleteket sajátíthattak el, amelyeket az egészségügyi pályákon hasznosíthatnak. A szakmai alapismeretek keretén belül megismerhették az ember életkori sajátosságait, az ezek hátterében húzódó pszichológiai folyamatokat. Megtanulhatták a csecsemőápolást, gyakorolhatták az elsősegélynyújtás és az életmentés alapfogásait. Ezekkel az alapokkal a tanulók különböző orvosi egyetemekre, egészségügyi főiskolákra jelentkezhettek. A sikeresen érettségizett, de felsőoktatásba nem jelentkezett tanulóknak az alábbi Országos képzési jegyzék szerinti szakképesítés megszerzését kínálta az iskola: ápoló (3 év) Az ápoló szakképesítést megszerző személy alkalmazható az egészségügyi ellátás bármely területén, a szociális és az ápolási ellátás intézményeiben. A 3 éves képzés során a hallgatók elsajátítják mindazon elméleti és gyakorlati ismeretet és készséget, magatartásformát, amelyek képessé teszik őket, hogy nagyfokú felelősség- és hivatástudattal tudják majd ellátni az ápolói feladatokat. Az emelt szintű ápoló szakképzettség megszerzését több elméleti és gyakorlati jellegű tantárgy segíti, például: anatómia-élettan, belgyógyászat, sebészet, gyógyszertan, ápoláselmélet, egészséggondozás, pszichológia, pszichiátria, önismeret és kommunikációs készségfejlesztés, orvosi latin, ápolás- és klinikai (kórházi) gyakorlat. kisgyermekgondozó, -nevelő (2 év) Az emelt szintű képzés után a végzett szakember megszervezheti és végezheti a gyermek életkorának, állapotának megfelelő nap tevékenységeket; közreműködhet a gyermek számára otthont nyújtó intézmény nevelési/gondozási programjában; munkájához kapcsolódó dokumentációs feladatot láthat el; közreműködhet a gyermekek befogadásával kapcsolatos feladatok ellátásában; részt vehet a gyermek önálló életvitelre való felkészítésében. Közművelődési szak Célja, olyan közművelődési ismeretekkel rendelkező szakemberek képzése, akik sikeres érettségi vizsga után művelődési otthonokban, könyvtárakban, iskolákban, kulturális intézmények valamelyikében alkalmassá válnak programszervezői feladatok ellátására. A gyakorlati foglalkozások keretében megismerkednek a közművelődés intézményeivel, ismeretterjesztő előadásokat, vetélkedőket tartanak, kiállításokat, játszóházi foglalkozásokat szerveznek. A szakmai informatika eredményeként a tanulók képessé válnak dokumentumok önálló tervezésére és megszerkesztésére, valamint az Interneten közhasznú információs forrásokban való tájékozódásra, a forrásfelhasználás szabályainak alkalmazására. A kézműves gyakorlat keretében a papírral, textillel, bőrrel, szárazvirággal, szálas anyagokkal való tevékenység és a varrás, hímzés, szövés, csomózás alapműveleteit ismerik meg a tanulók szakemberek irányításával a kazincbarcikai Gyermekek Házában. Felkészíti őket a szakirányú továbbtanulásra, elsősorban a főiskolák és egyetemek kommunikációs, művelődésszervezői, illetve művelődési menedzser szakára. Megismerteti a tanulókkal a közművelődésben alkalmazott módszereket, szervezeti formákat és kereteket. Amennyiben a tanulók nem felsőfokon szeretnének további tanulmányokat folytatni, helyben is van lehetőség szakképzettség megszerzésére, gyermek- és ifjúsági felügyelő és közművelődési szakember szakokon. Pedagógia szak Ez a szak egy nyelvi-informatikai előkészítő évvel ("nulladik évfolyam") indul, mely keretében a tanulók heti 12 óra angol nyelvű oktatásban és heti 4 óra informatikai képzésben részesülnek. Az ezt követő négy év általános érettségit adó tantervű. Az utolsó két évben azonban szakmai elméleti tantárgyakat, pedagógiai, valamint a pszichológiai alapismeretek tanulhatnak az iskola diákjai. Ugyancsak ebben az időszakban heti 2 órában a tanulók szakmai gyakorlaton vesznek részt óvodában, ahol fejleszthetik kommunikációs képességeiket. Általános tantervű gimnázium Azoknak a tanulóknak ajánlott a gimnáziumi osztályba való jelentkezés, akik úgy érzik, hogy a középiskola után a felsőoktatásban szeretnék tanulmányaikat folytatni. Felkészíti őket az emelt szintű érettségire, a fakultációs órák jó esélyt biztosítanak a tetszőleges irányú felvételihez. Az idegen nyelvi oktatás angol és német nyelven, az informatika oktatása heti 2 órában, csoportbontásban történik. Szabadidős foglalkozások, hagyományok Az iskola könyvtárral rendelkezik, így a diákok a tanulmányaikhoz szükséges könyveket könnyen megtalálhatják az intézményen belül. De természetesen a tanulás mellett kikapcsolódásra is van lehetőség. A tornateremhez kondicionálóterem tartozik, amelyet az órák után a diákok szabadon használhatnak. Külön sportfoglalkozásokra is van lehetőség – foci, kosárlabda, RSG – az iskola tanulói eredményesen indulnak különböző városi, megyei vagy országos versenyeken. Ősszel kerülnek megrendezésre a városi diáknapok. Ebben az iskola is részt vesz, a városi vetélkedőkre csapatokat küld és természetesen házi versenyeket, bemutatókat is tart. Ekkor kerül sorra az első évfolyamok bemutatkozója és beavatása is, melyek során játékos feladatokat oldanak meg. A diákok rendszeresen készülnek ünnepi műsorokkal, október 23-án, és március 15-én is, de a karácsony sem marad ki. A március 15-i ünnepséggel összekapcsolódva tartja meg az iskola névadójának ünnepét is, a Jókai-napokat, mely általában egy kétnapos rendezvény. Házi versenyeket rendeznek, több tantárgyból (például: informatika felhasználói, magyar nyelv, német és angol nyelvi fordítói verseny, országismereti vetélkedő német és angol nyelvből, fizika csapatverseny, biológia és földrajz verseny). Emellett sportvetélkedőkön és egyéb bemutatókon is részt vehetnek a tanulók. Ekkor kerül megrendezésre a Magyar vagyok... egész éves csapatverseny döntője is. Minden évben megmérkőzik egymással Kazincbarcika összes középiskolájának egy-egy csapata egy művelődéstörténeti vetélkedőben, mely mindig igen magas színvonalú. Kollégium Az iskolához tartozó kollégiumban elsődlegesen az iskola vidéki leánytanulóit helyezik el, valamint az üres helyekre befogadják a város más középiskoláiban tanuló lánydiákokat is. Az iskolával egy folyosó köti össze, így a tanórák látogatása, az iskolaorvos elérése vagy a torna- és konditerem, könyvtár megközelítése egyszerű. A szobák 4 ágyasak, két kétajtós beépített szekrény és egy falra szerelt mosdókagyló tükörrel választja ketté a szobát. A folyosón találhatóak szintenként közös felújított zuhanyzók. Teakonyha és mosókonyha is rendelkezésükre áll a diákoknak. Lehetőség van tanulószobai, illetve önálló tanulásra is. Szabadidős tevékenységekre is lehetőség van, használható egy külön kollégisták számára fenntartott internet-labor is. Szerveznek mozi, illetve színházlátogatásokat a bentlakók számára. Az iskola elérhetőségei 3700 Kazincbarcika Herbolyai út 1. Centro Federal de Educação Tecnológica Celso Suckow da Fonseca Centro Federal de Educação Tecnológica Celso Suckow da Fonseca (Szövetségi Technológiai Központ Oktatási Celso Suckow da Fonseca, CEFET-RJ) egy Rio de Janeiróban (Brazília) található oktatási központ. Ez egy olyan intézmény, amely kurzusok széles skáláját kínálja Rio de Janeiróban, Brazília délkeleti részén. 3856 Lutskij A 3856 Lutskij (ideiglenes jelöléssel 1976 QX) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1976. augusztus 26-án. Forgách Imre Forgách Imre (ghymesi és gácsi gróf) (16. század) író. Élete Forgách Ferenc királyi kincstárnok és Zólyomi Kata fia, Forgách Ferenc öccse volt. 1566-ban Trencsén megye főispánja. 1574-ben az eperjesi, 1582-ben a nagyszombati törvényszék birájául neveztetett ki. 1583-ban a Gergely-naptár befogadása ellen irt leveleket, többek közt a Trencsén megyei protestánsokhoz is (Századok 1869. 22-23. lap), honnan e valláshoz való ragaszkodása következtethető. Első nejével, Perényi Erzsébettel 1569. január 9-én lépett házasságra; második neje, Zrinyi Katalin, a szigetvári hős leánya, Thurzó Ferenc özvegye, kivel 1576. június 27-én kelt össze, 1585. április 26-án Nagybiccsén meghalván, ugyanazon év szeptember 26-án harmadszor nősült Szidónia Katalin özvegy tescheni hercegnővel, kivel tartandó lakodalmára koronás fejedelmeket is meghívott. (A válasz-levelek nyomtatva is megjelentek ily címmel: Exempla Literarum magnorum virorum, nuptias Emerici Forgách tractantium). Gyermekei (három fia s öt leánya) utód nélkül haltak el. Művei De Szigetho Hungariae propugnaculo a Turco anno Christi 1566. obsesso et expugnato opusculum, consecratum virtuti et immortalitati….. Nicolai Com. a Zrinyi… ab Emerico Forgáts collectum cum effigie Zrinii. Witebergae, 1587. (Forgách F. gróf Commentáraiból, többeknek Zrinyit dicsőitő költeményeivel és Szigeth leirásával.) Invitatoriae pro nuptiis Annae Thurzó, Georgio Perény desponsatae, Bicsae A. 1580. c. általa aláirt meghivója, 19. századból való másolatban. Följegyzései: Liberorum d. Emerici Forgács dierum natalium series. (Történelmi Tár 1890. 795–797. l.) 519 (szám) Az 519 (római számmal: DXIX) egy természetes szám, félprím, a 3 és a 173 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 519-es a kettes számrendszerben 1000000111, a nyolcas számrendszerben 1007, a tizenhatos számrendszerben 207 alakban írható fel. Az 519 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 31 · 1731 szorzattal, normálalakban az 5,19 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 173 és 519. Az 519 négyzete 269 361, köbe 139 798 359, négyzetgyöke 22,78157, köbgyöke 8,03629, reciproka 0,0019268. Az 519 egység sugarú kör kerülete 3260,97317 egység, területe 846 222,53876 területegység; az 519 egység sugarú gömb térfogata 585 585 996,8 térfogategység. Gonda János Gonda János (Budapest, 1932. január 11. –) Széchenyi- és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, főiskolai tanár. Élete Gonda János 1932. január 11-én született Budapesten Gonda László és Lichtman Erzsébet gyermekeként. 1953-1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt zenetudomány szakon Szabolcsi Bence és Bartha Dénes tanítványaként. Közben 1956-1961 között elvégezte a zongora művész-tanárképző tanszakot, ezen Solymos Péter és Horusitzky Zoltán voltak a tanárai. 1961-1964 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt. 1962-ben megalapította a Qualiton együttest, mellyel elkészítette a Modern Jazz lemezsorozat első albumát (1963). További önálló lemeze a Szextettel (1972) készült: Sámánének 1975), Vonzások és választások című szólózongora album (1980), Keyboard Music (1985), Képek - Emlékek (1999). 1965-ben és 1972-ben Ausztráliában vendégszerepelt. Koncertezett, előadásokat és kurzusokat tartott majd mindenütt Európában. Zeneszerzőként elsősorban jazzdarabokat komponált, de emellett számos filmzenét, pantomim- és balettzenéket, valamint szimfonikus jazzműveket is írt. 1965-ben megszervezte, és 1998-ig vezette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakát. A műfaj ekkor kapott első ízben helyet az állami zeneoktatásban. 1990-ben a tanszak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékévé alakult át. 1972-1984 között a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke volt, 1984-től az oktatási ügyeket intézte. Létrehozta, majd vezette az 1990-től 2000-ig működő tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet. 1990-1991 között a Magyar Jazz Szövetség elnöke, 1991 óta örökös tiszteletbeli elnöke. 1994-1998 között a Zenetanárok Társaságának elnöke volt. Jelenleg alkalomszerűen ad hangversenyeket szólóban vagy trióban, Berkes Balázs és Kőszegi Imre közreműködésével, komponál, tanulmányokat és szakcikkeket ír, valamint az Egyetem Doktoriskoláján tart kurzusokat. A Gonda Sextett tagjai Gonda János - zongora Balázs Gábor – basszusgitár Berki Tamás – ének, gitár, dob Kántor Péter – szaxofon Dely István – ütőhangszerek Kovács Gyula dob Albumai Modern jazz I (1963) Modern jazz IV-V. - Anthology 64 (1964) Modern jazz VI. - Anthology 67 (1967) Modern jazz VII. - Anthology 68 (1968) Modern jazz VIII. - Anthology 69 (1969) Sámánének (1975) Vonzások és választások (1980) Solo Piano (1980) Keyboard Music (1985) Képek, Emlékek (1999) Filmzenéi Nappali sötétség (1963) (r. Fábri Zoltán ) Sodrásban (1963) (r. Gaál István , Sára Sándor Kedd (1963) (r. Novák Márk ) Karambol (1964) (r. Máriássy Félix ) Szentjános fejevétele (1966) (r. Novák Márk) Apa - Egy hit naplója (1966) (r. Szabó István ) A múmia közbeszól (1967) (r. Oláh Gábor ) Szerelmesfilm (1970) (r. Szabó István) Mérsékelt égöv (1970) (r. Kézdi-Kovács Zsolt ) Horizont (1971) (r. Gábor Pál ) Aszfalt mese (1971) (r. Török Ilona) A gyilkos a házban van (1971) (r. Bán Róbert ) Utazás Jakabbal (1972) (r. Gábor Pál) Holnap lesz fácán (1974) (r. Sára Sándor) Déryné, hol van? (1975) (r. Maár Gyula ) Könyvei Jazz. Történet, elmélet, gyakorlat ; Zeneműkiadó, Bp., 1965 Langston Hughes: Jazz ; ford. és kieg. Gonda János, versford. Tótfalusi István ; Zeneműkiadó, Bp., 1973 Jazz. Történet, elmélet, gyakorlat ; átdolg., bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1979 Mi a jazz? ; Zeneműkiadó, Bp., 1982 A populáris zene antológiája. Tanári segédkönyv az iskolai ének és a zeneiskolai oktatáshoz ; Fővárosi Pedagógiai Intézet, Bp., 1992 A rögtönzés világa I.-III. ; Editio Musica Budapest, Bp., 1996-1997, 2003-2005 Jazz-zene ; alkotószerk. Gonda János; Romi-Suli, Mogyoród, 2000 ( Az alapfokú művészetoktatás követelményei és tantervi programja ) Jazzvilág ; Rózsavölgyi, Bp., 2004 Díjai Erkel Ferenc-díj (1974) Pro Arte-díj (1987) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992) Szabó Gábor-díj (1992) Weiner Leó zenepedagógiai díj (1995) Budapestért díj (2001) Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének életműdíja (2002) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2002) Pernye András-díj (2011) Széchenyi-díj (2012) Heroes (Sabaton album) A Heroes a svéd Sabaton power metal zenekar nyolcadik stúdióalbuma, mely 2014. május 16-án jelent meg. A lemez többféle formátumban is elérhető: digipack, japán kiadás, valamint limitált earbook kiadás, melyeken bónuszdalok szerepelnek. Az album tíz dala egy-egy nemzet egy-egy hősének állít emléket, akik részt vettek a második világháborúban. Az albumon szerepel a Far from the Fame című, már korábban kiadott dal, melyet a 2012-es Masters of Rock fesztiválra írtak Joakimék, ám eddig hivatalos formában nem jelent meg. A zenekar történetében ez az első stúdióalbum, amelyen szerepelnek Chris Rörland és Thobbe Englund gitárosok, valamint Hannes Van Dahl dobos. Az album dalai " Night Witches " - 3:01 " No Bullets Fly " - 3:37 " Smoking Snakes " - 3:14 " Inmate 4859 " - 4:26 " To Hell and Back " - 3:25 " The Ballad of Bull " - 3:53 " Resist and Bite " - 3:27 " Soldier of 3 Armies " - 3:38 " Far from the Fame " - 3:47 " Hearts of Iron " - 4:28 " 7734 " " Man of War " " For Whom the Bell Tolls (Metallica feldolgozás) " " En Hjältes Väg (Raubtier feldolgozás) " " Out of Control (Battle Beast feldolgozás) " 11-15: Bónusz Getto Tamás Getto Tamás, (Pécs, 1958. május 20. –) Ybl-díjas magyar építész, Pécs kortárs építészetének meghatározó alakja, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője, a Nemzeti Építészeti Tanács tagja. Édesapja Getto József építész. Életpályája 1976-ban érettségizett a pécsi Komarov Gimnáziumban. Középiskolásként a képzőművészet iránt érdeklődött és tagja volt a Lantos Ferenc festőművész vezetésével működő vizuális műhelynek. Lantos Ferenc személyiségét meghatározónak tartja pályáján. Művészeti érdeklődése indította arra, hogy az Iparművészeti Főiskolára jelentkezzen; itt 1983-ban építészként, okleveles belsőépítészként, tervező művészként szerzett diplomát. Tanárai között volt Szrogh György, Jánossy György, Németh István, Reimholz Péter, Ferencz István, Rubik Ernő és Mikó Sándor. 2009-ben elvégezte a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kara Breuer Marcell Doktori Iskolájának DLA-képzését. 1983-1993 között a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott építészként és belsőépítészként. 1991-ben megalapította saját irodáját, Gettoplan Építész és Belsőépítész Bt. néven. 1993-1996 között a Pécsi Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén, 2001-2002 a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán oktatott. 2009 decembere óta tudományos főmunkatárs a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának Belsőépítészeti és Környezettervezési Tanszékén, amelynek 2011 óta tanszékvezetője is. 1990 óta a Magyar Építőművészek Szövetségének tagja. 1998 óta az Építész Mesteregylet Mestere. A Nemzeti Építészeti Tanács, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium Központi Építészeti-Műszaki Tervtanácsa, valamint a Közép-dunántúli Regionális Tervtanács és a Dél-dunántúli Regionális Tervtanács tagja. Számos tervpályázat zsűrizésében vállalt szerepet. 2009-től a Magyar Építőművészek Szövetségének regionális képviselője, emellett 2011 óta a Dél-dunántúli Építész Kamara elnökségi tagja. Első megvalósult munkája a római katolikus templom belsőépítészete Pécs-Postavölgyben – az építész édesapja, Getto József volt. Széles körű szakmai elismerést elsősorban Pécsen és környékén épült lakóépületeivel (köztük saját, tettyei lakóházával), valamint a Pécshez közeli Pellérden létrehozott új városközpont épületeivel szerzett. Hutter Ákossal közös terve megnyerte a 2015-ös Milánói Világkiállítás magyar pavilonjára kiírt pályázatot, de a kiállítás lebonyolításával mgebízott kormánybiztos, Szőcs Géza döntése nyomán nem ez, hanem a második helyezett épült fel. Pécsen él. Díjak, elismerések 2005. Baranya Megyei Önkormányzat „ Építészeti kultúráért” – oklevél 2007. Ybl Miklós-díj Fontosabb építészeti művei Megvalósult épületek 1985-2006. Húsz családi ház 1985. Gyógyszertár, Mecseknádasd 1987. Gyógyszertár, Pécs-Kertváros 1990. Irodaház, Pécs, Kálvária utca 1995. Idősek otthona, Beremend 1998. Hotel Agro felújítása és új épületek, Harkány 2004. Iskola, szakiskola, kollégium, Pécsvárad 2004. Bartók Béla úti társasház, Pécs 2004. Bárány úti társasház, Pécs 2005. Táncsics Mihály Gimnázium és Szakképző Iskola új tantermi szárny, tornacsarnok, tanuszoda, Siklós 2005. Blum borház és panzió, Villány 2005. Apáca utcai társasház, Pécs 2005. Bankfiók, Pellérd 2006. Községháza, Pellérd 2006. A Pécsi Távfűtő Kft irodaépülete, Pécs 2007. 8+4 tantermes új általános iskola és tornacsarnok, Pellérd 2007. Családi ház, Pécs-Tettye 2014. Családi ház, Pécs (Schunk Tímeával) 2015. Kiállító- és rendezvényház, Villány Műemlékfelújítási munkák 2000. Papnövelde utcai neobarokk konferenciaterem, Pécs 2000-2005. A pécsi történelmi városfal rekonstrukciója, Citrom utcai várfalszakasz, Barbakán bástya és környéke Belsőépítészeti munkák 1985. Postavölgyi templom, Pécs 1986. Gyógyszertár, Mecseknádasd 1986. Sportuszoda, Nagykanizsa 1988. DÉDÁSZ számítóközpont, Pécs 1988. MEVID étterem, Pécs 1988. Harlequin étterem, bowling, játékterem, Pécs 1988. Fordan Billiard Center, Pécs 1988. Autós vendéglő, Szajk 1988. Kertvárosi gyógyszertár, Pécs 1989. Galéria söröző, Bóly 1990. PTE ifjúsági klub, Pécs 1996. Diagnoszkai Központ, Pécs 1998. Sétány étterem, Mohács 2001. PTE Ifjúság úti főépület díszterme, Pécs 2001. Főnix Patika, Pécs 2001. Nádor Szálloda söröző, szállodai szobák, közlekedők, Pécs 2003. Postatakarékpénztár, Bóly 2005. Blum borház, Villány 2005. Bankfiók, Pellérd 2006. Községháza, Pellérd 2006. Pécsi Távfűtő Kft irodaépület, Pécs 2007. 8+4 tantermes új általános iskola és tornacsarnok, Pellérd 2008. Palatinus és Nádor szálló szállodai szobák, Pécs Pályázatok 1988. A Bauwelt építészeti folyóirat pályázata – „Vándor építészek munkahelye” (díjazott pályamű) 1998. Kaposvár, Berzsenyi utcai lakótömb (I. díj) 2000. Pécsvárad, Iskola és Szakiskola (I. díj) 2003. Pécs, Árkád üzletház (III. díj) 2003. A Győri Egyetem bővítése (II. díj; vezető tervezők: Gettó Tamás, Herczeg László, Pethő László, Wehner Viktória) 2003. Pécs-Kertváros, Szociális bérlakások (megvétel) 2005. Budapest, Corvin-Szigony Project, Práter utca (III. díj; tervezőtárs: Helmle Csaba) 2006. Budaörsi 24 tantermes általános iskola (kiemelt megvétel; tervezőtárs: Helmle Csaba) 2006. Európa Kulturális Fővárosa-program, Pécs (EKF) Az én kulturális fővárosom, ötletpályázat (nyertes pályaművek: Pécsi Városliget; Drót nélküli Tettye; Vándorló jel; Xavér kút) 2007. EKF A pécsi belváros észak-déli tengelye, nemzetközi tervpályázat (megvétel; tervezőtárs: Helmle Csaba) 2007. EKF Dél-dunántúli regionális könyvtár és tudásközpont, nemzetközi tervpályázat (kiemelt megvétel; tervezőtárs: Helmle Csaba) 2008. EKF Zsolnay Kulturális Negyed nemzetközi tervpályázat, Pécs (megvétel; vezető tervezők: Rádóczy (f.) László, Gettó Tamás, Köves András, Tolnai Zsolt) 2008. EKF Pécs Városközpont megújítása, nemzetközi tervpályázat (kiemelt megvétel) 2010. 320˚ Művészeti, Kulturális, Oktatási és Technikai központ, Siófok (megvétel; tervezőtárs: Schunk Tímea) , 2012. Magyar Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója, Budapest (megvétel; tervezőtárs: Mátételki Ákos, Kozák Barnabás) Kiállítások 1986. „Dél –Dunántúli Tervező Vállalat” kiállítás – Pécsi Galéria 2001. PTE Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építész Kar kiállítás – Pécsi Galéria 2004. „ Város/Víziók: pécsi ideáltervek” kiállítás – Művészetek Háza Pécs 2007. „Négy az egyben” kiállítás - Budapest Budai Vár 2008. 2007 építészeti díjazottainak kiállítása - Nagykovácsi 2009. „10 év 10 épület” kiállítás – Cella Septichora, Pécs 2010. „Kazuárok a padláson” – Csoport Horda Galéria, Pécs 2010. 12 év – Dél Dunántúl építészete a 21. század elején – Pécs 2010. Breuer Marcell Doktori Iskola kiállítása – Budapesti Műszaki Egyetem 2011. Breuer Marcell Doktori Iskola kiállítása – Pécsi Galéria Saját publikációk 1988. „Vándor építészek munkahelye”(pályázati anyag közlése), Bauwelt építészeti folyóirat 1998. Uránvárostól a Havihegyig. Echo Kritikai szemle, kulturális művészeti lap 2000. Czindery. Echo Kritikai szemle, kulturális művészeti lap 2001. Barlang utcai lakópark. Alaprajz 2001. Harangzúgás (opponencia). Echo Kritikai szemle, kulturális művészeti lap 2002. Kuti László kiállítása. Echo Kritikai szemle, kulturális művészeti lap 2002. „Haszontalan mesteriskolások” 2004. Lakópark Budán. Atrium építészeti folyóirat 2004. A szép bor jele. Alaprajz építészeti folyóirat 2005. A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem munkáit bemutató írás az Öt év című könyvben. 2005. Pellérdi Capriccio. Pellérdi Tükör 2006. Megnyitóbeszéd a Brick Award 2006 kiállításához.Echo Kritikai szemle, kulturális művészeti lap 2007. Ybl Miklós díjas építészek 2007. Bemutatkoznak a 2007 évi Ybl-díjasok - előadások és kerekasztal beszélgetés 2007. KŐ KÖVÖN - Építészeti, örökségvédelmi és urbanisztikai tv műsor 2010. 12 év – Dél Dunántúl építészete a 21. század elején, Pécs (Katalógus) 2010. KÖZ_TÉR_KÖZ – Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa _ Építészeti Pályázatok és Köztérfelújítások című könyv 2010. MOZGÓ MODERN – építészeti dokumentumfilm San Alberto megye San Alberto egy megye Argentínában, Córdoba tartományban. A megye székhelye Villa Cura Brochero. Települések Önkormányzatok és települések (Municipios y comunas) Ámbul Arroyo de Los Patos La Victoria Las Calles Las Rabonas Mina Clavero Nono Panaholma San Lorenzo San Pedro San Vicente Sauce Arriba Villa Cura Brochero Villa Sarmiento Forrás /muniweb/muniweb.nsf Jogorvoslat A jogorvoslat az eljárásjogokban használt gyűjtőfogalom minden olyan kérelem megnevezésére, amelyben azt kérik, hogy egy jogszabály alapján hozott döntést változtassanak meg. A jogorvoslat megengedhetőségére, elnevezésére és főbb szabályaira vonatkozó rendelkezéseket a vonatkozó jogszabályok állapítják meg. A kérelmek elnevezései A jogorvoslat gyűjtőfogalma alá tartozó kérelmek konkrét elnevezéseit a vonatkozó jogszabályok különféleképpen határozzák meg. Ezek közé tartozik: a panasz a fellebbezés a felülvizsgálati kérelem a kifogás egyes esetekben a felszólalás vagy az észrevétel. Beatty-tétel A Beatty-tétel az elemi számelmélet egyik állítása. A tételt Samuel Beatty tűzte ki az American Mathematical Monthly feladat rovatában, 1926-ban. A tétel kimondása Legyen t>0 irracionális szám. Ekkor t Beatty-sorozatának nevezzük a számsorozatot, ahol a szögletes zárójel az egészrészt jelöli. A tétel szerint ha , pozitív irracionális számok, amikre teljesül akkor és együtt minden pozitív egész számot pontosan egyszer tartalmazza. Bizonyítások Első bizonyítás Világos, hogy és mindketten 1-nél nagyobb számok, ezért -ban, illetve -ban nem fordulhat elő egynél többször egy egész szám. Tehát a tétel igazolásához elegendő megmutatnunk, hogy (1) és (2). Még megjegyezzük, hogy mivel és irracionális, azért és sosem egész szám. (1) bizonyítása: Tegyük fel indirekt, hogy van olyan n és m, hogy és ugyanabba a (k;k+1) intervallumba esik, vagyis , , átosztva , . A két egyenlőtlenséget összeadva, és kihasználva a feltételt: , ami ellentmondás, hisz két szomszédos egész szám közé nem eshet más egész szám. (2) bizonyítása: Tegyük fel indirekt, hogy valamely [k;k+1) intervallumba nem esik és alakú szám sem. Ilyenkor tehát valamely n-re és m-re fennáll, hogy , de ; , de . Ismét átosztva és összeadva adódik, hogy és . A kettőt összevetve adódik, ami ismét ellentmondás. (1) és (2) belátásával pedig a tétel bizonyítást nyert. Második bizonyítás Jelölje valamely N>0 egész számra azt, hogy 0 és N közé -nak és -nak összesen hány többszöröse esik. Ha belátjuk, hogy minden N-re, hogy (*), akkor az intervallumban pontosan egy vagy alakú szám lehet, így N-et és pontosan egyszer tartalmazza. Könnyen átgondolható, hogy darab -többszörös kisebb N-nél, és darab -többszörös, ahonnan . Egyfelől, mivel és irracionális, így garantáltan . Másrészt, az becslést felhasználva adódik, így egész szám lévén csakis lehet. Ebből pedig (*) leolvasható. Megjegyzés: utóbbi bizonyításból világosan látható, hogy a tétel megfordítása is igaz. Mindkét bizonyítás kis módosításával megkaphatjuk a tétel rokon változatát pozitív racionális számokra: ha (m,n)=1 pozitív egészek, akkor a következő racionális szám közül pontosan egy esik az intervallumok mindegyikébe: ; . Gyomor A gyomor (latinul: ventriculus, görögül: gaster) a nyelőcső és a vékonybél között elhelyezkedő, izmos falú üreges szerv. Az emésztőcsatorna legtágabb részét képezi, szerepe van a táplálék raktározásában és az emésztésben. Emberi gyomor Embriológia A gyomor az embrionális élet negyedik hetében alakul ki, az előbél orsó alakú kitágulásával. A gyomorhoz az embrióban egy elülső (ventralis) és egy hátulsó (dorsalis) hashártyakettőzet (meso) tartozik. A fejlődés folyamán a gyomor jobbra fordul, így megváltozik a mesok helyzete a gyomorhoz viszonyítva: a ventralis jobb oldalra kerül, belőle alakul ki a lig. hepatogastricum, a kiscseplesz (omentum minus), a dorsalis mesogastrium bal oldalra kerül, amelynek széle a nagy görbületnek felel meg, a felső részéből a lig. gastrophrenicum, a középső részéből a lig. gastrolienale, az alsó részéből a lig. gastrocolicum alakul ki. Anatómia Méretek: hossza (teltségtől függően) 25 cm, szélessége 10 cm, űrtartalma (fiziológiásan) 4 liter. Alakja: ívelt sajka alakú vagy „J” betű. Nehéz pontosan meghatározni, mert alakja változó alkat, kor, testhelyzet, teltségi fok, gyomorfal tónusa szerint. Vertikális részt (pars digestoria): a gyomor felső 2/3 része, a fundus és a corpus alkotja. Horizontális részt (pars egestoria): pylorus közeli rész (pars antropylorica). Cardia: nyelőcső és gyomor között elhelyezkedő sphincter feladatot ellátó, ferde izomrostok által alkotott izomgyűrű, amely megakadályozza a gyomortartalom visszajutását a nyelőcsőbe. Pylorus: a gyomor és duodenum között elhelyezkedő körkörös izomgyűrű. Kívül a Mayo-véna jelzi. Fundus (Fundus gastricus / ventricularis): a cardiától balra elhelyezkedő kupolaszerű gyomorrész, amely a nyelőcső alsó szakaszával hegyesszöget zár be (His-szög vagy Incisura cardiaca). Corpus (Corpus gastricus / ventricularis): fundus és angulus között elhelyezkedő gyomorrész. Az angulus (Incisura angularis) a kisgörbület azon része, ahol a pylorustól 5–6 cm-re éles szögben jobbra ível. Antrum: az angulus és pylorus közötti horizontális gyomorrész. Kisgörbület (Curvatura gastrica / ventricularis / minor): a gyomor jobb oldali, konkáv szegélye, kb. 15 cm hosszú, az angulus (Incisura angularis) két részre osztja. A lig. hepatogastricum (kiscseplesz) a kisgörbületet a májhoz rögzíti. Nagygörbület (Curvatura gastrica / ventricularis / major): a gyomor bal oldali konvex szegélye, kb. 40 cm hosszú. Felső, fundusnak megfelelő rész, a nyelőcső alsó szakaszával a His-szöget alkotja. A lig. gastrocolicum a colon transversumhoz rögzíti. Vérellátás Négy fő artéria (a.) és mellékartériák látják el: a. gastrica sinistra (aorta » a. coeliaca): a cardiától a pylorus irányába fut a kisgörbület mentén. a. gastrica dextra (aorta » a. coeliaca » a. hepatica communis): a pylorustól a cardia irányába halad. a. gastroepiploica sinistra (aorta » a. coeliaca » a. lienalis): a fundus alatt csatlakozik a nagygörbülethez és azzal párhuzamosan halad a pylorus irányába. a. gastroepiploica dextra (aorta » a. coeliaca » a. hepatica communis » a. gastroduodenalis): a nagygörbület mentén halad a pylorustól a fundus irányába. aa. gastricae breves (aorta » a. coeliaca » a. lienalis): a gyomorfundust látja el. aa. oesophagi és a. phrenica inferior (aorta »): a cardia környékét látják el vérrel. a. gastrica posterior (aorta » a. coeliaca » a. lienalis): a gyomor mögött eredt az a. lienalisból és a fundust látja el. Az esetek csak mintegy felében fordul elő. Vénás keringés A négy főartéria és a kisartériák mentén futnak, nevük ezeknek megfelelő és a többségük vena (v.) portae hepaticaba ömlenek. v. gastrica sinistra (v. caronaria ventriculi) (» v. portae hepatis, esetleg a v. lienalis): a gyomor legnagyobb vénája. v. gastrica dextra (» v. portae hepatis) v. gastroepiploica sinistra (» v. lienalis) v. gastroepiploica dextra (» v. mesenterica superior) vv. gastricae breves (» v. lienalis /bal oldalon/, » v. gastrica sinistra /jobb oldalon/) vv. oesophageales vv. phrenicae inferiores: ez utóbbi kettő a v. cava inferiorba ömlenek és anasztomózist (postosystemas collateralisok) képeznek a rövid gyomor vénákkal. Jelentőségük portalis hypertensióban nő meg, amikor kitágulhatnak és cardio-oesophagealis vérzést okozhatnak. v. pylorica (» v. portae hepatis): kis véna a pylorus felett Nyirokkeringés Két egymással kapcsolatban álló rendszer biztosítja: 1. Mucosa-submucosa rétegben 2. Muscularis-subserosa rétegben A gyomor nyirokkeringését több módon osztályozták, ma a legelfogadottabb a Japanese Researche Society for Gastric Cancer beosztása: A nyirokcsomó régiókat három csoportba osztja: I. csoport (N1), a gyomor mellett helyezkednek el: 1. jobb oldali paracardialis nyirokcsomók 2. bal oldali paracardialis nyirokcsomók 3. kisgörbület menti nyirokcsomók 4. nagygörbület menti nyirokcsomók 5. suprapyloricus nyirokcsomók 6. infrapyloricus nyirokcsomók II. csoport (N2), a pancreas feletti nyirokcsomók, a májkaputól a léphilusig: 7. a. gastrica sinistra menti nyirokcsomók 8. a. hepatica communis menti nyirokcsomók 9. tr. coeliacus körüli nyirokcsomók 10. a. lienalis menti nyirokcsomók 11. léphilusban elhelyezkedő nyirokcsomók 12. lig. hepatoduodenaleban található nyirokcsomók III. csoport (N3), retroperitonealis nyirokcsomók, egyesek már metastasisnak tartják: 13. a pancreasfej mögötti nyirokcsomók 14. a mesenteriumgyök nyirokcsomói 15. a mesenterium nyirokcsomói 16. paraaorticus nyirokcsomók Beidegzés Két saját ideghálózattal rendelkezik, mindkét hálózat szimpatikus és paraszimpatikus rostokat is kap: Meissner-idegfonat vagy plexus (pl.) submucosus, a submucosus rétegben helyezkedik el Auerbach-idegfonat vagy például myentericus, az izomrétegben van Szimpatikus beidegzés: afferens rostokat elsősorban ganglion (ggl.) coeliacus, ggl. stellatum, ggl. mesentericum sup.-ból kap. efferens rostoknak a fájdalom közvetítésében van szerepe. Paraszimpatikus beidegzést a N. vagus két törzse (truncus) végzi. truncus (tr.) anterior (bal elülső ág) ramus (r.) hepaticus: a májhoz fut r. antralis anterior (elülső Laterjet-ideg): a gyomor elülső falát idegzi be r. duodenopancreaticus tr. posterior (jobb hátsó ág) r. coeliacus: ggl. coeliacushoz ad ágakat r. antralis posterior (hátsó Laterjet-ideg): a gyomor hátsó falát idegzi be r. criminalis: gyomor fundust idegzi be Tájanatómia A gyomor a hasüregben, a bal rekeszizom alatt helyezkedik el. Szomszédos szervek: Cranialisan: máj , rekeszizom Caudalisan: colon transversum és mesocolon Jobb oldalon: máj Bal oldalon: lép Ventralisan: mellkas- és hasfal Dorsalisan: hasnyálmirigy Szövettan Nyálkahártya (tunica mucosa): egyrétegű hengerhám fedi, alatta corion (lamina propria mucosae) helyezkedik el, amelybe beágyazódnak a gyomormirigyek. Alsó részén egy vékony simaizom réteg található (lamina muscularis mucosae). A nyálkahártyán redők figyelhetők meg a fundus és a corpus szintjén, amelyek lehetővé teszik a gyomor tágulását. A redők cardiától az angulusig hosszanti irányba helyezkednek el. Submucosa: vastag laza rostos kötőszöveti réteg alkotja, amelyben gazdag vér- és nyirokérhálózat foglal helyet. Itt található a Meissner-féle plexus is, amelynek az autonóm beidegzésben van szerepe. Izomréteg (tunica muscularis): 3 rétegben elhelyezkedő jól fejlett simaizom alkotja. A külső és középső réteg között helyezkedik el az Auerbach-plexus. Serosa (tunica serosa): visceralis peritoneum alkotja. Fősejtek: pepszinogént választanak ki, amelyből pepszin aktiválódik. Melléksejtek: mirigyjáratok felszínén és a nyaki részén helyezkednek el, és nyákot (mucint) termelnek. Fedősejtek (falsejtek, parietalis sejtek): pentagstrin hatására gyomorsavat (sósavat) és intrinsic faktort termelnek. G-sejtek: gastrint szintetizálnak és tárolnak, a mirigyek középső harmadában helyezkednek el. GEP-sejtek: a mirigyek bázisán helyezkednek el. Fiziológia A gyomor a lenyelt táplálékot, a mozgásai által homogenizálja, a termelt sósav csökkenti a baktériumok számát, a pepsin megkezdi a fehérjék emésztését, egyes anyagok pedig már itt felszívódnak. A gyomornedv elválasztó működésének fázisai: Cephalicus fázis: a táplálék látványa, izlelése vagus izgalmat hoz létre, amely savsecretiot indukál. Gastricus fázis: a gyomorfeszülés és a vagus-izgalom gastrin felszabadulást idéz elő, ez gyomorsav secretiot serkenti. A pentagszcén hormon, mely serkeni az emésztés beindulását. Intestinalis fázis: elsősorban a sósav hatására a duodenum és jejunum nyálkahártyában képződött hormonok a gastrin felszabadulását csökkentik, ezáltal csökken a savsecretio. Gyomornedv összetétele: Fontosabb betegségek Gyomorgyulladás (gastritis) Gyomorfekély (ulcus gastricus) Zollinger-Ellison-szindróma Gyomordaganatok Szkukalek Igor Szkukalek Igor (Dunaszerdahely, 1976. július 1. –) korábbi labdarúgó. Az aktív játéktól 2010-ben vonult vissza. Pályafutása A MAGYARORSZÁGON TÖLTÖTT ÉVEK: A FERENCVÁROSBAN: Az első szezon: Szkukalek Igor 2001-ben a Drnovice csapatától kölcsönjátékosként az Üllői útra került. Jól sikerült az első idénye: a szezonban 26-szor lépett pályára, Csank Jánosnál és később Garami Józsefnél is állandó kezdőember volt, így nem volt meglepő, hogy egy évvel később a Fradi végleg megvásárolta a bal oldali középpályást. Szkukalek Igor hároméves megállapodást kötött a Ferencváros labdarúgócsapatával. A felvidéki magyar labdarúgót csábította az Újpest, Ladislav Molnár szerette volna, ha náluk folytatja, a Cottbushoz távozott Lőw helyére szemelte ki. A lila-fehérektől kedvezőbb ajánlatot kapott, mint a Ferencvárostól, ennek ellenére nemet mondott a szlovák trénernek. Igaz, a maradás nem csak rajta múlott, hanem a Ferencvároson is, hiszen a klub végül kifizette a Drnovicének a középpályásért kért összeget. Közel egy hónapig bizonytalan volt a helyzete, a cseh egyesület nem szívesen mondott le róla. Mivel komoly anyagi gondokkal küszködött a Drnovice (emiatt csak a III. ligába sorolták), ezért érthetően igyekeztek minél drágábban értékesíteni labdarúgójukat. Azt is kihasználták, hogy Igor korábban többször egyértelműen leszögezte, a Fradinál akar maradni. Mivel 2003 júniusáig érvényes megállapodás kötötte a szebb napokat látott csapathoz, így az engedélyük nélkül nem távozhatott. Már az is felmerült benne, hogy esetleg egy idényt ismét Csehországban tölt. Hosszas tárgyalások után végül megegyeztek a vezetők, s 200 ezer euróért az FTC játékosa lett. A második szezon: Az FTC 26 éves nemesócsai futballistája igyekezett is meghálálni a bizalmat: a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a 2002/2003–as magyar bajnokság őszi idényének harmadik legjobb bal oldali középpályása volt (5,647). Ezt a pozícióját megtartotta a szezon végén is mérkőzésenkénti 5,5-ös pontátlaggal úgy, hogy tavasszal 3 hét kihagyásra kényszerült combizomhúzódás miatt. Nem csak a Nemzeti Sport, hanem a 100% Fradi hetilap által indított „Az év középpályása” választáson is a 3. helyre rangsorolták a szurkolók, mi több az ftc.hu internetes oldalon leadott voksok alapján a „A bajnokság álomcsapatába” is bekerült. A harmadik szezon: Az alapozásnál azonban saroksérülést szenvedett, s a kényszerpihenő után nehezen lendült formába, mellékvágányra került, kevesebb játéklehetőséget kapott többnyire csereként, ill. a tartalékcsapatban vitézkedhetett (ősszel 23 meccsből 9-en lépett pályára, ebből 3x kezdőként, 6x csereként). A téli alapozás során is apróbb sérülések hátráltatták, így Igornak csak percek jutottak a pályán. Aztán tavasszal csaknem fél éves szünet után visszatért a kezdőcsapatba, de a következő fordulóban megsérül. Visszatért még a pályára a tavasz folyamán, de még a bajnokság vége előtt porcsérülés miatt térdműtétre kényszerült. A szezont 14 mérkőzésen 649 pályán töltött perccel zárta. A negyedik szezon: Az új idényre való felkészülést már a társakkal kezdte meg, igaz eleinte csak kocogással, de az első előkészületi mérkőzésen már csereként a játékba is beszállhatott. Aztán amikor László Csaba került a kispadra, a 28 éves nemesócsai középpályás mellékvágányra került. Igornak esélye sem volt a játékra. Nehéz helyzetbe került, hisz azon a nyáron visszatért Sopronból a 21 éves Huszti Szabolcs, aki igazolta is az elvárásokat. Rajta kívül még Leandro is a vetélytársa volt, sőt László Csaba többször kijelentette, hogy posztján csak az ötödik számú játékos, ezért a vezetők felvetették, hogy fél évre kölcsönadnák Igort. A nagy munkabírású középpályás iránt élvonalbeli magyar klubok érdeklődtek, ám Szkukalek kijelentette: a Fradin kívül más Arany Ászok Ligában szereplő együttesben nem kíván szerepelni. A magyar ajánlatokra nemet mondott, csak külföldre távozott volna. A Fradi mestere közölte vele, ha továbbra is az Üllői úton marad, akkor továbbra is kerettag lesz. Ennek megfelelően az A-csapattal gyakorolt, de csak elvétve került a 18-as keretbe. A Tirana elleni hazai kupameccsen, valamint a Diósgyőrrel és a Nyíregyházával vívott Üllői úti bajnokin a cserepadot koptatta, emellett a zöld-fehérek fakócsapatában játszott, ugyanis az esetleges külföldi kérőre várva az átigazolási időszak lejártáig – sérüléstől tartva – nem vállalta a szereplést. A Pécs elleni kupa-találkozón hosszú idő után mégis pályára került, az utolsó tíz percre állt be. László Csaba edző visszautasította azt a felvetést, mely szerint ez egyfajta ajándék lett volna Szkukalek számára a nem túl sikeres őszi szezon végén. Szkukalek edzésmunkájával elégedett volt, ezért adta neki meg a lehetőséget. Úgy gondolta, a meccs előtt többet tett azért, hogy beállhasson, mint például Huszti. Aztán Igor helyet kapott a Hearts elleni találkozóra Skóciába utazó 18 fős keretben is. Erre az idényben nemzetközi kupameccsen csak a Tirana elleni BL-selejtezőben volt példa. Akkor is kispadon ült a nemesócsai származású középpályás, akinek elege lett a tétlenségből, játszani akart. Egyértelműen külföldön szerette volna folytatni, ám mivel még másfél éves megállapodás kötötte a Fradihoz, nem tolongtak a kérők. Annyit azért módosított korábbi álláspontján, hogy szerződése lejárta után lehet, egy magyar klubhoz igazol. Aztán mégiscsak jött egy lehetőség: a Ferencváros nemesócsai labdarúgóját megkereste Antal Barnabás, a DAC korábbi elnöke, s azt kérdezte, nem volna-e kedve Ausztriába igazolni, mert a hetedik helyen álló gárda bal oldali középpályást keres. Igor a zöld-fehérek engedélyével három napot töltött az osztrák élvonalbeli Admiránál. Két-két edzésen vett részt, és egy előkészületi meccsen lépett pályára. Végig a pályán volt, az első félidőben középpályásként, a másodikban pedig balhátvédként szerepelt. Mivel 2006 júniusáig szerződése volt az Üllői úton, csak a zöld-fehérek beleegyezésével válthatott volna klubot. Ez nem tűnt komoly akadálynak, mert az anyagi gondokkal küszködő FTC vezérkara többször leszögezte, nem gördít akadályt a középpályás távozása elé. Az viszont nem volt túlságosan az ínyére Szkukaleknek, hogy az osztrák egyesület állítólag csak féléves megállapodást kínált a számára… Ígéreteik ellenére nem jelentkeztek az Admira képviselői, így Igor végül a Ferencvárossal kezdte meg a felkészülést. Helyet kapott az erdélyi edzőtáborba utazó keretben. Aztán a tavasz most sem úgy indult Igor számára, ahogy ő azt eltervezte: edzésen Achilles-ínszakadást szenvedett. A gyakorlás zárószakászában történt a sérülés, gátfutó edzéseket végeztek, s az egyik gát átugrása után óriási fájdalmat érezett, s a földre rogyott. Fel akart állni, de nem tudott. Érezte, nagy baj van. A kórházban nem sokat teketóriáztak, s nem egész három órával a sérülés után már a Sportkórházban feküdt a műtőasztalon. A műtét után az orvosok féléves kényszerpihenőt helyeztek kilátásba. Rendkívül lassan javult az állapota. Április közepén végre megszabadulhatott a gipszcsizmától, május elejéig rögzítőt használt. Ellenőrzésre a budapesti Sportkórházba, rehabilitációs kezelésre pedig – Horváth Zoltán igazgatónak köszönhetően – a dunaszerdahelyi kórházba járt. A szezon végén, bár nem járt le a szerződése Szkukalek Igornak, a szakmai stáb nem ragaszkodott hozzá, megköszönték az együttműködést, a Ferencvárosból távozni kényszerült. Eleinte meg kellett eméssze a szerződésbontást, mivel váratlanul érte őt a dolog. Csalódott volt, hogy négy év után így kellett távoznia, főleg, hogy sérült is volt. Remélte, két hónapon belül teljes értékű edzésmunkát végezhet. A vártnál azonban jóval hamarabb rendbe jött. Június közepétől teljes intenzitással gyakorolt. Egy ideig a Fradival készült, aztán bejelentkeztek érte a pápaiak. PÁPÁN: Aránylag gyorsan megegyezett a vezetőkkel, s két évre szóló megállapodást írt alá. Öt hónap után végre mérkőzést is játszhatott, az Ankaraspor ellen balhátvédként 55 percet töltött a pályán. Sajnos, 2:0-ra kikaptak, de Szentes Lázár vezetőedző elégedett volt vele. A hosszú kényszerpihenőt követően végigjátszotta az őszi szezont, s bár a bajnokság első félideje sokkal gyengébbre sikeredett, mint ahogy szerették volna, nem bánta, hogy nyáron elfogadta a Lombard ajánlatát. A téli szünetben aztán egy élvonalbeli portugál klub és a lengyel Grodzisk is érdeklődött iránta, ám konkrét ajánlatot nem tettek. Megkeresték a dunaszerdahelyiek és a szenciek is, de közölte velük, még néhány évig az élvonalban szeretne focizni. Ezt követően Gálfy György csallóközi menedzseren keresztül megszólították a trencséniek, akik balhátvédet kerestek, és Szkukaleket tartották a legjobbnak. Két edzés és egy előkészületi mérkőzés után Ladislav Hudec edző közölte, hogy szívesen látná őt csapatában, számít rá. Kedvező feltételeket kínáltak a trencséniek, előzetesen kétéves szerződésben állapodtak meg. Igorral már lényegében megegyeztek, de volt klubjával is dűlőre kellett jutni, ami végül sikerült is. ÚJRA HAZAI KÖRNYEZETBEN: TRENCSÉNBEN: A tavaszi idény leteltével régi-új csapatában az első teljes szezonra alapos felkészüléssel hangolódott rá, aminek meg is lett az eredménye. Az első bajnokin tizenegyesből gólt szerzett, ami annak fényében nagy dolog, hogy a nemesócsai származású labdarúgó ritkán szokott a kapuba találni. Sajnos, már akkor sem volt teljesen egészséges. Fájt a térde, jegelni kellett a félidőben, de úgy érezte, nem nagy a baj. Aztán augusztusban elkerülhetetlen lett a térdműtét, így a 30 esztendős balhátvéd jó ideig nem erősítette a védelmet, kihagyta szinte az egész őszi idényt (csak egy meccsen játszott). Csak november végén kezdhette el az egyéni gyakorolásokat, a trencséni futballcsapat következő évi (2007) első edzésén viszont már teljes intenzitással gyakorolt. Örült, hogy teljesen rendbe jött, elege volt a hosszú kényszerpihenőből, alig várta már, hogy újra pályán lehessen. Tisztában volt azzal, hogy alaposan meg kell majd küzdenie a csapatba kerülésért, de egyáltalán nem zavarta, hogy a téli szünetben több új szerzemény érkezett hozzájuk. Bízott abban, hogy ott lesz a kezdőcsapatban, bár már a felkészülés alatt érezte, hogy nem nagyon számít rá a mester. Mégis Kellemetlenül meglepte Igort, hogy a nagyszombati nyitányon még a 18-as keretbe sem jelölte őt Vlastimil Palička edző, aki a tavaszi szezon elején mellőzte őt, eleinte még a cserepadon sem kapott helyet, így csak a lelátóról nézte a találkozót. Később a kispadon kapott helyet, majd a rossz rajt után visszakerült a kezdőcsapatba odahaza, a Dubnica ellen. Ennek a szezonnak is vége lett, s Igor ismét teljes erőbedobással vetette bele magát a felkészülésbe. Semmi sem akadályozta őt abban, hogy mindent beleadva készüljön. Szkukalek szerződése az év végéig szólt, távozáson nem gondolkodott. Az előző idényben nem sokat rúgott labdába, most ennél jobbra számított. Hitte, hogy a csapat sem a kiesés ellen küzd majd. VISSZA NEVELŐEGYESÜLETÉHEZ: Aztán a dolgok másként alakultak: az őszi idény elején kétszer húsz percet játszott a trencséni gárdában, majd 2007 szeptemberében a magyar, a cseh és a szlovák élvonalbeli bajnokságot is megjárt harmincegy esztendős nemesócsai származású védőjátékos amatőrként fél éves vendégjátékra a DAC csapatába igazolt, melynek mezében több éves szünet után ősszel feliratkozott a gólszerzők közé is. ÚJRA MAGYARORSZÁGON: VISSZATÉRÉS SZERETETT KLUBJÁBA: Amikor letelt a fél éves kölcsönjáték, Szkukalek Igor két és fél éves távollét után jelentkezett az akkor már az NB II Keleti csoportjában szereplő Ferencvárosnál. Mivel a Fradinak szüksége is volt balhátvédre, annál is inkább, mert Vasas Zoltán megsérült, az edző javasolta a szerződtetését. Januártól szabadon igazolható lett, így csak vele kell megegyezniük a klubvezetőknek. A középpályás másfél éves szerződést írt alá. Kezdettől a zöld-fehérekkel végezte az alapozást, jól játszott az előkészületi mérkőzéseken, egy nappal a tavaszi nyitány előtt azonban felmerült a probléma, hogy a 2007/2008-as bajnokságban már két csapatban, a trencséni AS-ben és DAC-ban játszott. A FIFA előírásai pedig nem engedik meg, hogy valaki egy bajnoki évadban kettőnél több együttesben lépjen pályára, így a felvidéki balhátvéd az első félévben tétmeccsen egyetlen percre sem állhatott be, pedig nagy szükség lett volna rá. Noha papírjai rendbenvoltak, a klub mégsem merte megkockáztatni szerepeltetését, a Fradi vezérkara attól tartott, hogy az ellenfelek megóvnák a meccseiket. A szükséges játékengedélyt a szövetségek kiadták, azonban vélhetően adminisztrációs hibák miatt olyan dokumentumokra alapozva, amelyek hiányosak, mert azon nem szerepelt a játékos legutolsó klubjának neve (Dunaszerdahely), ahol csak kölcsönben volt. Szkukalek Igor korábbi klubjai nem tájékoztatták arról a játékost, hogy ez gondot jelenthet az esetleges új igazolásnál, ezért a labdarúgó jóhiszeműen járt el ezen iratok beadásánál. A Fradi a FIFA-nál megtette a szükséges lépéseket, és hivatalos állásfoglalást kért az MLSZ-től is az Üllői úti klub, de a szövetség „továbbpasszolta” a papírokat az UEFA-hoz. Így aztán bár Szkukalek Igor együtt edzett a többiekkel, tétmérkőzésen nem játszhatott, csak a lelátóról nézte csapata mérkőzéseit. Eredményei Magyar bajnok: 2004 Magyar bajnoki ezüstérmes: 2002 , 2003 MK győztes: 2003 , 2004 Szuperkupa győztes: 2004 Paraguayi labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Primera Divisón a paraguayi hivatásos labdarúgó-bajnokságok legfelsőbb osztálya, amit 1906-ban hozott létre a Paraguayi labdarúgó-szövetség. 2008 óta szezononként két sorozatot szervez. Az Apertura februártól-júliusig, míg a Clausura júliustól-decemberig kerül megrendezésre. A részt vevő 12 csapat többsége általában a fővárosból, Asunciónból származik. A bajnokság legsikeresebb együttese az Olimpia Asunción, amely 39 alkalommal nyerte meg a bajnokságot és még sosem búcsúzott az első osztálytól. A kiesést az előző három szezonban nyújtott teljesítmény alapján döntik el. A leggyengébben szereplő két csapat távozik a másodosztály küzdelmeibe, míg a másodosztály első két helyezettje jut fel az első osztályba. Góllövők és rekordrésztvevők Fuente: Paraguay - List of Topscorers RSSSF (ed.) «Paraguay - List of Topscorers» 15 de julio de 2011. (en inglés). Consultado el 17 de julio de 2013. Vadas Jenő Vadas Jenő (Hámor, Borsod vármegye, 1857. április 2. – Budapest, 1922. július 21.) erdőmérnök, erdészeti szakíró, a magyarországi erdők főtanácsosa, a bányászati és erdészeti Akadémia tanára. Élete Középiskoláit Miskolcon és Selmecbányán végezte s miután ez utóbbi helyen 1874-ben az érettségi vizsgát letette, az erdőakadémia hallgatói sorába lépett. Az erdőmérnöki tanfolyamnak elvégzése után a máramarosszigeti erdőigazgatósághoz erdőgyakornokká nevezték ki. 1880-ban tette le az erdészeti államvizsgát, 1881-ben mint I. osztályú erdőgyakornok szolgálattételre a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterium erdészeti osztályába osztották be, hol 1881 őszén központi erdészjelöltté neveztetett ki. 1882 végén az óvízi erdőgondnokságban II. osztályú erdésszé és az utóbbi helyen 1885-ben alapított erdőőri szakiskolához vezetővé, majd 1886-ban ugyanoda főerdésszé és igazgató-tanárrá nevezték ki. 1891 őszén a selmecbányai erdőakadémián az erdőtenyésztés-, védelem-, növény- és állattani tanszék ellátásával bízatott meg és még ugyanazon évben az erdőakadémia rendes tanárává neveztetett ki. 1894-ben erdőtanácsos lett. 1893-ban a földmívelésügyi miniszterium által a kísérleti ügy tanulmányozása végett Németországba és Svájcba s azon év őszén a magyar erdészet egyik képviselőjeként a nemzetközi erdészeti kísérleti állomások kongresszusára Bécsbe, 1895-ben az erdőakadémia és az országos erdészeti egyesület képviseletében az osztrák birodalmi erdészeti egyesület közgyűlésére Boszniába, 1897-ben pedig Stockholmba a kiállítás tanulmányozására küldetett ki. Az országos erdészeti egyesület választmányi, az erdészeti államvizsga bizottmányi, az erdészeti államvizsga bizottságának kinevezett, a magyar ornithologiai központ levelező tagja, 1899. június 29-én megkapta a főerdőtanácsosi címet. Az Erdészeti Lapok munkatársa; a Pallas Nagy Lexikonában az erdészeti cikkeket írta. Munkái A tölgycsemeték neveléséről. Bpest, 1888. (Pályadíjat nyert). Hengertábla… (Bund Károllyal és Tavi Gáborral, Besztercebánya, 1892) Szervezzük a magyar erdészeti kísérletügyet. (Selmeczbánya, 1893) A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője, 17 képpel, 1 térképpel s egy diagrammos kimutatással. Bpest, 1896. (Francziául kivonatban. U. ott, 1899.). Állattani jegyzetek. Előadásai után összeállítva. Selmeczbánya, 1897. (Rejtő Adolffal). Erdőműveléstan. 220 szövegképpel. Bpest, 1898. (150 darab az aranynyal jutalmazott pályamunka). Az árvédelmi füzesek telepítése és művelése. U. ott, 1900. (Francziául: U. ott, 1903.). Az akáczfa (Robinia Pseudacacia L.) ellenségei, betegségei és az ellenük való védekezés. Selmeczbánya, (1908.) Az akácfa monográfiája (Bp., 1911, franciául és németül is); Magyarország erdészete. Az erdészeti kísérletügy Magyarországon (Bund Károllyal, Selmecbánya, 1914); Erdészeti kísérletek (Selmecbánya, 1915) Szerkesztette 1898-tól az «Erdészeti Kísérletek» című folyóiratot Budapesten. Emlékezete Nevét viseli Hámor főutcája Gyöngyös - Mátrafüreden az erdészeti szakközépiskolát is róla nevezték el. Az Országház fantomja Az Országház fantomja egy 2002-es Dopeman-album. Számok Az Országház fantomja Megbaszlak Ki kopog? Menekülő ember Ki ha én nem A legnagyobb rapper 15 perc hírnév Nincsen köztünk csicska Lopni 8ker cigány, 8ker gádzsó Szeretlek is, meg nem is Nem baj Megölöm a mikrofont Outro (A mi ügyünk) A számolás joga (könyv) A számolás joga (Hidden Figures) Margot Lee Shetterly írta. A szerző az amerikai álomnak, a fekete (afroamerikai) matematikus nők életének járt utána, kutatva a részleteket, olyan alaposan, hogy film is készült könyve nyomán. Rejtett számok Hidden Figures az eredeti cím. Arra utal, hogy nőket - fehért, feketét alkalmaztak számfeldolgozásra. A számfeldolgozás nélkül nincs repülőgép gyártás, űrrepülés, de erről ritkán szólnak. 1943-ban beindult az Államok repülő ipara. A számításokhoz sok női matematikusra volt szükség. 1935-ben 5 fehér nő, 1946-ban 400 "lány" számolt a repülésügyben. 1947-ben feloszlatták a fehér nők (keleti) számoló szekcióját. Szakosodtak. A(nyugati) fekete nő szekció üzemelt tovább. 1958.05.05-én feloszlatták a (nyugati) szekciót - további szakosodás és a fajok integrálódása következtében. Az Államoknak (1958) még mindig gond nőnek, négernek munkát adni a tudományban, társadalomban. Dorothy Vaughan 1910-ben született (Kansas City, Missouri) Wilberforce-ban matek tanár lett.Családját segítette tanári fizetéssel 1929-től. 1931-ben férjhez ment, tanított, zongorázott. 1943-ban Langley alkalmazta évi 2000$-ért. Tanári jövedelme évi 850$ volt. Az ebédlőben és a mosdóban "színes bőrűeknek" tábla jelzett. A nyugati számolók (komputerek) kijavították egymás munkáját, védték az eltévelyedettet, pontosak, rendesek. 1947 végétől Dorothy már megbízott vezető, 1949 áprilisától ideiglenes vezető. Két év a véglegesítése. A feloszlatás után FORTRAN-ra prpogramozta a számolni valót és az IBM 704 kártyáira lyukasztotta. Dorothy tagja volt a helyi gyülekezetnek. Különvált férje szüleitől a sok utazás miatt. Gyermekeit főiskolán képezte tovább. Nyugdíjasan utazgatott, de továbbra is takarékosan élt. Katherine Goble 1918-ban a Nyugat-Virginiai White Sulphur Spings szülötte. A 6. osztály után a Nyugat-Virginiai Állami Intézet kísérleti iskolájában tanult. Francia nyelvtudását konyhai kisegítőként gyarapította. Az Állami Intézet főiskolájára 15 évesen, ösztöndíjjal került. Itt Claytor külön képezte matematikából a harmadévest. 1940-ben 2 néger fiúval felvették fehér egyetem matek szakára. Olyan tananyagot keresett, amit még nem vett át Claytorral. Előzőleg titkon férjhez ment Jimmy Goble tanárhoz. Ősszel útban volt a baba. 4 év otthon, 3 kislány. 1952-ben helyettes matek tanár,a Huntington középiskolában, majd számoló Langleyben. Itt tanári fizetésének háromszorosát kapta. Két hét után Dorothy az 1244-es épületbe küldte, egy társával, számolni. Dorothy nemcsak Katherine hanem egy fehér számoló számára is magasabb bért ért el. 1956 karácsonytájt elhunyt Jimmy, agytumorral. A családot Katherine összetartotta. 1958-ban bevették a szerkesztői megbeszélésbe (ahová nőt addig nem). Kezdett (1958.) járni James A. Johnson századossal. A mesterséges hold visszahozásához Ted Skopinski-val ketdett tanulmányt, de önállóan fejezte be. 1960-ban publikálták. 1959. augusztusban men férjhez. Jelentésére Katherine G. Johnson név került. Katherine Johnson számításaiban John Glenn űrhajós is megbízott. Nagyfokú egyezés volt az IBM 704; az IBM 7090 számítása és Katherine számai között. 1962.03.10-én Katherine képe a Pittsbourgh Courier címlapján. 1963-ban a holdi (lunáris) röppályát számolta. 1967-ben egy istentisztelet után Christine Mann Dardennel, matek tudóssal találkozott és barátja lett. Az Apollo 1 tragédiája fokozottabb pontosságra sarkalt. Al Hamerrel 4 tanulmányt írt 1963 és 1969 között. Egyik a Hold körüli pályákról, a Többi "Mi van akkor, ha..." kérdéseket (komputer hiba,elektro kihagyás: csillag navigálás) elemez. Katherine a diákszövetségben, a kórusban, sok közösségi szerveződésben vett részt. Mary Jackson Mary - helybéli volt. Családja, a Winstonok gyökerei hamptoniak. 1938-ban végezte a Phenix középiskolát kiválóan. Ez a Hampton Intézet felső iskolája volt. A város csak általános iskolát biztosított. Ő matek és fizika szakot végzett. A tanítási gyakorlatot a Phenix középiskolában végezte. 1942-ben diplomázott. 1943-ban az USO titkára és könyvelője lett. 1945-ben megszűnt az USO helyi irodája. Egy darabig a Hampton Intézetnél könyvelt, 1946-ban, fia szülése után felmondott, háziasszony és a Bethel AME cserkészlányok 11. csapatának vezetője. (tanáruk, nővérük, tündérkeresztanyjuk) 1951. januárban gépíró Fort Monroe-ban (Langley); áprilisban számoló (computer) a NACA (NASA előd) nyugati szekciójában. Dorothy fehér számolónőkhöz küldte egy projektre. A 2. napon Kazimierz Czarnecki előtt robbant ki belőle a düh a színes WC miatt. (gond pisilni!) Czarnecki ekkor javasolta, dolgozzon neki. John Becker azt állította egy munkánál, hogy rosszul számolt, majd átszámolás után elismerte, hogy ő adott rossz adatot. Kevés nő merte vállalni, hogy ő nem téved. Czarnecki kezdettől bevonta Maryt a szélcsatorna vizsgálatokba. 1958. szeptemberében jelent meg közös tanulmányuk szuperszonikus témában. Később főnöke a laboratórium mérnöki képzésére javasolta. 1956. tavaszán nekifogott a Hamptonban. 1960-ban segített 13 éves fiának szuper versenyautót felépíteni (A kocsi ára nem haladhatja meg a 10$-t.) Egy Soap Box Derby-kocsi felépítése - komoly mérnöki feladat. Mary ehhez szövetkezett fekete alkalmazottakkal, fehér számoló nőkkel, a kocsihoz. A mérnöki szakmát 1962-ben Emma Jean (fehér) mérnöknővel népszerűsítették fekete cserkész lányoknak. Fia megnyerte a félsziget 10. Soap Box Derby-jét. FORTRAN órákat vett a programozás érdekében. 1976-ban ő az Év Önkéntese a Langley Researcher lap szerint. 1979-ben a személyzeti osztályon szövetségi női programmenedzser lett. 1981-ben az egyenlő bánásmód szakértő 1 éves képzésében vesz részt. Gloria Champine írt nekrológot Mary Jackson 2005-ös halálakor, a NASA honlapján tették közzé. Jegyzetek A számolás joga. Előhang 16. o. A számolás joga.16.fejezet 183. o. A számolás joga. The Washington Post, 172. o. A számolás joga. 5.fejezet 65. o. A számolás joga. 9.fejezet 105-107. o. A számolás joga. Utóhang 274. o. A számolás joga. 23.fejezet 248. o. A számolás joga. 10.fejezet 111. o. A számolás joga. 10.fejezet 113. o. A számolás joga. 10.fejezet 115. o. A számolás joga. 11.fejezet 130. o. A számolás joga. 14.fejezet 159. o. A számolás joga. 14.fejezet 160. o. A számolás joga. 19.fejezet 212. o. A számolás joga. Utóhang 264. o. A számolás joga. Utóhang 269. o. Forrás Margot Lee Shetterly (2016): A számolás joga. Harlequin Magyarország. 2017. Ford.: Kovács Ágnes ISBN 978-963-448-004-4 A számolás joga A történelem rejtett darabkája – Margot Lee Shetterly: A számolás joga Gauss-összeg A Gauss-összeg számelmélet egyik fontos fogalma. Ha páratlan prímszám, az „első” p-edik egységgyök, akkor a összeget nevezzük Gauss-összegnek. Könnyű belátni, hogy értéke vagy ha 4-gyel osztva 1-et ad maradékul és vagy ha 4-gyel osztva 3-at ad maradékul. Gauss 1801 májusában naplójában rögzítette azt a sejtését hogy a helyes érték mindig illetve . Ezt négy évig nem tudta igazolni, noha, mint barátjának, Olbersnek 1805. szeptember 3-án megírta, nem volt olyan hét, amikor ne vette volna elő a problémát. Végül „Wie der Blitz einschlägt, hat sich das Räthsel gelöst…” (váratlan villámcsapásként megláttam a probléma megoldását). Általánosítás Gauss általánosan megmutatta, hogy minden pozitív egész számra, ha akkor Gauss vizsgálta a összeget is. A Disquisitiones Arithmeticae-ben megállapította, hogy ha , akkor alakban írható, és ha kikötjük, hogy legyen, akkor gyöke az irreducibilis polinomnak. CNN International A CNN International (CNNI) egy nemzetközi angol nyelvű televíziós csatorna, amely hírekről, aktuális eseményekről, politikáról és üzleti hírekről tudósít. A CNN egy a legnagyobb hírszervezetek közül. A Time Warner tulajdonában lévő csatornát főként az amerikai testvércsatornájával kapcsolják össze, amely az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában sugároz. Legnagyobb versenytársa a BBC World News. Története Korai évek (1985–1992) A CNN International a Ted Warner társaság globalizációs törekvéseinek végkifejlete, amely sugárzását 1985. szeptember 1-jén kezdte meg. Célközönségét kezdetben az amerikai hotelekben megszálló üzletemberek alkották. Stúdióit/díszleteit először a CNN Center különféle sarkaiban húzták fel, a hírszobában még digitális óra sem volt. A programok többségét a CNNUS és a Headline News televíziós csatornáktól vette át. 1990-ben a nemzetközi nézőknek szánt műsorok készítése jelentősen megnövekedett, 1994-re új stúdiókomplexum és hírszoba került megépítésre, a csatorna megkezdte versenyét a BBC World Service Televisionnel. A CNNI egy nemzetközi nézőkre orientált hírcsatornát alakított ki, különböző nemzetiségű munkatársakat alkalmazásával. Új CNN International korszak (1992–2005) 1992-ben, az akkori kreatív igazgató, Morgan Almeida megfogalmazta márkaváltási igényét annak érdekében, hogy a csatorna kevésbé tűnjön amerikainak. Egy új, tisztább, nemzetközibb kinézetre váltottak, a logóban található International szót egy földgömb váltotta fel, új forgatási helyszíneket kezdtek alkalmazni. Újabb átalakítás (2005–2009) Újabb jelentős változtatás következett a csatornánál 2005-ben. A képernyő alján futó hírsávot egy felugró típus váltotta fel, a stúdiók (Atlanta, London, Hong Kong) díszletei sokkal egységesebbek lettek a 2006 és 2007 közötti időszakban. Ebben az időben vált a CNN International önálló csatornává. Going beyond borders – Túlmutatás a határokon (2009 – jelenleg is) 2009-ben a csatorna ismét új irányvonalat vett: az európai főműsoridős programok gyártására kezdett koncentrálni, párat legnagyobb presztízsű műsorvezetői köré épített, néhányat utánuk nevezett el (pl.: Amanpour, Quest Means Business). 2009. szeptember 21-én nyilvánosságra hozta új szlogenjét – Go beyond borders –, új logóját, valamint hírműsorait (World News, CNN Today, World News Asia, World News Europe és Your World Today) egy új általános hírműsor, a World Report váltotta fel. A változtatás (mind képi, mind tartalmi) számos kritika megfogalmazását eredményezte a csatornával szemben. 2009. január 11-én a csatorna megnyitotta új produkciós központját, az Abu Dhabi központú CNN Abu Dhabit, az Egyesült Arab Emírségekben. Az új iroda első saját gyártású programját is elindította Prism (Prizma) címmel. A műsor a közel-keleti főműsoridő szerves részét képezte egészen 2011-ig, amikor egy új üzleti program, a Global Exchange váltotta fel. 2011-ben elkezdte sugározni a Larry Kinget váltó Piers Morgan CNNUS-en futó műsorát, a Piers Morgan Tonight-ot. Műsorai Saját gyártású üzleti és hírműsorai Amanpour Connect the World CNN NewsCenter International Desk News Stream Quest Means Business CNN Money CNN Money View CNN Today CNN Newsroom World Sport Háttérműsorai BackStory Talk Asia World View Inside Africa Inside the Middle East Marketplace Middle East Marketplace Africa Marketplace Europe iReport for CNN African Voices MainSail Open Court Living Golf A CNNUS-től átvett műsorai Anderson Cooper 360° Erin Burnett OutFront Fareed Zakaria GPS CNN Tonight with Don Lemon State of the Union Forrás Angol nyelvű CNN International szócikk. 2538 Vanderlinden A 2538 Vanderlinden (ideiglenes jelöléssel 1954 UD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sylvain Julien Victor Arend fedezte fel 1954. október 30-án. Csabdi Csabdi község Fejér megyében, a Bicskei járásban. Fekvése A település a Keleti-Gerecsében található, Bicskétől 4 km-re északnyugatra, a budapesti Margit-szigettel nagyjából megegyező földrajzi szélességen. A településhez tartozik közigazgatásilag Fejér megye legészakibb pontja. Szomszédos települések Mány Bicske Óbarok Vasztély Közlekedés A település megközelíthető az 1-es főúton Bicskéig, majd tovább északnyugati irányban. A település földúton Gyermely felől is elérhető. A községnek vasútállomása nincs, legközelebb az 1-es vasútvonal bicskei állomása található. Története A település közvetlen környékén az őskorban a vértesszőlősi, közel félmillió éves ú.n. előember jelzi a legkorábbi emberi élet. A vadászatból és gyűjtögetésből élő vértesszőlősi előemberek közel 20 km-re éltek innen. Szinte biztos, hogy élelemszerző vándorlásuk során ezen a területen is megfordultak. Később Kr. e. 3000 körül Bicske-Galagonyáson élt az új újkőkori ember. Itt három ízben végeztek ásatásokat. Az eredmény 17 sír, több lakógödör és tűzhely, számtalan edény, kovaszilánk, csontgyöngyök, edénytöredékek, megmunkált csont és agancsdarabok, kőeszközök, stb. A csiszoltkő-korszakban a falu területén is éltek, vagy legalább is megfordultak emberek. Erről tanúskodik a csabdi határában lelt csiszolt kőbalta-darab. (A Csabdi általános iskola gyűjteményében). Eddig sem a bronzkorból, sem pedig a vaskorból nem ismerünk biztos adatot arra vonatkozóan, hogy a község területén éltek volna emberek. Pedig ez valószínű. Adatunk csupán kétezer évre nyúlik vissza. Ekkor a kelta eraviscus törzs a mai Esztergom-Buda-Székesfehérvár közötti területet szállta meg. A falu e területen fekszik, s így, mint az a következőkből kitűnik – Csabdi területén is éltek. Régészeti adatok szerint a Bicske melletti Hatvan pusztán és térségében mutathatók ki kelták. Az Aquincum-Arrabona-Vindobona-i út (Óbuda-Győr-Bécs) a mai Bicskén, esetleg mellette haladt el. Csabdi ennek az útnak a közelében fekszik. Az alább említett régészeti adatok szerint valószínűnek látszik, hogy a római korban, és közvetlenül előtte kisebb település volt az út mellett. Belső Pannóniában általában a rómaiak ott mutathatók ki, ahol előzően is volt élet. Ennek oka, hogy a települések helyét elsősorban földrajzi tényezők szabták meg. A római kori életre már több bizonyítékkal rendelkezünk. Az 1920-as években az ún. „csabdi malom” irányában az út emelkedését legyalulták, s eközben négyzet alakú, a dolgozók által nem ismert formájú téglákat találtak, amelyek római koriak is lehettek. A legfontosabb római kori lelet egy katonai elbocsátó okmány, ún. diploma – Csabdiról, amelyet 1944 augusztusában Mészáros János és Török László földjén találtak, s amelyet nemsokára a Magyar Nemzeti Múzeum szerzett meg. Sajnos, a vele együtt előkerült kerámiát a megtaláló nem vette figyelembe, később szét is törték, és így elkallódott. A megtaláló elmondása szerint a két bronzlap vékony rézsodronnyal volt összekötve, és egy edénybe elhelyezve. Csontok nem kerültek elő, s a környéken inkább csak épületnyomokról beszéltek a gazdálkodók. Ez az eddig ismeretlen római telephely már ezzel az egy leletével is komoly hadtörténeti adatokat szolgáltat a Kr. u. 146. évre, és ezzel kapcsolatban kiegészítést ad Pannónia katonai vonatkozásaira. A diplomának mind a két lapja megvan: az egyik teljesen, csupán a szélén találunk jelentéktelen sérüléseket, míg a másik lapnak két sarka hiányzik, ami azonban nem akadályozta meg a szöveg teljes kiegészítését, bár az egyik fele be van hasadva. Az új diploma bronzlapjai 10,8x14,0 cm nagyságúak és 0,8 mm vastagok. Az ép tábla súlya 84,15 gr, a másiké 79,40 gr. Felirata a felső bronzlap külső oldalán a következő: „Imp. Caes.divi Hadriani f.divi Tr(aini) Parthic. n.divi Nervae pron. T.Aeli(us) Hadrianus Antonius Aug. pius. po(nt) max.tr.pot. VIIII imp.II.cos. IIIIp.(p) equit.et.petit. qui milit.in alisv et coh. V(II) q(ua)e appel. I.Ulp.Cont. et I Thr. Victr.et I Ca (n)nanef.c.R. et I. Hisp. Arvac.et III Aug. Thr. Sag. et I Aelia Sag.et I Ulp. Contar. I. Thr. c. R. et II Alpinor et V. Gallaec. Lucens. et IV Vol c. R. et XVIII Vol.c.R. et sunt in Pannon. Super.sub. Pontio Laeliano quinis et vicen.plurib(us) ve stip emerit. dimiss honest.mission. quor. nomin sub scr. sunt civit Roman.qui eorum non haber.dedit et conub. cum uxor quas tunc habuis cum est civit.is data aut cum is quas postea duxis. dumtaxat sing(u)lis a.d. XIV. k. aug. Cn. Terentio Iuniore et (Au)relio Gal (lo.cos.) alae Hispan. Aravacor. cui pra(est) L.Aburnius Severus Heracl. ex gregale Viatori Romani f. Asal(o) descript.et recognit. ex tabu (la area) quae fixa est Romae i(n muro ost) tempéldául divi Aug. ad Mi(nervam)” Ugyanez a szöveg rövidítve is megvan ennek a táblának a másik oldalán, folytatása pedig a hátsó tábla belső oldalán. A hátsó tábla külső oldalán pedig a hét tanú neve olvasható: P. Atti Severi, L. Pulli Daphni, M.Servili Getae, L.Pulli Chremisi, M.Sentili Iasi, Ti.Iuli Felicis, C.Iuli Silvani. A fenti diploma szövegének magyar nyelvű fordítását a szerző kérésére L. Kovrig Ilona dr., a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályvezetője végezte. A csabdi római katonai diploma magyar fordítása: „T(itus) Aelius Hadrianus Antonius, a fenséges, kegyes uralkodó császár, az isteni Hadriánus fia, az isteni Traianus unokája, az isteni Nerva dédunokája, a legfőbb pap, kilencszer néptribun, másodszor legfőbb hadvezér, negyedszer consul, a haza atyja azoknak a lovas és gyalogos katonáknak, akik az alábbi öt lovaszászlóaljban és a hét gyalogzászlóaljban katonáskodtak, amelyeknek a nevei a következők: I. Ulpius ezredes lándzsás lovas zászlóalj, a trákok 1. győztes lovas zászlóalja, a cannanefatok 1. római polgárokból toborzott lovas zászlóalja, a hispániai arvacusok 1. lovas zászlóalja, a trákok 3. „fenséges” ijjász lovas zászlóalja, Aelia 1. ezredes gyalogos zászlóalja, a pannonok 1. Ulpius gyalogos zászlóalja, a trákok római polgárokból toborzott 1. gyalogos zászlóalja, az alpesiek 1. gyalogos zászlóalja, a lucai gallaeciaiak 5. gyalogos zászlóalja, a római polgárokból álló 4. önkéntes gyalogos zászlóalj, és a római polgárokból álló 18. önkéntes gyalogos zászlóalj. Felső Pannoniában Pontius Laelianus parancsnoksága alatt állomásoztak, s akik 25 vagy több évet leszolgálva becsületben el lettek bocsátva, az alulírott nevek közül akiknek még nincs, római polgárjogot adományozott, valamint házassági jogot feleségükkel, akit a polgárjog adományozásakor bírnak, valamint azok is, akikkel később kötnek házasságot: Cananeus Terentius Juniore és Lucius Aurelius Gallus consulsága alatt, augusztus elseje előtt 14 nappal (=Kr. u. 146. július 17.) a Lucius Aburnius Severus parancsnoksága alatt álló ala I. Hispanorum közkatonájának, az azalus származású VITAOR-nak Romanus fiának. Leírva és egyeztetve arról az érctábláról, amely Rómában az Augusztusz Minerva templom mögötti falon volt kifüggesztve.” Az elbocsátólevél kelte: 146. július 17. Az elbocsátólevél tulajdonosa az azalus származású Viator Romanus fia. E fontos római kortörténeti emléken kívül római kori pénzek is előkerültek Csabdi határából, amelyet a gyerekek szedtek össze. Ezek az alábbiak: 1 db CLAUDIUS (Kr. u. 41-45), 1 db VESPASIANUS (69-79), 1 db NERVA (96-98), 1 db TRAIANUS (98-117), 1 db SEVERUS ALEXANDER (222-235), 1 db MAXIMINUS (235-238), 1 db II. CLAUDIUS (268-270), 1 db AURELIANUS (270-275), 2 db CONSTANTIUS (293-306), 6 db CONSTANTINUS (306-307), 5 db II. CONSTANTIUS (323-361), 1 db URBS ROMA (330-336), 3 db CONSTANS (333-350), 1 db I.VALENTINIANUS (364-375), 1 DB valens (?) (364-378), 1 DB GRATIANUS (375-385) (István Király Múzeum, Székesfehérvár). A 25 római érem is fontos dokumentuma, hogy Csabdi területe lakott volt a római korban. Amit a Kéri-kútról ismert római épületnyom is bizonyít. Csánki Dezső kutatásai szerint a község régi középkori neve: Chopol (Csapol) volt. E nevet Károly János próbálta magyarázni, szerinte valószínűleg a lecsapolt bicskei nagy tótól kapta. Az első okleveles adat 1274. január 11-én kelt, amikor a székesfehérvári káptalan bizonyítja, hogy előtte CHOPOL-i Johahynus feleségének Bothond comes nővérének hitbére és nászajándéka fejében CHOPOL-ban bírt földjéből 25 márkát érő részt adományozott, s ezt a földet felesége testvéri szeretetből testvéreinek, a nevezett BOTHOND comes fiainak, Péter és János comeseknek, meg Gergely mesternek ajándékozta örök jogon, s ugyanakkor Johahynus a földjéből a 25 márka értéken felüli részt örök áron 60 márkáért eladta Bothond fent nevezett fiainak. 1291. augusztus 2-án kelt oklevél szerint a fehérvári káptalan előtt bizonyítják, hogy CHOPOL és HOLMOD földekben a CHOPOL-i Marcellus fia János öröklött részeit 60 márka örökáron eladta Bothond comes fiainak, Péter bánnak és János comeseknek. Egy 1344-ből származó oklevél bizonyítja Csabdinak Bicskével való összefüggését, ami különben abból is kitűnik, hogy mind Csabdit, mind Bicskét ugyanazon Botond-család leszármazottai bírták. 1344. augusztus 12-én a család tagjai Visegrádon, Miklós nádor előtt a családi birtokra vonatkozólag egyességet kötöttek. A budai káptalan a nádor parancsára az egyességet létre is hozta, s a beiktatást el is végezte. Az osztozás tárgyát képező ősi birtokok között van Csapoly, a mai Csabdi is. 1392. szeptember 9-én kelt oklevél szerint a fehérvári káptalan bizonyítja, hogy előtte Farkasfalvai Frank fia Mihály fia: Tamás a maga és felesége Dorottya asszony nevében, aki Bychei (Bikcse=Bicske) Mihály fia Miklós özvegye volt, nyugtatja Bykche-i Mihály fia: Istvánt, miután az feleségének első férje Miklós után, aki István testvére volt, annak Bykche, Zentlazló (Szentlászló), Chapul (Csabdi) és Sarul birtokokban volt birtokrészei után kijáró hitbért és nászajándékot illetően teljesen eleget tett. 1419. április 2-án kelt oklevél szerint Zsigmond király Bykchei István fia: László udvari familiáris sok érdemeiért, valamint az ő János, Pál, Jakab és Péter nevű testvérei pestmegyei birtokaiért a Bykche-i vámért és Zentlazló meg Csapul helységekért neki adományozza örök áron a Nyitra megyei Zerdahely várát, meg Zerdahel, Chalad (Csalad) Kalmanfalu, másként Byllie és Nemeche birtokokat. 1426-ban Zsigmond király idejében Csabdi Tata városnak tartozéka gyanánt szerepek, majd később mint Vitányvár kiegészítendő része említtetik. Ez utóbbi állítás valódiságát bizonyítja II. Ulászló király 1508. február 25-én Budán kelt levele, amelyben utasítja a budai káptalant, hogy Kanizsai György-öt Csókakő és Vitány-várakba és tartozékaikba iktassa be. A beiktatási jelentésben mint Vitány-vár tartozékai felsoroltatnak: Bicske, Szentlászló és Csabdi. 1432. január 24-én kelt oklevél szerint a pozsonyi káptalan bizonyítja, hogy előtte Bykcsei István fia Bykcsei, másként Zerdahelyi Péter a maga, János és Pál édestestvérei, István, Péter és Orbán fiai, valamint más társai nevében eltiltotta Zsigmond királyt Bykcse, Zentlazló és Chapol helységek elidegenítésétől. Rozgonyi István temesi comest és másokat pedig annak megvételétől, zálogba vételétől, elfoglalásától. 1443. június 10-én kelt oklevél szerint I. Ulászló király kiváltság-levele, amelyben Bykcse, Zenthlazlo, Chapol és Sarol helységekre pallosjogot adományoz. A megnevezett birtokok urai sohasem éltek ezzel a jogukkal, hanem a büntetést átváltoztatták más formára. 1440. december 23-án írt oklevél szerint Ulászló király értesíti a fehérvári káptalant, hogy Rozgonyi István, azelőtt temesi comes fiának: Jánosnak érdemei elismeréséül neki adta a Komárom megyei VYTAN várat, annak összes tartozékait köztük Chapolt is. 1459. szeptember 18-án kelt oklevél szerint Mátyás király a budai káptalant értesíti, hogy Rozgonyi János tárnokmesternek hűséges szolgálatai elismeréséül, Rozgonyi Raynoldus temesvári comesnek és Rozgonyi Osvald királyi lovászmesternek adományozta Chokakew (Csókakő) várát, valamint Bykche birtokot, valamint a hozzátartozó két prediumot: Sewchthelek és Zaár birtokot, valamint Chapol és Zanthlazló birtokot. A középkori életre fényt vet az alábbi okleveles adat: Panaszt tett II. Ulászló előtt a fejérvári keresztesek parancsnoka, László, mind a saját, mind pedig rendje nevében aziránt, hogy az elmúlt 1491-ben nemzetes Dorottya úrnő, Rozgonyi János özvegye és fia felbujtására tisztjeik: nemes Csuthy Pál, Dorogi Tádé, egy sereg emberrel, több falu népével, legnagyobbrészt jobbágyaikkal felfegyverzetten és erőszakkal a keresztesek felsőcsuti birtokára törtek és onnét 5 db. ökröt, tehenet és 2 borjút elhajtottak, s azokat Vitány várában elzárták és visszaadni nem akarják. Részt vettek pedig ebben a hatalmaskodásban a következők: Bychkéről 36 ember, Zentlazlóról: Dobozí Imre és János, Kys Ágoston és Luzya Mátyás. Chapolról: Olasz János és Lőrinc, Sánta Péter, Olah Dömjén és Somogyi Imre. Különösen Csabdi lakóinak neveire ez a legkorábbi okleveles adatunk. 1662-ben I. Leopold okleveléből az tűnik ki, hogy Csabdi elszakadt Bicskétől és mások birtokába került. Ez az oklevél ugyanis úgy szól, hogy a Fejér megyében lévő: Eörs, Mánya, Csabdi, Csonka-Tebe, Ecz, Bolczatelke és Saágh pusztákat, valamint más, a Pest és Tolna megyében létező helyeket, mint amelyek állítólag gazdátlanok volnának (pedig ez időben Bicskét a Batthyány család bírta) királyi adományul Szeghi János Komárom megyei alispán és Drahosoczy András nyerik el. A beiktatásnál azonban, amelyet a győri káptalan végzett, Zichy-Újfalusi Zichy István nevében annak tiszttartója Capodi István Csabdit és Pátyot illetően ellene mondott a beiktatásnak. 1669. évben I. Lipót egy birtokösszeírás alkalmával Csabdit, mint Tata-vár tartozékát említi. 1680-as évek végén, s a 90-es évek elején, a törökök kivonulásakor Csabdi és Vasztély is, mint a környék többi községe is – elpusztult. Vasztély Eredetileg Básztély volt a neve, és tulajdonosa a Básztéj (?) család volt. A lakosság egy része még ma is Básztéjnak nevezi. Az Árpád-kor-i oklevelek BOZTYH-nak, BOZTECH-nek, BOCHTUCH-nak írták. 1240-ből ismerjük először a BOZTYH falubeli Renold-ot tehát a történetileg kimutatható családi őst. Származása ismeretlen, ismeretlen a község nevének eredete is. A mai Vasztély-t (BOCTUCH-t) 1271. augusztus 20-án 2 királyi asztalnokmester, a lovászok comese, szolgagyőri ispán II. István-tól kapta jutalmul. Ha feltételezésünk igaz, akkor a Boztyh-Boztech-Boctuch név feltétlen összefüggésben van Renold származásával, tevékenységével. Renoldot francia származásúnak gondoljuk és lakótornyáról (franciául Bastille) nevezhették el a települést, mivel természetesnek tartjuk, hogy hajlékot építtetett magának, s mivel jobbágyai még a RENOLD nevet sem igen tudták, de annál inkább megjegyezhették a Bastille-Básztij-Básztéj nevet, az épülő toronyerőd francia nevét! Innen nyerhette később a falu is nevét, majd a faluról maga a család a családi nevét. Ha feltételezésünk igaz, akkor ennek a 13. század 40-es évei előtt kellett bekövetkezni, hiszen 1240-ben már Boztyh a falu neve. 1450 tájáig a vagyoni vonatkozású oklevelekben mindig csak I. vagy II. Renold-ot írnak az okmányok. Ettől az időtől kezdve a leányági Rozgonyi család a birtokos. Feltételezések szerint Básztij, a mai ún. toronyház a 220 méter magas várdomb oldalában épült. Ma füves, bokros a környéke a még megmaradt alapfalat a föld teljesen befedte. Méretei: hossza 11 méter, szélessége 7 méter. Az alap vastagsága 75 cm. A Toronyháznak hány szintje volt nem állapítható meg, de az igen, hogy a környék vízhordta köveiből (mészkő, homokkő, tégladarabok stb.) épült.* Az 1300. évtől kezdve Báztéj Renold II. és gyermekei, aztán egy Báztéj-leány: Vech (Vécs) Zuárd javára. 1325. évben Károly Róbert király alatt Rénold Gyula leánya Anna margitszigeti apáca, rokonát Vech Vécs Miklóst anyja jegybéréért és a maga leány-negyedééert perli. 1326. évben Vech Vécs Mikós fiai Báztéj Rénold I. volt nádor fiaival és oldalági leszármazottjaival perlekedvén, arra a megállapodásra jutnak, hogy két márkát fizetnek II. Rénold Gyula fia leányának, akinek halála után ezt az összeget a néhai I. Rénold leánya, Anna margitszigeti apáca örökli. 1326-ban Rozgonyi László fia, Péter 50 márkát nem fizetett meg Báztéj Rénold I. özvegyének és két leányának. 1331-ben Báztéji Salamon ispánt ismerünk. 1335-ben Károly Róbert király utasítja az ország összes bíróságát, hogy Báztéj László fiát, Pétert az emberölés és birtokfoglalás, valamint Amadé és fiai ellen és Kopasz nádor idejében elkövetett kártételekért kereset alá ne vonják. 1335–1339 közötti években a Báztéj leszármazottak egyenes és oldalágai között hosszadalmas birtokperek és nehézkes egyezkedések folytak. 1344. augusztus 12-én azon osztálynál, amelyet a Bicskei család tagjai: Bicske és Szentlászló birtokokra nézve megejtettek, Báztéj Jánosnak Salamon nevű fia mint királyi ember (szolgabíró) szerepelt. 1369-ben Báztéji Mihályról hallunk egy bicskei birtokper során. A Vasztéllyal kapcsolatosan említett nevek hosszabb időn át más vidékeken lévő birtokügyekkel kapcsolatosan is említtetnek. 15. században oly híres Rozgonyi család egyik ága, János és Rénold nagy szerepet játszott Bicske és Csabdi életében. 1453. február 2-án kelt oklevél szerint László király bizonyítja, hogy figyelembe véve Rozgonyi János erdélyi vajdának és Rozgonyi Rynoldusnak meg Oszvaldnak, a székelyek comeseinek, de éppen úgy boldogult testvérüknek, Rozgonyi Lőrincnek hűséges és érdemszerző cselekedeteit, akik, mint ifjak, nagy buzgósággal és vitézséggel szolgálták Zsigmond és Albert királyokat, mind a csehországi hadjáratokban, mind másutt, de a katonain kívül másfajta szolgálatban is nem kímélve sem személyt, sem vagyont, ha az ország érdekéről volt szó: a négy testvér-atléta vitézségével nagyban emelte a királyi udvar fényét. Majd Erzsébet királyné idejében, amikor kívülről a törökök szorongatták az országot, belülről pedig pártvillongások, sőt párharcok ütötték fel a fejüket, amikor olyan sokan pártoltak el a királynétól, Rozgonyi János személyét és atyai örökségét is veszélynek téve ki, tántoríthatatlanul kitartott a királyné mellett. Reynoldus pedig szintén a királyné szolgálatában szenvedett fogságot és súlyos sebeket. Amikor pedig a királyi családhoz hű Szepességiek és Kassa vidékiek az elszaporodott gonosztevők miatt oly sokat szenvedtek, akik azokon a területeken valóságos erődítményeket emeltek, úgy, hogy hadat kellett ellenük vezetni; mások mellett Rozgonyi Lőrinc is csak megfékezésre indult embereivel Hunyadi János kormányzó seregében, akinek akkor kapitánya volt és a latroknak Zeech városában lévő egyik főfészkét több hónapon át megszállás alatt tartotta, ahol az ellenséggel több ütközetet győztesen vívott meg, amíg egy golyó ki nem oltotta életét, de az erődítmény végül is kénytelen volt magát megadni és így ő halálával sok ártatlan ember életét mentette meg. Rozgonyi Lőrinc halála után a három testvér hol együttesen, hol külön-külön részt vett Hunyadi Jánosnak majd minden hadjáratában, akár a török ellen vonult, akár a belső lázadások lecsillapítására, és így hozzájárultak az ország megvédéséhez, amikor az ország területe még meg is növekedett a határmenti vazallusok visszatérésével és hozzájárultak az ország belső megbékéléséhez is. Mindezeknek a jutalmazásaképpen nekik adja a Fejér megyei Withan várát, Bánhida és Zaár birtokokat Fejér megyében a vámmal, Chapol és Zentlazló birtokokat, Gerda és Kwrth peridiumokat, mind a Withan vár tartozékai. Egy 1524. szeptember 12-én kelt oklevél szerint II. Lajos király Bátori András és felesége, Rozgonyi Katalin kérésére a királyi jogot adományozta neki az elhunyt Rozgonyi István összes birtokaiba, köztük Bicske, Szentlászló, Csabdi birtokokba, és beiktatására a budai káptalant küldte ki. A török uralom és újjáépülés a török után A 150 éves török uralom idejéből semmi írásos forrás nem emlékezik meg Csabdiról. Elpusztulása arra az időre esik, és nyilvánvalóan összefüggésben van azzal, hogy pontosan a török-magyar végvár-rendszer sávjában feküdt. Zsámbék, Vál, Vitány, Tata török és magyar katonái erősségeikből, váraikból állandóan a környékünkön portyáztak. Sőt, Buda, Esztergom, Komárom és Székesfehérvár várait ostromló, felmentő seregek is többnyire a Bicskénél húzódó főútvonalon haladtak, így válik érthetővé községünk elnéptelenedése is. 1686-1688-as felszabadító harcok után csak 1724-ből ismerünk adatot az új élet megindulására. A községünk története szempontjából rendkívül fontos román kori emlékünk sajnos ma már szinte teljesen elpusztult; maradványa a híres csabdi templomrom. A második világháborúban 1944. december 24-én érkeztek meg a faluba a szovjet csapatok, innentől Csabdi frontfalu lett, a lakosság kénytelen volt elhagyni, és Felcsút, Gyúró, Bia, Tata, Baj és Tarján községekbe irányították őket. Az evakuáltak csak a legszükségesebb holmijukat tudták magukkal vinni. A három hónapig tartó harcok során a község hatszor cserélt gazdát, majd végül 1945. március 22-én hallgattak el a fegyverek. A falu 204 lakóháza közül 100 teljesen tönkrement, az iskola és a református templom leégett. A harcok alatt a községben 37 polgári lakos vesztette életét, a frontkatonák közül 32-en haltak meg. A hajléktalanná lett családok ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat, amíg valamilyen fedelet kerítettek a fejük fölé. Sok család hónapokig lakott pincékben, amíg követ fejtett, vályogot vetett, fát termelt, hogy építkezni tudjon. 1945. március 22-e után lassan újra benépesült a falu, a tanítás az iskola helyreállítási munkálatai miatt csak szeptemberben indulhatott meg. Két tanteremben 6 osztály (67 gyermek) tanult váltott műszakban. Egyidejűleg a falu kültelkein is létesültek iskolák. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 1% németnek, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,1%, református 26,2%, evangélikus 2,3%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 12,6% (24,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei Templomrom Vasztilvár Oktatás Egy általános iskola van az egész faluban. Tündérvölgy A Tündérvölgy egy családi- gasztro- és sportfesztivál. Az ötlet Veszelovszki Zsolttól származik. A Tündérvölgy Csabdi és környékének, elhelyezkedéséből, völgytelepülés létéből eredeztethető fantázianeve. A fesztivál kitűzött feladata a falu és környéke kulturális, gasztronómiai és turisztikai értékeinek bemutatása az érdeklődőknek. A szervezésbe az egész falut bevonják. Helyi termékek árusítása, helyi szolgáltatások bemutatása a történik. Ilja Racek Ilja Racek (Prága, 1930. június 24. – Prága, 2018. augusztus 2.) cseh színész. Jól van dolga a mostani huszárnak A Jól van dolga a mostani huszárnak kezdetű magyar népdalt Vikár Béla gyűjtötte a Kolozs vármegyei Zentelkén 1899-ben. Feldolgozás: Kotta és dallam A második versszakban: 1) Ebből látszik, hogy a ritmus alkalmazkodó. Források Weblapok: Jól van dolga. Magyarnóta (Hozzáférés: 2016. feb. 6.) (kotta, szöveg, audió) Jól van dolga. teisz.hu (Hozzáférés: 2016. feb. 6.) (kotta, szöveg, audió) Daloskönyv: Jól van dolga a mostani huszárnak. Szerk.: Kríza Kálmán mek.oszk.hu (1992. dec. 16.) (Hozzáférés: 2016. feb. 6.) (kotta és szöveg) Népdalgyűjtemények: Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 252. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Tiszán innen, Dunán túl: 150 magyar népdal. Borsy István – Rossa Ernő. Budapest: Editio Musica. 57. o. Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában: Dallamgyűjtemény óvodák számára. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. ISBN 963 330 402 4 349. kotta 101 magyar népdal. Közreműködött Karácsony Sándor és Mathia Károly , szerkesztette Bárdos Lajos , előszó: Kodály Zoltán . VII. kiadás. Budapest: Magyar Cserkészszövetség. 1945. 62. kotta A mi dalaink. Összeállította: Ugrin Gábor . Budapest: Tankönyvkiadó. 85. o. Tankönyvek: Iskolai énekgyüjtemény II: 11–14 éves tanulóknak. Szerkesztette: Kodály Zoltán . Budapest: Országos Közoktatási Tanács. 1944. 107. o. 450. kotta Feldolgozások: Bárdos Lajos : Húsz egyneműkar: Három szólamra, gyermekkarok számára, részben női- és férfikarra is. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1964. 14. o. Pianoforte III. Összeállította Király Katalin. Szeged: Mozaik Kiadó. 2010. ISMN 979 0 9005277 3 8, 10. darab Suba Sándor: Jól van dolga a mostani huszárnak. A klasszikus gitár iskolája (Hozzáférés: 2016. feb. 6.) (gitárkotta) Máriássy István: Elindultam szép hazámból: A legszebb magyar népdalok zongora- vagy gitárkísérettel. (hely nélkül): Rózsavölgyi és Társa. 2004. 65. kotta Zenetudomány: Támlap a Kodály-rendben. MTA Zenetudományi Intézet (Hozzáférés: 2016. szept. 16.) Felvételek Jól van dolga. A Szentegyházi Gyermekfilharmónia 2011. Pünkösdi koncertje YouTube (2011. jún. 17.) (Hozzáférés: 2016. feb. 6.) Jól van dolga... Énekel: Tóth Dénes YouTube (2014. jan. 19.) (Hozzáférés: 2016. feb. 6.) az egri Farkas Ferenc Zeneiskola énekvizsgája. 1848-as katonadalok citerán. YouTube (2015. márc. 15.) (Hozzáférés: 2016. feb. 6.) (videó) 0'30"-től. Saint-Cassien (Isère) Saint-Cassien település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1143 fő (2015). Saint-Cassien Voiron, Moirans, La Murette és Réaumont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 5204 Herakleitos Az 5204 Herakleitos (ideiglenes jelöléssel 1988 CN2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1988. február 11-én. NetBIOS A NetBIOS a Network Basic Input/Output System kifejezésből készült betűszó. A NetBIOS API lehetővé teszi az egyes számítógépek számára a helyi hálózaton keresztül történő kommunikációt. Általában TCP/IP protokollra épülve működik („NetBIOS TCP/IP fölött”), és a hálózat minden számítógépének kioszt egy NetBIOS nevet és egy IP-címet is. Régebbi operációs rendszerek a NetBIOS-t a NetBEUI fölött alkalmazzák. A NetBIOS az OSI modell-beli viszony (session) réteggel kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt. Egy asszony élete Az Egy asszony élete című regény Guy de Maupassant 1883-ban íródott műve. Számos magyar kiadás látott napvilágot, mindegyik Illés Endre fordításában. Történet A mű főhőse a nemesi származású Jeanne, a gyönyörű fiatal nő, aki az illúziók és képzelet világában él. A könyv Jeanne életét mutatja be lánykorától idős koráig. Jeanne a zárdai nevelés után a való világba csöppen, amely nem olyan rózsaszín, mint amilyennek azt képzelte. A realitás nagyon fájó, és az örömteli fiatal lélek lassan-lassan megcsömörlik, és Jeanne élete sivárrá válik. Filmváltozat A könyvből 1947-ben a finn Toïvo J. Särkkä rendezésében, 1958-ban Maria Schell, majd 2004-ben Barbara Schulz főszereplésével filmek is készültek. A francia televízió is megfilmesítette 2004-ben Élisabeth Rappeneau rendezésében és Barbara Schulzcal Jeanne szerepében. Hrženica Hrženica falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Sveti Đurđhoz tartozik. Fekvése Varasdtól 19 km-re keletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra a Dráva jobb partján fekszik. Története Története során végig a szentgyörgyi plébániához tarozott. Az 1680-as egyházi vizitáció szerint 50 ház állt a faluban. 1857-ben 752, 1910-ben 991 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ludbregi járásához tartozott. 2001-ben 263 háza és 948 lakosa volt. Nevezetességei A Szent Flórián-kápolna 1857 -ben épült. Oltára fából készült a 19. század közepén. A kápolnában három szobor található, melyek Szent Flóriánt, Szűz Máriát és Jézust ábrázolják. Legértékesebb kincse egy a 18. század közepén ismeretlen ötvösmester által készített kehely. A kápolnát 150 éves története során többször megújították, utoljára 2001-ben. 19. századi lahóház. Varošćina régészeti lelőhely Kavicsos Kavicsos, (1899-ig Livó, szlovákul: Livov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 87 lakosából 69 szlovák és 18 ruszin volt. Fekvése Bártfától 12 km-re délnyugatra a Tapoly partján fekszik. Története 1470-ben említik először. Vályi András szerint "LIVO. Livov. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura G. Forgách Uraság, lakosai többen ó hitűek, fekszik Héthárshoz 1 mértföldnyire, határja középszerű." Fényes Elek geográfiai szótárában "Livo, orosz falu, Sáros vármegyében, Lénártóhoz délre 2 3/4 órányira: 31 római, 596 görög kath., 13 zsidó lak. Görög. paroch. templom. Roppant erdöség. Üveghuta. F. u. gr. Forgács. Ut. posta Bártfa." 1910-ben 338, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Bártfai járásához tartozott. 2001-ben 113 lakosából 96 szlovák és 17 ruszin volt. Űrzavar Az Űrzavar (�������������; Hepburn: Varerian ando Rōrurinnu; franciául: Valérian et Laureline) francia–japán televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat. A történet az azonos című francia képregénysorozaton alapul, amelyet Pierre Christin írt és Jeán Claude Mézières rajzolt. Szereplők További magyar hangok: Baráth István, Csuha Lajos, Forgács Gábor, Galbenisz Tomasz, Halász Aranka, Jakab Csaba, Láng Balázs, Markovics Tamás, Pálfai Péter, Szokol Péter, Várday Zoltán, Zsurzs Kati. A bárányok hallgatnak (film) A bárányok hallgatnak (eredeti cím: The Silence of the Lambs) 1991-ben bemutatott nagy sikerű amerikai thriller Jonathan Demme rendezésében Sir Anthony Hopkins és Jodie Foster főszereplésével. A film öt Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film díját. Történet Dr. Hannibal Lecter az Egyesült Államok egyik legveszélyesebb pszichopata sorozatgyilkosa. Már hosszú évek óta szigorúan őrzött elmegyógyintézetben ül, de most az FBI-nak hirtelen kell a segítsége. Ugyanis valaki dr. Lecterhez hasonló kegyetlenséggel öl, és azt remélik, hogy az orvos segítségükre tud lenni az elfogásában. Az FBI a fiatal és okos Clarice Starling különleges ügynököt bízza meg, hogy férkőzzön dr. Lecter közelébe, és próbálja meg rávenni az együttműködésre. Nincs könnyű dolga, hiszen dr. Lecter nem csak pszichopata, de hihetetlenül intelligens is. Kettejük kapcsolata hamarosan amolyan oda-vissza pszichoanalízissé válik, melyben mindketten megpróbálják lelkileg legyőzni a másikat. Lecter megpróbál a nő legféltettebb titkaihoz férkőzni, ugyanis a segítségéért cserébe az ügynöknőnek fel kell tárnia múltját és félelmeit. A gyilkos, Jame Gumb – akit csak úgy ismernek, hogy Buffalo Bill –, egy szenátor leányát tartja fogva, és valószínűleg kínozza is. Clarice Hannibal segítségével egyre közelebb jut a gyilkoshoz, aki a lakása pincéjében ásott mély gödörben tartja fogva áldozatát. Clarice egyedül bukkan rá a rejtekhelyre és menti ki a lányt. Eközben Lecter megszökik… Érdekesség A film paródiaváltozatának címe A báránysültek hallgatnak, melyben a doktor szerepét Dom DeLuise alakítja, filmbéli neve Dr. Animal Cannibal Pizza. A közhiedelemmel szemben nem az 1991-es A bárányok hallgatnak nyitotta meg a Hannibal Lecter-filmek sorát. Thomas Harris jóval korábbi, Vörös sárkány című kisregényéből Michael Mann filmrendező 1986-ban, Az embervadász címen forgatott mozit. Lectert ekkor még Lecktor néven emlegették, a figurát pedig Brian Cox játszotta. Az alkotás sem erkölcsi, sem anyagi szempontból nem jövedelmezett, ezért Hollywood rövid időre félretette a témát. 5 évvel később Jonathan Demme dolgozta át nagyvászonra A bárányok hallgatnak c. következő Harris-regény eseménytörténetét: az alkotás az 1991-es év mezőnyének valóságos meglepetése volt, 5 Oscar-díjjal jutalmazták, és nemzetközi sztárrá tette Anthony Hopkinst. Jelentősebb díjak Oscar-díj (1992) díj: legjobb film díj: Anthony Hopkins ( legjobb férfi főszereplő ) díj: Jodie Foster ( legjobb női főszereplő ) díj: Jonathan Demme ( legjobb rendező ) díj: Ted Tally ( legjobb adaptált forgatókönyv ) Golden Globe-díj (1992) díj: Jodie Foster ( legjobb drámai színésznő ) Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1991) díj: Jonathan Demme ( Ezüst Medve díj a legjobb rendezőnek ) National Board of Review (1991) díj: Jonathan Demme (legjobb rendezés) díj: legjobb film díj: Anthony Hopkins (legjobb férfi mellékszereplő) BAFTA-díj (1992) díj: Jodie Foster ( legjobb női főszereplő ) díj: Anthony Hopkins ( legjobb férfi főszereplő ) Elismerések Az Amerikai Filmintézet (AFI) 1997 -ben Amerika 100 legnagyobb filmje közé sorolta. Dénes Gábor Dénes Gábor (Budapest, 1950.) magyar filmrendező, operatőr. Életrajza 1970-től dolgozik a filmszakmában. A MAFILM segédoperatőre, majd 1976-ban felvételt nyert a Németországban működő HFF-re, a híres babelsbergi filmfőiskolára. 1981-ben diplomázott, azóta mint rendező, operatőr és mint producer dolgozik A filmgyár szanálását követően létrehozta a DEGA Film Stúdiót, amely elsősorban dokumentumfilmeket, oktatófilmeket, referenciafilmeket készít. Tagja a HSC-nek, az MRC-nek és a MADE-nek. A filmkészítésen kívül könyvet írt Szent-Györgyi Albertről, különböző folyóiratokban jelennek meg publikációi. 1990-ben kidolgozta és tanítja az „audiovizuális kultúra” tantárgyat. Filmográfia A magyar értelmiség XX. századi története (egész estés filmek) Psalmus Humanus – Szent-Györgyi Albert Egy bölcs öreg ember vallomása tudományról, világról, életről Neumann János – John von Neumann – A huszadik század egyik legfontosabb tudósáról rajzol portrét, akitől a világ megváltozott, a számítógép, az atomenergia felszabadítása, a biológia, az agykutatás, a közgazdaságtan terén elért eredményei révén. Egy múzsa emléke – Ferenczy Béni – A film az európai művészettörténet egyik kimagasló személyiségéről és családjáról, a 20. századról , az értelmiség szerepéről, szerelemről, összetartozásról szól. A film főszereplője a múzsa, Ferenczy Erzsike. Szenes Hanna – Anikó – Mint író, mint Izrael nemzeti hőse, Hannah Senesh néven lett ismert. Hogyan lesz egy eminens budai úrilányból mezőgazdasági szakmunkás, kibucot építő cionista, angol ejtőernyős, felderítő, embermentő, és 23 évesen, 1944-ben halálraítélt vértanú. Teller Ede rendhagyó matematika- és fizikaórája – A tudós szabályos-szabálytalan órát tart olyan kérdésekről, mint a relativitás, a végtelen, a világ fejlődését meghatározó stratégiai kérdések, az éhezés, az ivóvíz, a környezet alakulása, a globális felmelegedés. Egy Nobel-díj története – Harsányi János – A tudós a díj történetét meséli el. A Király – (Portré Király Béláról) A Horthy hadsereg tisztje volt, aki üldözötteket mentett. 1956 -ban a nemzetőrség parancsnoka lett, majd emigrálni kényszerült. Amerikában történész, egyetemi tanár, könyvkiadó értelmiségi lett. 1990 után magyar országgyűlési képviselőként mesélte el saját 20. századát. A kamerás ember – Schuller Imre – Portréfilm egy idős filmrendező operatőrről, aki megelőzve korát a szakma és a közönség számára meghatározó filmeket készített. Technikai találmányait nagy világcégek gyártják. Filmjei különlegesek, egyediek. A másság, a tolerancia, az előítéletekről szóló filmek Szivárványos tütücsillag – A halmozottan fogyatékosok zárt világát mutatja be. A film egy nap történetét meséli el a tiszafüredi egészségügyi gyermekotthonban. A gyógyító lovak – A fogyatékosok és a lovak különleges kapcsolatáról szól, a gyógyszerekkel nem kezelhető betegeket a lovak gyógyítják eredményesen. Bélyeges sereg – Közel 80 órányi már leforgatott dokumentumfilm sorozat, amely a magyarországi zsidó munkaszolgálatosok történetét dolgozza fel. Oly korban… – Kétrészes dokumentumfilm, az Abonyi utcai Zsidógimnázium, 1943-ban érettségizett utolsó osztályának történetét dolgozza fel, akik ötven évvel az érettségi után újból találkoznak. Európában valahol – A film a magyarországi cigány kisebbség helyzetéről ad egy áttekintést. A társadalom átalakulását elemző, tényfeltáró dokumentumfilmek A döntés – Film a rövidtávon gondolkodó fiskális politika hatásairól, az alkotó értelmiség leértékeléséről, a társadalmi értékrend torzulásának folyamatáról. Zárójelentés I-VI. – A sorozat 1993-tól napjainkig követi és elemzi a magyar egészségügy válságát, a népesség egészségi állapotának folyamatos rosszabbodásának okait. Kórházmesék – A film az egészségügyben a lehetséges kitörési pontokat mutatja be, az egyházi és a külföldi támogatások tükrében. Ápolás otthon – Az egészségügyben végbemenő változásokat, a kórházi ágyak leépítésével párhuzamosan kiszolgáltatott betegek és a kiépülő házi ápolási szolgálatok bizonytalan helyzetét elemzi a dokumentumfilm. Vény nélkül – Hazánkban az egészségügy ma nagyobb buli, mint a kábítószerkereskedelem. A gyógyításban résztvevők és a betegeken kívül mindenki jól jár. Az elmúlt 10 évben a gyógyszerek 1000%-os drágulásának, a TB támogatások folyamatos csökkenésének, az egészségügy csődközeli finanszírozásának okait elemzi a film. Hogyan adjuk el legolcsóbban anyánkat?! – A film a rendszerváltás utáni mezőgazdaság hanyatlásának okait keresi és a folyamatot meghatározó elvtelen, értelmetlen, hosszú távon ható privatizációs visszaélésekről szól. Olajra téve – A film, a hazai növényolajipar sajátos privatizációját elemzi. Kis magyar hungarikum – A fil az agrárágazat 1992 és 2002 közötti időszakát, átalakulását elemzi, valamint a magyar agrár értelmiség helyzetét jövőjét vizsgálja. Kísérleti, experimentális filmek Eddigi életművében jelentősek a rövid, szövegnélküli filmetűdök, filmes találós kérdések. Budapest rapszódia – A film újkori történelmünk hangjai segítségével a metró zárt világában idézi fel az elmúlt évtizedek zárt világát. A szerelem láthatatlan fényei – A film audiovizuális fényfestészet. A szerelem beteljesülésének pillanatát lassítja le és festi fel a vászonra. Egy Continentál, vagy amit akartok – A film egy makrovilágot mutat be, amely kérdőjelek sorozata. A látvány és a hangok mást sugallnak, mint a valóság. A film a részletek és az egész furcsa viszonyáról szól, egy írógép belső világán keresztül. Egy vizionárius látomásaiból – A hagyományos analóg, kézmeleg képzőművészet és a 3 dimenziós, virtuális, digitális művészet egymásra hatásáról, a jelenről és a jövőről szól a film. A titok nyitja – Filmes találós kérdés. Óriás hegységek, síkságok, tengerek, tavak fölött repülünk, miközben a különleges felvételek révén egy hétköznapi tárgy belső világát ismerjük meg. A film végén megoldódik a titok. Ismeretterjesztő, felvilágosító filmek Amit az otthoni ápolásról tudni érdemes című öt részes filmsorozat, amely a betegek, hozzátartozók, a nem hivatásos ápolóknak ad kézzelfogható segítséget. A sorozat közel 100 témát dolgoz fel, ápolási alapismeretekről, műfogásokról, a hétköznapi életet megkönnyítő segédeszközök használatáról. Az Amit tudni érdemes című sorozat az idősödés mindenki által átélhető problémáit járja körül. Ennek jegyében készültek el az alábbi filmek. Amit az impotenciáról tudni érdemes Amit a csontritkulásról tudni érdemes Amit a menopauzáról, klimaxról tudni érdemes Amit az öregedés késleltetéséről tudni érdemes Amit az idős emberek ápolásáról tudni érdemes Amit az öregedéssel járó elváltozásokról tudni érdemes További filmjei Oder was ihr wohlt… – (1979) (Babelsberg) – experimentális film Szép új világ – (1979) (Babelsberg) – dokumentumfilm Onkel Kari – (1980) (Babelsberg) – dokumentumfilm Betonacél szerelése – (1981) – oktatófilm Edzésmódszerek – (1981) – oktatófilm Iskolai ergonómia – (1981) Fenyércirok – (1982) – oktatófilm Egy KISZ BM tábor – (1982) – dokumentumfilm Filmjelentés (1982); – dokumentumfilm Mosodai Capriccio – (1982) – dokumentumfilm Útközben hazafelé – (1982) – dokumentumfilm A permetezés-technika elmélete és gyakorlata – (1983) – oktatófilm Mindennapi kenyerünk – (1984) – Gondolatok a korszerű gabonatárolásról A homoktól az erdőig (1985) – oktatófilm Ökológiai szukcesszió – (1985) – oktatófilm A bugaci ősborókás – (1985) – ismeretterjesztő film A mentők története – (1986) – dokumentumfilm Egy éjszaka története – (1986) – dokumentumfilm Vertikális zonalitás – (1986) – oktatófilm A Bükk-hegység élővilága – (1986) – oktatófilm Diverzitások és társulások – (1986) – oktatófilm A bölcsőtől a sírig – (1987) – dokumentumfilm Lesz még szőlő… – (1988) – ismeretterjesztő film A legjobbat a leggyorsabban – az embrió klónozása és átültetése – (1988) – ismeretterjesztő film A világ jámborai – (1990) – dokumentumfilm Petőfi – (1990) – dokumentumfilm Végtelenebb a végtelennél – (1994) A T-ART története – (1994) Gerontex – (1996) Hippoterápia – (1997) Az irgalmasság háza – (1998) A kántorok tanítója – (1998) Egyéb munkái Különleges, négy egész estés filmet tartalmazó video-albumot adott ki 4 PORTRÉ címmel, amely iskolák, könyvtárak, kulturális intézményeknek ajánlott. HMS Wessex (1943) A HMS Wessex a Brit Királyi Haditengerészet egyik W osztályú rombolója volt. A hajó eredetileg a HMS Zenith nevet kapta volna, de még vízre bocsátása előtt, 1943 januárjában átnevezték, így végül a Wessex nevet kapta. Vízre bocsátására 1943. október 2-án került sor a Fairfield Shipbuilding and Engineering Company govani gyáránál. 1944. május 11-én állt hadrendbe. Pályafutása A háborúban Elkészültekor a Wessexet a Honi Flotta 3. Romboló Flottájához helyezték. Flottájával együtt a Wessexet is a normandiai partraszállás fedezésére használták 1944. június 6-án. Ez év júliusában a hajót áthelyezték a 27. Romboló Flottához, és felkészítették a Keleti Flottában való szolgálatra. Rendbe hozatalát - mely augusztusban be is fejeződött - Portsmouthban végezték. Augusztus 4-én a HMS Whelppel együtt elindult, hogy Ceylonnál csatlakozzon a Keleti Flottához. Szeptemberben és októberben a romboló konvojokat kísért az Indiai-óceánon, illetve a brit repülőgép-hordozók kíséretében vett részt. Ezen feladatok ellátása közben vett részt a Millet, Outflank és Meridian hadműveletekben is. 1945-ben a Brit Csendes-óceáni Flottához került, ahol továbbra is hajók kíséretének biztosítására, valamint radaros őrhajóként használták. A háború végéhez közeledve, Aucklandben felújításon esett át. A háború után A háború befejezése után a Wessexet ideiglenesen a fogságba esett szövetségesek hazaszállítására használták, illetve 1945. október 27-ig a megszálló csapatokat támogatta. Ezután egy ausztráliai kitérőt követően visszaindult az Egyesült Királyságba. 1945. december 28-án érkezett meg Devonportba. 1946 januárjában a Plymouth-i kikötőben a tartalék flottához került. 1948-ban a hajót áthelyezték a dél-afrikai Simonstownba. 1950. március 29-én a Wessexet átadták a Dél-Afrikai Haditengerészetnek, ahol a SAS Jan van Riebeeck nevet kapta. 1964 és 1966 közt modernizálták, és részben fregattá alakították. 1978-ig állt szolgálatban, majd leselejtezték. 1980. március 25-én rakétacélpontként végezte. Nabinaud Nabinaud település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 97 fő (2015). Nabinaud Laprade, Pillac, Saint-Séverin és Petit-Bersac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Orosz Múzeum Az Orosz múzeumot (Государственный Русский музей) 1898-ban nyitották meg Szentpéterváron, a Művészetek terén levő egykori Mihály-palotában. A palotát 1819-1925 között Rossi, I. Sándor cár öccse építette, Mihály számára. Leírása Ez a legnagyobb orosz művészeti gyűjtemény, mely Szentpétervár központjában, a Mihály-palotában kapott helyet, nem messze a Nyevszkij proszpekttől. A múzeum termeiben a legelismertebb orosz festők kiemelkedő képei, köztük a 20. századi avantgárd művészei is, így Lev Alekszandrovics Bruni és Natalia Goncsarova alkotásai is helyet kaptak. Az orosz művészet részlegének fénypontjai Andrej Rubljov és Simon Usakov ikonjai. A 19. századból Karl Brjullovtól a Sismarjov nővérek portréja, valamint többek között Ivan Siskin, Iszaak Levitan, Pavel Fedotov, Oreszt Kiprenszkij festményeit, ezenkívül Ivan Ajvazovszkij tengert ábrázoló festményeit. Az itt kiállított „vándorló” festők művei realisztikus stílusukat szociális eszmék szolgálatába állították. Legismertebb képviselőjük Ilja Repin. Az épület földszintjén a szovjet korszak festészetét állították ki. A rendszerváltás óta ismét megtekinthetők az egykor elítélt avantgárd festők művei. Ketcseneri járás A Ketcseneri járás (oroszul Кетченеровский район, kalmük nyelven Көтчнрә район) Oroszország egyik járása Kalmükföldön. Székhelye Ketcseneri. Népesség 1989-ben 15 263 lakosa volt, melynek 78,9%-a kalmük, 10,8%-a orosz, 3,8%-a dargin, 3,6%-a csecsen, 0,4%-a kazah. 2002-ben 11 049 lakosa volt, melynek 86,2%-a kalmük, 9,1%-a orosz, 1,6%-a csecsen, 1,3%-a dargin, 0,5%-a kazah, 0,3%-a ukrán. 2010-ben 10 622 lakosa volt, melyből 9 324 kalmük (87,8%), 875 orosz (8,4%), 105 csecsen (1%), 101 dargin (1%), 69 kazah (0,7%), 23 koreai, 16 ukrán, 13 lezg, 13 tatár, 12 azeri stb. Bánátnagyfalu Bánátnagyfalu (szerbül Банатско Велико Село / Banatsko Veliko Selo) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Nagykikinda községben. Fekvése Nagykikinda keleti szomszédságában fekszik, Torontáltószeg és Nákófalva között. Története Szenthubert, Szentborbála és Károlyliget település Mária Terézia királynő rendeletére 1770-1771-ben települt. A telepítést Neumann temesvári igazgatósági tanácsos végezte Lotaringiából származó francia, és Délnyugat-Németországból származó sváb telepesekkel. A falvak a 18. század során többször is gazdát cseréltek és idővel a francia telepesek is beleolvadtak a német lakosságba. A II. világháború után a sváb lakosság Németországba menekült, helyükbe szerb családok költöztek Boszniából. A három német falu 1948-ban egyesült (Banatsko) Veliko Selo (Bánátnagyfalu) néven. Szenthubert Szenthubert (Sankt Hubert) falut Neumann temesvári igazgatósági tanácsos 1771-ben telepítette be francia és német telepesekkel. A franciák Lotaringiából a metzi, besançoni, párizsi és luxemburgi egyházmegyékből, a németek, pedig Mainz, Trier, Nassau, Würzburg, Ingolstadt városokból és a környező falvakból érkeztek. Az új telepeseknek 1770-ben plébániájuk, 1771-ben pedig már iskolájuk is épült. 1781. után Szenthubertet a gróf Ferraris család vásárolta meg, majd a gróf Zichy-Ferraris család birtoka lett, 1838-ban pedig gróf Zichy-Ferraris Ferencz lett a földesura. A falu római katolikus temploma 1806-ban épült. A település határában feküdt egykor Hollósvár, melyet egy 1429-ből való oklevél is említett. 1910-ben 1497 lakosából 80 magyar, 1351 német, 37 román volt. Ebből 1439 római katolikus, 39 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott. Szentborbála Szentborbála (Seultour) helyén a török hódoltság előtt Seultourn állt. A hódoltság alatt elpusztult régi falu helyére, melyből csak egy csonka torony maradt meg 1770-1771-ben Neumann temesvári igazgatósági tanácsos felügyelete alatt épült fel az új falu, melyet azután a Lotaringiából származó első francia telepesei Seultourn-nak neveztek el. A temesvári igazgatóság az első települőknek 64 házat és mellé iskolát is építtetett. Később a francia telepesekhez rajnamelléki németek csatlakoztak, eleinte külön, a Deutsch-Gasse-nak nevezett utcában telepedtek le. Később a francia telepesek beolvadtak a német lakosságba. 1910-ben 961 lakosából 13 magyar, 925 német, 23 román volt. Ebből 938 római katolikus, 23 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott. Károlyliget Károlyliget (Charleville) Mária Terézia királynő rendeletére épült 1770-1771-ben ugyancsak Neumann temesvári igazgatósági tanácsos felügyelete alatt, aki az első letelepülőknek 64 házat építtetett. Elsőként Lotaringiából származó franciák érkeztek, hozzájuk németek is csatlakoztak és eleinte a franciák voltak többségben. A német települők a franciáktól elkülönülve, a Deutsch-Gasse nevű utcában laktak és 1771-ben a temesvári igazgatóság már elemi iskolát is építtetett részükre. 1838-ban Károlyliget birtokosa a gróf Zichy-Ferrary család volt. Károlyliget határában feküdt a középkorban Horogszeg falu is, amely 1429-ben Szilágyi László birtoka volt. A falu a török hódoltság alatt pusztult el, a gróf Mercy-féle térképen is pusztaként van feltüntetve Orosin néven. 1750-től a délmagyarországi kincstári puszták bérlők-társasága bérelte. Az 1783-as térképen Mali Orosin néven írták. 1910-ben 757 lakosából 5 magyar, 726 német, 26 román volt. Ebből 731 római katolikus, 26 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott. Róth Miksa Róth Miksa, születési nevén Roth Miksa József (Pest, 1865. december 26. – Budapest, 1944. június 14.) magyar üvegfestő és mozaikművész. Pályafutása 1865-ben született Roth Zsigmond és Duller Mária gyermekeként. Apja és nagyapja is üvegesként dolgozott. Apja műhelyében, majd külföldi tanulmányutakon sajátította el az üvegfestés mesterségét. Önálló „üvegfestészeti műintézet”-ét 1885-ben alapította. Első műterme a VII. ker. Dohány utca 10.-ben volt, azután a VIII. kerület Német utca 3.-ban, majd az ugyancsak VIII. kerületi Kender (ma Auróra) utca két, egymás melletti házában (11. és 13.) dolgozott, végül 1911-től a VII. kerület Nefelejcs utca 26.-ban működött a „Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete”, 1939-ig. 1897-től üvegmozaik készítésével is foglalkozott. Munkáját művészi szintre emelte, stílusát kezdetben a historizmus, majd a szecesszió és az art déco illetve ezek ötvözete jellemezte. Számos hazai és külföldi elismerésben részesült: 1898-ban elsőként neki ítélték az Iparművészeti Állami Aranyérmet, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüst, az 1902-es torinói és az 1904-ben St. Louisi (USA) világkiállításon pedig aranyéremmel tüntették ki. Idehaza megkapta a Ferenc József-rend lovagi fokozatát majd pedig a kormányfőtanácsosi címet. A mozaikkészítés technikájának megújításáért az olasz király aranyérmét nyerte el. Évtizedeken keresztül a Magyar Iparművészeti Társulat alelnöke (rövid ideig elnöke) volt, számos művész és művészetpártoló egyesületben (többek között a Steindl Céhben) tevékenykedett. Művei Munkái díszítik többek között az Országház, a Gresham-palota (ma szálloda), a volt Osztrák-Magyar Bank, ma Magyar Nemzeti Bank, a Zeneakadémia épületét, a szegedi Fogadalmi Templom több ablakát, a lipótmezei elmegyógyintézet, egykor Országos Tébolyda (bezárásáig Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) kápolnáját (ennek valamint a falakról eltávolított freskóknak a tervét a gödöllői művésztelep művésze, Nagy Sándor készítette), a marosvásárhelyi kultúrpalota és városháza, a szabadkai Városháza épületét, a Kálvin téri református templomot, a budapesti Rózsák terén álló Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplomot, a Pannonhalmi Bencés Főapátság Szent István-kápolnáját és a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermét, illetve a Fasori evangélikus templomot. Ő készítette a Magyar Nemzeti Levéltár ólomüveg ablakait a települések címereivel, továbbá ő tervezte a levéltári épület ornamentikus díszítő festését valamit több bútorát és kovácsoltvas díszeinek egy részét is. Számtalan alkotása azonban elpusztult a történelem során, így például az Üllői úti Örökimádás-templomba festett ablakai, a Törley-mauzóleum üvegképei – vagy az Országház kupolájának üvegfestményei (a delegációs folyosók és lépcsőházak Róth által festett ablakainak többsége azonban ma is láthatóak). A közhiedelemmel ellentétben nem maradtak fenn a Szent István-bazilikába készített üvegfestményei sem, csupán a mai Szent Jobb Kápolna néhány ablakának szegélydísze és néhány kisebb mozaik alkotás származik tőle. Megjegyzendő, hogy ő készítette a Budai Vár egykori Szent Jobb-kápolnájának üvegablakait és mozaikjait - a festett ablakok a második világháborúban elpusztultak, a mozaikokat azonban a szocializmus idején leszedték a falról és a Balatonalmádiban felépített kápolnába vitték át. Mozaikalkotásai is közismertek: a Szervita téren (az egykori Török Bankház homlokzatán) látható Budapest legnagyobb köztéri mozaikja; Róth (Vajda Zsigmond festőművésszel közös tervek alapján) készítette a Széchenyi gyógyfürdő valamint a Deák- és a Kossuth-mauzóleum mozaikjait és a Fiumei úti temető árkádorának mozaikjait is a Róth műterem kivitelezte. Több munkája, így például a marosvásárhelyi Kultúrpalota és Városháza, illetve a lipótmezei kápolna is a gödöllői művésztelep művészeivel való közös munka eredményeként született meg. A Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor és Toroczkai Wigand Ede által tervezett alkotásokat Róth Miksa kivitelezte, a lépcsőházi ablakokat valamint a Betlen Gábor tudósai körében című munkát ő is tervezte Számos alkotása található külföldön. Így például a hágai királynői palotában, Oslóban a Fageborg templomban, Mexikóvárosban a Teatro Nacionalban. A nyolc múzsát ábrázoló, szecessziós stílusú, kb. 180 négyzetméteres üvegkupola és a színpadnyílás körüli mozaikok tervét Maróti Géza készítette. (Róth és Maróti elkészítették színpadot a nézőtértől elválasztó „kristályfüggöny” terveit és makettjét is, azonban az első világháború miatt ennek kivitelezésével a mexikóiak Louis Comfor Tiffany cégét bízták meg). Velencében a biennálé magyar kiállítási csarnokába készített ablakai elpusztultak, az épületet díszítő, Körösfői-Kriesch által tervezett mozaikjai részben láthatóak. Korai munkája volt Milánóban a „Marsaglia-palota” számos üvegablaka. Családja Miksa felesége Walla Jozefa volt, a -törökbálinti cementárugyáros, Walla József lánya. Három gyermekük született: Amália, Erzsébet és József – akiknek ma már nem él leszármazottjuk. Üvegfestőként dolgozott Miksa öccse, Manó is, ő késztette többek között a szegedi Új Zsinagóga üvegablakait (amelyeket gyakran tévedésből Miksa műveiként tartanak számon) vagy pl. a Gellért gyógyfürdő második világháborúban elpusztult, de korabeli fotókról rekostruált, Buda halála című üvegfestményét. Másik öccse Pesti Kálmán néven színészként dolgozott. Nővérük gyermeke volt Elek Artúr, aki a Nyugat című folyóirat szerkesztőjeként dolgozott 1944-ben bekövetkezett öngyilkosságáig. Könyvei Üvegfestészetek mintakönyve (Budapest, 1896, Kunosy Vilmos és fia műintézetéből) Megjelent az 1896-os ezredévi kiállításra Üvegedzések mintakönyve (Budapest, 1896, Kunosy Vilmos és fia műintézetéből) Róth Miksa császári és királyi udvari üvegfestő műintézete Budapest (sajtó alá rendezte Csányi Károly, nyomta a Pátria, Budapest, 1908) Egy üvegfestőművész az üvegfestészetről (szerzői kiadás, Budapest, 1942) Egy üvegfestőművész emlékei (Hungária kiadás, Budapest, 1943) Munkáit részben a fenti helyszíneken, illetve az egykori lakóházából és műterméből kialakított múzeumban, a Róth Miksa Emlékházban (1078 Budapest, VII. Nefelejcs u. 26.) lehet megtekinteni. Angel City Az Angel City 2002-ben alakult dance zenei együttes. Első sikereiket a Do You Know című dallal érték el, ami Robert Miles Children című dalának feldolgozása. Majd ezt követte a Touch me és a Sunrise, amelyek mindegyike hatalmas sikereket ért el a slágerlistákon. 4-dik és egyben utolsó sikeres daluk a Love me right volt, ezután Lara szólókarrierbe kezdett, így az együttes sem hallatott magáról egészen 2007-ig, amikor Lara visszatért az Angel City-be és kiadták a 24/7 dalt. Három év szünet után 2010-ben adták ki a How Do You Sleep című dalt, amely promóciós célból debütált a Dance Nation YouTube oldalán. Albumok Love Me Right (2005) #44 UK Shkodrai-tó A Shkodrai-tó (szerbül: Скадарско језеро / Skadarsko jezero, albánul Liqeni i Shkodrës, régi magyar neve Szkutari-tó az olasz Lago di Scutari nyomán) a Balkán-félsziget legnagyobb tava Albánia és Montenegró határvidékén. Fekvése A Shkodrai-tavat Montenegró felől a Dinári-hegység karsztvidéke, a Lovćen, a Sutorman és a Rumija hegységek, Albánia felől, keletről az Albán Alpok, a Tarabosh-hegy, illetve délről a Shkodrai-síkság fogja közre. Jelentősebb, a partvidéken fekvő települések: Montenegróban Virpazar, Seoca, Murići, Albániában a tó névadó települése, Shkodra. Földrajza Az átlagosan 7 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő tó geológiai értelemben fiatal, mintegy 18 ezer évvel ezelőtt kialakult, tektonikus eredetű kriptodepresszió. Területe időszakosan változó, a mediterrán éghajlatot jellemző száraz nyarakon 368 km², a csapadékos teleken 540 km². A legalacsonyabb vízszint esetén területének mintegy 60%-a Montenegróhoz (220 km²), 40%-a Albániához (148 km²) tartozik. Partvonalának teljes hossza 168 kilométer (ebből Montenegróra 110, Albániára 58 kilométer esik). Buja növényzetű északi partvonala tagolatlan, a meder fokozatosan mélyülő, míg délen meredélyek szegélyezik. A tó átlagos mélysége 5–9 méter, de egyes vízszint alatti forrásoknál, ún. szemeknél eléri a 40 méteres mélységet is, legmélyebb pontja a Raduš-szem 60 méterrel. A víz felszín közeli hőmérséklete télen átlagosan 7 °C, nyáron 27 °C. Vízgyűjtő területe 5490 km². Vizének 60%-át a 113 kilométer hosszú Morača folyó szolgáltatja, emellett a Dinári-hegységből érkező felszín alatti karsztforrások szintén a Shkodrai-tavat táplálják. Vizét a 41 kilométeres Bunë/Bojana vezeti el az Adriai-tengerbe. A bővizű Bojana/Bunë jóvoltából a tó vize két-két és fél évente kicserélődik. Állatvilága A tó faunája rendkívül gazdag, Európa egyik leggazdagabb vízimadár-rezervátuma. Mintegy kétszázhetven madárfaj él itt, köztük sirályok (Laridae), gémek (Ardeidae), valamint a kontinens egyik utolsó pelikánközössége (Pelecanidae). Hasonlóan gazdag a tó halfaunája, különösen ponty-, küsz- és angolnaállománya. Régről ismert, de csak 1987-ben leírt endemikus békafaj a 7-8 centiméteres Rana shqiperica (tkp. ’albán béka’). A tó montenegrói részén, mintegy 40 ezer hektáron 1983-ban nemzeti parkot alakítottak ki (Nacionalni Park Skadarsko Jezero). Az albán oldalon egy 23 ezer hektáros területet 2005 novemberében nyilvánítottak természetvédelmi területté. A Shkodrai-tavat a Ramsari egyezmény keretén belül 1995 decemberében vették fel a nemzetközi vadvízi élőhelyek listájára. Alicia Rodriguez Alicia Rodriguez Puerto Ricó-i nacionalista, akit zendülés szervezése és más bűncselekmények miatt 55 év büntetést kapott. 1981. február 18-án ítélték el, és még aznap egy amerikai szövetségi börtönbe került. Azonban 1999. szeptember 7-én, miután Bill Clinton rá is kiterjesztette a közkegyelmet, szabadon engedték. Fiatalkora és magánélete Alicia 1953-ban Chicagóban született. Ő szülei első gyermeke, aki az USA-ban látta meg a napvilágot. Alicia beiskolázása után gyorsan rájött, hogy nem sok jót hozott az életében az, hogy amerikainak született. Tanárai és felsőbb éves társai Puerto Ricó-i szüleit, családját, nyelvét és kultúráját teljesen idegennek és ellenségesnek tekintették. Mikor a középiskola elvégzése után életében először Puerto Ricóban járt, megváltozott az élete. Mikor harmadszor és mint a Chicagói Illinoisi Egyetem biológia szakos hallgatója utoljára járt a szigeteken, belefájdult a szíve, mikor meglátta, az ipari szennyezés hogyan teszi tönkre a sziget élővilágát. Elhatározta, hogy nem más, mint a bajok gyökere ellen veszi fel a harcot. Ez pedig szerinte nem más, mint a gyarmatosítás. Zendülés szervezése Rodriguezt 11 társával együtt 1980. április 4-én tartóztatták le. 1974. óta több mint 100 robbantással vagy robbantási kísérlettel hozták összefüggésbe. Mindezek célja Puerto Rico függetlenségének kivívása volt. Tárgyalásuk alatt mindegyikük hadifogolynak vallotta magát, és megtagadták a tárgyaláson való aktív közreműködést. Egyik, a nevükhöz kapcsolódó robbantásnak sem volt halálos áldozata vagy sérültje. Rodriguezt zendülés szervezése és más kapcsolódó bűncselekmények miatt összesen 55 évnyi, szövetségi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték. A többi elítélt Puerto Ricó-i nacionalista között volt olyan, aki zendülés, honvédségi jármű hatalomba kerítése, ellopott jármű államok közötti szállítása, az államok közötti kereskedelmi jog megsértése és bűncselekmények előkészítése miatt több mint 90 évig tartó, szövetségi börtönben letöltendő büntetésre ítéltek. A zendüléssel kapcsolatban elítélteket mentesítették a robbantásokban való részvétellel kapcsolatos vádak alól. Ezek közé tartozott a bombagyártás és a fegyveres rablás előkészítése is. Mindenkit elítéltek amiatt, mivel fegyverrel próbálták meg megdönteni az Egyesült Államok Puerto Ricó-i Kormányának hatalmát. Az emberi jogok megsértése A FALM bebörtönzött tagjainak emberi jogait több jelentés szerint is megsértették. Az elítélteket a családjuktól távoli börtönökben helyeztek el, többeket szexuálisan zaklattak. Voltak olyanok, akiktől megtagadták a szükséges orvosi ellátást, másokat pedig minden indok nélkül föld alatti, elszeparált zárkákban helyeztek el. Az Amnesty International és a Képviselőház Bírósági, Szellemi Tulajdonjogi és Büntetéseljárási Albizottsága egyaránt kifogásolta a körülményeket. Politikai elítéltek Éveken keresztül több belföldi és nemzetközi szervezet is politikai fogolyként tekintett Rodriguezre. Alicia Rodriguez végül 1999. szeptember 10-én szabadult ki. Bill Clinton ekkor írta alá a kegyelmi kérvényét. Clinton Desmond Tutut és Jimmy Carter volt elnököt említette meg, hogy ők jártak a fejében, miközben elfogadta Rodriguez kegyelmi kérvényét. Ezután a többi, szintén Puerto Rico függetlenedése miatt bebörtönzött foglyot is politikai fogolynak minősítettek. Néhányan keményebben, mások szelísebben adtak hangot ezen véleményüknek. Bobby Zamora Robert Lester „Bobby” Zamora (Barking, Anglia, 1981. január 16. –) Trinidad és Tobagó-i labdarúgó, aki jelenleg a Brighton & Hove Albion csapatában játszik csatárként. Pályafutása Bristol Rovers Zamora a West Ham United ifiakadémiáján kezdett futballozni, de nem kapott profi szerződést. Ugyanazon a napon küldték a csapattól, mint Jlloyd Samuelt, Fitz Hallt és Paul Koncheskyt. 1999 augusztusában a Bristol Rovershez került, ahol minden sorozatot egybevéve hat meccsen kapott lehetőséget. Az ott töltött ideje alatt a Bath Cityt és a Brighton & Hove Albiont is megjárta kölcsönben. Brighton & Hove Albion 2000 februárjában kölcsönvette a Brighton, ahol három hónap alatt hat mérkőzésen játszott és hat gólt szerzett. Augusztusban véglegesen is leigazolták 100 ezer fontért. Hamar megtalálta a helyét és a csapat egyik leggólerősebb csatára. Teljesítményének köszönhetően bekerült az U21-es angol válogatottba és több nagyobb csapat is szerette volna megszerezni. Összesen 136 alkalommal lépett pályára az Albionban és 83 gólt lőtt. Ezzel ő is hozzájárult ahhoz, hogy csapata két év alatt két osztályt lépett előre. Tottenham Hotspur A Brightonban nyújtott teljesítményével Zamora jó benyomást tett a Tottenham Hotspur menedzserére, Glenn Hoddle-ra, aki 2003 júliusában 1,5 millió fontért le is igazolta. Nem tudta beverekedni magát a kezdőbe a White Hart Lane-en, mindössze 18 meccsen játszott, ebből 11-szer csereként lépett pályára. 2003 októberében, egy West Ham elleni Ligakupa-meccsen szerezte egyetlen gólját a fehér mezeseknél. West Ham United 2004 januárjában a West Ham United leigazolta Zamorát, cserében pedig odaadta Jermain Defoe-t a Spursnek. Hamar megkedveltette magát a szurkolókkal, első meccsén ugyanis gólt szerzett, ezzel ő is hozzájárult, hogy csapata hátrányból fordítva legyőzte a Bradford Cityt. Első hazai meccsén szintén betalált, ezzel győzelemhez segítve a WHU-t a Cardiff City ellen. A 2004/05-ös szezonban 13 gólt lőtt. A Preston North End ellen, a másodosztály rájátszásának a döntőjén ő szerezte az egyetlen gólt, ezzel feljuttatta csapatát a Premier League-be. A következő idényben 42 meccsen játszott és tíz gólt lőtt. A West Ham a tabella első felében végzett és bejutott az FA Kupa döntőjébe is, ahol büntetőkkel kikapott a Liverpooltól. Zamora kihagyta a maga tizenegyesét. 2006 januárjában egy új, négy évre szóló szerződést kapott klubjától. A 2006/07-es évadot is remekül kezdte, első négy meccsén ötször volt eredményes. Ezután viszont leromlott a West Ham United formája és ő sem talált be egészen 2007 januárjáig. Végül 11 góllal fejezte be a szezont. A 2007/08-as szezonban mindössze 14 meccsen játszott, mivel öt hónapot ki kellett hagynia íngyulladása miatt. Fulham A Fulham 2008 nyarán John Paintsillel együtt leigazolta Zamorát, összesen 6,3 millió fontot fizettek a két játékosért. Első szezonjában mindössze két gólt szerzett, bár jól teljesített és fontos tagja volt a csapatnak. 2009. július 15-én a Hull City egy 5 millió fontos ajánlatot tett érte, amit a Fulham el is fogadott. A Hull Citynél többet kereshetett volna, de úgy döntött, hogy marad és bebizonyítja, többre is képes. Nem sokkal később két gólt szerzett egy Peterborough United elleni barátságos meccsen, négy nappal később az Európa-ligában is gólt szerzett és adott két gólpasszt. A 2009/10-es idény első meccsén, a Portsmouth ellen is betalált, majd október 19-én, a Hull ellen is betalált. Október 31-én ő szerezte a Fulham első gólját a Liverpool ellen, végül 3-1-re nyertek. Később győztes gólt lőtt a Sunderland ellen, majd duplázni tudott az FC Basel ellen az Európa-ligában. Queens Park Rangers 2012. január 31-én 2 és fél éves szerződést írt alá a QPR-ral, az átigazolás díját nem hozták nyilvánosságra. Első meccsén a Wolverhampton ellen góllal mutatkozott be. Válogatott Zamorát 2002 áprilisában, egy Portugália elleni meccsre hívták be először az U21-es angol válogatottba. Részt vett a 2002-es U21-es Eb-n is. Összesen 6 meccsen játszott az U21-es csapatban és nem szerzett gólt. Szerepelhetett volna a 2006-os világbajnokságon Trinidad és Tobago színeiben, de akkor nemet mondott Leo Beenhakker megkeresésére. „Édesapám Trinidadban született és egy álmom válna valóra, ha játszhatnék a vb-n, de jelenleg csak a West Ham érdekel. Szeretnék a klubomra koncentrálni és nem akarom, hogy valami más elvonja a figyelmemet” - mondta Zamora. 2009. augusztus 7-én mégis felvette a Trinidad és Tobago-i állampolgárságot Jlloyd Samuellel együtt. Már öt nappal később, egy Salvador elleni vb-selejtezőn debütálhatott volna, de egy sérülés megakadályozta ebben. 2010. augusztus 11-én mégis az angol labdarúgó-válogatott mezében mutatkozott be a felnőttcsapatban Magyarország ellen. Sikerei, díjai Brighton & Hove Albion Az angol negyedosztály bajnoka : 2000/01 Az angol harmadosztály bajnoka : 2001/02 West Ham United Az angol másodosztály rájátszásának győztese : 2004/05 Az FA Kupa ezüstérmese : 2006 Fulham Az Európa-liga ezüstérmese : 2010 A Duna tévécsatorna műsorai Ez a szócikk a magyarországi Duna Média Duna csatornájának műsorait részletezi. 2015. március 15-től Etnikai- és nemzetiségi magazinok Roma Magazin (roma etnikai magazin) P'amande (roma kulturális magazin) Srpski Ekran (szerb nemzetiségi magazin) Domovina (szlovák nemzetségi magazin) Unser Bildschirm (német nemzetiségi magazin) Ecranul nostru (román nemzetiségi magazin) Hrvatska kronika (horvát nemzetiségi magazin) Slovenski utrinki (szlovén nemzetiségi magazin) Rondó (bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin és ukrán nemzetiségi magazin) Kvartett (a visegrádi országok magazinja) Vallási műsorok Vasárnap délelőttönként jelentkező, a történelmi egyházak életéről beszámoló műsorok, vallástudományi beszélgetések. Isten kezében Rome Reports - Vatikáni híradó "Így szól az Úr!" A sokszínű vallás Kereszt-Tények Katolikus krónika Az utódok reménysége Református magazin Új nemzedék Baptista ifjúsági műsor Unitárius ifjúsági műsor Református ifjúsági műsor Evangélikus magazin Önkéntesek 2015. március 15-e előtt Magazinok Arcélek – A Portrésorozat olyan személyiségeket mutat be, akik magatartásukkal, munkájukkal, cselekedeteikkel példát mutatnak. Csellengők – Eltűnt gyermekeket és felnőtteket kereső műsor. Duna Mozi – A Duna Televízió régi és új filmjeit bemutató műsorblokk. Ízőrzők - A Kárpát-medencei hagyományos ételeket bemutató műsorsorozat. Hagyaték – A „Hagyaték” a magyar szellemi kulturális örökség átörökítésén munkálkodik. Leporolja a magyar múlt szellemi hagyatékának egy-egy darabkájáról a modern korokban rárakódott szennyeződéseket, hogy azok újra a maguk fényességében ragyogjanak. Hazajáró - A Duna útifilm magazinja, színes dokumentumsorozat a Kárpát-medencei turistautazásokról a magyarság számára. Jelenleg az M5-ön láthatóak a premier adások. Lyukasóra – A Lyukasórát neves irodalmárok alapították, immár 21 éve. A kéthetente vasárnap jelentkező műsorban költőkből, színészekből, irodalomárokból álló összeszokott baráti társaság tagjai kalauzolják egymást és a nézőket a költészet izgalmas világába, olykor alig ismert területeire. Pannon expressz - Magazin, melyben, a Kárpát-medencét vonattal utazzuk körbe. Sírjaink hol domborulnak – Több mint hat évtizede már, hogy befejeződött a II. világháború, de még mindig több százezer család keresi a harctereken, a hátországban, hadifogoly- vagy munkatáborokban eltűnt, elhunyt hozzátartozóját – nekik segít a Duna TV. Száműzött magyar irodalom – Költők, írók életútjáról és műveikről igyekszik átfogó képet adni a sorozat. Szerelmes földrajz - Ismert emberek őszinte nyilatkozata az általuk közel álló magyar tájak varázsáról. Heckhuscheid Heckhuscheid település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Zólyom–Csata-vasútvonal A Zólyom–Korpona–Ipolyság–Csata-vasútvonal Szlovákiában található. Története A Csata–Balassagyarmat vonalat a MÁV egykori leányvállalata, a Garam–Ipolyvölgyi MÁV-HÉV társaság építette 1891-ben. Ez Homoknál (Ipolyság része) éri el az Ipoly folyót. 1898-tól kezdték építeni a HÉV új szárnyvonalát Ipolyság és Korpona között, ami 1899-ben nyílt meg. A trianoni békeszerződésnél Csehszlovákiának szüksége volt a vasútvonalra, így az új országhatár nem az Ipoly folyó lett, hanem azt a vasutat tartalmazó bal parton jelölték ki. 1923-25 között a csehszlovákok a mellékszárnyat meghosszabbították Zólyomig. Ezen a szakaszon alagutak is vannak. 1963-ban katonai indokok alapján Magyarországon elbontották a vonal Drégelypalánk-országhatár közötti 6,3 km-es szakaszát. 2003 óta csak Ipolyság és Csata között folyik személyszállítás. The Last Amazing Grays (dal) A The Last Amazing Grays a finn Sonata Arctica tizedik, legutóbbi kislemeze; a The Days of Grays albumról van. Számlista „The Last Amazing Grays” (vágott verzió) - 4:14 „Flag in the Ground” - (videoklip verzió) 4:10 „The Last Amazing Grays” (nagyzenekari verzió) - 5:10 Johan Harmenberg Johan Georg Harmenberg, született Åkerman (Stockholm, 1954. szeptember 8. –) olimpiai és világbajnok svéd párbajtőrvívó. Telegdy Ádám Telegdy Ádám (Budapest, 1995. november 1. –) magyar úszó. A 2016-os úszó-Európa-bajnokságon 200 méter háton nyolcadik lett a selejtezőben, de harmadik magyarként kiesett. 100 méter háton a szétúszásban kiesett és 18. lett. 200 méter gyorson a 28., 50 méter pillangón a 62. helyen végzett. A 4 × 200 méteres gyorsváltóval hetedik volt. 2016 júniusában olimpiai szintet úszott 200 méter háton. A 2016-os riói olimpián 200 méter háton 19. helyen zárt. A 2017-es budapesti világbajnokságon 200 méteres hátúszásban a 9. helyen végzett, a 4 × 200 méteres gyorsváltó tagjaként 10. helyen zárt. A 2018-as úszó-Európa-bajnokságon 200 méteres hátúszásban a 12. helyen végzett. Rubi Szivárványiában A Rubi Szivárványiában (angolul: Rainbow Ruby; koreaiul: ���� ��; kínaiul: ����) dél-koreai-kínai-kanadai televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amelyet Taesik Shin rendezett. A zenéjét Jim Latham szerezte. Kanadában az Family Jr. vetíti, Magyarországon az M2 sugározza. Szereplők További magyar hangok : Czető Roland Noferkaré Tereru Noferkaré Tereru (más néven V. Noferkaré) az ókori egyiptomi VIII. dinasztia egyik uralkodója lehetett, az első átmeneti kor idején. Neve csak a XIX. dinasztia idején összeállított abüdoszi királylistáról ismert, melynek 49. helyén szerepel. Mikael Håfström Jan Mikael Håfström (1960. július 1.) svéd televíziós- és filmrendező. 1989-ben készítette első filmjét a televízió számára, majd 2001-ben rendezett először mozikba szánt filmet. Hollywoodi debütjére 2005-ben került sor a James Siegel regényéből készült Kisiklottakkal, a főszerepben Clive Owennel és Jennifer Anistonnal. Ezt követte a 2007-es 1408 című horror, aminek forgatókönyve Stephen King novelláját vette alapul. Håfström több alkotásának forgatókönyvírója is egyben, illetve ő jegyzi a magyar mozikban is vetített Zsernyákok című díjnyertes svéd film szkriptjét is. Bátyja Dan Håfström. Filmjei 2013 . Szupercella 2011 . A rítus 2007 . 1408 2005 . Kisiklottak (Derailed) 2004 . A tó szelleme (Strandvaskaren) 2003 . Könyörtelenek (Ondskan) 2001 . Leva livet 1992 . Botgörarna /tv/ 1992 . De giriga /tv/ 1989 . Terrorns finger /tv/ 1946-os izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1946-os szezonja volt a bajnokság harmincötödik kiírása. A bajnokságban hat csapat vett részt, a győztes a Fram lett. Ez volt a klub tizenkettedik bajnoki címe. Falstaff A Falstaff Giuseppe Verdi vígoperája három felvonásban, hat képben. Szövegkönyvét Arrigo Boito írta Shakespeare A windsori víg nők és IV. Henrik című színműveinek alapján. Ősbemutatójára a milánói La Scala operaházban került sor 1893. február 9-én. A magyar operaház 1927. május 12-én mutatta be. A mű keletkezése Giuseppe Verdi közel 80 esztendős volt, amikor utolsó színpadi művét, Falstaff című vígoperáját komponálta. A maestro sok évi szünet, környezete sok megszokott tagjának elvesztése után vette ismét kezébe a tollat, azzal az elhatározással, hogy ezúttal csupán a maga örömére, szórakozására dolgozik. A művön 1889 nyarán kezdett dolgozni, s az 1893 tavaszi milánói bemutató után néhány változtatást hajtott végre rajta, így került színre Rómában. (A komponálás ideje alatt volt a Parasztbecsület, a Bajazzók és a Manon Lescaut premierje.) A vígopera gondolata majdnem fél évszázadon át foglalkoztatta a zeneszerzőt, elsősorban Rossini egyik kijelentése miatt, melyben Verdit képtelennek találta vígopera komponálására. A bemutatón a Falstaff nagy sikert aratott és a siker egyre növekedett, midőn a bemutató együttese staggioneként bejárta vele Olaszországot, később Európa nagy városait. Cselekmény Első felvonás Sir John Falstaff két gazdag polgárasszonynak, Alice Fordnak és Meg Page-nek udvarol egyazon időben. Mindkettőnek ugyanazt a szerelmeslevelet küldi el, reménykedve, hogy erszényét majd feltöltheti pénzükkel. Szolgáit már hosszú ideje nem fizette. Doktor Cajus megvádolja a szolgákat, hogy meglopták őt, válaszként Falstaff kidobja. De amikor a két szolga, Bardolfo és Pistola nem vállalják, hogy kézbesítik a szerelmesleveleket, Falstaff dühösen elkergeti őket és a leveleket az apródjára bízza. Alice és Meg megkapták és meg is mutatták egymásnak a leveleket. Mrs. Quicklyvel közösen tervet szőnek, hogy az arcátlan lovagot megleckéztessék. Közben a féltékeny Ford is tudomást szerez a levelekről és elhatározza, hogy álnéven felkeresi Falstaffot és kipuhatolja az igazságot. Ezzel szemben Alice-nak az a terve, hogy légyottra hívja Falstaffot és alaposan megszégyeníti. Második felvonás A szolgák visszatérnek Falstaffhoz. Megérkezik Mrs. Quickly ism és átadja Alice Ford meghívását. A lovag boldog. Megérkezik Fontana álnéven Ford is, aki megkéri, hogy hódítsa meg számára Alice-t. Falstaff eldicsekedi, hogy még aznap várja őt Alice, amin a féltékeny Ford rettenetesen feldühödik. Mrs. Quicly bejelenti Falstaff érkezését. Alice jól mulat a lovag udvarlásán, de váratlanul hazaérkezik Ford. Falstaffot gyorsan a ruháskosárba rejti. Ford és emberei átkutatják a házat, de csak Annuskát találják Fenton karjaiban. Mivel Ford a lányát Doktor Cajushoz akarta feleségül adni, kidobja Fentont a házból. Miközben ismét Falstaff keresésére indul, az asszonyok a ruháskosarat, benne a lovaggal a Temzébe dobják. Harmadik felvonás A szerencsétlen kimenetelű szerelmi kaland után Falstaff a polgári világot kicsinyességgel és tisztességtelenséggel vádolja. Megérkezik Mrs. Quickly egy újabb üzenettel Alice-tól, aki a parkban várja majd a tölgyfánál. Ford és barátai kihallgatják a beszélgetést és elhatározzák, hogy példásan megbüntetik a lovagot. Ford odaígéri Cajusnak a lányát, Alice viszont támogatja Annuska és Fenton szerelmét. Falstaff fekete vadásznak öltözve megy el a találkozóra. Pontosan éjfélkor Falstaff a találkozó helyszínére érkezik. Az asszonyok Fentont barátcsuhába öltöztetik, hogy Ford és Cajus tervét keresztülhúzzák. Falstaff és Alice találkozóját Meg szakítja félbe, aki óvja őket a közeledő szellemseregtől. A szellemek és boszorkányok példásan megbüntetik Falstaffot. Doktor Cajus elé egy hamis menyasszonyt hoznak. Annuska a barátcsuhás Fentonnal jelenik meg, akit Ford Cajusnak hisz, és áldását adja a házasságukra. Amikor kiderül a turpisság, a becsapott Doktor Cajus és Ford felháborodik. Csak Falstaff vág jó képet a dologhoz, annál is inkább, mert hivatalos az esküvőre. Falstaff végszavával (A földön minden móka és játék) a játék minden résztvevője egyetért. Híres részletek L'onore! Ladri! – Becsület-monológ (Sir John Falstaff áriája, első felvonás) È sogno? o realtà - Ford áriája (második felvonás) Va, vecchio John - Sir John Falstaff áriája (második felvonás) Quand'ero paggio del Duca di Norfolk - Sir John Falstaff áriája (második felvonás) Dal labbro il canto estasiato vola - Fenton áriája (harmadik felvonás) Sul fil d'un soffio etesio - Nannetta áriája (harmadik felvonás) Tutto nel mondo è burla – Záró fúga (összes szereplő, harmadik felvonás) Finn dingi osztályú vitorlázás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a vitorlázás finn dingi osztályú versenyszámának futamait augusztus 9. és 17. között rendezték a qingdaói olimpiai vitorlásközpontban. Szabályok Finn dingi hajóosztályban 8 futamot rendeztek, innen a legjobb tíz helyezett versenyző folytathatta a versenyzést az éremfutamban. A versenyeken az elért helyezés alapján büntető pontokat kaptak a vitorlázók: mindenki annyit, ahányadik helyen végeztek – akinek a végén a legkevesebb pontja volt, az nyerte az aranyérmet. Eszerint az élboly a következő pontszámokat kapta: első 1; második 2; harmadik 3; negyedik 4; minden további helyezésenként plusz 1 büntető pontot kapott. Eredmények Az eredmények pontban értendők. A rövidítések jelentése a következő: DNF : nem ért célba (alapfutamban 27 büntető pontnak számít) DNE : szabály sértés (27 büntető pontnak számít) DNQ : kizárás (27 büntető pontnak számít) OCS : korai rajt miatt kizárták (27 büntető pontnak számít) megjegyzés Az éremfutamban minden pontszám duplázódott. Jacky Munaron Jacky Munaron (Namur, 1956. szeptember 8. –) világbajnoki negyedik helyezett belga labdarúgó, kapus, edző. Részt vett az 1982-es spanyolországi világbajnokságon, az 1984-es franciaországi Európa-bajnokságon és az 1986-os mexikói világbajnokságon. Sikerei, díjai Világbajnokság 4.: 1986, Mexikó Belga bajnokság bajnok (4): 1980–81, 1984–85, 1985–86, 1986–87 Belga kupa győztes (4): 1975, 1976, 1988, 1989 Belga szuperkupa győztes (2): 1985, 1987 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) győztes (2): 1975–76 , 1977–78 UEFA-kupa győztes (1): 1982–83 UEFA-szuperkupa győztes (2): 1976 , 1978 Belga kupa győztes: 1990 Belga kupa győztes: 1993 Kolbay Mátyás Kolbay Mátyás (latinul Mathia Kolbay, szlovákul Matej Kolbai Almás, 1795. február 2. – ?) bölcseleti, jogi doktor és jogtanár, a pesti egyetem jogtudományi karának tagja. A statisztika és bányajog tanára a Kassai Királyi Jogakadémián, majd a Pozsonyi Királyi Jogakadémián. Élete 1795-ban született Szepes vármegyében Almáson. 1827-től a statisztika és bányajog tanára a Kassai Királyi Jogakadémián, majd 1843-ban áthelyezték a Pozsonyi Királyi Jogakadémiára, ahol történelmet és statisztikát oktatott. 1848. június 10-én nyugdíjazták, de 1849. november 2-án, mint rendes tanárt reaktiválták, a természeti és a bányászati jogtudományok előadására kapott megbízást. A statisztikai elmélet kialakítására törekedett. Kassán 1830-ban adták ki "Theoria Statisticae" című tankönyvét. A könyv korának szakirodalmi összefoglalása, melyben a magyarországi és a német-osztrák egyetemi statisztikai elméleteket foglalta össze. Hét módszert (osztályozó, etnográfiai, összehasonlító, pragmatikus, táblázatos, leíró, analitikus) mutatott be, melyek akkoriban a statisztika elfogadott megközelítésének minősültek. Művei Assertiones ex universa jurisprudentia et scientiis politicis. Pestini, 1822. Theoria statisticae tamquam scientiae. Cassoviae, 1830. Jegyzetek Katalóg Štátnej vedeckej knižnice v Košiciach (szlovák nyelven). sclib.svkk.sk. (Hozzáférés: 2018. január 18.) Bodnár-Király Tibor (2017). „ÁLLAMLEÍRÁS ÉS A „STATISZTIKA ELMÉLETE” A 18–19. SZÁZAD FORDULÓJÁN - A magyarországi recepció dinamikája a 18–19. század fordulóján” (pdf). SZÁZADOK A Magyar Történelmi Társulat folyóirata 151. évfolyam 5. szám, 983-984.. o. (Hozzáférés ideje: 2018. január 18.) Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891. Drissa Diarra Drissa Diarra (Bamako, 1985. július 7. –) jelenleg az FC Chiasso labdarúgója. Pályafutása Fiatalon került Olaszországba, ahol a Lecce csapatában kezdte meg profi pályafutását. Később innen került a svájci első osztályba a Bellinzona csapatához. 2012 nyarán kötött szerződést a Honvéddal, ahol 2012. július 27-én debütált a Siófok ellen. Sikerei, díjai U20-as labdarúgó-világbajnokság résztvevő: 2003 Hecmanville Hecmanville település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 170 fő (2015). Hecmanville Berthouville, Boisney, Brionne és Franqueville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vass József (politikus) Vass József (Sárvár, 1877. április 25. – Budapest, 1930. szeptember 8.) kalocsai nagyprépost, kereszténypárti politikus. Élete Rómában a Collegium Germanicum Hungaricumban végezte a teológiát. Pappá szentelése után Adonyban lett káplán. Rövid idő után Székesfehérvárra helyezték, ahol katolikus napilapot szerkesztett. 1911-ben a Szent Imre Kollégium igazgatója lett. 1917-től a pesti egyetem teológiai karán volt tanár. Az 1920-as választáson a sárvári kerületben mandátumot szerzett, majd tagja volt a fővárosi törvényhatósági bizottságnak is. Az 1923-as dunai árvíz idején ő szervezte a mentési és a helyreállítási munkálatokat. 1924. február 16-tól kalocsai nagyprépost. 1926-ban Esztergom díszpolgárának választották. A megyeri városrész érdekében tett erőfeszítéseiért Újpest város 1928-ban díszpolgárává választotta. Egyházi, közírói és publicisztikai tevékenységet is folytatott, rendszeres szónoka volt az 1920-as évek országos katolikus nagygyűléseinek. Kormánytag Bethlen István miniszterelnök helyettesítésével megbízva együttesen mintegy másfél éven át. Az első Teleki-kormányban közélelmezési miniszter (1920. augusztus 15. – 1921. április 14.), valamint vallás- és közoktatásügyi miniszter (1920. december 16. – 1921. április 14.). A két királypuccs idején mint jó legitimista kapcsolatokkal rendelkező politikus közvetített Horthy és a király között. 1921. április 14-étől a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt, majd 1922. június 16-ától haláláig népjóléti és munkaügyi miniszter. Ő jegyzi az 1927-ben és 1928-ban megszülető szociálpolitikai törvényeket, amelynek pozitív hatását a városi munkásság döntő többsége élvezte. A lex Vass I (1927/XXI. tc) megnövelte a betegségi és baleseti járadék összegét a háború előtti időszakhoz képest. A lex Vass II. (1928/XL. tc.) pedig bevezette az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági ellátást és létrehozta az Országos Társadalombiztosítási Intézetet (OTI). A gazdasági világválság kirobbanása ugyanakkor megakadályozta a betegségi és baleseti biztosítás kiterjesztését a mezőgazdaságban dolgozók részére. Halála után minisztériumában széles körű anyagi visszaéléseket lepleztek le (Dréhr-ügy). Művei, publikációi Az én házam, az én váram. Népiratkák 311. Szent István Társulat Budapest , 1917 José Rodrigues Dos Santos José Rodrigues dos Santos (Mozambik, 1964. április 1. –) portugál író, egyetemi tanár és népszerű televíziós személyiség. Életrajz 1964 áprilisában született Mozambikban, amikor az még portugál gyarmat volt. Orvos apja a háború sújtotta részeken gyógyította az embereket. Itt szerezte első tapasztalatait a háborúról. A portugál birodalom összeomlása után, 1974-ben Portugáliába, öt évvel később Makaóba költözött. Tizenhét évesen itt kezdte el újságíró karrierjét a Radio Macau riportereként. 1982-ben visszatért Portugáliába hogy újságíró diplomát szerezzen. 1986-ban ismét költözött — ezúttal Londonba, hogy a BBC-nél dolgozzon. 1990-ben visszatért Portugáliába, és a közszolgálati televíziónál (RTP) kezdett dolgozni. Újságírást és rádiódrámát tanított a Lisszabon New University-ben. Kezdetekben a „Telejornal”, az RTP esti híradójának riportere volt, de néhány hónapon belül a „24 Horas” Esti Híreihez került, és ott dolgozik ma is. Ő mutatta be az öbölháború résztvevőit, eseményeit a világnak, amivel a nemzetközi figyelem középpontjába került. 1993-ban a CNN World haditudósító riportere lett. Tudósított: Dél-Afrikából, Angolából, Kelet-Timorból, Irakból, Kuvaitból, Izraelből és a palesztin területekről, Albániából, Bosznia-Hercegovinából, Szerbiából, Libanonból és Örményországból. Utolsó tudósításában a 2011-es líbiai polgárháborúról és a NATO bombázásairól számolt be. 2000-ben befejezte a Ph.D. disszertációját háborús tudósításból — ezt később kiadta három kötetben. Több tudományos és újságíró díjat nyert. 2002-ben egy irodalmi magazinnak dolgozó barátja megkérte, hogy írjon egy novellát, mert olvasta a Haditudósításokat, és úgy vélte, José egy igazi regényíró tehetség. Dos Santos nem értett vele egyet, de tartozott neki egy szívességgel. Elkezdett írni, és két hét múlva rájött, hogy a novellának tervezett írás már 200 oldal. Ez lett az első regénye: a „A Ilha das Trevas” (A sötétség szigete, 2002, 71 000 példány) egy család története Kelet-Timoron az indonéz háború éveiben. Nem lett bestseller, de lökést adott neki a második könyvéhez. A „A Filha do Capitão” (A kapitány lánya, 2004, 131 000 példány) a szerelem és árulás története az első világháborúban. A megjelenés utáni első két héten 600 példány sem kelt el, de miután az egyik fő portugál hírmagazin megemlítette a könyvet, az 2004 egyik bestsellere lett Portugáliában. Húsz nyelvre fordították le. Későbbi művei A 632-es kódex ( Codex 632 , 2005, 211 000 példány) Az isteni formula — Einstein utolsó üzenete ( A Fórmula de Deus , 2006, 197 000 példány) A hetedik pecsét — A világvége elkezdődött ( O Sétimo Selo , 2007, 202 000 példány) A Vida num Sopro , (2008, 152 000 példány) Isten haragja ( Fúria Divina , 2009, 195 000 példány) The Last Interview of José Saramago — egy rövid könyv a beszélgetéseiről a Nobel-díjas portugál költővel) O Anjo Branco (A fehér angyal, 2010, 169 000 példány) A végső titok ( O Último Segredo , 2011, 162 000 példány) Az ördög keze ( A Mão do Diabo , 2012 138 000 példány) O Homem de Constantinopla (2013, A Konstantinápolyból jött ember, 103 000 példány) Um Milionário em Lisboa (Egy lisszaboni milliomos, 2013, 87 000 példány) Salamon kulcsa ( A Chave de Salomão , 2014) A lótusz virágai (As Flores de Lótus,2015) Máig körülbelül 2 millió könyvet adott el. Család 1988-ban házasodott, felesége Florbela Cardoso. Két lányuk van: Catherine Cardoso Rodrigues dos Santos (1991) és Inês Cardoso Rodrigues Dos Saágaintos (1998). Írói munkássága Magyarországon 2010-ben jelent meg az első kötete, az Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete, amely az év egyik nagy sikere volt, többször szerepelt az eladási listák élén. Santos a regények megírása előtt alapos kutatómunkát végez, így Az isteni formula a fizika, a matematika és a világegyetem-kutatás legújabb és legérdekesebb talányait, felfedezéseit tárja elénk lebilincselően izgalmas történetbe ágyazva, érdekesen és közérthetően. Az Egyiptomi Múzeum lépcsőjén, Kairó kellős közepén, Tomás Noronhát megszólítja egy vadidegen nő. A neve Ariana Pakravan, iráni, és nála van egy régi, kiadatlan kézirat másolata. Ezen egy furcsa cím és egy rejtélyes vers áll. A váratlan találkozás hihetetlen kalandokba sodorja Tomást, amelyek során belekeveredik az iráni nukleáris válságba és Albert Einstein legfontosabb, ám befejezetlen tudományos felfedezésébe, amely minden idők legnagyobb rejtélyéhez vezet. 2011-ben jelent meg magyarul a második, A hetedik pecsét – A világvége elkezdődött című regénye és harmadik kötete, A 632-es kódex. A hetedik pecsétben meggyilkolnak egy tudóst az Antarktiszon, és az Interpool kapcsolatba lép Tomás Noronhával, a portugál történésszel, hogy segítsen megfejteni egy több mint ezeréves rejtélyt, egy bibliai titkot, amit a tettes fölírt egy lapra és otthagyott a holttest mellett… Portugáliától Szibériáig, az Antarktisztól Ausztráliáig röpít minket a magával ragadó regény, hogy bepillantást nyerjünk az emberiség túlélését fenyegető változásokba. A hetedik pecsétnapjaink tudományos tényein alapszik, és ezzel szerzője egy olyan felfedezést tár elénk, amely alapjaiban változtathatja meg a bolygónk és az emberiség jövőjéről alkotott elképzelésünket... A 632-es kódexben Tomas Noronha történész és kriptoanalítikus, a régi nyelvek szakértője azt a megbízást kapja, hogy fejtsen meg egy rejtélyes üzenetet. A benne rejlő titok a felfedezések korának legféltettebb titkához vezeti el a portugál történészt: Kolumbusz Kristóf valódi kilétéhez és küldetéséhez. A regény eredeti történelmi dokumentumokon alapszik, és döbbenetes idő utazásra invitálja az olvasót, amely tele van kalandokkal, rejtélyekkel és legendákkal, leleplezett titkokkal és titokzatos jelekkel, csalóka látszatokkal és elhallgatott tényekkel: igazi tükörjáték ez, amelyben az illúzió elfedi a valóságot, hogy eltakarja az igazságot. 2012-ben jelent meg magyarul az Isten haragja – Ha az Al-Kaida megszerzi az atomfegyvert... című fordulatos, izgalmas regény, amely mai világunkról szól. A benne közölt információk a nukleáris bombákkal, illetve az iszlám fundamentalizmussal kapcsolatban egytől egyig hitelesek. Segítenek megértenünk az iszlamisták gondolkodásmódját és motivációit, megtudjuk, kik ők, mit akarnak, és milyen komoly veszélyt jelentenek. „Santos ezzel a regényével visszavonhatatlanul elnyerte a Bestsellerek Királya címet!”(Expresso) A történet: teherautó gördül be késő éjszaka egy oroszországi nukleáris létesítmény területére. Az öröket meggyilkolják. A betörők két doboz erősen dúsított uránnal távoznak. Megkezdődik az emberiség legújabb rémálma... A világhírű kriptoanalitikus, Tomás Noronha az Azori-szigeteken nyaral, amikor megkeresi Frank Bellamy, a CIA Tudományos és Technológiai Igazgatóságának vezetője. Bellamy tisztában van Tomás képességeivel, és tudomása van arról is, hogy a portugál alaposan ismeri az iszlámot, így aztán meggyőződése, hogy Ő az az ember, aki megfejtheti azt a kódolt üzenetet, amelyet a CIA az interneten fogott el... A végső titok - Egy bibliai rejtély nyomában című ötödik könyve 2013 tavaszán, a XX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg. A regény valós adatokon, kutatásokon és idézeteken alapul. A szerző ismét bebizonyítja, hogy a rejtély nagymestere. A végső titok több, mint regény: lerántja a leplet az Újszövetség legnagyobb rejtélyéről. A történet: egy spanyol paleográfus a Vatikáni Apostoli Könyvtárban az egyik legrégebbi fennmaradt Biblia-kéziratot, a Codex Vaticanust tanulmányozza. Hirtelen zajt hall a sötétben. Egy alak ráveti magát, és elvágja a torkát. Az olasz rendőrfelügyelő, Valentina Ferro, a híres portugál történészt, kriptoanalitikust, Tomás Noronhát hívja segítségül a holttest mellett talált különös üzenet megfejtéséhez. Az esetet két másik gyilkosság követi. A nyomozás során Tomás és Valentina a Biblia rejtélyeinek kanyargós ösvényén találja magát. Ezen az ösvényen pedig eljutnak a Szentföldre, és meg sem állnak az Újszövetség utolsó titkáig. Jézus Krisztus valódi identitásáig. Az ördög keze (2013): Tomás Noronhát is elérte a válság. A megszorítások következtében elbocsátja az egyetem, és kénytelen munkanélküli segélyt igényelni. A munkanélküli központból hazafelé menet megszólítja egy régi, gimnáziumi barátja, akit ismeretlen személyek üldöznek. A menekülő barát elrejtett egy kompromittáló DVD-t, amely leleplezi a válság felelőseit, és Tomásnak meg kell fejtenie egy rejtjeles szöveget, hogy megtalálja. A Nemzetközi Büntetőbíróság pert indított a válság felelősei ellen, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények vádjával. Tomás Noronhát kegyetlen és nagy hatalmú gyilkosok üldözik, de a per sikerességéhez elengedhetetlen fontosságú, hogy megfejtse a rejtvényt, amely elvezeti a világ legveszélyesebb titkát tartalmazó DVD-jéhez. Az eltitkolt igazsághoz a világválságról. José Rodrigues dos Santos a tőle megszokott szédületes kalandokon keresztül vezet el minket a nagypolitika és a pénzügyi világ legszűkebb berkeibe, és ezzel ismét bebizonyítja, hogy a történetszövés nagymestere. De Az ördög keze nem csupán lélegzetelállító krimi: valós adatokkal és információkkal szolgál a gazdasági világválságról, segít megértenünk annak okait, megismernünk a felelőseit és meglátnunk, mi várhat ránk a jövőben. 2015-ben jelent meg magyar fordításban következő regénye, mely a Salamon kulcsa nevet viseli. A történet középpontjában ismét Tomás Noronha áll. A szerző ezt a könyvet az Isteni formula folytatásának szánta a témáját tekintve. Tehát ismét a fizika és a világegyetem-kutatások kerülnek a középpontba. Regényei A Ilha das Trevas (2002) (The Island of Darkness) A Filha do Capitão (2004) (The Captain's Daughter) Codex 632: The Secret of Christopher Columbus: A Novel (2005) (Codex 632) A Fórmula de Deus (2006) (The Einstein Enigma) O Sétimo Selo (2007) (The Seventh Seal) A Vida num Sopro (2008) (Life in a Breath) Fúria Divina (2009) (The Wrath of God) O Anjo Branco (2010) (The White Angel) O Último Segredo (2011) (The Last Secret) A Mão do Diabo (2012) (The Devil's Hand) O Homem de Constantinopla (2013) (The Man from Constantinople) Um Milionário em Lisboa (2013) (A Millionaire in Lisbon) Esszéi Comunicação (Communication) Crónicas de Guerra, vol. I (War Chronicles, vol I) Crónicas de Guerra, vol. II (War Chronicles, vol II) A Verdade da Guerra (The Truth of War) Conversas de Escritores (A Conversation with Authors) A Última Entrevista de José Saramago (The Last Interview of José Saramago) Novas Conversas de Escritores (New Conversations with Authors) Magyarul megjelent könyvei Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete (2010) A hetedik pecsét – A világvége elkezdődött (2011) A 632-es kódex (2011) Isten haragja – Ha az Al-Kaida megszerzi az atomfegyvert... (2012) A végső titok - Egy bibliai rejtély nyomában (2013) Az ördög keze (2013) Salamon kulcsa (2015) A lótusz virágai (2017) A lila pavilon (2018) Nettancourt Nettancourt település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 256 fő (2015). Nettancourt Charmont, Possesse, Vroil, Brabant-le-Roi, Noyers-Auzécourt, Revigny-sur-Ornain és Sommeilles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gabriela Guimarães Gabriela Guimarães (Belo Horizonte, 1994. május 19. –) brazil röplabdázó. Támadóként játszik. A 2014-es világbajnokságon bronzérmet nyert. European Architecture Students Assembly Az European Architecture Students Assembly („Európai Építészhallgató-találkozó”, rövid angol nevén EASA) egy alulról indult kezdeményezés. A találkozót 1981 óta rendezik meg évente 400-500 résztvevővel Európa más-más városában. Az EASA története Az első találkozóra Liverpoolban került sor. A helyi építészhallgatók meghívtak kb. 300 diákot különböző európai országokból, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg a város problémáinak megoldására. Azóta évente sor kerül a két hetes nyári találkozóra 400-500 fő részvételével. A nemzeti részvételt a National Contact-ok (NC-k) szervezik. A jelenlévők elméleti és gyakorlati workshopokban dolgoznak tutorok vezetésével. A workshopok szorosabban vagy lazábban kapcsolódnak a találkozók témájához. Helyszínek és témák 1981 Liverpool – Az EASA-érzés megszületése 1982 Delft – A bizonytalan jövő építészete 1983 Lisszabon – Közösségi terek 1984 Aarhus – Fordulópont az építészetben 1985 Athén – A város értelmezése 1986 Torino – Architecturi Latenti 1987 Helsinki -Putikko – Építészet és természet 1988 Nyugat-Berlin – A köztes dimenzió 1989 Marseille – Örökség és kreativitás 1990 Karlskrona ( Svédország ) – Felfedezés 199 1 Kolomna ( Szovjetunió ) – Regeneráció 1992 Ürgüp ( Törökország ) – Vízió 2000 1993 Sandwick ( Shetland-szigetek ) – A sziget 1994 Liège – A fogyaszthatatlan fogyasztása 1995 Zamosc ( Lengyelország ) – A határokon túl 1996 Clermont l'Herault ( Franciaország ) – Álomépítők 1997 A Vonat Skandináviában – A haladó építészet 1998 La Valetta – Élet a végeken 1999 Kavala ( Görögország )- Ozmózis 2000 Antwerpen - Rotterdam – Disz-hasonlóságok 2001 Gökçeada ( Törökország ) – Cím nélkül 2002 Vis ( Horvátország ) – Érzékek 2003 Friland ( Dánia ) – A fenntartható élet 2004 Roubaix ( Franciaország )- Metropolitain-Micropolitain 2005 Berguen ( Svájc ) – Tran, Trans, Transit 2006 Budapest – (Köz)hely 2007 Elefsina ( Görögország ) – City Index 2008 Dublin -Letterfrack ( Írország ) – Adaptáció 2009 Brescia (Olaszország) - supermARCHet 2010 Manchester (Egyesült Királyság) - Identity 2011 Cadiz (Spanyolország) - deCOASTruction 2012 Helsinki (Finnország) - Wastelands 2013 Žužemberk (Szlovénia) - Reaction 2014 Veliko Tărnovo (Bulgária) - Symбиоза 2015 Valletta (Málta) - Links 2016 Nida (Litvánia) - Not Yet Decided 2017 Fredericia (Dánia) - Hospitality Gong (együttes) A Gong az ausztrál muzsikus, Daevid Allen által alapított progresszív/pszichedelikus rockegyüttes. Zenei stílusukat a space rockkal is szokták azonosítani. További figyelemre méltó tagok voltak még Allan Holdsworth, Tim Blake, Didier Malherbe, Pip Pyle, Gilli Smyth, Steve Hillage, Mike Howlett és Pierre Moerlen. Megfordultak még - bár rövidebb ideig - a Gongban olyan zenészek, mint Bill Bruford, Brian Davison és Chris Cutler. Történelem A korai évek A Gong 1967-ben alakult, miután Allent - aki akkoriban a Soft Machine tagja volt – vízumproblémák miatt nem engedték vissza az Egyesült Királyságba. Allen Franciaországban maradt, ahol ő és a Sorbonne londoni születésű professzora, Gilli Smyth létrehozta az együttes első inkarnációját. Ez a felállás, melyben Ziska Baum énekelt és Loren Standlee fuvolázott, szétesett az 1968-as diáklázadások során, ugyanis Allen és Smyth arra kényszerültek, hogy a Mallorcán lévő Deiára meneküljenek. Állítólag itt találtak rá a szaxofonista Didier Malherbe-re, aki egy barlangban lakott, mielőtt a filmrendező Jérôme Laperrousaz visszahívta az együttest Franciaországba, hogy felvegyék a Continental Circus című filmjének zenéjét. Ezt követően összejöttek Jean Karakosszal, az újonnan alapított franciaországi BYG kiadótól, és aláírtak egy több albumra szóló szerződést. (A Magick Brother, a Mystic Sister, a "Camembert Electrique" és Allen szólóalbuma, a Bananamoon is a BYG-nél jött ki). A Gong fellépett a második glastonburyi fesztiválon, 1971 júniusában (műsoruk egy teljes oldalt kapott a fesztivált megörökítő, 3 LP-t tartalmazó válogatáson, később újrakeverve és -szerkesztve a Gas adta ki 2002-ben), amit egy őszi angliai turné követett. Ezután egyik első tettük az volt (1972 vége felé), hogy szerződést kötöttek a Virgin Records kiadóval, lehetőséget kapva a legjobb stúdió idő kiválasztására Mike Oldfield előtt. Ekkorra összejött egy normális felállás és a Gong felvette a Flying Teapot című albumot (1973 májusában jelent meg). Miután az együttes szerződést kötött a Virginnel, ennek leányvállalata, a Caroline Records adta ki Angliában a Camembert Electrique-et, megkésve, 1974. végén. 59 pennyt kértek érte (ez inkább a kislemezek ára volt, nem pedig egy albumé). Ezt a propagandafogást a Virgin korábban a Faust együttes egy albuma esetében is elkövette 1973-ban. Ezek az albumok a borzasztóan alacsony ár miatt nagy mennyiségben keltek el, azonban az árazás módja nerm tette lehetővé, hogy a listákra kerüljenek, pustán a vásárlókat bátorították arra, hogy a következő albumokat már teljes áron is megvegyék. A Radio Gnome trilógia 1973. és 1974. között a Gong, - a gitáros Steve Hillage révén gyarapodva - kiadta legismertebb alkotását, a Radio Gnome trilógiát, három lemezt (Flying Teapot, Angel's Egg és You), amely kifejtette a Gong-mitológiát, amelyre addig inkább csak utalások történtek. 1974 második felében, nagyjából négy hónapig Bill Bruford dobolt az együttesben. Egy cheltenhami koncert alkalmával, 1975-ben, Allen visszautasította a színpadra lépést, mondván, hogy egy "energiafal" visszatartja őt, majd ezt követően elhagyta a zenekart. Ugyancsak elment Smyth is, aki több időt akart tölteni két gyermekével, és a szintetizátor-varázsló Tim Blake, aki egy hónappal korábban lépett ki. Mindez a "klasszikus" felállás végét jelentette. Az együttes tovább folytatta a munkát, turnézott az Egyesült Királyságban 1975 novemberében (ezt dokumentálja a 2005-ben megjelent Live in Sherwood Forest '75), és dolgozott a harmadik albumán, a Shamal-on. Hillage - aki Allen távozása óta az együttes tényleges vezetője volt - és társa, Miquette Giraudy - aki Smyth-t váltotta 1974 végén - ugyancsak távozott mielőtt a Shamal 1976 elején megjelent. Egy 1977-es, párizsi élő koncert erejéig később újra összejött az együttes. A Pierre Moerlen's Gong és egyéb elágazások A dobos Pierre Moerlen hagyta magát meggyőzni a Virgin kiadótól, hogy hozza össze újra a Gongot, afféle társ-vezetőjeként Malherbe-nek (aki közben eltöltött egy kis időt a francia kortárs együttes, a Les Percussions De Strasbourg tagjai között), majd, 1975-től, fokozatosan átvette az együttes vezetőjének szerepét. Mikor Malherbe, az egyetlen megmaradt alapító tag, 1977-ben végleg távozott, Moerlen egy új, ütősökre épülő felállást hozott össze az amerikai basszista Hansford Rowe, valamint az ütőhangszereken játszó Mireille Bauer és Benoit Moerlen társaságában. A félreértéseket elkerülendő, eleinte Gong-Expresso, majd - 1978-tól - Pierre Moerlen's Gong néven szerepeltek. Allen ennek ellenére folytatta a Gong-mitológia fejlesztését a hetvenes évek végétől egészen a kilencvenes évekig, úgy szóló munkáiban, mint más együttesek, például a Euterpe, a Planet Gong(ez utóbbi Allent és Smyth-t tartalmazta, valamint a brit fesztivál-együttest, a Here & Now-t) és a New York Gong (Allennel, valamint olyan zenészekkel, akik később Material néven váltak ismertté), miközben Smyth különálló együttest hozott létre Mother Gong név alatt, mely Spanyolországban és Angliában turnézott. Allen élvezte az együttesek ilyesfajta burjánzását, sőt elősegítette ezt, járta a világot és működő, Gonghoz kapcsolódó együtteseket hagyott maga mögött. Újra-egyesülések és az Acid Mothers Gong Miután a nyolcvanas évek javát szülőhazájában, Ausztráliában töltötte, Allen 1988-ban visszatért Angliába egy új, Invisible Opera Company of Tibet nevű projekttel, melyben olyanok szerepeltek, mint Harry Williamson, a hegedűs Graham Clark, valamint Didier Malherbe. Ez GongMaison névbe ment át, majd 1992-től ismét a Gong nevet használták. Ekkorra az eredeti dobos, Pip Pyle is csatlakozott hozzájuk. Az együttes kiadta a Shapeshifter című albumot (később Radio Gnome part 4 néven is emlegették), majd sűrű turnézásba fogott. 1994-ben, Londonban a Gong megünnepelte 25. születésnapját, egy fellépéssel egybekötve, amelyen a "klasszikus" felállás többsége szerepelt, beleértve a visszatérő Gilli Smyth-t és Mike Howlettet. Ez alapozta meg "Classic Gong" együttest, amely világ körüli turnén vett részt 1996-tól 2001-ig, és 2000-ben megjelentette a Zero to Infinity albumot, amelyen szerepelt Allen, Smyth, Howlett és Malherbe, valamint új tagokként Theo Travis és Chris Taylor is. Mindezek ellenére 2003-ra egy radikálisan új összetétel jött létre Acid Mothers Gong néven, magában foglalva az Acid Mothers Temple tagját, Kawabata Makotót és a University Of Errors gitárosát, Josh Pollockot. Allen és Smyth fia Orlando Allen dobolt az Acid Motherhood albumon, de az együttes legtöbb élő fellépésén a Ruins dobosa, Tatsuya Yoshida játszott. Miközben a "klasszikus" Gong-felállás 2001-ben befejezte a rendszeres turnézást, azóta is előfordult néhány egyszeri alkalomra szóló összeállás. Ezek közül a legismertebb a "Gong Family Unconvention" (Uncon), melyek közül a legelsőt 2004-ben tartották Glastonburyben. A 2005-ös Uncon kétnapos esemény volt és részt vett rajta néhány, a Gonghoz kapcsolódó együttes is, mint például a Here and Now, a System 7, a House of Thandoy és a Kangaroo Moon. A legutóbbi Uncon már háromnapos volt, Melkwegben, Amszterdamban tartották 2006. november 3. és 5. között. Ezen gyakorlatilag az összes Gonghoz köthető együttes fellépett: a klasszikus Gong (Allen, Smyth, Malherbe, Hillage, Blake és Howlett, valamint Miquette Giraudy, Chris Taylor és Theo Travis), a System 7, a Steve Hillage Band, a Hadouk, Tim Blake & Jean-Philippe Rykiel, a University of Errors, a Here & Now, a Mother Gong, a Zorch, az Eat Static, az Acid Mothers Gong, a Slack Baba, a Kangaroo Moon és sokan mások. Az események mindegyikét Thom the Poet konferálta. 2007 novemberében Daevid Allen egy koncertsorozaton vett részt Brazíliában a Daevid Allen and Gong Global Family nevű Gong-inkarnációval (Daevid Allen énekelt és gitározott; Josh Pollock gitáron játszott, megafonon és ütősökön; Fred Barley dobon és ütősökön; Fabio Golfetti gitáron; basszusgitáron Gabriel Costa; Marcelo Ringel pedig fuvolázott és tenorszaxofonon játszott), valamint másik, University of Errors nevű együttesével(Allen, Josh Pollock, Michael Clare, Fred Barley). Az előadások november 21-én és 22-én voltak Sao Paulóban, továbbá november 24-én San Carlosban. Sao Paoulóban egy stúdióban a zenészek néhány új számot is rögzítettek. A november 21-i koncertről Angliában egy DVD és egy CD is megjelent. A Gong 2008 júniusában két koncertet adott Londonban. Allen, Smyth, Hillage, Giraudy, Howlett, Taylor és Travis szerepeltek a fellépéseken. Ezzel a felállással jelent meg 2009-ben a 2032 című album, amit egy bemutató turné is követett. Felléptek a Glastonbury, a Big Chill, a Beautiful Days és a Lounge on the Farm fesztiválokon is. 2010 szeptemberében a Gong négy koncertet adott az Egyesült Királyságban Allen, Smyth, Hillage, Giraudy, Sturt, Taylor és Ian East részvételével. A fellépéseken Nik Turner Space Ritual nevű együttese támogatta őket. Mitológia Flying Teapot (1973): Radio Gnome Trilogy, Part 1 A Gong mitológiája visszatérő figurák, témák és ötletek gyűjteménye, amelyek áthatották Daevid Allen és a Gong albumait és - kisebb mértékben - Steve Hillage korai munkáit. A történet Allen 1966 húsvétján, teliholdkor észlelt látomásán alapul, mikor is - mint elmondta - meglátta a jövőjét. Ezt a mitológiát érinti a Gong összes korai albuma, de központi témává csak a "Radio Gnome" trilógiától válik (1973-1974). A sztori a Flying Teapot (1973) című albumon kezdődik, mikor Mista T Being, egy egyiptológus disznófarm-tulajdonos megvásárol egy „varázs-fülbevalót” egy „antik teafőző utcai árustól és teacímke-gyűjtőtől”, akit Fred the Fish-nek hívnak. A fülbevaló képes üzeneteket fogni a Gong planétáról, a Radio Gnome Invisible nevű kalózrádió útján. Being és Fish elindulnak a „hymnalayas” (sic!) felé, Tibetbe, ahol találkoznak a „great beer yogi”-val (nagy sör jógi), Banana Anandá-val egy barlangban. Ananda elénekli a „Banana Nirvana Mañana” című dalt és berúg az ausztrál Foster's sörtől. A sztori azon a valós élményen alapul, mikor az együttes tagjai, Daevid Allen és Gilli Smyth Mallorcán, egy barlangban találkoztak a zenekar szaxofonistájával, Didier Malherbe-bel. Mindeközben a mitológia központi alakja, Zero the Hero a mindennapi életben forog, neki gyakran van látomása a Charing Cross Roadon. Arra kényszerül, hogy hősöket keressen és elkezdi imádni a Cock Pot Pixie-t, egyikét a Gongról származó Pot Head Pixie-knek. Ezek a tündérek zöld színűek, propeller van a fejükön és körbe-körbe röpködnek teáskannákban. Zerót hamarosan egy macska zavarja meg, amelynek felajánlja fish and chipsét (hal és sült krumpli). A macska valójában a Good Witch (Jóságos Boszorkány) Yoni, aki egy bájitalt ad Zerónak. Ezzel ér véget a Radio Gnome trilógia első lemeze. Angel's Egg (1973): Radio Gnome Trilogy, Part 2 A második album, az Angel's Egg (1973) azzal indul, hogy Zero álomba zuhan a bájital hatására és az űrben lebegve találja magát. Miután véletlenül megijeszt egy Captain Capricorn - Bak kapitány nevű űrpilótát, Zeró rátalál a Gong bolygóra, és eltölt egy kis időt egy örömlánnyal, aki bemutatja a Selene nevű Hold-istennőnek. Zero (drogok által kiváltott) utazása folytatódik a Gong planétán és a Pot Head tündérek elmagyarázzák neki, hogy működnek a repülő teafőzőik (a módszert Gliddingnek, siklásnak nevezik). Majd ezt követően a One Invisible Temple of Gongba (a Gong Láthatatlan Templomába) kerül. A templomban Zerónak megmutatják az Angel's Egget (Angyaltojást), a 32 Octave Doctors (32 Oktávos Doktorok) fizikai megtestesülését (aki a Great God Cell - Nagy Istencella leszármazottja). Az Angel's Egg a varázsszemű mandala, amely az együttes sok borítóján megtalálható. Egyben egyfajta visszaforgató telep a Pot Head tündérek számára. Egy nagy terv körvonalazódik Zero számára. Ez nem más, mint a Great Melting Feast of Freeks (Őrültek Nagy Olvadt Lakomája), amit Zerónak meg kell szerveznie a Földön. Mikor mindenki élvezi a lakomát, ami egy hatalmas, globális koncert, a Switch Doctor (Octave Doctor földi helytartója, aki Banana Ananda barlangjához közel lakik, egy „potheadquarter”-ben, amit Invisible Opera Company of Tibetnek - C.O.I.T. - hívnak és a Bananamoon Observatoryn keresztül minden részletet továbbít a Gong együttesnek) bekapcsolja minden résztvevő harmadik szemét, és bevezeti egy Új Földi Korszakba (New Age on Earth). You (1974): Radio Gnome Trilogy, Part 3 A harmadik folytatásban, a You-ban (1974), Zerónak vissza kell térnie az utazásról. Megkérdezi Hiram the Master Buildertől (Hiram Építőmester), hogyan lehetne megkonstruálni vízióját és felépíteni saját Invisible Temple (Láthatatlan Templom) építményét. Amint ez megtörtént, Zero megállapítja, hogy meg kell szerveznie a Great Melting Feast of Freeks ünnepélyt Isle of Everywhere-en (Mindenhol Sziget), Balin. Jól zajlik az esemény és a Switch Doctor mindenki harmadik szemét bekapcsolja, Zeróé kivételével. Nincs mit tenni, Zerónak maradnak a földi gyönyörök, a gyümölcstorta. Zero kimarad a teljes "harmadik szem" élményből és létezését kénytelen a születés és halál körforgásában folytatni, lassan közeledve az Angel's Egghez, és ez az egész - bizonyos szempontból - hasonlít a buddhista reinkarnációhoz. Shapeshifter (1992) A negyedik epizódban, a Shapeshifter (1992) című albumon, Zero találkozik egy városi sámánnal, aki beleegyezik, hogy eljuttatja Zerót a következő tudatszintre, azzal a feltétellel, hogy Zero kilenc hónapot eltölt egy repülőgépen, tetszése szerint utazgatva, de nem használhat pénzt és nem ehet mást, csak a repülőgépen felszolgált ételt. Zero végül titokzatos körülmények között meghal Ausztráliában. Zero to Infinity (2000) A folytatásban, a Zero to Infinity (2000) albumon, Zero szelleme tűnik fel, amint élvezi a test nélküli, virtuális létezést. Ennek során egy android-szferoid-Zeroid lesz belőle. Egy „gongalope”-nak nevezett furcsa állat segítségével megtanulja, hogy a világ összes bölcsessége benne lakozik, valamint gyakorolja a Lafta jógát és a teakészítést. Végül eggyé válik egy Láthatalan Templommal (Invisible Temple) és jól szórakozik. 2032 (2009) A történet vége a 2032 című albumon hallható. A címet adó évszám arra az időpontra utal, mely Allen szerint meghatározó az emberiség megvilágosodása szempontjából. A Gong most inkább szolgáltató, egyfajta digitális portál az emberiség számára és folyamatosan küszködik a jelenkori élet problémáival. Az album jól van összerakva, a legtöbb szám Allen keze alól került ki, bár a borítón feltűnik Steve Hillage neve is az alapító Didier Malherbe, valamint a viszonylag új tagok, a szaxofonista Theo Travis és a dobos Chris Taylor neve mellett. A stílus a régi pszichedelikus rockra emlékeztet, de tartalmaz funkos és rapes elemeket is. Következtetés Mint látjuk, a mitológia nem a legkomolyabb. A sztori jelentős része valamilyen módon a tea készítésével és fogyasztásával kapcsolatos (talán utalva a gombateára, bár a tea szó hosszú időn át a kannabiszra is vonatkozott, különösen a negyvenes és ötvenes években). A történet hősei mögött gyakran felismerhetőek az együttes tagjai, vagy azok álnevei. Diszkográfia Stúdió albumok 1969 : Magick Brother 1971 : Camembert Electrique 1971: Continental Circus 1971: Obsolete (Dashiell Hedayattal) 1973 : Flying Teapot (Radio Gnome trilogy, part 1) 1973: Angel's Egg (Radio Gnome trilogy, part 2) 1974 : You (Radio Gnome trilogy, part 3) 1975 : Shamal (a producere Nick Mason volt a Pink Floydból ) 1980 : About Time (mint New York Gong) 1989 : Gong Maison (Gong Maison) 1992 : Shapeshifter 1996 : The Peel Sessions 1971-1974 2000 : Zero to Infinity 2001 : Live to Infinity (angliai élő album) 2003 : The World of Daevid Allen and Gong (3 CD-s válogatás, szinte mindent tartalmaz a trilógiáról és a korábbi albumokról) 2004 : Acid Motherhood 2009 : 2032 Mother Gong albumok 1979 : Fairy Tales 1981 : Robot Woman 1982 : Robot Woman 2 1986 : Robot Woman 3 1988 : Fish In The Sky 1990 : The Owl And The Tree (Daevid Allennel) 1991 : Wild Child 1993 : She Made The World Magenta 1994 : Eye 1994 : Tree In Fish 2005 : I Am Your Egg Pierre Moerlen's Gong albums 1977 : Gazeuse! , ismerjük Expresso -ként is 1978 : Expresso II 1979: Downwind 1979: Time is the Key 1980: Pierre Moerlen's Gong: Live 1981: Leave It Open 1986: Breakthrough 1988: Second Wind 1998: Full Circle Live '88 2004: Pentanine Élő albumok 1971: Glastonbury Fayre (ennek a tripla albumnak az egyik oldalán a Gong is közreműködött) 1973: Greasy Truckers Live at Dingwalls Dance Hall 1977: Gong est mort, vive Gong! (francia élő album) 1977: Gong Live Etc (angliai élő album) 1977: Floating Anarchy Live (Planet Gongként) 1990: Live At Sheffield '74 1990: Live au Bataclan 1973 1992 : Live 1991 (Mother Gongként) 1993: Live On T.V. 1990 1995 : 25th Birthday Party 1995: Live Floating Anarchy 1991 1995: The Peel Sessions 1971/1974 2001 : Live 2 Infinitea (angliai élő album) 2005: I Am Your Egg (Mother Gong) 2006 : Acid Mothers Gong Live Tokyo 2007 : Mothergong O Amsterdam (Mother Gong) Válogatások 1987 : Wingful of Eyes 1995: The Best Of Gong 1997 : The Very Best Of Gong 1998: Best Of Mother Gong 2003 : The World of Daevid Allen and Gong (3 CD-s válogatás, tartalmazza szinte a teljes Radio Gnome trilogiát és néhány korábbi album számait) Hivatkozások Calyx: Gong: Chrono: 1967. (Hozzáférés: 2011. április 20.) planet gong bazaar Total Music Magazine - Interjú Daevid Allennel. (Hozzáférés: 2011. április 20.) Lásd a koncertekről beszámoló részt a Planet Gong website-on Planet Gong: Gigs: Archive: 1977. (Hozzáférés: 2011. április 20.) Egyéb olvasnivalók Allen, Daevid. Gong Dreaming 1 (SAF Publishing) ISBN 0-946719-82-9 Allen, Daevid. Gong Dreaming 2 (SAF Publishing) helytelen ISBN kód : 0-946719-56-3 Brown, Brian. "Gong: Angel's Egg" , (Crawdaddy!) 2008 . március 26. Live 8 római koncert Live 8 római koncertjét 2005.július 2-ánrendezték meg, a Live 8 koncertsorozat egyik állomása volt. Fellépők és dalaik Zucchero : "Overdose d'amore", "Diavolo in me" Duran Duran - "(Reach Up for the) Sunrise", "Ordinary World", "Save a Prayer", "The Wild Boys" Elisa - "Luce (Tramonti a Nord Ovest)", "Una poesia anche per te" Ron - "Una città per cantare", "Non abbiam bisogno di parole" Gemelli Diversi - "Un altro ballo", "Mary" Negramaro - "Chimey", "Non una parola", "Escucha Me?" Tim McGraw - "Drugs or Jesus", "Live Like You Were Dying" Faith Hill - "Mississippi Girl", "Breathe", "Piece of My Heart" Planet Funk - "Ultraviolet Boys", "Stop Me", "The Switch" Le Vibrazioni - "Sena Frego Di Te", "Viena De Me", "Aspettando" Negrita - "Rotolando Verso Sud", "Cambio" Irene Grandi - "Per fare l'amore", "Santissima Janis" Tiromancino - "Imparare dal vento", "Nessuna certezza", "È necessario" Max Pezzali - "La dura legge del gol", "Come mai", "Hanno ucciso l'Uomo Ragno" Alex Britti - "Gelido", "7000 caffè" Cesare Cremonini - "Padre madre", "50 Special" Nek - "Almeno stavolta", "Se io non avessi Te", "Lascia che io sia" Piero Pelù - "Io ci sarò", "Bomba boomerang" Jane Alexander Biagio Antonacci - "Immagina", "Liberatemi", "Se io se lei", "Non ci facciamo compagnia" Fiorella Mannoia - "Sally", "Clandestino", "Mio fratello che guardi il mondo" Luciano Ligabue - "Non è tempo per noi", "Urlando contro Il cielo", "Il mio nome è mai più" ( Jovanottival és Piero Pelùval) Jovanotti - "Una tribù che balla", "L'ombelico del mondo" Laura Pausini - "Un'emergenza d'amore", "Come se non fosse stato mai amore", "Il mondo che vorrei parlami", "Una piccola poesia" Claudio Baglioni - "Le mani e l'anima", "Strada facendo", "La vita è adesso", "Avrai" Paola Cortellesi - (műsorvezető) Lampedusa polgármestere - (résztvevő) Renato Zero - "Cercami", "Nei giardini che nessuno sa", "I migliori anni della nostra vita" Antonello Venditti - "Che fantastica stora è la vita", "Ci vorrebbe un amico", "Roma capoccia" Noa - "Beauty Of That", "Eye In The Sky" Povia - "I Bambini fanno oh", "Fiori" Velvet - "Il mondo è fuori", "Search And Destroy" Pagani & African Drum Collective - "Heanda", "Stuck Is Stuck" Articolo 31 Pino Daniele Francesco Renga továbbá: Francesco de Gregori Meg L'Orchestra di Piazza Vittorio Stefano Senardi Émile Zola Émile Zola (Párizs, 1840. április 2. – Párizs, 1902. szeptember 29.) francia regényíró és művészeti kritikus. A világirodalom jelentős alkotója, a naturalista irányzat megteremtője volt. Életpályája Apja olasz származású mérnök volt, akinek korai halála után a család rossz anyagi körülmények közé került. Zola az aixi gimnáziumban Paul Cézanne iskolatársa volt, barátságuk sokáig meghatározta mindkettejük munkáját. Zola érettségije Párizsban nem sikerült, ezért munkát vállalt. Előbb kifutófiú és csomagoló lett az Hachette könyvkiadónál, majd a reklámosztályra került, amelynek egy idő múlva vezetője lett. Ezen állásában írta meg első irodalmi kísérleteit, melyek a Petit Journal és az Évènement hasábjain jelentek meg. A kiadói munka révén megismerkedett a kor néhány jelentős írójával. Mint elbeszélő, legelőször egy napilap regénycsarnokában mutatkozott be Les mysteres de Marseille és Le voeu d’une morte című regényével. Első sikerét a Contes a Ninon megjelenésével aratta (1864), melyet nemsokára a La confession de Claude (1865) című regénye követte, melyben már határozott körvonalakban kezdett a nagy naturalista egyénisége kibontakozni. A Thérèse Raquin-ben (1867) és a Madeleine Férat-ban (1868) már realisztikus nyíltsággal látjuk patológiai tüneteket elemezni. Első regényei után elhagyta a kiadót. 1870–71-ben a versailles-i ideiglenes nemzetgyűlésről tudósított. Megismerkedett néhány impresszionista festővel, így Édouard Manet-val, és az új festői törekvésekről több cikket írt, melyeket kötetbe gyűjtött: ezeknek nagy visszhangjuk lett. Sikeres munkái után házat vásárolt a Párizs melletti Médanban. 1871-ben fogott hozzá a Rougon-Macquart-ciklus elkészítéséhez, melyben egy család társadalmi és anyagi történetét igyekezett megírni, mely a második császárság korában élt. Hatalmas regényciklusának befejezése után újabb ciklust tervezett. Ellátogatott Lourdes-ba, Rómába – ahol regényeinek vatikáni „indexesítése” (tiltott könyvnek minősítése) ügyében hiába kért kihallgatást a pápától. Új ciklusának csak első darabjai jelentek meg (A három város: Lourdes – Róma – Párizs) 1898. január 13-án a Hajnal c. újság címlapján megjelent nyílt levélben (J’Accuse – Vádolom!) tiltakozott a köztársasági elnöknél a Dreyfus-per igazságtalan ítélete miatt. A hadsereg és a bíróság rágalmazásának vádjával nagy pénzbüntetésre ítélték. A felfüggesztett egyéves börtönbüntetéstől is tartania kellett, ezért két évre Londonba költözött. 1902. szeptember 29-én a váratlan hideg miatt befűttetett párizsi lakásába (Rue de Bruxelless). Éjjel szén-monoxid-mérgezésben meghalt. Vizsgálat indult gyilkosság miatt, de semmit sem tudtak megállapítani. Temetésén Anatole France búcsúztatta, aki az írót „az emberiség lelkiismeretének” nevezte. A montmartre-i temetőben kapott díszsírhelyet. Földi maradványait 1908. június 4-én innen átszállították a párizsi Panthéonba. Médani lakóházát 1985-ben múzeummá alakították. Művei Balzac nyomán hatalmas regényciklusokba rendezte alkotásait. Legismertebb a Rougon-Macquart család. Ennek befejezése, 1894 után új ciklusokat tervezett, de közülük csak a Három város: Lourdes – Róma – Párizs befejezésére maradt ideje. Első művészileg jelentős regénye, a Thérèse Raquin második kiadásához (1868) írt előszavában fejtette ki először a naturalizmus alapelveit. Leginkább a kor híres filozófusa és esztétája, Hippolyte Taine nézetei hatottak rá. Rougon-Macquart család regényciklusa Rougonék szerencséje ( La Fortune des Rougon , 1869 – 1870 ) A hajsza ( La Curée , 1871 ) Párizs gyomra ( Le Ventre de Paris , 1873 ) Plassans meghódítása ( La Conquête de Plassans , 1874 ) Mouret abbé vétke ( La Faute de l'abbé Mouret , 1875 ) A kegyelmes úr ( Son Excellence Eugène Rougon , 1876 ) A Patkányfogó ( L'Assommoir , 1877 ) Szerelem ( Une page d'amour , 1878 ) Nana ( Nana , 1880 ) Tisztes úriház ( Pot-Bouille , 1882 – 1883 ) A Hölgyek Öröme ( Au Bonheur des Dames , 1883 ) Életöröm ( La Joie de vivre , 1884 – 1885 ) Germinal ( Germinal , 1885 ) A mestermű ( L'Œuvre , 1886 ) A föld ( La Terre , 1887 ) Az álom ( Le Rêve , 1889 ) Állat az emberben ( La Bête humaine , 1890 ) A pénz ( L'Argent , 1891 ) Az összeomlás ( La Débâcle , 1892 ) Pascal doktor ( Le Docteur Pascal , 1893 ) A Három város regényciklusa Lourdes ( Lourdes , 1894 ) Róma ( Rome , 1896 ) Párizs ( Paris , 1898 ) A Négy Evangélium regényciklusa Termékenység ( Fécondité , 1900 ) Munka ( Travail , 1901 ) Igazság ( Vérité , 1902 ) A regényciklus negyedik része az Igazságosság (Justice) befejezetlen maradt Zola 1902-es váratlan és gyanús körülmények között történt halála miatt. Műveinek filmváltozatai A világirodalom három leginkább filmre vitt szerzője közé tartozik.[forrás?] Időrendben: A Patkányfogó (1902) A sztrájk (1903) és Feketeországban (1905) – két Ferdinand Zecca-film, amely Zola-regényekből merítette témáját A Patkányfogó (1909; egyórás film, szerepel benne Zola neve is) Germinal (1912, rendező: Albert Capellani) Nana Állat az emberben (1938 - Jean Renoir filmje) Thérèse Raquin (1956) Patkányfogó (Gervaise – (1956) Tisztes úriház (Pot-Bouille) 1959 Germinal (magyar–francia kopr., 1963) Germinal (fr., 1993) A föld (Zola barátja, a Theatre Libre rendezője, Antoine filmesíti meg A földet Albert Capellani kezdeményezése nyomán) Hölgyek öröme (The Paradise), angol drámasorozat, 2012 Magyar kritika Már műveinek megjelenésekor sok kritika érte Zolát különböző okokból. Irodalomkritikusok elsősorban regényeinek nyers, állatias szereplőiért, bestiális cselekményeiért támadták. Emellett egyházi oldalról is veszélyesnek ítélték műveit, amelyek kivétel nélkül fel is kerültek a római katolikus egyház tiltott könyveinek jegyzékére, az Index librorum prohibitorumra. – Magyarországon elsősorban Haraszti Gyula (1858–1921) irodalomtörténész, későbbi egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja foglalkozott a személyével, aki éppen az Akadémia kiadásában megjelent A naturalista regényről című művében (Budapest, 1886) elemezte – más naturalista szerzők mellett – Zola műveit. Haraszti Zola szerinte torz társadalomdalomrajzát, a különböző betegségek és az alkoholizmus tüneteinek öncélúan részletes leírását teszi kritika tárgyává. Keresztény egyházi részről Zoltvány Irén Lajos (1859–1938) bencés szerzetes, filozófiai doktor művében, az Erotika és irodalomban (Budapest, 1924) a kilátástalanság hirdetése mellett a kóros nemi folyamatok részletezéséért, és eszmény nélkülien nyers materialista felfogásáért marasztalja el a szerzőt. Más szemszögből pedig szemére veti, hogy regényciklusának elemeit mindössze az egyes szereplők családi viszonyai kapcsolják össze, más összefüggés köztük nincs, a regények teljesen önálló alkotások. A regényeket emellett nem annyira a cselekmény, hanem a végtelenségig menő, tudományos szakszavakkal telerakott, már-már élvezhetetlenül száraz részletezések töltik meg Zoltvány szerint. Tóth Tihamér (1889–1939) teológus, a két világháború közti Magyarország népszerű ifjúságnevelő műveinek írója A művelt ifjújában (Budapest, 1936) a szenny részletezése miatt kifejezetten nem ajánlja Zola olvasását az ifjúságnak. Jegyzetek Müller Lajos S. J.ː A római index – nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke, a „Magyar Kultúra” kiadása, Budapest, 1926 Zola Emil INː Haraszti, i. m., 209–265. o. Zola mint az újabb irodalom erotikájának főképviselője és Zola naturalista regényköltészetének bírálata INː Zoltvány, i. m., 99–132. o. Tóth, i. m., 85. o. Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Fork (szoftverfejlesztés) A szoftverfejlesztés területén a fork, azaz a szoftverfejlesztési projekt elágaztatása során a fejlesztők veszik a szoftvercsomag forráskódját és megkezdik annak az eredeti fejlesztéstől független továbbfejlesztését, egy új szoftverterméket hozva létre. A fork leggyakrabban nem csak a termék új fejlesztési elágazására utal, hanem a fejlesztői közösségben történő szakadásra, „skizmára”. A szabad, illetve open source szoftverek definíció szerint az eredeti fejlesztői csapat külön engedélye nélkül forkolhatók anélkül, hogy a szerzői jog sérülne. Mindazonáltal előfordul a tulajdonosi szoftverek (pl. Unix) esetében is a szoftverfejlesztési projekt licencelt elágaztatása. Etimológia Az angol nyelvű „fork” kifejezést (ágakra osztás, különválás értelemben) már a 14. században használták. Számítógépes kontextusban a „fork” 1969 körül jelent meg a zsargonban, a Unixnak arra a mechanizmusára utalva, melynek során egy folyamat (processz) kettéhasad, saját magával megegyező mását létrehozva. A szoftverfejlesztésben a „fork” első dokumentált, „fejlesztési projekt elágaztatása” értelemben történő használata 1980-ban történt, Eric Allman részéről, aki az SCCS rendszerben az elágazások létrehozását írta le vele: A kifejezést 1983-ban már használták a Useneten egyes témák egy hírcsoporton belül létrehozott alcsoport alá mozgatására. 1991-ben, a Lucid Emacs (jelenleg XEmacs) elindításának idején a „fork” szónak nem volt olyan jelentésárnyalata, ami közösségi szakadásra utalt volna, sem a BSD-k szétválásának idején, 1993–1994-ben; Russ Nelson 1993-ban a „shattering” (megrázó) kifejezést használta az ilyesfajta forkolásra, a kifejezést John Gilmore-nak tulajdonítva. A „fork” szót már bizonyosan a jelenlegi értelemben használták 1995-ben az XEmacs szakadásának leírására, és a GNU projektben 1996-ra elfogadott használattá vált. Szabad vagy nyílt forrású szoftverek forkolása A szabad és/vagy nyílt forrású szoftverek fejlesztése jogszerűen elágaztatható a projekt aktuális vezetőjének vagy a szoftver terjesztőjének jóváhagyása nélkül is, ahogy az a szabad szoftver és az open source szoftverek önmeghatározásaiban is szerepel: „3. A jogot arra, hogy tökéletesítsék a programot, és a tökéletesített változatot közzétegyék, hogy az egész közösség élvezhesse annak előnyeit.” „3. Származtatott művek létrehozásának engedélyezése: A licencnek lehetővé kell tennie a módosításokat és a származtatott művek előállítását, valamint ezek terjesztését az eredeti program licencével megegyező feltételek mellett.” A szabad szoftverek elágaztatása sok esetben a résztvevők eltérő célkitűzései vagy személyiségek ütközése miatt következnek be. A szakadás után mindkét fél azonos vagy közel azonos kódbázisból indul ki, de általában csak a nagyobb (vagy a weboldalt birtokoló) csoport tartja meg a projekt eredeti nevét és az ahhoz kapcsolódó felhasználói közösséget. Ezért a forkolással együtt jár a hírnévben, ismertségben elszenvedett veszteség is. A fejlesztőcsapatok közötti kapcsolat milyensége a szívélyestől az elkeseredett viszálykodásig terjedhet. Eric S. Raymond A nooszféra kisajátítása c. esszéjében kijelenti, hogy „a fork legfontosabb jellemző sajátossága, hogy olyan egymással versenyző projekteket hoz létre, amik között később nem lehetséges kódcsere, kettéosztva a lehetséges fejlesztői közösséget”. A Jargon File-ban megjegyzi: David A. Wheeler a szoftverfejlesztés elágaztatásának négy lehetséges kimenetelét jegyzi fel, példákkal illusztrálva: A fork elhalása. Ez a leggyakoribb eset. Könnyű bejelenteni az új, forkolt projekt beindítását, de sokkal jelentősebb erőforrásokat igényel a folyamatos fejlesztési és támogatási munka. A forkok újraegyesítése, összeolvasztása (pl. az egcs jóváhagyása, mint a gcc új verziója). Az eredeti változat elhalása (pl. az X.Org Server sikere és az XFree86 halála). Sikeres fejlesztési elágaztatás, tipikusan megkülönböztetett névvel (pl. OpenBSD és NetBSD ). Az utóbbi időben az elosztott verziókezelő rendszerek (DVCS) népszerűvé tették a „fork” kevésbé emocionális használatát, összemosva a „branch” (elágaztatni) kifejezéssel. A DVCS-ekben, amilyen a Mercurial vagy a Git, a projekthez való hozzájárulás megszokott módja egy új elágazás létrehozása az adattárból (repository), később pedig a változtatások visszaintegrálása a fő adattárba. A Github, a Bitbucket vagy a Launchpad ingyenes DVCS-hosztinggal foglalkozó weboldalak kimondottan támogatják a független fejlesztési ágakat, így a forráskód-adattárak forkolásának technikai, közösségi és pénzügyi korlátai minimálisra csökkentek. Az elforkolt projektek gyakran újraindítják a verziószámozást 0.1-től vagy 1.0-tól még akkor is, ha a kiindulási szoftver már a 3.0, 4.0 vagy 5.0 verziónál tartott. Kivétel a szabály alól, ha a forkolt szoftvert az eredeti projekt változtatás nélküli helyettesítőjének szánják, amilyen a MariaDB és a MySQL, or vagya a LibreOffice és az OpenOffice.org kapcsolata. Tulajdonosi szoftverek forkolása A tulajdonosi szoftverek szerzői jogát általában a fejlesztőket alkalmazó entitás birtokolja, nem maguk a szoftverfejlesztők. A tulajdonosi szoftvert így általában akkor forkolják, ha a tulajdonos szükségét érzi két vagy több különálló verzió fejlesztésének, például egy GUI-s és egy parancssori verziónak, vagy különböző operációs rendszerekre készülő változatoknak, pl. egy szövegszerkesztő IBM PC-kompatibilis gépekre és Macintoshokra. Általában az ilyen házon belüli forkok törekednek a változatlan megjelenés és hangulat, adatformátum és viselkedés fenntartására minden platformon, hogy az egyik rendszerben járatos felhasználó megőrizhesse termelékenységét a másik rendszert futtatva is, és képes legyen dokumentumokat megosztani a másikkal. Ez csaknem mindig pénzügyi okokkal indokolható döntés, a nagyobb piaci részesedéssel (és az általa generált pluszbevétellel) indokolva az extra fejlesztési költségeket. Nevezetes, az előbb említettől eltérő példája a tulajdonosi forknak a kereskedelmi Unix rendszerek számos válfaja – csaknem mindegyik visszavezethető az AT&T Unixra és Unixnak hívja magát, de növekvő mértékben és kölcsönösen inkompatibilisek. Lásd Unix-háborúk. A BSD licencek megengedik a forkok tulajdonosi szoftverré válását, ezért egyes vélemények szerint a kereskedelmi ösztönzők csaknem elkerülhetetlenné teszik a szoftver tulajdonosivá válását. A példák között említhető a Mac OS X (alapja a tulajdonosi Nextstep és a nyílt forrású FreeBSD), a Cedega és a CrossOver (a WINE tulajdonosi forkja mindkettő, bár a CrossOver fejlesztői követik a Wine projektet és jelentősen hozzá is járulnak), az EnterpriseDB (a PostgreSQL forkja, Oracle-kompatibilitási funkciókkal), a Supported PostgreSQL, tulajdonosi ESM tárolórendszerével és a Netezza, ami a PostgreSQL magasan skálázható, tulajdonosi verziója. Az említett gyártók némelyike bedolgozik a közösségi projektbe is, mások megtartják maguknak a változtatásaikat, hogy a saját kompetitív előnyüket növeljék velük. Tóth Klaudia Tóth Klaudia (Szombathely, 1981. április 8. –) labdarúgó, csatár. Jelenleg a Viktória FC labdarúgója. Pályafutása Klubcsapatban 2008. januárja óta a Viktóra FC labdarúgója. A 2009-es magyar kupa-győztes és a 2008–09-es idény bajnokcsapatának a tagja. Minden mérkőzésen csak csereként lépett pályára. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 2008–09 2.: 2007–08, 2009–10, 2010–11, 2011–12 3.: 2012–13 Magyar kupa győztes: 2009, 2011 Sárgafejű magvágó A sárgafejű magvágó (Pheucticus chrysopeplus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó és Guatemala területén honos. Alfajai Pheucticus chrysopeplus aurantiacus Pheucticus chrysopeplus chrysopeplus Pheucticus chrysopeplus dilutus Pellegrini partido Pellegrini egy partido Argentína középpontjától keletre, Buenos Aires tartományban. Székhelye Pellegrini. Népesség A partido népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Saint-Pierre-la-Roche Saint-Pierre-la-Roche település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 56 fő (2015). Saint-Pierre-la-Roche Berzème, Rochessauve, Saint-Bauzile és Saint-Martin-sur-Lavezon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Férfi 400 méteres gyorsúszás a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás férfi 400 méteres gyorsúszás versenyeit július 5-én rendezték, Lignano Sabbiadoróban. San Buono San Buono község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Chieti megyében. Fekvése A megye keleti részén fekszik. Határai: Carpineto Sinello, Fresagrandinaria, Furci, Gissi, Liscia és Palmoli. Története Első írásos említése a századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. Önállóságát a 19. század elején nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Lorenzo Martire-templom Budapest tömegközlekedése Budapest tömegközlekedésének lebonyolítója a Budapesti Közlekedési Zrt., a Volánbusz, a VT-Arriva és a MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt., amelyek a Budapesti Közlekedési Központ megrendelésére a metró-, autóbusz-, trolibusz-, HÉV- és villamoshálózatot üzemeltetik. Története Budapest közlekedése a 19. században A 19. században az ország fejlesztésének középpontja Pest-Buda, ill. Budapest lett. A város fejlődése elválaszthatatlanul egybeforr a központosítottan kiépített vasúthálózat térszervező, társadalmi munkamegosztást elősegítő, városodást elősegítő hatásaival. Amikor a főváros nagyvárossá válásának összetett folyamatából (népesedési, gazdasági, politikai, tárgyi feltételek) kiemeljük a modern közlekedési infrastruktúrát, (kiépítését, működésének jellemzőit, városra gyakorolt járulékos hatásait) óhatatlanul leegyszerűsítünk. A fejlődés minőségi és mennyiségi mutatói eltakarják azokat a különböző érdekstruktúrákat, melyek befolyásolják (felgyorsítják vagy késleltetik) a folyamatokat. Szinte egyenes vonalúnak tűnik a modernizáció, pedig egy nagyváros hálózataihoz fűződő érdekek a legváltozatosabbak – gyakran egymásnak ellentmondóak – lehetnek. A Lánchíd tulajdonosai nem voltak érdekeltek egy második Duna-híd megépítésében, a bérkocsisok sikerrel odázták el a taxiközlekedés engedélyezését, a lóvasutak önköltségeiket akarják leszorítani, az utasok a járatszámot növelni. Értelemszerűen, az erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportok hatékonyabban tudták képviselni érdekeiket. A városegyesítés utáni periódusban – tehát tudatos városfejlesztés eredményeként – jön létre a budapesti életet máig átható gyűrűs-sugaras városszerkezet. Elkészülnek a város – jelentőségüket ma is őrző – modern útvonalai: az Andrássy út és a Nagykörút. A pesti oldal két nagy pályaudvarának forgalmi kapcsolatai is kiválóak: a Nyugati pályaudvar közvetlenül a Nagykörúton áll, a Keleti pályaudvar pedig kezdőpontja annak a hangsúlyos forgalmi tengelynek, amelyik a Rákóczi út, kiszélesített Kossuth Lajos utca, Erzsébet híd mentén áthalad a Duna jobb partjára és ott több irányban szétágazik. A város növekvő és egyre jobban strukturált közlekedési rendszerének fejlődése elválaszthatatlanul összefügg a főváros népességének gyarapodásával. A növekvő városban a 19. század valamennyi közlekedési eszköze (bérkocsik, omnibusz, lóvasút, villamos, földalatti) jelen van. Az 1870 előtti évtizedekben a város közlekedési eszközeit leginkább kisvállalkozók működtetik. Az 1870-es évtizedtől kezdődően lassan, de fokozatosan megváltozik a korszellem: a város közlekedési infrastruktúrájában egyre nagyobb szerepet játszanak a közlekedési vállalatok, részvénytársaságok. Az 1880-as évtized utolsó éveitől pedig már nem az invenció, hanem sokkal inkább az innováció jellemzi a közlekedés fejlődését. Már nem vállalkozó kedvű emberek ötletessége, speciális technikai ismeretei alakítják a város közlekedési struktúráját, hanem szabadalmak, gyártmányok, technikai fejlesztések formálják. Budapest nyitott az újdonságokra és büszke eredményeire. Az első fővárosi lóvasúti vonal (1866) Európában a hatodik. Budapest az első olyan európai város, melynek belvárosában épült meg a villamosvasút (1887). Az 1896-ban megnyitott Földalatti vasút pedig London után a második Európában. Érdekes módon, a korszerűtlen és legkevésbé kényelmes omnibusz (1832-1929 között működő) forgalma a századforduló éveiben teljesedett ki leginkább. 1900-ban 48 db, egy év múlva már 122 omnibuszkocsi járta a város utcáit. A járatok elsősorban a város szórakoztató (színházak, orfeumok, mulatók) és kiránduló pontjait (budai hegyvidék) érintették. A csak "mérsékelt ügetésben" haladó omnibuszokat karlengetéssel lehetett megállítani. Az 1866-tól működő lóvasút utasforgalma – eltekintve az 1874-1880 közötti időszaktól – egyenletesen emelkedett. A hangos kürtszóval robogó lóvasutak szállítják az utasokat a terjeszkedő város egyre távolabbi végpontjai felé. A járatok irányát más és más szín-összeállítású zászlókkal jelzik. A lóvasút és villamosvasút fejlődésében 1896-ban döntő fordulat következik be: ebben az évben a villamos már 130 km hosszú vágányhálózaton mintegy 27 viszonylaton közlekedik, a lóvasutak forgalma pedig drasztikusan visszaesik. 1895-ben még 23 millió utast szállítanak, 1896-ban alig 300 ezret. A villamosvasúti társaságok külön nyári és téli menetrendet készítettek. A legsűrűbb járat percenként indult, a legritkább 10 percenként. A századforduló fővárosának utcaképéhez szervesen hozzátartozik a sűrű vonalhálózattal rendelkező, sárga és barna villamoskocsik látványa. Budapest közlekedése a 21. században A 2008-as új paraméterkönyv 2008. augusztus 21-én átszervezték a budapesti közlekedést: elsősorban a buszhálózatot gyökeresen átalakították, sok járatot átszámoztak, több megállót is átneveztek. A metró-, HÉV- és vasúti átszállási lehetőségeket a megállónevekben jelölték: a metróközlekedést "M" betűvel, a HÉV-közlekedést "H" betűvel jelölték. A vasúti kapcsolatok jelzésére a vasútállomás, illetve a pályaudvar neve lett a megálló neve is. (Például: Népliget M, Batthyány tér M+H, Zugló vasútállomás, Kelenföld vasútállomás.) Ahol ezek közül több is megtalálható, ott ezt is jelzik: Örs vezér tere M+H, Keleti pályaudvar M. Ezek a feliratok feltűnnek a menetrendekben és a viszonylatjelző táblákon is (lásd a jobb oldali képet). Az átszervezés célja egy olcsóbban üzemeltethető, az igényekhez mégis jobban alkalmazkodó, jobb szolgáltatást nyújtó hálózat kialakítása volt: a kocsikilométerek számát összevonásokkal igyekeztek csökkenteni, ezzel a kényszerátszállások számát csökkentve (például hosszú 5-ös autóbuszvonal, a korábbi 5-ös, 67V és a 25-ös járatok egyesítésével). Emellett menetrendi hangolásokkal tervezték csökkenteni az utazásra fordítandó időt. Az új rendszer gyakori kritikája[forrás?], hogy az előnyök nem tudnak maradéktalanul érvényesülni, mert a BKV nem képes a megnövekedett menetirányítási feladatokat kezelni. Valamint a változtatások nem voltak kellően előkészítve, így a menetidőket számos helyen irreálisan határozták meg, és a változással járó utastájékoztatási feladatokat nem látták el megfelelően. Metró A budapesti metró jelenleg négy vonalon üzemel: (sárga metró; kisföldalatti): Mexikói út – Vörösmarty tér (piros metró; Kelet-nyugati metró): Örs vezér tere – Déli pályaudvar (kék metró; Észak-déli metró): Kőbánya-Kispest – Újpest-Központ (zöld metró; DBR metró): Kelenföld vasútállomás – Keleti pályaudvar Járműpark 23 db Ganz gyártmányú villamos motorkocsi az M1-es metróvonalon. Pályaszám: 21-43. Beszerzés: 1973., 1987. 22 db Alstom Metropolis (AM5M2) típusú metrószerelvény az M2-es metróvonalon. Pályaszám: 410-519. Beszerzés: 2009-2012. 15 db Alstom Metropolis (AM4M4) típusú metrószerelvény az M4-es metróvonalon. Pályaszám: 520-579. Beszerzés: 2012-2013. Metrovagonmas által gyártott metrókocsik az M3-as metróvonalon (34 db szerelvény). 68 db 81-717 2K típusú vezérlő-motorkocsi. Pályaszám: 600-667. Beszerzés: 2017-2018. 136 db 81-714 2K típusú motorkocsi. Pályaszám: 6000-6135. Beszerzés: 2017-2018. Villamos Budapesten (ill. az akkor még különálló Pesten) az első lóvasút 1866. július 30-án nyílt meg, mely jelentős népszerűségre tett szert, így számos újabb követte. Az első villamos közúti vasút azonban nem egy korábbi lóvasúti vonal villamosításából született, hanem a Siemens & Halske cég a Nagykörúton, azon belül is a Nyugati pályaudvar és a Király utca között új vonalat épített ki. A főváros első villamosvonala az 1887. október 1-jén kiadott engedély alapján már november 28-ára el is készült. Ma 27 különböző villamosjárat közlekedik a városban, mely így közlekedési rendszerében a mai napig meghatározó jelentőségű. Fénykorában a mainál jóval nagyobb hálózattal rendelkezett. Autóbusz Budapest közösségi közlekedésében a legnagyobb szerep az autóbuszoknak jut. Jelenleg a Budapesti Közlekedési Központ megrendelésére több, mint 200 járat közlekedik. Megkülönböztetnek alap-, betét- és gyorsjáratokat, valamint ideiglenes pótlójáratokat. Az alapjáratok az útvonalukat érintő minden megállóban megállnak, a gyorsjáratok csak az útvonalukba eső fontosabb, forgalmasabb megállókban állnak meg, a betétjáratok pedig rövidített útvonalon haladnak. Járműpark: VT-Arriva 19 Volvo-Alfa Localo B7RLE (szóló) beszerzés: 2006-2007 80 Mercedes-Benz Citaro 2 (szóló) beszerzés: 2013-2014 81 Mercedes-Benz Citaro 2 (csuklós) beszerzés: 2013-2014 4 Mercedes-Benz Citaro O530 (szóló) beszerzés: 2012 132 MAN Lion’s City A21 (szóló) beszerzés: 2015, 2017 132 Mercedes-Benz Conecto G (csuklós) beszerzés: 2015 Járműpark: Volánbusz 106 MAN Lion’s City A21 (szóló) beszerzés: 2014 57 Volvo 7900A (csuklós) beszerzés: 2014 Járműpark: T&J Busz Projekt A T&J Busz Projekt 2015. január 17-étől 2016. július 8-áig üzemeltette a buszait. 28 Volvo 7900A Hybrid (csuklós) beszerzés: 2015 Járműpark: Nógrád Volán volt alvállalkozó A Nógrád Volán 2005. július 1-2012. április 30-ig volt a BKV alvállalkozója. Nógrád Volán alvállalkozó záró autóbusz állománya 2012. április 30-án: 29 Volvo-Alfa Localo B7RLE (szóló) beszerzés: 2005-2007. Trolibusz A ma is üzemelő budapesti trolibuszhálózat kialakulása 1949-ben indult, a 70-es trolibusz megnyitásával, (amely Sztálin 70. születésnapja alkalmából kapta a számát). A trolibusz mai formájában azonban először 1933-ban jelent meg Budapesten, Óbudán. Budapesten jelenleg 15 trolibuszviszonylat van. Mikrobusz A BKV – a BKV Tours-on keresztül - turisztikai célból mikrobuszokat üzemeltet március elejétől október közepéig a Margitszigeten. Ezek az UAZ 451-es típusú mikrobuszok egy gépes- és két pótkocsiból állnak. Az első generációt 1977. április 1-jén állították forgalomba. 2015. november 6-tól a mikrobusz a Városligetben közlekedik, Budapesti Sétajárat néven. BKK Telebusz 2013 novemberében a BKK elindította a 219-es járatot, mely csak előre, telefonon bejelentett igény esetén közlekedik. Ugyanekkor a 260-as buszt a Virágosnyereg útig hosszabbították, azonban a Kocsis Sándor úttól csak igény esetén érintette Csúcshegy–Harsánylejtő térségét (ez a járat 2016 januárjától már mindenképpen végigközlekedik, a Telebusz-rendszer megszűnt). Az első hónapok sikeres üzemeltetési tapasztalatai után a rendszert több helyen elterjesztették, például Solymáron a 157-es buszon (melyen a szolgáltatás csak este 20:00-tól és hétvégén van érvényben), illetve Rákoscsabán 297-es és 298-as járaton csúcsidőszakon kívül. Helyiérdekű és környéki vasutak Budapest a magyarországi vasúti hálózat központja; a fővároson átmegy minden Magyarországot érintő transzeurópai vasúti folyosó. Az agglomerációt a fővárossal összekötő öt helyiérdekű vasutat a MÁV-HÉV üzemelteti. Különleges vasutak Budapest több különleges vasúttal rendelkezik. A fogaskerekű, a sikló drótkötél-vontatású különleges vasút, a libegő pedig egy, a sífelvonókhoz hasonló drótkötélpályás felvonó. A Széchenyi-hegy és Hűvösvölgy között közlekedik a Gyermekvasút (eredeti nevén Úttörővasút). Ez egy olyan kisvasút, ahol 10-14 éves gyermekek teljesítenek szolgálatot. Dunai hajózás Sétahajózáson kívül Budapest megközelíthető hajóval távolabbról is. Bécsből szárnyashajóval az utazás a város közepére, a Belgrád rakpartra, kb. 5-6 órát igényel. A Magyar Hajózási Részvénytársaság számos hajót üzemeltet a Dunán. 2012. július 1-jétől a Budapesti Közlekedési Zrt. elindította a hétvégén hajójeggyel, hétköznapokon pedig Budapest-bérlettel vagy bármilyen 24 órás vagy annál hosszabb érvényességű jeggyel igénybe vehető hajójáratait. A járatok közül egy csak hétköznapokon ( ), egy pedig minden nap ( ) közlekedik. 2014 márciusában a BKV vette át a Soroksári rév üzemeltetését, mely -es jelzéssel közlekedik minden nap. Utastájékozatás Budapesten az utastájékoztatás rendkívül sokat fejlődött az elmúlt 3-4 évben. A 2013-2014 között megvalósult FUTÁR-projekt keretében minden járművet felszereltek GPS-es nyomkövető rendszerrel, mely képes ellátni a hangos, mind a vizuális utastájékoztatást (amennyiben a jármű elektronikus kijelzőkkel rendelkezik). A város kb. 250-260 pontján vizuális kijelzők mutatják, hogy mikor érkezik az adott járat a megállóba, ez szintén a FUTÁR-projekt keretében valósult meg. A megállókat géphang közli a buszokon/trolikon/villamosokon, melynek orgánuma rendkívül hasonlít a korábbi Vultron-os hangoknál használt Tarcsa Zsuzsáéra, az MTV egykori bemondónőjére. A 2-es, illetve a 3-as metró legtöbb szerelvényein Szalóczy Pál és Rachel Appleby tájékoztatja az utasokat következő megállóról. A 3-as metró egyes szerelvényein még a korábbi Tarcsa Zsuzsa bemondások hallhatóak, ezen szerelvények a közeljövőben felújításon esnek át, a felújítás után pedig ezek is az új Szalóczy-s utastájékoztató hangokat fogják használni. Az M1-es metrón Varga János hangja hallható. A HÉV szerelvényein Tarcsa Zsuzsa bemondásai hallhatóak, illetve a H8/H9-es vonalon Rachel Appleby is hallható. RK Borac Banja Luka A Borac kézilabda-csapatát (szerbül: Rukometni klub Borac), amely az egyik leghíresebb kézilabda-egylet Bosznia-Hercegovinában, a volt Jugoszláviában és Európában, 1950-ben alakult meg. A gárda 1957-től kezdődően szerepelt a jugoszláv kézilabda-csapatok legfelsőbb osztályában. A piros-kékek múltja trófeákban igen gazdag és ezek között megtalálhatóak a legismertebbek és legjelentősebbek is. Az eredményeik közül 2 cím kiemelkedő jelentőséggel bír. Az egyik az 1975-1976-os idényben megnyert Bajnokcsapatok Európa Kupája, míg a másik az 1990-1991-es évadban elhódított IHF-kupa. Az Rk Borac ezen kívül még egy döntőt vívott a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, az 1974-1975-ös sorozatban, ahol minimális különbséggel, de alulmaradt ellenfelével szemben. A Gospodska utcai csapat hétszeres jugoszláv bajnoknak és tízszeres jugoszláv kupagyőztesnek vallhatja magát. A klub 6 kézilabda-olimpikont adott Jugoszláviának, valamint számos a világbajnokságokon jugoszláv színekben versenyző és érmes helyezést elérő játékost. A csapat Olimpikonjai: Aranyérmet szerzett: Abas Arslanagić, Nebojša Popović, Dobrivoje Selec, Milorad Karalić (1972, München), Zlatan Arnautović, Zdravko Rađenović (1984, Los Angeles); Bronzérmet szerzett: Ermin Velić, Iztok Puc, Abas Arslanagić vezetőedző (1988, Szöul). A Borac világbajnokságokon érmes helyezést elérő játékosainak névsora: Aranyérmes: Zlatan Arnautović, Zlatan Saračević (1986, Svájc); Ezüstérmes: Jovan Elezović, Ermin Velić, Zdravko Rađenović i Branko Štrbac (1982, Németország); Bronzérmes: Abas Arslanagić, Nebojša Popović, Milorad Karalić (1970, Franciaország), Abas Arslanagić, Zdravko Rađenović, Nebojša Popović és Milorad Karalić (1974, NDK), Nebojša Golić (1999, Egyiptom), Mladen Bojinović (2001, Franciaország) . A Banja Luka székhelyű boszniai szerb csapat alapító tagja a 2011-2012-es évben kezdődő Regionális Kézilabda Ligának, amelyben horvát, szerb, bosnyák, montenegrói, macedón és szlovák csapatok szerepelnek majd. Európa bajnoka 1976. április 11-e felejthetetlen nap volt a banja lukai csapat életében. Ezen a napon történelmi sikert értek el a gárda kézilabdázói, olyat, amelyről csak sokan álmodhatnak. Azon a tavaszi éjszakán, 5000 néző előtt, a banja lukai sportcsarnokban, a piros-kékek aranygenerációja a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjében legyőzte a dán Fredericiát 17-15-re. Bő 1 évvel (1974-1975-ös évad) korábban az akkor még jugoszláv csapat ugyancsak megnyerhette volna a BEK-et, de az NDK-beli ASK Vorwärts Frankfurt/O. jobbnak bizonyult (ASK Vorwärts Frankfurt/O.-Borac Banja Luka 19:17). A boszniai csapat meghatározó játékosai a következő évben is Banja Lukán maradtak (1975-1976-os idény), így lehetőség nyílott egy újabb sikeres szereplésre. A BEK-győzelem felé vezető úton az első ellenfél a csehszlovák Červena Hviezda volt. A pozsonyi gárda vereséget szenvedett mind idegenben (Borac-Hviezda 27:14), mind pedig hazai pályán is (Hviezda-Borac 22:26). A második rivális, a spanyol Calipso, sem tudta megszorongatni a délszlávokat. Banja Lukában 7 góllal nyert a Borac (Borac-Calipso 28:21), míg az alicantei visszavágón döntetlen állt az eredményjelzőn (Calipso-Borac 13:13). Az elődöntőben a híres, akkortájt sikerkorszakát élő német VfL Gummersbach próbálta legyőzni a balkáni csapatot. Németországban nem avattak győztest (VfL Gummersbach-Borac 16:16), így a visszavágóra maradt a továbbjutás kérdésének eldöntése. A piros-kékek hazai pályán 15-13-ra verték meg a germán gárdát, így bejutott a döntőbe a Borac. Az április 11-ei fináléra az 5000 férőhelyes banja lukai sportcsarnok kicsinek mutatkozott, annyian kívánták azt megtölteni. Aki viszont bejutott oda, egy történelmi mérkőzés részese lehetett. A meccs jugoszláv szempontból kiválóan indult, 2:1, majd 5:2 volt az eredmény Pero Janjić tanítványai javára. A félidőre tovább hízott az előny, s a szünetre 4 gólos 11:7-es vezetéssel vonulhattak az öltözőbe a délszlávok. A dánok azonban továbbra is kitartóan küzdöttek. A 2. félidőben a vendégek 3:0-val kezdtek, amely tovább szította az amúgy is forró légkört. Nedeljko Vujinović azonban aranyat érő találattal válaszolt, majd Zdravko Radenović is precízen helyezett az ellenfél kapujába, s ezt követően Abas Arslanagic kitűnő védésének köszönhetően Rade Unčanin egy kontrából 14:10-re, a déliek javára fordította az eredményt. A dán Fredericia nem esett kétségek közé, s erre a kihívásra is válaszolni tudott. Hamarosan 16:15 volt az eredményjelzőn. Ezzel az 1 gólos boszniai előnnyel kezdődött meg az utolsó perc, amikor is Anderson gyorsan lefordult, s a kapus Arslanagićtyal találta szembe magát. A csarnokban csönd honolt, de Arslanagić bravúros védésének köszönhetően immár szinte biztossá vált, hogy a Borac ül fel Európa trónjára. A végén Radenović kiharcolt még egy hétméterest, amit Vujinović végzett el sikerrel. Véget ért a mérkőzés. A szurkolók a pályára rohantak, kattogtak a fényképezőgépek, s arról zengett a csarnok, hogy a "Borac a bajnok". A döntő részletes jegyzőkönyve: BORAC 17 (11) FREDERICIA 15 (7) Mérkőzés helyszíne: “Borik stadion“, Banja Luka. Nézőszám: 5.000 fő. Bírók: Herbert Hensel, Peter Henfus (NDK). Hétméteresek: Borac 3 (2), Fredericia 3 (2). Kiállítások: Borac 6, Fredericia 2 perc. BORAC: Arslanagić, Selec 2, Rađenović 6, Karalić 2, Bjelić, Vujinović 2 (1), Vukša, Unčanin 2, Popović 1 (1), B. Golić, M. Golić 2, Ravlić. Vezetőedző: Pero Janjić. FREDERICIA: Jepesen, F. Hansen 3 (1), Hajderman, Nilsen 3 (1), Sorensen 1, Jungland 1, A. Hansen, Andersen 3, Pulsen, Madsen 2, Petersen 2. Vezetőedző: Ole Vorm. A BEK-győztes csapat névsora: Milorad Karalić, Zdravko Rađenović, Nedeljko Vujinović, Abas Arslanagić, Dobrivoje Selec, Momo Golić, Nebojša Popović, Miro Bjelić, Rade Unčanin, Slobodan Vukša, Boro Golić, Zoran Ravlić és Pero Janjić vezetőedző. Eredményjelző, találatról-találatra: 0:1 - F. Hansen, 1:1 - Karalić, 2:1 - Rađenović, 2:2 - F. Hansen, 3:2 - Popović, 4:2 - Unčanin, 4:3 - Petersen, 5:3 - Rađenović, 6:3 - Selec, 7:3 - M. Golić, 7:4 - Jungland, 7:5 - Andersen, 7:6 - Nilsen, 8:6 - Selec, 9:6 - Rađenović, 10:6 - M. Golić, 10:7 - Nilsen, 11:7 - Rađenović, 11:8 - Andersen, 11:9 - Petersen, 11:10 - Andersen, 12:10 - Vujinović, 13:10 - Rađenović, 14:10 - Unčanin, 14:11 - Nilsen, 14:12 - Sorensen, 15:12 - Karalić, 15:13 - Madsen, 16:13 - Rađenović, 16:14 - Madsen, 16:15 - F. Hansen, 17:15 - Vujinović. Út a döntőig: Nyolcaddöntő: Banja Luka, 1975. november 20.: Borac - Cervena Hviezda 27:14 (16:8), Pozsony, 1975. december 11.: Cervena hviezda - Borac 22:26 (8:14). Negyeddöntő: Banja Luka, 1976. január 8.: Borac - Calipso 28:21, (15:9), Alicante, 1976. január 18.: Calipso - Borac 13:13 (7:10). Elődöntő: Dortmund, 1976. március 10.: Gummersbach - Borac 16:16 (9:8), Banja Luka, 1976. március 27.: Borac - Gummersbach 15:13 (11:8). Döntő: Banja Luka, 1976. április 11.: Borac - Fredericia 17:15 (11:7). A gyerekek kézilabdát oktattak 1991. május 19-én a Borac kézilabdázói újabb nagy sikert értek el, IHF-kupát nyertek. A banja lukai tehetséges generáció, amelyet csak „a gyerekeknek” hívtak, az egész öreg kontinenst elvarázsolta. A jugoszláv csapat újabb menetelésbe kezdett, melynek első áldozata a belga Herstal volt (20:20; 26:18), azt követően pedig a német Empor (22:18; 17:14). Eztán egy újabb germán gárda, az 1980-as évek végén 3 német bajnoki címet nyerő, Tusem Essen került a délszlávok útjába. Két izgalmas mérkőzésen, végül is a balkáni alakulat bizonyult jobbnak, s jutott a verseny-sorozat döntőjébe (17:24; 19:12). A fináléban Velimir Petković tanítványaira a CSZKA Moszkva várt, amelynek akkoriban a világ egyik legjobb kézilabdázója, Talant Dusebajev is tagja volt. Sokan úgy vélték, hogy a döntőben csakis az oroszok nyerhetnek, de a piros-kékek az esély-latolgatással nem törődtek. A Banja Lukaban megrendezett 1. összecsapáson minden délszláv kitűnően teljesített, de mind közül kiemelkedett egy játékos, a kapus Zlatan Arnautović, aki őrületbe kergette a nagy szláv testvér gárdájának tagjait. 20:15-ös eredménnyel, 5 gólos előnnyel, várhatták a visszavágót a fiatal banja lukaiak. A második összecsapáson a jugoszlávok végig nagyszerűen játszottak és keményen ellenálltak az oroszok támadásainak, így ez utóbbiak habár győzelmet arattak (24:23), de ez összesítésben nem volt elegendő a trófea elhódításához. Megkezdődhetett az ünneplés. Nagy valószínűséggel, ha nem tör ki a háború Jugoszláviában, több hasonló győzelemmel is szolgálhattak volna a Gospodska utcai kézilabdázók. „Az érzelmek kavarognak bennem, amikor azokra a csodálatos időkre emlékszem vissza. Az volt, minden bizonnyal, a legboldogabb nap pályafutásom során, és úgy hiszem a legtöbb csapattársam számára is. Fiatal, tapasztalatlan gyerekek voltunk egy trófeával a kezünkben. Ifjú, kiváló gárdánk volt, egy nagyszerű közösség, ahol egyként harcoltak a csapattársak egymásért. Úgy hiszem, kevés olyan csapat van, amely egy ilyen fiatal nemzedékkel, hasonló sikert ért el. A mi gárdánk egy ilyen alakulat volt, amely mind Európában, mind pedig az egész világban meglepetést okozni”- emlékezett vissza ezen „gyermek-generáció” egykori tagja, Dragan Marković. A piros-kékek egykori védője a mai napig sajnálja, hogy a csapat nem maradt együtt. „A gonosz háború gyorsan tovaterjedt és azzal együtt a mi ígéretes nemzedékünk örökre eltűnt. Sajnálatos, hogy ez történt, mert ha együtt maradtunk volna, biztos vagyok abban, hogy a Borac még sok trófeát nyer” – zárta mondandóját Marković. 1. mérkőzés BORAC 20 CSZKA 15 "Borik" stadion, 3.000 néző. Bírók: Jo Niser, Vim Struik (Hollandia). Hétméteresek: Borac 3 (1), CSZKA 3 (3). Kiállítások: Borac 10, CSZKA 8 perc. BORAC: Arnautović, Prtina, Maglajlija 3, Perić 1, Golić, Knežević 6 (1), Stupar 1, Marković, Nezirević 5, Čop 2, Jović 2, Mulabdić. Vezetőedző: Velimir Petković. CSZKA: Sukosjan, Jermoljin 2, Medvedev 4, Kozlov, Murzakov, Antonevič, Kačkan 1, Dušebajev 4, Vlaskin, Seregin 1, Gozpidin 3 (3), Levin. Vezetőedző: Anatolij Fedjukin. 2. mérkőzés CSZKA 24 BORAC 23 USZ CSZKA stadion, Moszkva, 1.000 néző Bírók: Ole Kristensen, Per Godsk Jorgensen (Dánia). Hétméteresek: CSZKA 7 (5), Borac 4 (4). Kiállítások: CSZKA 10, Borac 16 perc. Piros lap: Mihail Kozlov (CSZKA, három kiállítás), Talant Dušebajev (CSZKA, kiállítás). CSZKA: Sukosjan, Levin, Jermoljin 1, Medvedev 1, Kozlov, Murzakov 7, Antonevič, Kačkan, Dušebajev 5, Vlaskin, Seregin 3, Gozpidin 7. Vezetőedző: Anatolij Fedjukin. BORAC: Arnautović, Torlo, Prtina 2, Maglajlija 5, Perić 1, Golić, Knežević 6, Stupar 2, Marković, Nezirević 4, Čop 3, Jović. Vezetőedző: Velimir Petković. A Borac eddigi eredményei Jugoszláv bajnok : 7-szeres győztes: 1958-1959; 1959-1960; 1972-1973; 1973-1974; 1974-1975; 1975-1976; 1980-1981 Jugoszláv kupa : 10-szeres győztes: 1956-1957; 1957-1958; 1960-1961; 1968-1969; 1971-1972; 1972-1973; 1973-1974; 1974-1975; 1978-1979; 1991-1992 Boszniai Szerb Köztársaság bajnoka : 8-szoros győztes: 1993-1994; 1994-1995; 1995-1996; 1996-1997; 1997-1998; 1998-1999; 1999-2000; 2000-2001 Boszniai Szerb Köztársaság kupagyőztese : 10-szeres győztes: 1992-1993; 1993-1994; 1995-1996; 1996-1997; 1997-1998; 1998-1999; 1999-2000; 2000-2001; 2008-2009; 2009-2010 Bosnyák kupa : 2-szeres győztes: 2006-2007; 2010-2011 Bajnokcsapatok Európa Kupája : 1-szeres győztes: 1975-1976 IHF-kupa : 1-szeres győztes: 1990-1991 7-es metró (Párizs) A párizsi 7-es metró Párizs hetedik metróvonala, melynek első szakaszát 1910. november 5-én nyitották meg. Párizsban csak a 7-es és a 13-as metróvonal rendelkezik a fővonalból kiágazó mellékággal is. Első állomása a La Courneuve – 8 Mai 1945 állomás, majd Maison Blanche után elágazik egy négy- és egy ötmegállós szakaszra. A 22,5 km-es metróvonal egyike Párizs leghosszabb metróvonalának. Forgalma alapján a 16 metróvonal közül a harmadik, 2004-ben 120,5 millióan utaztak a vonalon. Johan Vilhelm Snellman Johan Vilhelm Snellman (Stockholm, 1806. május 12. – Kirkkonummi, 1881. július 4.) finn filozófus, irodalmár, újságíró és államférfi, a XIX. századbeli Finnországban az egyik legnagyobb befolyással bíró fennomán. Jelentős hatást gyakorolt a finn nyelv helyzetére illetve a finn márka bevezetésére. Finn nemzeti filozófusnak tartják illetve a finn nemzeti öntudatra ébredés egyik legnagyobb alakjának. A hegeli hagyományban álló gondolkodóként disszertált 1835-ben, Helsinkiben. Disszertációjának címe: „Dissertatio academica absolutismum systematis Hegeliani defensura”, azaz: 'Akadémiai disszertáció a hégeli rendszer abszolutizmusának védelmére'. Snellman újságban kívánta terjeszteni a finn nemzeti ismereteket illetve kultúrát. A nemzeti felvilágosodás céljára, a finnesedés hívei számára, 1844 januárjában Saima néven hetilapot jelentetett meg svéd nyelven. Ez volt az első finn politikai és kulturális folyóirat a történelemben. J. V. Snellman tiszteletére Finnországban minden év május 12-e Snellman nap illetve a Finnség napja, országszerte fellobogózással tartott nemzeti ünnep. La Pobla de Lillet La Pobla de Lillet település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 1097 fő (2017). Földrajza La Pobla de Lillet Castellar de n’Hug, Gombrèn, Sant Jaume de Frontanyà, Les Llosses, Castell de l’Areny, Sant Julià de Cerdanyola és Guardiola de Berguedà községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Holográfia A holográfia a fény hullámtermészetén alapuló olyan képrögzítő eljárás, amellyel a tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású, vagyis háromdimenziós kép hozható létre. Története A holográfiát egy brit állampolgárságú magyar, Gábor Dénes találta fel 1947-ben. Ezzel a képek rögzítésének egy olyan módját fedezte fel, ami több információ visszaadását tette lehetővé, mint bármelyik addig ismert eljárás. Mivel ennek révén – látszólag – minden információt tárolni lehet, Gábor Dénes ezt az eljárást holográfiának nevezte el, két görög szóval, amelyek annyit jelentenek, hogy „egész”, „teljes” és „írás”, „irat”. Vagy tizenhat esztendeig lapult ez a módszer – és elnevezése – a szakmai folyóiratokban. Gábor Dénes a holográfia kidolgozásáért 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott. 1963-ban a Michigani Egyetem két elektromérnöke, Emmett N. Leith és Juris Upatnieks egy lépéssel továbbfejlesztette Gábor Dénes eljárását, és az egyszeriben az újságok címoldalára került. Míg Gábor Dénes elektronhullámokkal dolgozott, és módszerét az elektronmikroszkópos képek felbontóképességének tökéletesítésére használta, addig Leith és Upatnieks fényt alkalmazott. Az akkor kifejlesztett lézer segítségével szürkés színű, áttetsző filmszalagot készítettek; ez olyan volt, mint egy alulexponált fényképfilm. Háromdimenziós képeket állítottak elő vele – meglehetősen részleteseket, mégpedig anélkül, hogy lencséket használtak volna. Felhasználási területek „a diffrakció jelenség segítségével első lépésben egy olyan mintázatban rögzítjük a tárgyról szóló összes releváns információt, amely nem teszi lehetővé az azonnali felismerést, majd ebből a mintázatból egy második lépésben látható vagy ultraibolya fénnyel megvilágítva az eredeti hasonmását kapjuk meg”. Biztonsági jelek A hologramok legelterjedtebb alkalmazási formájával, a biztonsági azonosító jelekkel mindenki találkozhat a kazettákon és CD-ken vagy az új papírpénzeken, bankkártyákon. Ezek az apró kis hologramok (szinte) hamisíthatatlanok, mert róluk tökéletes másolatot csak az eredeti hologram segítségével lehet készíteni. Az ilyen hologram megnézéséhez nem szükséges speciális megvilágítás (pl. lézer), szabad szemmel látható a 3-D hatású kép. Az ilyen hologramot szivárvány-hologramnak nevezik. Dísztárgy Az apróbb-nagyobb dísztárgyként, művészeti alkotásokként forgalmazott hologramokon túl ma már tökéletesen hű, nagyméretű színes hologramokat, sőt színes holofilmeket is készítenek. Információs tárolás A hologramok felhasználási területe azonban az információtárolás sajátságai miatt jóval szélesebb, és a szoros értelemben vett háromdimenziós képrögzítésnél sokkal több lehetőséget nyújt. Ultragyors fényképezés Az igen rövid idő alatt végbemenő jelenségek vizsgálata során sok esetben lényeges egy adott pillanatban a tárgyak térbeli elhelyezkedése, távolságuk, egyéb viszonyaik. Bonyolult fényképészeti eljárások alkalmazása helyett a jelenségről például impulzuslézerrel készített egyetlen hologram segítségével minden szükséges adat meghatározható. Nagy előnye még a hologramnak a fényképpel szemben az is, hogy a mélységélességet csak az alkalmazott lézer koherenciahossza korlátozza, így általában igen nagy mélységélességű, jó minőségű hologram készíthető a jelenségről. Területei: Buborékkamrán keresztülhaladó részecskék vizsgálata Robbanások vizsgálata Meteoritok becsapódásakor kialakuló kráterek képződésének vizsgálata modelleken Térben mozgó lövedék vizsgálata. Teljes rekonstrukció: 360°-os holografikus kép Nemcsak bizonyos tartományban, hanem tökéletesen körüljárható képet kaphatunk a következő eljárással: Felvételkor a henger alakban elhelyezett film teljesen körülveszi a tárgyat. A lézerből belépő megvilágító nyaláb keresztülhalad a tárgy felé néző gömbtükör tetején kialakított furaton, melynek tengelye a tárgyon megy át. A filmre így egyrészt a tárgyról visszaverődött szórt, és a konkáv felületről érkező referenciahullámok esnek. A rekonstrukció során pontosan ugyanez az eljárás alkalmazható. A kép a film centrumában jelenik meg, amelyet ekkor csupán a referenciasugarak világítanak meg. Tükrök célszerűbb elrendezésével és több film alkalmazásával (ideális esetben a filmekkel egy gömb belső felületét is ki lehetne bélelni) olyan rekonstruált képet állíthatunk elő, amely tetszőleges irányból megfigyelve, valósággal lebegni látszik a térben. A rekonstruált hullám felhasználása referenciaként: a változással egyidejű vizsgálat Az eljárás lényege az, hogy ha a hologramot előhívás után ugyanabba a helyzetbe állítjuk, ahogy a felvétel alatt volt, és a rekonstrukció során egyidejűleg világítjuk meg a hologramot és a tárgyat, a rekonstruált kép magára a tárgyra szuperponálódik. Így a megfelelő hullámok interferenciája révén felvilágosítást kapunk azokról a változásokról (eltolódások, deformációk), amelyeken a tárgy esetleg átesett valamely művelet két fázisa között. A módszer jelentőségét a nehézségek ellenére fokozza, hogy segítségével lehetővé válik a folyamatosan alakuló tárgy filmezése is. (Az említett nehézségek közül a két legkényesebb probléma az, hogy a referenciahullám ne változzék, és hogy a rekonstrukció során a hologram pontosan abban a helyzetben legyen, mint ahol a felvételkor volt.) A felvétel eredeti pozíciójának helyes visszaállítása esetén azonban a módszernek sokoldalú alkalmazási lehetőségei vannak, főként a rezgő rendszerek interferometrikus és dinamikai ellenőrzésében: állóhullámok nívóvonalait létesíti, és a csíkok száma a mozgás amplitúdójával növekszik. Mozgófényképezéssel ily módon utólag három dimenzióban tanulmányozhatók a tárgy rezgései és igénybevételei Interferometria kettős expozícióval Ugyanarra a fotólemezre a tárgyról két különböző időpillanatban készített hologramot veszünk fel. Amennyiben a tárgy a két expozíció közben nem tolódik el és nem szenved deformációt, akkor a két megvilágítás azonos, és minden úgy megy végbe, mintha egyetlen hologramot vennénk fel kétszer olyan hosszú idő alatt. Ha azonban a tárgy helyzete vagy alakja az expozíciók közötti időkben akár csak jelentéktelen mértékben is megváltozik, módosul a tárgy által emittált hullám fázisa. Végeredményben minden úgy történik, mintha két egymásra szuperponált, koherens képet rekonstruálnánk, amelyek alig különböznek egymástól. E két kép között tehát interferencia jön létre és a megfigyelt csíkok a két expozíció közben bekövetkezett fázisváltozásokat írják le, pontosan úgy, mint egy klasszikus interferométerben. A kettős expozíciós felvételeket többféle speciális változatban mérési eljárásokban is alkalmazzák, segítségükkel az elmozdulások, deformációk, kis szögváltozások nagysága is kiszámítható. A holografikus filmezés lehetősége Egyetlen lemezre holografikus “filmet” is készíthetünk, ha megoldjuk, hogy az ugyanarra a lemezre felvett képek elkülönüljenek egymástól. Ha a lemezt az egyes felvételek között elforgatjuk úgy, hogy a lemez és a referenciasugár szöge megváltozzon, a lemezre több különálló felvételt is készíthetünk. Ezután a különböző képek egymásután rekonstruálhatók, amikor a hologramot ugyanolyan módon forgatjuk, mint a felvételkor. Ha az egyes fázisok elég gyorsan követik egymást, akkor a képeket folytonos mozgásként érzékeljük. Elmosódó képek "retusálása" Ha az elhomályosult fényképen keresztül lézersugarat bocsátunk, és interferenciát is tudunk létesíteni, az "helyesbíti" a hibákat, "mulasztásokat". Új fényképet kapunk, amely már sokkal kevésbé homályos. Az eljárást nagyon sikeresen használták fel az elektronmikroszkópos felvételeknél. Az élesítés fokozza az elektronmikroszkóp felbontóképességét, nagyobb, jó nagyításokat lehet készíteni. Ezzel az eljárással mutatták ki először a vírusok nukleinsavának kettős spirálját. Vass Teréz Vass Teréz (Kisvárda, 1983. november 21.) magyar színésznő. Pályafutása 2002 és 2006 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt Jordán Tamás és Lukáts Andor osztályában. 2008-ig a Nemzeti Színháznál játszott, ahová még főiskolás korában került. 2008-tól szabadúszó. Férje Mátyássy Áron rendező, két fiuk született (Lázár és Jakab). Színházi szerepei Raffo, Heather: Fátyol nélkül - Iraki lány (Vígszínház, 2014. Okt. Rend. Mátyássy Áron) Dosztojevszkij: Ördögök - Lizaveta Nyikolajevna (Nemzeti Színház, 2007. okt. rend: Mohácsi János) Shakespeare: Lear király - Cordelia (Nemzeti Színház, 2007 feb. rend. Bocsárdi László) Sántha Ferenc: Az ötödik pecsét - Kati (Nemzeti Színház, 2006. nov. r: Jordán Tamás) Shakespeare: Sok hűhó semmiért - Hero (Kőszegi Várszínház, 2006. júl. rend: Jordán Tamás) Brecht: Násztánc - Menyasszony (Ódry Színpad, 2006. máj. rend: Funk Iván) Hauptman: A bunda - Leontine (Nemzeti Színház, 2006. ápr. rend: Verebes István) Bíró Mohácsi: Sárga liliom - Judit (Nemzeti Színház, rend: Mohácsi János) Ladányi Andrea: Tuttugu og tvier táncszínház (Ódry Színpad, Mu Színház, rend: Ladányi Andrea) Füst Milán: Boldogtalanok - Víg Vilma, nyomdai munkáslány (Nemzeti Színház, 2005. oktr: Ács János) Halász Péter: Önbizalom - Margareta (Ódry Színpad, 2005. okt. rend: Halász Péter) Ladányi Andrea: 44 FEET táncszínház (Ódry Színpad, Thália Színház) Rádiójáték 2013 Miss June Ruby (í: Terezia Mora) Miss June Ruby Filmszerepei 2015 Gép (r: Erkel Bálint) - Virág 2014 Víkend (r: Mátyássy Áron) - Alina 2012 Átok (r: Mátyássy Áron) 2008 Utolsó idők (r: Mátyássy Áron) - Priskin Eszter 2008 Vörös (r: Szabó Iván) - Tera 2006 Mínusz (r: Mátyássy Áron) - Annamari 2006 Ópium Egy elmebeteg nő naplója (r: Szász János) 2005 Herminamező (r: Halász Péter) - Sári 2003 Immanens (r: Mátyássy Áron) - A lány 1998 Egyszer élünk (r: Molnár György) - Emese Díjak 2010 Filmkritikusok Díja, 2010 legjobb női főszereplő (Utolsó idők) 2009 Cinepécs Nemzetközi Fesztivál, 2009 Legjobb női alakítás (Utolsó idők) Montenegro de Cameros Montenegro de Cameros település Spanyolországban, Soria tartományban. Montenegro de Cameros Vinuesa, Viniegra de Arriba, Ventrosa, Brieva de Cameros és Villoslada de Cameros községekkel határos. Lakosainak száma 61 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: RMI–1 Az RMI–1 (RMI – Repülő Műszaki Intézet), más jelzéssel X/H magyar romboló (csatarepülőgép) és felderítő repülőgép. Teljesen fémhéjszerkezetű kialakítása és a légcsavaros gázturbina tervezett alkalmazása miatt a magyar repülőgépgyártás egyik legelőremutatóbb vállalkozása volt. A gázturbinánál jelentkezett műszaki nehézségek miatt csak dugattyús motorral felszerelt prototípusa készült el, mely 1944-ben bombatámadásban megsemmisült. Története A repülőgép a Műegyetem Aerotechnikai Intézetének (később Repülő Műszaki Intézet, RMI) második jelentős fejlesztési programja. Az intézet első gépe a felsőszárnyas Káplár iskola repülőgép volt, melyet azonban sorozatban nem gyártottak. Az X/H gép tervezése 1940-ben kezdődött el Varga László repülőgép-tervező vezetésével. A géphez a Jendrassik György által tervezett CS–1 jelű légcsavaros gázturbinát választották hajtóműnek, mely kis szerkezeti tömeg mellett nagy teljesítményével jó repülő tulajdonságok elérését vetítette előre. A gép aerodinamikai kialakításához az Aerotechnikai Intézet szélcsatorna-kísérletei szolgáltak alapul. A sárkányszerkezet építése a Repülő Műszaki Intézet Székesfehérvár-Sósótói üzemében folyt. A gép tervezése elméleti oldalról is jelentős fejődést jelentett. Ki kellett dolgozni a héjszerkezetek szilárdsági számításának módszereit, valamint a repülőgépek szélcsatorna-vizsgálataihoz szükséges aerodinamikai vizsgálati módszereket. 1941-ben a CS–1 gyűrűs égésterénél jelentkező problémák miatt a gázturbina fejlesztését leállították. Emiatt 1942-ben rövid időre a gép fejlesztése is szünetelt. A gázturbina hiánya miatt döntés született arról, hogy helyette a csepeli Weiss Manfréd Műveknél készülő DB 605 dugattyús motorokat építik be. A majdnem kész sárkányszerkezetet Székesfehérvárról átszállították Ferihegyre, a Repülő Kísérleti Műhelybe. 1943 közepére beépítették a motorokat és a hűtőket. Közben felgyorsították az eredetileg is dugattyús motorokkal tervezett, hasonló aerodinamikai kialakítású X/G gyakorló repülőgép építését, hogy az azzal szerzett tapasztalatokat felhasználhassák a nehezebb motorok miatt az X/H-nál várható súlypont problémák megoldásához. Az X/H építése 1943. augusztus 5-én fejeződött be, ezt követően megkezdték a gép méréseit és a fedélzeti rendszerek tesztelését, miközben a Repülő Kísérleti Intézet meghatározta a szükséges fegyverzetet és egyéb katonai felszerelést, annak érdekében, hogy a tesztek során azokat megfelelő tömegű pótsúlyokkal helyettesíthessék. A mérések során kiderült, hogy a nagyobb tömegű motorok miatt a súlypont kritikus mértékben előre került, ezért a gép farokrészébe 30 kg-os pótsúlyt kellett beépíteni. Ebben az időszakban már elkezdődtek a hasonló X/G repülőgép repülési próbái is. Az X/H-val 1943 őszén kezdték el a földi gurulópróbákat. Egy ilyen kísérlet során a gép rövid elemelkedés után visszaesett a földre és megsérült az egyik főfutója (a rugóstag egyik gyűrűje beszorult). A gépet műhelybe vitték, a kísérleteket szüneteltetni kellett. A ferihegyi hangárban még javítás alatt álló gép 1944 nyarán egy amerikai bombatámadásban megsemmisült. A magyar légierő igényeinek megfelelő, várhatóan jó repülő tulajdonságokkal rendelkező gépet a magyar katonai vezetés nem támogatta, helyette a Dunai Repülőgépgyárban német licenc alapján épülő Me 210 Ca gépet preferálták. Technikai adatok Legénység : 3 fő Hossz : m Fesztávolság : m Magasság : m Tömeg : kg (üresen); kg (maximális felszállótömeg) Motor/hajtómű : eredetileg két Cs–1 légcsavaros gázturbina beépítését tervezték, a gép később DB 605-ös motorokat kapott. Maximális sebesség : km/h Fegyverzet : Csúcsmagasság : m Hatótávolság : km Netzbach Netzbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Stephen Jordan Stephen Robert Jordan (Warrington, 1982. március 6. –) angol labdarúgó, aki jelenleg a Fleetwood Town játszik hátvédként. Pályafutása Manchester City Jordan gyerekkora óta a Manchester Citynek szurkol. Nyolcéves korában kezdett el a klubnál edzeni, majd 2000-ben bekerült az ifiakadémiára is. 2002-ben kapta meg első profi szerződését, de ekkor még nem tartották elég képzettnek ahhoz, hogy az első csapatban szerepeljen. 2002. október 5-én három hónapra kölcsönadták a negyedosztályú Cambridge Unitednek. Már aznap, a Wrexham ellen debütált. Összesen 11 mérkőzésen kapott lehetőséget a csapatban, 2003. január 5-én visszatért a Cityhez. Április 5-én, egy Bolton Wanderers elleni találkozón mutatkozott be a kék mezeseknél. 2004 nyarán lejárt a szerződése és úgy tűnt, távozni fog, a legfőbb érdeklődő a Peterborough United volt. Végül azonban egy évvel meghosszabbította kontraktusát. Később a Peterborough szerette volna kölcsönvenni, de úgy döntött, nem megy, mivel közel állt ahhoz, hogy bekerüljön a manchesteriek kezdőjébe. A következő idényben 19 Premier League-mérkőzésen kapott lehetőséget. 2005. május 29-én két évvel meghosszabbította szerződését. A következő két szezonban egyre kevesebb és kevesebb lehetőséget kapott és a City 2007-ben úgy döntött, nem ajánl fel neki új szerződést. Burnley A Burnley 2007. július 16-án ingyen leigazolta Jordant és egy három évre szóló kontraktust írattak alá vele. A 2008/09-es szezon végén csapatával bejutott a rájátszásba, melyet meg is nyertek és feljutottak a Premier League-be. Sikerei, díjai Burnley A másodosztály rájátszásának győztese : 2008/09 Vosováti Vosováti, falu Ukrajnában, a Kárpátalján, a Técsői járásban. Fekvése Técsőtől északkeletre, Kökényes északi szomszédjában fekvő település. Története A 322 méter tengerszint felett fekvő Vosováti falunak a 2001 évi népszámláláskor 1803 lakosa volt. Nevezetességek Cserkunik Jurij - fafaragó népi iparművész II. Margit flamand grófnő Konstantinápolyi Margit (1202. június 2. – 1280. február 10.) I. Balduin latin császár fiatalabbik lánya és örököse. 1244-től Flandria és Hainaut grófnője. Élete Apja I. Balduin latin császár, aki Konstantinápoly elfoglalása előtt Flandria és Hainaut grófja is volt egyben. Anyja Mária champagne-i grófnő. Apja 1202-ben a Szentföldre utazott a negyedik keresztes hadjárat egyik vezetőjeként, anyja nemsokára követte. Távollétükben, Johanna kiskorúsága idejére, Balduin régensi tanácsot nevezett ki Flandria és Hainaut irányítására, aminek tagja volt nagybátjya, I. Fülöp namuri gróf is. 1204-ben meghalt apja, majd a következő évben anyja is. Ekkor az árvává vált Johanna és Margit Fülöp gyámjaként nevelkedett 1208-ig, amikor az átadta az árvákat [[II. Fülöp Ágost francia király Ez a lap egy ellenőrzött változatarészletek megjelenítése/elrejtése |II. Fülöp francia király]]nak. 1212-ben Margit feleségül ment egy hainaut-i nemeshez, Bouchard d'Avesnes-hez. A házasságot feltehetően II. Fülöp szervezte meg, mivel Bouchard már régóta a francia királyok megbízható támogatójának számított a térségben, bár a házasságot jóváhagyta Margit nővére is, aki ekkor már Flandria és Hainaut grófnője volt. Bourchard hamarosan részt követelt apósa örökségéből és ekkor Johanna ekkor megpróbálta érvényteleníteni Margit házasságát. III. Ince pápához fordult, aki az 1215-ös IV. lateráni zsinaton érvénytelenítette a házasságot. Bouchard és Margit továbbra is együtt élt, mint házaspár és két gyermekük született, de Johanna 1219-ben elfogatta és börtönbe záratta Bouchard-ot. 1221-ben csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy elválik Margittól. Amíg Bouchard Rómában volt, Johanna rávette Margitot, hogy újraházasodjon, második férje II. Vilmos, Dampierre ura, champagne-i nemes. Ebből a házasságból Margitnak öt gyermeke született, köztük fia, Guy de Dampierre, a későbbi flamand gróf. Ez a házasság botrányosnak számított, mivel az első házasság felbontása nem volt hivatalos, amikor megkötötték a másodikat, ráadásul Margit és második férje közeli vérrokonok voltak. A házasság érvényessége, illetve Guy és leszármazottainak joga az örökléshez anyja után még évtizedekig vita és háborúskodás tárgyát képezte, még a német-római császárok is beavatkoztak a küzdelembe, amit később a flandriai és hainaut-i örökösödési háborúnak hívtak. 1244-ben nővére halála után Margit örökölte a flamand és az hainaut-i grófi címeket, mivel ekkor már mindkét férje halott volt. Az első házasságból származó gyermekek bejelentették igényüket mindkét grófságra, apjuk örökségeként, de 1246-ban IX. Lajos francia király, a két fél között közvetítve, a Dampierre-leszármazottaknak adta a Flamand grófságot, és az Avesnes-leszármazottaknak a Hainaut-i grófságot. Ez a döntés látszólag megoldotta a vitát, Margit Flandriában együtt uralkodott fiaival, de 1253-ban Jean d'Avesnes, aki kisemmizve érezte magát örökségéből, meggyőzte II. Vilmos holland grófot és német ellenkirályt, hogy szállja meg Hainaut-t és Flandriának a német-római császársághoz tartozó részét. Vilmos elméletileg a terület hűbérura volt és Jean sógoraként fegyveresen támogatta. A csatározások egészen 1253-ig folytak, amikor július 4-én a west-capelle-i csata során János legyőzte Guy seregeit, elfogta anyjával és testvérével, Jean de Dampierre-el együtt és arra kényszerítette Margitot, hogy adja át neki Hainaut grófságot. Margit 1278. december 29-én Guy fia javára lemondott a flamand grófi címről, Hainautban fia, I. János hainaut-i gróf követte. 1280. február 10-én Gentben halt meg. Családja és leszármazottai Első férje Bouchard d'Avesnes (1180 – 1244), a házasságot 1212. előtt kötötték, 1215-ben érvénytelenítették és 1221-ben bontották fel. A házasságból három gyermek született: Balduin d’Avesnes (? – 1219) Jean d’Avesnes ( 1218 . május 1. – 1257 . december 24. ) 1246 -ban I. János hainaut-i gróf néven anyja örököse. Balduin d’Avesnes ( 1218 . szeptember – 1295 . április 10. ) Bátyjával együtt apjuk elrabolta Margittól, amikor 1221 -ben a házasságot felbontották és ezután Franciaországban nevelkedtek. Jánost és Balduint a házasság érvénytelenítése miatt törvénytelen gyermeknek tartották, de 1251 -ben anyjuk kérésére a pápa törvényes gyermeknek nyilvánította őket. Második férje II. Vilmos, Dampierre ura, champagne-i nemes (1196 után – 1231. szeptember 3.). A házasságot 1223. augusztus – november között kötötték és öt gyermekük született: Vilmos ( 1224 – 1251 . június 6. ) 1231 -ben apja örököseként Dampierre ura lett. 1244 -ben anyja örökölte a flamand grófi címet, amit féltestvére, Jean d’Avesnes is magának követelt. IX. Lajos francia király 1246 -os döntése értelmében Margit és második házasságából származó gyermekei örökölték Flandriát, ekkor Vilmos anyja mellett társuralkodó lett II. Vilmos néven. Ebben a minőségében látogatta meg 1248 -ban II. Vilmos holland grófot és német ellenkirályt, Flandria egy részének hűbérurát. 1251 -ben egy lovagi torna során szerzett sérüléseibe halt bele, bár anyja azt sejtette, hogy az Avesnes-család állt a baleset hátterében. Lille közelében, a marquette-i apátságban temették el. Felesége Beatrix de Brabant ( 1225 – 1288 . november 11. ), II. Henrik brabanti herceg és Maria von Staufen lánya, Henrik türingiai gróf és német király özvegye. Guy de Dampierre ( 1225 / 1226 – 1305 . március 7. ), 1251-ben bátyja halála után anyja mellett flamand társgróf, majd 1278 -tól anyja lemondása után egyedül uralkodott. Jean de Dampierre (? – 1258 ) Az Annales Blandinienses feljegyzései szerint 1256 -ban Guy bátyjával együtt szabadították ki a holland gróf fogságából. Később Dampierre ura, Troyes grófja és a champagne-i grófság hadainak főparancsnoka. Jeanne de Dampierre (? – 1245 / 1246 ). Első férje III. Hugó retheli gróf ( 1200 előtt – 1242 . május/ 1243 . június). Második férje ( 1245 . augusztus 31. ) II. Thibaut, Bar grófja ( 1221 – 1291 . október) Marie de Dampierre (? – 1302 . december 21. ), a feljegyzések szerint apáca, a flines-i zárda főnöknője. Lásd még Flamand grófság Flandria grófjainak listája Hainaut-i grófság Hainaut grófjainak listája Forrás Charles Cawley: Medieval Lands . Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán elérhető Saint-Pierre-sur-Erve Saint-Pierre-sur-Erve település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 141 fő (2015). Saint-Pierre-sur-Erve Saint-Jean-sur-Erve, Saulges, Thorigné-en-Charnie és Vaiges községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alarcón Alarcón település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Alarcón Buenache de Alarcón, Cañada Juncosa, Gabaldón, Honrubia, Motilla del Palancar, Olmedilla de Alarcón, Pozorrubielos de la Mancha, Quintanar del Rey, Tébar, Valhermoso de la Fuente, Valverdejo, El Peral, Sisante, El Picazo, Casasimarro, Cuenca, Villalgordo del Júcar és Casas de Benítez községekkel határos. Lakosainak száma 148 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gazda Albert Gazda Albert (Técső, 1966. február 13. –) magyar újságíró, az Origo internetes újság és a Cink.hu volt főszerkesztője, az Index egykori vezető szerkesztője, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese volt a lap megszűnéséig. Pályafutása Az Ungvári Egyetemen szerzett bölcsészdiplomát 1990-ben, majd 1991-ben áttelepült Magyarországra. 1991 óta dolgozik a médiában, munkatársa volt a Kurírnak, a Magyar Narancsnak, a Magyar Hírlapnak, parlamenti tudósítója, majd gazdasági rovatszerkesztője a Világgazdaságnak. 2006-tól az Index gazdasági, sport (Sport Géza melléklet), majd kulturális rovatát vezette, 2011 elejétől lapszerkesztőként dolgozott a portálnál. Saját blogja az Albert gazda borblog volt, mely 2011 szeptembere óta határozatlan időre szünetel; ugyancsak ő alapította a Jégkorongblogot is. Miután Uj Péter távozott az Indextől, Weyer Balázs és Nádori Péter pedig az Origótól, Gazda Albert 2011. november 2-től az Origo internetes újság főszerkesztője lett. 2014 februárjában a Cink.hu hírbloghoz igazolt át, főszerkesztői minőségben, és ott dolgozott annak 2015. szeptemberi megszűnéséig. 2015 decembere és 2018 áprilisa között a Magyar Nemzet főmunkatársa volt, saját kritikai-publicisztikai rovattal G-Közép címen. Jelenleg a Három Kérdés podcast műsorvezetője Lövenberg Balázzsal közösen. Könyvei Boremberek (Litkey és Társa, 2002) Kovács András Istvánnal közösen. ISBN 9632025482 Magyar lakok – Kárpátalja (Jószöveg Műhely, 2012) Cséka Györggyel közösen. ISBN 9786155009488 Az élet értelme – Magyar Jégkorongkönyv (Cser Kiadó, 2016) Halász Zoltánnal közösen. ISBN 9789632784533 Cisla Cisla település Spanyolországban, Ávila tartományban. Lakosainak száma 110 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Jouac Jouac település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 190 fő (2015). Jouac Bonneuil, Beaulieu, Cromac, Lussac-les-Églises, Saint-Léger-Magnazeix és Saint-Martin-le-Mault községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 17358 Lozino-Lozinskij A 17358 Lozino-Lozinskij (ideiglenes jelöléssel 1978 SU4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1978. szeptember 27-én. .in A .in India internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1989-ben hoztak létre. A tartományt az INRegistry tartja karban. Tagjait a kormány nevezi ki. A 2005-ben liberalizált rendelkezések megengedik a második szintű domainek regisztrálását. A régebbi felépítésű címek regisztrációját sem hagyták abba. Így a következő címek alá lehet regisztrálni: .in : bárki használhatja Indiában (magánemberek, cégek, szervezetek) .co.in : bankoknak, cégeknek és a bejegyzett védjegyeknek .firm.in : általában boltok, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok részére .net : internetszolgáltatóknak .org.in : nonprofit szervezeteknek .gen.in : általános használatra .ind.in : magánszemélyek részére Öt címvégződés még mindig csak korlátozott kör számára nyújt alternatívát. Ezek: .ac.in : egyetemek .edu.in : oktatási intézmények .res.in : kuktatóintézetek .gov.in : kormányzat .mil.in : hadsereg 1992 és 2004 között, a szigorúbb törvény idejében összesen 7000 címet regisztráltattak. 2005 áprilisára 100 000 fölé nőtt a regisztrációk száma, összesen 108 országból regisztráltak. Az előfizetők 80%-a Indiából, Németországból és az USA területéről regisztrált. Mivel sok angol szó -in re végződik, ez is népszerű címvégződés. Például: http://einste.in (Einstein), vagy http://doma.in (domain). 1735 az irodalomban Az 1735. év az irodalomban. Új művek Bél Mátyás fő műve: Notitiae Hungariae novae historico-geographica I–V. (Az újkori Magyarország történeti-földrajzi ismertetése) Bécs, 1735–1742. A kötetek a felvidéki megyék anyagát tartalmazzák; a többi rész kéziratban maradt. Megjelenik Alain René Lesage pikareszk regénye, a Gil Blas befejező része (az első könyv 1715-ben jelent meg). V. K. Tregyiakovszkij orosz szerző poétikai munkája: Новый и краткий способ к сложению стихов Российских (Az orosz versek készítésének új és rövid módja). Születések február 3. – Ignacy Krasicki lengyel költő és író († 1801 ) március 29. – Johann Karl August Musäus német író, filológus, népmesegyűjtő († 1787 ) április 11. – Báróczi Sándor királyi testőr, az ún. testőr-írók egyike († 1809 ) Stephen Roche Stephen Roche (Dundrum, 1959. november 28. –) ír profi kerékpáros. 1987-ben megnyerte a Tour de France-t, diadalmaskodott a Giro d’Italián, emellett világbajnok lett. Olgiate Molgora Olgiate Molgora település Olaszországban, Lombardia régióban, Lecco megyében. Lakosainak száma 6473 fő (2017. január 1.). Olgiate Molgora Airuno, Brivio, Calco, Colle Brianza, Merate, Montevecchia, Rovagnate, Santa Maria Hoè és Cernusco Lombardone községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Baiersdorf Baiersdorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 7489 fő (2015. december 31.). Baiersdorf Möhrendorf községgel határos. Bibertal Bibertal település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 4021 fő (1987. május 25.). Bibertal Nersingen, Kötz és Pfaffenhofen an der Roth községekkel határos. Teleki László (református vezető) Széki Teleki László gróf, dr. (Gyömrő, 1912. november 29. – Łódź, 1962. október 10.) XX. századi magyarországi református ifjúsági vezető, cserkész volt. Családi gyökerek az 1200-as évektől A Teleki grófi család eredetkutatói, a felmenők sorában, az Aranybulla társadalmáig vezetik vissza a família írásos történelmi emlékeit. A Teleki család őseinek neve Garázda (http://www.kislexikon.hu/garazda.html) volt. E névben természetesen nem a mai magyar "garázda" szó jelentését kell keresnünk: a boszniai Drina partján ma is meglévő Goražde város viseli ezt a nevet, innen származik a Garázda nemzetség. A Garázdákat Zsigmond király idejétől említik a feljegyzések, akitől címeres levelet is nyertek az 1400-as évek legelején. A Garázdák oldalági leszármazottai közül a Szilágyiak a legismertebbek. Közülük is - Szilágyi Erzsébet, aki Mátyás király édesanyja volt, de e nemzetség adta a nemzetnek Janus Pannonius költőt, humanistát is. A Garázda nemzetség több ágra szakadt, és a birtokok helye alapján széki, zágorhidi, teleki, és más előneveket viselt. Telek békésmegyei falu birtokára 1408-ban tett szert a Garázda-nemzetség, a békési Csarnai Mihály egyik leszármazottjának, Antalnak a személyében, Zágorhidára, Székre pedig - 1414-ben. A XVI. sz. folyamán e nemzetség oldalágai már ezekről a falukról nevezték magukat. A nemzedékek során szerteágazott, és a fiúágak kihalása miatt addigra szétvált családi oldalágak újraegyesülésének tekinthető az, amikor a széki birtokosi ág utolsó férfi tagja, a széki Garázda János egyszülött leányát, Annát az immár Telekinek nevezett Mihályhoz adta feleségül. Leszármazottaik a Garázda nevet elhagyták, s ettől kezdve a széki Teleki nevet használták. Az 1500-as évek végén, 1600-as évek elején járunk. A fent nevezett Teleki Mihály Báthory Zsigmond, majd Bocskai István erdélyi fejedelmeknek a testőrkapitánya volt. Fiatalabb fiának, Jánosnak, aki vármegyei főispáni tisztséget is viselt, az erdélyi nemesi családból származó Bornemissza Anna lett a felesége. Teleki János négy gyermeke közül ismét egy Mihály nevű fiú az, akit „valamennyi Teleki törzs-atyjaként” említenek egyes, a mából visszatekintő források. Teleki Mihály, a „kővári főkapitány, tanácsúr, Erdély generálisa, kancellár” (1634-1690) és Veér Judit (1631-1707) gyermekei közül a Sándor nevű fiú (1679-1754) ága vezet dr. széki Teleki László grófék famíliájához Gyömrőre (http://genealogy.euweb.cz/hung/teleki3.html). [Teleki Mihály másik fiának, az „ifjabb Mihálynak” (1671–1720) ága vezet például a miniszterelnök gróf Teleki Pálhoz (1889-1941), hogy egy másik ismert Teleki-személyiséget említsünk támpontul (http://genealogy.euweb.cz/hung/teleki2.html)]. A „tanácsúr” és Veér Judit fia volt még Teleki László (1673–1714), aki Fehér vármegye főispánja, 1712-ben pedig az erdélyi református egyházkerület főgondnoka lett, illetve Teleki Pál (1677–1731) is, aki 1709-ben csatlakozott II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez, és ettől az évtől a kolozsvári kollégium főgondnoka. Teleki Mihály kancellári családjának -Teleki Mihály 1685-ös évi gróffá emelését követően- I. Lipót okmányosan is grófi címet ad 1697-ben. Ettől kezdve e főnemesi család végleg „gróf Széki Teleki” néven teljesíti történelmi szerepét. A Telekiek Gyömrőn - 1760-tól Teleki László (1710-1778) 1732-ben feleségül vette Ráday Esztert, akinek tulajdona volt a gyömrői határ egy része. A vő, az örökségükhöz tartozó szerény Kajali udvarház helyére 1760 körül gyönyörű "kiskastélyt" építtetett itt. A rangos úrilakot nászajándékul kapta leánya gr. Teleki Klára, akit gr. Wartensleben Vilmos vett feleségül. Ettől kezdve mintegy két évszázadon keresztül gyömrői honosokként szerepelnek az egyházi- és közéletben a történelmi Teleki família "Sándor" ágának tagjai. Gyömrő a fővárostól keletre, a Budapest-Nagykáta-Szolnok vasútvonal mentén található. Itt találkozik a Cserhát hegység déli nyúlványának Gödöllői Dombvidéke az Alföld északi peremével. Vízválasztó hely. Északi területéről a Tápió keletre, a Tiszához igyekszik; déli részén ered a Halas patak, amely nyugatra, a Dunába küldi vizét. (Ezt a földrajzi jellegzetességet mutatja Gyömrő város címerének közepe). Itt, a tájegységek találkozási pontján – eszményi helyen – épült Hild József tervei alapján gróf Teleki Sámuel megrendelésére, 1847-ben a széki gróf Teleki nemzetség családi fészke, a Nagykastély, honi és az európai építéstörténeti remek. A kastély műkincsei díszére váltak volna egy múzeumnak is. A "Nagy Ház" berendezése biedermeier stílusban fogant. A falakon - ősöket ábrázoló becses képek. Az ún. "pipázóban" volt például Teleki Lászlónak, a Kegyenc írójának és Teleki Domokos politikus publicistának, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának portréja, Barabás Miklós festményei, Ráday Eszter arcképe, Mányoki Ádám alkotása. Dr. Teleki László gróf, a szeretett ifjúsági és cserkész vezető "Laci bá" gyermekkori képmását az európai tekintélyű László Fülöp festette meg. Acélmetszetek, intarziák, nemesfából való ódon faragványok, káprázatos gazdagságban. Teleki Mihály erdélyi kancellár drágakövekkel ékesített nyerge; egy eredeti kuruc zászló; XIV. Lajosnak egy ládája. Könyvritkaságok ezerszám, valamennyi díszes kötésű fóliáns (http://www.kislexikon.hu/folians.html)… A kastélyt csodálatos arborétum kert ölelte körül. A 40 holdas parkban nyíres, fenyves, tölgyes részek. Az utak mentén aranyhársak sorakoztak. A kastély körül ötletesen nyírt bokrok a francia kertek hangulatát idézték. Gyermekkor, ifjúkor Ilyen otthonba, környezetbe született 1912. november 29-én Teleki Tibor gróf és Széchenyi Alice grófnő (aki Széchenyi Béla leánya volt) ötödik gyermeke, László. A szülők sportemberek, az édesapa kitűnő táncos, nagyszerű lovas, az édesanya Magyarország első teniszbajnoknője. Szívük fájdalmára csemetéjük gyönge testalkatú kisfiú. Ám idő múltával a gondos anyai szeretet és az orvosok segítsége csodát művelt: a gyermek egyre jobban erősödött, kivirult. A védettség éveit az edzés korszaka követte. Zárt környezetéből fokozatosan kilépve ismerkedett "a valós élettel". Házi tanítónénije a nagyon művelt Kacsinkáné Horváth Jolánka özvegyasszony volt. Nála vizsgázott a gyömrői "Erzsébet telepen"; ott az iskola igazgatóját Dely Gyulának hívták. Mint magántanuló, időközönként szívesen ellátogatott a "Falu" településrészen lévő református "elemibe", ahol pedig Új Jenő rektor úr igyekezett embert faragni a nebulókból. Vizsgáit – a budapesti Lónyay utcai Református Gimnáziumban szerzett érettségiig, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen nyert jogi és államtudományi doktorátusig – kitűnő eredménnyel végzi; és ez nem származásának szól, hanem képességének. A tantárgyakon kívül másból is "felel": emberségből. Már érettségiző nagy diák, amikor szüleivel egyetértve, lelkipásztor nevelőjének, dr. Halmi Jánosnak a segédletével megszervezi falujában az Ingyenkenyér Akciót. Az 1930-as évek elején, a világválság nyomorúságos korszakában 80-100 helybeli szegény család kapott telente ily módon mindennap ízletes meleg ebédet. Az ételek minőségét Teleki Tiborné grófnő (lásd még:Festetics család, C9/H1) ellenőrizte. A nemes példa országos visszhangot keltett. A nyomor enyhítésében, maga a Teleki család járt elöl. A felnőttkor kezdetén 1933. augusztus 7-16 között Gödöllőn volt a "Dzsembori", a cserkészek világtalálkozója Magyarországon, ahová mintegy 25.000 fő érkezett táborozásra a világ minden tájáról. A vendégeket Teleki Pál gróf mint tiszteletbeli főcserkész fogadta, aki 1922-23-ban tényleges főcserkész is volt. Ide érkezett Robert Baden-Powell, a "világ főcserkésze" is. Az ifjú Teleki László szintén ott tevékenykedett, tolmácskodott. Még nem volt cserkész, de német, angol, francia nyelvtudásával "ahol tudott, segített" – teljesítvén egyenruha nélkül, "civilben" is a cserkésztörvényt. A világtalálkozó sereglése meghatározó, elkötelező volt az ifjú Teleki László életében. 1934-ben már ott tanulja a Hárshegyi Cserkészparkban (http://www.tar.hu/kapisztran/magyar/cserkeszetrol/cserkesztorii.html), egy vezetőképzőn a csapatszervezés és irányítás mesterfogásait. Tanfolyamtársai közt – egy csoportfelvétel tanúsítja – több gyömrői káplán is látható, akik a későbbi években, tisztük szerint részesei az eklézsia ifjúsági munkájának (Rohonczy János, Jakus Gábor, Rabéczy Sándor, Békési Panyik Andor, Szalay István és Szilháti Sándor (http://www.parokia.hu/lap/gyomroi-reformatus-egyhazkozseg/cikk/mutat/bemutatkozas/), aki a front után református parókus lelkész is lett Gyömrőn.) Az ifjú gróf, mint cserkészparancsnok, a 836-os Könyves Kálmán csapatot irányította avatott kézzel. Táboroztak Szádelőn, Észak-Magyarország festői részén, Szaporcán, az Ormánságban, Dél-Magyarországon; regősökként járták az országot. A kis "cserkészapródokkal" tanyázásra indultak Locsodra, Forró pusztára, Pomázra, Dunavecsére, ott lakozván a KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) (http://www.kie.hu/portal) pompás, szigeti faházaiban. Parancsnokként megtanult jól főzni, s ha úgy esett sora, tábori ebédosztáskor beállt hatodiknak csajkájával. Vándorútjaikon ott aludt ő is a szénapajtában, ha csak abban leltek szállást. Emlékezetesek a tábortüzek, amelyek műsorát kifogyhatatlan ötlettel ő állította össze. Kossuth emlékünnepélyét, Rákóczi fejedelem (1705. évi) gyömrői táborozásának, szózatának megjelenítését helyi hagyománnyá avatta (http://www.ujlakas.biz/?action=fullnews&id=466132&category=2625). Egy reá jellemző apróság: amikor a Teleki család augusztus 20-án a kastély tetejéről, mint egy páholyból nézve, a budai tűzijátékban gyönyörködött, László ilyen megjegyzésekkel kísérte egy-egy színes rakéta pukkanását: – Most egy napszámos család fél évi keresete szállt a levegőbe, most egy épülő ház falainak ára, most egy gimnazista diák évi tandíja… Viszont puritánsága nem tette őt rideggé. A falujabeli fiatalokat olykor elvitte az Operaházba, kiállításokra, múzeumokba, tanulmányutakra. Ellensége volt a pazarlásnak, de bőkezű a kultúra támogatásában. Nem csak élvezője, de cselekvő alkotója is a művelődésnek. Énekkart szervezett, s ha szükséges volt, vezette a gyülekezet énekét, lévén kitűnő orgonista. László gróf "szociális érzékenysége" nem merült ki az adományozásban: álláshoz segítette, kenyérkereső foglalkozásra készítette elő, népfőiskolára (http://www.kislexikon.hu/nepfoiskola.html) küldte az ifjakat. A népfőiskolákból "ezüst-" és "aranykalászos" gazdák kerültek ki, akik kis- és középbirtokaikon mintagazdaságokat munkáltak szorgalmukkal. Ígéretes építői voltak ők a Somogyi Imre (író) megálmodta "Kert-magyarországnak". Teleki László lelkesen szorgalmazta a falujabeli gyermekek minden vonalon való tovább iskolázását. Megbízható vasutasok, postások, hivatalnokok tucatjait állította kenyérkereső, nyugdíjat biztosító életpályára az ő ajánlása és jótállása. Ösztönzésére a Gyülekezeti Házban vetítettképes népművelő előadások, színdarabok vonzották a lakosokat. A Levente Otthonban evangelizáló csendesnapok, a templomban ünnepi hangversenyek követték egymást. Eleven érdeklődés kísérte a vendégelőadók (Pógyor István (lásd még: 301-es parcella) (http://www.hoxa.hu/?p1=cikk&p2=2089), Dobos Károly, Bíró György, Batiz Dénes, Kovács Péter, Kovács Bálint, Karácsony Sándor professzor és mások) szolgálattételét. A külföldi látogatókat "Laci bá" tolmácsolta. Selva Raja Yesudian indiai keresztyén jógit (Jóga) – a Testnevelési Főiskola és az Orvostudományi Egyetem hallgatóját – már nem is kellett fordítani, hibátlanul beszélt magyarul. A XVII. századi régmúltban különvált oldalági, távoli rokon miniszterelnök Teleki Pál gróf, tiszteletbeli főcserkészi minőségében, szintén ellátogatott Gyömrőre 1939 májusában. A fiatalok között a cserkészotthonban dedikálásképpen a fehérre meszelt falfelületre odarajzolta és aláírta saját maga karikatúráját. Barabás Géza helyi cserkész le is fényképezte az utókor számára. Családalapítás 1941. október 15. - Teleki László ezen a napon vette feleségül Alapi Salamon Évát (lásd még: Salamon család (alapi)), Salamon Géza szepesi főispán és Bethlen Ilona grófnő leányát, akit mint a Kálvin téri gyülekezet Leánykörének tagját ismert meg egyházi alkalmakon. Egyházi eskütételük Budapesten a Kálvin téri templomban történt (1941.10.15.) dr. Ravasz László püspök szolgálatával (Kálvin téri református templom (Budapest). Első gyermekük, Géza, még Budapesten született 1943-ban a Bethesda Kórházban, a második, Miklós, már Sopronban 1944-ben. A házaspár rövid élettörténete néhány nyelvre lefordítva az alábbiakban megtalálható. Egyházmegyei gondnok 1943. június 24. - Teleki László édesatyja, Teleki Tibor gróf elhunyta után, 1942-től a gyömrői református eklézsia (lásd még: Egyháztan) főgondnoki tisztét töltötte be. A közegyház vezetősége, a presbitériumok és a KIE szervezetek országosan is figyelemmel kísérték életét, munkásságát. Így történt aztán, hogy őt, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetségének ügyvezető elnökét a Pesti Egyházmegye elnökévé is megválasztották. Közéleti aktivitását fennmaradt naptárának sűrű munkarendi bejegyzései tanúsítják. A későbbi évekből csupán a helységnevek, ahol szolgálatokat végzett: Kunszentmiklós, Kiskunhalas, Pápa, Sopron, Monor, Sárospatak. Tanítóképzősök, földműves fiúk, tanoncok, cserkészek, népfőiskolások, presbiterek hallgatták lenyűgöző, szemléletes előadásait. Közben az írott sajtó is hozta magvas cikkeit. Amikor például a svájci rádióban tartott előadást, ennek tiszteletdíját a gyömrői templom renoválására ajánlotta föl. Amikor hazatért külföldi útjairól, élménybeszámolóit a falujabeli Gazdakörben tette közkinccsé. Meghurcoltatás Telekiék eszményien szép családi életét széttördelte a történelem. Az édesapa katonai szolgálata alatt övéi a Dunántúlra kerültek. A front után a Nagykastélyt feldúlva találták, a Kiskastélyban azonban még otthonra leltek: hálás szívű családok siettek segítségükre, de végül is ki kellett költözniük az ősi fészekből. Rövid pesti tartózkodás után kitelepítették Telekiéket. A tiszasülyi állami gazdaság melléképületeibe lakoltatták őket; sorstársaik "kulák" üldözöttek és arisztokraták ( lásd még: Arisztokrácia) voltak. Innen Teleki Lászlót az Államvédelmi Hatóság Budapestre szállította, s 1952. március 10-én "a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel" bűntette miatt 7 évi börtönre, 10 évi közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága. A tárgyalás nem volt nyilvános. Teleki László ügyét együtt tárgyalták két "bűntársával"; Pógyor István 12 év börtönbüntetést, Hartyáni Imre pedig 5 év börtönt kapott. Mindhárom vádlott "vagyontalan" minősítéssel illettetett, de a paragrafusok értelmében azért mégis "teljes vagyonelkobzásra" ítélték őket. Telekiné Éva asszony Tiszasülyről Tállyára költözött. Egykori családi birtokuk egyik épületében kapott lakást. A gyermekeket: Gézát és Miklóst még idejében, 1948. augusztus 16-án sikerült Svájcba menekíteni a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével. Így ők "megúszták" a kitelepítés borzalmait. Az édesapa viszont előbb Márianosztrára, majd Várpalotára a bányába száműzetett, kényszermunkára. És ha példamutató volt az elítélt magatartása szabad korában, sokkal inkább az volt rabsága idején. Sorstársainak bibliaórákat tartott, közös imádkozást szervezett; aki igényelte, annak német, francia vagy angol nyelvi tanulmányokat tett lehetővé. Töretlen, derűs kedélye tartotta a lelket a csüggedőkben. Szabadulás 1956 nyarán nagy egyházi világtalálkozót rendeztek Galyatetőn, talán annak bizonyítására, hogy "milyen nagy a vallásszabadság Magyarországon, a szocialista rendszerben". Egyházi és állami vezetőknek ez alkalommal kínos lett volna válaszolniuk az érdeklődőknek – akik Európa-szerte ismerték és tisztelték dr. Teleki László grófot –, mi van a nagytekintélyű egyházi munkással? Dr. Pap László teológiai professzor (lásd: http://www.radayleveltar.hu/, "Évfordulók" c. fejezet és Károli Gáspár Református Egyetem) szorgalmazására 1956. július 28-án szabadlábra helyezték "Laci bá"-t. Rehabilitálás 1991. szeptember 3. - Fájdalmas késéssel ugyan, de végül is megtörtént a koholt per meghurcolt áldozatának rehabilitálása. A Fővárosi Bíróság Teleki László ügyében igazolta, hogy: – "...A Legfelsőbb Bíróság 1952. március 10. napján kelt és jogerőre emelkedett B.IV.0054/1952/8-as ítéletét… az 1990. évi XXVI. törvény 1. § (1) bekezdésében írt rendelkezés folytán semmisnek kell tekinteni." Teleki László emléke Magyarország egyik legértékesebb embere, nagyműveltségű, nemes lelkű, vezetésre termett egyénisége, a legnagyobb magyar, Széchenyi István dédunokája szabadulása után gépkezelő lett a kispesti József Attila lakótelep (Budapest) építésén. De boldog volt, mert felesége, Éva asszony is kikerült a kórházból, és együtt élhettek egy józsefvárosi ház földszintjén. És szívdobogva várták a rég óhajtott találkozást fölserdült gyermekeikkel egy közbenső területen, Lengyelországban. Ám találkozásuk előtt egy órával, Varsótól 100 km-re borzalmas vasúti katasztrófa történt, vonatjuk összeütközött. Éva október 9-én, László 10-én meghalt. Csak ilyen találkozás adatott meg számukra gyermekeikkel, Gézával és Miklóssal… A temetésre 1962. október 18-án, csütörtöki napon 13 órakor került sor. A két koporsót a lengyel állam szállíttatta Magyarországra, és a történelmi Teleki család gyömrői, műemlék kriptájában helyezték el. A két halottat több ezres létszámú gyászoló búcsúztatta. Az egyházi szertartás szolgálattevői voltak: – igehirdetés: Szilháti Sándor; imádság: Kovács Bálint; síri ágenda: Hegyi-Füstös István; egyházmegyei búcsúztatás: Demeter József. Istenhozzádot mondták még egykori rabtársai, munkatársai és más tisztelői is. A "Gróf Teleki" utcanév visszaállítása Gyömrőn 1990. május 20-án, egy nappal azután, hogy végtisztességtétel adatott a hamis vádak alapján elítélt és a börtönben elhunyt Pógyor István KIE nemzeti titkárnak a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek (YMCA) küldöttsége Gyömrőre is ellátogatott Lee Soo-Min, a Világszövetség főtitkára, Bruce Knox amerikai, Egon Slopianka európai és Dietrich Reitzner bécsi titkárok kíséretében. Dr. Ábrahám Dezső nyugalmazott amerikai püspökkel együtt (http://www.reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/72/), magyarországi ifjúsági vezetők társaságában, népes gyülekezet körében lerótták kegyeletüket dr. Széki Teleki László grófnak és feleségének, Alapi Salamon Évának emléke előtt is. Az "emléknap" felekezeti különbség nélkül az egész településnek emlékezetes marad. Ekkor került ugyanis sor a helyi, gyömrői Széki Teleki grófok emlékét őrző, régi "Gróf Teleki utca" név visszaállítására a "Főszög" település-részben. A református templom kapujánál elhelyezett táblát Gál Ferencné tanácselnök leplezte le. – "Magunkat minősítjük – mondta –, amikor nem vagyonra, társadalmi osztályra figyelünk elsősorban, hanem megbecsüljük egy szellemében és jellemében is nemes, törzsökös család példáját!" Gimnázium és szakközépiskola névadója 2002. november 30. - Emlékezetes esemény színhelye volt ekkor a Gyömrői Széki Teleki László Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola (http://www.telgisz.hu/). Névadójuk születésének 90., halálának 40. évfordulójára emlékeztek színvonalas ünnepséggel és kamara-kiállítással a növendékek és a vezetők. A házigazda Kovács Gyula igazgató köszöntője után a város polgármestere, dr. Gyenes Levente (http://www.gyomro.hu/index.php?option=com_content&view=section&layout=blog&id=10&Itemid=18) méltatta a kivételes alkalom jelentőségét és fontos felismeréseit. Kuruczné Kiss Éva tanárnő diákjai Pódium Színpadi megjelenítésében Teleki László gyermekkorának egy derűs, tanulságos epizódját idézték meg. A kiállítóterem képeit, táblázatait, illusztratív régiségeit két nagy falfelület panorámája szemléltette. Az üvegtárlókban kisplasztikai, könyv- és okmány dokumentumok sorakoztak. A vendégek körében köszöntötték "Laci bá" unokaöccsét, a Genfből idelátogató Teleki Gábort és feleségét, Natashát. Teleki László gyermekei Géza és Miklós, ezekben a napokban Erdélyben voltak és a marosvásárhelyi Teleki Téka ügyeit-dolgait rendezték. 2002. december elsején a "Falu" nevű településrészen, a református templomban Lakatos Tibor lelkipásztor istentisztelet keretében emlékezett az eklézsia egykori főgondnokára és hitvesére. Az egyházközség és a Teleki Gimnázium küldöttsége koszorút helyezett el aranybetűs márványtáblájuk előtt, melyet a felújított templomban állítottak a hívek, valamint a jogász Géza és az orvos Miklós, a házaspár Bázelben élő gyermekei. A fiúk a renoválás költségeihez egymillió forint értékben kárpótlási jegyükkel járultak hozzá. 1992. május 10-e óta mindketten tiszteletbeli főgondnokai a gyülekezetnek. Az édesatyjuk nevét viselő helyi cserkészcsapatnak jelentős adományt adtak tábori felszerelésre. Rájuk is vonatkozik szüleik emléktáblájának Igéje (Ézs 32,8): "A nemes nemes dolgokat tervez és a nemes dolgokban meg is marad". Megjegyzések Megjegyzés: 1808-ban történt egy "vérvonal-újraegyesítés", ekkor vette feleségül a Mihály-ági Teleki Ferenc a Sándor-ági Teleki Karolinát. Teleki Sándor (1679-1754) hat gyermeke közül a harmadik gyermek volt Teleki Lajos (1716-1758). Lajos harmadik gyermeke volt Teleki Sámuel (...-1822) és Sámuel első gyermeke volt Karolina (1780-1867). Megjegyzés: Mióta elterjedtek az elektronikus térképek, szinte mindenütt hibásan jelölik ezt az utcát "Gróf Teleki utca" helyett "Gróf Teleki Pál utca" néven. Az utcát a helybéliek kifejezetten a széki Teleki grófi család gyömrői ágának emlékére nevezték el (nevezték vissza) 1990 májusában "Gróf Teleki utca" névre. A szócikk eredeti szerkesztett verziójának szerzője: Hegyi-Füstös István, református lelkész, író 5291 Yuuko Az 5291 Yuuko (ideiglenes jelöléssel 1990 YT) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Masanori Matsuyama, Kazuro Watanabe fedezte fel 1990. december 20-án. Nadine Beiler Nadine Beiler (Inzing, 1990. május 27. –) osztrák énekesnő. Életrajz Nadine a Tirolban található Inzing nevű faluban nőtt fel, az apja orvos, az anyja masszőr. Karrierje azzal kezdődött, hogy megnyerte az osztrák Starmania nevű tehetségkutató műsor harmadik évadját. 2007 február 16-án kiadta első kislemezét, Alles was du willst (Minden, amit akarsz) címmel. 2011 február 25-én Nadine a The Secret Is Love című dalával elnyerte a jogot, hogy ő képviselje Ausztriát a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon Düsseldorfban. Bormio Bormio település Olaszországban, Sondrio megyében. Lakosainak száma 4165 fő (2017. január 1.). Bormio Stilfs, Valdisotto, Valfurva és Valdidentro községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Előre (folyóirat, 1922) Előre Kolozsvárt 1922. január havától májusig megjelenő ifjúsági folyóirat az irodalom ápolására. Felelős szerkesztője Geley Antal, szerkesztője Kemény János, helyettes szerkesztője Balázs Ferenc. A folyóirat céljai, munkatársai A folyóirat célját az 1. számban így határozták meg: "Az Előre egyesíteni akarja a fiatal írónemzedéket. Kérjük azokat, akik átmentek az önbírálaton, keressék fel lapunkat írásaikkal. Mindenkinek érdeke, hogy előmozdítsa egy új, életerős írónemzedék kifejlődését." Balázs Ferenc a lap irányát így fogalmazza meg: "Mi ifjúsági irodalmat akarunk... Ma már nem adhatunk irodalmat magáért az irodalomért; nekünk céljaink vannak a verssel, prózával, a hímes szavakkal... Van bennünk valami ős nyugtalanság... Az ifjú szellemnek akarunk a kifejezői lenni." A folyóirat közölte Jancsó Béla, Balázs Ferenc, Végh József tanulmányait Szabó Dezsőről, Eötvös Károlyról és az ifjúsági irodalomról. Itt jelentkeztek első elbeszéléseikkel: Kacsó Sándor, Kemény János, Szent-Iványi Sándor és Végh József. A költészetet Sz. Jakab Géza, Finta Zoltán, Kacsó Sándor, Kemény János s még nyolc-tíz versírással kísérletező fiatal képviselte. A folyóirat anyagi nehézségek miatt 9 szám után beszüntette megjelenését. Nogent-sur-Seine Nogent-sur-Seine település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 5965 fő (2015). Nogent-sur-Seine Fontaine-Mâcon, Fontenay-de-Bossery, Marnay-sur-Seine, Le Mériot, La Motte-Tilly, Saint-Aubin, Saint-Nicolas-la-Chapelle és La Saulsotte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Heel de wereld A Heel de wereld (magyarul: Az egész világ) dal, amely Hollandiát képviselte az 1958-as Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt az előző év győztese, Corry Brokken adta elő holland nyelven. A dal a február 11-én rendezett holland nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát, ahol 11 dal versenyzett. A dal a francia sanzonok stílusában íródott, melyben az énekesnő el akarja mondani a világnak a titkát, mert boldog. Azon gondolkodik, vajon a világ túl elfoglalt ahhoz, hogy boldog legyen, de ez nem csökkenti az örömét. Nem mondja el, hogy miért is boldog. A március 12-én rendezett döntőben a fellépési sorrendben másodikként adták elő, az olasz Domenico Modugno Nel blu dipinto di blu című dala után és a francia André Claveau Dors, mon amour című dala előtt. A szavazás során egy pontot szerzett, ami Luxemburggal holtversenyben az utolsó helyet érte a tízfős mezőnyben. Ezzel az eredménnyel Corry Brokken az egyetlen előadó, aki az első és az utolsó helyen is végzett. A következő holland induló Teddy Scholten Een beetje című dala volt az 1959-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Wołkowyja Wołkowyja Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Leskói járásban található település. A község Solinától közel 7 kilométernyire fekszik déli irányban, míg a járási központnak számító Lesko 17 kilométernyire északra található, valamint a vajdaság központja, Rzeszów 84 kilométernyire északra van a településtől. Pontcarré Pontcarré település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 2140 fő (2015). Pontcarré Bussy-Saint-Georges, Collégien, Croissy-Beaubourg, Favières, Ferrières-en-Brie, Gretz-Armainvilliers, Ozoir-la-Ferrière és Roissy-en-Brie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Feleségcipelés A feleségcipelés (finnül eukonkanto vagy néha akankanto, észtül naisekandmine) egy olyan sportág, amelyben a férfi sportolók az akadályokat egy nővel a nyakukban teljesítik. Ennek a nőnek a sportoló feleségének kell lennie, ha neki nincs, lehet más felesége is, vagy egyszerűen csak valaki, akit talál. A lényeg, hogy az akadályokat a lehető leggyorsabban teljesítse. Ezt a sportágat először a finnországi Sonkajärviben művelték 1992-ben, azóta itt minden év júliusának első felében rendezik meg. Az első helyezett jutalma a feleség súlyának megfelelő mennyiségű sör. A feleségcipelést többfajta stílusban lehet űzni: van a malachordó, tűzoltó-fogásos (a vállakon átvetve) vagy az észt-stílusú (a feleség fejjel hárafejé lóg le, lábaival tartva magát a férj nyakában). Eredete Ez a sport eredetileg viccnek indult Finnországban, feltehetően a múlt azon felidézése volt ez, amikor a férfiak úgy udvaroltak a nőknek, hogy elrohantak a falujukig, felkapták őket és elvitték őket. A Feleségcipelő Bajnokságnak mély gyökerei vannak a finn Sonkajärvi faluban, a humoros nézőpont ellenére is - és itt a nyertes díja annyi sör, ammenyi a felesége súlya. A 19. században egy Rosvo-Ronkainen nevű rablóhős tartózkodott a közelben. Állítólag csak azokat a „haramiákat” fogadta maga mellé, akik így bizonyították be erejüket. Ezt a sportot ma már a világ több pontján is űzik, és szerepelt a Guinness Rekordok könyvében is. Szabályok Az elkerített durva terepű eredeti pályát a modern viszonyokhoz igazították. A következő szabályokat a Nemzetközi Feleségcipelő Szabályozó Bizottság állította fel: A hivatalos pálya 253,5 méter hosszú volt, és ezen a távon homok, fű és kavicsos rész is található. A pályának két száraz szakasza és egy vizes, kb. egy méter mély szakasza van. A feleség, akit a férfi cipel, az övé kell, hogy legyen, vagy a szomszédjáé, vagy valaki, amit a pálya mellett talál. Mindegy, de 17 évesnél idősebbnek kell lennie. A feleség nem lehet 49 kg-nál kisebb súlyú. Ha mégis könnyebb, súlyozott hátizsákot kap, hogy elérje a 49 kg-ot. Minden résztvevőnek vidámnak kell lennie. Ha a férfi leteszi / elejti a nőt, 15 másodperces büntetőt kapnak (letevésenként). Az egyetlen engedélyezett segédeszköz a férfi számára (a ruházaton kívül) egy öv, a feleség pedig viselhet sisakot. A versenyzők kettesével futnak, így mindegyik összecsapás egy külön verseny. Minden versenyző vigyázzon a maga és mások biztonságára. A résztvevőknek oda kell figyelnie a szervezők irányításaira. Csak egy kategória létezik a Világbajnokságon és a győztes az a pár, akik a leggyorsabban teljesítik a távot. A legszórakoztatóbb, a legszebb ruházatot viselő és a legerősebb résztvevők külön díjban részesülnek. A nevezési díj 50 euró . Az eddigi győztesek 2013 – Taisto Miettinen - Kristiina Haapanen ( Finnország ) 2012 – Taisto Miettinen - Kristiina Haapanen ( Finnország ) 1 perc 1,22 mp. 2011 – Taisto Miettinen - Kristiina Haapanen ( Finnország ) 1 perc 0,73 mp. 2010 – Taisto Miettinen - Kristiina Haapanen ( Finnország ) 1 perc 4,9 mp. 2009 – Taisto Miettinen – Kristiina Haapanen ( Finnország ) 1 perc 2,09 mp. 2008 – Alar Voogla - Alar Voogla ( Észtország ) 1 perc 1,9 mp. 2007 – Madis Uusorg – Inga Klauso ( Észtország ) 1 perc 1,7 mp. 2006 – Margo Uusorg – Sandra Kullas ( Észtország ) 56,9 mp. 2005 – Margo Uusorg – Egle Soll ( Észtország ) . 2004 – Madis Uusorg – Inga Klauso ( Észtország ) 1 perc 05,3 mp. 2003 – Margo Uusorg – Egle Soll ( Észtország ) 1 perc 0,7 mp. 2002 – Meelis Tammre – Anne Zillberberg ( Észtország ) 1 perc 3,8 mp. 2001 – Margo Uusorg – Birgit Ullrich ( Észtország ) 55.6 mp. 2000 – Margo Uusorg – Birgit Ullrich ( Észtország ) 55.5 mp. (Világrekord) 1999 – Imre Ambos – Annela Ojaste ( Észtország ) 1 perc 4,5 mp. 1998 – Imre Ambos – Annela Ojaste ( Észtország ) 1 perc 9,2 mp. 1997 – Jouni Jussila – Tiina Jussila ( Finnország ) 1 perc 5 mp. Érdekesség A korábbi NBA-sztár, Dennis Rodman is ott volt a sonkajärvi világbajnokságon 2005-ben, bár sérülés miatt végül nem vett részt rajta. Megígérte viszont, hogy 2006-ban is eljön, végül nem tette. Vouarces Vouarces település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 69 fő (2015). Vouarces Boulages, Étrelles-sur-Aube, Granges-sur-Aube, Marsangis és Saint-Saturnin községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Feleségem olyan tiszta A Feleségem olyan tiszta kezdetű magyar népdalt Bartók Béla gyűjtötte a Pest vármegyei Újszászon 1918-ban. Feldolgozások: Kotta és dallam Feleségem olyan tiszta, egyszer mosdik egy hónapban, hej, dínom, dánom, míg élek is bánom, hogy megházasodtam. Jegyzetek Szép magyar dalok (kóta és szöveg). Összeállította: Kerényi György. Budapest: Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet. 148–149. o. Bartók Béla: 15 magyar parasztdal: 5. Scherzo. Allegro. Gabos Gábor YouTube (1969. júl. 26.) (Hozzáférés: 2016. ápr. 18.) (audió) Források Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje: Diatonikus emelkedő, középről és alulról induló dalok. www.tankonyvtar.hu (Hozzáférés: 2016. ápr. 18.) (kotta és szöveg) 0261. dal. Lampert Vera: Bartók népdalfeldolgozásainak forrásjegyzéke: Magyar, szlovák, román, rutén, szerb és arab népdalok és táncok. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. 101. o. ISBN 963 330 369 9 A mi dalaink. Összeállította: Ugrin Gábor . Budapest: Tankönyvkiadó. 71. o. Máriássy István: Elindultam szép hazámból: A legszebb magyar népdalok zongora- vagy gitárkísérettel. (hely nélkül): Rózsavölgyi és Társa. 2004. 53. kotta Felvételek Messzi tábortüzek III. cimbalom.nl (Hozzáférés: 2016. ápr. 18.) (audió) 58. dal. 2009–2010-es magyar női kosárlabda-bajnokság A 2009–2010-es magyar női kosárlabda-bajnokság a hetvenharmadik magyar női kosárlabda-bajnokság volt. Az A csoportban tizenkét csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Az alapszakasz után az 1-8. helyezettek play-off rendszerben játszottak a bajnoki címért (a negyeddöntő után az 5-8. helyekért ebben az évben nem játszottak, az alapszakaszbeli helyezés döntött), a 9-12. helyezettek pedig play-off rendszerben játszottak a kiesés elkerüléséért. Alapszakasz * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Rájátszás 1–8. helyért Negyeddöntő: MKB-Euroleasing Sopron–BSE 100–67, 87–42 és MiZo Pécs 2010–Atomerőmű-KSC Szekszárd 119–70, 100–66 és Szeviép-Szeged KE–Szolnoki NKK 89–58, 74–48 és SEAT-Lami-Véd Győr–Zalaegerszegi TE NKK 83–60, 80–60 Elődöntő: MKB-Euroleasing Sopron–SEAT-Lami-Véd Győr 86–41, 79–68 és MiZo Pécs 2010–Szeviép-Szeged KE 64–60, 69–76, 73–65 Döntő: MKB-Euroleasing Sopron–MiZo Pécs 2010 77–83, 65–69, 96–100 3. helyért: Szeviép-Szeged KE–SEAT-Lami-Véd Győr 75–65, 80–62 9–12. helyért 9. helyért: Vasas SC-Csata DSE–Bajai NKK 78–34, 66–62 11. helyért: BEAC-Újbuda–Ceglédi EKK 71–59, 75–48 Forrás Női kosárlabda-bajnokság, 2009–2010 - NSO Vastag Tamás Vastag Tamás (Veszprém, 1991. június 28.) Fonogram-díjas magyar énekes, színész. Az X-Faktor című műsorok révén vált országosan ismertté. Vastag Csaba énekes öccse. Élete Vastag Tamás Veszprémben született. Édesapja, Dr. Vastag Sándor egyetemi professzor, édesanyja, Szemán Márta tanítónő. Két bátyja van: Vastag Csaba és Vastag Balázs. A 2010-es X-Faktorba jelentkezett a testvérpár és az elődöntő során Tamás bejutott a középdöntőbe, majd az 50 legjobb énekes közé. 2010. december 4-én testvérével kellett párbajoznia. A végső döntést Ifj. Malek Miklós hozta meg, ez alapján Tamás búcsúzott. A 2011. őszén megjelenő Keresztes Ildikó A démon, aki bennem van című nagylemezén a Hátha lehet még c. dalban együtt énekel Ildikóval, Király L. Norberttel és Takács Nikolas-szal. 2013-ban az énekes bekerült az M1 A Dal 2013 eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe, Holnaptól című dalával, mellyel a döntőben a negyedik helyen végzett. 2014-ben ismét bekerült az M1 A Dal 2014 eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe, ezúttal Miss One Smile című dalával. 2014-ben szerepelt a TV2 Sztárban sztár című műsorának második évadában, ahol 5. helyen végzett, majd 2017-ben a Sztárban sztár +1 kicsi második évadában is szerepelt Varga Szabolccsal. 2017. december 6-án bejelentették, hogy a Duna eurovíziós dalválasztó műsorába, A Dal 2018-ba bejutott a Ne hagyj reményt című dala. Első fia Sándor Samu 2016. június 22-én született meg, míg a második Péter 2018. január 22-én. Elismerések Transilvanian Music Awards - az év legjobb magyar videoklipje ( Őrizd az álmod c. dal) ( 2012 ) Fonogram díj - év dala ( Őrizd az álmod c. dal) ( 2012 ) Szenes Iván-díj ( 2018 ) Diszkográfia Dalok 2011 : - 3x3 - Őrizd az álmod - Igazi társ 2012 : - Soha még 2013 : - Holnaptól ( A Dal 2013 egyik döntőse ) 2014 : - Állj meg világ ( A Dal 2014 egyik elődöntőse ) - Egy biztos hely 2018 : - Ne hagyj reményt ( A Dal 2018 egyik elődöntőse ) Klipek 2011 - 3x3 2011 - Őrizd az álmod feat Vastag Csaba 2012 - Soha még 2013 - Holnaptól 2014 - Egy biztos hely 2015 - Képzeld el és megkapod 2016 - Egy szabad országért Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3. Filmjei A Játékkészítő (2016) Károlyi József (politikus) Károlyi József (Budapest, 1884. november 8. – Budapest, 1934. szeptember 10.) gróf, legitimista politikus, nagybirtokos. Károlyi Mihály (1875–1955) politikus, miniszterelnök féltestvére. Élete és pályafutása Édesapja gróf nagykárolyi Károlyi Gyula (1837-1890), édesanyja erdődi Pálffy Geraldine grófnő volt. (1859-1928). 1910-től képviselő volt. 1913-ban belépett a Függetlenségi Pártba. 1917–18-ban, majd a Tanácsköztársaság megdöntése után 1921 októberéig Fejér vármegye főispánjaként tevékenykedett. Az 1919. februári Fejér vármegyei ellenforradalmi mozgalom vezetője volt. 1922-ben felkereste IV. Károly exkirályt Funchalban, majd Károly halála után elkísérte a családot Spanyolországba. 1922-től képviselő. Férfi 400 méteres vegyesúszás az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon az úszás férfi 400 méteres vegyesúszás versenyszámát július 27-én rendezték a Piscines Bernat Picornell-ban. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új olimpiai rekord született: Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Előfutamok Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 úszó jutott az A-döntőbe, további nyolc versenyző a B-döntőbe került. Lapátorrúbéka-félék A lapátorrúbéka-félék (Hemisotidae) a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe tartozó család. Előfordulásuk Afrikában a Szahara alatti területek nagy részén honosak. Rendszerezés A családba az alábbi 1 nem és 9 faj tartozik: Hemisus (Günther, 1859) – 9 faj Hemisus barotseensis Hemisus brachydactylus Hemisus guineensis Hemisus guttatus márványos vakondbéka (Hemisus marmoratus) Hemisus microscaphus Hemisus olivaceus Hemisus perreti Hemisus wittei Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Mike Lünsmann Mike Lünsmann (Nyugat-Berlin, 1969. november 23. –) német labdarúgócsatár. Klubcsapatban Pályafutását a Schwarz-Weiß Spandauban kezdte, majd a Tennis Borussia Berlinnél folytatta, 1988-ban lett a Hertha BSC labdarúgója. A berlini klubban több, mint 200 meccsen játszott, 1996-ban szerződött az LR Ahlenbe, ahol csak 8 meccset kapott. 1997-ben fél évig az FC Sachsen Leipzig játékosa volt. A lipcsei csapatban 17 meccsen 15 gólt lőtt, 1998-ban visszatért nevelőklubjába, a Tennis Borussia Berlinbe. 2000-ben visszatért a Sachsen Leipzigbe. 2001-ben ismét klubot váltott, visszatért Berlinbe, hiszen a SV Yeşilyurt játékosa lett. Pályafutásában ezután az SC Gatow következett. 2008-ban az SCC Berlinből vonult vissza. Teleki Sándor (szőlész) Teleki Sándor (Pécs, 1890 – Villány, 1942. június 28.) magyar szőlész. Munkássága Édesapja, Teleki Zsigmond (eredetileg Taussig Zsigmond) munkásságát folytatva a villányi Teleki Szőlőtelepek vezetőjeként amerikai eredetű, a filoxérának ellenálló szőlőalanyok kiválogatását és nemesítését végezte, mellyel a filoxéravészben elpusztult szőlők rekonstrukcióját jelentősen elősegítette. Ő szelektálta ki az apja által előállított Berlandieri × Riparia ‘Teleki’ alanyokból a Berlandieri × Riparia ‘Teleki 5 C’ alanyt, melynek előnyös tulajdonságai közé tartozik a nagy mésztűrőképesség, a jó gyökerezőképesség és a bőséges vesszőhozam. Szakértőként részt vett szőlészeti és borászati közigazgatással kapcsolatos törvények és rendeletek előkészítésében. Társasági tagságai Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének alelnöke Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanács elnöke Műve A szőlők felújítása (Baross Endrével és Teleki Andorral, 1927) Megjegyzések A Magyar életrajzi lexikonban halálozási éveként 1943 szerepel, ami vélhetően sajtóhiba, mivel más helyeken 1942 olvasható (pl. Magyar agrártörténeti életrajzok, Villány településrendezési tervének felülvizsgálata <2011>, A szőlőnemesítés története. In: Magyarország a XX. században IV. kötet: Tudomány 1. Műszaki és természettudományok). Öt Civilizált Törzs Az Öt Civilizált Törzs a következő indián nemzeteket jelöli: cseroki, csikaszó, csaktó, krík és szeminol. Őket a fehérek azért fogadták el "civilizáltnak", mert a telepesek számos szokását átvették, és általában jó kapcsolatot tartottak fenn a szomszédaikkal. Mielőtt kitelepítették volna őket az ország más részeibe – főként a későbbi Oklahoma állam területére –, ezek a törzsek az Egyesült Államok délkeleti részén éltek. A mai indiánok – főként a más nemzetekhez tartozók – közül sokan rasszistának, vagy legalábbis leereszkedőnek érzik az "Öt Civilizált Törzs" kifejezés használatát. Ezért, ha együtt kerül szóba ez az öt törzs, inkább egyszerűen csak "Öt Törzs"-ként említik őket, hogy ne keltsék azt a látszatot, mintha rajtuk kívül az összes többi bennszülött vadember lenne. Ezeket a törzseket több évtized alatt, több hullámban, a szövetségi törvényhozás rendelkezései nyomán telepítették ki a Mississippi-folyótól keletre elterülő földjeikről az Indián Terület térségébe, ami a mai Oklahoma állam keleti részét alkotja. A Könnyek Ösvénye néven leginkább hírhedtté vált kitelepítésre 1838-ban került sor, amikor is Martin Van Buren elnök kényszerrel érvényesítette New Echota felettébb vitatott szerződését a Cseroki Nemzettel, amely szerint addigi földjeikért cserébe nyugaton kapnak új területet. Az amerikai polgárháború során a törzsek nem voltak egységesek; a csoktók és a csikaszók túlnyomórészt a Konföderáció oldalán harcoltak, míg a krík, a szeminolok, és főként a cserokik megoszlottak az Unió és a Konföderáció között. Az ellenkező oldalt támogató cserokik a saját nemzetükön belül vívtak polgárháborút. Miután a törzseket áthelyezték az Indián Területre, az Egyesült Államok kormánya megígérte nekik, hogy az új földjeikre már nem fognak betelepülni fehérek. Ezt az ígéretet azonban egyes telepesek még 1893 előtt is büntetlenül megszeghették, amikor is az oklahomai földfoglalás során a kormány megnyitotta a "Cseroki Vonalat" a betelepülők előtt. 1907-ben végül összevonták Oklahoma és az Indián Terület térségeit, létrehozva így az új Oklahoma államot; az Öt Civilizált Törzs tagjai a mai napig is itt élnek. Vettelschoß Vettelschoß település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: La Quinta (Amerikai Egyesült Államok) La Quinta település Kaliforniában, Riverside megyében, Indian Wells és Indio között. Története La Quinta őslakosai a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató kahuilja indiánok voltak, akik kutakat is ástak maguknak. A kahuilja indiánok még ma is élnek. Az első vonatjárat Los Angeles és Indio között 1876-ban indult. Így a La Quinta-i földművesek el tudták juttatni terményüket (datolyát, csemegekukoricát, hagymát, szőlőt) a városokba. Ahogy könnyebben el lehetett jutni La Quintába Los Angeles lakói gyakrabban utaztak La Quintába. La Quinta 1982. május 1-jén kapott városi jogokat, nevét a városban található La Quinta Resortról kapta. Földrajz La Quinta területe 92 km2, amiből 91 km2 szárazföld és 1 km2 víz. A város tengerszint feletti magassága 0-20 méter. A város nagyon közel van a Szent András-törésvonalhoz, így gyakoriak a földrengések. Éghajlat La Quinta éghajlatát jelentősen befolyásolják az őt körülvevő 2000 méternél is magasabb hegyek. Az éves átlagos maximum hőmérséklet 32°, az átlagos minimum hőmérséklet 17°. Demográfia 2010-ben La Quinta népessége 37 467 fő volt. A lakosság rasszok szerinti megoszlása: 78,7% fehér, 1,9% afroamerikai, 3,1% ázsiai, 0,6% őslakos, 12,3% egyéb rasszból származó és 3,3% két-, vagy több rasszból származó. Oktatás Általános iskolák John Adams Általános Iskola Benjamin Franklin Általános Iskola Harry S. Truman Általános Iskola Amelia Earhart Általános Iskola George Washington Carver Általános Iskola Középiskolák Summit Középiskola La Quinta Középiskola Horizon Középiskola Közlekedés A városon áthalad a SunLine Közlekedési Vállalat néhány járata. CS Sedan Ardennes A Club Sportif Sedan Ardennes egy 1919-ben alapított francia labdarúgóklub Sedan városában. Keret Híres játékosok Mustapha Dahleb Nadir Belhadj Mohamed Salem Ivica Osim Modeste M'bami Pius Ndiefi Marcus Mokaké Michaël Ciani Louis Dugauguez Yves Herbet Roger Lemerre Henri Camara Salif Diao Džoni Novak Arnulf Baring Arnulf Baring (Drezda, 1932. május 8. –) konzervatív német történész, publicista, eredetileg jogász. Berlinben érettségizett 1950-ben, egyetemi tanulmányait Hamburgban, Berlinben a Freie Universität-en, Freiburgban, Párizsban és a New York-i Columbia Egyetemen folytatta. 1969-től 1976-ig a berlini FU politikatudomány-professzora, 1976-tól 1998-as nyugdíjazásáig a jelen történelmének és nemzetközi kapcsolatainak professzora ugyanott. Baring a berlini parlament egyetemi alapítványa tanácsának elnöke; főként a német nemzettudat torzulásaival foglalkozik. Szerinte a németek elveszítették hazájukat és múltjukat, Németország mint "haza-fogalom" nem létezik többé, s ez a veszteség arra vezethető vissza, hogy az 1960-as évek végétől túlzásba vitték a nemzetiszocializmus időszakával való foglalatosságot. A németek önbizalomhiánya a "tettesek népe" kifejezésben rejlik – vagyis "a bűn a németekben strukturálisan megtalálható". A szülők generációjától való teljes elhatárolódás, a gyökerektől való elszakadás, az irányvesztés, az egyéni és közösségi elszegényedés a gazdasági stagnálás egyik meghatározó oka. A közösség elveszítette mindazokat az erőforrásokat, amelyben előző generációk tapasztalatain keresztül hatottak. További veszély Baring szerint, hogy a bevándorlókkal szemben maguk a németországiak állandóan azt éreztetik, hogy a németnek lenni valami alacsonyabb értékűt jelent; ezért a bevándorlók minimális vágyat éreznek a németországi integráció iránt. Művei Kanzler, Krisen, Koalitionen , Siedler, Berlin , 2002 . Es lebe die Republik, es lebe Deutschland! Stationen demokratischer Erneuerung 1949–1999 , Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart , 1999 . Scheitert Deutschland? Der schwierige Abschied von unseren Wunschwelten , Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart , 1997 . Machtwechsel – Die Ära Brandt-Scheel , Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart , 1982 . 1947–1948-as magyar gyeplabdabajnokság Az 1947–1948-as magyar gyeplabdabajnokság a tizennyolcadik gyeplabdabajnokság volt. A bajnokságban hét csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. A címvédő Budai Kinizsi TE csapatát átvette a Vasas SC. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Ütött gól G-: Kapott gól P: Pont Forrás Népsport 1948.06.27. Gare de Martigny-les-Bains Gare de Martigny-les-Bains vasútállomás Franciaországban, Martigny-les-Bains településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Merrey–Hymont - Mattaincourt-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Contrexéville Gare de Lamarche Alatka Alatka Heves város hosszan elnyúló külterületi lakott része a várostól északra a Kálba vezető 3207-es közút két oldalán. A főutca és annak északnyugati, boconádi oldalán lévő utcák falusias jellegűek, a délkeleti oldalon viszont inkább zártkertek vannak a dűlőutak mentén, amelyek „hegy”ekre (például Bernáthegy, Rózsahegy, Kapitányhegy) települtek. Korábban iskolái is voltak, ma az iskolásokat már az alatkai helyijárat viszi a városba. A tömegközlekedést a KMKK autóbuszjáratai biztosítják. Ugyancsak Alatka a neve a Törökszentmiklós nyugati részén, az úgynevezett Alvég és a Tisza között fekvő határrésznek is. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy Törökszentmiklós 1700-as évek elején történt újratelepítése során a lakosság egy része Hevesről telepedett át, és „magukkal hozták” az Alatka nevet.[forrás?] A városrész helyén a már rég elpusztult Alatkacsárda nevű falu feküdt. 1995-ben a főutca északi felén lakók még Boconádhoz, a déli felén élők Heves városához tartoztak. Később azonban népszavazással eldöntötték, hogy mindkét terület Heveshez tartozzon. 2009-ben a városrész becsült népessége 400 fő. Története A térség természeti viszonyait legnagyobb mértékben a Tarna folyó alakította, mely déli irányba folyt, és gyorsan szélesedő, kavicsos-homokos hordalékkúpot épített ki. Az első emberi megtelepedés nyomai a bronzkorból származnak. A honfoglaló magyarok Heves-Alatka - Jásszentandrás - Tarnaörs vonalába rangos szállásokat hoztak létre. A Kapitányhegyen gazdag mellékletekkel ellátott, feltehetően nemzetségfő feleségének sírja került elő. Az Árpád-korban Boconád és Bod határában egy önálló település jött létre Olatka, melynek temploma is volt. Az 1550-es években elpusztult, mint szomszédai, Báb és Csanád települések. A török kor emléke a helynevekben maradt fenn, mint pl. Basarét, Török temető. Az elpusztult falu helyén a 18. században Szeleczky Márton épített ki majorságot. A régi templom maradványait magtárnak használták. A 19. század közepén neve Alatkapuszta. Nemesi birtokosa előbb Csoma Zsigmondné, majd a Szerelem család. Szerelem Géza a középkori templom köveiből 1870-ben kastélyt épített. Ebbe belehelyeztette a templom régi gótikus ablakát, mely így hosszú időre megőrizte a középkori múlt egy darabját. A kastély a 20. századra özv. Gosztonyi Kálmánné tulajdonába került, napjainkra már elpusztult. A mai Alatka a Kálba vezető útvonal mellett alakult ki jellegzetes útifaluként. Alatkacsárda mellett haladt át a nevezetes Postaút, ahol a postakocsi járt Kálon át Budapestről Debrecenbe. Ezen az úton hajtották az állatokat is messzi vásárokra. A homokdombokon - "hegyeken" - a Kapitányhegyen, Bernáthegyen, Rózsahegyen szőlőt, dinnyét, gyümölcsöt termeltek. A könnyen melegedő "heves" talaj és az erdőirtások helye kiváló lehetőséget kínált a dinnyészkedésre. Napjainkra a kavics- sóder- és homokbányák láncolatában horgásztavak létesültek. A szép természeti környezet, a tiszta levegő, a zamatos gyümölcsök, a sportolási lehetőségek egyre vonzóbbá teszik Alatkát az aktív pihenésre vágyók körében is. Ipara Több sóderbánya működik a környékén. A felhagyott gödrök közül jó néhányat a horgászok hasznosítanak. Vallási élete A helyi Kisboldogasszony-kápolnában évente megrendezik a Mária-napi búcsúkat. Kropf Lajos Kropf Lajos (Pest, 1852. augusztus 18. – Hersham, London mellett, 1939. június 13.) mérnök, történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1903), az angol–magyar kapcsolatok első kutatója. Életpályája Hat gimnáziumi osztályt végzett Pesten, a VII. és VIII. osztályokat Esztergomban járta ki. 1860-tól tanult a budai József Műegyetemen. 1873 novemberében mérnök-hadnaggyá nevezték ki. Mivel az 1873-as krach okozta pangás miatt munkát nem talált, Londonban telepedett le és mérnökként kezdett dolgozni. Eleinte egy vasúttársaság munkatársa volt, majd 1881-től egy magáncég alkalmazásában állt egészen a századfordulóig, utána magánmérnöki irodát nyitott. Innen kezdetben színes tudósításokat küldött, 1885 után pedig szakfolyóiratokban jelentek meg forrásértékű tanulmányai. Elvégezte a British Museum régi magyar anyagának feltárását, illetve a kéziratos anyagát a Magyar Könyvszemlében, a Századokban, a Budapesti Szemlében a Hadtörténelmi Közleményekben, a Turulban és a Történelmi Tárban közölte. Lefordította Kossuth Lajos emlékiratainak 1. kötetét angol nyelvre (Memories of my Exile, Jausz Ferenccel, London, 1880). Beutazta Európa számos országát. Fontosabb munkái II. Rákóczy György felelete az Innocentia Transylvaniae-ra, írta dr. Basire Izsák. Kiadta ... Bpest, 1888. (Különnyomat a Történelmi Tárból.) Folktales of the Magyars (W. Henry Jones-szal, London, 1889, 53 magyar népmese fordítása jegyzékkel) Budai Parmenius István. (Századok. 1889, 150-154. o.) Az aversai gyilkosság. Kolozsvár, 1896. (Különnyomat az Erdélyi Muzeumból.) Észak-Amerika és Magyarország 1848 és 1849 (Bp. Szle, 1901. 106. köt.) A szent korona történetéhez (Bp. Szle, 1901. 107. köt.) Beck Vilma (uo. és 1902. 110. köt.) Kossuth Lajos és Long kapitány, 1851 (Bp. Szle, 1903. 114. köt.) Gr. Széchenyi István angol ismerősei (uo. 115. köt.) Haynau kalandja Londonban (uo. 116. köt.) Bánk bán az angol irodalomban (Bp. Szle, 1904. 118. köt.) Anglia és a magyar forradalom (uo. 119. köt.) Sir John Browning (uo. 120. köt.) A magyar forradalom és a Times (Bp. Szle, 1906. 126. köt.) Kispettyes szemesholyva A kispettyes szemesholyva (Stenus biguttatus) a bogarak (Cleoptera) rendjébe és a holyvafélék (Staphylinidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Patakok és folyók mentén gyakran megtalálhatók. Megjelenése Mérete 5–6 mm de előfordulhatnak 1 cm-es példányok is. Hosszú vékony lábain gyorsan és ügyesen fut, így könnyen elfogja az apró állatokból álló zsákmányát. Szárnyfedőinek két sárga pontja több rovar-, és bogárfajnál is előfordul. Forrás Dr. Endrődi Sebő. Bogarak. Budapest: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó (1978). ISBN 963-11-1386-8 Kapitulációs szerződés A kapitulációs szerződés (leegyszerűsítve: kapituláció) a nemzetközi jogban egykor az államközi kapcsolatokat szabályozó olyan szerződést jelentett, amely szerint az egyik állam megengedi, hogy a szerződő állam polgáraira ne a fogadó ország törvényei, hanem a saját országuk törvényei vonatkozzanak. A legismertebb kapitulációkat az Oszmán Birodalom kötötte olyan országokkal, mint Franciaország vagy a Nagy-Britannia, akiknek a kereskedői a kapitulációk által kivételes jogokat és elbánást kaptak az Oszmán Birodalomban. Később a kapituláció értelme némileg módosult, amikor az európai országok katonai nyomás segítségével kötöttek hasonló szerződéseket Kínával és más ázsiai országokkal. Napjainkban már egyetlen érintett államnak sincs kapitulációs szerződése más állammal. Története A korábbi szemlélet szerint az egyes országok állampolgársága túlságosan is értékes volt ahhoz, hogy azt kiterjesszék az ott élő külföldiekre is, így a külföldön élők jogait az anyaállam hivatott biztosítani saját jogrendszere által. Különösképpen igaz volt ez olyan esetekben, amikor keresztény értékrendű államok polgárai éltek nem keresztény értékrendű országban. Hasonló szerződésekre a kilencedik századból is találunk példát, amikor Hárún ar-Rasíd a frankok számára biztosított kivételes jogokat. Jóval előbb, időszámításunk előtt a 13. században a föníciaiak élveztek kivételes jogokat Memphiszben. Az 1536-ban I. Ferenc francia király és I. Szulejmán szultán között létrejött szerződés lett a későbbi kapitulációk mintája. A kapituláció szerint a francia kereskedőket mind a polgári, mind a büntetőtörvénykezésben francia törvények szerint ítélték meg, személyes és vallási szabadsággal rendelkeztek az Oszmán Birodalom területén. A 18. század folyamán már szinte minden nagyobb európai hatalom rendelkezett kapitulációval az Oszmán Birodalomban, a 19. században pedig az Amerikai Egyesült Államok és Belgium is csatlakozott. A 17–19. században a kapituláció gyakorlata egyre elterjedtebbé vált, már nem csak az oszmánokkal, hanem tulajdonképpen minden olyan országgal szemben, ahová a nyugati befolyást megpróbálták kiterjeszteni. A kapituláció gyakorlata egyoldalú volt, a nagy európai nemzetek megkövetelték az ázsiai országoktól a jogokat állampolgáraik számára, de az ázsiai lakosok nem részesültek hasonló elbánásban, ha európai országba léptek. A kapitulációkat kihasználva az európai nemzetek bankokat, cégeket hoztak létre a fogadó országban, amelyek a kapituláció értelmében az anyaországuk igazgatása alá estek, így mentesek voltak a helyi adóktól. A kapitulációk a korrupciót is elősegítették, mert a kapituláció hatásköre részben kiterjedt a külföldiek által alkalmazott helyiekre is, akik így a külföldi méltóságok és kereskedelmi társaságok bábjaiként befolyásolni tudták a helyi politikai életet is. 1919-től kezdve a legtöbb állam lemondott a kapitulációkról, Törökországban a Lausanne-i békeszerződés vetett véget a gyakorlatnak, míg Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok csak 1943-ban mondott le végleg a Kínával kötött kapitulációkról. Forrásokk Britannica Encyclopedia (angolul) Nemzetközi közjog. Osiris, 1997. 232. old. Deák Ferenc utca (Esztergom) Az esztergomi Deák Ferenc utca a Kis-Dunával párhuzamosan észak-déli irányba fut. Az Árok utcát (Az egykori Tabán városrészt) köti össze a Széchenyi térrel a belvárosban. Körülbelül az utca felénél található a Pór Antal tér. A város egyik legrégibb utcája 1903 óta viseli a mai nevét. Előtte 1709-től Duna utca, 1711-től Szentkirályi utca és Szent Ilona utca, 1722-től Halászok utcája, 1853-tól Kis-Duna utca, majd újra Duna utca volt a neve. Az utca keleti házsora A házsor a belvárosi plébániatemplom, vagy Szent Péter és Szent Pál plébániatemplom főhomlokzatával párhuzamosan fut. A 26-os szám alatt áll az úgynevezett Magurányi-ház , ami 1820 körül épült klasszicista stílusban, de később többször is átalakították. Zártsorú beépítésben áll, L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős lakóház. Utcai homlokzatának északi oldalához vízszintes záradékú kapu csatlakozik. Az udvari homlokzat elé üvegezett faveranda készült a 19. század végén. A 14-es házszám alatt álló historizáló Eggenhoffer-ház at 1900 körül Eggenhoffer József cserépgyáros építette. L alaprajzú, földszintes, nyeregtetős sarokház. A Deák Ferenc utcai homlokzatának nyugati végében enyhe kiülésű rizalitban, szegmentíves bejárati kapu áll. Síkmennyezetes belső terek jellemzik, részben megtalálhatóak a 19. század végi nyílászárók. 1999–2001 között felújították, részben átalakították. Ekkor bontották le az eredetileg U alaprajzú épület rövidebb, udvari szárnyát. A 10-es szám alatt földszintes, öttengelyes ház található. 1761 -től itt működött a város elemi iskolája, itt nyitották meg a város első óvodáját is. 1860 -63-ban ebben a házban lakott Csepreghy Ferenc színműíró. A mai homlokzat a 19. század végén készült, a széles egyenes vonalú kapu két oldalán két-két ablak nyílik. A Deák Ferenc utca 6. szám alatti Tindler-ház egy földszintes, barokk eredetű, négytengelyes épület. A kosáríves kapu az épület bal oldalán nyílik, mellette aszimmetrikusan lehelyezve három ablak található, melyek keretezése 19. századi. A Deák Ferenc utca 4. szám alatt található a volt Vármegyeháza ( Bottyán János utca 3. ) hátsó homlokzata. Ez az épületszárny 1910 -ben épült historizáló szecessziós stílusban. Az épület kilenctengelyes, kétszintes, homlokzatán zsúfolt építészeti tagozatok és gazdag ornamentális díszítés látható. A háromtengelyes középrész kiemeli a kapuzatot és felette a kőerkélyes dísztermet. A szegmentíves nagy nyílásokat leveles füzér, és széles gyümölcsfüzér koronázza, középen egy-egy gyermekfejjel. Az ablakokat félpillérek határolják füzérdíszes fejezetekkel. A kapu feletti kőerkély oldalát és az oldalablakok környékét növényi ornamentika díszíti. A koronázó párkány konzolsoros, a középrészen magasodó attikán Esztergom vármegye kőből faragott címere látható. A Bottyán utcai Vármegyeháza udvari bővítésére a 19. század első felében került sor, ekkor készült el a Deák Ferenc utcai szárny és a hozzá vezető északi szárny klasszicista stílusban. 1910-ben hozzáépült az udvar déli szárnya és a Deák Ferenc utcai homlokzatot szecessziós stílusban átépítették. A Deák Ferenc utca 2. szám alatt található a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának egyik épülete, mely 1853 -ban épült a Szent Imre Gimnázium számára Hild József tervei alapján, és Prokopp János kivitelezésében. Szerkezetében klasszicista, díszítő elemeit tekintve romantikus stílusban. Az épület kétszintes, tíztengelyes, középrésze négy tengellyel kissé előreugró. Az ablakokat a két szinten széles falsáv kapcsolja össze, az emeleten félköríves, a földszinten egyenes záródású ablakok kaptak helyet. Ezeket mindkét szinten széles félkörív koronáz, amelyeket egy-egy konzol tart. Az emeleti konzolokat egy-egy gyöngypártás, csigákban csavarodó, hosszú hajú magyar leányfej, míg a földszintieket egy-egy leveles ág alkotja. Mindkét szinten egyenes vonalú párkány koronázza az ablakokat. A kis levéldíszes konzolokon vak árkádsor nyugszik, mely a díszes kőpárkányt ékesíti, felette köríves keretekben szintén levéldíszek domborodnak. Az épületet többszörösen profilozott főpárkány zárja le, amely fölé kétlépcsős attika emelkedik. Ezen látható a palmetta levelekkel körülfon városcímer a zászlótartóval. A két oldalszárny három-három tengelyes, az emeleti ablakok keretezése zárt. Az épületbe a két szélső tengelyben nyíló kapun keresztül lehetséges bejutni. Az utca nyugati házsora A Deák Ferenc utca nyugati oldalán a Pór Antal tér felől haladva: A 7. szám alatti Etter-ház egy 1860 -ban épült, egyszintes, héttengelyes, romantikus stílusú lakóház. Prokopp János tervei alapján készült. Homlokzatát sötétebb és világosabb színűre égetett téglákból rakták, ami a mai Esztergom belvárosában egyedülálló. A ház két szélén két, téglából rakott félpillér található aedikulás záródással, közrefogva a kaput és a két ablakot. A kapunyílás szegmentíves, pálcataggal profilozott, felette szőlőleveles kerámiafríz. Az épület jobb szélén az aszimmetrikusan elhelyezett két ablak felett szintén kerámiafríz található. A párkányzatot sötétebb színű téglákból, plasztikusan felrakott vak árkádsor díszíti, kiemelve a romantika középkori motívumkincsét. A fa kapuszárnyak is eredetiek. A legdíszesebb épületrész a homlokzat négyablakos főrésze. A szegmentíves ablakok közös övpárkányon ülnek, melyek alatt az ablakkötényeket egy-egy csúcsára állított négyzet díszíti. Az ablakok felett Marschalkó János szobrász történelmi portréi láthatók. A keskeny párkány alatt élére állított téglasor fűrészfogas motívumot alkot, a felette látható két padlástér ablak a homlokzat függőleges tagolását hangsúlyozza az épület ablakaival együtt. A falat kétoldalt sakktábla díszítés zárja. A Deák Ferenc utca 5. szám alatti Lieb-ház egy földszintes, héttengelyes 1840 körül, klasszicista stílusban épült lakóház. A középtengelyben két-két félpillérrel közrefogott, széles, négyzetes kapunyílás található az eredeti faragott fa kapuszárnyakkal. Kétoldalt három-három nagyméretű ablak helyezkedik el, amelyek fölött egyenes vonalú szemöldökpárkányok húzódnak. Közöttük egy-egy toszkán fejezetű félpillér utal az épület klasszicista jellegére. A Fogarassy-Obermayer-ház vagy csak Obermayer-ház (polgármester-ház) a Deák Ferenc utca 3 szám alatt egy 1767 -ben épült, kétszintes, barokk sarokház áll, a főhomlokzaton hat, az oldalhomlokzaton négy függőleges osztással. A két szintet hangsúlyos övpárkány választja el, A széles, kőkeretes, kosáríves kapu a főhomlokzat tengelyében nyílik, zárókövén az 1767 -es évszám látható. A kapu felett az övpárkány kiszélesedik és két egymás elé forduló volutában folytatódik, melyek címerpajzsot fognak közre. A pajzson 1867 -től a város címere látható. Felette nyílik a jellegzetes kettős ablak, amely közök könyöklőpárkányon nyugszik és amelyet gazdag stukkódísz ékesít. Az ablakok között mindkét szinten falsávok tagolják a homlokzatokat. Baloldalt két ablak között egy keskenyebb falfelületen íves szoborfülke kapott helyet. Az oldalhomlokzat öttengelyes, az ablakokat váltja egy közéjük helyezett szoborfülke. A kapualj csehsüveg-boltozatú, innen bal oldalon vezet fel az egyfordulós, boltozott barokk lépcsőház. A földszinti helyiségek fiókos barokk boltozata eredeti. Az épület lakóházként, később a bencés gimnázium régészeti gyűjteményének bemutatóhelyeként működött. 1934 és 1944 között a mindenkori esztergomi polgármester otthona volt. Az épülettel szomszédos Deák Ferenc utca 1. szám alatti jellegtelen lakóházat a két világháború között elbontották, mivel így szélesebb út kötheti össze a város főterét a Kis-Duna parttal . Jouy-lès-Reims Jouy-lès-Reims település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 214 fő (2015). Jouy-lès-Reims Bouilly, Les Mesneux, Pargny-lès-Reims és Ville-Dommange községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vetési László (szociográfus) Vetési László (Székelyudvarhely, 1953. december 26.) – református egyházi író, szórványkutató, szociográfus. Életútja, munkássága Középiskoláit Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen végezte, 1972-ben érettségizett a Petru Groza Líceumban. A kolozsvári Protestáns Teológián szerzett lelkészi diplomát 1976-ban. Előbb a Szeben megyében Bürkös szórványgyülekezetének lelkésze, majd 1978–83 között a kolozsvári Pata utcai gyülekezetben helyettes lelkész. 1983-tól az Erdélyi református egyházkerület iratterjesztésének kiadói szerkesztője, és a Református Szemle műszaki szerkesztője, majd 1990-től szórványügyi előadó; lelki gondozója a mezőségi és dél-erdélyi szórványgyülekezeteknek, vezetője az Erdélyi református egyházkerület Szórványgondozó Szolgálatának. 1991–94 között lelkész-tanár a kolozsvári Református Kollégiumban is. Közben elindítója és 1990–92 között szerkesztője a Felebarát c. szórványlapnak, majd annak megszűnése után az Üzenet „Levél” c. szórványmellékletének; szerkesztője a Felebarát Füzetek, Diaszpóra Tájékoztató és Diaszpóra Könyvek c. sorozatoknak (ez utóbbiban jelent meg Nagy Sándornak a bukaresti magyarság két világháború közötti helyzetéről írott könyve, A regáti magyarság. Kolozsvár–Sopron, 2000). Első szociográfiai tanulmánya, Bürkösön szerzett szórványtapasztalatait összegezve, a Korunkban 1977-ben, majd kibővítve a Változó valóság Imreh István szerkesztette 1978-as kötetében jelent meg, ugyanennek a sorozatnak 1984-es kötetében publikált, Pillich Lászlóval és Vincze Zoltánnal közös tanulmánya a „városfejlesztés” címén lerombolt hóstáti magyar közösség sorsának alakulását tárta fel. Ugyancsak Pillich Lászlóval közösen rendezte sajtó alá a Leírtam életem… c., népi önéletírásokat tartalmazó kötetet (Bukarest, 1987). Közben folyamatosan közölt a Korunk, A Hét, TETT c. folyóiratokban, a Református Szemlében és annak Gyülekezeti Mellékletében, valamint a Korunk 1982-es és A Hét 1986-os Évkönyvében. Az 1989-es változást követően, az új lehetőségeket kihasználva, rendszeresen jelentek meg cikkei, tanulmányai, szórványelemzései, publicisztikai írásai a hazai és a magyarországi sajtóban (Korunk, Hitel, Kisebbségkutatás, Kapu, Reformátusok Lapja), az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Évkönyvében, a Romániai magyar évkönyv köteteiben, a Református Naptárban, főképp a szórványmagyarság sorskérdéseiről, helyzetük felméréséről, az erdélyi nyelvi peremterületeken élők, főképp lelkészek, tanítók példamutató munkájáról. Elsősorban az ő munkásságának köszönhető, hogy az erdélyi szórványgondok az egyetemes magyar köztudatba bekerültek. „Lelkipásztori esszéi”-vel, az erdélyi és regáti, valamint a nyugati magyar szórványokról készített riportjaival, filmszövegeivel (a Juhaimnak maradékát összegyűjtöm c., B. Nagy Veronikával 1992-től készített, 25 filmből álló sorozattal) új tényirodalmi műfajt teremtett. Más hazai és magyarországi filmesekkel készült filmjeinek száma meghaladja az 50-et. E témakörből írott tanulmányai a Népi vallásosság a Kárpát-medencében c. sorozat I. és II. kötetében (Budapest, 1991, 1997), a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet Sokszemközt c. kiadványában, a Kulcsok Kolozsvárhoz (Kolozsvár, 2000), Szórvány és Iskola (2001), Erdélyből Európába mítosztalanul (2003), Tanulmányok a szórványról (Budapest, 2005), Mint oldott kéve… (Budapest, 2006), A felszívódás veszélye, a fennmaradás esélyei (Bécs, 2009) c. kötetekben jelentek meg. Az 1989-es változás óta az erdélyi magyarság közösségépítésének számos területén vállalt feladatokat: aktív résztvevője az erdélyi magyar református egyházi megújulási mozgalomnak, négy éven át titkára az Országos Református Lelkészértekezleti Szövetségnek; 1992-ben alapítója és azóta elnöke a szórványfeladatokat magára vállaló Diaszpóra Alapítványnak, titkára az Egyetemes Magyar Református Zsinat Szórványbizottságának, 1995-től társelnöke a Romániai Magyar Szórványtanácsnak; Jenei Tamással együtt 1993-ban megalapítója az erdélyi szórványközösségépítők munkáját évente elismerő Czelder Márton- és Földes Károly Szórványdíjaknak. Kezdeményezője és vezetője annak az 1996-ban indult programnak, amelynek keretében kolozsvári főiskolás fiatalok elkezdték a Kárpátokon kívüli magyar szórványok felkutatását és megszervezését. 1997-ben elindítja a „lélektől lélekig missziót”, 1998-ban a „nagyvárosi missziót”; az RMDSZ Oktatási Főosztálya számára elkészítette a vidéki pedagógusokat támogató „lámpás programot”, 2000-ben a hátrányos peremhelyzetű magyar közösségek építésére szolgáló „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” stratégiát. Ebben a két tárgykörben dolgozta ki az Iskola a nyelvhatáron (1998) és a Magyar egyház, de milyen nyelven? (Orbán Lajossal, Kisebbségkutatás, 2000/2) c. elemző tanulmányokat. Kezdeményezője volt a „Holttenger dokumentációs program”-nak, amelynek keretében adatbázis készült a szórványmagyar kisközösségekről. 2000-ben megszerkesztette és kiadta a 63 lelkész által aláírt Algyógyi Nyilatkozatot, amely a romániai magyar szórványkérdés és -program megrázó dokumentuma. Egyéb területeken vállalt közösségépítő feladatai: 1994–98 között egyik alelnöke volt a Világszövetség Erdélyi Társaságának, 1996-tól tagja a Hungária Televízió Közalapítvány Kuratóriumának, 2003–2004-ben elnöke a Kolozsvár Társaságnak. 1993-ban és 1997–98-ban szerkesztette a kolozsvári Református Kollégium Kollégiumi tükör c. évkönyveit, társszerkesztője volt a soproni Bethlen Kiadóval közös Diaszpóra Könyvek c. sorozatnak. Kötetei Leírtam életem... Népi önéletírások ; sajtó alá rend. Pillich László, Vetési László; Kriterion, Bukarest, 1987 És élni kellett tovább. Két emlékirat ; Jancsik Andor: Szegényember élete; id. Binder Pál: Megemlékezés életem néhány eseményéről; bev. Vetési László; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1995 Szolgáljatok az Úrnak (Kolozsvár, 1997. Felebarát Füzetek); Új teremtés. A romániai református egyház helyzetképe, szolgálati feladata… (uo. 1998); Juhaimnak maradéka. Anyanyelv, egyház, peremvilág: sorskérdések a nyelvhatáron (Kv. 2001 = Ariadné Könyvek); Ne csüggedj el, kicsiny sereg. Lelkipásztori barangolások küszködő nyelvi tájakon (Kv. 2002). Sokszorosításban megjelent munkái Hét bő esztendő. Erdélyi elemzések a hétéves Duna Televízióról (Budapest, 2000); Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk. Romániai magyar szórványstratégia (Kv. 2000); Megszámláltattál. Az 1992-es romániai népszámlálás református adatainak értékelése (uo. 2001); Lámpás program. Értelmiségtámogatási, telepítési és képzési terv (uo. 2003); *Szórványmagyarok lexikona (uo. 2003). Díjak, elismerések Julianus Alapítvány díja és a MÚRE nívódíja (1993); Győri Media Wave Nagydíja (1994, a B. Nagy Veronikával és Xantus Gáborral közösen, Kövek és emlékek pásztora címmel Szegedi László magyarigeni lelkészről készített filmért); Pro Media Christiana (2001, a Királyhágómelléki református egyházkerület kitüntetése) NKÖM Károli Gáspár díja és a Miniszterelnöki Hivatal Kisebbségekért díja (2003) Bethlen Gábor-díj (2005); Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének Nyelvőrzés Díja (2006); Kemény Zsigmond-díj (2009). Saint-Clair (Ardèche) Saint-Clair település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 1076 fő (2015). Saint-Clair Boulieu-lès-Annonay, Davézieux, Peaugres és Savas községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hans Samuel Boekman Hans Samuel Boekman (Amszterdam, 1896. január 15. – Amstelveen, 1978. augusztus 21.) holland nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása igazgató, filmproducer. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottsága minősítése alapján lett az 1. Liga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1937-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Holland labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1928-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A holland nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 34. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 1937-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 7. Labdarúgó-világbajnokság Az 1934-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzést az európai zónában vezetett. Olimpiai játékok Az 1928. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáját, ahol a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. Partbíróként egy mérkőzésre, 2. pozícióban kapott küldést. C/2013 A1 üstökös A C/2013 A1 üstökös (Siding Spring) egy Oort-felhőből származó üstökös, amit 2013. január 3-án Robert H. McNaught fedezett fel a Siding Spring Obszervatóriumban a 0,5 m-es Uppsala Southern Schmidt távcsővel. A felfedezés idején 7,2 CsE-re volt a Naptól, és a Nyúl csillagképben látszott. Az üstökösnek valószínűleg legalább egymillió évébe telt, mire az Oort-felhőtől idáig ért. A C/2013 A1 csillagászati értelemben nagyon közel, 139 500 km-re (kb. a Föld-Hold távolság harmada), 56 km/s sebességgel (kb. 200 000 km/h) haladt el a Mars bolygó felszíne fölött 2014. október 19-én, 18:28 UTC-kor. Felfedezése után azt hitték, hogy összeütközhet vele, de később ezt a lehetőséget a pálya pontosabb ismeretében kizárták. Az üstökös csillagászati szempontból azért érdekes, mert anyaga igen „régi” a Naprendszer kialakulásának idejéből származhat, továbbá mert a belőle leváló porszemcsék beleütköztek a Mars légkörébe és reakcióba léptek vele. Így a Mars légköre és az üstökös anyaga is vizsgálható volt. A közeli elhaladás idején Mars körüli pályán keringtek: Mars Reconnaissance Orbiter, Mars Odyssey, Mars Express, MAVEN és az indiai Mars Orbiter Mission (Mangalján). Valamennyi műhold veszélyben volt az üstökösről leváló anyagdarabkák miatt, ezért a Mars takarásában tartózkodtak a közelrepülés idején, illetve olyan pozíciót vettek fel, hogy a lehető legkisebb támadási felületet nyújtsák a meteorzápor számára, melynek veszélyessége nem volt ismert. A Mars felszínén tartózkodik a Curiosity rover és az Opportunity, mindkettő megfigyeléseket végzett. Az üstökös nem a Naprendszer síkjában kering. Eredmények A MAVEN űrszonda ultraviola spektrográfja a meteorzápor után a felső légkörben intenzív ultraviola sugárzást észlelt, amit magnézium és vas ionok keltettek, és ami erősebb volt, mint amit a Föld fölött a legerősebb meteorzáporok keltenek. A kibocsátás az üstökössel való találkozás után több órán keresztül uralta a Mars fölött az ultraviola spektrumot, és csak mintegy két nap alatt oszlott el. A Mars fölött máshol tartózkodó Mars Express egyik műszere, a MARSIS az üstökös közelsége idején az elektronsűrűség kiugróan magas értékeit rögzítette. A csúcs alacsonyabban következett be a Mars ionoszférájában, mint ahol egyébként, kisebb intenzitással szokott. Koszmosz–235 Koszmosz–235 (oroszul: Космос 235) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műszaki műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold. Küldetés Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1968. augusztus 9-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.3 perces, 51.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 203 kilométer, az apogeuma 283 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap. Koszmosz–231 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak. 1968. augusztus 17-én 8 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. II. Níkmaddu II. Níkmaddu (vagy Niqmad[du]) ugariti király a föníciai térség politikailag legbonyolultabb időszakának kezdetén, az i. e. 14. század közepétől uralkodott. Uralkodásának kezdetéről kevés adat áll rendelkezésre. A források azonban megszaporodnak I. Szuppiluliumasz szíriai hadjáratai során. Szuppiluliumasz a második szíriai hadjáratát Isuva meghódításával kezdte, majd dél felé fordult, és Alsze, majd Kutmar következett. Ezután Tusratta gyenge ellenállása révén Mitanni is hettita vazallussá lett. Níkmaddu a hettita terjeszkedés megállítására egy hármas szövetséget kovácsolt össze, amelyben rajta kívül Nija királya, Aki-Tesub (Agi-Tesub) és Mukis uralkodója, Ituraddu (II. Addu-nirári) vett részt. Szuppiluliumasz külön levélben figyelmeztette Níkmaddut a Hettita Birodalommal szembeni kötelezettségeinek teljesítésére, miközben Ugarit névleg Egyiptom vazallusa volt. Níkmaddu a fenyegetés hatására feladta szövetségeseit. Szuppiluliumasz a pálfordulás után nyugatra fordult és elfoglalta Halapot, ahol Telipinusz herceg kapta az alkirályi posztot. Szuppiluliumasz ezután elfoglalta Mukis régi fővárosát Alahtumot is, valamint Niját és Nuhassét is. Níkmaddu gazdag ajándékokkal lepte meg a hettita parancsnokot. Ez volt az első eset, hogy Hatti egyiptomi vazallus királyságot hódított meg, de Egyiptom diplomáciai úton akarta a helyzetet megoldani, ezért fegyveres összetűzésekre nem került sor. Szuppiluliumasz felosztotta Mukis területét, egy része Halap fennhatósága alá került, másik részét Níkmaddu kapta jutalmul. Ugarit helyzete a hettita felügyelet alatt konszolidálódott, végül is nem változott semmi a főhatóságot gyakorló uralkodót leszámítva. Fönícia és Szíria többi környező fejedelemsége is vagy behódolt, vagy meghódították, Halap és később Kargamis sokkal közvetlenebb és hatásosabb módon beavatkozhatott a helyi ügyekbe, mint a távoli, és ráadásul inaktív Egyiptom. Níkmaddut hosszú uralkodás után fia, II. Arhalba követte Ugarit trónján. Hettita források CTH #45 (HDT#19) – I. Szuppiluliumasz levele CTH#46 – szerződés Szuppiluliumasszal CTH#47 – hettita ediktum az ugariti szerződés tiszteletére CTH#48 – hettita adókivetés Egyiptomi források EA #46 – ugariti király (talán Níkmaddu) levele EA#47 – ugariti király (talán Níkmaddu) levele EA#49 – Níkmaddu levele EA#51 – Ituraddu levele Alaverdi székesegyháza Alaverdi székesegyháza (grúz: �������� ���������) egy grúz ortodox kolostor, 25 km-re Akhmetától, a Kakheti régióban kelet Grúziában. Története, építészete A kolostor egyes részei a 6. századból származnak. A mai katedrális nagyrészt a 11. században épült. A kolostor alapítója egy asszír szerzetes Alaverdeli József (Yoseb Amba), aki Antiochiából (Törökországból) érkezett és letelepedett Alaverdiben, ami akkoriban egy kis falu volt. A 11. század elején III.Kvirike Kakheti hercege építtetett egy katedrálist -amely a ma ismert Alaverdiben székesegyház- a korábbi kis Szent György templom helyére. A magassága több mint 55 méter így az Alaverdi székesegyház a második legmagasabb egyházi épület Grúziában, a nemrég felszentelt Tbiliszi Szameba székesegyház mögött. A környező táj egy termékeny folyóvölgy a háttérben a Kaukázussal teszi teljesebbé az összhatást. A területen, amelyet egy erődített fal vesz körül lakóház, a kolostori étkező, borospincék, fürdők is találhatók. Események Az Alaverdi székesegyház életének legfőbb eseménye az éves Alaverdoba vallási ünnep . Madách Péter Madách Péter (Veszverés (Poloma, Gömör megye), 1729. február 28. – Rimaszombat, 1805. november 20.) orvosdoktor. Élete Veszverésen született, ahol apja Madách György szekeres és földhözragadt szegény paraszt ember volt, de mivel latinul is értett, a Bibliában pedig jártas volt, szomszédjai nagyra becsülték őt és tudós embernek tartották. Madách Debrecenben a híres Hatvany professzor alatt tanult, akinek további kiműveltetésében sokat köszönhetett. A teológiáról, melyet szintén tanult, lemondott és az orvosi tudományt széndékozott elsajátítani. Külső egyetemekre akart menni, de ebben, miután azon időben csak nemes ifjaknak saját költségükön volt szabad külföldi egyetemet látogatni, terve kivitelében még szegénysége is akadályozta. Szülőinek akarata ellenére is vágyát követte, és hazáját elhagyva 1754 végén Boroszlóba érkezett és gyógyszertári segédkedéssel akarta megkeresni kenyerét, illetve az összeget, amellyel tanulását folytathatta. Ez azonban nem sikerült és nyomorában volt tanára Hatvany segélyezte némileg, mígnem egy Burg nevű gimnáziumi (Elisabethaneum) tanár magához fogadta, szállásra. Gyermekek tanításával és iskolai szolgálattétellel tartotta fenn magát és keresett is egy keveset, emellett a felsőbb tudományokat hallgatta, és ismét a teológiára tért vissza. Már lelkészi hivatalt is ajánlottak neki Magyarországon, de ezt, mert házassági feltétellel volt összekötve, nem fogadta el. Egy Dutzius nevű özvegyasszony vette pártfogásába, és ennek segítségével sorsa jobbra fordult, hivatalba jutott és a nevezett gimnáziumban gazda tisztséget nyert. Azonban amikor kiütött az osztrák–porosz háború, Sziléziából, a katonafogdosás elől, 200 forintjával Halléba szökött. A városi tanács is segítette 20 forinttal, Dutzius asszony 150 forinttal, utóbbi még örökösévé is akarta tenni, ha a teológia tanulása mellett marad. A bevonuló sereg elől innen is távoznia kellett és Wittenbergbe ment. Itt az egyetemre 1757. október 19-én iratkozott be. Langguth orvosdoktor vette pártfogásába, és a magyar könyvtár könyvtárnokává tette, mely hivatal szabad lakással, a konviktusban történő étkezéssel és 30 forint stipendiummal járt. Most már egészen az orvosi tudományok tanulására adta magát. Wittenberg ostroma alatt, és után ismét nyomorúságba esett és csak a kassai Kubinyi-féle stipendiummal, melyeket két évig élvezett, tartotta fenn magát. 1762-ben Langguth közbenjárására a bonctani múzeum felügyelőjévé (custos) és a ritkaságok gondviselőjévé tették. Böhmer és Tryler doktorok 6 forintos dékáni stipendiumot szereztek neki, 1763-ban pedig a választófejedelem konviktusában gazdasági felügyelővé lett, ami 80 forint évi fizetéssel járt. 1764-ben a szász választófejedelem közbenjárására 131 forintos ösztöndíjat kapott és ugyanekkor az 50 forintos Weltheim báró szász stipendiumát is megnyerte. Orvosi tudományát és gyakorlatát a kórházban folytatta. Azonban újabb pénzügyi segély után nézett, és 1765-ben Boroszlóba utazott, ahol Dutzius asszony már hallani se akart felőle. Aztán apját kereste fel hazájában, ez két aranyat adott neki, aztán kikergette házából. Útiköltsége 110 forintra rúgott, amelyet a Lipcsében Andreas Osterlammnál egykor letett 200 forintból fedezett. Végre megérkezett másodszor is Wittenbergbe; itt eladta könyveit és 230 forinttal Berlinbe utazott. Itt is segítették a tanárok élelmezéssel és ingyen tanítással és egy André nevű moszkvai kereskedő 64 forinttal. Szorgalmasan tanulta az anatómiát és sebészetet. Tudományának híre eljutott hazájába is, 1767-ben Hellenbach báróné meghívta őt udvari orvosának. Ezt szívesen fogadva mint jobbágyfiú, apját kérte meg, hogy szabadon bocsáttatásáért folyamodjék, ez azonban tudni sem akart fiáról és így kénytelen volt Berlinben maradni, 1770-ig. Végül orvosi oklevelet szerzett és 1771-ben visszatért hazájába. Minthogy útlevél nélkül távozott az országból, Bécsben kellett magát igazolnia és Pozsonyban elnyerte az országban való letelepedésre az engedélyt. Orvosi híre csakhamar elterjedt, különösen Csetnek és Rozsnyó környékén (Gömör megye). 1772-ben Liptó vármegye tisztiorvosa lett. A nagyszombati orvosi fakultás kötelességévé tette, hogy az orvosi fokozat elnyeréséért ott is alávesse magát a szigorlatnak, amit 1774 februárjában meg is tett. 1776-ban a kishonti kerület hívta meg orvosának. Ekkor Rimaszombatba (Gömör megye) tette át lakását és a Rima melletti szép kertjében, amely 1788-tól lakásául is szolgált, csekély jövedelméből megelégedetten élt. Munkái De modo regenerationis vasorum. Pars I. Generalis. Quam gratiosi medicorum ordinis consensu praeside D. Georgio Augusto Langguth ... pro gradu doctoris rite capessendo die XXIII. Augusti an. 1770. eruditorum examini subiicit. Vittenbergae. Theoria affinitatum chemicarum, quam ... in regia univ. Tyrnaviensi publicae disquisitioni submittit. Tyrnaviae, 1774. (Kéziratban censurai példánya megvan a budapesti egyetemi könyvtárban.) Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Európa Diploma Az Európa Diploma (angolul European Diploma of Protected Areas) védett területek számára adható legmagasabb európai díj a kiemelt európai jelentőségű biológiai, geológiai és/vagy tájképi értékeket hordozó védett területek elismerésére. A díjat 1965-ben hozták létre, és az Európa Tanács miniszteri tanácsa ítéli oda. Jelenleg 26 ország 70 területe (köztük három magyarországi) kapta már meg ezt a kitüntetést. Az adományozás elvei és menete A díjazott területnek európai jelentőségű, természetes vagy félig természetes állapotú védett területnek kell lennie, ahol kiemelkedő tudományos, kulturális vagy esztétikai jelentőségű érték van. Fontos feltétel még, hogy az értékek védelemére vonatkozóan konkrét és következetesen betartott koncepció is létezzen. A díjra az érintett tagállam kormánya pályázhat az Európa Tanácsnál. A benyújtott pályázatokat egy szakértői csoportnak adják ki bírálatra. A szakértők részletes helyszíni vizsgálat után írásba foglalják, hogy javasolják-e a díj odaítélését. Legtöbbször a javaslat tartalmaz a terület védelmének fejlesztésére vonatkozó ajánlásokat is. Magát a díjat az Európa Tanács miniszteri tanácsa ítéli oda. A díjat elnyert terület kezelője (pl. illetékes természetvédelmi hatóság) köteles éves jelentést küldeni az Európa Tanácsnak. Az elismerés ötévente felülvizsgálható, és súlyos állapotromlás esetén különleges újrabírálatot lehet végrehajtani. Magyarországi területei Magyarország Európa Diplomával kitüntetett területei: Ipolytarnóci ősmaradványok (1995) (509,51 ha) Szénás-hegycsoport (Budai Tájvédelmi Körzet) (1995) (1383,93 ha) Tihanyi-félsziget vulkanikus képződményei (Tihanyi Tájvédelmi Körzet) (2003. júl. 1. óta ) (671,25 ha) Jogszabályi háttér European Diploma of Protected Areas 17/2008. (VI. 3.) KvVM rendelet a Szénás-hegycsoport Európa diplomás terület természetvédelmi kezelési tervéről Ghánai női labdarúgó-válogatott A ghánai női labdarúgó-válogatott képviseli Ghánát a nemzetközi női labdarúgó eseményeken. A csapatot a ghánai labdarúgó-szövetség szervezi és irányítja. A ghánai női-válogatott szövetségi kapitánya James Dadzie. A ghánai női nemzeti csapat háromszor szerepelt világbajnokságon. 1991 óta megrendezésre kerülő Afrika-kupa kontinens-bajnokságon, 2010-ig minden alkalommal részt vett. Először 2012-ben nem sikerült kiharcolnia a részvételt. Az olimpiai játékokra még nem sikerült kvalifikálnia magát. Tóth Soma Tóth Soma (Megyaszó, 1830–Szilágysomlyó, 1886. május 27.) - színész, táncos, táncmester. Életpályája A Borsod megyei Megyaszón született 1830-ban. 1839-től a Nemzeti Színház tánciskolájának növendéke volt. 1843-ban és 1846-ban részt vett a Veszter-féle tánctársaság turnéin. A Nemzeti Színházban komikus szerepkörben alkalmazták, kihasználván virtuóz tánctudását, karikírozó tehetségét. Részt vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban, és fogságba esett. Kiszabadulása után a vidéket járta, és táncával tüntetett az osztrák uralom ellen. Híressé vált a "Vak vagy, te szent Igazság", és a "Jaj, de huncut a német" című szólóival, amelyekkel mindenütt nagy sikert aratott. 1856-ban Bécsben verbunkost táncolt a Hunyadi László című operában, majd visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz. Ugyanekkor Palotás című új ötrészes társastáncot szerkesztett, amely a hatvanas években vált igen népszerűvé a báltermekben. 1860 júliusában nősült meg, Glatz Franciskát, Szentpétery Zsigmond özveggyé vált feleségét vette nőül. Az 1860-1870-es években vidéken – Arad, Miskolc, Kassa, Eger – tevékenykedett többnyire tánctanítóként. Egy-egy alkalommal a fővárosban is fellépett, 1863-ban a Budai Népszínházban, 1872-ben pedig a Nemzeti Színházban is szerepelt. 56 évesen, 1886 május 27-én Szilágysomlyón hunyt el. Főbb szerepei Lucifer, a zöld ördög (Kilányi L.) Esmeralda (Campilli F.) Bertram (Campilli: Robert és Bertram) Rózsaszín sajt A Rózsaszín sajt 2009-ben bemutatott egész estés magyar–francia film, amelynek rendezője Tóth Barnabás. A producere Hábermann Jenő, a forgatókönyvírói Tóth Barnabás, Hamvas Dániel és Frank Rizzo, a főszereplői Tóth Barnabás és Bezerédi Zoltán, a zeneszerzője Pirisi László. A mozifilm a FilmArt, a Magyar Televízió, a Dialóg Filmstúdió és a Vie Des Hauts Productions gyártásában készült, a Fantasy Film forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték, filmdráma és romantikus film. Magyarországon a bemutató évében szeptember 10-én mutatták be a hazai mozikban. Történet Papp Danit a 19 éves srácot egyedül neveli a nagydumás, szexmániás nőgyógyász apja. Dani romantikus típus, az apja Tibor viszont mindenképpen szeretné saját magára formázni. Daninak egy nap elege lesz az egészből és kiszökik a nagybátyjához Franciaországba. Szereplők Tóth Barnabás – Papp Dániel Bezerédi Zoltán – Papp Tibor Molnár Levente – Ádám Douceline Derreal – Isabelle Lisztes Linda – Kereczkey Rita Spindler Béla – Mihály Eke Angéla – Anikó Pikali Gerda – Patrícia Lipcsei Betta – Mónika Olivier-Jacques Bernard – Bernard Thierry d'Armor – Eric Anthony Brutillot – Marc Hubert Jeanpetit – Hubert Győri Júlia – úszólány, Rita barátnője Kiss Júlia – úszólány Lengyel Viktória – úszólány Borsos Ilona – edzőnő Hábermann Lívia – Trixi Szabados Mihály – rendőr Harsányi Bence – kabinos Noé Viktor – pincér Szilágyi Erzsébet – páciens Nemes-Takách Kata – nő az orvosiban Fábián Cili – nő az orvosiban Orbán Mária – nő az orvosiban Bessenyei Anna – nő az orvosiban Franco Rizzo – férfi az orvosiban Csopaki Művésztelep A Csopaki Művésztelep kulturális misszió a Balaton északi partján egy Művészdinasztia vezetésével. - Csopak, Magyarország Története A történet a 70-es években kezdődött, amikor Rényi Tamás filmrendező egy 1826-ban épült présházat vásárolt Csopakon a hozzá tartozó kerttel. Bár a neves filmrendező - akinek olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Makra, a Legenda a vonaton, a Tilos a szerelem vagy a Sikátor - forgatókönyveket írt itt, de akkor még nem is sejtette, hogy a komfortosított kis ház később a Csopaki Művésztelep fő helyszíne lesz. Rényi Tamás egy nyárfát ültetett a telekre, ami az évek során olyan magasra nőtt, hogy egész Csopakot be lehetett azonosítani róla. A fa túlélte a filmrendezőt, aki 1980-ban, 51 éves korában hunyt el. A nyárfa és a csopaki telek lánya, Rényi Katalin grafikus- és festőművész és férje, Baska József festőművész, és később a gyerekek – Balázs, aki reklámgrafikusként dolgozik és Barbara reklámgrafikus és operatőr – életének fontos részévé vált. Nyaranta árnyat adó lombjai alatt rendezte be műtermét a két művész, majd a család kinőtte a régi kis présházat, felnőttek a művészgyerekek, ezért 2000-ben építkezésbe kezdtek. A művésztelep másik központja a kétszintes, nádfedeles műteremház. A kényelmes méretű konyha, a teraszhoz elhúzható üvegfelületekkel kapcsolódó nappali mellett az épület legérdekesebb része kétségtelenül a műterem. A kör alakú tér kupolájával, hatalmas belmagasságával és a nap járásához igazodó ablakaival leginkább szakrális térre emlékeztet, valójában azonban egy rozsnyói malom hangulata ihlette, amit Rényi Katalin férje iránti gesztusként alakíttatott ki. Baska József ugyanis a Felvidéken született és Rozsnyón járt középiskolába, mielőtt Magyarországra menekült 1947-ben. 1960-ban végzett az Iparművészeti Főiskolán, ahol a diploma után kinevezték tanársegédnek. Majd évtizedeken át vezette a rajzi osztályt, tanítványai között neves művészeket találunk. Rényi Katalinnal – aki szintén művésztanár lett - egyéni és közös kiállításaikkal előkelő helyet vívtak ki maguknak a kortárs művészetben. A tanítás, az alkotás és a kiállítások mellett Rényi Katalin elindította a Montázs Rajzstudiót, amelynek nyári alkotótáborából nőtt ki a Csopaki Művésztelep. Kezdőket is felvesznek, de alapvetően művészeti iskolákba készítik föl a jelentkezőket, emellett a művésztelep tehetséges laikusokat is befogad. Augusztus 1–10-ig itt alkothatnak a fiatal tehetségek csoportokban, de jönnek külföldről is – Svájcból, Japánból, Amerikából is érkeztek már képzőművészek, de német és holland hallgatója is akadt már a művésztelepnek. Sokan évről évre visszatérnek, és sikerélményben sincs hiány. Ilyenkor megtelik a kert, és az élet reggeltől estig az alkotásról szól, egyéni és csoportos foglalkozások váltják egymást – a tanításban és a szervezésben Balázs és Barbara is tevékenyen részt vesz. Este filmvetítések és művészettörténeti előadások – az előadók között olyan neveket lehet találni, mint Cakó Ferenc animációsfilm-rendező, Korniss Péter fotóművész, Szelényi Károly, fotóművész, Csáji Attila fényművész, Keszei István formatervező -, nappal tanulmányrajzolás, stílusgyakorlatok vagy éppen képregényrajzolás és számítógépes grafika oktatása zajlik, fotózás, filmkészítés Baska Barbara és Baska Balázs filmes oktatók részvételével, amit olykor félbeszakít egy-egy strandolás vagy hajókirándulás Tihanyba. A Művésztelep ma A Csopaki Művésztelepet a Balaton északi partján alkotó Művészcsalád alapította. Központja a Ranolder utca 10-ben a különleges nádfedeles műteremház, ez egy birtokon helyezkedik el az 1826-ban épült Műemlék jellegű úgyszintén nádfedeles Présházzal, mely Csopak egyik éke. A Művésztelep egy komplex, progresszív misszióra épül, ahol is a magyar és nemzetközi fiatalok közös nyelvükön a rajzon, festésen, tervezésen, fotózáson - a Művészeten keresztül kommunikálnak egymással és nyílnak meg a külvilág felé. Határon túli fiatalok is részt vesznek minden évben. Sok ma már végzett ipar- és képzőművész találta meg itt saját hangját. A művésztelep főszezonban kerül megrendezésre általában Augusztus elején. Alapítói Rényi Katalin grafikus-, festőművész, egyetemi adjunktus http://renyikatalin.hu/ Grafikusművészként kezdte pályafutását, ezen a szakon is diplomázott az Iparművészeti Egyetemen, számtalan arculattervet, csomagolást, kiállítási grafikát készített, fő profilja a filmplakát, amelyeket a Graphis évkönyv több éven át publikált is. 15 évig az Iparművészeti Egyetem grafika tanára volt. Festőművészként 1992-ben a Vigadó Galériában mutatkozott be, majd első nagy, önálló bemutatkozása a Műcsarnok Pálme Házában az Óriásaquarellek című kiállítása volt, amely az egész szakmát megrázta expresszív felületeivel, bátorságával, anyagkezelésével. Több nagy önálló kiállítása mellett – Vigadó Galéria, Körmendi Galéria, Budapest Galéria (ahol életműalbumát is bemutatták) – számos csoportos kiállításon részt vett. A Szentendrei Régi Művésztelep tagja. Jelenleg a Nádor Galériában van önálló kiállítása, amely március 23-ig nyitva tart. A Montázs Rajzstudió alapítója. Baska József festőművész, egyetemi tanár http://kormendigaleria.hu/muvesz/baska_jozsef.html 45 évig tanított az Iparművészeti Egyetemen mint docens és rajzi osztályvezető, művészgenerációk sorát nevelve fel, mindenki mesterének vallja. Kezdeti realisztikus megnyilvánulások után érdeklődése a geometrikus absztrakció felé fordult; előbb a figurativitás megőrzésével geometrikusan stilizált, majd egyre elvontabbá vált. Kialakította az igazi Baska biogeometriát. Számos nagy egyéni kiállítását a szakma és az értő közönség számos elismeréssel méltatta, köztük a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével. Március 8-án Gyarmaty Tihamér-díjban részesült festészeti életművéért. A Szentendrei Régi Művésztelep tagja. A Montázs Rajzstudió alapítója. Baska Balázs grafikusművész, filmrendező http://baskabalazs.com/ Reklámgrafikus, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen diplomázott. Arculattervei, weboldalai, filmplakátjai több nemzetközi pályázaton sikert arattak. Film iránti szenvedélyét nagypapájától, Rényi Tamás filmrendezőtől örökölte. A Közép-európai Egyetem forgatókönyv szakát elvégezve több kisjátékfilmet rendezett, amelyek sikerrel szerepeltek a Filmszemléken. Ma párhuzamosan művésztanárként, grafikusművészként és filmrendezőként tevékenykedik. A Montázs Rajzstudió alapítója. Baska Barbara grafikusművész, filmoperatőr http://baskabarbara.hu/ Grafikusművészként végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmoperatőr szakára is felvették és párhuzamosan végezve a két művészeti egyetemet, diplomázott filmoperatőrként is 2011-ben. Grafikusként minden létező nyomtatott, webes vagy vetített felületen megnyilvánult már, sok külföldi szakmai elismeréssel fűszerezve. Egyik filmjéért Aranyszem Operatőri díjra jelölték, négy éve alkotóként részt vesz a Filmszemléken, saját rendezésű diplomafilmjének premierje decemberben volt az Uránia moziban. 2013 nyara 2013. július 11-21-ig idén nyáron ismételten megrendezzük művésztelepünket fiataloknak a Balatonnál, Csopakon. Foglalkozásaink gyönyörű környezetben, tapasztalt művésztanárok vezetésével folynak. A művészet találkozása a szórakozással az egyik legszebb balatoni faluban: ez adja a tábor különleges hangulatát. Ez az alkotótábor olyan fiatalok számára szerveződik, akiket a rajz, festés, képgrafika, tervezőgrafika, divattervezés, képregény, fotó és film érdekel, akik amatőrként foglalkoznak e művészeti ágakkal, vagy azoknak, akik főiskolára készülnek és a nyári hónapokban kevés lehetőségük van szakmai irányítás mellett dolgozni. A csopaki alkotótábornak nemcsak manuális ismeretszerzés a célja, hanem szakmai, művészeti, művészettörténeti előadások, vetítések, videóanyagok segítik az általános kulturális - vizuális feltöltődést. Az utolsó napon kiállítást rendezünk az itt készült munkákból a Csopak Galériában a televízió és a sajtó bevonásával. Jelentkezni lehet a lenti elérhetőségeken. Fiatal művészek tapasztalatai "Csopak... Ha a vitorlarudak nyikorgását hallgatva lógatod a lábad a szelíd fodrok között, és fagylalt helyett ecsetet tart a kezed, akkor te Csopakra keveredtél, a Baska-család művésztelepére. Ez a nyaralás különös, hiszen más emberként térsz haza. Nem úgy látod már a világot, mint azelőtt. Az elején küzdeni kell kicsit, korlátokat ledönteni, minden lapra új, megoldhatatlannak tűnő feladat kerül. Ám - valószínűleg a felpezsdült, vidám társaság, nyitott emberek hatására - beindulnak az agykerekek, és azon kapod magad, hogy mindent le akarsz rajzolni. Hirtelen, ami addig paca volt, jelentést nyer, egy egyszerű vonal hívogat, titkos ajtók nyílnak. A művésztanárok szabadságra ítélnek a táj szépségének ölelésében, az árnyas fák között. Így meghallod végre a saját hangodat, dőlnek az ötletek, csupa egyéni ötlet, formabontó kivitelezés, s az alkotó te vagy. Egy bolond fénypászma logóvá formálódik az elmédben, egy elkapott félmondat kavargó színeket fest a szívedbe... Az enyhe esték lazítással telnek, a sok egyéni hang közös élményei közös nevetésekben kovácsolódnak össze. Némi alvás után egyszer csak vízbe lóg a lábad, a vitorlások ringanak, te meg emeled az ecsetet, dolgozni kéne, holnap kipakolás " Marosi Péter - tervezőgrafikus "A táborban azzal foglalkozhattam, ami érdekel, és amit szeretek. Komolyan vették a művészetek iránti érdeklődésemet, ami nekem fontos. Sokat fejlődött a rajztudásom, és az előadásokon, a kiváló művészektől is rengeteget tanultam. A sok hasonló érdeklődésű ember között nagyon jól éreztem magam, alig várom az idei tábort, hogy egy újabb felejthetetlen tíz napot tölthessek Csopakon." Király Anna - diák "Csopak az a hely ahol az ember kiélheti magát, ahol olyan arcokat és tanárokat ismertem meg, olyan barátokat szereztem akikre a mai napig felnézek és számíthatok, ahol tényleg elfogadják hogy az ember olyan amilyen és nem ütközik megvetésbe. Egy 10 napig tartó buli, amiben az ember folyamatosan alakítja a saját életszemléletét és megismerheti önmagát. Nem hiszem hogy valaha elfelejtem hogy milyen élményeket szereztem ott, és a mai napig széles mosollyal látok bárkit az ottani kis csapat közül. Egy olyan összeforrt társaság a csopaki, ami tárt karokkal fogad bárkit." Korom Dániel - Formatervező hallgató, Nyugat-magyarországi Egyetem "Rajzolni, festeni jó. Kitűnő tanárok izgalmas feladatait követve alkotni inspiráló. Sok tehetséges fiatal társaságában, közösen létrehozni valami művészi értéket izgalmas. Kisugárzással teli, hangulatos nádfedeles házban és annak gyönyörű kertjében a művészetről elmélkedni felemelő. Egy ősrégi présház, melynek falai és a benne lévő tárgyak történelemről, művészetről mesélnek, elgondolkodtató. A Balatonparton, nyáron időzni szórakoztató, de a Balatont festeni megnyugtató. A Csopaki Művésztelep mindez együtt. A Csopaki Művésztelepen részt venni életre szóló élmény. Köszönöm, hogy többször is részem lehetett ebben az élményben." Bányász Melinda - divattervező iparművész "A csopaki tábor tetszett mert szerintem a balaton egyik legszebb községében volt, jók voltak a napi programok. Sok érdekes és hasznos dolgot mondtak nekünk a rajzzal és a művtörivel kapcsolatban is, amit én például a felvételimen tudtam hasznosítani. Az ott készült képregényem is jól sikerült. Jó volt, hogy különböző művészek tartottak előadást saját foglalkozásukról és munkáikról, de persze mindezek mellett jó volt a délutáni strandolás, filmnézés, kentezés. És egy egész jó csapat jött össze Csopakon, akikkel öröm volt művészkedni egy kicsit." Kiss Gergely - művészdiák "A Csopaki művésztelep a legjobb nyári tábor amiben valaha voltam. A társaság minden alkalommal nagyon értelmes. Ide nem a csőcselék jár aki nem tud mit kezdeni az idejével, hanem a kifinomult, határozott célirányú tehetséges fiatalok. Az egész rendkívül otthonos. Minden napra ki van találva program, mégis az egész teljesen szabad, és ha valaki tudja magáról, hogy neki milyen módszer a legeredményesebb, akkor nyugodtan eltérhet a programtól. 10 nap hosszú, amiről úgy gondolom, hogy pont ideális. Egy hét rendkívül hamar elszáll, plusz a rajzhoz rengeteg idő kell, és a társaságból sem lenne elég, de 10 nap pont annyi, hogy az ember el is tud készülni a kiállításra ( ha többet rajzol mint én) és a társasággal együtt töltött idő pont megfelelő. A Csopaki művésztelepet minden művészi beállítottságú fiatalnak csak ajánlani tudom, és az utolsó forintig megéri." Delhusa Flavio művészdiák Werther Werther Jules Massenet egyik négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Édouard Blau, Paul Milliet és Georges Hartmann írták Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regénye alapján. Ősbemutatójára 1892. február 16-án került sor a bécsi Hofoperben. A Manon mellett az egyik leggyakrabban játszott Massenet-opera. Cselekménye Első felvonás A tiszttartó gyermekei a nyár kellős közepén karácsonyi énekeket gyakorolnak apjukkal. Megérkezik Schmidt és Johann, akik esti borozgatásra hívják el a tiszttartót. A magányos és álmodozó Werther bálba hívja Charlotte-ot, aki anyja halála óta a testvéreit gondozza. Charlotte a gyerekeket húgára, Sophie-ra bízza. Időközben megérkezik Albert, Charlotte jegyese. Werther szerelemet vall Charlottenak, aki annak ellenére, hogy szereti őt, ki kell kosaraznia, mivel haldokló anyjának megígérte: Albert felesége lesz. Második felvonás Néhány hónappal később Albert és Charlotte boldog házasságban élnek. A szomorú Werther egy vasárnap délelőtti mise után a templom előtt várja őket. Albert megértését és bocsánatát kéri, hogy összekötötte sorsát Charlotte-val, de nem tehetett másként. Sophie mulatságba hívja a szomorú költőt, ahol ismét találkozik Charlotte-val, akinek ismételten szerelmet vall. Charlotte karácsonyig száműzetésbe küldi Werthert, hogy mindketten nyugodtan átgondolhassák helyzetüket. A feldúltan elrohanó költő láttán Albert rádöbben, hogy a fiatalember még mindig nagyon szereti hitvesét. Harmadik felvonás Karácsony délután Charlotte Werther leveleit olvassa és aggódva várja találkozását a fiatalemberrel. Amikor a fiatalember megérkezik a múltról kezdenek el beszélgetni, ami felkorbácsolja mindkettőjük érzelmeit. Ismételten szerelmet vall Charlottenak, akin azonban ismét felülkerekedik a kötelességtudat és végleg el akar búcsúzni Werthertől. Hazaérkezik Albert és észreveszi felesége zavart lelkiállapotát megsejti az igazságot. Amikor Werther egy küldönc által pisztolyt kér tőle, azzal indokolva, hogy hosszabb utazásra indul, Albert hidegvérrel teljesíti a kérést, Charlotte-ot azonban rossz előérzet kínozza. Negyedik felvonás Charlott Werther házához szalad, beront, észreveszi a vért a padlón, majd az ágyon fekvő súlyosan sebesült férfit. Segítséget akar kérni, de Werther arra kéri, hogy töltse vele élete utolsó pillanatait. Charlotte szerelmet vall és megcsókolja Werthert, aki karjaiban meghal, miközben a gyerekek rázendítenek a nyáron tanult karácsonyi énekekre. Híres áriák O Nature, pleine de grace - Werther áriája (első felvonás) Du gai soleil, plein de flame - Sophie áriája (második felvonás) Va, laisse couler mes larmes - Charlotte áriája (harmadik felvonás) Werther! Qui m'aurait dit /Je vous écris de ma petite chambre. - Charlotte levél-áriája (harmadik felvonás) Pourquoi me réveiller? - Werther áriája (harmadik felvonás) Diszkográfia Ramón Vargas (Werther), Veszelina Kaszarova (Charlotte), Christopher Schaldenbrand (Albert), Dawn Kotoski (Sophie) stb.; Berlini Német Szimfonikus Zenekar, vez.: Vladimir Jurowski (1998) RCA (SONY) 74321 58224 2 Hegedüs Lajos (jogtudós) Hegedüs Lajos, Candid (Nagyvárad, 1831. október 3. – Rákospalota, 1883. június 13.) jogtudós, jogi író; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1874 ). Pályája Sopron vármegyei régi magyar család sarja. Nagyváradon született, ahol apja mint százados tartózkodott. A pesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. 1851-től a pesti bíróságon öt évig gyakornokként és vizsgálóbíróként működött. 1853-ban a pesti egyetemen jogi doktorrá avatták. 1856-tól a bécsi igazságügy-minisztériumban a birodalmi törvénylapokat szerkesztette. 1860-tól a visszaállított magyar udvari kancelláriánál volt fogalmazó, 1864-ben udvari titkár lett. 1865-ben a budai helytartósághoz tanácsossá nevezték ki. 1867-ben, a felelős kormány megalakulása után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban osztálytanácsos lett. Az általa vezetett osztály ügykörébe a minisztérium kezelésében álló alapítványok, az országos műemlékek, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Képtár, stb. tartoztak. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter vezetése alatt végzett munkájának eredménye volt többek között a Toldy-könyvtár megszerzése és megosztása, a múzeumi könyvtár szakszerű rendezése, a gyűjtemények gyarapítása, a kassai székesegyház és a budai templom felújítása, a visegrádi romok kitisztítása. A Magyar Tudományos Akadémia 1874. május 28-án választotta levelező tagjává. Székfoglaló értekezésének tárgyául Vajda-Hunyad monográfiáját választotta, de hivatalos elfoglaltsága miatt a munkát nem fejezte be. Cikkei a Vasárnapi Ujságban (az 50-es években ismeretterjesztő cikkek németből fordítva), a Müller Gyula nagy Naptárában (1855-re Szép Marinka, elb.), a Jogtudományi és Törvénykezési Tárban (I. 1855. A kőszéntelepek birtokviszonyai hazánkban, Tanulmányok a mozlemjog köréből, II. 1856. A szavatossági eljárás a polgári perrendtartásban, A beismerés általi bizonyításról), a Kelet Népében (1856. A magyar jogirodalom kifejlődése 1850-1856.), a Hazánkban (I. 1858. Sz. István apostoli királynak vitéz rende, A magyar hadak emlékezete, Dugovics Titusz, II. 1860. Bécs városa nevezetességei), a Jogtudományi Közlönyben (1866. A táviratokról a kereskedelmi jogban), a Századokban (1877. Szalay Ágoston emlékezete, 1878. A Theresianum s magyar alapítványai történetéhez). Munkái Értekezés a föld alatti tulajdon viszonyairól, általán s különösen Magyarhonban, a magyar jog és újabb törvényhozás alapján. Pest, 1853. (Jogi doktori értekezés. Latin címmel is). Az előleges biztosítási közegek a polgári eljárásban. Iromány-példákkal világosítva. Pest, 1855. A természetből. Közli... Pest, 1856. (Vasárnapi Könyvtár I. évf. 4.) Eredeti tréfák, adomák s mondák a cigány életből. Pest, 1857. (2.: Száz új adomával bővített kiadás. Pest, 1864.; 3.: Újdonuj eredeti adomákkal bővített kiadás. Pest, 1870.) Iromány-példák a polgári törvénykönyvhöz s az ideiglenes polgári perrendtartáshoz. Pest, 1858. Jegyzői rendtartás magyarázata. Pest, 1858. Árnyak. Nevezetes bűnesetek gyűjteménye. Pest, 1859. Két kötet. A magyar közjog alapvonalai. Gróf Cziráky Antal Mózes nyomán írta. Pest. 1861. (2. bőv. kiadás. Pest, 1869.; 3. kiadás . Pest, 1872.) Az általános német kereskedelmi törvény. Ford. s a közönséges német váltó rendszabály s a magyar kereskedelmi törvényekkel kapcsolatban legfelsőbb engedéllyel közrebocsátotta. Pest, 1863. (Uj Törvénytár XII.) Kegyelmi királyi utasítás a váltóbiróságok számára. Legfelsőbb engedelemmel újra közrebocsátotta. Pest, 1863. (1841-ben Jászay Pál adta ki.) Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt. Pizza...! A Pizza...! című album az 1989-ben alakult Soho Party együttes első stúdióalbuma, mely 1994-ben jelent meg a BMG Ariola kiadónál. Az albumról két kislemez jelent meg. Az album dalai Gyere, táncolj! (Radio Edit) Dilis A Lány Repülj Velem Brutális Szex A Szerelem Vár Hideg Van (B.B.-nek) featuring St.Martin Baby, nem kell más! Visszavárlak Balatoni Nyár ! Írta a KFT együttes Gyere Táncolj! (Fantasy Mix) Miért Nincs Nyáron Hó? (Soho Radio Edit) featuring Császár Előd Dilis A Lány (Raggamix) Gyere Táncolj! (Tribal Clubmix) A dalokat Náksi Attila, Dömötör Sándor, Vitéz László Attila, Császár Előd, Koller László (Animal Cannibals) és Diramerján Artin írták. Kivételt képez el alól a Balatoni Nyár című szerzemény, melyet a KFT együttes írt. Érdekesség, hogy habár a csapat által újrahangszerelt verzió is hatalmas siker volt a klubokban, egyetlen kislemezre sem került fel az album változat. Borne vasútállomás Borne vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Borne községben, településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Almelo–Salzbergen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Almelo de Riet vasútállomás Hengelo vasútállomás Rebellion A Rebellion német heavy metal zenekar. Két volt Grave Digger tag alapította: Uwe Lulis gitáros és Tomi Göttlich basszusgitáros. Történet 2007-ben jelent meg a vikingek történetét feldolgozó trilógiájuk második albuma a Miklagard, már az új női taggal Simone Wencel gitárossal. Jelenlegi felállás Michael Seifert – ének Uwe Lulis – gitár Simone Wenzel – gitár Tomi Göttlich – basszusgitár Gerd Lücking – dob Korábbi tagok Björn Eilen – gitár (2001–2005) Randy Black – dob (2001–2003) jelenleg Primal Fear Diszkográfia Shakespeare’s Macbeth – A Tragedy in Steel 2002 Born a Rebel 2003 Sagas of Iceland – The History of the Vikings Volume 1 2005 Miklagard – The History of the Vikings Volume 2 2007 Arise - The History of The Vikings Volume 3 2009 Arminius - Furor Teutonicus 2012 Videoklip Miklagard Alistál Alistál (szlovákul Dolný Štál, 1948-1990 Hroboňovo) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. Felistál (szlovákul Horný Štál) és Tőnye (szlovákul Tône) tartozik hozzá. Fekvése Dunaszerdahelytől 10 km-re délkeletre, a Csallóközben fekszik. Élővilága Alistálon egy gólyafészket tartanak nyilván. 2013-ban 4, 2016-ban 2 fiókát számoltak össze. Nevének eredete Nevét a hagyomány szerint az itteni királyi ménesek szálláshelyeiről, az istállókról kapta. 1948 és 1990 között Hroboňovo volt a hivatalos neve, Sámo Bohdan Hroboň (1820-1894) szlovák költőről és filozófusról volt elnevezve. Története Első lakói a királyi ménesek csikósai, ellátói voltak. Oklevél 1111-ben említi először. Később csak 1260-ban szerepel egy 1400 körül hamisított okiratban. A 13. században királyi tárnokok tulajdona. Később királyi udvarnokokat is említenek. A 15. század elején a pozsonyi képtalan pereskedik miatta a Szentgyörgyi család tagjaival, akik 1412-ben megosztoznak rajta. Később az alistáli nemesek hatalmaskodásai miatt 1439-ben és 1458-ban az óbudai apácákkal pereskednek. 1454-ben és 1507-ben a Bazini és Szentgyörgyi grófi család birtoka, akik 1518-ban a Várkonyiakkal pereskednek miatta, majd elzálogosítják nekik. Az innen származó leghíresebb szobrot, az alistáli Madonnát az esztergomi Keresztény Múzeum 1940-ben vásárolta meg, ma is ott látható. A 16. században lakói református hitre tértek, 1615-re a Csallóköz legnagyobb református egyháza lett. Vályi András szerint "ALISTÁL. Elegyes falu Poson Vármegyében, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Csalóközben. Határbéli földgye ollyan minéműségű mint Felistálnak, harmadik Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Alistál, magyar falu, Pozson vgyében, Szerdahelytől délkeletre 2 órányira. Számlál 435 kath., 13 ev., 481 ref. lak. Ref. anyaszentegyház; sok rétjek, s legelőjök van; a kolompért nagyon termesztik. Ut. p. Somorja." Pozsony vármegye monográfiája szerint "Alistál, magyar község 192 házzal és 1098 ev. ref. és róm. kath. vallású lakossal, a kik között az ev. reformátusok vannak túlsúlyban. Nevét többen onnan származtatják, hogy hajdan itt lettek volna a királyi istállók. Annyi tény, hogy egy 1268-as oklevél az innen egy órajárásnyira fekvő Szakálosról akként emlékszik meg, hogy ott voltak a királyi ménesek és ott laktak az istállómesterek. Alistálnak csak 1391-ben találjuk első írott nyomát. A néphagyomány azt tartja, hogy a község első telepsei a Lubinszky, Mady, Bozsaki, Ramocsay és Radványi családok voltak. A községhez tartozó dűlők közül a Péterháza és a Bödeháza nevűek régi birtokosok neveit látszanak megörökíteni. A mult század első felében a László család volt a földesura. A községben két templom van. A református templom késői gót stílű és a 15. században épült, a katholikus templom pedig 1786-ban. A mult század elején a községhez tartoztak: Belle, Hidvég, Karáb és Petény puszták. Ezek közül Belle puszta Billye néven már 1296-ban van említve, István fia László birtokaként. Most cak Hidvég puszta és Jázó major tartozik ide. A község körjegyzőségi székhely. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Felistál-Nyárasd." A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1043, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 1962 lakosa volt, ebből 1848 magyar, 106 szlovák, 3 cseh és 5 egyéb. 2011-ben 1894 lakosából 1742 magyar és 134 szlovák volt. Nevezetességei Szent Mártonnak szentelt római katolikus temploma 1450 körül, vagyis a 15. században épült késő gótikus stílusban . 1977 -ben restaurálták, míg a tornyot 2004 -ben újították fel. Református templomát a régi templom helyén építették a 20. század elején. Egykor zsinagógája is volt, de ezt 1945 után lebontották. Tájházában helytörténeti kiállítás látható. Az egykori tőzegbányák elöntött tavain található a Felvidék egyik legnagyobb, több száz egyedet számláló dankasirály fészkelőhelye. Testvértelepülések Győrszentiván Biatorbágy Nagydobrony Híres emberek Itt született 1921 . április 19 -én Boda Domokos gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a szegedi Gyermekklinika igazgatója. 2602 Moore A 2602 Moore (ideiglenes jelöléssel 1982 BR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1982. január 24-én. Saint-Clément-des-Baleines Saint-Clément-des-Baleines település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 631 fő (2015). Saint-Clément-des-Baleines Ars-en-Ré és Les Portes-en-Ré községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Smallville (6. évad) 6.01 Zod (Zod) A Fantom Zónába zárva – ami egy kriptoni börtön, melyet Jor-El alkotott – Clark képességei nélkül találja magát, bosszúra szomjas bűnözőkkel, akiket az apja száműzött oda. Ezalatt Lex testét uralva Zod rabként tartja Lanat, hogy utódot nemzzen neki. Terve, hogy a Földet a Kriptonhoz hasonlóvá tegye. Ehhez segítségül az idegen űrhajó merevlemezét használja. Miután Lois és Martha repülőgép szerencsétlenséget szenved közel a Magány Erődjéhez, Jor-El elmondja Martha-nak, hogyan öljék meg Zod-ot. Eközben Chloe a Daily Planetben újra találkozik egy régebbi "kalandjával", Jimmy Olsennel. 6.02 Tüsszentés (Sneeze) CLARK KIFEJLESZT EGY ÚJ SZUPERERŐT – Clark keményen dolgozik, hogy eltakarítsa Zod pusztításának nyomait. Eközben felfedez valamit, amiről először azt hiszi, az első megfázása. Ám hamar rádöbben, hogy az új szuperereje van kifejlődőben, a szuperfújás! Lois eközben állást kap az Inkvizítornál, a helyi bulvárlapnál. Lana és Lex összeköltözik. Lex meg van győződve arról, hogy valaki követi őt. Ez hamar beigazolódik, amikor elrabolják. 6.03 Sorvadás (Whither) AZ ALL-AMERICAN REJECT LEX JELMEZBÁLJÁN ZENÉL – Lexnek bűntudata van a Zod által végzett pusztítás okán, ezért jelmezes jótékonysági bált rendez, ahova meghívja az All American Reject zenekart is. Mialatt Clark és Chloe egy olyan szörnyeteget üldöznek, aki férfi tetemeket akar felhasználni ördögi tervéhez.Az üldözés felgyorsul, amikor a Jimmy Olsent is elrabolják. Lois eközben vonakodva ám, de beleegyezik, hogy Oliver Queen randizzon vele Lex bálján. 6.04 Nyíl (Arrow) CLARK LELEPLEZI GREEN ARROW-T – Lois egy jótékonysági esten szemtanúja lesz, amint Green Arrow ellopja Martha Kent gyémántnyakláncát. Ekkor a lány megfogadja, hogy kideríti, kit rejt a kosztüm. Clark nyomozni kezd és kideríti, hogy Green Arrow nem más, mint Oliver Queen. Oliver kosztümjében meglopja a gazdagokat, hogy aztán az elesetteket segítse meg ezáltal. Eközben Lex és Lionel Lana hűségét teszteli. 6.05 Osztálytalálkozó (Reunion) EGY MÚLTBATEKINTŐ EPIZÓD MEGMUTATJA, MIÉRT UTÁLJA OLIVER LEXET – Tinédzserként Oliver és Lex egy suliba jártak, ahol Oliver és haverjai folyvást erőszakoskodtak Lex-szel annak Duncan nevű barátjával. Lex végül – azzal a reménnyel, hogy így befogadják – Duncan ellen fordult. Duncan azonban végül kétségbeesésében leugrott a tetőről. Lex és Oliver most egy osztálytalálkozó alkalmából visszatér a régi iskolába. Azonban mindketten megdöbbennek, amikor kiderül, hogy Oliver haverjai egytől egyig erőszakos halált haltak rejtélyes balesetekben. Minden nyom Duncan-hez vezet. Eközben Clark műholdfelvételeket lát négy másik kráterről, amik a Fantom Zónából való menekülése napján jelentek meg. Rájön, mások is követték. 6.06 Az utolsó lökés (Fallout) BOW WOW VENDÉGSZEREPEL, A ZÓNÁBÓL SZÖKÖTT SOROZATGYILKOST JÁTSZVA – Clark nagyon boldog lesz, amikor megtudja, hogy Rayának is sikerült megszöknie a Fantom Zónából. A lány Smallville-be jön, hogy találkozzon vele. A két kriptoni fiatal közel kerül egymáshoz, Raya pedig megmutatja Clarknak, hogyan állítsa helyre a Magány Erődjének erejét. Eközben egy a zónából szökött gyilkos – Bearn (Bow Wow) – mindkettőjükön bosszút akar állni bebörtönzése miatt. 6.07 Düh (Rage) GREEN ARROW BEAD MAGÁNAK EGY SZÉRUMOT, HOGY LEGYŐZHETETLEN LEGYEN – Clark felfedezi, hogy Green Arrow-t meglövik, miközben megpróbál megmenteni egy bajba került párt. De Oliver tagadja, hogy megsérült volna. Aztán, mikor később Oliver szokatlanul kezd viselkedni, Chloe és Clark felfedezik, hogy egy szuper-szérumot használ, aminek segítségével teste minden sérülés után regenerálódik. Azonban a szernek mellékhatásai vannak. Eközben Lana egy sokkoló felfedezést tesz, ami megfertőzi a kapcsolatát Lex-szel 6.08 Sztatikus (Static) A PANKRÁCIÓS SZUPERSZTÁR, BATISTA VENDÉGSZEREPEL – Clark megtudja, hogy egy zónaszökevény Seattle-ben kötött ki. Az idegen lemészárolta egy egész hajó legénységét. A lény kiszippantja a csontokat az emberekből. A nyomozás közben Clark szembekerül vele. Eközben egy páciens megszökik a LuthorCorp titkos kísérleti laborjából. Az illető képes rezgési frekvenciát váltani. Ezt kihasználva szökik meg a LuthorCorpból, hogy aztán bosszút álljon Lexen. Képességével egy olyan tartományba börtönzi, ahol az ifjú Luthor mindenkit hall és lát, őt azonban senki sem látja. A rész vége felé új DC Comics hős teszi tiszteletét, bár csak pár másodperc erejéig. 6.09 Földalatti (Subterranean) A TOTÁLIS BEVÁNDORLÓ – Clark megdöbbenve fedezi fel, hogy a szomszédjuk, Jed McNally illegális bevándorlókat tart fogva és rabszolgamunkára kényszeríti őket a farmján. Clark – az által vezérelve, hogy a totális bevándorlónak érzi magát – Martha segítségét kéri annak érdekében, hogy egy fiatal fiú, Javier (Tyler Posey) és az anyja az Államokban maradhasson. 6.10 Hydro (Hydro) TORI SPELLING VENDÉGSZEREPEL ÉS TOM WELLING RENDEZ – Lana bevallja Chloe-nak, hogy kétségei vannak affelől, hogy jó döntés lenne Lex-hez hozzámenni, mivel még mindig rejlenek benne érzések Clark iránt. Ezt követően Linda Lake (Tori Spelling), a Planet pletykarovatának vezetője részletesen kitálalja a beszélgetést. Chloe – hogy bizonyítsa, nem ő adta tovább a társalgás tartalmát – nyomozásba kezd a munkatársa után. Ekkor deríti ki, hogy Lake képes vízzé változtatni magát. Így tud anyagot szerezni rovatához. Eközben Lois elkezdi gyanítani, hogy Oliver nem más, mint Green Arrow. Clark segítségét kéri, hogy ezt bebizonyítsa. 6.11 Igazság (Justice) GREEN ARROW MEGHÍVJA FLASHT, AQUAMANT, VALAMINT CYBORG-OT, HOGY MEGALAKÍTSÁK A SZUPERHŐSÖK LIGÁJÁT – Green Arrow erősítést hív Smallville-be, így megérkezik Bart Allen/Flash, Aquaman, valamint Cyborg, hogy elpusztítsák a LuthorCorp titkos laborját. Az intézménybe való behatolás közben Bartot elkapják és Lex kínozni kezdi. Clark elindul, hogy megmentse őt, de térdre kényszeríti egy meteorkő. A riadt Chloe Oliverhez fordul segítségért, s az újonnan alakult Justice League akcióba lép, hogy megmentse Clarkot és Bartot. 6.12 Labirintus (Labyrinth) MARTIAN MANHUNTER SZÍNRE LÉP, HOGY MEGMENTSE CLARKOT – Clarkot megtámadják. A támadást követően egy elmegyógyintézetben ébred, ahol az orvos – Dr. Hudson – elmondja neki, hogy már öt éve került oda. Elmondása szerint azért, mert Clarknak olyan tévképzetei vannak, hogy szuperereje van. Ebben az új világban Martha Lionel Luthor felesége, Chloe-t őrültnek tartják, Lana pedig Clarkot választotta Lex helyett. Lana arra kéri Clarkot, hogy egyezzen bele dr. Hudson kezelésébe, hogy együtt lehessenek. Azonban egy másik páciens, John (azaz Martian Manhunter) elárulja neki, hogy a doktor igazából egy fantom és meg kell ölni, hogy visszatérjenek a valós világba. Clarknak élete legkeményebb döntését kell meghoznia. 6.13 Karmazsin (Crimson) A VÖRÖS KRIPTONIT VISSZATÉR ÉS A "ROSSZ CLARK" MEGCSÓKOLJA LOIST ÉS LANÁT IS – Miután Lois kipróbál egy vörös kriptonittal készült rúzst, teljesen beindul Clarkra. Rögvest a tettek mezejére is lép. A páros csókolózni kezd, amitől a vörös kriptonit megfertőzi Clarkot. Ez felszabadítja gátlásait és felszínre kerül a "rossz Clark". A vörös kő által elvakítva Clark úgy dönt, hogy feldúlja Lex és Lana eljegyzési vacsoráját és elrabolja a menyasszonyt. 6.14 Birtokháborítás (Tresspass) JIMMY SZAKÍT CHLOE-VAL ÉS LANÁT MEGTÁMADJA EGY LESELKEDŐ – Lana rájön, hogy egy kukkoló vette célba, miután fotókat kap, amelyen vetkőzés közben látható a szobájában. Eközben Jimmy szakít Chloe-val, mert úgy hiszi, Chloe nincs igazán túl Clark-on, Chloe erőt vesz magán és mélyen magába tekint, mit is érez a legjobb barátja iránt. 6.15 Mutáns (Freak) CHLOE ÉS CLARK FELFEDEZI, HOGY TOBIAS KÉPES BEAZONOSÍTANI A "METEORSZÖRNYEKET". T. a közelmúltbeli meteoresőben veszítette el a látását. Lex arra használja fel a fiút, hogy- kísérletezés céljából -sorra felkutassa a különleges képességekkel rendelkezőket. Lana is felismeri Tobias különleges tudását és attól fél, hogy Clark is a meteorral fertőzöttek közé tartozik, felajánl neki egy szaruhártya-átültetést cserébe a hallgatásáért, de valahogyan mégis sokkoló hírként hatnak rá Tobias szavai. (Michael Rosenbaum ezúttal rendezőként mutatkozik be.) 6.16 Ígéret (Promise) LEX ÉS LANA ESKÜVŐJE – Lex és Lana esküvőjének napján Lex telefonhívást fogad dr. Langstontól, aki azzal fenyegeti, hogy elmondja Lanának az igazat a babájáról. Lana eközben újra átgondolja, hogy vajon hozzámenjen-e Lexhez. Clark pedig rádöbben: képtelen hagyni, hogy ez az esküvő megtörténjen, ezért úgy dönt, feltárja a titkát Lanának. Arra viszont senki sem készül fel, ami akkor történik, mikor Lionel betoppan az esküvőre.. 6.17 Csata (Combat) CLARK ÉS CHLOE EGY ÚJABB ZONER-RE BUKKANNAK – Titán -egy újabb szökevény a Fantom Zónából- egy titkos "meteor szörny" ketrecharc klub sztárja, akinek véres és halálos harcait sugározza az internet felkelti Oliver Queen érdeklődését és megosztja tippjét barátjával Clarkkal, akinek nincs más választása: meg kell állítania Őt mielőtt több áldozatot szedne! Mindeközben Loisnak egy bomba sztorit kell nyújtania az Inkvizítornak, ha meg akarja tartani az állását és szintén a különleges harcosok klubján akad meg a szeme. 6.18 Utód (Progeny) Chloe ellop Lextől egy flash drive-ot, de másnap semmire sem emlékszik. Kiderül, hogy Chloe anyja képes irányítani a meteormutánsokat így Chloe-t is. Lex mindkettőjüket elfogja, de Clark segítségével sikerül megszökniük. Lana rájön, hogy valójában sosem volt terhes, csak Lex tudta nélkül olyan szert adott neki amitől úgy tűnt. Lex megfenyegeti Chloe-t amitől Clark úgy dönt szembeszáll vele… 6.19 Nemezis (Nemesis) CLARK ÉS LEX CSAPDÁBA ESIK EGY BEOMLOTT AKNÁBAN AMIT KRIPTONIT SZEGÉLYEZ – Jodi – akinek a férje korábban a katonaság különleges egységében szolgált – egy csőbombát robbant fel Lex egyik titkos laborjában. Azzal vádolja Lexet, hogy elrabolta a férjét. Lionel súlyosan megsérül a robbanásban, Lexet pedig túszoul ejti a felbőszült feleség. Jodi megfenyegeti az ifjabbik Luthort, hogy rárobbantja az egész labort, hacsak nem mondja el neki, hogy hol a férje. Clark elindul, hogy megmentse Lexet, de azonnal erejét veszti a kriptonit által szegélyezett falaktól. Lex és Clark rádöbben: az egyetlen módja, hogy élve kijussanak az, ha összedolgoznak… 6.20 Noir (Noir) JIMMY NYOMOZÁSBA KEZD LANA TÁMADÓJA UTÁN – Lana-t lelövik a Daily Planet-ben. Jimmy lefotózza az áldozatot, de amikor a gépen meg akarja nézni, leütik. Hirtelen 1940-ben találja magát, ahol Lana bejelenti saját halálát, Lois a talonban énekesnő, Clark pedig a Daily Planet-ben dolgozik. Jimmy rájön, hogy Lex megcsalja Lana-t Lois-szal, amit le is fotóz. A nyomozás közben lelövi Lex-et aki meghal. Mikor Jimmy rájön, hogy ki a tettes, kiderül, hogy Clark egy Metroplis-i nyomozó. 6.21 Prototípus (Prototype) A PROTOTÍPUS ELÉRTE A VÉGSŐ FÁZIST – Lex titokban, Titán vérét felhasználva, elkészíti a legyőzhetetlen szuperkatonát. Lois felismeri, amikor megtámadja őt. Rájönnek, hogy Wes-t -Lois régi barátját- a katonaság halottként tekinti, ám ez nem igaz. Mikor Clark összecsap Wesszel, a férfi meghal és amint ezt Lex megtudja, -a több száz ember közül, akit fogva tart, hogy rajtuk próbálja ki a szérumot- kiválaszt egy újat, akin tovább kísérletezhetnek. Eközben Lionel elmondja Marthanak, hogy felkérték, hogy legyen Martha a metropolisi szenátor helyettese. 6.22 Fantom (Phantom) LEX TOVÁBB KERESI AZ UTOLSÓ FANTOMOT, ÉS DRÁMAI ESEMÉNYEK TÖRTÉNNEK – Martha elutazik Washingtonba. Lex rájön, hogy az utolsó fantom csak bizonyos ideig marad egy testben, és arra is, hogy honnan lehet megtudni, hogy kiben van éppen. Clark mikor megtudja, hogy Lana ott akarja hagyni Lexet, elmond mindent magáról, de meglepődik, amikor Lana közli, tud a képességeiről. Loist megkéselik, míg Lanat felrobbantja valaki, de, hogy ki, az rejtély marad. Lexet letartóztatják, mert úgy gondolják, hogy ő ölte meg Lanat. A fantom pedig új testet ölt Clark DNS-éből. Clark bizarrabb változata lett. Józef Piłsudski Józef Klemens Piłsudski (Zułów, 1867. december 5. – Varsó, 1935. május 12.) lengyel államférfi, marsall, tábornagy, a Második Lengyel Köztársaság első államfője (1918–1922), majd az 1926–1935 közötti tekintélyuralmi rendszer irányítója, a hadsereg vezetője. Nemesi családba született, melynek tradíciói a Litván Nagyfejedelemség és a Lengyel–Litván Nemzetközösség korába nyúltak vissza. Az első világháború közepétől haláláig Piłsudski komoly befolyással bírt a lengyel politikára, és fontos alakja volt az európai politikának is. Nagymértékben neki köszönhető, hogy Lengyelország 1918-ban, felosztása után 123 évvel visszanyerte a tényleges állami létét. Életrajza Fiatalkora Józef Pilsudski 1867. december 5-én született a család földbirtokán Zulówban (ma Zalavas, Litvánia). A terület a Lengyel–Litván Unió felosztását megelőzően a Litván Nagyfejedelemség része volt. Az elszegényedett nemesi család a lengyel hazafias tradíciókat ápolta, és lengyeleknek vagy ellengyelesedett litvánoknak tartották őket. A család második fiúgyermeke volt Józef. A wilnói (ma Vilnius) orosz gimnáziumba járt. Nem volt különösen szorgalmas tanuló. Kisfiúként édesanyja, Maria Bilewicz tanított neki lengyel történelmet és irodalmat, mely tárgyak oktatását az orosz hatóságok tiltották. A család nehezményezte az orosz kormány oroszosító politikáját. Édesapja, Józef harcolt az 1863–1864-es januári felkelésben az orosz megszállás ellen. A fiatal Józef mélységes ellenérzést táplált a kötelező orosz ortodox istentiszteletekkel szemben, és ez nem csak a cár és az Orosz Birodalom ellen szólt, hanem az egész – általa jól ismert – orosz kultúra ellen is. Politikai pályája Valószínűleg már 1887-es szibériai száműzetése előtt katonának állt. Visszatértekor belépett a Szocialista Pártba, majd 1905-ben megalapította a Harci Szövetséget. Ezen szervezet a lengyel emberek katonai kiképzését és a lövészegyletek létrejöttét támogatta. Politikai életének korai szakaszában befolyásos tagja volt a Lengyel Szocialista Pártnak, melynek később vezetője is lett. Úgy tartotta, hogy az Orosz Birodalom a lengyel függetlenség legfőbb akadálya. Lengyel légiókat hozott létre, melyek az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia és Német Császárság mellett harcoltak Oroszország ellen. Az első világháború után a lengyel csapatok vezetésével bízták meg a lengyel–szovjet háború (1919–1921) alatt. 1923-ban, amikor a lengyel kormányban Piłsudski fő ellenfelei, a Nemzeti Demokrata Párt tagjai kerültek túlsúlyba, visszavonult az aktív politikától. Azonban 3 évvel később, 1926 májusában puccsal Lengyelország de facto diktátora lett. 1935-ös haláláig főként a hadüggyel és külüggyel foglalkozott. Halála 1935. május 12-én Varsóban halt meg a lengyel állam újjáteremtője, a függetlenségi harc legendás vezetője, akit sokan bíráltak, de politikájának helyességét senki sem vonta kétségbe. Ezt bizonyítja az is, hogy a későbbi kormányok az általa elindított politikát követték. Emlékezete Halála után a személyét még nagyobb tisztelet övezi. Sokan tartották életében nacionalistának, diktatúrára törőnek, de végül mindenki elismerte igaz hazafiságát, hazaszeretetét és államteremtő tevékenységének helyességét. Krakkóban a nevét viseli az 1937 -ben a tiszteletére épített Piłsudski-halom . A Krak-, a Wanda- és a Kościuszko-halom után ez volt a negyedik emlékdombocska a városban. Emléktáblája a Budapest, XII. kerület Apor Vilmos tér 2. (korábban: Piłsudski és Böszörményi u. sarok) alatt található. A magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye. Jovan Kovačević Jovan Kovačević (1920–1988) szerb népvándorláskor kutató régészprofesszor. Élete Szakmai karrierjében éles irányváltás következett be. Fokozatosan elfordult a Lubor Niederle féle avaroszláv koncepciótól. A Belgrádi Egyetem népvándorlás-tanszékének vezetője volt. A tanszéken utódja Đorđe Janković lett. 1961-ben együtt ásatott Danica Dimitrijevićel a vajkai avar temetőben és a Batajnica–Velika Humka honfoglalás-kori temetőben is. 1963 közösen írták a Zimonyi Múzeum kiállításkatalógusát is. Művei 1959 Srednjovekovna nekropola u Batajnici. AP 1, 151-153. (tsz. Danica Dimitrijević) 1960 Arheologija i istorija varvarske kolonizacije južnoslovenskih oblasti (od IV do početka VII veka). Novi Sad. 1961 Brdašica, Vojka, Stara Pazova – Nekropola II avarskog kaganata. AP 3, 116-120. (tsz. Danica Dimitrijević) 1962 Seoba naroda – arheološki nalazi jugoslovenskog Podunavlja. Zemun. (tsz. Danica Dimitrijević - Zdenko Vinski) 1965 Stari Slankamen (Acumincum) – praistorijska, antička i srenjevekovna (sic!) nalazišta. AP 7, 115-120. 1966 Avari na Jadranu. Materijali III. Novi Sad 1965. Beograd, 53-81. 1972 Les tombes 73 et 77 de la nécropole de „Čik”. Balcanoslavica 1, 65-72. 1973 Die awarische Militärgrenze in der Umgebung von Beograd im VIII. Jahrhundert. AI 14, 49-56. 1977 Avarski kaganat. Beograd. 1978 Problemi Seobe Naroda u Karpatskoj kotlini. Novi Sad. (tszerk. Danica Dimitrijević - Zdenko Vinski) 1981 Doseljenje Slovena na Balkansko polustrvo. In: Istorija srpskog naroda. Prva knjiga. Od najstarijih vremena do maričke bitke (1371). Szerk. Sima Ćirković. Beograd, 109-124. 1983 Naučni skup „Menore iz Čelareva”. Beograd. (tsz.) Bornemisza János (kászoni báró) Kászoni báró Bornemisza János (Görgényszentimre, 1734. december 15. – Bécs, 1810. december 1.) kamarás, Hunyad vármegye főispánja, a kászoni Bornemisza család sarja. Élete Bornemisza Ignác báró tordai főispán és gróf Kornis Krisztina fia. 1762 és 1765 között a bécsi Theresianumban tanult. Császári és királyi kamarásként, valamint Hunyad megye főispánjaként tevékenykedett. Estvéli időtöltése című kötete, amely Kolozsváron jelent meg 1777-ben egy ötfelvonásos szomorújátékot (Igaz hitét megvető léleknek szabados élete), illetve néhány verset és szatírát tartalmaz. Az 1784-es erdélyi parasztfelkelésről – melynek maga is szenvedő alanya volt - írt főispáni jelentése az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában található. Családja 1770-ben feleségül vette Pálffy Mária grófnőt (1753–1795), aki két gyermeket szült neki: Lipót ( 1771 – 1836 ), neje: báró Bornemisza Róza (?– 1815 ) Jozefa (?), férje: gróf Nemes Ádám ( 1769 – 1834 ) Bocz Gyula Bocz Gyula (Pécs, 1937. március 1. – Pécs, 2003. július 12.) Munkácsy Mihály-díjas Baranya megyei magyar szobrászművész. Életpályája 1950-ben Guatemalában rajzpályázatot nyert. Autodidakta módszerrel tanulta ki a művészetet, kezdetben gyári munkásként dolgozott. Lantos Ferenc oktatta a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ képzőművészeti szakkörében. Az 1960-as évek elejétől organikus-nonfiguratív szobrokat alkotott, illetve elsősorban kő, ritkábban fém kisplasztikákat (A tenger, 1964; Virág, 1968; Törekvés, 1974). Szürrealisztikus nonfiguratív alkotásai a Szürenon művészcsoportosuláshoz kapcsolták őt. Először 1963-ban állította ki a műveit. 1968 és 1975 közt a villányi szobrász-alkotótelepen dolgozott, ekkor készültek nagyméretű plasztikái. 1971 és 1973 közt készült Spirál című szobra, amelyet a villányi szoborparkban állítottak fel. Az 1980-as évek közepétől festett, szögekkel kivert faszobrokat is alkotott (pl. az 1985-ben készült Ketten című munka). 1981-től Hosszúhetényben, nagyapja házában telepedett le és itt alkotott. Elismerései 1971 -ben elnyerte a III. Országos Kisplasztikai Biennálé első díját. 1993 -ban Cambridge -ben életműdíjat kapott és elnyerte a XIII. Országos Kisplasztikai Biennálé különdíját. 1996 : Baranya megye Önkormányzata Művészeti díja. 1999 : Munkácsy-díj. Egyéni kiállításai 1966 - József Attila Művelődési Ház, Pécs 1968 - Művelődési Ház, Meszes (R. Fürtös Ilonával együtt) 1969 - Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Bartók Klub, Pécs 1985 - Vörösmarty Művelődési Központ, Bonyhád 1987 - Püspökszentlászlói Galéria, Pécsi Galéria 1988 - Művészetek Háza, Szekszárd , illetve Munkásművelődési Központ, Paks 1990 - Művelődési Ház, Hosszúhetény 1991 - Parti Galéria, Pécs 1992 - Kaposfüredi Galéria, Kaposfüred 1993 - Városi Helytörténeti Múzeum, Komló . Köztéri művei Virág ( 1968 , villányi szoborpark) Élet ( 1969 - 1971 , villányi szoborpark, befejezetlen) Dombormű ( 1970 , Pécs, Sopianae Gépgyár kultúrterme) Spirál (1971-1973, villányi szoborpark) Siklós-Villány obeliszk [Spirál] ( 1973 , Budapest, Népliget ) Csillagok (1973-1974, villányi szoborpark) Felszabadulási emlékmű - Petőfi-partizánbrigád ( 1975 , Csányoszró ) Gyászoló - Kolta Ferenc síremléke (1975, pécsi temető) Jégvirág (1976, Orfű , ABC-áruház parkja) Tektonika (1986, Bréma) Dr. Steinmetz Endre-dombormű (1987, Pécs, Megyei Kórház és Rendelőintézet) Plasztika (1993, Komló) Plasztika (1996, Hosszúhetény, Millecentenáriumi emlékpark). Művei közgyűjteményekben Bányászati Múzeum, Pécs Janus Pannonius Múzeum, Pécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Nointot Nointot település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 1347 fő (2015). Nointot Bernières, Bolbec, Mirville, Raffetot, Rouville, Saint-Jean-de-la-Neuville és Vattetot-sous-Beaumont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alba Fehérvár KC A Fehérvár Kézilabda Club egy székesfehérvári női kézilabdacsapat. A 2004/05-ös idényben a – Győri ETO KC ellen vívott – EHF-kupa döntő győztese. Jelenlegi játékoskeret A 2018–2019-es szezon játékoskerete. A félkövérrel jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek Sikerei EHF-kupa : 1-szeres győztes: 2005 Magyar Kupa : 1-szeres ezüst érmes: 2006 Magyar bajnokság : 5-szörös negyedik helyezett Formula–1 orosz nagydíj A Formula–1 orosz nagydíj (oroszul: Гран-при России) a Formula–1-es világbajnokság egyik futama, amelyet először 2014-ben rendeztek meg. A pálya Szocsiban található, a neve Sochi Autodrom. Közép-afrikai keskenyszájú orrszarvú A közép-afrikai keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis minor) az emlősök (Mammalia) osztályának páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó keskenyszájú orrszarvú (Diceros bicornis) egyik alfaja. Előfordulása A közép-afrikai keskenyszájú orrszarvú eredeti előfordulási területe Nyugat- és Dél-Tanzánia, továbbá Malawin keresztül Zambia, Zimbabwe és Mozambik, valamint a Dél-afrikai Köztársaság északi és keleti részei. Talán a Kongói Demokratikus Köztársaság déli részén, Észak-Angolában és Kelet-Botswanában is élt. Manapság Tanzánián kívül a Dél-afrikai Köztársaság északkeleti részén, Zimbabwéban és Szváziföldön van jelentősebb állománya. Malawiból, Botswanából és Zambiából kiirtották, de azóta visszatelepítették. A mozambiki állomány nem ismert; 2008-ban csak egyetlenegy példányát vették észre. Történelmileg ez volt a legnagyobb egyedszámban élő keskenyszájú orrszarvú alfaj. 1980-ban 9090 példánya létezett, azonban az orvvadászat miatt ez 1995-re 1300-ra csökkent. 2001-ben már csak 1651 közép-afrikai keskenyszájú orrszarvú létezett, viszont a védelmi és szaporítási programoknak köszönhetően az alfaj egyedszáma 2010-re 2200 állatra nőtt. Ez az szám azonban 90%-kal kisebb, mint az 1960-as adatok szerinti állomány. Az utóbbi években rohamosan nőtt az orvvadászat által okozott pusztítás. Életmódja A szavannákon található ligeterdők és bozótosok lakója, ahol a mozgatható ajkaival a bokrok és cserjék leveleit szedegeti. Kevin Crovetto Kevin Florient Edmond Jean Crovetto (Monaco, 1992. június 10. –) monacói tornász. Élete 1998-ban kezdett el foglalkozni a tornával, 2004-től versenyszerűen. Első nemzetközi versenye 2009-ben volt, a tamperei nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon. Nagyobb nemzetközi versenyen elért legjobb eredménye – a montpellieri férfi torna-Európa-bajnokság szerenkénti részeredmények összesítése alapján – egy 23. hely volt 2012-ből. Részt vett a 2014-es nanningi és a 2015-ös glasgow-i világbajnokságokon, ahol összetettben a 133., illetve a 181. helyen zárt. Noirefontaine Noirefontaine település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 396 fő (2015). Noirefontaine Pont-de-Roide-Vermondans, Bief, Dampjoux, Liebvillers, Montécheroux és Villars-sous-Dampjoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csoportnyelv A csoportnyelv a nyelv egyes társadalmi csoportokon, továbbá foglalkozási és tudományágakon belül kialakult – a köznyelvtől csak szókincsének egy részében eltérő – változata. A csoportnyelveknek két fő típusát tartják számon: a szlengeket (például a tolvajnyelvet, a diáknyelvet) és a szaknyelveket (orvosi nyelv, bányásznyelv stb.) A csoportnyelvek legjellemzőbb sajátossága, hogy csak szókincsből állnak, nem önállóan beszélhető nyelvváltozatok, használatukhoz szükség van egy bázisnyelvre is. A csoportnyelv szélesebb társadalmi körben használt változata a rétegnyelv. A magyar nyelvészetben használt csoportnyelv szakszót a szociolingvisztika terminusai közül a regiszternek és a szociolektusnak szokták megfeleltetni, bár ezekkel nem teljesen azonos fogalmat takar. Vastseliina (község) Vastseliina község község Võrumaa megye keleti részén. A község a fővárostól 285 km, a megyeszékhelytől 24 kilométernyire fekszik. A község lakossága 2016. január elsején 1970 fő volt, amely 222,8 km²-es területét tekintve 8,8 fő/km² népsűrűséget jelent. A község 1991. december 31-én vált önálló községgé, addig közösen alkotott egy területi egységet a mai Hanja, Lasva, Misso, Meremäe, valamint Võru községgel. Közigazgatási beosztás Központja Vastseliina Falvak Vastseliina község területéhez 46 falu tartozik: Haava, Halla, Heinasoo, Hinniala, Hinsa, Holsta, Illi, Indra, Jeedasküla, Juraski, Kaagu, Kapera, Kerepäälse, Kirikumäe, Kornitsa, Kõo, Kõrve, Käpa, Külaoru, Kündja, Lindora, Loosi, Luhte, Mutsu, Mäe-Kõoküla, Möldri, Ortuma, Paloveere, Pari, Perametsa, Plessi, Puutli, Raadi, Saarde, Savioja, Sutte, Tabina, Tallikeste, Tellaste, Tsolli, Vaarkali, Vana-Saaluse, Vana-Vastseliina, Vatsa, Viitka, valamint Voki. 1999–2000-es magyar férfi kosárlabda-bajnokság Az 1999–2000-es magyar férfi kosárlabda-bajnokság a hatvannyolcadik magyar kosárlabda-bajnokság volt. Tizenkét csapat indult el, a csapatok két kört játszottak, majd az 1-8. helyezettek három győzelemig tartó egyenes kieséses rájátszást játszottak (négy győzelemig tartó bajnoki döntővel), a 9-12. helyezettek a kiesés elkerüléséért a B csoport legjobb 4 csapatával játszottak két kört. Alapszakasz * Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár Rájátszás 1-8. helyért 3. helyért: Falco KC Szombathely - BC Marc-Körmend 2-0 Rájátszás az 5-8. helyért: Flextronics-ZTE KK - Soproni Ászok KC 2-1 Matáv SE Pécs – Klíma-Vill Purina KSE 0-2 5. helyért: Flextronics-ZTE KK – Klíma-Vill Purina KSE 1-2 7. helyért: Matáv SE Pécs - Soproni Ászok KC 2-0 9-16. helyért A Matáv SE Pécs nem indult a következő szezonban, így feljutott az NB I/A csoportba Benyik György publikációinak listája Benyik György publikációinak listája Bibliográfia Konferenciakötetek szerkesztése (24 kötet) 1. Apokalipszis. A föltámadás. Biblikus konferencia 1991–1992. Szeged; JATEPress, 1993. 2. Az apostolok cselekedetei. Szent Pál levelei a korintusiakhoz. Biblikus konferencia 1993–1994. Szeged; JATEpress, 1995. 3. A messiási kérdés. Szegedi Biblikus Konferencia 1995. Szeged; JATEpress, 1997. 4. Gyermekségtörténet és mariológia. Szegedi Biblikus Konferencia 1996. Szeged; JATEPress, 1997. 5. Példabeszédek. Szegedi Biblikus Konferencia 1997. Szeged; JATEPress, 1998. 6. Csoda-elbeszélések. Szegedi Biblikus Konferencia 1998. Szeged; JATEPress, 2000. 7. Qumran és az Újszövetség. Szegedi Biblikus Konferencia 1999. Szeged; JATEPress, 2001. 8. Hatalom és Karizma. Szegedi Biblikus Konferencia 2000. Szeged; JATEPress, 2003. 9. A szeretet missziója. Szegedi Biblikus Konferencia 2001. Szeged; JATEPress, 2005. 10. Vallási személyiségek és hatásuk a társadalomra. Szegedi Biblikus Konferencia 2002. Szeged; JATEPress, 2005. 11. Világi közösség – vallási közösség. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2003. Szeged; JATEPress, 2004. 12. A szeretet Missziója Szeged; JATEpress, 2005. 13. A Biblia értelmezése. Nemzetközi Biblikus Konferencia 2004. Szeged; JATEPress, 2005. 14. Vallási személyiségek és hatásuk a társadalomra Szeged; JATEpress; 2005. 15. Szenvedéstörténet. Nemzetközi Biblikus Konferencia 2005. Szeged; JATEPress, 2006. 16. Mózes törvénye, Krisztus törvénye. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2006. Szeged; JATEPress, 2007. 17. A Biblia és a Korán. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2007. Szeged; JATEPress, 2008. 18. Zsoltárok, himnuszok, imádságok. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2008. Szeged, JATEPress, 2009. 19. Szent Pál és a pogány irodalom. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2009. Szeged; JATEPress, 2010. 20. „Testben élünk”. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2010. Szegedó; JATEPress, 2011. 21. Isteni bölcsesség – emberi tapasztalat. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2011. Szeged; JATEPress, 2012. 22. Jézustól Krisztusig. 24. Nemzetközi Biblikus Konferencia (2012). Szeged; JATEPress, 2013. 23. The Bible and Economics. International Biblical Conference XXV (2013). Szeged; JATEPress, 2014. 24. Gyűlölet és kiengesztelődés. 26. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia (2015. augusztus 27-29). Szeged; JATEPress, 2016. Szegedi Bibliakommentár (Újszövetség) sorozat szerkesztése (11 kötet) 1. Daniel J. Harrington, SJ, Evangélium Szent Máté szerint. Kecskemét–Pannonhalma, 1993. (114 o.) 2. Philip Van Linden, CM, Evangélium Szent Márk szerint. Kecskemét–Pannonhalma, 1993. (88 o.) 3. Jerome Kodell, OSB, Evangélium Szent Lukács szerint. Kecskemét–Pannonhalma, 1993. (131 o.) 4. Neal M. Flanagan, OSM, Evangélium Szent János szerint és János levelei. Kecskemét–Pannonhalma, 1992. (141 o.) 5. William S. Kurz, SJ, Az apostolok cselekedetei. Kecskemét–Pannonhalma, 1992. (110 oldal) 6. John J. Pilch, A Galatákhoz és a Rómaiakhoz írt levél. Kecskemét–Pannonhalma, 1994. (89 o.) 7. Daniel J. Harrington, SJ, Mary Ann Getty, RSM, A Korintusiakhoz írt első és második levél. Kecskemét - Pannonhalma, 1994. (127 o.) 8. Ivan Havener, OSB, 1. Tesszalonikai, Filippi, Filemon, 2. Tesszalonikai, Kolosszei és Efezusi levél. Kecskemét – Pannonhalma, 1995. (112 o.) 9. Jerome H. Neyrey, SJ, A Timóteushoz írt I. és II., a Tituszhoz írt levél, Jakab levele, Péter I. és II. levele, Júdás levele. Kecskemét – Pannonhalma, 1995. (120 o.) 10. George W. MacRae, SJ, A zsidókhoz írt levél. Kecskemét – Pannonhalma, 1996. (56 o.) 11. Pheme Perkins, A Jelenések Könyve. Kecskemét – Pannonhalma, 1996. (94 o.) Saját könyvek (21 kötet) 1. Bevezetés az ószövetségi Szentírásba. Szeged, 1988. (105 o.) 2. Ószövetségi egzegézis I. A teremtés és A kivonulás könyve. Szeged, 1990. (122 o.) 3. Bevezetés az Újszövetségi Szentírásba. Szeged, 1991. (143 o.) 4. Újszövetségi egzegézis I. Evangéliumi hagyomány. Szeged, 1991. (120 o.) 5. Újszövetségi egzegézis II. A páli és a jánosi hagyomány. Szeged, 1992. (156 o.) 6. Ószövetségi egzegézis II. A messiási eszme. Szeged, 1993. (164 o.) 7. Tesztkönyv az Ószövetségi és az Újszövetségi Szentírás szövegéhez. Szeged, 1994. (200 o.) 8. Az Újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete I. Introductio Generalis. Szeged; JATEPress, 1995. (250 o.) 9. Az Újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete II. Introductio Specialis. Szeged; JATEPress, 1996. (447 o.) 10. Az Újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. Szeged; JATEPress, 2011. (702 o.) 11. A magyarországi biblikus irodalom a kezdetektől 1997-ig. Szeged; JATEPress, 2000. (340 o.) 12. Magyar biblikusok lexikona. Szeged; JATEPress, 2015 (előkészületben) 13. Igézők „B”. Szeged; Agape, 2005. (200 o.) 14. Igézők „C”. Szeged; Agape, 2006. (222 o.) 15. Igézők „A”. Szeged; Agape, 2007. (224 o.) 16. Igéző leckék „B”. Szeged; Agape, 2009. (208 o.) 17. Igéző leckék „C”. Szeged; Agape, 2009. (216 o.) 18. Igéző leckék „A”. Szeged; Agape, 2010. (216 o.) 19. Igéző olvasmányok „A”. Szeged; Agape, 2014. (198 o.) 20. Igéző olvasmányok „B”. Szeged; Agape, 2014. (196 o.) 21. Igéző olvasmányok „C”. Szeged; Agape, 2012. (200 o.) Tanulmányok 1992 1. „Biblikus irodalom 1974–1991”. In: Benyik György [szerk.]: Apokalipszis. A föltámadás. Szegedi Biblikus Konferencia 1991–1992. Szeged; JATEPress, 1993. 141–159. 1994 2. „Rasi egy keresztény szemével”. In: Benyik György [szerk.]: Az apostolok cselekedetei. 3. Szent Pál levelei a korintusiakhoz. Szegedi Biblikus Konferencia 1993–1994. Szeged; JATEPress, 1995. 77–87. 1995 4. „A korakeresztény szövegek és vallástörténeti párhuzamaiknak összevetése a Korintusi levelekben”. In: Benyik György [szerk.]: Az apostolok cselekedetei. Szent Pál levelei a korintusiakhoz. Szegedi Biblikus Konferencia 1993–1994. Szeged; JATEPress, 1995. 191–207. 5. „A rabbinikus irodalom és az Újszövetség”. In: Benyik György [szerk.]: A messiási kérdés. Szegedi Biblikus Konferencia 1995. Szeged; JATEPress, 1997. 87–102. 1996 6. „Mária az apokrif irodalomban”. In: Benyik György [szerk.]: Gyermekségtörténet és mariológia. Szegedi Biblikus Konferencia 1996. Szeged; JATEPress, 1997. 119–124. 1997 7. „A Jézus-irodalom néhány műfaja a teológiai irányzatok fényében”. In: Írások Péter László 70. születésnapjára. Szeged; 1996. 9–39. 1998 8. „Lőw Immanuel a magyar történelem nagyjairól – prédikációi alapján”. In: Somogyi Könyvtár kiadványai. Szeged, 1998. 9. „Magyar Bibliafordítások”. In: Xeravits Géza [szerk.]: Studia Biblica Athanasiana. Nyíregyháza; 1998. 9–39. 10. „Ein Beitrag zur Geschichte der ungarischen Bibelübersetzungen”. In: Jože Krašovec [ed.]: Interpretation of the Bible. Ljubljana; Sheffield Academic Press, 1998. 1243–1283. 11. „Hungarian Bible Translations”. In: Folia Theologica. Vol. 9. Budapest; Marton Aron Publishing House, 1998. 213–244. 1999 12. „A Qumran-kutatás újszövetségi vonatkozásai”. In: Benyik György [szerk.]: Qumran és az Újszövetség. Szegedi Biblikus Konferencia 1999. Szeged; JATEPress, 2001. 103–108. 13. „Az Intertestamentális kor irodalmának néhány jellemző sajátossága”. In: Hagyomány és előzmény. Acta Theologica Papensia 2. Pápa; Pápai Református Teológiai Akadémia, 1999. 11–19. 2001 14. „A zsidó Jézus”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2001. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2002. 19–31. 2002 15. „Qohelet”. In: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv. Budapest, 2002. 16. „A Biblia és a nevetés”. In: Kiss Ernő [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2002. 323–330. 2003 17. „A közösségszemlélet formálódása a Bibliában”. In: Benyik György [szerk.]: Világi közösség – vallási közösség. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2003. Szeged; JATEPress, 2004. 19–36. 18. „Mózes a zsidó és a keresztény Bibliában”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2003. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2004. 19. „A zsidók Jézusa”. In: Kiss Ernő [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2003. 271–280. 2004 20. „A Biblia zsidó magyarázatának vázlatos története az Amorakig”. In: Benyik György [szerk.]: A Biblia értelmezése. Nemzetközi Biblikus Konferencia 2004. Szeged; JATEPress, 2005. 13–22. 21. „Héber nyelvi kultúra a keresztény egyházban”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2004. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2005. 22. „Jézus néhány erdélyi költő versében”. In: Kiss Ernő [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2004. 237–243. 2005 23. „A Passió kánoni és apokrif szövegei”. In: Benyik György [szerk.]: Szenvedéstörténet. Nemzetközi Biblikus Konferencia 2005. Szeged; JATEPress, 2006. 13–27. 24. „Ó- az Új-ban. A Tóra értelmezése a korai keresztény hagyományban”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2005. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2006. 7–35. 25. „Fénnyel írt evangéliumok”. In: Veszelka Attila [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2005. 230–246. 26. „A biblia a zsidók szent könyve”. In: Pál József [szerk.]: Világirodalom. Budapest; Akadémiai Kiadó, 2005. 32–40. 27. „A keresztény Biblia”. In: Pál József [szerk.]: Világirodalom. Budapest; Akadémiai Kiadó, 2005. 115–119. 2006 28. „Értékrendszer a hegyről”. In: Benyik György [szerk.]: Mózes törvénye, Krisztus törvénye. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2006. Szeged; JATEPress, 2007. 13–32. 29. Moral Code from the Mountain. Effective History of Decaloges (Ex 20:1–19). In: Sacra Scriptura. Cluj-napoca; 2005/1–2. 5–35. 30. „A Biblia tanítása, olvasása”. In: Veszelka Attila [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2006. 291–311. 31. „Katolikus teológusképzés”. In: Katolikus Kincses kalendárium 2006. Szeged; Agape, 2007. 144–160. 2007 32. „A Biblia és a Korán keletkezése és magyarázata”. In: Benyik György [szerk.]: A Biblia és a Korán. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2007. Szeged; JATEPress, 2008. 71–88. 33. „Kódex-vándorlás keletről nyugatra”. In: Tandi Lajos [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2007. 294–307. 34. „Ó az Újban”. In: Gaudium et Corona. Tanulmánykötet Takács Zoltán tiszteletére. Kormárno, 2007. 168–191. 2008 35. ”Bibliai imádságok [...] . In: Benyik György [szerk.]: Zsoltárok, himnuszok, imádságok. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2008. Szeged; JATEPress, 2009. 11–18. 36. „A Biblia régészeti kutatásának korszakai”. In: Katolikus Kincses Kalendárium 2008. Szeged; Agape, 2008. 81–104. 37. „Júdás tettének átértelmezése”. In: Katolikus Kincses Kalendárium 2008. Szeged; Agape, 2008. 105–112. 38. „The Old Testament quoted in the New Testament. The Interpretation of the Torah in the Early Christian tradition”. In: With Wisdom as a Robe: Qumran and Other Jewish Studies in Honour of Ida Fröhlich. Shaffiled, 2008. 384–394. 39. „Erdélyi fohász Jézushoz”. In: Bodó Márta [szerk.]: Örökérvényű igazságaink. Emlékkönyv Jakab Gábor 70. születésnapjára. Kolozsvár; Verbum, 2008. 142–152. 40. „A Biblia kutatása a kora reneszánszban”. In: Tandi Lajos [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2008. 2. kötet 281–291. 2009 41. „Angol szentek”. In: Katolikus Kincses Kalendárium 2009. Szeged; Agape, 2009. 42. „Pál leveleinek olvasása”. In: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2009. 43. „A Vulgata latinjától a héber és a görög kritikai szövegig. A Biblia szövegének kutatása a kora reneszánszban”. In: Út, Igazság, Élet. Biblikus tanulmányok. Budapest; Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2009. 9–21. 2010 44. „Evangéliumi utalások Jézus testi megnyilvánulására”. In: Benyik György [szerk.]: „Testben élünk”. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2010. Szeged; JATEPress, 2011. 27–38. 45. „Beda Venerabilis, a ‘pontifex’”. In: Marton J., Oláh Z., Kovács F. Zs. [szerk.]: Itt vagyok, engem küldj! Tanulmányok a papságról. Budapest; Szt. István Társulat–Kolozsvár; Verbum, 2010. 256–271. 46. „Az angol szentek”. In: Katolikus Kincses Kalendárium. Szeged; Agape 2010> 101–112. 47. „Kálvin és a Biblia”. In: Tandi Lajos [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2010. 2. kötet 406–434. 48. „A Jézus elleni per megismeréseinek nehézségei”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2010. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2011. 19–36. 2011 49. „Gál Ferenc, a szisztematikus és biblikus teológus”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2011. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2012. 7–22. 50. „Beda Venerabilis és a Biblia”. In: Simon T. László [szerk.]: Utolérnek téged a szavak – A hetvenéves Sulyok Elemér köszöntése. Pannonhalma; Bencés Kiadó, 2011. 46–59. 51. „Liszt Ferenc, az abbé”. In: Tandi Lajos [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2011. 316–334. 52. „Melkizedek és Krisztus papsága”. In: Minden kegyelem. A 65 éves Jakubinyi György érsek köszöntése. Budapest–Kolozsvár; 2011. 179–199. 53. „Jézus pere”. In: Peres Imre [szerk.]: Kezdetben volt az Ige. Tanulmánykötet Lenkeyné Semsey Klára tiszteletére 80. születésnapja alkalmából. Debrecen; 2011. 61–76. 2012 54. „Jézus és a pénz”. In: Benyik György [szerk.]: Jézustól Krisztusig. 24. Nemzetközi Biblikus Konferencia ( 2012 ). Szeged; JATEPress, 2013. 41–54. 55. „Jézus és a farizeusok”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2012. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2013. 16–30. 56. „Barnabás evangéliuma”. In: Apparatus Biblicus. Győr; 2012. 11–24. 57. „Jézus idézési módja a prófétákból”. In: Dobos Károly Dániel és Fodor György [szerk.]: Studia Theologica Budapestensia, 35., 181–198. 58. „Liszt Ferenc vallásossága és viszonya az egyházzenéhez”. In: Dombi Józsefné Kemény Erzsébet [szerk.]: Liszt–Mahler tanulmánykötet. Szeged; SZTE JGYPK Művészeti Intézet Ének–zene Tanszék, 2012. 82–96. 59. „Amerikai bibliakutatás”. In: Tandi Lajos [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2012. 299–328. 2013 60. „Urban, rural and desert economy of Galilee in Jesus’ time”. In: Benyik, György [ed.]: The Bible and Economics. International Biblical Conference XXV (2013). Szeged; JATEPress, 2014. 57–70. 61. „Jézus és a nők”. In: Katolikus Kincses kalendárium 2013. Szeged; Agape, 2013. 33–48.; in: Tandi Lajos [szerk.]: Szegedtől Szegedig Antológia. Szeged; Bába Kiadó, 2013. 302–321. 62. „Ježiš a ženy”. In: Procházka Pavel [ed.]: Sub specie aeternitatis : zborník prác venovaných prof. Imre Peresovi k 60. narodeninám. Banská Bystrica, Zdruzenie evanjelikálnych cirkví v SR 2013, 20–41. 63. „Jesus and Money”. In: Storia e cristologia. La ricerca di Joseph Ratzinger – Benedetto XVI. Editio Vaticana 2013, Vol. II. 195–210. 64. „Jézus és a farizeusok tanítása”. In: Újszövetség és Eszkatológia. Tanulmánykötet Peres Imre tiszteletére 60. születésnapja alkalmából. Acta Theologia Debrecinensis (4.). Debreceni Református Hittudományi Egyetem, 2013. 89–106. 65. „Biblia és egyházjog”. In: Ünnepi kötet Blazovits László egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szeged, 2013. 113–134. 66. „A hellenista bibliaértelmezés és hatása a kereszténységre”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2013. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság 2014. 17–39. 2014 67. „Studiorum Novi Testmenti Societas (SNTS) 2014 Szeged”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2014. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2014. 7–11. 68. „Hellenisztikus Bibliamagyarázat”. In: Terézvárosi Vallásközi Konferencia. Budapest; 2014. 2015 69. „A Septuaginta-kutatás fordulópontjai”. In: Szécsi József [szerk.]: Keresztény–Zsidó Teológiai Évkönyv 2015. Budapest; Keresztény–Zsidó Társaság, 2015. Cikkek 1994 1. „Isten vagy Qumrán küldte Krisztust?” Szeged; Délmagyarország, 1994. 1996 2. „A nevetés a Bibliában”. In: Korunk; 1996. I. Kolozsvár, 24–32. 1998 3. „Jézus élt, Jézus él, Jézus élni fog!” In: Magyar szó (Újvidék), 1998. 04. 11. 7–8. 2001 4. „Pannónia se hallgasson (Gellért püspök Deliberatio című művének forrásai)”. In: Pannonhalmi Szemle, 2001. (IX) 3/121–126. 2003 5. A tékozló fiú parabolája. Vigilia, 2003/3. sz. 6. „Tánc a Bibliában”. In: Pannonhalmi Szemle, 2003. (XI) 2/7–13. 2004 7. A Biblia nem rulett asztal, Új Ember, 2004. szeptember 26 8. „A Zsoltárok ószövetségi imádságoskönyv”. In: Református Szemle (Kolozsvár), 2004. 227–233. 2005 9. „Katolikus teológus képzés Magyarországon”. In: Credo. Evangélikus műhely. Budapest; 2005. 3–4., 253–272. 10. „Fénnyel írt evangéliumok”. In: Új kép. Pedagógusok és szülők folyóirata. Újvidék, 2005 március. 35–46. 2006 11. „Misszió avagy új evangelizáció a római katolikus egyházban”. In: Credo. Evangélikus műhely. Budapest; 2006. 49–73. 12. „A Biblia elterjedésének története a papírgyártástól az internetig”. In: Pannonhalmi Szemle, 2006. (XIV) 1/45–56. 13. „Zenei megjegyzések a Bibliában”. In: Vigilia, 2006 december. 2009 14. „Pál leveleinek hatástörténete”. In: Keresztény Magvető, 2009/1. 7–19. 15. „Pál leveleinek ókeresztény magyarázata és hatása nyugaton”. In: Deliberationes. Szeged, 2009. 29–44. 2010 16. „Newman, a megtérő és a szent”. In: Keresztény Szó, 2010 július–augusztus. 2011 17. „A 20. századi bibliatudomány Észak-Amerikában”. In: Deliberationes, 2011/2. Szeged; Gerhardus kiadó, 2011. 5–21. 2012 18. „Protestáns és katolikus bibliamagyarázat az USA-ban a XX. században (1)”. In: Teológia, 2012/1–2. 15–33. 2013 19. „A Biblia mint a barátság kapuja”. In: Rotary Hungary Magazin; 2013 október. 3. sz. 25–27. 20. „Jézus Farizeus volt?” In: Keresztény Szó, 2013 január. 25–32. 21. „Történeti jézuskutatás és bibliakutatás az Egyesült Államokban”. In: Teológia; XLVII. 1–22. 2014 22. „Shakespeare és a Biblia”. In: Keresztény Szó, 2014 július. 23. „Vajon testellenes-e a kereszténység”. In: Keresztény Szó, 2014 augusztus. 24. „A gyermekségtörténet ószövetségi idézetei”. In: Keresztény Szó, 2014 december. 2015 25. „Radnóti imakönyve”. In: Keresztény Szó (Kolozsvár), 2015 január. 26. „Krisztus és Pál a szeretetről”. In: Keresztény Szó (Kolozsvár), 2015. Interjúk 2010 1. „A katolikus bibliatudomány nagy egyéniségei: Joachim Gnilka”. In: Benyik György [szerk.]: „Testben élünk”. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2010 . Szeged; JATEPress, 2011. 281–299. 2. „A katolikus bibliatudomány nagy egyéniségei: Ulrich Luz”. In: Benyik György [szerk.]: „Testben élünk”. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2010. Szeged; JATEPress, 2011. 303–313. 2011 3. „A bibliakutatás szemüvegei. Interjú Ulrich Luz professzorral”. In: Egyházfórum, 2011, 4. 45–52. o. 4. ”Interjú Farkasfalvy Dénes O. Cist apáttal, a Pápai Biblikus Bizottság tagjával”. In: Benyik György [szerk.]: Isteni bölcsesség, emberi tapasztalat. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2011. Szeged; JATEPress, 2012. 377–382. 2012 5. „Interjú Peres Imrével”. In: Benyik György [szerk.]: Jézustól Krisztusig. 24. Nemzetközi Biblikus Konferencia ( 2012 ). Szeged; JATEPress, 2013. 297–306. 6. „Interjú Jutta Hausmannal”. In: Benyik György [szerk.]: Jézustól Krisztusig. 24. Nemzetközi Biblikus Konferencia (2012). Szeged, JATEPress 2013, 281–283. Fordítások Latin nyelvből 1. Aquinói Szent Tamás: Catena Aurea I. Kommentár Máté evangéliumához. Szeged; JATEPress, 2000. (840 o.) (Lázár István Dáviddal közösen.) 2. Aquinói Szent Tamás: Jézus Krisztus szent evangéliuma Máté szerint (1–2. fejezet). Szegedi Hittudományi Főiskola–JATEPress, 1996. (106 o.) (Lázár István Dáviddal és Nagy Lászlóval közösen.) Olasz nyelvből 1. Rasco, Emilio S. J.: „Az apostolok cselekedeteivel kapcsolatos kutatás legalapvetőbb szakaszai”. In: Benyik György [szerk.]: Az apostolok cselekedetei. Szent Pál levelei a korintusiakhoz. Szegedi Biblikus Konferencia 1993–1994. Szeged; JATEPress, 1995. 7–29. 2. Vanni, Ugo: „A korintusi levelezés: mérleg és távlatok”. In: Benyik György [szerk.]: Az apostolok cselekedetei. Szent Pál levelei a korintusiakhoz. Szegedi Biblikus Konferencia 1993–1994. Szeged; JATEPress, 1995. 91–108. 3. Corti, Gianluigi.: „A teremtés gondolata Deutero-Izajásnál”. In: Benyik György [szerk.]: A messiási kérdés. Szegedi Biblikus Konferencia 1995. Szeged; JATEPress, 1997. 9–13. Német nyelvből 1. Kremer, Jacob: „Krisztus feltámadása az Újszövetségben”. In: Benyik György [szerk.]: Apokalipszis. A föltámadás. Biblikus konferencia 1991–1992. Szeged; JATEPress, 1993. 57-61. 2. Gnilka, Joachim: „Jézus mint a csodás gyógyító. A történelem tanúságtétele”. In: Benyik György [szerk.]: Csoda-elbeszélések. Szegedi Biblikus Konferencia 1998. Szeged; JATEPress, 2000. 19–33. 3. Kertelge, Karl: „A hit és csoda Márk evangéliumában”. In: Benyik György [szerk.]: Csoda-elbeszélések. Szegedi Biblikus Konferencia 1998. Szeged; JATEPress, 2000. 43–50. 4. Kremer, Jacob: „Jézus gyógyításai az újabb értelmezések szerint”. In: Benyik György [szerk.]: Csoda-elbeszélések. Szegedi Biblikus Konferencia 1998. Szeged; JATEPress, 2000. 51–58. 5. Lindemann, Andreas: „Jézus és az apostolok mint csodatévők”. In: Benyik György [szerk.]: Csoda-elbeszélések. Szegedi Biblikus Konferencia 1998. Szeged; JATEPress, 2000. 71–84. 6. Meiser, Martin: „A bibliai csodaszövegek formatörténeti kutatása”. In: Benyik György [szerk.]: Csoda-elbeszélések. Szegedi Biblikus Konferencia 1998. Szeged; JATEPress, 2000. 85–100. 7. Schreiber, Stefan: „Pál csodatételeinek teológiai jelentősége Az apostolok cselekedeteiben”. In: Benyik György [szerk.]: Csoda-elbeszélések. Szegedi Biblikus Konferencia 1998. Szeged; JATEPress, 2000. 125–138. 8. Untergassmair, F. G.: „’Meglátogatta népét az Isten’, avagy Jézus csodatevő működése. A naimi ifjú feltámasztása (Lk 7,11–17)”. In: Benyik György [szerk.]: Csoda-elbeszélések. Szegedi Biblikus Konferencia 1998. Szeged; JATEPress, 2000. 163–170. 9. Gnilka, Joachim: „Az esszénusok szent étkezései”. In: Benyik György [szerk.]: Qumran és az Újszövetség. Szegedi Biblikus Konferencia 1999. Szeged; JATEPress, 2001. 37–48. 10. Schwanck, Benedikt OSB: „Személyes élményeim Qumránban 1947–1967”. In: Benyik György [szerk.]: Qumran és az Újszövetség. Szegedi Biblikus Konferencia 1999. Szeged; JATEPress, 2001. 59–70. 11. Ordon, Hubert SDS: „A qumráni pneumatológia”. In: Benyik György [szerk.]: Qumran és az Újszövetség. Szegedi Biblikus Konferencia 1999. Szeged; JATEPress, 2001. 119–128. 12. Horn, Friedrich: „Karizma és az értelem a Róm. 12-ben”. In: Benyik György [szerk.]: Hatalom és Karizma. Szegedi Biblikus Konferencia 2000. Szeged; JATEPress, 2003. 73–82. 13. Gnilka, Joachim: „Péter szolgálata – Az újszövetségi megalapozás”. In: Benyik György [szerk.]: Hatalom és Karizma. Szegedi Biblikus Konferencia 2000. Szeged; JATEPress, 2003. 29–38. 14. Richter, Hans-Friedemann: „A Gonosz az emberben. A Teremtés 6,5 és 8,21 szellemtörténeti jelentéséhez”. In: Benyik György [szerk.]: Hatalom és Karizma. Szegedi Biblikus Konferencia 2000. Szeged; JATEPress, 2003. 111–130. 15. Wrege, Hans-Theo: „Jézus és a Lélek. Mk 3,28/Lk 12,10/Mt 12,32, Tamás-evangélium 44 és Didakhé 11,7 alapján”. In: Benyik György [szerk.]: Hatalom és Karizma. Szegedi Biblikus Konferencia 2000. Szeged; JATEPress, 2003. 165–170. 16. Luz, Ulrich: „Júdás az Újszövetségben”. In: Benyik György [szerk.]: Szenvedéstörténet. Nemzetközi Biblikus Konferencia 2005. Szeged; JATEPress, 2006. 91–102. 17. Gnilka, Joachim: „Jézus perének jogtörténeti rekonstrukciója”. In: Benyik György [szerk.]: Szenvedéstörténet. Nemzetközi Biblikus Konferencia 2005. Szeged; JATEPress, 2006. 29–38. 18. Cifrak, Mario OFM: „Péter és Jakab az ún. ‘apostoli zsinaton’ Jeruzsálemben (ApCsel 15)”. In: Benyik György [szerk.]: Mózes törvénye, Krisztus törvénye. 19. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2006. Szeged, JATEPress 2007, 61–68. 20. Hausmann, Jutta: „A Tízparancs – egy univerzális etika?”. In: Benyik György [szerk.]: Mózes törvénye, Krisztus törvénye. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2006. Szeged; JATEPress, 2007. 97–106. 21. Gnilka Joachim: „A bölcsesség Izraelben”. In: Benyik György [szerk.]: Isteni bölcsesség – emberi tapasztalat. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2011. Szeged; JATEPress, 2012. 87–94. 22. Luz, Ulrich: „Szofia, Logosz és a ‘Szétváló utak’”. In: Benyik György [szerk.]: Isteni bölcsesség – emberi tapasztalat. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2011. Szeged; JATEPress, 2012. 187–198. 23. Marböck, Johannes: „A bölcsesség bentlakása és a főparancs. A hagyomány kreatív alakítása Sirák fia könyvében”. In: Benyik György [szerk.]: Isteni bölcsesség – emberi tapasztalat. Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia 2011. Szeged; JATEPress, 2012. 199–205. (Csernai Balázzsal közösen.) Angol nyelvből 1. Richard J. Clifford: „A kivonulás könyve”. In: Jeromos Bibliakommentár I. Budapest; Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2002. 103–126. 2. Brož, Jaroslav: „Melkizedek alakja A zsidókhoz írt levélben és Qumránban”. In: Benyik György [szerk.]: Qumran és az Újszövetség. Szegedi Biblikus Konferencia. 1999. Szeged; JATEPress, 2001. 49–58. Sebastian Hofmann Sebastian Hofmann (Sinsheim, 1983. szeptember 12. –) német labdarúgó, csatár. Pályafutása 2002-ben került a Karlsruher csapatától a Hoffenheimhez. 2003-ban itt mutatkozott be a felnőttek között az akkor a német harmadosztályban, a Regionalliga Südben játszó csapatban. 2006-ban a VfB Stuttgarthoz szerződött, ahol a második csapatban kapott lehetőséget, 2008-ban a harmadosztályba való feljutáshoz segítette csapatát. A 2008-09-es szezonban 23 bajnokin hat gólt szerzett a csapatban. 2010-ben a másodosztályú Ingolstadt, 2011-ben a harmadosztályú Regensburg játékosa lett. Utóbbi csapatban első mérkőzésén keresztszalag-szakadást szenvedett, így az egész idényt ki kellett hagynia. A 2012-13-as idényben a másodosztályban kilencszer lépett pályára, de a Regensburg kiesését követően a Nöttingenhez igazolt. 2015-ben az alsóbb osztályú GSV Maichingenbe szerződött. 1980-as OFC-nemzetek kupája Az 1980-as OFC-nemzetek kupája volt a második kontinentális labdarúgótorna az OFC-nemzetek kupája történetében. A zárókört Új-Kaledóniában rendezték 1980. február 24. és március 3. között. A kupát Ausztrália válogatottja nyerte meg. Kisruszka Kisruszka (szlovákul: Malý Ruskov) Újruszka településrésze, korábban önálló község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Fekvése Tőketerebestől 5 km-re, északnyugatra fekszik. Újruszka központjától délnyugatra található. Története Ruszkát 1217-ben „Ruzka” néven említi először írott forrás, a szomszédos Vécse község határleírásában. Kisruszka külön 1308-ban szerepel, mint Konrád fiainak, Mátyásnak, Tamásnak és Budának birtoka. 1371-ben „Kysruzka” alakban említik. 1414-ben nemesi birtok. 1441-ben a faluban 8 porta volt. A 16. század végén és a 17. században a terebesi uradalomhoz tartozott, Drugeth György a tulajdonos. 1663-ban súlyos pestisjárvány pusztított, a kipusztult lakosság helyére ruszinokat telepítettek. Ettől kezdve a község lakói többségben görögkatolikus ruszinok, kisebb részben szlovák és magyar reformátusok, valamint római katolikusok. Kisruszka temploma megvolt már 1700 előtt, ekkor már a reformátusoké. A 18.-19. században a Csáky család birtoka. 1787-ben 18 háza és 135 lakosa volt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Ruszka. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Gálszécshez északról 1, délről Uporhoz 3/4 órányira; határja 3 nyomásbéli, térséges, gabonát leginkább, árpát is terem; erdeje nints, se szőleje, piatza Kassán.” 1828-ban 39 házában 293 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Lakói 1831-ben részt vettek a kolerajárvány miatt kitört jobbágylázadásban. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ruszka (Kis), magyar-orosz f., Zemplén vgyében, Pelejthe fil., 18 r., 194 gör. kath., 64 ref., 16 zsidó lak., 572 hold szántóföld. F. u. Fekete, Szepesy, Bárczay, Csapó s m. Ut. posta U. p. Vecse.” Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisruszka, tót kisközség 39 házzal és 188, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája Pelejte, távírója Upor és vasúti állomása Tőketerebes. A Pelejtei család ősi birtoka. 1414-ben Peléthei Miklós és János a földesura, de ugyanakkor az Azary családnak is van benne része. 1506-ban Móré Istvánt, 1852-ben Horváth (alias Kidystih) Istvánt, 1591-ben Károlyi Jánost iktatják részeibe. Az 1598-iki összeírás Ujlaky Gergelyt, Azary Istvánt s Pétert és Rákóczy Ferenczet említi birtokosaiul, de ugyanekkor iktatják Zobos Andrást is egy itteni részbe. A pataki, majd a terebesi vár tartozéka volt s újabbkori birtokosai a Payzsos, Kolosy, Fekete, Bernáth, Latsnyi, Keresztesy, Szepesy, Bárczy, Csapó, Pánthy, Máriássy, Bónis, Bálpataky, Nempthy, Cseréphy és Koós családok voltak. Most nincs nagyobb birtokosa. A község templom nélkül szükölködik.” 1910-ben Kisruszkának 164, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott. Ezután hivatalos neve Ruskovce volt. 1964-ig önálló község, ekkor Nagyruszkával összevonták Újruszka néven. Nevezetességei Kisruszka római katolikus és görögkatolikus temploma. Józef Wiłkomirski Józef Wiłkomirski (Kalisz, 1926. május 15. –) lengyel karmester, csellista és zeneszerző, balettek, kamarazenei és zenekari darabok szerzője. Számos díj és állami elismerés birtokosa. Élete Apja Alfred Wiłkomirski lengyel hegedűművész, karmester és pedagógus. Féltestvérei, Mária és Kazimierz, továbbá testvére, Wanda szintén zeneművészek lettek. A II. világháború idején a földalatti Honi Hadsereg katonájaként harcolt, részt vett a Varsói felkelés küzdelmeiben. A háború után karmesterséget tanult a Łódz-i Állami Zeneakadémián, majd a Varsói Zeneakadémián. 1950-1951-ben a Krakkói Nemzeti Filharmonikusok karnagya volt. 1954-től 1957-ig a Poznań-i Nemzeti Filharmonikusok karmestereként tevékenykedett. 1957-től 1971-ig a Szczecin-i Filharmónia rendezője és művészeti vezetője volt. 1978-ban alapította meg a Filharmonia Sudecka (eredeti neve: Filharmonia Wałbrzyska) együttest, amelynek 2005-ig általános és művészeti igazgatója volt. Zeneszerzőként is ismert, egyik szerzeményét a New York Harp Ensemble hárfás együttesnek dedikálta. Zenei munkája mellett számos közösségi tisztséget is viselt, így pl. önkormányzati képviselő volt Wałbrzychban, illetve elnöke a kulturális egyesületnek ugyanitt. 2015-ben Kalisz városa díszpolgári címmel tüntette ki. Fontosabb kitüntetései Lengyelország Újjászületése érdemrend ( 1963 , 1979 , 1998 ) Varsói felkelés keresztje ( 1985 ) Barbara Polla Barbara Polla (1950. március 7.) orvos, művészeti galéria vezető, író, svájci, jobb-liberális eszméket valló politikus. Pályafutása Genfben végezte el az orvostudományi egyetemet, majd specializációt szerzett belgyógyászatból, tüdőgyógyászatból és allergológia-immunológiából. Ezek után kutatómunkát végzett a Harvard Medical School keretében, Bostonban, a Massachusetts General Hospital-ban. 1989-ben visszatért Svájcba, ahol a Genfi Egyetemi Kantonális Kórházban az Allergológia Osztály vezetését vállalta el. 1993-tól 2000-ig. Párizsban a Cochin Egyetemi Kórházban (Université Paris V) az INSERM légzés-fiziológia kutató-laboratóriumának volt az igazgatója, ahol a stressz-protein (HSP) és a radikális oxigén gyökök kutatásának volt specialistája. Kutatásainak eredményét vagy száz eredeti cikkben tette közzé, melynek szerzője vagy társ-szerzője volt, az editoriállal rendelkező következő szaklapokban: Proceedings of the National Academy of Science USA, The Journal of Clinical Investigation, The American Journal of Physiology. Ezen kívül több tanulmányt írt a stressz-proteinekről, valamint az oxidánsokról és antioxidánsokról különböző, ezen a téren megjelenő szaklapokban. 1991-től a svájci nemzeti politika aktív résztvevője: először 1991 és 1993 között, Genf város Városi Tanácsának tagja, majd 1993-tól 1999-ig Genf Kanton Tanácsában képviselő, végül pedig 1999 és 2003 között a Svájci Nemzeti Tanácsban (Országgyűlés) képviselő. 2007-ben kilépett a genfi liberális pártból. A Forever Laser Institut (egy orvosi esztétikai intézmény) elnöknője és az Alchimie Forever (bőrápoló készítmények) társ-alapítója, mely cégnek Washington városában lánya, Polla Ada az elnöknője. 1991-ben, Genfben, az Analix Forever nevű művészeti galéria megalapítója, melyet azóta is vezet. Ennek a galériának a tevékenységei közé tartozik a hipermodern kortárs képzőművészek nemzetközi programjainak szervezése, művészetkritikusokkal és kívülálló szakértőkkel való együttműködés, művészeti közlemények megjelentetése, minden művészterületre és médiumra kiterjedő érdeklődéssel. 2011 óta az Analix Forever Galéria égisze alatt Párizsban szervez rendszeresen nomád kiállításokat. Rendszeresen tart előadásokat a Művészetek és a Divat kapcsolatáról az IFM-en Párizsban és a HEAD-ben, Genfben 2010-től havonta szemináriumokat tart a kreativitásról a HEAD keretében tanulóknak. Cikk- és krónikaírója több újságnak és magazinnak (Tribune de Genève, 24 heures), Agefi Francia Svájcban, PME Magazine, Citizen K, Nuke, Blast, Crash, Bariqualdana (Kuwait), Drome, Art and Roots & Routes, Kunst Magazine. Barbara Polla a Londerzeel magazinnak társalapítója és felelős kiadója. Megalapította az Emocionális építészet társaságot Genfben és a 2011 januárjában megtartott első nemzetközi multidiszciplináris Emocionális építészet kollokviumának szellemi szerzője. Barbara Polla több különböző területen a szabadság védelmére kötelezi el magát. Mint országgyűlési képviselő, a közélet több szférájában a szabadságért küzdött: a tudományos kutatások témaköreinek szabadon történő megválasztásáért, a nőknek a terhesség mesterséges megszakításához való jogáért és mesterséges megtermékenyítés esetén, a petefészek beültetése előtti genetikai diagnosztikához való jogért². Mint gallerista, a művészetek szabadságáért küzd. Szerzőtársa volt egy a börtönökről szóló kiállításnak, melynek címe " A közellenség" volt, és koordinálta egy azonos című könyv megjelentetését. A házastársi kapcsolaton belüli egyéni szabadság mellett szintén elkötelezi magát, és küzd a nők szabadságának minden területen történő elismeréséért. 2013. október 5-től egy magyar művésznő műveit is kiállítja Párizsban, a Taïss Galériában.[forrás?] Megjelent művei Asthme et allergie , éd. Médecine et Hygiène, Genève, 1993 Incertaine identité , avec Olivier Zahm, Luigi L. Polla, Ed. Georg, 1994 Stress-inducible cellular responses , avec Feige U. Morimoto RI. Yahara I., éd. BirkhäuserVerlag (Basel, Boston, Berlin), 1996 L'inflammation , avec Russo-Marie F. Pelletier A., Médecine/Sciences , éd. John Libbey, 1998 Étreinte , Ed. de l'Aire, 2003 La Nécessité libérale (ISBN 2-88108-644-6) , éd. de l'Aire, 2003 Vocation créateurs , avec Pascal Perez, 2004, livre sur la création d'entreprise Les hommes, ce qui les rend beaux , éd. Favre, 2005 Handicap entre différence et ressemblance , éd. Favre, 2007 Andrea Mastrovito | Tigres de papier , avec Andrea Bruciati, Paolo Colombo, Joseph del Pesco, Paul Ardenne, éd. monografik, 2008 Working Men, le travail dans l'art contemporain , avec Paul Ardenne, éd. Que, 2008 A toi bien sûr , éd. l'Âge d'Homme, novembre 2008 Kris Van Assche, Amor o muerte , éd. L'Âge d'Homme, 2009 Victoire , Ed. l'Âge d'Homme, 2009 Peintures. Please pay attention please , avec Paul Ardenne, éd. La Muette, 2010 Architecture Émotionnelle, Matière à penser , Collectif sous la direction de Paul Ardenne et Barbara Polla, Ed. La Muette, 2011 Jacques Coulais Pictor Maximus , avec Paul Ardenne, éd. Take5, 2011 Tout à fait femme , Odile Jacob, 2012 Noir Clair dans tout l'univers , Collectif sous la direction de Barbara Polla, éd. La Muette, 2012 IN IT, Ali Kazma - Paul Ardenne , Barbara Polla, Managing editor, 2012 L'Ennemi public , Collectif sous la direction de Barbara Polla, Paul Ardenne et Magda Danysz, éd. La Muette, 2013 Mat Collishaw ou l'horreur délicieuse , Collectif sous la direction de Barbara Polla, éd. La Muette, 2013 Tout à fait homme , Odile Jacob, 2014 Troisième Vie , Eclectica, 2015 Vingt-cinq os plus l'astragale , Lausanne, art&fiction, 2016, 120 p. (ISBN 978-2-940377-95-4) Eloge de l'érection , Barbara Polla, Dimitris Dimitriadis, éd. La Muette, 2016 IVORY HONEY, New River Press, 2018 Katalógusok Ghosting , mounir fatmi, Studio Fatmi Publishing, Oct. 2011. Textes de Thierry Raspail, Lillian Davies, Michèle Cohen Hadria, Thomas Boutoux, Barbara Polla. Ali Kazma, C24 Gallery, 2012. ISBN 978-0-615-71553-7 The Kissing Precise , Éditions La Muette, 2013. Textes de Barbara Polla, Régis Durand et mounir fatmi. The Lacrima Chair , Shaun Gladwell, Sherman Contemporary Art Foundation, 2015. ISBN 978-0-987490-93-3 Echo of the Unkown , Janet Biggs, Blaffer Art Museum, 2015. Textes de Janet Phelps, Barbara Polla et Jean-Philippe Rossignol. ISBN 978-0-941193-01-6 Robert Montgomery, Éditions Distanz, 2015. ISBN 978-3-95476-077-0 BODY MEMORY, Topographie de l'Art, 2015. ISBN 978-2-36669-018-7 "GED" 10 YEARS AT BAKSI, Baksi Museum, Kültur Sanat Vakfi, 2016. ISBN 978-975-98236-9-6 Direction artistique , Barbara Polla, Magda Danysz, 2016 Loves Stories, Editions Diaphanes, 2016 DANCE WITH ME VIDEO, Maison Européenne de la Photographie, 2017 WARNING SHOT, Topographie de l'Art, la Manufacture de l'Image, 2017 23 SOUTERRAIN, Ali Kazma, Jeu de Paume, 2017 HARD CORE, Abdul Rahman Katanani, Le Fil de la Douleur , Editions Barbara Polla, 2017 C'EST ENCORE LA NUIT, mounir fatmi, Kara mon amour , SFpublishing, 2018 DES FORCES, Rachel Labastie, (Self)portrait of the artist as a young woman , La Muette, 2018 Előszók Quelle muse m’a piqué ce matin ? J’aurais dû faire marche arrière, Helena Zanelli, W éditions, 2014 : Webstory, L’Histoire des Autres, par Barbara Polla Cent grammes d'Engramme, L'Âge d'Homme, 2010 : Cent, par Barbara Polla 396-os busz A 396-os jelzésű elővárosi autóbusz Budapest, Stadion autóbusz-pályaudvar és Veresegyház, autóbusz-forduló között közlekedik a 398-as busz betétjárataként, amely Őrbottyánig közlekedik. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a 398-as jelzésű buszjárat nincs feltüntetve, amely Őrbottyánig közlekedik. Emanuel Pogatetz Emanuel Pogatetz (Graz, 1983. január 16. –) osztrák válogatott labdarúgó, aki jelenleg a LASK Linz játékosa. Sikerei, díjai FC Kärnten Osztrák kupa : 2001 Grazer AK Osztrák Bundesliga : 2003-04 Osztrák kupa : 2004 Carlos Casares partido Carlos Casares egy partido (körzet) Argentínában a Buenos Aires tartományban. A fővárosa Carlos Casares. Települések Localidades Parajes Forrás Estimaciones de población de la provincia de Buenos Aires 2001-2010 pag. 11- INDEC -.. [2014. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 22.) Hivatalos honlap www.gba.gov.ar Barbara Sukowa Barbara Sukowa (Bréma, 1950. február 2. –) német színésznő. Élete 1968-1969 között a Reinhardt Szeminárium hallgatója volt Berlinben. 1971-ben a berlini Die Schaubühne am Halleschen Ufer tagja volt. 1972-től a darmstadti, 1973-1974 között pedig a brémai színházban szerepelt. 1974-1976 között a frankfurti színházban, 1976-1980 között pedig a hamburgi Német Színházban lépett fel. 1984-ben Hollandiában és Romániában vendégszerepelt. 1986-1987 között a párizsi Nemzeti Színház vendégszínésze volt. Színházi szerepei Hilda Wangel (Ibsen: Solness építőmester) Regina (Ibsen: Kísértetek) Lucie (Goethe: Stella) Helena ( William Shakespeare : Szentivánéji álom ) Rosalinda ( William Shakespeare : Ahogy tetszik ) Polly (Brecht-Weill: Koldusopera) Pauline (Offenbach: Párizsi élet) Filmjei Cinema Berolina (1970) Nyilvánosság kizárása mellett - Hanyatlás (1973) Fontos, hogy a pénz stimmeljen (1974) Iskola bohócokkal (1977) Megvásárolt álmok (1977) Asszonyok New Yorkban (1977) Heinrich Heine (1977) Berlin, Alexanderplatz (1979-1980) Ólomidő (1981) Lola (1981) A vadász (1982) Egyenlítő (1982) Egy zsaru vasárnapja (1983) Solness építőmester (1984) Világűr (1984-1985) Rosa Luxemburg (1985) Die Verliebtem (1987) A szicíliai (1987) Homo Faber (1990) L'Africana (1990) A visszatérés (1990) Az utazó (1991) Európa (1991) Paktum a halállal (1993) Pillangó úrfi (1993) Johnny Mnemonic - A jövő szökevénye (1995) Kiiktatva (1997) Az ártatlanság nevében (1997) Nyugtalan kísértetek (Az éjszaka világa - Elveszett lelkek) (1998) Brodway 39. utca (1999) A harmadik csoda (1999) A rejtélyes hölgy (1999) Sztár! Sztár! (1999) Urbania (2000) Kavalkád az élet (2001) Liebe, Lügen, Leidenschaft (2002) Hierankl (2003) Die andere Fra u (2004) Románc és cigaretta (2005) Veronika meg akar halni (2009) Díjai Volpi-serleg (1981) Német Színházi díj (1981) Német Filmdíj (1982, 1986) Az év színésznője (1983, NSZK) cannes-i Arany Pálma díj (1986) Rosa Luxemburg a floridai filmkritikusok díja (2003) Kavalkád az élet Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Kazimir Szeverinovics Malevics Kazimir Szeverinovics Malevics (oroszul és ukránul: Казимир Северинович Малевич, lengyelül: Kazimierz Malewicz); (Kijev, 1879. február 23. (február 11. a régi orosz naptár szerint) – Leningrád, 1935. május 15.) lengyel származású orosz–szovjet festő. Az absztrakt művészet jeles képviselője. Élete Malevics Kijevben született. Kijevben Rerberg magániskolájában tanult festészetet, 1906-ban állított ki először, ekkor már fel is költözött Moszkvába. Malevics mindvégig Oroszországban/Szovjetunióban élt és dolgozott. 1912-ben töltött egy rövid időt Párizsban. 1915/1916-ban közreadta Oroszországban szuprematista manifesztumát, A kubizmustól a szuprematizmusig címmel. A kommunizmus győzelme után a moszkvai akadémián tanított. 1926-ban kijutott Németországba, hogy szuprematista könyvének kiadását előkészítse, ezután Leningrádba tért vissza, s ott élte le életét szegénységben, feledésben. Szerencsésebb kortársai emigrációba vonultak, s töretlenül folytathatták képzőművészeti pályafutásukat (például Antoine Pevsner, Naum Gabo, Vaszilij Kandinszkij). Művészete Kazimir Malevics festészetére kezdetben a posztimpresszionista irányzat, majd a fauves-ok és hamarosan a fauves mozgalomból kinövő kubisták hatottak, s adva volt számára a népművészet és az ikonfestészet motívum világa. A Káró Bubi művészcsoport tagjaként 1911-ben kubista műveket állított ki, ő lett az orosz kubista mozgalom vezetője. 1912-ben Léger stílusában festett, de nagyobb hangsúlyt helyezett a geometriai formákra, s nagyon hamar eljutott a teljes absztrakcióhoz. Első próbálkozása saját stílus alapítására az alogizmus (oroszul: fevralizmus) volt, tipikus példája az Egy angol Moszkvában c. kép. A geometrikus, kubizmushoz közel álló stílusban festett cilinderes úriember képéhez hasonló stílusban festett, össze-vissza lebegő, irreális térbeli viszonyban álló (azaz nem álló), egymással semmiféle látható logikai kapcsolatba nem hozható más tárgyak (pl. hal, létra, kard), valamint plakátfeliratszerű szófoszlányok társulnak. A szavak, térbeli viszonyok és más relációk hiánya és irrealitása érzékelteti a befogadóval az anti-kompozíció szándékos logikátlanságát, a Moszkvába tévedt idegen kétségbeejtően elveszett helyzetét - avagy próbálja lehetetlenné tenni a művészetet lealacsonyító értelmezési próbálkozásokat. Malevics jó barátságban volt az orosz avantgárd írókkal, költőkkel, akik azután 1915-ben segítettek neki szuprematista manifesztumának megszerkesztésében, amely végül 1915/1916-ban jelent meg. 1913 körül eljutott a nonfiguratív festészetig, 1913. év vége elkészítette Moszkvában Fekete négyzet fehér alapon c. művét, amely 1915-ös bemutatóján nagy feltűnést keltett. Saját stílusirányzatát szuprematizmusnak nevezte el. Az 1915-ös szentpétervári futurista kiállításon mutatta be több e felfogás jegyében készített szuprematista festményét, köztük a Fekete négyzetet, amely a huszadik századi absztrakt festészet egyik alapműve. Malevics, Mondrian és Kandinszkij mellett a XX. századi absztrakt művészet egyik úttörője és jelentős képviselője. 1915-től haláláig elméleti írásokban is megfogalmazta a festészettel kapcsolatos gondolatait, tervezett könyvének címe: A tárgy nélküli világ (Die gegenstandslose Welt). Németül jelent meg 1927-ben, oroszul nem jelenhetett meg, tiltott volt. Az 1920-as évek közepétől Malevics kiállításokon sem szerepelhetett. Jelentősége Malevics a naiv, a posztimpresszionista, divizionista, expresszionista, kubista-futurista irányzatok végigfestése után a geometriai formák előtérbe helyezésével, a festészet eszközeivel eljutott a képzőművészeti tabula rasához. A kubizmust továbbgondolva a fejlődés egy új fonalát indította el - tiszta színekkel, geometriai formákkal, melyek immár/többé nem egy magasabb rendű forma (például egy arc, egy alak, egy váza) részeként, hanem önmagukként szerepeltek a képen (mint „vörös négyzet”). Saját művészetét is egyre radikálisabban továbbgondolta, így jutott el a Fehér alapon fehér négyzet című képéig, amely a művészetfejlődés és a művészetfilozófia, de a művészet és a közönség viszonyának történelmében is mérföldkő (Moszkvában állította ki először 1919-ben, ma a New York-i Modern Művészeti Múzeum őrzi. Hatása Különbözőképpen, de nagy hatással volt az 1960-as évektől a magyarországi neoavantgárd festőkre, pl. El Kazovszkij, Konok Tamás, Nádler István festészetére, Nádlert A fehér alapon vörös ellipszis, rajta fekete kereszt áthúzva motívumai ragadták meg. Fő művei 1913 Fekete négyzet fehér alapon (Olaj, vászon, 79x79.5 cm; Állami Tretyjakov Galéria , Moszkva ) 1915 Vörös négyzet : egy parasztasszony vizuális realizmusa két dimenzióban . (Olaj, vászon, 53 x 53 cm; Orosz Múzeum, Szentpétervár ) 1915 Szuprematizmus : kék háromszöggel és fekete négyzettel (Olaj, vászon, 66.5 x 57 cm; Stedelijk Múzeum, Amszterdam ) 1915 Szuprematizmus : foci a negyedik dimenzióban (Olaj, vászon, 70 x 44 cm; Stedelijk Múzeum, Amszterdam) 1919 Fehér négyzet fehér alapon ( A Modern Művészet Múzeuma , New York ) 1920 Fekete kereszt (Olaj, vászon, 106 x 106 cm; Orosz Múzeum, Szentpétervár) 1920 Fekete kör (Olaj, vászon, 105 x 105 cm; Orosz Múzeum, Szentpétervár) 1921 - 27 Szuprematizmus : (fehér alapon vörös ellipszis, rajta fekete kereszt áthúzva ) (Olaj, vászon, 100.5 x 60 cm; Stedelijk Múzeum, Amszterdam) Malevics könyve magyarul A tárgynélküli világ . (Die gegenstandslose Welt. Előszó: Stephan V. Wiese. Utószó: Körner Éva). Budapest : Corvina, 1986. XVIII, 182 o. ill. ISBN 963-13-2185-1 [Megjegyzés: Az 5-100. oldal tipográfiája a „Bauhausbücher” 11. köt. Moholy-Nagy László munkája nyomán készült, a meg nem jelent orosz kiadás eredeti szövege a kézirat alapján 101-160. o.] Emanuel megye Emanuel megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Georgia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Swainsboro. Lakosainak száma 22 867 fő (2013. július 1.). Emanuel megye Jefferson, Toombs, Jenkins, Burke, Candler, Bulloch, Laurens, Johnson, Treutlen, Tattnall és Montgomery megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Címerjavítás A címerjavítás az eredetileg viselt címer bizonyosfajta megváltoztatása egy előkelőbbnek, „nemesebbnek” tartott szín, egy további címerábra, pajzstartók használatba vétele, a pajzs újabb mezővel történő tagolása stb. által, rendszerint uralkodói kiváltságként és jóváhagyás mellett. Névváltozatok:bõvített czímer, javított czímer (Bárczay 6.) fr: armoiries chargées, de: Wappenbesserung, cs: polepšování erbů, rozmnožení erbbu, rozhojnění erbu Rövidítések: A címerjavítás vonatkozhat pusztán a színek megváltoztatására vagy a címer bővítésére új címerábrákkal (melyek a címerviselő nevezetes tetteire utalnak), mezőkkel, külső címerrészekkel, mely a címerviselőt néha valamilyen külön joggal is felruházza. A címerhez hozzá lehet adni új pajzsfőt, telket, sisakokat, sisakdíszeket és meg lehet változtatni a sisak típusát, a sisakkoszorút sisakkoronára lehet cserélni, stb. A „címerjavítás” gyakran csökkenti az eredeti, egyszerűbb címer művészi értékét, azon téves ízlésítélet miatt, hogy a több címerábra több érdemre utal. Néha, az uralkodó hálájának jeleként, magával az uralkodó címerével vagy annak részeivel, illetve az uralkodóra utaló jelvényekkel bővítik a címert, mint például koronás monogram, korona vagy a nemzeti zászló színei stb. Címerjavításra nemcsak hadi tettek vagy udvari szolgálat elismeréseként kerülhet sor, hanem birtokgyarapodás, házasságkötés, öröklés vagy rangemelés alkalmával is. Gyakran megesett, hogy a címerviselő utóda nagyobb hírnévre tett szert és a saját érdemeit a családi címerben is ki akarta fejezni. Idővel nagyon sok régi címert bővítettek ki vagy javítottak. Eredetileg a címert mindenki saját maga is megváltoztathatta. Később erre már csak az uralkodónak volt joga, az udvari kancellária heroldjai által. Egyes családok hagyománytiszteletből vagy a jó ízlés jeleként a megjavított címerük helyett a régi változatot használták. A 19. században néhány család nemzetségi gyűlésének határozata helyreállította az eredetileg használt címert. Magyarországon a legrégibb címeradomány Doncs mesteré 1327-ből, melyben Károly Róbert király engedélyezi, hogy címerében az ezüst pólyákat és az ezüst nyilat aranyra javítsa. Ez érvényes a sisakdíszére és a zászlajára is, de csak akkor, ha a király oldalán vesz részt a háborúban, valamint felruházta annak jogával, hogy bármely lovagtól elvehesse a címerét, ha egy hozzá hasonló pajzsot visel. Néha különbséget tesznek a címerjavítás és a címerbővítés között. A címerjavításkor a fejedelem vagy az ország címerének valamilyen címerábrájával vagy valamilyen külső címerrésszel (sisak, korona, paizstartó stb.) bõvítik a megadományozott címerét, címerbõvítéskor pedig bármilyen alakkal vagy képpel és ez nem feltétlenül van összefüggésben a fejedelem címerének címerábrájával. Az utóbbit általában másodrendű helyre tették. Ennek egyik ismert példája V. László 1453-as címerbővítése Hunyadi János részére, ahol a Hunyadiak hollós címerét négyelték és a pajzsban oroszlánokkal egészítették ki. A címer megváltóztatása lehet teljes, amikor a régi címerbõl semmi sem marad vagy részleges, amikor a régi címerábrát módosítják, illetve emellé más címerábrákat is adományoznak. A címerjavítás gyakran csak a színek megváltoztatására terjed ki, pl. az ezüstöt az előkelőbbnek tartott aranyra cserélik fel. Ha a címert a fejedelem címerével vagy annak egyes részeivel bõvítik, a címer nemcsak bõvített vagy javított, hanem engedménycímer is. Magyarországon címerjavításnak tekinthetõ az „arma deaurata” viselésének engedélyezése is, amellyel 1326-ban Károly Róbert tüntette ki Donch zólyomi fõispánt a Csák Máté elleni harcokban tanúsított szolgálataiért. Bárczai Bárczay Oszkár (1846-1898) heraldikus szerint első megjelenésük idején címerjavításnak tekinthetők a sisakkoronák is. Ilyen például Zsigmond király címerbővítése 1418-ból, sóvári Soós Miklós részére, ahol a pajzs feletti sisakot koronával egészítette ki és a címerképet is koronára helyezte. Martin Jørgensen Martin Jørgensen (Aarhus, 1975. október 6.) dán válogatott labdarúgó, jelenleg hazája csapatának az Aarhus GF-nek a középpályása. Felesége Alexandra frederiksborgi grófnő. Narutó (Csiba) Narutó (japánul: ���; Hepburn: Narutō-machi) kisváros Japánban, a Kantó régióban, a Csiba prefektúrában, a Szanbu körzetben. Történelme 2006. március 27-én Narutó, Macuo, Szanbu városok és Haszunuma falu egyesülésével létrejött Szanmu város. Ezzel megszűnt önálló település lenni Narutó. Holzkirchen (Unterfranken) Holzkirchen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 945 fő (1987. május 25.). Holzkirchen Remlingen, Uettingen, Helmstadt, Wertheim és Triefenstein községekkel határos. Kaposfő Kaposfő (1942-ig Szomajom) község Somogy megyében, a Kaposvári járásban. Fekvése Somogy megye középső részében, Kaposvártól 10 km-re nyugatra, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett fekszik. A község földrajzi fekvése gazdasági szempontból kedvező. Földje termékeny. Talaja a Kapos folyótól északra barna erdei talaj, délre pedig szürke erdei talaj, futóhomokkal keverve. Területe általában síkság, csak az északi részen emelkednek alacsonyabb dombok. A déli része mélyen fekvő mocsaras lapály, amelyben a Kapos vonul végig. Kaposfőt szinte csak a Cingető-patak választja el Kaposmérőtől. Története Kaposfő, régi nevén Szomajom Árpád-kori település, mely eredetileg somogyi királyi várbirtok volt. Nevét 1275-ben már említették az oklevelekben; ekkor a somogyi vár jobbágyai lakták. 1364-ben Zomaym, 1397-ben Zomyan, 1446-ban Zomayon alakban írva említették az oklevelek, ekkor néhai Mérey László itteni birtokait a Szákosfalvi, a Mérei Kalacsa és a Fecske családok örökölték. 1448-ban az Osztopáni Perneszi családot iktatták néhai Ozorai Pipó itteni birtokába, de ugyanekkor a Szákosfalvi család is jogot formált rá. 1453-ban osztopáni Perneszy Pál alnádor nyert rá új adományt V. László királytól. 1490-ben Osztopáni Perneszi Imre, Poki Péter és Antal királyi udvarnokok Mérei Virágos János itteni birtokait nyerték adományul Mátyás királytól. 1536-ban Mérey Mihály, Dencs Imre, 1550-ben Mérey Mihály, 1598-1599-ben Mérey György birtoka volt. Az 1571 évi török kincstári adólajstrom szerint 24 házból állt. 1626-1627-ben még a Mérey családé volt, 1660-ban azonban már Pethő László bírtoka volt. 1695-ben Perneszi Zsigmond és Anna Julianna, Babócsay Ferencné birtokában volt. 1715-ben 12 háztartását írták össze, ekkor a gróf Esterházy családé lett. Két temploma közül a római katolikus 1855-ben, míg a református templom a türelmi rendelet következtében, 1787-88 között épült, Dezső János lelkipásztorsága idején. 1855-ben nagy kolerajárvány volt a településen, csupán a reformátusok közül 51-en estek áldozatául. Ide tartozott Alsókaposfő-, Felsőkaposfő- és Póstelek-puszta is. Kaposfő A két Kaposfő-puszta helyén épült a középkorban a kaposfői monostor, melyet Mayos és Sándor nevű nemesek 1252 körül alapítottak. A monostor főnöke kivételesen a prépost címét viselte. 1452-1453-ban a kaposfői prépost több telket Perneszi Pálnak adott el, aki 1454-ben Viszlói László özvegyétől is vett itt részeket. 1726-ban puszta, és a herceg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott. Póstelek Póstelek a középkorban falu volt, nevét 1483-ban Poosthelek, 1485-ben Postheleke alakban írták, ekkor a Szentiványi család is birtokos volt itt. 1767-ben még jobbágyfalu volt és Szily Ádám, Wlassics János és Bakó özvegye voltak a földesurai. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93%-a magyarnak, 8,5% cigánynak, 10,2% németnek mondta magát (6,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61%, református 9,3%, evangélikus 0,5%, felekezet nélküli 11,2% (16,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus temploma - 1855 -ben épült. Református temploma - 1787-1788 között épült. Cercottes Cercottes település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 1423 fő (2015). Cercottes Chevilly, Chanteau, Fleury-les-Aubrais, Gidy és Saran községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Józsa István Józsa István (Csongrád, 1953. szeptember 7. –) gépészmérnök, önkormányzati képviselő, országgyűlési képviselő. Élete Pedagógus szülők gyermekeként született Csongrádon. 1978-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte matematikus-mérnöki diplomáját, majd ugyanott 1982-ben gépszerkesztő szakmérnöki oklevelet szerzett, 1987-ben pedig műszaki doktor lett. Miután 1990-ben az Oxford Polytechnic CMS gazdasági menedzserképzőt elvégezte, a BME Gépszerkezettani Intézetében kezdte szakmai pályafutását. Ezt követően 1980 és 1995 között az OLAJTERV munkatársa volt, ahol az utolsó három évben a szakértői osztályt vezette. 1995-ben műszaki igazgatója lett egy energetikai tervező és kivitelező cégnek. 1973 óta lakik a XI. kerületben, a helyi közéletnek az MSZP megalakulása óta résztvevője, 1989 és 1994 között a kerületi szervezet elnöki tisztét is betöltötte. 1994 és 2002 között önkormányzati képviselőként tevékenykedett, az MSZP önkormányzati frakciójának vezetője volt, majd 2007-ben az MSZP Budapesti Területi Szövetségének alelnökévé választották. 2002-ben és 2006-ban egyéni országgyűlési képviselői mandátumot szerzett Budapest 17. választókerületében, 2010–ben pedig a budapesti területi listáról jutott be a parlamentbe. Az országgyűlés Gazdasági Bizottságának alelnöke, valamint a Gazdasági Bizottság ellenőrzési albizottságának elnöke. Nyelvismerete: angol. Családja Nős, felesége építész, három gyermekük van. Roger Scruton Roger Vernon Scruton (Manchester, 1944. február 27.) angol konzervatív filozófus, esztéta. A Buckingham Egyetem Filozófia intézetének vendégtanára. Korábban a Cambridge-i Christ's College tanulmányi igazgatója (1971-1991). 1974-ben megalapítja a Conservative Philosophy Group-ot, 1982-ben a Claridge Press-t. A CEC Government Relations alapítója és elnöke, Anthony Barnettel társalapítója a Town and Country Forum-nak. A Salisbury Review főszerkesztője 1983-tól (a lap indulásától) 2000-ig. Folyamatosan közreműködik a Right Reason nevű konzervatív filozófiai weblogban. A rókavadászat ismert szószólója. Az 1990-es évek elején a tanítást és a várost hátrahagyva Wiltshire-be költözik, és megalapítja posztmodern mezőgazdasági tanácsadó cégét, a Horsell's Farm Enterprises-t. Magyarul megjelent művei Mi a konzervativizmus? Válogatott esszék ; ford. Jónás Csaba; Osiris, Bp., 1995 ( Osiris könyvtár Politikai gondolkodók ) Mi a konzervativizmus? Filozófus a Doveri-öbölben A haladás eszméje Hegel mint konzervatív gondolkodó Lukács György Michel Foucault Xanthippé köztársasága Hogyan lehetünk nem-liberális, antiszocialista konzervatívok? Többes szám első személy Vörösök és zöldek Az újjobboldal Közép-Európában - Csehszlovákia; Lengyelország és Magyarország Töprengések a Kelet-Európai forradalmakról A liberál-konzervativizmus és Közép-Európa Mi az, hogy jobboldal? Ki, mit és miért? Nemzetek feletti kormányzat, legitimitás és az Egészségügyi Világszervezet ; ford. Sellei Iván; Századvég, Bp., 2000 ( Közpolitikai tanulmányok ) Anglia, egy eltűnő ideál ; ford. Csaba Ferenc; Typotex, Bp., 2004 ( Civil szellem ) A nemzetek szükségességéről. Két tanulmány ; ford. Pásztor Péter; Helikon, Bp., 2005 Iszom, tehát vagyok. Egy filozófus borkalauza ; ford. Módos Magdolna, Olay Csaba; Akadémiai, Bp., 2011 A pesszimizmus haszna és a hamis remény veszélye ; ford. Csordás Gábor; Noran Libro, Bp., 2011 A konzervativizmus jelentése ; ford. Szabó Péter; Novissima, Bp., 2002 A nyugat és a többiek: Globalizáció és a terroristaveszély ; In: A nemzetek szükségességéről: Két tanulmány , Bp. Helikon, 2005 Zöld filozófia. Hogyan gondolkozzunk felelősen bolygónkról? ; ford. Szilágyi-Gál Mihály, Zsélyi Ferenc; Akadémiai, Bp., 2018 Folyóiratokban megjelent írások Filozófus a Doveri-öbölben. Bp. Valóság, 1994. (In: Valóság 1994. június) Totalitarizmus és joguralom. Bp. 1995. (In: Joguralom és jogállam) Miért lettem konzervatív (in: Kétezer, 2003/5.) Kommunitárius álmok. Bp. Századvég, 2005. (In: Századvég 2005/1.) A lámpaoszlopok és telefonfülkék jelentőségéről. In:Kommentár 2008/2. (Why Lampposts and Phone Booths Matter. City Journal, Summer 1996.) Művei Art and Imagination (1974) The Aesthetics of Architecture (1979) The Meaning of Conservatism (1980, 1984, 2000) The Politics of Culture and Other Essays (1981) Fortnight’s Anger (novella) (1981) A Short History of Modern Philosophy (1982, 1995, 2001) A Dictionary of Political Thought (1982, 1996, 2007) The Aesthetic Understanding (1983, 1997) Kant (1983, 2001) Untimely Tracts (1985) Thinkers of the New Left (1986) Sexual Desire (1986) Spinoza (1987, 2002) A Land Held Hostage (Lebanon and the West) (1987) The Philosopher on Dover Beach and other essays (1989) Francesca (novella) (1991) A Dove Descending and other stories (1991) Conservative Texts (1992) Xanthippic Dialogues (1993) Modern Philosophy (1994) The Minister (opera) (1994) The Classical Vernacular: architectural principles in an age of nihilism (1995) Animal Rights and Wrongs (1996, 2000) An Intelligent Person's Guide To Philosophy (1996, 2005: Philosophy: Principles and Problems) The Aesthetics of Music (1997) On Hunting (1998) An Intelligent Person’s Guide to Modern Culture (1998, 2000) Spinoza (1998) Perictione in Colophon (2000) England: an Elegy (2001) The West and the Rest: Globalisation and the terrorist threat (2002) Death-Devoted Heart: Sex and the Sacred in Wagner’s Tristan und Isolde (2004) The Need for Nations (2004) News from Somewhere: On Settling (2004) Gentle Regrets: Thoughts from a Life (2005) Violet (2005) A Political Philosophy (2006) Animal Rights and Wrongs (2006) Arguments For Conservatism (2006) Immigration, Multiculturalism and the Need to Defend the Nation State - Online verzió (2006) Culture Counts: Faith and Feeling in a World Besieged (2007) Citrom A citrom, más néven közönséges citrom, valódi citrom vagy európai citrom (Citrus × limon) a citrusformák (Citroideae) alcsaládjába tartozó Citrus nemzetség egyik növényfaja. Termése, melyet szintén citromnak hívnak, déligyümölcs és egyben fűszer is. Elnevezése A lémonya, citronyád és citrony népies elnevezések egyes kutatók szerint a citromra, más kutatók szerint azonban más citrusfajra vonatkozhatnak. Származása, élőhelye Indiában fedezték fel, de ma már Európa déli részein, Ausztráliában valamint Kaliforniában és Floridában is termesztik. A 3–5 méteres fa gyümölcse (citri fructus) egész évben terem. Megjelenése Kis termetű, egész évben termő fa. Ágai tövisesek, fehér virágai illatosak. Narancstermése gerezdekből áll, a világos sárgászöld, rostos, lédús gyümölcshúsban a termés közepéhez közel ülnek a hosszúkás, kb. 1 cm hosszú, egyik végükön kihegyesedő magvak. Termesztett változatok Az 'Eureka' gyümölcse elliptikus, hosszúkás, mérsékelten kiálló csúccsal. Héja sárga, hosszanti irányban barázdált, kissé egyenetlen, közepesen vastag. Gyümölcshúsa zöldessárga, 10 gerezdből áll, leves és nagyon savas. Egész évben, de főleg tél végén, tavasszal és nyár elején terem, amikor nagy az igény a citromokra. Életerős és produktív fajta. A 'Femminello Ovale' egyike a legidősebb itáliai változatoknak. Elliptikus alakú, közepes nagyságú, a gyümölcs alján található csúcs tompa. Héja közepesen vastag, közepesen sima. Gyümölcshúsa 10 szegmensből áll, leves, nagyon savas, kiváló minőségű, néhány magot tartalmaz. Túlnyomórészt késő télen, és tavasszal érik, de szinte egész évben terem. Jól szállítható és tárolható. Olaszországban a vezető fajta. Portugáliából eredeztethető a 'Lisbon' változat. Gyümölcs szinte azonos az 'Eureka'-val; elliptikus, hosszúkás alakú. Kaliforniában az 'Eureka' változatot helyettesíti. A 'Meyer' citrom egy hibrid, valószínűleg a citrom és a mandarin között. Termése közepes nagyságú (5,7-7,5 cm), ovális vagy hosszúkás, alul gömbölyű, barázdált. Néha rendelkezik ,,nyakkal’’. Csúcsa gömbölyű, rövid. Héja világos-narancssárga 3–6 mm vastag. Gyümölcshúsa narancssárga, általában 10 gerezdből áll, leves, mérsékelten savas, közepes citrom ízzel, a benne található magok kicsik. Folyton termő, de legfőképpen decembertől áprilisig terem. A 'Ponderosa' feltehetőleg citrom, vagy cédrátcitrom ősökkel rendelkezik. Gyümölcse tojás alakú, göröngyös, enyhén barázdált, 9–11 cm széles, 9–12 cm magas. Héja világos-narancssárga, 1-1,25 cm vastag. Halványzöld gyümölcshúsa 10-13 szegmensből áll, leves, savas, 30-40, vagy akár több közepes nagyságú magokkal. Folyamatosan érő fajta. A 'Rough Lemon' is egy citrom-cédrátcitrom hibrid, melynek a C. jambhiri botanikai nevet adták. Nagyon jelentős alany az édes narancs, mandarin és grapefruit fajták számára. A 'Villafranca' fajta Szicíliából ered. Hasonlít az 'Eureka' változatra. Sok évig ez volt a vezető fajta Floridában. Egyéb változatok 'Amalfitano' 'Armstrong' 'Avon' 'Bearss' 'Genoa' 'Harvey' 'Interdonato' 'Medica Grande' 'Monachello' 'Nepali Oblong' 'Nepali Round' 'Rosenberger' 'Santa Teresa' 'Zagara Bianka' Felhasználása Vékonyan hámozzuk, hogy a fehér, keserű, élvezhetetlen belső részét ne vágjuk le a gyümölcshúsról! Így sokoldalúan: levesek, hús-, rizsételek ízesítésre használhatjuk. Ecet helyett citromlével savanyítva rendkívül ízletessé tehetjük egyes salátáinkat, és hasonlóképp hatékonyan használhatjuk húsok pácolásához (főleg a mediterrán típusú, rozmaringgal, bazsalikommal összeállított pácokban). Levét vízbe szokták facsarni és azt is fogyasztják, számos jótékony hatása mellett, nem roncsolja annyira a fogzománcot mint a sima citromlé. A sárga héját reszelve töltelékek, (mák, dió, túró mellé), levét tea, kávé, gyümölcslevesek, turmixitalok, puncs, szósz, hidegtálak, hal- és egyéb húsételek ízesítésére használják. A szárított héjat (Citri pericarpium) spirális szalagokban vagy kockára vágva forgalmazzák, de így csak az édes- és likőripari üzemekben használják fel. Otthon a legjobb frisset tartani, hogy ízesítésre mindig kéznél legyen. Mind héja, mind leve jól használható gyümölcslevesek, kompótok, turmix italok, rizsételek, puncsok, szószok, hidegtálak stb. ízesítésére. Kilogrammonként 4 g fehérjét, 58 g zsírt, 23 g szénhidrátot, 6 g szerves sót, 22 g rostot tartalmaz. Gyógyhatása A perzsák már az időszámításunk kezdete előtt is termesztettek citromot. Arab kereskedők hozták be Európába, ahol csak nyolcszáz éve honosodott meg. Ma is fogyasztott fajtáit a XVI-XVII. század óta ismerik. Hosszú pályafutása során alkalmazták a mérgezés ellenszereként, hatásosnak vélték kígyómarás ellen, ajánlották szívbetegeknek is. Hatásos vizelethajtónak, izzasztónak, vérzést elállító, sebösszehúzó szernek tartották, használták csuklás elállítására, gyógyították vele a gyulladt torkot, a reneszánsz kor elején pedig a levét a pestis gyógyszerének hitték. Az 1600-as évek elején az orvosok fölvetették, hogy a citromlé gyógyítja, illetve megelőzi a skorbutot. Ezt a feltételezést igazolta James Lind hajósebész kísérlete: a skorbutos betegek egyik csoportjával citromot és narancsot etetett, a másik csoport almabort kapott, a harmadikat pedig gyógyszerrel kezelte. A citromot, narancsot fogyasztók állapota javult, szemmel látható volt a gyógyulásuk. A szenzációs eset után negyven évvel a brit Admiralitás kötelezte a Brit Királyi Haditengerészetet, hogy valamennyi tagja igyon meg naponta egy adag citrom- vagy narancslevet. A késlekedés miatt a négy évtized során hadseregnyi angol tengerész halt meg skorbutban. A citrom serkenti az emésztést és erősíti a gyomrot. Mivel sok benne a C-vitamin, segíti a meghűléses betegségek megelőzését. A közkedvelt aromájú fűszert a külső héjából nyerjük. Az érett citrom a legértékesebb oldó és méregtelenítő gyümölcs – sajnos, nálunk nemigen kapható. A bolti citromot éretlenül szüretelik és utóérlelő vegyszerekkel permetezik, ezért héjának minősége gyengébb. Bioflavon-tartalma vértisztító hatású, és regenerálja is a véredényeket. Bélféreghajtó és puffadásgátló hatása is van. A citromlé fokozza a nyálelválasztást, csillapítja a szomjúságot, mivel oldja és eltávolítja a szervetlen sókat. A citromlé hígítva is elpusztítja a kolera-, a diftéria- és a tífuszbaktériumokat. Szinte nincs olyan betegség vagy gyengeségi állapot, amin a citrom ne segítene. A bőrnek is elsőrendű fiatalítója és regenerálója; megelőzi a kopaszságot, erősíti a fejbőrt, a hajhagymákat. Mandula- vagy avokádóolajjal elegyítve jó bőrápolószer. Ha ezt erősen a fejbőrbe dörzsöljük, hamarosan megszünteti a haj korpásodását, megakadályozza a hajhullást. Egyéb tulajdonságai A citromsav természetes savként kettős hatást fejt ki a szervezetben; mintegy szabályozza azt. A feleslegesen bekerült ásványi anyagokat, sókat, bomlástermékeket oldja, kivételes újjáépítő (regeneráló) tulajdonságánál fogva a hiányzó szerves sókat pótolja, segít azokat a szervezethez kötni. A citrom csökkenti a pirosságot, szabályozza a faggyútermelést a szeborreás bőr esetén is. Angkorthom Angkorthom – a nagy város – az UNESCO által 1992-ben Világörökséggé nyilvánított angkori romváros része Kambodzsában. Angkorthom volt a Khmer Birodalom utolsó fővárosa, amely a 12. század végén, VII. Dzsajavarman király és örökösei uralkodása alatt épült. A város területe 9 km². A földi mennyország vízióját életre keltő város falait öt monumentális kapu díszíti; a vizesárok fölött átívelő hidak a kapukon túl utakban folytatódnak, amelyek a város belsejébe, annak középpontjában álló Bajon-főtemplomhoz vezetnek. A templomot díszes, fedett folyosók zárják körbe, amelyek tetejéről 49 „arcos torony” emelkedik a magasba. Az enyhén ívelt ajkakkal és lezárt szemhéjak árnyékolta szemekkel megformált sejtelmes mimikájú arcok jelenítik meg a nagyvilág számára Angkor időtlen mosolyát. A város története VII. Dzsajavarman (1181–1219) a Khmer Birodalom történetének legismertebb nagy uralkodója volt. A 12–13. század fordulóján élt királyt, mint a Nagy Építőt őrizte meg az emlékezet. 39 éves uralkodása alatt egymaga több templomot, szentélyt, utat, hidat, fogadót, iskolát, monostort és kórházat (!) építtetett, mint az összes többi khmer uralkodó a birodalom fennállásának teljes hat és fél százada alatt együttvéve. A hatalmas építkezések hihetetlen erőfeszítést igényeltek a khmer társadalom dolgozó osztályaitól: a rengeteg szolgától, kőfaragó-építőmestertől és az őket ellátó parasztoktól. A király az udvar és a hadsereg ellátásán felül, az összes kincstári bevételt építkezésekre fordította. Ennek eredménye számos lenyűgöző építmény: Angkorthom, a Bajon, Ta Prohm, az Elefántterasz, a ’Leprás’ király vagy Jama isten terasza, Prah Khan, Praszat Suor Prat és megannyi kisebb szentély. Következménye pedig, hogy az addig gazdag, erős birodalom anyagi és emberi erőforrásainak kizsákmányolásával meggyöngítette az országot, így közvetetten hozzájárult annak végső hanyatlásához. Angkorthom, az első buddhista szellemben épült khmer királyi székhely, Jashodharapurától (a birodalom régi, három évszázaddal korábban alapított fővárosától) északnyugatra fekszik és annak egyes területeit is magába folglalja. A város legkiemelkedőbb korábban emelt épületi az egykori főtemplom, a Baphuon, és a Phimeanakasz az új királyi palota részei lettek. (A Khmerek sohasem húztak szigorú határt Angkorthom és Jashodharapura közé: a 14. századból ránk maradt oszlopfeliratok szerint a város korábbi nevét használták, és az Angkorthom – nagy város – elnevezés csak a 16. században terjedt el.) Angkorthom nagyszerű templomai, monostorai és világi épületei ámulatba ejtették a korabeli utazókat; mindannyian a legnagyobb elismeréssel és csodálattal számoltak be a városról. Angkorthom utolsó épülete az 1295-ben épült Mangalatha. A Nagy Éptő leszármazottai nem kezdtek új építkezéseket, csupán a már meglévő épületek átalakításával változtattak a városképen. A következő évszázadokban Angkorthom hanyatlásnak indult és csak 1609 után került ismét a figyelem középpontjába, amikor az első nyugati látogatók hírül adták, hogy áll az őserdőben egy „olyan csodálatos város mint Platón Atlantisza”, amelynek épületei vetekednek a Traianus császár építtette Rómával. Stílusa Angkorthom, Bajon stílusban épült. Szemmel láthatóan a központi templom stílusa manifesztálódik a város épületein, amelyek nagy része lateritből épült. E stílust követik a finoman dekorált templomok, a kapukat és a főtemplomot díszítő ún. „arcos-tornyok”- a hatalmas emberi arcot formáló szobrászati alkotások, és a mitikus Naga-kígyót tartó hatalmas isten- és démon-szobrok is. Fekvése és formai jellegzetességei Angkorthom a Sziemreap folyó jobb partján fekszik, Tonle Saptól negyedmérföldre. A város déli kapuja a folyótól 7,2 kilométerre, Angkorvat nyugati bejáratától 1,7 kilométerre emelkedik. Árokkal szegélyezett falai 8 méter magasak és minden irányban 3 kilométer hosszúak. A falak lateritből és agyagból készültek. A városba öt elefántokkal és arcokkal díszített kapu vezet: keleti irányban kettő, a többi égtáj felé, a falak közepén egy-egy. A kapuktól induló utak, amelyek Angkorthomot négy részre osztják, a város középpontjában álló, piramis alakú, háromteraszos Bajon-templomhoz futnak. Az utak két oldalán isteneket és démonokat ábrázoló szobrok sorakoznak, amelyek a khmerek őseként tisztelt Naga-kígyót, a vizek szellemét tartják a kezükben. Hasonló jelenet található Angkorvatban, a „Tenger köpülése” című monumentális domborművön is. A főtemplom a szent Meru-hegyet szimbolizálja, míg a körötte emelkedő többi épület a kisebb hegyeket és a tengereket. Angkorthom a korábbi fővárosok mintáját ismételve: az univerzum kicsinyített mása. A Bajon-templomot díszes fedett folyosók veszik körül és ezek tetejéről 49, lótuszvirághoz hasonlatos „arcos-torony” emelkedik a magasba. A 23 méteres tornyok a kutatók szerint Sákjamuni Buddha vagy Avalokitésvara bodhiszattva megtestesülésének, azaz a földi istenségnek nyilvánított Dzsajavarman király arcvonásait ábrázolják. A hatalmas szoborarcok a négy égtáj felé fordulva őrzik a birodalmat. A Bajon „templomhegy” talán maga is egy kapu, amely a földi és az égi világot kapcsolja össze. A folyosók 3,5 méter széles és 7 méter hosszúak és eredetileg fa ajtókkal voltak lezárva. A Bajon-templomtól északra fekszik a Győzelmi Tér. A város minden fontosabb épülete e tértől keletre, illetve nyugatra található. Délről észak felé haladva a nyugati oldalon emelkedik a Baphuon, az Elefántterasz, Phimeanakasz, a királyi palota, a Leprás király terasza, Tep Pranam és Prah Palilaj; a keleti oldalon áll Praszat Suor Prat, a déli- és az északi-Khleang, valamint Prah Pithu. A Győzelmi Teret és a királyi palotát, a város keleti főútjával párhuzamosan futó Győzelmi út köti össze, amely a városfal közepén nyíló keleti kaputól 500 méterre északra álló Győzelmi Kaputól indul. Ma a város legismertebb kapuja a teljesen helyreállított déli kapu; a turisták ezen keresztül léphetnek be Angkorthomba. Az Angkorra oly jellemző vízmedencék, csatornák, vizesárkok hatalmas rendszere Angkorthomot is behálózta, mind kelet-nyugati, mind pedig észak-déli irányban, fő funkciója a vízszabályozás és az öntözés volt. A város nagy része, a fából készült lakóházak, a királyi palota és más világi épületek mind tönkrementek, az erdő fogságában elpusztultak. A város déli területeit ma is erdő borítja. Angkorthom a populáris kultúrában Az „Eternal Darkness”: Sanity’s Requiem című videojátékában, Angkorthom Mantorok – a káosz istenének, az ősök patrónusának birodalma. A sorozatban a khmer emberek a mágikus erővel ruházzák fel és a termékenység isteneként tisztelik. Mechwart András Belecskai Mechwart András (Schweinfurt, 1834. december 6. – Budapest, 1907. június 14.) gépészmérnök, a magyarországi villamosipar elindítója. Vállalatigazgatóként és feltalálóként is kiemelkedő szerepet játszott abban, hogy a 19. század utolsó harmadában a magyar gép- és villamosgépipar jelentette a világszínvonalat. Életpályája Szülei Mechwart György és Hofmann Erzsébet. Pályáját lakatosként kezdte. Ezután végezte mérnöki tanulmányait Augsburgban. Nemsokára a Károly-Lajos-vasúti igazgatóságnál kilátásba helyezett mérnöki állás elfoglalása érdekében Pestre jött. Itt megismerkedett Ganz Ábrahámmal és 1859-ben belépett Ganz Ábrahám kis vasöntőműhelyébe, amely az ő munkássága révén – főként Ganz halála után- jelentős vállalattá fejlődött. Mechwart és igazgatótársa, Eichleiter Antal, Keller Ulrikkal átvette a vállalat irányítását az örökösöktől. Mechwart lett az 1869-ben részvénytársasággá alakult Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. műszaki igazgatója, majd vezérigazgatója. 1874-ben Eichleiter távozott a cégtől. Ebben az évben találta fel a kéregöntésű, rovátkolt hengerekkel dolgozó hengerszéket és ezzel a magyar malomipar aranykorát alapozta meg. A gazdasági válság idején megpróbált „több lábon állni”, ezért 1878-ban megalapította a Ganz-gyár elektromos osztályát, és az elektrotechnika területén kiváló feltalálókkal világszínvonalút alkotott. Kiváló szakemberekkel vette körül magát, mint Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa, Kandó Kálmán, Neustadt Lipót és Fischer Béla. Kiváló munkaságának köszönhetően, 1899. november 13.-án kapott nemességet és a "belecskai" nemesi előnevet I. Ferenc József magyar királytól. Számos kiváló mérnök került ki a Ganz gyárból. Így Hoór-Tempis Móric, Pöschl Imre, és Cserháti Jenő a Műegyetem tanárai lettek, a gépészek közül Bánki Donát, Csonka János. A gyár hírneve vonzotta a külföldi mérnököket. Ott dolgozott a gyárban Nikola Tesla, Milan Vidmar, és Friedrich Uppenhorn is. Ebben az időben vette át a válságba került pesti vagongyárat is. Találmányai közé tartozik a gőzüzemű illetve petróleumüzemű szántógép is (1896). Házassága és leszármazottjai Felesége Eichleiter Lujza (1846-1924), akitől született: belecskai Mechwart Ernő ( 1870 - 1942 ). belecskai Mechwart Hugó ( 1874 - 1971 ). belecskai Mechwart Emma, dr. Nagy Jenő ügyvéd felesége. Elismerései Ferenc József-rend , Vaskorona-rend , kereskedelmi érdemeinek méltánylásául az Osztrák-magyar bank igazgatósági tagjává választották az MTA az első Wahrmann-aranyéremmel jutalmazta (1897), nemességet kapott (1899) „A Mechwart-féle tengely-kapcsoló” A Pallas nagy lexikonában "A Mechwart-féle tengely-kapcsoló olyan készülék, mellyel transzmisszió-tengelyeket forgásuk közben is összekapcsolhatunk. Szerkezetét az bal oldali ábra a tengellyel párvonalos síkban vágva, a jobb oldali ábra pedig alsó részét nézetben, a felső részen azonban a súrlóféket vágva láttatja. Itt az o hajtótengelyre ékelt a kerék belsejében két h betüvel jelölt súrlódó fej van, melyek mindegyike csaknem teljes félkört alkot, s a P hajtott tengelyre ékelt f hüvelybe erősített párvonalas gg vontatórudakon van vezetve. A súrlódás okozta kerületi erő létesítésére való nyomóerőt az e nyomóhüvelyre kapcsolt kétágu b szegletemeltyük közvetítésével nyerik. Ezek az emeltyük sarkpontjuknál fogva csuklósan vannak az e nyomóhüvely ágainak belső részébe kapcsolva s vizszintes ágaikkal a h súrlódó fejekhez kapcsolt ¶ függőrúdba kapaszkodnak, mig függőleges ágaikkal a nyomóhüvely ágainak felső végébe dugott excentrikus csapokba kapaszkodnak úgy, hogy ezekkel kopás esetén a súrlódó fejeket bizonyos határig kijjebb szoríthatjuk. Ha a h súrlódó fejeket az emeltyükkel úgy állítjuk be, hogy a kerületi erőhöz szükséges beszorítás után a ¶ függőrudak belső csuklói csaknem a külsőknek összekötő vonalaiba jutnak, akkor az e szorítóhüvely benyomására csak igen kis tengelyirányú erőre van szükség. Ennek a tengelykapcsolónak jósága főképen abban rejlik, hogy a kapcsoláskor tengelyirányban kis erő kell, s a súrlódó fejek kopását az excentrikus csapokkal könnyen pótolhatjuk. Ezeket a tengelykapcsolókat a Ganz és Társa-féle gépgyár már 1884 óta szép sikerrel alkalmazza. Az alsó ábra a Mechwart-féle tengelykapcsolónak nagyobb fekvő tengelyekhez szokásos elrendezését mutatja. Az A tengely C dörzsölő kereket, a B tengely pedig a dörzsölő saruk vezetésére való F rudakat tartó D tokot tartja, melynek T agyán mozog a kétágu E átló. Ezt az átlót agyának nyakán két részű gyűrű övedzi, melyet a jobb oldali csapágy tartón átnyúló könyök villaágai a könyök vízszintes karjába kapcsolt sróffal beljebb vagy kijjebb tolhat. Ha a srófra ékelt kézi kerékkel a könyök vízszintes karját felfelé emeljük, A és B tengely lassan egymásba bekapcsolódik, ha pedig lejjebb toljuk, egymásból kikapcsolódnak." A Ferencvárosi TC 1956-os szezonja A Ferencvárosi TC 1956-os szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is az 54. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt az 57. évfordulója. Ebben a szezonban is Bp. Kinizsi néven szerepeltek. Mérkőzések Magyar kupa (folytatását lásd az 1957-es szezonnál) Bodajbói járás A Bodajbói járás (oroszul Бодайбинский муниципальный район) Oroszország egyik járása az Irkutszki területen. Székhelye Bodajbo. Népesség 2010-ben 23 227 lakosa volt, melyből 20 598 orosz, 500 ukrán, 322 tatár, 130 burját, 119 fehérorosz stb. Liverpool-galamb A Liverpool-galamb (Caloenas maculata) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó Caloenas nem egyik kihalt faja. Tudnivalók Egyetlen ismert múzeumi példánya van amelyet Gmelin gyüjtött 1789-ben. Ez a példány ma egy Liverpooli múzeumban van kiállítva. Egy másik elveszett példányt 1783 és 1823 között gyüjtötték be. A faj eredeti élőhelye és kihalásának oka nem ismert. Mára elfogadott tény hogy valahonnan a Francia Polinézia területéről származhatott. David Gibbs feltételezése szerint a Tahitin élők még 1928-ban is beszámoltak róla és ők titi-nek nevezték. Mindezek alapján az évszázadokig szóló vita lezárásaként a BirdLife International 2008-ban felvette a kihalt madarak közé. Citromillatú kakukkfű A citromillatú kakukkfű, más néven citrom kakukkfű (Thymus citriodorus) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó gyógy- és fűszernövényfaj. A kerti kakukkfű és a kisvirágú kakukkfű – természetben is megtörténő – kereszteződéséből jön létre. Származás Kaukázus Előfordulás Leginkább Európában elterjedt. Megjelenés Magassága 20-30 cm, maximum 40 cm-ig növő, inkább a talajon szétterülő, fásodó tövű, felálló, elágazó szárú kis évelő cserje. Gyorsan nő. Kerek levelei tarkák, sárga, sárgászöld és sötétzöld, meleg időben élénkzöld színűek lesznek. Megdörzsölve azokat, azonnal érezni a jellegzetes, nagyon kellemes citrom illatot. Apró, lilás, lilásrózsaszín ajakos virágai, kis csoportokban, nyáron, június, júliusban tömegesen nyílnak, melyről a rovarok jelentős mennyiségű nektárt tudnak gyűjteni. Mind virágokkal, mind anélkül nagyon szép, mutatós, hasznos növény. Igények Talajban nem igazán válogatós, de a sovány, jó vízelvezetésű helyeken jobban fejlődik. Jól tűri a szárazságot, öntözni csak mérsékelten szabad, a túl sok víztől elpusztulhat. A napfény nagyon fontos számára, árnyékban nem tud fejlődni. Minél több fényhez jut, leveleinek annál magasabb és jobb minőségű lesz az illóolaj tartalma. Kissé fagyérzékeny. Nem örökzöld. Felhasználás Gyógynövényként, fűszernövényként, dísznövényként egyaránt használják. Szépsége, illata, igénytelensége miatt szívesen ültetik hobbykertekbe, sziklakertekbe, virágágyásokba, utak mellé. Mivel szétterülve nő, talajtakarónak is kiváló. Illatcsokrokat, illatpárnákat, illatmécseseket készítenek belőle, mivel illata nem csak kellemes, hanem nyugtató, fertőtlenítő hatású is. Elűzi a szúnyogokat. Húsételeket, szószokat, pácokat ízesítenek vele, remekül illik csirkehúsos illetve tengeri halból készült ételekhez, salátákhoz, grillezett húsokhoz. Leveleit felhasználhatjuk még halászlé, pörköltek, pizza, szósz és sültek fűszerezésére, de levesekhez, mártásokhoz, főzelékekhez, gyümölcssalátákhoz, dzsemekhez és édességekhez is. Az olasz konyhában nagyon kedvelt. A leveleket későbbi felhasználásra még kora nyáron, virágzás előtt érdemes szedni, gyorsan szárítva őrzi meg a legtöbb aromáját. Kakukkfűolaj készítése fűszerezéshez Hozzávalók: 50 g kakukkfűlevél 10 db zsályalevél 3 db csillagánizs 1/2 l napraforgóolaj A fűszernövényeket beletesszük egy üvegbe, feltöltjük az olajjal, az üveg tetejét lekötve néhány hétig állni hagyjuk, míg az aroma anyagok kioldódnak a növényekből. Gyógyhatások Illóolaja erőteljes fertőtlenítő, baktériumölő, szélhajtó, görcsoldó hatású. A friss levelek rágcsálása csillapítja a torokgyulladást, teájával gargarizálva a köhögést. A citromillatú kakukkfűből nyert illóolaj kevésbé ingerlő hatású, mint más kakukkfű olajok, ezért az aromaterápiában az asztma és más légúti panaszok kezelésére használják, különösen a gyerekeknél. Ismert veszélye nincsen. Bornstedt (bei Eisleben) Bornstedt település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 834 fő (2014. január 2.). Bornstedt Lutherstadt Eisleben községgel határos. Népesség A település népességének változása: Martin Ludwig Theisz Martin Ludwig Theisz, magyarosan Theisz Márton Lajos (Mateóc, 1799. szeptember 11. – Gölnicbánya, 1832. január 16.) evangélikus lelkész, Hegyaljai Kiss Géza költő dédapja. Élete Miután tanulmányait Késmárkon és Eperjesen elvégezte, ez utóbbi helyen nevelőséggel foglalkozott, míg 1824 nyarán Gölnicbányán igazgatótanító, pár év múlva pedig első lelkész lett. Munkái Antrittsrede... Kaschau. (Installation des an der evang. Schule zu Göllnitz neu erwählten Rectors... Gefeyert den 11. und 12. July 1824. c. munkában). Andachtsbuch für die evang. Jugend. U. ott, 1827. Aczélm. képpel. Religionsbuch für de ev. Jugend. U. ott, 1828. Mit Gott! Für König und Vaterland! eine Bergpredigt... in Gölnitz den 27. Sept. 1829. U. ott, 1830. Eine apostolische Ermunterung zur bevorstehenden 300 jährigen Jubelfeier der Uebergabe der Augsburgischen Confession, in einer Predigt am 25 May 1830. zu Dobschau. U. ott, 1830. Die Augsburgische Confession... mit beigefügten Erklärungen und einer historischen Einleitung. U. ott, 1830. (Ez ellen írta Skalnik Ferencz: Darstellung der katholischen Glaubenslehre. Kaschau, 1831. c. munkáját.). Csan Hao-csing Csan Hao-csing (kínaiul: ���, pinjin: Zhān Hàoqíng, Wade–Giles: Chan Hao-ching; Tajpej (Taibei), 1993. szeptember 19. –) tajvani hivatásos teniszezőnő, olimpikon. 2010-ben kezdte profi pályafutását. Szinte kizárólag csak párosban versenyez. Eddig tizennégy páros WTA-győzelmet aratott, emellett két WTA125K és nyolc páros ITF-tornát tudott megnyerni. A Grand Slam-tornákon a legjobb eredményt vegyes párosban érte el, amikor 2014-ben Wimbledonban a fehérorosz Max Mirni párjaként döntőt játszott, valamint női párosban, amikor 2017-ben Wimbledonban a román Monica Niculescu párjaként szintén a döntőbe jutott. Legjobb páros világranglista helyezése az ötödik, amelyre 2016. június 27-én került. Tajvan képviseletében részt vett a 2016-os riói olimpia páros versenyén. 2015 óta tagja Kína Fed-kupa-válogatottjának. Testvére Csan Jung-zsan szintén hivatásos teniszező, közösen vele párosban több WTA-tornát is nyert. Eredményükkel a Williams-nővérek mögött a második legeredményesebb testvérpár párosban a WTA történetében. Szárnyfedő A szárnyfedő vagy fedőszárny (elytron, a görög ἔλυτρον, „hüvely” szóból, többes szám: elytra) egyes rovarrendek, különösen a bogarak és félfedelesszárnyúak megkeményedett első pár szárnyának a neve. Az elytra fő feladata az alatta lévő, repülésre használt hátsó szárnypár megóvása. Ha repülni akar, a bogár felnyitja a fedőszárnyakat és kiterjeszti a hátsó szárnypárat, az elytrát a repülés időtartamára továbbra is nyitva tartva. Egyes rovaroknál, pl. a futrinkafélék és gyászbogárfélék egyes fajainál a fedőszárnyak összeolvadtak, így az állat röpképtelenné vált. Félfedő vagy hemi-elytron (tsz. hemi-elytra) egyes poloskák szárnyfedője: annyiban tér el az elytrától, hogy csak tövi részei, a fedő (corium) és a pászta (clavus) bőrneműek, míg a csúcsi (disztális) rész (membran) hártyás. Az elytra kifejezést a gyűrűsférgek közé tartozó soksertéjűek (különösen a pikkelyes férgek) esetében is használják. Ezek a kinövések különböznek az állat sertéitől (chaetae), amiket mirigyek termelnek, így vannak gyökereik. Mikel Astarloza Mikel Astarloza Chaurreau (Gipuzkoa, 1979. november 17. –) baszk profi kerékpáros. Jelenleg a spanyol-baszk Euskaltel–Euskadi-ban versenyez. 2009. június 26-án egy ellenőrzés során pozitív EPO-mintát adott. Az UCI 2009. július 31-én közölte vele az ideiglenes felfüggesztését. 2010. május 15-én kapta meg a kétéves eltiltását, ami visszamenőleg is érvényes volt, tehát 2009. júniusa után szerzett eredményeit törölték. A felfüggesztés 2011. június 26-án járt le. Astarloza ekkor visszakerült régi csapatához, az Euskaltelhez. Első versenye a Vuelta a Burgos volt. Voštane Voštane falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Triljhez tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 40, közúton 64 km-re északkeletre, Sinjtől légvonalban 22, közúton 35 km-re délkeletre, községközpontjától 23 km-re északkeletre a dalmát Zagora területén, a Kamešnica-hegység magasan fekvő déli lejtőin, a bosnyák határ mellett fekszik. Története A magasan fekvő hegyvidéki területen már az ókorban letelepedtek az illír pásztorok. Az illírek egyik ősi várának maradványai ma is látszanak Voštane felett. A vidék a középkorban is lakott maradt, erről mesélnek az itt is megtalálható középkori sírkövek. A török 1513 körül szállta meg e területet. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békét követően 1718-ban történt meg, mely az új határt a Kamešnica-hegységnél húzta meg. A Kamešnica környéki falvakat a velencei uralom első éveiben telepítették be Hercegovinából érkezett keresztény lakossággal. Az első írásos emlék az itt élő lakosságról a 17. század végéről származik, amikor Marino Antonio Cavalli velencei kormányzó megengedi Nikola Akrapénak egy a korábban Atlagić livnoi bég tulajdonában volt földterület megművelését. A falu kezdetben az tijarci plébániához tartozott. Lelki szolgálatukat a sinji ferences kolostor szerzetesei látták el. 1750-ben az egyházlátogatáskor az érseket képviselő Candido kanonok (Bizza érsek Otokon maradt) Voštanét is meglátogatta. A Jézus neve tiszteletére szentelt kis templomról azt írja, hogy oltárképe nincs, az épület náddal fedett, szilárd alapozása nincs és a nedvesség behatolt a falakba. Bár lakói többször kérték, a falu csak 1780-ban kapott a tijarci plébániának alárendelt önálló káplánt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1849-ben érseki rendelettel megalapították a vodšanei plébániát, melyhez a szomszédos Rožét is hozzá csatolták. A 19. században Voštanén felépült a plébániaház. A településnek 1857-ben 434, 1910-ben 599 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része lett, de lakói közül sokan vettek részt a partizánharcokban. 1944. március 28-án és 29-én a németek és a támogatásukat élvező knini csetnikek megtorlásul Rože és Voštane 508 lakosát mészárolták le. A háború alatti német megtorlásoknak összesen 1500, a Kamešnica alján fekvő falvakból származó lakos esett áldozatául. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. Az 1960-as évektől lakossága tömegesen vándorolt ki, a megmaradt idős emberek pedig idővel kihaltak. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek mindössze 42 állandó lakosa volt. Nevezetességei Jézus Legszentebb Neve tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1935-ben faragott kövekből épült. A homlokzat felett piramisban végződő harangtorony magasodik tetején kőkereszttel. A torony négy oldalán a harangok szintjén egy-egy nagyméretű, ívelt nyílás látható. A főbejárat a harangtorony lábánál található. A homlokzatot három kis ívelt ablak és egy körablak díszíti, a hajó falán pedig két nagyobb ívelt ablak között egy körablak an elhelyezve. A templomot az 1980-as években megújították. A szentélyben áll a kőoltár az ambóval és a keresztelőmedencével. Az 1944-es áldozatok emlékkápolnáját az ötvenedik évfordulón, 1994-ben építették a faluból elszármazottak adományaiból. A kápolna felett nagy kőkereszt áll. A település felett az illírek ókori várának maradványai találhatók. A falu felett a Mašotának nevezett helyen ahol forrás is található Tomislav király idejéből származó középkori sírkövek találhatók. Női félnehézsúlyú cselgáncs az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon a cselgáncs női félnehézsúlyú versenyszámának selejtezőit és döntőjét július 28-án rendezték a Palau Blaugranában. Eredmények A rövidítések jelentése a következő: E : erőnyerő 13053 Bertrandrussell A 13053 Bertrandrussell (ideiglenes jelöléssel 1990 SQ8) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. szeptember 22-én. Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója (emlékérme) Erkel Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából kiadott arany emlékérme. Az első magyar érme, mely bekerült „a világ legkisebb aranyérméje” nemzetközi gyűjtői programba. A tervezésre felkért éremművészek pályamunkái közül ifj. Szlávics László alkotását választotta a szakértői bizottság megvalósításra. Az előlapon az érméken megszokott kötelező elemeken – Magyar Köztársaság felirat, értékjelzés, BP. verdejel, évszám – kívül díszítő motívumot nem alkalmazott a szokatlanul kis méretű emlékérmén a művész. A hátlapon Erkel Ferenc korabeli ábrázolások alapján készült, domborművű arcképének részlete, a zeneszerző neve, a születés és halálozás évszáma látható. A tervező kisméretű monogramja a téma oldal alsó részén, a perem közelében található. Érme adatai Kibocsátó: Magyar Nemzeti Bank Tervező: ifj. Szlávics László Gyártó: Magyar Pénzverő Zrt. Kibocsátás: 2010 . november 6. Névérték 5000 forint Anyag: 999 ezrelék finomságú arany Átmérő: 11 mm Súly: 0,5 gramm Széle: sima Kibocsátott mennyiség: 10000 db Kizárólag prooflike minőségben készült. Forrás Magyar Nemzeti Bank. Fannin megye (Texas) Fannin megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Bonham. Lakosainak száma 33 659 fő (2013. július 1.). Fannin megye Hunt, Delta, Collin, Lamar, Grayson és Bryan megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Meszesi apátság A meszesi apátság a Porolissum római erőd romjaira épült, egy 502 méter magas hegytetőn, romjai a mai Nyirsid határában találhatók. Az apátságot még Álmos herceg, I. Géza király fia alapította 1096-1106 körül Antiochiai Szent Margit tiszteletére. Az apátság alapításáról az első okleveles említés III. István 1165-ben kelt eredetiben megmaradt okleveléből maradt fenn, a király ugyanis a Meszesi kapun áthaladó sószállító szekerekről egy-egy darab kősót rendelt a monostor szükségleteire. Az apátság jövedelmét III. Béla felesége, Anna, majd II. András is gyarapította jövedelmét, nekik adományozva a szolnoki várnépekkel közös Kirva (Kelewa) nevű földet. 1270 körül apátja leírta egy lakatlan birtok határait, 1281-ben pedig Kun Erzsébet királyné István apát kérésére visszaadta a monostornak a zilahi vámjövedelem ötödét, amit egykor Anna királynétól kapott. Miután az apátság a 14. század végén elnéptelenedett, I. Lajos király 1361-ben, a Meszes-Apáth nevű monostort Kusalyi Jakcs mesternek adományozta Nyirsid, Mojgrád, Vártelek, Kerikapatak, Bered és Monostorpatak nevű helységekkel együtt. 1423-ban Kusalyi Jakcs György fiát iktatták be Monostorpatak oláh falu birtokába. Ez a monostorhegynek Zsákfalvára lejtő déli oldalán fekhetett, a mai Pometulnak (gyümölcsös) nevezett határrészen. Az egykori monostor színhelyét töredékes kőfaragványok és I. Lajos király koráig terjedő éremleletek igazolják. A Pannonhalmi Főapátság leírása szerint az apátságnak a bencésekhez való tartozásáról nincsenek adatok, az apátság az 1235-ben készült premontrei monostorjegyzékben (catalogus Ninivensis) a váradhegyfoki prépostság filiájaként tűnt fel. Premontrei voltának ellentmond az is, hogy 1281-ben István apát folyamodott Erzsébet királynéhoz, ugyanekkor Magyarországon a premontrei monostorok elöljáróit ez időben már prépostoknak nevezték és nem apátoknak. Richard Báez Richart Martín Báez Fernández (Asunción, 1973. július 31. –) paraguayi válogatott labdarúgó, edző. Sikerei, díjai Universidad de Chile Chilei gólkirály : 1997 Tornádó osztályú vitorlázás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a vitorlázás tornádó osztályú versenyszámának futamait augusztus 15. és 21. között rendezték a qingdaói olimpiai vitorlásközpontban. A „tornádó” az egyetlen katamarán (kéttestű) hajótípus volt az olimpián – kialakításának köszönhetően a leggyorsabb volt valamennyi olimpiai hajó között. A fedélzetén ketten küzdöttek az elemekkel: nagy szélben óriási erőfeszítést igényelt a hajó kordában tartása, különösen hogy 2002 óta egy plusz orrvitorla (spinakker) és egy plusztrapéz felszerelését engedélyezte a nemzetközi szövetség. Szabályok Tornádó hajóosztályban 10 futamot rendeztek, innen a legjobb tíz helyezett hajó folytathatta a versenyzést az éremfutamban. A versenyeken az elért helyezés alapján büntető pontokat kaptak a vitorlázók: mindenki annyit, ahányadik helyen végeztek – akinek a végén a legkevesebb pontja volt, az nyerte az aranyérmet. Eszerint az élboly a következő pontszámokat kapta: első 1; második 2; harmadik 3; negyedik 4; minden további helyezésenként plusz 1 büntető pontot kapott. Eredmények Az eredmények pontban értendők. A rövidítések jelentése a következő: DNF : nem ért célba (alapfutamban 16, éremfutamban 22 büntető pontnak számít) DNS : nem indult (16 büntető pontnak számít) OCS : korai rajt miatt kizárták (16 büntető pontnak számít) megjegyzés Az éremfutamban minden pontszám duplázódott. A dinoszauruszkutatás története A dinoszauruszok kutatása az őslénytan egyik ága. Bár a dinoszauruszcsontokat évezredek óta ismertek, igazi természetüket csak nemrégiben ismerték fel - korábban sárkánycsontnak (Kínában) vagy a griffmadár csontjának (ókori Görögország) tartották ezeket. Csak a 17. században, Angliában jelent meg az első tudományos igényű leírás egy fosszilis állkapocsról, amely egy Megalosaurus állkapcsa volt. Az első tudományos közlemény, amelyben szintén a Megalosaurusról számoltak be, 1824-ben jelent meg a londoni Földrajzi Társaság folyóiratában. A második fajt, az Iguanodont 1822-ben fedezték fel. Ezt követően az európai és amerikai tudósok érdeklődésének középpontjába került a nagy hüllőfosszíliák tanulmányozása (a dinoszaurusz megnevezést 1824-ben javasolták először). 1858-ban fedezték el az első dinoszauruszmaradványokat Amerikában, New Jersey államban. Ezt követően versenyfutás tört ki két amerikai tudós között, hogy ki talál több dinoszaurusz-fajt. Ezt követően a dinoszauruszkutatás az összes földrészre kiterjedt - az első antarktiszi dinoszauruszt 1984-ben találták a Ross-szigeten (Antarctopelta oliveroi). A dinoszauruszkutatás terén kiemelkedő jelentőségű Dél-Amerika és Kína, ahol rengeteg maradványt találtak, beleértve az első dinoszaurusztojásokat, és az első tollas dinoszauruszokat, amelyek alapján megállapították a madarak és a dinoszauruszok rokonságát. Az őslénykutatás, de különösen a dinoszauruszok kutatása az 1970-es évek óta reneszánszát éli, nem utolsósorban az melegvérű dinoszaurusz maradványainak feltárása miatt. 1998-ban Olaszországban fedeztek fel egy fiatal Coelurosauria (Scipionyx samniticus) példányát, amelynek a belső szervei is igen jó állapotban megmaradtak. Bár több kísérletet is tettek, a dinoszauruszok maradványaiból eddig még nem sikerült a DNS rekonstruálása. Kr. e. 500-Kr. e. 600 Az ázsiai kereskedők griffekről mesélnek a görögöknek. A mítoszoknak lehetséges hogy a Protoceratops csontjai adtak ihletet. Manapság már köztudott, hogy a griffek sasszárnyon repkedő oroszlánok. Az igazság az, hogy mindenki máshogy képzeli el. A griffek nem mindig gonoszak. Vannak, akik lovagolnak rajtuk. A griffek különlegessége az, hogy nagy teherbírásúak, és más lényekkel gondolatban tudnak kommunikálni. Mellső lábuk sas láb, a hátsó meg oroszlán. De vannak a hippogriffek, melyek félig sasok, félig lovak. Aztán ott vannak a couggriffek, melyek félig puma, félig sas, vagy ködgriff, mely a sas mellett ködfoltos párduc. Húsevők. Barátságosak is lehetnek, mivel az emberi húst nem kedvelik, mert az ember húsa rágós. Kr. u. 28-Kr. u. 300 A kínai tudósok írásaiban “sárkánycsontokat” említenek. 1676 Robert Plot megörökít egy combcsontot, feltehetően egy Megaloszaurusz csontmaradványát. 1824 William Buckland elnevezi a Megaloszauruszt - amiről az első tudományos igényű leírás készült. Miközben továbbra is a Corpus Christi College-ban dolgozott, 1824-ben a Londoni Geológiai Társaság elnöke lett. Itt jelentette be, egy általa Megalosaurusnak (jelentése: nagy gyík) elnevezett óriási hüllő felfedezését, melynek maradványai Stonesfieldben (sztonszfild) kerültek elő, majd részletes leírást készített erről a leletről, amelyről később kiderült, hogy egy dinoszauruszhoz tartozott. 1825 Gideon Mantell elnevezi az Iguanodont. 1841 Sir Richard Owen fejéből kipattant a ,, Dinoszaurusz ” elnevezés. Legtöbb hüllő témájú munkája kihalt fajok csontvázairól szól, melyek közül a brit fajokkal kapcsolatosak egy külön sorozatban is megjelentek "A brit hüllő fosszíliák története" címmel (History of British Fossil Reptiles), 4 kötetben 1849-1884 között. A mezozoikum nagy szárazföldi hüllőcsoportjáról írt általános ismertetőjében ő javasolta a dinoszaurusz elnevezést ezekre az állatokra. Elsőként ő ismerte fel a kora mezozoikum furcsa hüllőinél (melyeket Anomodontia-nak nevezett el) a kétéltűekre és az emlősökre emlékeztető tulajdonságokat. Legtöbbjük maradványai 1845-től kezdődően jutottak el hozzá Dél-Afrikából, és vizsgálatuk anyagul szolgált "A dél-afrikai hüllő fosszíliák katalógusa" (Catalogue of the Fossil Reptilia of South Africa) című műhöz, melyet a British Museum jelentetett meg 1876-ban. 1850-1851 A Londoni világkiállításon bemutatják a világhírű Iguanodon, és Megalosaurus és a kevésbé ismert Hylaeasaurus élet nagyságú szobormodelljét. Iguanodon: Az Iguanodontidae-ták hat faját különböztetjük meg. Ezek a következők: Iguanodon Anglicus (1829), Iguanodon Dawsoni (1874), Iguanodon Bernissartensis (1881), Iguanodon Fittoni (1888), Iguanodon Atherfieldensis (1924), és az Iguanodon Lakotaensis (1989). Közölük, a legismertebb az Iguanodon Bernissartensis. Az állat 12 méter hosszú, magassága (talajtól a csípőig) 2,5 méter, súlya 4-5 tonna. Teste karcsú, kecsesnek mondható méreteihez képest. A hátán, és a farka elülső részén, az inak elcsontosodtak, így a test ezen részei elég szilárdak voltak. Gerincoszlopa 85 csigolyából állt. Háta 17, farka 50, csípőénél pedig 7 csigolya helyezkedett el. Csípője felépítése sajátosnak mondható. A szeméremcsontja, az elülső részen kiszélesedik, a hátulsó elkeskenyedik. Hátsó végtagjai igen erősek, és így elbírták az állat súlyát. Mellső végtagjai csukló csontja különösen erősek voltak. Az Iguanodon Bernissartensis-nek volt egy jellegzetessége. Hüvelykujja módosult, tüske formában mely kúp alakú volt.(Iguanodontidae-ták sajátossága.) E tulajdonságát az állat a ragadozók elleni védekezésre használta. Koponyája megnyúlt, és az elülső része elszarusodott csőrré alakult. Fogai taréjos őrlőfogak voltak. Az Iguanodon Bernissartensis már képes volt "rágni",(a többi Iguanodontidae-tának is megvolt ezen képessége, ennek a tulajdonságának is köszönhette e dinoszaurusz család a sikereit.) így gyorsabban tudott táplálkozni. Az állat négy lábon járt, de ha futott akkor két lábra emelkedett, és 35 km/h-s sebességel is képes volt futni. Csordában élt, és a kréta-kori mocsaras síkságokon barangolt. 1855 Előkerülnek az első dinoszaurusz csont maradványok az Amerikai Egyesült Államokból. 1867 Thomas Henry Huxley elsőként állítja, hogy a dinoszauruszoktól származnak a madarak. 1877-1895 A “csontháború” ideje: Othinel Charles Marsh és Edward Drinker Cope ádáz tudományos versengése több mint 100-150 új dinoszauruszcsont maradvány felleléséhez vezetett az amerikai Vadnyugaton. 1878 Belgiumban, Bernissart határában a szénbányászok több tucatnyi Iguanodon csont maradványt találtak. 1920-as évek Az Amerikai Természettudományi Múzeum expedíciókat indított a mongóliai Góbi sivatag területére. Sok ismeretlen őshüllő maradványait találták meg, azonkívül feltárták az első dinoszaurusztojásokat. 1930-as évek C.C Young kínai tudós expedíció sorát vezette szülőföldjén, több új dinoszauruszfaj csontmaradványait hozta napvilágra. 1969 A Yale Egyetem munkatársa, John Ostrom leírást készített a Deinonychusról, ettől kezdve a tudomány és a nagyközönség még már más szemszögből tekint a dinoszauruszokra. 1970-től Egyre több és több bizonyíték utalt rá, hogy a madarak ősei a dinoszauruszok között keresendőek. Ebből bebizonyosodik, hogy a dinoszauruszok legtöbb esetben igen mozgékony és bonyolult viselkedésű hüllők voltak. Ma már tudjuk, hogy a dinoszauruszok leszármazottai a madarak és a hüllők. A madármedencéjű dinoszauruszoknak (Ornithischia) a madarak, a hüllőmedencéjű dinoszauruszoknak (Saurischia) pedig egyértelműen a hüllők a leszármazottjai. Breinigerberg Breinigerberg Stolberghez tartozó városrész kb. 971 lakossal. Stolberg város Aachen (Németország) körzetéhez tartozik. Breinigerberget népiesen „Balkan”-nak is nevezik. A 12-es országút (L12) köti össze Breinigerberget a tőle nyugatra fekvő Breiniggal. Sport A városrészben két sportpálya van. Az egyiken a hely FC Breinigerberg edz. 1988-ban bezárták a főiskolát, majd ezt a Remember ifjúsági klub kezdte el használni. (17205) 2000 AM105 A (17205) 2000 AM105 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. január 5-én. Main-Spessart járás Main-Spessart egy bajor járás Alsó-Frankföldben. A járás főhelye Karlstadt. Main-Spessart járás Bad Kissingen, Schweinfurt, Würzburg, Main-Tauber, Miltenberg, Aschaffenburg és Main-Kinzig járásokkal határos. Lakosainak száma 125 915 fő (2014. december 31.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szentgyörgyvár (Horvátország) Szentgyörgyvár (másképpen Szentgyörgy, Gyótaszentgyörgy vagy Gyurgyevác, horvátul Đurđevac, németül: Sankt Georgen) egy város Horvátországban, Kapronca-Körös megyében. Fekvése Kaproncától 25 km-re délkeletre, a Bilogora-hegység északi lejtői és a Dráva által közrefogott Drávamenti síkságon, a drávamenti főút mellett fekszik. Itt halad át az Eszéket Kaproncán át Zágrábbal összekötő vasútvonal is. Közigazgatásilag Budrovac, Čepelovac, Grkine, Mičetinac, Severovci, Sirova Katalena, Suha Katalena és Sveta Ana települések tartoznak hozzá. Története A települést már 1267-ben említi IV. Béla király egyik oklevele, egyháza pedig 1334-ben Ivan zágrábi főesperesnek a zágrábi káptalan helyzetéről írott jelentésében szerepel először. Szentgyörgyvár a 15. század folyamán fejlődött várossá és vásáros hellyé. Szentgyörgy vára a 14. század elején Kőszegi Henriké volt Szusica néven, mely magyarul szárazulatot jelent. A Kőszegiek 1338-ban lázadásuk miatt elvesztették, ekkor az Ákos nembeli Mikcs bán kapta meg. A mai várat 1378 előtt fia, Mikcsfi István emeltette, aki a Luxemburgi Zsigmond és Nápolyi László közötti trónharcokban utóbbi mellett állt. Miután a Dráva átkelőhelyénél rajta akart ütni Zsigmond seregén a királyi sereg a várat megostromolta és elfoglalta. Mikcsfi még az ostrom alatt megszökött és Boszniába menekült. 1426-ban a király mégis visszaadta fiának Miklósnak, azonban ennek lázadása után a király sógora Cillei Hermann gróf erővel elfoglalta. Ezután Zsigmond Tallóczi Matkó horvát bánnak adta el. A bán halála után a Cilleiek hadvezére Vitovecz János újra elfoglalta. Tőle azonban már a következő évben elvette Hunyadi János és átadta unokaöccsének Székely Jakabnak. Ezután a Cilleiek újból fegyverrel támadtak rá Szentgyörgyre és meg is tartották 1456-ig, amikor Cillei Ulrik nándorfehérvári meggyilkolásával kihalt a Cillei család. Ulrik gróf özvegye Brankovics Katalin ezután a várat hű emberének a cseh származású Vitovecz Jánosnak adta el, de ezt Mátyás király érvénytelenítette és a birtokot kincstartójára, Ernuszt Jánosra ruházta át. 1540-ben Ernuszt Gáspár halálával kihalt az Ernuszt család. Ekkor rokoni kapcsolata révén Keglevich Péter horvát bán szerezte meg, azonban a király ezt nem ismerte el. Miután a várat önként nem adta át 1546-ban Zrínyi Miklós a király nevében elfogta és Bécsbe küldte. Ezután Szentgyörgy királyi vár volt, melyet a közeledő török veszély hatására 1549-től Székely Lukács várkapitány irányításával teljesen újjáépítettek és megerősítettek. Ekkor épült fel a külső vár. Miután Ulama pozsegai szandzsákbég serege 1552-ben elfoglalta Verőcét, Szentgyörgy vára lett a végvári rendszer legelőretoltabb erőssége. A vár egész környéke elnéptelenedett, csak maga a vár állt ellen a török támadásainak. A hagyomány szerint miután a védők kifogytak az élelemből utolsó csirkéiket cselből a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét eltakarodtak a vár alól. Ettől fogva a szentgyörgyieket csak csirkéseknek (azaz horvátul picoki-aknak) nevezték. Ezt követően a király költségén a várat tovább erősítették. 1746-ban a katonai határőrvidék felállításával az 5. határőrvidéki gyalogezred, majd később a 6. szentgyörgyi gyalogezred székhelye lett. A külső várat a 19. században bontották le, majd a határőrvidék 1871-es megszüntetése után a katonaság a belső várat is elhagyta. 1892 és 1909 között leánynevelő intézet működött benne, melyet az irgalmas nővérek vezettek. 1910-ben 8707 lakosából 8584 horvát volt. A település A trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye Djurdjeváci járásának székhelye volt. 2001-ben a népszámlálás szerint a városnak 6616, a községnek 8862 lakosa volt. Nevezetességei A város legnevezetesebb emléke a 15. századi Öreg vár, az egyik legősibb és legismertebb fennmaradt erősség a Dráva és a Száva között. Ma négy galériának ad helyet, melyek közül a legismertebb Ivan Lacković Croata naiv festőművész és műgyűjtő képtára. Mintegy ezer négyzetméteren kétszáz 20. századi művész több mint ezer képe látható itt, melyeket a mester a városnak ajándékozott. A Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplom ma is uralja a városközpont arculatát. A mai templom a régi alapjain épült 1928-29-ben az óhorvát templomok mintájára romantikus és bizánci elemek ötvözésével. Az egyházi épületeknek ez a típusa nem túl gyakori Horvátországban, ezért sajátos külső megjelenésével mély benyomást kelt a szemlélőben. Terveit egy zágrábi építész Stjepan Pothorski készítette és a munkák 1928 augusztusában kezdődtek meg. A meglehetősen ingatag, vizes talajon a biztonságos alapozáshoz három méter mély és egy méter vastag alapot kellett készíteni, melyhez 230 vagon kavicsot szállítottak ide a Dráva medréből. A régi templom megmaradt barokk harangtornyát átépítve illesztették hozzá az új templomhoz. Az áramot 1929-ben vezették be az épületbe, 1967-ben pedig Horvátországban először a harangok is elektromos vezérlést kaptak. A templomot 1929 . november 10-én szentelte fel Dominik Premuš zágrábi segédpüspök. Belső terében a legfigyelemreméltóbb a márvány főoltár, melynek képét Martin Peroš festette és a régi plébániatemplomból hozták át. A két mellékoltár a Háromkirályok és Szűz Mária bemutatása tiszteletére van szentelve, 1936-ban készültek. Utóbbit a zágrábi Zvonimir Huzjak egy 16. századi miniatúra alapján festette. Látványosak a csillárok (öt van belőlük a templomban), különösen a középső, mely öt méter széles és 4 méter magas, középső része a Földet formázza. Tervezőjük Antun Ivadija, kivitelezőjük Luka Ivadija. Az orgona 1908 -ban Hefeler műhelyében készült, később átépítették és 1980-ban újraszentelték. A templom búcsújának napja Szent György ünnepe a város kiemelkedő egyházi és kulturális eseménye. A Szent Rozália-kápolnát 1925 -ben építették a korábbi fakápolna helyén. Aranyozott barokk oltárait a régi kápolnából hozták át. A főoltár 1733 -ban készült, oltárképét Johan Anton Fellner festette 1716 -ban Ptujban. A Keresztelő Szent János és a Szent Rókus oltár 1824 -ben készült, de oltárképei a 18. század elejéről származnak és nagyon értékesek. A Jézus Szíve-kápolna 1910 -ben épült neogótikus stílusban. Hossza 14 méter, szélessége 9 méter. Homlokzata gazdagon díszített, melyet Szent Péter és Pál apostolok szobrai díszítenek. Slavka Čamba néprajzi gyűjteménye a város felbecsülhetetlen kulturális értéke. A gyűjtemény több mint ötszáz, átlagosan csaknem százéves tárgyat tartalmaz. Legtöbbjük a város környékéről származik, de kis részben a szomszédos vidékek is képviseltetve vannak. A gyűjteményt 1992 -ben állították össze és a mai napig is újabb és újabb tárgyakkal gazdagodik. Minden tárgy a 19. és 20. századi hétköznapi élet jellegzetes használati tárgya. A „Đurđevački peski” vagyis a „horvát Szahara” , a Gyótaszentgyörgy-közeli mocsaras vidéken terül el, egyedülálló növény- és állatvilággal, a Borik Parkerdő zöldellő fenyveseinek kellős közepén. Kultúra és sport A város kiemelkedő kulturális eseménye az évente megrendezésre kerülő „Picokijada” . A játék egy megtörtént történelmi eseményen alapul. Ulama pozsegai szandzsákbég serege 1552 -ben elfoglalta Verőce várát, majd Szentgyörgy vára ellen vonult. A több napos ostrom után a várvédők helyzete egyre reménytelenebbre fordult. Ekkor a hagyomány szerint nagy ötletük támadt. Miután kifogytak az élelemből utolsó csirkéiket az ágyúkba töltve a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét eltakarodtak a vár alól. Ettől fogva a szentgyörgyieket csak csirkéseknek (azaz horvátul picoki-aknak) nevezték. A Picokijada olyan helyszíneken játszódik, ahol a hagyomány szerint az esemény valóban megtörtént, és több száz statiszta, amatőr színész, lovas és hivatásos színész vesz részt az előadásban. A színpadi előadás úgy van megtervezve, hogy minél hitelesebben idézze fel a népszerű történetet - a puskák és az ágyúk valóban tüzelnek, a szablyák valóban szikráznak, és ez mind a gazdag pirotechnikának és fényeffektusnak köszönhető. A „Picokok legendája” színdarab csupán egy töredéke a háromnapos eseménysorozatnak, ugyanis ezen kívül a népszerű fesztivál még közel harminc különböző kulturális- és sporteseményt tartalmaz. Köztük említésre méltó a „Mali fašenk v Đurđevcu”, a „Kukuriček” gyermekfesztivál, a „Đurđevo”, a város napja, a „đurđevačka Tikvijada” és sok másik esemény. A város 17 sportklubjában jelenleg több mint 600-an sportolnak. A legnépszerűbbek az NK Graničar Đurđevac labdarúgóklub, a KK Mladost Đurđevac kosárlabdaklub, a Đurđevac LK kézilabdaklub, a karateklub és a Borik Đurđevac taekwondoklub. Teljes differenciál Teljes differenciál alatt a matematikában (közelebbről az analízisben) az egyváltozós függvény differenciáljának legalább kétféle többdimenziós általánosítását értjük: egyrészt egy normált térből normált térbe képező függvényt legjobban közelítő affin leképezést, melyet másként Fréchet-derivált nak is neveznek (bővebben erről lesz szó a szócikkben) másrészt egy valós értékű, parciálisan differenciálható , többváltozós függvény megváltozásának lineáris részét, melyet a matematikai fizikában és a harmonikus analízisben potenciálfüggvény teljes differenciáljának neveznek (ezt is tárgyaljuk). Fréchet-féle differenciálhatóság Definíció – Azt mondjuk, hogy az f : Rm Rn függvény[1. megj.] differenciálható (vagy totálisan differenciálható, vagy Fréchet-féle értelemben differenciálható) az értelmezési tartományának egy a belső pontjában, ha van olyan A : Rm Rn lineáris leképezés, mellyel létezik (továbbá véges az n = 1 esetben) a következő határérték: Az itt szereplő A lineáris operátort az f függvény a-beli differenciáljának vagy Fréchet-deriváltjának nevezzük és jelöljük. Ez azt jelenti, hogy f értékeinek f(a)-tól való eltérése kifejezhető az A(x – a) lineáris kifejezés és az ε(x) "nemlineáris" tag összegeként, mely utóbbi folytonos a-ban, ott nulla értékű és x = a esetén sokkal erősebben (magasabb rendben) válik nullává, mint A(x – a), azaz Itt az x f(a) + A(x – a) leképezés konstans + lineáris alakú, azaz affin leképezés. Szemléletes jelenése, hogy x f(a) + A(x – a) képe Rn-ben az f képének érintőegyenese – ha f görbét határoz meg – és érintősíkja, ha f felületet határoz meg (persze ezek a fogalmak csak R2 és R3 esetén bírnak geometriai jelentéssel). Jacobi-mátrix, deriválttenzor Ha az f : U Rn függvény az U nyílt halmaz minden pontjában totálisan differenciálható, akkor mindenhol a parciális deriváltjai is léteznek és a differenciál kifejezhető velük. Azt a függvényt, mely U minden x eleméhez a df(x) leképezést rendeli differenciál leképezésnek nevezzük. Rögzített x-re a df(x) lineáris leképezésnek felírható a koordinátamátrixa (a sztenderd bázispárban, vagyis, ha a (1,0,0,…,0), (0,1,0, …, 0), …, (0,0,0, …, 0, 1) bázisvektorokat tekintjük mindkét vektortérben). Belátható, hogy az így keletkező n m-es mátrix a Jacobi-mátrix, melynek elemeit az f komponensfüggvényeinek parciális deriváltjai adják a következőképpen. Ha f-et úgy tekintjük, mint az (f1, f1, f2, … ,fn) m változós, de valós értékű függvényekből álló függvényrendszer, akkor a [df(x)] mátrix (i,j)-edik eleme: Jxf az f függvény x ponthoz tartozó Jacobi-mátrixát jelölő szimbólum. Bár a Jacobi-mátrix a sztenderd bázisban van definiálva, és a bázis megváltoztatása esetén értékei szintén megváltoznak, de – az előbbi tétel miatt – ugyanannak a bázisfüggetlen lineáris leképezésnek lesz a koordinátamátrixa. Ezt a tulajdonságot azaz, hogy a Jacobi-mátrix „együtt transzformálódik a bázissal”, vagy „kovariáns a koordináta-rendszer-váltással” a matematikai fizikában úgy fogalmazzák meg, hogy a Jacobi-mátrix tenzormennyiség. Innen ered az az elnevezés, hogy a Jxf mátrix az f függvény deriválttenzora. Mivel az U minden pontjában felírhatjuk Jxf-t, ezért az U-n értelmezett Jf : x Jxf leképezés úgy nevezett tenzormező, mely minden x-hez tenzort rendel. [3. megj.] Teljes differenciál és függvényműveletek A teljes differenciálás egy adott a pontban tekinthető úgy, mint az a pontban totálisan differenciálható függvényeken végzett operáció. Ebben a tekintetben nevezzük létezik a Da differenciáloperátor, mely egy f (a-ban totálisan differenciálható) függvényhez a Df(a) leképezést rendeli. Bizonyos műveletekkel összekapcsolt függvények differenciáljának kiszámítása visszavezethető a függvények differenciáljaival végzett műveletekre. A differenciálás linearitása Legyen f és g : Rm Rn az a pontban totálisan differenciálható függvény. Ekkor tetszőleges λ és μ valós számokkal az λf + μg is totálisan differenciálható a-ban és differenciálja: Függvénykompozíció differenciálása Ha g : Rm Rn differenciálható az a pontban és f : Rn Rk differenciálható a g(a) pontban, továbbá f o g értelmezési tartományának belső pontja a, akkor f o g is differenciálható, és Skaláris szorzat differenciálása Az egyváltozós, vektorértékű, a-ban differenciálható f függvény esetén a Fréchet-derivált egyértelműen megfeleltethető a df(a)1 számnak, a df(a)x=(df(a)1) x azonosság miatt. Ekkor df(a)1-et f'(a)-val jelöljük és ezt nevezzük az a-beli deriváltnak. Ha f és g : R Rn az a pontban totálisan differenciálható függvény, akkor az f g függvény is totálisan differenciálható és differenciálja: Megjegyzés. 1) A Fréchet-féle differenciálhatóság kiterjeszthető normált terek között ható függvényekre is (lásd később). Ha az f : R E függvény normált algebrába képez (például négyzetes mátrixok közé), akkor az E algebra (nem feltétlenül kommutatív) szorzása esetére (mátrixok esetén ez a mátrixszorzás) hasonló összefüggés áll fenn, mint az előbb a skaláris szorzásra. Ha f és g : R E (ahol E normált algebra) az a pontban totálisan differenciálható függvény, akkor az f g függvény is totálisan differenciálható és differenciálja: 2) Az R3 R3 típusú függvények esetén a vektoranalízis ismer egy összefüggést a skaláris szorzás deriválására, ám ez feltételezi olyan differenciáloperátorok ismeretét, mint a gradiens, a rotáció és a "v grad". Ekkor az u és v függvények skaláris szorzatának deriváltja (mely ebben az esetben a grad(u v) kifejezés): Normált terek között ható függvény differenciálása Legyen f : E F normált térből normált térbe képező függvény. Azt mondjuk, hogy f differenciálható az értelmezési tartománya egy a belső pontjában (a ||. ||E és ||. ||F normák szerint), ha létezik olyan A : E F folytonos lineáris leképezés, mellyel a határérték létezik. Itt ||. || az E térbeli norma. Lényeges, hogy ebben az általános esetben elengedhetetlen, hogy az A leképezés folytonos legyen, mert bár véges dimenziós E esetén minden A : E F lineáris leképezés folytonos, de ha E végtelen dimenziós, akkor megadható (még egydimenziós F esetén is) olyan lineáris függvény, mely nem folytonos. A folytonossága pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy általános keretek között is érvényben maradjon az, hogy differenciálható függvény egyben folytonos is. Az függvényműveletekkel kapcsolatos szabályok itt is változatlanul érvényesek, feltéve, hogy az adott térben értelmezve vannak (például a skaláris vagy az algebrai szorzás). Potenciálfüggvény teljes differenciálja Legyen Φ az Rn egy nyílt részhalmazán értelmezett, valós értékű, mindenhol totálisan differenciálható függvény (az ilyet potenciálfüggvénynek is nevezik). Φ teljes megváltozása egy adott r0 pont körül kifejezhetjük a következőképpen: ahol Az előbbi képletben lévő lineáris kifejezést, azaz kifejezést nevezzük a Φ potenciálfüggvény teljes differenciáljának, melyet leggyakrabban koordinátákkal kiírva szokás megadni: Teljes differenciálkritérium Gyakran a Δx mennyiségeket dx-szel jelölik, így Matematikai fizikai jellegű szövegekben sokszor szerepel, hogy valamely kifejezés teljes differenciál. Egy példa erejéig szorítkozzunk a kétváltozós függvények esetére. Azon, hogy teljes differenciál, azt értik, hogy létezik olyan Φ(x,y) kétváltozós függvény, hogy X(x,y)dx + Y(x,y)dy éppen a Φ(x,y) megváltozásának lineáris része, azaz teljes differenciálja. Ez a kijelentés ekvivalens azzal, hogy az X(x,y) és Y(x,y) függvényeknek léteznek és folytonosak a parciális deriváltjai és „keresztben vett” parciális deriváltjaik egyenlők: További ekvivalens megfogalmazás az, hogy X(x,y) és Y(x,y) folytonosan parciálisan differenciálható és az vonalintegrál független a Γ úttól, azaz mindig ugyanazt az értéket adja az (x0,y0) ponttól az (s,t) pontig integrálva. (Lényeges, hogy ebben az esetben dx és dy csak integrálási szimbólum.) Megjegyzések ↑ 1. megj.: Az f : H K jelölésen azt kell érteni, hogy a f a H halmaz egy részhalmazán van értelmezve és K -ba képez ↑ 2. megj.: Ha a ∈ R m vektor, akkor || a || 2 az a euklideszi normáját jelöli, azaz a koordinátái négyzetösszegéből vont négyzetgyököt. ↑ 3. megj.: A tenzorok eredetileg a fizikában használt mennyiségek voltak, de mára a lineáris algebrának és a differenciálgeometriának is fontos fogalmaivá váltak. Lényegében „mátrixfüggvények”, melyek definíciója ugyan függ a koordináta-rendszertől, de attól függetlenül létező fizikai mennyiség leírására szolgálnak. Például az erő, amivel egy könyvet tolunk az asztalon valamely koordináta-rendszerben komponenseivel megadható, a koordináta-rendszer megváltozatatásával ezek a komponensek változhatnak, de az erő, mely a könyvet nyomja ettől még ugyanaz marad. Sebastião Lazaroni Sebastião Barroso Lazaroni (Muriaé, 1950. szeptember 25. –) brazil labdarúgóedző. Sikerei, díjai Carioca bajnok (1): 1986 Carioca bajnok (2): 1987, 1988 Japán bajnok (1): 1992 Szaúd-arábiai bajnok (1): 1995 Copa América (1): 1989 Penge (film) A Penge (Blade) egy 1998-as amerikai akcióthriller. Wesley Snipes főszereplésével, Marv Wolfman 1973-as képregénye alapján. A filmnek két folytatása készült: Penge 2. és Penge – Szentháromság. A trilógia után sorozat készült belőle, de már nem Wesley Snipes főszereplésével. Történet Penge anyját a terhessége alatt egy vámpír megharapta. Halála óráján nem tudhatta, hogy fia milyen tökéletes tulajdonságokat örökölt. Magában hordozza a vámpír- és az emberi faj legjobb adottságait. Erős és gyorsan gyógyul a sebe, és tud a fényben járni. A vámpírok csak A Fénybenjáró-nak nevezik. Egész életében édesanyja halálának megbosszulására készül. Társával Whistlerrel egy nap megmentenek egy doktornőt aki melléjük szegődik. A gonosz vámpírok nemzedékek óta földi hatalomra törnek. A sötétedő világban szükségük van Penge nem mindennapi vérére is, hogy leigázhassák az emberiséget. Zeneszámok Public Domain - Operaton of Blade Zeneszámok címei album sorrendben (Előadó): 1.Balde 4 Glory (Majesty / Bizzi bone) 2.Blade (KRS-One / Channel One) 3.Confusion ([New Order]) 4.Deadly Zone (Bounty Killer / Mobb Deep/Rappin) 5.Dealing With The Roster ([Junkie XL, JXL]) 6.Dig This Vibe (DJ Krush) 7.Fightin' A War (Down) 8.Gangsta Bounce (Wolfpak) 9.Half & Half (Gang Starr / M.O.P.) 10.Playing With Lightning (Expansion Union) 11.Reservations (P.A.) 12.Stricktly Business (Mantronik / EPMD) 13.The Edge Of The Blade (Mystikal) 14.Things Ain't The Same (Kasino) 15.Wrek Tha Discotek (Roger S. / Soulson) Második kappeli háború A második kappeli háború (németül Zweiter Kappelerkrieg) az Ósvájci Konföderáció katolikus és protestáns kantonjai közötti fegyveres konfliktus volt a reformáció idején, 1531-ben. Előzmények Az 1529-es első kappeli háború lezárása csak rövid időre békítette meg egymással a vallási okokból összekülönbözött svájci kantonokat. Mindkét oldalról folytatódtak a provokációk, amelyeket csak fokozott az 1530-ban megjelent ágostai hitvallás. A vallási különbségeken kívül a katolikusok azzal vádolták Zürichet, hogy az ő rovásukra akar terjeszkedni. Miután a katolikus kantonok megtagadták, hogy segítsék a graubündeni Három Liga harcát a Milánói Hercegség ellen a Musso-háborúban, Zürich kijelentette, hogy ezt a graubündeniekkel kötött szövetségi szerződés megsértésének tekinti és embargót hirdetett az öt alpesi katolikus kanton ellen. Akciójához Bern is csatlakozott. Míg 1529-ben a konföderációs gyűlés, a Tagsatzung még sikeresen tudott közvetíteni a felek között, ezúttal a Badenben összehívott gyűlés sikertelen volt. A kudarc egyik fő oka az volt, hogy Huldrych Zwingli, a híres protestáns prédikátor és zürichi vezető a fegyverekre akarta bízni a döntést. Az élelmiszerembargó által sújtott katolikusok 1531. október 9-én hadat üzentek Zürichnek. A kappeli csata Két nappal a hadüzenet után, október 11-én a katolikus kantonok 7 ezer katonája Kappel mellett találkozott a zürichiek kétezres seregével, melyet maga Zwingli vezetett. A katolikus sereg parancsnoka az Uriból Hans Jauch volt. A többi protestáns kanton nem támogatta Zürichet, melynek katonái kisebb csapatokban, az erőltetett menettől kimerülten érkeztek a harcmezőre. A katolikusok támadtak és rövid ellenállás után, délután 4-re a protestánsok megfutottak. A csatában és menekülés közben mintegy 500 zürichi vesztette életét, köztük Zwingli és 24 másik lelkész. A győztesek Zwingli testét mint eretneket, máglyán elégették. Az elmenekült protestánsok Zugerberg hegyen és a Menzingen melletti Gubel-hegyen gyülekeztek. A protestáns válasz A kappeli vereség után Bern és a többi protestáns kanton sereget küldött Zürich felmentésére. A protestánsok október 15-21. között végigvonultak a Reuss-völgyön és elérték Baart. A katolikusok eközben a Zugerberg lejtőin táboroztak. A zürichiekkel kiegészült berni hadsereg egy ötezres kontingenst küldött Menzingenen át, hogy bekerítse a katolikusokat, katonáik azonban a fegyelmezetlenség és a fosztogatások miatt lassan haladtak. Október 23-a estéjén érték el a Menzingen melletti Gubelt, de éjszaka rajtuk ütött egy kisebb katolikus sereg, hatszázat levágtak belőlük és megfutamították őket. A második vereség demoralizálta a berni-zürichi erőket és egyre nőtt a dezertálók száma. November 3-án visszavonultak a Reusson egészen Bremgartenig, aminek következtében Zürich városa és a Zürichi-tó környéke védtelenné vált. Zürich hamarosan békét kért. Következmények Zwingli utóda Heinrich Bullinger lett, aki az ő hívének számított és aki a háború idején Bremgartenben volt lelkész. A kappeli csata után Bremgartenben a katolikusok kerekedtek felül, Bullinger pedig apjával együtt Zürichbe menekült. A háborút lezáró béke (Zweiter Landfrieden) kikényszerítette a protestáns szövetség feloszlatását, a közös irányítású területeken a katolicizmust ismerte el elsődlegesnek, de az addig áttért községek protestánsok maradhattak. Néhány stratégiai szempontból fontos helyet (amelyek a Schwyzből a Rajna-völgybe vezető út mentén, vagy a graubündeni hágóknál területek el) erőszakkal rekatolizáltak. A békeszerződés megengedte, hogy a kantonok saját választásuk szerint protestáns vagy katolikus vallást kövessék, vagyis Svájc az akkori Európában kimondottan ritka módon kétvallású állam lett. A katolikusok többségben maradtak; az Ósvájci Konföderáció teljes jogú tagjai közül hét teljes és két félkanton tartozott hozzájuk, míg négy teljes és két félkanton (Zürich, Bern, Bázel, Schaffhausen és Glarus és Appenzell fele) protestáns volt. A közösen irányított függő területeken (pld. Thurgau és Aargau) a két vallás híveinek meg kellett tanulniuk együttélni, sok helyen ugyanazt a templomot használták felváltva. 1656-ban a protestánsok (főképp a zürichiek) az első villmergeni háborúban megpróbálták megváltoztatni a vallási együttélés addigi szabályait, ekkor még sikertelenül. 1712-ben a második villmergeni háborúban viszont döntő győzelmet vívtak ki és sikerült felülbírálni a második kappeli háborúban elért status quot. Sascha Boller Sascha Boller (Pforzheim, 1984. február 16. –) német labdarúgó, az osztrák SV Grödig középpályása. 9306 Pittosporum A 9306 Pittosporum (ideiglenes jelöléssel 1987 CG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1987. február 2-án. Vaszilij Grigorjevics Zajcev Vaszilij Grigorjevics Zajcev százados (oroszul: Васи́лий Григо́рьевич За́йцев) (1915. március 23. - 1991. december 15.) szovjet mesterlövészként vett részt a második világháborúban. Elsősorban a Vörös Hadsereg katonájaként a sztálingrádi csata alatt, 1942. november 10. és december 17. között véghezvitt tettei miatt vált ismertté. Ezen időszakban a szovjet források szerint 225 német (vagy velük szövetséges) katonát és tisztet ölt meg, köztük 11 mesterlövészt. November 10-ét megelőzően már 42 ellenséges katonát lőtt agyon egy normál Moszin–Nagant puskával. 1942 novembere és 1943 januárja között 242 igazoltan halálos találata volt, a tényleges szám még ennél is magasabb lehetett. Ekkorra már tiszt lett, alhadnagyi rendfokozatot viselt. Fiatalkora Zajcev Jelenyinkában, az Urál hegységben született. Vezetékneve és az orosz „nyúl” szó (zajac) azonos tőből fakad. 4 éves korától nagyszülei nevelték, mert szülei eltűntek a sztálini tisztogatások idején. Nagyapjával gyakran jártak vadászni, puskával lőni is tőle tanult meg. Már gyerekként is pontosan kellett céloznia, mert a lőszer drága volt. Később egy magnyitogorszki műszaki középiskolában tanul. 1937-től az Orosz Haditengerészetnél szolgált. A part menti összecsapásoknál felfedezték kiváló lövészi képességeit. 1942-ben kérelmezte áthelyezését a frontra, a 62. hadsereg 284. gyalogoshadosztályának 1047. gyalogezredébe került. Háború Sztálingrádban gyors sikereket ért el, 10 nap alatt 42 német katonát lőtt le. Az oroszok egy vegyi üzemben mesterlövész-képzést indítottak Zajcev vezetésével. Az általa kiképzett lövészeket „zajcsatának” becézték (nyulacskák), és több mint 3000 ellenséges katonával végeztek. Zajcev 1943 januárjáig szolgált, amikor egy felrobbanó akna megsebesítette a szemét. A neves Filatov professzor meggyógyította, Zajcev pedig visszatért a frontra. A háború végén a Dnyeszter folyónál szolgált századosi rangban. A harcokban nyújtott teljesítményéért megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, a Lenin-rendet, a Vörös Zászló érdemrendet kétszer, a Nagy Honvédő Háború érdemrendjét, kitüntették a Sztálingrád védelméért emlékéremmel és a Németország felett aratott győzelem érdeméremmel. A háború után egy kijevi textilüzem élére került és itt a városban maradt egészen 76 éves korában bekövetkező haláláig. Legenda A német hadvezetést aggasztotta az orosz lövészek hatékonysága, és állítólag egy német mesterlövészt, Heinz Thorvaldot, az SS zosseni kiképzőiskolájának vezetőjét hívták Sztálingrádba, hogy vadássza le Zajcevet, aki erről a tervről maga is tudomást szerzett. A két katona négy napig próbálkozott a másik megölésével, végül Zajcev járt sikerrel. A történet szerint egymáshoz közeli leshelyeken feküdtek, de nem tudták, hol van a másik. Először Thorvald próbálkozott egy lövészcsellel, ásóval egy sisakot emelt ki a rejtekből, a másik rálőjön, és felfedje pozícióját, de Zajcev nem ugrott be. Végül, 2 nap várakozás után Zajcev ismételte meg a trükköt, ezúttal egy kesztyűvel. A fáradt Thorvald tüzelt, Zajcev társa pedig hangosan jajgatni kezdett, mintha eltalálták volna. Thorvald nem tudta, hogy ketten vannak, kidugta a fejét a fedezékből, Zajcev pedig homlokon lőtte a német mesterlövészt. Nagy valószínűséggel ezt a történetet propagandacélból terjesztették, és emiatt került Zajcev emlékirataiba, mert a német hadsereg nem tartott nyilván Heinz Thorvald nevű mesterlövészt. Valószínűleg ez a párbaj nem, vagy nem így történt meg, esetleg Zajcev és egy ügyes német lövész vadászhattak egymásra. A szovjet propaganda és a történet mégis alapot adott arra, hogy a Paramount Pictures Jean-Jacques Annaud rendezése mellett elkészítse az Ellenség a kapuknál című háborús filmjét. Egyébként Heinz Thorvald puskájának távcsöve, mely állítólag Zajcev legféltettebb hadi trófeája volt, ma is ki van állítva a Moszkvai Hadtörténeti Múzeumban. 2006. január 31-én Vaszilij Zajcevet teljes katonai tiszteletadás mellett újratemették a Mamajev-kurgánon álló emlékműnél. Utolsó kívánsága volt, hogy Sztálingrád védőinek emlékhelyére temessék. Koporsóját az emlékmű mellé helyezték, amelyen Zajcev híres mondata olvasható: „Nem volt helyünk a Volgán túl.” Leértékelés (pénzügy) Egy fizetőeszköz leértékelése más fizetőeszközzel vagy fizetőeszközökkel szembeni árfolyamértékének adminisztratív csökkentését jelenti. Rögzített, vagy részben rögzített árfolyamrendszerekben értelmezhető, hiszen a szabadon lebegő fizetőeszközök árfolyamát a piac határozza meg, a kormányzat, illetve a jegybank legfeljebb csak befolyásolni képes (kivéve, ha az árfolyamrendszert is megváltoztatják). Ellentéte a felértékelés, amikor a fizetőeszközt adminisztratív módszerrel árfolyamában (árfolyamaiban) értékesebbé teszik. A leértékelés megkülönböztetendő a leértékelődéstől. Utóbbi azt jelenti, hogy a fizetőeszköz a pénzügy piacokon veszít értékéből (tehát nem az árfolyamrendszer adminisztratív megváltoztatása révén). Megkülönböztetendő az inflációtól is, amely a fizetőeszköznek nem más fizetőeszközökhöz, hanem a hazai árukhoz és szolgáltatásokhoz viszonyított értékvesztését méri. Nincs köze a leértékeléshez, illetve felértékeléshez annak sem, ha megváltoztatják egy pénz egységeinek nominális értékét, ami nem több, mint formális változás. (Például ha a bankjegyeket és érméket olyan bankjegyekre és érmékre cserélik, amelyeken egytizedével nagyobb vagy kisebb összeg szerepel.) Ebben az esetben a más fizetőeszközökhöz viszonyított érték változatlan marad, akkor is, ha az árfolyamokban jobbra, vagy balra áthelyeződik a tizedesjel. (A "nullák" levágására Magyarország környezetében a közelmúltban Lengyelországban és Romániában volt példa.) Régen Történetileg, a fizetőeszközök tipikusan aranyból vagy ezüstből vert érmék voltak, amelyekben a kibocsátó határozta meg a súlyát-méretét és a nemesfémtartalmát. A kevés nemesfémmel rendelkező, vagy pénzszűkében lévő kibocsátók csökkenthették az érmék súlyát vagy nemesfémtartalmát, kijelentve, hogy ugyanannyit érnek, mint a korábbi érmék - ezzel tulajdonképpen leértékelve a fizetőeszközt. Az I. Erzsébet angol királynő uralkodása alatt felállított Gresham-szabály szerint „a rossz pénz kiszorítja a jót”. (Azaz, ha a tiszta arany érmék és a rosszabb minőségű érmék hivatalosan ugyanannyit érnek, az emberek hajlamosak a rossz érméket használni a fizetési forgalomban, az aranyérméket pedig félretenni, vagy beolvasztani.) Később, amikor már papírpénzeket bocsátottak ki, a kormányok sokáig aranyra vagy ezüstre válthatóságukat szavatolták (lásd pl. aranysztenderd). Ilyenkor az arany- vagy ezüstszűkében lévő kormányzat úgy értékelhette le a fizetőeszközt, hogy hirtelen csökkentette az átváltásnál járó nemesfémmennyiséget. Ahol ezt gyakran csinálták, a pénz felhasználói úgy védekeztek, hogy elkezdték az aranyat vagy az ezüstöt keresni és félretenni a pénz helyett, és ilyenkor gyakran előfordult, hogy a Gresham-szabály érvényesülését megakadályozandó, a kormányzat megtiltotta a nemesfém-felhalmozást. A modern gazdaságokban A jelenlegi pénzek általában úgynevezett fiat-pénzek, amelyeknek fizikai formájukban önmagában csekély az értéke. Piaci értéküket alapvetően a pénzkínálat és pénzkereslet összjátéka szabja meg. Egyes országok fizetőeszköze szabadon lebeg, másoké részben, vagy egészben rögzített, az amerikai dollárhoz vagy más valutákhoz kepest. A rögzített árfolyamrendszerekhez gyakran a tőkeáramlás valamiféle állami kontrollja kötődik, vagy az állam a devizatartalékait hasznalva befolyásolja az árfolyamot. Ha egy rögzített árfolyamrendszerrel rendelkező állam külkereskedelmi mérlege rendszeresen jelentős tőkekiáramlást mutat, az állam a fizetőeszköz leértékelésének eszközéhez nyúlhat, ami legalábbis rövid távon serkentheti az exportot és visszafoghatja az importot, javítva az állam külső egyensúlyát. (A jelentős külkereskedelmi többletek, illetve tőkebeáramlások ezzel szemben felértékeléshez vezethetnek.) A leértékelés azonban csak akkor csökkenti a külkereskedelmi hiányt, ha teljesül a Marshall-Lerner feltétel: ha az import-és az exportáruk iránti kereslet árrugalmasságának összege nagyobb mint 1. Ha egy fizetőeszköznek létezik nyílt piaca és kialakul az a várakozás, hogy hamarosan leértékelik, a spekulánsok hajlamosak eladni és ha az állam a devizatartalékok eladásával védi az árfolyamot, a tartalékok fogyasztásával nyomás alá helyezhetik, hogy végül tényleg leértékeljen. Ha a spekulánsok felvásárolják a teljes devizatartalékot, az adott állam számára fizetési mérleg válság állhat elő. Paul Krugman és Maurice Obstfeld elméleti modellje szerint fizetési mérleg válság akkor áll elő, ha a reálárfolyam (az országok relatív áraival kiigazított árfolyam) megegyezik a nominális árfolyammal (a deklarált árfolyam). (Krugman, Paul and Maurice Obstfeld. International Economics (2000), Chapter 17 [Appendix II]). A gyakorlatban a válságok tipikusan azután jöttek, amikor a reálárfolyam a nominalis árfolyam alá értékelődött le. Ennek az az oka, hogy a spekulánsok nem rendelkeznek tökéletes információkkal; jóval azután jönnek rá, hogy a devizatartalékok alacsonyak, hogy a reálárfolyam zuhant. Ilyen körülmények között egy fizetőeszköz értéke rendkívüli gyorsasággal apadhat le. Ez történt például az 1994-es mexikói válság során. Neufraunhofen Neufraunhofen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 969 fő (1987. május 25.). (172593) 2003 VM A (172593) 2003 VM a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián és Mészáros Szabolcs fedezte fel 2003. november 5-én. 930 a tudományban A 930. év a tudományban és a technikában. Neufville-i N. konstantinápolyi latin császárné Neufville-i N. ( – Konstantinápoly, 1228. január), franciául: N. de Neufville, artois-i úrnő, a Konstantinápolyi Latin Császárság császárnéja. Courtenay Jolán magyar királyné, valamint II. András magyar király sógornője és I. Róbert konstantinápolyi latin császár titokban elvett felesége. Élete Apja Neufville-i Baldvin artois-i lovag, anyja ismeretlen nevű úrnő (megh. 1228). Az ismeretlen keresztnevű Neufville úrnő egy Konstantinápolyban élő özvegyasszony volt, akibe a fiatal császár, I. Róbert szerelmes lett. A Konstantinápolyi Latin Császárság uralkodójának 1222-től 1226-ig Laszkarina Eudokia (1210 körül–1247 után) nikaiai (bizánci) császári hercegnő, I. Teodor nikaiai császár lánya volt a kijelölt menyasszonya, aki Róbert császár húgának, Courtenay Mária nikaiai császárnénak (1204 körül–1228) volt a mostohalánya. A császári esküvő végül elmaradt, és I. Róbert titokban feleségül vette szerelmét, Neufville úrnőt. Eudokia pedig egy újabb rövid idejű jegyesség után II. Frigyes osztrák herceggel 1230 körül feleségül ment Cayeux-i Anseau-hoz (–1247 után), a Konstantinápolyi Latin Császárság kamarásához, a császárság későbbi régenséhez. A császár egy általa birtokolt udvarházban helyezte el újdonsült feleségét és anyósát. Közben az új császárné egykori jegyese, egy ismeretlen nevű burgundiai nemes tudomást szerzett menyasszonya új kapcsolatáról, és összeesküvést szőtt más konstantinápolyi lovagok részvételével a császár és a császárné ellen. Ennek eredményeként megtámadták azt a házat, ahol a császár felesége és anyósa élt, elfogták anyát és lányát, előbb megcsonkították őket, levágták az orrukat és az ajkukat, megfojtották őket, majd holttestüket bedobták a tengerbe. Róbert a felesége elleni támadás után elmenekült Konstantinápolyból, és IX. Gergely pápához utazott, hogy a segítségét kérjen az uralma visszaszerzéséhez. A hazafelé tartó úton 1228 januárjában megállt sógoránál, II. Gottfried achajai herceg udvarában, aki húgának, Courtenay Ágnes hercegnőnek volt a férje, de itt megbetegedett, és váratlanul meghalt. Johann Gottlieb Goldberg Johann Gottlieb (Teophilus) Goldberg (Danzig, 1727. március 14. – Drezda, 1756. április 13.) német csembalóvirtuóz, orgonista, késő barokk-preklasszicista zeneszerző. Ennek ellenére legtöbben csak a róla elnevezett Johann Sebastian Bach mű, a Goldberg-variációk (BWV 988) ismerik. Élete Valószínűleg német ősökkel bírt, és Danzigban született, ami akkoriban a Német Lovagrend fennhatósága alá tartozott. Nem sok konkrétum ismert gyermekkoráról. Ami biztos: már korán megmutatkozott tehetsége, ami Hermann Karl von Keyserlingk (Szászország akkori orosz nagykövete) figyelmét felkeltette, 1737 körül. Goldberg állítólag Johann Sebastian és Wilhelm Friedmann Bachnál (J. S. idősebb fiánál) is tanult, bár hogy mikor, azt nem tudjuk; Goldberg J.S. Bachnál talán 1737 után, nemsokkal miután Keyserlingk felismerte tehetségét Danzigban, W. F. Bachnál 1745 előtt valamikor, miután W.F. Bach Drezdában Keyserlingk lett a hűbéres. Életének leghíresebb része, ami 1741-ben történt, J.S. Bach életrajzírója, Johann Nikolaus Forkel szerint így történt: „[A báró] aki gyakorta megfordult Lipcsében és magával hozta fent nevezett Goldberget, hogy Bachnál zenére taníttassa. A gróf gyakran betegeskedett és ilyenkor álmatlan éjszakái voltak. A házában lakó Goldbergnek ilyenkor a szomszéd szobában kellett töltenie az éjszakát, és az álmatlanságban szenvedőnek valamit muzsikálnia. A gróf egyszer említette Bachnak, hogy szeretne néhány zongoradarabot Goldberg számára, amelyeknek lágy és vidám hangulata kellemessé tehetné álmatlan éjeit. Bach úgy gondolta, e kívánságnak legalkalmasabban változatokkal tehet eleget, noha ezeket mindeddig, változatlan alapharmóniáik miatt hálátlan feladatnak tartotta. Miként azonban ez idő tájt már minden darabja remekmű volt, így keze alatt ezek a változatok is remekművekké váltak. E műfajra csak egyetlen példát szolgáltatott. Később a gróf ezeket a saját változatainak nevezte; nem győzött betelni hallgatásukkal, és hosszú időn át csak ennyit mondott, mikor álmatlan éjszakák jöttek: Ugyan kedves Goldberg, játssz már el egyet a változataim közül. Bach talán még egy művéért sem kapott ehhez hasonló gazdag díjat. A gróf 100 Lajos-arannyal telt arany serleggel ajándékozta meg. De lett volna bár ezerszer nagyobb az ajándék, akkor sem érhetett volna fel a mű értékével.” Ugyan sokan megkérdőjelezik Forkel történetének hitelességét, de mivel Goldberg korának virtuóz előadója volt, épp Keyserlingk alkalmazásában volt, aki épp Lipcsében tartózkodott, és Bach lipcsei kantátáinak és Goldberg műveinek hasonlósága mind tanár-diák viszonyt mutat, ami alapján a történet valóságtartalmához nem nagyon férhet kétség. Goldberg kb. 1745-ig a követ alkalmazásában maradt, majd a dokumentumokból 1750-ig eltűnik, ahol is egy W. F. Bach által 1767-ben ismertetett koncert szereplője volt. 1751-től báró Heinrich von Brühl „bérelte”, akinek rövid élete végéig szolgálatában maradt. Tuberkulózisban halt meg 29 éves korában és Drezdában, 1756. április 13-án hamvasztották el. Művei Goldberg művei, mindamellett, hogy a nevét használó Bachnál sokkal kevésbé ismert, különböző stílusokban alkotott, ami az akkori változó zenei ízléssel teljesen összhangban volt. Korai művei J. S. Bach kantátáival mutatnak hasonlóságot; későbbi művei a drezdai udvarban megismert gáláns hatást mutatják. Néhány kései műve, főleg versenyművek harmóniai nyelvezetben Carl Philipp Emanuel Bach-hal rokonok. Szinkópák, kromatika, és sokfajta karakterű melódiák jellemzik ezen műveit. Művei: kantáták, 1740-es években Lipcséből; trioszonáták; billentyűs muzsika, például 24 polonéz, a 12 fokú hangsor mindegyik hangjáról; versenyművek csembalóra; és egy gyűjtemény korálelőjáték, melyek elvesztek. Wyatt-felkelés A Wyatt-felkelés 1554 januárjában kirobbant mozgalom, amely vezetőjéről, ifj. Thomas Wyattról kapta nevét. Célja Véres Mária hatalomtól való megfosztása és Erzsébet trónra juttatása volt. A felkelők úgy tervezték, hogy megszállják Londont, ezt azonban a milícia (fehérkabátosok) és a királynő testőrsége megakadályozta. A felkelés vezetőit (Thomas Wyatt és James Croft békebíró) halálra ítélték. Jozef Zábojník Jozef Zábojník (Aranyosmarót, 1952. február 28. –) szlovák régész. Élete 1976-ban végzett a Comenius Egyetem régészet szakán. 1975-től a nyitrai Régészeti Intézet munkatársa. 1983-ban kisdoktori fokozatot szerzett. 1990-1992 és 1999-2002 között Humboldt-ösztöndíjjal a müncheni Lajos–Miksa Egyetem (Ludwig-Maximilians-Universität) vendégkutatója volt. 1992-től kandidátusi fokozatot szerzett. 1993-1994-ben a nyitrai Pedagógiai Főiskolán volt külső előadó. 2001-től a Comenius Egyetem vendégelőadója volt. 2008-ban a Károly Egyetemen habilitált. Ásatott többek között Bucsányban (9-10. század), Ebeden (avar kor), Helembán (középkor), Nyitrán (kora középkor), Pusztapáton (kora középkor), Zoboron (középkor-újkor) és Zsitvaapátin (középkor). Elsősorban kora középkorral és avarokkal foglalkozik. Részt vett az ADAM és a szlovákiai kora középkori és középkori régészeti topográfia eddig megjelent köteteinek munkálataiban. Művei 1988 On the problems of settlements of the Avar Khaganate Period in Slovakia. Archeologické rozhledy 40, 401-437. 1991 Seriation von Gürtelbeschlaggarnituren aus dem Gebiet der Slowakei und Österreichs - Beitrag zur Chronologie der Zeit des awarischen Kaganats. In: K problematike osídlenia stredodunajskej oblasti vo včasnom stredoveku. Nitra, 219-321. 1992 Militáriá - Konský postroj - Voz. Terminológia archeologickej hmotnej kultúry na Slovensku II - Militaria - Pferdeschirrung - Wagen. Terminologie der archäologischen materiellen Kultur in der Slowakei II. Nitra. (tsz. Ondrej Ožďáni - Gabriel Nevizánsky - Ivan Kuzma ) 1998 Osídlenie Zlatých Moraviec a okolia od zmeny letopočtov. In: Marián Bátora - Michal Zaťko (Zost.): Zlaté Moravce. Zlaté Moravce, 155-166. 1999 Materiálna kultúra nálezísk z obdobia avarského kaganátu na Slovensku. In: Slovensko a európsky juhovýchod - Medzikultúrne vzťahy a kontexty. Bratislava, 189-222. 2000 Zur Problematik der ”byzantinischen” Gürtelbeschläge aus Čataj, Slowakei. In: Falko Daim (Hrsg.): Die Awaren am Rand der byzantinischen Welt. Innsbruck, 327-365. 2002 Slovensko a avarský kaganát. In: Alexander Ruttkay - Matej Ruttkay - Peter Šalkovský (Ed.): Slovensko vo včasnom stredoveku. Nitra, 29-39. 2003 Príspevok do diskusie o počiatkoch slovanského osídlenia Slovenska. Slovenská archeológia 51, 319-340. (tsz. Gabriel Fusek ) 2004 K niektorým otázkam výskytu keramiky na pohrebiskách z obdobia avarského kaganátu. In: Fusek, Gabriel (Red.): Zborník na počesť Dariny Bialekovej. Nitra, 451-457. 2004 Birituálne pohrebiská v severnej a západnej časti Karpatskej kotliny v období avarského kaganátu. Študijné zvesti 36, 339-357. 2004/2009 Slovensko a avarský kaganát. Studia Archaeologica et Medievalia VI. Bratislava. ISBN 80-88982-83-9. 2005 Mikulčice - awarische Stadt? In: Pavel Kouřil (Hrsg.): Die frühmittelalterliche Elite bei der Völkern des östlichen Mitteleuropas. Brno, 101-114. 2005 Avari a avarský kaganát v kontexte včasnostredovekej Európy. Rocznik Przemyski - Archeologia 41, 99-112. 2005 K interpretácii hrobových príloh z pohrebísk obdobia avarského kaganátu na Slovensku. Študijné zvesti 37, 29-51. Tótháza Tótháza románul: Crișeni, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Az Erdélyi medencében, Mócstól délre, az Aranyosgyéresre menő úton fekvő település. Története Tótháza nevét már 1378-ban említette oklevél már akkor is Tothaza néven. Későbbi névváltozatai: 1381-ben Tothaza, 1441-ben p. Thothaza, 1452-ben Thothaza, 1587-ben Tootthaza, 1733-ban Thoth-Haza, 1750-ben Tothaza, 1808-ban, 1861-ben és 1913-ban Tótháza. 1503-ban p. Thothaza a Tótházi, Hosszúaszói, Szarkadi, Dombi családok birtoka volt. 1450-ben két falu: Tótháza és Botháza közötti viszály miatti perrel kapcsolatosan merült fel neve az oklevelekben: Egyrészről Botházai Kakas Imre − botházai jobbágyai nevében − másrészről Hosszúaszói János − saját és testvérei: Péter, György, Máté és László, valamint Tothaza-i jobbágyaik nevében − a két falu népe közötti viszályokban kibékülnek közbírák előtt. Ennek értelmében a Hosszúaszói nemesek jobbágyai néhai Sárvári (ds) Benedek megöléséért 40 Ft-ot fizettek Kakas Imre botházai jobbágyainak. 1503-ban Szarkadi Tamás és István Thothhaza egészbirtok felét 80 Ft-ért eladták Hosszúaszói Gergelynek. A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Mocsi járásához tartozott. 1910-ben 428 lakosából 10 magyar, 405 román volt. Ebből 396 görögkatolikus, 5 református, 22 görögkeleti ortodox volt. Kolonics György Kolonics György (Budapest, 1972. június 4. – Budapest, 2008. július 15.) kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok magyar kenus, aki két olimpiai bronzérmet is szerzett. Pályafutása Kolonics György a Budapesti Spartacusban kezdett kenuzni, még fiatalon a Csepel SC-hez igazolt és haláláig ennél a klubnál maradt. Először az 1991-es világbajnokságon képviselte Magyarországot, és kenu négyesben ötödik és hatodik helyezést ért el. Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Barcelonában ötödik és hetedik helyezést ért el kenu kettesben Pálizs Attilával. Az 1992-es barcelonai olimpia után Horváth Csabával alkottak új párost, és évekig domináltak a páros számokban. Az 1993-as világbajnokságon nyerték első aranyérmüket. Kolonics 2 arany- és egy ezüstérmével a vb legeredményesebb kenusa lett. Az 1995-ös világbajnokságon Duisburgban a rekordnak számító 5 aranyérem megnyerése után, az 1996-os atlantai olimpián koronázták meg pályafutásukat az 500 méteres kenu kettes szám megnyerésével és az 1000 méteres számban nyert bronzéremmel. Együtt összesen 11 világbajnoki aranyérmet nyertek párosban és négyesben, és 1993 és 1998 között csupán két olyan nagy nemzetközi verseny volt, ahol kenu kettesben 500 méteren legyőzték őket. 1998-ban első helyen végzett a kenusok hazai ranglistáján. 1999-ben nem tudta kiharcolni a vb indulást párosban. Ezután Kolonics az egyéni számokra koncentrált. Az 1999-es vb-n C1 500 és 1000 méteren negyedik, C1 200 méteren ötödik, C4 500 méteren kilencedik volt. Az év végén ismét hazai ranglistagyőztes lett. 2000-ben Hoffmann Ervinnel evezve Eb ötödik lett 500 méteren. A 2000-es sydney-i olimpián kenu egyesben 500 méteren aranyérmet szerzett. Ezután visszatért a páros számokhoz, a nála fiatalabb Kozmann Györggyel az oldalán. A 2001-es Eb-n egy arany- és egy ezüstérmet szerzett, négyes ötszáz méteren negyedik volt. A vb-n a három egyes számban indult, ahol 200 méteren ötödik, 500-on második, 1000-en harmadik lett. Ebben az évben ismét a kenu hazai ranglista elsője lett. A 2002-es év első felében sérülés hátráltatta a felkészülését. A szegedi Eb-n egyes 1000 méteren hetedik, 500 méteren negyedik volt. 200 méteren négyesben szerzett ezüstérmet. A vb-n 1000 méteren nyolcadik, 500 méteren második, négyes 200 méteren negyedik volt. Az évet ismét magyar ranglista elsőként zárta. 2003-ban visszatért a páros számokhoz, Kozmann Györggyel az oldalán. Az új egység a világbajnokságon 1000 méteren bronzérmes lett. Kolonics négyes 200 méteren aranyérmet szerzett; a versenyben másodikként értek célba ezen a távon, de az orosz Szergej Ulegin doppingolása miatt később világbajnokok lettek. 500 méteren egyesben a kilencedik, párosban ötödik helyen végzett. A hazai ranglistát hetedik alkalommal nyerte meg. A 2004-es Európa-bajnokságon páros 1000 méteren ötödik, 500-on első lett. A páros kenu kettes 1000 méteren bronzérmet, 500 méteren hetedik helyezést szerzett a 2004-es athéni olimpián. Ezúttal is a legjobb kenusnak bizonyult a hazai ranglistán. 2005-ben Eb-ezüstérmes lett C2 1000 méteren. 500 m egyesben hatodik volt, 200 m egyesben nem jutott döntőbe. A világbajnokságon páros 500 méteren második, 1000 méteren harmadik helyezett volt. C1 200 méteren a B-döntőben szerepelt és összesítésben 11. lett. 2005-ben, majd 2006-ban is az év magyar kenusa lett. Ebben az értékelésben tizedszer bizonyult a legjobbnak. A 2006-os Eb-n páros 1000 és 200 méteren negyedik 500 méteren ötödik volt. 1000 méteren aranyérmet 500 méteren bronzot nyert a 2006-os szegedi világbajnokságon. 2007-ben az Eb-n párosban ezüstérmet szerzett 1000 m, bronzérmet 500-on. Világbajnok lett 500 méteren a 2007-es duisburgi világbajnokságon kenu kettesben. 1000 méteren hatodik volt. A szezont ismét a magyar kenu-ranglista élén zárta, melyet 11 alkalommal nyert meg. Kozmann-nal képviselték volna Magyarországot a 2008-as pekingi olimpián kenu kettesben 500 és 1000 méteren. Kolonics Györgynek ez lett volna az ötödik olimpiája. Díjai, elismerései Az év magyar kenusa (1993, 1995, 1996, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2005, 2006) Az év magyar férfi sportolója választás, harmadik helyezett (1993) Az év magyar férfi sportolója választás, második helyezett (2000) Az év magyar csapatának a tagja (1995, 1996) Csepel díszpolgára (1996) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996) A Csepel SC örökös bajnoka (1997) A Csepel SC legjobb felnőtt férfi sportolója (1997) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2000) Budafok–Tétény díszpolgára (2000) A magyar kajak-kenu sport örökös bajnoka (2008) Halála Váratlanul, edzés közben halt meg, valószínűleg szívmegállás miatt, 2008. július 15-én, 24 nappal a 2008-as nyári olimpia előtt. A párosban ezért Kozmann Györggyel Kiss Tamás indult. Az olimpián minden magyar kajak-kenus gyászszalagot viselt Koló emlékére, és végül C2 1000 m-en egy bronzérmet ért el a Kozmann–Kiss-páros. A 2008 decemberében nyilvánosságra hozott vizsgálat eredménye szerint szívtágulattal járó szívizombetegség, a bal szívfél heveny elégtelensége volt a halál oka. Temetése 2008. július 25-én volt Budapesten a Farkasréti temetőben. Emlékezete Tiszteletére egy budafoki iskola, ahová gyermekkorában járt, 2008 szeptemberétől felvette a nevét. 175281 Kolonics kisbolygó ő emlékére kapta nevét (2008) Kolonics-díj: Az év legjobb utánpótláskorú kenusának (2009-től) Kolonics György emlékfutamnak nevezik a magyarországi világkupa-verseny C1 500 méteres számát. Kolonics György Alapítvány Kolonics, a Sportlegenda vándorkiállítás Kolonics György Sport Érdemérem (alapító:Csepel önkormányzata) Fáklyás evezés Kolonics emlékére Kolonics György-emlékfutás Kolonics György Vízisport Központ (2013) Kolonics-szobor Velencén (2013) Kolonics György sétány Csepelen (2017) Kolonics-szobor Csepelen (2017) Kolonics György utca Dunakeszin (2017) Penkow Penkow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 302 fő (2014. január 1.). Népesség A település népességének változása: Gaidropsarus parini A Gaidropsarus parini a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a Lotidae családjába tartozó faj. Előfordulása A Gaidropsarus parini elterjedési területe a Csendes-óceán délkeleti része. Feltételezések szerint az Atlanti-óceán déli részén is él. Életmódja Ez a mérsékelt övi, tengeri halfaj, akár 310 méter mélyre is leúszhat. Erről a halról, csak keveset tudunk. Tréprel Tréprel település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 104 fő (2015). Tréprel Bonnœil, Le Détroit, Pierrefitte-en-Cinglais, Pierrepont, Saint-Germain-Langot és Pont-d’Ouilly községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sebes pisztráng A sebes pisztráng (Salmo trutta) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A sebes pisztráng majdnem egész Európa területén, beleértve Izlandot is, Anatóliában és a Kaukázus déli részén megtalálható. A Volgában is vannak állományai. Kárpát-medencei előfordulása A Kárpát-medencében őshonos, Magyarországon a középhegységek erős sodrású patakjainak lakója, de megtalálható néhány folyónk gyors folyású szakaszán is. Alfajai Salmo trutta fario tavi pisztráng (Salmo trutta lacustris) tengeri pisztráng (Salmo trutta trutta) Megjelenése A sebes pisztráng teste erősen nyújtott, oldalról lapított, háta élőhelye szerint változó magasságú, faroknyele magas. A hát- és farokúszó között zsírúszó van. Pikkelyei kicsinyek, 110-120 az oldalvonal mentén, 14-19 (többnyire 16) a zsírúszó és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Feje tompa orrú, szájnyílása széles (a szemek mögé ér). Az alsó kopoltyúív 2-5 felső és alsó kopoltyútüskéje gomb, a középsők pálcika alakúak. Az ekecsont fogazottsága: a lemez 2-6, a nyél 9-18 foggal, ezek többnyire kettős sorban helyezkednek el. A fiatalok farokúszója kimetszett, az öreg példányoké csaknem egyenes. Teste zöldes vagy barnás. Oldalán sötét, valamint az oldalvonalon végig és alatta fehér udvarral körülvett vörös pettyek vannak. Zsírúszója világos, piros pettyekkel. Testhossza 20-40 centiméter, legfeljebb 60 centiméter. Életmódja A sebes pisztráng kavicsos vagy görgeteges talajú, oxigéndús hideg folyó- és állóvizek lakója. Tápláléka mindenféle vízben mozgó apró állat, de elkapja a repülő rovarokat is. Szaporodása Szeptember és február között ívik, a nőstény testkilogrammonként körülbelül 1000-1200 ikrát sekély mélyedésbe rak. A kelési idő 2-4 hónap. Neuhaus-Schierschnitz Neuhaus-Schierschnitz település Németországban, azon belül Türingiában. Lakosainak száma 3081 fő (2015. december 31.). Közigazgatás A négy településrész: Neuhaus-Schierschnitz Lindenberg Rotheul Sichelreuth Népesség A település népességének változása: Látnivalók A neuhausi kastély A templom A múzeum Steve Guttenberg Steve Robert Guttenberg (Brooklyn, New York, 1958. augusztus 24. –) amerikai film- és televíziós színész. A 80-as években a Rendőrakadémia-sorozatban, a Három férfi és egy bébi, a Hálószobaablak, a Selyemgubó, a Rövidzárlat című filmekben szerepelt. Korai évek Steve Guttenberg Brooklynban született Ann Iris Newman és Jerome Stanley Guttenberg gyermekeként. Zsidó gyökerei vannak, North Massapequában nőtt fel, ahol a Plainedge gimnáziumban érettségizett 1976-ban. A Julliardon és a Kaliforniai Egyetemen tanult. A filmezést megelőzően nagyon sok színházi fellépésen vett részt. Karrier Guttenberg 1978-ban kapta első fontosabb szerepét a A brazíliai fiúk című kalandfilmben, amit a Másnap című dráma követett 1983-ban. Az áttörést 1984-ben érte el a Rendőrakadémia című vígjátékkal, aminek számos folytatásában szerepelt még. Említésre méltó még az 1985-ös Selyemgubó című sci-fi, majd annak folytatása 1988-ból, a Selyemgubó 2.: A visszatérés, az 1986-os Rövidzárlat című kalandfilm, az 1987-es Három férfi és egy bébi és annak folytatása, a Három férfi és egy kis hölgy 1990-ből, a szintén 1987-es Hálószobaablak című thriller, valamint A szerelem Harley Davidsonon érkezik ugyancsak 1990-ből. Pár év kihagyás után 1995-ben tért vissza a filmezéshez a Nagypályások című filmmel, de a visszatéréssel már nem sikerült akkora ismertségre szert tennie, mint amilyen korábban volt. A legtöbb filmje ezután feledhető családi vígjátékokból állt. Filmográfia The Chicken Chronicles (1977) A brazíliai fiúk (1978) Játékosok (1979) Zenebolondok (1980) Miracle On Ice (1981) Az étkezde (1982) The Man Who Wasn't There (1983) Másnap (1983) Rendőrakadémia (1984) Rendőrakadémia 2. (1985) Selyemgubó (1985) Bad Medicine (1985) Rendőrakadémia 3. (1986) Rövidzárlat (1986) Hálószobaablak (1987) Rendőrakadémia 4. (1987) Amazonok a Holdon (1987) Három férfi és egy bébi (1987) Selyemgubó 2.: A visszatérés (1988) High Spirits (1988) A szerelem Harley Davidsonon érkezik (1990) Három férfi és egy kis hölgy (1990) Nagypályások (1995) Home for the Holidays (1995) Kettőn áll a vásár (1995) Ebadta delfin (1997) Casper 2.: Szellemes kezdetek (1997) A rettegés háza (1997) P. S. Your Cat Is Dead! (2002) Mikulásné kerestetik (2004) Bo! in the USA (2006) Mojave Phone Booth (film) (2006) Major Movie Star (2008) Koszmosz–326 Koszmosz–326 (oroszul: Космос 326) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített. Jellemzői Az OKB–1 központi tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. A Zenyit–2 (oroszul: Зенит-2) GRAU-kódja (11F61) ember szállítására kifejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Üzemeltetője a moszkvai Védelmi Minisztérium (Министерство обороны - MO). Megnevezései: Koszmosz–326; Космос 326; COSPAR: 1970-018A; Kódszáma: 4346. 1970. március 13-án a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–43/4 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 88,90 perces, 81,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 208 kilométer, az apogeuma 232 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati élettartama 12 nap. A visszatérő modul 3100 kilogramm, átmérője 2.3 méter, térfogata 5.2 köbméter. Itt helyezték el a kamerákat (fényképező gépeket). Fotóberendezése Ftor-4 (oroszul: Фтор-4), nagy pontosságú, (3000 milliméterek (3-5 méter) közötti felbontású képeket készítettek. A filmek több ezer kép befogadására voltak alkalmasak. Felderítési feladatán túl, a 81 fokos hajlásszögű pályaelem lehetővé tette az Északi-sark jégtakaró változásainak ellenőrzését. Fényképein keresztül tanulmányozni lehetett a jégtakaró olvadását, a jégmezők- jéghegyek mozgását, a sarki tengereken való navigációs (katonai mozgás, polgári szállítások) körülményeket. Nyolc napos szolgálat után műszertartályukat földi parancsra visszatérítették. 1970. március 21-én 8 napos (0,02 év) szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. .tz A .tz Tanzánia internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1995-ben hoztak létre. A következő szintek alá lehet címet regisztráltatni: .co.tz : kereskedelem .ac.tz : egyetem, főiskola .go.tz : kormányzati .or.tz : nonprofit szervezetek .ne.tz : internetszolgáltatók Isaac Cofie Isaac Cofie (Accra, 1991. április 5. –) ghánai labdarúgó, az olasz Genoa középpályása. Forrás Isaac Cofie adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon 9329 Nikolaimedtner A 9329 Nikolaimedtner (ideiglenes jelöléssel 1990 EO) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. március 2-án. Zegama Zegama község Spanyolországban, Gipuzkoa tartományban. Zegama Zerain, Segura (Gipuzkoa), Idiazabal és Legazpi, Spain községekkel határos. Lakosainak száma 1535 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Emberibb Parkolásért Mozgalom Az Emberibb Parkolásért Mozgalom egy olyan magánszemélyek által létrehozott szervezet, amelynek tagjai nem tudják életvitelük miatt nélkülözni a gépkocsi használatát, emiatt nap mint nap tapasztalják a fizetős parkolás visszásságait. Véleményük szerint a parkolási rendszer jelen állapotában nem a lakosság érdekeit szolgálja. A parkolási díjat csak egy rendszer részeként lehet bevezetni, ami P+R parkolókat, megfelelő közösségi közlekedést, fizetési területen kívül elérhető szolgáltatások (bíróságok, kórházak). Lakóövezetek parkolóhelyeinek fizetővé nyilvánítását nem tartják elfogadhatónak. Véleményük szerint a parkolótársaságok semmibe veszik az autósoknak az ártatlanság vélelméhez fűződő jogait. Elfogadhatatlan, hogy a befolyt parkolási díjak illetve azok felhasználásáról nem lelhetőek fel nyilvános adatok. A dugódíj bevezetését megfelelő előkészítés (P+R Parkolók BKV megerősítése) után tartják elfogadhatónak Véleményük szerint az önkormányzatok a P+R parkolókat, úthálózat fejlesztést elhanyagolva a törvényeket figyelmen kívül hagyva alkotnak rendeleteket a fizetős parkolásról Közleményük szerint: Tevékenységük során a kerékpáros szervezetekkel többször kerültek nézeteltérésbe. Forrás A HVG cikke A Figyelő cikke A szervezet honlapja Sebeskellemes Sebeskellemes (1899-ig Sebes-Kellemesi-Rétek, szlovákul: Šarišské Lúky) Eperjes városrésze Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában. Fekvése Eperjes központjától 2 km-re északkeletre fekszik. Története 1910-ben 503, német, szlovák és magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. Nevezetességei Légimúzeum található itt, ahol repülés fejlődését és technikai eszközeit mutatják be. Híres emberek Itt született 1833 . április 13 -án Révai Sámuel könyvkereskedő, könyvkiadó, a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületének alapítója. Itt született 1855 . március 14 -én Preisner Ignác újságíró. It született 1893 . december 9 -én Sebesi Ernő költő, drámaíró. 932 (szám) A 932 (római számmal: CMXXXII) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 932-es a kettes számrendszerben 1110100100, a nyolcas számrendszerben 1644, a tizenhatos számrendszerben 3A4 alakban írható fel. A 932 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakban a 22 · 2331 szorzattal, normálalakban a 9,32 · 102 szorzattal írható fel. Hat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 233, 466 és 932. The Orchestral Tubular Bells A The Orchestral Tubular Bells (magyarul: Nagyzenekari csőharangok) Mike Oldfield Tubular Bells című nagylemezének nagyzenekari változata. A művet a Royal Philharmonic Orhestra adta elő, David Bedford vezényletével. Az anyag teljes egészében az eredeti Tubular Bells zenéjét adja vissza, csak minden hangszert valamilyen nagyzenekai hangszerrel játszanak el. Egyetlen kivétel Mike Olfield gitárjátéka, amely csupán a második rész egyetlen szólójaként hallható. Az eredeti változatban, az első rész végén található narráció (a hangszerek bemondása) hiányzik róla. Számok "The Orchestral Tubular Bells – part 1" – 26:10 "The Orchestral Tubular Bells – part 2" – 24:36 Zenészek Royal Philharmonic Orhestra , David Bedford vezényletével. Mike Oldfield – elektromos gitár. Produkció Felvétel: London, Royal Albert Hall, 1974. augusztus 28. Producer: David Bedford, Mike Oldfield. Érdekességek A nagyzenekari változatot többször is előadták. Legtöbbször Steve Hillage játszotta a gitárszólót. Mike Oldfield egyszer sem lépett fel közönség előtt, a lemezen hallható gitárjátékát külön vették fel. Gianni Annoni Gianni Annoni, eredetileg Gian Luigi Annoni (Gallarate, 1971. április 15. –) televíziós műsorvezető. Élete 1994-ben jött Magyarországra, a Közgazdasági Egyetem ösztöndíjasaként. Az egyetem elvégzése után itt telepedett le, először egy pizzériát nyitott, majd a médiában próbált boldogulni: Friderikusz Sándor műsorában ismerte és szerette meg a magyar közönség. Azóta több műsort is vezetett televízióban, rádióban, emellett jelenleg is egy olasz étterem tulajdonosa. Főzőiskolát vezet az Olasz Kulturális Intézetben, és szakácskönyvet adott ki. Műsorai Fantasztikus Európa - RTL Klub ( 2002 ) Lucifer - TV2 ( 2003 ) Lazac - TV2 ( 2003 ) All you need is love - TV2 ( 2004 ) Kell 1 pasi! - MTV ( 2005 - 2006 ) Sofőrök - Viasat3 ( 2007 ) Tuti fuvar - Viasat3 ( 2007 ) A nagy étteremalakítás Giannival ( 2009 ) Start - Viasat3, TV6 Mesterszakács - Viasat3 ( 2009 ) Könyvei Gianni-val a konyhában ( 2004 ) Olaszul l'enni jó - Szakácskönyv. Vallomás. Egy sikertörténet kulisszatitkai. (2016) Gora Veternička Gora Veternička falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Novi Golubovechez tartozik. Fekvése Krapinátóltól 10 km-re keletre, községközpontjától 1 km-re délkeletre a horvát Zagorje területén fekszik.. Története A falu területe a középkorban a lepoglavai pálosokhoz, később a csázmai káptalanhoz tartozott. A veternicai birtokot 1515-ben Corvin János özvegye Frangepán Beatrix adományozta a pálosoknak. 1808-ban I. Ferenc császár a csázmai káptalannak adta, akik egészen 1946-ig birtokolták. A falunak 1857-ben 217, 1910-ben 488 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. 2001-ben 283 lakosa volt. Homer odüsszeiája A Homer odüsszeiája (eredeti cím: Homer's Odussey) a harmadik Simpson család epizód. Amerikában 1990. január 21-én mutatták be. Magyarországon 1998. szeptember 16-án mutatta be a TV3. Az epizód produkciós kódja: 7G03. Az epizódot Jay Kogen és Wallace Wolodarsky írta, valamint Wes Archer rendezte. Tartalom Mrs. Vadalma elviszi az osztályát a springfield-i atomerőműbe. Miközben egy elektromos kocsin haladva keresztülhalad az erőművön, Homer leveszi a szemét a vezetésről, majd beleszáguld egy radioaktív csőbe, ami az erőmű leállását okozza. Homert kirúgják biztonsági előírások ismételt megsértéséért. Letört hangulatában az asztalon hagyva egy búcsú üzenetet egy kővel a híd felé indul. Lisa megtalálja a levelet és értesíti a többieket. A hídon átkelve meg akarták állítani Homert, de majdnem elgázolta őket egy közeledő teherautó. Szerencsére Homernak sikerült épp időben ellöknie őket az útról. Ezt követően Homer keresztes hadjáratba kezd, hogy életeket mentsen. Mindenhova plakátokat, sebességkorlátozó táblákat és figyelmeztető táblákat helyeztet. Mikor a közlekedési biztonság az egekbe szökött, Homer az atomerőmű ellen tesz lépéseket. Mr. Burns felajánl neki egy új munkát, biztonsági vezetőként, több fizetéssel. Homer elfogadja az ajánlatot, és az odakint várakozó, lázadó tömeget megnyugtatja. A tó – Holdfény A tó – Holdfény (The Pond—Moonlight) Edward Steichen 1904-ben készített piktorialista fotográfiája, melyet ma a világ legdrágább fényképei között tartanak számon. A fénykép Steichen 1904-ben kapott meghívást barátjától, Charles Caffin írótól, hogy a nyarat töltse náluk a New York melletti Mamaroneckben. Az eredetileg néhány hetesre tervezett tartózkodás két hónapos lett, mert Steichen tífuszt kapott és vendéglátója ragaszkodott hozzá, hogy amíg fel nem épül lakjon náluk. A híressé vált felvétel 1904. augusztusában Caffinék házától nem messze egy fákkal körülölelt tó partján készült. Bár a kép készítésének hozzávetőleges időpontja és a helye jól behatárolható, a pontos körülmények nem ismertek. Joel Smith a Princeton University Art Museum kurátora szerint nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy hol, melyik tónál készült a felvétel. Gerry Badger fotótörténész szerint (annak ellenére, hogy Steichen kedvelt témája volt a hold és annak fénye) A tó – Holdfény mégsem hajnalban, a lenyugvó hold idején készült, ahogy azt a cím sugallja, hanem éppen ellenkezőleg, alkonyatkor. A sötét képi tónusok, melyek a holdvilágot idézik, csak a kép előhívásának, és az alkalmazott nemeseljárásnak köszönhetőek. A megörökített látvány valószínűleg nem olyan volt, mint amilyennek a felvételen látszik. A tó – Holdfény egy korai színes platinanyomat, mely évekkel az autokróm eljárás megjelenése előtt készült. A felvétel első alkalommal – Steichen más alkotásaival együtt – 1906-ban a Camera Work folyóirat 14. számában jelent meg. Steichen alkotásának három változata ismert, melyek a kézzel felvitt gumirétegeknek köszönhetően mind egyedi alkotások. Ezek közül kettő múzeumi gyűjteményben van New Yorkban: az egyik a Modern Művészetek Múzeumában, a másik a Metropolitan Művészeti Múzeumban tekinthető meg. A Metropolitan a Gilman Paper Company gyűjteményének megvásárlása révén hozzájutott a harmadik nyomathoz is, de a múzeum később annak eladása mellett döntött. Steichen alkotását a Sotheby’s aukciósház bocsátotta árverésre 2006. februárjában: egy magángyűjtő – akkor rekordösszegnek számító – 2,928 millió dollárt fizetett a fényképért. Marcelo Bussiki Marcelo Bussiki (Cuiabá, 1960. július 5. –) amerikai-brazil karmester. Fiatalon költözött Rio de Janeiro-ba, 1992-ben egy ösztöndíj keretében került Amerikába. Martin Traugott Closius Martin Traugott Closius, magyaros írásmóddal Closius Márton Traugott (Brassó, 1744. január 29. – Brassó, 1789. július 7.) evangélikus lelkész. Élete Szülővárosában és 1766-tól a jénai egyetemen tanult; 1772-től 1780-ig a brassói gimnázium tanára, 1780 és 1782 között igazgatója volt. 1782. július 27-én mártonhegyi lelkésszé választották meg. 1783-ban fődiakónus lett Brassóban. Felesége Sara Elisabetha volt, Franz Czako von Rosenfeld lánya. Munkái Trauer-Oden auf den Höchstseeligen Tod Mariä Theresiä, der besten Grossfürstin von Siebenbürgen. Kronstadt, 1791. (Többekkel együtt.) Denkpredigt auf die im Jahre 1689. den 21. April zu Kronstadt entstandene erschreckliche Feuersbrunst, gehalten den 21. April 1789. Wien 1789. Magas kőris A magas kőris (Fraxinus excelsior) – amint ezt neve (excelsior, vagyis kimagasló) is mutatja – az olajfafélék családjának legmagasabbra növő faja. Elterjedése, élőhelye Nyugat-palearktikus faj: az északi félteke mérsékelt övi erdeiben él. Európa nagy részén ez az egyetlen fa termetű olajfaféle. Megtalálható mindenfelé a Fekete-tenger körül (beleértve a Kaukázust is), csaknem mindenfelé Európa kontinentális területén, kivéve: annak legészakibb és legkeletibb részeit, valamint az Ibériai-félsziget legnagyobb részét (csak a félsziget északi peremvidékén nő); a Brit-szigetek déli részén ( Angliában , Walesben és Írországban , valamint Skócia nyugati partján) Jellemzése 20–40 m magas, lombhullató fa. Törzse karcsú, egyenes, lombozata laza, koronája nagy. A fiatal fák koronája gyér, ágaik meredeken felfelé törnek; az idősebb fák koronája boltozatos, szabálytalanul kerekded, a csúcs körül a legszélesebb. Az ágak sugarasan állnak, egyenesek, a törzs alsó részéből már felfelé törnek. A kéreg eleinte sima és szürke, később mélyen, szabálytalanul, de többé-kevésbé függélyesen repedezett, szürkésbarna. Fiatal vesszőin a kéreg világos. A hajtások vastagak, világosszürkék, fényesek, világos paraszemölcsökkel, a rügyek illeszkedési helyén ellaposodnak. A rügyek vastagok, átellenesek, hegyesek, a téli rügyek feketék; a fő rügyek mellett mellékrügyek is találhatók, ha a fiatal levelek elfagynának. 7–15 ovális, fogazott szélű, rövid csúcsú levélkéből álló, 20–30 cm hosszú, páratlanul szárnyalt, keresztben átellenes, összetett leveleinek színe kopasz, fonákukon az erek mentén gyapjas, vörösbarna szőrök nőnek. A levelek színe fényes, sötétzöld, fonáka világosabb. A levélgerinc felső oldalán mély barázda megy végig. Csak a csúcson ülő levélkének van nyele. A levélkék válla ék alakú; a legalsóké gyakran lekerekített. A levélkék széle az alap környékén többnyire ép; attól távolodva egyenlőtlenül fűrészessé válik. Az összetett levél nyele 3–6 cm hosszú. Levelei nagyon későn, zölden hullanak le; rendszerint az első fagyokig kitartanak. Virágrügyei nagyok, fényesek, csaknem feketék. A virágok egy- vagy kétneműek is lehetnek, sőt, a növény akár kétlaki is lehet. Virágzata összetett fürt; a sziromtalan virágok nagy, vörösbarna virágbugákban tömörülnek az előző évi vesszőkön, a levelek megjelenése előtt. Termése nyelv formájú, lecsüngő csomókban álló, szárnyas lependék. Életmódja, termőhelye Szárazságtűrő, melegkedvelő fa. A sótartalmat és a szennyezett levegőt egyaránt kiválóan tűri; a szikes, illetve szennyezett területek, az utak melléke és a városok fásítására egyaránt kiválóan alkalmas. Fiatalon mérsékelten árnytűrő, később erősen fényigényes, ezért az erdőkben csak elegyfának ültethető; a helytelen erdőgazdálkodás eredményeként kialakult, elegyetlen kőrisesek erősen kiritkulnak, alattuk a talaj elgyomosodik. Korán, még a lombfakadás előtt, többnyire március–áprilisban, viszonylag rövid ideig virágzik. Virágait a szél porozza be, ezért sok virágport termel. Termései télen is az ágakon maradnak. Tőről jól sarjad, így gyomfaként a vágásokon, kopárokon is elszaporodik: ez a folyamat a kőrisesedés. Leginkább sík vidékek nedves, üde, mezofil termőhelyein ligeterdőkben, vagy a hegyek száraz, köves lejtőin: szurdokerdőkben , elegyes lombos erdőkben, vizek partján (a tölgy-kőris-szil ligeterdő (ártéri keményfaliget) egyik névadó fafaja) és köves lejtőkön nő. Kedveli a meszes talajt. Erősen tápanyagigényes, ezért méretesebb példányokat csak mély termőrétegű, valamint lejtőhordalék talajokon érdemes ültetni. A köves, sziklás talajon jól megél; középhegységeink egyes szurdokerdőiben, illetve meredek véderdőben fő fafajjá vált. Felhasználása Fája értékes: sűrű, kemény és rugalmas. Főleg a bútoripar hasznosítja, emellett a sportszergyártás és számos más feldolgozó iparág kedvelt alapanyaga. Barna gesztjéről sokfelé „barna kőrisnek” nevezik, a csomoros törzsű, szép rajzolatú metszetet adó egyedeket pedig „habos kőrisnek”. Gyakran utcai sorfának, díszfának ültetik. Leveleit gyógyászati célokra már csak elvétve alkalmazzák. A népi gyógyászatban vizelethajtóként reuma és vesekő ellen adták; kérge csökkenti a lázat. A homeopátia a lágyszöveti reumatizmus kezelésére használja készítményeit. Kőrisfalevélből, feketeribizli-levélből, a réti legyezőfű leveléből és mentából erősítő, frissítő italt készítenek. Hatóanyagai Flavonoidokat, cserzőanyagokat, nyálkaanyagokat, triterpéneket, szterolokat, mannitt tartalmaz, a kéregből hidroxi-kumarinok is kimutathatók. Virágpora erősen allergén hatású. Alfajok, változatok Szomorú kőris (Fraxinus excelsior ’Pendula’) Kezdőlap/Mobil Tartalom • Tudakozó • Kiemelt szócikkek A mobil változatról • Egyszerűbb mobil változat 2018. október 8. - Ma Koppány névnapja van. Kiemelt szócikk Aggházy Károly (Pest, 1855. október 30. – Budapest, 1918. október 8.) magyar zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus, a magyar zenetörténet jelentős alakja. Munkássága a magyar zene két nagy korszakát kötötte össze: Liszt Ferenc és Bartók Béla korát. Zenéjét a nyugatias iskolázottság és a magyar hagyományok átmentésére irányuló törekvés jellemezte. Közönsége és kiadói nagyra értékelték műveit, és így azok nagy része nyomtatásban is fennmaradt. Aggházy 1878 őszén Liszt Ferenc ajánlólevelével érkezett Párizsba. Itt találkozott a nála három évvel fiatalabb Hubay Jenővel, akivel már 1875 augusztusában együtt léptek fel, és összebarátkoztak egy szegedi ünnepi koncerten. Hubay ekkor már a nagynevű, kiváló hegedűművész Vieuxtemps tanítványa volt. Mind a közönség, mind a kritikusok elismeréssel nyilatkoztak a két fiatal magyar művészetéről, a lapokban kedvező kritikák jelentek meg mindkettejükről. A két művész a bemutatkozó hangverseny után szinte elválaszthatatlanná vált. A két muzsikus 1880-ban meghívást kapott Londonba, ahol a Saint James’s Hallban megrendezett nagyszabású hangversenyen rajtuk kívül fellépett Marcelle Sembrich és Albani Mária, illetve Sarah Bernhardt is. Az Aggházy–Hubay-páros népdalparafrázisokat játszott Hungarian National Melodies címmel. Fellépésüknek hatalmas sikere volt. Aggházy Károly lírikus alkat volt. Legértékesebbek azok a magyaros művei, amelyekben Liszt és Mosonyi irányát követve népies dalelemeket oldott nyugat-európai formákká. Fivére Aggházy Gyula festőművész. Hat gyermeke volt. Ezek közül az ismertebbek Aggházy Melinda színésznő, mezzoszoprán primadonna, valamint Aggházy Kamil honvéd ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapítója, a család nevében Aggházy Károly gyászjelentésének közreadója. Tovább a szócikkhez… A kezdőlapon legutóbb megjelent szócikkek:Szent-Györgyi Albert • Beda Venerabilis • Fluor További kiemelt lapok… .web A .web egy internetes legfelső szintű tartomány kód, hivatalosan még nem jelentették be a kód létrehozását. Nomeny Nomeny település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 1210 fő (2015). Nomeny Abaucourt, Belleau, Clémery, Jeandelaincourt, Létricourt, Mailly-sur-Seille, Raucourt és Rouves községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Philip Reeve Philip Reeve (Egyesült Királyság, Brighton, 1966. február 28.) brit regényíró és illusztrátor. Művei elsősorban ifjúsági és gyermekkönyvek, amelyek többsége részletesen kidolgozott univerzumokban játszódik és nagy ívű sorozatokat képez. Legismertebb munkája a 2001-ben indított, steampunk és sci-fi elemeket vegyítő Mortal Engines (Ragadozó városok) regénysorozat, valamint a 2015 és 2018 között készült Railhead sci-fi trilógia. A Ragadozó városok alapján Peter Jackson 2017-ben készített azonos címmel kalandfilmet, és tervezik a Railhead megfilmesítését is. Munkáit már rangos irodalmi díjakkal, így a Nestlé Smarties Book Prize (2002), a Guardian Award (2006), a Los Angeles Times Book Prize (2007) és a Carnegie Medal (2008) díjjal is elismerték. Korai évei és tanulmányai Philip Reeve az Anglia déli partján fekvő Brightonban (Sussex megye) született és nevelkedett. Már kisgyermek korában vonzotta az írás, a rajzolás, és a mesék világa: legelső történetét ötévesen írta egy űrhajósról és annak kutyájáról. A meseillusztrálás, a történelem és a színjátszás iránti korai érdeklődése később is töretlenül megmaradt. Az általános és a középiskola elvégzése után a cambridge-i Anglia Ruskin University egyetemen kezdte meg, majd a University of Brighton egyetemen folytatta és fejezte be képzőművészeti (grafikai) tanulmányait. Művészi és irodalmi munkássága Diplomája megszerzését követően Reeve több évig egy brightoni könyvesboltban dolgozott, majd szabadúszó könyvillusztrátorként vállalt munkát; ismeretterjesztő gyermekkönyveket tervezett, és több mint negyven könyvhöz készített illusztrációkat. Munkája mellett, szabadidejében amatőr játékfilmek és vígjátékok készítésébe kapcsolódott be; társszerzőként egy komédia-musicalt (Ministry of Biscuits) is jegyez. Ragadozó városok Reeve munkájával és szabadidős művészi tevékenységével párhuzamosan, az ezredforduló táján kezdett bele első ifjúsági regényébe, amely 2001-ben jelent meg Mortal Engines (Ragadozó városok) címmel. A steampunk és sci-fi elemekkel tűzdelt posztapokaliptikus fantasy történetben a városok önálló, önellátó, mozgó, az erőforrásokért egymás ellen harcoló entitások, szövevényes társadalmakkal, érdekekkel, viszonyokkal és kalandokkal. A később folytatásokkal (Predator's Gold, Infernal Devices, A Darkling Plain), illetve előzménytrilógiával (Fever Crumb, A Web of Air, Scrivener’s Moon) hétkötetesre bővített regényfolyam meghozta szerzője számára a széles körű ismertséget és elismerést. A sorozatot Reeve 2018-ban az alaptörténethez kapcsolódó novellákat tartalmazó mini-antológiával (Night Flights), illetve a regények univerzumát bemutató illusztrált kötettel (The Illustrated World of Mortal Engines) is kiegészítette. Az Egyesült Államokban a regénysorozat The Hungry City Chronicles címmel jelent meg. Filmváltozat: a regénysorozat alapján a Universal Pictures 2017-ben készítette el Peter Jackson produkciójában és forgatókönyvével, Christian Rivers rendezésében, Hugo Weaving, Robert Sheehan és Steven Lang főszereplésével a Ragadozó városok (Mortal Engines) című kalandfilmet. A film tervezett bemutatója az Egyesült Államokban 2018. december 14., Európában 2018. december 27. Larklight-sorozat Reeve második, szintén steampunk ifjúsági sorozatának címadó kötete, a Larklight 2006-ban jelent meg, amelyet 2007-ben és 2009-ben követtek folytatásai, a Starcross és a Mothstorm című regények. A trilógia egy alternatív viktoriánus korban játszódik, amelyben a 19. századi Brit Birodalom a világon egyedülállóan már űrhajózási technológiával, és ebből eredően jelentős nemzetközi erőfölénnyel rendelkezik, amit ellenfelei, a lázadó gyarmati Egyesült Államok és Franciaország igyekeznek megtörni. Gyermekkönyv-sorozatok Az ifjúsági művek mellett Reeve a kisebb olvasók számára több könyvsorozatot is írt. A 2000-es évek első felében készült négykötetes Buster Bayliss-történetekben a sorozat címszereplőjének, a kisiskolás Buster Baylissnek kell megakadályoznia a világuralomra törő különféle gonosztevők terveit. A 2010-es évek elején írt Goblins-trilógiában Reeve a J. R. R. Tolkien regényeiből ismerős világba, humoros és izgalmas manókalandok közé kalauzolja az olvasót. Képesregények / Káprázatos kalandok Reeve a szintén író-illusztrátor Sarah McIntyre közreműködésével 2013-tól kezdte írni a „middle grade” (kb. 7–13 éves) korosztálynak szóló, humoros képesregényeit, amelyek az Egyesült Királyságban Reeve–McIntyre Productions, az Egyesült Államokban Not-So-Impossible Tales, Magyarországon Káprázatos kalandok sorozatcímmel jelennek meg. Az olvasás megszerettetését célul kitűző kötetekben a szöveg és rajzok szorosan összekapcsolódnak, egymásba fonódnak. A történetek önállóak, de a későbbi kötetek képben és szövegben többször is visszautalnak a korábbiakra. A főhősök, az olvasói célcsoport korosztályába tartozó gyermekszereplők utazásokban, fordulatokban, izgalmakban bővelkedő kalandokba keverednek, amelyekben barátokkal összefogva kell megoldást találniuk, illetve a fizikai és lelki kihívásokkal megküzdeniük. A kötetek így a kalandélmény mellett rendszerint morális tanulságot is nyújtanak. A sorozat négy kötetből áll, amelyek (Olivér és a tengerkócok, Astra és aZűrsütik, Sen és a száguldó szán, Luccka és a Móka Hold) már magyar kiadásban is megjelentek. A Káprázatos Kalandok nemzetközi sikerén felbuzdulva a szerzőpáros 2018-ban újabb könyvsorozat írásába fogott, amely ezúttal a 6-9 éves gyermekeknek készül. A pufók, kekszkedvelő repülő póni, Kevin kalandjait feldolgozó sorozat első kötete (Roly-Poly Flying Pony: The Legend of Kevin) angliai megjelenésének ideje 2018. szeptember 6. Railhead-univerzum Reeve 2015-ben kezdett bele a minden korábbinál összetettebb és hatalmasabb univerzumban játszódó új ifjúsági sci-fi / cyberpunk trilógiájába. A Galaxist átszövő csillagközi vasúthálózat, a bolygórendszerekre kiterjedő birodalmi cselszövések, az emberek, androidok és mesterséges intelligenciák összefonódó sorsai és kalandjai közé vezető sorozat első kötete (Railhead) 2015-ben jelent meg, ezt 2016-ban követte a második (Black Light Express), illetve 2018-ban a harmadik (Station Zero) rész. Filmváltozat: a Railhead megfilmesítésének tervéről 2015-ben érkeztek az első hírek. A jogokat a Warner Bros. szerezte meg, a film jelenleg (2018. augusztus 31.) fejlesztés alatt áll. Egyedi munkák A sorozatok mellett Reeve az ezredforduló és a 2010-es évek közepe között több önálló művet is írt. Ezek közül kiemelkedő az Artúr király mondakört sajátosan, visszafelé értelmezve feldolgozó, fiktív-alternatív ifjúsági történelmi regénye, a Here Lies Arthur, amellyel 2008-ban elnyerte a Carnegie Medal díjat. Magánélete Philip Reeve feleségével, Sarah Reeve-vel 1998-ban Brightonból Devon megyébe költözött, és jelenleg a Dartmoor Nemzeti Park területén laknak családi házukban. Fiuk, Sam 2002-ben született. Művei Ifjúsági regények (sorozatok) Ragadozó városok sorozat Mortal Engines (2001) / Ragadozó városok ISBN 963971500 Animus , 2006; fordította: Acsai Roland Predator's Gold (2003) Infernal Devices (2005) A Darkling Plain (2006) Night Flights (2018), illusztrálta: Ian McQue The Illustrated World of Mortal Engines (2018), társszerző: Jeremy Levett ELŐZMÉNYTRILÓGIA: Fever Crumb (2009) A Web of Air (2010) Scrivener's Moon (2011) Larklight trilógia (David Wyatt illusztrációival) Larklight (2006) Starcross (2007) Mothstorm (2008) Railhead trilógia (Ian McQue illusztrációival) Railhead (2015) / (előkészületben, Móra, fordította: Ajkay Örkény) Black Light Express (2016) Station Zero (2018) Gyermekkönyvek (sorozatok) Buster Bayliss sorozat Night of the Living Veg (2002) The Big Freeze (2002) Day of the Hamster (2002) Custardfinger! (2003) Goblins sorozat (Dave Sample illusztrációival) Goblins (2012) Goblins vs Dwarves (2013) Goblin Quest (2014) Káprázatos kalandok sorozat (Sarah McIntyre illusztrációival) Oliver and the Seawigs (2013) / Olivér és a tengerkócok, ISBN 9789634150176, Móra , 2015; fordította: Ajkay Örkény Cakes in Space (2014) / Astra és aZűrsütik, ISBN 9789634153962, Móra, 2016; fordította: Ajkay Örkény Pugs of the Frozen North (2015) / Sen és a száguldó szán, ISBN 9789634155584, Móra, 2016; fordította: Ajkay Örkény Jinks & O'Hare Funfair Repair / Luccka és a Móka Hold, ISBN 9789634158721, Móra, 2017; fordította: Kleinheincz Csilla Roly-Poly Flying Pony sorozat (Sarah McIntyre illusztrációival) Roly-Poly Flying Pony: The Legend of Kevin (2018) Önálló művek Isaac Newton and His Apple (1999) Horatio Nelson and His Victory (2003) Here Lies Arthur (2007) No Such Thing As Dragons (2009) Doctor Who: The Roots of Evil (2013) Carlos Simon Carlos Simon (Braga/Rio Grande do Sul, 1965. szeptember 3. –) brazil nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve: Carlos Eugénio Simon. Egyéb foglalkozása újságíró, televízióriporter a TV Guaiaba csatornánál. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Egy főiskolai labdarúgó tornán a csapata hamar kiesett, szabad lett és a szervezők felkérték, hogy nyújtson segítséget a mérkőzések vezetésben. Testnevelő tanárának biztatására jelentkezett játékvezetői tanfolyamra, 1996-ban lett I. Ligás játékvezető. Pályafutása eddigi mérkőzésszáma (2008) több mint 800. A nemzeti játékvezetéstől 2010-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Brazil labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1998-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Az első nemzetközi válogatott mérkőzése 2000-ben, az Ecuador–Peru csapatok találkozója volt. Több év óta Dél-Amerika, Brazília első számú játékvezetője, foglalkoztatták a 2002-es és a 2006-os labdarúgó világbajnokságon. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2010-ben a búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Nigéria rendezte a 19., az 1999-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bemutatta a nemzetközi labdarúgás résztvevőinek. 1999-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokság --- Három világbajnoki döntőkhöz vezető úton Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra, Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra, valamint Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket a CONMEBOL, a CONCACAF és az AFC zónákban vezethetett. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 7. 2010-es labdarúgó-világbajnokság 2008-ban a FIFA JB bejelentette, hogy a Dél-Afrikai rendezésű, a labdarúgó-világbajnokság lehetséges játékvezetők átmeneti listájára jelölte. A FIFA JB 2010. február 5-én kijelölte a (június 11.-július 11.) közötti dél-afrikai világbajnokságon közreműködő 30 játékvezetőt, akik Kassai Viktor és 28 társa között ott lehetett a világtornán. Az érintettek március 2-6. között a Kanári-szigeteken vettek részt szemináriumon, ezt megelőzően február 26-án Zürichben orvosi vizsgálaton kellett megjelenniük. Az ellenőrző vizsgálatokon megfelelt az elvárásoknak, így a FIFA Játékvezető Bizottsága delegálta az utazó keretbe. Copa América Kolumbia a 40., a 2001-es Copa América, illetve Venezuela a 42., a 2007-es Copa América labdarúgó tornát rendezte, ahol a CONMEBOL JB bírói szolgálatra vette igénybe. Olimpiai játékok Ausztrália rendezte a 2000. évi nyári olimpiai játékokat, ahol a FIFA JB bírói feladatokkal foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 4. FIFA-klubvilágbajnokság Egyesült Arab Emírségek (EAE) rendezte a 6., a 2009-es FIFA-klubvilágbajnokságot, ahol a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Szakmai sikerek Az IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987-2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 90, legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Karl-Josef Assenmacher, Helmut Kohl, Michael Riley társaságában. 1950-es női kosárlabda-Európa-bajnokság Az 1950-es női kosárlabda-Európa-bajnokságnak Magyarország adott otthont 1950. május 14. és május 20. között. A tornán 12 csapat vett részt. Az Eb-t a szovjet csapat nyerte, a házigazda magyar csapat ezüstérmes lett. Lebonyolítás A 12 csapatot három darab, négycsapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott a hatos döntőbe, ahová a csapatok az egymás elleni eredményeiket magukkal vitték. A hatos döntőben újabb körmérkőzéseket játszottak a csapatok, a csoport végeredmény jelentette a torna végeredményét. Zörbig Zörbig település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Népesség A település népességének változása: Hugh A. Butler Hugh A. Butler (Missouri Valley, 1878. február 28. – Bethesda, 1954. július 1.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Nebraska, 1941–1954). Rablócápa-alakúak A rablócápa-alakúak vagy dajkacápa-alakúak (Orectolobiformes) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának egy rendje. 7 család és 34 faj tartozik a rendbe. Rendszerezés A rend az alábbi családokat és nemeket foglalja magában: Brachaeluridae (Applegate, 1974) – 2 nem tartozik a családhoz Brachaelurus (Ogilby, 1907) – 1 faj Vakcápa (Brachaelurus waddi) Heteroscyllium (Regan, 1908) – 1 faj kékes szőnyegcápa (Heteroscyllium colcloughi) Ginglymostomatidae (Gill, 1862) – 3 nem tartozik a családhoz Ginglymostoma Müller & Henle, 1837) – 1 faj rozsdás dajkacápa (Ginglymostoma cirratum) Nebrius (Rüppell, 1837) – 1 faj homokszínű dajkacápa (Nebrius ferrugineus) Pseudoginglymostoma (Dingerkus, 1986) Pseudoginglymostoma brevicaudatum Bambuszcápa-félék (Hemiscylliidae) (Gill, 1862) – 2 nem tartozik a családhoz Chiloscyllium ( Müller & Henle, 1837) – 8 faj arab bambuszcápa (Chiloscyllium arabicum) Chiloscyllium burmensis Chiloscyllium confusum Chiloscyllium dolganovi Chiloscyllium griseum Chiloscyllium hasseltii Chiloscyllium indicum sávos bambuszcápa (Chiloscyllium plagiosum) barnasávos bambuszcápa (Chiloscyllium punctatum) Hemiscyllium ( Müller & Henle, 1838) – 5 faj Hemiscyllium freycineti Hemiscyllium hallstromi Szemfoltos bambuszcápa (Hemiscyllium ocellatum) Hemiscyllium strahani Hemiscyllium trispeculare Dajkacápafélék (Orectolobidae) Gill, 1896 – 3 nem tartozik a családhoz Eucrossorhinus (Regan, 1908) – 1 faj Eucrossorhinus dasypogon Orectolobus (Bonaparte, 1834) – 4 faj Orectolobus japonicus pettyes dajkacápa (Orectolobus maculatus) Díszes dajkacápa (Orectolobus ornatus) Orectolobus wardi Sutorectus (Whitley, 1939) – 1 faj Sutorectus tentaculatus Parascylliidae (Gill, 18629) – 2 nem tartozik a családhoz Cirrhoscyllium Smith & Smith, 1913) – 3 faj Cirrhoscyllium expolitum Cirrhoscyllium formosanum Cirrhoscyllium japonicum Parascyllium (Gill, 1862) – 4 faj Parascyllium collare Parascyllium ferrugineum Parascyllium sparsimaculatum Parascyllium variolatum Cetcápafélék más néven rablócápafélék (Rhincodontidae) – 1 nem tartozik a családhoz Rhincodon (Smith, 1828) – 1 faj érdes rablócápa más néven cetcápa (Rhincodon typus) Zebracápafélék (Stegostomatidae) (Gill, 1862) – 1 nem tartozik a családhoz Stegostoma ( Müller & Henle, 1837) – 1 faj zebracápa (Stegostoma fasciatum) Olimpijka (autópálya) Koordináták: é. sz. 52° 04′ 24″, k. h. 20° 12′ 40″52.073472222222, 20.211111111111 Az Olimpijka (lengyel: olimpikon, olimpiára tartó) egy csak részben elkészült lengyelországi autópálya. Az utat az 1970-es években kezdték építeni, ám egyes részeit sohasem fejezték be. Története A kontinentális Európa egyik hagyományos közlekedési útvonala a Berlin - Varsó - Minszk - Moszkva út, amely jelentősebb kanyarok nélkül, lényegében nyílegyenesen köti össze a német és az orosz fővárost. Ezen útvonalnak jelentős szerepe van Lengyelország kelet-nyugati közlekedési kapcsolatainak biztosításában. Az 1970-es években Moszkva nyerte ez az 1980-as nyári olimpia rendezési jogát. Az olimpia kapcsán vetődött fel, hogy Varsó érintésével modern autópályával kössék össze Berlint és Moszkvát. Szintén szerepet játszhatott a döntésben, hogy akkoriban mindhárom város egy-egy szocialista ország fővárosa volt. Az építkezés Varsótól nyugatra két részben, a Wrzesnia−Konin, illetve a Nieborow−Varsó szakaszon kezdődött 1976-ban. Míg a Szovjetunióban sikerült az olimpiára a korszerű gyorsforgalmi utat felépíteni, addig Lengyelországban jelentős lemaradással küzdöttek az építők. A munkálatok csak nagyon lassan haladtak. Hamar nyilvánvaló lett, hogy a lengyel sztráda nem készülhet el az olimpia időpontjára. A Wrzesnia és Sługocin közötti 34 kilométeres szakasz csak ötéves késéssel, 1985-ben készült el, a Koninig hátra lévő 19 kilométeres a autópálya átadására további 4 évet kellett várni. Ez a két útszakasz ma az A2-es autópálya része. A Nieborów–Varsó szakaszt azonban soha sem fejezték be. Ezen a helyszínen több jelentős infrastrukturális elem látható félkész állapotban. Ezek közé tartozik a szintén soha el nem készült észak-déli nagy sebességű vasútvonal viaduktja Varsó közelében, felüljárók és kisebb viaduktok. A legmagasabb készültségi szintet a Bolimów–Wiskitki közötti erdei szakaszon érte el az út, itt néhol már az aszfaltszőnyeget is leterítették. Ezt a szakaszt a helyi lakosság erdei útként használja. Saint-Restitut Saint-Restitut település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 1359 fő (2015). Saint-Restitut Clansayes, Saint-Paul-Trois-Châteaux, Solérieux, Suze-la-Rousse és Bollène községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ponyvád Ponyvád egykor önálló falu volt mely hol Győr-, hol Veszprém vármegyéhez tartozott. Ma Malomsok település része, Veszprém megyében. Története Ponyvádot már 1086-ban említik oklevelek Villa Panniuadi néven. 1242-ben a tatárok elpusztították, de később újjáépült. A középkorban a bakonybéli bencés apátság, illetve a Gencsy és a gróf Cseszneky család birtoka volt. A 18. század végén már a gróf Amadé család tulajdonában volt, az 1940-es években pedig gróf Teleki Pálé volt. Vályi András szerint: „PONYVÁD. Alsó, és Felső Ponyvád. Szabad puszták Győr Vármegyében, földes Ura Gróf Amade Uraság, fekszenek a’ Sokoróallyai járásban, a’ Malomsoki határnak szomszédságában, földgyei jó gabonát termők, szénájok bőven terem, és a’ marha nevelésre igen alkalmatosak.” Fényes Elek szerint: „Ponyvád, puszta, Győr vmegyében, Marczaltő és Malomsok szomszédságában.„ Bodolz Bodolz település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2460 fő (1987. május 25.). Diagonális mátrix Diagonális mátrix vagy diagonálmátrix olyan négyzetes mátrix, melynek minden főátlón kívüli eleme nulla: A diagonális mátrixot szokás így is jelölni: Érdemes megemlíteni, hogy a diagonális mátrix főátlóbeli elemei szintén lehetnek zérók (akár mindegyik: a nullmátrix is diagonális mátrix). Példa: A mátrix diagonális. További diagonális mátrixok: az egységmátrix, valamint az egyelemű mátrix (tehát a skalár). Műveletek Két diagonális mátrix összege és szorzata is diagonális mátrix: Diagonális mátrix pozitív egész kitevős hatványa is diagonális: A diagonális mátrix akkor és csakis akkor invertálható , ha összes főátlóbeli eleme nullától különböző, ekkor: Az diagonális mátrix determinánsa főátló elemeinek szorzatával egyenlő: Női kajak négyes 1000 méter a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a női kajak négyes 1000 méteres futamot július 5.-én rendezték San Giorgio di Nogaróban. Forrásészka Forrásészka (románul: Valea Sânmartinului) falu Romániában, Maros megyében. Története Mezőrücs község része. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. Népessége 2002-ben 171 lakosa volt, ebből 170 román és 1 magyar nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 155-en ortodox és 7-en görögkatolikus hitűek. Johann Jakob Breitinger Johann Jakob Breitinger (Zürich, 1701. március 1., – Zürich, 1776. december 14.) svájci filológus és író. Breitinger teológiát és filológiát tanult és 1730-ban újra kiadta a feledésbe merült Septuagintát. 1731-ben kezdett el abban a zürichi gimnáziumban héber nyelv és görög nyelvet tanítani, ahol Johann Jakob Bodmer - későbbi barátja - történelemtanár volt. Bodmerrel közösen vált ismertté, közösen írt és szerkesztett egyháztörténeti művükben gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy kitől származnak az írások. A Thesaurus Historicae Helveticae (1735) című történelmi gyűjtemény szerzőjeként azonban azonosítható Breitinger. Breitinger legfőbb műve a "Critische Dichtkunst" (Kritikus Költészet) 1740-ből a természet utánzása helyett a művészetben az alkotó fantáziát helyezné a középpontba. Ezzel nagy befolyása volt a német irodalomelméletre és irodalomtörténetre. Ehhez kapcsolódik a szintén irodalomtörténeti jelentőségű vita, melyben Bodmer Breitingerrel közösen érvelt Johann Christoph Gottsched ellenében és amely „a zürichi irodalmi vita” néven vonult be az irodalomtörténetbe. Művei Kritische Abhandlung von der Natur, den Absichten und dem Gebrauche der Gleichnisse, 1740 Critische Dichtkunst, 1740 Verteidigung der schweizerischen Muse Herrn D. A. Hallers, 1744 Recska-patak A Recska-patak a Bükk-vidéken ered, a Bélapátfalva közelében található Harica-völgyben. A Bükki Nemzeti Park munkatársai a patak felső folyásának megtisztításának, rendbetételének tervét elkészítették, amelyet a közeljövőben várhatóan a megvalósítás követ, amely biztosítja a patak könnyebb lefolyását és a patak vizének tisztítását is. Khaeremon (költő) Khaeremon (i. e. 4. század) görög költő Athénben élt és alkotott i. e. 375 táján. Munkái inkább olvasásra, mintsem a színpad számára valóak voltak, így a könyvdráma egyik első képviselőjének tekinthető. Nagy gondot fordított stílusára, munkáit szentenciákkal rakta tele. Feltehetőleg szatírdrámákat is írt. Töredékeit Sztobaiosz és Athénaiosz őrizte meg, utóbbi egyúttal jellemezte is. Paris Masters A Paris Masters, szponzorált nevén Rolex Paris Masters (korábbi nevén BNP Paribas Masters) egy évente megrendezett tenisztorna Párizsban. A versenyt csak férfiak számára rendezik meg, része az ATP World Tour Masters 1000-nek. A mérkőzéseket keményborítású fedett pályákon játsszák, ezt tartják a legnagyobb tekintéllyel rendelkező fedett pályás versenynek. A tornát október végén-november elején rendezik meg, általában ez az utolsó torna az évzáró ATP World Tour Finals előtt. Összesen 48 versenyző vehet részt, a 16 kiemeltnek nem kell játszania az első körben. Az összdíjazás 4 835 975 euró. Jöns Bengtsson Oxenstierna ifjabb Jöns Bengtsson Oxenstierna (1417 – 1467. december 15.), uppsalai érsek és Svédország kormányzója 1457-ben és 1465–1466 között a kalmari unió idején. Élete Jöns Bengtsson 1417 körül született, apja Bengt Jönsson Oxenstierna, anyja Krister Nilsson Vasa volt. Lipcsében tanult és 1437-ben elnyerte a magister artium fokozatot. 1439-től esperes volt Uppsalában és 1448. június 30-án érsekké nevezték ki és két nappal később ebbéli minőségében királynővé koronázta Katarina Karlsdotter Gumsehuvud-ot, VIII. Károly király feleségét. Maga Károly is csak június 29-én nyerte el a koronáját. Kormányzósága Az Oxenstierna família már régóta rivalizált a Bonde családdal, amelyhez a király tartozott. Mikor Károly pénzzavarba került és megemelte az adókat és egyházi birtokokat kobozott el, Jöns az elégedetlenkedés élére állt. Az uppsalai székesegyházban levetette főpapi ornátusát és sisakot és mellvértet öltve kijelentette, hogy addig nem vesz fel papi ruhát amíg a királyt ki nem űzik az országból. VIII. Károly meghátrált a felkelés elől és Danzigba menekült. Az ország ideiglenes kormányzói Jöns Bengtsson és Erik Axelsson Tott lettek, akik felajánlották a koronát a dán királynak, I. Keresztélynek. Azonban hamarosan Keresztélynek is pénzügyi gondjai támadtak és súlyos adókat vetett ki, nem kímélte az egyházi birtokokat és a törökök elleni keresztes hadjáratra összegyűjtött pénzt sem. Mikor az érsek felfüggesztette az adók beszedését, a király bebörtönöztette és Dániába hurcoltatta. A svédek fellázadtak, élükre Jöns Bengtsson rokona, Kettil Karlsson Vasa püspök állt. A felkelők a püspök és Sten Sture vezetésével a harakeri csatában legyőzték a dánokat és visszahívták a trónra VIII. Károlyt. Keresztély a fogva tartott Jöns érsekkel megállapodott és visszaküldte Svédországba, hogy visszasegítse őt a trónra. Jöns Bengtsson sereget gyűjtött és kiátkozta VIII. Károlyt. Két véres csatát követően Károly menekülni kényszerült. Az országot Jöns Bengtsson és Kettil Karlsson közösen kormányozta, de az utóbbi hamarosan meghalt. Az érsek összekülönbözött az arisztokrácia egyes családjaival és Erik Axelsson Tott leváltatta őt kormányzói tisztségéből. Az Unió pártját háttérbe szorították és VIII. Károlyt 1467-ben ismét visszahívták. Jöns Bengtsson Öland szigetére menekült ahol hamarosan meghalt. Összefoglalás Jöns Bengtsson tehetséges, ambiciózus ember volt, első kormányzósága idejétől felvette a Prima Sveciae címet. Nagy figyelmet fordított a családja érdekeire és emiatt ellentétbe került a rivális családba tartozó királlyal. Mivel a svéd nemesség kevéssé vette figyelembe az egyház érdekeit, Jöns Dániában próbált támogatást találni, így az unionista párt meghatározó személyiségévé vált. Hűségcímer Névváltozatok: de: Devotionswappen Rövidítések A hűségcímer az újonnan kinevezett bíborosok családi vagy személyes címere, melyben különféle helyzetben, de mindig az előkelőbb helyen található meg az éppen uralkodó pápa címere is. Ezzel hűségüket fejezik ki egyházi elöljárójuk iránt. Doljani (Otocsán) Doljani falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Otocsánhoz tartozik. Fekvése Zenggtől légvonalban 37 km-re, közúton 50 km-re délkeletre, községközpontjától 11 km-re északkeletre a Mala Kapela déli lábainál fekszik. Története A szerb többségű település a 17. század közepén 1658-ban keletkezett amikor a török elől menekülő pravoszláv vallású vlahokat telepítettek erre a vidékre. Lakói a letelepítés fejében a török elleni harcokban katonai szolgálatot láttak el. A település a katonai határőrvidék részeként az otocsáni határőrezredhez tartozott. Pravoszláv templomát 1782-ben építették. 1857-ben 1145, 1910-ben 1311 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Lika-Korbava vármegye Otocsáni járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Templomát 1948-ban lerombolták, 1990-ben megkezdték újjáépítését, mely a honvédő háború következtében félbemaradt. A horvát haderő ellentámadása során 1995-ben szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben mindössze 103 lakosa volt. Nevezetességei A Legszentebb Istenanya Születése tiszteltére szentelt pravoszláv temploma 1782-ben épült. Az 1948-ban lerombolt épület újjáépítése 1990-ben kezdődött el, de félbemaradt. Falai mintegy két méter magasságban, tető nélkül állnak. Gecekondu A gecekondu [ejtsd: gedzsekondu] Törökországban az engedély nélkül, általában rossz alapanyagokból, hanyagul felépített, és éppen ezért földrengéskor omlásveszélyes házak megnevezése. A kifejezés a gece (éjszaka) és kondu (lerakott) szavakból tevődik össze, szó szerinti jelentése: „egy éjszaka alatt épült”. A gecekondu lakónegyedek a nagyvárosokat, főként Isztambult, Ankarát, İzmirt és Bursát jellemzik, óriási gondokat okozva a városvezetésnek. A gecekonduk kialakulásáért jórészt a munkanélküliség és a szegénység a felelős: az elszegényedett falvakból az 1950-es évek óta a nagyvárosokba érkező tömegek rövid idő alatt húzzák fel ezeket az épületeket, gyakran a legegyszerűbb anyagokból. A török építkezési törvények szerint pedig, ha állami tulajdonon felépül egy épület, aminek van négy fala és fedele, azt nem lehet önkényesen elbontani. Az általánossá váló gecekondu-építkezések révén a nagyvárosok egész negyedei alakultak „viskóvárosokká”. A 2000-es években több helyütt megkezdődött a lebontásuk, a helyi önkormányzatok igyekeznek modern lakótelepeket létesíteni a „viskóvárosok” helyén. Vöröseltolódás Vöröseltolódásnak hívjuk az elektromágneses hullámok hullámhosszának a kibocsátott hullámhosszhoz viszonyított megnövekedését. A jelenségnek a csillagászat és az asztrofizika területén fontos szerepe van, mivel a távoli galaxisok színképe a vörös felé tolódik. Az ellentétes jelenséget, amikor a hullámhossz rövidül, kékeltolódásnak hívjuk. A vöröseltolódás három lehetséges okát meg kell különböztetni: a forrás és a megfigyelő relatív mozgása ( Doppler-effektus , relativisztikus Doppler-effektus ) a forrás és a megfigyelő gravitációs potenciálja eltérő ( gravitációs vöröseltolódás ) a Világegyetem tágulása (a forrás és a megfigyelő között) Általában a vöröseltolódás (és a kékeltolódás, a kibocsátottnál rövidebb hullámhossz észlelése) a következő módon számszerűsíthető: ahol a frekvencia és a hullámhossz. Története A tárgy története a hullámmechanika 19. századi kifejlesztésével és a Doppler-effektussal kapcsolatos jelenségek felfedezésével kezdődött. A jelenséget Christian Andreas Dopplerről nevezték el, aki 1842-ben az első ismert fizikai leírását adta a jelenségnek A feltevést a holland Christoph Hendrik Diederik Buys Ballot tesztelte 1845-ben hanghullámok segítségével, és megállapította annak helyességét. Doppler helyesen állapította meg, hogy a jelenségnek mindenféle hullám esetén létre kell jönnie, és azt is felvetette, hogy a csillagok különböző színe is a Földhöz viszonyított mozgásukból ered. Bár ez utóbbi megállapítás helytelennek bizonyult (a csillagok színe a csillag hőmérsékletével kapcsolatos, nem a mozgásával), a Doppler-effektust igazolták a vöröseltolódás megfigyelésével. Az első Doppler-féle vöröseltolódást 1848-ban egy francia fizikus, Armand-Hippolyte-Louis Fizeau írta le, aki kimutatta a csillagok színképének eltolódását a Doppler-effektusnak megfelelően. A hatást emiatt Doppler–Fizeau-hatásnak is nevezik. 1868-ban William Huggins brit csillagász volt az első, aki ezzel a módszerrel először határozta meg egy a Földtől távolodó csillag sebességét. 1871-ben a Nap forgásával kapcsolatosan állapították meg a jelenség létezését a Fraunhofer-vonalak megfigyelésével, az eltolódás nagyjából 0,1 Å volt. 1901-ben Aristarh Apollonovics Belopolszkij mért optikai vöröseltolódást laboratóriumban, forgó tükrökből álló rendszer segítségével.] A vöröseltolódás kifejezés először Walter S. Adams amerikai csillagász cikkében jelent meg nyomtatásban 1908-ban ("Two methods of investigating that nature of the nebular red-shift".) Maga a szó idézőjelek nélkül csak 1934-ben jelenik meg Willem de Sitter által használva. 1912-ben kezdett észleléssorozatában Vesto Slipher felfedezte, hogy a legtöbb spirálködnek jelentős vöröseltolódása van. Ezután Edwin Hubble felfedezett egy közelítő kapcsolatot az ilyen „ködök” (akkor még nem tekintették csillagvárosoknak, galaxisoknak) vöröseltolódása és a távolságuk között, amely a Hubble-törvényhez vezetett Ezek a megfigyelések megerősítették Alexander Friedmann 1922-es munkáját, melyben levezette a Friedmann-egyenleteket. Ezek ma a táguló világegyetem és az Ősrobbanás-elmélet komoly bizonyítékát jelentik. A jelenség okai A vöröseltolódásnak a következő okai lehetnek: A forrás mozgása Ha a fényforrás távolodik a megfigyelőtől, akkor vöröseltolódás ( ) lép fel; ha a forrás a megfigyelő felé mozog, akkor pedig kékeltolódás ( ). Ez minden hullám esetén igaz, és a Doppler-effektussal magyarázható. Ha a forrás a megfigyelőtől a fény sebességénél jóval kisebb sebességgel távolodik, akkor a vöröseltolódás megadható a összefüggéssel, ahol a fénysebesség. Fontos hangsúlyozni, hogy a kifejezés csak közelítő, és a fénysebesség közelében módosításra szorul (relativisztikus Doppler-effektus): A tér tágulása A kozmológia jelenleg elfogadott modellje szerint a tér tágul, és a fény hullámhossza megnövekszik (megnyúlik) a tér tágulásával, ami a fény vörösebbé válásaként látszik látható fény esetében. Ha a Világegyetem az összehúzódás állapotában lenne, akkor a távoli galaxisok fénye a kék felé tolódna. A távoli galaxisok vöröseltolódása teljesen úgy látszik, mintha a távoli galaxisok távolodnának, az általános relativitáselmélet szerint viszont a távolodás, és a tér tágulása két különböző dolog. A távoli galaxisokra ne úgy tekintsünk, mint amelyek távolodnak, hanem úgy, hogy a közöttünk levő tér tágul. Ennek ellenére néha hivatásos csillagászok is kissé pongyolán „távolodási sebességről” beszélnek a vöröseltolódás esetében, ami a „hétköznapi embereket” megzavarhatja. Gravitációs hatások Az általános relativitáselmélet szerint az erős gravitációs téren keresztülhaladó fény vörös vagy kékeltolódást szenvedhet. Ezt Einstein-eltolódásként ismeri a szakirodalom. Ez a hatás a Földön nagyon kicsi, de a Mössbauer-effektus révén mérhető. Ennek ellenére a fekete lyuk esetén nagyon jelentős: azoknak a testeknek, melyek elérik az eseményhorizontot, a vöröseltolódása végtelenné válik. Ez a fő oka a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás nagy szögskálájú hőmérséklet-ingadozásainak is. Megfigyelése A Doppler-effektus csillagászati alkalmazásait a Doppler-effektus szócikkben találhatjuk. A továbbiakban a másfajta eredetű vöröseltolódásokról írunk. A csillagászat területén a vöröseltolódás mérhető, hiszen az atom emissziós és abszorpciós (elnyelési) színképe jól ismert. Amikor távoli galaxisok színképét vizsgáljuk, akkor a megfelelő színképvonalak a kisebb frekvenciák (nagyobb hullámhosszak) felé tolódnak el. Minél távolabbi egy objektum, annál nagyobb a vöröseltolódása. Ezekre a távolabbi objektumokra úgy is tekinthetünk, mint amelyek korábbi állapotúak, ugyanis a fénynek időre van szüksége, hogy hozzánk eljusson. A legnagyobb megfigyelhető vöröseltolódása a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásnak van: z = 1089. Ez időben a jelenleginél 13,7 milliárd évvel korábbnak felel meg, és az Ősrobbanás utáni 379 000. évnek. A Lokális Csoporton kívüli, de ezer megaparszeknél közelebbi galaxisok esetén a vöröseltolódás a galaxis távolságával arányos, amelyet Edwin Hubble fedezett fel, és róla Hubble-törvénynek nevezték el. Ezt az eltolódást a tér tágulásának a számlájára írják, azaz minél távolabb van egy galaxis, annál nagyobb mértékben tágult a tér, mióta a fénye elért minket, azaz annál jobban megnyúlt a fény hullámhossza, annál jobban eltolódott a hullámhossza a vörös felé, annál nagyobb sebességgel látszik távolodni. A vöröseltolódás gyakran könnyebben és pontosabban mérhető, mint a távolodási sebesség, ezért a távolságot általában a vöröseltolódásból számolják a Hubble-törvény szerint. A még távolabbi galaxisok esetén a jelenlegi távolság és a megfigyelt vöröseltolódás közötti összefüggés bonyolultabbá válik. Ha valaki egy távoli galaxist néz, akkor annak egy régmúltbeli állapotát figyeli meg, amikor a Világegyetem másmilyen volt, mint most. Úgy feltételezzük, hogy régebben más sebességgel tágult a Világegyetem, mint most. A feltételezésnek két oka van: (1) a gravitációs vonzás hatására a tágulásnak lassulnia kell és (2) a kozmológiai állandó jelenléte változtathatja a világegyetem tágulási ütemét. Jelenlegi megfigyeléseink viszont arra utalnak, hogy a világegyetem tágulása nem lassul, ahogy (1) szerint várjuk, hanem gyorsul. A táguló Világegyetem az Ősrobbanás-elmélet alapvető következménye. Működése Egy egyszerű foton a vákuumbeli terjedése során többféle módon is képes vöröseltolódásra. Ezek mindegyike a Doppler-jelenséghez hasonló, ami azt jelenti, hogy független a hullámhossztól. Ezeket a Galilei-transzformációval, Lorentz-transzformációval, vagy az általános relativitáselmélet segítségével írhatjuk le. Felkai András-ösztöndíj A Felkai András-ösztöndíj célkitűzése, hogy a magyar gazdasági és pénzügyi szektor olyan magasan kvalifikált szakemberekkel gazdagodjon, akiket a névadóhoz hasonlóan pozitív beállítottság, hozzáértés és nemzetközi látókör jellemez. A díj céljának elérése érdekében fiatal magyar gazdasági szakemberek posztgraduális és egyéb kiegészítő tanulmányaihoz nyújt pénzügyi támogatást, továbbá támogatóit és díjazottjait tömörítő aktív szakmai közösséget tart fenn. Az ösztöndíj támogatói Az ösztöndíj pénzügyi alapjának létrehozásában nagy szerepet vállalnak a következő intézmények: Budaörs Önkormányzata, a CIB Bank, Citibank Europe, Dunasecurity Kft., Szabályozó Kft., FX SOFTWARE – Számítástechnikai, Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt., Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt., Nemzetközi Bankárképző Központ, Your Profile Management Consulting Group Kft. és más szervezetek. Apolka Az Apolka női név az Apollónia becenevéből önállósult. Rokon nevek Apollónia, Apol, Polla, Pólika Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években igen ritka volt. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Apolka sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok január 28., február 9., március 8., július 7. Híres Apolkák Erős Apolka , szobrászművész Albersdorf (Holstein) Albersdorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 3719 fő (2017. március 31.). Népesség A település népességének változása: Arres Arres település Spanyolországban, Lleida tartományban. Arres Bossòst, Vilamòs, Es Bòrdes és Bagnères-de-Luchon községekkel határos. Lakosainak száma 59 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gyánó Szabolcs Gyánó Szabolcs (Dombóvár, 1980. január 9. –) magyar labdarúgó csatár. Jelenleg a Megye I-ben szereplő Majosi SE játékosa. Forrás Gyánó Szabolcs (magyar nyelven). hlsz.hu Gyánó Szabolcs (magyar nyelven). mlsz.hu Lucien Febvre Lucien Febvre (Nancy, 1878. július 22. – Saint-Amour, 1956. szeptember 11.) francia történész, az Annales-iskola egyik alapítója. Szolgált az első világháborúban is. Anatole de Monzieval együtt az Encyclopédie française szerkesztője volt. 1929-ben kollégájával és közeli barátjával, Marc Blochhal közösen létrehozták az Annales d'histoire économique et sociale, ismertebb nevén az Annales c. folyóiratot. Westdeutscher Rundfunk A Westdeutscher Rundfunk (magyarul: Nyugatnémet Rádió és Televízió, rövidítése: WDR) Észak-Rajna-Vesztfália tartomány regionális közszolgálati médiuma melynek központja Kölnben található. A médium a regionális közszolgálati médiumokat tömörítő ARD tagja, egyben a legnépesebb tartomány közmédiuma. 1956-ban hozták létre a társaságot, melynek működését 1985 óta a WDR-törvény szabályozza. WDR műsorai Das Erste A WDR számos televíziós műsort gyárt a Das Erste országos csatornának, mint: Monitor (politikai műsor), Die Sendung mit der Maus (ismeretterjesztő műsor gyerekeknek), Sportschau (sportműsor), ARD-Morgenmagazin (ARD reggeli műsora) emellett olyan szappanoperákat gyártanak mint a Verbotene Liebe vagy a Lindenstraße, amiket a WDR kölni stúdióiban forgattak. Televízió A WDR Fernsehen televíziós csatorna az úgynevezett hármas program (drittes Fernsehprogramm), amely Németországban mindig a regionális csatorna helyét jelenti. A televízió 2004 és 2007 között szüntette be az analóg sugárzást és áttért a DVB-T sugárzásra. Rádió 1 Live – 14-39 év közötti fiataloknak szóló műsor WDR 2 – Híradások, 25–59 év közötti célcsoport, erős regionalizmus WDR 3 – Kulturális adó, nagyrészt klasszikus zenei és jazz műsorok, reklámmentes WDR 4 – Régi és mai slágerek, reklámmentes WDR 5 – Oktató és ismeretterjesztő rádió, reklámmentes COSMO – „Global Sounds Radio“, napközben németül, esti műsorsávban 14 nyelvű műsorkínálattal rendelkezik Stúdiói Fő stúdiói Köln : A WDR-nek számos stúdiója található Észak-Rajna-Vesztfáliában, azonban a legnagyobb stúdió Kölnben van, ahol rádiós és televíziós műsorok is készülnek. A stúdiók a tartományi kormányzati negyedben találhatók. A WDR Aktuelle, Aktuelle Stunde és a Westpol című hír illetve aktuális és politikai műsorok itt készülnek a WDR Fernsehen regionális televíziónak. Dortmund : Dortmundban levő stúdióban készülnek a WDR 2 és a WDR 4 rádiók műsorai, emellett a Planet Wissen tudományos, Der geschenkte Tag szórakoztató és a Das Wort zum Sonntag vallási televíziós műsorok is itt készülnek. Egyéb stúdiók Aachen Bielefeld Bonn Duisburg Essen Münster Siegen Wuppertal Mede (település) Mede település Olaszországban, Lombardia régióban, Pavia megyében. Lakosainak száma 6653 fő (2017. január 1.). Mede Gambarana, Lomello, Sartirana Lomellina, Torre Beretti e Castellaro, Villa Biscossi, Pieve del Cairo, Semiana és Frascarolo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Albert Az Albert férfinév a germán Adalbert név német rövidülése. Az Adalbert elemeinek jelentése: nemes és fényes, híres. Az Albert női párja az Alberta, az Albertin és az Albertina. Gyakorisága Az 1990-es években ritkán fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években nem szerepel a 100 leggyakrabban adott férfinév között. A teljes népességre vonatkozóan a 2000-es években az Albert a 70-74., a 2010-es évek elején a 76-77. helyen állt. A név népszerűsége csökken. Névnapok április 23. augusztus 7. augusztus 24. szeptember 5. szeptember 27. november 15. Híres Albertek Magyarok Apponyi Albert gróf magyar politikus, miniszter, nagybirtokos, az MTA tagja Csanádi Albert (Albertus Chanadinus), magyar költő Márkos Albert zeneszerző Nagy Albert zeneművész, építész, fotós Szabó Albert hungarista politikus Szenczi Molnár Albert zsoltárköltő Szent-Györgyi Albert , Nobel-díjas magyar tudós Wass Albert , erdélyi magyar író Külföldiek Albert Camus francia író Albrecht Dürer német festő Albert Einstein Nobel-díjas svájci-német-amerikai fizikus Albert Lortzing német zeneszerző Alberto Moravia olasz író Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) német skolasztikus Albert Schweitzer Béke-Nobel-díjas német-francia orvos, misszionárius, orgonaművész Alberto Sordi olasz filmszínész Albert Speer német építész Albert Barillé francia filmrendező , forgatókönyvíró , karikatúra készítő és a Procidis francia filmstúdió alapítója. Uralkodók Albert magyar király , II. Albert (Albrecht) néven német-római császár. Albert svéd király , Albrekt av Mecklenburg I. Albert belga király II. Albert belga király I. Albert német király Albert német herceg, Viktória királynő férje II. Albert Monaco hercege A tűz háborúja A tűz háborúja (eredeti cím: La Guerre du feu) 1981-ben bemutatott francia-kanadai fikciós őstörténeti filmdráma. Rendezője Jean-Jacques Annaud. Főszereplők Everett McGill, Ron Perlman, Nameer El-Kadi és Rae Dawn Chong. A film 1983-ban elnyerte a maszkmesteri Oscar-díjat. A film az ember őstörténetében, a paleolitikus korban játszódik, 80 000 évvel ezelőtt és a tűz megszerzéséről, a tűzgyújtás fontosságáról, a tűz társadalmi szerepéről szól. Emellett bemutatja a kultúrák találkozását, összecsapását és egymás mellett élését is. A film zenéjét a London Symphony Orchestra és a Les Percussions de Strasbourg együttes adja elő Peter Knight vezényletével. Cselekménye A történet 80 000 évvel a jelenkor előtt játszódik. A neandervölgyi emberek barlangját ruhátlan, szőrös testű, majomszerű lények hordája támadja meg. A támadás célja az ősemberek által őrzött tűz megszerzése, amit egyik csoport sem tud előállítani. Mindkét oldal részéről jelentős számú halott marad a helyszínen, akiknek holttestét farkasok marcangolják szét. Az ulam törzs megmaradt tagjai egy mocsárba menekülnek az őket üldöző farkasok elől. A tűz hiányában a hideg és az éhezés miatt néhányan meghalnak, a törzs létszáma vészesen lecsökken, talán egy tucat felnőtt marad életben (a törzsben nincsenek gyerekek). A törzs legidősebb embere a tűz őrzésére szolgáló alkalmatossággal három embert küld a tűz újbóli megszerzésére. Három másik jelentkező is akad, de nem ők kapják meg a veszélyes feladatot. A három vadász Naoh (Everett McGill), Amoukar (Ron Perlman) és Gaw (Nameer El-Kadi). Miután egy csenevész fára menekülnek két kardfogú tigris elől (és napokig ott maradnak), a vadászok az emberevő kzamm törzs közelébe érnek, mivel a törzs tüzének füstjét messziről észreveszik. Gaw és Amoukar hangos kiáltozással és ugrálással felhívják magukra a figyelmet, így a törzs tagjait elcsalogatják a tűz közeléből, és Naohnak módja van a tűz ellopására, bár azt még mindig nagy erőkkel őrzik, és a küzdelemben Naoh nemi szerve egy harapástól sérülést szenved. Azonban sikerül megszereznie a tüzet. Az emberevő törzs két kifestett, ivaka törzsbeli cro-magnoni nőt tart fogva, egyikük alkarját már levágták, a tűznél éppen eszi valaki. A másik Cro-magnoni, egy fiatal nő, Ika (Rae Dawn Chong) kiszabadítja magát az ulamok támadása után, és követi őket, bár Amoukar többször megpróbálja elijeszteni. Egy alkalommal, amikor Naoh egyedül marad, Ika növényekből borogatást készít Naoh sérülésére, ami szemmel látható enyhülést hoz neki. A nő ugyanakkor fellációt végez a férfin, amin az meglepődik, mivel az ő törzsében nem ismerik ezt. A csoport ezután négyesben halad tovább az ulam törzs felé. Egy ellenséges törzs támadásakor a vadászok kóborló gyapjas mamutok csordáját használják a meneküléshez, amik irányába haladnak tovább. Egy pihenő során Amoukar megpróbál szexelni Ikával, ő azonban Naohhoz húzódik védelmet keresve, aki látványosan magáévá teszi. A vándorlás során Ika felismeri, hogy az otthona közelében vannak, ezért kiabálással és mutogatással jelez a többieknek, de azok nem értik, mit akar, és tovább haladnak eredeti céljuk felé. Másnap reggelre Ika otthagyja őket. A három vadász eleinte eredeti útiránya felé indul, majd Naoh visszafordul és az éjszakai táborhelyhez megy (a másik kettő kis habozás után követi), ahol lefekszik és az Ikával közös alom szagát szívja be. Másnap Naoh kora reggel elindul, hogy felderítse a települést, amerre Ika mutogatott, azonban a közeli mocsárban nyakig elsüllyed. Az ivakák gúnyolódnak rajta és kövekkel dobálják, Ika azonban kiáltozni kezd. A férfit eleinte fogolyként kezelik. Egy idősebb ivaka megvizsgálja a fogait és a nemi szerveit. Ezután befogadják a törzsbe, bőségesen ellátják táplálékkal, közben telt idomú ivaka lányokkal kell sorban közösülnie. Amikor éjszaka a hozzájuk képest sovány testalkatú Ika megpróbál besurranni a fonott sátorba, elzavarják. Az ivaka törzs előrehaladott kultúrát mutat. A legfontosabb, hogy a tűzgyújtást ismerik, ezen kívül ágakból fonott sátrakban laknak, lándzsavető fegyverük és égetett agyagedényeik vannak. Kommunikációjuk igazi nyelv a neandervölgyiek egyszavas kiáltozásához képest. Amikor Naoh megfigyeli, hogyan kell egy vékony, kemény ág gyors forgatásával tüzet gyújtani, rendkívül izgatott lesz. Néhány napig Gaw és Amoukar türelmesen várakozik korábbi táborhelyükön, majd elindulnak Naoh keresésére és ők is a mocsár foglyai lesznek. Megdöbbenve fedezik fel a rajtuk nevetők között társukat, Naoht, mivel addigra annak testét és haját is az ivakák szürkés festékkel kenték be. Az Ivakák nem tartják fogva a három vadászt, így az éj leple alatt megszöknek, bár Naoht le kell ütniük. Ika megint csak követi a három vadászt és segít nekik a szökésben. Egy felhőszakadás alkalmával egy sziklamélyedésbe húzódnak. Naoh és Ika közösülni kezdenek, először a neandervölgyiek által kizárólagosan használt „kutyapózban”, majd Ika a hátára fordul, és a modern ember számára „misszionárius” néven ismert pózban folytatják a szeretkezést, amin Amoukar annyira meglepődik, hogy Gaw lábszárát kezdi markolászni, amit az dühösen elhárít. (Ugyanezt a pózt vette fel az első ivaka lány a kunyhóban, de arra Naoh nem reagált). Visszaútjuk során véletlenül egy-egy fejre eső kavics kiváltja az első nevetést a neandervölgyiekből, amit az odaútjuk során nem értettek Ika részéről. Amikor már közel járnak az otthoni területhez, három ulam törzsbeli vadász bukkan fel, azok, akik szintén el akartak menni a tűzért, de nem őket bízták meg. Csak Ikát veszik észre, aki visszarohan a többiekhez. Naoh átadja a tűztartót Gawnak, aki Ikával hátramarad a tüzet őrizni. Ika és Gaw egy közeli barlangból hangokat hallanak, és egy medvebocsot találnak bent, azonban hamarosan megjelenik az anyamedve és Gawt súlyosan megsebesíti. Amoukar a hátára veszi a vérrel borított alélt testet. A három törzsbeli vadász körbeveszi őket és egy lándzsát hajítanak feléjük. Egyikük, Aghoo, Naoh riválisa egy nagy bunkót emel fel és a tűztartót követeli tőle, de Naoh nem akarja odaadni. Az ivakáktól elhozott hajítófegyvereikkel nyilakat lőnek rájuk, és egyenként leszedik őket. Amoukar kissé felemeli Gaw fejét, hogy az alélt vadász láthassa az utolsó ellenséget meghalni. A törzsük üdvrivalgással üdvözli, amikor látja őket közeledni (és a füstöt is látják felszállni). Izgatottan veszik körbe a kis csoportot a mocsaras területen, a tűztartót kézről kézre adják, míg végül egyikük a vízbe ejti és a tűz kialszik. Majdnem megölik a vétkest, majd apátiába esnek. Naoh beszédet intéz hozzájuk, majd az Ivakáktól elhozott tűzgyújtó szerszámmal tüzet kezd csiholni, azonban gyakorlatlansága miatt Ika átveszi tőle az ágat és gyorsabban kezdi forgatni. Hamarosan apró füstcsík száll fel, amitől a törzs tagjai izgalomba jönnek és kiáltozni kezdenek. Nemsokára már hatalmas tűz ég, ami körül a törzs tagjai falatoznak, Amoukar a mamutokkal való találkozásukat meséli egy agyaras koponyát használva illusztrációként, Gaw sebeit egy asszony nyalogatja, a tűzgyújtást pedig egy vadász gyakorolja... A történet végén Naoh a teliholdat nézi, amikor Ika megy oda hozzá. Naoh az asszony domborodó hasára teszi a kezét és mindketten elmélyülten nézik a Holdat. A barlangban lobogó tűz messzire látszik az éjszakában. Szereposztás Everett McGill ... Naoh Ron Perlman ... Amoukar Nameer al-Kadi ... Gaw Rae Dawn Chong ... Ika Gary Schwartz ... Rouka Naseer El-Kadi ... Nam Franck Olivier Bonnet ... Aghoo Jean-Michel Kindt ... Lakar Kurt Schiegl ... Faum Brian Gill ... Modoc Terry Fitt ... Hourk Bibi Caspari ... Gammla Peter Elliott ... Mikr Michelle Leduc ... Matr Robert Lavoie ... Tsor Matt Birman ... Morah Christian Benard ... Umbre Mohamed Siad Cockei ... Ota Otarok Tarlok Sing Seva ... Tavawa Lolamal Kapisisi ... tűzkészítő Hassannali Damji ... öreg ember a fán The Great Antonio Jacques Caron Adrian Street George Buza Jean-Pierre Gagné Hercule Gaston Heon Danny Lynch Butch Lynch Luke McMasters Adrian Street Rod Bennett Jacques Demers Michel Drouet Michel Francoeur Charles Gosselin Bernard Kendall Benoit Levesque Joshua Melnick Jean-Claude Meunier Alex Quaglia Megjelenése A filmet Magyarországon 1985. november 28-án mutatták be a mozik. Fogadtatás Roger Ebert, a Chicago Sun-Times filmkritikusa 3,5 csillagot adott a lehetséges 4-ből. Megjegyzi, hogy „a film zavarba ejtően kezdődik, nevetségesen mozgó, állatbőrökbe bújt ősemberekkel, akik fogukat vicsorítva morognak egymásra és bunkóikat lóbálják. Később azonban a történet kibontakozik, és láthatjuk, hogyan mutatják azokat a jellegzetességeket, amiktől emberibbé válnak.” A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 83%-ra értékelte 18 vélemény alapján. Díjak, jelölések A filmet hat César-díjra jelölték 1981-ben, amikből elnyerte a „legjobb film” és a „legjobb rendezés” díjakat. 1983-ban Oscar-díjat kapott a „legjobb maszkmester” kategóriában. Ugyanabban az évben öt kategóriában kapott Genie-díjat. Forgatási helyszínek Kanada: Alberta (tartomány) , Badlands Brit-Kolumbia , Cathedral Grove Ontario, Huron-tó, Bruce-félsziget Skócia: Glencoe Cairngorms nemzeti park Kenya: Tsavo nemzeti park Magadi-tó Érdekesség Az Iron Maiden zenekar Quest for Fire című számát a film és a könyv inspirálta. Történelmi pontosság Mivel a film egy 1911-es regény adaptációja, külön kell megítélni a könyvhöz való hűséget és a tudományos pontosságot (a jelenlegi paleoantropológiai ismereteink szerint). A regény története 80 000 évvel időszámításunk előtt játszódik, a Würm-glaciális idején. A film követi ezt a dátumot, bár az egyik DVD-kommentárban a rendező szerint egy későbbi időpontot lett volna észszerűbb megjelölni a mai tudásunk alapján. A film a könyvnek megfelelően három emberi fajt ábrázol: Homo erectus - wagabu törzs Neandervölgyi ember - ulam és kzamm törzs (Homo sapiens neanderthalensis) modern ember - ivaka törzs (Homo sapiens sapiens) A neandervölgyieket úgy jeleníti meg a film, ahogy az ősembereket általában elképzeljük: barlangban laknak, állati szőrmékbe burkolóznak, majomszerűen mozognak és a majmokhoz hasonlóan hangokat adnak ki, ha izgatottak. Ezzel szemben vannak a modern típusú emberek, akik kulturálisan jóval fejlettebbek, egész testüket festék borítja, értelmesen kommunikálnak, ismerik a tűzgyújtás titkát, vannak hajítófegyvereik, ékszereik, fejdíszeik és égetett agyagedényeik. Jelenlegi ismereteink szerint a neandervölgyiek és a cro-magnoniak találkozása jóval később, a jelenkor előtt 40 000 és 20 000 között történhetett. A neandervölgyiek megjelenése kaukázusi; a kzamm törzsbeliek szőkés-vöröses hajúak - ennek valódiságát a 2000-es évek egyik genetikai kutatása igazolta. A kutatók egy részének véleménye szerint a H. s. sapiens és H. s. neanderthalensis keveredése valóban megtörtént, de szintén később, mint a filmben ábrázolt időszak. A szakma véleménye megoszló, sokan külön fajokba (H. sapiens és H. neanderthalensis) sorolják őket, ez esetben közös utódjuk nem lehetne. Az őstörténészek azon is vitáznak, hogy a neandervölgyi ember kihalt-e, vagy beolvadt a modern emberbe. A neandervölgyiek nyelvét Anthony Burgess alkotta meg. Ez gyakran értelmetlen felkiáltásnak tűnik, de a történet során többször hosszabb beszédeket mondanak, amit a többiek megértenek. Az ivaka törzs jóval bonyolultabb beszédét nagyrészt a Kanada északi részén élő inuitok nyelve alapján alkották meg. Az anyanyelvi beszélők számára a film emiatt meglepetést okozott. A testbeszéd alkalmazását Desmond Morris antropológus, A csupasz majom c. könyv írója felügyelte. Miklós Jutka Miklós Jutka, 1904-ig Miliczer Júlia (Berettyóújfalu, 1884. szeptember 7. – Creteil, Franciaország, 1976. február 18.) magyar költő, fotográfus. Élete Tízen voltak testvérek. Édesapja; „különös, fantasztikus ember, kósza lélek, tele irreális tervekkel. Szeretett pereskedni, mindig vesztett. Szeretett építkezni és szerette a gépeket. Így mentünk tönkre, bebarangoltuk a régi országot, a felvidéki Árva vármegyétől a tengerparti Fiuméig”. Talán az apai fantázia hatására kezdett verseket írni. Már tizenhat éves korában közölte első zsengéit Vészi Endre a Budapesti Naplóban. Első verseskötetéről – 1905-ben – Ady Endre írt kritikát, de lelkesen üdvözölte Kaffka Margit és Révész Béla is. Pestről Nagyváradra kerül, barátai közé tartozik többek között Juhász Gyula. A Holnap című antológiában egyetlen költőnőként szerepel; Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás és Juhász Gyula társaságában. 1910 és 1913 között Amerikában, egyik nővérénél tartózkodik. Kitanulta a fényképész mesterséget. Nagyváradra hazatérve az első világháborús években ebből tartotta fenn magát. A Tanácsköztársaság bukása után Berlinbe költözött. Filmrendezőnek tanult, több mester mellett segédrendezőként is dolgozott. Később Párizsba települt, a Montparnasse-on fotóműtermet nyitott. Barátai közé tartozott Károlyi Mihály és felesége, Tihanyi Lajos, Pór Bertalan és Bölöni György is. Férje Van den Bussche belga mérnök, aki az első világháborúban súlyos mérgezést kapott. Férje betegsége miatt a Marokkói Rabat-ba költöztek. Rabatban "még egyszer fellobbant a költői láng" magyar költők verseit fordította franciára, főleg a "Holnaposokat", köztük sajátjait is. A rabati rádió francia adása a 20. századi világirodalom kincsei között mutatta be ezeket a műveket. Férje halála után a hatvanas években visszatért Franciaországba. Itt élt lányával és unokáival haláláig. Egészségi állapota megakadályozta abban, hogy szeretett – régen elhagyott – hazájába még egyszer ellátogasson. Művei Miklós Jutka költeményei ; Singer-Wolfner, Bp., 1904 Élet őfelségéhez. Versek ; Sonnenfeld Ny., Nagyvárad, 1908 A Holnap. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei ; sajtó alá rend. Antal Sándor; A Holnap Irodalmi Társaság, Nagyvárad, 1908 A Holnap új versei. Második könyv ; összeáll., bev. Kollányi Boldizsár; Deutsch, Bp., 1909 Visszaölel a föld. Válogatott versek ; Magvető, Bp., 1971 Faragho Gábor Faragho Gábor (1928-ig Faragó, 1927-től vitéz) (Kecskemét, 1890. február 16. – Kecskemét, 1953. december 22.) magyar katonatiszt, közellátási miniszter, nemzetgyűlési képviselő. Élete Faragó István és Mészáros Mária fia. A gimnázium 1–4. osztályának elvégzése után a nagyváradi honvéd hadapródiskola, 1907–10 között a Ludovika Akadémia növendéke volt. 1910. augusztus 18-án avatták a 25. honvéd gyalogezred hadnagyává. Később átkerült a tüzérekhez. Az első világháborúban ütegparancsnok, 1920–21-ben hadi akadémiai hallgató. 1923–35 között különböző csapat-, ill. vezérkari tiszti beosztásokban szolgált. 1927. június 26-án vitézzé avatták. 1935. február 1.-1938. március 17. között a 4. tüzérosztag parancsnoka, 1938. április 1-jétől a HM Elnöki B Katonai Attasé csoport parancsnoka, 1940. március 1-től a VKF 2. osztály (katonai elhárítás) beosztottja, 1940. május 1. - 1941. augusztus 1. között katonai attasé Moszkvában, 1941. szeptember 1-jétől a HM Elnökség vezetője. 1942. augusztus 1-től tábornok (vezérőrnagy). 1942. szeptember 15-ig a csendőrség felügyelője. 1943. február 1-jétől altábornagy. 1944. július 1. és október 16. között a csendőrség és rendőrség felügyelője. 1944. szeptember elsején vezérezredessé léptetik elő, 28-án fegyverszüneti küldöttség élén Moszkvába indult, visszamenőlegesen ettől az időponttól vezérezredes. Október 11-én aláírta Magyarország nevében az előzetes fegyverszüneti egyezményt. A nyilas hatalomátvétel után rendfokozatától megfosztották. Mint a moszkvai munkabizottság tagja részt vett a kormányalakításról is folyó tárgyalásokon. 1944. december 22. - 1945. július 21. az Ideiglenes Nemzeti Kormányban közellátásügyi miniszter, majd haláláig kitelepítettként Kecskemét környéki tanyáján élt. Műve (az 1945-ben Magyarországon betiltott könyvek listáján szereplő) Szovjet Oroszország. Bp., Stádium, 1942 Emerencia Az Emerencia latin eredetű női név, jelentése: érdemekben gazdag. Becézése: Emer, Emerka. Rokon nevek Emerka : az Emerencia magyar becenevéből önállósult. Gyakorisága Az 1990-es években az Emerencia és az Emerka szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Emerencia, Emerka január 23. Híres Emerenciák, Emerkák Szent Emerencia , a hagyomány szerint Szűz Mária nagyanyja Szeredás Emerenc, Szabó Magda Az ajtó című regényének főszereplője Zelemér megállóhely Zelemér megállóhely egy Hajdú-Bihar megyei vasútállomás, Hajdúböszörmény településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Debrecen–Tiszalök-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hajdúszentgyörgy megállóhely Hajdúböszörmény vasútállomás La Sequera de Haza La Sequera de Haza település Spanyolországban, Burgos tartományban. Lakosainak száma 34 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Sassari nyelv A sassari nyelv (saját nevén Sassaresu, vagy Turritanu) Szardínia északi részén beszélt újlatin nyelv, amelyet a modern nyelvészet az italikus nyelvekhez kapcsol mint az olasz, toszkán és korzikai. Azonban több vitát vált ki ma is besorolása. A sassari átmenetet alkot a szárd és a korzikai között, de több szempontból is sokkal inkább a korzikaihoz áll közel. Kialakulásához több nyelv és dialektus a korzikaival történő keveredése járult hozzá a 13. és 14. században. A sassarit Sassari városában és környékén, valamint kis közösségekben beszélik némely szárd városban. A szárd nyelv erősen befolyásolta szókincsét és fonetikáját, ám a sassari még mindig erősen kötődik a toszkán nyelvhez. Ugyancsak elmondható, hogy megtalálhatóak benne a ligurra jellemző sajátosságok is, amely a galloromán nyelvcsaládba tartozik. Korzika szigetét egy időben Pisa és Genova uralta, ahol a ligur a beszélt nyelv. A spanyol és katalán hatásokat is szoros kereskedelmi és egyéb kapcsolatok magyarázzák. A szárd hatáson belül el kell különíteni a logudorói nyelvnek a sassarira gyakorolt befolyását, amely a szárd nyelv jelentős archaizmusokat tartalmazó dialektusa. A sassari Stintinóban, Porto Torresban és Sorsóban beszélt nyelvjárásai gyakorlatilag nyelvjárkontinuumot képeznek a galluri nyelvvel, mely ugyancsak toszkán eredetű. Az itt beszélt sassari nyelvjárást kasztellánnak nevezik (Castellanesi). Mindkét nyelv nem csekély számú beszélővel bír. A sassarit 175 ezer ember beszéli, ennek kétharmada él a városban és környékén. Irodalmi hagyományi több évszázadra nyúlnak vissza és napjainkban is tartanak. Kiemelendőek a sassari nyelvű színházi előadások, bár hivatalos szervezet nem foglalkozik a szabályozásával, de Szardínia területén hivatalosan elismert regionális nyelv. Medgyaszay Vilma Medgyaszay Vilma (született: Stand) (Arad, 1885. május 3. – Budapest, 1972. április 5.) Kossuth-díjas magyar színésznő, kiváló művész. Élete Apja dr. Stand Kálmán honvédezredorvos, anyja Medgyaszay Ilona híres énekesnő volt. Felmenői között volt a színész Megyeri Károly (Petőfi: A tintásüveg című verse róla szól). A Vígszínház színiiskolájában végezte tanulmányait. 1903-ban lépett először színpadra Budán, Krecsányi Ignácnál. A Király Színházhoz szerződött 1904-ben, a János vitéz első Iluskája volt. Fellépett a Magyar Színházban, a Fővárosi Operettszínházban, a Nemzeti Színházban is, ám igazi műfajának a sanzon bizonyult. Nagy Endre 1907-ben szerződtette a Modern Színpad Cabarethoz. Medgyaszay műsorait mindig saját maga állította össze. Többnyire Szép Ernő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Emőd Tamás és Ady Endre megzenésített verseit adta elő. (Ady neki írta Zozo levele és a Kató a misén című verseit.) 1912–1915 között dr. Mayer Ernő felesége. 1913-ban ő vette át a Modern Színpad igazgatását, s két évadon keresztül Medgyaszay Kabaré néven vezette. 1917. szeptember 25-én Budapesten feleségül ment Vámos Árpád színházi titkárhoz. Ez a házasság 1931-ig tartott. 1918-ban önálló színházzal próbálkozott az Eskü téren, ám ez hamar megszűnt. 1927-ben dalestet adott a Zeneakadémián. Gyakran vendégszerepelt külföldön is. Pályájának harmincéves jubileumát 1938-ban ünnepelték. 1941–42-ben énekelt Petőfi-, Ady-esteken, a Független Színpadon és az OMIKE-ben (!) is. 1945 után több évig a Vidám Színpad tagja volt. Főbb szerepei Iluska ( Bakonyi Károly - Kacsóh Pongrác : János vitéz ) Raady Melinda ( Szomory Dezső : Szabóky Zsigmond Rafael) Lenke ( Heltai Jenő – Molnár Ferenc : Madár Matyi) Tisztelt nagysád ( Szép Ernő : Kávécsarnok) Filmjei Barátságos arcot kérek (1936) Péntek Rézi (1938) Háry János (1941) Annamária (1942) - Matild néni Nemes Rózsa (1943) Hanglemezei Hinta dal - a "Madár Matyi" c. operettből (1906 körül) Az özvegy dala - a "Sogun" c. operettből (1906 körül) Altatódal (1908 körül) Gólya nóta - a "Van, de nincs" c. operettből (1908 körül) Ó, holdsugár - a "Van, de nincs" c. operettből (1908 körül) Rajong a népem értem - a "Van, de nincs" c. operettből (1908 körül) Vagy, vagy - a "Van, de nincs" c. operettből (1908 körül) Ne-ne-ne-nem-nem-nem - kuplé a "Van de nincs" c. operettből (1908 körül) Drágám, úgy járod, akár a nőm - "Az elvált asszony" c. operettből (1909 körül) Király Ernővel Díjak Kossuth-díj (1958) Kiváló művész (1954) Geddy Lee Geddy Lee (született Gary Lee Weinrib, Toronto,1953. július 29. –) kanadai zenész, a Rush nevű progresszív rock együttes énekese, basszusgitárosa és billentyűse. 1968 szeptemberében, a zenekar megalakulása után pár héttel váltotta fel az eredeti basszusgitáros-énekest. Lee magas fejhangú éneke a Rush egyik védjegye, erőteljes basszusgitárjátéka olyan neves rock- és metalzenészeket inspirált, mint Steve Harris (Iron Maiden), John Myung (Dream Theater), Les Claypool (Primus), Cliff Burton (Metallica), és Juan Alderete (The Mars Volta). 2006-ban a Hit Parader „Minden idők 100 legnagyobb heavy metal énekese” listáján a 13. helyre rangsorolták. A Rush-hoz kötődő dalszerzői, hangszerelői és előadói tevékenysége mellett számos együttes albumának volt producere. Lee első szólóalbuma a 2000-ben megjelent My Favorite Headache című nagylemez. A Rush másik két tagjával egyetemben 1996-ban megkapta az Order of Canada kanadai állami kitüntetés tiszti fokozatát. A trió volt az első rockzenekar a kitüntetés történetében, amelyik megkapta ezt az elismerést. Diszkográfia Szóló My Favorite Headache (2000) Rush Rush (1974) Fly by Night (1975) Caress of Steel (1975) 2112 (1976) A Farewell to Kings (1977) Hemispheres (1978) Permanent Waves (1980) Moving Pictures (1981) Signals (1982) Grace Under Pressure (1984) Power Windows (1985) Hold Your Fire (1987) Presto (1989) Roll the Bones (1991) Counterparts (1993) Test for Echo (1996) Vapor Trails (2002) Snakes & Arrows (2007) 5431 Maxinehelin Az 5431 Maxinehelin (ideiglenes jelöléssel 1988 MB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1988. június 19-én. Szentivánéji álom A Szentivánéji álom című ötfelvonásos vígjátékot 1595-ben írta William Shakespeare. Elsőként Arany János fordította magyarra, 1863-ban. Napjainkban – az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adattára szerint – a legjátszottabb Shakespeare darab. A mű Szentivánéjjel, a nyári napfordulón játszódik, Athénban és egy közeli erdőben. Tündérek, a királyi pár, polgári ifjú szerelmesek és athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékos bonyodalmaiban. Az angol népi képzelet szülte tündérvilág, a Shakespeare-kori mesteremberek bohókás előadása és az athéni ifjak szerelmes kergetőzése a szerelem szépségét jeleníti meg. Keletkezési körülmények A Szentivánéji álom keletkezésének időpontját illetően a legbiztosabb támpontot Titania leírása adja a szokatlanul esős 1594-es évről, ami teljesen felforgatta az évszakok természetes rendjét. Ebből kiindulva, a mű valószínűleg 1594 vége, 1595 eleje felé íródhatott, mielőtt még a közönség megfeledkezhetett volna a szélsőséges időjárás következményeiről. A mű szövegének leghitelesebb változata az a verzió, amely az 1623-ban kiadott Első fólióban szerepel. A kritikusok közötti általános meggyőződés szerint a darab egy magánelőadásra készült, valószínűleg egy korabeli arisztokrata pár esküvői ünnepélyének részeként adták elő. A mű inspirációi A cselekmény maga mint egész, Shakespeare ötlete, viszont egyes elemeket más forrásokból merített. Például a két szerelmespár összefonódó vágyai és céljai az olasz komédiából átvett motívum. Theseus és az amazon királynő, Hyppolyta történetét minden bizonnyal Chaucer: A lovag meséje (The Knight’s Tale) című írásából ismerte, amelyben a műben megjelenő nagy esküvői lakomára is történik utalás. Úgy tűnik, Shakespeare emellett ismerte Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok (Lives) című művéből a Theseus élete (The Life of Theseus) című részt, valószínűleg North 1579-es fordításában. Ezt a művet egyébként később is felhasználta római témájú darabjainak írásakor. Pyramus és Thisbe történetéhez elég volt felelevenítenie iskolai olvasmányát, Ovidiusz Átváltozásait. A tündérekről és Puckról szóló, szájhagyomány útján terjedő népi történeteket Stradfordban gyermekként ismerhette meg. Maga a “Puck” név, mint egy pajkos szellem neve az angolszász időkre nyúlik vissza. Ami a mesterembereket illeti, az ő neveik az eredeti angol szövegben mind a szakmájukra utalnak. Titánia rövid életű rajongását Zuboly iránt valószínűleg Lucius Apuleius (c. 125-192) Aranyszamár című története inspirálta, amelyben a főszereplő görög ifjút öszvérré változtatja egy boszorkány. Shakespeare kezébe William Adlington 1566-os, The Golden Ass című fordítása kerülhetett. Szereplők Theseus, Athén ura Egéus, Hermia atyja Lysander, szerelmes Hermiába Demetrius, szerelmes Hermiába Philostrat, ünnepélyrendező Theseusnál Vackor, ács Gyalu, asztalos Zuboly, takács Dudás, fúvó-foldozó Orrondi, üstfoldozó Ösztövér, szabó Hippolyta, amazonkirálynő, Theseus menyasszonya Hermia, Egéus lánya, szerelmes Lysanderbe Heléna, szerelmes Demetriusba Oberon, tündérkirály Titánia, tündérkirálynő Puck vagy Robin-pajtás Babvirág, tündér Pókháló, tündér Moly, tündér Mustármag, tündér Pyramus, a közjáték személye Thisbe, a közjáték személye Fal, a közjáték személye Holdvilág, a közjáték személye Oroszlán, a közjáték személye Más tündérek, királyuk és királynéjuk kíséretében Theseus és Hippolyta kísérői A történet Első felvonás 1. szín Athénban Theseus, az uralkodó menyegzőjére készül Hippolytával. Az esküvő előtt néhány nappal panasszal fordul az uralkodóhoz Egéus, athéni polgár. Hermiát, a leányát Demetriushoz akarja adni, de Lysander elbűvölte a leányát, aki engedetlenné vált. Theseus kéri a lányt, fogadjon szót apjának, de az hajthatatlan, ezért a király szerint halál vagy zárda vár rá. Lysander kéri Hermiát, szökjön meg apjától, s ő egy ligetben vár rá másnap éjjel. Hermia barátnője, Heléna érkezik, akinek elmondják szökési tervüket. Heléna viszont reménytelenül szerelmes Demetriusba, s hogy visszaszerezze szerelmét, elárulja neki a fiatalok szökését. 2. szín Az athéni mesterek a királyi esküvő estéjére színdarabbal készülnek. Vackor, az ács bemutatja a darabot, ami egy siralmas komédia Pyramus és Thisbe kegyetlen haláláról, és kiosztja a szerepeket. Másnap éjszakára beszélik meg a próba helyét egy közeli ligetben. Második felvonás 1. szín Az Athén közeli erdőben jelent meg az éppen viszálykodó tündérfejedelem-pár, Oberon és Titánia is. A tündérkirály Puckot, a fürge manót bízza meg Titánia megtréfálásával. Bűvös hatalmú virágot hozat vele, hogy a szunnyadó királynő szemére csöppentse, s ettől Titánia szerelemre lobban az első élőlény iránt, aki szeme elé kerül. Demetrius és Heléna találkozik. Demetrius kéri Helénát, ne üldözze szerelmével, mert ő Hermiát szereti, de a lány hajthatatlan. 2. szín Titánia érkezik kíséretével, majd álomra hajtja fejét. Oberon a szemébe cseppenti a virág nedvét. Lysander és Hermia is nyugovóra térnek a bolyongás után. Puck, a csintalan manó Lysander szemébe cseppenti a szerelmet hozó balzsamot, s ezzel mindent összegabalyít. Az ébredő Lysander Helénát pillantja meg, tehát őt rohamozza szerelmi vallomásával, amit Heléna csak gúnynak vél. Az ébredő Hermia már nem találja szerelmét. Harmadik felvonás 1. szín A tündérkirálynő még alszik, de a mesterek megérkeztek a próbára. Közben Puck újabb tréfát eszel ki, Zubolynak szamárfejet varázsol, társai elfutnak előle, s mivel az ébredő Titánia őt látja meg először, belé lesz szerelmes. 2. szín Oberon megtudja Pucktól, hogy Titánia egy szörnyért lelkesedik. Puck elmeséli, hogy teljesítette a parancsot, Zuboly fejére szamárfejet húzott, s az athéni szemébe is cseppentett a varázsnedvből. Oberon és Puck észreveszik, hogy Demetrius Hermiával érkezik. A lány Lysandert keresi, Demetrius pedig szerelmével üldözi Hermiát. Oberon észrevette a baklövést, Puckot elküldi Helénát megkeresni. Demetrius lefekszik, a szerelmi cseppek újra hatnak, s ő ébredve Helénába szeret bele. Lysander érkezik Helénával, de felébred Demetrius és megpillantja Helénát, akit szerelmesen becéz. Heléna mindkét férfira dühös, hiszen úgy érzi, kigúnyolják. Lysander lemond Hermiáról Demetrius javára, hisz elhidegült a lánytól, s Heléna szívéért epekedik. Az érkező Hermiának is bevallja, hogy nem őt, hanem Helénát szereti. Hermia úgy érzi, hogy hárman összeesküdtek ellene. Heléna viszont Hermiát okolja, amiért vele gúnyt űznek. Heléna bevallja, hogy elárulta barátnője szökési tervét Demetriusnak, aki a szerelmesek után indult. Hatalmas a zűrzavar, mindenki a másikat okolja. Oberon is leszidja Puckot baklövéséért, s Oberon rendet tesz a zűrzavarban. Puckot küldi, hogy akadályozza meg a két fiú párviadalát. Negyedik felvonás 1. szín Oberon feloldja Titániát a csúfos bűn alól. Titánia már csak rossz álomként éli meg szerelmét . Theseus, Hippolyta, Egéus érkeznek, kürtszóra felébrednek a szerelmesek is mind a négyen. Lysander elmeséli, hogyan szöktek el az athéni szigorú törvények elől. Demetrius is elmondja, hogy miközben ő a szerelmeseket űzi, Heléna őt követte, s közben beleszeretett Helénába, megszűnt Hermia iránti vonzalma. Theseus feloldja Egéusnak tett ígéretét, s kihirdeti a hármas menyegzőt. Zuboly is felébred, s rettenetes látomására emlékszik. 2. szín Közben társai Zubolyt keresik. Gyalu hozza a hírt, hogy a fejedelem most jött ki a templomból, s vele együtt két úri pár is egybekelt. Zuboly is megérkezik, sürgeti társait, hogy nézzék át a szerepet, s irány a palota. Ötödik felvonás 1. szín A palotában Theseus, Hippolyta és a másik két pár az előadást várják. Philostrat, az ünnepélyrendező szerint unalmas, kurta a színmű, semmit sem ér. Theseus azonban látni akarja az „együgyű szívek” hódolatát, s a vendégekkel együtt megnézik az előadást, s nyugovóra térnek. 2. szín Éjjel Puck, Oberon, Titánia érkeztek, s a tündérekkel együtt megáldják a boldog szerelmeseket. A mű első említése magyar nyelven A Szentivánéji álom először 1817-ben került magyar nyelven megemlítésre, az Erdélyi Múzeum folyóiratban, Buczy Emil egyik cikkében. Ugyan ő még nem az eredeti angol szövegre alapozta véleményét, hanem Nicholas Rowe írásaira, aki Shakespeare első kiadója volt. Ezután hosszú időn keresztül nem íródott más munka a darabbal kapcsolatban, a Szentivánéji álom még a Magyar Tudományos Akadémia 1831. évi jegyzékében sem szerepel a lefordítandó Shakespeare művek között. Közvetlen forrás alapján első alkalommal Vörösmarty Mihály említi a művet Dramaturgiai töredékek c. tanulmányában, Nyárközépéj álma néven. Magyar fordítások Ugyan Vörösmarty Mihály tervbe vette a Nyáréji álom lefordítását, amint az Petőfi Sándor 1848. február 10-én Arany Jánosnak írt leveléből kiderül, azonban több utalás erre a szándékára nem történt, és végül hozzá sem kezdett a fordításhoz. Így Arany János volt az első, aki olyan fordítást hozott létre, aminek létezéséről írásban említés történt. Arany egyik professzora, Sárvári lelkes javaslatára (“Csak Sekszpírt! Sekszpírt domine!”) kezdett Shakespeare-t olvasni, ekkor még németül. Arany egy keltezés nélküli, Szilágyinak írt levelében írja le, hogyan találta meg “a padláson, esővíztől átázva, összepenészesedve” Wieland német fordításáról magyarra átültetett művét. Ezt a fordítást azonban saját maga titulálja “szolgainak”, “nyelvgyakorlati prózafordításnak”. Az írás végül nem is maradt fenn, valószínűleg Arany megsemmisítette. Azonban az első magyar fordítás, ezúttal angolból, mégis az ő nevéhez fűződik. A Kisfaludy Társaság 1863. november 26-ai ülésének jegyzőkönyvében olvasható: “Arany János igazgató tudósítván a társaságot, hogy Shakespeare Midsummer Night’s Dreamje fordításával elkészült - mit a gyülés örvendetes tudomással vett, - felolvasá belőle a harmadik felvonást.” Ez a fordítás először 1864-ben jelent meg a Koszorúban, majd pedig bírálat nélkül vették fel a művet a magyar Shakespeare-kötetek gyűjteményének első kötetébe, mely Shakespeare születésének 300. évfordulójakor jelent meg 1864-ben. Nádasdy Ádám új fordítása 1995-ben jelent meg, ez a változat stílusában inkább igazodik a ma használt nyelvhez, mint Arany fordítása. Nádasdy "fő célja az volt, hogy a szöveg teljes mértékben megfeleljen a mondhatóság követelményének, szerinte alkotása 'maisága' ellenére is 'rendes, kosztümös fordítás'. Az érthetőségen kívül egy másik fontos érve szól a 'maiság' mellett, az, hogy 'nem a nyelv változott meg, hanem a nyelvhasználat'. Az ősbemutató A Nemzeti Színház ünnepi előadásán tervezték első alkalommal bemutatni a művet, Egressy Gábor mégis Szász Károlyt kérte fel, hogy lehetőleg minél előbb fordítson le egy másik Shakespeare darabot a bemutatóra, mivel, ahogy Bayer József írja, “Arany még nem volt készen a fordításával és szokott aggodalmaskodásával nem mert határozott igéretet tenni”. Végül azonban időben befejezte a művet, így 1864. április 23-án sor kerülhetett A Szentivánéji álom első előadására a Nemzeti Színházban. Egressy Gábor ezzel a bemutatóval kapcsolatban Szász Károlynak írt bocsánatkérő levelében méltatja a művet és bővebben ír annak tervezett előadásáról: “e gyönyörű mű az eddig szóban forgottak között, amaz ünnepélyre legalkalmasabb lesz; mert míg szellemi s művészi oldalról tekintve, a legműveltebbet is el fogja bájolni, addig fantastikus látványossága a nép minden osztályát élénken fogja érdekelni; lévén benne zene, ének, táncz, díszlet, jelmez, bűvészet stb. Igaz, hogy kiállítása bele kerül négy vagy ötezer forintba: de szintúgy ki fogja magát fizetni, mint bármellyik népszerű darab. Aztán a mi legfőbb: Shakespeare számára jelentékeny hódításokat teszünk általa”. A darab fogadtatása kedvező volt, bár Bayer megemlíti, hogy “a magasztalók karába belévegyült egy-egy dissonáló hang s a színi előadás is azt éreztette, hogy előadóink elszoktak a művészi fordítások finomságától”. Az első előadásról ugyancsak Egressy Gábor egy leveléből értesülhetünk, amelyben személyes kritikáját fejti ki. Ismét Egressy Szász Károlynak címezve írja: “A mi színházi ünnepélyünk nem ütött ki úgy a mint én óhajtottam volna. A ház telve volt nagyon mind a kétszer, ma is megtelik úgy félig-meddig: de sem a kiállítás, sem az előadás (az első) nem lehetett kielégítő. A túlbuzgóság nervózusokká tett bennünket, előadókat s egyik hiba a másikat érte. Szörnyű dúlást vittünk véghez a szövegen, a mi, barátunkat a forditót, a ki jelen volt, desperatussá tehette. Azóta még nem találkoztam vele, de bizonyos vagyok benne, hogy kedélye ettől a kellemetlen hatástól egy hónapig sem fog megszabadulni. Másfelől a kiállításban s elrendezésben nem volt semmi poëzis. (...) Egyébiránt ily kiállításhoz nekünk sem gépezetünk, sem diszitőink nincsenek”. Egressy meglehetősen lesújtó benyomása ellenére a darab mégis nagy sikert arathatott, hiszen csak az 1864-es év során áprilistól decemberig összesen 11-szer adták elő. Filmes feldolgozások 1909, USA, némafilm, a darab első filmes feldolgozása 1935, USA, r: Max Reinhardt , William Dieterle , sz: James Cagney , Mickey Rooney , Joe E. Brown , Olivia de Havilland , zene: Felix Mendelssohn Sen noci svatojánské , 1959, csehszlovák, bábfilm, r: Jiří Trnka, 1959-es cannes-i filmfesztivál résztvevője nagyjátékfilm kategóriában 1968, brit, r: Peter Hall, sz: Judi Dench , Ian Richardson, Ian Holm , Diana Rigg , Helen Mirren , David Warner Le Songe d'une nuit d'été , 1969, francia, r: Jean-Cristophe Averty, sz: Claude Jade , Christine Delaroche 1980, brit, r: Elijah Moshinsky, sz: Helen Mirren , a BBC Television Shakespeare feldolgozás-sorozat része Sogno di una Notte d'Estate , olasz, 1983, r: Gabriele Salvatores, rock musical 1999, USA-német-olasz, r: Michael Hoffman, sz: Michelle Pfeiffer , Rupert Everett , Kevin Kline , Stanley Tucci , Calista Flockhart , Christian Bale , Sophie Marceau , Roger Rees , zene: Felix Mendelssohn Kihevered, Haver! (Get Over It), 2001, USA, r: Tommy O'Haver, sz: Kirsten Dunst , Ben Foster , Shane West , modern musical adaptáció A Midsummer Night's Rave , 2002, USA, modern adaptáció El Sueño de una Noche de San Juan , 2005, spanyol-portugál, hangok: Romola Garai , Bernard Hill, Billy Boyd , Rhys Ifans , Miranda Richardson , animációs film Enyém a világ (Were the World Mine), 2008, USA, modern interpretáció 10ml LOVE , indiai, 2010, romantikus komédia 2015, USA, r: Julie Taymor, színházi közvetítés Különös varázs (Strange Magic), 2015, USA, r: Gary Rydstrom, hangok: Alan Cumming , Evan Rachel Wood , Maya Rudolph , Kristin Chenoweth, Alfred Molina , animációs film 2016, brit, r: David Kerr, sz: John Hannah , tévéfilm Johann Lonfat Johann Lonfat (Martigny, 1973. szeptember 11. –) svájci labdarúgó-középpályás. Forrás Johann Lonfat adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Martinengo Martinengo település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 10 524 fő (2017. január 1.). Martinengo Ghisalba, Cortenuova, Palosco, Cividate al Piano, Cologno al Serio, Morengo, Mornico al Serio és Romano di Lombardia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Parkano vasútállomás Parkano vasútállomás vasútállomás Finnországban, Parkano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gedern Gedern település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Hessisch Oldendorf Hessisch Oldendorf település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 18 170 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Stazione di Grosseto Stazione di Grosseto vasútállomás Olaszországban, Grosseto településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pisa–Róma-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Alberese Stazione di Montepescali Kapusztyin Jar Kapusztyin Jar (cirill betűkkel Капустин Яр) kísérleti rakétaindító telep Oroszország Asztraháni területén. Kapusztyin Jar Volgográdtól 100 km-re keletre, a Volga folyó bal partján terül el. 1945–1946-ban építették ki, elsősorban a második világháború során zsákmányolt német rakéták kipróbálására. A rakétaindító telep a Hadászati Rakétacsapatok alárendeltségében van. A rakétaindító telep lakóterületek közelében működött, nem volt alkalmas nagy hatótávolságú rakéták indítására. 1947-től Szergej Koroljov irányítása alatt itt kezdődtek el a szovjet ballisztikus rakétákkal folytatott kísérletek. Az első ballisztikus rakétát, egy Németországban zsákmányolt alkatrészekből épített V–2 rakétát 1947. október 18-án indították. 1947 októbere és novembere során összesen 11 indítást végeztek a V–2-es rakétával. Később, 1948 őszén a V–2-n alapuló R–1 ballisztikus rakétával végeztek kísérleti indításokat Kapusztyin Jarban. 1947–1957 között Kapusztyin Jar volt az egyetlen szovjet telep, ahol a ballisztikus rakéták kísérleti indításait végezték. A V–2-n és az R–1-en kívül ott tesztelték később az R–2, az R–5, az R–12 és az R–14 ballisztikus rakétákat is. 1950-től számos meteorológiai és geofizikai, valamint kísérleti rakétát bocsátottak fel 100-500 kilométer magasságba. Itt végezték a rakétaszonda kísérletek nagy részét. 1962-től a Koszmosz műholdak első tagjait, egészen az 1980-as évek végéig innen indították. A Vertyikal az 1970-es, 1980-as években az Interkozmosz együttműködés keretében indított geofizikai rakétaszondák egy része, valamint az indiai műholdak hordozórakétája is innen startolt. 1972-ben korszerűsítést végeztek, új indítóberendezést szereltek össze, hogy 500-1500 kilométer magasságba tudjanak szondákat fellőni. Az interkontinentális rakétákat, majd az emberes űrrepülést segítő rakétaindításokat Bajkonurba helyezték át. 1987-től RSZD–10 Pionyereket (SS–20), a három atomtöltettel felszerelt közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták többségét robbantásos módszerrel itt semmisítették meg. Vajda Lásd még: Nagyvajda A kora középkortól szláv , főként bolgár előkelők, fejedelmek, később a moldvai és havasalföldi fejedelmek címe. Országos méltóság (országnagy) a középkori Magyarországon ( erdélyi vajda ). A határőrvidéken és az Északkeleti-Kárpátok szerb , ruszin , vlach közigazgatási bírói-katonai egységeinek, a krajnáknak az előjárója. Közép- és újkori lengyel tisztségviselő. A lengyel állam megalakulása előtt választott, majd örökletes tisztség. Az állam létrejötte után a vajda (wojewoda; comes palatinus) országos méltóság lett, a királyt helyettesítette a hadvezéri és bíráskodási feladatokban. A feudális széttagoltság korától ( 12. század ) a részállamokban területi tisztségviselő. Az állami egység helyreállítása után ( 14. század ) a hercegségek helyén vajdaságok alakultak ki, ahol a vajda a helyi nemesség érdekeit képviselte. A lengyel nemesi köztársaság korában (16-18. század) a vajdaságok esetenként teljes függetlenséget élveztek, így a lengyel állam felbomlásáig jelentős szerepük volt a központi hatalom hanyatlásában. 1918 -tól nagyobb közigazgatási terület (vajdaság) vezetője. A cigányvajda a cigányok csoportjának vezetője. A szerb királyi hadseregben a tábornagyi rang elnevezése (vojvoda) . Vajda, keresztnév Brengues Brengues település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 204 fő (2015). Brengues Béduer, Espagnac-Sainte-Eulalie, Espédaillac, Gréalou, Grèzes, Saint-Chels és Saint-Sulpice községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Habsburg–Lotaringiai Margit Klementina főhercegnő Habsburg–Lotaringiai Margit Klementina Mária főhercegnő (németül Erzherzogin Margarethe Klementine Maria von Österreich) (Alcsút, 1870. július 6. - Regensburg, 1955. május 2.) József nádor unokája, a Habsburg–Lotaringiai-ház ún. magyar vagy nádori ágából származó főhercegnő, házassága révén Thurn und Taxis hercegnéje Származása Édesapja Habsburg–Lotaringiai József Károly Lajos főherceg, lovassági tábornok (1833–1905) volt, a magyar honvédség főparancsnoka, József nádor (1776–1847) fia, István nádor (1817–1867) testvéröccse. Margit főhercegnő nagyapja és nagybátyja is a Magyar Királyság utolsó nádorai voltak. Dédapja II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király volt. Margit főhercegnő édesanyja Szász–Coburg–Koháry Klotild Mária Adél Amália hercegnő (1846-1927) volt, I. Lajos Fülöp francia király unokája, aki a Szász–Coburg–Gothai hercegi dinasztia magyar ágából származott. A szülők házasságából hét gyermek született, harmadikként Margit főhercegnő: Erzsébet ( Linz , 1865. március 18. – 1866. január 7.), meghalt kisgyermekként. Mária Dorottya Amália főhercegnő (Alcsút, 1867. június 14. – Alcsút, 1932), aki 1896. november 5-én férjhez ment Fülöp orléansi herceghez. Margit Klementina Mária (1870 – 1955) József Ágost főherceg (Alcsút, 1872. augusztus 9. – Rain bei Straubing, Bajorország, 1962. július 6.), kormányzó, tábornagy László Fülöp Mária Vince főherceg (Alcsút, 1875. július 16. – Budapest, 1895. szeptember 6.) a honvédség 1. gyalogezredének hadnagya, vadászbalesetben halt meg. Erzsébet Henrietta Klotild Mária Viktória főhercegnő (Alcsút, 1883. március 9. – Regensburg , 1958). Klotild Mária Rainera Amália Filoména főhercegnő ( Fiume , 1884. május 9. – Alcsút, 1903. december 14.), fiatalon meghalt. A főhercegi pár lányainak nevelését Holdházy Mária irányította, testvére Holdházy János a fiúk nevelését felügyelte. Az alcsúti kastélyban gondos nevelést kapott és a művészet iránt is élénk érdeklődést mutatott. Jókai így ír a fiatal Margit főhercegről Életemből című írásában: „Nővére, a három évvel fiatalabb Margit főhercegnő a szelídség, báj, kellem megtestesülése. Testvérnénje művészi hajlamaiban ő is osztozik. Rajong a zenéért. Kisebb darabokat máris komponál titokban. Egyet ezekből sikerült nővérének megkeríteni, melyet a télen át esténként tartatni szokott családi koncertben el is játszottak. Mindenkit meglepett a kétségkívül gyermekies kísérletben is félreismerhetetlenül mutatkozó dallamosság és szerkezeti tisztaság. Ebben is anyjuk leányai mind a ketten.” Házassága, gyermekei 1890. július 15-én, Budapesten feleségül ment I. Alberthez, Thurn und Taxis hercegéhez, Erzsébet királyné nővérének, Ilonának fiához. Az esküvőt Simor János, esztergomi érsek celebrálta. Eljegyzésüket 1889-ben, az örömszülők ezüstlakodalmán, májusban tartották. A főhercegi pár Regensburgban telepedett le, a Thurn und Taxis hercegi kastélyban. Házasságukból 8 gyermek született: Franz Josef Maximilian Maria Antonius Ignatius Lamoral Thurn und Taxis 9. hercege (Regensburg 1893. december 21. – Regensburg 1971. július 13.); Felesége Elizabeth, portugál infánsnő (1894–1970) Joseph Albert (Regensburg, 1895. november 4. – Regensburg, 1895. december 7.) Karl August Joseph Maria Maximilian Lamoral Antonius Ignatius Benediktus Valentin Thurn und Taxis 10. hercege (Schloß Garatshausen, 1898. július 23. – Regensburg 1982. április 26.); Felesége Maria Anna portugál infánsnő (1899–1971) Ludwig Philipp Maria Friedrich Joseph Maximilian Antonius Ignatius Lamoral (Regensburg, 1901. február 2. – Schloß Niederaichbach 1933. április 22.); Elisabeth Luxemburg and Nassau-i hercegnő (1901–1950) Max Emanuel Maria Siegfried Joseph Antonius Ignatius Lamoral (Regensburg, 1902. március 1. – Regensburg, 1994. október 3.) Elisabeth Helene Maria Valerie Franziska Maximiliane Antonie (Regensburg, 1903. december 15. – München, 1976. október 22.). Férje Friedrich Christian szászországi herceg, (1893–1968) Raphael Rainer Karl Maria Joseph Antonius Ignatius Hubertus Lamoral (Regensburg, 1906. május 30. – Schwangau, 1993. június 8.); felesége Margarete Thurn und Taxis hercegnője (1913–1997) Philipp Ernst Maria Adalbert Joseph Maximilian Antonius Ignatius Stanislaus Lamoral (Schloß Prüfening, 1908. május 7. – Schloß Hohenberg, 1964. július 23.); felesége Eulalia Thurn und Taxis hercegnője (1908–1993) Regensburg 1930-ban neki adományozta a Goldene Bürgermedaille-t, a kitüntetést férje már 1913-ban elnyerte. 1950-ben férjével együtt megkapta Regensburg város által kiosztható legmagasabb elismerést; mindketten a város díszpolgárai lettek. Kdenlive A Kdenlive (KDE Non-Linear Video Editor) egy ingyenes és nyílt forráskódú videoszerkesztő program. A projektet Jason Wood hívta életre 2002-ben, és jelenleg fejlesztők egy kis csoportja folytatja a megkezdett munkát. A 15.04.0 verziószámú kiadás óta a hivatalos KDE projekt része. Faragó Szabolcs Faragó Szabolcs (Budapest, 1975. szeptember 25. –) labdarúgó, hátvéd. Jelenleg is aktív játékos, a Dorogi FC csapatkapitánya. Pályafutása A perbáli származú játékos szülőfalujában kezdte a labdarúgást és ott is vált a felnőtt csapat tagjává. Honti József fedezte fel és hívta Dorogra a tehetséges és szépreményű fiatalembert 1996-ban. A váltásba hamar sikerült beleszoknia és gyakran kivívta helyét a kezdő csapatban. Rövid idő alatt biztos pontja lett a védelem tengelyének. Egymást érték a sikerek, közte bajnoki cím, majd a sikeres osztályozót követően az NB. I/B-be kerülés. Alapjában véve egészen 2002 nyaráig sikeres időszakot tudhatatott maga mögött, azonban a klub anyagi nehézségei miatt meglehetősen behatároltak voltak a lehetőségek. 2007-től jószerével a harmadosztályban való bennmaradásért és a talpon maradásért küzdöttek. Ennek ellenére is kitartott az egyesület mellett. Csupaszív játéka mellett a kiváló fejelő készség és a remek helyezkedő képesség, valamint megbízhatósága és klubhűsége jellemzi a legjobban. A védő feladatok mellett szívesen húzódik előre is és veszi ki részét a támadások vezetéséből. Elsősorban fejjel meglehetősen sokszor veszélyezteti az ellenfél kapuját és nem ritkán eredményes is. Idővel a csapat kapitányává vált. Hosszú idő után, a 2011-2012-es évad újra a sikerekről szólt, amelyben tevékenyen vette ki a részét. A sikeres bajnoki szereplés ezüstérmet hozott, de külön érdem a csapat rendkívül kevés kapott gólja, amiben megint csak nem kis érdeme volt. Ezúttal is többször volt gólszerző, egy mérkőzésen pedig duplázni is tudott. A 2012-2013-as bajnokságban újra bajnok lett a dorogi csapattal. A bajnoki cím mellett ezúttal is meghatározó pontja volt a védelemnek, amely ezúttal is az egyik legkevesebb gólt kapta az egész mezőnyben, ugyan akkor három alkalommal iratkozott fel a gólszerzők közé. A Csorna elleni bajnokin az ő góljával sikerült győznie csapatának. Immár 17. éve játszik a dorogi csapatban és időközben sorra előzte meg a régi nagy elődöket úgy, hogy mára csak az abszolút klubrekorder, Ilku István előzi meg a bajnoki mérkőzések számát illetően. A kiváló hátvédnek jó esélye van arra, hogy akár ezt is megdöntse, tekintve, még mindig jó kondíciónak örvend. Pályán és pályán kívül is remek közösségi szellemű egyén, akit méltán ismernek el játékostársai, szakvezetői és a szurkolók egyaránt. Sikerei, díjai Bajnoki cím (NB. III. - 1997 és 2013) Bajnoki ezüstérmes (NB. III. - 2012) Bajnoki bronzérem (NB. II. - 1999) NB. I/B-be jutás (1997) NB. I.-be jutás (kiemelt másodosztály - 2000) Háromszoros Magyar Kupa Megyei kupa-győztes (1996, 1997, 1999) Családja Dorogon telepedett le. Polgári foglalkozása bútorasztalos. Édesapja szinte minden mérkőzésére elkíséri. Menet közben családot alapított. Apósa a híres egykori labdarúgó, Dr. Bartalos József, sógora pedig a szintén egykori neves focista, Füle Antal. A sors érdekessége, hogy felesége előző férjével, Harmat Józseffel csapattársak is voltak, jelenleg pedig a másodedzője. Házasságukból egy közös kisfiuk is született, aki maga is labdarúgónak készül. H–31 A H–31 lokátorromboló rakéta, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki, elsősorban a korszerű amerikai légvédelmi rendszerek, a MIM–104 Patriot rakéták lokátorai, valamint az amerikai hadihajók AN/SPY–1 AEGIS lokátorai ellen. A rakétát később továbbfejlesztették, a H–31P változatot alkalmassá tették légtérellenőrző repülőgépek, elsősorban az E–3 Sentry elleni harcra is. A rakéta orrába épített érzékelő cserélhető, így a különféle hullámhosszon sugárzó lokátorok nagy része ellen bevethető. 1995-ben az Amerikai Haditengerészet nagy mennyiségben szerzett be H–31-eseket, amelyek ellen a hadihajóik légvédelme gyakorlatozott. 2002-től Oroszország Kínának adott el mintegy 200 ilyen rakétát, amelyet, valószínűleg illegálisan lemásolva, a kínai ipar gyárt. Pentatónia A pentatónia (pentaton hangsor, pentaton skála) kvintláncon alapuló ötfokú hangsor, melyben nincs félhanglépés, a hangközök pedig nagyszekundok és kistercek. Ismertek azonban kis szekundokat tartalmazó hemitonikus ötfokú skálák is. Sok madár ebben a hangsorban énekel. Az egész világon elterjedt. Népszerűségét a legdisszonánsabb hangközök kiküszöbölésének köszönheti: a kisszekundok mellett elmaradnak a nagyszeptimek és a tritónusok is. A természetes pentaton hangsor a kvintlánc alapján jön létre (például c-g-d-a-e). A diatonikus hangsor szempontjából nézve a 4. és 7. hang marad ki. Az öt hang bármelyike lehet alaphang, e szerint öt fajtáját különböztetjük meg: A moll-pentaton előfordulása a magyar népzenében gyakori. Különösen a régies stílusú magyar népdalok között találunk sokat, melyek ereszkedő dallamszerkezetűek, a kvintváltás lefelé történik bennük. A pentaton skála a könnyűzenében ma is gyakran használt improvizációs skála. Elterjedtsége A magyar népzene mellett megtalálható a kelta, a számi, a görög, az indián és az amerikai népzenében, a közép-volgai népek zenéjében (csuvas, tatár, mari), a nyugat-afrikai zenében, az afroamerikai spirituálékban, a gospelban, a rockban, a jazzben, a bluesban, az ókori görög zenében, az etióp krarban, az indonéz gamelanban, a Fülöp-szigeteki kulintangban, a koreai, laoszi, thaiföldi, maláj, japán, kínai és vietnami zenében, a népzenét is beleértve, az afro-karib hagyományban, az andoki zenében, a tátrai lengyeleknél, és az impresszionista zenében, például Claude Debussynél. Az ötfokú skálák típusai Hemitónikus és anhemitónikus skálák A népzenegyűjtők az ötfokú skálákat hemitónikusra és anhemitónikusra osztályozzák. A hemitónikus skálák tartalmaznak egy vagy több félhanglépést, az anhemitónikusok nem. A japán zenében a yo skála az in skálával szemben. A hemitónikus ötfokú skálát ditonikus skálának is nevezik a legnagyobb lépésközről, ami például a c–e–f–g–h–c hangok között az c–e és a g–h lépés. Nem tévesztendő össze a csak két hangot tartalmazó, szintén ditonikusnak nevezett skálával. Dúr skálák A pentaton skálák többféleképpen is felépíthetők. Gondolhatunk rájuk hiányos hétfokú skálaként, amiből mellőztek két hangot. A pentaton skála azonban teljes a tonalitás értelmében. Megalkotható a kvintkör öt egymást követő hangjából; C-ről indulva ezek c, g, d, a és e, egy oktávba áttéve c, d, e, g, a. Az elhagyásos módszer a c-dúr diatonikus skálából a negyedik és a hetedik hangot hagyja el, vagyis az f-et és a h-t. A megmaradt hangok: c, d, e, g és a transzponálhatók a zongora fekete billentyűire: gesz, ász, bé, desz, esz. A harmadik és a hetedik hang elhagyása az f,g,a,c,d, a negyedik és az első hang elhagyása a g,a,h,d,e pentaton skálát eredményezi. Moll skálák Habár több moll pentaton skála létezik, mollnak leginkább azt a skálát nevezik, ami a természetes moll skála 1., 3., 4., 5. és 7. hangját használja. Hiányos blues skálának is vehető. A c-moll pentaton skála a c, esz, f, g, bé hangokat tartalmazza. Az A-moll pentaton az a, c, d, e, g hangokból áll. Ez az utóbbi tartalmazza az a-moll hármashangzat mindhárom hangját. A moll pentaton skálára példa a "Land of the Silver Birch" kanadai népének. Egyszerűsége miatt a legtöbb gyerekdal pentaton. Gershwin bölcsődala, a "Summertime" is pentaton természetű, ami különösen esz-mollban nyilvánvaló; ekkor ugyanis csak versszakonként egyszer érint fehér billentyűt a zongorista ujja. A zongora fekete billentyűs skálái A zongora fekete billentyűs pentaton skálái a következők: Ricker a pentaton dúr skálát az I while Gilchristben mode III-nak jelölte. Szerepe a zenében A magyar zenében A magyar népzenében gyakori a moll pentaton. Különösen a régi, kvintváltó, ereszkedő stílusú dalokra jellemző, de léteznek új stílusú pentaton népdalok is, habár török hatásra módosított hangok is megjelentek bennük. Ezeknek a daloknak rokonai a csuvas, a tatár, a mordvin, a yürük, a jugur és a cseremisz dallamok, annyira, hogy sokszor meg sem lehet tőlük különböztetni. A magyar népdalok dallamvilága befolyásolta a magyarsággal együtt élő szlovák, horvát, román népek zenéjét is. Példák pentaton népdalokra: Anyám, édesanyám, elfeslett a csizmám Az hol én elmegyek Fehér fuszulykavirág Hej, Dunáról fúj a szél Megrakják a tüzet Őszi szél fúj a hegyekről Röpülj, páva, röpülj Volt nekem egy kecském Új stílusú pentaton népdal: Erdő, erdő, de magos a teteje. Dúr pentaton népdal: Hol jártál, báránykám?, 1. változat. Hangszeres népzene is létezett. A jó fülű, zenekedvelő parasztok több népi hangszert is ismertek, melyek közül többet saját maguk készítettek. Ezek közé tartozott a síp, a furulya, a tülök, a duda, a koboz, a tambura, a tekerőlant, a citera, a hegedű és a cimbalom. Ezeket a hangszereket a népdalok is megörökítették. Hivatásos népi zenészek nem voltak; a parasztok jövedelemkiegészítésként zenéltek. A jó zenészeket messze földön számon tartották. A magyar népzene erősen hatott a műzenére is. A népzene iránti érdeklődés a 19. században kelt fel. Csokonai Vitéz Mihálynak már volt népi szöveggyűjteménye. Liszt Ferenc felvállalta a magyar népi zene elterjesztését, és gyűjtőutat is tervezett, amire azonban már nem keríthetett sort. Egy pentatóniát használó műve az Au bord d´une source. Kölcsey Ferenc is a magyar népdalt akarta megnemesíteni. Bartók Béla és Kodály Zoltán volt a legnagyobb zenegyűjtő, akik fel is használták az általuk gyűjtött dallamokat. A csodálatos mandarin pentaton dallamvilágú, ahogy a Mikrokozmosz több darabja is. Az európai zeneszerzésben Az európai zeneszerzők is használtak pentatont speciális célokra. Érdeklődésük a népzene, a távoli tájak és a régi korok zenéjének felfedezésével kelt fel. A romantika korától kezdve kezelték önállóan. A zeneszerzők főként saját népük népzenéjéből merítettek. Példák: Edvard Grieg Peer-Gynt-szvitjének főmotívuma Antonín Dvořák Largo-mondatának témája a 9. szimfóniából és a 12. vonósnégyes. Antonín Dvořákot az indián zene és az afroamerikai spirituálék inspirálták; így a "New World" szimfónia és az "American" kvartett is pentaton témákat használ. Giacomo Puccini Pillangókisasszonyja és Turandotja a japán és a kínai zene pentatóniájára utal. Maurice Ravel a "Passacaille" dallama pentaton alapú, ami a Piano Trio harmadik mozdulata. A "Laideronette, Emperatrice des Pagodes" pentatóniája a kínai zenére utal, ami a Ma Mère l'Oye harmadik mozdulata. Igor Stravinsky The Nightingale-ja tele van pentaton szakaszokkal. Gustav Mahler Das Lied von der Erde című művében keveredik a keleti pentatónia és a romantikus harmónia, ami egyedi hangzást hoz létre. A leggyakoribb pentaton skálák (dúr: C-D-E-G-A moll:C-E♭-F-G-H♭) hasznosak a modális zeneszerzésben, mert átmenetet alkotnak a dúr és a moll jellegű skálák között. Ezzel szemben a pentaton dallam harmonizációja nem bízható kizárólag a skálára. Hanghatásként használták a dúr-moll modális harmónia kiegészítésére és gazdagítására, például Frédéric Chopin: Etude op. 10 Nr. 5, ahol gesz-dúrban a jobb kéz csak a fekete billentyűket használja. Az impresszionizmustól kezdve a pentatóniát a tonalitás egy formájának tekintik, ami akár egész műveket is meghatároz: Claude Debussy : Arabeszk. Nr. 1 a jávai és balinéz gamelánzene ihletésére, amit a szerző az 1889-es párizsi világkiállításon ismert meg. Maurice Ravel : Passacaille. A Ma Mère l'Oye Laideronette tételének Pianotriosának harmadik mondata. Susanne Hinkelbein: Economia de Tahuantinsuyu, a Latin-Amerika ciklus második darabja. Lou Harrison kortárs zeneszerző néhány művében általa kidolgozott ötfokú skálát használ. Gospel, blues, pop, rock és jazz Az afrikai eredetű gospelekben is megjelenik a pentatónia. Erre példa a Swing Low, és a Sweet Chariot. Az Amazing Grace kelta (ír vagy skót) eredetű. A Nyugat-Afrikában beszélt nyelvek dallama közel áll a moll pentatonhoz. Ezen alapszik a blues dallama. Szűkített kvintzet tartalmaz, ami meghatározza a zene hangvételét. A negyedik skálahang a skála közepe fölött fél hangnyira található. Ugyanez a skála jelenik meg a popban, a rockban és a bluesban. A gitáron viszonylag egyszerű pentaton skálában játszani, ezért a kezdők pentatonban játszanak. Mivel a pentatonból hiányoznaik azok a hangok, amelyek feloldandó feszültséget okozhatnak, ezért improvizálásra is kifejezetten alkalmas. Több híres gitárszóló is pentaton alapú, például a Guns N’ Roses. A jazzben mind a moll, mind a dúr pentaton előfordul. A jazz, pop, és a rock improvizációkban egyszerűbb játszhatósága miatt gyakori. Rock guitar solo almost all over B minor pentatonic Maga a blues skála is moll pentatonból származtatható. A C hármashangzat (C, E, G) mellett az F disszonáns, mert klis szekund az E-hez képest, ezért ritkán használják. Ha a pentaton hangkészletre szorítkoznak, akkor már el is kerülték a legdisszonánsabb hangközöket. A C-dúr 1, 2, 3, 5, 6 számú hangja vagy a C-hármashangzathoz tartozik (1, 3, 5), vagy annak összhangzó kiterjesztése (2, 6). Ennek megfelelője mollban az 1, ♭3, 4, 5, ♭7 hasonlóan áll össze: (1, ♭3, 5) moll hármashangzat, és (4, ♭7) az összhangzó kiterjesztés. Több jazzkompozíció pentaton alapú, erre példa az Afro Blue, a Mercy, Mercy, Mercy, a Summertime, a Take Five, vagy a Watermelon Man. Más zenei hagyományok A gyerekdalokban gyakori a pentatónia, mert a gyerekek számára könnyebben kezelhető, mint a bővebb skálák. Még a diatonikus gyerekdalok is gyakran tartalmaznak pentaton frázisokat. Ezek alapján a zenetörténészek úgy vélik, hogy a pentatónia volt a dallamos zene alapja. A reklámzenék a gyerekdalokra igyekeznek hasonlítani, ezért azok pentatóniáját is átveszik, annak egyszerűsége és a pentaton dalok könnyű tanulhatósága miatt. A kínai és a mongol zene alapskálája a dúr pentaton. A japán shakuhachi fúvós hangszer lyukaival képzett alaphangok a meri és a kari technikák nélkül moll pentatont alkotnak. A Sakura hemitónikus ötfokú skálát használ, A-H-C-E-F hangokkal. A japán buddhista shomyo dalokban használt Yo skála pentaton, és pentaton a gagaku is, ami ezeket a hangokat használja: A jávai gamelánzene, a slendro közel hemitónikus ötfokú skálát használ (~ C, Desz, Esz, G, Ász), közel egyenletes szomszédos hangközökkel. A pelog hétfokú skála, de sosem használják egy dalban mind a hét hangot, hanem mindig csak ötöt. Ezek a skálák pathet néven ismertek, és különböző kulcsoknak vagy módoknak felelnek meg. Az indiai zenében (C-re építve) a C, E, F, G, B hemitónikus ötfokú skála használatos. Az izlandi tvísöngu hangjai a C-dúr E, F, A, H és C hangjainak felel meg. A skót zenében gyakori a pentaton. A skót duda hangkészlete három összefésült pentaton skálából áll. A piobaireachd zene a kilenc lehetséges hang közül egy pentatont használ. Az ír zene hasonló a skóthoz. Az appalachi népzenében moll pentatont (is) használnak. A pentaton jellemző a feketeláb népzenére. Az andoki zenében gyakori a moll, ritkább a dúr pentaton. Az inka zenei örökségre épül. Legrégibb fajtáihoz nem használnak húros hangszereket. Az éneket párhuzamos kvintek és kvartok kísérik. Észak-Amerika néhány népszerű éneke szintén pentaton, például az "Ol' Man River" és a "Sukiyaki". A filmzenében a hangszereléstől függően primitív vagy egzotikus környezetet jelez, például keletit vagy indiánt. A The 7 Faces of Dr. Lao című filmben mind a kettő előfordul. Az Amerikai Egyesült Államok hadseregében énekelt dalok is gyakran pentatonok. A vallási zenék, himnuszok közül több is pentatonban íródott, például az "Amazing Grace" is, ami az egyik legnépszerűbb vallási népének Észak-Amerikában. Az európai zeneszerzők sokáig az egyházzene integráns részeként kezelték az ötfokúságot. Hangolás Ben Johnston ezt a pitagoraszi hangolást adta meg a moll pentaton skálára:: Lejátszás Ez az 54:64:72:81:96 arányokat eredményezi. Ez a történelmi pitagoraszi és kromatikus skálákból való származásra utal, amelyek a tiszta kvintekre épültek 3:2 arányokkal (C-G-D-A-E). A pentaton skálát a diatonikus skálából származtatva a 20:24:27:30:36 arányokat kapjuk: (A-C-D-E-G = 5/3-1/1-9/8-5/4-3/2). A pontos frekvenciaarányokat nehéz meghatározni a legtöbb kultúrában, ezért a hangolás változó. Például a Jáván és Balin használt slendro pentaton és változatai durván közelíthetők az egyenletes hangolású pentatonnal, de a hangolás gamelanról gamelanra változó. A Tanzániában élő gogo nép zenészei az alaphang negyediktől kilencedikig terjedő felharmonikusait éneklik, néha a tizediket is használják, ami a 4:5:6:7:8:9 arányoknak felel meg. A nyolcadikig ez egy oktávba eső öt hang, ahol a nyolcadik a negyedik oktávja. A kilencedik egy nagy szekund a nyolcadik felett. A 6:7:8 arány közelítőleg két szeptim, ami ritka a nyugati zenében. Lou Harrison egyike azoknak a zenészeknek, akik történelmi analógiák alapján új pentaton skálákat alkottak. Harrison és William Colvig a Si Betty gamelánt 16:19:21:24:28 arányú skálára hangolta (1/1-19/16-21/16-3/2-7/4), a Mills gamelánt pedig a 8:7-7:6-9:8-8:7-7:6 (1/1-8/7-4/3-3/2-12/7-2/1 = 42:48:56:63:72) arányokra. Az oktatásban A pentaton skálának több zenepedagógiai módszerben fontos szerephez jut a zeneoktatás korai szakaszában. Carl Orff módszere bátorítja a kreativitást és az improvizációt. Carl Orff a pentatont veleszületett tonalitásnak tartotta. A felhasznált hangszerek: a xilofon, a harangjáték és más hasonló hangszerek könnyen szétszedhető részekből állnak, ami lehetővé teszi a skála leszűkítését. A gyerekek először pentaton skálát használnak, majd ezt a hangszer bővítésével együtt bővítik egészen addig, amíg el nem érik a teljes diatonikus skálát. Orff szerint a pentaton azért is jó, mert a legdisszonánsabb hangközök hiánya miatt az eredmény mindenképpen jól hangzik majd. A Waldorf iskola szerint a pentatónia egyszerűsége és a kifejezésre való öntudatlan nyitottsága miatt alkalmas a kisgyerekek számára. A kisgyerekekkel énekelt dalokban először a kvintek a hangsúlyosak; a többi hangköz kiemelésére csak fokozatosan kerülhet sor. A hatodik hangot csak kilencéves korban vezetik be, majd rátérnek a modern diatónikus skálákra. A cél az, hohgy megfeleljenek a természetes fejlődési folyamatoknak. Használnak lírát, pentaton hangkészletű furulyát és más hangszereket, közöttük speciális, a Waldorf iskolák és óvodák számára tervezetteket is. A Kodály-módszer korai szakaszába utólag vezették be a pentaton hangkészletet, mert túl nagy volt a hangterjedelem és túl kicsik a hangközök a kisgyerekek számára. A népzene a korai zenei nevelés ideális eszköze egyszerű nyelvezete, rövid alakzatai és pentaton hangkészlete miatt. Ennek megfelelően válogatták össze a gyerek- és a népdalokat a módszer számára. Később ezt a skálát fokozatosan bővítik a fejlődési megközelítés elve alapján. A belga Lucy Gelber az 1970-es években a Warldorf rendszeréből indult ki. Egy nagy méretű tanulmányból azt a következtetést vonmta le, hogy a gyerekek először az alaphangok, utána a hangközök megtanulásáras válnak képessé. A hangközök csak lassan kristályosodnak ki, és lépésenként jutznak el a pentatóniáig. A zongoraoktatásban egyes iskolák kihasználják, hogy a fekete billentyűk pentaton skálát alkotnak. Tanítványaikat bátorítják a csak fekete billentyűs improvizációra, hogy játékosan ismerkedjenek a hangszerrel és kifejlesszenek egy alap dallamértést. A beszédzavarok kezelésére szintén használnak régi stílusú kvintváltó pentaton énekeket, hogy segítsék a sérültek visszatalálását a magyar nyelvhez annak beszéddallamával együtt. A zeneterápiában is alkalmazzák. Modřice Modřice település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Modřice Popovice, Moravany, Brno és Želešice településekkel határos. Lakosainak száma 5246 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Isbergues Isbergues település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 9050 fő (2015). Isbergues Saint-Venant, Aire-sur-la-Lys, Guarbecque, Ham-en-Artois, Lambres, Mazinghem és Norrent-Fontes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Többszörösen tökéletes számok A számelméletben a többszörösen tökéletes szám (multiply perfect number, multiperfect number vagy pluperfect number) a tökéletes szám fogalmának általánosítása. Legyen k és n pozitív egész szám. Az n szám akkor és csak akkor k-tökéletes (vagy k-szorosan tökéletes), ha pozitív osztóinak összege, tehát az osztóösszeg σ(n) = k · n; egy szám tehát akkor tökéletes, ha 2-tökéletes. A k-tökéletes számokat (különösen k>2-re) többszörösen tökéletes számoknak nevezzük. 2014-es adat szerint k=1 és k=11 között ismerünk k-tökéletes számokat. Beláthatók a következők: Ha p prímszám, n p -tökéletes és p nem osztója n -nek, akkor pn ( p +1)-tökéletes. Ebből az is következik, hogy n akkor és csak akkor olyan 3-tökéletes szám, ami 2-vel osztható, de 4-gyel nem, ha n /2 páratlan tökéletes szám – amilyenből egyetlen sem ismert. Ha 3 n 4 k -tökéletes és 3 nem osztója n -nek, akkor n 3 k -tökéletes. A legkisebb k-tökéletes számok A következő táblázat bemutatja a legkisebb k-tökéletes számokat k ≤ 11 -ig (A007539 sorozat az OEIS-ben): Például a 120 3-tökéletes, mert 120 osztóinak összege 1+2+3+4+5+6+8+10+12+15+20+24+30+40+60+120 = 360 = 3 · 120. A k-tökéletes számok sorozata Az alábbi táblázat bemutatja a k-tökéletes számok sorozatait k=6-ig. Tulajdonságok Az X -nél kisebb többszörösen tökéletes számok darabszáma minden pozitív ε-ra. Az egyetlen ismert többszörösen tökéletes szám az 1. A k egyes értékei Tökéletes számok Az olyan n számok, amikre σ(n) = 2n, tökéletes számok. 3-tökéletes számok Az olyan n számok, amikre σ(n) = 3n 3-tökéletesek.(triperfect). Egy páratlan 3-tökéletes számnak legalább 1070-nek kellene lennie, legalább 12 különböző prímtényezővel, melyek legnagyobbika meghaladja a 105-t. 6-tökéletes számok Az ismert értékei itt találhatók. Valószínűleg a számuk véges, és a lista teljes. Isbóset zsidó király Isbóset, Saul legkisebb fia. Nevének jelentése: "szégyen fia". Gyenge jellemű volt, apja halála után Júda törzsének kivételével uralkodott Izraelben. Azonban az igazi hatalom Saul tábornokának, Abnérnak a kezében volt. Trónra kerülése után két nyugtalan évvel saját tanácsadói ölték meg, akiket később Dávid király kivégeztetett tettükért. Királysága alatt folyamatos háborúban állt Dáviddal. Egy feszült légkörű társalgás során megvádolta Abnért, ezért az átállt Dávid oldalára (később Joáb, Dávid hadvezére meggyilkolta mert Abnér megölte öccsét). Ezután Isbóset főhivatalnokai félelemből ölték meg saját uralkodójukat. 1951 (szám) Az 1951 (római számmal: MCMLI) az 1950 és 1952 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1951-es a kettes számrendszerben 11110011111, a nyolcas számrendszerben 3637, a tizenhatos számrendszerben 79F alakban írható fel. Az 1951 páratlan szám, prímszám. Kanonikus alakja 19511, normálalakban az 1,951 · 103 szorzattal írható fel. Két osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1 és 1951. Első típusú köbös prím. Középpontos hatszögszám. Az 1951 nyolcvannégy szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül a legkisebb is nagyobb 10 000-nél. Angolai pillangópinty Az angolai pillangópinty (Uraeginthus angolensis) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Régebben a Fringilla nembe sorolták Fringilla angolensis néven. Előfordulása Afrikában Angola, Botswana, Burundi, Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Kenya, Malawi, Mozambik, Namíbia, São Tomé és Príncipe, a Dél-afrikai Köztársaság, Szváziföld, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz gyepek és bokrosok, valamint vidéki kertek. Alfajai Uraeginthus angolensis angolensis - (Linné, 1758) Uraeginthus angolensis cyanopleurus - (Wolters) Uraeginthus angolensis natalensis - (Zedlitz, 1911) Uraeginthus angolensis niassensis - (Reichenow, 1911) Megjelenése Testhossza 12–13 centiméter. Homloka, tarkója és háti része barna, arcrésze, torka és hasi része kék színű. Westhausen (bei Hildburghausen) Westhausen település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Nonthaburi Nonthaburi (thaiul írva: �������) város Thaiföldön, az azonos nevű tartomány székhelye. Bangkok egyik, északi elővárosa és az ország 2. legnagyobb városa. A Csaophraja folyó keleti partján fekszik. A terület valamikor a durián gyümölcsről volt híres, de a nagyváros terjeszkedését ma már csak néhány duriánoskert élte túl. Azóta az ipar és a szolgáltatóiparé lett a főszerep. 2010-es WTCC brazil nagydíj A 2010-es WTCC brazil nagydíj volt a 2010-es túraautó-világbajnokság első fordulója. 2010. március 7-én rendezték meg a Autódromo Internacional de Curitiba-n, Curitibában. Első futam IT - privát versenyző Diane Keaton Diane Keaton eredeti nevén Diane Hall (Los Angeles, Kalifornia, 1946. január 5. –) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Élete Családja négy gyermeke közül ő a legidősebb. Apja, Jack Hall mérnök, anyja, Dorothy Keaton amatőr fényképész volt. 1965-től drámatagozatos főiskolán tanult, majd egy év múlva Manhattanben próbált szerencsét, ahol csatlakozott egy színtársulathoz, és zenés-táncos produkciókkal lépett fel éjszakai szórakozóhelyeken. A nagy áttörést A Keresztapa első része jelentette számára, 1972-ben. Filmjei Az ifjú pápa ( 2016 ) – TV sorozat Káosz karácsonyra ( 2015 ) Szerelem a végzetem (2014) Ébredj velünk ( 2010 ) Mad Money ( 2008 ) Mama’s boy ( 2007 ) Smother ( 2007 ) Férjhez mész - MERT AZT MONDTAM ( 2007 ) Ki voltál, lányom? ( 2006 ) (színész, ügyvezető producer) Terminal Impact ( 2005 ) (narrátor) Kőkemény család ( 2005 ) Minden végzet nehéz ( 2003 ) Vékony jégen (Álcázva) ( 2003 ) (színész, ügyvezető producer) Elefánt ( 2003 ) (ügyvezető producer) Keresztutak ( 2002 ) (színész, ügyvezető producer) Félrelépősdi ( 2001 ) Hitetlenek ( 2001 ) Mrs. Maffia ( 2001 ) Női vonalak ( 2000 ) (rendező, színész) Mother's Helper ( 1999 ) (rendező) Oh What a Time It Was ( 1999 ) (producer) Carla új élete ( 1999 ) Északi fények ( 1997 ) (színész, ügyvezető producer) The Only Thrill ( 1997 ) Elvált nők klubja ( 1996 ) (színész, zene) Marvin szobája ( 1996 ) Álmok hősei ( 1995 ) (rendező) Örömapa 2. ( 1995 ) Az utolsó repülés ( 1994 ) Rejtélyes manhattani haláleset ( 1993 ) Nicsak, ki beszél most! ( 1993 ) Running Mates ( 1992 ) The Godfather Trilogy: 1901-1980 ( 1992 ) Az örömapa ( 1991 ) Twin Peaks (1 epizód, 1991 ) (rendező) Vadvirágok ( 1991 ) (rendező) China Beach (1 epizód, 1990 ) (rendező) A citrom nővérek ( 1990 ) (rendező, producer) Belinda Carlisle: Runaway Videos ( 1990 ) CBS Schoolbreak Special (1 epizód, 1990 ) A Keresztapa III. ( 1990 ) Két szülő közt ( 1988 ) Bomba Bébi ( 1987 ) A rádió aranykora ( 1987 ) (színész, zene) Heaven ( 1987 ) (rendező, forgatókönyvíró) Bűnös szívek ( 1986 ) Kettős szerepben ( 1984 ) Mrs. Soffel - Börtönszerelem ( 1984 ) Válás előtt ( 1982 ) színész Vörösök ( 1981 ) (színész, zene) Manhattan ( 1979 ) Szobabelsők ( 1978 ) Annie Hall ( 1977 ) (színész) Looking for Mr. Goodbar ( 1977 ) Boldogító igen…vagy nem? ( 1976 ) Harry és Walter New Yorkban ( 1976 ) Szerelem és halál ( 1975 ) A Keresztapa II. ( 1974 ) Hétalvó ( 1973 ) Játszd újra, Sam! ( 1972 ) A Keresztapa ( 1972 ) Mannix (1 epizód, 1970 ) The F. B.I. (1 epizód, 1971 ) Men of Crisis: The Harvey Wallinger Story ( 1971 ) Night Gallery (1 epizód, 1970 ) Love, American Style (1 epizód, 1970 ) Lovers and Other Strangers ( 1970 ) Magánélet Furcsa nőnek tartották már karrierje elején, és ez mára sem változott. Diane Keaton – annak ellenére, hogy soha nem ment férjhez – 50 év alatt számos sztárkollégájával folytatott viszonyt: szerelmi és szakmai téren jó tanácsokkal látja el fiatalabb kolléganőit. Woody Allennel a hetvenes évek nagy részét együtt töltötte, és máig jó barátságban vannak. Őt Warren Beatty követte, de Al Pacino még kezdő színészként kezdeményezett viszonyt Keatonnal, majd A Keresztapa-trilógia forgatásai alatt, kisebb szünetekkel, de együtt éltek. Jack Nicholsont a Minden végzet nehéz című közös filmjük forgatásán bűvölte el a színésznő. Ugyanennek a filmek köszönheti Keaton a kalandját Keanu Reevesszel is, ám ezt az affért hevesen igyekeztek tagadni. „Soha nem tudtam túl sokáig alkalmazkodni egy férfihoz, viszont szeretni nagyon tudtam. Ha mindannyiszor férjhez mentem volna, amikor megkérték a kezem, most talán én tartanám a válási rekordot az Államokban. Viccet félretéve, a fő gond a bizalom. Soha nem bíztam senkiben annyira, hogy hozzákössem az életem” Diane Keaton sosem szült gyereket, azonban kettőt örökbe fogadott: Dexter Keaton (adoptálta: 1996) Duke Keaton (adoptálta: 2000) Érdekességek Nem egy szereplőválogatásról küldték el még a karrierje elején: túl magasnak találták. Ezért a 173,5 centis színésznő „lehúzódott” közel öt centit, és bővebb nadrágokban ment a válogatásokra, így nem látták, ahogy a berogyasztott térddel áll a leendő partner elé. Az Annie Hall idején viselt nyakkendővel, férfi inggel, mellényel egyedi stílust teremtett. Diane ruhatárához azonban nem csak ezek a darabok tartoznak: gyakran visel egyszerre nadrágot és szoknyát, és szereti a blézereket. Imádja az öveket, a kalapokat és a különleges szemüvegeket, de a kesztyűről is nagyon nehezen mond le: „Nem érdekel, mi a menő, nekem megvan a saját stílusom, amely vagy divatos éppen, vagy nem.” Sok nőről elmondható, hogy cipőmániás, de Diane-ről nem, ha tehetné, csak mezítláb járna: „Így nincs gond azzal, hogy kicsi vagy nagy, milyen a színe, és a lábamat sem deformálja el.” Jegyzetek Szerelem a végzetem. port.hu. (Hozzáférés: 2017. március 14.) Ébredj velünk. moovie.cc. (Hozzáférés: 2017. március 14.) Diane Keaton. filmkatalogus.hu. (Hozzáférés: 2017. március 14.) http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pev=2008&pho=10&pnap=2&n=ludysi Szeretnék saját életem részese lenni Magyarul Diane Keaton: Játszd újra, Diane ; ford. Béresi Csilla; Kossuth, Bp., 2012 Diane Keatonː Elég volt a bújócskából! ; ford. Medgyesy Zsófia; Kossuth, Bp., 2014 Faramans (Ain) Faramans egy település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 797 fő (2015). Faramans Bourg-Saint-Christophe, Bressolles, Joyeux, Le Montellier, Pérouges, Pizay és Saint-Éloi községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Buddhista templomok listája Ez a szócikk buddhista templomok, kolostorok, sztúpák és pagodák részleges listája. Banglades Buddha Dhatu Dzsadi Szomapura Mahávihára Sita Koat Bihár Bhután Bumthang Kurdzsej Lhakhang - Bhután egyik legszentebb temploma Paro Rinpung Dzong Paro Takcang ( Tigris fészek ) - egy látványos, 1200 méter magas szikla tetején álló kolostor. Punakha Punakha Dzong - a déli Drukpa Kagyü iskola legfőbb kolostora. Phobdzsika Gangteng kolostor Thimphu Csagri kolostor Burma Rangun körzet Botahtaung pagoda Kaba Aje pagoda (World Peace Pagoda) Svedagon pagoda Szule pagoda Mandalay körzet Ananda templom Bupaja pagoda Dhammajangji templom Dhammajazika pagoda Gavdavpalin templom Htilominlo templom Lavkananda pagoda Mahábódhi templom Manuha templom Mingalazedi pagoda Pajathonzu templom Svegugji templom Sveszandaw pagoda Svezigon pagoda Szulamani templom Tharabha kapu Thatbjinnju templom Atumasi kolostor Kuthodav pagoda Mahámuni Buddha Svenandav kolostor Rakhine állam Site-thaung templom Htukkanthein templom Koe-thaung templom Le-mjet-hna templom Bago körzet Svethaljaung Buddha (fekvő Buddha) Svemavdav Paja Sveszandav pagoda Mon állam Kjaiktijo pagoda San állam Hpaung Dav U pagoda Pindaja-barlangok Dél-Korea Lásd még: Koreai buddhista templomok Szöul Pongunsza Pongvonsza Csogjesza Kjonggi Pongszonsza Silluksza Jongdzsusza Kangvon Sinhungsza Oszeam (Korea) Voldzsongsza Nakszansza Észak-Cshungcshong Popcsusza Kuinsza Dél-Cshungcshong Magoksza Szudoksza Észak-Kjongszang Punhvangsza Tonghvasza Pulguksza (ide tartozik a Szokkuram ) Hvangnjongsza Csikcsisza Dél-Kjongszang Szanggjesza Tongdosza (Korea Három Drágakő temploma közé tartozik) Heinsza (Korea Három Drágakő temploma közé tartozik) Pomosza Észak-Csolla Kumszansza Miruksza Szonunsza Észak-Phjongan Phohjonsza Dél-Csolla Szonggvangsza (Korea Három Drágakő temploma közé tartozik) Hvaomsza Tedzson Muszangsza India Andhra Pradesh Amaravati Bavikonda Boddzsannakonda Nagardzsunakonda Pavurallakonda Ramatheertham Szalihundam Thotlakonda Karnataka Namdroling kolostor Arunachal Pradesh Tavang kolostor Bihár Mahábódhi templomegyüttes Bodh-Gaja Nálanda Rádzsgír Goa A következő helyeken vannak buddhista barlangok Goa területén: Arambol ( Harahara ) Bandora ( Bandivataka ) Kudne ( Kundivataka ) Márgáo ( Mathagrama ) Rivona ( Rishivana ) Himácsal Prades Dhankar Gompa Gandhola kolostor Gemur kolostor Gozzangva kolostor Kardang kolostor Ki kolostor Kibber Kungri kolostor Lhalung kolostor Namgjal kolostor Revalszar Sasur kolostor Tabo kolostor Tangjud kolostor Tajul kolostor Dzsammu és Kasmír Dzongkhul kolostor Ladakh Alcsi kolostor Bardan kolostor Baszgo kolostor Csemrej kolostor Diszkit kolostor Hanle kolostor Hemisz kolostor Hundur kolostor Korzok kolostor Kursa kolostor Lamajuru kolostor Likir kolostor Lingsed kolostor Masro kolostor Matho kolostor Mulbekh kolostor Namgjal Cemo kolostor Phugtal kolostor Phjang kolostor Rangdum kolostor Rizong kolostor Szani kolostor Szankar kolostor Sej kolostor Szpituk kolostor Sztakna kolostor Sztok kolostor Sztongdej kolostor Szumda Csun Takthok kolostor Thiksze kolostor Zangla kolostor Madhya Prades Deur Kothar Dharmradzsesvar Száncsi buddhista emlékek Mahárástra Adzsantai barlangtemplomok Aurangabad-barlangok Bedsze-barlangok Bhadzsa-barlangok Díksabhúmi Ellórai-barlangok Ghoravadi-barlangok Dzsogessvari-barlangok Kanheri-barlangok Karla-barlangok Mahakali-barlangok Pandavleni-barlangok Orisza Brahmani templom Dhauli Lalitgiri Maricsi templom Puszpagiri Mahávihára Ratnagiri (Orisza) Udajagiri (Orisza) Udajagiri és Khandagiri barlangok Szikkim Dubdi kolostor Encsej kolostor Pemajangce kolostor Phenszang kolostor Phodang kolostor Ralang kolostor Rumtek kolostor Tasiding kolostor Cuklakhang palota Tamil Nadu Csudamani Vihára Uttar Prades Csaukhandi sztúpa Dhámek sztúpa Dzsetavana, Srávasztí Kusínagar Szárnáth Váránaszi Nyugat-Bengál Dardzsiling körzet Bhutia Busztj kolostor, Dardzsiling Ghum kolostor, Darjeeling Mag-Dhog Jolmova kolostor, Dardzsiling Tharpa Csoling kolostor, Kalimpong Zang Dhok Palri Phodang, Kalimpong Indonézia Szumátra Candi Bahal Candi Muaro Dzsambi Candi Muara Takusz Nyugat-Jáva Candi Batudzsaja Közép-Jáva Candi Borobudur Candi Mendut Candi Pavon Candi Kalaszan Candi Szari Candi Szevu Candi Banjunibo Candi Plaoszan Kelet-Jáva Candi Dzsabung Candi Dzsabung Japán Fukui Eiheidzsi Fukuoka Sófukudzsi Gifu Eihódzsi Sógendzsi Sóhódzsi Hirosima Buttszúdzsi Ankokudzsi Mjóó-in Hjógo Antaidzsi Csókódzsi Engjódzsi Hórindzsi Hóundzsi Icsidzsódzsi Jōdodzsi in Ono Kakurindzsi Kakogavában Szagamidzsi Taisandzsi Kobe városban Ivate Csúszondzsi Mócúdzsi Kagava Motojamadzsi Zencúdzsi - Kúkai szülőhelye, Sikoku zarándokhely Kanagava Engakudzsi Hókokudzsi Kencsódzsi Kótoku-in Szódzsidzsi Kiotó Adasino Nembucudzsi Bjódó-in Csion-in (a Dzsodo Su szekta fő temploma) Daigodzsi Daikakudzsi Daitokudzsi Eikan-dó Zenrindzsi Ginkakudzsi (Az Ezüst pavilon temploma) Higasi-Hongandzsi (a Dzsódo Sinsú szekta két fő temploma közül az egyik) Kinkakudzsi (Rokuondzsi, Szarvas kert templom, az Arany pavilon temploma) Kijomizu-dera Kódadzsi Kózandzsi Manpukudzsi Mjósindzsi Nisi-Hongandzsi (a Dzsodo sinsu szekta egyik fő temploma) Nanzendzsi Ninnadzsi Rjóandzsi Szaihódzsi Szandzsúszangen-dó Tenrjúdzsi (a Rinzai iskola fő temploma) Tófukudzsi Mandzsudzsi Tódzsi Mijagi Zuigandzsi Nagano Zenkódzsi Nagaszaki Fukuszaidzsi Szófukudzsi Nagaszakiban Nara Aszuka-dera Daiandzsi Gangódzsi Hasze-dera Hokkedzsi Hókidzsi Hórjúdzsi Kimpuszendzsi Kófukudzsi Ómineszandzsi Szaidaidzsi Muródzsi Sin-Jakusidzsi Taima-dera Tódaidzsi Tósódaidzsi Jakusidzsi Oszaka Sitennódzsi Szaitama Heirindzsi Siga Eigendzsi Enrjakudzsi Isijama-dera Mii-dera Sizuoka Rjútakudzsi Sógendzsi Taiszekidzsi Tocsigi Rinnódzsi Tokió Kaneidzsi Szengakudzsi Szenszódzsi Sófukudzsi Higasimurajama városban Tojama Kokutaidzsi Vakajama Csóhódzsi Fudarakusandzsi Dzsiszon-in Kója-hegy (Templomegyüttes) Kongóbudzsi Negorodzsi Szeigantodzsi Jamagata Jama-dera Jamagucsi Kózandzsi Simonoszeki városban Jamanasi Kógakudzsi Kuondzsi Kambodzsa Angkor Angkorvat Bajon Krol Ko Neak Pean Prah Khan Prah Palilay Ta Prohm Ta Som Kampong Thom Prasat Kuh Nokor Phnompen Vat Botum Vat Ounalom Vat Phnom Vat Prah Keo (Ezüst pagoda) Purszat Vat Bakan Kína Anhuj Huacseng templom Peking Nagy harang templom (Csueseng templom) Fajüan templom Kuanghua templom Kuangcsi templom Csietaj templom Miaojing templom Tancse templom Azúr felhők temploma Tianning templom Vansou templom Jongho templom Juncsu templom Csoncsüe templom Csihua templom Fucsien Csaoan Kuanghua templom Kajjüan templom Vanfu templom Kuangtung Nanhua templom Kuanghsziao templom (Kuangcsou) (Kuanghsziao Szi) Hainan Nansan templom (Sanya) Hopej Kajsan templom Lunghszing kolostor Puning templom Putuo Csongcseng templom Honan Tahsziangkuo templom Vas pagoda Saolin kolostor Szungjüe pagoda Fehér ló templom Joukuo templom Hohhot Öt pagoda templom Hupej Kuijuan templom Hongkong Csi Lin zárda Kvan Kung pavilon Po Lin kolostor Cing San kolostor C San kolostor Jüen Jüen Intézet Csiangszu Hansan templom Hucsiu torony Csiming templom Lingcsu templom Csihszia templom Tianning templom (����), Csangcsou , a világ legmagasabb pagodája. magassága: 153,8 méter. Csianghszi Tunglin templom Ninghszia Pajszikou négyzetpagoda Csuancsou Kaiyuan templom Sanhszi Famen templom Óriás Vadlúd pagoda Kis Vadlúd pagoda Hszingcsiao Temple Santung Négy kapu pagoda Lingjan templom Paohsziang templom - Vensang-megye Zhanshan templom Sanghaj Tunglin templom Jáde Buddha templom Csingan templom Longhua templom Sanhszi Fokuang templom Nancsan templom A Fokong templom pagodája Szecsuan Paoen templom Tibet Drepung kolostor Dzsokhang Ganden kolostor Katok kolostor Khorzsak kolostor Menri kolostor Mindrolling kolostor Necsung Palpung kolostor Paljul Ralung kolostor Szakja kolostor Szamding kolostor Szamje Szera kolostor Secsen kolostor Szimbiling kolostor Szurmang Tasilhunpo kolostor Ci Neszar Curphu kolostor Jerpa Jünnan Három pagoda Jüantong templom Csöcsiang Paokuo templom Kuocsing templom Csingcsi templom Lingjin templom Liuhe pagoda Pucsi templom Fajü templom Laosz Vientián Pha That Luang , Vientián Vat Szi Szaket, Vientián That Dam, Vientián Luangprabang Vat Hsziengtong, Luangprabang Magyarország Borsod-Abaúj-Zemplén-megye Csernelyi sztúpa, Bükkmogyorósd , Csernely Komárom-Esztergom megye Eredeti Fény zen-templom , Esztergom , zen Kvan Um iskola, Koreai hagyomány Nógrád-megye Tari sztúpa, Tar , Nógrád-megye Becskei sztúpa, Becske , Nógrád-megye Pest megye Budakeszi sztúpa, Budakeszi Dhammadípa kolostor, Bajna Hoboji zen templom, Pilisszentlászló Pu Ji templom, Budapest, 15. kerület, kínai csan Uszó Tanya és Elvonulási Központ, Budapest, Tan Kapuja Buddhista Főiskola Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Biri sztúpa, Biri Vas megye Mokusho zen-ház, Szombathely Zala megye Zalaszántói sztúpa , Zalaszántó Malajzia Kuala Lumpur Buddhista Mahávihára (Kuala Lumpur) Thai Buddhista Csetavan templom Thean Hou templom Szin Szce Szi Ja templom Melaka Cseng Hun Teng Penang Kek Lok Szi templom (�����) Dhammikarama Burmai templom Vat Csaijamangkalaram Kong Hok templom Kígyó templom Nibbinda erdei kolostor (����) Kelantan Vat Phothivihan Perak Szaszanarakkha buddhista szentély Szampotong Keklukszah templom Mongólia Ulánbátor Gandantegcsinlen Khiid kolostor Övörkhangai Erdene Zuu kolostor Szelenge Amarbajaszgalant Khiid Sankh kolostor Nepál Kapilbasztu körzet Tilaurakot Katmandu körzet Szvajambhunath Boudhanath Musztang körzet Muktinath Rupandehi körzet Májá déví templom , Lumbini , Gautama Buddha szülőhelye Oroszország Buddhista templomok listája Oroszországban Srí Lanka Anuradhapura Atamaszthana Srí Mahá Bódhija Lovamahapaja Ruvanweliszaja Miriszaveti sztúpa Iszurumunija Thuparamaja Lankarama Dzsetavanarama Abhajagiri Dagaba, Abhajagirija Kuttam Pokuna Szamádhi szobor Balapitidzsa Kothduva templom, Maduganga-folyó Colombo Bellanvila Radzsamaha Viháraja, Bellanvila Buddhista Kulturális Központ, Dehivala Gangaramaja templom, Colombo Dambulla Dambulla barlangtemplom Hambantota Tisszamaharama Radzsa Mahávihára Szithulpavva Radzsa Maháviháraja Kandy Devanapatiszsa Vipasszaná Nemzetközi Meditációs Központ Fog temploma Kalutara Asokaramaja buddhista templom Kelanija Kelanija Radzsa Mahávihára Madampe Szenanajake Aramaja Tajvan Csungtaj-hegy (���), Nantou, a világ legmagasabb buddhista temploma. magasság: 136 méter. Dharma Dob-hegy ( Fa Gu Shan ) (���) Mengcsia Longsan templom (���) Fokuang-hegy (���) Thaiföld Bangkok Vat Bencsamabophit (Márvány templom) Vat Szuthat, az Óriás hinta Vat Ratcsanadda Vat Phra Kaev Vat Pho Vat Arun Csiangmaj Vat Aranjavivake Vat Csedi Liem Vat Csedi Luang Vat Csiang Man Vat Doi Mae Pang Vat Phra Szing Vat Phrathat Doi Szuthep Vat Umong Csiangraj Vat Phra That Doi Csom Thong Vat Phra Kaew (Csiangrai) Vat Phra Sing (Csiangrai) Vat Rong Kun Kancsanaburi Tigris templom Pathumthani Vat Phra Dhammakaja Phetchabun Vat Pha Szorn Kaev Szaraburi Vat Tham Krabok Szuratthani Koszamuj Vat Phra Jaj (Nagy Buddha) Vat Khunaram (Temple of the Mummy Monk) Vat Lamaj Vat Plaj Laem (Guanyin temple) Phitszanulok Vat Phra Sri Rattana Mahatat Voramahavihan Vat Nang Phaja Vat Ratcsaburana (Phicanulok) Vat Szam Ruen Vat Grong Greng Rin Vat Laemphrathat Vietnám Angiang Tây An templom B�c Ninh Bút Tháp templom Dâu pagoda Ph�t Tích templom Bình Dương H�i Khánh templom Đà L�t Linh Sơn pagoda Trúc Lâm templom Đ�ng Nai B�u Phong templom Hanoi One Pillar pagoda Quán S� templom Tr�n Qu�c pagoda Láng templom Perfume pagoda Th�y templom H� Chí Minh City (Sài Gòn) �n Quang pagoda Giác Lâm pagoda Ho�ng Pháp templom Quan Âm pagoda Thiên H�u templom T�nh Xá Trung Tâm V�n H�nh Zen templom Vĩnh Nghiêm pagoda Xá L�i pagoda Hu� Báo Qu�c pagoda Di�u Đ� pagoda Qu�c Ân templom Thiên M� pagoda Thuy�n Tôn templom T� Đàm pagoda Hưng Yên Chuông templom Kiên Giang S�c T� Tam B�o templom Ninh Bình Bái Đính templom Hoa Lư Nam Đ�nh Ph� Minh templom Nha Trang Long Sơn pagoda Phú Yên Phư�c Sơn templom Thuy�n Tôn templom Thái Bình Keo pagoda Ti�n Giang Vĩnh Tràng templom Vũng Tàu Thích Ca Ph�t Đài Programozási nyelvek listája betűrendben A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z Neumann-architektúra A Neumann-architektúra, más néven a Neumann-modell, egy számítógép-architektúrára kidolgozott modell, Neumann János és társai 1945. június 30-án publikáltak. A Neumann-architektúra szerint egy digitális számítógép a következő egységekből áll: Aritmetikai-logikai egység , ( regiszterek ) Vezérlő egység, ez tartalmazza a programszámlálót és az utasításregisztert Operatív tároló, az adatok és az utasítások tárolására Háttértár és a perifériákhoz tartozó be- és kiviteli mechanizmusok. A Neumann-architektúra mára a tárolt programú számítógép fogalmává vált. Az ilyen architektúra legfontosabb tulajdonsága, hogy utasításkód kiolvasása és aritmetikai vagy logikai művelet az adattal egyidejűleg nem végezhető, mert a számítógép egyetlen adatsínt használ. Ez a Neumann-architektúra szűk keresztmetszete. Meghatározott felhasználások esetén ez súlyosan korlátozza a rendszer teljesítményét. A Neumann-architektúra kialakítása egyszerűbb, mint a modernebb Harvard-architektúráé, mely szintén tárolt programú rendszer, de külön dedikált cím- és adatsín tartozik a memóriához és az utasításkód olvasásához. Corbara Corbara község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A Nocera-Sarno-síkság peremén fekszik, az Amalfi-part szomszédságában. Határai: Angri, Lettere, Sant’Egidio del Monte Albino és Tramonti. Története A település ősét az i. e. 2. században alapították nucerai lakosok, miután városukat Hannibal seregei elpusztították a második pun háborúban. Első írásos említése 1010-ből származik Corvara néven. Egy 1045-ből származó dokumentumban már Corbara néven említik. A középkor során Nocerához tartozott. 1806-ban nyerte el önállóságát, amikor átszervezték a Nápolyi Királyság közigazgatását és felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Bartolomeo-templom - a 16. század végén épült Philippe Le Hardy de Beaulieu Philippe Le Hardy de Beaulieu vikomt (?, 1887 – ?, 1942) olimpiai ezüstérmes belga vívó. Sportpályafutása Párbajtőr és kard fegyvernemekben is versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit párbajtőrvívásban érte el. Tipitaka Tipitaka (páli: hármas kosár, szanszkrit Tripitaka), a théraváda buddhizmus páli nyelvű szent iratainak gyűjteménye az i. e. utolsó századokból. Leírása Három részből (kosár) áll: 1. Vinaja-pitaka (fegyelem kosara), amely a szerzetesi élet szabályainak gyűjteménye. Tárgyalja a vétségeket, azok megvallásának módját (pl. a tett nyilvános beismerését) és a szabály megszegésének következményeit, valamint a szerzetesek és az apácák mindennapi életének szabályait. Minden szabálynál szerepel egy történet is, amely a szabály eredetét mutatja be. Így szerepel benne számtalan legenda a Buddha életéről (tanítóútjának kezdetéről, ellenfeleiről, alapvető tanításáról) is. 2. Szutta-pitaka (prédikációk kosara), Buddha beszédeit tartalmazza, a Tipitaka legjelentősebb, irodalmi szempontból legértékesebb része. Öt gyűjteményből áll: Dígha-nikája (hosszú gyűjtemény), 34 hosszú beszéd, amelyek közül a legfontosabb a Maháparinibbána-szutta (nagy beszéd az örök nirvánába jutásról, t. i. Buddha haláláról); Maddzshima-nikája (középső gyűjtemény), 152 beszéd, köztük vannak a legrégebbi és legszebb, valóban Buddhától származó prédikációk; Szamjutta-nikája (csoportosított gyűjtemény), 2889 dogmatikai fejtegetés és legenda; Anguttara-nikája (dolgok felsorolása növekvő sorrendben) „mi az egy", „mi a kettő" stb. felépítésű dogmatikai felsorolás; Khuddaka-nikája (rövid gyűjtemény), 15 különböző műfajú gyűjtemény (nem prédikációk) összefoglalása: vallásos versek, bölcs mondások, állatmesék stb. 3. Abhidhamma-pitaka (hittételek kosara), dogmatikai fejtegetéseket, illetve meghatározásokat tartalmazó gyűjtemény. A prédikációk formája próza, néha verses lezárással, a szövegek stiláris felépítése kötött. Bevezető mondatuk az évszázadokon át történő szóbeli hagyományozásra utal: „Így hallottam. Egyszer a Magasztos (itt és itt) tartózkodott"; ezután vagy kérdéssel fordult valaki Buddhához, és ő válaszolt, vagy Buddha fordult tanításával az összegyűlt szerzetesekhez. Nyelve, a páli, a hindu papság hivatalos nyelvével, a szanszkrittal egyetemben egy fajta lingua franca volt a korban, nem egyetlen népcsoport által beszélt, de sokak által megértett "szent nyelv". Kapcsolódó szócikkek Páli irodalom Buddhista szövegek Théraváda Hínajána Hivatkozások, megjegyzések Ruzsa Ferenc: A páli nyelv Buddha tanító útjának kezdete Buddha ellenfelei A Tan kerekének elindítása Lásd még: Szutta Pitaka A Buddha Ujján A Buddha halála A megszokott, de pontatlan átírása: Szamjutta-nikája Jean-Philippe Rohr Jean-Philippe Rohr (Metz, 1961. december 23. –) olimpiai bajnok francia labdarúgó, középpályás. Pályafutása Klubcsapatban 1979 és 1985 között az FC Metz labdarúgója volt, ahol egy francia kupa győzelmet ért el a csapattal. 1985-86 az OGC Nice játékosa volt. 1986 és 1988 között az AS Monaco labdarúgója volt és tagja volt az 1987–88-as bajnokcsapatnak. 1988-ban visszatért az OGC Nice csapatához és itt fejezte be az aktív labdarúgást 1991-ben A válogatottban 1987-ben egy alkalommal szerepelt a francia válogatottban. Tagja volt a Los Angeles-i olimpián aranyérmet nyert csapatnak. Sikerei, díjai Olimpiai játékok aranyérmes: 1984, Los Angeles Francia kupa (Coupe de France) győztes: 1984 Francia bajnokság bajnok: 1987–88 Vajda Géza (tájfutó) Vajda Géza (Budapest, 1944. október 23. –) világbajnoki bronzérmes magyar tájfutó, építészmérnök. Pályafutása 1967-ben az Ybl Miklós TSE, 1968 és 1974 között a Bp. MÁV Igazgatóság, 1975-től a SMAFC versenyzője volt. Edzője Vízkelety László volt. 1970 és 1975 között válogatott kerettag volt. Két világbajnokságon vett részt. Az 1972-es csehszlovákiai Staré Splavyban rendezett versenyen váltóban bronzérmes lett. 1971 és 1975 között a Lakóterv tervezőmérnöke volt. 1975 és 1900 között a Győriterv, 1990-ben a Soproni Tervező Kft építészmérnökeként dolgozott. Sikerei, díjai Egyéni Magyar bajnokság bajnok: 1972 (éjszakai), 1974 (éjszakai) 2.: 1971 (éjszakai), 1973 (éjszakai), 1974 (nappali) 3.: 1972 (nappali) Világbajnokság 23.: 1972, Staré Spavy Csapatban Magyar bajnokság bajnok: 1971 Világbajnokság 3.: 1972, Staré Splavy (váltó, 5:09:29) 6.: 1974, Viborg (váltó, 5:32:18) Khlórisz Khlórisz (görögül: Χλωρίς Khlōris, amely a χλωρός khlōros szóból ered, jelentése „zöldessárga”, „halványzöld”, „halvány” vagy „friss”) nimfa a görög mitológiában. E név számos szövegi összefüggésben felmerül a különböző szövegekben. Néhány esetben a Khlórisz név ugyanarra vonatkozik, míg más esetekben teljesen eltérő alakról van szó, amely nem egyezik az eredetileg ismertté vált név viselőjével. Khlórisz nimfa Khlórisz nimfát a tavasszal, a virágokkal, az új növények sarjadásával hozzák kapcsolatba, aki az elíziumi mezőkön lakott. Az ókori római írók szerint Khlórisz Flóra istennő görög megfelelője. Magdalena Tul Magdalena Tul (Gdańsk, 1980. április 29. –) lengyel énekesnő. Életrajz Munkáját 2000-ben kezdte a Studio Buffo Janusz Jozefowicz-ban, ahol színészkedett és számos musicalekben játszott. 2004-ben diplomázott a Bydgoszczi Akadémián, ahol pedagógiai és pszichológiai "Master of Arts" fokozatot szerzett. A sok éves munka meghozta gyümölcsét és megjelent első albuma V.O.H. címmel. Albumában tizennégy angol nyelvű dal szerepelt. 2011. február 14-én Magdalena a telefonos szavazatok 44,47%-át szerezte meg a Jestem című dalával, ezzel elnyerte a jogot, hogy ő képviselje Lengyelországot a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon Düsseldorfban, ahol az első elődöntőben a tizenkilencedik helyet szerezte meg 18 ponttal, így nem jutott be a döntőbe. 2012-ben beküldött egy dalt a svájci eurovíziós dalválogatóra, melynek címe Give It Up. Fischbachtal Fischbachtal település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Programtervezési minta Az informatikában a programtervezési mintának (angolul Software Design Patterns) nevezik a gyakran előforduló programozási feladatokra adható általános, újrafelhasználható megoldásokat. Egy programtervezési minta rendszerint egymással együttműködő objektumok és osztályok leírása. A tervminták nem nyújtanak kész tervet, amit közvetlenül le lehet kódolni, habár vannak hozzájuk példakódok, amiket azonban meg kell tölteni az adott helyzetre alkalmas kóddal. Céljuk az, hogy leírást vagy sablont nyújtsanak. Segítik formalizálni a megoldást. A minták rendszerint osztályok és objektumok közötti kapcsolatokat mutatnak, de nem specifikálják konkrétan a végleges osztályokat vagy objektumokat. A modellek absztrakt osztályai helyett egyes esetekben interfészek is használhatók, habár azokat maga a tervminta nem mutatja. Egyes nyelvek beépítetten tartalmaznak tervmintákat. A tervminták tekinthetők a strukturált programozás egyik szintjének a paradigma és az algoritmus között. A legtöbb tervminta objektumorientált környezetre van kidolgozva. Mivel a funkcionális programozás kevéssé ismert és használt, arra a környezetre még csak kevés tervminta ismert, például a monád. Az objektumorientált minták közül nem mindegyiket lehet, és nem mindegyiket érdemes itt használni. Van, amit módosítani kell. A programtervezési minták fogalma A programtervezési minták fogalma Christopher Alexander építész ötlete nyomán született meg. Ő volt az, aki olyan, az építészetben újra és újra felbukkanó mintákat keresett, amelyek a jól megépített házakat jellemzik. Könyvében, a „The Timeless Way of Buliding”-ben olyan mintákat próbált leírni, amelyek segítségével akár egy kezdő építész is gyorsan jó épületeket tervezhet. A minták a létrehozó építészek sok éves tapasztalata miatt szebb, jobb vagy használhatóbb házakat eredményeztek, mintha a tervezőnek csupán saját erejére támaszkodva kellett volna megterveznie azokat. 1987-ben Kent Beck és Ward Cunningham elkezdett kísérletezni hasonló minták alkalmazásával a programozásban, speciális mintanyelvek segítségével. Eredményeiket még abban az évben az OOPSLA konferencián mutatták be. A következő években kutatásaikhoz mások is társultak. A programtervezési minták a 90-es évek elején (1994) tettek szert népszerűségre, amikor a négyek bandájaként vagy gammáékként (angolul "Gang of Four" vagy GoF)-ként emlegetett Erich Gamma, Richard Helm, Ralph Johnson és John Vlissides programozó négyes kiadta a Programtervezési minták című könyvüket, amely ma is alapjául szolgál az objektumorientált programozási minták kutatásának. Magát a tervmintát nem definiálták. A fogalom maga évekig formalizálatlan maradt. Ez a könyv összesen 23 mintát mutat be, és a következő kategóriákba sorolja őket: létrehozási minta szerkezeti minta viselkedési minta A szerzők kiemelik, hogy egyáltalán nem a valóságtól elrugaszkodott és elvont mintákat „találtak ki”, hanem csak összegyűjtötték a sokszor előforduló problémákat és a rájuk adott válaszokat, kielemezték őket, és a látottak alapján megpróbáltak általános megoldásokat nyújtani. A könyvben minden minta mellé leírták azt, hogy milyen felmerülő problémára adhat választ, alkalmazásának előnyeit és hátrányait, a megvalósítás lehetséges buktatóit, ismert felhasználásokat és példakódot, így teljes képet adva azok lehetséges használatának körülményeiről és eredményéről. Ez a könyv ma is referenciaként szolgál minden objektumorientált mintákkal kapcsolatos munkához. Munkájuk alapján sok tervezési mintákkal foglalkozó közösség alakult, ezek közül talán a legismertebbek a Portland Patterns Repository és a Hillside Group. Mindkét oldal a tervezési minták népszerűsítését, a régi minták fejlesztését és új minták bemutatását tűzte ki céljául, a GoF könyvének szellemében. Az első kiadás óta eltelt több, mint tíz évben új könyvek sora is megjelent a témában, ezek közül a legismertebbek a Head First kiadó Design Patterns-e és a Design Patterns Explained. A programtervezési minták definíciója, helye A programtervezési minták a GoF definíciója szerint: „egymással együttműködő objektumok és osztályok leírásai, amelyek testre szabott formában valamilyen általános tervezési problémát oldanak meg egy bizonyos összefüggésben”. A szoftvertervezésben egy-egy problémára végtelen sok különböző megoldás adható, azonban ezek között kevés optimális van. Tapasztalt szoftvertervezők, akik már sok hasonló problémával találkoztak, könnyen előhúzhatnak egy olyan megoldást, amely már kipróbált és bizonyított. Kezdő fejlesztőknek viszont jól jön, ha mindazt a tudást és tapasztalatot, amit csak évek munkájával érhetnek el, precízen dokumentálva kézbe vehetik, tanulhatnak belőle és az általa bevezetett kifejezésekkel könnyebben beszélhetik meg egymás között az ötleteiket. A programtervezési minták ilyen összegyűjtött tapasztalatok, amelyek mindegyike egy-egy gyakran előforduló problémára ad általánosított választ. Azonban mindezek mellett még számos előnyük van: lerövidítik a tapasztalatszerzési időt. A programtervezési mintákat nem „feltalálták”, hanem a gyakran előforduló problémákra adott optimális válaszokat gyűjtötték össze, ezáltal olyan megoldásokat adtak, amelyekre előbb-utóbb a legtöbb fejlesztő magától is rájönne – csak esetleg jóval később. Természetesen nem kizárt, hogy léteznek jobb, hatékonyabb megoldások, és ritka amikor egy-egy mintát pontosan úgy lehet alkalmazni egy problémára, ahogy az a könyvekben le van írva, de mindenképpen érdemes megismerni őket, ha másért nem is, hogy elsajátíthassunk valamennyit a szerzők látásmódjából. lerövidítik a tervezési időt. Az összes minta jól dokumentált, könnyen újrafelhasználható, így ha egyszer alkalmazzuk őket, jó eséllyel egy hasonló problémánál újra eszünkbe fognak jutni az összes előnyükkel és hátrányukkal együtt. Így azonnal hatékony, rugalmas megoldást adhatunk és megkímélhetjük magunkat sok tervezéstől és esetleges újratervezéstől. Ráadásul a minták után található „következmények” rész elősegíti, hogy teljesebb képet kapjunk az alkalmazás hatásairól is. közös szótárat ad a fejlesztők kezébe. Ez megkönnyíti az egymás közti kommunikációt és a program dokumentálását is, hiszen könnyebb úgy beszélni egy probléma megoldásáról, ha van egy közös alap, ahonnan indulunk vagy amihez lehet hasonlítani az új terveket. magasabb szintű programozást tesz lehetővé. Mivel ezek a minták elterjedtségük miatt már kiállták nagyon sok programozó próbáját, feltehetőleg az optimális megoldást tartalmazzák a problémára. A tábla-adat kapu elkülöníti az adatok elhozását és felhasználását egy kapu objektum segítségével. A kapu felhasználói függetlenek az adatok tárolásának módjától. A hajlékonyság elérése érdekében a tervminták további szinteket vezetnek be, amelyekkel fellazítják a kapcsolatokat. Ezzel javítják a módosíthatóságot, de a nem funkcionális tulajdonságok romlanak. Alapvető szabály, hogy ne adjunk olyan flexibilitást, ami valószínűleg nem lesz kihasználva. Nem megfelelő használatuk csak bonyolultabbá teszi a programot. A back-off programtervezési minta éppen az erőforrások használatának csökkentésére való. A minta külön szálat indít, ami elvégzi a várakozó feladatokat, és rendszeresen ellenőrzi a feladatsort. Ha nincs várakozó feladat, akkor alszik. Ez a minta szűkös, illetve fizetős erőforrások esetén hasznos. A programtervezési minták nem az egyetlen, a programozáshoz kapcsolható minták. Általában háromféle csoportosítást szoktak alkalmazni: Menedzsmenti (Managerial) minták : folyamatok és emberek kezelésének szintje Architekturális (Architectural) : rétegek, erőforrások szintje Tervezési (Design) : kódolási gyakorlatok, osztályok, objektumok szintje Ezen kívül szokták használni a programozási minták (programming pattern) kifejezést azokra a programtervezési mintáknál kisebb mintákra, amelyek egy objektum belsejének részleteivel vagy egy nyelv elemeinek használatával foglalkoznak. A sor-adat kapu egy tervminta, amiben egy objektum egy adatbázis sor számára szolgál kapuként. Mivel a tervmintákat minden újabb programba be kell programozni, ez visszalépést jelent a kód újrafelhasználása terén. Kutatók (köztük Meyer és Arnout) foglalkoznak azzal, hogy a tervmintákból komponenseket készítsenek. Szerkezete A tervezési minták leírása több szakaszból áll. Ezek közül a legfontosabbak a szerkezet, a résztvevők és az együttműködés. Ezek írják le magát a mikroszerkezetet, amit alkalmazni lehet bizonyos problémák megoldására. A mikroszerkezet a program egyes egységeiből, mint osztályok és metódusok, és kapcsolataiból áll. Vannak törekvések arra, hogy konkrétabb, bizonyos célokra szolgáló mintákat találjanak. Ide tartoznak a felhasználói interfészek, az információmegjelenítés, a biztonságos tervezés, a biztonságos használat, Web design a webdesign és az üzleti modell terv. Egyes mintákat a programozók átalakítanak, hogy jobban illeszkedjenek az éppen megoldani kívánt problémához. Ezek a minták angolul amelioration pattern néven ismertek, és akár antimintának is tekinthetők, mert a továbbfejlesztő azt hihetné, hogy itt az eredeti mintát használták, pedig mégsem. A Pattern Languages of Programming Conference évenkénti gyűlései és kiadványai sok tartományspecifikus mintát mutatnak be. Tervezési minták osztályozása A tervezési minták a modulokat és kapcsolataikat szervezik. Alacsonyabb szintűek, mint az architekturális minták, amelyek a teljes rendszer általános felépítését jellemzik. Több különböző tervminta létezik, például: Algoritmus stratégia minták Számítástervezési minták Végrehajtási minták Implementációs stratégia minták Szerkezeti tervezési minták A tervmintákat Gammáék eredetileg három kategóriába csoportosították: létrehozási minták, szerkezeti minták, és viselkedési minták, amihez használták a delegálás, az aggregálás, és a konzultáció fogalmát. Objektumorientált környezetben az öröklődés, polimorfizmus és az absztrakt ősosztály fogalmait is felhasználják, habár az absztrakt osztályok többnyire interfészek is lehetnek. Egyes szerzők elkülönítik az architekturális tervezési mintákat is, mint a modell-nézet-vezérlő. Dokumentáció A tervminta dokumentációja leírja, hogy milyen körülmények között használták a mintát, milyen kényszerek formálták a körülményeket, és hogyan sikerült megoldani a helyzetet. A tervminták dokumentálására nincs egy szabványos forma; a különböző szerzők különféleképpen írták le őket. Azonban Martin Fowler úgy találta, hogy egyes formák népszerűbbek, mint mások; az új leírásokhoz ezeket ajánlja. Gammáék leírása ezek között van: Név, osztályozás: Azonosításra alkalmas, leíró név. Cél: Miért használjuk a mintát, mi célt szolgál. Más nevek: Alternatív elnevezések. Motiváció: Egy kontextusba ágyazott probléma, amit a tervmintával lehet megoldani. Alkalmazhatóság: Milyen körülmények között használható a minta. Szerkezet: A minta szerkezetének grafikus megjelenítése osztály- és interakciós diagramokkal. Résztvevők: A mintában szereplő osztályok és objektumok leírása, szerepük meghatározása. Együttműködés: Az interakciók leírása. Következmények: Az eredmények, mellékhatások, előnyök és hátrányok kifejtése. Implementáció: Az implementáció bemutatása. Példa kód: A tervminta megvalósításának példája egy programozási nyelven. Ismert használatok: A tervminta használata valós környezetben. Rokon minták: Más, hasonló, kapcsolódó minták, és a tárgyalt minta összehasonlítása velük. Elemzés A tervmintákat többen is elemezték és kritizálták. A tervmintákra többnyire azért van szükség, mert az adott programozási nyelven nem célszerű az adott problémát másként megoldani, vagy mert nincs egyszerűbb, átláthatóbb megoldás rá. Ez tekinthető az adott programozási nyelv hibájának is. Peter Norvig megmutatta, hogy Gammáék Design Patterns könyvében leírt 23 minta közül 16 egyszerűsíthető Lisp és Dylan nyelveken. Hasonló megfigyeléseket tett Hannemann és Kiczales, akik AspektJ-ben, egy aspektusorientált nyelvben valósítottak meg tervmintákat. A kódszintű függőségeket a 23 közül 17-ből ki tudták küszöbölni, és megmutatták, hogy aspektusorientált programozással a minták egyszerűsíthetők. Paul Graham az eredményeket egy esszében (Revenge of the Nerds) foglalta össze. 27. Golden Globe-gála A 27. Golden Globe-gálára 1970. február 2-án került sor, az 1969-ben mozikba, vagy képernyőkre került amerikai filmeket, illetve televíziós sorozatokat díjazó rendezvényt a kaliforniai Beverly Hillsben, a Beverly Hilton Hotelben tartották meg. A 27. Golden Globe-gálán Joan Crawford vehette át a Cecil B. DeMille-életműdíjat. Filmes díjak A nyertesek félkövérrel jelölve. Televíziós díjak A nyertesek félkövérrel jelölve. Különdíjak Cecil B. DeMille-életműdíj A Cecil B. DeMille-életműdíjat Joan Crawford vehette át. 1952-es Giro d’Italia Az 1952-es Giro d'Italia volt a 39. olasz kerékpáros körverseny. Május 17-én kezdődött és június 8-án ért véget. Végső győztes az olasz Fausto Coppi lett. Forrás http://www.cyclingrevealed.com/timeline/Race%20Snippets/GdI/GdI_1952.htm Cadillac (Gironde) Cadillac egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Fekvése Langontól északra, a Garonne partján fekvő település. Története Cadillac nem csupán autómárka, hanem egy régi francia városka neve is, melyet 1280-ban I. Edward alapított Bordeaux védelmének biztosítására; Saint-Jean Jean Ier a Grailly falu helyén jött létre 1315-ben. A tizennegyedik század második felében szőlőültetvények telepítéséhez és fejlesztéséhez kezdtek itt. Középkori vára, a tizenhatodik század végén elpusztult. Városfalai fölött egy szép, a 17. század végén épült kastély áll. A pompás kastély Épernon hercegének, Franciaország admirálisának és XIII. Lajos francia király ellenfelének otthona volt. A kastélyt a forradalom óta börtönnek használták. 1952-ben azonban visszaadták műemléki rendeltetésének és felújították freskóval díszített mennyezeteit, aranyozott kövekből épült kandallóit, sokszínű márványból készült díszeit. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2014 Hervé Le Taillandier de Gabory 2014 – 2020 Jocelyn Dore Látnivalók Château de Cadillac Testvérvárosok Canet de Mar (Spanyolország) 1986-óta Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás INSEE Prefektúrák Polgármesterek David Mitchell (író) David Mitchell (Southport, Nagy-Britannia, 1969. január 12. –) angol író. Élete A Kenti Egyetemen tanult angol- és amerikai irodalmat, majd később master fokozatot szerzett összehasonlító irodalomtudományból. Tanulmányai befejeztével egy évig élt Szicílián, majd Hiroshimába költözött, ahol 8 éven át tanított angol nyelvet középiskolásoknak. Európába visszatérve az írországbeli Cork városában telepedett le, jelenleg is itt él japán feleségével, Keikóval és két gyermekükkel. Művei Szellemírók Ghostwritten (1999) number9dream (2001) Felhőatlasz Cloud Atlas (2004) Black Swan Green (2006) The Thousand Autumns of Jacob de Zoet (2010) The Bone Clocks (2014) Slade House (2015) Magyarul megjelent regényei Szellemírók (Ghostwritten) , fordította Bart Dániel, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2004, ISBN 963-9475-79-3 Felhőatlasz (Cloud Atlas) , fordította: Bajtai Zoltán, Borbás Mária, Czigányik Zsolt, Falvay Dóra, Hordós Marianna, Polyák Béla; Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2012, ISBN 9789632662206 Elismerések 1999 -ben John Llewellyn Rhys-díjat kapott Ghostwriters című regényéért, mint a legjobb 35 év alatti brit író. Jelölték 1999-ben a Guardian Magazin első könyves íróknak járó díjára (Guardian First Book Award) . Man Booker-díj – A number9dream és a Cloud Atlas is bekerült a legjobb 6 közé, a Black Swan Green azonban csak az első, ún. hosszú listára került fel. A Granta magazin 2003 -ban a legjobb fiatal brit regényírók közé választotta. Geoffrey Faber-emlékdíjat kapott 2005-ben a Cloud Atlas című regényéért. Gyémánt Út Buddhista Közösség A Karma Kagyü a tibeti buddhizmus négy iskolájának egyike. Az iskola spirituális vezetője Gyalwa Karmapa. Angol nyelven úgy is utalnak rá, hogy "Black Hat", azaz fekete kalap, mivel a tibeti buddhizmsuban a Karmapák a fekete korona viselői. A Karma Kagyü vonal A tibeti Gyémánt Út buddhizmusban négy nagy iskolát különböztetünk meg: a gelug, a szakja, a nyingma és a kagyü vonalakat. A karma kagyü vonal a hangsúlyt a meditációra helyezi, specialitása a tudat természetének közvetlen felismerését célzó mahamudra látásmód és gyakorlat. A mahamudra (magyarul: Nagy Pecsét) segítségével egy életen belül elérhető a megvilágosodás. E tanítások közvetlenül a történelmi Buddhától származnak, és töretlen szóbeli átadáson jutottak el hozzánk. A kagyü vonal tanításait X–XI. században az olyan megvilágosodott mesterek mint Naropa, Maitripa, Marpa és Milarepa minden hétköznapi ember számára érthető és használható világi irányzattá formálták. Nem sokkal ezután Gampopa kialakította a szerzetesi ágat. A XII. század óta egymást követő Karmapa inkarnációknak köszönhetően maradtak fenn mindmáig az eredeti tanítások. Jelenleg az olyan tanítók, mint a 17. Karmapa, Künzig Samarpa és Láma Ole Nydahl adják tovább ezeket a nyugati érdeklődők számára, továbbá támogatják a több, mint 600 nyugati meditációs központot, és segítik azok munkáját szerte a világon. A Karmapák A Karmapa szó jelentése: „a buddhaaktivitás embere”. Ő a tibeti buddhizmus első tudatosan újraszületett tanítója. A 16. Karmapa a kínai megszállás (1959) miatt elhagyta szülőföldjét, biztosítva ezzel a karma kagyü vonal fennmaradását. Többször járt a Nyugaton, és nyugati tanítványai révén gondoskodott arról, hogy a tudat természetéről szóló Gyémánt Út-tanítások hozzánk is eljussanak. A vonal jelenlegi vezetője 17. Karmapa, Táje Dordzse. A 17. karmapa, Táje Dordzse A 17. karmapa, Táje Dordzse 1983-ban született a kínai elnyomás alatt lévő Tibetben. Tizenegy évesen, 1994 elején jutott el Indiába, ahol a hagyományos buddhista képzés mellett nyugati stílusú oktatásban is részesült. Angol nyelvet tanult, és megismerkedett olyan hasznos dolgokkal, mint a számítógép és az internet. Formális kolostori képzését 2003 decemberében fejezte be. 2000 elején Németországban, Ausztriában és Magyarországon adott tanításokat több tízezer embernek. Ez volt első európai körútja, mely a nyugati aktivitásának kezdetét jelentette. 2004 nyarán másodszor látogatott Európába: Spanyolországban, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Dániában, Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában adott tanításokat és beavatásokat, ezzel biztosítva a Gyémánt Út buddhizmus élő átadásának töretlen folytonosságát. Láma Ole Nydahl Láma Ole egyike azon kevés nyugatinak, aki a tibeti buddhizmus feljogosított tanítója és meditációs mestere. 1969 decemberében Láma Ole és felesége, Hannah a század egyik legnagyobb jógijának és a Karma Kagyü vonal vezetőjének, a 16. Karmapának első nyugati tanítványai lettek. A Karmapa mély hatást gyakorolt az életükre, és egyben felkérte őket arra, hogy hozzák el a buddhizmust Nyugatra. Az elmúlt közel negyven évben megállás nélkül utaztak világszerte, tanításokat adva és meditációs központokat alapítva. Láma Ole spontán frissessége bepillantást nyújt abba az állapotba, melyet mindenki elérhet, ha saját tudatának természetes állapotában időzik. A Gyémánt Út Buddhizmus Nyugaton Az elmúlt 38 év során Láma Ole több mint 600 meditációs központot alapított szerte a világban, ezekben a központokban tanítványai, kollégái és ő maga is rendszeresen tanítanak. A Gyémánt Út buddhista központok célja, hogy Buddha legmagasabb szintű, dogmáktól mentes tanításait minden érdeklődőhöz eljutassák, így a gyakorlók képesek legyenek minden élethelyzetben fejlődni és mások segítségére válni. Magyarországra az 1980-as évek végén érkeztek meg a Gyémánt Út buddhizmus tanításai, Láma Ole először 1988 adott tanítást Magyarországon, modern tolmácsolásában, aki ekkor alapította a budapesti és veszprémi központot. 1992 óta bejegyzett egyházként működnek. Az elmúlt tizenöt évben összesen 23 városi meditációs központ alakult, többségük a megyeszékhelyeken. Központjainkban a meditációk nem tibetiül, hanem magyarul, közérthetően és egzotikus sallangok nélkül folynak. A meditációs központok egyedülálló lehetőséget kínálnak arra, hogy a több, mint 2500 éves buddhizmus tiszta látásmódjával és hatékony módszereivel modern, közérthető formában bárki megismerkedhessen. Az 1989-ben Láma Ole Nydahl által alapított budapesti Gyémánt Út Meditációs Központ 2001 óta működik a VII. kerületi Huszár utcában. Az épület, noha még közel sem ragyog eredeti fényében, jelenleg is otthont ad egy 130 m2 alapterületű meditációs teremnek, egy többnyelvű könyvtárnak, számos közösségi helyiségnek és néhány lakásnak. A központ programjai nyilvánosak és ingyenesek: a hét minden napján 19 órától kezdődnek a magyar nyelven vezetett meditációk, hétfőnként 20 órától általános tanítások hallhatók. Újabban minden hónap második hétvégéjén lehet csatlakozni a közös gyakorláshoz. A becskei elvonulási központ 1998-ban vásárolták meg a Nógrád megyében, Becske község külterületén található 21 hektáros területet. A Budapesttől 80 kilométerre, északkeleti irányba elterülő, csöndes, hegyvidéki környezet ideális lehetőséget nyújt akár csoportos, akár egyéni meditációs gyakorlatok végzésére. Céljuk, hogy az európai igényeknek minden szempontból megfelelő elvonulási központot hozzanak létre a területen. Ennek érdekében évről évre építkezések és fejlesztések folynak, melyet többek között a meditációs központjaik között lévő szoros együttműködés és barátság tesz lehetővé. Az elvonulási központ évente egy alkalommal – általában augusztusban – otthont ad Láma Ole Nydahl egy hetes meditációs kurzusának, valamint több rövidebb, külföldi és hazai utazótanítók részvételével zajló programnak, havi rendszerességgel tartott meditációs hétvégének. Az elvonulások célja nem az, hogy elbújjanak a hétköznapi élet kihívásai elől, hanem hogy a Gyémánt Út hatékony módszerein keresztül felszínre hozzák és megerősítsék az emberekben rejlő időtlen értékeket. Az ebből megjelenő többlet – a kibontakozó félelemnélküli öröm és az előrelátó, aktív szeretet – hatékonyan támogatja azt, hogy tudatosan dolgozhassanak mindenki javára a hétköznapokban is. Kapcsolódó szócikkek Buddhizmus Magyarországon Forrás A Magyarországi Gyémánt Út Buddhista Közösség hivatalos honlapja Őszentsége Samar Rinpocse magyarországi közössége, a Kamala 720-as évek Évszázadok: 7. század – 8. század – 9. század Évtizedek: 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek – 740-es évek – 750-es évek – 760-as évek – 770-es évek Évek: 720 721 722 723 724 725 726 727 728 729 Hetedhét gyerekhíradó A Hetedhét gyerekhíradó, (vagy eredeti, első nevén Gyerekhíradó) az M2 gyerekhíradója, amely kifejezetten a világot még csak most felfedező, kisebb gyerekek számára készül minden hétköznap. Történet A műsor 2012. december 22-én került képernyőre először Gyerekhíradó címmel. Kezdettől fogva névötleteket vártak a híradó nevére, amely később így Hetedhét gyerekhíradó lett. A műsort gyerekek vezetik, és a legtöbb híradóval ellentétben nem élőben, hanem felvételről megy. 2015. március 16. óta hétköznap kerül adásba. Témák A híradó főleg gyerekeknek szóló témákat dolgoz fel, melyek nem feltétlenül Magyarország, hanem a világ eseményeiről szólnak. Többek között állatok születését, kisebb kulisszatitkokat láthatnak a kis nézők. Hetedhét kukta, barkács A Hetedhét Gyerekhíradót nyári szünetelésének idejére valamilyen alműsor váltja fel. Ebben rendszerint olyan dolgok elkészítését tanulhatják meg a nézők, amelyekhez nem feltétlenül, vagy csak kismértékben szükséges szüleik segítsége. 4-es villamos (Szeged) A szegedi 4-es jelzésű villamos Tarján és Kecskés között közlekedik. A villamos a belvárosban a Tisza Lajos körúton halad át, az Anna-kútnál keresztezi az 1-es és 2-es villamos vonalát. A Dugonics téri megállója a Kárász utcához (Szeged sétálóutcája) közel található. A vonal a Tarján és a Dugonics tér között kétvágányú, ezen a szakaszon a 3-as és a 3F villamossal azonos útvonalon közlekedik. A Dugonics tér és a Kecskéstelep között egyvágányú, kitérős rendszerű. Ezen a szakaszon két kitérő található, a kecskési végállomáson a villamosok deltavágányon fordulnak meg. Története Gedó mulató–Közvágóhíd 1908. november 5-én indult meg a forgalom a „felsővárosi” vonalon a Gedó mulató – Közvágóhíd (Szalámigyár) viszonylatban, amely egyvágányú, kitérős rendszerű volt. A nyomvonala a Vásárhelyi sugárút (József Attila sugárút) után a Stefánia – Vörösmarty utca – Tisza Lajos körút – Petőfi Sándor sugárút útvonalon haladt, így érintette a Széchenyi tér északi részét. A vonal hossza 5777 méter volt. 1912-es döntések után a Széchenyi tér északi oldalán lévő vágányokat az úttest közepére helyezték, valamint kitérő épült a Kecskeméti utcánál és az alsóvárosi temetőnél. Az Ártézi kút (Anna-kút) és a Takaréktár utca között is létesült egy kitérő. A Dugonics téren összekötötték a „temetői” vonalat a „vágóhídival”. A Boldogasszony sugárúton lévő fővonalt is összekötötték a Tisza Lajos körúton lévővel. A lóvasút időkből megmaradt Tisza Lajos körút–Ferenc József rakpart (Felső Tisza-part) közötti részt felújították. Az új vágánykapcsolatokat kihasználva 1913. június 29-én új viszonylatot hoztak létre a Szeged pályaudvar – Boldogasszony sugárút – Tisza Lajos körút – Pénzügyi Igazgatóság nyomvonalon. A meglévő Gedó mulató – Közvágóhíd viszonylat útvonalát a Tisza Lajos körút helyett a Vörösmarty utca–Széchenyi tér–Kelemen utca–Kölcsey utca–Kárász utca–Dugonics tér irányba módosították. 1927-ben elbontották a Vörösmarty utcán lévő második vágányt; a Széchenyi téren lévő, a fővonal és a felsővárosi vonal közötti vágányokat; a Tisza Lajos körúthoz kapcsolódó vágányokat, valamint a Boldogasszony sugárút–Tisza Lajos körút közötti vágánykapcsolatát. Ugyancsak ekkor bontották el a Kölcsey utca–Kárász utca–Dugonics tér–Jókai utca–Gizella tér közötti vágányokat, mert a Kelemen utca–Zrínyi utca–Gizella tér nyomvonalon új kétvágányú pálya épült a fővonal számára. A lóvasúti időkből származó Felső Tisza-parti szakaszt közben villamosították. A változások nyomán 1927. május 7-étől a Gedó mulató–Közvágóhíd viszonylat ismét a Széchenyi tér északi oldalán haladt a Tisza Lajos körút felé. Ugyanekkor új járat indult a Felső Tisza-parton 2-es jelzéssel az Ártézi kút (Anna-kút) és a Somogyi telep (Petőfitelep) között. 1940–41-ben a Gyevi sortól 655 méter új vágány építettek a Vásárhelyi sugárúti vámházig, így 1941 végétől a Fodor telep–Közvágóhíd között, meghosszabbított útvonalon jártak a villamosok. A vonal hossza 6076 méter lett. 4-es villamos 1943-ban lerövidült felsővárosi vonal, és a viszonylatok számokat kaptak. 2-es számmal a Somogyi-telep – Vágóhíd, 4-es számmal a Széchenyi tér–Fodor telep között közlekedtek a villamosok. 1951. február 19-étől a 4-es és 5-ös villamosvonalakat összevonták, így a 4-es villamos Fodor telep – Széchenyi tér – Újszeged vonalon közlekedett, 12 percenként. Majdnem egy évvel később, 1952. február 5-étől kettébontották a két viszonylatot, így a 4-es újra a Széchenyi tér és Fodor telep között, az 5-ös Széchenyi tér – Újszeged vonalon közlekedett. 1968 márciusában a Széchenyi téri végállomást áthelyezték a Vörösmarty utcába, az egyoldali ajtós csuklós villamosok megjelenése miatt. 1952-ben a 7-es vonal Kálvária sugárúti szakaszának átépítése mellett megszüntették a Dugonics téren az 1912-ben épített vágánykapcsolatot a Tisza Lajos körúttal, a 6-os által használt Dáni utcai vágány maradt meg. Az átépítés október 6-ig tartott, de a 3-as nem indult újra. A Kálvária sugárúton a 6-os és a 7-es villamosok jártak. 1953. május 20. és szeptember 18. között újjáépült a Belvárosi temetőnél lévő kitérő. 1953. október 1-jétől járt újra a 3-as a Somogyi utca és a Textilművek között. A 3-as később ismét megszűnt, 1956-ban már 7A jelzéssel volt betétjárat a Textilművekig. 1972-ben a Lenin körút (Tisza Lajos körút) és a József Attila sugárút kereszteződését korszerűsíteni kellett a megnövekedett forgalom miatt. A 4-es vonal belvárosi szakaszát megszüntették a Stefániától a Széchenyi térig, a József Attila sugárúti vágányt bekötötték a 2-es vonalába a Lenin körútra. A forgalmat a kiskörútra akarták terelni, valamint a Stefánia sétányon zavaró volt a villamos a gyalogosok számára. 1972. június 4-étől a 4-es járt Tarjánból a Ságvári-telepre, a 2-es pedig csak a Radnóti gimnáziumig. A 2-es vonalat még 1951-ben meghosszabbították a Vágóhíd után 350 méterrel a vasúti átkelőig. A 4-es hossza 6100 méter lett, amelyen öt kitérő volt. 1974 júliusában a Kölcsey utca és a Dugonics tér között új kitérő létesült, amelyet a mellette lévő első világháborús lovasszobor miatt a helyiek „Lófara” néven említenek. A Mérey utcánál lévő kitérőt viszont elbontották a Centrum Áruház építése miatt. Kétvágányúsítás Tarjánig Tarján gyors fejlődése miatt az 1970-es évek közepén a 4-es vonal részleges kétvágányúsításáról döntöttek, mert csak így lehetett a követési időt csökkenteni. 1974–75-ben a József Attila sugárúton az Ungvár utcától (mai Budapesti körút kereszteződése) megépítették a második vágányt. 1977. február 28-án a 2-es vonalat megszüntették, az onnan felszabaduló kocsikkal március 1-jétől a Tarján és a Centrum Áruház között 4A jelzéssel egy új betétjáratot létesítettek. 1977-ben tovább folytatták a kétvágányúsítást a Mérey utcáig, az új pálya itt már az út közepére került. 1978 elején kitérő csonkvágány épült a tarjáni végállomáson. 1979–80-ban a Budapesti körúttól is kétvágányúsították a megmaradt részt, a vonalat 150 méterrel meghosszabbították a körtöltésig, ahol új végállomást építettek. Mindezekkel 1980. március 25-re készültek el. 1984. május 10. és augusztus 28. között felújították a Budapesti körút–Brüsszeli körút közötti szakaszt, mert a korábbi kétvágányúsításkor a régi vágányt nem építették át. 1985-ben a Kölcsey utcától a Bécsi körútig, 1986. július 18. és augusztus 9. között a Bécsi körút–Vám tér, 1987. augusztus 7. és szeptember 3. között pedig a Vám tér – Ságváritelep közötti szakaszt újították fel. Korszerűsítés 2002 és 2011 között A vonal újabb nagyszabású felújítására 2002 és 2011 között került sor. 2002. április 27. és június 8. között ideiglenesen, az április 22-én megkezdett Dugonics téri kettős körforgalom építése miatt a 4-es két szakaszban a Tarján – Kölcsey utca, valamint a Petőfi Sándor sugárút (Zenekonzervatórium) – Kecskés között közlekedett. A 3-as csak a Dáni utca – Vadaspark között járt, a 4A jelzésű villamost megszüntették. Ezalatt a külső szakaszon lévő kocsik nem tudtak a kocsiszínben járni. Az addig egyvágányú pályát a Dugonics téren kétvágányúra építették át. A vágányokat az úttest közepére helyezték. A téren kettősvágányú vágánycsatlakozás épült a 3-as vonallal. Megszűnt a 3-as vonal Dugonics téri végállomása, a Kálvária sugárúton a Dáni utcától jobbra kiinduló vágánykapcsolat a Tisza Lajos körút felé a csonkavágánnyal együtt, amely keresztezte a 4-es vonalát és vágánykapcsolat is volt vele. Június 9-étől a 3-as Tarján – Vadaspark, a 3A pedig az Anna-kút – Vadaspark között járt, a 4-es pedig újra az eredeti útvonalon közlekedett. 2004. július 5-étől a Tisza Lajos körút átépítése alatt a 4-es ismét két szakaszban közlekedett: 3–4-es jelzéssel a Tarján – Anna-kút, 4-esként pedig a Dugonics tér – Kecskés között járt. Az út szélén lévő, egyvágányú pályát az úttest közepére helyezték és a Mérey utcától a Dugonics térig is kétvágányú lett a pálya. A villamospálya közös tömegközlekedési sáv lett, ezen haladtak az autóbuszok és később a 8-as troli meghosszabbítása után a trolibuszok is. Az eredeti rend szeptember 20-án állt vissza. 2004. október 8-án és 13-án éjjel átépítették a József Attila sugárút – Lengyel utca kereszteződésénél lévő szakaszt. 2005-ben a város úgy döntött, hogy az egy vezetőállásos Tatra KT4D villamosok számára átépíti a 4-es vonal egyes részeit. Szeptember 22-étől deltavágányt építettek Kecskésen, amelyet november 16-án adtak át. Közben november 10-én új megálló épült a Szabadkai útnál. December 13-ától a Tarján végállomáson hurokfordulót építettek. 15-én újra beindult a 4A, a Tarján és a 3-as vonal Dugonics téri megállója között, mely iskolai napokon reggel 6 és 8 óra között közlekedett. 2006. május 31-étől a Vám téren új kitérő épült, amely középperonos lett. A tarjáni fordulót és a Vám téri kitérőt 2006. július 1-jén adták át, ekkortól lehetővé vált a Tatra KT4D típusú villamosok közlekedése. 2006 novemberében megszüntették a 4A járatot, bár az iskolai őszi szünet miatt már október 27-étől nem jártak. 2008. július 15. és szeptember 22. között az Anna-kúti kereszteződés átépítése alatt 3–4 jelzéssel közlekedett a Tarján és az Anna-fürdő között, a Centrumtól a Kecskés közelében lévő Műjégpályáig pótlóbuszok jártak. Az Anna-kút és a Tarján közötti szakaszt 2011. február 15. és augusztus 20. között újították fel. Ezalatt 3–4 jelzéssel pótlóbuszok jártak a Tarján és az Anna-kút között. Április 16–17-én és május 14–15-én csak a Dugonics térig jártak a villamosok, a 8-as troli is csak a Kálvin térig közlekedett. Ekkor 3–4–8 jelzéssel jártak a pótlóbuszok a Tarján és a Klinikák között. A szakaszon korszerű megállóhelyek, a Glattfelder Gyula tér és az Anna-kút között pedig közös busz-villamos sáv létesült. Járművek Tanév tartalma alatt az összes szerelvény csatolt Tatra T6A2H típusú, nyáron viszont szóló Tatra KT4 és T6A2H típusú villamosok közlekednek a vonalon. 1952-es férfi röplabda-világbajnokság Az 1952-es férfi röplabda-világbajnokságot 1952. augusztus 17. és augusztus 29. között rendezték a Szovjetunió fővárosában, Moszkvában. A világbajnokságon 11 válogatott vett részt. A vb-t a címvédő és házigazda szovjet csapat nyerte, a magyar csapat ötödik lett. Lebonyolítás A 11 résztvevő két négycsapatos és egy háromcsapatos csoportot alkotott. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott a hatos döntőbe, a harmadik és negyedikek a 7–11. helyért játszhattak. A helyosztó csoportokban is körmérkőzéseket játszottak a csapatok, a csoportok végeredménye egyben a torna végeredményét is jelentette. Lucius Caecilius Metellus (Kr. e. 213) Lucius Caecilius Metellus (Kr. e. 3. század) római politikus, az előkelő, plebejus származású Caecilia gens Metellus-ágához tartozott. Édesapja – maga is Lucius – Kr. e. 251-ben, Quintus bátyja Kr. e. 206-ban volt consul, másik fivére, Marcus pedig ugyanekkor lett praetor. Életéről meglehetősen keveset tudunk. A cannae-i csata után, Kr. e. 216-ban több más nemesifjúval együtt elhatározta, hogy elhagyja Itáliát, hogy máshol próbáljon szerencsét. Erre azonban nem volt módja, ugyanis Publius Cornelius Scipio megeskette őket, hogy maradnak. Magatartásáért Kr. e. 214-ben, quaestori évében a censorok kizárták tribusából, és aerarius jogállásába degradálták. Ennek ellenére a következő évben néptribunus lett, és első intézkedése az volt, hogy beperelte a censorokat. Végül tribunustársai akadályozták meg a pereskedés folytatását. Sebring International Raceway A Sebring International Raceway egy Amerikai Egyesült Államok-beli autóversenypálya, Florida államban, Miamitól 220 km-re északra, Sebring városától nem messze. A pálya a Hendricks Field egykori katonai, ma magán-és teherrepülőtér egy részén terül el. Az 1950-ben épült létesítmény egyike az Egyesült Államok legrégibb, folyamatosan működő versenyhelyszíneinek. Itt tartják a híres Sebringi 12 órás megbízhatósági versenyeket, valamint számos észak-amerikai versenysorozat futamait. A Formula–1 egyszer, 1959-ben látogatott el a pályára. Történet A második világháború alatt a repülőtér a B17 Flying Fortress bombázók személyzetének kiképzőközpontja volt. A kifutópályák egy részén és a mellette lévő mezőn 1950 folyamán létesült a versenypálya. Az első versenyt, a Sam Collier 6 Hour Memorial race-t 1950 szilveszterén rendezték. Az első Sebringi 12 órás autóversenyt 1952. március 15-én tartották. Formula–1 Az 1959-es Formula–1 világbajnokság záró futamát, egyben az első amerikai nagydíjat Sebringben tartották. Az időmérő edzésen Stirling Moss 3 másodpercet vert a második Jack Brabhamre. A harmadik Harry Schell már 5,2 másodpercel volt lassabb nála, Bruce McLaren a tizedik helyen már 8,3 másodpercet kapott Mosstól. A futamot azonban McLaren nyerte. Moss már az 5. körben búcsúzott, Schell is ekkor esett ki. McLaren mögött 0,6 másodpercel ért célba Maurice Trintignant, a harmadik Tony Brooks már 3:00:900-as hátrányt könyvelhetett el. A leggyorsabb kört Maurice Trintignant futotta, 162.856 km/h-s átlagsebességgel. A továbbiakban már nem rendeztek F1-es versenyt Sebringben az alacsony nézettség és a magas költségek miatt. Az amerikai nagydíj átköltözött a kaliforniai Riverside pályára. Gyémántlelőhelyek A gyémántok leggyakrabban másodlagos lelőhelyeken, azon belül is inkább folyami üledékekben fordulnak elő, ahová az eredeti kőzet elmállása után kerülnek. Az első gyémántokat az i. e. 9 században találták meg a mai India területén, mely egészen a 18. század közepéig a világ egyetlen gyémánt lelőhelye volt. A 18. században Brazíliában is megtalálták az első gyémántokat és rövid időn belül a dél-amerikai ország vált a világ első számú gyémánttermelőjévé. Dél-Afrikában az 1870-es években indult meg a bányászat, miután felfedezték a gyémántban gazdag kimberlit és lamproit tartalmú kürtőket. Napjainkban a világ gyémánttermelés egyötödét Oroszország adja a szibériai bányái révén. Ausztráliából évente 42 tonna gyémánt származik (itt vannak a leggazdagabb gyémántlelőhelyek). További jelentős gyémántbányászat folyik Kanadában, Zimbabweban és Angolában is. India Kelet-India a legrégebbi ismert gyémántlelőhely. Innen több híres gyémánt is előkerült. A gyémántot itt hosszú ideje ismerik és nagyra becsülik, amit a gyémánttal ékesített istenszobrok és a régi indiai irodalom bizonyítanak. Egészen a 18. század elejéig India volt a gyémántok egyetlen forrása. A brazíliai és afrikai gyémántelőfordulások felfedezése óta az indiai előfordulások jelentősége azonban teljesen háttérbe szorult, annál is inkább, mivel a legtöbb régi híres bánya kimerült. A gyémánt előfordulási helyei Indiában a Dekkán-fennsík keleti részén találhatók. A leghíresebb lelőhelyek a Panar, Kistnah-, Godavari- és Mahanadi-folyók környékén, azonkívül a Ken-folyó területén, paleozoikumi üledékekben találhatók. Panna közelében található az egyetlen napjainkban is működő indiai gyémántbánya. A leghíresebb régi bányák, amelyek a legszebb és legnagyobb gyémántokat szolgáltatták, a Kistnah és Godavari folyók alsó szakaszai környékén terültek el. Az innen kikerült gyémántok fő eladási helye Golkonda volt, ezért tévesen sokszor Golkondát emlegetik lelőhelyül. A híres nagy gyémántok közül Golkondából származik az Orlov, Koh-I-Nor, Sah. A gyémánt eredeti termőhelye Indiában sehol sem ismert. A gyémántot napjainkban is egyszerű eszközökkel, mosás és kiválogatás útján keresik. A szilárd, még el nem mállott homokköveket és konglomerátumokat először apróra törik, azután átmossák és szétválogatják. A gyémánttartalmú rétegek nincsenek mindig közvetlenül a felszínen, ilyenkor kerek mélyedéseket, gödröket készítenek azok kibányászására. Ezeknek az üregeknek a mélysége nem igen haladja meg a 20 métert. A felszínre hozott kőzetanyag összetörése után maradnak még kőzetdarabok, melyek gyémántokat rejtenek. Ezek idővel elmállanak és a bennük maradt gyémánt kihullik belőlük, ezért a régi törmelék újraválogatása során is találnak még gyémántokat. A helyi lakosság körében az a babona terjedt el, hogy a gyémánt a kőzetben mindig újra és újra képződik. A gyémánttartalmú kőzet bányászását a száraz, feldolgozását az esős időszakban végzik. Az apróra tört kőzeteket és a gyémánttartalmú folyóhordalékot, homokot, kavicsot vízzel öntözve iszapolják, hogy a földes részektől megtisztítsák. Az iszaptól megtisztított anyagot azután még félgömb alakú, finom fonású kosarakban vízzel újra jól át és átöblítik, hogy a gyémántok a hozzájuk tapadt anyagoktól jól megtisztuljanak. Többszörös átmosás után a visszamaradt anyagot a földön kiterítik és a gyémántokat kézzel válogatják ki. Az Indiában talált gyémántok minőség tekintetében az elsőrendűek közé tartoznak. Számos teljesen víztiszta és értékes kékesfehér színű kő származik az itteni bányákból. Ezenfelül kék, zöld és piros gyémántok is származnak innen. Brazília A brazíliai gyémántbányászás virágkora a 18. század közepétől a 19. század végéig tartott. Az első gyémántot 1725 körül találták meg. Az itteni gyémánttermelés rövid időn belül háttérbe szorította az akkor már erősen kimerült indiai bányákat. India után másfélszáz évig, a dél-afrikai gyémántbányák felfedezéséig, Brazília adta a világ gyémánttermelésének nagy részét. Napjainkban ipari szinten szünetel a gyémántbányászat, hiszen a kimerült lelőhelyek miatt gazdaságtalan. Az első gyémántokat Minas Gerais államban, Tijuco (ma Diamantina) környékén, aranymosás alkalmával, a Rio dos Marinhos folyó aranytartalmú homokjában fedezték fel. A gyémánt Brazíliában is másodlagos helyeken, hordalékos kőzetekben, folyók, patakok homokjában és kavicsai között fordul elő, de magasabban, a völgyek lejtőin és fennsíkok lerakódásaiban is található. A patakok és folyók gyémánttartalmú hordalékát, mely legnagyobbrészt kvarchömpölyökből áll, cascalhonak nevezik. A hordalék szemcséit igen sokszor valamilyen vasas kötőanyag szilárd konglomerátummá ragasztja össze s az ilyen kőzetet tapanhoacangának, vagy csak cangának hívják. A völgyoldalak és fennsíkok törmelékanyaga a gorgulho, a környező kőzetek durva darabkáiból és egy vöröses, többé-kevésbé agyagos földből áll. Ebben található kísérő ásványaival együtt a gyémánt, amely a földes anyag miatt legtöbbször csak a mosás után tűnik elő. Diamantina környéke a Jequetinhonha folyó alsó vízterületénél lévő fennsík, amelyen 1200 m tengerszint feletti magasságban fekszik a gyémántok felfedezése óta Diamantinának nevezett főváros, Tijuco. Gyémántot a fennsíkon és az ott eredő folyók völgyeiben bányászták. A Diamantinától északra elterülő Grão Mogol vagy Mogor vidéke, ahol a gyémántot egy finom szemcsés homokkőben is megtalálták. Ez a lelőhely jelentéktelenebb A Diamantinától nyugatra fekvő vidék, a Rio San Francisco egy bal oldali mellékfolyójának, a Rio Abaété-nek környéke, jóval későbben felfedezett gyémántterület. Mára kimerült, a bányászat szünetel. Itt találták az egyik legnagyobb, 138,5 karátos brazíliai követ. Diamantina mellett Brazília második fontos gyémántlelőhely Bagagem környéke, Goyaz állam határa mellett, a kitermelés napjainkban itt is szünetel. Több nagy gyémánt származik e területről, így a Dél csillaga, amely nyers állapotban 261,88 karát súlyú volt. A cincora-i gyémántlelőhely fő nevezetessége az, hogy itt találtal először fekete, kokszhoz hasonló, lyukacsos karbonádót, amely szabálytalan, gömbölyded gumók alakjában fordul elő. E gumók közepes nagysága hat karát, de előfordultak 700-800 karátos, sőt még ennél súlyosabb darabok is. A brazíliai gyémántok általában jó minőségűek és megközelítik az indiai köveket. A brazíliai gyémántoknak körülbelül 40%-a színtelen kő, ebből 25% teljesen víztiszta; 30% egész gyenge színárnyalatú és 30% színes, de a szép élénk szín ritka. A világosabb színárnyalatú köveknek sokszor csak a külső rétegük színes, úgy hogy ennek lecsiszolásával előtűnik a színtelen, víztiszta kő. Némelykor csak az élek és a csúcsok színesek. A kőzet törését, mosását, válogatását itt is majdnem mindenütt egész egyszerű módon végzik, csupán az újabb időben állítottak fel néhány helyen modernebb berendezéseket. A gyémántnyerést Brazíliában servico-nak nevezik s aszerint, hogy ez folyóvölgy, vagy völgyoldal, vagy fennsík lerakódásaiból történik, megkülönböztetnek servico do rio, do campo- és do serra-t. A gyémánttartalmú laza hordalékanyag hagyományos úton történő kinyerése elég könnyen megy; a száraz időszakban a kiásott anyagot a folyók mellett halmokba rakják s az anyag kimosását a nedves időszakban végzik. Először is rostálással a durvább törmelékdarabokat a finomabbaktól elválasztják, azután a finomabb anyagot lapos, körülbelül 0,6 m átmérőjű fatálban, az úgynevezett bateaban mossák, úgy hogy ügyes forgatással a könnyebb anyag lefolyik s csak a nehezebb ásványok maradnak vissza, amelyeket azután kiválogatnak. Dél-Afrika Dél-Afrikában a legelső gyémántot játszó gyerekek találták meg, akik azzal szórakoztak, hogy a folyó homokjából kavicsokat gyűjtögettek. A történet szerint Jakobs búr gazda, gyermekei a De Kalb farmon Hopetown közelében az Oranje folyó hordalékából szedegették a kavicsokat, amelyek között egy feltűnően fényes, csillogó kő is akadt. A kő feltűnt a gyermekek szüleinek s megmutatták azt egy szomszédos farmernek, Niekirknek, aki az O’Reilly nevű angol kereskedőhöz vitte. Ez már sejtette, hogy a kő gyémánt, próbálta vele az üveget karcolni s a próba kitűnően sikerült. Szakértőhöz vitte és Atherstone mineralógus megállapította róla, hogy valóban gyémánt. Súlya 21,2 karát volt és a maga korában 500 fontra értékelték. Fokföld kormányzója megvásárolta a követ, melyet az 1867-i párizsi világkiállításon Hopetowni gyémánt néven bemutattak. Nemsokára több gyémánt is előkerült, nemcsak az Oranje, hanem a Vaal folyó hordalékából is. 1879-ben egy bennszülött az Orange melletti Sandfontein farmon egy 85 karátos követ talált, amely később Dél-Afrika csillaga néven vált ismertté. Amint a gyémántleletek híre elterjedt, megindult a gyémántkeresők vándorlása az Oranje és Vaal folyók felé. A mosási műveletet river diggingnek nevezték. Néhány év múlva azután rendkívül érdekes és jelentős felfedezés történt: vizektől messze, a Vaal és Modder folyók közti Karroo-fennsíkon egy sajátságos kékes-zöldes színű kőzetben is találtak gyémántot. Megfigyelték, hogy a gyémántot tartalmazó kőzet nagyobb területen nincs egyenletesen elterjedve, hanem a környező rétegekben, amelyektől teljesen elüt, mintegy szigetekben található. Csakhamar észrevették, hogy ez a gyémánttartalmú kőzet a vidéket felépítő rétegeken keresztül, le a mélybe követhető, tehát, hogy kürtőszerű csatornákat tölt ki. A kürtőket Kimberley vidékén fedezték fel. Napjainkban több mint 150 gyémánttartalmú kürtőt ismernek, de a gyémánttartalom némelyikben igen csekély, úgyhogy ezekben egyelőre nem folyik bányászás. A kőzetből való bányászást dry diggingnek nevezik. Kimberley vidékén öt nagy bányában kezdték el kifejteni a gyémánttartalmú kőzetet: Kimberley, De Beers, Dutoitspan, Bultfontein és Wesselton. A Dutoitspan felfedezéséhez az a történet fűződik, hogy egy Van Wyk nevű telepes a Dorstfontein farmon az anyagban, amelyből háza épült, gyémántot talált. Abban a reményben, hogy azon a helyen, ahonnan a házhoz használt anyag származott, több gyémántot is talál, ásni kezdett s így vetette meg a Dutoitspan bánya alapját. 1871-ben De Beer gyémántleletei a Vovruitzigt-farmon a De Beers-bánya megalapításához vezettek. Ugyancsak 1871-ben egy kis domb, a Colesberg Kopje tetején találtak gyémántot s ma ezen a helyen van a híres Kimberley-bánya. 1902-ben fedezték fel Pretoria mellett a híres Premier mine-t. A kimberlitkürtők felfedezése után, 1903-ban fedezték fel, hogy némelyik kürtőből erek indulnak ki (dyke-ok), melyeket szintén kimberlit-anyag tölt ki, tehát ugyanannak az eruptív tevékenységnek eredményei, mint maguk a kürtők. Az is előfordul, hogy két vagy sokszor több szomszédos kürtőt ilyen erek kötnek össze s volt eset arra is, hogy egy-egy ilyen ér követése új kürtő felfedezésére vezetett. Ezek az erek azonban legtöbbnyire nem tartalmaznak gyémántot, ezért nem is bányásszák. A kimberlitkürtőkben a gyémánt szabad kristályok és kristálytöredékek alakjában fordul elő. A kőzet gyémánttartalma nagyon kevés. A gyémánt mennyiségét a kőzetben load-onként karátokban fejezik ki (1 load = 0,454 m³, körülbelül 725 kg). A leggazdagabb bányában, a Bultfontein mine-ban loadonként 0,4 karát gyémánt található, míg a legszegényebb Koffy-fonteinbányában 1 load kőzetre 0,0575 karát esik. Ez a tartalom átlagban tonnánként egytized grammnak felel meg. A kimberlit gyémánttartalma a felszínhez közel nagyobb, mint mélyebben. A dél-afrikai gyémántok nagyság szempontjából az első helyen állnak, minőségileg azonban nem elsőrangúak. Különösen ritkák az értékes kékesfehér színűek, ezek az egész termelésnek mindössze 2%-át teszik ki. A legtöbb dél-afrikai kő sárgás színű. Sokszor a sárga árnyalat alig észrevehető, úgyhogy gyakorlatlan ritkán észlelhető (kapfehér-szín), a legtöbb esetben azonban a sárga szín feltűnőbb és emiatt a kövek jóval kisebb értékűek. A fehér és sárga szín között minden árnyalat előfordul s ezeket a kereskedelemben mind külön névvel jelölik: fine white, white, first cape, first bye, second bye, light off coloured, off coloured, light yellow, yellow, dark yellow, orange yellow. Elég gyakoriak a barna valamint a szürke (smoky stones) és a kívül színes, belül teljesen színtelen kövek (coated stones). A szürke kövek között egy igen sajátságos jelenséget figyelhető meg. Különösen a Kimberley-bánya füstszürke színű gyémántjai közül egyesek a levegőre jutva, megrepedeznek s kisebb-nagyobb darabokra, szilánkokra esnek szét. Ezt a jelenséget valószínűleg belső feszültségek idézik elő, erre utal, hogy az ilyen kövek általában rendellenesen kettős törésűek. A kristályok belsejében, a zárványok körül, a hőmérséklet változásainál az egyenlőtlen feszültség miatt repedések keletkezhetnek, amelyek mentén azután a kristály széteshet. A zárványoktól zavaros kövek (spotted stones) különösen a Bultfontein-bányában gyakoriak. Általában véve a minőség az egyes bányák szerint változik, a legkitűnőbb köveket a Jagersfontein-, Premier- és Koffyfontein-bányák szolgáltatják. A gyémántterületeket kezdetben négyszegletes területekre, úgynevezett claimekre osztották, amelyeknek egy-egy oldala 31 angol láb (9,45 m) volt s egy-egy ilyen területért a bányaművelő bizonyos összeget fizetett. Kezdetben azonban két ilyen claimnél többre senki sem tarthatott igényt. Az egyes tulajdonosok a claimeken belül, egymástól teljesen függetlenül ásták és fejtették a gyémánttartalmú kőzetet. A kifejtett és összetört kőzetből azután kezdetleges módon, kézzel válogatták ki a gyémántot. Amint a művelésben mélyebbre jutottak, a fejtés nehézségei megnövekedtek. Nagy nehézségekbe ütközött az anyagnak a mélyből való felszállítása is, ezért a bányák szélén gerendákat állítottak fel, amelyekhez sodronyköteleket erősítettek s ezeken szállították fel a kifejtett anyagot, így a bányák mély katlanokhoz hasonlítottak. A beomló rétegek, valamint a bányákba beáramló víz is megnehezítette a kitermelés menetét. Emiatt a művelés költségei folyton emelkedtek, úgyhogy a tulajdonosok legnagyobb része nem győzte a költségeket s kezdték lassan telkeiket részvénytársaságoknak eladogatni; ezek azután később mind egy nagy vállalatban egyesültek és Cecil Rhodes közreműködésével 1889-ben megalakult a De Beers Consolidated Mines Limited. Ez a társaság lassanként az összes Kimberley-vidéki bányát felvásárolta irányítva így az egész gyémántkereskedelmet. A nagy tőkével rendelkező társaság megalapítása igen nagy lépéssel vitte előre az afrikai gyémánttermelést. Vízvezetékeket létesített s ott, ahol külfejtéssel már nem lehetett boldogulni, földalatti bányászatot indított. A modern kitermelés szerint a felső rétegeket most is külsőleg, terasz szerűen fejtik le. A kitermelés folytatása, a kőzetanyagnak a Föld mélyében robbantásokkal való fejtése és a felszínre való szállítása tárnák és aknák segítségével zajlik le. A felszínre hozott anyag feldolgozásának első része a kőzetanyag felaprítása. Eleinte ez úgy történt, hogy a kőzetet hosszabb-rövidebb ideig az időjárás mállasztó hatásának tették ki. A kőzet szétesése, minőségétől függően, különböző időtartam alatt következett be. A laza yellow ground jóval hamarabb szétmállik, mint a mélyebbről származó, frissebb blue ground. Ma a kőzetanyag felaprítását is majdnem mindenhol gépek segítségével, nagy kőmalmokban végzik. A felaprított kőzet a gépekkel hajtott mosókba kerül, ahol a nehezebb ásványos részek különválnak. Az így kimosott anyagot azután még különböző rostagépek segítségével szemnagyság szerint is szétválogatják. A gyémántot kísérő ásványaitól azelőtt kézzel válogatták szét, ma az elválasztás azon a megfigyelésen alapszik, hogy a gyémánt zsiradékhoz igen erősen tapad. Az e célra szerkesztett készülék egy lépcsőzetes csatornarendszer, amely lökésszerű mozgásokat végez. A csatornák felülete nehéz, tapadó olajjal van bekenve, amely a vele érintkezésbe kerülő gyémántokat visszatartja. A kimosott anyag, az úgynevezett koncentrát, vízzel ezekre a csatornákra kerül, ahol a gyémánt a zsíros anyaghoz tapadva, visszamarad. A különböző szemnagyságú koncentrátum szétválogatása különböző készüléken történik. A gyémántnak ily módon való szétválogatása igen tökéletes, majdnem százszázalékos. A gyémántokat a hozzájuk tapadó zsiradéktól nátronlúgban való főzéssel szabadítják meg s azután királyvízben vagy fluorsavban tisztítják. Az említett Kimberley-vidéki bányákon kívül az Oranje-folyó vidékén is fedeztek fel kürtőket, amelyeknek blue ground-ja gyémánttartalmú. Az e vidéki bányák közül legfontosabb a Fauresmith-től délre eső Jagersfontein-bánya, mely nem olyan gazdag ugyan, mint a Kimberley-bányák, de átlagban sokkal jobb minőségű gyémántot szolgáltat s itt a legbecsesebb kékesfehér is aránylag nagy számmal fordul elő. Ilyen például az 1893-ban talált 995,2 karátos, legtisztább vízű Excelsior és a 650,8 karátos, szintén elsőrendű Jubileum. A kürtőkbe mélyesztett bányákon kívül igen fontos még Dél-Afrikában a gyémántnak folyók hordalékából való mosása. A gyémánt a folyók hordalékába minden valószínűség szerint a kürtők elmállott blue groundjából került. A legfontosabb és leggazdagabb ilyen gyémántmosási területek az Oranje-, Vaal- és Haarts-folyók környékén terülnek el. Később felfedezték Lichtenburg, Ventersdorp és Poshefstroom (Transvaal), továbbá a Taungs (Griqualand) gyémántterületeit és az Oranje torkolatánál levő gyémántmezőket. A gyémántmosási jogok megszerzése igen érdekes régi szokáson, az úgynevezett gyémántfutáson alapszik. A lichtenburgi gyémántmezők felfedezésekor, 1927-ben rendezett gyémántfutás-on körülbelül 5000 futó vett részt. Mindazok, akik a kijelölt kiindulási ponttól a területre befutnak, jogot szereznek bizonyos számú claim területén a gyémánt kutatására. A legjobb esélye annak van, aki legelőször éri el a területét, tehát, aki legjobban tud futni, vagy aki maga helyett fizetett gyorsfutóval bonyolítja le az ügyet. A gyémántoknak vízhordalékból való mosására részvénytársaságok nem igen alakultak, mert a gyémántkeresésnek ez a módja nem valami jövedelmező foglalkozás. Egyes szerencsés eseteket kivéve, sokszor hónapokig tartó hiábavaló munka után sikerül csak egy-egy nagyobb követ találni; de a szerencsés jövő reményében mégis sokszor hihetetlen kitartással folyik a munka. 1927-ben Namaqualand partvidékén találtak gyémántterületek, amelyek az Oranje-folyó torkolatától délre több négyzetkilométer területet foglalnak el. A leggazdagabb területek az Alexander-öböl mellett, a parttól mintegy 2,5 kilométerre, 23–33 m magas parti teraszokon vannak. Ezt a vidéket a nagy számban előforduló osztrigahéjak után Osztriga-vonulatnak nevezték el, de hívják Gyémántpartnak is. Az itt talált gyémántok minősége jóval fölülmúlja a kimberlit-gyémántokat; gyakori az elsőrendű kékesfehér kő s aránylag nem ritkák a nagyobbak sem, így 70-80 karátos gyémántot is elég sokat találtak. Napjainkban a Baken, Cullinan (egykori Premier), Finsch, Kimberley, Koffiefontein, The Oaks és a Venetia bányák üzemelnek. Angola A leggazdagabb angolai gyémántlelőhely a Kasai és Tschikapa közt elterülő vidék, melyet 1907-ben fedeztek fel. Napjainkban Angola a világ egyik legjelentősebb gyémánttermelője. Területén három bánya működik: Catoca, Fucauma és Luarica. Mindháromban a világszintű átlagnál magasabb minőségű gyémántokat bányásznak. A Catoca bányából évi 2,6 millió karátnak megfelelő gyémánt kerül ki, ennek 35%-a drágakőnek minősül; ez a világ negyedik legnagyobb bányája. A Fucauma bányát 2005-ben indították és a tervek szerint évente mintegy 750 ezer karátnyi gyémántot ad majd. A legkisebb, Luarica bányából évente mintegy 95 ezer karátnyi gyémánt származik. A Luzamba bánya Angola egyetlen olyan lelőhelye, ahol mosással keresik a gyémántot. Ausztrália Ausztráliában Új-Dél-Wales területén vannak a legjelentősebb gyémántlelőhelyek. Ezeket 1851-ben fedezték fel. Az egyik északon, a Gwydir folyó vízterületén, a másikat pedig Sydneytől északnyugatra és nyugatra a Macquarie és Lachlan folyók, délre pedig a Shoalhaven folyó vidékén. Az északi területen Inverell területén találtak gyémántot. A gyémánt mindenütt arannyal együtt fordul elő, régi folyóvölgyek lerakódásában, amelynek szemcséit különböző színű mangán vagy vastartalmú kötőanyag szilárd konglomerátummá ragasztja össze. A színtelen köveken kívül találtak sárga, kék, barna, zöld, rózsaszínű és fekete gyémántot is. Ausztráliából évente 42 tonna gyémánt származik. Napjainkban három bánya üzemel: az Argyle Nyugat-Ausztráliában, a Merlin az Északi-Területeken és a Locke bánya. Az Argyle bánya Darwin városától délkeletre található az Argyle-tó környékén. Arról nevezetes, hogy innen származik világ rózsaszínű gyémántjainak 90-95%. Az anyakőzet itt lamproit. A Merlin bánya 2000-2004 között üzemelt ezalatt mintegy 500 000 karátnak megfelelő gyémántot termeltek ki, ezek 35%-a drágakőnek minősül. A bányát rövid szünetelés után 2006-ban nyitották meg újra. Borneo Gazdaságilag a borneói gyémántelőfordulás jelentéktelen, mert a lelőhelyek kimerültek. A mai termelés szinte kizárólagosan az országban lel gazdára. A lelőhelyek a sziget nyugati részén, a Landak, Kapuas, Sekajam és Sarawak folyók környékén, délkeleten pedig Bandjarmassin és Martapura vidékén vannak. A borneói kövek általában kicsik. Botswana Botswana területén is található néhány kimberlit-kürtő, ezeket napjainkban is bányásszák (Damtschaa, Jwaneng, Letlhakane és Orapa bányái). Másodlagos előfordulási helyei a Shangani folyó forrásvidékén vannak, ezek termelése már számottevőbb. A köveket kissé zöldes árnyalat jellemzi, mely azonban csiszoláskor eltűnik, a színezés tehát csak felületi. A kövek általában kicsik, egy karát nagyságúak. A Jwaneng a világ leggazdagabb bányája. Guyana Guyana területén 1887-ben, aranymosás alkalmával találták meg az első gyémántokat. A termelés viszont csak 1895-ben indult meg. A legfontosabb gyémántterületek a Cuyuni, Mazaruni és Puruni folyók környékén terülnek el, ahol a gyémánt mindenütt fiatalkorú hordalékanyagban fordul elő. A minőségük elég jó, de nem elsőrendű, mert igazi kékesfehér kövek nincsenek. Fehéren kívül találtak sárga, zöld, barna és kék színű köveket. A lelőhelyek hamar kimerültek, napjainkban már nem folytatnak bányászatot. Észak-Amerika Észak-Amerika több pontján is vannak gyémántlelőhelyek. A legérdekesebb az arkansasi előfordulás, ahol a gyémánt peridotitban, a dél-afrikai kimberlithez hasonló kőzetben fordul elő. A fő lelőhely Pike megyében Murfreesboro közelében terül el. A gyémántokat részben a szilárd kőzetbe benőve találták, részben pedig az elmállott kőzetből mosták ki. A gyémántok nagyon kicsik, az átlagos nagyság 0,5 karát. Az Amerikai Egyesült Államok területén, másodlagos helyeken (Virginia, Wisconsin), aranymosás alkalmával, több helyen találtak gyémántot, amelyek között egy-egy nagyobb kő is akadt. Arkansas szövetségi államban található a Crater of Diamonds nemzeti park, mely arról nevezetes, hogy a látogatók a talált gyémántokat megtarthatják. A legnagyobb hazavitt gyémánt 8,82 karátos volt. Kanada területén viszont jelentős gyémántbányászat folyik elsősorban az Északnyugati-Területek vidékén. A Diavik bányából évente 8 millió karátnak megfelelő gyémánt kerül elő, az Ekatiból 4 millió karátnyi. Kisebb bányák a Snap Lake, Jericho és Viktor. Kanada területén is kimberlit-kürtőkből termelik ki, felszíni fejtéssel. Kongó A Kongói Demokratikus Köztársaság területén gyémántot kimberlit-kürtőben és alluviális hordalékban is találtak. A kürtők Kundelungu-fennsíkon vannak, de gyémánttartalmuk jelentéktelen, bányászata nem gazdaságos. A legfontosabb másodlagos lelőhelyek a Kasai folyó és mellékvizei, továbbá a Bushimaie folyó környékén terülnek el. Kongó területén ma egyetelen, a Kampalanga bánya üzemel. Libéria Libéria területén a Jiblong és Bor folyók környékén minimális mennyiségben szintén találtak gyémántot alluviális hordalékban. A kövek kicsik, a legnagyobb 48 karátos volt. Ma elsősorban a helyi lakosok foglalkoznak gyémánt-mosással. Oroszország Az oroszországi gyémántbányászat az 1950-es években indult meg, miután Szibériában Mirnij mellett megtalálták az első köveket. Mivel Szibéria geológiai szempontból hasonló felépítésű Dél-Afrikához, a gyémántok itt is kimberlit-kürtőkben találhatók. A bányászat szintén a dél-afrikai felszíni fejtési modellt követi. Az első bányát, a Mirt 1955-ben fedezték fel. Az 525 m mély és 1200 m széles bányát 2004-ben zárták be. A másik nagy bányát, az Udacsnaját szintén 1955-ben fedezték fel Jakutföldön. A jelenleg 600 m mély bánya még üzemel, 2010-re tervezik a földalatti bányászat beindítását a jelenlegi külszíni fejtés helyett. További oroszországi bányák a Ajkhál, Jubileum, Sitykán, Anabar és Mirna. Namíbia Az első gyémántot a mai Namíbia területén 1908 áprilisában, a Lüderitz-öböltől keletre, dűnehomokban egy bennszülött találta. A gyémánttartalmú terület a parton körülbelül 400 km hosszúságban húzódik Conception Bay és Angras Juntas között egy legfeljebb 20 km széles sávban. Ezt a vidéket azonban több helyen gyémántban igen szegény, vagy gyémántot egyáltalában nem tartalmazó területek szakítják meg. Különösen Pomona vidékén, az Ida völgyben bukkantak igen gazdag gyémántlelőhelyekre. A namíbiai gyémánt minősége jó. A kövek színe legnagyobbrészt "kapfehér" és csak kevés a teljesen fehér kő. A gyémántok elég kicsinyek, az egy karátnál súlyosabb kövek már ritkák. Az eddig talált legnagyobb gyémántok Pomona vidékéről származnak. Namíbia partjai mentén kotrással is keresnek gyémántokat, hiszen az Atlanti-óceánba torkolló folyó üledéke rengeteg követ tartalmaz. Sierra Leone Sierra Leone-ban az utóbbi évtizedben találtak gyémántokat. Az egyetlen kimberlit-kürtőt kiaknázó bánya Koidu városa mellett működik. Ezen felül Koidu környékén a lakosság folyóhordalékból nyeri a gyémántokat. Az itt kitermelt gyémántok nagy része a feketepiacra kerül. Ezek árából finanszírozták és finanszírozzák az országban dúló polgárháborút az egymással szemben álló felek. Tanzánia Tanzániában Muanza mellett, a Victoria-tótól délre szintén találtak gyémántot törmelékanyagban, amely alatt azután egy kimberlit kitöltésű kürtőt fedeztek fel. A gyémánt rendszeres termelése 1925-ben indult meg. A Williamson-bányából évente 300 ezer karátnyi gyémántot bányásznak. Barcelonai metró A Barcelonai metró (katalánul) Metro de Barcelona; Spanyolország második legnagyobb városának, Barcelonának a metrórendszere. A rendszer teljes hosszúsága 144,3 km, 11 vonalán 164 állomás található (2010. szeptember). Az egyik legforgalmasabb metróhálózat a világon. Története Az első barcelonai metró építése 1863-ban kezdődött meg Barcelona és Vallés között. Ugyanebben az évben avatták fel a londoni metrót, mely a világ legrégebbi ilyen közlekedési eszköze . Az első vonal megnyitása 1924-ben történt meg (ez a vonalszakasz a mai L3-as vonal része) attól kezdve a metró volt az egyik főszereplő a barcelonai tömegközlekedésben, mely gyors eljutást biztosított a belvárosba. A városban ezután fokozatosan épültek meg az újabb vonalak. 2010-ig 11 vonalat készítettek el, de a hálózat jelenleg is növekszik. A tervek szerint 2018-ra az eddigi 144,3 km helyett 190 km-en fognak közlekedni a szerelvények, valamint az eddig 180 állomás helyet 240 lesz. Medici-Venus A Medici-Venus a Szemérmes Aphrodité néven ismert görög szobor másolata (Venus Pucida), mely a római ásatások nyomán került elő, s vásárlás útján a Medici-család birtokába jutott. Leírása I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg vásárolta meg még trónra lépése előtt, római tartózkodása idején. Sokáig a római Medici villa kertjét díszítette, majd a Mediciek firenzei palotáiba került, végül az Uffizi Tribuna termében lett kiállítva, ma is ott látható. A Medici-Venus Praxitelész knidoszi Aphrodité-szobrának egyik változata után (Kr. e. III. század), Kr. e. I. századi athéni szobrász által készített római másolat, márványból készült, magassága 1,53 méter. A szobor a Kr. e. III. századi hellenisztikus görög szobrászat egyik fontos emléke. Hatása A szobor hatással volt számos művészre, köztük Giorgione Alvó Vénusz c. festményének születésére, s Tiziano Vecellio Urbinói Vénusz c. alkotására, s ezeken keresztül Édouard Manet Olympiájának létrejöttében is szerepet játszott. Ma a Medici Vénuszt, s az Urbinói Vénuszt is a firenzei Uffiziben őrzik. A szobor sorsa Kalandos sorsa volt a szobornak. Napóleon császár megbízottjai elrekvirálták Palermóból, ahova az Uffizi igazgatója menekítette, s a Louvre gyűjteményét gyarapította. Franciaország majd csak 1815-ben, a Bourbon-restauráció után adta vissza Itáliának. Míg 1820-ban meg nem jelent a Louvre-ban a Méloszi Aphrodité, addig Európában a Medici-Venus volt a leghíresebb Venus-szobor. Egyetemes Philologiai Közlöny Egyetemes Philologiai Közlöny (1. évf. 1877–71. évf. 1948) : nyelv- és irodalomtudományi folyóirat. (rövidítése: EPhK) (Helytelen címvariánsai: Egyetemes Philológiai Közlöny és Egyetemes Filológiai Közlöny.) Alapításakor és az azt követő évtizedben közreadója a Budapesti Philologiai Társaság, 1879-től az MTA Nyelvtudományi Bizottsága. Székhely: Budapest. Periodicitás: évente tíz szám, az 1930-as évek közepén havonként jelent meg, 1945-ben szünetelt. Tartalma Nyelv- és irodalomtudományi értekezéseket és közleményeket tartalmaz, az első évtizedekben a klasszika-filológiai témák kerültek túlsúlyba, majd a korszak jeles nyelvtudósai, néprajz- és történelem tudósai, a magyar és világirodalom filológusai publikáltak ezen orgánumban, köztük Sebestyén Gyula, Szinnyei József, Turóczi-Trostler József. Szemlélete A korai évtizedeket a pozitivista szemlélet jellemezte, de később teret nyert a szellemtörténeti irányzat is. Jogutódja Filológiai Közlöny 1. évf. 1955- Állományadatok 1.1877:1-10; 2.1878:1-10; 3.1879; 4.1880:1-10–7.1883:1-10; 8.1884; 9.1885:1-10; 10. 1886; 11.1887:1-1058.1934:1-10; 59.1935:1-12–62.1938:1-12; 63.1939:1-3; 64.1940:1-2; 65.1941:1-3–67.1943:1-3; 68.1944:1; 69.1946–71.1948; Szerkesztők Ponori Thewrewk Emil ; Heinrich Gusztáv (1879–1891) Némethy Géza ; Petz Gedeon (1892–1901) Katona Lajos (1902–1905) Császár Elemér ; Láng Nándor (1906–1913) Bleyer Jakab ; Láng Nándor (1914–1922) Förster Aurél ; Thinemann Tivadar (1923) Koszó János; Förster Aurél (1924–1925) Kerényi Károly ; Koszó János (1926–1934) Huszti József ; Eckhardt Sándor ; Györkösy Alajos (1935–1948) Jeles munkatársaiból Szántó Zsigmond Johann Oberth Johann Oberth, magyaros írásmóddal Oberth János (Medgyes, 1823. június 16. – 1901. november 7.) ágostai evangélikus lelkész. Élete Középiskoláit szülővárosában végezte; 1842-től a bécsi protestáns teológiai intézetben tanult; 1845 őszén a jenai egyetemre ment; 1846 nyarán a schnepfentali intézetben mint Salzmann fiának egyik tanítója félévet töltött. 1846 őszén visszatért hazájába, ahol rövid ideig tartózkodott, mert Osterodeban Schachtrupp gyáros gyermekeinek nevelését vállalta el. 1850-ben a medgyesi gimnáziumhoz hívták meg tanárnak (lector extraordinarius), ahol 1855-től konrektor, 1867. december 3-tól pedig rektor volt. A gimnáziumban latin, görög és német nyelvet, a seminariumban pedig pedagógiát tanított. 1874-ben Medgyesen helyettes majd rendes lelkésznek választották. 1901. febr. 8. nyugalomba vonult. Cikkei a medgyesi gimnázium Programmjában (1856. Die neuhochdeutsche Schriftsprache und die deutschen Volksmundarten, 1869. Fünf Schulreden); az Archiv für Landeskundeban (N. F. I. Johann Fabinis Vertheidigungsrede von 1642 für die Rechte der ev. Gemeinde in Bürgesch). Munkái Dritter Jahresbericht des ev. Hauptvereins der Gustav-Adolf-Stiftung für Siebenbürgen auf das Verwaltungsjahr 1863-64. Hermanstadt, 1864. Sechster Jahresbericht des v. Hauptvereins der Gustav-Adolf-Stiftung für Siebenbürgen über das Verwaltungsjahr 1866-67. Hermanstadt, 1867. Siebenter Jahresbericht… 1867-68. Hermanstadt, 1869. Zur Erinnerung an I. B. Hornung. Hermanstadt, 1894. (Különnyomat a Siebenb. deutsches Tagblattból). Szerkesztette a medgyesi ágostai evangélikus gimnázium Programmját 1868-tól 1874-ig. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903. 271 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 220-as évek – 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek Évek: 266 – 267 – 268 – 269 – 270 – 271 – 272 – 273 – 274 – 275 – 276 Események A gót támadás miatt Róma feladja Dacia provinciát, de az Al-Duna jobb partján a kimenekített lakosság számára megszervezi Dacia ripensis provinciát. Aurelianus császár kiűzi Itáliából az alemannokat és a vandálokat. Saint-Divy Saint-Divy település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 1508 fő (2015). Saint-Divy Kersaint-Plabennec, La Forest-Landerneau, Guipavas, Landerneau és Saint-Thonan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 5488 Kiyosato Az 5488 Kiyosato (ideiglenes jelöléssel 1991 VK5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Otomo S. fedezte fel 1991. november 13-án. Iserlohn Iserlohn város Németországban, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. A Sauerland régió legnagyobb városa. Nyíregyháza magyar megyeszékhely testvérvárosa. Fekvése Düsseldorftól 81 km-re, Dortmundtól 38 km-re fekszik Németországban az Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. A város határában van a Seilersee-tó. Történelem 985 körül alakult, de az első írásos emlék 1150-ből származik. Sport A város jégkorongcsapata az "Iserlohni kakasok" 2000-ben alakult. Lakosság 2013-ban a lakosság 93 119 fő volt. Kázmér (település) Kázmér (szlovákul: Kazimír) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Kis- és Nagykázmér egyesülése révén jött létre. Fekvése Tőketerebestől 19 km-re délnyugatra, a magyar határ mellett fekszik. Története A települést 1270-ben „Kamer” néven említik először. 1296-ban „Kazmer”, 1334-ben „Kazmeyr” néven szerepel az írott forrásokban. Kázmér vára valószínűleg a tatárjárás után, a 13. század közepén épült. 1274-ben említik először Füzér várának tartozékaként. 1364-ben az egri káptalan összeírásában említik. A 15. században már két település: Kis- és Nagykázmér állt a helyén. Kiskázmér Kiskázmért 1427-ben „Also Kazmer” alakban említik először, a Kázméry család birtoka volt. 1720-ban nemesi község. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Kázmér. Tót falu Abaúj Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Ronyva vize mellett, Fűzérhez 3/4 mértföldnyire, legelője szoross, fája nincs elég, piatza is távól esik.” 1828-ban 37 házában 263 lakos élt. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kázmér (Kis), orosz falu, Abauj vmegyében, Zemplén vmegye szélén: 5 r. kath. 186 g. kath., 15 evang., 11 ref., 14 zsidó lak.” A 19. század végén a Vay család a birtokosa. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, erdei munkákkal foglalkoztak. Később a közeli nagybirtokokon dolgoztak. Borovszky monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kiskázmér, tót kisközség 39 házzal és 220 lakossal, kiknek nagyobb része gör. kath. vallású. Postája Nagykázmér, távírója és vasúti állomása Legenyemihályi. Hajdan Abauj vármegyéhez tartozott és csak 1881-ben csatolták Zemplénhez. Akkoriban Alsókázmér néven is emlegették. Ősrégi község, mely már 1254-ben a Kázméry családé. E család tagjai ülnek itt egyedül 1549-ig, a mikor Sztrithey Györgyöt, 1590-ben a Kaki Atyay családot és két évvel később Vékey Istvánt iktatják egyes részeibe. 1598-ban Báthory István az ura. 1690-ben, a Kázméry család kihaltával, I. Lipót a Barlogh családnak adományozza, melytől női ágon Beőthyné Bencze Évára szállott. 1770-ig ennek az örököseié volt, de azután házasság útján Nedeczky Nepomuk Jánosnak jutott. Utána a gróf Törökök voltak az urai, majd a Keresztes, Horváth, és Ecsedy családok. Most nincs nagyobb birtokosa. Templom nincsen a faluban.” 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Kis- és Nagykázmért 1960-ban egyesítették. Nagykázmér Nagykázmér külön 1454-ben szerepel először a forrásokban „Nagykazmer” alakban. A Török, majd a Berchtold család birtoka volt. 1715-ben 9 háztartása adózott. 1787-ben 77 házában 556 lakos élt. A 18. században a községben szeszfőzde működött. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Nagy Kázmér, Magyar, és tót falu Zemplén Várm. földes Urai G. Török, és több Uraságok, lakosai elegyesek, fekszik Kis Kázmér, és Kolbásának szomszédságában, hegyes, és térséges határja 3 nyomásbéli, gabonát, és árpát terem, erdeje igen kevés, szőleje nints, tér nélkűl is szűkölködik, piatza Újhelyben és Kassán.” 1828-ban 82 háza volt 612 lakossal, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kázmér (Nagy), tót-magyar-orosz falu, Zemplén vármegyében, Abauj vmegye szélén, Ujhelyhez északra 3 órányira: 218 római, 150 g. kath., 107 evang., 83 ref., 45 zsidó lak. Van itt r. kath. plebánia s egy elpusztult szentegyház; evang. templom, derék kastély és szép kert; 796 h. szántóföld. F. u. gr. Török.” Borovszky monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagykázmér, kisközség 93 házzal és 522 lakossal, kiknek egy harmada magyar, a többi tót és róm. kath. vallású. Körjegyzőségi székhely. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Legenyemihályi. A Kázméry család ősi fészke és névadó községe. E család és osztályos atyafiai voltak birtokosai még a XVI. században is. Az 1598-iki összeírás Kázméry Istvánt és Lajost, Balogh Istvánt, Vékey Istvánt és Pétert és Ladmóczy Györgyöt említi uraiként. 1745-ben Beőthy Imre és Mihály is részbirtokosa. 1774-ben pedig a Beőthy családon kívül Kazinczy Péter, Szemere László, Ecsedy János, Paizsos János, Pandák Mihály, Fűzy András és Keresztessy László a birtokosai. Újabban a gróf Török család volt a földesura s most gróf Berchtold Kázmérnak van itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet még a gróf Török család építtetett. Hajdan vára is volt. Ősi templomának a község határában némi romjai láthatók. A község lakosai hitel- és fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Az 1663-iki pestis nem kímélte meg ezt a községet sem. A faluban három templom van ú. m. róm. kath., ev. ref. és ág. h. evangelikus. A két utóbbinak az építési idejét nem ismerjük, az első 1769-ben épült.” 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Nagy- és Kiskázmért 1960-ban egyesítették. Népessége 1910-ben Kiskázmért 184-en, Nagykázmért 531-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 882 lakosából 878 szlovák volt. 2011-ben 861 lakosából 841 szlovák. Nevezetességei Egykori vára a 13. században épült, mára már csak egyetlen fala áll. Szent István király tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1768 -ban épült. 1837 -ben klasszicista stílusban építették át. Evangélikus temploma a 19. század elején létesült. Református temploma a korábbi templom alapjain a 19. század végén készült. Klasszicista kastélya 1840 körül épült fel. Władysław Szpilman Władysław Szpilman (Sosnowiec, Lengyelország, 1911. december 5. – Varsó, 2000. július 6.) világhírű, zsidó származású lengyel zongoraművész, zeneszerző. Élete Władysław Szpilman zongoristaként dolgozott a Lengyel Rádiónál, míg a németek 1939-ben le nem rohanták Lengyelországot, és el nem foglalták Varsót. A németek létrehozták a városban a gettót, és a családjával ő is a varsói gettóba kényszerült, ahol eleinte egy kávézóban zongoristaként dolgozott, majd fizikai munkát végzett. A zsidóság megsemmisítését jelentő holokauszt elől elmenekült, és Varsó különböző helyein bujkálva várta a háború végét. Túlélése Wilm Hosenfeld német kapitánynak köszönhető, aki szégyellte országa náci nézeteit. Hosenfeld látta el étellel és menedékkel, amíg a szovjetek fel nem szabadították Varsót. Hosenfeld később egy szovjet munkatáborban halt meg. Miután véget ért a háború, Szpilman folytatta zenész tevékenységét. Az egyik legtermékenyebb zeneszerzővé vált Lengyelországban. 1945-ben, a háború vége után nem sokkal megírta túlélésének történetét. A könyvet Lengyelországban adta ki, Śmierć Miasta ("A város halála") címmel. A könyvet erősen cenzúrázta a kommunista hatalom, aminek nem tetszett a háború ilyen értelmezése, és csak kis példányszámban adták ki. Szpilman életrajza 50 évig nem került újra kiadásra, mígnem 1998-ban megjelent angolul (és sok más nyelven is) A zongorista címmel. Film 2002-ben a lengyel származású Roman Polański rendezésében film készült Szpilman életrajzi regényéből hasonló címmel (A zongorista). Szpilmant Adrien Brody, míg Hosenfeldet Thomas Kretschmann alakítja. A film elnyerte a legjobb férfi főszerepért, a legjobb rendezésért és a legjobb adaptált forgatókönyvért járó Oscar-díjat. Gice Gice (szlovákul: Hucín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. Fekvése Nagyrőcétől 20 km-re délkeletre, a Murány bal partján fekszik. Története A település a 12.-13. században keletkezett. 1327-ben „Gyuche" alakban említik először és már a 14. század első felében állt plébániatemploma, melyet 1338-ban említenek. A falu földesura a helyi nemes Giczey család volt. 1418-ban „Gyche", 1565-ben „Hwczin", 1580-ban „Hwsin" néven említik. 1427-ben 32 portával adózott urának, a Giczey családnak. 1677-ben Giczey Zsigmondnak kétemeletes fa udvarháza volt itt. A Czékus család a 18. században lett a falu birtokosa. Czékus Mátyás ekkor vette nőül Giczey Máriát, a birtok örökösét. A család kastélyt is építtetett itt, mely ma is a község egyik nevezetessége. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „GICZE. Hutzim. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai Fáy, és több Urak, lakosai katolikusok, de több reformátusok, fekszik Süvethének szomszédságában, mellynek filiája, Pelsőtztöl fél mértföldnyire, Jolsvához pedig két órányira, lakosai nevezetes fejér pípákat, és jó tserép edényeket készítenek. Földgye jó, legelője elég, fája mind a’ két féle, malma helyben, piatzozásai közel, gyümöltsös kerttyei a’ házaknál, szenet, és meszet is égetnek, ’s mivel a’ vas hámoroknak szomszédságában vannak, el is adhattyák, első Osztálybéli." 1828-ban a község 76 házát 551-en lakták. A Fáy család szintén házassággal került a falu birtokosai közé. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Gicze, (Hudeyn), magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Jolsvához délre 3 órányira: 168 kath., 374 ref., 95 evang. lak. Ref. anyaekklézsia. Határa termékeny; erdeje, sok gyümölcse van; cserépedényt s meszet éget. F. u. többen. Ut. p. Rozsnyó." 1871 és 1891 között Fáy Gusztáv a vármegye alispánja volt, tőle pedig fia örökölte ezt a tisztséget. A család kastélya ma iskolaként és kultúrházként működik. A község birtokosai voltak még a Diószeghy és Orosz családok. Lakói mezőgazdasággal, mészégetéssel, fazekassággal foglalkoztak. Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Gicze, murányvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 98 házzal és 529, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben Gyche alakban, már mint nagyobb község, 32 portával van említve. A Giczey család volt az ura, utána az Orosz család, azután a Diószeghy, Hámos, Fáy és a Czékus család. Most Fáy Albertnek, Remenyik Andornak s Nagy Elemérnek van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek úrilaka. Ezek közül a Remenyikét és Nagyét még a Czékus család építtette, a Fáy-félét pedig jelenlegi tulajdonosa. Itt készítették a XVIII. század második felében a híres giczei pipákat és ekkor a község Hudeyn néven is ismeretes volt. Református temploma 1530 körül épült. Az egyház szent-edényei 1722-ből valók. Ide tartozik Dobra és Ritka puszta is. A községnek van postája. Távírója és vasúti állomása Licze-Gicze." A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. Ma a községet mintegy fele részben romák lakják, a magyarok aránya 30%, a szlovákoké 20%. Népessége 1910-ben 530-an, túlnyomórészt magyarok lakták. 2001-ben 781 lakosából 391 cigány, 207 magyar és 149 szlovák. 2011-ben 877 lakosából 391 cigány, 235 szlovák és 167 magyar. Nevezetességei Református temploma a 14. században épült, a 17. században átépítették, majd a 19. században megújították. A Czékus-kastély a 18. században készült. A Fáy-kastély a 19. században épült. Források és jegyzetek Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017 Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.) Emil Johansson Oskar Emil Johansson (Vadstena, Östergötland megye, 1885, január 13. – Vadstena, Östergötland megye, 1972. január 10.) svéd olimpikon, kötélhúzó. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon indult kötélhúzásban a svéd válogatottal. Rajtuk kívül még három brit rendőr válogatott és az amerikaiak indultak. Az első körben nem versenyeztek, majd az elődöntőben kikaptak a liverpooli rendőrség csapatától. A bronzmérkőzésen a Metropolitan Police "K" Division-tól is kikaptak, így negyedikek lettek. Új-Zéland az olimpiai játékokon Új-Zéland első alkalommal 1908-ban vett részt az olimpiai játékokon, és azóta minden nyári olimpián jelen volt. Első két részvételekor, 1908-ban és 1912-ben Ausztrálázsia néven közös csapatban indult Ausztráliával a sportünnepen. Új-Zéland első, minden más államtól független szereplése 1920-ban volt. Új-Zéland 1952-től a legtöbb téli olimpiai játékokon is részt vett, csak az 1956-os és 1964-es eseményeket kihagyva. A szigetország 100 érmet nyert eddigi olimpiai történetében, a legtöbbet atlétikában. Új-Zéland mindössze egy téli olimpiai érmet nyert eddig, de ez az ezüstérem, amelyet 1992-ben Annelise Coberger nyert alpesisíben, a déli félteke első téli olimpiai érme volt. Az Új-zélandi Olimpiai Bizottság 1911-ben alakult meg, a NOB 1919-ben vette fel tagjai közé. Éremtáblázatok Érmek a nyári olimpiai játékokon Az Összesen (Új-Zéland) sor nem tartalmazza az új-zélandi sportolók által nyert érmeket Ausztrálázsia színei alatt 1908-ban és 1912-ben: Harry Kerr 3500 m gyaloglás, bronzérem ( 1908. ) Malcolm Champion 4×200 m gyorsúszás csapattag, aranyérem ( 1912. ) Tony Wilding beltéri tenisz, bronzérem ( 1912. ) Érmek sportáganként Érmek a nyári olimpiai játékokon sportáganként A táblázat nem tartalmazza az új-zélandi sportolók által, 1908-ban és 1912-ben nyert érmeket Ausztrálázsia színeiben. Dsida Jenő Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő. Élete Dsida Jenő 1907-ben született, Binder Jenő Emilként Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Anyja csengeri Tóth Margit, aki Beregszászban élt. Itt ismerkedtek össze és szerettek egymásba, házasságkötésüknek regényes története van. Dsida Jenő gyermekkorát beárnyékolta az első világháború, majd a román megszállás. Apja orosz hadifogságba került, nagybátyja, akitől keresztnevét kapta, elesett a galíciai harcmezőn. Családja tönkrement, apjának polgári foglalkozást kellett keresnie, így lett az Erdélyi Római Katolikus Státus tisztviselője. Dsida Jenő Budapesten, Beregszászban és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait. Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. 1923 augusztusától 1927 márciusáig – tizenhattól húszéves koráig – a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása. „Elek nagyapó” unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában. 1925-ben, szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be. 1936-ban jegyezte el nagy szerelmét Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak. Dsida Jenő szívbetegségben szenvedett. 1938-ban meghűlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni. 1938. június 7-én csendben meghalt. A Házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron kanonok-plébános végezte. Közéleti szerepe 1927-től a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője lett, 1928 októberétől következő év nyaráig a báró Huszár családnál vállalt házitanítóskodást Abafáján. Majd az Erdélyi Helikon belső munkatársa, az Erdélyi Lapok kolozsvári tudósítója lett. 1930-ban részt vállalt az Erdélyi Fiatalok című folyóirat alapításában. Verseivel szerepelt az Új arcvonal és Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetekben. 1934-től a Keleti Újságot szerkesztette, ahol Anyanyelvünk címmel állandó rovata volt. A fiatal költő szerepet vállalt a nemzetiségi irodalom mozgalmaiban: tagja volt a helikoni íróközösségnek, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak 1929-től, titkára az Erdélyi Katolikus Akadémiának, a PEN Club romániai magyar tagozatának tagja, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora. A híres marosvécsi összejövetelek Kemény János báró kastélyában 1926-tól szerveződtek, melyhez Dsida Jenő is csatlakozott. A társaság tagjai voltak többek között: Áprily Lajos, Reményik Sándor, Tompa László, Bartalis János, Kós Károly, Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Makkai Sándor, Molter Károly, Karácsony Benő, Tabéry Géza, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Kacsó Sándor, Wass Albert. Dsida Jenő 1929-től kezdve vett részt rendszeresen a Helikon munkájában. Ő, Szemlér Ferenc, Kiss Jenő, Asztalos István, Balázs Ferenc tartoztak a fiatalabb nemzedékbe. Munkássága 1928-ban adták ki a Leselkedő magány című verseskötetét, 1933-ban a Nagycsütörtök, 1938-ban, halála után az Angyalok citeráján című kötetét. Versein kívül egyetlen kisebb könyve jelent meg életében: Magyar karaván Itálián keresztül. Útirajz, amely az Erdélyi Lapok által szervezett római szentévi zarándoklatról számolt be, olvasmányos stílusban. 1933 tavaszán utazott Olaszországba, május 5-én Rómában pápai kihallgatáson vett részt, majd Firenzébe, Velencébe ment. Élményeit naplóba foglalta és kiadta. Költészete Verseinek többsége vidám, bravúros rím és ritmusjátékkal, melankolikus életérzéssel, a szépség és a jóság hirdetésének jegyében íródott. Ő maga így vall erről: „Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban”. A háború, a trianoni diktátum következményei és fiatalkori szívbetegsége rányomta bélyegét a költő életművére. A részvét, a szenvedőkkel való együttérzés költője volt, aki szeretettel fordult mindenki felé. Visszatérő témái a hazaszeretet, a mély katolikus vallásosság, a szerelem és a halálfélelem. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár), melynek létezését megpróbálták örökre elfeledtetni. Szamizdatban, gépírással terjesztették, nagyon sokáig csak a legendákban létezett. Ma szabadon olvasható. Dsida Jenő fölolvasta a marosvécsi írótalálkozó résztvevőinek 1936 nyarán. „Mikor befejezte – idézte föl a történteket Wass Albert –, könny volt mindenki szemében. Ekkor felállt Kós Károly, barázdás arcán hullottak a könnyek, odament Dsida Jenőhöz, megölelte és azt mondta neki: »Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni!«” Művei Leselkedő magány , 1928 Magyar karaván Itálián keresztül ; Erdélyi Lapok, Nagyvárad, 1933 Nagycsütörtök , 1933 Angyalok citeráján , 1938 Jövendő havak himnusza , 1923-27 Rettenetes virágének , 1928-1938 Válogatott versek ; bev. Rónay György; Révai, Bp., 1944 Tóparti könyörgés. Válogatott versek ; vál., bev. Áprily Lajos; Szépirodalmi, Bp., 1958 Arany és kék szavakkal ; utószó Katona Tamás, ill. Szász Endre; Magyar Helikon, Bp., 1965 Versek ; bev. Szemlér Ferenc, bibliogr. Réthy Andor; Irodalmi, Bukarest, 1966 ( Romániai magyar írók ) Összegyűjtött műfordítások ; sajtó alá rend., jegyz. Szemlér Ferenc; Ifjúsági, Bukarest, 1969 Összegyűjtött versek és műfordítások ; szerk., vál., utószó, jegyz. Szakolczay Lajos, bev. Láng Gusztáv; Magvető, Bp., 1983 Út a Kálváriára. Válogatott versek és prózai írások ; szerk. Csiszér Alajos, Pomogáts Béla, Rónay László, jegyz., életrajzi adatok, bibliogr. Csiszér Alajos, bev. Pomogáts Béla; Vigilia, Bp., 1985 ( Vigilia-könyvek ) Dsida Jenő levelesládája, 1928-1938 ; közzéteszi Csiszér Alajos; Gordiusz, Győr, 1991 Séta egy csodálatos szigeten , (cikkek, riportok, novellák, levelek), Bukarest, 1992 Tükör előtt. Képek és iratok Dsida Jenő hagyatékából ; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1992 ( Az Erdélyi Szépmíves Céh füzetei ) Egyszerű vers a kegyelemről. Dsida Jenő húsz vallásos verse ; rajz Deák Ferenc; Polis, Cluj-Napoca, 1994 Légy már legenda. Dsida Jenő összes verse és műfordítása ; szerk. Csiszér Alajos; Püski, Bp., 1997 Légy már legenda. Dsida Jenő összes verse és műfordítása ; szerk. Csiszér Alajos; 2. jav. kiad.; Püski, Bp., 1999 Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő ; vál., szerk., összeáll. Pomogáts Béla; Nap, Bp., 1998 ( In memoriam ) Égi mezőkön. Vallomások versben és prózában ; szerk., utószó Kabán Annamária és Mózes Huba; Tinta, Bp., 2001 ( Kalamáris könyvek ) Magyar karaván Itálián keresztül ; tan. Pomogáts Béla; 2. kiad.; Mundus, Bp., 2006 ( Mundus – új irodalom ) Az én dalom. Válogatás Benedek Elek Cimborájában közölt Dsida-versekből ; szerk., vál., utószó Végh Béla Balázs; Ady Endre Társaság, Szatmárnémeti, 2007 Zarándokút ; vál. K. Jakab Antal; Kriterion, Kolozsvár, 2007 ( Kriterion kincses könyvtár ) + CD Misztrál – Dsida Jenő ; Helikon, Bp., 2007 ( Hangzó Helikon ) + CD Anyanyelvünkért. Dsida Jenő nyelvművelő rovata a Keleti Újságban ; szerk. Zsemlyei Borbála; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Sepsiszentgyörgy, 2008 ( AESZ-füzetek ) Buzdítás könnyűségre. Kötetből kimaradt versek, 1932-1938 ; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Bíbor, Miskolc, 2009 Útban a rendeltetés felé. Kötetből kimaradt versek, 1928-1931 ; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Bíbor, Miskolc, 2010 Estharangok. Dsida Jenő vallásos versei Deák Ferenc grafikáival ; Polis, Kolozsvár, 2010 Dsida Jenő összegyűjtött versei ; összeáll., szerk. Láng Gusztáv és Urbán László; Savaria University Press, Szombathely, 2011 Krisztusi kenyér. Engesztelő keresztény szeretet ; vál., szerk. Varga Lászlóné és Varga László; Olvasók Háza, Bp., 2012 ( Keresztény élet ) Nyáresti áhítat. Kötetből kimaradt versek, 1928-1938 ; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Bíbor, Miskolc, 2013 Ének az egész világnak ; Stúdium, Kolozsvár, 2015 Cersei Lannister Cersei Lannister, titulusai alapján A Hét Királyság királynéja, egy kitalált karakter az amerikai író George R. R. Martin A tűz és jég dala című fantasy-dráma könyvsorozatában, illetve a 2011-től az arra épülő Trónok harca című, az HBO csatornán sugárzott televíziós sorozatban. A karakter kiemelt fontossággal bír a történet szempontjából. A sorozatbéli megformálója az angol színésznő, Lena Headey, magyar hangja Bertalan Ágnes. Karakterleírás Már George R. R. Martin könyvsorozatának 1996-ban megjelent első kötetéből, a Trónok harca című részből kiderül, hogy Cersei Lannister egy politikai ambíciókat dédelgető, manipulatív, ravasz és szadista karakter, aki ikertestvérével, Jaime Lannisterrel vérfertőző kapcsolatban van. Cersei a Lannister-ház urának, Tywin Lannister és felesége Joanna Lannister legidősebb gyermekeként született, alig pár perccel előbb, mint Jaime. Legfiatalabb testvére Tyrion, akit születésétől fogva gyűlöl, ugyanis őt okolja anyja haláláért, aki belehalt fia születésébe. Miután Cerseit hozzáadták a felkelésből győztesként kikerült és királlyá lett Robert Baratheonhoz, a kapcsolatuk a kezdetektől fogva hűvös volt, később pedig nyíltan ellenségessé is vált. Cersei három gyermeke, legidősebb fia Joffrey, lánya Myrcella és legfiatalabb gyermeke Tommen, mind a testvérével, a Jamievel folytatott vérfertőző kapcsolat eredménye. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Cersei Lannister című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Cersei Lannister adatlapja Poppea megkoronázása A Poppea megkoronázása Claudio Monteverdi 1642-ben, Velencében bemutatott háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét Giovanni Francesco Busenella írta. A darab tárgya merész újítás volt: a mitologikus szüzsé helyett – elsőként az operatörténetben – egy tisztán történelmi eseményt vitt színre a szerző. Az opera története és színpadra állítása Monteverdi Velencében egyházi szolgálatot vállalt, ennek következtében operaszerzői tevékenysége is félbe szakadt egy időre. De miután 1637-től kezdve Velencében egymás után nyíltak a nyilvános operaházak, az idős mestert is felkérték, hogy komponáljon zenés színpadi műveket. Így született meg először az Odüsszeusz hazatérése, majd egy évvel később a Poppea megkoronázása. Az 1642-es bemutató nagy sikert aratott, ám ennek ellenére az opera hamar feledésbe merült. Ebben az esetben is számos nehézséggel kell szembe nézni a darabot színpadra állítóknak, ugyanis csak az énekszólamok, és részben a számozott basszus maradt fenn az 1888-ban, majd 1930-ban előkerült posztumusz kézirattöredékeken. Ennek következtében a Poppea esetében minden előadás kísérlet az eredeti hangzásvilág megszólaltatására. A huszadik században egymás után születtek az opera rekonstrukciói: Vincent d’Indy, Malipiero, Orff, Redlich, Dallapiccola, Goehr és Hindemith átdolgozásai. Az opera szövegkönyve Giovanni Francesco Busenella munkája. A Poppea megkoronázása a költő első operaszövegkönyve volt, amelyet még jó pár követett, ezek túlnyomó többségét Francesco Cavalli zenésítette meg. Nagy jelentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy a Poppea megkoronázása az operatörténet első szövegkönyve, amely egy valóban megtörtént történelmi eseményt dolgoz fel. Busenella elsődleges forrása Tacitus Annalese volt. Benne olyan elemeket is színpadra vitt, amelyek a későbbi átöltöztetéses, intrika-librettók előképének tekinthetők. A színpadra állítással kapcsolatos legnagyobb gondot a hangszerek okozzák: hogyan, milyen módon lehet pótolni azoknak a régi hangszereknek a hangszínét, amiket ma már nem használnak. Igaz ugyan, hogy vannak régi zenét korabeli hangszereken játszó zenekarok, de a zenészek többsége nem ismeri ezeket a késő reneszánsz–kora barokk kori vonós, húros és billentyűs hangszereket. A másik nagy probléma: hogyan értelmezzék a máig sem egyértelműen tisztázott, a korabeli kottaírásnak legjobban megfelelő hangzásképet. Ez esetben az 1950-es, 1960-as években készült átdolgozások közül Raymond Leppard csembalista átdolgozása tűnik a leghitelesebbnek, hiszen Leppard a korszakkal foglalkozó zenész volt. Ennek a változatnak a bemutatója Glyndebourneban volt, 1962. június 29-én. A Magyar Állami Operaház is Leppard változata mellett döntött, amikor 1968. január 19-én színre vitte az operát. Leppard feldolgozása mellett Nikolaus Harnoncourt is elkészítette a maga változatát, és Reneé Jacobs is előállt saját elképzelésével. Az utóbbi két változat CD-felvétel formájában is hozzáférhető. Az opera szereplői és helyszínei Kórus: szolgák, katonák, Seneca tanítványai, konzulok, tribunosok, szenátorok; csak férfiak Történik: az előjáték az istenek világában, a cselekmény Rómában, a Kr. u. 1. században Színhelyek: I. felvonás: 1. kép: Poppea otthona, 2. kép: Octavia lakosztálya, 3. kép: Poppea otthona, 4. kép: a császári palota kertje, 5. kép: Seneca háza és kertje II. felvonás: 1. kép: Néró lakosztálya, 2. kép: Octavia lakosztálya, 3. kép: Poppea otthona, 4. kép: Utcarészlet, 5. kép: Octavia lakosztálya, 6. kép: Poppea otthona, 7. kép: a császári palota Játékidő: 2 óra 15 perc–3 óra (feldolgozástól függően) Megjegyzés: a Magyar Állami Operaház két felvonásban játszotta az eredetileg háromfelvonásos darabot, ennek következtében néhány helyen megváltoztatták a képek beosztását, és egy helyen a sorrendjét is. A magyar operaismertetők ezt a változatot ismertetik, ezért a szócikkben is ez szerepel. Az opera cselekménye Prológus Fortuna, Virtus és Ámor vitatkozik. Előbbi kettő döntőnek tarja az általuk képviselt eszméket az ember sorsának alakulásában. Ámor végül fölényesen zárja le a beszélgetést: az erény örök értékei, csakúgy, mint a forgandó szerencse szeszélyei hatástalanul erejüket vesztik a szerelem mindent legyőző hatalmával szemben. I. felvonás 1. kép: Otto messzi földről ért haza, és boldogan várja a találkozást imádott feleségével. A házában tartózkodó katonák döbbentik rá a szomorú valóságra: Néró a lakásában van, és Poppea a szeretője. A császár hajnalban búcsúzik az asszonytól, aki szerelmesen álmodozik a pillanatról, amikor majd a szavaitól és érzékiségétől megrészegült császár mellett a trónra léphet. Öreg dajkája inti, vigyázzon, veszélyes játékot űz, de Poppea ügyet sem vet rá. Néró csak egy báb a kezében, akivel azt tesz, amit csak akar. És mindezt szépségének és csáberejének köszönheti. 2. kép: Octavia már kezdettől fogva felismerte a helyzetet. A méltóságteljes nő az események hatására panaszra fakad, Seneca vigasztalja. Az ő szemében az emberi indulatok és szenvedélyek csak mulandó látszatértékeket képviselnek. A felsőbbrendű eszmék fényében jelentőségük eltörpül. Octaviát azonban a bölcs elvont szavai nem győzik meg. Kéri a filozófust: a szenátusban képviselje ügyét Néróval szemben. A bölcselő látja, hogy az elvakult szenvedély mire képes, és világos számára, hogy a vad indulatok minden józan megfontolást képesek félresöpörni. Virtus, egy titokzatos hang tudatja vele, hogy sorsa már eldőlt: halál vár rá. Ezt is bölcs megfontolással fogadja. Ezután Néró jelenik meg és közli szándékát egykori nevelőjével: Octaviát eltaszítja magától és Poppeát emeli a trónra. Seneca elítéli a császár döntését, akit mértéktartó szavaival csak egyre jobban felingerel. 3. kép: Poppea jól tudja, hogy Seneca a nép várható ellenérzése miatt is el fogja ítélni Néró iránt táplált szerelmét, főleg ha a hivatalos elismerést és a császári trónt is követeli magának. Tudja, mit kell tennie: Seneca halálát fogja követelni szeretőjétől. Ezt Néró meg is ígéri neki. Egyik apródját meneszti a filozófushoz a paranccsal: a császár halálra ítélte, legyen öngyilkos. Otto még egyszer megpróbálja Poppea érzelmeit maga felé fordítani. Naivitása azonban eleve kudarcra van ítélve. Elkeseredett lelkiállapotában a férfi látszólag hajlik az érte rajongó Drusilla szavaira, de ez igazából csak öntudatlan beletörődés. 4. kép: A császári palota kertjében Octavia egyik szolgálója szerelmesen enyeleg egy apróddal. Önfeledten ábrándoznak az élet szépségeiről. 5. kép: Libertus érkezik Senecához a császár parancsával. De még mielőtt szóra nyithatná ajkait, a filozófus már tudja, mit akar tőle a császár, és természetesen követni fogja a parancsát. Nyugodtan készülődik az öngyilkosságra – ez számára a földi béklyóktól való szabadulást jelenti. Szellemi nagyságához méltóan búcsúzik az őt sirató tanítványaitól. II. felvonás 1. kép: Néró és Lucanus, az udvari költő Poppea szépségét dicséri. 2. kép: Octavia bosszút forral Néró ellen, és ügyének igyekszik megnyerni Ottót. Arra szeretné rávenni, hogy gyilkolja meg hűtlen kedvesét. A passzív jellemű férfi egy ideig habozik, majd a császárnő fenyegetéseinek hatására végül vállalkozik a dologra. Drusilla boldogsága határtalan, mert azt hiszi, szerelme végleg elfordult Poppeától, és most már neki szenteli az életét. Még arra is vállalkozik, hogy öltözékét átadja Ottónak. A szolgálólány ruhájában könnyűszerrel közel tud férkőzni majd Poppeához. Drusilla látja, hogy a férfi még mindig habozik, ezért elszántan próbál lelket önteni belé. 3. kép: Poppea biztos győzelmében. Ámorhoz fohászkodik, hogy siettesse vágyainak mihamarabbi beteljesülését. Ezután dajkája altatódalára álomba szenderül. Álmát Ámor őrzi, és a szerelem istene akadályozza meg azt is, hogy Otto megölje feleségét. 4. kép: A gyilkossági kísérlet után a katonák elfogják Drussilát, mert az ő ruháit látták az elkövetőn. Mikor a lány megtudja, hogy Ottót gyanúsítják a gyilkossági kísérlettel, gondolkozás nélkül magára vállalja a tettet. Így akarja a szeretett férfit megmenteni a rá váró kínhaláltól. Otto azonban nem tudja elfogadni ezt az áldozatot, és feladja magát. Néró meghatódik az egymásért halni kész szerelmes pár látványán, és megbocsát nekik. Ottót csak száműzi, Drusillának pedig követnie kell őt. Ennek a nagylelkűségnek az az oka, hogy Otto bevallotta, a felbujtó a császárné volt. Ez jól jön Nérónak: keresve sem találhatna jobb ürügyet arra, hogy Octaviat száműzetésbe taszíthassa, és ezzel megnyithassa az utat a trón előtt Poppeának. 5. kép: Octavia megindult hangon vesz búcsút hazájától, egész eddigi életétől, ifjúsága helyszínétől. 6. kép: Arnalta a maga reális szemléletével fogja fel az új helyzetet. Úrnője megkoronázásával az ő társadalmi rangja is nagyot fog emelkedni, de tisztán látja: felemelkedésük elsősorban a sors szeszélyének köszönhető, nem pedig saját emberi értékeiknek. 7. kép: Néró és Poppea hatalmas ünnepségek keretei között lép trónra. A külső diadalnál azonban többet jelent számukra, amikor egyedül maradnak és egymás iránti elragadtatásukban köszöntik minden akadályt legyőző szerelmüket. Az opera zenéje A Poppea megkoronázásában a velencei patriciuscsalád gazdagsága, élvezeteket hajszoló életmódja, cinizmussa tükröződik. A történet sikamlós és erkölcstelen: a rosszak győzedelmeskednek, a jók pedig bűnhődnek. De még ennél is merészebb a zene: Monteverdi ott is, ahol a szöveg dagályos és barokkosan túltengő, mindent ragyogó dallamosságban old fel. A Poppeával megszületett a lélektani cselekményes színház, ahol a zene az érzelmek kihangsúlyozását szolgálja. A recitativo közvetlenül megy át az ariosóba, a ritmus és dallam nagyon jól jellemzi a komikus és tragikus szereplőket. A zene a legszorosabban kapcsolódik a cselekménysorhoz: a szereplőknek szinte még a pillanatnyi lélekállapotát is kitűnően jellemzi. Poppea alakját érzéki és csábító muzsika kíséri. Arnalta a rusztikus bölcsesség képviselője, az életet kissé a fonákjáról szemléli, a népi józanságot képviseli. Ennek köszönhető, hogy az ő ariosói állnak a legközelebb a népdalhoz. Octavia, a megcsalt császárnő hangja fenséges és kétségbeesésében is magasztos. Az idős mester még a kisebb mellékszereplőket is egészen egyéni színekkel jellemezte, legkonkrétabban Otto, Poppea elhagyott férje esetében. Drusila is összetett jellem: naiv, és az Otto iránt érzett viszonzatlan szereleme is boldoggá teszi. A zenei csúcspontok közül kiemelkedő Seneca emberi gyengeségektől mentes, csak az általa igaznak gondolt eszmék mellett hitet tevő ariosója, Octavia nagy jelenete, Néró és Lucunus duettje, valamint Poppea-Néró záró duettje. A zene hangzásképét a szöveg irányítja. A secco recitativókat idéző parlandó dallamosabbá vált, a zárt zenei számok pedig egységes, nagyobb lélegzetű jelenetekké olvadtak össze. Az opera felépítésének fontos elemei azok a motívumok, amelyek az azonos lelkiállapotokat azonos vagy hasonló dallamokkal keltik életre. A bőven áradó dallaminvenció minden későbbi operaszerző ideálja lett, drámai ereje, harmóniai gazdagsága és a zenekar árnyalt megszólaltatása sok tekintetben felülmúlja a Monteverdi korabeli zeneszerzők hasonló próbálkozásait. A recitativo és az arioso már világosan elkülönült, a záróduett már-már da capo formájú, a kórusnak csak csekély szerep jut. Hangfelvételek Poppea – Daniella de Niese, Nerone – Philippe Jaroussky, Ottavia – Anna Bonitatibus, Ottone – Max Emanuel Cencic, Seneca – Antonio Abete, Drusilla – Anna Quintans, Virtù – Katherine Watson, Amore – Hanna Bayodi-Hirt. Közreműködik : Les Arts Florissants, vezényel : William Christie. A felvétel helye, ideje : Teatro Real Madrid, 2010, rendező : Pier Luigi Pizzi. Kiadó : Virgin, 2012, 07095191. 2 DVD . Emil Theodor Kocher Emil Theodor Kocher (Bern, 1841. augusztus 25. - Bern, 1917. július 27.) svájci orvos és kutató. 1909-ben fiziológiai Nobel-díjban részesült "a pajzsmirigy fiziológiájának, patológiájának és sebészetének területén végzett munkájáért". Élete Theodor Kocher 1841. augusztus 25-én született Bernben. Apja, Jakob Alexander Kocher vasútépítő mérnök volt, 1848-58 között ő volt Bern kanton útépítési és csatornázási főmérnöke. Anyja, Maria Kocher (lánykori nevén Wermuth) igen vallásos asszony volt, a Morva Egyház tagja; Theodort, valamint másik négy fiát és egy lányát is ilyen szellemben nevelte. Tanulmányai Theodor Burgdorfban kezdte az elemi iskolát (a család akkor ott élt), majd Bernbe visszaköltözésük után ott végezte el az elemi és középiskolát. A gimnáziumban osztályelső volt. 1858-ban kezdte el orvosi tanulmányait a Berni Egyetemen, a diplomáját 1865-ben kapta meg. Ugyanezen év tavaszán, kedvenc tanárával Anton Biermerrel Zürichbe költözött, ahol a Theodor Billroth vezette kórházban dolgoztak. Billroth munkássága jelentős befolyással volt a fiatal Kocherre. Néhány hónappal később európai körútra indult, ahol megismerkedett a kor jelentős sebészeivel. Az utat feltehetően egy tehetős svájci asszony, a Morva Egyház tagja finanszírozta. 1865 októberében Berlinbe utazott és Bernhard von Langenbecktől tanult. Szeretett volna hosszabb ideig maradni és kérte asszisztensi állásba való felvételét, amit a professzor nem tudott teljesíteni. 1867 áprilisában továbbutazott Londonba és három hónapot töltött ott, a kor híres sebészeitől (Jonathan Hutchinson, Henry Thompson, John Erichsen) tanulva. Júliusban Párizsba költözött ahol megismerkedett Auguste Nélatonnal, Auguste Verneuil-el és Louis Pasteurrel. Egyetemi karrierje Ezután visszatért Bernbe és 1867 október 12-én habilitált. A Berni Egyetemen Georg Lücke tanársegédje volt és amikor az 1872-ben Strassburgba költözött, megpályázta az állását. A tanszék a német Franz Königet javasolta, de a diákok, asszisztensek és orvosok petícióval fordultak a berni önkormányzathoz, hogy inkább a svájci Kochert válasszák a professzori állásra. Mivel neves külföldi sebészek is a támogatásukról biztosították, valamint a sajtó is felkapta az ügyet, így végül Theodor Kocher professzor lett és az egyetemi sebészeti klinika igazgatója. 1878 és 1903 között ő volt az egyetem rektora. 1904-ben magánklinikát nyitott, ahol főleg tehetősebb, sok esetben külföldi pácienseket kezelt. 1913-ban ő műtötte meg Lenin feleségét, Nagyezsda Krupszkaját. Családja és személyisége 1869-ben feleségül vette Marie Witschi-Courant-t. Három fiuk született akikkel Kocher gyakran teniszezett vagy lovagolt. Legidősebb fia, Albert is sebészetet tanult és a Berni Egyetemen lett tanársegéd. Kocher tagja volt a Morva Egyháznak és élete végéig mélyen vallásos maradt, sikereit Isten ajándékának tulajdonította. Nagy veszélyt látott a materializmus terjedésében és az első világháború fő okának is a vallásosság hanyatlását tartotta. Halála 1917. július 23-án Theodor Kochert sürgős esethez hívták az egyetemi kórházba. Elvégezte a műtétet, de utána rosszul lett és ágyba feküdt, jegyzetein dolgozva. Ezután elvesztette az eszméletét és négy nappal később, július 27-én meghalt. Munkássága Theodor Kocher harmincévesen lett a Berni Egyetem professzora és a sebészeti klinika vezetője és élete hátralevő 45 évét ennek az intézménynek szentelte. Teljesen újjáépíttette a klinikát, 249 könyvet és jelentős cikket publikált, számos orvost képzett és betegek ezreit gyógyította. Elsődleges szakterületének az alkalmazott sebészet, idegsebészet, de mindenekelőtt az endokrinológia és a pajzsmirigy sebészete számított. Utóbbi tevékenységéért 1909-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat, a díjjal járó 200 000 svájci frankot egy kutatóintézet alapítására ajánlotta fel. A sebészet gyakorlata jelentős változáson ment át Kocher korában és ő nem habozott alkalmazni a hasznos újításokat, úgy mint a rigorózus fertőtlenítést és az antiszeptikus körülmények közti operációt, a műtét közbeni anasztézia folyamatos ellenőrzését és a helyi érzéstelenítést, valamint a vérzés minimálisra csökkentését. Először akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor 1870-ben új módszert javasolt a vállövi ficam kezelésére, amely a páciens részére kevésbé volt fájdalmas. Korai munkáiban foglalkozott a golyó ütötte sebek kezelésével is. Idegsebészeti kutatásaiban elsősorban az agyrázkódást és a koponyaűri nyomást tanulmányozta. Elképzelése szerint az epilepsziát egyes esetekben agydaganat és a koponyaűri nyomás növekedése okozza és a cerebrospinális folyadék leszívásával az epilepszia gyógyítható. Kocher karrierjének kezdetén a golyvát teljes pajzsmirigyeltávolítással próbálták kezelni, de a művelet igen veszélyes volt, a mortalitási ráta elérhette a 75%-ot, és Franciaországban egy időben be is tiltották. Kocher az új sebészeti módszerek szigorú alkalmazásával és híresen precíz és lassú operációs stílusával 1901-re 0,5%-ra csökkentette a műtéti halálozást. Kocher és kollégái arra is rájöttek, hogy a pajzsmirigy teljes kiirtása hormonhiány okozta kretenizmushoz vezet. Sok esetben éppen Kocher precíz munkája, amivel a pajzsmirigy minden maradékát eltávolította, volt a betegek későbbi testi és szellemi leépülésének oka. Kocher 1883-ban hívta fel erre a jelenségre a figyelmet, de érveit kétkedéssel fogadták, mert akkor még feltételezték, hogy a kretenizmus a golyva későbbi, súlyosabb formája. A későbbiekben a pajzsmirigy funkcióinak jobb megismerésével bebizonyosodott, hogy valóban a hormonhiány okozza a veleszületett és szerzett kretenizmust. Theodor Kocher fejlesztett ki több sebészeti műszert (kraniométer, Kocher-fogó) és technikát (Kocher-manőver, Kocher-bevágás) valamint róla nevezték el a Kocher-Debre-Semelaigne szindrómát. Fő műve, a Chirurgische Operationslehre hat kiadást ért meg és több nyelvre lefordították. Emlékezete Theodor Kocherről a berni Theodor Kocher Intézetet, a Kochergassét és a Kocher Parkot nevezték el. Az egyetemi kórházban és a parkban felállították mellszobrát is. A Távol-Keleten egy vulkán viseli Kocher nevét. 13380 Yamamohammed A 13380 Yamamohammed (ideiglenes jelöléssel 1998 WQ11) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. november 21-én. Pepero A Pepero (hangul: ���, ’Ppeppero’) különféle ízesítésű csokoládéba mártott ropirudacska, melyet a dél-koreai Lotte Confectionery gyárt 1983 óta. Az édesség eredetije egyes források szerint a Pocky, amit 1966 óta forgalmaz a japán Glico, a Lotte azonban tagadja, hogy a japán édességről mintázták volna a terméküket. Pepero-nap A Pepero-napot minden évben november 11-én tartják Dél-Koreában, a dátumot azért választották, mert a 11/11 a Pepero-rudacskák alakjára hasonlít. A Valentin-naphoz hasonlóan ez a fiatalok ünnepe, ilyenkor Peperóval és egyéb édességekkel ajándékozzák meg egymást a koreaiak. A Pepero eladásának 50%-a ebben az időszakban történik. Egy városi legenda szerint a Pepero-nap 1994-ben kezdődött, amikor két középiskolás lány Peperót ajándékozott egymásnak, hogy „olyan nagyra és vékonyra nőjenek”, mint egy Pepero pálcika. Aukrug Aukrug település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Ultra (album) A Ultra a Depeche Mode 1997. április 15-én megjelent, sorrendben kilencedik stúdióalbuma. Az első album Alan Wilder 1995-ös kiválását követően, amit elsősorban a szóló projektjére (Recoil) való koncentrálással indokolt. A legutolsó, még 1993-ban megjelent Songs of Faith and Devotion óta eltel viszonylag hosszú idő elsősorban Dave Gahan drogproblémáiban és öngyilkossági kísérletében, majd felépülésében keresendő. Éveken keresztül többször lehetett hallani a Depeche Mode végleges feloszlásáról is, azonban az album 1997-ben végre eloszlatta a kételyeket az együttes jövőjével kapcsolatban. Az Egyesült Királyság slágerlistáján number one helyezést ért el. Az albumot 2007-ben újrakeverve ismét kiadták. A lemez tartalma: 1997 MUTE / Stumm 148 Barrel of a Gun – 5:35 The Love Thieves – 6:34 Home – 5:42 It's No Good – 5:58 Uselink – 2:21 Useless – 5:12 Sister of Night – 6:04 Jazz Thieves – 2:54 Freestate – 6:44 The Bottom Line – 4:26 Insight – 6:26 Junior Painkiller – 2:11 2007 MUTE / DM CD 9 (CD/SACD + DVD) / CDX STUMM 148 (CD/SACD) Disc 1: SACD/CD – Ultra lemez anyaga. Disc 2: DVD – Ultra lemez anyaga DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo formátumban, + bónuszanyagok. Barrel of a Gun – 5:35 The Love Thieves – 6:34 Home – 5:42 It's No Good – 5:58 Uselink – 2:21 Useless – 5:12 Sister of Night – 6:04 Jazz Thieves – 2:54 Freestate – 6:44 The Bottom Line – 4:26 Insight – 6:26 Bónuszdalok (DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo): Painkiller Slowblow Only When I Lose Myself Surrender Headstar Live in London, April 1997 (DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo): Barrel of a Gun It's No Good Useless Egyéb anyagok: Depeche Mode 95-98 [video] Valamennyi szám Martin Gore szerzeménye. Imbert Az Imbert germán eredetű férfinév, jelentése bizonytalan, lehet, hogy nagy, hatalmas + fényes, híres. Esetleg az Isenbard névből is származhat, jelentése ez esetben vas + bárd (népnév). Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 15. Férfi 800 méteres síkfutás az 1896. évi nyári olimpiai játékokon A férfi 800 m síkfutás volt a pályakörös atlétikai futóversenyek közül a második leghosszabb. Április 6-án rendezték a selejtezőket. Azon a napon ez volt a harmadik versenyszám. A kilenc indulót két csoportra osztották, és a csoportokból az első két helyezett jutott tovább az április 9-én megrendezett döntőbe. Rekordok A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1912 óta tartja nyilván a hivatalos világrekordot, és mivel ez volt az első olimpia, ezért olimpiai rekord sem létezett ez előtt. Ezáltal az ezen a versenyen az első középdöntőben nyerő versenyző eredménye számít ebben a versenyszámban az első hivatalos olimpiai rekordnak. Ezt az eredményt ezen az olimpián senki nem tudta megjavítani. Eredmények Középdöntők A két középdöntőt április 6-án rendezték. A futamokból az első két helyezett jutott a döntőbe. A táblázatokban a rendező ország ill. a magyar csapat versenyzői eltérő háttérszínnel, a továbbjutók neve pedig vastag betűvel kiemelve. Első középdöntő Az ausztrál Edwin Flack nyerte az első középfutamot 2 perc 10 másodperces eredménnyel. A magyar Dáni Nándort előzte meg, aki 0,2 másodperces hátránnyal érkezett a célba. Második középdöntő A francia Albin Lermusiaux 2 perc 16,6 másodperces idővel nyerte a második középfutamot, ami több, mint 6,5 másodperccel rosszabb idő volt, mint az első középdöntőbeli győztesé. A második helyen a hazai Dimítriosz Golémisz ért célba 2 perc 16,8 másodperces időeredménnyel. Döntő Az április 9-én tartott döntőben csak hárman indultak, mivel Lermusiaux nem indult el a futamon. A versenyt szoros csatában Flack nyerte Dáni Nándorral a nyomában. A harmadik helyet, nagyon lemaradva az első kettőtől, Golemis szerezte meg. 17934 Deleon A 17934 Deleon (ideiglenes jelöléssel 1999 GK39) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. április 12-én. Mikołaj Wierzynek (idősebb) idősebb Mikołaj Wierzynek (meghalt 1360. október 4.) középkori lengyel kereskedő, bankár és patrícius. Élete Valószínűleg német eredetű polgárcsaládból származott. 1316-ban tűnt fel Krakkóban, s hamarosan városi tanácsos és bíró lett. Kapcsolatban állt I. Ulászló és III. Kázmér lengyel királyok udvarával. 1334-ben megállapodást kötött Wrocław városával, hogy hitel nyújtásával támogatja a malomépítést az Odera folyón, cserébe részesült annak hasznából. Számos ingatlant szerzett Krakkó környékén. 1336-ban Wieliczka polgármestere lett. 1341-től Sandomierzben asztalnokként és a lengyel királyi udvar általános vezetőjeként szolgált. IV. Károly német-római császár bankárjaként diplomáciai küldetésekben is részt vett. Az ő adományából épült a krakkói Mária-templom (Kościół Mariacki) presbitériuma és a templom melletti Régi Mária temető (Dawny cmentarz przy Kościele Mariackim) kápolnája. A kápolnát később átépítették, ez a mai Szent Borbála-templom (Kościół św. Barbary). A Mária templomban temették el. Fia, ifjabb Mikołaj Wierzynek sikeresen folytatta üzletmenetét. Caesar (cím) A caesar (többes száma caesarok, latinul: Caesar, többes számban Caesares) császári uralkodói cím a Római Birodalomban, amely Caius Julius Caesar római dictator nevéből ered. Családi névből titulussá először 68–69-ben, a négy császár évében változott. Szómagyarázat A „caesar” szó eredete kérdéses a – meglehetősen késői keletkezésű – Historia Augusta szerint: „Et quoniam de Caesarum nomine in huius praecipue vita est aliquid disputandum, qui hoc solum nomen indeptus est, Caesarem vel ab elephanto, qui lingua Maurorum caesai dicitur, in proelio caeso, eum qui primus sic appellatus est doctissimi viri et eruditissimi putant dictum, vel quia mortua matre et ventre caeso sit natus, vel quod cum magnis crinibus sit utero parentis effusus, vel quod oculis caesiis et ultra humanum morem viguerit.” Caesai (pun/mór) jelentése „elefánt”, mivel Caius Iulius Caesar egyik őse az 1. pun háború során megölt egy elefántot. Caesar maga is ezt tartotta. Caeso jelentése "kivágott", mivel a hagyomány (és Caius Plinius Secundus ) szerint anyja méhéből kivágva született. Aurelia Cotta azonban 46 évvel a szülés után halt meg. Caesaries jelentése "hajas". Ez arra utalhat, hogy a Iulius Caesarok, a Iulia gens egy ágának tagjai valamikor dúshajúak lehettek, vagy – a római humorérzéket (és a tabukban gyökerező ragadványnévadási szokásokat) ismerve – pont ellenkezőleg: hamar kopaszodtak. Oculis caesiis jelentése „kék vagy szürke szemű”. Az első római császár, Augustus Caesar (aki Caius Octavianusnak született) magától értetődően viselte e Caesar nevet, de még nem címként, hanem neve részeként, hiszen Caesar végrendeletében fiává fogadta őt. Az adoptálással kapta a római névadási szokások alapján a hosszabb, Caius Julius Caesar Octavianus nevet. E hagyomány folytatódása volt a caesar mint cím honosodása. Az egyetlen császár címe Octavianus személyes és politikai okokból egyaránt hangsúlyozni akarta családi kapcsolatát Caesarral, ezért „Imperator Caesarnak” hívatta magát, amihez a senatus adta hozzá a „felséges” vagy „tisztelendő” jelentésű Augustus jelzőt Kr. e. 27-ben. Mostohafia és utódja, Tiberius szintén viselte a Caesar nevet: születésekor neve Tiberius Claudius Nero volt, de Augustus Caesar 4. június 26-án adoptálta és ekkor kapta a Tiberius Julius Caesar nevet. Ezzel született meg a precedens: a császár kijelölte utódját és adoptálva átörökítette rá a Caesar nevet. A negyedik császár, Claudius volt az első, aki felvette a császári bíbort és egyben a Caesar nevet, anélkül, hogy valójában a Caesar-családhoz tartozott volna. Az ő jogcíme ehhez távolabbról eredt: a Julius-Claudius dinasztiából származott. Az első császár, akinek semmilyen jogcíme nem volt a Caesar családi névhez, a bíborral együtt mégis felvette, Servius Sulpicius Galba volt, aki Servius Galba Imperator Caesar néven uralkodott a Julius-Claudius dinasztiából származó Nero halála után 68-ban. Ő volt az, aki egyben megerősítette azt a szokást, hogy az örökös megkapja a Caesar nevet, amit adoptált fiára, Lucius Calpurnius Piso Frugi Licinianusra hagyott. Ő azonban nem jutott trónra, mert Galbát hamar letaszította Marcus Salvius Otho, akit viszont hamarosan legyőzött Aulus Vitellius. Utóbbi szakított a hagyománnyal és a Caesar szót Germanicusra cserélve Aulus Vitellius Germanicus Imperator Augustus néven uralkodott és még ugyanabban az évben saját fiára hagyta a Germanicus nevet. E három császár azonban nagyon rövid idő alatt váltotta egymást, és a Caesar szó már annyira elválaszthatatlan lett a császári címtől, hogy Vespasianus, aki 69-ben legyőzte Vitelliust és helyreállította a politikai stabilitást, a Caesar szót is visszahozta az uralkodó nevébe. Fia Titus Caesar Vespasianus néven lett uralkodó. Az utódok címe Ettől a ponttól a „Caesar” név a császárutód címeként rögződött, amihez néha a Princeps Iuventutis (a fiatalok hercege) tiszteletbeli cím is hozzákapcsolódott. Az utód a Caesar nevet azután is megőrizte, hogy felöltötte a bíbort: Marcus Ulpius Traianus például Caesar Nerva Traianus néven lett Marcus Cocceius Nerva kijelölt utóda 97 októberében, majd amikor 98. január 28-án trónra lépett, a neve Imperator Caesar Nerva Traianus Augustus lett. A korai császárok időszaka után a császárutód neveként az NN. Caesar rögzült, amiből a trónra lépés után Imperator Caesar NN. Augustus lett. Marcus Aurelius Alexander Severusszal kezdődően ez némileg még tovább módosult és az utódjelölt neve NN. Nobilissimus Caesar („NN. Legnemesebb Caesar”). A késő római birodalomban A caesar titulus használatát nyilvánvaló politikai okokból az elszakadni kívánó birodalomrészek is utánozták, például I. Tetricus, a szakadár Gall Birodalom uralkodója (270/271–273) a Caesar címet adományozta fiának, II. Tetricusnak. A tetrarchia Caius Aurelius Valerius Diocletianus császár 293. március 1-jén hozta létre a tetrarchia rendszerét két fő és két alcsászárral. A két főcsászár melléknevei azonosak voltak elődeikével: Imperator Caesar NN. Pius Felix Invictus Augustus (a Pius Felix, azaz „kegyes” és „boldog” mellékneveket Heliogabalus óta használták állandóan, Caius Iulius Verus Maximinus Thrax pedig később hozzátette a „legyőzhetetlen” jelentésű Invictus melléknevet is). A főcsászárt röviden Augustusnak nevezték, az alcsászár neve pedig a korábbi császárutód megnevezésének megfelelően NN. Nobilissimus Caesar lett, vagy röviden Caesar. Ha egy caesar augustusszá lépett elő, a Caesar nevet akkor is megtartotta. A tetrarchia, mint rendszer az első trónváltás idején fényesen bevált, de Maxentius és Constantinus hatalomvágyán hamar megbukott (bár a birodalom négy részre, praetorianus praefecturákra osztása fennmaradt). A tetrarchia Constantinus alatt úgy módosult, hogy egy augustus (Constantinus) és egy caesar (Crispus nevű fia), majd három caesar (három másik fia) vezették a birodalmat. Constantinus halálát követően három augustus uralkodott caesarok nélkül, majd II. Constantius a keleti birodalomrészbe már caesart nevezett ki, később ugyanezt a nyugati birodalomrészben is megtette. Flavius Iulianus egyszemélyi uralkodó volt, utódai alatt két egyenrangú császár uralkodott, a birodalmat megosztva. Ugyanakkor a birodalom nyugati és keleti felében is visszaállt a császárutódlás korábbi rendszere. A Bizánci Birodalomban A főleg görögül beszélő Keleten – amelyet később Bizánci Birodalomnak neveztek –, a kaisar (caesar) koronát kapott, kereszt nélkül, és rangban a konstantinápolyi pátriárka után következett. Ebben a hatalmi felállásban a cím alkalmas volt a császári vérből származó hercegek, a régens vagy a császárutód számára – igaz, az utódokat általában még a császár uralkodása alatt társcsászárrá koronázták. Miután túl sokan jutottak a címhez és így elértéktelenedett, I. Alexiosz Komnénosz császár testvére, Iszaakiosz számára Szebasztokratór néven létrehozott egy ennél magasabb rangot, a „fenséges uralkodó” jelentésű szebastosz és a latin Imperatornak' megfelelő autokratór szavak összevonásával. A kaiszar és szebasztokratór címek is veszítettek értékükből, amikor Mánuel Komnénosz egy náluk is magasabb címet alapított deszpotész néven. A kaiszar és szebasztokratór címektől eltérően a deszpotész nem csak rangot, hanem területi uralkodói jogokat is kapott. Ezután Bizáncban még további rangok garmadája született, és a caesari cím tovább devalválódott. Későbbi korokban A bizánci „értékrontás” ellenére a caesari titulus karrierje nem fejeződött be, ahogy a kora középkor zűrzavara után a császári cím is feléledt Európa nyugati felében. Bár voltak olyan nyelvek, amelyekben a latin imperator szó őrződött meg császár jelentésben, sok nyelv a klasszikus latinban kaiszar kiejtésű caesar szót vitte tovább. Császár, illetve császárnő különböző nyelveken: Germán nyelvek Dán : Kejser & Kejserinde; Holland : Keizer & Keizerin; Német : Kaiser & Kaiserin; Izlandi : Keisari & Keisaraynja; Norvég : Keiser & Keiserinne; Svéd : Kejsare & Kejsarinna Szláv és balti nyelvek Belarusz : Cár & Carica Bolgár : Cár & Carica; Horvát és szerb : Cár & Carica Cseh : Císař & Císařovna; Lett : Keizars & Keizarienne; Lengyel : Cesarz & Cesarzowa; Oroszul : Cár & Czaritsa Szlovák : Cisár & Cisárovná; Szlovén : Cesar & Cesarica; Ukrán : Cár & Carica Finnugor, sémi és altaji nyelvek Arab : Kajszar – ���� Észt : Keiser & Keisrinna; Finn : Keisari & Keisarinna; Héber : Keisár & Keisarít; Magyar : Császár & Császárnő; Török : Kayser-i-Rûm „(Konstantinápoly, a második) Róma császára” a török szultán sok címének egyike volt. A latin nyelvekben és más nyelvekben a valójában katonai vagy győzelmi tartalmú latin imperator őrződött meg császári címként, de latinizmusként fennmaradt a Caesar szó is, személynévként, illetve a császárinál alacsonyabb rangok jelentéseiben. Nem Caesar az egyetlen eset, hogy személynév utalkodói címként őrződött meg később: Nagy Károly császár latin nevéből (Carolus magnus) származik több nyelv király szava, mint a magyar nyelvben is: a szerbben és horvátban Kralj, a csehben Král, a lengyelben Król stb. A Caesar tulajdonnév számos nyelvben keresztnévvé is alakult. A magyar nyelvben abban a jelentésben is használatos, ha valaki egy bizonyos területnek az ura, például médiacézár. A magyar nyelv különbséget tesz a saját jogán uralkodó nő (királynő, császárnő), és a férfi-uralkodó felesége (királyné, császárné) között. A német nyelv ezt a különbséget nem fejezi ki, mindkettőre a Königin, Kaiserin szót használják. Angol, francia nyelvben a férfi uralkodó feleségét a „consort” kiegészítéssel jelzik: queen consort, empress consort ill. reine consorte, empresse consorte. Vatikáni paloták Castel Gandolfóban Castel Gandolfo olasz (korábban a Pápai államhoz tartozó) város, de egyes területei a lateráni egyezmény értelmében, 1929 óta a Vatikánvárosi Állam részét képezik. Castel Gandolfo vatikáni területei A Castel Gandolfó-i birtok 1596-ban került adósság fejében a Savelli családtól a pápai kamarához. VIII. Orbán pápa ideje óta van itt a pápák nyaralóhelye. Az azóta eltelt időben fokozatosan épült ki a területen a pápai palota, a többi épületek és a kertek. A Pápai államnak az Olasz Királyság általi 1870-es elfoglalásától kezdve több mint 60 éven át a pápai nyaraló nem volt használatban. Ugyanis, bár az olasz állam 1871-ben – fő vonalait tekintve a későbbi lateráni egyezmény kereteihez hasonlóan – megkísérelte rendezni a pápa helyzetét, és a Castel Gandolfó-i nyári rezidencia az e célból egyoldalúan megalkotott "kezességi törvény" szerint is a pápa birtoka lett volna, IX. Piusz ezt az ajánlatot nem fogadta el, sőt ettől kezdve sem ő, sem a következő 50 évben megválasztott utódai nem hagyták el a Vatikán szorosan vett területét (a "Vatikán foglyának" tekintették magukat). Így a pápák csak az 1929-ben kötött lateráni egyezmény alapján vették újra használatba a megegyezésben nekik juttatott Castel Gandolfó-i területet. Azóta a területenkívüliséget élvező rezidenciára ismét az önálló pápai állam jogai vonatkoznak. XII. Piusz pontifikátusának mintegy harmadát itt töltötte, és ő volt az első pápa, aki a Castel Gandolfó-i rezidencián halt meg 1958-ban. XVI. Benedek pápa lemondása időpontjában, 2013. február 28-án a Castel Gandolfó-i palotába vonult vissza, és csak az új pápa megválasztása után, vele egyeztetve tért vissza a neki előkészített lakosztályba a Vatikánban. A birtok nagysága jelenleg 55 hektár (a Vatikán területének ötszöröse), ebből 30-at a kertek foglalnak el, 25-ön farmgazdálkodás folyik. A palotában található 1934 óta a Vatikáni Obszervatórium. Hozzá tartoznak még a Villa del Moro és Villa Cybo (1773 óta) is. XII. Piusz 1957-ben rendelte el egy, a tervek szerint a Vatikánban találhatóhoz hasonló funkciót betöltő kihallgatási csarnok építését gyakori tartózkodási helyén, Castel Gandolfóban is, a Villa Cybo mellett. A halála után elkészült épületet 1959-ben már utódja, XXIII. János áldotta meg, azonban a csarnok szinte soha nem volt használatban, mert a következő pápák már nem töltöttek XII. Piuszhoz hasonlóan sok időt a nyári rezidencián. Így a kihasználatlanul álló épületet 1984-ben II. János Pál pápa a Fokoláre mozgalomnak ajándékozta, mely a belső tereket teljesen újraterveztette, egyfajta kongresszusi központot hozva létre. Ma ez a mozgalom nemzetközi konferenciaközpontja (Centro Mariapoli), ami az év nagy részében naponta több száz főt lát vendégül. A Castel Gandolfó-i palota és a hozzá tartozó kertek a turisták számára egészen 2014-ig nem voltak látogathatók. Ferenc pápa rendeletére azonban 2014. március 1-jétől vezetéssel a legszebb itáliai parkok között számon tartott kertek, 2015. szeptember 12-től pedig a palota is látogatható, sőt a turisták a Vatikánból az egykor a pápák számára épített, és eddig az időpontig nagyon ritkán használt vasútvonalon utazhatnak Castel Gandolfóba. Emellett azonban nem szűnt meg az épület pápai nyaraló jellege, mert a palotának a látogatók számára nem megnyitott részében továbbra is ki van alakítva pápai lakosztály, melyet Ferenc pápa nem, de az emeritus XVI. Benedek pápa időnként igénybe vett. Lucius Károly Lucius Károly (Budapest, 1875–20. század)) kerékpárversenyző, futó, valamint labdarúgó és nemzeti játékvezető. Pályafutása A 19. század végére, a 20. század elejére jellemző sportolási tevékenység egyik képviselője. 1897-ben rendezett kerékpáros országúti junior-versenyt nagy fölénnyel nyerte. Magyarország egyik legjobb sprintereként Csehország 100 méteres síkfutásának bajnoka. 1901–1903 között a BTC-ben hátvéd poszton játszott. Kétszeres magyar bajnok a csapattal. A bírók (játékosok, csapat által elfogadott vezetők, szimpatizálók) önkéntesen vállalták szolgálatukat. Mérkőzéseik során a csapatok igyekeztek a számukra (vélt vagy valós előny) legjobban megfelelő bírót felkérni 1901-ben az MLSZ Intézőbizottsága által kijelölt bírótestület előtt BTC csapat-játékvezetőjeként vizsgázott. Az Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) minősítésével NB II-es, 1903-tól NB I-es bíró. 1904–1908 között a futballbíráskodás második generációjának legjobb játékvezetői között tartják nyilván. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. NB I-es mérkőzéseinek száma: 6. Az 1910-es vidéki bajnoka, a Győri ETO az országos bajnoka címért való megméretéstől visszalépett az FTC javára. Barátságos találkozón mérték össze erejüket. Szakmai sikerek Magyar bajnokság bajnok: 1901, 1902 2.: 1903 Habsburg–Toscanai Mária Terézia Franciska főhercegnő Habsburg–Toscanai Mária Terézia Franciska Jozefa Johanna Benedikta főhercegnő (Maria Theresia Franziska Josefa Johanna Benedikte von Österreich-Toskana, olaszul Maria Teresa Francesca Giuseppa Giovanna Benedetta di Asburgo-Lorena di Toscana), (* Bécs, 1801. március 21. – Firenze, 1855. január 12.), osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, toszkánai hercegnő, József nádor unokahúga, 1831–1849-ig Károly Albert király feleségeként szárd–piemonti királyné. Élete Származása, testvérei Mária Terézia Franciska főhercegnő édesapja III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg (Habsburg–Toscanai Ferdinánd József János osztrák főherceg, 1769–1824) volt, I. Ferenc osztrák császár öccse, II. Lipót német-római császár és a Bourbon-házból való Mária Ludovika császárné (1745–1792) fia, Mária Terézia császárné unokája. Édesanyja Ferdinánd főherceg első felesége, a Bourbon-házból való Lujza Mária Amália nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1733–1802) volt, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Mária Karolina Lujza osztrák főhercegnő leánya, Mária Terézia császárné unokája. Hat testvérből hárman érték meg a felnőtt kort. E házasságból 6 gyermek született, hárman érték meg a felnőtt kort, Mária Terézia volt köztük a legfiatalabb. 1801-ben Bécsben született, amikor szülei a Bonaparte tábornok csapatai által megszállt Toszkánai Nagyhercegségből a Habsburg Birodalomba menekültek. A testvérek: Karolina Fernanda (Ferdinanda) Terézia (1793–1802), gyermekkorban meghalt. Ferenc Lipót főherceg (1794–1800), gyermekkorban meghalt. Lipót főherceg (1797–1870), II. Lipót néven Toszkána nagyhercege. Mária Lujza Jozefa Krisztina Róza főhercegnő (1799–1857). Mária Terézia Franciska főhercegnő (1801–1855), Károly Albert szárd–piemonti király felesége. Egy halva született gyermek (*/† 1802). Ifjúsága Mária Terézia Franciska Bécsben született, ahová szülei 1799-ben menekültek, amikor a Toszkánai Nagyhercegséget francia csapatok foglalták el. Születése után egy évvel édesanyja, Lujza Mária hercegnő, utolsó (halott) gyermekének szülése során maga is meghalt. Apja, Ferdinánd főherceg ismét megnősült, ezúttal Mária Ferdinanda szász hercegnőt (1796–1865), az első házasságából való fiának, Lipótnak sógornőjét. Ez a házasság gyermektelen maradt. Mária Terézia Franciska főhercegnő ifjúkorát Bécsben és Würzburgban töltötte. Apjának az 1801-es lunéville-i béke értelmében le kellett mondania Toszkána nagyhercegi címéről Napóleon javára, cserébe az 1802-es az újonnan kreált Salzburgi Hercegséget kapta meg. 1805-ben újabb csere következett, Ferdinánd főherceg a würzburgi nagyhercegséget kapta meg. A család Würzburgba költözött. Napóleon bukása után, 1814-ben Ferdinánd és gyermekei visszatérhettek a bécsi kongresszus által helyreállított Toszkánai Nagyhercegségbe. 1815-ben Murat tábornagynak, Nápoly királyának támadása miatt ismét menekülniük kellett, de még ugyanabban az évben hazatérhettek. Házasságai, gyermekei 1817. szeptember 30-án Mária Terézia Franciska főhercegnő feleségül ment másodfokú unokafivéréhez, a Savoyai-ház carignanói ágából való Károly Albert savoya–carignanói herceghez (1798–1849), Savoya–Carignanói Károly Emánuel herceg (1770–1800) és Mária Krisztina Albertina szász–kurlandi hercegnő (1779–1851) fiához. Az esküvőt a firenzei dómban (azaz a Santa Maria del Fiore székesegyházban) tartották. A házasságot október 2-án a pápai nuncius is megáldotta. Három gyermekük született: Viktor Emánuel herceg (1820–1878), 1849-től szárd–piemonti király, 1861-től II. Viktor Emánuel néven az egyesült Olaszország első királya, akinek első felesége Habsburg–Toscanai Mária Adelheid Franciska főhercegnő (1822–1855) lett, Rainer József főhercegnek , a Lombard–Velencei Királyság alkirályának leánya. Ferdinánd Mária Albert Amadé herceg (1822–1855), Genova első uralkodó hercege, aki Erzsébet szász királyi hercegnőt vette feleségül, az ő leányuk lett a későbbi Margit olasz királyné (Margherita Maria Teresa Giovanna di Savoia , 1851–1926), akinek nevét a „Margherita pizza” máig őrzi. Mária Krisztina hercegnő (1826–1827), kisgyermekkorban meghalt. A családanya 1820 márciusában megszületett első fiuk, akinek az uralkodó neve után Viktor Emánuelnek kereszteltek. 1821-es zavargások nyomán I. Viktor Emánuel király lemondott a trónról öccse, Károly Félix javára. Az új király érkezéséig Mária Terézia Franciska férje, a liberálisabb szellemű Károly Albert carignanói herceg gyakorolta a régensi hatalmat, de intézkedéseit a visszatérő Károly Félix eltörölte, őt magát családjával együtt egy időre Toszkánába száműzte. A carignanói hercegné gyermekeivel a firenzei Villa del Poggio Imperiale kastélyban rendezkedtek be. 1822-ben megszületett második fia, Ferdinánd Albert Amadé herceg. Férje 1823-ban spanyolországi forradalom elleni hadjáratban járt. 1826-ban egy lányuk született, Mária Krisztina hercegnő, aki pár hónapos korában meghalt. Mária Terézia hercegnő teljesen gyermekei nevelésének szentelte magát. 1824 február 2-án a gyermektelen Károly Félix király bemutatta a népnek Károly Albert carignanói herceget, Mária Terézia férjét, mint a szárd–piemonti trón örökösét. korona várományosát. Mária Teréziát koronahercegnővé (Principessa Ereditaria) nevezték ki, visszatért Torinóba, majd Racconigibe (a piemonti Cuneo közelében). Szárd–piemonti királyné 1831. április 27-én Károly Félix király elhunyt, vele kihalt a Savoyai-ház férfiága. A carignanói herceg és felesége, Károly Albert és Mária Terézia Franciska elfoglalták a szárd–piemonti trónt. Az 1848-49-es függetlenségi háborúban elszenvedett vereségek után Károly Albert király lemondott a fia, Viktor Emánuel javára, Portugáliába vonult száműzetésbe, és még 1849-ben Portóban meghalt. Az özvegy Mária Terézia Franciska anyakirályné visszavonult a nyilvánosságtól. Mélyen katolikus és konzervatív személyiség volt, aki a háttérben komoly befolyással bírt fiára, II. Viktor Emánuel királyra. A szárd törvényhozásban (Legislazione Sabauda) latba vetette tekintélyét, hogy korlátozza Cavour grófnak a katolikus egyházi jogok megnyirbálására irányuló törekvéseit. 1851-ben hazatért szülőföldjére, Toszkánába, itt hunyt el 1855. január 12-én. Halála után egy héttel (január 20-án) elhunyt a menye, Mária Adelheid Franciska főhercegnő, a szárd–piemonti királyné (1822–1855), egy hónappal később (február 10-én) meghalt másodszülött fia, Ferdinánd Mária Albert herceg, Genova első hercege (1822–1855) is. Az elhalt királyné testét ünnepélyes keretek között Torinóba vitték, és az ottani királyi temetkezőhelyre, a Superga Bazilika (Basilica di Superga) kriptájába temették, férje mellé. Fia, II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király 1861-ben, a második itáliai függetlenségi háború után az egyesített Olasz Királyság első uralkodója lett. Mátray László (színművész) Mátray László (Kézdivásárhely, 1976. október 23. –) Jászai Mari-díjas magyar színművész. Élete Középiskolai tanulmányait a Mikes Kelemen Líceumban végezte el 1995-ben. Ezt követően felvételt nyert a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe, ahol 1999-ben végzett. A diploma szerzés után a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz szerződött, amelynek máig tagja. 2013-tól rendszeresen vendégszerepel a budapesti Nemzeti Színházban, ahol Vidnyánszky Attila és Zsótér Sándor rendezéseiben láthattuk. A színészi munkája elismeréséül 2016-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Díjai Kaszás Attila-díj (2010) Jászai Mari-díj (2016) Filmszerepei Fény hull arcodra (r. Gulyás Gyula, 2001) Előre! (r. Erdélyi Dániel, 2001) Varga Katalin balladája (r. Peter Strickland, 2009) Stambuch (r. Mészáros Péter, 2009) Blood Creek (r. Joel Schumacher, 2009) The Human Resources Manager (r. Eran Riklis, 2010) Kojot (r. Kostyál Márk, 2017) Kolumbia a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Kolumbia az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 13 sportágban 44 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el A világ legnagyobb óceánjáró hajóinak listája Forgalomban (100 000+ (GT)) Építés alatt (100 000+ GT) Felszabadulás napja A felszabadulás napja a függetlenség napjához hasonló nemzeti ünnep. Ezen az ünnepen arra emlékeznek, amikor egy ország népe forradalommal vetett véget egy idegen ország általi megszállásának, ami nem azonos egy másik országtól való elszakadással, a függetlenség kikiáltásával. Felszabadulás napja időrendben január 1. : – Kuba január 13. : – Togo január 26. : – Uganda február 26. : – Kuvait március 3. : – Bulgária április 4. : – Magyarország (1946–1990 között volt hivatalos, lásd: Magyarország felszabadításának napja ) április 11. : – Corleone április 25. : – Olaszország április 30. : – Vietnam május 5. : – Etiópia fasiszta olasz megszállás alóli felszabadulása 1941 -ben május 5. : – Csehország náci német megszállás alóli felszabadulása 1945 -ben május 5. : – Dánia náci német megszállás alóli felszabadulása 1945 -ben május 5. : – Hollandia náci német megszállás alóli felszabadulása 1945 -ben május 8. : – Norvégia náci német megszállás alóli felszabadulása 1945 -ben május 9. : – Jersey , Guernsey náci német megszállás alóli felszabadulása 1945 -ben május 17. : – Kongói Demokratikus Köztársaság május 25. : – Libanon június 14. : – Falkland-szigetek július 4. : – Ruanda július 19. : – Nicaragua július 21. : – Guam november 29. : – Albánia német megszállás alóli 1944 -es felszabadulás emlékére Döglött akták (harmadik évad) Ezen az oldalon a Döglött akták amerikai krimi tévésorozat harmadik évadának epizódlistája olvasható, melyet eredetileg 2005. szeptember 25. és 2006. május 21. között vetített az amerikai CBS televízió. Magyarországon ezt az évadot 2006. december 17. és 2007. június 3. között vetítette az RTL Klub. Ebben az évadban két olyan rész van, ahol egy előadótól választottak ki minden dalt: 8 Years (Tévúton): Bruce Springsteen Willkommen (Halálos szereposztás): John Kander and Fred Ebb Az évadban a legrégibb újra megnyitott akta éve: 1929 (77 éves) Az évadban a legfiatalabb újra megnyitott akta éve: 2005 (1 éves) Maggie Cheung Maggie Cheung Man-yuk (egyszerűsített kínai: ���, hagyományos kínai: ���, pinjin: Zhāng Mànyù) (Hongkong, 1964. szeptember 20. –) kínai színésznő és étterem tulajdonos. Angliában és Hongkongban nőtt fel, karrierjének kezdete, vagyis 1983 óta több mint hetven filmben játszott. Ő az első ázsiai színésznő, aki díjat nyert a Cannes-i Fesztiválon. Korai évek A hongkongi születésű Maggie Cheung Man-yuk családjának gyökerei Sanghajba nyúlnak vissza. Általános iskoláját 1971-től az egyik St. Paul's Convent Schoolban végezte. Kereskedő családja Maggie nyolcéves korában Hongkongból az Egyesült Királyságba emigrált, fiatal korának nagy részét ott töltötte. 1982-ben egy vakációra tért vissza Hongkongba, de végül egy modell munka kapcsán ott is maradt, majd a Lane Crawford áruházlánc egyikében kapott állást. 1983-ban részt vett a Miss Hongkong szépségversenyen, ahol második helyezett lett és Miss Photogenic díjat nyert. Ugyanabban az évben középdöntős volt a Miss World szépségversenyen. Karrier 1988-ig jellemzően csak cameo-megjelenései voltak a képernyőn. Első nevezetesebb szerepe Jackie Chan mellett a Rendőrsztori sorozatban volt (kivéve a 2004-es Újabb rendőrsztori). Maga Cheung igazi színészi karrierjét Wong Kar-wai 1988-as As Tears Go By című filmjében való szereplésétől számítja. A Centre Stage (Yuen Ling-yuk) című filmjében folyékonyan beszélt kantoni, mandarin és sanghaji nyelven egyaránt. A 2004-es Tiszta című drámában angolul, franciául és kantoni nyelven felváltva alakítja szerepét. Ázsián kívül az Irma Vep, a Centre Stage, Az utolsó éjszaka Hongkongban, a Szerelemre hangolva, a Hős, a 2046 és a Tiszta című filmek hoztak ismertséget számára. 1997-ben zsűritag volt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, 1999-ben a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon és 2007-ben a Cannes-i fesztiválon. 2006-ban, az 59. Cannes-i filmfesztiválon annak történelme során először a fesztivál hivatalos poszterén élő színésznő szerepelt, Maggie Cheung a Szerelemre hangolva című film szereplőjeként. 2007. február 7-én a The New York Times 2006-os Legnagyobb előadók elnevezésű listájára sorolta a színésznőt a Tiszta című filmben alakított szerepéért. Huszonöt évnyi filmes karrier után úgy döntött, visszavonul a színjátszástól, és filmes zeneszerzőként dolgozik. Díjak, jelölések Ázsiai–csendes-óceáni filmfesztivál Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Ezüst medve) Cannes-i fesztivál Chlotrudis-díj César-díj Golden Bauhinia Awards Golden Horse Awards Hong Kong Film Awards Hong Kong Film Critics Society Awards Montréal World Film Festival Shanghai International Film Festival Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiválja (Torino) Bressanvido Bressanvido település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 3167 fő (2017. január 1.). Bressanvido Bolzano Vicentino, Pozzoleone, San Pietro in Gu és Sandrigo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: X-Faktor (nyolcadik évad) Az X-Faktor egy angol licencen alapuló magyar tehetségkutató műsor, melynek legfőbb célja, hogy új popsztárokat fedezzen fel. A műsor nyolcadik évada 2018. október 6-án veszi kezdetét az RTL Klubon. A műsorvezető immár második alkalommal Kiss Ramóna lesz. A zsűrit ebben az évben is is ByeAlex, Gáspár Laci, Puskás Peti és Radics Gigi alkotja. Készítők A zsűri és a műsorvezetők A nyolcadik évadban ismét műsorvezetőként tér vissza az előző évad műsorvezetője, Kiss Ramóna. A korábbi híresztelésekkel ellentétben második alkalommal foglal helyet a zsűriben Radics Gigi énekesnő, a harmadik évadjukra visszatérő ByeAlex, Gáspár Laci és Puskás Peti mellett, ezzel a 2012-es évad óta ez az első alkalom, amikor nem történt változás sem a zsűri, sem a műsorvezető személyében az azt megelőző évadhoz képest. Műsorok felvételről Válogatók Ebben az évben is már 14 éves kortól lehetett jelentkezni. Az első válogató 2018. október 6-án került adásba. Mentorok háza Ebben az évben sem lesznek döntést segítő vendégelőadók, hanem minden mentor meghallgatja a négy kategória versenyzőinek produkcióit, majd az adott kategória mentora két versenyzőt automatikusan az élő adásokba visz, két további versenyzőt pedig a másik három mentorra bíz, akik közülük választják ki a harmadik továbbjutót. Saint-Ellier-les-Bois Saint-Ellier-les-Bois település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Saint-Ellier-les-Bois Gandelain, Chahains, Ciral, Longuenoë, La Roche-Mabile, Rouperroux, Saint-Didier-sous-Écouves és Saint-Martin-des-Landes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fortunátus szám A számelmélet területén egy adott n pozitív egész számhoz tartozó fortunátus szám (Fortunate number, Reo Fortune után) az a legkisebb m > 1 egész szám, amire pn# + m prímszámot eredményez, ahol a pn# primoriális az első n prímszám szorzatát jelöli. Például a hetedik fortunátus szám megtalálásához először ki kell számolni az első hét prímszám (2, 3, 5, 7, 11, 13 és 17) szorzatát, ami 510 510. Ehhez 2-t adva egy másik páros számot kapunk, 3-at adva 3 egy másik többszörösét, így tovább egészen 18-ig. 19-et hozzáadva azonban 510529-et kapunk, ami prímszám. Ezért 19 a hetedik fortunátus szám.A pn# -hez tartozó fortunátus szám mindig nagyobb pn-nél. Ez egyszerűen abból következik, hogy pn#, és így pn# + m is osztható m prímtényezőivel a 2 ≤ m ≤ pn értékekre. Az első néhány primoriálishoz tartozó fortunátus számok: A fortunátus számok nagyság szerinti sora az ismétlődő értékek eltávolítása után: Reo Fortune sejtése szerint egyetlen fortunátus szám sem összetett (Fortune-sejtés). A fortunátus prímek olyan fortunátus számok, melyek egyben prímszámok. Jelenleg (2012) minden ismert fortunátus szám prím. Torreblascopedro Torreblascopedro település Spanyolországban, Jaén tartományban. Torreblascopedro Mengíbar, Jabalquinto, Linares, Lupión, Begíjar és Villatorres községekkel határos. Lakosainak száma 2594 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Spider-Man: India A Spider-Man India egy Indában megjelent négyrészes mini-képregénysorozat volt mely 2004 és 2005 között jelent meg a Gotham Entertainment Group kiadásában. A sorozat a Marvel Comics talán egyik legsikeresebb képregényszereplőjének, Pókembernek indiai adaptációja. A Spider-Man India 2005-ben az Egyesült Államokban is megjelent gyűjteménykötet formájában. Cselekmény Pavitr Prabhakar szülei néhány évvel ezelőtt haltak meg, de a fiút még mindig rémálmok gyötrik. A legutóbbi álmában egy öregember jelet meg aki felszólítja a fiút, hogy fogadja el végzetét. A fiú nemrég költözött kis falujukból Mumbaiba Bhim bácsikájával és Maya nénikéjével. Bhim bácsi a legjobb lehetőségeket szeretné megadni Pavitrnak ezért, bár szegények, a legjobb iskolába járatja a fiút. Pavitrt azonban megvetik az iskolában származása miatt és gúnyolják amiért dhotit hord. Az egyetlen iskolatársa aki emberszámba veszi az Meera Jain. Pavitr otthon kiönti lelkét bácsikájának. Bhim bácsi megérti Pavitr fájdalmát, de ugyanakkor elmondja fiúnak, hogy a tehetségnek ára van, amit meg kell fizetni, és hogy a nagy tehetséggel és hatalommal nagy felelősség jár. Másnap a város egy másik pontján az iparmágnás, Nalin Oberoi egy amulett segítségével ősi ceremóniánk veti alá magát, aminek következtében démonná változik. A város másik részében Pavitr iskolatársai elől menekül, mikor belebotlik az álmában látott titokzatos öregemberbe. Az öreg elmondja neki, hogy egy ősi gonosz tért vissza a Földre és ez alkalommal nem az istenek avatárjai fognak szembeszállni vele, hanem neki kell. Az világegyetem őt jelölte ki, hogy a pók erejével harcoljon a gonosz ellen. A következő pillanatban Pavitr egy épület tetején találja magát pókjelmezében. Miközben próbára teszi újonnan szerzett képességeit nem törődik egy nő segélykiáltásával, mondván majd a rendőrség foglalkozik vele. A nőt néhány rabló támadta meg és az egyetlen aki a segítségére sietett az Bhim bácsi volt, aki a rablók megöltek. Pavitr bácsikája kiáltására visszafordul és mikor meglátja halott bácsikáját dühében a menekülő rablók nyomába ered. Haragjában majdnem megöli őket, de eszébe jutnak bácsikája szavai és hogy valójában ő is hiábas Bhim bácsi haláláért. Megjelenés gyűjteményben Spider-Man: India – ISBN 0-9762-4380-6 Spider-Man: India TPB (Marvel) – ISBN 0-7851-1640-0 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság (keretek) Ez a szócikk tartalmazza a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon részt vevő csapatok által nevezett játékosok listáját. A játékosok életkora az Eb első napjának, azaz 2016. június 10-i állapotnak megfelelő. A csoport Franciaország Szövetségi kapitány: Didier Deschamps Didier Deschamps 2016. május 12-én hirdette ki a 23 fős francia keretet. Raphaël Varane sérülés miatt kikerült a keretből, helyére Adil Ramit hívta be Deschamps. Május 28-án Jérémy Mathieu is kikerült sérülés miatt a keretből, a helyére Samuel Umtiti került. Május 31-én ugyancsak sérülés miatt Lassana Diarra helyére Morgan Schneiderlin került. Svájc Szövetségi kapitány: Vladimir Petković A svájci szövetségi kapitány 2016. május 30-án erősítette meg a végleges keretet. Románia Szövetségi kapitány: Anghel Iordănescu A szövetségi kapitány 2016. május 31-én hirdette ki a 23 fős keretet és a mezszámokat. Albánia Szövetségi kapitány: Gianni De Biasi Albánia 2016. május 31-én jelölte ki a végleges keretét. B csoport Anglia Szövetségi kapitány: Roy Hodgson Oroszország Szövetségi kapitány: Leonyid Viktorovics Szluckij Szlovákia Szövetségi kapitány: Ján Kozák Wales Szövetségi kapitány: Chris Coleman C csoport Németország Szövetségi kapitány: Joachim Löw Ukrajna Szövetségi kapitány: Mihajlo Ivanovics Fomenko Lengyelország Szövetségi kapitány: Adam Nawałka Észak-Írország Szövetségi kapitány: Michael O'Neill D csoport Spanyolország Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque Horvátország Szövetségi kapitány: Ante Čačić Csehország Szövetségi kapitány: Pavel Vrba Törökország Szövetségi kapitány: Fatih Terim E csoport Belgium Szövetségi kapitány: Marc Wilmots Marc Wilmots 2016. május 12-én 24 fős előzetes keretet hirdetett ki. Olaszország Szövetségi kapitány: Antonio Conte Svédország Szövetségi kapitány: Erik Hamrén Erik Hamrén 2016. május 11-én hirdette ki a 23 fős svéd keretet. Írország Szövetségi kapitány: Martin O'Neill F csoport Portugália Szövetségi kapitány: Fernando Santos Fernando Santos 2016. május 17-én 23 fős keretet hirdetett. Ausztria Szövetségi kapitány: Marcel Koller Marcel Koller 2016. május 12-én 24 fős előzetes keretet hirdetett. Magyarország Szövetségi kapitány: Bernd Storck Izland Szövetségi kapitány: Heimir Hallgrímsson és Lars Lagerbäck Heimir Hallgrímsson és Lars Lagerbäck 2016. május 9-én hirdette ki a 23 fős izlandi keretet. Gorgota (Prahova megye) Gorgota község és falu Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Crivina, Fânari, Poienarii Apostoli és Potigrafu. Fekvése A megye délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Ploieștitől, húsz kilométerre délre, a Prahova, a Ialomița és a Poienari folyók valamint a Cricov patak mentén. A község területén található a huszonhét hektáron elterülő Finari-tó. Történelem A települést 1740 körül alapították. A 18. században Poienarii Apostoli, Crivina és Gorgota falvak Poienarii Burchi, Poienarii-Rali és Poienarii Vechi településekkel alkottak egyetlen közigazgatási egységet. A 19. század végén a mai Gorgota község helyén három község működött: Gorgota községet Gorgota és Potigrafu falvak alkották, Prahova megye Crivina járásán belül. Iskolája 1887 -ben nyitotta meg kapuját. Crivina község Crivina és Fânari falvakból állt, összesen 793 lakossal. Iskoláját 1888 -ban alapították, templomát Crivina faluban pedig 1794 -ben szentelték fel, melyet 1840 -ben Dimitrie Ioanidis földesúr finanszírozásával felújították. Poenarii Apostoli is ekkor még községközpont volt, két alárendelt faluval: Poenari-val és Gorgani-al, összesen 849 lakossal. A község tulajdonában volt egy iskola valamint két templom, melyek közül az egyiket 1820 -ban, a másikat pedig 1744 -ben építettek. A két világháború között mindhárom község Prahova megye Câmpul járásához tartozott. A 20. század elején az új közigazgatási átszervezést követően Poenarii Apostoli községben Poenari és Gorgani falvakat egyesítették, Poenarii Vechi néven, a községnek ekkor 1035 lakosa volt. Crivina községben ezen időszakban 1016, Gorgota községben pedig 1331 fő élt. 1931-ben Fânari falut Crivina községtől Gorgota községhez csatolták. 1950-ben a községeket a Prahovai régió Ploiești rajonjához csatolták, majd 1952-ben a Ploiești régió részei lettek. 1968-ban Crivina községet megszüntették és Gorgota-hoz csatolták. Ekkor veszítette el Poenarii Apostoli is a községi rangját, területét pedig Gorgota és Poienarii Burchii községek között osztották fel. Az így kialakított község, az ekkor ismét létrehozott Prahova megye része lett. 2003-ban Potigrafu falu volt a Hideghegy (angolul: Cold Mountain) című film forgatási helyszíne. Montigny-Saint-Barthélemy Montigny-Saint-Barthélemy település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 85 fő (2015). Montigny-Saint-Barthélemy Courcelles-lès-Semur, Thoste, Aisy-sous-Thil, Bierre-lès-Semur és Dompierre-en-Morvan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aulich Lajos Aulich Lajos (született: Aulich Flórián Lajos) (Pozsony, 1793. augusztus 25. – Arad, 1849. október 6.) honvéd vezérőrnagy, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc harmadik – és az egyetlen aradi vértanú – hadügyminisztere. Származása, családja, tanulmányai Német anyanyelvű polgári családba született. Édesapja, Aulich Flórián, a pozsonyi német polgárközösség megbecsült tagja volt, aki egy vendégfogadó jövedelméből tisztes polgári létet tudott biztosítani családjának, így megengedhette magának, hogy fiait magániskolába járassa. Aulich Lajos és öccse, Pál iskolájában katonai jellegű képzés is folyt, és vélhetően ez indította a két testvért arra, hogy katonai pályára lépjenek. Aulich Pál később hadbíró lett, a szabadságharc alatt törzshadbíróként az itáliai hadszíntéren szolgált és 1881-ben nyugalmazott hadbíró tábornokként érte a halál. Aulich Lajos tizenkilenc évesen, 1812-ben hadapródként kezdte katonai pályafutását a pozsonyi székhelyű 2. (Hiller) gyalogezredben. Pályája a császári és királyi hadseregben 1812-ben az Osztrák Császárság – a Francia Császárság kényszerű szövetségeseként – egy hadtestnyi erővel részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában. Aulich Lajos a támogató hadtest egyik zászlóaljával a hadjárat alatt Galíciában állomásozott. Rátermettségének és katonai előképzettségének köszönhetően még ebben az évben zászlóssá léptették elő. 1813 augusztusában alakulatát a Csehországban – már Napóleon ellen – összpontosított császári főseregbe osztották be. Részt vett az 1813–1814-es hadjáratban és a döntő lipcsei csatában is. Harctéri helytállásáért hadnaggyá léptették elő. 1814. március 31-én a koalíció csapataival vonult be Párizsba. Az új szövetségi politikának megfelelően ezrede 1814-től „örökösen” I. Sándor orosz cár nevét viselte; Aulich Lajos a békeidőkben is mindvégig ebben az alakulatban szolgált. A bécsi kongresszus kezdetére a császárvárosba rendelték őket az ugyancsak odaérkező ezredtulajdonos tiszteletére. Az ezred 1819-től Pozsonyban, illetve a város környékén állomásozott, 1826-ban Nápolyba, 1829-ben a dalmáciai Zárába rendelték, majd 1830-ban visszakerült Pozsonyba, és ott is maradt a szabadságharcig. A császári hadseregben szokatlan módon a békeévek többségében toborzó központjuk közelében állomásoztak, így Aulich Lajos katonai szolgálatának jelentős részét szülővárosához közel tölthette. Katonaéveiből a párizsi bevonulástól a szabadságharc kitöréséig harmincnégy év telt el anélkül, hogy valóságos harci cselekményben részt vett volna, de egyéniségéhez a fegyveres harcnál jobban is illett a katonai tudományok tanulmányozása. Ismerősei világéletében kemény, szófukar embernek jellemezték, aki a hadsereget tekintette családjának. Soha nem nősült meg. Az ezred tisztikarában számos, később ismertté vált tiszttel szolgált együtt. Köztük volt: Nikolaus Philippovich von Philippsberg, aki később császári vezérőrnagyként az ozorai ütközetben esett fogságba, Anton Csorich és Anton Vogel , akik a szabadságharcban a császári hadsereg tábornokai voltak, Heinrich von Heß , Radetzky tábornagy itáliai hadseregének vezérkari főnöke, Móga János későbbi honvéd altábornagy, aki a pákozdi csatában a honvéd hadsereg parancsnoka volt, Bakonyi Sándor , 1848 októberétől honvéd vezérőrnagy, Jászvitz Ferenc, Ferdinánd Querlonde du Hamel, Inczédy Sámuel és Bánffy János , a szabadságharc hadseregének törzstisztjei, (1816 és 1826 között) Ludwig Hauk , a tizenhatodik aradi vértanú . Aulich 1823-ban hadnagy lett, 1832-ben alszázadosként századparancsnok beosztást kapott, és a továbbra is csak a császári és királyi hadseregben békeidőben megszokott lassú rangemelkedésre számíthatott. Előmenetelét az gyorsította meg, hogy a rangban közvetlenül előtte álló Bakonyi Sándornak jó kapcsolatai voltak a felső hadvezetésben. Aulich 1835-ben főszázados, 1844-ben őrnagy lett. 1847–1848-ban ő volt az utolsó rendi országgyűlést biztosító zászlóalj parancsnoka, majd amikor Bakonyi Sándort 1848. április 19-én ezredessé és ezredparancsnokká nevezték ki, Aulich alezredes lett, és átvette az ezred Győrben állomásozó zászlóaljának parancsnokságát. Nem tudni, hogyan vélekedett az 1848 márciusi változásokról. Csak későbbi tevékenysége alapján tételezhetjük fel, hogy egyre kritikusabban figyelhette Metternich abszolutizmusának csődjét, miközben egyre inkább kötődhetett ahhoz az országhoz, amelynek többségi nyelvét nem beszélte. Szerepe az 1848–49-es szabadságharcban A délvidéki kis háborúban Zászlóalját a pozsonyi pogromot követően, március 25-én Pozsonyba rendelték, majd az alakulat Trencsén vármegyében antiszemita és nemzetiségi megmozdulások megfékezésében vett részt. 1848 nyarán az új magyar katonai vezetés a már felállított néhány honvédzászlóalj és néhány mozgó nemzetőri alakulat mellett elsősorban a magyar területen állomásozó, magyar kiegészítésű sorezredekre számíthatott, mint mozgósítható katonai erőre, így a délvidéki szerb felkelés kiszélesedésekor, 1848 júliusában a hadügyminisztérium a 2. gyalogezredet is hadműveleti területre irányította. Aulich zászlóaljából két századot az eszéki vár őrségének megerősítésére vezényeltek, az ezred többi része a verbászi magyar katonai táborba került. Aulich Lajos részt vett a bácskai őrvonal kialakításában, majd alakulatával augusztus 19-én, Szenttamás második ostromakor került először harcba. Az ostrom során a Bechtold Fülöp parancsnoksága alatt álló magyar csapatok három irányból támadtak. Aulich zászlóalja a Verbász felől támadó, Bakonyi Sándor alá rendelt dandárhoz volt beosztva. A dandár az ütközet során átmeneti sikert tudott elérni, a 2. gyalogezred egy zászlóalja fel tudott jutni a sáncokra, a sánc áttörése azonban – elsősorban az egyes hadoszlopok működésének összehangolatlansága miatt – nem járt sikerrel. A magyar csapatok Bakonyi, Aulich és Lenkey János hozzáértésének köszönhetően nagyobb veszteségek nélkül vissza tudtak vonulni. A kudarc országszerte nagy felháborodást eredményezett, azonban nem a tisztikart, hanem a főparancsnok Bechtold Fülöpöt tekintették felelősnek, így Aulich továbbra is élvezte a magyar felső hadvezetés bizalmát. Az ekkor már ötvenötödik életévét betöltött alezredes a Délvidéken összevont sorkatonaság egyik legtekintélyesebb törzstisztjének számított, Bakonyi dandárparancsnoki megbízatása miatt 1848 szeptemberétől már gyakorlatilag ő vezette a 2. gyalogezredet. 1848. szeptember 21-én alakulatával részt vett Szenttamás harmadik ostromában. A Mészáros Lázár hadügyminiszter személyes vezetése alatt, mintegy 9000 gyalogossal és 1500 lovassal végrehajtott támadást Klauzál József őrnagy, vezérkari főnök tervei szerint hajtották végre. A nehézkes és bonyolult terv egyszerre több irányból történő, meglepetésszerű támadást írt elő, az egyes hadoszlopok azonban eltévedtek, elkéstek, így a meglepetés elmaradt és az elszigetelten harcoló hadoszlopok végül kénytelenek voltak meghátrálni. Az ütközetben Bakonyi és Aulich is egy-egy önálló hadoszlopot vezettek és az előző ostromhoz hasonlóan ebben az összecsapásban is a Sándor-gyalogság tudott némi sikert elérni. A délvidéki harcok során Aulich bizonyságot adott megbízhatóságáról és szaktudásáról, így Beöthy Ödön teljhatalmú kormánybiztos javaslatára az Országos Honvédelmi Bizottmány október 24-én, október 15-étől számítandó ranggal ezredessé léptette elő és a röviddel ezután vezérőrnaggyá előléptetett Bakonyi Sándor utódaként kinevezte a 2. gyalogezred parancsnokává. A 2. gyalogezred 1848 októberében csatlakozott a honvéd hadsereghez. Szenttamás harmadik ostroma után a délvidéken átmenetileg elcsendesedtek a harcok, míg más hadszíntereken válságosra fordult a helyzet, ezért 1848 novemberében a 2. gyalogezredet is elvezényelték innen. Az ezred 1. zászlóalja Franz Buchta őrnagy vezetésével a felső-erdélyi hadtesthez, a 2. és 3. zászlóalj Aulich Lajos vezetése alatt a feldunai hadsereghez csatlakozott. Az Aulich vezette zászlóaljak, mintegy 1200 újonccal kiegészítve, november 24-én Győr környékére települtek. A feldunai haderőben December közepéig a Duna felső folyásánál szüneteltek a hadműveletek, így jutott némi idő a jelentős számú újonc alapkiképzésére. A kiképzést azonban kellemetlen, Aulich Lajos személyét is érintő közjáték zavarta meg. A fővárosban elterjedt a híre annak, hogy a 2. gyalogezred néhány tisztje, élükön Aulich ezredessel végletekig császári érzelmű és „temérdek káromlásokat tesznek a magyarok ellen”. A sajtónyilvánosságot is kapott eset miatt Kossuth Lajos a feldunai hadsereg kormánybiztosa, Csány László intézkedését kérte az ügyben és felszólította a 2. gyalogezred tisztikarát, írásban nyilatkozzanak arról, vállalják-e a császári hadsereg elleni fegyveres harcot. Aulich elsőként írta alá a dokumentumot és tiszttársait is erre biztatta, amivel az ügy rendeződött, azonban a rosszindulatú híresztelések még napokig foglalkoztatták a közvéleményt és a 2. gyalogezred tisztikarával napi kapcsolatban álló Lukács Sándor győri kormánybiztos még december elején írt jelentéseiben is szükségesnek látta biztosítani az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökét Aulich hűségéről. Görgei Artúr hamar bizalmába fogadta a parancsokat mindig lelkiismeretesen végrehajtó ezredest és a Windisch-Grätz csapataival szemben a határon felálló magyar hadsereg egyik dandárának parancsnokává nevezte ki. Az iratok tanúsága szerint Görgei távollétében ő helyettesítette a fővezért. Aulich dandárának feladata a Kosztolányi-dandárral együttműködve Pozsony védelme volt. Már a hadműveletek megindulása előtt azonban nyilvánvaló volt, hogy az adott erőviszonyok mellett Pozsony nem védhető. A támadás megindulásakor Ordódy Kálmán dandárának visszavonulása, majd Guyon Richárd vesztes nagyszombati ütközete után a magyar csapatok jobbszárnya védtelenné vált, és Aulich december 17-én parancsot kapott a város kiürítésére. A Duna bal partján álló magyar csapatok maradékával a Csallóközön keresztül Komáromba, majd a fővárosba vonult. A fővárosban Aulich, a parancsnoksága alá tartozó alakulatokkal együtt ismét csatlakozott Görgei által vezetett feldunai haderőhöz, amely 1849 januárjában és februárjában Felső-Magyarországon működött feldunai hadtest, illetve később, a honvéd hadsereg átszervezése után VII. hadtest néven. A január 2-án a fővárosban tartott haditanács határozata szerint a feldunai hadtest feladata az volt, hogy Vácon keresztül vonuljon északnyugat felé, kísérelje meg felmenteni Lipótvárat, és ezzel vonjon el minél nagyobb császári erőket a főhadszíntérről, hogy megakadályozza Windisch-Grätz Debrecen elleni támadását. A hadtest végül Lipótvárat nem tudta felmenteni, de a stratégiai célt, a császári erők megosztását sikerült elérni, és az ezt követő visszavonulás a bányavárosokon át a Branyiszkói-hágón keresztül a Felső-Tiszáig, a szabadságharc egyik legsikeresebben végrehajtott hadművelete lett. A hadtörténetírás a sikert – joggal – Görgei Artúr nevéhez köti, ebben azonban része volt Görgei alparancsnokainak, így Aulich Lajosnak is. Görgei Vácon átszervezte a hadtestet, Aulich Lajos – Guyon Richárd, Kmety György és Piller János mellett – a létrehozott négy hadosztály egyikének parancsnoka lett. Alakulatába három gyalogzászlóalj, négy huszárszázad és tizenhat ágyú tartozott. A hadtest a Rétság–Ipolyság–Léva útvonalon próbálta megközelíteni Lipótvárat, a várat ostromló Simunich vezérőrnagy azonban értesült a magyar csapatok közeledéséről, és az általa kiküldött különítmény január 11-én Verebélynél, Aulich hadosztályába ütközött. Az ütközetben a császáriakat sikerült visszaszorítani, nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a délről Anton Csorich, északnyugatról Simunich, északról Christian Götz csapatai által körülvett hadtest a megsemmisülés veszélye nélkül eredeti célját nem érheti el, ezért Bayer József vezérkari főnök javaslatára Görgei úgy döntött, hogy a bányavárosok felé vonul. A menetparancs szerint Aulich hadosztályának Körmöcbányára, Piller Jánosénak Zólyomba, Kmety Györgyének Selmecbányára kellett vonulnia, Guyon hadosztályának pedig Szélaknán kellett védelemre berendezkednie. Aulich hadosztálya Körmöcbányától északra, Turcseknél beleütközött Götz vezérőrnagy csapataiba, aki éppen elfoglalni készült Körmöcbányát. A január 17-én lezajlott turcseki ütközetben a magyar csapatok 200, az osztrákok 40 főt veszítettek. Az összecsapás után mindkét fél magáénak tulajdonította a győzelmet és Aulich Körmöcbányára, Götz Mosócra vonult vissza. A hadtest a január 21-ei szélaknai és a január 22-ei hodrusbányai ütközetben a turcsekinél lényegesen nagyobb veszteségeket szenvedett, ezért Görgei úgy döntött, hogy hadtestét Besztercebányán összpontosítja, majd a Szepesség felé elhagyja a bányavárosokat. Aulich csapatai Körmöcbányán néhány napos pihenőhöz jutottak, azonban a többi hadosztály veresége és visszavonulása miatt teljes bekerítésbe kerültek. Körmöcbánya és Besztercebánya között a rendes forgalom a közöttük lévő hegylánc megkerülésével délen a Garam, északon a Turóc völgyén keresztül bonyolódott, ezeket az utakat azonban Csorich és Götz csapatai zárták el. A két város közötti Szkalka-hegy alatt egy bányaalagút húzódott, amely az 1830-as években beomlott és azóta sem használták. A hagyomány szerint egykor a kuruc fejedelem ezen az alagúton keresztül menekült ki a császári bekerítésből ezért a környékbeliek Rákóczi-alagútnak nevezték. Görgei és Aulich robbantásokkal, aládúcolásokkal járhatóvá tetették a járatot és a január 23-ról január 24-ére virradó éjszaka ezen keresztül vezették át Aulich hadosztályát Besztercebányára. A II. hadtest parancsnoka A kápolnai csata előtt kapta meg tábornoki kinevezését és a második hadtest parancsnoki posztját. Kossuth politikáját, különösen a trónfosztást, mikor az a függetlenségi nyilatkozat közreadása előtt tanácsát kérte, tiszttársaival ellentétben lelkesen támogatta. Részt vett az isaszegi csatában és Buda visszavételében is. Az Isaszegi csatában Klapka és Damjanich hadtesteivel kiveri Jellasicsot Isaszegről Szolgálaton kívül Reumatikus fájdalmainak gyógyításának idejére felmentését kérte beosztásából, melyet meg is kapott, így Buda bevételének másnapján, május 22-én átadta hadteste parancsnokságát Asbóth Lajos ezredesnek és gyógyfürdői kezelésre a fővárosban maradt. A Klapka György által készített haditerv pedig jelentős szerepet, a fősereg jobbszárnyát képező, Vág mentén működő haderő parancsnokságát szánta neki, a támadást azonban végül más haditerv alapján hajtották végre és Aulich a szabadságharc hátralévő részében már nem kapott csapatvezénylői megbízatást. Gyógykezelése alatt részt vett a fővárosban tartott haditanácsokon. Vukovics Sebő emlékirataiban ebből az időből olvasható Aulich fennmaradt kisszámú politikai és személyes kortárs jellemzéseinek egyike: A június végére jobb egészségi állapotba kerülő Aulich már kormánymegbízatást is tudott vállalni. Csány László miniszter és Kiss Ernő altábornagy, főhadparancsnok mellett tagja volt annak a háromtagú bizottságnak, melynek az volt a feladata, hogy fogadtassa el Görgeivel a szegedi összpontosítás tervét. A küldetés közvetlen előzménye az volt, hogy a június 29-én tartott minisztertanács a vesztes győri ütközet, illetve az orosz csapatok előnyomulásáról szóló hírek vétele után feladta a honvéd hadsereg Komárom körüli összpontosításának tervét és elhatározta, hogy a fő erőket Szeged környékén vonja össze. A határozat meghozatalában csak szolgálaton kívüli, illetve békebeosztásban lévő tábornokok vettek részt, a döntést az egy személyben fővezér és hadügyminiszter Görgei Artúr nélkül hozták meg, így Kossuth joggal tartott Görgei esetleges ellenkezésétől. Ezért került a küldöttségbe Csányi László miniszter, akit Görgei apjaként tisztelt, és Aulich Lajos, akinek katonai szaktudását Görgei igen nagyra értékelte. A küldöttség harmadik tagja, Kiss Ernő nyílt rendeletet kapott, amely felhatalmazta a fővezérség átvételére és a sereg Szegedre vezetésére, abban az esetben, ha Görgei megtagadná a határozat teljesítését. A június 29-én éjfél körül gőzhajóval Görgei komáromi főhadiszállására induló küldöttség Csány és Aulich személyének köszönhetően sikerrel járt. „Csány és Aulich [...] – hála sokszorosan bizonyított nemes gondolkozásmódjuknak és tetteiknek – oly nagy mértékben élvezték bizalmamat, [...] Mindezeknél fogva a kormány küldötteinek őszintén megígértem, hogy a minisztertanács határozatát a lehető leggyorsabban követni fogom.” A fővezér és hadügyminiszter azonban nem állta meg, hogy a szinte csak hátrányokkal járó haditerv pártolásáért Aulichra megjegyzést ne tegyen. A főhadiszálláson lévő Ludvigh János kormánybiztos visszaemlékezései szerint „Görgei ellenvetéseitől Csány engesztelő szavára elállott ugyan, de nem anélkül, hogy Aulichnak pár csípős megjegyzést ne tett volna, csudálkozását kifejezvén, hogy ő, Aulich, mint tapasztalt katona ily szökési tervbe bele tudott egyezni.” A küldöttség Görgei szóbeli ígéretével visszatért a fővárosba. Kossuth azonban a szóbeli ígéret után kapta meg Görgeinek egy, a küldöttséggel való tárgyalás előtt megírt levelét, melyben a tábornok arról írt, hogy seregével továbbra is Komárom környékén szándékozik maradni. Kossuth Lajos ezt a levelet tévesen a szóbeli ígéret felmondásának tekintette. A tévedés a szabadságharc további menetét befolyásoló, hibás döntéseket eredményezett. Kossuth leváltotta Görgeit a fővezéri posztról és helyére Mészáros Lázár volt hadügyminisztert nevezte ki. Görgei „Legyen hadügyminiszter, de fővezér egy pillanatig sem lehet tovább.”, írta a kormányzó elnök Klapka Györgynek július 1-jén. Kossuth tehát a kormányban akarta tartani Görgeit, a hadügyminiszterségről azonban a tábornok maga mondott le július 4-én, és lemondását a július 5-ei minisztertanács el is fogadta. A kormányban Görgei utódaként olyan hadügyminiszterre volt szükség, aki hozzáértése mellett megfelelő tekintéllyel is rendelkezik ahhoz, hogy a kormány hadügyi döntéseit a tábornoki karral elfogadtassa. Így esett a választás – Mészáros Lázár javaslata nyomán – Aulich Lajosra, aki a felkérést el is fogadta és 1849. július 14-étől a magyar kormány hadügyminisztere lett. A Szemere-kormány hadügyminisztere Aulich Lajos a hadügyminiszteri poszt ellátására alkalmasnak bizonyult, azonban képességei kibontakoztatására nem sok ideje maradt. Működésének megkezdésekor a kormány székhelye már Szeged volt. Itt egyszerre kellett a hadügyminisztérium munkájának újraindításával és a város környékén összpontosított alakulatok ellátásával és elhelyezésével foglalkoznia. A válságos katonai helyzetben igyekezett menteni a menthetőt, hadrendi számmal látta el a Szegeden nagy számban megjelenő töredék alakulatokat, a táborkari iroda szerepének erősítésével próbálta összehangolni a hadszíntéri parancsnokok gyakran egymásétól szögesen eltérő terveit, és elődeihez hasonlóan ő is kísérletet tett a honvéd hadsereg hadrendi egységesítésére. Jó szervezőnek bizonyult, figyelme a hadviseléssel kapcsolatos minden részletre kiterjedt. Rendeletei humanizmusáról és a forradalmi eszmék iránti mélységes elkötelezettségéről tanúskodnak. „... A jelen szabadságharczainkban éltöket oly hősies elszántsággal feláldozó honvédek sebesülésük esetében a hálás hontól a legnagyobb figyelmet és ápolást méltán igényelhetik...”, fejezi ki egyik utasításában. Július 22-én hadparancsban írta elő „...a magyar hadsereg összes parancsnokainak s mindenféle katonai elöljáróknak, miszerint parancsaik alatt álló idegen ajkú vitézeinket, tótokat, ráczokat, oláhokat stb. emberséges bánásmód által inkább ügyünknek megnyerni, s nemzetiségünkhöz édesgetni iparkodjanak, sem mint nemzetiségöket szidalmazzák...”, hiszen „...Rácz s oláh atyánkfiai, kik velünk harczolnak, gyermekei, szülöttei ugyanazon hazának, melynek mi; s tehetnek-e róla, hogy testvéreik ellenünk fegyvert fogtak a szabadság megdöntésére? Ők vérökkel mossák le magukról testvéreik gyalázatát.” Aulich miniszteri teendőinek ellátása mellett feladatának tekintette, hogy a magyar felső hadvezetésben tapasztalható ellentéteket, elsősorban a Kossuth Lajos és Görgei Artúr között fennálló ellentétet kiegyenlítse. Számos tábornoktársával ellentétben változatlanul hitt Görgei szándékainak tisztaságában és hadvezéri képességeiben, így meggyőződése volt, hogy egy Kossuth–Görgei találkozó tisztázhatja a félreértéseket. Július 24-én ő is aláírta Kossuth Görgeinek küldött, személyes találkozóról szóló utasítását, majd el is kísérte a kormányzót a nem veszélytelen útra. A találkozó helyét Karcag környékén jelölték ki, Görgeinek azonban az orosz csapatok váratlan tiszai átkelése miatt vissza kellett térni hadseregéhez és a találkozó nem jöhetett létre. A kormány és a képviselőház 1849. augusztus 1-jén Aradra tette át székhelyét. A szintén áttelepült hadügyminisztérium osztályainak egy része azonban nem Aradon, hanem Lugoson működött. Komolyabb tevékenységet már csak a táborkari és a kinevezési ügyeket intéző osztály fejtett ki. Aulich az aradi végnapokban, számos tiszttársához hasonlóan, hitelt adott azoknak a reményeknek, amelyeket az orosz tárgyalópartnerek nem hivatalos célzásai ébresztettek a tisztikarban, így jóhiszeműen javasolta Vukovics Sebővel és Csány Lászlóval együtt ő is Kossuthnak, hogy a teljes főhatalmat adja át Görgeinek. Részt vett a kormány utolsó, 1849. augusztus 10-ei ülésén, majd augusztus 11-én lemondott a hadügyminiszterségről. Ezután csatlakozott Görgei hadseregéhez és azzal együtt a szőlősi síkon tette le a fegyvert. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a volt honvédtisztek nem léphetnek orosz szolgálatba és kiadják őket az osztrákoknak, már neki sem voltak további sorsát illetően illúziói. Degré Alajos visszaemlékezései szerint, „Függni fogunk, uraim, mindnyájan függni fogunk. Én ismerem Ausztriát”, mondta a szabadságharc utolsó hadügyminisztere. Elítélése és kivégzése Világosnál letartóztatták. A tárgyaláson – társaihoz hasonlóan – nem kért kegyelmet. Amikor az aradi várbörtönben a kirendelt minorita lelkész október 5-én délután két órakor kivégzése előtt utoljára meglátogatta, gyertyaláng mellett ült, és Horatius költeményeit olvasgatta. A lelkészt szivarral kínálta volna, de látva, hogy abban már csak egy szál szivar van, a következőket mondta: „Sajnálom, ezzel meg nem kínálhatom, kell a reggeli útra.” Október hatodikán, hajnalban végezték ki tizenegyedikként (hetedikként a kötéllel kivégzettek sorában), Leiningen-Westerburg Károly után. Emlékezete Földi maradványait 1932-ben, a májusi árvíz után találták meg a vesztőhelyen végzett ásatások során. Homlokcsontját valaki emlékbe elvitte, de felhívásra az egyik aradi kávéházban egy pincérnek átadta, hogy vigye az egyik asztalnál ülő Kara Györgynek, az ásatás vezetőjének. 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszik. A budapesti Honvédelmi Minisztérium közelében utcát neveztek el róla. …és még egymillió lépés Az …és még egymillió lépés Rockenbauer Pál nagysikerű gyalogos országjáró ismeretterjesztő televíziósorozatának második része volt, a Másfélmillió lépés Magyarországon című film folytatása. A stáb az Országos Kéktúra útvonalának bejárása után 7 évvel, 1986. augusztus 31-én újra elindult fölfedezni Magyarországot, ezúttal a Nyugat- és Dél-Dunántúl természeti és kulturális értékeit. A Kőszegi-hegységben lévő Szent Vid-hegytől – az előző túra végpontjától – 680 kilométert gyalogolva 42 nap alatt, október 11-én érkeztek meg Szekszárdra. A film végigvezet az Alpokalja, Őrség, Göcsej, Dráva-mente, Belső-Somogy, Zselic, Mecsek és Tolna változatos tájain, bemutatva azok szépségeit, értékeit, az ott élő embereket, a hagyományos vidéki életformához kapcsolódó szokásokat, mesterségeket, tárgyi emlékeket, a falusi kultúrát, gazdálkodást és kisipart, a kézművesség és népművészet mestereit. Szót kapnak a fiatalabb nemzedékek is, a tradíciók őrzői és folytatói csakúgy, mint azok a helyi vezetők és vállalkozók, akik a városiasodás, modernizáció és gazdaságélénkítés támogatásában vagy éppen a turizmus fejlesztésében látták térségük felzárkóztatásának lehetőségeit. A sorozat előzménye a Másfélmillió lépés Magyarországon, folytatása pedig az 1990-ben készült Kerekek és lépések, amelyben a stáb – ekkor már Rockenbauer Pál nélkül – az Alföldet járta be kerékpárral, s a Zemplénbe visszatérve bezárta a kört. A természetjárást és honismeretet népszerűsítő három film a készítők szakmai profizmusával, giccs és hamis pátosz nélkül, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan mutatja be rendkívül gazdag körképben a késői Kádár-kor, majd a rendszerváltás időszakának vidéki Magyarországát, s mint ilyen, felbecsülhetetlen értékű kordokumentum. Az …és még egymillió lépés videováltozatban is megjelent: a 18 részt a TELEVIDEO Kiadó a kilencvenes években 5 VHS-kazettán, majd az MTV Zrt. 2007-ben 5 DVD-n adta ki, a MOKÉP forgalmazásában. Az epizódok 40–45 percesek. A stáb Faludi Sándor ( hangmérnök ) Gyenes Károly (szerkesztő) Heincz László (a rendező munkatársa) Rockenbauer Pál ( rendező ) Somkuti Viktor (segédoperatőr) Stenszky Gyula ( operatőr ) Szabados Tamás (operatőr) Tolnai Ferenc (kerékfelelős) Sinkó László, aki a film narrátori szerepében kíséri végig a stábot, személyesen nem minden forgatási napon tudott részt venni. Egyes szakaszokon a meghívott szakértők, továbbá egyéni és szervezett turisták, kirándulók, diákcsoportok, olykor helybeliek is csatlakoztak a stábhoz. Címdal A főcímben felhangzó dallam és szöveg az Indulj el (egy úton) című népdal némileg módosított szövegű változata, melyet a Muzsikás együttes játszott. Epizódok I. A nyugati határszélen A bronzkori várostól Savariáig Szombathelytől Jákon át... Körmendtől az Őrség felé Őrségi tájak II. A távoli Zalában Kacskaringó Vasban, Zalában A Zala völgyében Göcsejben Megy a csapat Kanizsára III. Somogy homokján, Zselic dombjain Az ismeretlen Belső-Somogy Somogyország déli tájain Belépünk a Zselicbe Pusztuló, éledő zselici falvak Megjegyzés: Az egykori társaság nem a mai térképen feltüntetett tájat járta be, hanem Nagykanizsától délnek tartott, egészen a Dráváig, s a folyó mentén haladt Barcsig. A barcsi ősborókás érintése után fordultak északnak, Kaposvár felé. Innentől kis eltérésekkel a mai útvonalat követték. IV. A Mecsekben A Nyugati-Mecsekben A Mecsek derekán A Keleti-Mecsekben Hegyek, völgyek, mesteremberek V. Tolnában Tolnai dombokon Az utolsó lépések A filmben felbukkanó települések I. A nyugati határszélen: Velem, Bozsok, Torony, Ondód, Sé, Olad, Szombathely, Nárai, Ják, Egyházasrádóc, Körmend, Halogy, Ivánc, Hegyhátszentmárton, Kondorfa, Szalafő, Őriszentpéter, Nagyrákos, Kerkáskápolna, Magyarföld, Magyarszombatfa, Gödörháza, Velemér II. A távoli Zalában: Velemér, Szentgyörgyvölgy, Kógyár, Felsőszenterzsébet, Kerkafalva, Pusztaszentpéter, Felsőcsöde, Csöde, Pankasz, Kisrákos, Szaknyér, Hegyhátszentjakab (Vadása-tó), Zalalövő, Nagyfernekág, Salomvár, Zalacséb, Kávás, Ebergény, Zalaegerszeg, Babosdöbréte, Milejszeg, Pálfiszeg, Csonkahegyhát, Becsvölgye (Kislengyel, Vargaszeg), Petrikeresztúr (Vörösszeg, Győrfiszeg), Zalatárnok, Szentkozmadombja, Rádiháza, Söjtör, Tófej, Gutorfölde-Újhegy, Szentpéterfölde, Bázakerettye, Kistolmács, Borsfa, Valkonya, Obornak, Homokkomárom, Nagykanizsa III. Somogy homokján, Zselic dombjain: Nagykanizsa-Miklósfa, Surd-Szőlőhegy, Belezna, Őrtilos-Szőlőhegy, Zákány, Somogybükkösd, Pátró (most: Nemespátró), Ágneslak, Csurgónagymarton, Csurgó-Szőlőhegy, Csurgó, Berzence, Somogyudvarhely, Vízvár, Babócsa, Komlósd, Drávaszentes, Barcs, Szulok, Kálmáncsa-Emlékmajor, Kálmáncsa, Lad, Dióspuszta, Magyarlukafa, Somogyhárságy, Kishárságy, Visnyeszéplak, Szilvásszentmárton, Patca, Szenna, Kaposszerdahely, Kaposszentjakab, Kaposvár, Zselickislak, Simonfa, Gálosfa, Ibafa, Györgymajor, Kán, Gorica, Hetvehely IV. A Mecsekben: Abaliget, Orfű, Kővágószőlős, Kővágótöttös, Cserkút, Bakonya, Pécs, Pécsbánya, Mánfa, Árpádtető (Béta-akna), Zobákpuszta, Kisújbánya, Püspökszentlászló, Pécsvárad, Zengővárkony, Kisújbánya, Óbánya, Mecseknádasd V. Tolnában: Mecseknádasd, Apátvarasd, Ófalu, Bátaapáti, Mórágy, Kismórágy, Zsibrik, Mőcsény, Szálka, Grábóc, Szekszárd A filmben megszólaló személyek A bronzkori várostól Savariáig (1986. VIII. 31.) Rockenbauer Pál bevezetője , Velemszentvid Bándi Gábor régész, Velemszentvid Lenzsér István asztalosmester és Palatkás József fafaragó népi iparművész, velemi Alkotótábor (Rockenbauer P. és Gyenes K. riportja) Banga László présháztulajdonos, Bozsok (Gyenes K. riportja) Bándi Gábor régész és Szilágyi István , Szombathely főépítésze, Sé – Oladi -kilátó Bándi Gábor régész, Savaria Múzeum, Szombathely Szentléleky Tihamér régész, a Vas Megyei Múzeumok főigazgatója, Savaria Múzeum, Szombathely Szombathelytől Jákon át... (1986. IX. 1–2.) Horváth Sándor , a Savaria Múzeum néprajzkutatója, Vasi Múzeumfalu, Olad (Gyenes K. riportja) Skultéti Rozália nyugdíjas, Nárai Doma Balázs szatócs és vevője, Nárai Dercsényi Dezső művészettörténész, Ják (Gyenes K. riportja) Tauber Péter igazgató, Szövetkezeti Gépipari Közös Vállalat GT Fémipari Üzeme, Ják (Gyenes K. riportja) Pegán László fafaragó, Egyházasrádóc -Kissároslak Körmendtől az Őrség felé (1986. IX. 2–3.) Madáchy Károly ny. tanár, iskolaigazgató, helytörténész, Körmend Nagy Zoltán igazgató, Cipőmúzeum, Körmend Szántó László patkoló- és gyógykovács, Körmend (Rockenbauer P. riportja) Komjáthy Kálmán szobafestő, néprajzi gyűjtő, Körmend Dercsényi Balázs művészettörténész, Ivánc Horváth Sándor , a Savaria Múzeum néprajzkutatója, Szalafő -Pityerszer Pető Imre kosárfonó, Szalafő -Papszer (Gyenes K. és Heincz L. riportja) Vörös Netti néni (ének és beszéd) , Szalafő -Alsószer (Gyenes K. riportja) Őrségi tájak (1986. IX. 3–6.) Valter Ilona régész, Őriszentpéter Káldi Gyula építész, Őriszentpéter (Gyenes K. riportja) Orbán Róbert túratárs , kéktúrázó, Őriszentpéter Paládi-Kovács Attila etnográfus és Palatkás József fafaragó népi iparművész, Őriszentpéter (Gyenes K. riportja) budapesti diákok az őriszentpéteri Őrségi Fogadóban (Gyenes K. riportja) Kovács Lajos tiszteletes, Nagyrákos Keserü Józsefné , a községi elöljáró felesége, Kerkáskápolna a stáb Keserü Józsefék tanyáján, Magyarföld -Berkihegy Varga Sándor fazekasmester, Velemér (Gyenes K. riportja) Dercsényi Dezső művészettörténész, Velemér Kacskaringó Vasban, Zalában (1986. IX. 6–8.) a stáb énekelve menetel Kerkafalva és Pusztaszentpéter között Devecz Oszkár , Pusztaszentpéter egyetlen lakója Rockenbauer Pál narrációja , Csöde Annus néni , gomba- és gyógynövénygyűjtő asszony, Csöde (Sinkó L., Gyenes K. és Rockenbauer P. riportja) Kovács Béla ny. iskolaigazgató, Helytörténeti Gyűjtemény, Pankasz Avas Jenő gazdálkodó, Kisrákos a stáb elköszön Orbán Róberttől és Sinkó Lászlótól a Vadása-tónál Berke Lászlóné gondnok, zalalövői Tájház (Gyenes K. és Rockenbauer P. riportja) A Zala völgyében (1986. IX. 9–11.) Redő Ferenc régész, Zalalövő (ásatás és bemutatóház) Szabó Imre méhész, Zalalövő -Nagyfernekág (Gyenes K. riportja) Süle Ferenc plébános, Salomvár (Gyenes K. riportja) Szabolcs Péter szobrász, Malom Galéria és Műteremház, Zalacséb Nagy Rozália ( Rózka néni ), gondnok, kávási Múzeumház (Gyenes K. riportja) Németh József igazgató, Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg Kustos Lajos , a városi tanács elnöke, Zalaegerszeg Baránka József építész, zalaegerszegi Művelődési Központ Németh József , Göcseji Falumúzeum , Zalaegerszeg Baránka József építész, bazitai TV-torony Göcsejben (1986. IX. 11–12.) Czugh János magyarszombatfai fazekasmester, Zalaegerszeg Rákosa József plébános, Milejszeg (Gyenes K. riportja) Pálfi Géza gazdálkodó és felesége, Pálfiszeg (Gyenes K. riportja) Salamon Jánosné Eszti néni (ének és beszéd) , Csonkahegyhát Baki István kötélgyártó, Csonkahegyhát (Gyenes K. riportja) Mileji László tanácselnök a stábbal , becsvölgyi és budapesti fiatalokkal (köztük Bea és Attila) a Malom Turistaházban, Kislengyel (Rockenbauer P. és Gyenes K. riportja) Takó Bálint gazdálkodó és felesége, Becsvölgye -Vargaszeg Péntek Elekné szatócs, Petrikeresztúr -Győrfiszeg (Gyenes K. riportja) a csapat pihenőn helyi gazdáknál a Petrikeresztúr – Zalatárnok közötti szőlőhegyen Megy a csapat Kanizsára (1986. IX. 12–16.; a nagykanizsai kiállítás felvételei később készültek) helybeli iskolások, Söjtör , Deák -kastély (Gyenes K. riportja) Farkas Zoltán geológus, a Zalai Természetbarát Szövetség főtitkára Czigány Ernő szőlősgazdával és a csapattal , Gutorfölde -Újhegy a csapat a kisvonaton (ének) , Szentpéterfölde – Bázakerettye Farkas Zoltán geológus, a Zalaegerszegi Olajipari Múzeum munkatársa, Bázakerettye Kerecsényi Edit néprajzkutató, ny. múzeumigazgató, az „Erdő és ember Zalában” c. kiállítás rendezője, Thúry György Múzeum, Nagykanizsa (Rockenbauer P. riportja) Cseke Ferenc tanár, helytörténész, turisztikai szakíró a Thúry György Gimnázium diákjaival, Nagybakónak : Kőszikla-szurdok Deák Jenő , a Nagykanizsai Természetbarátok Egyesületének elnöke és Tomasics János gondnok, Postás kulcsosház, Nagykanizsa -Örömhegy Az ismeretlen Belső-Somogy (1986. IX. 17–18.) Borsos Andrásné Bari néni (ének és beszéd) , Nagykanizsa - Miklósfa (Gyenes K. riportja) helyi lakos (emlékezés dr. Szentendrei Edgárra) , Nagykanizsa - Miklósfa Németh Attila operatőr, Mórichely Szakáll Edit és családja, fenyőtermesztők, Zákány Szakáll Miklósné , Dömötörfy Józsefné , Szomjas Károlyné tiszteletes asszony és Balassa Judit (ének és beszéd) , Pátró (Gyenes K. riportja) Deák Jenő , a Nagykanizsai Természetbarátok Egyesületének elnöke, Ágneslak a stáb a porrogszentkirályi Kardos János bácsi tanyáján, Horváth Ferenc porrogi képviselő és mások társaságában (beszéd, ének) , Csurgó -Szőlőhegy (Gyenes K. riportja) Dercsényi Balázs művészettörténész, Csurgó Gál Endre tanácselnök, Csurgó Horváth József csurgói középiskolai tanár, Berzence Somogyország déli tájain (1986. IX. 19–22.) falusi iskolások (ének) , majd özv. Győri Mihályné , Csizmadia Lajosné tanítónő, a helyi hagyományőrző csoport vezetője és más helybeliek, Somogyudvarhely (Rockenbauer P. riportja) Plecskó Mihály drávai halász, Vízvár Filarszky Nándor aranymosó , Vízvár (Rockenbauer P. riportja) Magyar Kálmán régész, Babócsa (ásatás) (Rockenbauer P. riportja) Orzsi Zoltán igazgató, Dráva Múzeum , Barcs (Sinkó L. riportja) Potencz Antal dohánytermesztő , Szulok (Gyenes K. riportja) Strublics Mátyásné gyöngyöspárta -készítő, Szulok (Gyenes K. riportja) Potencz Józsefné és Lempel Jánosné , helyi lakosok, szuloki temető (Gyenes K. riportja) Belépünk a Zselicbe (1986. IX. 23–25.) Tóth Lajos suszter a stáb tagjaival , Magyarlukafa (Rockenbauer P. riportja, részben spanyolul) Kékesi István és felesége, Lovas Katalin , iparművészek, a magyarlukafai tájház vezetői (Gyenes K. riportja) Kaiser Ádám zsupfedélkészítő, Magyarlukafa (Rockenbauer P. riportja) Terényi Gyöngyi bőrműves és férje, Ponóczky Sándor fafaragó, Magyarlukafa (Gyenes K. riportja) Lutz László úttörővezető és helybeli iskolások, Somogyhárságy (Gyenes K. és Rockenbauer P. riportja) Csepinszky Mária , a falumúzeum vezetője, Szenna (Gyenes K. riportja) táncosok és muzsikusok a szennai táncházban Kanyar József igazgató, Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár (Rockenbauer P. riportja) Takáts Gyula költő, Kaposvár : Dorottya-ház (Gyenes K. riportja) Pusztuló, éledő zselici falvak (1986. IX. 26–29.) Takáts Gyula költő, Kaposvár - Rómahegy : Róma-villa Takáts Gyula költő és Lévai József helytörténész, Kaposvár : Négytestvér-forrás (Rockenbauer P. riportja) Lévai József a stábbal és Takáts Gyulával , Kaposvár : Gyertyánosi-turistaház, Hangár-domb szombathelyi természetjárók a stábbal a simonfai turistaháznál Dercsényi Balázs művészettörténész, Gálosfa kéktúra -pecsétet hozó helybeliek a stábbal , Gálosfa Horváth J. Gyula plébános, Ibafa (Gyenes K. riportja) a stáb a csapattal az 500. km-t ünnepli, majd geológiai megállót tart (megszólal többek között Tolnai Ferenc, Rockenbauer Pál és Gyenes Károly ), Ibafa – Kán : Györgymajor–Hollófészek környéke helyi lakosok, Kán (Rockenbauer P. riportja) a csapat pihenőn Gorica mellett A nyugati Mecsekben (1986. IX. 29. – X. 1.) Vass Béla ny. mérnök, barlangkutató, Orfű : Abaligeti-barlang és Vízfő-forrás (Gyenes K. riportja) Juhász Árpád geológus, Jakab-hegy Levárdy Ferenc művészettörténész, Cserkút Kesztyűs Kálmán szőlősgazda és felesége, Kővágószőlős (Gyenes K. riportja) Kárpáti Gábor régész, Jakab-hegy : pálos kolostor és őskori földvár A Mecsek derekán (1986. X. 2–4.; a bánáti bazsarózsát bemutató felvételek 1987. májusban készültek) Horvát Adolf Olivér botanikus, ny. gimnáziumi tanár, Remete-rét és Dömörkapu (Gyenes K. riportja) Rockenbauer Pál narrációja , Pécs Bezerédy Győző helytörténész, a JPM Várostörténeti Múzeumának vezetője, Pécs (Rockenbauer P. riportja) Levárdy Ferenc művészettörténész, Pécs Gerő Győző régész, Pécs Karádi Károly , a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség vezetője és Kiss Lajos üzemeltető, Fehérkúti kulcsosház (Gyenes K. riportja) Schőnerné Pusztai Ilona építész, Mánfa Juhász Árpád geológus, Melegmányi-völgy–Árpádtető– Zobákpuszta A keleti Mecsekben (1986. X. 5–6.) Gyenes Károly narrációja , Gyopár kulcsosház–Hidasi-völgy–Csurgó– Márévár Sáfár József , Gyopár kulcsosház környéke (Gyenes K. riportja) Fórizs István „várkapitány”, Márévár (Sinkó L. riportja) Gerőné Sándor Mária régész (Márévár történetéről) , pécsi Kőtár Lazáryék , a csapat tagjai , Iharos-kút környéke (Tolnai F., Sinkó L és Gyenes K. riportja) Sáfár József és felesége a csapattal , Delelő-rét (Rockenbauer P. riportja) Buzás Endre , a Cigány-hegyi kilátó tervezője a helyszínen (Rockenbauer P. és Sinkó L. riportja) Péceli Endre orvos és ismerősei, Kisújbánya (Sinkó L. riportja) Agátz József idős helyi lakos, Kisújbánya (Gyenes K. riportja) Réger Vilmos szőlősgazda (gesztenyesütés) , Zengővárkony (Gyenes K. riportja) Hegyek, völgyek, mesteremberek (1986. X. 6–7.) Lantosné Imre Mária néprajzkutató, Zengővárkony Töttös Sándor szövőmester, népi iparművész, Zengővárkony (Gyenes K. riportja) Bognár Jánosné Éva néni , helyi lakos (emlékezés Fülep Lajosra, ének) , Zengővárkony (Gyenes K. riportja) Kürthy György fazekas, Óbánya (Gyenes K. riportja) Teimel József fazekas és családja (beszéd és ének; borozás a stábbal, megszólal Rockenbauer Pál is) , Óbánya (Gyenes K. riportja) Lantosné Imre Mária néprajzkutató, Mecseknádasd Hellenbrand János kádármester, Mecseknádasd Amrein Ferenc kőfaragó, szoborrestaurátor, Mecseknádasd (Gyenes K. riportja) Auth Henrik kötélgyártó, Mecseknádasd (Gyenes K. riportja) Schramm Antal német nemzetiségi tánccsoportjának bemutatója, Mecseknádasd Tolnai dombokon (1986. X. 8–10.) Balázs Eszter tanuló, Mecseknádasd Gerőné Sándor Mária régész, Mecseknádasd Lantosné Imre Mária néprajzkutató, Ófalu Pausch Antal faesztergályos, bútorasztalos, Ófalu Krutki Pál tanácselnök, Bátaapáti (Rockenbauer P. riportja) Juhász Árpád geológus, Mórágy (Rockenbauer P. riportja) Vigh Lajos borosgazda, néprajzi gyűjtő, Mórágy Machán István régiséggyűjtő, Mórágy Teszler Ella fazekas, népi iparművész Mórágy (Gyenes K. riportja) Zalai-Gaál István régész, Kismórágy (Tűzkő-dombi ásatás) Az utolsó lépések (1986. X. 10–12.) Geyer Henrik helyi lakos, Zsibrik (Juhász Á. riportja) a stáb tagjai elé kerékpározó bonyhádi fiatalember Szálka – Grábóc között (megszólal Heincz László, Juhász Árpád, Rockenbauer Pál is) Gyöpös Miklós restaurátor, Grábóc (Gyenes K. riportja) Bucsányi György és felesége, a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség vezetői, Szekszárd előtt (Rockenbauer P. riportja) Ordas Iván újságíró, a stáb szekszárdi kalauza, a város határában (Rockenbauer P. riportja) Dercsényi Dezső művészettörténész, Szekszárd Ordas Iván újságíró, Szekszárd Rosner Gyula régész, Szekszárd Prajda Vendel építész, Szekszárd (Sinkó L. riportja) ; a stáb tagjai kíséretükkel és vendéglátóikkal Prajdáék tanyáján (borozás, búcsúbeszélgetés – záróképsorok ) In memoriam ■ A túra alkalmával a Zengő környéke olyannyira magával ragadta Rockenbauer Pált, hogy kérésére családja ide, a híres zengővárkonyi szelídgesztenyésbe temettette el. Ez az ország legnagyobb, leghíresebb szelídgesztenye-ligeterdeje, sok száz évet megélt példányokkal. ■ Az ...és még egymillió lépésben végigjárt Velem–Kaposvár szakasz 1989-től vált a Kék út szerves részévé, „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra” néven. 2739 Taguacipa A 2739 Taguacipa (ideiglenes jelöléssel 1952 UZ1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. J. L. Brady fedezte fel 1952. október 17-én. Diccionario panhispánico de dudas A Diccionario panhispánico de dudas (jelentése spanyolul „Összspanyol nyelvhelyességi szótár”, szó szerinti fordításban ’A kétségek összspanyol szótára’, röviden DPD) a Spanyol Királyi Akadémia és a Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesülete által készített, először 2005-ben megjelentetett normatív spanyol helyesírási és nyelvhasználati szótár egy kötetben az Editorial Santillana kiadásában, valamint ingyenes internetes konzultációs lehetőséggel. Célja, hogy hasznos eszközként szolgáljon mindazok számára, akik tökéletesíteni szeretnék a spanyol nyelv ismeretét és használatát, választ adva a spanyol nyelvtan valamennyi területén – hangtan és helyesírás, ige- és névszóalaktan, mondattan, szókincs és jelentéstan – felmerülő legszokványosabb problémákra. Felépítése A DPD négy fő részből áll, ezek az alábbiak: I. Szótár (Diccionario) Tematikus szócikkek (artículos temáticos) : általános kérdésekkel foglalkozó szócikkek, mint például a hangsúlyozás szabályai, vagy az írásjelek, nagybetűk használata, stb. E szócikkek címszava vastag nagybetűvel (versalita negrita) van szedve. Nem tematikus szócikkek (artículos no temáticos) : konkrét szavakkal kapcsolatos kételyekkel foglalkoznak, például a hangsúlyozása, helyes írásmódja, többes száma stb. Az ilyen szócikkek címszava vastag kisbetűvel (redonda negrita) van szedve az idegen szavakról szóló szócikkek kivételével, amelyek vastag dőlt kisbetűvel (cursiva negrita) szerepelnek. II. Függelékek (Apéndices) Igeragozási modellek (Modelos de conjugación verbal) Rövidítések jegyzéke (Lista de abreviaturas) Betűrendbe sorolható jelek jegyzéke (Lista de símbolos alfabetizables) Betűrendbe nem sorolható jelek jegyzéke (Lista de símbolos o signos no alfabetizables) Országok és fővárosok jegyzéke a népnévvel (Lista de países y capitales, con sus gentilicios) III. Nyelvészeti szakkifejezések kislexikona (Glosario de términos lingüísticos) IV. Az idézetek forrásainak névjegyzéke (Nómina de fuentes citadas) A tárgyalt kérdéskörök A szócikkek a következő témaköröket érintik: Az ábécé betűi és a hangok, amelyeket jelölnek Az ékezet használata Kétféle elfogadott hangsúlyozással rendelkező szavak Bizonytalan vagy gyakran hibásan hangsúlyozott szavak Igék, amelyek néhány alakja hangsúlyozási problémákat vet fel Többféle elfogadott írásmóddal rendelkező szavak Gyakori helyesírási vulgarizmusok Egybe- és különírandó szavak, illetve kifejezések Az írásjelek használata A kis- és nagybetűk használata A rövidítések, betűszók és jelek írásmódja és használata A különböző számnevek (tő-, sor-, szorzó- és törtszámnevek) írásmódja és használata Az arab és a római számok használata Az idő és a dátum kifejezése Gyakran használt latin szavak és kifejezések Nyelvtani nemmel vagy a nőnemű alakkal kapcsolatos bizonytalanságokat felvető szavak A többesszámmal kapcsolatos bizonytalanságokat felvető szavak Rendhagyó felsőfokú melléknevek Az adelante/delante, adentro/dentro, afuera/fuera stb. típusú határozópárok A középfok használatában bizonytalanságokat felvető melléknevek és határozószók (mayor/más grande, menor/más pequeño, peor, mejor stb.) Vonatkozó, kérdő névmások és határozószók Hangsúlyos és hangsúlytalan személyes névmások A névelő használatával kapcsolatban felmerülő bizonytalanságok Az igei és névszói egyeztetéssel kapcsolatban felmerülő bizonytalanságok Rendhagyó igék Szerkezeti és ragozási bizonytalanságokat felvető szabályos igék Voseo Dequeizmus és queizmus Leizmus, laizmus és loizmus A személytelen és a szenvedő-visszaható mondatok megkülönböztetése és használata Számos kifejezés és szószerkezet használata Hasonló alakú, de eltérő jelentésű szavak, amelyeket a használat során gyakran összekevernek Téves értelemben használt szavak Kifogásolható tükörszók Neologizmusok Általánosan használt idegen szavak és kifejezések Bizonytalan írásmódú hely- és népnevek Svájc az 1998. évi téli olimpiai játékokon Svájc a japán Naganóban megrendezett 1998. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 12 sportágban 69 sportoló képviselte, akik összesen 7 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Curling Férfi Patrick Hürlimann Patrik Lörtscher Daniel Müller Diego Perren Dominic Andres Eredmények február 9., 14:00 február 10., 9:00 február 10., 19:00 február 11., 14:00 február 12., 9:00 február 12., 19:00 február 13., 14:00 február 14., 18:00 február 15., 17:00 Hódeszka * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Tamás Galéria Tamás Galéria (Budapest V. ker., Akadémia utca, működése: 1927–1944) Története Tamás Henrik műgyűjtő alapította. 1927-től a második világháborúig működött. Főleg a modern magyar festők műveinek kiállításával foglalkozott, azonban ez önmagában a galériát nem tartotta el, ezért képkeretezést, és német, francia, olasz reprodukciók árusítását is vállalták. Tamás Henrik és felesége Balogh Júlia a Széchenyi és az Akadémia utca sarkán egy földszinti bérleményben nyitotta meg kiállító- és kereskedő helyiségét. Első kiállításuk 1927. október 21-én nyílt meg, saját gyűjteményükből. Sokat mond a kiállításon bemutatott képek festőinek neve: Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Koszta József, Mednyánszky László, Réti István, Rudnay Gyula, Vaszary János. Nem csoda, hogy a kiállítást méltatta hasábjain Az Est, a Pesti Napló, a Pester Lloyd és Az Újság. 1927 karácsonyán már Rudnay Gyula, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Istókovits Kálmán rézkarcaival jelentkeztek. A két világháború közt számos csoportos és egyéni kiállításon (amelyek száma a 160-at is meghaladta), megfordult itt a magyar modern festők színe-java. A 2. világháború idején is élénk kiállítási tevékenység folyt, a háború vége felé a kiállítói helyiség és a Tamás Henrik gyűjtemény nagy károkat szenvedett, a gyűjtemény számos darabja elpusztult. 1945 után szerette volna Tamás Henrik újra megnyitni a galériát, de előbb anyagi okok miatt nem tudta ezt megtenni, később a politikai körülmények lehetetlenné tették magángalériák működtetését. Rokytnice nad Rokytnou Rokytnice nad Rokytnou település Csehországban, a Třebíči járásban. Rokytnice nad Rokytnou Chlístov, Kojetice, Stařeč, Štěměchy, Čáslavice, Mastník, Markvartice és Římov településekkel határos. Lakosainak száma 858 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Harald Schumacher Harald Schumacher (Düren, 1954. március 6. –) nyugatnémet válogatott Európa-bajnok német labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban 1962-ben a Schwarz-Weiß Düren csapatában kezdte a labdarúgást. 1972-ben szerződtette az 1. FC Köln, ahol pályafutása jelentős részét töltötte. A kölni csapattal egyszer lett bajnok a Bundesligában és háromszor nyerte le a nyugatnémet-kupát. Az 1987–88-as idényben a Schalke 04, 1988 és 1991 között a török Fenerbahçe együttesében védett. A török csapattal az 1988–89-es idényben bajnokságot nyert. Aktív labdarúgó-pályafutása utolsó idényét a Bayern München csapatánál töltötte az 1991–92-es idényben. Az 1995–96-os szezonban már kapusedzőként dolgozott a Borussia Dortmund csapatánál, amikor sérülések miatt egy bajnoki mérkőzésre beugrott védeni és ezzel tagja lett a bajnokcsapatnak. A válogatottban 1979 és 1986 között 76 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban. Tagja volt 1980-as Európa-bajnok csapatnak. 1982-ben a spanyolországi, 1986-ban a mexikói világbajnokságon ezüstérmet szerzett a válogatottal. Az 1982-es világbajnokság elődöntőjében Franciaországgal találkozott a nyugatnémet válogatott. Schumacher és a francia Patrick Battiston egy hosszú előreadott labdát próbáltak megszerezni. Ennek során a német kapus durván ütközött a francia játékossal, aki ennek következtében eszméletét vesztette, hordágyon vitték le és le kellett cserélni. Az eset után a holland játékvezető Charles Corver nyugatnémet kirúgást ítélt és Schumacher semmilyen figyelmeztetést nem kapott. Battiston kórházba került és két fogát is elvesztette. Schumacher próbálta bagatellizálni az esetet pár cinikus nyilatkozattal. Végül találkozott a kórházban Battistonnal és bocsánatot kért, amit a francia játékos elfogadott. Edzőként 1992 és 2003 között a Schalke 04, a Bayern München, a Borussia Dortmund és a Bayer Leverkusen kapusedzője volt. 1998 és 1999 között a Fortuna Köln vezetőedzője volt. 1999 decemberében a Waldhof Mannheimtől elszenvedett 2–0-s vereség után menesztette a klub elnöke Jean Löring Sikerei, díjai Világbajnokság ezüstérmes: 1982, Spanyolország , 1986, Mexikó Európa-bajnokság Európa-bajnok: 1980, Olaszország Nyugatnémet bajnokság (Bundesliga) bajnok: 1976–77 Nyugatnémet kupa (DFP-Pokal) győztes: 1977, 1978, 1983 Török bajnokság bajnok: 1988–89 Német bajnokság (Bundesliga) bajnok: 1995–96 Könyve Harald Schumacher: Anpfiff. Enthüllungen über den deutschen Fußball – Droemer Knaur, 1987 ISBN 3-426-26298-3 Marcin Dunin Marcin Dunin (németül: Martin von Dunin) (Wał, 1774. november 11. – Poznań, 1842. december 26.) gniezno-poznańi érsek. Életútja Rawában és Brombergben a jezsuitáknál tanult, majd 19 éves korában a Collegium Germanicum növendéke lett. 1797. szeptember 23-án Rómában pappá szentelték. Visszatérve hazájába, eleinte a Krakkói egyházmegyében, majd külföldön működött. 1808-ban gnieznoi, 1824-ben poznańi kanonok és iskolafelügyelő, 1829-ben az érseki egyházmegye adminisztrátora, 1831-ben gniezno-poznańi érsek lett. A vegyesházasságok kérdése összeütközésbe hozta az államhatalommal. 1837 januárban a minisztériumhoz, majd minthogy választ nem kapott, októberben egyenesen a királyhoz intézte kérvényét, hogy a vegyesházasságok ügye az egyház törvényeinek megfelelő elintézést nyerjen. A felelet az volt, hogy ez már rendezve van és rajta változtatni nem fognak. Eközben történt a kölni érsek elfogatása és december 10-én a pápai allokució, mely a Poroszországban létező gyakorlatot a vegyesházasságok körül az egyház törvényeivel ellenkezőnek mondja. Erre Dunin 1838. február 27-én pásztorlevelet bocsátott ki, melyben a felfüggesztés büntetésének terhe alatt megtiltotta papjainak, hogy az egyház törvényeivel ellenkező vegyesházasságok kötésénél segédkezzenek. A minisztérium az érseket a pásztorlevél visszavonására akarta bírni, de minthogy ez hosszabb tárgyalások után sem sikerült, megindította ellene a bűnvádi eljárást, mely 1839. február 23-án azzal végződött, hogy a poznańi törvényszék az érseket méltóságától megfosztotta és 6 hónapi várfogságra ítélte. Az ítélet kihirdetése előtt azonban Berlinbe hívták, és minthogy most sem engedett, április 5-én kihirdették előtte az ítéletet. A király elengedte ugyan a várfogságot, de az ítélet első részét fenntartotta olyformán, hogy az érsek Berlinben tartózkodjék, az egyházmegye kormányzásáról mondjon le, emellett azonban teljes érseki fizetését élvezze. Az érsek, minthogy áprilistól októberig folytonos kérelmei dacára sem nyerte meg az engedélyt, hogy egyházmegyéjét kormányozhassa és oda visszatérhessen, október 4-én Poznań-ba visszament. Erre október 8-án elfogták és Colbergbe internálták. Az 1840. június 7-én beállott trónváltozás visszaadta a száműzött érseknek egyházmegyéjét és szabadságát. IV. Frigyes Vilmos trónralépte után rögtön megkezdte a tárgyalásokat Duninnal, és ezek eredményes lebonyolítása után, 1840. augusztus 3-án visszatérhetett az érsek egyházmegyéjébe. Új pásztorlevelet bocsátott ki papságához, melyben előírta, minthogy az állam az egyház által a vegyes házasságoknál kívánt garanciákat megtartani úgy sem engedi, ezeket nem kell követelni, de másrészt a papnak semmi olyan tenni nem szabad, ami által az így megkötött házasságot helyeselné. A vegyesházasságok tehát csak passzív asszisztencia mellett köthetők. Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Apostol Klaudia Apostol Klaudia (Budapest, 1992. március 17. – ) magyar pszichológus, politikus. 2017. március 6. óta a Lehet Más a Jövő társelnöke, a 2018-as országgyűlési választásokon a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőjelöltje Pest megye 7-es számú választókörzetében. Életrajza Budapesten, Pestszentlőrincen született és élt 12 éves koráig. 2005-ben családjával Gyálra költözött, ahol 24 éves koráig élt. Pályakezdő pszichológusként is Gyálon helyezkedett el, egy helyi általános iskolában dolgozott két tanéven keresztül mint iskolapszichológus. Dolgozott több civil szervezetnél, illetve a szociális ellátásban mint mentálhigiénés szakember. Szakmai érdeklődési köre a mentális és pszichoszomatikus betegségek prevenciójának az elősegítése, illetve a már kialakult zavarok mellett a fizikai és pszichikai jóllét fokozása. Tanulmányai A Veres Pálné Gimnázium elvégzése után a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán kezdte meg tanulmányait 2010-ben, ahol 2013-ban szerzett viselkedéselemzői alapdiplomát. Ezt követően 2013 és 2015 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen klinikai és egészségpszichológia szakirányú mesterképzésen vett részt. Mesterdiplomáját A méhnyak-, és emlőrák szűrésen való részvétel pszichoszociális aspektusainak vizsgálata c. kutatása alapján kapta meg. Diplomaszerzést követően sématerápiás, mindfullness tanfolyamokon és személyközpontú módszerspecifikus képzésen vesz részt. Közéleti szerepvállalásai A Lehet Más a Politikához 2010-ben nyújtotta be a csatlakozási kérelmét. Egyetemi tanulmányai alatt nem volt aktív a pártban, majd 2016-ban a Pest-délkeleti területi szervezet elnöke lett. A Lehet Más a Jövőhöz szintén 2016 elején csatlakozott, ahol elnökségi tag lett 2016 őszén, majd az ifjúsági szervezet társelnökévé választotta a közgyűlés 2017 márciusában. Lehet Más a Jövő A Lehet Más a Jövő elnökségi tagjaként, majd társelnökként az alábbi szakpolitikai javaslatokkal foglalkozott: szövetkezeti diákmunka erőteljesebb védelme, isztambuli egyezmény ratifikációja, vállalkozz fiatal, itthon! program felülvizsgálata, demokrácia-oktatás fejlesztése, a választójog 16 évre való lecsökkentése (2022-től), HÖOK rendszer felülvizsgálata, hallgatói ösztöndíjak emelése (Bursa-ösztöndíj emelése), diákhitel-reform (a már meglévő diákhiteleket részére is biztosítsák az ingyenes kamatozást) Lehet Más a Politika A 2018-as választási program megalkotása során az egészségügyi, az oktatási, illetve a fiatalokkal kapcsolatos programrészek kidolgozásában vett részt. Az ifjúsági programalkotást koordinálta. A 2018-as országgyűlési választásokon egyéni képviselőjelöltjeként a vecsési körzetben indul. A Lehet Más a Politika országos listáján a 22. helyére került a párt legfiatalabb női országgyűlési képviselőjelöltjeként 2017 decemberében. Vecsés képviselőjelöltjeként elsősorban az agglomerációban élő fiatalok helyzetével szeretne foglalkozni, véleménye szerint a városok kiüresedése mind a fiatalabb, mind az idősebb generációk életét megnehezíti. Lasovac Lasovac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigagatásilag Šandrovachoz tartozik. Fekvése Belovár központjától légvonalban 15, közúton 21 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re délre, a Bilo-hegység déli lejtőin, a Šandrovačka-patak partján fekszik. Története A falu területe a 17. századtól népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Laszovacz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Laszovecz” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Laszovecz” néven 91 házzal, 60 katolikus és 412 ortodox vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. 1857-ben 528, 1910-ben Lasovac Brdoval együtt 1.161 lakosa volt. A faluban az Osztrák-Magyar Monarchia idejében az olcsó földek miatt és a jobb megélhetés reményében jelentős számú magyar lakosság települt le. Az 1910-es népszámlálás szerint a falu lakosságának 34%-a szerb, 34%-a horvát, 30%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 57%-a horvát, 21%-a szerb, 8%-a magyar nemzetiségű volt. 2011-ben 561 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Lakossága (Az 1910-es és 1921-es adat Lasovac Brdo lakosságát is tartalmazza.) Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus temploma. Oktatás A településen elemi iskola működik, ahova Lasovac és Lasovac Brdo falvakon kívül Ravneš és Kašljavac gyermekei is járnak. Egyesületek Az önkéntes tűzoltó egyesületet 1954-ben alapították. Marcin Suchański Marcin Suchański (Bytom, 1977. június 23. –) lengyel labdarúgókapus. Claire Tomalin Claire Tomalin (születési neve Claire Delavenay) (London, 1933. június 20. –) angol irodalmi életrajzíró és újságíró. Irodalmi tevékenysége Francia gimnáziumban érettségizett, Cambridge-ben angol irodalmat tanult. Egy ideig a könyvkiadásban dolgozott, majd újságíró lett. A New Statesman és a The Sunday Times irodalmi szerkesztője volt. A nyolcvanas évek végétől írók és velük kapcsolatban álló személyiségek életrajzait publikálta. Könyvei kivétel nélkül kedvező kritikákat kaptak. Claire Tomalin a Royal Society of Literature tagja 1974 óta, elnökhelyettese 1976 óta, és a Nemzetközi PEN Club brit szekciójának egyik elnökhelyettese 1997 óta. Első férje Nicholas Tomalin újságíró volt, aki a jom kippuri háborúban vesztette életét, második férje Michael Frayn regény- és drámaíró. Irodalmi díjak James Tait Black Memorial díj, 1990 Hawthornden-díj , 1991 Whitbread Book Award, 2002 Rose Mary Crawshay díj, 2003 Latham díj, 2003 Samuel Johnson díj, 2003 Művei A Life on My Own, 2017, ISBN 978-0-241-23995-7 Charles Dickens : A Life, 2011, ISBN 978-0670917679 Thomas Hardy : The Time-Torn Man, 2007, ISBN 978-1594201189 Samuel Pepys : The Unequalled Self, (New York, Alfred A. Knopf, 2002), ISBN 0-670-88568-1 or ISBN 0-14-028234-3 Jane Austen : A Life, 2000, ISBN 0-14-029690-5, Several Strangers; writing from three decades, 1999, Viking, London. Katherine Mansfield: A Secret Life, (London, Viking, 1987, 1998), ISBN 0-14-011715-6 Mrs. Jordan's Profession: The Story of a Great Actress and a Future King, 1995, ISBN 0-14-015923-1 Shelley and His World, 1992, ISBN 978-0140171525 The Invisible Woman: The Story of Nelly Ternan and Charles Dickens , (New York, Knopf, 1991), ISBN 039 457 95 93 The Life and Death of Mary Wollstonecraft (London, Weidenfeld & Nicolsen, 1974), 1992, ISBN 0-14-016761-7 Magyar nyelven megjelent műve Jane Austen élete ; ford. Sipos Katalin; Európa, Bp., 2010 ISBN 978-963-07-8942-4 Charles Dickens élete ; ford. Sipos Katalin; Európa, Bp., 2012 ISBN 978-963-07-9483-1 San Lorenzo kanton San Lorenzo kanton Ecuador csendes-óceáni partvidékén található, Esmeraldas tartomány északi részén. Közigazgatási központja San Lorenzo. A kanton népessége a 2001-es népszámlálás adatai alapján 28 180 fő volt. Spielmann József Spielmann József (álneve Kéri József, Mezővelkér, 1917. május 9. – Marosvásárhely, 1986. augusztus 28.) erdélyi magyar tudománytörténeti és orvosszociológiai szakíró, egyetemi oktató, Sebestyén (Spielmann) Mihály apja. Életútja Középiskoláit a marosvásárhelyi Papiu Ilarian Líceumban végezte (1934), Kolozsváron az I. Ferdinánd Egyetem Orvosi Karán szerzett diplomát (1940). 1940–42 között a faji törvények miatt csak díjtalan gyakornokként dolgozhatott az Országos Társadalombiztosító Intézetben. 1942 októbere és 1944 szeptembere között munkaszolgálatos volt Pecsétszegen, Budapesten, Pakson és Borgóprundon; 1944. szeptember 1-jén átszökött a szovjet hadsereghez, ahol önkéntes tolmácsként dolgozott 1945. január 1-ig. Marosvásárhelyre hazatérve 1945-ben az Állami Kórház belgyógyászati osztályának alorvosa, a Bolyai Tudományegyetem Orvostudományi Karán gyakornok, majd tanársegéd 1948-ig. 1948–53 között az OGYI társadalomtudományi tanszékén filozófiát adott elő. 1953-ban áthelyezték az orvos- és gyógyszerészet-történeti tanszékre, ahol 1961-ig előadótanár, utána professzor. 1982-ben nyugdíjazták, de megmaradt emeritus professzornak. 1955–75 között felelős szerkesztője volt a marosvásárhelyi OGYI Orvosi Szemle c. folyóiratának, 1971–75 között szerkesztőbizottsági tagja a Román Akadémia filozófia- és tudománytörténeti kiadványának, a Noesisnek. 1962-ben a Din istoria filozofiei în România harmadik kötetének társszerzőjeként munkatársaival együtt megkapta a Román Akadémia Bălcescu-díját; 1973-ban a Magyar Orvostörténelmi Társaság Veszprémi István-díjjal jutalmazta. Pályája elején verseket is közölt a Brassói Lapokban (1939), később irodalomtörténeti és -kritikai tanulmányokat írt Salamon Ernőről, Brassai Viktorról és Gábor Istvánról. Sajtó alá rendezte és bevezetővel látta el Petelei István novelláit (Marosvásárhely, 1956). Kutatási területe A hazai és az egyetemes orvos- és gyógyszerészet-történet a kései erdélyi humanizmus korától (a 16. század második fele) a 19. század derekáig; a népgyógyászat; a magyar–román–szász és az egyetemes gyógyászat kapcsolatai. Publikációs tevékenysége Tanulmányokat és cikkeket közölt az Orvosi Szemle, Ardealul Medical, Revista Medicală, Cercetări Filozofice, Revista Învăţământului Superior, Igaz Szó, A Hét, Korunk, Utunk, Művelődés hasábjain, valamint külföldi folyóiratokban (Comm. de Hist. Artis Med., Die Waage, Armarium, Orvosi Hetilap). A második világháború után a romániai magyar orvostudomány és gyógyszerészet helyzetét a Koppándi Sándor szerkesztette Romániai magyar nemzetiség (Bukarest, 1981) c. kötetben vette számba. Kötetei Nyulas Ferenc (Soós Pállal, Bukarest , 1955); Lechner Károly (Balázs Sándorral, Bukarest, 1956); A hazai orvostudomány történetéből (összeáll., Bukarest, 1957); Klinik und Pathologische Anatomie der Erythromyelosis Leuchemica (Haranghy Lászlóval, Dóczy Pállal és Székely Károllyal, Budapest, 1958); De la medicina empirică la medicina ştiinţifică (Bukarest, 1961); Istoria medicinei (társszerző, Bukarest, 1963); Másoknak világítva. Mátyus István életregénye (Bukarest, 1969; Bukarest, 2. kiad. Kolozsvár, 1970); Istoria medicinei universale (társszerző, Kolozsvár, 1970); A közjó szolgálatában. Tudomány- és művelődéstörténeti tanulmányok (Kolozsvár, 1976); Restituiri istorico-medicale. Studii de istoria ştiinţei şi culturii (Ştefan Milcu előszavával, Kolozsvár, 1980); Betegség–orvoslás–társadalom. Az orvosi szociológia vázlata (Kolozsvár, 1984). Bevezető tanulmányával, fordításában (Imreh Piroskával) és gondozásában jelent meg Victor Babeș Egészségügy és politika c. kötete (Bukarest, 1977. Téka sorozat ). Egyetemi jegyzetei Orvostörténelem. I. (Marosvásárhely, 1955); Az orvostudomány története. I. Általános orvostörténelem (Marosvásárhely, 1960); Az orvostudomány története (Marosvásárhely, 1979). Társasági tagság Tagja volt többek között a párizsi Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak (1965-től), a németországi Nemzetközi Gyógyszerészet-történeti Társaságnak (1967-től), a londoni The Society for the Social History of Medicine-nek (1970-től), a hágai Nemzetközi Gyógyszerészet-történeti Akadémiának (1973-tól), a montpellieri Orvostörténeti Társaságnak (1978-tól), tiszteletbeli tagja a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak (1973-tól). Temesvár története Temesvár több uralmat élt át, és történetének legnagyobb részében fontos helység volt a régiójában, sőt, azokban az államokban, amelyekhez tartozott. Első hiteles írásos megemlítése valószínűleg 1266-ból származik, amikor a Magyar Királyság területén volt. Magyarország fővárosának is lehet tekinteni a 14. század néhány évében. A 16. században oszmán kézre került, majd a 18. század elején a Habsburg Birodalom kerítette hatalmába. Ennek keretében újból Magyarország egyenes fennhatósága alá került a 18. század vége felé, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után ismét Bécs uralkodjon közvetlenül felette. Kevéssel az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulása előtt megint Magyarországhoz került 1918-ig, amikor Romániához csatolták. A II. világháború után Temesvár történetének legfontosabb eseménye az 1989-es romániai forradalom kirobbanása volt ebben a városban. A legrégibb időktől az oszmán-törökök bevonulásáig (–1552) A mai Temesvár területe ősidők óta lakott. A majdani város földrajzi elhelyezkedése kedvező volt az emberek élete szempontjából, három fontos folyó (a Maros, a Tisza és a Duna) közelségének, a termékeny síkságnak és a szélesen elterülő lankáknak és mocsaraknak köszönhetően. A legrégibb leletek a újkőkorszakból valók. A Vinča–tordosi kultúra idejéből kerámia- és lakóhelymaradványokat találtak a város területén. A bronzkorból a legfontosabb lelet egy hamvasztásos temetkezési hely, amely stabilan lakott helységre utal. A római korból pénzérmék és fibulák is kerültek elő. A 3. –4. századból előkerültek a mezőgazdasággal és az állattenyésztéssel való foglalkozásra utaló leletek, valamint helybéli és római kerámia. A 13. századig tartó időszakról nincs semmiféle dokumentum. Ekkor a régió a Magyar Királyság része volt. A legelterjedtebb nézet szerint az első Temesvár létét tanúsító írás egy 1212-beli II. András király által kiadott oklevél. Mások szerint viszont az ebben említett Castrum Temesiensis nem a Temesközben, hanem Pozsony vármegyében volt, és egy 1266-ban keltezett levelet tartanak hitelesnek mint Temesvár első írásos dokumentálását. Ebben V. István király Parabuch ispánnak adományozott többek között egy Rety nevű birtokot, amely addig a mai Temesvár területén fekvő várhoz tartozott. Ez egy téglalap alakú földvár volt, amelynek három oldalát folyóágak, a negyediket pedig csatorna védte, és az adománylevélben castrum Tymes néven szerepel. Mivel Temesvár stratégiai ponton helyezkedett el, ahonnan a bánsági síkság nagy részét lehetett figyelem alatt tartani, úgy a vár, mint a temes-vármegyei főispáni funkció egyre fontosabbak lettek. I. Károly magyar király 1307-ben meglátogatta a várat és királyi várkastély építését rendelte el a mai Történelmi Múzeum helyén. Ezt olasz mesterek alkották meg téglaalapú udvar köré. Építőanyaga tégla volt és saroktornyokkal volt ellátva. A tartományurakkal való viaskodások idején több évre a király ide tette át székhelyét. Az időszak meghatározása nem egységes: 1307–1315, 1313–1318, 1316–1323, vagy 1315 tavasza – 1323 nyara. Ezzel a település politikailag és kereskedelmileg is fontossá vált, lakossága megnövekedett. 1330-ban a király újra Temesvárra jött. Innen indult I. Basarab havasalföldi fejedelem ellen. Egy 1342-beli dokumentum már cives de Temesvar-ról tesz említést, azaz „temesvári polgárok”-ról, de ez nem bizonyítja, hogy királyi oklevél által biztosított előjogokkal bíró civitas lett volna, hiszen utólag többször (1416, 1488–1492, 1507, 1552) oppidum-ként, azaz mezővárosként jelent meg dokumentumokban. Már ekkor az Oszmán Birodalom komolyan fenyegette a Magyar Királyságot, ezért 1397-ben, Zsigmond király idejében itt tartottak országgyűlést a közelgő török veszedelem elhárításáról. 1441-ben Hunyadi János vált Temes vármegye főispánjává. Temesvárra költözött családjával, itt gyülekeztek az általa vezérelt haderők, és innen indult a csatáiba. A ő idejében, 1443-ban földrengés sújtotta a várost, és a várkastély súlyos károkat szenvedett. Hunyadi János olasz mesterekkel felújíttatta. A kastély a Hunyadiak tulajdonában maradt 1490-ig. Mátyás király uralma alatt Temesvár egy egész védelmi rendszer kulcspontjává vált, ezért az Oszmán Birodalomnak egyre fontosabb volt megszerezni. Meg is próbálták 1462-ben és 1467-ben, de nem sikerült. 1478-ban a király Kinizsi Pált tette meg Temes vármegye főispánjának. 1514-ben Temesvár közelében győzte le Szapolyai János serege Dózsa György paraszthadát, melynek vezérét Temesváron végezték ki. A kivégzés pontos helye vitatott. Hagyományosan a mai Mária-teret tekintik ennek, ahol a Segítő Boldogasszony szobra áll, de újabb feltételezés szerint a bitófa a várkastély közelében volt. Az oszmán-török uralom időszaka (1552–1716) Szapolyai János halála után Erdély és a Bánság a Habsburg Birodalom hatalmába került. 1551-ben a törököknek ismét nem sikerült bevenniük Temesvárt, de 1552 júliusában Ahmed pasa vezérletével régebbi források szerint 160 000 fős, de valójában mindössze csak 30 000 fős sereg ostromolta meg a várost, amelyet csak alig több mint kétezer főnyi spanyol, magyar, cseh, német és itáliai katona védett. A 25 napos ostrom vége felé a törökök lerombolták a város víztornyát. Ilyen körülmények között Losonci István főispán megegyezett Ahmed pasával a város feladásában, azzal a feltétellel, hogy a megmaradt katonák és a város lakosai szabadon vonulhassanak el. A törökök nem tartották be ígéretüket, és lemészárolták az ostrom túlélőit, a súlyosan megsebesült Losonci Istvánt pedig lefejezték. Hősi haláláról Tinódi Lantos Sebestyén írt ugyanabban az évben Az vég Temesvárban Losonczi István haláláról című munkájában. A Bánság egy része oszmán tartománnyá vált (ugyanolyan rangúvá, mint a budai székhelyű). Székhelye Temesvár lett. Kormányzója magas rangú személy volt, pasa vagy vezír. Minden hátránya ellenére, a török uralom alatt a város környékén fejlődött a mezőgazdaság, és Temesvár fontos kereskedelmi központ volt. Muszlim kereskedők mellett ekkor telepedtek le a városban az első zsidó lakosok is, szefárd eredetűek. A házakat agyagból építették és fazsindellyel fedték, az utcákat fával burkolták. A vizet a Bégából nyerték. A mocsarak és a sok csatorna miatt a város minden negyedét saját erődítmény védte, amelyet fából és földből építettek. Az Oszmán Birodalom számára Temesvár nagy stratégiai jelentőséggel bírt. Az itteni helyőrségből indítottak katonai akciókat a közeli régiókba. Gyakran jöttek a városba seregek, fontos személyek (beleértve a szultánt), idegen követek. 1594-ben felkelések indultak a török uralom ellen, egyelőre Temesvár elérése nélkül. 1595-ben a Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem által kinevezett Borbély György karánsebesi bán seregei sikereket értek el Temesvár környékén, majd Báthory Zsigmond seregei támadták meg először a várat és ostromolták 40 napon át, de sikertelenül. 1597-ben Jósika István vezette erdélyi csapatok megkezdték Temesvár ostromát, majd tíz nap múlva elvonultak, szintén eredménytelenül. 1600-ban II. Mihály havasalföldi fejedelem katonái portyáztak Temesvár külvárosaiban. Temesvár fontos szerepet töltött be az Erdélyi Fejedelemség harcaiban a Habsburgok ellen. 1602-ben, a Tövis melletti vereség után Székely Mózes ide menekült, és innen írt levelet magyar nyelven a török szultánnak, hogy a fejedelmi címet kérje, majd 1603-ban innen indultak a függetlenségpárti magyarok Székely Mózessel az élen, hogy Erdélyt felszabadítsák a Habsburgok alól. Bethlen Gábor is, aki Székely Mózessel együtt tartózkodott Temesváron, ugyancsak török segítséggel került a fejedelmi székbe 1613-ban. Ugyancsak idejöttek a törökök segítségét kérni Havasalföldről, de még Moldvából is ezen országok fejedelemségére pályázó nemesek. 1652-53 fordulóján a város előkelői fellázadtak Musztafa pasa ellen azért, mert véleményük szerint a pasa visszaélt a hatalmával. Az osztrák és az osztrák-magyar időszak (1716–1918) A törökök Bécs sikertelen ostroma után sorjában szenvedtek el vereségeket az osztrák csapatoktól. Miután II. Musztafa oszmán szultán katasztrofális és egyben döntő csapást szenvedett el Savoyai Jenőtől a zentai ütközetben, Temesváron lelt menedékre serege roncsaival. Temesvár török kézen maradt a karlócai béke megkötését követően is, mivel a Temesköz lakatlan volt és egyelőre nem tartottak rá igényt az osztrákok. 1716-ban viszont újabb török háború robbant ki. Az ismét Savoyai Jenő herceg vezette osztrák hadsereg a péterváradi győztes csata után megtámadta Temesvárt. A harcok 48 napig tartottak, a város nagy részét az ágyúzás elpusztította, és végül Musztafa pasa, Temesvár utolsó török kapitánya, megadta magát. Johann Nepomuk Preyer, aki Temesvár polgármestere volt 1844 és 1858 között, monográfiát írt róla, amely 1853-ban jelent meg. Ebben azt írta, hogy Savoyai Jenő és a kapituláló törökök abban állapodtak meg, hogy a török lakosoknak el kell hagyniuk a várost, de a többiek (románok, szerbek, örmények, zsidók) a városban maradhattak, vagy elmehettek ingóságaikkal. Savoyai Jenő Claude Florimond de Mercy grófot bízta meg a Temesköz kormányzásával. Ez elkészített egy tervezetet a Bánság igazgatására vonatkozóan, amit Károly császár elfogadott, és ugyanakkor kinevezte szerzőjét a Temesi Bánság katonai és polgári vezetőjévé. 1719-ben kinevezték a Bánsági Igazgatóságot, és Temesvárt a régió székhelyévé tették. A város lendületesen kezdett fejlődni. A császári hatalom nagyszabású lakosságtelepítésbe kezdett. Főleg katolikus németek jöttek (később a „sváb” gyűjtőfogalommal fogják őket nevezni), akik falvakat alapítottak a régióban, Temesváron pedig jelentős kézműves réteget alkottak. 1728 és 1732 között nagyméretű folyami szabályozások keretében megépítették a Béga-csatornát és lecsapolták a mocsarakat. A csatorna összekötötte Temesvárt a Béga folyón, a Tiszán és a Dunán keresztül a birodalom központi területeivel, és ezzel fontos hajózható útvonal alakult ki. A mocsarak lecsapolása lehetővé tette a város teljes újjáépítését, melynek alaprajza Vauban francia hadi építész stílusában készült el. Már 1723-ban elkezdtek a város köré építeni egy csillag alakú erődítményrendszert, amelyet 1765-ben fejeztek be. Ebből máig megmaradt egy kis rész, amelynek 2011-ben befejezték a restaurálását. A falakon belüli város egymásra merőleges és egymással párhuzamos utcákkal épült. Ez az utcarendszer máig megvan a Belvárosban. A Belvárosban két teret is kialakítottak. A egyiknek (mai nevén Unirii-tér) egyházi és közigazgatási jellege volt. Itt épült fel a római katolikus székesegyház (a dóm) 1736 és 1773 között, miután 1732-ben ideköltözött a csanádi püspök és káptalan. Ortodox templom (ma szerb ortodox székesegyház) is épült 1745 és 1748 között, minekutána ortodox püspöki székhely is lett Temesvár. Ugyancsak ezen a téren felépült eredetileg a Bányászati Hivatal, majd a vármegyeháza palotája (ma Szépművészeti Múzeum) és néhány magánház, mind barokk stílusban. A másik térnek (mai nevén Libertății-tér) főleg katonai jellege volt, bár a 18. századból itt csak az akkori városháza létezik még (ma a Temesvári Nyugati Tudományegyetem Zeneművészeti Kara). Ennek falában látható a török uralom alatti város egyetlen megmaradt emléke, egy feltehetően a városháza helyén lebontott fürdő arab betűkkel kőbe vésett alapítási felirata. Az erődítményeken kívül is folyt az építkezés. Ekkor épült a későbbi Erzsébetváros, a Józsefváros és a Gyárváros, melyeket beépítetlen terület választotta el a várostól. 1751-ig a Bánság katonai igazgatás alatt állt, majd ezt polgári igazgatás váltotta fel. 1778-ban a régió újra a magyar királyság részévé vált, a határvidéken kívül. Ezzel megszűnt Temesvár státusza mint császári tartomány székhelye, de 1781-ben II. József szabad királyi városi előjogokat adományozott Temesvárnak, 1782-ben ünnepélyesen szabad királyi várossá avatták, majd 1790–1791-ben a magyar országgyűlés törvénycikkbe iktatta mint szabad királyi várost, és ezzel egy képviselői helyet és szavazati jogot kapott. Ez a státusz azzal is járt, hogy kikerült az 1780-ban visszaállított vármegye fennhatósága alól, maga választhatta meg a magisztrátusait, vámot szedhetett, vásárokat tarthatott, saját maga állapíthatta meg költségvetését, mentesült egyes adók befizetésétől, saját címere lehetett stb. Mindez nagy fejlődési lehetőségeket jelentett a város számára. A lakosság magisztrátusok (tanácsok) által vezetett felekezetekre oszlott. Az egyik katolikus, a másik ortodox volt (a szerbek és a románok alkották). Eleinte a várfalakon belül csak katolikusok lakhattak, az ortodoxok pedig a külvárosokban. Az ortodox magisztrátusnak a későbbi Gyárvárosban volt a székhelye. A kettő külön működött, de 1750-ben az osztrák kormányzat elrendelte egy ortodox tanácsos beválasztását a katolikus magisztrátusba és egy katolikusét az ortodoxba. 1759 és 1765 között egy ortodox városháza is felépült a belvárosban. Végül 1780-ban egyesítették a két magisztrátust. 1790. szeptember 1-jén szerb nemzeti kongresszust tartottak itt, melyen a magyarországi szerbek területi autonómiát és külön szerb kancellária felállítását követelték. II. Lipót szeptember 17-én megígérte, hogy amint magyar királlyá koronázzák, eleget tesz a kéréseiknek. 1790-ben jött létre a Temesvári Piarista Gimnázium a szentannai rendház és iskola áthelyezésével. A 18. század folyamán és a 19. század első felében szerencsétlenségek is érték a várost: 1738–39-ben pestisjárvány áldozata lett kb. 1000. lakos a 6000-ből, majd tűzvész pusztította el majdnem az egész Nagy Palánk negyedet. A pestis- és kolerajárványok megismétlődtek, 1831-ben és 1836-ban is a kolera csökkentette a lakosok számát. 1797. október 19-én a várost és környékét földrengés rázta meg. 1809-ben, amikor I. Napóleon francia császár megtámadta Ausztriát, Temesvárra menekítették a Habsburg koronaékszereket és a magyar Szent Koronát. Temesvárt nem érte támadás 1716-tól 1849-ig. Ebben az évben a forradalmi csapatok 114 napon át ostromolták a várost sikertelenül, majd vereséget szenvedtek az osztrák csapatoktól. Ez volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utolsó csatája. A forradalom után az osztrákok újraszervezték a birodalmat. Megalkották a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevű tartományt, amely Bécs közvetlen fennhatósága alá került, és Temesvár lett a székhelye. A város megtartotta a szabad királyi státuszát, és fejlődése új lendületet kapott a belső vámok megszüntetése és a nyugat-európai országokkal szemben gyakorolt protekcionista politika következményeként. Temesváron már addig is működött sörgyár, több malom, selyemszövöde, szappanmanufaktúra és szőnyegmanufaktúra, és 1858-ig több fontos létesítmény jött létre: 1850-ben a Kereskedelmi és Ipari Kamara, 1853-ban a távíró összeköttetés Budapesttel, 1857-ben a gázzal való közvilágítás és a város bekötése a birodalom vasúti hálózatába, 1858-ban a vasúti összeköttetés a báziási Dunakikötővel. 1860-ban a Bánság újból a Magyar Királyság részévé vált, és Temesvár fejlődése töretlenül folytatódott. Bankok támogatták az újabb ipari létesítményeket. Szeszt, öntöttvasat, gyufát, téglát, világító gázt, láncokat, kalapokat és csokoládét gyártó üzemek kezdték meg tevékenységüket. Ugyanakkor a város maga is korszerűsödött: 1869-ben megjelent a lóvasút; 1870 és 1880 között acélhidakkal helyettesítették a fából készülteket; 1871-ben vasútvonallal kötötték össze Temesvárt Araddal is; 1881-ben bevezették az első telefont; 1884-ben, London után a második európai városként, Temesvár villamos energiával kezdte működtetni a közvilágítást; 1895-ben leaszfaltozták a főbb utcákat; 1899-ben villamos kezdett közlekedni. A századfordulón lebontották az erődítményrendszer legnagyobb részét és sugárutakkal kötötték össze a Belvárost a külvárosokkal, melyeket egymás után foglalt magába a város. 1914-től 1956-ig Az első világháború sok viszontagsággal járt Temesvár lakossága számára is. A háború végén Róth Ottó, német származású polgári radikális politikus megpróbálta elősegíteni a Bánság Magyarország hatáskörében való maradását úgy, hogy 1918. október 31-én megszervezte a Bánsági Néptanácsot, és kikiáltotta a Bánsági Köztársaságot, melynek fővárosa Temesvár lett. Többnemzetiségű jellege miatt a köztársaságot Svájc modelljére akarták megszervezni. Az új államot elfogadták a bánsági magyarok és németek, és elismerte a magyar kormány, de a szerbek és a románok Szerbiához, illetve Romániához akartak csatlakozni, és nem fogadták el. Végül a régiót szerb és francia csapatok szállták meg. Temesvárra november 14-én szerbek vonultak be, és átvették a város igazgatását, december 2-án franciák. 1919-ben a Bánságot felosztották Románia és a későbbi Jugoszlávia között, Temesvár Romániához került, és a szerb csapatok kivonultak. Július 28-án felállították a román közigazgatást, és augusztus 3-án román hadiegységek vonultak be. Másnap a román állam szerződést írt alá az Antanttal a Bánság Romániához kerülő részéről, majd 1920-ban a trianoni békeszerződés rögzítette a helyzetet. A két világháború között Temesvár lakosságának az etnikai összetétele a románok javára kezdett változni. Több román ortodox templom épült, 1936 és 1940 között felépítették a román ortodox székesegyházat. A város tovább fejlődött, például azzal, hogy felsőoktatási központtá vált 1920-ban, a Műszaki Iskola (ma Műszaki Egyetem) létrejöttével. A második világháború vége felé, 1944-ben, hosszú idő után először szenvedett el Temesvár közvetlenül háborús pusztításokat. Júliusban a szövetségesek légierői bombázták. Az augusztus 23-i kiugrás után, 26-án a román csapatok foglyul ejtették a német parancsnokság személyzetét, majd szeptemberben német csapatok megpróbálták elfoglalni a várost, de a román csapatok megvédték, majd szovjet csapatok vonultak be. Októberben a német légierő intézett pusztító támadást a város ellen. A háború után 1958-ig maradtak szovjet katonai egységek Temesváron. Ez a város is átélte a kommunista hatalommal járó változásokat: a vállalatok államosítását, a polgárság üldözését, az egyházi iskolák – köztük a Temesvári Piarista Gimnázium – megszüntetését stb. Ugyanakkor fejlődés is volt tapasztalható, például a felsőoktatás terén. Bővült a már meglévő Műszaki Iskola, az 1944-ben alapított Orvostudományi Egyetem és az 1945-ben létrejött Agrártudományi Kar, majd önálló egyetem. A negyedik állami felsőoktatási intézmény, a mai Nyugati Tudományegyetem 1962-ben fog megalakulni. 1956 Temesváron A magyar 1956-os forradalom hatására Temesváron is voltak megmozdulások, a legnagyobb méretűek Romániában. Október 27-re a Román Munkáspárt helyi aktivistái gyűlésekre hívták össze az egyetemistákat azzal a szándékkal, hogy úgymond felvilágosítsák őket a magyarországi eseményekről, de a Műszaki Főiskola különböző karain lezajló gyűlések tervezett menetét a diákok elterelték, tiltakozva a forradalom hivatalos értelmezése ellen. Másnap az egyetemisták egy nagygyűlést kezdtek szervezni, amelyre hivatalosságokat is meghívtak, hogy ezek válaszoljanak kérdéseikre. A gyűlésre egy emlékiratot készítettek elő, amelyben kérték a személyi kultusz felszámolását, a szovjet csapatok távozását, szólás- és sajtószabadságot az érvényben levő alkotmány szerint, a lakosság életkörülményeinek a javítását, több világnyelv tanulásának a választhatóságát a kötelező orosz helyett, az ideológiai jellegű órák számának a csökkentését stb. A gyűlés 30-án egy nagy előadóteremben kezdődött, de mivel egyre több diák jött, áttették egy nagy menzába. Ekkor már kb. 1000-en voltak jelen, a temesvári egyetemisták majdnem fele. A felszólalók az emlékirat szellemében beszéltek, kifejezték szolidaritásukat a magyarországi forradalmárokkal, és más követeléseket is megfogalmaztak, többek között azt, hogy vessenek véget Románia gazdasági kizsákmányolásának a Szovjetunió által. A hivatalosságok nem válaszoltak a kérdésekre, hanem kivonultak azzal, hogy majd egy későbbi gyűlésen fogják megtenni. Az egyetemisták megvitatták és kiegészítették az emlékiratukat, majd megválasztottak egy bizottságot, amely hivatott volt azt benyújtani a hatóságoknak. Elhatározták, hogy, ha november 2-ig nem kapnak választ, tüntetéseket és sztrájkokat fognak szervezni. Közben a Securitate, a rendőrség és a hadsereg erői már körülvették a menza környékét tankokkal és teherautókkal. Este sok diákot letartóztattak a menzában, köztük a vezetőiket, és a Securitate celláiba zárták. Egész éjjel folytak a letartóztatások, és több száz diákot elhurcoltak katonai barakkokba, Temesvártól 20 km-re. Másnap kb. 1000 egyetemista tüntetett a városközpontban, követelve társaik kiszabadítását. A hatósági erők brutálisan léptek közbe, körülvették és verték őket, lövéseket is leadtak a levegőbe, majd mindet teherautókra kényszerítették és elszállították. Az Orvostudományi Egyetem diákjai szolidaritási sztrájkba léptek. A megtorló erők a levegőbe és az ablakokra leadott lövésekkel kikényszerítették őket a kollégiumukból és letartóztatták őket is. Erre gimnáziumi tanulók is tüntetni kezdtek. 30-ukat letartóztatták, de néhány nap múlva szabadon engedték. A katonai egységekbe vitt immár kb. 2000. egyetemista fiúk és lányok közül 868-at tartottak tovább fogságban. Végül 29-et állítottak bíróság elé, a vezetőket előbb súlyos, halálos ítéletet is lehetővé tevő vádakkal, majd enyhítve ezeket. 26-ot ítéltek el három hónaptól nyolc évig terjedő börtönbüntetésre. 1956-tól 1989 végéig A 60-as és a 70-es években az intenzív iparosítás sok vállalatot hozott a városba, ami nagyméretű városodáshoz vezetett. Ennek következményeként a lakosság száma jelentősen megnövekedett. Az egész országból betelepülők, főleg románok, teljesen megváltoztatták az etnikai arányokat. A közelmúlt legfontosabb eseménye Temesváron az 1989-es romániai forradalom kezdete volt. Az események a temesvári református templomtól és parókiától indultak ki. December 15-én ennek lelkészét, Tőkés Lászlót, aki már ismert volt a Ceaușescu-rendszer elleni megnyilvánulásairól, ki akarták lakoltatni, és át akarták helyezni, de ő ellenállt. A templom előtt összegyűlt kisebb református hívek csoportja néma szolidaritási gesztusából 16-a délutánjára tömeges Ceaușescu-ellenes tüntetés lett. A tüntetések december 20-ig folytatódtak. A Securitate, a rendőrség és a hadsereg egységei brutálisan léptek fel, 978 személyt letartóztattak, mitöbb, éles lőszerrel lőttek a tömegre. December 20-án a Securitate és a rendőrség eltűnt az utcákról, és a hadsereg nem lépett többé fel a tüntetők ellen. Egy, az Opera előtt összegyűlt tömegből kivált csoport megszerveződött Román Demokratikus Front néven, megfogalmazta a tüntetők követeléseit és kihirdette azokat, valamint kinyilvánította, hogy Temesvár Románia első szabad városa, miközben máshol az országban még nem történt semmi. December 22-én este, miután délben Ceaușescu elmenekült a fővárosból, lövöldözések törtek ki Temesváron is, amelyek december 25-ig, a Ceaușescu házaspár kivégzéséig tartottak. A temesvári események áldozatainak száma 93 halott (73 december 16-a és 22-e között és 20 azután) és 373 sebesült (296 16-a és 22-e között és 77 azután) volt. Felső-Fehér vármegye Felső-Fehér vármegye Erdély egyik vármegyéje volt, melyet a 18. században hoztak létre Fehér vármegye két részre osztásával és az 1876-os megyerendezés során szűnt meg. Területe számtalan, a Királyföldön és a Székelyföldön szétszórt darabból állt, melyeket Háromszék, Szeben, Fogaras és Nagy-Küküllő vármegyék között osztottak fel. Székhelye 1800 és 1849 között Martonfalva, később Erzsébetváros volt. Népesség Keleti Károly számításai szerint 1870-ben lakói közül 31 273 (53,9%) volt román, 19 635 (33,8%) magyar és 7166 (12,3%) német anyanyelvű; 27 076 (46,6%) ortodox, 9267 (16,0%) református, 7704 (13,3%) görögkatolikus, 6021 (10,4%) evangélikus, 4815 (8,3%) római katolikus, 2795 (4,8%) unitárius és 394 (0,7%) zsidó vallású. Települések A hajdani Felső-Fehér vármegyéhez tartozó 72 település felsorolása, a mai közigazgatási hovatartozás feltüntetésével: Ágostonfalva ( Brassó ), Almakerék ( Szeben ), Alsógezés (Szeben), Alsórákos (Brassó), Alsóvolál { Torja része} ( Kovászna ), Árapatak (Kovászna), Bélmező (Kovászna), Bese ( Maros ), Bodola (Brassó), Bodzavám (Brassó), Bólya (Szeben), Bükszád (Kovászna), Datk (Brassó), Egrestő (Maros), Előpatak (Kovászna), Erősd (Kovászna), Fehéregyháza (Maros), Felsőgezés (Szeben), Felsőrákos (Kovászna), Felsővolál, Torja része (Kovászna), Földszin (Szeben), Gainár (Szeben), Galac (Brassó), Héjjasfalva (Maros), Hidegvíz , Nagyselyk része (Szeben), Hídvég (Kovászna), Ingodály (Szeben), Isztina (Szeben), Kanta , Kézdivásárhely része (Kovászna), Karatna, Torja része (Kovászna), Keresd (Maros), Királyhalma (Brassó), Kisbodza (Brassó), Kövesd (Szeben), Longodár (Brassó), Lüget (Brassó), Magyarfelek (Maros), Márkos (Kovászna), Martonfalva (Szeben), Martontelke (Szeben), Mátéfalva (Brassó), Mihályfalva (Szeben), Mikóújfalu (Kovászna), Moha (Brassó), Nyáraspatak (Kovászna), Nyén (Brassó), Oláhivánfalva (Szeben), Oláhújfalu (Szeben), Oltbogát (Brassó), Olthévíz (Brassó), Olthidegkút (Brassó), Pálos (Brassó), Peselnek (Kovászna), Petek ( Hargita ), Réten (Szeben), Rovás (Szeben), Rudály (Szeben), Sálfalva (Szeben), Salkó (Szeben), Sárpatak (Maros), Szárazpatak (Kovászna), Szászpéterfalva (Szeben), Szászújfalu (Szeben) Szászvessződ (Szeben), Szászzalatna (Szeben), Szederjes (Maros), Szentjánoshegy (Szeben), Ürmös (Brassó), Vecsérd (Szeben), Volkány (Maros), Volldorf (Brassó), Zoltán (Maros) Fossa supraspinata A fossa supraspinata a lapockán (scapula) található konkáv, sima mélyedés. A vertebralis vége durvább mint a humeralis vége. Kisebb, mint a fossa infraspinata. A medialis 2/3 része a musculus supraspinatusnak biztosít eredési helyet. Fossalta di Piave Fossalta di Piave település Olaszországban, Veneto régióban, Velence megyében. Lakosainak száma 4126 fő (2017. január 1.). Fossalta di Piave Monastier di Treviso, Noventa di Piave, Zenson di Piave, Meolo, Musile di Piave és San Dona di Piave községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Larino Stazione di Larino vasútállomás Olaszországban, Molise régióban, Larino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Termoli-Campobasso-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Ururi-Rotello Stazione di Casacalenda-Guardialfiera 2746 Hissao A 2746 Hissao (ideiglenes jelöléssel 1979 SJ9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1979. szeptember 22-én. Jean Dréville Jean Dréville (Vitry-sur-Seine, 1906. szeptember 20. – Vallangoujard, 1997. március 5.) francia filmrendező. Életpályája Fényképészetet tanult, fotós lett, majd mint újságíró dolgozott. 1925–1928 között a Cinégraphie című lapot szerkesztette. Később Marcel L'Herbier asszisztense és önálló kisfilmalkotó volt. Az 1930-as évek elején mutatkozott be normál terjedelmű filmmel. Az 1952-es cannes-i filmfesztivál zsűritagja volt. 1958-ban Keleti Mártonnal együtt forgatta Fekete szem éjszakája (1959) című francia-magyar színes koprodukciós filmet Nicole Courcel-lel a főszerepben. Munkássága Sokat dolgozott együtt Noel-Noel-lel, az ismert komikussal. Közös alkotásuk, a Kellemetlenkedők (1948) című szellemes, ötletes vígjáték, amely kigúnyolja a mindennapi élet különböző bosszantó figuráit. Haladó álláspontját a Normandia-Nyeman (1960) légi hadosztály szovjetunióbeli harcait megörökítő szovjet-francia koprodukciós műve bizonyította. Magánélete 1952–1997 között Véronique Deschamps francia színésznő volt a felesége. Filmjei Filmrendezőként Mikor eldől a gabona (1929) A pénz körül ( Autour de l'argent ) (1929) Három százalék ( Trois pour cent ) (1934) Arany ember ( Un homme en or ) (1934) Kis szövetségesek ( Les petites alliées ) (1936) (forgatókönyvíró is) Colibri mama ( Maman Colibri ) (1937) A sakkjátékos ( Le joueur d'échecs ) (1938) (forgatókönyvíró is) Kaukázusi brigád (1939) (rendező-asszisztens is) A normandiai nagybácsi ( Son oncle de Normandie ) (1939) Mindenért fizetni kell (1940) Közveszélyes kisasszony (1942) A Roqueuvillard-ok ( Les Roquevillard ) (1943) (forgatókönyvíró is) Az óceán kadétjai ( Les cadets de l'océan ) (1945) A látogató ( Le visiteur ) (1946) Tökéletes alibi (1947) Kellemetlenkedők (1948) Nehézvíz csatája (1948) Vissza az életbe ( Retour à la vie ) (1949) A nagy találkozás ( Le grand rendez-vous ) (1950) (forgatókönyvíró is) A hét főbűn ( Les sept péchés capitaux ) (1952) Végtelen látóhatárok ( Horizons sans fin ) (1953) Margit királyné (1954) Közbeeső állomás: Orly ( Escale à Orly ) (1955) (színész is) Gyalog, lovon, szputnyikon ( À pied, à cheval et en spoutnik! ) (1958) Fekete szem éjszakája (1959) Normandia-Nyeman (1960) La Fayette (1961) (forgatókönyvíró és filmproducer is) Az elaltatott őrszem ( La sentinelle endormie ) (1966) Az utolsó mohikán (1968) Színészként Napóleon (1927) Díjai Louis Delluc-díj (1948) Kellemetlenkedők Jegyzetek http://www.euromovies.me/page/44 http://frenchfilmsite.com/movie_review/Les_Affaires_sont_les_affaires_1942.html Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 271. old. Svájci Gárda A Svájci Gárda (németül Päpstliche Schweizergarde, olaszul Guardia Svizzera Pontificia, latinul Pontificia Cohors Helvetica) a római pápa testőrségét ellátó kis katonai alakulat. Állomáshelye a Vatikán. Hivatalos nyelve a német. A Gárda de facto a Vatikán hadereje. Története Alapítása A Gárda története a 15. századig nyúlik vissza. IV. Szixtusz pápa (1471–1484) állította fel a Gárda ősét a Svájci Konföderáció segítségével. Barakkokat építtetett a Pellegrino úton. A megállapodást Svájccal VIII. Ince pápa (1484–1492) újította fel. VI. Sándor pápa (1492–1503) később a francia királlyal való szövetsége alatt használta a svájciakat. A Borgiák idején, az itáliai háborúk alatt az első vonalban harcoltak. Az 1503-ban megválasztott II. Gyula pápa saját katonaságot akart személyes védelmére. A svájci zsoldosok a XVI. században Európa-szerte keresettek voltak, bátorságuk, hűségük és verhetetlen gyalogos harcmodoruk miatt; ők alkották az akkori legütőképesebb gyalogságot. Az 1505. június 21-i bullában engedélyt kért 200 katona toborzására a svájci kantonoktól. A feladat végrehajtásával Peter von Hertenstein svájci kanonokot bízta meg, akinek Matthäus Schiner sioni püspök közvetítésével 150 zsoldost sikerült toboroznia. Pénzügyi támogatást az augsburgi Jakob és Ulrich Fuggertől kaptak, akik megelőlegezték a felszerelések költségeit. A pápai udvar egykorú krónikása, Johannes Burckhardus örökítette meg feljegyzéseiben a Pápai Svájci Gárda megalakulásának pillanatát, amely szerint 1505 szeptemberében 150 önkéntes Kaspar von Silenen luzerni nemes vezetésével indult gyalogosan Luzernből Rómába, hogy felajánlja védelmi szolgálatait a pápának. 1506. január 22-én a 150 svájci zsoldos a Porta del Popolón át vonult be Rómába, ahol a pápa a Szent Péter-bazilika loggiájáról megáldotta őket. „A svájciak látták Isten Egyházának szomorú helyzetét, és felismerték, hogy az Egyház veszélyben van.” jelentette ki Ulrich Zwingli, egy svájci katolikus, a későbbi protestáns reformátor. „Sacco di Roma” 1527. május 6-án V. Károly seregei támadást indítottak Róma ellen. Elfoglalták a Szent Péter-bazilikát és a Vatikán környékét. Kaspar Röist (Gaspard Rois) zürichi kapitány vezetésével a Gárda és a még megmaradt pápai seregek elkeseredetten küzdöttek, hogy feltartóztassák őket. A harc során a 189 svájci gárdistából csak 42-en maradtak életben, a többiek a Szent Péter-bazilika központi oltárának lépcsőin estek el, 200 menekülővel együtt. Az életben maradt gárdisták voltak azok, akik – amikor már minden elveszett – VII. Kelemen pápát átkísérték a biztonságos menedékhelyre, az Angyalvárba. Menekülésüket a korábban VI. Sándor pápa által építtetett titkos összekötő folyosó (Passetto di Borgo) segítette, a Vatikán és az Angyalvár között. A várost elfoglalaló francia, spanyol, német és itáliai csapatok 8 napon át szabadon fosztogattak Rómában. Ezekben a napokban több mint 12 000 embert öltek meg, és a rablott zsákmány értéke meghaladta a 10 millió dukátot. A város kifosztása során helyreállíthatatlan károk keletkeztek, számos relikvia tönkrement, felbecsülhetetlen értékű művészeti kincsek és az egyház legszebb arany és ezüst értékei szinte mind elvesztek. VII. Kelemen pápának nem volt más választása, mint megadni magát és elfogadni a kemény feltételeket. Ezek között szerepelt, hogy a pápai testőrség, a Gárda helyébe német és spanyol katonák 4 csapatát állították. Kelemen pápa engedélyt kapott, hogy az életben maradt gárdisták beléphessenek az új testőrség tagjai közé. Csak 12-en csatlakoztak az új testülethez, a többiek elutasították az együttműködést. A cognac-i liga háborúja végén, 1529. június 29-én V. Károly megkötötte a legyőzött VII. Kelemennel a barcelonai békeszerződést, ebben a pápának hivatalosan is fel kellett oszlatnia a Svájci Gárdát, amelyet csak III. Pál pápa állíthatott fel ismét, 1548-ban. 17–18. század Az 1648-as vesztfáliai béke után a gárdisták nem temetkezhettek a vatikáni teuton kollégium melletti temetőbe, valamint elveszítették a temető kis kápolnáját is, viszont megkapták a Szent Peregrin-templom használati jogát. A 17. század második felében a Gárda visszanyerte korábbi jogait, valamint a létszámot 150-ről 120 főre csökkentették. Ez idő óta nős férfi nem léphet be a Gárdába. A Pápai Állam felszámolása Aki megszüntette a pápaságot: Napóleon. „Őfelsége Róma császárságára támaszt igényt. Erre adott őszinte pápai válaszunk az, hogy az Egyház Legfelsőbb Feje olyan dologgal dicsekedhet, amellyel egyetlen másik uralkodó sem: nevezetesen, hogy évszázadok óta sem most, sem soha a múltban nem ismert el más hatalmat saját államában, mint a sajátját, és egyetlen uralkodó sem birtokolhatta a Róma feletti legcsekélyebb hatáskört sem.” – írta VII. Pius Napóleonnak 1806 márciusában. Dicsekvése elhamarkodott volt.[forrás?] 1808 szeptemberében Napóleon katonái körülfogták a Quirinalét, a pápa rezidenciáját, és hat ágyút szegeztek a pápai lakosztályra. Fél év múlva a császár rendeletileg megszüntette a Pápai Államot, Rómát és környékét pedig Franciaországhoz csatolta. Európa uralkodói a kisujjukat sem mozdították a pápaság megmentése érdekében. Az olasz egyesítés következő fázisa az 1870-es porosz–francia háború oldalvizén zajlott. A háborúra készülő III. Napóleon császár hazarendelte a Pápai Állam különállását garantáló római francia haderőt, megpecsételve a Pápai Állam sorsát. 1870. szeptember elején az olasz királyi hadak körülzárták Rómát, és szeptember 20-án a Porta Piánál betörtek a városba. IX. Piusz pápa elrendelte, hogy a seregei csupán a védekezésre korlátozzák a tevékenységüket, és erőszak esetén adják meg magukat. Szeptember 21-én a pápai seregek feloszlottak, a Gárda visszavonult a Vatikánba. A király felszámolta a Pápai Államot, a Vatikánba szorított pápa fogolynak nyilvánította magát. Ettől a naptól kezdve a gárdisták feladatai a pápa védelmezésére, a Vatikán és a Castel Gandolfó-i pápai villa őrzésére szorítkoznak. Ebben az időszakban a Gárda parancsnoka, a gárdisták műveltségének fokozására, iskolát hozott létre ének-zene oktatással. Ezen kívül elrendelte, hogy 18 év szolgálat után a katonák nyugdíjat kapjanak. A lateráni szerződés óta 1929. február 11-én XI. Piusz pápa és az olasz fasiszta állam között létrejött a lateráni egyezmény, amely elismerte a pápa fennhatóságát a Vatikán teljes területén. Ennek nyomán a svájci szövetségi tanács parlamenti határozatot hozott, melynek értelmében a Gárda nem minősül külföldi fegyveres erőnek, így a svájci állampolgároknak nem kell engedélyt kérniük a Szövetségi Tanácstól a szolgálathoz. A Pápai Svájci Gárda Szabályzat A Svájci Gárda szervezeti felépítéséről és feladatairól a pápa megbízásából a pápai államtitkár által megfogalmazott szabályzat rendelkezik. A Pápai Svájci Gárda jelenlegi személyi-, fegyelmi- és adminisztrációs előírásokról szóló rendelkezését a Gárda megalakulásának 500. évfordulója alkalmából 2006. január 22-én bocsátották ki, amely az 1976. évi rendeletet helyettesíti. Szervezeti felépítés A szabályzatnak (7. cikkely) megfelelően a Gárda 110 főből áll, amelynek összetétele a következő: Tisztek 1 ezredesi rangú parancsnok: a parancsnok felelős a Gárda általános irányításáért és kifelé képviseli az alakulatot; a tábori lelkész segítségével irányítja az újoncok toborzását; 1 alezredesi rangú parancsnokhelyettes (a második alegység vezetője): feladatai között szerepel az újoncok kiképzése; 1 alezredesi rangú lelkész: a tábori lelkész naponta szentmisét celebrál a Gárda saját kápolnájában és évente lelkigyakorlatot szervez számukra; munkájához tartozik a kulturális élet megszervezése; 1 őrnagy : az őrnagy vezeti a harmadik alegységet, amelybe a gárda 10-15 fős zenekarának tagjai vannak beosztva, valamint ő tartja a kapcsolatot a vatikáni hivatalokkal; 1 százados : a százados a német nyelvűekből álló első alegység vezetője és logisztikai főnökként minden adminisztratív és logisztikai feladat hozzá tartozik; Tiszthelyettesek 1 törzsőrmester 5 őrmester 10 káplár 10 káplárhelyettes Közlegények 79 gárdista A gárdisták három alegységbe vannak osztva: az első alegység főleg német, a második alegység francia anyanyelvűekből áll, a harmadik alegységben pedig vegyes anyanyelvűek, valamint a gárda zenekarának tagjai szolgálnak. A Svájci Gárda zenekara tagja a svájci fúvósok szövetségének. A zenekar tíz-tizenöt fős, más katonazenekarokhoz hasonlóan fúvósokból és dobosokból áll. A Gárdába való belépés feltételei A svájci gárdisták gyakorló római katolikusok, akiknek gyakran már a felmenőik is a pápát szolgálták, vallásos hovatartozásukkal és magatartásukkal a Szentatyát képviselik. Alapfeltétel a svájci állampolgárság. A testület esztétikai megjelenése miatt fontos kritérium az 1,74 métert meghaladó testmagasság. A jelentkezők Svájcban alapos orvosi vizsgálaton esnek át, amelybe pszichológiai teszt is tartozik. A pápa biztonságára csak feddhetetlen életű személyek vigyázhatnak. Rendelkezniük kell minimum hároméves felsőfokú tanulmányokról szóló diplomával, és a jelentkezés időpontjában 19 és 30 év között kell lenniük. A testület tagjai csak férfiak lehetnek, akik két-három fős szobákban laknak. A nősülés szabályokhoz van kötve. Évente kb. harminc új gárdistát toboroz a testület három újoncképző iskolában. A 26 napos kiképzés során elvi és gyakorlati útmutatást kapnak a jelöltek, akiktől elvárják az olasz nyelvtudást, az önvédelmi sportokban való jártasságot, valamint a testőrség parancsainak, a helyszíneknek és a személyeknek az ismeretét. Daniel Anrig 2009-ben felvetette, hogy valamikor lehetővé tennék nőknek a belépést a gárdába, de hozzátette, hogy ezt a döntést a távoli jövőbe helyeznék. Szabadidő A pápai testőrök szabadidejüket igyekeznek minél több testmozgással, sporttal tölteni. 1934 óta saját labdarúgócsapatuk van, az „FC Guardia”, amely barátságos mérkőzéseket játszik más svájci és külföldi csapatokkal, valamint részt vesz a vatikáni bajnokságon is, ahol hagyományos ellenfelük a vatikáni rendőrség csapata. Tornaterem, teniszpálya, uszoda áll a gárdisták rendelkezésére, de futhatnak a vatikáni kertekben is. Templomok Jelenleg a laktanyájuk melletti, 1568-ban épült Szent Márton- és Szent Sebestyén-templom az övék. A svájci gárdisták eredetileg a mostani VI. Pál-terem közelében található Németek Temetőjébe (Campo Santo Teutonico) temetkeztek. A 17. századtól a Szent Anna-kapu melletti, ma már nem létező Szent Peregrin-templomot használták temetkezési célokra. A gárda védőszentjei Szent Márton és Szent Sebestyén római katonaszentek, valamint hazájuk egyik patrónusa, Flüei Szent Miklós. Szolgálat Az eskü Bár a Svájci Gárda történelmi születésnapja január 22., de a Gárda valódi ünnepe Róma 1527-es kifosztásának évfordulóján, május 6-án van, a „Sacco di Roma” harcaiban tanúsított önfeláldozó hősiessége emlékére. Ezen a napon tesznek ünnepélyes hűségesküt az Apostoli Palota előtti Szent Damasus-udvarban az új gárdisták. A gárda káplánja az adott katona anyanyelvén (többnyire németül, esetleg franciául, nagyon ritkán olaszul) olvassa fel az eskü szövegét: Az eskütétel során minden újoncot név szerint szólítanak, akik jobb kezüket az égre emelik három ujjukat a Szentháromság jeleként széttárva, bal kezükkel pedig a testőrség zászlaját érintik. Ekkor a következőket mondják: 2009-ben az ünnepségen részt vett a svájci hadsereg vezetője is. A zászló Négyzet alakú 220 cm × 220 cm nagyságú fehér selyem damasztból készült zászlaját egy fehér (ezüst) kereszt osztja négy mezőre. A címertani hagyományok szerint az első mezőben az éppen uralkodó pápa címere, a negyedikben pedig az alapító II. Gyula kék mezőben aranyszínű tölgyfát mintázó címere látható. A második és harmadik mezőt a svájci gárda kék-sárga (arany)-piros színei töltik ki. A zászló közepét a mindenkori főparancsnok származási kantonjának címere díszíti. Jelmondatuk: acriter et fideliter (bátran és hûséggel). A svájci gárdisták feladatai A Svájci Gárda elsődleges feladata a Szentatya személyének, testi épségének és lakóhelyének biztonsága feletti őrködés. Feladataik közé tartozik a Szentatya kísérete utazásai során, Vatikán Városállam bejáratainak felügyelete, illetve a szabályzatnak megfelelően a rendfenntartással kapcsolatos egyéb szolgálatok teljesítése. A tevékenység a gyakorlatban négy területre oszlik: biztonsági szolgálat, díszőrség, rendfenntartás és testőrség. A biztonsági szolgálat (a tevékenység 80%-a) a Vatikán állam bejárataira, valamint az Apostoli Palota különféle helyiségeire vonatkozik, az alabárdosok, a tiszthelyettesek és a magasabb rangú tiszthelyettesek látják el. A vatikáni csendőrséggel együttműködve ellenőrzik a forgalmat és felvilágosítással szolgálnak az érdeklődőknek, ezért jól kell ismerniük a Római Kúria és a különféle vatikáni hivatalok vezető személyiségeit, a hivatalok pontos helyét, valamint fontos az idegen nyelvek ismerete is. A nagyközönség számára a leglátványosabb feladatuk a pápai díszőrség biztosítása (tevékenységük csupán 8%-a). A kihallgatások és a misék során a svájci gárdisták a Szentatya trónusa körül állnak. A protokoll szabályai szerint államfőket, minisztereket, nagyköveteket és egyéb világi vagy vallási hatóságokat a gárdisták alakulata fogadja. Ők kísérik végig az Apostoli Palota termein a nagyköveteket kormányuk megbízólevelének bemutatása után. Vatikán Városállam két bejáratánál a legfiatalabb gárdisták állnak őrt. A „Harangok Ívénél” óránként, míg a Bronzkapunál kétóránként kerül sor őrségváltásra. Díszegységük felsorakozik a Szent Péter téren a hagyományos karácsonyi és húsvéti Urbi et Orbi áldás alatt is. A gárdisták további feladata a rendfenntartás kihallgatásokon, szentmiséken és egyéb szertartásokon, ahol irányítják és ellenőrzik a résztvevőket, a zarándokokat, információkat adnak, szükség esetén biztosítják az elsősegélyt. A testőri szolgálat, a Szentatya közvetlen személyi sértetlenségének biztosítása a Svájci Gárda megkülönböztető feladata. A régebben szolgálatban lévő gárdisták professzionális kiképzésben részesülnek ennek ellátásához. A biztonság mértékét maga a védelmezendő személy szabja meg. Egyenruha A legenda szerint Michelangelo tervezte a svájci gárda színpompás díszegyenruháját, valójában Raffaello művészete gyakorolt nagy hatást az uniformis alakulására. Az első gárdisták ruhájáról kevés információ áll rendelkezésre: valószínűleg nem sokban különbözött a korabeli katonákétól, de természetesen a pápa színeit és jelvényeit viselték. A gárdisták jelenlegi öltözete az 1910-es években alakult ki és Jules Répond parancsnok nevéhez fűződik, aki Raffaello freskóiból merített ötleteket. Alapvetően megkülönböztetjük a gyakorló (hétköznapi) egyenruhát és a dísz(gála)egyenruhát. Gyakorló egyenruha: A kék gyakorló uniformis, két különböző kivitelezésben létezik a tisztek, illetve az alacsonyabb rangú gárdisták részére. Ezt az öltözetet gyakorlatozás során, éjszakai szolgálat alatt, valamint – húsvét hétfő és december 25-e kivételével – a vatikáni Szent Anna oldalbejáratnál viselik. A fejfedő sötétkék barett rangjelzéssel ellátva. Díszegyenruha: A gárdisták csak ünnepélyes alkalmakkor öltenek csillogó mellvérthez fehér körgallért, fehér kesztyűt, és rang szerint változó színes egyenruhát: a tisztek részére piros bársonyból készült, zöld selyempuffokkal ellátva; a törzsőrmester és őrmesterek részére fekete zeke, piros buggyos ujjal, piros nadrág borvörös csíkokkal; a többi gárdista részére: kék-vörös-sárga színű zeke (a Medici-család címerének színei) vörös színű, kék és sárga csíkos buggyos ujjal, vörös buggyos nadrág kék és sárga csíkokkal; alacsonyabb rangú tiszthelyettesek megkülönböztetésére a buggyos nadrág szárához két rövid piros szalag van rögzítve; a dobosok részére (kizárólag az eskü alkalmával): kék-fekete-sárga színű egyenruha (a Pfyffer von Altishofen család címerének színei). Vasárnap és ünnepnapokon a barett helyett fekete sisakot, ünnepélyes alkalmakkor pedig fényes fémsisakot (morion) hordanak, amelyet strucctoll díszít. Ennek színe rang szerint változik: fehér a főparancsnok és a törzsőrmester számára, sötétlila a tiszteknek, vörös a tiszthelyetteseknek és alabárdosoknak, sötét sárga és fekete a dobosoknak és fúvósoknak. A sisak jobb és bal oldalán kidomborodik a Della Rovere-család jelképe, a tölgyfa. A fémsisak kiváltására 3D nyomtatóval készített műanyag sisakokat is rendszeresítettek. Ezek gyorsabban elkészíthetőek és könnyebbek, valamint jobban szellőznek, mint a korábbi fémsisakok. Az új műanyag sisakok ára 800 euró körül van, ami mintegy 250 000 forint. Jules Repond régi minta szerint köpenyt is tervezett, amely a gárdistákat éjszaka, illetve rossz időben melegen tartja. Ez ugyanolyan kék, mint a barett, és a két oldalán három kék bojt van. A speciálisan kiképzett gárdisták, illetve a különleges megbízással ellátott testőrök civil ruhában szolgálnak. Fegyverzet A gárdisták díszőrségben alabárdot, vagy spontont, illetve hosszú, egyenes kardot hordanak. A zászlót két hatalmas pallost vivő gárdista kíséri. A hagyományos, leginkább díszfegyverek, mellett azonban mai kézi lőfegyvereik is vannak, mint a SIG 225 svájci gyártmányú pisztoly, Heckler & Koch MP5 géppisztoly és a SIG SG 550 gépkarabély biztonsági használatra. A Gárda minden évben rendez céllövőversenyt, és a gárdisták rendszeres önvédelmi oktatásban részesülnek. Ilyenek például az egyszerű testőrségi taktikák, ezek nagyon hasonlóak azokhoz a módszerekhez, amelyeket a világ többi vezetőjének védelmében alkalmaznak. Az utóbbi időben a svájci hadsereg tisztjei külön terrorelhárító kiképzést is biztosítanak számukra. Érdekesség 500 éve szolgálatban A Pápai Svájci Gárda fennállásának 500. évfordulójára a Vatikán 2 euró értékű pénzérmét, a svájci nemzeti bank pedig egy 50 svájci frank névértékű arany emlékérmet bocsátott ki. Az érme hátoldalán a II. Gyula pápa által 1506-ban létrehozott gárda egyik tagja látható, a testőrök napjainkban is viselt hagyományos egyenruhájában. Mátyás Flórián Mátyás Flórián (Felsődetrehem, 1818. május 3. – Pécs, 1904. április 2.) magyar történész, nyelvész, forrás-kritikus, az MTA tagja. Latinosított írói neve M[atthias] Florianus volt. Életpályája Tanulmányait önképzéssel végezte. Széles körű nyelvi és történeti ismereteit autodidakta módon, ill. vándorútjai során sajátította el. Útiköltségét tanítással teremtette elő. 1838-ban Ragusában a piarista gimnáziumban tanított. 1842-ben jogi diplomát szerzett. Az 1850-es években Pécsett telepedett le. 1859. január 24-étől 1861-ig a pécsi római katolikus főgimnázium latin-görög és irodalom tanára volt. Ezt követően kizárólag tudományos kutatásainak élt. 1858. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1898. május 6-ától rendes tagja volt. A finnugor nyelvhasonlítás ellen lépett fel. Középkori forrásszövegek kiadásával, elemzésével foglalkozott. Cikkei a Magyar Nyelvészetben, Akadémiai Értesítőben, a Századokban, az Egyetemes Philologiai Közlönyben, a Katholikus Szemlében és külföldi folyóiratokban jelentek meg. Művei Magyar-árja nyelvhasonlatok . Pécs, 1857. A magyar nyelv finnitési törekvések ellenében . U. ott, 1857. Észrevételek finnező véleményre. A magyar ősvallásról, nyelvészeti viták, és ujabb magyar-ărja nyelvhasonlatok . U. ott, 1858. A Keleti adomák rokonnemű keresztény példákkal hasonlítva. Ifjúság képzésül közli … Pest, 1858. A hasonlító nyelvészetről tekintettel a magyar nyelv ékirati fontosságára. Székfoglaló. Pest, 1859. (M. Akadémiai Értesítő III.). Magyar nyelvtudomány 1. füzet. A magyar birtokviszony. Nyelvszabályozási munkálat. Függelékül: Az 1859. júl. 7. olvasott akadémiai székfoglaló beszéd. Pécs, 1860. II. füzet. Akadémiai értekezések igazításul és potlékúl a Magyar nyelv Szótárához. U. ott, 1863. … Magyar nyelvtörténeti szótár. Pest, 1868-1869. Két füzet. (Ismertetés, Budapesti Közlöny 1870. 193. szám). Hildegund. XII-ik századi történet. Ugyanott, 1868. Magyar nyelvtudomány : Nyelvtörténeti értekezések , Pécs, 1871. Historiae hungaricae fontes domestici. Quinque Ecclesiae & Budapestini 1881-85. M. Florianus névvel. Négy kötet. (Pars I. Scriptores. Vol. I. Vita S. Stephani regis et Emerici ducis, Vol. II. Chronica Hungarorum. 1. Magsitri P. Belae regis notarii, 2. Magistri Simonis de Keza Gesta Hungarorum, 3. Chronicon pictum Vindobonense. Ad fidem codicum recensuit, observationes, disquisitionem de aetate Belae regis notarii et animadversiones criticas adjecit. 1883. Vol. III. Chronicon Dubnicense cum codicibus Sambuci Acephalo et Vaticano, chronicisque Vindobonensi Picto et Budensi accurate collatum. Accesserunt 2. Adnotationes chronoligicae seculi XII. et XIII-i. 3. Cronicon Monacense. 4. Chronicon Zagrabiense. 5. Joannis de Vtino brevis narratio de regibus Hungariae, recensuit et praefatus est. 1884. Az első három kötet a szerző költségén jelent meg Pécsett. IV. Chronica minores. Chronicon Posoniense. Magistri Rogerii Carmen miserabile. Adnotationes historicae. Ducum ac regum Hungariae genealogia triplex. Petri Ransani epitome rerum Hungaricarum. Recensuit et disquisitionem de anno natali S. Sephani regis adjecit … Auspiciis et sumtibus Academiae scientiarum Hungaricae. Budapestini, 1885. Ism. Századok 1884.). Eledel és pénz csak mellékes járulékok és idézések Isten szine elé. Történeti adatok gyüjteménye. Pécs, 1893. Történeti egyezések és tévedések . Budapest, 1896. (Értekezések a tört. tud. kör. XVI. 10.). Pogány szokások őseinknél. Roger és Tamás esperesek a nagy tatárjárásról . U. ott, 1897. (Értek. a tört. tud. kör. XVII. 2.). Egy honfoglalás előtti hadjáratról és I. Endre, Kálmán királyaink halála évéről . U. ott, 1898. (Értek. a tört. tud. kör. XVII. 8.). A magyarok első hadjáratai . U. ott, 1898. (Székfoglaló. Ért. a tört. tud. kör. XVII. 9.). Chronologiai megállapítások hazánk XI. és XII. századi történeteihez . U. ott, 1899. (Ért. a tört. tud. kör. XVIII. 5.). Szent László és Imre királyok végnapjai és II. Endre életévei, fogsága és temetése . U. ott, 1900. (Ért. a tört. tud. kör. XIX. I.). Koszmosz–54 A Koszmosz–54 (oroszul: Космос 54) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Háromfokozatú kísérleti telekommunikációs műhold, típus Strela-1 (Стрела-1), valamint a harmadik fokozat geofizikai egység. Küldetés Az Interkozmosz program keretében a hordozó rakéta utolsó fokozatának (ez volt az optikai célobjektum) az – INTEROBS-program keretében összehangolt, folyamatos, geofizikai célú optikai megfigyelését végezték Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió 26 megfigyelőállomásáról. Jellemzői Katonai és polgári (tudományos) rendeltetésű, az OKB-10 (oroszul: Опытно-конструкторское бюро) tervezőirodában kifejlesztett műhold. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1965. február 21-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy a Koszmosz-3 (8K65) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája közeli kozmikus térségű, 104,9 perces, 56 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 256 kilométer, az apogeuma 1729 kilométer volt. Hasznos tömege 50 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor és napelemek kombinációja. A három műholdat – Koszmosz–54, Koszmosz–55 és Koszmosz–56 – egyetlen hordozórakétával juttattak pályára. Katonai és kormányzati hiradástechnikai feladatok ellátására tervezték, készítették. A Szovjetunió európai - Távol-keleti, illetve tengeri (hadiflotta, kereskedelmi flotta) összeköttetésének felgyorsítását szolgálta. Rádióüzenetek vételére (vétel)-lejátszására (adó) szolgáltak. Több egység pályára állításával lehetővé tették a folyamatos, többpontos optikai megfigyelést. Az optikai ellenőrzés céjából pályamódosítást hajtott végre. Az orbitális egység pályája közeli kozmikus térségű, 96,8 perces, 56 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 251 kilométer, az apogeuma 963 kilométer volt. 1968. szeptember 15-én belépett a légkörbe és megsemmisült. Perach Perach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1085 fő (1987. május 25.). Allativus Az allativus (ejtsd allatívusz) (latin allatum, ami az afferre: idehozni ige participiuma ) vagy másként directivus nyelvtani eset , amely egy adott helyhez vagy személyhez való mozgás irányát fejezi ki. Kiegészítő szerepet kap az ablatívusz mellett, kettejük közt áll az adessivus . Sok nyelvben előfordul, például a finnugor nyelvekben, v.ö.: - finn kirkko „templom“ → kirko-lle „templomhoz/-ba“ - finn tyttö „leány“ → tytö-lle „lányhoz“ - észt tee „utca“ → tee-le „utcához/-ba“ - észt isa „apa“ → isa-le „apához“ - magyar ház → házhoz - magyar elnök → elnökhöz A litván nyelvben az allatívusz egyike a négy másodlagos (azaz utólag, feltehetően finnugor befolyás révén előálló) helyhatározó eseteknek, például miškop(i) „erdőhöz/-be“, jūrosp(i) „tengerhez/-be“. A mai nyelvben mégis a múlt maradványaként él, a megfelelő formák határozóknak számítanak: például vakarop „este (mint határozó)“, velniop „ördögöt / az ördögbe is“. A német nyelvben és hasonlóan a legtöbb indoeurópai nyelvben a funkciót elöljárós szerkezetek hordozzák: Ich gehe in die Schule. = Megyek az iskolába az Ich gehe Schule . (allativus) helyett. A héber nyelvben a proto-sémi tárgyesetből tényszerűen allatívusz lett. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Allativ című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Juan Fernando Quintero Juan Fernando Quintero Paniagua (Medellín, 1993. január 18. –) kolumbiai válogatott labdarúgó, jelenleg a Independiente Medellín játékosa. Sikerek Portugál szuperkupagyőztes (1): 2013 Fosse Fosse település Franciaországban, Pyrénées-Orientales megyében. Lakosainak száma 37 fő (2015). Fosse Saint-Paul-de-Fenouillet, Saint-Martin-de-Fenouillet, Vira, Fenouillet, Caudiès-de-Fenouillèdes és Le Vivier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Giffone Giffone község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye északi részén fekszik. Határai: Anoia, Cinquefrondi, Galatro, Mammola és Maropati. Története A 17-18. században alapították. Korabeli épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Bartolomeo-templom Santa Maria del Soccorso-templom Csapó Sámuel Csapó Sámuel (Rimaszombat, 1883. június 14. – Budapest, 1947. október 31.) szakszervezeti vezető, vasmunkás, a Szlovák Tanácsköztársaság népbiztosa. Élete Anyja László Zsuzsa volt. Kezdetben lakatosmesterséget tanult, 19 éves korától tevékenykedett a munkásmozgalomban. Kassán a szociáldemokrata párt helyi szervezetének vezetőségi tagja volt, 1903-ban szerepet vállalt a Vas- és Fémmunkás Szövetség helyi csoportjának létrehozásában, a lakatosmesterek azonban feketelistára tették. Csapó emigrált, majd miután visszatért, a vasmunkások szakszervezetének kerületi titkárává választatott meg, 1909-ben már a központi szövetségben működött, melynek kezdetben tiszviselője volt, majd helyettes titkára. 1919-ben a Szlovák Tanácsköztársaság szocializálási népbiztosa volt. 1924-ben pedig őt tették meg vezető titkárának, emellett az SZT és az MSZDP vezetőségi tagja is volt. Vajgacs atomjégtörő A Vajgacs (orosz betűkkel: Вайгач) orosz kis merülésű folyami és tengeri atommeghajtású jégtörő hajó, melyet 1990-ben állítottak szolgálatba a Szovjetunióban. Elsősorban a szibériai folyók és folyótorkolatok hajózhatóságának biztosítására használják. A Tajmir osztály második egysége, testvérhajója a Tajmir. A hajót a Roszatomhoz tartozó Atomflot üzemelteti, honi kikötője Murmanszkban található. Nemzetközi hívójele: UBNY. Története és jellemzői A hajtótestet szovjet megrendelésre a finn Wärtsilä hajógyár építette Helsinkiben, szovjet anyagokból. Az atomreaktor és a hajtóművek (turbinák, villamos motorok) , valamint egyes berendezések szovjet gyártmányúak. A hajótestet 1989-ben bocsátották vízre. Ezután a hajót Helsinkiből átvontatták Leningrádba, ahol a Balti Hajógyárban beszerelték az atomreaktort és a hajtómű többi berendezését. 1990-ben állították szolgálatba. Elsősorban a Murmanszk–Norilszk hajózási útvonal hajózhatóságának fenntartására használják. 2011 elején a Finn-öbölbe vezényelték, ahol az erős jegesedés miatt a jég fogságában került kereskedelmi hajó kiszabadításában segített. A Vajgacs a Balti-tengeri bevetés után, 2011 áprilisában tért vissza Murmanszkba. A hajóba egy darab, 171 MW hőteljesítményű, KLT–40M típusú atomreaktort építettek, mely két GTA 6421–OM5 típusú turbógenerátort működtet. A hajó három hajócsavarral van ellátva, melyek teljesítménye 36,5 MW. A hajó merülése mindössze 8,1 m, ez lehetővé teszi, hogy sekély vízben, folyókon és folyótorkolatokban is használják. Hajtóműve nyílt vízen 18,5 csomós maximális sebesség elérését biztosítja. Jégtörő képessége 1,77 m, ilyen jégvastagság mellett a hajó 2 csomós sebességgel képes haladni. A hajó berendezései –50 °C-os hőmérsékletig üzemképesek. Carolco Pictures Carolco Pictures, Andrew G. Vajna és Mario F. Kassar filmvállalata, ami 1976-tól 1996-ig működött. Leghíresebb és egyben legsikeresebb filmje, a Terminátor 2 – Az ítélet napja. Története A céget a magyar származású Andrew G. Vajna és a libanoni Mario F. Kassar alapította 1976-ban. A filmjeik nagy részét más stúdiókkal készítették társprodukcióban. A vállalat első jelentős kasszasikere, a David Morell regényéből készült, 1982-es Rambo – Első vér című film volt, Sylvester Stallone főszereplésével, azonban több kasszasiker is a nevükhöz kötődik, mint például a Terminátor második része, Elemi ösztön vagy a Cliffhanger – Függő játszma. A Carolco Pictures 1996-ban csődölt be és szűnt meg miután olyan anyagi bukásokat tudhattak magukénak, mint a Showgirls vagy A kincses sziget kalózai. Az utóbbi film 98 millió dollárba került és alig hozott többet mint 10 millió dollár. Ljubiša Stefanović Ljubiša „Leo” Stevanović (szerbül: Љубишa Cтeвaнoвић; Belgrád, Szerb Királyság, 1910. január 4. – Nizza, Franciaország, 1978. május 17.) szerb labdarúgóhátvéd, edző. A Jugoszláv királyság válogatottjának tagjaként részt vett az 1930-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Francia kupagyőztes (1): 1930 Dubaj villamosvonal-hálózata Dubaj, az Egyesült Arab Emírségek második legnagyobb városa 2008 áprilisa óta két, egymástól függetlenül épülő villamosprojekttel is rendelkezik, a belvárosi Burdzs Dubaj villamossal, valamint az asz-Szufúh névre hallgatóval. Az első vonal Al Sufouh ↔ Jumeirah Beach viszonylatban 2014. november 11-én került átadásra. Megnyitásával az Arab-félsziget első villamosvonala jött létre. Története Első vonal Az asz-Szufúh névre hallgató vonal létesítésének tervét 2008 áprilisában jelentette be a Dubaji Közlekedési Hatóság. A majdan 14,5 km hosszú vonal a névadó asz-Szufúh út mentén fut, összekötve a kikötőt a Burdzs al-Arabbal, valamint a Mall of Emirates-szel. A vonal három ponton biztosít átszállást a metró vörös vonalára. A 2014 november 11-én megnyílt első szakasz 10,6 km hosszú, 11 állomást kiszolgálva 11 szerelvény segítségével. A második ütemben a vonalat újabb négy kilométerrel, és hat új állomással toldják meg, ezzel az állomások száma 17-re nő. Az állomások mindegyike zárt és légkondicionált. Akárcsak a dubaji metró, a villamos is külön kocsival várja a női utasokat. Ezenkívül az alapdíj kétszereséért, 6 dirhamért (mintegy 400 forint) lehet jegyet kapni az elegánsabb első osztályú kocsikba. A vonal építése 1,09 milliárd dollárba, azaz mintegy 270 milliárd forintba került. A hosszabbítás a járatsűrűség növelésével is fog járni, újabb 14 szerelvény beállításával. A vonal tervezését és építését az Alstom, Besix, Serco és Parsons által alkotott konzorcium fogja végezni. A vonalon közlekedő járművek Alstom Citadis 402 típusúak lesznek, 44 méter hosszúak, kapacitásuk 300 fő körül lesz darabonként. A napi 20 órán keresztül közlekedő kocsik átlagsebessége előreláthatólag 25 km/h lesz, így a menetidő várhatóan félóra körül fog alakulni. A vonal biztonsági, kényelmi és esztétikai szintje miatt jelenleg nem elterjedt megoldásokat fog alkalmazni. A járművek áramfelvétele felsővezeték helyett alsószedéssel történik, az először (és jelenleg még csak ott használt) Bordeaux számára kifejlesztett APS technológia segítségével. Az asz-Szufúh villamos az első lesz a világon, ahol a peronok és a vágányok között peronfalat építenek ki, melynek ajtói csak a jármű beérkeztével nyílnak ki. További vonalak A belvárosi, a Burdzs Dubaj környékét kiszolgálni hivatott, 4,6 km hosszú vonalat az emír 2008 áprilisában jelentette be. Az 500 millió dirhemből megvalósuló rendszer két különálló vonalból fog állni. Az első, előreláthatólag 2009 végén megnyíló vonal 1,1 km hosszú lesz, a Dubaji metró Burdzs Dubaj állomását fogja összekötni a Dubai Mallal, egy közbenső megállóval a Dubai Mall Hotelnél. A projekt keretében megvalósuló másik vonal az elsővel ellentétben egyirányú lesz, egy hurkot leírva a területen. A 2010-ben megnyíló vonalnak 10 állomása lesz. A járművek a hurokban az óramutató járásának megfelelően fognak közlekedni. A tervek szerint a maradék két szakaszt, valamint a hozzájuk tartozó hat állomást 2016-ig fejezik be. A Gernsback-kontinuum A Gernsback-kontinuum (angolul: The Gernsback Continuum) William Gibson novellája. A Universe 11 antológiában jelent meg először 1981-ben. Magyarul a Galaktika magazin 100. számában, illetve az Izzó króm antológiában olvasható Gáspár András fordításában. A novella címe Hugo Gernsback nevére, a Hugo-díj névadójára utal. Történet A novella főhőse egy fotós, aki megbízást kap, hogy járja be az Egyesült Államokat, és készítsen fotókat az 1930-as évekből megmaradt tárgyakról és épületekről, de leginkább az abból az időből fennmaradt futurisztikus elképzelésekről. A főhős azonban annyira beleéli magát ebbe a munkába, hogy egyszer csak néhány pillanatra egy párhuzamos valóságban találja magát: abban a valóságban, ahol megvalósultak Gernsback korának futurisztikus elképzelései. A tökéletes jövő képe azonban inkább megrémíti. Megjelenések angol nyelven The Gernsback Continuum , Universe 11, Doubleday, 1981 The Gernsback Continuum , Burning Chrome, Arbor House, 1986 The Gernsback Continuum , Burning Chrome, Gollancz, 1986 magyar nyelven A Gernsback-kontinuum , Galaktika 100, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1989, ford.: Gáspár András A Gernsback-kontinuum , Izzó króm, Valhalla Páholy, 1995, ford.: Gáspár András A Gernsback-kontinuum , Izzó króm, Valhalla Páholy, 1997, ford.: Gáspár András Ruederbach Ruederbach település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 383 fő (2015). Ruederbach Hirsingue, Bisel, Heimersdorf, Bettendorf, Grentzingen és Feldbach községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Coreius A Coreius a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és a Gobioninae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nemhez az alábbi 4 faj tartozik. Coreius cetopsis Coreius guichenoti Coreius heterodon Coreius septentrionalis Forrás ITIS rendszerbesorolása Immortal Cities: Children of the Nile Az Immortal Cities: Children of the Nile a városépítő játéksorozat egyike, mely az ókori Egyiptomban játszódik. Fejlesztője a Tilted Mill Entertainment. Az Egyesült Államokban 2004 novemberében, Európában 2005 februárjában került forgalomba. 2008. július 8-án a Tilted Mill kiadta a játék újabb változatát számos finomítással. A bővített változtat, a Children of the Nile: Alexandria 2008. szeptember 10-én jelent meg. A játék menete A játék az uralkodóház megalapításával kezdődik, mely a palota felépítését jelenti. Ezután rövid időn belül megjelenik az épületben a fáraó és családja, akik a játékos megtestesítői. Ezt követően földmunkásokat kell toborozni, épületeket telepíteni a földműveseknek. Amint egy ház felépül, a családok beköltöznek a házakba, így nő az alattvalók száma. Földmunkások, kézművesek, katonák, papok, írnokok és építőmunkások lesznek a város lakói, számuk arányát a számukra épített házakkal tudjuk egyensúlyban tartani. Fogadtatás A játék 3D-s mivolta ellenére nem számottevően jobb kétdimenziós elődei, például a Pharaohhoz képest. A fejlesztés lehetőséget ad az utcákon sétálókhoz való közeli zoomolásra, ám magán a játszhatóságon nem lendít. Több játékokkal foglalkozó weboldal összesített értékelése alapján 7,6-os értéket kapott a játék. A Resolution Magazin kritikusa számára a játék kellemes csalódás volt. Bár hiányolja a bevezetőt, illetve a grafika is lehetett volna jobb. Methanomicrobia A Methanomicrobia a Euryarchaeota törzsbe tartozó Archaea osztály. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Törzsfejlődés A jelenleg elfogadott rendszertan a List of Prokaryotic names with Standing in Nomenclature (LPSN) listán és az National Center for Biotechnology Information (NCBI) adatbázisán alapul, a leszármazási fát a 'The All-Species Living Tree' Project 16S rRNA-alapú LTP release 106-e alapján állították össze. Jegyzet: ♠ A törzs megtalálható az National Center for Biotechnology Information (NCBI) listáján, de hiányzik a List of Prokaryotic names with Standing in Nomenclature (LPSN) listájáról. Szociális jóllét A szociális jóllét többdimenziós modelljét Corey Keyes alkotta meg. Keyes (1998) meghatározásában a jóllét elsődlegesen társas jelenség, ami akkor nyilvánul meg, amikor az egyén különböző szociális jellegű feladatokkal találkozik. E modell azt az egyént tekinti pozitívan működőnek, aki jól boldogul és jól érzi magát a szociális világban. Az ilyen személy úgy érzi, hogy vannak közös dolgai, ügyei azokkal a személyekkel, akik a szociális valóságát alkotják, pozitív érzelmekkel viszonyul azokhoz a közösségekhez, amelyekhez tartozik (a többi embertől nem támadásra, hanem támogatásra számít), úgy érzi, ő maga is aktív és értékes formálója ezeknek a közösségeknek, vagyis tud valami értékeset nyújtani mások számára. Úgy látja, hogy ami tágabb környezetében zajlik, az értelmezhető, kezelhető és értelmes. Methanomicrobium A Methanomicrobium a Methanomicrobiaceae családba tartozó Archaea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Richland megye (Ohio) Richland megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Mansfield. Lakosainak száma 121 773 fő (2013. július 1.). Richland megye Ashland, Knox, Morrow, Crawford és Huron megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Saint-Firmin-des-Prés Saint-Firmin-des-Prés település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 843 fő (2015). Saint-Firmin-des-Prés Lisle, Meslay, Pezou, Rahart, Renay, Rocé és Saint-Ouen községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csarnok Csarnok (görögül: stoa, latinul: porticus, németül: Halle) néven az ókorban és a jelenkorban más és más helyiségeket jelölünk meg. Korunkban csarnoknak hívjuk a nagyobb méretű fedett, szellős, sokszor egészen vasszerkezetű épületet, mely vásárok tartására, áruk kirakására stb. szolgál, mint pl. az áru-, gabona-, vásárcsarnokok, úgyszintén testgyakorlatok számára, mint pl. a tornacsarnok, vagy templomok, múzeumok és más nyilvános épületek főhomlokzata elé emelt oszlopos, a bejáratot fedő előteret; vagy nagyobb épületek belsejében a vesztibült vagyis az előcsarnokot, melyen keresztül a többi helyiségekhez juthatni, vagy végezetül a fürdőkön és gyógyhelyeken emelt hosszú, fedett oszlopos folyosókat (ivó csarnokok, stb.), melyek azt a célt szolgálják, hogy a kúrát használók alattuk nagy melegben vagy esős időben is sétálhassanak. A vasúti építkezéseknél kétféle csarnok van, úgy mint az előcsarnok és az érkezési, illetve indulási csarnok. Ma már a legegyszerűbb építkezések beosztásánál is tekintettel vannak az előcsarnokra. A vasúti építkezéseknél van kiváló fontossága, mert ez ama gócpont, honnan az utazó közönség a különböző célokra berendezett helyiségekbe szétoszlik. Az előcsarnokba helyezik el ezenkívül a különböző pénztárakat, dohánytőzsdét, hírlap- és könyvelárusító polcokat, ruhatárakat, stb. Az újabb építkezéseknél a kiváló szerephez illő monumentálisabb jelleg szerint is építik s az épület külsején is feltüntetik centrális jellegét. A nagyobb pályaházaknál azonban az érkező és induló vonatok is tető alá jutnak. Ezek a csarnokok az érkezési és indulási csarnokok. Hazánkban volt tiszai vasút több állomásán (Püspökladányon, Nagyváradon) építettek ilynemű egyszerű, de tetszetős berendezésű csarnokokat. Újabban azonban, mint minden más téren, itt is óriási méretek betetőzése válván szükségessé, befedésükre faszerkezet helyett kőpillérekre támaszkodó vas tetőszerkezeteket használnak. Külföldön óriási tetők lettek előállítva. Magyarországon csak a budapesti Keleti pályaudvar és a Nyugati pályaudvar csarnoka méltó említésre, mindkettőnek szabad szélessége 42 méter. A görögöknél és a rómaiaknál a csarnok mindig oszlopos csarnok és nem más, mint szabadon álló, vagy valamely épületnek támaszkodó fedett folyosó, melynek tetejét oszlopok tartják. A lakosság ezen többé-kevésbé hosszú fedett folyosókat, melyek sokszor egy egész nagy nyilvános teret szegélyeztek, vagy valamely középülethez, mint pl. színházhoz, gimnáziumhoz, templomhoz hozzáépíttettek, sétahelyül, vagy előadásoknak, gyűléseknek megtartására használta. Ezen oszlopos csarnokok vagy egészen nyitottak vagy részben csukottak voltak, mely utóbbi esetben az oszlopok közeit fallal nem az egész magasságban töltötték ki és azt festményekkel vagy szobrászati művekkel díszítették. Belül ülések (ephedre) voltak. A nyitott csarnokoknak vagy az egyik oldaluk volt elfalazva, vagy a közepükön emelkedett végig egy mindkét oldalán befestett fal, mely a folyosót így két, mindkét oldalon nyitott részre osztotta. Görögországnak festményekkel díszített csarnokai közül a leghíresebb volt a stoa Poikile Athénben; mellette még a spártai perzsa csarnok, Attalos és Eumenes csarnokai Athénben említtetnek sokszor. Ha az oszlopos csarnokos épületet (pl. templomot) köröskörül szegélyezett, akkor azt «Peripteros»-nak hívták; ha szabad teret vett körül, akkor «Peristylos» volt. A folyosók hosszúsága szerint voltak Porticus stadiate-k, semistadiatae-k, az oszlopsorok száma szerint Porticus duplices-ek, triplices-ek stb. E csarnokokat gyakran víztartó-medencék, szökőkutak is díszítették. A rómaiak oszlopos csarnokai amellett, hogy a görögökéhez hasonló célokat szolgáltak, még más egyebekre is használtattak. Törvényt szolgáltak, szenátusgyűléseket tartottak bennük; a filozófusok (stoikusok) előadásaiknak megtartására, a kalmárok adás-vevésre, képeknek és egyéb áruknak kiállítására használták. Elnevezésüket vagy a mellettük levő nyilvános épületektől kapták, vagy építőiktől, vagy a bennük levő híresebb festménytől. Forrás A Pallas nagy lexikona Honda Civic Tour A Honda Civic Tour egy évente megrendezett koncert turné, amelyet a Honda Motor Company szponzorál. 2001 óta tartják meg. 2001. Legelsőnek a Blink182 lépett fel, majd Alkaline Trio, No Motiv, Sum 41, The Ataris. A második fordulóban az Everclear. 2002. Ebben az évben 47 fellépést volt, köztük Hoobastank és a Phantom Planet. 2003. New Found Glory, Good Charlotte, Hot Rod Circuit, Less Than Jake, MXPX, Stretch Armstrong és The Disasters. 2004. Thrice, The Get Up Kids, Val Emmerich, és Motion City Soundtrack. 2005. Maroon 5, Phantom Planet, The Donnas és The Thrills. 2006. The Black Eyed Peas, Flipsyde és The Pussycat Dolls. 2007. Fall Out Boy, +44, The Academy Is…, Cobra Starship, és Paul Wall. DC animációs filmuniverzum A DC animációs filmuniverzum (eredeti név: DC Animated Movie Universe, röviden: DCAMU) egy filmfranchise és kitalált univerzum, ami a DC Comics New-52-es képregényvilága alapján készül. Az univerzum (a képregényes változatához hasonlóan) Az Igazság Ligája: A Villám-paradoxon végén jön létre, ám az első itt játszódó film Az Igazság Ligája: Háború. Rövidfilmek Az Igazság Ligája: Atlantisz trónja DVD-jén megjelent egy rövid, egyperces rövidfilm, a Nightwing and Robin. Pachyramphus marginatus A Pachyramphus marginatus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Tityridae családjába tartozó faj. Egyes szervezetek az egész családot, a kotingafélék (Cotingidae) családjában sorolják Tityrinae alcsaládként. Rendszerezése A fajt Martin Lichtenstein írta le 1823-ban, a Todus nembe Todus marginatus néven. Alfajai Pachyramphus marginatus marginatus (Lichtenstein, 1823) Pachyramphus marginatus nanus Bangs & T. E. Penard, 1921 Előfordulása Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 13-14 centiméter, testtömege 18 gramm. Életmódja Egyedül, vagy párokban keresgéli rovarokból és gyümölcsökből álló táplálékát. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 22.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. május 22.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 22.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 22.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 22.) Pachyramphus surinamus A Pachyramphus surinamus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Tityridae családjába tartozó faj. Egyes szervezetek az egész családot, a kotingafélék (Cotingidae) családjában sorolják Tityrinae alcsaládként. Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó Muscicapa nembe Muscicapa surinama néven. Előfordulása Dél-Amerika északi részén, Brazília, Francia Guyana és Suriname területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és szavannák. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 13-14 centiméter, testtömege 20 gramm. Életmódja Rovarokkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 21.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. május 21.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 21.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 21.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 21.) Ábú-hegy Az Ábú-hegy (hindi nyelven: ����� ���, angolul: Mount Abu) hegyvidék és egyben Rádzsasztán állam egyetlen hegyi települése, India ÉNy-i részén. A város 1220 méteren fekszik. Lakosainak száma 30 ezer fő volt 2011-ben. A dzsainák legszentebb zarándokhelye, turistaközpont hegyi üdülőkkel és régészeti hely. A település központja a Nakkí-tó, amelyet a rádzsput uralkodók egykori nyári palotái öveznek. Az 1720 m magas hegycsúcson és környékén hindu templomok állnak. A legérdekesebb építészeti látnivalók az öt dzsaina szentélyből álló Dilvára-templomok a település közelében. Ezek közül a Vimál Vaszahi és a Tádzspál-templomok a díszítőművészet szempontjából egyedülállóak. Abu-hegytől mintegy 6 km-re van a sziklából kifaragott Arbuda-templom, illetve 8 km-re van az Acsalgar- (Achalgar-) erőd és templom. A hely eredetileg a Siva-kultusz központja volt, majd a 11. századra a dzsainák vallási erősségévé vált. A hagyomány alapján Mahavíra is élt itt egy évig. Megközelítés Közúton Udaipurtól 150 km-re Ny-ra, Dzsodhpurtól 260 km-re D-re, Ahmedabadtól 200 km-re É-ra található. A legközelebbi vasútállomás, az Abu Road 27 km-re van a településtől. Spinning Around A Spinning Around egy dance-pop dal. Producere Mike Spencer volt; Ira Shickman, Osborne Bingham, Kara DioGuardi és Paula Abdul írták Kylie Minogue részére, akinek a hetedik stúdióalbuma, a Light Years első kislemeze volt. A kislemez a megjelenés napján egyből a brit és ausztrál slágerlisták élére került, ami hosszú idő óta nem sikerült Kylie-nak. Legutóbbi első helyezettje a Confide in Me című dal volt 1994-ben. Ezzel olyan előadók közé került, mint a U2 vagy Madonna, akik az 1980-as, 1990-es és 2000-es években No1 sikert produkáltak. Formátum és számlista Spinning Around – 3:28 Spinning Around (Sharp Vocal Mix) – 7:04 Spinning Around (7th Spinnin' Dizzy Dub) – 5:23 Spinning Around (videoklip) Spinning Around – 3:28 Cover Me with Kisses – 3:08 Paper Dolls – 3:34 Spinning Around – 3:28 Cover Me with Kisses – 3:08 Paper Dolls – 3:34 Spinning Around (Sharp Vocal Mix) – 7:04 Spinning Around (videoklip) Spinning Around (Sharp Vocal Mix) – 7:04 Spinning Around (7th District Club Mix) – 6:33 Spinning Around (7th District Dub Like This Mix) – 5:23 Spinning Around (7th District Club-Mental Mix) – 6:33 Megjelent 2000. június 26-án A borítón hibásan vannak feltüntetve a számok, így: Sharp Vocal Mix, Sharp Double Dub, 7th Spinnin' Dizzy Dub, 7th District Club Mix. David Vincent David Alexander Vincent (USA, Észak-Karolina, Charlotte, 1965. április 22.) amerikai basszusgitáros és énekes, aki a Morbid Angel tagjaként vált ismertté. Az "Evil D" becenévre hallgató zenész az 1980-as évek közepén kezdte pályafutását, egy Incubus névre hallgató zenekarban. 1986-ban lett a Morbid Angel tagja, ahol basszusgitárosként és énekesként vált ismertté, de 1996-ban távozni kényszerült a zenekarból. Ezt követően a Genitorturers nevű indusztriális metal együttesben bukkant fel, ahol csak a basszusgitárra koncentrált. 2004-ben tért vissza a Morbid Angel soraiba, visszatérő lemeze a zenekarral 2011 júniusában Illud Divinum Insanus címmel jelent meg.. Biográfia Tizenévesként kezdett el rajongani a rockzene iránt, eleinte olyan előadókért rajongott, mint a KISS vagy Alice Cooper. Pályafutását az Incubus együttesben kezdte, majd 1986-ban Sterling Von Scarborough utódja lett a Morbid Angel-ben. 1989 és 1995 között négy nagylemezen szerepelt az együttes tagjaként, mígnem 1996-ban távozni kényszerült. Mivel Vincent volt az együttes frontembere, az interjúk nagy részét is ő adta, melyekben előszeretettel hangoztatta szélsőjobbos nézeteit. Ezáltal az együttest rengeteg támadás érte a kritikusok és a rajongók részéről is, ezért Trey Azagthoth, az együttes gitárosa távozásra szólította fel. Vincent utolsó lemeze az együttessel az 1995-ben megjelent Domination volt. A vele készült albumokon dalszerzőként is aktívan közreműködött, dalszövegeiben pedig a sátánizmus, az okkultizmus és a keresztény-ellenesség mellett a sumer mitológia és a Római Birodalom is megidézésre került. A Morbid Angel-ből való távozása után a Genitorturers nevű indusztriális metal együttes tagja lett. Ugyan 1993-ban már vokálozott a 120 Days of Genitorture című debütalbum House of Shame dalában, de teljes értékű zenekari taggá csak 1996-ban vált. A zenekarban megtalálható Vincent felesége is, együttműködésük több lemezt is eredményezett, melyek közül az utolsó 2009-ben Blackheart Revolution címmel jelent meg. Vincent nevéhez fűződik a Terrorizer nevű grindcore formáció is, amelynek 1989-es World Downfall albumán énekelt és basszusgitározott. A műfaj klasszikusának számító lemezt a Morbid Angelből ismert Pete Sandoval dobolta fel. 2004-ben tért vissza a Morbid Angel soraiba, azóta az együttes csak koncerteket vállalt, a Vincent visszatérését dokumentáló új nagylemez studiómunkálatai csak jóval később kezdődtek el. Az album Illud Divinum Insanus címmel 2011. június 6-án fog megjelenni a Season of Mist gondozásában. 2008-ban szerepelt a Soulfly együttes Conquer lemezén a Blood Fire War Hate című dalban. Diszkográfia Morbid Angel Altars of Madness (1989) Blessed Are the Sick (1991) Covenant (1993) Domination (1995) Entangled in Chaos (1996) Illud Divinum Insanus (2011) Genitorturers 120 Days of Genitorture (1993) Sin City (1998) Flesh is the Law (2002) Blackheart Revolution (2009) Terrorizer World Downfall (1989) Soulfly Conquer (2008) Aumetz Aumetz település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 2307 fő (2015). Aumetz Boulange, Beuvillers, Crusnes, Errouville, Serrouville, Audun-le-Tiche, Ottange és Tressange községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tudatos jelenlét A tudatosság a „figyelem szándékos, elfogadó és nem ítélkező összpontosítása a jelen pillanatban fellépő érzelmekre, gondolatokra és érzékelésekre”, amelyek a buddhista ánápánaszati meditációs gyakorlatokkal fejleszthetők. A "tudatosság" kifejezés a páli szati (tudatosság) kifejezésből ered, amely megvilágosodáshoz vezető buddhista ösvény fontos eleme, közte a vipasszaná, a szatipatthána és az ánápánaszati gyakorlatokkal. Nyugati elterjedésében és népszerűsítésében szerepet játszott Jon Kabat-Zinn amerikai orvos tudatosságalapú stresszredukció (MBSR) elnevezésű programja. A tudatosság az öntudat egyik tulajdonsága, amelyről már régóta feltételezik a tudósok, hogy meghatározza a jóllétet. Az 1970-es évek óta a klinikai pszichológia és a pszichiátria kifejlesztett egy sor tudatosságra épülő terapeutás alkalmazást, hogy olyan embereken segítsen, akiknek különböző pszichológiai problémával kell szembenézniük. A tudatosság gyakorlatát alkalmazzák a pszichológia területén különböző mentális és fizikális probléma kezelésére, köztük a megszállott-kényszeres rendellenességekre, szorongásra, a visszaeső depresszióra és a kábítószer függőség kezelésére. Az érzelmek kezelésének egyik különlegesen hatékony módszereként világszerte nagy népszerűségre tett szert. Klinikai kísérletekkel kimutatták a tudatosság általános jótékony mentális és fizikai hatását. Az MBSR-re és hasonló modellekre épülő módszereket széles körben alkalmazzák ma már iskolákban, börtönökben, kórházakban és egyéb intézetekben. A tudatosság meditáció A tudatosság meditációt csukott szemmel, egy széken vagy párnán ülve, keresztbe tett lábakkal végzik, kiegyenesített háttal. A be- és kilégzéskor a figyelem a köldök tájékára összpontosul vagy magára a lélegzés tudatosságára, ahogyan a levegő keresztülhalad az orrnyíláson. Amennyiben különböző gondolatok keletkeznek és a tudat elterelődik, a gyakorló feladata tetten érnie magát, tudatosítania, hogy gondolatai elkalandoztak, majd nyugodtan visszatérni a lélegzésre való odafigyelésre. A kezdő gyakorlók mindössze napi tíz percig végzik ezt a gyakorlatot. Rendszeres gyakorlással egyre könnyebb megtartani a légzésen való összpontosítás állapotát. Végül a légzés tudatosságán keresztül a gyakorló tudatára ébred saját gondolatainak, érzelmeinek és cselekedeteinek. A tudatosság meditáció működésének idegekkel kapcsolatos kutatásaiból arra következtetnek, hogy a figyelem szabályozás, a testtudatosság, az érzelem szabályozás és az önkép megváltozása komponenseinek köszönhető a módszer hatékonysága. Agyi képalkotás technikája alkalmazásával arra következtetnek, hogy a tudatosság gyakorlatok által, mint például a tudatosság meditáció, változások történnek az agykéregben, az insulában, a temporoparietális agykéregben, a frontolimbikus hálózatban és az alapértelmezett üzemmódú hálózat szerkezeteiben." Ezek a neuroplasztikus felfedezések a jövőben további, alaposabb vizsgálatokhoz fognak vezetni a mentális rendellenességek kezelésében. Egy Kabat-Zinn által bevezetett tudatosság gyakorlatban (MBSR-program) például a gyakorló egy mazsolát kóstol és közben folyamatosan megtartja tudatosságát. Története Buddhizmus A tudatosság a modern vipasszanára, a szati gyakorlatára épül, amely a „jelenben lévő dolgok tudatossága pillanatról pillanatra” úgy, hogy közben a gyakorló „emlékezik az éberségre, hogy valami történhet”. A gyakorló ezáltal belátást nyerhet a valóság igaz természetébe, azaz a létezés három jellemzőjébe, amely az állandótlanság, a kielégíthetetlenség és a mindentől független én nemlétezése (éntelenség). A belátás által a gyakorló eléri az ún. szotápanna, folyamba-lépett szintjét, amely az első lépcsőfok a megvilágosodás felé vezető ösvényen. Thomas William Rhys Davids tudós szerint a tudatosság tana talán az egyik legfontosabb a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény tanításai után. Rhys Davids szerint Buddha tanításai racionális önmegvalósítási technikák, amelyek közül maga néhányat elutasított, főleg az újjászületést, amelyet babonának tartott. Jon Kabat-Zinn és az MBSR 1979-ben Jon Kabat-Zinn hozta létre a tudatosságalapú stresszredukció (MBSR) programot a Massachusetts Egyetemen krónikus betegek kezelésére. Ebből a programból született a tudatosság gyakorlatok alkalmazása az orvostudományban. Az MBSR-t és a hozzá hasonló programokat ma már széles körben használják iskolákban, börtönökben, kórházakban és egyéb intézményekben. A tudatosság gyakorlatokra kétségtelenül a buddhista hagyományok voltak legnagyobb hatással. Az MBSR egyik technikája - a „test szken” - a S. N. Goenka által tanított, burmai U Ba Khin hagyomány meditációs gyakorlatából ered. A tudatosság gyakorlatokat ma már világi környezetben is alkalmazzák, kulturális vagy vallási háttértől függetlenül. Buddhizmus A szati (páli; szanszkrit: sm�ti) buddhista fogalom jelentése, amelynek jelentése tudatosság. A kifejezés az egyik spirituális vagy pszichológiai képességre vonatkozik (indrija), amely egyben a buddhista gyakorlatok fontos részét képezi. a hét megvilágosodási tényező közül az egyik. A „megfelelő tudatosság” vagy „helyes tudatosság” (páli: szammá-szati, szanszkrit: szamjak-sm�ti) a nemes nyolcrétű ösvény hetedik eleme. Ánápánaszati Az ánápánaszati (páli; szanszkrit: ánápánasm�ti; kínai: ����; pinjin: ānnàbānnà; szingaléz: ��� ���� ���) jelentése "tudatos légzés" (a "szati" jelentése tudatosság; az "ánápána" jelentése légzés), amely egy buddhista meditációs technika, amely népszerűnek számít a tibeti, a zen, a tientaj és a théraváda buddhizmusban, valamint a nyugati tudatosság programokban (pszichológia). Az ánápánaszati meditációba a gyakorló a lélegzet közbeni mozgás okozta tapasztalások figyelése a tudatosság kialakítása céljából. A hagyomány szerint az ánápánaszati technikát Buddha tanította a különböző szútrákban (páli: szutta), például az Ánápánaszati-szuttában (MN 118). Szatipatthána Buddha a tanítványai számára a tudatosság (szatipatthána) kialakítását tanácsolta a mindennapi életben, illetve a test, az érzések, a tudat és a dharma nyugodt éberségének fenntartására ösztökélte őket. A tudatosság gyakorlata támogatja azt az elemzést, amely a bölcsesség fellépéséből (páli: pannyá, szanszkrit: pradzsnyá) fakad. Buddha tanításának az újszerűségét az jelentette, hogy ötvözte a meditációs stabilizációt és a megszabadító belátást. Vipasszaná A vipasszaná (páli) kifejezést általában a vipasszaná meditációra használják, amelyben a szatipatthána, a tudatosság négy alapját vagy az ánápánaszatit (a légzés tudatossága) arra használják, hogy bepillantást nyerjenek a dolgok állandótlan természetébe. A vipasszaná a buddhista hagyományban „belátást” jelent a valóság igaz természetébe. A théraváda értelmezés szerint ez a létezés három jellemzője (állandótlanság, a szenvedés és az éntelenség). A mahájána értelmezésben a belátás az ürességre, a dharmatára (két igazság tana) vonatkozik. A vipasszaná a két fő buddhista ösvény közül az egyik (a másik a szamatha (páli; szanszkrit: samatha). Bár mindkét fogalom szerepel a Szutta-pitakában, Gombrich és Brooks szerint a kettő megkülönböztetése a Szutta-pitaka körai értelmezéséből ered, nem pedig maga a szuttából. A különböző hagyományokban nem értenek egyet abban, hogy melyik gyakorlat hova tartozik. A mai théraváda ortodoxia szerint a szamatha a vipasszaná előkészítő gyakorlatának számít. A vipasszaná meditácót a vipasszaná mozgalom tette népszerűvé a Nyugat számára, amelyben a Szatipatthána-szutta kapta a legfontosabb szerepet. Szampadzsannya, apramáda és atappa A buddhista gyakorlatban a tudatossághoz tartozik még a szampadzsannya (tiszta megértés) és az apramáda (éberség). Mindhárom fogalom tudatosságot jelent, azonban ezen belül mindhárom meghatározott jelentéssel bír. A Szatipatthána-szuttában a szati és a szampadzsannya kiegészül az atappa (páli; szanszkrit: átapa - "lelkesség") fogalmával és a három együttesen jelenti, hogy „megfelelő figyelem” (páli: joniszo maniszikara, szanszkrti: jonisasz manaszkára), avagy „bölcs elmélkedés”. Kereszténység A keresztény kultúrában szintén évezredes hagyománya van a meditatív, szemlélődő imának, ahol fontos szerepet kap a test érzékelése, különösen a légzés a tudatosítása. A modern keresztény szemlélődő ima formálásában és népszerűsítésében kiemelkedő szerepet vállalnak a Jezsuita rend tagjai. Terápiás programok Tudatosságalapú stresszredukció A tudatosságalapú stresszredukció (MBSR) egy tudatosságalapú kognitív terápia program, amelyet Jon Kabat-Zinn a Massachusetts Egyetem professzora fejlesztett ki. A programban együttesen használják a tudatosság meditációt, a test tudatosságot és a jógát, hogy magasabb szintű tudatosságot érjenek el. Az elmúlt években ellenőrzött klinikai körülmények között figyelték meg a meditációt a kutatók. Ez alapján arra következtettek, hogy lehetnek előnyös tulajdonságai, mint például stressz csökkentés, relaxáció és életminőség-javulás, viszont nem találtak bizonyítékot, hogy segít a betegségek meggyógyításában vagy a megelőzésében. While MBSR has its roots in spiritual teachings, the program itself is secular. Tudatosságalapú kognitív terápia A tudatosságalapú kognitív terápia (MBCT) egy pszichoterápia, amelyet a depresszióba való visszaesés ellen dolgoztak ki, főleg olyanoknál, akik klinikai depresszióval küzdenek (MDD). Ebben hagyományos kognitív viselkedésterápiát (CBT) használnak kiegészítve olyan újabb pszichológiai stratégiákkal, mint a tudatosság és a tudatosság meditáció. A kognitív módszerek közé tartozhat a résztvevők depresszióval kapcsolatos oktatása is. A tudatosságban és a tudatosság meditációban a gyakorló igyekszik a beérkező gondolatokra és érzésekre összpontosítani és elfogadni azokat amellett, hogy közben nem reagál rájuk és nem azonosítja magát azokkal. A CBT-hez hasonlóan az MBCT azon az elven működik, hogy amikor a korábban depresszióval küzdő egyén depressziója alábbhagy, visszatérnek az automatikus kognitív folyamatokhoz, amely depressziós eseményt válthat ki. Az MBCT célja, hogy megszakítsa ezeket az automatikus folyamatokat és megtanítsa a résztvevőt, hogy kevesebbet összpontosítson a bejövő stimulusokra és helyette tanulja meg elfogadni és megfigyelni azokat megítélés nélkül. A tudatosságnak ezzel a gyakorlatával a résztvevő észreveheti, amikor az automatikus folyamat történik és képes lehet megváltoztatni a rá adott reakcióját reflexióként. A kutatás alapján az MBCT hatásosnak bizonyult olyan embereknél, akik háromszor vagy többször estek depressziós állapotba, illetve 50%-kal csökkentette a visszaesések arányát. Elfogadás és elköteleződés terápia Az elfogadás és elköteleződés terápia (ACT) a klinikai viselkedéselemzés (CBA) egyik fajtája, amelyet a pszichoterápiában használnak. Ez egy empirikus alapú pszichológiai kezelés, amelyben az elfogadás és a tudatosság stratégiáit alkalmazzák ötvözve az elköteleződés és viselkedésváltozás stratégiáival és ezzel igyekeznek javulást elérni a pszichológiai flexibilitásban. Dialektikus viselkedésterápia A dialektikus viselkedésterápia (DBT) egyik legfőbb eleme a tudatosság. A kezelést Marsha M. Linehan dolgozta ki Borderline személyiségzavarral küzdő személyek számára. Mód deaktivációs terápia A mód deaktivációs terápia (MDT) egy kezelési módszer, amely a kognitív viselkedésterápiából ered, amelybe belekerültek elemek az elfogadás és elköteleződés terápiából, a dealektikus viselkedésterápiából és a tudatosság technikákból. Egyszerű légzéses tudatosság technikát alkalmaznak a résztvevőknél, hogy javítsák a figyelmet és a kellemetlen gondolatok és érzelmek nem ítélkező elfogadását, ahogy azok a jelen pillanatban történnek. A terápiával hatásosan kezelnek fiatal felnőtteket, akik viselkedésproblémákkal és összetett traumás eredetű pszichológiai problémákkal küzdenek - Deactivation Therapy was developed and is established as an effective treatment for adolescents with problem behaviors and complex trauma-related ezekről írt tanulmányokat Jack A. Apsche és Joan Swart. További kutatási programok A további programok közé tartozik a Morita terápia (Shoma Morita), az adaptációs gyakorlat (Clive Sherlock), a Hakomi terápia (Ron Kurtz), az IFS (Internal Family Systems Model - Richard C. Schwartz), a pozitív pszichológia (Martin Seligman és Jonathan Haidt) és a tudatos relaxáció. Martsa Alajos Fotóművész Született: Pozsony, 1910 Elhalálozott: Esztergom, 1979. április 15. Élete: 1920-tól Esztergomban élt, a polgári után könyvkötőtanuló volt. Gyerekkori szánkóbalesete egész életére mozgássérültté tette. Ezután tanult meg fényképezni Tvarosek Páltól, Albrecht Ferenctől, Uy Kálmántól, akinek makói műtermét vezette. Több magyarországi műteremben dolgozott. Szegeden Rónai Dénesnél ismerte meg a külföldi avantgárd folyóiratokból Moholy-Nagy László, El Liszickij fotogramjait, fotómontázsait, bekapcsolódott a munkásmozgalomba is. A gazdasági válság idején műteremről műteremre vándorolt. 1933-ban Esztergomban önálló fotóműhelyt nyitott. Amatőr munkák kidolgozásából élt. 1935-37 között Tuniszban egy magyar fényképész segédje volt. Itt készült fotói az avantgárd hatására születtek. Tuniszi képeit A világ népei c. kötet és magyar képes magazinok közölték. 1937-ben Esztergomban modern szellemű portréműtermet nyitott, amely művészeti, szellemi műhellyé vált. A háború alatt egy bombatámadás miatt csaknem minden addigi képe megsemmisült. 1945-ben az MKP tagjaként megyei alispán, az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja volt, majd városi párttitkár Esztergomban, jelentős szerepet játszott a város újjáépítésében. Kisiparosként, miniszteri biztosként a KIOSZ helyi szervezetének megalakítója, a város képviselő-testületének tagja volt. 1951-73 között a városi könyvtár vezetője. Fontos volt kultúraszervező tevékenysége, a városi fotószakkör megalakítója, Ferenczy Bénivel az esztergomi művésztelep megszervezője volt. Műterme festők, írók szellemi műhelye, találkozóhelye lett, ő szervezte az első kiállítást a sokáig elhallgattatott Kassák Lajosnak. Közben folyamatosan fényképezett, fotogramokat, nonfiguratív képeket készített, amelyeket fotóilluminációnak nevezett. Portréi, művészfotói mellett a műtárgy- és csendéletfotói a legjelentősebbek. Egyéni kiállítások 1982 • Vármúzeum, Esztergom (kat., emlékkiállítás) 1984 • Dorog 1988 • MSZMP, Esztergom Városi Bizottsága Kiállítóterem [Martsa Istvánnal] Methanosarcinaceae A Methanosarcinaceae a Methanosarcinales rendbe tartozó Archaea család. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Törzsfejlődés A jelenleg elfogadott rendszertan a List of Prokaryotic names with Standing in Nomenclature (LPSN) listán és az National Center for Biotechnology Information (NCBI) adatbázisán alapul, a leszármazási fát a 'The All-Species Living Tree' Project 16S rRNA-alapú LTP release 106-e alapján állították össze. Jegyzet: ♠ A törzs megtalálható az National Center for Biotechnology Information (NCBI) listáján, de hiányzik a List of Prokaryotic names with Standing in Nomenclature (LPSN) listájáról. ♦A típustörzs elveszett, vagy nem áll rendelkezésre 276 Adelheid A 276 Adelheid a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Johann Palisa fedezte fel 1888. április 17-én. Nyírő András Nyírő András (1959. június 28. –) történész, szociológus, az INteRNeTTo, majd az Index.hu első főszerkesztője, online szakértő. 2000 környékén sokak úgy tartották, hogy ő az „internet igazgatója”. Élete Édesapja Nyírő Lajos irodalomtörténész volt. 1989-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, mint történész-szociológus, ugyanekkor jelent meg Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához című könyve, majd akadémiai ösztöndíjjal készítette el kisdoktoriját a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen. 1991-től politológiát tanult a Grenoble-i Egyetemen (ma: Université Grenoble-Alpes, Études des Sciences Politiques), majd Magyarországra hazatérve multimédiás CD-k készítésével foglalkozott. A Politika 1993-ban jelent meg az Aula Könyvkiadó gondozásában, ez volt az első magyar multimédiás CD. Ezt követően Szerb Antal Budapesti kalauz marslakók számára c. könyvéből, majd Nagy Kriszta (Tereskova) klipjeiből is készített hasonló elektronikus kiadványt. 1993-tól kezdte el többedmagával készíteni az ABCD című, negyedévente megjelenő multimédiás magazint. 1995-ben az IDG Hungary Kft. kiadásában indult el az első internetes újság, az INteRNeTTo, melynek alapító-főszerkesztője volt. Az INteRNeTToban vezetésével - mások és a saját ötletei alapján - alakult ki az a modell, ami majd a későbbi Index.hu alapja lett. Az akkor még kialakulatlan internetes híroldal, majd hírportál egyik koncepciója, és általában a hazai internetes újságírás alapjai kötődnek a laphoz és Nyírő nevéhez. 1999-ben Bíró Istvánnal, az INteRNeTTot kiadó IDG Hungary Kft. vezetőjével konfliktusba került a szerkesztőség: ki akarták vásárolni a lapot az IDG-ből, ajánlatuk helyett azonban a vezetőknek - így Nyírőnek is - felmondtak. Az ekkor még újdonságnak számító internetes sajtóorgánum válsága nagy sajtóvisszhangot keltett, amit Nyírőék kihasználtak az új lap, az Index.hu indításának reklámozására. Ez volt az az időszak, amikor Nyírőt sokan a magyar internettel azonosítottak, az újságírók mint az „internet igazgatóját” keresték őt. 1999. május 17-én elindult az Index.hu, ám decemberre Nyírő és a menedzsment, illetve a szerkesztőség közötti ellentétek miatt az alapító főszerkesztő távozott a laptól. 2000-től a Westel Mobil Távközlési Rt.-hez ment dolgozni, ahol mobilinternetes tartalomfejlesztéssel foglalkozott. 2004-ben tagja volt annak a szakértői csoportnak, amely kidolgozta a Jövő Háza koncepcióját, ugyanettől az évtől saját cége, a Nyírő Consulting Group menedzselésével foglalkozott. 2005-ben a Ringier lapkiadó európai központja e-média divíziót hozott létre Budapesten összevonva a magyar, cseh, szlovák, román és szerb érdekeltségeinek mobilos tartalomfejlesztéseit. Ennek az e-média központnak az igazgatója lett Nyírő, itt állított össze egy oktatási anyagot a 21. századi újságírásról a Ringier szerzőinek. 2005-ben a Ringier vezetésében történt személyi változás miatt szűnt meg a megbízatása. Ezt követően a 2007-ben alakult Login Initiative projekt keretében elmaradott Borsod megyei falvakban segítettek eszközökkel és wi-fis internettel a helyi, mélyszegénységben élő - elsősorban cigány - lakóknak hozzáférést biztosítani a világhálóhoz. 2008-ban egyik létrehozója volt az Internet Terjesztéséért Alapítványnak, amely a Login Initiative projekt folytatásként kívánt eszközökkel és Wi-Fi-vel segíteni a hozzáférésben: a Wifi-falu projekt 2010-ig futott. 2010-ben egyik alapítója volt az Appsters Kft.-nek, mely mobilos kulturális alkalmazásokat fejleszt, elsősorban költségvetési, önkormányzati intézmények számára. Az Átlátszó.hu hívta fel a figyelmet arra, hogy mobiltartalom piac, illetve az tartalomszolgáltatáshoz kapcsolódó fejlesztésekből az Appsters Kft. nagy részesedést szerzett elsősorban állami megrendelések révén. A megrendelések egyharmada az MTVA-tól érkezik. Nyírő szerint az egész tartalompiac legnagyobb megrendelője az állam. Egy másik esetben arra hívta fel a figyelmet a közélet átláthatóságáért küzdő blog, hogy az állami médiacég alvállalkozói kötődhetnek a Fidesz körül kialakult korábbi vagy jelenlegi oligarchikus körhöz, és a megbízottak között van Nyírő cége is. Munkái 1989 - Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához 1991 - Theory of Coalitions , interactive software, developed in Basic 1992 - Politika interaktív CD-ROM , 4 kiadást élt meg 1997 - Internetto zsargon, Könyv az internetes szlengről 2007 - 21. századi újságírás (belső tanfolyami anyag) Díjai 1991: Erdei Ferenc-díj (Kelemen Gáborral, Szakadát Lászlóval és Szakadát Istvánnal közösen) 2004: Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje 2007: Klauzál Gábor-díj (wd) Bretigney-Notre-Dame Bretigney-Notre-Dame település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 111 fő (2015). Bretigney-Notre-Dame Esnans, Ougney-Douvot, Saint-Juan és Silley-Bléfond községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gyökvonás A gyökvonás egy matematikai művelet, a hatványozás egyik megfordított (inverz) művelete (a másik a logaritmus). Mikor egy számból n-edik gyököt vonunk ( ), olyan számot keresünk, amelyet az n-edik hatványra emelve visszaadja az eredeti számot (ilyen szám nem mindig létezik). Matematikailag: Jelölés A gyökjel ( ) eredete elég bizonytalan, de a legtöbben, beleértve Leonhard Eulert is, úgy gondolják, hogy a latin "radix" (gyökér) szó kezdőbetűjének, az r-nek az elnyújtásából származik. Ez a jel először nyomtatásban a felső vízszintes vonal nélkül jelent meg 1525-ben, Christoph Rudolff német matematikus által írt "Die Coss"-ban. Probléma adódik ennek a különleges karakternek az elektronikus ábrázolásával, mert nincs rajta közvetlenül a billentyűzeten (kivétel Mac OS rendszerben: [alt]-v). A gyökjel ábrázolásához speciális szoftverek (például LaTeX) adnak segítséget, Unicode szabványt használva például HTML-ben a gyökjel a „√“ – √ – (azaz a: „√“) kóddal jeleníthető meg. Írásmód és elnevezés Igazolható, hogy nemnegatív a számra az egyenletnek pontosan egy nemnegatív megoldása van. Ezt a megoldását a következőképp jelöljük: és úgy olvassuk ki: Páratlan kitevő esetén az n-edik gyökvonás kiterjeszthető negatív számokra is. Pl. -8 harmadik (v. köb-) gyöke, azaz az a szám, melynek harmadik hatványa -8, egyértelműen létezik, mégpedig -2. Páros kitevő esetében viszont a gyökvonás nem végezhető el negatív számokra, mert nincs valós megoldás. Ez az egyik motivációja a komplex számok bevezetésének. Négyzet- és köbgyök Ha a gyökkitevő 2, akkor négyzetgyökvonásról, vagy egyszerűen gyökvonásról beszélünk, és a gyökkitevőt ilyenkor nem kell kiírni. Alapműveletek A gyökvonás műveletének elvégzésében segíthetnek a következő azonosságok: ahol a és b pozitív. Minden nullától különböző a komplex számra igaz, hogy létezik n darab különböző b szám, amelyre teljesül, hogy bn = a ,így a nem használható egyértelműen. Ha a számot gyökös kifejezésből exponenciális kifejezéssé írjuk át, akkor a szabályok változatlanok maradnak (még törtkitevő esetén is), nevezetesen: Például: Ha összeadást, vagy kivonást akarunk végezni, akkor érdemes megjegyezni a következő szabályt: Ha megértettük, hogyan egyszerűsítsünk gyökös kifejezéseket, akkor sokkal egyszerűbb elvégezni a kivonást és összeadást a kiemelés segítségével. Például: Műveletek irracionális számokkal Sokszor egyszerűbb az n-edik gyököt "megoldatlanul" hagyni (a gyökjel alatt). Ebben az alakban hagyva olyan átalakításokat végezhetünk rajta, amellyel egyszerűbb alakra tudjuk hozni a gyökös kifejezést. Minden gyökös kifejezést fel lehet írni hatványkitevős alakban is. Az alapvető műveletek elvégzéséhez szükséges szabályokat azonosságoknak nevezzünk. Néhány alapvető azonosság: Ez kombinálható a fentebb említett hatványkitevős alakkal: Az utolsó azonosságban bővítés segítségével a nevezőből el tudjuk tüntetni az irracionális kifejezéseket, az alábbi azonosságot felhasználva: (két szám összegének és különbségének szorzata). Végtelen sorok A gyök előállítható végtelen sorként is: ahol . Összes gyök megkeresése Bármely szám összes gyöke, legyen az a szám természetes vagy komplex, egyszerűen megadható egy algoritmus segítségével. A számot átírva az aeiφ alakba (lásd: Euler formula), az összes n-edik gyök megkapható a következőből: ahol , és jelenti a n-edik gyökét. Polinomok megoldása A legfeljebb negyedfokú polinomok gyökei felírhatók általános képlettel, melyben csak az alapműveletek és gyökös kifejezések szerepelnek, de az Abel–Ruffini-tétel szerint ez nem igaz általánosan. Például a következő egyenlet megoldása nem adható meg gyökös kifejezéssel. Az n-edfokú egyenletek megoldásához használható a gyökkereső algoritmus. Komplex számok gyökei Egy komplex szám n-edik gyökeinek nevezzük a egyenlet megoldásait. Ha akkor egy origó középpontú egységsugarú kört n részre osztva kapjuk meg az egyenlet megoldásait, és ezeket n-edik egységgyököknek nevezzük. Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem 1877-ben Budapesten alapított, a világ legrégibb, ma is működő Rabbiképző Intézete. Története Magyarországon már a 19. század elejétől kezdve történtek erőfeszítések egy rabbiszeminárium alapítására. Ebben az időszakban éleződött ki a feszültség Kelet- és Közép-Európa hagyománytisztelő, stetl-világban élő, elszigetelt zsidósága, és a Nyugat-Európai, felvilágosodás eszméit magukévá tevő, modernizálódó zsidóság között. A kétféle kultúra Magyarországon találkozott: a 19. század elejétől számos lengyelországi zsidó települt át Magyarországra. Később sokan menekültek ide Németországból, Ausztriából, valamint Morvaországból. Ahogy a judaista Moshe Carmilly-Weinberger írja, "készülődött a rabbiszeminárium kérdése körüli harc a zsidó közösségekben". Az ortodox rabbik megpróbálták a rabbiszeminárium alapítását megakadályozni, és egy delegációt küldtek Ferenc József császárhoz Bécsbe. Ferenc József azonban nemcsak hogy kiállt a rabbiképző iskola alapítása mellett, de a finanszírozás kérdését is megoldotta: visszaadta a magyar zsidóknak azt a pénzt, amit még az 1848-as forradalom hadisarcként vetett ki rájuk. Így végül 1877. október 4-én nyitotta meg kapuit az intézmény. Célok Az intézményt kezdetben az ortodox zsidóságtól való elhatárolódás jellemezte. A zsidók magyarországi asszimilációját támogatta, magát magyar egyetemként határozta meg. A hallgatók nem csak judaisztikát tanultak, hanem a magyarság kultúráját és egyéb világi tudományokat is. Többek között ezek jellemzik a csak Magyarországon létező, ekkor létrejött „neológ” zsidóságot. Alapvető cél volt, hogy a rabbinövendékeket magas szintű világi tudással engedjék pályájukra. A rabbiképzés feltétele volt a rabbinikus tanulmányok mellett a tudományos képzésben is párhuzamosan részt venni, ezért a Pázmány Péter Tudományegyetemen is kötelesek voltak végzettséget és doktori címet nyerni. A 20. század elején Goldziher Ignác személyében a rabbiszeminárium korának egyik legnevesebb iszlám-kutatóját képezte ki. A nyilas uralom idején 1944. március 19-én bevonultak Budapestre a német seregek. Másnap az SS elfoglalta a Rabbiszeminárium épületét és begyűjtőhelyként alkalmazták. Magyar zsidók és politikai foglyok ezreit deportálták innen a megsemmisítő táborokba, főként Auschwitzba. Az egyetemi könyvtár legértékesebb darabjait a vezetés még idejében biztonságba helyezte a bevonuló katonák elől. A megmaradó könyvek jelentős részét azonban lefoglalták a nácik. „Adolf Eichmann meglátogatta a Rabbiszemináriumot. Közvetlenül a könyvtárba ment, gyorsan végignézte, majd bezárta az ajtót és magával vitte a kulcsot.” - írja Carmilly-Weinberger. 3000 kötetet vitetett Prágába, ahol a volt zsidónegyedben, a „Kihalt fajok múzeumá”-ban akarta kiállítani az európai zsidóságot. Ezután csak a ’80-as években találták meg a könyveket a prágai nemzeti múzeum pincéjében és 1989-ben visszavitették Budapestre. A könyvtárára a Rabbiképző Egyetem még ma is igen büszke. A világ legrangosabb zsidó vallási könyvgyűjteménynek számít, Izraelé után. A háború után A nácik veresége után a Rabbiszeminárium újra működni kezdett, és már két hónappal a német kapituláció után ismét kinyitotta kapuit. Azonban az iskolarészben nem volt elég tanuló ahhoz, hogy a gimnáziumi funkciót hosszú távon fenn lehessen tartani. Ehelyett egy tanárképzőt alapítottak, ahol vallástanárnak, illetve hébertanárnak lehetett tanulni. Mindent elölről kellett kezdeni. A kommunista vezetés vallásellenessége ellenére a budapesti Rabbiszeminárium megmaradt, egyetlenként Kelet-Európában. Cserébe viszonylag erősen kellett a vezetéshez alkalmazkodni. A vallási életet államilag szabályozták. Ennek szellemében létrehoztak egy vallási minisztériumot, ami többek között a rabbiposztok betöltéséért volt felelős. Ilyen módon a Rabbiképző is függött a politikai vezetéstől. A tananyagnak is meg kellett felelnie a szocialista elvárásoknak. Mint a vasfüggönytől keletre eső terület egyetlen rabbiképzője, a szocializmus idejében Budapest fontos feladatot kapott. Egész Kelet-Európából, sőt, még Izraelből is érkeztek a hallgatók, hogy rabbinak vagy kántornak tanuljanak. A rendszerváltás után A szocializmus végetértével külföldi segélyek felhasználásával felújították a Rabbiszeminárium épületét, modernizálták a könyvtárát, sőt, a régi könyveket is. Jelenleg a Rabbiképzőben főként magyarországi hallgatók tanulnak rabbi, kántor, liturgika, judaisztika, zsidó felekezeti szociális munkás és zsidó közösségszervező szakokon. Szakok felekezeti szociális munkás judaisztika rabbihelyettes rabbi zsidó közösségszervező Radics Béla (gitáros) Radics Béla (Budapest, 1946. február 6. – Budapest, 1982. október 18.) rockzenész, gitáros, énekes, a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja. Kiváló gitáros, remek előadó, karizmatikus egyéniség volt. A zenén kívül sok minden más is érdekelte, nyitott volt, sokat olvasott és szívesen beszélgetett az irodalomról. Az országos elismerés hiányában az alkoholhoz fordult, és végső soron ez vezetett halálához. Életpályája Budapesten, az angyalföldi munkáskerületben, a „Tripoliszban” született. 1959 őszén kapta első akusztikus gitárját, 16 éves korában egy gyári zenekarban játszott. 1964 őszén az Atlantis tagja lett, ahonnan 1965. március 21-én kivált Pintér István dobossal és megalakították az Atlantis Nr2 nevű rövid életű zenekart. Ennek a zenekarnak már tagja volt Miklóska Lajos és Dancsák Gyula is. A zenekar 1966 elejéig létezett, majd Radics visszalépett az eredeti Atlantisba. 1967-ben az Atlantis tagsága Neményi Béla énekes nélkül kívánta folytatni, de Neményi peres úton megtartotta az Atlantis nevet, így Pannónia néven folytatták. Radics Béla elsőként játszotta Jimi Hendrix és a Cream számait, amelyekben jól érvényesült virtuóz gitárjátéka és hatásos előadásmódja. Játszott a Sakk-Matt, az Aligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék együttesekben, de legnagyobb sikereit a Taurus tagjaként érte el. Sakk-Matt 1968 elején alakult meg Sakk-Matt nevű együttese (Radics Béla, Harmath Albert, Hőnig Rezső, Miklóska Lajos és Csuha Lajos), amelynek bemutatkozó koncertje 1968. május 1-jén volt a Budai Ifjúsági Parkban. Magyarországon addig soha nem látott színpadi show-t mutatott be: a fej fölötti gitározás, bravúros szájjal és foggal való pengetése elkápráztatta a közönséget. A sajtó támogatását nélkülöző együttes koncertjére több mint tízezer néző gyűlt össze. A következő évben a Gellért-hegy oldalában, a Tabánban hatalmas sikert ért el az együttes. A dobok mögött egy új tag, Váradi „Vadölő” László mutatkozott be, és ekkor indult be a „Bélázás” („Bélát a pártba, Bélát a kormányba!”). Törzshelyük a Danuvia Művelődési Ház volt, ahol hétvégenként telt ház tombolta végig koncertjeiket. A Cream- és a Hendrix-számok egy részét már Miklós Tibor magyar szövegével énekelték. 1969 őszén a Sakk-Matt új énekese Demjén Ferenc lett. Ettől kezdve, az együttes jövőbeli irányvonalát illetően komoly nézeteltérések alakultak ki, és 1969. december 20-án feloszlott az együttes. A búcsúkoncert a Kassák Klubban volt. Radics Béla néhány nap múlva alakította meg új, Tűzkerék nevű együttesét. Tűzkerék 1970. január 12-én alakult meg a Tűzkerék (Radics Béla, Som Lajos, Váradi „Vadölő” László). A nevet Vadölő akkori barátnője Wittek Mária javasolta (utalva a Cream Wheels of Fire című albumára). Nem sokkal később csatlakozott Demjén Ferenc is. A koncertek alatt nem volt műsorterv, rögtönöztek. Béla gitárjátéka magasra állította a mércét, zenésztársai alig bírtak vele lépést tartani. Az első Tűzkerék-formáció nem volt hosszú életű, áprilistól már egymást váltották a zenészek. A tagok cserélődtek ugyan, de változatlanul Jimi Hendrix és a Cream az alap. A Tűzkerékben játszott még: Döme Dezső, Könnyű József, Tátrai Tibor, Csomós Péter, Nagy Kati, Szigeti András, Kiss Zoltán, Németh „Nemecsek” Zoltán, és minden Tűzkerék formáció legjobb basszusgitárosa: Póka Egon. A zenekar 1971 végén oszlott fel, de 1976-ban újjáalakította Radics két régi zenésztárssal, Döme Dezsővel és Póka Egonnal. 1978 végétől helyüket Kun Tamás és Soldos László vették át 1980-ig. 1980-tól Radics egyesült a korábbi Aréna zenekarral és annak zenészei adták a Tűzkerék csapatát. 1981-től Radics kórházi kezelései miatt a zenekar gyakran nélküle lépett fel Tűzkerék néven. Taurus A Taurus EX T 25-75-82 megalakulásával az országos népszerűség kapujában állt Radics Béla új együttese. A csapathoz Som Lajos és Balázs Fecó a Neotonból, Brunner Győző a Metró együttesből igazolt át. Az együttes neve után látható számsor Brunner Győző telefonszáma volt, ezen lehetett elérni őket. 1972. május 1-jén volt a bemutatkozó koncert a Budai Ifjúsági Parkban. A Taurus négyes felállásában Radics Béla volt a virtuóz gitáros és énekes, Balázs Fecó hozta a lírai dalokat, Som Lajos jelenítette meg a kemény rocker figuráját, Brunner Győző volt a precíz dobos. A Taurus még ugyanebben az évben, július 29-én és 30-án, a legendás Free együttes (Paul Rodgers, Simon Kirke, Andy Fraser és elvileg Paul Kossoff, utóbbi sajnos drogproblémái miatt már nem jött el Budapestre) előzenekara volt a Kisstadionban. Ősszel Som Lajos helyét Zorán vette át. Radics Béla ismét körön kívülre rekedt saját együttesében, és már nem volt beleszólása a zenekar ügyeibe. Amíg ő igyekezett magasra emelni a progresszív rockzene színvonalát Magyarországon, addig a show-üzlet kérlelhetetlenül megkezdte a Taurus együttes ledarálását. „Zenei mészárszék” – ő használta ezt a kifejezést az akkori magyar viszonyok jellemzésére. A magyar hardrock reményteljes „bikaborját”, a Taurus EX T-t egy jól irányzott tagcserével 1973 májusában letaglózták, és a zenekar feloszlott. A Taurusnak mindössze két kislemeze jelent meg. Radics Béla két hónap múltán már az Alligátor együttes gitárosa volt. Aligátor Az együttes repertoárjában a hat új, saját szerzemény mellett (a hatból csak háromról maradt felvétel) Taurus-nóták szerepeltek, illetve ismét bekerült a programba Hendrix, a Cream és más blues–rock and roll sztenderdek. Ez a formáció egyféle szimbolikus erőt hordozott magában, nem volt, és nem is lehetett befolyása az akkori magyar rockzenei irányzatokra. Az együttes csak kilenc hónapig létezett. „Ők voltak az áldozati, golgotai bárányok” – finoman fogalmazva és átírva, a hajdani popcézár, Erdős Péter után. Mindezek ellenére a formáció minőségi dalokkal gazdagította a magyar rockzene történelmét (pl. „Gonosz asszony”, „Csodálatos utazás”). 1974 volt a nagy leállás kezdete, ekkor Radics Béla már a Nevada együttesnél gitározott, majd 1975-ben visszatért eredeti stílusához (sok kis Tűzkerék-formáció). Epilógus Az 1977. augusztus 7-ei dátum a magyar rocktörténelem nagy napjának számít. Ezen a napon először és utoljára összeállt a nagy Radics Béla szuperkoncert a Budai Ifjúsági Parkban. Az előzenekar az alkalmilag összeállt Pege Aladár Blues Band volt. Ezt követte a régi Tűzkerék formációk egymás utáni fellépése (Nagy Kati, Tátrai Tibor), majd Taurus koncert következett, ezt követően a Som Lajossal fémjelzett Piramis koncert, és végén a Korál koncert, Balázs Fecóval. A nagy sikerre való tekintettel 1978. szeptember 17-én újra rendeztek egy Jimi Hendrix emlékkoncertet a Budai Ifjúsági Parkban. A tervezett nagy visszatérésből azonban távozás lett, Radics Béla 1982. október 18-án elhunyt, a Megyeri úti temető 50-es parcellájában helyezték örök nyugalomra. Sírkövét a rockzenészek zenélték össze, sírfelirata: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!” Radics Béla életművében jelentős szerepet kaptak Horváth Attila dalszövegei, aki a Korál, a Piramis, a Bojtorján, a 100 Folk Celsius, a Marathon, az Ómen, Charlie, Cserháti Zsuzsa és Deák Bill Gyula lemezeinek szövegírója is volt. Emlékezete 1983-ban az 1982-es Tűzkerék tagjai Aréna néven tovább játszották Béla dalait. 1983 nyarán a HBB valamennyi tagja - Tátrai, Póka, Döme, Bill, Hobó nélkül - Normál Group, később Radics Béla emlékzenekar néven játszottak több koncertet, melyek bevételéből gyűjtötték össze Béla sírkövére a pénzt. Az 1990-es években az esztergomi illetőségű Tűzkerék Revival Band sikerrel újította fel Radics zenéjét, négy albumot is kiadtak dalainak új felvételeivel. Barátai, tisztelői 1999-ben emléktársaságot hoztak létre emléke ápolására. Rendre nagyszabású emlékkoncerteket rendeznek Radics Bélára emlékezve, az ő és egykori zenésztársai zenéjét játszva (egyikről DVD is megjelent Török Ádám szervezésében). A legutóbbi ilyen nagyszabású esemény a 2012. szeptember 30-án a PeCsában tartott Égi Zenekar Fesztivál volt, amelyen Radics Béla mellett két másik korán elhunyt magyar rockgitárosra, Barta Tamásra és Bencsik Sándorra is emlékeztek. Minthogy életében mindössze két szerzői kislemeze jelent meg (Taurus), a Radics Béla Emléktársaság folyamatosan gyűjti össze az országban fellelhető orsós és kazettás magnóval rögzített – általában gyengébb minőségű – felvételeket, és azokat feljavítva CD-ken adja ki. Emlékére egykori lakóházán emléktáblát avattak, 2005. október 22-én pedig szobrot (Kovács Károly alkotása) állítottak a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában. A csepeli önkormányzat 2012. július 18-án posztumusz díszpolgári cím odaítéléséről döntött. 2013. április 16-án Budapest XIII. kerületében a Vőlegény utca és a Göncöl utca közötti közterület a Radics Béla utca nevet kapta. Emlékét őrzi az egykori zenésztárs és jóbarát, Miklós Tibor zenés játéka, az Ilyenek voltunk, amely Radics Béla és Barta Tamás történetén alapul. Radics emlékére írta a P. Box együttes a leghíresebb dalát, A zöld, a bíbor és a fekete címmel. Könyvek Radics Béla életéről Ómolnár Miklós: R. B. kapitány – avagy pengék és halak (1986) Tóth Tamás Béla – Zoltán János: Csodálatos utazás. Könyv Radics Béláról. (2002) Bálint Csaba: Radics Béla a beatkorszakban (2012) Torrenova (Szicília) Torrenova település Olaszországban, Szicília régióban, Messina megyében. Lakosainak száma 4434 fő (2017. január 1.). Torrenova Capo d’Orlando, Capri Leone, Militello Rosmarino, San Marco d’Alunzio és Sant’Agata di Militello községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Ruffinyi Jenő Ruffinyi Jenő, (szlovákul Eugen Ruffínyi) (Dobsina, 1846. március 1. - Dobsina, 1924. január 13.) bányamérnök, a dobsinai-jégbarlang egyik felfedezője. Fia, Ruffinyi Aladár főmérnök Dobsina városbírája volt az 1930-as években. Életpályája Olasz eredetű családból (Ruffini) származott. Selmecbányán szerzett bányamérnöki végzettséget 1869-ben. 1872-ben a dobsinai városi bányák igazgatója lett; emellett az ottani bányaiskola igazgatását és a város mérnöki munkáit is végezte. Dobsinát az ő tervei szerint rendezték és csatornázták. 1870-ben ő fedezte fel társaival a dobsinai-jégbarlangot, amelyet 1873—74-ig kikutatva és felmérve, a közönség részére hozzáférhetővé tett és körülötte nyaralótelepet létesített. 1907-ben nyugalomba vonult. Emlékezete Szülőhelyén szakiskolát neveztek el róla ( Základná škola Eugena Ruffínyiho ). Szocshon kogurjói király Szocshon (Seocheon) vagy Szojang (Seoyang) (? – 292) az ókori Kogurjo (Goguryeo) állam tizenharmadik királya volt. Élete Csungcshon (Jungcheon) fiaként született Ko Jangno (���, ���, Go Yangno) néven. 270-ben követte apját a trónon. 271-ben vette feleségül U Szu (U Su) (��, ��) magas rangú tisztviselő lányát. 280-ban a szusenek a határ menti településeket támadták, viasszaverésükre a király a testvérét, Dalgót küldte, aki sikeresen legyőzte az ellenfelet. 286-ban öccsei, Iru és Szobal (Sobal) puccsot terveztek, őket kivégeztette. 292-ben halt meg, a trónon fia, Szangbu (Sangbu) követte. Máté Roland Máté Roland (Kortrijk, 1994. december 4. –) magyar labdarúgó, kapus, labdarúgó edző. Jelenleg a Ferencvárosi Torna Club U17-es csapatának asszisztens edzője. Máté Csaba edző fia. Játékosként 2000-ben a belga Harelbeke utánpótláscsapatában edződött. 2001-ben hazatért Magyarországra, Szekszárdon játszott 8 évig. Onnan Szombathelyre az Illés Akadémiára került, ahol egy évet töltött el. Paksra 2010 nyarán igazolt. Tagja volt az U17, U19, U21, tartalékcsapatnak, valamint Horváth Ferenc edzőségétől kezdve a felnőtt keret tagja volt. Csertői Aurél irányítása alatt bemutatkozhatott az első csapatban Liga kupa mérkőzéseken, éppen a Ferencváros csapata ellen debütálhatott tétmérkőzésen a nagyok között. Edzőként 2015 nyara óta a Ferencváros U17-es csapatának asszisztens edzője. La Vieille-Loye La Vieille-Loye település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 406 fő (2015). La Vieille-Loye Éclans-Nenon, Belmont, Montbarrey és Santans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dolák-Saly Róbert Dolák-Saly Róbert (DSR) (Győr, 1955. április 20. –) előadóművész, író, zeneszerző, szövegíró, költő, színész, humorista. Életrajz Győrött született 1955. április 20-án. Szülővárosából Zalaegerszegre, onnan Dunaújvárosba költözött, majd Budapesten érettségizett a Szinyei Merse Pál Gimnáziumban. Édesapját 1967-ben veszítette el, akinek hátrahagyott gitárján kezdett először hangszeren játszani. Hamar kiderült, hogy a komponálás mindennél jobban érdekli. Első dalait gimnáziumának rendezvényein mutatta be. Az egri tanárképző főiskolán biológia-rajz szakon végzett. Később tanárként is dolgozott pár évig. Zenei pályafutása akkor kezdődött, amikor az Omega együttes meghívta az 1976-os, majd az 1977-es turnéjára egyszemélyes „előzenekarnak". 1980-ban megnyerte a Magyar Televízió Pulzus című zenei műsorának tehetségkutató versenyét a szólisták kategóriájában. 1982-ben készült el első önálló koncertműsora, a XX. századi barlangrajzok, egy progresszív audiovizuális előadás dia- és (super 8-as) mozgófilmvetítéssel, UV-s fényhatásokkal, árnyjátékokkal, effektbejátszásokkal, melyet egyetemi klubokban, művelődési házakban mutatott be. 1983-ban jelent meg első kislemeze (Az első / Átköltenél). Ugyanebben az évben A világ világtalan című szerzeménye az 1. 2. 3…START válogatáslemezen szerepelt. Ez a dal tűnt fel az akkor gitáros-énekest kereső Koncz Zsuzsának, aki 1984-ben elhívta őt kísérőzenekarába. Dolák-Saly 1985-ben megalakította a DSR Band együttest (Tamási László — billentyű, Födő Sándor — basszusgitár, Kisvári Ferenc — dob). Ekkortájt mutatták be a Játékszínben Peremartoni Krisztinával a Csodák és furcsaságok című gyerekelőadást, melyhez a dalokat Dolák-Saly írta. 1986 elején meghívást kapott Laár András humoros előadására, hogy a műsor komolyabb részében saját, filozofikus tartalmú szerzeményeiből adjon elő. A próbákon kiderült, hogy a két műfaj hangulatilag nem kompatibilis. Ekkor vált világossá az is, hogy Dolák-Saly meghívása kitűnő ötlet volt, hiszen nem állt tőle távol a humor műfaja sem: már a gimnáziumban abszurd jeleneteket írt osztálytársai szórakoztatására. A Laár-est résztvevői (Dolák-Saly Róbert, Galla Miklós, Laár András, Nagy Natália) a sikerek hatására úgy döntöttek, hogy kreatív együttműködéssel további színdarabokat hoznak létre. Így alakult meg a magyar abszurd humort játszó L'art pour l'art Társulat, mely ebben a felállásban 1996-ig működött. Ezalatt a Társulat két CD-t jelentetett meg, két közös színházi estet mutatott be, valamint 11 televíziós műsort készített az MTV1-en. 1988-ban megjelent Dolák-Saly Nem ér a nevem, káposzta a fejem című gyereklemeze, melyet Peremartoni Krisztinával adtak elő, és amelyet a Magyar Televízió és a Magyar Rádió gyerekműsor-szerkesztőségei az év gyermeklemezének választottak meg. 1992-ben látott napvilágot Láthatatlan ég című progresszív rocklemeze, amelyet a szakmai zsűri még a megjelenés előtt, 1991-ben az év legjobb hazai hangfelvételének nyilvánított (eMeRTon-díj), 1992-ben pedig Arany Zsiráf-díjjal jutalmazott. 1996-ban jelent meg Őskor című CD-je, mely a Láthatatlan ég zenei anyagán kívül még hat új dalt tartalmazott. A hangszereléseket Kisvári Ferenccel és Tamási Lászlóval együtt közösen készítették. 1996-ban a L’art pour l’art Társulat fele kicserélődött, és onnantól Dolák-Saly vette át a Társulat menedzselését. Ezután készítettek két további CD-t, néhány DVD-t, és több mint húsz televíziós műsort is. Azóta az új formáció (Dolák-Saly Róbert, Laár András, Pethő Zsolt, Szászi Móni) 2010-ben a 12. színházi estjének turnéjával járta az ország színházait teltházak előtt. Dolák-Salynak három nagy sikerű könyve jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában. A hat kiadást megért Madáretető, az eddig két kiadást megért (Szászi Mónival közösen írt) Boborján, valamint a legújabb Agyatlantisz, avagy Az ember tragédia című kötete, melynek 2009 decemberében napvilágot látott első kiadása két hét alatt fogyott el. Könyvek 2002 . Madáretető ; Európa, Bp., 2002 2004 . Dolák-Saly Róbert–Szászi Móni: Boborján ; Európa, Bp., 2004 2009 . Agyatlantisz avagy Az ember tragédia. Dolák-Saly Róbert gumiverzuma. Írta a szerző ; Európa, Bp., 2009 2016 . Én vagyok a kedvenc állatom ; Libri, Bp., 2015 2016 . "Madáretető" (újított változat) Lemezek CD lemezek 1983 . Az első / Átköltenél (DSR kislemez) 1983 . A világ világtalan (az 1. 2. 3… START c. válogatáslemezen) 1986 . Különös éjszaka (Interpop Fesztivál válogatás kislemezen, DSR Band) 1987 . Az elveszett éden (a Moziklip c. válogatáslemezen) 1988 . Nem ér a nevem, káposzta a fejem (DSR gyermeklemez Peremartoni Krisztinával) 1988 . Ősz elején (a … Fordul a világ c. Koncz Zsuzsa nagylemezen DSR, mint társszerző) 1992 . Láthatatlan ég (DSR bakelit nagylemez) 1995 . Őskor (DSR CD) 1995 . Vastyúk is talál szeget (L'art pour l'art lemez) 1996 . Éljen Bródy János! (a Szeretettel Bródy Jánosnak c. válogatáslemezen, LPL dal, DSR, mint társszerző) 1996 . Lila liba (L'art pour l'art lemez) 1997 . Winnetou (L'art pour l'art lemez) 1999 . A három testőr és a jeti (L'art pour l'art lemez) DVD lemezek 2006 . Best uff L’art pour l’art (LPL színházi előadás) 2008 . Nooormális??? (TV2-es LPL televíziós műsorok, 2000–2002) 2009 . Vastyúk is talál szeget & Nooormális??? (TV2-es LPL televíziós műsorok, 1998–1999) 2009 . Csirkebefőtt (TV1-es LPL szilveszteri televíziós műsor) 2009 . Két férfi, egy nő meg egy férfi (LPL színházi előadás) Színházi Estek Régi LPL Társulat 1986 . Laár pour Laár 1988 . Farkas a mezőn (felújítás 1994.) 1990 . Rengeteg parittya (felújítás 1995.) Új LPL Társulat 1997 Winnetou 1999 A három testőr és a jeti 2000 A brutális katicabogár 2002 Rigoletto, avagy a rotterdami toronyőr 2003 Pucér nők ruhában 2004 Best uff L’art pour l’art 2006 Hófehérke és a svéd törpe 2007 Két férfi, egy nő meg egy férfi 2009 Anyám tyúk, avagy az ember tragédia 2011 Három testőr és a jeti vagy mi a pék 2012 Piroska, a farkas 2014 A postás, aki megeszi a leveleket 2015 A pofon egyszerű Főbb karakterek Pandacsöki Boborján Fent nevezett mindig világcsúcsokat szeretne megdönteni. Mindezt edzője, Besenyő Pista bácsi ötletei nyomán teszi, de rendszerint felsül a próbálkozásaival. Az viszont mégiscsak nagy teljesítmény, hogy egy ferde szájcsücsökkel sikerült országos hírnévre szert tennie. Jellemét egy kölyökvizsla és egy ötéves kisgyerek tulajdonságaiból keverték össze egy ismeretlen génlaboratóriumban. Hencegő, gyámoltalan, sértődékeny, impulzív, irigy és meglehetősen oktondi, valamint a csoki a kedvence. Szexuális élete nincs, ugyanakkor nagy örömöt okoz neki egy lepke, vagy egy mikrofonzsinór, amíg el nem vonja a figyelmét egy falból kiálló "jó kis szög". Parittya Setét Antal, az „öreg” Az öreg nem tudni, kinek az apja. Valószínűleg nem is vér szerinti rokon, csak véletlenül egy emelettel lejjebb „ment haza” egyszer kutyasétáltatás után. Ezt azonban nem vette észre sem ő, sem a család. Általában nem is ízesül a család életéhez, csak testileg van jelen. Általában a szavak, kifejezések, közmondások, mondókák kifacsarásának változatos módozataival fejti ki véleményét. Megjegyzései egy másik dimenzióból származnak, valahonnan a totális szellemi leépülés és a letisztultság kivételes állapota közötti térből. A „zsenilis” öregúr kedvence a pia, és a nők, de szomorúságára az utóbbihoz nem jut hozzá. Naftalin Ernő Ő a híres ötletológus, aki tudományos fejtegetéseivel vált ismertté országszerte. Előadásaiban olyan fontos kérdéseket feszeget, hogy hogyan kell megfogni egy poharat, vagy hogy mit tegyünk, ha véletlenül beválogatnak bennünket az olimpiai csapatba, de arról is van véleménye, hogy hogyan tegyük ártalmatlanná kiskorú hozzátartozóinkat egy váróteremben, mielőtt még rosszalkodni kezdenének. Naftalin közzétett gondolatait komoly tudományos elméletekkel támasztja alá. Hitelességét segíti elegáns megjelenése: nagy műanyag fésűvel igazgatott zsíros haja, ízléses mintázatú, több számmal nagyobb kötött pulóvere, és kezében szorongatott koszlott szatyra, mellyel már a piacra járó nénikék sem mutatkoznának szívesen. Leopold Leopold, diafilmek narrálásával lopta be magát a közönség szívébe. A nyávogó hangú, raccsoló porondmester azóta már sok hasonló képsorozat történetét mesélte el sajátos felfogásban színházi előadásokon és tévéműsorokban. Hogy miért sajátosak ezek az előadások? Mert Leopold nem különösebben művelt, és fogalma sincs a vetített mesék eredeti történetéről, ráadásul lusta is, hogy utána nézzen. Így rögtönzése nyomán a látott képkockákból egy egészen más történetet ismerhetünk meg. Filmszerepei 1989 - 1991 . Jön a medve! (L'art pour l'art tévéfilm, DSR több szerepben) 1987 . Moziklip (Tímár Péter mozifilmje, DSR énekesként) 1997 . Csinibaba (Tímár Péter mozifilmje, DSR rendészként) 2005 . Le a fejjel (Tímár Péter mozifilmje, DSR méregkeverőként, nagypapaként) Díjak 1980 . Pulzus tehetségkutató verseny első helyezés a szólisták kategóriájában 1989 . Az év gyermeklemeze (a Nem ér a nevem, káposzta a fejem című lemezért) 1991 . eMeRTon-díj (a Láthatatlan ég című lemezért) 1993 . Arany Zsiráf-díj (a Láthatatlan ég című lemezért) 1995 . Huszka Jenő-díj (a L'art pour l'art Társulat tagjaként) 2005 . Bonbon-díj (a Rádiókabaréban való szerepléseiért) Felsőbencsek Felsőbencsek románul: Bencecu de Sus, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Temesvártól északkeletre, Temesjenő és Temesgyarmat közt fekvő település. Története Felsőbencsek nevét 1471-ben említette először oklevél Felsewwenecze néven. 1888-ban Német-Bencsek, 1913-ban Felsőbencsek néven említették. Felsőbencsek, Német-Bencsek, története a németek letelepedéséig közös Alsóbencsekével. 1794-ben mikor német bevándorlók érkeztek ide, egymással szemben két helység keletkezett, melyeket a Báczin patak választott el egymástól. A németek, akikhez a környékből több magyar is csatlakozott, a domb északi oldalán, a régi Felső-Venécze helyén építtették házaikat és ez lett Német-Bencsek. Később, 1805-807 között a németek déli irányban, 1 km.-rel lejjebb új községet építettek, mely tökéletes négyszögalakban, széles utcákkal és középütt térséggel épült. 1814-ig kincstári birtok volt.1819-től birtokosa volt a Kevermesi Thököly-család is, mely itt római katolikus plébániát építtetett itt. Az új templom 1832-33-ban épült fel Kevermesi Thököly Péter áldozatkészségéből. 1891-ben a Pallas Nagy Lexikona írta a településről: A 20. század elejének adatai szerint a plébánia könyvtárában érdekes munka volt található, melyet Örtl Jeromos 1620-ban adott ki. E mű német nyelven volt írva és Magyarország történetét tárgyalta, számos képpel. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Temesrékasi járásához tartozott. 1910-ben 1528 lakosából 23 magyar, 1455 német, 46 román volt. Ebből 1480 római katolikus, 43 görög keleti ortodox volt. Komarnicki Gyula Dr. Komarnicki Gyula (Budapest, 1885. február 22. – Budapest, 1975. augusztus 27.) magyar hegymászó. Élete Az egyik legjobb magyar hegymászó, a Magas-Tátra egyik legkiválóbb ismerője, magyar- és német nyelvű tátrai hegymászókalauzok szerzője, ügyvéd, az első világháborúban az olasz fronton harcolt, 1928 és 1934 között a Magyar Államvasutak vezérigazgatója, 1934-1944 között a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság vezérigazgatója volt. A BETE alapító tagja, később elnöke (1909), majd tiszteletbeli tagja, a sajtó bizottsági tagja. A Magyar Sí Klub választmányi tagja (1910-től). Az MTE Budapesti osztály és az MTE választmányi tagja (1911-1913, 1918-1920). Az MKE központi választmány tagja (1913-tól), az MHE választmányi tagja (1927-től), MTSZ társelnöke (1933-1938), korábban tanácstagja (1913-1926), az Alpin és Sítúra és az Irodalmi Bizottság elnöke (1936-tól). A Magyar Athlétikai Club turista osztályának alakulásától a megszűnéséig elnöke. Az MFT hegymászó szakosztályának tagja. Az MTSZ jubiláris emlékplakett tulajdonosa (1933). Édesapja, Komarnicki Zsigmond Varsóban született, régi lengyel családból, ott is nevelkedett. A lengyel függetlenség híve volt, ezért az orosz cári rendőrség gyakran zaklatta, majd 1860 körül el kellett hagynia az országot és francia földön telepedett le. Párizsban elvégezte az École Centrale-t és mivel nem térhetett vissza az Oroszországhoz tartozó Varsói nagyhercegségbe, Magyarországon telepedett le. Mint francia állampolgár érkezett, vasúti mérnökként, és itt az akkor kiépülő Magyar Államvasutaknál vállalt szolgálatot. A késmárki Nendtvich Karolinát vette feleségül (meghalt 1909-ben). Fiai Gyula, Román és László (meghalt 1922. június 14.) és lánya Mária Budapesten, illetve Bécsben születtek, nevelkedtek, Magyarország lett a hazájuk. Édesapjuk 1890-ben hirtelen elhunyt. A Komarnicki fivérek csak felnőtt korukban ismerkedtek meg rokonságuk lengyel részével – az egyik nagybátyjuk a varsói egyetem tanára volt, a másik Lengyelország nagykövete a Nemzetek Ligájában Genfben. Kapcsolataik Lengyelországgal – ahogy ezt Komarnicki Gyula mondogatta – azonban nem a rokoni szálakon alapultak, hanem a hegymászáson. A budapesti piaristáknál járt középiskolába. A jogi karon doktorált, majd letette az ügyvédi vizsgát. Szüleivel gyakran nyaralt a Magas-Tátrában, de kezdetben a hegyek nem voltak rá hatással. Mikor azonban Jankovics Marcell Úttalan utakon című könyvét elolvasta, lelke tüzet fogott. A tűz csiholásához hozzájárult középiskolai és egyetemi diáktársa, Serényi Jenő is, aki már évek óta járta a hegyeket. A turizmusról nagyon hamar hegymászásra váltott. Hegymászó pályafutása 1906-ban kezdődött, amikor szüleivel és Román öccsével a Magas-Tátrában nyaraltak. A két testvér augusztus 14-én szülei tudta nélkül, városi öltözékben és cipőben felmásztak a Lomnici-csúcsra, ahová késő délután érkeztek, és ott elhatározták, hogy „útközben” a Késmárki-Zöld-tónál meglátogatják ismerőseiket. A leereszkedés az aránylag nehéz hegymászóterepen nagyon kalandos és életveszélyes volt, de a Nagy-Papirusz-völgyben töltött éjszaka után végül is szerencsésen végződött. A következő évben már 2 első megmászása volt, ezek száma az évek során rohamosan növekedett; az 1912. év volt a legsikeresebb (25 új út). A trianoni országdarabolás lehangolta, és csak 1920-ban jelent meg ismét a Tátrában, majd 1923-ban lényegében abbahagyta a tátrai hegymászást. 1937-ben és 1942-ben volt még két komolyabb szóló mászása. 1906 és 1914 között a legjobb hegymászók közé tartozott. 1942-ig mászott, még 1968-ban is turistáskodott a Magas-Tátrában. Kötéltársa legtöbbször öccse, Komarnicki Román és Grósz Alfréd volt, de nagyon sok magyar, német és lengyel hegymászóval is mászott. A Magas-Tátrán kívül (ahol minden csúcsot megjárt és 143 első megmászása volt) jelentős útjai voltak az Alpokban és a Dolomitokban, például a Campanile di val Montana sziklalándzsáján Preyss Sándorral járt 41 éves korában. Egyik legjelentősebb műve A Magas-Tátra hegyvilága c. hegymászó és turistakalauz. Komarnicki nagy szorgalommal egy életen át gyűjtötte a könyvhöz az adatokat. Széles körű levelezést folytatott, hogy az elnevezések, az új mászóutak tekintetében minden részletre kiterjedő művet alkosson. A könyv megjelentetésére a Medicina kiadóval kötött szerződést, mely szerint összesen négy kötet került volna kiadásra 80 ív terjedelemben. Az anyag fele készen volt már, amikor a kiadó értesítette Komarnickit, hogy nem tudja vállani a korábban elképzelt terjedelmet, hanem csak csak 30 ív terjedelmben jelenhet meg a Kalauz. Néhány héttel később bekövetkezett balesete azonban meggátolta abban, hogy a könyv írását befejezze és az anyagot sajtó alá rendezze. Ez a munka végül is Bucsek Henrikre maradt, aki vállalta a kész részek zsugorításának kényes feladatát, és a hiányzó részek megírását, illetve a jegyzetek alapján történő elkészítését. A szakmai ellenőrzést és a rajzokat, valamint a fényképekbe a berajzolást Arno Puskás, a térképvázlatokat Július Andrási készítette. Az első kiadás egy vastag kötetben 1978-ban, a második, átdolgozott kiadás pedig hét füzetben 1985-ben jelent meg. Külön értéke, hogy a Tátra helyneveit négy nyelven adja meg (szlovák, magyar, lengyel és német). Sírja a Farkasréti temetőben található. Tátrai útjai Békás-Baba, dny. gerinc, az ény. kéményben, innen a Békás-Baba ék. gerince, majd leereszkedés a Békás-Babáról DNy-ra, (Chmielowski J., Kroebl A. és Komarnicki Gy. – Gąsienica Tomków J. vezetővel, 1908. augusztus 5.) Barát, é. fal a Barát-völgyből, a jobb oldali falrész, lemenet a d. gerincen, (Komarnicki Gy. és Kordys R., 1908. augusztus 16.) Első-Apostol (Wanda-torony), az Alsó-Apostoli-átjáróból, (Wanda Jerominówna, Mieczysław Białkowski, Włodzimierz Boldireff, Janusz Chmielowski, Komarnicki Gyula, Roman Kordys és Jan Nowicki, 1908. VIII. 18.) Ruman-csúcs, dny. fal, leereszkedés az Omladék-völgybe , (Wanda Jerominówna, Janusz Chmielowski és Komarnicki Gyula, 1908. augusztus 21.) Varangyos-tavi-csúcs, é. fal a Jávor-völgyből,, (Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. augusztus 30.) Varangyos-tavi-csúcs, ny. gerinc, lemenet a Varangyos-tavi-csorbához, (Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. augusztus 30.) Jávor-csúcs, k. gerinc a Varangyos-tavi-csorbából, (Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. augusztus 30.) Jávor-csúcs, ék. borda, leereszkedés a Jávor-völgybe , (Komarnicki Gy. és Martin A., 1908. augusztus 30.) Sárga-torony és Középorom, ény. gerinc a Sárga-padtól, (Komarnicki Gy., Laufer I. és Martin A., 1908. szeptember 1.) Közép-hegység, k. mellékorom dk. mellékgerince, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.) Közép-hegység, d. gerinc, lemenetben az Északi-Marmota-csorbába, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.) Vörös-patak-torony, gerincátmenet a Közép-hegységről, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. június 12.) Gerincátmenet az Északi-Marmota-csorbából a Déli-Marmota-csorbába, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. VI. 12.) Kis-Koncsiszta, ny. fal, egyenesen a főoromra, útváltozat, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R. útváltozata, 1909. VII. 23.) Jeges-tavi-csúcs, é. fal a Kacsa-völgyből, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 25.) Omladék-völgyi-csorba, leereszkedés a Kacsa-völgybe, ÉK-re, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 25.) Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs , ény. szakadék a Kacsa-völgyből, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 28.) Jég-völgy-váll ény. oldalgerince: Nagy-Jégvölgyi-torony dk. és ény. gerinc, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 30.) , Középső-Jégvölgyi-torony, dk. és ény. gerinc, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. július 30.) Kis-Jégvölgyi-torony, dk. és ény. gerinc, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1909. augusztus 2.) Lomnici-csúcs , a Tölcsér-tó katlanából a Sírkerten át, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1910. június 28.) Középső-Menguszfalvi-csúcs, ék. fal a Halastótól, (Roguska J., Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1910. augusztus 5.) Nagy-Menguszfalvi-csúcs, d. fal, a Nagy-Hincó-tó katlanából, alsó falrész, (Roguska J., Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1910. VIII. 5.) Varangyos-tavi-csúcs, a k. fal déli részén, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1911. XII. 9.) Késmárki-Villa-horhos, D-ről a Kő-pataki-völgyből, (Komarnicki Gy., 1910. szeptember 11.) Vastag-torony, dk. gerinc a Marmota-völgyből, majd leereszkedés az ék. oldalon, (Komarnicki Gy., 1911. június 4.) Omladék-völgyi-torony, Dk-ről, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. július 1.) Hegyes-torony, a szokásos út, a torony d. megkerülésével, (Komarnicki Gy., 1911. VII. 23.) Hlinszka-torony, é. fal a Hlinszka-völgyből, (Komarnicki Gy., 1911. június 26.) Sárkány-tavi-torony, gerincátmenet az Omladék-völgyi-toronyról, d. gerinc, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. július 1.) Sárkány-tavi-torony, egyenest az é. gerincen a Sárkány-tavi-nyeregről lemenetben, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. július 1.) Közép-orom, k. gerinc a Kis-Tarpataki-völgyből, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. augusztus 6.) Vörös-tavi-csúcs, é. fal a Karó-tó katlanából, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. augusztus 9.) Jávor-csúcs, é. fal a Jávor-völgyből, Diagonális út, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. VIII. 13.) Nyugati-Rovinki-szarv, ék. gerinc, lemenet a Rovinki-horhosba, (Komarnicki Gy., 1911. október 21.) Vám-kő, d. hegyoldal, a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Komarnicki Gy., 1911. X. 21.) Márta-csúcs, ék. fal a Kacsa-völgyből, (Komarnicki Gy., Komarnicki R., Kulczyński W. és Świerz M., 1911. augusztus 22.) Triumetal, é. fal a Hlinszka-völgyből, a fal első átmászóinak útja, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. június 30.) Vörös-torony, dny. szakadék a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1911. augusztus 7.) Nagy-Szoliszkó, a Malompataki-völgyből k. oldal és é. gerinc, (Roguska-Cybulska J., Komarnicki Gy. és Kordys R., 1911. VIII. 26.) Hátsó-Tarpataki-torony, ény. gerinc, (Schmidt G., Grósz A. és Komarnicki Gy., 1912. május 25.) Hegyes-torony, ny. gerinc a Vörös-padról, (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1912. június 16.) Sárga-torony, dny. gerinc a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Komarnicki Gy., Komarnicki R., 1912. június 29.) Batizfalvi-csúcs, d. kémény a Batizfalvi-völgyből, (Komarnicki Gy., Komarnicki R. és Votisky Z., 1912. július 1.) Kapor-csúcs , é. fal a Szmrecsini-völgyből (Fenyves-tavi-völgyből), (Komarnicki Gy. és Komarnicki R., 1912. július 6.) Dénes-csúcs, k. gerinc a Cseh-tavi-völgyből, (Komarnicki Gy. 1912. július 7.) Kis-Koncsiszta, dny. fal az Omladék-völgyből, falközépen át lemenetben, (Komarnicki Gy. 1912. július 8.) Weber-csúcs, az é. fal felső részének bal oldalán, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1912. augusztus 18.) Téry-csúcs , első téli megmászás, (1910.) Elülső-Bástya, d. gerinc a Bástya-katlani-nyereg (Szkok-hágó), (Hefty Gy. A., Komarnicki Gy., Teschler I., Teschler L., 1913. március 21.) Kopki, a dny. szakadékon a d. csúcsra, majd tovább a főcsúcsra, az első téli megmászás is egyben, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1913. március 22.) Vörös-patak-torony, egyenesen a d. gerincfelszökésen, (Komarnicki Gy. és Teschler I., 1913. május 12.) Osztra, ék. gerinc a Furkota-hágóból, (Komarnicki Gy., 1913. június 19.) Nyugati-Villa-csúcs, d. fal a Sírkertből, (Hefty Gy. A. és Komarnicki Gy., 1913. július 23.) Déry-csúcs, ény. gerinc a Téry-horhosból, első megmászás felfelé, (Komarnicki Gy., Komarnicki R., Schweickhart H. és Schweickhart O., 1910. augusztus 13.) Hegyes-torony, első téli megmászás, (Grósz Alfréd és Komarnicki Gyula, 1911. április 23.) Téry-csúcs , ÉK-ről a Zöld-tótól, (Komarnicki Gyula, 1912. augusztus 20.) Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs , majd a Tetmajer-horhos első téli elérése, (Hefty Gy. Andor és Komarnicki Gyula, 1913. február 9.) Zamarla-torony d. fala, öccsével Románnal megtették az út háromnegyed részét, (1909. augusztus 4.) Déry-csúcs, Ny-ról az Öt-tó katlanából, majd a Hátsó-Macska-torony és csorbája első téli megmászása, (Komarnicki Gy., 1916. február 6.) Középső-Menguszfalvi-csúcs, D-ről egyenest a Nagy-Hincó-tótól, első téli megmászás, (Delmár W. és Komarnicki Gy. 1916. március 23.) Szontágh-rés, a Felkai-völgyből, (Komarnicki Gy., 1916. szeptember 24.) Bibircs, a Weszter-résből az ény. gerinc é. megkerülésével, (Komarnicki Gy., 1916. IX. 24.) Északi-Koncsiszta-csorba K-ről, majd a d. gerincen a Kis-Koncsisztára, (Komarnicki Gy. 1917. június 10.) Közép-orom, dny. gerinc a gerinc felső szakaszának megkerülésével, (Komarnicki Gyula. és Moiret Gyula, 1918. szeptember 15.) Ruman-csúcs, a Nyugati-Meredély-csorbából a dk. gerinc megkerülésével, (Komarnicki Gy., 1918. IX. 18.) Kriván , ny. fal, a Rút-szakadékból, (Komarnicki Gy., 1920. IX. 9.) Osztra-csorba, K-ről a Furkota-völgyből, (Komarnicki Gyula és ifj. Reichart Dezső, Reichart Margit, 1920. szeptember 22.) Nagy-Menguszfalvi-csúcs, d. fal a Nagy-Hincó-tó katlanából, Komarnicki-kémény, (Komarnicki Gyula és ifj. Reichart Dezső, 1920. szeptember 23.) Cseh-tavi-torony, ny. gerinc, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1920. szeptember 24.) Felkai-csúcs, egyenest az é. gerincen, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1920. szeptember 26.) Kis-Templom-csorba, DNy-ról, a Nagy-Tarpataki-völgyből (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1921. szeptember 4.) Békás-Barát, a d. kéményen át a főoromra, (Komarnicki Gy., 1921. szeptember 17.) Nagy-Hagymástavi-torony, é. fala Ny-ról, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1921. szeptember 24.) Virágoskert-torony, ény. gerinc a Katlan-résből, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1923. július 10.) Kis-Viszoka, ény. fal a Fagyott-tó katlanából, (Komarnicki Gy. és ifj. Reichart D., 1923. július 11.) Felső-Őrszem-nyereg, az Alsó-Virágoskert-csorbából, (Komarnicki Gy., 1923. VII. 24.) Ernyei Emil Ernyei Emil, Hinléder (Dés, 1869. május 6. – Budapest, Ferencváros, 1944. június 13.) színész, rendező. Életútja Az elszékelyesedett Hinléder-Fels bajor nemesi családból származik, mely a XVI. században telepedett meg Erdélyben. Apja Hinléder Emil, anyja Brumár Ilona. Iskoláit Kolozsvárott végezte, majd 1889-ben a Színészegyesület tagja lett. 1887-ben Balogh Árpádnál kezdte pályafutását, majd 1892 és 1897 között Krecsányi Ignácnál játszott. 1907-ben került a Népszínház-Vígoperához, utolsó fellépte 1918-ban volt. Epizódszerepeket játszott, mint jellemszínész és rendező vívott ki elismerést magának. 1911. április 4-én Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a nála 15 fiatalabb Havy Rózsa színésznővel. 1919. július 16-án Budapesten, szintén az Erzsébetvárosban feleségül vette az ugyancsak 15 évvel fiatalabb Erdej Flóra színésznőt. 1927. június 4-én Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a nála 19 évvel fiatalabb Horváth Amália Franciskával. Utolsó felségét Rozmanits Máriának hívták. Fontosabb szerepei Ribout (Sardou: Thermidor) Főbb művei Bohém fényképek (Kecskemét, 1906) Kulisszák között (Szatmár, 1908) Működési adatai 1887: Balogh Árpád; 1888: Völgyi György; 1889: Nagy Paula; Leövey; 1890: Valentin Lajos–Gyöngyi; 1891: Leszkay András; 1892–97: Krecsányi Ignác; 1897–99: Somogyi Károly; 1899: Deák Péter; 1900: Pesti Lajos–Földesi; 1901: Szilágyi Béla; 1902: Halmai Imre; 1903: Fehér Károly; 1904: Krémer Sándor; 1906: B. Polgár; 1907: Népszínház–Vígopera; 1909: Kiss Árpád; 1911: Hídvéghy; 1912: Újpesti Színház; 1913: Hídvéghy; 1916: Fehér Vilmos; 1917: Krasznai Mihály; 1918: Farkas Ferenc. Vince dán herceg Vince dán királyi herceg (dánul: Vincent Frederik Minik Alexander) (Koppenhága, 2011. január 8. –), Frigyes dán királyi herceg és Mária dán királyi hercegnő harmadik gyermeke, apja és két idősebb testvére után a negyedik helyet foglalja el a trónöröklési sorban. Élete Koppenhágában látta meg a napvilágot 2011. január 8-án, délelőtt 10 óra 30 perckor, 26 perccel az ikertestvére születése előtt. Édesapja Frigyes koronaherceg, édesanyja Mária királyné. Apai nagyanyja II. Margit dán királynő. Bátyja, Keresztély herceg, nővére, Izabella hercegnő, ikertestvére, Jozefina hercegnő. Vince a házaspár harmadik gyermeke. Születése után édesapja viccből Elvis-nek nevezte a sajtó előtt, mivel egy napon született a Rock and Roll királyával, Elvis Presley-vel. Az ikrek világra jövetele után a hagyományoknak megfelelően még aznap délben 21 ágyúlövéssel tisztelegtek az új herceg és hercegnő születése előtt. 2011. április 14-én keresztelték meg ikerhúgával együtt a Holmen templom kápolnájában. Megszólítása: Ő királyi Fensége Vince, Dánia hercege, Monpezat grófja. A Dán Alkotmány 2009-es módosítása biztosította az abszolút primogenitúra intézményét, amely nem tesz különbséget az örökösök neme közt, így a gyakorlatban az idősebb lánytestvér a később született fiúgyermeket megelőzi a trónöröklési sorban. Míg a régebbi törvény értelmében Vince édesapja és bátyja után a harmadik helyet foglalta volna el a sorban, a 2009-es módosítás miatt helyette nővére, Izabella áll a harmadik helyen. A dán királyi család Viktória brit királynő leszármazottja, ezért a brit trón várományosai közt is számon tartják őket. Mivel Vince születésekor Nagy-Britanniában még a férfipárti elsőszülöttségi jog volt érvényben (2015-ös hatállyal lett bevezetve az abszolút primogenitúra), így a herceg a nővérét megelőzve áll a brit trónöröklési rangsorban. Bakcsó A bakcsó (Nycticorax nycticorax) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj. Népies neve vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejû vakkánya. Előfordulása Észak- és Dél-Amerikában, valamint Európa, Ázsia és Afrika nagy részén elterjedt. Alfajai Nycticorax nycticorax nycticorax – Európa , Ázsia és Afrika területén él; ez az alapfaj Nycticorax nycticorax hoactli – Észak-Amerika , Közép-Amerika és a Hawaii -szigetek területén fordul elő Nycticorax nycticorax obscurus – Dél-Amerika északi és középső részén fordul elő Nycticorax nycticorax falklandicus – Dél-Amerika déli részén él Megjelenése A kifejlett bakcsó tollazata alapvetően fekete-fehér. Csőre, feje teteje és háta fekete, szárnytollai szürkések, arca, nyaka és hasoldala fehér. Szeme vörös. Halványzöld lába a párzási időszakban sárgás vagy vöröses színűvé válik, hasonlóan arcbőréhez. Bóbitája néhány hosszú, fehér tollból áll. A fiatal példányok sötétbarna rejtőszínűek vajszínű pettyekkel, és olykor összekeverhetőek a hasonló méretű, összességében világosabb színezetű és csíkos bölömbikával. A bakcsó a kisebb termetű gémfélék közé tartozik, ráadásul jellegzetes gubbasztó testtartása miatt még valós méreténél is kisebbnek tűnik. Hossza 58-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 105-112 centiméter, tömege 500-800 gramm. A nemek hasonlóak. Életmódja A kisebb termetű, társas gázlómadárak közé tartozik. Bujkáló természetű, szürkület idején lesz aktív (erre utal tudományos elnevezése is: Nycticorax = Éjszakai holló), nappal pedig csapatosan pihen élőhelyén, a nádasok vízközeli peremén, fűzfákon. Bár társas lény, inkább magányosan vadászik: halakat, békákat, vízirovarokat, kisemlősöket fogyaszt. Ha fiókái vannak, nappal is kutat táplálék után. Hosszútávú vonuló madár, hazánkban márciustól októberig figyelhetjük meg. Hangja a magyar fülnek így hangzik: bak-vak -- bak-vak -- bak-vak; részben innen is ered népies magyar neve, a vakvarjú. "A madársereg elcsendesedett, és elfogyott a levegőből. Szétrepültek a messzeségbe, vagy leereszkedtek újra a vízre. Gyula meg-megállt, ha felettük elszállt valami. – Ez mi? – Szürkegém. – Hát ez, Matula bácsi? – Bakcsó, de úgy is mondják: vakvarjú. – De azért lát, ugye? – Nem azért mondják, mert vak, hanem azért, mert úgy szól, hogy: kvak-vak… – Furcsa. – Mér lenne furcsa? Azt mondja, hát azt mondja. Ű tudja, hogy mit kell mondani…" (Fekete István: Tüskevár) Szaporodása A gémfélék többségéhez hasonlóan költőtelepeket alkot, elsősorban a nádasban, fűzbokrokban, ártéri fákon. A kolóniákban olykor más gémfélék is előfordulnak. A telepen belül minden hímnek megvan a maga territóriuma, amit látványosan védelmez a betolakodókkal szemben: leszegi a fejét és felborzolja nyakán, hátán és a mellén a tollait, közben rövid kiáltásokat hallat. A partnert viszont csőrfenéssel és jelképes tollápolással üdvözli. A fészket a tojó építi a hím által összehordott gallyakból és náddarabokból. A rendetlen, durván összerótt fészket évről évre bővítik. A tojó három-öt tojást rak kétnapos eltéréssel, ami megkönnyíti a későbbiekben a fiókák táplálását, emellett az előbb kikelt példányoknak nagyobb esélye lesz a túlélésre táplálékban szegény években. A tojások 20-22 nap után kelnek ki hat-nyolc napos eltéréssel, és a sötét tollazatú fiókák összességében 40-50 nap után repülnek ki. Közben mindkét szülő részt vesz a táplálásukban. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon a bakcsók állománya stabil, 2400-3600 költő pár közé tehető. Elsősorban a Tisza-tó, a Felső-Tisza és a Kis-Balaton vidékén fordulnak elő, de gyérebb állománnyal az egész Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Velencei-tónál és a Kisalföldön, valamint Délnyugat-Magyarországon is találkozhatunk. Az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint Magyarország legnyugatibb régióiban ritkának mondható. Védettsége Bár az állománya stabil, Magyarországon a bakcsó fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 100 000 forint. SPEC értékelése 3-as, azaz az európai állomány kedvezőtlen státusban van, de a teljes állomány zöme nem Európában fordul elő. Vakvarjú A vakvarjú elnevezés leginkább egy gyermekmondókából ismert: Friedrich Wilhelm Murnau Friedrich Wilhelm Murnau (eredeti neve: Plumpe, Bielefeld 1888. december 28. - Santa Barbara, 1931. március 11.) német filmrendező. Élete Fiatalkora Friedrich Wilhelm Plumpe néven született a vesztfáliai Bielefeld városában. Tanulmányait a híres Heidelbergi Egyetemen végezte művészettörténelem szakon. A Murnau nevet a bajor a Murnau am Staffelsee nevű városka után vette fel. Az első világháborúban vadászpilótaként szolgált. Német filmek Murnau leghíresebb filmje kétségtelenül az 1922-ben forgatott Nosferatu, amit Bram Stoker Draculája ihletett. Murnau ugyan megváltoztatta a neveket és egyes cselekményszálakat, de Stoker özvegye a szerzői jogok megsértése miatt beperelte, amit meg is nyert. Ezért Murnaunak meg kellett semmisítenie a kópiákat, de a külföldi filmszínházaknak köszönhetően néhány tekercs megmaradt. 1924-ben rendezte Az utolsó embert Emil Jannings főszereplésével. A film mérföldkő volt egy újfajta kameratechnika tekintetében, ahol a kamera azt mutatta, amit a filmbeli karakter látott, és lelkiállapotát is tükrözte. Mint Murnau legtöbb munkája Az utolsó ember is tartalmazott expresszionista motívumokat. Utolsó német filmje az 1926-os Faust volt a svéd Gösta Ekmannal a címszerepben. Murnau a tradíciók és régi legendák szerint mesélte el Johann Georg Faust történetét, mint ahogy Goethe klasszikusa. A film legemlékezetesebb jelenete, amikor az óriás szárnyas Mephisto a város felé emelkedik, és elveti a pestis magvait. Hollywood 1926-ban Hollywoodba költözött, hogy Fox Filmstúdiónál dolgozzon, és elkészítette a Virradatot, melyre gyakran úgy hivatkoznak, mint minden idők egyik legjobb filmjére. A következő két évben elkészítette a mára már elveszett Four Devilst és a City Girlt, amiket később hangosfilmre is adaptáltak az új technológia betörése miatt, de nem lettek túl sikeresek. A gyenge fogadtatás megviselte Murnaut, és otthagyta a Fox stúdiót, és Óceániára utazott. Bora Bora szigetén forgatta a Tabu című filmjét. A film azon jelenetét, ahol egy polinéz nő fedetlen keble látható, az Egyesült Államokban cenzúrázták. Halála Murnau 1931-ben autóbaleset áldozata lett Santa Barbaraban, és nem érte meg a Tabu premierjét. A temetés Berlinben volt, ahol mindössze tizenegy ember jelent meg, többek között Emil Jannings, Greta Garbo és Fritz Lang, aki a temetési beszédet mondta. Hagyaték 2000-ben E. Elias Merhige elkészítette A vámpír árnyéka című horrort, mely egy fikció arról, hogy hogyan készült a Nosferatu. A filmben Murnau egy igazi vámpírt bérel fel, hogy játssza el készülő filmjében Orlok grófot. Murnau szerepét John Malkovich, a vámpírét pedig Willem Dafoe alakította. Válogatott filmográfia 1931 - Tabu ( Tabu: A Story of the South Seas ) 1927 - Virradat ( Sunrise ) 1926 - Faust 1925 - Tartuffe ( Herr Tartfüff ) 1924 - Az utolsó ember ( Der letzte Mann ) 1922 - Égő szántóföld ( Der Brennende Acker ) 1922 - Nosferatu Galen Erso Galen Erso egy kitalált szereplő Geroge Lucas Csillagok háborúja univerzumában. Fontos szereplő volt, mivel ő alkotta meg a Halálcsillagot, és ezáltal segítette a Birodalmat. A szereplőt Mads Mikkelsen alakítja a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet című mozifimben. Életrajz Legjobb barátja Orson Krennic volt, akivel egy iskolába járt. Miután megtudta, hogy mihez kell a szuperfegyver azonnal otthagyta projektet és a Lah’mu világába menekült Lyrával és lányával, Jynnel. Krennic azonban ott is megtalálta őket, és erőszakkal rávette, hogy befejezze a Halálcsillagot. Erso bosszúból elrejtett egy "hibát" a szuperfegyverben, amely később annak pusztulásához vezetett. Erso később az Eadu bolygón leli halálát, miután a Lázadók X-szárnyú vadászai tévedésből lebombázzák a birodalmi leszállóplatformot. Galen lánya, Jyn karjaiban hal meg. Ács Lipót Ács Lipót, 1903-ig Auerbach Lipót (Vizsoly, 1868. augusztus 6. – Budapest, 1945. július 9.) magyar festő, keramikus, etnográfus, tanár. Tanulmányai Auerbach Károly és Stern Katalin fia. Elemi iskoláit és a gimnázium alsó négy osztályát Vizsolyon és Iglón végezte, majd (1883) Kassára került, ahol a középiskolai tanulmányait befejezte. A budapesti Mintarajziskolában Aggházy Gyula, Greguss János, Schulek Frigyes, Strobl Alajos és Székely Bertalan növendéke (1889–1893), majd a Képzőművészeti Főiskolán Lotz Károly mesteriskolájában tanult és rajztanári oklevelet szerzett (1895). Velencében (1894, 1899, 1903, 1908), Firenzében (1894, 1903), Münchenben és Bécsben 1895) volt tanulmányúton. Munkahelyei Az abaúj-csányi népiskola tanítója (1888), a budapesti magyar királyi Gyakorló Főgimnázium (Trefort u.) ösztöndíjas gyakorló tanára. A Sümegi Állami Reáliskola rajztanára (1895–1896), a Szekszárdi Állami Főgimnázium rajztanára és a Tolna vármegyei Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének gondozója (1896–1912), a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársa (1912–1921), 1932-ben nyugdíjba vonult. Közben Szekszárdon (1901) kerámiaműhelyt alapít, Őcsényben (1902–1903) háziipari telepet létesít, majd Fischer Emil Majolikagyárának tervezője (1908–1909). Kerámiákat, díszítményeket, vázákat, korsókat készít. A Thonet-Mundus hajlított bútorgyárak magyarországi műszaki vezetője (1927–1928), a Corvin Áruház Rt. művészeti tanácsadója (1932–1937). Írásai elsősorban a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete Értesítőjében (1902-től), a Magyar Iparművészetben (1905-től), a Népművelésben (1907-től), A Ház (1910-től) és A Gyermek (1935-től) c. lapokban jelentek meg. Társadalmi tevékenysége Társadalmi tevékenysége jelentős volt. A szekszárdi Munkásgimnázium helyettes igazgatója (1911–1912), a Múzeumegylet által fenntartott "Szabad Liceum" vezetője (1912-ig). A szekszárdi királyi Törvényszék kinevezett hites írásszakértője. A szekszárdi izraelita iskolaszék és az izraelita hitközség képviselő-testületének tagja (1898–1912). A Magyar Gyermektudományi Társaság igazgató tanácsának tagja. Kiállításai Milánói Világkiállítás (Steig Flóriánnal, 1906, aranyérem), Pécs (1907 áll. ezüstérem) London (1908) Miskolc (1911) Fészek klub (Budapest, 1914) Helsinki (1922, elismerő oklevél) Fő művei Sárközi hímzések (Magyar Iparművészet 1905) Múzeális vándorkiállítások (Népművelés 1907) Tolnamegyei kanászkürt ( Néprajzi Értesítő 1910) A sárközi szokások ( Vasárnapi Ujság 1911) Boros Nepomuk János (Művészet 1912) Kegyes József (Művészet 1912) Népművészet és népiskola (Gyermek 1912) Die Volkskunst im Dienste der Volks-Schule (Neue Bahnen 1916) Népművészeti gyűjtés (Budapest, 1928) Ernyőakácia Az ernyőakácia (Vachellia tortilis, korábban Acacia tortilis) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába és a mimózaformák (Mimosoideae) alcsaládjába tartozó faj. Egyéb nevei: esernyőfa, beduin akácia. Származása, elterjedése Afrikában és az Arab-félszigeten honos. Megjelenése, felépítése Közepes méretű, jellegzetesen ernyő formájúra növő fa – a nevét is erről kapta. Ágai tövisesek. Kétszer szárnyasan összetett levelei kicsiik. Fehér-halványsárga virágai illatosak. Termése világosbarna. Életmódja, termőhelye Rendkívül szívós növény: a szárazságot jól tűri, a fagyot viszont egyáltalán nem. Viszonylag gyorsan nő. Virágai a nyár közepén nyílnak. Magja körülbelül két hónap alatt csírázik ki. Sokáig él; a Szuezi Egyetem kutatói szerint állítólag a Föld legöregebb ismert fája egy, a Fira-völgyben (Wadi Fira) növő, 3560 éves ernyőakácia. 1801 a tudományban Az 1801. év a tudományban és a technikában. Biológia André Michaux publikálja Histoire des chênes de l'Amerique septentrionale című munkáját. Jean-Baptiste Lamarck publikálja Système des animaux sans vertèbres című munkáját Párizsban . Ebben a műben először írja le a gerincteleneket . Csillagászat január 1. - Giuseppe Piazzi olasz csillagász felfedezi az első aszteroidát , amit először a 8. bolygónak hittek. Kémia november 26. - Charles Hatchett bejelenti a nióbium felfedezését a Royal Society előtt. Először columbiumnak nevezték el, majd 1950-ben átnevezték a mai nevére. Andrés Manuel del Río felfedezi a vanádiumot Mexikóban . Matematika Carl Friedrich Gauss publikálja számelmélettel kapcsolatos felfedezéseit Disquisitiones Arithmeticae címmel. Díjak Copley-érem : Astley Paston Cooper Születések január 22. - Friedrich Clemens Gerke, német feltaláló, a telegráf kifejlesztésének úttörője († 1888 ) április 19. - Gustav Fechner , német fiziológus († 1887 ) június 16. - Julius Plücker, német matematikus és fizikus († 1868 ) július 14. - Johannes Peter Müller, német fiziológus († 1858 ) július 31. - George Biddell Airy , angol csillagász († 1892 ) III. Hekaib Hekaib ókori egyiptomi hivatalnok volt, a felső-egyiptomi első nomosz kormányzója a XIII. dinasztia idején, III. Amenemhat uralkodása alatt. Székhelye Elephantiné volt. Kormányzói címe mellett viselte a „Hnum, a katarakták ura papjainak elöljárója” címet is. Anyja, Szat-tjeni talán az előző kormányzó, II. Szarenput lánya volt. Hekaibot Ameniszeneb követte a kormányzói hivatalban, ő talán a fivére volt, mert mindkettejük anyját Szat-tjeninek hívták. Hekaib főleg egy szoborról ismert, melyet egy helyi szentélyben állíttatott távoli őse, Hekaib tiszteletére. A szobor térden ábrázolja, mindkét kezében edénnyel. III. Hekaib sírját 2014 februárjában fedezték fel Kubbet el-Hawában. A sírban megtalálták festett koporsóját és halotti maszkja maradványait. Hulla-ház A Hulla-ház (eredetileg angolul: Dead Set) egy angol televíziós horrorsorozat, amely 2008 októberében került adásra az E4 csatornán. Rendezője Yann Demange. Műfaja szerint mini-sorozat. A történet fő helyszíne az angol Big Brother ház, ahol a cselekmények kezdetekor kiszavazást tartanak. A cselekmény mindhárom szála valamilyen módon ide köthető, rögtön a történet fő szálát is itt követheti a néző, amikor az eddig bohóckodó szereplőknek és a házba menekülő háttérmunkásnak (Kelly-nek) a saját, és sokszor egymás életéért kell harcolnia az élőhalottak ellen. A második szálon Kelly barátja, Alex, és Riq, a mindenre lövő középkorú nő útja látható, ahogy a BB-házba igyekeznek eljutni. A történet harmadik szála szolgáltatja a sorozat fő humorát, ahol egy élőhalott beszorítja a BB korántsem figyelmes producerét (Patrick) és egy kiszavazott, csinos és finnyás bentlakó hölgyet (Pippa) a stúdió egyik irodájába, néhány süteménnyel, és egy üveg pezsgővel. Történet Miközben a Big Brother valóságshow-ban a kiszavazás zajlik, Angliában elszabadul a pokol, zavargásról érkeznek hírek szerte az országból. A producer Patrick és asszisztense megpróbálják fenntartani a rendet, miközben a házban senki sem tudja, mi történik a külvilágban. A műsorvezető Kelly nem fogadja a barátja, Riq hívásait, aki egy vasútállomáson rekedt. Sophie, a BB-lakó Pippa mamája egy sofőrrel a stúdióba igyekszik. Amikor megállnak egy összetört kocsinál, a sofőrt megtámadja egy zombi. Mire a stúdióhoz érnek, átváltoznak, és rátámadnak a biztonsági őrre. Pippa a következő kieső. Amikor elhagyja a házat, a sérült őr betör a többiek közé.Egy zombival való találkozás után Riq egy benzinkútnál rejtőzik el. A másik túlélő, Alex fegyverrel kényszeríti, hogy élelmiszert szedjen össze, majd a tengerpart felé indulnak a nő autóján. A kocsi lerobban, és hamarosan zombik gyűrűjében találják magukat. Végül sikerül bemenekülniük a közeli, elhagyott házba. Patrick és Pippa a zöld szobában ragad. Képtelenek kapcsolatot teremteni a külvilággal. Az idő múlásával egyre nehezebben viselik a bezártságot. A zombivá változott Davina folytatja a portyázást a folyosón, miközben megpróbál erőszakos módon bejutni a szobába. Riq el akar jutni Kellyhez. Meggyőzi Alexet, hogy a biztonságot jelentő házból menjenek a stúdióba, induljanak el csónakkal a folyón. Miközben Alex kinyitja a kaput, egy zombi megharapja. Mivel tudja, hogy át fog változni, egy fejszét ad a férfinak, hogy ölje meg őt. Patrick és Pippa megöli az élőhalott Davinát, és eljutnak a stúdió vezérlőtermébe. A mikrofonrendszeren keresztül kommunikálni tudnak a bentiekkel, Kellyvel és a többiekkel. Kelly és Space találkozik Patrickkal és Pippával, közben elintézik az élőhalott Briant. Mivel a zombik körbevették őket, Patrick meglepő tervvel áll elő. Szereplők Chizzy Akudolu Shelley Conn Raj Ghatak Jennifer Aries Cavan Clerkin Drew Edwards Elyes Gabel Krishnan Guru-Murthy Madra Ihegborow Maxi Moffatt Rachel Ogilvy Jaime Winstone Kyle Summercorn Andy Nyman Kelly Wenham Riz Ahmed Helen Adams Brian Belo Liz May Brice Warren Brown Paul 'Bubble' Ferguson Beth Cordingly Adam Deacon Kevin Eldon Makosi Musambasi Kathleen McDermott Eugene Sully Imogen Thomas Aisleyne Horgan-Wallace Saskia Howard-Clarke Marcus Bentley Kinga Karolczak Davina McCall Ziggy Lichman Pamela Kempthorne Johnny Shingleton Kuala Lumpur-i Madárpark A Kuala Lumpur-i Madárpark a világ egyik legnagyobb madárröptetője, amely 1991-ben nyílt meg Malajzia fővárosában, Kuala Lumpurban. A park nagyjából 8,5 hektár alapterületű, az 1888-ban kialakított, elsősorban a városlakók pihenését szolgáló 60 hektáros zöldterület egyik domboldalán található. A parkot teljes egészében háló fedi a fák koronája felett. A röptetőt négy, egymástól elválasztott zónára osztották. Kétszáz madárfaj több mint háromezer egyede él benne. A park jelentősebb állomásai: flamingók tava, pelikánok tava, szarvascsőrű madarak parkja, papagájvilág, vízesés, valamint az amfiteátrum, ahol a különböző bemutatók zajlanak. Ezeken kívül található játszótér és étterem is a madárpark területén. Számos madárfaj él a parkban, köztük flamingók, szarvascsőrű madarak, vízityúkok, papagájok, kakaduk, gólyák, pávák, fácánok, kacsák, íbiszek és különböző ragadozó madarak. Az állatok közül sok Malajziában is honos, a többiek elsősorban Ázsia más területeiről, illetve Dél-Amerikából érkeztek. A park koncepciója, hogy a madarak többsége a lehető legtermészetesebb körülmények között élhessen, szabadon repülhessen a fák között. Az állatok ennek köszönhetően természetes módon szaporodnak a létesítményben. Spiritualitás A spiritualitás összefoglaló kategórianév. Olyan világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve. A spiritualitás több vallás közös alapelvét is jelenti, de nem annak gyakorlása. A templomba járás, vagy az Istenben való hit nem jelenti közvetlen módon a spiritualitást. A spirituális ember vallja, hogy élete nem önmagáért való - nem öncélú - hanem egy magasabb szintű rendet, célt és értelmet szolgál. Tetteit, döntéseit ezen elv alapján igyekszik megvalósítani. (lásd még: önzetlen szolgálat) A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy a tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, „sors”-nak vagy „isteni elrendelés”-nek. A spirituálisan gondolkodók szerint a világnak vannak az érzékszerveink számára rejtett dimenziói és összefüggései, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része. A spirituális világnézeteket követők vallják, hogy az élet több kell hogy legyen, mint a természet véletlen egyszeri és megismételhetetlen játéka. Vallási hovatartozástól függetlenül szerintük a világot egy magasabb rendező elv, egy ember felett álló kozmikus törvény, erő (dharma, Isten stb.) irányítja. És míg a materialista szemléletű tudósok elsősorban természeti és fizikai törvények érvényesülése szerint értelmezik a világot, a spirituális irányzatok szerint ez a világrend nem személytelen és nem lehet pusztán mechanikusként értelmezni. A spirituális elvek szerint az ember személyes tettei és élményei értelmezhetők és összhangba hozhatók ezzel az egyetemes rendezőelvvel, amely azután áthathatja életüket egy mélyebb harmóniával. A spiritualitás nem feltétlenül áll ellentétben a tudományos kutatásokkal, de ez a világnézet metafizikai alapokon nyugszik - nem keresi végtelenül a dolgok tudományos részleteit. Számtalan példa igazolja, hogy a tudomány fejlődésével egyre többet tudunk a világ olyan megnyilvánulásairól, tulajdonságairól, amelyet érzékszerveinkkel soha nem tapasztalhattunk. A természettudományok fejlődésével eljutottunk a látóterünk és lehetőségeink olyan határaihoz, ahol már az elektronmikroszkóp, vagy a számítógépekkel támogatott legnagyobb űrteleszkóp segítségével sem tudunk választ találni létezésünk alapvető kérdéseire sem. Az Ősrobbanás, vagy az élőlényekben megfigyelhető egységesen balra rendezett fehérjemolekulák körüli ellentmondások ugyanúgy tisztázatlanok mint a „négyes számredszerben íródott” DNS „programozójának” kiléte. Ezek a kérdések számtalan tudóst késztetnek arra, hogy nyitottabban kezeljék a vallást, vagy a spiritualitást. A spirituálisan gondolkodó kutató a tudományos munkája során nem a kutatás befejezésére érez késztetést, hanem a vizsgált dolgok tiszteletére és az eredmények olyan értelmű hasznosítására, amely igyekszik megtartani a harmóniát a természet erőivel. Etimológia A spiritus latin eredetű szóból származik, jelentése: lélegzet. Vallási értelemben: lélek - szellem. Értelmezések A sajtóban vagy az interneten a szó nem mindig a pontos helyére kerül, vagy elmosódnak, esetenként nem léteznek markáns alkalmazási határai. A holisztikus szemlélet, az ezotéria, az okkultizmus és a spiritualitás stb. többszörösen átfedi egymást. Ahhoz, hogy pontosabban és szakszerűen használhassuk, néhány mondatban próbáljuk meg érzékeltetni a különbségeket és átfedéseket: Holisztikus elven egy tudományos vizsgálat is történhet. Az alapelv egy rendszer egészének, illetve egységének magasabb szervezettségi szintjét értelmezi az alkotó elemekhez képest. A holisztikus elv és a spiritualitás legátfogóbb fedése a panteizmus elnevezésű vallási elgondolásban érvényesül. A panteizmus szerint a világ ( minden apró eleme ) és Isten egy és ugyanaz. Mégis vannak olyan jelenségek a spiritualitásban, például a reinkarnáció , ESP ( testen kívüli érzékelés ), amelyek túlmutatnak a test és a lélek holisztikus értelmezésén. A spiritualitás minden megközelítésében metafizikai tárgykör, miközben a holisztika a reál tudományok egyik elemzői szemlélete is. Az ezoterikus tanok eredeti vagy szűkebb értelemben csak a beavatottak számára elérhető misztikus, vagy üldözött tanokat jelentették. Bizonyos tanok titkos jellegét a középkorban főleg az inkvizíciótól való félelem indokolta. Ha valami ezoterikus, akkor az rejtett, titkos. Ez a tulajdonság egy embercsoport elhatározásán is múlhat. Ha viszont valami a természetfeletti erők miatt rejtett illetve nem látható, akkor az, és általában minden spiritualitás ezoterikus is egyben. Az okkultizmus eredetileg a láthatatlan szellemi erők segítségét alkalmazó foglalkozások összefoglaló neve, illetve világnézeti irányzata. A mágia a varázslás, a multidimenzionális szellemi közvetítés a tevékenység fő vonalait képezi. A spiritualitás és az okkultizmus közös metszete, hogy az ember számára láthatatlan erők vagy elvek is létezhetnek. Az okkultizmus szót a tudományos cikkekben gyakran bírálatként, negatív jelzőként a spiritualitás helyett is használják. A jin-jang kínai eredetű világnézeti-filozófiai rendszer. Az ellentétes tulajdonságokat, azok egyensúlyán és a körforgáson keresztül értelmezi - tanítja a világ működését. Mindezt nem csak a spiritualitás keretein belül, hanem reál tárgyi viszonylatokban is. A hagyományos kabbala szerint spirituálisnak számít minden olyan cselekedet, ami nem "értem", hanem kizárólag a " Teremtőért " van, azaz amikor a cselekedet kimenetele még indirekt módon sem kapcsolódik ahhoz, aki végrehajtja azt. A Transzcendencia az emberi, fizikai határainkon való átlépést, a természetfeletti dolgokat jelenti. A testről és lélekről kialakított metafizikai elképzelést dualizmusnak is szokás nevezni Spirituális gyógyítás Az alternatív gyógyászat számtalan változata a spirituálitás elvén alapul. A lelki eredetű konfliktusoknak, traumáknak jelentős szerepe lehet a legtöbb betegség kialakulásában. A lelki egyensúly a legsúlyosabb, egyébként fizikai eredetű betegségből, balesetből való gyógyuláshoz is fontos lehet. A hivatalos medicina a spirituális gyógyítást placebónak tekinti illetve ez a kezeléssel, engedélyezéssel szemben támasztott minimum követelmény. Magyarországon az 1997. évi CLIV. törvény tette lehetővé a természetgyógyászat keretein belül a spirituális gyógyítás egyes fajtáinak gyakorlását. A spiritualitás hívői szerint a spirituális gyógyítást olyan ember tudja véghezvinni akinek erős és tiszta aurája van. A gyógyító saját aurája segítségével gyógyítja a beteget, mely egyenesen az aurájára és azon keresztül rá hat. (lásd még: bioenergetikai parafenomén) Ha a gyógyító nem tisztítja az auráját rendszeresen gyógyítások után akkor meglehet hogy a beteg betegsége átragad , megmarad benne. [forrás?] Kisselbach Kisselbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: A vírusok osztályozása A vírusok osztályozása a vírusokat próbálja elhelyezni a biológiai rendszertan keretein belül. A sejtes szerveződésű élőlények viszonylag kiforrott rendszerezéseivel szemben a vírusok osztályozása állandó viták és javaslatokkal szegélyezett. Az élő és élettelen határán állnak, és az a tény, hogy szaporodásukban teljes mértékben a gazdasejtre utaltak, arra enged következtetni, hogy a sejtes szerveződés után alakultak ki. Ma leginkább sejtekből kiszakadt, bizonyos önállóságra szert tett, makromolekuláris rendszernek tekintik őket. Rendszerezésük A vírusokat főként fenotípusuk alapján rendszerezik, ezen belül a morfológiájuk, nukleinsavtípusuk, szaporodásuk módja, gazdaszervezetük és az általuk okozott betegség jellege szerint. Jelenleg két fő séma kombinációja alapján osztályozzák a vírusokat leggyakrabban. David Baltimore Nobel-díjas biológus kidolgozta a Baltimore-rendszert, ami a vírusokat római I-VII. közötti csoportokba osztotta genomuk típusa és a replikáció módja szerint. Ehhez csatlakoznak a nevezéktani szabályok és irányelvek, amiket az International Committee on Taxonomy of Viruses dolgozott ki. A csoportok a következők: I: kettős szálú DNS-vírusok (dsDNA) (pl. adenovírusok, herpeszvírusok, himlővírusok) II: egyszálú DNS-vírusok (ssDNA) (pl. parvovírusok) III: kettős szálú RNS-vírusok (dsRNA)(pl. reovírusok) IV: (+)egyszálú RNS-vírusok ((+)ssRNA) (pl. picornavírusok) V: (−)egyszálú RNS-vírusok ((−)ssRNA) (pl. orthomyxovírusok) VI: egyszálú reverz transzkripciós RNS-vírusok (ssRNA-RT) (pl. retrovírusok) VII: kettős szálú reverz transzkripciós DNS-vírusok (dsDNA-RT) (pl. hepadnavírusok) I. Csoport, kettős szálú DNS-vírusok rend: Caudovirales család: Myoviridae Podoviridae Syphoviridae rend: Herpesvirales család: Alloherpesviridae Herpesviridae Malacoherpesviridae rend: Ligamenvirales család: Lipothrixviridae Rudiviridae rendbe besorolatlan családok: Adenoviridae Ampullaviridae Ascoviridae Asfarviridae Baculoviridae Bicaudaviridae Clavaviridae Corticoviridae Fuselloviridae Globuloviridae Guttaviridae Hytrosaviridae Iridoviridae Mimiviridae Nimaviridae Papillomaviridae Phycodnaviridae Plasmaviridae Polydnaviridae Polyomaviridae Poxviridae Tectiviridae családba sorolatlan nemek: Dinodnavirus Rhizidiovirus Salterprovirus II. Csoport, egyszálú DNS-vírusok rendbe besorolatlan családok: Anelloviridae Bidnaviridae Circoviridae Geminiviridae Inoviridae Microviridae Nanoviridae Parvoviridae osztályba sorolatlan nemek: Bacilladnavirus III. Csoport, kettős szálú RNS-vírusok rendbe besorolatlan családok: Birnaviridae Chrysoviridae Cystoviridae Endornaviridae Hypoviridae Megabirnaviridae Partitiviridae Picobirnaviridae Reoviridae Totiviridae családba sorolatlan nemek: Varicosavirus IV. Csoport, (+)egyszálú RNS-vírusok rend: Nidovirales család: Arteriviridae Coronaviridae Mesoniviridae Roniviridae rend: Picornavirales család: Dicistroviridae Iflaviridae Marnaviridae Picornaviridae Secoviridae rend: Tymovirales család: Alphaflexiviridae Betaflexiviridae Gammaflexiviridae Tymoviridae rendbe besorolatlan családok: Alphatetraviridae Alvernaviridae Astroviridae Barnaviridae Bromoviridae Caliciviridae Carmotetraviridae Closteroviridae Flaviviridae Hepeviridae Leviviridae Luteoviridae Narnaviridae Nodaviridae Permutotetraviridae Potyviridae Togaviridae Tombusviridae Virgaviridae családba sorolatlan nemek: Benyvirus Cilevirus Idaeovirus Ourmiavirus Polemovirus Sobemovirus Umbravirus V. Csoport, (−)egyszálú RNS-vírusok rend: Mononegavirales család: Bornaviridae Filoviridae Paramyxoviridae Rhabdoviridae rendbe besorolatlan családok: Arenaviridae Bunyaviridae Ophioviridae Orthomyxoviridae családba besorolatlan nemek: Deltavirus Emaravirus Tenuivirus VI. Csoport, egyszálú reverz transzkripciós RNS-vírusok rendbe besorolatlan családok: Metaviridae Pseudoviridae Retroviridae VII. Csoport, kettős szálú reverz transzkripciós DNS-vírusok rendbe besorolatlan családok: Caulimoviridae Hepadnaviridae Besorolatlan csoportok Viroidok: Avsunviroidae Pospiviroidae Stazione di Luni Stazione di Luni vasútállomás Olaszországban, Ortonovo település Luni frazionéjában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pisa–La Spezia–Genova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Carrara-Avenza Stazione di Sarzana Stazione di San Lazzaro Pápaszemes sirály A pápaszemes sirály (Ichthyaetus leucophthalmus) a madarak (Aves) osztályába a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó faj. A régebbi rendszerbesorolások a Larus nembe sorolják Larus leucophthalmus néven. Előfordulása Dzsibuti, Egyiptom, Eritrea, Izrael, Jordánia, Szaúd-Arábia, Szomália, Szudán és Jemen területén honos. Kóborlásai során eljut Görögországba, Törökországba, Iránba, a Maldív-szigetekre, Ománba és az Egyesült Arab Emírségekbe is. Megjelenése Testhossza 58-66 centiméter. A felnőtteknek fekete fejük, fehér szemgyűrűjűk és vörös csőrük van. Életmódja Tápláléka halakból, rákokból, kagylókból áll. Szaporodása Fészekalja 2-3 tojásból áll. 2788 Andenne A 2788 Andenne (ideiglenes jelöléssel 1981 EL) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne, DeSanctis, G. fedezte fel 1981. március 1-én. Heucourt-Croquoison Heucourt-Croquoison település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 126 fő (2015). Heucourt-Croquoison Épaumesnil, Allery, Étréjust, Métigny és Vergies községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Grätzer József Grätzer József (Érsekcsanád, 1897. február 15. – Sopron, 1945. március 18. vagy 25.), a „rejtvénykirály”, rejtvényszerző, Karinthy Frigyes titkára. Ma elsősorban a Sicc – Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok című könyv szerzőjeként ismert. Élete Sokgyermekes családban született, édesapja Grätzer Mór, édesanyja Schwartz Netti. Végigharcolta az első világháborút. Az 1920-as években Karinthy Frigyes titkáraként tevékenykedett, majd 1929-ben mérnöki diplomát szerzett. 1926-tól a Színházi Élet rejtvényoldalának szerkesztője volt, amelyből hamarosan vegyes műfajú rejtvényrovatot hozott létre. Rövidesen annyira népszerű rejtvénykészítő lett, hogy több mint 150 újság vette át a rejtvényeit, és őt magát rejtvénykirályként kezdték emlegetni. 1935-ben szabadalmat is kapott Keresztrejtvény-ábra sokszorosító ipar céljaira, hozzávaló klisé vagy szedés és a keresztrejtvény-ábra nyomtatásához való nyomdatechnikai elemek címmel. Az 1930-as években több kötetet is kiadott, köztük a máig igen népszerű, számos kiadást megért Siccet is. 1934. június 14-én Budapesten házasságot kötött a 15 évvel fiatalabb Herzog Mária Eleonóra Ágotával, Herzog Miksa és Neumann Vilma lányával. Érdekesség, hogy eleinte nem minden újság fizetett rejtvényeinek közléséért, egészen addig, amíg el nem rejtette egy keresztrejtvényben a „Grätzertől lopva” szöveget, amely meg is jelent az egyik lapban. Ezután mindig megkapta a neki járó pénzt. 1944 tavaszán munkaszolgálatra hurcolták, ahol 1945 márciusában a soproni Steiner téglagyárban kiütéses tífuszban halt meg. Fia Grätzer György matematikus. Másik fia bűvészmester lett. Gálházi István a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével dicsekedhet és később lovaggá is ütötték, ő alapította a Corodini Országos bűvészegyesületet is. István fia Gálházi László szintén bűvész-illuzionista lett, aki főképpen Olaszországban lép fel. Kapcsolata Karinthyval Karinthy Frigyes titkáraként elsősorban a család pénzügyeinek rendbehozatalával volt elfoglalva. Amikor azonban tartós megoldásként a túlköltekezés megszüntetését javasolta munkaadójának, az író felesége, Böhm Aranka elérte, hogy Karinthy elbocsássa a titkárt. Az eseményekről másként és feltehetően kiszínezve emlékezik meg Karinthy Ferenc A titkár című novellájában (itt Politzer néven említi őt) és Karinthy Márton az Ördöggörcsben. Grätzer közreműködött Karinthy könyveinek kiadásában is. Feltehető, hogy több kötetét ő állította össze. Nevéhez fűződik az 1928-as tízkötetes Karinthy-összkiadás is. Karinthy a titkári munkaviszony megszűnése után is jó kapcsolatban maradt Grätzerrel. Első könyvéhez ő írta az előszót, és később is recenzálta könyveit. Művei Fejtorna, 1932 Hókusz, 1933 Rébusz, 1935 Sicc – Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok, 1935 Megjegyzések A március 25-i dátum bíróilag lett megállapítva. Jegyzetek Érsekcsanádi állami anyakönyvek, 1897. évi születések, 6. sorszám. FamilySearch. (Hozzáférés: 2014. december 16.) A soproni halotti anyakönyv 1944-1945. évi másodpéldánya (25. kötet), 1945. év 524. folyószám, valamint Érsekcsanádi állami anyakönyvek, 1948. évi halálesetek, 8. sorszám. FamilySearch. (Hozzáférés: 2016. március 6.) Ügyszám: G8037, lajstromszám: 115723. A házasságkötés bejegyezve a Bp. V. ker. állami házassági akv. 425/134. folyószáma alatt. Forrás Serf András: Rébusz bácsi (hvg.hu) (2008. november 2-ai változat. Nem regisztrált felhasználóknak csak ez a nyomtatható változat érhető el.) Érôme Érôme település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 824 fő (2015). Érôme Vion, Chantemerle-les-Blés, Crozes-Hermitage, Larnage, Ponsas, Saint-Barthélemy-de-Vals, Serves-sur-Rhône és Gervans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hadi pajzs A hadi pajzsok a csatatéren és a lovagi tornákon ténylegesen is használt pajzsformák, melyekre címert festettek. Az élő heraldika korában a pajzsok gyakorlati használata még összhangban volt címertani szerepükkel. Névváltozatok: hadi paizs, valódi paizsok (Bárczay 47.), tornapajzs, csatapajzs Rövidítések A 15. századig a tornákon a tárcsapajzsot, a háromszögű pajzsot, a kerektalpú pajzsot, a csücsköstalpú és a hegyestalpú pajzsot használták. A pajzsnak ezen öt fajtáját még a gyakorlati életben is használták, ezért ezeket hadi pajzsoknak nevezzük. Később, amikor már megszűntek a lovagi tornák és a pajzsok használata a csatában is megváltozott, a címertanban különféle változattos pajzsformák alakultak ki, melyek csak a címertanban léteztek. Ezeket nevezzük heraldikai pajzsoknak. Gyöngyfűzés A gyöngyfűzés története évezredekre tekint vissza. Mindez annak köszönhető, hogy a gyöngyök általában tartós anyagokból készülnek, amelyek az idő múlásával sem korhadnak el, ellentétben a textilekkel vagy a papírral. Bár az első emberek még nem használtak kerámiát vagy fémet, csontból vagy állati szarvakból készült gyöngyeik azonban így is megmaradtak, csakúgy, mint a kagylóból vagy korallból készült változatok. Az első gyöngyök lyukat kagylóhéjakból vagy kődarabokból készültek, amelyeket indákra fűztek fel. Idővel feltűntek az üreges csontokból készült gyöngyök, majd a kőeszközök megjelenésével lehetővé vált a faragás és az átlyukasztás – így őseink már képesek voltak fogakból, kagylókból, magvakból és állati szarvakból gyöngyöt készíteni. A gyöngy Gyöngynek nevezzük a felfűzést lehetővé tevő, lyukkal ellátott dísztárgyat. Napjainkban az üveggyöngyök a legelterjedtebbek, és főként díszítő célra használják őket. Hosszú története során azonban a gyöngy különféle alapanyagokból készült, és a belőle készült tárgyak számtalan szerepet töltöttek be. Napjainkban sokféle gyöngyöt gyártanak, az évszázadok során felfedezett és finomodott készítési technikákat alkalmazva. Szerszámok és felszerelés Gyöngyszedő kanál A gyöngyszedő kanalak többféle méretben és formában kaphatóak, de nem elengedhetetlen kellékei a munkánknak. A gyöngyszedő kanalakkal könnyen és gyorsan felszedhetjük a tartójukból kiszedett gyöngyöket. Különösen gyöngyszövéshez jönnek jól, amikor nagy mennyiségű, különféle színű kásagyönggyel dolgozunk egyszerre. Stopper A stopperek olyan szerelékek vagy gyöngyök, melyek megakadályozzák, hogy a gyöngy lecsússzon a fűzőszálról. A gyöngyfűzés elengedhetetlen kellékei, hiszen az asztalon készített darabunkat előbb-utóbb fel kell emelnünk – ha pedig a gyöngyöket nem biztosítottuk kellően, hamar a padlón végezhetik. Alternatív megoldásként, ideiglenes rögzítéshez használhatunk rugót, vagyis olyan spirálos záróelemet, amely ideális megoldás például gyöngyfűző huzalokhoz. Ezek a nagyszerű kis szerelékek olyan drótspirálok, amelyek utolsó karikáit felhajlították. Amikor a karikákat egymás felé nyomjuk, a spirál hurkái eltávolodnak, és könnyedén befoghatjuk közéjük a szálat. A spirált könnyedén ide-oda mozgathatjuk a szálon, de rögzíthetjük vele a több szálból készített ékszer fűzőszálait, és a segítségével bátran kipróbálhatjuk egy nyakláncmintát anélkül, hogy a gyöngyök szétgurulnának. Ha éppen nincs kéznél rugó, megfelel egy gemkapocs is, de az jóval kevésbé biztonságos és nem zár elég szorosan. A rugós stoppert a kész ékszerről el kell távolítanunk. Kúposfogó Az ékszerkészítésben szintén nélkülözhetetlen kúposfogókkal létrehozhatunk például dróthurkokat szerelőkarikákhoz, talpas szerelőpálcákhoz vagy kapcsolóelemekhez. Csípőfogó A csípőfogók egy lapos és egy ferde pofával készülnek; előbbi egyenesen, utóbbi V alakban vágja le a drót végét. Amikor egyszerűen le kell vágnunk egy darab drótot, lényegtelen, hogyan tartjuk a csípőfogót, amikor viszont szem előtt lévő véget vágunk le, fontos, hogy a lapos oldalával vágjunk. A csípőfogó használatakor mindig ügyeljünk a biztonságra! Különösen fontos ez olyankor, amikor nagyon rövid szakaszokat vágunk vele; érdemes úgy tartani a drótot és a fogót, hogy a lepattanó drótvég az alátétre essen, így nem okoz sérülést. Vastagabb drótok darabolásakor a megcsúszó drót megvághatja a kezünket. Laposfogók A laposfogóknak négyféle típusa létezik, de általánosan csak az egyiket, a csőrös laposfogót használjuk. A drót hajlítás közbeni megfogásához elegendő egyetlen fogó a szerszámkészletünkben, szerelőkarika szétnyitásához viszont már jól jön egy második. Tű A gyöngyfűzés minden egyes válfajához kaphatók speciális tűk; mindegyikükre jellemző, hogy a lyuk mérete viszonylag kicsi a tűhöz képest, hogy átférjen a gyöngy furatán. A gyöngyfűző tűk különböző hosszúságokban szerezhetők be: extra hosszúk gyöngyszövő kereten való munkához, hosszúk gyöngyfűzéshez és rövidek gyöngyhímzéshez. Ugyanakkor egyedi döntés is, hogy melyik munkához mekkora tűt használunk. A hosszú tűk könnyen eltörnek, ezért érdemes belőlük nagyobb készletet beszerezni. A méretválasztáshoz általános szabály, hogy a tű mérete eggyel kisebb legyen, mint a gyöngyé – ha viszont a tűt többször is átvezetjük a gyöngyön, még annál is vékonyabb tűre lesz szükségünk. A 10-es méretű tű általánosságban jól használható, megfelel a 11-es méretű gyöngyökhöz. Gyöngyszövő keret A gyöngyszövő kereten szalagokat és egyéb textilszerű gyöngyös darabokat készíthetünk. A szövéshez tulajdonképp bármilyen stabil szerkezet megfelel, amelyhez rögzíteni tudjuk a láncfonalakat, ugyanakkor, mivel fontos, hogy azok feszesek és párhuzamosak maradjanak a munka során, érdemes beruházni a nem túlságosan drága szövőkeretbe. A fémből, azaz hajlított drótokból készült típusokon oldalt két rugó található a láncfonalat párhuzamosan, illetve két görgő azok feszesen tartásához. Az elkészült darab előretekerésével növelhetjük a szalag hosszát. A fa szövőkeretek stabilabbak a fém változatnál. Ezeken hornyokban rögzítik a szálakat, és általában szélesebb szalagok készítésére alkalmasak, mint a fém szövőkeretek. A munkadarab hosszúságát azáltal szabályozhatjuk, hogy milyen hosszú rudak kerülnek a két végpanel közé. A kisméretű műanyag szövőkereteken körkötött csöveket készíthetünk; ezeket általában egy láncfonalat készíthetünk. A műanyag keretek U alakúak vagy zárt csövek, és mivel átlátszóak a mintákat akár bele is ragaszthatjuk a belsejükbe, így könnyebb azokat követni munka közben. A szövőkeret kiválasztásához gondoljuk át, hogy milyen darabot szeretnénk készíteni, és válasszuk azt a típust, amelyikkel a legkényelmesebben tudunk dolgozni. Technikák Peyote A peyote-öltés az észak-amerikai indiánoktól származik. Nevét onnan kapta, hogy azzal díszítették a peyote szertartásoknál használt kosztümöket. Ez a fajta öltés ma már az egész világon nagy népszerűségnek örvend. Amint belejövünk, nem túl nehéz vele dolgozni, a kezdők azonban először kicsit bonyolultnak találhatják. Az így készült darab teteje és alja cikkcakkos lesz, így alkalmas a technika csőszerű darabok készítésére is. A páros és páratlan peyote-öltéssel készült darabok ugyanúgy néznek ki, és elkészítési módjuk is hasonló. Különbség csak annyi, hogy a sorok végén eltérő módon fordulnak. A páratlan peyote-öltésnél a sorban páratlan számú gyöngy található, ezért ideális módszer képek vagy egyéb minták készítéséhez, mivel így szimmetrikusan középre tudjuk helyezni a mintát. RAW Raw-val (jobbra haladó szögletes fűzés) rácsszerkezethez hasonló kelmét készíthetünk, amelyben a gyöngyök egymáshoz képest derékszögben elforgatva foglalnak helyet. Ezzel a módszerrel hajlékony szerkezetű kelmét készíthetünk, amely textilhez hasonlóan viselkedik. Készíthetünk belőle táskát, de tetszetős ékszereket is. A RAW meglehetősen bonyolult fűzési technika, mivel különböző számú gyöngyöt kell felvennünk egy időben, továbbá változó irányba kell vezetnünk a szálat. 7332 Ponrepo A 7332 Ponrepo (ideiglenes jelöléssel 1986 XJ5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1986. december 4-én. Jean Renoir Jean Renoir (Párizs, 1894. szeptember 15. – Beverly Hills, Kalifornia, 1979. február 12.) francia filmrendező, a 20. századi francia filmművészet kiemelkedő egyénisége. A második világháború előtt készített hangosfilmjeinek értékeire az új hullám filmes generációja hívta fel a figyelmet. Különösen François Truffaut művészetére volt hatással. Pályája A híres impresszionista festő, Pierre-Auguste Renoir fia. Jean Renoir saját állítása szerint az 1920-as évek közepén kizárólag azért kezdett filmmel foglalkozni, hogy (első) felesége, Catherine Hessling filmszínésznő lehessen. Fokozatosan azonban őt magát is rabul ejtette az új művészet. Alkotói pályáját három korszakra szokták osztani: némafilmjei, a világháború előtt Franciaországban forgatott hangosfilmjei és a többnyire átlagosnak ítélt harmadik, az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött korszakára. Első hangosfilmje a Babát purgálják, de ő maga a következőt, A szuka című filmjét tartotta pályája fordulópontjának. Legnagyobb hatású filmjeit az 1930-as évek második felében készítette, köztük volt A nagy ábránd is, mely hatalmas közönségsikert aratott. Ez a műve 1958-ban felkerült a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli tizenkettő listájára. 1940-ben az Egyesült Államokba távozott. Ott készült filmjei közül a legjelentősebb a Mindennapi kenyerünk (The Southerner), és csak évekkel a háború után tért vissza Európába, előbb egy olasz produkcióval (A királyné hintaja), majd ismét Párizsban forgatott. Élete utolsó éveit Kaliforniában töltötte. Renoirt a filmtörténet a francia film egyik legnagyobb alkotójának értékeli, még akkor is, ha 1950 utáni filmjei jelentéktelenek. Tartalmi-formai eljárásaival sok tekintetben megelőzte az olasz neorealizmust (Toni) és a francia új hullámot (A vízből kimentett Boudu). Az 1939-es Játékszabály összefoglalója, csúcsa addigi pályájának, és talán az egész francia film fejlődésének. Egyrészt a háború kitörése miatt, másrészt művészi igényessége miatt premierje idején megbukott, későbbi felújításai révén ma a legfontosabb filmtörténeti hivatkozási alap. Filmek (Filmrendezői munkái:) 1924 A víz leánya ( La fille de l'eau ) 1926 Nana 1926 Charleston (Charleston ou sur un air Charleston) 1927 Marquitta 1928 A kis gyufaáruslány ( La petite marchande d'allumettes ) 1928 A lógós (Tire au flanc) 1929 Lovagi torna (Le turnoi dans la cité) 1929 Sivatagi tábor (Le bled) 1931 A babát purgálják (On purge Bébé) 1931 A szuka (La chienne) 1932 Éjszaka a keresztúton (La nuit du carrefour) 1932 (Chotard és Tsa) (Chotard et Cie) 1932 A vízből kimentett Boudu (Boudu sauvé des eaux) 1933 Bovaryné (Madame Bovary) 1934 Toni 1935 Lange úr bűne (Le crime de monsieur Lange) 1936 Miénk az élet (La vie est à nous) 1936 Éjjeli menedékhely (Les bas-fonds) 1937 A nagy ábránd (La grande illusion) 1937 Marseillaise (La marseillaise) 1938 Állat az emberben (La bête humaine) 1939 A játékszabály (La règle du jeu) 1940 La Tosca 1941 Mocsár (Swamp Water) 1943 Ütött az óra (This Land is Mine) 1944 Üdvözlet Franciaországnak (Salute to France) 1945 Mindennapi kenyerünk (The Southerner) 1946 Egy szobalány naplója (The Diary of a Chambermaid) 1946 Asszony a tengerparton (The Woman on the Beach) 1950 A folyó (The River) 1952 Az aranyhintó ( Le carrosse d'or ) 1954 Mulató a Montmartre-on (French Cancan) 1956 Elena és a férfiak (Elena et les hommes) 1959 Cordelier doktor végrendelete (Le testament du docteur Cordelier) 1959 Ebéd a fűben ( Le déjeuner sur l'herbe ) 1962 A ravasz káplár (Le caporal épinglé) 1969 Jean Renoir kis színháza (Le petit théâtre par Jean Renoir) Magyar nyelvű kötetei Apám, Renoir. Életrajz ; ford. G. Beke Margit; Gondolat, Bp., 1968 Életem és filmjeim ; ford. Morvay Zsuzsa, Simon Vanda, összeáll., vál., szerk. Zalán Vince; Osiris, Bp., 2006 ( Osiris könyvtár. Film ) XI. Benedek pápa Boldog XI. Benedek (1240, Treviso – 1304. július 7., Perugia) néven kezdte meg pontifikátusát a katolikus egyház történetének 194. pápája. Benedek személyében az első domonkos rendi egyházfő foglalhatta el a legfőbb egyházi hivatalt. Benedek mindösszesen nyolc hónapot töltött a pápai trónon, amelynek rövidségét sokan mérgezés számlájára írják. A rövid uralom talán annál is kevesebb eredményt hozott. Benedek megpróbálta helyreállítani a Szentszék kapcsolatait IV. Fülöp, francia királlyal, azonban Szép Fülöp nem tudott túljutni Bonifác pontifikátusán, és azon a tényen, hogy nem szólhatott bele a pápaválasztásba. A domonkosok között 1240-ben született Niccolò Boccasini néven Treviso városában. A vallásos családról a krónikák nem sokat őriztek meg, mindössze annyi bizonyos, hogy Niccolò igen fiatalon, már tizennégy éves korában (más források szerint 1257-ben, azaz tizenhét éves korában) a domonkos rend tagjai közé állt. A koldulórend szárnyai alatt nevelkedett. Milánóban és Velencében folytatta tanulmányait, és tizennégy évnyi tanulás után az egyre csillogóbb elmével rendelkező gyermeket a teológia lektorává tették meg. 1276-tól kezdve tanárként oktathatta a teológiát, majd 1286-ban Lombardia tartományfőnöke lett. 1296-ban a domonkos rend generálisa lett. Niccolò kiváló lelki vezetőnek bizonyult a szerzetesrend élén. A nagymesterrel VIII. Bonifác is közelebbi kapcsolatba került, akinek pontifikátusát Niccolò minden lehetséges eszközzel támogatta. Rendeletben tiltotta meg rendjének, hogy bárki szembeforduljon a sokak által vitatott legitimitású pápával. A hűséges klerikus hamarosan Bonifác legfontosabb támaszává vált a római kúriában. Az egyházfői kegy pedig nemcsak a dominikánus rend fejlődését és gyarapodását hozta magával, hanem Niccolònak is fontos, bizalmi feladatokat hozott. 1298-ban ő vezethette azt a pápai legátust, amely Franciaországba utazott, hogy megpróbáljon békét elérni a hadban álló Anglia és Franciaország között. A sikeres küldetés a pápai udvarban nem maradt viszonzatlanul. 1298-ban Bonifác bíborosi rangra emelte Niccolòt, majd hamarosan Ostia püspökévé szentelte fel, és rábízta a bíborosi kollégium dékáni hivatalát is. A kitűnő diplomáciai szolgálatokat teljesítő Boccasini bíborost Bonifác szívesen küldte külföldre, hogy érvényesítse Róma akaratát. Így történt ez 1303-ban is, amikor az egyházfő Magyarországra küldte pápai legátusként, hogy az Árpád-ház kihalása után kirobbanó trónviszályban igyekezzen biztosítani a trónt az Anjou Károly Róbertnek. A bíboros azonban ezúttal nem tudott sikereket elérni, ugyanis a magyar rendek nem akarták a délen már megválasztott Károly Róbertet uralkodójuknak, és a trónra a cseh uralkodó gyermekét, Vencelt hívták meg. A sikertelen tárgyalások után hazatérő bíboros Anagniba utazott, hogy beszámoljon Bonifácnak a történtekről. Miután visszatért Rómába nagy szerepe volt abban, hogy a Lateránban megvédje Bonifác hatalmát, miután IV. Fülöp francia király államminisztere, Guillaume de Nogaret megtámadta a pápát. Bonifác nem tudta teljesen túltenni magát a történteken, és egy hónappal az anagni incidens után meghalt. A karakteres pontifikátust levezénylő VIII. Bonifác elhunyta után az összeülő konklávéban újra összecsaptak az érdekek. A francia-pártiak és azok ellenzői és az Orsini valamint a Colonna család. A vita tizenegy napon keresztül húzódott, amikor a kollégium úgy határozott, hogy egy távollévő bíborost, Niccolò bíborost fogják megválasztani egyházfőnek. 1303. október 22-én a bíborosok egyöntetűen megválasztották Boccasinit pápának, aki felvette a XI. Benedek nevet. A hivatalos vatikáni felsorolásokból kitűnik, hogy XI. Benedek előtt IX. Benedek pápa áll ezzel a névvel. A magyarázat az, hogy idő közben az egyház ellenpápának minősítette a trónra lépő X. Benedeket, akinek sorszáma is kiesett. Erről Boccasini megválasztásakor még mit sem lehetett tudni, így az új egyházfő nyugodtan vette fel a sorban következő XI. sorszámot. Rövid egyházi vezetés A megválasztott domonkos szerzetesnek két út között kellett választania. Egyrészt Bonifáchoz kötődő hűsége azt diktálta, hogy a néhai egyházfő nézeteit és útmutatásait kövesse pontifikátusa során. Másrészt a pattanásig feszült politikai légkörben újra véres háborúkhoz vezetne Bonifác politikájának folytatása. Benedek már koronázási beszédében is kiemelte, hogy új alapokra helyezi a Szentszék külpolitikáját. Pontifikátusának lényege tulajdonképpen abban állt, hogy megpróbálja helyreállítani a békét IV. Fülöp udvara és Róma között. A békének azonban két éle volt. Amikor koronázási ünnepsége lezajlott az örök városban, Fülöp három követet küldött Benedek udvarába, hogy üdvözölje az új egyházfőt. A szokásos jókívánságok mellett a követek közvetítették Fülöp óhaját is, miszerint vegye vissza Franciaországot és annak uralkodóját a katolikus egyház kötelékeibe. Benedek úgy vélte, hogy a béke ezáltal közelebb kerülhet, így feloldotta az országra kirótt interdiktumot és a Fülöpre kimondott egyházi átkot. A pápa emellett visszaadta hivatalosan is a Bonifác által elvitatott uralkodói jogokat. A két Colonna bíborost is felmentette az átok alól, de azok korábbi tisztségét nem erősítette meg. Mindezek mellett 1304. június 7-én egyházi átokkal sújtotta Nogaret államminisztert és Sciarra Colonnát valamint mindenkit, aki részt vett a Bonifác elleni anagni merényletben. De mindez, az átkok kiosztásával együtt sem győzte meg a franciák ellen ágáló rómaiakat. Rómában ezúttal az Orsinik vezényletével felkelés tört ki Benedek ellen, akit azzal vádoltak, hogy a franciák kezére játssza a várost. Benedeknek koronázása után nem sokkal menekülnie kellett Rómából, és egész udvarával együtt Perugia városába költözött. Ettől kezdve több mint hetven éven át nem került vissza az egyházfői székhely Róma városába. A kitűnő diplomata pápa törekvését sehol sem tisztelték. Noha Benedek intézkedései nem sértették a Laterán elért eredményeit, és Bonifác ellen sem irányultak, mégis felbőszítette a rómaiakat. Fülöp viszont ettől is többet akart. Ugyan sikerült elérnie, hogy Benedek néhány fejezetet visszavonjon az Unam sanctam kezdetű bullából, Fülöp vád alá akarta helyezni Bonifácot és semmissé nyilvánítani minden egyházfői határozatát. Miután ebbe Benedek nem egyezett bele, a történelem homályában valószínűleg újra beindult Nogaret titkos szervezkedése. A pápa 1304. július 7-én váratlanul meghalt perugai palotájában. A korabeli krónikák a mérgezést sem zárták ki, amelyet a francia államminiszter támogatásával hajtottak végre. 1773-ban boldoggá avatták, és július 7-ei ünnepét a domonkos rend egyik legjelesebb ünnepei között tartják számon. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Forrás Szántó Konrád: A katolikus egyház története. Budapest, Ecclesia Kiadó. 1987. ISBN 963-363-481-4 Gergely Jenő : A pápaság története. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1982. ISBN 963-09-1863-3 P.G. Maxwell – Stuart: Pápák krónikája. A pápaság története pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig. Budapest, Móra Könyvkiadó, 2007. ISBN 9789631182651 Zimmermann, Harald: A középkori pápaság. A középkori pápák története a historiográfia tükrében. Budapest, Gondolat Kiadó, 2002. ISBN 9639450146 Georges Duby : Franciaország története I-II. (Szerk.) Budapest, Osiris Kiadó, 2005, ill. 2007. helytelen ISBN kód : 9633897563 illetve ISBN 963-389-757-2 Gellért Endre Gellért Endre (Budapest, 1914. október 1. – Budapest, 1960. március 1.) Kossuth-díjas magyar színész, rendező, főiskolai tanár, érdemes- és kiváló művész. Életpályája A Margit körúti, majd a Rökk Szilárd utcai iskolába járt, gimnáziumi tanulmányait a Berzsenyi Dániel Reálgimnáziumban végezte. 1932-ben jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, amit 1935-ben végzett el. A Magyar Színházhoz szerződött, később a Vígszínház tagja lett. 1935-ben beiratkozott a budapesti egyetem művészettörténeti szakára. Fél év után abbahagyta tanulmányait, mivel színházi elfoglaltságai miatt nem tudta tovább folytatni. 1938-ban a Független Színpad színésze lett, majd rendezője. Első rendezése 1939-ben Csokonai Vitéz Mihály: A méla Tempefői című vígjátékának rendezése volt. A Színészkamarától 1939-ben kapott működési engedélyt. Órakereskedőnél dolgozott, majd tisztségviselő és lektor volt a Nyugat Könyvkiadónál. 1939-től 1940-ig katonai szolgálatot teljesített. Kimenői alkalmával fellépett a Vigadóban rendezett irodalmi esteken. 1941-ben két hétre ismét behívták, majd 1942-ben ismét. Ekkor egészségi okok miatt leszerelték. 1944-ben ismét behívták, innen 1944. december 6-án megszökött, s a Velencei-tótól gyalog indult Budapestre. 1945. február 2-án érkezett a fővárosba. A Nemzeti Színház színésze, később segédrendezője, majd rendezője, 1950-től főrendezője lett. 1945-től óraadó tanárként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1946-tól rendes tanára lett. 1948. január 1-jétől a színtanszak vezetőjévé nevezték ki. 1947-ben Párizsban járt egy ösztöndíj keretében. 1950 nyarán feleségül vette Regéczy Margitot, aki rádió bemondónő volt. 1950 és 1960 között kiemelkednek a George Bernard Shaw-darabok rendezései (Szerelmi házasság, Tanner John házassága, Pygmalion), és nevéhez fűződik 1954-ben, az addig betiltott Az ember tragédiája színpadra állítása. Utolsó színpadi rendezése Csehov: Ványa bácsi című darabja volt. 1960. március 1-jén öngyilkosságot követett el. Színpadi szerepei Csokonai Vitéz Mihály : A méla Tempefői ... Tempefői Paul Géraldy: Ezüstlakodalom... Max Könyve Helyünk a deszkákon Díjai Farkas–Ratkó-díj (1947) Kossuth-díj (1950, 1953) Érdemes művész (1952) Kiváló művész (1954) Csuvasföld Csuvasföld, hivatalosan Csuvas Köztársaság (oroszul Чувашская Республика, csuvas nyelven Чӑваш Республики) az Oroszországi Föderáció tagja. Fővárosa Csebokszári. Délnyugatról Mordvinföld, nyugatról a Nyizsnyij Novgorod-i terület, északról Mariföld, délkeletről a Tatár Köztársaság, délről pedig az Uljanovszki terület határolja. 2010-ben népessége 1 251 619 fő volt. Népesség Nemzetiségi megoszlás A nemzetiségi megoszlás népszámlálásonként (ezer fő és százalék). Települések Csuvasföldön (a 2010. évi népszámláláskor) 9 város és 1720 falusi település található, mely utóbbiak közül 17 lakatlan. 1987-ben még volt 8 városi jellegű település a köztársaságban, a Szovjetunió megszűnése óta azonban valamennyi elvesztette e címet és faluvá alakult. A 2010. évi népszámlálás adatai szerint Csuvasföldön 59% a városi (városokban vagy városi jellegű településeken élő) népesség aránya. A legnagyobb falu népessége közel 12 ezer fő, és összesen 15-é éri el a háromezret, melyek együttesen a köztársaság lakosainak 7%-a számára nyújtanak otthont. A településhálózat döntő részét azonban a legfeljebb néhány száz lakosú aprófalvak alkotják. A városok a következők (2010. évi népességgel): Csebokszári (453 721) Novocsebokszarszk (124 097) Kanas (45 607) Alatir (38 203) Sumerlja (31 722) Civilszk (13 479) Kozlovka (10 359) Jadrin (9614) Mariinszkij Poszad (9088) Közigazgatás és önkormányzatok Csuvasföld (a 2010. évi népszámláláskor) közigazgatási szempontból 21 járásra oszlik. A 9 város közül az 5 legnagyobb köztársasági alárendeltségű, melyek nem tartoznak egyik járáshoz sem, ahogy a Csebokszárihoz és Novocsebokszarszkhoz beoszott falusi települések sem. Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 21 járás mindegyikében járási önkormányzat működik, míg a köztársasági alárendeltségű városok mindegyike (a beosztott falusi településekkel együtt) a járásoktól független városi körzetet alkot, melyeknek egyszintű önkormányzata van, egyszerre gyakorolják a járási és a községi önkormányzati hatásköröket. A járásokhoz összesen 7 városi község és 284 falusi község tartozik. A járások és székhelyeik: Alatiri járás (Alatir) Alikovói járás (Alikovo) Batirevói járás (Batirevo) Civilszki járás (Civilszk) Csebokszári járás (Kugeszi) Ibreszi járás (Ibreszi) Jadrini járás (Jadrin) Jalcsiki járás (Jalcsiki) Jantyikovói járás (Jantyikovo) Kanasi járás (Kanas) Komszomolszkojei járás (Komszomolszkoje) Kozlovkai járás (Kozlovka) Krasznije Csetai-i járás (Krasznije Csetai) Krasznoarmejszkojei járás (Csuvasföld) (Krasznoarmejszkoje) Mariinszkij Poszad-i járás (Mariinszkij Poszad) Morgausi járás (Morgausi) Poreckojei járás (Poreckoje) Semursai járás (Semursa) Sumerljai járás (Sumerlja) Urmari járás (Urmari) Vurnari járás (Vurnari) Hullám A hullám egy rendszer olyan állapotváltozása, amely időbeli és/vagy térben periodikus (vagyis szabályosan ismétlődő). A mechanikai hullámok mindig valamilyen közegben terjednek (pl.: levegő, víz, szilárd test), szemben az elektromágneses és gravitációs hullámokkal, amikhez nem kell közeg. Energiát szállítanak anélkül, hogy a közeg anyaga állandó mozgásban lenne a terjedés irányába. Ehelyett egy fix pont körül rezegnek, mozognak a közeg részecskéi, tehát energiát szállít, tömeget nem. A hullámok osztályozása A hullámokat több szempont szerint osztályozhatjuk: Aszerint, hogy azokban milyen természetű zavaró hatás megy végbe: Mechanikai hullámok: ha mechanikai állapotváltozások terjednek. Elektromágneses hullámok : ha elektromágneses természetű a perturbáció. Gravitációs hullámok : fodrozódások a téridőben , amiket gyorsuló tömegek keltenek Aszerint, hogy hány dimenziós a közeg, amiben haladnak: Egydimenziós pl: gumikötél Kétdimenziós pl: vízfelszín Háromdimenziós pl: a levegőben A bennük terjedő rezgések iránya szerint: Transzverzális hullámok: a hullám terjedési irányára merőlegesen rezegnek. Ilyenek például egy húron terjedő hullámok, vagy a szabad elektromágneses hullámok. A longitudinális hullámok a terjedési iránnyal párhuzamosan rezegnek. Például ilyen a legtöbb hanghullám. Közvetítő közeg A hullámok közvetítő közegét az alábbi tulajdonságok közül jellemezhetjük valahánnyal: lineáris közeg, ha a különböző hullámok amplitúdói bármely pontban összeadhatóak. zárt közeg, ha véges méretű, egyébként nyílt. egynemű közeg, ha fizikai tulajdonságai mindenhol ugyanazok. izotróp közeg, ha fizikai tulajdonságai ugyanazok minden irányban. Példák hullámokra Óceáni felszíni hullámok, amik a víz felszínén terjedő zavarok lásd: szörfözés és cunami ). A rádióhullámok , mikrohullámok , infravörös sugárzás , látható fény , ultraibolya sugárzás , Röntgen-sugárzás , és gammasugárzás mind elektromágneses sugárzások . Ebben az esetben a terjedés közvetítő közeg nélkül, a vákuumon keresztül is lehetséges, ahol ezek a hullámok fénysebességgel terjednek. Hang – mechanikai hullám, ami levegőn, folyadékon vagy szilárd anyagon keresztül terjed, amik egy részét például a fül érzékeli. Ide tartoznak a földrengések szeizmikus hullámai. Gravitációs hullámok , amik a gravitációs mező ingadozásai az általános relativitáselmélet jóslata szerint. Ezek a hullámok nemlineárisak és először 2015-ben figyelték meg őket közvetlenül. Jellegzetes hullámtulajdonságok Alapjelenségek Mindenféle hullámra jellemzőek a következő alapjelenségek: Egyenesvonalú terjedés – a hullám egyenes vonalú terjedése homogén közegben. Visszaverődés – a hullám irányának megváltozása a felületen – ahol a közeg tulajdonságai megváltoznak – való áthaladás nélkül. Törés – a hullám irányának megváltozása a felületen – ahol a közeg tulajdonságai megváltoznak – való áthaladással. Szórás – a hullámhosszhoz hasonló méretű nyíláson áthaladó hullám körkörös „irányban” való továbbterjedése, szétterjedése. Interferencia – két találkozó hullám szuperpozíciója , fázishelyes összeadódása (kioltás is lehetséges a helytől függően). Diszperzió – a hullám frekvenciák szerinti szétválása. Transzverzális és longitudinális hullámok A transzverzális hullámok a hullám terjedési irányára merőlegesen rezegnek. Ilyenek például egy húron terjedő hullámok, vagy a szabad elektromágneses hullámok. A longitudinális hullámok a terjedési iránnyal párhuzamosan rezegnek. Például ilyen a legtöbb hanghullám. A vízhullámok a longitudinális és transzverzális hullámok kombinációi, ennek következtében a felszín pontjai elliptikus pályát járnak be. Polarizáció A transzverzális hullámok jellemzője. A térben a terjedésre merőlegesen két irány lehetséges, az olyan hullámcsomagot, amelyik szigorúan kiválasztott irányban rezeg csak (sík)polarizált hullámnak nevezzük. A fény közönséges esetben nem polarizált, a beérkező hullámcsomagok mindenféle polarizációjának keveréke. Létezik a kétféle irányú rezgés fáziseltolt összeadásával létrehozható körpolarizált állapot is. Ilyenek a határozott impulzusmomentum állapotban levő fotonok (azaz nem minden foton). A hullámok fizikai leírása A hullámokat számos bevett változóval leírhatjuk, köztük olyanokkal mint a frekvencia, hullámhossz, amplitúdó és periódusidő. Az amplitúdó a hullám maximális kitérésének nagysága egy hullámcikluson belül. A hullámfajtától függően mérhetjük méterben, mint egy húr rezgései esetén, nyomásegységben, mint hanghullámok esetén vagy elektromos térerősség egységben (volt/méter), mint az elektromágneses hullámok esetén. Az amplitúdó lehet állandó, vagy változhat a hellyel és/vagy idővel. Az amplitúdó változásának alakját a hullám burkológörbéjének nevezzük. A hullámhossz (λ) a hullám két egymást követő maximuma (vagy minimuma) közötti távolság. Elektromágneses hullámok esetében ezt általában nanométerben adjuk meg. A periódusidő (T) egy teljes hullámoszcillációhoz (például egyik maximumtól a következő maximumig) szükséges időtartam. A frekvencia (f) azt adja meg, hány periódusa megy végbe a hullámnak adott idő (például 1 másodperc) alatt és hertzben mérjük. Összefüggésük a következő: azaz más szavakkal a periódusidő és a frekvencia egymás reciprokai. A hullámok leírásakor nagyon gyakran a körfrekvenciát használjuk, ami a frekvenciával a következő összefüggésben áll: A körfrekvencia azt adja meg, hogy a leíráshoz használt szögváltozó (a hullám fázisa) mennyit változik egy periódusidő alatt és radián per másodpercben (rad/s) mérjük. Haladó hullámok Az egy helyben maradó maximumhelyű hullámokat állóhullámoknak – például a hegedűhúr rezgése – hívjuk. A térben valamerre elmozduló maximumhelyű hullámokat haladó hullámoknak nevezzük. Az utóbbiak térben és időben egyaránt változó kitérések jellemzik, amiket így írhatunk le: ahol A (z, t) az amplitúdó burkológörbéje, k a hullámszám és φ a fázis. A hullám v sebességét adja meg, ahol λ a hullámhossz. Az állóhullámok leírhatók haladó hullámok interferenciájaként. Terjedés egy húr mentén A hullám sebessége (v) egy húr mentén közvetlenül arányos a mechanikai feszültség (T) és a lineáris sűrűség (ρ) hányadosával: Ezt az egyenletet például dimenzióanalízis segítségével kaphatjuk meg. Farkas Jenő (cigányprímás) Farkas Jenő (Répcelak, 1899. július 3. – Budapest, 1949. március 18.) magyar cigányprímás és zeneszerző. Ükapja, nagyapja és édesapja Vas megye ismert zenészei voltak. Élete Hatéves korában tanul meg hegedülni, apja zenekarában mint segédprímás zenél. Tizennégy éves korában alakította meg saját zenekarát. Szombathely legismertebb zenésze, zenei tanulmányait is itt végezte. Az első világháború kitörésekor önként bevonult zenekarával együtt. Féléves frontszolgálat után Bécsbe viszik tíztagú zenekarával, ahol az egyesített katonazenekar vezetője. A Burgban játszik hetente egy alkalommal: így válik lehetségessé, hogy Bécs udvari köreinek kedvelt zenészévé váljon. I. Ferenc József utolsó cigány prímása. Művészetének elismeréseként az osztrák császár és a magyar király megajándékozta a császári koronával díszített pecsétgyűrűvel, amely jelenleg is a család birtokában van. 1932-től a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének alelnöke és a Fráter Loránt Társaság tagja. 1933-ban a Berlini Rádióban hangversenyt ad. 1936-ban Hollandiában Julianna és Bernát királyi esküvőjén zenél, valamint a Katolieke Radio-Gids állandó szereplője. Megkapja a Holland Nemzeti Rádió aranyérmét. Európa összes országában és Indiában is fellépett. 1938-ban Berlinben ő játssza a Stradivári c. film zenéjét. Több magyar filmben is közreműködött pl: A Kerek Ferkó című filmben Jávor Pállal. 1938. január 1-jén a Magyar Szövegírók és Zeneszerzők Szövetsége mint zeneszerzőt felveszi sorába. Jávor Pálhoz szoros barátság fűzte a 30-as évektől, Barátságuk nem szakadt meg akkor sem mikor Jávor Amerikába távozott. Levélben tartották a kapcsolatot. Ismertebb szerzeményei Eltörött az ezüst hangú tilinkó A debreceni Nagyerdőben Források Farkas Jenő életrajz Hang és kép Jelenet a Kerek Ferkó című filmből Farkas Jenő és Jávor Pál Barátsága Alberto Cavasin Alberto Cavasin (Treviso, 1956. január 29. –) olasz labdarúgóhátvéd, edző. Pályafutása Alberto Cavasin játékos pályafutása nem mondható jelentősnek; 1973-ban a Treviso csapatában mutatkozott be, majd több másod- és harmadosztályú csapatban is megfordult. 1990-ben fejezte be az aktív játékot. Ezt követően néhány hónappal a Padova utánpótlásának élére nevezték ki, az 1990-1991 szezonban pedig a Treviso edzője volt egy rövidebb ideig. Ezt követően több harmadosztályú csapatot is irányított, majd 1998-ban az akkor a másodosztály utolsó helyén álló Cesena kispadjára ült le. Irányításával a csapat bennmaradt a szezon végén, Cavasin pedig az élvonalbeli Lecce és Fiorentina csapatát irányította, igaz utóbbi csapat akkoriban a harmadosztályban szerepelt, miután csődeljárást követően kizárták az élvonalból. 2007. január 30-án a Messina edzője lett, Bruno Giordano helyét átvéve. Két hónappal később, április 2-án, 2-0-s vereséget szenvedtek a Cagliaritól, Cavasint pedig menesztették. 2007. június 22-én a Frosinone élére nevezték ki. Csapatát a másodosztály középmezőnyébe vezette. 2008. június 5-én nem hosszabbították meg a szerződését. 2009. május 20-án a Brescia kispadjára ült le, de nem tudta a play-offba vezetni a csapatot. 2010. április 2-án a svájci Bellinzona edzője lett. 2011. március 7-én Domenico Di Carlo helyét vette át a Sampdoria kispadján, de nem tudta benntartani a csapatot az élvonalban. 2016 októberében az angol harmadosztályú Leyton Orient edzője lett, de tíz mérkőzéséből csak kettőt nyert meg, így 2016. november 23-án menesztették. 2017 decembere óta a Santarcangelo edzője. Kicsiny gombvirág A kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora) az őszirózsafélék családjába tartozó, mexikói eredetű gyomnövény. Megjelenése A kicsiny gombvirág 10–80 cm magas, lágyszárú, egynyári növény. Gyökérzete sűrű, fehér oldalgyökérzettel ellátott orsógyökér. Zöld, hosszanti bordás, szőrtelen (vagy ritkásan, rásimulóan szőrös) szára sűrűn elágazó; egyenesen felálló, esetleg a földön elheverő. Átellenes elhelyezkedésű levelei rövid nyelűek, kihegyezett végű tojásdad vagy széles tojásdad firmájúak, élük fogazott vagy hullámos. A legfelső levelek egészen keskenyek, inkább lándzsásak. Júniustól októberig folyamatosan virágzik. Hosszú szárú, apró, gömbölyű, fészkes virágzatai álernyőt alkotnak. A fészek 4–6 mm-es; benne a csöves virágok sárgák, a szélső, sziromszerű nyelves virágok fehérek. Utóbbiak pártája kb. 5−6 mm széles és 1−2 mm hosszú. A csöves virágok 1 mm-es, kúp alakú, fekete magot teremnek, csúcsán ezüst tollacskákból álló, koronaszerű repítőkészülékkel. A nyelves virágok termése görbe, összenyomott; repítőkészüléke keskeny sertékből áll. Magyarországon is előforduló rokona a borzas gombvirág (Galinsoga ciliata), annak szára dúsan, elállóan szőrözött. Elterjedése Eredeti őshazája Dél és Közép-Mexikó 1100−2500 m feletti száraz élőhelyein található meg (először Peruból írták le, ezért egyes források innen származtatják), de mára az egész világon elterjedt, kozmopolita gyomnövénnyé vált. Európában először a párizsi botanikus kertbe került 1785-ben, röviddel később, 1794-től a madridiban is termesztették. Már 1802-ben kivadult Brémában és 1850-re egész Németországban elterjedt. Az USA-ban először 1861-ben, Ausztráliában 1866-ban, Dél-Afrikában 1893-ban észlelték. Magyarországon az 1850-es években jelent meg; először 1856-ban Pozsonyban, majd 1858-ban Budán és Pécsett, 1866-ban Erdélyben írták le. Mára az egész országban elterjedt, különböző felmérések szerint a 33. vagy 136. legkárosabb gyomnövény. Főleg a Nyugat-Dunántúlon és az Északi-középhegységben gyakori. Életciklusa Magyarországon elsősorban a kertek, szőlők, kapáskultúrák akár tömegesen is előforduló gyomnövénye. Kis termetű haszonnövényekben (földieper, bab) akár 50%-os termésveszteséget is okozhat. Magvai a talaj felső 1–2 cm-ben csíráznak; mélyebben akár 11 évig is csíraképesek maradnak. A csírázáshoz meleget, 22-27 °C-ot igényel, ezért csak késő tavasszal, kora nyáron kel ki. Igen gyorsan növekszik, a kikeléstől számított 6. héten már magot érlelhet. Júniustól egészen az első fagyokig virágzik. Kedvező körülmények között évente két-három nemzedéke is felnőhet. Fény- és melegigényes, a fagyokra érzékeny. A nedves, laza, nitrogénben gazdag homok- és vályogtalajt preferálja. Különösen a fiatal növény levelei és szárai ehetőek, nyersen salátákban és smoothiekben vagy főzve, párolva. Egyes dél-amerikai ételek fontos hozzávalója, ott termesztik is. Fehérjetartalma magasabb a spenóténál és sok kalciumot, magnéziumot, káliumot, különböző vitaminokat tartalmaz. Felsőcsertés Felsőcsertés (Csertés, románul: Certeju de Sus vagy Certej) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Az Erdélyi-Szigethegység déli peremén, Dévától 19 km-re északkeletre található. Nevének eredete Lásd Csertés szócikkében. A név középkori említései Alsócsertésre vonatkoznak, Felsőcsertést először 1733-ban Csertés, majd 1760–1762-ben Felső Csertész, 1808-ban pedig Csertésköz alakban említették. Története Arany- és ezüstbányászata jóval korábbi kezdetek után 1734-ben kezdődött újra, amikor az alsócsertési román lakosok rátaláltak a Mária-tárnára. Egy korabeli híradás szerint fáradságosan művelték, mivel érce nem volt tiszta, viszont gyakran szembetalálkoztak a bányavízzel. 1742-ben a terület egyik felét a Bánffy, a másikat a Bethlen család bírta. A század közepén Born Ignác bérelte egyik bányáját. 1763-ban épült akkor modernnek számító aranyolvasztó kohója, amely 1884-ig működött. 1784-ben egy tárnákkal telilyuggatott hegy rázuhant a falura, 76 házat temetve maga alá. Ekkoriban negyven zúzómalom törte itt a kalcitos–kvarcos kőzetet. 1848 előtt Felsőcsertésen volt az Érchegység egyik kincstári aranybeváltóhelye. 1848-ban alakult római katolikus plébániája, melynek hívei főként a német eredetű bányászok és kohászok közül kerültek ki. A híveket korábban, 1748 és 1804 között a dévai bolgár ferencesek gondozták. Lakói 1851-ben a királyhoz írt panaszukban felpanaszolták, hogy Bánffy Albert a saját számára lefoglalta a község erdejét. A kincstári kohómű mellett 1879-ben 35 munkás dolgozott. 1909-ben adták át a kincstári tulajdonú bánya új zúzóművét, amely napi 400 mázsa kapacitású volt. 1934-ben új ércelőkészítőt avattak, amelyet drótkötélpálya kötött össze Nagyággal. 1971-ben az esőzések miatt a meddőhányó megcsuszamlott, és az ennek következtében keletkezett zagyáradat nyolcvankilenc ember halálát okoztak, akik fele gyerek volt. Egyes vélemények szerint a katasztrófa hátterében a krecsunesdi mészkőbányában végzett robbantások álltak. Aranybányáját 2006-ban bezárták. 2006 és 2008 között azonban egy kanadai többségi tulajdonú, dévai székhelyű cég jelentős arany- és ezüstlelőhelyet fedezett fel, amelyet külszíni fejtéssel, 16 év alatt szándékszik kitermelni. Lakossága 1850 -ben 749 lakosából 609 volt román, 68 német, 45 magyar és 27 cigány nemzetiségű; 635 ortodox, 99 római katolikus és 14 református vallású. 1910 -ben 768 lakosából 642 volt román, 101 magyar és 21 német anyanyelvű; 638 ortodox, 112 római katolikus, 9 református és 7 zsidó vallású. 2002 -ben 1615 lakosából 1596 volt román és 15 magyar nemzetiségű; 1501 ortodox, 36 pünkösdista és 18 római katolikus vallású. Híres emberek Itt született 1907 . május 8-án Kiss Árpád jogász, jogi szakíró, jogi statisztikus. 1827 és 1829 között, helyettes kohóellenőrként itt élt Debreczeni Márton feltaláló, verselő. Látnivalók Aranybányászati múzeum. XI. Lajos francia király XI. (Óvatos) Lajos franciául Louis le Prudent (Bourges, 1423. július 3. – Plessis-lez-Tours-i kastély, 1483. augusztus 30.) Franciaország királya (uralkodott 1461. július 22-étől haláláig), VII. (Győzedelmes) Károly és Anjou Mária nápolyi királyi hercegnő fia, a Valois-ház hatodik királya volt. Apja oldalán részt vett a százéves háború utolsó harcaiban, majd több alkalommal fellázadt ellene, így 1461-ben száműzetésből kellett visszatérnie, hogy átvegye a trónt. Uralma alatt folytatódott a nagyhűbéresek, különösen a burgundi hercegek ellenállása, amit leverve végül sikerült stabilizálnia a francia trónt és hatalmas földterületekkel kibővítenie a királyi birtokállományt, és országát a legerősebb európai hatalommá léptette elő. Rendkívül intrikus természete miatt már kortársai alattomos, hálóját fonogató pókhoz hasonlították, és alattvalói sem kedvelték zsarnoki hatalma miatt. Ifjúsága Lajos VII. Károly és Anjou Mária elsőszülött gyermeke volt, és bár meglehetősen sok testvére született, csak hatan érték meg a felnőttkort: Radegonde ( 1425 – 1445 ), Ferdinánd osztrák herceg jegyese; Katalin ( 1428 – 1446 ), 1440 -től Károly , a későbbi Merész Károly burgundi herceg felesége; Yolande ( 1434 – 1478 ), a későbbi IX. Amadé savoyai herceg felesége 1452 -től, majd férje 1472-es halála után a hercegség régense; Jeanne ( 1435 – 1482 ), 1452 -től a későbbi II. Jean bourboni herceg felesége; Magdolna ( 1443 – 1495 ), 1457 -ben V. László magyar király menyasszonya, 1462 -től Foix Gaston vianai herceg, Navarra kormányzója ( I. Eleonóra navarrai királynő és IV. Gaston foix-i gróf fia) felesége; Charles ( 1446 – 1472 ), Berry, Normandia és Guyenne hercege. Politikai szerephez országában csak legkisebb testvére, Charles jutott. Gyermekként Catherine de l’Isle-Bouchard nevelte, majd 1436-tól mint dauphin aktív közéleti szerepet játszott. Ekkor vette feleségül Margaret Stewartot, I. Jakab skót király lányát, ami a két uralkodó angolok elleni szövetségét volt hivatott megerősíteni. Ugyanebben az évben tartományába, Dauphinéba vonult, ahol Lyonban és Vienne-ben fogadta hűbéresei esküjét, majd november 16-án apjával együtt vonult be az áprilisban visszahódított Párizsba. 1437-ben, tizennégy évesen már hadat vezetett Languedocban, és Velayban számos erősséget elragadott az angoloktól. 1439-ben apja Languedoc főkapitányává nevezte ki, majd decemberben áthelyezte Poitou élére, ahol gyakorlatilag semmiféle hatalommal nem rendelkezett. A Dauphiné tényleges átadását is hiába kérte apjától, VII. Károlynak szüksége volt a tartomány erőforrásaira. A praguerie A prágai huszita lázadásokról praguerie-nek(wd) nevezett konspirációt 1440-ben elégedetlen főnemesek indították II. János alençoni herceg, IV. Jean d’Armagnac gróf és I. Károly bourboni herceg vezetésével, akik úgy érezték, nem kapnak elég részt a hatalomból. 1440 februárjában a tizenhat esztendős Lajos dauphin is csatlakozott Alençon hercege rábeszélésére. A praguerie résztvevőinek az volt a terve, hogy Károlyt gyámság alá helyezik, a dauphint pedig régenssé teszik. VII. Károly azonban gyorsan reagált, amikor a felkelők fegyvert fogtak Poitouban, így a Bourbonnais-ba szorult lázadók július 24-én kénytelenek voltak megkötni a cusset-i szerződést. Károly bölcsen nem büntette meg nagyhűbéreseit, hanem újabb javadalmakkal csitította le őket, és Lajosnak is átadta Dauphinét saját igazgatásra. Hadvezéri sikerek Lajos néhány évre lenyugodott, és ismét részt vett az angolok és burgundiak elleni hadjáratokban. 1441-ben ő vezette azt a sereget, amely hosszas harcok árán elfoglalta Pontoise-t az angoloktól, 1443-ban pedig hajdani harcostársa, a királynak még mindig ellenálló d’Armagnac gróf ellen vonult, akit le is győzött és Carcassonne börtönébe zárt. 1444-ben az angolokkal fegyverszünetet kötő és állandó hadsereget felállító király megbízta az „embernyúzók”, az állástalanul maradó, ezért a francia népet gyötrő zsoldosok összegyűjtésével és országon kívülre vitelével. A dauphin Svájc ellen vonult: az őskantonok nemrég megtámadták az akkor még tőlük független Zürichet, mire III. Frigyes német-római császár VII. Károlyhoz fordult segítségért. Kezdeti sikerek után az augusztus 26-án vívott, francia győzelemmel végződő birsi csata során Lajos nehézlovassága súlyos veszteségeket szenvedett el a jóval kisebb létszámú svájci lándzsásoktól. A dauphin szeptember 26-án kötötte meg a békét Ensisheimben. Győzelmét követően részt vett a bázeli zsinaton, és kiállásáért IV. Jenő pápa előbb a katolikus egyház, majd 1445. május 26-án a korábban avignoni pápaság székhelyéül szolgáló Comtat Venaissin védnökévé (gonfaloniere) nevezte ki. Konfliktus a királlyal Új jövedelmei birtokában a hatalomvágyó Lajos dauphin továbbra is sok gondot okozott a királynak. A szeretője, Agnès Sorel és kegyence, Pierre de Brézé elleni szervezkedése miatt 1447-ben elűzték az udvarból, és tartományában keresett menedéket. VII. Károly haddal indult utána, de fia kikönyörögte a békét. Haza azonban nem térhetett, és tovább folytatta rágalomhadjáratát apja ellen. Az egy idő után elunta magyarázkodását, és 1456-ban Antoine de Chabannes dammartini gróf vezetésével ismét sereget küldött fia ellen. A dauphin augusztus 30-án kénytelen volt elmenekülni, méghozzá Jó Fülöp burgundi herceghez: először a Franche-Comtéba, majd Leuvenbe, végül Genappe-ba. A herceg szívélyesen fogadta és már 1456 októberében hűséget esküdött neki, ám nem bocsátkozott harcba az ország egésze felett rendelkező VII. Károllyal. A dauphin így apja öt évvel később bekövetkező haláláig Philippe vendégszeretetét élvezte – igaz, a betegeskedő VII. Károly többször megpróbálta visszahívni, mindhiába. Lajos apja állítólag attól való félelmében éheztette magát halálra, hogy fia meg akarja mérgeztetni. Uralkodása A halálhírre közönyösnek mutatkozó XI. Lajos el se ment apja temetésére Saint-Denis-be, hanem egyenesen Reims-be tartott, ahol augusztus 15-én megkoronáztatta magát, és csak augusztus 30-án vonult be Párizsba. Mindjárt uralkodása elején szélnek eresztette apja korábbi tanácsadóit, és saját embereit vonta be a hatalomba: a később ellene forduló Jean Balue bíborost, a borbélyként kegyeibe férkőző Olivier le Daint, az udvari történetírójaként jeleskedő Philippe de Commynes-t vagy a tüzérség parancsnokává és főmaréchallá kinevezett, könyörtelenségéről ismert Louis Tristan L’Hermite kamarást, illetve később vejét, a Bourbon-házhoz tartozó Beaujeu-i Pétert. Ezek nagyrészt korrupt, gyanús figurák voltak, akik a királyi hatalom végrehajtóiként tűntek ki a rengeteget dolgozó, minden ügyet személyesen irányítani akaró Lajos mellett. A széles műveltségű király nem csak sokat dolgozott – fennmaradt levelezése tizenegy kötetnyire rúg –, hanem uralkodása nagy részében sokat is utazott, hogy mindenről személyesen értesülhessen és intézkedhessen. A Közjó Ligája III. (Jó) Fülöp, Burgundia hercege 1435-ben egyezett ki az arrasi szerződésben VII. Károllyal, melynek eredményeképpen jelentős területekkel gazdagíthatta amúgy sem kicsiny birtokállományát. XI. Lajos trónra lépve azonban nem habozott fellépni hajdani szövetségese ellen, és a herceg szenilitását kihasználva elvette a Somme-part városait, illetve Bretagne-tól is megszerezte Montfort-l’Amaury-t és Étampes-ot. Ezen intézkedései komoly ellenállást szültek a főnemesség körében. Ennek élére a király tizenkilenc évvel fiatalabb öccse, Károly állt, aki 1461-ben Berry hercege lett, és számos előkelőség csatlakozott hozzá, köztük II. Ferenc, Bretagne hercege, Charles, Charolais grófja, a későbbi burgundi herceg, II. János, Bourbon hercege, Calabriai János lotaringiai herceg és Jacques d’Armagnac-Nemours herceg. Az összeesküvők, akik magukat a Közjó Ligájának (Ligue de Bien public) nevezték, még külföldi támogatókat is szereztek Győzedelmes Frigyes rajnai palotagróf és a IX. (Gazdag) Lajos bajor herceg személyében. Az ellenségeskedés 1465-ben fajult fegyveres harccá, amikor Károly herceg Bretagne-ba menekült. A márciusban kezdődő hadműveletek során XI. Lajos a főurak közül nagybátyja, IV. Charles maine-i és IV. Gaston foix-i gróf támogatására számíthatott. Pikárdia megerősítése után Bourbonnais ellen indult, és április végére sikerült megadásra kényszerítenie Bourbon hercegét, illetve Armagnac és Albret grófját. A Charolais grófja vezette burgundi erők csak május 29-én indultak meg Champagne-on és Vermandois-n keresztül Párizs felé, és július 5-én megérkeztek a kijelölt találkozási pontra, Saint-Denis-hez, majd hiába várva a többi lázadóra, megkezdték az ellenálló főváros bekerítését. Eközben a június végén induló bretonok a Loire mentén Beaugency felé tartottak, anélkül, hogy Maine grófja megtámadta volna őket. A király tisztában volt a két ellenséges sereg egyesülésének veszélyével, ezért gyalogságát és ágyúit hátrahagyva lóhalálában északra sietett, és Étampes-nál egyesítette erőit nagybátyjáéival. A burgundiak látták, hogy a bretonok veszélyben vannak, ezért Charolais grófja is megindult a királyi erők felé. A július 16-án vívott montlhéryi csata mindkét fél számára súlyos veszteségekkel járt, és eldöntetlenül végződött: XI. Lajos bevonulhatott Párizsba, de Maine grófja vezetésével hadainak mintegy harmada elhagyta, míg a nagyobb veszteségeket elkönyvelő burgundiak maradtak a terület birtokosai, és rövidesen egyesíthették erőiket a többi ligás seregével. A lázadók ostrom alá vették Párizst, ahonnan a király augusztus 10-én kitört, és Rouenban erősítést és készleteket gyűjtve tért vissza a hónap végén. Ennek következtében a felek szeptember 3-án fegyverszünetet kötöttek, és megkezdődtek a tárgyalások. Lajosnak engednie kellett, és alattvalóival három egyezményt kötött: október 5-én a conflans-it, október 29-én a saint-maur-it, december 29-én pedig a caenit. Öccsének adta a normandiai hercegséget, a burgundiak visszakapták a somme-i városokat és mellé számos pikárdiai települést, a breton herceg ismét Étampes és Montfort ura lett, és a többi ligás úr is több birtokadományt vagy kinevezést kapott. A király abba is kénytelen volt belenyugodni, hogy Jean de Dunois vezetésével egy bizottság jöjjön létre, hogy felügyelje a királyi adminisztrációt. Bár ez utóbbi működése rövidesen megszűnt, és a király emberei egyre inkább a főurak hatalmának ellenőrzésére és kordában tartására törekedtek, a legtöbb arisztokrata belenyugodott a helyzetbe. A burgundi herceg árnyékában Burgundia élére 1467-ben a hercegi trónra lépő Merész Károly állt. Charles rendkívül ambiciózus politikus és jó hadvezér volt, aki azt tervezte, hogy függetleníti magát Franciaországtól, és felerészt a Német-római Birodalom területére eső birtokaival együtt Lotaringia és Elzász megszerzésével egységes államot alakít ki, amihez királyi címet kívánt szerezni III. Frigyes német-római császártól. Hogy célját elérje, szövetkezett IV. Eduárd angol királlyal, aki hajlandónak mutatkozott a francia trón iránti igény felújítására. A burgundi herceg 1468-ban Péronne-ba hívta Lajost, aki elővigyázatlanul meg is jelent a találkozón október 9-én. Károly ekkor a kastély egyik szobájába záratta, ő pedig kénytelen volt ígéretet tenni minden követelése teljesítésére: megfogadta, hogy betartja az 1435-ös arrasi és az 1465-ös conflans-i szerződésben foglaltakat és fellép korábbi szövetségesei, a lázadó liège-iek ellen. Azáltal, hogy Burgundiát is hajlandónak mutatkozott kivonni a párizsi parlament fennhatósága alól, gyakorlatilag a központi ellenőrzés utolsó lehetőségét is megszüntette volna. A szörnyű megaláztatást átélő Lajos hazatérve azonnal megtagadta ígéretei teljesítését, mondván, kényszer hatására tette azokat. Saját híveit egybegyűjtendő és a burgundiak nagyra becsült Aranygyapjas rendjét ellensúlyozandó 1469. augusztus 1-jén alapította meg Amboise városában a különösen kedvelt bibliai alakjáról elnevezett Szent Mihály-rendet, melynek rendfőnöke lett. 1470-ben össze is hívott egy tours-i gyűlést, amely egyetértett vele, ennek tudatában pedig azonnal visszafoglalta a Somme menti városokat, miközben támogatta VI. Henrik angol király rövid életű restaurációját a herceg szövetségese, IV. Eduárd ellenében. A burgundi herceg nem érte be ennyivel, hanem nemzetközi összeesküvést szőtt Lajos ellen, amelybe IV. Eduárdot és II. Jánost, az 1462-ben Cerdagne-ról (katalánul: Cerdanya) és Roussillonról Lajos javára lemondani kényszerülő aragón királyt is bevonta, és előrehaladott tárgyalásokat folytatott III. Frigyes császárral királlyá tételéről. Franciaországban ismét meg tudta szerezni a király öccse, a bretagne-i herceg és Armagnac grófja támogatását. Az 1472-es háború azonban kudarccal végződött: a burgundiak pikárdiai hadjárata Beauvais hősies, Jeanne Hachette vezette ellenállásán megtört, mire a bretagne-i herceg különbékét kért. A normandiai herceg ugyanekkor meghalt Bordeaux-ban – gyaníthatóan szifilisszel súlyosbított tuberkulózisban, bár a kortársak Lajosra gyanakodtak –, Armagnac grófja pedig vereséget szenvedett. Az aragónoktól a helyiek erős ellenállása miatt csak 1475-re sikerült visszafoglalni a pireneusi tartományokat. Merész Károly bukása A merész herceg kudarcát tovább fokozva 1473-ban tartott találkozójukon III. Frigyes is megtagadta királlyá tételét. Károly szerencsecsillaga ezzel leáldozott. A németalföldi és itáliai pénzügyi körök lassacskán kihátráltak mögüle, XI. Lajos pedig egyre-másra vásárolta meg maga számára legtehetségesebb embereit. 1474-ben jól felszerelt, korszerűen szervezett serege vereséget szenvedett a rajnai Neuss ostrománál, ráadásul korábbi híve, Zsigmond osztrák főherceg a svájci kantonokkal és II. René lotaringiai herceggel szövetkezve (ld. konstanzi unió) háborút indított ellene. A herceg vállalta a harcot, amelyben még számíthatott IV. Eduárdra. Az angol király a következő évben valóban bejelentette trónigényét, és partra szállt Calais-nál, ám a francia fölény azonnali meghátrálásra kényszerítette. A picquignyi szerződésben 1475. augusztus 29-én beleegyezett, hogy évi 50 000 arany és 75 000 tallér azonnali kifizetése fejében harc nélkül visszavonuljon, lemondjon trónigényéről és magára hagyja a burgundi herceget. A magára maradt Károly herceg eközben elfoglalta Renétől Lotaringiát, de a legendás svájci alabárdosok 1476. március 2-án a grandsoni, június 22-én pedig a morat-i csatában verték szét hadait. Az itáliai zsoldosaitól is elhagyott herceg végül 1477. január 5-én a nancyi csatában lelte halálát, amikor seregét megfutamították a svájciak és lotaringiaiak egyesült erői. XI. Lajos joggal örvendezett a halálhír hallatán, mivel legveszedelmesebb ellenfelétől szabadult meg. A burgundi örökség és egyéb területi nyereségek A Valois-ház egy oldalágából származó hercegnek mindössze egyetlen gyermeke volt, Burgundi Mária, akit korábban a normandiai herceg kívánt feleségül venni, illetve XI. Lajos is megpróbálta megszerezni a kezét a nála jóval fiatalabb dauphin, a későbbi VIII. Károly számára. Merész Károly halálakor a királyi erők azonnal megindultak és meghódították a Burgundi Hercegséget, illetve a császári joghatóság alá tartozó Burgundi Grófságot. Mária számára csak németalföldi területei maradtak meg, ahonnan III. Frigyeshez fordult segítségért. A császár hajlandó volt segíteni, így 1477. augusztus 18-án megköttetett a házasság fia, Miksa és Mária között. Lajos úgy döntött, háborút indít az örökségért. A harcok öt évig dúltak különösebb eredmény nélkül, mígnem Mária 1482. március 27-én lovasbalesetben meghalt. Miksa és Lajos ekkor tárgyalni kezdett Arrasban, végül december 23-án megállapodtak abban, hogy Pikárdia, Anjou és Burgundia Miksa és Mária leányáé, Margité lett, akit eljegyeztek a dauphinnel és Franciaországba vittek nevelkedni. Miksa így megtarthatta magának a németalföldi területeket. Lajos uralkodásának kétségkívül legjelentősebb birtokszerzése a burgundi területek nagyobbik részének koronabirtokhoz csatolása volt, de a domaine royale-t más is gazdagította ebben az időszakban. A király öccsének örökös nélküli halálával Normandia és Guyenne szállt a királyra, a lázadásért elítélt főuraktól büntetésképpen pedig Alençont, Saint-Polt és Armagnacot kobozták el. XI. Lajos uralkodása végén, 1481. december 11-én örökös nélkül halt meg IV. Károly, az utolsó anjoui herceg, és a királyi csapatok azonnal bevonultak Provence-ba, Anjouba és Maine-be, de a család birtokainak végleges megosztását csak 1484-ben hajtották végre Lajos utódai. A király alattvalói mellett külföldről is szerzett területeket: már 1462-ben arra kényszerítette a belső ellenzéktől gyötört aragóniai uralkodót II. János, hogy átadja neki Roussillont és Cerdagne-t, amelyet az 1472–1475 között csak ideiglenesen tudott visszafoglalni. János utódával, II. Ferdinánddal és feleségével, I. Izabella kasztíliai királynővel püspök–diplomatája, Jean Bilhères de Lagraulas közreműködésével kötött békét a saint-jean-de-luz-i szerződésben, 1478 októberében. Államszervezési munka XI. Lajos idején folytatódott az apja által megkezdett államszervező munka. A megszerzett területeken új parlamentek alakultak, így 1462-ben Bordeaux-ban, 1463-ban Perpignanban, 1477-ben pedig a burgundiai Dijonban. Az központosítás jegyében 1474-ben kimondták, hogy a párizsi parlament a legfelsőbb igazságügyi fórumként az egész országra érvényes határozatokat hoz – eközben a király egyre szigorúbb ellenőrzés alá vonta a testületet, és igyekezett elejét venni a hatáskörtúllépéseknek, ennek érdekében gondosan felügyelte a tagságot, és a Lajos által meghonosított gyakorlat szerint „intelmeket” intézhetett a parlamentekhez. A legsúlyosabb bűnesetek tárgyalását is kivették a testületek illetékességi köréből, és a királyi nagytanács tárgyalta őket. Ennek eredményeképpen a hajdani önálló főúri birtokkomplexumokat és városokat egységes országos igazságügyi és adminisztrációs szervezetbe sikerült integrálni. Gazdasági intézkedések A százéves háború és belharcok végeztével Franciaország gazdasága lassanként talpra állt, számos elhagyott területet vettek újból mezőgazdasági művelés alá – igaz, minőségi fejlődés nemigen jellemezte a termelést. Az ipar fejleményei sokkal látványosabbak voltak: csak XI. Lajos idejéből hetven céhes működéssel foglalkozó rendelet maradt fenn, amelyekkel az uralkodó megpróbálta a testületeket hatalmi eszközökként kezelni. Több korábbi, sokszor Jacques Cœur által kezdeményezett vállalkozás is az ő ideje alatt valósult meg, nem kis mértékben a Cœur környezetéből érkezett üzletembereknek, így Guillaume de Varye-nek, Pierre Doriole-nak vagy a világi és egyházi hierarchiában komoly pozíciókat szerző Briçonnet famíliának: 1471-ben például a hajdani kincstárnok szabályzatát felhasználva rendelte el XI. Lajos a Lyon környéki, ezüstöt rejtőnek vélt ólombányák kiaknázásának megindítását. A király Roussillonban is feltárásokat indíttatott, és az egész bányaügy élére főfelügyelőt nevezett ki. Lajos a selyemgyártás iránt is érdeklődött, ezért Firenze városában műhelyet nyittatott, és beiratkozott a helyi mestereket összefogó céhbe, majd a selyemgyártás lyoni és tours-i meghonosításával próbálkozott. A nemesfémek kivitelét megtiltotta, és – ha nem is bőkezűen, de mindeképpen lelkesen – támogatta a kereskedelem fejlesztését. Erős postahálózatot alakított ki, illetve a külföldi városok ellenében vásárokat alapított vagy támogatott több helyen, így Lyonban, Caenban és Rouenban. Az 1475-ös picquignyi szerződés nem csak katonai és külpolitikai, hanem gazdasági jellegű is volt: újraéledt az angol–francia kereskedelmi kapcsolat. A Hanza is szerződött az uralkodóval, akinek hajósai megjelentek a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon egyaránt. Admirálisa, Georges Bissipat még a Zöld-foki-szigeteken is megfordult. Az ipart, a mezőgazdaságot és a kereskedelmet egyaránt súlyos, egyre növekvő adóteher sújtotta. A VII. Károly idején egységesített adórendszer stabilizálódása és kiterjesztése révén folyamatosan növekvő jövedelmek érkeztek a kincstárba – míg VII. Károly legfeljebb 1 800 000 livre-nyi adóbevételből gazdálkodhatott, 1481-ben a kincstárba már 4 600 000 livre folyt be. A francia monarchia ezáltal Európa leggazdagabbjává vált, 1475-ben bevezetett új pénze, az aranytallér (écu de soleil) pedig a legértékesebb fizetőeszközök közé tartozott. Egyházpolitika Lajos a katolikus egyházzal is igyekezett jó viszonyt ápolni, ezért trónra lépve eltörölte az 1438-ban életbe léptetett bourges-i pragmatica sanctiót, amely a bázeli zsinat pápai hatalmat korlátozó szellemisége jegyében készült. A Szentszék kezdettől fogva harcolt a gallikanizmust erősítő rendelkezés ellen, amely gyakorlatilag kivonta ellenőrzése és irányítása alól a francia egyházszervezetet. XI. Lajos inkább diplomáciai haszonra vágyott, de uralkodása alatt rendeleteivel fokozatosan részben visszaálltotta a pragmatica sanctióban foglaltakat. A helyzetet IV. Sixtusszal kötött konkordátuma rögzítette 1472-ben, amikor az egyházfő elfogadta a király jogát a javadalommal járó egyházi pozíciók betöltésére. A zsinatok is megritkultak: 1467 után hosszú időre tartományi szinódus sem ült össze. Utolsó évei, halála Lajos uralkodása végére rendkívül bizalmatlanná és gyanakvóvá vált, és visszavonult kedvenc tartózkodási helyére, Plessis-lez-Tours kastélyába, Tours közelében. Itt nem tartott nagy udvart, csak orvosait, asztrológusait és csodatevőit engedte királyi személye közelébe. Halálát közeledni érezve rengeteg ereklyét gyűjtött, és 1481-ben IV. Sixtus pápa közreműködésével magához hívatta a csodatételeiről nevezetes Paolai Szent Ferencet. A remete 1482. április 24-én érkezett az udvarba, és a király mély alázattal, leborulva fogadta őt. Ferenc azonban nem gyógyította ki XI. Lajost halálos betegségéből, aki hatvanéves korában, 1483. augusztus 30-án elhunyt. Egyedülálló módon nem a Saint-Denis-bazilikában, hanem egy általa korábban építtetett templomban, a cléryi Miasszonyunk-bazilikában temettette el magát. Halálakor egyetlen élő fia, Károly még csak tizenhárom éves volt, de Lajos úgy határozott, hogy régens nélkül kell kormányoznia. A valódi hatalmat azonban nem az utóbb Nyájasnak nevezett, fiatalon elhunyt Károly, hanem nővére, az 1483-ban huszonkét esztendős Anne és férje, Bourbon-házhoz tartozó Pierre gyakorolta – valószínűleg XI. Lajos előzetes szándékainak megfelelően. Úgy tűnik, erős akaratú lánya volt az egyetlen nő, akit a király valamire is becsült. Paolai Ferenc 1507-es haláláig a Plessis-lez-Tours-ban maradt, és nagy befolyása volt mind VIII. Károly, mind XII. Lajos udvarában, akik sokat tettek minimita rendje és kultusza elterjedéséért. Házasságai, utódai XI. Lajos kétszer nősült, bár egyik feleségével sem ápolt túlzottan gyengéd szálakat. Első asszonya Stuart Margit, I. Jakab skót király és Beaufort Johanna elsőszülött lánya volt, akit az Auld Alliance jegyében, az angolok elleni szövetség megerősítéseként vett feleségül. Az esküvőre 1436. június 24-én, Tours városában került sor. Bár a híradások szerint Margit igen szép, társasági életet is kedvelő asszony volt, a dauphinnel nemigen kedvelték egymást – olyannyira, hogy Lajossal szemben felesége a gyűlölt apja oldalára állt. Margit 1445. augusztus 16-án, húszévesen halt meg gyermektelenül, állítólag Lajos rossz bánásmódja felett érzett bánatában. Lajos második felesége a nála 17 évvel fiatalabb Savoyai Sarolta, I. Lajos savoyai herceg és Lusignan Anna ciprusi hercegnő (I. Janus ciprusi király lánya) lánya volt. 1451. február 2-án házasodtak össze, amikor Sarolta még csak nyolcéves volt. A frigy célja a savoyai herceg támogatásának és a leány tekintélyes hozományának elnyerése volt. Bár Sarolta szintén szép asszonnyá érett, a király vele sem ápolt gyengéd érzelmi kapcsolatokat. A királyné pár hónappal férjét követően, 1483. december 1-jén hunyt el. Nyolc gyermekük született, de közülük csak három érte meg a felnőttkort – mindhárman a történelem fontos szereplőiként: Lajos ( 1458 – 1460 ); Joachim ( 1459 ); Lujza ( 1460 ); Anna ( 1461 – 1522 ), öccse mellett régens, 1473-tól II. Pierre bourboni herceg felesége; Johanna ( 1464 – 1505 ), 1476 -tól az orléans -i herceg, a későbbi XII. Lajos felesége; Ferenc ( 1466 ); VIII. (Nyájas) Károly ( 1470 – 1498 ), 1483 -tól francia király; Ferenc ( 1472 – 1473 ). Lajosnak számos házasságon kívüli gyermeke is született, közülük többet törvényesített: Guyette de Valois (†1502) Félizé Regnard-tól (törvényesítve); Jeanne de Valois (1447–1519) Félizé Regnard-tól, 1466 -tól Louis de Bourbon roussilloni gróf, admirális felesége (törvényesítve); Marie de Valois (1450–1470) Marguerite de Sassenage-tól, 1467 -től Aymar de Poitiers, St-Vallier birtokosának felesége (törvényesítve); Isabeau, Marguerite de Sassenage-tól, Louis de Saint-Priest felesége; 3 másik, ismeretlen nevű gyermek különböző szeretőktől. Rüsics-kereszt (Ritkaháza) A Rüsics-kereszt a Vendvidéken, az egykori Ritkaháza községben található, a mai Kétvölgyön, mindjárt a két egykori község Permise és Ritkaháza határánál. A régi keresztek közé tartozik, 1892-ben állította Rüsics Miklós helyi kovácsmester. A kereszten látható keresztbe tett kalapács és kovácsfogó mind utal Rüsics foglalkozására. A helybeliek körében fennmaradt történet szerint Rüsics Miklós egy Szentgotthárd melletti faluból, Zsidahegyről választott magának feleséget, aki viszont nem tudott megszokni itt. De a férje nem akart elköltözni innen, ezért a felesége otthagyta. Bár többször meglátogatta Zsidán, de állandóan veszekedtek, egyik nap miután evett és ivott nála, elment tőle, de alighogy kiért a faluból rosszul lett. Egy lovaskocsis talált rá, aki vasat szállított neki és elvitte orvoshoz, aki megállapította, hogy mérgezést szenvedett. Rüsics azért állította ezt a keresztet, mert nem halt meg a mérgezéstől. A kereszt fehér mészkőből készült, akárcsak a rajta levő feszület és az egykori Rüsics-ház alatt, a domboldalban található, melynek területét nagyrészt már benőtte az erdő. A kereszten a felirat vendvidéki nyelven szól Hvalen bojdi Jezus Krisztus (magyarul: Dicsértessék a Jézus Krisztus) valamint az állító neve és az időpont. A keresztet körülvevő vaskerítés feltehetőleg eredeti darab, Rüsics kovácsmester munkája. A Vendvidéken viszonylag kevés 19. századból való útmenti kőkereszt található, mivel akkoriban jobbára fakereszteket állítottak és azok hamar elkorhadtak. Férfi egyéni időfutam kerékpározás a 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2011. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az kerékpáros versenyszámokat Trabzonban rendezték. A férfi egyéni kritérium versenyre július 26.-án került sor. A verseny kilenc kilométer hosszú volt, egy 4,5 kilométeres pályán tettek meg két kört. Ádeni csata (2018) Az ádeni csata a Déli Átmeneti Tanács és a jemeni kormány között Áden központjában vívott konfliktus volt. Előzmények Jemenben a szeparatisták azt akarták elérni, hogy Dél-Jemen váljék függetlenné éppúgy, mint ahogy 1990 előtt volt, a Jemeni Népköztársaság idején, az új ország fővárosa pedig legyen Áden. Miután beolvadt a Jemeni Arab Köztársaságba, kétszer próbált meg függetlenedni. Az első alkalom az 1994-es jemeni polgárháború, a második pedig a dél-jemeni felkelés volt. A Déli Átmeneti Tanácsot 2017. májusában alakították meg. Áden kormányzója, Aidarus al-Zoubaidi 2017. április 27-én kényszerült elhagyni a hivatalát, amit ezután Abdrabbuh Mansur Hádi elnök vett át. A deli tartományokat képviselő, 203 tagú Déli Nemzetgyűlés 2017. december 26-án Ádenben tartotta meg az első ülését. Az Egyesült Arab Emírségek által támogatott Déli Átmeneti Tanács és a Szaúdi támogatású Hádi kormánya között ellentét alakult ki. Az STC 2018. január 21-én bejelentette, hogy ha Hádi nem meneszti az egész kormányát, - beleértve a korrupcióval vádolt Ahmed Obeid bin Daghr miniszterelnököt is – akkor átveszik az uralmat a jemeni kormánytól. Az STC követeléseik teljesítéséig szükségállapotot hirdetett. Erre válaszul a kormány betiltotta Ádenben a tüntetéseket, ennek ellenére az STC január 28-ra kormányellenes megmozdulást hirdetett. Lefolyása A harcok kitörése 2018. január 28-án indultak meg a komolyabb fegyveres összecsapások, mikor a Hádi kormányához hű biztonsági erők megpróbálták megakadályozni, hogy az STC szervezte tüntetés résztvevői behatoljanak a város területére. A harcok a jelentések szerint többek között a következő kerületekben folytak: Khormaksar, al-Mansoura, és Dar Sad. Ezen kívül tüntetések voltak az al-Orouth téren is. A hírek szerint az STC-hez hű erők több kormányzati irodát is elfoglaltak, többek között a Hádi kormány központját is. Január 28. Az STC elfoglalta Ádenben a kormány székhelyét. Miután elszórt lövöldözések voltak a városban, a kormány visszarendelte a bázisokra a katonáit. Miután este Daghr miniszterelnök tűzszünetet rendelt el, és visszahívta a seregeit a barakkokba, a hírek szerint javult a helyzet. Éjszaka a harcok folytatódtak. Január 29. Rövid idővel annak kihirdetését követően a tűzszünet előző nap összeomlott, és új harcok bontakoztak ki. Az STC január 29-én Dáli és Sabva kormányzóságokból erősítést küldött a helyszínre. Aznap tankokat és nehéztüzérségi eszközöket is bevetettek. A harcokban az STC öt, a kormányerők négy tagja halt meg. Január 29-én a Abdullah al-Subaihi dandártábornok vezetésével az Elnöki Erők elkezdték lőni az Aidarus al-Zoubaidi vezérőrnagy vezette Biztonsági Öv Erők 1. dandárjának helyet adó Hadid-hegyet. A két oldal a helyszínre vezényelte a tankjait, majd Khormaksar kerületben – ahol a tetőkön orvlövészek bújtak meg – elkezdték lőni egymást. A harcok áttevődtek Crater kerületbe, majd egymást követően már a második napon kényszerültek bezárni az iskolákat. Január 30. 2018. január 30-án az STC azt állította, elfoglalta Áden teljes területét. A Hádi-kormány tagjait a miniszterelnökkel együtt körbezárták az Elnöki Palotába, ahol így “de facto házi őrizetben” voltak. A felkelők azonban nem léptek be a palotába. Miután heves harcokban a felkelők elfoglalták a palota környékét, a miniszterelnök elkezdett felkészülni arra, hogy elmeneküljön Szaúd-Arábiába. A Save the Children a harcok miatt felfüggesztette a városban a humanitárius tevékenységét. Az STC elfoglalta Crater és Tawahi kerületeket, majd megtámadta a Hádiék kezén lévő utolsó erődítményt, Dar Sad kerületet. A helyiek beszámolója alapján a nap végére a város legnagyobb része az STC kezére került. Január 31. Január 31-én a szeparatisták elfoglalták a miniszterelnök titkárságát, de itt már nem került sor összecsapásra. A kormány és az STC a harcok végeztével kicserélték foglyaikat. Reakciók Belföldi Jemen – Ahmed Obeid bin Daghr miniszterelnök: "Jelenleg a törvényesség és az ország egysége elleni puccs van folyamatban Ádenben,” és Szaúd-Arábiától kért katonai támogatást. Jemen – Abdrabbuh Mansur Hádi elnök rögtön elrendelte, hogy csapatai szüntessenek be minden harcot, miután az összecsapások Ádenben kitörtek a déli szeparatistákkal. Január 30-án Hádi azt mondta, az összecsapások nagyon hasonlítanak egy puccsra. Déli Átmeneti Tanács – Az STC alelnöke, Hani bin Braik a Twitteren közzétett egyik üzenetében Hádi kormányát bírálja az összecsapások miatt. "Ők kényszerítettek minket arra, hogy felöltsük a katonai egyenruháinkat, de mi még ekkor is mondtuk nekik, hogy nem akarunk támadni. De készen állunk rá." Január 22-én Aidarus al-Zoubaidi “vad korrupcióval” vádolta Hádit és a Daghr-vezette kormányt. Déli Átmeneti Tanács – Az STC elnöke, Aidarus al-Zoubaidi Ádenben szükségállapotot hirdetett ki, és bejelentette, hogy “az STC nekiállt Hádi uralmát átvenni Dél-Jemen területén.” Január 30-án Aidarus al-Zoubaidi a France 24 társaságon keresztül bejelentette, hogy erői és a Tareq Saleh között szövetség jött létre, hogy felszabadítsák az Északi Területek még megszállt részét. Nemzetközi Franciaország – Franciaország külügyminisztere sajnálatát fejezte ki a harcokkal összefüggésben, és mindkét felet a tárgyalások mihamarabbi megkezdésére ösztönözte. A Szaúd-Arábia vezette koalíció minden érintett felet önmérsékletre szólított fel. Az ádeni tüntetések nem mások voltak, mint felhívás arra, hogy a kormány hagyja abba a hibás intézkedéseit. Shia Rights Watch: Mustafa Akhwand, a Shia Rights Watch munkatársa szerint a csata Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok összecsapása volt, hogy ki ellenőrizze a Jemen Ománnal határos vidékén nemrég fellelt olaj, ezüst és arany kitermelését. Hozzátette, hogy Hádinak le kellene mondania, és egy olyan, sokkal visszafogottabb jelöltnek kellene átadnia a helyét, aki a hútikkal együttműködve az ország újjáépítésén dolgozna. Apponyi-kastély (Medina) Az Apponyi-kastély Tolna megye egyik műemlék épülete, Medina déli részén, a településbe beolvadt Pusztakápolna területén található. Története A pusztakápolnai 1760 körül épült kápolnapusztai (vagy pusztakápolnai) barokk kápolna a körülötte fekvő mintegy 1200 holdas birtokkal, kúriával 1850 körül került hőgyészi Apponyi Károly birtokába. A kúria építéséről nem maradt fenn írásos adat, de az 1856-60-as katonai felméréskor már mai formájában állt. 1890-ben a birtokot Apponyi Géza örökölte. Fia, az 1888. március 12-én született Rudolf 1915-ben Bécsben kötött házasságot báró Holt Franciskával. 1915-ben, az otthonukká lett úrilakot bővítették kastéllyá. A II. világháború után iskola lett, és ennek megfelelően alakították át. Az 1930-as években épült északi toldalékot az 1980-as években lebontották. Az épületben 1951-től 2002-ig általános iskola működött. A kastélyt 2008-2010 között a VLM Építésziroda tervei alapján állították helyre. 2011 óta az Apponyi Kiskastély nevű kastélyszálló működik benne, melynek megnyitóján Jiří Menzel egy libanoni cédrust ültetett a kastély parkjába. A kastélyban egy veteránautó gyűjtemény is megtekinthető. 180857 Hofigéza A 180857 Hofigéza (ideiglenes jelöléssel 2005 HG7) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián fedezte fel 2005. április 28-án. Nevét Hofi Géza (1936–2002) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar humorista után kapta. Bakkalaureátus A baccalaureatus kifejezés eredetileg a latin nyelvből származik. Oklevél megszerzése Európában a felsőoktatás kétszintű. Itt a diákok az érettségire épülő hároméves felsőoktatási képzés után baccalaureatus fokozatú oklevelet kapnak, s a master fokozatot plusz két év tanulmányi idő után szerezhetik meg. Az I-II. fokozatú felsőoktatási intézmények általában az alapiskolára (9 osztály) épülnek, 4-5 éves képzés után úgynevezett "molodsij specialist" szintű diplomát, vagyis szakirányú diplomát adnak ki. Kárpátalja viszonylatában ide tartozik többek között a munkácsi tanítóképző, az ungvári zeneművészeti illetve közművelődési, a beregszászi egészségügyi college stb. A III. fokozatú felsőoktatási intézményekbe érettségi után lehet jelentkezni, és négyéves képzést követően a szakiránynak megfelelő baccalaureatus, azaz "bakalavr" fokozatú diplomát kaphatnak a végzősök. Ez egyébként az Európában elfogadott klasszikus főiskolai diplomának felel meg. A IV. - sőt most már az V. - fokozatú felsőoktatási intézménynek számítanak a klasszikus egyetemek, ahol "specialist" és "magister" (master) fokozatú diplomát lehet szerezni. A specialist már egyetemi fokozat, melyet a baccalaureatus fokozattal rendelkezők kaphatnak meg plusz egyéves tanulmányi idő után. A magister fokozat is a baccalaureatusra épülő egyéves képzéssel szerezhető meg, csak más tartalmi programot kell teljesíteni a hallgatónak. A kettő között az a különbség - egyébként mindkettő feljogosít arra, hogy aspirantúrára jelentkezzen az ilyen diplomával rendelkező végzős -, hogy a magisteri fokozattal rendelkezők nem csupán középiskolában, de felsőoktatási intézményben is taníthatnak. Forrás Baccalaureátusi fokozat a Kárpát-infón 1983-as MotoGP-világbajnokság Az 1983-as MotoGP-világbajnokság volt a gyorsaságimotoros-világbajnokság harmincötödik szezonja. A szezon során négy kategóriában, 50, 125, 250 és 500 köbcentiméteres motorokkal versenyezhettek. Összefoglaló A királykategória világbajnoki címéért folytatott harc egy elképesztően szoros, mindössze két pont különbséggel záruló évadot hozott. Az 1967-es Giacomo Agostini-Mike Hailwood-harchoz hasonlóan a két amerikai, az utolsó évét teljesítő háromszoros világbajnok Kenny Roberts és a fiatal Freddie Spencer közötti küzdelem is csak az utolsó versenyen dőlt el, utóbbi javára. Ez volt az 50 köbcentiméteres géposztály utolsó szezonja, 1984-től a hengerűrtartalom 80 köbcentiméterre változott. A kategória utolsó győztese a svájci Stefan Dörflinger lett. A nyolcadlitereseknél Ángel Nieto tizenkettedik összetett sikerét aratta meggyőző teljesítménnyel, hat győzelmet aratva. A negyedlitereseknél a venezuelai Carlos Lavado diadalmaskodott, érdekesség, hogy Lavadón kívül mindenki csak egy győzelmet tudott aratni. A 11 versenyen hét különböző futamgyőztes született, Lavado négyszer végzett az élen. Bakkhiosz Bakkhiosz (4. század) görög író Nagy Konstantin idejében, a 4. század első felében írt egy mindmáig fennmaradt, kérdés-felelet formájában íródott zenei tankönyvet „Eiszagógé tekhné musziké” címmel. Életéről semmi közelebbit nem tudunk. Vicksburgi hadjárat A vicksburgi hadjárat az amerikai polgárháború egyik jelentős, több különálló műveletet és ütközetet magában foglaló hadjárata volt az amerikai polgárháború nyugati hadszínterén. Fontosságát az adja, hogy a támadó uniós erők célja Mississippi állambeli Vicksburg városának erődje volt, mely 1862 végén a két utolsó nagyobb erősség egyike volt a Mississippi folyam partján a Konföderáció birtokában. Ulysses S. Grant vezérőrnagy támadásának célja a folyam feletti teljes ellenőrzés megszerzése volt, melyet a másik erősség Port Hudson ellen New Orleansból indított támadással egészült ki. John C. Pemberton altábornagy, a várost védő déli csapatok parancsnoka a Konföderáció Mississippin túli hadszínterével megmaradt egyetlen összeköttetési pontját védelmezte. A Vicksburg elfoglalásáért indított szárazföldi és folyami műveletek csapatmozgások, elhibázott kezdeményezések és tizenegy különböző ütközet sora három különálló szakaszra osztható. Az 1862. december 26-tól 1863 januárjáig tartó első szakaszban Grant a hadsereg felével a Mississippi Central vasútvonal mentén támadt, míg Sherman a másik felével a Yazoo-folyó mentén haladt előre. Mindkét művelet kudarcba fúlt és meg kellett várni a tél végét. A második fázist intenzív mérnöki és folyószabályozási munkálatok jellemezték. Grant a korábban megkezdett munkát 1863 januárjában újította fel. Márciusig öt különböző csatornaásási és folyóelterelési projekttel próbálták elérni, hogy a flottilla elkerülhesse Vicksburg ágyúit, de egyik sem hozott eredményt. 1863 áprilisában Grant szállítóhajói és ágyúnaszádjai éjszaka elhajóztak az erőd mellett és a Mississippi jobb partján, Louisianában egyesültek a szárazföldön dél felé menetelő hadsereg maradék részével. Április 29-én megkezdték az átkelést a bal partra Bruinsburgnél és ezzel harminc kilométerre Vicksburgtől délre alakítottak ki bázist. Az átkelés előtt gondosan kimunkált megtévesztő és erődemonstráló műveletek sora kendőzte el a valódi szándékot, így az átkelés harc nélkül sikeresen folyt le. Az elkövetkező két hétben Grant Mississippi állam belső része felé haladt és öt ütközet megvívása után elfoglalta a fővárost, Jacksont. Ezután a vasútvonal mentén nyugatra fordulva ostrom alá vette Vicksburgöt. Pemberton hadserege július 4-én, egy nappal azután, hogy az Észak-Virginiai hadsereg elkezdte visszavonulását a Gettysburgi csatatérről, szabad eltávozás fejében letette a fegyvert. Július 9-én Nathaniel P. Banks vezérőrnagy előtt letette a fegyvert Port Hudson helyőrsége is. Texas és Arkansas ezután lényegében el lett vágva a Konföderáció többi részétől, a Mississippi pedig megnyílt az uniós hajóforgalom előtt. A Mississippi megnyitásával újra lehetségessé vált a középnyugat áruinak elérni a Mexikói-öblöt, a hadsereg pedig utánpótlási vonalat tudott üzemeltetni a folyón közlekedő gőzhajókkal. Vicksburg jelentősége és elhelyezkedése A Memphis elestét okozó, 1862. június 6-án vívott első memphisi ütközet után Vicksburg fontossága stratégiaivá emelkedett a Konföderáció számára. Jefferson Davis azt mondta: „Vicksburg az a szög, mely egyben tartja a Dél két felét.” A város egyrészt hatásosan eltorlaszolta az északi hajózás elől az utat, másrészt és a Red River torkolatvidékével és Port Hudsonnal együtt lehetővé tette Mississippi nyugati partjával, az úgynevezett Mississippintúli hadszíntérrel a kapcsolattartást, áruforgalmat. New Orleans, Missouri és Memphis elvesztése után a Konföderáció számára Vicksburg volt az utolsó folyami átkelőhely a Mississippi partján, amelyhez a nyugati parton – ha mégoly rövid is, de – vasútvonal kapcsolódott és ugyanakkor az atlanti partokkal is vasútvonal kötötte össze. Míg ez a helyzet fennállt, a keleti országrész lovakat, szarvasmarhát és katonai erősítéseket kapott Texasból, Arkansasból és Louisianából. Vicksburg városa természetes védelmet élvezett; a folyam egy egy patkó alakú kanyarulatot írt le a De Soto-félsziget körül, az erőd pedig ezt a kanyarulatot ellenőrizte a folyam keleti partján fekvő magaslatról. Az ideális elhelyezkedés miatt Vicksuburgöt „a Konföderáció Gibraltárja” néven emlegették. Tőle északra és keletre terült el a 320 km hosszúságú és 80 km szélességű, mocsaras Mississippi-delta, vagy Yazoo-delta, melyet Warren E. Grabau geográfus úgy írt le, mint „lenyűgözően bonyolult, egymásba kapcsolódó csatornarendszer”. A csatornák némelyike kisebb gőzhajóval hajózható volt. A folyóágak és holtágak közti részek természetes víztározókat formáltak, melyeket hátmocsaraknak hívtak. Grabau szerint „a hátmocsarak akár állandóan el voltak árasztva, akár nem, minden gyakorlatias megfontolás szerint érintetlen őslápos vidékek voltak, melyeken lóháton, vagy bármilyen keréken közlekedő eszközzel, de még gyalogszerrel is lehetetlen volt átkelni.” A Mississippi-delta keleti felén, a Yazoo-folyó keleti partján kb. 35-40 km hosszan löszmagaslat húzódott, melynek Vicksburg a közepén helyezkedett el. A löszmagaslatok jótékonyan védelmezték a keleti partot a víz felől indított partraszállásoktól. 1862 decemberében kb. 20 km-re a Yazoon felfelé konföderációs ütegeket és védett állásokat alakítottak ki a Haynes-magaslat tetején, hogy megakadályozzák a Vicksburgtől északra végrehajtott partraszállásokat. 1863 márciusában még északabbra, Greenwood közelében ugyanilyen okokból megépítették a Pemberton-erődöt. A Vicksburgtől nyugatra eső louisianai vidék nem volt kevésbé bonyolult a maga rengeteg folyóvizével és rossz útjaival, melyeket a téli áradások elárasztottak. A hadjárat háttere Hadműveletek Vicksburg ellen, első fázis: a tengerészet és a hadsereg kezdeti műveletei, 1862 május – 1863 január Farragut műveletei Vicksburg ellen David Farragut admirális New Orleans ostroma és elfoglalása után 1862. május 18-án felhajózott a folyamon és követelte Vicksburg megadását. A várost ellenőrző Martin L. Smith dandártábornok ezt megtagadta. A város elfoglalásához Farragut semmi kedvet nem érzett, mivel nem látta be, hogy flottillájának a Mississippin kellett volna tevékenykednie. Legszívesebben a tengerparton használta volna hajóit, de a minisztérium ezt nem engedélyezte. A kényszeredett Farragut kifogásokat keresett: jelentősen túlbecsülte a Smith rendelkezésre álló erőket és tüzérséget, majd erre alapozva megállapította, hogy nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű katona az ostromhoz és így visszavonult New Orleansba. Pár nap múlva Thomas Williams dandártábornok 3000 katonája csatlakozott Farraguthoz és a flottilla bombázással próbálta lerontani az erődítményeket, melyben nem tudtak lényeges kárt tenni. A Smithnek küldött ágyúk sporadikus tüze elég volt hozzá, hogy Farragutot eltántorítsa. Az ellentengernagy az uniós erőket továbbra sem érezte elégségesnek, jelentéseiben újabb rekordra emelte a konföderációsok feltételezett létszámát. Williams nem volt hajlandó egy öngyilkosnak ígérkező partraszállási művelet megkísérlésére, így felhagytak az elfoglalási kísérletekkel. 1862. június 25-én Farragut flottillája David Dixon Porter mozsárágyúval felszerelt naszádjaival megerősítve tért vissza. Június 28-án újabb hajókkal kiegészülve bombázni kezdték az erődöt, de semmilyen sérüléseket nem tudtak okozni. Az erőd tüzérsége ellenben egy hajón szétlőtte a kazánt és másokon sérüléseket okozott és sokakat megölt. Williams dandártábornok megvizsgálta a megerődített magaslat elkerülésének lehetőségét és megpróbálta átvágni a folyókanyarulatot a De Soto Pointnál. 5000 főre szaporodott csapataival, illetve a környező ültetvényekről összeszedett 1000-1200 néger rabszolgával csatornát kezdett ásatni. A munkások közül sokan áldozatul estek a trópusi betegségeknek és hősokkot kaptak, így július 24-én az ásást abbahagyták. Williams két héttel később a Baton Rouge-i ütközetben elesett. Július folyamán tovább ágyúzták Vicksburgöt és néhány kisebb összecsapást vívtak a CSS Arkansas páncélozott konföderációs naszáddal a térségben. Grant első vicksburgi hadjárata Henry W. Halleck vezérőrnagyot, a Nyugati hadszíntér parancsnokát támadások érték, amiért Farragut segítségkérésére július 2-án megtagadta szárazföldi csapatok küldését Memphisből, de az ekkoriban Abraham Lincoln irányította hadvezetés nem közölte vele, hogy Farragut nem kapott elég katonát, és azt hitte, hogy Vicksburgöt az admirális el fogja foglalni. 1862 nyarán Lincoln rájött, hogy a hadsereg kézi irányítása meghaladja képességeit és munkabírását, ezért 1862. július 23-án Hallecket kinevezte a hadsereg vezénylő tábornokának. Hallecket a nyugati hadszíntéren hónapokig lefoglalta a Konföderációs Heartland offenzíva és a Második Corinthi ütközet. November 23-án jelezte a korábban a Shiloh-i nagy veszteségek miatt félreállított Ulysses S. Grant dandártábornoknak, hogy a Mississippi mentén való déli előrenyomulást akar látni. Halleck rugalmasan értelmezhető utasítását a cselekvésre vágyó Grant azonnal kihasználta. A nyári lehetőség ekkor azonban már nem állt fenn, mivel Vicksburg helyőrsége időközben nagy létszámú erősítést kapott. Az ősszel beálló apály miatt a kis holtágak hajózhatósága sem volt jó. Az utánpótlást és a katonák mozgatását is kis teherbírású hajókkal kellett megoldani, ami csak limitált művelet kivitelezését engedte. Grant Tennessee hadserege a Mississippi Central vasútvonal nyomvonalán előrenyomult dél felé és Holly Springsnél ellátóbázist hozott létre. Grant kettéosztotta erőit és Sherman vezérőrnagynak kb. 32 000 katonáját a flotta lehajózta a folyam mentén Vicksburg közelébe, míg Grant 40 000 katonája a vasútvonal mentén Oxfordig tört előre. Ezzel remélte, hogy a konföderációs hadsereget elő tudja csalogatni és Grenada környékén támadásra tudja kényszeríteni. A konföderációs erőket Mississippi államban John C. Pemberton altábornagy vezette, akinek 12 000 katonája Vicksburgöt és további 24 000 katonája Earl Van Dorn vezérőrnagy vezetésével Grenadát védte, így jelentős létszámhátrányban volt a támadó uniós erőkkel szemben. December 20-án azonban Nathan Bedford Forrest dandártábornok nyugat-tennesseei portyája elpusztította a holly springsi ellátóbázist és felszaggatta a síneket, így Grant utánpótlás hiányában nem tudta ellátni hadseregét és kénytelen volt megszakítani a hadjáratot. Sherman december 27-én harcba bocsátkozott Chickasaw-holtágnál, hogy a mocsárból kijuthasson a Yazoo keleti partjára. A Hayne-magaslati kiépített állások ellen vezetett rohamát a feleakkora létszámú déli védők Stephen D. Lee dandártábornok vezetésével visszaverték. Sherman tudta, hogy Grant visszafordulása miatt nem kaphat erősítést, így maga is feladta a hadjáratot és a Mississippin északra hajózva visszavonult. 1863. január 4-én azonban John A. McClernand vezérőrnagy utasította, hogy csatlakozzon a XIII. hadtesthez és a rangidős McClernand átvette a parancsnokságot. McClernand és Fort Hindman ostroma A Vicksburg fontosságát érző Lincoln egy másfajta hadjáratot képzelt el. A Grant parancsnokságával elégedetlen hadtestparancsnok és befolyásos illinois-i demokrata párti politikus McClernand 1862 októberében eltávozást kért, Washingtonba ment, Stanton hadügyminiszter támogatásával kijárta Lincolnnál, hogy független parancsokságot kapjon és Vicksburg ellen vonulhasson. Ezt a műveletet Lincoln szándékai szerint Nathaniel P. Banks vezérőrnagynak kellett volna New Orleansból észak felé haladva támogatnia. McClernand visszatért Illinoisba és új csapatokat toborzott, majd az ebből megalakított XV. hadtestet vasúton Memphisbe küldte. Grant illinoisi támogatóitól hallotta az új hadjárathoz való toborzás hírét és sejtette, hogy saját eredményeivel elégedetlenek Washingtonban, ezért indította meg hadjáratát 1862 decemberében, ammihez a XV. hadtestet is igénybe vette. Ennek élére Shermant nevezte ki és elküldte a chickasaw-holtági műveletre, mely a már ismert módon kudarcot vallott. McClernand visszatért a XIII. hadtest élére, majd Sherman hadtestével egyesülve rangidősségét kihasználva átvette a parancsnokságot a kontingens fölött és Halleck, valamint Grant teljes mellőzésével megkezdte független működését. Január 9-én Sherman javaslatára megtámadta az Arkansas-folyó mentén, a Mississippi-delta északnyugati részének közelében épített konföderációs erődöt, Fort Hindmant, ahonnan ellenséges hajók támadták az uniós utánpótlást és kb. 5000 foglyot ejtve január 11-én bevette. Washingtonban Hallecknek nem tetszett, hogy McClernand az értesítése nélkül folytat műveletet és siker esetén annak növekvő befolyása azzal fenyegetett, hogy effektíve kivonja hatásköréből a Nyugati hadszínteret, ezért minden ott állomásozó erőt Grant irányítása alá rendelt. Grant szintén dühös volt a megkerülése miatt és január 13-án megjelenve McClernand táborában a Milliken-kanyarulatnál ugyanúgy átvette tőle a parancsnokságot, ahogy az Shermantől. Az arkansasi konföderációs erők kb. negyedét egycsapásra kikapcsoló és ezért Little Rock bevételét tervező McClernand tiltakozott, de hiába; Grant visszaminősítette partizánakciója előtti hadtestparancsnoki beosztásába. Ez a két tiszt addig sem rózsás viszonyát végképp elmérgesítette. Hadműveletek Vicksburg ellen, második fázis: Grant holtági munkálatai, 1863 január-március Grant a tél hátralevő részében alternatív megközelítési utakat dolgozott ki Vicksburg elkerülésére, megközelítésére, megostromlására. Ezeket a Grant holtági munkálatai összefoglaló néven ismerjük. Céljuk olyan vízi megközelítési út létrehozása volt, mely lehetővé tette volna, hogy csapatokat hajózzanak Vicksburg közelébe annak megostromlása céljából, de anélkül, hogy az erőd veszélyes ágyúinak a hajókat kitennék. Grant csatornája A De Soto-félszigeten ásni kezdett és aztán abbahagyott Williams-csatorna azzal kecsegtetett, hogy a folyami hajózás teljesen kikerülheti Vicksburgöt. 1863 januárjában Grant értesült a haditengerészettől, hogy Lincolnnak tetszik ez az elképzelés és sürgetni kezdte Shermant, hogy folytassa a munkálatokat. Sherman január végén a kevesebb mint két méter széles és két méter mély árkot elkezdte szélesíteni és mélyíteni. Grantet Lincoln ismétlődő érdeklődései a csatorna állapotáról arra ösztönözték, hogy parancsot adjon 20 méterre való szélesítésére. Grant csatornája azonban vízmérnökileg hibás számításokon nyugodott és mikor a Mississippi hirtelen megáradt, a víz áttört és elárasztotta a medret, mely kezdett megtelni vízzel és iszappal. Két óriási gőzhajtású mederkotróval próbálták megmenteni a projektet, de a Herkules és Sámson névre keresztelt kotrókat a konföderációs ágyúk tüze elzavarta. 1863 márciusának végén a próbálkozást feladták. A Providence-tavi expedíció Grant utasítására James B. McPherson dandártábornok egy másik, több száz méteres csatornát ásatott a Mississippi és a Providence-tó között, mellyel hajókat lehetett juttatni a Red River (Vörös-folyó) északi mellékágára. Itt a Baxter és Macon holtágakon keresztül ki lehetett jutni a Tensas-folyóra, majd a Vörös-folyóba ömlő Fekete-folyóra (Black River). A Red River Natcheztől délre és Port Hudsontól északra ömlött a Mississippibe. Ez ugyan nem segítette az erőd bevételét, de így Grant úgy működhetett együtt Banks Port Hudson ellni műveleteivel, hogy nincs kitéve a Vicksburg előtt való elhajózásnak. McPherson 1863. március 18-án jelentette, hogy a csatorna hajózható, de a sekély vizeken csak néhány „Ohio-folyói dereglye” volt képes közlekedni, melyeket Grant a holtágakon és lápokon való közlekedésre kapott. Ezek a dereglyék 8500 főt tudtak szállítani, jóval kevesebbet mint amennyi a Port Hudson bevételéhez szükséges segítség lett volna, értelmetlen erőforrás-pazarlássá változtatva a projektet. A Yazoo-átjáró expedíció A következő próbálkozás a Hayne's Bluff (Hayne-magaslat) löszmeredélyének tetejére való feljutást célozta Yazoo Citytől délre. Vicksburgtől 240 km-re északra lehetséges volt a Coldwater- és a Tallahatchie-folyón átkelve kijutni a Yazoo-folyóra, és aztán a Hayne-magaslat előtt partra szállni, ha újra megnyitják az 1856-ban gátvédelmi munkálatokkal lezárt Yazoo-átkelőt. Ezt a Moon Lake (Hold-tó) és a Mississippi medre között emelt földtöltés zárta le, melyet 1863. február 3-án felrobbantottak. Február 24-éig tartott, míg a Yazoo-átkelő biztonságosan hajózhatóvá vált. Ekkor Watson Smith korvettkapitány parancsnoksága alatt tíz szövetségi ágyúnaszád kelt át rajta és magukkal szállították Leonard F. Ross dandártábornok kilenc gyalogezredét. Pemberton a robbantás hírét hallva megértette, mivel kísérletezik az uniós hadsereg és William W. Loring vezérőrnagyot bízta meg a megállításával. Loring gyorsan munkabrigádot szervezett, amely időnyerés céljából fákat döntött a Coldwaterbe és a Yazoo-átkelőbe. Az alacsonyan a víz fölé növő fák amúgy is mindent lesodortak a hajók fedélzetéről, de az uniós utászok viszonylag gyorsan eltakarították az akadályokat. A beteg Watson Smith azonban óvatos előrehaladás mellett döntött. Ragaszkodott hozzá, hogy a flottilla csak a gyalogságot szállító hajókkal együtt mozoghat, nem volt hajlandó éjjel szenelni, mikor a hajók amúgy is álltak és naponta kétszer külön megálltak étkezni is. Ross és James P. Foster korvettkapitány, Smith helyettese hasztalanul tiltakozott az időfecsérlés ellen. Loring ezalatt a Yalobusha-folyó és a Tallahatchie torkolatát Greenwood közelében sebtében megerődítette. Katonái gyapotbálákat sárba forgatva és döngölt földdel megerősítve sáncokat építettek, majd ezek mögött ágyúkat helyeztek el, így épült meg Fort Pemberton. Március 11-én Smith két elég vastagnak érzett páncélzatú naszádját harcba küldte az erődítmény ellen. Fort Pemberton ágyúi visszaverték a támadását és megöltek kb. 15 fő hajószemélyzetet. Smith a következő két napban elvégeztette a javításokat, további ágyúkat rakott a két támadónaszádra és gyapotbálákkal párnázta ki a fedélzetüket. A március 14-i összecsapásban mindkét oldal pár halottra és tucatnyi sebesültre rúgó veszteséget szenvedett. A kisebbik uniós naszád, a Chillicothe páncéllemezei a találatoktól kilazultak. A nap végére a konföderációs lőszer kifogyott, de a lankadó ellenállást az uniós tisztek nem vették észre. Újabb javítást követően március 16-án a két erősebb naszád közé erősítve egy tarackot szállító hajót is támadásba vetettek. A terv szerint a vékonyabban páncélozott hajók követték őket a gyalogsággal, amely partra száll, mihelyt mocsármentes helyet talál, vagy az ellenség ágyúi elhallgatnak. A Chillicothe-t azonban mindjárt a támadás elején egy egész sorozatnyi találat érte, a páncéllemezei újra elmozdultak és elfedték az ágyúnyílásokat, így feladták a támadást. Smith ekkor már túl betegnek érezte magát a folyatáshoz és átadta a parancsnokságot Fosternek, aki megállapította, hogy a támadás hasztalan és az egész expedíciót hazavezényelte. A Steele-holtági expedíció 1863. március 14-én Porter ellentengernagy flottillája (öt páncélozott naszád, négy, tarackkal felszerelt tutajokat vivő vontatóhajó) felhajózott a Steele-holtágon, majd a Deer (Szarvas)-patakon a Mississippi-deltában. A cél az volt, hogy csapatokat tegyen partra Vicksburg és Yazoo City között, elvágva és semlegesítve ezáltal a Yazoo átjáró felől bevehetetlennek bizonyult Fort Pembertont. Porter csak három ezrednyi erőt vitt magával, a maradéknak pedig az út kitapasztalása után kellett volna csatlakoznia hozzá. A Yazoo-átjáró megnyitása érdekében felrobbantott gátaktól a vízmennyiség megnőtt és a Steele-holtág jól hajózhatónak bizonyult, így március 16-án a Deer-patakhoz vezető Big Black-holtágnál Porter találkozott Granttel. A gyalogságot szállító, magasabb építésű hajók már előre látható volt, hogy nem bírnak a Deer-patakon felhajózni, mert a fedélzetüket a víz fölé növő fák ágai szétroncsolják. Porter tovább erőltette az expedíciót, lerakta Sherman három ezredét, majd szívósabb naszádjaival tovább indult. A Deer-patak még magas vízállásnál is túl zegzugosnak és növényzettel buján benőttnek bizonyult. A vízinövények rátekeredtek a csavarokra, a mederből pedig fák nőttek ki, így a hajók csigalassúsággal haladtak. Ezt március 20-án Winfield S. Featherston dandártábornoknak a Haynes-magaslatról jött dandárja és Stephen D. Lee Fort Pembertonból jött ezrede fák kidöntésével tovább lassította, és zaklatni kezdte a szövetségi erőket. Porter 300 tengerészt és utászt partra tett, akik a kezdetben még kevés konföderációst távolt tartották, így a hajók tovább araszoltak a Rolling Fork felé. Másnap, az elágazáson való átkelés előtt Porter újabb folyóba döntött fákat talált és egy rabszolgától arról értesültek, hogy a hátuk mögött is ugyanez zajlik. Porter rájött, hogy meg kell fordulnia, de ekkor már késő volt, a flottilla csapdába esett és egyre több konföderációs katona gyülekezett a megsemmisítésére. Sherman három ezredet indított a Deer-patak mentén északra, hogy segítségükre siessenek, akik több mint negyven nagy, folyóba döntött fát számoltak össze az úton. Giles A. Smith ezredes katonái kevésnek bizonyultak a hajók megszerzésére elindult 2500 konföderációs katona legyőzéséhez, de a harc időt adott Shermannek, hogy erőltetett menetben egy második kontingenst vezessen északnak, így március 22-én felmentette a szorongatott Portert. Március 24-re a szövetségiek visszavergődtek a Black-holtághoz, ahonnét további tűzharc után a nehézségek miatt feladták az expedíció gondolatát és visszavonultak. A Duckport-csatorna Grant utolsó próbálkozása a Duckport Landing és a Walnut-holtág közötti csatorna megépítése volt. Ezzel legalább kis merülésű hajók elkerülték volna Vicksburg ágyúit. De mire 1863. április 6-án a csatorna csaknem elkészült, a Mississippi vize leapadt és egyetlen lapos fenekű hajó sem jutott át rajta. Grant félbehagyta a csatornát és új tervet kovácsolt. Decembertől márciusig, a Chickasaw-holtági ütközettől a Duckport-csatornáig Grant összesen hét műveletet tervezett meg, melynek kivitelezésében elakadt. 1885-ben írt visszaemlékezésében azt állította, hogy ezeket a kísérleteket főként csapatai lefoglalása céljából folytatta, míg az áradás és a téli betegségek hónapjai elmúlnak és nem igazán számított semmilyen sikerre. Ennek azonban az 1862-63-as levelezése teljességében ellentmond. Hadműveletek Vicksburg ellen, harmadik fázis: Grant második vicksburgi hadjárata, 1863 április – július A hadjárat tervezése és a kezdeti csapatmozgások A holtági műveletek és csatornaépítések minden kudarca ellenére Grant makacs elhatározottsággal folytatta a próbálkozást. A következő terve szerint a hadsereg zöme a Mississippi nyugati oldalán délre masírozik és Vicksburgtől délre átkel a folyamon és vagy észak felé támad, vagy egyesül Banks erőivel és együtt elfoglalják Port Hudsont, majd azt követően megostromolják Vicksburgöt. Sherman, a XV. hadtest parancsnoka nem értett egyet a tervvel, őrült merészségnek tartotta és eltanácsolta Grantet a megvalósítástól. McPherson, a XVII. hadtest parancsnoka szintén a terv ellen foglalt állást. Egyedül McClernandnek tetszett a terv, így Grant rábízta az előkészítést és a XIII. hadtest csapatai haladtak elöl. 1863. március 29-én McClernand csapataival hidak és utak építésébe fogott és mocsaras vidékeket töltöttek fel. Április 17-re kiépítettek egy nehezen járható, de az addigi infrastrukturális viszonyokat megjavító, 110 km hosszú dorongutat a Milliken-kanyarulattól a louisianai Hard Timesig, ahol az átkelést tervezték. Porter flottillájának el kellett hajóznia az erőd előtt, hogy az átkelés biztosításához szükséges naszádokat és személyszállító hajókat a hadsereghez juttassa. Ennek veszélye abban állt, hogy a sikeres áttörés után már nem tud többé visszatérni, mert hajói folyásirányban tízcsomós sebességgel tudtak haladni, de vele ellentétesen csak 2 csomóval, ami túl sok időt adott volna az erőd tüzéreinek olyan sérülések okozására, mellyel lehetetlenné válik az ismételt áttörés. Április 16-a felhőtlen éjszakáján, mikor nem látszott a hold Porter hét ágyúnaszádot és három készletekkel megrakott szállítóhajót indított útjára. A zajkeltést és a világítást a minimumra csökkentették, de az elővigyázatosság ellenére a déli őrszemek észrevették őket és az erőd félelmetes tüzérsége lőni kezdett. A part mentén a víz megvilágítása céljából tüzeket gyújtottak. Az naszádok ágyúi visszalőttek. Porter észrevette, hogy az erőd ágyúi hajói felső részén értek el találatokat, és feltételezve, hogy ez azért van, mert az erődből az ágyúkkal nem lehet mélyebbre célozni, ezért olyan közel vitte hajóit a keleti parthoz, amennyire csak lehetséges volt. A tengerészek olyan közel voltak, hogy hallották az erőd tisztjeinek parancsszavát és a lövedékek elsüvítettek a fejük felett. A flottilla apróbb sérülésekkel megúszta a műveletet, a Henry Clay nevű hajó partra futott és kiégett. Mindössze tizenhárman sebesültek meg és egy ember halt meg eközben. Április 22-én további hat készleteket szállító hajó tört át; bár egyikük elsüllyedt, emberi életben nem esett kár, mert a személyzet a roncsokba kapaszkodva megmenekült. Grant két művelettel terelte el Pemberton figyelmét az uniós csapatok átkeléséről. Sherman XV. hadtestének egységei figyelemelterelő demonstrációt rendeztek a Snyder-magaslat előtt, Vicksburgtől északra, míg Benjamin Grierson ezredes lovasportyája pedig Mississippi állam közepét dúlta fel. Griersont jelentős konföderációs erők kezdték üldözni és Pemberton védekezésül szétszórta erőit az állam több pontjára. Nem csak a Grierson-portya kimenetele aggasztotta, hanem Banks küszöbön álló északi támadását is minden órában lehetett várni Baton Rouge-ból Port Hudson ellen. Ilymódon a megtévesztés tökéletesen sikerült: Pemberton nem hitte el, hogy a hard times-i partraszállás lenne Grant offenzívájának döntő pontja. A szembenálló erők A szövetségi csapatok A Tennessee hadsereg 44 000 fővel kezdte a hadjáratot, mely júliusra 75 000-re nőtt. A hadsereget induláskor a következő öt kontingens alkotta: a XIII. hadtest, parancsnoka John A. McClernand vezérőrnagy. Június 18-i leváltása után hadosztályparancsnoka, Edward O. C. Ord dandártábornok vette át a hadtest vezetését. a XV. hadtest, parancsnoka William T. Sherman vezérőrnagy a XVII. hadtest, parancsnoka James B. McPherson vezérőrnagy a XVI. hadtest három hadosztályának kontingense, parancsnoka Cadwallader C. Washburn vezérőrnagy az Északkelet-Louisianai adminisztratív körzet kontingense, parancsnoka Elias S. Dennis dandártábornok a IX. hadtest John G. Parke vezérőrnagy irányítása alatt június közepén csatlakozott a hadjárathoz. A hadtestnek mindössze két hadosztálya maradt, mikor Kentuckyból a nyugati hadszínterre vezényelték, ráadásul mindkét hadosztályparancsnokát más feladattal bízták, meg, így a harcértéke kérdéses volt. A IX. hadtest a Jacksoni ütközetben már részt vett. A konföderációs csapatok A Mississippi hadsereg Grant második vicksburgi hadjáratának indulása idején kb. 30 000 katonával rendelkezett. Pemberton altábornagy nem állított fel hadtesteket, hanem öt hadosztályát közvetlen irányítása alatt tartotta, melyet William W. Loring, Carter L. Stevenson, John H. Forney, Martin L. Smith, és John S. Bowen vezérőrnagyok vezették. Joseph E. Johnston tábornagy Raymondban és Jacksonban gyülekező hadereje kb 6000 főt számlált. Johnston a saját maga irányította Nyugati adminisztratív hivatal erőit tudta felsorakoztatni, benne John Gregg dandártábornok, Peyton H. Colquitt ezredes, és William H. T. Walker dandártábornok dandárjaival. A második vicksburgi hadjárat összecsapásai A Grand Gulfi ütközet, 1863. április 29. Porter hét páncélozott csatahajót vitt harcba Grand Gulfban épült Ford Wade és Fort Cobun erődítményei ellen. A művelet célja a konföderációs ütegek elnémítása és utána McClernand XIII. hadtestének bárkákon való átkelése után a partszakasz ellenőrzés alá vonása volt. A támadás reggel 8 órakor kezdődött és délután fél kettőig tartott. A hajók 100 méteren belülre közelítették meg a konföderációs lövegeket és elhallgattatták Fort Wade alsó ütegeit. A felső részen elhelyezkedő Fort Cobun azonban lőtávjukon kívül maradt és folytatta a harcot. A USS Tuscumbiának fel kellett adnia a küzdelmet és átmenetileg a többiek is távoztak a bárkákkal együtt, miután belátták, hogy Grand Gulfnál nem lehetséges a partraszállás. Sötétedés után azonban visszatértek és tüzük fedezékében a szállítóhajók elhajóztak délre. Grant katonáit szárazföldön Coffee Pointig meneteltette, szállítóhajók pedig Grand Gulftól délre, a Disharoon-ültetvényen felvették a csapatokat a louisianai oldalon és Bruinsburgnél tették partra őket a mississippi oldalon. A 17 000 katona partraszállása az észak-amerikai történelem legnagyobb művelete maradt a Normandiai partraszállásig. A megérkezés után a szárazföld belseje, Port Gibson felé vették az irányt. A grand gulfi konföderációs győzelem ilymódon kárba veszett, hiszen nem tudta meghiúsítani Grant offenzíváját. A Snyder-magaslat 1863. április 29. - május 1. A szövetségi tengerészet és a hadsereg közös művelettel vette elejét annak, hogy a konföderációs erők visszavonuljanak Grand Gulfból. 1863. április 29-én délután támadást indítottak, színleg a Snyder-magaslat elfoglalása céljával. Valójában a támadás csak figyelemelterelő céllal bírt. Kidder Randolph Breese korvettkapitány nyolc naszáddal és Francis P. Blair, Jr. vezérőrnagy hadosztályát szállító tíz hajóval felnavigált a Yazoo-folyón a Chickasaw-holtág torkolatáig, ahol megálltak éjszakára. Másnap reggel 9 órakor egy naszád kivételével folytatták útjukat a folyón felfelé a Drumgould-magaslatig és lőni kezdték az ottani déli ütegeket. Harc közben a USS Choctaw több mint ötven találatot szenvedett el, de a legénység sértetlen maradt. Délután 6 órakor a csapatok elhagyták a hajókat és a Blake-töltés mentén megindultak az ellenséges ágyúk felé. Közelérve az egyik üteg lőni kezdte őket. Az előrenyomulás azonnal megakadt és pánik bontakozott ki a veszteségek láttán. Sötétedés után a csapatok visszaszálltak a hajókra. Május elseje reggelén megint kiszálltak a mocsárba, a tüzérség megint lőni kezdte őket és megint visszavonultak. A naszádok ágyúi délután 3 órakor felelni kezdtek, de a sötétség leszálltakor megszüntették a harcérintkezést. Sherman parancsot kapott, hogy csapatait vigye a Milliken-kanyarulathoz, így a különítmény visszatért a Yazoo torkolatához. Port Gibsoni ütközet, 1863. május 1. A Tennessee hadsereg a bruinsburgi átkelés után a Rodney-úton Port Gibson felé haladt előre, míg éjfél felé beleütköztek egy konföderációs helyőrségbe és három órán keresztül járőrharcokat vívtak velük. Hajnali három óra után a harc elcsendesült. Hajnalban az uniós csapatok továbbnyomultak a Rodney-úton és egy ültetvény útján át. Fél hatkor a John S. Bowen vezette konföderációs erők ismét megkísérelték megakasztani az előrehaladást és ebből egy ütközet bontakozott ki. Bowen csak négy dandárt tudott felsorakoztatni a két uniós hadtesttel szemben, így reménytelen létszámhátrányban küzdött. A szövetségi erők támadtak, a konföderációsok visszavonultak és új védelmi állásokat alakítottak ki többször a nap folyamán. Ez estig ismétlődött. Az ütközet világossá tette, hogy a Mississippi vonalát nem tudják tovább védeni és a szövetségi csapatok átkelőhelyét nem fenyegeti támadás többé. Grant ekkor döntés elé került. Eredeti parancsa szerint el kellett foglalni Grand Gulfot, majd ezt követően dél felé haladva egyesülni Banksszel és megostromolni Port Hudsont és csak annak elfoglalása után visszatérni Vicksburg alá. Ez azonban azt jelentette volna, hogy Grant a hozzá képest rangidős Banks irányítása alá kerül, így örömmel használta fel független működése megőrzésére azt az üzenetet, hogy Banks még a Red River mentén végzett művelettel van elfoglalva és pár napig még nem készül fel Port Hudson ostromára. Grantnek ennyi elég volt ahhoz, hogy megindítsa saját támadását Vicksburg ellen. Tudván, hogy a Washingtonnal való üzenetváltás nyolc napba telik, elküldte táviratát Hallecknek és elindult. A Willow Springstől délre fekvő Grindstone-gázló elfoglalása után a Pierre-holtág és a Big Black-folyó közti konföderációs erőket bekerítés fenyegette, ezért Bowen kiürítette Grand Gulfot és a legnagyobb gyorsasággal a Big Black egyetlen átkelőhelye, a Hankinson-komp felé igyekezett. Alig sikerült kimenekülni a csapdából. Grant szintén ezen az úton szándékozott észak felé haladni Vicksburg felé, de a kiküldött járőrök azt jelentették, hogy Pemberton védelme igen erős a várostól délre. Elhatározta, hogy elvágja a Jacksonból jövő utánpótlás vasútvonalát. Eddigre már Sherman hadteste is átkelt a folyam keleti oldalára, így a három hadtesttel három különböző úton indulva megtámadta a vasútvonalat. A XIII. hadtest az Edwards állomást, a XVII. hadtest Clintont, a XV. pedig Midway-állomást foglalta el az első kettő közt. Raymondi ütközet, 1863. május 12. Május 10-én Pemberton minden Jacksonba érkező erősítést 32 km-rel délnyugatabbra, Raymondba rendelt. John Gregg dandártábornok a szokásosnál nagyobb dandárja Port Hudsonból érkezett egy kimerítő menetelés után és másnap reggel útra kelt Raymond felé, ahova május 11-e délutánján érkezett meg. Május 12-én a dandár lesben állt a Fourteen Mile-pataknál portyázó szövetségi erőket várva. A portyázók valójában John A. Logan vezérőrnagy hadosztályának bizonyultak a XVII. hadtesttől. Gregg elhatározta, hogy harcolni fog az átkelőhelynél és ennek megfelelően helyezte el katonáit és tüzérségét. Logan közeledtekor a konföderációsok tüzet nyitottak és eleinte súlyos veszteségeket okoztak. Néhány északi megfutott, de Logan helyreállította a rendet és állták a sarat. A konföderációsok rohamát visszaverték, majd újabb szövetségi katonák érkeztek és a harc további hat órán át tombolt. Gregg létszámhátrányban levő erői feladták a küzdelmet és elhagyták a harc helyszínét. Az ütközetet ugyan elvesztették, de egy napra feltartóztatták a hozzájuk képest háromszoros túlerőben levő uniós kontingenst. Gregg Jacksonba való visszavonulásra kapott parancsot, ezért 8 kilométert húzódott vissza, Mississippi Springsig. Emiatt a Southern vasútvonal kikerült az ellenőrzése alól és megszakadt a Vicksburgbe vezető utánpótlási vonal. McPherson hadtestének győzelme ellenére a konföderációs erők zaklatták Grant jobbszárnyát, ezért újragondolta tervét. Mint megtudta, Joseph E. Johnston tábornagy egy pár napon belül Jacksonba készült, hogy erősítéseket vigyen és azt híresztelték, hogy P. G. T. Beauregard tábornagy is meg fog érkezni a hadszíntérre. Ilymódon a Tennessee hadsereg két tűz közé szorult volna. Elhatározta, hogy először a keletről érkező fenyegetéssel bánik el, ezért utasította Shermant és McPhersont Jackson elfoglalására. Jackson bevétele, 1863. május 14. Május 9-én Tennessee-ben Johnston utasítást kapott James Seddon hadügyminisztertől, hogy „menjen azonnal Mississippibe és vegye át a hadseregek fölötti parancsnokságot”. Mikor május 13-án megérkezett Jacksonba megtudta, hogy két hadtest közeledik a város felé és Greggnek mindössze 6000 fő áll rendelkezésére a védelemhez. Johnston elrendelte a visszavonulást, de Gregg addig akarta védeni a várost, míg a kiürítés befejeződik. Délelőtt 10 órakor már mindkét uniós hadtest megérkezett és harcba bocsátkozott. Az eső és egyéb tényezők miatt a szövetségi támadás csak 11 órakor bontakozott ki teljességében és lassan, de biztosan szorították hátra a védelmet. Délután Johnston tudatta Greggel, hogy a kiürítés megtörtént, szakadjanak el az ellenségtől és vonuljanak vissza. Az uniós csapatok így elfoglalták Jacksont és a Bowman-házban ünnepséget rendeztek, melyen Grant is részt vett. A város egy részét felgyújtották és tönkretették a vasúti vágányokat. Johnston visszavonulása hibának bizonyult, mert aznap estére már 11 000 katona állt volna a rendelkezésére.és másnap már 15 000. Mississippi állam fővárosának elvesztése jelentős csapást mért a Konföderációs morálra. A vasúti összeköttetés elvágása után Grant elhagyta a várost és Vicksburg ellen vonta össze csapatait. A champion hilli ütközet, 1863. május 16. Johnston a Canton-úton vonult vissza és utasítást küldött Pembertonnak, hogy hagyja el az Edwards-állomás környékét és támadja meg a szövetségieket Clintonnál. Pemberton és beosztottjai Johnston tervét veszélyesnek érezték és ehelyett a Grand Gulfból Raymond felé tartó uniós utánpótlás megtámadást határozták el. Május 16-án azonban Pemberton újabb hasonló értelmű parancsot kapott Johnstontól. Pemberton ekkor már két hadosztályával elindult és éppen a Raymond-Edwards úton haladt, oszlopának vége a Champion Hilltől pár száz méterre délre levő útkereszteződésben volt. Május 16-án reggel 7 óra tájban az uniós csapatok érkezésével megkezdődött a champion hilli ütközet. Pemberton erői a domb gerincén húzódtak védelmi állásba, arcvonalukkal kelet felé. A domb tetejéről Stephen D. Lee emberei mindent láttak, így észrevették, hogy a Jackson-út mentén szövetségi csapatok közelednek, a balszárny mögé kerüléssel fenyegetve. Pemberton átalakította védelmét és erői zömét balra helyezte át. A harc a Clinton-út mentén épült Champion-ház környékén kezdődött meg, ahol McPherson hadtestének három hadosztálya tüzérséggel kezdte lőni Carter L. Stephenson hadosztályát. Grant délelőtt 10 órakor érkezett a helyszínre és támadást parancsolt. Három órával később Stephenson katonáit kiverték állásából és elfoglalták a gerincet. A konföderációs erők rendezetlenül özönlöttek hátrafelé. McClernand hadtestének kevés eredményt hozó támadása a Raymond-Jackson úton fejtett ki lanyha nyomást, melyen a déliek menekülni tudtak volna. John S. Bowen hadosztálya megállította Stephensonék menekülését, ellentámadásba ment át és délután két órára visszafoglalta a Champion-domb tetejét. Mivel még mindig létszámhátrányban voltak, Pemberton a csak szórványos harcnak kitett Loring-hadosztálytól akart segítséget küldeni a dombra. Loring a vonalai előtti ellenség nagy számára hivatkozva ezt megtagadta. A McPherson hadtest így Grant parancsára délután négy órakor friss erőket vetett harcba és újra támadott. Mikor már látszott, hogy másodszor is elfoglalják a dombot, Loring megpróbált a balszárny segítségére sietni, mindössze Lloyd Tilghman dandárját hátrahagyva a Raymond-Jackson út és a Baker-patak hídjának tartására. Pemberton délután 5 órakor elrendelte a visszavonulást Baker-patak hídján keresztül. Késő délután a szövetségi erők megölték Tilghmant és elfoglalták a hidat, éjfélre pedig Edwards is uniós kézre került. Loring hadosztálya elszakadt a főerőtől és ahelyett, hogy megpróbálta volna átvágni magát Vicksburg felé, egy merész éjszakai meneteléssel megkerülte az uniós csapatokat és Johnston hadseregéhez csatlakozott. A maradék két konföderációs hadosztály visszavonult Vicksburgbe. A Big Black River hídja, 1863. május 17. Május 16-ról 17-re virradó éjszaka a konföderációs visszavonulás a Big Black River hídjához ért. Pemberton Bowent három dandárral a keleti part erődítményeiben való védekezésre utasította az üldözés megakasztására. McClernand három hadosztálya 17-én reggel elhagyta az Edwards-állomást. A csapatok rábukkantak a sáncok mögé húzódott déliekre és maguk is fedezékbe húzódtak, mikor a déli tüzérség lőni kezdte őket. Michael K. Lawler dandártábornok dandárja egy elvágott holtágból kirontva támadta meg John C. Vaughn dandártábornok tapasztalatlan kelet-tennessee-i dandárját. Kelet-Tennessee a Konföderáció azon része volt, amelynek kifejezetten uniós kötődése volt és ezt a szecessziós szavazásokon is érthetően kifejezésre juttatta. Zűrzavar tört ki és pánik harapózott el a déli egységek közt. A konföderációs csapatok a Big Blacken túlra két hidat használva vonultak vissza, a vasúti hidat és egy a folyó közepén veszteglő gőzhajón át vezető pallóhidat. Átkelés után a konföderációsok felgyújtották a hidakat a szövetségi üldözők előtt. A menekülők még aznap Vicksburgbe értek, de már kb. 1800 foglyul esett társukat nélkülözve. Az ilyesfajta veszteségeket létszámhátrányuk miatt nem engedhették meg maguknak. Vicksburg ostroma 1863. május 18. – július 4. A Tennessee hadsereg Vicksburg alá érve ostrom alá vette Pemberton erőit. Grant május 19-én és 22-én két rohamot indított a túl erősnek bizonyuló déli sáncok ellen. A másodiknál kezdetben McClernand szektorában értek el eredményeket, de végső soron 3200 fő veszteséggel visszaverték őket. Johnston azt az utasítást küldte, hogy Pemberton evakuálja a várost és mentse meg a hadseregét, de ő a biztonságos visszavonulást lehetetlennek találta. Johnston ekkor az ostromló erők megtámadását és az ostromzár feltörését kezdte tervezni. Jefferson Davis kérésére a Mississippintúli hadszíntér Grant feltételezett hadtápvonalának elvágásával igyekezett segítséget nyújtani Vicksburgnek. Június 7-én hajnal előtt Henry E. McCulloch dandártábornok dandárja rátámadt a Milliken-kanyarulatban felépített ellátóbázist és kórházakat védelmező tapasztalatlan néger dandárra. A kiképzetlen négereket McCulloch veteránjai súlyosan megverték, de teljes megsemmisítésük előtt feltűnt két uniós ágyúnaszád, melyek tüze elüldözte a támadókat. Grant hadtápvonala azonban ekkor már nem érintette a bázist, így elvágni sem lehetett az elfoglalásával. Grantnek a Johnston jelentette fenyegetés semlegesítésére egy hadosztályt a Big Black River hídjánál kellett tartani, míg egy másik folyamatosan felderített észak felé, egészen Mechanicsburg magasságáig. Június 10-ére a John G. Parke vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló IX. hadtestet Grant irányítása alá rendelték. A IX. hadtest lett annak a speciális feladattal megbízott erőnek a magja, mely Johnston Cantonban gyülekező erejét távol kellett tartsa az ostromtól. A kontingenst Sherman irányította, akit június 22-től Frederick Steele dandártábornok váltott fel a XV. hadtest élén. Johnston július 1-jén érte el a Big Black River vonalát, de halasztgatta a nehéznek ígérkező összecsapást Shermannel. Június 29-én a texasi lovasság megtámadta a Goodrich's Landing ültetvénytől nyolc kilométerre, felépített ellátóbázist. Az erőd védői megadták magukat, a texasiak pedig nekiálltak a zsákmányolt készleteket elszállítani, a gyapotbálákat pedig felégetni. Másnap uniós egységek érkeztek a környékre, melyek a készleteket vivő szekérkaravánokat kísérő lovasságtól visszafoglalták az erődöt. A zsákmány jól jött a konföderációs erőnek, de a célt, az uniós ostromot nem tudta feltörni. Július 4-én Theophilus H. Holmes altábornagy újabb támadást kísérelt meg a folyam nyugati oldalán, ezúttal Helena ellen. A cél a Milliken-kanyarulati tábor és Goodrich's Landinghez hasonlóan az volt, hogy az unió utánpótlási vonalát veszélyeztetve az ostrom felhagyására késztessék Grantet. A közel kétszeres létszámfölényben levő déli katonák több sikertelen roham után elfoglalták a külső erődített vonalat és a visszavonuló szövetségi erőknek pár ágyút is hátra kellett hagyniuk. A sikereket Holmes habozása miatt nem tudták elmélyíteni, így időt Benjamin Prentiss vezérőrnagy csapatai újraszervezésére. A USS Tyler ágyúnaszád tüzének támogatásával Prentiss elreteszelte az áttöréseket. Az elakadt támadást le kellett fújni, és a nyolcszoros veszteséget szenvedett konföderációs hadsereg dolga végezetlen visszavonult. Hat hétnyi ostrom után Vicksburg városának élelmiszerkészlete semmivé olvadt. A védőket először hetekig féladagra, aztán negyedre, majd nyolcadadagra fogták. Az állandó uniós bombázás miatt a lakosság földbe vájt barlangokban élt. Július 4-én Pemberton feltette a kérdést hadosztályparancsnokainak, hogy látnak-e esélyt a sikeres kitörésre. A nemleges válasz után úgy érzete, hogy nincs további lehetősége a harcra és szabad elvonulás fejében feladta a várost a felhalmozott fegyver-, lőszer- és ágyúkészletekkel együtt. A hadjáratok hatása Noha a konföderációs veszteség halottakban és sebesültekben viszonylag alacsony maradt (2872 fő a 3910 fő uniós veszteséggel szemben), a győzelemmel Grant Fort Donelson után a nyugati hadszíntér második konföderációs hadseregét is megadásra kényszerítette. Ez 29 495 fegyvert letevő katonát jelentett, melyek legtöbbjét kegyelemben részesítve szabadon eresztették. A szövetségi erők nagy mennyiségű tüzérségi löveget, puskát és lőszert zsákmányoltak. A hadjárat március 29-i kezdete óta 10 142 uniós és 9091 konföderációs halottat és sebesültet követelt. 1863 nyarán ez a vereség mindössze egy nap eltéréssel követett egy második nagy csapást. Július 3-án Robert E. Lee tábornagy pennsylvaniai offenzívája a Gettysburgi csata harmadik napjának katasztrófával felérő sikertelen támadásával kudarcba fulladt. Július 4-én a csillag-sávos lobogó ismét ott lobogott Vicksburg fölött. A függetlenség napján fegyvert letevő konföderációs katonák számára ez keserű vereséget jelentett. Az uniós katonák fegyelmezetten viselkedtek, a legyőzöttek közé vegyülve élelmet adtak nekik. Az élelemkészleteket ellenőrző és magasabb árakban reménykedő spekulánsok raktárait feltörték és tartalmukat az utcára hajigálták az éhezők számára. Grant bő húsz évvel későbbi visszaemlékezésében így írt: „A két hadseregbe tartozó emberek úgy barátkoztak, mintha legalább is azonos ügyért küzdöttek volna.” Ennek ellenére a hagyomány szerint az ellenséges érzelmek fennmaradtak, mivel a július negyedikei ünnepet Vicksburgben a második világháborúig nem tartották meg.[forrás?] Ezt az állítást megkérdőjelezi, hogy például 1907-ben megülték az ünnepet. A hadjárat legfőbb eredménye a Mississippi teljes hosszának szövetségi ellenőrzés alá kerülése volt. Ez július 9-én következett be, mikor a május 27-e óta ostrom alatt levő Port Hudson helyőrsége Vicksburg elestének hírére elvesztette hitét a további ellenállás értelmében és letette a fegyvert. A Konföderáció ezzel két részre esett és egy héttel később egy civil hajó St. Louisból kiindulva eseménytelen út után megérkezett New Orleansba a folyamon való végighajózás után. Lincoln elnök közzétette: „A Vizek ősapja ismét háborítatlanul éri el a tengert.” Megjegyzések eredetiben backswamp Kb. 200 méternyi medret a Vicksburg Katonai Nemzeti Park gondoz, hogy megőrizze Grant csatornájának kinézetét. Smith túl későn határozott így, mert egészsége tovább hanyatlott és pár héttel később meghalt. Ehhez néger rabszolgákat használt munkaerőnek. Tilghman Fort Henry ostrománál fogságba esett, melyet (érdemtelenül) szégyenteljesként értékeltek. Önbecsülése nem engedte ennek megismétlődését, így Tilghman kiemelkedő bátorsággal és lélekjelenléttel védelmezte a hidat, lehetővé téve a hadsereg maradékának biztonságba jutását. A dandártábornok vesztét egy ágyúgolyó okozta, mely egy lovat is megölt. Loring nyilvánvalóan nem engedelmeskedett Pembertonnak. Loring Mexikóban már alezredesi rangig vitte, mikor Pemberton még csak hadnagy volt, a polgárháborúban viszont egyetlen ütközet megvívása nélkül altábornagyi rangig emelkedett és a felettese lett. Pemberton ezenkívül északi származású volt és emberi gyengeségei is közrejátszottak alárendeltjei engedetlen magatartásában. A négerek a környékről összeszedett, vagy odamenekült rabszolgák voltak, akiket sebtében felfegyvereztek és a különösebb katonai tapasztalatot nem igénylő táborvédelemre használtak föl. 73511 Lovas A 73511 Lovas (ideiglenes jelöléssel 2002 YD3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián fedezte fel 2002. december 25-én. Johannes Thiele Johannes Thiele (Ratibor, 1865. május 13. – Straßburg, 1918. április 17.) német kémikus és egyetemi tanár. A Porosz Királyság részét képező Sziléziában született. Munkássága során különböző laboratóriumi technikákat fejlesztett ki a szerves vegyületek elszigetelésére. 1917-ben leírt egy eszközt, amivel meg lehet határozni a pontos olvadáspontot, ezt Thiele-csőnek nevezték el. Mohammed Nági Mohammed Nági (arabul ���� ����, nyugati átiratokban Mohamed Nagy), becenevén Geddo (���) (Damanhúr, Behejra, 1984. október 30.) egyiptomi válogatott labdarúgó. Sikerei, díjai 2010-es Afrikai Nemzetek Kupája győztes 2010-es Afrikai Nemzetek Kupája gólkirály és Aranycipő-díjas Angélica Celaya Angélica Celaya (Tucson, Arizona, Amerikai Egyesült Államok, 1982. július 9. –) amerikai színésznő és modell. Életpályája Az arizoniai Tucsonban született Guadalupe és Gerardo Celaya gyermekeként. 2003-ban a Telenovella szereplő kerestetik című valóságshow 2. évadában tűnt fel, ahol olyan társai voltak, mint Michelle Vargas, Erick Elías, Elizabeth Gutierrez és William Levy. Ugyanebben az évben debütált a Ladrón de corazones című telenovellában, mint Renata. 2010-ben az Alguien te mirában Evát alakította. 2012-ben szerepet kapott a Minden lében négy kanálban. 2013-ban az Alguien te mira után ismét együtt játszott Rafael Amayával, ezúttal az El Señor de los Cielosban. Érdekesség, hogy mindkét sorozatban megölte a Rafael alakította karakter Angélicát. 2014-ben őt választották Zed szerepére a Constantine-ban. Rafael Amaya a barátja, akit az Alguien te mira forgatásakor ismert meg. Filmográfiája Filmek, rövidfilmek Más Sabe El Diablo: El Primer Golpe (2009) .... Rene Cardona Dead West (2010) .... Gloria Valenzuela Edgar Floats (2010) .... Penny Kiss of Vengeance (2013) Egyéb Valóságshow - Telenovella szereplő kerestetik (2003) .... önmaga Cheyenne: Amor inmortal ( videoklip , 2008) Marco de Paula Marco de Paula (Sevilla, Spanyolország, 1977. április 22. –) spanyol színész. Élete Marco de Paula 1977. április 22-én született Sevillában. Karrierjét 1999-ben kezdte. 2005-ben a Hospital Central című sorozatban szerepelt. 2011-ben szerepet kapott az Esperanza del corazónban. 2012-ben a Rosa Diamante című telenovellában megkapta Junior szerepét. Filmográfia Televízió 1999: Cariño, cómo te odio 2000-2001: Nada es para siempre 2002-2003: Veinte tantos 2004: Arrayán 2005-2007: Hospital Central 2007-2008: Planta 25 2010: Valientes 2011-2012: Esperanza del corazón (Mexikói telenovella - Televisa) 2012: Rosa Diamante (Mexikói telenovella - Telemundo) 2013: Prohibido amar (Mexikói telenovella - TV Azteca) Filmek 2001: El secreto 2001: Juego misterioso 2003: Normalmente sospechosos Clark Ádám születésének 200. évfordulója (emlékérme) Clark Ádám születésének 200. évfordulója alkalmából kiadott arany emlékérme. „A világ legkisebb aranyérméje” nemzetközi gyűjtői program keretében jelent meg. A tervezésre felkért éremművészek pályamunkái közül ifj. Szlávics László alkotását választotta a szakértői bizottság megvalósításra. Az előlapon az érméken megszokott kötelező elemeken – Magyar Köztársaság felirat, értékjelzés, BP. verdejel, évszám – kívül díszítő motívumot nem alkalmazott a szokatlanul kis méretű emlékérmén a művész. A hátlapon Clark Ádám korabeli ábrázolások alapján készült, domborművű arcképének részlete, a mérnök neve, a születés és halálozás évszáma látható. A tervező kisméretű monogramja a téma oldal alsó részén, a perem közelében található. Érme adatai Kibocsátó: Magyar Nemzeti Bank Tervező: ifj. Szlávics László Gyártó: Magyar Pénzverő Zrt. Kibocsátás: 2011 . augusztus 14. Névérték 5000 forint Anyag: 999 ezrelék finomságú arany Átmérő: 11 mm Súly: 0,5 gramm Széle: sima Kibocsátott mennyiség: 10000 db Kizárólag prooflike minőségben készült. Forrás Magyar Nemzeti Bank. Harcban élve A Harcban élve (Homefront) 2013-as amerikai akció-thriller, melyet Gary Fleder rendezett, Chuck Logan azonos című regénye alapján. A forgatókönyvet Sylvester Stallone írta, a film főszereplője Jason Statham, James Franco, Winona Ryder és Kate Bosworth. A forgatást 2012. október 1-én kezdték el New Orleansban. A filmet 2013. november 27-én mutatták be az Amerikai Egyesült Államokban. Magyarországon november 28-án kezdték vetíteni a mozikban. DVD-n 2014. március 11-én jelent meg. A Metacritic oldalán a film értékelése 40% a 100-ból, ami 35 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Harcban élve 42%-os minősítést tart, 105 értékelés alapján. A film egy volt DEA ügynökről, Phil Brokerről (Jason Statham) szól, aki tízéves lányával egy kisvárosba költözik, hogy új életet kezdjen. Ám Phil nemsokára családjával együtt életveszélyes helyzetbe kerül, miután összeütközésbe keveredik a helyi könyörtelen drogbáróval (James Franco). Cselekménye Shreveport (Louisiana): Phil Broker DEA ügynök (Jason Statham) egy Danny T (Chuck Zito) által vezetett motorosbandába beépül. A motorosok elmennek az egyik helyi bárba, ahol metamfetamint főznek. Hamarosan a DEA megtámadja a bárt és Brokerről is kiderül, hogy közülük való, majd nagy lövöldözés alakul ki, mialatt Danny T és a fia, Jojo menekül. Broker elkezdi üldözni őket, és sikeresen letartóztatják Danny T-t, viszont Jojo öngyilkosságot követ el a rendőrökkel szemben. A feldühödött Danny T, amikor szállítják a börtön felé, bosszút esküszik Brokernak a fia halála miatt. Brokert zavarja a dolog, ezért feladja a munkáját. Két évvel később Broker és lánya, Maddy (Izabela Vidovic) egy kisvárosba költözik, ahol Maddy elhunyt édesanyja nőtt fel. Broker munkát ad egyik barátjának, Teedónak (Omar Benson Miller). Egy nap, miközben Maddy játszik az iskolaudvaron, egy Teddy Klum nevű osztálytársa elkezd kötözködni vele; A sapkáját elveszi, viccelődik vele, majd ellöki őt a földre. A lány kétszer kéri vissza udvariasan a sapkáját, de amiért a fiú nem értett a szóból, Maddy beleüt egyet a hasába és arcba rúgja, melytől betörik az orra. Brokert és Teddy szüleit behívatja az iskolába Susan tanárnő (Rachelle Lefevre). Susan elmondja Brokernak, hogy Teddy egy különleges igényű gyerek, miközben a szülei, Cassie (Kate Bosworth) és Jimmy (Marcus Hester), egy maréknyit sem törődik vele. Broker elmondja a tanárnőnek, hogy Maddyt őt tanította önvédelemre. A helyi seriff (Clancy Brown) megérkezik, és megpróbálja fenntartani a békét. Cassie azt mondja Jimmynek, hogy üsse meg Brokert, de Broker védekezik, mellyel elnyeri a tanárok, a városiak és a seriff figyelmét. Susan arra figyelmezteti Brokert, hogy a lányával legyenek óvatosak. Eközben a drogdíler, Gator Bodine (James Franco) rajta kap néhány tizenévest az ő üzleti területén bandázni. Azon az éjszakán Cassie, aki Gator nővére, elmegy a házához és arra kéri őt, hogy ijesszen rá Brokerre. A nőről az is kiderül, hogy súlyos kábítószer-függőségben szenved, és Gator a fő beszerzője. Néhány nappal később Brokert a benzinkútnál megközelíti és megfenyegeti Gator két embere (Stuart Greer és Owen Harn), akiket közelharcban sikeresen legyőz. A seriff később megállítja őt az úton, és megkérdezi tőle, hogy "mi történt?". Broker azt válaszolja neki, hogy "nincs miről beszélni", mivel nem csinált semmit az önvédelmen kívül. A seriff azt mondja neki, hogy rajta tartja a szemét, majd elhajt. A következő napon, miközben Broker lovagol Maddyvel, Gator betör Broker házába és ellopja Maddy kismacskáját és az egyik plüssállatát. Keresgél Broker személyes iratai között és rátalál egy fájlra, melyben a beépített Broker fotója van és elviszi. Ezután végigfut az aktán, és Gator rájön, hogy Broker felelős Danny T letartóztatásáért. Ő és a barátnője, Sheryl (Winona Ryder) továbbítják az információt Danny-ről, majd elküldik a bandájuk egy részének, hogy öljék meg Brokert. Később a háza körül brutális harc veszi kezdetét, melynek során Teedo-t lelövik, Maddy-t pedig elrabolják. Sheryl elviszi Gator területére Maddyt, ami miatt feldühödik. Közben Cassie megérkezik házához, és elmondja Gatornak, hogy a hírek szerint köze van a lövöldözéshez és az emberrabláshoz. Amikor rájön, hogy Gator rabolta el Maddyt, akaratlanul felkapcsolja a raktár villanyát, melytől lángokba borul Gator eddigi összes drogja, amit döbbenten néz végig. Gator véletlenül hasba lövi Cassie-t, mikor próbálja megmenteni a lányt. Broker megérkezik a helyszínre, de Gator elmenekül Maddyvel. Egészen egy hídig kezdi el hajszolni, melyet a seriff időközben elforgattat. Amikor Broker autója felborul a hídon, Gator megpróbálja őt lelőni, de a lányának sikerül elvonnia a figyelmét, így Broker könnyedén kiüti. Mielőtt úgy dönt, hogy Gatort fejbe lövi, észreveszi a lánya lehangolt arcát, ezért úgy dönt, hogy megkíméli Gator életét, azt mondván neki, hogy most mentették meg az életét. Ezt követően Sherylt és Gatort letartóztatják, míg Teedót és Cassie-t beviszik a kórházba kezelni. Broker meglátogatja a meglepődött Danny T-t a börtönben, azt mondván neki, hogy "várni" fogja odakinn. Radio Universo A Radio Universo a venezuelai Chino y Nacho duó ötödik nagylemeze. Megjelent 2015. június 23-án. Zeneszámok Me Voy Enamorando 3:35 Tú Me Quemas 4:29 Tartamudo 3:43 Cantinero 3:40 Marry Me 3:39 Vive La Vida 3:58 We Got The Power 3:40 Si Estoy Junto A Ti 3:49 Chica Ideal 4:21 Tu Amor, More, More 3:29 Simplemente Te Quiero 3:49 Devuélveme El Amor 13:45 Tú Me Quemas 3:42 Algo En Ti 3:22 Dentro De Ti 4:08 Chica Ideal 4:25 Marry Me 3:37 Me Voy Enamorando 3:55 Chillán Chillán város Chile, a VIII. (Bío-Bío) régióban, Ñuble tartományban. A város lakossága 161,953 fő a 2002-es népszámlálás alapján. Közigazgatási területe 511 km², 1580-ban alapították. Testvérvárosok Hamilton, Új-Zéland Mürzzuschlag , Ausztria Río Cuarto, Argentína Ludfordi Az ludfordi a ludlowi földtörténeti kor két korszaka közül a második, amely 421,3 ± 2,6 millió évvel ezelőtt kezdődött a gorsti korszak után, és 418,7 ± 2,7 millió éve ért véget a pridoli korszak előtt. Nevét a közép-angliai Ludlow kisváros közelében lévő Ludford faluról, illetve a Teme folyó felett átívelő Ludford Bridge-ről lapta. A korszakot és az ezt megalapozó rétegtani emeletet egy brit geológus-kutatócsoport (Charles H. Holland, James D. Lawson, Victor G. Walmsley, Dennis E. White) írta le 1980-ban. Meghatározása A Nemzetközi Rétegtani Bizottság az emelet alapját (a korszak végét) ezidáig nem határozta meg pontosan; Saetograptus leintwardinensis graptolita-biozóna közelében helyezkedik el. Az emelet tetejét (a korszak végét) a Monograptus parultimus graptolita megjelenése jelzi. Saint-Siméon (Seine-et-Marne) Saint-Siméon település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 901 fő (2015). Saint-Siméon Chailly-en-Brie, Chauffry, Choisy-en-Brie, Marolles-en-Brie, Saint-Denis-lès-Rebais és Saint-Rémy-la-Vanne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ludinica Ludinica falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Velika Ludinához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 27, közúton 33 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re északkeletre, a Monoszlói-hegység lejtőin, Katoličko Selišće, Gornja Vlahinićka és Moslavačka Slatina között, az azonos nevű patak partján fekszik. Története A község falvaihoz hasonlóan fejlődése a 18. század második felében, Mária Terézia uralkodása idején gyorsult fel. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Ludinicza” alakban szerepel. A 19. század elején rövid ideig francia uralom alá került, majd ismét a Habsburg Birodalom része lett. A falunak 1857-ben 56, 1910-ben 163 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 1993-ban Sziszek-Monoszló megyén belül megalakult Velika Ludina község, melyhez a falu is tartozik. A lakosság fogyásának oka elsősorban a gazdasági fejlődés feltételeinek a hiánya. A településnek 2011-ben 14 lakosa volt. Szczekocinyi vasúti baleset A szczekocinyi vasúti baleset 2012. március 3-án 20:57-kor következett be a lengyelországi Szczekociny közelében, amikor a TLK 31100 számú, Przemyśl Główny–Warszawa Wschodnia viszonylatban közlekedő intercity frontálisan ütközött az interREGIO 13126 számú Warszawa Wschodnia–Kraków Główny között közlekedő gyorsvonattal. A baleset 16 halálos áldozatot és 50 sérültet követelt. Az első hírek alapján a baleset okai közül az emberi mulasztást sem lehet kizárni. A sérülteket a częstochowai, a zawiercie-i, a sosnowieci, és a chałupki kórházakba szállították. Donald Tusk lengyel miniszterelnök, aki azonnal a helyszínre sietett, az utóbbi évek legsúlyosabb lengyel vasúti balesetének nevezte az esetet. Saint-Solve Saint-Solve település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 461 fő (2015). Saint-Solve Objat, Saint-Cyr-la-Roche, Vignols és Voutezac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nádalja Nádalja (szerbül Надаљ / Nadalj) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Szenttamás községben. Fekvése A Ferenc-csatorna mellett, Szenttamástól 14 km-re délkeletre, Temerintől 13 km-re északra, Bácsföldvártól 10 km-re nyugatra fekszik. Nevének eredete Neve a magyar nadály (= pióca) főnévből ered. Története Nádalja középkori település, amely a török hódoltság alatt elnéptelenedett és Csurogról és Dunacsébről telepítették be a 19. század elején. A Sajkásvidék része megszűntéig, 1873-ig. 1920-ig Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásához tartozott. A 20. század elején Nádalja lakosainak megközelítőleg 25%-a volt magyar nemzetiségű, később megfogyatkoztak, beolvadtak vagy a közeli magyar falvakba és városokba költöztek. A magyar nemzetiségűek száma ma sem annyi ahogy a népszámlálási adatok mutatják, hanem jóval több, mert sokan nem nyilatkoznak, jugoszlávnak vagy szerbnek vallják magukat. Híres emberek Itt született 1872 . október 14-én Tapavicza Momcsilló szerb nemzetiségű magyar sportoló, bronzérmes teniszben az 1896-os athéni olimpiai játékokon , valamint építész, az újvidéki Matica Srpska épületének tervezője Gilberto Alcalá Gilberto Alcalá (1963. július 25. –) mexikói nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve: Gilberto Alcalá Pineda. Egyéb foglalkozása: utazásszervezés. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Mexikói labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1997-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszéli. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2005-ben búcsúzott. Világbajnokság U17-es labdarúgó-világbajnokság Egyiptom rendezte a 7., az 1997-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bemutatta a nemzetközi résztvevőknek. 1997-es U17-es labdarúgó-világbajnokság --- Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Franciaországba a XVI., az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra, Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra, valamint Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. A selejtező mérkőzéseket a CONCACAF zónában vezetett. Amerika Kupa Kolumbia rendezte a 40., a 2001-es Copa Américalabdarúgó, tornát, ahol a CONMEBOL JB bírói feladatokkal bízta meg. Arany Kupa Az Egyesült Államok volt a házigazdája a 6., a 2002-es CONCACAF-aranykupa tornának, amit az Észak- és Közép-amerikai, valamint a Karib-térség labdarúgó-válogatottjainak írnak ki, ahol játékvezetőként szolgálta a labdarúgást. Konföderációs kupa 1999-ben Mexikóban volt a negyedik torna és a második, amit a FIFA rendezett. Olimpia 2004-ben Mexikó és Costa Rica adott otthont a Észak- és Közép-amerikai, Karibi Labdarúgó-szövetségek Konföderációja (CONCACAF) zónában rendezett olimpiai előselejtezőknek, ahol bíróként foglalkoztatta a kontinentális szövetség. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Bajnokcsapatok Kupája 2003-ban az Amerika/Karibi (CONCACAF) zóna bajnokának eldöntését szolgáló mérkőzéssorozatban játékvezetői szolgálattal bízta meg a kontinens JB-je. Ortenberg (Baden) Ortenberg település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 3419 fő (2014. január 2.). Közlekedés Vasút A településen halad keresztül a Schwarzwaldbahn vasútvonal. Corneliano d’Alba Corneliano d’Alba település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 2082 fő (2017. január 1.). Corneliano d’Alba Alba, Baldissero d’Alba, Guarene, Montaldo Roero, Monticello d’Alba, Piobesi d’Alba, Sommariva Perno és Vezza d’Alba községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Torroella de Fluvià Torroella de Fluvià település Spanyolországban, Girona tartományban. Torroella de Fluvià Sant Pere Pescador, Ventalló, Sant Miquel de Fluvià, Palau de Santa Eulàlia, Siurana, Riumors és Vilamacolum községekkel határos. Lakosainak száma 688 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Duchon Mátyás Duchon Mátyás (16. század – 17. század) evangélikus lelkész, költő. Élete Mosóci, nyitra megyei származású s Duchon Flórián lelkész édestestvére; Strasbourgban tanult, ahol doktori címet szerzett, és alkalmi költeményei által vált nevezetessé. Munkái De fugiendo papismo. Argentorati, 1628. (Defensio catechismi b. Lutheri disputationibus viginti et tribus absoluta. XXII.) Vultureni (Bákó megye) Vultureni falu Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Községközpont, közigazgatásilag 15 másik falu tartozik még hozzá: Bosia, Dădești, Dorneni, Ghilăvești, Godineștii de Jos, Godineștii de Sus, Lichitișeni, Medeleni, Nazărioaia, Reprivăț, Tomozia, Țigănești, Valea Lupului, Valea Merilor, Valea Salciei. Fekvése Bákótól légvonalban 33 km-re délkeletre fekvő település. Népesség A 2002-es népszámláláskor 2195 lakosa volt, melynek 96,96%-a román nemzetiségű volt. A népességből 97,15% volt görögkeleti ortodox. Všehrdy (Chomutov járás) Všehrdy település Csehországban, Chomutovi járásban. Všehrdy Droužkovice, Březno, Hrušovany, Nezabylice és Údlice településekkel határos. Lakosainak száma 156 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dürr Antal Dürr Antal (1889. – ?) válogatott labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban A Törekvés labdarúgója volt. Tagja volt az 1910–11-es idényben bajnoki bronzérmet szerzett csapatnak. Majdnem két méter magas volt és nem tartozott a született tehetségek közé. Szorgalmának, kitartásának köszönhette, hogy bekerült a legjobbak közé. A válogatottban 1916-ban egy alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1910–11 Líbia az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Líbia az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Bee Gees Golden Stelet Best 6 A Bee Gees Golden Stelet Best 6 a Bee Gees együttes Japánban megjelent EP lemeze. Kiek in de Kök Kiek in de Kök (alnémet nyelvjárásban Kukkants a konyhába) ágyútorony Tallinn óvárosában, a tallinni városfal része. Nevét arról kapta, hogy a torony védői be tudtak pillantani az alsóváros konyháiba. Az 1475-ben épült torony magassága 38 méter, a falak vastagsága 4 méter. A falakban IV. (Rettenetes) Iván 1577-ből származó ágyúgolyói láthatóak. Napjainkban a Tallinni Városi Múzeumnak a városfal történetét bemutató kiállítása látható benne. Története A torony építése óta több átalakuláson ment keresztül: a livóniai háborúk (1558–1583) idején részben lerombolták, és többször újjáépítették. A 16. és 17. században a két alsó szintet a földmunkák során elrejtették és a felső szinteken új lövőréseket készítettek. 1760-ra a torony harcászati szempontból feleslegesé vált, és egészen a 20. századig raktárként hasznosították. A 20. századi restaurálás során visszaállították a torony 17. századi alakját. Jelenleg egy állandó kiállítás helyszíne, amely Tallinn születését és felvirágzását mutatja be, illetve a 13–18. század legfontosabb katonai eseményeit. 1958-ig romos állapotban volt, ekkor kezdték el a felújítását. 1966–1968 között nagyobb átépítéseket végeztek a tornyon. Ekkor nyitották meg a földszinti bejáratot, valamint kiszélesítették az első emeletre vezető lépcsőt. Az átalakítást követően 1968-ban nyitották meg a toronyban a Tallinni Városi Múzeum kiállítását. 2008–2010 között felújították és megújították az ott található kiállítást. Nádas Sándor Nádas Sándor 1910-ig Neumann (Budapest, 1883. január 16. – New York, 1942. február 24.) újságíró, író, filmrendező, forgatókönyvíró. Életpályája Eleinte kritikákat és novellákat írt. Ezután A Nap rendőri riportere. 1907-ben elindította Pesti Futár című lapját. 1916-ban három Csehov-novella filmrendezője volt. 1939-ben elhagyta az országot, és az USA-ban telepedett le. Fuchs Jenő olimpikon közeli barátja. Művei Öreg szalámitolvaj Éjjeli muzsika Krisztina sorsa (regény, 1919) Operai angyalok A bolondok örökké élnek Akiért csak a kezet kell kinyújtani Parfüm és halszag. Uri és női vádlottak Otthon, édes otthon Külteleki muzsika (színmű, 1931) Nagy cipőben kisfiú (színmű, 1933) A redakció lánya (regény, 1934) Filmjei A bosszú Egy ismerős A botrányos műremek Saint-Suliac Saint-Suliac település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 925 fő (2015). Saint-Suliac Saint-Jouan-des-Guérets, La Ville-ès-Nonais és Saint-Père községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Seesbach Seesbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Heveny féregnyúlvány-gyulladás A heveny féregnyúlvány-gyulladás (appendicitis acuta) vagy köznapi nevén vakbélgyulladás valójában nem a vakbél, hanem annak féregnyúlvány (appendix vermiformis) nevű függelékének gyulladásos betegsége. A kórkép bármely életkorban kialakulhat és sürgős beavatkozást igényel. Általában a sebészi eltávolítása egyszerű és teljes gyógyulást hoz, kezelés nélkül azonban életveszélyes szövődményeket is okozhat (átfúródás, heveny hashártyagyulladás). Igen ritka esetekben spontán letokolódik, ami – legalábbis időlegesen – megakadályozza a gyulladás tovaterjedését. Történelem 1492 Leonardo da Vinci pontosan lefesti a féregnyúlványt. 1521 Berengario Da Carpi elsőként leírja a szervet. 1530 Vido Vidius megalkotja az appendix vermiformis elnevezést. 1711 Lorenz Heister leírja pontosan az akut appendicitist egy kivégzett bűnözőn. 1735 Claudius Amyand elvégzi az első sikeres appendectomiát egy gyermeken, akinek a lágyéksérvében egy tű szúrását követően gyulladt be a féregnyúlvány. 1767 John Hunter leírja az első gangrénás féregnyúlvány-gyulladást. 1812 John Parkinson először figyeli meg és írja le a faecalitot egy perforált appendixben. 1827 Francois Melier felveti az appendectomiát mint műtéti kezelési lehetőséget. 1839 Bright és Addison leírják a heveny féregnyúlvány tünettanát. 1848 Hancock elvégzi egy 8 hónapos terhes nő periappendicularis tályogja drénezését. 1880 Lawson Tait elvégzi az első appendectomiát, úgy, hogy már műtét előtt ismert a diagnózis. 1886 Reginald Heber Fitz a Harvard Egyetem professzora megalkotja az appendicitis fogalmát, amely sok más ajánlott kifejezés (epityphlitis, skolekoditis) ellenére meghonosodott. 1894 McBurney ismerteti az ileocaecalis rácsmetszés módszerét. Epidemiológia A népesség kb. 16%-a esik át az élete folyamán appendectomián. Az általános sebészeti beavatkozások közül 1% appendectomia. Az appendicitis minden korban előfordul, leggyakrabban 10 és 30 év között, csecsemőknél igen ritka (valószínűleg a vakbélbe való széles beszájadzás miatt), idős korban egyre ritkább. Nők és férfiak között az incidenciában (előfordulás) jelentős különbség nincs. Lányoknál fiatal korban valamivel gyakoribb, de ez felnőtt korban kiegyenlítődik. Az utóbbi években az incidenciája csökkenő tendenciát mutat, ez valószínűleg a jobb diagnosztikus lehetőségeknek tudható be. A szövődmények előfordulási aránya 20%, a mortalitás (halálozás) 0,01%. Magyarországon ma 100-110 beteg hal meg appendicitis miatt évente. Etiológia Etiológiája lényegében ismeretlen. Az alábbi okokat szokták felelőssé tenni: 1. Appendix lumen elzáródás: az esetek 60-85%-ban mutatható ki faecalith (koprolit, skyballa rög) ez röntgen képen 10% kimutatható idegentest, mint például szőlőmag, parazita, csont darab nyirokszövet hyperplasia, főleg fiatalokban gyulladásos vagy heges szűkület (strictura) daganat lenövések, megtörések 2. Haematogén szórás: kb. 40%-ban fordul elő felső légúti fertőzésekben lázas, kiütéses megbetegedések esetén 3. Lymphogén út 4. Közvetlen ráterjedés: szomszédos szervek gyulladásos folyamataiban Tünetek A vakbélgyulladás általában könnyen felismerhető, de még ma sincs olyan próba, vagy vizsgálat, amely teljes biztonsággal kimutatná a betegséget, néha – különösen előrehaladott állapotban – akár komoly kihívást is jelenthet a diagnózis felállítása. A típusos kórképre jellemző, hogy néhány óra alatt alakul ki, a panaszok változnak, és egy bizonyos sorrendben jelentkeznek. Hasi fájdalom: Lokalizáció: felső középső hastájéki (epigastrialis) vagy köldöktáji (periumbilicalis) , majd a jobb oldali csípőárok (fossa iliaca) . A fájdalom vándorlásának magyarázata, hogy kezdetben a féregnyúlvány feszülését a splanchnicus ideg közvetíti, ami egy zsigeri (visceralis) típusú fájdalom, így nincs jól körülhatárolva, később, amikor a gyulladás a hashártyát (serosa) eléri, akkor már jól lokalizált hasfali (parietalis) fájdalom marad. A féregnyúlvány rendellenes elhelyezkedése esetén a fájdalom helye változhat pl: jobb oldali kismedence, jobb bordaív alatt, epigastrialis, bal bordaív alatt. Jellege: progresszív, állandó, nem sugárzik ki. Fokozza: köhögés, mély légvétel, rázkódás, tapintás, mozgás. Enyhíti: hasi immobilisatio (kéz hasra szorítása), a jobb alsó végtag behajlítása, paradox módon átmeneti enyhülést okozhat a perforáció, ami viszont hamarosan életveszélyes hashártyagyulladáshoz vezet. Étvágytalanság Korai jel, de legtöbbször fájdalom után jelentkezik. Szinte mindig előfordul (magas szenzibilitás), de nem jellegzetes (alacsony specificitás) az appendicitisre. Hányinger, hányás A hányinger szinte mindig a fájdalom után jelentkezik. A hányadék kezdetben gyomortartalom, később epés lehet. Láz Kezdetben nincs, később jelenik meg. Leggyakrabban 38 °C körüli, ezt ritkán haladja meg. Hidegrázás és 38 °C feletti láz perforációt jelez. A hónalji és végbél közötti hőmérsékletkülönbség >0,5 °C (Lennander-jel). Tranzitzavar Hasmenés : általában gyerekeknél fordul elő, ha a féregnyúlvány a rectum vagy a vékonybelek szomszédságában van. Székrekedés : a tranzit lelassulása okozhatja. Ilyenkor hashajtót adni veszélyes (sőt tilos), mert elősegíti a perforációt. Fizikai vizsgálat Megtekintés bevont nyelv a has a légzőmozgásban kevésbé vesz részt enyhe meteorismus Tapintás A Dielafoy-triász jellemzi: Bőr hyperaestesia: a jobb oldali csípőárok (fossa iliaca) területén, nem korai tünet. Izomvédekezés: enyhe nyomással legyőzhető, mértéke a gyulladás mértékével általában arányban van. Ha deszkakemény has van, az már a hashártyagyulladás (peritonitis) jele. Has nyomásérzékenysége Direkt jel: a jobb oldali elülső-felső csípőtövis és a köldök között, valamint az ellenoldali csípőtövis között húzott egyenes és az egyenes hasizom külső széle által alkotott háromszög (Iacobovici-háromszög) nyomásérzékeny. Ennek a háromszögnek a szélein néhány kulcsfontosságú pontot írtak le: McBurney-pont: a csípőtövis és a köldök között húzott egyenes külső és középső harmad határán van. Ez általában a csípőtövistől 4–5 cm-re van, és megfelel a féregnyúlvány vakbélbe való beszájadzásának. Morris-pont: a csípőtövis és a köldök között húzott egyenes belső és középső harmad határán van. Lancz-pont: a két csípőtövis között húzott egyenes jobb oldali és középső harmad határán van. Ez megfelel típusos esetben a féregnyúlvány helyzetének. Sonnenburg-pont: a két csípőtövis között húzott egyenes és a jobb oldali egyenes hasizom szélének kereszteződése. Indirekt jelek: bizonyos próbákkal, műfogásokkal fájdalom provokálható, amelyek megerősítik az appendicitis diagnózisát. Legkönnyebben nyomásos vizsgálattal azonosítható be. Ha a helyi érzékenység kemény hasfalat okozó izomvédekezéssel társul, a műtét már halaszthatatlan. Ha a hasfal puha, de körülírt érzékenység tapasztalható, akkor további kiegészítő vizsgálatok segíthetnek felfedni a kórképet. Ezek: Blumberg-jel: a bal oldali fossa iliaca lassú, mély benyomásakor azt hirtelen elengedve a vakbéltájon fájdalmat jelez a beteg. Rovsing-jel: a bal oldali hasfélre gyakorolt nyomás esetén is ugyanitt fáj a has (feltételezhetően ez a vastagbélben visszafelé préselt levegő a caecumban feszülést okoz). Hendri-tünet (Mandel-tünet): a hasat bárhol ütögetve a caecum tájékon van a fájdalom maximuma. Alkalmazása hasznos, főleg azokban az esetekben, amikor az izomvédekezés miatt nehezen tapintható a has) Psosas(ágyék)-tünet: a féregnyúlvány hátracsapódása (retrocaecalis appendix) esetén a jobb oldali fossa iliaca benyomása után a jobb alsó végtag emelése fájdalmas köhögési jel: köhögésre fájdalom jelentkezik obturator jel: az alsó végtag hajlítása és befelé rotálása a jobb alhasban fájdalmat okoz, amelyet a musculus obturator internus közelében levő gyulladás és feszülés idéz elő Lancz-tünet: férfiakban a jobb oldali cremaster reflex és a jobb oldali fossa iliaca bőrreflex hiánya A hasizmok feszülése a gyulladásos terület felett (défense musculaire) Labor vizsgálatok A vérében megemelkedik a fehérvérsejtek száma (leukocytosis) : 10 000-15 000; 20 000 felett már valószínűleg perforatio vagy tályog alakult ki, vagy egyéb betegség van a háttérben. A vérképben a neutrofil és limfocita aránya >3,5. Balra tolt vérkép (a fiatal fehérvérsejtek aránya nagyobb). gyorsult vörösvértest-süllyedés emelkedett CRP enyhe pyuria (fehérvérsejtek a vizeletben) vagy haematuria (vörösvértestek a vizeletben) előfordulhat, amennyiben a gyulladt appendix az ureter vagy húgyhólyag mellett van. Képalkotó vizsgálatok Hasi ultrahang: patológiás kokárda, szabad hasüregi folyadék a jobb alhasban, féregnyúlvány falának megvastagodása (>6 mm), lumen kiszélesedése(>2mm), néha coprolith látható. Elkülönítő kórisme Az appendicitis tünetei szinte minden hasi betegséget utánozhatnak. Az ezektől való elkülönítés igen fontos, de elsődleges mindig a nem sebészeti betegségektől való elkülönítése. nyombélfekély ill. gyomorfekély átfúródása jobb oldali húgyvezeték kövessége. Merkel-divertikulum gyulladása (műtétkor kötelező ellenőrizni) sérvkizáródás (belső sérv is) hirtelen bélelzáródás a bélfodri erek trombózisa epekőürülés, eperoham, epehólyagperforáció nőknél méhen kívüli terhesség Kezelés A betegség kezelése legtöbbször műtéti: a gyulladt féregnyúlványt el kell távolítani (appendectomia). Ha a kezdeti szakaszban elvégzik, rutinműtétnek számít, de eltolódásával komplikációk léphetnek fel, amelyek közül a legsúlyosabbak az átfúródás (perforáció) és a féregnyúlvány körüli tályog vagy általános hashártyagyulladás kialakulása. Kehrling Béla Kehrling Béla (Szepesszombat, 1891. január 25. – Budapest, 1937. április 26.) teniszező, világbajnok asztaliteniszező, jéglabdázó, válogatott labdarúgó. Unokája Kisházi Beatrix asztaliteniszező. Pályafutása Édesapjának Óbudán volt gyára. 1909-ben az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett. Az Óbudai TE-ben kezdett sportolni. Fősportágain kívül indult atlétikai és a Tátrában bob versenyeken is. Teniszezőként 1911 és 1934 között a MAC teniszezője volt. 1912 és 1933 között a magyar válogatott, 1924 és 1933 között a Davis Kupa-csapat tagja volt. Részt vett az 1912-es stockholmi és az 1924-es párizsi olimpián, de mindkét alkalommal helyezetlenként zárt. 1914-ben nem hivatalos világbajnoki harmadik helyezett lett férfi párosban. 1925-ben és 1926-ban a wimbledoni tenisztornán férfi párosban harmadik lett. 1912 és 1933 között 34 magyar bajnoki címet szerzett. Asztaliteniszezőként 1911 és 1934 között a MAC asztaliteniszezője volt. Az 1926-os világbajnokságon csapatban aranyérmes, férfi párosban ezüstérmes lett. Labdarúgóként Az 1910–11-es idényben a 33 FC labdarúgója volt. 1911 és 1915 között a MAC csapatában szerepelt. Tagja volt az 1911–12-es, és 1912–13-as idényben bajnoki negyedik helyezést elért csapatnak. A magyar labdarúgó válogatottban négy alkalommal szerepelt 1914 és 1916 között. Jéglabdázóként A Budapesti Korcsolyázó Egylet jéglabdázója volt. Sikerei, díjai Teniszezőként Nem hivatalos világbajnokság 3.: 1914 (férfi páros) Wimbledon 3.: 1925, 1926 (férfi páros) Davis Kupa Európai Zóna 3.: 1929 (csapat) Magyar bajnok (34 alkalommal) egyes (16): 1912. 1913, 1914, 1920, 1921, 1922, 1923, 1924, 1925, 1926, 1927, 1928, 1929, 1930, 1931, 1932 férfi páros (12): 1913, 1914, 1920, 1921, 1922, 1923, 1926, 1927, 1928, 1930, 1932, 1933 vegyes páros (6): 1921, 1922, 1923, 1925, 1927, 1928 Fedett pályás magyar bajnok (8 alkalommal) egyes (3): 1923, 1924, 1932 férfi páros (2): 1923, 1924 vegyes páros (3): 1923, 1924, 1926 Nemzetközi magyar bajnok (4 alkalommal) egyes: 1931, 1932 férfi páros: 1932 vegyes páros: 1932 Magyar csapatbajnok (2 alkalommal) 1927, 1932 Szlovák bajnok egyes: 1920 Osztrák bajnok egyes: 1922 Német bajnok egyes: 1924 férfi páros: 1923, 1924, 1926 Asztaliteniszezőként Világbajnokság: aranyérmes: 1926 (csapat – Jacobi Roland , Mechlovits Zoltán , Pécsi Dániel) ezüstérmes: 1926 (férfi páros) Labdarúgóként Magyar bajnokság 4.: 1911–12, 1912–13 Díjai, elismerései A MAC örökös bajnoka Signum Laudis Halála Szívnagyobbodásban szenvedett. Tíz éven keresztül betegeskedett. A főváros Farkasréten díszsírhelyet biztosított a temetésére. A szertartás kezdetekor az ország valamennyi teniszpályáján gyászszünetet tartottak. Harcy Harcy település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 503 fő (2015). Harcy Bourg-Fidèle, Le Châtelet-sur-Sormonne, Lonny, Les Mazures, Murtin-et-Bogny, Renwez, Rimogne és Sormonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A hallgatag asszony A hallgatag asszony Richard Strauss vígoperája három felvonásban (eredeti címe Die schweigsame Frau, op. 80 TrV 265). Szövegét Ben Jonson A szótlan asszony (Epicoene or The Silent Woman, 1609) c. komédiája nyomán Stefan Zweig írta. Ősbemutatója a drezdai Semperoperben volt 1935. június 24-én. Magyarországon 1977. október 13-án az Operaházban mutatták be, az akkor „keletnémet” drezdai Állami Opera vendégjátékaként. Magyar produkcióban 2013. október 10-én hangzott el először Anger Ferenc rendezésében, Kocsis Zoltán vezényletével, a Művészetek Palotájában. Az opera három átkomponált felvonásból áll. Játékideje: I. felvonás: 53 perc, II. felvonás: 72 perc, III. felvonás: 50 perc. A mű története A Hugo von Hofmannsthal halála után új, állandó librettistáját Stefan Zweig személyében megtaláló Strauss első találkozásukkor, 1931. november 20-án lelkesen fogadta az író ötletét, hogy Ben Jonson vígjátéka alapján írja meg következő operáját. Zweig 1932 szeptemberében juttatta el a szövegkönyv első részét a zeneszerzőhöz, és 1933 januárjában a maradékot, szinte egyszerre Adolf Hitler kancellárrá választásával. Az író zsidó származása hatalmas problémát okozott a berendezkedő náci rendszerben a komponistának. Joseph Goebbels gyakori találkozásaik alkalmával érzékeltette, hogy a librettista személye nem szerencsés, bár az ősbemutató utáni betiltásról nem szólt. A drezdai próbák idején csak Strauss követelésére írták fel Zweig nevét a plakátokra, de ez elég volt ahhoz, hogy az operakedvelő Hitler távol maradjon a sikeres estétől, és csak egy további előadást tartottak. (Maria Cebotari betegségével [?] magyarázták a harmadik előadás elmaradását.) A zeneszerzőnek a rendszer iránti maximális lojalitása ellenére a második világháború végéig nem került újra színpadra a mű Németországban. (Németül Grazban [1935], Zürichben [1936] és Prágában [1937], olaszul a milánói La Scalában [1936] játszották 1945-ig.) A hallgatag asszonynak további jelentős kihatása volt a komponista életére. A német titkosszolgálat figyelte Strauss és Zweig levelezését, szakmai és emberi kapcsolatuk miatt Hitler utasította Goebbelst, hogy „egészségi okokból” mondassa le a komponistát a Birodalmi Zenei Kamara éléről, aki két héttel a premier után, július 6-án, első felszólításra megtette (csak július 13-án jelentették be). Szereplők Sir Morosus (basszus v. bariton) A házvezetőnője (alt) A borbély (bariton) K o m é d i á s o k Henry Morosus (tenor) Aminta, a felesége (koloratúrszoprán) Isotta (koloratúrszoprán) Carlotta (alt v. mezzoszoprán) Morbio (bariton v. basszus) Vanuzzi (basszus) Farfallo (basszus) Komédiások, szomszédok (vegyeskar) Hangszerelése 14 I. hegedű, 12 II. hegedű, 8–8 brácsa és cselló, 5–6 nagybőgő, 3 fuvola (a 3. piccolóra vált), 2 oboa, 1 angolkürt, 3 klarinét, 1 basszusklarinét, 4 kürt, 3–3 trombita és harsona, 1 basszustuba, üstdob, ütőhangszerek (3–4 játékos), harangok, cseleszta, hárfa. Színpadi zene: orgona, csembaló, trombiták, dudák, dobok Cselekménye Hely: London egyik elővárosa Idő: 1780 körül Szín: Sir Morosus szobája. Tágas, rendetlen tér, számos tárggyal, ami azt jelzi, hogy egy egykori tengerész lakik benne. Hajómodellek, lobogók, puskák, horgony, halcsontvázak, hajókötelek. Feltűnő, hogy az ajtókat vastag függönyök vagy zsákok takarják. I. felvonás Délelőtt.A házvezetőnő éppen takarít, mikor a borbély napi látogatására érkezik. Beszélgetésükre felébred Sir Morosus. Az ingerült nyugalmazott kapitányt nyugtatgatja a borbély, javasolja, hogy hozzon a házhoz egy csendes asszonyt. Ekkor érkezik meg Sir Morosus elveszettnek hitt unokaöccse, Henry. A nagybácsi örül előkerülésének, míg ki nem derül, hogy magával hozta új hazájából, Olaszországból azt az operatársulatot, melynek ő és felesége, Aminta is tagja. Henry maradhatna, de ő nem akarja hitvesét magára hagyni. A kiutasított lármás trupp hajlandó bosszút állni a velük való bánásmódért. A borbéllyal összebeszélnek, hogy álruhában bemutatnak neki közülük való hölgyeket, s a kiválasztott az esküvő után majd megkeseríti a volt kapitány életét. II. felvonás A következő nap délutánja.A házvezetőnő az alkalomhoz illő ruhát ad Sir Morosusra. Jön a borbély, magával hozva a vándortársulat beöltöztetett tagjait: Carlottát, Isottát és Amintát (Timidia néven) mint eladó lányokat, Vanuzzit papként, Morbiot jegyzőként. A bemutatáskor Carlotta és Isotta nem nyeri el Sir Morosus tetszését, de az előzetes megbeszélés szerint végtelenül „szende” Timidia leveszi a lábáról. Rögtön házasságot kötnek, az ifjú pár magára marad, Aminta/Timidia néhány meghitt perc után kimutatja igazi valóját: fúriaként tombol. Összetör néhányat a kapitány hajómodelljeiből, leszaggatja a zajvédő függönyöket. A „véletlenül” arra járó Henry menti meg tőle bácsikáját. Ágyba küldi az öreget, s Amintával magára maradva boldogan ölelik át egymást. III. felvonás Mielőtt a függöny felmegy kalapálás és dörömbölés hallatszik.Ugyanaz a szoba nagy rendetlenségben. A színtársulat munkásnak öltözött tagjai szöget vernek a falba, mások nagy robajjal ládákat, tükröt, különböző eszközöket hoznak le a lépcsőn és nagy reccsenéssel teszik le. Közben ritmikus kalapálás hallatszik a falon.„Timidia” átvette az irányítást a házban, korszerűsít. A nagyobb (zaj)hatás kedvéért egy beszélő papagájt is beszerzett. Mindennek tetejében énekleckéket is vesz, Henryt megtéve tanárául. A kétségbeesett Sir Morosus megmentésére a borbély érkezik a vándortársulat további beöltöztetett tagjaival: Vanuzzi mint főbíró, Morbio és Farfallo ügyvédként. A kapitány válni akar, de a „jogászok” ennek különböző akadályait látják. Végül mikor a házasság felbontására a legkisebb az esély, Henry megállítja a színjátékot, leleplezi bácsikája előtt a helyzetet, aki egészen megenyhül. Barátságosan elbúcsúzik a társulattól. Nem kifogásolja már az unokaöcs rangon aluli házasságát, amiért ki akarta tagadni az örökségből. Örül, hogy már nem az övé az ara. Dicséri a zenét, főleg azt a részét amikor véget ér. Leírhatatlanul boldog, hogy a házban újra nyugalom lesz. Diszkográfia Theo Adam (Sir Morosus), Eberhard Büchner (Henry Morosus), Jeanette Scovotti (Aminta), Annelies Burmeister (A házvezetőnő), Wolfgang Schöne (borbély) stb.; Szász Állami Zenekar, vez. Marek Janowski (1976–77) EMI 5 59873 2 és 5 66033 2 Tangai csata A tangai csata, vagy ahogyan néha nevezik, a méhcsata 1914. november 3-5 között zajlott a német és brit gyarmati erők között, a mai tanzániai Tanga kikötővárosánál. Ez volt az első világháború afrikai hadszínterének első nagyobb ütközete. A főleg indiai katonákból álló, nyolcszoros túlerőben lévő brit csapatok partraszállva próbálták meg elfoglalni a várost, de a Lettow-Vorbeck alezredes által vezetett gyarmati haderő - túlnyomórészt fekete aszkarik - háromnapos véres csatában visszaverték a támadást. Előzmények A Brit Kelet-Afrika (mai Kenya és Uganda) határától 80 km-re délre fekvő Tanga városa a kelet-afrikai német gyarmat egyik fontos kikötője volt, a Viktória-tavat (elvben) az Indiai-óceánnal összekötő Usambara-vasút végpontja. Az első világháború kitörésekor egy korábbi egyezmény értelmében az afrikai német gyarmatok semlegesek és tengerparti városaik nyílt kikötők lettek volna, de a szerződést az egyik fél sem vette komolyan. A Dar es-Salaam kikötőjében állomásozó német SMS Königsberg cirkáló brit hajókat támadott meg, az angolok pedig féltve saját szomszédos gyarmataik biztonságát előzetes csapásmérésben gondolkodtak és úgy vélték, hogy "úgy becsületes, ha figyelmeztetik a németeket, hogy az egyezségnek vége". Előbb csatahajókkal lövették volna Tanga kikötőjét, de aztán megváltoztatták a tervet és inkább partraszállás és megszállás mellett döntöttek. 1914. november 2-án a HMS Fox cirkáló horgonyt vetett Tangánál, kapitánya, Francis W. Caulfeild találkozott a város kormányzójával és egy órát adott neki a megadásra és a császári zászló bevonására. Távozása előtt tudni akarta, hogy el van-e aknásítva a kikötő; a kormányzó biztosította róla, hogy el van, bár valójában egy akna sem volt kihelyezve. Három órás várakozás után a német zászlót még mindig nem húzták le, így a cirkáló távozott, hogy elkísérje a megszálló, "Force B" erőket hozó 14 csapatszállító hajót. Ezalatt a német gyarmatvédelmi erők (Schutztruppe) és a város lakói felkészültek a támadásra. Tangát eredetileg csak egy századnyi bennszülött gyalogos (aszkari) védte, de a gyarmat katonai parancsnokának, Paul von Lettow-Vorbecknek sikerült vasúton Neu Moshiból további öt századot a helyszínre szállítani, így a védők száma kb. 1000-re nőtt. A csata lefolyása November 2-án Caulfeild kapitány elrendelte, hogy a kikötőt vizsgálják át aknák után, ami a következő napig eltartott. Eközben a "Force B" parancsnoka, Aitken dandártábornok megkezdte a partraszállást a kikötőnél és 4–5 km-re a várostól keletre. November 3-án estére az inváziós haderő a 27. hegyitüzérek és a faridkoti utászok kivételével már parton volt. Másnap délben Aitken elrendelte a bevonulást Tangába. Az előrehaladásuk gyorsan megállt azonban, amikor a város jól álcázott védői tüzet nyitottak rájuk. A déli-keleti kontingensnél dzsungelharc, a kikötői csapatok esetében pedig utcai harcok vették kezdetüket. A kikötőnél a kasmíri lövészezred gurkhái és a 2. lancashire-i ezred jól teljesített; behatoltak a városba, elfoglalták a vámházat és a "Deutscher Kaiser" szállodát és utóbbira felhúzták a brit zászlót. Ezután azonban előrehaladásuk megállt. Az inváziós haderő kevésbé jól képzett és felszerelt indiai zászlóaljai azonban rosszul viselték az ellenséges puska- és gépfegyvertüzet és tömegesen menekültek a csatából. A 98. gyalogosezred katonáit dühös vadméhek támadták meg és teljesen szétszaladtak. A későbbi brit propaganda szerint a németek csapdájáról volt szó, szándékosan botlózsinórokat erősítettek a méhkasokhoz. A 13. rádzsput ezredet annyira megrázta a 63. palamcottahi könnyűgyalogosok menekülésének látványa, hogy megtagadták a csatában való részvételt. A védekező aszkarik megsegítésére vasúton megérkezett az önkéntesekből álló 7. és 8. Schützenkompanie (lövészszázad). Az utóbbi lovasszázad volt, de hátasaikat Neu Moshiban hagyták. November 4-én késő délután Lettow-Vorbeck bevetette minden tartalékát, a 13. és 4. aszkariszázadot (utóbbi éppen akkor érkezett meg vasúton) utasította, hogy hangos kürtszóval és törzsi csatakiáltásokkal támadják oldalba a briteket. Az indiai csapatok meginogtak majd rendetlenül elkezdtek özönleni visszafelé. Az ellenség még mindig nyolcszoros létszámfölényben volt, ezért a németek óvatosak maradtak. Ehhez hozzájárult, hogy amikor kiadták a "gyülekező a táborban" kürtjelet, a katonák nagy része a Tangától néhány kilométerre nyugatra levő utolsó táborba vonult vissza, így a város teljesen védtelen maradt. Amikor Lettow-Vorbeck tudomást szerzett erről, visszarendelte a csapatait, de parancsait csak másnap reggelre teljesítették. Utóhatások Aitken dühöngött, de szétzilált csapatait nem tudta volna újabb rohamra vezényelni, ezért még 4-én este elrendelte a visszavonulást. A szállítóhajókra való visszaszállás közben a bit csapatok szinte valamennyi felszerelésüket hátrahagyták. Lettow-Vorbeck modern puskákkal fegyverezhette fel aszkarijait amihez 600 ezer töltényt is szerzett, ezenkívül 16 géppuskát és tábori telefonokat, és annyi egyenruhát zsákmányolt, amivel egy évig felruházhatta az egész Schutztruppét. November 5-én reggel a britek felderítő tisztje, Richard Meinertzhagen kapitány fehér zászlóval partra szállt, gyógyszert és Aitken levelét hozva, melyben a dandártábornok elnézést kért a kórház lövetése miatt. Tanga utcái halottakkal és sebesültekkel voltak tele, a német orvosok és afrikai segédjeik pedig "az egyenruhára tekintet nélkül" látták el a rászorulókat. Tanga sikeres védelme volt Paul von Lettow-Vorbeck első haditette a tanganyikai gyarmat sokéves védelme során. A britek számára a kudarc katasztrófával ért fel és A háború hivatalos történetében (Official History of the War) " a brit hadtörténet egy legjelentősebb kudarcaként" aposztrofálták. Brit oldalról az áldozatok 360 halottra és 487 sebesültre rúgtak, míg a Schutztruppe részéről 16 német és 55 aszkari esett el és 76-an sebesültek meg. A sebesült és fogságba esett brit tiszteknek Lettow-Vorbech becsületszavát vette, hogy nem harcolnak többé a háborúban, majd szabadon engedte őket. Dombelve Dombelve (1899-ig Zákopcse, szlovákul Zákopčie) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Csacai járásban. 2011-ben 1807 lakosából 1768 szlovák volt. Fekvése Csacától 8 km-re délnyugatra fekszik. Több hegyi telep tartozik hozzá. Története 1661-ben említik először. Plébániájat 1749-ben alapították. 1880-ban Ballestrem de Plawniowitz Ferenc gróf volt a falu kegyura. Vályi András szerint "ZAKOPCZE. Zakopesje. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Újhelyhez 6 mértföldnyire; határja hegyes, földgye sovány. " Fényes Elek szerint "Zakopcse, Trencsén vm. tót falu, ut. p. Csácsához keletre 1 1/2 órányira. Lakja 3384 kath., 10 zsidó. Kath. paroch. temploma derék, erdeje igen nagy; s benne sok gombát szednek. F. u. h. Eszterházy." 1910-ben 2774, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Csacai járásához tartozott. 2001-ben 2752 lakosából 2721 szlovák volt. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére épített római katolikus temploma. 9621 Michaelpalin A 9621 Michaelpalin (ideiglenes jelöléssel 1993 FT26) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az UESAC program körötében körült fölfödezésre 1993. március 21-én. Elnevezése Az aszteroida Michael Palin-ről, a Monty Python brit humortársulat tagjáról kapta megnevezését. Az aszteroida egyike a kisbolygóöv számos, személyekről elnevezett kisbolygóinak. Ezek között hat viseli a Monty Python tagjainak nevét: 9617 Grahamchapman 9618 Johncleese 9619 Terrygilliam 9620 Ericidle 9621 Michaelpalin 9622 Terryjones Lelkes Márk Lelkes Márk (Budapest, 1972. március 7. –) képzőművész, Cserny-díjas szobrászművész, a Villa Negra Művészeti Egyesület elnöke. Élete 1992 és 1997 között a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, Farkas Ádám növendékeként. 1997-ben szobrász és rajz-vizuális nevelés szakon szerezte diplomáit. 1997 és 1998 között a MKE-n mesterkurzuson vett részt. 2001-ben megalapította a Zalaszentgróti Szimpóziumot, melyet azóta éves rendszerességgel megszervez és koordinál, valamint állandó résztvevője. 2004-ben megalapította a Villa Negra Művészeti Egyesületet, melynek azóta is az elnöke. Közterületen látható alkotásai mellett számos díjat tervezett minisztériumoknak és önkormányzatoknak. Önálló alkotásait általában kőből készíti. Díjai 2012. Cserny-díj Kiállításai Egyéni kiállítások 1998 Budapest, Orosz Kulturális Központ 2000 Révfülöp, Tópart Galéria 2001 Debrecen, Mű-terem Galéria 2001 Biatorbágy, Faluház 2002 Csurgó, Városi Múzeum 2004 Budapest, Soroksár Galéria’13 2004 Budapest, Nemzeti Táncszínház 2007 Ráckeve, Keve Galéria 2010 Biatorbágy, Faluház Galéria – Mata Attila szobrászművésszel közösen Jelentősebb csoportos kiállítások 1994 Benczúr Klub, Budapest 1996 Nagyatád; Csurgó 1997 Marcali; Nagyatád 1998 Csurgó 1999, 2000 Zalaszentgrót 2001 Veresegyház 2001, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2013, 2014 Művésztelep záró kiállítás, Zalaszentgrót 2002 Tavaszi tárlat, Soroksár 2003 Művésztelep záró kiállítás, Keszthely 2005 Villa Negra Egyesület bemutatkozó kiállítása, Budapest 2006 Művésztelep záró és egyben v. Jubileumi kiállítás, Keszthely 2007 Soroksár Galéria’13, Budapest 2011 Villa Negra - Olof Palme-ház , Budapest 2012 Villa Negra és Pécsi barátai - Pécsi Galéria 2014 Villa Negra - Faluház, Biatorbágy 2014 Új Generáció - Galéria’13, Soroksár Köztéri alkotásai Plasztika - tölgy, Nagyatád (1996) Benedek Elek mellszobor - bronz, Budapest (1998) Lőrincz Ferenc mellszobor - bronz, Budapest (1999) Entz Ferenc dombormű és portré - bronz, pirogránit, Sümeg (2000) Török Flóris mellszobor - bronz, Budapest (2001) Petőfi Sándor - bronz, Budapest (2002) Gróf Széchenyi István mellszobor - bronz, Budapest (2003) Sárkányölő Szent György - kvarchomokkő, Szokolya (2003) Barátság - süttői mészkő, Zalaszentgrót (2005) Molnár Béla mellszobor - bronz, Etyek (2005) 1956-os emlékmű - süttői mészkő, alumínium, Zalaszentgrót (2006) Kölcsey Ferenc mellszobor - bronz, Budapest (2006) Turul - bronz, Etyek (2007) Karikó János mellszobor - bronz, Biatorbágy (2009) Szent-Györgyi Albert dombormű - bronz, Biatorbágy (2010) Gróf Széchenyi István mellszobor - bronz, Zalaszentgrót (2010) Meditáció - süttői mészkő, tardosi mészkő, Pécs (2011) Batthyány-kút - kő, bronz, Zalaszentgrót (2013) Szily Kálmán mellszobor - bronz, Biatorbágy (2013) Puccini mellszobor - bronz, Budapest, Magyar Állami Operaház (2013) Meditáció -süttői mészkő, tardosi mészkő, Feked (2014) Kitelepítési emlékmű -süttői mészkő, bronz, Biatorbágy (2014) Petőfi Sándor mellszobor - Biatorbágy (2015) Kientzheim Kientzheim település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 755 fő (2015). Kientzheim Ammerschwihr, Sigolsheim, Kaysersberg, Mittelwihr és Riquewihr községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Metróegerek A Metróegerek (eredeti cím: Tube Mice) angol televíziós rajzfilmsorozat, amelyet Sara Bor és Simon Bor írt és rendezett. A zenéjét Dave Moran szerezte. Az Egyesült Királyságban 1988. szeptember 5. és október 18. között a Children's ITV vetítette, Magyarországon az 1990-es évek elején az MTV 1 sugározta. Ismertető A főszereplő négy egér, akik Londonban az Oxford Circus metróállomásánál élnek. Borszörcsök Borszörcsök község Veszprém megyében, a Devecseri járásban. Fekvése Devecsertől 5 km-re északnyugatra, a Somlótól délkeletre. Története Borszörcsök Árpád-kori település. Nevét már 1288-ban említették az oklevelek Zurchuk néven. 1299-ben és 1317-ben a királynői birtok volt, ekkor Bors fibius Blasii de Zurchuk néven volt említve. A falu lakosainak megélhetését egykor nagyrészt a szőlőművelés jelentette. Az 1700-as évek végének összeírásai szerint tisztán nemesi hely volt. A falu határát a jobbágyfelszabadítás után felerészben még erdő borította, de ennek aránya a későbbiekben fokozatosan megváltozott. A 20. század elején Veszprém vármegye devecseri járásához tartozott. 1910-ben 901 lakosából 897 magyarnak, 4 németnek vallotta magát. Ebből 891 római katolikus, 8 izraelita volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 95,8%-a magyarnak, 17,4% cigánynak mondta magát (4,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 80,5%, református 1,8%, evangélikus 2,4%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 2,6% (9,2% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus temploma - A Becket Szent Tamás tiszteletére felszentelt középkori templomát a törökök lerombolták. Jelenlegi templomát, ennek helyén építették fel Szent Anna tiszteletére felszentelve. Amilly (Loiret) Amilly település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 12 680 fő (2015). Amilly Paucourt, Châlette-sur-Loing, La Chapelle-Saint-Sépulcre, Conflans-sur-Loing, Montargis, Mormant-sur-Vernisson, Saint-Germain-des-Prés, La Selle-en-Hermoy és Villemandeur községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gyöngyösi Zoltán Gyöngyösi Zoltán (Debrecen, 1991 –) magyar színművész. Életpályája 1991-ben született Debrecenben. 2012-ben Ady Endre Gimnáziumban érettségizett. 2012-2017 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2017-2018 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 2018-tól a Vígszínház színésze. Fontosabb színházi szerepei Vecsei H. Miklós: Kinek Az Ég Alatt Már Senkije Sincsen (Arany Szomszédja, Szákfy József, Arany János) - 2017/2018 Eisemann Mihály - Harsányi Zsolt - Zágon István: XIV. René (Alfonz Herceg, János Herceg Fia) - 2017/2018 Térey János - Papp András: Kazamaták (Tilinkó Árpád) - 2017/2018 William Shakespeare: III. Richárd (Ll. Gyilkos , Ll. Gyilkos ) - 2016/2017 Vecsei H. Miklós - Mihail Bulgakov: Iván, A Rettenet (Regős, Pjotr Puszta, Házmestertanonc) - 2016/2017 Carlo Collodi - Litvai Nelli: Pinokkió (Csendőr, Gazda, Léghajós) - 2015/2016 Agatha Christie: Váratlan Vendég (Jan Warwick, Jan Warwick) - 2015/2016 William Shakespeare: Szfentivánéji Álom (Zoló, Piramus) - 2015/2016 Szigligeti Ede - Vecsei H. Miklós - Kovács Adrián: Liliomfi (Kányai, Fogadós) - 2015/2016 Anton Pavlovics Csehov: Sirály (Szereplő) - 2015/2016 Filmes és televíziós szerepei Ketten Párizs ellen (2015) Aranyélet (2016) Tóth János (2017-2018) Szécs Szécs (románul: Orșova-Pădure) falu Romániában, Maros megyében. Története Görgényszentimre község része. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott. Népessége 2002-ben 171 lakosa volt, ebből 166 magyar és 5 román nemzetiségű. Claude Chappe Claude Chappe (Brûlon (Sarthe), 1763. december 25. – Párizs, 1805. január 23.) francia feltaláló. 1792-ben mutatta be társaival közösen fejlesztett, a gyakorlatban is jól használható szemaforrendszerét, ami hamarosan behálózta egész Franciaországot. Életrajz és az optikai távíró fejlesztése Chappe a franciaországi Brûlon-ban született, egy francia báró unokájaként. Papi hivatalt vállalt, ám kényelmes állását a francia forradalom idején elveszítette. Ekkor bátyjaival elhatározták, hogy terveznek egy jól használható szemaforos jeltovábbító rendszert. (Az ilyen rendszerek ötlete már az ókorban is felmerült, de sohasem valósult meg.) Claude bátyja, Ignace Chappe (1760-1829) a forradalom idején tagja volt a Törvényhozó Nemzetgyűlésnek, így az ő segítségével sikerült támogatáshoz jutniuk a Párizstól Lille-ig húzódó (kb. 200 km), 15 közvetítő állomásból álló vonal kiépítéséhez. A Chappe testvérek végső tervében a szemafornak két karja volt (ún. jelzők), melyeket egy keresztrúd (ún. szabályozó) kötött össze. Az ellensúllyal felszerelt, rácsos szerkezetű, feketére festett karok 4-10 méter hosszúak voltak, melyeket az őrházból két fogantyú segítségével mozgattak. A közvetítő állomásokat egymástól 12-25 kilométerre építették fel, és tetejükről távcsővel figyelték a szomszéd állomások jelzéseit. Mindegyik jelző hét pozícióban állhatott, a szabályozó pedig négyben, így összesen 196 különböző kombinációt lehetett beállítani rajtuk. A kombinációk nagy száma az ábécé kis- és nagybetűinek továbbításán kívül arra is lehetőséget adott, hogy a leggyakrabban használt szavak külön jelet kapjanak, ami sokat gyorsított az üzenetek átküldésén. 1792-ben küldték át az első üzenetet Párizs és Lille között. 1794-ben a szemafor vonalon keresztül egy órán belül értesültek a párizsiak arról, hogy a francia hadsereg visszafoglalta Condé városát az osztrákoktól. Ezek után újabb vonalakat építettek ki: például Párizs és Toulon között, és a rendszer más európai országok is használni kezdték. 1805-ben Claude Chappe Párizsban öngyilkosságot követett el, kivetette magát hotelszobájának ablakán. Oka betegsége és riválisai vádaskodása miatti depressziója volt: plagizálással vádolták, azt állítva, hogy a katonai szemafor rendszer valójában nem is a saját ötlete volt. (Halálakor már 2000 kilométernyi szemafor hálózat volt Franciaországban.) 1812-ben Chappe testvérei mozgatható szemaforos rendszert fejlesztettek ki, amelyet még a krími háború (1853-1856) idején is használtak. 1846-ban a francia kormány elkötelezte magát az új elektronikus távíró vonalak kiépítése mellett, ám az csak 1853-ban lépett véglegesen a szemafor rendszer helyébe. 1852-ben már 4800 kilométert tett ki a teljes hálózat, amely 555 őrház segítségével a 29 legnagyobb várost kötötte össze Párizzsal. Ekkorra már nemcsak államigazgatási célokra használták a távíróvonalakat, hanem a kereskedelmi, üzleti információk egy részét is így továbbították - a vonalak szinte teljes kihasználtsággal működtek. Az üzeneteket rejtjelezték, hogy a távírászok se elolvasni, se megváltoztatni ne tudják azokat. Érdekesség Id. Alexandre Dumas a Monte Cristo grófja című regényében nagyon jól mutatja be a Chappe-féle szemaforrendszert. (A gróf megvesztegette az alulfizetett kezelőt, hogy hamis üzenetet továbbítson.) Phungszu Phungszu (hangul: ��, handzsa: ��, latin betűkkel: pungsu) a kínai fengsuj, tudományosan geomancia koreai megnevezése és vonulata. Maga az elnevezés szó szerinti jelentése: „szél és víz”. Bár a nyugati világban maga a fengsuj a kínai kultúrával kapcsolatban került be a köztudatba, valóján Kína mellett a többi ázsiai országban, például Koreában és Japánban is fontosnak tartották már az elmúlt évszázadokban is. A phungszu, „gyógymód a földnek”, az akupunktúra alkalmazásához hasonlóan a föld pozitív pontjait próbálja meghatározni. Az épületek, sírok jó helyre téve szerencsét hoznak. A kedvező hely Koreában a phungszut elsősorban a paloták és buddhista kolostorok, templomok, valamint sírok megfelelő helyének kiválasztásakor alkalmazták. A hagyományos koreai társadalom szorosabb kapcsolatban állt a természettel, törekedtek arra, hogy harmóniában éljenek vele, ezért vélhetően a phungszu elveit gyakran figyelembe vették egy-egy család lakóhelyének építésekor is. Úgy tartották, ha szerencsétlen helyre telepednek le vagy oda temetkeznek, az több generáción keresztül balszerencsét hoz a klánra. A kedvező helyet (koreaiul � hyeol, kínaiul � xue) meghatározott szabályokat követve tudták megtalálni. Egy ilyet helyet geomanciai szakszóval üregnek, barlangnak nevezhetünk. Ennek megtalálásához a fő támpontokat a víz, a szél és a hegy adták, ezen kívül nagy befolyással volt erre a jin-jang elmélet is. Ha egy ilyen kedvező helyet sikerült meghatározni, azt elfoglalni, oda építkezni vagy temetkezni, akkor a család és leszármazottaik is jó szerencsére számíthattak. Nemcsak uralkodói vagy vallási építményekre, hanem közemberek házára és sírokra, vagy egész településekre is igaz volt ez. Víz A geomancia tudósainak felfogása szerint a földben található nedvesség az életenergia hordozója. Szabad szemmel nem biztos, hogy észrevehető, de a domborzat megfigyelésével meg lehet állapítani, hogy mely helyek bővelkednek nedves talajban, például dús növényzet alapján. A növények táplálása mellett a megújuló erőt hordozza magában. Ez a gondolat leginkább a sírok kiválasztásában tükröződik. A geomancia szerint, egy ilyen helyre temetett test is hozzájárulhat az elhunyt leszármazottainak szerencsés jövőjéhez. Az alapgondolat az, hogy az ember a testét a szüleitől, az őseitől kapja. Amikor egy szülő eltemetvén a földből megszerzi az ott összesűrűsödött életenergiát, továbbítja ezt a még élő rokonainak. Ezt a felfogást több fennmaradt klántörténet is megörökíti. A Koreai-félsziget minden irányból vízzel körülvett terület, hegyvidékes domborzata bővelkedik kisebb-nagyobb vízfolyásokban is. Egy kedvező hely kiválasztásának figyelmet fordítottak arra, hogy előtte vagy az előterében van-e vízfolyás, és ha van, milyen irányból érkezik és merre távozik onnan. Maga a hely nem lehetett teljesen nedves, de mindenképpen kellett lennie a környéken vízfolyásnak. A legkedvezőbb, ha jobbról és balról is körülölelték a területet. Fontos, hogy egy déli irányban folyó patak például ne legyen párhuzamos a hegyvonulattal, amely a kiválasztott helyet hátulról szegélyezi, illetve a kedvező helyről a kedvezőtlen irányban folyjon, megtisztítva ezzel a területet. Hegy A geomancia szaknyelvében a kedvező hegyet sárkánynak nevezik. A sárkány egy khtonikus, azaz a föld és víz jegyeivel, az alsó és középső világgal is kapcsolatban álló, gyakran ambivalens lény. A kínai (és keleti) hagyományban egy kígyószerű, négylábú hüllő, vonzó és jóságos. A helymeghatározáskor kedvezőtlennek talált hegyet egyszerűen csak hegynek nevezik. A megfelelő hegy kiválasztása is elsősorban racionális indokokon alapszik, hiszen egy sziklásabb hegyre sem lakóhelyet, kolostort építeni nem lehet, és abba temetkezni sem. Kínai és koreai geomanciai tankönyvekben találhatunk meghatározást arra, hogy mit is jelent a sárkány elnevezés. A Dili-Renzixhuezhi (������) Ming-korból származó szöveg szerint maga a hegy megjelenése emlékeztet egy sárkányra, vannak kisebb és nagyobb, látható és rejtett, hasonló és eltérő vonulatok. A hegy külső jellemzői alapján több típusba is sorolják a hegységeket. Több száz ilyen elnevezés ismert, ezeket gyűjtött például Murajama Csidzsun japán kutató (���� Murayama Chijun, 1891-1968) Korea phungszuja (����� Csószen no fúszui, Chousen no fuusui) című művében. Az elnevezések gyakran megszemélyesítések, amelyek meghatározhatják a hozzáállást is. A geomanciai irányelvek alapján talán ez a máig is legjobban észrevehető elem, elég csak a koreai nagyvárosokra, vagy a palotákra tekintenünk. A fővárosban található a Kjongbok-palota (��� ��� Gyeongbokkung) is, tőle északra a Pugakszan, délre a Namszan, keletre a Nakszan és nyugatra az Invangszan. A történelem során többször is lerombolták, és újra kellett építeni, mégsem változtattak az elhelyezkedésén. A koreaik phungszuba vetett mély hitét ismerve gyakoroltak pszichológiai nyomást rájuk a japán megszállók. A szöuli japán kormányzó rezidenciáját ugyanis a Kjonbok-palota elé építették fel, sugallva ezzel a koreai népnek, hogy a szerencséjük elveszett. Története A koreai történelem folyamán a különböző időszakokban más-más vallások, filozófiák, ideológiák mellett voltak, akik másként ítélték meg a phungszu fontosságát. Toszon szerzetes idejéig A Koreai-félsziget domborzati adottságai miatt az ott élő emberek mindig is szoros kapcsolatban éltek a természettel. Egy síkságon élő csoport körében nem feltétlenül fejlődhetett volna ki egy phungszuhoz hasonló hagyomány, de itt az emberek természeti és éghajlati viszontagságokra való ösztönös reagálása, azaz a napsütés, szél, víz, stb. által való lakhely-meghatározása már időszámításunk körül megjelenhetett Koreában. A kínai-koreai kapcsolatokra már a három királyság időszaka (���� ���� Samguk sidae, i.e. 57 - i. sz. 668) előtt is volt példa, valamint a koreai történelem egyik legfőbb írásos forrása, a Szamguk jusza (���� ����, Samguk yusa) is erre enged következtetni. Ebben olvasható ugyanis Thalhe király (�� �� Talhae, Silla negyedik uralkodója) története, aki cselhez folyamodik annak érdekében, hogy az általa kedvezőnek ítélt helyet megszerezze és ott építhesse fel lakhelyét. Toszon szerzetes idejétől Szedzsong királyig Szedzsong király (���� ���� Sejong daewang, uralkodott 1418-1450) uralkodásáig, azaz az 1450-es évekig egyre fontosabbá váltak a Toszon szerzetes által meghatározott elvek, ezt követve többször sor került a főváros elköltöztetésére is. Szedzso király idejétől a Silhak megerősödéséig Szedzso (�� �� Sejo, uralkodott 1455–1468) trónra kerülésétől a Silhak (�� ��) konfucianista vonulat megerősödéséig a phungszu továbbra is bevett és elfogadott gyakorlat volt. A fő ideológia eddigre már egyértelműen a konfucianizmus lett, de a konfuciánusok sem bírálták a phungszu gyakorlatát, mert az elhunyt szülő számára megfelelő sírhely kiválasztására való törekvésben a szülőtiszteletet, a konfuciánus tanítások egyik legfontosabbikát látták megnyilvánulni. A Silhak megerősödésétől a XIX. század végéig A Silhak-tudósok erősen támadták a phungszu hagyományát. Szélsőséges esetekben csalásokhoz folyamodtak az emberek, hogy az általuk kiválasztott kedvezőnek ítélt helyet megszerezzék, ezek akár perekhez is vezethettek. A tudósok szerint a koreai társadalomra káros befolyással volt a phungszu, a csalások, az erre áldozott nagy összegű pénzek, stb. miatt. A Silhak a gyakorlatiasabb tudást és természethez való hozzáállást támogatta, a mezőgazdaság fejlesztését és az ahhoz kapcsolódó gyakorlati tudás, technika elsajátítását sokkal fontosabbnak tartották. A japán megszállás ideje alatt (1910–1945) A japánok szintén széles körben alkalmazták a geomanciát, példa erre akár Nara és Kiotó elhelyezkedése. Valószínűleg tudatában voltak annak, hogy a koreaiak is mennyire fontosnak tartják, ezért lehetett a japánok számára egy pszichológiai fegyver, amikor a félszigetet megszállva bevezették a köztemetői rendszert és nem engedték a szabadon temetkezést. A phungszu elvei által kedvezőnek tekinthető helyre japán épületeket húztak fel, fontos geomanciai vonalakat pedig vasútvonalakkal kereszteztek. Ezzel a pszichológiai demoralizációval Japán tovább legitimizálhatta hatalmát. 1945 után A japán megszállás alól való felszabadulás, illetve a koreai háború után az ország romokban hevert. A koreai nép talpra állásra és modernizációra való törekvésének évtizedeiben pedig nem fordítottak nagy figyelmet a hagyományos kultúrára és felfogásra, a geomancia iránti érzékenység is halványulni kezdett. Csak az 1980-as éveket követően jelent meg a geomancia a kutatások területén, disszertációk témája lett, és napjainkig születnek tanulmányok a témával kapcsolatban. Helyzete a modern Dél-Koreában A megjelent kiadványok alapján is megállapítható, hogy napjainkban is vannak olyan kutatók, akik tudományos szempontból közelítik meg a phungszut, de a nyugati felfogáshoz hasonlóan, Koreában is többen tekintenek rá divatirányzatként, ami ma már főleg a belsőépítészettel és a szerencsehozás különféle lehetőségeivel foglalkozik, és egy egész klán, település vagy ország jóléte helyett egyéni célok érdekében alkalmazzák. 2010–2011-es magyar labdarúgó-ligakupa A 2010–2011-es Ligakupa a sorozat negyedik szezonja volt. A ligakupában a tizenhat élvonalbeli csapat vett részt. A nemzetközi kupasorozatokban szereplő négy csapat (Zalaegerszegi TE, Videoton, Győri ETO és Debreceni VSC) a negyeddöntőkben kapcsolódott be a küzdelmekbe. A címvédő a Debrecen gárdája volt, amely a 2010-es döntőben a Paksot győzte le. 2011-ben újra ez a két csapat jutott a fináléba, ám ezúttal a Paks diadalmaskodott. Dombi József (művészettörténész) Dombi József (Budapest, 1910 – Budapest, 1990) tanár, művészettörténész. Tanulmányai Tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett Gerevich Tibor professzor tanársegédjeként és doktorált Perugia (Perusia) ókori történetéből. 1933-34-ben a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt, ahol számos képzőművésszel került jó kapcsolatba (Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Jeges Ernő - az ún. római iskola). Munkássága Hazatérte után Budapest Székesfőváros Népművelési Intézeténél került alkalmazásba, mint titkár, számos utazást tett Itáliában. A második világháború után a Népművelésnél folytatta munkáját és óraadó tanárként is dolgozott. 1948-ban állásából elbocsátották, sokáig munkanélküli volt, majd az Eötvös Gimnáziumban taníthatott 1953-ig. 1953-tól az újonnan létesült Csepeli Jedlik Ányos Gimnázium tanára lett, 1958-tól az Apáczai Csere János Gimnázium vezető tanára. Művei Az 1950-es években kezdte el írni Művészettörténet című tankönyvét a középiskolások számára, amely először 1957-ben jelent meg és több kiadást ért meg. Jelentős igény lett 1959 után útikönyvek kiadására, melyeket a Panoráma Könyvkiadó jelentetett meg. Dombi József kezdetben lektorként és fejezetíróként működött közre Fajth Tibor Itália című könyvénél, később társszerzővé vált. Nápoly című útikönyve később jelent meg. Önálló munkája még a Múzeumok - Remekművek című képzőművészeti könyv, mely abban az időben még fekete-fehérben jelent meg. 1954-től haláláig a Budapesti Olasz Kultúrintézetben heti egy alkalommal - a hallgatók számára ingyenes - vetítettképes előadássorozatokat tartott az olasz művészetről magyar nyelven. 1966-tól 1974-ben történt nyugdíjazásáig a Budapesti Kirakatrendező és Dekoratőr Iskola igazgatója volt, ahol számtalan képzőművész dolgozott tanárként vagy tanult diákként, aki diákéveit követően vált művésszé. Fiáker A fiáker, fiákker francia-német eredetű szó, Szent Fiacrius nevéből származik, hozzánk német közvetítéssel jutott el. Személyfuvarozásra használt, általában kétlovas fogatú, rugós karosszériájú, könnyű kocsi, amelyre harmonikaszerűen leereszthető ernyő van szerelve. A fiáker elnevezés onnan ered, hogy Párizsban a szentről elnevezett szálloda (Hotel Saint-Fiacre) közelében várakoztak az első lovas bérkocsik. Európai városok kövezett utcáin való közlekedésre volt alkalmas, személyszállításra használták. A 20. század második felében a taxik szorították ki. A konflis egylovas fogatú, könnyű bérkocsi, egyetlen kétszemélyes utasüléssel, amelyet harmonikaszerűen leereszthető ernyővel szerelnek fel. Európai városok kövezett utcáin való közlekedésre volt alkalmas, személyszállításra használták. A 20. század második felében a taxik szorították ki. Forrás Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 1. o. ISBN 963-85773-9-8 564 Dudu Az 564 Dudu egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Paul Götz fedezett fel 1905. május 9-én. Mohor Mihály Mohor Mihály (angolul: Michael Mohor; ?? - New York?, ?) magyar és amerikai szabadságharcos, polgári foglalkozása: szíjgyártó mester. Élete Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején szíjgyártó mester Pesten, majd ugyanitt 1849 őszétől munkavezető az Országos Tüzér Főhadszer Hivatalnál, 1849-től Nagyváradon. Ugyanitt 1849. március 20-tól főhadnagy, majd százados. A szabadságharc bukása után emigrált, Amerikába került, New York-ban ő is aláírta azt a petíciót, amely elítélte Szedlák Mátyás Kossuth Lajos ellenes kirohanásait. 1852 márciustól 1853 májusig a weawertoni magyar szíjgyártó- és lőporüzemben dolgozott, hadfölszerelési cikkeket tervezett. A gyár bezárása után jól menő szíjgyártó üzemet működtetett New York New Orange városrészben. Az amerikai polgárháborúban századosi beosztásban teljesített szolgálatot az északiak oldalán. A polgárháború befejezése után visszatért a szíjgyártó mesterséghez. A hazatért emigránsok közül Dancs Lajossal levelezett. Beren és Lúthien A Beren és Lúthien eredetileg 2017-ben megjelent (Magyarországon Gy. Horváth László fordításában 2018-ban) J. R .R Tolkien által által írt be nem fejezett vagy elveszett szövegekből összeszerkesztett könyv. Tolkien fia, Christopher szerkesztette, és Allan Lee, a Gyűrük ura filmtrilógia egyik díszlettervezője illusztrálta. Beren és Lúthien története Beren először egy erdőben találkozott Lúthiennel, amikor az erdőben táncolt testvérével. Azután mindig nézte ahogy táncol, egyszer aztán megszólította és ekkor egymásba szerettek. Lúthien elvitte apjához,és Beren kérte, hadd menjen hozzá de a Király ezt csak akkor engedéjezné ha elhozna egy Szilmarilt Morgoth koronájáról. Beren elindult, de Tevildo macskahercegnél kellett hogy szolgáljon.Lúthien egy saját hajából készült varázs-alvó köpennyel kiszabadult apja fogságából, hogy megkeresse. Útközben találkozott Huan Kutyakapitánnyal, és tervet eszeltek ki, hogy kiszabadítsák Berent. Amikor odaért, egy csellel tudatta vele hogy ott van. Tevildónak pedig azt mondta, hogy megtalálta Huant haldokolva. De amikor odaértek Huan elbánt a testőrökkel és elvette tevildó nyakörvét. Visszamentek és kiszabadították Berent. Elmentek Melkorhoz és Lúthien álomba táncolta és elvettek egy Szilmarilt. Kifelé menet találkoztak a kapuőrrel, aki egy farkas volt, és leharapta Beren kezét a Szilmarillal együtt. Beren vissza akarta szerezni, de Lúthien meggyőzte hogy az apja biztos örömmel fogadja öket. Miután megmutatta levágott kezét, ez így is volt. Viszont megtudták, hogy a birodalomban portyázik Karkaras, aki leharapta Beren kezét. Mivel Beren ragazkodott hozzá, hogy megszerezze a királynak, levadászták és a Szilmarilt kiemelték félig elégett hasából. Szécsey János Szécsey János (Ráckozár, ma: Egyházaskozár, 1893. május 24. – Budapest, 1963. június 14.) metodista lelkész, szuperintendens. Családja Evangélikus családba született, eredeti családneve: Schmidt. Anyja a kaposszekcsői származású Brunn Klára, apja Schmidt János. Születése előtt három hónappal, 1893. február 25-én az édesapja elhunyt, míg édesanyját 10 éves korában, 1903-ban vesztette el. Édestestvére nem volt. Keresztszülei nevelték fel Ráckozáron. 1907-től kereskedőinas, majd segéd Pécsett. Az 1. világháborúban katona. 1924-ben vette feleségül Röhrig Erzsébetet (1895-1980), akitől három gyermeke született: Erzsébet, Lídia és Artúr. Egyházi szolgálatainak kezdetei Egyházi szolgálatainak gyökerei az 1910-es évekre nyúlnak vissza, a kaposszekcsői evangélikus gyülekezet idejébe. 1918-ban a községben ő lett a vezetője a helyi evangélikus gyülekezetben néhány évvel korábban kialakuló sváb hívő csoportnak, amely 1920 elején csatlakozott a metodista egyházhoz. Az így megalakuló, csaknem 20 fős kis gyülekezet vezetésével az egyház ekkor Szécsey Jánost bízta meg laikus (teológiát nem végzett) igehirdetőként. 1920-ban és 1921-ben a metodista összejövetelek vezetéséért két ízben is letartóztatták, fogdába zárták (Sásdon és Kaposszekcsőn). 1921 első felében Szécsey látogatta azokat a györkönyi és nagyszékelyi sváb hívő csoportokat, amelyek aztán ugyancsak a metodista egyházhoz való csatlakozás mellett döntöttek. 1921 augusztusában utazott el a frankfurti metodista Lelkészképző Szemináriumba, hogy megkezdje teológiai tanulmányait. Vele együtt utaztak ekkor Márkus József és Viktor Róbert is. 1924-ben John Louis Nuelsen püspök egyszerre szentelte fel diakónusnak és vénnek (lelkésznek). (Ekkor szentelte fel vénnek Emil Baumannt, Eduard Marqurd-ot és Löbel Jánost is.) Lelkészi szolgálata Szécsey János első szolgálati helye a Dombóvári Körzet volt, ahol 1941-ig szolgált. A körzeti munkássága már a felszentelését megelőző évben, 1923-ban megkezdődött. Egy évig Eduard Marquard németországi lelkésszel együtt látta el a körzetet, aki a németajkú gyülekezeteket gondozta. A dombóvári közösség 1926-ban kezdett egy 150 fős imaterem építésébe, az alapkőletételre május 4-én került sor, az imaházat már június 20-án felszentelték. A Dombóvári Körzet 1928-ban tartott Évi Konferenciát (éves egyházi közgyűlést), ami különleges egyháztörténeti eseménynek számított: első alkalommal adott otthont a konferenciának egy magyar anyanyelvű gyülekezet. Ugyancsak az ő szolgálati idejéhez köthető a Döbröközi Metodista Kápolna felépítése. Szécsey 1929 nyarán egy hónapra Svájcba utazott, hogy az imaházra külföldön is adományokat gyűjtsön. A gyűjtés hamarosan sikerrel végződött: 1930. november 9-én metodista kápolnát avattak a katolikus faluban. Különleges szolgálati ágként kiemelhető, hogy ugyanebben a községben Szécsey már az 1930-as években cigánymissziót folytatott. 1933-tól egy évig Szécsey János vezette a Pécs-Borjádi Körzetet is. 1941-ben a dombóvári búcsúünnepélyén az evangélikus és református lelkészek is jelen voltak. 1941-ben a fővárosba helyezték, ahol a Budapest II. Körzet és a Kispesti Körzet vezetésére kapott megbízatást. Önéletrajza szerint a holocaust idején a svájci metodista diplomatával, Carl Lutz-cal részt vett a zsidók mentésében. 1945-ben magyarosította nevét Szécsey-re. 1948-ban ő lett az utódja a disszidáló Tessényi János szuperintendensnek. Egyházvezetői szolgálatát 1956-ig, 63 éves koráig látta el, ekkor egészségügyi okokból vonult vissza. Utódja Hecker Ádám lett. Szécsey János 1963-ban halt meg. Sogo Nelson Sogo Nelson (1971. február 14. –) salamon-szigeteki nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása A Salamon-szigeteki labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 2002-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. DRG 99.73–76 sorozat A DRG 99.73–76 egy német keskeny nyomtávú gőzmozdonysorozat volt. A sorozatot 1928-ban és 1933-ban gyártották, majd 1945-ben selejtezték. Farkas Wellmann Endre Farkas Wellmann Endre (Marosvásárhely, 1975. május 22. –) romániai magyar költő, szerkesztő. Életpályája A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett 1993-ban, ahol az Ébredés című diáklap főszerkesztője volt 1990–1993 között, majd ugyanitt megalapította az 1996–1998 között működő Alterego irodalmi kört és folyóiratot. 1998 júniusában elvégezte a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium újságíró szakát, majd 2007-ben a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-néprajz szakán szerzett tanári oklevelet. Magiszteri tanulmányait a kolozsvári egyetem szociológia karán végezte, komplex kultúrakutatás szakon, 2008-ban. Már gyerekkorától fogva érdekelte Szőcs Géza munkássága, így egyetemi diplomadolgozatát verseiből írta, magiszteri disszertációjában közéleti-politikai karrierjével foglalkozott, ezeket alapul véve 2009-ben pedig Amikor fordul az ezred címmel jelent meg kettejük közös kötete, ami egy írói-politikai pálya kilencvenes évekbeli kordokumentuma. 1990 óta több magyar nyelvű sajtóorgánum munkatársa, közreműködője volt. 1997-ben a székelyudvarhelyi Príma Rádiónál, 1998-ban a nagyváradi Erdélyi Napló hetilapnál, 2000-ben pedig a Kriterion Könyvkiadónál dolgozott szerkesztőként. 2002–2004 között A Dunánál című kulturális-irodalmi folyóirat munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese volt Budapesten. 2005 óta az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy szerkesztője Kolozsvárott. 2007–2008 között[forrás?] az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület projektmenedzsereként dolgozott. 2009-től magyar irodalom szakos tanár Gyergyóalfaluban, ahol elindította és létrehozta a Faludyfeszt Irodalmi Fesztivált, ami két sikeres év után átalakult Kimenő Összművészeti Diákfesztivállá, melyen a mellett, hogy a diákok művészeti műhelyekben dolgozhattak, kortárs írókkal és költőkkel is találkozhattak. A 2010-es évek közepe óta pedig Budapesten és Rómában a magyar PEN Club kommunikációs feladatait látja el. Élt Nagyváradon és Kolozsváron, ahol Faludy Györggyel is baráti-tanítványi kapcsolatba került. Szülei orvosok. Húga, Farkas Wellmann Éva és anyai nagybátyja, Éltető (Wellmann) József is költő és tanár. Felesége Bonczidai Éva dramaturg, újságíró. Kötetei Adj esélyt (versek, Székelykeresztúr, 1992) Ikonkísértések (versek, Székelyudvarhely, 1992) Requiem élő dolgokért (versek, Székelykeresztúr, 1995) A lelkiismeret aluljárói ( Versek , Mentor kk., Marosvásárhely , 1997) A vágy visszakézből (versek, Erdélyi Híradó kk., Kolozsvár , 1999) Kulipendium (versek, Erdélyi Híradó kk., Kolozsvár , 1999) Könnyűrulett (Kísérleti regény, Erdélyi Híradó kk., Kolozsvár , 2000) Az Anna-érzés, avagy A bérgyíkos éjszakája (Concord Media, Arad; Irodalmi jelen könyvek , 2004) Szőcs Géza –Farkas Wellmann Endre: Amikor fordul az ezred. Beszélgetőkönyv és dokumentumgyűjtemény (Ulpius-ház, Bp., 2009) Lucius Domitius lázbeszéde. Válogatott és új versek (Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–Ráció, Kolozsvár–Bp., Előretolt helyőrség könyvek ; 2009) L. D. hagyatéka. Kr. u. 54. – Kr. u. 2012 (Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár, Előretolt helyőrség könyvek ; 2012) A római disznó (Orpheusz, Bp., 2016) Farkas-Wellmann Endre: Gyalu, a spíler ; Magyar Pen Club–Antropocentrum Kulturális Egyesület, Bp.–Gyergyóalfalu, 2018 Tagságai Tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Magyar Írószövetségnek, valamint alapító[forrás?] tagja a budapesti Fiatal Írók Szövetségének. Díjai Communitas alkotói irodalmi ösztöndíj (Communitas Alapítvány, 2005) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2010) Méhes György-díj (L. D. hagyatéka című verseskötetéért, Erdélyi Magyar Írók Ligája, 2012) Szilágyi Domokos-díj (Román Írószövetség, vers kategóriában L.D. hagyatéka kötetéért, 2013) József Attila-díj (2016) Az év legsikeresebb szerzője 2016 (Orpheusz Kiadó, A római disznó című verseskötetért, 2016) Megjegyzések Sajtóorgánumok: Látó, Helikon, Helikon – Serény Múmia, Előretolt Helyőrség, Az irodalom visszavág, Alteregó, Ébredés, Fiatal Fórum (Zabhegyező),[forrás?] Hargita Népe,[forrás?] Erdélyi Napló,[forrás?] Bihari Napló,[forrás?] Népújság,[forrás?] Gyergyói Kisújság,[forrás?] Székelyföld, Szabadság,[forrás?] 2000, Alibi,[forrás?] Parnasszus,[forrás?] A Dunánál, Irodalmi Jelen[forrás?] stb. Dőlési utóhatás A dőlési utóhatás (tilt aftereffect – TAE) a vonalak orientációjában érzékelt időleges változás hasonló, de nem azonos irányú vonalakra történt adaptáció után. Ezt a vizuális illúziót, utóhatást akkor tapasztaljuk, ha rövid ideig (kb. egy percig) koncentrálunk egy vonalas ábrára, aztán nagyon gyorsan ránézünk egy olyan képre, ahol az egyenesek majdnem ugyanolyan irányban állnak. Ekkor pár pillanatig úgy fogjuk látni, mintha a második képen a vonalak ellentétes irányba dőlnének. A jelenség leírása A következő képen egy csíkmintázat-sorozatot látunk. Először kb. egy percig koncentráljunk a bal oldali mintázatra, vagyis arra, amelyiken a csíkok az óramutató járásával ellentétes irányba dőlnek. (Úgy a legcélszerűbb, ha szemeinket a belső kör mentén mozgatjuk.) Így adaptálódunk az ábrához. Ezt követően nagyon gyorsan nézzünk rá a középső, függőleges csíkokat mutató ábrára. Ha az adaptáció sikeres volt, azt tapasztaljuk, hogy a második mintázat függőleges csíkjai az óramutató járásával megegyező irányba dőlnek. Mivel a jelenséget csak nagyon rövid ideig észleljük, ezt a folyamatot rögtön elvégezhetjük a jobb oldali ábrára vonatkozóan is. Ekkor szintén hasonló dolgot tapasztalunk: a tesztábra csíkjainak iránya látszólag eltart az adaptáló csíkok irányától, vagyis a függőleges csíkok most az óramutató járásával ellentétes irányba „mutatnak”. A jelenség magyarázata A TAE előidézéséhez elengedhetetlen, hogy az adaptor- és a tesztinger hasonló legyen, és így legalább részben átfedő neuronpopulációt aktiválhassanak. A különböző irányú vonalakat azonos orientációpreferenciával rendelkező kérgi sejtek kódolják a primer látókéregben . Ez egy adott neuroncsoport esetén kiegyenlített választ eredményez. (Vagyis pl. a függőleges ingert függőlegesnek látjuk.) Viszont egy bizonyos ingerhez (pl. az óramutató járásával ellentétes irányba dőlő vonalak) való alkalmazkodás esetén kifáradnak azok a sejtek, melyeket az adott inger aktivál és a legerősebb reakciót mutatják rá. Tehát az adaptor szelektíven és hosszabb időre lecsökkenti az érzékenységüket, így a válaszkészségük alacsonyabb lesz az adaptáció után: így kevésbé képesek válaszolni a függőleges tesztmintára. (A kifáradt sejtek között viszont vannak olyanok, amelyek a függőleges irányt részesítik előnyben.) Az érzékenység csökkenése a neuroncsoport szintjén a válasz ellentétes irányba való eltolódását eredményezi, ha az adaptálódott sejtek megint a függőleges tesztmintázattal kerülnek szembe. Ezért tűnik úgy, hogy a fizikailag függőleges irányú vonalak az óramutató járásával megegyező irányba látszanak dőlni. Mivel azonban a kifáradt sejtek nagyon hamar kipihenik magukat, az utóhatás csak egészen rövid ideig észlelhető. A dőlési utóhatásról úgy gondolják, hogy egyszerre több, hierarchikusan elhelyezkedő terület neuronjának adaptációja okozza. Erre bizonyítékként szolgál például az, hogy megfigyelések alapján a TAE specifikusnak mutatkozik az adaptoringer színére és térbeli frekvenciájára is, vagyis feltehetően a hatás létrejöttében szerepet játszanak olyan alacsonyabb szintű neuronok is, melyek orientáció-érzékenysége függ a színtől vagy a térbeli frekvenciától. Diego Colotto Diego Damian Colotto (Río Cuarto, 1981. március 10. –) argentin labdarúgó, jelenleg az Espanyol hátvédje. Karrierje Colotto pályafutását hazájában, az Estudiantesben kezdte. Első meccsét 2001. februárjában játszotta. Három év alatt 116 meccsen játszhatott, ezeken négy gólt szerzett. 2005-ben a mexikói Tecos UAG játékosa lett. Két év után egy újabb mexikói csapat, az Atlas következett karrierjében, ahol egy szezont töltött. 2008 nyarán szerződött a Deportivóhoz, 2,5 millió euróért. Októberben az ő két góljának, valamint Daniel Aranzubia fantasztikus védéseinek köszönhetően jutott tovább a Depor az UEFA-kupában, a norvég Brann ellen. Sokáig a Brann vezetett 2–0-ra, ám Colotto kétszer is betalált, így a végeredmény 2–2 lett. Ezután következett a büntetőpárbaj, ahol Aranzubia három tizenegyest is megfogott. Swanson Harp A Swanson Harp Company hárfák készítésével, javításával, restaurálásával foglalkozó amerikai hangszerkészítő cég. A vállalkozást 1989-ben alapította Carl Swanson hárfás és autodidakta hárfaépítő, valamint Patrick Dougal, aki korábban a Lyon and Healy hárfaépítője és munkavezetője (supervisor) volt. Elsődleges célként olyan hárfák építését határozták meg, amelyek könnyűek, szépek, ugyanakkor stabilak és nagy hangerővel rendelkeznek. Egyik példaképük Sébastien Érard volt. Első modelljeik az Empire és a La Scoula volt. Mindkettő 47 húros pedálhárfa, körte alakú (extended) rezonátortesttel. Az Empire modellt bronzból öntött, aranyozott, szfinx-szerű figurákkal díszítették, s teljesen vagy félig aranyozott változatban készült mahagóni, dió, ében vagy antik pácolással az 1810-es évek francia empire stílusában. A La Scoula egyszerű külsejű, de többféle pácolású. Később egy harmadik modellt, az Art Noveau-t is elkészítették, ami egyszerű pácolású, viszont dús faragások díszítik. Mindhárom modellnél szénszálas megerősítést kapott a nyak. 2000-ben Swanson bezárta az üzemét Joiletben (Illinois), és a vállalkozás székhelyét Bostonba tette át, Dougal pedig megalapította saját cégét, a PRD Harp Servicest. Ezt követően a Swanson Harp Loveland néven kifejlesztett egy 36 húros kampóshárfát. Érdekessége a hangszernek, hogy a rezonátortestet szénszálas anyagból formázták vékony (laminált) faborítással, de a rezonátorlap továbbra is vörös lucfenyőből készült. A cég napjainkban főleg hárfák javításával, restaurálásával foglalkozik. A Lyon and Healy modellek mellett régi, XX. század eleji Wurlitzler-hárfák felújítását végzik, s a használt hárfák kereskedelmének az egyik legfontosabb intézményévé váltak az USA-ban. Carl Swanson 1947-ben született. Tizenhat éves korában kezdett hárfázni, első tanára Lois Bonnermann volt. Élete meghatározó élménye volt egy Würtzler Arisztid által szervezett koncert, ahol Pierre Jametet hallotta játszani. Egyévnyi felkészülést követően Hartfordba ment a Hartt College-ba, ahol Würtzler lett a hárfaprofesszora. Würtzler feleségével, Barbara Pniewskával együtt látták el a hárfás zenekari feladatokat. Diplomaszerzés után három évig Pierre Jametnél tanult Párizsban, majd végül Bernard Zighera, a Bostoni Szimfonikusok első hárfása tanította. 1986-ban kezdett foglalkozni hárfaépítéssel független vállalkozóként. Rendszeresen publikál szakmai folyóiratokban. Würtzlerről és együtteséről, a New York Harp Ensemble-ről több meleg hangú megemlékezést publikált. Jamet lányának ösztönzésére zenetudományi kutatásokat is folytat. Összehasonlította Debussy Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára című művének kéziratát a Durand-féle nyomtatott kiadói változattal, s közel 300 eltérést tapasztalt. A mű általa sajtó alá rendezett változatát kiadta. A Harp Column szerkesztői 1999 novemberében a között a 70-80 ember között említették, akik a legjelentősebb hatással voltak a hárfa fejlődésére a XX. században. Ezt az adatot Roslyn Rensch is közli. Tangara xanthocephala A Tangara xanthocephala a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Johann Jakob von Tschudi svájci ornitológus írta le 1844-ben, a Callospiza nembe Callospiza xanthocephala néven. Alfajai Tangara xanthocephala lamprotis (P. L. Sclater, 1851) Tangara xanthocephala venusta (P. L. Sclater, 1855) Tangara xanthocephala xanthocephala (Tschudi, 1844) Előfordulása Dél-Amerikában, az Andok hegységben, Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 13 centiméter, testtömege 15-23,6 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel és ízeltlábúakkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 23.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. március 23.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 23.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 23.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 23.) (angolul) Albeus mester Albeus mester (? 1200-as évek eleje - Muhi csata, 1241) - IV. Béla hiteles összeírója. IV. Béla király őt bízta meg a Szent Márton monostor birtokainak összeírásával. Élete Megbízatásaiból és mesteri (magister) címéből következtetve jogtudó kanonok volt az esztergomi székeskáptalanban, aki 1233-ban honti, 1235-1240 között nyitrai, majd 1240-1241-ben esztergomi főesperes volt. Két alkalommal is járt Rómában: 1235-ben ő képviselte a Szentszéknél Róbert esztergomi érseket a garamszentbenedeki apát elleni perében, majd 1240-ben annak a küldöttségnek volt a tagja, amely IX. Gergely pápának megvitte Mátyás váci püspöknek esztergomi érsekké való megválasztásának hírét. 1241-ben a tatárok ellen vívott muhi csatában vesztette életét. Munkássága Pannonhalmáva többször került kapcsolatba: először 1233-ban, egy per kapcsán döntőbíróvá választották, másodszor pedig 1237 késő ősze és 1239 nyara között, amikor IV. Béla király Uros apát kérésének eleget téve azzal bízta meg, hogy írja össze a monostor összes, bármiféle jogcímen bírt birtokait és szolganépeit szolgálatuk szerint. Tuk Mrkopaljski Tuk Mrkopaljski falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Mrkopaljhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 35 km-re keletre, községközpontjáról 3 km-re délkeletre, a horvát Hegyvidék középső részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 39, 1910-ben 71 lakosa volt. A falu a trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. A falunak 2011-ben 4 lakosa volt. Nevada City Nevada City város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 3068 fő (2010). Nevada City Camptonville községgel határos. Népesség A település népességének változása: Issekutz Béla (farmakológus) Erzsébetvárosi Issekutz Béla (Kőhalom, 1886. január 31. – Budapest, 1979. július 31.) Kossuth-díjas farmakológus, gyógyszervegyész, tudománytörténész, az orvostudomány doktora (1952). A korszerű magyarországi kísérletes farmakológia úttörő egyénisége, a gyógyszervegyészeti kutatások iskolateremtő alakja. 1939-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-től rendes tagja volt. Élete Családja Örmény eredetű családja 1758-ban Mária Teréziától kapott nemességet, melyet Ferenc József is elismert és az erzsébetvárosi előnevet adományozta részükre. Édesapja dr. Issekutz Gyula törvényszéki bíró, édesanyja Zakariás Irma. Szülei az erdélyi Erzsébetvárosban születtek. Issekutz Hugó (1855–1915) farmakológus unokaöccse, ifj. Issekutz Béla (1912–1999) fiziológus és Issekutz Lívia (1918–1991) farmakológus apja. Iskolái Középiskolai tanulmányait a kolozsvári kegyesrendi gimnáziumban végezte és 1903-ban tett érettségi vizsgát. Orvosi oklevelét 1908-ban szerezte meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen. Már 1906-tól az egyetem gyógyszertani intézetében dolgozott Jakabházy Zsigmond vezetése alatt, előbb gyakornokként, később tanársegédként. 1914-ben Heidelbergben járt tanulmányúton, majd mint a gyógyszertan magántanára, 1919-től nyilvános rendkívüli tanára folytatta az oktatómunkát a kolozsvári egyetemen. A Szegedre költöző egyetemet követve 1921-ben megszervezte a szegedi Ferenc József Tudományegyetem gyógyszertani intézetét (tanszékét), amelynek a gyógyszertan nyilvános rendes tanáraként igazgatója (tanszékvezető tanára) lett. 1925–27-ben és 1936–37-ben az orvostudományi kar dékánja, az 1927/1928-as tanév második félévében az egyetem rektora volt. 1928-ban Berlinben és Hamburgban tett tanulmányutat. 1937-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen nevezték ki a gyógyszertan nyilvános rendes tanárává, s itt tanított 1962-es nyugdíjazásáig (időközben, 1951-ben az orvosi kar Budapesti Orvostudományi Egyetem néven önállósodott). Ezzel párhuzamosan 1937 és 1939 között az egyetemi gyógyszerismereti (farmakognóziai) intézet, 1939-től 1962-ig a gyógyszertani (farmakológiai) intézet igazgatója volt. 1943–1944-ben három féléven keresztül az orvostudományi kar dékánja, 1955–1962 között az orvostudományi egyetem tudományos rektorhelyettese volt. Munkássága Kutatásai középpontjában az alkaloidok (például atropin), a hormonok (pl. tiroxin) vagy hormonhatású polipeptidek (pl. inzulin), a görcsoldó és izgatószerek hatásmechanizmusának farmakológiai vizsgálata állt. Az atropinnal kapcsolatos hatásvizsgálatai során kimutatta, hogy a kvaterner ammóniumvegyületek segítségével mérsékelhető az atropinnak a központi idegrendszerre gyakorolt hatása, viszont az idegek közötti kémiai ingerületátvitel megbénításával növelhető a terápiás szempontból kedvező paraszimpatikolitikus hatás. Az inzulin endokrinológiai hatásmechanizmusának vizsgálata során bebizonyította, hogy növeli a májban a glikogén építését, vagyis gyorsítja a glikolízis folyamatát. A narkózissal, az emberi szervezet mérgekkel szembeni immunitásával és a hozzászokással, a rákos megbetegedések kemoterápiájával is foglalkozott. Farmakognóziai és gyakorlati gyógyszerészeti (farmáciai) munkássága is jelentős, behatóan foglalkozott a gyógyszerek értékmeghatározásával. A Chinoin gyógyszervegyészeti gyárral együttműködve több gyógyszer kifejlesztése fűződik a nevéhez: az atropinvizsgálatai során kifejlesztett görcsoldó Novatropiné (1917), a higanyos vizelethajtó Novurité (1927), a szintén vízhajtó Perpariné (1931, 1972-ben törölve a gyógyszertörzskönyvből) és a vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő Hypothiazidé (1959). Jakabházy Zsigmonddal 1913-ban írt famakognóziai tankönyve, majd 1951-ben írt farmakológiai-toxikológiai jegyzete évtizedeken keresztül alapvető egyetemi tankönyvnek számított a gyógyszerészképzésben. Először 1939-ben megjelent gyógyszerrendelési szakkönyvét 1969-ben leányával, Issekutz Líviával átdolgozta, s a később még három kiadást (1972, 1975, 1979) megért munka napjainkban is az orvostan- és gyógyszerészhallgatók, gyakorló orvosok és gyógyszerészek első számú gyógyszerészeti kézikönyve („az Issekutz”). Idősebb korában szívesen foglalkozott a hazai gyógyszerészet és farmakológia történetével, monográfiája jelent meg a két Jancsó Miklósról. Átfogó gyógyszerészet-történeti monográfiája 1970-ben jelent meg németül. 1948–1962 között tagja volt az Orvostudományi Közlemények szerkesztőbizottságának, 1948-tól az Acta Physiologica, 1958-tól a Therapia Hungarica szakfolyóiratok főszerkesztője volt. Társasági tagságai és elismerései 1939-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választották. 1948–1962 között az akadémiai Gyógyszerkutatási Bizottság, 1951–1953 között az V. (Orvosi Tudományok) Osztály elnöke volt. 1940-től 1962-ig az Egészségügyi Tudományos Tanács Gyógyszerkutatási és Törzskönyvezési Bizottságának elnöki tisztét töltötte be, majd az 1962-ben alakult Magyar Farmakológiai Társaság első elnöke, tiszteletbeli tagja lett. Több külföldi tudományos társaság beválasztotta tagjai közé, így 1921-től a Német Farmakológiai Társaság (Deutsche Gesellschaft für Pharmakologie), 1933-tól 1944-ig a bécsi biológiai társaság tagja volt. Tudományos eredményei elismeréseként 1952-ben Kossuth-díjat, 1962-ben Semmelweis Ignác-, 1963-ban Jancsó Miklós-emlékérmet kapott, 1971-ben pedig a Szegedi Orvostudományi Egyetem tiszteletbeli doktora lett. Főbb művei Néhány anyag lélekzésre való hatásának összehasonlító vizsgálata, Kolozsvár, 1911 A gyógyszerismeret kézikönyve, I–II. köt., Kolozsvár, 1913 ( Jakabházy Zsigmonddal ) A digitalis csoportba tartozó mérgek együttes hatásáról, Kolozsvár, 1913 A gyógyszerek synergismusáról, Kolozsvár, 1913 A digitalis hatás chemismusa, Kolozsvár, 1914 Kísérleti adatok a tetanus gyógykezeléséhez, Kolozsvár, 1915 A tropeinek és quaternaer ammoniumbasisaik hatásáról, Kolozsvár, 1916 A narkosis elméletei, Kolozsvár, 1918 A gyógyszerek rövid áttekintése, Budapest, 1926 Gyógyszerrendelés, Budapest, 1931 Gyógyszertan, méregtan és gyógyszerrendelés: Egyetemi tankönyv, Budapest, 1951 Bevezetés a kísérletes gyógyszerhatástanba és vizsgáló módszereibe: Gyógyszerkutatással foglalkozó vegyészek részére, Budapest, 1964 Id. Jancsó Miklós és ifj. Jancsó Miklós, a két orvostudós, Budapest, 1968 The chemotherapy of cancer, Budapest, 1969 Gyógyszerrendelés, Budapest, 1969 ( Issekutz Líviával ) Die Geschichte der Arzneimittelforschung, Budapest, 1970 Bikács Bikács (németül Wiekatsch) község Tolna megye Paksi járásában. Fekvése Pakstól nyugat-északnyugatra 15 km-re, Simontornyától 12 km-re délkeletre található. Megközelíthető a Szekszárdot Székesfehérvárral összekötő 63-as főúton. 1989-ig elérhető volt a MÁV 46-os számú Sárbogárd–Bátaszék-vasútvonalon; Bikács megállóhelynek falutól való nagy (kb. 2,5 km-es) távolsága miatt akkor megszűnt a forgalom. Történelem Történelmi feljegyzések szerint a Tolna megye északi határán fekvő Bikács község és környéke, vagyis a Sió és a Sárvíz medre, a mai Mezőföld vidéke már jóval a honfoglalás előtti évszázadokban létezett. Az őskori népek által otthagyott és megmaradt tárgyak, leletek után kutatva Wosinsky Mór, Tolna megye nagyhírű archeológusa az 1890-es években az akkor még meglevő külső majornál, a mára már megszűnt vasútállomás és a Sárvíz-csatorna közötti Marhaállás dűlő két dombján ásatásokat folytatott, ahol a kisebbik dombon többek között ujjnyi vastag szemcsés anyagú edénytöredéket, egy őrlőkövet és egy jáspis (féldrágakő) pengét talált. Később római kori, szürke edénytöredékeket, vastagabroncsos, vagy lelapított és karcolatokkal díszített edényperemeket és római mázas edénytöredéket is találtak. A jelzett hely nagyobbik dombján folyt ásatások alkalmával emberi csontváz mellett egy korongon készült nagyon jellemző kelta edényt és vaskarikát talált. A régész szerint nagyon valószínű, hogy egy nagy kiterjedésű kelta sírmező van a helyen. Bikácsról a Nemzeti Múzeumba került egy bronzból készült korongos csákány is, melyet a Vajta felőli akkori Felső legelőn találtak. Ezen kívül egy rézvéső, egy bronzkarperec töredéke, egy bronzból készült csüngődísz is előkerült. Továbbá Bikácsról egy honfoglalás, illetve egy népvándorlás-kori vaskengyel is került a Nemzeti Múzeumba. Az Újrét dűlő külső végén, mely az előbb említett marhaállási dombok nyúlványa, még az 1930-as években – vagy talán még ma is – különböző régi pénzérméket lehetett találni, melyek ugyancsak a Gordianus – féle római pénzhez tartoztak. A falutól északnyugatra elterülő községi–rét szélén emelkedő homokdomb oldalán – ahonnan régebben az építkezésekhez szükséges homokot szokták kitermelni – sok, állítólag a szabadságharcból származó emberi csontvázat, koponyát stb. vettek észre. A földből előkerült és felsorolt tárgyak, leletek bizonyítják, hogy Bikács és környéke már az őskorban is lakott terület volt. Az írott források azt mutatják, hogy a községet 1147-ben már hivatalosan feljegyezték. Bikács a törökök kiverése után 1720 és 1736 között lett újjátelepítve. A német származású telepesek a Hanságról, Moson megye, vagyis a Fertő tó környékéről jöttek. Őket Nagy Károly német-római császár telepítette be a 800-as években. A bikácsiak nem sváb származásúak, hanem egy bajor-frank törzs utódai. Ők tehát nem közvetlenül a német birodalomból jöttek. Az 1950-es évek elején még 1200 lakosa volt Bikács településnek. Az 1970-es évektől folyamatosan sorvadás, csökkenés figyelhető meg. Ma az 500 főt sem éri el a lakosok száma, ebből 102 fő nyugdíjas korú, de nincsenek munkahelyek sem. Voltak és vannak nagy álmok és nagy tervek, tettre kész emberek a településen, akik hisznek abban, hogy Bikács fellendülhet. Három sikeres európai uniós pályázatnak köszönhetően 2005-ben nagyot fejlődött a falu. A térségben egyedülálló fejlesztések valósultak meg, ami azt is bizonyítja, hogy ez a falu tenni, fejlődni és élni akar. A négy megvalósult beruházás: Bikács- Kistápéi út felújítása a kiszáradt tó felújítása, tóparti sétány kialakítása Bikács faluközpontjának, egyben főutcájának parkosítása, járda, sétány, kerékpárút és szabadtéri színpad építése. a játszótér megépítése A falu arculata megváltozott, átalakult. A tó, a park és a felújított útszakaszok alkalmassá teszik a települést az idegenforgalom, a turizmus számára. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 11,6% cigánynak, 4% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,7%, református 8,6%, evangélikus 11,2%, felekezeten kívüli 10,7% (23% nem nyilatkozott). Nevezetességek A falu büszkesége a barokk stílusú műemlék, evangélikus templom, amelyet nem régiben felújítottak. A jövőbeni tervek között szerepel tájház és sportcentrum kialakítása. Neves bikácsiak Itt született 1941-ben Galántai György képzőművész, az Artpool Művészetkutató Központ alapítója. Itt született Böröczky Kornél (1929-94, Kistápé) nemzetközi hírű vadgazdasági és vadászati szakértő. Heim Géza Vitéz báró san-martino del Carsoi Heim Géza (Nagyszentmiklós, 1888. április 20. – Budapest, 1942. március 3.) magyar királyi vezérőrnagy. Heim Géza a császári és királyi 46. gyalogezred (Szeged) főhadnagya 1916 május 8-án a Doberdó-fennsíkon San Martinónál az elöljárói parancsot megtagadva haditettet hajtott végre. A kapott parancs ellenére az aláaknázott és felrobbantott gránáttölcsért megszállta és nem vonult vissza. A helyszínen lévő József főherceg többször felszólította a visszavonulásra, majd személyesen ellenőrizve aztán igazat adott a főhadnagynak ugyanis a tölcsér feladása az arcvonal felbomlását eredményezte volna. József főherceg javasolta a sebesüléséből felépülő Heim Gézának, hogy folyamodjon a Katonai Mária Terézia-rendért. A rend káptalanja a kitüntetést megítélte és a renddel együtt nemességet és magyar bárói címet kapott "san martino del carsoi" előnévvel. A rend 180. promócióján IV. Károly király a következő lovagokat avatta fel 1917. augusztus 17-én: Willerding Rezső, Hospodor Eduárd, Novák Guido, Elisson Ottó, Scharitzer György, Dankl Viktor, Trallmann Ignác, Lutzschouning József, Zeidler Ewin, Artz Arthur, Kövess Hermann, József főherceg, Jacenka József, Szurmay Sándor, Hoffmann Péter, Tischler Frigyes, Wurm Vencel, Lukachich Géza, Prochazka Robert, Heim Géza, Prochazka Emil, Cumin Arthur, Banfield Gottfried, Glogovac Gojkomir. Ortovero Ortovero település Olaszországban, Liguria régióban, Savona megyében. Lakosainak száma 1576 fő (2017. január 1.). Ortovero Arnasco, Onzo, Vendone, Villanova d’Albenga, Albenga és Casanova Lerrone községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Perfect Day (Cascada-album) A Perfect Day a Cascada német együttes második stúdióalbuma. 2007. december 14-én adták ki. Kislemezek Az első kislemez az albumról a ”What Hurst The Most” című számhoz készült, (ami egy Rascal Flatts feldolgozás) és 2008. január 4-én jelent meg Németországban, mielőtt az új dalt Észak-Amerikában, Nagy-Britanniában és Svédországban kiadták. Az USA-ban a ”What Hurts The Most” felkúszott a listákon az 52. helyig, Nagy-Britanniában a 10.-ig, és Franciaországban elérték a 2. pozíciót a listákon. Németországban pedig a ”What Hurts The Most” a 9. helyen debütált. A második kislemez az albumról a ”What Do You Want From Me?” volt. 2008 nyarán ezt követte a ”Because The Night” feldolgozása. A Faded és a Perfect Day, negyedik és ötödik kiadott kislemezként csak az USA-ban jelent meg Kiadása Az első héten az Egyesült Királyságban a Perfect Dayból 50.000 példány kelt el. Azonban a második héten elkelt 100.000 példány. A szám ezután bekerült a Top 10-be. Az év végén az albumból már eladtak mintegy 239.000 példányt, és ezzel a 64. legnagyobb albuma lett az Egyesült Királyságban 2007-ben. Az albumból jelenleg több mint 1.000.000 példány van eladva világszerte. Az album 2008 március 4-én USA egy új fedelet és számlistát kapott, és elérte a 70. posztot az USA Billboard 200-on. Az album Ausztráliában 2008 március 15-én jelent meg. Október 20-án, az album volt esélyes egy brit Platinum Edition re-release-re. A holland változat az amerikai bónusz számokat is tartalmazza. Az album kapott keverni, hogy a negatív vélemény a legtöbb kritika a Sharon Mawer a Allmusic bírálta az ismétlődő jellegű, mondván: "Hogy lehet valaki tartani a lépést az ilyen dalokat egész track, nem beszélve egy teljes album, ha a pumpáló verte a könyörtelen és Horler, valamint a termelés, contrives, hogy minden dal hang azonosak? " Számlistája Európai / ausztrál változata " What hurts the most " "Runaway " "Who Do You Think You Are?" " Because the night " "I Will Believe It" " Perfect Day " " What do you want from me? " "Skater Boi" "Couldt it be you?" "He's All That" "Just like a Pill" "Endless Summer" "What hurts the most [Yanou a Candlelight Mix]" "Dream on Dreamer" " Faded " "Holiday" USA / kanadai verzió "What hurts the most" "Faded" "Holiday" "He's All That" "Perfect Day" "Dream on Dreamer" "Could it be you?" "Last christmas" "Because the night" "Who Do You Think You Are?" "What hurts the most?" "Runaway" "What hurts the most (Yanou a Candlelight Mix)" Japán verzió " What hurts the most " "Runaway" "Who Do You Think You Are?" "Last Christmas" " Because the night " " I will Believe" " Perfect day " " What do you want from me? " "Sk8er Boi" "Couldt it be you" "He's All That" "Just Like a Pill" " Endless Summer" " What hurts the most (Yanou a Candlelight Mix) "Runaway (DJ Yoshinori Remix)" " Everytime We Touch (Styles & Breeze Remix)" " Miracle (US Club Mix)" "Ready for Love (Cascada-dal) (Klubbingman Remix)" "What hurts the most (DJ Uto Remix)" Szingapúri dupla CD (papírcsomagolású verzió) CD I.: Az eredeti, 12 számos lemez CD II.: What hurts the most CD kislemez Premium Edition Web Release: Zoo Digital: Cat: ZDS 093 "What Hurts The Most" - (3:39) "Runaway" - (3:30) "Who Do You Think You Are" - (3:22) "Because The Night" - (3:26) "I Will Believe It" - (2:54) "Perfect Day" - (3:42) "What do you want from me" - (02:47) "Sk8er Boi" - (3:20) "Could it be you" - (3:44) "He's All That" - (3:06) "Just Like A Pill" - (3:22) "Endless Summer" - (3:24) "Dream On Dreamer" - (3:03) "Faded" - (2:48) "Holiday" - (3:15) "Last Christmas" - (3:52) "What Hurts The Most" (Yanou a Candlelight mix) - (03:53) "What Hurts The Most" (club mix) - (05:07) "What Hurts The Most" (Topmodelz remix) - (05:32) "What Hurts The Most" (2-4 Grooves remix) - (06:49) "What Hurts The Most" (Spencer & Hill Remix) - (06:57) "Runaway" (original mix) - (04:32) "Runaway" (Manox remix) - (05:39) "Because The Night" (original mix) - (05:32) "Because The Night" (A Hitmen remix) - (05:49) "Because The Night" (2-4 Grooves remix) - (05:45) "Because The Night" (Mondo remix) - (05:58) "I Will Believe It" (original mix) - (04:26) "Perfect Day" (club mix) - (05:16) "Perfect Day" (Digital Dog remix) - (06:04) "What do you want from me " (club mix) - (05:02) "What do you want from me" (DJ Gollum Remix) - (05:24) "What do you want from me" (DJ Cyrus remix) - (05:35) "What do you want from me" (S & H Project Remix) - (05:48) "He's all that " (original mix) - (04:43) "Just Like A Pill" (club mix) - (04:55) "Dream On Dreamer" (original mix) - (04:10) "Faded" (original mix) - (04:24) "Faded" (Dave Ramone Mix) - (05:48) "Faded" (Wideboys remix) - (06:07) Szecsel Szecsel, román nyelven Săcel, falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Fekvése Nagyszebentől nyugatra fekvő település. Története Szecsel, Feketevíz (Nigra Aqua) nevét 1319-ben említette először oklevél p. Feketewyz n éven. Későbbi névváltozatai: 1322-ben v. Feketewyz, 1330-ban Nigra Aqua, 1383-ban v. Feketewyz ~ Feketheuyz, 1507-ben, 1509-ben Schwarz Wasser, 1733-ban Szecsel, 1760–1762 között Szetsel, 1808-ban Szecsel vagy Feketevíz h., Schwarzwasser g., Csernadiá val., 1888-ban Szecsel (Schwarzwasser, Sacel, Szucsel), 1913-ban Szecsel. A Falu a Kácsik nemzetség tagjainak birtoka volt. 1319-ben az e nemzetséghez tartozó Talmácsi Corrardus fiai 1/3 részét sógoruknak: Kácsik nembeli Mihály fia Péternek adták, ha fiúörökösük nemléte esetében pedig felét ígérték neki. 1322-ben Corrardus fia Miklós a salgói uradalommal együtt cserébe Károly Róbert királynak adta, aki 1324-ben a salgói uradalmat Kácsik nemzetségbeli Farkas fia Tamásnak adta. 1330-ban már egyházas hely volt, plébánosáról ekkor plebanus de decanatu de Sebus ... Arnoldus de Nigra Aqua formában történt említés, lakossága ekkor valószínűleg szász volt. A trianoni békeszerződés előtt Szeben vármegye Szelistyei járásához tartozott. Albiac (Haute-Garonne) Albiac település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 205 fő (2015). Albiac Loubens-Lauragais, Caraman, Le Faget, Mascarville és La Salvetat-Lauragais községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Issekutz Lívia Dr. Issekutz Lívia, Küttel Dezsőné (Kolozsvár, 1918. november 30. – Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar orvos, gyógyszerész, farmakológus, egyetemi docens, Issekutz Béla (1886-1979) leánya. Élete, tanulmányai Issekutz Lívia Kolozsvárt született, 1918. november 30-án a híres Issekutz gyógyszerészfamíliába. 1941-ben végzett a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán, 1950-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett, a gyógyszerésztudomány kandidátusa 1961-ben lett. Férje dr. Küttel Dezső (1917–1991) volt. 1991-ben Budapesten hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik. Munkássága, tudományos fokozatai A SOTE gyógyszertani intézetében dolgozott: 1949–51 között gyakornokként, 1951–1961 között tanársegédként, 1961–1970 között adjunktusként, 1970–1978 között pedig docensként. Kurarin hatású szerek, ammóniumvegyületek és aminokretonok előállításával, farmakológiai vizsgálatokkal foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a narkóziséter és az oxidációs termékek toxicitásának vizsgálata területén. Művei Paraméciumok gázcseréje. Apjával közösen, Mat. és Term.tud. Értesítő, 1942 Kísérletek a kurarin hatású biszkvaterner ammóniumsók előállítására. Gyógyszerészdoktori értekezés (Bp., 1950) A narkóziséter és autooxidációs termékeinek összehasonlító vizsgálata. Kandidátusi értekezés (Bp., 1960) Az aether ad narcosim szennyezésének vizsgálata, Acta Pharmaceutica Hungarica (Bp., 1961) Gyógyszerrendelés (Issekutz Bélával, Bp., 1964, 4. átdolg. kiad. 1979) Sweet A Sweet, (vagy The Sweet) együttes 1966-ban alakult, a „glam rock” egyik legjelentősebb zenekara. Az együttes valamennyi tagja énekel, ami meghatározza a Sweet hangzásvilágát, vokáljait. Története Kezdetben a Nick Chinn – Mick Chapman szerzőpáros dalait adták elő, akik a kor más zenekarainak és szólistáinak is (pl. Smokie, Suzi Quatro, Mud) írtak jelentős dalokat. Leghíresebb korai dalok: Co-Co, Funny funny, Poppa Joe, Ballroom Blitz, Blockbuster stb. 1974-ben jelent meg talán legsikeresebb nagylemezük, a Sweet Funny Adams. A lemezre már saját szerzemények kerültek, a Chinn–Chapman páros már csak két dalt jegyez. Ezután következik 1975-ben a Desolation Boulevard, rajta a korszak egyik meghatározó szerzeményével, a Fox on the runnal. 1978-ban még egy nagy durranás, a Love is like oxygen dal, amely szintén sokáig szerepel a slágerlistákon. Alkohol és egyéb problémák miatt nemsokára megváltak Brian Connolly énekestől, és a három tag folytatta tovább. Connolly meghatározó éneke nélkül azonban már kevesebb sikert értek el, és így lezárult a zenekar „klasszikus” korszaka. 1997 februárjában meghalt Brian Connolly énekes (szívinfarktus), 2002 februárjában pedig Mick Tucker dobos (leukémia). Andy Scott gitáros folytatja a zenekar történetét, mai napig koncertezik a zenekarával Andy Scott's Sweet néven, és játsszák az 1970-es évek mára klasszikussá vált dalait. Diszkográfia Albumok (1982-ig) 1970 Sweet and Middle of the road (one side only) 1971 Gimme Dat Ding (one side only) (EMI Cat.no. MFP 5248) 1971 Funny How Sweet Co-Co Can Be 1972 The Sweet's Biggest Hits (válogatás) # 58 Ausztrália 1972 Poppa Joe (válogatás), (RCA, Olaszország ). 1973 The Sweet (1971–73 közötti kislemezekből készült válogatás, Egyesült Államok : The Sweet featuring Little Willy & Block Buster ; RCA/Bell, 1976-ban újra megjelent) 1973 Lo Mejor De The Sweet (válogatás), (RCA, Spanyolország ) 1974 Sweet Fanny Adams , #27 Anglia ; # 33 Ausztrália 1974 Desolation Boulevard , # 13 Ausztrália; # 25 Egyesült Államok 1975 The Sweet Singles Album (válogatás), (RCA, Ausztrália & Új-Zéland ); # 2 Ausztrália 1975 Strung Up (dupla live & stúdióalbum), # 9 Ausztrália 1975 Rock Concert (live), 1975 (RCA, Hollandia ) 1976 Give Us A Wink , # 27 Egyesült Államok; # 17 Ausztrália 1977 Off the Record , # 51 Ausztrália 1977 The Golden Greats (válogatás), (RCA/Capitol) 1978 Level Headed , # 52 Egyesült Államok; # 40 Ausztrália 1978 The Sweet (válogatás), (RCA/Camden) 1979 Cut Above The Rest , # 87 Ausztrália 1980 Water's Edge (amerikai cím: "Sweet VI") 1982 Identity Crisis Kislemezek 1971 Funny Funny – #13 Anglia – Egyesült Államok; #5 NSZK; #1 Hollandia; # 93 Ausztrália; # 2 Norvégia 1971 Co-Co – #2 Anglia; # 99 Egyesült Államok; # 1 NSZK; #3 Hollandia; # 42 Ausztrália; # 2 Norvégia 1971 Alexander Graham Bell – #33 Anglia; – Egyesült Államok; #24 NSZK; #38 Hollandia 1972 Poppa Joe – #11 Anglia; – Egyesült Államok; #3 NSZK; #1 Hollandia; # 70 Ausztrália; # 2 Norvégia 1972 Little Willy – #4 Anglia; #3 Egyesült Államok (1973-as kiadás); #1 NSZK; #7 Hollandia; # 65 Ausztrália; # 7 Norvégia 1972 Wig Wam Bam – #4 Anglia; – Egyesült Államok; #1 NSZK; #6 Hollandia; # 15 Ausztrália; # 6 Norvégia 1973 Block Buster – #1 Anglia; #73 Egyesült Államok; # 1 NSZK; #1 Hollandia; # 29 Ausztrália; # 3 Norvégia 1973 Hell Raiser – #2 Anglia; – Egyesült Államok; # 1 NSZK; #4 Hollandia; # 49 Ausztrália; # 5 Norvégia 1973 The Ballroom Blitz – #2 Anglia; #5 Egyesült Államok (1975-ös kiadás); #1 Ausztrália; # 1 NSZK; #4 Hollandia; # 2 Norvégia 1974 Teenage Rampage – #2 Anglia; – Egyesült Államok; # 1 NSZK; #11 Hollandia; # 10 Ausztrália; # 2 Norvégia 1974 The Six Teens – #9 Anglia; – Egyesült Államok; #4 NSZK; #7 Hollandia; # 48 Ausztrália; # 7 Norvégia 1974 Turn It Down – #41 Anglia; – Egyesült Államok; #4 NSZK; # 4 Norvégia 1974 Peppermint Twist / Rebel Rouser (Ausztráliában dupla „A” oldalas) – #1 Ausztrália 1975 Fox On The Run – #2 Anglia; #5 Egyesült Államok (1976-os kiadás); # 1 Ausztrália; # 1 NSZK; #2 Hollandia; # 2 Norvégia 1975 Action – #15 Anglia; #20 Egyesült Államok (1976-os kiadás); #2 NSZK; #6 Hollandia; # 4 Ausztrália; # 2 Norvégia 1976 The Lies In Your Eyes – #35 Anglia; – Egyesült Államok; #5 NSZK; #9 Hollandia; #14 Ausztrália; # 11 Norvégia 1976 4th Of July (Ausztrália) 1976 Lost Angels – #13 NSZK; # 74 Ausztrália 1977 Fever Of Love – #9 NSZK 1977 Funk It Up – #79 Egyesült Államok 1977 Stairway To The Stars – #15 NSZK 1978 Love Is Like Oxygen – #9 Anglia; #8 Egyesült Államok; #10 NSZK; #16 Hollandia; # 9 Ausztrália 1978 California Nights – #23 NSZK 1979 Call Me – #29 NSZK 1979 Big Apple Waltz 1980 Give The Lady Some Respect 1980 Sixties Man 1981 Love Is The Cure 1984 The Sixteens / Action 1984 It's… It's… The Sweet Mix – #45 Anglia 1985 Sweet 2th – The Wigwam Willy Mix – #85 Anglia Ludwig Binswanger Ludwig Binswanger (Kreuzlingen, Svájc, 1881. április 13. – Kreuzlingen, 1966. február 5.) svájci pszichiáter, pszichoanalitikus, pszichológus. Az egzisztencialista pszichológia egyik úttörője. Azonos nevű nagyapja, Idősb. Ludwig Binswanger volt a kreuzlingeni „Bellevue Szanatórium” alapítója. Otto Binswanger, a Jénai Egyetem pszichológia professzora a nagybátyja volt. Őt tartják a fenomenológiai pszichológia egyik legnevezetesebb alakjának, aki nagy szerepet játszott abban, hogy Európában és Amerikában ismertté váljon a fogalom. Életpályája Binswanger 1907-ben fejezte be orvosi tanulmányait a zürichi egyetemen. Együtt tanult és dolgozott korának olyan híres pszichiátereivel, mint Carl Gustav Jung, Eugene Bleuler és Sigmund Freud. Binswanger és Jung 1907-ben meglátogatták Freudot (ő idézett Binswanger nagybátyjának neuraszténiáról szóló munkájából is), akiről elismerően feljegyzi, hogy irtózik minden formaságtól és etikettől, valamint dicséri személyes vonzereje, egyszerűsége, nyitottsága és jósága miatt. Ők ketten életre szóló barátságot kötöttek: Freud Binswanger betegségét 1912-ben „kiváltképpen fájdalmasnak” tartotta, Binswanger pedig 1938-ban menedéket adott Freudnak Svájcban. Binswanger tagja lett a korai „Freud csoportnak”, amelyet Jung vezetett Svájcban, de egész életében küzdött azzal, hogy megtalálja a pszichoanalízis helyét saját gondolatvilágában – a pszichoanalízisről és klinikai pszichológiáról 1921-ben írt cikke csak az egyik bizonyítéka ennek a harcnak. Később hatással volt rá az egzisztencialista filozófia (különösen az első világháború után) Martin Heidegger, Edmund Husserl és Martin Buber művein keresztül, így végül kialakította saját egzisztencialista-fenomenológiai pszichológiáját. 1911 és 1956 között a kreuzlingeni szanatórium igazgatója volt. Hatása Binswanger volt az első orvos, aki a pszichoterápiát egzisztencialista/fenomenológiai fogalmakkal ötvözte, amit 1942-ben megírt Grundformen und Erkenntnis menschlichen Daseins című könyvében fejtett ki. Az egzisztencialista elemzést empirikus tudománynak tartotta, ami az emberi lét egyéni sajátosságának antropológiai megközelítését foglalja magába. Husserl életvilág fogalmát Binswanger a páciensei szubjektív élményeinek megértéséhez tartotta fontosnak, figyelembe véve, hogy a mentális betegségek esetében az alapvető szerkezet és a világban való lét közötti kapcsolatok módosulásaival nézünk szembe. Binswanger számára a mentális betegség magába foglalja a világ átalakítását – beleértve az idő, a tér, a testérzékelés és a szociális kapcsolatok megélésének változását is. Például ahol a pszichoanalitikus csupán „egy az anyához való túlzottan erős preödipális kötődést” lát, Binswanger rámutatna, hogy egy ilyen túlságosan erős gyermeki kötődés csak olyan előfeltétel megléte esetén lehetséges, ha a világ-konstrukció kizárólag összefüggéseken, kohézión, folytonosságon alapul. Álom és egzisztencia (Traum und Existenz, 1930) című könyvében – amelyet Michel Foucault fordított németről franciára és a bevezetőt is ő írta hozzá – hasonló módon hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az álom manifeszt tartalmában elmerüljünk – ami túlzottan háttérbe szorult, mióta Freud új korszakot teremtett a látens álomtartalom fogalmának bevezetésével. Binswanger elméletét Eugène Minkowski tette ismertté Franciaországban, befolyásolva ezáltal többek között Jacques Lacan korai tevékenységét. Egzisztencializmusról szóló tanulmányának leghíresebb alanya Ellen West volt, egy mélyen zaklatott páciens, akinek esettanulmányát az Existence 1958-as kötetében angolra is lefordították. Binswanger szkizofréniát diagnosztizált nála, és esetét Schizophrenie című könyvében ismertette. Viszont kevés korabeli pszichiáter fogadta el ezt a diagnózist, és az anorexia nervosa sem állta meg a helyét. Ellen West kivételes kényszert érzett a fogyásra, de mivel rendkívül túlsúlyos volt, ez aligha volt beteges igyekezet. Mivel átvette a dialógus fontosságát Bubertől, Binswangert a terápia interszubjektív megközelítésének előfutáraként is számon tartják. Emellett a kölcsönös elismerés fontosságát is hangsúlyozta, például a Herbert Rosenfeld által leírt destruktív nárcizmus intimitáskerülésével szemben. Kritika R. D. Laing bírálta Binswanger fenomenológiáját, Fritz Perls pedig nehezményezte, hogy Binswanger terápiája túl nagy mértékben támaszkodik a pszichoanalízisre. Kötetei magyar közkönyvtárakban Német nyelven és német kiadásokban kerültek be köteteiből a magyar közkönyvtárakba, köztük: Wandlungen in der Auffassung und Deutung des Traumes von den Griechen bis zur Gegenwart. (Berlin, 1928) Grundformen und Erkenntnis menschlichen Daseins. (Zürich, 1942) Erinnerungen an Sigmund Freud. (Bern, 1956) Berend Miklósné Berend Miklósné szül. Kilényi Júlia Adél Sarolta (Budapest, 1881. november 21. – Budapest, 1956. április 22.) magyar író, műfordító, költő. Élete Kilényi Hugó és Spitzer Janka gyermeke. Eredetileg festőnek készült. Német egyetemeken művészettörténeti, irodalmi és filozófiai tanulmányokat folytatott. 1904. november 20-án összeházasodott Láng Mária természetes és Bleuer Miklós örökbefogadott fiával, Berend Miklós orvossal. Fiuk ifj. Berend Miklós volt. Műveiben nagy ismeretanyagot, művelődéstörténeti adalékokat dolgoz fel, művészi kivitelük azonban nem különösebben jelentős, bár A lüktető talaj c. kétkötetes regényét kedvező kritikák kísérték. Jelentősebb művei A lüktető talaj (Bp., 1927) Boszorkánytánc (Bp., 1922) Istenek és ösztönök (Bp., 1929) Szent Bertalan éjtszaka (Bp., 1934) A Piombo-kép (Bp., 1938) Dřínov (Mělník járás) Dřínov település Csehországban, a Mělníki járásban. Dřínov Úžice, Újezdec, Zlosyň, Vojkovice és Hostín u Vojkovic településekkel határos. Lakosainak száma 477 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: S.A.Slayer Az S.A. Slayer egy USA-ból származó thrash/speed metal zenekar volt. Tagok: Steve Cooper, Don van Stavern, Ron Jarzombek, Art Villareal, Robert Catlin, Dave McClain és Chris Cronk. 1981-ben alakultak meg a texasi San Antonióban. A nevükben az S.A. is erre utal. (Korábban csak "Slayer"-ként zenéltek.) Ez a két betű megkülönböztető jelként is szolgál, hogy ne keverjék össze őket a jól ismert és nagy nevű Slayer-rel (ironikus módon mind a két zenekar egy évben alakult, valamint koncerteztek is már együtt). Híresebb "társával" ellentétben az S.A.Slayer nem ért el nagy sikereket, és ezért 1984-ben kénytelenek voltak feloszlani. Rövid fennállásuk alatt egy nagylemezt és egy középlemezt jelentettek meg. Diszkográfia Prepare to Die (1983, középlemez) Go for the Throat (1988, nagylemez, posztumusz kiadás) 2000–2001-es magyar női kosárlabda-bajnokság A 2000–2001-es magyar női kosárlabda-bajnokság a hatvannegyedik magyar női kosárlabda-bajnokság volt. Az A csoportban tizenegy csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Az alapszakasz után az 1-8. helyezettek play-off rendszerben játszottak a bajnoki címért, a 9-11. helyezettek és a B csoport 1-4. helyezettjei pedig az egymás elleni eredményeiket megtartva a másik csoportból jövőkkel újabb két kört játszottak az A csoportban maradásért. Alapszakasz * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Rájátszás 1–8. helyért Negyeddöntő: MiZo-Pécsi VSK–Szolnoki MÁV-Coop 97–62, 105–61, 101–29 és GYSEV-Ringa Sopron–Kecskeméti KC 93–40, 96–56, 113–45 és Soproni Postás-Tabán Trafik–Atomerőmű-KSC Szekszárd 92–75, 70–71, 96–68, 73–60 és Diósgyőri KSK–BSE-ESMA 74–75, 69–87, 56–74 Elődöntő: MiZo-Pécsi VSK–BSE-ESMA 77–46, 65–52, 78–64 és GYSEV-Ringa Sopron–Soproni Postás-Tabán Trafik 76–66, 90–71, 79–67 Döntő: MiZo-Pécsi VSK–GYSEV-Ringa Sopron 67–44, 48–53, 73–53, 53–58, 71–63 3. helyért: Soproni Postás-Tabán Trafik–BSE-ESMA 74–64, 78–72 5–8. helyért: Diósgyőri KSK–Szolnoki MÁV-Coop 86–78, 75–85, 87–70 és Atomerőmű-KSC Szekszárd–Kecskeméti KC 74–65, 87–62 5. helyért: Diósgyőri KSK–Atomerőmű-KSC Szekszárd 91–77, 56–81, 91–79 7. helyért: Szolnoki MÁV-Coop–Kecskeméti KC 73–71, 77–57 Forrás Magyar sportévkönyv 2002 Tiszavirág (film) A Tiszavirág egy 1939-ben bemutatott magyar filmvígjáték Bolváry Géza rendezésében, Tolnay Klári főszereplésével. Zwischen Strom und Steppe címmel német változat is készült a filmből. A szokványos 100–200 ezer pengős költségek helyett a Tiszavirág óriási, 800 ezer pengős költséggel készült. Történet Egy természetimádó vándor a Tisza-partra vetődik és itt két lány, egy halászlány és egy cigánylány szerelmes lesz beléje. A két lány szerelméből sok-sok izgalmas jelenet adódik. A film végére a bonyodalmak elsimulnak és a vándor a halásztanyán marad boldog szerelmesével, a halászlánnyal. Szereplők Julis - Tolnay Klári Péter - Lehotay Árpád Ágnes - Ölvedy Zsóka Sándor - Juhász József István - Kelemen Lajos halászok - Rózsahegyi Kálmán , Bársony István , Szécsi Ferenc cigánylány - Simó Margit cigány legény - Greguss Zoltán Veronika - Dajbukát Ilona kocsmáros - Hosszú Zoltán Balogh jegyző - Köpeczi Boócz Lajos cigány asszony - Gobbi Hilda lovas pásztor - Gönda György falusi orvos - Vándory Gusztáv ostort vásárló paraszt - Pethes Ferenc halász felesége - Simon Marcsa öreg koldus - Vendrey Ferenc Kőszegi Ferenc, Újváry Lajos, Bántó Jenő Emma Morano Emma Martina Luigia Morano Martinuzzi (Civiasco, 1899. november 29. – Verbania, 2017. április 15.) olasz korrekorder, a világ legidősebb embere volt. Ő volt a leghosszabb ideig élt olasz, a második valaha élt legidősebb európai (Jeanne Calment után), és az utolsó európai, aki az 1800-as években született. Halálakor egyike volt a valaha élt öt legidősebb embernek, de azóta az őt követő két rekorder, Violet Brown és Tadzsima Nabi is megelőzték. Élete Emma Martina Luigia Morano 1899. november 29-én született Olaszország Piemont régiójában, a Vercelli tartományhoz tartozó Civiascóban, Giovanni Morano és Matilde Bresciani nyolc gyermeke közül elsőként. Négy húga és három öccse született. Családtagjai közt sokan értek el magas kort: anyja, egy nagynénje és több testvére is éltek még 90 évesen, egyik húga, Angela Morano (1908–2011) százkét évesen hunyt el. Még gyermek volt, amikor a család, az apa munkája miatt, a Sesia-völgyből Ossolába költözött, itt azonban olyan egészségtelen volt az éghajlat, hogy egy orvos javaslatára melegebb vidékre költöztek, a Lago Maggiore partján lévő Pallanzába, ahol Emma Morano haláláig élt (a település 1939-ben beolvadt Verbaniába). 1926 októberében házasságot kötött Giovanni Martinuzzival (1901–1978), és 1937-ben megszületett egyetlen gyermekük, egy kisfiú, aki hat hónaposan meghalt. A házasság nem volt boldog, és Morano 1938-ban különvált férjétől, akit kiüldözött a házukból. Ennek ellenére hivatalosan házasok voltak, egészen a férfi 1978-ban bekövetkezett haláláig. Morano 1954-ig a városában lévő Maioni Üzem nevű jutagyárban dolgozott, később pedig egy pallanzai marianista kollégium, a Collegio Santa Maria konyháján dolgozott 75 éves koráig, amikor nyugdíjba vonult. Száztizenötödik születésnapján még mindig régi otthonában élt, egyedül. Mikor a hosszú élet titkáról kérdezték, azt mondta, naponta megeszik három nyers tojást, házipálinkát iszik és néha csokoládét is fogyaszt, valamint, ami a legfontosabb, pozitívan tekint a jövőre. Egy másik interjúban azt mondta, a hosszú élet titka a nyers tojás és az, hogy egyedülálló. 2011-ben meglátogatta George Church a Harvard orvosi karáról, aki világméretű kutatásban foglalkozott a hosszú élet titkával. 2011 decemberében Giorgio Napolitano elnök az Olasz Köztársaság Becsületrendjével tüntette ki. 2013. április 2-án, Maria Redaelli halálával Morano lett Olaszország és egyben Európa legidősebb élő embere. Száztizennegyedik születésnapja alkalmával rövid tévéinterjút adott élőben a RAI tévécsatorna egyik műsorában. Száztizenhatodik születésnapján Ferenc pápa is gratulált neki. 2016. május 12-én, az amerikai Susannah Mushatt Jones halálával Morano lett a világ legidősebb élő embere, egyben az utolsó, aki még az 1800-as években született. Verbaniai otthonában halt meg 2017. április 15-én, 117 évesen. Az övé az ötödik leghosszabb, bizonyítható élettartam a történelemben. Ő volt az utolsó ismert személy, aki az 1800-as években született. Halála után a jamaicai Violet Brown lett a világ legidősebb embere, Brown 101 nappal fiatalabb Moranónál, és egyike az utolsó két embernek, aki még a 19. században született. John Breaux John Breaux (Crowley, 1944. március 1. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Louisiana, 1987–2005). Méhes Gyula Méhes Gyula (Kraszna, 1897. március 28. – Budapest, 1970. október 10.) orvos farmakológus, egyetemi tanár. Életútja Az egyetemi tanulmányait 1923-ban Szegeden végezte, majd pályáját is itt, a Gyógyszertani Intézetben kezdte, ahol két évet töltött el. 1927-től 8 évig a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet munkatársa, majd 1940-ig ügyvezető igazgatója. 1940-től 1944-ig a kolozsvári egyetem gyógyszertani intézetének egyetemi tanára. 1946–47-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem gyógyszerészeti intézetének egyetemi tanára, majd Mansfeld Géza Budapestre költözését követően 1947-től 1969-ig a POTE gyógyszertani intézetének igazgatója, 1949-től 1950-ig és 1951-től 1954-ig orvoskari dékán. Kutatásaiban a szénhidrát-anyagcserét befolyásoló növényi anyagok, illetve a központi idegrendszerre ható szereknek az agyi anyagcserére gyakorolt hatásának vizsgálatában ért el jelentős eredményeket. Élete során több alkalommal volt Bécsben ösztöndíjjal. Kitüntetései Munka Érdemrend arany fokozata ( 1969 ) Marcus Claudius Marcellus . Marcus Claudius Marcellus (Kr. e. 268 előtt – Kr. e. 208) római politikus, hadvezér, Syracusae elfoglalója, ötszörös consul volt. Családja a plebejus Claudiusok közé tartozott, és ő volt az első illusztris tagja. Korai karrierje Ifjúságáról és szüleiről nem sokat tudunk, mindössze annyit, hogy édesapját szintén Marcusnak hívták. Plutarkhosz egyik közlése alapján tudjuk, hogy valamikor Kr. e. 268 előtt született. Nevelésében alapvetően a katonáskodásra helyezték a hangsúlyt, így a többi területen meglehetősen kevés érdemmel rendelkezett. A harctéren viszont annál kiemelkedőbb eredményekkel büszkélkedhetett már zsenge ifjúkorától fogva. Mindig az ellenfél legbátrabb katonáit szemelte ki magának párharcra, és sorra aratta győzelmeit. Egy alkalommal az első pun háború idején a bátyját mentette meg. Harctéri érdemei azonban nem nyitották meg számára a magistratusi pályát. Első hivatala az aedilis curulisi magistratura volt Kr. e. 226 körül. Hivatali évében vádat emelt kollégája, Caius Scantilius Capitolinus ellen, aki visszataszító ajánlatokat tett fiának, a később szintén magas rangot elérő Marcusnak. A Capitolinusra kiszabott súlyos bírságból Marcellus templomi edényeket vásárolt. Ekkoriban nyerte el az auguri méltóságot is. Első consuli éve Consulságot először Kr. e. 222-ben viselt. Az észak-itáliai gallokkal vívott háború már a végéhez közeledett az előző évben Caius Flaminius és Publius Furius consulok által kivívott győzelmeknek köszönhetően: a boiokat már pacifikálták, az insuberek pedig békét kérve követeket menesztettek Rómába. Marcellus és kollégája, Cnaeus Cornelius Scipio Calvus azonban elutasította a békefeltételeket, mire az insuberek az Alpok északi oldaláról áthívták szövetségeseik, a gaesaták 30 000 harcosát. A consulok betörtek a Pó-síkságra és ostrom alá vették Acerrae városát, mire a kelták válaszul átkeltek a folyón, és Clastidiumot támadták meg. A tízezres különítményt Marcellus semmisítette meg nagyszámú lovasság és kis gyalogság élén, vezérüket, Britomartust/Viridomarust saját kezűleg vágta le. Ezután csatlakozott Scipióhoz, és közösen bevették Acerrae-t majd Mediolanumot (ma Milánó), a térség legnagyobb városát. Az insuberek végül feltétel nélkül megadták magukat. Bár mindkét consulnak nagy érdemei voltak a gall háború befejezésében, csak Marcellust jutalmazták triumphusszal, amit a legyőzött gaesata királytól zsákmányolt fegyverek tettek még látványosabbá. Marcellus Viridomarus fegyverzetét spolia opimaként Iuppiter Feretrinusnak ajánlották fel – ilyesmire a római történelem során mindössze háromszor volt példa. A II. pun háborúban Marcellusról ezután nem lehetett hallani mindaddig, amíg Hannibal be nem tört Itáliába, és a Trasimenus-tónál vívott ütközetben hatalmas győzelmet nem aratott. Nagy szükség volt hát a képzett, tapasztalt katonákra a vezetésben, így Kr. e. 216-ban Marcellust praetorrá választották. Alapvetően Szicíliát jelölték ki provinciájának, azonban még Ostiában, készülődés közben érte a katasztrofális vereséggel végződő cannaei csata híre. Erre 1500 emberét Róma védelmére küldte, ő maga pedig Canusiumba vonult egy legióval, hogy összeszedje a consuli seregek maradványait. Ezután Campaniába vonult, ahol Suessula mellett táborozott le. Közben Capua megnyitotta kapuit a pun hadsereg előtt, és Nola is így cselekedett volna, ha a helyi rómabarát arisztokraták nem értesítik Marcellust. A praetor nyomban megszállta a várost, és egy váratlan kitöréssel visszaverte Hannibal hadait. Az annalisták által jelentősen felduzzasztott győzelem hatása inkább lélektani volt: a karthágóiak elszenvedték első vereségüket. Nolából az ellenpárt hetven vezetőjének kivégzése után visszavonult támaszpontjára, Suessulába. Casiliniumot már nem tudta megmenteni sem ő, sem Tiberius Sempronius Gracchus. Nemsokára Marcellust Rómába hívták tanácskozásra Lucius Junius Pera dictatorral és Gracchusszal, a magister equitummal. Marcellus végül proconsuli imperiumot kapott, és Campaniába vonult. Eközben érkezett meg a Gallia Cisalpina területén elesett Postumius consul halálhíre, mire a nép egyöntetűen Marcellust kiáltotta ki utódjának. A senatusnak azonban nem akaródzott egyszerre két plebejus consult látni a hatalmon, ezért rossz ómenekre hivatkozott, Marcellus pedig le is mondott, és folytatta campaniai hadműveleteit. Kr. e. 215 folyamán legnagyobb eredménye az volt, hogy Nolát ismét felszabadította az ostrom alól, noha Hannibal hadai éppen ekkor kaptak erősítést Hanno vezetésével. Ha hihetünk a római történetíróknak, nem is kis veszteséget okozott a punoknak. Sikerét számos numidiai és hispaniai lovas átállása követte. A III. consuli év Kr. e. 214-ben Marcellus lett a consul Fabius Maximusszal. Bár mindketten kiváló hadvezérek voltak – Livius szerint ilyen illusztris párost még látott a világ – nem értek el jelentősebb eredményt. Marcellus ismét Nola környékén állomásozott, és harmadszor is visszaverte a támadókat. Miután Hannibal elindult Tarentum felé, a római seregek átmentek támadásba, és a kicsiny, ám fontos casiliniumi helyőrség ellen vonultak. A kis garnizon makacsul ellenállt, végül Fabius előtt kapitulált. Elvonulásukkor Marcellus a katonákra tört, és zömüket lemészárolta. Nolából ezután Szicíliába menesztették, ahol nagy szükség volt a beavatkozásra. Harcok Szicíliában Szürakuszai (latinosan Syracusae) városában ugyan egy összeesküvés végzett Hieronümosz türannosszal, Hannibal szövetségesével, azonban a városban két karthágói, Hippokratész és Epiküdész vette kezébe az irányítást. Ők Marcellus érkezésekor jelentős erőket irányítottak Leontinoiba, azonban képtelenek voltak megvédeni a várost. A rohammal bevett település lakóit megkímélték, ám Marcellus hidegvérrel kivégeztetett 2000 római dezertőrt. Ezzel a vérengzéssel elidegenítette Szicíliát a római ügytől, és Szürakuszai megnyitotta kapuit a menekülő Epiküdész és Hippokratész előtt, a városban pedig egyértelműen a punbarát erők vették át a hatalmat. Marcellus mind a szárazföld, mind a tenger felől szakadatlanul ostrom alatt tartotta a várost, ám rengeteg hadigépe nem vehette fel a versenyt a városban tartózkodó Arkhimédész alkotásaival. A sorozatos kudarcok után a consul végül felhagyott az ostrommal, és blokád alá vonta a várost, melynek felügyeletét Appius Claudius helytartóra bízta. Ő maga a sziget többi részén hadakozott: bevette Helorus és Herbessus városát, Megarát pedig porig rombolta. Acrae-nál megverte Hippokratészt, azonban arra már képtelen volt, hogy megakadályozza Himilco pun vezért Agrigentum bevételében. Himilco egyébként szürakuszai táborába szorította vissza Marcellust, ahol azonban nem tudott hozzáférni a római hadsereghez. Ez az állapot nem volt kedvező: a punok bevették Murgantia városát, ahol fontos készleteket helyeztek el a rómaiak, az erős Ennai erőd kapitulációját pedig csak úgy tudták megakadályozni, hogy Lucius Pinarius helytartó barbár módon lemészároltatta a lakosságot. Ezzel még inkább a rómaiak ellen hangolták a helyi lakosságot. Szürakuszai bevétele Szürakuszai ostroma egészen Kr. e. 212-ig elhúzódott, és úgy tűnt, hogy véget sem fog érni, ugyanis a város tenger felőli részei gyakorlatilag szabadon kapcsolatot tarthattak a külvilággal. Ekkor azonban Marcellus felfedezett egy jobban hozzáférhető falszakaszt, és hosszas készülődés után egy városi ünnepséget követő éjszakán bejáratot nyitott rajta. Ezzel a város egy része (Tükhé és Neapolisz negyedek) a kezébe került, ahol szabad rablást engedélyezett, ám Epiküdész továbbra is tartotta az Ortügia szigetén épült fellegvárat, valamint az Akhradina negyed két erődjét. Marcellus bevette az Eurüalosz nevezetű erősséget, amikor megérkezett Himilco és Hippokratész azzal a szándékkal, hogy felmentse Epiküdészt, azonban Marcellus táborát többszöri próbálkozás után sem sikerült elpusztítaniuk. Nemsokára kitört a pestis, ami mindegyik hadviselő félnek nagy veszteségeket okozott. A punok vezérei, Himilco és Hippokratész is odavesztek, mire a sereg felbomlott. Epiküdész időközben elhagyta Szürakuszait, de a tisztjei még sokáig kitartottak. Végül egy Mericus nevű hispaniai zsoldos árulása segítette a rómaiakat a győzelemhez: az Akhradina negyed kapuit megnyitotta a beözönlő rómaiak előtt, akik egyúttal a szigetet is megszerezték. A városban temérdek kincset és műalkotást raboltak, és bár a helyiek életét megkímélték, sokakat rabszolgaságba kényszerítettek. Marcellus kegyességét a legtöbb antik szerző eltúlozta: a hadvezér maga is kivette a részét a rablásból, hogy a rá váró diadalmenetet minél díszesebbé tehesse. Arkhimédész is ekkor lelte halálát. A harcok jutalma Szürakuszai elestével nem fejeződött be a szigeten zajló háborúskodás. Epiküdész és Hanno jelentős erőkkel rendelkezett Agrigentumban, és Mutines numidiai lovassága a belső területeket dúlta. Marcellus ez utóbbi távollétében lecsapott Hannóra és Epiküdészre, akiknek seregeit szétverte. Kr. e. 211-ben végül érthetetlenül hirtelen ment vissza Rómába: a főparancsnokságot átadta Marcus Cornelius praetornak, pedig Mutines hadserege érintetlen volt, Agrigentum pedig megmaradt pun kézben. Mivel nem tett pontot a háborúskodás végére, nem kapott triumphust, csak egy ovatiót szavazott meg neki a senatus. Hogy kárpótolja magát és a tömeget, az ovatio előtt a Mons Albanuson pazar diadalmenetet tartott, de még ovatiója is pompásabb volt sokak triumphusánál. A IV. consuli év Nem sokkal ovatiója után, Kr. e. 210-ben negyedik alkalommal is consuli hivatalt töltött be. Alighogy beiktatták, széles körű felháborodáshullámmal kellett szembenéznie. Hiába magasztalták a későbbi történetírók könyörületességét és belátását, eljárása (a mészárlások, fosztogatások) több kortársa számára feleslegesen kemény és brutális volt. A panaszkodó szicíliai városok követeit a senatus jelentős része támogatta. A testület végül nem marasztalta el a consult, de azt elérte, hogy a két consul provinciát cseréljen (Marcellus számára ugyanis Szicíliát sorsolták ki, de végül az itáliai hadszíntérre került). Érdekes módon ezután Szicília városai minden alkalmat megragadtak, hogy kedveskedjenek a hadvezérnek. Szürakuszai a Marcellusok családjának védnöksége alá helyezte magát, a hódítónak szobrokat állítottak, és évente fesztivált rendeztek a tiszteletére (Marcellea). Marcellus Apuliában vonta össze seregeit, és az előkelő Blasius árulása nyomán bevette Salapia városát, majd Samnium két helyőrségét. Közben Hannibal meglepte és elpusztította Cnaeus Fulvius hadait Herdoneánál, mire Marcellus támadásba lendült. A két hadsereg Numistrónál, Lucaniában csapott össze. Az ütközet feltehetően döntetlenre végződött, azonban a rómaiak szerint győzelmet arattak. Az év hátralevő részében Marcellus követte ellenfelét, ám a csatákat gondosan kerülte. Kr. e. 209-ben proconsulként folytatta a hadműveleteket Fabius Maximus és Fulvius Flaccus consulokkal közösen. Canusiumnál mérte össze erejét Hanniballal, ahol a források szerint három csata is lezajlott gyors egymásutánban: az első eldöntetlenül végződött, a másodikban a rómaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, a harmadikban azonban elsöprő győzelmet arattak. Hannibal hadseregével zavartalanul elindulhatott Bruttium felé, Marcellusnak nem maradt elég ereje az üldözésre. Sőt olyan nagyok voltak a veszteségei, hogy az egész évet Venusia városában töltötte elsáncolva, míg a punok szabadon vonultak fel-alá Dél-Itáliában. Ez a magatartás Rómában elégedetlenkedést váltott ki, az egyik néptribunus még azt is javasolta, hogy Marcellust fosszák meg parancsnokságától. Ennek hallatán a hadvezér azonnal a fővárosba sietett, és olyan sikeresen védte meg magát, hogy a következő évre, immár ötödik alkalommal, megválasztották consulnak. Mielőtt hivatalba lépett volna, még Etruriában lecsillapította a lázadással fenyegető arretiaiakat. Az V. consuli év Mivel Kr. e. 208-ban a beiktatás idején kedvezőtlen előjeleket, rossz ómeneket találtak az augurok, a procedúra elhúzódott, hogy az ezekből származó esetleges negatívumokat megelőzzék és kiküszöböljék. Marcellus ismét a venusiai erők élére állt, és nemsokára consultársa, Tullius Quintius Crispus is csatlakozott hozzá. A római csapatok Venusia és Bantia között sorakoztak fel, nem messze Hannibal táborától. A két római hadtest között egy fás domb húzódott, amelynek felderítése közben súlyos hibát követtek el: a római lovasság egy sokkal népesebb numidiai lovascsapatba ütközött, akik lemészárolták őket. Az összecsapásban Marcellus is odaveszett: testét lándzsával döfték át. Társát súlyos sérülésekkel menekítették ki a helyszínről. Hannibal ellenfelének holttestével mély tisztelettel járt el, és minden végtisztességet megadatott neki. Hamvait végül Rómába küldte Marcellus fiának. Megítélése Marcellus az egyik legvégletesebben megítélt ókori személyiség, ennek egyik fő oka pedig nagy valószínűséggel fiának halotti beszéde, ami ugyan elveszett, de a történetírók felhasználták. Livius és Plutarkhosz bőségesen részletezte győztes ütközeteit, Polübiosz azonban kijelenti művében, hogy Hanniballal szemben egyszer sem aratott győzelmet. Kegyességét és emberségességét a leontinói és ennai mészárlások ellensúlyozzák (ez utóbbit nem ő rendelte el, de mélységesen helyeselte). Livius megőrizte a szicíliai görögség egy korabeli szállóigéjét: inkább süllyedjen el a sziget a tengerben, vagy emésszék fel az Etna lángjai, semhogy ismét Marcellus irgalmára bízzák. Még legkritikátlanabb tisztelője, Plutarkhosz is beismeri, hogy műveltsége és képzettsége hiányos volt. Személyisége talán a leginkább a bátor, kitűnni vágyó, de faragatlan, makacs katonaként írható le, akiből hiányzott a megfelelő körültekintés és más kifinomultabb erények. Roman Neustädter Roman Neustädter (ukránul: Роман Нойштедтер (Roman Nojstedter); Dnyipropetrovszk, Szovjetunió, 1988. február 18. –) orosz-német labdarúgó, a Fenerbahçe SK középpályása. Édesapja, Peter Neustädter szintén labdarúgó volt, a kazah színeket képviselte, mert orosz anya és volgai német apa gyermekeként született a Szovjetunióban, a mai Kazahsztán területén. Cornville (Arizona) Cornville népszámlálási lakóövezet (angolul census-designated place, vagy CDP) az Amerikai Egyesült Államok Arizona államának Yavapai megyéjében. A 2010-es népszámlálás szerint 3280 lakója volt, a 2000-es 3335-tel szemben. A CDP-hez Cornville és Page Springs lakóövezetek tartoznak hozzá. Ezek a közeli Sedona és Cottonwood városok alvóövezetei az Oak Creek mentén, ami a Verde mellékfolyója. Az Oak Creek alsó részét a Nemzeti Audubon Társaság Fontos Madárövezetként jelölte ki. Page Springsben nagy halkeltető van, amelyet az állami Arizonai Vad- és Halosztály üzemeltet. Nevezetes cornwilliek John McCain szenátornak nyaralója volt Oak Creeknél, Page Springs közelében: Hidden Valley Ranch. a szenátor itt húnyt el 2018. augusztus 25-én. Maynard James Keenan zenész. (Zenekarai: Tool, A Perfect Circle és Puscifier). John Henry Waddell szonrásznak stúdiója volt Cornville-ben az 1980-as években. Arthur Wint Arthur Stanley Wint (Plowden, 1920. május 25. – Linstead, 1992. október 19.) atléta, az első jamaicai olimpiai bajnok. Pályafutása Jamaicán született Plowden városában. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon, Londonban egy ezüst- és egy aranyérmet szerzett, megnyerte a 400 méteres síkfutás döntőjét, majd második lett 800 méteren. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon, Helsinkiben tagja volt az aranyérmes jamaicai 4 × 400 méteres váltónak, és megismételte négy évvel korábban 800 méteren elért második helyét. Nausnitz Nausnitz település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Csáky Ferenc kőrösszegi és adorjáni gróf Csáky Ferenc (1630–1670) trinitárius rendi szerzetes, Szepes vármegye főispánja, Felső-magyarországi főkapitány. Élete Apja Csáky (VIII.) István Kolozs vármegye főispánja, császári és királyi kamarás és tanácsos, 1638-ban nyerte el családja számára Szepes vármegye örökös főispánságát. Anyja Forgács Éva Főkapitánynak a király nevezte ki Kassán, 1665-ben, a közelégületlenség némi „csendesítése” miatt. A felső magyarországi és a bánya-városi véghelyek főkapitánya Kassán székelt, ezért legtöbbször kassai kapitánynak is nevezték. A főkapitány parancsolt a felügyelete alá tartozó végvári katonaságnak, a rendelkezéseit követniük kellett az ottani főurak, vármegyék és városok hadainak. Mint főkapitány csak neki volt joga és egyben feladata megválaszolni a török elöljárók leveleit, amelyet a különböző magyar végvári kapitányokhoz írtak. Ezek a levelek mind bekerültek a Csáky levéltárba és ezek a dokumentumok igen sokoldalú és színes források a tiszántúli hódoltság problémáinak a vizsgálatához az 1660 és 1670-es évekre vonatkozólag. Miután Csáky gróf részt vett a Thököly felkelésben, ezért 1671-ben hűtlenség miatt részvétele miatt a tulajdonában lévő felső-magyarországi bányavidék közül az egyik Szomolnok-Gölnic környéki bányák fele részét a kincstár lefoglalta, s ezeket Kassán székelő szepesi királyi kamara kezelte. Ezek csak 1693-ban kerültek vissza Csáky Istvánhoz I. Lipót magyar király adománya folytán. Nagyon sok forrás maradt fenn Csáky Ferenc mint főkapitány leveleiből. Csak példaként kettő: • Csáky Ferenc főkapitány levele az egri pasához (1670 október 20-án) • Gróf Csáky Ferenc Magyarország felső részeinek főgenerálisa, Kassán 1688. október 5-én nagy kunokat háborgató csavargók ellen oltalmat igér. A Zrinyi és Frangepán összeesküvés miatt gróf Csáky Ferenc halála után, a király németeket nevezett ki kassai főkapitánynak. Majd 1687-ben ismét a családból Csáky Istvánt nevezte ki főkapitánynak Eszterházy Pál nádor javaslatára. Művei Pozsonyban volt trinitárius szerzetes, egyetlen munkája is ott jelent meg: Rede von dem Dreyeinigen Gott, auf das hohe Titularfest des Ordens der Allerheiligsten Dreyfaltigkeit . Pressburg, 1769. Megjegyzések Lásd Végvári levelek forrást. 1687-től 1699-ig viselte a kassai főkapitányi tisztséget. I. Henrik francia király I. Henrik (1008. május 4. – 1060. augusztus 4.), a Capeting-dinasztia tagja, 1031-től haláláig volt Franciaország királya. Apja II. Róbert francia király, anyja Toulouse-i Konstancia volt. A Capeting-ház hagyományai szerint Henriket még apja életében koronázták királlyá Reimsben, 1027. május 4-én, azonban apja haláláig alig volt befolyása. Henrik uralkodását, elődeihez hasonlóan, a birtokgyarapítás, a vazallusok megtörése és a normannok elleni küzdelem jellemezték. Előbb testvéréhez, Róberthez csatlakozott apjuk elleni lázadásában (1025). Anyjuk Róbert utódlását támogatta, így apjuk halála után Henrikre maradt, hogy megbékítse rebellis testvérét. 1032-ben végül is lecsillapította testvérét, nekiajándékozva a burgundiai hercegséget. 1047-ben Henrik segítségére sietett fiatal unokaöccsének, Vilmos normandiai hercegnek, aki később Hódító Vilmos néven vált ismertté. Néhány évvel később azonban, amikor Vilmos – Hitvalló Eduárd unokatestvére – feleségül vette Matildot, a flandriai gróf lányát, Henrik aggódni kezdett Vilmos lehetséges hatalma miatt. Így 1054-ben és 1058-ban Henrik kétszer is hadba szállt Normandia meghódítására, de mindkét alkalommal vereséget szenvedett. Családja Henrik jegyese II. Konrád német-római császár lánya, Matild volt, de a lány 1034-ben idő előtt elhunyt. Ekkor Henrik feleségül vette Matildot, Liudolf lányát, de ő is meghalt 1044-ben egy császármetszést követően. Következő felesége I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lánya, Anna volt, akitől négy gyermeke született: I. Fülöp (1052. május 23. – 1108. július 29.) I. Hugó vermandois-i gróf (1057 – 1101. október 18.) Robert (kb. 1055 – kb. 1060) Emma (?) Bogoševo Bogoševo (cirill betűkkel Богошево) egy falu Szerbiában, a Pcsinyai körzetben, a Vladičin Hani községben. Népesség A lakosok száma 1948-ban 455, 1953-ban 459, 1961-ben 446, 1971-ben 420, 1981-ben 285 1991-ben 218, 2002-ben pedig 176 lakosa volt, akik mindannyian szerbek. Duel Masters A Duel Masters egy gyerekek számára készült gyűjtögetős kártyajáték, amely angol nyelvű változatát a wizard of the coast adott ki 2004. május 5.-én. Szabályai, szerkezete nagyon hasonlít a szintén wizard of the coast által kiadott nagy sikerű Magic: The Gathering-re. A kártyajáték franchise keretében készült egy anime is, (magyar címe: A párbaj mesterei) Szabályok Négy fajta lap létezik: Lények, amelyekkel megidézés után harcolhatunk ellenfeleink ellen; Evolúciós lények, azok a szörnyek melyek megidézéséhez á rá kell idézni egy másik szörnyre a pályáról; Vortex evolúciós lények, aminek megidézéséhez minimum két szörny kell; Varázslatok, segítségükkel varázslatokat hajthatunk végre amelyek vagy minket erősítenek vagy ellenfeleinket gyengítik(esetleg mindkettőt, vagy mindkettőnket erősítenek, gyengítenek). A játék felépítése Egy mana zóna, ez a játékos terület alján van. Egy lény zóna, ahol megidézett szörnyeinket gyűjtjük; (játékos terület közepe). Egy sírkert ahová a játékból kikerült lapokat tesszük; ( a húzó a pakli mellett). 5 pajzs kártya, ami áttörése után a kezünkbe vehetjük. A lény zóna és a mana zóna közt van. Kezdés: Minden játékos húz 5 lapot a minimum 40 lapból álló saját paklijából. Aki kezdi a játékot húz egy lapot a paklijából, (csak az nem húz az aki a játékot kezdi). A kezéből egy lapot fektethet le a mana zónába. A lapok kijátszásához a saját civilizációjából minimum egy manára van szüksége. A manákat egyszer lehet felhasználni egy körben. Ezek segítségével lényt idézhet meg vagy varázslatot játszhat ki a manáitól függően. A következő körökben a játékosok manájának száma nőhet, így egyre jobb lényeket idézhet le. Egy játékos egyszerre több lényt is leidézhet, ha van rá elég erőforrása. Egyes lényeknek van különleges hatása. A birtokló számára hátrányosat kötelező, az előnyöst viszont nem muszáj betartani. Az aktív lénnyel, amivel támadni szeretnénk, azt elfordítjuk. Ekkor kijelentjük, mit kívánunk támadni: lényt, vagy játékost. Lény támadása esetén csak az elfordítottakat (passzívakat) lehet támadni kivéve ha valami hatás ezen változtat. A csatában a kisebb erőpontú a sírkertbe távozik, döntetlen esetén mindkettő. Ha játékost támadunk és sikeres, akkor az ellenfél elveszít egy pajzs kártyát. Ha az ellenfélnek nincs több pajzs kártyája, akkor ha a másik játékos végső csapást mér az ellenfelére, megnyerte a játszmát. Civilizációk Ötféle Civilizáció létezik: Fény, Tűz, Víz, Természet, Sötétség Fény Előny: sok blokkoló, sok passziváló és aktiválós lap 2010-ig megjelent legerősebb lény:Syrius, Firmament Elemental (12000), (aura pegasus avatar of life (12500)) Tűz Előny: gyors támadás Hátrány: Kevés védelem 2010-ig megjelent legerősebb lény:Billion -Degree Dragon (15000!) Víz Előny: Erős képességek lapok, visszahúzatós lapok Hátrány: Alkategóriás blokkolók 2010-ig megjelent legerősebb lény:King Tsunami (12000) Természet Előny: Manatermelés Hátrány: Nincs Védelem 2010-ig megjelent legerősebb lény: Headlong Giant (14000) Sötétség Előny: Halálos varázslatok, képességek, dobatás Hátrány: Sok lapnak negatív a képessége 2007-ig megjelent legerősebb lény: Death Cruzer, the Annhilator (13000) Kevert lények Léteznek ma már kevert Civilizációs lények: Fény-Víz Víz-Sötétség Sötétség-Tűz Tűz-Természet Természet-Fény Kártya rangok,felimerhetőségeik Common (Hétköznapi)-a kártya nem csillog Uncommon (Nem Átlagos)-a kártya csillog Rare (Ritka)-csillogó csillagszerűségek találhatóak a kártyán Very Rare (Nagyon Ritka)-egy kör benne egy csillaggal Super Rare (Szuper Ritka)-négy kocka egy keresztet alkotva melynek közepén nincs semmi Calanhel Calanhel település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 204 fő (2015). Calanhel Callac, La Chapelle-Neuve, Lohuec, Plourac’h és Plusquellec községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dombóvári István Dombóvári István (beceneve: Dombi, Cegléd, 1978. április 30.) magyar humorista. A hazai stand-up comedy műfaj képviselője, a Dumaszínház állandó fellépője. Élete Cegléden született, majd később ugyanott érettségizett közgazdasági és informatikai szakközépiskolában. A Szegedi Tudományegyetemen művelődésszervező diplomát szerzett és számos informatikai képesítéssel is rendelkezik. A Pest megyei Jászkarajenőn él. Humoristaként 2005 óta szerepel humoristaként. Fábry Sándor tanácsára ment el a Dumaszínházhoz, ahol azóta állandó fellépő. Mellette rendszeresen hallható az MR1-Kossuth Rádió Kabaréklubjában, valamint szerepel az RTL Klub Showder Klub című műsorában. 2015-ben társműsorvezető a Hungary’s Got Talent tehetségkutatóban. Gyakori vendég volt a Class FM Morning Show című reggeli adásában. Péntekenként a szolnoki Aktív Rádióban szerepelt a reggeli műsorban, 2013. március 1-jétől a 90.4 Szolnok FM reggeli programjának társműsorvezetője Ladoniczki Dani mellett. A Szolnok FM megszűnése óta rádiós munkát keres. 2013-ban jelent meg Kormos Anettel közösen írt könyve, A nagy roastkönyv. Könyvei Dombóvári István– Kormos Anett : A nagy roastkönyv ; Jaffa, Bp., 2013 ISBN 9786155235986 Dombóvári István: Pisti vagyok ments ki innen; Jaffa, 2017 ISBN 9789634750062 Dombóvári István: Félkövér; Jaffa, 2017 ISBN 9786155715136 Ceyx dispar A Ceyx dispar a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Walter Rothschild & Ernst Hartert írta le 1914-ben. Jelenlegi besorolása vitatott, egyes szervezetek a Ceyx lepidus alfajaként írják le, Ceyx lepidus dispar néven. Előfordulása Pápua Új-Guineához tartozó Admiral-szigeteken honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és bokrosok, valamint édesvizes élőhelyek. Megjelenése Testhossza 14 centiméter, testtömege 20 gramm. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 1.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 1.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 1.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. március 1.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. március 1.) Csáky János Kőrösszegi és adorjáni gróf Csáky János (1720 – Pozsony, 1795. október 27.) valódi belső titkos tanácsos, származása révén Szepes vármegye örökös főispánja. Élete Gróf Csáky György tábornagy és Ebergényi Ilona fia. Édesapja ezredében volt kapitány, 1747-ben megnősült. 1765. február 20-ától a szent korona őrző tisztje és tárnokmester, később a 16 szepesi város visszaszerzésére 1772-ben Mária Terézia által kirendelt királyi biztos; a Szent István-rend vitéze és országbírája. Életének utolsó hónapjait nyugalomban töltötte Pozsonyban. Munkái Kézirati munkája latin beszéde, melyet mint királyi biztos a lublóiknak mondott: Allocutio ad Lubyovienses a. 1772. címmel megvan az Országos Széchényi Könyvtárban. Lódarázs A lódarázs (Vespa crabro) (nevezik európai lódarázsnak is) a redősszárnyú darazsak (Vespidae) családjának legnagyobb méretű európai képviselője. Tekintélyes méretei, zajos röpte és fájdalmas, komoly duzzanatot okozó szúrása miatt sokan tartanak ettől a rovartól. Mivel más ízeltlábúakkal táplálkozik, komoly károkat tud okozni a méhészetek állományában. Alapvetően eurázsiai elterjedésű, de Észak-Amerikába is betelepítették. Jellegzetes darázsmintázatot visel. Társas életű rovar, melynek kolóniái tavasztól késő őszig aktívak. A közös munkával felépült darázsfészkek télire kiürülnek, a dolgozók, a herék elpusztulnak és csak a megtermékenyített királynők telelnek át, hogy a következő évben új családot alapíthassanak. Fullánkját az emlősök bőréből is sérülés nélkül vissza tudja rántani. Szúrása fájdalmas, allergiás reakció esetén, kezelés nélkül akár halált is okozhat. A lerombolt fészket a megmaradt kolónia többnyire az eredeti helyen megpróbálja újjáépíteni, ezért eltávolítását csak szakértők végezzék. Az emberek közelségéhez is jól alkalmazkodott, ezért fennmaradása biztosított, a Természetvédelmi Világszövetség nem listázza veszélyeztetett fajként, Magyarországon nem élvez törvényes oltalmat. Előfordulása Mérsékelt égövi faj, alapvetően eurázsiai elterjedésű. A Brit-szigetektől Japánig lehet találkozni vele, de Észak-Amerikába is betelepítették. Az első feljegyzés itteni felbukkanásáról az 1840-es évekből származik (Saussure), azóta az Egyesült Államok és Kanada területén jócskán a kontinens belsejéig elterjedt. 2010-ben Guatemalában is megtalálták, ott ez volt az első dokumentált előfordulás. Alapvetően erdei faj, bár az ember terjeszkedésével párhuzamosan annak közelében is megmarad. Alfajai A következő alfajok ismertek: Vespa crabro crabro ( Linnaeus , 1758) – Észak- és Kelet-Európa Vespa crabro altaica (Pérez, 1910) – Nyugat- Szibéria Vespa crabro borealis (Radoszkowski, 1863) – Oroszország , közelebbi meghatározás nélkül Vespa crabro caspica (Pérez, 1910) – Transzkaukázus, Észak- Irán Vespa crabro chinensis (Birula, 1925) – Dél- és Közép- Kína (elképzelhető, hogy azonos a Du Buysson által 1902-ben leírt V. c. oberthuri val) Vespa crabro crabroniformis (Smith, 1852) – Koreai-félsziget , Észak- Kína Vespa crabro flavofasciata (Cameron, 1903) – Japán , Dél-Korea Vespa crabro germana (Christ, 1791) – Dél- és Nyugat-Európa , Észak-Amerika Vespa crabro oberthuri (Du Buysson, 1902) – Délnyugat-Kína (elképzelhető, hogy azonos a Birula által 1925-ben leírt V. c. chinensis szel) Vespa crabro vexator (Harris, 1776) – Nagy-Britannia A dél-európai példányok világosabbak és finom szőröket viselnek. Megjelenése Testtömege 410–530 mg. A lódarázskirálynő akár 35 milliméteres hosszt is elérhet, a herék és a dolgozók (ivartalan nőstények) jóval kisebbek (maximum 25 mm-esek). A nőstények potroha hat, a hímeké hét szegmensből áll. A nőstények csápja 12, a hímeké 13 ízre tagolódik. A faj minden példányának jellegzetes darázsmintázata van: potrohuk sárga (a legtöbb rokon fajénál sötétebb), a tor felé közeledve fekete mintázattal; a tor, valamint a belőle kinövő ízelt lábak barna és fekete színűek, míg a fej sárgás sötét mintázattal és barna összetett szemekkel. A fejtetőn ezeken kívül még három pontszem helyezkedik el, amelyek csak a fény irányának érzékelésére szolgálnak. A potroh végében levő üreges fullánk hegyes, egyenes, visszahúzható. A királynőknek tojócsövük is van. A dolgozók fullánkosak, a hímek nem tudnak szúrni. Összetéveszthetősége A szögletesfejű darázs (Dolichovespula media) királynője összetéveszthető a lódarázs dolgozójával. A Dél-Európában élő keleti lódarázs (Vespa orientalis) első pillantásra kevéssé különbözik a lódarázstól, mind méretében, mind színében. Színezete és potrohmintázata miatt összetéveszthető az ázsiai óriásdarázzsal (Vespa Mandarinia) is, habár kisebb annál. Vannak más rovarok, amelyek hasonlóvá váltak a lódarázshoz. Ilyenek a szitkárfélék egyes fajai, a buzogányos levéldarazsak (Cimbicidae) és a Volucella zonaria. Szúrása A darázs fullánkján nincsenek horgok, így nemcsak más rovarok testéből, hanem az emlősök bőréből is képes visszarántani anélkül, hogy a fullánk kiszakadna. A hímeknek nincs fullánkjuk. A potroh nagy szabadsági fokban elmozdítható a torhoz képest, a darázs bármely irányban tud szúrni. Van egy német mondás, hogy hét lódarázsszúrás egy lovat, három egy embert le tud teríteni, ez azonban nem állja meg a helyét. Egy ember megöléséhez 500–1000 szúrás kellene, ennyit azonban viszonylag ritkán ad le. Szúrása önmagában csupán fájdalmas, azonban allergiás reakció esetén akár halált is okozhat. Az arcot, nyakat, szájüreget ért szúrás allergiás reakció nélkül is fulladást okozhat, ezért haladéktalanul orvoshoz kell fordulni A fészeknél mindig van néhány őrszem, akik jeleznek, ha védeni kell a fészket. A fészek 2–3 méteres körzetében indokolatlanul vagy minimális ingerlésre is támad; távolabb azonban már szelídebb. Csak legfeljebb a fészek lakóinak tizede szúr. Mérge gyengébb, mint a háziméhé. Szúrása nagyon fájdalmas és helyén apró, körülírt duzzanat jelentkezik. A sérült bőrfelületen bőrpír, esetleg csalánkiütés jelenik meg, viszkető érzés kíséri. Tünetek lehetnek még: szív- és légzési panaszok, fojtogató légszomj, átmeneti légzéskimaradás, emésztési panaszok, hányinger, émelygés, gyakori széklet, görcsös hasi fájdalom, idegrendszer és izomrendszer zavarai, lokális fájdalom a sérült területen, zsibbadás. A tünetek enyhítésére a leghatásosabb az antihisztamin bevitele a szervezetbe. Fejlett rágóival egyébként csípni is tud, de ezt inkább harapásnak lehet tekinteni és ez segíti a táplálékszerzésben. Életciklusa Az új fészek A kifejlett lódarazsak telente elpusztulnak, csak a megtermékenyített jövendő királynők telelnek át. Az őszi születésű nőstények májusban aktivizálódnak addigi rejtekhelyükön, és első dolguk, hogy megfelelő helyet találjanak fészküknek. A hatszög alakú sejtekből álló fészek a szabad természetben faodúkba készül, és az előző évben megtermékenyített nőstény mindegyikbe rak egy petét. Ezekből 1–2 milliméteres, fehér lárvák kelnek ki, amelyeket anyjuk táplál 21–24 napon keresztül. (A lárvák, ha éhesek, percegő hangot képesek hallatni.) Miután négyszer-ötször vedlettek, a lárvák fehér fonalat bocsátanak ki, mellyel beszövik a sejtjeik bejáratát, és az elzárt üregben bebábozódnak. A fiatal dolgozók még két-három napig a sejtben maradva remegésükkel melegítik szomszédos sejtekben nevelkedő testvéreiket, így gyorsítva azok fejlődését. Kirepülésük után átveszik anyjuktól a lárvák táplálását, a fészek építését és őrzését. A lépet búrával fedik, ami védi azt a természet viszontagságaival szemben. A királynő egyre ritkábban repül ki, és egyre inkább csak a petézésre és a kolónia irányítására koncentrál. A fészekhez a papírt növényi anyagok megrágásával készítik elő, amit megformáznak, és a fészekhez ragasztanak. A darazsak szeretik, ha a fészek sötétben van; a héjat azért építik, hogy ezt biztosítsák. A fészekben van egy középső tartógerinc. Egyetlen bejárata alul nyílik. A nyál nemcsak ragasztóanyagként szolgál, hanem nedvszívóvá is teszi a papírt. A fészek végső megjelenését befolyásolja a helyszín, az elérhető nyersanyagok, és a rágás alapossága. A falba beépülnek ásványi anyagok is, úgymint vas, titán, és cirkónium. Észak-Törökországban talált fészkekben nyomokban szilícium, kalcium, kálium, és vas volt található, de nem tartalmazott alumíniumot, nátriumot vagy magnéziumot. Ez arra utal, hogy a lódarazsak talajt is használtak a fészek építéséhez. Ugyanezekben a fészkekben a rostanyag aránya 23%, a nyálé 77%. Ezzel az aránnyal a nedvszívó képesség 100% volt, vagyis a fészek teljesen kiszáradt állapotában saját súlyának megfelelő mennyiségű vizet képes felvenni. Működő gépezet A nyár folyamán a kolónia folyamatosan növekszik. A fészekben egyre több sejt épül, a királynő az új és a régi sejteket is bepetézi. A fészek építőanyaga papír, amihez faanyagot rágnak össze. Közvetlen közelében vehemensen védelmezik a fészket. Táplálékot keresve akár éjszaka is repülhetnek megfelelő időjárás esetén. A lódarazsak kolóniáinak precízen működő életét a genetikai kódok mellett nagy valószínűséggel vegyi kommunikáció irányítja. Más darázsfajoktól eltérően a királynő hormonjai nem nyomják el a dolgozók petefészek-működését. Ha már nincs több hely a fészek számára, akkor a dolgozók keresnek egy alkalmas helyet, és ott egy új fészket kezdenek el építeni. Egy idő után a királynő is csak az új helyre petéz, így a régi fészek előbb-utóbb kiürül. Ha az emberek lerombolják a fészket, akkor a darazsak többnyire az eredeti helyen próbálják meg újjáépíteni. Ezért a kolónia eltávolítása érdekében nem lerombolni kell a fészket, hanem áthelyezni; erre vagy a darazsak kiirtására csak szakértők vállalkozhatnak. Élelemszerzés A lódarazsak fiasításuk etetésére rovarokat fognak. A zsákmány 90%-át legyek, és más, az ember számára bosszantó vagy káros rovarok teszik ki. Még viaszmolyból (kis viaszmoly (Achroia grisella), nagy viaszmoly (Galleria melonella) is többet fog, mint méhből, ezért egyes német méhészek fészkelőhelyet készítenek elő számára, sőt etetik is őket, mézzel, cukros vízzel és lisztkukacokkal. A NABU fészekládákat bocsát a méhészek rendelkezésére. Nem minden méhészközösség fogadja őket ilyen örömmel, mivel a méheket sem veti meg. Behatolnak a kaptárba, lopják a mézet, elrabolják a fiasítást. A méheknek esélyük sincs velük szemben. Zsákmányukat először látással észlelik, de mivel az viszonylag gyenge, minden megfelelő méretű sötét foltot megtámadnak. Miután a darázs megközelítette a lehetséges zsákmányt, szaglással ellenőrzi, hogy alkalmas prédát talált-e. Sok támadás sikertelen marad. A zsákmányt állkapcsukkal széttépik, és csak a tort viszik el. A zsákmány elejtéséhez erőteljes állkapcsuk mellett fullánkjukat is használják. Csak a kisebb zsákmányt rágják át egészében. A lárvák cukros váladékot termelnek családjuk számára (trophallaxis), ez alkotja a lódarazsak tartalék táplálékát, hasonlóan a méhek által gyűjtött mézhez. Ezt többnyire a királynő fogyasztja, de rossz idő esetén a dolgozók is ehetik. Felderítőútjaik során akár három kilométerre is eltávolodhatnak fészküktől. A bejáraton át ürítenek a darazsak, ami károkat okozhat a talapzatban, mivel egy jól fejlett nép naponta fél kilogramm rovart fogyaszt el. Az év folyamán a táplálékkereső viselkedés megváltozik. Áprilisban a dolgozók aktívan keresik táplálékukat. Ezzel szemben ősszel már csak a könnyen elérhető zsákmány érdekli őket, így dögöt is esznek. Így például augusztusban már megjelennek a szabadban étkezők és a piknikezők mellett, és összefogdossák a legyeket és más darazsakat, amelyek csak a táplálkozással törődnek. A szemeteseknél is gyakori vendégek ilyenkor. Egyes helyeken emiatt kártevőnek tekintik. A lódarázs az Argiope aurantia sárga csíkos kerti pók hálóját is kitakarítja. Mark S. Davis Georgiában megfigyelte, amint a darazsak berepülnek a pók hálójába, és ellopják annak zsákmányát. A pók nem védekezett a tolvajok ellen. Hasonlóan rabolja ki a padlásdarázs (Polistes nimpha) fészkeit is. Gyümölcslevet, mézharmatot és nektárt, fák nedvét is fogyasztják. A felnőtt darazsak a lárváknak viszik a zsákmányt, maguk csak édes növényi nedvekkel táplálkoznak. Hanyatlás Augusztus-szeptemberben a kolóniák elérik legnagyobb kiterjedésüket és népességi mutatójukat: akár 4–700 rovar is élhet itt, a fészek pedig 50 centiméteres átmérőt és 60 cm-es hosszt is elérhet. A fészek átlagos száraztömege 80 g; a sejtek mélysége 4–5 mm, átmérőjük 8–9 mm. Az új, szaporodni képes generáció jelzi a család hanyatlásának kezdetét. A dolgozók egyre inkább elhanyagolják anyjukat, ami egy idő után távozik a fészekből, és mivel megöregedett és kimerült a féléves petézéstől, hamarosan elpusztul. Előfordul, hogy a dolgozók ölik meg, mivel petefészke kimerült, és nem tud több petét rakni. Ezzel elveszítette jogosultságát arra, hogy az állam vezetője legyen. A család tovább működik. A dolgozók csak az ivaros utódokat nevelik tovább; a még be nem bábozódott leendő dolgozók etetés híján éhen halnak, vagy kidobálják őket a fészekből. A herék és az eljövendő királynők még egy darabig a fészekben maradnak, és a dolgozók etetik őket. Ezután kerül sor a kirajzásra és a párzásra. A párzás az állam szétesését jelenti. Az addig ki nem fejlődött darazsakat saját testvéreik pusztítják el, és részben meg is eszik őket. A nőstények többször is párosodhatnak. A fiatal királynők téli rejtekhelyet keresnek maguknak, hidegtől és nedvességtől védett helyre, például fakéreg alá rejtőznek. A többi egyed (dolgozók, hímek) egy darabig még édes levek után keresgél, majd hamarosan elpusztul. Fészkük elnéptelenedik, és a következő nemzedék sem tér vissza ide, hanem a következő évben új fészket épít. A fiatal királynők tartják életben a fajt egészen a következő tavaszig. A dolgozók szaporodásának elnyomása A királynő hormonja nem nyomja el a dolgozók petefészkének működését. Ennek ellenére kevés, vagy semennyi utód sem származik tőlük. Ennek oka az, hogy a dolgozók kitakarítják egymás petéit, amelyekből párzás híján mind hímek fejlődnek. Egy laboratóriumi fészekben a peterakás sebessége átlagosan napi 2,31 pete volt, míg az építés ennél jelentősen lassabban haladt, napi 1,63 sejttel. A haplodiploid nemmeghatározás miatt a nőstények közelebbi rokonságban állnak nőtestvéreikkel, mint utódaikkal. Ez motiválja a dolgozók versengését egymás között. A peték eltávolításán kívül még diszkriminálják is azokat a dolgozókat, akiket petézésen kaptak. Ha csak a királynő petézik, akkor a kolónia egységes egészként gyarapodhat. Testvéreik utódaival közelebbi rokonok, mint saját testvéreikkel, de a versengés kiküszöbölése az egész család érdekét szolgálja. Vészjelzés A lódarázs vészjelzése abból áll, hogy izgatottan röpköd ki-be a fészekből, és közben folyamatosan zümmög, végül támad, és feromont is kibocsát. A kísérletek szerint a fő komponens a 2-metil-3-butén-2-ol, emellett más penténeket és pentánokat is tartalmaz. Albérlők A lódarázsholyva az összes életszakaszon végigkíséri a darazsakat. A darazsak hulladéka alatt lakik, és elfogyasztja a táplálékmaradványokat, az elpusztult darazsakat és a légylárvákat. Természetes ellenségek A lódarázs természetes ragadozói a darázsölyv, a gyurgyalag és a borz. A kakukkdarázs megöli a királynőt, és a helyét átvéve arra kényszeríti a dolgozókat, hogy az ő utódjait neveljék fel. Védettség A lódarázs nagy kiterjedésű élőhelyének nagy részén az ember által nem háborított erdőségekben él, de az emberek közelségéhez is jól alkalmazkodott, ezért fennmaradása biztosítottnak látszik. A Természetvédelmi Világszövetség nem listázza veszélyeztetett fajként, Magyarországon sem élvez törvényes oltalmat. Szúrásától való félelmükben az emberek sokszor lerombolták fészküket, ami a faj hanyatlásához vezetett. Egyes országokban ezért védelem alá helyezték. Németországban országos védelem alatt áll 1987. január elseje óta, illetve Ausztria egyes tartományaiban (Felső-Ausztria, Stájerország) a faj védettséget élvez. Németországban a büntetés 50 000 euró. Az általuk elfogott rovarok nagy része az ember szempontjából kártékony, ami jót tesz egy átlagos kertnek. Azonban hajlamosak arra, hogy kiirtsák a háziméhek családjait, amivel a kisebb méhsűrűségű helyeken rontják a megporzás minőségét. A lódarazsak arra is hajlamosak, hogy körbehántsanak faágakat, amivel az ág pusztulását idézik elő. Magodzsa A magodzsa vagy magve a koreai a férfi és női hanbok egy ruhadarabja, felöltőhöz hasonló, egy vagy kétgombos kabát, melyet a csogori felett viselnek. Totcsogorinak (����) is hívják, ami szó szerint „külső csogorit” jelent. Története A magodzsa mandzsu származású ruhadarab, elég későn került be a koreai öltözködésbe, Hungszon Tevongun (�����) régensherceg, Kodzsong koreai császár apja tett népszerűvé, amikor 1887-ben ebben a ruhadarabban érkezett vissza mandzsúriai politikai száműzetéséből. Jellemzői A magodzsa általában selyemből készül, egy vagy két gombbal és alul nyitott. A férfiak esetében a jobb, nők esetében a bal oldalon gombolódik. A nők esetében a magodzsa színe általában pasztell szín, hogy harmonizáljon a csogorival és a cshimával. Olvasókő Az olvasókő az 1240-es években feltalált látásjavító segédeszköz, az első ilyen célt szolgáló találmány. Formája egy plánkonvex lencsére hasonlít. Rövid időn belül egész Európában elterjedt, ötven évvel később azonban már a szemüveg váltotta fel, mivel az az egész látóteret javítja, míg egy olvasókő csak kis területre használható. The Upsetter (album) A The Upsetter egy 1969-es album a The Upsetters zenekartól. Számok A oldal Tidal Wave Heat Proof To Love Somebody – Busty Brown Night Doctor Soulful I Big Noise B oldal Man From M.I.5 Dread Luck Kiddy – The Muskyteers (aka The Silvertones) Wolf Man Crying About You Thunderball Észak-Santander megye Észak-Santander (spanyolul: Norte de Santander) Kolumbia egyik megyéje. Az ország északi részén terül el. Székhelye San José de Cúcuta. Földrajz Az ország északi részén elterülő megye északon és keleten Venezuelával, délen Boyacá és Santander, nyugaton pedig Cesar megyével határos. Legnagyobb részén hegyláncok emelkednek, de nyugati csücskében és keleti részén vannak alacsonyabb fekvésű térségek is. Gazdaság Legfontosabb termesztett növényei a manióka, a banán, az olajpálma, a rizs, a paradicsom, a krumpli és a hagyma. Ipari árbevételének legnagyobb részét a nemfémes ásványkincsek kitermelése és a malomipar adja. Népesség Ahogy egész Kolumbiában, a népesség növekedése Észak-Santander megyében is gyors, ezt szemlélteti az alábbi táblázat: Hardricourt Hardricourt település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 2124 fő (2015). Hardricourt Gaillon-sur-Montcient, Meulan-en-Yvelines, Mézy-sur-Seine és Seraincourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Montrabot Montrabot település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 73 fő (2015). Montrabot Cormolain, Sallen, Saint-Germain-d’Elle és Vidouville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Port Chester Port Chester helység New York állam Westchester megyéjében. A település New York város agglomerációjának része. Anita Az Anita női név, a héber eredetű Anna spanyol változatának (Ana) és a szintén spanyol Juanita névnek a becézett alakja. Rokon nevek Anna, Anikó, Anett Gyakorisága Az újszülöttek körében 1967-ben 374-en kapták ezt a nevet, de a következő évtizedben váratlanul divatos lett, az 1980-as években már a 2. leggyakoribb női név. Az 1990-es években még mindig igen gyakori név, de a 2000-es években már csak a 66-100. leggyakrabban adott női név, a 2010-es években pedig már nem szerepel az első százban. A teljes népességre vonatkozóan az Anita a 2000-es években a 26-25., a 2010-es években a 25-23. legtöbbet viselt női név. Névnapok június 2. Híres Aniták Ábel Anita színésznő Anita Ekberg svéd színésznő Böhm Anita színésznő, szinkronhang Bulath Anita kézilabdázó Deutsch Anita színésznő Görbicz Anita kézilabdázó Herr Anita kézilabdázó Kulcsár Anita kézilabdázó Pádár Anita válogatott labdarúgó Sárközi Anita énekesnő Szekér Anita válogatott labdarúgó Tornóczky Anita műsorvezető Egyéb Aniták Anita szőlőfajta Az Északi Tanács Természeti és Környezeti Díja Az Északi Tanács Természeti és Környezeti Díja az Északi Tanács által alapított elismerés, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a skandináv országokban a természet és a környezet megóvásáért végzett munkára. 1995 óta ítélik oda az Északi tanács többi díjával együtt. Díjazottak Az eddigi díjazottak: Kúpos fóka A kúpos fóka (Halichoerus grypus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fókafélék (Phocidae) családjába tartozó faj. A Halichoerus emlősnem egyetlen faja. Előfordulása A kúpos fóka Dél-Grönland, Kanada keleti partján, Izland, a Brit-szigetek, a Balti-tenger és Észak-Európa partjain él. 1982-ben 45 000 felnőtt állatra becsülték a teljes európai állományt. Három, egymástól elkülönülő populációja van: az Atlanti-óceán északnyugati térségében, a Balti-tengerben és Észak- és Nyugat-Európa atlanti partjain. Néha Északnyugat-Portugáliáig is eljutnak. Alfajai Halichoerus grypus grypus Halichoerus grypus macrorhynchus Megjelenése A hím hossza 3,5 méter, a nőstény 2,5 méter. A bika testtömege 315 kilogramm, a tehéné 200 kilogramm. A kúpos fókára jellemző a megnyúlt arcorr, így feje tipikusan kúp alakú. Ez különösen a hím esetében más fókáéval össze nem téveszthető fejprofilt kölcsönöz az állatnak. A felnőtt hímek bundájának színe sötét alapon szabálytalan világos foltozottságot mutat. Esetenként a fülkagylók körül kifejezett dudorodás látható, és a faj tetején egy világosabb mező alakul ki. A nőstény szőrzetét világos alapon többnyire kisebb sötét foltok tarkítják, ezért a hímnél jóval világosabbnak látszik. Az újszülöttek fehéres-bézs színűek. A szem elég nagy a jó látáshoz, mégsem létfontosságú. Az orr a zsákmány kiszimatolására szolgál. A bajuszserték a legkisebb rezdülést is érzékelik. Életmódja Az állat magányos vadász, a szárazföldön közösségi lény. A kúpos fóka körülbelül 40 évig él. Tápláléka halak és gerinctelenek. A fókák táplálkozásukkal alkalmazkodnak a mindenkori kínálathoz. Nagy, nem túlzottan domború szaruhártyával ellátott szemükkel még a zavaros vízben is jól látnak. Vadászatkor azonban hallásuk és szaglásuk összehasonlíthatatlanul fontosabb, így még a vak fókák is könnyűszerrel juthatnak zsákmányhoz. A valódi fókaféléknek nincs külső fülkagylójuk, de olyan rendkívül érzékeny belső hallószervvel rendelkeznek, amely segítségükre van a halak üldözésében. Lemerüléskor ez a szerv bezárul, hogy a víz ne tudjon behatolni rajta. Ezek az állatok vadászatnál valószínűleg hasonló visszhanglokációs rendszert használnak, mint a delfinek. Pofájuk és bajuszszőreik meglehetősen érzékenyek: az üldöző fóka érzékeli az előle menekülő zsákmányállatok által kiváltott vízrezdüléseket. Amint a kúpos fóka felfedez egy halat, üldözőbe veszi, és mivel fürge, el is kapja. A szárazföldön egészen jól mozognak, és a meredek sziklák leküzdése sem kerül nagy fáradságukba. A fóka vérének hemoglobin - tartalma magas, az állat akár húsz percig is képes a víz alatt tartózkodni. Vadászterülete több mint 100 méter mélységre terjed. A kúpos fóka meglehetősen harapós kedvű állat. Ha a fókavadászok sarokba szorítják, főleg a hím nagy hevességgel rájuk támad, és veszélyes ellenféllé válik, mivel fogazata igen erős. Szaporodása A bika 6-10, a nőstény 5-6 évesen éri el az ivarérettséget. A párzási időszak földrajzi helytől függően szeptember és március között van. Párosodás idején a hímek igyekeznek háremet gyűjteni maguk köré. Nőstényeiket féltékenyen őrzik, és ezért a vetélytársakkal heves küzdelmekre kerül sor. A vemhesség egy évig tart, ennek végén 1 utód jön a világra. Az elválasztás 14-17 nap után következik be. A fiatalok a sziklás tengerpartokon születnek, és csak felnőtt szőrzetük kifejlődése után, mintegy 4-5 hetes korukban mehetnek a vízbe. Születésükkor 75 centiméter hosszúak és 15-20 kilogrammot nyomnak. Érdekességek A kúpos fóka latin neve a görögből származik és azt jelenti "kis tengeri disznó". A kelta legendák gyermekeiket sirató, vagy férfiak megrontására törekvő, hangosan siránkozó fókafarkú sellőkről mesélnek. A tudósok az elpusztult fókák korát szemfogaik gyűrűjéből tudják meghatározni - ahogyan egy fa életkora is meghatározható évgyűrűinek számából. A kúpos fókák látszólag gyakran "sírnak" mivel nincs a szemükben keletkező nedvesség szabályozását szolgáló könnymirigy. Fogságban sikeresen kereszteződik a gyűrűsfókával (Pusa hispida) . Természetvédelmi helyzete A régóta folyó intenzív üldöztetés miatt a kúpos fókák állománya az ötvenes évekre már olyan mélypontra jutott, hogy a vadászatot szigorúan korlátozni kellett.A fiatalok fehér bundája szinte világít a sötét sziklákon, könnyű prédaként szolgáltatva ki az állatot. Gyanítható, hogy a kúpos fóka eredetileg csak az úszó jégen ellett, ahogy a Balti-tengerben még ma is ez a helyzet. Lehet, hogy a jégkorszak után a jobban alkalmazkodó fókafajok szorították délebbre. Victoria Beckham Victoria Beckham vagy Victoria Caroline Beckham (született Adams; Harlow, Essex, 1974. április 17.) angol énekesnő, dalszerző, táncosnő, modell, divattervező és üzletasszony. Az 1990-es években népszerű Spice Girls angol együttes egyik tagjaként lett híres; az együttesben a Posh Spice nevet kapta. Az együttes felbomlása óta szólóénekesként tíz Top 10 kislemeze volt az Egyesült Királyságban, legsikeresebb az első, az Out of Your Mind. A Virgin Records és Telstar Records lemezcéggel is volt szerződése. A divatvilágban még nagyobb sikert aratott, tervezett farmerkollekciót VB Rocks néven a Rock & Republic cégnek, és később saját márkáját, a dVb Style-t is megjelentette. Napszemüvegeket, retikülöket, ékszereket és egy Intimately Beckham nevű parfümöt is megjelentetett. Öt dokumentumfilmben szerepelt, köztük a Being Victoria Beckham és a The Real Beckhams címűekben. 2007-ben az Egyesült Államokba költözött családjával, ennek a Victoria Beckham: Coming to America című dokumentumfilm állít emléket. 2009-ben a férjével, David Beckham labdarúgóval közös vagyonukat 125 millió angol fontra becsülték. Élete Anthony William Adams elektromérnök és Jacqueline Doreen Cannon gyermekeként született. Goff's Oak-ban nőtt fel, Hertfordshire-ben. Két húga van. Mielőtt csatlakozott a Spice Girlshöz, Victoria táncosként dolgozott és a Magyarországon nem nagyon ismert Persuasion együttes tagja volt. 1999. július 4-én feleségül ment a korábbi angol válogatott csapatkapitányhoz, a jelenleg visszavonult futballozó David Beckhamhez, akitől három fia és egy lánya van: Brooklyn Joseph (1999. március 4.), Romeo James (2002. szeptember 1.), Cruz David (2005. február 20.) és Harper Seven (2011. július 10.). Brookly és Romeo keresztapja Elton John és David Furnish, a keresztanyjuk pedig Elizabeth Hurley. Zenei karrierje Virgin Records Annak ellenére, hogy Victoria az egyik leghíresebb médiasztár Angliában, a karrierje nem valami sikeres. 2000 augusztusában vette fel először az együttes nélkül egy dalát: az Out of Your Mindot, Dane Bowers és a Garage Act the Truesteppers együttes közreműködésével. Az Out of Your Mind óriási publicitást kapott, az első héten 180 584 darabot adtak el belőle (ezzel a számmal általában garantált a slágerlista első helye). Mint a Spice Girls többi tagja, Victoria is a Virgin Records-szal írt alá egyéni szerződést. 2001 szeptemberében énekelt először közönség előtt, a Not Such An Innocent Girl-t. Diszkográfia Lásd még: Spice Girls-diszkográfia VB (2001) Open Your Eyes (Kiadatlan album) Come Together (Kiadatlan album) Out of Your Mind (2000) Not Such an Innoncent Girl (2001) A Mind of Its Own (2002) Let Your Head Go (2003) This Groove (2003) Könyve Learning to Fly (2001) Saint-Séverin Saint-Séverin település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 733 fő (2015). Saint-Séverin Montignac-le-Coq, Nabinaud, Palluaud, Pillac, Allemans, Bourg-du-Bost, Bouteilles-Saint-Sébastien, Petit-Bersac és Saint-Paul-Lizonne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Proteáz A proteázok (v. peptidázok) fehérjebontó enzimek. A hidrolázok csoportjába tartoznak. Minden élő sejt számára létfontosságúak, ezért a növényekben éppúgy megtalálhatók, mint az állati szervezetekben. A proteázok a fehérjékben található peptidkötések hidrolízise révén bontják le a fehérjéket kisebb peptidekre, majd aminosavakra. Az egyes proteázok jól definiált szekvenciát felismerve hasítanak. Az élő szervezetekben a különböző specificitású enzimek működése jól kiegészíti egymást. A legfontosabb proteázok az emésztőenzimek csoportjába tartoznak. Ilyen a gyomorban termelődő, savas közegben működő pepszin, illetve a hasnyálmirigyben termelődő, és a bélrendszerben, enyhén bázikus közegben működő tripszin. A növényi proteázok közül a legismertebb a papaya (trópusi dinnyefa) gyümölcséből nyerhető papain, amit húsok érlelésére és húspuhító sók készítésére használnak. Hasonló hatással bír az ananászban található bromelin. A proteázoknak jelentős szerep jut ugyanakkor a rákos áttétek kialakulásában is (különösen a karcinómák esetében). A daganat tovaterjedésének gátat szabhatnak fehérjemembránok, azonban a ráksejtek egy része képessé válik arra, hogy a proteázok termelésének szabályozását kiiktassa, és nagy mennyiségben juttassa azokat a környezetébe, ily módon felszámolva az akadályt jelentő membránt. Azokat az proteázokat amelyek a fehérjelánc belsejét kezdik el bontani endoproteázoknak nevezzük, míg a lánc végén bontókat exoproteázoknak. Léteznek dipeptidázok is, amelyek csak a dipeptidekre hatnak. Forrás Robert A. Weinberg: Ha egy sejt megkergül – Hogyan alakul ki a rák; Vince Kiadó, 1999 Szekeres László: Szerves kémia; Mezőgazdasági Kiadó, 1967 Csapó János, Csapóné Kiss Zsuzsanna: Élelmiszer-kémia; Mezőgazda Kiadó, 2003 Biokémiai alapismeretek, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Kertészeti Kar Távoktatási tagozat. Szerk.: Stefanovitsné Bányai Éva, Budapest, 1996. Aaron Hughes Aaron William Hughes (1979. november 8., Cookstown, Észak-Írország) északír labdarúgó, aki jelenleg a Fulhamben játszik hátvédként. Pályafutása Newcastle United Hughes 1996-ban került be a Newcastle United ifiakadémiájára. A felnőttek között 1997. november 26-án, egy Barcelona ellen mérkőzésen mutatkozott be. A bajnokságban a Sheffield Wednesday ellen debütált. Az 1999/00-es szezonra sikerült állandó helyet szereznie magának a kezdőben. A Newcastle-nél töltött ideje alatt minden sorozatot egybevéve 279 alkalommal lépett pályára és hét gólt lőtt. Aston Villa 2005. május 20-án 1 millió fontért az Aston Villához igazolt. Az ott töltött ideje alatt 54 Premier League-meccsen kapott lehetőséget. Fulham 2007. június 27-én a Fulhamhez szerződött. Amikor Brian McBride sérült volt, ő kapta meg a csapatkapitányi karszalagot. 2013-ig köti szerződés a londoniakhoz. Válogatott Hughes 1998. március 25-én, Szlovákia ellen mutatkozott be az északír válogatottban. 2002. április 17-én, Spanyolország ellen ő volt a csapatkapitány. Azóta állandóan ő viseli a kapitányi karszalagot, többek között Anglia, Spanyolország és Svédország ellen is győzelemre vezette nemzeti csapatát. Tiszta románc A Tiszta románc Quentin Tarantino forgatókönyve alapján készült, 1993-ban bemutatott amerikai-francia bűnügyi film Tony Scott rendezésében. Cselekmény Egy Detroitban lévő moziban Clarence Worley találkozik Alabama-val, aki Call girl és a Clarence főnöke fizette születésnapi ajándékba. A lány beleszeret Clarence-be és elmondja neki, hogy valójában prostituált, de szakítani akar a múlttal. Összeházasodnak. Clarence-t, Elvis Presley szelleme (Val Kilmer) meggyőzi, hogy ölje meg Alabama striciját, Drexl-t (Gary Oldman). Clarence elmegy Drexl-höz a lány cuccaiért, és megöli Drexl-t. Tévedésből rossz bőröndöt hoz el, amiben nem Alabam holmija van, hanem kokain. A házaspár elmegy Clarence apjához, Cliffordhoz (Dennis Hopper) az exrendőrhöz és közlik vele, hogy Los Angeles-be tartanak és valószínűleg az alvilág emberei a nyomukban vannak. Elindulnak az angyalok városába, hogy meglátogassák Dick Ritchie-t (Michael Rapaport), Clarence barátját. Cliffordot megtalálják, az eltünt kokaint kereső, neves gengszter "Blue Lou Boyle” emberei, Don Vincenzo Coccotti (Christopher Walken) vezetésével, hogy kiszedjék hol van a férfi fia és újdonsült felesége. Clifford megsérti a sziciliai Don Vincenzót azzal, hogy sziciliaiak a "niggerektől" (Móroktól) származnak, ezért Don Vincenzo fejbe lövi a férfit, még mielőtt bármit is kiszedhetnének belőle. Az egyik maffiozó talál egy cetilt amin Dick Ritchie címe szerepel. Los Angeles-ben Clarence, Alabama és Dick Ritchie megbeszélik, hogy a színészként dolgozó Ritchie majd elpasszolja a kokaint a filmproducer Lee Donowitz-nak (Saul Rubinek). Donowitz egyik emberét, Elliotot (Bronson Pinchot), letartóztatják a rendőrök, mert kokaint találtak nála. Nicky Dimes (Chris Penn) és Cody Nicholson (Tom Sizemore) nyomozók kényszerítik Elliotot, hogy legyen rajta poloska, mikor majd a kokaint Clarence-ék eladják Donowitz-nak, és legyen bizonyíték ellenük. Virgil (James Gandolfini) nevű maffiózó megtudja Dick Ritchie drogos lakótársától, FLoyd-tól (Brad Pitt), hol tartózkodik Alabama. Virgil a motelben megveri és kis híján megöli a nőt, azonban Alabamának sikerült lelőnie a bűnözőt. Floyd jószándékúan újra segít a maffiózóknak és elmondja, hogy hol találják Clarence-t. Donowitz lakására felment a bedrótozott Elliot és Clerence és Alabama, hogy az üzletet végrehajtsák. A rendőrök rajtaütnek a produceren és Clarence-éken, de megjelentek a maffiózók is. Donowitz miután rájött, hogy Elliot árulta el őket a rendőröknek, bosszúból lelövi a férfit. A lövldözés során meghal Donowitz, Nicky és Cody nyomozók, és a maffiózók. Clarence megsebesül a szemén. Clarence és Alabama elmenekülnek Donowitz pénzével, ahogy több rendőr érkezik. Mexikóba mennek, ahol Alabama szül egy fiút akit Elvisnek neveztek el. Érdekességek Quentin Tarantino ötvenezer dollárért adta el a forgatókönyvet. Brad Pitt ötlete volt, hogy az általa alakított drogfüggő karakter minden jelenetben egy kanapén feküdjön. Brad Pitt több mondatát is improvizálta. Dennis Hopper karakterének fejlövése előtt a színész félt attól, hogy a kellékpisztolyból kiáramló hő megégeti. Tony Scott rendező, hogy bizonyítsa, hogy a pisztoly biztonságos, saját homlokán kipróbálta, ami miatt földre esett és vérzett a feje. Gary Oldman Tony Scott-tal tárgyalt és a szerepéről érdeklődött. A rendező azt mondta, hogy Oldman-nek egy olyan karaktert kell alakítani, aki fehér, de feketének gondolja magát és strici. Oldman egyből elfogadta az ajánlatot a szerepre. A Tiszta románcot nem Quentin Tarantino rendezte, de a saját "Tarantino-univerzum" részeként tekint a filmre és több utalás is van egyéb munkáira: Patricia Arquette által alakított Alabama-ról szó van Tarantino első rendezésében ( Kutyaszorítóban ), Lee Donowitz pedig a Becstelen brigantyk Donnie Donowitz őrmesterének az unokája. Brad Pitt mellett Dennis Hopper-nek is volt rögtönzött szövege ami bekerült a filmbe (Christopher Walken karakterét padlizsánnak nevezte). Virgil ( James Gandolfini ) és Alabama (Patricia Arquette) motelben történt verekedését 5 napig forgatták. Patricia Arquette 4 éves fia (Enzo Rossi) látható a film végi jelenetben. Gary Oldman egy interjúban azt nyilatkozta, hogy örülne, ha a filmben alakított karaktere, Drexl, saját filmet kapna. Alabama szerepére Drew Barrymore is esélyes volt, de visszautasította. Tarantino kezdeti forgatókönyvét túl hosszúnak gondolták a studiók, ezért a történetet kettévágta és a második feléből készült el a Született gyilkosok sztorija. Val Kilmer -t 8 órán keresztül sminkelték, hogy Elvis Presley -hez hasonlítson, de a stáblistán "mentorként" van feltüntetve, hogy ezzel elkerüljék a Presey-vel kapcsolatos esetleges pereket. Clarence ( Christian Slater ) által hordott napszemüveget 10 évvel később, Uma Thurman is hordja a Kill Bill 1. című filmben. Jack Blacknek volt egy cameoszerepe , de nem került bele a filmbe. Az a jelenet, amelyben a két nyomozó, Nicky ( Chris Penn ) és Cody (Tom Sizemore) kihallgatják Elliotot (Bronson Pinchot) többnyire a három színész improvizálta. Az angol "fuck" szót és módozatait, 225 alaklommal mondják ki a játékidó 120 percében. Liam Neeson visszautasította Vincenzo Coccotti szerepét, amit így Christopher Walken kapott meg. Floyd ( Brad Pitt ) az egyik jelenetben, a tv-ben a Szabad préda című 1992 -es filmet nézi. Gary Oldman egy 2011 -es interjúban elárulta, hogy az eddigi szerepei közül a 2 alakítására a legbüszkébb. Az egyik Lee Harvey Oswald szerepe Oliver Stone JFK – A nyitott dosszié című filmjében, a másik Drexl szerepe a Tiszta románcban. A filmben 21 haláleset van. Mind a 21 férfi és pisztoly vagy puskalövés végez velük. Magyarországi mozikban viszonylag későn, majdnem 3 évvel az amerikai bemutató után került műsorra, 1996-ban. Az "Empire" nevű filmes magazin, 2008 -ban, minden idők 157. legjobb filmjének tartotta a Tiszta románcot. A filmben látható fiktív, vietnámi háborús filmben (Haza a hullazsákban) látszó helikopterek valójába Oliver Stone A szakasz című filmjéből valók. Makaó Makaó Kína különleges közigazgatási területe az ország délkeleti partjainál. Területe egy átlagos budapesti kerületéhez mérhető, lakossága viszont egész Budapest népességének közel harmadát teszi ki; a Föld legsűrűbben lakott területe. A kínai országegyesítés újabb lépéseként 1999. december 20. óta ismét Kína gyakorolja a szuverenitást a volt portugál gyarmat Makaó felett. Visszakerülése az anyaországhoz formálisan is a gyarmatosítás korszakának végét jelenti Ázsiában. Lakossága több mint 520 ezer, ennek 97%-a kínai, a többi portugál és vegyes házasságból származó eurázsiai (Macanese). Természeti kincsekkel nem rendelkezik, mezőgazdasága jelentéktelen; az élelmet, vizet, építőanyagot Kínától szerzi be. Figyelemre méltó Makaó történelmi múltja is, a portugál és kínai kultúra együttélése, amely az épületektől a konyháig megfigyelhető. Fekvése Hongkongtól mintegy 65 km-re, a Gyöngy-folyó torkolatának nyugati oldalán helyezkedik el. Területe az intenzív tengerfeltöltések következtében fokozatosan növekedett, mintegy 28,6 km²-re. Három rész alkotja: Makaó-félsziget (9,1 km²) és két sziget: Taipa (6,3 km²) és Coloane (8,1 km²). Makaót és Taipát ma már két híd köti össze, a két szigetet pedig egy töltésút. Földrajzi fekvése ideális, a fő ázsiai utak kereszteződésében helyezkedik el, ami a 16. századtól kezdve évszázadokig fontos kereskedelmi kikötővé tette. Történelme Makaó területe a 9.-13. században uralkodó kínai Szung-dinasztia időszakáig javarészt lakatlan volt, először 1152-ből említik a források az akkor a dél kínai Hsziangsan-kormányzóság fennhatósága alá került vidéket. A gyéren lakott félsziget déli csücskén a kínaiak 1488-ban templomot emeletek A-ma, a tengerészek és halászok védőszentjének tiszteletére. Az első portugálok 1513-ban léptek kínai földre, valahol a Gyöngy-folyó torkolatvidékén, és szívósan kísérleteztek a kínaiakkal való kereskedéssel. Az idegenek jelenlétét ellenségesen fogadó kínai hivatalnokok sorra lerombolták a jövevények által alapított kikötői vásárhelyeket, Makaóval azonban kivételt tettek, hálából a maláj kalózok elleni portugál fellépésért. Az istennő temploma után a beérkező európaiak az A-ma-gao (A-ma öble) nevet adták a területnek, a mai elnevezés ekkortól vált használatossá. 1553-ban a portugálok kikötési és raktározási engedélyt kaptak a helyi mandarintól, fennhatóságuk időszakának kezdetét hagyományosan mégis 1557-től számítják, amikor a terület éves járadék fejében Lisszabon kezelése alá került. A bérleti díjat ezután rendszeresen megfizették a kínaiaknak, mintegy elismerve, hogy csupán bérlői, nem pedig urai a területnek. Makaó két kikötőjével gyorsan a Távol-Kelet kereskedelmi központjává fejlődött, s kiindulópontja lett az Ázsia más részei, az Európa és Amerika felé vezető hajózási útvonalaknak. A kereskedés mellett keresztény missziós központ is volt. 1575-ben a Szentszék létrehozta a makaói katolikus egyházkerületet, amelynek fennhatósága kezdetben kiterjedt az egész Távol-Keletre. Innen indultak a misszionáriusok a „pogány” kínaiak térítésére. A 18. század elején a hollandok is megjelentek a Távol-Keleten, akik nemcsak kereskedelmi vetélytársak voltak, hanem közvetlen fenyegetést jelentettek Makaóra. A 18. század vége felé Kína kereskedelme a külvilággal fokozatosan Kantonban összpontosult, ahol a külföldi kereskedők számára működési helyeket biztosítottak. Hanyatló gazdaságára az igazi csapást az első ópiumháború (1839–1842), pontosabban a hongkongi brit gyarmat 1842-es létrejötte jelentette, mely egyre inkább átvette a térség kereskedelmi központjának szerepét. Makaó ezután gyors ütemben veszítette el gazdasági jelentőségét. Kikötője is eliszaposodott, mélyjáratú hajók számára megközelíthetetlenné vált, jövedelmező üzletágként csupán a helyi elosztókereskedelem, a csempészet és az egyre nagyobb jelentőséget nyerő szerencsejáték maradtak meg. A külkereskedelem mellett kifejlődött egy kisebb feldolgozóipar, amely évszázadokkal korábban elsősorban a halászathoz kapcsolódott. A kezdeti halászhajó-építéshez társult a később feledésbe merült ágyúgyártás, majd a 19. század közepén az ágyúnaszád-építés. Emellett a durranócukorkák, füstölőrudacskák, tömjén gyártása érdemel említést. Ezenkívül menedékül szolgált a kínaiak számára, akik különösen a 20. század kritikus évtizedeiben nagy tömegben áramlottak a területre. Hosszas alkudozások után kötötték meg 1888-ban a kínai-portugál barátsági és kereskedelmi egyezményt, melynek keretében a kínaiak elismerték, hogy Makaó Portugália fennhatósága és kormányzati felügyelete alá tartozzon. A Kínai Népköztársaság létrejöttét (1949) követően a kínai kormányzat a külvilágra nyíló kapunak, gazdasági és diplomáciai, valamint valutabevételi csatornának tekintette, és kísérletet sem tett elfoglalására. Csupán 1972-ben került ismét a kínai vezetés figyelmének előterébe, amikor az ellen tiltakozott, hogy az ENSZ dekolonizációs különleges bizottsága Makaót és Hongkongot is szerepeltette a gyarmati országokat felsoroló listán. Kína szerint ugyan a gyarmat szokásos kategóriájába estek, ám mivel Kína szerves részét képezik, sorsuk elrendezését Kína szuverén jogának tekintette. Az 1974. áprilisi portugál baloldali katonai fordulat után kínai területként ismerték el, és felajánlották visszaadását, de ezt Kína elhárította. 1976. februárban a portugál törvényhozás elfogadott egy törvényt (Organic Statute), amely lényegében politikai autonómiát biztosított a területnek, az új alkotmány pedig portugál irányítás alatt álló kínai területnek nevezte Makaót, lemondva ezzel a közel egy évszázadig élvezett gyarmattartói címről. A fordulat nyomán Makaón bevezették az új alaptörvényt (Estatuto Organico), valamint önálló törvényhozó testületet is megválasztottak. Portugália és Kína 1979-ben diplomáciai kapcsolatot létesített. Ekkor egy memorandumban a portugálok megerősítették, hogy a területet Kína részeként ismerik el, amely saját adminisztrációjuk igazgatása alatt áll, visszatéréséről pedig tárgyalásokat fognak folytatni. Az 1987. április 13-án aláírt portugál-kínai közös nyilatkozat leszögezte, hogy a terület még az évezred vége előtt újra kínai fennhatóság alá kerül, a hongkongihoz hasonlóan az „egy ország, két rendszer” elve alapján. 1999. december 20-i visszakerülése után Makaó így Különleges igazgatású terület lett, nagy fokú autonómiával, ahol a kapitalista gazdasági-társadalmi berendezkedés ötven évig fennmarad. Megmarad önálló valutája, fenntartják a tőke szabad áramlását, pénzügyileg önálló marad, a központi kormány ott nem vet ki adókat. Változatlanul szabadkikötő és önálló vámterület lesz. Saját törvényhozói, végrehajtói testületekkel, független bírósággal rendelkezik, az érvényben levő törvények alapvetően változatlanok maradnak. A Kínai Népköztársaság a terület átvételekor bejelentette, hogy erre a területre 2049-ig alkalmazza az egy ország – két rendszer elvét, melynek értelmében Kína szocialista gazdasága nem avatkozik be az itteni viszonyokba, és a kül-, valamint a hadügy kivételével mindenben a legnagyobb szabadságot biztosítja az adott területen. Politika Makaó a portugál gyarmati időkben Makaó gyarmat élén a miniszteri rangú kormányzó állt, akit a portugál köztársasági elnök nevezett ki. A kormányzó testesítette meg a végrehajtó hatalmat, amelynek gyakorlásában az egyes területeket irányító titkárok segítették. Az 1976. évi törvényt követően jött létre a 17, 23, majd 29 tagú törvényhozás, amely egészében nagyobb adminisztratív, gazdasági és törvényhozási autonómiát biztosított Makaónak. Makaó ma Végrehajtó hatalom Makaót Portugália 1999-ben adta vissza Kínának. A portugál-kínai szerződés értelmében Makaóban még legalább ötven évig fenntartható a kapitalista, demokratikus államszervezet. A szerződés nagy fokú, széles körű autonómiát biztosított Makaó számára, csak kül - és hadügyekben kötődik szorosan a Kínai Népköztársasághoz. Makaó belügyeire nézve független, saját pénznemmel rendelkezik és vízumkövetelményekkel kapcsolatos ügyeit is saját maga intézheti. Makaó vezetője a kormányzó, akit egy külön erre a célra létrehozott független, választási bizottság választ meg és a Kínai Népköztársaság kormánya nevez ki. A végrehajtó hatalom a 7-11 tagból álló Végrehajtó Tanács kezében van, melyet a kormányzó vezet. Törvényhozó hatalom A törvényhozó hatalom a Törvényhozó Tanács kezében van, mely jelenleg 33 tagból áll. A parlamenti választásra minden 18 év feletti személy jogosult. A parlamenti választásokon a bejegyzett politikai pártok és független jelöltek egyaránt indulhatnak, ellenben Kína többi részével (Hongkongot és Tajvant leszámítva), ahol az egyetlen politikai párt a Kínai Kommunista Párt. Gazdasága Gazdasági életét alapvetően meghatározta a terület szűkössége, a nyersanyaghiány, a korlátozott belső piac, amelyek egy exportorientált gazdaságfejlesztési stratégiát tettek indokolttá. Gazdasága az 1960–70-es évektől az élénkülés jeleit mutatta. Ekkor az addig szinte kizárólagos jelentőségű turizmus és a hozzá szorosan kapcsolódó szerencsejáték mellett egyre nagyobb teret nyert a feldolgozóipar. Egész gazdasága szoros szimbiózisban van Hongkongéval. A kereskedelmi kapcsolatokon túl a tőke, a technológia, az információ fő forrása szintén Hongkong. Gazdasági fejlődésének igazi lökést az 1970-es évek végétől Kína reform- és nyitási politikájának elindítása adott. Hongkong mellett (attól statisztikailag elválaszthatatlanul) Makaó az egyik legnagyobb külföldi tőkebefektető Kínában. Mégsem emelkedett az ázsiai „kis tigrisek” sorába, bár 17 ezer dollárt meghaladó egy főre eső nemzeti jövedelme (1997) nem lebecsülhető. Az átvételig tartó átmeneti időszak sokkal zökkenőmentesebb volt, mint Hongkong esetében, és Kína is többszörösen érdekelt Makaó jövőbeni prosperitásában, az egyezmény betartásában. Turizmus Az idegenforgalom a terület életében a világon egyedülálló szerepet játszik, 1996-ban például 8 millió turistát fogadott. Többségük Hongkongból érkezett, de nagyon sokan jönnek Tajvanról, Japánból és a világ más országaiból is. A turisták túlnyomó többségét a szerencsejátékok vonzzák. A szerencsejáték gazdasági súlyát érzékelteti, hogy a GDP mintegy negyedét adja, az idegenforgalom bevételének 2/3-át, és adójából származik a költségvetés bevételének mintegy fele. Ennek alapján joggal nevezik a Kelet Monte-Carlójának. A szerencsejáték mellett Makaó sok egyebet is kínál a látogatóknak. A több mint négyszáz év alatt létrehozott kulturális örökség, a már törvénnyel is védett műemlékek (számos régi, szép épület esett már áldozatul a hongkongihoz hasonló felhőkarcolók építésének), a lóverseny, kutyafuttatás mellett fontos szerepük van az évente megrendezett nagy eseményeknek: a sárkányhajóversenynek, a nemzetközi zenei fesztiválnak, a tűzijáték-fesztiválnak és a város utcáin zajló Formula–3-as autóversenynek. Kús alkirálya Az Alsó-Núbiában található Kús az ókori Egyiptom egyik tartománya volt az Újbirodalomtól kezdődően. Kúst egy alkirály kormányozta, aki közvetlenül a fáraónak tartozott elszámolással. Valószínű, hogy ezeknek az alkirályoknak a leszármazottai voltak a XXV. dinasztia uralkodói, valamint a núbiai dinasztiák, amelyek a független Kusita Királyság fölött uralkodtak az i. sz. 4. századtól kezdve. Alkirályok listája Az ismert alkirályok listája, a George Reisner által összeállított lista alapján: Történelem a Mass Effectben A Mass Effect videojáték galaxisának fikciós (sci-fi) történelme olvasható itt, az emberi időszámítás évszámai szerint. Történelem az emberiség szemszögéből 2069 – Megalakul az első állandó emberi kolónia a Földön kívül. Ez az Armstrong Outpost a Luna (vagy ahogy mi ismerjük, a Hold) felszínén, egész pontosan a Shackleton kráterben. Az alapítás dátuma pontosan száz évvel követi az első holdraszállásét (1969. július 24.). 2103 – Megalakul az első emberi település egy másik bolygón: Lowell City a Mars felszínén. 2137 – Az Ashland Energy Corporation nevű cég megkezdi a kutatásokat a Szaturnusz felszínén: hélium-3 gázt próbálnak meg előállítani, ami később a Naprendszeren túli felfedezőutakon használt üzemanyag fő alapanyaga lesz. 2142 – Megkezdődik az első, a Naprendszeren kívüli űrállomás, a Gagarin Station építése, a Pluto keringési pályájától is távolabb. Az állomás hamar megkapja a Jump Zero becenevet, de a katonai jellegű kutatások miatt csak sejteni lehet, hogy itt zajlanak a – kudarcot vallott – fénysebesség feletti utazásokkal kapcsolatos kutatások. 2148 – Kutatók a Marson, Lowell Citytől nem messze egy ásatás során értelmes lények nyomaira, egy ládányi ősi technikai eszközre bukkannak. A később protiánoknak elnevezett lények által hátrahagyott leletek rövid idő alatt forradalmasítják az emberi technológiát. 2149 – A Föld 18 legnagyobb hatalmú állama egyesíti erejét a kutatásokban, és még ebben az évben megalakul a Rendszerek Szövetsége, ami azonnal az emberiség vezető tudományos és katonai alakzata lesz. 2149 – Még ugyanebben az évben tudósok felfedezik, hogy a Plútó rég ismert holdja, a Charon valójában egy jégpáncélba burkolt óriási protián berendezés, egy térugrást lehetővé tevő térköz relé (angolul mass relay). 2150 – Az első, katonákból és tudósokból álló csapat Jon Grissom vezetésével használja a relét, és feltérképezik az ezzel kapcsolatban álló többi bázist; felfedezik, hogy a térköz relék hálózatba vannak kötve. 2152 – A tömeghatás (mass effect) mezőkkel kapcsolatos földi vizsgálatok katasztrófához vezetnek, a Szövetség megkezdi az emberiség gyors terjeszkedésének előkészületeit. Az első Naprendszeren kívüli emberi világ a Demeter lesz. 2154 – Megszületik a későbbi Shepard parancsnok, az emberiség talán leghíresebb képviselője. 2155 – A második, az emberiség által meghódított bolygó az Arcturus, az e körül felépített űrállomás pedig a Szövetség főhadiszállása lesz. Készülve a más intelligens fajokkal való találkozás minden eshetőségére, a Szövetség sosem látott ütemben fejleszti katonai erejét. 2157 – Az emberiség találkozik az első idegen fajjal, a turiánokkal. Mivel a turiánok támadólag lépnek fel, kitör az Első Kapcsolat Háború, mely két hónapig tart. Mint később kiderül, a sokkal erősebb turiánokat a Fellegvár Tanács (angolul Citadel Council), a galaxis vezető politikai testülete vette rá a béketárgyalásokra. 2158 – Az emberiség megismerkedik a biotikával, az űrben lévő sötét energia manipulálásának képességével. A kutatások szerint az anyaméhben a nulladik elemnek– röviden: nullem (eezo) – kitett magzatok mintegy tíz százaléka lesz képes ezekre a manipulációkra. 2160 – A távoli szinte már elhagyatott Gagarin Station lesz a biotikusok vizsgálatának, nevelésének központja. Megkezdődik a biotikusok beültetésekkel történő erősítése – az első, kísérleti implantátumok rengeteg tehetség halálához vezetnek. 2165 – A térköz relé (mass relay) hálózatot használva az emberiség képviselői minden ismert intelligens fajjal felveszik a kapcsolatot, és 2165-ben a Fellegvár Tanács is elismeri őket: követséget hozhatnak létre a Fellegvárban. Az emberiségnek egyedül a batáriaiaknak nevezett fajjal vannak komolyabb nézeteltérései, hisz az űr egyazon területén, a Szkilliai Határvidéken próbálnak meg terjeszkedni. 2170 – Az emberek által lakott Mindoir kolóniát megtámadják és földig rombolják a batáriaiak. 2176 – A batáriaiak által pénzelt űrkalózok megtámadják az Elízium nevű emberi kolóniát is. A később Szkilliai Villámháborúnak elnevezett hadművelet nem sikeres: az emberi seregek visszaverik a támadókat. 2178 – A Szkilliai Villámháború miatt az emberiség ellentámadásba megy át: teljesen megsemmisítik a batáriai kalózok bázisát a Torfan bolygón. Mivel a Fellegvár nem ítéli el a támadásokat, a batáriaiak megszakítják a kapcsolatot a többi fajjal, és visszavonulást kezdeményeznek. 2183 – Elkészül a galaktikus viszonylatban is úttörően modern űrhajó, az SSV Normandy (Normandia), a turiánok közreműködésével. Tisztjei között ott van Shepard parancsnok is, de a hajó kapitánya a legendás David Anderson. Történelem a galaxis szemszögéből I.e. 48000 – A ma már csak protiánokként ismert ősi, szuperfejlett faj minden ismert ok vagy nyom nélkül eltűnik a galaxisból. A mai régészek szerint bukásukat valami szörnyű, hirtelen jött kataklizma okozta, de senki nem tudja, hogy ez mi lehetett. I. e. 580 – Az aszári faj rábukkan a protiánok technológiájára, így ők az első ismert faj a világban, akik képessé válnak a fénysebesség korlátainak elhagyására. I. e. 575 – Az aszárik felfedezik a Fellegvár (angolul Citadel) névre keresztelt óriási, teljesen lakatlan űrállomást a galaxis egyik központi szegletében, és megkezdik az állomás betelepítését. I. e. 520 – A szalariánok is felfedezik a térköz relé hálózatot, és ezen keresztül a Fellegvárat. A két faj találkozik, a kapcsolatfelvétel teljes békében zajlik. I. e. 500 – Megalakul a Fellegvár Tanács, melyben az aszáriknak és a szalariánoknak jut kiemelt szerep. A Tanácsot a teljes galaxis vezetőjének szánják, és ez pár évvel később valósággá is válik. A Galaktikus Standard időszámítás ettől a ponttól számítódik. I. e. 450 – A voluk nép is megérkezik a Fellegvárba, de annak ellenére sem kapnak szavazásra feljogosító szerepet, hogy az ő kereskedelmi rendszerük, érzékük segítségével sikerült elterjeszteni a közös galaktikus valutát. I. e. 450-50 – A Fellegvár első virágzásának ideje: az aszárik és a szalariánok megkezdik a galaxis feltérképezését, az űrkorszakba jutott intelligens fajok egymás után nyitnak követséget a Fellegvárban. 10 – Mikor egy felfedezőcsapat megnyit egy, a protiánok által lezárt térköz relé útvonalat, megtörténik a kapcsolatfelvétel a rekninek (angolul rachni) elnevezett rovarszerű, kaptárgondolkodású idegen fajjal. A reknik azonnal megölik a felderítőket, és a nyitott térköz relén kiáramlanak, megkezdődik a Rekni Háború. 300 – Sikerül megnyerni a háborút, a szalariánok egy trükkjének köszönhetően: az agresszív, az űrkorszaktól még messze levő népet, a kroganokat kiemelik, és hadseregként vetik be a reknik ellen. Jutalomképpen a kroganok új bolygót kapnak a korábban atombombákkal saját maguk által majdnem megsemmisített anyavilág, a Tuchanka helyett. 500 – A kroganok az új otthonukban hihetetlen ütemű népesedésbe kezdenek, de agresszivitásuk nem csökken a civilizáció hatására sem. Az esetleges veszélyek felderítésére, megelőzésére a Fellegvár Tanács létrehozza a „Spectre”, magyarul FANTOM (Fellegvári Analitikai és Taktikai Osztag, Megbízott) ügynökséget, melynek különlegesen képzett tagjai rendkívül széles (gyakorlatilag törvények felett álló) jogkörrel vannak felruházva. 700 – Az egyre újabb és újabb bolygókat benépesítő kroganok problémája háborúba torkollik, mikor egyszerűen elfoglalják a Lusia nevű aszári bolygót is. 720 – A turián faj is megjelenik a galaxis színpadán. Mikor a kroganok több bolygójukat is nukleáris fegyverrel lakhatatlanná teszik, a Fellegvárhoz fordulnak védelemért. Ez végül egy, a szalarián tudósok által kidolgozott genetikus vírus, a reprogátló (angolul genophage) lesz, amelynek következtében a krogan nép szinte sterillé válik: körülbelül minden ezredik terhesség végződik élveszületéssel. 800 – A kroganok háborúja a népességük számának gyors csökkenése miatt lezárul. 900 – Az időközben a galaxis katonaságának, rendfenntartó erőinek vezetőjévé lett turián faj harmadikként bekerül a Fellegvár Tanácsba. 1900 – A kvarián faj (angolul quarian) intelligens személyi szolgákat hoz létre, ezek a geth névre keresztelt robotok. Mikor a gethek individuális gondolkodás, tanulás jeleit kezdik mutatni, a kvariánok megpróbálják megsemmisíteni őket. A magukra élőlényként tekintő gethek háborúba kezdenek, és le is győzik alkotóikat – de nem támadnak a többi népre, hanem visszavonulnak az űr ismeretlen régióiba, a Perseus Fátyol nevű csillagcsoport mögé. Az egész galaxisban a legsúlyosabban büntetendő cselekedet lesz a mesterséges intelligenciák kutatása, fejlesztése. 2157 – Az emberi faj megkezdi a térköz relé hálózat felderítését, amivel együtt jár egy addig lezárt útvonal megnyitása is. Mivel ez a Rekni Háború óta a legszigorúbban tiltott dolog, az emberek kirajzását rég figyelő turiánok lecsapnak. A két hónapig tartó háborút diplomáciai kapcsolatfelvétel, kölcsönös információcsere követi. 2165 – Az emberiség követséget hoz létre a Fellegvárban, és lehetőség támad az első emberi Spectre/Fantom kinevezésére is, de David Anderson, az emberiség elit N7-es osztagának katonája végül elbukik. A katona elbírálásában kulcsszerepe volt egy Saren nevű turian Fantomnak. 2183 – Megnyílik a második ilyen lehetőség az emberiség előtt, a kiválasztott ezúttal Shepard parancsnok, az elbírálás pedig egy Nihlus nevű turián, Saren régi ismerőse kezében van. Rietberg Rietberg település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Rietberg Gütersloh, Verl, Lippstadt, Langenberg, Rheda-Wiedenbrück és Delbrück községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 288 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek Évek: 283 – 284 – 285 – 286 – 287 – 288 – 289 – 290 – 291 – 292 – 293 Age of Empires II: The Forgotten Az Age of Empires II: The Forgotten hivatalos kiegészítőcsomag, mely az Age of Empires II-höz készült. A játék a felhasználó számára teljes egészében meghagyja az alapjátékokat az eredeti állapotukban (azaz a régebbi játékokban is megtalálható civilizációkat és beállításokat nem módosítja), azonban öt új civilizációval és számos új küldetéssel, valamint apróbb módosításokkal (fejlettebb viselkedésű automatikus játékosok) bővíti azt. Az új civilizációk között megjelentek a magyarok is, további civilizációk még: inkák, indiaiak, olaszok és szlávok. E népek közül az olaszok és a szlávok teljesen új épületszettet kaptak. Az új MI-kat beállíthatjuk a számítógép ellenfélnek, így a réginél jóval erősebb gépi ellenfeleket kapunk. A kiegészítő magába építi a „UserPatch” módosításait. Ez a patch rengeteg javítást tartalmaz az 1.0c patch-hez képest. Az összes változtatás listája megtekinthető a patch weboldalán. 2013. november 7-én a kiegészítő hivatalos lett, The Forgotten néven. Játékmenet módosítások 5 teljesen új civilizáció 30 új kifejleszthető technológia 9 új egység 50+ populációs limit 11 új térkép 1 új épület 2 új épület szet 20 új szkenarió szerkesztőben elérhető egység Northeast Corridor A Northeast Corridor az USA keleti partján futó 720 km hosszú, 25 kV 60 Hz-cel villamosított vasúti fővonal. Összekapcsolja a keleti-part legnagyobb, legnépesebb városait Bostontól Washingtonig. Egyike Amerika legrégebbi vasútvonalainak: első szakasza Camdenig 1834-ben nyílt. Jelentős elővárosi, távolsági személy-, és teherforgalom zajlik rajta. A távolsági járatokat az Amtrak üzemelteti az Acela expresszekkel. A vonal végig villamosított, kettő-négy vágányú. Az USA jelenlegi egyetlen nagysebességű vonala. A vonatok maximális sebessége bizonyos szakaszokon 240 km/h. Érdekességek 1993 -ban a vonalon próbázott a Siemens AG egyik ICE 1 vonata, A Microsoft Train Simulator videojátékban a hat alappálya egyike a Northeast Corridor Washington DC és Philadelphia közötti szakasza, A Railworks 2 videojátékban pedig egy 90 mérföldes (kb. 145 km) szakaszt modellez le, amely Philadelphia 30. utca állomást és New York Pennsylvania pályaudvart köti össze De Camelis János József De Camelis János József, De Kamelis János József, Camillo di Mari (Chios, Görögország, 1641. december 7. – Eperjes, 1706. augusztus 12.) görögkatolikus püspök, hittérítő, könyvtáros. Élete A római görög kollégiumban végezte tanulmányait, majd 1666-ban pappá szentelték. Ezután Albániában teljesített misszionáriusi szolgálatot, majd 1682-ben a baziliták római prokurátora és a Vatikáni könyvtár tisztviselője. Kollonich Lipóttal érkezett Magyarországra. 1689-ben kinevezeték szebasztei címzetes püspökké és a magyarországi görögkatolikusok apostoli vikáriusává. I. Lipót nevezte ki 1690-ben munkácsi püspöknek, ezt a tisztséget 1704-ig töltötte be. Papjai számára 12 helyen tartott zsinatot, az ő közbenjárására adott a király kiváltságlevelet a görögkatolikus papoknak. II. Rákóczi Ferenccel ellentétbe került, emiatt Eperjesre menekült. Utódja 1716-tól Bizánczy György volt. Munkája Katechisis dija naouki Oungroruskim liudem zlozennij. Nagyszombat, 1698. (Ezen eredetileg latinul irt kátét Kornicky János fordította rutén nyelvre.) Újhegy (városrész, Pécs) Újhegy Pécs egyik városrésze a Bogádi út, Üszög és Gyárváros között. A városrészt a 4Y busz kapcsolja össze a belvárossal. Jellemzően kertvárosias beépítésű, lakófunkciójú. Története Újhegy korábban Mecsekszabolcs község külterületéhez tartozott. Újhegy szomszédságában a 20. században jelentős ipartelep jött létre (szénmosóval, szénosztályozóval), majd ide települt a Gázgyár, a Kokszmű, a Villamos Erőmű és a Brikettgyár. A 80-as években még csillével szállították a szenet Vasasról. Az itteni Palahegy és Salakhegy anyagát használta fel - részben építkezésekhez - a pécsi építőipar. A salakhegy pora szeles időben beterítette a környéket, ami miatt a köztudatban Újhegy poros területként létezett. Mára a salakhegy helyét rekultiválták, helyén ipari területet alakítottak ki. Az utóbbi évtizedben több új utca is létesült a városrész északkeleti területén, ahol közvilágítás jelenleg még nincs. Nevének eredete Az Új-hegy név a 17. század végén keletkezhetett. Akkor, amikor a falu belsőségéhez közel eső szőlőhegy betelepítése után (1680 táján) újabb területet vontak be a szőlőművelésbe. Azaz a mai Szabolcs-hegyhez képest számított valóban új hegynek a mai városrész egész területe. Pécs határában régen szintén volt Új-hegy nevű hely. A mai Püspökszőlőnek 1747-ben Uj Hegy volt a neve. Ürögben, a patacsi határ mentén ugyancsak van egy Új-hegy nevű szőlőhegy. Az utcanevek és néhány lakó még őrzik egykori szőlőtermő terület emlékét, nevezetesen a Bor, Présház, Németh Márton és a Vincellér utca. Közösségi élet A városrészen augusztus végén ünnepi napot, Újhegyi Napot, tart a helyi önkormányzat évente. Színpadi produkciókat, vetélkedőket, egyéni és csapatversenyeket tartanak a Bor utcai Szabadidőparkban. A terület egy korszerű, bekerített park, melyen egy szabadtéri színpad is áll. 1984-es magyar úszóbajnokság Az 1984-es magyar úszóbajnokságot júliusban rendezték meg Dunaújvárosban. Első alkalommal szerepeltek a műsorban az 50 méteres távok bajnoki versenyei. Csúcsok A bajnokság során az alábbi csúcsok születtek: Labdarúgás az 1976. évi nyári olimpiai játékokon Az 1976. évi nyári olimpiai játékokon a férfi labdarúgótornát július 18. és 31. között rendezték. A tornán 3 válogatott visszalépése miatt 13 nemzet csapata vett részt. Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Helyszínek Olimpiai Stadion ( Montréal ) Varsity Stadium ( Toronto ) Lansdowne Park ( Ottawa ) Municipal Stadium ( Sherbrooke ) Eredmények Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt: több szerzett pont jobb gólkülönbség több szerzett gól nemzetnév Tengerszint feletti magasság A tengerszint feletti magasság vagy abszolút magasság a földrajzi pontok magasságának méréséhez meghatározott mérték. Alapja általában egy egyezményben rögzített tenger középvízszintje. Ehhez mérten határoznak meg egyes földrajzi fogalmakat, például a magyarországi Alföld egy olyan síkság, ami 200 méter tengerszint feletti magasságnál alacsonyabban fekszik. Magyarországi története Az első országos szintezést a bécsi Katonai Földrajzi Intézet végezte 1873–1913 között. Alapszintfelületnek az Adriai-tenger középszintjét választották, amelyet a trieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben határoztak meg. A szintezés során a következő helyeken határoztak meg magassági főalappontokat: Maria Rast a Dráva völgyében, Franzenfeste Tirolban, Lisov Csehországban, Vöröstoronyi-szoros, Terebesfejérpatak a Felső-Tiszánál, Ruttka a Vág völgyében és Nadap a Velencei-hegységben. A nagyobb pontossági igények kielégítésére 1921–1944 között újabb méréseket végeztek. Az ősjegyek közül a mai Magyarország területére csak a nadapi esik, ezért mind az 1921-es, mind pedig az újabb, 1949-ben kezdődött felmérésnél ebből kellett kiindulni. A Nadap főalappont tengerszint feletti magasságát 1888-ban végzett mérés alapján 173,8385 m-ben állapítottak meg. Mivel az Adria középvízszint ismételt mérése 9 cm-rel eltért az 1875. évi méréstől, ezért az Adria középtengerszint helyett bevezették a nadapi alapszintet. Ez azt jelenti, hogy a magasság nem a tengerhez képest, hanem egy képzeletbeli felülethez képest értendő, amely 173,8385 méterrel van a nadapi jel alatt. Ez a pont az ország geológiai szempontból legállandóbb pontja. 1949-ben egy új hálózatmérés kezdődött, ennek során a Nadap főalapponttól kb. 100 m-re új főpontot helyeztek el, valamint az ország más részein további hat új főalappontot határoztak meg (Diszel, Mórágy, Cák, Szarvaskő, Sátoraljaújhely, Máriaremete). A hálózat kialakítása és mérése – melyet Bendefy Lászlóról, a főalappontok és a hálózat tervezőjéről Bendefy-hálózatnak is nevezünk – 1964-ig tartott. 1960-ban rendelték el, hogy a kelet-európai szocialista országokban az Adriai alapszintről a Balti alapszintre kell áttérni. Ekkor a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely 67,47 cm-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint. A Nadap főalappont magassága így 173,1638 m a balti alapszinthez viszonyítva (B173,1638 m). Az EUREF albizottság 1994-ben hozott határozata értelmében egységes magassági rendszert hoztak létre Európában. Az újonnan csatlakozott közép- és kelet-európai országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország és Bosznia-Hercegovina) szintezési hálózatának, az UELN-95-nek az egységes alapszintfelülete az amszterdami vízmagasságmérő nullpontja. Az amszterdami középtengerszint mintegy 14 cm-rel van mélyebben a balti középtengerszint magasságánál. A magyar szintezési hálózatnak az UELN-95-hoz történő kiegyenlítése folyamatban van, jelenleg még hivatalosan a balti alapszintnek megfelelő EOMA-t kell Magyarországon használni. Sehnsucht A Sehnsucht (magyarul: "Vágy") a Rammstein német metalegyüttes második stúdióalbuma, Németországban 1997. augusztus 22-én jelent meg. A borítót Gottfried Helnwien tervezte. Számok "Sehnsucht" („Vágy”) – 4:06 "Engel" („Angyal”) – 4:26 "Tier" („Állat”) – 3:49 "Bestrafe mich" („Büntess meg”) – 3:37 " Du hast " („Tiéd vagyok” v. „Gyűlölsz” ) – 3:57 "Bück dich" („Dőlj be”) – 3:24 "Spiel mit mir" („Játssz velem”) – 4:45 "Klavier" („Zongora”) – 4:26 "Alter Mann" („Idős férfi”) – 4:26 "Eifersucht" („Féltékenység”) – 3:37 "Küss mich (Fellfrosch)" („Csókolj meg”) – 3:29 Bónusz dalok (a kiadástól függően) Du hast és Engel , angol nyelvű verzió Stripped , Depeche Mode -feldolgozás Du riechst so gut '98 Asche zu Asche kislemez, mint bónusz CD Spiel mit mir, Laichzeit, Wollt ihr das Bett in Flammen sehen?, Engel, Asche zu Asche – élőfelvétel Kislemezek „ Du hast ” (1997. július) „ Engel ” (1997. április) „Engel (Fan Edition)” Szójáték A szójáték alapvető alkotóeleme a Rammstein dalszövegeinek. Sok esetben a mondatai többértelműen vannak megfogalmazva. A Du hast című dal kifejezetten bővelkedik ilyenekben: Du…, du has(s)t…, du has(s)t mich…, du hast mich gefragt A gefragt szóig a szöveg kétértelmű, ugyanis a hast (birtokolsz) és a hasst (gyűlölsz) szó kiejtésben azonos, tehát a „du has(s)t” jelentheti azt is, hogy „gyűlölsz engem” és azt is, hogy „a tiéd vagyok”. A befejezett mondatban „du hast mich gefragt” szerepel, ami annyit tesz, hogy „megkérdeztél engem”. Willst du bis der Tod euch scheidet treu ihr sein für alle Tage? Nein! a szöveg itt a német esküvőkön elhangzó esküvel játszik. Arra a kérdésre, hogy „Hűséges leszel-e, amíg a halál el nem választ?” a megszokott „Igen” (Ja) helyett a „Nem” (Nein) válasz szerepel. Willst du bis zum Tod der Scheide sie lieben auch in schlechten Tagen? A fenti esküszöveg elferdítése. A Scheide szó vulgárisan a nőre utal, jelentése vagina . A mondat jelentése így a következőképpen értelmezhető: "Rossz időkben / rossz napjain is szereretni fogod ezt a picsát, míg meg nem hal?" KFNB Vd (Montanbahn) A kkStB 43 egy tehervonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (németül: k.k. österreichische Staatsbahnen, kkStB), amelyek eredetileg a Ferdinánd császár Északi Vasúté (Kaiser Ferdinands Nordbahn, KFNB) voltak. Ott a Mährisch Ostrau–Dombrau Montanbahn-on teljesítettek szolgálatot. A négy mozdonyt a Bécsújhelyi Mozdonygyár 1863-ban szállította. A KFNB az Vd sorozatba osztotta őket és a 283-286 pályaszámokat adta nekik. Ezenkívül neveket is kaptak: MÄHRISCH OSTRAU, WITKOWITZ, JAKLOWETZ és BURNIA. A mozdonyokhoz A sorozatú szerkocsikat kapcsoltak. Az államosításkor valamennyi mozdony a kkStB-hez került, ahol 43 sorozatjelzést kaptak. Az első világháború után a három megmaradt mozdony a Csehszlovák Államvasutakhoz (ČSD) került 312.5 sorozatként. A gépeket 1925-ben selejtezték. Aniñón Aniñón település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Lakosainak száma 723 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Brečići Brečići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Pojezerje községhez tartozik. Fekvése Makarskától légvonalban 42, közúton 53 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre, az A1-es autópályától délre, Kobiljača közvetlen szomszédságában fekszik. Története A térség török uralom végével a 17. század végén 1690 körül népesült be. A lakosság döntően azoktól a betelepülőktől származott, akik a moreai háború (1684-1699) idején érkeztek ide Hercegovinából Mate Bebić szerdár vezetése alatt. Az idők folyamán, különösen a hercegovinai határt megállapító pozsareváci békével (1718) zárult ún. kis háború után azonban ezeket a családokat újak váltották fel. 1767-ben az otrić-strugei plébániát, melyhez a település is tartozott leválasztották a podjezerjei plébániáról. A plébánia székhelye kezdetben Strugén volt, csak a 18. század végén lett a székhely Otrićon, a plébániatemplom pedig az ottani Szent Miklós templom lett, ahogy máig is így van. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1880-ban 86, 1910-ben 134 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után megindult a lakosság kivándorlása főként a délkeletre fekvő Metkovićra, kisebb részben az újonnan alapított Kobiljačára. A településnek 2011-ben már nem volt állandó lakossága. Népesség (1991-től Dubrave különálló részeként. 1900-ban, 1910-ben és 1948-ban önálló településként. 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Pozla Gorához számították. 1981-ben, 1991-ben, 2001-ben és 2011-ben lakosság nélkül.) Pagani (autómárka) A Pagani olasz hipersportautógyár, manufaktúra. Alapítója az argentin mester, Horacio Pagani. A cég székhelye San Cesario sul Panaro, Modena. 1992-ben alapították, de csak később, a 90-es évek végén jelentek meg az első autók. Számos egyedi vagy limitált Pagani készült, 2 fő tömbben, Zondák és Huayrák. Részletes modell-lista Zonda C12 6.0 L (5987 cc) C12 S 7.0 L (7010 cc) C12 S 7.3 L (7291 cc) C12 S Roadster C12 S Monza Pagani Zonda GR (racing car) Zonda F Pagani Zonda Roadster F Zonda F Clubsport Zonda Cinque Zonda Tricolore Bespoke: 2009 Zonda PS (originally white with golden contrast) – commissioned by Peter Saywell 2009 Zonda GJ (carbon fiber black) 2010 Zonda Uno (light blue) 2011 Zonda HH (sky blue) - commissioned by programmer David Heinemeier Hansson 2011 Zonda 750 (pink) 2011 Zonda Rak (yellow) 2011 Zonda Absolute (carbon fiber black) 2011 Zonda 760RS (carbon fiber black) 2012 Zonda 760LH (Purple) – commissioned by F1 driver Lewis Hamilton 2012 Zonda 764 Passione (Grey/Purple) 2013 Zonda Revolucion 2014 Zonda Revolucion 5 of 5 2015 Zonda 760 X Huayra La Monza Lisa BC Roadster Váci Dunakanyar Színház A Váci Dunakanyar Színház Vác első színháza, mely 2013. április 5-én kezdte meg működését. Ügyvezető igazgatója Kis Domonkos Márk. A színház épületének története A Váci Dunakanyar Színház épülete 1927 tavaszán épült. A tervrajzokat Váczy-Hübschl Kálmán, Vác városi főmérnöknek köszönhetjük. Ekkor a Váci Reménység Egyesület terve egy közösségi ház létrehozása volt. A beton alapok elkészítése után, vasárnap délelőtt megtartották az ünnepélyes Alapkő Letételt. Az alapkőbe helyezendő okmányt, a jelen levők aláírták, majd felhengerítve, 3-4 ezüstpengő kíséretében hengerbe tették, amelyet az alapba betéve, befalazták. A ’30-as években a kultúrház élete sokat fejlődött. Óvoda, főző- és szabás-varrás tanfolyam, tánciskola, klubélet, dalárda próbák, biliárd, ping-pong, sakk, dominó, kártyafoglalkozások. Olvasó- és könyvtárterem, rádiószoba működött az épületben. A műkedvelő színjátszók a tökéletes felszereltségű (zsinórpadlás és süllyesztő) színpadon, illetve a csatlakozó öltözőkben készülhettek előadásaikra. A színpad a függönyön kívül fémredőnnyel is el volt választva a nagyterem (mozi) nézőterétől, így mozielőadás alatt is gyakorolhattak, próbálhattak. 1944 decemberében a kultúrház berendezését szétdobálták, a vitrinekből a győzelmi trófeák, serlegek, dísztárgyak, érmek, a falakról az oklevelek eltűntek. A közvetlen háborús eseményeket követően a Vác Városi Nemzeti Bizottság 1945. február 20-i határozatával a kultúrházat teljes berendezésével, felszerelésével együtt lefoglalta. 1945 tavaszán már szovjet propagandafilmek vetítésére használták. A viszonyok rendeződése után 1946 augusztusától a mozi a Kisgazda Mozgóképüzemi Rt. „KIMORT” kezelésébe került. A moziért és a vetítőberendezésekért bért fizettek az egyesületnek. Ez az állapot az 1948 nyarán bekövetkezett államosításig állt fenn. Az utóbbi időben Dunagyöngye Filmszínház néven moziként üzemelt, az utolsó vetítést 2007-ben tartották meg. Az épület majd 5 éven keresztül üresen állt. 2012 februárjában Góczán Zsolt, a Fónay –HUMÁNIA – Társulat vezetője, kérelmezte a „volt mozi” épületének használatát. A városban működő színjátszó kör ugyanis kinőtte a helyi művelődési ház falait. 2012 júliusában megkapták a helyiséghasználati engedélyt és már abban a hónapban hozzáláttak a belső felújításhoz. 2012. november 22-én Város Testülete megszavazta, hogy az épület adjon otthont Vác első színházának, a Váci Dunakanyar Színháznak, melynek ügyvezető igazgatója, Kis Domonkos Márk lett. Total War: Shogun 2 A Total War: Shogun 2 egy stratégiai videojáték, amelyet a The Creative Assembly fejlesztett és a Sega adott ki. A Total War sorozat legújabb darabja, 2011. március 15-én jelent meg. A sorozat első játékához, a Shogun: Total Warhoz hasonlóan a 16. századi Japánban játszódik a szengoku dzsidai időszakában, ahol a játékos feladata az egyik család vezetésével egyesíteni Japánt és sógunná válni. A játék 2011. március 15-én jelent meg, és sok dicséretet kapott a játékosoktól és a kritikusoktól. Környezet A játék a 16. századi feudális Japánban játszódik, az Ónin-háború után. Az ország egysége megbomlott, és hadurak által vezetett családok kezdenek harcba egymással a hatalomért. A játékos az egyik ilyen hadúr szerepét veszi át, azzal a céllal, hogy hatalmat szerezzen a többi család felett, és megszerezze Japán irányítását. A játék alapkiadása 8 frakciót tartalmaz (az oktatóküldetéssel együtt kilencet), amelyek mindegyike az ország más-más részén kezd, különböző politikai és katonai erősségekkel. A Shogun 2 elmozdul a Total War sorozat eddigi európai környezetétől, és a Shogun: Total Warhoz hasonlóan a Távol-Keletet helyezi a középpontba, ám jelentős változással a játékmenet központi elemeiben. Például a távol-keleti harcmodor jellemzőinek megvilágítása érdekében a MI-t Szun-ce A háború művészete című művének elvei alapján programozták. Az Empire: Total Warhoz hasonlítva, amely a Föld jelentős részét lefedte, a játék kizárólag a Japán szigetvilágra koncentrál (Hokkaidó kivételével), és kevesebb katonai egység található benne. Játékmenet A Shogun 2 körökre osztott stratégia és valós idejű stratégia keveréke a sorozat többi játékéhoz hasonlóan. A játékos egyszerre tölti be a daimjó és a tábornok szerepét, így a körökre osztott hadjárat térképen intézheti seregei és tartományai ügyeit, míg a valós idejű csatatérképen átveszi a közvetlen parancsnokságot a katonák felett. A hadjáratban a játékosnak kell felügyelnie a tartományok fejlődését, a katonai termelést, a gazdasági növekedést és a technológiai fejlődést. Az egységeket seregekké szervezve lehet ellenséges területre mozgatni a stilizált hadjárat térképen, hogy csatározzon a többi frakcióval. A harcon kívül lehetőség van még diplomáciára, politikai manőverekre és különleges ügynökök bevetésére. A nindzsák és gésák szintén jelen vannak a játékban, és bérgyilkosokként, illetve kémekeként funkcionálnak. Habár a vallások nem olyan fontosak, mint a Medieval II-ben, mégsem lehet őket elhanyagolni. Az európai idegenekkel való nagyobb együttműködés érdekében, például a kereskedelem növeléséhez és a lőfegyverek megszerzéséhez, a család felveheti a kereszténységet. Ez azonban jelentősen növeli a vallási elégedetlenséget az irányítása alatt lévő területen. Léteznek vallási ügynökök is, mint például buddhista szerzetesek vagy katolikus papok, akik az ellenséges lakosságot képesek megtéríteni. Kilenc (a limitált kiadásban tíz) játszható család található meg a játékban, amelyek mind Japán más-más részén uralnak tartományokat. Ezek mindegyike más téren élvez előnyt a többiekhez képest, amely eltérő játékstílust is jelent. A Csószokabe család Tosza tartományt uralja és képzettebb íjászokat képes toborozni. A Date család Ivate tartományban található, és kiváló no-dacsi szamurájokat tud a seregébe fogadni. Az Izuban kezdő Go-Hódzsó család az építkezésekben jeleskedik, és olcsóbban tud várakat építeni. A Móri család erőssége a haditengerészet, kezdeti területe pedig Aki tartomány. Az Ovariban található Oda család asigaruji jobban harcolnak az átlagnál. A Simazu család erőssége a katanával harcoló szamurájok, kezdőterülete Szacuma. A Takeda család Kai tartományban rendelkezik területtel, lovassága erős és az átlagosnál olcsóbb fenntartani. A Tokugava család főhadiszállása Mikava tartomány, jobb diplomáciai kapcsolatokkal rendelkezik, és jobb nindzsákat képes felbérelni. Az Ueszugik Ecsigo tartományt uralják, és az elmélyült buddhizmusuknak köszönhetően harcos szerzetesek toborzása és fenntartása sokkal egyszerűbb számukra. A Hattori család Igát birtokolja, és specializált nindzsákat képes felbérelni. A játékban a daimjók és tábornokok saját személyiséggel és képességekkel rendelkeznek, amely mély játékot tesz lehetővé, a szerepjáték hangsúlyozásával. A játékos számukra új képességeket tud szerezni, illetve a meglévőeket fejleszteni, ahogy azok egyre több tapasztalati pontot gyűjtenek a csatákban. Azonban a játékos arra is kényszerülhet, hogy a család belső politikájában részt vegyen a családtagok lojalitásának biztosítására, például örökössé kinevezve őket vagy több katonát helyezve irányításuk alá. A csaták a játékban nagy ütközeteket jelentenek, amelyek a hadjárat térképen találkozó seregek között zajlanak le, földön vagy vízen. A fejlesztők kijelentették, hogy nagy gondot fordítottak a tengeri csaták és ostromok áttervezéséhez, hogy azok illeszkedjenek a játék helyszínéhez. Az európai erődítményekkel ellentétben a japán várak több szinttel rendelkeztek, ezért az ostromok nem a falakon való harcra fókuszálnak, hanem az udvarokon történő összecsapásokra és a taktikai manőverezésre. A tengeri csatákban bevethető hajók némelyike pedig úszó erődökre hasonlít, így az ellenség vízi leküzdésekor sok faktort kell figyelembe venni, mint a közelharc, a tüzes nyilak bevetése, a tengerparti terep stb. Az időjárás szintén nagy kihatással van az ütközetekre, így például ködös időben jelentősen csökken a látótávolság, míg az eső a távolsági katonák hatékonyságát csökkenti. A télen ellenséges területen tartózkodó sereg, és a partoktól távolra navigáló flotta elhasználódásnak van kitéve. Fogadtatás A játék általános elismerést kapott a kritikusoktól, az értékeléseket összegző Metacritic pedig 90%-os pontszámot adott rá. Meucon Meucon település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 2251 fő (2015). Meucon Locmaria-Grand-Champ, Locqueltas, Saint-Avé, Plescop és Grand-Champ községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Plaza Elíptica (metróállomás) Plaza Elíptica metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 6-os és 11-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a Consorcio Regional de Transportes de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 6-os metróvonal 11-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Abrantes (11-es metróvonal) Opañel (6-os metróvonal, külső hurok) Usera (6-os metróvonal, belső hurok) Orvosi macskagyökér Az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) a loncfélék családjába tartozó lágy szárú évelő növényfaj. Korábban saját családjába tartozott, a macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába, amit az APG III rendszer beolvasztott a loncfélék közé. További magyar nevei: mezei macskagyökér, baldrián, magdolnafű, valerián, gyökönke. Neve a latin valare (egészségesnek lenni) szóból származik. Elterjedés, élőhely Ázsia és Európa legnagyobb részén elterjedt polimorf faj. Magyarországon középhegységi lomberdőkben él, kedveli a jó vízgazdálkodású talajokat és viszonylag vízigényes. Alfajok Az orvosi macskagyökér alfajainak rendszertani besorolása vitatott, némely szerzők önálló fajokként tárgyalják ezeket. V. officinalis gyűjtőfajként a V. collina, V. exaltata, V. sambucifolia kisfajok vagy alfajok is értelmezhetők. Leírása A természetben megtalálható fajok gyöktörzse rövid, számos húsos 2–5 mm vastag gyökeret ereszt. Szára a második évben jelenik meg, az 1 m-t is meghaladhatja, üreges és barázdált. Páratlanul szárnyalt levelei átellenes állásúak, 15-20 levélkével, az alsó részen nyelesek, a felsőn ülők. Virágzata álernyő, virágai fehérek vagy rózsaszínűek, illatosak. Termése bóbitás kaszat. Felhasználása Gyógyászati felhasználása Drogja a gyökér, melyet jellemzően vadon nem gyűjtenek, a felhasznált részeket termesztett állományból nyerik. Hatóanyagai valepotriátok, szeszkviterpén ketonok (valerénsav, valerenal, valeranon stb.). A gyógyszehatóanyagként használt valepotriátokat magasabb illóolajtartalmú fajokból nyerik ki, ezek a Valeriana jatamansi indiai elterjedésű faj és a Valeriana edulis subsp. procera mexikói faj. A népgyógyászatban az egyik legrégebben használt növény, teáját citromfűvel és komlóval társítva alvászavar kezelésére használják. Galagonyával párosított tinktúráját ideges gyomor- és szívpanaszokra alkalmazzák. A természetgyógyászatban elsősorban a növény valerénsavat tartalmazó gyökerét használják.Illóolajában található piridinszármazék, az aktinidin, amely egyes rovarok számára feromon. Belsőleg fejfájás, szívidegesség, álmatlanság, izomgörcs, bélirritáció kezelésére használják. Külsőleg ekcéma , sebek , fekélyek gyógyszere. A májbetegeknek nem ajánlják az alkalmazását. Tartalmaz piridinszármazékokat, melyek az orvosi macskagyökér és az Actinidia poligama nevű, a kivi-vel rokon növény illóolajában van meg. Bizonyos rovarok számára feromon. Az orvosi macskagyökér földbeli része a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Valerianae radix néven hivatalos. A gyökér résznek további három kivonata is szerepel benne. Hatása A macskagyökér kivonatban lévő valerénsavak olyan enzimeket képesek befolyásolni és gátolni, amelyek a gamma-amino-vajsav (GABA) lebontásáért felelősek. A valerénsav gyengén kötődik a GABA-A receptorhoz, gátolja a GABA újrafelvételét és fokozza a GABA felszabadulást, növelve ezzel a GABA szintjét a szinaptikus résben. Kimutatták, hogy a fő hatás a valerénsav GABA lebomlását gátló hatásából és a macskagyökér GABA tartalmából eredhetnek. Érdekes módon a macskagyökér kivonatában GABA-t találtak, ami valószínűleg felelős a fenti aktivitásért. A gamma-aminovajsav koncentráció növekedése a központi idegrendszerben általános szeditációt eredményez. Humán vizsgálatok során hatékonynak találták enyhe és közepes alvászavarokban, a REM fázisra gyakorolt kedvezőtlen hatás és a kognitív funkciók másnapi szignifikáns károsodása nélkül. Állatkísérletekben a macskagyökér kivonatanyagai központi tompító és izomrelaxáló effektust eredményeztek. A valerénsav a pentobarbitálhoz hasonló módon befolyásolta a lokomotilitást. Csökkenti a motilitást és növeli a tiopentál- és a Fenobarbitál-indukált alvásidőt. Az EEG-n szedatív hatás mutatható ki és szignifikánsan csökkenti az agy glükóz-metabolizmusát. Haguenau Haguenau település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 34 846 fő (2015). Haguenau Weitbruch, Batzendorf, Biblisheim, Bischwiller, Bitschhoffen, Dauendorf, Eschbach, Forstheim, Gries, Kaltenhouse, Laubach, Leutenheim, Mertzwiller, Mietesheim, Niedermodern, Niederschaeffolsheim, Betschdorf, Oberhoffen-sur-Moder, Rountzenheim, Schirrhein, Schirrhoffen, Schweighouse-sur-Moder, Soufflenheim, Surbourg, Uberach és Walbourg községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Romans d’Isonzo Romans d’Isonzo település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Gorizia megyében. Lakosainak száma 3711 fő (2017. január 1.). Romans d’Isonzo Gradisca d'Isonzo, Mariano del Friuli, San Vito al Torre, Villesse, Medea és Campolongo Tapogliano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Orvosi szakirodalom Erdélyben Orvosi szakirodalom Erdélyben (1918-1989) – az egészséges emberi szervezet felépítésével, működésével, a betegségek okaival, kialakulásának módjával, tüneteik leírásával, kórismézésük lehetőségeivel, kezelésükkel, a szervezetnek a kórokozókkal szembeni válaszkészségével és a kóros állapotok megelőzésével foglalkozik. Orvosok, orvostanhallgatók és az orvostudomány területén dolgozó más szakemberek számára készül. Nem határolható el élesen az egészségügyi irodalom tárgykörétől, ill. olyan határtudományoktól, mint a gyógyszerészet, genetika, biokémia, lélektan, antropológia. A többnyire népszerűsítő célú népegészségügyi irodalom egy része szintén ide tartozik. Az orvosi szakirodalom ápolásában nagy szerepet vállalnak az orvosi folyóiratok és a felsőfokú orvosképzés intézményes kereteit biztosító marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet. Előzmények Az erdélyi magyar orvosi írásbeliség három évszázadnál is messzebb nyúló gyökerekből sarjadt ki. Lencsés György Ars Medica c. hatrészes, tudományos igényű orvosi munkája 1577 körül keletkezett (kódexirodalom), s 1690-ben jelent meg az első terjedelmesebb magyar nyelvű nyomtatott orvosi könyv, Pápai Páriz Ferenc Pax corporis c. műve, egyre gyarapodó sort nyitva maga után. A két világháború közt A romániai magyar orvosi szakirodalom első szakaszában, a két világháború között, a munkák jelentős része az Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályának munkájáról XLV-LVIII. köteteiben és az EME vándorgyűléseinek, orvoskongresszusainak emlékkönyveiben, valamint a Dolgozatok a Bihar megyei Orvos, Gyógyszerész és Természettudományi Egylet 60 éves fennállásának emlékére (Nagyvárad, 1928) címmel kiadott kötetben jelent meg, más része monográfiák és szakkönyvek formájában. A dolgozatok elsősorban a gyakorló orvosok igényeit igyekeztek kielégíteni.Így például Havas András a tuberkulózis megelőzéséről, Heiner Lajos a gonorrhoea és a szifilisz kezeléséről, Klein Richárd a magas vérnyomás kór- és gyógytanáról, Kenessey Béla a sympatheotomiáról és a cukoroldatok intravénás alkalmazásáról közölt számottevő értekezést. Steiner Jenő szakcikkei a gyermekgyógyászati szakirodalmat gyarapították. Kizárólag orvosoknak szánt mű Engelberg Oszkár Román-magyar és magyar-román orvosi terminológia és orvosi iratminta-gyűjteménye (Kolozsvár, 1921), valamint Dudutz Zoltán munkája: Románia területén érvényes egészségügyi törvények és szabályrendeletek (Sepsiszentgyörgy, 1922), amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy segítsék a magyar orvosok tájékozódását az új körülmények között. A kimondottan szaktudományos jellegű művek sorát Zsakó István A psychiatria alapvonalai, tiszti és törvényszéki orvosok, orvostanhallgatók és érdeklődők számára (Kolozsvár, 1919) c. munkája nyitja meg. Ugyanilyen céllal állította össze Erdész István a farmakológia rövid kivonatát (Kolozsvár, 1920), ez egy év múlva román nyelven is megjelent. Ezt követi Goldberger Ede könyve a szifiliszről (Kolozsvár, 1922), s ugyancsak hézagpótló Bézy Elemér kétkötetes Sebészeti kompendiuma (Szilágysomlyó, 1924). Juhl Marcell egymás után két röntgenológiai munkával is jelentkezik (Temesvár, 1925, 1926), s ugyancsak röntgendiagnosztikával és terápiával foglalkoztak a Herskovits testvérek (Kolozsvár, 1929, 1937). Eredeti munka Engelberg József hematológiai munkája, A vérkép értékelése a betegágynál (Temesvár, 1927). Gergely József marosvásárhelyi mikrobiológus tanulmányt írt a nemi betegségekről és a házasság problémáiról (Marosvásárhely, 1934). Ez idő alatt (1922-38) jelentek meg Scheitz Vilmos, Földes Zoltán, Krebs Henrik, Boga Lajos, Ferenczi Sándor, Nagy András egészségtani, anatómia-élettani tankönyvei a magyar anyanyelvű elemi és középiskolás diákok számára. Határterületi kérdésekkel foglalkozik Kahána Ernő, aki Alfred Adler individuál-pszichológiáját mutatja be (Brassó, 1924), Borsoss Imre, aki az ember ivari életéről, szaporodásáról, fejlődéséről, testi és lelki világáról ír (Kolozsvár, 1928), valamint Küttel Lajos, aki Az átörökléstan és eugénia kérdései (Kolozsvár, 1936) c. munkájában genetikai problémákat taglal. Utóbbinál jelentkeztek a fajelmélet elemei, amiért a kortárs szaksajtó elmarasztalta. 1944 után A II. világháború utáni romániai magyar orvosi szakirodalom súlypontja szükségszerűen a marosvásárhelyi OGYI, a Román Népköztársaság Akadémiája Kutatóállomásának orvosi szakosztálya és a Közegészségügyi Intézet körül alakult ki, nem zárva ki másutt dolgozó nemzetiségi szakemberek hozzájárulását. Ennek az időszaknak a termése az Értesítő az EME orvostudományi szakosztályának munkájáról (LIX-LXIII. kötet), az Orvostudományi Értesítő (LXIV-LXVII. kötet), az OGYI első (1955) és második (1957) tudományos ülésszakának kötetei s a Marosvásárhelyen kiadott három orvosi és gyógyszerészeti szaklap (Orvosi Szemle 2; Tájékoztató; Gyógyszerészeti Értesítő), valamint a Székelyudvarhelyen megjelent Infomed c. folyóirat 1991 után. Az önálló munkákat, tankönyveket és egyetemi jegyzeteket kivéve a felsorolt többi kiadvány 3318 magyar nyelvű szakdolgozatot közölt. Ezek egy része az orvosi folyóiratokban jelent meg. Ebben a második szakaszban Móritz Dénes adott közre rövid monográfiát A csecsemő helyes táplálása és gondozása (Marosvásárhely, 1947) címmel, majd Benedek József a laboratóriumi vizsgálat anyagának helyes beküldési módjáról (Székelyudvarhely, 1948), Krepsz Iván és Kozma József a rákellenes küzdelem központosításáról (Kolozsvár, 1948) és Köppich Ferenc az orvostudományi irányzatok születéséről és szerepéről (Kolozsvár, 1948) közölt tanulmányt. Szakkönyvek A szakkönyvek sorát román és orosz nyelvből fordított művek nyitják meg. Sorra kerül Parhon Az öregedés és kezelése, Eskenasy Az anaemiák, Markoszjan Élettan, Ţurai Orvosi és sebészeti sürgősségi esetek, a V. Bologa szerkesztette Adalék az RNK orvostudományának történetéhez, Izsák Sámuel A román-magyar orvosi kapcsolatok múltjából, Pandele-Sârbu-Strejan-Vágó Szülészeti sürgősségi esetek, Zosin-Bulbuca-Gavrilescu A veseműködés kivizsgálása c. műveinek magyar kiadása Borbáth Andor, Dóczy Pál, Birek László, Fugulyán-Mózes Magda, Száva János, Horváth Endre, Fodor Ernő, Derzsi László, Tonk Emil szakszerű fordításában. Ezekkel párhuzamosan az eredeti munkák megjelenése is megindult. A preklinikai szakok közül a kórbonctan jelentkezik elsőnek. Haranghy László A daganat-keletkezés korszerű elmélete (1952), majd A rák előtti állapotokról (1953) címmel írt. Utódként követte Gyergyay Ferenc A neuro-endokrin rendszer szerepéről a daganatos betegségekben (1957) c. monográfiával, majd munkatársaival, Antalffy Andrással és Fodor Ferenccel együtt Általános kórbonctan (1959) c. egyetemi tankönyvként is használható munkát adott ki. Sokan forgatták Szabó István könyveit: Az életműködések szabályozása az emberi szervezetben (László Józseffel, 1981); Az emberi szervezet alapvető életműködései, a vér és a vérkeringés (Kolozsvár, 1983); Az emberi szervezet anyagcseréje és energetikája (László Józseffel, 1985), valamint Az ember szexuális életműködései (Adorján-Szabó Etelkával, 1987). A preklinikai és klinikai szakok közti átmenetet jelzi három monográfia. Ezek: Hadnagy Csaba és Szabó István A vérátömlesztés szövődményei (1957), Terhes Gyula magyar nyelven elsőként átfogó képet nyújtó könyve, Az eklamsia kórtana (1958) és Schwartz Árpád számos eredeti megállapítást tartalmazó, Az inzulin (1960) c. kötete a hormon hatásmechanizmusáról. A klinikai szakok közül legkorábban a fertőzéses folyamatokkal foglalkozó kiadványok jelentek meg: Klein Dezső az odontogén gócfertőzésről (1952), Hermann Jenő, Gyergyay Ferenc, Hirsch Alice és Róna László az idült hepatitisről (1957) írt monográfiát. Miskolczy Dezső és Csíky Kálmán szerkesztésében a terjedelmes Idegkórtan (1958), majd Csíky Kálmán és Csíky Csaba tollából A lelki jelenségek kórfolyamatai (Kolozsvár, 1982) jelent meg. Általános orvosnak és orvostanhallgatónak egyaránt hasznos Monoki István Belgyógyászati problémák az általános orvosi gyakorlatban c. kétkötetes munkája (Kolozsvár, 1984, 1987). Az ultrahangok felhasználásáról Az ultrahangok felhasználásának kérdése, amely orvosi kérdés is, előtérbe került, Fodor Ferenc és Veress Éva Ultrahangok a biológiában és az orvostudományban (1985) c. könyvében megtalálhatók a nélkülözhetetlen alapismeretek. A tuberkulózis gyógyításában használt antibiotikumokkal és kemoterapeutikumokkal Nasta Marius és Brill Alfréd monográfiája (1953) foglalkozik, a gyógyszerrendelés megkönnyítését szolgálja Farkas Imre János és Ajtay Mihály Formulae Magistralis c. alatt ezer receptmintát és hasznos útmutatásokat tartalmazó munkája (Marosvásárhely, 1978, több kiadásban). A természetes gyógytényezőkről is megjelent két értékes munka: Szabó Árpád, Soós Ilona és Schwartz Árpád a Magyar Autonóm tartománybeli ásványvizek és gázömlések (1957) és a Jakab Kálmán szerkesztésében kiadott Hargita megye természetes gyógytényezői (Csíkszereda, 1974) c. tanulmánykötet. Orvostörténeti munkák Orvosi szakirodalmunkban gazdagon van képviselve az orvostörténet, főleg Spielmann József munkássága eredményeképpen. Első idevonatkozó könyvét (Szemelvények Nyulas Ferenc műveiből, 1955) Soós Pállal, a Lechner Károlyról szóló kötetet (1956) pedig Balázs Sándorral együtt írta. Ezekben és további munkáiban is (A hazai orvostudomány történetéből, 1957; A közjó szolgálatában, 1976; Victor Babeş: Egészségügy és politika, 1977) a romániai orvostudomány értékes hagyományait tárja fel. Az orvostudomány határterületeiről A modern orvostudomány nem képzelhető el a határterületi tudományágak ismerete nélkül. Ez szükségessé teszi, hogy az idetartozó szakkönyvekre is kitérjünk. Szabó Zsigmond A mozgás biológiája (1976) és A sejt élete (Kolozsvár, 1978), Kis Zoltán A magatartás élettani alapjai (1981), Vincze János A biofizika nagy fejezetei (Kolozsvár, 1975), Felszeghy Ödön és Ábrahám Sándor A biokémia alapjai (Kolozsvár, 1976) c. könyveiben számos orvosi vonatkozás található, akárcsak Imreh Sz. István örökléstani munkájában (A kromoszóma, 1986). Jelentős Spielmann József orvos-szociológiai munkája (Betegség, orvoslás, társadalom, 1984) az egészség és betegség társadalmi meghatározóiról. Figyelmet érdemel Vasas Samu kalotaszegi gyűjtést tartalmazó Népi gyógyászat c. kötete (1985). Az orvosi szakirodalom körébe sorolható Kapusy Antal Az öregedés tudománya (1974) c. kötete, továbbá Módy Jenő Az egészség és a betegség határán (1981), Komjátszegi Sándor Tudat és valóság (1986), László János és Péter Mihály Kórokozó mikroorganizmusok (Kolozsvár, 1988), Fodor Ferenc és Fugulyán Gergely Az öregedő szem (1989) c. munkája, a határterületi tudományágakból Kabán Ferenc A természet nyomdája (Kolozsvár, 1978) és Csűrös László Betegségterjesztő rovarok (1986) c. könyve. Magyar orvosok szakkönyvei román nyelven Számos magyar orvos könyve román nyelven jelent meg.Így például Mózes Károly Tehnica îngrijirii bolnavului c. négy kiadást megért könyve (1961-78), Farkas Imre János-Farkas Evelyn Vademecum medici generalis (Marosvásárhely, 1987) c. társadalom-orvostani kötete, Fodor Ferenc-Arety Dinulescu Morfopatologia ochiului şi anexelor sale (1980) c. monográfiája. Az 1961-ben, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végzett Csőgör István monográfiáját 1972-ben adta ki a bukaresti Akadémiai Kiadó, Functia de transport a serumalbuminei címmel. Csőgör István "Functia de transport a serumalbuminei" (Bukarest, 1972) című monográfiája, amit a frankfurti könyvkiállításon történő bemutatása után 1975-ben, bővített formában oroszul is kiadtak. Tankönyvek román nyelvből fordítva Az orvosi szakirodalom sajátos fejezete az orvosi vonatkozású elemi és középiskolai tankönyvek, melyek közé tartoznak a megfelelő román nyelvű tankönyvek fordításai. A Genersich Antal Emlékkönyv közülük mintegy harmincnak az adatait ismerteti (tankönyvirodalom). Egyetemi jegyzetek, tankönyvek A orvosi szakirodalom külön fejezete a magyar orvosképzést szolgáló egyetemi jegyzetek és tankönyvek története. 1945-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem keretében Marosvásárhelyen működő orvosi karon, majd 1948-tól az önálló OGYI-ban kevés tankönyv vagy jegyzet állt az első években a hallgatók rendelkezésére. Szükségessé vált magyar nyelvű oktató orvosirodalom kiadása. Induláskor az egyetemi jegyzetek – bár "kézirat gyanánt" és csak "belső használatra" felirattal voltak ellátva – nyomtatásban kerültek forgalomba a Romániai Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségének marosvásárhelyi Bolyai Diákközpontja és a Bolyai Tudományegyetem Diákvédő Hivatala, ill. 1948-tól a marosvásárhelyi OGYI Diákvédő Hivatala kiadásában. Az elsők között jelent meg a Haranghy László előadásai alapján készült Általános kórbonctani jegyzet, majd Putnoky Gyula 1947-48-as tanévi előadásai alapján az Általános és részletes bakteriológia és vírustan, később Parasitológia. Ugyancsak az elsők között látott napvilágot Maros Tibor Tájanatómia c. jegyzete. Ezekkel párhuzamosan került a diákok kezébe a klinikai tárgyak közül Feszt György Orvosi röntgentan, a Lőrincz Ernő András előadásai nyomán összeállított Szülészet – szigorlati kompendium, Győry György Szülészeti műtéttan, valamint Dóczy Pál, Horváth Endre és Hermann Jenő Belgyógyászati diagnosztika (1950) c. könyve. E kiadványok sora a Mátyás Mátyás, Száva János, Pápai Zoltán és Péterffy Pál összeállította Sebészet (1950) c. kötettel zárult. A nyomtatott jegyzetekkel egy időben kőnyomatos jegyzetek is megjelentek, de 1951-től kezdve már csak kőnyomatosak, melyeket az évek során átdolgozva újra meg újra megjelentettek. Szakmai szempontból ezek semmivel sem maradtak el az országos színvonaltól. Mind a két világháború közti, mind a II. világháborút követő időszakban a romániai magyar írásbeliségben az orvosi szakirodalom több más tudományág szakirodalmánál jelentősebben van képviselve. Bár magyar nyelvű orvosképzés tovább is folyt, a szakvizsgát, főorvosi vizsgát, minden szintű versenyvizsgát románul követelték meg, s így hovatovább előnyösebbnek tűnt román szakkönyvekből tanulni, ami a magyar orvosi szakirodalom elsorvadását vonta maga után. Pedig elmondható, hogy a magyar szakirodalom a maga rendszeres, tömör módszerével és világos nyelvezetével megfelelt az országos követelményeknek. Az orvosképzésről Előzmények Az orvosi ellátást Erdélyben a 18. század végéig kizárólag külföldön képesített "gyógyászok" látták el. Mária Terézia utasítására Kolozsváron 1775-ben hoztak létre egyetemi kollégiumot négy fakultással, ezek között a teológiai, jogi és filozófiai mellett orvosi (sebészeti) fakultással is. Az intézményt a piaristák patronálták. 1784-ben II. József megfosztotta ezt főiskolai rangjától, ekkor az orvosi kart önálló "orvos-sebészeti lyceum"-má alakították át. A mai értelemben vett egyetemi szintű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés Erdélyben, Kolozsváron csak 1872-ben jön létre. 1918-1989 közt A trianoni békeszerződést követően a Ferenc József Tudományegyetem Szegedre költözött át, míg helyében a román állam 1919-20-ban létrehozta a román tannyelvű I. Ferdinánd Egyetemet, ahol a magyar hallgatók is csak román nyelven tanulhattak. A bécsi döntés után a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra, s 1944 őszén sem szakítja meg működését, csupán nevét változtatja meg Kolozsvári Magyar Tudományegyetemre, mígnem 1945 végén királyi dekrétummal létre nem hozzák a Bolyai Tudományegyetemet. Közben a Ferdinánd-egyetem Nagyszebenből való visszatérését is törvény szentesítette. A magyar tannyelvű orvosi karnak átengedett épületek nem tették lehetővé az oktatás folytatását, s így az kénytelen Marosvásárhelyre átköltözni. Az 1945-46-os tanévben már itt indult meg mint a Bolyai Tudományegyetem kihelyezett orvosi kara. A tanszékek, a klinikák egy része, valamint az egyetemi hivatalok a volt hadapródiskola épületeiben helyezkedtek el, míg a klinikák nagy része a város szűkös kórházaiban találtak helyet. Az 1948-as tanügyi reform az orvosi kart az ország többi orvosi fakultásához hasonlóan önálló főiskolává alakította át. Megindult a gyógyszerészképzés is. 1948 és 1951 között az immár önálló OGYI általános orvosi, gyermekgyógyászati, közegészségügyi, fogorvosi és gyógyszerészeti karral működött. 1951-ben megszűnt a közegészségügyi kar, majd utóbb a fogorvosi kar is az 1960-61-es tanévig. 1986-tól nem tartottak többé felvételi vizsgát a gyógyszerészeti karon, csak a meglevő évfolyamok folytathatták tanulmányaikat. 1990 januárjában újra megindult az első évfolyam, 1991-től az intézmény visszanyerte egyetemi rangját, mai neve: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. Az oktatás nyelve az indulástól 1962-ig a magyar volt. Ettől kezdve (és jelenleg is) az előadások román és magyar nyelven párhuzamosan folynak, míg a gyakorlati oktatás csak román nyelven történik. Ezen intézkedés óta fokozatosan nőtt mind a román nemzetiségű tanszemélyzet, mind a román hallgatók száma, s csökkent a magyar anyanyelvűeké. Így például a kezdeti közel 100%-hoz viszonyítva az 1992-93-as tanévben a magyar tanszemélyzetnek 30,53, a hallgatóknak pedig 34,09% a részaránya. Marosvásárhelyen 1947-től 1992-vel bezárólag 7287 orvos, ill. 1949 és 1992 között 1247 gyógyszerész végzett. Előbbiekből 4778, utóbbiakból 820 volt magyar nemzetiségű. Az OGYI-ban magas színvonalú oktató munka folyt. Az abszolvensektől a jó szakmai felkészültségen kívül megkívánták, hogy munkájukat végezzék feltétlen tisztelettel és lelkiismeretességgel az élet és a beteg iránt. Ezt általában sikerült megvalósítani, amit az is bizonyít, hogy az intézet végzettjeit mindenütt szívesen fogadták. Már az 1950-es évektől posztgraduális orvos- és gyógyszerészképzés is folyt. Az oktató munka minőségének emeléséhez jelentősen hozzájárult az a tény, hogy néhány kivételtől eltekintve minden tudományágnak volt saját magyar és román nyelvű kőnyomatos jegyzete. Bár ezeket több tanszéken nem újították meg, 1947-től napjainkig az OGYI jegyzetkiadó osztálya magyar nyelven összesen 388 címet jelentetett meg a román nyelvűeken kívül. Az oktatás mellett a lehetőségeknek megfelelő, itthon és külföldön egyaránt elismert kutatómunka is folyt. A tízéves fennállás tiszteletére megrendezett első tudományos ülésszakon bemutatott 206 dolgozat külön kötetben magyar nyelven is megjelent (A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet első tudományos ülésszaka. Marosvásárhely, 1955). Ezt követően a két év múlva tartott ülésszakon előadott 230 dolgozatot hasonló kötetben jelentették meg (A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet második tudományos ülésszaka. Marosvásárhely, 1957). Az oktató személyzet számos monográfiát, kézikönyvet írt román és magyar nyelven. Ezek jegyzéke helyet kapott az OGYI fennállásának 50. évfordulójára készülő kötetben. Az intézet 1955-től saját szaklapot adott ki Orvosi Szemle (2), ill. Revista Medicală címmel. Az évek folyamán állandóan bővültek az intézetben folyó tevékenységet biztosító anyagi feltételek: klinikák, diákotthonok épültek, menza létesült, a könyv- és műszerállomány növekedett. Különösen az 1950-es és az 1960-as években az intézetben élénk művelődési tevékenységre is sor került. Ebben az oktatók, a diákok és az alkalmazottak egyaránt részt vettek. A hallgatók Aesculap (1969-74), majd Gânduri Studenţeşti (1974-től) címmel háromnyelvű, 1990-től Pulzus néven magyar nyelvű diáklapot adtak ki. A marosvásárhelyi OGYI, ill. egyetem rektorai a következők voltak: Csőgör Lajos (1945-49), idősb Feszt György (1949-52), Székely Károly (1952), Andrásofszky Tibor (1953-64), Csőgör Lajos (1964-67), Puskás György (1967-76), László János (1976-84), Victor Gh. Emilian Bancu (1984-89) és 1989-től Ion Pascu. A magyar nyelvű orvosi sajtó Az I. világháború után a romániai kisebbségi orvosok új politikai és gazdasági körülmények közé jutottak, de ennek ellenére rövid időn belül megteremtették az anyanyelvű szaksajtót. Létkérdés volt ez számukra, mivel csaknem naponta jelentek meg új gyógyszerek, új laboratóriumi és diagnosztikai eljárások, új műszerek. Fontos lett az önálló kutatómunka eredményeinek, az új megfigyeléseknek a közlése, végül pedig egészségügyi felvilágosító munka is szükségessé vált. E célok leghatékonyabban folyóiratok útján voltak megvalósíthatók. Az anyagiak hiánya és a hatósági engedélyek megszerzése miatt több folyóirat csak rövid ideig volt fenntartható. Az első romániai magyar orvosi folyóirat Kolozsvárott született 1920-ban Erdélyi Orvosi Lap címmel. Szintén 1920-ban Temesváron indult meg az Orvosok Lapja, mely a két világháború között a leghosszabb életű orvosi folyóirat. 1923-ban Kolozsváron jelent meg a Revista Stomatologică-Stomatológiai Szemle c. román-magyar-német nyelvű folyóirat Orient Gyula szerkesztésében mint a "Fogorvos-doktorok Országos Szövetsége" hivatalos közlönye. Ebben voltak olvashatók Orient Gyula, Kopár Gerő, Höntz Kálmán dolgozatai, s az 1924/1-es számban megtalálható az ország fogorvosainak jegyzéke is (a lap megjelenéséről 1924 után nincs adatunk). Praxis Medici címmel 1924 és 1940 között Temesváron adnak ki egy újabb, a gyakorló orvosoknak szánt folyóiratot, Nagyváradon pedig 1925-ben indult Gyakorló Orvos – Medicul Practicant címmel kétnyelvű szaklap. Legjelentősebb az 1928-ban Kolozsvárt kezdődő Orvosi Szemle – Revista Medicală – Ärztliche Rundschau. A Clinica et Laboratorium Kolozsvárt eredetileg háromnyelvű lapként indult Fried Andor szerkesztésében (1932-39), majd külön román és magyar változatban (1948-49), utóbbit Bálint Zoltán szerkesztette. A főleg terápiás vonatkozású kísérleti közleményeket tartalmazó havi folyóirat kiadója az Egger et Comp. RT, majd 1936-tól ennek utóda, az Ufarom, 1948-tól a Napochemia, végül 1949-ben a Sintorgan állami Gyógyszervegyészeti gyár. 1934-ben az EME újra kiadja még a 19. században indult, de megjelenésében megszakadt kiadványát (Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának munkájáról) a XLV. kötettel, Veress Ferenc és Koleszár László szerkesztésében. Ez tartalmazza a tudományos közleményeken kívül a szakosztály 1923 és 1932 között tartott szaküléseinek jegyzőkönyveit is. A sorozat folytatódik 1940-ig, majd kétévi szünet után, 1942-ben Berde Károly és Krompecher István megszerkeszti az L. kötetet, amely az 1940-41. évi tevékenységet tükrözi. 1943-ban még négy, 1944-ben három szám jelenik meg, a hatalomváltás után 1945-ben Haynal Imre és Sáry Béla szerkesztésében újabb két szám, majd Miskolczy Dezső és Csőgör Lajos szerkesztésében már csak évente egy-egy (1946-48). Ezeket az EME szakosztálya a Bolyai Tudományegyetem orvosi karával közösen adja ki. Az EME tevékenységének felfüggesztése miatt csak 1991-ben, az EME újraalakulásával folytatódik az értesítő immár Orvostudományi Értesítő címmel. Nagyváradon 1947-48-ban jelenik meg havonta Medicul Nou címmel kétnyelvű orvosi folyóirat. Magyar alcíme: "A nagyváradi egészségügyi szakszervezet orvosi és orvostársadalmi lapja". Felelős szerkesztők: Victor Nica és Kende József. A szerkesztőbizottság tagja román orvosok mellett többek közt Bálint Sándor, Bogdándy György és Popper Endre Nagyváradról, Csete Emil, Haranghy László és Vendég Vince Marosvásárhelyről, Mártonfi István Szilágysomlyóról. Az OGYI 1955 májusától Orvosi Szemle, ill. párhuzamosan Revista Medicală c. külön magyar és román nyelvű folyóiratot indított. Ugyancsak Marosvásárhelyen jelent meg Az RNK Orvostudományi Társasága Magyar Autonóm Tartományi Fiókja járványtani, mikrobiológiai, vírustani, parazitológiai és egészségügyi nevelési szakosztályának Tájékoztatója 1956-ban Vajda István szerkesztésében. 1991 májusában az EME Székelyudvarhelyen tájékoztató orvosi lapot indított Infomed címmel. Felelős szerkesztője Lőrinczi Csaba, szerkesztője Vofkori József. Két évfolyama jelent meg: 8-8, időnként összevont számmal. Bár referáló jellegű volt, részben marosvásárhelyi professzorok, részben helyi orvosok írták. Puskás György, az EME orvostudományi szakosztályának akkori elnöke méltatta a lap indításának szándékát, Bérczes Judit pedig a szakosztály rövid történetét foglalta benne össze. Egészségvédelmi lapok Az orvosi szaklapok mellett több egészségvédelmi, népnevelő folyóirat is létezett. Színvonalas és viszonylag hosszú ideig megjelenő egészségvédelmi folyóirat a Magyar Népegészségügyi Szemle (Marosvásárhely, 1933-43) volt, mely különösen nagy figyelmet fordított a falu egészségügyére. A Kolozsvárt hasonló céllal indult Egészség c. folyóirat 1935 októberétől mindössze 1938 áprilisáig jelent meg. Az Alkoholizmus Ellen c. havilap 1922-ben már a XIII. évfolyamába lépve Gyergyószentmiklóson jelent meg Szabó György plébános szerkesztésében. Társa Sándory Mihály, akinek könyvnyomdájában készült ez a háború után még egyetlen évfolyam; Megtartóztatás c. alatt Kolozsvárt jelent meg 1924-25-ben egy folyóirat az Evangéliumi Munkás mellékleteként. Ugyancsak Marosvásárhelyen adták ki a Vegetarianus c. lap két számát Seidner Imre szerkesztésében. Marosvásárhelyen 1925-26-ban indult a rövid életű Tudomány és Haladás, szerkesztője Bürger Dezső és Láni Oszkár, kiadója Révész Ernő. A lap közölt egészségügyi és gyógyászati cikkeket, így Kállai Béla, Kopp Elemér, Mátyás Mátyás tollából. Petrozsényben 1925-26-ban összesen tíz számmal egy Bicsérdyzmus c. lap jelentkezett Evien-Eisler Eugen szerkesztővel az élen, tartalmával és szemléletével sok vitára adva alkalmat. Megjelentek kimondottan gyógyszerészeti folyóiratok is (gyógyszerészeti szakirodalom). 418 (szám) A 418 (római számmal: CDXVIII) egy természetes szám, szfenikus szám, a 2, a 11 és a 19 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 418-as a kettes számrendszerben 110100010, a nyolcas számrendszerben 642, a tizenhatos számrendszerben 1A2 alakban írható fel. A 418 páros szám, összetett szám, azon belül szfenikus szám, kanonikus alakban a 21 · 111 · 191 szorzattal, normálalakban a 4,18 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 11, 19, 22, 38, 209 és 418. A 418 négyzete 174 724, köbe 73 034 632, négyzetgyöke 20,44505, köbgyöke 7,47697, reciproka 0,0023923. A 418 egység sugarú kör kerülete 2626,37146 egység, területe 548 911,63481 területegység; a 418 egység sugarú gömb térfogata 305 926 751,1 térfogategység. De Leeuw van Vlaanderen A De Leeuw van Vlaanderen vagyis "Flandria oroszlánja" a flamand író, Hendrik Conscience egyik legjelentősebb és leghíresebb regénye. A történelmi tárgyú regény a Kortrijk városa közelében 1302-ben vívott aranysarkantyús csatát dolgozza fel, illetve ezen keresztül mutatja be III. Róbert flamand gróf (Flandria oroszlánja) és lánya, Mathilde életét. A regény számos hasonlóságot mutat Walter Scott híres alkotásával, az Ivanhoe-val: egy tényleges történelmi eseményt felhasználva mutatják be a korabeli társadalom egy csoportját, életüket. A regénynek nincs egy meghatározott főszereplője, hanem egy csoport küzdelmét mutatja be. Cselekmény A regény lényegében az 1302. július 11-én vívott aranysarkantyús csata előzményeit és eseményeit mutatja be. A csata csak egy volt IV. Fülöp francia király és hűbérese, Guy de Dampierre küzdelmében, akik már hosszú ideje konfliktusban álltak egymással. Ennek oka, hogy Fülöp mindenáron szerette volna a francia korona közvetlen befolyása alá vonni a gazdag flamand városokat, Gentet és Brugge-t. 1297-ben Guy gróf megszegte hűbéresi esküjét és szövetséget kötött I. Eduárd angol királlyal, mire válaszul Fülöp sereget küldött Flandria elfoglalására. A grófságot ezután Jacques de Châtillon de Saint-Pol kormányozta, de túlkapásai miatt 1302. május 17-én a brugge-i felkelés során Châtillon seregét lemészárolták, maga is éppen megmenekült. Fülöp kora egyik legnagyobb lovagseregét küldte a lázadó flamandok ellen, akik viszont a nemesség és a városi polgárság összefogásával ellenálltak a túlerőben lévő franciáknak. Bátorságuknak, a megáradt Groeningenkouter pataknak, amely megakasztotta a francia lovagok rohamát és III. Róbert flamand gróf misztikus, de inspiráló megjelenésének köszönhetően (utóbbi aranyozott páncélban tűnt fel a csata kritikus pontján)a flamandok legyőzték a francia lovagokat és a csata után több mint, 500 aranyozott sarkantyút gyűjthettek össze a csatatérről. A könyv hatása Conscience-t sokan kritizálták, mert a regényben meglehetősen szabadon bánt a történelmi tényekkel. Egyik példa erre, hogy III. Róbertet a flamand sereg megmentőjének mutatja be, miközben ténylegesen a francia király, IV. Fülöp fogságában volt apjával, Guy de Dampierre gróffal együtt. Mentségére legyen mondva, hogy Conscience számos korabeli forrást felhasznált, bejárta a csata színhelyét és a középkori történelem szakértőit is megkérdezte. A regényben szereplő tévedések nagy része a korabeli források pontatlanságának köszönhető. A regény megjelenése után akkor sikert alkotott és olyan nagy hatást gyakorolt a flamandokra, hogy Conscience-t csak úgy emlegették, mint "aki megtanította népét olvasni" ("de man die zijn volk leerde lezen"). A flamand nacionalisták számára a könyv a flamandok küzdelmét mutatja be a francia elnyomók ellen, igaz a regényben leírt történelmi események idején még nem lehetett flamand vagy belga nemzeti identitásról beszélni, hiszen Belgium csak 1830-ban nyerte el függetlenségét. A nacionalista értelmezés azt is elfelejti, hogy a namuri gróf is a flamandok segítségére sietett, annak ellenére, hogy a Namuri Grófság a francia király hűbérese volt. A könyvet először 1838-ban adták ki Gentben és viszonylag hamar lefordították francia nyelvre (amely akkor a belga értelmiség nyelve volt). Érdekes, hogy számos holland nyelvű változat létezik. Ennek oka, hogy Conscience volt az egyik első író, aki flamand nyelven alkotott, az ő kezdeményezésére beinduló flamand irodalmi mozgalom hatására számos szó megváltozott vagy eltűnt. Az újabb kiadásokat némileg átdolgozták, hogy a modern olvasó számára könnyebben befogadhatóvá tegyék. A könyv első kiadásának előszavában például a 19. szd-i flamandok helyzetét bemutató jelentés található. Feldolgozás A Flandria oroszlánját 1977-ben és 1985-ben is megfilmesítették, utóbbi változat Jan Decleir (Jan Breydel), Jules Croiset (Robert d'Artois) és Frank Aendenboom (III. Róbert) főszereplésével készült, a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte Hugo Claus. A '85-ös változat (a film plakátja az imdb-comon) ambiciózus a történet feldolgozásában, de szerény a kivitelezésben. A jelenteket a Belgiumban szinte érintetlenül fennmaradt középkori helyszíneken forgatták, de mivel ezeket szinte teljesen körbeveszik a modern épületek, a kamerának meglehetősen kevés mozgástér maradt. A filmben nem szerepel francia dialógus, pedig ekkoriban ez szinte ugyanolyan elterjedt volt, mint a flamand (illetve a nemesség szinte kizárólag ezt beszélte). A csatában kb. 9000 fő vett részt a flamandok és kb. 8000 fő a franciák oldalán, utóbbiak közt 2500 nemesi lovag volt. Ennek ellenére a filmben kb. 1000 statisztával próbálják imitálni a két sereg összecsapását. Chad Wackerman Chad Wackerman (Long Beach, Kalifornia, 1960. március 15.) dzsessz, fusion és rock dobos, legismertebb a Frank Zappával való együttműködéséről. Zenei pályája Chad Wackerman Seal Beach-ben, Kaliforniában nőtt fel, a zenéhez sok szálon kötődő családban. Apja dobos és zenetanár, egyaránt tanított alapfokú és középiskolában. Chad és testvérei, John és Brooks Wackerman is elismert dobosok és több hangszeren játszó zenészek. John kiadott egy lemezt Drum Duets Vol.1 címmel, Brooks Bad Religion tagja de ő dobol (Terry Bozzio mellett) a Korn 2007-es cím nélküli lemezén is, Bob nevű testvérük basszusgitáros és producer. Wackerman Bill Watrous együtteséhez csatlakozott 1978-ban, majd 1981 és 1988 között Frank Zappa együttesében játszott. Két Zappa-darabot tartanak a dobosok rémálmának: a "Mo and Herb's vacation"-t, és a "The Black Page"-et csak Zappa három dobosa tudta eljátszani: Wackerman, Terry Bozzio, és Vinnie Colaiuta. Együttműködések 1983-ban együtt turnézott a Men at Work-kel, közös lemezfelvételük azonban nem készült. Barbra Streisand One Voice albumán és videóján játszott, és olyan zenészekkel dolgozott együtt mint Allan Holdsworth, Steve Vai, Andy Summers, Ed Mann, Albert Lee, Colin Hay, Dweezil Zappa és Tom Grant. Chad dobolt Dennis Miller első talk-showjának zenekarában is. Wackerman turnézott még James Taylor, John Petrucci és Joe Sample társaságában, de Terry Bozzióval is adott közös, két-dobosra komponált koncerteket. Chad Wackerman 1995 és 2005 között Ausztráliában élt, az ottani zenei világ átalakulásai és a sűrűsödő amerikai fellépései miatt azonban 2005 júliusában visszaköltözött Kaliforniába. Chad Wackerman Trio A Chad Wackerman Trio jelenlegi felállása: Chad Wackerman (dobok) Doug Lunn (basszus) Mike Miller (gitár) Chad lemezein jellemzően Allan Holdsworth gitáros működik közre. Diszkográfia Frank Zappa lemezein Ship Arriving Too Late to Save a Drowning Witch (Zappa, 1982 ) The Man from Utopia (Zappa, 1983 ) London Symphony Orchestra Vol. I (Zappa, 1983 ) Them or Us (Zappa, 1984 ) Thing-Fish (Zappa, 1984 ) Frank Zappa Meets the Mothers of Prevention (Frank Zappa, 1985 ) Does Humor Belong in Music? (Frank Zappa, 1986 ) Jazz from Hell (Frank Zappa, 1986 ) London Symphony Orchestra Vol. II (Zappa, 1987 ) Guitar (Frank Zappa, 1988 ) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 1 (Zappa, 1988 ) Broadway the Hard Way (Frank Zappa) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 3 (Zappa, 1989 ) The Best Band You Never Heard in Your Life (Frank Zappa, 1991 ) Make a Jazz Noise Here (Frank Zappa, 1991 ) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 4 (Zappa, 1991 ) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 5 (Zappa, 1992 ) You Can’t Do That on Stage Anymore Vol. 6 (Zappa, 1992 ) Trance-Fusion (Zappa Records 2006 ) The Dub Room Special! (CD, Zappa Records, 2007 ) One Shot Deal (Zappa Records ZR 20006, 2008 ) Szólólemezek Forty Reasons (1991) The View (1993) Scream (2000) Legs Eleven (2004) Rumán Sándor Rumán Sándor (1953–) magyar szobrász, újító Édesapja a budapesti metró mérnöke volt, édesanyja tisztiorvos, ő maga a Könnyűipari Főiskolán 1978-ban, az Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézetében pedig 1982-ben végzett. Alig 30 évesen, 1983-ban Kiváló Újító díjat kapott a könnyűipari design és technológiai megoldásai elismeréseként. A designt követő szobrászi korszakát Kozsuhárov Ognján, a Képzőművészeti Főiskola tanára segítette kibontakozni. Ismert alkotásai A solymári községházán látható Galamberzsébet című (Spéter Erzsébet színházi mecénásról készült) allegorikus dombormű (1996), a solymári Szél-hegyen álló kálvária 14 stációja és a község kegytemploma előtt álló „Resurrexi” című, a feltámadt Krisztusról készült szobra (1999); az új Rózsika-forrás emlékmű (2002), valamint a Mátyás király kútja a felújított solymári várban (2006). Részben az ő munkája és felajánlása révén valósult meg néhány hét leforgása alatt az 1995 tavaszán ismeretlenek által lerombolt, eredetileg 1933-ban emelt solymári temetői nagykereszt helyreállítása. Nemzeti Szalon és Unió Szalon címmel több rangos rendezvényt szervezett, ahol solymári művészeket mutatott be 2002-2003 között, ezeken egyebek közt az akkori kultuszminiszter (Görgey Gábor) is részt vett. Munkái közül érdekesség az USA elnöke, Barack Obama számára ajándékozott „Universum made in Pax” című aranyérem (2009), mely a békéről és az egységről szól, ennek megalkotásában munkatársa Milbich Tamás grafikus volt. Újítói munkásságát 2004-től ismét folytatta, kezdeményezője és koordinátora lett a kísérletileg Solymárról indított, majd országszerte elterjedő interaktív, prevenciós sebességcsökkentés pedagógiájának és módszereinek. SAP Kupa 2007 (E csoport) A SAP Kupa volt az MNASZ Gyorsasági Bajnokság E csoportjának (együléses forma autók) hatodik fordulója. Itt került megrendezésre a XI., XII. futam. XI. Futam Körröl körre Rajt : Bús Attila beragadt, Steiner és Pődör is elmegy mellette. 1.kör : Bús kétszer is megpördült, utolsóként folytatja a versenyt. 2.kör : Steiner Bianca keményen támadta az élen haladó Tukora Istvánt. A sorrend Tukora István, Steiner Bianca, Rátkai Ferenc, Pödör Balázs. 3.kör : Steiner továbbra is szorosan Tukora mögött haladt. Pödör Balázs a negyedik helyen visszaveri Nissany támadásait, mindössze 1 tizedmásodperc volt a két versenyző között. 4.kör : Az első öt versenyző szinte fej-fej mellett haladt. 5.kör : Pödör megelőzte Rátkait. 6.kör : A szemmel láthatóan is gyorsabb Steiner Biancának a hatodik körben sikerült megelőznie Tukorát, átvéve ezzel a vezető pozíciót. Rátkait Nissany is megelőzte. A sorrend Steiner, Tukora, Pödör, Nissany, Rátkai. 7.kör : Pödör a célegyenes utáni kanyarban előzni akarta Tukorát, aki szűken zárta az ívet, így a két versenyző összeakadt, és magukkal rántották Nissanyt is. Nissany és Tukora folytatni tudta a versenyt. 8.kör : Steiner előnye már 10 másodperc. A csetepatét követően a sorrend Steiner, Rátkai, Nissany, Tukora. 9.kör : Tukora defektet kapott, autója lassan körözött tovább. 10.kör : Nissanynak három kör is elég volt ahhoz, hogy felzárkózzon, és meg is előzze a második helyen haladó Rátkait. 11.kör : Steiner, Nissany, Rátkai a sorrend. 12.kör : Az izraeli versenyző körönként két másodpercet faragott hátrányából. 13.kör : dr. Darvai Tünde a pálya utolsó szakaszán lecsúszott a fűre, Nissany már csak 7,9 másodpercre van Steiner Biancától. 14.kör : A befutó: Steiner, Nissany, Rátkai. XII. Futam Körröl körre Rajt : Bús Attila beragadt, Steiner Bianca kihasználva az alkalmat feljött a második helyre. 1.kör : Bús bizonytalankodott a második kanyarban, felvert egy kis port, és visszacsúszott a negyedik helyre. 2.kör : Nissany és Steiner haladnak az élen, Bús felzárkózik Tukorára. 3.kör : A célegyenes utáni kanyarban Bús és Pödör is kifékezték Tukorát. 4.kör : Nissany, Steiner, Bús, Pödör, Tukora a sorrend a kör végén. 6.kör : Bús már csak két másodpercre van Steinertől. 7.kör : Eszenyi megelőzte Tukorát. 8.kör : Bús Attila szorgalmasan farag tizedmásodperceket a hátrányából. 9.kör : Búsé a leggyorsabb kör, már csak 6 tizedmásodperc előnye van az osztrák lánynak. 10.kör : Bús megérkezett szorosan Bianca mögé, majd három körön keresztül csatáznak, de Attila végül feladja, és megelégszik a harmadik hellyel. 14.kör : A befutó: Nissany, Steiner, Bús, Pödör, Eszenyi, Tukora, Rátkai, Darvai. Aayla Secura Aayla Secura (saját bennszülött nyelvén: Aaylas'ecura) a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik szereplője. Leírása Aayla Secura a twi’lek fajba és a rutiai, azaz kék bőrszínű rasszba tartozó, Jedi Mesternő. Magassága 178 centiméter, testtömege 55 kilogramm. Szemszíne mogyoróbarna. Aayla a Jedi Rend és a Galaktikus Köztársaság tagja. Mesterei: Quinlan Vos jedi mester, Volfe Karkko sötét jedi mester (csak rövid ideig) és Tholme jedi mester. Élete Aayla Secura a Galaktikus Köztársaság létezésének vége felé született, szülőbolygója a Ryloth bolygó. Rabszolga volt, amiből Quinlan Vos és Tholme szabadította fel. Először Tholme jedi mester képezte több évig, majd Vos. Ezután memóriája részben törlődött drogok és vegyi anyagok kombinációjának alkalmazása miatt, amit nagybátyja, Pol Secura adott be neki többször, mígnem Vos felfedezte ezt a csalást. Még a memóriavesztés állapotában Aayla elmenekült a Ryloth bolygóról és a Kiffex börtönbolygón Volfe Karkko elé vitték. Karkko királynőjeként kezelte őt, és ápolta, hogy a sötét ereje kiterjesztése legyen. Vos megölte Karkkót. Aayla ekkor visszatért a Coruscant bolygóra, ahol folytatódott a kiképzése. Végül jedi lovaggá vált. Aayla Secura tagja volt annak a kétszáz fős akciócsoportnak, amit Mace Windu vezetett a Geonosisra. A harc után újabb csapás érte, amikor megtudta, hogy Vos elhagyta a jedi rendet és a Lázadókhoz állt. Secura legyőzte Aurra Sing fejvadászt a Devaron bolygón a fején lévő antenna levágásával. Jedi mesterré válása után Aayla Secura részt vett a Hypori bolygón a droid gyárak elleni támadásban. Itt egyike volt azon kevés jedinek, akik túlélték Grievous tábornok ellentámadását. Fél évvel az előtt, hogy a Lázadók megtámadták a Coruscantot, Aayla csatlakozott Tholme és Vos mesterekhez, hogy megállapítsák, Sora Bulq mit keresett ott. Sora Bulq nyomát követve eljutottak a Saleucami bolygóra. Ott Aayla Secura legyőzte Bok morgukai harcost, majd segített Vos mesternek Sora Bulq és Tol Skorr legyőzésében. A Coruscanti csata után Secura a Felucia bolygóra ment Bly parancsnokkal és egy klón hadsereggel. Amikor Darth Sidious 19 BBY-ben kiadta a jedik életét kioltó „66-os parancsot”, Bly és a klónkatonák lelőtték Aayla Securát. A klónháborúk alatt a hadsereg egyik vezetőjeként tevékenykedett. Padawanságuk idején Quinlant is és Aaylát is megkísértette a sötét oldal, azonban Aayla elég erősen ellen tudott állni a sötét oldalnak ahhoz, hogy aztán Jedi Lovaggá tegyék. Miután Jedi Lovaggá vált, elkezdődtek a klónháborúk, és így Aayla Secura, mint sok más jedi társa, részt vett az első geonosisi csatában. Ezután több híres csatában részt vett, ilyenek a hypori csata, és a kaminói csata. Mivel sikeresen elvégezte küldetéseit, felavatták Jedi Mester rangra. Mint Jedi Mester, Aayla Secura vezette a klónokat a quelli csatába, amely a Kamino és a Maridun nevű bolygókat hivatott védelmezni. Aayla Secura emléke nem ment feledésbe. Azokban a világokban, ahol védelmet nyújtott az őslakosoknak, hősies tettei a helybéli legendák és kultúrák részévé váltak. Megjelenése filmekben, videojátékokban, könyvekben Ez a kék bőrű twi'lek Jedi Mesternő számos filmben, videojátékban, könyvben és képregényben szerepel. Talán a legismertebbek a „A klónok támadása” és a „A Sith-ek bosszúja” című film, valamint a „Star Wars: A klónok háborúja” című televíziós sorozat. Aayla Securát Amy Allen alakítja a filmekben. Chadli Amri Chadli Amri (arabul: ����� �����; Saint-Avold, 1984. december 14. –) francia születésű algériai labdarúgó, a német negyedosztályú SV Elversberg csatára. 2001-es konföderációs kupa A 2001-es konföderációs kupa az ötödik kiírása volt a konföderációs kupának. Az esemény házigazdája Dél-Korea és Japán volt (a 2002-es labdarúgó-világbajnokság rendezői), a tornát 2001. május 30. és június 10. között rendezték meg. A győztes Franciaország lett, amely a társházigazda Japánt győzte le 1–0-ra Patrick Vieira góljával. Győzelmével Franciaország lett a második olyan csapat, amely egyidejűleg volt a világbajnokság, a kontinensbajnokság és a konföderációs kupa címvédője, mindez korábban Brazíliának sikerült 1997-ben. Résztvevők Ausztrália – 2000-es OFC-nemzetek kupája -győztes Brazília – 1999-es Copa América -győztes Dél-Korea – házigazda Franciaország – 2000-es Európa-bajnokság - és 1998-as világbajnokság -győztese Japán – házigazda (és 2000-es Ázsia-kupa -győztes) Kamerun – 2000-es afrikai nemzetek kupája -győztes Kanada – 2000-es CONCACAF-aranykupa -győztes Mexikó – 1999-es konföderációs kupa -győztes A nyolc csapatot két négyes csoportba sorolták, melyben mindenki minden csapattal egyszer megmérkőzött, végül a csoportok első két helyezettje bejutott az elődöntőbe. Eredmények Minden időpont helyi idő szerinti. (UTC+9) Piacenza d’Adige Piacenza d’Adige település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 1303 fő (2017. január 1.). Piacenza d’Adige Badia Polesine, Lendinara, Megliadino San Vitale, Merlara, Sant’Urbano, Santa Margherita d’Adige, Vighizzolo d’Este, Ponso, Casale di Scodosia és Masi községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Vebret Vebret település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 507 fő (2015). Vebret Antignac, Champs-sur-Tarentaine-Marchal, La Monselie, Le Monteil, Saignes, Ydes, Bort-les-Orgues és Madic községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Méligny-le-Petit Méligny-le-Petit település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 83 fő (2015). Méligny-le-Petit Bovée-sur-Barboure, Boviolles, Marson-sur-Barboure, Méligny-le-Grand, Reffroy és Saulvaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Australopithecus africanus A Australopithecus africanus egy kihalt australopithecine faj ami 3,3 és 2,1 millió évvel ezelőtt élt, vagy a késő pliocénben és a korai pleisztocén korban; vitatott hogy a modern ember közvetlen őse-e. Karcsú vagy gracilis felépítésű volt, csak négy dél-afrikai helyen találták megː Taung (1924), Sterkfontein (1935), Makapansgat (1948) és Gladysvale (1992). Híres kövületek Taungi gyerek Raymond Dart találta a Taungi gyerek nevű koponyát ami egy páratlan majomszerű teremtmény volt amiben jelen voltak az emberi jellemzők a szemüregnél, a fogaknál, és a legfontosabb a koponya alapjánál levő lyuknál a gerincoszlop felett, aminek az elhelyezkedése jelzi az emberszerű függőleges testtartást, és azt hogy magas a valószínűsége annak hogy ez a főemlős két lábon járt szemben a négylábú mozgással. Dart elmélete szerint a Taungi gyerek koponyája egy közbülső fajt képviselt a majmok és az ember között. Mrs. Ples 1936-ban a Sterkfontein barlangban találták az első felnőtt australopithecinet, ami alaposan megerősítette Dart állítását. Később Robert Broom egy 485 cc agykapacitású felnőtt egyed agyöntvényét Plesianthropus transvaalensisként osztályozott. 1947-ben fedezték fel egy középkorú nő koponyáját, amit szintén Plesianthropus transvaalensisként osztályoztak, bár jelenleg úgy gondolják hogy egy fiatal férfihoz tartozik a koponya. Mindkét kövületet később Australopithecus africanusként osztályozták. Agykapacitásuk csak körülbelül 485 köbcentiméter, az egyik első kövület volt amiről kiderült hogy függőlegesen járt (két lábon járó mozgás), ami jól fejlődött bármilyen jelentős agyméret növekedés előtt. És összehasonlítva a modern majmokkal Dart megjegyezte hogy a Taungi gyerekkel együtt hiányzik az arc kivetülés, egy közös jellemző a fejlett homininákban. Kis láb 1997-ben fedezte fel Ronald J. Clarke egy majdnem teljes Australopithecus csontvázat, a minta elemzése még mindig folyamatban van. Jelenleg az Australopithecus africanus fajba osztályozzák, de Clarke azt sugallja hogy nem tartozik sem az afarensis sem az africanus fajba sem, egy egyedülálló Australopithecus fajt találtak Makapansgatnál és Sterkfonteinnél (és Australopithecus Prometheusnak nevezték el). 2015-ös új radioizotópos technikával készült kormeghatározás szerint a Kis láb körülbelül 3.7 millió éves. Morfológia és értelmezések Az A. africanus sok jellemzőjében hasonló volt az A. afarensishez, két lábon járás, a karjai némileg hosszabbak voltak mint a lábai (egy fizikai jellemző ami a csimpánzokban is megtalálható). Némileg emberszerű fejlett koponya jellemzői voltak ( Mrs. Ples és STS 71 koponyáján látható), de voltak primitív jellemzői is beleértve a majomszerű famászásra adaptálódott ívelt ujjait. Ahelyett hogy egy közvetlen őse lenne a későbbi hominináknak és ezáltal az embereknek, néhány kutató úgy gondolja hogy a A. africanus Paranthropussá fejlődött, és konkrétan a P. robustus az A. africanus leszármazottja. A P. robustus és a A. africanus koponyái nagyon egyformának látszanak, a P. robustus súlyosabb felépítésű (robosztusabb) jellemzői ellenére, amik hasonlóak a modern gorilla nehéz rágáshoz való adaptációihoz. Másfelől viszont az A. africanus koponyája egészen szorosan hasonlított egy modern csimpánzéra; mindkettő agymérete körülbelül 400 cc-500 cc és valószínűleg majomszerű intelligenciája volt. Olyan medencéje volt ami hatékonyabb két lábon járásra tette képessé mint az A. afarensisé. Egy 2015-ös tanulmány a kéz csontjain jelezte hogy a fajnak emberszerű trabekuláris csont mintája volt a kézközépcsontjában ami összhangban van a hüvelykujj és az ujjak erőteljes ellenállásával. Az ilyen morfológia támogatja a szerszánkészítés és használat korábbi időpontját mint amit korábban valószínűnek gondoltak. Szexuális dimorfizmus Az emberszerű szexuális dimorfizmus bizonyítékát az ágyéki gerincoszlopon leírták a két lábon járó A. africanusnál. A morfológiájuknak ez a jellemző vonása egy evolúciós adaptációnak látszik a nőstény kétlábúságnál azért hogy eredményesebben viselje a terhelést az ágyéki gerincoszlopon a terhesség alatt, egy adaptáció amire a nem két lábon járó főemlősöknek nincs szüksége. Egy 2011-es vizsgálat a fogak stroncium izotóp arányait használva azt javasolta hogy az A. africanus és a P. robustus csoportok közt dél-Afrikában a nőstények telepedtek le távolabb a születési területüktől mint a hímek. Geokronológia A kis láb minta újabb elemzése szerint körülbelül 3,7 millió éves, ami támogatja Ronald Clarke állítását hogy az egy korábban ismeretlen faj a Paranthropus robustushoz hasonló jellemzőkkel, és Australopithecus prometheusnak van elnevezve. Ehelyett a mintákat a legtöbb tudós általában az A. africanus-ba csoportosítja. Korábban úgy gondolták hogy 2-3 millió évvel ezelőtt élt a faj. A Makapansgati fosszíliák 3,0-2,6 millió évvel ezelőttiek. A Sterkfonteini fosszíliák pedig 2,6-2,0 millió évvel ezelőttiek, Mrs Ples pedig körülbelül 2,0 millió éves. A Gladysvalei fosszíliák körülbelül 2.4-2.0 millió évvel ezelőttiek. A Taungi-gyerek maradványainak korát nehezebb megállapítani. Megazostrodontidae A Megazostrodontidae az emlősszerűek (Synapsida) osztályába és a Morganucodonta rendjébe tartozó fosszilis család. Tudnivalók A Megazostrodontidae családból eddig csak a Megazostrodont ismerik jól. E család fajait korábban a Triconodonta, mai nevén Eutriconodonta rendbe sorolták (feltételezik, hogy a korábban Triconodonta név alatt ismert rend a Cynodontia emlősszerűekből fejlődött ki a triász és a jura korok határán) A legújabb vizsgálatok szerint a Megazostrodontidae-fajok inkább a Mammaliaformes csoportba tehetők. Az emlősök és mammaliaformesok között a különbség csak kladisztikus és filogenetikus; szóval a mammaliaformesok ugyanannyi mértékben emlősök, mint az emlősök osztályának a többi rendje. Ezeknek a korai emlősöknek számos olyan jellemzőik voltak, amelyek megkönnyítették a megélhetésüket. Ezeknek az állatoknak négyféle, újfajta foguk fejlődött ki: metszőfog, szemfog, kiőrlő és nagyőrlő. Addig a hüllőknek és az egyéb állatoknak, nagyjából mindegyik foguk egyforma volt. Az új fogak megkönnyítették a táplálkozást. A csontvázaik is fejlettebbek voltak; a végtagok a test alatt és nem oldalt helyezkedtek el, így fürgébbek lettek. A mellkasuk összeszűkült, tüdejük megnyúlt, így több levegőhöz jutottak. Az alsó állkapocs csontjai egy darabba forrtak össze - addig a hüllőknek 7 darabból állt. Az állkapocs fölösleges csontjai a fülhöz „vándoroltak”, megalkotva a középfület (auris media), amely jobb hallást biztosított hordózojának. Valószínűleg az evolúciójuk legfőbb sikere az volt, hogy melegvérűkké váltak. Ez azért volt előnyös számukra, mert nem függtek többet a naptól és a környezetük adottságaitól. A „változás” rossz oldala azonban az volt, hogy mindig táplálékszerző úton voltak, hogy testhőmérsékletüket fent tudják tartani. A hideg vérű hüllők napokig vagy hetekig kibírták táplálék nélkül, a zsírrétegükből élve. Rendszerezés A családba az alábbi nemek tartoztak: Brachyzostrodon Dinnetherium Indozostrodon Megazostrodon típusnem Wareolestes Felsőpojény Felsőpojény (Poienii de Sus), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Belényestől délkeletre, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös jobb oldali mellékvize, a petrószi patak mellett fekvő település. Története Felsőpojény nevét 1587-ben említette először oklevél Felseopöen néven. 1600-ban Felsepoyn, 1692-ben 'Felsö Poyen, 1808-ban Pojen (Felső-), Pojenyile de szusz, 1913-ban Felsőpojény néven írták. A falu földesura a nagyváradi görögkatolikus püspökség volt. 1851-ben Fényes Elek írta a faluról: Nevezetességek Ortodox fatemploma - 1881 -ben épült. Férfi kajak egyes 1000 méter a 2016. évi nyári olimpiai játékokon A 2016. évi nyári olimpiai játékokon a kajak-kenu férfi kajak egyes 1000 méteres versenyszámát a Lagoa Stadiumban rendezték. A címvédő a norvég Eirik Veraas Larsen. Az olimpiai bajnok a spanyol Marcus Walz lett. A magyar versenyző Kopasz Bálint volt, aki a 10. helyen végzett, azaz második lett a B-döntőben. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint olvashatóak. Eredmények Előfutamok Az 1-5. helyezettek és a legjobb hatodik jut az elődöntőbe. Wiedemann Bernadett Wiedemann Bernadett (Mosonmagyaróvár, 1969. október 14. –) Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (mezzoszoprán). Pályafutása Mosonmagyaróváron született, ahol hatéves korától zongorázni tanult. Tanulmányait a Győri konzervatórium ének szakán folytatta. 1987 és 1993 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera tanszakos hallgatója volt. Diplomája megszerzése után rögtön, 1993-ban a Magyar Állami Operaház tagja lett. Európa csaknem minden országában, valamint Japánban és Brazíliában is vendégszerepelt már. Repertoárján Verdi operáinak mezzoszoprán hősnői, illetve Wagner műveinek alt szerepei is megtalálhatóak. Oratóriumok, misék alt szólamait is rendszeresen énekli itthon és külföldön egyaránt. Főbb szerepei Azucena ( Verdi : A trubadúr ) Amneris (Verdi: Aida ) Eboli hercegnő (Verdi: Don Carlos ) Ulrica (Verdi: Az álarcosbál ) Erda ( Wagner : Az istenek alkonya ) Waltraute (Wagner: A Rajna kincse ) Gertrúd ( Erkel Ferenc : Bánk bán ) Suzuki ( Puccini : Pillangókisasszony ) Jocasta ( Stravinsky : Oedipus Rex) Versenyeredményei 1989 : I. díj a Karlovy Vary -ban rendezett versenyen, dal és oratórium kategórában 1997 : Római Énekverseny, III. hely Díjai Juventus-díj (1999) Székely Mihály-emlékplakett (2005) Liszt Ferenc-díj (2006) Gundel művészeti díj (2008) Tumlong Tumlong Szikkim (szövetségi) állam korábbi fővárosa volt Indiában. Az ismétlődő rajtaütések, betörési kísérletek hatására Tshudpud Namgyal csogyal (uralkodó) 1793-ban tette fővárossá Tumlongot. A város a harmadik volt a fővárosok sorában, az első Yuksom volt, ezt követte sorban a Nepálhoz közeli Rabdentse. 1894-ben Thutob Namgyal csogyal Tumlong helyett Gangtokot emelte székhelyévé. Földrajz Elhelyezkedése: északi szélesség 27° 25', keleti hosszúság 88° 35'. Látnivalók Palotaromok. Ezenkívül közeli és kedvelt turista célpontok a Phodong, Tashiding és a Labrang kolostorok. Térkép Tumlong és környékéről Fozières Fozières település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 169 fő (2015). Fozières Lodève, Saint-Étienne-de-Gourgas, Saint-Privat, Soubès és Soumont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Making a Good Thing Better A Making a Good Thing Better Olivia Newton-John 1977-ben megjelent, hosszú időre utolsó country jellegű stúdióalbuma, melyet 1998-ban a Back with a Heart követett. Az album ismertetése A Making a Good Thing Better Olivia Newton-John kilencedik önálló studióalbuma, nem számítva az amerikai piac számára készített két válogatását (Let Me Be There és If You Love Me Let Me Know), melyeket szintén az albumok közé szokás sorolni. Producere, hangszeres közreműködője, egy dalának szerzője John Farrar volt. A főként lassú dalokat tartalmazó, az úgynevezett Adult Contemporary (kortárs felnőtt) műfajba és a country zene lágy vonulatába sorolt lemez a 34. helyezést érte el a Billboard Hot-100-as, a 13. helyezést a country albumok listáján. A mindössze hét év alatt kiadott összesen 11 album túl sok volt a zenei piac számára, a Making a Good Thing Better az előző hat albummal szemben, első alkalommal nem került be a country Top-10-be. Olivia Newton-John ebben az időben komoly vitában volt amerikai kiadójával, az MCA-val, mivel úgy vélte, albumait nem reklámozzák kellőképpen. A szakítás is felmerült, de az ezután következő Grease sikere után Olivia továbbra is az MCA kiadónál maradt. Ezzel az albummal Olivia húsz évre elbúcsúzott a country műfajtól, további albumai a pop, soft-rock, új hullám, majd new age műfajban születtek. 1998-ban még egy album erejéig visszatért a műfajhoz, ez volt a Back with a Heart. A dalok ismertetése Az album címadó dala a Making a Good Thing Better egy lassú és dallamos country-pop dal. A Slow Dancing Olivia korai folk dalaira emlékeztető, balladisztikus dal. Ezt követi az album egyik érdekessége, a Ring of Fire. A country műfaj egyik legismertebb örökzöldje Johnny Cash előadásában lett világszerte ismert. Olivia a dalt lágyabb, helyenként bluegrass elemekkel kísért stílusban adja elő. A Coolin' Down az album egyetlen John Farrar dala, egy éteriesen tiszta hangzású lassú dal. Az eredeti album első oldalának zárószáma az Evita dala, a Don't Cry for Me Argentina. Ebben az időben került szóba először a musical megfilmesítése, Evita szerepét Olivia alakította volna. A terv végül több mint húsz évig nem valósult meg, de ez az egy dal elkészült és az albumra került Olivia éteriesen tiszta és mély érzésű előadásában. Az album második oldalának első dala a lassú tempóban kezdődő, majd felgyorsuló, a címében is szomorkás hangulatú Sad Song. Ezt követi két lassú tempójú dal, a You Won't See Me Cry és a So Easy To Begin, majd az album legtisztábban country jellegű dala az I Think I'll Say Goodbye. Olivia is írt egy dalt az album számára, ez volt a Don't Ask A Friend, egy lassú tempójú ballada. Az albumot szintén egy lassú dal zárja, Randy Edelmann dala, az If Love Is Real. Az album dalai „A” oldal Making a Good Thing Better (Pete Wingfield) Slow Dancing (Jack Tempchin) Ring of Fire (June Carter & Merle Kilgore) Coolin' Down ( John Farrar ) Don't Cry For Me Argentina (Andrew Lloyd Webber & Tim Rice) „B” oldal Sad Songs (Billy & Bobby Alessi) You Won't See Me Cry (Joe Falsia & Stephen Sinclair) It's So Easy to Begin (Jules Shear) I Think I'll Say Goodbye (Jim Rushing - Marshall Chapman) Don't Ask a Friend (Olivia Newton-John) If Love Is Real (Randy Edelman) Érdekesség Az album borítójához készült kép látható a Harmadnaposok című filmben, mint az Olivia által játszott Barbara fiatalkori fotója, filmbéli férjének a dolgozószobájában. Helyezések album - UK: No.60., USA: No.34., USA country album lista: No.13. Making a Good Thing Better - Billboard Hot 100: No.87., Ausztrália: No.77., Billboard AC lista: No.20. Forrás http://www.onlyolivia.com/music/albums/makingag.html Tim Ewbanks: Olivia, the biography opf Olivia Newton-John, Piatkus Books Waal (folyó) A 82 kilométer hosszú Waal folyó a Rajna legnagyobb oldalága Hollandiában, A folyó a Rotterdam és a Ruhr-vidék közti vízi út egy része. A régi római neve Vacalus, ami az ős-germánból származik (ős-germán: wôh = görbe, azaz kanyarulatos). Folyása A Rajna a német–holland határon túl, Pannerden mellett kettéágazik. Déli, nagyobb ágának a neve Waal, amely a Rajna vizének kétharmadát szállítja, az északi ágát pedig, amely a Rajna kb. egyharmadát szállítja, Pannerdeni csatornának hívják. A Waal Woudrichem mellett összefolyik a Maasszal, ott a folyó neve Boven-Merwedére változik. Hajózás A Rotterdam és a Ruhr-vidék közti hajózásban a Waal a Rajna fontosabb ága. A folyó Nijmegen mellett kapcsolódik a Maas-Waalkanaallal, ezen keresztül elérhető a Maas folyó, Tiel mellett pedig találkozik az Amszterdam–Rajna-csatornával, amin keresztül tovább lehet hajózni a Nederrijn folyón vagy el lehet jutni Amszterdamba. A hajók nagyobb része viszont közvetlenül a rotterdami kikötőbe közlekedik, a Boven-Merwede, Beneden-Merwede, Noord és Lek folyókon, vagy ellenkező irányba, Rotterdamból Németországba. Tájkép A Waal általános képére a sarkantyúk (vízterelők, partvédő gátak), a széles árterületek és a magas gátak jellemzőek. Miután a Rajna-delta áradása 1993-ban és 1995-ben is nagy árvízzel fenyegette Hollandiát, a gátakat magasították, az árterületeket kiszélesítették, a sarkantyúk magasságát pedig csökkentették, hogy könnyebben folyjon át a víz. Arra is törekednek, hogy nagyobb teret kapjon a vadvilág. Rados Móric Rados Móric (Abony, 1888. október 18. – ?) közgazdasági író, szerkesztő. Életútja Budapesten végezte tanulmányait, majd az ottani Új Hírek és Új Szó című napilapok munkatársa. 1912-14 között az Abony című „társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi hetilap” szerkesztője. 1919 körül költözött Kolozsvárra, itt részt vett az Új Kelet című zsidó politikai lap beindításában. 1921-ben megalapította a Radio Reclama România részvénytársaságot, amelynek vezérigazgatója lett. Gazdasági és pénzügyi információszerzéssel, reklámmal, könyv- és lapkiadással foglalkoztak. A cég keretében létesítették 1920-ban a Cultura könyvnyomdát, amely 1940-ig működött, s amely reklámanyagon kívül több közgazdasági kiadványt és lapot jelentetett meg. A Minerva nyomdától átvette a világháború előtti Erdélyi Közgazdaság, majd 1920-tól Közgazdaság című pénzügyi, kereskedelmi és ipari hetilapot s azt Erdélyi Közgazdaság-Rumänischer Lloyd kettős címmel jelentette meg magyar és német nyelven Boronkay Béla, majd Ioan Petruca szerkesztésében. 1926 decemberétől aztán elmaradt a magyar cím és szöveg. A hirdetéseket kivéve német nyelvűvé vált lap 1940-ben szűnt meg. Ennek társkiadványa volt a magyar és román nyelvű Consum című közgazdasági hetilap (1921-1940); ezt Gheorghe Petruca szerkesztette, 1938-40-ben Rados volt az igazgató-adminisztrátora. A cég kiadásában Consum könyvtár címmel pénzügyi-gazdasági füzetsorozatot is megjelentettek magyar, román és német nyelven. A két hetilap közös vállalkozásában jelent meg Rados Móric és Székely János szerkesztésében 1923-ban és 1924-ben a Közgazdasági évkönyv (Erdély gazdasági lexikonja) két kötetét. Ezek magyar nyelven közlik mindazokat a Romániában érvényes jogi, pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási, adóügyi tudnivalókat, törvényeket és rendeleteket, amelyeket a hatalomváltozás után a gazdasági életben dolgozóknak ismerniük kellett. Rados Móric részt vett a zsidó közéletben is. 1940 utáni sorsáról nincsenek adatok. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Magyar zsidó lexikon . Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929. Meurcourt Meurcourt település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 320 fő (2015). Meurcourt Conflans-sur-Lanterne, Mailleroncourt-Charette, Neurey-en-Vaux, Velorcey, La Villedieu-en-Fontenette, La Villeneuve-Bellenoye-et-la-Maize és Villers-lès-Luxeuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ziaélasz bithüniai király Ziaélasz (ógörögül: Ζιαήλας, latinul: Zelas, Zeilas vagy Zielas), (? – Kr. e. 228) bithüniai király Kr. e. 255-től haláláig. I. Nikomédész bithüniai királynak első házasságából született fia volt, akit azonban atyja mostoha anyjának ármánykodásai miatt megfosztott az uralomtól mostohatestvére, Tipoetes (vagy Zipoetes) érdekében. Ziaélasz Armeniába menekült, ahonnan csak Nikomédész halála után jött vissza, és megszerezte magának a jogos trónt. A gallokkal szövetkezve több szerencsés háborút viselt. Később árulást tervezett a gallok ellen, akik amikor ezt megtudták, megölték Ziaélaszt. Utóda fia I. Prusziasz lett. Forrás Bokor József (szerk.). Ziaelas, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. október 8. Periszkop (folyóirat) Periszkop – a romániai magyar avantgárd első magyar irodalmi és művészeti szemléje. 1925-ben négy, 1926-ban egy száma jelent meg Aradon Szántó György szerkesztésében. Budapesti szerkesztője Szélpál Árpád, csehszlovákiai szerkesztője Fábry Zoltán, Párizsból Tihanyi Lajos gyűjtötte számára a kéziratokat. Története Revü tartalom A lap példaképéül a Querschnitt haladó szellemű igényes revü, valamint a Kassák Lajos szerkesztette bécsi Ma szolgált. Sajátos keveredése volt a művészi forradalmat hirdető folyóiratnak és az olvasmányos magazinnak, amely elsősorban abban különbözött a szokványos irodalmi-művészeti lapoktól, hogy igyekezett átfogni az élet minden területét. Oldalain helyet kapott a politika és a társadalom problematikája, külön oldalain sok fotót közölt az aktualitásoktól a sporteseményekig, filmszínésznők [portréitól a század műszaki gépcsodáiig. Mindez teret nyújtott az avantgárd művészetnek és irodalomnak, melynek hirdetője akart lenni. A köréje csoportosuló képzőművészek is mind avantgardisták: Schiller Géza, Pál István, Kóra-Korber Nándor. Képzőművészeti tartalom A lapalapító szerkesztő, Szántó György érdeklődése is elsősorban képzőművészeti volt, a művészeti anyag minősége és mennyisége meghaladtaa az irodalmi részt. "A Periszkop elsősorban művészeti folyóirat volt, az irodalomnak másodrendű szerepet juttatott. [...] Sem előtte, sem utána erdélyi folyóirat nem tett ennyit a képi látásmód fejlesztéséért, a modern képzőművészet megismertetéséért. Bátran elmondhatjuk, hogy a Periszkop gazdag képanyagával, sok szempontú és színvonalas értekezéseivel változatosságában izgalmas képet adott a 20. század elejének képzőművészetéről" – írta Kovács János. A Periszkop művészeti anyaga ugyanakkor művészetfelfogásában egyfajta folytonosságot mutat: nem tagadja az előzményeket, és betekintést enged elmúlt korok művészetébe is. Találkozunk a lap oldalain az ókorból származó művekkel, afrikai és kínai művészettel, a reneszánsz művészeivel, de ugyanakkor az új irányzatok legreprezentatívabb alkotóival is. A képanyag megjelentetésében érvényesül a szerkesztő szempontja, jelezve azt, hogy tiszta stílusirányzatok csak elméletben léteznek, s bőséges teret nyújt a modern átmeneteket létrehozó posztimpresszionizmus, posztszimbolizmus képviselőinek is. Így jelen vannak a Periszkop-ban Vincent van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec, Pissaro, Renoir, Derain, Henri Rousseau, akik nem mondhatók avantgardistáknak, de nélkülük nem jöhettek volna létre az újabb irányzatok. Másrészt ezeknek a művészeknek a felvonultatásával igazolható az újabb törekvések jogosultsága is, melyeket a Periszkop-ban Picasso, Léger, Klee, Kokoschka, Brâncuși, Archipenko, Kandinszkij, Chagall művei szemléltetnek. A Periszkop érdeme az is, hogy Erdélyben legelőször innen értesülhettek az olvasók a Bauhausról; Moholy-Nagy László tárgykonstrukcióival, fotóplasztikáival is ezen át ismerkedhettek meg. Jelen vannak számaiban műveikkel a magyar avantgárd legjobbjai is: Bortnyik Sándor, Kádár Béla, Nemes-Lampérth József, Tihanyi Lajos, Uitz Béla, Kmetty János és néhány erdélyi avantgardista is: Gallas Nándor, Kara Mihály, Kóra-Korber Nándor, Ferenczy Béni és Mund Hugó. A képanyag hatását fokozták a művészeti tárgyú tanulmányok és cikkek (Apollinaire: Henri Rousseau-ról, Arthur Korn: Analitikus és utópisztikus architektúra, Márkus B.: Théo Von Doesburg, Németh Antal: A gép esztétikája, Perlrott-Csaba Vilmos: A Salon des Indépendents XXXI-ik kiállítása, Solomko Dimitrij: Az oroszok új színpada, Tamás Aladár: Az új román művészeti lehetőségek – a "Contimporanul", Uitz Béla: Foujita és Chagall). Ezek többnyire egy lépéssel előbb is jártak az illusztrációknál, és a konstruktivizmus szélsőséges vagy mérsékelt irányzataival foglalkoztak. Szépirodalmi tartalom A Periszkop szépirodalmi közleményeiben az expresszionista világlátás és formanyelv az uralkodó, helyenként jelentkezett a szürrealizmus is. Szerepel a lapban Szélpál Árpád expresszionisztikus verseivel; az aktivisták új nemzedékének hazai képviselője, Becsky Andor; Dienes László prózaverssel, mely lírát visz be az aktivizmus tárgyszerű költészetébe; Déry Tibor dadaista, szürrealista hatásra valló versekkel; Illyés Gyula a francia szürrealisták modorában írott költeményével, valamint Mécs László és Ion Vinea. A prózában is, akárcsak a költészetben, jelen van az expresszionizmus krisztianista szemlélete; ezt legjobban Faragó Sándor és Gallas Nándor prózája tükrözi. Sebesi Ernő és Szántó György novellái a realizmus hagyományos formájának a visszatérését éreztetik, mely az új avantgárd irányzatok stílusjegyeivel gazdagodott. Drámával Földes Sándor szerepelt (Gyermekvihar c. drámai kísérletével), Bortnyik Sándor pedig Zöld Szamár pantomim c. "mechanikus balettje" szövegkönyvével. A kor jeles avantgardistái közül Apollinaire, Cendrars, Tristan Tzara, Jean Cocteau, Ivan Goll írásai tűntek fel Gáspár Endre, Illyés Gyula, Németh Andor, Szegi Pál, Tamás Aladár fordításában. Érdekesség, hogy a szerkesztő több irodalmi alkotást eredeti nyelven helyezett el a lapban (Apollinaire: Au nord au sud, Déry Tibor: Mama Russland, Neubauer Pál: Intervall, Vorfrühling c. verseit, Bontempelli: Ich in Afrika c. prózáját, Hans Liebstockel cikkét: Marinetti und Prampolini, Theo van Doesburg: Das Ende der Kunst). Hargittay Emil Dr. Hargittay Emil (Budapest, 1953. április 8.) magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár. Életpályája Szülei: Hargittay Emil gépészmérnök (1926-1984) és Kőszeghy Mária voltak. 1972-1977 között az ELTE BTK magyar-könyvtár szakos hallgatója volt. 1977-1999 között az ELTE BTK régi magyar irodalomtörténet tanszékének tanára volt. 1993-1995 között az Országos Köznevelési Tanács tagja volt. 1993-tól az Universitas Könyvkiadó vezetője. 1993 óta a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára; 1997-2000 között és 2006-2009 között dékánhelyettese volt. 2001 óta a Magyar Irodalomtudományi Intézet vezetője. 2002-2005 között a Sík Sándor Tanáregylet elnöke volt. 2004 óta a Magyar Akkreditációs Bizottság irodalomtudományi szakbizottságának tagja. 2005 óta a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának titkára. Kutatási területe a XVII. századi magyar politikai gondolkodás története; Pázmány Péter műveinek kritikai kiadása. Magánélete 1975-ben házasságot kötött Szentes Évával. Két fiuk született: Gergely (1976) és János (1981). Művei Régi magyar levelestár XVI-XVII. század I.-II. (1981) Hatvanhat csúfos gajd. XVI-XVIII. századi magyar csúfolók és gúnyversek (1983) Bod Péter : Szent Hilárius (1987) Csáky István : Politica philosophiai Okoskodás-szerint való rendes életnek példája (1992) Pázmány Péter : Igazságra vezérlő kalauz (1993) Balassi Bálint - Dobokay Sándor : Campianus Edmondnak tíz okai (1994) Bevezetés a régi magyar irodalom filológiájába (szerkesztette, 1996) Irodalmi kávéházak Pesten és Budán (Szentes Évával, 1997) Siralmas jajt érdemlő játék (Bajáki Ritával, Bene Sándorral, 1997) Pázmány Péter : Felelet (2000) Pázmány Péter és kora (2001) Gloria, fama, literatura. Az uralkodói eszmény a régi magyarországi fejedelmi tükrökben (2001) Textológia és forráskritika. Pázmány-kutatások 2006-ban ; szerk. Hargittay Emil; PPKE BTK, Piliscsaba, 2006 ( Pázmány irodalmi műhely Tanulmányok ) Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében ; Universitas, Bp., 2009 ( Historia litteraria ) Díjai DAAD-ösztöndíj (1992, 1996, 2000) Széchenyi professzor ösztöndíj (2000-2003) Jakobovits Gyula Jakobovits Gyula (Paks (Tolna megye), 1809. július 25. – Arad, 1867. március 22.) minorita rendi áldozópap. Élete 1829-ben lépett a rendbe s Rozsnyón 1833-ban pappá szenteltetett föl. Aradon több évig káplánkodott és kedvelt egyházi szónok volt. Munkái Szent nefelejcs, melyet az ima és könyörgés napjaiban a kereszt. bölcseség kertjéből szakaszta s a buzgó ker. híveknek idves emlékűl ajánlá. Eger. 1847. Egyházi beszéd szent István király ünnepén. Szeged, 1850. Egyházi beszéd, melyet buzgó keresztény hiveknek, különösen tisztelt hallgatóinak szent emlényűl ajánl...az ur 1851. évében. U. ott. Szent beszéd, melyet tek. Pászthory János cs. kir. nyug. ménesi tiszttartó és szül. Orszáthy Zsófia arany-menyegzőjén elmondott ... Aradon júl. 1. 1855. Arad. Egyházi beszéd, melyet Arad-Gája külvárosi templom felszentelésére elmondott 1858. máj. 9. U. ott, 1858. Kugelblitz A kugelblitz egy tömör „fénygömb” az elméleti fizikában, amely annyira forró és olyan nagy a sűrűsége, hogy egy eseményhorizontot hoz létre, és önmagát ejti csapdába az energia, amit kreál, ellentétben a rendes fekete lyukakkal, amik a hatalmas tömegük miatt alakulnak ki. Kutatása még csak elméleti, de létezhet. Kialakulása Ez az égitest a Planck-hőmérsékletnél (356 kvadrilliárd [356*1027] °C) is forróbb anyag összesűrűsödésével keletkezik. Ekkora hő csak akkor volt az univerzumban, amikor az ősrobbanás megtörtént. Lehet úgy is előállítani, hogy rengeteg lézersugarat egy pontra fókuszálunk. Haszna A kugelblitzeknek olyan nagy a hőjük, hogy képesek lennének egy űrhajót meghajtani, amivel az univerzumban utazhatnánk. Ebből szinte végtelen üzemanyagunk lenne. Evvel olyan gyorsak lehetnénk, hogy a hozzánk található legközelebbi csillagot, a Proxima Centaurit 45 év alatt érnénk el. Ráadásul ez az üzemanyagforrás egy protonnál is kisebb helyen férne el, és összesen 129 petawattnyi (1 petawatt: 1 billió megawatt) energiát bocsátana ki. Nevének eredete A kugelblitz német eredetű szó, azt jelenti, gömbvillám. Juhász Bálint Juhász Bálint (Ajka, 1993. szeptember 4. ) magyar rádiós műsorvezető, újságíró. Élete Középiskolai tanulmányait az ajkai Bródy Imre Gimnázium Műszaki tagozatán végezte el. Kiskora óta rajong a rádiózásért, 2009-ben indította el az ajkai Best Rádiót, ami egy helyi rádióállomás. Az Ajkai vörösiszap-katasztrófa első tudósítói között volt, később az ő kezdeményezésére indították el a Közös Hullámhossz Hírszolgálat elnevezésű ideiglenes rádióállomást, mely a katasztrófa által érintett települések lakóinak nyújtott hiteles és korrekt tájékoztatást. A nemzetközi médiából csak ő volt jelen Kolontár kitelepítésénél, képei az országos és nemzetközi médiumokban is megjelentek. A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Igazgatósága hivatalos levélben nyilvánította ki köszönetét a csapata által "a vörösiszap-katasztrófa alatt nyújtott kiemelkedő kommunikációs segítségükért.". 2011-ben és 2012-ben a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete év diákrádiósa szakmai díját kapta. 2014-ben elnyerte az Ifjúsági Sajtódíjat. 2015 márciusa és 2016 májusa között a Petőfi Rádió szerkesztő-műsorvezetője volt, ahol az Egy estém bárhol és az EU TOP 30 műsorokat vezette. Ez idő alatt a Petőfi TV adásában is műsorvezetőként volt látható. 2016 novembere óta a Class FM internetes rádió egyik műsorvezetője. Kotiszo Kotiszo egy dák király volt I. e. 30 körül, aki nagyjából a jelenlegi Olténia és Bánság egy részén uralkodott. Élete, uralkodása Boirebisztasz (Burebista) I. e. 44-ben bekövetkezett halálát követően a Dák Királyság darabjaira hullott, a 44 után hatalomra került Dekaineosz hiába próbálta meg összetartani a birodalmat. A tulajdonképpeni Dák Királyság birtokában csak központi terület maradt meg, nagyjából a későbbi Dél-Erdély, Sarmisegethuza székhellyel, a jelenlegi Munténia, Olténia, Moldva és Dobrudzsa területén független államocskák jöttek létre. Kotiszo állama nagyjából a mai Olténia és a Bánság hegyvidéki területeinek egy részén húzódott. A dák király a forrásokban a Marcus Antonius és Octavianus közti polgárháború kapcsán jelenik meg. A harcok idején mindkét fél igyekezett megnyerni magának Kotiszo segítségét, ennek érdekében - Appianosz és Caius Suetonius Tranquillus történetírók szerint eljegyezte vele lányát, Iuliat. Kotiszo később azonban felbontotta az eljegyzést és Marcus Antonius pártjára állt, akinek vereségét követően Octavianus büntetőhadjáratot indított a dák uralkodó ellen, melynek során a római hadakat vezető Marcus Licinius Crassus győzelmet aratott. Augustus később, a Res Gestae Divi Augusti című művében kijelenti, hogy Kotiszo behódolt Rómának, ez azonban nyilvánvalóan propaganda, ugyanis mind Suetonius, mind Florus megemlítik, hogy a dákok még Octavianus uralkodásának vége fele is rendszeresen vezettek rablóhadjáratokat a Dunától délre, amikor a folyó befagy, igaz Suetonius szerint a császár végül nagy nehézségek árán véget vetett ezeknek a betöréseknek, a dákoknak "három vezérét is megölve". Kotiszo további sorsa ismeretlen. Dieter Hallervorden Dieter "Didi" Hallervorden (eredeti nevén Dieter Herbst, Dessau, 1935. szeptember 5.) német humorista, színész, műsorvezető. Élete Dieter Hallervorden egy repülőgép-tervező és egy orvossegéd fiaként született a németországi Anhalt (ma: Szászország-Anhalt) tartományban. Két testvére van: Renate és Margot. Az NDK hatóságaival való összetűzés miatt csak 1957-ben érettségizhetett le. Ezt követően romanisztikát, publicisztikát és színháztudományt tanult, előbb Kelet-Berlinben, majd 1958-tól – az NDK elhagyását követően – Nyugat-Berlinben. Miután sikertelenül próbált meg bekerülni a Max Reinhardt nevével fémjelzett színiiskolába és a berlini Die Stachelschweine nevű kabaré-társulatba, 1960-ban megalapította a Die Wühlmäuse nevű kabaré-színpadot, amelynek máig igazgatója. Nem sokkal később sorra kezdett szerepelni különböző televíziós és mozi-produkciókban. Az igazi áttörés 1975-ben sikerült neki a Nonstop Nonsens című televíziós sorozattal, amelyet 1980-ig hatalmas sikerrel vetített a Süddeutscher Rundfunk nevű adó. 1980-tól komolyabban a mozi felé fordult – mind forgatókönyvíróként, mind pedig színészként. 1982 és 1989 között összesen hat filmben és egy televíziós sorozatban játszotta el az esetlen Didi figuráját – ez lett talán a leghíresebb szerepe. 1992-ben visszatért a politikai kabaréhoz: előbb a SAT1 kereskedelmi csatornán vezette a 21 részes Spottschau, majd 1994 és 2003 között az ARD nevű közszolgálati csatornán a Hallervordens Spott-Light című műsort. Saját szóló-előadóestjével máig fellép saját színpadán Berlinben. 2005-ben, hetvenedik születésnapjára jelent meg önéletrajzi kötete Wer immer schmunzelnd sich bemüht (Ki mindig mosolyogva igyekszik) címen. Ugyanettől az évtől kezdve vezeti a Comedy-Falle című műsort a SAT1 csatornán. Dieter Hallervorden második feleségével felváltva él Bretagne-ban és Berlinben. Három gyermek édesapja. Ákos Ajtony Ákos Ajtony (Debrecen, 1944. július 21. – 2017. február 12.) magyar lovas, díjugrató, olimpikon, edző. Pályafutása 1944. július 21-én született Debrecenben. 1958 és 1960 között a Debreceni MEDOSZ, 1960 és 1964 között a Budapesti MEDOSZ, 1964 és 1984 között a Budapesti Honvéd, 1984 és 1988 között a Mezőhegyesi MEDOSZ versenyzője volt. Edzője Kollár Kornél volt. Díjugratásban kilenc egyéni magyar bajnoki címet szerzett. Részt vett az 1972-es müncheni olimpián, ahol egyéniben a 13. helyen, csapatban pedig helyezetlenül végzett. 1967-től volt a válogatott keret tagja. 1978-ban edzői oklevelet szerzett. 1976 és 1980 között illetve 1993-tól a magyar öttusa válogatott lovasedzője volt. 1980 és 1984 között a Bp. Honvéd, 1984 és 1988 között a Mezőhegyesi MEDOSZ edzőjeként tevékenykedett. Sikerei, díjai gróf Széchenyi István Emlékérem Magyar Sportért Díj I. fokozata Magyar bajnokság – csapat bajnok: 1962, 1966, 1970, 1971, 1973, 1974, 1986, 1988 Magyar bajnokság – egyéni bajnok: 1967, 1971, 1972, 1973, 1974, 1976, 1980, 1981, 1988 2.: 1966, 1977 3.: 1970 Befordúltam a konyhára A Befordúltam a konyhára Petőfi Sándor verse, melyet 1843. július–augusztusában Pesten írt. Zenéjét egyes források szerint Szabadi Frank Ignác szerezte Laura-csárdás címen 1856-ban, más források szerint Balázs Árpád. A verset és a dallamot utólag illesztették össze. Jegyzetek BEFORDÚLTAM A KONYHÁRA... (sulinet) Leszler József: Nótakedvelőknek. Budapest: Zeneműkiadó. 1986. 126–127. o. ISBN 963 330 599 3 Sárosi Bálint: Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 53. kotta Magyar nóta (Magyar Néprajzi Lexikon) Forrás Petőfi Sándor - Népies dalok, népdalok (Sulinet) Befordultam a konyhára… - stílusbravúr és kortükör (Könyvvizsgálók, 2012. október 20., szombat) Magyar nóta: Befordultam a konyhára (Kottaletöltő) Kedvenc nóták betűrendes útmutató Kotta (Szegedi piaristák) Befordúltam a konyhára... (wikiforrás) Népies dalok. Szerkesztette: Kerényi György . Budapest: Akadémiai Kiadó. 1961. 64. o. Jaj de szépen muzsikálnak: Magyar dalok énekhangra, zongorakísérettel. Harmadik kiadás. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1965. 36. o. Proveysieux Proveysieux település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 503 fő (2015). Proveysieux Sarcenas, Saint-Pierre-de-Chartreuse, Fontanil-Cornillon, Mont-Saint-Martin, Pommiers-la-Placette, Quaix-en-Chartreuse és Saint-Égrève községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Montrouge Montrouge település Franciaországban, Hauts-de-Seine megyében. Lakosainak száma 48 991 fő (2015). Montrouge Párizs, Gentilly, Arcueil, Bagneux, Châtillon, Malakoff, former 11th arrondissement of Paris és former 12th arrondissement of Paris községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cartoon Network A Cartoon Network (kiejtése: /k�ːrˈtun ˈnetw�ːrk/, rövidítve: CN, magyar fordításban: Rajzfilmhálózat) a Turner Broadcasting System (Time Warner) amerikai kábeltelevíziós társaság egész nap animációs filmeket bemutató adója, amelyet a The Cartoon Network Inc. működtet. Első változatát, az amerikai egyesült államokbelit, 1992. október 1-jén kezdték sugározni, majd műsorát szinte azonnal átvették Európában is. Azóta már a világ legtöbb országában elérhető, van ahol már az ország hivatalos nyelvén, van ahol még csak angol nyelven. A Cartoon Network ma is terjeszkedik. Az adó korai éveiben még csak klasszikus, főként Hanna-Barbera- és MGM-rajzfilmeket sugárzott, de 1994-től a Space Ghost Coast to Coast című sorozatával már elkezdte saját rajzfilmgyártását, és megalakult a Cartoon Network Studios. Ezt követően elindította a Cartoon Cartoons-t a későbbi eredeti sorozataival, mint a Boci és Pipi, Dexter laboratóriuma, Pindúr pandúrok, Johnny Bravo, Ed, Edd és Eddy, Bátor, a gyáva kutya. Története Az 1990-es évek Ted Turner, a csatorna egyik alapítója 1990-ben megvette a Hanna-Barbera rajzfilmstúdiót és több filmkönyvtárat is megszerzett, ezzel megalapozta a csatorna jövőjét. A csatornáról készült első prezentációkban még a „nulladik” logót használták, viszont azzal soha nem sugároztak. 1992. október 1-jén, keleti parti idő szerint délben a Turner Broadcasting System elindította a Cartoon Networköt mint a saját rajzfilmkönyvtárának a televízióadóját. A kezdeti műsor e rajzfilmek ismétléseiből állt. Ezek klasszikus Warner Bros.-, Metro-Goldwyn-Mayer- és Hanna-Barbera-produkciók voltak. A csatorna először a Bolondos dallamok, Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiáját tartalmazó részét, a Nyuszi rapszódia (Rhapsody Rabbit) címűt sugározta. A csatornának az indulásakor 8500 órányi rajzfilmje volt. A Cartoon Network nem az első rajzfilmadóként indult a világon, már előtte is volt Nickelodeon, Family Channel és Disney Channel, de ezek nem sugároztak a nap 24 órájában. A Turner a CNN sikere után döntött úgy, hogy a Cartoon Network is 24 órás lesz. A csatorna első arculata 1999-ig a Pepita volt, a második az Erőmű volt 2001-ig. Az eredeti, amerikai változat indulása után fél évvel, 1993. április 30-án kezdett a csatorna latin-amerikai változata, majd még ugyanabban az évben, szeptember 17-én elindult a csatorna európai sugárzása, így Magyarországra is eljutott a Cartoon Network adása. 1994. január 1-jén indult a ázsiai, március 4-én pedig a spanyol változat. Abban az évben a CN az ötödik legnépszerűbb kábelcsatornává vált az USA-ban. 1995-ben a csatorna négy külön adásváltozattal is jelentkezett. Január 1-jén a tajvani, május 1-jén az indiai, szeptember 1-jén a fülöp-szigeteki és október 3-án az ausztrál változat kezdte meg működését. 1996-ban a Turner beolvadt a Time Warnerbe. Ez a döntés lehetővé tette, hogy Warner Bros.-rajzfilmsorozatok is futhassanak a csatornán, például ismétlések, valamint új sorozatok is, mint Az igazság ligája. Az új sorozatokat a Kids’ WB-n ismételték. 1996. július 31-én elindult a Cartoon Network olasz változata. Egy évvel később, 1997. szeptember 1-jén, egyazon napon két adásváltozat sugárzása kezdődött meg: a francia és a japán. 1998. szeptember 1-jén a magyar-lengyel-román adás is kivált a Cartoon Network Európából, 1999-ben pedig a brit-ír változat vált ki a páneurópai régióból. A ’90-es évek sorozatai A korai években a Cartoon Network a TBS-ről és a TNT-ről is vett át programokat, mint például a Két buta kutya, a The Real Adventures of Jonny Quest és a Cartoon Planet című sorozatokat. Az első eredeti műsor a The Moxy Show volt 1993-ban, ezt követte a Space Ghost Coast to Coast 1994-ben, az első olyan produkció, amely készítésében a Cartoon Network is részt vett. A sorozat többnyire a régebbi Hanna-Barbera-féle Space Ghost szériából vett át animációkat és egy talk-show volt, melybe igazi vendégeket hívtak meg. A sorozat elnyerte a fiatal felnőttek tetszését is, ezért később átkerült az Adult Swimre. 1994-ben megalapították a Cartoon Network Studios-t, amely közösen a Hanna-Barberával rajzfilmeket gyártott a csatorna számára. Az első társprodukció a Micsoda rajzfilm! lett, amely hétperces rövidfilmekből áll. Ezek sok későbbi sikersorozat pilótafilmjeiül is szolgáltak. A Cartoon Network szerződött a pilotrészek alkotóival, hogy siker esetén gyártsanak le belőlük egy teljes sorozatot. Egy szavazáson kiválasztották a Dexter laboratóriumának a pilotját, amelyből megszületett a Micsoda rajzfilm! első spin-offja. 1997-ben újabb három rajzfilmsorozat született a pilotok alapján: a Johnny Bravo, a Boci és Pipi és az Én vagyok Menyus (utóbbi kettő egy sorozatban kapott helyet, de később az Én vagyok Menyus külön sorozatként folytatta.) Ezt követően 1998-ban debütált a Pindúr pandúrok, majd 1999-ben a Bátor, a gyáva kutya és a Piri, Biri és Bori. Az Ed, Edd és Eddy is saját sorozatot kapott abban az évben. A 2000-es évek 2000 első napján indult a Cartoon Network skandináv változata. A csatorna 2001 végén ismét megjelenést váltott. Az új arculat a „négyzet” lett, mely a logóhoz hasonlóan fekete-fehér négyzeteken alapszik, vagyis egy sakktáblához hasonlít. Abban az évben debütált a csatorna három újabb eredeti sorozata: az Időcsapat, a Szamuráj Jack valamint a Zord és Gonosz. 2002-ben volt a premiere a Whatever Happened to... Robot Jones? című sorozatnak, amit annak ellenére készítettek el, hogy egy közönségszavazáson kiesett. 2003-ban mutatták be a Zord és Gonosz két spin-offját: a Billy és Mandy kalandjai a kaszássalt és a Gonosz Con Carnét, valamint a Csillagok háborúja első rajzfilmsorozatát, a Csillagok háborúja: Klónok háborúja címűt. 2004. április 2-án kezdett sugározni a pakisztáni változat. A televízió 2004. július 14-én megváltoztatta az arculatát, a logóját, szlogenjét (Ez a Cartoon Network) és műsorstruktúráját. A következő új, eredeti sorozatokat is bemutatták: Megas XLR, Fosterék háza képzeletbeli barátoknak. 2004-től a Cartoon Network anyacége, a Turner Broadcasting System, európai csatornáin a műsorokat digitalizálja és ily módon leváltották a hagyományos videokazettás rendszert. A csatornáról 2004-ben hirtelen több klasszikus rajzfilm is eltűnt, és a régi mesék a Boomerang-on jelentek meg: Bárány a nagyvárosban, Frédi és Béni, A Jetson család, Bátor, a gyáva kutya. 2005-ben a következő négy eredeti sorozatot is sugározták: László tábor, Juniper Lee, Az osztálytársam egy majom, Ben 10, amelyeket 2006-ban újabb kettő követett: Mókus fiú, 3000 osztálya. 2006. november 11-én elindult a Turner és a koreai Csungang Pangszong közös vállalkozásaként az adó dél-koreai változata. Még ugyanebben az évben, december 5-én a német adás is megkezdte működését. 2007-ben az első eredeti élőszereplős rajzfilmsorozatot is bemutatták, ez volt a Mit rejt Jimmy koponyája?, valamint két újabb rajzfilmsorozatot: a Chowdert és a Transformers: Animated-et. Jim Samples, a csatorna akkori elnöke 2007. február 9-én lemondott az abban az évben történt bostoni bombabotrány miatt, helyére Stuart Snyder lépett. 2007. március 1-jén a kelet-közép-európai változatból kivált Lengyelország adása. Abban az évben, október 15-én elindult az adó nagy felbontású (HD) sugárzása az Egyesült Államokban. 2008. január 28-án Törökország is saját adást kapott. Abban az évben a Ben 10 és az idegen erők, valamint a Nyomi szerencsétlen utazásai kerültek képernyőre. 2009-ben két adásváltozat is indult: január 12-én a holland, október 1-jén pedig az orosz–bolgár. A 2010-es évek 2010-ben mutatták be a csatorna eddigi legtöbb saját gyártású sorozatát, többek között: Kalandra fel!, Ben 10: Ultimate Alien, Generátor Rex, Parkműsor, Szimbionikus titán, valamint a csatorna első teljesen élőszereplős eredeti sorozatát: a Tower Prep-et. 2010-ben elindítottak egy újabb, a Micsoda rajzfilm!-hez hasonló projektet, a The Cartoonstitute-ot, amelynek köszönhetően aztán saját szériát kapott a Parkműsor és a Secret Mountain Fort Awesome. 2010. május 29-én debütált a hatodik, a „CHECK it.” arculat Amerikában, melyet a Brand New School grafikai stúdió tervezett. Magyarországon november 26-án vezették be az új külsőt. 2010. október 10-én 10 óra 10 perckor indult az arab változat. 2011-ben két új Cartoon Network Studios készítette rajzfilmsorozatot mutattak be: a The Problem Solverz-t és a Secret Mountain Fort Awesome-ot. Az év augusztusában az izraeli Arutz HaYeladim csatorna elindított egy Cartoon Network-műsorblokkot héberül. Még abban az évben startolt a 91kt.com, a csatorna kínai honlapja. 2012. július 4-én indult el a csatorna kanadai változata, amely angolul érhető el. Ezt a változatot nem a Turner, hanem az Astral Media és a Corus Entertainment birtokolja. 2012-ben a következő sorozatok kerültek bemutatásra: Gémerek, Ben 10: Omniverzum. A csatorna a világ első rajzfilm-témájú vízi vidámparkját nyitotta meg Thaiföldön 2013 nyarán, melynek neve Cartoon Network Amazone lett. 2013. október 1-jén elindult a csatorna portugál változata. 2014-ben mutatta be a CN a Nagyfater bátyó, a Steven Universe, a Clarence sorozatokat, ezek mellett pedig első, animációs minisorozatát, a Túl a kerítésen címűt. 2015-ben került sor a Bűvös varázskardok, a Medvetesók és a Királyok hétköznapjai premierére. A 2016-os televíziós évadban lesz a bemutatója az új Pindúr pandúrok-sorozatnak. Műsorok A Cartoon Network műsorkínálatában szerepelnek az eredeti animációs sorozatai, mint a Kalandra fel!, a Parkműsor, a Ben 10-sorozatok, a Gumball csodálatos világa, eredeti élőszereplős sorozatai, a Gémerek, az Incredible Crew, és anyavállalata, a Time Warner Warner Bros.-sorozatai, mint a Tini titánok, a MAD, vagy a Scooby-Doo: Rejtélyek nyomában. Ezenkívül Hanna-Barbera-sorozatokat is vetít a mai napig, többek közt a régebbi Scooby-Doo-sorozatokat, vagy a Pindúr pandúrokat. Vásárolt sorozatokat is ad, például az Inazuma Elevent vagy az Eliot Kidet. Az 1990-es években, amikor a Cartoon Network a Time Warnerhez került, a Nickelodeonnak megtiltották, hogy a továbbiakban Bolondos dallamokat adjon. A Cartoon Network a 2000-es években kezdett el műsorblokkokat sugározni, hogy az azonos műfajú sorozatait egymás után adja le, például a világszerte akciósorozatokat adó Toonamit, amely 11 évet ért meg. A csatorna társadója, a Boomerang több klasszikus sorozatát is átvette. A legtöbb CN-adásváltozaton van filmeket bemutató programblokk, melynek neve Magyarországon Cartoon Network Mozi, Ázsiában Cartoon Network Popcorn, Amerikában Flicks. Marketing A Cartoon Network engedélyezte cégeknek, hogy egyes rajzfilmfiguráival népszerűsítsék termékeiket. Például ilyen megállapodást kötött a Kraft Foods-dzal. A Cartoon Networknek van egy webáruháza is, a Cartoon Network Shop, amely azonban még csak Amerikában árusít. A Time Warner kábeltelevíziós leányvállalata, a Time Warner Cable a csatornáin kölcsönös promóciót alkalmazott a nézettség növelése érdekében. Például, ahogy a Szamuráj Jack időnként a Kids’ WB-n is látható volt, ugyanígy a Cardcaptor Sakura című animét is sugározták néha a Cartoon Networkön. A Time magazin, az Entertainment Weekly, és a Sports Illustrated Kids újságokban cikkekkel is reklámozzák a csatornát. A Warner Home Video forgalmaz Cartoon Network-videokazettákat és DVD-lemezeket. A Rhino Entertainment pedig a csatornával kapcsolatos CD-k és magnókazetták forgalmazója. Cenzúra A Cartoon Network már a kezdetektől – néhány kivétellel – sugározta a legtöbb Bolondos dallamok-rövidfilmet. Azokat a jeleneteket cenzúrázták, ahol dohányoztak, alkoholt fogyasztottak, ágyúval tüzeltek, és amelyekben rasszista ábrázolás szerepelt. 12 rész volt, amit a rasszista humor miatt egyáltalán nem vetítettek. A felnőtt rajongótábora panaszai után a csatorna kompromisszumos megoldást kínált: a „Háborús rajzfilmek” című dokumentumfilmbe tették be a kihagyott tizenkettő rövidfilmet. E dokumentumfilmben szerepeltek többek között a „Herr Meets Hare” és a „Bugs Bunny Nips the Nips” című részek. Amikor 2011. márciusában újra elkezdték adni az Egyesült Államokban a sorozatot, már csak a rasszista jeleneteket cenzúrázták. Amerikában csak a Bolondos dallamokkal voltak ennyire szigorúak, a Tom és Jerry-részeket leadták. Az Egyesült Királyságban a Tom és Jerry rajzfilmekből is kivágták a dohányzós jeleneteket, ellentétben Magyarországgal, ahol csak elvétve cenzúrázzák az ilyen tartalmakat. Két eredeti sorozatban (Kalandra fel!, Parkműsor) van néha erőszak, enyhe trágárság, és néhány kifogásolható jelenet, ennek ellenére eddig legfeljebb csak TV-PG (szülői felügyelet) korhatárba sorolták őket. Az ausztráliai-új-zélandi CN nagyon sok jelenetet kivágott a Kalandra fel!-ből, mint például amikor Puffancs hercegnő az exbarátjáról beszél, vagy amikor idiótának nevezi a szüleit. A Teletoon készítette valóságshowban, a Totál Drámában is előfordul szitkozódás, ezért ezek a részek sokszor TV-PG-D (szülői felügyelet, trágárság) besorolást kapnak az Amerikai Egyesült Államokban. Korhatár-besorolást a csatorna csak Amerikában, Kanadában, az Egyesült Királyságban, az orosz-délkelet-európai régióban, Brazíliában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Ázsiában alkalmaz. A többi területen korhatár nélkül megy az összes műsor. Az összes anime a Toonami-blokkba került, az akciótartalmuk miatt. Mindegyik legalább TV-Y7 (7 éven aluliaknak nem ajánlott) besorolást kapott, mert sok volt bennük a kifogásolható tartalom, amely nem gyerekeknek való. Annak ellenére, hogy a Toonami sok jelenetet kivágott, amelyben kábítószer- és alkoholfogyasztás, meztelenség, erőszak szerepelt, különösen a Ruróni Kensin, Yu Yu Hakusho, Neon Genesis Evangelion, Gundam, Dragon Ball Z, Outlaw Star, Tencsi Mujó!, Dragon Ball és a Varázslatos álmok című sorozatokban, néhány sorozat átkerült az állami cenzorokhoz, mert még így is tartalmaztak kifogásolt jeleneteket. Voltak sorozatok, (Yu Yu Hakusho, Cyborg 009, Ruróni Kensin) amelyek az Adult Swimre kerültek át emiatt. Két sorozat, a Naruto és a One Piece kapott TV-PG-DSV korhatárt, mert részleges meztelenséget, alkoholfogyasztást és enyhe káromkodást tartalmaztak. Társadók és kapcsolódó projektek Társadók Az Adult Swim a Cartoon Network felnőtteknek szóló rajzfilmadója, amely ma már nem csak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Ausztráliában és Új-Zélandon is fogható. Sugároz saját gyártású rajzfilmsorozatokat, mint például Robot Chicken, vásároltakat (Texas királyai), valamint animéket is (Bleach). 1992. december 8-án indult a Cartoon Networkön a négyórás műsoridővel rendelkező Boomerang, amely az adó régebbi rajzfilmjeit (A Jetson család, Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki stb.) sugározta. 2000. április 1-jén a Boomerang önálló adóvá vált Amerikában, majd 2000. május 27-én elindult a brit–ír változata. Mára sok országban fogható. A Cartoon Network Too (rövidítve CN Too) az éjjel-nappal fogható brit társadója volt a Cartoon Networknek. A televízió új és klasszikus rajzfilmeket egyaránt sugárzott. Ezen a tévéadón jelentkezett először programblokként 2006. szeptember 4-én a Cartoonito, amely önálló adóként 2007 májusában indult el és azóta megkezdte terjeszkedését a világ többi részén is. Műsorblokkok A Toonami korábban a Cartoon Network programblokkja volt. 1997. március 17-én indult, amerikai és japán akciósorozatokat sugárzott, mint például a Megas XLR és A párbaj mesterei. 2008. szeptember 20-án szűnt meg a Cartoon Networkön, de 2012. május 26-ától az Adult Swim-en újra megy. A Miguzi szintén egy akciódús rajzfilmeket sugárzó műsorblokk volt, amely hétköznap ment a Toonami helyett, 2 órás műsoridővel. 2004. április 19-én indult, de nem túl nagy sikere miatt 2007. június 1-jén megszűnt. A Cartoon Toon Toon az európai Cartoon Network-adások programblokkja, mely a sugárzott rajzfilmsorozatok dupla epizódjait sugározta. 2010. október 4-én indult és hétköznaponként 10.35-től 12.15-ig ment, de 2010. nyarán és telén valamint 2011 nyarán 13.55-től 15.35-ig is adták. A Laughternoons pedig egy vígjátékműsorblokk a brit–ír és az európai Cartoon Networkön. 2011 nyarán kezdte adni a csatorna. A műsor külön honlapot kapott. A reklámszünetek alatt kandikamerás jelenetek láthatók, melyeket a magyar Cartoon Networkön is adnak. Játékok és alkalmazások A Cartoon Network honlapjain rengeteg játék van, ezek közül a legjelentősebb a Cartoon Network Universe: FusionFall nevű. Ez egy online többjátékos játék, a Cartoon Network és a Grigon Entertainment által fejlesztve. Elérhető a Fusionfall.com-on. Korábban működött egy béta verziója, majd 2008 őszén akarták indítani a végleges verzióját, de csak 2009. január 14-én indult el, az első évben még fizetni kellett a játszásért. 2010. április 19-e óta ingyenes. A játékokon túl 2008 óta üzemel a Toonix nevű alkalmazás, melynek használatával a honlap látogatói elkészíthetik saját avatarjukat, és jelen lehetnek a Cartoon Network virtuális világában. A Toonix ötlete Latin-Amerikában született 2008-ban, és azóta több mint 8 millió avatart készítettek a felhasználók. Amikor Európában megjelent, reklámozni kezdte a Cartoon Network és később a Boomerang is. Magyarországon 2012 elején debütált az alkalmazás. A CN mobilalkalmazásokat is fejleszt, amelyek egy része már magyarul is elérhető. Adásváltozatok A csatorna a világon világon szinte mindenütt fogható, 33 különböző nyelven. Kettő adás (a török és az arab) kódolatlanul fogható műholdon, akár Magyarországon is. A Cartoon Network az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ázsiában Oroszországban és Bulgáriában már nagy felbontásban sugároz. 2012 márciusában az arab változat is, októberében a német változat is elérhetővé vált HD-ben. Xavier García Xavier García Gadea (Barcelona, 1984. január 5. –) olimpiai ezüstérmes (2016), világbajnoki ezüst- (2009) és bronzérmes (2007), emellett Európa-bajnoki bronzérmes (2006) spanyol, majd horvát válogatott vízilabdázó, a VK Jug Dubrovnik játékosa. Lendvai Zoltán Lendvai Zoltán színházi rendező, Varga Izabella színésznő férje. Két lánygyermekük van, Anna és Sára. 1992-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. 1995 és 1998 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője. Fesztiválok, díjak 1990. Országos Színházi Fesztivál, Kaposvár - rendezői különdíj, a legjobb díszlet díja a Szarvaskirály című előadásért 2001. BITEF, Belgrád , Jugoszlávia - a Vérnász c. produkció vendégjátéka 2001. Nemzetközi Televíziós Fesztivál, Varsó , Lengyelország - a zsűri fődíja Európa-díj, a Vérnász című előadás televíziós felvételéért Rendezései Móricz Zsigmond Színház Carlo Gozzi: A Szarvaskirály Carlo Goldoni : Terecske Stephen Poliakoff: A természet lágy ölén Petőfi Színház John Millington Synge: A nyugati világ bajnoka Bohumil Hrabal : Bambini di Praga Molière : Dandin György Vu Cseng-en (kínai)-Lendvai Zoltán-Révész Ágota: Keselyűhegy Csukás István : Ágacska Frank Lyman Baum- Schwajda György : Óz, a nagy varázsló Vígszínház Joe Orton : Amit a lakáj látott Katona József Színház (Kecskemét) Carlo Goldoni: Chioggiai csetepaté Eisemann Mihály - Szilágyi László : Én és a kisöcsém Brian Friel: Pogánytánc Federico García Lorca : Yerma Andrew Lloyd Webber - Tim Rice : Jézus Krisztus szupersztár Ivan Szergejevics Turgenyev : Egy hónap falun Csokonai Színház Eduardo De Filippo: Szombat, vasárnap, hétfő Alexandre Dumas - Várady Szabolcs : A három testőr, avagy az élők mindig gyanúsak Ábrahám Pál-Alfred Grünwald-Fritz Löhner-Beda: Bál a Savoyban József Attila Színház Michael Frayn: Ugyanaz hátulról Heinrich Müller (labdarúgó, 1889) Heinrich Müller (1889. június 4. – 1957) svájci labdarúgóhátvéd, edző. Férfi kajak négyes 1000 méter a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A 2012. évi nyári olimpiai játékokon a kajak-kenu férfi kajak négyes 1000 méteres versenyszámát augusztus 7. és 9. között rendezték Eton Dorney-ben. A versenyt az ausztrál négyes nyerte meg. A Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel összeállítású magyar négyes ezüstérmet szerzett. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint olvashatóak. Eredmények Előfutamok A két futamból az első helyezettek az A-döntőbe jutottak, a többiek az elődöntőbe kerültek. Elődöntő Az első helyezettek jutottak a döntőbe. Törzsdúcok A bazális ganglionokat vagy törzsdúcokat (nuclei basales) az agyféltekék mélyén található szürkeállomány alkotja, részei a nucleus caudatus, putamen, globus pallidus (más néven pallidum), nucleus subthalamicus és a substantia nigra. A nucleus caudatus és a putamen funkcionális egységet alkot, ezt nevezzük striátumnak, más néven neostriátumnak. Az agykéreg szinte minden területéről a törzsdúcokba érkező információ nagyrészt a striátumon keresztül érkezik. A bazális ganglionok által feldolgozott információt a talamusz közvetíti a kéregbe. A bazális ganglionok szerepe a mozgásszabályozásban A Parkinson-kór tünetei között szerepel az önindította mozgás nehézsége (akinézis). Ennek oka a striátum és a substantia nigra közti dopaminerg neuronok degenerálódása. A nucleus subthalamicus sérülésének következménye a Huntington-kórban szenvedőknél jelentkező hiperkinézis, azaz a mozgási gátlás zavara. A bazális ganglionok szerepet játszanak az automatikus mozgási mintázatok vezérlésében is. A bazális ganglionok szerepe az emlékezeti működésben Neuroanatómiai kutatások azt mutatják, hogy a bazális ganglionok magasabb kognitív funkciókban közreműködő kortikális régiókkal állnak összeköttetésben. Kutatók szerint ezek a struktúrák szervező szerepet játszhatnak olyan kognitív folyamatokban, mint a döntéshozatal, célirányos mozgás, viselkedési váltás, és munkaemlékezet. Ezen struktúrák mind a tanulási, mind a szekvenciális ellenőrzési folyamatokban szerepet játszanak, különösen a striátumnak jut fontos szerep bizonyos inger-válasz reakciók elsajátításában (implicit tanulás) során. Számos kutató gondolja, hogy a bazális ganglionok szerepet játszanak a készletváltásban (set switching) vagy kiválasztási folyamatokban (mint releváns kortikális jelzések kiválasztása és fenntartása), főként, ha a sorozatok elsajátítása tömbösítésen vagy hierarchikus reprezentáción keresztül történik. Ezen folyamatokat az irodalomban számos kutató a végrehajtó funkciók feladatai közé sorolja. A bazális ganglionok és az időérzékelés Léteznek arra utaló adatok, melyek szerint a bazális ganglionok és a kéreg együttműködése felelős a másodperc-perc szintű időtartam-észlelésért. Matell és Meck (2000) amellett érvel, hogy bizonyos kortikostriatális, dopamin-irányította tüzelési egybeesés-detekciós folyamatok segítségével azonosítjuk a különböző időintervallumokat. A kutatók bizonyos mindennapi időérzékeléssel, neurodegeneratív kórképekkel és szerabúzussal kapcsolatos megfigyeléseikre is magyarázattal szolgálnak ezen elmélet segítségével. A bazális ganglionok és a motiváció A dopaminerg pályák és a bazális ganglionok jutalmazó rendszerben betöltött szerepéről is szólnak elméletek. Úgy tűnik, hogy a dopamin-közvetítette jutalmazó hatás nagyban függ a striátum és a frontális kéreg bizonyos területeinek működésétől. A bazális ganglionok működési zavaraival kapcsolatba hozott rendellenességek Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) Athymhormicus szindróma (PAP szindróma) Agyi plázia: a törzsdúcok sérülése a terhesség második és harmadik trimeszterében Fahr-betegség Idegen akcentus szindróma (FAS - foreign accent syndrome) Obszesszív-kompulzív megbetegedés (OCD) Parkinson-kór Disztónia Tourette-szindróma Dadogás Huntington-kór Brian Kilrea Coach of the Year Award A Brian Kilrea Coach of the Year Award egy trófea, melyet a Canadian Hockey League-ben osztanak ki annak az edzőnek, akit a szezon végén a legjobbnak ítélnek meg. Férfi kalapácsvetés a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámok közül a férfi kalapácsvetést július 17.-én rendezték Utrechtben. Szeged díszpolgárainak listája Ez a szócikk Szeged megyei jogú város díszpolgárait sorolja fel. 1833–1945 Széchenyi István – 1833 Würtler István – 1837 Sina György – 1839 Dercsényi János – 1840 Babarczy Antal – 1846 Bene József – 1846 Szentiványi Vince – 1846 Klauzál Gábor – 1848, 1861 Kossuth Lajos – 1848, 1861 Wesselényi Miklós – 1848 Deák Ferenc – 1848, 1861 Földváry Sándor – 1849 Oltványi István – 1860 Bartakovics Béla – 1861 Bonnaz Sándor – 1861 Horváth Mihály – 1861 Kárász Géza – 1861 Károlyi Sándor – 1861 Klapka György – 1861 Lonovics József – 1861 Perczel Mór – 1861 Somogyi Antal – 1861 Scitovszky János – 1861 Teleki László – 1861 Tomcsányi József – 1861 Vukovics Sebő – 1861 Zichy Jenő – 1868 Ghyczy Kálmán – 1875 Tisza Lajos gróf (1832–1898), az árvíz utáni újjáépítés királyi biztosa [forrás?] Lechner Lajos – 1884 Jókai Mór – 1893 Wekerle Sándor – 1894 Magyar Gábor – 1899 Kállay Albert – 1905 Thaly Kálmán – 1906 Darányi Ignác – 1909 Kossuth Ferenc – 1914 Apponyi Albert – 1923 Andrássy Gyula – 1929 Klebelsberg Kuno – 1930 Glattfelder Gyula – 1935 Gömbös Gyula – 1935 (2014-ben megfosztották díszpolgári címétől) Szent-Györgyi Albert – 1937 Teleki Pál – 1939 Zadravecz István – 1939 Károlyi Gyula – 1939 Varga József – 1942 Tildy Zoltán – 1945 Rákosi Mátyás – 1945 (2011-ben megfosztották díszpolgári címétől) 1990–től napjainkig Buday György (1907–1990) fametszőművész, újságíró, tipográfus– 1990 Straub F. Brunó (1914–1996) biokémikus – 1990 Varga Mátyás (1910–2002) díszlettervező – 1990 Szőkefalvi-Nagy Béla (1913–1998) matematikus – 1991 Péter László (1926) ny. egyetemi tanár, irodalomtörténész, várostörténész, nyelvész, folklorista - 1992 Ilia Mihály (1934) szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész – 1993 Kass János (1927–2010) grafikusművész – 1994 Boda Domokos (1921–2015) Széchenyi-díjas gyermekgyógyász professzor – 1995 Simon Miklós (1916–2007) orvosprofesszor – 1996 Kopasz Márta (1911–2011) festő- és grafikusművész – 1997 Kristó Gyula (1939–2004) történész, akadémikus – 1998 Solymosi Frigyes (1931) kémikus, akadémikus – 1999 Gyulay Endre (1930) Szeged-csanádi megyés püspök – 2000 Kovács Gábor (1929) orvosprofesszor – 2001 Mészáros Rezső (1942) geográfus, rektor – 2002 Gregor József (1940–2006) operaénekes – 2003 Zsigmond Vilmos (1930-2016) Oscar-díjas operatőr – 2004 Lékó Péter (1979) sakknagymester – 2005 Telegdy Gyula (1935) orvosprofesszor – 2006 Király Levente (1937) színművész – 2007 Lippai Pál (1944) a város rendszerváltás utáni első polgármestere – 2008 Novák István (1938–2013) nyugalmazott városi főépítész – 2009 Blazovich László (1943) levéltáros, történész, akadémikus – 2010 Gyimesi Kálmán (1933) operaénekes – 2011 Dobozy Attila (1938) orvosprofesszor – 2012 Baradnay Gyula (1931) sebészprofesszor – 2013 Trogmayer Ottó (1934-2015) régész, muzeológus – 2014 Balogh Elemér (1958) jogtörténész, alkotmánybíró – 2015 Csapó Benő (1953) oktatáskutató – 2016 Pintér Sándor orvosprofesszor, gyermekgyógyász – 2017 Szabó Gábor (1954) fizikus, akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora – 2018 Mardilly Mardilly település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 131 fő (2015). Mardilly Neuville-sur-Touques, Aubry-le-Panthou, Chaumont, La Fresnaie-Fayel, Ménil-Hubert-en-Exmes és Saint-Evroult-de-Montfort községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jakovci Netretićki Jakovci Netretićki falu Horvátországban Karlovác megyében. Közigazgatásilag Netretićhez tartozik. Fekvése Károlyvárostól 14 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re délnyugatra, a Kulpa jobb partján, a szlovén határ mellett fekszik. Története 1857-ben 140, 1910-ben 76 lakosa volt. A település trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 2011-ben 21 lakosa volt. Amon Tobin Amon Adonai Santos de Araújo Tobin (Brazília, Rio de Janeiro, 1972. február 7. –), művésznevén Amon Tobin, egy brazil zenész, lemezlovas, és producer, aki beskatulyázhatatlan zenéiről híres, amely a jazz, a drum and bass, IDM és a szamba fúziója. Biográfia Amon Adonai Santos de Araujo Tobin Rio de Janeiroban, Brazíliában született. A Tobin nevet az ír mostohaapjától örökölte. Fiatal korában Angliába költözött, ahol a helyi zenei színtéren különösen a hiphop, a dzsessz és a blues keltette fel az érdeklődését. Négy EP-t és egy albumot (Adventures In Foam) adott ki Cujo néven, mielőtt a Ninja Tune kiadóhoz szerződött volna, 1996-ban. Azóta öt, mind a kritikusok, mind a rajongók által széles körben elismert albumot adott ki a saját neve alatt. Hároméves kihagyás után szerződést írt alá a Ubisoft játék-kiadócéggel a Splinter Cell: Chaos Theory c. játék zenéjének elkészítésére, 2005-ben. Amon Tobin jól ismert szerző az elektronikus zenei berkekben, különösen a hangeffekt-használata miatt. Gyakran használ akusztikus elemeket, régi motorhangokat, csöpögő csapokat és egyéb jellegzetes hangokat is (erre utal Foley Room c. albuma is, amely az angol nyelvben azt a szobát jelenti, ahol egy film számára veszik fel a hangeffekteket). Az albumai és egyéb bedolgozásai mellett, Amon Tobin szerezte a Taxidermia c. magyar film zenéjét is (Márkos Alberttel). Amon Tobin zenéjét sokszor használták reklámokban és filmelőzetesekben. Diszkográfia Albumok Adventures in Foam (Ninebar, 1996) (Cujo néven) (Re-issue, Ninja Tune, 2002) Bricolage (Ninja Tune, 1997) Permutation (Ninja Tune, 1998) Supermodified (Ninja Tune, 2000) Out from Out Where (Ninja Tune, 2002) Verbal Remixes & Collaborations (Ninja Tune, 2003) Chaos Theory – Splinter Cell 3 Soundtrack (Ninja Tune, 2005) Foley Room (Ninja Tune, 2007) Two Fingers (Ninja Tune, 2009) Szólók, Maxik, Remixek Curfew (1995) (Cujo néven) The Remixes (1996) (Cujo néven) Creatures (1996) Chomp Samba (1997) Mission (1997) Pirahna Breaks (1997) Like Regular Chickens (Danny Breaks & Dillinja Remixes) (1998) 4 Ton Mantis (2000) Slowly (2000) East To West (2002) Verbal (2002) Angel Of Theft (Slayer Boot) (2004) (Player néven kiadva) The Lighthouse (2005) Bloodstone EP (2007) Kitchen Sink Remixes EP (digital/12") (2007) Taxidermia EP (digital) (2008) Projektek Monthly Joint Freebies Infamous Soundtrack * Os (település) Os (kirgizül: Ош) Kirgizisztán második legnagyobb városa, az ország déli részében, a Ferganai-medencében helyezkedik el, gyakran "Déli főváros"-nak is nevezik. 1939 óta Os tartomány adminisztratív központja. A város lakossága 2003-ban 200 000 fő volt, etnikailag kirgizek, üzbégek, tádzsikok és oroszok élnek a városban. Os nyüzsgő város, itt található Közép-Ázsia egyik legnagyobb szabadtéri bazárja is. A város ipari kapacitása, amelyet a Szovjetunió idején hoztak létre, az unió felbomlása után gyakorlatilag elpusztult, és csak lassan indul újra a termelés. Az üzbég határ közelsége, valamint az a tény, hogy a határ sok esetben településeket, közösségeket vág el egymástól, elválasztja Ost az igen fontos agrárhátországtól, megnehezíti a kereskedelmet és az integráns gazdasági fejlődést. Os – és rajta keresztül a déli országrész – napi több légi járattal kapcsolódik Biskekhez, és az ország északi feléhez. a közelmúltban felújított mintegy 650 km-es hegyi szerpentinekkel tarkított autóút megnyitása is tovább fokozta a két országrész közötti kommunikáció fejlődését. A városban számos emlékmű található, köztük a kirgiz "déli királynő", Kurmandzsan Datka szobra, és természetesen, Közép-Ázsia szinte minden településéhez hasonlóan, itt is van egy hatalmas Lenin-szobor. A Szovjetunió felbomlása után újra megnyílt az orosz ortodox templom, és itt van az ország legnagyobb mecsetje is, közvetlenül a bazár mellett. A 16. század óta működik itt a Rabat Abdul Kán mecset. A város közepén magasodó Szulajman-hegyről gyönyörű kilátás nyílik Osra, de tiszta időben a Fergana-völgyet övező hegyek is gyönyörűen látszanak. A hegyben található barlangban múzeum helyezkedik el, ahol régészeti, geológiai és történelmi ereklyéket őriznek. Története A város Közép-Ázsia egyik legrégebben lakott települése. Os már a 8. században jól ismert volt a selyemút mentén elhelyezkedő selyemgyártási központként. Bábur, az indiai császárok Mogul Birodalom megalapítója, Timur Lenk leszármazottja a Ferganai-medence egy közeli városában, Andizsánban született (ma Üzbegisztán), és innen indult hódító útjaira Észak-India irányába. Egyszer a Szulajman-hegyen tudakolta sorsát, és úgy látta, hogy a Fergana-völgy lekorlátozza életét, tönkreteszi törekvését, hogy híres hódító elődei nyomába léphessen. Így írt a városról: "Sokan említik Os csodálatosságát. Os erődjének délkeleti oldalán található a szép, arányos Bara-Koh-hegy, amelynek csúcsán Mahmud Kán szultán egy pavilont épített. Ugyanazon hegy ösvényén lejjebb én építtettem egy kis kunyhót, 902-ben (1496-7)" Az Orosz Birodalom 1876-ban meghódította és bekebelezte a várost, amikor az oroszok leigázták a közép-ázsiai kánságokat az úgy nevezett Nagy Játszma idején – a közép-ázsiai térség fölötti befolyás megszerzésének brit–orosz harca során. 1990-ben, a szovjet hatalom vége előtt nem sokkal, Osban és környékén véres etnikai konfliktusok sora alakult ki a kirgizek és az üzbégek között; az összetűzéseknek több ezer halálos áldozata volt. Testvérvárosok Törökország - Isztambul , Oroszország - Szentpétervár Szaúd-Arábia - Dzsidda Híres lakói Jamala , a 2016-os Eurovíziós Dalfesztivál győztese. Jakovits József Jakovits József (Budapest, 1909. november 1. – Budapest, 1994. szeptember 23.) festő, grafikus, szobrász. A 20. századi modern képzőművészeti irányzatok képviselője. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja (1993). Életpályája Autodidakta művész volt. A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakban dolgozott 1935 és 1944 közt. 1945-ben megismerkedett Vajda Lajos özvegyével, Vajda Júlia festőművésszel, akivel össze is házasodtak, így kapcsolódott be az Európai Iskolába, ahol szobrászattal foglalkozott, s 1948-ban az Európai Iskola XXXVI. kiállítása alkalmából Vajda Júliával közösen állított ki. 1948-ban elvették műtermét az államosítás miatt, ekkor számos szobrát megsemmisítette, 1950-ig nem dolgozhatott. 1950-től az Állami Bánszínház (1950-55), majd a győri Kisfaludy Színház munkatársaként (1955-58) működött. 1951-ben egy kis helyiséget kapott a Bábszínháztól, ahol ismét szobrokat készített. Közben tagja lett a Képzőművészeti Alapnak. 1961-1965 közt elkészítette műkőből Napóra című egyetlen köztéri alkotását, melyet Budapesten a Korányi TBC Gyógyintézet kertjében állítottak fel 1965-ben. (Még négy köztéri szobor tervét készítette el, de azok nem kerültek megvalósításra, így ezeket megsemmisítette a szerző). 1965-1987-ig New Yorkban élt, ott kezdett festeni. Festészeti témáit a Kabbala miszticizmusa és a héber írás kalligráfiája inspirálta. Mindkettővel New Yorkban ismerkedett meg, festészeti alkotásai Amerikában maradtak, azonban kalligrafikus- és miszticizmusra hajló szemléletét szobraiba is átvitte. 1985-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, de 1987-ben hazatelepült, s Budapesten élt haláláig. Munkássága Saját vallomása szerint festők hatottak rá (Vajda Lajos, Max Ernst, Joan Miró, Pablo Picasso), de mindenekelőtt az őskori és a természeti népek művészete, az európai klasszikus kultúrát kihívásnak érezte, de annak hatásaival is megbirkózott, beépítette művészetébe. Mintegy ujjgyakorlatként születtek első munkái, portrék és zsánerfigurák (Vakoló, 1945, Zsákolók, 1945). Hamarosan a természeti formák áttörésével és absztrahálásával absztrakt szobrokat alkotott (Akt, 1946, Áttört akt, 1946, Bagoly, 1948). Egyidejűleg teljesen elvont kompozíciókat is készített drótból (Hurkolás, 1946, Szálló madarak, 1947), valamint a szerves élet, a növekedés, a kibomlás képzetét felkeltő, szellemükben Hans Arp műveivel rokon szobrokat (Növekedő, Madár, Flower, 1947). Művészetének első periódusa (1945-48) rendkívül termékeny volt, szobrainak közel egyharmada készült ekkor. Műveiben a játékosság és a könnyedség is jelentkezett (Hármas fókák, 1946, Delfinek, 1947), de a tragikus keserűség (Gyermekgyilkosság, 1947) és a groteszk keménység is (Hitler, 1946). Szobrait az aszimmetria és a formák változatos térbeli játéka jellemzi. 1951-től is egy szürreális non-figuratív szobrászat bontakozik ki keze alatt, jellegzetes példája ennek a Sztálini békegalamb c. robusztus kisplasztikája, amely címét megcáfolva a korszellemben uralkodó hatalomtól való félelmet fejezi ki. További öntörvényű szobrai az 1951-65-ig tartó korszakból: Hajóút (1951), Születik a Minotaurosz (1952), Triptichon (1958-60), Test és lélek (1957-1960), Életfa, (1958-60), (Angyal, (1958-1960), Holdlovas, (1959). Mindezekhez formatoposzait használta : maszkok, szarvak, karmok, szárnyak, halfarkok, stb. Klasszikusok nyomán parafrázisokat készített, köztük Leonardo lovasszobra (Leonardo után, 1948), Arnolfini asszony (Jan van Eyck nyomán, 1955). Pályáját végigkísérték rajzai, kiemelkedik közülük a Forradalmi sorozat I-X. (1956), de készített fotómontázsokat, köztük Montázsok kék alapon I-X., linóleummetszeteket, szitanyomatokat is. Ez utóbbiak közül hat példányt albumban, 70 számozott példányban megjelentetett a Corvina Könyvkiadó 1988-ban. Kiállításai (válogatás) Egyéni 1948 • Jakovits József szobrai és Vajda Júlia képei, Európai iskola XXXVI, Üllői út 11-13., Budapest 1973 • Vajda Júlia, Jakovits József, Kelemen Renée kiállítása, Balatonboglári kápolnatárlatok • Jakovits József festményeinek kiállítása, House of Living Judaism, New York 1980 • Jakovits József kiállítása, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan 1983 • Jakovits József szobrászművész kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 1988 • Találkozás a művésszel, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1989 • Jakovits József szobrászművész grafikai kiállítása, Erzsébetvárosi Galéria, Budapest • Élő művészet, Jakovits József estje a Műcsarnokban , Budapest 1989 • Vagyok, aki vagyok, Fészek Galéria , Budapest 1993 • Forradalmi sorozat 1947-1956-1957, Jakovits József akadémiai székfoglaló kiállítása, Balassi Könyvesbolt, Budapest 1995 • Bálint Ildikó, Jakovits József és Lukoviczky Endre kiállítása, Műhely Galéria, Szentendre 1996 • Jakovits József emlékkiállítása, Ernst Múzeum , Budapest (katalógussal) 1998 • Jakovits József • Montázsok, Vintage Galéria, Budapest 2002 • Zsidó Múzeum – New York-i festmények 2007 • Úton – Szövetségi Kiállítás, 1956 -os megemlékezés 2009 • JAKI 100. Száz éve született Jakovits József szobrászművész, 2B galéria, Budapest. 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2004. • Ezekben az években Bálint Ildikó Jakovits lakásán a művész életművéből kiállításokat rendezett, de a gyűjtemény bármikor megtekinthető. Csoportos 1946 • Az elvont művészet I. magyar csoportkiállítása, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest • Magyar Képzőművészetért Mozgalom I. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest 1947 • Új világkép, a Galéria a 4 Világtájhoz kiállítása, Misztótfalusi Könyvesbolt • Nemzeti kiállítás, Fővárosi Képtár, Budapest • Az elvont művészet II. csoportkiállítása, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest 1948 • 1948. A magyar képzőművészet újabb irányai, Nemzeti Szalon , Budapest • Európai Iskola XXXIII. "Mi magunk", Üllői út 11-13., Budapest • 90 művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1949 • Magyar otthonok, Fővárosi Képtár, Budapest 1956 • 7 művész kiállítása, Keresztény Múzeum , Esztergom 1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok , Budapest 1962 • Modern építészet - modern képzőművészet, Építők klubja, Budapest 1966 • A magyar fotóművészet 125 éve, Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 1969 • Szentendrei művészet, Csók Képtár, Székesfehérvár 1972 • Hungarian Art, Indiana University Art Museum, Bloomington ( USA ) 1973 • Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1975 • Mai magyar művészek, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1976 • Dreams, Myths and Imaginary Landscapes, ML Gallery of Fine Arts, New York • Expozíció. Fotó/művészet, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan 1977 • Képek-szobrok 30 év magyar művészetéből, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Magyar művészet 1945-49. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1981 • Hungarian Art 1920-1970, Northeastern University Art Gallery, Boston • Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1982 • A kollázs a magyar művészetben, 1920-1965, Kassák Lajos Emlékmúzeum , Budapest • Kállai Ernő emlékezete, Óbuda Galéria, Budapest • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1983 • Rottenbiller utca 1., Forradalmi Múzeum, Szombathely 1984 • Az (ismeretlen) Európai Iskola, Budapest Galéria, Budapest 1987 • A "régi" avantgárd. 8 művész kiállítása Szentendréről, Műhely Galéria, Szentendre 1988 • Eredendő formák II., Fészek Galéria, Budapest 1989 • Más-kép, Ernst Múzeum, Budapest 1990 • VIII. Nemzetközi Kisplasztikai Triennálé, Műcsarnok, Budapest 1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1992 • Montázs, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1994 • Kisszobor '94, Vigadó Galéria, Budapest 1995 • Új szerzemények, Fővárosi Képtár, Budapest 1996 • Az én múzeumom. Válogatás a Vass-gyűjteményből, Ernst Múzeum, Budapest 1999 • Válogatás a Levendel-gyűjteményből, Fővárosi Képtár, Budapest. Művei közgyűjteményekben (válogatás) Fővárosi Képtár, Budapest Janus Pannonius Múzeum , Pécs Kassák Lajos Emlékmúzeum , Budapest Magyar Nemzeti Galéria , Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely Díjak, elismerések Kiváló művész (1990) XawTV Az xawtv egy tévénézésre és rádióhallgatásra használható, unix-szerű operációs rendszerek alatt működő szoftver. Felvétel készítésére is alkalmas. A PC-kbe építhető tuner-kártyák és a műholdas adások vételére alkalmas DVD-S kártyákat kezeli. A Gerd Knorr által fejlesztett szoftvert GPL licenc alatt adták ki. Lauenbrück Lauenbrück település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 2198 fő és 2234 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Gare de Régny Gare de Régny vasútállomás Franciaországban, Régny településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Coteau–Saint-Germain-au-Mont-d'Or-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare du Coteau Gare de Saint-Victor - Thizy Paschal Grousset Jean François Paschal Grousset (Corte, 1844. április 7. – Párizs, 1909. április 9.) francia politikus, újságíró, műfordító és tudományos-fantasztikus író. Életútja Orvosi pályára lépett, majd több radikális lapnál is dolgozott. 1870. szeptember 4-e után átvette a Marseillaise szerkesztését, nemsokára azonban beállt önkéntesnek a németek elleni háborúba. 1871. március 26-án a kommünbe választották, annak leveretése után pedig rabságra ítélték, és 1872-ben Új-Kaledoniába vitték, ahonnan azonban két év múltán megszökött. Ezután Angliában tartózkodott, ahonnan 1881-ben tért vissza Párizsba. 1893-ban újra politikai pályára lépett, szeptember 3-án Párizsban beválasztották a képviselőházba, amelyben a szocialisták egyik vezére volt. 1893. december 4-én ő tette a szokásos indítványt a közbocsánatot illetően, és a megejtett szavazás (257:226) tűzpróbája volt az újonnan kinevezett Périer–Raynal-kabinetnek. 1894. május–júniusban az anarchisták ellen hozott törvényjavaslatot kárhoztatta különösen. 1894. október 23-án a Boulanger-féle összeesküvésben kompromittált monarchista politikusok, így Casssagnac ügyében interpellálta Dupuy miniszterelnököt, és egyúttal újra megpendítette a közbocsánat kérdését. Írói munkássága Grousset a következő álneveken publikált: André Laurie, Philippe Daryl, Tiburce Moray és Léopold Virey. Jules Vernéhez hasonlóan szintén Hetzel felfedezettje. Londoni száműzetése alatt Laurie álnéven írta meg Bégum ötszáz milliója eredeti verzióját, amely később Verne jelentős átírásában jelent meg. Ezután hivatalosan is lemondott a könyv jogáról Verne javára, ahogy ezt tette a Dél csillaga esetében is, ami szintén később Verne átírt verziójában jelent meg. A Cynthia hajótöröttje azonban már Verne–Laurie név alatt jelent meg. Főbb művei Le rève d'un irreconciliable (1869) Les Cinq Cent Millions de la Begum (1879) The Southern Star Mystery (1884) L'épave du Cynthia (1886) Les exilés de la Terre, Séléne Company Limited (1887) De New York à Brest en sept heures (1888) Le Secret du Mage (1890) Axel Ebersen: Le Gradue d'Upsala (1891) Atlantis (1895, Magasin d'Education et recreation ; 1895) Le Géant de L'Azur (1904) Spiridon le muet (1906) Jegyzetek data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Sycomore. (Hozzáférés: 2017. október 9.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) NooSFere author ID. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X The Encyclopedia of Science Fiction Fraisnes-en-Saintois Fraisnes-en-Saintois település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 111 fő (2015). Fraisnes-en-Saintois Courcelles, Forcelles-sous-Gugney, Gugney, Pulney, Blémerey, Boulaincourt, Frenelle-la-Grande és Frenelle-la-Petite községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Páros szabad program szinkronúszás a 2011-es úszó-világbajnokságon A 2011-es úszó-világbajnokságon a szinkronúszáson belül a páros szabad programot július 19-én és 22-én rendezték meg. Előbb a selejtezőket utána a döntőt. New Hanover megye New Hanover megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Észak-Karolina államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Wilmington. Lakosainak száma 213 267 fő (2013. július 1.). New Hanover megye Pender és Brunswick megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Saint-Germain-d’Elle Saint-Germain-d’Elle település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 220 fő (2015). Saint-Germain-d’Elle La Bazoque, Cormolain, Bérigny, Montrabot, Notre-Dame-d’Elle és Rouxeville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Az ártatlanság vélelme A jogban az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Az ártatlanság vélelme a bűnösség vélelmének tilalma. Az ártatlanság vélelmének elsősorban a büntetőeljárásban és a szabálysértési eljárásban kell érvényesülnie. Története Több jogtudós a vélelem eredetét a római jog egyik jogelvére vezeti vissza: Quisquis praesumitur bonus, donec probetur contrarium. Az ártatlanság vélelme a maga teljességében azonban az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában jelent meg először (Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő.) Az angolszász jogban az ártatlanság vélelmének elvét "arany cérnaszálhoz" hasonlította Lord Sankey a Woolmington v DPP 1935 AC 462 esetben. Számos autoriter rendszerben az ártatlanság vélelmét nem tartják be, illetve a bűnösség vélelme él: a vádlott bűnösnek tekintendő mindaddig, amíg ártatlanságát nem bizonyítja. Az ártatlanság vélelmének jogi természete Az ártatlanság vélelme jogviszonyokat meghatározó norma, amely az eljárásban részt vevő személyek egymáshoz való viszonyát határozza meg. Az ártatlanság vélelme a jogi dogmatika szerint nem nevezhető vélelemnek, hiányzik ugyanis a vélelmező tény (nincs szükség ártatlanságra mutató tényre ahhoz, hogy az ártatlanság vélelme fennálljon), emiatt az ártatlanság vélelmét nem a vélelmek, hanem az ideiglenes igazságok körébe soroljuk. Az elvet tényleges tartalommal a bizonyítást érintő járulékos elvek töltik ki: a bizonyítási teher elve (a terhelt bűnösségének bizonyítása a vádlót terheli, senkit sem lehet ártatlanságának bizonyítására kötelezni), az önvádra kötelezés tilalma (senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen, ill. önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson), a kétséges tények értelmezése (a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet) Az ártatlanság vélelme és a terhelt A terhelttel való bánásmódot azok az eljárási szabályok jelölik ki, amelyek megállapítják a büntetőeljárásban gyakorolható jogait. Az eljáró hatóságoknak tudniuk kell, hogy a vádlott, gyanúsított még nem elítélt. Az ártatlanság vélelme kötelezi az ügyben eljáró bírót, hogy az elfogulatlan tárgyalásvezetési stílusnak megfelelve vezesse a pert. Az ártatlanság vélelme egyben kijelöli a védelem határait is: a védelem nem bizonyíthat bármit a tárgyaláson: be kell bizonyítania, hogy kétséges maradt a vádlott bűnössége. Nem bizonyíthatja tehát a vádlott bűnösségét. Az ártatlanság vélelme különböző jogszabályokban Magyarország Alaptörvénye XXVIII. cikk (2) bekezdés: Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 7. §: Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg. 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról 3. § (1) bekezdés: Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. Cikk 2.: Bűncselekmény elkövetésével vádolt minden személynek joga van arra, hogy ártatlannak tekintsék mindaddig, amíg bűnösségét a törvény szerint be nem bizonyították. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikk - Tisztességes tárgyaláshoz való jog 2.: Minden bűncselekménnyel gyanúsított személyt mindaddig ártatlannak kell vélelmezni, amíg bűnösségét a törvénynek megfelelően meg nem állapították. Szokoli Mehmed Szokoli Mehmed pasa, vagy Szokolovics Mehmed pasa, (szerbül: Мехмед-паша Соколовић, horvátul: Mehmed-paša Sokolović, Szokolovics, ma: Rudo, Boszniai Szerb Köztársaság, 1505 – Konstantinápoly, 1579. október 11.) I. Szulejmán és II. Szelim szultán nagyvezíre. Élete Szokoli a devsirme rendszeren keresztül – szerb származásúként – került az oszmán hadseregbe. 1546-ban a flotta admirálisa, néhány évvel később Rumélia kormányzója lett. Szelim és Bajazid trónharcokat vívtak. Szokoli vezette Szelim hadseregeit, és győzelmet aratott. 1562-ben feleségül vette Szelim leányát, Eszmehán szultánát. 1565-től 1579-ig, három szultánt szolgálva viselte a nagyvezír címet. 1566-ban, Nagy Szulejmán halála után ő folytatta Szigetvár ostromát, és nagy tiszteletet érzett Zrínyi Miklós iránt. Szulejmán halála után a török birodalom fő terjeszkedési pontját a nyugat helyett inkább át kívánta helyezni a kelet felé, mely könnyebb prédának ígérkezett. A Fekete-tengeren túl az oroszok a Volga menti tatár kánságok leigázásával megszerezték a déli területeket. Mehmed előterjesztette tervét, hogy indítsanak támadást Oroszország ellen. A Don valamint Volga folyót csatornával összeköttetésbe kívánta hozni, hogy így könnyebb legyen a csapatok szállítása. 1568-ban egy török sereg elindult Asztrahánba, amelyet az oroszok hódítottak meg. Ám az oroszok az oszmán támadásoktól megvédték a várost, és a csatorna építését is meghiúsították. Mehmed végül letett az oroszországi terjeszkedésről. Ebben az időszakban, 1571-ben foglalta el az Oszmán Birodalom Ciprust. Szelim szultán halála után Szokoli Mehmedet minden hatalmától megfosztották. 1579-ben gyanús körülmények között elhunyt, valószínűleg meggyilkolták. Wien Hauptbahnhof A Bécs főpályaudvar (németül Wien Hauptbahnhof) az osztrák főváros, Bécs 2012. december 9-én, a 2012/2013. évi menetrend érvénybe lépésével részlegesen forgalomba helyezett, majd 2014. október 10-én felavatott átmenő nemzetközi vasúti pályaudvara. A pályaudvar a korábbi Südbahnhof helyén épült, annak kiváltására, illetve a város főpályaudvari funkcióinak ellátására, mely szerepet korábban részben a Westbahnhof, részben pedig maga a Südbahnhof két része külön töltötte be. A 2014. december 14-ei menetrendváltás óta a Graz, Prága és Budapest felé tartó nemzetközi járatok is megállnak itt. 2015-től az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) teljes távolsági forgalma itt kap helyet. Története Az építkezés 2007 júniusában kezdődött, amikor Werner Faymann osztrák közlekedési miniszter, Michael Häupl, Bécs főpolgármestere és Martin Huber, az ÖBB elnöke Bécsben, a Südtiroler Platzon letették a jövendőbeli állomás alapkövét. A Wien Hauptbahnhof az elavult, 2010-ben túlnyomórészt lebontott Wien Südbahnhof helyén épült meg, a tervezet szerint 886 millió euró költséggel. Az építkezés 2009-ben, a labdarúgó EB után indult meg. Megépítésével a cél az volt, hogy az új főpályaudvar a fokozatosan vegye át a korábbi Südbahnhof és a Wien Westbahnhof szerepét. Az építkezést a kifejezetten erre a célra épült, bahnorama elnevezésű, 67 méter magas, fából készült kilátótoronyból lehetett nyomonkövetni. Az építkezés nagy ütemben indult meg a korábbi épületek bontásával, majd a mélyszintek elkészítésével. A tetőelemek fokozatosan kerültek a helyükre, miközben kiépítették az áthúzó vágányt is, amin a keresztül biztosították a forgalmat, melyből az utasforgalmat érintő részt ez idő alatt részben az ideiglenes fejállomás (Südbahnhof Ost), jórészt pedig Wien Meidling szolgálta ki. A vasúti forgalom szempontjából új fejezetet jelentett 2012 harmadik negyedéve az építkezés történetében. Noha még az utasforgalom számára nem nyitották meg, 2012 augusztusa óta a Hauptbahnhof vágányain már szerelvényeket tároltak, 2012 szeptembere óta pedig az elkerülő vágányok használatát megszüntetve a Wien Meidling felől érkező vonatok (így többek között a Magyarországra induló Railjetek is) a főpályaudvar fedett vágányain haladtak már át. 2012. december 9-én a pályaudvart részlegesen forgalomba helyezték (a 9.-12. vágányokat), és ezzel az egykori Südbahnhof még megmaradt ideiglenes fejpályaudvari részét is bezárták. Ekkortól a korábban ide, illetve innen közlekedő vonatok (így például a Magyarországról érkező EURegio vonatok) a Hauptbahnhofot használják. A lépéssel egyidejűleg részben átszervezték a Bécsi S-Bahn vonalait is, a korábbi Südbahnhof S-Bahn (alsó) állomását Wien Quartier Belvedere névre keresztelték át, így a bécsi Südbahnhof neve végleg eltűnt a menetrendekből. A Hauptbahnhof ünnepélyes átadására 2014. október 10-én került sor. A lépéssel egyidőben átnevezték a korábban Südtiroler Platz (U1) elnevezésű metróállomást (U1) Wien Hauptbahnhofra. 2014. december 14-étől élő menetrend-váltástól a nemzetközi közlekedésben is megkapta a neki szánt szerepet, amelyet 2015-től a bécsi távolsági közlekedés egészít ki. Műszaki leírása A főpályaudvar építési költsége 987 millió euró, míg a városi közlekedési kapcsolatok kiépítése, fejlesztése további 44 millió eurót emésztett fel. A 12 vonatfogadó vágányból kettő a Stammstrecke alagútjában fogadja a Schnellbahn-vonatokat, míg a maradék tíz 2014. december 14-ig a régi Ostbahnhof forgalmát pótolja. Épült egy 600 férőhelyes parkoló, és egy 1100 férőhelyes kerékpártároló is. 20 000 m2-en 90 új üzlet és étterem nyílt. Az állomás környékén, a tárolóvágányok helyén új irodaházak, üzletek, lakások épülnek. Hopkins L. Turney Hopkins L. Turney (Smith megye, 1797. október 3. – Winchester, 1857. augusztus 1.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Tennessee, 1845–1851). Duke Nukem (sorozat) A Duke Nukem egy videojáték-sorozat, melynek fejlesztői a 3D Realms, a Sunstorm Interactive és az Apogee Software. Nevét a sorozat főszereplőjéről kapta. A sorozat egyik legutóbbi része a Duke Nukem Forever, amely hosszú évekig tartó, többször az alapoktól újrakezdett fejlesztés után 2011 júniusában jelent meg. Maróthy László (miniszter) Maróthy László (Szeghalom, 1942. december 25. –) magyar politikus, környezetvédelmi és vízügyi miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja. Életútja Édesapja motorszerelőként dolgozott. Maróthy László agrármérnöki oklevelét a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerezte, majd Nagytarcsán a Rákóczi Mgtsz-nél dolgozott. 1965-ben lépett be Magyar Szocialista Munkáspártba. Ugyanettől az évtől a GATE függetlenített KISZ-titkára volt, 1967-1968-ban csoportvezetőként dolgozott. 1970-ig a KISZ Pest megyei Bizottságának agitációs és propagandatitkáraként tevékenykedett, ezután az MSZMP szentendrei városi bizottságának első titkára lett, majd 1973-ban a KISZ KB első titkárának választották. 1973. november 1. és 1989. október között az MSZMP Központi Bizottságának volt a tagja, 1975. március 22. és 1988. május 22. között pedig a Politikai Bizottságának. 1980. december 3-tól 1984. december 7-ig az MSZMP budapesti bizottságának első titkárként működött. 1984. december 6. és 1987. december 16. között a Minisztertanács elnökhelyettese, 1986. december 30-tól 1987. december 16-ig az Országos Tervhivatal, 1985-86-ban az Állami Tervbizottság tagja volt, majd utóbbinak 1987–1988-ban elnöke is. 1981. április 12. és 1990. március 19. között országgyűlési képviselő volt. 1987. december 16. és 1989. november 21. között környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterként dolgozott. 1986. december és 1988. május között tagja volt az MSZMP Gazdaságpolitikai Bizottságának is. Jefim Dmitrijevics Bogoljubov Jefim Dmitrijevics Bogoljubov (oroszul: Ефим Дмитриевич Боголюбов, a nemzetközi szakirodalomban Efim Bogoljubov vagy Efim Bogoljubow) (Sztanyiszlavcsik, 1889. április 14. – Triberg im Schwarzwald, 1952. június 18.) orosz, német, szovjet sakkozó, nemzetközi nagymester, kétszeres szovjet bajnok, nyolcszoros német bajnok, kétszeres világbajnokjelölt, sakkfeladványszerző, teoretikus, sakk szakíró. Élete és sakkpályafutása 1889-ben Sztanyiszlavcsikban, az Orosz Birodalom Kijevi kormányzóságában (ma Ukrajnához tartozik) született. Teológiát és mezőgazdaságot tanult, a sakkal csak 18 éves korában került kapcsolatba. Ezután döntött úgy, hogy profi sakkozó lesz. Első versenysikereit 1909-ben érte el. 1911-ben megnyerte Kijev bajnokságát, és az összorosz amatőr bajnokságon a 9–10. helyet szerezte meg. 1912-ben második lett a vilniusi főversenyen. 1913/14-ben Szentpéterváron az Összorosz Mesterversenyen (8. orosz sakkbajnokság), amelyen Alekszandr Aljechin és Aaron Nimzowitsch végzett az élen, a 8. helyet szerezte meg. 1914. július–augusztusban a mannheimi mesterversenyen (19. DSB Congress – 19. német bajnokság) játszott, amikor kitört az első világháború. Vele együtt 11 orosz sakkozót internáltak Németországba, akik közül szeptemberben négyen (köztük Aljechin) hazatérhettek. Bogoljubov és társai Tribergbe kerültek, és ott 1914–1915-ben hét versenyt is játszottak, melyek közül ötöt ő nyert. Az első világháború idején a Fekete-erdőben található Tribergben élt, ott megházasodott a helyi iskola tanárnőjével, és németországi tartózkodása idején élete végéig ott élt. Két lánya született. A háború után több nemzetközi mesterversenyt nyert meg. 1924-ben átmenetileg visszatért a Szovjetunióba, és ott megnyerte az 1924-es és az 1925-ös szovjet sakkbajnokságot. 1926-ban emigrált végleg Németországba, ami miatt megfosztották szovjet állampolgárságától és szovjet sakkbajnoki címétől. 1928-ban és 1928/29-ben a FIDE-bajnoki címért két alkalommal is párosmérkőzést nyert Max Euwe későbbi világbajnok ellen, ezzel nyert jogot arra, hogy a világbajnoki címért mérkőzhessen a regnáló bajnok Alekszandr Alekszandrovics Aljechin ellen. Két alkalommal játszott a címért, 1929-ben és 1934-ben, de megszerzése egyik alkalommal sem sikerült. 1931-ben Németország válogatottjában vett részt a Prágában rendezett 4. sakkolimpián, ahol a német csapat az 5., ő egyéniben az első táblán a 2. legjobb eredményt érte el 17 mérkőzésből szerzett 12,5 pontjával, 73,5%-os teljesítménnyel a 75%-ot elért Aljechin mögött. Az 1930-as és az 1940-es években, a második világháború befejezése után is több jelentős nemzetközi versenyt nyert, vagy annak élmezőnyében végzett. Részt vett az 1951-es világbajnoki zónaversenyen Bad Pyrmontban, amelyen a 7. helyen végzett. A Chessmetrics historikus pontszámítása szerint 1919. szeptembertől 1936. augusztusig a világranglista első tíz helyezettje között volt, 1927. január–februárban ő vezette azt. 1950-ben a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) az elsők között adományozta neki az akkor bevezetett nemzetközi nagymesteri címet, melynek átadását elhalasztották, mert a háború idején a NSDAP tagja volt. 1951-ben aztán hivatalosan mégis nagymesterré nyilvánították. Sakkelméleti munkássága is jelentős. Kidolgozta többek között a róla elnevezett Bogoljubov-védelmet (más elnevezéssel: Bogo-indiai védelem). Élete utolsó éveiben a nyugatnémet ifjúsági csapat edzője. 1952-ben Belgrádból egy nemzetközi versenyről hazatérve váratlanul halt meg. Sakkelméleti munkássága Az alábbi megnyitási változatok viselik nevét: Bogoljubov-védelem (Bogo-indiai védelem) ECO E11 : 1. d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hf3 Fb4+ Elhárított vezércsel, Bogoljubov-változat ECO D52 : 1.d4 d5 2.c4 e6 3.Hc3 Hf6 4.Fg5 Hbd7 5.e3 c6 6.Hf3 Va5 7.Hd2 Fb4 8.Vc2 Elfogadott királycsel, Bogoljubov–Jaenisch-változat ECO C33 : 1.e4 e5 2.f4 exf4 3.Fc4 Hf6 4.Hc3 c6 Vezérgyalog játék, Bogoljubov–Mikenas–Van Geete-védelem ECO A40 : 1. d4 Hc6 Négyhuszáros játék, Bogoljubov (skót) változat ECO C47 : 1.e4 e5 2.Hf3 Hc6 3.Hc3 Hf6 4.d4 Elhárított vezércsel, Bogoljubov-védelem ECO D24 : 1.d4 d5 2.c4 dxc4 3.Hf3 Hf6 4.Hc3 a6 5.e4 Vezérgyalog játék, Bogoljubov-változat ECO D00 : 1.d4 d5 2.e4 dxe4 3.Hc3 Hf6 4.f3 exf3 5.Hxf3 g6 Francia védelem , Bogoljubov-változat ECO C17 : 1.e4 e6 2.d4 d5 3.Hc3 Fb4 4.e5 c5 5.Fd2 Nimzovics-védelem, Bogoljubov-változat ECO B00 : 1. e4 Hc6 2. d4 d5 3. Hc3 Elhárított vezércsel, Bogoljubov-változat ECO D46 : 1.d4 d5 2.c4 e6 3.Hc3 Hf6 4.Hf3 c6 5.e3 Hbd7 6.Fd3 Fe7 Réti-megnyitás, Bogoljubov-változat ECO A09 : 1. Hf3 d5 2. c4 c6 3. b3 Elhárított vezércsel, Tarrasch-védelem, Bogoljubov-változat ECO D34 : 1.d4 d5 2.c4 e6 3.Hc3 c5 4.cxd5 exd5 5.Hf3 Hc6 6.g3 Hf6 7.Fg2 Fe7 8.O-O O-O 9.Fg5 Fe6 10.Bc1 c4 Kéthuszáros védelem Bogoljubov-változat ECO C58 : 1.e4 e5 2.Hf3 Hc6 3.Fc4 Hf6 4.Hg5 d5 5.exd5 Ha5 6.Fb5+ c6 7.dxc6 bxc6 8.Vf3 Spanyol megnyitás zárt változat, Bogoljubov-változat ECO C91 : 1.e4 e5 2.Nf3 Nc6 3.Bb5 a6 4.Ba4 Nf6 5.O-O Be7 6.Re1 b5 7.Bb3 d6 8.c3 O-O 9.d4 Bg4 Megjelent művei Schach-Schule . Verlag Konkordia, Bühl/Baden 1925 Klassische Schachpartien aus modernen Zeiten , 3 Bde. Berlin/Leipzig 1926–1928 Das Internationale Schachturnier Moskau 1925 . Berlin/Leipzig 1927 Die moderne Eröffnung d2-d4! Triberg 1928 Schachkampf um die Weltmeisterschaft . Karlsruhe 1935 Die Schachkämpfe um die Weltmeisterschaft zwischen Aljechin und Bogoljubow 1929 und 1934 979-es busz (Budapest) A budapesti 979-es jelzésű éjszakai autóbusz a Csepel, Csillagtelep és Újpalota, Nyírpalota út között közlekedik. Betétjárata 979A jelzéssel Csepel, Csillagtelep és a Deák Ferenc tér között jár. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a Csepel, Csillagtelep és Deák Ferenc tér között azonos útvonalon közlekedő 979A jelzésű járat nincsen feltüntetve. Hahnstätten Hahnstätten település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Az ébrenlét mögött Az ébrenlét mögött 2006-ban készült színes magyar dokumentumfilm Vereb Vean András rendezésében. A film Huzella Péter és Zalán Tibor daláról kapta a címét. A filmről A mozgalmas dokumentumfilm korabeli filmfelvételek, fényképek és újonnan forgatott interjúk felhasználásával vezeti végig a nézőt azon a folyamaton, amely a kilencvenes évek elején vette kezdetét Tiszaújvárosban (az akkori Leninvárosban). Néhány fiatal a Mobil Klubból elvonult Szanticskára, ebbe a kihalásnak induló csereháti faluba, és ahogy belemerültek egy folktábor szervezésébe, majd megvalósításába, olyan kulturális, kommunikációs és léleképítő kincset fedeztek fel magukban és egymásban, amire a legkevésbé sem számítottak. Ez az érték az a nyitottság, elfogadás és szabadság volt, ami a rendszerváltás hajnalán természetes módon szabadult fel azokból a fiatalokból (is), akik akkorra már kipróbálták a hivatalos kultúra által biztosított, a korabeli városban hozzáférhető kereteket, és azt a maguk számára másképp kívánták megteremteni és újrafogalmazni. A 36. Kelet- és Dél-Magyarországi Függetlenfilm Szemle legjobb dokumentumfilmje és a IV. Országos Helytörténeti Dokumentumfilm Szemle különdíja elismerését is megkapta. 2007. január 25-én a békéscsabai IFIHázban már közönségtalálkozóval egybekötött vetítést tartottak az alkotók, a film országos bemutatója a Magyar Televízióban 2008. június 3-án volt. Gorogobius A Gorogobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Gorogobius nigricinctus (Delais, 1951) - típusfaj Gorogobius stevcici Kovacic & Schliewen, 2008 Csáp-galaxisok A Csáp-galaxisok (téves fordítás miatt a magyarban gyakran Antenna-galaxisok, Caldwell 60) két ütköző galaxis (az NGC 4038 és az NGC 4039) a Corvus (Holló) csillagképben. Felfedezése 1785-ben fedezte fel őket William Herschel. Tudományos adatok NGC 4038 és NGC 4039 objektumokból a gravitációs hatások miatt hosszú anyagáramok szakadtak ki, amelyek halvány, görbült árapálycsóvák formájában figyelhetők meg. A párost ezért Antenna-galaxisoknak vagy „csáp-galaxisoknak” nevezik a csillagászok. A Chandra űrtávcső is szemügyre vette. A röntgenképek legszembetűnőbb alakzatai azok az óriási, forró gázból álló „buborékok”, amelyeket szupernóva-robbanások alakítottak ki. Két galaxis ütközése során kevés esély van arra, hogy csillagaik összeütközzenek (a köztük lévő nagy távolságok miatt), gravitációs hatásukkal azonban erősen befolyásolják egymás szerkezetét. A galaxisok por- és gázanyagának egy része összesűrűsödik, amelynek következtében viszonylag rövid idő alatt heves csillagkeletkezés indul meg. Rengeteg nagy tömegű csillag születik, amelyek viszonylag gyorsan szupernóvaként végzik. A robbanások során felszabaduló sugárzás és kidobódó anyag tisztára söpri az objektumok kozmikus környezetét, s hatalmas, kis anyagsűrűségű, gömbszimmetrikus térségek („buborékok”) alakulnak ki. Ezek hőmérséklete néhány millió fok, így leginkább a röntgen-tartományban sugároznak. Az egymáshoz közel fekvő buborékok későbbi összeolvadásával az akár 5000 fényév átmérőt is elérő szuperbuborékok is létrejöhetnek. A Csáp-galaxisokban a ROSAT röntgenműhold korábbi adatai alapján már korábban is gyanították szuperbuborékok jelenlétét, de most először bizonyosodott be a Chandra röntgenműholdnak köszönhetően. Az NGC 4038 galaxis 1642 km/s, az NGC 4039 galaxis 1641 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.) Náměšť na Hané Náměšť na Hané település Csehországban, a Olomouci járásban. Náměšť na Hané Laškov, Senice na Hané, Olbramice, Loučany, Senička és Drahanovice településekkel határos. Lakosainak száma 2037 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Együttélés Az Együttélés Politikai Mozgalmat 1990. február 27-én jegyezte be a Cseh és március 1-én a Szlovák Belügyminisztérium. A rendszerváltás után a csehszlovákiai magyarok egyik politikai pártja volt. 1990. március 31-én Pozsonyban tartották az alakuló kongresszust. Elnöke Duray Miklós, alelnöke Stanislaw Gawlik és Gyimesi György, főtitkára Gyurcsík Iván lett. A párt a konzervatív és liberális eszmerendszert egyaránt magáénak valló, nemzeti elkötelezettségű mozgalomként indult. Az 1990-es parlamenti választásokon a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal koalícióban vett részt, és négy képviselője jutott be a prágai Szövetségi Gyűlésbe, hét pedig a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsba. 1992-ben a MKDM-el, illetve a Magyar Néppárttal közösen indult a parlamenti választásokon, és hét mandátumhoz jutott a Szövetségi Gyűlésben, kilenchez pedig a Szlovák Nemzeti Tanácsban. 1994-től részt vett a Magyar Koalíció munkájában, ennek tagjaként indult a parlamenti választásokon és kilenc mandátumot szerzett. 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja keretében egyesült a másik két magyar politikai tömörüléssel. Radslavice (Vyškov járás) Radslavice település Csehországban, Vyškovi járásban. Radslavice Zelená Hora, Pustiměř és Vyškov településekkel határos. Lakosainak száma 415 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hibrid kénciklus A hibrid kénciklus (HyS) kétlépéses vízbontó termokémiai hidrogén-előállító eljárás. A kén különböző fokon oxidált/redukált formáin alapul. A hibrid termokémiai eljárások közé sorolják, mert az egyik lépésben elektrolízis útján történik a hidrogén előállítása. A termokémiai lépés végezhető a kén–jód ciklus termokémiai lépésével megosztott módon is. A HyS ciklust a Westinghouse Electric Corp. fedezte fel és fejlesztette ki még az 1970-es évek elején, ezért Westinghouse-eljárás néven is ismert. 2003 óta az USA-ban a fejlesztéssel a Savannah River National Laboratory foglalkozik. Folyamatleírás A HyS ciklus két alapfolyamata a következő: H 2 SO 4 (aq) → H 2 O (g) + SO 2 (g) + ½ O 2 (g) (termokémiai, T > 800 °C) SO 2 (aq) + 2 H 2 O (l) → H 2 SO 4 (aq) + H 2 (g) (elektrokémiai, T = 80-120 °C) A kén-dioxid depolarizáló hatása megjelenik az anódon az elektrolízis során. Ennek eredményeképpen jelentősen csökken a cellafeszültség a (2) reakcióban. A standardpotenciál a (2) reakcióban -0,158 V 298,15 K hőmérsékleten. Az elektrolízis útján történő vízbontás -1,229 V-os cellafeszültségével összehasonlítva jelentős energiahatékonyság-javulást láthatunk. Gino Pivatelli Gino Pivatelli (Sanguinetto, 1933. március 27. –) olasz válogatott labdarúgócsatár, később edző. Pályafutása Az Inter kölyökcsapataiban is szereplő Pivatelli a felnőttcsapat felé vezető úton valahol elveszett, és végül sohasem mutatkozhatott be a kék-feketéknél a Serie A-ban. Helyette alacsonyabb osztályú csapatokhoz került, első meccseit az amatőr Cereában, majd az akkor másodosztályú Hellas Veronában játszotta. Itt rögtön második meccsén, a Vicenza ellen be tudott találni a 4–1-es sikerrel végződő összecsapáson. 1953-ban Bolognába igazolt, ahol hamar a klub történetének egyik legeredményesebb csatára volt. Az 1955-56-os szezon során olyat vitt véghez, amit abban az évtizedben rajta kívül egyetlen olasz sem tudott: gólkirályi címet szerzett a Serie A-ban. Ekkor harminc meccsen huszonkilencszer talált az ellenfelek hálójába, vagyis átlagban gyakorlatilag minden meccsen gólt szerzett. Itt lett igazán jó játékos is, köszönhetően annak, hogy a vezetőedző Aldo Campatelli visszavont ék helyett középcsatárként kezdte őt játszatni. Bolognában hét évet töltött, ezalatt 196 bajnokin 105 góllal terhelte az ellenfeleket. Karrierje vége felé még játszott a Napoliban egy szezont, az igazán nagy sikerek azonban utolsó állomáshelyén, Milánóban vártak rá. A középcsatár posztjából fokozatosan egyre hátrébb húzódva Pivatelli elsődleges feladata a társak kiszolgálása lett jobbnál jobb labdákkal, így a korábbihoz képest lényegesen kevesebb gólt szerzett, de kárpótolhatta őt a bajnoki cím és a BEK-győzelem, rögtön a következő szezonban. Bár ekkor még csak harmincéves volt, mégis a visszavonulás mellett döntött, ami a tizennégy éves játékoskarrier fényében érthető volt. A válogatottban 1954-ben mutatkozhatott be, és kerettag volt az 1954-es vb-n, igaz, végül egyetlen találkozón sem kapott lehetőséget. A nemzeti csapatban hét meccsen összesen két gólt szerzett. Sikerei, díjai Olasz bajnok : 1961-62 BEK-győztes : 1962-63 Tenpózan óriáskerék A Tenpózan 112,5 méter magas óriáskerék Oszakában (Japán) található. 1997. július 12-én nyitott a nagyközönség előtt. Ekkor a világ legmagasabb óriáskereke volt, ami 1999-ig, a 115 méteres Daikanransa óriáskerék megnyitásáig tartott. Mindkét óriáskerék átmérője 100 méteres, azonban a Daikanransa teljes magassága 2,5 méterrel nagyobb. Utasai az Oszakai-öblöt és környékét láthatják be a levegőből. Kelet felé az Ikoma hegység, nyugatra az Akasi Kaikjó híd, délre a Kanszai nemzetközi repülőtér és északra a Rokko hegység is látható. A hatvan kocsival felszerelt óriáskerék 17 perc alatt tesz meg egy fordulatot. Olyan jelzőfényekkel van fölszerelve, mely időjárás előrejelzést ad a következő napra vonatkozóan. A narancssárga fény napos, a zöld fény felhős, a kék fény pedig esős napot jelez. (25205) 1998 SQ144 A (25205) 1998 SQ144 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. szeptember 20-án. KSpread A KSpread egy táblázatkezelő program, mely a KOffice-ban található meg. A KSpread alapértelmezett fájlformátuma egy XML-alapú ZIP csomag. Ezenkívül támogatja a Microsoft Excel, Applix Spreadsheet, Quattro Pro, CSV és az OpenOffice.org Calc fájljainak kezelését is. 2923 Schuyler A 2923 Schuyler (ideiglenes jelöléssel 1977 DA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Harvard Obszervatórium csillagászai fedezték fel 1977. február 22-én. Ginosa Ginosa város(közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Taranto megyében. Fekvése Taranto városától északnyugatra, a Murgia-fennsík déli részén fekszik. Története A települést az ókorban, valószínűleg Kréta szigetéről származó görög telepesek alapították. A korabeli feljegyzések szerint félúton állt Metapontum és Tarentum között. Híressé Püthagorasz tette, aki száműzetése során itt is élt egy ideig. A településről idősebb Plinius is említést tett. A Római Birodalom bukása után többen is birtokolták (gótok, bizánciak, longobárdok, szaracénok), majd a 11. századtól kezdve a normann Szicíliai Királyság része lett. A település fellendülésében nagy szerepet játszodtak az itt letelepedő baziliánus szerzetesek. Az évszázadok során több nemesi család birtokolta, majd 1632-től a Spinola Alcanices de Los Balbases spanyol nemesi család szerezte meg. 1922-ben lett önálló község. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói A település fő látnivalója a Castello normanno (Normann erőd), mely a 11. század második felében épült Robert Guiscard parancsára a szaracén kalózok elleni védelem biztosítása érdekében. Szegedi Gyula Szegedi Gyula István (Újszász, 1936. február 21. – Újszász, 2013. október 30.) Széchenyi-díjas magyar orvos, belgyógyász, immunológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe nem differenciált collagenosis (NDC) nevű kórállapot klinikai és laboratóriumi jellemzőinek meghatározása. 1979 és 1985 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktatási, 1995 és 1999 között klinikai rektorhelyettese. Életpályája 1954-ben érettségizett a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban, majd beiratkozott a Debreceni Orvostudományi Egyetemre. Itt szerzett orvosdiplomát 1960-ban. Már egyetemista korában az egyetem II. számú Belgyógyászati Klinikáján dolgozott, diplomájának megszerzése után tanársegédi állást kapott. 1968-ban átkerült az I. számú Belgyógyászati Klinikára, ahol adjunktusi beosztásba került. Itt később egyetemi docensként is dolgozott. 1975-ben az egyetem Tüdőklinikáján kapott egyetemi tanári kinevezést. 1982-ben a III. számú Belgyógyászati Klinikává átszervezett intézet vezetőjévé nevezték ki. Közben 1979 és 1985 között a DOTE oktatási, 1995 és 1999 között klinikai rektorhelyettese volt. 2006-ban professor emeritusi címet kapott. 1999-ben az MTA és a Debreceni Egyetem Autoimmun Kórképek Kutatócsoportjának vezetője lett. 1972-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA II. Számú Doktori Bizottságának, az Immunológiai Bizottságnak és a Debreceni Akadémiai Bizottságnak lett tagja. Előbbinek 1996 és 2008 között elnöke volt. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2001-ben pedig rendes tagjává választották. Akadémiai tisztségei mellett a 2000 és 2004 között a Klinikai Immunológiai-Allergológiai Szakmai Kollégium, 2008-tól 2011-ig az MTA Klinikai I. számú Tudományos Bizottságának elnöke volt. Ezenkívül a Magyar Allergológiai Klinikai Immunológiai Társaság, a Magyar Reumatológiai Társaság és a Magyar Belgyógyászati Társaság vezetőségébe is bekerült. Munkássága Fő kutatási területe a nem differenciált collagenosis (NDC; kórállapot, ami a klasszikus, definitív autoimmun betegségek kialakulását megelőzi) klinikai és laboratóriumi jellemzőinek meghatározása. Az SLE (systemas lupus erythematosus; krónikus autoimmun betegség, amely gyulladás formájában jelentkezik), valamint egyéb poliszisztémás autoimmun kórképek (e betegségekre jellemző, hogy több szerv érintett, valamint az, hogy egy bizonyos fehérje- illetve enzimcsoportot támadnak meg) diagnózisában és kezelésében vezetett be újfajta eljárásokat, amelyek megkönnyítették a betegség terápiáját. Az SLE kórfolyamatait, valamint egyes gyógyszerek által előidézett autoimmun betegségeket is kutatta. Nevéhez fűződik a klinikai immunológia intézményi kutatásának kiépítése a DOTE III. számú Belgyógyászati Klinikáján. Speciális területe a klinikának a poliszisztémás autoimmun betegségben szenvedő betegek ellátása, ezzel országos feladatkört lát el. Az általa vezetett klinikában kezdődött el a nyirokcsomók rosszindulatú megbetegedéseinek kutatása. A klinika mellett működő laboratóriumot vezetésével regionális laboratóriummá építették át. Díjai, elismerései Kiváló Orvos (1983) Markusovszky-díj (1986, 2003) Szent-Györgyi Albert-díj (1995) Markhot Ferenc-díj (1996) Tankó Béla-emlékdíj (1997) Kesztyűs Lóránd-díj (1999) Hajós Károly-érem (1999) Petrányi-díj (2001) Fornet Béla-emlékérem (2002) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2002) Széchenyi-díj (2006) Belák Sándor-emlékérem (2008) Főbb publikációi Fibrosissal járó kórképek (társszerző, 1990) Klinikai immunológia II. Klinikum (társszerk., szerző, 1990) Klinikai immunológia III. Módszerek (társszerző, 1993) Polysistemic Autoimmune Diseases (társszerző, 1996) Cellular Adhesion Molecules in Rheumatoid Arthitis: Regulation by Cytokines and Possible Clinical Importance (társszerző, 1996) Klinikai immunológia (társszerk., társszerző, 1999) Klinikai kutatások a poliszisztémás autoimmun betegségekben (2002) Radu Banciu Radu Banciu (Nagyselyk, 1970. március 16. –) román újságíró. Életrajz Medgyesen nőtt fel, később Marosvásárhelyre költözött. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen elvégezte a Bölcsészettudományi Kart. 1998-ban Bukarestben, sportújságíróként kezdte pályafutását. A nyomtatott sajtó mellett a televízióban is dolgozott, labdarúgás mellett például 1998–2008 között a Tour de France-t közvetítette az Eurosporton. 2011-től a B1 TV-n vezet műsort. 2016. október 2-án a Lumea lui Banciu című műsorban a kvóta-népszavazás kapcsán tett „a magyaroknak menekült népként semmi keresnivalójuk Európában, hiszen nem európaiak, nyelvük sem tekinthető annak” kijelentése miatt 25 ezer lejes pénzbüntetésre ítélte a romániai Országos Audiovizuális Tanács a B1 TV-t. 1846 a tudományban Az 1846. év a tudományban és a technikában. Események április 10. – Faraday előadásán bemutatja az erővonalakra vonatkozó elképzeléseit szeptember 23. – Johann Gottfried Galle megtalálja az Urbain Le Verrier által számításokkal, elméleti úton felfedezett Neptunuszt október 10. – William Lassell felfedezi a Neptunusz legnagyobb holdját, a Tritont Születések június 24. – Gaston Maspero francia egyiptológus, elsőként publikálta a piramisszövegekként ismert halotti szövegeket († 1916) július 19. – Edward Pickering amerikai asztrofizikus. „Legjelentősebb eredményeit a spektroszkópiában és a változócsillag-kutatásban érte el.” († 1919) Incilius holdridgei Az Incilius holdridgei egy korábban kihaltnak hitt varangyféle kétéltű. 2008-ban került a kihalt állatfajok listájára, mivel 1987 és 2007 között (az utolsó hét évben intenzíven kutatva utána) sem sikerült fellelni egyetlen példányát sem, azonban 2009-ben felfedezték két telepét. Elterjedése Costa Ricában honos a Barva vulkán területén 2000–2200 m tengerszint feletti magasságban. Források A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. június 3.) Képek a fajról Fénykép a The Guardianban Video Phone A Video Phone Beyoncé Knowles amerikai R&B énekesnő nyolcadik és egyben utolsó kislemeze az I Am… Sasha Fierce című albumról. A dalból később egy remixváltozat is készült, amelyben Lady Gaga is énekel. Szövege a kamera előtti vetkőzésről szól. A dal megosztotta a kritikusokat, akik közül többen annak adtak hangot, milyen rosszul sült el a Lady Gagával közös változat. Az eredeti albumverzió felkerült Ausztrália, Spanyolország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok slágerlistáira, de nem ért el nagy sikert. A remixverzió 65. helyezést ért el a Billboard Hot 100-as listáján, és első lett a Hot Dance Club Songs listán. Felkerült Ausztrália, Új-Zéland és Csehország slágerlistáira is. A legjobban Belgiumban szerepelt. A számhoz készülő videoklipben a remixváltozat került felhasználásra, így abban Lady Gaga is szerepet kapott. A videó a Kutyaszorítóban című film és a világ első fétismodellje, Bettie Page előtt tiszteleg. A kritikusok ezt pozitívan értékelték, ugyanakkor többen kifogásolták, hogy nincs semmi érdekes és újító a klipben. A videó díjat kapott a Black Entertainment Television díjátadó gáláján Az év videója kategóriában. Háttér és kompozíció A Video Phone dalszövegét Beyoncé Knowles, Shondrae Crawford, Sean Garrett szerezték, a bővített verzió szövegében Lady Gaga is közreműködött. A dal producerei Bangladesh, The Pen és Knowles voltak. A kislemez 2009. szeptember 22-én került a rádiókhoz az Egyesült Államokban. A megjelenést nem sokkal később visszavonták 2009 októberében, és a Life & Style magazinban bejelentették, hogy Lady Gaga közreműködésével egy remixváltozat készül a dalhoz. Az I Am… Sasha Fierce 2009-ben bővített számlistával kiadott deluxe változatán a Lady Gagával közös változat is szerepel. A dal szövege több esetben is mögöttes szexuális jelentéstartalommal bír. A számban uralkodó szexuális túlfűtöttséget Beyoncé és Gaga nyögései és sóhajtozásai is kifejezik a dalban. Chris Willman a Yahoo! internetes portáltól azt mondta, hogy a dal „a Skype-on, webkamerával történő szex ünnepe, mely során a nő egy olyan férfinek ad egyszemélyes show-t, akit csupán futólag ismer egy klubból.” Lady Gaga a dal közepén jelenik meg, és az alábbiakat énekli: „You my phone star. And I’m happy when my lights flashin”. A dal 120-as percenkénti leütésszámmal rendelkezik és A mólban íródott. Fogadtatás Alexis Petridis, a The Guardian című brit napilap írója Beyoncé Diva című számához hasonlította a dalt. „[A Video Phone] ugyanolyan furcsa, de sokkal jobb, és egy szokatlan Beyoncé Knowles-t ismertet meg velünk, az amatőr pornóst: »You want me naked? If you like this position you can tape it.« (»Meztelenül akarsz látni? Ha tetszik ez a pozitúra, felveheted.«)” – írta. Colin Mcguire a PopMatterstől ezt írta: „A Video Phone kellően szexi ahhoz, hogy kellemetlen legyen [Beyoncénak], amikor az apjával egy szobában visszahallgatja.” Sal Cinquemani, a Slant Magazine írója azt mondta, a dal hirtelen befejezést adott az I Am... Sasha Fierce albumnak. A remixváltozatról írt kritikájában Fraser McAlphine a BBC Radio 1 rádiócsatornától negatív értékelést adott a dalnak és ezt írta: „[…] mi értelme van GaGa szerepeltetésének a dalban? Tudom, hogy a Beyoncé-rajongók nem fognak szeretni amiatt, amit mondok, de nem tudok másra gondolni, minthogy ez a »ha nem tudod legyőzni őket, csatlakozz hozzájuk« felfogás egy példája.” Chris Willman a Yahoo!-tól Lady Gaga Telephone című számához hasonlította a számot, amelyben Beyoncé szerepel mint közreműködő előadó. „Ha ez egy verseny akart lenni, akkor azt kell mondjam, Gaga száma kiüti Beyoncé-ét.” - írta. Videoklip A videó készítése és bemutatása A Hype Williams rendezése alatt készült videoklip a Video Phone bővített, remixelt változatához készült. 2009. október 15-én Williams egyik szóvivője megerősítette az MTV-nek, hogy igazak a pletykák, melyek szerint Beyoncé és Lady Gaga közös videót készít. A forgatás Brooklyn Greenpoint nevű környékén zajlott. A New York-i Z100 rádiónak adott interjújában Lady Gaga ezt mondta a Beyoncéval való közös munkáról: A videó premierje eredetileg 2009. november 5-én lett volna, de meg nem nevezett okok miatt a bemutató elmaradt. A videó végül 2009. november 17-én, amerikai idő szerint dél után egy perccel debütált világszerte. A klip története A videó elején Beyoncé egy sikátorban sétál, mögötte több öltönyös férfival – ez a nyitójelenet Quentin Tarantino Kutyaszorítóban című filmét idézi. A bevezetőrész után kezdi el Knowles énekelni a dal szövegét egy fekete-fehér latexruhában, és közben többször egy nagy szemüveget tart arca elé. Ebben a részben két férfi is megjelenik, akiknek kamera van a fejük helyén. A következő jelenetben Beyoncé-t testszínű ruhában láthatjuk, ahogy két férfival viaskodik játékpisztolyokkal a kezében. Lady Gaga szövegrésze alatt mindkét énekesnő egyrészes, fehér ruhát visel hozzá illő fehér kesztyűkkel kiegészítve. A kamerába nézve énekelnek, és közben játékpisztolyokkal lövöldöznek, Beyoncé pedig nyilakat is lő egy nagy dartstáblához kötözött férfira, akinek szintén kamerafeje van. Ezután a két énekesnő fehér háttér előtt ad elő egy táncot, amelyben mind a ketten ugyanazokat a mozdulatokat teszik egyszerre. Beyoncé a következő jelenetben Bettie Page előtt tiszteleg öltözékével, és újabb fegyvereket láthatunk a kezében. A videó végén Knowles egy motorkerékpáron ülve lövöldöz pisztolyával, s közben képeket láthatunk a klip legelejéről. A klip fogadtatása James Montgomery az MTV-től értékelésében azt írta, bár a klip nem hozott semmi újdonságot, mégis tele van jó pillanatokkal. Méltatta Beyoncé tánctudását, a ruhákat, illetve Lady Gagát, aki egy tőle szokatlan arcát mutatta meg a videóban. Jim Farber, a New York-i Daily News írója ezt írta: „A Video Phone klipje […] nem sokat mutat abból, milyen összhang van a két díva között.” Emellett kifogásolta az új és eredeti ötletek hiányát is a videóból. Daniel Kreps, a Rolling Stone írója szerint a klip „filmes tisztelgések és ruhaváltások […] parádéja.” Beyoncé megjelenését a videóban Bettie Page mellett Katy Perry-éhez és M.I.A.-éhoz hasonlította. A Daily Mail brit napilap pozitív értékelést közölt a klipről, melyben úttörőnek és csintalannak nevezte azt. A videó a kilencvenkilencedik helyen szerepelt a BET tévécsatorna A 2009-es év legjobb videói nevű visszaszámlálásán. 2010-ben jelölést kapott a japán MTV Video Music Awards gálára A legjobb közreműködés egy videoklipben kategóriában. A 2010-es BET díjátadóra két jelölést kapott, Az év videója és A legjobb közreműködés egy videoklipben kategóriákban, melyek közül előbbit sikerült megnyernie a 2010. április 27-én tartott gálán. 2010. augusztus 3-án a videó öt jelölést kapott a 2010-es MTV Video Music Awards gálára Az év videoklipje női előadótól, Az év pop videoklipje, A legjobb közreműködés egy videoklipben, A legjobb koreográfia videoklipben, és A legjobb művészeti rendezés videoklipben kategóriákban, ám egyik jelölését sem sikerült díjra váltania. Slágerlistás helyezések Az album 2008-as megjelenését követően a dal felkerült az amerikai Bubbling Under R&B/Hip-Hop Songs listára. Miután 2009-ben megjelent kislemezként, a 70. helyen debütált a Hot R&B/Hip-Hop Songs listán, a későbbi legjobb helyezése a 37. volt. Ezzel az I Am... Sasha Fierce lett az első album a 21. században. amelyről 7 dalnak is sikerült felkerülnie erre a listára; a Video Phone-on kívül a Single Ladies (Put a Ring on It), az If I Were a Boy, a Diva, a Halo, az Ego és a Sweet Dreams. 2009. december 12-én a Video Phone remixváltozata a 65. helyen nyitott a Billboard Hot 100 listán, így az album kislemezei közül a Video Phone érte el a legrosszabb helyezést a Hot 100-on. 28.000 példányt adtak el a dalból digitális úton, melynek a 93%-a a remixváltozatra irányult, habár a rádióállomások inkább a dal eredeti változatát játszották. A Video Phone lett Beyoncé tizennegyedik első helyezett dala a Hot Dance Club Songs listán, zsinórban már a hatodik dala bizonyult a legjobbnak. A Nielsen Soundscan mérése alapján összesen 287.000 példányt adtak el a dal bővített változatából. Ausztráliában a dal eredeti változata a 89. pozícióban debütált, a legjobb pozíciója pedig a 66. volt az ausztrál kislemezlistán. 2009. november 30-án a 40. helyen debütált a dal remixváltozata, a következő héten pedig a 31. helyre lépett előre mely későbbi legjobb helyezésévé vált. Új-Zélandon a bővített verzió a 33. helyen nyitott, majd pedig két hét múlva elérte csúcsát, a 32. pozíciót. Az Egyesült Királyságban az eredeti dal a 91. helyen nyitott és a 48. volt a legjobb helyezése. A brit R&B listán az eredeti dal a 21. helyig jutott, a remixváltozat pedig a 36. pozícióig. Európa-szerte a dal remixváltozata szerepelt a spanyol kislemezlistán, és a nem hivatalos belga kislemezlistákon. Csehországban a Lady Gagával készült bővített változat a 39. helyen debütált 2010. február 17-én. Nándori Gyula Nándori Gyula (Budapest, 1927. október 15. – Miskolc, 2005. január 14.) kohómérnök, egyetemi tanár. Élete, munkássága Nándori Gyula Budapesten született, és középiskolai tanulmányait a Széchenyi István Gimnáziumban és a Piarista Gimnáziumban végezte 1943 és 1947 között. Érettségi után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán tanult, ahol 1951-ben szerezte meg kohómérnöki oklevelét. 1954-től 1954-ig a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár budapesti vasöntödéjében dolgozott üzemmérnökként, üzemvezető helyettesként. 1954-ben a Vasipari Kutató Intézet öntödei osztályán a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjas aspiránsa, majd 1957 és 1963 között tudományos munkatársa volt. A műszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1959-ben szerezte meg, az egyetemi doktori címet pedig rá egy évre kapta meg. Az egyetemi oktatómunkát 1959-ben kezdte a Nehézipari Műszaki Egyetemen, ahol a Kohómérnöki Karon a Vas-, acél- és fémöntés című tantárgy előadója volt. 1961–1963 között Egyiptomban dolgozott vendégprofesszorként. Hazatérése után Miskolcon a Vaskohászattani Tanszék egyetemi docense lett, és ekkor indult be az öntő ágazatos képzés. 1965. január 1-jén az ő szervezésében és vezetésével megalakult az önálló Öntészeti Tanszék. A tanszéket – 1968-tól már egyetemi tanárként – egészen nyugdíjazásáig, 1990-ig vezette. 1971-től 1974-ig ellátta a Kohómérnöki Kar dékáni feladatait is. Nyugdíjba vonulása után tovább dolgozott a tanszéken, 2000-től haláláig professor emeritus volt. Részt vett az MTA metallurgiai bizottságának munkájában, ezen kívül az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke és az Egyetemi Osztály elnöke volt. Tagja volt a Német Öntők Szövetségének és a Német Anyagtudományi Egyesületnek. Nándori Gyula az öntő ágazat tananyagának kidolgozásával, jegyzeteinek megírásával a hazai öntészeti felsőoktatás megteremtőjének számít. Az öntvények megszilárdulása közben lejátszódó folyamatok nemzetközi szinten elismert kutatója volt. Közel 160 hazai és külföldi közleményt jelentetett meg, sok jegyzet és szakkönyv szerzője, társszerzője. Szoros szakmai kapcsolatokat épített ki számos külföldi egyetemmel és kutatóintézettel (Leoben, Freiberg, Aalen, Krakkó, Kassa, Ostrava stb.). Szívesen és aktívan vett részt hallgatói rendezvényeken, ápolta a selmeci diákhagyományokat, hallgatói szerették. 2005. január 14-én hunyt el, január 28-án a soproni evangélikus temetőben temették el. 2006. október 13-án az Öntödei Múzeum kertjében, Budapesten, majd 2007. október 15-én a Miskolci Egyetem B/1–C/1 épülete 3. emeleti lépcsőfordulójában egy-egy mellszobrot avattak emlékezetére. Mindkét szobor Kutas László alkotása. Elismerései 1959, 1970 – A Kohászat Kiváló Dolgozója 1969 – Munka Érdemrend ezüst fokozata 1969 – Mikoviny Sámuel emlékérem 1976 – Kiváló Nevelő diploma 1981 – Kerpely Antal emlékérem 1981 – A Krakkói Műszaki Egyetem emlékérme 1982 – Az Ostravai Egyetem emlékérme 1986 – Kiváló Munkáért-díj 1987 – A Kassai Műszaki Egyetem emlékérme 1988 – Péch Antal emlékérem 1990, 2000 – Sóltz Vilmos emlékérem 1990 – Signum Aureum Universitas egyetemi kitüntetés 1990 – Jubileumi egyetemi emlékérem) 1992 – Az OMBKE centenáriumi emlékérme 1997 – Pro Facultate Ingeniariorum Metallurgiae kitüntetés 1997 – Az OMBKE tiszteleti tagja 2000 – Professor Emeritus 2001 – A Miskolci Egyetem aranyoklevele 2002 – Az Anyag- és Kohómérnöki Kar emlékérme 2002 – A Magyar Öntészeti Szövetség életmű díja Főbb művei Magtámaszok vizsgálata. Bányászati és Kohászati Lapok – Öntöde, 1952/10. Megfigyelések a folyékony öntöttvas felületén végbemenő oxidációs folyamatokról. BKL – Öntöde, 1955/11. Elméleti öntészet I–II. Budapest, 1954–1968. A folyékony öntöttvas felületén képződő oxidszilikát salakok reakcióképességének vizsgálata. BKL – Kohászat, 1965/1. Öntödei gépek (Lingisch Bélával). Budapest, 1968. Vas-, acél- és fémöntészeti enciklopédia (Vereskői Jánossal). Budapest, 1969. Vas-, acél- és fémöntészet I. Általános öntészet. (Vereskői Jánossal). Budapest, 1970. Gépi formázás (társszerzőkkel). Budapest, 1975. Lemezgrafitos öntöttvas vizsgálata hajlítókísérlettel I–II. (társszerzőkkel). BKL – Kohászat, 2001/4, 2001/8. Lengronne Lengronne település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 438 fő (2015). Lengronne Guéhébert, Cérences, Gavray, Grimesnil, Le Mesnil-Aubert, Saint-Denis-le-Gast és Ver községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 9813 Rozgaj A 9813 Rozgaj (ideiglenes jelöléssel 1998 TP5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Korado Korlević fedezte fel 1998. október 13-án. Montsérié Montsérié település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 67 fő (2015). Montsérié Bizous, Bize, Gazave, Hautaget és Montoussé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Artúr király (opera) Az Artúr király (King Arthur or the British Worthy) Henry Purcell ötfelvonásos szemi- vagy dramatikus operája. Szövegét John Dryden írta. Bemutatója 1691-ben volt Londonban. A mű keletkezésének története John Dryden valószínűleg 1684-ben írta a szövegkönyv alapját, amit II. Károly trónra lépése 25. évfordulójára szánt, a király azonban 1685 februárjában meghalt. Az eredeti King Arthur szövege már nincs meg, de valószínűleg három felvonásból és egy prológusból állt. Hogy munkája ne vesszen kárba, a prológust, Louis Grabu spanyol zeneszerzővel zenésíttette meg, és így készült az Albion and Albanius című opera. Anglia új királya a katolikus II. Jakab lett, és Dryden, hogy kedvezőbbek legyenek a lehetőségei, áttért a katolikus hitre. Reményei nem váltak valóra, mert három év múlva Jakabot elűzték, és ismét protestáns uralkodója lett az országnak, II. Mária és férje, III. Vilmos személyében. Dryden ekkor már nem váltott vallást, el is vesztette az állását. A zeneszerető II. Károly halála Purcell pályafutására is kedvezőtlenül hatott, de hasonlóan érintette ez a kor más vezető drámaíróit és zeneszerzőit is. Végül 1690-ben Thomas Betterton színész és színházigazgató megkockáztatta, hogy bemutatja Purcell Dioclesian című tragikomikus szemioperáját. Librettóját maga Betterton írta John Fletcher és Philip Massinger The Prophetess (A jósnő) című darabja alapján. A siker arra késztette Bettertont, hogy újabb művet kérjen Purcelltől, mégpedig Dryden Artúr királyának felhasználásával. Dryden és Purcell már azelőtt is több esetben dolgozott együtt, például Dryden írta a Dioclesian prológusát, vagy Purcell írta Dryden Amphitryonjának a kísérőzenéjét, és Dryden el volt ragadtatva Purcell zenéjétől. A darabon közösen dolgoztak, és a bemutatót 1691 közepén tartották meg. A mű cselekménye Artúr, a keresztény brit király harcban áll az Oswald vezette pogány szászokkal. Oswald szerelmes Cornwall urának vak leányába, Emmeline-be, aki Artúr menyasszonya. Artúrt és menyasszonyát Merlin, Oswaldot pedig a szász varázsló, Osmond támogatja. A csatát a britek nyerik meg, de Oswald elrabolja Emmeline-t. Artúr ki akarja szabadítani a lányt az ellenséges várból, de ezt Osmond a varázslatával lehetetlenné teszi. Közbelép Merlin, és – hogy Emmeline ne legyen annyira kiszolgáltatott – visszaadja a szeme világát. A lány szépsége csodálattal tölti el Osmondot, és inkább a magáénak akarja, ezért fogságba veti Oswaldot. A varázslat hiába, a lány Artúrt szereti, és elutasítja Osmondot. Merlinnek végre sikerül feloldani a szász erődöt védő varázslatot, és megnyílt a lehetőség Artúr előtt menyasszonya megmentésére, bár újabb varázslatokkal is meg kell küzdenie. Osmond szabaddá teszi Oswaldot, hogy együtt léphessenek fel a brit királlyal szemben, de Artúr legyőzi Oswaldot, ám életét meghagyja. Jóslat érkezik arról, hogy a britek és a szászok egyesüléséből majd nagy nép fog születni, és a két vezér megbékél egymással. A mű színpadra állítása Az ősbemutató pontos dátuma nem ismert, 1691. június 4. és 8. között lehetett, de van, aki májusra teszi az időpontot. A helyszín a londoni Dorset Garden Theatre volt, és az is biztos, hogy darab hatalmas sikert aratott, nagyobbat, mint amilyen a Dioclesian volt 1690-ben, illetve amilyet később, 1692-ben A Tündérkirálynő arat majd. Artúr szerepét a híres színész, Thomas Betterton alakította, annak ellenére, hogy akkor már az ötvenes éveiben járt. A kortárs írót, Roger North-ot elsősorban Charlotte Butler alakítása bűvölte el, aki Ámort (Kupidót) énekelte. Az Artúr királyt Purcell életében még legalább kétszer színpadra állították, majd az 1690-es évek második felében is játszották. Ezt követően 1736-ban fedezték fel ismét, amikor is eleinte még változatlan formában adták elő, az ez utáni előadások azonban már bizonyos mértékű átdolgozások alapján születtek. Ilyen volt például az 1763-as dublini előadás, vagy David Garrick és Thomas Arne 1770-es változata. 1784-ben John Kemble és Thomas Linley komolyabban hozzányúlt a darabhoz, amit Arthur és Emmeline címen mutattak be. Magyarországon 2007 őszén – koncertszerű előadásban, a prózai részek nélkül – mutatták be a Művészetek Palotájában, Vashegyi György vezényletével. Hangfelvételek Szereplők : Gillian Fisher, Elisabeth Priday, Gilian Ross, Jennifer Smith és mások. Közreműködik : English Baroque Soloists, vezényel : John Eliot Gardiner. Kiadó : Warner Music France, 1995. 2 CD Szereplők : Véronique Gens, Claron McFadden, Sandrine Piau, Iain Paton, Mark Padmore, Susannah Waters, François Bazola és mások. Közreműködik : Les Arts Florissants, vezényel : William Christie. Kiadó : Erato, 2011. 2 CD Szereplők : Isabel Rey, Barbara Bonney, Birgit Remmert, Michael Schade, Oliver Widmer, Michael Martens, Dietmar König, Peter Maertens, Christoph Bantzer, Roland Renner, Christoph Kail, Sylvie Rohner, Ulli Maier, Alexandra Henkel, Werner Wöbern. Közreműködik : a Concertus Musicus Wien, a Wiener Staatsoperchor, vezényel : Nikolaus Harnoncourt . A felvétel helye és ideje : Salzburgi Ünnepi Játékok , 2004. Kiadó : Euroarts, 2005. DVD Kitadzsima Hideaki Kitadzsima Hideaki (Csiba, 1978. május 23. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2000-es Ázsia-kupán. Titkosítás A titkosítás vagy rejtjelezés a kriptográfiának az az eljárása, amellyel az információt (nyílt szöveg) egy algoritmus (titkosító eljárás) segítségével olyan szöveggé alakítjuk, ami olvashatatlan olyan ember számára, aki nem rendelkezik az olvasáshoz szükséges speciális tudással, amit általában kulcsnak nevezünk. Az eredmény a titkosított információ (titkosított szöveg). Sok titkosító eljárás egy az egyben (vagy egyszerű átalakítással) használható megfejtésre is, azaz, hogy a titkosított szöveget újra olvashatóvá alakítsa. A titkosítást régóta használja a katonaság és a kormányok, hogy megkönnyítsék a titkos kommunikációt. Napjainkban sokféle területen használják, polgári rendszerekben is. Ilyenek például a számítógép-hálózatok, Internet, mobiltelefonok, vezeték nélküli hálózatok, Bluetooth és a bankautomaták (ATM-ek). A titkosítás bár meg tudja védeni az üzenet bizalmasságát, de szükség van más technológiákra is, hogy biztosítani tudjuk az üzenet sérthetetlenségét és hitelességét. Szimmetrikus kulcsú rejtjelezés A legtöbb titkosítási módszer alapvetően ugyanazt az eljárást használja titkosításra és megfejtésre egyaránt. Ezeknél az eljárásoknál a küldőnek és a fogadónak is ismernie kell a művelethez használt kulcsot. Az ilyen módszereket titkos, vagy szimmetrikus kulcsú titkosításnak nevezzük. Gyakran hagyományos titkosításnak is nevezik mivel az elmúlt évszázadok eszközei is mind ezen alapultak. Gyenge pontja maga a kulcs, amit el kell juttatni a címzetthez, és mind a feladónak, mind a címzettnek vigyáznia kell arra, hogy senki meg ne ismerje azt. A kulcs eljuttatását egy másik csatornán célszerű elvégezni, ami aszimmetrikus kulcsú titkosítást használ. A szimmetrikus kulcsú titkosítás kiválóan alkalmazható olyan megoldásokban, ahol a küldés és fogadás egy helyen történik, jellemzően ilyen megoldás a titkosító fájlrendszer. Nyilvános kulcsú rejtjelezés A 20. század végéig nem is tudták elképzelni a kriptográfusok, hogy lehetséges legyen közös titok nélkül, egy nyilvános és egy titkos kulcs segítségével biztonságosan adatokat továbbítani. A két kulcs matematikailag összefügg, de a titkos kulcsot gyakorlatilag lehetetlen előállítani a nyilvános kulcs ismeretében. A nyilvános kulcsot használó rejtjelezési eljárásokat aszimmetrikus kulcsú titkosításoknak vagy nyílt kulcsú titkosításoknak is szokás nevezni. Általában nehezen megoldható matematikai problémákra alapulnak, pl. nagy számok prímfaktorizációja, diszkrét logaritmus. Az ilyen rendszerek azonban igényelnek egy kulcsadatbázist, ahol a nyilvános kulcsok kerülnek tárolásra. Ha A üzenetet akar küldeni B-nek, akkor lekéri B nyilvános kulcsát az adatbázisból, és azzal titkosítja az üzenetet, amit így csak B tud megfejteni. Az aszimmetrikus kulcsú titkosítás lehetőséget nyújt digitális aláírás használatára is. Ilyenkor a két kulcs felcserélődik. A titkos kulccsal titkosítják az üzenetet, amit ezután csak a küldő nyilvános kulcsával lehet megfejteni. Azonban ez bárki számára elérhető, így az üzenet is megfejthető, ám ebben az esetben nem is a titkosítás volt a cél. Abara Abara (szlovákul: Oborín) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában. Fekvése Nagymihálytól 30 km-re délre, Tőketerebestől 26 km-re délkeletre, a Laborc jobb partján fekszik. Mészpest tartozik hozzá. Története Abara Árpád-kori település. Nevét 1221-ben említik először, majd 1278-ban „villa Oborin” néven említi oklevél. Lakott helyként csak a 14. század elején szerepel okiratban. Ekkor négy faluból (Alsó-, Felső-, Kis- és Nagyabara) állt. Birtokosai a Martonos, Baksza és Bencze családok voltak. 1411-ből valók az első adatok a falu váráról is. A falu és a vár a 15. században az Ákos nemzetségből származó Upori család birtokában állt. A vár ura 1470-ben az Upori család talán legnevezetesebb tagja, Upori László volt, aki 1461-ben Szapolyay István Felső-Magyarországi főkapitány mellett alkapitányként szolgált. Az 1471-es országgyűlés XXIX. számú törvénycikke – ismeretlen okból – elrendelte a vár (castellum Abara) lerombolását, melyet valószínűleg végre is hajtottak, mivel Abara vára többé nem fordult elő okleveleinkben. A várból még a 20. század elején is jelentős falmaradványok voltak láthatók, sőt a helybéliek elmondása szerint alapfalai még az 1940-es években is jól látszottak. A település a 15. század második felében már mezőváros, vásártartási joggal. A 16. században többek között a Dobó, Perényi, Bánffi és Upori családok a település tulajdonosai. A 17. században a Rákóczi és Lorántffy családok, a 18. században az Aspremontok, a 19. században a Széchenyiek birtoka. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ABARA. (Tótúl Oborin) tót, és magyar falu Zemplén Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Ondva víze mellett, Pazditstol egy, és 1/4 mértföldnyire, határja három nyomásbéli, réttyei meglehetősek, legelője elegendő, malma helyben, saját erdeje is van, fája mind épűletre, mind tűzre elég, szabad makkja a’ hízlalásra, piatzozása Nagy Mihályon, és Ujhelyben; só alatt is szekereskednek, ’s kapával is keresik élelmeket, első Osztálybéli.” Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Abara, magyar falu, Zemplén vgyében, a Latorcza mellett, Deregnyőhöz 1 1/4 mfdnyire; 39 r., 45 g. kath. 772 ref., 9 zsidó lak., ref. anyaszentegyházzal, termékeny róna határral, 624 hold szántófölddel, sok réttel. Ut. p. Velejte.” Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Abara, laborczmenti magyar kisközség, 133 házzal és 820 túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. 1278-ban már szerepel „Villa Oborin” alakban, 1300-ban meg „Terra Abora” alakban említik, a mikor Martonos mester az ura. 1419-ben már több Abarát különböztetnek meg Kis-, Nagy-, Alsó- és Felső-Abara néven. Ebben az időben a Kisabarai Baksza és a Bencze család birtoka. 1470-ben az Uporiak is birtokosok Kisabarán. Volt vára, vagy várkastélya is, melyet 1471-ben Mátyás király leromboltatni rendelt. 1481-ben Abarán a Czékeyeket találjuk, kikre leányági örökösödés útján jutott. Az Uporiak alatt városi kiváltságai voltak, melyeket később elveszített. A 16. század elején az egyik Czékey leány révén Dobó Domonkosé, 1511-ben meg már Buttkai Pétert találjuk nagyobb birtokosául említve, de ugyanakkor Czékey Petronellának, Bánffi Péternek, Eödönffi Imrének, Dobó Zsófiának, Gerendi Lászlónak, Upori Borbálának és Czékey Jánosnak is vannak itt részbirtokaik. 1512-ben Tárczi Miklós itteni birtokát más birtokkal cseréli el. 1524-ben a Buttkaiak még mindig birtokosok, 1548-ban már a Bayor család is felmerül. 1576-ban birtokosai között szerepelnek a Kálnássyak is, 1598-ban Dobó Ferencz. Dobó után a Lórántffyakra és ezekről a Rákóczyakra száll a birtok. 1684-ben Zrínyi Ilona a maga részét elzálogosítja Klobusitzky Ferencznek, míg a többi Rákóczy rész az Aspremont grófi családnak jut, mely még a mult század elején is bírja. Ugyanekkor birtokos itt még a Tárczay család is. Nagyabarának birtokosai a 15. században az Upory és a Nyárasapáthy családok voltak, a 16. században pedig a Kálnássyak. A mult század közepén a Széchenyiek voltak az urai és gróf Széchenyi Jánosnak most is van itt nagyobb birtoka. Alsó-, Felső- és Kis-Abara nevét ma már csak a községnek ilynevű dűlői tartják fenn. A községben levő református templom 1750 körül épült, s 1891-ben megújították. A község, melynek utolsó postája Málcza, távíróállomása Deregnyő és legközelebb eső vasúti állomása Bánócz, Ung vármegye határán fekszik.” 1920 előtt Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. Az első bécsi döntés alapján 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz került, ekkor Ung vármegyébe tagolták. Népessége 1910-ben 721-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 1991-ben 649 lakosának 83%-a magyar. 2001-ben 700-an lakták, ebből 485 magyar és 198 szlovák. 2011-ben 719 lakosából 413 magyar és 265 szlovák. Nevezetességei Abara vára maradványai: a falutól északkeletre, a Laborc holtága mellett még kivehetők a vár sáncai. Falai még a 20. század első felében is álltak, azóta széthordták őket. Híres emberek Itt született 1937 . április 2 -án Erdélyi Géza református lelkész, építészet- és művészettörténész. Itt született 1945 . június 8 -án Popély Gyula történész, egyetemi tanár, politikus. Itt született 1948 . július 9 -én Alexander Rezeš szlovák közlekedési miniszter, milliárdos. Császta Császta 1947 óta Szászvárhoz tartozó egykori kisközség Baranya megyében. A török uralom alóli felszabadulás után eleinte bizonytalanok voltak a vármegyék határai, így a Mecsektől északra elterülő vidéket Tolna vármegye saját területének tekintette és meg is adóztatta, 1709-ben például Császta is a völgy többi falujával együtt gyümölcsöt, zabot, bort szolgáltatott be Tolna vármegye részére. Császta 1720-ban került Magyaregreggyel, Kárásszal, Vékénnyel együtt Baranya vármegyéhez. 1891-ben 616 lelket számlált; a pécsi püspökségnek szénbányája (bányaterülete 36,1 ha.) volt a településen. Ismert emberek, akik a településhez kötődnek Itt született 1923 . január 12 -én Kakas János bányász, bányamérnök, a pilisszentiváni bányaüzemek főmérnöke és utolsó igazgatója Kuklica Kuklica (macedónul: Куклица) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kratovo községben. Népesség 2002-ben 97 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Title (album) A Title Meghan Trainor amerikai énekesnő (nem saját kiadásában) első nagylemeze, amely 2015. január 13-án jelent meg az Epic Records kiadásában. A stílusai pop-rock, dance-pop, és teen pop. Az album 33 perc hosszú, amely alatt tizenegy számot énekel Trainor. CD, és LP formátumban jelent meg, egy deluxe változat is készült, ami 45 perc alatt tizenöt számot tartalmaz, a "Mr. Almost" Shy Carter közreműködésével. Az album a 2015-ös év végén a US Bilboard 200 sikerlista ötödik helyét érte el. A Title megnyerte a People's Choice Awards nevű díjat "Kedvenc album" kategóriában, és első helyen debütált a Billboard 200 sikerlistán az Amerikai Egyesült Államokban. Számlista The Best Part (Interlude) (0:24) All About That Bass (3:11) Dear Future Husband (3:04) Close Your Eyes (3:41) 3AM (3:06) Like I'm Gonna Lose You (feat. John Legend , 3:45) Bang Dem Sticks (3:00) Walkashame (2:59) Title (2:55) What If (3:20) Lips Are Movin (3:01) Bónusz dalok A delux változatban ezek a dalok is megtalálhatóak: No Good for You (3:36) Mr. Almost (feat. Shy Carter, 3:16) My Selfish Heart (3:47) Credit (2:51) Kislemezek Az All About That Bass volt a fő kislemeze az albumnak, és 2014. június 30-án jelent meg, és nyolc egymást követő héten át vezette a Billboard Hot 100 sikerlistát. Kilencszeres platina lett. A Lips Are Movin 2014. október 21-én jelent meg, második kislemezként az albumról, amely negyedik lett a Billboard Hot 100-on, és négyszeres platina lett. A Dear Future Husband 2015. március 17-én jelent meg az Egyesült Államokban , ahol harmadik kislemezként a 14. helyet kapta a Billboard Hot 100-on, és dupla platina lett. A Like I'm Gonna Lose You 2015. június 23-án jelent meg negyedik kislemezként az albumról, John Legend közreműködésével. Nyolcadik lett a Billboard Hot 100-on, és dupla platinát kapott. Forrás A Title az Allmusic-on Vedrunai Szent Joakima Vedrunai Szent Joakima (házas nevén: Joaquina Vedruna de Mas, katalánul: Joaquima Vedruna de Mas) (Barcelona, Spanyolország, 1783. április 16. – Vich, (mai nevén: Vic), Spanyolország, 1853. augusztus 28.) szentté avatott katalán özvegy, a szeretetről nevezett Kármelita Nővérek Kongregációjának alapítója. Élete szerzetessége előtt 1783. április 16-án született Barcelonában, egy nyolcgyermekes családban. 12 évesen bejelentette, hogy kármelita nővérként egész életét Istennek szeretné ajándékozni, szigorú apja azonban megtiltotta, hogy belépjen a rendbe. Tizenhat évesen házasságot köt a gazdag, földbirtokkal rendelkező huszonöt éves Don Teodoro de Mas vichi jegyzővel. Harmonikus házasságban éltek, amelynek tizenhét éve alatt Joakima kilenc gyermekkel ajándékozta meg férjét. Gyermekei: Anna (1800 - 1872), Joseph-Joachim (1801 - 1873), Francis (1803 - 1809), Agnes (1805 - 1878), Joaquina (1806 - 1815), Charlotte (1808 - 1815), Théodora (1810 - 1885), Teresa (1813 - 1886), Maria del Carmen (1815 - 1882) Az anyai örömök mellett azonban nem kevés kereszthordozás is kijutott neki: meg kellett élnie három gyermeke halálát. Négyen gyermekei közül azonban szerzetes lett. A spanyol-francia háború idején férje bevonult katonának, a háború befejezésekor, 1814-ben tbc-betegen ért haza, és nemsokára meghalt. A megözvegyült 33 éves Joakimának szembe kellett néznie az örökség miatt kitört családi viszállyal, de hosszas viaskodással megmentenie gyermekei számára a családi vagyont. Rendalapítóként Férje halálával és anyai kötelességeinek teljesítése után új feladatokra vált szabaddá. 1819-ben találkozott a kapucinus Estebano de Olottal (más néven: Esteve Fàbrega i Sala, (1774-1828)), aki lelki vezetője lett, és segítségére volt abban, hogy Joakima Vichben, nyolcadmagával megalapítsa a szeretetről nevezett Kármelita Nővérek kongregációját. A spanyol polgárháború idején rendjét támadás érte, az apátnőt két hétre be is börtönözték, ezután el kellett hagynia szülőföldjét. Franciaországban hat éven át kórházi betegeket ápolt. 1843-ban visszatért közösségébe, majd további 20 házat alapított. 1849-ben bekövetkezett agyvérzése maradandó károsodást okozott, ekkor lemondott vezetői tisztségéről, s a barcelonai házba költözött. A Barcelonában kitört kolerajárványban ő is megbetegedett. Teljesen bénán, de mosolyogva halt meg Vichben, 1853. augusztus 28-án. Teste romolhatatlanul fennmaradt. 1940. május 19-én XII. Piusz pápa avatta boldoggá, majd 1959. április 12-én XXIII. János pápa iktatta be a szentek közé. Ünnepnapját az Egyház május 22-én tartja. Millencourt Millencourt település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 216 fő (2015). Millencourt Albert, Bouzincourt, Buire-sur-l’Ancre, Dernancourt, Hénencourt, Laviéville és Senlis-le-Sec községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hidalgo (állam) Hidalgo Mexikó egyik szövetségi állama, az ország középső részén fekszik. Fővárosa Pachuca de Soto. Történet A 7-től a 11. századig toltékok éltek a területen, akiket lerohantak a csicsimékek és központot hoztak létre Metztitlánban. Az aztékok a 12. században érkeztek és létrehozták az Azték Birodalmat, amely 1519-ig, a spanyol invázióig létezett. 1523-ban, a ferencesek érkezésével megkezdődött az indiánok keresztény hitre terítése. A spanyolok kézben tartották a bányákat és dolgoztatták az őslakosságot, amelynek népessége így jelentősen csökkent. Az állam 1869. január 16-án alakult, nevét Miguel Hidalgo y Costilláról, a mexikói függetlenségi háború egyik vezéralakjáról kapta. Az alapítástól Porforio Díaz hatalomra kerüléséig a bányászat és a mezőgazdaság volt a meghatározó. Az 1880-as évek végén a telefonhálózat és útvonalak kiépítésével a gazdaság komoly fejlődésnek indult. Népesség A legnagyobb indián csoportok az aztékok, az otomik és a tepehuák. 320 029 ember beszél valamilyen indián nyelvet. Az állam lakóinak 90%-a római katolikus vallású, de viszonylag jelentős a protestánsok aránya is. Ahogy egész Mexikóban, a népesség növekedése Hidalgo államban is gyors, a lakosság jelentős része 30 év alatti. A népesség változásait szemlélteti az alábbi táblázat: Földrajz Három részre osztható földrajzilag: Costa Plano, Keleti-Sierra Madre, Altiplano Meridional. A legmagasabb hegyek: Cerro la Peñuela (3350 m), Cerro el Jihuingo (3240 m), Cerro la Paila (3200 m), Cerro las Navajas (3180 m), Cerro el Agual Azul (3040 m) és Cerro la Estancia (3020 m). A fő folyók a Tula, az Amajac és a Metztitlán. Éghajlat Három különböző éghajlat jellemző az állam területén.Az északi rész a legalacsonyabb és a hőmérséklet itt a legmagasabb. Itt a hőmérséklet nyáron a 44 °C-ot is elérheti. A kontinentális éghajlatú területeken szintén előfordul magas hőmérséklet, de szelesebb és felhősebb az időjárás. A hegyvidéki területeken az éjszakai fagyok még nyáron is igen gyakoriak. A jellemző növények itt a fenyő és a tölgy. Gazdaság A fő iparágak a bányászat és a mezőgazdaság. A gazdasági növekedés az átlagnál magasabb, 7,7%-os. Az állam területe 2,1 millió hektár, ebből 30% művelhető. A lakosság 25%-a dolgozik a mezőgazdaságban. A fő termények az árpa, a búza, a zab, a bors és a bab. Az erdők aránya 22%. A fő nyersanyagok a cink (18%), az ezüst (14,3%) és a mészkő (12,9%). Az aranyat, az ezüstöt és a rezet Pachuca és Zimapan területén bányásszák. A kereskedelem és a turizmus a lakosság 44%-át foglalkoztatja. Fontos az autó- és a vasútgyártás is, valamint sokan dolgoznak a textiliparban. Oktatás Az 1999-2000-es tanévben 7421 iskola működött az állam területén. A diákok száma 743 771, a tanároké 33 994. A tanulók mindössze 19,4%-a jár középiskolába, 8,1% szakiskolába és 3% tanul a felsőoktatásban. Utóbbi képzésben résztvevők főleg Pachuca de Soto, Tula de Allende, Huejutla de Reyes, Ixmiquilpan és Tulancingo de Bravo községekben tanulnak. Az 5 évet betöltöttek 95%-a jár óvodába, a 6 évnél idősebb gyerekek pedig 93,5%-a általános iskolába. Az Universidad Autónoma del Estado de Hidalgo az állam legnagyobb egyeteme. 1869-ben alakult Instituto Literario y Escuela de Artes y Oficios néven. A mexikói forradalom alatt többször bezárt, de 1925-ben újra kinyitotta kapuit, majd mérnöki és orvosi karral is bővült. Turizmus Műemlékek, építészeti emlékek Az állam területén nagyon sok régi épület található. A Pachuca városában fellelhető számos műemlék (melyek közül kiemelkedik a Cajas Reales, a Casa del Conde de Rule, a Bancomer-épület, az óratorony és két színház) mellett nevezetes a huichapani községi palota és az úgynevezett Chapitel, ahol 1812-ben Ignacio López Rayón és Andrés Quintana Roo az ország története során először emlékezett meg a függetlenségi kiáltványról, valamint a huejutlai óratorony. A világörökségi várományosi listán szerepel az állam déli részét és México államot összekötő, körülbelül 42 km-es Tembleque atya vízvezetéke, mely a 16. század közepén épült. Természeti látnivalók Hidalgo talán legismertebb szépségei a Mexikó 13 természeti csodája közé is beválasztott Santa María Regla-i bazaltoszlopok, melyek Huasca de Ocampo község területén, az állam keleti részén találhatók. Cartwheel hadművelet A Cartwheel hadművelet (Kocsikerék hadművelet, angolul Operation Cartwheel) egy szövetséges hadmozdulat volt a második világháborúban, 1943-ban a csendes-óceáni hadszíntéren. Az akciót 1943. június 30-án indította meg Douglas MacArthur amerikai táboronok a japán támaszpont, Rabaul és a Salamon-szigetek több pontja ellen. A hadművelet kilenc hónapja alatt az amerikaiak számos szigetet visszafoglaltak a japánoktól. Stratégiai cél A Cartwheel hadművelet célja az volt, hogy áttörje a japán védelmi rendszert, amelyet a Bismarck-szigetcsoport tagjain hoztak létre, keletre Új-Guineától, a Salamon-tengeren. A japán bázisok védték a birodalom korábbi hódításait a Holland Kelet-Indiákon és a Fülöp-szigeteken, valamint kiinduló pontjai lehettek egy Ausztrália és Új-Zéland elleni akciónak. A hadművelet csak azután indulhatott, hogy a szövetségesek Guadalcanal és a Pápua-félsziget megtisztításával megnyitották az utat az új-britanniai Rabaul felé. Rabaul a japán védelem kulcspontja, a birodalom térségbeli fő haditengerészeti bázisa volt, amely tágas kikötőkkel és négy nagyobb repülőtérrel rendelkezett. A területen több mint 110 ezer japán katona állomásozott. Rabaul két nagyobb tervezett offenzíva keresztútján feküdt, ezért a Cartwheel hadművelet fő célja a japán bázis kiiktatása volt. A hadművelet kidolgozói 13 kétéltű partraszállást terveztek. Az amerikai és brit katonai vezetők québeci találkozójukon áttekintették a rendelkezésükre álló forrásokat, és úgy döntöttek, hogy nincs elég katonájuk és technikai eszközük Rabaul megtámadására. Abban maradtak, hogy a bázist elszigetelik több kisebb, stratégiai fontosságú sziget és terület elfoglalásával. Öt nagyobb hadműveletet terveztek. Hadműveletek 1943. június 30-án megindult a hadművelet Új-Guinea és Új-Georgia több pontján, hogy előkészítsék a terepet a Rabaul elleni offenzívához. Az új-georgiai partraszállást William Halsey admirális vezette. Új-Georgián mintegy 10 és fél ezer japán katona védekezett. Az amerikai akciót hátráltatta az erős japán védelem, a klíma és a nehéz terep. Az erősítés segítségével végül egy hónapnyi harc után, augusztusban sikerült elfoglalni a kijelölt területeket. Új-Georgián az amerikaiak közül ezren meghaltak, négyezren megsebesültek. Chronicle hadművelet ( Operation Chronicle , magyarul Krónika hadművelet ) a Woodlark- és Kiriwina-sziget ellen irányult, mert repülőtereik szükségesek voltak a további támadásokhoz. Ezeket ellenállás nélkül foglalták el az amerikai csapatok június 30-án. Toenail hadművelet ( Operation Toenail , magyarul Lábujjköröm hadművelet ) június 30-án indult az új-britanniai Munda ellen, ahol egy nagyobb japán bázis volt. A tengerészgyalogos fő erők Rendovánál, Munda közelében szálltak partra. Ezen kívül keletebbre egy kisebb inváziót is végrehajtottak. A Mundáért folyó harcok július 2-ától augusztus 5-éig tartottak. Ezután kisebb felgöngyölítő jellegű csatározások folytak a közeli tengerparton és szigeteken. A szárazföldi harcok augusztus végén fejeződtek be. Postern hadművelet ( Operation Postern , magyarul Kiskapu hadművelet ) – a június 30-ai Nassau-öbölbeli partaszállás után – szeptember 4-én kezdődött, amikor ausztrál csapatok partra szálltak a Új-Guineán található Laeétól keletre. Ugyanezen a napon ejtőernyősöket dobtak le az onnan 15 kilométerre fekvő Nadzabnál, és a két erő Laénál találkozott. A japánok úgy döntöttek, hogy kiürítik a területet. Salamaua települést szeptember 11-én, Laét öt nappal később foglalták el a szövetségesek. Ezt követően két akció indult, az egyik a Huon-félsziget megtisztítására , a másik a Finisterre-hegységben védekező japánok kifüstölésére. A félsziget csúcsán álló Finschhafen októberben esett el. Az ausztrálok ezt követően visszaverték a japán ellentámadást, és az északi parton haladtak tovább. A hadművelet döntő momentumát az amerikai partraszállás jelentette Saidornál, amellyel elszigetelték a félszigeten harcoló japánokat a többi csapattól. Adacsi tábornok visszavonulásra adott parancsot Madangba, majd evakuálták a települést. 1944. április 24-én Madang elesett. Cherryblossom hadművelet ( Operation Cherryblossom , magyarul Cseresznyevirág hadművelet ) a Cartwheel hadművelet második fázisának megnyitása volt a Csendes-óceán déli részén. Eredetileg három célja volt: Új-Georgia teljes elfoglalása, a Shortland-szigeteken található Faisi lerohanása és Bougainville inváziója, amelyet a délkeleti parton található Buin ostromával terveztek indítani. A hadművelet kezdetét az 1943 november közepe és december vége közötti időszakra tűzték ki. Új-Georgia, köszönhetően a Toenail hadműveletnek, szeptemberre elesett, így ez az invázió kimaradt a Cherryblossomból. November 1-jén a szövetséges csapatok partra szálltak Bougainville nyugati partján, az Auguszta császárné-öbölben, és gyorsan legyőzték a gyenge japán ellenállást. A japánok Buinból és Rabaulból érkező csapatokkal ellentámadásba lendültek, de november 11-éig visszaverték őket. 1944 márciusában újabb ellentámadást indítottak, de az is sikertelen volt. Dexterity hadművelet ( Operation Dexterity , magyarul Ügyesség hadművelet ) az utolsó nagyobb akció volt a Cartwheel hadművelet keretében. Célja Új-Britannia inváziója, Rabaul elszigetelése volt. A hadművelet december 15-én az arawei partraszállással kezdődött, amelyet a fő erők Gloucester-foki inváziója követett december 26-án. A szövetségesek mindkét területet biztosították 1944 elejére. Március 6-án újabb partraszállás következett Talaseánál. 2011-es Supersport-világbajnokság A 2011-es Supersport világbajnokság volt a sorozat tizenkettedik idénye. A szezon február 27-én kezdődött Phillip Islanden, és október 16-án, Portugáliában fejeződött be. Az előző világbajnokság első három helyezettje, Kenan Sofuoğlu, Eugene Laverty és Joan Lascorz egyaránt távozott, előbbi a MotoGP, utóbbi kettő a Superbike világbajnokság versenyzője lett. A győztes végül a brit Chaz Davies lett David Salom és Fabien Foret előtt. Versenynaptár Az előzetes versenynaptárat 2010. november 7-én adták ki, tizenegy versennyel, plusz két olyannal, amely sorsa még nem volt eldöntött. Később bejelentették, hogy Kyalamit a Motorland Aragón fogja helyettesíteni. A Donington Park is visszakerült a versenynaptárba. November 10-én vált biztossá, hogy Imola is versenyt rendezhet. Tito Jackson Toriano Adaryll „Tito” Jackson (USA, Gary, Indiana, 1953. október 15.) amerikai énekes és gitáros, a The Jackson 5 tagja; a harmadik testvér a Jackson családban. Karrierje Tito volt az apja, Joseph kedvence, ennek ellenére sokáig rejtegette zenei tehetségét a szigorú Joseph elől. Mikor Joseph dolgozott, Tito gyakran játszott apjuk gitárján, ami tilos volt neki; testvérei énekeltek és táncoltak. Mikor Tito véletlenül elszakított egy húrt a gitáron, kiderült, hogy hozzányúlt a hangszerhez, Joseph azonban nem büntette meg, hanem, miután meggyőződött a fiúk tehetségéről, megalakította a The Jackson Brothers együttest, aminek a három legidősebb fiú, Jackie, Tito és Jermaine voltak a tagjai. Végül Marlon és Michael is csatlakoztak a csapathoz, ami The Jackson 5 néven indult el a világhírnév felé 1966-ban. A Motown kiadó azonban nem engedte sem Titónak, sem a basszusgitáron játszó Jermaine-nek, hogy gitározzon az együttesben, erre csak azután lett lehetőségük, hogy kiadót váltottak. 1978-as, nagy sikerű Destiny albumuk megjelenése után Tito is elkezdett dalokat írni az együttesnek ezt követő albumaikra, a Triumphra és a Victoryra. Tito volt a szólóénekes a We Can Change the World című dalban és több hangszert is játszott, ezenkívül azonban főleg csak háttérvokálokat biztosított. A Victory turné után Michael és Marlon is kilépett a csapatból. Tito 1985-ben más családtagokkal együtt énekelt a We Are the World című jótékonysági dalban. Énekelt, de nem gitározott a The Jacksons utolsó albumán, a 2300 Jackson Streeten is, amelyen minden Jackson családtag énekelt La Toya kivételével. Az első dal előtt hallható narrációt is ő mondta. Tito minden testvérével dolgozott együtt. Közreműködött Rebbie Centipede (1984) és Reaction (1986), Jermaine Let Me Tickle Your Fancy (1982) és Dynamite (1984), La Toya My Special Love (1981) és Heart Don’t Lie (1984), valamint Janet Dream Street (1984) című albumán. Családi élete Tito 1972. június 17-én vette feleségül Delores „DeeDee” Martest, akitől három fia született. 1988-ban elváltak, és DeeDee 1994-ben meghalt. Három fiuk van, akik a 3T együttes tagjai: Toriano Adaryll „Taj” Jackson II ( 1973 . augusztus 4. ) Taryll Adren Jackson ( 1975 . augusztus 8. ) Tito Joseph „TJ” Jackson ( 1978 . július 16. ) Tito unokája TJ fia, Royalty. 2008 nyarán a Jackson család, köztük Tito hat hetet az angliai Devonban, Appledore településen töltött, ahol házat kerestek. A Channel 4 dokumentumfilmet forgatott erről The Jacksons are Coming („Jönnek Jacksonék”) címmel, amit 2008-ban mutattak be. Diszkográfia Lásd még: The Jackson 5-diszkográfia. Tito egyetlen szólóalbuma 2003-ban jelent meg I Gotta Play címmel. Ő az utolsó Jackson testvér, aki szólóalbumot adott ki. Kislemezei nem jelentek meg és slágerlistás helyezést sem ért el. Szerbia csatlakozása az Európai Unióhoz Informális kapcsolatok már az 1990-es évek óta fennállnak az Európai Unió (EU) és Jugoszlávia között, ám a tényleges közeledést a délszláv háború megakadályozta. A csatlakozási folyamat végül a koszovói konfliktus 1999-es enyhülésével indult meg. Ennek első fontos állomása a 2004-ben indult tárgyalások eredményeként 2008 tavaszán aláírt Stabilizációs és társulási megállapodás. A második fontos lépés, hogy az európai állam-, illetve kormányfők az Európai Tanács 2012. március 1–2-i ülésén Brüsszelben hivatalosan tagjelölti státuszt adtak Szerbiának. Ez után, 2013 januárjában kezdődhettek meg a tényleges csatlakozási tárgyalások, amelyek során a teljes szerb joganyagot átvilágítják, hogy megállapítsák, mennyire van összhangban az uniós joggal. Ez a folyamat előreláthatóan éveket fog igénybe venni, és a végén kerülhet sor a csatlakozási szerződés aláírására. Lehetséges céldátumot először az Európai Bizottság nyugat-balkáni stratégiája említett meg: 2018 februárjában a Bizottság lehetségesnek tartja, hogy 2025-re Szerbia és Montenegró csatlakozzék az Európai Unióhoz. Kezdeti lépések Az Európai Unió kormányait tömörítő Tanács 1997-ben határozta meg a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének Szerbia szempontjából is fontos politikai és gazdasági feltételeit. Az 1998 végére elmérgesedő és az 1999 márciusától júniusáig tartó NATO bombázással végződő koszovói konfliktus természetesen erőteljesen hátráltatta Szerbia csatlakozási igyekezeteit. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999. június 10-én fogadta el 1244-es határozatát, amely Koszovót Szerbia részének tekinti. 1999 novemberében az EU új stabilizációs és társulási folyamatot javasol öt délkelet-európai ország, köztük Szerbia számára. Az EU állam-, illetve kormányfői az Európai Tanács feirai ülésén 2000 júniusában kijelentik, hogy a stabilizációs és társulási folyamat valamennyi országa „potenciális tagjelölt” ország. Az ülésező politikusok egyúttal támogatásukról biztosítják a szerb demokratikus erőket azon küzdelmükben, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság a demokratikus népek európai családjának együttműködő, és békés tagja legyen. Novemberben létrejön „a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság és az EU között az EU által a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak nyújtandó segítségről és támogatásról szóló keretmegállapodás”, amellyel az EU autonóm kereskedelmi engedményeket biztosít Szerbia számára. Szintén novemberben a zágrábi csúcstalálkozóval kezdetét veszi öt délkelet-európai ország stabilizációs és társulási folyamata. 2001-ben megindul az újjáépítési, fejlesztési és stabilizációs közösségi támogatási program (CARDS program). A Jugoszláv Szövetség Köztársaság 2003. február 4-én átalakul, az új állam a Szerbia és Montenegró nevet viseli. Az Európai Tanács theszaloníki ülésén 2003 júniusában az EU vezetői megerősítik, hogy a stabilizációs és társulási folyamat képezi az EU nyugat-balkáni politikáját, és hogy a térség országainak európai uniós kilátásaik vannak. A stabilizációs és társulási megállapodás felé A Tanács 2004 októberében következtetéseiben megnyitja a stabilizációs és társulási megállapodás megkötéséhez vezető folyamatot. Szerbia esetében feltételül szabja többek között a közigazgatás modernizációját, valamint a hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködést, vagyis a háborús bűnösök felkutatását és kiadatását. A stabilizációs és társulási megállapodást előkészítő tárgyalások végül csak egy évvel később, 2005. október 10-én kezdődnek meg. Az EU 2006 február végén április 30-ig ad haladékot Szerbiának a hágai nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködés bizonyítására, vagyis a még szökésben lévő háborús bűnösök, többek között Radovan Karadžić és Ratko Mladić elfogására. Miután ez nem következik be, az EU május 3-án megszakítja a tárgyalásokat. 2006. június 4-én Montenegró kilép az államszövetségből, és ezzel egyúttal létrejön az önálló Szerbia. Az év során nem történik előrelépés a hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködés terén, ezért az EU vezetői megosztottak, hogy decemberi csúcstalálkozójukon milyen üzenetet küldjenek a 2007 januárjában parlamenti választások elé néző Szerbiának. A tárgyalások folytatását a Szerbiához közeli országok – így többek között Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Olaszország – szorgalmazzák, míg Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság ellenzi. Végül az ülés következtetései általánosságban szigorúan fogalmaznak (vagyis az EU minden eddiginél szigorúbban veszi a bővítés, illetve az uniónak magának is fel kell rá készülnie), konkrétan Szerbiának ugyanakkor igen bátorítóan szólnak, csak a hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködést sürgetik. Az új szerb kormány megalakulása után Olli Rehn bővítési biztos Belgrádba látogat, és ugyan nem indítja újra a stabilizációs és társulási egyezményről szóló tárgyalásokat, de mintegy biztatásként parafálja a vízumkönnyítési megállapodást és az illegális bevándorlók visszafogadásáról szóló megállapodást. Ezen kívül ígéretet tesz a következő három évben 600 millió euró segély nyújtására. A stabilizációs és társulási megállapodás tárgyalásai végül 2007. június 13-án indulnak újra, miután az ország egyértelműen elkötelezte magát amellett, hogy teljes mértékben együttműködik a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY), és e kötelezettség jegyében konkrét intézkedéseket hozott. Az EU és Szerbia november 7-én parafálja a megállapodást. 2008. január 1-jén hatályba lép Szerbia és az EU között a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás és a visszafogadási megállapodás. Február 17-én Koszovó kikiáltja függetlenségét. Ez annak ellenére felkészületlenül éri az EU-t, hogy már hónapok óta sejthető. A tagállamok nem tudnak közös álláspontra jutni, néhány (például a magyar kisebbség helyzetét a koszovói albánokéhoz hasonlónak látó Szlovákia és Románia, illetve Spanyolország) még évekkel később sem ismeri el Koszovó függetlenségét. Másnap, 2008. február 18-án a Tanács tudomásul veszi Koszovó lépését, és elfogadja a felülvizsgált Európai partnerséget Szerbiával. Ez a 2008/213/EK tanácsi határozat, amely részletesen kifejti, hogy Szerbiának (2. melléklet) és Koszovónak (3. melléklet) mit kell teljesítenie a partnerséghez, és még 2017 őszén is hatályban van. Két hónappal később, 2008. április 29-én Szerbia és az EU Luxembourg-ban aláírja a Stabilizációs és társulási megállapodást és a kereskedelemről és kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodást. Egy héttel később a Bizottság átadja a szerb kormánynak a vízumliberalizáció ütemtervét, melyet azzal a céllal dolgozott ki, hogy a szerb állampolgárok a jövőben vízum nélkül utazhassanak a schengeni országokba. A tagjelölti státus felé Szerbiában 2008. május 11-én parlamenti választásokat tartanak. Július 7-én új kormány alakul, mely az európai integrációt kiemelt célként kezeli. Július 21-én Belgrád egyik külvárosában elfogják Radovan Karadžićot, aki szakállt növesztve, álnéven hosszú évek óta természetgyógyászként működött. Néhány nappal később kiadják a hágai nemzetközi törvényszéknek. Az Európai Bizottság 2009. július 15-én vízumliberalizációt javasol Szerbia tekintetében, amelyet a Tanács elfogad, így az december 19-én hatályba lép. 2009. december 22-én Szerbia benyújtja az Európai Unióba való felvételi kérelmét. A Tanács 2010. június 14-i ülésén – Szerbiának a hágai nemzetközi törvényszékkel való együttműködését honorálva – úgy dönt, hogy „meg kell kezdeni a stabilitási és társulási megállapodásra vonatkozó” ratifikációs eljárásokat. A megállapodást több mint két évvel korábban írták alá… Szerbia 2011. január 31-én benyújtja az Európai Bizottság kérdőívére adott válaszait. A csatlakozás szempontjából kulcsfontosságú, hogy néhány hónappal később az utolsó két jelentős háborús bűnöst is elfogják és Hollandiába szállítják. A szerb hatóságok május 26-án a vajdasági Lázárföldön letartóztatják Ratko Mladić tábornokot, július 20-án pedig szintén a Vajdaságban, a Tarcal-hegységben kézre kerítik Goran Hadžićot. Ezzel a hágai nemzetközi törvényszék teljesítheti küldetését, hiszen a listáján szereplők közül egyetlen háborús bűnös sincs szökésben, Szerbia pedig egyszer s mindenkorra cáfolhatta az együttműködés elmulasztásával vádolók érveit. Az Európai Tanács 2012. március 1–2-i ülésén „hozzájárul ahhoz, hogy Szerbia megkapja a tagjelölti státuszt”. A Tanács 2013. december 17-i következtetéseiben elfogadja a Szerbiával folytatandó csatlakozási tárgyalásokra vonatkozó uniós álláspontot, és kijelenti, hogy a konkrét tárgyalások 2014 januárjában indulnak, ekkor lesz az ún. kormányközi konferencia első ülése. Jogi erővel ugyan nem bír, de fontos jelzés az Európai Parlament – 2014. január 16-án, csütörtökön nagy többséggel elfogadott – állásfoglalása, amely megerősíti a Bizottság és a Tanács dokumentumait, és számos konkrét lépés megtételére ösztönzi Szerbiát. A tagság felé A tagjelöltség birtokában Szerbia, 2014. január 21-én, kedden megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat. Az uniós és a szerb joganyagot 35 fejezetbe sorolják be, és minden egyes fejezetnél megvizsgálják, hogy a szerb jogszabályok megfelelnek-e az uniós szabályoknak. Ahol a szerb jog nincs összhangban az uniós joggal, ott Szerbiának a csatlakozásig hozzá kell igazítania saját jogszabályait az uniós normákhoz. Ez a folyamat a jogharmonizáció. Amennyiben Szerbia úgy véli, hogy különleges nemzeti érdekei miatt ezt bizonyos esetekben nem kívánja megtenni, akkor úgynevezett „derogációt” kérhet, ami azt jelenti, hogy a csatlakozás után bizonyos ideig még megtarthatja az uniós jogtól eltérő nemzeti jogszabályait. A tárgyalások során dől el, hogy az unió megadja-e a derogációt, és ha igen, mennyi időre. Az Európai Bizottság által 2018 februárjában, az Európai Parlament straßburgi plenáris ülésén bemutatott nyugat-balkáni stratégia említ először lehetséges csatlakozási dátumot: a bizottság elképzelhetőnek tartja, hogy Szerbia (és Montenegró) 2025-ben belépjenek az EU-ba. Színmagyarázat: A tárgyalások végén írhatja alá Szerbia a csatlakozási szerződést. Az ország leendő csatlakozási szerződés aláírását követően egy-két évvel válhat az Európai Unió tagállamává. (Erre az időszakra azért van szükség, mert a szerződést az EU összes akkori tagállamának ratifikálnia kell.) Hivatalos dokumentumok 2002 A Bizottság első éves jelentése a délkelet-európai stabilizációs és társulási folyamatról (angolul) (2002. április 3.) 2003 A Bizottság második éves jelentése a délkelet-európai stabilizációs és társulási folyamatról (angolul) (2003. március 26.) 2004 A Bizottság harmadik éves jelentése a délkelet-európai stabilizációs és társulási folyamatról (angolul) (2004. március 30.) A Tanács 2004/520/EK határozata a Szerbiával és Montenegróval létrehozott európai partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről (magyarul) (2004. június 14.) 2005 A 2005-ös bővítésről szóló stratégiai dokumentum (magyarul) (2005. november 9.) Szerbia és Montenegró – haladási jelentés, 2005 (angolul) 2006 A Tanács 2006/56/EK határozata a Szerbia és Montenegróval létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2004/520/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (magyarul) (2006. január 30.) Bővítési stratégia és a főbb kihívások 2006-2007 (magyarul) (2006. november 8.) Szerbia – haladási jelentés, 2006 (angolul) 2007 Megállapodás a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező személyek visszafogadásáról (magyarul) (aláírás: 2007. szeptember 18., hatálybalépés: 2008. január 1. ) Megállapodás a vízumok kiadásának megkönnyítéséről (magyarul) (aláírás: 2007. szeptember 18., hatálybalépés: 2008. január 1. ) Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2007–2008 (magyarul) (2007. november 6.) Szerbia – haladási jelentés, 2007 (angolul) 2008 A Tanács 2008/213/EK határozata a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (magyarul) (2008. március 19.) Ez a jogszabály sorolja fel Szerbia és Koszovó EU-csatlakozással kapcsolatos „házi feladatait”. Stabilizációs és társulási megállapodás az Európai Közösségek és Szerbia között (magyarul) (Aláírás: 2008. április 29., Ratifikáció: Szerbia: 2008. szeptember 22-én, a tagállamok közül először Málta (2010. július 6.), utoljára Románia (2012. május 22.) és Litvánia (2013. június 26.) . A Tanács ezt követően 2013. július 22-én, hétfőn fogadta el a megkötésről szóló határozatot. Magyarország a 2010. évi CXII. törvénnyel ratifikálta a megállapodást 2010. november 16-án.) A megállapodás 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba. Ideiglenes kereskedelmi megállapodás (magyarul) (aláírás: 2008. április 29.) Arra szolgál, hogy a stabilizációs és társulási megállapodás kereskedelmi rendelkezéseit már a ratifikáció befejeződése előtt is alkalmazni lehessen. Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2008-2009 (magyarul) (2008. november 5.) Szerbia – haladási jelentés, 2008 (angolul) 2009 Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2009–2010 (magyarul) (2009. október 14.) Szerbia – haladási jelentés, 2009 (angolul) A Tanács 1244/2009/EK rendelete a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK rendelet módosításáról (magyarul) (2009. november 30.) A szerb állampolgárok így 2009. december 19-től vízummentesen utazhatnak az EU-ba. 2010 Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2010–2011 (magyarul) (2010. november 11.) Szerbia – haladási jelentés, 2010 (angolul) 2011 Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012 (magyarul) (2011. október 12.) Elemző jelentés a Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről szóló bizottsági véleményhez (angolul) A Bizottság véleménye Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről (magyarul) (2011. október 12.) 2012 Az Európai Parlament állásfoglalása Szerbia európai integrációs folyamatáról (2012. március 29.), és az előző napi európai parlamenti vita Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2012–2013 (magyarul) (2012. október 10.) Szerbia – haladási jelentés, 2012 (angolul) 2013 Közös jelentés az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a Szerbia által a tagsági kritériumoknak való megfelelés kellő szintjének elérése, és különösen a Koszovóval* fenntartott kapcsolatok szemmel látható és tartós javítására vonatkozóan tett lépések kulcsfontosságú prioritása terén elért előrehaladásról (magyarul) (2013. április 22.) Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2013–2014 (magyarul) (2013. október 16.) Szerbia – haladási jelentés, 2013 (angolul) 2014 Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015 (magyarul) (2014. október 9.) Szerbia – haladási jelentés, 2014 (angolul) 2015 Az EU bővítési stratégiája (angolul) és ( magyarul ) (2015. november 10.) Szerbia – 2015-ös jelentés (angolul) 2016 2016. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról (magyarul) (2016. november 9.) Szerbia – 2016-os jelentés (angolul) 2017 2018 Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal (magyarul) (2018. február 6.) 2018. évi közlemény az EU bővítéspolitikájáról (magyarul) (2018. április 17.) Szerbia – 2018-as jelentés (angolul) Boskovits Miklós Boskovits Miklós (Budapest, 1935. július 26. – Firenze, Olaszország, 2011. december 19.) magyar művészettörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1998). Élete 1959-ben végzett az ELTE BTK muzeológus szakán. 1966-1968 között az ELTE BTK művészettörténeti tanszékén kutatóként dolgozott. 1968-ban Olaszországba emigrált. 1970-1972 között a Harvard Egyetem firenzei reneszánszkutató ösztöndíjasa volt. 1977-1980 között a cosenzai Calabriai Egyetemen, 1980-tól 15 évig a milánói Katolikus Egyetemen tanított egyetemi tanári beosztásban. 1995-től a Firenzei Egyetem művészettörténeti tanszékén tanított. 1998 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Tagja volt az Arte Cristiana Tudományos Bizottságnak, a Fondazione Roberto Longhi Tudományos Bizottságnak, a Kunsthistorisches Institutnak, a Paragone Tudományos Bizottságnak valamint a Premio Salimbeni Bíráló Bizottságnak. Munkássága A középkori és az itáliai reneszánsz festészet állt érdeklődésének középpontjában, még itthon írt egy Botticelli monográfiát. Olaszországban a reneszánsz festészet firenzei szakaszairól értekezett, sőt a firenzei festészet eredetéről is írt kötetet. Az olasz reneszánsz festészet egyik kiváló szakértője, több kötetes kritikai és történeti adattárak szerkesztésébe és munkálataiba is bevonták. Olasz, angol, francia nyelvű tudományos publikációival és köteteivel bekerült a kortárs nemzetközi reneszánsz kutatás fő áramába. A magyar képzőművészetet kedvelő közönség 2007 nyarán az esztergomi „Boticelli-lelet” kapcsán figyelt fel Boskovits Miklós szakvéleményére: szerinte az esztergomi freskó alkotója egy középszerű firenzei művész a 15. század végéről, semmiképpen sem Botticelli. Művei A perspektívakutatás kérdése a művészettörténeti irodalomban. Budapest : Akad. Ny., 1960. pp. 177–192. : ill. (Klny. a Művészettörténeti Értesítőből ). Botticelli . Budapest, Képzőművészeti Alap, 1963 (Budapest : Athenaeum Ny.) 75 p., 64 t. (több nyelven, külön kötetekben kiadva, Budapesten). Az esztergomi Keresztény Múzeum Képtára : katalógus. Boskovits Miklós, Mojzer Miklóssal , Mucsi Andrással . Budapest : Akadémiai Kiadó , 1964. (Budapest : 205 p., 8 t. (E kötetet 1965-ben, szintén külön kötetekben, több nyelven (német, angol stb.) közreadta az Akadémiai Kiadó). Giovanni da Milano. Firenze, Sadea, 1966. 39 p., 40 t. (I diamanti dell'arte) Pittura fiorentina alla vigilia del Rinascimento (Firenzei festészet a reneszánsz előestéjén) : 1370-1400. Firenze, Edam, 1975. 856 p., 8 t. The fourteenth century. (14. század) Vol. 9., The painters of the miniaturist tendency (A miniatúra festészet irányai), [catalogue] 1984. 617 p. Early Italian painting 1290-1470 (Korai itáliai festészet, 1920-1470) : the Thyssen-Bornemisza Collection / Miklos Boskovits in collaboration with Serena Padovani ; translated from the Italian by Francoise Pouncey Chiarini Miklos Boskovits. London : Philip Wilson for Sotheby's Publications, 1990. The Origins of Florentine Painting (A firenzei festészet eredete) : 1100-1270 (1993) Italian paintings of the fifteenth century (Olasz festmények a 15. századból) / with David Alan Brown, Robert Echols [et al] National Gallery of Art (US) Washington : National Gallery of Art ; New York ; Oxford : Distributed by Oxford University Press, 2003. Díjak, elismerések San Severino Marche Premio Salimberi per la storia dell'arte (1985) Killing Joke (album, 1980) Az 1980-as Killing Joke a Killing Joke debütáló nagylemeze. Megjelenésekor underground albumnak számított. A dalszövegeket Jaz Coleman énekes-frontember szerezte, olyan témákról fejti ki a véleményét, mint a politika, halál, képmutatás, emberi természet, szennyezés és számkivetés. Az album a 39. helyig jutott a brit albumlistán, három kislemez jelent meg mellé: a Wardance, a Change és a Requiem. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. 7624 Gluck A 7624 Gluck (ideiglenes jelöléssel 1251 T-1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1971. március 25-én. Pruha Antal Pruha Antal (Budapest, 1897. december 16. – 1973. szeptember 29.) magyar válogatott labdarúgó, aki fedezetként játszott. Pályafutása Pruha Antal és Vágner Mária fia. Hétéves volt, amikor apját elveszítette. 1916. december 30-án lopásért letartóztatták és több hónapot töltött börtönben. 1931. február 28-án Budapesten, Kőbányán kötött házasságot a nála 13 évvel fiatalabb, jászárokszállási születésű Antal Erzsébet háztartásbelivel. Klubcsapatban A Törekvés, majd a miskolci Attila FC labdarúgója volt. Jó fizikumú, megbízható labdarúgó volt, aki védekezésben és a támadások előkészítésében is kivette a részét. A válogatottban 1923 és 1928 között három alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 1916–17 3.: 1917–18 Vipava (település) Vipava (szlovénül: Občina Vipava) város és Vipava község központja Nyugat-Szlovéniában, 19 km-re az olasz határtól. Az azonos nevű község központja és a hozzá tartozó 15 település a következők: Vipava, Duplje, Erzelj, Goče, Gradišče pri Vipavi, Hrašče, Lozice, Lože, Manče, Podnanos, Podraga, Poreče, Sanabor, Slap, Vrhpolje és Zemono. A város legrégebbi vára a Stari grad vár, amely a város főtere fölé magasodó hegy tetején épült a 12. században. 1762-ben a Lanthieriek kúriát építettek a város mai főterén. A Szent István-templom eredetileg gótikus stílusban épült, majd később barokk stílusban felújították. A templom jelentős kultúrtörténeti emlék. A temetőben két darab egyiptomi szarkofág található, melyet Anton Laurin egyiptológus és diplomata hozatott ide. Vipava városa a környék bortermelő vidékének egyik központja. A szőlőtermesztés a rómaiak idejéig nyúlik vissza a vidéken. Fekvése A város a szlovén karsztvidéken fekszik, Ljubljanától mintegy 50 km-re délnyugatra, Nova Goricától 23 km-re délkeletre a Vipava völgyében. Éghajlata Mediterrán éghajlata van, enyhe telekkel (min. -1 °C, max. 17 °C), és forró nyarakkal (min. 20 °C, max. 39 °C). Megjegyzések Vipava, Vipava valley. slovenia.info (Hivatalos szlovén idegenforgalmi weboldal). (Hozzáférés: 2014. október 19.) Vipava valley. ticvipava. (Hozzáférés: 2014. október 19.) Genetikai kutató szervezetek Olyan szervezetek listája, melyek genetikával foglalkoznak, vagy abban érdekeltek: Cégek Affymetrix, UK Applied Biosystems, Foster City, CA Celera Genomics Genentech, San Francisco , CA Applera Norwalk, CT Genetix, Hampshire , UK The NanoAging Institute, Québec , UK Kutatóintézetek Amerika Arizona , USA Translational Genomics Research Institute, Phoenix founded in July of 2002 Arkansas , USA Whitetail Genetic Research Institute, Jerusalem , Kalifornia , USA Genetic Information Research Institute, Mountain View founded 1994 Stanford Egyetem , Stanford, Kalifornia Florida , USA University of Florida Genetics Institute, Miami Maryland , USA The Institute for Genomic Research (TIGR), founded in 1992 by Craig Venter Howard Hughes Medical Institute, Chevy Chase Massachusetts , USA Whitehead Institute Center for Genome Research, Cambridge , New York , USA Cold Spring Harbor Laboratory, Cold Spring Harbor, NY, Washington , USA Research Institute for Genetic and Human Therapy, USA Center for the Advancement of Genomics National Human Genome Research Institute, alapítva: 1989 Washington University, St. Louis , Európa Ausztria Institut für Forstgenetik, Bécs Németország Zentrum für genetische Forschung, (part of Max-Planck-Institute für Psychiatrie und Biochemie) München Institut für Humangenetik, Hamburg Institut für Humangenetik, (Klinikum der Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg), Heidelberg Institut für Humangenetik, (Friedrich-Alexander-Universität), Erlangen - Nürnberg Institut für Humangenetik (Friedrich-Wilhelms-Universität), Bonn Institut für Humangenetik, (Universität Lübeck), Lübeck Max Planck Institute for Molecular Genetics, Berlin European Molecular Biology Lab (EMBL), Heidelberg Olaszország International Plant Genetic Resources Institute, Maccarese ( Fiumicino ) Egyesült Királyság Department of Genetics, University of Cambridge Imperial College Genetics and Genomics Research Institute, Hammersmith Hospital, London Ázsia/Csendes-óceán vidéke Ausztrália Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation Hongkong Chinese University of Hong Kong, Hong Kong Institute of Biotechnology, Institute of Molecular Biology, Hong Kong, Kína Beijing Genomics Institute, Peking , Beijing Genomics Institute website The National Human Genome Centre in Southern China, Sanghaj The National Human Genome Centre in Northern China, Peking Huada Human Genome Research Centre Bio Island Haizhu, Kanton The Human Genome Centre of the Chinese Academy of Science (CAS) Szingapúr Biopolis, Singapore Genome Institute of Singapore Bioinformatik Institute, Singapore Institute of Molecular and Cell Biology Bioinformatics Center, Singapore Afrika Kenya International Livestock Research Institute (ILRI), Nairobi , A genetikai kutatást figyelő szervezetek GeneWatch , Egyesült Királyság Council for Responsible Genetics , USA Smallpox Bio Security Conference 21-22 Oct 2003, Genf , Svájc Sunshine Project , Hamburg , Németország és Austin , Texas 10170 Petrjakeš A 10170 Petrjakes (ideiglenes jelöléssel 1995 DA1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Miloš Tichý és Zdeněk Moravec fedezték fel 1995. február 22-én. O Baixo Miño O Baixo Miño egy comarca (járás) Spanyolország Galicia autonóm közösségében, Pontevedra tartományban. Székhelye Tui. Népessége 2005-ös adatok szerint 48 042 fő volt. Települések A székhely neve félkövérrel szerepel. A Guarda O Rosal Oia Tomiño Tui Balalény Balalény (Băleni), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése A Bihar-hegységben, Belényestől délkeletre, a Fekete-Körös bal partján fekvő település. Története Balalény nevét 1580-ban említette először oklevél Bolilitt néven. 1588-ban Balylen, 1808-ban és 1913-ban Balalény néven írták. Balalény a kezdetektől román falu. Lakói a török hódoltság előtt vasércbányászattal foglalkoztak. A 18-19. században a nagyváradi görögkatolikus püspökség birtoka volt. 1910-ben 366 lakosából 6 magyar, 360 román volt. Ebből 360 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Vaskohi járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma a 17. század elején épült. Császár Ferenc Kolgyári Császár Ferenc (Zalaegerszeg, 1807. július 9. – Kerepes, 1858. augusztus 17.) jogász, költő, bencés szerzetes, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Élete Császár József csizmadia és Könczöl Anna fia volt. Apját gyermekkorában elveszítette. Anyja és rokona (Barényi Sándor) gondoskodása mellett Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen és Sopronban végezte iskoláit. 1822-ben a bencés rendbe lépett Pannonhalmán, ahol a költészet iránt érdeklődő ifjúra Guzmics Izidor nagy hatást gyakorolt. 1824-ben első éves bölcselet-hallgató volt, amikor kilépett a rendből. Tanulmányait Győrött folytatta és fejezte be, majd a veszprémi egyházmegyében állt szolgálatba, egyszersmind a gróf Draskovich fiúk nevelője volt. Később a pesti központi papnevelőben teológiát tanult, de innen is kilépett és jogot kezdett tanulni Pesten, majd Zágrábban. 1830. augusztus 30-án a pesti egyetemen szigorlatot tett. Ugyanezen év november 5-én a fiumei gimnáziumban a magyar nyelv és irodalom rendes tanára, majd 1832. március 30-án a fiumei kormányszéknél fogalmazó-gyakornok lett 200 forint fizetéssel, ahol 1836. november 18-áig működött. Tanári és a város érdekében végzett munkájáért 1833. július 7-én Fiume városa patricius tanácsosai közé vette föl. 1833-ban letette az ügyvédi vizsgát. 1835-ben Zala megye táblabírájává választották. 1836. november 18-ától 1837. április 28-áig a fiumei királyi váltó-, kereskedelmi- és tengeri konzulátusi törvényszéknél iktatóként, azután szavazati joggal felruházott valóságos gyorsítóként (actuarius) dolgozott. Az 1840-es évek elején a pesti váltó-feltörvényszék (?) ülnökévé, 1846. augusztus 31-én a Hétszemélyes Tábla bírájává nevezték ki, ebben a minőségben 1849. június végéig maradt. Mialatt Vácon családja körében tartózkodott, az orosz hadjárat mindenéből kipusztította. 1850 szeptemberében az addig élvezett 3000 forintnyi hétszemélynöki fizetését letiltották, így beteg feleségével és hat kiskorú gyermekével jövedelem nélkül maradt. Értékes könyvtárát eladta és Pestre költözött, ahol ügyvédi gyakorlattal és irodalommal foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 9-én levelező, 1847. december 23-án tiszteleti tagjává, 1853. március 14-én ügyészéül, a Kisfaludy Társaság pedig 1845. január 28-án tagjává választotta. Az akadémián Suhayda János mondott felette emlékbeszédet 1871. február 27-én. Álnevei Alkonyi, Barányi, Kövessy Kálmán, Tengery és Zádor. Művei Öröm-Dall, melyet méltós. gróf Draskovich György úr hitvesének szül. báró Orczy Anna asszonyságnak születése ünnepén fiúi hálás részvétellel sziveskednek gróf Draskovich László és Theodor. Pest, 1827. (Császár Ferencz irta. Toldy Ferenc jegyzete a budapesti Egyetemi Könyvtár példányán.) Kemendvár. Rege öt énekben. U. ott, 1828. Sonett koszorú. Fiume. 1831. Császár Ferencz kritikát érdeklő levelei. Pest, 1832. Nőtelen philosophus, vígjáték. Nota Albert után ford. olaszból. U. ott, 1833. Gramatica ungherese . U. ott, 1833. (Az 1832. évi akadémiai nagygyűlésen mint fordításra érdemes művet az igazgatóság figyelmébe ajánlották.) Ungarische Sprachlehre, nebst einer Auswahl von Übungen zum Übersetzen mit Anwendung der Interlinearmethode. U. ott, 1834. és 1835. A bűnökről és büntetésekről. Beccaria után olaszból ford. Zágráb, 1834. Orestes, szomorújáték. 5 felvonás. gr. Alfieri Victorius után ford. Buda, 1836. (Külf. Játékszin XI.) Sofonisba, szomorújáték. 5 felvonás. gr. Alfieri után olaszból ford. U. ott, 1836. (Külföldi Játékszin XII.) Váltó óvások. U. ott, 1840. Váltójogi műszótár. U. ott, 1840. Semmi rosszat, vígjáték. 3 felvonás. Bon Ferencz után olaszból ford. U. ott, 1841. (Színműtár II. 3.) Császár Ferencz Költeményei. Pest, 1841. (Ismerteti Kuthy Lajos , Honművész 21. sz. 2. bőv. kiadás . U. ott, 1846. Ism. Ungar 119. sz. 3. címkiadás. U. ott. 1848.) A fiumei kikötő. U. ott, 1842. Váltótörvénykezési irománypéldák peres és nem-peres ügyekben. Pest, 1842. Online Magyar életképek 1843-ból, rajzolva egy Zala megyei adózótól. U. ott, 1843. Nádasdy-Forray Júlia grófnőhez, fia halálakor. Hely nélkül, 1843. Utazás Olaszországban . Buda, 1844. Két kötet. (Szépirodalmi munkái. 1. 3. Ism. Életképek.) Görög-római mythologiai szótár. Pest. 1844. (Ism. Magyar Szépirodalmi Szemle , 1847.) Tihany ostroma , komoly lantos dráma 3 szakaszban. Zenéje Thern Károlytól. Pest, 1845. (2. kiadás. Ism. Pesti Divatlap II. 3. sz.) Császár Ferencz beszélyei. U. ott, 1846. Két kötet. A magyar csődtörvénykezés rendszere. U. ott, 1846. A váltóbeli adósság felmondhatása és az alakítandó hitelintézet követelésinek kiváltságos elsőbbségéről. U. ott, 1848. Az adós személye meg nem ítélhető. U. ott, 1848. (Akadémiai székfoglaló értekezés.) Rákóczi Ferencz discursusai. U. ott, 1848. A magyarországi bírósági szervezetet, perlekedési rendet… ideiglenesen szabályozó rendeletek magyarázata. U. ott, 1850. (2. kiadás. U. ott, 1851.) Silvio Pellico értekezése az emberi kötelességekről. Olaszból ford. U. ott, 1853. Alighieri Dante Uj élete , olaszból ford., szerző életrajzával, bevezetéssel és jegyzetekkel. U. ott, 1854. (2. kiadás. U. ott, 1854.) Vágvölgyi hét tájkép. Természet után rajzolva 1845-ben. Magyarázó szöveggel kísérve. U. ott, 1855. Magyar hősök képcsarnoka. Életirati vázlatok kíséretében. I. füzet. U. ott, 1855. (Több nem jelent meg.) Őszi lombok. U. ott, 1857. (Költemények és Dante fordítás, Ism. Figyelő IV. 1878. dr. Angyal János.) Olasz költőkből . U. ott, 1857. (Alighieri Dante, A pokol első négy éneke. Foscolo Hugo , A sirokról. Pindemonte Ipoly, A sirok.) Makó város közönsége úrbéri viszonyainak jogtörténelmi rövid vázlata. Szeged, 1859. Szerkesztette az Aradi Vészlapok című albumot (Pest, 1844.), Kliegl-könyvet (U. ott, 1846.); a Pesti Naplót 1850. március 9-én alapította és annak kiadó-tulajdonosa volt június 30-áig; alapította és szerkesztette a Divatcsarnok c. szépirodalmi lapot 1855. január 5-étől 1858. augusztus 10-éig, a Törvénykezési Lapokat 1857. július 4-étől 1858. augusztus 14-éig és a Magyar Hölgyek Naptárát 1855–57-re Pesten. Kiadta a Szépirodalmi Könyvtárt (Pest, 1850. Három füzet: Beszélyek a Pesti Napló tárcájából.) Néhány költeménye a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárába került. Benkő még egy színdarabját említi Francesca da Rimini, Silvio Pellico után ford., mely megvan a Nemzeti Színház könyvtárában. Levelei Czuczor Gergelyhez, Pest, 1844. márc. 11. a Figyelőben (XIX. 1885.), Guzmics Izidorhoz, Fiume, 1835. (U. ott, XX. 1886.) A Magyar Tudományos Akadémia 1832. évi nagygyűlésén a fordításra kijelölt 71 színmű közül 31 fordítása érkezett be, ezek közül hármat tartottak érdemesnek a nyomtatásra, ezek egyike a Nőtlen philosophus Nota Alberttől. 1833-ban Pest vármegye játékszíni könyvtárában Titok c. eredeti darabja is volt. 1842. november 27-én a Magyar Tudományos Akadémia IX. nagygyűlésén Dessewffy Aurél gróf felett tartott emlékbeszédet. Költeményei, beszélyei, történelmi, jogi és vegyes cikkei saját lapjain kívül a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Tudományos Gyűjtemény (1826–27. Hunyadi János), Szépliteraturai Ajándék (1827.), Koszorú (1830. A titok, vígjáték), Rajzolatok (1835. Fiumei levél), Társalkodó (1833.), Athenaeum (1840–43.), Hírnök, Világ (1843.), Budapesti Árvízkönyv (1839–41.), Tudománytár (1839. Utazás a Quarneroi szigeteken), M. tud. Társ. Évkönyvei VI. 1840–42. (Emlékbeszéd gróf Dessewffy Aurél felett), Figyelmező (1840.), Közlemények (1841.), Literaturai Lapok (1841.), Nemzeti Almanach (1841–42.), Emlény (1841–44.), Kliegl-könyv (1842. Levelek Olaszországból), Regélő P. Divatlap (1842.), Honderű (1843., 1845–46.), Aradi Vészlapok (1844.), Szivárvány (1844.), Életképek (1843–46.), Der Ungar (1845. Lohn der Eifersucht c. elbeszélése német fordításban), Kisfaludy Társaság Évlapjai VII. (A sirokról, Foscolo Hugó költeménye. Beköszöntőűl 1845. nov. 8.), Losonczi Phönix (1851.), Hölgyfutár (1851.), Fáncsy-Album (1851.), Budapesti Viszhang (1852.), Családi Lapok (1852.), Vasárnapi Ujság (1854.), Magyar Akadémiai Értesítő (1854. 4. sz. Az egri érseki líceumban őrzött Dante-kódexet ismertette), Hölgyek Naptára (1855–57. Magyar királynők életrajza), Müller Gyula Nagy Naptára (1854–55. Műfordítások olaszból.), Délibáb (1856.), Délibáb Naptár (1857.), Erdélyi Muzeum (1857.), Kalauz (1857.) és saját lapjaiban. Emlékezete Suhayda János: Emlékbeszéd Császár Ferencz tiszteleti tag fölött Duliskovics Mihály Duliskovics Mihály (Thyuska, 1813 – Bustyaháza, 1873) görögkatolikus lelkész. Élete Duliskovics János testvére volt. Tanulmányait Ungváron végezte, hol nőtlenűl föl is szenteltetett és mint áldozó pap egy ideig az ungvári görögkatolikus papnevelő főnöke volt; majd Bustyaházára lelkésznek neveztetett ki és ott mint kerületi esperes, szentszéki ülnök és címzetes kanonok hunyt el. Munkái Történeti s néprajzi cikkei megjelentek a Hasznos Mulatságokban (1838. I. 11. sz. Verchovina), a Tudományos Gyűjteményben (1838. XII. Máramarosmegye Verchovinai járásának ismertetése, 1840. V. VI. Az oláhok ismertetése, 1841. X. Máramaros vármegyének részletes rövid ismertetése. Felső járás.) Az élet ára (Lost) 2006. november 1-jén került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 52-edik részeként. Alison Schapker és Monica Owusu-Breen írta, és Jack Bender rendezte. Az epizód középpontjában Mr. Eko áll. Ismertető Visszaemlékezések Gyermekként, Eko betör egy fából készült élelmiszerraktárba, hogy enni tudon adni éhező testvérének, Yeminek. Az apáca rajtakapja, és elviszi a templomba, hogy gyónja meg vétkét. Eko nem akarja ezt megtenni, mert szerinte tette nem minősül bűnnek. Felnőttként, Ekot visszaviszik a templomhoz, miután a csempészrepülőgép Yemi-vel együtt elrepült. Odabent talál egy Bibliát, amiben egy gyermekkori fénykép van róla és Yemiről. Egy fiatal nő, Amina lép be hozzá és Yemi felől érdeklődik. Eko azt mondja, Yemi csatlakozott egy segélyalakulathoz, ezért el kellett utaznia. Ő fogja átvenni a helyét. Ezt hallva, Amina bemutatja a kisfiát, Danielt, aki ministrásfiú a templomban. Amina megemlíti, hogy Yemi atya Londonba készült utazni. Eko – bár semmit sem tud erről – megerősíti ebben. Később Eko szenteltvízben mossa meg a kezeit, ezért Daniel tájékoztatja, hogy Yemi atya sohasem tett ilyet. Ebben a pillanatban lövöldözés hallatszik odakintről. Néhány férfi Yemi atyát keresi, mert el akarják orozni a templomba szállított védőoltások legnagyobb részét. Amina azt mondja Ekonak, mindig oda kell adniuk a vakcinák 80%-át, cserébe a „védelemért”. A férfiak vezetője, Emeka, figyelmezteti Ekot, hogy ha nem kapják meg a védőoltásokat, annak rossz vége lesz. Eko azt mondja neki, nem fél tőle, majd hátat fordít neki. Emeka erre lelövi az egyik nőt. Azt tanácsolja Ekonak, adja át a vakcinákat, hacsak nem akarja, hogy még több ember lelke száradjon a lelkiismeretén. A kórháznál, Eko az oltóanyagokról és az azt elvinni akaró férfiakról kérdezgeti Aminát. Amina azt mondja, csupán hat hónaponta kapnak oltóanyagot, ezért nagyon magas ára van a feketepiacon. Azt tanácsolja Ekonak, ne tegyen kerestbe Emekáéknak, mert mielőtt Yemi segített volna nekik, semmijük sem volt. Megjegyzi Ekonak, nagyon emlékezteti őt Yemire, mert ő is jó ember volt. Ezt megcáfolandó, Eko megszervezi hogy eladja a vakcinákat a feketepiacon, majd elhagyja az országot. Yemi templomában, Eko a kereszte feszített Jézus képmását nézi, amikor Emeka két fegyveres férfival rátör. Emeka azt mondja neki, ha azt hiszi a tudta nélkül elárusíthatja a vakcinákat, nem tudja ki is ő valójában. Elmmondja neki, hogy ő egy nagyon babonás ember, épp ezért most csak a kezét fogja levágni. Ám mielőtt Emeka lesújtana kardjával, Eko kiragadja a kezéből a fegyvert, és megöli a két társát. Emeka könyörög Ekonak az életéért, de Eko erre csak annyit mond, „Nem tudod ki vagyok”, majd őt is megöli. A falu lakóit teljesen megdöbbenti amit a templom tornácánál látnak: Eko vértől csöpögő karddal és egy pisztollyal a kezében jön elő odabentről. Amikor Eko elhagyja a templomot, hogy Londonba utazzon, Daniel megkérdezi tőle, tényleg rossz ember e, ahogy az anyukája mondta neki. Eko azt feleli, azt csak isten tudhatja. Nemsokkal azután, hogy Eko kimegy, néhány férfi elkezdi bedeszkázni a templomot. Eko megkérdi Aminát, mit jelentsen ez. Amina azt válaszolja, a falu többé már nem használhatja, mert már nem szent. Amina megmondja Ekonak, tudja hogy azt tervezte, eladja a védőoltásokat. Elmondja, hogy azok helyett akiket megölt mindenbizonnyal jönnek újabbak majd. Azt tanácsolja Ekonak, béküljön ki Istennel, mert egyszer még megítéltetik azért amit tett. Végül azt mondja neki, tartozik egy templommal Yeminek. Valós idejű történések A Hidra állomás területén A Hidrában, Ben egy fehér inget ad Jacknek, majd megkéri, jöjjön el vele sétálni. Jack Ben tumorjának tüneteiről kérdezgeti őt a Colleen műtéte előtt látott röntgenfelvételekre hivatkozva. Ben azt állítja, fogalma sincs miről beszél. Csatlakoznak a többiekhez, akik a vízparton állnak, szintén fehér ingben. A holttestet tengerre bocsátják egy égő tutajszerűségen, majd meggyújtják. Mindezt egy a hangszóróból szóló country-zene kíséri. Ben bizalmasan megkérdezi Juliettől, miért mutatta meg Jacknek a röntgenképeit. Juliet azt válaszolja, nem mondta meg neki hogy kinek a felvételei azok, de minden bizonnyal rájött. Juliet hamburgert visz be Jacknek, majd jókedvű beszélgetésbe elegyedik vele, amíg Ben meg nem jelenik, és arra kéri Julietet, menjen ki, mert négyszemközt akar beszélni Jackkel. Az orvos-beteg titoktartást emlegeti. Miután Juliet távozik, Ben felfedi Jack előtt az igazságot. Azt mondja, azért hozták őt ide, hogy megtörjék, a bizalmába férkőzzenek, hogy önként vállalja a megműtését. Juliet is ennek az „eszköze” lett volna. Ben megkérdezi Jacktől nem vett-e észre hasonlóságot az exe, Sarah, és Juliet között. Mindazonáltal, Ben bevallja, hogy a terve totálisan befuccsolt, amikor Jack meglátta a röntgenképeket. Kimenőben, Ben megkérdezi Jacket, hisz-e istenben. Jack nem válaszol neki, csak visszakérdez, ő hisz-e benne. Ben azt feleli, két nappal azután, hogy kiderült, egy halálos dagant van a gerincében, egy gerincsebész zuhant le az égből. És ha ez nem bizonyíték isten létezésére, akkor nem tudja mi az. Később Juliet a Megölni a poszátát című filmet viszi be Jacknek. Jack nem akar filmet nézni, de Juliet ragaszkodik hozzá. Hamar kiderül, hogy Juliet nem filmet rakott be a videóba, hanem egy hangtalan felvételt önmagáról, amiben kártyákra írt üzeneteket mutat a kamerába. Bizonyára azért, mert nem akarja, hogy Ben a megfigyelőszobából hallja, mit akar mondani Jacknek. Juliet, tudván, hogy Ben figyeli, arra kéri Jacket, műtse meg Bent. Eközben a felvételen (amit Ben nem láthat a TV megfelelő elhelyezése miatt), Juliet arra kéri Jacket, hogy ölje meg Bent a műtőasztalon. Amíg Juliet szóban azt mondja, Ben megérdemli, hogy megmentse, a felvételen azt üzeni neki, Ben egy veszélyes hazudozó, és a társai közül többen is a halálát akarják, de úgy kell beállítani a dolgot, mintha baleset lett volna. Juliet azt mondja Jacknek, ő az egyetlen, aki segíthet Benen. A felvétel ennek éppen az ellenkezőjét mondja: Jack az egyetlen, aki megölheti őt. A felvételen, Juliet egy Mondd, hogy kapcsoljam ki a TV-t feliratú kártyát mutat Jacknek. Jack eleget tesz ennek. Juliet kiveszi a kazettát, és távozása előtt arra kéri Jacket, gondolja meg, amire kérte. Jack rábólint. A túlélők szigetén A táborban, a zavarodott Eko Yemit látja maga előtt a sátrában, öngyújtóval a kezében. Yemi felszólítja, ideje meggyónni a bűneit, hogy megítéltessen. Azt mondja neki, ha készen áll erre, tudja hol találja meg. Pár perccel később, Hurley füstszagot kezd érezni. Észreveszi, hogy Eko sátra lángra kapott. Sayiddal és Charlieval együtt kimentik onnan, majd Charlie biztonságos helyre fekteti. Hallja, hogy Eko a testvéréről motyog valamit. Megérkezik Locke. Megkérdezi Charliet, Eko jól van-e. Charlie épp mutatná neki, hova fektette az imént, de Eko már nincs ott. Másnap reggel, Locke és Desmond megkérik Sayidot, hogy jöjjön el velük a Gyöngy állomásra, és próbálja meg beállítani a számítógépet a „Többiek”-kel való kapcsolatteremtésre. Miután Charlie elmondja Johnnak, hogy Eko az elindulása előtt a testvéréről beszélt, rájön, hogy ő is a Gyöngy felé tart, mert ott van a lezuhant repülőgép, amiben Yemi holtteste van. Felajánlja a túlélőknek, hogy ha akrnak, ők is jöhetnek a Gyöngy-re. Hurley megjegyzi, hogy Jack sohasem adott választási lehetőséget ilyen téren. Locke hangsúlyozza, hogy ő nem Jack. Eko elgyengülve botorkál keresztül a dzsungelen. Furcsamód azt veszi észre, hogy a „szörny” követi őt. Többször is hallja a kerregő hangját. Hirtelen Emeka és emberei jelennek meg előtte. Emeka hozzávág egy kést, de nem találja el. A kés az Eko mellett lévő fába szúródik. Eko kihúzza a kést, és az életéért könyörgő Emekára ront vele. Még mielőtt lesújtana rá, Emeka átváltozik a ministrásfiúvá, Daniel-lé, aki a szájához teszi az ujját, mintha csöndre akarná inteni Ekot (éppúgy, mint régebben Walt Shannont). Daniel azt mondja neki, gyónjon meg. Eko kiejti kezéből a kést. A következő pillanatban mindenki eltűnik előle. Eko eljut egy folyóhoz, ahol felfrissíti magát, és sarat ken a sebe fölé. A víztükörben azt veszi észre, hogy a füstszörny magasodik fölé. Megfordul, hogy szembenézzen a „szörny”-nyel, de az visszahúzódik a dzsungelbe. Locke, Sayid, Desmond, Paulo és Nikki jelennek meg a folyó túlpartján. Úton a Gyöngy felé, Locke megkérdezi Ekot, azért jön-e erre, hogy megkeresse Yemit. Eko a botjával nekiszorítja Locke-ot az egyik fához, és megparancsolja neki, soha többé ne vegye a szájára a bátyja nevét. Locke megkérdezi tőle, mi az amitől ennyire fél, de Eko nem válaszol. Megérkezve a Gyöngyhöz, Locke segít Ekonak eltávolítani a köveket amik befedik a repülőgép ajtaját, amíg a többiek lemennek az állomásba. Locke megkérdezi Ekot, mit látott a dzsungelben, mert ő egyszer látott egy igen halvány fényt, ami gyönyörű volt. Eko közli, ő egyáltalán nem ezt látta. Belépve a repülőgépre, észreveszi, hogy Yemi eltűnt. Locke átadja neki a keresztet, amit a keresése közben talált meg, majd ő is lemegy a többiek után. A Gyöngy-ben, Sayid, Desmond és Locke megvizsgálják az elektronikus berendezést a számítógép mögött, amíg Paulo kipróbája, hogy még mindig működik-e a WC. Miután megnézi a tájékoztatófilmet, Nikki felveti, hogy a monitorok megfelelő beállításával benézhetnének a többi állomásra is. Sayid megpróbálja beállítani a készülékeket, mire megjelenik egy rossz minőségű kép az egyik állomásról. Nikkit megrémisztve, hirtelen egy félszemű férfit lát a képernyőn, aki letakarja, majd kikapcsolja a kamerát. „Úgy vélem, számítani fognak ránk” – jegyzi meg John. Mindeközben, Eko előtt újra megjelenik Yemi. Yemi dühös pillantást vett rá, majd hátat fordítva neki odébbáll. Eko utoléri őt egy virágos bokrokkal tarkított mező közepén. Eko megmutatja a keresztet Yeminek, aki Eko gyónására számítva kezébe veszi azt. Yemi megdöbben Eko szavai hallatán. „Nem kérek megbocsátást atyám, mert nem vétkeztem. Csak azt tettem, ami szükséges volt a túléléshez. Egy kisgyerek egyszer megkérdezte, rossz ember vagyok e. Ha most válaszolhatnék neki, azt mondanám, hogy amikor még fiatal kisfiú voltam, megöltem egy embert, hogy megmentsem a testvérem életét. Nem sajnálom, amit tettem. Büszke vagyok rá. Én nem ezt az életet kértem, mégis ezt kaptam. És minden tőlem telhetőt megtettem ezzel az élettel.” Yemi dühösen azt mondja, „Úgy beszélsz hozzám, mintha a testvéred volnék”. Ki vagy te? – kérdezi Eko arra következtetve, hogy ő tényleg nem a testvére, Yemi. Yemi nem felel. Hátat fordít és bemegy a dzsungelbe. Eko utánarohan, de sehol sem találja őt. A „szörny” jelenik meg előtte. Eko tudja, hogy számára itt a vég, ezért a 23. zsoltár sorait idézi. A „szörny” megragadja Ekot, és többször nekicsapja a fának és a földnek, hogy megölje. A Gyöngyben, Locke és a többiek a „szörny” hangját hallva felrohannak. Locke rátalál az élettelen Ekora. Eko valamit odasúg Lockenak, majd miután visszaemlékezik a gyermekkorára, amikor karonfogva, boldogságban sétálgatott Yemivel, kileheli lelkét. Sayid megkérdezi Locke-ot, mit mondott Eko. „Azt mondta, most mi következünk” – válaszol. Hunting (Moselle) Hunting település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 742 fő (2015). Hunting Kerling-lès-Sierck, Malling és Rettel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Labradorit A labradorit a szilikátok ásványosztályába tartozó földi ásványi anyag, a plagioklász-sorozat kalciumsójának közbensője. Az anortit 50 és 70 százalék között van. A fajsúly a 2,68-tól 2,72-ig terjed. A csík fehér, mint a legtöbb szilikátnál. A törésmutató 1,559 és 1,573 között van, és gyakori a testvérkapcsolat. Mint minden plagioklász tag esetében, a kristályrendszer triklinikus, és három hasítási irány van jelen, amelyek közül kettő majdnem derékszögű, jó és tökéletes minőségűek. (A harmadik irány nem megfelelő.) Világos, fehér-szürke, blokkszerű, lapított formájú szemcsékként jelenik meg a közönséges magmás kőzetekben, mint a bazaltban és a gabbróban, valamint az anortozitokban. Kémiai és fizikai tulajdonságai Képlete : Na[AlSi3O8]Ca[Al2Si2O8] Mérete : A káliföldpátnál kisebb Ikresedés : Többtagú (poliszintetikus) Zónásság : Lehet Keménysége : 6-os Hasadása : Több irányban kitűnő Törése : egyenetlen Színe : szürke, és érdekes tulajdonsága a labradorizálás, amely kékes, vöröses, zöldes, sárgás színjáték. Fénye : üveg Átlátszósága : fehér Kristályok alkata : A kristályok jellemzően vékonyak és táblázatosak, rombusz keresztmetszetűek, barázdáltak; erősek Lelőhelyei Talán a legszínesebb labradorit Finnországban található, a lapamai kőbányákban, de még ezen kívül másik két ország, Ukrajna és Madagaszkár szintén remek lelőhellyel rendelkezik. Végül említésre méltó Oroszországban az Urál, Norvégiában a Skandináv-hegység, valamint Kanadában a Labrador-félsziget. Felhasználása A labradorit népszerű ásvány és egyedülálló drágakő. Ékszerek, szobrok, műemlékek készítésére kiválóan alkalmas. A kuruzslók és ezotéristák körében is gyakran emlegetett ásvány, mivel úgy vélik, hogy segít néhány betegségben. Például - hitük szerint - tisztítja a belső szerveket, csökkenti a reumás fájdalmakat, a súlyos szembetegségek elleni küzdelemben, mint a zöld hályog vagy a szürkehályog szintén felhasználják. Vega de Espinareda Vega de Espinareda település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 2210 fő (2017). Földrajza Vega de Espinareda Sancedo, Arganza, Cacabelos, Villafranca del Bierzo, Cervantes, Candín, Fabero, Berlanga del Bierzo, Cubillos del Sil és Toreno községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pruna Pruna település Spanyolországban, Sevilla tartományban. Pruna Morón de la Frontera, La Puebla de Cazalla, Villanueva de San Juan, Algámitas és Olvera községekkel határos. Lakosainak száma 2671 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Karim Anszárifard Karim Anszárifard (perzsául: ���� ���������; azeriül: K�rim Ənsarif�rd; Ardabíl, 1990. április 3. –) azeri származású iráni válogatott labdarúgó, az Olympiakos FC csatára. Játékstílusa és képességei hasonlítanak az őt felfedező edzőéhez, Ali Dájiéhoz, így sokan Dáji "utódjának" tartják. A World Soccer Magazine Javier Hernandez és Jack Wilshere mellett a világ egyik legnagyobb tehetéségnek nevezte. 2012. január 13-án a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség beválasztotta azon játékosok közé, akiket érdemes lesz figyelni 2012-ben. A Goal.com is beválasztotta a száz legígéretesebb fiatal labdarúgó közé. 2012-ben a FIFA a világ 48.; Ázsia 2. legjobb gólszerzőjének értékelte. Erős István (gyógyszerész) Erős István (Kaposvár, 1940. december 8. – Szeged, 2017. június 6.) magyar gyógyszerész, egyetemi tanár. Szakmai képzettsége, tudományos fokozatai Okleveles gyógyszerész (1965) Galenusi laboratórium vezető gyógyszerész (1972) Gyógyszertechnológus szakgyógyszerész (1973) Egyetemi doktor (gyógyszerészdoktor) (1969) A gyógyszerészeti tudományok kandidátusa (1976) Az MTA doktora (gyógyszertudományok doktora) (1994) az MTA köztestületi tagja (1994) Habilitált doktor (1995) Munkahelyei, beosztása SZTE Gyógyszer-technológiai Intézet: tanársegéd, adjunktus, docens Tanszékvezető egyetemi tanár (1995-2005) Egyetemi tanár (2005-től) Oktatási tevékenysége, felsőoktatási megbízásai, tisztségei Oktatott kötelező tárgya: Gyógyszerészeti alapismeretek (8. szemeszter) előadója Kötelezően választható tárgyai : A holnap gyógyszerei A 20. század híres gyógyszerészei előadója Szabadon választható tárgy: Biokozmetikumok Gyógyszerészeti reológia Kari megbízásai a Gyógyszerésztudományi Kar dékánhelyettese (1993-1997) a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja (1997-2000) a Kari Tanács tagja az Egyetemi Tanács választott tagja a Szakképzési és Továbbképzési Tagozat igazgatója (2000-2007) PhD programvezető (1996-) A Kar Habilitációs Szakbizottságának elnöke (2000-2006) Intézeti megbízásai Kolloidikai és reológiai kutatócsoport vezetője Kutatási tevékenysége Új gyógyszerformák tervezése, a gyógyszerformák szerkezetének, stabilitásának és gyógyszerleadásnak kutatása: vízoldékony polimerek gélképzésének vizsgálata, polimerekből gyógyszertartalmú mikro- és nanorészecskék előállítása, * makro-, mikro, összetett- és gélemulziók kutatása bőrgyógyászati gyógyszerformák terápiás hatásának optimálása rossz vízoldékonyságú hatóanyagok szolubilizálása és mikrokapszulázása mikrorészecskék és nanorészecskék vizsgálata Publikációi Publikációinak száma összesen: 748 (dolgozat, könyv, jegyzet, előadás-kivonat, előadás, ipari tervtéma, szabadalom) Ebből: 4 könyv, ill. könyvfejezet 278 dolgozat szerkesztett folyóiratokban 176 teljes szövegű előadás-kivonat 241 előadás országos és nemzetközi tudományos rendezvényen (ebből 16 plenáris előadás, felkérésre) 2 egyetemi jegyzet magyar nyelven 2 egyetemi jegyzet angol nyelven 43 ipari kutatási-fejlesztési tervtéma 2 szabadalom Társadalmi szerepvállalása Tudományos egyesületekben, szakmai szervezetekben betöltött szerepe Magyar Gyógyszerészeti Társaság tagja, a Gyógyszertechnológiai Szakosztály mb. elnöke, (2003-2004) az MGYT Országos vezetőségének tagja és a Csongrád Megyei Szervezet elnöke (2000-2004) a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tudományos és továbbképzési alelnöke (2004-2006 a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke (2006-) az MGYT Tudományos Bizottságának tagja a Magyar Tudományos Akadémia Gyógyszerkémiai és Gyógyszertechnológiai Munkabizottságának tagja a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztálya Kémia Doktori Bizottság tagja a Szegedi Akadémiai Bizottság Gyógyszerészeti Szakbizottságának elnöke (1996-2005) Magyar Gyógyszerész Kamara alapító tagja, a Kamara elnökségének tagja (1998-2002) Magyar Kémikusok Egyesületének tagja Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület tagja Acta Pharmaceutica Hungarica szerkesztő bizottsági tagja Ipari Gyógyszerészeti Szakmai Kollégium elnöke (2000-2004), jelenleg tagja Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanács tagja a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv Szerkesztőbizottságában a Galenusi és Technológiai albizottság elnöke Hazai és nemzetközi projektek témavezetése ETT pályázat 1991-93 (altéma-vezető) Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért, 1991 (altéma-vezető) Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért, 1992 (altéma-vezető) FEFA III. (JATE, SZOTE és a JGYTK Főiskola közös pályázata, altéma vezető) FEFA IV. (GYTK közös pályázata, témavezető) OTKA tematikus és műszerpályázatok (3 témában altéma-vezető, 2 tematikus pályázatban témavezető, 3 műszerpályázatban témavezető) TéT magyar-szlovén kormányközi pályázat, témavezető Díjai, elismerései Kiváló Gyógyszerész (Népjóléti Miniszter, 1990), Mestertanár (Oktatási Miniszter, 1999), Gyógyszerészetért - életműdíj (Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, 2000) Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (2002) Szebellédy László emlékérem, (2004, MGYT) Hincz György emlékérem (2006, MGYT, Gyógyszer-technológiai Szakosztály) Batthyányi Strattmann László emlékérem (Egészségügyi Miniszter, 2007) Dulánszky Nándor Doliánszki Dulánszky Nándor Alajos (Esztergom, 1829. október 15. – Pécs, 1896. január 24.) székesfehérvári püspök 1875-től 1877-ig, pécsi püspök 1877-től haláláig. Pályafutása A kisnemesi doliánszki Dulánszky család sarja. Édesapja Dulánszky József, édesanyja Szloboda Borbála (1803–1869) volt. Dulánszky József a gróf szlavnicai Sándor család gazdatisztje volt: 1838-ban Bián uradalmi számtartó (rationista dominalis), 1843-ban már uradalmi tiszttartó. Nándor fivére, Dulánszky Adolf, 1884-től a pécsi püspökség uradalmi igazgatója volt; tőle és feleségétől, lindenthali Mayer Hermina (1839–1908) úrnőtől származik a Dulánszky család pécsi ága. Középiskolai tanulmányait a budai főgimnáziumban, Pozsonyban, illetve Nagyszombatban végezte. Ezt követően az esztergomi érseki megye papnövendékei közé vették fel, és filozófiát, 1850-től a bécsi Pázmáneumban teológiát tanult. 1853. augusztus 7-én szentelték pappá. Rövid ideig óbudai káplánként működött. Innen a Szt. Ágostonról nevezett bécsi papneveldébe (Augustineum) hívták át, ahol az egyetemen 1855-ben teológiai doktori oklevelet nyert. 1857-től Pest-belvárosi káplán volt, majd az esztergomi szeminárium, 1860-tól pedig a pesti Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelője (prefektusa). Ebben a minőségében az egyetem hittan karánál helyettes tanár volt, ahol 1862-ben rendes tanárrá nevezték ki. 10 év után, 1872-ben – mint osztálytanácsost, és a katolikus ügyek előadóját – a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba hívták. 1873. március 17-én esztergomi kanonokká, 1874. január 8-án sümegi címzetes apáttá, május 28-án bácsi választott püspökké nevezték ki. Püspöki pályafutása 1875. június 11-én székesfehérvári, 1877. június 1-jén pedig pécsi püspökké nevezték ki. 1882 és 1891 között restauráltatta a pécsi székesegyházat, és megalapította annak gregorián énekiskoláját. 1883-ban újjászervezte és kibővítette a szemináriumot; az irgalmasok segítségével öt leányiskolát alapított. 1880-tól valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott. Díjak 1882-ben a Ferenc József-rend nagy keresztjét kapta. Művei Dulánszky számos cikket és értekezést írt a Religio című egyházi folyóiratba, amelynek 1868–1869-ben segédszerkesztője volt. Ismeretes egy latin nyelvű Dogmaticá ja ('ágazatos hittan'). ( Budapest , év nélkül) Felsőtokaj Felsőtokaj, (1899-ig Orosz-Tokaj, szlovákul: Tokajík) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Sztropkói járásában. Fekvése Sztropkótól 14 km-re délkeletre fekszik. Története Vályi András szerint "Orosz Tokaj. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Jekelfalusy Uraság, lakosai egygyesűltt ó hitüek, fekszik n. k. Piskoróczhoz 1/2, d. Orosz Hrabótzhoz is 1/3, é. Brusnyiczához 1 1/2 órányira; erdeje van, határja 3 nyomásbéli, hegyes és köves, zabot, rozsot nehéz mívelés után terem." Fényes Elek szerint "Orosz-Tokaj, orosz falu, Zemplén vgyében, Turány fil. 9 romai, 140 gör. kath., 10 zsidó lak., 323 h. szántóföldekkel. F. u. b. Vécsey. Ut. p. Orlik." 1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott. Népessége 1910-ben 135, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 2001-ben 111 lakosából 110 szlovák volt. 2011-ben 118 lakosából 112 szlovák volt. Diffembach-lès-Hellimer Diffembach-lès-Hellimer település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 369 fő (2015). Diffembach-lès-Hellimer Hellimer, Hilsprich, Leyviller, Petit-Tenquin és Saint-Jean-Rohrbach községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Emésztő harag Az Emésztő harag (eredeti cím: Autoreidzsi) 2010-ben bemutatott japán film, amely a jakuzák életéről szól. A filmet Kitano Takesi írta és rendezte, és ő játssza a film egyik főszerepét is. A film második részének a címe: Túl a haragon (2012). Cselekmény A klánok közti békét megzavarja egy rosszul elsült pénzszerzési akció, aminek a következtében a jakuza családok egymás ellenségeivé válnak. A családok terjeszkedési törekvései sem úgy zajlanak, ahogy azt eredetileg tervezték, ezért a feszültség egyre csak nő. Az elnök pedig kihasználja ezt a zűrzavaros időszakot, és átformálja a térképet a saját szájíze szerint. Szereplők Kitano Takesi Kasze Rjó Kohinata Fumijo Isibasi Rendzsi Szakata Tadasi Nakano Hideo Ohara Kendzsi Siina Kippei Kitamura Szóicsiró Miura Tomokazu Hunuguri A hunuguri egy, ebben a névalakban először a gót származású történész, Iordanes Getica című művében említett nép. Nagy valószínűséggel a Priszkosz rétornál onoguroi néven nevezett népességgel azonosítható. A hunugurok 551-ben, a Getica megírásának idején a Fekete-tengernél a bolgárok szomszédságában éltek, és prémkereskedésükről híresültek el az ókori világban. Az eddigi kutatástörténetben a hunuguroknak bolgár, török, magyar, hun etnikummal történő azonosítása egyaránt fölmerült, és leginkább a bolgárral való azonosság teóriája bizonyult tartósnak. Ám mára már ezek a nézetek többé–kevésbé túlhaladottakká váltak. Leginkább az az elfogadott, hogy a hunugurok törzse – mint korábban a hunoké, gótoké, vagy bármelyik más barbár népet példaként lehetne említeni – nem egy törzset, de még csak nem is egy etnikumot, hanem többféle népcsoportot foglalt magába. Az viszont bizonyítottnak tűnik, hogy a hunugurok kötelékében a magyarok őseinek jelenlétével már számolni kell. Zilah Zilah (e. ['zilax] vagy ['zilaj], románul Zalău, németül Zillenmarkt, korábban Waltenberg) megyei jogú város Romániában Szilágy megyében. A város Szilágy megye mai székhelye, 1972 óta municípium. Fekvése Kolozsvártól 86 km-re északnyugatra a Zilah-patak két partján fekszik. A 20. században Vártelek (Ortelec) falut csatolták hozzá, ma Felsőnyárló (Stâna) is hozzá tartozik. Nevének eredete A Zilah név eredetére többféle magyarázat is van. Az egyik szerint török eredetű, fegyvert jelent. Voltaképp azt az övet jelenti, a melybe fegyverét dugja az ember: Silah és silaj (ejtsd: szilach, szilaj)» Úgy látszik tehát, hogy avar telep lehetett, mert az avar nép nyelve török volt. Felmerül a szláv eredet lehetősége is, Dr. Asbóth Oszkár is ezt a változatot támogatja. "Dr. Pethő Sándor a Szilágy 1900. évi 15. számában följegyez néhány szót Zilah nevéről. A herczegovinai Focsa községtől délnyugotra, talán már a montenegrói határban, félkör alakú hegy van, melyet Zilajnak neveznek. Zilaj, mint ő hiszi, délszláv nyelven jelent övet, a mi alapon ő azt tartja, hogy Zilah neve a dákoktól maradt ránk. Ázsia keleti szélén szintén van Zilah nevű helység." Anonymus krónikájában Zyolc és Ziloc néven szerepel, 1220-ban a Váradi Regestrumban villa Ziloc. 1246-ban curtis pontificalis Zijlac, 1281-ben és 1318-ban Zylah, 1344-ben Zylach, 1473-ban oppidum Zylah, 1750-ben Zilach, 1601-ben Zila, népies alakja Zilaj, és később honosodik meg a ma is használt Zilah név. Története A város területe már a rómaiak által is ismert volt, erre utal a határában található őrtorony és római út maradványa. A települést 1150-ben Zyloc néven említik először. A városnak 13. századi többször átépített református temploma van, mely mai formáját az 1907-es felújítással nyerte el. 1876-ig Közép-Szolnok vármegye központja, 1876-tól Közép-Szolnok vármegye és Kraszna vármegye egyesítése által létrejött Szilágy vármegye és Zilahi járásának székhelye a trianoni békeszerződésig. 1940-ben a magyar bevonuláskor a román ellenállásnak román adatok szerint 21 román halálos áldozata volt. Népessége Népességi adatok nemzetiségi eloszlásban a hozzátartozó és beolvadt településekkel együtt: Látnivalók Református temploma 13. századi eredetű. Báró Wesselényi Miklós az árvízi hajós szobra – Fadrusz János alkotása – a főtér végében áll, földosztás közben ábrázolja a nagy reformkori politikust. A várostól 1,5 km-re 450 m magasan római út és 2. századi őrtorony maradványai láthatók. A városi múzeumban kiállítás látható az itt talált római emlékekből. Zilahi Elméleti Líceum Wesselényi-kollégium – "Colegiul Național Silvania" – Ady Endre egykori iskolája. Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeum Ismert emberek Itt, a Wesselényi-kollégiumban volt diák 1892–1896 között Ady Endre költő. Márton Gyula (1916 Nagymon – 1976 Kolozsvár) a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem neves nyelvész professzora és tanszékvezetője itt végezte középfokú tanulmányait és itt érettségizett 1936-ban. Itt született 1892 -ben Győri Illés István író, költő, újságíró, szerkesztő. Itt született Lábass Juci színésznő (született: Zilah, 1896. július 22. – meghalt: Budapest, 1932. augusztus 24.) Itt született 1903 -ban Daróczi Lajos író, újságíró. Itt született 1903 -ban és itt hunyt el 1946 -ban Mindszenti Nagy Ottó református lelkész, egyházi író és magyar nyelvtörténész. Itt született 1910 -ben Koós Kovács István író, költő, újságíró, szerkesztő. Itt született 1921 -ben Kövendi Sándor kémiai szakíró, gyógyszerkutató. Itt született 1924 -ben Seres Zsófia magyar irodalomtörténész, szerkesztő. Itt született 1927 -ben Győri Magda tankönyvszerkesztő és pedagógiai szakíró. Itt született, élt és alkotott Wagner Ernő ( 1935 - 1996 ) levéltáros, történész. Itt született 1943 -ban Márton Ferenc építészmérnök, újságíró, költő. Itt született 1944 -ben Wéber Cecília pszichológus, lélektani és szociológiai szakíró. Itt született 1952 -ben Simonfi József költő. Itt született 1955 -ben Virág Magdolna magyar néprajzkutató, néprajzi szakíró. Itt született 1973 -ban Urházy Gábor László magyar színész. Itt működött 1862 – 1897 között Szikszai Lajos országgyűlési képviselő, alispán, királyi tanácsos, Zilah és Szilágy vármegye politikai, gazdasági és kulturális életének jeles személyisége. Itt működött 1888 - 1919 között, mint árvaszéki tisztviselő Balázs Árpád zeneszerző (sz.: 1874. november 16. Kolozsvár , – elhunyt: 1941. március 23. Budapest ), dalköltő, a magyar nóta koronázatlan királya, legszebb dalai, nótái a városhoz kötik. Legismertebb a sok zilahi dala közül a „Gyere velem akáclombos falumba” című itt született 1902-ben. Itt hunyt el 1895 -ben Keményffy József magyar és amerikai szabadságharcos katona. Testvérvárosok Gyula , Magyarország Haegebostadt, Norvégia Imola , Olaszország Kvinesdal , Norvégia Nagybánya , Románia Szentendre , Magyarország Jegyzetek Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Petri Mór: Szilágy vármegye monográphiája II. kötet III. rész 1. fejezet http://zilah.net Bibliográfia János Kovács Kuruc, Zilah vallási életéről, In: Limes, 2000, 3, nr. 1-2, p. 138-143. Éva Lakóné Hegyi; Wagner, Ernő. A zilahi kalandosok, In: EM, 2001, 63, nr. 1-2, p. 30-41. Petri Mór, Szilágy vármegye monographiája (I-VI, Budapest, 1901-1904). Florin Mirghesiu, Modernitatea Zalăului. In: AMPZ, 2001, 2, nr. 4, p. 11-19. Moroti, Elisabeta. Scurtă privire istorică asupra dezvoltării economice a orașului Zalău, In: AMPZ, 2001, 2, nr. 4, p. 36-39. Municipiul Zalău. Prezentare. In: AMPZ, 2002, 3, nr. 7-8, p. 154-161. Elena Muscă, Meșteșugari zălăuani și locul lor în structurile administrației publice locale, In: AMP, 2003, 25, p. 325-332. L. Nicoară; Pușcaș, Angelica. Rolul municipiului Zalău în zona de contact dintre depresiunea Transilvaniei și Dealurile de Vest, In: Studia geogr., 1999, 44, nr. 1, p. 99-112. forrás: http://zilah.net , Zilahi közösségi oldal! Tourette-du-Château Tourette-du-Château település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 126 fő (2015). Tourette-du-Château Bonson, Gilette, Malaussène, Revest-les-Roches és Toudon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Egészségügyi szűrés Az egészségügyi szűrés olyan vizsgálat, amely a panaszmentes elváltozások kimutatására irányul, a súlyos betegségek korai felismerésére szolgál. Egyéni szűrés egy-egy betegnél végzett vizsgálat, melynek célja az egyénnél várhatóan fellépő, de eddig még nem jelentkezett betegség felismerése. Például cukorbetegeknél a szem és/vagy lábelváltozások, fokozott lelki terhelés alatt állóknál idegesség, szívbetegség, poros munkahelyen dolgozóknál tüdőbetegség. Tömeges lakosságszűrés a teljes lakosság, vagy annak egy-egy meghatározott csoportja körében az egyéni kockázattól függetlenül végzett vizsgálat, mely korcsoportokra és/vagy földrajzi egységekre korlátozódhat. Például tüdőszűrés azon megyékben, melyekben az új gümőkóros esetek száma bizonyos gyakoriságot meghalad. Célzott szűrés a lakosság egyes kockázati csoportjainak a vizsgálata. Ilyen az egyes sajátos lakóhelyek okozta betegségek fellelése, például jódhiányos vidékeken a golyvás betegek felismerése, vagy az egyes foglalkoztatottakat veszélyeztető betegségek szűrése: például ápolók fertőző májgyulladásának keresése. Összetett (komplex) szűrés a lakosok egy csoportjánál egy megjelenés alkalmával több betegség felismerésére végzett vizsgálat. Ilyen a háziorvosok által évente végzett felülvizsgálat, vagy egyes cégeknél az alkalmazottak egy körének juttatásként biztosított vizsgálatcsokor. Erősen összetett számok Egy erősen összetett szám (highly composite number, HCN) olyan pozitív egész szám, melynek több osztója van bármelyik nála kisebb pozitív egésznél. A kifejezést elsőként Rámánudzsan használta 1915-ben – Jean-Pierre Kahane szerint azonban visszavezethető Platónig, aki szerint 5040 a városlakók ideális száma, mivel 5040-nek több osztója van a kisebb számoknál. Kapcsolódó fogalom a nagyon összetett szám, ami olyan pozitív egészekre vonatkozik, aminek legalább annyi osztója van, mint bármely nála kisebb pozitív egésznek. Példák Az első, avagy legkisebb 38 erősen összetett szám listája: (A002182 sorozat az OEIS-ben) A következő táblázat megmutatja az egyik ilyen szám összes osztóját. A 15 000. erősen összetett szám megtalálható Achim Flammenkamp weboldalán. 230 prím szorzata adja ki: ahol egymást követő prímszámok sorozata, és a kihagyott tagok (a22-tól a228-ig) egyes kitevőjű tényezők (tehát másként felírva a szám ). Prímtényezős felbontás Ahhoz, hogy egy szám erősen összetett legyen, nagyjából arra van szükség, hogy lehetőleg minél kisebb prímtényezői legyenek, de ne legyen túl sok egyforma belőlük. A számelmélet alaptétele szerint minden pozitív egész n egyedi prímtényezős felbontással rendelkezik: ahol prímszámok, a kitevők pedig pozitív egész számok. Az n bármely osztójának prímenként kisebb vagy egyenlő multiplicitással kell rendelkeznie, mint n-nek: Tehát n osztóinak száma: Ezért, n akkor lehet erősen összetett szám, hogyha a k db p i prímszám pontosan az első k prímszámmal (2, 3, 5, ...) egyezik meg; ha nem így lenne, valamelyik prímszámot lecserélhetnénk kisebb prímszámra, így n -nél kisebb számot kapnánk ugyanannyi osztóval (például a 10 = 2 × 5 esetében a lecserélt 6 = 2 × 3 számnak ugyanúgy 4 osztója van); a kitevők sorozatának nem növekvőnek kell lennie, tehát ; egyébként két kitevő kicserélésével az előző példához hasonlóan n -nél kisebb számot kapnánk ugyanannyi osztóval (például 18 = 2 1 × 3 2 kicserélhető a 12 = 2 2 × 3 1 számra; mindkettőnek 6 osztója van). Továbbá, a két speciális eset n = 4 és n = 36 kivételével, az utolsó ck kitevőnek 1-nek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az 1, a 4 és a 36 négyzetszám az erősen összetett számok közül. Az, hogy a kitevők sorozata nem növekvő, ekvivalens azzal az állítással, hogy az erősen összetett számok prímoriálisok szorzataként állnak elő. Aszimptotikus növekedés és sűrűség Ha Q(x) jelöli az x-nél nem nagyobb erősen összetett számok számát, akkor létezik két, 1-nél nagyobb a és b konstans, melyekre igaz, hogy Az egyenlőtlenség első részét Erdős Pál bizonyította 1944-ben, a másodikat Jean-Louis Nicolas 1988-ban. A konstansokra a jelenlegi legjobb közelítés és Kapcsolódó sorozatok A 6-nál nagyobb erősen összetett számok egyben bővelkedő számok is, ami egy adott erősen összetett szám három-négy legnagyobb osztójára nézve azonnal nyilvánvaló. Téves az az állítás, hogy az erősen összetett számok tízes számrendszerben mind Harshad-számok lennének. Az első HCN, ami nem Harshad-szám a 245 044 800, melynek számjegyösszege 27, ami nem osztója a 245 044 800-nak. Az első 38 erősen összetett számból 10 egyben kiváló erősen összetett szám is. Az erősen összetett számok sorozata (A002182 sorozat az OEIS-ben) részsorozata a pontosan n osztóval rendelkező legkisebb k számok sorozatának (A005179 sorozat az OEIS-ben). Egy n pozitív egész nagyon összetett szám, ha d(n) ≥ d(m) minden m ≤ n-re. A nagyon összetett számokat számláló QL(x) függvény eleget tesz a egyenlőtlenségnek minden pozitív c,d-re, amennyiben . Mivel az erősen összetett számok prímtényezős felbontásában az első k prím hiány nélkül szerepel, ezért minden erősen összetett szám egyben praktikus szám is. Az ilyen számok közül sokat használtak hagyományos mértékegységrendszerek váltószámaként, mérnöki tervekben, mert jól kezelhetők a törtekkel való számítások során. 2017–2018-as magyar labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A 2017–2018-as magyar labdarúgó-bajnokság második osztályát húsz csapat részvételével rendezik meg. A bajnokság névadója a Merkantil Bank. Csapatváltozások az előző szezonhoz képest MTK Budapest , 11. helyezettként Gyirmót FC , 12. helyezettként Puskás Akadémia FC , a másodosztály győzteseként Balmazújvárosi FC , a másodosztály 2. helyezettjeként Kozármisleny SE , 14. helyezettként Cigánd SE , 15. helyezettként SZEOL SC , 16. helyezettként Kazincbarcikai SC , az NB III keleti csoportjának győztese Budafoki MTE , az NB III középcsoportjának győztese Győri ETO FC , az NB III nyugati csoportjának legjobb nem tartalékcsapataként Barna szemeslepke A barna szemeslepke (Hipparchia semele) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A barna szemeslepke előfordulási területe Európa legnagyobb része, valamint Ázsia nyugati és északi részei. Megjelenése A hím szárnyfesztávolsága 50-55 milliméter, míg a nőstényé 55-62 milliméter. Életmódja Ez a lepkefaj főleg a nyílt füves pusztákat és a szárazabb élőhelyeket kedveli. A hernyó számos perjefélével (Poaceae) táplálkozik. Újrahasznosítás Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését. A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag – késztermék – hulladék – nyersanyag stb. folyamatban. Ezen tevékenységen belül megkülönböztetjük a értéknövelő (upcycling) és a értékcsökkentő (downcycling) fogalmát, melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki. Az újrahasznosítás célja a Föld erőforrásainak kímélése, például, hogy kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára, vagy kevesebb vasércet kibányászni acélgyártásra (pl. autógyártáshoz). Emellett fontos cél, hogy a természetbe kerülő hulladék mennyisége is csökkenjen. Az újrahasznosítás iránti igény A jelenség attól vált kritikussá, hogy a korábbi méretű falusi gazdaságokkal ellentétben a városok nem tudnak mit kezdeni a saját maguk által termelt szennyel és szeméttel, az mérgezi a környezetet. Első lépésként a városok igyekeznek az ivóvizet kímélni, a szennyezett folyadékokat nem a természetes vizekbe bevezetni, illetve a szilárd hulladékokat a hasznosítás és feldolgozás szempontjai szerint szétválasztva gyűjteni. A hulladékgyűjtés korábban A MÉH A második világháború után MÉH (Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat) néven állami vállalatot hoztak létre. Társadalmi munkaakcióknak is többször volt a tárgya például a papírgyűjtés. Az ócskavas- és színesfém gyűjtésnek főleg az 1950-es években kitüntetett szerepe volt, mivel a nehézipar nyersanyag-szükségletének fedezését szolgálta. Komposztálás Ugyanakkor a szerves, növényi eredetű hulladék gyűjtése is szervezett formában folyik, de a háztartás szintjén is létezik komposztálás formájában. Legjobb megoldás, ha helyben hagyjuk/hasznosítjuk a zöld javakat, mert ennek külön gyűjtése, vagy szállítása felesleges környezetterheléssel jár. Építsünk magunknak komposztáló kast: Komposztálás és magaságyás egyben! A szelektív hulladékgyűjtés A szelektív hulladékgyűjtés a különféle hulladéktípusok anyagfajta szerinti különválogatása. Ezek az anyagok: fém, fehér üveg, színes üveg, papír, műanyag. A szelektív hulladékgyűjtés után következő „fázis” a válogatás, bálázás, darálás, majd az újrahasznosítás, melynek során az összegyűjtött anyagból új anyagot hoznak létre, ezáltal elősegítve az erőforrások megóvását. A szelektív hulladékgyűjtésnek létezik egy különleges fajtája is, melyben a használt elektronikai termékeket hasznosítják újra. A nem szerves háztartási hulladék szelektív gyűjtése viszonylag kis költséggel kialakítható. A fogalmi tisztázatlanságra jellemző, hogy az italos kartonokat néhány helyen a műanyag hulladékokat gyűjtő konténerbe kell helyezni, míg azokat máshol a papírhulladék között gyűjtik. A keveredés elsődleges oka, hogy ezen csomagolóanyag valójában többrétegű, papírt, műanyag- és fémfóliát egyaránt tartalmaz. A Nyílt Társadalom Alapítvány által kidolgozott program keretében Macedóniában műanyaghulladék-gyűjtő segédmunkásokat képeztek ki. A szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon Magyarországon a szelektív hulladékgyűjtés rendszere már igen elterjedt, akár a világ többi országában, például Dániában, Svédországban, ahol a hulladék 80-90%-át így dolgozzák fel. Nálunk azonban közel sem olyan kihasznált a rendszer, mint az említett országokban, mert a lakosság mindössze a háztartási hulladék 17%-át gyűjti szelektíven. Ennek javulása érdekében Magyarországon már több városban bevezették a házhoz menő gyűjtést. Ezzel a technikával nagyobb és tisztább mennyiségeket lehet begyűjteni a lakosságtól, üzemeltetése viszont költséges. Magyarországon minden esetben (kivétel Szentes városa) EU-s támogatással valósultak meg ezek a milliárdos beruházások: Székesfehérvár, Pécs, Hajdúböszörmény és Budapest. A magyarországi szelektív hulladékgyűjtésre alkalmas gyűjtőszigetek számáról nincsenek pontos adatok. Tudni lehet, hogy Nyíregyházán 151, Pécsett 170, Budapesten 900 a számuk, ami igen alacsony, mert ezer lakosonként legalább egy gyűjtőszigetre lenne szükség. Azoknak, akik szeretnének szelektíven hulladékot gyűjteni, segítséget jelenthetnek a hulladékudvarok, ahol a szelektíven válogatott újrahasznosítható és egyéb hulladékokat a lakosság ingyenesen el tudja helyezni. A szakasz címéhez tökéletesen illeszkedve megemlítendő még az a nem elhanyagolható információ is, hogy a kialakított szelektív hulladékgyűjtő szigeteket a lakosság igen nagy része állandó lomtalanító helynek tekinti, és mindenféle más módon kezelendő hulladék rendszertelen odahalmozásával teszi lehetetlenné az eredeti rendeltetésének megfelelő használatát. Érdemes megjegyezni, hogy még érdekesebb ez a probléma annak fényében, hogy hazánkban minden város önkormányzata rendszeresen tart lomtalanításokat, amikor a feleslegessé vált holmik szervezetten elszállításra kerülnek. Újrahasznosítás Magyarországon Ez az a gyakorlatias téma, amiről sajnos kevesebbet hallani, pedig méltán lehetünk büszkék a hulladékhasznosító iparágunkra. Magyarországon közel 100 cég foglalkozik a különböző hulladékok hasznosításával (papír, fém, műanyag, üveg, gumiabroncs, elektronika, stb.) és termékeik teljes palettáját lehet megtekinteni az "Újrahasznosított termékek" adatbázisában. Különlegességeink között említhetjük például a magyar szabadalomként jegyzett kartonbútort (ami meghódította már a fél világot), vagy az Apcon készülő londoni metró ventilátorlapátjait (sörösdobozból). Műanyag hulladékból készül a legtöbbféle termék, pl. kerti padok, kerítések, vagy hajómólók állíthatók elő 100% hulladékból. Ezeket és még sok minden mást is bemutat a Hulladékból Termék kiállítás, melynek oktatófilmje a YouTube-on is megtalálható, de a kiállítás weboldaláról ingyen letölthető és szabadon felhasználható! Városi legendák és tévhitek A szelektív hulladékgyűjtésről az egyik legnagyobb téveszme, hogy a begyűjtés után összeöntik. Ennek oka a hiányos kommunikáció és az emberek lustasága. Könnyebb ezzel a kifogással eltolni magunktól a szelektálás plusz feladatait, mint tudatosan vásárolni, komposztálni és hetente eljárni a gyűjtőszigetre. 100 magyar hulladékhasznosító cég munkája a bizonyíték arra Magyarországon, hogyan hasznosítják az egyes hulladékokat. Ezt mutatja be a Hulladékból Termék kiállítás is, ami már több mint 50 magyar városban mutatkozott be. 12-féle hulladékfajtának lehet megtekinteni a környezeti hatásait és az újrahasznosítás fokozatait, folyamatábrák és ipari fényképek segítségével. Egy példa: az italos kartonok 2004-ben a magyar lakosság 10-12 ezer tonna tejes, gyümölcs és üdítőitalos kartondobozt használt el, és ennek mindössze 3%-át hasznosították újra. Egy gyártói kezdeményezésű egyesülés ezen javítani igyekszik: 2005-ben 5%, 2006-ban 7% volt a begyűjtött és újrahasznosított italos kartonok aránya a teljes forgalomba került mennyiséghez képest. 2008-ban 25% a megcélzott újrahasznosítási arány. Az itthon begyűjtött italos kartonokat Németországban dolgozzák fel… Újrahasznosítás és művészet Sok kortárs művész használ fel újra hulladékká vált tárgyakat alkotásaiban, ennek neve recycling art. A művészek alkotásaikon keresztül reagálnak a XXI. század hulladékproblémájára, felhívva ezzel a figyelmet fogyasztási szokásaink árnyoldalaira. A hulladék feldolgozásának ez egy érdekes és sokszínű formája, ami által a haszontalan kacatok és hulladék anyagok újra termékként, vagy éppen művészeti alkotásként öntenek újra formát. Kritika Az újrahasznosítás egyes formái több ásványi energiát igényelnek, mint amennyit az újrafelhasználással megtakarítanak, azaz összességében növelik a természetet ért terhelést. Ezért az újrahasznosítás elvén túl egyre erősödik a hulladék-minimalizálás, a "nulla hulladék" elve is. A fenntarthatóság szempontjából azért problematikus az újrahasznosítás, mert a hulladékot, pl. csomagolóanyagokat előállító cégnél nem jelentkezik (motiváló mértékű) költségként a hulladék semlegesítése, ez a feladat az államra hárul. Ez a berendezkedés az eldobható csomagolást gyártó cégnek kedvez, mert a haszon nála keletkezik, és az elhárítás költségei viszont nem, viszont a társadalom egészének rossz, mert az államnak az újrahasznosításra fordított pénzösszeget máshonnan kell elvonnia. A Bölcsőtől bölcsőig modell egy másik út, ezt az első generációs újrahasznosítási eljárást igyekszik meghaladni, tökéletesíteni különféle tervezési megfontolásokkal. Ennek ellenére az újrahasznosításnak, szelektív hulladékgyűjtésnek nagy jelentősége van abban, hogy felhívja az emberek figyelmét a problémára. San Siro 2007 San Siro 2007, az olasz énekesnő Laura Pausini, koncertfelvétele, ami a 2007. június 2.-ai Giuseppe Meazza Stadionbeli koncertet tartalmazza, ezt az albumot 2007. november 30-án adták ki. Dalok CD 1 DVD Io canto Gente Destinazione paradiso E ritorno da te Medley: Dove sei/ Mi libre canción /Come il sole all'improvviso (francia változat/ Benedetta Passione La Solitudine Ascolta il tuo cuore Medley: La prospettiva di me/ Parlami Medley: Víveme/ Vivimi Tra te e il mare Un' emergenza d'amore Dispárame, dispara Medley: Prendo te / She (Uguale a lei) / Cinque giorni/ Strani amori Resta in ascolto Due Medley: La isla bonita / Y mi banda toca el rock No me lo so spiegare (duett Tiziano Ferroval) Medley: Quando/ In assenza di te / Surrender / Apaixonados como nós / Scrivimi / Favola Le cose che vivi Una storia che vale Come se non fosse stato mai amore Incancellabile Credits Backstage CD 2 CD Io canto LIVE Gente LIVE Destinazinoe paradiso LIVE Medley. Dove sei/Mi libre canción/Come il sole all'improvviso (francia változat)/ Benedetta passione LIVE La Solitudine LIVE Ascolta il tuo cuore LIVE Medley: La prospettiva di me/Parlami LIVE Medley: Víveme/Vivimi LIVE Medley: Predno te /She (Uguale a lei)/Cinque giorni/Strani amori LIVE Dispárame, dispara LIVE No me lo so spiegare (duett Tiziano Ferroval) LIVE Y mi banda toca el rock LIVE Medley: Quando/ In assenza di te / Surrender / Apaixonados como nós / Scrivimi LIVE Come se non fosse stato mai amore LIVE Una storia che vale LIVE 2017–2018-as portugál labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2017–2018-as portugál labdarúgó-bajnokság a Primeira Liga 84. kiírása. A címvédő a Benfica csapata, míg a másodosztályból feljutó két csapat a Portimonense és az Aves. A bajnokságot az FC Porto nyerte, ez volt a 28. bajnoki címe a csapatnak. A kupát az Aves nyerte, miután a döntőben 2-1-re legyőzte a Sporting CP csapatát. A kiesők a Paços de Ferreira és az Estoril. Csapatok A bajnokságon 18 csapat vesz részt: a tavalyi bajnokság bennmaradt 16 csapata és 2 feljutó. Eredmények Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2018. január 21. Forrás: Liga NOS Eredmények 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Mérkőzések A fordulók eredményei a jobb oldali szövegre kattintva nyitható/csukható. Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2018. január 21. Forrás: ligaportugal.pt (angolul) Helyezések fordulónként BL–csoportkör BL–3. selejtezőkör EL–csoportkör EL–3. selejtezőkör EL–2. selejtezőkör Segunda Liga Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2018. január 15. Forrás: ligaportugal.pt (angolul) Nézők száma mérkőzésenként legtöbb néző legkevesebb néző Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2018. január 21. Forrás: ligaportugal.pt (angolul) Rimafűrész Koordináták: é. sz. 48° 38′ 54″, k. h. 19° 56′ 38″48.648219444444, 19.943788888889 Rimafűrész (szlovákul Rimavská Píla) Tiszolc településrésze Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában, 1978-ig önálló község. Fekvése Rimaszombattól 30 km-re északra, Tiszolc központjától 3 kilométerre délre, a Rima jobb partján fekszik. Egyike a Tiszolcot alkotó két kataszteri területnek, területe 20,7274 km². Története A 18. század végén Vályi András így ír róla: „FÜRÉSZ. Pila. Tót falu Kis Hont Vármegyében, földes ura a’ Királyi Kamara, lakosai 700 katolikusok, és evangelikusok, fekszik erdők között Rima vize mellett Tiszóltztól nem meszsze, határbéli földgye középszerű, néhol pedig soványas, legelője elég, Breznyó Bányától sints igen meszsze, lakosai fa edényeket készítenek, mellyeket elszoktak adni, teje elég van, a’ Tiszoltzi vashámorok szomszédságjokban vagynak, második Osztálybéli." Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Pila vagy Fűrész, tót falu, Gömör-Kis-Hont vmegyében, a Rima mellett, Tiszolczhoz délre 1/2 órányira: 27 kath., 712 evang. lak. Evang. anya sz. egyházzal. Földei hegyoldalban feküsznek; juhot igen sokat tartanak. F. u. a kamara. Ut. p. Rimaszombat." Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Fűrész, rimavölgyi tót kisközség, 133 házzal és 749 ág. h. evangelikus lakossal. 18. századi telepes község s a kir. kamara volt a földesura. Azelőtt Pila tót néven volt ismeretes. Ág. h. ev. temploma 1777-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Tiszolcz." 1907-ben hivatalos nevét Fűrészről Rimafűrészre változtatták. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1920-tól hivatalos szlovák neve Píla, melyet 1948-ban Rimavská Pílára változtattak. 1978-ban Tiszolchoz csatolták. Népessége 1910-ben 690, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1921-ben 661-en lakták, ebből 657 szlovák nemzetiségű, 599 evangélikus vallású. Nevezetességei A helyi paplakban élt és alkotott a 19. században Terézia Vansová szlovák írónő. En Concert (Alizée-album) Az En concert a francia énekesnő, Alizée első koncertlemeze, melyen a 2003 és 2004 közötti turnéja anyagát rögzítették. A koncertanyagot 2004. október 18-án adta ki CD-n és DVD-n a Polydor Records és a Requiem Publishing. A felvételek különböző arénákban és koncerttermekben készültek, mialatt Alizée turnézott, mint pl. a párizsi Olympia, és egyéb olyan nagyvárosok, ahol az énekesnő még fellépett (Lyon, Strasbourg, Montpellier). A DVD a teljes koncertanyagot és különböző extrákat tartalmaz, míg a CD csak tizenhat dalt. Háttér 2003-ban megjelent Alizée második stúdióalbuma, a Mes courants électriques, mely sikeres volt Franciaországban és Ázsiában is. Miután Alizée visszatért Japánból, ahol szintén népszerűsítette albumát, bejelentette, hogy hamarosan turnézni indul. A turné promóját hivatott elősegíteni a J'ai pas vingt ans klipje is, valamint egy rövid reklám, amit az M6-on vetítettek le és Alizée addigi klipjeinek részleteit tartalmazta és a turnédátumokat. A turné érintette Franciaországot, Belgiumot és Svájcot is. A DVD-n megtalálható volt az összes dal, amit Alizée az élő koncertek keretein belül előadott, ám a CD-ről két dal lemaradt, köztük egyik slágere, a J'ai pas vingt ans is, mely sok rajongóból nemtetszést váltott ki. Alizée korábbi stúdióalbumai nem várt sikereket értek el Mexikóban, így Alizée korábbi kiadója úgy döntött, 2007-ben újra kiadja a koncertanyagot egy CD+DVD pakkban. Hónapokig a Top 100-as listában maradt, hatalmas siker lett. 2007. május 28-án a nemzetközi lista a negyedik helyén állt, és nyolcadik volt a többi jelentősebb albumlistán. Az En concert elérte az aranylemez státuszt, miután Mexikóban több mint 50.000 példány kelt el belőle. Promóció és kislemezek A turné után, 2004 elején Alizée mindössze néhány TV-szereplést vállalt el, aztán hónapokig semmilyen információ nem jelent meg az énekesnőről. 2004 augusztusában röppent fel a hír, miszerint kiadnak majd egy újabb kislemezt, hogy promotálják az ősszel megjelenő live albumot. Ez eredetileg a "C'est trop tard" dal lett volna, de végül az "Amélie m'a dit" című dalra esett a választás, mely az Amélie csodálatos élete című filmhez kapcsolódik. Augusztus végén az FNAC bejelentette, hogy a CD-t 19,36 €-ért, a DVD-t pedig 28,05 €-ért lehet majd megvásárolni és tartalmazni fogja az "Amélie m'a dit" - live klipjét, bónuszként. Ugyanakkor ezzel világossá vált, hogy az emlegetett új kislemez az "Amélie m'a dit" lesz és bejelentették a koncertlemez és DVD megjelenési dátumát is: 2004. október 18. A dal live verzióját szeptember-október környékén elküldték a rádióknak. A klip szintén a live verzióhoz készült, s a turné alatt készült koncertfelvételek szerepeltek benne. A promóció kedvéért október 4-én a Polydor gyűjtői kiadásként egy papírtokban újra kiadta Alizée első két albumát (Gourmandises & Mes courants électriques) Kiadások Nemzetközi DVD A DVD és a CD egyazon névvel jelentek meg. Rendező: Pierre Stine Dalszöveg: Mylène Farmer Zene: Laurent Boutonnat, Loïc Pontieux (csak az "Intralizée"-ben) Kiadó: Requiem Publishing "Intralizée" " L'Alizé " "Hey! Amigo!" "Toc de mac" " J'en ai marre! " "Lui ou toi" " Gourmandises " "L'e-mail a des ailes" "Mon maquis" "J.B.G." " Moi… Lolita " "Amélie m'a dit" " Parler tout bas " "C'est trop tard" "Youpidou" "Tempête" " À contre-courant " " J'ai pas vingt ans " "Générique de fin" Az " Amélie m'a dit " (live) klipje Próbák Alizée Japánban A " L'Alizé " klip forgatása A " J'en ai marre! " klip forgatása "Alizée en concert" reklámok CD Dalszöveg: Mylène Farmer Zene: Laurent Boutonnat & Loïc Pontieux Kiadó: Requiem Publishing "Intralizée" – 1:48 " L'Alizé " – 4:40 "Hey! Amigo!" – 3:53 "Toc de mac" – 4:28 " J'en ai marre! " – 5:44 "Lui ou toi" – 4:18 " Gourmandises " – 4:23 "Mon maquis" – 4:52 "J.B.G." – 3:28 " Moi… Lolita " – 5:50 "Amélie m'a dit" – 3:51 " Parler tout bas " – 5:19 "C'est trop tard" – 4:21 "Youpidou" – 4:15 "Tempête" – 4:42 " À contre-courant " – 7:27 Balaskó Vilmos Balaskó Vilmos (Szalacs, 1914. szeptember 19. – Máramarossziget, 2004. január 20.) romániai magyar református lelkész, Balaskó Nándor szobrászművész testvére. 1958-ban az érmihályfalvi csoport perében koholt vádak alapján halálra ítéltek, de testvére közbenjárására ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. Élete „Ez az érmelléki föld évszázadokon keresztül nem dobott fel magából egyetlen tanult embert sem. Ezen a földön, mint szalmatűz perzselt végig egy-egy felkelés, a Dózsáé, vagy Rákóczié s az 1848-as nagy szabadságharc hulláma. Ezért aztán nagy lett a földi istenek bosszúja. " Egy poklok poklát megjárt református lelkész megkeseredett szavai ezek, aki az 1956 utáni erdélyi megtorlások ártatlan áldozataként tárta elénk meghurcoltatásának igaz történetét. Az édesapja Budapesten volt munkás, majd gépész a szalacsi „tüzes" cséplőgépnél. Balaskó Vilmos egy több mint kétszáz éves protestáns család sarja. Hárman voltak testvérek. A szalacsiak szemében amolyan „világ csodája" volt, hogy a Balaskó fiúk közül az egyik pap, a másik szobrászművész lett. Tanulmányait szülőfalujában kezdte, majd Kolozsváron teológiai tanulmányokat folytatott. Egész életét döntő mértékben meghatározta szülőfalujának gazdag szokásvilága, históriája. A második meghatározó élmény a zilahi Wesselényi Kollégium volt, ahol Ady Endre is tanult. 1937-től 1940-ig Érkeserűben teljesített segédlelkészi szolgálatot Orosz Lajos lelkész-földbirtokos mellett. ahol aktívan részt vett a református közösség életében. 1945 januárjától az újonnan szerveződött máramarosszigeti magyar gimnázium vallástanárává és igazgatójává nevezték ki. Felesége a református felekezeti iskola tanítónője volt. '46-tól Érmihályfalván lett vallástanár és gimnáziumi igazgató. „Tudjuk jól, hogy az érmelléki határok mentén nem szünetelt egy pillanatig sem az immár láthatatlanná vált háború, itt nem volt békekötés, csak a bosszú lihegése. És mégis elhagytam én is az addig védelmező mára-marosi bérceket, és eljöttem haza meghalni, magammal hoztam a családomat is, ahelyett, hogy otthagytam volna. Féltett kincse volt az érmihályfalvi papnak az általuk teremtett polgári iskola, tíz nagy érmelléki községnek az egyetlen középfokú iskolája. Annak kellett egy vezető, az elmenekült vezetők helyett. S én lettem az áldozati bárány. (...) Ilyen körülmények között is csak nagy rábeszélésre és ígéretek alapján hagytam el védett otthonomat és fogadtam el az Érmihályfalvi Állami Koedukációs Gimnázium vezetését. A szülőföld legyőzhetetlen varázsa és az ottani nagy szükség kényszerített rá, hogy visszatérjek az Érmellékre." 1948-ban, a kommunista hatalomátvételt követően elvesztette vallástanári állását. 1949-ben Érolasziban lett lelkipásztor. 1958. május 21-én koholt vádak alapján letartóztatták, államellenes összeesküvéssel vádolták meg, majd a Macskássi Pál hadbíró őrnagy által elnökölt bíróság Nagyváradon Sass Kálmán érmihályfalvi lelkésszel és dr. Hollós István tanárral halálra ítélte. Testvére közbenjárására azonban Balaskó ítéletét kegyelemből előbb életfogytiglanra, majd később 24 év börtönre változtatták. Sass Kálmánt és Hollós Istvánt december 2-án kivégezték. 1964-ben általános amnesztiával szabadult. Balaskó Vilmosnak köszönhetjük az Érmellék, elsősorban Szalacs mindmáig leggazdagabb és legteljesebb krónikáját. Az 1983-84-ben kelt megemlékezéseiben - melyet 2001-ben adtak ki, Élet a föld alatt címmel - falujáról, szokásokról, családjáról, szolgálatáról, a Sass Kálmán-perről és börtönélményeiről egyaránt számot adott. Az ő jóvoltából maradt ránk e hiteles dokumentum arról, hogy 1956 ürügyén Romániában ártatlan embereket ítéltek halálra, s a fizikai megsemmisítéssel próbálták elfojtani a másként gondolkodásnak még a legelemibb megnyilatkozását is. Balaskó Vilmos a négy hazaárulási per egyetlen olyan túlélője volt, aki Sass Kálmánnal és Hollós Istvánnal együtt - két nap híján - két hónapot töltött a siralomházban. „Az 1956-os magyarországi forradalom, minket, erdélyi magyarokat egész különleges veszélybe sodort. Az államhatalom félelme gyűlöletté fajult irányunkba. A haditörvényszékek sok százat börtönbe küldtek, családokat, gyermekeket deportáltak, ítéltek nehéz kényszermunkára. De legtöbbet szenvedett talán a magyar határ közeli vidék, az Érmellék lakossága. " Könyve az egyik legőszintébb vallomás az Érmellékről, az itt élő emberekről, s a szomorú történelmi sorsot felvállaló, erős hitű ember küldetéséről: „Nem, nem lehet itt élni másként, nem lehet itt felfelé nőni, csak az édes anyaföldbe kapaszkodva erősen, csak lefelé, a mélybe gyökeret ereszteni, onnan semmiképpen ki nem szakadni. Ha kell, átölelni és elterülni fölötte, mint viharos hegytetőkön a törpe fenyő, és fogózkodni erősen, kitéphetetlenül, amíg bé nem takar, el nem föd az édes anyaföld." 1995-ben Pro Ecclesia Militans díjjal tüntették ki. 2004-ben hunyt el Máramarosszigeten. Xerez CD A Xerez CD, teljes nevén Xerez Club Deportivo egy spanyol labdarúgócsapat. A klubot 1947-ben alapították. Székhelye Jerez de la Frontera. Jelenleg a másodosztályban szerepel. Jelenlegi keret 2010. február 1. szerint. Titus Livius Titus Livius (Patavium (ma: Padova), i. e. 59 – Patavium, 17) ókori római történetíró. Fő művében a Város alapításától tekinti át a római történelmet az i. sz. I. századig. Amit a köztársaságról leírt, máig is azt ismerjük római történelem címszó alatt. Élete Életéről nem maradt fenn ókori életrajz. Más ókori auktorok utalásaiból tudjuk, hogy Pataviumban született, valamikor i. e. 59 körül. Előkelő családból származott és jó nevelést kapott. I. e. 27 körül érkezett Rómába. Élete ezután jórészt azzal telt, hogy megírta Róma történetét a kezdetektől i. e. 9-ig, Drusus haláláig – a mű végül 142 könyvet tett ki. Szülővárosában halt meg i. sz. 17-ben. Ókori elterjedtségét és sikerét jelzi, hogy ifjabb Plinius beszámol egy gadesi férfiről (Levelek, II. könyv, 13.), aki csak azért utazott el szülővárosából Rómába, hogy megnézze Liviust. Maga ifjabb Plinius pedig, mialatt nagybátyja Pompeii, Herculaneum és Stabiae lakóit mentette, Liviust kért, hogy olvasson. Livius vezette be a későbbi Claudius császárt a történetírásba (Suetonius, Claudius életrajza, XII.). Filozófiai és szónoki műveket is írt, ezek azonban nem maradtak fenn. Kortársi utalásokból tudjuk, hogy Livius számára az ideális politikus Pompeius Magnus volt, és egyetértett Caesar gyilkosaival (Tacitus, Annales, IV. 34.3). A polgárháborúk lezárása miatt azonban támogatta az Augustus által végrehajtott, a restaurált res publica köntösébe öltöztetett hatalom-összpontosítást is, ami miatt nem esett bántódása, hasonlóan Horatiushoz, aki pedig fegyverrel is harcolt Augustus ellen. A mű előképei és forrásai Történeti művét hagyományosan Ab Urbe condita (A város alapításától) néven emlegetik. Livius maga Annalesnek nevezte alkotását, mivel a papok által vezetett évkönyvek, annalesek mintájára évről évre haladva meséli el az adott esztendő fontosabb eseményeit. Magyarul „A római nép története a város alapításától” címet kapta. A hivatalos annalesek mellett felhasználhatta a korábbi római történetírók munkáit. Forrásai között megemlíthetők: Polübiosz, Fabius Pictor, L. Cincius Alimentus, Claudius Quadrigarius, Valerius Antias, Caeilius Antipater. Aelius Tubero és L. Calpurnius Piso. Ezektől eltérően azonban ő az első történetíró, aki semmilyen hivatalos tisztséget nem vállalt, hanem kizárólag a történetírásnak szentelte magát. A mű jellege Az Ab Urbe condita az Augustus császár által megteremtett principátus hivatalos propagandájába illeszkedett, annak kvázi hivatalos történelem-szemléletét, a kanonizált római történelmet jelenti, szemben például Cremutius Cordus, illetve Titus Labienus Rabienus történelmével, melyeket már az ókorban megsemmisítettek a szerzőkkel együtt a principátus ügynökei. Livius célja annak bemutatása, hogyan kell viselkednie egy világbirodalommá vált állam politikusának, illetve polgárának, hogy el lehessen kerülni egy újabb polgárháborút, illetve hogy ki lehessen élvezni a béke és a birodalom nyújtotta előnyöket. A köztársasági erényekhez való visszatérést hirdető augustusi restauráció szellemében a múltban keresi a helyes magatartás elemeit. Livius célja annak bemutatása, hogy az ősök erényeinek (mos maiorum) követése miképp emelte föl, az erények elkorcsosulása pedig miképpen taszította polgárháborúba a római államot. Az ősi szokások megismerésére egyfelől a XII táblás törvények kínálják a legjobb lehetőséget, a XII táblás törvények egyenesen a Livius jelenének viszonyait szabályozó római köz- és magánjog forrásának (fons omnis publici privatique iuris,” Livius III.könyv, 34.caput) tekinthetők - a latin nyelvű irodalomban itt jelenik meg a jogforrás kifejezés legelőször. Az ősi szokások másfelől a régi római hősök tetteiből, cselekedeteiből rajzolódnak ki. Livius hőseinek cselekedetei ezért aktuálpolitikai töltettel bírtak. Az ősök példázatai (exemplum maiorum) római hősök életét és cselekedeteit mutatják be. Az exemplumok nem elsősorban történetileg igazolható eseményeket beszélnek el. Az ókori moralizáló történetírásnak megfelelően az exemplumok olyan közhelyekből épülnek fel, és olyan forgatókönyveket követnek, melyekből erkölcsi tanulságot lehet levonni. Az exemplumok a virtus (kb. harci erény) és a pietas (kb. istenfélelem, jámborság, kegyesség) szerepét hangsúlyozzák. Pozitív exemplum például Cincinnatus története, aki patrícius létére szegénységben élt, és maga művelte meg a földjét. Mikor a római államnak dictátorra volt szüksége, a senátus küldöttsége éppen szántás közben lepte meg. A követek hívására Cincinnatus az eke mellől (ab aratro) elvállalta a dictátorságot, legyőzte az ellenséget, majd lemondott és visszatért az ekéje mellé. A történet a hatalmától meg nem ittasult és az egyszerű földművelő erényeket követő római politikus ideálját jeleníti meg. Negatív exemplum viszont Coriolanus, aki nem tud lemondani hatalmáról, összeveszik a senátusszal, majd hazája ellen tör. Ebben az exemplumban a patríciusok félelme tükröződik az olyan politikussal szemben, aki népszerűségének köszönhetően egyeduralomra tör. A kortársi történetírók, így például Cornelius Nepos is exemplumokból építi föl műveit. Maga Augustus is kedvelte az exemplumokat: szívesen olvastatott föl magának történetírói műveket, és az abban található hősi cselekedeteket, példázatokat kijegyzeteltette és elküldette a rokonainak, barátainak (Suetonius: Augustus életrajza, 89,2). Livius egyes helyeken egyenesen Augustus alakját és politikai tetteit vetíti vissza a múltba, így például Camillus exemplumában. Érdekes viszont, hogy Livius egyes helyeken eltér az augustusi propagandától: nem boncolgatja például a Iulius nemzetség ősi származását, illetve Marius kapcsán a liviusi jellemzés teljesen eltér az Augustus fórumán található elógium (kb sírbeszéd, halottak szobraira vésett dicsőítő beszéd) szövegétől. Talán ez az Augustus által favorizált politikusokról alkotott alternatív vélemény is hozzájárult ahhoz, hogy éppen az Augustus császár közvetlen elődeit bemutató könyvek vesztek el, a távolabbi „ősök” viszont nem. Livius tudja, hogy részben ő konstruálja a történelmet, amit leír, mikor egyes források kapcsán elutasítja a forráskritikát. Borzsák István szerint például a köztársaságkori nemzetségekre vonatkozó elbeszélései jórészt azzal a szándékkal íródtak, hogy a saját korának nemzetségei számára kreáljon ősöket. A történelem konstrukció voltát, valamint a létrejött birodalom kulturális imperializmusának cinizmusát olvashatjuk ki a Bevezetőből: Polübioszhoz hasonlóan ő is tisztában van azzal, hogy olyan világbirodalom jött létre a római hódítással, amihez alig találni hasonlót a korábbi birodalmak között. Az Imperium Romanum hatalomban megelőzi az összes korábbi birodalmat: ezek hatalma sorra elenyészett és egyik birodalomról a másikra, és legvégül Rómára szállt át - a hatalom átszállását nevezik translatio imperii-nek. A Polübiosznál is fellelhető gondolat - ti., hogy Róma felemelkedését a polgárok egyetértése tette lehetővé - Liviusnál is megfigyelhető. Livius szerint is Róma hatalmát a különböző rendbe tartozó polgárok egyetértése, azaz a concordia ordinum tette lehetővé. Azonban Polübiosztól eltérően Livius a hangsúlyt nem az intézményekre, a kevert alkotmányra, hanem az erények művelésére helyezi. Az aranykori költők szívesen hasonlították a rómaiak polgárháborúját befejező és a birodalmat megszilárdító, sőt azt bővítő Augustust a hasonló tetteket végrehajtó Alexandroszhoz. Livius is hasonlóan jár el, mikor eljátszik a „Mi lett volna ha...?” gondolattal is (uchronia). Mi lett volna, ha Nagy Sándor nem keleti irányban indul el hódító hadáratára, hanem nyugati irányba fordult volna? - teszi föl a kérdést. Livius itt a Polübiosz művében (XVIII.11-15. caputok) foglaltakhoz hasonlóan először összeveti a római légiókat és a makedón sereg hadrendjét, majd római öntudattal kijelenti, hogy: Tartalomjegyzék 1–5. könyv: a királyok és a köztársaság kora i. e. 390-ig 6–15. könyv: Itália meghódítása 265-ig 16–20. könyv: Az első pun háborútól a második pun háború kezdetéig, 219-ig 21–30. könyv: a második pun háború végéig, 201-ig 31–45. könyv: a harmadik makedón háború végéig 46–60. könyv: Scipio Minor tevékenysége 61–75. könyv: Mariusszal kapcsolatos történeti események 76–90. könyv: a történések Sulla haláláig 91–105. könyv: Pompeius és a vele kapcsolatos események 106–120. könyv: Caesar tettei 121–135. könyv: Octavianus harcai a béke megteremtéséért 136–142. könyv: Augustus kül- és belpolitikai tevékenysége i. e. 9-ig, Drusus haláláig A 142 könyvből fennmaradt az 1–10. könyv, illetve 21–45. könyv - ezekből a 41. és 43. hiányosan. Az elveszett könyvekből más írók hivatkozásai, illetve kivonatai nyomán töredékeket ismerünk. Fennmaradt az egyes könyvek tartalomjegyzékeinek (perioché) jó része is. Ennek alapján a kutatók valószínűsítik, hogy az Ab Urbe condita 5 könyves egységekből, ún pentasokból, illetve tízkötetes egységekből, ún. decasokból épült föl. Utóélet Martialis epigrammája arra utal, hogy Livius művét már az ókorban elkezdték kivonatolni, rövidíteni. Martialis az Ajándékokról szóló epigrammakötetében mutat be egy ilyen rövidítést, breviáriumot. Livius kivonatolói közül kiemelkedik Florus, Eutropius, Festus, illetve Sextus Rufus. A későbbi korok történetírói és gondolkodói közül is sokat megihletett Livius műve. Ezek közül a leghíresebb Machiavelli, aki a "Discorsi sopra la prima Deca di Tito Livio" (Értekezések Titus Livius tiz könyvéről) című művében – a "Fejedelemben" írtakkal ellentétben – a köztársasági államforma erényeit elemzi. A XVI. századi Itáliában elméleti vita bontakozott ki arról, hogy Tacitus vagy pedig Livius tekinthető-e inkább a követendő példának az olasz történetírók számára. A tacitisták általában antiklerikálisok voltak, és a politika mélyebb mozgatórugóinak megfejtését tűzték ki célul. A Livius-pártiak, fő képviselőjükkel, Agostino Mascaradival ezzel szemben azt vallották, hogy a történelem elsősorban az erkölcsi nevelés eszköze, és nem szándékoztak bemutatni a politika árnyoldalait. A Livius-hívők támogatták továbbá a hagyományos nagyhatalmakat, és a tridenti zsinat eredményeit. Montesquieu a Rómaiak nagysága és hanyatlása című művének első fele szinte teljes egészében Liviusra vezethető vissza. A magyar származású történetírók közül kimutatható hatást gyakorolt Vitéz Jánosra, Istvánffy Miklósra (A magyar Livius), Zsámboky Jánosra, Forgách Ferencre és Szamosközy Istvánra. Liviust követi stílusában, illetve a decasokra való felosztásban Bonfini és Galeotto Marzio is. Magyarországi befolyása részben a padovai egyetemen tanuló diákoknak, részben pedig a Mátyás könyvtárában lévő 8 Livius-kódexnek köszönhető. Grüll Tibor véleménye szerint: "A Város alapításától kezdődő liviusi elbeszélésfolyam összegyűjti és egyetlen narrációvá egyesíti a római történelemre vonatkozó egyéni, kollektív és kulturális emlékeket, amit együttesen történeti hagyománynak hívunk. Livius történelme a római szellem számára nem a számos különös történelem egyike volt, hanem egyetemes történelem, az egyetlen valóban történeti realitás története: maga a világtörténelem. Collingwood ezt a jelenséget így írta le: "Livius elbeszélésének hősei nem emberek, hanem maga az Örök Város: Róma. Ő az aktív cselekvő, akinek a tetteit a történész lejegyzi." . Szerb Antal Világirodalom-története szerint a későbbi korok történetírói Liviustól tanulták meg, hogyan kell nemzeti történelmet írni és nemzeti hősöket kreálni. Csehszlovákia az 1960. évi téli olimpiai játékokon Csehszlovákia az egyesült államokbeli Squaw Valleyben megrendezett 1960. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 21 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Bohuňovice (Olomouci járás) Bohuňovice település Csehországban, a Olomouci járásban. Bohuňovice Dolany, Bělkovice-Lašťany, Olomouc, Štarnov, Šternberk és Hlušovice településekkel határos. Lakosainak száma 2507 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Zillich Beatrix Zillich Beatrix (Budapest, 1960. február 17. –) magyar színésznő. Életpálya 1960. február 17-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1982-ben kapott színészi diplomát, Major Tamás növendékeként. Gyakorlati idejét a Nemzeti Színházban töltötte. Első szerződése a Győri Kisfaludy Színházba szólt. 1986-tól a Mikroszkóp Színpad társulatának tagja. 1990-től szabadfoglakozású színésznő. Fontosabb színházi szerepei Molière : Kényeskedők...Kati, Gorgibus unokahúga (Ódry Színpad) Bródy Sándor : A medikus...Ada, János testvére (Nemzeti Színház) William Shakespeare : Vízkereszt, vagy amit akartok...Viola William Shakespeare : Szentivánéji álom...Heléna Ariano Suassuna: A kutya testamentuma...Bohóc Johann Strauss : A denevér...Ida Claude Magnier - Nádas Gábor - Szenes Iván : Mona Marie mosolya...Geneviéve Nyikolaj Vasziljevics Gogol : A revizor...Marja Antonovna Simon Tamás: Don Juan...Metta Döbrentey Ildikó: Banyatanya...Banyaanya Joao Bettancourt: A nap, amelyen a pápát elrabolták...A lányuk Valami változik - Kutyák (politikai kabaré)...szereplő Az állam is felkopik (politikai kabaré)...szereplő Vesszük a lapot (sajtókabaré)...szereplő Felettünk a béka (politikai kabaré)...szereplő Előttünk a vízözön (politikai kabaré két részben)...szereplő Filmek, tv Fehér rozsda (1982)...Diák Elcserélt szerelem (1983) A nagy generáció (1988) Barbárok (1989)...Sztyopa Vadon (1989) Harmadik Erdoğan-kormány Kormányzati felépítés A harmadik Erdoğan-kormányt a 2011-es általános választásokat követően, 2011. július 6-án iktatta be hivatalába Abdullah Gül török köztársasági elnök. Méra (Magyarország) Méra község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Encsi járásában. Miskolctól közúton 45 kilométerre északkeletre, a Hernád mentén, Novajidrány (kb. 6 km), Szalaszend (kb. 5 km) távolságra található, a legközelebbi város: Encs (4 km) Története Méra és környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely lehetett, amit a határában található ősi földvár is bizonyít. Nevét az Anjou Okmánytár 1256-ból származó oklevele említette először, Mera néven. A település már az Árpád-korban is népes hely lehetett, mivel a 13. századra itt a település kettéosztódásából két egymás közelében fekvő Méra nevű település alakult ki: Felméra és Alméra néven. 1273-ban Wlmera nevét, 1332-ben pedig már Almira és Holmere (Felméra) nevét is külön-külön említik a korabeli oklevelekben. A mai Méra község 1950-ben jött létre, amikor az addig különálló Alsóméra és Felsőméra egyesültek és ideiglenesen az utóbbi nevét használták. Mai nevét 1951-ben kapta. Népcsoportok A település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességek Purgly-kúria ( klasszicista ; 1891 – 1892 -ben itt lakott Dayka Gábor ) Református templom ( 15. századi , gótikus , 1795 -ben átépítették) További információk A Vendégváró cikke és képe a kúriáról A Vendégváró cikke a templomról Méra az utazom.com honlapján Híres emberek Veréb György , a DVTK aranycsapatának kapusa, a DVTK kapusedzője, Méra díszpolgára (2007) Got7 A Got7 (hangul: ���; sokszor GOT7 alakban) dél-koreai fiúegyüttes, amelyet a JYP Entertainment hozott létre 2014-ben. Az együttes hét tagból áll: JB, Mark, Jackson, Jinyoung, Youngjae, BamBam és Yugyeom. Az együttest nemzetközinek is tekinthetjük, hiszen csak négy tagja koreai, míg van köztük két kínai és a thai nemzetiségű tag is. 2014-ben debütáltak első középlemezükkel, ami a Got It? címet viseli, és aminek a promotáló dala a Girls, Girls, Girls. 2014. januárjában debutáltak Japánban, Around The World című single-jükkel. 2014. novemberében megjelent első nagylemezük, az Idenfity is. Az együttes ismert az akrobatikus mutatványaikról, amelyeket fellépéseikbe gyakran beleépítenek. Az együttes számos díjat magának tudhat, többek között 2016-ban megnyerték az MTV Europe Music Awards Legjobb koreai előadójának járó díjat. Tagok Mark Mark (koreaiul: ��), születési nevén Mark Yi-en Tuan (kínaiul: ���) 1993 szeptember 4-én született Los Angelesben. Ő az együttes legidősebb tagja. Szülei tajvani származásúak, és jelenleg Los Angelesben élnek. 2010-ben Markra saját iskolájában figyelt fel a JYP Entertainment egyik alkalmazottja, aki azért érkezett az Egyesült Államokba, hogy új tehetségeket keressen az ügynökség számára. Miután átment a meghallgatáson, Mark Dél-Koreába költözött, és gyakornok lett a JYP Entertainmentél. Debütálása előtt szerepelt az Mnet csatorna WIN: Who Is Next című műsorának egyik epizódjában, ami 2013 szeptember 6-án került adásba. Mark Jacksonnel, BamBammel és Yugyeommal alkotott egy csapatot, és a YG Entertainment gyakornokaival versenyeztek. A Got7-ben ő tölti be a rapper szerepét. Az együttes számos dalának írásában részt vett. JB JB (koreaiul: ���), születési nevén Im Dzsebom (koreaiul: ���) 1994 január 6-án született Dél-Koreában. Mielőtt megkezdte gyakornokságát, bboyként tevékenykedett. 2009-ben átment a JYP Entertainment helyi meghallgatásán, majd három év gyakornokság után 2012 májusában a JJ Project nevű duó egyik tagjaként debütált Jinyounggal. A két fiú korábban a Dream High 2 című sorozatban is szerepelt. A Got7-ben ő tölti be a vezér, énekes és vezértáncos szerepét. Az együttes számos dalának írásában részt vett. Jackson Jackson (koreaiul: ��), születési nevén Jackson Wang Ka-yee (kínaiul: ��� vagy ���) 1994 március 28-án született Hongkongban. Tagja volt a hongkongi nemzeti vívócsapatnak, és két aranyérmet szerzett az Asian Junior Olympicsen 2011-ben. Édesapja kínai vívó, édesanyja kínai tornász, aki az 1984-es olimpián bronzérmet szerzett. Jackson a 2012-es londoni olimpiára készült, és az Egyesült Államokbeli Stanford Egyetem is ajánlatot tett neki, ő azonban ezt visszautasította, hogy Dél-Koreába mehessen, és zenével foglalkozhasson. Édesapja feltételének eleget téve aranyérmet szerzett vívásban, így szülei beleegyeztek, hogy Jackson Dél-Koreába költözzön és gyakornok legyen a JYP Entertainmentél. Debütálása előtt szerepelt az Mnet csatorna WIN: Who Is Next című műsorának egyik epizódjában Markkal, BamBammel és Yugyeommal. Röviddel a Got7 debütálása után a Roommate című valóságshow-nak köszönhetően varietésztárként lett ismert, amiért később a Legjobb Újoncnak járó díjat is megnyerte a 2014-es SBS Entertainment Awardson. 2015 áprilisától 2016 májusáig az Inkigayo nevű zenei műsor egyik házigazdája lett. 2015 decemberétől ő vezeti a kínai Go Fridge című műsort He Jionggal, amiért a 2016-os Tencent Star Awardson több díjat is nyert. Ezután több kínai műsorban is megjelent állandó vagy alkalmi tagként. A legismertebbek ezek közül a Fresh Sunday, Figting Man, Crime Scene, Top Surprise, Who's The Murderer és a Happy Camp. 2016 decemberében a kínai Midea márkának lett a reklámarca, majd a 2016-os Weibo Night Awardson nyert díjat. A Got7-ben ő tölti be a vezérrapper, énekes és vezértáncos szerepét. Az együttes számos dalának írásában részt vett. Jinyoung Jinyoung (koreaiul: ��), születési nevén Park Csinjong (koreaiul: ���) 1994 szeptember 22-én született Dél-Koreában. Gyerekkorát Jinhae-guban, Changwonban töltötte, majd Szöulba költözött miután átment a JYP Entertainment meghallgatásán 2009-ben. 2012 májusában a JJ Project nevű duó egyik tagjaként debütált JB-vel. A két fiú korábban a Dream High 2 című sorozatban is szerepelt. Jinyoung emellett szerepet kapott a When a Man Falls in Love, My Love Eun-dong és a Legend of the Blue Sea című sorozatokban is. 2017-ben jelent meg az A Stray Goat című filmje, amelyben ő játszotta az egyik főszerepet. 2015 márciusától 2016 márciusáig BamBammel az M! Countdown nevű zenei műsor egyik házigazdája lett a SHINee-ból ismert Key mellett. 2017 februárjától az Inkigayo nevű zenei műsor állandó házigazdája a Black Pinkből ismert Jisoo és az NCT-ből ismert Doyoung mellett. A Got7-ben ő tölti be a vezérénekes és vezértáncos pozícióját. Az együttes számos dalának írásában részt vett. Youngjae Youngjae (koreaiul: ��), születési nevén Cshö Jongdzse (koreaiul: ���) 1996 szeptember 17-én született Dél-Koreában. Gyermekkorát Mokpóban töltötte, majd 2013-ban gyakornok lett a JYP Entertainmentnél. Mindössze hét hónap gyakornokság után debütált a Got7 tagjaként. 2017 januárjában megjelent a King of Mask Singer című műsorban. A Got7-ben ő tölti be az énekes szerepét. Az együttes számos dalának írásában részt vett. BamBam BamBam (koreaiul: �� thaiul: ������), születési nevén Kunpimook Bhuwakul (thaiul: ������������ ������) 1997 május 2-án született Bangkokban. Már gyermekkorában is szerepelt thai reklámokban, valamint tagja volt a "We Zaa Cool" nevű tánccsapatnak a Black Pinkből ismert Lisával. Miután megnyert egy táncversenyt, és átment a JYP Entertainment meghallgatásán, Dél-Koreába költözött, hogy gyakornok lehessen. Debütálása előtt szerepelt az Mnet csatorna WIN: Who Is Next című műsorának egyik epizódjában Markkal, Jacksonnel és Yugyeommal. 2015 márciusától 2016 márciusáig Jinyounggal az M! Countdown nevű zenei műsor egyik házigazdája lett a SHINee-ból ismert Key mellett. 2016-ban Jacksonnal szerepelt a Where Is My Friend's Home és a Real Men című műsorokban, valamint megjelent az Uncontrollably Actor című műsorban is. A Got7-ben ő tölti be a rapper szerepét. Az együttes számos dalának írásában részt vett. Yugyeom Yugyeom (koreaiul: ��), születési nevén Kim Jugjom (koreaiul: ���) 1997 november 17-én született Dél-Koreában. Ő az együttes legfiatalabb tagja, és őt tartják a csapat legjobb táncosának. Gyermekkorában tánciskolába járt, majd a JYP Entertainmentnél lett gyakornok. Debütálása előtt szerepelt az Mnet csatorna WIN: Who Is Next című műsorának egyik epizódjában Markkal, Jacksonnel és BamBammel. 2016-ban megjelent a Hit The Stage című műsorban, amelynek utolsó részében első helyezést ért el. A Got7-ben ő tölti be a táncos és énekes szerepét. Az együttes számos dalának írásában részt vett. Teozófiai Társulat Az 1875-ben alakult Teozófiai Társulat volt az első olyan szervezet az újkorban, amely napvilágra hozta és széles körben ismertté tette a Nyugat és a Kelet korábban ezoterikus (rejtett, titkos) tanításait. Tevékenysége folytán hozzáférhetővé vált a nagy nyilvánosság számára is a keleti filozófia csakúgy, mint az ősi nyugati misztérium-hagyomány, beleértve a kabbalát, az alkímiát és a gnoszticizmust. A Teozófiai Társulat lényegi alapelve az EGYség (lásd: Teozófia), amelynek felismerése az ember altruista, önzetlen életviteléhez vezet. Ehhez segít hozzá a tudomány, a filozófia és a vallás szintézise, a látszólagos ellentétek magasabb egységben való feloldása, és a világegyetemet (benne az embert) vezérlő feltárt és még feltáratlan törvényszerűségek megismerése. A Társulat egy olyan civilszervezet, amely mára a világ legtöbb országában megtalálható. Fő alapítója Helena Petrovna Blavatsky, első elnöke Henry Steel Olcott. Szervezeti forma A Teozófiai Társulat egy több mint 50 országban működő nemzetközi nonprofit civilszervezet, független helyi szervezetekkel (nemzeti társulatok, alosztályok). A nemzetközi adminisztratív központ Adyar-ban van, amely Csennai (korábbi nevén Madras) város mellett található Indiában. Az európai központ Naarden-ben (Hollandia) van. A társulati tagság egyedüli feltétele a három célkitűzéssel való egyetértés, a Társulatnak semmilyen más kötelezően elfogadandó tana, vagy életviteli előírása nincs, az önálló gondolkodás és kérdésfeltevéses kutatás fontosságát hangsúlyozza, így minden további kérdésre a teljes cselekvési és gondolatszabadság elve vonatkozik. Hármas célkitűzés A Teozófiai Társulat három célja: Megalkotni az emberiség egyetemes testvériségének egyik magvát nemzetiségi, vallási, társadalmi osztálybeli, nemi és faji megkülönböztetés nélkül. Támogatni a vallások, bölcseletek és tudományok összehasonlító tanulmányozását. Kutatni a természet még fel nem ismert törvényeit és az emberben rejlő erőket. A gondolatszabadság elvét biztosító dokumentum teljes szövegét lásd itt: A gondolat szabadsága. E célok értelmezése a Teozófiai Társulatban nem pontosan felel meg a szavak szokásosan használt értelmének: Az első alapelv azt a feltételezést fejezi ki, egy megváltó , mester, vagy magasabb szintű spirituális lény fog megérkezni és azt a célt, hogy erre az emberiség felkészüljön. A második alapelv azt jelenti, hogy a vallások és a vallási filozófiák összehasonlítása alapján a teozófusok közel kerüljenek a dolgok mögött meghúzódó Igazsághoz , valamint a belső elmélyedés révén ezt az igazságot átéljék. A tudományokat a teozófusok mint spirituális tudományt, a tudományos eredményeket pedig mint ennek csak külső megjelenési formáját értelmezik. A harmadik alapelv a spiritualizmus és az okkult jelenségeinek vizsgálata. E célkitűzések a Teozófiai Társulat több mint százéves történelmének eredményeként jöttek létre. A változtatások, különösen az első években, közvetve tükrözik a Teozófiai Társulat korai fejlődését. Legelső, 1875-ös változatában Teozófiai Társulat célját még így határozták meg: "A tudás megszerzés a legfelsőbb hatalom és más magasabb rendű szellemek természetéről és sajátosságairól pszichikus folyamatok révén". Ez a változat a Teozófia Társulatot az okkult irányzatok között helyezi el, amely annyiban különbözik a többi hasonló szervezettől, hogy világosan elhatárolja magát a dogmatizmustól és jelentős toleranciát mutat a tagok meggyőződése, fajtája és nemzetisége felé. Az 1878-as változtatáskor megjelent az ezoterikus ismeretek terjesztésének és az egyetemes testvériség intézményének létrehozása. Az 1879-es újabb változtatás idejére a Teozófiai Társulat eredeti húsz vezetőjéből már csak három személy maradt meg: Olcott, Blavatsky és Judge. Ettől kezdve a célkitűzések többszöri újrafogalmazása a mai változat felé mutatott. Az 1879-es változat már pontokba szedte a társaság céljait. A spiritualitás életben tartása az emberekben A bigottság elutasítása A nemzetek közötti testvériség érzésének támogatása A természet valamennyi törvényének megismerése és ezen ismeretek terjesztése, különösen az okkult ismereteké, amelyeket a modern ember a legkevésbé ismer. A könyvtár létrehozása, az ókori filozófiákról szóló helyes ismeretek írásba foglalása A nem szektáriánus oktatás támogatása A tagok minden irányú fejlődésének elősegítése A szövegezés egyrészt jóval gyakorlatiasabb, mint a korábbiak, másrészt előrevetíti a Társulat Indiába költözését az tagtoborzás egyesült államokbeli sikertelensége után, mert a negyedik pont világosan mutatja, hogy a teozófusok úgy vélték, hogy a nyugatiak képtelenek voltak elfogadni a misztikus tanításokat és ezért a "titok" megismerését. 1881-ben újabb változtatásra került sor, amely már mutatja a Társulat Indiába költözésének hatását (a negyedik pontban) és a hatékonyabb propaganda szükségességét (harmadik pont). Az első pont világosan állítja, hogy a teozófusok az emberiség elitjét képviselik. Az emberiség egy egyetemes testvérisége magjának létrehozása Az árja irodalom, vallás és tudomány tanulmányozása E tanulmányozás fontosságának állítása és a helytelen információk kijavítása A természet titkos misztériumainak és a rejtett emberi képességek feltárása, amelynek alapja az ember keleti filozófiája. 1886-ban már három pontban foglalta össze a Társulat céljait, amelyek rögzítik az ázsiai centrum elfogadását, valamint megkülönbözteti az aktív és passzív tagokat, azaz rögzíti az elit létrejöttét a Teozófiai Társulaton belül, amely maga is elitnek tartja magát. Az emberiség egy egyetemes testvérisége magjának létrehozása tekintet nélkül fajra, meggyőződésre és bőrszínre. Az árja és más keleti irodalom, vallás és tudomány tanulmányozása. A tagok egy részének törekvése, hogy kutassák a természet meg nem magyarázott törvényeit és az ember pszichikus képességeit. Az indiai központ fejlődése arra késztette a Teozófiai Társulatot, hogy a helyi problémákkal is foglalkozzon. Ezért az 1888-as átfogalmazáskor az első pont kiegészült azzal, hogy "fajra, meggyőződésre, nemre, kasztra és bőrszínre" való megkülönböztetés nélkül. A második pont a filozófia tanulmányozását is felsorolja, amivel csökkent a célkitűzések korábbi megfogalmazásainak vallásos színezete. A harmadik pont pedig azzal a magyarázattal bővült ki, hogy az említett tagok Blavatsky irányítása alatt fejtik ki tevékenységüket, ami az 1886-os megfogalmazás intézményesítését jelentette, hiszen a tagok e csoportja volt a magva a későbbi Ezoterikus Szekciónak. 1890-ben a második pontot kiegészítették azzal, hogy a tanulmányozás célja az, hogy az árja és más keleti irodalom, vallás, filozófia és tudomány fontosságát az emberiség számára bemutassák. A harmadik pontba visszakerült a "rejtett" szó a pszichikus képességek elé. Az 1894-es átíráskor a második pontból kikerült az emberiség szó, amely arra utal, hogy a Társulat feladta a társadalom és az emberiség radikális átalakulásának elképzelését és egy fokozatosabb átmenet célját tűzte ki. 1896-ban az első pont jelentősen változott: Az emberiség egyetemes testvérisége egy magjának létrehozása lett az új változat, míg a második pont immáron a vallás, filozófia és tudomány összehasonlító tanulmányozását határozta meg célként. A harmadik pontból törölték a pszichikus szót. Ezzel a Teozófiai Társulat lényegében a mai változathoz érkezett el, amely lényegesen semlegesebb kifejezésekkel állítja céljait, mint a korábbi változatok és az első pont megváltoztatásával feladja Társulatnak az az állítását, hogy az a jövő egyedüli letéteményese - immáron csak az egyik a sok közül. Tevékenység Magyarországon elsősorban ismeretterjesztő tevékenységéről ismert, hozzáférhetővé teszi a teozófiai irodalmat, könyvkiadással, előadások, beszélgetések szervezésével foglalkozik. A nemzetközi Teozófiai Társulathoz bizonyos fokig kapcsolódva számos társadalmi és tudományos munkát végző szervezet működik. A Társulat indiai központjának területén található az Adyari Könyvtár és Kutatóközpont, amelynek világviszonylatban is fontos gyűjteménye van a keleti civilizáció, filozófia és vallás területén, és amelyben folyamatos a kutatómunka. A társadalom szegényebb rétegei számára ingyenes iskolákat tartanak fenn, humanitárius és állatjóléti tevékenységet folytatnak. 2002-es UEFA-kupa-döntő A 2002-es UEFA-kupa-döntő 2002. május 8-án került megrendezésre a holland Feyenoord és a német Borussia Dortmund csapatai között. A mérkőzés helyszíne a rotterdami Feijenoord Stadion volt, ami a Feyenoord stadionja. Először fordult elő, amióta egy mérkőzés dönt az UEFA-kupa sorsáról, hogy az egyik döntős hazai pályán szerepelhetett. A mérkőzést a hazai környezetben szereplő Feyenoord nyerte 3–2-re. Bohušice Bohušice település Csehországban, a Třebíči járásban. Bohušice Vícenice, Dolní Lažany, Jaroměřice nad Rokytnou, Blatnice és Lukov településekkel határos. Lakosainak száma 143 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Casa Vicens A Casa Vicens Barcelonában, a Calle Carolines 24 számú épület a mai Gràcia negyedben, az UNESCO Világörökség része, mint a híres katalán építész, Antoni Gaudí épületeinek egyike. A függetlenül dolgozó építész, Antoni Gaudí első önálló alkotása a katalán modernizmus egyik szép példája. 1883 és 1888 között épült Manuel Vicens i Montaner számára. Vicens azonban korábban, 1878–1880 között bízta meg Gaudít a ház megalkotásával, melyet az édesanyjától örökölt földterületen, a régi Gràcia településen kívánt felépíttetni. A kis település később Barcelona részévé vált. Vicens-nek kettős célja volt a házzal, egyrészt lakóhelynek szánta, másrészt viszont saját gyárának különleges azulejo termékeit kívánta vele bemutatni. Ennél az épületnél megmutatkozik az az építészeti koncepció, mely felé Gaudí a későbbiekben fordult, mint például a színek eltúlzása, vagy a növényi ábrázolás megjelenése. Kívülről a házon leginkább a kerámia- illetve azulejo (mázas csempe) díszítés tűnik fel. Uralkodó színei a fehér és a zöld, illetve a vörös. Tulajdonosának, Vicens-nek kőfejtője és kerámiagyára volt (ő maga azonban brókerként dolgozott). Az anyagot Valenciában szerezték, a gyárban pedig elő tudták állítani azokat az elemeket és formákat, melyeket Gaudí az építés során megálmodott. Az épület a mudéjar művészetből merít, emellett azonban indiai és japán minták is felfedezhetők a homlokzaton. A ház belső terében ismerhető fel igazán Gaudí stílusa. Az arab hatások különösen itt érzékelhetők, legfőképp az ún. Dohányzó szobában. 1925–26-ban az épület eredeti kertje és a pavilon áldozatul esett a város utcáinak szélesítésére és bővítésére irányuló munkálatoknak. Az épület 1899 után a Jovier család tulajdonába került, mai tulajdonosa is e család tagja, D.ª Fabiola Jover de Herrero. A Casa Vicens – mint magántulajdon – turisták számára nem látogatható, csak kívülről tekinthető meg. Az UNESCO 2005-ben Párizsban tartott ülésén három másik Gaudí-épület társaságában vette fel a Casa Vicens-et a Világörökség listájára, mint Gaudí első fontos művét. Az indoklás szerint e négy mű bemutatja az építőművészet fejlődését a 19. század végén illetve 20. század elején. 2007 októberében az Altadicion nevű észak barcelonai ingatlanügynökség bejelentette, hogy kizárólagos eladási jogot szerzett a Casa Vicens értékesítésére. Az épületet 30 millió euróért kínálják. A cég által üzemeltetett website-on további információk és képek találhatók a házról. Székelyszenttamás Székelyszenttamás (1899-ig Szenttamás, románul Tămașu) falu Romániában Hargita megyében. Fekvése Székelyudvarhelytől 5 km-re fekszik, Oroszhegyhez tartozik. A falu a Ballé-patak völgyében a Bükk-tető északi lejtőjén fekszik. Története 1333-ban Sancto Toma néven említik először. A falunak már a 14. században volt temploma, 1555-ben Izabella királyné költségén restaurálták. 1661-ben a török felégette, ezután újjáépítették. A falu a reformáció alatt is megtartotta katolikus hitét. 1910-ben 251, 1992-ben 116 magyar lakosa volt. Látnivalók Római katolikus temploma 1820 és 1822 között épült a régi templom helyére, védőfal övezi. 2011-es férfi vízilabda-világbajnokság A 2011-es férfi vízilabda-világbajnokság a 14. volt az sportág történetében. A tornát az úszó-világbajnoksággal egyidőben Sanghajban, Kínában rendezték 2011. július 18. és július 30. között. A címvédő a szerb válogatott volt. A tornát a döntőben a címvédőt legyőző olasz csapat nyerte, története során harmadszor. A világbajnokság első három helyezettje részt vesz a 2012. évi nyári olimpiai játékokon. Szerbia (a 2011-es férfi vízilabda-világliga győztese) bejutott a legjobb négy közé, ezért az elődöntős csapatok – köztük Magyarország – részt vesznek az olimpián. Lebonyolítás A tornán 16 ország válogatottja vett részt. A csapatokat 4 darab 4 csapatból álló csoportokba sorsolták. A csoportmérkőzések után a negyedik helyezettek a 13–16. helyért játszottak. Az első helyezettek közvetlenül az negyeddöntőbe kerültek. A második és harmadik helyezettek egy újabb mérkőzést játszottak a negyeddöntőbe jutásért. A negyeddöntőtől egyenes kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. Sorsolás A csoportok sorsolását 2011. április 15-én tartották. A kalapokba rendezést a világliga, világkupa és a 2010-es Európa-bajnokság eredményei alapján végezték. A magyar csapat nem indult a világligában és a világkupában sem, a 2010-es Eb-n pedig negyedik lett, ezért a magyar válogatott a harmadik kalapba került. Csoportkör Az időpontok helyi idő szerint (UTC+8 óra, Magyarországhoz viszonyítva +6 óra) értendőek. Végeredmény Magyarorrszág és a hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Kitty Pryde Katherine „Kitty” Pryde, ismertebb fedőnevén Árnymacska egy kitalált szereplő, szuperhős a Marvel Comics képregényeiben. A karaktert Chris Claremont író és John Byrne, társszerző és rajzoló alkotta meg. Első megjelenése az Uncanny X-Men 129. számában volt 1980 januárjában. Árnymacska mutáns, úgynevezett „faljáró” aki képes testét anyagtalanná tenni és ezáltal áthaladni szilárd testeken. A képregényekben általában az X-Men szuperhős-csapat tagjaként szerepel. Története Katherine „Kitty” Pryde Illinois államban született, Deerfieldben Carmen és Theresa Pryde gyermekeként. Nagyapja európai zsidó volt, akit a második világháború alatt náci koncentrációs táborba hurcoltak. Kitty képességei tizenhárom éves korában a pubertás során kezdtek felszínre törni, melyet szörnyű fejfájás társult. Ébredő mutáns képességei miatt az X-Men és a Pokoltűz Klub Fehér Királynője, Emma Frost is megkereste, abban a reményben, hogy megnyerjék a lányt saját ügyüknek. Emma Frost az első pillanattól fogva ellenszenves volt Kitty számára mert úgy nézett rá, mit „egy falat jó kajára”. Ororo Munroeval viszont gyorsan megtalálta a közös hangot és összebarátkoztak. Ororo elmondta Kittynek, hogy ők az X-Men tagjai, ami csak növelte a lány lelkesedését Xavier iskolája iránt. Beszélgetésük közben rájuk támadt a Pokoltűz Klub néhány páncélos zsoldosa, akiket ugyan sikerült legyőzniük, de Frost telepatikus támadása leterítette őket. Kittynek sikerült értesítenie a csapat többi tagját akiknek segítségére volt foglyul esett társaik kiszabadításában. Kitty nem sokkal később belépett Xavier professzor iskolájába és „Szellem” kódnéven az X-Men csapatának is tagja lett. Kittynek az első pillanattól fogva szimpatikus volt Kolosszus és közeli barátságba került a kishúgával, Iljanával is. A fiatal lány először kellemetlenül érezte magát Árnyék jelenlétében, annak „ördögi” kinézete miatt, de hamar ők is barátok lettek. Kitty egyik űrbéli kalandjuk alkalmával összebarátkozott egy intelligens sárkányszerű földönkívüli lénnyel, akit Lockheednak nevezett el. Lockheed azóta is hűségesen Kitty oldalán van, és kettejük között egy pszichikai kapcsolat is létrejött. Rozsomák egyfajta mentorrá vált Kitty számára. Képességei Kitty képes áthaladni szilárd anyagokon, úgy hogy kihasználja a szilárd anyag atomjai közötti réseket. Ezt a folyamatot fáziseltolásnak is nevezik. Faljáró, vagy „anyagtalan” állapotában szinte sérthetetlen, mivel a szilárd fegyverek, puskagolyók és energiasugarak is ellenállás nélkül áthatolnak testén. Ez azonban nem minden esetben van így. A Mutáns mészárlás során Kittyt eltalálta Szigony egyik energiacsapása miközben fáziseltolódásban volt. Ennek hatására a lány képtelen volt visszaváltani szilárd állapotba és majdnem bele is halt, mivel az atomjai közötti kötések annyira fellazultak. A mágikus természetű támadások szintén árthatnak neki. Miközben szilárd anyagokon halad keresztül, Kitty nem tud levegőt venni, ezért az az idő amit egy szilárd test belsejében tölt, annyi időre korlátozódik, amilyen sokáig képes visszatartani a lélegzetét. Képes szerves anyagokon és élőlényeken is áthaladni. Mindazonáltal veszélyes számára ha szilárd anyagokon való áthaladás közben szilárdítja meg atomszerkezetét, mivel ez súlyos sérülésekhez és akár a halálához is vezethet. Mivel Kitty faljáró alakban nem képes fizikai testeket megérinteni, ezért a talajon sem képes járni. Ehelyett annak atomjain sétál. Ezt felhasználva képes „járni” a levegőben. Kitty megtanulta, hogyan tudja fáziseltolódásos állapotát kiterjeszteni más testekre is. Ugyan már a kezdettől fogva képes volt rá, hogy a rajta lévő ruhát is anyagtalanná tegye magával együtt de később ezen képességét odáig fejlesztette, hogy mára már képes tárgyakat vagy más személyeket is anyagtalanná tenni. Eközben azonban mindvégig fizikai kapcsolatban kell lennie a tárggyal vagy a személlyel. Ha Kitty elektromos rendszereken halad keresztül, zárlatot okoz bennük. Fáziseltolódásos állapotában nagyon nehéz telepatikusan „befogni” Kitty tudatát. Kitty rendkívül tehetséges az alkalmazott tudományok és a számítástechnika terén, valamint korlátozottan jártas a japán harcművészetek terén. Tehetséges táncos. Rimaszabadi Rimaszabadi (1899-ig Rima-Lehota, szlovákul: Lehota nad Rimavicou) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. Fekvése Rimaszabadi a Rimóca (Rimavica)-patak völgyében fekszik, 270 méteres tengerszint feletti magasságban, Rimaszombattól 17 km-re északra. Keletről Rimazsaluzsány, északkeletről Rimabánya és rövid szakaszon Nyustya, északnyugatról Rimakokova, délkeletről Csehberek és Telep, délről pedig Kecege községekkel határos. Délnyugati határa egyben a Rimaszombati és a Poltári járás határa. A község 30,0662 km²-es területe két kataszteri területre oszlik: Rimaszabadi (Rimavská Lehota) – 19,3311 km² Rimóca (Rimavica) – 10,7351 km² Története A települést 1274-ben „Rymouch" alakban említik először. 1298-ban „Rymocha" néven szerepel. Első említése egy birtokvitával kapcsolatban történt, mely János kalocsai érsek és a Hont-Pázmány nembeli Miklós között zajlott. A falu a 14. században Ajnácskő váruradalmának része. A 15. században ráhói nemeseké volt, később több birtokossal rendelkezett. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, bognármesterséggel foglalkoztak. Vályi András szerint „Rima Lehota. Tót falu Hont Várm. földes Urai több Urak, lakosai leg inkább evangelikusok, fekszik Rima Bányának szomszédságában, mellynek filiája, legelője, fája elég, kaszállója kevés, piatzozása Rimaszombatban, a’ lakosok többnyire szántó vető, kerék, rotska, és dézsa tsinálók, földgye hegyes, és vad vizes." 1805-ben 37 házát 272-en lakták. 1828-ban 24 házában 169 lakos élt. A 19. században területén vasgyár működött. 1863-ban egy tűzvészben az egész falu leégett. Gömör-Kishont vármegye monográfiájában „Rimalehota, rimamenti tót kisközség, 53 házzal és 308 ág. h. ev. lakossal. Hajdan Ajnácskővár tartozéka volt. Későbbi birtokosai a Ruthényi és a Kende családok voltak. Most a rimamurány-salgótartjáni vasmű r.-t.-nak van itt nagyobb birtoka. Lakosai azelőtt kitűnő faeszközöket készítettek és közülök sokan ma is faabroncs- és seprőkészítéssel foglalkoznak. 1863-ban az egész község leégett. Az ág. h. ev. templom 1852-ben épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimabánya. Ide tartoznak Farkasvölgy és Zapacs telep." A trianoni diktátumig területe Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. 1957-ben Rimaszabadihoz csatolták a korábban önálló Rimóca (Rimavica) községet. Népessége 1910-ben 303, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 333 lakosából 322 szlovák volt. 2011-ben 283 lakosából 261 szlovák. Nevezetességei Evangélikus temploma 1796-ban épült. Jules Dassin Jules Dassin (Middletown, Connecticut, USA, 1911. december 18. – Athén, 2008. március 31.) amerikai filmrendező. Életpályája Szülei: Samuel Dassin és Berthe Vogel voltak. Iskoláit New Yorkban végezte. 1934–1936 között színi tanulmányokat folytatott Franciaországban. 1936–1939 között a New York-i Jiddish Színházban szerepelt. 1939–1941 között mint rádiószerző dolgozott. 1940-ben Alfred Hitchcock asszisztense volt. 1941-ben Hollywoodban telepedett le. Előbb az RKO cég forgatókönyvírója, majd az Metro-Goldwyn-Mayer vállalat munkatársaként Garson Kanin rendező-asszisztense volt. Az 1940-es évek végén bűnügyi históriákat forgatott. 1950-ben tanúként hallgatták ki az Amerikai-ellenes tevékenysége miatt, majd hollywoodi munkájától megfosztották. 1954-től Franciaországban élt és rendezett. Az 1979-es cannes-i filmfesztivál zsűritagja volt. 1984-ben a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűritagja volt. Munkássága Többek között egyéni felfogásban hangjátékká dolgozta fel Nyikolaj Vasziljevics Gogol A köpeny című elbeszélését. Önálló művészi pályafutását Edgar Allan Poe Áruló szív (1941) című novellájának filmrevitelével kezdte. A második világháború alatt néhány antifasiszta jellegű produkción kívül elkészítette Oscar Wilde A canterville-i kísértet (1944) című derűs, szatirikus művét. A bűnügyi históriák legfeljebb abban különböztek a hasonló hollywoodi munkáktól, hogy környezetrajzukban, társadalom-ábrázolásukban reálisabbak, de a bűntettek bemutatásában ugyancsak aprólékosan naturalisták. Franciaországban készült munkái közül kiemelkedik a Níkosz Kazandzákisz regénye nyomán forgatott modern Jézus-legenda, az Akinek meg kell halnia (1957). A Kréza szigetén a török megszállás idején játszódó érzelemgazdag, nagy hatású történet nemcsak művészi megoldásaival, de haladó mondanivalójával, a szabadságvágy elpusztíthatatlanságának hirdetésével is emlékezetessé vált. 1960-ban a Vasárnap soha című filmjét Oscar-díjra jelölték. Magánélete 1937–1962 között Beatrice Launer volt a felesége. Két gyermekük született: Joe Dassin (1938–1980) énekes és Julie Dassin (1945) színésznő. 1966–1994 között Melína Merkúri (1920–1994) görög színésznő volt a párja. Filmrendezései Áruló szív ( The Tell-Tale Heart ) (1941) Martha ügyei ( The Affairs of Martha ) (1942) Náci ügynök ( Nazi Agent ) (1942) Összejövetel Franciaországban (1942) Új eszmék ( Young Ideas ) (1943) A canterville-i kísértet (1944) Levél Évának ( A Letter for Evie ) (1946) Nyers erőszak ( Brute Force ) (1947) A meztelen város (1948) Tolvajok országútja (1949) Az éjszaka és a város (1950) Rififi a férfiak közt (1955) (forgatókönyvíró és színész is) Akinek meg kell halnia (1957) (forgatókönyvíró is) A törvény (1959) (forgatókönyvíró is) Vasárnap soha (1960) (forgatókönyvíró, színész és filmproducer is) Phaedra (1962) (forgatókönyvíró, színész és filmproducer is) A Topkapi kincse (1964) (színész és filmproducer is) Nyáron, este fél tizenegykor (1966) (forgatókönyvíró és filmproducer is) A hajnal ígérete ( Promise at Dawn ) (1969) (forgatókönyvíró, színész és filmproducer is) Asszonyok kiáltása (1978) (forgatókönyvíró is) Összeesküvők (1981) Díjai Legjobb rendezés díja (cannes-i fesztivál) (1955) Rififi a férfiak közt A cannes-i fesztivál OCIC-díja (1957) Akinek meg kell halnia Chamaeza ruficauda A Chamaeza ruficauda a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a földihangyászfélék (Formicariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Argentína területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 1.) Brie (Charente) Brie település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 4260 fő (2015). Brie Agris, Anais, Champniers, Jauldes, Mornac, Rivières, Ruelle-sur-Touvre és Saint-Projet-Saint-Constant községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Északi összetett az 1932. évi téli olimpiai játékokon Az 1932. évi téli olimpiai játékokon az északi összetett versenyszámát február 10-én és február 11-én rendezték meg Lake Placidben. A versenyt a norvég Johan Grøttumsbråten nyerte meg. Magyar versenyző nem vett részt a versenyszámban. Részt vevő nemzetek A versenyeken 10 nemzet 33 sportolója vett részt. Ausztria (AUT) (3) Csehszlovákia (TCH) (4) Egyesült Államok (USA) (4) Japán (JPN) (3) Kanada (CAN) (4) Lengyelország (POL) (3) Norvégia (NOR) (4) Olaszország (ITA) (3) Svájc (SUI) (3) Svédország (SWE) (2) Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Eredmények A 18 km-es sífutás eredménye alapján és a síugrás két ugrása alapján pontszámokat kaptak a versenyzők. Az összesített pontszámok határozták meg a végső sorrendet. A távolságok méterben, az időeredmények másodpercben értendők. Sífutás A 18 km-es sífutást február 10-én rendezték. Síugrás A normálsáncú síugrást február 11-én rendezték. * - az ugrás során elesett Domogyedovói nemzetközi repülőtér A Domogyedovói nemzetközi repülőtér (IATA: DME, ICAO: UUDD) (oroszul Международный аэропорт "Домодедово" [mezsdunarodnij aeroport domogyedovo]) Oroszország egyik nemzetközi repülőtere. Moszkvától 30 km-re délkeletre helyezkedik el. Moszkva 5 repülőtere közül ez bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. Közvetlen gyorsvasúti kapcsolata van a moszkvai Paveleckij állomással. Története A Domogyedevói repülőtér építését 1954-ben határozták el. A repülőteret 1962. április 7-én adták át a forgalomnak. 1963-tól elsősorban postagépeket és teherszállító gépeket indított és fogadott a Domogyedovói repülőtér. 1965-ben készült el a repülőtér fogadóépülete és ekkor indult az első utasszállító repülőgép, egy Il–18 Domogyedovóról Bratszkba. 1977-től Domogyedovo az orosz szuperszonikus utasszállító repülőgépek bázisa. Innen indultak a Tu–144-es szuperszonikus utasszállító gépek Almatiba. 1992-től nemzetközi repülőtér, addig kizárólag belföldi hosszútávú járatokat indított és fogadott Szibériába és Közép-Ázsiába. 1996-ban készült el a nemzetközi járatokat fogadó épülete. Légitársaságok Domogyedovóra közlekednek a Finnair kivételével a oneworld Moszkvába járatot biztosító taglégitársaságai, az egykori Malév mellett az American Airlines, a British Airways, a Royal Jordanian, az Iberia és a Japan Airlines. Syntrichia A Syntrichia nemzetség egy acrocarp lombosmoha csoport a Pottiaceae családban. Megjelenésük Ezek a mohák a Tortula fajokhoz hasonlóak, de általában nagyobb méretűek, erőteljesebb fajok. Színük zöld, zöldessárga, barnás, párnát vagy lazább gyepet alkotnak a felszínen. Hajtásuk egyszerű vagy villás. A levelek nedvesen a szártól elállók, ívesen visszahajlók. Alakjuk lehet lándzsás, nyelv, tojás vagy kiszélesedően kanál formájú. A levélszél lehet részben vagy teljesen begöngyölt vagy sima. A középér erőteljes a levél csúcsáig ér ahol gyakran áttetsző szőrszálban végződik. A levél alapja U-alakúan hajlott, az itt lévő sejtek nagyok, téglalap alakúak, simák, átlátszóak, vékony falúak. A levéllemez többi sejtje már kisebb, kerekded vagy enyhén szögletes, erősen papillásak mindkét oldalukon. A Syntrichia fajok lehetnek kétlakiak, egylakiak. A toknyél (seta) vörös vagy barna színű, hosszúkás, sima. A spóratok függőleges, egyenes vagy enyhén ívelt, hengeres. A tokfedő és a calyptra kúp, kupak alakú. A perisztómium fogak száma 32, hosszúkás, fonal alakúak. Ezek a fajok megtalálhatóak fákon, köveken, talajon. Többségük kozmopolita. Rendszertanuk Syntrichia nemzetség fajai sokáig a Tortula nemzetséghez tartoztak, de az utóbbi időben, ebbe a független nemzetségbe sorolták őket. A vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy egy monofiletikus csoportról van szó. Fajok A Syntrichia nemzetségbe Frey-Fischer-Stech munkája alapján eddig 90 faj tartozik a világon. De megnehezíti a fajok meghatározását, besorolását, hogy nehezen különböztethetőek meg egymástól (S. calcicola, S. densa, S. glabra, S. princeps, S. ruralis s. str., S. ruraliformis, S. subpapillosissima), gyakran mint fajkomplexre hivatkoznak a kutatók a csoportra mint: Syntrichia ruralis agg. vagy Syntrichia ruralis s. lat., régebben ezt Tortula ruralis fajkomplexnek nevezték. Magyarországon az alábbi Syntrichia nemzetségbe tartozó fajok ismertek: Syntrichia calcicola ( Tortula calcicolens ) Syntrichia caninervis ( Tortula caninervis ) - Egyetlen helyen találták meg az 1980-as években Magyarországon, azóta nincs róla több információ. Syntrichia laevipila ( Tortula laevipila ) Syntrichia latifolia ( Tortula latifolia ) Syntrichia montana ( Tortula crinita , Tortula intermedia ) Syntrichia norvegica ( Tortula norvegica ) - Korábban egy helyen volt ismert, de nem találták meg újra Magyarországon, így eltűnt fajnak van nyilvánítva. Syntrichia papillosa ( Tortula papillosa ) Syntrichia papillosissima ( Tortula papillosissima ) Syntrichia ruraliformis ( Tortula ruraliformis ) Syntrichia ruralis ( Tortula ruralis ) Syntrichia virescens ( Tortula virescens ) Arabia Terra Az Arabia Terra egy nagy kiterjedésű síkföld a Marson, ami az északi sarkvidéktől délre található. Felszíne erősen lekopott, rajta sok kráter található. Ezek a jellegzetességek a terület idős korára utalnak; az Arabia Terra tudományos nézetek szerint az egyik legrégebbi terület a bolygó felszínén. Legnagyobb kiterjedése 4500 km. Keleti és déli területe 4 km magasságba emelkedik az északnyugati területhez képest. A krátereken kívül kanyonok is találhatók benne, amik közül sok a Mars északi alacsony földjéhez csatlakozik. Az Arabia Terra elnevezést Giovanni Schiaparelli olasz csillagász adta a területnek a fényessége alapján. Lehetséges vulkanizmus Egy 2013-as tanulmány szerint az ezen a területen található Eden Patera, Euphrates Patera, Siloe Patera, és valószínűleg a Szemejkin kráter, Ismenia Patera, Oxus Patera és az Oxus Cavus, olyan kaldera, amit szupervulkán kitörése okozhatott. a késői Noachiantól a korai Hesperian időszakban. Ezek az alacsony vulkanikus kiemelkedések idősebbek lehetnek, mint a nagy Heszperikus-kori pajzsvulkánok a Tharsis-régióban, vagy a vulkanikus Elysium tartományban. Az Eden Patera például szabálytalan, mérete 55×85 km, mélysége 1,8 km. Magas, bazaltrétegből álló síkság veszi körül. A kultúrában A marsi című regényben (írója: Andy Weir) a főhős egy homokvihar közben elszenvedett baleset után az Acidalia Planitia síkságról el akar jutni a Schiaparelli kráterig. Rétegek A Mars sok helyszínén rétegek alakulnak ki, amik oka lehet vulkanizmus, szél, vagy a víz mozgása. A rétegek formálásában részt vesz a felszínre emelkedő víz, ami ásványokat rak le. Ezek a rétegek általában kevésbé erodálódnak. Csatornák A Marson sok helyen láthatók különböző méretű csatornák. Sok ezek közül valamikor hordozhatott vizet. A Mars éghajlatának drasztikus megváltozása előtt a felszínen sok helyen folyhatott víz. A Mars tengelyferdesége az idők folyamán megváltozott, amit a két kicsiny hold nem tudott ellensúlyozni. Egyes időszakokban a keringési síkhoz viszonyított tengelyferdeség elérte a 80 fokot Metánkibocsátás Az ásványokban gazdag területek, mint például a Syrtis Major, az Arabia Terra és a Nili Fossae metánt bocsátanak ki. Ez meleg víz és szén-dioxid jelenlétében történik. Brie Larson Brianne Sidonie Desaulniers (született 1989. október 1-jén), ismertebb nevén Brie Larson amerikai színész, énekesnő. A kaliforniai Sacramentóban született Larson eredetileg otthon tanult, majd színészetet kezdett tanulni az American Conservatory Theater-ben. Színészi pályafutását televíziós szerepekkel kezdte, a 2001-es Raising Dad című szitkomban állandó szereplő volt, alakításáért Young Artist Award-ra jelölték. Tizenévesen egy-egy rövid szereplés erejéig feltűnt a Hirtelen 30 és az Ottalvós buli című 2004-es filmekben. Szerepelt a 2006-os Bagolyvédők című ifjúsági filmben, ezután mellékszerepeket vállalt a Greenberg (2010), a Scott Pilgrim a világ ellen (2010) és a 21 Jump Street – A kopasz osztag (2012) című filmekben. 2009 és 2011 között egy lázadó tinédzsert alakított a Tara alteregói című televíziós sorozatban. A filmes áttörést a 2013-as Átmeneti állomás hozta el számára, szereplését dicsértek a kritikusok. További szakmai sikert jelentett számára a 2015-ös A szoba című filmdráma. Filmbeli alakításáért, mint nehéz helyzetben lévő anya, legjobb színésznőként számos díjat elnyert – köztük egy Oscar-díjat, egy BAFTA-díjat, egy Golden Globe-díjat, valamint egy Critic's Choice Award-ot és egy Screen Actors Guild-díjat. A 2016-os San Diegó-i Comic-Conon a Marvel studió bejelentette, hogy Brie Larson fogja játszani Marvel kapitány szerepét, elsőként a 2018-ban érkező Bosszúállók: Végtelen háborúban. Diszkográfia Finally Out of P.E. (2005) Sax Mihály János Sax Mihály János Nepomuk (Lőcse, 1750. december 5. – Pest, 1824. augusztus 6.) bölcseleti és jogi doktor, egyetemi tanár, királyi tanácsos. Élete Akadémiai jogtanár volt Pécsett, azután Győrött, majd 1806. május 23-án a pesti egyetemre nevezték ki a politika-kamarai tudományok tanárává; tanszékét július 16-án foglalta el. 1814-ben magyar nemességet és királyi tanácsosi címet kapott. Somogy- és Fejér megye táblabírája volt. Sonnenfelsnek a politika-kamarai tudományokat tárgyazó híres munkájából a kivonatot készítette (1808), amelyet az ország minden tanintézetében tanítási vezérfonalként kellett használni. 1819-ben nyugalomba vonult. Családja Neje Helmigh Antónia volt, gyermekeik: Ignác, Antal, Bertalan, Antónia. Munkái Positiones ex jure universo, quas in universitate Pestiensi publicae eruditorum disquisitioni subjicit. Pestini, 1784. Positiones ex scientiis politicis quas in regia universitate scient. Pestiensi publice propugnandas suscepit Emer. Majthényi de Keseleökeö a. 1808. U. ott. Summaria institutionum politicarum adumbratio. Budae, 1808. Kéziratban a Magyar Nemzeti Múzeumban: Elementa juris cambialis proposita in sc. univ. Pestiensi. Pestini, 1813. 4rét 23 l. Commentationes in summariam jur. Pol adumbratio. U. ott, 1813. 4rét 60 lap; mind a kettő Frank Ignácz másolata. Bossányi András (bölcsész) Bossányi András (? – Nagyvárad, 1831. november 9.) bölcsész, akadémiai tanár. Először Körmöcbányán tevékenykedett bányatisztként, majd 1807-től haláláig a nagyváradi akadémián a görög nyelv rendkívüli tanára volt. Művei Einguae graecae grammatica. Magno-Varadini. 1823. Entgegengesetzte Theorie den bis 1830. bestheneden Theorien der Electricität und Himmelskunde in neunundzwanzig Aphorismen vorgetragen. Ofen, 1831. Solstice A Solstice egy Amerikából származó, karrierje során többször feloszlott death/thrash metal zenekar. Jelenleg négy taggal rendelkeznek: Dennis Munoz-zal, Alex Marquez-zel, Ryan Taylorral és Josh Gibbs-szel. Volt tagok: Rob Barrett, Brian Harris, Dave Smith, Mark Van Erp és Gabriel Scott. A Solstice 1990-ben alakult meg Miami-ben. Megalakulásuk konkrét története ismeretlen. Rob Barrett-et jól ismerhetjük a Cannibal Corpse-ból, ahol a gitáros szerepét tölti be. Ebben a zenekarban is gitárosként tevékenykedik. Barrett és Marquez a Solstice megalapítása után nem sokkal belépett a neves, szintén death metalt játszó Malevolent Creation-be. Érdekesség, hogy 1990-ben alakult még egy Solstice nevű együttes, csak ők az Egyesült Királyságból származnak, és doom metalt játszanak. Az együttes számtalanszor feloszlott már pályafutása alatt, valószínűleg azért, mert Rob Barrett egyéb zenei társulatokban is játszott. Először 1990-től 1993-ig működtek, majd 1995-től 1997-ig. 2000-ben megint összeálltak egy kis időre. Ezt követően 2006-ban megint újraegyesültek, és a mai napig működnek. Diszkográfia Stúdióalbumok Solstice (1992) Pray (1995) To Dust (2009) Ezen a három lemezen kívül még egy demót, egy válogatáslemezt és egy split (megosztott) albumot is megjelentetett az együttes. Examen Az examen meditatív, szemlélődő jellegű, keresztény (Szent Ignác-i) imamód. Kerete rendkívül egyszerű: az imádkozó a nap egy alkalmas időpontjában elcsendesedik, és visszatekint az előző examen óta eltelt időre. Lényege az emberben működő erők, belső megmozdulások mérlegelése, kiértékelése. Az examen gyakorlata azt szolgálja, hogy az imádkozó megérezze, megtalálja Istent önmagában, teljes emberi személyiségével odaforduljon Istenhez. Hogyan szokás végezni ezt az imamódot? Egy examen rendes körülmények között 15 percig tart, és jellegzetes időpontja az este. Szent Ignác a reggeli napindításnál és délben, ebéd környékén is ajánl egy-egy vissza- és előretekintést. Az eltelt időszak eseményeire az exament végző imádkozó úgy tekint vissza, mintha egy filmet nézne. Az ajánlások szerint nem akarja megváltoztatni és megmagyarázni azt, ami volt, egyszerűen szemléli Isten szeretetének fényében. Az események és történések csak támpontok. Arra próbál figyelni, mi az, ami hatott rá, és hogyan érintette érzelmi életét. Érzései, kedélyállapota, apró indulatai a mérvadóak. Ezeket a belső megmozdulásokat érdemes az examen során alaposan megvizsgálni, megkülönböztetni: melyek és hogyan vezettek Isten, a szeretet felé, és melyek az önzés, a szeretetlenség felé. Így tudatosulhat az imádkozóban, mennyi ajándékot kap minden nap Istentől, megszülethet benne a hála. Emellett pedig az is tudatosulhat, hogy mi az, ami nyugtalanságot okoz és kiengesztelődést igényel életében: kiengesztelődést Istennel, másokkal, vagy önmagával. (Fájdalmát leteheti Isten elé.) A megkülönböztetés gyakorlásával kifejlődhet az egyre biztonságosabb ráérzőképesség, amivel az imádkozó felismerheti saját életében a jó működését és a romboló tendenciákat. Az examen ugyanakkor természetesen imádság, nem önanalízis. Lényeges, hogy végzése közben az imádkozó jelen legyen Isten számára (tudatos jelenlét (mindfulness)), figyelmét újra és újra visszahelyezve felé. Az examen egy lehetséges forgatókönyve Elcsendesedem, és tudatosítom, hogy Isten jelenlétében vagyok Kérem a Szentlélek világosságát, hogy Isten szemével lássak Sorra veszem a nap eseményeit, külső és belső történéseit, mintha egy filmet néznék Melyek voltak azok az ajándékok a napom folyamán, amelyekért hálás lehetek Istennek? Hol működött Isten a mai napon az életemben, és hol tudtam együttműködni vele? Hol vannak azok a pillanatok, amikor nem Jézus lelkülete szerint gondolkodtam, szóltam, cselekedtem? Hol vétettem, mulasztottam? Bocsánatot kérek az Úrtól, aki végtelenül irgalmas. Előre tekintek a következő napra: mit vár tőlem Jézus? Milyen hozzáállással szeretnék jelen lenni a rám váró eseményekben? Bízom Isten segítségében és kérem az erejét. San Vicente del Raspeig San Vicente del Raspeig (valenciai katalánul Sant Vicent del Raspeig város Spanyolországban, Alicante tartományban. Lakosainak száma 57 175 fő (2017). . Egyetemi város. Fekvése San Vicente del Raspeig Alicante, Mutxamel, Tibi és Jijona községekkel határos. Megközelítése Az Alicantéból induló 2-es villamosnak itt van a másik végállomása. Testvértelepülései Phenjan Moszkva Népessége A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Mills megye (Texas) Mills megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Goldthwaite. Lakosainak száma 4907 fő (2013. július 1.). Mills megye Comanche, Hamilton, Lampasas, San Saba és Brown megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Karinthy Márton Karinthy Márton (Budapest, 1949. szeptember 1. –) Kossuth-díjas magyar színigazgató, színházrendező, író, a Karinthy Színház (és ennek elődje, a Hököm Színpad) alapító igazgatója. 2002-ben a Színház és Filmművészeti Főiskolán summa cum laude minősítéssel Doctor of Liberal Arts (DLA) tudományos fokozatot szerzett. Karinthy Ferenc író fia, Karinthy Frigyes író unokája. Lánya Karinthy Vera, unokái Karinthy-Oláh Janka Liza és Karinthy-Oláh Júlia Elza. Élete Karinthy Ferenc és Boros Ágnes gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban végezte. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát 1973-ban végezte el, Marton Endre és Kazán István, később Babarczy László osztályában. Vizsgarendezése G. B. Shaw: A sors embere, majd a szolnoki Szigligeti Színházban G. B. Shaw Szent Johannája volt. 1973–1975 között a Békéscsabai Jókai Színház, 1975–1977 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1977–1980 között a Thália Színház, 1980–1982 között a Népszínház rendezője. 1978–1980 között a Gorsiumi Nyári Játékok vezetőjeként is dolgozott. Részt vett a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában. Ugyanekkor rendszeresen dolgozott tévérendezőként is. A Színművészeti Főiskolán több osztály vizsgaelőadását rendezte. (Juhász István: Autópályán, Vámos Miklós: Ide meg csak délben süt be egy darabig.) Amatőr együtteseket vezetett, többek közt a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. (William Shakespeare: Windsori víg nők, Molière: Tudós nők, Agatha Christie: Az egérfogó) 1982-ben megalapította a Hököm Színpadot (1988-tól Karinthy Színház), a háború utáni első magánszínházat, amelynek rendezője és igazgatója. (A megnyitó előadás a Kaffka Margit Gimnázium dísztermében volt, Karinthy Ferenc: Gőz és Hubay Miklós: A zsenik iskolája című darabjával.) A színház átalakítása után, 2012-ben az emeleten nyílt meg a Hököm Stúdió, ahol kisebb, alternatív előadásokat tudnak tartani. 2003-ban jelent meg nagy sikerű könyve, az Ördöggörcs (I–II. Utazás Karinthyába, Ulpius-ház, 2003.), ami elsősorban Karinthy Gáborról, a nagybátyjáról szól, e köré építve pedig meditációs regény önmagáról, a család nagy tehetségű tagjairól. Eddig 50 000 példány kelt el belőle. 2006-ban ötrészes rádiójáték készült a könyv alapján. Tervezik a filmváltozatát. 2013-ban ismét kiadták a regényt. A 2017-es Ünnepi Könyvhétre a Noran Libro Kiadó megjelentette a mű harmadik kiadását. 2012-ben svédül is megjelent az Ördöggörcs-Utazás Karinthyába. (Djavulskramp - Besök I Karinthyland, Branda Böcker Förlag). 2016-ban a könyvet norvég nyelvre fordítják.2017-ben készül a könyv francia és angol fordítása. A homoszexualitás elfogadásával kapcsolatos szimpátiáját a színházi repertoárjában is kifejezésre juttatja. 2007 végén jelent meg újabb kötete, A vihar kapuja címmel, mely Karinthy rendező osztályának (1968–1973) történetét meséli el. Máté Gábor a tanítványai számára beszédvizsgát készített a könyv alapján, amely több fesztiválon is sikert aratott. 2016-ban ötrészes rádiójáték készült belőle. A 2012-es könyvhétre jelent meg a Magyarnak lenni sorozatban az Okosan kell szeretni magyarságunkat című kötete. 2004 őszén megalakult a Karinthyt Olvasók Baráti Köre (vezetője: Rummel József), mely igyekszik felfedezni, továbbéltetni a Karinthy-szellemiséget. Irodalmi estjeiken gyakori vendég Karinthy Márton. 2013-ban színházi és írói pályája elismeréseként Kossuth-díjat kapott. 2013. november 11-én Újbuda díszpolgára lett. 2013-ban VOSZ Regionális Príma díjat vehetett át. 2016-ban a MASZK- egyesület Vámos László rendezői-díjában részesült. Színházi rendezései Ódry Színpad G.B. Shaw: A sors embere (1972) Juhász István : Kismutatók (1973) Vámos Miklós : Ide meg csak reggel süt egy darabig (1978) Juhász István : Autópályán (1978) Szolnoki Szigligeti Színház G.B. Shaw: Szent Johanna (1972) Békéscsabai Jókai Színház Jones: Fantasztikus (1973) Tamási Áron : Boldog nyárfalevél (1974) Thornton Wilder : A mi kis városunk (1974) Jókai – Ambrózy – Daróci Bárdos: Telihold (1975) Sarkadi Imre : Ház a város mellett (1975) Pécsi Nemzeti Színház Mark Twain : Tom Sawyer kalandjai (1973) Mascagni: Parasztbecsület (1973, 1975) Páskándi Géza : Szeretők a hullámhosszon (1975) Arisztophanész : Plutosz (A gazdagság) (1976) Barillet-Grédy: Rózsaszál a reggelihez (1976) Dosztojevszkij - Császár István: Istvánfalva (1977) Gorsiumi Nyári Játékok Euripidész : Helené (1977) Euripidész : Alkésztisz (1977) Arisztophanész : Plutosz (1978) Thália Színház Mándy Iván : Gong (1978) Reflektor Színpad Vucetic: Búcsúvacsora (1978) Aldo Nicolai: Ámokfutó (1981) Játékszín Karinthy Ferenc : Gőz (1978) Edward Albee : Állatkerti történet (1978) Boldizsár Miklós : A hős avagy Zrínyi Péter horvát bán halálának szomorú története (1980) Népszínház Harriet Beecher Stowe : Tamás bátya kunyhója (1981) Maugham-Nádas-Szenes: Imádok férjhez menni (1981) Munkácsi Miklós : A briliánsok szombatja (1981) Benedek András : A táltos fiú (1982) Csurka István : Az idő vasfoga (1982) Hököm Színpad Fekete István : Vuk (1982) Hubay Miklós : A zsenik iskolája (1982) Karinthy Ferenc : Gőz (1982) Végh Antal : Miért bántják a magyar futballt? Avagy te is totóztál haver? (1983) Aszlányi Károly : Amerikai komédia (1983) Karinthy Ferenc : Gellérthegyi álmok (1984) Romhányi József-Rigó Béla: Dr. Bubó házassága (1984) Csehov: A dohányzás ártalmasságáról (1984) Csehov: Leánykérés (1984) Csehov: Medve (1984) Páskándi Géza : Szeretők a hullámhosszon (1984) Hašek : Švejk, a derék katona (1985) Beecher Stowe–A. Brustein: Tamás bátya kunyhója (1986) Harsányi Gábor : Meghódítjuk Amerikát! (1986) Karinthy Frigyes : A bűvös szék, avagy ki az őrült a csárdában (1987) Szirmai–Bakonyi–Gábor: Mágnás Miska (1987) Színigazgatóként bemutatta Csongrádi Mária gyermekelőadásait: A Hercegnő és a Varázsló (1985), Ali Baba meg a Rablók (1986), Peti meg a Róka (1987) Debreceni Nyári Miniteátrum Karinthy Ferenc : Dunakanyar (1983) Karinthy Színház John Steinbeck : Egerek és emberek (1988) Agatha Christie : Az egérfogó (1988) Ágoston György: Miből élnek itt az emberek? (1989) Karinthy Frigyes : Lepketánc (1989) Gyárfás Miklós : Mennyei riport (1989) Vitéz-Vadnay-Ágoston: Meseautó (1989) Bradányi Iván: Vidám válás (1990) Méray Tibor : Búcsúlevél (1991) Nekem is lesz televízióm (Harsányi Show)(1991) Moreto: Donna Diána (1991) Crowley: Fiúk a csapatból (1992) Fierstein: Kakukktojás (1993) Vadnay László : A csúnya lány (1993) Neil Simon : A nagymama soha (1994) Szakonyi Károly : Adáshiba (1994) Aszlányi-Karinthy-Gyulai Gaál-Romhányi: A hét pofon (1995) Priestley: Váratlan vendég (1996) Karinthy Márton: Korai fagy (Filmadaptáció) (1996) Karinthy Frigyes - Szakonyi Károly : Tanár úr, kérem! (1996) Poiret: Őrült nők ketrece (1997) Karinthy Frigyes : Ki a normális? avagy A marha férj (1997) Szerb Antal : Ex - királyi szélhámosság (1998) Tabi László : Spanyolul tudni kell (1999) Kellér Dezső - Zerkovitz Béla : Az alvó férj (1999) Albert Kesselring : Arzén és levendula (2000) Eisemann Mihály : Bástyasétány 77 (2000) William Shakespeare : Harmadik Richárd (2000) Karinthy Ferenc : Szellemidézés (2002) Karinthy Márton: Lassú felmelegedés (Filmadaptáció) (2003) Bacsó Péter -Vajda Kati: A tanú (2003) Nóti Károly : Szeressük egymást (2004) Gyárfás Miklós -Vajda Anikó-Vajda Katalin: Butaságom története (2005) Vajda Anikó: Szerelem@könyv.hu (2006) Marcel Achard: Dominó (2008) Bernard Shaw : Tanner John házassága (A Don Juan-kód) (2008) Jane Austen : Büszkeség és balítélet (2009) Moldova György : Te furcsa katona! (2010) Fodor László: A templom egere (2011) Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője (2011) J. M. Barrie: Egyenlőség (2012) Vaszary Gábor: Klotild néni (2013) Karinthy Ferenc: Nők (Aranyidő) (2013) Nóti Károly-Fényes Szabolcs-Szenes Iván: Nyitott ablak (2014) Marcel Achard: A bolond lány (2015) Dunai Ferenc: A nadrág (2015) Aszlányi Károly: Péter, avagy szélhámos kerestetik (2016) Thornton Wilder: A mi kis városunk (2017) Oscar Wilde: Bunbury, avagy Szilárdnak kell lenni (2018) Színházigazgatóként bemutatta Karinthy Frigyes: Minden másképp van. rendező: Wiegmann Alfréd Gershe: A pillangók szabadok. Rendező: Mészáros Károly Coburn: Kopogós römi. Rendező: Valló Péter Mastrosimone: Az erőszak határai. Rendező: Christian Heppinstall Harsányi Gábor: Sztiptízbár a Cityben. Rendező: Harsányi Gábor Molnár Ferenc: Delila. Rendező: Christian Heppinstall Shakespeare: A vihar. A Pelegrinus Színház vendégjátéka Karinthy Ferenc: Hatkezes (Bösendorfer, Dunakanyar) Rendező: Berényi Gábor Gábor Andor: Ciklámen. Rendező: Honti György Örkény István: Macskajáték. Rendező: Dávid Zsuzsa Alfonso Paso: Ön is lehet gyilkos. Rendező: Böröndi Tamás Harling: Acélmagnóliák. Rendező: Bencze Ilona Karinthy Ferenc: Leánykereskedő. Rendező, Cserje Zsuzsa Ann Jelicoe: A trükk. Rendező: Naszlady Éva Neil Simon: A Napsugár Fiúk. Rendező: Szőke István és Koltai Róbert Vadnay-Nóti Zágon-Eisemann: Hippolyt a lakáj. Rendező: Szőke István Vadnay-Békeffi-Márkus: Tisztelt Ház. Rendező: Szurdi Miklós Molière : Tudós nők. Rendező: Kéri Kitty Taylor: A Bermuda háromszög botrány. Rendező: Bodrogi Gyula Verebes István: Hat celeb keres egy szorzót. Rendező: Verebes István Stephen King: Tortúra. Rendező: Iványi Árpád (2010) Somerset Maugham: Csodás vagy, Júlia. Rendező: Szalma Doroty (2010) Márai Sándor: Eszter hagyatéka. Rendező: Szalma Doroty (2010) Márai Sándor: Válás Budán. Rendező: Kőváry Katalin (2010) Robert Thomas: Szegény Dániel. Rendező: Kőváry Katalin (2011) Vajda Anikó: Prima Donna, avagy a Balaton csillaga. Rendező: Czeizel Gábor Federico Fellini-Pataki Éva: Cabiria éjszakái. Rendező: Mészáros Márta Csurka István: Eredeti helyszín. Rendező: Böhm György (2011) Nóti Károly: Süt a Hold. Rendező: Kiss Gábor (2011) Mark Twain: Koldus és királyfi Rendező: Heidinger Zoltán Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai. Rendező: Heidinger Zoltán Hunyady Sándor-Márkus Alfréd: Lovagias ügy. Rendező: Verebes István (2011) Vámos Miklós: Marilyn Monroe csodálatos halála. Rendező: Böhm György (2012) Békeffi István-Stella Adorján:Janika. Rendező: Honti György (2012) Cseke Péter rendezései: Katajev:Bolond vasárnap, Feydeau: A női szabó, Somerset Maugham: Dzsungel, Axelrod: Good bye Charlie!, Vajda Anikó: Őrült nász,avagy esküvő a lokálban Joe Bettancourt: A New York-i páparablás, Gábor Andor: Dollárpapa Vidovszky György rendezései: Frank Wedekind: A tavasz ébredése, Móricz Zsigmond: Árvácska, Kosztolányi Dezső: Aranysárkány, Jegyzetek az Anna Frank naplójához Ron Clarc-Sam Bobrick: Én, te őt! Rendező: Verebes István (2012) Molnár Ferenc: Az ördög. Rendező: Balikó Tamás (2013) Vörösmarty Mihály: Csongorok, Tündék. Rendező: Tóth Miklós (2013) Csathó Kálmán-Deres Péter: Te csak pipálj, Ladányi. Rendező: Kőváry Katalin (2013) Szász Péter-Aldobolyi Nagy György-Verebes István: Whisky esővízzel. Rendező: Verebes István (2013) Lengyel Menyhért: Róza. Rendező: Benedek Miklós (2014) Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg. Rendező: Botos Éva (2014) Molnár Ferenc: Olympia. Rendező: Korcsmáros György (2015) Peter Quilter: Csalogány család. Rendező: Kőváry Katalin (2015) Murray Shisgal: Második nekifutás. Rendező: Szilágyi Tibor (2015) Nell Dunn: Gőzben. Rendezte: Korcsmáros György (2016) Hilbert Janosa: Rozsda lovag és Fránya Frida. Rendezte: Bozsik Yvette (2016) Joe Orton: Szajré. Rendezte: Böhm György (2016) Kander-Ebb-Masteroff: Nercbanda (70 Girls 70!) Rendezte: Korcsmáros György (2016) Stephen King-William Goodman: Tortúra (Új bemutató) Rendezte: Iványi Árpád (2017) Ronald Harwood: Szembesítés (A karmester) Rendezte: Szántó Erika (2017) Zsurzs Kati: Zsuzsika hangja. Rendezte: Zsurzs Kati (2017) Eisemann Mihály-Harsányi Zsolt-Zágon István: XIV. René. Rendezte: Csizmadia Tibor (2017) Molnár Ferenc: Az ördög. Balikó Tamáds rendezését színpadra állította: Szabó P. Szilveszter (2017) Rejtő Jenő nyomán: A piszkosak.(Koprodukció a Nézőművészeti KFT-vel.) Rendező: Scherer Péter (2018) [forrás?] Karinthy Frigyes-Deres Péter-Nyitrai László-Máthé Zsolt: Tanár úr kérem (musical) Rendezte: Simon Kornél (2018) [forrás?] Roberto Athayde: Margarida asszony. Rendezte: Böhm György (2018) A Hököm Stúdióban: Benedek Albert: Degeneráció. Rendező: Kovács Henrietta Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok. Rendező: Kovács Henrietta Grimm-Szuda-Barna: Hamupipőke. Rendező: Kovács Henrietta Thuróczy Katalin: Pandora szelencéje. Rendező: Dányi Krisztián Mikroszkóp Színpad Csongrádi Katalin : Téves kapcsolás (1994) Filmjei Hubay Miklós : Tüzet viszek (1980) Jókai Mór : Gazdag szegények (1980) Karinthy Frigyes : A nagy ékszerész (1978) Karinthy Ferenc : Szellemidézés (1984) Labiche-Kállai István: A persely (1984) Aszlányi Károly : Amerikai komédia (1978, TV). Forgatókönyv: Juhász István Vészi Endre : Drága jótevőnk (1979) Vámos Miklós : Halak a parton (1978) Szabó György: Summa summarum (1977) Juhász István : Blanka (1976) Juhász István: Epizód (1977) Megérjük a pénzünket (1977) Szalay Kristóf: Deux ex machina (2007) Karinthy Frigyes- Szakonyi Károly : Tanár úr kérem (2008) Televízióban bemutatott darabjai és műsorai G. B. Shaw Szent Johanna (1972) G. B. Shaw : A sors embere (1972) Vucetic: Búcsúvacsora (1978) Aldo Nicolai: Ámokfutó (1981) Euripidész : Helené (1977) Euripidész : Alkésztisz (1977) Dosztojevszkij-Császár István: Istvánfalva (1977) Arisztophanesz: Plutosz (A gazdagság) Színházi közvetítés. Gorsiumi Nyári Játékok (1978) Harriet Beecher Stowe : Tamás bátya kunyhója (1981) Karinthy Frigyes: A Bűvös szék, avagy ki az őrült a csárdában? (1989) Miből élnek itt az emberek? Békebeli kabaré (1988) Nekem is lesz televízióm. Harsányi show (1991) Cimbora-sorozat (1975-78) Telefere-sorozat (1977-78) Művei Ördöggörcs. Utazás Karinthyába ; Ulpius-ház, Bp., 2003, 2013, Noran-Libro Kiadó, 2017 A vihar kapuja. Színművészeti főiskolások '68-'73. Egy családregény eleje ; Ulpius-ház, Bp., 2007 Okosan kell szeretni a magyarságunkat. Karinthy Márton színigazgató, íróval beszélget Dutka Judit ; Kairosz, Bp., 2012 ( Magyarnak lenni ) Djävulskramp. Besök i Karinthyland ( Ördöggörcs ); Brända böcker, Stockholm, 2012 Díjai A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1997) Pro cultura XI. (2002) Budapestért díj (2003) Kossuth-díj (2013) Újbuda díszpolgára (2013) Regionális Príma-díj (2013) Vámos László-díj (2016) (29101) 1981 EZ20 A (29101) 1981 EZ20 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Iszakli járás Az Iszakli járás (oroszul Исаклинский район) Oroszország egyik járása a Szamarai területen. Székhelye Iszakli. Népesség 1989-ben 16 088 lakosa volt. 2002-ben 14 733 lakosa volt, akik főleg csuvasok, oroszok és mordvinok. 2010-ben 13 395 lakosa volt, melynek 41,4%-a orosz, 35,8%-a csuvas, 17%-a mordvin, 2,7%-a tatár. Gambugliano Gambugliano település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 840 fő (2017. január 1.). Gambugliano Castelgomberto, Isola Vicentina, Monteviale, Costabissara és Sovizzo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kérdőív A kérdőív számos tudományterület (elsősorban társadalomtudományok) adatgyűjtésre alkalmazott eszköze. A kérdőív szolgál az adatközlők válaszainak rögzítésére, általában strukturált, előre rögzített kérdéssorok mentén. A kérdőíveknek számos variációja alakult ki a modern adatgyűjtési eszközök támogatásával, így létezik postai kérdőív, telefonos kérdőív, online kérdőív valamint személyes megkérdezést támogató kérdőív. A személyes kérdőívek is többféle felületen jelenhetnek meg, így papíron (P2P - paper-and-pencil) vagy számítógépen (CAPI - Computer-Aided-Personal-Interview). Kérdéstípusok alapvető fajtái nyitott kérdések: nehéz a feldolgozása, saját véleményt is megfogalmazhat a válaszadó zárt kérdések: egyszerűbb a megfogalmazása, előre megfogalmazottak: alternatív: 2 közül lehet választani (I-H) szelektív: több válasz is lehetséges skála: minősítési sorrend (1-5) Kérdőívszerkesztés szabályai egyszerű, bevezető kérdéssel kezdjünk, ami könnyen megválaszolható kevés kérdést tegyünk fel (10-12) változatos kérdéstípusokat alkalmazzunk rövid, tömör legyen a kérdés, olyan kifejezéseket használjunk, amely mindenki számára érthető a kérdések olyanok legyenek, hogy minden megkérdezett azonos módon értelmezze azokat a válaszadásra hagyott helynél, illetve a megadott válaszlehetőségek esetében minden szóba jöhető válaszra gondoljunk a kérdések ne befolyásolják a válaszadót fel kell hívni a figyelmet, hogy a válaszadás önkéntes ha a válaszadás név és cím nélkül történik, akkor tiszteletben kell tartani a válaszadó névtelenségét a válaszok alkalmasak legyenek a számszerű feldolgozásra, a kérdések megfogalmazásánál már tekintettel kell lenni ezekre technikájában is könnyű legyen a kérdések megfogalmazása ( pl: olyan kérdéseket kell feltenni, amelyeket aláhúzással, sorszámozással, 1-2 szó beírásával ki lehet tölteni) a kérdőívnek fel kell keltenie az érdeklődést A sorrend betartása fontos: logikai sorrend betartása: azonos témájú kérdések összekapcsolása lélektani sorrend: egyszerű kedvcsináló kérdéssel kezdeni, a személyes adatok megkérdezése a végére kerüljön Kerülni kell a kérdésfeltevési hibákat: túl személyes kérdésnél -tól -ig határ megfoghatatlan fogalmak helyett konkrét fogalmak (néha helyett heti egyszer) kerüljük a megszámlálhatatlan dolgok megkérdezését (pl: hány könyv van otthon?) elfogult kérdéseket ne használjunk (pl: Helyesli-e a nyomorba taszító munkanélküliséget?) A kérdőív-tervezés szabályai A jó kérdőív a vizsgálat minőségének záloga. A kérdések összeállításánál abból kell kiindulnunk, hogy milyen tények, vélemények, attitűdök feltárására van szükségünk a vizsgálat céljából. A kérdéseket nem kell feltétlenül direkt formában megfogalmazni, és célszerű ellenőrző kérdéseket is beépíteni, hogy következtethessünk a hamis válaszokra. Rendkívül nehéz jó kérdőívet készíteni, elrontani ellenben nagyon könnyű – a kérdőív alkalmatlansága jellemzően a 100. megkérdezettnél derül ki. A kérdőív-tervezés lépései Mi a keresett információ? Mi lesz a kérdezési módszer? Milyen kérdéseket ért meg a válaszadó? Mik legyenek a kérdések? Mi legyen a kérdések sorrendje? Hogyan nézzen ki a kérdőív? Legyen-e tesztfázis? 1. lépés: tisztáznunk kell a kérdőív alkalmazásának célját Pontosan meg kell fogalmaznunk, mire vagyunk kíváncsiak, miről szeretnénk meggyőződni. Például: Vendégelégedettségi kérdőív összeállítása Kérdőív összeállítása szolgáltatásfejlesztéshez a vendégek részére Kérdőív a szálloda vagy vendéglátó egység munkatársai részére Soha ne kezdjünk addig hozzá a kérdőív megszerkesztéséhez, amíg pontosan meg nem határoztuk a kutatás céljait (a kutatás tárgyát), a hipotéziseket, nem határoztuk meg a kutatás alanyait. 2. lépés: a kérdezés módjának megválasztása Ez lehet a kérdező által kitöltött, illetve a megkérdezettek által önállóan kitöltött kérdőív. A kérdőívet a megkérdezettek kitölthetik csoportosan – például egy rendezvény alkalmával – vagy egyénileg. Mindegyik esetben szükséges az anonimitást garantálni. Ez történhet válaszboríték használatával, amit a megkérdezettek a kérdőívvel együtt megkapnak, de történhet telefonon, e-mail-ben, interneten, vagy személyesen helyben a szállodában, étteremben. 3. lépés: a kérdőív szerkezete Nagyon fontos a megszólítás, a felmérés céljának közlése. Ezen múlhat az együttműködési készség, az őszinte, felelős válaszadás kiváltása. Itt kell tájékoztatni a megkérdezetteket az anonimitás garantálásáról, a részvétel önkéntességéről. A bevezető részben kell informálni az érintetteket a kitöltés módjáról, – célszerű illusztrálni is – a kitöltött kérdőívvel kapcsolatos teendőkről, a határidőről, a kitöltés várható időigényéről, az esetleges visszajelzés várható idejéről, formájáról, hogy ki kinek a megbízásából végzi a megkérdezést, és mi lesz az összegyűjtött adatok sorsa. A következő részbe kerülnek a kérdések, állítások. Itt először a bevezető kérdéseket vegyük sorra, amelyek fontos szerepet játszanak az érdeklődés felkeltésében. (Alkalmazhatunk, pl. ábrát, grafikont stb., pl. a szolgáltatások minőségének időbeli változását – javulás, romlás, stagnálás – mutathatjuk be, és kérhetjük erről a megkérdezettek véleményét az ábrázolt változásokról.) Ezt követhetik a számunkra legfontosabb információk megkérdezése. Ilyen lehet a szolgáltató stratégiájának, programjainak ismerete, elégedettség a különböző szolgáltatásokkal stb. Végezetül jönnek a levezető kérdések. Ez utóbbi funkciót jól betölthetik a témakör szempontjából releváns nyitott kérdések (pl. soroljon fel három olyan dolgot, amelyeket a szolgáltató erősségének/gyenge pontjának tart stb.) A kitöltő személyére vonatkozó adatokat (nem, életkor, szak, egyéb információ, ami mentén a későbbiekben elemzést akarunk végezni) a kérdőív elejére és végére egyaránt elhelyezhetjük. A kérdőív végén soha ne mulasszuk el megköszönni a közreműködést, a válaszadást. 4. lépés: a kérdések, állítások megfogalmazása Törekedni kell arra, hogy a megszövegezés (szóhasználat) azonosan legyen értelmezhető a kérdező és a kérdezettek számára (az önkitöltős kérdőíveknél ez kiemelkedő jelentőségű). Használjunk egyértelmű kifejezéseket, kerüljük a szakzsargont, ne alkalmazzunk kettős állításokat. Sok esetben fontos lehet, hogy a kérdezett választhassa a „nem tudom” vagy „nem értelmezhető” választ is. A kérdőíven nyitott vagy zárt kérdéseket alkalmazhatunk. A zárt kérdések esetében megadjuk a válaszlehetőségeket, és a kérdezett ezek közül jelölhet meg egyet vagy többet (összhangban a kitöltési útmutatóval). A zárt kérdéseket érdemes alkalmazni akkor, ha a válaszlehetőségek jól behatárolhatók, illetve ezek segíthetik egy hipotézis ellenőrzését. A zárt kérdések feldolgozása egyszerűbb. A nyitott kérdéseket akkor érdemes használni, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a kérdezettnek mi jut eszébe a kérdés alapján, és nem akarjuk előre adott válaszokkal korlátozni a gondolkodását. A két kérdéstípust együttesen is alkalmazhatjuk. Egy vendégelégedettségi vizsgálat során valószínűleg a kérdések nagyobb része lehet zárt, hiszen a különböző szolgáltatásokkal való elégedettség ezek segítségével jól értékelhető. Az igények feltárása szükségessé teheti a nyitott kérdések alkalmazását is, hiszen éppen itt fordulhat elő, hogy a kérdőív szerkesztője nem gondol olyan szolgáltatásokra, amiket a vendégek közül többen szeretnének igénybe venni a jövőben. A kérdések megfogalmazásával kapcsolatban alapvető elvárás, hogy legyenek rövidek és egyszerűek, könnyen érthetők. A kérdések típusai: nyitott kérdés: saját szavaival kell válaszolnia a feltett kérdésre akkor jobb használni, ha azt vizsgáljuk, hogy a válaszadó miért érez valamit, vagy miért hoz meg bizonyos döntéseket ha van mód rá, akkor az önkitöltős kérdőíveknél a nyitott kérdéseket kerüljük zárt kérdés: előre rögzített válaszlehetőségek állnak a kérdőíven A kérdés: érzelmek, attitűdök, mérését, pozitív vagy negatív voltát számszerűsíthetjük ezzel az egyszerű, de szellemes módszerrel. Sokféle típusa létezik (ordinális skála, intervallum skála, arány skála, nominális skála). A leggyakoribb, hogy az iskolai osztályozás mintájára 1-es és 5-ös között osztályoztatjuk le a megkérdezettekkel a vizsgált jelenséget. Ügyelni kell a skála szimmetriájára, tehát arra, hogy a semleges attitűdöt kifejező középső válaszhoz képest ugyanannyi pozitív és negatív hozzáállást kifejező választ legyen. A skálafokozatok száma ezért általában páratlan. Ha nincs közepe a skálának, akkor a válaszadónak dönteni kell, hogy pozitív vagy negatív hozzáállást kifejező választ adjon. Ez nehezíti a válaszadást. A választás annál nehezebb, minél nagyobb a skálafokozatok száma, ezért a gyakorlatban 7-8 fokozatnál többet ritkán használnak. Likert-skála: ahol egy állítással való egyetértés mértékét, vagy egy vélemény helyeslését kell a válaszadónak kifejeznie. A kérdőívszerkesztőnek csak az állítást kell meghatároznia, maga a skála mindig ugyanaz: Teljes mértékben egyetértek Nagyrészt egyetértek Csak kismértékben értek egyet Közömbös számomra Nem túlságosan értek egyet Nagyrészt nem értek egyet Egyáltalán nem értek egyet 5. lépés: a kérdőív formája Törekedjünk a rövid, áttekinthető, esztétikus forma kialakításra. Zárt kérdések esetén legyen könnyen kezelhető a válaszadás (karikázás, ikszelés stb.). Nyitott kérdések esetében legyen elegendő hely a válaszadásra. Gondoljunk az adatrögzítőre is, legyen könnyen áttekinthető a válaszadás. Az egyértelműségen túl fontos a nyelvileg igényes, a célcsoporthoz igazodó nyelv- és szóhasználat. 6. lépés: kismintás kipróbálás Érdemes 15-30 fővel kitöltetni a kérdőívet, és utána megbeszélni az érintettekkel az állításokat. Ez segítheti, hogy az „éles” alkalmazás során valóban azonosan értelmezzék a megkérdezettek a kérdéseket, állításokat. Az írásbeli kérdőívek szerkesztésének aranyszabályai: a kérdéseket a legközérthetőbben kell megfogalmazni (12 évesek szintje) a kérdések legyenek egyértelműek, nyelvezetük legyen érthető mindenki számára a kérdések ne sugalljanak semmiféle választ a kérdéseknek nem szabad bizonytalannak, félreérthetőnek lenniük a kérdések ne állítsák megoldhatatlan feladatok elé a kitöltőket ne tegyék lehetővé, hogy a válaszadók megismételjenek egy-egy választ a szakmai műszavakat, kifejezéseket kerülni kell, hacsak nem elengedhetetlen alkalmazásuk (ilyenkor értelmező megjegyzést kell tenni) előnyben kell részesíteni a zárt kérdéseket, hiszen az információk egyszerűbben csoportosíthatók és egyszerűbben feldolgozhatók az indító kérdéseknek általános jellegűeknek kell lenni, majd fokozatosan kell áttérni az egyre specifikusabbakra, a végére célszerű hagyni a személyes kérdéseket egyértelmű kitöltési útmutatót is mellékelni kell a kérdőív mellé Forrás Dr. Hollóné dr. Kacsó Erzsébet–Udvariné Csorba Erika: Marketing alapismeret Digimon Digimon címszó alatt léteznek animesorozatok, mozi-animék, mangák, és játékok. A digimon szó az angol "„Digital Monsters”: Digitális Szörnyek" kifejezés nemzetközi rövidítése. Digimon Történet Hét különböző gyerek egy nyári táborozáson vesz részt, de ezt leszámítva szinte semmi nem köti össze őket. Angol-magyar név szerint: Tai, Matt, Sora, Izzy, Mimi, Joe, és TK Takeru. Hamarosan havazni kezd és mindegyikük kezébe kerül 1-1 úgynevezett digiváltoztató. Ezekkel a gyerekek - akaratukon kívül - átjutnak a Digivilágba, ahol mindegyikük mellé szegődik egy-egy beszélő digimon. (Digitális szörnyek.) Sok gonosz szándékú szörnyet legyőznek az aprócska digimonok, akik mindeközben folyton átalakulnak és visszaalakulnak. Miután legyőzik a File-sziget sötét urát, egy kedves öreg úr elmondása szerint ők a kiválasztott Digivégzetesek. Az ő feladatuk digimonjaikkal megvédeni a Digivilágot. Eközben meg kell találniuk a továbbfejlődéshez szükséges medálokat, és ráadásul nyolcadik Digivégzetesre is rá kell bukkanniuk... A cselekmény egyre bonyolódik. Folyamatosan erősebb és gonoszabb ellenfelekkel találkoznak, miközben az egymásba fektetett bizalom is megbomolhat... Klasszikus, örökérvényű, izgalmas, sci-fi elemekkel vegyített harcos anime. Nem csak fiataloknak. Szereplők Taichi "Tai" Kamiya A digivégzetesek vezére és Kari bátyja. Kalandos, sportos és született vezető, Tai általában az első aki harcba bocsátkozik. Viszont az idő előrehaladtával megtanulja, hogy az empátia és az együttérzés a siker kulcsa, s nem a vakmerő bátorságát, hisz egy igazi vezérnek szüksége van barátai bizalmára. A japán változatban Jagami Taicsi (�� ��; Hepburn: Yagami Taichi) néven ismert. Crest: Bátorság Digimon: Agumon Szinkronhang : Szakamoto Csika (japán), ? (angol), Vári Attila (magyar) Sora Takenouchi Kissé fiús természete ellenére a digivilágba igyekszik óvatos lenni, ezzel ellensúlyozva Tai vakmerőségét. Sora egy nagyon megbízható ember, és megpróbál vigyázni a többi gyerek, így gyakran tölti be az anya szerepét. A japán változatban Takenoucsi Szora (��� �; Hepburn: Takenouchi Sora) néven ismert. Crest: Szeretet Digimon: Biyomon Yamato "Matt" Ishida Matt egy született lázadó, akit társai "vagánynak" tartanak. A kis csapat másodparancsnoka, annak ellenére, hogy gyakran magányos farkasaként viselkedik, aki szereti a dolgokat a maga módján megoldani. Kisöccsét, T.K.-t nagyon félti, s mindent elkövet, hogy biztonságban tudja. A japán változatban Isida Jamato (�� ���; Hepburn: Ishida Yamato) néven ismert. Crest: Barátság Digimon: Gabumon Szinkronhang : Jamagucsi Majumi (japán), Kirk Thornton (angol), Markovics Tamás (magyar) Koushiro "Izzy" Izumi A tipikus számítógép guru, aki laptopját még a digivilágba is magával viszi. Korához képest nagyon okos és ötletes, s mindenről van egy elmélete. A japán változatban Izumi Kósiró (� ���; Hepburn: Izumi Kōshirō) néven ismert. Crest: Tudás Digimon: Tentomon Szinkronhang : Albert Gábor (magyar) Mimi Tachikawa Mimi egy tipikus lányos lány, "apu kis hercegnője". Nagyon én-központú, de nem önző és nagyon lojális a barátaihoz. A digivilág vad terepe egyáltalán nincs ínyére és ennek gyakran hangot is ad. A japán változatban Tacsikava Mimi (��� ��; Hepburn: Tachikawa Mimi) néven ismert. Crest: Őszinteség Digimon: Palmon Joe Kido Annak ellenére, hogy állandóan aggódik, és hajlamos "allergiás" lenni mindenre maga körül, Joenak erős felelősségérzete van. A többi gyerek gyakran piszkálja pesszimista hozzáállása miatt, viszont Joe félelmei nem alaptalanok. A japán változatban Kido Dzsó (�� �; Hepburn: Kido Jō) néven ismert. Crest: Megbízhatóság Digimon: Gomamon Takeru "T.K." Takaishi A legfiatalabb a csoportban és Matt öccse. Édes természetű, nagylelkű és próbál bátor lenni. Engedelmes fiú, aki törekszik mindig helyesen cselekedni. A japán változatban Takaishi Takeru (�� ���; Hepburn: Takaisi Takeru) néven ismert. Crest: Remény Digimon: Patamon Hikari "Kari" Kamiya Kari Tai kishúga. Eredetileg ő is a többiekkel kellett volna megérkezzen a digivilágba, de hála egy betegségnek nem vehetett részt a nyári táborban, így csak később csatlakozik társaihoz. Korához képest nagyon okos, együttérző és türelmes. A japán változatban Jagami Hikari (�� ���; Hepburn: Yagami Hikari) néven ismert. Crest: Fény Digimon: Plotmon/Gatomon Anime Röviddel a Digimon Adventure mozifilm történetének elkészülte után a Toei Animation producereit arra kérték, hogy készítsenek belőle egy televíziós sorozatot is. A Digivégzetesek karaktereit Nakacuru Kacujosi hozta létre és a stáb úgy határozott, hogy a szereplők neveit olyan kandzsikra alapozzák, melyek a szerencséhez kapcsolódónak. A japán nyelvű változat összes zenéje Takanori Ariszava szerzeménye, aki a világhírű Sailor Moon és Galaxy Fraulein Yuna sorozatok zenéit is komponálta. A Digimon Adventure - japánul: Dedzsimon Adobencsá (�����������; Hepburn: Dejimon Adobenchā) - sorozatot Japánban először a Fuji TV sugározta 1999. március 7-től következő év március 26-áig. A sorozat amerikai Fox Kids-es változatának hangrendezői Wendee Lee, Michael Sorich, és David Walsh voltak, akik az eredeti filmzenét az Udi Harpaz és Shuki Levy által alkotott zenére cserélték. Az angol változathoz Shuki Levy a hanganyag egy részét a Starcom: The U.S. Space Force és a Masked Rider sorozatok zenéjéből hasznosított újra. Ugyanakkor a szinkronizálás közben amerikanizálták a szereplők neveit és személyiségüket is némiképp megváltoztatták. Viszont a kor (1990-es évek) szokásával ellentétben a helyszíneket nem honosították, így a történek Japánban játszódik. Az amerikai stúdió a szinkronizálás mellett kisebb változtatásokat is végrehajtott: a japán írott szöveg nagy részét letörölték vagy lefordították. A meztelenséget, fegyvereket, verekedéseket tartalmazó jeleneteket kivágták vagy cenzúrázták. Magyarországon 2000. év őszétől a Viasat 3 tévécsatorna kezdte el vetíteni a sorozat Fox Kids-es változatát, sima Digimon címmel, viszont rossz narráció következtében sok esetben "Digimonok" hallható. Miután a Viasat 3 átadta a sorozat licencét az RTL Klubnak, a már említett narrációhiba következményeként az RTL Klub mindegyik sorozatot Digimonokként közölte. Pedig a Viasat szövegkönyve alapján a sorozat címe Digimon. Mozifilm Digimon Adventure: Movie A Digimon Adventure - japánul: Dedzsimon Adobencsá (�����������; Hepburn: Dejimon Adobenchā) - az első Digimon film, amely először 1999. március 6-án volt látható Japánban. A film egyfajta kísérleti epizód az őt követő sorozat számára. A történet Tai és Kari kalandjait mutatja be 4 évvel a digivilágba érkezésük előtt. Digimon Adventure: Our War Game! A Digimon Adventure: Our War Game! - japánul: Dedzsimon Adobencsá: Bokura no Vó Gému! (����������� ����������; Hepburn: Dejimon Adobenchā: Bokura no Wō Gēmu!) - a második Digimon film, amely 2000. május 4-én jelent meg Japánban. A történet pár hónappal Apocalymon legyőzése után zajlik, a főszereplői pedig a sorozatból jól ismert Tai, Matt, Izzy és T.K., de a többi digivégzetes is felbukkan. Valószínű, hogy a filmet az 1983-as WarGames nevű amerikai film ihlette. Digimon: The Movie A Digimon: The Movie egy angol nyelvű mozifilm, amit a Fox Kids Észak-Amerikában 2000. október 6-án jelentetett meg. A filmet az eredeti két Digimon Adventure film és a Digimon Adventure 02: Digimon Hurricane Touchdown!! / Supreme Evolution!! The Golden Digimentals film összedolgozásából hozták létre. Megváltoztattak néhány jelenetet és a történet részleteit, hogy a három filmből egy történetet alkossanak. Dráma CD Számos mini-dráma CD is megjelent a Digimon Adventure sorozat futása alatt. Ezek kiegészítő audio drámákat tartalmaznak, melyek nem befolyásolják a televíziós sorozat történetét. Ezen felül a fő digivégzetesek karakterdalai is szerepelnek a lemezeken. Az első dráma CD-t 1999. november 5-én adták ki, amit két további kiadás követett 1999. december 3-án és 2000. január 7-én. Az utolsó dráma CD, amelynek címe Digimon Adventure: Original Story: 2 and a Half Year Break 2003-ban jelent meg. Light novel Maszaki Hiro, a Digimon Adventure egyik forgatókönyvírója a sorozat rendezőjével, Kakudó Hirojuki-vel, közösen hozták létre a Digimon Adventure sorozat light novel változatát. A regényt három részre tagolták. Digimon 02 Történet Négy év telik el az eredeti sorozat vége óta. A kiválasztottak élik tovább mindennapi életüket, de kalandjaikat sohasem fogják elfelejteni. TK és Kari folytatja tanulmányait az iskolában. Emellett új barátokat szereznek Davis, Yolie, és Cody személyében. Egy napon segélykérést kapnak a Digivilágtól, mert egy új ellenség bukkant fel. Ez az ellenség egy fiatal fiú, aki Digimon-királynak nevezi magát. A terve az, hogy az általa létrehozott fekete tornyokkal meggátolja a digimonok digitációs képességét és így leigázza világukat. Davis, Yolie, és Cody egy teljesen új D3-Ddigiváltoztatót kap. Majd megismerik digimonjaikat: Veemon, Hawkmon és Armadillomon. Ennek a speciális Digiváltoztatónak a segítségével szabadon tudnak átjárni a két világ között. A Kari és TK birtokában lévő régi Digiváltoztatók D3-assá válnak, és megkezdődik az igazi harc a rejtélyes király ellen. Szereplők Davis Motomiya A japán változatban Motomija Daiszuke (�� ��; Hepburn: Motomiya Daisuke) néven ismert. Digimon: Veemon Yolei Inoue A japán változatban Inoue Mijako (��� �; Hepburn: Inoue Miyako) néven ismert. Digimon: Hawkmon Cody Hida A japán változatban Hida Iori (�� ��; Hepburn: Hida Iori) néven ismert. Digimon: Armadillomon T. K. Takaishi A japán változatban Takaisi Takeru (�� ���; Hepburn: Takaishi Takeru) néven ismert. Digimon: Patamon Kari Kamiya A japán változatban Jagami Hikari (�� ���; Hepburn: Yagami Hikari) néven ismert. Digimon: Gatomon Ken Ichijouji A japán változatban Icsidzsódzsi Ken (��� �; Hepburn: Ichijōji Ken) néven ismert. Digimon: Wormmon Anime A Digimon Adventure 02 - japánul: Dedzsimon Adobencsá Zero Cú (����������� 02; Hepburn: Dejimon Adobenchā Zero Tsū) - az előző sorozat 50 részes folytatása. Ezt a szériát, akárcsak elődjét, a Toei Animation készítette és elsőként a Fuji TV mutatta be 2000. április 2. és 2001 március 25. között. A sorozat stábja nagy mértékben megegyezik a Digimon Adventure-ével: a rendező Kakudó Hirojuki, a producer pedig Okuda Keiszuke. A zeneszerző ismét Ariszava Takanori és a karakter terveket Nakacuru Kacujosi készítette. Az Animage magazin 2001-ben közzétett közvélemény kutatása szerint a Digimon Adventure 02 a 17. helyen áll (holtversenyben az 1988-ban megjelent Totoro – A varázserdő titka című filmmel) a magazin olvasói által legemlékezetesebb 21. századi animék ranglistáján. A sorozatot több országban leadták világszerte vagy szinkronizált, vagy feliratos, vagy mindkét változatban. Utóbbira példa Mexikó. A Fox Kids stúdió ismét egy angol nyelvű vágott változatot dobott piacra. A Digimon Adventure 02 2001-ben érkezett el a Viasat 3 műsorára, szintén a Fox Kids-től. Bár értelemszerűen ez is vágott változat volt, de néhány rész elteltével megkapta a 12-es korhatárt, mert még a vágott változat is jócskán tartalmaz kegyetlenséget. A magyar cím - immáron jól hallhatóan - sima Digimon maradt. Mozifilm Digimon Adventure 02: Digimon Hurricane Touchdown!! / Supreme Evolution!! The Golden Digimentals A Digimon Adventure 02: Digimon Hurricane Touchdown!! / Supreme Evolution!! The Golden Digimentals - japánul: Dedzsimon Adobencsá Zero Cú: Dedzsimon Harikén Dzsóriku!! / Csózecu Sinka!! Ógon no Dedzsimentaru (�����������02: ����������� / ������ ���������; Hepburn: Dejimon Adobenchā Zero Tsū: Dejimon Harikēn Jōriku!! / Chōzetsu Shinka!! Ōgon no Dejimentaru) - a harmadik és egyben a leghosszabb Toei Animation által készített Digimon film. Japánban 2000. július 8-án jelent meg. A történet középpontjában az amerikai digivégzetes Willis áll, aki a sorozatból ismert japán digivégzetesekkel együtt száll szembe a gonosz Wendigomon-nal. Digimon Adventure 02: Revenge of Diaboromon A Digimon Adventure 02: Revenge of Diaboromon vagy eredeti japán címén Digimon Adventure 02: Diaboromon Strikes Back - japánul: Dedzsimon Adobencsá Zero Cú: Diablomon no Gjakusú (�����������02: ����������; Hepburn: Dejimon Adobenchā Zero Tsū: Diablomon no Gyakushū) - a negyedik Digimon film. A One Piece: Clockwork Island Adventure-el egyszerre jelent meg 2001. március 3-án, a Toei Spring Anime Fair 2001 keretein belül és összesen 3,000,000,000 Japán jent kerestek vele. A történet három hónappal MaloMyotismon veresége után zajlik és bemutatja amint a digivégzetesek ismét harcba szállnak Diaboromon ellen. A szereplőgárda az eddig sorozatokból ismert gyerekek: Tai, Matt és a fiatalabb digivégzetesek. Digimonszelídítők Történet Ez az anime teljesen független elődeitől. Takato Matsuki, Henry Wong, és Rika Nonaka teljesen átlagos fiatalok azzal a különbséggel, hogy saját digimonjaik vannak. Mindhárom fiatal más-más módon képzeli el a társuk nevelését: Rika szerint a digimon harceszköz, Henry szerint barát, Takato pedig szinte úgy kezeli Guilmon-t, mint egy játékot, és ez sok összetűzést okoz közöttük. Társaikat egy speciális digiváltoztató segítségével irányítják, amihez kártyákat tudnak felhasználni, így tudnak nekik új erőt adni. (Például: digivolúció, sebesség, erő, vagy esetleg egy másik digimon támadása.) Mikor az úgynevezett Devák elkezdik Japánt megszállni, kénytelenek nézeteltéréseiket félrerakni, és egy csapatként dolgozni. Dolgukat a Hypnos titkos szervezete is nehezíti, hiszen az ott dolgozók ki akarják pusztítani az összes digimont, beleértve az övéiket is. A történet során számos új barát csatlakozik hozzájuk. (Ryo, Jenny, Kazu, Kenta, és Suzie/Schuchong.). De ellenségeik száma is folyamatosan nől. A digivilágba is eljutnak. Egy régi barátjuk gonosszá válik, és megöli Jenny friss társát, Leomont. Ezután megküzdenek a Devák istenével, de az igazi ellenség nem az, akire gondoltak, hanem egy bizonyos Halálosztó, ami nem digimon, de nem is ember. Egy forró, rózsaszín massza, ami egyre nagyobb lesz. A Hypnos egy bárkát küld a digivilágba, amivel Takatóéknak vissza kell térniük. Az istenek azt mondják, hogy a Halálosztót nyugodtan rájuk bízhatják, de a Halálosztó követi Takatóékat a valódi világba, ahol még jobban terjeszkedni kezd. Ezzel együtt elrabolja és fogvatartja Jenny-t, aki helyett gyárt egy másolatot. A fiatalok egy küldöttnek köszönhetően erőt vesznek át a digivilágtól, ami a valódi világban lehetővé teszi a mega digiváltozást. A Hypnos-szal együtt összefognak a Halálosztó ellen. Kemény harcok közepette látszólag rálelnek a megoldásra, amivel kitörölhetik a Halálosztót, de ennek drámai következményei lesznek... Szereplők Takato Matsuki Egy fantáziadús fiatal fiú, aki létrehozta saját digimon partnerét. Az idő előrehaladtával a digimonszelídítők nem hivatalos vezetőjévé válik. Annak ellenére, hogy nem egy erős harcos mindent elkövet, hogy segítsen barátainak. A japán változatban Macuda Takato (�� ��; Hepburn: Matsuda Takato) néven ismert. Digimon: Guilmon → Growlmon → WarGrowlmon → Megidramon (Fertőzött) → Gallantmon Henry Wong Egy okos félig kínai félig japán fiú. A digimonokra mint barátokra tekint, így nem szereti társát harcba bocsátani. Terriermont egy videojátékban választotta társának. A japán változatban Rí Dzsenrja (���; Hepburn: Rī Jenrya) vagy röviden Dzsen (���; Hepburn: Jen) néven ismert. Kínai neve: Lǐ Jiànliáng. Digimon: Terriermon → Gargomon → Rapidmon → MegaGargomon Rika Nonaka Rika lány létére elég barátságtalan és szeret harcolni. A digimonokat eleinte eszköznek, harci fegyvernek tekinti. Azt akarja, hogy partnere, Renamon, legyen a legerősebb Digimon a világon. Viszont idővel rájön, hogy minden digimon érző lény, nem pedig egy adathalmaz. A japán változatban Makino Ruki (�� ��; Hepburn: Makino Ruki) néven ismert. Digimon: Renamon → Kyubimon → Taomon → Sakuyamon Ryo Akiyama Ryo egy legendás / rejtélyes digimonszelídítő, aki eltűnt miután legyőzte Rikát. Győzelmével ő lett a Digicsata kártya bajnok. A japán változatban Akijama Rjó (�� ���; Hepburn: Akiyama Ryō) néven ismert. Digimon: Monodramon → ~StrikeDramon~ → Cyberdramon → Justimon (StrikeDramon nem szerepel a sorozatban.) Jenny Katou Takato régi barátja az iskolából. Kedves lány, aki sokat mosolyog. Ő is Digimonszelídítővé válik. A japán változatban Kató Dzsuri (�� ��; Hepburn: Katō Juri) néven ismert. Egyéb változatokban Jeri a neve. (Nálunk a német szövegkönyv alapján Jenny.) Digimon: ~Elecmon~ → Leomon → ~GrapLeomon~ → ~BanchoLeomon~ (Csak Leomon-ként szerepel.) Kazu Shioda Takato egyik barátja és a digimonszelídítők viccforrása. Általában jó barátja, Kenta, társaságában látni, akivel igazi komédiás párost alkotnak. A japán változatban Siota Hirokazu (�� ��; Hepburn: Shiota Hirokazu) néven ismert. Digimon: ? → Guardromon → Andromon → ~HiAndromon~ Kenta Kitagawa Takato és Kazu barátja, akikkel gyakran Digicsata-kártyázik. Ugyan kissé szégyenlős, de attól még szeret barátaival viccelődni. A japán változatban Kitagava Kenta (�� ��; Hepburn: Kitagawa Kenta) néven ismert. Digimon: Marine-Angemon Ő egy úgynevezett különleges pixie digimon kis termettel és mega szintű energiával. Különlegessége, hogy létformája egyetlen szintből áll és kis termete ellenére rögtön mega energiával áll rendelkezésre. Viszont sajnos képtelen az értelmes beszédre. Suzie "Schiuchong" Wong Henry kishúga és a harmadik legfiatalabb digimonszelídítő. (Ai és Mako után.) Mivel eleinte nem tudta, hogy Terriermon él, úgy kezelte mint egy plüss játékot a digimon nagy bosszúságára. A japán változatban Rí Siucson (� ��; Hepburn: Rī Shiuchon) néven ismert. Kínai neve: Lǐ Xiǎochūn. Digimon: Lopmon → ~Turuiemon~ → Antylamon → ~Cherubimon~ (Csak Lopmon-ként és Antylamon-ként szerepel.) Ai és Mako Ai és Mako a két legfiatalabb digimonszelídítő, Impmon társai. Impmont játékként kezelték, folyton veszekedtek rajta. Ezt a digimon megelégelte és elszökött. A japán változatban Ai (��; Hepburn: Ai) és Makoto (���; Hepburn: Makoto) néven ismertek. Digimon: Impmon → ~Wizardmon~ → ~Balmon~ → Beelzemon → Beelzemon Blast Mode (Csak kezdő és mega szinttel szerepel.) Calumon Kurumon (����; Hepburn: Kurumon) Impmon / Beelzemon Inpumon (�����; Hepburn: Inpumon) / Beruzebumon (������; Hepburn: Beruzebumon) Anime Az 51 részes animesorozatot 2001-ben a Toei Animation stúdió készítette, rendezője Kaizava Jukio, a zeneszerző Ariszava Takanori, a karakter design-ért pedig Nakacuru Kacujosi volt a felelős. A Digimon Tamers - japánul: Dedzsimon Teimázu (���������; Hepburn: Dejimon Teimāzu) - animét elsőként Japánban a Fuji TV vetítette 2001. április és 2002. március 31. között. A Viasat 3 csatornán 2003. szeptembertől Digimonszelídítők címmel és 12-es korhatárral került képernyőre és 2005-ig egymás után többször is levetítették. Ennek a sorozatnak az eredeti változata lett megvásárolva a németektől. A Digimonszelídítők a Digimon-franchise harmadik darabja, de története független az előző két sorozattól. Elődeivel ellentétben komorabb hangvételű és Dave Wittenberg angol szinkronszínész szerint az új sorozat komolyabb és idősebb nézők számára könnyebben érthető a bonyolult fogalmak miatt. Mozifilm Digimon Tamers: Battle of Adventurers A Digimon Tamers: Battle of Adventurers - japánul: Dedzsimon Teimázu: Bókensa-tacsi no Tatakai (��������� ��������; Hepburn: Dejimon Teimāzu: Bōkensha-tachi no Tatakai) - az ötödik Digimon film, ami Japánban 2001. július 14-én jelent meg. A történet a digimonszelídítők nem épp békés nyári vakációját mutatja be, amint a fiatal hősök és társaik megküzdenek a gonosz Mephistomon-nal. Korai promóciós információk arra utaltak, hogy a film cselekménye nem része a Digimonszelídítők történetének, de a film elkészülése után ez hamisnak bizonyult. Digimon Tamers: Runaway Locomon A Digimon Tamers: Runaway Locomon, melyet Japánban eredetileg Digimon Tamers: Runaway Digimon Express - japánul: Dedzsimon Teimázu: Bószó no Dedzsimon Tokkjú (��������� ��������; Hepburn: Dejimon Teimāzu: Bōsō no Dejimon Tokkyū) - címen adtak ki 2002. március 2-án a hatodik Digimon film. Fél évvel D-Reaper legyőzése után járunk és a digimonszelídítők egy meglepetés bulit szerveznek Rika-nak, viszont hála egy elszabadult Locomon-nak a dolgok korántsem mennek zökkenőmentesen. A film betekintést nyújt Rika családi életébe, melyet a sorozat nem mutat be, s ugyanakkor megerősíteni azt a tényt, hogy a digimonszelídítők újra találkoztak partnereikkel miután a sorozat véget ért. Elbeszélés A Digimon Tamers 1984 - japánul: Dedzsimon Teimázu 1984 (���� ���� � 1984; Hepburn: Dejimon Teimāzu 1984) - egy 2002-es elbeszélés, melyet Chiaki J. Konaka írt és Vatanabe Kendzsi illusztrált. A SF Japan, egy japán sci-fi irodalom magazin, 5. kötetében jelent meg. A történet a Digimon franchise idősebb rajongóinak készült, s leírja hogyan hozta létre a Vad Banda (Wild Bunch) csapat a Palo Alto egyetemen a Digimonok első változatát. Dráma CD A Digimon Tamers: Original Story Message in the Packet - japánul: Dedzsimon Teimázu: Oridzsinaru Szutórí Messzédzsi in za Paketto (��������� ���������� ���������������; Hepburn: Dejimon Teimāzu: Orijinaru Sutōrī Messēji in za Paketto) - egy hangjáték (dráma CD) mely 2003-ban jelent meg, az eredeti szeijúk nagy részének közreműködésével. A történet egy évvel az anime sorozat vége után játszódik mikor a digimonszelídítők még mindig nem láthatták viszont partnereiket. A Vad Banda lehet talált egy módot, hogy üzenetet küldjenek a Digimonoknak, viszont korántsem biztos, hogy az üzenetek célba érnek. A Digimon Tamers: Runaway Locomon című film és a hangjáték alaphelyzete konfliktusban áll egymással, hisz a film története fél évvel a sorozat vége után zajlik és a digimonszelídítők ismét találkoznak partnereiket, míg a hangjáték egy évvel az eredeti sorozat után játszódik, de a gyerekek még nem látták viszont kis barátaikat. Digimonok: Az új kaland Történet A Digimonok: Az új kaland alapjaiban eltér minden eddigi Digimonos animétől. A történet egy másfajta digivilágról szól, amelyben az egyik digimon-isten (Ophanimon) segítségül hív néhány fiatalt, akik ahelyett, hogy digimon-társat kapnának, ők maguk változnak át digimonokká. Ez a digivilág valószínűleg a valós világ egy alternatív dimenziójának a digivilága. Cherubimon által Ophanimon a Rose Morning Star kastélyban raboskodik. Ophanimon egy segélykérést küld a valós világba. Néhány gyerek megkapja ezt az üzenetet a mobiltelefonjára, és ez az üzenet elvezeti őket a Shibuya vonatállomásra. Itt egy föld alatt lévő állomáson egy Trailmon-ba szállnak, ami elviszi őket a digivilágba. Ophanimon kiválasztottjai: Takuya Kanbara, Koji Minamoto, JP Shibayama, Zoe Ayamoto, és Tommy Hyomi. Koichi Kimura később csatlakozik a csapathoz, annak ellenére, hogy őt eredetileg nem Ophanimon, hanem Cherubimon választotta ki. Ezeket a digivégzeteseket arra választották ki, hogy azokat a digiszellemeket használják, amiket a legendás harcosok hagytak hátra. Ezek segítségével digimonokká tudnak alakulni, és így tudnak harcolni a gonosz erők ellen. Szereplők Takuya Kanbara A japán változatban Kanbara Takuja (�� ��; Hepburn: Kanbara Takuya) néven ismert. Szellemharcos: Agunimon (H-Spirit) Szellembestia: Burning-Greymon (B-Spirit) Koji Minamoto A japán változatban Minamoto Kódzsi (� ��; Hepburn: Minamoto Kōji) néven ismert. Szellemharcos: Lobomon Szellembestia: Kendo-Garurumon / KendoGarumon J.P. Shibayama A japán változatban Sibajama Dzsunpei (�� ��; Hepburn: Shibayama Junpei) néven ismert. Szellemharcos: Beetlemon Szellembestia: Metal-Kabuterimon Zoe Ayamoto A japán változatban Orimoto Izumi (�� �; Hepburn: Orimoto Izumi), míg az angol változatban Zoe Orimoto néven ismert. Szellemharcos: Kazemon Szellembestia: Zephirmon Tommy Himi A japán változatban Himi Tomoki (�� �� ; Hepburn: Himi Tomoki), míg az angol változatban Tommy Himi néven ismert. Szellemharcos: Kumamom Szellembestia: Korikakumon Koichi Kimura A japán változatban Kimura Kóicsi (�� ��; Hepburn: Kimura Kōichi) néven ismert. Szellemharcos: Löwemon Szellembestia: Kaiser-Leomon / Jäger-Leomon Digimon Savers Történet A Savers (Data Squad) tulajdonképpen inkább az Adventure és a Tamers keverékeként fogható fel. A Történet középpontjában a DATS (Digimon Accident Tactics Squadron/Data Squad) nevű szervezet alkalmazottai állnak. A főszereplő Masaru Daimon (Marcus Damon), egy 14 éves gimnazista, aki egy napon találkozik a DATS által Raptor-1-nek kódjelzett óriás növésű Agumonnal, és miután egy igazságos, döntetlennel zárult bunyóban megállapítják egymásról, hogy mindketten kiváló harcosok, Agumon az ő "Nagy Testvérének" (Aniki (JP) Grosse Bruder (német)) fogadja Masarut. (Furcsa elszinkronizálás, hogy az angol szinkronban boss-nak "főnöknek" titulálja, míg Masaru hű alkalmazottjának, miközben Masaru valójában Kis tesónak nevezi Agumont). Masaru és Agumon később csatlakoznak a DATS kötelékéhez nagyobb kihívásokat remélve. A másik főszereplő Yoshino Fujieda, Yoshi, aki partnerével Lalamonnal már eleve a DATS alkalmazsában állnak. Ők követik, és felügyelik Masaru minden mozdulatát az első két epizódban, majd mindig azzal tölti az idejét, hogy Masarut kioktassa arról, hogy mit és hogyan tesz (rosszul). A Harmadik főszereplő Touma H. Nornstein aki a harmadik részben mutatkozik be. Félig osztrák, félig japán származású zseni, aki az Európai kutatási csoporttól tér vissza. Először nem bírják egymást Masaruval kiállni, de végül megtanulják tisztelni egymást és barátságot kötnek. A Történet alapjául az szolgál, hogy egy bizonyos idő óta a Digitális és a valós világ közötti dimenzióshatár meggyengült, és egyre-másra nyílnak kapuk a világok között, amiken keresztül vad digimonok szöknek a világunkba. Miután a nagy csapat összeállt egy sor különböző vad digimon ellen vívott harc után találkoznak első igazán komoly ellenfelükkel, Merucimonnal, a Digi-világ egyik vezetőjével, és nevelt ember gyermekével Ikuto Noguchival (Keenan Crier). Ikuto társa, Falcomon, egy elveszett Digitojás miatt érkezik a világunkba, Merucimon pedig nem sokkal később követi őt, miután a tojásból kikelt Biyomon sajnos meghal miközben óvni próbálja Chika-t, Masaru kishúgát. Később, ugyanez a Biyomon visszatér immár Garudamonná fejlődve, és csak Masaru szeretete amit a családja iránt érez, és Risegreymon ereje tudja megállítani a tomboló digimont, aki végül újra digitojássá válik, és a DATS visszaküldi a digivilágba. Ezek után a három főszereplő úgy dönt, személyesen veszi fel a harcot Merucimon ellen és a Digi-világba mennek, ahonnan egy reménytelen csata után tudnak csak megmenekülni, Yoshima vezér tábornok segítségével, aki Sampson parancsnok mellett a DATS egyik megalapítója. Nem sokkal később egy tomboló Saber Leomon (ultimate/Mega) érkezik a világunkba, és mikor minden remény veszni látszik, egy rejtélyes Digimon bukkan fel és végez a bestiával, de annak a digitojása egyszerűen megsemmisül, így soha többet nem éledhet újra. Ekkor tűnik fel Kurata Professzor, aki egy újabb expedíciót vezet a Digi-világba, béketárgyalások ürügyén, de valójában csak Merucimonnal akar végezni, aki már egyszer megállította őt és rémtetteit, amikor megtámadta a digi-világot és megölte Ikuto nevelőanyját, Frigimont. Merucimon ezért nevelte fel Ikutot ugyanis, és végül, mielőtt Kurata keze által meghalna, elmondja ezt neki. Ikuto elkeseredésében teljesen összeomlik és nem hajlandó elfogadni a segítséget még új barátaitól sem. Mikor aztán visszatérnek a valós világba, elfogják őket, és a három főhős memóriáját törlik. Ikutót, a parancsnokot és a DATS két másik ügynökét pedig bezárják a Digimonokkal együtt, de azok kiszabadulnak, és segítenek a barátaiknak újra emlékezni. Miután kiszabadítják Ikuto Szüleit, újra a Digivilágba mennek, de három Hybrid Bio Digimon útjukat állja. A parancsnok és Kudamon éppen időben érkeznek, hogy megmentsék őket, de később kiderül, hogy így sem tudták lerázni őket. A három főhős Digi-Vice-ja tönkremegy, amikor akkora mennyiségű Digilelket szabadítanak fel, ami egyszerűen már túl sok. Ezért elindulnak, hogy megkeressék Masaru édesapját, aki feltalálta ezeket az eszközöket. Ekkor újra Kurata Gisomon XT digimonjaiba ütköznek, de BanchouLeomon, egy ősi harcos Digimon megmenti őket, és megtanítja a három főhősnek, hogyan használják a digilelket megfelelően. Nem sokkal később megérkeznek az Ősi városba ahol Masaru apjának egész kultuszt szenteltek, de Kurata és a három biodigimonná változó alak megint keresztülhúzza a számításaikat, és a város átkerül a mit világunkba, ahol egyszerűen megsemmisítik, a lakóival együtt, Masaru és a többiek szerencsére legyőzik a három nemezisüket, de Kurata még megmaradt, és Toumát látszólag maga mellé állítja, és megpróbálja életre kelteni a démoni Belphemont, de Touma keresztül húzza a számításait, így kénytelen egyesülni Belphemonnal, így egy még hatalmasabb démoni lényt, Belphemon Rage Mode-ot létrehozva. Elkeseredett csatában, végül Masaru és Shine Greymon Sugár Módban (Shine Greymon Burst Mode) legyőzik Belphemont, de Kurata még halála előtt felrobbant egy térátugró szerkezetet, ami végleg lerombolja a két világ közötti védőfalat. Minden remény veszve látszik, de BanchouLeomon minden energiáját felhasználva életre hívja a saját Sugár Módú alakját és ezzel tartja vissza a két világot a mindent elpusztító ütközéstől. Masaru és társai eközben elindulnak a Digivilágba, hogy felkeresség Yggdrasilt, a Digimon Istent, aki talán segíthet nekik, de minden eddiginél nagyobb meglepetés éri őket, amikor Yggdrasil, aki most Daimon professzor testében van, úgy döntött, egyszerűen elpusztítja a mi világunkat, hogy menteni tudja a Digi-világot. Mielőtt azonban bármit is tehetnének, a Királyi lovagok (Royal Knights: Dukemon, Omegamon, Ulforce Veedramon, Magnamon, Dynasimon, Crniumon és RoseKnightmon) útjukat állják, és csak Sleipmon (az utolsó, hiányzó lovag) menti ki őket, de közben ő maga is súlyos sérüléseket szenved. Kiderül, Sleipmon nem más, mint a parancsnok partner digimonja, Kudamon, aki egyfajta nagykövetként él a mi világunkban. Azonban a Király lovagjai újra támadnak, de Duftmon (Leopardmon) és RoseKnightmon is vereséget szenvednek, Ikuto, Touma és Yoshi pedig követi Masarut, aki visszament Yggdrasilhoz, hogy meggyőzze arról, hogy béke kell a világok között. Éppen időben érkeznek, és legyőzik Craniumont, aki átáll az ő oldalukra, és átveszi BanchouLeomon helyét a világok ütközésének elkerülése érdekében. Mindeközben Masaru és társai átverekszik magukat Yggdrasilig, és Masaru minden eddiginél hatalmasabb Digilelket felszabadítva áttör az Yggdrasilt védő falon és sikerül kiütnie őt. (ez szokásává vált.) Ekkor jelenik meg BanchouLeomon és mondja el, hogy valójában ő és Masaru apja egy és ugyanaz a személy, mert nem sokkal korábban, Merucimon halála után Suguru Daimon látni akarta a fiát, és ezért BanchouLeomonnak adta a lelkét, hogy magával vihesse hozzá de ezt Yggdrasil háta mögött tette, ezért az bosszúból ellopta a testét. BanchouLeomon feláldozza magát azért, hogy Masaru és társai hazatérhessenek, de Yggdrasil egy hatalmas új testben (Galacticmon) újjászületik és a valós világra támad. Masaru és Társai elkeseredett harcot vívnak, és végül Agumon és Masaru bartságának erejével le tudják győzni a hatalmas istent (ami a Digi-világot irányító számítógép), és végül Suguru is visszatér, mert Yggdrasil, hálából, mert Masaru megmutatta neki, hogy ember és Digimon tud együtt élni békében, újra életre keltette őt. Végül a Királyi lovagok, akik igazságérzetük miatt fellázadtak uruk ellen, együttes erővel újra felállítják a dimenziós határt és már csak a DATS főhadiszállásán marad egy kapu a Digi-világ felé, Agumon és a többi Digimon, kiegészülve a visszatérő Biyomonnal és Gotsumonnal (Ikuto egy régi barátjával), hazatérnek, és Masaru is velük tart, mint Békefenntartó a másik világ küldötteként. Mindenki visszatér a régi életéhez Chika és Ikuto egy iskolába járnak, Touma megtalálja a kishúga betegségére a gyógymódot, és ezért 19 évesen Orvosi Nobel Díjat kap, Yoshino és barátai pedig a rendőrséghez csatlakoznak, a DATS megszűnése után, Yoshima vezér tábornok pedig végleg nyugdíjba vonul. Szereplők Daimon Maszaru (�� �; Hepburn: Daimon Masaru) Egy önfejű, kemény öklű 14 éves gimnazista, aki az esze helyett inkább a kőkemény öklét használja és bízik a jó szerencséjében. Partner digimonja Agumon, és az angol szinkronban a mottója "It's Fightin' time", magyarul Eljött a harc ideje (vagy Csapjuk szét őket) ami kiegészíti agresszív stílusát, ami az utcai harcos mivoltából ered. A tettek embere és az egyetlen ami igazán számít neki, az a családja: kishúga Csika és édesanyja Szajuri, valamint legjobb barátja Agumon. Az angol változatban Marcus Damon néven ismert. Agumon Egy hatalmasra nőtt sárga agumon, aminek két vörös csuklószalagja van. Az eredeti agumontól pedig, nagy kerek orrlyukai, magassága (majdnem akkora, mint Maszaru), óriási étvágya és harcias természete különbözteti meg. Szint: újonc (Rookie) Fejlődés: Koromon → Agumon → GeoGreymon → RiseGreymon → ShineGreymon → ShineGreymon Sugár mód → ShineGreymon Tomboló mód Tóma H. Norstein (����H�������; Hepburn: Tōma H. Norushutain) A fiatal zseni a csapatban, aki minden lépését előre megtervezi, és ésszel harcol brutális erő helyett. Tökéletesen kiegészítik egymást Maszaruval. Félig osztrák, félig japán származású, s annak ellenére, hogy még csak 14 éves már elvégezte a stockholmi Királyi Műszaki Egyetemet. Az angol változatban Thomas H. Norstein néven ismert. Gaomon Gaomon egy kétlábon járó kutyának látszik boxkesztyűkkel. Egy alaszkai malamutra hasonlít, kékben, és a farka is éppúgy kunkorodik fel. A fején vörös szalagot visel. Intelligens, taktikus harcos, akárcsak partnere, akit csak Mesternek nevez. Szint: újonc (Rookie) Fejlődés: Gaomon → Gaogamon → MachGaogamon → MirageGaogamon → MirageGaogamon Sugár mód Fudzsieda Josino (�� ��; Hepburn: Fujieda Yoshino) Egy fiatal rendőrnő, akit a DATS különleges ügynökének választottak. Ő teremti meg az egyensúlyt Maszaru és Tóma között, és legtöbbször ő az, akire a hálátlan feladat hárul, hogy elvigye a balhét a két fiú helyett is. Így nem is csoda, hogy gyakran hajtogatja, hogy "Ez a legrosszabb...". Az angol változatban Yoshino "Yoshi" Fujieda néven ismert. Lalamon Egy virágbimbónak tűnő digimon, ami a levegőben lebeg a társa mellett. Barátságos, ám kissé pesszimista természetű, akárcsak Josino. Szint: újonc (Rookie) Fejlődés: Lalamon → Sunflowmon → Lilamon → Rosemon → Rosemon Sugár mód Nogucsi Ikuto (�� ���; Hepburn: Noguchi Ikuto) Egy gyermek, aki egyidős Csikával, Maszaru kishúgával, de vad digimonok nevelték fel 6 éves korától, mikor nevelőanyja, Frigimon meghalt Kurata támadásakor. Vad, fékezhetetlen harcos, és maga is aktívan kiveszi részét a csatákból. Az általa helyesnek vélt igazságért harcol társa és legjobb barátja Falcomon mellett. Az angol változatban Keenan Crier néven ismert. Valójában neki van a legkönnycsordítóbb múltja, hiszen a szülei a DATS-nek dolgoztak egy Digikapu felépítésén, de egy szerencsétlen baleset miatt (villám csapott a gépbe), az akkor még alig 1 éves Ikuto eltűnt a kapuban és egy Frigimon találta meg, aki magához vette, és Merukimon, a Jeges vidék urának engedélyével saját gyermekeként nevelte haláláig. Ezután Merukimon nevelte tovább azzá a 10 éves harcossá, aki azt hitte magáról, hogy digimon, egészen addig, amíg Maszaru rá nem döbbentette az igazságra. Az igazi szüleit csak akkor fogadta el, amikor már Merukimon is meghalt, ezzel elveszítve az utolsó digimont, akihez tényleges szeretet fűzte, akit úgy szeretett, mint az édesapját. Falcomon Egy fekete sólyomhoz hasonlító digimon, aki egy nindzsa képességeivel bír és a Nindzsamonok támogatását élvezi. Szoros barátság fűzi Ikutohoz, akit mindenkor, akár saját testi épsége árán is védelmez. Szint: újonc (Rookie) Fejlődés: Tokomon → Falcomon → Peckmon → Yatagaramon → Ravemon → Ravemon Sugár Mód További információk Digimon Frontier A Spirit-ek és az átalakulások magyarázata ( 10 jelkép van. 1 jelképhez 2 Spirit tartozik. Az alábbiakban a könnyebb érthetőségért az eredeti japán-angol kifejezések honosítása szerepel, ugyanis a magyar szinkron nagy mértékben semmibe vette a Spirit-ekkel kapcsolatos fogalmakat. Spirit Evolution: Szellem Átalakulás A sima Harcos Szellemek vagy inkább Szellemharcosok használata, amit a Szellembestiák megjelenése után - külföldi változatokban - a megkülönböztetés kedvéért átneveztek Szellemharcos Átalakulásra. Slider Evolution: Csúszó Átalakulás Gyorsan történő "ugráló" átalakulás a két alak között. Beast Spirit Evolution: Szellembestia Átalakulás Értelemszerűen a Szellembestiák használata. Double Spirit Evolution: Dupla Szellem Átalakulás vagy Kombinált Szellem Átalakulás Szellemharcos és Szellembestia egyesítése egy digimonná. Hyper Spirit Evolution: Összesített Szellem Átalakulás 10-10 Spirit egyesítése egy-egy mega digimonná. Két szereplő képes erre, tehát két ilyen digimon létezik. Ancient Spirit Evolution: Ősi Szellem Átalakulás Az összes Spirit egyesítése egy digimonná. Ezáltal Susanoomon jön létre. Kiegészítés Bár egy Szellembestia erősebbnek tűnik egy Szellemharcosnál, de nagyjából ugyanazon az energiaszinten állnak. Ebben a sorozatban - az előzőektől ezáltal is eltérően - alapvetően nem Harcos vagy Ultra szintet határoznak meg, mert a Frontier-ben úgynevezett Hybrid fejlődéseket mutatnak be. Mindazonáltal Harcos szintűként vagy Ultra és Harcos szint között feleltethetőek meg. A kétféle Spirit egyesítésével létrejött fuzionált digimonok pedig már egyértelműen Ultra digimonokkal egyenértékűek. A sorozatban szereplő digimonok Szellemharcosok: Agunimon, Lobomon, Beetlemon, Kazemon, Kumamon, Lanamon, Mercurymon, Grumblemon, Arbormon, Löwemon, és Duskmon fertőzöttként. Szellembestiák: Burning-Greymon, Kendo-Garurumon, Metal-Kabuterimon, Zephiremon, Korikakumon, Calmaramon, Sephirothmon, Gigasmon, Petaldramon, Käiser-Leomon, és Duskmon-é Velgemon. A Kombinált Szellem Evolúció digimonjai: Aldamon és BeoWolfmon. Az Összesített Szellem Evolúció digimonjai: Kaiser-Greymon és Magna-Garurumon. Az Ősi Szellem Evolúció digimonja: Susanoomon. Fogalmak Digilélek: Egy hatalmas erő, ami az emberekben, és csak egy pár hatalmas erejű digimonban lakozik. Ezt az erőt elsősorban az emberek érzelmei tudják befolyásolni, mivel kiderül, hogy a világunkba érkező digimonok az őket körülvevő emberek érzelmi hullámhosszától függően viselkednek. A legnagyobb erőt a bátorság, az elszántság és a harag képes termelni, de a harag ereje veszélyes is lehet, amit nem lehet irányítani (Shine Greymon Ruin Mode). Masaru ezt az erőt a Puszta ökle egyetlen ütésével képes életre kelteni, és ezzel képes Agumonnak erőt adni a továbbfejlődéshez (Digivolúcióhoz). Minden embernek meg van ez a képessége mint az az utolsó részben kiderül, hiszen azokban a gyerekekben és emberekben is életre kel a Digilélek, akik legalább egyszer érintkeztek a digimonokkal. Digilélek Feltöltés: A Feltöltés adja át a Digilélek erejét a digimonoknak, ami a Digivice nevű eszköz segítségével közvetíthető a digimonok felé. Az elsődleges parancs, a "Digilélek feltöltés!" (Digisoul Charge!) ami a bajnok (Champion) szintre fejleszt egy digimont. A második, sokkal erősebb, a "Digilélek Teljes Feltöltés!" (Digisoul Full Charge!) amikor a tökéletes (Perfect/Ultra) szintre fejleszt. A harmadik, és egyben egyik legerősebb a "Digilélek feltöltés, Túlpörgetés!" (Digisoul Charge, Overdrive!) ami a végső (Ultimate/Mega) szintre fejleszt. A leghatalmasabb erőt a "Feltöltés, Digilélek Sugárzás!" (Charge, Digisoul Burst!) adja ami a minden szint feletti "Sugár Módba" (Burst Mode) emel egy Mega Digimont. Bio Hybrid: Bio Hybrid az a digimon, amivé egy ember fejlődik, akinek Digimon génjei is vannak. Sugár mód: Egy még a Mega szintnél is nagyobb erőt garantáló forma, ami csakis a Digilélek harmonikus felhasználásával és az emberi érzelmek tökéletes kordában tartásával érhető el. Ha nem sikerül tökéletesen kordában tartani az érzelmeket, a fejlődés korrupttá válik és az úgynevezett Tomboló Sugár mód, azaz Ruin mód jön létre, amiből egy digimon csak akkor tud kiszabadulni, ha önmegsemmisíti önmagát. Digimon a TV-ben 2006. februárra a Viasat 3 átadta az első 3 sorozat licencét az RTL Klubnak, az RTL Klub háza táján pedig megvették a németektől a Digimon Frontier című sorozat eredeti változatát. A már említett narrációhiba következménye az lett, hogy a szériákat folyamatosan Digimonok-ként közölte az RTL Klub. (A Viasat-osok szövegkönyv alapján tudhatták, hogy nincs többesszám, mert ők mindig simán Digimon-t közöltek.) Az RTL Klub vezetői az első szériát egyszerre kétszer vetítették le, amit 2007-ben követett a 02 és a DSz. Majd pedig újra a 02 és a DSz került adásba. Az Animaxon 2008. május 31-től volt látható a 02, amit júliusban követett a DSz, szeptemberben pedig megérkezett a Digimon Frontier. A DSz és a DF másodszor is adásba kerül. Az RTL Klub adásán 2008. október 19-én jelent meg a DF. Már véget is ért, de ismétlés 2009. február elsejétől várható. A Digimon Frontier magyar címe az RTL-es szinkron alapján "Digimonok: Az új kaland". (Az Animaxosok kötőjelesen közölték a címet. Mivel hivatalosan nincs "Digimonok", ami csak hiba eredménye, ezért a Frontier-nél helyes lehetne a kötőjelezés, de az RTL-esek a nem létező Digimonok címet vitték tovább, és egyébként "Az új kaland" egy fontos elem.) Érdekesség Budapesten földi sugárzáson és UPC kábelen a 2. sorozattól kezdve normálisan jelen volt a korhatár, de valamely szolgáltatónál csak a Digimonszelídítők 41-es epizódjától volt, egy másiknál pedig sose jelent meg. Végül 2005. tavasszal, a Digimonszelídítők legutolsó vetítésén valóban hiányzott a korhatár. Ezen kívül pedig sokan állítják, hogy a Digimonszelídítők 6-os és 46-os epizódjai a Viasat-os első vetítés alkalmával japán hanggal kerültek adásba, de Budapesten a magyar hang is rendben volt. A 8. és 9. részek a Viasat-on és az RTL-en mindig felcserélődtek. (Pedig a 9. rész közvetlen folytatása a 8.-nak.) Csak az Animaxosok javítottak a sorrenden. 297 (szám) A 297 (római számmal: CCXCVII) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 297-es a kettes számrendszerben 100101001, a nyolcas számrendszerben 451, a tizenhatos számrendszerben 129 alakban írható fel. A 297 páratlan szám, összetett szám, kanonikus alakban a 33 · 111 szorzattal, normálalakban a 2,97 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 9, 11, 27, 33, 99 és 297. Tízszögszám. A 297 négyzete 88 209, köbe 26 198 073, négyzetgyöke 17,23369, köbgyöke 6,67194, reciproka 0,0033670. A 297 egység sugarú kör kerülete 1866,10604 egység, területe 277 116,74638 területegység; a 297 egység sugarú gömb térfogata 109 738 231,6 térfogategység. Jules Pappaert Jules Pappaert (Saint-Gilles, 1905. november 5. – 1945. december 30.), belga válogatott labdarúgó. A belga válogatott tagjaként részt vett az 1934-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Belga bajnok (3): 1932–33, 1933–34, 1934–35 Román Népköztársaság Állami Díja A Román Népköztársaság Állami Díja a második világháború utáni évtizedek legrangosabb romániai díja. A Román Népköztársaság Alkotmánya 44. és 45. cikkelyei értelmében a Minisztertanács 1949. december 22-én alapította az alábbi öt tárgykörben elért kimagasló teljesítmények jutalmazására: a) matematika és fizika; b) biológia, földrajz és földtan; c) műszaki és agrártudományok; d) orvostudomány; e) történelem, bölcselet és jogtudomány; f) nyelvtudomány, irodalomtudomány és művészet. A határozat megszabta, hogy az állami díj két osztályát évente kell odaítélni. Díjazás módja Az I. osztályú díjjal kitüntetettek az 500 000 lej pénzjutalom és aranyjelvény mellett arra is jogot kapnak, hogy az RNK állami díjasa (Laureatul Premiului de Stat al Republicii Populare Române) címet viseljék. A II. osztályú díjjal kitüntetetteket 200 000 lejjel és ezüstjelvénnyel jutalmazták. Az Államtanács a díjkiosztás módját ismételten szabályozta. A 119/1952-es dekrétum részletesebben felsorolja, hogy milyen téren elért teljesítményeket jutalmazhat a Minisztertanács. A 16–25. pont a különböző művészeti ágakra (zene, festészet-grafika, szobrászat, építőművészet, film, színház, széppróza, költészet, dramaturgia, irodalombírálat) vonatkozik. Ettől fogva az állami díjnak három osztálya van 25 000, 15 000 és 7500 lej pénzértékben, s a kitüntetettek az arany-, ezüst- és bronzjelvényeken és díszokleveleken kívül azt a jogot is megkapták, hogy az "állami díjas" címet viseljék. A dekrétum a díjak osztályok és tárgykörök szerinti számának évenkénti meghatározását, valamint az újonnan létesített Állami Díj Bizottság működési szabályzatának kidolgozását a Minisztertanács hatáskörébe utalta. Mivel az állami díj odaítélése versenypályázat jelleget nyert, a szabályzat értelmében a javaslati joggal felruházott testületek és intézmények (köztük az RNK Akadémiája, Írószövetség, KISZ) legkésőbb minden év okt. 15-éig voltak kötelesek a díjazásra javasolt műveket megfelelő indoklással benyújtani. Az Állami Díj Bizottság a javaslatokat felülvizsgálta, és legkésőbb azon év dec. 10-ig döntés végett a Minisztertanács elé terjesztette. A jegyzékbe csak az illető évben végképp befejezett (nyomtatásban megjelent, kiállított) alkotásokat lehetett belefoglalni. Miután a Minisztertanács döntését nyilvánosságra hozták, a díjak kiosztásáról a minisztertanácsi határozatban megszabott helyen és időpontban az Állami Díj Bizottság gondoskodott. Az Államtanács további két lényeges módosítása az volt, hogy előbb az 57/1954 számú dekrétumával az irodalom és művészet terén osztályok szerint kiosztandó díjak összegét felemelte, majd 1961. júl. 3-án kelt 170. számú dekrétumával megszabta, hogy minden második évben Augusztus 23-a küszöbén ítéljék oda az állami díjakat, melyek pontos összegét esetről esetre a Minisztertanács lett hivatva megállapítani. Az átszervezett, nagyobb létszámú Állami Díj Bizottság, amelynek ekkor már Nagy István is tagja volt, egyazon személyt csak egy ízben javasolhatott állami díjra; kivételes esetekben a Minisztertanács eltekinthetett ettől a megszorítástól. Külön cikkely szögezte le, hogy csupán a javaslat megtétele előtt legalább hat hónappal befejezett vagy megjelent alkotások vehetők figyelembe. 1964 után az állami díjat egyedi esetekben, rendszerint csak egész életműért ítélték oda. Romániai magyar díjazottak Irodalom Az évek folyamán számos élmunkás és műszaki értelmiségi mellett több romániai magyar író és művész is részesült a magas elismerésben. Az írók közül állami díjat kaptak (a római szám a kiosztott díj osztályát jelöli) a következő szerzők és művek: 1949: Asztalos István : Szél fúvatlan nem indul. Regény (II). 1950: Horváth István : Törik a parlagot. Regény (III) 1950: Hajdu Zoltán – Sütő András : Mezítlábas menyasszony. Színjáték (III). 1951: Kovács György : Foggal és körömmel. Regény (II) 1951: Horváth Imre : Békét követel az élet. Verseskötet (II). 1952: Létay Lajos : Új világ épül. Verseskötet (II) 1952: Kiss László – Kovács Dezső : Vihar a havason. Színmű (III). 1953: Asztalos István: Fiatal szívvel. Regény (II); 1953: Sütő András : Emberek indulnak. Elbeszélések (III) 1953: Szemlér Ferenc : Harcolni híven. Verseskötet (II) 1953: Majtényi Erik : Őrségen. Verseskötet (III). 1954: Kiss Jenő : Úti rapszódia. Verseskötet (III). 1955: Nagy István : A legmagasabb hőfokon. Regény, 2. átdolgozott kiadás (I) 1955: Szabédi László : Válogatott versek (II). 1962: Szabó Gyula : Fűhúzó április. Elbeszélések (30 000 lej). Tudományos művek 1950–51: Palocsay Rudolf (I). 1953: Nyárády Erazmus Gyula (I). 1955: Izsák Sámuel , Valeriu I. Bologával közösen (II). 1964: Zörgő Benjámin, Al. Roșcával és Vasile Pavelcuval közösen (I). Képzőművészet 1949: Bordi András (II). 1950–51: Barabás István , Gy. Szabó Béla , Csorvássy István (II). 1952: Miklóssy Gábor (I), Szőnyi István , Agricola Lídia , Fekete József (II), Szobotka András (III). 1953: Abodi Nagy Béla , Vida Géza (III). 1954: Szőnyi István, Szobotka András (I), Abodi Nagy Béla, Kazár László (III). 1962. Erdős I. Pál (30 000 lej). 1964. Szervátiusz Jenő (30 000 lej). Színművészet 1952: Delly Ferenc , Kovács György , Szabó Ernő , Tompa Miklós (II). 1954: Andrási Márton , Kovács György (I). Zene 1955. Eisikovits Mihály Miksa (II). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Bulbuk Bulbuk románul: Bulbuc, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Algyógytól északkeletre, az Erdélyi-érchegység alatt, a Galac-patak forrásvidékén, Kurpény északi szomszédjában fekvő település. Története Bulbuk, Balbuk nevét 1457-ben p. Balbwk néven említette először oklevél, 1478-ban pedig p. Balbewk néven volt említve. 1523-ban Balbuk a Rápolti, Macskási, Macskási Tárnok, Bélai családok birtoka volt. 1554-ben Balbwk-on az Inaktelki Gyerőfi részbirtok a Macskásiakhoz került. 1808-ban Balbuk, Buldorf néven szerepelt az oklevelekben. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Algyógyi járásához tartozott. 1910-ben 371 román, görögkeleti ortodox lakosa volt. Lierne Nemzeti Park A Lierne Nemzeti Park (déli számi nyelven: Lijre) Norvégiában, Nord-Trøndelag megye, ezen belül Lierne község területén, a Skandináv-hegység magashegyi fjell-vidékén, a svéd határ mentén terül el 333 km² területen. 2004. december 17-én nyitották meg, együtt a tőle nyugatra elhelyezkedő Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Parkkal. A park a svéd védett területekkel együtt egy nagy, emberi beavatkozástól csaknem mentes vidéket képez, amelynek különösen az alpesi állatvilága figyelemre méltó. Földrajza A park az Északi-tenger és a Balti-tenger közötti vízválasztón, viszonylag sík területen fekszik. A tájképet geológiailag morénák, ózok és löszképződmények jellemzik, amelyek a negyedidőszakban, a 10 000 évvel ezelőtt befejeződött legutóbbi jégkorszak alatt és azt követően keletkeztek. A legmagasabb hegy a Hestkjøltoppen 1390 méteres magassággal. Növényzet és állatvilág A sziklás talaj és az alpesi klíma miatt a növényzet szegényes.A kisebb vizes élőhelyeken fűz és hegyi nyír – Betula pubescens ssp. czerepanovii (korábban: tortuosa) – tengődik. A park nagyobb emlős állatai a sarki róka, az eurázsiai hiúz, a rozsomák, és a barna medve. A madárvilágot a vízimadarak uralják, mint a gólyatöcs, a récefélék, vékonycsőrű víztaposó, a havasi partfutó, a havasi lile, illetve a ragadozók közül a nyílfarkú halfarkas, és a szirti sas. A park vizeiben gazdag halállomány él, főleg pisztráng ezért kedvelt horgászterület is. Kulturális örökség A park területén óskandináv településnyomokat találtak, köztük egy vasolvasztót a 6. századból. Megtalálták a számik településeinek későbbi nyomait is. Turizmus A terület kevéssé alkalmas egyéni túrázásra a kijelölt útvonalak hiánya és a terepviszonyok miatt. A norvég hegyi igazgatási szervezet azért fenntart néhány menedékházat. A park közelében húzódik a 74-es és a 765-ös számú norvég országos közút. Jegyzetek Lovdata.no: Verneforskriften Tom Schandy og Tom Helgesen, «100 norske naturperler», Forlaget Tom&Tom. Vestfossen 2007, side 195. Forrás Lierne Nemzeti Park (norvégul – bokmål) Adatbázis (norvégul – bokmål) 98 Ianthe A 98 Ianthe a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Christian Heinrich Friedrich Peters fedezte fel 1868. április 18-án. Gare de Saint-Hilaire - Brizambourg Gare de Saint-Hilaire - Brizambourg vasútállomás Franciaországban, Saint-Hilaire-de-Villefranche településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Chartres–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saintes Gare de Saint-Jean-d'Angély Nászút-barlang A Nászút-barlang egy barlang, amely az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt, 1995 óta a Világörökség része. Leírása Az Alsó-hegy fennsíkján, a Vecsem-bükk csúcstól 1575 méterre, 260 fokra, Bódvaszilas központjától északra, egy víznyelőhöz hasonló mélyedés alján, egy fokozottan védett területen van a bejárata. A közelében nyílik a Cilike-zsomboly. Közel van a Névtelen-zsombolyhoz és a két barlang között hangkapcsolat van. Néhány turistatérkép jelöli a helyét barlangjellel és a nevének a feltüntetésével. Mellette, nyugatra található két, markáns felszakadás, amelyeket S/14 és S/15 jellel jelölnek. Középső triász, wettersteini mészkőben keletkezett. A különlegessége az, hogy alsó-hegyi barlang, de nem zsomboly. A vízszintes kiterjedése 14 méter. Függőleges a bejárati rész első szakasza. A járata 10 méter mélység után megtörik és visszafordul, valamint még körülbelül 20 métert halad lefelé, mintegy 45 fokos szögben az omladékos végpontig. Csak engedéllyel látogatható a nem lezárt és szűk barlang. Előfordul az irodalmában Ismeretlen-zsomboly (Kordos 1984), Nászlyuk-barlang (Szenthe 1976), Nászut-barlang (Fodor 1972, Csernavölgyi 1972), Nászut-zsomboly (Horváth, Máté 1975) és Nászút-zsomboly (Kordos 1984) néven is. S-16 jellel is jelölve volt (Kósa 1992). Kutatástörténete 1972-ben tárták fel a Vörös Meteor Tektonik Barlangkutató Csoport tagjai. Walkovszky Attila és Szenthe István 1972-ben néhányszor huzatméréseket és hőmérsékletméréseket végeztek benne. 1975-ben Marek E., Molnár A., Oláh I. és Törő I. mérték fel és a felmérés alapján Molnár A. rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet és kilenc keresztmetszetet, amelyek 1:100 méretarányban lettek szerkesztve. 1975. október 19-én és egy későbbi munkatúrán az FTSK Barlangkutató Szakosztály egy új részét tárta fel. Az 1975. évi MKBT Beszámoló szerint az új rész körülbelül 300 méter hosszú, de mivel ez egy magas hasadéknak az egymás felett kitáguló szintjében van, a valódi hosszúság valószínűleg kisebb. 1976-ban Lukács László is részt vett a kutatásában. A Szenthe István által írt és az MKBT Beszámoló 1976. évi évfolyamában megjelent csoportjelentés szerint, a feltáráskor körülbelül 40 méter hosszú volt. 1977-ben a Promontor SE Barlangkutató Csoportjának a tagjai átkiabálással bizonyították, hogy összefügg a Névtelen-zsombollyal. A bejárások alapján úgy gondolták, hogy az egyik, legmagasabbra felnyúló kürtője nagyon megközelíti a zsombolyt. Az 1977. évi beszámolójukban az olvasható, hogy a jelenlegi munkájuk az volt, hogy a Névtelen-zsomboly oldalhasadékában lévő kőtörmelék eltávolításával egy bejáratot találjanak a Nászút-barlangba, amely megalapozná a további munkát. Az 1977. január 30-án készült, szpeleográfiai terepjelentés szerint, amely egy 1975. novemberi bejárás alapján lett kitöltve 22 méter az alaprajzi hossza, 26 méter hosszú a valóságban, 15 méter a vízszintes kiterjedése, 16 méter a függőleges kiterjedése és Bódvaszilason, 505 méter tengerszint feletti magasságban, az úttól balra, 10 méterre, fenyőerdőben van a vízszintes profilú, bontott és ácsolt hasadékbejárata. Alapvetően vízszintes járatok lettek feltárva és tervezték a további bontást a végponton lévő törmelék biztosítása után, mert mérések alapján egy nagy barlangrendszert feltételeztek. A végponton lévő ácsolat életveszélyes, korhadt. A kéziratban az is olvasható, hogy 1957 augusztusában fedezték fel Balázs Dénesék. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve két névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben, az Alsó-hegy fennsíkjának a magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye és a kiadványban megjelentek az 1975-ben készült barlangtérképek, valamint több adattal együtt fel van tüntetve egy darab irodalmi hivatkozás, amely a barlangra vonatkozik. 1995 óta a Világörökség része. Nyerges Attilának az 1997-es szakdolgozatában van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének a barlangjairól, amelyen a Nászút-barlang a 40. legmélyebb a 13 méteres mélységével. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt. A 2008. szeptember 27-én megrendezett, XV. Lakatos Kupa kiadványában 13 méter mély barlangként szerepel és a füzetben megjelent egy ismeretlen készítési idejű, valamint készítőjű barlangtérkép, amelyen a barlang alaprajza és a függőleges hosszmetszete van ábrázolva hat keresztmetszettel. A verseny egyik lehetséges, felszíni érintőpontja volt. Haitam Aleesami Haitam Aleesami (Oslo, 1991. július 31. –) norvég válogatott labdarúgó. Pályafutása Az Oslói Skeidben kezdte pályafutását Norvégiában, majd a svéd IFK Göteborg játékosa lett. 2016-ban, a nyári átigazolási időszakban a Palermo csapatához szerződött, és a 34. fordulóban rúgott olasz tétmeccsen először gólt (a Fiorentínának) a szicíliai együttes színben. Reinhart Dozy Reinhart Pieter Anne Dozy (Leiden, 1820. február 21. – Leiden, 1883. április 28.) holland orientalista. Életútja 1844-45-ben tudományos utazást tett Németországban és Angliában, 1851-ben Párizsban. 1846-ban a leideni egyetemi könyvtár hivatalosa, 1850-ben az ottani egyetemem a történelem tanára volt. A történelmen kívül az arab nyelvből is tartott előadásokat és Juynboll halála után 1861-67-ben ennek utóda lett a keleti nyelvészet tanszékén. Irodalmi működését a Dictionnaire détaillé des noms des větements chez les Arabes (Amszterdam, 1845) c. pályadijat nyert munkájával kezdte meg, majd az arab uralom alatti Spanyolország történetével kezdett foglalkozni és számos, nyomtatásban soha meg nem jelent eredeti kútfő alapján megírta erre vonatkozó becses történelmi munkáját. Meghalt 1883-ban, mint a történelem tanára. Több kiváló értekezését is írt. Művei Scriptorum arabum loci de Abbadidis (3 köt., Leiden, 1846-63); Commentaire historique sur le poeme d'Ibn Abdoun par Ibn Badroun (u. o. 1846-48); Notices sur quelques manuscrits arabes (u. o. 1847-5l); Abd el Wahid al Marrekoschi, history of the Almohades (u. o. 1847, uj kiad. 1881); Histoire de l'Afrique et de l'Espagne, entitulée: al-Bayan al-Mogrib par Ibn Adhari de Maroc etc. (arabul, jegyzetekkel és glosszáriummal u. o. 1848-51); Recherehes sur l'histoire politique et la littérature de l'Espagne pendant le moyen-age (u. o. 1849, 3 kiad. 1881); Catalogus codicium orientalium bibliothecae acad. Lugd.-Bat. (u. o. 1851, 2 köt.); Makkari: Annalectes sur l'histoire et la littérature des Arabes d'Espagne (u. o. 1855-61); Histoire des Musulmans d'Espagne 711-1100 (u. o. 1861, 4 köt., Dozy főműve, mely először tárgyalja kritikai módon a spanyol mórok történetét); Histoire de l'Islamisme (u. o. 1863); Les Israélites a la Mecque (u. o. 1864); Géographie d'Édrisi (arab szöveg, fordítással és glosszariummal, de Goeje-vel adta ki, u. o. 1866); Oosterlingen, liste explicative des mots néerlandais, dérivés de l'Arabe , etc. (u. o. 1867); Glossaire des mots espagnols et portugais dérivés de l'Arabe (u. o. 1869); L'époux le plus puissant du monde, anecdote arabe (u. o. 1877); Suppléments aux Dictionnaires (ugyanott 1877-81, 2 köt.). Obazda Az obazda (variációi: obatzda, obatzter) egy fűszeres bajor sajtkészítmény, amit kenyérre kenve vagy pereccel esznek. Bajorországban a sörkertek egy klasszikus étele. Története Az obazda a 19. században jelent meg Bajorországban. Eredetileg a sörkertekben megmaradt túlérett lágy sajtok felhasználásával készült, például camambertből vagy brieből. A magában már nem élvezhető sajtot vajjal és fűszerekkel (főleg paprikával, esetleg köménnyel vagy hagymával ízesítették. Az obazda az 1920-as években vált szélesebb körben ismertté, amikor Katharina Eisenreich, egy weihenstephani (a bajorországi Freising városrésze) vendéglátó elkezdte felszolgálni vendégeinek. Elkészítése Az EU Hivatalos Lapjában 2015. február 15-én jelent meg Németország kérelme, amely az Obazda oltalom alatt álló földrajzi jelzésként való bejegyzését kéri. A kérelem részletesen leírja a sajtkészítmény történetét és jellemzőit. 2015. július 16. óta az Európai Unió az „Obazda” és „Obatzter” elnevezéseket mint eredetmegjelölést oltalom alá vette. A szabályozás a következőket írja elő az alapanyagokra: Sajttartalom: Camembert és/vagy Brie legalább az obazda 40%-át kell, hogy kitegye. Ezen kívül tartalmazhat még romadur vagy limburger sajtot, valamint krémsajtot ( Frischkäse -t). A sajtoknak összesen legalább 50%-ot kell kitennie. További kötelező alapanyagok: vaj , só és paprika por vagy kivonat formájában Opcionális alapanyagok: hagyma, kömény , egyéb fűszerek , tejszín , tej és sör Az alapanyagokat a kívánt finomságúra darabolják, majd alaposan elkeverik, aminek eredményeként az obazda egy homogén masszát alkot. Tej és a tejszín hozzáadásával kevésbé zsírossá és így könnyebbé lehet tenni a keveréket. Török férfi vízilabda-válogatott A török férfi vízilabda-válogatott Törökország nemzeti csapata, amelyet az Török Úszó-szövetség (törökül: Türkiye Sutopu Federasyonu) irányít. Az török vízilabda-válogatott az 1930-as években alakult meg, azóta szerepel világversenyeken. Igazán említésre méltó eredményt eddig nem ért el. Eredmények Olimpiai játékok 1900–2008 : Nem jutott be Világbajnokság 1973–2011 : Nem jutott be Világliga 2002–2009 : Nem jutott be 2010: Selejtező kör 2011: selejtező 2012 : selejtező 2013: selejtező 2014 : Nem indult Európa-bajnokság 1926–1962 : Nem jutott be 1966 : Csoportkör 1970–1985 : Nem jutott be 1987 : Csoportkör 1989 : Nem jutott be 1991 : Csoportkör 1993–2008 : Nem indult 2010 : 10. hely 2012 : 12. hely 2014 : Nem jutott be 2016 : 16. hely 2018 : 15. hely Makó Makó (románul Macǎu, jiddisül ��������) város Csongrád megyében a Maros jobb partján, a román határ közelében, a nevét viselő járás központja. Első írásos említése 1247-ből maradt fenn, amikor a település helyén folyami átkelő jött létre. A török hódoltság alatt többször elpusztították, de mindig újratelepült. Szerepe a karlócai béke után nőtt meg, 1730-tól Csanád vármegye székhelye lett. 1890-ben népessége alapján a történelmi Magyarország 12. legnagyobb városa volt. Bár fő megélhetési forrása a kezdetek óta a mezőgazdaság, szellemisége is igen jelentős; kulturális élete a 20. század elején volt a leggazdagabb, amikor a városban élt és tevékenykedett József Attila, Juhász Gyula és Móra Ferenc is. Az 1950-es megyerendezéskor elveszítette megyeszékhelyi státuszát, ráadásul a Magyar Népköztársaság első éveiben Jugoszlávia közelsége miatt semmilyen fejlesztést nem hajtottak végre a településen. A rendszerváltás után a város fokozatosan vált egyre élhetőbbé, vonzóbbá a befektetők és a turisták számára. Makó főként a makói hagyma révén ismert, ami hungarikum, de turisztikai vonzerejét növeli, hogy Magyarország legvirágosabb városa is. Legfőbb vendégcsalogató eleme azonban a termálvíz, amelyet a fúrások 1956-ban juttattak felszínre. A Termál- és Gyógyfürdőt az évtizedek alatt folyamatosan bővítették, 2012 januárja óta pedig teljesen új épületegyüttessel, wellness-, gyógy- és élményelemekkel várja az idelátogatókat. A gyógyvíz jótékony hatásait a Marosból származó gyógyiszap egészíti ki. Elnevezései A Makó szó eredetileg pogány eredetű utónév, jelentése türk nyelven: dicsőséges.. Makónak két horvát neve létezik. A csikériaiak Makovo-nak, a bácsbokodiak Makovának nevezték. Románul Macǎu, jiddisül pedig �������� a település neve. Fekvése Makó Magyarország Dél-Alföld régiójában, Csongrád megyében, a Maros jobb partján fekszik, Szegedtől 32 kilométerre keletre, a Makói kistérségben, aminek közigazgatási központja. A várostól észak felé 30 kilométert haladva Hódmezővásárhelyre érkezünk, keletre 20 kilométerre található a nagylaki határátkelő, de a településhez legközelebb a kiszombori határátkelő helyezkedik el, körülbelül 5 kilométerre. A román és a szerb határ közelsége miatt igen fontos közlekedési csomópont, Magyarország egyik délkeleti kapuja. Az itt található „fekete föld” páratlan adottságokat nyújt a hagymatermesztésre, a makói vöröshagyma a Maros folyami hordalékának, a réti agyag és a vályoggal fedett löszhát keverékének köszönheti szilárdságát és kivételes minőségét. A város tengerszint feletti magassága 81–82 m, ezzel Makó Magyarország legmélyebben fekvő városa. A marosi ártéri erdő, illetve annak élővilága a Körös–Maros Nemzeti Park részét képezi természeti értékei miatt. Makó Magyarország egyik legmelegebb éghajlatú területén fekszik, ezért nyarai forrók és szárazak, környéke (Szegeddel együtt) az ország legnapfényesebb része, évi 2100 órányi napfénnyel, az évi középhőmérséklet 10,9 Celsius-fok. Az évi csapadék átlaga 100 év mérései alapján 585 milliméter. Az ún. Makó-árokban, Makó és Óföldeák alatt húzódik Európa leggazdagabb gázmezője, amelynek gázmennyisége az 1500 milliárd köbmétert is meghaladhatja. Közlekedése A város már a középkorban is fontos vásártartó hely volt, köszönhetően közlekedési csomópont jellegének: a szegedi, a hódmezővásárhelyi és az aradi utak találkozásánál jött létre. Közúton a legfontosabb út az E68-as nemzetközi út, aminek magyarországi (Szeged–Nagylak) szakasza a 43-as főút. Ez a város teljes hosszán végighúzódik, tulajdonképpen kettészeli azt. A főút korábban nemzetközi jelentőségű volt, több problémát is okozva az itt élőknek: az utat kifejezetten a veszélyes anyagok szállítására építették ki, ráadásul a közeli határok miatt számolni kell a csempészettel és az illegális bevándorlással. A legsúlyosabb probléma azonban az intenzív kamionforgalom volt, ami Románia és Bulgária uniós csatlakozása óta (2007. január 1.) megháromszorozódott, a zajterhelés pedig a megengedett határérték, 55 decibel kétszerese lett. A főutat tehermentesítő M43-as autópálya Szeged és Makó közötti 31,6 kilométeres szakaszának, valamint a Makót elkerülő 7 kilométeres, a sztrádát a 43-as főúttal összekötő szakasz építése 2008 júliusában kezdődött és 2011. április 20-án adták át a forgalomnak. A 43-as főúton Makóhoz legközelebb eső települések Kiszombor és Apátfalva, de a városnak közvetlen közúti kapcsolata van Maroslelével, Földeákkal, Köveggyel és Csanádalbertivel is. Makóról ezenkívül a városhoz tartozó külterületeket is közúton lehet legegyszerűbben elérni. A településen hat körforgalom található a 43-as főút mentén; ezek azonkívül, hogy igen hatékonyan képesek szervezni a forgalmat, városképi jelentőségű zöldfelületeket is biztosítanak, illeszkedve a Virágos Makó programba. Makó vasúti közlekedése a 130-as számú Szolnok–Szentes–Hódmezővásárhely–Makó, illetve a Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Újszeged-vasútvonalon (121-es) történik. A Makó-Hódmezővásárhely vasútvonal üzemel, de a személyszállítás 2009. december 12. óta szünetel a pályaszakaszon. A 121-es vonalon vegyesen 6341-es iker motorkocsik és a jellegzetes mellékvonali motorkocsik Bzmot-ok közlekednek, általában két vagy három mellékkocsival. A vasút árufuvarozása elenyésző, főleg gabonát és cirkot szállítanak, naponta 1 pár tolató tehervonattal. A helyközi közlekedésben, sajnos, a vasút helyett a környezetszennyezőbb és drágább autóbuszközlekedés dominál. A városban található autóbusz-pályaudvarról a kistérség összes településére indulnak buszjáratok. Szegedre, a megyeszékhelyre napszaktól függően negyedóránként, félóránként, illetve óránként. Ritkább időközökkel, de van autóbusz-összeköttetés a város és a hozzá tartozó külterületek között is. A város helyi közlekedésében elenyésző szerepet kapnak az autóbuszok. A Dél-alföldi Közlekedési Központ ma már mindössze egyetlen helyi járatot üzemeltet, amely menetrendi száma 5 (5B jelzéssel egy betétjárat közlekedik). Ezenkívül három iskolabusz is üzemel a városban, de azt csak a tanulók és a pedagógusok használhatják. Ezek az autóbusz-állomástól az önkormányzati általános iskola tagintézményei között közlekednek. A helyi járatok ritka közlekedése miatt a makói helyi járatos autóbuszbérlet felhasználható a város belterületén a helyközi autóbuszokon való utazásra is. A városon belül a kerékpárközlekedés dominál. Makón 22,5 kilométernyi kerékpárút létezik, amelyek legújabb szakaszát 2012-ben adták át. Története A kezdetektől a török uralomig Makó és környékének története igen messzire nyúlik vissza. A rézkorból állattenyésztéssel kapcsolatos leletek maradtak fenn. Környékén másfél tucatnyi kurgánt találtak. A régészeti szakirodalomban Makói-csoport néven ismert rézkori lelet öt edényt tartalmaz. Későbbről főleg szarmata emlékek találhatók, igen nagy számban. A Makói járás környékén több mint 180 nyilvántartott régészeti lelőhely van, a legjelentősebbek Kiszombor környékéről, főként a honfoglalás korából csatok, ékszerek és lószerszámok kerültek elő. Makó és környéke véglegesen magyar uralom alá 895-ben, az Alföld megszerzése idején került. Kristó Gyula véleménye szerint a Maros-Körös köze, a Tisza, az Al-Duna és a történelmi Erdély által határolt területen a későbbi Ajtony nemzetség elődje telepedett le. Makó helyén az ezredforduló tájékán már jól szervezett uradalom létezett, Marosvár központtal. Ajtony, a terület ura, bár bizánci papokat hívatott és Vidinben névlegesen megkeresztelkedett, pogány volt. Az Erdély sóbányáiból és a vízi kereskedelemből származó jövedelmeket magának tartotta meg, államának gazdasági alapját az állatállomány képezte, amelynek egy része már istállózott volt. Összeütközésbe került I. István királlyal, aki csak az alkalomra várt, hogy leszámolhasson kiskirálykodó ellenfelével. Ez akkor jött el, amikor a Bizánci Birodalom belső zavargások miatt meggyengült, és képtelen volt szövetségesének segítséget nyújtani. A nagyőszi csatában, valószínűleg 1027-ben Csanád vezér segítségével az államalapító király diadalmaskodott, maga Ajtony halálát lelte. Az ütközet után a területen létrehozták Csanád vármegyét és vele együtt a Csanádi püspökséget. Az első ispán Csanád, az első püspök pedig Szent Gellért lett. Később a Csanád nemzetség leszármazottai közül kerültek ki a város földbirtokos családjai: a Telegdiek, a Makófalviak, a Tömpösiek. Makó első említése 1247-ből, Vlnuk alakban maradt fönn. Ez a történészek véleménye szerint révet, folyami átkelőt jelölt, de mint tulajdonnév, nyolcszáz év után Szegeden, mint Vőneki családnév fennmaradt. A település hosszan húzódott a Maros jobb partján, egy része bizonyára átesett a folyó másik oldalára is. 1256-ban már Alvelnök (Oluelnuk) és Felvelnök (Feluelnuk) néven említik a két részt. 1299-ből maradt fenn az az oklevél, ami már megjelöli a település új nevét: Felvelnök, amelyet új néven Makófalvának hívnak (Felvelnuk que moderno vocabulo Makofalua vocaretur). A „falva” utótag a 15. század végén, 16. század elején tűnt el végleg, ekkorra a település vámot szedett és piacot tartott. Jogilag falu maradt, de mezővárosi szerepkört töltött be, közvetlen vidéke gazdasági centruma lett. Lakosai kiemelkedtek a jobbágyi sorból, engedményeket kaptak a földesuruktól. 1332-ben Makó már plébániával rendelkezett, a 14. század közepére a későbbi Hódmezővásárhelyhez hasonló méretű településsé fejlődött. A század végére a külön officiális által irányított Kisfalud, Makófalva és Szentlőrinc szerkezetileg egy településsé szerveződött. Bulcsúháza, Kisfalud, Malomszög, Szentlászló, Szentmargita, Waffalaka és Vásárhelymakó többsége beleolvadt Makófalvába; ezzel nyolc kisebb falu egyesült, és a településhalmazt az egységesedés következtében a 16. század elejétől fogva Makónak kezdték nevezni; a század közepére népessége már 1500–2000 lakost számlált. A Makófalvi és Tegledi földesúri családok egyaránt folyamatosan birtokolták évszázadokon át. A török hódoltság kora A mohácsi vészt követő pusztítás kezdetben elkerülte a várost. Makó 1528 novemberében már olyan méretű volt, hogy János király és kísérete egy egész hetet, sőt még annál is hosszabb időt töltött itt. Az uralkodó Tápénál találkozott Mehmed béggel a szegvári csata után. 1551-ben a várost megtámadták az oszmán csapatok Nagylak urának, Kámber bég vezetésével. Gárdonyi Tamás bíró irányítása alatt Makó lakói és környék hajdúsága győzelmet arattak. Később a település szabadságát drága ajándékkal váltották meg. Első ízben, 1552-ben Ahmed beglerbég török hordái égették fel a várost, de ez a támadás nem akadályozta meg a település gyarapodását, lélekszám-növekedését. A kettős adóztatás elől a városba menekültek a környező falvak jobbágyai, növelve a lakosság lélekszámát. Ismét jelentős számú település szűnt meg, vagy olvadt bele Makóba, annak részévé válva (Örs, Lándor, Horró, Baromlak, Szemegyháza, Köztelek, Igás, Velnök, Barát, Bial, Módosibugalló). Ezután a város a vidék református központja, esperesi székhelye lett, egyike a „hódoltság fővárosainak”. Szervezett keretek között teológusokat képeztek a városban, az alföldi marhakereskedelemben a negyedik legtöbb állatot vásárra vivő településsé vált. Szolimán temesvári basa csapatai 1596-ban fölégették a paplakot, a templomot, megsemmisült a levéltár és a pecsét is. A város ekkor teljesen kihalt, később a hajdúk használták ellenállási fészeknek, de velük együtt az utolsó épületet, a romos templomot is a földdel tették egyenlővé. A támadások után a város 1603-ig üresen állt, ekkor még csak rövid ideig. 1608-ban Báthory Gábor védelmébe vette Makót: biztosította mezővárosi státuszát, és khász várossá nyilvánította. Ezzel a döntéssel csak évente egyszeri adófizetésre volt kötelezve szultáni birtokként. A fellendülést hamar félbe törte a Makó család kihalása, amely így nem tudta tovább oltalmazni szülőhelyét. A várost különböző földesuraknak adományozták, akik csak a haszonforrást látták benne, és igen magas terheket róttak ki lakóira. A sanyargatásnak a pozsonyi kamara által 1676-ban kiadott rendelet vetett véget. A makói jobbágyok királyi szabadosok lettek, akiknek nem kellett teljesíteniük a földesúri szolgáltatásokat, csak a kamarának fizettek évente egy összegben 100 tallért. Makó „kincstári mezőváros” címet kapott. Ez idő tájt 600 fő volt a lakosok száma. A legsúlyosabb csapás 1686-ban érte a várost: a szegedi vesztes csatáról visszavonuló tatár csapatok Devlet Giráj kalga vezetésével kegyetlen módon legyilkolták lakosait, a házakat fölgyújtották. Akkor, amikor az ország legnagyobb területe felszabadult a török uralom alól és fejlődni kezdett, Makó megszűnt létezni, és 13 évig nem is történt kísérlet a visszatelepítésére. A Habsburg abszolutizmus alatt Makó tehát lakatlanul került vissza a Magyar Királysághoz, de nem sokáig maradt az. Az 1699-es pozsonyi oklevél adómentességet és közmunkamentességet ígért mindenkinek, aki visszatelepül (az oklevél kiadásának napján ünnepli Makó a város napját). Innentől fogva egy teljesen új Makó története kezdődik, a város gyorsan fejlődött, lakossága (aminek háromnegyede a pusztítás előtt is makói volt) nagy iramban nőtt. Új településrészekkel, orosz és zsidó negyeddel is bővült. A város II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában nem vállalt jelentős szerepet, de a fejedelem megvédte a fosztogató csapatoktól. 1730-ban Csanád vármegye székhelyévé vált. A 18. században felépült a megyeháza, a Szent István-plébániatemplom, a református ótemplom, a görögkatolikus templom és a Kálvária-kápolna. Mária Terézia intézkedései rendkívül kedvezőtlenül érintették Makót. A várost és a hozzá tartozó pusztákat örök joggal Csanád egyházmegye püspökeinek adományozta; a lakók királyi szabadosokból püspöki jobbágyok lettek. A befizetendő pénzadó mértéke is folyamatosan növekedett. Az urbárium bevezetésével a makóiak az általuk eddig ismeretlen dézsmára és robotra lettek kötelezve. Bár a püspököknek a szerbeket kellett volna távol tartania, kötelességükkel mit sem törődtek, így azok folyamatosan veszélyt jelentettek. Krisztovics Imre püspök teljesen maga ellen hangolta a város népességét: a legelőkből akart kihasítani területet, amelyen robotra akarta kötelezni a makóiakat. Ezzel kirobbantotta az úrbéri per (1778–1859) néven hírhedté vált konfliktust, amely nyolcvan évig tartott. Végül a viszálykodást peres úton zárták le, némi területet átengedve az akkori püspöknek, de robotmunkát nem vállalva. A török időkből megmaradt szőlőművelés mellett a vízi-, gőz- és szélmalmok üzemelése is jelentős szakmává lépett elő, ezekből összesen 39 működött a városban az 1780-as években. A város bíráskodási jogot kapott közösségi, gazdasági és háztartási ügyekben. Büntetésképpen pénzbírságot, testi fenyítést, vagy cigányok általi kihajítást írhatott elő. Betyárok befogadása esetén a házától meg kellett fosztani annak tulajdonosát. A reformkortól a dualizmusig A város képviselői mindvégig a haladás mellett tették le a voksukat: elfogadták az örökváltság javaslatát, a 12 pontot, valamint kijelentették, hogy „Vérrel is készek áldozni a szabadságért”. A szabadságharc kezdetekor a szerb hadsereg az ország teljes területét elfoglalta a Maros vonaláig, így Makó stratégiailag fontos város lett. A városban maga Kossuth Lajos is tartózkodott, aki népfelkelést hirdetett. A városnak a harcok első szakasza alatt menekültek áradatát kellett befogadnia, később tevékenyen is részt vett abban. Dobsa Lajos megkezdte a szabadcsapatok szervezését, az egyházak templomainak harangjából ágyút öntöttek. A város rendezett tanácsúvá vált. A makói csapatok (megközelítőleg 428 férfi) súlyos csapásokat mértek az ellenségre a környező falvak (Deszk, Kiszombor) melletti csatákban, de a forradalom bukását az alföldi mezőváros sem kerülhette el. Az orosz csapatok túlerőben voltak, a magyarok Szőregnél a csatát elvesztették, és később letették a fegyvert az osztrák csapatok előtt, kilenc nappal a világosi fegyverletétel előtt. A szabadságharc után a hivatalnokokat börtönbe, az egyházi tisztviselőket kolostorba kényszerítették, a harcokban részt vevő férfiakat az osztrák seregbe sorozták be. A kiegyezés után felpezsdült az élet: Szeged után Makó volt a vidék első városa, ahol aszfaltoztak és artézi kutakat fúrtak, a városban villanytelep létesült. Eltörölve az osztrák-magyar vámvonalat, a gazdasági teljesítmény, ami főként mezőgazdasági cikkekből állt, megsokszorozódott. 1890-ben Makó népessége elérte a 31 639 főt, az ország 12. legnagyobb városa volt lakosság alapján, megelőzve többek között Pécset, Kassát, Miskolcot és Brassót is. 1883-ban a két évvel korábban megalakult Arad–Csanádi Vasút révén begördült az első vonat a település állomására. A Marosra vasúti és közúti hidakat építettek. A város rendezett tanácsú lett. Felépült a faszínház és a mozi, elkészült a gimnázium impozáns épülete és az internátus, helyi újságok láttak napvilágot. A város kulturális-gazdasági fellendülésének csúcspontját a honfoglalás millenniumának idején érte el. A 20. század első fele A 20. század első évtizedében kiéleződtek társadalmi, politikai és gazdasági ellentétek – a városban a plebejus eszmék legelszántabb aktivistái a pár holdnyi bérelt földön dolgozó hagymakertészek voltak. Az értelmiség haladó szellemű része kiállt a szegényebb néprétegek érdekei mellett. Az Országos Köztársasági Párt 1913. április 14-én Makón megrendezett nagygyűlését a rendőrség feloszlatta. Makó lakossága az első világháború idején 37 ezer fő volt, ebből 8500 katona vett részt a világháborúban, főként az olasz fronton Doberdónál, és Oroszországban Galíciában. Makó lakosságának kétharmada mezőgazdasági munkát végzett, a rekviráláskor követelt hagyma előteremtése az ő feladatuk volt. A szükséges mennyiségnek azonban csak egytizede került beszolgáltatásra. Családonként kevesebb mint 40 dkg kenyérből gazdálkodtak az emberek naponta. Az olasz frontról a makói katonák 1918. október 31-én tértek haza, már az őszirózsás forradalom eszméit magukban és jelvényeit ruhájukon hordva. 1300 makói lett a világégés hősi halottja. A francia és szerb csapatok folyamatosan nyomultak előre, 1918. november 29-én már Kiszomborról, a Maros túloldaláról néztek farkasszemet a makói katonákkal. 1919. január 30-án fegyveres harc robbant ki a városban a polgári leányiskola épülete előtt a felfegyverzett tömeg és a csendőrség között. A zavargásokban hat civil és egy csendőr vesztette életét. Az Oroszországból hazatérő hadifoglyok – akik aktívan rész is vettek a kommunista forradalomban – voltak a fő megszervezői a katona-, paraszt- és munkástanácsoknak. Makó tanácsának vezetője Zombori Lajos lett, a tanácsválasztásokkor 12 ezren voksoltak. Felállították a forradalmi ítélőszéket, a vörösterror makói képviselőjét. Az új rendszer pozitív hatása volt, hogy kötelező egészségügyi vizsgálatokat, vasárnap munkaszünetet rendeltek el, és engedélyezték a piacot. A főként munkásokból álló Vörös Hadseregbe Makón 189 embert toboroztak. A földeket és a téglagyárt államosították, csakúgy mint a két makói nyomdát. A proletárdiktatúra kikiáltása után néhány héttel Románia általános támadást indított a tanácskormány ellen, ezért a Makóra kirendelt politikai megbízott minden eddiginél nagyobb áldozatokkal járó beszolgáltatást követelt. A városban elszabadultak az indulatok, a felháborodott tömeg meggyilkolta a pesti megbízottat. Válaszul április 27-én vörös terrorkülönítmény érkezett a városba, és több mint 50 túszt hurcolt el magával. Návay Lajost, Csanád vármegye alispánját, a Képviselőház elnökét testvérével együtt brutálisan meggyilkolták. Ugyanezen a napon vonultak be a városba a szerb, francia és román csapatok. A megszálló csapatok 1920. március 29-ig maradtak Makón. A nem sokkal később érvénybe lépett trianoni békeszerződés súlyos törést hozott Makó számára: a várost elvágták hagyományos erdélyi és bánsági piacaitól, csökkent a bevetett földek száma, 3000 ember vált munkanélkülivé. Az elcsatolt területekről érkező menekültekkel a lakosság száma 1920-ban érte el csúcspontját, 37 141 főt. Az 1920-as évek végére a gazdasági világválság miatt a mezőgazdasági termékek ára csökkent, az 1930-as aszály következtében óriási lett a munkanélküliség, és a kormány támogatásának hiánya miatt (a gabonatermelőkön igyekeztek segíteni, a hagymásokat figyelmen kívül hagyták) gazdasági káosz lett úrrá. A harmincas évek közepére stabilizálódott a helyzet, megnőtt a hagymások súlya a városban, és az értelmiségiek aránya is növekedett. A közélet minden téren felpezsdült: országosan elismert tanárok dolgoztak a gimnáziumban, régészeti ásatások folytak Móra Ferenc, a „tiszteletbeli makai” vezetésével, művésztelep jött létre, nyaranta 150 színházi előadást tartottak az 1936-ban épült Hagymaházban, Klebelsberg Kuno irányításával több új iskola létesült. Az írástudatlanok száma 5% alá csökkent. A Nemzeti Parasztpárt 1939-ben itt alakult meg Erdei Ferenc vezetésével, 1937-ben pedig a Márciusi Front bontott zászlót ugyanitt. Justh Gyula országgyűlési képviselőként támogatta a város fejlődését. A második világháború során az ukrán front csapatai érték el először a várost Malinovszkij tábornok vezetésével. A magyar–német csapatokat, a csekély számú honvédet és a könnyű fegyverzetű határvadászokat 1944. szeptember 26-án szorították ki a városból. A mai Magyarország területén lévő települések közül az elsők között esett el, nem sokkal Csanádpalota után, ami az első, Vörös Hadsereg által elfoglalt település volt. A harcok még két hétig tartottak a város körül, de Makót már nem tudták visszafoglalni a katonák. A városon átgázoló csapatok felrobbantották a Maros-hidat, és a városban átvette az irányítást a SZEB. Makónak több mint 500 hősi halottja lett a harcok során, és közel 1200 zsidó lakost gyilkoltak meg. 1945-től a rendszerváltásig Makó a háború után nehezen tudott talpra állni. A menekültek visszatérése otthonukba elindította a város lakosságának fokozatos csökkenését, és a rendszerváltásra már több mint 7000 fővel lett szerényebb a népesség. Az elvándorlás lélekszámát tekintve Csongrád után a második helyet foglalta el az országban, Budapestet nem számítva itt volt a legnagyobb az egykék számaránya, korszerkezetileg lakossága az egész országban a legelöregedettebb lett. Makó a párizsi békeszerződések megkötésével ismét az ország peremére került. Az 1950-es megyerendezés során március 16-án Csanád vármegyét felosztották Békés megye és Csongrád megye között, ezáltal Makó 220 év után elvesztette megyeszékhelyi rangját, az egykori megye 140 ezres lakossága után vonzáskörzete 70 ezer főre csökkent, amelynek formális keretet a makói járás biztosított. A második világháború után Makó periférikus helyzete tovább súlyosbodott, az országos gazdasági- és területfejlesztési politika kirekesztette, részben a jugoszláv határ közelsége miatt, majd később, 1956 után az egyéni gazdálkodás túlsúlya miatt. Határon túli kapcsolatrendszerrel az 1970-es évekig szinte nem is rendelkezett. 1952-re termelőszövetkezeti várossá alakították át a települést, a lakosok önerőből négy mgtsz-t hoztak létre (Lenin, Kossuth, József Attila, Úttörő). Az egykori vasútjavító helyén kialakították a Mezőgazdasági Gépgyárat, a város legnagyobb ipari üzemét. Jugoszlávia közelsége miatt a várost a Rákosi-rendszer éveiben nem fejlesztették, Josip Broz Tito támadásától tartva. Az 1956-os forradalom itt október 26-án kezdődött, amikor a József Attila Gimnázium lelkes tanulóinak tüntetése után a helyiek ledöntötték a szovjet emlékművet. Munkástanácsok és forradalmi bizottságok alakultak, a város irányítását átvette a Nemzeti Bizottság. Makó rendőrkapitánya, Fazekas Lajos a szabadságért küzdő diákok, munkások oldalára állt, a rendőrség előtt fegyvertelenül fogadta a tüntetőket, és jóváhagyta, hogy a rendőrök és a nemzetőrök együtt óvják a nyugalmat. Jórészt neki köszönhető, hogy semmilyen atrocitás nem történt a településen a forradalom során. November 9-én öt szovjet tank jelezte a szabadság végét. A Nemzeti Bizottságot november 21-én számolták föl, vezetőjét karhatalmisták Szegedre vitték. Az 1960-as évek közepétől lassú fejlődésnek indult a város, elkezdődtek a járda- és útépítések, valamint a csatornázás. Még a szabadságharc évében megtörténtek az első termálkútfúrások, és ennek eredményeképpen 1963-ban megnyílt az akkor még tisztasági közfürdő a Járási Tanács udvarán. Ez jelenleg Makó legjelentősebb kitörési pontja. Az 1970-es tavaszi árvíz után az ország irányítása elérkezettnek látta az időt, hogy nagyobb volumenű beruházásokba kezdjen Makón. Gyökeresen átalakult a városkép, a tömeges lakásépítések nyomán ugrásszerűen növekedett a panellakások száma, új lakótelepek alakultak ki. Rendelőintézet, könyvtár, múzeum és zöldségkutató állomás épült, bővültek az iskolák és a kórház. Nőtt a közüzemi vízhálózatba és a vezetékes gázellátásba bekapcsolt lakások száma is. A központi iparfejlesztési elképzeléseknek megfelelően betelepültek könnyűipari, bútorgyártó, élelmiszer-feldolgozó üzemek. A TAURUS, a FÉG és a MEDICOR műveknek létesült leányvállalata – többségük a rendszerváltás után kivonult a városból. Önállóan működött a ZÖLDÉRT, a HÓDIKÖT, valamint a redőny-, kenyér-, tégla- és kolbászgyár. A nagyobb ipari szövetkezetek a bőr-, házi-, textil-, valamint a vas- és fémiparban tevékenykedtek. 1978-ban megnyílt Makó első nagyáruháza, a Skála-csoportba tartozó Maros Áruház. A mai Makó A rendszerváltás után a szocialista időszak alatt jelen volt cégek felszámolták üzemeiket, ismét jelentős tényezővé téve ezzel a munkanélküliséget. 1989-ben Makón 7600-an dolgoztak az iparban, 1994-ben ez a szám 2500-ra csökkent, robbanás azonban nem következett be, a gyárakból elbocsátott emberek többnyire kényszervállalkozóként a mezőgazdaságban találtak magunknak megélhetést. Az ipar és a vállalkozások fellendítése érdekében 1998-ban Makót és térségét vállalkozási övezetté nyilvánította az állam, jelentős adó- és pénzügyi kedvezményeket nyújtva 2007 végéig. Az ez utáni időszakban a legfontosabb gazdasági beruházások színterévé az Ipari Park vált, ami a város északkeleti részén helyezkedik el. Makó 2009-ben Befektetőbarát település címet, és különdíjat nyert. Az 1998-ban átadott Hagymaház nyitotta meg a 2000-es években épült új közintézmények sorát (Erdei János Sportcsarnok, autóbusz-pályaudvar, Közhivatalok Háza, az újvárosi bölcsőde Búza utcai épülete, az új gyógyfürdő és wellnessközpont, Pulitzer József Kollégium, Kálvin téri új iskolaépület), amelyek közül az első hat a világhírű organikus építész, Makovecz Imre tervei alapján készült. Az új építészeti értékek következetes megteremtésért és a régiek megóvásáért a város 2010-ben Hild János-díjat kapott. A telekommunikációval való ellátottság és a aszfaltborítású utak kiépítettsége ugrásszerűen megnőtt az 1990-es években. A szilárd burkolattal ellátott, portalanított felületű utak aránya 2008-ban 96% volt, hiányosságok főként a Honvéd városrészben tapasztalhatóak még. Járási központként 50 000 embert lát el szociálisan. Ezen a szerepén túl, az ország délkeleti kapujaként európai uniós és nemzetközi kapcsolatok közvetítőjeként érvényesül. A város fő kitörési pontja az idegenforgalom lehet, melyben a hangsúlyt a kulturális programok és a termálfürdő alkotják. A Magyarország Legvirágosabb Városa és az Európai Ezüstérmes Város díjat folyamatos fejlődés eredményeként érte el: a rendszerváltáskor még a legkevesebb zöldterülettel rendelkező magyar városok között volt. A siker nagyban köszönhető a Virágos Makóért programnak, amely a lakosság nagy részét ösztönözte a környezetszépítésben való aktív részvételre. 2007-ben az Idősbarát Önkormányzat díját nyerte el az államtól, ezenkívül az Európa Oklevél birtokosa, amelyet az Európai Unió adományozott neki „elismerve Makó város önkormányzatának erőfeszítéseit, amelyet az európai eszmék népszerűsítéséért igen dicséretre méltó módon tett”. Makó 2007-ben a második helyet szerezte meg az Év települése versenyen, négyszáz szavazattal lemaradva Sárospatak mögött. Főbb közigazgatástörténeti adatok 1886-tól Polgármesterei Lásd: Makó polgármestereinek listája 1990-1994 Dr Sánta Sándor Független Kisgazda Párt A város polgármestere 1994 és 2014 között Buzás Péter ( MSZP ). A 2014-es önkormányzati választáson a FIDESZ-KDNP jelöltjét, Farkas Éva Erzsébetet választották polgármesterré. Népesség Demográfia és lélekszámváltozás A város népességének alakulata története során: A város lakói közül 354 fő él a külterületeken. A város össznépességéhez viszonyítva ez a szám megyei viszonylatban is csekély. A természetes szaporodás abszolút értéke a lakónépességhez viszonyítva 1990 és 2001 között ‒2262 fő volt, mely fajlagosan Csongrád megye városai között Szeged után a második legkedvezőtlenebb. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Makó lakosai közül 16% volt gyermekkorú (0–14 éves), 61% aktív korú (15–59 éves), 23% pedig időskorú (60 év felettiek). Az etnikai megoszlás a következőképpen alakult a 2001-es népszámlálás szerint: a város lakosságának 95,5% vallotta magát magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,2% szlováknak, 0,1% pedig szerbnek. Makón 2010-ben cigány és román kisebbségi önkormányzat alakult. Vallási összetétel Makó felekezeti megoszlása 2001-ben: 34,8% vallotta magát római katolikusnak, 23,4% reformátusnak, 3,7% görögkatolikusnak, 0,7% evangélikusnak. 1,1% más egyházhoz vagy felekezethez tartozónak, míg 25,7%-uk nem tartozott egyházhoz, felekezethez. 10,5%-nak ismeretlen volt a világnézete, vagy nem válaszolt a népszámláláson. Városrészek Makón a hagyomány és a történelmi sajátosságok eredményeképpen 25-nél is több városrész van, amelyek mérete igen változó. A 2008-as városfejlesztési stratégia () hét városrészt határoz meg, a rendezési körzetek, az építészeti stílusok elterjedése, a beépítések jellege és a fizikai fejlődés alapján. Ezek közül hat „valódi” városrész, a hetedik az ipari hasznosítású területeket jelöli. Hivatalosan létezik egy nyolcadik városrész is, ami a városhoz tartozó külterületeket jelöli. Látnivalók A város rengeteg sokszínű idegenforgalmi látványossággal várja az idelátogatókat. A természeti értékek közül a Marosi ártér, a gyógyiszap és a termálvíz a legjelentősebb, a vendégek a helyi fürdőben élvezhetik jótékony hatásukat. Építészeti értékei között vannak klasszicista, barokk, eklektikus épületek, de a modern építészet is képviselteti magát a Makovecz Imre és Csernyus Lőrinc épületeivel. A városban elhelyezett emléktáblák képet adnak a Makóra látogatónak a település múltjáról, jeles személyiségeiről. Gasztronómiai szempontból a makói vöröshagyma nemzetközileg is elismert és keresett termék, az ehhez kapcsolódó termékek (hagymapálinka, hagymás kenyér) szintén növelik a város ismertségét. Kultúra és oktatás Rendezvények A város számos programot kínál vendégeinek és lakóinak egyaránt, arra törekedve, hogy minden korosztály megtalálja a kedvére valót. Gitárfesztivál A Makói Nemzetközi Gitárfesztivál a város egyik legfiatalabb programja, először 2007-ben rendezték meg. Az eseményen magyar és külföldi művészek és tanítványaik lépnek fel, a többnapos rendezvény színtere a Korona szálló és a Hagymaház. A gitárfesztivál fővédnöke Buzás Péter, a város polgármestere. Grillfesztivál Az eseményt a makói kandallógyár szervezi 2002 óta. Az első alkalom még reklám volt a cég grillsütői számára, mostanra kulináris vetélkedővé nőtte ki magát. A programon résztvevőket koncertek is szórakoztatják. A rendezvényt több ezren keresik fel minden évben, amelyeken a muzsikát főként a mulatós zene képviselői, valamint a helyi énekesek és együttesek biztosítják. Emellett vándortársulatok színpadi produkciói és különféle sportprogramok is kapcsolódnak a fesztiválhoz. Gyöngyfüzér Gála A város önkormányzata által 2001-ben indított rendezvénysorozat tehetséges gyermekeket mutatja be; a Gyöngyfüzér Gála a Komplex Művészeti Szemle legjobb produkcióinak antológiája. A háromtagú zsűri feladata a gyermekek elbírálásán kívül az őket benevező oktatási intézmények közötti sorrend felállítása is. 2007-ben 400 gyermek szerepelt a művészeti szemlén. Hagymabál A város legrangosabb bálját 1999 óta rendezik meg a Hagymaházban. Az esemény már csak nevében kötődik a hagymatermesztéshez; a rendezvény polgári eleganciát sugall, a díszletek hagyományosan a velencei karnevált idézik. A mulatság 2007 óta önköltséges; szervezője a kezdetek óta a Hagymáért Alapítvány. Hagymakarnevál A város össznépi farsangi mulatsága, amire bárki benevezhet. A jó hangulatú eseményen Makó apraja-nagyja együtt búcsúztatja a telet. A program 1996-ban indult útjára. A rendezvény egyben jelmezverseny. A maskarákon kívül zenés-táncos produkciók versengése is helyet kap, szintén komoly díjazással. Honvéd Emléknap és Találkozó A hagyományosan szeptemberben megrendezett esemény 1993 óta része a város kulturális életének. Az emléknap fővédnöke a mindenkori honvédelmi miniszter. A rendezvényen tudományos üléseket, hadtörténeti kiállításokat, és harci jármű bemutatót tekinthetnek meg az érdeklődők; ezen a napon tartják a második világháborúban elesettek emlékünnepségét, ahol a történelmi egyházak képviselői imádkoznak az elesettek és a hozzátartozóik lelki üdvéért. Makó Expo A gazdasági seregszemle először 2001-ben volt, a Marosmenti Vállalkozók Szövetsége alapította. A rendezvényhez minden második évben a település önkormányzata anyagilag is hozzájárul. Azóta többnyire folyamatosan bővült a kiállítók és résztvevők száma, ami 60 és 52 között mozog. A testvérvárosok is részt vesznek az eseményen, csakúgy mint a helyi ipar képviselői. Makói Grafikai Művésztelep A képzőművészeti alkotótábor 1977-ben alakult. Fő profilja az ofszetlitográfia. A hagyományt 1992-ben alapították újjá. Az évente három hétig tartó program igen különleges, hiszen kizárólag határon túli magyar művészeket hívnak meg – ezzel egyedülálló az országban. A résztvevők két művüket hagyják meg a városnak, amely a helyi gyűjteménybe kerül. Ez az esemény elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia millenniumi pályázatának arany oklevelét. Makói Muzsika Az első Makói Muzsikát 2005-ben rendezték meg. A több hétvégén át tartó zenei programokra jelképes összegért lehet jegyet venni. Komoly- és könnyűzene egyaránt helyet kap a színpadon, csakúgy mint musicalek széles sora. A szabadtéri esemény egy-egy előadását több mint 3000-en látták. A programot az önkormányzat kettős céllal indította útjára: kikapcsolódást teremtsen a kistérség lakóinak, ugyanakkor növelje a város rangját és hírnevét az ideérkező vendégek és művészek révén. Az Operettfesztivál sikere után megnövekedett az igény más műfajokra is a helyiek körében, a városvezetés így elindította a Makói Muzsika rendezvénysorozatot. Az önkormányzat közel 10 millió forint értékben finanszírozza a rendezvényt, így a jegyár csak jelképes. Makói Nemzetközi Hagymafesztivál A három napos fesztivál a város és a térség legjelentősebb rendezvénye, országosan is ismert és jegyzett program, az elsőt 1991-ben tartották. Az évek alatt a Hagymafesztivál nagy változásokon ment keresztül: a szakmai programok kiegészültek kulturális programokkal, koncertekkel és gasztronómiai vetélkedőkkel. Minden évben Makó testvérvárosai is bemutatkoznak a helyieknek, de a határokon átnyúló együttműködések résztvevői is képviseltetik magukat. A fesztivál kísérőrendezvényei közé tartoznak a tenisz-, úszó-, lovas- és lövészversenyek, a labdarúgótornák és más sportesemények. A Makói Nemzetközi Hagymafesztivál fővédnöke Illés Zoltán, a vidékfejlesztési minisztérium környezetügyért felelős államtitkára. Operettfesztivál A város operettkedvelőinek ötletére jött létre ez a program 2001-ben. A Hagymaház szabadtéri színpadán megrendezett eseményre a város lakóin kívül egyre több vendég érkezik a térségből és a megyéből. Múzeumok és kiállítóhelyek A városban található a 2005-ben az „Év Múzeuma” címmel elismert József Attila Múzeum, amelynek gyűjtőterülete a makói kistérségre terjed ki. Kiállításai, többek között, bemutatják Makó 700 éves történetét, a város híres szülötteinek munkásságát. Az épületben festmények és szobrok is megtekinthetők, udvarában skanzen található. Itt hagymás ház, asztalos- és kovácsműhely, cigányputri és kotárka várja a látogatókat. Intézményileg a múzeumhoz tartozik, de önálló épület az Espersit-ház, amely irodalmi kiállítóhely. Bemutatja Espersit János, Juhász Gyula, József Attila, Móra Ferenc és Rudnay Gyula makói éveit, a város színházi és politikai életét, valamint a helyi sajtó történetét. A Sportmúzeum, amely a Pénzügyi palotában működik a város sportolóinak állít emléket gazdag gyűjteményével. A látogatók megtekinthetik a Makói Panoptikumot a Korona Szállóban, ami a település 1900-as évekbeli piacterét mutatja be bábuk, eredeti használati tárgyak, archív képek és makettek segítségével. Ugyanitt lehetőség van Maros-völgyi ételrecepteket olvasni digitális formában. A Szikszai György–Szirbik Miklós-emlékház a Református ótemplom mellett található, a belvárosi egyházközösség üzemelteti. A tárlat 250 év anyakönyveit, bibliáit, és a felekezethez kötődő egyéb tárgyakat mutat be. Az egykori makói prédikátorok portréját is itt állították ki. Művészeti csoportok Maros Táncegyüttes A magyar néptánc hagyományát őrző civil szervezet újjáalapítása óta már 31 év telt el. A több mint 170 tagot számláló táncegyüttesben megtalálhatók óvodáskorú és nyugdíjas táncosok is. A Marost fellépésein az azonos nevű zenekara kíséri, rangos hazai és külföldi eseményeken való megjelenésüket elismeréssel fogadják a kritikusok és a nézők egyaránt. Az együttes több egykori tagja már az Magyar Állami Népi Együttesben táncol, és arra is volt már példa, hogy külföldi fesztiválon jelentős pénzösszeggel honorálják a Maros Táncegyüttes szereplését. Zenekarok, együttesek Makón a zenei oktatás nagy hagyományának köszönhetően számos zenekar működik. Az önkormányzati fenntartású zeneiskolában – ami ma a Makói Általános Iskola része – jelenleg két vonós (Tücsök Zenekar, Ifjúsági Vonószenekar), két fúvós (a 2006-ban létrejött Makói Általános Iskola Fúvószenekara és a 2013-ban alakult Maros-parti Deák Big Band) és két szimfonikus (Makói Szimfonikus Zenekar, Bartók Gyermek Szimfonikus Zenekar) működik. A zenekarok eleinte helyi rendezvényeken játszottak, a fúvószenekarok karácsonyi koncertje példátlan népszerűségnek örvend a városban. Mostanra egész Európát bejárták, a csoportok több nemzetközi fesztiválon szerepeltek eredményesen, a Bartók Ifjúsági Fúvószenekar a VI. Saxoniade Nemzetközi Fúvószenekari Fesztiválon kategóriájának győztese lett. Az alapítványi fenntartású Makói Magán Zeneiskola növendékeiből is szerveződött egy ifjúsági fúvószenekar. A könnyűzenét többek között a szimfonikus rockzenét játszó Overdream együttes, és az 1998-ban alakult, avantgarde metalt játszó Thy Catafalque képviseli, amely külföldi kiadóknál jelenteti meg albumait. Jelenleg inaktív a korábban tizenkét évig együtt zenélő, szintén avantgarde metal Gire, amelynek lemezét a 2007-es év hazai metal albumává választották (Hungarian Metal Awards). Mindkét zenekar tagja Kátai Tamás, akinek 2006-ban megjelent egy szólóalbuma az olasz Ars Benevola Mater kiadásában. További zenekarok: Shiva, Steel, Evil's Tears, Athame, Merculistarya, Stainless, Apographa, MetalstorM Sudden Idea. Feloszlott formációk: Chasing Rainbows, The Garde, Primator, Ivanhoe, Sea, Gort, Homelock, Snobbird. Balett 1998 óta működik a városban alapfokú balettoktatás, jelenleg Makói Általános Iskola keretein belül. A balett-tanszak Magyarország legjobb iskolai balettcsoportjának bizonyult 2008-ban a háromévente megrendezésre kerülő klasszikusbalett-versenyen, a művészeti csoportból több növendék is kikerült, akik a budapesti balettintézetben, vagy a pécsi táncművészeti főiskolán tanultak tovább. A művészeti ággal foglalkozó diákok száma 70 és 90 fő között mozog. A 2011-es, a Táncpedagógusok Országos Szövetsége által kiírt hazai fesztiválon a továbbképzős balettosok ismét megszerezték az első helyet. Mazsorett A Makói Majorette Egyesület 1995-ben alakult meg, öt csoportjában, több mint 70 fő tanulja a mazsorettet 5-től 20 éves korig. Az alapképzésen felül a fiataloknak modern táncot is oktatnak. Az egyesület többször szerepelt már külföldi rendezvényeken is. 2010-ben Makón rendezték a Magyar Országos Mazsorett Bajnokságot, 19 egyesület és 560 versenyző részvételével. Kórusok A város gyermekei a Kicsinyek Kórusában vagy a Bartók Kórusban énekelhetnek, mindkét művészeti csoport a Makói Általános Iskolához tartozik szervezetileg. A kórusok által elnyert díjak közé tartozik Csongrád megye Arany Minősítése Diplomával az Éneklő ifjúság megyei hangversenyen, a Bartók kórus 2007-ben az Év kórusa címet nyerte el. A felnőtteket a Makó Városi Vegyeskar képviseli, amely 1988. október 15-én jött létre, és 40 fővel működik. A kórus a városi rendezvényeken való részvétel mellett külföldön is koncertezik. Oktatás A városban az oktatást három óvoda, a 2007 szeptemberében közös irányítás alá vont három önkormányzati általános iskola, két egyházi általános iskola, egy megyei fenntartású és egyházi gimnázium, a Makói Oktatási Központ részeként két szakközépiskola, illetve egy, sajátos nevelési igényű diákokra szakosodott intézmény biztosítja. A művészeti oktatást a diákok egy állami és egy alapítványi fenntartású iskolában vehetik igénybe. A városban 2008-ban 4127 iskoláskorú gyermek élt, óvodába pedig a 2007-es adatok szerint 755 gyermek jár. Belvárosi Óvoda Újvárosi Óvoda Bárka Református Óvoda Makói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium, Szent Gellért Diákotthon Szikszai György Református Általános Iskola József Attila Gimnázium Návay Lajos Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközépiskola Galamb József Szakképző Iskola Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola Pápay Endre Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon Sport Makó sportélete igen gazdag. A sportesemények megrendezésére a Makovecz Imre által tervezett Erdei János Sportcsarnok ad lehetőséget. A város a házigazda szerepében is gyakran tűnik fel: Makón olyan nagy kaliberű sporteseményeket rendeztek már, mint az Aerobik Magyar Kupa Döntő és Hungarian Open, a Torna Diákolimpia Országos Döntő, vagy a Magyar Köztársaság Nemzeti Strandkézilabda Bajnokság délkelet-magyarországi döntője. A város 2006-ban és 2005-ben ezüstérmes lett kategóriájában a Kihívás Napján. 2005-ben a településen 22 sportegyesület működött. Kiemelkedő eredményeket a város Év sportolója, Makó Város Sportjáért, illetve Fair Play-díj kitüntetésekkel honorál. Az egyik legnagyobb hagyománnyal bíró sportág a labdarúgás. A város focicsapata, a Makó FC jelenleg az NB III Alföld csoportjában szerepel. Eredményei alapján egészen 2011-ig Csongrád megye legjobb labdarúgócsapata volt, 2008-ban pedig bejutott a Magyar Kupa legjobb 16 csapata közé. A 2008/2009-es szezont az NBII-es bajnokságban a harmadik helyen zárta; a magyar labdarúgó-bajnokság másodosztályában megszerzett bronzérem egyúttal a klub eddigi történetének legnagyobb sikere is. Az utánpótlásról a Spartacus Labdarúgó Sportegyesület és a Maros-menti Utánpótlás Futball Club gondoskodik. Utóbbi 300 gyermeket edz és versenyeztet, 2010-ben pedig bejelentették a sportegyesület labdarúgó-akadémiává fejlesztését. Számos helyi, vagy kistérségi versenyt rendeznek, mint például a Maros Kupa, Téli Kupa vagy a Hagyma Kupa. A sakkcsapatok kiemelkedően erősek Makón. A Makói Spartacus Vasas Sportegyesület egyes számú csoportja az NB I-ben, míg második csoportja az NB II Tóth László csoportban versenyzik. Az 1989. október 23-án bejegyzett Makói Budo Klub öt szakosztálya 160 tagot számlál. Az egyesület legeredményesebb sportolói között van Makó Evelyn, kadett kick box világbajnok, Herczeg Máté, országos első jiu-jitsus és Kiss Csaba, az eszközös japán harcművészetek mestere, a nemzetközi dan kollégium vizsgabizottsági tagja. A város férfi kézilabdacsapata 1992 óta áll fenn a mai formájában; a megyei első osztályból egészen az NBI/B Kelet bajnokságáig menetelt. Jelenleg az NBII-ben versenyez a csapat; a bajnokságot sorozatban kétszer is megnyerték, az elégtelen anyagi támogatás miatt azonban a klub nem tudta vállalni a magasabb osztályban való indulást. A Marosmenti Női Kézilabda Egyesület (MNKSE) a 2011/2012-es idényt a NB II Délkelet negyedik helyén zárta. A kézilabdacsapatok szurkolói 2009 márciusában létrehoztak egy sportegyesületet Onion City Makó néven, és négy másik hasonló kvalitású csapattal együtt a Csongrád megyei bajnokságban szerepel. Említést érdemelnek az úszószakosztályok eredményei is, a Makói Úszó Klub utánpótlás növendékei sikeresen szerepelnek országos és világbajnokságokon. Gazdaság A város és térségének gazdasága hagyományosan mezőgazdasági jellegű, köszönhetően a jó termőtalajnak. A nemzetközi hírnevű vöröshagyma és fokhagymatermesztés mellett jelentős makói termény a petrezselyem, a fűszerpaprika, a búza, a napraforgó, az árpa, a zab, a kukorica és az olajrepce. A városban egy mezőgazdasági termelőszövetkezet működik, amely 114 főt foglalkoztat. Az ipari fejlesztések a 20. század második felében kezdődtek. A város ipari hasznosítású területei a település legkeletibb részén fekszenek, a vasútvonaltól a román határ fele. Makó az Ipari Park címet hivatalosan 1998-ban nyerte el, ami a város északkeleti részén, a Makó-Hódmezővásárhely vasúti szárnyvonal, a Rákos felé vezető 4432. sz. és a Királyhegyes felé vezető 4424. sz. mellékutak által körülhatárolt területen fekszik; területe 62,3 ha. Itt található egy vállalkozásokat segítő inkubátorház is. A parkba főleg teherfuvarozással, logisztikával, raktározással foglalkozó cégek települtek be. Itt működik a ContiTech Fluid Automotive Hungária üzeme is, ami 1546 embert alkalmaz – ezzel az egész járás legnagyobb munkaadója. A feldolgozóipart Makón a gumiipar, a textilipar, a bútoripar, a gépgyártás, az élelmiszer-feldolgozás és az alkatrész-összeszerelés képviseli. 2005-ben 1750 vállalkozás működött a településen, amelyek túlnyomó többsége mikro- és kisvállalkozás volt. A működő vállalkozások 77%-a a szolgáltató szektorban működik. Ebből a kereskedelem 27%-ot, az ingatlan és a gazdasági szolgáltatás 24%-ot tesz ki. A vendéglátóhelyek száma 2006-ban 146 volt. A munkanélküliség az országos értéknél valamivel rosszabb, 2014 májusában a munkavállalási korú népesség 8,27 százaléka volt nyilvántartott álláskereső. Testvérvárosok Makó az alábbi városokkal van testvérvárosi kapcsolatban: Ada , Szerbia Atça , Törökország Csíkszereda , Románia Jasło, Lengyelország Kirjat Jam, Izrael Löbau , Németország Martinsicuro , Olaszország Radomsko, Lengyelország Hszinjang, Kína Zselíz , Szlovákia Nagyszentmiklós , Románia Érdekességek A városnak semmi köze sincs az elterjedt mondáshoz: Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől , ugyanis e mondás Makó vezér nevét őrzi. Makó és testvérvárosa, Löbau közösen forgalmazza az Öröm sör nevű italt, ami a testvérvárosi kapcsolatokat szimbolizálja és erősíti. A sör címkéjén a két város címere is helyt kap. A város a végállomása a Budapest – Makó Kis Kunsági Futamnak . A rallyversenyt először 2006 -ban rendezték meg a Budapest–Bamako-rali előfutamaként. A versenyzők a célba a Makói Nemzetközi Hagymafesztivál időtartama alatt érkeztek meg. A Makó szó eredetileg pogány eredetű utónév, jelentése türk nyelven: dicsőséges. A város első, és ezidáig egyetlen Guinness-rekordját 2006 . szeptember 6-a és 8-a között állították be, öt helybéli asszony egy 255 méter hosszú fokhagymafüzért kötött; a füzér jelenleg az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban található. Reinhold Behr Reinhold Behr (Tauberbischofsheim, 1948. október 17. –) világbajnok, olimpiai ezüstérmes német párbajtőrvívó, Matthias Behr olimpiai és világbajnok tőrvívó bátyja, Dominik Behr Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes tőrvívó nagybátyja. Selfdiszkrepancia-elmélet A selfdiszkrepancia-elmélet (angolul: Self-discrepancy theory) szerint emocionális jóllétünket az önmagunkról alkotott képünk és a selfvezérlőink közötti eltérés határozza meg. Ez a nézet Tory Higgins pszichológus nevéhez köthető, aki 1987-ben publikálta elméletét. Nézetei magyarázatot adnak arra a jelenségre, amikor az ember társadalmilag elismert pozitívumai ellenére sem érzi úgy, hogy valóban sikeres lenne, sőt egyenesen fél attól, hogy kudarcot vall, és nem felel meg a vélt elvárásoknak. Ez alapján joggal következtethetünk arra, hogy az önértékelés nem csupán külső hatások valamint az egyénnel történő események alapján alakul ki, hanem attól is függ, hogy az ember mindezeket hogyan reprezentálja önmaga felé. A selfdiszkrepancia- elmélet általános hipotézise: "...minél nagyobb mértékű és minél hozzáférhetőbb az adott fajta énkép- eltérés, annál nagyobb mértékben fogja a személy a hozzá kapcsolódó kellemetlen érzést átélni.". Az azonban egyénfüggő, hogy hányféle énkép- eltéréssel rendelkezik az adott egyén, illetve az is, hogy ezek közül melyiket tartja fontosnak. Szelfdiszkrepanciák Az énkép tartományai 1. Valóságos énkép: azokat a jellemzőket (attribútumokat) tartalmazza, amelyekkel - saját magunk vagy valaki más szerint- ténylegesen rendelkezünk 2. Ideális énkép: azokat a tulajdonságokat képviseli, melyekkel rendelkezni szeretnénk, vagy valaki más szeretné, ha rendelkeznénk azokkal (reményeink, törekvéseink, vágyaink) 3. Elvárt énkép: azokat a jellemzőket képviseli, amelyekkel saját magunk vagy valaki más szerint rendelkeznünk kellene (kötelezettségeink, feladataink, felelősségvállalásaink) Az énkép nézőpontjai 1. Saját, személyes nézőpontunk 2. (Jelentős) másik (pl.: anya, apa, testvér, házastárs) nézőpontja A 3 énkép- tartomány illetve az énkép 2 nézőpontja összesen 6 alapvető énállapot- reprezentációt eredményez. Ezek közül a 2 valóságos énkép (valóságos - saját illetve valóságos - másik) alkotja a személy énfogalmát, a másik 4 (ideális - saját, ideális - másik, elvárt - saját, elvárt - másik) pedig az egyén énkép- vezérfonalait, vagy más néven szelfvezérlőit. Az énkép- eltérések típusa és a kellemetlen érzés minősége Higgins szerint mindnyájan arra törekszünk, hogy az énképünk összhangban legyen a (számunkra releváns) szelfvezérlőinkkel. Ha azonban ez valamiért mégsem sikerül, kellemetlen érzést fogunk átélni, aminek a minőségét az énkép- eltérés típusa határozza meg. A valóságos - ideális énképeltérés esetében a pozitív kimenetel marad el, ami lehangoltsággal rokon érzelmeket (elégedetlenség, csalódottság, szomorúság) eredményez. A valóságos - elvárt énképeltérés esetében ugyanakkor negatív kimenetel következik be, ami izgalommal rokon érzelmeket (félelem, rettegés, idegesség) vált ki. Diszkrepanciához vezető kiemelt helyzetek és típusok A hétköznapokban számos olyan helyzet és emberekre jellemző típus előfordulhat, amely önkéntelenül is felhívja a figyelmet hiányosságainkra és gyengeségeinkre. Selfre irányuló gondolatok Ha az ember valamilyen oknál fogva akár rövid ideig is olyan személyre gondol, aki karizmatikusan képviseli mindazon normákat, amelyeket az egyén is vall, akkor akaratlanul megjelennek előtte saját normái és az ezekkel kapcsolatos hiányosságok, amelyek kézzelfoghatóvá teszik a selfdiszkrepanciákat. Selfre fókuszáló helyzetek Az olyan helyzetekben, amelyek során a személy középpontba kerül, fokozódik az öntudatossága és belső normái különösképp kirívóvá válnak. Az éntudatosság elmélet szerint, ha a figyelem az énre irányul, akkor nyilvánvalóvá válnak a diszkrepanciák, ezért kényelmetlenek sokszor az olyan szituációk, mint például a színpadon vagy videón való szereplés. Az énre fókuszáló egyének Az emberek különbözőek abban a tekintetben, hogy mekkora figyelmet fordítanak a saját személyiségükre és viselkedésükre. Azok a személyek, akiknek privát éntudatossága magasabb, az intenzív önmonitorozás révén sokkal könnyebben felfedezik hiányosságaikat és diszkrepanciáikat. Ezekkel persze felveszik a harcot és igyekeznek megbirkózni velük, azonban ha nem sikerül, az további emocionális kínt és fájdalmat okozhat. Énvédő mechanizmusok Szélsőséges esetekben a selfdiszkrepancia a túlzott szomorúság és aggodalom révén az önbecsülés csökkenését idézheti elő, ami pedig hosszútávon depresszióhoz is vezethet. Ezt az egészséges személyiség igyekszik elkerülni, ennek érdekében több énvédő mechanizmust is felhasznál, hogy megszűrje a külvilág felől érkező információkat. Fontos megemlíteni, hogy az emberek előtt általában rejtve maradnak személyes normáik, az egyszerű mindennapokban csak ritkán vetik alá magukat mély önanalízisnek. Ha pedig valamilyen külső inger hatására mégis megteszik, nem kutatnak elég alaposan, beérik a legkönnyebben hozzáférhető és ezzel egyetemben legnagyobb hatást gyakorló információval is, amelyet hatásosan lehet torzítani egy pozitívabb kép kialakításának érdekében. Az eredmény meghatározza a bizonyítékot A kívánt pozitív eredmény elérésének érdekében, az emlékezés során automatikusan azok a múltbéli történések jutnak az egyén eszébe, amelyek alátámasztják, nem pedig negatív irányba cáfolják az ideális képet. Könnyen hozzáférhető siker és elfojtott kudarc Az ember számára imponáló sikerek kellemes érzést keltenek, jóleső tevékenység gyakorta felidézni őket és elmerengeni felettük. A kudarcok pont ellentétes utat járnak be, mivel felidézésük negatív érzelmeket és szomorúságot okoz. Éppen ezért hajlamosak elsikkadni az emlékezetben és csak ritkábban jutnak az egyén eszébe. Ennélfogva bizonyítékgyűjtés során a könnyen felszínre kerülő emlékek és információk egyaránt az önmagunkról alkotott pozitív szemléletünket igyekeznek megerősíteni és ezáltal úgy érezzük, joggal állíthatjuk azt, hogy milyen jók vagyunk. Ezzel párhuzamosan igyekezzük elkerülni az olyan helyzeteket, amelyek könnyen megcáfolhatnák e vélekedésünket. Ha pedig mégis kiderül, hogy nem vagyunk elég rátermettek, akkor számos további pszichológiai mechanizmus áll rendelkezésünkre. Keleti blokk A kommunista blokk, keleti blokk vagy szovjet blokk kifejezések általában Közép- és Kelet-Európa korábbi kommunista országaira utalnak, a valamikori Varsói Szerződés tagjaira, hozzáértve a katonai szövetséghez nem tartozó Jugoszláviát is. A blokkhoz tartozott 1990-ig Magyarország is. A sok szempontból külön utakon járó Jugoszláviát és Albániát más meghatározások nem sorolják a blokkhoz. A blokkot alkotó államok közül több már nem létezik (a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia részeire bomlott, a Német Demokratikus Köztársaság pedig Németországba olvadt). A valamikori keleti blokk országait gyakran a Szovjetunió csatlósállamaiként is emlegették. A blokk létezése idején ezeket a neveket a blokkon kívül használták, a blokkon belül inkább a szocialista országok név volt használatos. Ez utóbbit szélesebb értelemben, az Európán kívüli kommunista államokra is használták, de a keleti blokk vagy kommunista blokk nevek is utalhattak a szovjet ellenőrzés alatt álló és a Szovjetunióval szövetséges országok összességére is. A kommunista blokk, keleti blokk, szovjet blokk nevek a blokk területén a Szovjetunió nagyhatalmi helyzetének megrendülésétől kezdtek csak elterjedni. Története A második világháborúban a Szovjetunió hadműveleti területeit képező, utóbb a szövetséges erők megállapodása értelmében szovjet katonai megszállás alá került államok (Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság) a háború után, 1949-ben közös gazdasági szövetséget (KGST) hoztak létre, majd 1955-ben a Varsói Szerződés megkötésével katonai szövetségbe tömörültek. A két szövetség tagja volt alapításuk évétől Albánia is, de 1961-től – a szovjet blokktól politikailag eltávolodó kínai–albán együttműködés kereteinek kiépülésével párhuzamosan – tevékenységében aktívan nem vett részt; formálisan azonban csak 1968-ban lépett ki a Varsói Szerződésből, jóval később, 1987-ben pedig a KGST-ből. Jugoszlávia pedig sohasem írta alá a varsói szerződést, és a KGST-nek is csupán társult tagja volt, noha kommunista állam volt egészen 1989-ig. A blokk országai néhányszor megpróbáltak elszakadni. A radikálisabb elszakadási kísérleteket, mint az 1953-as keletnémet felkelés, az 1956-os magyar forradalom és az 1968-as prágai tavasz győzelmét katonai intervencióval akadályozták meg, míg a többi, politikai próbálkozást vagy egyszerűen betiltották – és vezetőiket, tagjaikat és szimpatizánsaikat hosszabb-rövidebb időre bebörtönözték –, vagy diplomáciai úton fojtották el. A Szovjetunió felbomlása egyúttal a keleti blokk összeomlását is maga után vonta. Kürschák Endre Kürschák Endre (Buda, 1869. november 24. – ?) kereskedelmi akadémiai tanár. Kürschák József öccse. Élete Kürschák András mázoló és Teller Jozéfa fia. A gimnázium négy osztályát, a közép-kereskedelmi, egyetemi és műegyetemi tanulmányait ugyanitt végezte. Üzleti gyakorlatra a magyar királyi hitelszámvevőségnél tett szert. Középkereskedelmi iskolára 1892-ben képesítve lett a könyvvitel, kereskedelmi ismeret és levelezésből; állami vizsgálatot tett az államszámviteltanból. 1890. február 1-től tanárként dolgozott; kezdetben Nagyváradon; azon év szeptemberétől a pozsonyi kereskedelmi akadémián a könyvviteltant, kereskedelmi számtant és a jogi ismereteket tanította. Könyvtáros és segéd az adminisztrációban. A kereskedelmi tanonciskolában könyvvitelt és levelezést, a női kereskedelmi tanfolyamban könyvvitelt tanít. Tanulmányok céljából utazott Olaszországban, Svájcban, Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Angliában. Szakcikkeket írt a Magyar Ifjuságba. (V. A stroboscop, Hogyan készítsünk egy léggömböt), a Kereskedelmi Szakoktatásba (I. Még egyszer a kapcsolatos kereskedelmi iskolákról, Állandó könyvvitel, Az osztrák hétosztályú kereskedelmi iskolák tanári vizsgálatának szabályzata, II. A kereskedelmi isme, jogisme és nemzetgazdaságtan tanítása), a Nyugotmagyarországi Hiradóban (1893. febr. 19. Mens sana in corpore sano), a Pesti Naplóban (1895. aug. 2. A takácsok). Munkái A kettős könyvvitel vezérfonala. Bpest, 1897. (Szilágyi S. Aladárral együtt.) Jogi ismeretek. Tankönyv felső kereskedelmi iskolák számára. U. ott, 1900. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900. Musculus extensor indicis proprius A musculus extensor indicis egy izom az ember alkarjában. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A singcsont (ulna) dorsalis részéről ered a hosszú hüvelykujjfeszítő izom (musculus extensor pollicis longus) eredési pontja alatt. Átfut a feszítőizmokat leszorító szalag (retinaculum musculorum extensorum) alatt a IV. rekeszben, az ujjakat feszítő izommal (musculus extensor digitorum) majd később, a mutatóujjhoz tartó inával egyesül a II. metacarpus ulnaris felén. Funkció Feszíti (extensio) a mutató ujjat az összes ízületen keresztül. Beidegzés, vérellátás A nervus interosseus antebrachii posterior idegzi be ami a nervus radialis mély ága. Az arteria interossea posterior látja el vérrel. Amu-darja Az Amu-darja (az ókori Óxosz [Ὦξος] vagy Oxus, tádzsik: Омударё vagy дарёи Ому - Omudarjo vagy darjoi Omu; perzsa: ������� - Âmudaryâ; üzbég: Amudarjo) Közép-Ázsia két leghosszabb folyója közül az egyik (a másik a vele szinte párhuzamosan folyó Szir-darja). Leírása Az Amu-darja a Pamír-hegységben ered és korábban az Aral-tóba ömlött, ma már azonban az intenzív öntözés által is csökkentett vízbőségű folyó nem éri el a zsugorodó tavat és korábbi deltájának ágai eltűnnek a sivatagban. A Vaks és a Pandzs folyók összeömlése hozza létre, hossza innentől számítva mintegy 1400 kilométer, de ha a Pandzs pamíri forrásvidékétől számítjuk, akkor mintegy 2620 kilométer, amivel a Föld 29. leghosszabb folyója. Vízgyűjtő területe mintegy 227 000 km², ezzel a 48. legnagyobb. Medencéjén Afganisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán osztozik. Mintegy 1450 kilométeres szakaszon hajózható. Átlagos vízhozama 2525 m³/másodperc. Egyik fő forrása a Pamír-folyó, amely a Pamír-hegységben a Zorkul tóból ered és keleti irányban Istrag felé folyik, ahol észak felé fordul. Ezután az Amu-darja délnyugati irányba fordul, a tőle északra elterülő Tádzsikisztán és a déli Afganisztán határát alkotva. Ezen a szakaszon a Tádzsik-Afgán Barátság-hídon lehet átkelni a folyón. Tovább haladva kelet felé a folyó mintegy 200 kilométeres szakaszon az üzbég-afgán határt alkotja, elhaladva Termez mellett és az Afgán-Üzbég Barátság-híd alatt. Újabb száz kilométeres szakaszon az afgán-türkmén határt is az Amu-darja jelöli ki, itt azonban északnyugat felé tartva a folyó Kerkinél türkmén területre lép. Elhalad Türkmenabat mellett és Kalkabadtól a türkmén-üzbég határon folyik tovább, majd sok ágra szakad, amelyek egykor a folyó deltáját alkották, Urgencs, Daşoguz és más városok közelében, de az ágak nem érik el a zsugorodó Aral-tót. A történelmi feljegyzések arra utalnak, hogy valamikor a folyó nyugati irányban a Kaszpi-tengerbe ömlött, esetleg az Aral-tóba is és a Kaszpi-tengerbe is egyszerre. Az öntözés Az Aral-tó látványos kiszáradása akkor kezdődött, amikor a 20. század közepén Moszkvában - ekkor a régió még a Moszkva-központú Szovjetunió része volt - úgy döntöttek, hogy az Amu-darja és a Szir-darja környékén tömeges méretekben gyapotot fognak termelni, és ennek öntözéséhez felhasználják a folyók vizét. A Kara-kum és a Kizil-kum sivatagban hatalmas csatornákat építettek. A gyapot mellett rizst is termesztenek, amelynek vízben kell állnia. Az elmúlt évszázadban a megművelt földek nagysága az Aral környékén megduplázódott, lakossága két és félszeresére, mintegy 35 millió főre nőtt. Az öntözésre felhasznált víz mellett nagy mennyiség elszivárog a homokban, vagy a hőségben elpárolog. Az üzbég gyapotmezőkre a feljebb még több száz méter széles Amu-darja már nem jut el. Az Aral az utóbbi fél évszázadban elvesztette vizének négyötödét (jelenlegi vízmennyisége mintegy 210 km³), folyamatosan apad és az öntözés visszafogása nélkül el fog tűnni, megváltoztatva a régió klímáját és élővilágát. Az Aral-tó régiójában ivásra is az Amu-darja vizét használják. A szennyezett víz sok megbetegedést okoz. Neve A darja szó jelentése perzsa nyelven „tenger” vagy „nagy folyó”. Van olyan etimológia, amely szerint az Amu előtag a mai Türkmenabat város ókori nevével lehet összefüggésben (Āmul). A helyiek közül sokan – ahogy a legtöbb középkori iszlám forrás is – Dzsajhun (�����) néven emlegetik, ami egyes vélemények szerint a Gihon szóból származik, amely a bibliai Édenkert négy nagy folyójának egyikét jelöli. Ókori neve, az Oxus a mai Vaks folyó nevének egy változata lehet. A hindu Vaju-purána és a Matszja-purána Csaksu néven említik. A folklórban A karakalpak népdal hasonló érzelmi tartalmat kapcsol az Amu-darjához, mint a magyar népdalok a Tiszához: Reinhold Mack Reinhold Mack német zenei producer és hangmérnök. Híres rockzenekarokkal való együttműködéséről nevezetes (Queen, Electric Light Orchestra, Black Sabbath). 1970-ben kezdte a karrierjét a müncheni Union Studiosban, majd 1972-ben Giorgio Moroder hangmérnöke lett, és az azt követő évben együtt felépítették a Musicland Studiost, ahol Mack lett a házi producer. Válogatott diszkográfia Queen: The Game (1980) Queen: Flash Gordon (1980) Sparks: Whomp That Sucker (1981) Sparks: Angst In My Pants ) (1982) Queen: Hot Space (1982) Queen: The Works (1984) Roger Taylor : Strange Frontier (1984) Freddie Mercury : Mr. Bad Guy (1985) Queen: A Kind of Magic (1986) Heavy Pettin: Lettin Loose Extreme : Extreme (1989) Black Sabbath : Dehumanizer (1992) SBB : New Century (2005) Koncz József (tanár) Koncz József (Bözöd, 1829. november 11. – Marosvásárhely, 1906. március 3.) történész, református főiskolai tanár, könyvtárnok, levéltáros, honvédfőhadnagy. Életútja Székely nemes szülők fia. Apja, aki szintén Koncz József volt, 1836-ban meghalt. 1839. április 28-án özvegy édesanyja Makfalvára vitte a báró Wesselényi Miklós által alapított nemzeti iskolába, ahová két évig járt, azután egy évig a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban tanult. 1843. január 12-én a marosvásárhelyi kollégiumba került, ahol a német osztályba (I. gimn. oszt.) vették föl; hat év alatt végezte az alsó VI osztályt és 1848. május 21-én lépett a felső osztályba. A szabadságharc alatt mint honvéd szolgált a XI. zászlóaljban. 1850 szeptemberében folytatta tanulmányait Marosvásárhelyt és 1854. szeptember 20-án érettségi vizsgát tett. A teológiai tanfolyamot két évig a kolozsvár-nagyenyedi papnevelőben végezte és 1856. szeptember 5-én és 6-án papi szigorlatot tett. 1856-58-ig mint tanítót alkalmazták a marosvásárhelyi református gimnázium IV. osztályában és ezen idő alatt (1857. július 5-től 1858. szeptember 8-ig) az intézet könyvtárát rendezte. Ekkor külföldi egyetemekre ment és 1858. november 19-től Marburgban két félévet töltött, 1859. november 4-étől Bázelban egyet, 1860 tavaszától Zürichben is egyet és teológiát, bölcseletet és természettant hallgatott. 1860 augusztusában hazatérve, szeptemberben a marosvásárhelyi református kollégiumban a latin irodalom segédtanáraként működött. 1867-68-ban tanári hivatala mellett a helyi református egyháznál, püspöki fölhatalmazásnál fogva, papi teendőket is végzett és tanított az egyházközség leányiskolájában. 1862-től 1867-ig a tanítókari gyűlések jegyzője volt. 1874-ben rendes tanárnak választották és tanszékét szeptember 5-én Szükséges-e az ó-classikus nyelvek tudása és ismerete című értekezéssel foglalta el. 1871-től 1878-ig a tanári, 1880-81-ben az elöljárósági gyűlések jegyzője volt és 1871-től újra könyvtárnok lett. 1872-73-ban a könyvtárnak 14 év alatt összegyűlt könyveit rendezte és címtárazta. 1875-ben a levéltárnak 1865 és 1875 között felgyűlt okleveleit Páll Károly kartársával rendezte, idő- és tárgyrendi és betűsoros lajstromba vezette. 1865-től 1879-ig mint iskolai segédpénzkezelő is működött. 1881. július 5-én az elöljáróság tanvezetőnek választotta két évre, s ezen tisztét újból megválasztása után még nyolc évig folytatta. Hivatalos teendői mellett a Teleki-család levéltára egy részének rendezésével is foglalkozott. 1896-tól egyszersmind a Teleki-levéltárnak is őre volt. 1899-ben vonult nyugalomba. Több irodalomtörténeti és egyháztörténeti dolgozata is megjelent, elsősorban Erdély történetével foglalkozott. Gyűjteménye, kézirathagyatéka a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesülethez került. Írásai Cikkei s közlései a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Protestáns Közlöny (Kolozsvár, 1875. Uj énekes könyvbeli uj énekek szerzői; 1879. Tofaeus Mihály r. püspök conventiója 1665.; 1880. Pécsi Simon bibliafordításából mutatvány; 1881. Bethlen Miklós levelei, 1709. Veszprémi István r. püspökhöz, Bécs 1712. a főkonsistoriumhoz; A szász universitás itélete Dézsi István ügyében 1629.; 1882. Gróf Teleki Sámuel prédikácziója 1769. házassági szándéka Bánffi Ágnessel; Az erdélyi orthodox ecclesia sérelmei beterjesztve Rákóczihoz 1631.; 1883. Papmarasztás a benedeki ekklezsiában 1702., I. Apafi Mihály convocatoriája 1671. szept. 1.; 1886. Ordinantia Colleggi N. Enyedensis per curatores praescripta 1671., Gyulaváros supplicatiója elvett harangjokért Apafihoz 1675., Abrudbányai ref. templomhely kijelölése 1672., A szászvárosi reformátusok panasza a ref. konsistoriumhoz 1713. A vajasdi ekklézsia fekvőségei, pap és mester fizetése 1658., A görgény-szentimrei pap és mester fizetése a fiscalitásból 1703-ig, Csulai György püspök számadása kivonatbna 1664., Ifjabb Csulai György és Szárasi András kiegyezése az enyedi kollegiummal 1677., Tofaeus M. és Horti István synodusra hivó körlevelei 1681.; 1686., Bajcsi András gyűlésbe hívó levele 1686., A marosvásárhelyi synodus meghívja II. Apafitsínodusra 1690., K.-Vásárhelyi Matkó István két levele és rövid életvázlata 1665., A teremi nagy harang 1675., Bethlen János donatiója a teremi egyháznak 1674., Enyedvárosa és a kollegium egyessége az idegen bor bevitelét illetőleg 1671., Kolozsvári István professor követsége 1684-1685. a biblia nyomatása és politikai ügyekben Németországba és Belgiumba; levele Apafihoz, Torda és Egyházfalva ref. egyházak papjainak só és quarta jövedelmekről dileberatum 1671., Tolnai István kolozsvári tanár legátusokat ajánló levele Telekihez 1669.; 1887. Bethlen Gábor adománylevele a gyulafehérvári kollgiumnak 1629., A nagyernyei orth. és unitáriusok és templom és egyházjavak felett 1639., Középszolnok várm. kérő levele Telekihez a papságot terhelő adók alábbszállítása végett 1689., Ekklezsiákat és ekkl. szolgákat illető szabályok a ref. konsistoriumtól és guberniumtól 1702., 1709., Gelei Katona István lev. Szathmári Jánoshoz 1641., Kovásznai Péter püspök lev. Telekihez 1668., Bethlen János levele ugyanahhoz 1665., Kolosvári István levelei Teleki Mihályhoz 1684.; 1888. Történeti hibás adatok kijavítása az egyházközségek keletkezését illetőleg, Egyháztörténelmi apróságok, Horti István levelei Teleki Mihályhoz 1668., 1685.; A márkodi s magyarosi ekklezsiák különválása a berekereszturitól 1792., 1795.; A torboszlói ekkl. a szentimreitől 1793., Tiszabecsi Nagy Gáspár püspök és Sellyei Balogh István levelei Teleki Mihályhoz 1669., 1663.; Vásárhelyi Matkó István levele Tofaeus püspökhöz 1683., Pataki István levelei II. Apafi Mihály nevelését illetőleg Teleki Mihályhoz 1688-1689., Dési Márton enyedi prof. levele Telekihez a biblia kiadás ügyében, 1684., Tótfalusi Kis Miklós két lev. a biblia kiadás ügyében Teleki M. és Pataki Istvánhoz 1685., Berlini stipendiumok, Tótfalusi K. Miklós Teleki Mihályhoz 1690. Lengyelországban letartóztatott könyvei tárgyában, Bethlen Miklós fia keresztelőjére keresztatyjának hívja Teleki M. 1670., Bethlen Miklós Telekihez kollegiumnak gabonaküldés végett 1690., A küküllői egyházmegyéről és a nagyteremi egyházközségről, Egyháztörténeti apróságok; 1889. A nagy-enyedi Bethlen főiskola ügyeinek megvizsgálására, számbavételére 1711-34-ig kiküldött bizottság utasítása a főkonsistóriumtól ifj. b. Bánffi sat. számára 1734., Pataki József kolozsvári nyomdász levele 1753., A váradi nyomda és Tótfalusi K. Miklós emlékköve; 1890. Bocskai István levele Telekihez a pataki kollegium javai megkeresése végett 1670. és bevezetés a Bocskay család eredetéről, A s.-pataki kolleg. gondnokai Telekihez az előbbi ügyben 1670., Teleki M. válasza Bocskai levelére, Bethlen Miklós levele Telekihez atyja egészségi állapotáról s temetéséről 1677-78., Teleki M. lev. Vér Judithoz házasságáról 1661., Vásárhelyi Péter Teleki M. gazdatisztjéhez 1665., Szelepcsényi György és Gubasóczi János püspök lev. Wesselényi Pálhoz 1681., Apafi rendelete Telekihez a biblia kinyomatására pénzküldés Hollandiába Kolozsvári Istvánnak 1684., Szalárdi János kérő levele Bornemisza Annához 1666., Apafi M. két levele Telekihez papok keresése végett 1667-68., Bethlen Miklós levele Telekihez, Csernatoni Pál halála 1679., Apafi M. levelei Telekihez és Katonai Mihályhoz, professor beállítás- és fia confirmálásáról 1684., Ifj. Apafi M. lev. Telekihez Pataki István betegségéről 1690., Okolicsányi Pál két lev. Bethlen M. és Teleki M.-hoz Felfalusi, Csepregi és Tótfalusi hazaszállításokról 1690., Gelei Katona István rendelete az oláh esperesekhez az ujtestamentom oláh nyelvre fordításának tárgyában 1643., Gyalakuti Lázár Imre intézkedése a gyalakuti és szeredaszentannai reform. egyházközségekben 1668., Bancsi Ádámnak adott utasítás Apafihoz a sárospataki iskola ügyében 1685., Vásárhelyi Tőke István lev. Rákóczi Józsefért, a püspök fogsága 1738., Teleki S. edictuma templomgyakorlást illetőleg 1708, Bethlen G. lev. Alia Farkashoz, papok dislocatioja 1616., Huszti András kolozsvári ref. jogtanár életrajzához újabb adatok; 1891. Nagy-Ári Benedek és Kovásznai Péter térítvényök a presbyterianusi újításért 1656. és a fejedelem válasza, Szőnyi Nagy István kérelme Rákóczi Ferenczhez 1708., A nagyteremi, illetőleg tövisi régi harangot visszaadatja Apafi 1678., A kolozsvári ref. colleg. ifjuságának kérvénye Telekihez Tolnai István megmarasztásáért 1667., Tordai és egyházfalvi ekklezsiák 1670., Kovásznai Péter levelei 1666-1672-ig, Az 1790-91. XXVI. törv.-czikk a vallásügyről, Bethlen G. megengedi Erdélyi Istvánnak, hogy a somkereki romlott templomot ujra építse és a temetőhelyet is neki conferálja 1617., A gernyeszegi templomot a kiküldött fejedelmi biztosok az artikulusok értelmében a reformátusoknak ítélik 1643., Bethlen János Teleki M.-hoz a fejedelemnek Enyedre meneteléről és fogadásáról 1665., Az enyedi tanítókat Fehérvárra rendeli Apafi 1674., A gályarabok szabadulásáról intézkedik Apafi 1676., A benedeki eccl. constitutiója 1689., Teleki Mihályné Vér Judit fiai tanítójának Majtini Ferencznek birtokot ad 1691., Huszti András lev. Teleki S.-hoz 1735., Vesselényi Pál minő feltételek alatt veszi vissza nejét Béldi Zsuzsannát 1778., A héderfáji ref. templom ujra építése 1756-1759., Sárdi György a kisfaludy ref. ekklezsiától megvett kis harangot az abrudbányai ref. ekklesiának conferálta 1700.; 1892. A karanczi, baranyam. birák és esküdtek mestert kérő levelök 1619., A görgény-szentimrei ekklesiától a marosvásárhelyi kollegiumból kijövő scholamester fizetése esztendeig igy igértetik 1730., Szamosujvárnémeti reform. ekklesia instantiája gr. Teleki Sándor főkurátorhoz, elveszett és a magyarói ekklesiánál megtalált harangjok ügyében 1713., A magyar-régeni luteránusok és és pápisták vallomása, hogy Graffius Gáspár szász-régeni prédikátor a reformátusokat pártosoknak mondotta 1673., 1893. A magyar-régeni templomot a kiküldött fejedelmi biztosok a reformátusoknak itélik az articulus értelmében mint numerosior parsnak 1673., A magyar-régeni reformátusok kérvénye Teleki Mihályhoz...; 1894. A marosszéki ev. ref. ekklezsiák száma és népessége az 1766. összeirás szerint, Udvarhelymegyében volt esperesek jegyzéke, A marosvásárhelyi ekklezsiának papjai, Kovásznai Péter az oláh iskolákról és nyomdáról 1668., Szántai Pócs István huszti református lelkész két levele Teleki Mihályhoz a presbiteri rendszer behozatala végett az erdélyi egyházakba 1671., Dési Márton, Csernátoni Pál és Pataki István ujítással vádolt és 1673-ban a radnóti gyűlésbe idézett tanárok ellen felhozott vádpontok, Kovásznai Péter püspök és Csengeri István levelei Telekihez válóügyben 1668., Papok hívása és azok válaszai: Váralyai Lőrincz és Kaposi Pál szatmári papok Telekihez 1668., Apafi gyűlésbe hivója egyházi és iskolai ügyekben 1671., Horti István levelei Teleki Mihályhoz biblia nyomtatás és más egyházi ügyekben 1668., Nánási L. István Telekinek azon ügyben és akkor, Szentgyörgyi Dávid 1659-1660. marosvásárhelyi iskola-igazgató, azután dévai s udvarhelyi pap lev. Telekihez 1669., Csuzi Cseh Jakab komáromi pap lev. Nagyári Józsefhez Apafi udvari papjához 1683., Nagyári válasza a győri táborból és Csuzi viszonválasza; 1895. Kollegiumok és iskolák költségvetése, ecclesiák pénze 1697., 1701., Bethlen Miklós leveleiből kivonatok 1672., Bethlen Miklós levele Veszprémi István ref. püspökhöz 1702.; 1896. Fekete Klára Bethlen Jánosné emghivó levele férje Bethlen János temetésére 1678. márcz. 6. napjára M.-Vásárhelyre, Czeglédi István két levele Apafi fejedelemhez és Teleki Mihályhoz munkája kinyomatása ügyében 1667., Apafiné levelei 1663., Apafi utasítása Bánffi Dénes következő vallásügyben Bécsbe 1668., Apafi Fehérvárra hívja az enyedi kollegium gondnokát a diákok miatt 1680., Pataki István tanár Telekihez 1683., Szász Károly enyedi tanár levele Bolyai Farkashoz 1846., Némethi Mihály gönczi schola mester Telekihez, Igazság próbaköve, Görgei Pál kaposi pap, Köleséri Sámuel tokaji pap és Csernátoni Pál levele Telekihez 1669., A tordai egyház egyenetlenkedése papjával 1670., Décsei György sorostélyi pap kéri a püspököt, hogy tudassa lemondását Telekivel 1669.; 1897. Sóti János újhelyi pap lev. Telekihez 1665-1667.; 1898. A marburgi magyar stipendium vázaltos története és mostani állása); a Történeti Lapokban (Kolozsvár 1876, Szenczi Molnár Albert diáriuma 1574-1617-ig); az Egyházi és Iskolai Szemlében (Nagy-Enyed, 1877. Virágvasárnapi emlék: Enyed veszedelme 1704.); az Erdélyi Figyelőben (Maros-Vásárhely, 1879. Gróf Zrinyi Miklós lev. 1663., Istvánokról vers az Apafi udvarában); a M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelőben (szerk. Czeder; 1879. Báthori Zsófia lev. 1673. és Telekihez 1672., 1880. Witnyédi István lev. 1668., Nagybányai egyház sacramentumhoz való bonumi, Csúzi Cseh Jakab lev. Nagyári Józsefhez 1683., Bethlen M. lev. Telekihez 1672., Pécsi Simon bibliafordításából I. Moz. IX. r., Bethlen M. lev. Telekihez 1672.; 1881. Czeglédi István lev. Telekihez 1670., Szőnyi Nagy István levele Prónai Istvánhoz 1704., Kiskomáromi István lev. és reversalisa Telekihez 1683., Apafi M. lev. a máramarosi főtisztekhez, 1672.; 1882. Bethlen M. 3. lev. Telekihez 1672.; 1883. Fogarasi Pál Máté két lev. Teleki Sándorhoz 1737., A kassai ref. egyház kérelme Lórántfy Zsuzsánnához 1652., Rákóczi György lev. a kassaiakhoz 1652., Kaposi Sám. életr. és rövid ethikája és 1884.; 1885. A kecskeméti ref. egyház köszöntő lev. Bethlen Sámuelnéhez 1749., Apafi M. lev. Telekihez 1676.; 1886. A bujdosó magyarok szövetkezése és esküje 1672., A nagybányai ekklezsia kérő lev. Teleki Sándorhoz 1726., Báthori Zsófia pátense 1671.; Confessio X. E. Concordia: mint esketik meg a kath. vallásra térőket, Vitnyédi István levelet Bethlen Miklóshoz 1664., Soti János 11 lev. Teleki Mihályhoz 1663-70., Görgei Pál 4 lev. 1665.); a M. Könyv-Szemlében (1879. A marosvásárhelyi ref. kollegium könyvtára ismertetése, 1880. Lupuj vajdáról XVII. sz. ismeretlen magyar ének, 1894. Szathmár Németi Mihály lev. Telekihez 1669.); a Typographiában (1880. Tótfalusi Kis Miklós nyomdájának leltára, 1881. Bőthi András nyomdásznak készül fejedelmi pártfogással 1674.); a Keresztény Magvetőben (1880. Pécsi Simon 2 lev. 1637., 1641., Szigeti Erzsébet Angyalosi Jánosné és fia A. István supplicatiójuk 1638.; 1881. A bözöd-ujfalvi judaizansoktól a reformátusok kezére átment és ezektől az unitáriusok által potentiose elvett templom ügyében kinevezett bizottság eljárása 1668.; 1882. Az erdélyi orthodoxus status supplicatioja Rákóczi Györgyhöz 1631., A kis-solymosi unitarius ekklezsia történetéhez 1640., A szenterzsébeti, nagy- és kis-somlymosi és bözödi unitárius templomok átadása a reformátusoknak 1639., A ref. vallásra térített szombatosok reversalisa 1639. és ezek utódainak megintése a reform. vallásra visszatérés végett 1662.; 1883. Pécsi Simon bözödi birtokos és Bözöd patronusa 1630., Pécsi S. három vejének reversalisa 1637., Kik voltak szombatosok Marosvásárhelyt, Ernyében és Szentkirályon? Esketés 1638., Pécsi S. halála idejét és Péchi Erzsébet első férjét illetőleg helyreigazítás és felvilágosítás. Pécsi S. öt levele vejéhez Angyalosi Istvánhoz 1637., 1640-1641., Kenosi vallatása Agárd felől 1648., Pécsiért kezességet vállalók reversalisa 1638.; 1884. A héjasfalvi orthodox és unitarius atyafiak tusakodása 1639-1640., A muzsnai orthodoxok és unitariusok 1642., 1648., Bethlen G. visszaadatja a betfalvi és rugonfalvi orthodoxoknak azon közös templomot, melyet a Davidisták tőlük elvettek volt 1618., Rákóczi Gy. a csekefalvi határon volt puszta kápolnát templomépítésre conferálja az előbb Szt. Ábrahámhoz tartozott, most pedig az orthodoxa religiora áttért csekefalvi leányegyháznak 1640., A keresztúri orthodoxusok és unitariusok compositioja a fejedelmi biztosok előtt az egyházi javakra nézve 1646., Bethlen János discursusa a Péchi familia dolgáról, A balázsfalvi per exitusa a fiscus és Pécsi Zsuzsanna, Kénosiné között; 1885. Az unitárius ekklezsiák adakozása a marosvásárhelyi collegium építésére 1806.; 1886. Pécsi S. özvegye Barabási Kata inteti Kénosi Ferenczet és Farkas Ferenczet, a balázsfalvi jószág végett 1648., Egy névtelen unitarius levele az unitarius vallás egy gyalázójához, A nagyteremi orthodoxusok és unitariusok egyenetlenkedései a templom, parochialis épületek és schola fölött 1672.; 1888. Dávid Ferencz ujabban felfedezett kézirata; 1891. Radeczi Bálint unitarius püspök lev. 1624., Franc Ádám lev. Londonból 1689., A Dávid Ferencz-féle legrégibb unitarius könyvnek egy második példánya 1579 körüli időből; 1897. Brassai S. levelei Bod Péterhez 1844., 1846., 1860-61.); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1880. Pécsi Simon bibliafordításából mutatv., 1888. Czeglédi István kiadatlan levelei 1668-70.; 1897. Fogarasi Pap József emlékezete); a Történelmi Tár-ban (1881. A Telekiek levéltáráról, Komáromi János, Vay Mihály, Bethlen Miklós, Vér Judit levelei 1690-1700., Bánffi Kristóf és a fia László jegyzetei Heltai, Magyarok krónikájában, Adalék Decsi Czimor János életéhez 1597.; 1882. Bánffi László jegyzetei, A Syntagma írói tiszeletdíja 1594., Rákóczi Gy. konyhai rendtartása, Rozsnyai Dávid az utolsó török diák életéhez; 1883. Iklevelek Rozsnyai Dávid fogsága történetéhez; 1884. Zrinyi M. lev. a bártfaiakhoz 1564., A fehérvári kollegium articulusai 1630., Rozsnyai D. életéhez 6 oklevél; 1885. Kemény János egy kiadatlan lev. 1659., Mindszenti Krisztina javai elfoglalása 1642-ben, Erdélyi István rendelkezése a klastromok és pátereknek; 1886. Adalék Barisius Izsák erdélyi tartózkodásához 1658., Haller József elítéltetése 1686., Erdély és a bécsi udvar diplomatiájához adalék a török háborúban 1685-86., 1887 Barcsay Ákosné lefoglalt javai összeírása 1661., Zrinyi Ádám lev. Teleki Mihályhoz és ennek válasza 1690.; 1888. Bethlen Gábor két lev. Palóczi Horváth Jánoshoz 1629., Sennyei István győri püspök lev. Palóczi Horváth Jánoshoz 1633., Bessenyei Boldizsár szent-páli pap és Csávási Anna jegyesek elválasztása 1640., Bethlen Miklós lev. a tanácsurakhoz 1676., Csepregi Mihály lev. a tanácsurakhoz 1661., Apafi rendelete Telekihez, hogy a kendilónai papnét fogassa el 1684.; 1891. A bujdosók levelezése 1670-ben; 1893. Rákóczi Gy. edictuma udvari népe számára 1645., Kemény János Lónyai Annához, Lónyai A. Rédei Ferenczhez, Rhédei biztosító lev. Zólyomi Miklós ügyében, Kemény Jánoshoz 1661., Teleki M. kérvénye Báthori Zsófiához 1662., Bornemisza Anna rendelete Rácz Istvánhoz 1663., Zrinyi János fogságba jutása 1678., Zrinyi Ilona lev. Frater Istvánhoz, Zrinyi Jánoshoz rab öcscséhez 1679., Pogány Menyhérthez 1687.; 1894. A hódoltság történetéhez 1674-75., 1680., 1683., 1685.; 1895. Széchy Mária öt lev. Tököli Istvánhoz és Telekihez 1667-68., Wittnyédi István két lev. Telekihez és ismeretlenhez 1667., Zrinyi Péter két lev. 1667-68.; 1896. A felsőmagyarországi mozgalmak történetéhez, Zrinyi Péter lev. Apafihoz és Bocskai Istvánhoz 1669., I. Rákóczi Ferenc lev. Apafihoz azon vád ellen, mintha erdélyi fejedelemsége vágyódnék és Apafi válasza 1670., Kende Gábor levele Telekihez 1670.); a Nyomdászok Évkönyvében (1883. Telegdi Pap Sámuel két levele Teleki Sándorhoz 1710-12., Adatok Tótfalusi Kis M. életéhez); a Figyelőben (XVII. 1884. Fogarasi Pap József, az első protestáns tanár a pesti egyetemen, XIX. 1885. Péchy Simon eddig lappangott munkáiról, XX. 1886. Janus Pannonius utolsó kiadása. XXIV. 1888. Sásvári Gergely, XXVI. 1889. Csáktornyai Mátyás és Marosvásárhelyi Gergely irók életrajzához, Gr. Teleki Sámuel levele Kovásznai Sándorhoz 1783., XXVII. 1889. Fogarasi Nagy Pál szinműíró Marosvásárhelyt); a Turulban (1884. A Rozsnyaiak családfája); a Századokban (1888. A m.-vásárh. kir. táblánál biztosítás végett letett családi leveles ládák, 1889. Beszt.-Naszódmegye, illetőleg Besztercze városa levéltára); a Székely-egyleti képes Naptárban (1889. Háromszék leirása versben a mult századtól); a Hazánkban (1889. Wesselényi István erdélyi országgyűlési elnök temetése); a Hadtörténelmi Közleményekben (1890. Székelyhid várának hadikészleteiről leltár 1665., Székelyhidi várfölszerelés, lőszer és hadianyag 1667., Egykorú tudositások Zrinyi Miklós a költő és hadvezér haláláról, Rottál és Naláczai levelei 1664., Mennyibe került a katonatartás az erdélyi fejedelemnek a XVII. század végével; 1891. A franczia-lengyel hadak laktáborozása Erdélyben 1678., Erdélyi hadak menetrendje a XVII. századból, Apafi M. és Teleki M. hadi ediktuma 1682., 1665., Zrinyi Péternek a portával való alkudozásaihoz 1670., Adalék Szebenváros hadtörténelméhez 1868., Kanizsa hadi fölszerelése a töröktől való visszavétele után 1690., Montecucculi jelentése a császárhoz a szentgothardi győzelemről 1664., Apafi M. hadi ediktuma 1686.; 1892. A husztivár lövőszerszámainak leltára 1669., Az 1686. szebeni insurrektionális constitutio, Várad capitulatiója 1660., Kemény János fejedelem eredeti levelei 1659-62., A görgényi vár hadiszerei 1703., II. Rákóczi Gy. lev. Kemény Jánoshoz 1657.; 1893. Mikes Kelemen lev. Telekihez Béldi Pál bodolai kastélyának ostromáról 1676., Teleki M. utasitása a husztivár kaptiánya és várnagyai számára 1669., Emlékirat a Buda visszavétele előtti időből, hogy a törököt miként lehetne kiszoriítani a keresztyén országokból, Csáki László lev. a besztercziekhez, hódolásra szólítja fel 1686., Rákóczi F. két rendelete 1657. Basa Tamáshoz és 1659. a biharmegyeiekhez, hogy Rácz Jánosnak engedelmeskedjenek, nem Haller Gábornak, Adatok a bujdosó magyarok küzdelmeihez 1672-81.; 1894. II. Rákóczy Gy. eredeti levelei 1658-60., Apafi M. utasitásai Huszt várára nézve 1673., Levelek Zrinyi M. 1664. téli hadjáratáról, Tudósitások az 1737-38. török háborúról; Cserei János lev. 1737., Bottyán generális lev. 1738., Bujdosó magyarok hadi szabályzata 1676-78., Frangepan Ferencz suplicatiója a királyhoz megkegyelmezésért; 1895. Székely Zsigmond és András, Toldalagi János erdélyi katonák levelei Teleki Sándorhoz 1742-43., Magyar hadi szabályzatok, Erdélyi hadak menetrendje a XVII. századból, Kálnoki Sámuel tudósításai Karaffa rendeleteiről és a német seregről Teleki Mihályhoz 1687., Katona-állítás Felső-Fehérmegyéből 1745., Görgényvár hadifölszerelése 1690., 1692., 1695. és 1702-ben; 1896. Rőthi Orbán kővári vár kapitányának conventiója 1634., Ebeni István szamosujvári kapitány conventiója 1669., Csuthi lev. 1670., Farkas László lev. 1670., Kende Gábor Telekihez 1672., Vajda Péter és Székhalmi András Telekinek 1684., Inczédi Mihály Telekinek 1685. és 1686., Diószegi István lev. Pócsai Ferencz- és Szőcs Frencznek 1686., Rákóczi Gy. hadi edictuma a szamosfalvi táborból 1660., Apafi M. 1683. hadjáratához adalékok, Az erdélyi nemesi fölkelésre 1744. kiadott intézkedések, Mennyit költött Apafi az 1683. hadjáratban ajándékokra; 1897. Katonaszedesi szabályok 1670-ből, Adalék I. Rákóczi F. és Zrinyi Péter mozgalmaihoz 1670., Az erdélyi országos fölkelés elrendelése 1690., Élésmesterek reversalisa Apafi M. idejében 1683., Báthori Istv. hadjárata az oroszok ellen 1580., ford. latinból, II. Rákóczi Gy. hat. lev. Bánffy Györgyhez 1658., Haller János lev. gr. Rhédei Lászlóhoz 1661.); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891. Enyedi István lev. Teleki Mihályhoz 1671., Ifj. Teleki Domokos a jenai ásvány-társulat elnöke 1798., A vitenbergi akadémián a XVI. században tanult magyar ifjak latin versei mint forrásművek és pótlékok a M. Athenáshoz; 1892. Pápai Páriz Ferencz naplója 1649-1691., Döbrentei Gábor lev. Bolyai Farkashoz 1836.); a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében (1894. I. Rákóczy Gy. gazdasági utasítása Czikó Mihálynak 1634., Csepregi Turkovics Mihály harminczados punctumai a harminczadokról, II. évf. Gr. Bethlen Miklós gazdasági utasítása, 1744. erdélyi árszabás, I. Rákóczi György gazdasági rendeletei, III. évf. gernyeszegi udvar élelmezése 1718.); az Erdélyi Gazdában (1897. A mohai birtokosok rendszabáylai a községekben elterjedt rendetlenség és kihágások megszűntetése végett 1678., Enyedi tanárok, deákok és a kollegiumhoz tartozók fizetése 1709., Felsőszentmihályfalvi falusbiró Józsa István nyomorúságai e hivatal alatt és ezek orvoslása végett kérelme Dindár Dávid aranyosszéki királybiróhoz és ennek resolutiója 1783., Görgényvára és udvarához tartozó tisztjeinek fizetése 1671., Kiknek mennyi bor járt Apafi udvarában 1677., Fogaras várához kománai és sárkányi udvarházakhoz szolgáló jószágoknak, mindenféle jövedelmeinek leírása, melyet parancsolt a fejedelemasszony 1667., I. Rákóczi György számára kőfaragók szerződtetése 1639.); a Vásárhelyi Füzetekben (1897. Bolyai a tanár és könyvei); a Székely Lapokban (1897. Mult idők nagy eseményeiből apróságok a fiatal nemzedéknek öreg honvédektől.) Munkái A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium könyvtárának és nyomdájának ismertetése. Marosvásárhely, 1877. Bethlen Gábor fejedelem végrendelete. Jegyzetekkel kisérve. 1878. (Különnyomat az Erdélyi Hiradóból.) A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium könyvtára többes példányainak czímjegyzéke. Marosvásárhely, 1881., 1884. és 1898. A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium könyvnyomdájának száz éves története 1786-1886. Marosvásárhely, 1887. (Ism. 1888: Fővárosi Lapok 56. sz., Marosvidék 12. sz., Egyetértés 85. sz. Századok.) Online hozzáférés Tofeus Mihály erdélyi ev. ref. püspök élete. Kolozsvár, 1893. (Különnyomat a Protestáns Közlönyből. Ism. Századok 1894.) A marosvásárhelyi ev. ref. kollegium története. Marosvásárhely, 1896. (Különnyomat a marosvásárhelyi kollegium 1883-95. Értesítőjéből. Név- és tárgymutatóval.) A marosvásárhelyi evang. reform. kollégium története (1557–1895). Második, átdolgozott, szerkesztett, bővített kiadás. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006. 814 o. + 68 o. (melléklet). Kéziratban Fordítások: Horatius majdnem egészen, Virgilius, Ovidius, Juvenalis, Terentius, Sallustius, Seneca és Ciceroból; a marosvásárhelyi főiskola könyvtárának címtárai; a Teleki-könyvtár kartofilaciumai s micelláneáinak címtárai; egyházi beszédei. Jamadera Kóicsi Jamadera Kóicsi (�� ��, Yamadera Kōichi, Mijagi, 1961. Június 17. –) japán szeijú, színész. Szerepek TV Anime Cowboy Bebop (Spike Spiegel) Ranma ½ (Hibiki Rjóga) A Bosco léghajó kalandjai (Nyesi) Neon Genesis Evangelion (Kaji Rjóji) Dokkiri Doctor (Doctor Haruka Nishikikóji) Donkey Kong Country (Donkey Kong) Ghost in the Shell: Stand Alone Complex (Togusa) Ghost in the Shell: S.A.C. 2nd GIG (Togusa) Madō King Granzort (Shaman) Mermaid Saga (Yūta) One Piece (Donquixote Rosinante/Corazon) Dragon Ball Super (Beerus) OVA Ghost in the Shell: S.A.C. Solid State Society (Togusa) Saiyūki (Sha Gojyo) OZ (Ordis Nate) Queen Emeraldas (Ōyama Tochirō) Animációs film Appleseed Ex Machina (Briareos Hecatonchires) Char's Counterattack (Gyunei Guss) Ghost in the Shell (Togusa) Ghost in the Shell: Innocence (Togusa) Kiki – A boszorkányfutár (pék) Ninja Scroll (Kibagami Jūbee) Paprika (Osanai Morio) Dragon Ball Z: Istenek harca (Beerus) Dragon Ball Z: F, mint feltámadás (Beerus) Dráma CD Allison & Lillia Drama CD I ~Allison to Vil: Another Story~ (Carr Benedict) Combination (Shigemitsu Hashiba) Mō Hitori no Marionette (Masayuki Jin) Ōto Ayakashi Kitan (Masayuki Fujiwara) Saiyūki (Sha Gojyo) Seiyō Kottō Yōgashiten (Keiichirō Tachibana) X Character File 1: Yuzuriha & Sorata (Sorata Arisugawa) Xenosaga: Outer File (Gaignun Kukai) Kim Dzsongun (színművész, 1943) Kim Dzsongun (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Kim Jeong Woon; Anak, 1943. augusztus 18. –) Nép Színésze díjas észak-koreai színész. Élete Dél-Hvanghe (Dél-Hwanghae) tartománybeli Anakban született 1943-ban. A Kim Dzsongthe (Kim Jong Tae) Tanári Főiskolán tanult, de lemorzsolódott, majd művészetet tanult, és a Dél-Hvanghe (Dél-Hwanghae) tartomány színjátszó körének tagja lett. Pályafutása Szerepelt az 1980-as Star of Korea, az 1985-ös Csungde Csongcshi Csidovon (�������, Jungdae Jeongchi Jidowon), az 1986-os Order No. 027 és Idzsul szu omnun nanare (�� � �� ���, Ij-eul su eobsneun nanal-e), majd tíz évvel később, az 1996-os Jet Kjongüdevon (� ����, Yet Gyeongwidaewon) című filmekben. Szerepelt továbbá sorozatokban is, köztük a Nation and Destiny-ben, és a Csolmun Cshammudzsang (�� ���, Jeolm-eun Chammujang) első és második részében. 1994-ben megkapta a Nép Színésze díjat. Encinasola de los Comendadores Encinasola de los Comendadores település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 174 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Milonice (Vyškov járás) Milonice település Csehországban, Vyškovi járásban. Milonice Hvězdlice, Nesovice, Nevojice, Kojátky, Kozlany és Uhřice településekkel határos. Lakosainak száma 349 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Az év magyar rögbijátékosa 1992 óta a Magyar Rögbi Szövetség a csapatok, szövetségi kapitányok és az elnökségi tagok szavazata alapján kihirdeti az adott év rögbijátékosát. 2006 óta a női versenyzők között is kiosztásra kerül a díj. Jamagata Aritomo Jamagata Aritomo OM (japánul: �� ��, Hepburn-átírással: Yamagata Aritomo) (1838. június 14. – 1922. február 1.) a Meidzsi-kor (1868–1912) és a Taisó-kor (1912–1926) jelentős japán államférfija volt. Alacsony rangú csósúi szamurájként részt vett a lojalista szonnó dzsói mozgalomban, hadügyminiszterként 1873-ban bevezette az általános hadkötelezettséget, 1877-ben leverte Szaigó Takamori szacumai lázadását. Vezérkari főnökként 1882-ben ő bocsátotta ki a Legfelsőbb Kézirat a Katonákhoz és Tengerészekhez című ediktumot, amely előírta a feltétlen császárhűséget és a fegyveres erők politikamentességét. Volt belügyminiszter (létrehozta a modern rendőrséget és az önkormányzati szervezetet), kétszer miniszterelnök (1890-ben nagyrészt ő dolgozta ki a Legfelsőbb Kézirat az Oktatásrólt, a politikai indoktrináció 1945-ig ható dokumentumát). Az orosz–japán háborúban (1904–1905) ismét vezérkari főnök, ekkor hercegi rangot kapott. Élete utolsó 20 évében a genró legbefolyásosabb tagja, a politika szürke eminenciása volt. Teratornis A Teratornis a madarak (Aves) osztályának újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe, ezen belül a Teratornithidae családjába tartozó fosszilis nem. Ez a madárnem családjának a névadója és egyben a típusneme. Tudnivalók A Teratornis-fajok a kora és késő pleisztocén, valamint a holocén között éltek. Észak-Amerika megafaunájának részei voltak. A kaliforniai kondortól eltérően (Gymnogyps californianus), mely még ma is él a tengeri emlősökkel való táplálkozásának köszönhetően, a Teratornis-fajok a hatalmas szárazföldi emlősök kipusztulása, valamint az ember megjelenése után kihaltak. Kaliforniában (főleg a La Brea kátránytóban), Oregonban, Nevada déli részén, Arizonában és Floridában számos fosszilis és szubfosszilis csontokra bukkantak rá a kutatók; ezek a maradványok több, mint 100 példányhoz tartoznak. Majdnem az összes maradvány a késő pleisztocénből származik, kivéve a floridai Charlotte Harbornál talált Leisey Shell Pit-i töredékes csontvázat, melynek tulajdonosa a kora pleisztocénben élt. A legfiatalabb fosszilis példány a pleisztocén-holocén határán élhetett. Egyes kriptozoológus, mint például Ken Gerhard és Mark A. Hall, úgy vélik, hogy a Texas és Illinois államokban látott „mennydörgésmadarak” (thunderbirds) valamelyik Teratornithidae-fajhoz tartoznak. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: † Teratornis merriami † Teratornis woodburnensis A két fent elfogadott faj mellett egy harmadikat is leírtak, „Teratornis” olsoni néven. Ez a madár Kubában élt a pleisztocén kor idején. A maradványai további kutatásokat, vizsgálódásokat igényelnek, de az eddigi adatok szerint nagy valószínűséggel nem Teratornis-faj, hanem átsorolható a saját nemébe, az Oscaravisba. Ecuadorban is leírtak néhány maradványt, melyek a Teratornisokra emlékeztetnek, bár tudtunk szerint ez a madárnem Észak-Amerika endemikus madárcsoportja volt. Jegyzetek Miller, Loye H. (1909). „Teratornis, a new avian genus from Rancho La Brea”. University of California Publications, Bulletin of the Department of Geology 5, 305–317. o. Campbell, Kenneth E. Jr. & Stenger, Allison T. (2002): A New Teratorn (Aves: Teratornithidae) from the Upper Pleistocene of Oregon, USA. pp. 1–11. in Zhou, Z. and F. Zhang. Proceedings of the 5th Symposium of the Society of Avian Paleontology and Evolution Beijing, 1–4 June 2000. China Science Press, Beijing. Campbell, Kenneth E. Jr. & Tonni, E. P. (1983). „Size and locomotion in teratorns”. The Auk 100 (2), 390–403. o. Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben a Teratornis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Teratornithidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Kim Hanszol (tornász) Kim Hanszol (hangul: ���, latin betűkkel: Kim Hansol; 1995. december 29. –) dél-koreai szertornász, hazája nemzeti válogatottjának tagja. Részt vett a 2015-ös tornász-világbajnokságon Glasgowban, és a 2016. évi nyári olimpiai játékokon is képviselte Dél-Koreát. Általános iskola első osztályában kezdte a szertornát, édesapja egy általános iskolában a tornászlányok edzője. 990 a tudományban A 990. év a tudományban és a technikában. Események Ibn Júnusz kairói csillagász, először használ időmérésre ingát . 1461 a tudományban Az 1461. év a tudományban és a technikában. 298 Baptistina A 298 Baptistina a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1890. szeptember 9-én. Thennelières Thennelières település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 345 fő (2015). Thennelières Bouranton, Courteranges, Laubressel, Ruvigny, Saint-Parres-aux-Tertres és Villechétif községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 9911 Quantz A 9911 Quantz (ideiglenes jelöléssel 4129 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Casalmorano Casalmorano település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 1635 fő (2017. január 1.). Casalmorano Annicco, Azzanello, Casalbuttano ed Uniti, Castelvisconti, Genivolta, Paderno Ponchielli és Soresina községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Török művészet A török művészet megnevezés alatt az Európától Kínáig élő török nyelvű népek iszlám előtti és utáni művészetét értjük. Szűkebb értelemben a kisázsiai és európai törökség művészetét jelenti, amit két török nép, a szeldzsuk és az oszmán-török hozott létre. Ez a cikk a tágabb értelemben vett török művészettel foglalkozik, lásd még: Törökország művészete. Oszmán-törökök Bővebben: oszmán művészet A török építészet formavilágának alapjai a nép ősi nomád életmódjára vezethetők vissza. Ezeket a motívumokat is felhasználta a perzsa, görög, római, örmény és bizánci hatásokat mutató szeldzsuk építészet, mely főképpen medreszéiről (iskola), karavánszerájairól és türbéiről nevezetes. Az oszmán építészet monumentális jellegét a leghíresebb török építész, Szinán munkáiban is felfedezhetjük. A legjellemzőbb oszmán épületek az impozáns mecsetek, mint például az Edirnei Szelim-mecset vagy az isztambuli Kék mecset, illetve a pompázatos szultáni és főúri paloták. A modern török építészetre a 18. illetve 19. században virágzó török barokk és oszmán Art-Noveau stílusok is hatást gyakoroltak. A 20. század elején a nemzeti érzelmek feltámadása hozta létre a monumentális nacionalista építészetet, melynek gyökerei a klasszikus oszmán építészetig nyúlnak vissza. Az 1930-as évekre a funkcionalista, eklektikusságot mellőző építészet volt a jellemző, ahogy azt Ankara számos épülete is jól mutatja. Később számos irányzat jött létre, mint például a Sedad Hakki Eldem, illetve a német Paul Bonatz nevével fémjelzett „második nacionalista építészet”, vagy a hatvanas években népszerű újregionalizmus. Mériel Mériel egy község Franciaországban. Lakosainak száma 5056 fő (2015). Földrajza Mériel L’Isle-Adam, Auvers-sur-Oise, Butry-sur-Oise, Méry-sur-Oise és Villiers-Adam községekkel határos. Karl-Marx-Allee A Karl-Marx-Allee Kelet-Berlin egyik leghíresebb sugárútja, a szocialista realizmus egyik legmonumentálisabb alkotása volt az egykori NDK-ban. Nevét az ismert német közgazdászról, filozófusról, szocialista teoretikusról, Karl Marxról kapta. Az utca Berlin-Mitte és Friedrichshain-Kreuzberg kerületéhez tartozik, amely 1949-től 1989-ig a szovjet megszállási szektorban volt. Története 1949-ig Große Frankfurter Straße volt a neve, Berlin legfontosabb keleti irányból bevezető útjaként tartották számon, ami a Bundesstraße 1 berlini szakasza volt. Gyönyörű épületek, nagypolgári házak szegélyezték. A terület súlyosan megrongálódott a második világháborúban, az eredeti épületek csaknem teljesen megsemmisültek a bombázásokban, majd az azt követő harcokban. Ezért az NDK vezetése elhatározta, hogy nem az eredeti épületekkel építi fel újra az Allee-t, hanem megmutatja a világ közvéleményének és a Szovjetuniónak, hogy az új német állam életképes és gazdaságilag is állja a versenyt a nyugattal. 1949-ben Joszif Sztálin 70. születésnapjának alkalmából átnevezték Stalinalleera. Magát az utat 90 méteresre szélesítették ki és 2,3 kilométer hosszan húzódott az Alexanderplatztól a Strausberger Platzon át a Frankfurter Torig. Az NDK nagyon sok pénzt áldozott a tervre, nem spórolva az építőanyagokkal, de az emberi erőforrásokkal sem. Szinte teljesíthetetlen munkakvótákat állítottak fel a sztahanovista mozgalom jegyében, ennek köszönhetően is tört ki a keleti blokk első nagyobb szovjetellenes, illetve antikommunista felkelése 1953. június 17-én, amelyet 1953-as keletnémet felkelésnek neveznek. A megmozdulásra válaszul a szovjetek harckocsikat vezényeltek Kelet-Berlin utcáira, majd géppuskákkal lőttek a tömegbe. Az eredmény: 55 halálos áldozat, további 18 ismeretlen okokból hunyt el. Utána még további 34 személy veszti életét a harcokban, szovjet katonák, demonstrálók, rendőrök vegyesen. Az építkezést tovább folytatták, ennek eredményeképpen 1960-ra teljesen elkészült az utca. A fő tervező Hermann Henselmann volt, ő tervezte a Frankfurter Tor-t és a Strausberger Platzot is. Ezen kívül még sokan mások is részt vettek a tervezésben. A szocialista realizmust külön tanulmányozták a Szovjetunióban, ezután ötvözték a német építészeti megoldásokkal. 1961-ben átnevezték a mai nevére, és ezen az 1990-es egyesülés sem változtatott. Az építkezés Az első fázisban tornácos házak, németül Laubenganghausok épültek fel, a legjobban megrongálódott városrészben, formális-dekadentista stílusban, laza elhelyezéssel, sok zölddel. A második fázisban már lényegesebben több épület épült, a tervezők igyekeztek tapasztalatot szerezni a szovjet városokból, így például Leningrád, Moszkva és Sztálingrád városaiba is ellátogattak. Főként a Weberwiese környékét építették át, külön ügyelve arra, hogy a nagy katonai parádéknak helyet biztosítsanak, ezért is kellett a majd' 90 méteres szélesség. Itt a történelmi örökség jelszóval dór, és jón oszlopokkal díszített épületeket emeltek az antik kort utánozva. A Strausberger Platztól nyugatra 13 emeletes magasházakat építettek, míg a Frankfurter Tor jellegzetessége, mintegy városkapuként a két tornyos-kupolás épület egyfajta Dóm-stílusban. A Koppenstraßén épült fel neoklasszicista stílusban a Deutsche Sporthalle, vagyis a Német Sportcsarnok. A továbbiakban még felépült a Kino Kosmos (Kozmosz-Mozi) a Warschauer Straßén 1961-1962-ben és ezzel lényegében lezárult a nagy építkezés. A harmadik, utolsó fázisban az Allee mögött felépítettek 2 nagy lakókomplexumot, több mint 14 000 lakó számára. Elkészülte után a 700 méter hosszú és 125 méter széles területen tartották a tömegrendezvényeket, majd a 80-as évek legvégén itt is zajlottak a rendszerellenes tüntetések. A katonai parádék is itt zajlottak, számos más szocialista ország vezetőinek részvételével. Ebben a városrészben kapott helyett több neves kávézó, és egyéb szolgáltatási funkciók is. Az egyesülés után az eredeti utcaképet megtartották, habár sok új kávézó, bár települt ide. Így jóval színesebb lett a környék, de az összkép nem sokat változott. Meghagyták mementónak, így az épületek többségét renoválták, nem látni lepusztult házakat. Közlekedés Az utca 3×3 sávos, igen nagy forgalmat bonyolít le, köszönhetően annak, hogy igen fontos szerepet tölt be. Pontosan az utca alatt fut az 5-ös számú metróvonal (U-Bahn 5), amelynek végállomásai az Alexanderplatzon és Hönowon vannak. Régebben volt még az Alleen trolibuszközlekedés is, de ez ma már nem működik. Az 5-ös metró csúcsidőben 5 percenként jár, hétvégente éjjelente is üzemben van. Megközelítése legegyszerűbben az Alexanderplatztól 2 megállót megyünk a metróval, megálló: Strausberger Platz Stazione di Olcio Stazione di Olcio vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Mandello del Lario településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tirano–Lecco-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Mandello del Lario Stazione di Lierna Chamborigaud Chamborigaud település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 829 fő (2015). Chamborigaud Sainte-Cécile-d’Andorge, Vialas, Chambon, Génolhac, La Vernarède, Le Collet-de-Dèze és Saint-Andéol-de-Clerguemort községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Viridarium A viridarium az ókori római építészetben az épületeken belüli díszkertet, kiképzett belső udvart jelentette. Különösképpen a reneszánsz idején voltak divatosak a táblás kiosztású viridariumok, amelyekben a korszak kertjeinek legjellegzetesebb művi elemei kaptak helyet. Megyei Tükör Megyei Tükör (1968-1989) időszaki kiadvány. Periodicitás: változó. Székhely: Sepsiszentgyörgy. Utódlap: Háromszék. A lap indulása 1968 februárjának végén, Románia közigazgatási átszervezésekor, az egykori Háromszék területén létrehozott Kovászna megye hetilapjaként indult, felvállalva a Sepsiszentgyörgyön egykor megjelent lapelődök, így a Székely Nép örökségét. Alapító főszerkesztője, Dali Sándor korábban az Ifjúmunkás főszerkesztője volt, s ez döntő módon meghatározta az új lap munkatársi gárdájának kialakulását fiatal írókból-költőkből, akik egy-két esztendővel korábban fejezték be egyetemi tanulmányaikat. Munkatársak A laphoz került Farkas Árpád, Tömöry Péter, Csiki László, Magyari Lajos (szerkesztőségi főtitkári minőségben), Czegő Zoltán, Zsehránszky István, Kisgyörgy Tamás, Nemes Zoltán (szerkesztő, majd gazdasági rovatvezető, 1970-82), Áros Károly, Tompa Ernő, Péter Sándor, Gajzágó Márton, Znorovszky Attila, Székely Szabó Zoltán, Szakács Sándor, Ozsváth Anna, Simó Erzsébet, később hosszabb-rövidebb ideig itt dolgozott Török Csorja Viola, Vári Attila, Galbács Pál, Vörös Előd, Bogdán László, Sütő István, Bortnyik György, Kerekes Jenő, Tömöri Géza, Veress Dániel, Szécsi Antal. E lap hasábjain adta közre Mátyás Árpád Balog Józsi balladájának új háromszéki változatát (1969), itt jelent meg Mátyás B. Ferenc első novellája, a Csend (1970). Itt publikálta az időskori tüdőgyógyászatról szóló cikkeit Kozma L. György, tudományos népszerűsítő cikkeit Szabó Endre radiológus, Szőts Dániel orvos, Szőcs Géza Mihály természettudományi szakíró, Szász-Fejér János biológus, Imreh István biológus, genetikus, Veress István botanikus, Szakács Nagy Magdolna agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, Molnár Lídia ornitológus, Sikó Barabási Sándor állatorvos, állattenyésztési szakíró. A lap programja A lapalapítás időszakában valamelyest kedvezőbb sajtóviszonyok alakultak ki, s a lapalapítók ezt kihasználva jelölték meg a Megyei Tükör alapvető célkitűzéseit: a nép- és tájismeret, a vidék hagyományainak feltárása és ápolása, a Székelyföld elhallgatott egykori nagyjai életének és munkásságának ismertetése, a megye lakói, a faluközösségek mindennapi életének erkölcsi és sokszínű művelődési értékeinek, hagyományainak tükrözése, végső soron a nemzeti tudat gazdagítása. A lap átszervezései Több mint két évtizedes működése alatt a Megyei Tükör számos átszervezésen ment át: 1968 februárjától 1970 őszéig hetilapként jelent meg, 1970 és 1974 között nyolc oldalon mint napilap, majd 1976-ig kényszerülten újra hetilap, 1976-tól 1989 decemberéig négy oldalon megjelenő napilap. A lap értékei, riport, publicisztika A Megyei Tükör igazi erőssége kezdettől a riport és a publicisztika. Első időszakának többletértékét a Vasárnapi Kiadás jelentette, melyet éveken át Magyari Lajos szerkesztett a külső munkatársak, Bokor Ernő, Völgyesi András, Seres András, Kisgyörgy Zoltán, Kónya Ádám, Kovács Sándor, Binder Pál, Egyed Ákos, Imreh István, Fábián Ernő, Sombori Sándor bevonásával. Dali Sándor utódai Jecza Tibor (1974–83), majd Vasas Ferenc (1983–89). A lap kiadói tevékenysége A Megyei Tükör kiadói tevékenységet is folytatott. Kiadványai közül kiemelkedik a Kapuállító c. antológia két kötete (1969, 1971) vagy az időközönként megjelenő Fórum c. 20 oldalas társadalmi-irodalmi melléklet. Néhány példa a lap sorozataiból: Farkas Árpád: Bővizű patakok mentén (kihalóban lévő kis falvainkról); Torma Sándor: A kréta körül (háromszéki iskolákról); Hétfőtől vasárnapig (falvainkról); Ki a mester? (ipari egységeink legjobb mestereiről); Kisgyörgy Zoltán: Hegyen-völgyön túrakalauz; Barlangjaink; Kónya Ádám: Kis településlexikon; Műemlékeink; Áros Károly: Nehéz kesztyűk; Két futballvár; A téli és nyári olimpiák története; Berde Zoltán sporttörténeti sorozatai: Mementó; Emlékezzünk régiekre. A lap megszűnése (1989) A diktatúrát megbuktató politikai fordulatot követően 1989. december 23-tól helyében Háromszék címen jelenik meg a megye magyar napilapja 1992-ig Magyari Lajos főszerkesztésében. Helyettes főszerkesztő Torma Sándor. Munkatársai közé tartozott Sylvester Lajos és a zenekritikus Nagyhalmágyi József is. Főszerkesztője 1992-től Farkas Árpád. Almási János (játékvezető) Almási János (Szolnok, 1925–?) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása: üzemlakatos. Pályafutása Labdarúgóként Fiatalon ismerkedett meg a labdarúgással. 1939–1953 között kapusként tevékenykedett a Szolnoki MÁV FC csapataiban. 1946-ban igazolták az NB I-es csapatba, ahol 5 alkalommal védhetett. Az 1948-as NB II-es bajnoki idényben az egyik legjobban szereplő játékos. Egy súlyos porcműtét miatt 1953-ban befejezte játékos pályafutását. Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből Szolnokon vizsgázott. Vizsgáját követően a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát*[forrás?]. A Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével NB II-es, majd 1963-tól a NB I-es játékvezető. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1971-ben visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 56. Nemzetközi játékvezetés A Magyar Labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1969-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen működő társának partbíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1971-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 0. Sportvezetőként A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Labdarúgó-szövetség JB elnöke, megyei és országos ellenőr. Szakmai sikerek A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Labdarúgó-szövetség JB Almási Jánosról elnevezett díjjal (35 év felett) jutalmazza a megyei Év Játékvezetője címre érdemes sportembereket. Tapolcai-medence A Tapolcai-medence a Dunántúli-középhegység délnyugati részén elterülő földrajzi tájegység. Határai a Balaton-felvidék, a Keszthelyi-fennsík, a Káli-medence és a Déli Bakony. Szerkezete A Káli-medencétől nyugatra helyezkednek el a Tapolcai-medence híres tanúhegyei. A Balaton-felvidéket egykor alkotó másodkori (mezozoós) kőzetek a Káli-medencétől nyugatra nagyrészt a mélybe süllyedtek és ezeket a sülyedéseket jelölő törésvonalakon tört felszínre mintegy 4 millió évvel ezelőtt a bazaltláva. A tanúhegyek közel azonos magassága az egykori felszínt jelöli, amelyre a bazaltláva szétfolyt, illetve a tufa szétszóródott. Déltől észak felé haladva csökken a magasságuk, valószínűleg az egykori felszín is lejtett arrafelé a Kisalföld irányába. Az erózió eredményeképpen sajátos alakú tanúhegyek formálódtak ki. Ahol kis mennyiségű volt a felszínre tört láva ott kúp alakú, ahol pedig terjedelmesebb ott koporsó és csonkakúp alakú hegyek jöttek létre. Az öböl területéből emelkedik ki a Szent György-hegy 413 méter, a szigligeti Várhegy 213 méter - egykor mindkettő sziget volt. Tőlük keletre a 438 m magas Badacsony emelkedik. Az egykori első lávakitörést egy második is követte, amelynek kis kúpja az egységes bazalttakaró fölé emelkedik. Napjainkban a puha pannon rétegek folyamatosan lepusztulnak a bazalt alól és a bazalt oszlopokban omlik alá a lejtőn. A bazalt oszloposan elváló bazaltrétegei, az úgynevezett orgonák, vagy kőzsákok. Hasonló bazaltsapka fedi a Csobáncot 371 m, Hajagost 346 m, Halápot 361 m, Hegyesdet 281 m, Tóti-hegyet 347 m, és a Gulácsot is , amelyek a hegyes kúp alakukat a kisebb mennyiségű lávatakarónak köszönhetik. A Tapolcai-medence déli fele ma már kitöltődött Balaton-öböl, északi felét a dolomitszíntérbe öbölszerűen benyúló miocén mészkőfennsík alkotja. A sekélytengeri fejlődésű, porózus kőzeten számos felszíni karsztforma jött létre, belsejében pedig barlangjáratok oldódtak ki (például: Tapolcai-tavasbarlang). Vízrajza A Balaton-felvidék nyugati fele délnyugati irányban lejt, ezért vizeit a Káli-medencén átfolyó Burnóti-patak meg a Tapolcai-medencén átfolyó Eger-víz és a Tapolcai-patak vezeti a Balatonba. A Tapolcai patak - a híres tavasbarlang lefolyása - olyan bővízű, hogy felszínre bukkanásánál egykor malmot is hajtott, igazi karsztforrás. Növényzet A melegebb délies erdők védett szubmediterrán kúszónövénye a pirítógyökér, amely a tanúhegyeken eléggé elterjedt faj. Itt található az északi határa a dél felől terjedő a szúrós csodabogyónak. A Szent György-hegyen fordul elő a környék legnevezetesebb, hazánkban csak itt élő növényfaja, a kis mediterrán páfrány, a cselling. Említésre méltó a magas borsó, a Lumnitzer-szegfű, a borostyán szádorgó, sziklai dercevirág, mely országosan is ritka fajnak számít. Állatvilág A bazalthegyek gerinctelen faunája kevéssé ismert. Megtalálható például a szalmacincér, a kis szarvasbogár, a selymes futrinka, és igen gazdag a lepkefauna is. A terület állatvilágából a gerincesek a legismertebbek. A hüllők közül a védett kockás sikló és vízisikló a leggyakoribb a nádasokban. A bazalthegyek meleg szikláin sokféle gyíkfaj él. Ritkán lehet megfigyelni a legkisebb hazai gyíkfajunkat, a védett pannon gyíkot, amely a Würm-glaciálist lezáró interglaciális maradványfaja. Gyakoribb a zöld gyík és a lábatlan gyík. A terület madárvilágát tekintve a hazánkban előforduló mintegy 350 madárfajból 190 itt is megfigyelhető. Az emlősök közül említést érdemelnek a denevérek, mint például a kései denevér, vagy más kisemlősfajok, mint például a hegyvidékek erdőiben gyakori a mókus, a borz és a különféle pelék. A patakok mentén és a Balaton-parti nádasokban egyre gyakrabban megfigyelhetők a vidrák. Lackadaisy A Lackadaisy (vagy más néven Lackadaisy Cats) egy Tracy J. Butler által rajzolt internetes képregény, amely 2007-ben és 2008-ban több díjat is nyert a Web Cartoonists' Choice Awards (nyersfordításban: internetes képregényrajzolók közönségdíjasai) válogatásán. A képregény az amerikai szesztilalom idején, 1927-ben játszódik St. Louis-ban, szereplői antropomorf macskák. A történet a Lackadaisy fedőnevű illegális bár sorsáról mesél, miután alapítóját meggyilkolták. A képregény rendkívül részletes rajzokkal dicsekedhet, a figurák stílusa a Walt Disney és Don Bluth rajzfilmjeire emlékeztet. A rajzok szépia-árnyalata a képregény lapjait az 1920-as évek elöregedett fényképeihez teszi hasonlatossá. Az első oldal 2006 júl. 19-én jelent meg, a folytatás rendszertelen; 2006-ban 26, 2007-ben 27, 2008 szeptember végéig 13 új oldallal bővült, 2010-ben nagyjából havonta folytatódott a történet. Történet Amikor 1920-ban az országban életbe lép a szesztilalom, Atlas May cseppnyi étkezdéjét, a Little Daisy Café-t (Kicsiny Százszorszép Kávézó) a Lackadaisy néven futó sikeres, illegális bárt leplező kávézóvá alakítja. Az egyik helyi mészkőbarlang-hálózat bejáratánál fekvő bárba csak azok nyerhetnek belépést, akik egy treff alakú kitűzőt mutatnak fel. Miután viszonylag könnyen jut illegális szeszhez, egyre több lesz a törzsvendég, az üzlet felvirágzik, a Lackadaisy fontos szervezetté válik. 1926-ban azonban Atlas titokzatos meggyilkolása után, a Little Daisy és a Lackadaisy vezetése az ifjú özvegy, Mitzi kezébe kerül. A vevőkör fokozatosan szűkül, mígnem a szervezet az összeomlás szélére kerül. Az alapító csapatból csak néhányan maradtak, ők azonban mindent megtesznek, hogy az üzlet fennmaradjon. Szereplők Főszereplők Atlas May a Little Daisy Café, következésképpen a Lackadaisy bárnak is alapítója. 1926-ban egy rivális szervezet tagjai meggyilkolják; a mendemondák szerint a gyilkossághoz özvegyének, Mitzinek is köze volt. Csak a bevezető oldalakon szerepel, a képregényben elsősorban a Little Daisy Café falain található fotókon és egy, a Mitzi irodájában levő festményen van jelen. Mitzi May Atlas özvegye és a szervezet jelenlegi vezetője. Új tulajdonosként szembe kell néznie a fogyó klientériával, a képességeit illető kételyekkel és a férje gyilkosságának árnyékával, amelyben a pletykák szerint bűnrészes lehetett. Egy rendíthetetlen nyugalmú éjjeli pillangó. Roark "Rocky" Rickaby a képregény főszereplője. Valaha a Lackadaisy jazz zenekarának hegedűse volt, a bár hanyatlása óta ő a gin és a whisky fő beszerzője. Mániákus személyisége van, amit időnként megszakít egy-egy másodperc meghökkentő tisztánlátás. Nagy tehetsége van a veszedelmes helyzetekből szabaduláshoz; ezt valószínűleg cirkuszi szabadulóművészként is hasznosította egy darabig, egy fénykép legalábbis így ábrázolja. Ez a tehetség ironikus ellentétben áll harci képességeivel, ezek leginkább a „nincsenek” szóval jellemezhetők. A karakterlapján nyurga testalkatúnak írják le, Viktor pedig izmait „spagettinek” nevezi. A lövészethez sem ért. Van egy meglehetősen feltűnő sebhely a bal fülén, ami az előzetes képregények szerint akkor keletkezett, amikor véletlenül meglőtte magát, míg Mitzit próbálta meggyőzni arról, hogy fegyvert hordhasson magánál. Több utalást is találunk arra, hogy a Lackadaisy-ért végzett veszélyes munka nagy részét Mitzi iránti rokonszenve miatt csinálja, akiről azt mondja, sokat tett érte a múltban. Unokatestvére Szeplősnek, akit időről időre belerángat egy-egy ügyébe. Ivy Pepper Atlas keresztlánya, egyetemi hallgató, részmunkaidőben a Little Daisy pénztárosnője. Egy intelligens, de könnyelmű fiatal lány, tisztában van a bár földalatti működésével. Úgy tűnik, szeretetteljes kapcsolatot ápol Viktorral (aki jobban megtűri őt, mint bárki mást), és vonzódik Szeplőshöz. Úgy tűnik Ivy több fiút, aki megtetszett neki, meghívott a Lackadaisy-be. Viktor Vasko az Osztrák–Magyar Monarchiából vándorolt ki; erős szlovák akcentussal beszél és szemkötőt visel. Azelőtt alkoholcsempészként dolgozott a bárnak, de idősödő kora és a szakmai ártalmakból származó sérülések miatt áthelyezték kevésbé megerőltető fizikai munkakörbe (Rocky szerint nem hajlanak a térdei). Goromba és ijesztő személyisége ellenére most elsősorban csaposként működik. Régebben Mordecai és ő együtt dolgoztak. A róla készült fotók alapján katona volt az első világháborúban . Sedgewick "Wick" Sable egy ifjú vállalkozó, aki jelentős haszonra tett szert a helyi bányászatból és kőfejtésből. A Lackadaisy régi és gyakori törzsvendége, Mitzi új udvarlója. Üzleti tárgyalásokról gyakran csalja tehetős partnereit a Lackadaisy-be. Elbűvölő és barátságos természetű, bányászati ügyleteivel kapcsolatban határtalan lelkesedést mutat, ami az üzlettársakat gyakran gúnyos megjegyzésekre készteti, miszerint abnormálisan vonzódik a sziklákhoz. Úgy tűnik azonban, a magánéletében gondokkal küzd; késő éjjelekig dolgozik, a karakterlapja szerint valószínűleg alkoholista, és Mitzivel való kapcsolatát próbára teszi a hölgy kockázatos munkája és kétes hírneve, különös tekintettel a férje halálával kapcsolatos pletykákra. Nina McMurray Szeplős édesanyja és Rocky nagynénje. Hithű ír katolikus és szigorú nevelő, nem éppen elégedett a világ folyásával abban a korban, amikor a történet játszódik. Rocky gyakran bízza rá ruhái tisztántartását, amit ellenérzésekkel bár, de kötelességtudóan megtesz neki. Calvin "Szeplős" McMurray a képregény másik főszereplője, Nina kedves, félénk és kötelességtudó fiacskája, de úgy tűnik, meghökkentő hajlamokat rejteget. Édesapjáról egyelőre semmit nem tudni. Miután felvetődött pár pszichológiai probléma és személyiségzavar, erőfeszítései, hogy rendőrtisztté válhasson, kudarcot vallottak. Így hát Szeplős, néha nem éppen önszántából, elkíséri Rocky-t, unokatestvérét és gyermekkori játszótársát veszélyes útjaira. A képregény legutóbbi fejleményeiben úgy tűnik, jártasságot mutat a lőfegyverek használatában (pontosabban egy Thompson géppisztolyéban ). A korábban említett pszichológiai zavarok nagy valószínűséggel arra a nemrég felfedett személyiségváltásra utalnak, ami akkor megy végbe rajta, amikor fegyvert kap a kezébe; ilyenkor őrült pszichopatává változik, ez pedig elborzasztja őt. Mostanában Ivy szerelmi célpontja lett. A „Szeplős” becenevet kisbabakorában kapta: Rocky úgy döntött, kopaszra borotválja az arcát (azon egyszerű oknál fogva, hogy Calvin túl kicsi volt ahhoz, hogy tiltakozzon), és a bunda alatt egyetlen szeplőt talált. Serafine Savoy a rivális Marigold banda tagja és önjelölt vudu papnő, Nicodeme húga. Ő és Nicodeme is New Orleansből származnak, Cajun dialektusban beszélnek, némi tört francia akcentussal, így pl. olyan megszólításokat alkalmaznak, mint a 'cher'. Kedvenc fegyvere egy lefűrészelt végű Browning golyószóró . Amikor St. Louis-ba érkeztek, egy kisebb csempésztársulatnak kezdtek dolgozni, gyakran erősen megnehezítve a többi helyi csempész szervezet működését, ahogy elorozták a folyón érkező rakományokat. A Marigold bandát viszont olyannyira lenyűgözték képességeikkel, hogy úgy döntöttek, felfogadják őket maguknak. Ez a két macska könyörtelen bérgyilkos, némi szadista beütéssel. Nicodeme "Nico" Savoy Serafine nihilista bátyja, a Marigold banda tagja. Termetes és hidegvérű hajdani bokszoló. Mordecai Heller a Lackadaisy régi szép napjaiban Atlas May-nek dolgozott. Most a Marigold banda tagja, általában Nico-val és Serafine-nal egy csapatban. Rendkívül elegáns és precíz szociopata bérgyilkos, egy hivatalos könyvelő modorával megáldva. Mordecai képtelenül alkalmatlan a társasági életre, ahogy azt a Savoy testvérekkel, illetve a visszatekintésekben Viktorral való viselkedéséből kiderül. A nevéből úgy tűnik, zsidó származású, Tracy ezt meg is erősítette. Dorian "Zib" Zibowski a Lackadaisy jazz zenekarának vezetője és szaxofonosa. Cinikus, Rocky bolondériáival szemben viszont elnéző. A disznótenyésztők , azaz Avril , Emery és Avery farmja illegális szeszfőzde is egyben, amely St. Louis-n kívül működik. Úgy tűnik, folyamatosan balhéba keverednek Rocky-val. A Marigold banda náluk szabadul meg a holttestektől, ezeket a disznókkal etetik meg. Miután a farm és a főzde Rocky (és Szeplős) megtorló akciója során porig égett, földönfutóvá váltak, és bosszúra szomjaztak. Szeplős valamennyiüket megölte, amikor megtámadták a Lackadaisy-t. Mellékszereplők Horatio (valószínűleg) kukta volt valaha, jelenleg a Lackadaisy portása. Tetszik neki a szmoking. Kehoe Kapitány egy morcos és szűkszavú csempész, szerepe még nem teljesen tisztázott. Lacy Hardt Sedgewick türelmes és támogató személyi titkárnője. Benjy Jessup a három farmer jóbarátja, aki időnként kölcsönadja nekik teherautóját mindenféle „alkalmi munkára”. Fejfedője nagy mértékben emlékeztet a Konföderációs Államok katonáinak sapkájára, úgy tűnik, egyik őse a konföderációsok oldalán harcolt az amerikai polgárháborúban . A farmerek támadásakor Viktor megölte őt. Asa Sweet a Lackadaisy legfőbb riválisának, a Marigold bandának tagja és láthatólag vezetője is. Úgy tűnik, ő és Atlas jól ismerték egymást az utóbbi halála előtt. A párbeszéd szerint 'éjszakai igazgató' a címe, de ez persze valószínűleg szépítő kifejezés. Jó kedélyű, nagyapó-szerű még olyankor is, amikor beosztottjainak gyilkosságra ad ki parancsot. Mr. Church . Azon idősödő üzletemberek közül való, akiket Wick a Lackadaisy-be próbált csábítani. Epés megjegyzései vannak, meglehetősen kétkedő a Lackadaisy jövőjét illetően. Díjazások 2007-ben a Lackadaisy Web Cartoonists' Choice Awards minden kategóriáját megnyerte, amiben nevezték. Outstanding Newcomer (kiemelkedő kezdő) Outstanding Artist (kiemelkedő grafikus) Outstanding Character Rendering (kiemelkedő szereplőgárda) Outstanding Anthropomorphic Comic (kiemelkedő antropomorf képregény) Szintén 2007-ben: Ursa Major Awards , Best Anthropomorphic Comic Strip (a legjobb antropomorf képsor) – nevezés 2008-ban: Outstanding Artist (kiemelkedő grafikus) Outstanding Black and White Art (kiemelkedő fekete-fehér grafika) Outstanding Character Rendering (kiemelkedő szereplőgárda) Outstanding Character Writing (kiemelkedő dialógus, csak nevezés) Outstanding Website Design (kiemelkedő weblap design) Kiadványok 2008-ban Olaszországban a ReNoir Comics nyomtatásban is kiadta a Lackadaisy első kötetét. 2009. március 19-én a 4th Dimension Entertainment kiadott egy angol változatot (sorszám: ISBN 9780981959900). Hatása A Lackadaisy grafikája befolyást gyakorolt más internetes képregényekre, mint pl. Joe England Zebra Girl című alkotása, és Phil Foglio Girl Genius című képregényében is megemlítették. 78-as busz (Budapest) A budapesti 78-as jelzésű autóbusz a Baross tér, Keleti pályaudvar és a Naphegy tér között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette, a járműveket a Kelenföldi autóbuszgarázs állította ki. Története Korábban 89A jelzéssel közlekedett Baross tér, Keleti pályaudvar és a Mikó utca között. 1977. január 1-jén 78-asra számozták át és a Naphegy térig hosszabbították meg. Éjszaka az Örs vezér tere és az Erzsébet híd, budai hídfő között szintén 78-as jelzésű járat közlekedett, mely később megkülönböztetésként a 78É jelzést kapta. A 2008-as paraméterkönyv bevezetésével augusztus 21-én a 178-as jelzést kapta és útvonala a Stadionok, metróállomásig hosszabbodott. Követési ideje napközben 30 percre ritkult, melyet az újonnan indított 178A jelzésű betétjárata sűrített a korábbi 78-as vonalán munkanapokon 10, hétvégén 15 percesre. Járművek 1977 és 1990 között a vonalon Ikarus 260-as típusú autóbuszok közlekedtek, majd 1990-től megjelentek az Ikarus 415 típusúak is. 1999-ben ez volt Budapest első vonalainak egyike, amelyen a BKV első alacsony padlós járművei, az Ikarus 412-es buszok közlekedtek. Turbuly Lilla Turbuly Lilla (Nova, 1965. február 24. –) magyar költő, író, kritikus. 1988-ban végzett az ELTE jogi karán. 1990-ben a BTK magyar szakán szerzett diplomát. 2008-ig jogászként dolgozott, illetve tanított, 2008-tól szabadfoglalkozású író és kritikus. Írói pályafutása Első novellája 1979-ben jelent meg a Kincskeresőben. Az 1990-es években több novellát és tárcát publikált, részben saját nevén, részben Novai Ágnes néven (Nők Lapja, Élet és Irodalom, Magyar Nemzet, Zalai Hírlap). 2001-től jelentek meg versei, főleg a Holmiban és a Parnasszusban. Arról, ami elmúlik c. versét az MTV bemutatta a Verssor az utcazajban sorozatban. 2006-ban első helyezést ért el a Nők Lapja és a Révai Digitális Kiadó regénypályázatán, első regénye, az Eltévedt hold még ebben az évben megjelent. 2007-ben újabb regényt publikált Üveghold címmel. 2008-ban Szélrosta című verseskötetét a Parnasszus Kiadó jelentette meg, gyermekversei pedig ugyanebben az évben Titkosírás címmel az Artemisz Kiadónál láttak napvilágot. 2011-ben Kosársuli címmel ifjúsági regénye jelent meg a Móra Kiadó Pöttyös Könyvek sorozatában. Folytatása 2014-ben jelent meg, Viszlát, kosársuli! címmel. 2013-ban Aranyvackor-díjat kapott Talált szív című mesekönyvére, amit a Manó Könyvek jelentetett meg, Horváth Ildi illusztrációival. A mesekönyvből színdarab is készült, amelyet 2014-ben mutatott be a Ciróka Bábszínház Kolozsi Angéla rendezésében. További mesekönyve: Locsolókannából elefánt (Manó Könyvek, 2015) Tagja a Szépírók Társaságának. Irodalmi és színikritikákat is ír, többek között a Criticai Lapok, Fidelio, Tánckritika, 7óra7, Prae, Színház és az Új Könyvpiac című lapoknak. Művei Eltévedt hold ; Révai Digitális, Bp., 2006 Üveghold ; Artemisz, Sopron 2007 Titkosírás ; vers Turbuly Lilla, kép Lakner Zsuzsa; Artemisz, Sopron 2008 Szélrosta ; Tipp Cult, Bp., 2008 ( Parnasszus könyvek. Új vizeken ) Kosársuli ; Móra, Bp., 2011 ( Pöttyös könyvek ) Talált szív ; Manó Könyvek, Bp., 2013 Viszlát, kosársuli! ; Móra, Bp., 2014 ( Pöttyös könyvek ) Locsolókannából elefánt. Pepe ovis meséi ; Manó Könyvek, Bp., 2015 Alkonykapcsoló ; Prae.hu, Bp., 2018 Oberbettingen Oberbettingen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Kabán Annamária Kabán Annamária (Kolozsvár, 1953. január 16. –) magyar nyelvész. Kabán Ferenc leánya. Életútja Középiskolai tanulmányait szülővárosában a 11-es számú (ma 3-as számú) Líceumban végezte (1972), a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett (1977). Magyarszováton tanított középiskolában 1987-ig. Nyelv- és stílustörténeti szaktanulmányait a NyIrK, a budapesti Magyar Nyelvőr és a Szemiotikai Szövegtan több kötete közölte. Méliusz Juhász Péter Herbáriumának a 400. évfordulón megjelent új kiadásában (1978,1979) a bevezető tanulmány Nyelvállapot és helyesírás c. fejezetének szerzője, a kötet szövegének gondozója, s a kötethez kapcsolódó összehasonlító növénynévjegyzék összeállítója; a VI. osztály számára készült Magyar nyelv c. tankönyv (1982) társszerzője. 1987-től a kolozsvári Nyelvtudományi és Irodalomtörténeti Intézetben működött kutatói státusban, kutató, majd főkutató beosztásban. 1980-tól kutatásai a szövegek szemiotikai megközelítését célozták, így vált ő egyben a magyar stilisztika kiváló szakértőjévé, 1988-ban védte meg A magyar tudományos stílus a kezdetektől a felvilágosodás koráig című kandidátusi disszertációját, e munkáját 1993-ban közreadta a Magyar Tudományos Akadémia. Az 1989-es fordulat után áttelepült Magyarországra és a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének adjunktusa (1993), docense (1994) és tanszékvezető-helyetteseként működött (1993-1997). Leíró nyelvészeti tárgyakat és szövegtant tanított és tanít felsőoktatási intézményekben. 1994-től három éven át a Károli Gáspár Református Egyetemen, 1995-ben egy félévet az egri Eszterházy Károly Főiskolán is tanított. Publikációi 1978-tól jelentek meg szakfolyóiratokban, kötetekben, illetőleg önálló könyvek formájában. A folyóiratok közül elsősorban a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, a Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr, a Nyelvtudományi Közlemények, a Modern Filológiai Közlemények, a Nagyvilág, a Forrás, a Magyar Napló, a Helikon, a Korunk és a Tiszatáj hasábjain jelentek meg írásai. Tagja több tudományos társaságnak: 1982-től a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak, 1990-től az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, ahol választmányi tag 1994-ig, 1991-től a Jungarológus Oktatók Nemzetközi Társaságának, 1993-tól a European Association for Lexicography-nak, 1994-től a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének és a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, 1996-tól a Miskolci Akadémiai Bizottságnak. Kutatásai 1980-tól a szövegek szemiotikai megközelítésére irányultak. E témakörből a Magyar Nyelvőr, a Nyelv- és Irodalomtudományi Kozlemények és a Szemiotikai Szövegtan több kötetében tette közzé tanulmányait. A Nemzetközi Hungarológiai Központ Magyar nyelvi lexikai minimumszótárának elkészítésében a szótár egyik lektoraként vett részt (1992). 1994-től tagja az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszéke mellett működő Stíluskutató Csoportnak. Kutatásaik eredményeképpen több kötetet, illetőleg a Nemzeti Tankönyvkiadóval egy füzetsorozatot adtak ki; ő maga is több tanulmány és két füzet szerzője. Tagja a kolozsvári egyetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Erdélyi magyar szótörténeti tár kutatócsoportjának, a VIII. (1996) és IX. (1997) kötet szerkesztő-munkatársa. 1998-tól az aktuális tagolás szövegszervező szerepe témakörben nyert OTKA kutatási pályázatot. Kutatási eredményeit a Magyar Nyelv és a Magyar Nyelvjárások című szakfolyóiratokban megjelent tanulmányokban, illetve több tanulmánykötetben közreadott írásában foglalta össze. Önálló könyve a témában Szövegek színeváltozása. Szórend és értékszerkezet címmel a miskolci Bíbor Kiadónál 2005-ben jelent meg. A témáról nemzetközi tudományos konferenciát szervezett a Miskolci Egyetemen, melyen különböző egyetemekről – Budapestről, Pécsről, Szegedről, Debrecenből, Kolozsvárról, az olaszországi Maceratából – vettek rész előadók, illetve küldték el előadásukat. A konferencia anyagát Funkcionális mondatperspektíva és szövegszerkesztési stratégia címen szerkesztette kötetbe, mely a Miskolci Egyetemi Kiadó gondozásában jelent meg 2001-ben. 1999-ben a Lexikológiai és lexikográfiai kutatások az EU-célokat szolgáló kommunikációs feltételek kimunkálása érdekében című OM FKFP 0045/1999 pályázat nyertese. A kutatások eredményeképpen háromnyelvű (magyar–francia–román) szótárat írt és publikált. 2002-től a Stíluskutató Csoport keretében a magyar szakirodalomban sokáig nélkülözött Retorikai-stilisztikai alakzatok lexikonának a megírásába kapcsolódott be, mely 2008-ban jelent meg. 2005-ben a Debreceni Egyetemen habilitált, és elnyerte a "Dr. habil" címet. Kötetei (válogatás) Funkcionális mondatperspektíva és szövegszerkesztési stratégia. Miskolc : Miskolci Egy. K., 2001. 123 p. (Szövegtani tanulmányok 1587-7736) ISBN 963-661-505-5 Magyar-francia-román szótár = Dictionnaire hongrois - français - roumain = Dictionar maghiar - francez - român. Kolozsvár : Stúdium Kvk., 2004. 132 p. ISBN 973-643-066-9 Szövegek színeváltozása : szórend és értékszerkezet. Miskolc : Bíbor K., 2005. 170 p. ISBN 963-9466-93-X Lét és nyelv. Tanulmányok a nyelvtudomány és nyelvhasználat köréből. Miskolc: Bíbor K., 2006. (2., javított kiad., Uo. 2007.) Vers és lélek. Dsida Jenő és költészete. Mózes Hubával. Miskolc: Bíbor K., 2007. 135 p. Textus és intertextus : szövegek világa a Dsida Jenő-i szövegvilágban. Mózes Hubával. Miskolc : Bíbor K., 2009. 160 p. ISBN 978-963-9634-87-9 A szövegvizsgálat útjain. Miskolc : Bíbor K., 2009. 189 p. ISBN 978-963-9634-89-3 Ó, múzsa, tedd mi istened parancsa. Dsida-versek és -fordítások szövegépítése. Mózes Hubával. Miskolc: Bíbor K., 2011. 213 p. Dsida Jenő: Nyáresti áhítat. Kötetből kimaradt versek, 1928-1938 ; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Bíbor, Miskolc, 2013 Kabán Annamária–Mózes Hubával: Reflexió és önreflexió Dsida Jenő költészetében. Esszék, szövegtani megközelítések ; Bíbor, Miskolc, 2014 Elődei emberségéből – utódaink emberségéért. A százhuszonöt éve született Reményik Sándor emlékére 2015. május 28-án rendezett miskolci tudományos konferencia előadásai ; szerk. Kabán Annamária, Mózes Huba Bíbor, Miskolc, 2015 Társasági tagság (válogatás) Erdélyi Múzeum-Egyesület Europen Association for Lexicography Hungarológus Oktatók Nemzetközi Társasága Magyar Nyelvtudományi Társaság Miskolci Akadémiai Bizottság Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Hurok (film, 2016) A Hurok 2016-os magyar thriller film. A filmet Madarász Isti rendezte. Főszereplője Száraz Dénes Ádám szerepében, további szereplői Martinovics Dorina, Anger Zsolt és Hegedűs D. Géza. A film címe a történetben szereplő időhurokra utal. Cselekmény Ádámot arra akarja kényszeríteni pszichopata megbízója, Dezső, hogy halottak agyából kivont illegális orvosi hormonkészítményt külföldre csempésszen. Azonban erre nem kerül sor, mert megmagyarázatlan módon időhurok alakul ki, így Ádám több példányban létezik, és különböző dolgok történnek vele. Alcibiadi Diamandi Alcibiadi Diamandi (Alcibiades Diamandi, Alcibiade Diamandi (román, olasz) vagy Alkiviadisz Diamandi (Αλκιβιάδης Διαμάντης) (görög); (Szamarina, Görögország, 1893. augusztus 13. – Bukarest, Románia, 1948. július 9.) aromán politikai vezető volt Görögországban, az első és második világháború idején. 1941–42 között I. Alkibiádész néven a Pindoszi Fejedelemség és Macedón Vajdaság uralkodója volt. A Pindosz hegységben található aromán (cincár) faluból, Szamarinából származott, itt végezte alapfokú tanulmányait a helyi román iskolában. Szalonikiben végezte a görög nyelvű gimnáziumot. 1912-ben sok arománhoz hasonlóan kivándorolt Romániába. Bukarestben, a Kereskedelmi Akadémián szerzett diplomát. 1916-ban a mai Albánia területén található Korça térségében olasz-francia védnökség alatt létrejött rövid életű Korçai Albán Autonóm Köztársaság egyik alapítója volt. Már ekkor kísérletet tett egy autonóm aromán állam, a Pindoszi Fejedelemség létrehozására Epirusz térségében. Diamandi ez idő tájt került baráti kapcsolatba Fan Noli olaszbarát albán politikussal. Az olasz csapatok kivonulása után előbb az albániai Sarandába menekült, majd Rómába ment, ahol megismerkedett Benito Mussolini fasiszta mozgalmával. Az olaszországi román követségtől román útlevelet kapott, majd visszatért Görögországba, ahol 1927-ben amnesztiában részesült. Athénben a román olajtársaság alelnöke lett. Athéni évei alatt kapcsolatot tartott fenn a rodoszi olasz hatóságokkal, ami miatt Joánisz Metaxász görög diktátor elrendelte kiutasítását, de sikerült Görögországban maradnia. Mikor 1940 októberében kitört az olasz-görög háború, Diamandi tolmácsként szolgált Alfredo Guzzoni tábornok mellett. 1941-ben aromán értelmiségiek, mindenekelőtt Nikólaosz Matúszisz és Vaszílisz Raputíkasz támogatásával kidolgozta a Pindoszi Fejedelemség államszervezeti rendjét, mely a svájci kantonok mintáját vette alapul. 1941 nyarán a trikalai aromán parlament kinyilvánította a Pindoszi Fejedelemség függetlenségét olasz védnökség alatt. A fejedelem I. Alkibiádész néven Diamandi lett. A Pindoszi Fejedelemség létrejötte kedvező fogadtatásban részesült az arománok többsége részéről, és a helyi macedónok és zsidók is támogatták I. Alkibiádészt, de görögellenes politikája fokozta a kommunista partizánok ellenállását, és az olaszok is elégedetlenek voltak a herceg tevékenységével. Az egyre kaotikusabbá váló helyzet miatt Diamandi lemondott a trónról, s Romániába távozott. Később ez utóbbi ország vlorai konzulja lett. I. Alkibiádész utódja 1942 júniusában Nikólaosz Matúszisz, majd 1943-ban a magyar gróf Cseszneky Gyula lett. Diamandi a háború vége felé Romániába menekült, ahol a kommunista román rendőrség 1948. február 21-én letartóztatta, s néhány hónap múlva a bukaresti rendőrprefektúrán meghalt a vizsgálat alatti verések következtében. Férfi műlesiklás a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí férfi műlesiklás versenyszámát február 23-án rendezték Park Cityben. Az aranyérmet a francia Jean-Pierre Vidal nyerte meg. A Magyarországot képviselő Vincze Péter a 33. helyen végzett. Eredmények A versenyzők két futamot teljesítettek, a két futam időeredményeinek összege határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Arák Arák (perzsául: ����, nyugati átírással: Arak) város Iránban, Markazi tartomány székhelye. Lakossága 526 ezer fő volt 2011-ben. Iparváros, amelyben a nehézipar, petrolkémiai ipar, gépipar (vasúti vagonok, járművek gyártása) emelkedik ki. Jelentős még a kézműipar (exportra szőnyegkészítés). A város közelében atomerőmű (IR-40) működik. A környék gabonatermelő tájegységének központja és egyben kulturális központ több egyetemmel. Flekk A flekk nyomdai szakszó, ami egy gépelt vagy kézzel írt egy oldal terjedelmű szöveget jelent. A flekk szó a német anyanyelvű nyomdászok által terjedt el Magyarországon. Huszonhatszor hatvan leütést számítottak egy flekknek, ebből lett a számítógépes korszakban 1800-2000 karakter. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége által egy flekk 1800 karakterben van meghatározva. Egy szerzői kéziratos oldal terjedelme a kiadói gyakorlatban kb. 2000 leütés. Egy nyomdai flekk megegyezik négy kéziratflekk terjedelmével. Egy szövegszerkesztőben 12 pontos betűvel teleírt A4-es lap szövege körülbelül 3 flekk. A nyomdaiparban a szerzőknek általában flekkek után fizetnek. Gensac (Tarn-et-Garonne) Gensac település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 114 fő (2015). Gensac Coutures, Esparsac, Lavit és Saint-Arroumex községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mala Crcorija Mala Crcorija (macedónul: Мала Црцорија) település Macedóniában, az északkeleti körzetben, Kriva Palanka községben. Népesség 2002-ben 112 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may 1986-os atlétikai Európa-bajnokság Az 1986-os atlétikai Európa-bajnokságot augusztus 6. és augusztus 12. között rendezték Stuttgartban, Nyugat-Németországban. Az Eb-n 43 versenyszám volt. Új versenyszámként a női 10 000 m-es síkfutás és a női 10 km-es gyaloglás került a programba. A magyar sportolók eredményei Magyarország az Európa-bajnokságon 24 sportolóval képviseltette magát. Éremtáblázat (A táblázatban a rendező nemzet eltérő háttérszínnel kiemelve.) Érmesek WR – világrekord CR – Európa-bajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord Szabad Tisztek Mozgalma A Szabad Tisztek Mozgalom egy Egyiptomban működő titkos forradalmi szervezet volt, melyet 1948-ban alapított Gamal Abden-Nasszer alezredes és néhány tiszttársa. Céljuk a megszálló britek kiűzése és a királyság megdöntése volt. A szervezetet a frissen megalakuló Izraeltől 1948-ban elszenvedett megalázó vereség hatására hozta létre néhány alacsonyabb rangú, fiatal, zömmel kispolgári származású tiszt. Nasszer 1949-ben hozta létre koordináló bizottságát, amelynek 1950-ben elnökévé választották. A Szabad Tisztek Bizottsága Mohammed Nagíb tábornokot tette meg a testület „arcának” a nyilvánosság számára, akit 1952. július 23-án hatalomra segítettek egy sikeres puccsban. Ekkor a Mozgalom Bizottságának az alábbi személyek voltak a tagjai: Nasszer és Muhammad Anvar Szadat alezredes, Abdel Hakim Amer, Szaláh Szálem, Kamál ad-Dín Huszejn valamint Hálid Muhji ad-Dín őrnagy, Huszejn as-Safi őrnagy, Gamal Szalem és Abdel Latíf al-Bagdadi repülő-alezredes, illetve Hasszán Ibrahim repülő-őrnagy voltak. Később Husszein as-Safí őrnagy és Zakaria Muhi ad-Dín alezredes is csatlakozott a bizottsághoz. Részletesebb tevékenységéről a vonatkozó szócikkek szólnak. Utánzatok, egyéb mozgalmak Az egyiptomihoz hasonló szervezetet több arab politikus lemásolta, hogy Nasszer felemelkedését utánozhassa. Így Moammer Kadhafi líbiai elnök is így tett, amikor 1969-ben megdöntötte Idrisz király hatalmát, és a szíriai Baasz Párt is hasonló mozgalom segítségével vetett véget 1961-ben a Nasszer által kezdeményezett szír-egyiptomi uniónak (Egyesült Arab Köztársaság). Az 1960-as években Talal Szaúd-arábiai herceg a Szabad Tisztek Mozgalom mintájára szervezte meg a Szabad Hercegek Mozgalmat, amellyel sikertelenül igyekezett megdönteni a konzervatív monarchiát. A Szabad Tisztek Mozgalom nevet vette fel tudatosan Szaddám Huszein ellenzéke Irakban. Vezetőjük, Nadzsib asz-Szalihi dandártábornok írta alá 2002. június 15-én az Asszíriai Nemzeti Kongresszussal a konföderációs egyezmény. Eichwalde Eichwalde település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 6450 fő (2015. április 16.). Népesség A település népességének változása: Balaton A Balaton (becenevén „a magyar tenger”, de széles körben elterjedt a „Balcsi” becéző forma is; latinul Lacus Pelso, németül Plattensee) Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Értékelői szerint a Balaton azonban nem csak egy tó a tavak sorában, hiszen könnyen felmelegedő, sekély vize kiválóan alkalmassá teszi a fürdésre és sportolásra, élővilága rendkívül gazdag, a táj változatos vulkanikus kúpjaival sok tekintetben egyedi. Típusa a Fertő tóval ellentétben nem szikes tó, hanem a Velencei-tóhoz hasonlóan tektonikus eredetű, sekély vizű ároktó. 77 km hosszú, legkisebb szélessége Tihanynál 1,5 km, legnagyobb 12,7 km Balatonvilágos és Balatonalmádi között, átlagos szélessége 7,7 km, felülete 600 km2. Az 59 800 hektár területen fekvő vizes élőhely keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vulkáni tanúhegyeivel. A Balaton és környéke Budapest mellett az ország turisztikailag leglátogatottabb területe, 2004-ben elnyerte az Örökségünk – Somogyország Kincse címet is. Környékén gyógyfürdők, termálforrások találhatók. Minden évben megrendezik a tóhoz kapcsolódó három nagy tömegsporteseményt, a tókerülő Kékszalag Nemzetközi Vitorlásversenyt, a Révfülöp-Balatonboglár közötti, Balatont keresztben átszelő távúszóversenyt, legújabban pedig a Fonyód-Badacsony-Fonyód útvonalon bármilyen kézi hajtású vízi járművel a Balaton-átevezés versenyt. Nevének eredete Magyar elnevezése a szláv "blato" (=mocsár, láp, sár) szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent. Szlovén, szerb, horvát nyelven Blatno jezero, szlovákul Blatenské jazero. Ludovicus Tubero így írt erről „cum lacu Peisone, quem incolae Balathonem dicunt. Est autem Báláikon, ita aquam perpetuo stagnantem Illyrici vocant, nobilis in terra Hungarica lacus . . .“ azaz „Balathon“-nak nevezik a Plinius Peisoját, mert így hívják az illyrek az örökké álló vizet.” Német elnevezése, a Plattensee, kicsit hasonlóképpen „lapos”, azaz sekély tavat jelent, egyben hangzásában közel áll a szláv névhez, ezért lehetséges, hogy kialakulásában a népi etimológia is szerepet játszott, azaz a német anyanyelvűek értelmet adtak a számukra idegen hangzású névnek (blatno – platten). Földrajz A Balaton a Dunántúl közepén terül el, északon a Balaton-felvidék, nyugaton és délen a Zalai- és a Somogyi-dombság, keleten pedig a Mezőföld határolja. A Balaton Európa-hírű természeti kincsünk, Magyarország legnagyobb tava. Legnagyobb mélysége 11 m, átlagos mélysége 3-4 m. A déli parton sekélyebb a víz, ezért nyáron hamar felmelegszik. Északi partján a Bakony erdő-borította hegyei emelkednek. A Balaton-felvidék napsütötte lejtőin sok szőlőt és gyümölcsöt termesztenek. Nyáron a kellemes időjárás, az északnyugati szelek által terelgetett vitorlások, a harmonikus szépségű táj megnyugtató hatással van a pihenő emberekre. A legmagasabb vízállás (113,30 méter) a tatárjárás idején, valamint a török hódoltság korában volt. A Balaton 18. század végi középvízszintje Adriai alapszint feletti magasságban 106,5 méter körül alakult. A tó vízszintjének mesterséges szabályozása 1847-ben a Kiliti malom gátjának elbontásával kezdődött és a Sió-zsilip 1863-as ünnepélyes megnyitásával teljesült ki. A tó vízszintjének szabályozására és a Dunával való összeköttetésére szolgáló Sió-csatorna megnyitása óta a Balaton vízszintjét egyensúlyban tarthatónak tartják a vízügyi szakemberek. Azonban volt már példa 243 centiméter ingadozásra is a legmagasabb és legalacsonyabb vízállású időszakok között. A mai tó középvízállása 104,5 méter Adria feletti magasságban van. 2017-ben a legmagasabb átlagvízszint február 8-án 125 cm volt, az éves minimumot a tó szeptember 7-én érte el 86 centiméterrel. A megépülő új vízszintszabályozó zsilip vízáteresztő képessége mintegy 33 százalékkal nő a régihez képest. Geológia Geológiailag a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal. A Balaton medencéje a Dunántúli-középhegység délkeleti előterében húzódó, északkelet–délnyugati irányú süllyedéksorozat része. A tó medre térben és időben szakaszos süllyedés eredményeként kialakult poligenetikus medence. A pleisztocén első felében a Bakonyból kifutó vízfolyások a Dráva-süllyedék, majd később a Felső-Kapos–Kalocsai-süllyedék felé tartva a Balatoni-medence keleti felében meridionális völgyeket és hátakat hoztak létre, míg a medence nyugati fele a belső-somogyi hordalékkúp része volt. A középpleisztocén végén alakult ki a balatoni elősüllyedék, majd a riss/würm interglaciális során a második süllyedési szakaszban zökkent le a Balatoni-medence. Ez a medence a Bakonyból érkező vizek és a somogyi vízfolyások északi szakaszainak erózióbázisa volt. Összefüggő tófelület azonban ekkor még nem jött létre, az egyes részmedencéket a somogyi meridionális hátak folytatásának tekinthető földnyelvek választották el egymástól. A harmadik süllyedési szakasz a würm elejére tehető, illetve ekkor csatlakozott a Zala is a kialakult medencébe. A plusz vízhozam, a periglaciális időszak lecsökkent párolgási intenzitása, valamint a földnyelvek pusztulása eredményeként létrejött az egységes víztükör. Ezt a transzgressziót újabb süllyedés követte, majd az éghajlat csapadékosabbá válásával 21 724 (+/- 660) évvel ezelőtt kialakult a Balaton mindenkori legnagyobb vízállása (112-114 méter). A würm végétől a Sió-völgy felé megnyíló időszakos lefolyás miatt regressziók és transzgressziók váltották egymást. A tó vízszintjének visszahúzódásakor a partok magasabb részei pusztultak, és a tó irányában jelentős anyagáttelepítés történt. A tó hullámmozgása ekkor hozta létre a partokat kiegyenesítő, berkeket is elgátoló turzásrendszereket. A holocén eleji magas vízállás abráziójának köszönhető az az 5–10 méter magas meredek perem, amely megtalálható a Balatoni-Riviéra, a Keszthelyi-fennsík lábánál, a somogyi meridionális hátak előterében, vagy a Balaton keleti partjainál (kenesei, akarattyai, világosi magaspart stb.). A holocén eleji süllyedések eredményeként alakult ki az a legfiatalabb vetődés, amelynek mentén a tómeder (tófenék) besüllyedt. A törésvonal északon a jelenlegi part mentén fut, délen viszont több száz méterrel beljebb húzódik. A környező vulkanikus maradványok – többek között a badacsonyi bazaltorgona, a tihanyi gejzírkúpok, a hévízi hőforrások, a gulácsi, csopaki és füredi savanyúvíz-forrás – egy korábbi földtörténeti szakasz emlékei. Vízrajz A tó vízmennyisége 1800 millió m³, 2,2 év alatt „cserélődik ki”. Vízgyűjtő területe 5774 km2, fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik. A Siót elzáró turzásokat mesterségesen először Galerius római császár törette át. A tó mai vízszintjét alapvetően a 19. század derekán, a déli parton haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg. A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül. 1893-ban Cholnoky Jenő a Vízépítési Igazgatóság Vízrajzi Osztályának pontos mérései alapján a tó közepes mélységét három méternek számította ki. Lóczy Lajos geológus, „a Balaton tudósa”, az 1910-es években így írt a A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása című művében a zsilipkezelés korabeli rendellenességeiről és anomáliáiról: „Az 1866. évi nagy leapadás idején sivatagszerű jelenségek mutatkoztak a délipart homokterületein; a berkek kiszáradtak, futóhomok sivított végig rajtuk. A közönség a szabályozást vádolta és szállómondása lett: „lopják a Balatont". Ennek ellenében 1879-ben annyira megáradt a tó, a zsilipkezeléshez fűzött reményeket meghiúsítva, hogy a víz 1 *93 m-es magasságával elöntötte a partokat. Siófokon, Balatonfüreden vízalatt állott a parti móló és a sétatér. „Kiöntenek bennünket, mint az ürgét*, „puskaport a zsilipnek, efféleképen szólt a haragos közvélemény. Nemcsak a hosszabb időközi nagy ingadozások, hanem ugyanazon évnek vízállása a Balaton két végén ellentétes kívánságokat támasztottak a tó vizének szabályozására nézve.” 2016-ban a Balaton nyári üzemi vízszintjét 10 centiméterrel kísérleti jelleggel megemelték és 2018-ban pedig a szabályozási vízszint-maximumát 110-ről 120 centiméterre emelték. Hullámjárás A tó sekélysége és a nyári meleg víz viszonylag alacsony viszkozitása miatt szél esetén gyorsan alakulnak ki rajta hullámok. Az uralkodó szélirány a tóra merőlegesen, északnyugati irányból fúj. A Balaton-felvidék hegyei-völgyei lüktetést idéznek elő a szélben, ami a tavon hirtelen hullámzást, illetve hullámmentes időszakokat okoz. A hullámok szokatlanul meredekek, amit a viszonylag sekély vízmélység, a meder interferenciája idéz elő. Az eddig legmagasabb hullámokat partközelben 1,82, a meder közepén 1,95 méternek mérték. A hullámok hossza 2-12 méter között mozog. A szél elülte után 2 óra szükséges a hullámok elcsendesedéséhez. Víztükör A tóra hosszanti irányú tartós szél jelentős változásokat idézhet elő a Balaton különböző medencéinek vízszintjében. A tó víztömege mintegy 2 milliárd m3. A tartós délnyugati szél 5-11 óra alatt a víztömeg nagy részét északkelet felé tolja el. Az eddig megfigyelt legnagyobb ilyen mozgásra 1962. május 14-én került sor, amikor 9 óra alatt Keszthelynél a vízszint 45 cm-rel csökkent, Alsóörsnél pedig 51 cm-t emelkedett. A keresztirányú áramlások, a partvonal tagoltsága és más tényezők miatt az ilyen jelenségek előrejelzése szinte lehetetlen. Tartós északi szél esetén keresztirányú elmozdulás is lehetséges, ennek eddigi legnagyobb mért példája, amikor 52,7 cm-es vízszintcsökkenés volt Alsóörsnél és 37,5 cm-es -növekedés volt Siófoknál. Áramlások Ugyancsak a szél, valamint a Föld forgása befolyásolja az áramlások kialakulását is a tóban. Az uralkodó északnyugati szélnek megfelelően a fő áramlatok a felszínen az északi partról a déli felé haladnak, míg a tó mélyén a víz az ellenkező irányba áramlik vissza. A medencék közötti vízszint-elmozdulások idején különösen erős áramlatok alakulnak ki a Tihanyi-félsziget által leszűkített mederrészben, ahol sebességük elérheti a 2 m/s értéket is. Bizonyára nem független ettől a jelenségtől a közeli Örvényes helység neve. Balatoni mederüledék A magyar tudományos közéletben az 1970-es évektől széles körben ismertté váltak a balatoni vízminőség romlására utaló jelenségek. A Balaton környezetvédelme érdekében az MTA, majd az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal szervezésével és irányításával létrejött sokoldalú kutatási program keretében fellendültek a mederüledék vizsgálatok is. 1980 óta fél fokkal emelkedett az évi középhőmérséklet, és 2000 óta sűrűsödtek a szélsőséges éghajlati, vízháztartási viszonyok a tó térségében. Ezek a változások hosszú távon a Balaton üdülőtó jellegű hasznosításának szempontjából nem fenntartható állapotot idézhetnek elő. Erre részben szabályozással, részben alkalmazkodással lehet felkészülni. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. A tómedencék feltöltődését a vízi növények is siettetik. Az üledékréteg a tó fenekén helyenként a 6-10 méter vastagságot is eléri. A Balaton medrébe a lepeliszap 5-14 mm/év közötti vastagságban rakódik le. Mederkotrással ez az üledékfeltöltődési folyamat lassítható, és növelhető a vízmélység a vízszint mesterséges megemelése nélkül is. Az iszaposodás megakadályozása, illetve a felhalmozódott iszap rendszeres eltávolítása a kikötők használatát segíti elő, ezért a kotrás a létesítményt használók és a kikötő üzemeltetőjének alapvető érdeke. A Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) kotorná az üledéket a tómederből, azonban problémát okoz az iszap elhelyezése. A kotrással eltávolított mederüledék hasznosítása csak oly módon lehetséges, hogy az kizárja a tó parti övezetében való koncentrált felhalmozást. Megoldást jelenthet, ha a régebbi és kiszáradt zagyterekben lévő és meddő földnedves iszapot, kondicionáló anyagokkal és megfelelő mikrobiológiai talajoltóanyagokkal társítva, a hulladéktárolók rekultivációjához hasznosítják, mert akkor folyamatossá tehető a kotrási anyag szakszerű, és a kikötők, strandok számára többletköltséget nem jelentő part közeli elhelyezése. Vízminőség Vízkémiája A Balaton vizét egyesek a bársonyos, lágy, selymes, simogató jelzőkkel illetik annak ellenére, hogy ez manapság már inkább csak a belső nyílt vizére találóak, ahol a vízminősége továbbra is ivóvíz-minőségű, amint az a század első feléig csaknem mindenütt volt a legalább másfél méteres vízoszlopban. A Balaton vize átlagosan két évente cserélődik. Összetételét tekintve egyedülálló, egyesek Balaton-víznek is nevezik. pH-értéke 8,4 típusa lúgos Ca-tartalma 27–80 mg/l Mg-tartalma 35–48 mg/l Összes sótartalma 280–320 mg/l Lebegőanyag-tartalma 2–123 mg/l Átlátszósága 12–130 cm Kémiai oxigénigénye (KOI) 2,8–7,3 mg/l A Balaton-víz a 78/2008.(IV. 3.) Kormányrendelet vízminőségi követelményei alapján speciális fürdővízminőségi kategória. A Balaton-víz úgy jön létre, hogy a sok kalciumot, hidrogén-karbonátot és szén-dioxidot tartalmazó befolyó vizek a levegő széndioxid-tartalmával csak a tóban kerülnek egyensúlyba: a felesleges Ca- és CO2-mennyiség a tóban csapódik ki kalcium-karbonát formájában. Ha szabad szén-dioxid kerül a tóba, az a CaCO3-ot feloldja, ezért a víz nem tud elsavanyodni. Ez a jelenség folyamatosan pótolja a víz lebegőanyag-tartalmát, opálossága természetes állapot. Sekély vizének átlátszósága nagymértékben változik a szél erősségétől függően. Csendes időben a napfény lehatol a fenékre, viharos időben az átláthatóság kevesebb mint fél méter. Cholnoky Jenő földrajztudós szerint ha a víz nem egészen tiszta és áttetsző, akkor nem kék, hanem zöldeskék színűnek látszik. Ez nem jelent szennyezettséget, az üledék 98%-a ásványi anyag. A Balatont télen rendszerint 30-60 napon keresztül jég borítja. A jéggel fedett Balaton vizéből a lebegő ásványi részecskék kiülepednek, ezért az kristálytiszta megjelenésű. A fagypont körüli hőmérsékletű vízben az élővilág működése nem szünetel, az algák fotoszintézise miatt a víz túltelített oxigénben. 2018 augusztus közepén keresztirányban, két méter mélységben végigmérték a Balaton keleti medencéjének vízhőmérsékletét, ami mindenütt 27,4 fok felett volt, ami abszolut rekord volt. Vízvédelem Az ország népszerű tavának vízminősége fontos tudományos, környezetvédelmi és főleg a turizmus révén gazdasági kérdés is, ami a közvéleményt is erősen foglalkoztatja. A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézete (BLKI) folyamatosan nagy figyelemmel követi a víz minőségének alakulását. A Balatont veszélyeztette az eutrofizáció, azaz a lebegő mikroszkópikus algák (fitoplankton) túlzott mértékű elszaporodása, elsősorban a Zala folyó által szállított megnövekedett foszforterhelés miatt. 2009. június elején a tó nyílt vízében az algák számára hasznosítható oldott nitrogén- és foszfor-koncentrációk a nyáron szokásos alacsony értékek körül voltak (5-10 µg/l). Ennek megfelelően a tó vize nagyon tiszta lett, a víz minőségét alapvetően meghatározó algák mennyisége kevesebb, mint egytizede volt a megengedhető felső határértéknek. A mérések időpontjában nem volt megfigyelhető az algák mennyiségében a tóra jellemző kelet-nyugati növekvő tendencia sem, az a-klorofill koncentrációja Balatonfűzfőtől Keszthelyig közel azonos volt, 6-8 mikrogramm/liter között ingadozott. A meleg időjárásának köszönhetően, a 20 °C körüli vízben megjelentek a nyárra jellemző algafajok, közöttük a tiszta vizet indikáló fecskemoszat (Ceratium hirundinella) is. A 2011-es évben a Balatonnak volt a legjobb minőségű vize a hazai fürdőzésre alkalmas helyek közül. 2012-ben csak a nagyon sekély vizű (10-20 cm vízmélységű) területeken szaporodtak el óriási tömegben fonalas zöldalgák (Cladophora glomerata), amely hátrányosan hatott a fürdőéletre, a kár azonban csak esztétikaia volt, amely a vízszint újbóli megemelkedésével meg is szűnt. A mérések szerint 2016-ban a Balatonban a lebegő algák mennyisége már nem haladta meg a fürdőzésre nem javasolható hipertróf (75 mg/m3) határértéket. 2018-ban a Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Intézetének igazgatója, a kiváló a balatoni vízminőségről elmondta, hogy a méréseik azt mutatták, hogy a legfontosabb mutató a klorofilltartalom érték, literenként hat-hétszer alacsonyabb volt, mint az 1970-es, 1980-as években. Természetes jelenségek 2009 májusában a part mentén élőknek, nyaralóknak bosszúságot okoztak a hatalmas tömegben rajzó árvaszúnyogok. A nagy tömegű rajzást a gyorsan felmelegedő víz okozta. Az árvaszúnyogok hasznos tagjai a Balaton élővilágának, szerepük az üledék tisztításában és ezen keresztül a vízminőség fenntartásában kiemelkedő jelentőségű. Az árvaszúnyogokat erősen vonzza a mesterséges fény, így ezek körül (pl. utcai lámpák) éjszaka is hatalmas tömegben fordulnak elő. A kifejlett rovar a víz felszínén bújik elő, majd elrepülése után a levedlett bábbőrt (exuviumot) hátrahagyja. Mivel a kibújás szinkronizált, ezért rajzáskor a vízfelszínen hatalmas mennyiségű bábbőr úszik. Erősebb hullámzás esetén a bábok által kiválasztott váladék felhabosodik. Ez okozza, hogy az árvaszúnyogok kibújása idején a Balaton vize habosnak, szennyezettnek tűnik, és kellemetlenné válik az úszás, fürdőzés. A jelenség természetes, és az emberi egészségre teljes mértékben ártalmatlan, ennek ellenére a felszínen lebegő szúnyogbőrt emberi ürüléknek vélték az emberek, így elterjedt az a hír, hogy a hajók wc-tartályának a tartalmát a tó vizébe eresztik. A halak tavaszi elhullása természetes időszakos jelenség, aminek méretei azonban változóak, és összefügghetnek a víz minőségének romlásával is. A felmelegedő vízben a legtöbb keszegféle ívása is hirtelen zajlik. A dévérkeszeg, a nyílt víz legfontosabb pontyféléje tömegesen, de naponta igen változó mennyiségben húzódik a partközelbe. Az ívástól legyengült dévérek közül ebben az időszakban számos példány elpusztul, ezért a tavaszi hónapokban a Balatont látogatók a kövek közé szorult és elhullott keszeggel is találkozhatnak. 2009. május végén a tópart különböző területein figyeltek fel haltetemek megjelenésére. Az ez évi elhullás (a halászok nyelvén pergés) nem jelentős. Az elpusztult angolnákból vett minta közepesen erős (példányonként 5-12 db) úszóhólyag élősködő féreg (Anguillicola) fertőzöttséget mutatott. A mostani szórványos elhullás nem jelent veszélyt a környezetre. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer területén sem volt halpusztulás. Éghajlat, mikroklíma A Balaton a Kárpát-medence délnyugati széléhez közel terül el, így a medence egészére jellemző, óceáni és mediterrán hatásokkal módosított mérsékelt kontinentális éghajlaton belül az átlagosnál erősebbek az óceáni és a mediterrán hatások. A napsütéses órák száma évente átlagosan 2000 körül mozog és a júliustól szeptemberig tartó időszakban mindössze 5-6 teljesen borult nap valószínűsíthető. A legmelegebb hónapok a június, július és augusztus. A legnaposabb hónap a június. A legkevesebb csapadék augusztusban és szeptemberben hullik, átlagosan hat-hat esős nappal. Maga a tó jelentős hatással van környezete mikroklímájára. A hatalmas víztömeg kiegyenlítő hatással van a levegő hőmérsékletére is, amely nyáron a tó körül enyhébb, ősszel és télen melegebb, tavasszal hűvösebb mint a tótól távolabb. A vízparton a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség is lényegesen kisebb, mint távolabb. A Bakony és az Alpok közelségének köszönhetően az ország legtisztább levegőjű területe. A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét, emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek, amit már a rómaiak is felismertek. A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet. (A vízhőmérsékletet hivatalosan Siófoknál, egy méter mélységben mérik. Csendes időben közvetlenül a felszínen a víz hőmérséklete ennél több fokkal magasabb, mélyebben pedig alacsonyabb. Nagyobb vihar, hullámzás esetén ezek az értékek kiegyenlítődnek, és a víz „hivatalos” hőmérséklete erősen visszaesik.) A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20–30 cm-es is lehet. A kijelölt helyeken vízimentők felügyeletével lehetőség van fakutyázni, jégkorongozni és korcsolyázni is. Kivételesen kedvező időjárási viszonyok esetén át is lehet kelni a teljes tavon, ha kellően vastag a jég. A jellegzetes rianások, enyhülés idején hosszú hasadások a jégtakarón, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Megfordítva, fokozódó hideg hatására a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak és turzások alakul ki. A torlaszok kisebb enyhüléskor szétolvadnak, a helyükön széles, nyílt vízszalag, rianás keletkezik. Széljárás A Keszthely és Tihany közötti medencében az uralkodó szélirány - helyi szóhasználattal főszél - északi, Tihany és Kenese között északnyugati. A délnyugati és délkeleti szelek inkább a vitorlás szezonon kívül, ősszel és télen gyakoribbak. A balatoni viharok nem túl sűrűn fordulnak elő, de hirtelen kitörésük és a meredek hullámok miatt igen veszélyesek lehetnek. A viharokat általában délnyugatias meleg légáramlatok előzik meg, majd észak felől hirtelen lecsap az erős, viszonylag hideg szél. 10-20 perc alatt 30–35 m/s erejű széllökések alakulhatnak ki. Az eddig mért legerősebb szél egy heves zivatarhoz kötődik, ami 157 km/h sebességű szelet okozott, 2017. július 10-én. Az addig mért legerősebb szél 129,6 km/h sebességű volt, 1961. július 13-án. A legszelesebb hónap április, míg a legkevesebb szél szeptemberben van. A Tihanyi-félsziget és az északi part dombvidéke változatosan befolyásolják a szelek eloszlását a tavon. A tó hosszúsága miatt is nagy különbségek alakulhatnak ki a légmozgásban a különböző területein. Viharjelzés A Balatonnál hivatalosan 1934. július 8-án kezdődött meg Hille Alfréd repülőezredes, meteorológus, a katonai és a polgári repülésmeteorológiai hálózat megszervezőjének kezdeményezése nyomán, a viharok előrejelzése. 2012-ben megújult a tó új viharjelző rendszere, amikor az INCA finomfelbontású (1km), ultrarövidtávú előrejelző rendszer fejlesztésének eredményeképpen lehetővé vált a Balaton három medencére történő felosztása. Az új szektorokra való felosztással egy Keszthelytől Badacsonyig tartó nyugati, egy Badacsonytól Tihanyig tartó középső és egy Tihanytól Keneséig tartó keleti virtuális medence jött létre. Ezzel pontosabbá és finomabbá vált a balatoni viharjelzés. A Balatonon minden év április elsejétől október harmincegyedikéig vihar-előrejelző, illetőleg viharjelző szolgálat működik. A tó körül több mint harminc stabil és néhány “mobil” viharjelző állomás továbbítja fényjelzéseivel az Országos Meteorológiai Szolgálat riasztásait. I. fokú jelzés - erős (40 km/óra és 60 km/óra közötti) szélre a lámpák percenként 45-ször villannak fel II. fokú jelzés - a viharos (60 km/órát meghaladó) szélre a lámpák percenként 90-szer villannak fel Élővilág Protiszták A tó élővilágának jelentős részét a szabad szemmel általában nem látható algafajok teszik ki, amelyek a Balaton legfontosabb szervesanyag termelői és újabb és újabb fajok kerülnek elő a tóból. A nyaralók számára kedvező, hogy a 2010-es évek végére újra visszatért a tóba a tiszta vizet kedvelő fecskemoszat. Növények A hínárféléket a balatoni strandokon is megtaláljuk közülük gyakoribbak a süllőhínár-fajok (Myriophyllum) és a békaszőlő-fajok (Potamogeton). Az elsősorban a közönséges nád (Phragmithes australis) által alkotott nádasok a part mentén, leginkább az északi parton maradtak fenn. Egy 2017-es feltérképezés szerint mintegy 1205 hektár nádas volt a Balaton medrében, az öt évvel korábbi 1230 hektárral szemben. Társulásalkotó növénye elsősorban a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) és többek között a tavi káka (Schoenoplectus lacustris), valamint a zsombéksás (Carex elata). A nádasokat és állatvilágukat a települések, elsősorban az idegenforgalmi létesítmények, strandok bővítése, horgászállások, kikötők építése veszélyezteti. A balatoni nádasok biomasszáját vizsgáló Zlinszky András limnológus, a Balatoni Limnológiai Intézet Hidrobotanikai Osztályának tudományos munkatársa szerint a cél az, hogy a Balaton ökológiai rendszerében a szakemberek segítségével az algadominált állapotból eljussanak a hínárdominált állapotba. Halak A Balaton, lévén hazánk legnagyobb állóvize, halfaunája nagyon értékes. Az érdeklődők a legrészletesebben a Balatoni Vízivilág Látogatóközpontban tájékozódhatnak a vidék halaival. A tóban, a vele összefüggő Kis-Balatonban és a vízgyűjtő területén található 40 vízfolyásban 37 halfaj fordul elő, ebből a Balatonban 15–17 faj él meg. Az itt élő halak 80%-át a keszegfélék alkotják. Ezek közül a leggyakoribb a dévérkeszeg, a karikakeszeg, a bodorka és a vörösszárnyú keszeg. A vízgyűjtő vízfolyásainak többsége erősen módosított (rendezett meder, vízszennyezés, idegenhonos fajok betelepítése stb.) víztestnek minősül, magában a Balatonban az elmúlt évtizedekben komoly erőfeszítések történtek a módosulások hatásainak csökkentésére. Ökológiai problémákat okoznak a betelepített vagy kiszabadult idegenhonos, inváziós fajok: kínai razbóra, amur, fehér busa, ezüstkárász, a naphal, de az ikrapusztító fekete törpeharcsa is. Az 1962-es, távol-keleti halak telepítésekor került be az amuri kagyló (Sinanodonta woodiana), amely nem őshonos a Balatonban, de a magyarországi vizekben sem. Ez az inváziós faj, széles ökológiai tűrőképességű fajként veszélyt jelenthet az őshonos kagylófajokra. Korábban a szintén tájidegen, 1962 és 1991 között halászati céllal betelepített 83 millióangolna (Anguilla anguilla) ivadék is gondot okozott, az ismétlődő tömeges pusztulásaival. Egy 2010-ben lefolytatott kutatás szerint a balatoni angolna állomány európai viszonylatban az egyik legidősebb (az angolna példányok átlagos életkora 24,9 év). Kimutatták, hogy a vándorlásában akadályozott, túlkoros balatoni angolna szaporodó képessége nagyon lecsökkent. A víz fenekén élő táplálékkészlet drasztikusan lecsökkent, az angolna ezáltal konkurensévé vált más őshonos balatoni halfajoknak. Újabban az amurgéb (Perccottus glenii) terjedése tapasztalható a vízgyűjtőn, ez korábban csak a Tisza-mentéről volt ismert halfaj. Megjelenése azonban nem jó hír, a gyorsan terjedő inváziós halfaj komoly veszélyt jelenthet elsősorban az őshonos és endemikus lápi póc (Umbra krameri) állományára, mivel azt élőhelyéről gyorsan kiszoríthatja. A Balatonról legismertebb halfajok a garda (Pelecus cultratus) és a fogassüllő (Lucioperca lucioperca). Előbbinek itt van a legnagyobb hazai állománya; korábban komoly halászati jelentősége is volt. Miután a NÉBIH 2015. november 27.-én kelt határozatával a Balaton vízterületét különleges rendeltetésű vízterületté nyilvánította, megszűnt a halászat a tavon, ezzel a korábban szintén halászott és helyi gasztronómiai specialitásnak számító balatoni fogas sem szerepel már a környező éttermek kínálatában, ezért a „balatoni” fogassüllő a part menti éttermek konyháiba mélyhűtve érkezik Ukrajnából. A horgászok, 70 cm feletti fogassüllőből naponta csak 1 darabot tarthatnak meg. Tilalmi idővel (március 1. - április 27.) és méretkorlátozással (35 cm) is védett. A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. a Balatoni Halászati Zrt. jogutódjaként 2009 óta az ökológiai szemléletű halgazdálkodás megvalósítója a tavon. A 2013-ban leállított balatoni halászatot követően feladata, a különféle halfajok okszerű pótlása, azok felnevelése, a halőrzés, valamint az elhullott haltetemek begyűjtése és ártalmatlanítása. Rendszeresen telepítenek egynyaras süllőt is. Egy tanulmány szerint a Balatonba évente 350 tonna pontyot (Cyprinus carpio L.) telepítenek, de sajnos a kutatók feltevései szerint 2000 táján a hasznos halivadékokkal juthatott be a Balatonba az idegenhonos és invazív amúri kagyló is (az amúri kagyló jellegzetessége, hogy ektoparazita lárvái a halakon tapadnak meg és a kagyló kifejlődéséig, mint gazdaállaton élősködnek a halakon. A metamorfózis ideje alatt a kifejlett héjkezdeménnyel rendelkező kajmacsos lárva a hal hisztolízissel feloldott szöveteit használja fel az átalakulásához) Fontosabb halfajok: Tájidegen fajok Angolna (Anguilla anguilla) Amur (Ctenopharyngodon idella) Busa (Hypophthalmichthys molitrix) Őshonos fajok Balin (más néven ragadozó őn) Bodorka (Rutilus rutilus L.) Dévérkeszeg (Abramis brama) Karikakeszeg (Abramis bjoerkna) Ponty (Cyprinus carpio) Fogassüllő (Lucioperca lucioperca) Csuka (Esox lucius) Compó (Tinca tinca) Fejes domolykó (Squalius cephalus) Garda (Pelecus cultratus) Harcsa (Silurus glanis) A tó vízminőségének javulásával jelentősen csökkent a tó haleltartó képessége. Az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének munkatársa Specziár András 2012-ben azt nyilatkozta, hogy a fogható halállomány közel 60 százalékát fogják ki a horgászok a tóból. 2002. november 16-17-én rendezték meg az első hagyományőrző Garda Fesztivált Tihanyban, amelyet évente a település halászmúltja előtti tisztelgésként rendeznek. A garda legalább akkora sajátossága a Balatonnak, mint Tihanynak, mert más vizeinkben nincs az ittenihez hasonló populációja. 2017-ben Bíró Péter akadémikus, az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet kutatóprofesszora így nyilatkozott a tó halállományáról: "Amikor nagyon kritikus helyzetben volt a tó, akkor ez a halállományon is nyomot hagyott. Az egyre inkább szaporodó, tömeges halpusztulások jelezték, hogy baj van a tóval. A tihanyi kutatások lettek az alapjai annak a biológiai és művi beavatkozásnak, ami helyrehozta a tó vízminőségét. Most is kristálytiszta, átlátszó a víz. Ennek azonban olyan biológiai hatásai vannak, hogy kevesebb a haltáplálék-szervezet, és ez magával vonja, hogy ritkul a halállomány. A meglévő fajok azonban jobban érzik magukat." Madarak A tó Európa egyik legjelentősebb vízimadár-élőhelye. Kiterjedt nádasai számos madárfaj számára nyújtanak fészkelő helyet. Bár a vadon élő fajok többnyire kerülik az embert és az emberi tevékenységekkel járó zavarást, néhány olyan is akad, amelyik alkalmazkodni tud ehhez, illetve kihasználja. Legismertebb ilyen madár a bütykös hattyú (Cygnus olor), amely a nádasban építi nagy méretű úszó fészkét, fészekhagyó fiókáit azonban kikelésük után gyakran a strandok közelében neveli fel, ahol könnyen jut hozzá a táplálékhoz, mivel a nyaralók rendszeresen etetik őket. Egy 2014-es áprilisi felmérés során 46 fészkelő párt észleltek a tavon, amelyeknek 72%-a az északi parton tartózkodott. A tavon tartósan mintegy 500 egyed tartózkodik. Hasonló viselkedést figyelhetünk meg a mindenütt gyakori tőkés réce (Anas platyrhynchos) esetében is, amelyek a hattyúkkal együtt gyakran keresik az ember társaságát. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hagyományosn évente szervezi a „Balatoni hattyú road show”-t, ahol az érdeklődők testközelből is megismerkedhetnek a látványos hattyúgyűrűzéssel és a Balaton egyik emblematikussá vált madarával. A zavarást viszonylag jól tűrő, emiatt gyakran szem elé kerülő fészkelő fajok közé tartozik még az apró halakkal táplálkozó kis vöcsök (Podiceps ruficollis), a fekete tollazatú és fehér csőrű szárcsa (Fulica atra) is. Utóbbi növényevő, jellemzően a part közelében táplálkozik. A nádasban rejtett életet élő törpegém (Ixobrychus minutus) néha meglepően kis kiterjedésű nádasokban is megtelepszik, fiókanevelés idején sokszor látható amint két nádas közt átrepül ez a galamb méretű karcsú madár. A nádi énekesmadarak közül a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) gyakori és könnyen észrevehető jellegzetes éneke miatt. A víz és a nádas határán telepszik meg emiatt is feltűnő faj. A Balaton környékére jellemző állat- és növényvilág A vízben és közvetlen közelében több mint 1200 állatfaj él. Szinte valamennyi hazai békafaj előfordul a Balaton körül. Az e vidéken fellelhető erdőkben az óriás énekes kabóca, a vízisikló, a kockás sikló, rézsikló, a holló, az erdei szürkebegy és a fenyvescinege mellett a gímszarvas ugyanúgy megfigyelhető, mint a vaddisznó, a róka és a dámszarvas. A Balatonnál vadászható állatok: szarvasbika: szeptember 1. – január 31. golyóra érett bika: szeptember 1. – október 31. dámszarvas: október 1. – január 31. őzbak: április 15. – szeptember 30. őzsuta és -gida: október 1. – január 31. vaddisznó: egész évben tarvad: szeptember 1. – január 31. fácán: október 1. – január 31. Igazi ritkaságnak számít a kerecsensólyom. A tó környékének rendkívül gazdag növényvilágára jellemző, hogy a molyhos és cseres-tölgyes erdőségek a legelterjedtebbek, amelyeket sok helyütt telepített fenyőerdők váltanak. Különleges fenyőféléket tekinthet meg az érdeklődő a Folly arborétumban Badacsonyörsön. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park címernövénye, a lisztes kankalin mellett több más pompás szirmú virág is honos itt, ilyen a tavaszi hérics, a fekete kökörcsin és a citromillatú nagyezerjófű. Történelem A Balaton már az őskorban jelentős szerepet játszhatott, azonban sem Hérodotosz, sem Sztrabón, sem Ptolemaiosz nem említi. A római írók már gyakrabban emlékeznek róla, mivel Ptolemaiosz kora után másfél évszázaddal Galerius császár azt (valószínűleg csak mocsaras partjait) lecsapoltatta, hogy területét művelés alá vehesse. A római írók Peiso és Pelso név alatt említik, mely nevet azonban a Fertőre is alkalmaztak. A Balaton északi partján, a parttól néhány száz méternyire, olykor 1-2 kilométernyi távolságban húzódott egy római kori közlekedési útvonal, mely jelenleg is fontos szerepet tölt be az érintett települések közlekedésében. A Balaton ősi művelődési és halászati jelentőségét számos lelet bizonyítja: így a Vörs melletti pogányvár, a tihanyi csúcshegyi és óvári, valamint a zánkai pogányvárak, továbbá a zamárdi, a fajszi, az alsógulácsi a Keszthely és Szentmiklós közti, a kővágóörsi, a tihanyi és zánkai tumulusok, s számos őskori temető, köztük különösen a keszthelyi (dobogói) avar sírmező. Egy római felirat szerint pedig már hajózás is folyt rajta. Annyi bizonyos, hogy a tó a történelmi időben alakját változtatta. A 19. század végéig a Balatonon élénkebb élet még nem fejlődött. Egyes fürdők és nyaralóhelyek (Balatonfüred, Siófok, Balatonalmádi, Révfülöp) ekkortájt virágzásnak indultak ugyan, de egészben véve – talán Füredet és Siófokot kivéve – sehol nem lehetett megtalálni a kor igényeinek megfelelő viszonyokat. A Balaton parti nyaralóhelyek legnagyobb része a legszerényebb igényeket is alig elégítette ki; a szőlők elpusztultával kopárrá vált a vidék nagy része, erdő még Balatonfüreden is alig volt. Az egész parton nem fejlődött valamire való város s a páratlan pannóniai víztükör a közlekedés szempontjából teljesen parlagon hevert. 1847-től járt gőzhajó a Balatonon. Az 1880-as évek táján a Magyar Földrajzi Társaság keretében, id. Lóczy Lajos kezdeményezésére nagyszabású tudományos program indult a Balaton tanulmányozására. Az 1890-es években megindult a gőzhajó közlekedés a siófok-füredi vonalon kívül Badacsonytomajra, Almádira és Boglárról Révfülöpre, azonban élénkebb közlekedés nem volt, kereskedelmi forgalom pedig nem létezett. Ekkortájt a halászaton kívül egyedül a fürdőzés és nyaralás tekintetéből volt a Balatonnak némi jelentősége; turistaforgalom azonban a kedvezőtlen közlekedési viszonyoknál fogva nem fejlődött ki. A Balaton-vidéki három megye (Somogy, Veszprém, Zala) ugyan több ízben alakított Balaton-egyesületet, de teljesen eredménytelenül. Fő vasúti vonala a kevéssé érdekes déli partot futotta be, míg az északi partnak nem volt vasútja. A szőlőművelés pusztulásával a nép is egyik fő kereseti ágát vesztette el, s ipar és kereskedelem teljes híján mindinkább elszegényedett. A Balaton környéke igazán a 20. században indult fejlődésnek, amiben az iparosodás is fontos szerepet játszott. Ekkor kezdtek megjelenni az első komolyabb magánvillák a part mentén és a korszerűbb nyaralók is. Megkezdődött a tó gáláns fürdőéletének fejlődése. Az 1920-as évektől kezdve a tihanyi Biológiai kutatóintézetben megkezdődtek a modern tudományos színvonalon folyó kutatások a Balatonról. A fürdőélet, a nyaralókultúra főleg az 1960-as években alakult ki, ekkor 15 ezer különféle nyaraló, üdülő és szálló épült a part menti településeken, és ekkor indult meg a vendéglátói létesítmények fejlődése is. Ebben az időszakban sok vállalat, szervezet és intézmény saját üdülőket is létesített, de ugyanígy jött létre a Zánkai Úttörőtábor is gyerekek részére. A pártállam is létesített üdülőt a Balatonon, az egyik Balatonőszödön található, a másik, nagyobb, komfortosabb Balatonaligán létesült. Ezekben az üdülőkben a párt legfőbb vezetői és hozzátartozói nyaralhattak. Az 1970-es és 1980-as években egyre több nyugati, főleg német turista is megfordult a Balatonnál, mert számukra könnyen és olcsón elérhető nyaralási lehetőséget nyújtott. Ekkor élték virágkorukat a „Zimmer Frei” (németül: szoba kiadó) feliratokkal, táblákkal dekorált magánnyaralók, amiknek tulajdonosai szobákat adtak bérbe külföldieknek. Mások büfét, lángossütőt, vagy más szolgáltatói vállalkozást üzemeltettek. A rendszerváltás után is a nyaralás, üdülés maradt a Balaton meghatározó szerepköre, ahova hosszabb-rövidebb időre jönnek nyaralni és fürdőzni az emberek. Ennek megfelelően a Balaton főleg jó időben, illetve a nyári hónapokban számíthat magas látogatottságra. 2000-ben a Magyar Országgyűlés törvényt alkotott a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet 179 települést magában foglaló területén a táji, természeti és települési környezet minőségének védelme érdekében, amely a véges és nehezen megújuló környezeti értékek megóvását szolgálja. A magyar úszósport szülőhelye A magyar úszósport megszületése Szekrényessy Kálmán nevéhez fűződik, aki az első Balaton-átúszó volt. Szekrényessy Kálmán 1880. augusztus 29-én úszta át a tavat Siófok-Balatonfüred között. Az utókor a magyar úszósport születésnapját ünnepeli ezen a napon, mely nagy hazai és nemzetközi elismerést váltott ki. Szekrényessy Kálmán nevéhez számos hazai sportág meghonosítása köthető (többek között a görkorcsolya, de kerékpár szavunk megalkotóját is benne tisztelhetjük). 1879-től számos balatoni úszó, kajak, és vitorlásversenyt szervezett a tóra, sőt a Balaton mellett rendszeres léghajós repülő kirándulásokat is biztosított, hisz Zeppelin barátjaként az első magyar léghajókonstruktőrünkként is ismertté vált. A Balatoni Egylet egyik alapítója és tevékeny résztvevőjeként fő céljának tartotta a balatoni úszó- és vízisport megteremtését. Hajós Alfréd felkészítőjeként egész életét a Balaton és az úszás népszerűsítésének szentelte, melyet jól példáz 1880-as első Balaton-átúszásáról vallott ars poeticája, mely füredi domborműves emléktábláján is olvasható: "Hazafias kötelességemnek tartottam e távúszást által a Balatont ösmertebbé tenni a hazai és külföldi kéjutazók előtt s a pólyájában szendergő hazai athletikát is emelni ezen úszás által." Életnagyságúnál nagyobb siófoki kőszobra egyéni teljesítményén és páratlan munkásságán túl mindenkit arra emlékeztet, hogy a világhírűvé vált magyar úszósport szülőhelye a Balaton. A Szekrényessy Kálmán által a 19. században teljesített 14 kilométeres táv (Siófok és Balatonfüred között), túlságosan hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy tömegsport-rendezvénnyé válhasson a tó keresztben történő átúszása. 1967-ig Szekrényessy-emlékverseny néven megtartották még az eredeti Siófok-Balatonfüred távúszó versenyt. 1983-tól kezdődően rendezik meg a mai formájában is ismert Balaton-átúszást, a Révfülöp és Balatonboglár közti 5200 méteres távon. Önkormányzat és közigazgatás A Balaton területén három megye – Somogy, Zala és Veszprém – osztozik. A tó és környezete a Balaton kiemelt üdülőkörzethez tartozik, amely összesen 179 települést fed le. Ez a működési területe az 1997-ben létrehozott, siófoki székhelyű Balaton Fejlesztési Tanácsnak, amely a régió fejlesztésével kapcsolatos feladatokat látja el. A régió fejlesztése során a turizmus, gazdaság témában több projektkezdeményezés illetve program indult: Mozdulj Balaton Balaton Európa Kulturális Tava Interaktív Játéktér Balatoni Kék Hullám Zászló Balaton védjegy Kerékpáros turizmus Közlekedés Közlekedéstörténet A balatoni közlekedés történetéről az első ismert adatok a római korból származnak, hajókon vitték a követ Vörösberényből a Fenékpuszta területén fekvő építkezésekhez. Császárok is jártak a Balatonon, Tiberius pl. Badacsonyban járt, Galerius pedig Siófoknál zsilipet építtetett. A 17. században Evlija Cselebi török utazó írt a balatoni közlekedésről, 40-50 hajó vitte a kereskedőket és árucikkeiket a balatoni partok között. A 19. század első felében hajót alig-alig lehetett a tavon látni. John Paget angol utazó 1836-ban írta: " Angol embernek nehéz elképzelnie, hogy ilyen szép tó teljesen kihasználatlan legyen a kereskedelem és szórakozás számára. Egyetlen vitorlás kereskedő bárkát sem látni rajta. A magyaroknak nincs érzékük a hajózás iránt, folyóik, tavaik olyanok, mintha befagytak volna". 1846–1910 között a Balatonon egy, 1910-ben négy gőzhajó bonyolította le a menetrend szerinti személyforgalmat. 1888-ban megalakult a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság. A balatoni közforgalmú hajóállomány 1936–1937-ben négy gőzösből, négy motoros hajóból és 14 motorcsónakból állt. A vasúti forgalom 1861-ben indult meg a Balaton déli partján Buda és Nagykanizsa között a Déli Vasút jóvoltából. A tó északi partjának vasútját, illetve az erre csatlakozó veszprémi szárnyvonalat a Magyar Királyi Államvasutak 1907–1909 között építette meg a helyiérdekű vasutak szabványa szerint. Az 1930-as években az üdülőforgalom élénkítése céljából a MÁV ún. filléres gyorsvonatokat (Budapestről, Egerből, Esztergomból, Győrből, Pécsről, Szegedről, Székesfehérvárról, Szombathelyről) járatott a balatoni nyaralóhelyekre. Közúton legfőképp az M7-es autópályán lehet megközelíteni, amely Budapestről sokáig éppen a Balatonig tartott, de a kétezres évek derekától már a horvát határig bővítették, ezért azóta a tó teljes déli partja megközelíthető az autópályán. Másik fontos közút a 7-es főút, amely szintén Budapestről kiindulva a déli parton halad. Az északi part melletti főút a 71-es számú út, de számos egyéb főút fut még a tó környékén. Szentkirályszabadja és Sármellék mellett betonos kifutópályával rendelkező repülőterek vannak. Füves repterek találhatók Siófok mellett, Tapolcán, Balatonakalin és Papkutapusztán is. Tömegközlekedés A Balatont vasúthálózat öleli körül, melyen a nyári főszezonban sűrűn járnak vonatok. A BAHART hajójárataival a Balaton minden nagyobb települése elérhető. A Balaton Mix a MÁV-START és a BAHART közös jegye, amely a tó körüli vasútvonalakon és a BAHART járatain az érvényességi időn belül korlátlan számú utazást tesz lehetővé. Fejlesztés 2022-ig a tervek szerint megépül a Balatoni Körvasút. A közlekedésfejlesztés a hévízi térséggel közös koncepcióban, a gyógytó és a nemzetközi repülőtér forgalmának bekapcsolásával várható. A tervezett balatoni fejlesztési program a külföldi turizmus élénkülésén kívül a térség gazdasági növekedését és új befektetők megjelenését vetíti előre, ami továbblépési lehetőségeket teremthet több ágazatban is. A minőségi infrastrukturális fejlesztések, a turisztikai szektorban megvalósuló nívós szolgáltatásbővítések, valamint a korszerű közlekedést és közbiztonság növelését is szolgáló beruházások eredményeképpen a Balatoni régió Európa egyik legkedveltebb üdülőhelyévé válhat a hévízi gyógytó eddig is kiemelten látogatott, vonzó úti célja mellett. A Balaton a művészetben A legnagyobb magyar tó a népdaloktól az irodalmon át a képzőművészetig egy sor műfaj témája lett. A magyar festők az 1850-es évektől fedezték fel a tó szépségét. 2008 nyarán a keszthelyi Festetics-kastély kiállítótermében húsz 19. és 20. századi magyar festőművész, köztük Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Csók István, Egry József, Bernáth Aurél, Mikus Gyula, Brodszky Sándor, Telepy Károly, Iványi-Grünwald Béla száz Balaton-képét mutatták be. A Balaton-vidék történetét, 1800-as évekbeli társasági és társadalmi életét anekdotákkal, hiteles történetekkel Eötvös Károly írta meg 1900-ban, az Utazás a Balaton körül című alapvető művében. A Balatoni Egylet létrejöttekor különböző szakosztályokat választottak, az irodalmi szakosztály elnöke Jókai Mór lett, aki mint füredi nyaralótulajdonos személyesen vett részt az alakuló ülésen. Az arany ember című regényében Jókai így ír a szeszélyes balatoni időjárásról: „Észre sem veszi a vihart, mely a zalai hegyek felől jő. Gyakran a Balaton vidékén, mikor legcsendesebb a lég, minden előjel nélkül felzúdul ez a sajátszerű orkán; a halászoknak, kik meghallják a fák zúgását a távolban, már nincs annyi idejük, hogy a zalai partra visszasiessenek; a szélcsapás egyszerre felforgatja a hullámot, s a csónakokat beragadja a Balatonba, s kihányja a túlsó partra. S néha félóra múlva már vége van a viharnak; a szélmenyasszony csak egy fordulót akart táncolni. S azután ismét csendes lesz minden.” Bujtor István színművész az általa kitalált és megformált filmbéli Ötvös Csöpi nyomozó karakterét is a Balatonra, Balatonfüredre helyezte, ahol Csöpi nyomoz és vitorlázik, mivel a színész maga is nagy kedvelője volt a tónak és a vitorlázásnak. 2008-ban készült el Papp Gábor Zsigmond Balaton retro című filmje ami a Balatonról szóló 60-as 70-es években készült kisfilmekből áll. Bekes Gáspár Kornyáti Bekes Gáspár (Gaspar Békés de Kornyát, Gáspár de Corniath Bekes) (1520 – Grodno, 1579. november 7.) erdélyi politikus, hadvezér, János Zsigmond főtanácsosa. Élete Apja Bekes László lugosi vicebán, anyja Dési Anna, aki köznenemesi sorból származott. Petrovics Péter apródjaként kezdte pályáját, és Petrovics legfőbb bizalmasává vált. Szolgálatai fejében Karánsebesen kapott birtokot. Petrovics halála után Izabella királyné és János Zsigmond udvarába költözött, ahol több év múltán János Zsigmond fejedelem legbefolyásosabb tanácsosa lett. Helyzetét kiaknázva pár év alatt Erdély egyik legvagyonosabb főurává vált; többek között adományként megkapta Nagyenyedet, Görgényt, a fogarasi uradalmat és Huszt egyharmadát. 1568-ban az unitáriusokhoz csatlakozott. 1571-ben meghalt János Zsigmond erdélyi fejedelem. A török szultán Báthory Istvánt, a Habsburg császár viszont Bekest kívánta fejedelemmé választatni, az erdélyi rendek viszont Báthory Istvánt választották meg. Bekes visszavonult Fogaras várába, és innen szervezkedett a trón megszerzése érdekében. Báthory elfoglalta Bekes enyedi és alvinci birtokait, és 1573 őszén ostrom alá vette a fogarasi várat. Bekes Bécsbe menekült, és 1575 júniusában császári támogatással Erdélybe indult, de vereséget szenvedett a kerelőszentpáli csatában. A vesztes hadvezért Miksa császár megtagadta, és elfogatóparancsot adott ki ellene, azonban Bekesnek sikerült Lengyelországba menekülnie. Ott viszont Báthory hívei fogták el, de a lengyel uralkodásra készülő Báthory 1576 augusztusában megkegyelmezett neki. Erdélybe azonban nem engedte vissza Bekest, hanem megtette a lengyel lovassági csapatok főparancsnokává; Bekes utóbb szolgálatainak fejében lengyel és litván nemességet kapott. Részt vett a Rettegett Iván ellen folytatott diadalmas háborúban. 1567. november 30-án házasodott össze Harinnay Annával, első feleségével. Második felesége Sárkándy Anna, a Célia versek ihletője. Bekes Gáspár 1579.november 7-én Grodnoban halt meg. A ma Bekes-hegynek nevezett, Vilnius fölé emelkedő magaslaton temették el. A síremlékmű 1838-ban összedőlt. A romok között talált sisakot és koponyát, mint Bekes Gáspár ereklyéit a Vilniusi Történelmi Múzeumban őrzik. Fia Bekes László tovább szolgált Lengyelországban. 1598-ban egy magyar hajdú csapat felett parancsnokolt, amely Svédországban harcolt III. Zsigmond lengyel király oldalán. Az általa gyakran viselt ködmön idegen nyelvű elnevezését, a bekecs szót az ő nevéből eredeztetik. Az év észt labdarúgója Az év észt labdarúgója díjat évenként kiosztják a legjobb észt labdarúgónak. A díjat 1992-ben osztották ki először. Mart Poom a díjat rekordszámúként nyerte meg, hat alkalommal. Szeikan-alagút A Szeikan-alagút (������, Szeikan tonneru vagy ����, Szeikan zuidó) Honsút köti össze Hokkaidó szigetével Japánban. Hossza 53,85 km, mellyel jelenleg a második leghosszabb vasúti alagút a világon. A rangsorban a helyét 2016-tól az európai Gotthárd-bázisalagút vette át. 1971-ben döntötték el az alagút megépítését, mivel a két sziget között az áru- és személyforgalom növekedését (1955 és 1965 között például megduplázódott) nem bírta már a hajóforgalom ellátni. 34 ember vesztette életét a munkálatok során. 1988. március 13-án nyitották meg az alagutat, melynek végső költsége elérte a 3,6 milliárd amerikai dollárt. Az alagút 53,85 km hosszából 23 km van a tenger, legmélyebb pontja 240 m-rel a vízszint alatt. A vasúti alagút belső szélessége 7,9 m, magassága 9,7 m. Kivitelezője a Japán Vasútépítő Állami Vállalat volt. Az alagút a 4 órás komputazást kétórás vasúti utazásra rövidítette. A nagy sebességű Sinkanszen 50 perc alatt halad át az alagúton. Története Már a második világháború előtt felmerült, hogy Japán négy nagy szigete között „száraz” összeköttetést teremtsenek. A népesség nagyobb és könnyebb mozgási lehetőségével a nagyvárosaik lakosságszáma közötti már zavaró méreteket öltő egyensúlyi zavart kívánták ezzel kiküszöbölni. A két legnagyobb sziget – Hokkaidó és Honsú – között a Japán északi részén (Vlagyivosztok magasságában fekvő) Cugaru alatt alagutat irányoztak elő. A helyszíni vizsgálatokat 1946-ban, a tervezést 1950-ben kezdték el. Már ekkor látszott, hogy a munka nem lesz könnyű, hiszen a világ leghosszabb vasúti alagútját 140 m mélységben egy tengerszoros alatt kívánták megépíteni. 1954 szeptemberében egy tájfun a japán vasutak öt kompját süllyesztette el, 1430 emberéletet követelve. A tragédiával az is nyilvánvalóvá vált, hogy az alagút az időjárástól független, biztonságos közlekedést szolgál majd. 1955-ben a japán vasúttársaság (JNR) a Cugaru-szoros viszonyainak részletesebb vizsgálatára adott megbízást. Számos ijesztő körülmény merült fel. Az előkészítő felderítést a mély víz, az erős árapály-áramlatok, a nagy hullámok és a köd sokszor lehetetlenné tették. Az altalaj összetétele is igen változatosnak bizonyult. A japán szigeteket – eltérően az észak-amerikai és az európai talajtömegektől, amelyek nyugodt földkéreglemezek részei – viszonylag fiatal képződmények alkotják, tele vetőkkel és gyűrődésekkel. A talajfelderítés A fúrásos talajfelderítést egy hajóról a tengerfenékre leeresztett és ott rögzített fúrógéppel kezdték, de kotrással is vettek mintákat. A fúrást 6 méter mélységig a hajóról távirányították. Magmintákat is lehetett venni, amik megbízhatóbb adatokat szolgáltattak. A mintavétel persze pontosabb beállítást követelt az eredményes munkához. Kísérleteztek a fúrógépnek mini-tengeralattjáróval való működtetésével is, az ár-apály keltette áramlatok azonban ezt túl veszélyessé tették. Ez idő tájt a magmintavételt már kiegészítették más talajfelderítő módszerek, mint az ultrahang-visszaverődéses és a szeizmikus vizsgálatok. A szeizmikus vizsgálatokhoz a tengerfenék közelében dinamitot robbantottak, és víz alatti geofonok mérték a visszaverődési hullámok útjának időszükségletét. Ebből határozták meg a geológiai formációk határait. Később, az alagút iránytárójának fejtésekor, annak homloka előtt magmintavevő furatokat indítottak. Minél nehezebbé vált a fejtés, annál gyakrabban volt szükség előfúrásokra, de ez bizonyult a legmegbízhatóbb geológiai feltárási módszernek. A talajfelderítés megmutatta, hogy az alagút nyomvonalába eső kőzetfajták legnagyobb része elég szilárd a biztonságos fejtéshez. Ám a Honsú felőli végen levő bazalt és andezit formációk sok helyütt tartalmaztak repedezett vízáteresztő zónákat. A tervezett alagút közepe táján viszont viszonylag puha szakaszokat is találtak. Ebből adódóan a legfontosabb műszaki feladat az lett, hogy a tengervíz távol tartására kőzettömítő injektálási, szilárdítóanyag-besajtolási módszert fejlesszenek ki, mert enélkül lehetetlenné vált volna a fejtés. Kiterjedt kísérletekbe kezdtek, amelyeket különböző, a tengerfenéken várthoz hasonló gyenge talajokban és repedezett vulkáni kőzetekben végeztek a szárazföldön. A szilárdsági próbák két évig tartottak. Nélkülözhetetlennek bizonyultak az iránytáróból végzendő előfúrások, hogy hű képet nyerjenek az ott uralkodó geológiai viszonyokról és a vízbetörések várható helyeiről. Sok előfúrást egy újdonságnak számító „visszafordított áramlású” módszerrel készítettek. Ugyanezzel a módszerrel 1981-ben 2150 m hosszú, vízszintes furatot készítettek, máig a leghosszabbat. Az összesen 121 km hosszban, több mint 270 vízszintes furat készült. Az építés A fő alagút földmunkáját 1971-ben kezdték. Két – déli, illetve északi irányban haladó – munkacsoport fejtette egymással szemben hagyományos robbantás módszerével az injektálással szilárdított talajban a fenék kőzetét, ami lágy alluviális üledékek és vulkáni kőzet (bazalt, riolit és andezit) volt vegyes megjelenéssel. Az alagúti műtárgy hármas elrendezésű: a vasúti közlekedésre szolgáló fő alagút fejtési szelvénye átlagosan 11 m, az iránytáró szerepét betöltő és az építést kiszolgáló alagutak 5–5 m szélességűek. Ez utóbbiak a vasúti üzem idején az állagfenntartó eszközök szállítására szolgálnak. Az alagutak építésénél az altalajviszonyokhoz alkalmazkodva különböző munkamódszereket alkalmaztak. Mivel az alagutat nagy víznyomás terhelte, a főte feletti talajban szilárdítással egy vízzáró réteget képeztek ki injektálással, és ennek védelme alatt haladtak előre. A fejtés helyén lövelltbetont és kőzethorgonyzást is alkalmaztak. A falazatot 70 cm vastagságban betonozták. Kevéssé szilárd és repedezett kőzetben kétrétegű falazatot készítettek, összesen 110 cm-esre növelt vastagsággal. Bár a robbantás volt a választott fejtési mód, néhány helyen gépi fejtést alkalmaztak. A teljes homlokfelület egyidejű fejtését a változó geológiai viszonyok miatt többnyire elkerülték. Egy lánctalpas traktorra szerelt exkavátor jól alkalmazkodott a változó kőzetviszonyokhoz, együttműködött a robbantócsoporttal. A legnagyobb napi előrehaladás 16,8 m volt. A fejtési homlok előtti térben végzett injektálás sikerrel szilárdította a kőzetet, és zárta ki a vizet; a fejtés helye mögötti injektálás azonban a tervezők reményei ellenére nem szüntette meg a víz beszivárgását. Emiatt egyre fontosabbá vált a fejtési homlok előtti injektálás és a beszivárgás ellenőrzése, amit felderítő fúrásokkal végeztek. Az injektálóhabarcsot külön vezetéken továbbították, addig késleltetve szilárdulását, amíg szükséges volt. A homloknál aztán az 1:3 víz/cement tényezőjű habarcsot 1:1 arányban keverték a kötést gyorsító vízüvegoldattal. Mindegyik repedezett zónában kereken 100, egyenként 60 m hosszú injektálófuratot készítettek. A fejtést akkor kezdhették, amikor a kőzet áteresztő képességi együtthatóját sikerült 10–5 cm/sec-re vagy annál kisebb értékűre csökkenteni. Összesen több mint 730000 m³ habarcsot injektáltak a tenger alatti szakasz 85%-ában. A szilárdítás ugyanannyi munkanapot emésztett fel, mint maga a fejtés. A vízbetörések Az alagút tenger alatti szakaszának építése közben négy komoly vízbetörés volt. Szerencsére egyik sem járt halálesettel vagy súlyos sérüléssel. Leghosszabb ideig az 1978. évig tartott. Egy reggel a kiszolgáló alagútba áramló víz mennyisége 0,03 m³/percről 0,5 m³/percre, félórával később már 4 m³/percre növekedett. Tartalék szivattyúkkal állították helyre az egyensúlyt. Nemsokára azonban nagy robajjal 70 m³/percre nőtt a betörő vízmennyiség. Ideiglenes gátakat létesítettek homokzsákokból, de ezeket elmosta a víz, s a szivattyúkat hátrahagyva ki kellett üríteni a vágatot. Néhány nap múlva újabb 32 m³/perc kapacitású szivattyút állítottak üzembe a vízbetörés helyétől 3 km-rel hátrébb, de csak hat nappal később tudtak három szivattyús kocsit és két úszó szivattyút lejuttatni. Ezek 30 cm átmérőjű csöveken nyomták el a vizet. A folyamatos szivattyúzás mellett egy hónap elteltével végre elértek a vízbetörés helyéig: a főalagút omlott be 75 m hosszban. Az építési munkát egy megkerülő vágat építése után újabb hat hónap múlva tudták folytatni. A betörő talajvízen kívül az építők még a nagy földnyomással, az alagútba beduzzadó talajféleséggel is megküzdöttek, nehezen megtartva az alagút megkívánt belső méretét. A tűzvédelem Amilyen fontos az építés alatt a víztelenítés, épp olyan fontos az alagúti közlekedésnél a tűz megelőzése. 1972 novemberében tűz ütött ki egy vonaton Japán Hokuriku-alagútjában, amelynek 30 halálos és sokkal több sebesült áldozata volt. A vizsgálat megállapította, hogy ilyen esetben legjobb, ha az érintett vonat folytatja útját az alagút végéig. Számba véve a Cugaru-szoros szélességét, a tervezők attól féltek, hogy egy tűz miatt bajba jutott vonat esetleg nem fogja elérni az alagút nyitott végét. Ezért egymástól 23 km-re, s az alagút végeitől is egyenlő távolságra egy-egy „menekülőaknát” mélyítettek az alagútba. Az így keletkező 3 alagútszakasz ugyanolyan biztonságot teremt, mint amivel rövidebb alagutak rendelkeznek. A „menekülőakna” által nyújtott biztonságot négy dolog garantálhatja: füstelszívó szellőzőgépek, melyek a függőleges aknákon keresztül eltávolítják a füstöt; ipari televíziós kamerás figyelőrendszer, és az utasok terelése a biztonságos hely felé; hőérzékelők és tűzriasztók, végül a fő aknát bélelő vízpermetező szórófejek. Hidroszféra A hidroszféra (vízburok) a Föld különböző halmazállapotú vizeket tartalmazó része. Neve a görög hidro- (víz) és szféra (burok) szavak összetételéből ered. A 0,5‰-nél nagyobb sótartalmú vizeket sós, az ennél kevesebb oldott ásványi anyagot tartalmazókat édesvizeknek nevezzük. Helyzete A Föld felszínének 70,8%-át borítja. Nagy többsége óceán: Csendes-óceán 180 millió km²; Atlanti-óceán 106 millió km²; Indiai-óceán 76 millió km². Alul (a kontinensek alatt átlagosan mintegy 5 km mélységig) átfedi a szilárd kőzetburkot (litoszféra), fölül (a felszín fölött mintegy 10 km-ig) a légkört (atmoszféra). A Föld vízkészlete A hidroszféra teljes tömege (1,38 * 1021 kg) a Föld teljes tömegének mindössze 0,03%-a. Ez a készlet gyakorlatilag állandó: a vulkánok csak évi 1011 kg-gal gyarapítják (a víz mineralizálódásának mérlege nélkül). A Föld vízkészletének megoszlása: óceánokban — 1348 000 ezer km³; litoszférában kötött — 235 900;ezer km³; talaj- , pórus- és karsztvíz 4000 m mélyig — 8060;ezer km³; sarkvidéki és magashegyi jég — 27820;ezer km³; tavakban, folyókban és lápokban — 226,2;ezer km³; légkörben 12,3;ezer km³; különféle élőlényekben — 1,13;ezer km³; A hidroszféra története A Föld vízburka hozzávetőleg 3,8 milliárd éves; eddigre csökkent a felszín hőmérséklete a forrpont alá. A vízgőz túlnyomó részének kicsapódása, az ősóceán kialakulása teremtette meg a Földön az élet feltételeit. A földtörténet igen jelentős része a világóceán szintváltozásainak története: amikor a vízszint magas volt; az ősi kontinentális táblákat elöntötte a víz, és azon üledékek rakódtak le; amikor alacsony, a szárazföld a selfek peremeiig is kiterjedhetett. Ezek vízszintváltozások földtani értelemben igen gyorsak voltak; éppen ezért jórészt ezek alapján különítjük el a földtörténeti korokat. Az óceáni medencék térfogata zömmel tektonikus okok hatására változik (óceánközépi hátságok, szigetcsoportok emelkednek ki, illetve kontinensek tolódnak ezekre stb.). A víz körforgalmai A víz körforgalmának legjellemzőbb eleme az erős fiziko-kémiai jelleg, halmazállapotának rendszeres változása. A körforgás legtöbb típusának két fő hajtóereje a napsugárzás energiája és a gravitáció; a felszín alatti vizek körforgásában jelentős szerepet játszik a hidrosztatikus, illetve a kőzetnyomás is. 1. Víz—gőz ciklus A víz a felszínről, illetve annak közeléből fiziko-kémiailag elpárolog (evaporáció) vagy az élő szervezetek (zömmel a növények) elpárologtatják (transzspiráció). Az atmoszférából csapadékként a felszínre hullik, és ott: egy része ismét elpárolog; egy része a felszínen lefolyik; egy része beszivárog, és egy ideig a felszín alatt áramlik, mielőtt újra felszínre kerülne. 2. Víz—gőz—jég ciklus A víz a felszínről, illetve annak közeléből elpárolog, az atmoszférából hó formájában a sarki jégsapkákra vagy a hegyvidékek hóhatár fölötti részére hullik. Ezután: egy része közvetlenül elpárolog (szublimál); egy része lassacskán tömörödik ( firn ) és jéggé fagy, majd a gravitáció hatására (zömmel gleccserekben ) lefelé mozdul. A hóhatár alá érve vagy az óceán vizében elolvad. A Föld felszínén megtelepült, tartós hó-, illetve jégburok a krioszféra, ami a földtörténet kivételesen ritka képződménye. Kialakulásának két feltétele: a Föld történetének hidegház (az éghajlati optimumnál alacsonyabb átlaghőmérsékletű) szakasza; a kontinensek széttagolódása, szétszóródása (a földtörténet azon szakaszaiban, amelyekben a földrészek egy-két szuperkontinenssé állnak össze, a hidroszféra és az atmoszféra nagy, a jelenlegitől alapvetően eltérő áramlási rendszereinek köszönhetően a hőmérséklet globális eloszlása a mostaninál sokkal egyenletesebb; az egyenlítői és a sarkvidékek hőmérsékletének különbsége sokkal kisebb. 3. Víz—kőzet ciklus A kőzetek kémiai mállásának részeként a vulkáni kőzetüvegek, valamint az oxidos jellegű, kristályos kőzetalkotó ásványok jelentős része (alapvetően a földpátok, a földpátpótlók és a színes szilikátok kolloid jellegű oxi-hidroxidokká (agyagásványokká, vas-oxi-hidroxidokká stb.) alakul át, miközben a felszíni vízfolyások valamely üledékgyűjtő medencébe szállítják. Ugyancsak jelentős mennyiségű víz mineralizálódik (alakul ásvánnyá) az úgynevezett evaporitos összletekben, azaz a bepárlódó vizekből kicsapódó sóásványokban. Az így mineralizált vizet a rárakódó üledékrétegek eltemetik. A kellőképp mélyre temetett víztartalmú ásványok a nyomás és a hőmérséklet hatására részben vagy teljesen dehidratálódnak (leadják víztartalmukat). A belőlük kipréselt vizet a túlnyomás kipréseli a kőzetből; az ilyen helyeken felszálló vízmozgás alakul ki. 4. Biológiai ciklus Valamennyi élőlény — főleg anyagcseréjének részeként — rendszeresen vesz fel és ad le vizet. A víz az élő sejtek fontos eleme, az életfolyamatok közege. A élő szervezetekben tárolt víz mennyisége viszonylag csekély; a hidroszféra összes vizének mindössze 0,00006%-a. 5. Társadalmi ciklus A gazdasági élet legtöbb ágazata (kiváltképp a mezőgazdaság és egyes iparágak) meglehetősen sok vizet használ fel. A természetes vizek kémiája Csapadék A csapadékvízben oldott gázok aránya eltér a levegőben megszokottól, mivel a vízben az egyes gázok eltérő mértékben oldódnak: a levegőben jelentősebb arányban szereplő gázok közül a legjobban a szén-dioxid, a legkevésbé a nitrogén. A csapadék mindig tartalmaz valamennyi szilárd alkotórészt (port, kormot, pernyét stb.) is. A csapadékvíz összetétele ennek megfelelően térben és időben változékony. Kémhatását igen jelentősen befolyásolja a környezetszennyezés főként a széntüzelésű hőerőművek kéndioxid-kibocsátása. A kéndioxid a levegőben kén-trioxiddá oxidálódik, és a kénsav (illetve a maradék kénessav elsavanyítja a vizet (savas eső). Ennek megfelelően Magyarország nyugati határszélén a lehulló csapadék átlagos pH-ja mintegy 4,5; a keleti határszélig ez körülbelül 6,5-re nő. 4,5 pH-jú magyarországi csapadékvíz átlagos összetétele (mg/l): ammónium — 1,46 nátrium — 5,3 kálium — 0,35 magnézium — 1,7 kalcium — 6,64 klorid — 1,03 nitrát — 2,54 szulfát — 22,23 Folyóvizek A folyóvizek oldott anyagtartalma többnyire 200–500 mg/l közötti; jelentősen függ attól, hogy a víz milyen kőzetekről folyik le: az üledékes vízgyűjtőkben többnyire nagyobb, mint a magmás vagy metamorf kőzetek alatt. A tőzeglápokból eredő vizek oldott anyagtartalma az 1000 mg/l-t is elérheti. Tavak, víztározók 1. Az átfolyásos tavak vizének összetétele a rajtuk átfolyó folyóvizekéhez közeli- 2. A lefolyástalan tavak vize bepárlódik, sótartalma jelentősen megnő. Ennek legszélsőségesebb példája a Holt-tenger. 3. A mélyebb tavakban sajátos koncentráció- és hőrétegződés alakul ki. Tartós hőfelvétel hatására nő (hőleadás hatására csökken) a fedő vízréteg (epilimnion) vastagsága. A mély víz (hipolimnion) jóval hidegebb; hőfoka a környéken uralkodó kőzethőmérséklethez közeli. A két víztípus közötti, úgynevezett ugróréteg (metalimnion) igen keskeny; a víz hőmérséklete ez alatt és fölött is jóval lassabban változik. Amikor a felszín lehűl, a lehűlt és ezzel besűrűsödött víz lesüllyed, és a helyébe melegebb, könnyebb víz áramlik fel: beindul a cirkuláció. Ez addig tart, amíg a teljes víztömeg le nem hűl 4 °C-ra (ezen a hőmérsékleten a legsűrűbb a víz). Ezután as felszín befagy, és a negatív hőmérsékletű jégtől a 4 °C-os víz felé úgynevezett inverz rétegződés alakul ki. A mélyebb tavak többnyire télen sem fagynak be, mert ahhoz először teljes víztömegüknek 4 °C-osra kellene hűlnie. A mély vizű tavakat a hőmérsékletváltozás menete szerint típusokba osztják. Ezekben jelentősen különböznek az egyes anyagok koncentrációi — így például a Tanganyika-tó fenékvize sós és ettől sűrű, tehát a tóban gyakorlatig nincs cirkuláció, így 200 m alatt már oldott oxigén és így élet sincs. A mélyebb vizű tavak, tározók vizének kémiai összetétele többnyire kevéssé különbözik a folyóvizekétől: a fontos különbség az, hogy a lényegesen lassabb áramlás miatt ezek hordalékszállító képessége sokkal kisebb, ezért a folyóvizekben lebegő anyag túlnyomó része a tavakban kiülepszik. Ettől a tavak vize lényegesen kevésbé zavaros a beömlő folyókénál. Az átlátszóbb vízben mélyebbre jutnak le a fénysugarak, vastagabb az asszimilációs zóna. 4. A sekély tavak vizét a hullámzás rendszeresen felkavarja, így azokban rétegződés nem alakul ki, a lebegő anyag nem vagy sokkal kevésbé ülepszik ki. Tengerek A Világóceán (és a peremtengerek) vizének összetétele földrajzi helyzettől függetlenül csaknem állandó; az egyes komponensek aránya stabil. Kémhatását főként az oldott hidrogénkarbonát mennyisége befolyásolja; pH-ja 7,5–8,3 között változik. A tengervíz átlagos sótartalma 34,72‰ (34,72 g/l). Az átlagos sótartalmú tengervíz fontosabb ionjai (g/l): nátrium — 10,54 klorid — 18,98 kalcium — 0,4 magnézium — 1,27 kálium — 0,38 szulfát — 2,46 bromid — 0,065 A tengervízben oldott légköri gázok aránya (N2: O2:CO2 = 63:34:1,6) lényegese eltér atmoszferikus arányaiktól (N2: O2:CO2 = 78:21:0,03). Ezek az arányok meglehetősen változékonyak. Így például a felszín közelében az asszimiláció eredményeként felszaporodhat az oldott oxigén, a mélyebb vízrétegekben az állatok légzése és a szerves anyagok bomlásának hatására a széndioxid. A nyílt óceánok összes sótartalma a pólusok és az Egyenlítő között övezetesen változik: a legnagyobb (kb. 37‰) az északi, illetve déli szélesség 30° tájékán, a legkisebb (kb. 32‰) a pólusok körül. A beltengerek vize változatos összetételű: a meleg beltengerek sókoncentrációja az intenzív párolgás hatására megnő (Vörös-tenger: 41‰), a hideg beltengerek sótartalma a bőséges csapadék, a beömlő folyóvizek és a kisebb párolgás miatt az óceánokénál kisebb (Balti-tenger: 10‰). A folyóvizek és a tengervíz összetételének (ionarányainak) jelentős különbözősége két fő tényezőre vezethető vissza: a kalciumot és a karbonátot az élőlények kivonják a vízből, hogy beépítsék azokat mészvázukba; a kálium az agyagásványokba épül be. A sótartalom növekedésével a tengervíz fagypontja csökken (az átlagos sótartalmú tengervízé -2,12 °C), és sűrűségmaximuma is lefelé mozdul el: a 27,4‰ sótartalmú víz 0 °C-on a legsűrűbb). Ez a két tényező jelentősen késlelteti a tengervíz fagyását. Mivel a jég jó hőszigetelő, a felszíni jégréteg csak lassan hízik. Felszín alatti vizek A felszín alatti vizek a vízvezető kőzetekben áramlanak. Ezeket kialakulásuk és a vízvezetés jellege szerint három alapvető csoportba osztjuk: talaj; porózus vízvezető kőzetek; repedéses vízvezető kőzetek. A talaj vízvezető képesség szempontjából porózus kőzetnek számít, a magyar szakirodalomban azonban külön kezeljük: a talajvíz a felszín alatt, az első vízzáró réteg fölött helyezkedik el. Áramlásának fő mozgatóereje a gravitáció. A talajvíz tükrét abban a mélységben jelöljük, ami alatt már minden pórust teljesen víz tölt ki; ez az úgynevezett kétfázisú (szilárd + folyékony) zóna. Efölött a pórusok térfogatának egy részében talajlevegő van; ez az úgynevezett háromfázisú (szilárd + folyékony + légnemű) zóna. Az ebben a található víz a talajnedvesség. A talajvízszint idomul a domborzathoz, de annak egyenetlenségeit tompítva követi. A porózus vízvezető kőzetek többnyire eltérő vízvezető képességű rétegekből állnak. A vízzáró rétegek között, a vízvezető kőzetekben áramló víz a rétegvíz. A repedéses vízvezető kőzetek többnyire karbonátos üledékes kőzetek (főleg mészkő) vagy sókőzetek. Ezekben a kőzet oldódásának eredményeként nagy, karsztos üregrendszerek (egyebek közt barlangok) alakulnak ki, jelentősen megnövelve a kőzet vízvezető képességét. Az ezekben áramló víz a karsztvíz. A mélyre jutó víz felmelegszik: a 20 °C-nál melegebb rétegvizet hévíznek nevezzük; ezek egyikét-másikát idővel gyógyvízzé minősítik. Nagyobb nyomáson, illetve hőmérsékleten, hosszabb idő alatt a víz több ásványi anyagot old ki a kőzetekből. A klasszikus, szakmai alapú meghatározás szerint az 1000 mg/l-nél (1 g/l-nél) több oldott ásványi anyagot tartalmazó víz az ásványvíz — az Európai Unió a 2000-es években ezt a fogalmat átértelmezte, és a jogszabályban eredetfüggő módon határozta meg az „ásványvíz” fogalmát — az ebből adódó zűrzavarból egyelőre (2010-ben) még nem sikerült kilábalni. Keleti réticsiröge A keleti réticsiröge (Sturnella magna) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Alauda nembe Alauda magna néven. Alfajai Sturnella magna alticola Nelson, 1900 Sturnella magna argutula Bangs, 1899 Sturnella magna auropectoralis G. B. Saunders, 1934 Sturnella magna griscomi Van Tyne & Trautman, 1941 Sturnella magna hippocrepis (Wagler, 1832) Sturnella magna hoopesi Stone, 1897 Sturnella magna inexpectata Ridgway, 1888 Sturnella magna lilianae Oberholser, 1930 vagy Sturnella lilianae Sturnella magna magna (Linnaeus, 1758) Sturnella magna meridionalis P. L. Sclater, 1861 Sturnella magna mexicana P. L. Sclater, 1861 Sturnella magna paralios Bangs, 1901 Sturnella magna praticola Chubb, 1921 Sturnella magna quinta Dickerman, 1989 Sturnella magna saundersi Dickerman & A. R. Phillips, 1970 Sturnella magna subulata Griscom, 1934 Előfordulása Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Kuba, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Brazília, Kolumbia, Francia Guyana, Guyana és Suriname területén honos. Kóborlóként eljut Saint-Pierre és Miquelonon és Venezuelában is. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi legelők és cserjések, valamint szántóföldek és vidéki kertek. Vonuló faj. Megjelenése Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 40 centiméter, testtömege 76-150 gramm. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 12.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. május 12.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 12.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 12.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. május 12.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 12.) Helen Magnus Dr. Helen Magnus a Sanctuary – Génrejtek című kanadai sci-fi-fantasy televíziós sorozat főszereplője. Az Amanda Tapping által alakított karakter egy orvos és tudós, a Menedék vezetője. Szakterülete a kriptozoológia és az exobiológia, emellett tudása nagyon széles körű. A sorozat kezdetén 157 éves. Korai évei Helen Magnus a 19. század közepén született a híres tudós, Gregory Magnus lányaként. Louis Pasteur, aki apja közeli barátja volt, Helen keresztapja. Már fiatal korában nagyon intelligens volt, aki képtelen volt elfogadni korának a nőkkel szemben szabott korlátait. Miután visszautasított egy belgyógyászati állást, megkérte apját, avassa be őt titkaiba, melyekről úgy gondolta, házuk alatt rejtegeti előle. Gregory habozva ugyan, de beleegyezett, így szerzett tudomást Helen először az abnormális lényekről. Az Ötök Nem sokkal azután, hogy apja eltűnt egy Mekka felé tartó expedícióban, Helen létrehozta az Ötök nevű társaságot, mely rajta kívül négy hozzá hasonló különleges képességű emberből állt. James Watson, John Druitt, Nikola Tesla és Nigel Griffin is koruk zsenijeiként voltak elismertek. A csapat úgy érezte, ők valami nagyobb dolognak a részei, nem pedig a világnézetük miatt kiközösített emberek. Együttműködésük során Helennek sikerült szert tennie tiszta ősi vámpír vérre, még mielőtt az egyház kipusztította volna a fajt. Dr. Magnus megalkotott egy szérumot a vérből, ami feltételezései szerint egyedi tulajdonságokat hordozott magában. A csoport kíváncsisága az emberiség lehetőségeivel kapcsolatban arra vezette őket, hogy mindannyian magukba fecskendezték a szérumot. Helen volt az első, aki önként vállalta a feladatot, hogy megbizonyosodjon a szer biztonságosságáról, bár barátai figyelmeztették, hogy a mellékhatások ismeretlenek. Helen túlélte a befecskendezést, de a hosszú élet képességének felébredése testében nagy fájdalmakkal járt. Ezután Helennek segítenie kellett a többieknek újonnan felfedezett képességeik szabályozásában. Nikola Tesla szervezete úgy reagált a szérumra, hogy felébresztette benne a szunnyadó vámpír géneket, ami egy ősétől származhatott, és Helennek különleges kezelést kellett alkalmaznia, hogy Tesla uralni tudja legkevésbé sem áhított vámpír ösztöneit, beleértve a vérszomjat. James Watsont, akit Sherlock Holmesként ismert a világ, megnövekedett intellektusa arra kényszerítette, hogy agyát folyamatosan foglalkoztassa, míg teljesen uralni nem tudta, nehogy képessége őrületbe kergesse őt. Nigel Griffin molekulái fényérzékenyek lettek, a láthatatlanság hatalmát kapta meg a szérum által. Az Ötök egyetlen tagja, akin Helen nagy sajnálatára képtelen volt segíteni, vőlegénye, John Druitt volt. Az ősi vér neki az időben és térben való teleportálás képességét adta, ám előre nem látható mellékhatás volt, hogy képességének használata rombolta az agyát, ami által belőle lett a történelem legnagyobb sorozatgyilkosa, Hasfelmetsző Jack. Miután az Ötök többi tagja már feladta a próbálkozást, Helen még egyszer utoljára kísérletet tett, hogy Druitt jobbik természetét előhívja, hátha a férfi elfogadja Helen segítségét. Azonban ekkorra John őrülete már felemésztette azt az embert, aki korábban volt, és Magnusra támadt, aki saját maga védelmében a férfira lőtt. Ezután Druitt hosszú évekre eltűnt a nő életéből. Bár az Ötök a viktoriánus korban sosem ismerte el, Magnus volt a csoport vezetője. Főként azért, mert csak ő volt képes kordában tartani őket, illetve segített nekik céljaikra koncentrálni. Magánélet Dr. Magnus rövid ideig jegyese volt Druittnak, aki a szerelme és első páciense volt. Közös lányuk, Ashley Magnus eredetileg az 1880-as években fogant. Helen több mint egy évszázadon át lefagyasztva tartotta az embriót, míg nem bírta tovább a magányt. Remélte, hogy Druitt végleg eltávozott, és biztonságban nevelheti fel lányukat. Helen merész és egyenes, bátor és számára nincs lehetetlen, mégis büszke viktoriánus érzékenységére. Csodálja lányát, tiszteletben tartja függetlenségét és önbizalmát, ami azonban nem zárja ki alkalmanként az anya-lánya vitákat. Helen Magnus személyesen is ismerte a történelem legnagyobb alakjait, mint Isaac Newton, H. G. Wells, Jules Verne, csak úgy, mint az Egyesült Államok egykori elnökei közül Teddy Rooseveltet, Warren G. Hardingot, Franklin D. Rooseveltet, valamint legalább egyet a The Beatles tagjai közül is. Jelen volt abban a szobában, ahol a nácik megadták magukat a második világháború végén, leginkább azért, mert Eisenhower nem akart egy szobában lenni Alfred Jodllel. A Menedék Több mint egy százada már Helen Magnus vezeti a Menedék-hálózatot, melyben felkutatják, megvédik és tanulmányozzák a rendkívüli és paranormális teremtményeket a világon. Bár Magnus elutasítja azt, hogy léteznének képzeletünk szörnyű szüleményei vagy gyermekkorunk rémálmainak szereplői, elismeri azt, hogy a világ tele van a természet hibáival és győzelmeivel, és a Menedékben számos bizonyítékkal rendelkezik arról, hogy ezek valósak. Néhány abnormális számára Magnus a védelmező, a veszélyesek számára pedig a vadász. Fogadtatás Mark Wilson az About.com-on azt állította, Amanda Tapping igazán lelkesnek tűnt egy teljesen új karakter alakításában tizenegy évnyi Samantha Carter után a Csillagkapu-univerzum sorozataiban és filmjeiben. Tisztán látszik, hogy megtett minden erőfeszítést, hogy sikeresen elkülönítse Helent Cartertől. Összességében Tapping képes volt egy olyan női karaktert megformálni, aki egy évszázadnyi tapasztalattal rendelkezik, melyben fél századnyi elszigeteltségben, furcsaságban és könyörtelenségben is része volt. A McClatchy Newspaper munkatársa, Rick Bentley azt írta Tapping szerepéről, hogy a színésznőnek végre lehetősége lett nevet szerezni a Csillagkapu univerzumon kívül is. Némelyek Helen Magnusban a Torchwood című sci-fi televíziós sorozat főszereplőjének, Jack Harknessnek a női változatát látják. Magnus bekerült a TV Squad által összeállított A tíz legmisztikusabb televíziós karakter listába is. Amanda Tapping a Rekviem című epizódban nyújtott alakításáért Leo-díjat nyert a Legjobb női főszereplő drámai sorozatban kategóriában, illetve jelölték őt a Constellation-díjra Legjobb női előadó science-fiction televíziós epizódban 2008-ban kategóriában ugyanezen epizódért, valamint a Gemini-díjra Legjobb női előadó folytatásos drámai főszerepben kategóriában. Kulm bei Weiz Kulm bei Weiz település Ausztriában, Stájerország tartományban, a Weizi járásban. 2015 óta Pischelsdorf am Kulm része. Tengerszint feletti magassága 497 méter, területe 5,9 km². Lakosainak száma 486 fő. Balatonakali Balatonakali (1954-ig: Akali) község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban, a Balaton partján. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. Üdülőfalu, hétszáz főnyi állandó lakosa van. A szezonban az üdülőkkel húszezer fölé is emelkedik a lakosok száma. A község területén 10 ifjúsági tábor, gondozott strand, parti sétány, kikötő, 3 nemzetközi kemping van. Nyáron kulturális programok, horgász és vízi sport lehetőség is fogadja a turistákat. A vendéglőkben magyaros ízekkel, a táj híres boraival fogadják a látogatókat. A vendégek magánszállásokat is igénybe vehetnek. Megközelíthetősége Autóval a 71-es főúton; Balatonakali-Dörgicse vasútállomás vonattal a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalon. Fekvése A Balaton északi partján fekszik. Természeti adottsága a Balaton gazdag halállománya, a dús vízparti legelők, és a vadban gazdag part menti erdők. A mediterrán jellegű éghajlat kedvez a szőlőtermesztésnek is. Története A terület az őskortól lakott. Évszázadokon keresztül kelták és rómaiak éltek itt, a római korban Pannónia provincia része volt. Az Árpád-korban a fehérvári uradalomhoz tartozott, mint Dörgicse része (először Dergecheként említik 1055-ben). Szent István király a Szent Korona és a koronázási jelvények őrizetét a fehérvári őrkanonokokra bízta, akik ezen szolgálataikért hatalmas birtokokat kaptak, ezek között volt a falu is. A török hódoltság alatt a település elpusztult, kétszáz évig lakatlan maradt. 1807-ben I. Ferenc a piarista rendnek adományozta a területet, a rend telepítette be újból. Az 1945-ös földosztásig a rend tulajdona volt. Balatonakaliba költöztek Ság-puszta lakói is, amikor annak helyén a zánkai gyermek- és ifjúsági üdülő épült. Az egyutcás falucska mára üdülőfaluvá fejlődött. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 76%-a magyarnak, 2,9% németnek, 0,2% cigánynak mondta magát (23,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,6%, református 6,2%, evangélikus 6,2%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 6,7% (34,3% nem nyilatkozott). Közélete Polgármesterei Koncz Imre (független) Nevezetes szülöttei Balatonakalin született Molnár József geológus. Testvérvárosok Balástya , Magyarország Kövend , Románia Simeon (Biblia) Simeon (héberül: ���������, jelentése: Isten meghallgatott) bibliai személy, Jákob második fia, aki Leától született. Izrael 12 törzse egyikének ősatyja. Amikor egy helyi törzsfő fia, Sikem elrabolta a húgukat, Dinát, és megerőszakolta, majd feleségül kérte Jákobtól, Simeon haragra lobbant. Testvérével, Lévivel és csapatával együtt lerohanta Sikem törzsét és az egész kánaánita falut kiirtotta. Így állt bosszút a húgán esett sérelemért. Apja elborzadt fiai tettén, attól tartott ugyanis, hogy a környező törzsek megtorolják Simeon és Lévi tettét. Végül erre nem került sor. Jákob élete végén nem adott áldást rá kegyetlen tette miatt, sőt inkább átkot mondott ki utódai felett. A fiai: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Cóhár és Saul. Simeon törzse Az izraelita honfoglaláskor Kánaán déli részén kaptak területet letelepedésre, Beér-Seva régiójában. Később beleolvadtak Júda törzsébe. Dajka László Dajka László (Nyíregyháza, 1959. április 29. –) válogatott magyar labdarúgó, edző. Játékosként főleg a Budapest Honvéd csapatát erősítette, ötször nyert velük bajnokságot és tagja volt az 1986-ban Mexikóba kijutott válogatottnak is. A 90-es évek közepétől számos magyarországi futballcsapatnál vállalt edzői feladatokat. Játékosként A Kisvárdai SE-ben lett igazolt játékos. 17 évesen tagja volt az ifjúsági-válogatott keretének. Sorkatonaként a ceglédi Honvéd Bem József SE játékosa volt. Innen került át 1979-ben a Budapesti Honvédhoz, melynek utolsó nagy sikerszériájának egyik meghatározó tagja volt. A 80-as években ötször nyertek bajnokságot. Specialitásának számítottak a fejesgólok, számos gólját szerezte fejjel. Ezenkívül tagja volt a válogatottnak is, szerepet kapott a mexikói világbajnokságon leszerepelt magyar válogatottban is, ahol öngólt rúgott a Szovjetunió elleni mérkőzésen. Később külföldön folytatta pályafutását, a spanyol Las Palmas, majd a svájci Yverdon együttesében. 1992-ben gerincműtétet hajtottak végre rajta, ami miatt befejezte profii pályafutását. Az 1994-1995-ös szezonban játékosedzőként szerepelt a Kecskeméti TE csapatában. Edzőként Külföldi karrierje után a BVSC-ben volt pályaedző, majd a Kecskeméti TE játékosait irányította. Első komolyabb edzői állomása a BVSC csapata volt, amit 34 mérkőzésen át irányított és magyar kupa-döntőbe vezényelt az 1996-97-es szezonban. Ezt követően a BKV Előre trénere lett. 1998 nyarától a Szombathelyi Haladás edzője lett. Posztjáról 1998 szeptemberében közös megegyezéssel távozott és visszatért a BKV Előréhez, melynek edzéseit 2001-ig vezette. Csapatával 2001-ben a másodosztály bajnoka lett, de nem indultak az NB I-ben. 2001 nyarán az akkor másodosztályú Előre FC Békéscsabához szerződött. 2001 szeptemberétől az új szövetségi kapitány, Gellei Imre pályaedzője lett a magyar válogatottnál. Ezt a posztját 2003-ig töltötte be. Békéscsabán a várakozásokon felett teljesítve az első helyen fordult csapatával a 2001-2002-es szezonban, azonban a télen a DVSC-hez írt alá, így megvált a liláktól. A debreceni klub élén nem volt túl sikeres, így az évad végén felállították a padtól. A következő szezonban ismét a BKV edzője lett, majd 2003 decemberében Sopronba tette át székhelyét, ahol 2004 novemberéig maradt, majd ismét visszatért Békéscsabára. Itt csak 4 meccsen ült a kispadon, mivel az egyesület több havi bérével tartozott. 2005 júliusától decemberig Zalaegerszegen dolgozott. Ezután a harmadosztályú Dabas edzője lett, majd az FC Tatabánya vezetőedzője, Octavio Zambrano meghívta szakmai koordinátornak. 2009 nyarán az NB III-es Soroksár trénere lett, ahonnan 2010 májusában a sikertelen szereplés miatt távozott. 2010 és 2012 között a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia U18-as csapatának edzéseit vezette. 2012-től ismét Békéscsabán vezetőedző, ahonnan 2013 áprilisában távozott. 2017 április 21-től a másodosztályú Nyíregyháza Spartacus vezetőedzője. 2A busz (Salgótarján) A salgótarjáni 2A buszok a Helyi Autóbusz-állomás és Somlyóbánya között közlekedik. A vonalon szóló autóbuszok közlekednek mivel Somlyóbánya hegyvidéki területen helyezkedik el. Menetideje 15 perc. Közlekedés A járattal Salgótarján Forgáchtelep városrésze és Somlyóbánya közelíthető meg. 2012. február 4. óta van fontos szerepe Forgáchtelep ellátásában, mivel - a főleg ezen városrészt lefedő, vele itt párhuzamosan közlekedő - 25 és a 25A busz megszűnt. Reggeltől kora estig általában óránként közlekedik, csak késő este jár kétóránként, hétvégén szintén egy illetve kétórás időközönként közlekedik napszaktól függően. Kiegészíti a közlekedését két járat, a 27A és az 52-es jelzésű autóbusz. Előbbi átszállásmentes kapcsolatot biztosít a járat által érintett városrészek és a Belváros valamint a Kórház között, míg utóbbi a piaccal teremt közvetlen kapcsolatot. Betétjáratok A járatnak ez az egy darab betétjárata létezik amely a nyári időszakban (általában április vége és november eleje között) közlekedik. Naponta négyszer van indulása, a Helyi Autóbusz-állomásról 8:20-kor, 14:45-kor, 17:35-kor és 18:40-kor a Somlyói végállomásról 8:40-kor, 15:05-kor, 17:55-kor és 19:00-kor indul. Ezen járatok a fent említett időszakon kívül - azaz általában november eleje és április vége között 2A jelzéssel közlekednek. A 2T járatok menetideje 19 perc Korábbi jelölése 2B volt, 1988-ban kapta a 2T jelzést 2018. január 1-től, munkanapokon, kora reggel közlekedik az alábbi viszonylatjelzéssel egy járat, amely a Somlyói végállomásról indulva a belvároson keresztül (a Füleki úti körforgalomnál visszafordulva) közlekedik. Végállomása ugyanúgy a Helyi autóbusz-állomás. A járat 5 óra 55 perckor indul, s csak munkanapokon közlekedik. Eschfeld Eschfeld település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Jelnyiki Jelnyiki (oroszul: Ельники) falu Oroszországban, Mordvinföldön, a Jelnyiki járás székhelye. Lakossága: 5905 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Elhelyezkedése Mordvinföld északi részén, Szaranszktól 137 km-re, a Kis-Varma (a Moksa mellékfolyója) partján helyezkedik el. A legközelebbi vasútállomás a köztársaság déli részén, 87 km-re fekvő Kovilkino. Csupán 30 km-re van Szarov zárt város, oroszországi nukleáris központ és kutatóintézet; az ott dolgozók gyermekei számára a Jelnyiki járásban gyermek egészségügyi- és sportközpontot hoztak létre. Története 1614-et tartják az alapítás évének. 1683-ban falu volt. 1928-ban lett először járási székhely. A Jelnyiki járást ugyanis először 1928-ban hozták létre, majd megszüntetése után 1935-ben újból. A járás mezőgazdaságát a hús- és tejirányú állattenyésztés jellemzi. Termékeit részben a helyi élelmiszeripari cég (Jolocska) dolgozza fel. Építőanyagipari és fafeldolgozó üzem is működik. A járás korábban legnagyobb iparvállalata, az egykori Rádiógyár (Ragyiozavod) 2009-ben már a pervomajszki (Nyizsnyij Novgorod-i terület) Transzpnyevmatyika Rt. egyik üzemeként folytatta tevékenységét. 2014 nyarán avatták fel a falu új, szintetikus borítású pályával ellátott, 500 fő befogadású „stadionját”. Gottsegen György Gottsegen György (Budapest, 1906. június 18. – Dubrovnik, Jugoszlávia, 1965. május 7.) magyar orvos, belgyógyász, az Országos Kardiológiai Intézet alapítója. Életpályája Tanulmányait Párizsban és Bécsben végezte, oklevelet 1929-ben az osztrák fővárosban szerzett. A helyi Wenkebach klinikán (belgyógyászati klinika) helyezkedett el, később Darmstadtban és Ratiborban is dolgozott. 1931 és 1944 között a budapesti Zsidó Kórházban folytatta tevékenységét, 1945-ben az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) orvosigazgatója lett, 1950-től kezdve a Szent Imre (Tétényi úti), majd a Szent István Kórház belgyógyászati osztályát vezette. 1957-ben a szűkös anyagi körülmények ellenére közbenjárásának köszönhetően megalakult az Országos Kardiológiai Intézet, amelynek haláláig igazgatója volt. Az új intézményben az első szívműtétet 1957 decemberében végezték. 1959-től egyetemi tanár, 1962-től az orvostudományok doktora. Egy külföldi konferencián, Dubrovnikban hunyt el 1965-ben. Publikációi A szívbetegségek vizsgálatáról és kezeléséről (Budapest, 1929) Szívbetegségek (Budapest, 1961) Emlékezete 1997-től nevét viseli a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gottsegen György Alapítvány az Országos Kardiológiai Intézetért Omero Tognon Omero Tognon (Padova, 1924. március 3. – Pordenone, 1990. augusztus 23.) olasz labdarúgó-fedezet, edző. Barnuló likacsosgomba A barnuló likacsosgomba (Postia fragilis) a Fomitopsidaceae családba tartozó, Eurázsiában és Észak-Amerikában elterjedt, korhadó fenyőfatörzseken élő, nem ehető gombafaj. Megjelenése A barnuló likacsosgomba korhadó fákon növő taplógomba. A termőtest megnyúlt legyező formájú, oldaltálló, vánkosszerű. Méretei: 3–7 cm hosszú, 2–3 cm széles és 0,5–1 cm vastag. Több termőtest összenőhet. Felső felülete nemezes, széle hullámos. Színe fiatalon fehéres, nyomásra először sárgán, majd vörösesbarnán foltosodik, különösen a széle felé. Idősen megbarnul. A sűrűn lyukacsos (3-4 pórus/mm) termőréteg a termőtest alsó oldalán található. Színe fehéres, vöröses-barnán foltosodik. Spórapora fehér. A spórák 4-5 x 1-1,5 µm-sek, oldalnézetben virsliszerűek, felületük sima, faluk vékony jól látható granuláris zárványokkal. Húsa lédús, puha, mégis szívós. Színe fehér, sérülésre gyorsan barnuló. Szaga kissé szúrós, íze némileg keserű. Hasonló fajok A porhanyós likacsosgomba húsa nem szívós, íze kesernyés. Elterjedése és termőhelye Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon ritka. Tűnyalábos és lucfenyők törzsén vagy korhadó tuskóin él. Augusztustól novemberig fejleszt termőtestet. Nem ehető. Vejle Vejle (kiejtése: [ˈvaile]) város Dániában. Az azonos nevű Vejle község és Syddanmark régió székhelye. Földrajz A festői fekvésű település délkelet-Jyllandon, a Velje-fjordnál található. Mivel Dánia legmagasabb pontja alig haladja meg a 170 méteres magasságot, a várost északról és délről körülvevő erdős dombok ritkaságszámba mennek. Történelem Vejle eredetileg egy apró szigeten épült fel; jelentőségét gázlójának köszönheti. Első írásos említése 1256-ból származik. A Szent Miklós-templom, amely ma a város legrégebbi épülete, a 13. század közepéről származik. A 16. és 17. században – sok más dán vásárvároshoz hasonlóan – jelentős fellendülést élt meg, ami főként az ökörkivitelre támaszkodott. Az 1584-es pestis olyannyira megtizedelte a település lakosságát, hogy csak a 19. század elején érte el újra a járvány előtti népességszámot. 1796-ban az akkor létrehozott Vejle megye székhelye lett. A betelepülő ipart a fjordot tápláló két sebes folyású folyó látta el energiával. A legnagyobb foglalkoztató a textilipar volt. A régi kikötő a nagyobb merülésű hajókat nem tudta fogadni, ezért 1826-ra megépült a város új kikötője. Az első vasútvonal 1868-ban nyílt meg. A lakosságszám gyorsan nőtt: 1850-ben 3300-an, 1900-ban már 14 600-an lakták a várost. A 19. századtól kezdve a fém- és textilipar vált dominánssá. A Vejle-fjord fölött átívelő hidat 1980-ban adták át. Turizmus Szélmalom , a település szimbóluma Szent Miklós-templom : a 13. század közepén épült Régi városháza : az 1878 - 1879 között épült a belvárosban, a sétálóutcánál Tappaszanda Tappaszanda vagy Tapasszanda (hettita nyelven ������ Tap-pa-aš-ša-an-da) a korai Hettita Birodalom egyik hercegségének székhelye volt. A mai napig ismeretlen helyen fekszik, és csak egyetlen dokumentumból, Hattuszilisz végrendeletéből ismert, a CTH#6 katalógusszámú tábláról. Innen tudjuk, hogy Hattuszilisz legidősebb fia, az első kijelölt trónörökös, Huccijasz ennek a városnak az ura volt kegyvesztéséig. A dokumentum szerint Tappaszanda adókedvezményt kért, majd annak megtagadása után fellázadt. Ez vezetett a herceg kitagadásához. A település egyetlen hettita dokumentumban sem fordul elő többet. Vagy lerombolták és elnéptelenedett, vagy más nevet kapott az események után. Lauroux Lauroux település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 190 fő (2015). Lauroux Les Rives, Lodève, Pégairolles-de-l’Escalette, Les Plans, Poujols, Romiguières, Roqueredonde és Saint-Félix-de-l’Héras községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lengyelország a felosztás korában (1795–1918) A 18. század Lengyelországban a hanyatlás kora volt. A nemesi demokrácia eltorzult rendszere azt eredményezte, hogy az állam teljesen tehetetlenné vált, védtelenné a szomszédos országok törekvéseivel szemben. 1772-ben végbement az első felosztás: Ausztria, Poroszország és Oroszország elcsatoltak összesen 210 000 km²-t, azaz a lengyel állam területének kb. negyedét. A reformkísérletek (amelyeknek eredménye májusi alkotmány is volt) elbuktak és 1793-ban és 1795-ben még két felosztás ment végbe, amelyeknek következtében a lengyel állam eltűnt térképekről. Lengyel területek 1795-1807 között A harmadik felosztás után a megszállók a lengyel állam létezésének nyomait mindenáron fel akarták számolni. A waweli várból a poroszok elhurcolták a lengyel koronázási jelvényeket. a drágaköveket kifeszítették és eladták, az aranyból készült részeket beolvasztották, abból pénzt vertek. Sok lengyelnek, főleg azoknak, akik a Kościuszko-felkeléssel voltak kapcsolatban, emigrálniuk kellett vagy le lettek tartóztatva. Az emigráció fő központjai - Svédország, Oszmán Birodalom, Itália, Franciaország voltak. Az I. Köztársaságot szétválasztó határokat minden szabály nélkül jelölték ki. Felszámolódott a belső piac, amely még III. Kázmér király korában alakult ki és a régi kereskedelmi utakon alapult. A megszálló államok gyarmatként kezelték a lengyel területeket. Az új hatóságok sok lengyeltől elkobozták a vagyonát és birtokát és saját alattvalóikat telepítették oda. Új közigazgatási rendszert vezettek be, megváltoztatták a tartományok nevét: Oroszország - Nyugati határterület ; Ausztria - Galícia és Lodoméria királyság (1772-től - Halics és Vlagyimir városok latin nevéből – fővárosa Lemberg lett) egyben Nyugat-Galíciáé is (1795-től). 1803-ban Nyugat-Galíciát Galícia és Lodoméria királysághoz csatolták; Poroszország – Kelet-Poroszország (előtte Porosz Hercegség és Varmia, fővárosa – Königsberg ), Nyugat-Poroszország ( Danzigi Pomerania - fővárosa Danzig ), Dél-Poroszország ( Nagy-Lengyelország – fővárosa Posen ). Varsó vidéki város lett. Az új közigazgatásba olyan személyek kerültek, akik a lehető legtöbb előnyt akarták kicsikarni a megszállt területek irányításából. A lengyel nemesség elvesztette a politikai jogait.Az Orosz Birodalomban a pravoszláv hit volt az uralkodó – a katolicizmust csak megtűrték. A cár saját érdekeinek rendelte alá a lengyel római-katolikus egyházat – a bevett gyakorlat szerint, a pravoszláv hitet illetően; törekedett az unitok megtéréséhez.Hasonló helyzet volt a Porosz Királyságban, ahol protestáns hit uralkodott. A porosz megszállás idején, a vallásszabadság ellenére, szigorú ellenőrzés alatt tartották a katolikus egyházat — a kapcsolatot Rómával csak a porosz diplomácián keresztül engedélyezték.Csak Ausztriában uralkodott a katolicizmus, de ennek ellenére a lengyel klérus nem részesült semmilyen előnyben. Korlátozták az egyház politikai szabadságát és valamennyi kapcsolatát Rómával: a pápa által kiadott dokumentumokat és bullákat az államnak joga volt felülbírálni. A harmadik felosztás után, olyan földalatti szervezetek alakultak, amelyek egy új felkelés kirobbantására és demokratikus elveken alapuló köztársaság létrehozására törekedtek. Sok katona Napóleon Bonaparte tábornokkal kapcsolta össze a sorsát. Az ő engedélyével 1797 januárjában létrejött két lengyel légió Lombardiában – amelyeket főként az előtte az osztrák hadseregben szolgáló lengyel önkéntesek alkották. A légiókat Jan Henryk Dąbrowski és Karol Kniaziewicz tábornokok irányították. Már májusban a lengyel légiók vettek részt az osztrákok elleni, Rómáért folytatott harcokban. Júliusban a szerzők egyike, Józef Wybicki, megkomponálta a Mazurek Dąbrowskiego című dalt, amely 1918-ban a lengyel államhimnusz lett. Ausztria legyőzése után, 1803-ban Napóleon Dąbrowski tábornok légióját Haitire küldte, amely francia gyarmat volt, ahol a mulattok és négerek fellázadtak a rabszolgaság visszatérése ellen. Az európaiak számára nehéz éghajlati viszonyok, betegségek és harcok megtizedelték és gyors kapitulációra kényszerítették a katonákat. Haiti kivívta akkor a függetlenségét (1805), sok lengyel viszont ott maradt. Amikor 1801-ben a liberális Romanov Sándor lett az orosz cár, a lengyel főurak és a gazdag köznemesek kezdetben benne látták a reményt, hogy a saját uralma alatt egyesíti a lengyel területeket. Trónra lépése után Adam Czartoryski herceg Sándor rokona, orosz külügyminiszter lett. A lakosság jelentős többsége egy összeütközésre számított Franciaország, Poroszország és Ausztria között, esetleg Oroszország részvételével, ami esélyt teremthet a lengyel állam feléledésére. Valóban így is történt: Napóleon 1805-ben legyőzte Ausztriát és 1806-ban – Poroszországot. Akkor a lengyelek őt tartották annak a személynek, aki életre kelti a lengyel államot. Napóleon azonban mindenekelőtt arról gondoskodott, hogy létrejöjjön lehető legnagyobb létszámú lengyel hadsereg amelyet saját érdekei mentén vethet be. Néhány hónap alatt meg is szerveződtek a lengyel csapatok, amelyeknek a parancsnokságát Jan Henryk Dąbrowski, Józef Zajączek és Józef Antoni Poniatowski herceg (a volt király unokaöccse) tábornokok vették át. Azok az alakulatok 1807 tavaszától harcoltak a poroszok ellen Gdańskban, Kołobrzegban (Koszalin mellett) és Sziléziában meg az oroszok ellen Friedlandnál (ma Pravgyinszk, a Kalinyingrádi területen). Varsói Hercegség Az Oroszország elleni győztes háború után, 1807 júliusában Napóleon és I. Sándor Tilsitben (ma: Szovjetszk) találkoztak és úgy döntötték, hogy a 2. és 3. felosztáskor Poroszországhoz kerülő területekből létrehoznak egy névleges lengyel államot, a Varsói Hercegséget (Księstwo Warszawskie) (a Białostoki területet azonban Napóleon a barátság jeleként átengedte a cárnak). Napóleon nem akarta visszaadni a Lengyelország nevet, hogy az ne irritálja Sándort. Az új állam területe 103 000 km² lett. Uralkodója a perszonálunió alapján I. Frigyes Ágost lett, III. Ágost lengyel király unokája, az 1806-ban Napóleon által kreált Szász Királyság uralkodója. 1807. július 22-én Drezdában Napóleon személyesen adományozott alkotmányt a Varsói Hercegségnek, amelynek törvényeit az 1799-évi francia alkotmányról mintázta. (A császár nem egyezett bele a májusi alkotmány visszaállításába, mert azt túl konzervatívnak tartotta). Kezdeményezésére az alkotmány mindenkinek a személyes szabadságot adott (így, felszámolta a jobbágyrendszert) és egyenlővé tett minden lakost a jog előtt. Elvben tehát, a parasztok már nem voltak a földbirtokos alattvalói, de gyakorlatilag nem változott jelentősen a helyzetük, mivel a gazdaság birtoklásának jogáért továbbra teljesíteniük kellett minden addigi kötelezettségüket, a robotot is beleértve. Lakóhelyük elhagyásának lehetőségei pedig nagyon csekélyek voltak. A tilsiti béke értelmében Danzig Szabad Város lett, egy kis állam Poroszország és Szászország pártfogása alatt, amely Danzigot és környékét foglalta magába (Hel- és Visztula-földnyelveket és a Visztula torkolatát beleértve). Háború Ausztria ellen A háború Napóleon és az 5. koalíció közötti háború része volt, amelyet azonban egyedül viselt a lengyel haderő Józef Poniatowski herceg parancsnoksága alatt. Az 1805. évi vereség után, Osztrák Császárság bosszút akart állni a megaláztatásért. Ausztria önállóan harcolt – úgy látszott, hogy támadása a gyenge Varsói Hercegség ellen könnyen elérhető siker lesz. A bécsi politikusok úgy döntöttek, felszámolják a hercegséget, területét visszaadják Poroszországnak, ami arra ösztönözte volna a poroszokat, hogy csatlakozzanak a Franciaország elleni háborúhoz. Az osztrákokat Oroszország is biztosította, hogy a hadserege nem fog semmit tenni a Varsói Hercegség védelmében – annak ellenére, hogy a tilsiti béke után Oroszország formálisan Franciaország szövetségesévé vált. 1809. április 14-én az osztrákok átlépték a Varsói Hercegség határát és elindultak Varsó felé. Április 19-én lezajlott az eldöntetlen raszyni csata (Raszyn – falu, a mai Varsó déli határánál). Poniatowski herceg, tárgyalva az osztrák főparancsnokkal, Ferdinánd Károly főherceggel, beleegyezett, hogy enyhe feltételekkel átadja Varsót. Akkor ő maga tudott indulni dél felé; amikor július 15-én elfoglalta Krakkót, az osztrákok elhagyták Varsót, miután értesültek a wagrami vereségről (július 5-6-a), a hercegség területét is elhagyták. Korábban, júniusban, Poniatowski elfoglalta Galícia és Lodoméria királyságát is. Október 14-én Napóleon és I. Ferenc császár megkötötték a schönbrunni békét, amelynek értelmében a 3. felosztáskor Ausztriához kerülő területeket hozzácsatolták a Varsói Hercegséghez, melynek területe így a felével növekedett. Napóleon támadása Oroszország ellen I. Sándor orosz cárt aggasztotta Napóleon európai dominanciája. Amikor 1810 nyarán a francia marsallok egyike, Jean Baptiste Bernadotte, az orosz befolyási zónához tartozó Svédország királya lett, a svéd állam kilépett az Anglia elleni kontinentális blokád rendszeréből és a cár felvette a kapcsolatokat a német államokban szervezkedő franciaellenes ellenzékkel. Az orosz-francia szövetség felbomlott és az orosz vezérkar kidolgozta egy offenzív háború tervét. Napóleon szintén nem tett le arról a szándékáról, hogy legyőzi Oroszországot és rákényszeríti azt a tilsiti béke betartására. Kelet-Poroszország (a volt Porosz Hercegség) és a Varsói Hercegség területein gyűjtötte össze a soknemzetiségű, majdnem 600 ezer főt számláló hadsereget (kb. 100 ezer lengyelt beleértve) az Oroszország elleni hadjáratra. 1812. június 24-én átlépte a Nyeman határfolyót, megkezdte hadjáratát. A császár utasítására, a Varsói Hercegség szejmje létrehozta a Lengyel Királyság Általános Konföderációját, amely meghirdette Lengyelország megújhodását és a felosztások során elvett tartományok visszacsatolását. I. Frigyes Ágost herceg viszont átengedte a hatalmat a Hercegség minisztertanácsának. A Vilna felszabadítása után (június) Napóleon megszerveztette a Litván Nagyfejedelem Ideiglenes Kormánya Bizottságát, amelynek a napóleoni hadsereg által elfoglalt litván-fehérorosz területeket kellett ideiglenesen igazgatnia. Lengyelek harcoltak a szmolenszki csatában és Borogyinónál, és elsőként vonultak be Moszkvába. A hadjáratból azonban kevesebb mint 24 000 -en tértek vissza. Józef Poniatowski herceg visszavonult 30 000 -es lengyel hadseregével Szászországba, amely Franciaország szövetségese volt. A herceg a lipcsei csatában esett el (1813. október 18-a), amikor a napóleoni hadsereg visszavonulását fedezte. Napóleon veresége után, a Varsói Hercegséget orosz csapatok szállták meg, ami gyakorlatilag véget vetett létezésének. 1813 márciusában I. Sándor cár létrehozta a Hercegség Ideiglenes Legfelső Tanácsát, amelynek nagy összegű jóvátételt kellett behajtania az orosz hadsereg részére. A Varsói Hercegség felszámolása A bécsi kongresszus döntésének értelmében a Varsói Hercegség 1815-ben hivatalosan megszűnt létezni. Nagy-Britannia ugyan indítványozta egy önálló lengyel királyság újraalakítását, de Oroszország magának kívánta a volt Hercegség egész területét (ezt Poroszország is támogatta, ezért cserébe Szászországot kapta volna). 1815. május 3-án kompromisszumos megoldást fogadtak el, eszerint: Ausztria megkapta Wieliczka környékét, A Porosz Királyság megkapta a volt Varsói Hercegség északnyugati részét, itt létrehozta a Poseni Nagyhercegséget Poznań központtal (Wielkie Księstwo Poznańskie); megkapta még Danzigot és Chełmnói Földet (terület a Visztula-kanyarban, ahova 13. században Mazóviái Konrád behívta a Német Lovagrendet ), és amelyet közvetlenül Kelet-Poroszországhoz csatolt; Krakkóból és Krakkó valamint a sziléziai határ között fekvő keskeny földövből létrejött egy kis állam Poroszország, Oroszország és Ausztria védnöksége alatt – a Krakkói Köztársaság (Rzeczpospolita Krakowska, Wolne Miasto Kraków ); a Varsó Hercegség területének zömét az Orosz Birodalom kapta meg, és létrehozta ebből a saját védnöksége alatt álló Lengyel Királyság ot. I. Sándor cár megkapta a Szejm által elismert lengyel királyi címet, ezzel létrejött a lengyel—orosz perszonálunió . A Kongresszusi Lengyelország A bécsi kongresszuson létrehozott, az Orosz Birodalommal perszonálunióban álló államalakulatot a német és magyar történetírás Kongresszusi Lengyelországnak nevezi (lengyelül, röviden Kongresówka), az orosz történetírásban és leggyakrabban a lengyelben is Lengyel Királyság a neve. A királyság területe 127 000 km²-re rúgott. Alkotmányát I. Sándor cár adományozta, a szejmet (lengyel parlamentet) mellőzve. A királyságot perszonálunió kapcsolta össze Oroszországgal, volt hadserege, közigazgatása, pénzkibocsátási joga és saját oktatási rendszere. A király (azaz a cár) nevezte ki a helytartóját, aki őt a távolléte idején helyettesítette. A végrehajtó hatalom szerve az Államtanács (Rada Stanu) volt. A parlament (Szejm) – az I. Köztársaságéhoz hasonlóan – királyból, Szenátusból és Képviselőházból állt. A parlamentje időszakos lett – a szenátorok és képviselők mandátuma hat évig tartott – de kétévente összehívott ülésszakokon tanácskoztak. Annak ellenére, hogy kezdetben Sándor cár liberális szellemű és a lengyelek felé barátságot mutató uralkodó volt, idővel egyre konzervatívabbá lett és figyelmen kívül hagyta az alkotmányt. A cár helytartója a Lengyel Királyságban Józef Zajączek tábornok volt (1815-26), aki Kościuszko-felkelés résztvevőjéből és napóleoni katonából átalakult a liberalizmus jelenségeit elnyomó, kemény konzervatívvá (már 1819-ben felszámolta a sajtószabadságot, majd pedig felfüggesztette a gyülekezési szabadságot, és megtiltotta a szabadkőművesek tevékenységét). A második személy a Királyságban Konsztantyin Pavlovics nagyherceg volt – a hadsereg fővezére és a cár öccse;, akit a lengyelek nagyon gyűlölték a hadseregben bevezetett szigorú fegyelem miatt. Válaszul a politikai elnyomásra titkos ifjúsági egyesületek szerveződtek, főleg az egyetemi városokban – pl. Wilnóban megalakult a Filomaták Egyesülete (Towarzystwo Filomatów: filomata = a tudományrajongó), amelynek egyik tagja Adam Mickiewicz volt. Ezt rögtön felszámolta az orosz titkosrendőrség. A helyzet romlott, amikor a konzervatív I. Miklós lett Oroszország cárja (1825. decemberében). Megtorlásokat rendelt el és Zajączek tábornok halála után nem nevezett ki új helytartót, az egész hatalmat Konsztantyin herceg kezében hagyva. Akkor a lengyelek véglegesen elvesztették a reményeiket cár szándékai iránt. Egyike a kevés „pozitív” személyeknek ebből az időszakból a fehérorosz származású Franciszek Ksawery Drucki-Lubecki volt – kincstári miniszter 1821-30 között. Annak eredményeként, hogy ügyesen behajtotta az adókat és kiterjesztette az állami monopóliumokat, felszámolta a költségvetési hiányt, sőt még többlethez is jutott, amelyet beruházásokra költhetett. Megalapította a Lengyel Bankot (1828). Gondoskodott az ipar fejlődéséről (kohászat, bányászat, textilipar) – az ő segítségével kezdte el gyors fejlődését pl. Lodz. Modern utakat építtetett Lengyelországban – pl. Varsóból Bresztbe (1823 – jelenleg az E30-as európai út része). 1816-ban I. Sándor cár engedélyével létrejött a Varsói Egyetem. Novemberi felkelés (1830-31) A felkelés kitörésének fő oka az volt, hogy a cár nem tartotta tiszteletben az alkotmányt, a hatalom pedig elnyomta az embereket. Konsztantyin herceg viselkedése az általa vezetett királysági hadsereg katonáival szemben is fontos szerepet játszott (végtelen gyakorlatozás, a besúgás rendszerének létrehozása, katonatisztek nyilvános megalázása). 1828-ban a varsói katonaiskolában összeesküvést szerveztek a herceg ellen, amelyet Piotr Wysocki hadnagy irányított. A felkelés kitörését a francia és belga forradalmak gyorsították fel, amelyek 1830 júliusában a Szent Szövetség rendszere ellen lángoltak fel – a cár egy intervenciós hadsereget küldött, ezért az összeesküvők a felkelés a tervezettnél korábbi megkezdéséről döntöttek. November 29-én este, a katonaiskola hallgatóinak egy csoportja Piotr Wysocki parancsnoksága alatt elfoglalta Konsztantyin főherceg rezidenciáját, de a hercegnek sikerült elmenekülni. A felkelők a fegyvertárat is elfoglalták és a következő napon, a felfegyverzett polgári lakossággal együtt, ellenőrzés alá vonták a fővárost. Konsztantyin főherceg kivonult Varsóból, nem kezdett semmilyen harci cselekménybe a felkelők ellen. A felkelés feletti irányítást a konzervatívok vették át. December 5-én Józef Chłopicki tábornok a felkelés diktátorává hirdette ki magát; a felkelő kormány egy nappal korábban nevezte ki őt a hadsereg fővezérének. Chłopicki azonnal tárgyalásokat kezdett a cárral. Mivel Miklós cár feltétel nélküli megadást követelt, 1831. január 17-én Chłopicki lemondott. A vezető szerepet a Szejmben ekkor radikálisok szerezték meg. Január 25-én Szejm detronizálta Miklós cárt a lengyel trónról, ami a perszonálunió megszakítását és a Királyság függetlenségének kikiáltását jelentette. Válaszul február 5-én a 115 ezres orosz hadsereg Ivan Gyibics-Zabajkalszkij tábornagy parancsnoksága alatt átlépte a Királyság határait. Február 25-én Varsóhoz ért, de a lengyelek egy eldöntetlen csatában megállították Olszynka Grochowskánál (ma egy kis erdő Varsó területén). A csata után a diktátorságot Jan Skrzynecki tábornok vette át, aki nem mert ellentámadást indítani. A halogatás következtében, – annak ellenére, hogy a lengyelek győztek néhány csatában (pl. az iganeiben amelyben Bem József tűnt ki) – az oroszok jelentős fölényre tettek szert. Május 26-án az oroszok győztek az ostrołękai csatában, ami megtörte a felkelők harci szellemét. Skrzyneckit, a határozatlansága miatt, elbocsátották posztjáról és az új diktátor Jan Krukowiecki tábornok lett. Miután Gyibics kolerában meghalt, az orosz hadsereg feletti parancsnokságot Ivan Paszkevics tábornagy vette át. Késő nyáron az oroszok Kujávián keresztül északtól és nyugattól bekerítették Varsót és szeptember 6-án nyugatról megtámadták a várost. A nyugati külvárosok elvesztése után, a felkelés vezetői feladták Varsót. Néhány héttel később feloszlott a Szejm, a Nemzeti Kormány és a hadsereg, amelynek jelentős része elmenekült Poroszországba, Krakkóba és Galíciába. Lengyel Királyság a novemberi felkelés után 1831. ősszel az oroszok létrehozták az Ideiglenes Kormányt, amelynek a feladata a Királyság pacifikálása és militarizálása volt. A Királyság helytartója egészen 1856-ig Ivan Paszkevics herceg volt, azért ezt az időszakot „Paszkevics-éjszakának” nevezik. Bevezette a statáriumot, felszámolta az alkotmányt, feloszlatta a szejmet. A lengyel haderőket hozzácsatolta az orosz hadsereghez. Hathatósan ruszifikálta a közigazgatást, felszámolta a lengyel egyetemi oktatást. Magas jóvátételt rótt ki és a lengyelek költségére építtette fel Varsóban a Citadellát, amelyben erős orosz helyőrség állomásozott (a Citadella építése érdekében Paszkevics leromboltatta az ottani palotanegyedet). Vámhatárt állíttatott a lengyel–orosz határon és 1840. után bevezette az orosz mérték- és monetáris rendszert. A vámkorlát azonban a királysági gyárosoktól magas minőséget kényszerített ki, mivel a termékeik minőségének emelésére törekedtek vagy áttelepítették gyáraikat Oroszország területére (pl. a textiliparban). Az erős verseny kikényszerítette a technológiai haladást, így egyre tökéletesebb gépek alkalmazását. Ez aztán az iparban dinamikus fejlődést váltott ki. Łódź – a textilipar új központja – nagyon gyorsan fejlődött a Királyság második (Varsó után) városává. Az acélipart a vasút fejlődése ösztönözte. 1845-48 között megépült az első vasútvonal lengyel földön – a Varsó – Bécs vasútvonal. Az orosz hatalom elnyomása csak az elveszített krími háború (1855) után enyhült. Az új orosz cár, II. Sándor (1855-től) felszámolta a statáriumot, közkegyelmet hirdetett, enyhítette a cenzúrát, megnyitotta a lengyel iskolákat. A lengyeleknek újra lehetőségük nyílt közhivatalok betöltésére. Ezt használta ki a kormányi Felekezeti és Oktatási Bizottság igazgatója, Aleksander Wielopolski herceg, aki lengyelekkel váltotta fel a cári hivatalnokokat és 1862-ben létrehozta Varsóban a Főiskolát (a volt és későbbi Varsói Egyetem). 1862 júniusában a cár felállította a Királyság polgári kormányát, amelynek vezetője Wielopolski lett. Januári felkelés (1863-64) A cári elnyomás lazulását a lengyelek a gyengeség jelének vélték, emiatt egyre gyakrabban nyilvánították ki a hazafiságukat és elégedetlenségüket. 1861 februárjában és áprilisában véres zavargások történtek Varsóban, amelyek következtében októberben a hatalom visszaállította a statáriumot az egész országban (1862 decemberéig). Ennek ellenére a lengyelek egyre határozottabban követeltek földbirtokreformokat, a hatalom demokratizálását és államuk függetlenségét. A radikális politikai párt, amelyet Vörösöknek (Czerwoni) hívtak, amellett agitált, hogy az emberek nyílt harcot indítsanak, és megkezdte előkészíteni a felkelést. Más irányba fejlődtek a földbirtokosokat, arisztokráciát valamint a gazdag polgárokat magukba foglaló függetlenségi szervezetek, amelyeket általánosságban Fehéreknek (Biali) hívtak. Aleksander Wielopolski herceg, a Királyság polgári kormányának vezetője, tudott a függetlenségi mozgalmak létezéséről, és teljesítette követeléseik egy részét. Egyidejűleg viszont, az összeesküvők tevékenységének meghiúsítása érdekében, 1863. január közepén egy váratlan sorozást rendelt el az orosz hadseregbe. Ebből a célból Wielopolski névjegyzékeket készíttetett el, amelyeken kb. 12 ezer ember szerepelt, akiket azzal gyanúsított, hogy valamilyen függetlenségi szervezethez tartoznak. Ezeknek az embereknek azonban sikerült elmenekülni a városokból és január 22-én kitörtek az első harcok. A felkelést tehát jelentősen előrehozták, mert a Vörösök csak a tavaszra tervezték kitörését, így az nem volt megfelelően előkészítve. A felkelőknél hiányoztak a lovak és a lőszerek, a felkelés vezetősége pedig nem volt egységes, viszálykodás gyengítette. Ellenlépésként a felkelés kitörésére, a Királyság helytartója, Konsztantyin Nyikolajevics Romanov nagyherceg (II. Sándor cár öccse), visszaállította a statáriumot. Kezdetben a felkelők orosz helyőrségeket támadtak meg az egész Királyságban, de az oroszok visszaverték a támadások többségét (többek között a gyenge felfegyverzés miatt). A felkelőknek sikerült elfoglalni a Varsó–Breszt utat és a Varsó–Szentpétervár vasútvonalat, így megszakították a kapcsolatot Oroszországgal. A Királyság igazgatásában részt vevő lengyel hivatalnokok túlnyomó többsége titokban végrehajtotta a felkelő Nemzeti Kormány utasításait. 1863 júniusában, fényes nappal, a varsói Lengyel Bank személyzete átengedte a felkelőknek a Királyság Főpénztárának letétjeit. 1863. szeptember 19-én sikertelen merényletet követtek el a Királyság új helytartója, Fjodor Berg tábornok ellen. A januári felkelés kitörése aláásta a születő orosz–francia szövetséget. 1863 januárjában Poroszország mozgósította az orosz határnál haderejének felét. Februárban Oroszország és Poroszország egyezményt írtak alá, amely feltételezte a kölcsönös segítséget a lengyel felkelés leveréséhez. Ezt a lépést III. Napóleon francia császár az orosz-francia egyezmények megszakításaként értelmezte. Számos lépést tett, hogy az oroszok érvénytelenítsék az 1815. évi alkotmányt, sőt még Lengyelországot is újraegyesítsék egy Habsburg főherceg uralma alatt. Az oroszok azonban szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy a császár ne avatkozzék bele az orosz belügyekbe, ha meg akarja őrizni jó kapcsolatait Orosz Birodalommal. Franciaországban a januári felkelők sok szimpatizánst szereztek maguknak. Az emberek pénzt gyűjtöttek a felkelés javára. A francia rendőrségnek oroszellenes tüntetéseket kellett feloszlatnia. A londoni demokraták viszont megszerveztek egy tengeri vállalkozást amelynek segítségével fegyvert és lőszert küldtek volna lengyel felkelőknek, de az orosz felderítés kezdettől mindenről tudomást szerzett. Amikor a hajó, fedélzetén kétszáz önkéntessel kikötött Malmőben, az orosz nyomás hatására a svéd kormány feltartóztatta azt. Sajnos, számos nyilatkozat ellenére külföldről nem jött semmilyen segítség. A felkelés szétterjedt az egész Lengyel Királyságra, Litvánia jelentős részére valamint Volhíniára. A harcok egy évig folytatódtak, néhány gerillaosztag még 1864 őszéig harcolt. A Poroszországhoz tartozó Poseni Nagyhercegségben és az osztrák fennhatóság alatt álló Galíciában szerveződtek új csapatok, de nem tudtak részt venni a harcokban, mert a porosz és orosz hadseregek szorosan lezárták a határokat. A harcok gerilla jellegűek voltak, mivel az orosz hadsereg annyira erős volt, hogy a felkelők nem tudták nyílt összecsapásokban felvenni a harcot. A parasztság tömegeit sem sikerült bevonni a harcba. Amikor 1864-ben a cár felszabadította őket és a tulajdonukba adta az általuk művelt földeket, a parasztok elhagyták a felkelést. A felkelés leverése után az oroszok azonnal megtorlásokba kezdtek. Sok ezer embert öltek meg, több tízezret száműztek Szibériába. A hatalom elkezdte erősen ruszifikálni a lengyel társadalmat, azzal a céllal, a Királyság hasonlóvá váljék az Orosz Birodalom más tartományaihoz. 1867-ben felszámolták a Királyság autonómiájának maradékát; ettől kezdve az országrészt Visztula menti határterületnek (len. Kraj Nadwiślański) hívták. Elkoboztak több száz nemesi birtokot, ezeket árverésre bocsátották vagy orosz katonatiszteknek adományozták. A városoktól, amelyek tevekényen támogatták a felkelést, elvették a városi jogokat. A Lengyel Királyságban még azokat a kolostorokat is felszámolták, amelyek az ellenállás gócpontjai voltak. Krakkói Köztársaság A Krakkói Köztársaság (Rzeczpospolita Krakowska, másképp Krakkó Szabad Város – Wolne Miasto Kraków) 1815-ben jött létre a bécsi kongresszus döntésének alapján. Az új államnak nem volt joga önálló külpolitikához – külföldön három pártfogó állam képviselte: Oroszország, Ausztria és Poroszország amelyek kötelezték magukat a Szabad Város semlegességének örökké tartó elismerésére és arra, hogy nem állomásoztatnak hadsereget az állam területén. Cserébe Krakkónak ki kellett adnia azokat a szökevényeket és kémeket, akik a területére menekülnek. Mint később kiderült, hogy ennek ellenére Krakkó igazában egyfajta „felkelési folyosóvá” és menedékké vált több, megszállt területen élő ember számára – egészen a felszámolás pillanatáig. 1818. szeptember 11-én a Köztársaság megkapta alkotmányt kaptt. A végrehajtó hatalmat a Szenátus birtokolta, a törvényhozásit pedig a Képviselők Gyűlése. A pártfogó államok képviselői jelentős hatással voltak a Szabad Városban végbemenő eseményekre. A köztársaság politikai életének vezető személye a Szenátus elnöke lett – 1818-31 között Stanisław Wodzicki. Támogatta őt a konzervatív földbirtokosok és az arisztokrácia többsége, amely a város gyors hozzácsatolását remélte a Lengyel Királysághoz. Wodzicki nem habozott együttműködni a pártfogó államokkal a liberálisok és demokraták elleni harcban. A liberálisokat a polgárok és az egyetemisták támogatták. Ki akarták terjeszteni a Szabad Város függetlenségét és bírálták az államapparátust, amiért nem használ ki minden lehetőséget, amelyet az alkotmány biztosít, mindenekelőtt a gazdaságiakat. A liberálisoknak nagy befolyása volt a Képviselők Gyűlésében, őket titokban Poroszország is támogatta, mivel jelentős nyereséghez jutott a Krakkóval folytatott kereskedelemből. 1830-ban a pártfogó államok új alkotmányt terveztek bevezetni, de ezt megakadályozta a novemberi felkelés kitörése a Lengyel Királyságban. A novemberi felkeléskor Krakkói Köztársaság a fegyvercsempészet fő központja lett és közvetítő szerepet játszott a Lengyel Királyság és más államok közötti diplomáciai kapcsolatokban. 1831 januárjában a diákok letartoztatták Wodzickit és Krakkó elhagyására kényszerítették. A felkelés bukása után Krakkóba emigránsok érkeztek a Királyságból a felkelés egyik parancsnokával, Józef Chłopicki tábornokkal együtt. A novemberi felkelés után Oroszország és Ausztria feladták a reményt, hogy együttműködhetnek a lengyel nemességgel a Szabad Város területén. Ettől fogva politikájuk a Köztársaság szabadságának fokozatos korlátozása volt. Ennek a jele többek között az új alkotmány volt, amelyet a pártfogó államok erőszakoltak rá 1833. május 30-án és amely lehetőséget adott, hogy pl. a birodalmak képviselői döntsenek vitás kérdésekben a Képviselők Gyűlése és a Szenátus között és hitelesítsék a Szenátus elnökének megválasztását. 1835 októberében Ausztria, Poroszország és Oroszország Berlinben egy titkos megállapodást kötött, amely szerint bármely, függetlenségre irányuló cselekmény esetén az osztrák hadsereg elfoglalhatja a Köztársaságot. 1836 januárjában Krakkó területén a lengyel függetlenségért harcolók megöltek egy orosz kémet. Válaszul február 7-én az osztrák hadsereg bevonult Krakkóba, 20-án pedig az orosz és a porosz. Franciaország és Nagy-Britannia tiltakozása következtében Poroszország és Oroszország visszavonták hadseregüket Krakkóból, de az osztrákok 1841-ig maradtak. Ebben az időben a pártfogó államok képviselői gyakorolták a tényleges hatalmat. A rendőrséget az osztrákok szimpatizánsai szerezték meg. Ausztria csak akkor vonta vissza hadseregét, amikor Franciaország azzal fenyegetett, hogy elfoglalja Anconát. A krakkói felkelés és a köztársaság felszámolása A novemberi felkelés bukása után Krakkó lett a lengyel függetlenségi tevékenység fő központja. Az osztrák megszállás és a pártfogó államok képviselőinek teljhatalma azt eredményezte, hogy a földalatti ellenzék a felkelés elkezdése mellett döntött. Az osztrákok azonban tudomást szereztek erről és megelőzve a felkelés kitörését, próbálták visszarettenteni a nemeseket és a parasztokat. Ennek érdekében olyan rémhírt terjesztettek el, hogy a nemesség fegyveres hadjáratot tervez, amelyben kiirtja a parasztokat. Válaszul a parasztok tömegesen, kegyetlen módon gyilkoltak le nemeseket és raboltak ki udvarházakat. Az első atrocitások 1846. február 18-án történtek. Az osztrákok még pénzt is fizettek a parasztoknak minden egyes meggyilkolt nemesért. Az akkori események a március közepéig tartottak és a galíciai mészárlás (rzeź galicyjska, rabacja) néven váltak ismertté. A szervezők Krakkóban, nem tudva a galíciai mészárlásról, 1846. február 21-én kezdték meg a felkelést. Egy nap után a város már szabad volt, de mivel nem jött semmi segítség külföldről és mivel az osztrák hadseregben lengyel parasztok is harcoltak, a felkelőknek meg kellett adniuk magukat. Azt remélve, hogy a pártfogó államok Krakkót a Lengyel Királysághoz csatolják (azaz az oroszok által megszállt részéhez), az oroszoknak adták át a várost; az osztrákok csak négy nappal később vonultak be Krakkóba. Április 15-én a pártfogó államok képviselői Bécsben aláírtak az egyezményt, melynek értelmében a Szabad Várost Ausztria kebelezi be. 1848-ban, amikor kitört a Népek Tavasza, Krakkóban zavargások voltak, amelyek következtében az osztrák hadsereg elfoglalta a Wawelt és ágyúztatta a várost. Lembergben is harcoltak, de a hatalom ősszel helyreállította a rendet. Poznańi Nagyhercegség A Poznańi Nagyhercegség (Wielkie Księstwo Poznańskie) Nagy-Lengyelországból (a keleti rész kivételével) és Kujáviából állt. A nagyhercegség uralkodója a porosz király volt, őt pedig a hercegi helytartó képviselte: egészen a hivatal felszámolásáig, azaz 1815-31. évek között, aki Antoni Henryk Radziwiłł volt. A helytartó hivatala mindenekelőtt képviseleti és tiszteletbeli tisztség volt. Az ellenőrzést az állami igazgatás fölött a berlini kormány által kinevezett főelnöke gyakorolta. 1824-ben létrehozták a Poznańi Nagyhercegség Szejmjét is, amely azonban csak tanácsadói jogú volt. A nagyhercegség autonómiával rendelkezett, de ezt a porosz hatalom ezt soha nem tartotta tiszteletben és a tartományban kezdettől fogva germanizálta a lakosságot. A novemberi felkelés támogatása Poroszországnak ürügyként szolgált, hogy felszámolja a nagyhercegség autonómiáját: 1831-ben felszámolta a herceg-helytartó hivatalát és alárendelte a tartományt Berlinben kinevezett főelnök alá. Formálisan az autonómia azonban csak 1848-ban szűnt meg, amikor a frankfurti parlament átnevezte Poznańi Nagyhercegséget Poznańi Tartományra és abban az évben a porosz alkotmányba is bekerült az erre vonatkozó bejegyzés. 1846-ban egy poznańi földalatti szervezet azt tervezte, hogy Lengyelország mind a három megszállt részében egyidejűleg felkeléseket robbant ki. A hatalom viszont értesült a tervekről, és letartóztatta a vezetőket, ennek ellenére Poznańban és környékén március 4-én harcok kezdődtek. A felkelők el akarták foglalni a Citadellát, de a hatalomnak ez is a tudomására került és letartóztatta őket. Egy lengyel hazafias szervezet – a Lengyel Demokratikus Közösség (Towarzystwo Demokratyczne Polskie) – szintén felkelést készített elő Kasubiában, de már az első akció (támadás a porosz helyőrség ellen Preußisch Stargardban) kudarccal végződött. Nagy-Lengyelországban végbementek a fellépések a Népek Tavasza keretében, amelyeket a lengyel földön a legjelentősebbeknek ismernek el. Értesülve a berlini márciusi forradalomról (1848), lengyel személyek azonnal létrehozták Poznańban a Nemzeti Bizottságot, amelyhez csatlakoztak olyan emberek, akiket korábban a poroszok tartóztattak le az 1846. évi felkelés előkészítéséért és most kiengedtek a börtönből. A Bizottság kikiáltotta a függetlenséget, ellenezte, hogy a poroszok hozzácsatolják a Poznańi Tartomány részét Porosz Királysághoz, és elkezdte megszervezni a felkelő erőket. Áprilisban majdnem az egész tartományban történtek összecsapások a felkelők és porosz csapatok között. Április 11-én a Bizottság és a porosz hatóság képviselője egyezményt írtak alá, amely értelmében a Bizottság beleegyezett a felkelő csapatok többségének feloszlatásába, cserébe a poroszok ígéretet tettek az autonómia helyreállítására. A poroszok azonban nem tartották meg ígéretüket és megkezdték a megmaradt felkelő erők felszámolását. Feleletül, még létező lengyel osztagok fegyveresen ellenálltak és néhány győzelmet arattak, de mivel nem bíztak végleges győzelemben, május 8-án kapituláltak. Nagy-Lengyelország volt a terület, ahol új, az eddigiektől eltérő irányt vett a nemzeti ellenállás. Az ottani lengyelek (főként értelmiségből és felvilágosodott földbirtokosok közül származók), olyan elveket hangoztattak, hogy a munka a nemzet gazdasági fejlődése részére jobban szolgál a nemzeti öntudat megtartásának, mint fegyveres felkelések. Egyesületeket alapították, amelyek a mezőgazdaság termelékenységének növelésére törekedtek, új technológiákat vezettek be az iparban, valamint képezték a társadalmat. A század közepén ez a tevékenység a lengyel elnevezést kapott: praca organiczna vagy praca u podstaw - amit úgy lehet fordítani mint „organikus munka” (ném. organische Arbeit) vagy „alapmunka”. Ez éppen azért volt lehetséges Nagy-Lengyelországban, mert IV. Frigyes Vilmos porosz király uralkodásakor (1840-től) enyhült a lengyelellenes irányzat a porosz belpolitikában. Hamarosan az „organikus munka” eszméi behatoltak Lengyel Királyságba, ahol pl. az észszerű földbirtokosok a robotot felváltották a parasztoknak fizetett bérre (a Porosz Királyságban a bérezést már 1811-től bevezették). Az “organikus munka” és “alapmunka” a lengyel pozitivizmus fő követelményeivé váltak. Lengyelország 19. század második felében Lengyel Királyság/Visztula menti határterület A januári felkelés után a cár felszámolta a Lengyel Királyság autonómiájának maradványait, a Királyság tíz kormányzóságát közvetlenül az Orosz Birodalomhoz csatolta és a Királyság területét 1874-től Visztula menti határterületnek nevezte el (orosz. Привислинский Край, Priviszlinszkij Kraj, len. Kraj Nadwiślański). Formálisan azonban soha nem számolta fel a Királyságot. Az ország helytartóját generał-gubernatornak hívták (főkormányzó), ami kiemelte, hogy a hatalma katonai jellegű. 1867-ben a hatalom megtiltotta a lengyel nyelv használatát az igazgatásban és az oktatásban, valamint azok a városok, amelyek támogatták a januári felkelést, elvesztették a városi jogaikat. A ruszifikálás erőltetése különféle mértékű volt. Az Orosz Birodalomban nem létezett határozott politika a nemzeti kisebbségek iránt és a ruszifikalás erőltetése leggyakrabban nem a központi hatalomtól függött, hanem helyi hivatalnokoktól. Az utóbbiak közül, Szokrat Sztarinkevics (Сократ Иванович Старынкевич) tűnt ki a lengyelek iránti jóindulatával – 1875-92. között Varsó elnöke, sok jót tett a városért, pl. megépíttette az első nyilvános lóvasútvonalat vagy a máig működő vízvezetéket (mostanáig van Varsóban egy, az ő nevéről elnevezett tér, amire egy megszálló hatalom képviselője esetében ritkán van példa a világon). Ioszif Gurko, varsói generał-gubernator 1883-94. között, azonban a lengyelek ellensége és a ruszifikalás elszánt híve volt, aki Kitiltatta a lengyel nyelvet az iskolákból és hivatalokból, szigorította a cenzúrát, üldözte az unitokat. Az orosz közigazgatásban a lengyelek aránya majdnem elérte a 60%-ot; lengyel tisztek szolgáltak az orosz hadseregben, működött a legális lengyel sajtó és a kiadók, a kiemelkedő lengyeleknek szobrokat állítottak. Később az orosz hatalom lengyel szervezeteket is engedélyezett, még társadalmi-nemzeti vagy politikai jellegűeket is. Utóbbiak között voltak: a nemzeti szervezetek (Nemzeti Liga, Liga Narodowa – 1893, az alkotója Roman Dmowski) és szocialista szervezetek (Első Proletariátus – 1882; Lengyel Szocialista Párt, Polska Partia Socjalistyczna, PPS – 1892 – ahol Józef Piłsudski tevékenykedett; A Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája, Socjaldemokracja Królestwa Polskiego i Litwy, SDKPiL – 1893). 1905. évi forradalom Oroszország gazdasági problémai és kudarcai a japán háborúban a véresen elfojtott zavargásokat eredményeztek Szentpéterváron (1905. január 22-e), amelyek ezután tömeges sztrájkokat indítottak el egész Oroszországban. Varsóban 1905 januárjában katonák öltek meg kb. 100 embert, május 1-én – még 32-t. Łódźban a textilmunkások sztrájkja átalakult kétnapos zavargássá, amelyiket „łódźi felkelésnek” hívták (június 22-24-e) és amelyben kb. 2000 ember elesett vagy megsebesült. Decemberben meghirdették az általános sztrájkot, Ostrowiec Świętokrzyskiben pedig kikiáltották az – Ostrowieci Köztársaságot (december 27.). A munkások fellépéseinek nyomására nemcsak az iparosok működtek együtt a cári hatalommal, de a Nemzeti Liga tagjai is - mivel a párt programja a ellenkezett az osztályharccal, a nemzeti hovatartozást sokkal fontosabbnak tartották, mint az osztályit. A forradalom következtében II. Miklós orosz cár létrehozta az orosz parlamentet – Állami Dumát. A dumai választásokon a lengyelek is részt vettek (főként Roman Dmowski és hívei). Az oroszok számos politikai pártot engedélyeztek, enyhítették a ruszifikálást. A lengyeleknek lehetőségük nyílt saját intézmények alapítására (szövetkezeti mozgalom, az oktatással összekapcsolt szervezetek, stb.), a lengyel nyelvet községi hivatalokban való használatára. A forradalom után kettévált a lengyel szocialista mozgalom, ami az ifjabb és idősebb tagok közötti világnézeti különbségekből következett. Az előbbiek számára Lengyelország függetlensége volt a legfontosabb, ők hozták létre a PPS-Forradalmi Frakciót (PPS-Frakcja Rewolucyjna, PPS-FR; ehhez csatlakozott Józef Piłsudski). Az utóbbiaknak a munkások jogai voltak fontosabbak és ők a PPS-Baloldalt (PPS-Lewica) hozták létre. A poroszok által megszállt területek 1867-ben Poznańi Nagyhercegséget hozzácsatolták az Északnémet Szövetséghez. Azután, hogy Németország egyesült és Otto von Bismarck lett a kancellár, a lengyel területeken a hatalom által irányított, a lengyel egyház és a lengyel nyelvű oktatás ellen irányuló elnémetesítő politika felerősödött (Kulturkampf – harc a kultúráért, azaz a német kultúra tisztaságáért – 1871-től). 1872 és 74 között a lengyel nyelvet majdnem teljesen eltávolították az iskolákból, elbocsátották a lengyel tanítókat és állásaikban németeket alkalmaztak. 1876-ban a lengyel nyelvet az igazságszolgáltatásból és hivatalokból is száműzték. 1885-ben a hatalom intézkedéseket hozott, amelyek arra utasítottak minden nem porosz állampolgárságú lengyelt, hogy hagyja el a keleti tartományt. A lengyelek ezt rugi pruskie-nek nevezték, amit úgy lehet lefordítani, mint "porosz eltávolítás" (rugować = usuwać - eltávolítani). 1886-ban a porosz kormány létrehozta az Áttelepítési Bizottságot, amely kényszerrel sajátított ki földeket a lengyelektől és németeket telepített azokra. Megalakult is Keleti Őrgrófság Német Egyesülete (Deutscher Ostmarkenverein, 1894), amelyet majd az alapítóik családneveinek kezdőbetűiből (Hansemann, Kennemann, Tiedemann) Hakatának hívták. Az egyesület feladata a lengyelség visszaszorítása volt a Kelet-Poroszországban. A Hakatát Németország új kancellárja, Bernhard von Bülow, is támogatta, főként porosz hivatalnokok voltak a tagjai. A hatalom megtiltotta a lengyeleknek új gazdaságok alapítását és a lengyel nyelv használatát gyűléseken. A lengyelek sem voltak passzívak – pl. 1901-ben Wrześniában kihirdették az iskolasztrájkot, mivel a németek megtiltották a hittanórákon a lengyel nyelv használatát. Meg kell jegyezni, hogy „a poroszok által megszállt terület” fogalma nem foglalta magába a Sziléziát és Nyugat-Pomeránia területeit, mivel a felosztások előtt azok nem tartoztak az I. Lengyel Köztársasághoz, azonban ott is éltek a lengyelek és ugyanúgy el voltak nyomva, amint pl. nagy-lengyelországiak. Galícia Az osztrák vereség a poroszországi háborúban azt eredményezte, hogy I. Ferenc József császár álláspontja megenyhült a magyar autonómiát illetően – és belső zavargásokat sem akart saját államában. Ennek okozata az 1867-évi kiegyezés volt. Mivel az osztrákok kisebbséget képeztek még az osztrák részben (Ciszlajtániában) is, egy szövetségesre volt szükségük, hogy megtartsák a parlamenti többségüket. 1866-ban erre vonatkozó tárgyalás kezdődött a lengyel képviselőkkel. Az autonómia szabályai 1869-ben alakultak ki. Létrejött többek között az Országos Szejm (Sejm Krajowy – parlament) és az Országos Osztály (Wydział Krajowy – kormány), az iskolákba, hivatalokba és az igazságszolgáltatásba újra bevezették a lengyel nyelv használatát. A központi kormányban egy különleges miniszter volt (mindig lengyel), akinek joga volt véleményezni a Galíciát illető határozatok terveit. Rajta kívül a központi kormányban is sok lengyel miniszter volt – pl. Agenor Maria Gołuchowski (külügyminiszter 1895-1906. között, egyébként az édesapja, Agenor Romuald Gołuchowski, 1859-61. években osztrák belügyminiszter volt). Kétszer pedig a lengyelek miniszterelnökök voltak: Alfred Józef Potocki (1870-71) és Kazimierz Badeni (1895-97). Galícia helytartója mindig lengyel volt. Fővárosa Lemberg volt (nem Krakkó). A lengyeleknek a legkedvezőbb fejlődési feltételeket Galícia autonómiája adta az I. Köztársaság bukása óta. Szabadabban éltek, mint más megszállt területeken, fejlődhetett a lengyel oktatás, tudomány és kultúra. Számos lengyel politikai szervezet jött létre. 1869-től Krakkóban megalakult egy konzervatív csoport, amelynek a tagjait stańczykoknak hívták. Lojálisak voltak Ausztriával szemben, de gondoskodtak a Galícia kulturális fejlődéséről. Bírálták a földalatti tevékenységet és elleneztek bármilyen tüntetést. A szélesebb politikai szabadságjogok és a meglehetősen sűrű vasúti hálózat ellenére, Galícia az egyik legszegényebb országrész volt a Monarchiában ami miatt sokan emigráltak Amerikába. Nagyon fejletlen volt az ipar, a kereskedelmet a Monarchia más részeivel a Kárpátok nehezítették (kevés út), a Lengyel Királysággal pedig - a vámok. Galícia nyomora közmondásos volt. 1888-ban Stanisław Szczepanowski kiadta a Galícia nyomora számokban (Nędza Galicji w cyfrach) című munkát, amelyben megírta, hogy pl. a gyerekek 50%-a meghal élete ötödik éve előtt, az élet átlagos hossza 27-28 év. 1892-ben létrejött Galíciában a Lengyel Szociáldemokrata Párt (Polska Partia Socjal-Demokratyczna, PPSD), 1895-ben pedig a legrégibb lengyel parasztpart – a Néppárt – amely 1903-ban Lengyel Néppártra változtatta a nevét (Polskie Stronnictwo Ludowe, PSL). 1897-ben Lembergben Roman Dmowski megalapította a Nemzeti-Demokratikus Pártot (Stronnictwo Narodowo-Demokratyczne), rövidesen Nemzeti Demokráciának, majd (a rövidítéséből – ND) endecjának hívtak. A párt nagyon hasonlított a Lengyel Királyságban (az oroszok által megszállt területen) működő Nemzeti Ligához. Fő követelése a függetlenség visszaszerzése volt, német- és zsidóellenes jelszavak is megjelentek. Idővel Dmowski nemzeti kisebbségek elleni jelszavakat kezdett hangoztatnii és törekedett a cárral való megegyezésre. Kelet-Galíciában az ukrán nemzeti mozgalom is fejlődött, amely a lengyelekkel való teljes egyenjogúsítást követelt. Ezen túl Kelet-Galícia leválasztását külön tartományként és önrendelkezéssel az ukránok számára is – ami komoly összeütközéseket okozott a lengyelek és ukránok között. A lengyelek egy legális paramilitáris társadalmi-nevelési szervezetet is létrehoztak Lembergben – a Lövészegyletet, melynek 1912-től Józef Piłsudski lett a parancsnoka. Első világháború 1914-ben a lengyel területeken kb. 20 millió magát lengyelnek tartó ember élt, további 7 millió pedig emigrációban, (USA – Philadelphia, New York, Chicago, Franciaország – Párizs, Lille, Brazília – Paraná tagállam). A 20. század elején Európában és a világon számos olyan esemény történt, amely arra utalt a Lengyelországot megszálló államok meggyengültek, és azt jelezték, hogy hamarosan nagy összecsapás lesz köztük (orosz–japán háború, 1905-ös orosz forradalom, marokkói válságok, boszniai válság, balkán háborúk). A lengyelek csak egy „nagy háborúban” látták a lehetőséget a függetlenség visszaszerzésére. Egyesek – pl. Józef Piłsudski – úgy vélték, hogy a legkevésbé veszélyes megszállót, azaz Ausztria-Magyarországot kell támogatni. Mások – a nemzeti demokraták (endekok) Roman Dmowskival az élen – Oroszországot támogatták, mert azt gondolták, hogy annak szövetségesei - az antanthatalmak - nyomása következtében újjáépíti a lengyel államot a Lengyel Királyságból, Németországtól és Ausztriától átvett területekből. Egészen másképpen néztek a dologra nyugaton az emigrációs személyiségek, akik a francia, angol és, mindenekelőtt, az amerikai támogatásra számítottak. Szóvivőjük Ignacy Jan Paderewski, az egész világon ismert és tisztelt zongoraművész volt. Hadműveletek a lengyel területeken Az északi fronton a hadműveletek 1914. augusztus 17-én kezdődtek el, amikor az orosz tábornokok, Pavel Rennenkampf és Alekszandr Szamszonov behatoltak Kelet-Poroszországba. A német hadsereg Paul von Hindenburg tábornagy és Erich Ludendorff tábornok parancsnoksága alatt az augusztus 27-én erőteljesen vágott vissza az elgyengült Szamszonov-hadseregre, teljesen szétzúzva azt a tannenbergi csatában. Egy héttel később pedig a német csapatok August von Mackensen tábornok parancsnoksága alatt az első mazuri tavaki csatában győzték le Rennenkampfot. Galíciában éppen fordítva alakult a helyzet: kezdetben az osztrákok győzték le az oroszokat Lublinnál, de hamarosan az oroszok ellentámadásba mentek át, aminek következtében a kisebb osztrák-magyar hadsereg visszavonult egészen Dunajecen túlra, átadva harc nélkül Galícia fővárosát – Lemberget – és elhagyva a front vonalán túl ostromolt przemyśli erődöt. A front Krakkóhoz közeledett – az oroszok három oldaltól körülvették a várost. Az oroszok elfoglalták majdnem egész Galíciát, és a Lengyel Királyságban a német és osztrák-magyar hadseregeket a háború előtti határokig szorították vissza. Az osztrákok elvesztették az ellenőrzést a Duklai-hágó fölött, így megnyílt az út a magyar alföldre, de a nehéz tél és az utánpótlási nehézségek miatt az oroszok megállították a hadseregét a Karpátok vonalán. 1915. május 2-án megtörtént a gorlicei csata, amely következtében a németek és osztrákok nagyon mélyen behatoltak az ellenfél területére és majdnem teljesen felmorzsolták az orosz déli frontot. Augusztus 5-én a németek elfoglalták Varsót, szeptemberben megtámadták Kurzemét és elindultak Riga felé. Ettől kezdve lehet beszélni az orosz front összeomlásáról. Hamarosan II. Miklós orosz cár személyesen vette át a parancsnokságot a hadsereg fölött, ami több zavart okozott, mint amennyi előnyt jelentett. A központi hatalmak hadseregei elértek ahhoz a vonalhoz, amely körül-belül azonos volt az oroszok által 2. felosztáskor (1793) elvett területek határával – elfoglalták a mostani Lengyelország, Litvánia és Lettország területét valamint Fehéroroszország és Ukrajna nyugati részeit. Kétmillió orosz katona halt meg vagy esett fogságba, a német és osztrák-magyar hadseregek kb. egymillió embert vesztettek el. 1916-ban az orosz törzskar megtervezte az ellentámadást Alekszej Bruszilov tábornok parancsnoksága alatt. A nyugati szövetségesek segítsége és az ipari termelés felgyorsítása révén, az oroszoknak sikerült pótolni a korábbi harcok veszteségeit. Júniusban Bruszilov négy hadserege behatolt az ellenfél területére és 13 ezer fogolyt ejtettek. A majdnem két hónapos ellentámadás csaknem az osztrák-magyar monarchia szétbomlását eredményezte, mivel a központi hatalmak pánikszerűen kezdték meg összevonni a csapataikat a többi frontról és a háborúba belépett Románia, amely megtámadta Erdélyt. A Bruszilov-ellentámadás megállt, amikor az oroszok elfoglalták Bukovinát, ami sok veszteségébe került az oroszoknak. A hadiipar ráadásul nem tartott lépést az óriási felszerelési hiány pótlásával. Ezek az események okozták, hogy mind Oroszországban, mind Ausztria-Magyarországon belső nyugtalanság tört ki. A háború három évének ismétlődő katasztrofális kudarcai odavezettek, hogy a katonák teljesen elvesztették hitüket a győzelemben. 1917 márciusában nyílt lázadások történtek a hadseregekben – a katonák megtagadták a parancsok végrehajtását. A helyzet a fronton tovább romlott, amikor Oroszország belsejéből elértek a hírek a februári forradalom kitöréséről. 1917 februárjában, a cár lemondása után, Szentpéterváron létrejött az ideiglenes kormány Alekszandr Kerenszkij vezetése alatt. Értesülvén a hátországban dúló polgárháborúról, az orosz hadsereg teljesen felbomlott. Ekkor kezdtek független lengyel csapatok is megalakulni – az I. Lengyel hadtest Fehéroroszországban valamint a II. és III. Lengyel hadtestek Ukrajnában. Amikor a bolsevikok átvették a hatalmat az októberi forradalom következtében, béketárgyalásokat kezdtek a németekkel és megkötötték a breszt-litovszki békét (1918. március 3.), amelyben a kommunista kormány lemondott minden területről Ukrajnától nyugatra. A németek által felszámolt lengyel hadtestek katonái bevonultak az újraalapított (1918 novembere) lengyel hadseregbe. Galícia a háború kezdetében Röviddel a szerb-osztrák háború kitörése után (1914. július 28-a), Józef Piłsudski mozgósítási parancsot adott ki a Lövészegyletnek. Ezzel egyidőben, az osztrák vezérkar beleegyezett a lengyel „hadsereg” elterelő hadmozdulataiba az oroszok által megszállt területen. Augusztus 6-án, hajnalban az első alakulat elindult Krakkóból az orosz határ felé és néhány óra után belépett a Lengyel Királyság területére. Piłsudski azt remélte, hogy a lengyel hadsereget látva a Királyság polgárai fegyvert fognak, a felderítés jelentéseire alapozva még arra is számított, hogy rögtön elfoglalja Varsót. Ezzel szemben az oroszok nem hagyták el Varsót, az emberek pedig nem üdvözölték örömmel a lövészeket, hanem majdnem ellenségesen. Ebben a helyzetben a lövészek, néhány összecsapás és Kielce rövid ideig tartó elfoglalása után, visszavonultak Galíciába. Az osztrákok válaszul azzal a követeléssel álltak elő, hogy Piłsudski oszlassa fel a lövészosztagokat vagy olvassza be azokat az Országos Védelem szervezetébe. 1914 augusztusában létrejött Krakkóban az osztrákok által elismert Nemzeti Főbizottság (Naczelny Komitet Narodowy), amelynek a lengyel fegyveres erők katonai és politikai szervezésével kellett foglalkoznia. Ettől fogva, minden lengyel katonai alakulat Lengyel Légióként osztrák katonai fennhatóság alatt működhetett. Piłsudskinak alá kellett rendelnie magát. Mivel a lengyel katonák osztrák parancsnokság alá tartoztak és esküt kellett tenniük, hogy hűek lesznek a császárhoz, így kezdetben nem volt sok önkéntes. Ez a válság azt okozta, hogy megnőtt az osztrákok bizalmatlansága a lengyel katonák iránt, a németek pedig egyáltalán nem mutattak ki érdeklődést. Rosszul felszerelt és felfegyverzett Légió mégis vett részt a háborúban: 1914 szeptemberében Máramarosszigeten és a Keleti-Kárpátokban, októberben viszont Pokutiában. Szintén októberben a Piłsudski által vezetett 1. ezredet átszervezték a Lengyel Légió I. dandárjává (I. Brygada). A dandár novemberben és decemberben, az osztrák ellentámadás keretében, harcolt a limanovai csatában. Rögtön ezután a II. dandár is létrejött; mindkettő jelentős részt vett a harcokban a Lengyel Királyság területén. 1914 őszén Piłsudski létrehozta még a Lengyel Katonai Szervezetet (Polska Organizacja Wojskowa, POW). Ez egy teljesen titkos szervezet volt, főként Oroszország ellen irányult, képzett tiszteket és altiszteket szervezett be a jövő lengyel hadserege számára. Külföldi felderítők soha nem szivárogtak be a POW-ba és alig gyanakodtak, hogy létezik ilyen földalatti szervezet. 1914-16. között a Légió nagy veszteségeket szenvedett – kb. 15 ezer ember halt meg vagy sebesült meg, de a katonák tapasztalatokat szereztek és a leendő lengyel hadsereg magjává lettek. Piłsudski úgy vélte, hogy amikor a lengyelek kiszorítják országukból az oroszokat, a németek és osztrákok támogatása nem fog egybevágni a lengyel nemzeti érdekekkel, azért visszafogta a sorozást Légióba, nagyszámú szerződtetéssel viszont fejlesztette POW-ot. Lengyel Királyság A Lengyel Királyságban a lengyel ellenállás óvatosabban tevékenykedett. 1914 augusztusában létrejött Varsóban a Polgári Bizottság (Komitet Obywatelski, később – Központi Polgári Bizottság, Centralny Komitet Obywatelski, CKO), amely segítségnyújtást szervezett az oroszok által foglalt területeken (a Királyság és a Galícia megszállt része). A CKO nem szándékozott fegyveres harcot szervezni, sőt, Piłsudskira úgy tekintett, mint politikai eszközre Ausztria és Németország kezében. Novemberben létrejött Lengyel Nemzeti Bizottság (Komitet Narodowy Polski) Roman Dmowskival az élen. Fő céljának tartotta Lengyelország egyesítését az orosz cár uralkodása alatt és arra törekedett, hogy lengyel egységek szerveződjenek az orosz hadseregben. Amíg az oroszok győzelmeket arattak a fronton, minden törekvés, amelyet a lengyel politikusok indítottak, hogy az orosz állam döntsön bármit a lengyel ügyben, észrevétlen maradt. Emiatt Dmowski elég korán létesített kapcsolatokat a lengyel politikai személyiségekkel nyugaton, mindenekelőtt Ignacy Jan Paderewskival és Gabriel Narutowiczcsal, akik segítséget szerveztek a nyugaton tartózkodó lengyelek számára és Franciaországban és az Egyesült Államokban dolgoztak a lengyel állam újrateremtése érdekében. 1915 júliusában, amikor a németek már közeledtek Varsóhoz, II. Miklós törvényt dolgoztatott ki, amely a háború után adott volna a lengyeleknek kulturális, gazdasági és nemzeti jogokat, de csak a Romanovok birodalmán belüli autonómia keretén belül. A jogok kisebbek lettek volna, mint azok, amelyekben a lengyelek Galíciában részesültek, de a cár még így sem támogatta azokat. Ezért az oroszbarát politikusok helyzete meggyengült – Dmowski Svájcba utazott, ahol a Központi Lengyel Ügynökség működött. 1915. augusztus 5-én a német hadsereg elfoglalta Varsót. A Királyságból kivonuló oroszok elszállítottak mindent, amit csak tudtak, amit viszont nem tudtak elvinni, azt tönkretették. Az osztrák-német megszállás az autonómiát és az önrendelkezést illető homályos nyilatkozatokkal kezdődött el. Mindkét megszálló állam kormányzókat nevezett ki a megszállt területekre: Varsóban – Hans von Beseler tábornokot a németek, Lublinban – Erich Diller tábornokot, akit 1916 májusában Karl Kuk tábornok váltotta (aki a krakkói erőd parancsnoka volt az 1914. évi ostrom idején). Amikor a németek bevonultak Varsóba, a városban s POW jelent meg, augusztus 15-én pedig Piłsudski érkezett. A németek megengedték a nem politikai jellegű tevékenységeket, amit kihasznált a lengyel oktatás, pl. villámgyorsan újranyitva az egyetemeket Vársóban. A százhúsz év óta orosz befolyás alatt levő társadalom nem szívesen fogadta a németeket: nem bízott bennük, azonban a burzsoázia gazdaságilag az oroszokkal volt összefonódva. Lengyel kérdés a világon A helyzet a frontokon az 1916. évben véglegesen szertefoszlatta a gyors német győzelemmel kapcsolatos reményeket. A központi hatalmak számára emiatt egyre fontosabb volt az, hogy a lengyelek az ő oldalukon vegyenek részt a háborúban. Azért a két császár, II.Vilmos és I. Ferenc József, kiáltványt adott ki, az ún. November 5-ei okmányt, amelynek értelmében az Oroszországtól elvett területekből Lengyel Királyság alakulna meg – független állam, örökletes alkotmányos monarchia. Az okmányban nem volt szó határokról, hadseregről és külpolitikáról. A lengyelek többnyire figyelmen kívül hagyták a kiáltványt – nem bíztak német nyilatkozatokban, gyanakodtak, hogy csak “ágyútöltelék” megszerzéséről van szó. A bizalmatlanságukat megerősítette von Beseler kormányzó, aki már november 9-én sorozást hirdetett ki a Lengyel Haderőnek (ném. Polnische Wehrmacht) elnevezett hadseregbe, amelyet a vezérkár “ideiglenesen” hozzácsatolt volna a német hadsereghez. A megszálló hatalmak így megtették a következő lépést és december 6-án létrehozták az Ideiglenes Államtanácsot (Tymczasowa Rada Stanu, TRS), amelybe bevonták valamennyi tartomány és foglalkozás képviselőit és még három megbízottat mindkét császártól. A félelmek ellenére, hogy TRS együtt fog működni az ellenséggel, néhány politikus mégis támogatta azt, – Piłsudskit beleértve. II. Miklós cár válasza az volt, hogy „mind a három, eddig szétválasztott, részből álló, szabad Lengyelország létrehozása, saját parlamenttel és hadsereggel, a háború fontos célját képezi”. Hamarosan hasonlóan nyilatkoztak Aristide Briand francia miniszterelnök valamint Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök. Lengyelország sorsát mégis az oroszországi helyzetnek kellett eldöntenie. 1917. február 27-én a nép megdöntötte a kormányt, Miklós cár pedig lemondott a trónról. Megalakult a demokratikus köztársaság. Március 14-én a pétervári Munkás- és Katonaképviselők Tanácsa kihirdette, hogy Lengyelországnak teljes joga van a függetlenséghez, és három nappal ezután a kormány hivatalosan is elismerte a lengyel nemzet jogát arra, hogy a saját akarata szerint, önállóan határozzon a sorsáról. Az októberi forradalom után a bolsevikok kormánya békedekrétumot adott ki, amelynek az eredménye a fegyverszünet (november 27.) majd a breszt-litovszki béke aláírása (1918. március 3.) volt. „Esküválság” és a Kormányzó Tanács létrehozása Az orosz forradalom felébresztette a reményt Berlinben és Bécsben, hogy a háború a keleten rövidesen befejeződik és lehetséges lesz jelentős erők átcsoportosítása a nyugati frontra. A központi hatalmak eredményeket vártak az éppen elkezdett korlátlan tengeralattjáró-háborútól is. Ennek következményeként, megkeményedett az álláspontjuk a lengyel hadsereg iránt: megkövetelték a légiósoktól, hogy azonnal hűségesküt tegyenek le. Piłsudski csak erre várt – megszakította a kapcsolatait a TRS-szel, megtagadta az eskü letételét és ugyanerre szólította fel a légiósokat is. A német és osztrák hatóságok megtorlásokkal feleltek: az esküt megtagadó katonákat vagy besorozták az osztrák hadseregbe és az olasz frontra küldték, vagy internálótáborokba zárták. Magát Piłsudskit a magdeburgi erődítménybe vetették. Tiltakozásul az ilyen viselkedés ellen, a TRS kimondta feloszlását. A viszály elsimítása érdekében, a német megszálló hatóság átengedte a lengyeleknek az igazságszolgáltatást, majd ősszel létrehozta a Királyság állami vezetésének helyettesítőjét – a háromfős Kormányzó Tanácsot (Rada Regencyjna). A tanács tagjai Zdzisław Lubomirski herceg (Varsó elnöke), Aleksander Kakowski (varsói érsek) és Józef Ostrowski (földbirtokos) lettek. A maga által létrehozott Államtanáccsal a jövő Királyságának törvényhozási hatalmát képezte, a végrehajtó hatalom viszont a kormány lett Jan Kucharzewskivel, az első lengyel miniszterelnökkel az élén. A kormányt 1917. december 7-én alapították meg. Azonnal elkezdődött a lengyel nyelvű oktatás, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás szervezése, ami nagyban segített, amikor Lengyelország valóban visszaszerezte a függetlenségét. A lengyel társadalomban ismét elkezdett növekedni a függetlenségi politikusokba vetett bizalom. A lengyel hadsereg a nyugaton Amikor Roman Dmowski Svájcba érkezett (1915 ősze), elkezdte tevékenységet Lengyelország érdekében a nyugati politikusok között. Törekvései következtében 1917 júliusában Raymond Poincaré Franciaország elnöke engedélyt adott egy „autonóm lengyel hadsereg” megszervezéséhez francia parancsnoksága alatt, amelyet – egyenruhája miatt – Kék hadseregnek (Błękitna Armia) hívtak. Augusztusban Dmowski, mások személyekkel együtt, megalapította a következő Lengyel Nemzeti Bizottságot, amely később Párizsba költözött át. Szeptemberben Franciaország, Olaszország, Anglia és az Egyesült Államok azt hivatalos lengyel képviseletnek ismertek el. 1918 szeptemberében Józef Haller tábornok lett a Kék hadsereg parancsnoka. Különösen sok önkéntes vonult be az Egyesült Államokból – kb. 27 ezer fő, azaz az egész hadsereg több mint 1/3-a (1919 tavaszán). 1919. áprilisa-júniusa között átszállították a hadsereget Lengyelországba. Breszt-litovszki békeszerződés Az 1918. március 3-án megkötött békeszerződés szerint, Oroszország nyugati határa Rigától északra kezdődött, azután a Daugava mentén húzódott, utána – körülbelül azonos vonalon, mint az oroszok által 2. felosztáskor (1793) elvett területek határa, és végül elérte az ukrán határt. A béketárgyaláson az 1918 januárjában hivatalosan kikiáltott Ukrán Népköztársaság képviselői is részt vettek, akikkel a központi hatalmak külön szerződést írtak alá (február 9.). Ennek értelmében Németország és Ausztria-Magyarország átengedték Ukrajnának Chełmi Földet és a déli Podlasiét, sőt a titkos záradékban Ausztria-Magyarország kötelezte magát, hogy elkülöníti Kelet-Galíciát Lemberggel és Przemyśllel mint a Monarchia egy külön (autonóm) tagországát (olyan alapon, mint Magyarországot). Annak ellenére, hogy etnikailag lengyel területekről tárgyaltak, a Lengyel Királyság képviselőit nem engedték a tárgyalóasztalhoz. A szerződés nagy felháborodást váltott ki a lengyel közvéleményben, mivel átengedte Ukrajnának azokat a területeket, amelyekre a lengyelek igényt tartottak. Jan Kucharzewski miniszterelnök kormánya beadta lemondását, a Kormányzó Tanács viszont kinyilatkozta, hogy ettől fogva a lengyel nemzet akaratából gyakorolja a hatalmat, nem pedig a központi hatalmak nevében. A lengyelek tömegtiltakozásai (tüntetések, hivatali sztrájkok, az osztrák-magyar kitüntetések visszaadása, a Lengyel Legiók 2. dandárjának átállása az orosz oldalra) azt okozták, hogy a központi hatalmak felhagytak az Ukrajnával kapcsolatos szándékaikkal. Wilson elnök szózata 1917. áprilisában az Egyesült Államok belépett a háborúba. 1918. január 8-án Thomas Woodrow Wilson elnök beszédet tartott, amelyben 14 pontban részletezte a háború befejezésének feltételeit. A 13. pont szólt arról, hogy: „Független lengyel államot kell létesíteni, amelynek magában kell foglalnia a vitathatatlanul lengyel lakosság lakta területeket, szabad és biztonságos kijáratot kell biztosítani számára a tengerhez, politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi szerződéssel kell biztosítani”, amit Lengyelországban nagy elragadtatással fogadtak. Piłsudski visszatérése Varsóba és a függetlenség kikiáltása 1918-ban a német és az osztrák-magyar hadseregek a déli és nyugati frontokon csak vereségeket szenvedtek. Németországban ebben az időben sztrájkhullám indult, amely a kommunista forradalmat előzte meg. Októberben elkezdődött a Habsburg-monarchia felbomlása – néhány napon belül Csehország, Magyarország és a délszláv államok is kikiáltották függetlenségüket; Bécsben megbuktatták a császárságot és Karl Renner köztársasági kormánya vette át a hatalmat, Németországban lemondott II. Vilmos császár. Lengyelországban elkezdődött harc hatalomért. Októberben a Kormányzó Tanács új szövegű katonaesküt vezetett be, (Istennek, a Hazának, a Lengyel Államnak és a Kormányzó Tanácsnak kellett hűséget fogadni) és sorozást rendelt el a lengyel hadseregbe, amely november 2-án kezdett el szerveződni. A Kormányzó Tanács munkájának eredménye jelentős volt. Fejlesztette és erősítette a németektől átvett lengyel oktatást, egészségügyet, igazságszolgáltatást és állami közigazgatást. Számos törvényt és jogszabályt alkotott meg, amelyet később a független Lengyelországban használtak ki. Létrehozta a diplomáciai képviseletek hálózatát a központi hatalmak utódállamaiban valamint a semleges országokban. Létrehozta az első katonai szervezeteket (Vezérkar, Hadügyminisztérium, katonai iskolák). 1918. november 7-én létrejött a Lengyel Köztársaság első ideiglenes kormánya – Lublinban, a szocialista Ignacy Daszyński (politikus és nyugati-galíciai képviselő a bécsi parlamentben) vezetésével . A kormányba szintén Piłsudskihoz közel álló emberek kerültek be (pl. Edward Rydz-Śmigły későbbi marsall). A Kormányzó Tanács és számos lengyel szervezet kérte a németektől, hogy engedje szabadon Józef Piłsudskit a magdeburgi erődből. A németek még tétováztak, de november 7-én elkezdődtek zavargások Berlinben és a német kormányt puccs fenyegette, amelynek – ettől tartott a hatalom – az orosz bolsevikok nyújtottak volna segítséget. A lengyel állam létrehozása féken tartaná a terjeszkedésüket nyugatra, ezért november 8-án szabadlábra helyezték Piłsudskit, aki november 10-én megérkezett Varsóba. Piłsudski magához hívta Daszyńskit és Śmigły-Rydzot a fővárosba. November 11-én a Kormányzó Tanács átengedte Piłsudskinak a katonai erők feletti főparancsnokságot, november 14-én pedig – az egész polgári hatalmat. A Kormányzó Tanács feloszlott. November 29-én Piłsudski lett az Ideiglenes Állam Vezetője. Varsóban a POW és a diákok elkezdték lefegyverezni a németeket – halálos áldozatok is voltak. Csak Piłsudski és a Soldatenrat képviselői közötti tárgyalás után nyert megoldást a helyzet és november 16-án a németek elhagyták Varsót. November 16-án Piłsudski táviratot intézett az antanthatalmakhoz, amelyben tájékoztatott, hogy létrejött a független lengyel állam, amely magába foglal minden felszabadított lengyel területet. November 18-án kinevezte a független Lengyelország első kormányát, amelynek miniszterelnöke, – egy szocialista Lembergből, – Jędrzej Moraczewski lett. Bosznia-Hercegovina világörökségi helyszínei Bosznia-Hercegovina területéről eddig három helyszín került fel a világörökség listájára, valamint hét további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. Kultiplex Koordináták: é. sz. 47° 29′ 09″, k. h. 19° 03′ 58″47.485833333333, 19.066111111111 A Kultiplex (régebbi nevén Kultúr, Kinizsi mozi, majd Blue Box mozi) egy szórakozóhely, filmszínház és művelődési központ volt Ferencvárosban. Az épület története A ferencvárosi Kinizsi utcában álló épület feltehetően még az első világháború előtt bérháznak épülhetett, neve ekkor Tanítók Otthona volt. Az épületben már 1923-ban filmszínházi előadásokat rendeztek, de itt működött 1927-ig a Pedagógiai Filmgyár is. 1937-ben a főváros felújíttatta, az emeleten bérlakásokat, a földszinten filmszínházat alakítottak ki. A második világháború előtt az intézmény felvette a Kultúr Színpad Mozgó nevet, amelyet később a köznyelv Kultúrra rövidített. 1959-ben kapta a filmszínház a Kinizsi Mozi nevet. 1989-től Blue Box néven üzemelt tovább, ám az egyre hanyatló forgalmú intézményt hamarosan koncertek és közösségi rendezvények céljára is bérbe kellett adni. A veszteséges intézményt az üzemeltető Budapest Film 2000-ben koncesszióba bocsátotta. Az épületbe 2000 augusztusában beköltöző Tilos Rádió itt rendezte be stúdióját és a Kultiplex nevű művelődési házát. Az épület és a telek tulajdonjogát egy telekügylet során Ferencváros önkormányzata szerezte meg. A bauhaus stílusjegyeit őrző épületet bérlői hiába kísérelték meg műemlékké nyilvánítani, a tulajdonos 2008 tavaszán lebontatta. Helyén közpark épült. Története A Tilos Rádió 1999-től kezdve keresett helyet stúdiójának Budapesten. A Budapest Film 2000-ben vállalkozót keresett a Kinizsi utcában üresen álló épület üzemeltetésére. A Tilos Rádió 2000-ben költözött az épületbe és egy civilszervezettel együtt látott hozzá egy kultúrház jellegű közösségi központ kialakításának. A Sziget Fesztivált is rendező Sziget kft. bevonásával kezdődött meg a Kultiplexnek elkeresztelt intézmény kialakítása. (A „Kultiplex” elnevezés az ezredforduló táján elterjedő, szinte kizárólag amerikai tömegfilmeket terjesztő, ún. multiplex mozik alternatíváját kívánta sugallni.) A filmvetítésre alkalmas belső terek mellett egy kerthelyiséget is létrehoztak. Az épületben egy időben 800-1000 fő szórakozhatott, a megnyitóra 2000. május 9-én került sor. A Kultiplex a következő években főként az alternatív városi kultúrát kereső fiatalok között vált népszerűvé. A rendszeresen megtartott jazz-, rock- és hiphop-koncertek mellett filmvetítésekkel és sportközvetítésekkel igyekeztek minél több látogatót vonzani. A Kultiplex sikere azonban hamarosan kiváltotta a környékbeli lakosok ellenszenvét. Az önkormányzathoz hamarosan több panasz is érkezett a zaj, szemét és a környéken romboló ittas fiatalok miatt. Sokkal kellemetlenebb konfliktusba keveredett a Kultiplex a politikai jobboldallal. A Tilos Rádiónak a Kultiplex épületében elhelyezett stúdiójából hangzottak el 2003 karácsonyán Bajtai Zoltán felháborodást kiváltó szavai a keresztények kiirtásáról. Négy év múlva az egyik rendezvény nevének szerencsétlen megválasztása (Fuck the X-mass) vezetett botrányhoz. A Kultiplex körüli állandósult feszültséget megelégelve Ferencváros önkormányzata 2007 áprilisában nyomást gyakorolt a Budapest Filmre, hogy az mondja fel az épület bérleti szerződését. A kultúrház vezetőinek tiltakozása hiábavaló volt, az intézmény 2008 februárjában az egy hónapig tartó Dózer Fesztivállal búcsúzott közönségétől. A Kultiplex 2008. február 28-án zárt be. Saône (Doubs) Saône település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 3326 fő (2015). Saône Gennes, La Chevillotte, Le Gratteris, Mamirolle, Montfaucon, Morre, Tarcenay és La Vèze községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A Kárpát-medence településföldrajza a 13. századig A Kárpát-medence sajátságos földrajzi egység Európa közepén. Magashegységekkel három oldalról körbevett, negyedik oldalán nagy folyók által határolt szabályos alakú térség, ami már az ember (Homo sapiens) legkorábbi időszakaiban is lakott volt. Földrajzi adottságai által kialakult településhálózata az ókor óta folytonosan fejlődik. A fejlődés azonban több alkalommal megakadt vagy megszakadt, ebből is a tatárjárás időszakának alig kétéves pusztítása volt a legnagyobb hatású. A Kárpát-medencei településfejlődés három nagy korszakra oszlik, amik nem követik a kronológia hagyományos történeti felosztását (ős-, ó-, közép- és újkor), hanem attól teljesen függetlenek. A térség benépesítése és az itt lakó emberek települései az őskortól a hunok koráig töretlen fejlődést mutatnak. A hunok korában gyakorlatilag megszűnt a településhálózat, amit a későbbi népek lassanként újraépítettek, ennek része volt az Árpád-kor eleje is. A 13. században azonban a tatárjárás nemcsak a népesség pusztulásával járt, hanem a településhálózat újabb összeomlásával. Ennek mértéke azon a tényen mérhető fel, hogy a Kárpát-medence egyes részein (például az Alföld) a településsűrűség és a lakosságszám csak a 18–19. században érte el újra a 13. századi szintet. A tatárjárás erős etnikumváltozást okozott, ami a városok és falvak jellegzetességeiben is megmutatkozik. Honfoglalás előtti települések Egy tájegység településhálózatát alapvetően meghatározzák a nyersanyaglelőhelyek és a közlekedési viszonyok. A Kárpát-medence nyersanyagait a geológiai történet határozza meg. Őskor A paleolitikum elejét két lelőhely képviseli, Vértesszőlős és Királyháza. A népesség a középső paleolitra megnőhetett, mivel a Pilis hegységben több lelőhely, míg a Bükk-vidéken egész lelőhely-góc található. A felső paleolitban a korábbi környékek mellett néhány dunántúlival és dél-magyarországival bővült az emberi településterület, sőt Erdélyben is megjelent, a kolozsvári lelőhely képviseli. A bányászat primitív formái már a neolit korban megfigyelhetők a Kárpát-medencében. Az itt élő embercsoportok vasokker festéket (Lovas) és kőszerszám alapanyagokat, például a jól pattintható obszidiánt (Zempléni-hegység) termeltek ki és cserélték tovább. Nagy földrajzi elterjedésű eszközkultúrák alakultak ki, amik közül a késő gravetti kultúra, a késő magdaléni kultúra, a Kőrös-starčevoi kultúra, a dunántúli és alföldi vonaldíszes kerámia kultúra (lásd Nagykozár, Vágsellye), a Vinča–tordosi kultúra, a lengyeli kultúra, a bükki kultúra és a Tisza-Herpály-csőszhalmi kultúra említendő. Ezek részben egymást átfedő területen, részben időben egymás után alakultak ki a Kárpát-medence akkoriban lakott részein. A réz- és bronzkor népei megkezdték a felszíni só- és ércelőfordulások kitermelését. Az egyik legfontosabb ilyen bánya a kelták által a későbbi Selmecbányán kiaknázott felszínre bukó ezüsttelér volt. A vaskorban a keleti hallstatti kultúra már majdnem a teljes Kárpát-medencére kiterjedt, az i. e. 2. századra pedig a kelták népesítették be, akik északnyugat felől érkeztek. Ókor A Kárpát-medence a rómaiakkal lépett be a régészet kizárólagos tárgyköréből a történelembe. A rómaiak nem a Kárpát-medence természetes, jól védhető határait szállták meg, hanem „leragadtak” a Dunánál. A Duna Pannonia elfoglalásától egészen a hunok idejéig határ maradt, és csak helyenként és rövid időre lépték azt át. Az egyik ilyen alkalom Dacia leigázása, ahol rövid idő alatt megkezdték a vas, ezüst, arany és építő-, díszítőkő bányászatát (Centum, Potaissa, Napoca, Apulum, Micia, Tibiscum, Porolissum, stb). Római települések típusai: katonai tábor, colonia, municipium, cannabae, civitas peregrina és belső erődített telep. Katonai tábor – téglalap alaprajzú állandó telep, melyet falak vettek körül, ezen belül szigorúan meghatározott alaprajz jellemzi. Colonia – telepítéssel létrejövő, tervezett település. Hadrianus után már nem alapítottak újabb településeket, a colonia megjelölés ranggá vált, melyet meglévő településeknek adtak. Municipium – városi rangú spontán létrejött település. Cannabae – katonai táborokat kísérő, nem városi rangú település, a tábor kiszolgálására szolgáló ipari, kereskedelmi tevékenység színhelye, valamint a katonák családjai is itt éltek. Elsősorban a territorium legionis környékén fordul elő, de néha auxiliaris táborokhoz is csatlakozik. Civitas peregrina – bennszülött települések, ahol a lakosság nem polgárjogú, bár az egyes személyek polgárjoga nem befolyásolja a település jogállását. Az erődített telepekből Pannóniában mindössze öt van, vitatott a kialakulásuk menete és jogállásuk. A provinciában összesen 23 városi jogú municípium és colonia volt. Számuk lassan növekedett, majd ezekhez csatlakozott Dacia provincia 9 colonia-rangú települése. Colonia és municípium: Potaissa ( Torda ) - arany- és vasércbánya Porolissum ( Zsákfalva ) - aranybánya Ampelum ( Zalatna ) - aranybánya Napoca ( Kolozsvár ) - aranybánya Apulum ( Gyulafehérvár ) - kőbánya Sarmizegethusa (később Colonia Ulpia vagy Ulpia Traiana , Várhely ) - korábbi dák fejedelmi központ Tibiscum (Zsupa) - aranybánya Romula Malva (Reşca) - határátkelő Drobeta (Turnu-Severin) - határátkelő ( Vaskapu-szoros ) Dierna ( Orsova ) - határátkelő, kikötő Singidunum ( Belgrád ) - határátkelő, kikötő Bassiana ( Petrovce ) Sirmium ( Mitrovica ) - kikötő Mursa ( Eszék ) - kikötő Sopianae ( Pécs ) Aquae Belisae ( Daruvár ) Aquincum ( Óbuda ) - kikötő, átkelő Iovia Siscia ( Sziszek ) - kikötő Andautonia (Scitarjevo) Mettulon (Metlika) Neviodunum (Dernovo) Poetovio ( Ptuj ) - hágó Sala ( Zalalövő ) Savaria ( Szombathely ) Scarbantia ( Sopron ) Mursella ( Mórichida ) Arrabona ( Győr ) - kikötő Carnuntum (Petronell-Németóvár) - kikötő, átkelő Vindobona ( Bécs ) - kikötő A római településhálózat viszonylag jól ismert, ami annak köszönhető, hogy az úthálózat jól követhetően fennmaradt a késői korokban, sőt a későbbi utak sok esetben a római utak nyomvonalát követték, leginkább azok jó minősége miatt. Ilyen módon több olyan római kori településnek is nyomára lehetett akadni, amikről írásos említés nem ismert. Daciában például a limes Ansalutanus nevű út mentén, majd annak folytatásában a caucus törzs területén áthaladó, és Samum, majd Napoca felé tartó út mentén sorakozó települések egyikének sem ismert a neve, de római kori maradványokat legalább 16 településen találtak (például Mikháza, Sóvárad, Nagyborosnyó, Rucăr). A településhálózat nagyobb része a régészet mai állása szerint a fő közlekedési utak mentén települt. Az utak két fontos szempont szerint alakultak, egyik a hadászati jellegű (a felvonulási utak), legfontosabb volt ezek közül a limesút, a másik a gazdasági, ami a bányavárosokat és kereskedőközpontokat kötötte össze. Pannonia provinciában az elsőre példa a limesút, a másodikra a már akkor is ősi borostyánút vagy az Aquileiát Aquincummal összekötő út, az itáliai Via Postumia folytatása. Dacia provinciában a második típus volt jellemzőbb, szinte minden fontosabb útvonala a nyersanyaglelőhelyeket köti össze egymással és a kereskedelmi utakkal, amik kikötőkhöz vezetnek. A szárazföldi nyersanyagszállításnak gyakorlatilag egyetlen útja volt, az Apulumból induló és Contra Florentiam (Dunaszekcső közelében) dunai kikötőjénél véget érő út. Ez azonban a mai Nagycsanádnál elhagyta a római ellenőrzésű területet, Parthiscum településnél (Szeged) lépte át a Tiszát, és a két provincia között az anartiusok és jazigok területén haladt el, függően a nem mindig barátságos „barbárok” jóindulatától, kockáztatva a szállítmány épségét. A települések a hosszabb időre rögzülő határ mentén voltak a legsűrűbbek, ez pedig a Kárpát-medencében a Duna vonala volt. Itt sorakozott a négy légió tábora is (Vindobona, Carnuntum, Brigetio és Aquincum). A korról felbecsülhetetlen értékű adatokkal szolgál Sztrabón Geógraphikája, amely az i. e. 1. század második felében íródott, és bár sok helyen csak szóbeszédekre alapoz, alapvető forrás. A VII. könyvben Illíria és Pannonia, a iapodok, liburnok és dalmaták leírása mondhatni „hézagpótló”. A következő néhány száz év sokkal homályosabb. Mindenesetre a germán és kelta népek kavargásának az avar birodalomalapítás vetett véget, akik az elkövetkező néhány évszázadban a népesség zömét alkották a Kárpát-medencében. Az avar korral azonban az etnikumokat körüllengő homály még nem oszlik el. Kora középkor Az avar-korig terjedő kora középkori településhálózatról meglehetősen gyér ismereteink vannak. A magyar honfoglalásig terjedő időszak négy nagyobb szakaszra osztható: népvándorlás és hun kor - 395 - 455 ; gót kor - 456 - 473 ; longobárd - gepida kor - 6. század; avar kor - 567 - 895 Népvándorlás és hun kor A népvándorlás korában a Kárpát-medence nagyon sok népnek, néptöredéknek és törzsnek adott otthont hosszabb-rövidebb időre. Ezek közül kiemelkedő jelentőségűek a vandálok és a gepidák, akik a későbbiekben is államalkotó népességet alkottak. 401-ben a keleti gótok is átvonultak Erdély déli részén, majd 408-ban a hunok fennhatósága alá került a teljes Kárpát-medence a Szávától az Alpokaljáig. A hunok 455-ig tartózkodtak a Kárpát-medencében. Ebből az időből települések se nagyon ismertek, nemhogy a településhálózat. A Kárpát-medence nyugati felén, a volt római provincia területén néhány város továbbra is lakott maradt, de népessége jórészt lecserélődött, lakosaik száma jelentősen csökkent. A lakott római városok közül jelentős Vindobona (Bécs), Savaria (Szombathely, amit 456-ban földrengés pusztított el), Poetovo (Ptuj) és Sopianae (Pécs mellett). A Kárpát-medence északi és keleti részein, valamint a központi Nagyalföldön állandó településeknek nincs nyoma, még a hun fejedelmi központ is ismeretlen. A volt Dacia provinciában egyetlen római város sem maradt fenn, egyrészt már Hadrianus kiürítette a provinciát, másrészt a hun korban a római városok helyiek által lakott maradékai is teljesen elnéptelenedtek. A keleti gótok és a hunok elvonulásával a gepidák vették birtokba a területet. Gót kor A gót korszakban a Kárpát-medencében államiság csak a Dél-Dunántúlon létezett, a Velencei-tó–Balaton vonalától délre. Ez az ország a keleti gótok állama (Illyricum-Pannoniai Keleti Gót Királyság), és ezen a területen találhatók az utolsó fennmaradó római városok, mint például Sopianae. Az államiság nélküli területeken a vándorló népek sorban pusztították el a településeket, amiket már senki sem védett. A megszűnő városok már nem népesültek újra. A falvak és a falusi életmódra váltó, megfogyatkozott népességű korábbi városok elszigetelődtek egymástól. Avar kor „Annak megválaszolása, hogy kik éltek a 9. századi Kárpát-medencében, nem tartozik a könnyű feladatok közé…” Ahogy Kristó Gyula is felsorolja, az összeroppanó avar birodalmat a Dunántúlon a frankok, Bácsban és Erdélyben a bolgárok, Nyitrában a morvák, a Drávától délre meghatározatlan nemzetiségű, de szláv etnikumú állam, az Adriánál pedig a horvátok váltották fel, míg Kristó megengedi, hogy avar maradványok legyenek a Dunától keletre. Ezzel a listával azonban alapvető gondok vannak. A frank végekről csak néhány Ottó-kori forrás beszél, régészeti nyoma nincs. Ezzel szemben az avar régészeti anyag töretlen – nemcsak a honfoglalásig, hanem még azután is. Erős vita folyik Morávia kapcsán. A nyitrai Morva-medence valószínűleg egy morva állam központi területe. „Fénykorában ennek fennhatósága mélyen benyúlt az Alföldre”, és ez lenne a „Nagy-Morávia”. Moravia Magnát Konsztantinosz Porphürogennétosz emlegeti, de ő azt mondja, hogy ez a terület a Szerémség és a Morva folyó között van. Ha ez az állam a Morva-medencei lenne, akkor nemcsak az Alföldig, hanem észak-déli irányban a Szerémségig kellene húzódnia, és egy akkora területű, jelentőségű és befolyású államról kellene beszélni, amilyennek sem írásos, sem régészeti nyoma nincsen. Egyesek emiatt tagadják Konsztantinosz szavahihetőségét. A cseh történészek ezzel szemben szó szerint veszik és a Morva-medencétől a Szerémségig terjedő birodalomról beszélnek. A paradoxon feloldására született elmélet szerint a Duna jobb partján, a Szerémségtől keletre is van egy Morva nevű folyó, amely a konsztantinoszi Moravia Magna keleti határát adná. Ez egy déli morva fejedelemség volt, függetlenül a nyitrai morváktól. A „Bajor Geográfus” merehanus és marharius néven említett népeit morvaként határozzák meg, de általában nincs magyarázat arra, miért van két nevük. Kapcsolat lehet a Morva-folyó latin Marus alakja, valamint a Maros-folyó latin Marisus alakja és a morva törzsnév között. Az utóbbi – vagyis a Maros – nevét pedig már a morvák vihették tovább a latin Margus folyóra, amely ma a Morava. A Kárpát-medence honfoglalást megelőző etnikumaira nézve Kristó Gyula és Györffy György képviselik a két ellenpólust. Kristó szerint csaknem kizárólag szlávok éltek itt, Györffy szerint viszont a szlávok csak elenyésző számban, és a Kárpát-medence külső peremét (a gyepűvidéket) leszámítva sehol sem összefüggő tömbben éltek. Nem voltak frankok sem, vagy más germán népek leszámítva a közülük egyedül adatolt dunántúli gepidákat. Tulajdonképpen csak az avar marad, illetve délen némi bolgár befolyás. Kristó Gyula ezzel szemben azt állítja: „a legcsekélyebb mértékben sem gondolhatunk arra, miszerint az avar birodalom fennállásának utolsó szakaszában (…) ez a nép döntően avar lett volna”. A szláv népek telepedésével kapcsolatos fenti megfigyelések azt mutatják, hogy az avarok minden szláv népet, mellyel találkoztak, gyepűvédelemre telepítettek a Kárpát-medence peremére, ráadásul kettéosztva őket, hogy katonai erejük minél kevesebb veszélyt jelentsen a kaganátusra nézve. E telepítéspolitika pedig igen hasonlít a rómaira, csak nyilván kisebb területet fog át. Magyar kor Árpád kor eleje – 895-1000 Az Árpád kor hegy- és vízrajza A Kárpát-medence domborzati viszonyait a Kárpátok ívének kiemelkedése óta csak a víz alakította. A hegységképződés leállt, tektonikus mozgások csak a Balaton-Darnó vonalra korlátozódtak. A kárpát-medencei beltenger feltöltődésével előálló geomorfológiai helyzet az Árpád-korig változatlan, és a nagy folyamszabályozások koráig az is maradt. Változatos térszínt találtak itt eleink. Magashegység, amely szelídebb, mint az Alpok, mégis jó védelmi vonal. A hegység részei között könnyen járható, hágónak alig nevezhető kapuk vannak, melyeken keresztül a kereskedelem akadálymentesen bonyolítható a környező országokkal. Erdélyben a köztes magasságú és az alacsony Dunántúli- és Északi- középhegység, valamint a Mecsek az erdőgazdálkodást, hegyi pásztorkodást, bányászkodást és a kertes földművelést tette lehetővé. A dunántúli dombvidék gyakorlatilag minden élelemtermelő tevékenységre alkalmas. A gazdag töltéstalajú síkvidékeken a monokultúrás szántóföldi termelés is megvalósítható. A Duna–Tisza köze homokjain termő legelők a nagyállattartásra kiválóak. Sok gondot okozott azonban a Fertő tó, a Kisalföld, a déli Duna, valamint a Nagykunság környékén elterülő összefüggő mocsárvilág. A mocsarak kisebb mélyedésekben alakultak ki, ahonnan a víz nem tudott elfolyni, vagy az árterületen, ahol két áradás közt nem száradt ki a talaj. Az áradások önmagukban is – egészen a gátépítések, a folyamszabályozás koráig – jelentős károkat okoztak, hiszen a minimális lejtésű síkvidékeken kis vízszintemelkedés is teljesen elárasztja a terepet. A folyóvizek viszont a hajózást segítették, bár csak belföldi viszonylatban. Egyfelől azért, mert szinte minden folyónk a Kárpát-medencén belül eredt, másfelől azért, mert a Dunán dél felé jelentős akadályt képzett a Vaskapu hírhedt szorosa. A Duna csak nyugat (Bécs) felé nyitott kaput a nemzetközi forgalomnak. Mindezek determinálták a településszerkezetet is. A kora-Árpád-korban nem alakult település a magashegységekben, az összefüggő legelők körzetében és a mocsaras-árvizes területeken. Viszonylag kis sűrűségű településhálózat alakult a művelhető síkságokon, mivel itt ún. „nagyhatárú” falvak alakultak ki. Egészen sűrű településhálózat jött létre viszont a középhegységi és dombvidéki területeken. Igen korán megfigyelhetők a tájegységeket elválasztó vonalak (vásárvonal) mentén kereskedelemre, piacozásra specializált települések, melyek a különböző jellegű termények (szántóföldi, kerti növények, gyümölcsök, állati termékek) tájegységek közti cseréjét bonyolították. A szinte kizárólagos naturális gazdálkodás miatt a kereskedővárosok másik típusa – amelyik a jelentős kereskedelmi útvonalak mentén helyezkedik el – egyelőre nem reprezentálta magát. Mindezektől teljesen eltérő jellegűek az „őrvidékek” telepei és a „kapuvárosok”. Őrvidékek a határőrizeti részeken, a gyepűk innenső oldalán alakultak ki, a kapuvárosok pedig egy-egy határátlépésre földrajzilag alkalmas „kaput”, vagyis szorost, hágót, vízi útvonalat ellenőriztek. Gyakorlatilag ezek váltak az első kereskedővárosokká is – nem feltétlenül kaptak városi privilégiumokat, ám de facto azok voltak, mint Kapuvár, Pozsony, Hunyad, Ungvár, Sárvár, Temesvár. Kapunak nevezték eleink továbbá az egyszerű határátkelőket is. Érdekes példája ennek a Marost északról szegélyező gerinc déli és északi felén sorakozó Kapus, Lövér, Hidas és Őr (vagy hasonló) nevű falvak. Ezek alapján állítják egyesek azt, hogy ez az erdélyi Gyula fejedelemségének és I. István Magyarországának határvonalát szegélyezték két oldalról. A 10. század folyamán már két jelentősebb és néhány kisebb vastermelő körzet alakult ki: az egyik nagyobb a nyugat-dunántúli Vasvár központtal, a másik a Borsod megyei Vasvár (a mai Ózd) és tágabb környéke. Az Árpád-korban nagy részben e két körzet fedezte az ország nyersvas szükségletét. Más nyersanyagok bányászata is megkezdődött, részben a felszínen, vagy a felszínhez közel találhatóak, illetve az ókor folyamán megkezdett és felhagyott bányákban. Elsődleges gazdasági értéke a sónak volt, amely a korai időkben a pénzt is helyettesítette. A törzsneves települések A 18. században figyeltek fel először arra a tényre, hogy a Kónsztantinosz Porphürogennétosz által említett magyar törzsnevek kivétel nélkül megtalálhatók a helynévanyagban. Katona István 1778-ban adta ki hosszú című (Historia critica priorum Hungariae ducum, ex fide domesticorum et exterorum scriptorum concinnata) négy kötetes munkájának első kötetét, melyben erről értekezik, majd a 19. század közepéig nem folytatódott a helynév-azonosítás. Ekkoriban Konsztantinosz szavahihetősége bizonyítékaként könyvelték el a tényt, ma azonban már tudható, hogy a hét általa említett törzs (ami egyébként nála is nyolc) mellett több mint még egyszer annyi féle egyéb törzsnév is van a helynevekben. A konsztantinoszi leírások talaján álló történészek az összes, nála nem előforduló törzsnevet a „kísérő népek” kategóriájába helyezték, mint töredék-, kisegítő-, csatlakozott-, vagy meghódított népelem. Eztán pedig elméleteket gyártottak annak megmagyarázására, hogy a források szerint jelentős szerepet játszó „egyéb” törzsek miért voltak mégis jelentéktelenek, és miért nem tartoznak a honfoglaló magyarok főerejéhez. A törzsneves települések vizsgálata elengedhetetlenül fontos a honfoglalókra vonatkozó bizonyos jellegű kérdésekben. Török Sándor objektív módszerrel dolgozva a „magyar” és „kabar” törzsek előfordulásait „számosította”, és a két elem arányszámára ugyanolyan értéket kapott. Figyelembe véve mindazt a bizonytalanságot is, amelyet a X-XII. századi helynevek nem kielégítő ismertsége okoz, kijelenthető, hogy a „kabarok” pontosan ugyanolyan jelentőséggel bírtak a honfoglaló népességben, mint a „hétmagyar”. Önmagában a települések elhelyezkedése csak annyit mutat, hogy sehol sem lépik túl a magyar nyelvterületnek gondolt terület határait. Látszólag kaotikus, minden rendszert nélkülöző, szétszórt és kevert. Feltűnő, hogy a Duna-Tisza közén gyakorlatilag nincsenek települések, fehér folt. Ezt lehet a környék török idők alatti elnéptelenedésével és a falurendszer megszűnésével magyarázni, mindenesetre a török kor előtti időkből sincs ismert törzsneves település e tájon. Kézenfekvő lehet az a feltevés, hogy a nagyállat-tartásra kitűnően alkalmas területet eleink erre használták, ezért itt a 11-12. századig nem alakultak állandó települések, legfeljebb mozgók. Határozott góc észlelhető azonban a Kőrösök vidékén, ahol egyébként kisebb a település-sűrűség, mint az Északi középhegységben vagy a Dunántúli középhegységben, ezenkívül igazi góc csak a Pilis-Cserhát-Mátra térségében van. Törzsneves településeinkből további következtetéseket csak úgy lehet levonni, ha egyenként szemléljük a törzsek előfordulását. Így már nem is olyan kaotikus a kép. A térképeken minden törzsneves helységet azonos átmérőjű, diffúz folttal került ábrázolásra. A gyarmat három nagyobb foltban, míg a jenő – amelyik egyébként legalább harmadával nagyobb darabszámban reprezentál – teljesen szétszórva, góc nélkül fordul elő. A keszi szinte beteríti a Dunántúlt, az Ipolyságot és a Mátrát, ezen kívül viszont csak a Fekete- és Fehér-Kőrös összefolyásánál alkot kisebb csoportot. A kér viszont – amely számban a legnagyobb előfordulású – keskeny sávban húzódik végig Baranyától Somogyon át a Vértes-Pilis-Mátra-Bükk vonalán, egészen a Tisza felső folyásáig, és nagy területet fed le a Kőrösök vidékén. A kürt az egyik legkisebb számú, mégis nagy területen fordul elő a középső Tiszavidéken, Bácsban, a Mátrában és a Kisalföldön. A tarján szintén kisszámú, mégis a Rábától a Pilisig, az Ipolyság, Cserhát és Mátra vidékén, a Kőrösöknél és az alsó Tiszán, Bácsban és a Szerémségben is ott van. A megyer, amely számban a közepesnél több, ráadásul névadónkként is tisztelhetjük, alig néhány kisebb – ráadásul elszórt – területen látható. A magyar törzsek összesített térképén a zöld különböző árnyalatai egyfajta település-sűrűséget jeleznek. A legsötétebb foltok a Dunakanyar környékén, a Kőrösvidéken, a Kisalföldön vannak. Jelentős góc Bács, Somogy, Zala, és a Bakony is. A többi területeken legfeljebb csak halványzöldeket láthatunk. A megtelepedés elfogadott menete és a törzsneves települések előfordulása ellentmondásos, ha azt tételezzük fel, hogy a törzsneves helységek a honfoglalással egyidőben jöttek létre. 892 és 900 között a magyarok nem lépték át a Duna vonalát. A magyarok szövetségese és „munkaadója”, Karintiai Arnulf 899. december 8-án bekövetkezett halála és fia, Gyermek Lajos 900. január 21-i koronázása után a régenstanács – legfőképp Hanno – ellenségessé vált a magyarokkal szemben. Ezért a magyarok csak a következő hadi szezonban, 900 kora nyarán keltek át a Dunán, és foglalták el a teljes Kárpát-medencét (a 899-es portyán csak átvonultak a Dunántúlon). A települések által elfoglalt területek ezzel szemben minden törés nélkül nyúlnak át a Dunán. „E (törzsneves) települések jobbára olyan vidékeken találhatók, amelyek nem a törzsek eredeti szállásmagvai, mert csak ekkor érvényesülhetett a tulajdonnév legfontosabb megkülönböztető szerepe. Ahol mindenki a jenő törzshöz tartozik, ott nem lett volna értelme egy falut Jenőnek nevezni. A törzsneves helységek kirajzásoknak, tervszerű áttelepítéseknek is köszönhetik létüket.” Ez pedig azt jelenti, hogy a törzsek honfoglaláskori elhelyezkedéséről, 10. századi helyzetükről a törzsneves helységek valójában semmit sem mondanak, sőt nem mértékadóak a törzsek létszámára vonatkozó becsléseknél sem, melynek független megerősítése, hogy a honfoglalás-kori magyar temetők előfordulásának semmi köze nincsen a törzsneves települések előfordulásához. Sőt a későavar temetők lelőhelyei is magyar nevet viselnek – sokszor honfoglalás-korit –, pedig itt honfoglaló magyaroknak nyoma sincs. A törzsek első letelepedési helyeire és a kirajzás és telepítés gócaira nem túl sok lehetőség marad: csak Erdély, Máramaros és a Nagyalföld bizonyos részei. A Kárpát-medence etnikai benépesítése 892-900 között lezajlott a honfoglalás. Győrffy György szerint 500 ezer fő jött, Kristó Gyula szerint 200 ezer. A történészek többsége szerint a magyarok első kárpát-medencei szállásterülete a Dés – (Diós)Jenő (Szamosjenő) – Torda – (Maros-)Bogát – Fajsz – Várad – Bihar körzete, vagyis Erdély egy része, a Szamos és a Kőrös vízgyűjtője. Ez a terület mind a keleti kapu (Verecke), mind a déli kapu (Vöröstorony) felől jól megközelíthető, és gyakorlatilag az első útba eső lakható vidék, amely egyébként ekkor legfeljebb gyéren lakott volt, ha nem éppen kihalt. „A régészeti leletek előfordulási helyének és sűrűségének térképezése alapján kiderül, hogy a bronzkor óta Erdély lakott területe fokozatosan összezsugorodik s legkisebb kiterjedését éppen a magyar honfoglalás előtt éri el, tehát nagymérvű elnéptelenedéssel kell számolnunk.” Az Árpád-kori temetők embertani képe az alábbiak szerint alakul: „1. Vezető réteg ca. 25% uralid (vagy europo-szibirid), ca. 50% turanid (vagy europo-mongolid, vagy dél-szibériai, másként alföld-típus, Homo sapiens pannonicus), ca. 10% pamirid (brachicephal europid), ca. 10% anatóliai (Homo sapiens tauricus), ca. 5% kelet-balti. 2. A középréteg a vezető rétegtől határozottan eltér, jóllehet a középréteget alkotó rasszkomponensek kisebb arányban a vezető rétegben is megtalálhatók. Ennek a harcos rétegnek leglényegesebb összetevői a mediterrán, a nordoid (ez lehet magas termetű, robusztus mediterrán is) és a pamíri rassz. Nagyon sajátságos jellemző, hogy a turanid és az uráli rassz ebből a rétegből úgyszólván teljesen hiányzik. 3. A köznép embertani komponenseit a nagy esetszámú szériák alapján jellemezhetjük. Ha ezeket együttvéve tekintjük, a középréteghez hasonlóan a mediterrán és a nordoid összetevő a legszámottevőbb, de ezenkívül jelentős a cromagnoidok részesedése.” A mediterrán, nordoid és cromagnoid típusok jelentős száma nemrégiben független igazolást nyert genetikai kutatások révén . Az Eu-18 és Eu-19 férfiágon leszármazó markereket egyértelműen az ún. aurignaci-migráció népességéhez kötik a kutatók. Az aurignaci típusú leletek Európában az i.e. 45000 és 25000 közötti időszakban találhatók. A mai Magyarország lakosságának 73%-a hordozza az Eu-18 és Eu-19 markert , következésképp e háromnegyedes többség olyan géneket hordoz, amelyeket minimum 25000 éve Európában lakó emberektől örököltek. A térképen jól látszik a gravette-i kultúra hatása, amely Európa közepéből északra szorította az aurignaciakat. (Az Alpok és a Dinaridák körzetében a gravette-i migrációra jellemző géneket lehet ma is találni, és az aurignaci gyakorlatilag eltűnt.) Az átlagos népsűrűség a honfoglalás korában vitatott, az adatok erősen (akár egy nagyságrenddel is) eltérnek egymástól: a 0,7 fő/km2-től a 6 fő/km2 (a Dunántúlon 6-10 fő/km2). Ebből következően a Kárpát-medence teljes lakossága aligha haladta meg jelentősen az 1,5 milliót, a kétmilliót pedig nem érte el, de akár 200 ezres összlakosság is feltehető. Ha azonban a maximális lakosságlétszámot és a minimális honfoglaló létszámot alkalmazzuk, akkor is mintegy 10%-os magyar reprezentáció az eredmény. A szórvány szlávság és a germánok több csoportja mellett csak az összefüggő tömbben élő avarok számbavehetők, következésképp a magyarok semmiképp sem nevezhetők számbelileg jelentéktelennek, és akár a korábbi teljes lakosságszámhoz mérhető létszámmal érkeztek a honfoglaláskor. Az avar településhálózat a 7-8. században átvészelte a népvándorlás hullámait, és a 9. század végén sűrű faluszerkezetet mutat. A magyar településterületet teljesen lefedően, sőt azon túlmutatóan borítja be a Kárpát-medencét. Nagy kiterjedésű, több ezer síros temetőik azt mutatják, hogy településeik hosszan lakott, állandó falvak voltak. Ezzel szemben a honfoglalás-kori magyar temetők kicsik, alig néhány sírral és előfordulásuk gyakorlatilag a nagyállattartásra alkalmas területekre korlátozódik. Nemcsak a 10, hanem a 11. században is előfordulnak későavar halántékkarikák a temetkezésben. A British Museum radiokarbonos kormeghatározásnak vetette alá egy avar sír anyagát, melyet korábban 9. század előttre datáltak. A datálás 969±66 eredményt hozott, sőt a kalibrálás után 11. századi dátumot! Az ópusztaszeri „korai honfoglalók” sírjai 995±35 kalibrálatlan datálást eredményeztek. Településkontinuitás „…a 895-900 között beköltözött magyarság egy esetben sem vette át korábban itt létező falvak, várak, városok nevét, s a honfoglalás a helységneveket illetően tabula rasa-t teremtett. A régi lakhelye közelében maradt szláv lakosság és elszórt avar-kori onogur-bolgár maradvány népesség csak vízneveket mentett át a 9. századból, melyek másodlagosan falunévvé is válhattak azokon a helyeken, ahol a terület ura településhelyet jelölt ki a községnek.” Ez a megállapítás nem tekinthető általános álláspontnak, de alátámasztja, hogy nemcsak a római településnevek, de sem egyetlen germán (gót, gepida, longobárd, stb), sem egyetlen avar vagy bármely más etnikum nyelvének maradványai nem mutathatók ki a helynévanyagból, csak és kizárólag a víznevek és – kisebb mértékben – egyes földrajzi nevek őriztek meg honfoglalás előtti nyelvelemet. A római kori latin településnevek kivétel nélkül teljes mértékben eltűntek a helynévanyagból, ami Pannonia teljes elnéptelenedését, illetve a városok időleges megszűnését mutatja, csakúgy mint Dacia esetében. A szorosan vett Kárpát-medencén kívüli területekre kell kitekinteni ahhoz, hogy túlélő latin helynevek legyenek kimutathatók, mint például Siscia-Sziszek, Mettulon-Metlika, Celeia-Celje, Lauracium-Lorch, Lentia-Linz. Györffy György fenti megállapítása a római nevekre is teljesen igazak: településnevek nem folytatódnak, ugyanakkor rengeteg földrajzi név őrizte meg a latin eredetet (Tibiseus-Temes, Arraba-Rába, Savus-Száva, Tisia-Tisza, Marisus-Maros, stb.). A honfoglalás-kori települések nem is a korábbiakra települtek rá a legtöbb esetben, hanem valahol a közelében. Pécs városát például sokáig azonosították a római Sopianae településsel, ma azonban már úgy tűnik, a római helység nem Pécs területén lokalizálható, hanem ahhoz – viszonylag – közel. Pécs neve a szlavisztikai érvekben is mindig felmerül. A név azonban jobban párhuzamosítható a „kemence” jelentésű szláv szóval, mint az „öt” számnévvel (bolgár pes-pet, cseh pec-pět, horvát peć-pet, lengyel piec-pięć, szlovák pec-pät’, szlovén peč-pet, szerb pecs-petak) A szláv közvetítésű, kontinuus települést igazolása csak az öt számnévvel lenne lehetséges (az öt honfoglalás előtt is létező templom alapján a várost a 6–7. században Quinque Basilicae, a 8–9. században Quinque Aecclesiae néven nevezték, a város neve németül ma is: Fünfkirchen). Ha Pécs neve valóban a kemence szó származéka, akkor a településfolytonosságra és a szlávok honfoglalás előtti ott tartózkodására semmilyen más bizonyíték nem áll rendelkezésre. Semmi sem igazolja, hogy a többi szláv helységnév (Visegrád, Csongrád, Zemplén, Nógrád, vagy akár a Pest településnevek) szlávból átvett magyar nevek, mert éppígy lehetnek 10–11. századi szláv migrációk települései is. A nyelvészeti feltevéseket eddig még semmilyen régészeti lelet nem igazolta. A szakaszos települési helyzet nagyjából hasonló Óbudához, vagy mondjuk Szentendre városhoz. Utóbbinak mai területén az Ulcisia Castra nevű római őrtorony állt, és az ahhoz kapcsolódó kisebb település. A mai város a 13. századtól adatolt (városi kiváltságlevele nem ismert, de a legkorábbi időktől városként említik), bár valahol a környékén Árpád-kori település is állt, melynek neve Apurig. Ezt az Apor-ügy, vagyis Apor-patak víznévből származtatják. Csakhogy az Apor-patak helyzetére vonatkozóan négy vízfolyás is szóba jöhet (Sztelin, Öregvíz-Sztaravoda, Bükkös és Dera). Magát a települést még nem sikerült feltárni, helyzetére vonatkozóan elképzelés sincsen, sőt a Dera-patak már a szomszédos Pomáz területén van. Adott tehát a római őrtelep, a köztes Árpád-kori falu és a mai város, melyek azonban csak feltételes módban kapcsolhatók egymáshoz, és nem a település folyamatos fennállását tanusítják, hanem a kedvező földrajzi környezetben időközönként létrejövő, de egymásról mit sem tudó településekét. Ez már csak abból is következik, hogy a római Ulcisia Castra a Bükkös-patak jobbpartján lévő dombon állt, míg a középkori Szentendre városmagja a bal parttól kissé messzebb fekvő Templom-domb, és az azon épített 12. századi Szent András-templom. A törzsneves településeken kívül egy olyan helynévtípus van, amelyet feltétlenül a 11. század második felénél előbbre lehet datálni, ez pedig a személynévből önállóan képzett településnév. Ilyen a 12. századtól nem fordul elő, ettől kezdve egy települést például nem Fajsznak, hanem Fajszfalvának nevezték volna el. Ez nomád – vagy legalábbis mozgó – telepre utal, hiszen amíg nem állandó helyen található egy-egy közösség, addig a mai nomádoknál sem valahová, hanem valakihez mennek, aki éppen az aktuális helyen tartózkodik. A megszokás egy darabig még működött, így a 11. századi személyneves települések egy jó része már nyilván nem nomád tábor, mint például Csanád vagy Veszprém (továbbra is áll azonban, hogy ha ezek 12. századiak lennének, akkor Csanádlaka vagy Veszprémvára lenne a nevük). Sok ilyen nevű település volt az Alföld peremén (Fajsz, Taksony, Bihar, Becse, Szond, Szabolcs, Vajk, Szalacs, stb), Erdélyben (Torda, Gyalu, Kusaly, Bolya, Kolozs, stb), de elszórtan más vidékeken is előfordul (Somogyfajsz, Marót, stb.). Ezeket a településeket valószínűleg magyarok alapították a 10–11. század folyamán, éppúgy ahogyan a törzsneveseket. A törzs- és személyneves településeken kívül csak az a néhány település tekinthető kora Árpád-korinak, amely oklevelesen igazoltan István alatt már létezett. Ilyen például Székesfehérvár, Gyulafehérvár, Nándorfehérvár, Buda, Vasvár, stb. Az Árpád-kori helynevek a legtöbb esetben nem utalnak semmilyen más etnikumra a honfoglalókon kívül (a honfoglalókba mindenképp beleértve a „kabar”-nak nevezetteket is). Ez alól csak néhány várkony és nándor a kivétel. A várkony név származására vonatkozó legjobb etimológia valószínűleg az uar-chunni – varchonita azonosítás. Az uar és a chunni az avarok két törzse, amelyek vélhetően a legnagyobb számosságúak voltak, már csak az alapján, hogy az uar egyúttal az egész avarság névadója. Összesen hét, bizonyosan a honfoglalás korára tehető várkony névelemű helységünk van. A tizenegy darab nándor a nem-szláv dunai bolgárokat jelenti, és előfordulása is oda lokalizálható, ahol a bolgárok fennhatósága egyéb források alapján is feltehető: Szerémség, Bács, Temes, Hunyad, alsó Maros. Az egyetlen helynév a teljes névanyagban a Nyékvárkony, amely a magyar honfoglalók és valamely más etnikum együttélését bizonyítja, de ennek is magyar neve van. A fentiek alapján úgy tűnik, a Kárpát-medencében – néhány egészen kivételes esetet nem számítva – településkontinuitásról nem lehet beszélni, a várkony és nándor összetételeken kívül ott, ahol a honfoglaláskori településeket megelőző település is volt, folytonosság nincs. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szilárd államisággal nem rendelkező terület volt, gyér lakossággal, melynek többsége nem szláv, hanem avar, délen pedig bolgár. A Kárpát-medencében a honfoglaláskor szláv lakosság nem volt, városi lakosság úgyszintén nem volt, ahogy nagyobb vagy jelentősebb település sem. Következésképp a magyarok itt politikai vákuumba hatoltak be, és államisággal csak a Szerémségben és a Morva-medencében találkoztak – bár ez utóbbit is csak egyéb forrásból, nem történeti földrajzi elemzésből lehet látni –, hiszen ahol nincsen település-struktúra, ott nincs államiság sem, nem létezhet államszervezet, irányító réteg, adózás, kereskedelem, stb. Árpád kor közepe – 1000-1242 A Kárpát-medence politikai és gazdasági egysége Természetföldrajzi, politikai és gazdasági szempontok alapján hamarosan kialakult a megyerendszer, Magyarországon elsődlegesen az egyházmegyék szervezete. A megyehatárok elsősorban a domborzat és vízrajz adottságai alapján létesültek, ahol a határokat általában hegygerincek, vízfolyások alkotják. Politikai okok is közrejátszhattak, a hódoltatott tartományok eredeti kiterjedése alapján (ezek az eredeti határok is többnyire természetföldrajzi adottságokra vezethetők vissza). Pénzügyi igazgatási rendszer is létrejött a bányák, kereskedelmi útvonalak, mezőgazdasági területek alapján. A regionális munkamegosztás, a gazdasági térszerkezet területi egységeinek több évszázadon át tartó kialakulása az Árpád-korban kezdődött. Kirajzolódtak a természetföldrajzi potenciálhoz kapcsolódó gazdasági térségek, ezeken belül a fejlődés perifériális és magterületei. A feudalizmus korai szakaszában, a 10–13. században mezőgazdaság mellett már a kialakult a bányaipar, a kohászat és a fémfeldolgozás is. A bányaipar a kapcsolódó feldolgozó ágazatokkal a természeti erőforrások térbeli elhelyezkedésének megfelelően a hegységkeret folyó- és patakvölgyeiben és kismedencéiben épült ki. Kezdetben a korábban itt élt népek által kialakított bányahelyeken indult meg a termelés. A központi medencék egy évezreden át alapvetően az élelmiszer és mezőgazdasági nyersanyagtermelés, a hegységkeret a bányászat, az ipar és az erdőgazdálkodás régióivá váltak. A bányászat az értéktermelés és az export volumene alapján Magyarország gazdaságtörténetében a 16. századig kiemelkedő jelentőségű ágazat. A korszakban a Magyar Királyság Európa és egyben a világ egyik legfejlettebb bányászati nagyhatalma, a nemesfém- és réztermelésével az amerikai lelőhelyek felfedezéséig első helyen állt a világon. Magyarország az Árpádok, majd az Anjou-királyok korában elsősorban a nemesfém kivitelével kapcsolódott be a nemzetközi munkamegosztásba. A középkori Magyarország sóbányászata és kereskedelme igen jelentős volt: a belső szükségletek kielégítése mellett a 12. század második felétől már kivitelre is termelt (pl. Morvaországba exportáltak). A sóbányászat az Erdélyi-medencében összpontosult. A sóbányászat két legnagyobb korai központja Dés és Torda. A Nagy- és Kis-Szamos összefolyásánál épült Dés fogta össze a helyi és környékbeli sóbányák (például Désakna) termelését és a kitermelt só kereskedelmét. A sóbányászat királyi monopólium volt, a kamara felügyelete alatt állott. Létrejött egy, a szállítási, raktározási és értékesítési feladatokat ellátó szervezet. E szervezet Belső-, Közép- és Külső-Szolnok vármegyéket foglalta magában. Belső- és Közép-Szolnok sóbányáiból a Szamoson és a Tiszán szállították a sótömböket az alföldre, ahol Szolnok, a korabeli Külső-Szolnok vármegye székhelye volt sóraktározás és kereskedelem központja. Désről Szolnokra nemcsak vízi úton szállították a sót, hanem szekerekkel is. Már a 11. században létezett a híres „sószállító út”, mely Dést a Szilágyságon és a Tiszántúlon keresztül Szolnokkal kötötte össze. A tiszai átkelőhelyek közül Tokaj és Szeged ugyancsak a kamarai sókereskedelem központjai voltak. Az erdélyi sóbányászat a korban világszínvonalon állt, amit az is jelez, hogy a Krakkó környéki sótelepek kitermelésére erdélyi bányászokat telepítettek a lengyelországi Wielickába. Ennek emlékét őrzi Kinga hercegnő (IV. Béla lánya, V. Tiszta Boleszláv felesége) gyűrűjének legendája. Az arany- és ezüsttermelésünk a hegyvidékek területén koncentrálódott, bányavidékeket alkotva. Négy jelentősebb aranytermelő körzetünk: az Erdélyi-érchegység, a Garam- és mellékvölgyei (Alsó-Magyarország), a Gömör-Szepesi-érchegység, Eperjes-Tokaji hegység (Zempléni-hegység), Felső-Magyarország és a 13. században feltárt szatmári aranyvidék. Ezeken kívül kisebb bányahelyek is kialakultak (pl. Nagybörzsöny, a Bihar-hegységben Belényes stb.). A település-szerkezet változása Istvántól Lászlóig A vár- és erődítményépítés helyét a felszíni kisformák, a kőzetminőség és a hidrogeográfiai adottságok determinálták (pl. mészkőszirtek, vulkáni kúpok, dájkok, neckek, folyami teraszok, az alföldi területeken az ármentes felszínek, a folyóvizek, a tavak, a lápok és mocsarak stb.). A domb- és hegyvidéki tájakon a legkedvezőbb védelmi pontok (morfológiai képződmények) kiválasztása mellett fontos volt a várfalakon belül az ivóvíz, az építőanyag (mészkő, andezit, keményebb vulkáni tufák), az épület- és tűzifa a környező területekről biztosítása. Az alföldi várak a folyótorkolatokban, mesterségesen magasított térszínen, továbbá a lápok és mocsarak peremén épültek (Gyula, Nagyecsed, Szolnok, Tokaj Temesvár stb.) jobbára a helyben fellelhető építőanyagok (tégla, rönkfa) felhasználásával. Az első erődített helyek az ún. földvárak voltak. Viszonylag kevés volt belőlük, ami következik abból, hogy a tehetősebbek saját költséggel építették, a Kárpát-medencén belüli nyersanyagforgalom még nem épült ki, jobbágyrendszer – vagyis robotra fogható paraszti réteg – nem alakult ki. A földvárhoz a korai időkben nem csatlakozott település. A települések helyének kiválasztása kezdetben a mezőgazdasági szükségletek alapján történt. Az állattenyésztés és földművelés különböző természetföldrajzi adottságokat követelt. Nem valószínű az a folyamat, hogy a vízparti településeken halászat alakult ki, sokkal inkább az, hogy a halászok vízpartra telepedtek. Nincsen olyan tevékenységi kör, amelyet a honfoglalók ne magukkal hoztak volna, a szlávoktól átvett mezőgazdasági elemek nem régészeti tények, csak a történettudomány legendái. Régészeti és írott forrásos bizonyíték is van arra, hogy a magyarság már Etelközben földet művelt, épített házakban lakott, a szőlőtermesztést is ismerték, valamint az istállózó állattartást és a takarmánynövényeket. Következésképp a legelső települések már az élelemtermelő foglalkozások szükségletei alapján jöttek létre. Ez már a törzsneves települések térképére tekintve is első pillantásra látható: egy nomád nép nem telepedik le ilyen rövid idő alatt a nomadizálásra teljesen alkalmatlan helyeken, mint például a középhegységek. Mindemellett jelentős szerepet kellett kapjon bizonyos vidékeken a mobil-település, melyek alkalomszerű, idényszerű vagy hosszabb-rövidebb ideig fennálló, de mindenképp mozgó, helyváltoztató telep. Még ebben sem csak a jurta volt az egyetlen lakhely, a legalább néhány éves időszakra megtelepült lakosság alapozás nélküli faházakat is épített. Ezeket váltotta fel a földház és a – szintén alap nélküli – téglaház. László Gyula felgyői ásatásai világosan megmutatták a honfoglalás-kori települések állandó jellegét. I. István törvénykezése azt mutatja, hogy a települések többsége ekkor már állandó jellegű, bár könnyen mobilizálható. Egyes erdőrészek kiirtása, a legelők és szántók kimerülése, nagyobb katasztrófa (árvíz, tűzvész) esetén egy-egy teljes falu odébbköltözhetett néhány völggyel, dombbal. A hétfalusi csángók nagyjából hasonló módon kerültek a Kárpát-medencén kívül egy későbbi korban, amikor már joggal gondolhatnánk a település abszolút állandóságára. Csak I. László korából származik az a törvény (1:19), miszerint a település nem hagyhatja el en bloc a templomát, de ez sem zárja ki, hogy a templom körzetén belül vándoroljon, csak azt, hogy nagyobb távolságba költözzön. Városodás és városiasodás A városkezdemény majdnem minden esetben természetesen a falu, kivételt csak a direkt városnak alapított, és telepített lakossággal rendelkezők képeznek. „A középkori falu régészeti kutatása mintegy ötven-hatvan éve indult meg (…) 9–11. századi temetőt vagy 1600–1800 helyről ismerünk, de települést Felgyő előtt egyetlenegyet sem!” Szomorú megállapítás, és még inkább az, hogy a helyzet mára sem lett sokkal rózsásabb e téren. Így aztán a magyar falu honfoglalás-kori állapotát illetően meglehetősen homályosak az ismeretek, és az is jórészt László Gyula felgyői ásatásain alapul. Ez az ásatás azonban önmagában is megváltoztatta a faluról alkotott képet, hiszen elsőként mutatta ki, hogy a magyarok már ekkor használtak téglát az építkezéshez, de fából is állandó építményeket ácsoltak. A körülárkolt jurta nyilván szintén nem mozgó lakhely. Az európai városodás kialakulásának általános alapfeltétele a mezőgazdasági termelékenység növekedése, a terményfelesleg ugyanis elengedhetetlen feltétele a városi életforma fenntartásának, az élelemtermelésben közvetlenül részt nem vevők ellátásának. Másfelől azonban a városi termékek felvételére alkalmas vevőrétegnek is létre kellett jönni. A 13. századi winchesteri püspök igen jól művelt földjein a búza és az árpa a vetőmag 3,8-szeresét hozta, a zab 2,4-et, a két évszázaddal későbbi 11–15, illetve 7–9 aránnyal szemben. A kor angliai kétnyomásos technikájú mezőgazdasága nagy területet és sok munkáskezet igényelt. A 11. században a Saint-Germain-des-Prés apátság legjobb földjein is csak kétszáz liternyi vetőmagot vetettek hektáronként. Ezután mindössze 800–1000 liternyi termést takarítottak be. Azaz a háromnyomásos műveléssel együtt is alig érték el a 4–5-szörös terméshozamot, és ami fontosabb, a hektáronkénti 1000 literes termésmennyiség elenyészően kicsiny. A városok ellátására alkalmas terményfelesleg tehát még a fejlettebbnek titulált Nyugat-Európában sem garantált a 11. században. Magyarország oly gyorsan hozta be lemaradását e téren, és olyan természeti előnyökkel rendelkezett, hogy már a 12. században nagy népességű városok jöttek létre a szintén magas lélekszámú falvak mellett. A városok elsősorban valamilyen funkció ellátására jönnek létre, akár spontán, akár tervezett módon: közigazgatási központ, vásárváros, bányatelep, katonai bázis, iparosodott vidékek, stb. Ebből a szempontból háromféle városfejlődési modellt különböztethetünk meg: civitas (egyházi központ), burgus (várak) és portus (kedvező földrajzi elhelyezkedés, szó szerint „kapuváros”, vagy kikötő). A protourbánus települések másik csoportosítása szerint a civitas minden királyi-, egyházi- és vármegyei központ megnevezése, melyben nem a gazdasági jelleg a meghatározó, hanem adminisztrációs, katonai és egyházi központok. Ezek mellett pedig a „vásároshelyek” tekinthetők városkezdeménynek, melyek kereskedőhelyek és ipari szolgáltatást végzők központjai. Ezeknél a lakosság nem feltétlenül szabad jogállású, az iparosréteg az eredeti, kereskedőközpont köré települ. Mindezeken felül a középkorban városnak azt lehet nevezni, amely településnek városi privilégiumai is voltak. A városodás folyamatában a település adminisztratív központtá válik, majd a városiasodásban a település képe is városias lesz, melynek legszembetűnőbb eleme a városfalak és erődítmények megjelenése. A privilegizálás lehet egyszeri aktus, és lehet apránként kialakuló kiváltság-rendszer. Ez utóbbinak alapját képezhették a hospeseknek tett engedmények, melynek folyamán először libera villa (szabad falu) alakul ki. Ennek szabad költözködési jog, választott elöljárók, bizonyos mértékű ítélkezési jog („kisebb ügyek”, mai terminológiával talán a polgári jognak felel meg), a telkekre terhelt járadékok, szerződésszerű, tételes járadék-kötelezettség, és néha a vásártartás joga a jellemzője. A szabad falvak előtt két további út állt: vagy jobbágyfaluvá váltak, vagy előbb-utóbb igazi várossá. Szabad falvak Nyugat-Európában elsősorban a Mark-közösségből alakultak ki, s mint ilyenek, a feudalisztikus fejlődésnek egyik állomását képezik. A magyar szabad parasztság azonban az erőszakos letelepítések folytán nagy arányban vált függő jogállásúvá, így a libera villa spontán magyar verziója gyakorlatilag ismeretlen. Az első adományozott városi kiváltságok is hospesekhez kötődnek, a 12. század elején Székesfehérvár iparos és kereskedő latinus telepesei kaptak kollektív privilegiumot III. Istvántól (ezt egy 1237-es hiteles átiratból ismerjük). Ezek a kiváltságok később mintaként szolgáltak több más városi privilegizáláshoz, és ezt nevezték „fehérvárjognak”. Tartalma szerint szabad bíró- és esküdtválasztást, a kisebb és nagyobb ügyek önálló intézését, valamint a város kereskedőinek országos vámmentességét biztosította. A 13. századtól az egyszerű árutermelés színvonala már több város eltartására biztosított lehetőséget: II. András Esztergom és Zágráb latinusait kiváltságolta, IV. Béla Pest, Selmecbánya, Nagyszombat, Radna, Beszterce, Szeben és Brassó településeknek adta meg a városi jogot a tatárjárás előtt. A tatárjárás utánról 12 kiváltságlevél ismert, valamint későbbi hiteles átiratokból és másolatokból még négyről biztos, hogy Béla kiváltságolta (1. Bábaszék, Beregszász, Besztercebánya, Dobronya, Késmárk, Korpona, Körmend, Liptó, Németlipcse, Nyitra, Pest, Zólyom; 2. Désvár, Lőrincbánya, Sárospatak, Szeged). Ezek egy részét védelmi célok indokolták, más része az árutermelés számára kívánt piacot (nemcsak piachelyet, hanem felvevő és eladó) teremteni. Az új városi polgár-réteg politikai és gazdasági támasza is volt a királyi hatalomnak. A fenti általánosítást kissé szűkíteni szükséges: a 12–13. századi városoknak – Székesfehérvár, Sárospatak, Esztergom, Galgóc és Dés kivételével – semmi közük nincs a vásárvonalhoz, bár még a kivételként említett Dés is csak véletlenül van ennek közelében, mivel inkább bányatermékek átrakodóhelye volt, sőt saját bányával is rendelkezett (Désakna). A kereskedelmi célzatú telepek városi jogot csak a tatárjárás előtt kaptak, amely közvetve mutatja, mennyire visszavetette Magyarország 13. századi fejlődését ez a kétéves intermezzo. E térképen jelölt városok részben kapuvárosok, fontos szorosokat, átjárókat ellenőriztek – a Felföldön a lengyel határ közelében az Árva és a Vág völgye (három város a tatárjárás után), a Kelet-Erdélyt szegélyezők (három város a tatárjárás előtt), valamint Körmend és Zágráb. Az ezen belüliek leginkább bányavárosok. Ugyanakkor a felsorolás azt is jelzi, hogy a városi privilégiumok önmagukban még nem elegendőek a városfejlődéshez: igen sok, ma már teljesen ismeretlen település is van első városaink között, melyek nem tudtak élni az alkalommal, vagy nyersanyagaik kimerülésével elnéptelenedtek, vagy az Árpád-ház kihalása körüli idők rablólovagjainak estek áldozatul. A kereskedelem a honfoglalástól még jó ideig „idegenek” tevékenysége volt, akik messze földről jöttek ide áruikkal, majd vitték el a magyar termékeket. A magyarok amikor kereskedni akartak, Prágába, Kercsbe mentek a helyi vásárokba. Székesfehérvár kereskedői voltak az első kiváltságosak, és ez már legalább kétszáz éves távlatban van a honfoglalástól. A kereskedővárosok eleinte csak lassan terjedtek, és csak a 14. századtól tesznek szert igazán nagy jelentőségre. Ez időben a hospesek már nem önkéntes beköltözők (bevándorlók), hanem egy tömbben telepítettek, s mint ilyenek, magukkal hozták saját hazájuk jogigényeit, így kiváltságolásuk már nem feltétlenül a fehérvárjog alapján történt, hanem a 13. században a magdeburgi, a 14. században a nürnbergi jog mintájára. Egész „jogcsaládok” alakultak ki. Ezek egy-egy mintára adott kiváltságok alapján a fehérvári, budai, selmecbányai, szepesi, korponai, nagyszebeni és zágrábi jogok voltak. A kiváltságolásban közös, hogy egyházi, világi és közösségi privilégiumokat tartalmaz. Hol az egyik, hol a másik kiváltság hiányzik, néha újabbak is keletkeznek, de általában az alábbiak: önigazgatás és bíráskodás – választott esküdtek és bírák, kisebb és nagyobb ügyek intézése, pallosjog, fellebbviteli ügyek curialis intézése, immunitas , városi önkormányzat (tanács, magistratus ), közügyek intézése és adószedés; a helyi plébános választásának joga, szabad tized-szedési jog, exemptio ; városi (közösségi) földtulajdon, közösségi nemesi jog, nemesi földek birtoklása, nincs földesúri függés, csak közjogi, gazdasági kedvezmények, mint a közösségi adófizetés, árumegállítás, vámmentes kereskedelem (helyi, országos, regionális), ingó- és ingatlanvagyon szabadsága. Etnikum-változások, népesség – a tatárjárás és következményei A 13. századig folyamatosan nőtt a népesség, mely alatt keveredés, betelepülések mentek végbe. A 12. században hospesek telepedtek be a Szerémségbe, szászok Erdélybe, a bajorok és svábok a Szepességbe. Nem mindig olvadtak be a lakosságba és gyakran kiváltságokkal rendelkeztek. Északon és délen a tótok (szlovákok és szlovének), szórványosan a kálizok, a besenyők, a kunok, Erdély déli részén az oláhok (mai románok), ezenfelül a franciák, vallonok, flamandok, taljánok, teutonok és a zsidók. Az idegen népelemek betelepülése azonban a 10. században még csak a Géza és István által behívott és alkalmazott, szinte kizárólag bajorokból álló németségre korlátozódik. Ezek gyorsan asszimilálódtak – úgy a nemesség, mint a közrendűek – és szórványként telepedtek le. A Kárpát-medence kora-Árpád-kori település-szerkezetét jól jellemzi Erdély. Ebben az időben „a bükk- és fenyőerdők zónáját kivéve mindenütt sűrű egymásutánban sorakoztak már a 12. század végén a magyar telepek, s ha lélekszám tekintetében természetesen nem is érték el a mai állapotot (…), az erdélyi medence belsejében a ma is meglévő magyar falvak a XIII. századra már tekintélyes többségükben kialakultak.” Vagyis a település-szerkezet a 13. század óta gyakorlatilag változatlan, néhány elhagyott és néhány újabban alapított települést leszámítva. Ebben csekély számú magyar betelepedés, és szintén góchoz nem köthető, szórványos idegen népesség regisztrálható. A 11-12. században Erdélyben négy darab „-németi”, két darab „-oroszi” és egy darab „-tóti” helynév árulkodó, más idegen elem nincs. Ebben a korban még nincs telepítés, csak önkéntes bevándorlók. A 12-13. században a szászság (saxoni) az első olyan nem-magyar népelem, amely nagyobb összefüggő tömböt alkotva telepedett meg. A beköltözés több részletben történt, nemcsak szászok, hanem teutonok, flandriaiak és vallonok is voltak köztük, de hamarosan egységesen „szász”-ként emlegetik őket. Az elsődleges erdélyi szász településterület összefoglaló neve „Altland”. II. Géza (1141-1162) Nagyszeben környékére és az Olt völgyébe telepít, melyet a 12-13. századi megyebeosztás is tükröz. A korabeli szász székeket körbeveszik a Fehér megyéhez tartozó városkörnyékek, melyek a szász székeket közigazgatásilag mintegy elszigetelik, illetve ezek szigetként alakulnak Fehér megyében, és a megyétől független státuszúvá válnak. Még a 12. században következett a második betelepedési hullám, amelyben Nagysink, Szerdahely, Kőhalom és Szászváros körzetei népesülnek be. Az oláh betelepedés csak a 13. század elején indul az Olt balpartján, Fogaras környékén, Dél-Hunyadban (Hátszeg környéke). A 13. században a kunok elleni határvédelem vált feladatukká. Az első hiteles oklevél, amely a Fogarasvidéken oláhokat említ, 1222-ből származik. A tatárjárás azonban olyan helyzetet teremtett Magyarországon, amely a Kárpát-medence további történetét alapvetően befolyásolta, az etnikumok arányait és a település-szerkezetet is visszafordíthatatlan módon szabta át. „A tatárjárás közvetlen áldozatain, a csatatéren elesetteken, a kardélre hánytakon és az elhurcoltakon kívül legalább ugyanennyire tehető a másodlagos következmények nyomán elhunytak száma. Magyarországon soha nem látott éhínség támadt. 1241-ben az ország nagy részén nem volt aratás, 1242-ben elmaradt a vetés, 1243-ban pedig az első termés java részét sáskajárás pusztította el. A marhaállomány zömének pusztulására abból következtethetünk, hogy az ásatásokból ismert régi kis termetű szarvasmarha a 13. század derekától eltűnt, hogy a kunok által behozott fehér-szürke (…) marhafajtának adja át a helyét. ” „… a tatárok kimenetele után többen haltak éhen, mint ahányat fogságba hurcoltak, vagy karddal öltek meg.” A fentiek már önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy a települések egy részének pusztulására következtessünk. Azon helyeken, ahol a tatárjárást megelőzően és utána is ismertek a települési viszonyok, a településpusztulást közvetlenül lehet érzékeltetni. Nagynyárád 1240-es határbejárása alkalmával tizenegy szomszéd falu lett felsorolva, ez a tatárjárás után hat (45%-os pusztulás). A mai Újvidék helyén álló falu határában nyolc település volt, amely 1243-ban háromra csökkent (65%). Szemlak község húsz településsel volt határos, amelyből csak négy maradt lakott hely (80%). A településnevek sok helyen dűlő-, vagy egyéb földrajzi név formájában maradtak fenn, többnyire a „-puszta”, „-telek” és „-egyháza” utótagokkal ellátva. Később ezen települések egynémelyike újra népesedett, így (Kiskun-)Félegyháza, Halásztelek vagy Fenékpuszta települések esetében biztosak lehetünk abban, hogy a tatárjáráskor elnéptelenedett és később újratelepült községről van szó. Az ország egy részében szinte semmilyen pusztulás nem mutatható ki, és tudjuk is, hogy arra nem jártak a mongol hadak. A mongolok útjába eső területeken sem azonos mértékű a romlás, három széles sáv mutatható ki. Batu útvononala az első: Vereckétől Dél-Zemplén, Dél-Borsod és Dél-Heves síkságain keresztül Pestig. Orda északi hadteste Dél-Nyitrában, Északkelet-Komáromban. A dunántúli hadiutak mentén pedig Somogy–Tolna–Baranya, valamint Győr-Sopron vonalakban. A mongol hadak itt tartózkodására pedig óriási elnéptelenedett foltok utalnak a Duna-Tisza közén, a Tiszántúlon, a Szamos és a Maros partjain. „Ez a vész, ez a pusztulás, ez a romlás foglalta el kétnapi járóföldre az utakat… és úgy feküdtek a testek a földön, mint a legelésző marhák…” A tatárjárás után már nemcsak a településeket vették számba a birtokösszeírások alkalmával, hanem azt is, hogy ezeken kívül hány faluhely (sessio villae) tartozik oda. Nána ispán, amikor a margitszigeti apácáknak adta birtokait, huszonnégy birtokából csak három volt villa jelölésű, míg a többi csak terra. Ugyanakkor a népesség fogyására a pusztásodás mértékéből nem lehet következtetni, mivel teljesen felhagyott települések túlélő népessége más községekbe telepedhetett. Viszont a mongolok még a menekülteket is üldözték és lépre csalták: „Elfogtak némelyeket, akik az erdőkben rejtőzködtek, és szétküldték őket azzal a hírrel, hogy aki hűségükre megadja magát, annak bizonyos határideig megadatik a biztonságos hazatérés lehetősége.” A hazatérteket kirabolták és legyilkolták, vagy megvárták, míg azok betakarítják a termést, és aztán rabolták ki és gyilkolták le. A magyarországi etnikumok számarányának alakulásában ez a legjelentősebb esemény, amelyhez a török megszállás majdnem kétszáz éve sem hasonlítható. Míg a 12. században és a 13. első felében a gyéren lakott helyekre túlnyomó részben magyar jobbágyokat telepítettek, mert a népesség és a népszaporulat már erre is elegendő volt, ez a folyamat a 13. század második felében megállt, és a korábbi gyepűket, valamint a tatárjáráskor elnéptelenedett helyeket már elsősorban külföldről telepített hospesek vették birtokba. A szászok és oláhok első szervezett telepítése erre az időre tehető, sőt ekkor kerültek egy tömbben keletre a székely gyepűőrök is. Györffy György számítása szerint 1241-42 években a magyar népesség 50%-a pusztult el közvetlen, vagy közvetett módon. „Miután pedig Batu, a nagyobbik úr, a Kaput birtokába vette, elkezdte a városok felégetését, és kardja nem kímélt sem nemet, sem életkort…” „Több mint egy évig tartózkodott ebben az országban (Batu), miközben kegyetlenül gyilkolta a népet, és istentelen módon pusztította a városokat.” IV. Béla a későbbi invázió megelőzése céljából egyfelől diplomáciai tevékenységbe kezdett, másfelől azonban erőteljes védelmi programot indított el. Védelmi beruházásokra kötelezte hűbéreseit, földadományait várépítési kötelezettséggel terhelte meg, és újabb, védelmi szempontból fontos településeknek adományozott városi kiváltságokat. A várépítésre hajlandó nemességet alkalmas helyek adományozásával, és a vár ellátására szolgáló uradalmakkal jutalmazta, amelyek később „váruradalmakká” váltak. A települések lakosságát jobban védhető helyre telepítette, vagy erődítményekkel látta el, amelyre Budapest a legjobb példa, hiszen egyfelől Pest városában felépítette a belső városfalat, de emellett a budai oldalon a vár építését és a vár körüli város fejlesztését is megkezdte (Buda nem más, mint Pest védelme). „… Ezután építették fel a szepesiek Lőcse városát, hogy attól fogva megvédje őket az ellenségtől.” A kortársak is rögtön felfogták a nagy vész szomorú okát: „… pusztították az ország további részeit, a lakosokat megölték vagy elűzték. Mindezen nem kell csodálkoznunk, mert Magyarország-szerte alig akadt fallal megerősített város vagy szilárd erődítmény ”. Béla szabadságjogokat és birtokokat adományozott mindenkinek, akiben trónja támaszát látta. Így például három bolondóci várjobbágyot felszabadított, mert „öröklött földjükön emelkedő, közönségesen Dánoskőnek mondott hegyet saját költségükön megerősítettek” (1245. szeptember 3.). IV. Ince pápa 1247. február 4-én kelt, Bélához intézett levelében is a várépítésre buzdítja őt, amivel nyitott kapukat döngetett. Erőfeszítéseit sikeresnek nevezhetjük, hiszen a sokáig késő, de végül mégis megérkező második mongol inváziót IV. László könnyűszerrel verte vissza. A tatárjárást követő évszázadban alakult ki a Kárpát-medence későbbi jellemző etnikai képe és település-szerkezete. A későbbi – nagynak nevezett – bevándorlási hullámok ehhez képest jelentéktelenek voltak. A török időkben, főleg a 17. században például nagyszámú délszláv jelent meg az akkori török határok közelében, majd a törökök visszaszorításával párhuzamban a 18. században (horvátok, rácok, dalmátok, baranyai bosnyákok, tótok – ez utóbbiak ekkor a déli tótok, vagyis a szlovének). Ezek az etnikumok sosem váltak olyan jelentős népesség-alkotóvá, mint a korábban nagy számban betelepített szászok és oláhok. Jegyzetek Lásd még: magdaléni iskola, Lascaux-i barlang, barlangrajz, Henri Breuil, Bajót A vandálok a Pireneusi-félszigeten és Észak-Afrikában, a gepidák pedig a Kárpát-medencében csak azért, mert úgy gondolták, a frank-avar háborúk után az avarok kihaltak ez az elsődleges településkezdeményekre igaz, később természetesen a környezet vagy a gazdaság átalakulásával a meglévő, de még ki nem aknázott lehetőségek mindenhol sorra kerültek Kazáriában általánosan elterjedt szokás volt az alap nélküli tégla- és faházak építése az elgörögösödött boszporoszi szkíta királyság ismert szőlőművelő volt, és szavaink görög hatás emlékét őrzik ezzel kapcsolatban A rablólovagok és kiskirályok nem feltétlenül közvetlenül a városokat támadták, de akadályozták fejlődésüket, visszavonták kiváltságaikat és a kereskedőkaravánokat gyakorta kirabolták. Mindez sok város ellehetetlenedéséhez vezetett. Az itáliai szó korai magyar megfelelője Ez utóbbi nem teljesen érthető jelzés, amíg számba nem vesszük, hogy sok faluban egyedül a templom volt kőépítmény, amely a tatárok fosztogatását és gyújtogatását átvészelhette. A magányosan maradt templom(-romok) indokolták e jelző elterjedését. Forrásjegyzetek Gáspár Dorottya. Pannonia régészete Kristó Gyula. Nem magyar népek a középkori Magyarországon, i.m., 23.. o. László Gyula. Őstörténetünk Kristó Gyula. Nem magyar népek a középkori Magyarországon i.m., 24.. o. A honfoglalás korának írott forrásai, Conversio 860.. o. Kristó Gyula. Nem magyar népek a középkori Magyarországon, i.m., 24.. o. Századok (1982) i.m., 995-1057.. o. Kiss Lajos. Honfoglalás és nyelvészet - Korai magyar helynévtípusok, i.m., 179.. o. Makkai István. Erdély története, i.m., 28.. o. Makkai István. Erdély története, i.m., 28.. o. Lipták Pál. Anthropológiai Közlemények (1970), i.m., 89.. o. Semino és tsai.. Science 290 Kristó Gyula. Nem magyar népek a középkori Magyarországon, i.m., 34.. o. Szegedi Sándor. A bányászat (pp) László Gyula. Árpád népe, i.m., 16.. o. László Gyula. Őstörténetünk, i.m., 78.. o. Kristó Gyula. A honfoglalók hagyatékának keltezéséről Kristó Gyula. A honfoglalók hagyatékának keltezéséről Györffy György. Az Árpád kori Magyarország történeti földrajza III, i.m., 327.. o. László Gyula. Árpád népe László Gyula. Árpád népe, i.m., 41.. o. Sz.D. Szkazkin. A parasztság a középkori Nyugat-Európában, i.m., 174.. o. Makkai István. Erdély története, i.m., 52.. o. Györffy György. A tatárjárás emlékezete - Bevezető tanulmány, i.m., 29.. o. A tatárjárás emlékezete - Pozsonyi krónika, i.m., 204.. o. Adatok származása: Győrffy György. A tatárjárás emlékezete - Bevezető tanulmány, 30-31.. o. Győrffy György. A tatárjárás emlékezete - Bevezető tanulmány Rogerius mester. Siralmas ének, i.m., 21. fej.. o. Rogerius mester. Siralmas ének, 35. fej.. o. Győrffy György. A tatárjárás emlékezete - Bevezető tanulmány, i.m., 22.. o. Rogerius mester. Siralmas ének, 21. fej.. o. Godyslaw Basko. A tatárjárás emlékezete - Lengyelország krónikája, i.m., 255.. o. A tatárjárás emlékezete - Szepesszombati krónika, i.m., 205.. o. A kölni Szent Pantaleon kolostor évkönyvei (1238-1249) Streithausen Streithausen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Szerencsés János Szerencsés János (Budapest, 1950. szeptember 11. - Budapest, 2009. június 23.) designer, fotós. Életpályája Középiskolái elvégzését követően fotótechnikát és optikát tanult. 1974-ben végzett a müncheni Famous Photographer’s Schoolban, majd 1976-ban letette a Fővárosi Tanács szakfényképész mestervizsgáját. Tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, valamint a Grafikus Művészek Derkovits Gyula Alkotóközösségének. 1972 és 1987 között a Corvina Könyvkiadó illusztrátora és fényképészeként dolgozott. 1987-től szabadfoglalkozású művész volt. Díjak, elismerések 1984: IV. Esztergomi Biennálé Nagydíja; 1985: Magyar Fotóművészek Nívódíja. Egyéni kiállítások 1976 • Bonaparte G., Prága 1979 • Dokumentum [Jokesz Antallal, Kerekes Gáborral], Műszaki Egyetem, Veszprém 1980 • Fotógaléria 1983 • Fészek Galéria , Budapest 1984 • Városi Galéria, Esztergom 1986 • Fotógaléria 1989 • Vajda Lajos Stúdió Galéria, Szentendre 1991 • Csend-Élet [Maria Lavmannal, Vető János sal], Fészek Galéria , Budapest Csoportos kiállítások 1980 • Dokumentum, Veszprém • II. Esztergomi Fotóbiennále, Esztergom 1983 • Magyar Nemzeti Galéria , Budapest • Fotófőiskola, Dortmund • Centre Georges Pompidou , Párizs • Lepel, Fészek Galéri a, Budapest 1984 • FNAC Galerie, Párizs 1988 • Vajda Lajos Stúdió Galéria, Szentendre . Művek közgyűjteményekben Centre Georges Pompidou , Párizs Bibliothèque Nationale , Párizs +-0 Archívum, Amszterdam Balassa Bálint Múzeum , Esztergom Herman Ottó Múzeum , Miskolc Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár , Budapest . Kulturkampf A Kulturkampf elsősorban az 1870-es években Poroszországban az állam és egyház, később Otto von Bismarck kancellár és a IX. Piusz pápa között kibontakozott politikai harc elnevezése. Szélesebb értelemben az állam és az egyház elválasztása körüli, a 19. és a 20. század fordulóján sok országban kialakult politikai küzdelmet értik alatta. A politikai küzdelem leginkább a polgári házasság intézményének bevezetése körül zajlott. Az egyházak, túlnyomórészt a katolikus egyház, erősen ellenezték ezt és befolyásuk csökkenésétől tartottak. A vallásilag megosztott Németországban ez a harc a jól szervezett katolikus kisebbség aránytalanul nagy állami befolyásának visszaszorításáról is szólt. Bismarck kemény eszközökkel lépett fel a katolikus egyház ellen, ami idővel még a protestánsok és a liberálisok kritikáját is kiváltotta. A katolikus egyház ellen diszkriminatív törvényeket hoztak, betiltották a jezsuiták, ferencesek, domonkosok rendjét. Bismarck politikája végül is várakozásaival ellentétes eredményt hozott, mivel megerősítette a katolikusok elszántságát, akik komoly politikai erővé válva megalakították a Centrum Pártot. A Kulturkampf 1880 körül ért véget, amikor egy új pápa hajlandó volt tárgyalni Bismarckkal, az antikatolikus liberálisok pedig kiléptek koalíciójából. Bismarck engedett, és így elnyerte a katolikus Centrum Párt támogatását a feltörekvő szocialisták ellen. Unreal Tournament 2004 Az Unreal Tournament 2004, (rövidítve UT2004 vagy UT2K4) egy első személyű (avagy belső nézetű) lövöldözős számítógépes játék, azaz FPS). Akárcsak híres elődje, az Unreal Tournament, elsősorban a többjátékos játékmódot támogatja, de lehetőség van egyjátékos módra is MI-botokkal. Az UT2004 a sorozat harmadik részeként jelent meg, az Unreal Tournament és az UT2003 után. A játék legjellemzőbb újdonsága a járművek megjelenése, amely a sorozat későbbi tagjainál is megmaradt. Játékmódok Deathmatch (DM): A legáltalánosabb játékmód minden FPS típusú játékban: a cél a többi játékos megölése a pályán elhelyezett fegyverekkel. Az a játékos nyer, aki legelőször eléri a megszabott frag számot vagy a megadott idő lejárta után, akinek a legtöbb fragje van. Last man standing (LMS): Nincs változás az UT-hez képest: addig kell öldökölni az ellenfeleket, mígnem sorra kiesnek a játékból. Mutant: A pályán van egy mutáns játékos. A többiek őt próbálják lelőni. Akinek sikerül, az átveszi a helyét. A mutáns játékos emberfeletti képességeket kap, és pontot a frag alapján kap. Az győz, aki a legtöbb fraget gyűjti össze. Team Deathmatch (TDM) Két ellenséges csapat küzd egymással. Az csapat nyer, aki a legtöbb „frag”-et vagyis gyilkosságot követte el, vagy a megadott idő lejárta után több fraget gyűjt össze. Capture the flag (CTF) Zászlórablás, két csapat (2*(1-12) fő) küzd egymással, cél az ellenfél zászlójának megszerzése és eljuttatása a saját zászlóhoz. Vehicle CTF (VCTF) Zászlórablás járművekkel. A zászlót járművel is lehet vinni, azonban repülő járművekkel (raptor, manta, cicada) nem. Ezt a játékmódot nem tartalmazta a játék kiadáskor, a 3369-es verziójú javítócsomagban jelent meg. Onslaught (ONS) Csapatjáték, két csapat harcol egymással. A cél az ellenfél bázisának lerombolása. A két bázist több energia-csomópont köti össze, amelyeket szisztematikusan kell elfoglalni, hogy a következő csomópontot lerombolhassuk és helyére felépíthessük a sajátunkat. Az ellenfél bázisának lerombolásával nyerhetjük meg a játékot, amit viszont csak a körülötte lévő csomópontok elfoglalása után tehetünk meg. (A Leviathan jármű csak ebben a játékmódban található meg.) Assault (AS) Ez a játékmód az eredeti Unreal Tournament-ben is megtalálható, azonban nem került bele a folytatásába, az Unreal Tournament 2003-ba, az UT 2004-ben újra megjelent, változatlan elvekre alapulva. Double Domination (DD) Az eredeti Unreal Tournament Domination módjának továbbfejlesztett változata, ahol két csapat harcol a pályán elhelyezett két ellenőrzőpont feletti „uralomért”. Pontot tehát csak mindkét ellenőrzőpontot elfoglalása (legalább 10 másodpercig) esetén valamelyik csapat. Invasion Fordulónként szörnyek jönnek, melyeket el kell pusztítani. Újjászületni (respawn) csak a forduló végén lehet, de a csapat legalább egy tagjának túl kell élnie a fordulót. Bombing Run (BR) Az amerikai futball brutális jövőbeli megfelelője, egy labdával, két kapuval és fegyverekkel. Cél a labda bejuttatása az ellenfél kapujába. A labdahordozó nem használhatja a fegyvereit, a csapattársaira kell hagyatkoznia miközben megpróbálja a labdát a célba juttatni. A labdával lehet futni, illetve csapattársnak passzolni azt. A labdát be lehet dobni vagy be lehet vele ugrani a kapuba. Ez utóbbi több pontot is ér, mint az egyszerű bedobás. Fegyverek Alap Shield gun : Elsősorban védekezésre alkalmas felszerelés, ugyanakkor közelharcra is használható. Minél jobban feltöltjük a fegyvert az elsődleges tüzelési mód nyomva tartásával, annál durvább lesz a bevitt sebzés, ami akár halálos is lehet. Az alapvető felszerelések egyike. A másodlagos tűz egy önfeltöltő, de hamar lemerülő energiapajzsot nyújt, amellyel csökkenthető a kapott találatok sebzőereje. Assault rifle : Rohampuska. Kis teljesítményű gépkarabély, az elsődleges tüzelési módjával alkalmunk nyílik tűz alá venni az ellenséget, míg a másik tüzelési móddal gránátokat tüzelhetünk belőle. Az alapfelszerelések egyike. Duplán (mindkét kézben egy-egy) is használható. Biorifle : Vegyi fegyver. Veszélyes vegyianyagokat hordoz és lő ki magából. Az elsődleges tüzelési módjával sorozatosan és nagy sebességgel lehet kilőni egymás után a lövedékeket, míg a másik tüzelési móddal összegyűjthetünk egy jóval nagyobb mennyiséget, amit aztán egyszerre lőhetünk ki, ezzel rázúdítva egy egész „tárat” az ellenségeinkre. Ez a gyűjtés azonban eltart némi ideig. A kilőtt anyag egy ideig a földön marad, és az arra járó játékos sebződik. Mine layer : Pókakna-elhelyező. Ennek köszönhetően aknákat lőhetünk ki, majd irányíthatunk gombnyomással a megadott helyre. Ha egy ellenfél a pókakna közelébe ér, a pókakna addig követi, amíg utol nem éri, és felrobban. Shock rifle : Egy félautomata lőfegyver. Az elsődleges tüzelési módjával egy kékes sugarat lőhetünk ki viszonylag nagy sebességgel, míg a másik tüzelési mód egy energiagömböt lő ki, ezt viszont lassan. Az előző részekből ismert „shock combo” is működik (az energiagömböt szétlövik az elsődleges tüzelési mód kék sugarával, ezzel hatalmas robbanást eredményezve). Link gun : Plazmafegyver. Elsődleges tüzeléssel kis plazma golyókat lő ki, ezek meglehetősen romboló hatásúak. Másodlagos tüzelési módja egy nyalábot lő ki, mely rövidebb hatótávolságú és zabálja a lőszert. Ha több, egy csapatban lévő játékos is használja egyszerre egy közös célpont ellen, akkor a másodlagos üzemmód lövedékei észrevehetően erősítik egymást (innen a „link gun” név). Röviden, pontosan olyan, mint az UT2003-ban. Újdonság, hogy szövetséges járművek és csomópontok töltésére is használható, az OS mód legfőbb kelléke. Minigun : Gépfegyver, sorozatlövő, veszélyes gatling. Ha valaki gyors golyózáport akar, az ezzel a fegyverrel megkaphatja. Az elsődleges tüzelési mód nagyon gyorsan tüzeli a golyókat, de pontatlanul, míg a másodlagos tüzelési mód kevesebb golyót fogyaszt, de pontosabb. Ha közelről használjuk egy ellenséggel szemben, halálos lehet, úgy, ahogy nagy tömegben is . Flak cannon : Repeszgránát-vető. Forró fémrepeszeket kilövő fegyver, melyek falakon pattannak, téged is megsebezhetnek, gyakorlatilag a shotgun megfelelője. Második módjában egy nagy gömböt lő ki, földet érve rögtön robban, minden irányba repeszeket szórva, melyek halálos erejűek. Szűk helyeken, folyosókon, vagy sok ellenfél ellen kiváló. Grenade launcher : Gránátvető. Gránátokat lőhetünk ki vele, egyszerre 8-at. A gránátok csakis akkor robbannak fel, ha a másodlagos tüzeléssel, azt parancsoljuk. Ellenséges emberre és járműre egyaránt ráragadnak. Felhalmozva őket mozgó "robbanó szekereket" lehet bevezetni az ellenség közé, élő bombákat gyártva vele. Rocket launcher : Rakétavető. Az elsődleges tüzelési módjával egyetlen rakétát lövünk ki, míg a másodlagos tüzelési módot nyomva tartva pedig egyszerre akár 3 rakétát is kilőhetünk, ez azonban időbe telik, mert egyszerre nem lehet betárazni mind a 3 rakétát. Ha sikerül a célkeresztet egy ideig rajtatartanunk az ellenségen, akkor az elsődleges tüzelési móddal kilőtt rakéta nyomkövetőssé válik, ezt egy pittyegés jelzi (és az, hogy a célkereszt vörössé válik arra az időre). Nagy tömegeket pillanatok alatt el lehet vele intézni, főként akkor, ha egymás közelében tartózkodnak. A betárazott rakéták 3 különböző irányba szállnak, ha egy irányba kívánod terelni őket, a betárazás után gyorsan nyomd meg az elsődleges tüzelést, így spirált alkotva repülnek, melyek követhetnek is! AVRiL : Gépjárművek ellen alkalmazható lőfegyver, de azért a gyalogosok ellen sem utolsó. Nagyon lassú utántöltése miatt az egyik legkisebb tűzsebességű fegyver a játékban. Nyomkövető fegyver , amint a célkeresztünket rátartottuk egy ellenséges járműre, legyen az akár egy tank vagy egy repülőgép, már csak meg kell nyomnunk az elsődleges tüzelési módot, és a rakéta megy a jármű után. A gyorsabb járművek általában kikerülik, vagy egyszerűen lehagyhatják rakétákat. A rakétákat le is lőheti az ellenséges tűz, ilyenkor egy szinte ártalmatlan robbanást eredményeznek csak. Lightning gun : Nagy feszültségű elektromos töltést (gyakorlatilag villámot ) tüzelő lőfegyver. Az elsődleges tüzelési mód a villám kilövése, a másodlagossal tűz egy beépített távcsövet aktivál, amivel ráközelíthetünk az ellenségre, akár egy mesterlövész-puskával. A fejlövések jobb esetekben azonnali halállal végződnek, ha az egészség 70% alatt van. Elsősorban arra alkalmas a fegyver, hogy távolról szedjük le vele az ellenséget, lassú feltöltődése és túlzott pontossága (a lövedék csak pontszerű, kis területet sebez) miatt kevésbé alkalmas közelharcra. Nehezíti a campelést , hogy a lövészt a rendkívül feltűnő villámív miatt könnyen észre lehet venni. Sniper rifle : Mesterlövész-puska. Az elsődleges tüzelési módja ólomlövedékeket lő ki extrém pontossággal, másodlagos üzemmódja egy távcső, amely felnagyítja a távoli tárgyak képét. A fegyvernek erős a sebző hatása, a fejlövések - akárcsak az előző részekben - azonnali halált eredményeznek; de a 70 egészségpont alatt lévő ellenségek is általában azonnal meghalnak. A fegyver gyorsan tölt újra, így elvileg hamar adhatunk le vele újabb lövést. Azonban nagy füstgomolyagot ereszt, ami az ellenfél számára látható, a lövész pedig nem lát ki mögüle. Redeemer : Nukleáris fegyver. Egy komótosan mozgó rakétát lő ki, amely, ha becsapódik, ott egy óriási területet elpusztító robbanást idéz elő. Az elsődleges tüzelési móddal egyenes pályára lőhetjük a rakétát (nem irányítható), míg a másodikkal mi irányíthatjuk, hogy merre menjen. Közben a játékos látótere a fegyver kamerájának képét mutatja, így addig a játékos elveszti a saját karakterének irányítását, és sebezhetővé válik. A rakétafejet szét lehet lőni akármilyen más fegyverrel, ilyenkor egy ártalmatlan robbanás az eredmény. Ha a rakéta szilárd felületnek ütközik, egy jó nagy sugarú körben szövetségest és ellenséget egyaránt elpusztít. Ion painter : ionágyú-irányzó célzófegyver. Az ionágyúk a pályákon nagy magasságban elhelyezett, műholdszerű objektumok (nem minden pályán vannak, csak amelyekre a tervezők rátették), az ion painterrel meg lehet célozni egy pontot, és az ionágyút az elsődleges tűzgombbal aktiválva, csapást mérni a területre. Az ionsugár ereje a redeemeréhez hasonló, tehát nagyon durva hatású fegyver. Csak szabad tereken használható, a célzáshoz egy jól észrevehető lilás színű lézersugarat használ(így a lövész is, meg a célpont is "nyilvános"). Jármű ellen gyenge, viszont játékost azonnal elolvaszt. Az ion painter másodlagos tüze távcsövet aktivál. Target painter : az Ion painterhez hasonló fegyver, mely egy bombázót hív a kijelölt területre, elképesztő pusztítást okozva. A bombázó lassan jön, és a bombák is tetű lassúak, ezért csakis biztos célpontra irányítsuk! Translocator : Személyi teleportáló eszköz, elsődleges tüze egy lemezszerű elektronikus szerkezetet lő ki magából, ami földet ér egy ponton, a másodlagos tüzelési módot használva azonnal ott teremhetünk a ponton. Az UT-ből ismert telefrag is lehetséges (megölni valakit úgy, hogy beleteleportálunk). Chaos UT (beépített mod) C.U.T.T.E.R (Chaos Unreal Tournament Tactical(ly) Enanched Ripper)(Chaos UT-beli Taktikailag Felfejlesztett Szeletelő)- Az UT1-ben láthatott „belezőre” hasonlít. Elsődleges tüzelési móddal forgó pengét lő ki, másodlagos tüzelési módban is pengét lő ki, de ha ez valamihez hozzáér, felrobban. (Chaos Ut2 Evolution módosítóban van). MUG (Multi-puporse Utility Gun) – Ha beállítjuk a SUPER BESERKet (Szupergyors Tüzelés) repülhetünk a másodlagos tüzelésével. Elsődleges Tűz: tűz v jégcsík mely elégeti vagy éppen megfagyasztja az embert. (Chaos Ut2 Evolution módosítóban van). Járművek Hellbender ( szalamandra ) – Eme, vélhetően a magyarul mocsári ördögnek nevezett szalamandrafajról elkeresztelt jármű relatíve lomha és nagyméretű, katonai terepjáró, könnyű páncélzata jó védelmet nyújt a kézifegyverek ellen, de a járművekbe épített tüzérségi és más fegyverek ellen kevéssé véd. 3 személyt szállíthat: egy sofőrt, és két lövészt, a lövészek a sokkpuska (ASMD) lövedékéhez hasonló plazmagolyókat (elsődleges tűz) és - sugarakat (másodlagos tűz) lőhetnek ki . A hellbender az egyik leggyengébb földi jármű, átlagos tudású játékosok irányításával főleg légelhárításra és gyalogság ellen alkalmas, erősebb vagy távolsági harcra képes járművekkel szemben viszont könnyen alulmarad. Harcértéke azonban jelentősen megnő, ha teljes a legénysége. Scorpion ( skorpió ) – egyszemélyes, kicsi, majdnem motorszerű felderítő és tűztámogató gépkocsi, pontosabban buggy. A méret itt megtévesztő: a skorpiót gyorsasága, fordulékonysága és tűzereje nagyon hatékony fegyverré teszi, egyetlen hátránya, hogy alig páncélozott, így a gyakorlott játékosok könnyen kilőhetik. A vezető egyben lövész is: a tetőre szerelt fegyver - a hellbender gyors és emiatt súlytalannak tűnő plazmagömbjeivel ellentétben nagy sebességű és ballisztikusan (súlyosként) viselkedő plazmagömböket lő ki, amelyek közül kettő elég az egyszemélyes vadászgépek, nyolc-tíz a nehézgépjárművek elpusztításához. A skorpió két extrával is rendelkezik: 1). kihajtható pengék a jármű orra alatt, amelyek felaprítják az ellenséges gyalogságot (a pengék könnyen letörnek ütközéskor), 2). beépített hátsó meghajtórakéták v. utánégők, amelyek rövid időre sokszorosára növelik a jármű amúgy sem elhanyagolható sebességét (ebben az üzemmódban viszont erősen csökken a manőverező- és fékezőképesség). Goliath – A góliát tank a szó szoros értelmében igazi nagyágyú, az Axon Corporation e 2 személyes harckocsija méretéhez képest kielégítő sebességgel mozog, erősen páncélozott, tűzerejének pedig a Leviathan kivételével nincs párja az Unreal sorozat aktuális tagjáig kiadott játékaiban. Egy vezető irányíthatja, aki a tank fő lövegét is vezérli, a személyzet másik tagja (opcionális) egy gépfegyveres lövész, aki egy kisebb gyorstüzelő karabéllyal védelmezheti a járművet az ellenséges gyalogság és légi egységek ellen. Leviathan – A szintén Axon gyártmányú nehéztüzérségi nehézgépjármű csak az Onslaught játékmód egyes pályáin használható. Maximum ötfős személyzet kezelheti: 4 link gun használó, és egy kapitány, aki irányítja, valamint lő a célkövető mini rakétákkal. A leviathannak van egy "deployed" (helyhez rögzített, beásott) üzemmódja is, amikor működésbe léphet a tetejére szerelt fő löveg. Ez a néhány másodpercenként újratöltődő fegyver energiasugarakat lő ki, amelyek ereje megegyezik egy redeemer-ével (kézi atomfegyver a játéksorozatban), vagy egy UT2003-beli ionágyújával, azaz bármilyen sebezhető játékbeli objektumot teljes találat esetén egy-két lövéssel elpusztít. A Leviathan igen lomha és gyenge a motorja, könnyen elakad az útkereszteződésekben, emelkedőkön vagy a hasonlóan nehéz terepeken, az emelkedőkön a brutális súlya miatt ráadásul könnyen fel is borulhat. Manta ( rája ) – Kicsi, fürge és gyors, rendkívül jól manőverezhető (fékezés-gyorsulás, emelkedés-süllyedés, fordulékonyság) felderítő-támogató siklógép (csak korlátozott emelkedésre képes), amelyet az Unrealban szereplő egyik állatfajról, egy rájaszerű, röpképes lényről neveztek el. Kicsi plazmaágyúja gyenge lövedékeket lő ki, azonban a nagy tűzsebesség miatt összességében mégis komoly erőt képvisel. A manőverezést két nagyméretű és nagy sebességgel forgó oldalrotorlapát-sor biztosítja, amely az ellenséges gyalogságot már az érintésével is képes megölni. Raptor ( ragadozó ) – egyszemélyes: Egy helyből fölszállást lehetővé tevő rotorokkal felszerelt repülő jármű, mely kis plazma ágyúval rendelkezik (hasonló a mantáéhoz, de jóval erőseebbek a lövedékei), másodlagos tüzelése pedig beépített AVRiL. Elég mozgékony és gyors, bár manőverezhetősége messze elmarad a mantáétól (ennek oka a nagyobb sebessége). Nagyon gyengén páncélozott. A beépített AVRiL azonban nagyobb tűzerőt és némi taktikai fölényt biztosít vezetőinek a mantához képest a többi járművel szemben. A raptor gyors, de múlékony légi fölényt biztosíthat birtokosainak a pályákon. ECE bónusz csomag új járművei: SPMA ( self-propelled mobile artilery = ' ) – 2 személyes tüzérségi tehergépjármű. Egy beépített ágyút cipel a hátán, van egy mozgó üzemmódja, amikor gyengébb ASMD-típusú plazmafegyverrel védheti magát, és van egy helyhez kötött ágyú üzemmódja. A nehézágyú egy fürtös gránátot lő ki, amely igen pusztító erejű: telitalálat esetén azonnal elpusztítja a gyalogosokat és a legtöbb járművet is. A gránát nyomot (izzást) hagy maga után lövés közben, ami megkönnyíti a jármű megtalálását az ellenség számára. Paladin – egy személyes tüzérségi tehergépjármű. Elsődleges tüzelési módban az ASMD plazmagömbjéhez hasonló lövedéket lp ki, csak éppen a lövedék villámgyors (a plazmafegyverrel ellentétben) és sokkal pusztítóbb erejű. Másodlagos tüzelési üzemmódja egy irányítható energiapajzsot aktivál pár másodpercre,, amellyel a jármű egy darabig védheti magát a lövedékektől. Cicada ( kabóca ) – 2 személyes. Légi jármű, a raptor nagyobb, erősebb változata. Mozgás Az UT2004-ben a mozgásnak kiemelt szerepe van. Az előző részekben megszületett a dodge (egy mozgásbefolyásoló billentyűkombináció: az iránybillentyűt - ált. nyilak - kétszer egymás után gyorsan lenyomva egy gyors szökkenést eredményez a megadott irányba). Ennek egy hatékonyabb változata a diagonal dodge ahol átlósan szökkenünk. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy futás közben az egérrel az egyenes vonalú futásunkhoz képest az egyik oldalra korrigálunk kb. 56 fokkal, míg a másik oldalra oldaldodge-ot vetünk. UT2004-ben ehhez képest a speciális mozgások jócskán kibővültek: Dodge jump : Szökkenünk, majd míg a levegőben vagyunk, ugrunk egyet, egész szép távolságokra lehet így jutni a levegőben.Amennyiben a szökkenés után 1 pillanatot várunk és csak utána nyomjuk az ugrás gombot úgynevezett "nyújtott dodge"-ot hajtunk végre ami még távolabbra repít.Tapasztalat és időzítés a titka. Lift jump : A lift által adott lendületet kihasználva sokkal gyorsabban, sokkal magasabbra ugorhatunk. Double jump : Duplaugrás, miután a földről elrugaszkodtunk, még egyszer meg kell nyomni az ugráshoz rendelt gombot, a legjobb eredmény elérésének érdekében értelemszerűen a legmagasabb ponton. Weapon jump : A fegyver tűzerejéből nyerünk lendületet az ugráshoz, általában a játékos sérül közben. Kivitelezhető a shield gun elsődleges módjának, a shock rifle másodlagos tüzének, a flak cannon másodlagos módjának, a rakétavető vagy akár a redeemer segítségével, de akár a földre szórt bio lövedékre is rádodgeolhatunk a shield gun másodlagos módjával. Falra vagy padlóra kell célozni, és tüzelés közben ugrani. A shield gun t érdemes feltölteni előtte. Wall dodge : A fal mellett kell ugrani egyet, vagy a fal felé, majd dodge a fallal ellentétes irányba. Mindezek többféle kombinációja is kivitelezhető. Egyebek Timeing A timeing nagyon hasznos dolog, segítségével a játékos hatalmas előnyre tehet szert. Háromféleképpen számolható a power-upok megjelenési ideje: egyrészt megérzésből, de ez sosem lehet elég pontos. Kifejezetten erre a célra fejlesztett programokkal, (ez a módszer sehol sem elfogadott, csalásnak számít) ill. a játékos is számolhatja. 27,5 másodperc : 50-es pajzs, fegyverek, lőszer, életcsomag, életfiola, adrenalin 55 másodperc : 100-as pajzs és a keg-o-health 82,5 másodperc : double damage 110 másodperc : szuper fegyverek Források Alkar tollából (magyarul) BeyondUnreal - Liandri Archives (angolul) UT2K4 description and system requirements(Ultimate-gamer.com). (Hozzáférés: 2008. június 22.) UT2K4 description and system requirements(Steampowered.com). (Hozzáférés: 2008. június 22.) Fontosabb honlapok a játékkal kapcsolatban Hivatalos honlap UnrealGames közösségi portál TOTALUNREAL közösségi portál Linkgyűjtemény Sós József (játékvezető) Sós József (1924 – Budapest, 2009) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Játékvezetésből Budapesten a Magyar Futballbírák Testülete (JT) előtt vizsgázott. A BLSZ keretében tevékenykedett. Az MLSZ a JT minősítésével NB II-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A kor elvárása szerint a küldés szerinti egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés irányítását. A nemzeti játékvezetéstől 1974-ben visszavonult. Visszavonulása után az MLSZ-ben több területen tevékenykedett, 75 éves koráig dolgozott a játékvezető irodában is, egy ideig ő vezette a hivatalt. Nagy Szent Euthümiosz Nagy Szent Euthümiosz (latinul: Euthymius, ógörögül: Εὐθύμιος ὁ Μέϒας), (377 – 473. január 20.) örmény származású remete. Élete Életrajzírója, Szküthopoliszi Cirill (524–568) szerint Euthümiosz az örményországi Melitenében született. Miután 2 éves korában elvesztett édesapját, édesanyja, Dionüszia elvitte Otreiosz püspökhöz megkeresztelni. A püspök befogadta a kis Euthümioszt a templom szolgálatába és Dionüsziát is, mint diakónisszát. Kemény tanulóévek után Euthümioszt pappá szentelték, egyben megbízták, hogy archimandritaként felügyeljen a város összes monostorára. Euthümiosz legszívesebben a 33 Vértanú-monostorban tartózkodott, a nagyböjtöt pedig a hegyek teljes magányában töltötte. Minthogy elöljárói feladatát károsnak ítélte lelkére, 406-ban Palesztinába menekült. Végigjárta a Jeruzsálem környéki remetéket, míg végül a Pharan lavrában állapodott meg. Viszont Theoktiszkosz nevű társával itt is magányban töltötte a nagyböjtöt. Egyik ilyen alkalommal egy rejtett barlangra akadtak, ahol le is telepedtek. Később pásztorok fedezték fel őket, majd a Pharan lavrából is több követő ment Euthümioszhoz. A közeli Wadi-ed-Daborban monostor épült, ám annak vezetését Theoktiszkosz, és nem Euthümiosz vállalta magára. A szent továbbra is megmaradt a barlangjába, ahol tanítványok, majd gyógyulást kívánó betegek keresték fel időnként őt. Egy idő után a magányra vágyó Euthümiosz elhagyta a barlangot, és a Holt-tenger keleti partjának vidékére ment, majd a Hebron melletti Ziph pusztaságába vette be magát. Mivel itt is megtalálták a tanítványok és a betegek – akik monostort is építettek neki –, visszament Theosztiszkosz-közösségéhez. A Sahel-domb mellett egy új barlangra akadt, ahová be is költözött. Közben pedig szinte sátorváros épült a remetét felkereső emberek sokasága miatt a barlang körül. Idővel püspökkel is rendelkező tényleges település jött létre. A templomot 428-ban szentelték fel. Később Euthümiosz tanítványai részt vettek az efezusi (431) és a khalkédóni zsinaton (451), Eudoxia császárnőt pedig maga a szent vette rá a dogmák elfogadására. Euthümiosz hosszú élet után 473-ban hunyt el. Anasztáziosz pátriárka abban a barlangban temettette el, ahol megkezdte remete életét. Munkássága Euthümiosz a palesztinai–sínai monarchizmusnak az egyik legkiemelkedőbb alakja. Jóllehet, soha nem járt Egyiptomban, nagy hatást gyakoroltak rá az egyiptomi anachoréták, különösen Nagy Szent Arzén. Euthümiosz a lavrában sajátos módon egyesítette a remete és a szerzetesi életmódot. Életrajzírója szerint mindenütt rendkívüli vonzerőt gyakorolt környezetére, fiatalokra, szerzetesekre, püspökökre, szegényekre és a császári ház tagjaira. Ugyan nem hagyott hátra írott művet, életrajzából mégis meg lehet rajzolni lelkiségének jellemzőit. Egyházias érzület jellemezte, amely egyként jelentett tiszteletet, az igazság kimondását, illetve szükség esetén bírálatot. Emellett el tudott igazodni kora hitbeli vitáiban is. Gyakorlati ember volt: tanítványait a megtestesült Ige szeretetének és alázatának követésére, valamint a világtól való elszakadásra buzdította. Környezete "theophorosz"-nak (Istenhordozó) tartotta, aki a jövőbe és a szívekbe lát, rendelkezik a gyógyítás és a szellemek megkülönböztetésének adományával. Életrajza szerint Euthümiosz kis termetű volt. Nevét mégis a "nagy" jelzővel köti össze a hagyomány. Euthümiosz nevéhez fűződik a nagyböjti 40 napos lelki magánybavonulás bevezetése is. Jegyzetek Puskely, i. m., 268–269. o. Forrás Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, I. kötet A–K. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2 267–269. o. Terenura maculata A Terenura maculata a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Prince Maximilian of Wied-Neuwied német ornitológus írta le 1831-ben, a Myiothera nembe Myiothera maculata néven. Előfordulása Dél-Amerika középső és keleti részén, Argentína, Brazília és Paraguay területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 9–10 centiméter. Életmódja Rovarokkal és valószínűleg pókokkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. június 16.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. június 16.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. június 16.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. június 16.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 16.) Cselkó István (mezőgazdász) Cselkó István (Zsombolya, 1847. április 20. – Magyaróvár, 1930. július 24.) mezőgazdász, gazdasági akadémiai tanár. Életrajza Cselkolehotai Cselkó István 1847. április 20-án született a Torontál vármegyei Zsombolyán (ma Románia). Keszthelyi tanulmányai után 1869-ben segédtanárrá nevezték ki a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Tanintézethez. Ösztöndíjasként egy évet töltött a müncheni állatorvosi főiskolán. Hazatérése után nevezték ki a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián az állattenyésztés és állatgyógyászat rendes tanárává. Nemcsak e tudományokat, hanem a rokon tudományokat is oktatta az akadémián. Fő tárgya az állattenyésztéstan lett, ezen belül a ló-, szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztéssel foglalkozott behatóbban. Elméleti munkásságának fő területe a takarmányozástan volt, ma e tudományág hazai úttörőjeként tartjuk számon, többek között a Kellner-féle keményítőérték bevezetésével Magyarországon ő honosította meg a gazdasági haszonállatok korszerű takarmányozását. Egykori hallgatói visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Cselkó előadásaiban már 1882-ben sokat beszélt olyan jelhordozó molekulákról, amelyek befolyásolni képesek más sejtek működését, ezáltal az élőlények életfolyamatait szabályozzák. A tudomány csaknem 30 év múlva „fedezte fel” újra - akkor már hormon néven - ezeket a kémiai hírvivőket. „A felfedezés dicsősége tehát magyar, s azért nem tudnak róla, mert Cselkóban is beteljesült a szerény magyar tudós végzete.” Az akadémián tartott előadásain kívül több Magyaróvár környéki község gazdái számára is tartott előadásokat az állattenyésztésről. Korának szaksajtójában több mint ezer cikke, közleménye jelent meg, könyveit a tudományos igényesség jellemezte. Az első magyar nyelven írt, tudományos igényű szarvasmarha-tenyésztési szakkönyv szerzőjét ugyancsak személyében tisztelhetjük. Tagja volt az óvári akadémia „nagy tanári karának”, s a magyar mezőgazdasági szakirodalom egyik megteremtőjeként tartják számon. Cselkó az igazán nagy formátumú professzorokra jellemzően iskolát teremtett, közel 40 évig nevelte az óvári gazdászok generációt, keze alól olyan, későbbi állattenyésztésünket meghatározó személyiségek kerültek ki, mint Ujhelyi Imre, a korszerű szarvasmarha-tenyésztés hazai megalapozója, a magyar tarka mosoni tájfajtájának egyik kitenyésztője, aki többek között a magyaróvári Tejkísérleti Állomás létrehozásával, illetve a Bang-Ujhelyi-eljárás kidolgozásával felbecsülhetetlen szolgálatot tett a hazai és a külföldi mezőgazdák számára egyaránt. Cselkó utódja egykori munkatársa, majd veje, Bánvárth Sándor magyar királyi gazdasági főtanácsos lett. Bánvárth szintén a hazai állattenyésztés, illetve takarmányozás tudományának nagy formátumú szaktekintélyévé vált, Ujhelyihez hasonlóan ő is betöltötte a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia igazgatói posztját. Cselkó azon kevés mezőgazdász közé tartozott, akit - munkássága előtt tisztelegve - a SzIE Állatorvos-tudományi Kar jogelődje díszdoktorává avatott. 1930. július 24-én halt meg Magyaróvárott. ESSA–5 ESSA–5 (TOS–G) amerikai meteorológiai műhold. Önálló szolgálatával az ESSA–1, ESSA–2, ESSA–3, ESSA–3, ESSA–4 működését segítette. Küldetés A TIROS televíziós és infravörös katonai megfigyelő műholdakat váltotta. Célja, hogy az amerikai Országos Meteorológiai Központ megbízásából nappali időszakban, folyamatos képeket készítsen a felhőzetről és a Föld felszínéről. Közel négyéves szolgálata alatt, a TIROS műholdak adatszolgálatának dupla mennyiségével segítette a meteorológiai előrejelzést. Adatszolgáltatását (polgári és katonai) világszerte, 45 országban 300 fogadó állomás használhatta. A korszerűsített NIMBUS műhold felépítése adta a polgári változat létrehozását. Jellemzői Építette az RCA Astro Electronics, üzemeltette az ESSA (Environmental Science Services Administration), az Egyesült Államok Időjárás Elnöksége és az Országos Meteorológiai Központ. Megnevezései: ESSA–5; COSPAR: 1967-036A; Environmental Science and Services Administration (ESSA–5); Television and Infra Red Observation Satellite/Television Operational Satellite (TOS-C); Television and Infra Red Observation Satellite (Tiros 15). Kódszáma: 2757. 1967. április 20-án a Vandenberg légitámaszpontból, a LC–2E (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy háromfokozatú Thor Delta hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 113,5 perces, 102 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1355 kilométer, az apogeuma 1422 kilométer volt. Alakja 18 oldalú sokszög, átmérője 42, magassága 22 centiméter. Teljes tömege 912, műszerezettsége (vezérlők, telemetria, energiaellátás) 304 kilogramm. A test alumínium ötvözetből és rozsdamentes acélból készült. Az űreszköz felületét napelemek (9100 napelemlap) borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását 63 nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. A Föld mágneses teréhez igazodó, mágnesesen – Magnetic Attitude Spin- Coil (MASC) – forgás stabilizált (10.9 rpm) műhold. A TIROS 9 operációs rendszerét alkalmazták. Műszerezettsége: fejlett videokamera – Advanced Vidicon Camera System (AVCS); földmegfigyelés – Flat Plate Radiometer (FPR). A kamera minden 352 másodpercben, 2000 négyzetmérföldről, 2 mérföldes felbontású képet készített. 1970. február 20-án 738 nap (2,02 év) szolgálata után az űreszközt kikapcsolták. A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen. Barnásvörös galambgomba A barnásvörös galambgomba (Russula integra) a galambgombafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, fenyőerdőkben élő, ehető gombafaj. Megjelenése A barnásvörös galambgomba kalapjának átmérője 6-12 cm, alakja kezdetben félgömb formájú, majd domborúvá, végül laposra kiterül; közepe bemélyedhet. Színe igen változatos, az olajbarnától a borvörösön keresztül a csokoládébarnáig terjedhet. Közepe gyakran fakóbb. Felszíne sima és fényes, nedves időben tapadós; bőre szinte a közepéig lehúzható. Széle sokáig behajló, már fiatalon is bordás. Húsa fehér, merev. Íze kellemes, mogyorószerű. Széles, sűrűn álló lemezei lekerekítetten a tönkre nőnek, alapjukon erekkel össze vannak kötve. Színük kezdetben fehér, majd halványsárgák, a spórák érésével okkerekszínűek lesznek. Spórapora okkerszínű. Spórái szélesen elliptikusak, felületük nagyszemölcsös, méretük 8-8,5 x 7 mikrométer. Tönkje 5-10 cm magas, 2-3 cm vastag. Színe fehér, tövén sárgás foltokkal. Állaga tömör, kemény. Felülete finoman ráncos, erezett lehet. Hasonló fajok Változatos színe miatt több rokonával összetéveszthető, pl az ízletes galambgombával, amely inkább ibolyás-borvöröses, tönkje vörös futtatású. A nem ehető, csípős galambgombáktól kóstolással lehet legkönnyebben megkülönböztetni. Elterjedése és termőhelye Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon viszonylag ritka. Elsősorban hegyi, kisebb mértékben síkvidéki fenyvesekben, vegyes erdőkben él luc-, erdei- és jegenyefenyők alatt egyesével vagy kisebb csoportokban. A talajra nem érzékeny. Júniustól novemberig terem. Ehető gomba. Virtuális asszisztens A virtuális asszisztens (általánosan rövidítve VA, gyakran virtuális irodai asszisztens) egy gyűjtőfogalom, amit azokra a magasan képzett szakemberekre használunk, akik virtuálisan, a távolból (otthonról, úgynevezett „home office”-ból), segítenek vállalkozásoknak, támogatják azok működését. A virtuális asszisztensek szakosodhatnak képzettségüknek, tapasztalatuknak, érdeklődési körüknek megfelelően. Hazánkban virtuális asszisztens néven futnak azok a vállalkozások, akik virtuális adminisztrációs asszisztencia szolgáltatásokat látnak el. A virtuális asszisztens gyűjtőfogalom ennél többet is takar. Ide sorolhatjuk például a virtuális marketing asszisztenseket, a virtuális szövegíró (tartalomkészítő) asszisztenseket, a virtuális személyi asszisztenseket stb. Vagyis a virtuális asszisztens nem feltétlenül, s nem minden esetben egyenlő egy „virtuális titkárnővel”. A virtuális asszisztensek szabadúszó, egyéni vállalkozók, akik szerződéses kapcsolatban állnak ügyfeleikkel. A saját vállalkozásuk adózásáért saját maguk felelnek, vagyis az ügyfélnek nincs gondja a munkabérre, járulékokra, munkaviszonnyal kapcsolatosan jelentkező egyéb teendőkre. A virtuális asszisztens egyszerre több ügyfelet is kiszolgálhat, feladatait elláthatja havibérben, órabérben, projekt alapú díjazással, stb. Amilyen formában a szerződő felek megállapodnak. Manapság egyre inkább az a tendencia, hogy a virtuális asszisztensek többsége a virtuális platformon tevékenykedő vállalkozásokat támogatja. Segít számukra: az értékesítési csatorna kiépítésében rendbe tenni az elhatalmasodó irathalmazt rendszerezni az e-mailjeiket elláthatja a cég ügyfélszolgálati feladatait akár telefonon, akár e-mailben kezelheti a közösségi média felületeit A technika fejlődése, az újabbnál újabb applikációk megjelenése mind-mind kedvez a virtuális asszisztensek számára. Hisz ezek megkönnyítik a kommunikációt az ügyfeleikkel, átláthatóbbá, követhetőbbé teszi a munkameneteket, az elvégzett feladatokat. A kommunikáció legfőbb platformja az Internet: e-mailek, telefon-konferenciák és VoIP szolgáltatások (mint például Skype, Google Voice) segítségével zajlik a kommunikáció. Szerte a világban már nagy népszerűségnek örvend ez a szakma, különösen a rugalmas munkavállalást keresők körében. Populáris kultúrában Virtuális asszisztensek szerves részét képezték Tim Ferris 4 órás munkahét című 2007-es bestsellerének, amiben az író arról ír, hogy virtuális asszisztenseket vett fel, hogy azok kezeljék leveleit, fizessék számláit és vezessék cége egy részét. Malac a pácban Malac a pácban (Charlotte's Web) (1952) E. B. White novellagyűjteménye. Szereplők Fern Arable Wilbur Charlotte Templeton Goose Mr. Zuckerman Mrs. Zuckerman Mr. Arable Mrs. Arable Adaptációk Malac a pácban (film, 1973) , a Hanna-Barbera animációs filmje Wilbur nagy kalandja , az 1973-as rajzfilm 2003-ban készült folytatása Malac a pácban (film, 2006) , élőszereplős film Dakota Fanninggel a főszerepben Konferencia A konferencia különböző szervezetek, testületek, egyesületek olyan nagyobb szabású összejövetele, amelyen azonos hivatású, közös érdeklődési körű résztvevők jelennek meg, abból a célból, hogy meghatározott témában bővítsék szakmai tudásukat és kicseréljék tapasztalataikat (tanácskozás, értekezlet, vitaülés). Általában záróokmányt készítenek. A konferenciaturizmus a hivatásturizmus legfontosabb ága. Alaptípusai tudományos konferencia Nem nyereségorientált, tudományos célokat szolgáló rendezvények. Az információáramlás gyorsítását, a kutatási eredmények publikálását, megvitatását, további kutatásra bocsátásával, az emberiség, a világ haladása érdekében szolgálják. Kiemelt fontosságú rendezvények (Hosszú megtérülésű idejűek.) üzleti konferencia Gyors anyagi előnyöket várnak tőle, amit állandóan változó, gyors sebességgel fejlődő eredményeknek a gazdasági élet vérkeringésébe juttatását követeli meg, azért, hogy az adott vállalat talpon tudjon maradni a világgazdaságban. A konferenciák csoportosítása kongresszus konferencia vándorgyűlés ankét szűk körű rendezvények 4337 Arecibo A 4337 Arecibo (ideiglenes jelöléssel 1985 GB) egy kisbolygó a Naprendszerben. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1985. április 14-én. Tar-pataki-völgy A Tar-pataki-völgy (szlovákul Studená dolina) a Nagy- és a Kis-Tarpataki-völgy kb. 3,5 km hosszú közös folytatása Szlovákiában.. Tar-pataki-völgynek – „Nagy-” vagy „Kis-” jelző nélkül – a Nagy- és Kis-Tarpataki-völgy közös völgyszáját nevezzük, amely kb. 900 m magasságban kezdődik Tátralomnic és Tátraerdőfalva - Felsőtátrafüred között egészen a Rainer-rét (kb. 1300 m) feletti szétágazásáig. Más szempontból nézve a Nagy- és a Kis-Tarpataki-völgyet is beleértjük. Ajánlatos azonban a Tar-pataki-völgy nevet a csak a két völgy közös része megnevezésére használni. Ez a rész tehát a Rainer-réttől a Tátra-körútig terjed. Neve a völgyön keresztül folyó Tar-patak nevéből ered. Mai magyar nevét Hunfalvy János földrajztudóstól kapta. Vahot Imre szerint (In: Magyarföld és népei eredeti képekben, Pest, 1846) még kopárpataki (kahlbachi) völgynek nevezte. Saint-Étienne – Bouthéon repülőtér A Saint-Étienne – Bouthéon repülőtér (IATA: EBU, ICAO: LFMH) egy nemzetközi repülőtér Franciaországban, Saint-Étienne közelében. Rejtélyek városkája A Rejtélyek városkája (eredeti cím: Gravity Falls) amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet a Disney Television Animation készített a Disney Channel számára. Alex Hirsch ötlete alapján készült, aki a Nyomi szerencsétlen utazásai és a Pecatanya egykori írója is volt. Az első epizódot először Amerikában, 2012. június 15-én mutatták be, vetítése hivatalosan pedig június 29-én kezdődött el. 2013. március 12-én a Disney Channel upfronton berendelték második évadját is. Ez volt a sorozat utolsó évada, amely 2016. február 15-én ért véget. A sorozat magyar változatát a Disney Csatorna sugározta 2012. október 20-ától. Hazánkban 2016. május 7-én ért véget. Ismertető A sorozat egy 12 éves ikerpárt, Dipper és Mabel Pines nyári vakációját követi nyomon, akik szülei erre az időre az Oregon állam-beli Gravity Falls nevű helyre küldtek el, ahol nagybátyjuk Stan is dolgozik. Ő az itt látható turistaattrakciót futtatja a városban, a Rejtély kalyibát, mely a környék természetfeletti legendáiból csinál pénzt. Dipper azonban felfedezi, hogy a városban valami természetfeletti valóban történik... Évadösszegzés Első évad Amikor Dipper a bácsikája kérésére felállít néhány hirdetést az erdő mélyén, talál egy titokzatos naplót egy odvas fában. A napló a városban fellelhető furcsa és természetfeletti dolgokat foglalja magába: zombik, gnómok, szellemek, szörnyek, és egyéb furcsaságok létezéséről tesz tanúbizonyságot. A naplót egy ismeretlen szerző írta, aki már hosszú évek óta nyomtalanul eltűnt. A napló három kötetből áll, mely közül Dipper a harmadikat találja meg. Legtöbbször e könyv segítségével éli túl azokat a hajmeresztő és roppant veszélyes kalandokat, amiket a testvérével átélnek. A kalandok során azonban arra is rájönnek, hogy mennyire számíthatnak egymásra... Kalandjaik során azonban a barátaik és családjuk is gyakran a segítségükre vannak. Nagybátyjuk Stan, bár néha mogorva és undok, nagyon szereti a gyerekeket, és kész értük bármit megtenni. Az ikrek szívéhez ugyancsak közel áll Soos, a Rejtély kalyiba mindig vidám ezermestere, és Wendy a csinos pénztároslány (akibe Dipper bele van zúgva, de az érzéseit nem meri előtte felvállalni). Az ikrek rájuk mindig számíthatnak, és ez fordítva is igaz. A sorozat haladtával Dipper próbálja megoldani a város nagy rejtélyeit, miközben Wendy iránti érzéseivel küzd, Mabel pedig spontán nyári románcot szeretne átélni, ám ez valahogy sosem jön össze neki. Közben gyakran csöppennek veszélyes kalandokba, ám leleményességüknek köszönhetően mindig kimásznak a slamasztikából, s közben sokat is tanulnak a velük történtekből. Idővel a Rejtély kalyibának riválisa akad Kis Gideon, egy tízéves gyereklátnok személyében, aki a Telepátia sátor nevű turistalátványosságot vezeti. Gideon útja akkor kereszteződik a Pines családdal, mikor az ikrek kiderítik, hogy Gideon látnoki képessége egy varázserejű medálban rejlik, és ezt leleplezik a város előtt. Gideon ezzel örök bosszút esküszik a Pines-ok ellen. Ő rendelkezik a naplókötet második kiadásával, és mindazt, amit ebből tud a Pines-ok ellen fordítja. Gideon a napló másik két kötetét is meg akarja szerezni, mert úgy hiszi, a könyv végtelen hatalom tudásáról értesíti tulajdonosát. Biztos benne, hogy a könyv másik két kötete a Rejtély kalyibában van elrejtve, ezért mindenáron meg akarja szerezni azt. Az ikrek később egy új ellenséget is szereznek maguknak Bill Cipher, egy ördögi démon személyében. Bill és Gideon kezdetben összedolgoznak, hogy megszerezzék a Rejtély kalyibát, de miután az ikrek legyőzik Bill-t, Gideon felbontja vele az egyességet. Ellenben Bill figyelmezteti az ikreket, hogy nagy tervei vannak a jövőre nézve, és, ha az megvalósul, minden, amit szeretnek, örökre meg fog változni. Gideon ármánykodásának köszönhetően végül megszerzi a Rejtély kalyibát, ezzel a csőd szélére juttatva a Pines családot, az ikrek pedig kénytelenek elmenni Gravity Falls-ból. Dipper azonban nem hajlandó lemondani a nyári vakációjukról, és Mabel-el együtt összefognak, hogy megmentsék a kalyibát. Közös csapatmunkájukkal, és a barátaik, családjuk segítségével, leleplezik a város előtt Gideon álnokságát, így a kis gazember végül csalás és szemfényvesztés vádjában börtönbe kerül. A kalyiba megmenekül, az ikrek pedig mégis a városban maradhatnak. Az évad végén Dipper és Mabel elmesélik Stan bácsinak a városban átélt kalandjaikat, melyeken a titokzatos napló segítette át őket. Kiderül, hogy a napló első kötete Stan birtokában van, később pedig megszerzi a másik kettőt is. Arra is fény derül, hogy a Rejtély kalyiba alatt Stan egy titkos laboratóriumot rejteget, ahol egy különös gépezet kiépítésén fáradozik. A három napló segítségével pedig sikerül működésbe hoznia a gépet. Második évad I. rész Stan tovább dolgozik a Rejtély kalyiba alatt rejtegetett gép kiépítésén, amiről kiderül, hogy egy átjáró egy másik dimenzióba. A városban azonban FBI ügynökök kezdenek nyomozni néhány paranormális esemény miatt, és a nyomok a Rejtély kalyibához vezetnek. Stan azonban titokban akarja tartani a portált, amin dolgozik, ezért arra kéri Dippert és Mabelt (akik mit sem tudnak Stan titkáról), hogy legyenek óvatosak, és ne engedjenek közel magukhoz idegeneket. Dipper eközben felteszi magának, hogy kideríti, ki lehet a naplók titokzatos szerzője. Az erdő mélyén találnak egy titkos bunkert, ahol régen a szerző dolgozott, és kísérleteket végzett. Itt csaknem mindannyijukkal végez az egyik ilyen kísérleti lény, de végül szerencsésen megmenekülnek a bajból. Dipper közben végre bevallja Wendy-nek az érzéseit, aki ugyan nem viszonozza, de megbeszélik, hogy továbbra is barátok maradnak. Az ikrek találnak egy régi laptopot a bunkerben, amiről kiderítik, hogy a Vén McGucket, a város bolondjának tulajdona. Úgy hiszik, ő a naplók szerzője. Valójában McGucket nem a szerző, de fiatalkorában együtt dolgozott vele. Ő segített a szerzőnek a dimenzionális átjáró megalkotásában (amin most Stan is dolgozik), de amikor a munkálatok során tudomást szerzett valami szörnyű jövőbeli eseményről, úgy döntött inkább megfeledkezik erről az emlékről. Feltalált egy gépet, ami segít elfelejteni az embereknek a nem kívánatos emlékeket, de végül a saját emlékeit veszítette el, ami miatt teljesen megbolondult. Ő alapított egy titkos szervezetet a városban "Vak Szem" névvel, akik azon dolgoznak, hogy a városlakókkal elfeledtessék Gravity Falls természetfeletti dolgait. Dipper és Mabel lebuktatják ezt a szervezetet, mely során még McGucket elfeledett emlékeit is visszaszerzik. Ő figyelmezteti az ikreket, hogy a portál, amit a szerző alkotott, rendkívül veszélyes, és ha aktiválódik, hatalmas pusztítást képes okozni. Stan végül befejezi a portál újraépítését, és türelmetlenül várja, hogy működőképes legyen. Dipper és Mabel azonban megtalálják Stan laborát a kalyiba alatt, és, mikor rájönnek, hogy Stan mit rejteget, illetve, hogy mennyit hazudott nekik, teljesen megrendül a bácsikájukba vetett bizalmuk. Le akarják állítani a gépet, ami óriási veszélyt képes okozni, de Stan könyörög nekik, hogy ne tegyék, arra hivatkozván, hogy minden, amit tett az a családjuk érdeke. Dipper nem hiszi ezt, Mabel azonban bízik a bácsikájában, és enged neki. A portál végül teljesen aktiválódik, és kis híján megöli, Stant, Dippert, Mabelt, és Soost, de végül épp bőrrel megússzák az eseményt. Az átjáró darabjaira hullik, épp az után, hogy egy titokzatos ember kisétál belőle. Stan felfedi, hogy ez az ember a naplók írója, és egyben az ő bátyja. Az évad első fele így ér véget. II. rész A Pines család találkozik a naplók szerzőjével, Stan rég elveszett ikertestvérével, Stanford-al (röviden csak Ford). A két testvér felfedi a múltját Dipper és Mabel előtt, ami sok mindent megmagyaráz a számukra. Többek között a naplók és az átjáró keletkezését, Stanford eltűnését az átjáróban, a Rejtély kalyiba megalakulását, és Stanford és Stanley kapcsolatát. A két testvér közösen megegyezik, hogy a nyár végéig minden marad a régiben, de utána Stanley visszaadja Stanford-nak a házat, bezárja a Rejtély kalyibát, és elköltözik Gravity Falls-ból. Stanley beleegyezik, de csak azzal a kikötéssel, hogy a gyerekeknek semmi bajuk nem eshet a szünidő alatt. A későbbiekben Dipper közelebb kerül Fordhoz, aki felfedi előtte, hogy a portál, amit Stan újraindított, egy kis szakadékot teremtett a dimenziók között, ami hihetetlen veszélyessé válhat, ha tovább fejlődik. Az is kiderül, hogy a szakadék kulcsfontosságú szerepet játszik Bill Cipher ördögi terveiben. Ford elmeséli, hogy ő és Bill régen társak voltak, és a segítségével építette meg az interdimenzionális átjárót, amelyhez Bill átadta neki minden tudását. De mindvégig becsapta őt, mert a portál valódi célja, hogy utat nyisson Bill dimenziójából a miénkbe, s ezáltal ismeretlen veszélyforrásokat szabadítson fel, mellyel képes a világ végét okozni. Ford leállította a portált, és elrejtette a naplóit, hogy ezt megakadályozza, viszont Bill azóta is csak arra vár, hogy utat nyerjen a dimenziók között. Ehhez elég megszereznie a dimenzionális szakadékot, amellyel képes behatolni a való világba, és megvalósíthatja gonosz szándékait. A továbbiakban a Pines család azon fáradozik, hogy megvédjék a kalyibát és magukat Bill-től, miközben ő újabb baljós lépésre készül ellenük. Közeleg a nyár vége, és az ikrek igencsak nehezen birkóznak meg vele, hogy vakációjuk hamarosan véget ér. Dipper azt az ajánlatot kapja Fordtól, hogy maradjon itt Gravity Falls-ban a nyár után is, és segítsen neki a városban lévő furcsaságok kinyomozásában. Bár Dipper elfogadja az ajánlatot, aggódik, hogy mit szól majd hozzá Mabel, mivel a két testvér ezáltal távol kerülne egymástól. Mabel attól retteg, hogy ők is ugyanarra a sorsra jutnak, mint Stan és Ford (az ő kapcsolatuk már hosszú évekkel ezelőtt megromlott), és miután egy szörnyű nagyot vitázik Dipper-el, végül elkeseredett döntést hoz. Üzletet köt Bill-el: a dimenzionális szakadásért cserébe ő felajánlja neki, hogy meghosszabbítja a nyarat, ahogy Mabel akarja. Mabel átnyújtja neki a szakadékot, mit sem tudván annak fontosságáról. Amint pedig Bill megszerzi azt, végre megvalósítja a tervét, és utat nyit a dimenziók között. Ezzel megkezdi tehát hatalomátvételi szándékát – a világ teljes leigázását. Abszurdgeddon A sorozat egy három részes különkiadással ér véget "Abszurdgeddon" (eredetileg "Weirdmageddon") címmel, amely Gravity Falls városának végső csatáját mutatja be Bill Cipher ellen. Amikor Bill és saját dimenziójából érkező "barátai" átveszik az uralmat Gravity Falls fölött, a város hamar egy őrült, katasztrofális hellyé alakul át. Mindent ellep a káosz és bizarr dolgok végtelen sora, a városlakók pedig fogságba esnek. Bill legyőzése és a város megmentése ettől kezdve a Pines családon áll vagy bukik. Ford az egyetlen aki tudja Bill gyenge pontját, ám őt a gonosz démon fogságba ejti, mi több a naplóit is elpusztítja. Dipper-nek így egyedül kell szembenéznie az apokaliptikus helyzettel. Mindemellett Bill a testvérét is fogságba ejti, egy különös börtönbuborékba zárja Mabelt. Dipper kitűzi maga elé, hogy megmenti a nővérét, és miután az akcióhoz megfelelő csapatot szervez maga mellé a legjobb barátai közül, együtt elindulnak Mabel kiszabadítására. Bill közben az univerzum feletti hatalom átvételt tervezi, ám döbbenten tapasztalja, hogy egy különleges energiapajzs miatt, amely Gravity Falls körül húzódik, nem tudja elhagyni a várost. A pajzsot egyedül Ford tudná feloldani, zseniális agyának köszönhetően, ám ő nem hajlandó segíteni Billnek. Így a gonosz démon mindent megtesz, hogy kiszedje Fordból a megoldást, még az agyába is megkísérel belépni (noha később kiderül, hogy erre csak akkor lenne lehetősége, ha Ford engedné neki). Végső lépésként Bill előhúzza a nagyágyút, és a Pines család életét fenyegeti, hacsak Ford nem beszél. Dipper ezalatt kideríti, hogy a buborék, ahol Mabel csapdába esett valójában egy idillikus, álombéli hely, ahol a nyár örökké tarthat (ám mindez csupán Bill egyik csapdája, hogy Mabelt rabságban tartsa, és Pines ikreket ezáltal szétválasztja). Dipper felfedezi, hogy Mabel azért akar ebben az álomvilágban élni, mert fél a felnőtté válástól, és mert a Dipper-el folytatott vitája nagyon megbántotta őt. Meggyőzi a nővérét, hogy nem kell félnie attól, mit hoz számára a jövő, mert a felnőtté válás nem feltétlenül rossz dolog. Emellett, miután belátja, hogy Mabelnek mennyire szüksége van rá, biztosítja őt, hogy nem fog itt maradni Gravity Falls-ban a nyár után, inkább hazamegy a testvérével. Ezáltal az ikrek kapcsolata újra helyre áll. Közös erővel kijutnak a buborékból, majd miután visszatérnek a Rejtély kalyibába felfedezik, hogy Stan bácsikájuk és a város többi túlélője, egy titkos ellenállást szerveznek a város megmentéséért. Elhatározzák, hogy a mozgalom élére állnak, és felveszik a harcot Bill ellen, hogy visszaszerezzék az általuk ismert Gravity Falls-ot. A végső leszámolás ezzel kezdetét veszi. A mozgalom elsődleges célja a győzelemhez, hogy megmentsék Fordot, aki ismeri Bill gyenge pontját. Egy gigantikus harci robot, és a városban lévő bizarr természetfeletti lényekkel folytatott küzdelem után, végül sikerrel járnak. Ford ezek után felfedi, hogy Bill gyenge pontja az úgynevezett Bill Cipher kerék (egy ábra, ami a sorozat kezdete óta minden részben feltűnik ilyen-olyan formában, és az ábrán lévő szimbólumok a sorozat egy-egy szereplőjét jelképezik). Ford szerint, ha a keréken lévő emberek összedolgoznak, akkor együtt képesek olyan természetfeletti erőt generálni, amely legyőzi Billt. A módszer majdnem be is válik, ám Stan, aki szintén a kerék része, a Forddal való nézeteltérései miatt nem hajlandó segíteni. Így a terv megbukik, mindez pedig elég időt ad Billnek, hogy elpusztítsa az ábrát, a városlakót pedig mind csapdába ejti. Bill, elfogja Dippert és Mabelt, és az ő életüket fenyegetve követeli Fordtól, hogy segítsen neki. A Pines családra hárul a végső feladat, hogy megküzdjenek Billel, mindezért azonban óriási áldozatot kell vállalniuk. Ford látszólag beengedi Billt az agyába, ám egy ezt megelőző beszélgetés során Stan és Ford között (ahol végre tisztázták a gondjaikat), a két testvér helyet cserélt, így Bill Stan agyába lépett be, itt pedig Ford egy emléktörlő pisztollyal, kiírtja a gonosz démont. Ahogy Bill elpusztul, megszűnik a káosza is, és minden újra a régi lesz. Gravity Falls tehát megmenekül. Bill legyőzése azonban Stan agyának és az emlékeinek elvesztésébe kerül: a történtek után már képtelen megismerni a családját vagy bármilyen velük kapcsolatos dolgot. Nagyon úgy tűnik a Pines családnak, hogy végleg elvesztették Stant, ám később kiderül, hogy Stan memóriája mégsem teljesen halott, mert arra mégis emlékszik, hogy ő, Dipper és Mabel miket éltek át a nyár folyamán. Így egy nagyon hosszú folyamat során a Pines család emlékezteti Stan a közösen átélt kalandjaikra, és így szép lassan sikerül előidézniük minden emlékét. Dipper és Mabel kimondhatatlanul örülnek, hogy visszakapták szeretett bácsikájukat. Miután Gravity Falls-ban minden visszatér a normális kerékvágásba, az egész város hősként ünnepli a Pines-okat, bátor és önzetlen tetteikért. Ford a történtek után felajánlja Stan-nek, hogy hajózzák körbe a világot, és teljesítsék be a gyerekkori álmukat, ezzel az ő kapcsolatuk is végre helyre áll. A távollétében Stan átadja Soos-nak a Rejtély kalyiba vezetését. Így az ő álma is beteljesül. Dipper és Mabel számára pedig véget ér a nyári vakáció. Nehéz búcsút vesznek a barátaiktól, ismerőseiktől, és útnak indulnak hazafelé, Kaliforniába. A sorozat utolsó epizódjának legutolsó jelenetei néhány képkocát mutatnak a szereplők életéről az elkövetkezendő jövőben, valamint a hosszú hazaút során az is kiderül Dipper és Mabel számára egy levélből, amit Gravity Falls lakosai írtak, hogy az itteni barátaik visszavárják őket jövő nyáron. A sorozat befejezése 2015 november 20-án a sorozat alkotója Alex Hirsch tette nyilvánossá a twitter-oldalán, hogy a sorozat a második évad után véget ér. Azt is hozzá tette, hogy a műsort nem a Disney Channel törölte, hanem ő maga személyesen döntött a befejezésről. "Ez teljesen az én döntésem, amit már rég elhatároztam – mondta Hirsch. – A fejemben mindig is egy kerek történet volt, amit nem akartam a végtelenségig nyújtani. Gravity Falls mindig is egyetlen nagy nyári kalandnak lett szánva, aminek van eleje, közepe és vége." A sorozat utolsó epizódja 2016 február 15-én jelent meg. Szereplők Főszereplők Dipper Pines : Egy okos és leleményes 12 éves fiú, Mabel ikertestvére. Főcélja a nyárra: megfejteni a Gravity Falls-ban lévő rejtélyeket. Ebben kezdetben a napló harmadik kötete, később pedig annak szerzője, Ford bácsikája lesz a segítségére. A nyár folyamán ő és Mabel gyakran keverednek különböző kalandokba, melyek során Dipper legtöbbször kicsit aggályos, igyekszik mindig reálisan gondolkodni, ami ellensúlyozza a nővére túlzott optimizmusát. De, ha bajba kerülnek, Dipper mindig kész segíteni a testvérének, és ez fordítva is igaz. Gyakran válik vicc tárgyává fura, mutáló hangja és gyerekes viselkedése. Becenevét (a Dipper jelentése Göncöl) arról kapta, hogy a homlokán van egy Göncölszekér formájú anyajegy, amit a haja mindig eltakar. Eredeti neve a sorozatban egyszer sem hangzott el, csupán a műsor alapján készült naplókötetben került nyilvánosságra: Mason "Dipper" Pines. Mabel Pines : Dipper nővére, aki öt perccel korábban született, mint az öccse . A mindig energikus, örökmozgó, és optimista Mabel folyton az élet napos oldalát látja, nem számít, hogy milyen különös vagy veszélyes kalandba csöppenjenek. Míg ő optimista, Dipper inkább a realitás híve. Mabel igazi művészlélek, nagyon szeret festeni, szobrászkodni, rajzolni, imád állatokat simogatni, valamint él-hal a színes pulóverekért. Folyton spontán nyári románcról álmodik, ami azonban sosem jön össze a számára. Gyakran segít Dippernek felderíteni a város rejtélyeit, és történjen bármi, mindig kész segíteni a testvérének, vagy éppen fordítva. Van egy házmalaca Csámpás, akit egy vásári játékon nyer. Két legjobb barátnője Grenda és Candy, akikkel gyakran lóg együtt. Stanley "Stan" Pines : Dipper és Mabel nagybácsikája, a Rejtély kalyiba nevű turistalátványosság vezetője. Lusta, önző és manipulatív, a legtöbbször kevés munkával igyekszik sok pénzt keresni. A csalás és megtévesztés nagy mestere, amivel a cégét is vezeti, többnyire sikeresen. Illegális és törvényellenes üzelmekbe is gyakran keveredik. Számtalan hibái ellenére azonban nagyon szereti a családját, főleg Dippert és Mabelt, akikért kész bármit megtenni. Az ikrek folyton próbálják bebizonyítani neki a városban zajló furcsaságokat, de Stan szinte sosem hisz nekik. Titokban azonban nagyon is sokat tud Gravity Falls rejtélyeiről. A sorozat folyamán több titok is kiderül róla, többek között, hogy a Rejtély kalyiba alatt van egy titkos laboratóriuma, ahol egy különös portál kiépítésén fáradozik, már több mint 30 éve. Célja, hogy e portállal visszahozza rég elveszett ikertestvérét, aki egykor az ő hibája miatt tűnt el az átjáróban. Bár a sorozat nagy részében Stanfordként ismerik, később kiderül róla, hogy a valódi neve igazából Stanley, aki felvette a testvére, Stanford nevét. Soos : A Rejtély kalyibában dolgozó ügyes ezermester, Dipper és Mabel jó barátja. Mindig kész segíteni az ikreknek, ha a szükség úgy hozza. Segíti őket a város rejtélyeinek felderítésében, és bár nem mindig érti a dolgok lényegét, bátor és tettre kész minden téren. Az egyetlen, amitől fél, ha a lányokkal kell beszélnie. Feszült viszonya van az apjával, aki gyerekkorában sosem akart vele időt tölteni, mert túl elfoglalt volt. Nagyon szereti a videojátékokat , valamint imádja a hasát, és a jó zenét. Van egy szerető nagymamája és egy Reggie nevű unokatestvére, aki a megszólalásig hasonlít rá, bár kettejük közül utóbbi a "menőbb". A valódi neve Jesus Alzamirano Ramirez. Wendy Corduroy : A Rejtély kalyibában dolgozó pénztároslány, akibe Dipper reménytelenül bele van zúgva. Nagyon laza, és mindig menő, kicsit fiús lány, aki, ha teheti igyekszik kibújni a munka alól, és szórakozik. Szeret Dipper-el és Mabel-lel bolondozni a köztük lévő korkülönbségek ellenére. Van egy három fiúból és egy lányból álló haverbandája, akikkel mindig együtt lóg. Három bátyja is van, a családjából ő az egyedüli lány. Van egy Robbie nevű fiúja (akivel később szakít), akit Dipper a Wendy iránti szerelme lévén kicsit sem kedvel. Az apja Dan Corduroy. A szerző más néven Stanford "Ford" Pines , Stan rég elveszett ikertestvére. Kiléte a sorozat folyamán sokáig ismeretlen. 1982-ben eltűnt, de később visszatér Gravity Falls-ba azon a portálon keresztül, melynek a újjáépítésén Stan 30 évig dolgozott. A portált eredetileg ő alkotta meg, a célból hogy felderíthetetlen rejtélyeket oldjon meg a segítségével, de az átjáró végül túl veszélyessé vált, és őt is átszippantotta egy másik dimenzióba. Korábban a Rejtély kalyiba is az ő otthona volt, ahol tudományos kísérleteit végezte, mielőtt a hely turistalátványosság lett (a testvére jóvoltából). Ő a naplókötetek írója, ő tárta fel a Gravity Falls-ban történő furcsaságok eredetét, amiket aztán egy háromkötetes naplóban írt le. Kiemelkedően magas IQ -ja van, és több mint 12 diplomával rendelkezik. Rejtélyekkel és paranormális dolgokkal való szimpatizálását megmagyarázza hat ujjal való születése, ami a naplói borítójáról is jól látszik. Mellékszereplők Vén McGucket : A város bolondja. Egy szeméttelepen él, ahol különböző tákolmányok összeszerelésével múlatja az időt, s ezeket általában rászabadítja a városra. Fiatalkorában híres feltaláló volt, aki együtt dolgozott Stanford Pines-al, ő segített neki megépíteni a dimenziók közti átjárót. Ám idővel szörnyű titkokat tudott meg, ezért megalkotott egy masinát (a memória törlő), hogy kitörölje az emlékezetéből ezeket a nem kívánatos emlékeket. Végül azonban elvesztette az összes emlékét, ezáltal pedig megbolondult. Ő a Vak Szem társaságának alapítója, akik azon dolgoznak, hogy elfeledtessék a városlakókkal a Gravity Falls-ban történő titkokat. A sorozat végén visszanyeri a józan eszét, és világhírű feltaláló lesz belőle. A valódi neve Fiddleford Hadron McGucket. Bill Cipher : Egy gonosz háromszög alakú démon (kinézetét az 1 dollárosokon látható Illuminati jelről kapta és erős hasonlóságot mutat a mindent látó szemmel ). Képes behatolni mások agyába, vagy képes embereket megszállni. Eredete és szándékai ismeretlenek, annyit tudni róla csupán, hogy idősebb és rejtélyesebb, mint maga a világegyetem. Végtelen tudás birtokában van. Kezdetben Stanford Pines idézte meg őt Gravity Falls-ban, hogy segítsen neki a kutatásaival, de Bill kihasználta őt, gonosz céljai megvalósításához. Ford szerint Bill csak arra vár, hogy utat találjon a saját dimenziója és a miénk közt, és káoszt teremtsen. Céljai elérésében pedig képes mindent megtenni, nem riadva vissza semmitől. Ő a sorozat legfőbb antagonistája. Kis Gideon : A Pines család ellensége, aki a Telepátia sátor nevű turistalátványosságot üzemelteti, ami sikeresebbnek bizonyul a Rejtély kalyibánál. Gideon nagyon sikeres és karizmatikus, ám mint kiderül ezen képessége varázserejű medáljában rejlik. Amikor Dipper és Mabel megfosztják őt a hatalmától, Gideon bosszút esküszik a Pines család ellen. Ő rendelkezik a naplókötet második kiadásával, és az ebből fakadó tudását a Pines-ok ellen akarja felhasználni. A család azonban szerencsére mindig túljár a kis gazember eszén. Végül eleplezik Gideon kétszínűségét a városlakók előtt is, így végül börtönbe kerül. A sorozat végén azonban Gideon felfedezi a jó oldalát, és segít a Pines családnak a Bill Cipher elleni végső küzdelemben. Candy Chiu és Grenda : Mabel legjobb barátai, akiket Gravity Falls-ban ismer meg. Kettejük közül Candy a félénk, egyszerű kocka lány, míg Grenda nagydarab, merész és mély férfias hangja van. Mabel-el együtt nagyon kedvelik a furcsa, bizarr dolgokat, szeretnek fiúzni (igaz, kevés sikerrel), és imádják a késő estig tartó lányos pizsamapartikat. Blendin Blandin : Egy időutazó, akinek feladata, hogy anomáliákat és paradoxonokat szüntessen meg a tér-idő kontinuumban. Kezdetben Dipper és Mabel ellensége, akik egy alkalommal véletlenül keresztbe tesznek ezen küldetésében, de később segítenek neki helyrehozni ezt a hibát. Pacifica Northwest : A legnépszerűbb lány Gravity Falls-ban, Mabel riválisa. Ők ketten mindig versengenek egymással. Ő Nataniel Northwest, a város alapítójának dédunokahúga (bár később kiderül, hogy nem a Northwest-ek alapították a várost), ezért igen fennhéjázón és lenézően viselkedik másokkal. Dipper később kideríti, hogy Pacifica valójában jó ember, aki csak a szülei szigorú elvárásai miatt igyekszik mindig úgy viselkedni, ahogy ők elvárják. Robbie Valentino : Wendy barátja, egy laza gót stílusú tini. Kicsit sem kedveli Dippert és ez kölcsönös. Tud gitározni, és szeret zenét írni. Wendy később szakít vele, így Mabel segít neki, hogy talpra álljon, és kerítsen egy új barátnőt. Mermando : Egy sellő , Mabel barátja. A Gravity Falls-i uszodában találkoznak, ahonnan Mabel segít neki megszökni az uszoda fogságából, hogy Mermando visszajusson a Mexikói-öbölbe a családjához Blubs seriff és Durland őrmester : A városban dolgozó elszánt, bár kissé ostoba, komikus rendőrduó. Abuelita : Soos anyai ágú, spanyol származású nagymamája, aki egészen gyerekkora óta egyedül neveli őt. Nagyon törődő, gondoskodó típus nemcsak Soos-al, de a Pines család minden tagjával. Buddy Gleeful : Gideon apja, aki egy autókereskedést vezet, miután a Telepátia sátor, Gideon bukása miatt tönkremegy. Trigger és Powers ügynök : FBI titkos ügynökök, akik a városban történő paranormális dolgok után nyomoznak. Lusta Susan : A Gravity Falls-i étteremben dolgozó mindig vidám pincérnő, akibe Stan bele van zúgva. Dan Corduroy : A nagydarab rendíthetetlen favágó, Wendy és még három fiának az apja. Lee és Nate : Wendy barátai, akikkel a legtöbbször együtt szokott lógni, hogyha nem a Rejtély kalyibában dolgozik. Szabad szellemű, nagyon laza tinédzserek. Szereposztás Vendégszereplők Nathan Fillion – Preston Northwest, Pacifica apja Mark Hamill – Az Alakváltó, egy veszélyes szörnyeteg Jonathan Banks – Filbrick Pines, Stan és Ford apja John Oliver – Viasz Sherlock Holmes Larry King – Viasz Larry King Coolio – Viasz Coolio Patton Oswalt – Francz, egy gnóm Jim Cummings - Steve, egy másik gnóm Kyle MacLachlan – Buszsofőr Jessica DiCicco – Tiffany, egy videojáték karakter Danielle Fishel – Pyronica Alfred Molina – Multimedve Neil deGrasse Tyson – Csámpás hangja, aki egy részben megtanul beszélni Peter Serafinowicz – Vak Iván John DiMaggio – A szerelemisten "Weird Al" Yankovic – Probabilitor Chelsea Peretti – Darlane Louis C.K. – Az ijesztően Izzadós Egykezű Nagyfejű Monstrum Fogadtatás Nézettség A sorozat különleges premierrel kezdett a Hadd soul-jon c. Disney-film premierje után, amely 3,4 millió nézőt vonzott. Kiugró nézettséget produkált még az első évad ötödik epizódja is, melyet 3,6 millióan néztek első adásakor. 2013-ban a legmagasabb nézőszáma a Rejtélyek városkájának a „The Deep End” („Mélyvíz”) című epizódjának volt, mely a Varázslók a Waverly helyből különleges utolsó epizódja, az „Alex vs. Alex” után került leadásra, és 4,5 milliós nézettséget kapott. 2015-ben ezt az eredményt megdöntötte "A Tale of Two Stans" című epizód, 19,1 milliós nézettséggel, egy évre rá rá pedig a sorozatzáró epizód, a "Weirdmageddon 3", 24 milliós nézettséget tudott magának a Disney XD-n. A Disney Channel sorozatai közül nézettségileg különösen jól teljesít, legalacsonyabb nézettsége 2,6 milliós volt, legtöbbször három és négy millió között hoz eredményeket, két alkalommal három millió alatti, három alkalommal pedig négy millió feletti számokat hozott az eddigiek során. A sorozat így alapvetően jobban teljesít, mint a vele párhuzamosan futó Jessie, Zsenipalánták és Pecatanya részek, illetve hasonló eredményekkel fut, mint a Sok sikert, Charlie!, a Phineas és Ferb, Az eb és a web és az Indul a risza!. Kritikai fogadtatás A sorozat pozitív visszajelzéseket kapott. Jelenleg[mikor?] 8,7-es átlaggal bír a TV.com-on, 8,9-es átlaggal több, mint 9789 szavazóból az IMDb.com-on. A kritikák túlnyomó része is pozitív lett, mely a műsorról készült. Brian Lowry a Variety-től azt állította, "A sorozat azt a színes minőséget hozza, amit a gyerekeknek adni kéne, és kicsit nosztalgikus hangulatot ad vissza a szülőknek.", amíg a Los Angeles Times-ban publikáló Robert Lloyld azt mondta róla: "..kellemes csavarok, egy kis eldiznisített akcióval és mindez szívmelengető csomagolásban...". Matt Blum, a Wired kritikusa a Cartoon Network Parkműsorához hasonlította a rajzfilmsorozatot, valamint a Disney másik animációs műsorához, a Phineas és Ferb-höz - "értelmes, fura, és valamennyire megrendítő". Piemont és Lombardia szent hegyei A Piemont és Lombardia szent hegyei összefoglaló név alatt a Világörökség listájára került Észak-Olaszország kilenc szent hegye (Sacri Monti) kápolnák és más építészeti jellegzetességek olyan együttese, amely a késői 16. és 17. században épült a keresztény hit különböző aspektusainak szentelve. Szimbolikus vallási jelentésük szépséggel párosul, s ez árulkodik arról a szakértelemről és érzékről, amely ezeket az épületeket egységbe rendezte a körülöttük elterülő, hegyek, erdők és tavak alkotta tájjal. Az épületek sok jelentős, művészi értékű falfestménynek és szobornak adnak otthont. Az építészet és a szent művészet átültetése a természetes tájba itt érte el legmagasabb fokú kifejeződését, s ezzel mély befolyást gyakorolt Európa-szerte a hasonló kezdeményezésekre egy olyan korban, amely kritikus időszak volt a katolikus egyház történelmében. Szent Hegy vagy Nuova Gerusalemme (Új Jeruzsálem ), Varallo Sesia ( 1486 )( Piemont ) Santa Maria Assunta Szent Hegye, Serralunga di Crea ( 1589 ) ( Piemont ) Szent Ferenc Szent Hegye, Orta San Giulio ( 1590 ) ( Piemont ) A rózsafüzér Szent Hegye, Varese ( 1598 ) ( Lombardia ) Az áldott Szűz Szent Hegye, Oropa ( 1617 ) ( Piemont ) A segítő áldott Szűz Szent Hegye, Ossuccio ( 1635 ) ( Lombardia ) A Szentháromság Szent Hegye, Ghiffa ( 1591 ) ( Piemont ) Szent Hegy és Kálvária-domb, Domodossola ( 1657 ) (Piemont) Belmontei Szent Hegy, Valperga ( 1712 ) ( Piemont ) Lauterach (Ausztria) Lauterach mezőváros Ausztria legnyugatibb tartományának, Vorarlbergnek a Bregenzi járásában található. Területe 11,92 km², lakosainak száma 9 619 fő, népsűrűsége pedig 810 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 412 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Barom kagyü A barom kagyü (wylie: 'ba' rom bka' brgyud, vagy röviden:bagyü) a tibeti buddhizmusban a kagyü szekta négy legfőbb iskolája közül az egyik. A barom kagyü iskolát a 12. században alapította Barom Dharma Vangcsug (tibeti: 'ba rom pa dar ma dbang phyug; 1127-1199 vagy 1200), Gampópa egyik legjelesebb tanítványa. A 12. és a 13. században az Barompát követő tanítványok és mesterek Tibet Kham régiójában éltek. A hagyományvonal legközpontibb átadása a Mahámudrá. A 17. század óta ez a bagyod lámák tartják ezt a vonalat. A jelenlegi vonaltartó a 8. bagyod rinpocse. Barom Darma Vangcsug Barom Dharma Vangcsug 1127-ben született a tibeti Penyulban. Hétéves korában állt be papnövendéknek, itt kapta a Dharma Vangcsug nevet. Kadampa tanításokat kapott Trolungba Lodro Dzsungne tanítótól. Húszévesen állt be Gampópa mellé, akitől hat éven át tanult, és megkapta a teljes kagyü átadási vonalat. 1153-ban Gampópa tanácsára ment Baromba, ahol korábban olyan mesterek tanultak, mint Marpa Locava (1012 – 1097). Az önként vállalt magányos elvonulása hét évig tartott, majd Khamba ment és három éven át tanított buddhista doktoranduszokat (gese). Khamban később két kolostort is alapított, a Goco és a Lode kolostorokat. Ezt követően Baromban épített templomot és kolostort. 1198-ban találkozott Dzsigden Szumgonnal (1143 – 1217), drikung kagyü későbbi alapítójával. Beavatást kapott tőle bódhicsitta és mahámudrá tanításokból. 72 évesen hunyt el, és a legendák szerint varázslatos körülmények kísérték halálát. Szekeres György (matematikus) Szekeres György (külföldön: George Szekeres) AM (Budapest, 1911. május 29. – Adelaide, 2005. augusztus 28.) magyar-ausztrál matematikus. Korai évei Szekeres György Budapesten született zsidó családba, Szekeres Ármin fiaként. Az Andrássy út 83-ban laktak, a Kodály köröndnél. A Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, az Anonymus-csoport tagja volt. Matematikai érdeklődése ellenére a családi üzlet továbbvitele érdekében a budapesti Műegyetemen vegyészmérnöknek tanult. Tanulmányai után analitikus vegyészmérnökként a mára bezárt simontornyai bőrgyárban dolgozott, ebben az időszakban vált matematikussá. 1937. június 13-án feleségül vette Klein Esztert. A zsidóüldözés elől Sanghajba menekültek – Szekeres vegyészként egy gyárban dolgozott –, ott vészelték át a második világháborút, a japán megszállást és a kommunista fordulat kezdetét. Itt született meg Peter fiuk is. Ahogy a háborús helyzet fokozódott, a kisgyermekkel elmenekültek, és 1948-ig a Kínában állomásozó amerikai légierőnél vállalt hivatalt. Karrierje 1948-ban Szekeres – bár matematikai irányú végzettsége nem volt, csak Erdős Pállal közös publikációi – Adelaide egyetemének matematikai tanszékén kapott adjunktusi állást. Évekig Svéd Márta adelaide-i lakásában éltek. 1954-ben született meg Judy lányuk. 1963-ban a család Sydneybe költözött, ahol Szekeres az Új-dél-walesi Egyetemen kapott matematikaprofesszori állást, teljesedett ki munkássága, és itt tanított 1975-ös nyugdíjba vonulásáig. Bár visszavonult, még kilencvenes évei elején is aktív részese és inspirálója volt az egyetemi tudományos életnek. Feladatokat tűzött ki az ausztrál középiskolai matematikai olimpiai felkészüléshez, valamint a Sydney-i Egyetem matematikai társasága által évenként szervezett egyetemi hallgatói versenyre. Szekeres számos kiemelkedő matematikussal dolgozott együtt élete során, köztük Erdős Pállal (így Erdős-száma 1), Klein Eszterrel (a későbbi Esther Szekeressel), Turán Pállal, Bollobás Bélával, Ronald Grahammel, Alfred van der Poortennel, Laczkovich Miklóssal és John Coatesszal. Kedvelte a kamarazenét, maga is kiválóan játszott hegedűn és brácsán, az Észak-Sydney-i Szimfonikus Zenekarnak és a Ku-ring-gai Filharmonikus Zenekarnak is tagja volt. Szeretett hosszú sétákat tenni, még nyolcvanéves kora fölött is. Munkássága A kombinatorikus geometrián kívül hozzátett az additív számelmélethez (partícióelmélet), a gráfelmélethez és a kombinatorika más részterületeihez. Érdekelte az általános relativitáselmélet, szerepe volt a fekete lyukak leírásához szükséges matematikai elmélet kifejlesztésében. Korán megragadta a számítógép nyújtotta lehetőségeket a matematika kutatásában, valószínűleg már a ’60-as években Fortran programokat írt többdimenziós lánctörtes algoritmusaihoz. Hozzájárult a numerikus analízis technikáinak kifejlesztéséhez, különösen a magas dimenziószámú integrálok terén. Foglalkozott Hadamard-mátrixokkal, káoszelmélettel, négyszöges parkettázással, prímtesztekkel stb. is. Díjai, elismerései Az Ausztráliai Tudományos Akadémia tagja volt, 1986-tól a magyar akadémia tiszteleti tagja. 1956. augusztus 15-én az ausztráliai matematikai társaság alapító tagjai között volt, 1972-1974 között pedig elnökeként működött. 1968-ban az Ausztráliai Tudományos Akadémia Thomas Ranken Lyle-díjának nyertese 2001 májusában, 90. születésnapjára kétnapos konferenciát tartottak tiszteletére az Új-dél-walesi Egyetemen. 2001 januárjában Ausztrália Centenáriumi Emlékérmével (Australian Centenary Medal) tüntették ki „az ausztrál társadalom és a tudomány, a tiszta matematika szolgálatáért”. 2001-ben az ausztráliai matematikai társaság díjat alapított (George Szekeres Medal) tiszteletére. 2002 júniusában Ausztrália lovagrendjének tagjává (AM) tették, „a matematika és a természettudományok területén végzett szolgálataiért, kiemelve az oktatáshoz és a kutatáshoz való hozzájárulását, az Új-dél-walesi Egyetem matematikai versenyének és az ausztrál matematikai olimpiai csapatnak a támogatását.” A Happy End-probléma Az úgynevezett Happy End-probléma példázza, milyen mélyen áthatotta a matematika Szekeres György életét. 1932 körül Szekeres és a KöMaL más lelkes feladatmegoldói gyakran összejártak (Anonymus-kör). Egy ilyen összejövetelen Klein Eszter felvetette a következő problémát: Miután hagyta Györgyöt, Erdős Pált és a többi tanulót gondolkozni, bemutatta az ő megoldását. Ezt követően Szekeres és Erdős közös dolgozatban (1935) általánosították az eredményt; ezt a kombinatorikus geometria egyik alapvető eredményének tekintik. Erdős az eredeti problémát „Happy End-problémának” keresztelte, mivel Szekeres és Klein 1937-es házasságához vezetett. Szekeres György és Eszter utolsó heteiket egy szanatóriumban, közös szobában töltötték. Ugyanazon a napon, 2005. augusztus 28-án, kevesebb mint egy óra eltéréssel haltak meg, Adelaide-ben. Milwaukee Bucks A Milwaukee Bucks a wisconsini Milwaukee profi kosárlabdacsapata, amely az NBA-ben a Keleti főcsoportban, a Központi csoportban játszik. Jelenlegi tulajdonosa Herb Kohl amerikai szenátor. Története Kezdetek A Milwaukee Bucks 1968 januárjában alakult, ekkor kapta meg a nevezési jogot az NBA-től a Milwaukee Professional Sports and Services, Inc. (Milwaukee Pro) franchise, melynek élén Wesley Pavalon és Marvin Fishman állt. A Bucks az NBA-ben első alapszakaszbeli mérkőzését októberben játszotta a Chicago Bulls ellen. 8467 néző volt kíváncsi a Milwaukee Arena-ban rendezett mérkőzésre. Ahogy az újonc csapatokkal lenni szokott, a Bucks első szezonja (1968–69) sem sikerült valami fényesre. Első győzelmüket ugyan már a 6. mérkőzésükön megszerezték (a Detroit Pistons csapatát verték 134–118 arányban), ezt a győzelmet azonban csak 26 másik követte. A Bucks' és a velük együtt az NBA-be érkező Phoenix Suns hasonló gyenge szezont produkált, így pénzfeldobás döntötte el közöttük, hogy kié legyen az első választás joga a következő drafton. Az már korábban eldőlt, hogy az első választott Lew Alcindor (akit 1971 óta Kareem Abdul-Jabbar néven ismerünk ) a UCLA egyetem csapatából. A Bucks nyerte a pénzfeldobást, azonban még meg kellett nyernie a feltörekvő American Basketball Association ellen is a licit háborút, hogy megszerezhessék a játékost. Miközben Alcindor érkezésére várt a Bucks, váratlan dolog történt 1969–70-es bajnokságban. 56-26-os eredményükkel szinte megfordították az előző szezon eredményét. Ez az eredmény a második legjobb volt a ligában a New York Knicks mögött. A 29 győzelmes javulás 10 évig a liga történetének legjobb eredménye volt, azonban a Boston Celtics 1978–79-es szezonban aratott 29 győzelmét 61-re javította az 1979–80-as szezonban. A rájátszásban aztán a Bucks öt mérkőzésen legyőzte a Philadelphia 76ers gárdáját a Keleti főcsoport elődöntőjében, majd az ötödik mérkőzésen veszített a Knicks ellen a főcsoport döntőben. Alcindort választották a legjobb újoncnak. Játékosok Visszavonultatott mezek 1 Oscar Robertson, G, 1970–74 2 Junior Bridgeman, F, 1975–84 & 1986–87 4 Sidney Moncrief, G, 1979–89 14 Jon McGlocklin, G, 1968–76 16 Bob Lanier, C, 1980–84 32 Brian Winters, G, 1975–83 33 Kareem Abdul-Jabbar, C, 1969–75 NBA alapszakasz MVP Kareem Abdul-Jabbar 1971, 1972, 1974 NBA döntő MVP Kareem Abdul-Jabbar 1971 az NBA év legjobb védekező játékosa Sidney Moncrief 1983, 1984 NBA év újonca Kareem Abdul-Jabbar 1970 az NBA év legjobb hatodik embere Ricky Pierce 1987, 1990 NBA év edzője Don Nelson 1983, 1985 NBA év tulajdonosa John Hammond 2010 NBA első számú All-Star csapatába választottak Kareem Abdul-Jabbar 1971, 1972, 1973, 1974 Marques Johnson 1979 Sidney Moncrief 1983 NBA második számú All-Star csapatába választottak Kareem Abdul-Jabbar 1970 Oscar Robertson 1971 Marques Johnson 1980, 1981 Sidney Moncrief 1982, 1984, 1985, 1986 Terry Cummings 1985 NBA harmadik számú All-Star csapatába választottak Terry Cummings 1989 Vin Baker 1997 Ray Allen 2001 Michael Redd 2004 Andrew Bogut 2010 NBA első számú védekező csapatába választottak Kareem Abdul-Jabbar 1974, 1975 Sidney Moncrief 1983, 1984, 1985, 1986 Paul Pressey 1985, 1986 Alvin Robertson 1991 NBA második számú védekező csapatába választottak Kareem Abdul-Jabbar 1970, 1971 Quinn Buckner 1978, 1980, 1981, 1982 Sidney Moncrief 1982 Paul Pressey 1987 Alvin Robertson 1990 NBA év legjobb újonc csapata Kareem Abdul-Jabbar 1970 Bob Dandridge 1970 Marques Johnson 1978 Vin Baker 1994 Glenn Robinson 1995 Andrew Bogut 2004 Brendon Jennings 2010 NBA év második legjobb újonc csapata Ray Allen 1997 T.J. Ford 2004 Konfuciusz temploma (Csüfu) Konfuciusz temploma (hagyományos kínai: ��, egyszerűsített kínai: ��, pinjin: Kong Miao, magyaros átírás szerint: Kung Miao) Csüfu (Qufu)ban (Santung (Shandong), Kína) az eredeti, legnagyobb és leghíresebb a kínai és kelet-ázsiai Konfuciusz-templomok közül. 1994 óta a templom UNESCO világörökségi helyszínei közé tartozik, mint Konfuciusz temploma és temetője és a Kong családi birtok Qufuban. A templom és a temető a családi birtok közelében van, ahol Konfuciusz leszármazottai éltek, a temetőben pedig Konfuciusz leszármazottai fekszenek. A három helyet Csüfuban (Qufuban) együtt Szan Kung (San Kong)nak (��, a három konfucionista [hely]) nevezik. Története Kr. e. 478-ban, röviddel Konfuciusz halála után házát templommá szentelte Lu hercege. Kr. e. 205-ben a Han-dinasztia első császára, Liu Pang (Liu Bang) volt az első császár, aki áldozatot mutatott be Csüfuban (Qufuban) Konfuciusz emlékére. Példáját számos császár és magas rangú hivatalnok követte. Később a császárok trónra kerülésük után vagy egyéb jelentős alkalmakkor - mint egy sikeres háború - látogatták meg Csüfut (Qufut). Konfuciusz eredetileg három szobás házát egy Kr. u. 611-ben zajló átépítés idejére kihozták a templomegyüttesből. 1012-ben és 1094-ben a Szung-dinasztia idején pedig kibővítették három részleggel és négy udvarral, mely körül több mint 400 szobát létesítettek. 1214-ben a Csin-dinasztia idején tűz és vandalizmus rombolta a templomot, majd 1331-ben a császári palotáéhoz hasonlatos fallal vonták körbe az építményt. Egy 1499-es tűzvész után végül a jelenlegi állapotára újították fel a templomot. 1724-ben egy újabb tűz után elpusztult majdnem a teljes főcsarnok és a benne lévő szobrok, a helyreállítás 1730-ra fejeződött be. A szobrok jó része megsérült vagy elpusztult később a kulturális forradalom idején 1966-ban. A templomban Konfuciusz szobra mellett a Ming-dinasztia idejéből származó 120 kép meséli el a filozófus élettörténetét. Oberhofen im Inntal Oberhofen im Inntal település Ausztriában, Tirolban az Innsbrucki járásban található. Területe 18,6 km², lakosainak száma 1 679 fő, népsűrűsége pedig 90 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 622 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Hieronymi Károly Hieronymi Károly (Buda, 1836. október 1. – Budapest, 1911. május 4.) magyar politikus, mérnök. Tisza Kálmán híveként, szabadelvű politikusként 1892–1895 között belügyminiszter, 1903–1905 és 1910–1911 között kereskedelemügyi miniszter volt. Mérnöki munkásságát a folyórendezésre és az ármentesítésre összpontosította. Életpályája Hieronymi Ottó Ferenc mérnök fia. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban és Pest-Budán végezte el, 1852-től pedig a budai Politechnikumban tanult. Mérnöki képesítéssel néhány hónapig a budai városvezetésnél dolgozott gyakornokként. 1857-ben Máramaros vármegyében az irányítása alatt hajtották végre az első tagosítást. 1861-ben a vármegye főmérnökévé választották. 1867-ben Mikó Imre hívására a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnál helyezkedett el mint titkár. 1868-ban Andrássy Gyula kormánya megbízásából Ludvigh Gyulával együtt részt vett egy franciaországi és belgiumi közigazgatási-közmunkaügyi tanulmányúton. Később az út- és középítési, a vízépítészeti, végül a vasúti szakosztály irányítója lett. 1869-ben osztálytanácsosi kinevezésben részesült, 1870-ben miniszteri tanácsos lett. Elkészítette az Alföld – a Tisza, a Körösök és a Maros – vízvédelmi tervezetét, majd 1871-ben megkezdődtek legjelentősebb mérnöki munkájának, a pest-budai dunai rakpartok kiépítési tervének megvalósítási munkálatai. 1874. október 20-ától mint már helyettes közmunka- és közlekedésügyi államtitkár tevékenykedett. 1875-ben hivatalosan is belépett az újonnan alakult, Deák Ferenc vezette Szabadelvű Pártba, s a zsombolyai választókerület országgyűlési képviselője lett. Hosszabb időt Franciaországban töltött, s ott szerzett tapasztalatai alapján hazatértét követően javaslatot tett a közlekedési minisztérium újjászervezése tárgyában (tervét csak 1880-ban kezdték megvalósítani). Néhány magánvasúttársaság állandósuló pénzügyi nehézségeinek megoldására Hieronymi a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkáraként az államosítás eszközét választja. 1880-ben az állam megvásárolja a Tiszavidéki Vasutat és a Zágráb-Károlyváros közötti vasútvonalat. 1882-től közhivatalát feladva az általa újjászervezett Osztrák–Magyar Államvaspálya Társaság vezérigazgatói tisztét töltötte be tíz éven keresztül. Érdemei elismeréseként Lipót-renddel is kitüntették. 1891-ben levezényelte a Magyar Királyi Államvasutak jogi, műszaki és üzemszervezési feladatainak reformját (vasútvonalak tulajdonlása, kezelése stb.). 1892. október 18-ától egy hónapon keresztül az Állami Számvevőszék elnöke volt, majd november 19-én az első Wekerle-kormányban elfogadta a belügyminiszteri tárcát, amelyet 1895. január 15-éig látott el. Több közigazgatási és közegészségügyi reform fűződik a nevéhez, így például tevékeny részese volt az egyházpolitikai törvények kidolgozásának, ő vezette be az állami anyakönyvezés teljes körű alkalmazását, valamint megszervezte a fővárosi kerületi elöljáróságokat és megvalósította a vízművet, jelentősen növelve Budapest vízellátási viszonyait. 1898 decemberében, a Lex Tisza körül támadt botrány miatt több társával együtt elhagyta pártját, de 1899. február 26-án, a Széll Kálmán vezette kormány kinevezésekor visszalépett. Khuen-Héderváry Károly első kormányában 1903. november 3. és 1905. június 18. között kereskedelemügyi miniszter volt, hivatali idejében kísérletet tett a kartellek működését szabályozó törvény megalkotására. 1906. április 8-án szatmárnémeti választókörzetéből nem került be az országgyűlésbe sem. Ekkor végleg elhagyta a Szabadelvű Pártot, s ideiglenesen visszavonult a politikai élettől. Kevéssel korábban, március 18-án már a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöki tisztéről is lemondott. 1910 januárjában tért vissza a közéletbe, ekkor már mint a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője, s 1910. január 17-étől alig egy évvel később bekövetkezett haláláig kereskedelemügyi miniszter volt Khuen-Héderváry második kormányában. Tagja volt a Corvin Mátyás szabadkőműves páholynak. Emlékezete Sírja a Kerepesi úti temetőben található. Budapesten utcát neveztek el róla (a mai Határőr út a XII. kerületben). Munkái A közutak föntartásáról. Az útfentartás különböző módjainak, a fentartási költség tényezőinek és ezek megszerzésének ismertetése. Főleg franczia kutfők után, Pest, 1868 A közlekedés. Pest, 1869. (Statistikai előadások X.) A közmunkaügyek állami kezelése. I. Rész. A közmunkaügyek állami kezelése Francziaországban. Bpest, 1874. A budapesti Dunaszakasz szabályozása Bpest, 1880. (16 táblával. Ism. a Nemzetgazdasági Szemle.) Die Theissregulirung. Bpest, 1888. Törvényjavaslat a közigazgatási biróságokról. Bpest, 1893. Magyar Királyi Belügyminiszter jelentése az ország közegészségi viszonyairól 1892-ik évben . Bpest, 1893. Indokolás «a közigazgatási biróságokról» szoló törvényjavaslathoz. Bpest, 1893. Saint-Hippolyte-de-Caton Saint-Hippolyte-de-Caton település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 215 fő (2015). Saint-Hippolyte-de-Caton Euzet, Monteils, Saint-Étienne-de-l’Olm, Saint-Jean-de-Ceyrargues és Saint-Just-et-Vacquières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kovács Elemér (színművész) Kovács Elemér (1835. május 4. – Szabadka, 1914. július 14.) jeles drámai színész. Életútja Színész lett 1856. május 8-án. 25 évig működött, majd nyugalomba vonult. Ezután Nyíregyházán telepedett meg, ahol a városi tanács a Sóstó pénztárosává nevezte ki. Az ott időző nyári színtársulatok bérleteit is ő eszközölte. Innen gyengélkedése miatt Szabadkára költözött, ahol 1906. március 8-án megülte 50 éves jubileumát a Vén bakancsos Veres csapláros szerepében, majd itt is hunyt el nyolc évvel később. Forrás Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) Boszorkánykard A Boszorkánykard, eredeti címén Witchblade egy, a Top Cow Productions által kiadott képregénysorozat, melynek első száma 1995-ben jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban. A sorozatot a Top Cow szerkesztői, Marc Silvestri és David Wohl, valamint Brian Haberlin író és Michael Turner rajzoló alkotta meg. A sorozat főhőse Sara Pezzini, a New York-i rendőrkapitányság gyilkossági csoportjának egyik nyomozója. Sara birtokába kerül a Boszorkánykardnak nevezett természetfeletti erővel, önálló tudattal rendelkező tárgy. A történelem során a fegyver mindig nők birtokában volt. A Boszorkánykard hordozói között volt Kleopátra és Jeanne d’Arc is. A Kard jelenlegi birtokosa Danielle Baptisete. A képregényből 2001–2002 között azonos címmel egy 23 részes televíziós sorozat is készült, amelyben Yancy Butler alakította Sara Pezzini nyomozót. Jemen himnusza A jemeni himnusz szövegét Abdullah Abdulvahab Noaman (1916 - 1982) írta, a dallamot Ajjoab Taris Abszi (1943 - ) szerezte. A himnusz 1990-ben, az ország újraegyesülésekor lett hivatalos, korábban Dél-Jemené volt. A himnusz eredeti, arab nyelvű szövege ���� ����� ������ ����� *** ����� ������ ������ ������ �� ����� �� ����*** ������� ����� �� ��� ���� ���� ����� ������ �����*** ����� ������ ������ �����.. �����.. �������� ������ ����� ����*** ��� ��� ���� �� �� ��� �����.. �����.. �������� ���� �� �� ���*** ����� ����� �� �� ��� ����.. ����.. ������� ����� ������ ����*** �������� �� �� ���� ��� ��� ������ ���� ����� ������ ��� ���� ����� ������ ��� ���� ����� �� ��� ������ ��� ���� ���� Clistobothrium carcharodoni A Clistobothrium carcharodoni a galandférgek (Cestoda) osztályának a Tetraphyllidea rendjébe, ezen belül a Phyllobothriidae családjába tartozó faj. A Clistobothrium galandféregnem típusfaja. Tudnivalók A Clistobothrium carcharodoni tengeri élőlény, amely a brakkvízben is megél. A fehér cápa (Carcharodon carcharias) egyik fő belső élősködője. Patagones partido Patagones egy partido Argentína középpontjától keletre, Buenos Aires tartományban. Székhelye Carmen de Patagones. Népesség A partido népessége a közelmúltban a következőképpen változott: 1960 a légi közlekedésben Ez a lista az 1960-as év légi közlekedéssel kapcsolatos eseményeit tartalmazza: Események május 1. – Kirobban az U–2 krízis : mélyen a Szovjetunió területe felett, Szverdlovszk városa mellett egy SA-2 rakétával a szovjet légvédelem lelövi a Francis Gary Powers vezette Lockheed U–2 kémrepülőgépet. június 21. – Az összesen 3970 darabban gyártott, immáron elavult B–29 Superfortress -t végleg kivonják a szolgálatból. augusztus 19. – Francis Gary Powerst kémkedés vádjával három évnyi börtönbüntetésre és hét évnyi kényszermunkára ítélik. Sóska-szigonyosbagoly A Sóska-szigonyosbagoly (Acronicta rumicis) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Szinte egész Európában megtalálható, Észak-Afrikától egészen Koreán át Japánig elterjedt. Hazánkban leginkább nyílt területeken, parlagokon fordul elő, az egyik leggyakoribb bagolylepkefaj. Megjelenése Szárnyfesztávolsága 34-40 milliméter. Alapszíne szürke, barna vagy fekete, rajzolata elmosódott, de az alsó szegély mentén mindig feltűnő világos folt van.A hernyók a mintegy 38 milliméter hosszúak, és vörös vagy szürke-barna alapszínűek, az egész testüket szürke-barna szőr borítja. A hátukon piros pontok, melyek mindkét oldalon fehér foltokkal tarkítottak. Életmódja Kétnemzedékes, a lepke első nemzedéke április végétől július elejéig, a második július végétől szeptemberig repül. Ritkán lehet harmadik nemzedéke is. A hernyó lágyszárú növényeken, főleg csarabon, csalánon táplálkozik. Tápnövényei lehetnek még: kecskefűz (Salix caprea), Rumex obtusifolius, szeder (Rubus fruticosus), ciprusfa kutyatej (Euphorbia cyparissias), útifű (Plantago lanceolata), réti búzavirág (Centaurea jacea) vagy gyermekláncfű (Taraxacum sect. Ruderalia). Megérjük a pénzünket! A Megérjük a pénzünket! című művet G. Szabó Judit alkotta meg 1981-ben. A viszonylag rövid kis regény, könnyen érthető, humoros és mindezek mellett tanulságot is tartalmaz. A Móra Ferenc Könyvkiadónál, Sajdik Ferenc rajzaival jelent meg; hat kiadást ért meg. Tartalom A naplóregényben a tizenegy éves Kovács Anikó ír nyolcadik kerületi családja – első gimnazista Mari nővére, második osztályos Éva húga, szüleik és nagyanyjuk – és iskolája mindennapjairól. Forrás http://www.mora.hu/szerz%C5%91k/G_Szab%C3%B3_Judit SK Benešov Az SK Benešov egy cseh labdarúgócsapat Benešovban. Jelenleg a Divize A tagja, ami a cseh bajnoki rendszerben a negyedosztálynak felel meg. Az 1994–95-ös szezonban a klub Gambrinus liga, a cseh élvonal tagja volt. Hamarosan pénzügyi problémák jelentkeztek, amikor a főtámogatót pénzügyi bűncselekmény miatt letertóztatták. A klub még abban a szezonban kiesett. Miután három győzelemmel, és egy döntetlennel kezdték a szezont, a szezon hátralevő részében nem tudtak nyerni, és sorozatban 24 nyeretlen meccset szenvedtek el. Az 1995–96 szezonban kiestek a cseh 2. ligából is, amit további kiesések követtek. A 2000-es évek óta a klub többnyire a cseh negyedosztályban játszott. Megjárta az ötödosztályt is, két időszakot: 1999 és 2000 közt, illetve 2007 és 2008 közt helyi ligákban játszott. Korábbi nevek 1913: AFK Benešov 1929: Benešovský SK 1940 körül: Slavoj Benešov 1948: Sokol Benešov 1949: Sokol ČSD Benešov 1953: TJ Lokomotíva Benešov 1971: TJ ČSAD Benešov 1990: FK Švarc Benešov 1996: FK Benešov 1999: SK Benešov Szereplése hazai sorozatokban Első osztályú szezonok a cseh bajnoki rendszerben: 1 Másodosztályú szezonok a cseh bajnoki rendszerben: 4 Harmadosztályú szezonok a cseh bajnoki rendszerben: 7 Negyedosztályú szezonok a cseh bajnoki rendszerben: 8 Saint-Hippolyte (Cantal) Saint-Hippolyte település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 116 fő (2015). Saint-Hippolyte Apchon, Cheylade és Collandres községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kim Wilde Kim Wilde (született Kim Smith, London, 1960. november 18. –) angol popénekesnő és televíziós műsorvezető, aki 1981-ben robbant be a zenei életbe Kids In America című kislemezével. Családja Férje Hal Fowler színész, lánya Rose Fowler. Apja Marty Wilde, testvérei Ricky Wilde és Roxanne Wilde, unokahúga Scarlett Wilde. Diszkográfia Stúdióalbumok Kim Wilde (1981) Select (1982) Catch as Catch Can (1983) Teases & Dares (1984) Another Step (1986) Close (1988) Love Moves (1990) Love Is (1992) Now & Forever (1995) Never Say Never (2006) Come Out and Play (2010) Snapshots (2011) Wilde Winter Songbook (2013) Here Come the Aliens (2018) Válogatások és egyéb kiadványok The Very Best of Kim Wilde (1984) The Singles Collection 1981–1993 (1993) The Remix Collection (1993) The Very Best of Kim Wilde (2001) The Hits Collection (2006) Näsijärvi A Näsijärvi Finnország 16. legnagyobb tava, amely a Pirkanmaa régióban terül el. A tó alapterülete 257 km², hosszúsága 44 kilométer, legmélyebb pontja 63 méter. A Näsijärvi a Tampere központjában található Tammerkoskin keresztül a Pyhäjärvi nevű tóba folyik, mivel a két tó között 18 méter a szintkülönbség. Diktátor A diktátor olyan vezető, aki a megszokottnál több hatalommal rendelkezik. A dictator tisztség a Római Köztársaságban keletkezett, azonban nem azonosítható a modern értelemben vett diktátor fogalmával. A modern diktátor gyakran önkényúrként gyakorol zsarnoki hatalmat egy ország lakosai és annak gazdasági javai felett. Rendszerét diktatúraként határozzuk meg. A Római Köztársaságban Az ókori római diktátort a senatus választotta meg katonai vészhelyzet esetén. Hat hónapra választottak dictatort, de ő lemondhatott korábban is rendkívüli megbízatásáról. Működése közben a normális köztársasági hivatalok és tisztviselők is megőrizték funkciójukat, hogy ellenőrizzék a főhatalommal felruházott politikust. A dictator cím a II. pun háború során eltűnt, és csak a köztársaság válsága alatt élesztették fel két híres-hírhedt alkalommal, Lucius Cornelius Sulla és Caius Iulius Caesar esetében. Ezt követően a rossz emlékű címet eltörölték. A modern értelemben vett diktátor Manapság a diktátori cím nem hivatalos, sok szempontból inkább jelző. A diktátorok leginkább katonai ranggal rendelkeznek, vagy csak egyszerűen köztársasági elnökök, esetleg miniszterelnökök. Hatalmuk igen széles körűnek bizonyul. Gyakorlatilag szabadon garázdálkodva viszik keresztül az akaratukat. Az állami vagyonra szabadon ráteszik a kezüket és azt a saját vagyonukként kezelik. Jellemzően a diktátor és annak családja vagy közvetlen hatalmi köre luxuskörülmények között él a lakosság sokszor alacsony vagy kimondottan szegény életszínvonalához képest. A diktátor családtagjai is sokszor magas közhivatalt töltenek be, vagy valamilyen egyéb jól jövedelmező féllegális tevékenységet folytatnak. Az állami szervek, mint a rendőrségek vagy bíróságok is a diktátor hatalmának vannak alárendelve. Az ellenzéki politikusokat, a diktátor kritikusait vagy azok híveit ellehetetlenítik, száműzik vagy börtönbe zárják, adott esetben ki is végeztetik. Volt arra is példa, amikor külföldre menekült ellenzéki személyt a diktátor megbízásából gyilkoltak meg bérgyilkosok (ez történt Lev Trockijjal is). Előfordulhat személyi kultusz is, amikor a diktátor időről időre látványos külsőségekkel ünnepelteti magát, ahol cinikus módon magát a nép szinte isteni megmentőjeként és vezetőjeként állítja be – miközben a nép alapvetően meg van fosztva a véleményszabadságától és gyakran rossz életkörülmények között kénytelen élni. Ilyenkor a diktátor portréja is mindenhol megjelenik, nemcsak az ünnepségeken, hanem a hétköznapokon is, minden közintézményben és akár magánlakásokban is. Sokszor közterületeket, gyárakat, egyéb létesítményeket vagy kitüntetéseket is elneveznek róla. A diktátor állami propagandát is kialakít, amely rendszeresen élteti, dicsőíti őt, és ostorozza vélt vagy valós ellenségeit. Többször sajátos, gyakran zavaros ideológiát is kitalál saját uralmának igazolására, vagy gyűlöletre szít bizonyos csoportokkal, országokkal szemben. A diktátor általában fejlett titkosszolgálatot is fenntart, ügynökökkel, besúgókkal, akikkel minden vélt vagy valós ellenzéki tevékenységet igyekszik felderíttetni. A demokráciát imitálva gyakran tart látszatválasztásokat, ahol aztán rendre elcsalják az eredményeket, például kötelező szavazással, egyetlen jelölttel, aki a diktátor vagy annak embere, és életidegenül magas eredménnyel (90-100%) a diktátor javára. Ebbe a terror vagy egyéb fenyegetettség mellett belejátszhat a nép külső információktól való izolálása, elzárása és az ebből származó alacsony kritikai kultúra. Sok, diktátorok által elnyomott nép nem is ismeri a demokratikus viszonyokat és a körülmények dacára is szimpatizálhat a diktátorral. A hatalmát olykor geopolitikai indokok is konzerválhatják, mert a hatalma egyfajta stabilitást jelent az országában. Halála után gyakran valamelyik gyermekéé lesz a hatalom, aki sokszor ugyanolyan diktátor lesz, de ha nincs megfelelő utód hatalmi vákuum keletkezik, ami után utódlási harcok indulhatnak el. Adott körülmények között a nép vagy a hatalmi elit egy része is megelégelheti a diktátor (rém)uralmát és lázadás, puccs vagy forradalom keretében el is űzheti. Ilyen esetben számos diktátort végeztek ki, akár statáriális bíróság ítélete, akár lincselés révén. Ha a diktátor háborúba keveredik a harcokban is életét vesztheti. Más esetben a változó állapotok következtében hatalmától megfosztott exdiktátor más, kiadatási egyezménnyel nem rendelkező országba menekülve, egyfajta száműzöttként is leélheti hátralévő életét. Sok diktátor véres tömeggyilkosként vonult be a történelembe, mint Mao Ce-tung, Sztálin és Hitler. A szélsőjobboldalon A fasizmus és a nemzetiszocializmus egyik alapkövetelménye a totalitárius diktatórikus rendszer. Az ilyen államokban a hatalom mindig egy személy kezében összpontosul: ő a Duce, a Führer, a Poglavnik, a Conducător, a Caudillo. A magyar Szálasi Ferenc a nemzetvezetői címet használta. Tisztogatásaik a belső ellenzék és az ellenségnek kikiáltott csoportok – a nácik esetében az „alsóbbrendű fajok” képviselői – ellen történnek. Ebbe a körbe tartozik Benito Mussolini, Adolf Hitler, Ion Antonescu, Vidkun Quisling, Francisco Franco, vagy Ante Pavelić rendszere. A kommunista pártállamokban A kommunista pártállamokban a legfőbb hatalmat általában az állampárt élén álló vezető gyakorolta, gyakran diktátorként. A leghírhedtebb és legvérengzőbb kommunista diktátorok a szovjet Sztálin, a kínai Mao Ce-tung és a kambodzsai Pol Pot voltak. Egyéb példák: Josip Broz Tito, Rákosi Mátyás, Kádár János, Erich Honecker, Todor Zsivkov, Nicolae Ceaușescu. Napjainkban többek között a Észak-Koreai Kim Dzsongun (Kim Ir Szen és Kim Dzsongil után) és kubai Raúl Castro (Fidel Castro után) gyakorol diktátori hatalmat. A kommunista utódállamokban A kommunista utódállamokban is javarészt diktatúra, vagy ahhoz hasonló autokrata rendszer alakult ki, ennek eklatáns képviselői Vlagyimir Putyin orosz, Aljakszandr Lukasenka fehérorosz, Saparmyrat Nyýazow és utóda Gurbanguly Berdimuhamedow türkmén vagy Islom Karimov üzbég elnökök. A harmadik világban A harmadik világ szegényebb országaiban is gyakorta diktátorok uralkodtak, vagy uralkodnak most is, főleg a Közel-Keleten, Afrikában és a Karib-térségben. Ezekre példa Moammer Kadhafi líbiai, Idi Amin Dada ugandai vagy François Duvalier haitii diktátorok. Diktátor a kultúrában A diktátor (The Great Dictator) Charlie Chaplin fekete-fehér filmje, egyben első hangosfilmje, mely 1940 -ben készült az Egyesült Államokban . A filmben Chaplin Hitlert figurázza ki. A diktátor (film, 2012) (eredeti cím: The Dictator ) 2012 -ben bemutatott amerikai vígjáték, amelynek forgatókönyv-írója és főszereplője Sacha Baron Cohen . A film a Közel-Keleti diktátorokat parodizálja. "A diktátorok iskolája - Komédia kilenc képben" címmel Erich Kästner 1957-ben írt színdarabot, mely könyv formájában is kiadásra került, magyarul 2008-ban. A "Diktátorok kézikönyve" ( eredeti címe: The Dictators' Handbook. Why Bad Behaviour is Almost Always Good Politics.) Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith 2012-ben kiadott könyve. Mindkét szerző az New York egyetem Politikatudomány professzora. Aragóniai Johanna empúriesi grófné Aragóniai Johanna (Barcelona, 1344. november 7. – Castelló d'Empúries, 1385), katalánul: Joana d'Aragó, spanyolul: Juana de Aragón, a születése jogán aragón királyi hercegnő (infánsnő), a házassága révén empúriesi grófné. A Barcelonai-ház aragón királyi főágának a tagja. Élete Édesapja IV. (Szertartásos) Péter aragón király, IV. (Jó) Alfonz aragón királynak és első feleségének, Entençai Teréznek a legidősebb fia. Édesanyja Évreux Mária navarrai hercegnő (később Navarrai Mária aragóniai királyné), III. Fülöp navarrai király és II. Johanna navarrai királynő legidősebb leánya. Johanna volt szülei másodszülött gyermeke, nővére Konstancia szicíliai királyné (I. Mária szicíliai királynő anyja), húga Mária kisgyermekkorában a pestis áldozata lett. Öccse, Péter herceg 1347. április 28-án született, de még ugyanaznap meg is halt, mely az édesanyja életébe is került. Johanna 1373. június 19-én kötött házasságot I. János empúriesi gróffal, akinek a második felesége lett. A gróf első felesége Blanka szicíliai királyi hercegnő, II. Péter szicíliai király és Görzi Erzsébet karintiai hercegnő lánya volt, aki Johanna mostohaanyjának, Szicíliai Eleonóra aragón királynénak volt a testvére. Johanna 1385-ben hunyt el, férje tizenhárom évvel élte túl. Johannát a Poblet-kolostorban temették el. Gyermekei I. (Aragóniai) János ( 1338 – 1398 ) aragón infánstól, Empúries grófjától, 2 fiú: János ( 1375 – 1401 ), apjától megörökölte a grófi címet, felesége Cardonai Elfa grófnő, Muri Jolán Lujza lunai grófné anyja, nem születtek gyermekei Péter ( 1375 után– 1401 / 02 ), testvérétől örökölte meg a grófi címet, de hamarosan ő is elhalálozott, felesége Juana de Rocabertí, Verges bárónője, nem születtek gyermekei Rekettye (növénynemzetség) A rekettye (Genista) a hüvelyesek (Fabales) rendjében a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának egyik nemzetsége mintegy 70 fajjal, amik közül a Kárpát-medencében 18 honos. Elterjedése A nemzetség holarktikus, sőt, valamennyi faja az Óvilágban (Európában, Elő-Ázsiában és Észak-Afrikában) terem, jellegzetesen a mediterrán tájakon. Megjelenése Zöld vesszejű cserje vagy félcserje. Levelei oválisak vagy megnyúlt lándzsa alakúak, ritkán háromágúak, satnyák. Egyes fajok teljesen levéltelenek; azok szerepét a fiatal, zöld hajtások vették át. Sárga (esetenként narancssárgával futtatott) virága fejecske, füzér vagy gömb alakú. Életmódja A mediterrán vidékeken a macchia növényzet jellegzetes eleme. A fajok többsége mészkerülő. A fajok többsége lombhullató. Felhasználása A kecske és a juh is szívesen legeli, virágait a méhek kedvelik. A néhány örökzöld faj: angol rekettye angliai rekettye, ( Genista anglica L.) hamuszürke rekettye (Genista cinerea) velebiti rekettye (Genista dalmatica) spanyol rekettye (Genista hispanica) kedvelt sziklakerti cserje. Ismertebb fajai Festő rekettye ( Genista tinctoria L., sárga festőfű, festővirág, nyúlrekettye, pogányékesség) a Kaukázusban és Szibériában gyakori cserje. Magyarországon is őshonos. Ága vesszős, levele elliptikus, a széle szőrös, virágai szártetőző fürtté egyesülnek. Kertbe is ültetik. Jó festőanyagot termel több más faj: szőrös rekettye (Genista ovata) W. et Kit. (Magyarországon is honos) virága és levele is. Genista monosperma (Retama monosperma Boiss.) arábiai és palesztinai , hosszú vesszős, levéltelen bokor. Virága jó illatú, fehér, termése bogyó. Ez a növény, amit Luther a Vulgata szerint tévesen borókának fordított. Tüzelőfa. Több faja: kanári rózsa (Genista canariensis L.) a Kanári-szigetekről , Genista candidans L. Olaszországból , Genista florida Carl von Linné Spanyolországból üvegházi dísznövény. Genista horrida DC. dél-európai , nagyon tövises cserje; Görögország hegyein gyakori. Az ókorban aszpalatosz néven ismerték, és egyes mitológusok szerint a Tartaroszban ezzel vesszőzték meg az istenteleneket. (Mások szerint az a növény a Cytikus lanigerus DC.). A Genista hispanica L. neve ellenére Olaszországban gyakori; az olasz írók gyakran emlegetik. szárnyas rekettye kuhics, bogárzófű, ( Genista saggitalis L.) — Magyarországon őshonos. Szinte levéltelen, lapított szárú. sváb rekettye (Genista germanica L.) — Magyarországon őshonos. Szúrós, ágtövises. árva rekettye (Genista sylvestris Scop.). krajnai rekettye (Genista holopetala) selymes rekettye (Genista pilosa) — Magyarországon őshonos. Kis termetű, elheverő, a virága selymesen szőrös. A kultúrában A rekettye az angol Plantagenet uralkodó ház névadó növénye: e ház első uralkodója, II. Henrik angol király apja, Anjou Gottfried ugyanis rekettyeágat hordott a sisakján (valószínűleg kabalából, hogy sikeresebben vadásszon). A „planta” növényt jelent, a „genet” pedig a rekettye francia neve. — mivel azonban a rekettye nem él meg az ennyire vizenyős termőhelyeken, ezek valójában nem a rekettye, hanem a rekettyefűz a hamvas fűz (Salix cinerea) másik neve (Salix viminalis) bokrai lehettek. Éppen így, a Kiskunsági Nemzeti Park Ágasegyháza határában kialakított rekettye tanösvénye sem a rekettyéről, hanem a rekettyefűzről kapta nevét. Frédéric Pietruszka Frédéric Pietruszka (Villecresnes, 1954. május 13. –) olimpiai és világbajnok francia tőrvívó, sportvezető. 2005 és 2013 között a Francia Vívószövetség elnöke volt, utána a Nemzetközi Vívószövetség főtitkárának nevezték ki. 2018-as labdarúgó-világbajnokság-selejtező (UEFA – I csoport) A 2018-as labdarúgó-világbajnokság európai selejtező, I csoportjának eredményeit tartalmazó lapja. A csoport sorsolását 2015. július 25-én tartották Szentpétervárott. A csoportban a csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszanak egymással. A csoportelső automatikus résztvevője lesz a világbajnokságnak, a csoport második helyezettje a pótselejtezőn vett részt. A csoportban Horvátország, Izland, Ukrajna, Törökország, Finnország és Koszovó szerepelt. Izland – története során először – kijutott a világbajnokságra, Horvátország pótselejtezőt játszott. Mérkőzések Az időpontok közép-európai idő szerint értendők. Megjegyzések A Horvátország–Koszovó mérkőzés a 21. percben 0–0-s állásnál rossz időjárás miatt félbeszakadt. A mérkőzést szeptember 3-án, 14:30-tól (UTC+2) folytatták. Waldershof Waldershof település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 4300 fő (1987. május 25.). 2018-as labdarúgó-világbajnokság (A csoport) A 2018-as labdarúgó-világbajnokság A csoportjának mérkőzéseit 2018. június 14-től 25-ig játszották. A csoportban a rendező Oroszország, valamint Szaúd-Arábia, Egyiptom és Uruguay szerepelt. Uruguay és Oroszország jutott tovább. Mérkőzések Az időpontok helyi idő szerint, a zárójelben magyar idő szerint értendők. Használt rövidítések (magyar rövidítés – angol rövidítés – poszt): Éter (kémia) Az éterek olyan szerves vegyületek, melyek molekuláiban található olyan oxigénatom, mely két szénatomot (szénhidrogéncsoportot) köt össze. Az éterek elnevezése az oxigénatomhoz kapcsolódó szénhidrogéncsoportok nevéből és az éter szóból tevődik össze. A két szénhidrogéncsoport nevét abc-rendben kell felsorolni az "-éter" utótag előtt (például dimetil-éter, etil-vinil-éter). A köznapi nyelvben éternek nevezzük a dietil-étert. A név a görög aithér szóból származik. Molekulaszerkezet Az oxigénatom tetraéderes vegyértékelektronpár elrendeződésével jól beleillik a szénláncba, nem befolyásolja jelentősen alakját. Az éterekben lévő C-O kötések polárisak, és emiatt az egész molekula is kismértékben poláris (dipólusos). Fizikai tulajdonságok A kisebb szénatomszámú éterek folyadékok (kivéve a dimetil-étert, amely gáz halmazállapotú). A nagyobb szénatomszámúak (17-18-tól) kristályosak. Forráspontjuk lényegesen alacsonyabb a megfelelő alkoholokénál, amelyekkel konstitúciós izomerek. Ennek az az oka, hogy az étermolekulák nem tudnak hidrogénkötést létesíteni egymással. Fizikai tulajdonságaik ezért inkább a szénhidrogénekéhez hasonlóak. Az étermolekulák között ugyanis a diszperziós kölcsönhatások mellett csak nagyon gyenge dipólus-dipólus kölcsönhatás lép fel. Előállítás Az éterek az alkoholok fontos származékai. Az alkoholokból étert kondenzációval nyernek (olyan egyesülés, mely során víz lesz a melléktermék) vízelvonószerként savat (kénsavat, foszforsavat) alkalmaznak. A nyílt láncú éterek lehetnek szimmetrikusak vagy vegyesek aszerint, hogy az oxigénatomhoz kapcsolódó két csoport azonos-e vagy különböző. Az alkoholokból vízelvonással csak szimmetrikus étereket célszerű előállítani. Az etil-alkohol tömény kénsav hatására kb. 130 °C-ra melegítve víz kilépése közben dietil-éterré alakul. C2H5-OH + HO-C2H5 -> C2H5-O-C2H5 + H2O Magasabb hőmérsékleten (körülbelül 160 °C) azonban nem éter, hanem etén lesz a termék. Ez azt bizonyítja, hogy a kénsav és az etil-alkohol a hőmérséklettől függően különböző módon reagál egymással. A vegyes éterekhez egy alkohol nátrium sójára is szükség van. Például etil-alkohol nátriummal való reakciójából hidrogénfejlődés mellett keletkezik nátrium-etoxid, majd ezt például metil-alkohollal reagáltatva kapjuk: C2H5-O-Na + CH3OH -> C2H5-O-CH3 + NaOH A nevezéktan szabályai alapján (ABC) a termék az etil-metiléter nevet kapja. Fontosabb éterek A nyílt láncú étereket az iparban oldószerként, a gyógyászatban altató-, illetve érzéstelenítőszerként alkalmazzák. A dietil-éter (CH3CH2-O-CH2CH3) gyorsan párolgó és rendkívül gyúlékony, alacsony forráspontú folyadék, érzéstelenítőként alkalmazták. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben aether néven hivatalos. Sok nyílt láncú éter, mint például a diizopropil-éter, a divinil-éter, a dimetil-éter, a dipropil-éter színtelen, jellegzetes szagú, a nyálkahártyákat ingerlő anyag. Erős narkotikus hatással rendelkeznek. Előfordulás, felhasználás Az egyszerűbb éterek (amelyekben az étercsoporton kívül más funkciós csoport nincs) mind mesterséges anyagok. A kémiai laboratóriumokban is csak néhányat használnak közülük. Az egyszerű étereket elsősorban oldószerként használják. Ilyen szempontból a dietil-éter és a dioxán a legfontosabb. Érdekességek A természetben nagyon sok olyan vegyület található, amelyekben az étercsoport mellett más funkciós csoportok is találhatók. A fák anyagának jelentős részét kitevő ligninben a szénhidrogéncsoportokat éterkötésű oxigénatomok kötik össze. Így a legtöbbször óriásmolekulák jönnek létre. A fa másik alkotórésze, a cellulóz is sok éterkötésű oxigént tartalmaz. A hasis (vagy marihuána) legaktívabb hatóanyaga egy gyűrűs éter, amelyben fenolos hidroxilcsoport is található. A hatóanyag neve: tetrahidrokannabinol (a kender latin nevéből – cannabis – származik). Terje Rød-Larsen Terje Rød-Larsen (Bergen, 1947. november 22. –) norvég szociológus, diplomata, politikus, aki a palesztin-izraeli béketárgyalások tető alá hozásában játszott fontos szerepet és az ő jelentős közreműködésének köszömhetően történt meg az oslói egyezmény megkötése. 2004. óta a Nemzetközi Békebizottság elnöke. Élete Rød-Larsen a norvégiai Bergenben született és itt is nőtt fel. Gimnáziumi tanulmányait követően az egyetemen szociológiát tanult, melyből le is doktorált. 1981-ig egyetemen tanított, időközben meg is nősült, Mona Juul diplomatát véve el feleségül. 1981-ben részt vett a FAFO alapítvány létrehozásában, melynek első igazgatója lett. 1989-ben feleségét a Norvég Külügyminisztérium Kairóba küldte, Rød-Larsen is vele tartott. Egyiptomi tartózkodása idején tanulmányozta az izraeli és palesztinai életviszonyokat, tanulmányaival felkeltve a norvég külügyminiszter, Johan Jørgen Holst figyelmét, aki a külügyminisztérium különleges közel-keleti megbízottjának nevezte ki. Rød-Larsen 1993-ban már ebben a tisztségében vett részt az izraeli-palesztin oslói egyezmény megkötésében. 1994 - 1996 között Butrosz Butrosz-Gáli korábbi ENSZ-főtitkár különleges megbízottjaként tevékenykedett, 1996-ban rövid ideig Thorbjørn Jagland norvég miniszterelnök kormányában volt miniszter. 1999-ben Kofi Annan ENSZ-főtitkár az ENSZ megbízottjának nevezte ki a Palesztinai Felszabadítási Szervezet és a Palesztin Nemzeti Hatóság irányába, fennhatósági területe Ciszjordániára és a Gázai övezetre is kiterjedt. Erről a tisztségéről 2004-ben mondott le, hogy elvállalhassa a Nemzetközi Békebizottság elnöki pozícióját. Az öreg hölgy és a testőr Az öreg hölgy és a testőr (eredeti cím: Guarding Tess) 1994-ben bemutatott romantikus dráma. Főszereplők Shirley MacLaine és Nicolas Cage. Cselekménye Summersville, Ohio állam, USA, 1991-1992 Doug Chesnic (Nicolas Cage) „különleges megbízott ügynök” hároméves nehéz szolgálat után boldogan jelentkezik Washingtonban a főnökénél és mozgalmasabb beosztást kér. Azonban az Egyesült Államok elnökének személyes kérésére a korábbi kinevezését meghosszabbítják a védett személy óhajára, aki kifejezetten őt kérte a feladatra. A védett személy az elnök személyes barátja, a korábbi elnök özvegye, Tess Carlisle (Shirley MacLaine). Doug meg van döbbenve, egyrészt mert igen nehezen jött ki az idős hölgy rigolyáival, aki gyakorlatilag inasként bánt vele, másrészt úgy érzi, nem tudna elviselni még három évet ugyanott. Azonban nincs más választása, így másnap ugyanott folytatódik minden, ahogy korábban, kivéve, hogy Doug elhatározza: szigorúan tartja magát a szabályzathoz, és annak előírásait a bogaras hölgytől is megköveteli (például nem engedi, hogy a hölgy az autóban a sofőr mögötti hátsó ülést foglalja el, mert neki előírás szerint a jobb oldalon vagy középen kell ülnie). Tess némi állóháború után enged a testőr követelésének, és némi megbecsülést is kifejez iránta. A hét személyes testőr munkája fölöslegesnek tűnik, amit maga Tess is megemlít Dougnak. A hölgy szokatlan ötletekkel áll elő: bár öt éve nem mozdult ki a házból, és kint mínusz öt fok van, ő golfozni szeretne. Egy másik alkalommal egy német nyelven előadott Mozart operát néznek meg a közeli Columbus nevű városban, amin Tess elbóbiskol és ezért kissé kínos helyzetbe kerül. A kijáratnál azonban ünneplő tömeg várja, ezért elhatározza, hogy máskor is ki fognak ruccanni. A visszafelé úton, amikor egy benzinkútnál tankolnak, Tess ügyesen elküldi az embereit, és rászól Earlre, hogy induljanak el. A testőrök későn kapnak észbe és egy kereszteződésnél elveszítik a nyomát, így Doug kénytelen felhívni a helyi rendőrséget, és a segítségüket kérni, akik jót szórakoznak rajtuk és a házhoz kísérik a hölgyet az autójában. Tess közli Douggal, hogy csak egy kis szabadságot akart, Doug visszavág azzal, hogy Tess kérheti a személyes védelem megszüntetését, amit ő meg is tesz. Másnap reggel Dougot az emberei az utcán, a kapu előtt várják. Dougot, miközben a vécén ült, felhívta az elnök és arra kérte, hogy folytassa a védelmet, mert a választópolgároknak ez az óhaja. Azonban a kapun nem engedik be őket. Jimmy, a szakács nem nyitja ki a kaput, mert azt mondja, hogy neki Tess a főnöke, nem a titkosszolgálat, Fred pedig viccből azt mondja, hogy túszként fogva tartják Tesst, tíz dollár váltságdíjat kérnek, egy helikoptert és a Gigi nevű musical kazettáját. Doug két ember kivételével a többieket hazaküldi, ők hárman pedig kintről őrzik a házat. Tess kocsija hamarosan kigördül a kapun, az ügynökök pedig követik. Az autó egy klinikához hajt, ahol Tess agyát átvilágítják (valószínűleg CT-készülékkel). Az agyában egy daganat látszik. Másnap megérkezik Barry Carlisle, Tess fia és egy felépítendő lakónegyedhez kéri az anyja támogatását, ami annyiból állna, hogy egy levélben elismerő szavakat mond a tervről. Tess rövid gondolkodás után nemet mond. Tess este egy videokazettát néz, amin férje életéről filmhíradókból való összeállítás látható. Nem sokkal később kimegy Doug kocsijához (Doug félig alszik és annyira megijed, hogy magára önti a kávét), és behívja a házba egy pohár italra. Még aznap este egy bárba mennek, ahol kiderül, hogy Doug valamikor nős volt, de a házasság csak hét hónapig tartott. Céloz rá, hogy a felesége hűtlen volt, ezért nem szívesen beszél róla. Másnap a konyhában a személyzet gratulál Dougnak, amiért a csapatukat Tess visszaengedte a házba. Tess közli Douggal, hogy az elnök a közeli Summersville-be fog látogatni a James Greer Carlisle elnöki könyvtár új szárnyának felavatására, ezért ma odamennek, hogy megnézzék a helyszínt. Az ott dolgozó Mr. Porter egy sátrat állítana fel a kertben, Tess azonban azt javasolja, hogy inkább az olvasószobában legyen a rendezvény. Másnap fax jön a Fehér Házból, melyben az áll, hogy az elnök államügyek miatt nem tud részt venni a rendezvényen, ezért kereskedelmi tanácsosát küldi maga helyett. Tess titkárnője nem meri közölni vele a hírt, ezt is Dougnak kell megtennie. Tess időközben átfestette őszülő haját az esemény miatt, amin rövid beszédet mond. Közben téliesre fordult az idő, a talajt hó borítja. Tess azt találja ki, hogy szeretne piknikezni a közeli tó partján és hogy csak Doug kísérje el. Tess a tó partján egyedül üldögél egy megterített asztalnál és teázik. Amikor elbóbiskol, a sofőr elpakolja az asztalt, Doug pedig felnyalábolja az alvót (miután ellenőrizte a pulzusát), és beülteti a kocsiba. Amikor visszamegy a székért, az autó hirtelen elindul. Látszik, hogy ezúttal nem Tess adott utasítást a sofőrnek, mert csak a kocsi indulására riad fel. Doug egy büféből felhívja egyik emberét, aki eljön érte kocsival, de addigra már 2,5 óra eltelt. Doug úgy gondolja, hogy ezúttal is csak egy kis szeszélyről van szó, de előírás szerint szól a seriffnek és az autópálya-rendőrségnek, hogy figyeljék a kocsit. A washingtoni központot egy óra múlva értesíti, ahogy elő van írva, mert az autó még mindig nem került elő. Éjszaka megérkeznek az FBI civil ruhás nyomozói néhány sugárhajtású repülőgéppel. Janson seriff értesíti Dougot, hogy megtalálták a kocsit egy mellékúton, a sofőr eszméletlen volt, ezért kórházba vitték. Tess Carlisle nem volt a kocsiban. A helyszínen az FBI rengeteg emberrel vizsgálgatja a kocsit, miközben Doug és emberei a helyszínt körülvevő sárga szalagon kívül ácsorognak. Másnap reggel Schaeffer, az FBI vezető nyomozója rövid belső tájékoztatót tart. A sofőrülés mellett üres műanyag fecskendőt találtak, erős, kábító hatású szerek nyomaival, ami egy felnőtt férfit 6-8 órán át kábult állapotban tarthatott. A sofőr nyakán hátul félhold alakú égésnyomokat találtak, ezért a CIA arra tippel, hogy közel-keleti terroristák lehetnek a dologban, akik ezzel akartak üzenni. Ekkor derül ki, hogy Tessnek nem-operálható agydaganata van. A kocsi kesztyűtartójában egy cetlit találtak, amin az elrablók 50 millió dollár váltságdíjat követelnek. Az FBI igényt tart az irodájukra, ezért szétszélednek. Amint Doug egyik emberét fuvarozza, és az rá akar gyújtani a szivargyújtóval, Doug visszafordul és a házhoz hajt. Elmondja Schaeffernek, hogy Tess bizonyára nem adta meg magát védekezés nélkül a támadóinak, és a szivargyújtóval ő sebezte meg a sofőrt: vagyis a sofőr bűnrészes az emberrablásban. Doug és Schaeffer a kórházba mennek, és megvizsgálják a sebet a sofőr nyakán: a két félhold alakú seb pont akkora, mint a szivargyújtó vége. Amikor Earl meglátja a szivargyújtót Doug kezében, hirtelen beszélni kezd, és megpróbálja Dougra terelni a gyanút: ő egyedül kísérte Tesst a tóhoz, akit régóta gyűlölt, és sokat veszekedtek is. Amikor Schaeffer távozni akar, Doug előhúzza a pisztolyát és Tess holléte felől kérdezi. Amikor továbbra is tagad, megfenyegeti, hogy ellövi az egyik lábujját, majd ötig számol és utána a következőt. Schaeffer figyelmeztetése ellenére meg is teszi az első lövést. Doug szerint, mivel Tess látta a sofőrjét, ezért meg fogják ölni. Schaeffer Dougra szegezi a pisztolyát, a nővértől a rendőrség és az FBI riasztását kéri, Doug azonban Earl lábára céloz és folytatja a számolást. Earl ekkor bevallja, hogy Tesst egy elhagyatott farmon tartják fogva a nővére és annak férje. A farmot kommandósok támadják meg, a két bent lévőt, egy nőt és egy férfit meglepi a dolog, ezért nincs idejük ellenállni. A férfi a fészerben egy műanyag csőhöz vezeti őket, amin keresztül Tess levegőhöz juthat. A férfi ugyanis egy üregben helyezte el, amit a cső kivételével betemetett. Tess kb. 30 órával korábban került a lyukba, ezért ájultan fekszik. Doug nekiesik a férfinak, majd az embereivel egymást váltva ásni kezdenek, mert az üreg elég mély. Tess élve kerül ki a lyukból, hordágyra teszik és egy katonai mentőhelikopterben helyezik el, amibe az FBI-osok is beszállnak, azonban Doug és emberei már nem férnek be. Alighogy a gép kissé felemelkedik, visszaereszkedik a talajra. Tess ugyanis időközben magához tért és Dougot kéri maga mellé. Ők visszarohannak a géphez, amiből néhányan kénytelenek kiszállni, hogy ők beférjenek. Másnap Tess a kórházból felhívja az elnököt és arra kéri, hogy Dougnak ne legyen hátránya abból, hogy a kórházban rálőtt valakire, hiszen az ő életét védte, továbbá, hogy az elnök viselje gondját Dougnak, ha vele, Tessel történik valami. A kórház elhagyásakor még támad egy kis vita egy kórházi alkalmazott és Tess között, mert a szabályok értelmében Tessnek tolószékbe kellene ülnie, ő azonban a saját lábán akar távozni. Végül Doug a tolószékbe parancsolja. Tess a székben ülve, mosolyogva és integetve távozik, kint lelkes csoportosulás várja. Szereposztás Shirley MacLaine ( Hámori Ildikó ) — Tess Carlisle, a korábbi elnök, James Greer Carlisle özvegye, az elnök személyes barátja Nicolas Cage ( Schnell Ádám ) — Doug Chesnic, „különleges megbízott ügynök”, Tess testőre Austin Pendleton ( Versényi László ) — Earl Fowler, sofőr Edward Albert ( Tarján Péter ) — Barry Carlisle, Tess fia, sikeres építési vállalkozó Arizona államban James Rebhorn ( Szokolay Ottó ) — Howard Schaeffer, az FBI vezető nyomozója Richard Griffiths ( Verebély Iván ) — Frederick / Fred, Tess kövér inasa, ápolója (aki gyakorlatilag nem csinál semmit) John Roselius — Tom Bahlor, ügynök, Doug beosztottja David Graf — Lee Danielson, ügynök, Doug beosztottja Don Yesso — Ralph Buoncristiani, ügynök, Doug beosztottja James Lally — Joe Spector Brant von Hoffman — Bob Hutcherson, ügynök, Doug beosztottja Harry J. Lennix — Kenny Young Susan Blommaert — Kimberly Cannon, Tess személyes titkárnője (enyhén autista ) Dale Dye — Charles Ivy James Handy — Neal Carlo Stephen S. Chen — Jimmy, a szakács (távolkeleti vonásokkal) Kelly Williams — Mr. Porter, a Carlisle elnöki könyvtárban dolgozik Noble Willingham — Janson seriff Hugh Wilson , a film rendezője — Harold, az Egyesült Államok elnöke (csak hang) Julie Kurzava — énekes a Mozart-operában Michael Consoli — énekes a Mozart-operában Megjelenése Magyarországon nem játszották a mozik, csak videón jelent meg, 1995. augusztus 31-én. A film DVD-n 1998. április 14-én jelent meg a Sony Pictures Home Entertainment forgalmazásában. Fogadtatás Az amerikai filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 59%-ra értékelte 32 vélemény alapján. Roger Ebert, a Chicago Sun-Times filmkritikusa 3,5 csillagot adott rá a lehetséges 4-ből, és ezt mondja: „MacLaine és Cage nagyon jók a filmben”. Díjak, jelölések 1995: Golden Globe-díj jelölés „legjobb színésznői alakítás vígjáték vagy musical műfajában” - Shirley MacLaine Forgatási helyszínek A filmet az USA Maryland államában, Parkton településen vették fel. Érdekesség A filmben elhangzó zenei részletek: Wolfgang Amadeus Mozart : Don Giovanni (opera, amit elmennek megnézni) - Madamina il Catalogo e Questo Wolfgang Amadeus Mozart: Nyitány Ronald Isley, Rudolph Isley, O'Kelly Isley: Shout Wolfgang Amadeus Mozart: Ich Gehe, doch Rate Ich Dir ( Szöktetés a szerájból , háromfelvonásos daljáték) Joy to the World Saint-Igeaux Saint-Igeaux település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 138 fő (2015). Saint-Igeaux Canihuel, Laniscat, Plussulien, Saint-Nicolas-du-Pélem és Sainte-Tréphine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Taracújfalu Taracújfalu település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban. Fekvése A Tarac folyó mellett, Széleslonka és Nyéresháza közt fekvő település. Története A Tarac mellett fekvő települést először 1371-ben említette oklevél Nerezleuche néven. 1389-ben Nerezlincze, 1410-ben Nereznyche, 1506-ban Neleznice, 1610-ben Also Nyireznycze néven írták. Nereznice a legkorábban említett Tarac völgyi telelepülés, mely 1371 előtt királyi birtok volt. 1371-ben I. Lajos király a Dolhai család ősének; Szaniszló ungi vajda fiainak adta. 1389-ben Nereznicét három másik településsel: Irholcal, Kökényesel és a Talabor mentén fekvő Uglyával együtt Zsigmond király Aprusa fiainak Erdőnek és Gethesnek (oláhoknak) adta, de ekkorra a települések már nem kenézségek, mivel Nereznicét és az említett 3 másik falut a Szaplonczai-rokonsághoz tartozó Aprusa-fiúk nemesi joggal kapták. Nereznica 1553-ban a Dolhaiak , majd rokonságuk birtoka lett. 1553-ban Dolhai Imre, 1600-ban Bernáth László, Farkas György, Kornis György, Rosályi Kún Péter özvegyének és Vér Lászlónak birtoka volt. A települést Felső Nyireznicze néven 1610-ben említette először oklevél. Előtte csak Nereznice néven említették. 1910-ben 1788 lakosából 7 magyar, 250 német, 1531 ruszin volt. Ebből 1535 görögkatolikus, 251 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Taracvizi járásához tartozott. Energetikai célú növénytermesztés Az energetikai célú növénytermesztés célja olyan biomassza előállítása, amelyet közvetlenül vagy közvetve (pl. biodízelként feldolgozva) energiaforrásként lehet hasznosítani. Közvetlen formában a biomasszát elégetik, a keletkező hőt pedig energiatermelésre használják, pl. hagyományos gőzturbinás erőműben. Ennek forrása lehet az erdőgazdálkodás (hulladékfa), mezőgazdasági hulladékanyagok vagy éppen kerti zöldhulladék. Közvetett formában a biomasszát átalakítják olyan formában, amelyet energiaforrásként lehet alkalmazni. Ebbe a kategóriába tartoznak a biodízelek, a növényekből kinyert etanol. Az energetikai célú növénytermesztés célja Napjainkban egyre nagyobb problémát jelent az energiaellátás. Milyen energiahordozót használjunk, honnan szerezzük be, és nem elhanyagolható szempont a gazdaságosság sem. A kérdést boncolgatva eljuthatunk azokig a következtetésekig, hogy az lenne a legjobb, ha környezetbarát módszerrel nyerhetnénk energiát, esetleg mi magunk termelhetnénk meg, nem kellene kilométerekről ideszállítani (melynek következtében az ára is jelentősen csökkenne), valamint, hogy mindenféle szempontból gazdaságosnak nevezhessük alkalmazását. Ezeknek az elvárásoknak tökéletesen megfelelnek azok a növények, amelyeket energetikai célra termesztenek. Az energetikai rendeltetésű növénytermesztés mind az alternatív motorhajtóanyag-termelés (pl. alkohol, repce-metil-észter stb.), mind a tüzelőanyag ellátás (biobrikett, repceolaj stb.) szempontjából komoly jelentőséggel bír. A biomassza termelésének nettó hőenergia-hozama a mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek esetében sokkal kedvezőtlenebb, mint az e célra termesztett erdők esetében. Az energiahasznosítás céljára felhasználható növények lehetnek: különböző fafajok ( energiaerdők : nyár, fűz , akác ), fűfélék (kínai fű, elefántfű, szudáni fű, különböző perjék stb.), magas cukortartalmú növények (cukorcirok, cukorrépa stb.), magas olajtartalmú növények (repce, napraforgó , szója stb.). Az utolsó két csoportba tartozó növények hagyományos növénytermesztési technológiákkal termeszthetők. Az energiaültetvények telepítése, gondozása és betakarítása viszont eltér attól. Energiaerdők Az energiaerdők létesítésének célja, hogy lehetőleg rövid idő alatt, kis költséggel állíthassanak elő minél nagyobb mennyiségű és jól elégethető tüzelőanyagot. Telepítésük mezőgazdaságilag nem hasznosítható, illetve a termelésből kivonásra kerülő gyenge vagy közepes termőképességű területekre történhet elsősorban. Ezeket a különleges faültetvényeket a vágásforduló időtartama alapján csoportosíthatjuk, a következőképpen: mini (1-4 év), midi (5-10 év), rövid (11-15 év), közepes (16-19 év), hosszú (20-25 év). Magas olajtartalmú növények Az energiahasznosítás céljára termesztett magas olajtartalmú növények közül első helyen az őszi káposztarepcét célszerű megemlíteni, mert ennek a növénynek a termesztéséhez kedvező ökológiai adottságú vidékek találhatók Magyarországon (pl. Kisalföld, Dunántúli-középhegység stb). A repce a talajhasznosítás szempontjából is rendkívül kedvező, termesztése a gazdaság hagyományos technológiájával megvalósítható. A kipréselt repceolaj felhasználható üzemanyagként, kenő- és hidraulikaolajként, valamint tüzelőolajként. Magas cukortartalmú növények Etil-alkohol előállítása nagy cukor-, keményítő- vagy cellulóztartalmú növényi biomasszából történhet fermentáció vagy hidrolízis és fermentáció utáni folyamatos desztillációval. Hazánkban a legjelentősebb, ipari alkohol előállítására alkalmas növények a cukorrépa, édes cirok, kukorica, kalászos gabonafélék, burgonya. A gépkocsimotorok üzemeltethetők tisztán etanollal is, ekkor azonban növelt paraméterekkel kell rendelkezniük a keverékképzésben részt vevő szerkezetek elemeinek és az üzemanyagtartálynak is nagyobbnak kell lenni. Minderre azért van szükség, mert az etanol energiatartalma kisebb, mint a benziné, így azonos teljesítmény eléréséhez 25-50%-kal többre van szükség, de akár javíthatjuk is a benzin tulajdonságát, ha etanolt keverünk hozzá különböző százalékban, ezáltal kedvezőbb tulajdonságú üzemanyag állítható elő (nő a keverék oktánszáma és oxigéntartalma, így javul az égés feltétele). Selva di Cadore Selva di Cadore település Olaszországban, Veneto régióban, Belluno megyében, a Dolomitokban, a Fiorentina-völgyben. Lakosainak száma 513 fő (2017. január 1.). Selva di Cadore Alleghe, Borca di Cadore, Colle Santa Lucia, San Vito di Cadore és Zoldo Alto községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Gubacs A gubacs növényi szövetekben kifejlődő rendellenes sejtszaporulat, illetve sejtméret-növekedés, amely valamilyen más élő szervezet (vírus, baktérium, gomba, fonalféreg, rovar, atka stb.) tevékenységének hatására jön létre. A gubacs a benne vagy rajta élősködőknek az időjárás és ellenség ellen védelmül, lakóhelyül, költőfészkül és táplálékul is szolgál. A gubacsok külső alakja nagyon különböző, csak tölgyfáról több mint 200 faj különböző gubacs ismeretes. Kialakulása A gubacs csak a fiatal, még fejlődésben lévő részekből: rügyből, fiatal gyökérből, szárból, levélből képződik. A gombák közül néhány élősködő penészgomba (pl. Synchitrium) és rozsdagomba (pl. Gymnosporangium) okoz különböző gubacsokat. Az állatok közül egyes rovarok: a gubacsdarazsak (Cynipidae), a gubacslegyek (Cecidomyidae), valamint a növénytetvek közül például a gubacstetvek (Eriosomatidae), a levéltetvek (Aphididae), a toboztevek (Adelgidae) vagy a levélbolhák (Psyllidae), továbbá egyes ormányosbogarak és lepkehernyók; a pókszabásúak közül a gubacsatkák (Eriophyidae); végül néhány fonálféreg és kerekesféreg is okozhat gubacsot. A rovarok által előidézett gubacsok általában a növényben fejlődő lárva, vagy az ott élő kifejlett egyed által kibocsátott kémiai anyagok hatására jönnek létre (attól függetlenül, hogy azok okoznak-e fizikai sérülést vagy sem). Az így kialakult gubacsokban fejlődnek ki aztán a lárvák, ott bábozzák be magukat s csak mint kifejlett rovarok hagyják el a gubacsot, az azon vágott kis nyíláson keresztül. Felhasználása A gubacsnak nagy a gyanta és csersav tartalma, ezért tinta és vérzéscsillapító kenőcs előállítására, valamint szövetfestésre és cserzésre használják. A középkorban használt vasas-csersavas tinta előállításához a legjobb minőségű - nagyon magas, 60–70% csersav tartalmú - gubacsot a közel-keleti Aleppóból szerezték be. A gubacsokat összetörték, áztatták, majd e főzethez vas-szulfátot és mézgát adtak. A gubacstinta áttetszőbb és fényesebb a széntintánál, levegővel való érintkezéskor színe tovább sötétedik és kiválóan beivódik a pergamenbe. A 19. században az erdészetek jelentős mellékjövedelmet tudtak szerezni a gubacsok gyűjtéséből. Bizonyos fajtáik iránt nagy volt a külföldi kereslet is. Magyarországról egyes években több ezer tonna tölgygubacsot szállítottak Nyugat-Európába. Ennek nagy része a szlavóniai kocsányos tölgyesekből került ki. A legkelendőbbek a kocsányos tölgy makkján fejlődő suskagubacs, és az ugyanennek a fajnak a rügyén fejlődő nagy magyargubacs voltak. Ez utóbbit használják hagyományosan a cserkésznyakkendőkön csomó helyett. Sok helyen pamutszínezésnél pácnak, a gyapjúnál színezőanyagnak használják a gubacsból (Quercus infectoria, Cynips gallae tinctoriae) nyert anyagot. A gubacsokban található lárva hasznos lehet túlélő eleségként vagy horgászcsaliként is. Annecy-le-Vieux Annecy-le-Vieux település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 19 990 fő (2015). Annecy-le-Vieux Alex, Annecy, Argonay, Dingy-Saint-Clair, Metz-Tessy, Meythet, Nâves-Parmelan, Pringy, Veyrier-du-Lac és Villaz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csemulpho állomás Csemulpho (Jemulpo) állomás a szöuli metró 1-es vonalának állomása Incshon (Incheon) város Nam-ku (Nam-gu) kerületében. 1957-ben nyitották meg vasútállomásként, 1974-ben metróállomásként. Nem messze tőle található az Incshoni Egyetem csemulphói (jemulpói) kampusza. Brindisi megye Brindisi Olaszország Puglia régiójának egyik megyéje. Székhelye Brindisi. Fekvése Brindisi megye az Adriai-tenger nyugati partján fekszik. Délen Lecce megye, nyugaton Taranto megye, északon pedig Bari megye határolja. A megye déli része Salento vidékéhez tartozik, északi része pedig a Murgéhez. Főbb látnivalók Brindisi római kori emlékei és erődítménye a Fasano melletti szafaripark Ostuni „fehér” óvárosa Ceglie Messapica karsztvidéke Cisternino és Ceglie Messapica trullói Csíkjenőfalva Csíkjenőfalva (románul Ineu) falu Romániában, Erdélyben, Hargita megyében. Leírása A Csíki-medencében, Csíkszeredától 20 km-re északra, az Olt partján fekszik. Egykor nagyobb és népesebb település volt a vele összenőtt Karcfalvánál, később azonban elvesztette jelentőségét szomszédjával szemben. Határában, a Vaskéstőn borvízforrás található. 1333-ban említik először. 1910-ben 2237 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott. A 2002-es népszámláláskor 1804 lakosa közül 1801 fő (99,8%) magyar, 2 fő (0,1%) román, 1 fő (0,06%) ismeretlen nemzetiségű volt. A Közép-afrikai Köztársaság az olimpiai játékokon A Közép-afrikai Köztársaság első alkalommal 1968-ban vett részt az olimpiai játékokon, de a következő szereplése csak 1984-ben volt, azóta viszont minden nyári sportünnepen részt vett, de eddig még nem képviseltette magát a téli olimpiai játékokon. A Közép-afrikai Köztársaság egyetlen olimpikonja sem szerzett még érmet. A Közép-afrikai Nemzeti Olimpiai és Sportbizottság 1964-ben alakult meg, a NOB 1965-ben vette fel tagjai közé. Ústrašín Ústrašín település Csehországban, a Pelhřimovi járásban. Ústrašín Ondřejov, Nová Cerekev, Libkova Voda, Božejov és Střítež településekkel határos. Lakosainak száma 237 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Husztbaranya Husztbaranya (ukránul Боронява [Boronyava] vagy Бороньяво [Boronyavo]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban. Fekvése Huszttól északra, a hasonló nevű folyó mellett fekvő település. Története Husztbaranya nevét 1389-ben Baranya néven említette először oklevél. Nevének eredetét az egykor it levő gyepűvel hozzák kapcsolatba. Első ismert birtokosa a magyar Nagy család volt, melynek egyik tagját, Oszvaldot 1449-ben említette egy oklevél, aki azért tiltakozott, mert a huszti polgárok el akarták foglalni a falut. A település az 1400-as évek végén, már csak mint Huszt pusztája volt említve, népessége csak a 18. század végére kezdett újból növekedni. Közlekedés A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal. A Huszt-Técső közötti bekötőúton érhető el. Nevezetességek Bazilita kolostor – a 18. században alapították, műemlék. Lujza porosz királyi hercegnő (1808–1870) Lujza porosz királyi hercegnő, férjezett Lujza holland királyi hercegné (németül: Prinzessin Luise von Preußen, hollandul: Prinses Louise der Nederlanden, Prinses van Oranje-Nassau, teljes nevén Luise Auguste Wilhelmine Amalie; Königsberg, 1808. február 1. – Wassenaar, 1870. december 6.) porosz királyi hercegnő, házassága révén holland királyi és oránia–nassaui hercegné. Élete Lujza porosz királyi hercegnő 1808. február 1-jén jött világra a königsbergi palotában III. Frigyes Vilmos porosz király (1770–1840) és Lujza mecklenburg–strelitzi hercegnő (1776–1810) kilencedik gyermekeként, egyben ötödik leányaként. A család tíz gyermekéből három kiskorában elhalálozott, nem érték meg a felnőttkort. Maga Lujza hercegnő a család legkisebb és egyben harmadik életben maradt leánya volt. Édesanyja, akitől a hercegnő a nevét is kapta, két évvel leánya születése után betegségben meghalt. Lujza porosz hercegnőt a königsbergi székesegyházban keresztelték meg; az eseményen első ízben vettek részt a kelet-poroszországi képviselők a nemzeti egység jegyében. 1825. május 21-én Lujza porosz hercegnő feleségül ment elsőfokú unokatestvéréhez, Frigyes holland királyi herceghez (1797–1881), I. Vilmos holland király fiához. A másodszülött holland herceg anyai ágról származott a porosz uralkodócsaládból, amivel a holland királyi család igen szoros kapcsolatot ápolt. A napóleoni háborúk miatt a herceg a berlini királyi udvarban nevelkedett, itt ismerkedett meg a porosz hercegnővel. A pár 1823-ban jegyezte el egymást, azonban a hercegnő fiatal életkorára való tekintettel csak két évvel később tartották meg az esküvőt. A házasságot kedvezően fogadták a holland politikusok, minthogy a porosz uralkodócsaláddal való kapcsolat révén előkelő helyre kerültek az európai királyi házak között. Maga a porosz hercegnő gyakorta utazásokat a különböző uralkodói udvarokba, többek között Szentpétervárra és Stockholmba. Rokonaival terjedelmes levelezést folytatott. A fiatal pár az esküvőt követően holland földre költözött, ahol Frigyes herceg magas katonai pozícióba került. Székhelyük eleinte Hágában volt, 1838-tól fogva állandó otthonukként wassenaari Huize De Paauw szolgált. A birtokot az évben vásárolta meg a házaspár; a parkot a hercegnő neves kertészekkel terveztette meg. Lujza hercegnő megtartotta porosz szokásait, a háztartásban német alkalmazottak szolgáltak. Erősen porosz szellemisége miatt a hercegnő gyakorta keveredett összetűzésekbe franciabarát sógornéjával, Zsófia württembergi hercegnővel. A holland királyné hercegné egyébként férje árnyékában élt, a politikába nem szólt bele. 1869-ben a porosz királyné példáját követve árvaházat alapított fiúk számára; később bentlakásos leányiskolát létesített Arnhemben, melynek bebútorozására háromezer holland forintot adományozott. Frigyes holland királyi herceg és Lujza porosz királyleány házasságából négy gyermek született, azonban csak ketten érték meg a felnőttkort: Lujza (1828–1871), férje XV. Károly svéd király , házassága révén Svédország királynéja Frigyes (1833–1834), kisgyermekként elhalálozott Vilmos (1836–1846), kisgyermekként elhalálozott Mária (1841–1910), férje V. Vilmos wiedi herceg, házassága révén Wied hercegnéje. Lujza porosz királyi hercegnő és oránia–nassaui hercegné 1870. december 6-án hunyt el wassenaari otthonában hatvanként évesen. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, svájci és németországi kúrákon vett részt. A német fővárosban utcát – Luisenstraße – neveztek el emlékére. 4370 Dickens A 4370 Dickens (ideiglenes jelöléssel 1982 SL) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1982. szeptember 22-én. Plouescat Plouescat település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 3471 fő (2015). Plouescat Cléder és Plounévez-Lochrist községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pål Anders Ullevålseter Pål Anders Ullevålseter (1968. december 7.) norvég motorversenyző. Pályafutása Pályafutása kezdetén enduro-versenyeken szerepelt; 1998-ban és 2000-ben Európa-bajnokságot nyert. 2002-ben vett részt első alkalommal a Dakar-ralin. Ezt a versenyt abszolút kilencedikként, az amatőrök értékelésében pedig elsőként zárta. A 2004-es Dakaron ötödik lett, majd a 2005-ös viadalon bukott, és sérülései miatt 10 hónapig nem versenyezhetett. 2006 óta rendre az első tíz hely egyikén ért célba. 2010-ben megszerezte első szakaszgyőzelmét, és másodikként végzett Cyril Despres mögött. Eredményei Dakar-rali Abe Jútaró Abe Jútaró (Tokió, 1984. október 5. –) japán válogatott labdarúgó. A nemzeti válogatottban A japán U20-as válogatott tagjaként vett részt a 2003-as ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon. Mezoszféra A mezoszféra (görög: mezosz=közép és sphaira=gömb szavakból származik) a felszíntől számítva 50-80/85 km-ig terjedő levegőréteg, alatta a sztratoszféra, felette a termoszféra található. A mezoszférában a levegő hőmérséklete ismét csökken, legfelső rétege a légkör leghidegebb része, ahol a hőmérséklet −120 °C-ig süllyed. A mezoszférában égnek el a meteorok, emiatt itt nagy számban fordulnak elő vas- és egyéb fématomok. Körülbelül 80 km-es magasságban helyezkedik el a mezopauza, amely a termoszférától választja el a mezoszférát. Szomáli kenderike A szomáli kenderike (Carduelis johannis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Szomália északi részén, kis területen honos. Megjelenése Testhossza 13 centiméter. Esdrás könyve Az Esdrás könyve, az apokrif Esdrásokat is beleszámítva Esdrás első könyve protokanonikus Ószövetségi könyv. Esdrás könyvét és Nehémiás könyvét is ugyanarra a tekercsre írták, szoros egységet alkotnak. Történelmi háttér Esdrás és Nehémiás könyvei leírják azt, hogy a babiloni fogságból hányan és mikor érkeztek vissza. Első hullámot Zerubábel vezeti Kr. e. 538, második csoport Esdrással Kr. e. 448 körül, míg a harmadikkal Nehémiás érkezik Kr. e. 445. A könyv alapjai Esdrás emlékiratai alapján íródtak. A visszatérést az a Círus (II. Kurus perzsa király) tette lehetővé, aki Kr. e. 539-ben leigázta Babilont, és a fogvatartott népeknek kegyességet gyakorolván, rendeletet hoz szabadulásukra. Így Cirusz királyban Isten általi szabadítót láttak a zsidók. Tartalma Esdrás könyve leírja Cirusz rendeletét, hogy visszaengedi a fogvatartott zsidó népet Babilonból, ahol szabadon gyakorolhatják saját vallásukat. A hazatérőkről jegyzéket állított fel, több mint 1700-an tértek vissza. és legfontosabb munkába kezdtek az első visszatérő csoport, a templom újjáépítésébe, melyet a szamaritánusok ellenségeskedései ellenére - 15 év szüneteltetés - sikerül felépíteniük. A templom felszentelése kr. e. 51 húsvétján volt. Evvel a próféták szavai és Isten ígéretei maradéktalanul beteljesedtek. A visszatérő Esdrás felszólal a vegyes házasságok ellen. Forrás calvarychapel.com bibliaeve.hu adventista.hu katolikus lexikon Trabant (együttes) A Trabant együttes 1980 és 1984 között aktív budapesti zenés csoport, melynek eredeti tagjai Méhes Marietta (ének, szöveg), Lukin Gábor (zeneszerző, gitár, basszusgitár, zongora, szintetizátor, hangfelvétel, keverés, archiválás, borítók, másolás) és Vető János (versek, ütőhangszerek, ének) voltak. Működése Alapvetően szobazenekarként léteztek, Lukin Gábor lakásán készítettek felvételeket szalagos magnókkal, játékbolti felszerelésekkel és játék hangszereken. Évekig nem is léptek fel, csak kazettán ismerhette a hallgatóság, egészen az 1984 májusában bemutatott Eszkimó asszony fázik című Xantus János által rendezett filmig, melynek zenéjét a Trabant szerezte és játszotta, főszerepét Marietta játszotta, illetve maga az egész film is az énekesnő és a Trabant karaktere köré épült. Az együttes munkájában részt vett Hunyadi Károly (Balaton, zeneszerző, basszusgitár, gitár, zongora, vokál), Menyhárt Jenő (URH, Európa Kiadó, gitár, dob), Hajnóczy Árpád (Kontroll Csoport, basszusgitár, szaxofon), Víg Mihály (Balaton, zeneszerző, szövegíró, gitár, basszusgitár, billentyű, ének) valamint Dénes József Dönci (Európa Kiadó, Balaton, gitár, basszusgitár), Magyar Péter (Európa Kiadó, dob), Másik János (Európa Kiadó, szintetizátor, gitár, basszusgitár, zeneszerző), Farkas Zoltán (Kontroll Csoport, basszusgitár), Újvári János (Kontroll Csoport, szaxofon) és Válint András (dob). A zenekar alkalmanként kísérte Urbán Marianne-t (Embersport), Kecskés Krisztinát (Bizottság), Konrád Dorkát, Leiter Lillát és Pajor Tamást (Neurotic). A „Trabant-körhöz” tartozott Xantus János filmrendező, akinek az említett és nagyobb ismeretséget hozó „Eszkimó asszonyát” megelőzőleg Marietta két kisfilmjében is főszerepet játszott (Diorissimo, Női kezekben), ill. Xantus írt sorokat Trabant-dalba (Földre szálló emberek). Az Eszkimó asszony fázik egyik legismertebb „Trabant-slágere” (amit a filmben a Bizottság együttes adott elő) Kozma György versének megzenésítése, „Tangó" címmel ismert. (Kozma a Diorissimóban Marietta „néma” partnere is.) A Trabant zenéléseit Gazsi Zoltán örökítette meg videón. A zenekarban játszó, illetve közreműködő személyek felsorolása azért is érdekes, mert jól példázza a 80-as évek elejének legfontosabb avantgárd rock (későbbiekben alternatív rock elnevezéssel is) zenekarainak (URH, Európa Kiadó, Balaton, Trabant, Kontroll Csoport, VHK, Bizottság) együttműködését, másrészről a művészeti ágak (zene, film, videó, képzőművészet, irodalom) összefonódására is jó példa az együttes. Ezeket alapul véve nyugodtan mondhatjuk szellemi műhelynek azt a közösséget, amely a zenekart körülvette. A Trabant együttes költői világa elsősorban Vető János és Víg Mihály költészetéből merítkezik, a zenekar legegyedibb ismertetőjele mégis Méhes Marietta volt. Ő az, aki először beugrik a zenekart ismerőknek, egyéniségén keresztül szűrődtek át hitelesen a dalok. (Marietta egy Trabant-dal szövegét írta, mely a „Napszúrás” címet viselte.) A 70-es évek végén, 80-as évek elején felszabadító erővel hatottak az avantgárdrock-zenekarok a magyar rock zenei életben. Addig ki nem mondott gondolatokat mondtak ki, elfojtott indulatokat hoztak a felszínre a hanyatló Kádár-korszakban, friss szelet hozva, új világlátást, vagy inkább világlátásokat kínálva az ellangyosodott pop-rock zenei szcénában. Míg a legtöbb zenekar (Spions, VHK, URH, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, de még a Bizottság is ide sorolható) indulatossággal reagált a hazug világra, és elsősorban a szenvedély maximumával fejezte ki mondanivalóját, addig a Trabant a szenvedélyek passzivitását adta. A rezignált attitűd azonban, egy újfajta költői álomvilágot teremtett meg.[forrás?] A költői alapállásra jó példa Vető János dalszövege, amely a Ragaszthatatlan szív címet viseli (az Eszkimó asszony fázik „másik” nagy slágere is egyben). Ragaszthatatlan szív hív magához szív magához felejthetetlen ív körbetáncol magához láncol unatkozhatnék is de most az álom mája-fátyol mozdíthatatlan áll a másik oldal szembe magával magamagával vár hát nehezen ébredek fel még itt az álom úgy találom fárasztó egy reggel nem kelek fel nem megyek el alszom tovább még itt az álom úgy találom fárasztó egy reggel nem kelek fel A lírai alany szembehelyezkedik a külvilággal, a bizonytalannal, az elrontás lehetőségével. A cselekvés kényszerének a hiánya, a játékos ringatózás, a körbetáncolás (körbetáncol—magához láncol—mája-fátyol—az álom—úgy találom) a biztonság, az l és á betűk gyakorisága a lágyság és puhaság (párnák, alvás) érzetét keltik. A játékosságot a megismételt sorok („még itt az álom”) és a teljes egészében vagy variáltan megismétlődő szavak (magához—magához—magával—magamagával) fokozzák a költeményben. A „ragaszthatatlan szív” a sérülékenység és életteliség nagyszerű metaforikus képe: a valódi érzések kinyilatkoztatása kockázatot rejt, el kell rejteni a világ elől, viszont a költő a saját maga által teremtette világban biztonságban van. A két világ között rejlő feszültség kiéneklése vigaszt nyújthat a hallgató számára.[forrás?] Méhes Marietta mint „jelenség” A Trabant „védjegyévé” Marietta vált. Szenvtelen, alig intonált hangja naivitást, gyermeki rácsodálkozást, álmodozást hordozott. A hang sokat elárul az emberről. Marietta filmes szerepeiben is a fentebb felsorolt jellegzetességek köszöntek vissza. Az énekes színésznő a 80-as évek elejének—közepének szexszimbóluma volt. Az „Eszkimó asszony fázik” előtt senki nem jelenítette meg a szexualitást olyan merészséggel, mint Xantus, az alapvetően prűd és szűk levegőjű Kádár-korszakban, ehhez persze Méhes Marietta merészsége is kellett. Marietta 1984. október 4-én olaszországi filmforgatásra utazott el az országból, innen már nem tért vissza Magyarországra, Amerikába távozott (korabeli kifejezéssel: disszidált) 1985 tavaszán, s itt is telepedett le.** Ez a távozás a Trabant zenekar feloszlását jelentette, de valójában az együttes sohasem szűnt meg. Legutóbb Víg Mihály Balatonjával 2011 januárjában adott két koncertet a Gödör Klubban, ahol Víg Mihályon kívül több, egykor a Trabantban (is) játszó zenésztárs is közreműködött. **Farkasinszky Lia (Méhes Marietta édesanyja) közölte az elutazásra (disszidálásra) vonatkozó dátumokat a Trabant, Balaton, Víg Mihály nevű FB-csoportban 2018 júniusának végén. Filmbeli feltűnések Időt töltök (Gazsi Zoltán 1983-ban készült dokumentumfilmje az együttesről) Eszkimó asszony fázik ( Xantus János 1983-ban készült filmje, melyet 1984-ben mutattak be) Diorissimo (Xantus János 1980-ban készült filmje) Kutya éji dala ( Bódy Gábor 1983-as filmje, itt a Trabant az A. E. Bizottság tagjaival együtt szerepelt) Obernbreit Obernbreit település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1484 fő (1987. május 25.). Chopin betegsége Frédéric Chopin betegsége és harminckilenc éves korában bekövetkezett korai halálának oka máig nem világos. Bár élete során tuberkulózissal diagnosztizálták és kezelték, halála után felmerült pár alternatív diagnózis. Egy teljes felülvizsgálat a lehetséges betegségekre 2011-ben lett publikálva. Kórtörténet Frédéric Chopin gyermekkora óta betegeskedett és orvosi felügyeletre szorul. Szervezete intoleranciát mutatott a zsíros ételekkel szemben, kifejezetten a disznóval, mely gyomorpanaszokat, hasmenést és súlyvesztést okozott. Később diétával próbálta enyhíteni panaszait; lényeges javulást mutatott bizonyos ételek fogyasztásának köszönhetően, mint például a méz, zab és korpa. Chopin elérte a 170 centiméteres magasságot, ehhez képest 28 éves korában 45 kilogrammot nyomott. Chopinnek 22 éves korában nem volt arcszőrzete. 1832 azt írja, hogy arcának egy oldalára pofaszakáll nőtt. 1826-ban hat hónapig betegeskedett, nyaki nyirokcsomói megnagyobbodtak és szörnyű fejfájások gyötörték.1830-ban krónikus hidegrázásai orrduzzanatot okoztak, így Chopin arra kényszerűlt, hogy lemondja bécsi koncertjeit. 1831-ben, Párizsban, a 21 éves Chopinnél vérköpés jelentkezett (vért köhögött fel). 1835-ben két hónap hosszat gégegyulladás és hörghurut gyötörte és ennek következményeként Varsóban azt pletykálták, hogy Chopin meghalt. Nadragulyával kezelte magát a zeneszerző fiatalkorában. Élete utolsó évtizedében a köhögési rohamait, cukor és ópium keverékkel enyhítette. Chopin bőséges nyálkát köhögött fel, általában délelőtt tíz óra környékén. Alkalmanként ivott alkoholt, néha cigarettázott. Élete utolsó évében kitartó hasmenése volt, melyet feltehetőleg a hasnyálmirigy elégtelenség okozott az emésztőnedvek részleges hiánya miatt, de a köptetőként használt cukor is fokozhatta hasmenését. 1849 október 17-én délután kettőkor, váratlan köhögőroham tört a zeneszerzőre. Chopin 39 éves korában halt meg. Orvosa, Jean Cruveilhier, megerősítette halálát úgy, hogy egy tükröt tartott Chopin szájánál és pupilláit megvilágította egy gyertyával. Chopin kérése alapján, Dr. Cruveilhier, egy neves patológus, végrehajtott testén egy boncolást. Halotti jelentése elpusztult egy párizsi tűzvészkor 1871-ben vagy a második világháború ideje alatt. Halotti bizonyítványában leírták, hogy Chopin halálának oka a tuberkulózis és a gégerák. Azonban, Wojciech Grzymała egy Auguste Leonak írt levelében, 1849-ben, azt írja, hogy a boncolás nem mutatta ki tüdejének elváltozását és betegsége ismeretlen az akkori orvostudomány számára. A halotti jelentést közölték Chopin testvérével, Ludwikával, Adolphe Gutmannal és Jane Stirlinggel. Orvosok Tisztázatlan Chopin kezelőorvosainak száma, azonban számos író azt vallja, hogy 14, 31 illetve "közel 50" ez a szám. A zeneszerző baráti viszonyt ápolt orvosokkal, kik mindenben támogatták őt. Varsóban Chopin orvosai Jan Fryderyk Wilhelm Malcz, Franciszek Girardot és Frydeyk Adolf Roemer voltak. Bécsben, Chopint Johann Malfatti kezelte, míg Párizsban Aleksander Hofman, Jean-Jacques Molin, André François Cauviere, Jan Matuszyński, Adam Raciborski, Pierre Gaubert, Gustave Papet és Coste. 1848-as londoni tartózkodása alatt Mallan és James Clark foglalkozott vele. Párizsban 1848-49 között Léon Simon, Fraenkel, David Koreff, Louis és Roth törekedett helyzete javításában. Chopin utolsó orvosa Jean Cruveilhier. Családja Keveset tudunk Frédéric apja, Nicolas Chopin, egészségügyi állapotáról, ki 74 életéve alatt sokszor szenvedett léguti fertőzésekben. A zeneszerző anyjának nem volt semmilyen krónikus betegsége. 87 évig élt. Frédéricnek három leány testvére volt. Izabela 70 éves korában halt meg, nem volt beteg; Ludwika szintén léguti fertőzésben szenvedett és 47 évesen meghalt; a legfiatalabb lány, Emilia, egészségügyi állapota ingadozó volt, szervezete gyengének minősült. Emilia krónikus köhögésben és nehézlégzésben szenvedett; 15 évesen gyomorvérzésben halt meg. Hipotézisek Tuberkulózis Chopin tuberkulózisát a korhoz hű modszerekkel kezelték. Cisztás fibrózis Azt a hipotézist, miszerint Chopin cisztás fibrózisban szenvedett legelőször John O'Shea vetette fel 1987-ben. Chopin panaszai alapján a cisztás fibrózis mellett szóló érvek a következők: gyenge immunrendszer gyermekkorban, genetikai öröklődés (Emilia), gasztrointesztinális tünetek, a zsírdús ételek intoleranciája, alsó légúti fertőzés, gennyesedés, téli depresszió, visszatérő fertőzések a felső légutakban (gégegyulladás, orrmelléküreg-gyulladás), mellkasüreg megnagyobbodás (számos fényképen és karikatúrán látható), egy hőguta, fogszuvasodás, feltehetőleg terméketlenség. Érszűkület Az érszűkület valószínűleg a Adam K Kubba és Madeleine Young által megállapított betegségek kiváltója. Más betegségek Kubba és Young rámutattak más betegségekre is, mint például a cisztás fibrózis, Churg–Strauss-szindróma, allergiák, tüdőbajok, tüdőelváltozások, stb. Terméketlenség Chopin valószínűleg korán kezdte el szexuális életét, de nem hagyott hátra utódokat. Néhány író azt állítja, hogy ez egyértelműen terméketlenségre utalhat. Depresszió Chopin életrajzírói számtalanszor felhozzák a depresszió témáját, viszont a téma ritkán vitatott pszichiáterek által. Az 1920-ban, Bronislaw Onuf-Onufrowicz által írt tanulmány az egyik legjelentősebb. A szerző életrajzíróktól idéz, Chopin jellemét és pszichés állapotát vitatva. Az irományban szó esik néhány tünetről, melyek mániákus depresszióra utalnak, esetleg skizofréniára. Viszont kihangsúlyozzák a komoly pszichózis hiányát és komoly ténynek bizonyul az, hogy a tünetek erőssége miatt, valószínűleg csak hajlamos volt mentális betegségekre. DNS-tesztek Az orvosok próbálkoztak engedélyt szerezni arra, hogy szövetdarabot nyerjenek szívéből egy teszthez. Dr. Michael Witt a Varsói Institute of Molecular and Cell Biologytól 2008-ban számtalan kérést tesz a lengyel nagykövetséghez, viszont az engedélyt nem adták meg a teszthez Romániai magyar filológia Romániai magyar filológia (1918-1980) Filológia – a görög-latin philologia ('a szó szeretete') mai jelentését figyelembe véve, a romániai magyar filológia nyelvünk, irodalmunk és művelődésünk értékeinek ama vizsgálata, amely a szövegelemzést és -gondozást a forráskutatással, tárgytörténeti és életrajzi adatok feltárásával s a kapcsolattörténeti vonatkozások kiaknázásának komplex módszerével párosítja. Fokozott mértékben támaszkodik intézményes keretekre. A két világháború közt az Erdélyi Irodalmi Szemle szerkesztősége, az EME és levéltára, a Székely Nemzeti Múzeum, majd az 1940-es évek elején az ETI töltötte be ezt a szerepet. Csűry Bálint Szamosháti szótára és György Lajos A magyar regény előzményei c. kötete mellett a filológiai munka folytonosságát Bitay Árpád, Rajka László s Herepei János biztosította. Új nemzedék jelentkezett Szabó T. Attila, Blédy Géza és Jancsó Elemér személyében. A második világháború után romániai magyar filológia fő bázisai egyetemi és főiskolai tanszékek, akadémiai és dokumentációs könyvtárak, kutatóintézetek, könyvkiadók. Sokrétű filológiai kutatások tükre a NyIrK. Önálló kötetekbe foglalt eredményekkel időrendben Jancsó Elemér, Antal Árpád, Szigeti József, Benkő Samu, Szabó György jelentkezett. A dokumentációs könyvtárhálózat gyűjteményeinek felhasználásával került sor a marosvásárhelyi nyelvemlékek közzétételére Farczády Elek és Szabó T. Attila, majd Rettegi György emlékiratának teljes kiadására Jakó Zsigmond Pál gondozásában. Ki nem aknázott lehetőségekre utal Bustya Endre Ady-kiadványaival és Vigh Károly régi városi jegyzőkönyvek tanúvallomásaival. Csúcsteljesítményeket mutat fel a szótárirodalom, így a nemzetközi sikerű Erdélyi magyar szótörténeti tár. Új eredményeket hozott a későbbi fiatal filológus nemzedék – Cs. Gyimesi Éva, Molnár Szabolcs, Péntek János, Rohonyi Zoltán – elméleti igényessége. Kimura Kazusi Kimura Kazusi (Hirosima, 1958. július 19. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 54 mérkőzést játszott, melyeken 26 gólt szerzett. Choranche Choranche település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Choranche Saint-Julien-en-Vercors, Châtelus, Pont-en-Royans, Presles, Rencurel és Saint-André-en-Royans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Unyi Unyi (oroszul: Уни) városi jellegű település Oroszország Kirovi területén, az Unyi járás székhelye. Lakossága: 4592 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése A Kirovi terület délkeleti részén, Kirov területi székhelytől 189 km-re helyezkedik el. A legközelebbi vasútállomás 75 km-re északra van, a transzszibériai vasútvonal északi ágának Kirov–Glazov közötti szakaszán fekvő Faljonki. Közút köti össze északnyugat felé Bogorodszkoje, délnyugat felé Nyema járási székhelyekkel is. Története A település a 17. század második felében keletkezett, amikor a területen udmurtok telepedtek le. A 18. század elején a szarapuli „kolonizáció” egyik központja lett, 1762-ben „újonnan megkeresztelt” faluként jegyezték be. A 19. században a Vjatkai kormányzóságban a glazovi ujezd egyik legnagyobb faluja volt, sokan keresték fel évente tartott szarvasmarha- és lóvásárait. Első kórháza 1874-ben létesült. 1929-ben járási székhely lett. 1959-ben az Unyi járást megszüntették, majd 1965 elején ismét létrehozták. A járásban mezőgazdasági termelést és fakitermelést folytatnak, faipari és élelmiszeripari üzemek működnek. Unzmarkt-Frauenburg Unzmarkt-Frauenburg osztrák mezőváros Stájerország Mura-völgyi járásában. 2017 januárjában 1362 lakosa volt. Elhelyezkedése Unzmarkt-Frauenburg Felső-Stájerországban fekszik, a Mura mentén, a Seetali-Alpok hegységének északnyugati pereménél. Legfontosabb útvonala a Mura völgyében haladó, Judenburgot St. Veit an der Glannal összekötő B 317 főút (Friesacher Straße). Az önkormányzathoz két település tartozik: Frauenburg (682 lakos) és Unzmarkt (696 lakos). A környező önkormányzatok: északra Pölstal, keletre Sankt Georgen ob Judenburg, délre Scheifling, északnyugatra Oberwölz. Története Az önkormányzat 1968-ban jött létre Unzmarkt mezőváros és Frauenburg község egyesítésével. Unzmarktot 1260-ban alapította a Liechtenstein-család. Első említése 1324-ből származik Hunczmarkt formában. Címerét 1635-ben kapta; benne a horgony a valamikor nagy jelentőségű rönkfatutajozásra utal. Frauenburg vára is a Liechtenstein nemzetségé volt. 1220-tól a neves lovag és minnesanger, Ulrich von Liechtenstein birtokában volt. Ő adta neki a "Hölgyvár" nevet. A község 1965-ben elfogadott címerében is szerepelnek a Liechtensteinek színei. A későbbiekben a frauenburgi uradalom a Schwarzenberg hercegi családhoz tartozott. Ma a várrom a Pezold-família tulajdona. Lakosság Az Unzmarkt-Frauenburg-i önkormányzat területén 2017 januárjában 1362 fő élt. A lakosságszám 1961 óta (akkor 1885 fő) csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 96,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1% a régi (2004 előtti), 1,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 91,9%-a római katolikusnak, 1,1% evangélikusnak, 4,2% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók a frauenburgi várat először 1248-ban említik és Ulrich von Liechtenstein kedvenc lakhelye volt. IV. Rudolf osztrák főherceg a 14. század végén olasz mesterek segítségével kibővíttette. 1437-1656 között a Stubenbergeké, 1666 után a Schwarzenberg-család tulajdona. A 19. század elejétől állaga romlásnak indult. Frauenburg id. Szt. Jakab-plébániatemploma Unzmarkt Mária Magdolna-plébániatemploma az unzmarkti városháza az unzmarkti iskola műemlék épülete Híres unzmarkt-frauenburgiak Gabriel Strobl (1846–1925) entomológus Perui erdeisólyom A perui erdeisólyom (Micrastur buckleyi) a madarak osztályának a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe és a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Brazília, Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. Trópusi és szubtrópusi síkvidéki erdők lakója. Romániai magyar sportirodalom Romániai magyar sportirodalom és -publicisztika, az erdélyi sportélet kezdetei a 19. század második feléig vezethetők vissza. Mint kiemelkedő teljesítményét említhetjük meg az atlétikában Somodi István kolozsvári származású, de Budapesten jurátuskodó magasugró atlétát, aki az 1908-as londoni olimpiai játékokon a brit Cornelius Leahyval és a francia Georges Andréval holtversenyben a második – az ezüst érem birtokosa – lett. Sportkönyvek 1918 után 1918 után azonban Erdélyben mind a magyar sportélet, mind a sportirodalom meglehetősen nehezen indult be. Kolozsváron például a román katonai hatóságok egy 1919. június 23-i rendelettel mindennemű sporttevékenységet betiltottak, s ezt a tilalmat csak 1920 augusztusában oldották fel. A közbeeső időszakban elsősorban Arad és Temesvár sportegyesületeibe átigazolt egykori KAC- és KEAC-versenyzőkről tudunk. A sportrendezvényeket ennek ellenére az erdélyi lapok kivétel nélkül rendszeresen népszerűsítették, s tudósítottak a jelentősebb, elsősorban helyi vonatkozású eseményekről, az eleinte ritkább, majd egyre gyakoribb nemzetközi mérkőzésekről. Az első sportkiadvány a Somodi István szerkesztette Athletikai évkönyv volt (Kolozsvár, 1922): a tanulmánykötetnek is beillő munka az előző év emlékezetes sportteljesítményeinek felelevenítése mellett az atlétika különböző ágainak akkor időszerű problémáival is foglalkozott. Dribler Alfonz és Róbert György Félpálya kiadó címmel (Temesvár, 1936) humoros labdarúgó történeteket gyűjtött össze a sportág kedvelőinek, főképp közönségének szórakoztatására. A következő évben Mező Ferenc A kolozsvári viadaliskola címmel eredetileg a budapesti Testnevelés c. folyóiratban (1937/4) megjelent történeti áttekintését jelentették meg különnyomat formájában (Kolozsvár, 1937). Részben a sportkiadványok sorába tartozik a brassói Encián Turista és Testnevelési Egyesület Jubileumi Évkönyve, amely az Egyesület fennállásának 15. évfordulójára jelent meg Ördögh Sándor szerkesztésében. 1944 után A második világháború után a magyar nyelvű sportirodalom folytonosságát a Messer Sándor által összeállított Jövő-Sport 1946–1947-es Évkönyv (Arad, 1946) jelentette. Utána évtizedeken át csak a (többnyire orosz nyelvből fordított vagy átdolgozott) hivatalos sportbrosúrák voltak magyarul is hozzáférhetőek. Változás az 1970-es évek elején következett be, amikor két összefoglaló jellegű könyv is megjelent: Hegedüs Sándor és Lőrinczy Ferenc kolozsvári testnevelő tanárok összeállításában A sport világa c. összefoglaló kötet (Bukarest, 1976), majd Áros Károlytól a Sportjátékok könyve (Bukarest, 1980). Ezekkel párhuzamosan egyes sportágakat szakszerűen bemutató kötet is napvilágot látott: Bartha Béla és Szakács József Vitorlázó és sárkányrepülés c. kötete (Bukarest, 1981) – utóbbi kettő a Kriterion Kiskalauz sorozatban. A jégkorongsport-témát Nagy Benedek és Székedi Ferenc könyve (Ötvenéves a csíkszeredai jégkorongsport. Csíkszereda, 1978) képviseli. Az egymást követő kötetek témája jelzi, hogy a legnagyobb érdeklődés a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás iránt mutatkozott: ebben a tárgykörben jelentek meg Áros Károly könyvei (Labdarúgó tavasz. 1979; A labda kerek. 1980; Montevideótól Madridig. 1982), illetve más sportágakat is felölelve Derzsi Ede és Mátray Erzsébet összeállításában a röplabdázók úti és sportélményeit egybegyűjtő A labda kerek c. kötet (1978), illetve Székely László Bajnokok közelképben c. kötete (1979). A sportág történetéről nagyobbrészt a sajtóban jelennek meg cikkek, így Szabó Sámuel a brassói labdarúgás történetéről közöl sorozatot (Brassói Lapok, 1970). Néhány magyar szerző románul jelentette meg sport témájú könyvét: Dobay István sokszoros labdarúgó-válogatott emlékeit Şut… goool! címmel a bukaresti Sport-Turism Kiadó adta ki 1979-ben, Dudás József temesvári (Timişoara – leagănul fotbalului românesc. Temesvár, 1971) és Fazekas György nagybányai futballtörténetét (Fotbal băimărean. Nagybánya, 1971) pedig a helyi sportegyesületek. 1989 után Az 1989-es változás után megszaporodott a hazai kiadású magyar nyelvű sport tárgyú könyvek száma, igaz, legnagyobbrészt kis olvasókört kielégítő helyi kiadványokkal. A leghálásabb sportág ekkor is a futball volt: Áros Károly két könyvben idézte fel a labdarúgó vb-k kiemelkedő eseményeit: Montevideótól Los Angelesig (Sepsiszentgyörgy–Nagyvárad, 1994) és Montevideótól Párizsig (Sepsiszentgyörgy, 1998), Oroszhegyi József a legendás Pecsovszky József élettörténetét (Csala – a „szőke csoda”. Arad 2000), Benedek István a kolozsvári repülőmodellezés történetét írta meg (Repülőmodellezés Kolozsváron. Kolozsvár, 1996), Boda Jenő a hazai jégkorongozás múltjának egy kiemelkedő fejezetét (A csíki jégkorong sikerei a XX. században. Csíkszereda, 2000), Demjén László a Nagyvárad sportéletében nagy szerepet játszó egyesület történetének egy fejezetét elevenítette fel (A nagyváradi AC a magyar nemzeti bajnokságban, 1941–1944. Kecskemét, é. n.), ugyancsak egy híres labdarúgócsapat történetét írta meg Szucher Ervin (Volt egyszer egy nagy csapat. Marosvásárhely, 2001). Balázs Jolán és Demjén László egy-egy könyvét románul adták ki (Atena-Atlanta. 1896–1996. Bukarest, 1997; File din istoria fotbalului orădean şi alte ramuri sportive. 1945–1960. Nagyvárad, 1996), ugyancsak románul jelent meg Szabó Mihály két kiadást is megért könyve a kézilabdáról (Handbal. Brassó, 2001 és 2004), valamint Tóth Sándor futballkönyve (Tehnica şi tactica jocului de fotbal. Brassó, 2005). Magyar nyelvű sportújságírás 1918 után A sportkedvelő közönség érdeklődését az önálló kiadványoknál sokkal inkább kielégítette a sajtó. Úgyszólván minden napi- és hetilapnak volt sportrovata, s ezek a helyi, országos és nemzetközi sporteseményekről rendszeresen közöltek anyagot. Soknak közülük saját sportrovatszerkesztője is volt. A lapszerkesztést azonban számos tényező gátolta (a hírforrások elérhetőségének nehézségei, a tudósítási költségek, a postai kiadások, a gyenge kapcsolatok más városokkal, a terjesztés, stb). És főképp az, hogy a nagy lapok egy része a magyarlakta vidékektől távolabb jelent meg, így a fővárosi lapokkal szemben a vidék hírszolgálata is hátrányban volt. Ugyanakkor a későbbi bukaresti román lapok nyíltan akadályozták a magyar vetélytársakat a tájékozódásban, a terjesztésben. A két világháború közötti időszak jelentősebb magyar sportlapjai: Vidéki Sport – 1919-ben indult Aradon, Mittermayer Ödön szerkesztésében. Hétfői sportszaklap volt. 1923-tól megszűnéséig, 1927 novemberéig Erdélyi Sport címmel jelent meg. Sport – Kolozsváron jelent meg 1921–27 között. Előbb (1924-ig) a Romániai Sportszövetségek Szervezetének (FSSR) hivatalos lapjaként, később mint társadalompolitikai, közgazdasági és kulturális témákkal is foglalkozó lap. Felelős szerkesztői: Nagy Lajos (1921–22), Blumberg József (1923), Erős Vilmos (1924-től), szerkesztője 1925-ig Molitórisz Pál, társszerkesztője Sztojka László. Sportélet – Nagyváradon jelent meg 1921–26 között a nagyváradi sportszövetség hivatalos heti közlönyeként. A sport minden ágával foglalkozott. Főszerkesztője Steiner Sándor (1923–24-ben), felelős szerkesztői Kovács Kálmán, Szántó Sándor, Kiss Ernő, Berkes József voltak. Vadász-Újság – Marosvásárhelyen adták ki, 1921–31 között. Vadászati, fegyvertechnikai, vad- és kutyatenyésztési témákkal foglalkozott. Havonta jelent meg. Szerkesztője Földesy György volt. Sporthírlap – Nagyváradon jelent meg 1924–26 között. Minden sportágazattal foglalkozott. Főszerkesztője Szántó Zsigmond (1924–25), Berkes József (1926). Sportélet – Aradon jelent meg 1928–31 között. Hetilapként a sport minden ágát felölelte. „Románia egyetlen magyar nyelvű sport-sakklapja”-ként hirdette magát. Szerkesztője Stengel Imre volt. KKASE Sportszemle – A Kolozsvári Közgazdasági Alkalmazottak Sportegyesületének kiadványa, „az egyesület hivatalos sportfolyóirata” volt. 1928-ban jelent meg. Főszerkesztőként Horosz Béla, volt sokszoros országos műkorcsolyázó bajnok, edző, sportszakíró szerepelt. Felelős szerkesztője Andrási Gyula volt. Sport-Szezon – Temesváron jelent meg 1928-ig hetilapként. Alcíme szerint profiljába tartozott a „kritika, művészet, színpad, sport, társaság, divat, film”. Hetilap volt, szerkesztette Damó Jenő, mellette Blumberg József, Grósz Sándor, Mann Endre. Főmunkatársként Franyó Zoltán neve is szerepelt. Sport és kritika – Temesváron jelent meg 1931–40 között, eleinte hetilapként, 1934-től hetente kétszer, 1935-től hetente háromszor. Szerkesztője és kiadója Hajdú Jenő, főszerkesztője 1933–35 között Kozmuth Artúr volt. Sport – Nagyváradon jelent meg 1932–35 között. Alcíme szerint „sportkritikai hetilap”. Felelős szerkesztője és kiadója Stern Zoltán, Török Tibor és Flegman Géza, szerkesztette Farkas Pál és Klein Sándor. Sport-Riport – Marosvásárhelyen jelent meg 1936–40 között (1936 után csak Riport címmel). A sporttal kapcsolatos anyagok mellett helyi vonatkozású riportot, színházi híreket, cikkeket, a társadalmi élettel foglalkozó írásokat is közölt. Felelős szerkesztője Kertész Ákos, szerkesztője Schönbrunn Jenő volt. A felsoroltakon kívül rövid életű (egy-két számot vagy legfeljebb néhány hónapot) megért sportlap jelent meg Kolozsváron (Sporttudósító, 1931), Szatmárnémetiben (Északi Sport, 1931–32, Északi Sport Híradó, 1933), Bukarestben (Sportkurír, 1935), Nagykárolyban (Sportélet, 1935). 1944 után A második világháború utáni első években szintén volt néhány sportlap-kezdeményezés, többnyire napilapok melléklapjai: Világosság – Hétfői Sport (a kolozsvári Világosság c. napilap hétfői melléklapja, megjelent 1945–46-ban), Igazság – Hétfői Sport (a Kommunista Párt kolozsvári napilapjának 1946–48 között megjelent hétfői melléklapja), Bánáti Népsport (Temesváron 1947. április–június között kiadott sporthetilap). Hosszabb élettartama egyetlen magyar nyelvű sportlapnak volt ebben az időben, ez Bukaresti Népsport címmel 1949. február 24-én indult és az év május 10-ig jelent meg. Ekkor címét Népsportra változtatta, s a Népi Sportszervezet (OSP) központi lapja lett, heti kétszeri megjelenéssel. Kiadója 1950. március 12-től a miniszterelnökség mellett működő Testnevelési és Sportbizottság, valamint az Országos Szakszervezeti Tanács (CGM). Később a román nyelvű Sportul Popular társlapja lett. 1951. november 30-án szüntették meg. Az 1956-os „oldódás” időszakában ismét indítottak magyar nyelvű sportlapot, Új Sport címmel, amely hetente kétszer, majd háromszor, Rabsán Tamás főszerkesztésében egészen 1959. február 26-ig jelent meg. Vele párhuzamosan Sepsiszentgyörgyön is kiadtak egy sportlapot Tömegsport címmel mint a Sepsi rajoni Testnevelési és Sportszervezet híradóját. Ez azonban rendszertelenül jelentkezett 1958. augusztus–november között. 1989 után Az 1989-es változás után a sportlap műfaja is csábította a vállalkozó szellemű újságírókat. Ám többnyire csak rövid életű (néhány hónapig megjelenő) lapokat sikerült összehozni, amelyek a terjesztés kezdetlegessége és szervezetlensége miatt egészen szűk kör érdeklődésére tudtak csak számítani. Ezek közé tartozott az Udvarhelyi Sport 7 (1990. május–szeptember között), az összesen 5 számot megért szatmárnémeti Hétfői Sporthíradó (1990), az impresszuma szerint Szatmárnémeti–Nyíregyháza–Ungvár megjelenésű Hármashatár (1992–94), a csíkszeredai Új Sport Magazin (1991–92), a Háromszék önálló melléklete, a Hétfői Sport (1994). Hosszabb élettartamot egyedül a Csíkszeredában kiadott Új Sport (1990–94) ért el, amely eleinte napilap, majd hetilap. Alapító főszerkesztője Péter László, utódja Dobos László volt. A szerkesztésben részt vett többek között Botos László, Csinta Samu, Dobos László, Fülöp Zoltán, Halmágyi Zsolt, Koszta István, László Ferenc és Vajda Zoltán. Az önálló sportlapokat hamarosan kiszorította a televízió, amellyel a hírközlés gyorsasága és a képi megjelenítés révén az írott-nyomtatott sajtó nem versenyezhetett. A magyar napilapok azonban továbbra is helyet biztosítottak a sport helyi, országos és világeseményeinek, főképp a közönségnek azt a rétegét elégítve ki, amelynek anyagi okoknál fogva nem volt módja a televíziós hírszolgálat előnyeit élvezni. Az 1944 utáni évtizedek sajtójában kiemelkedett néhány olyan sportújságíró, akik – bár nem érték el, hogy önálló könyveik jelenhessenek meg – lapjuk olvasóinak több évtizedes tájékoztatásával maradandó érdemeket szereztek. Ezek közé tartozik László Ferenc, a kolozsvári Igazság, majd a Szabadság sportújságírója, aki már 1956-ban sorozatban mutatta be az olimpiai játékok történetét (Athéntól Melbourne-ig. Előre, 1956. szeptember–november), s párhuzamosan egy másik sorozatban az 1956-os olimpiai előkészületeket és esélyeket (Igazság, 1956. szeptember–november). Hasonló sorozata jelent meg az 1972-es müncheni olimpia előtt (München előtt – az olimpiai játékok történetéből. Új Élet, 1971–72), később a lillehammeri téli olimpiai játékok idején (Kolozsvárról – a lillehammeri téli olimpiáról. Romániai Magyar Szó, 1994. február). Ő írta meg 400 romániai magyar sportoló szócikkét az Erdélyi magyar ki kicsoda (Nagyvárad, 1996 és Nagyvárad, 1999) számára. A romániai magyar sportújságírók sokáig szervezeti keretek nélkül vagy az újságírószervezetekben tevékenykedtek. 1994-ben néhányan kezdeményezték ugyan a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete keretében külön sportújságíró szakosztály létrehozását, de csak 1998-ban sikerült a Romániai Magyar Sportújságírók Egyesületét megalakítani. Ez az egyesület, amely jelenleg 53 tagot számlál, magába foglalja mind az írott, mind az elektronikus sajtóban tevékenykedő sportújságírókat. Képviselteti magát országos és nemzetközi rendezvényeken, támogatást nyújt tagjai számára, hogy hivatalos minőségben vegyenek részt ilyen rendezvényeken. Elnöke megalakulása óta Áros Károly, a Háromszék sportrovatának vezetője, ügyvezető elnöke Dobos László (Hargita Népe) és Becze Zoltán (Csíki TV). Férfi snowboardcross a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon a hódeszka férfi krossz versenyszámát február 16-án rendezték Bardonecchiában. Az aranyérmet az amerikai Seth Wescott nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Először rendeztek hódeszkakrosszversenyt a téli olimpia történetében. Eredmények A selejtezőben minden versenyző két futamot teljesített, a versenyzők jobb időeredményeit rangsorolták, ez alapján az első 32 versenyző jutott tovább. A selejtező időeredményei alapján kerültek besorolásra a versenyzők a nyolcaddöntő futamaiban. A nyolcaddöntőtől kieséses rendszerben folytatódott a versenyszám. Minden futamból az első két helyen célba érkező versenyző jutott tovább a következő fordulóba. A nyolcaddöntőből kiesettek végső helyezéseit a selejtező időeredményei alapján határozták meg. A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás időeredmény vagy helyezés alapján Selejtező A vastag betűvel jelzett idő lett az adott versenyző jobb időeredménye. IV. Frigyes nápolyi király IV. Frigyes (Nápoly, 1452. április 19. – Tours, 1504. november 9.) vagy más számozás szerint II. Frigyes, avagy I. Frigyes, olaszul: Federico IV (I) d'Aragona, spanyolul: Federico IV (I) de Nápoles, katalánul: Frederic IV (I) de Nàpols, franciául: Frédéric II de Naples, Szicília (Nápoly) királya: (1496–1501). Aragóniai Beatrix magyar királyné bátyja. A Trastámara-ház nápolyi ágának a tagja, és ennek az ágnak az utolsó képviselője a nápolyi trónon. Élete I. Ferdinánd nápolyi király és Chiaromontei Izabella nápolyi királyné másodszülött fia volt. Squilacce és Altamura és Tarantó hercege volt. 1468-ban apjai helytartóvá nevezte ki Apuliában. 1479-től 1482-ig Franciaországban élt, miután 1479-ben feleségül vette IX. Amadé savoyai herceg és Valois Jolán francia királyi hercegnő elsőszülött lányát, Annát, aki 1480-ban az első lányuk, Sarolta születése után röviddel gyermekágyi lázban meghalt. Unokaöccse, a gyermektelen II. Ferdinánd nápolyi király a halálos ágyán 1496. október 5-én Frigyest jelölte trónutódjául, aki két nappal később unokaöccse halálakor, 1496. október 7-én lépett trónra. VI. Sándor pápa 1497. június 7-én iktatta be hivatalosan, és 1497. augusztus 10-én Capuában királlyá koronázták. 1500. november 11-én a II. Ferdinánd aragóniai király és XII. Lajos francia király között létrejött granadai szerződés értelmében a két uralkodó felosztotta egymás között Frigyes királyságát. 1501. szeptemberében a franciák elfoglalták az országot, és ő kénytelen volt lemondani. XII. Lajos Franciaországba internálta, és Maine Grófságot és 50 000 font évjáradékot kapott. A franciaországi fogságban halt meg. Beatrix királyné, miután 1500-ban a pápa elválasztotta II. Ulászlótól éppen a hazája e sorsfordító évében, 1501. március 16-án tért újra haza. A bátyja, IV. Frigyes és második felesége, Izabella királyné fogadta. A röviddel utána, május 25-én született unokaöccsét ő tartotta keresztvíz alá, és a Cézár (olaszul: Cesare) nevet kapta. A franciák bevonulása után Ischia szigetére menekült, majd a franciák kivonulása után újra Nápolyban élt, ahol 1508-ban halt meg. Gyermekei 1. feleségétől, Anna ( 1455 – 1480 ) savoyai hercegnőtől, 1 leány: Sarolta ( 1480 – 1506 ), Tarantó hercegnője , férje XV. Guido ( 1476 – 1531 ), Laval grófja, 5 gyermek 2. feleségétől, Balzo Izabella ( 1468 – 1533 ) andriai hercegnőtől, 5 gyermek: Ferdinánd ( 1488 – 1550 ), Calabria hercege, 1. felesége Foix Germána ( 1488 / 90 / 92 – 1538 ) özvegy aragón királyné, gyermekei nem születtek, 2. felesége Mencía de Mendoza ( 1508 – 1554 ), gyermeket nem szült, ágyasától 1 házasságon kívül született fiú. Júlia ( 1492 – 1542 ), férje Palaiologosz János György ( 1488 – 1533 ), Montferrat őrgrófja, gyermekei nem születtek Alfonz ( 1494 – 1501 / 03 ) Izabella ( 1500 – 1550 ), nem ment férjhez Cézár ( Nápoly , 1501 . május 25. – 1501 / 03 ) Vietnámi szelenceteknős A vietnámi szelenceteknős (Cuora galbinifrons) a hüllők (Reptilia) osztályába, a teknősök (Testudines) rendjébe és a földiteknősfélék (Geoemydidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kína, Laosz és Vietnám területen honos. Megjelenése Páncél hossza 20 centiméter. Életmódja Mindenevő. Szaporodása 2-4 tojást rak. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 1.) Hobbiallat Teknos.hu - magyar neve Engel Alex Engel Alex (Miskolc, 1992. augusztus 11. –) magyar ballábas labdarúgó hátvéd, jelenleg a Debreceni VSC játékosa. Pályafutása Debreceni VSC Miskolcon született, de már fiatalon Debrecenbe költözött családjával, hogy a labdarúgó karrierjét egyengessék. 20 évesen már a Debreceni VSC első keretével kezdte meg felkészülését a 2013-as tavaszi szezonra. Vasas 2013. június 15-én egy évre kölcsönben a Vasas együtteséhez érkezett. Pályafutása statisztikái (A statisztikák 2014. június 1-je szerintiek.) Lavardin (Loir-et-Cher) Lavardin település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 188 fő (2015). Lavardin Montoire-sur-le-Loir, Prunay-Cassereau, Saint-Arnoult, Saint-Martin-des-Bois, Sasnières és Villavard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kovács II. László Kovács II. László (Székesfehérvár, 1946. május 14. –?) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Beceneve: Tanárúr. Polgári foglalkozásként egy gazdasági társaság gondnoka. Pályafutása Labdarúgóként Fiatalon ismerkedett meg a labdarúgással. Előbb az ifjúsági, majd a Székesfehérvári SZIKRA felnőtt csapatában futballozott. Fejlődését elősegítendő átigazolt az NB. III-as Székesfehérvári KÖFÉM csapatába, ahol egészen 1970-ig aktívan játszott. Labdarúgó-játékvezetőként Nemzeti játékvezetés A KÖFÉM-nél felelős volt a tömegsport szervezéséért. A kispályás labdarúgásnál nem volt játékvezető, kényszerből elvállalta a mérkőzések vezetését. A sikeresen művelte, az újfajta sporttevékenység elnyerte tetszését, jelentkezett tanfolyamra. A játékvezetői vizsgát 1970. február 23-án Székesfehérváron tette le. Az első mérkőzése 1970. május 15-én a Sárszentmihályi ÁFÉSZ–Dunaújvárosi Kohász ifjúsági mérkőzés volt. Szakmai tevékenységét érdemesnek tartották, hogy 1971-ben megyei I. osztályú minősítést kapjon, 1977-ben került az NB. III-as játékvezetők táborába, ami lehetővé tette, hogy különböző szintű utánpótlás bajnokságokban vezethessen, 1981-ben lett országos, az NB. II-es bajnokság játékvezetője. Pályafutása alatt számtalan NB. I-es vagy nemzetközi (felkészülési) klubmérkőzést vezetett vagy partbíróként segédkezett. Az aktív nemzeti játékvezetést 1991-ben fejezte be. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Szabad Föld-kupa 1964 óta a falusi labdarúgók kupadöntőjét, a Szabad Föld-kupa döntőjét rendszeresen a Magyar Népköztársasági Kupa döntő előmérkőzéseként bonyolították le. A döntőben való részvételre az az alsóbb osztályú együttes jogosult, amelyik a legmesszebb jutott a Magyar Népköztársasági Kupában. Sportvezetőként Minden idegszálával a közösségi feladatok ellátására koncentrál fiatal munkásként a Székesfehérvári KÖFÉM gyárban kapcsolódott be a tömegsport szervezésébe. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) Játékvezető Testületnél (JT) a játékvezetés mellett segítette a Szervező Bizottság munkáját. A Budapesti Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságában (JB) többször volt elnökségi tag, illetve a Kispályás Bizottság vezetője. Személyéhez, áldozatos tevékenységéhez kapcsolható - közel 10 éven keresztül - a budapesti utánpótlás futsal rendezvények szervezése. 2006-tól az MLSZ JB keretében országos futsal ellenőr. A BLSZ JB és az NB. III-as Duna-csoport játékvezetői ellenőr. Sikerei, díjai 1984-ben Szlávik András a Játékvezető Bizottság (JB) elnöke játékvezetői pályafutásának elismeréseként ezüstjelvény kitüntetésbe részesítette. Pályafutása alatt több elismerésben, pénz- és tárgyjutalomban részesült. Anabaszisz (Xenophón) Anabaszisz (görög írással Aνάβασις) a görög hadvezér és történetíró Xenophón egyik leghíresebb műve, amely teljes terjedelmében fennmaradt. A történet az ifjabb Kürosz sikertelen hadjáratáról szól bátyja, II. Artaxerxész perzsa nagykirály ellen, illetve zömben görög zsoldoscsapata, a Tízezrek híressé vált vándorlásáról. A hadjáratban és a vándorlásban Xenophón maga is részt vett, sőt a vándorlás közben a Tízezrek egyik vezetője volt. Önmagáról egyes szám harmadik személyben beszélt, a történetmondás új módszerét honosítva meg. A hadjárat azért lett sikertelen, mert ugyan – Xenophón szerint a görög zsoldosoknak köszönhetően – Kr. e. 401-ben a trónkövetelő Kürosz megnyerte a kunaxai csatát Babilon közelében, de ő maga életét vesztette az ütközetben és ezzel a hadjárat elvesztette értelmét. Tisszaphernész satrapa ráadásul hitszegően megölette Klearkhosz spártai hadvezért és a görögök vezetői közül a legtöbbet. A sereg, nem kis részben Xenophón rábeszélésének engedve, úgy döntött, hogy nem hisz a perzsák szavának és nem adja meg magát, hanem a rövidebbnek és biztonságosabbank gondolt úton, észak felé elhagyja a perzsák birodalmát. A Fekete-tenger délkeleti partjaira vezető útján a sereg teljesen magára volt hagyatva Anatólia fennsíkja ellenséges területein, kapcsolatuk nem volt az anyafölddel és utánpótlásuk sem, csak amit út közben tudtak elvenni, vagy – ha piacot nyitottak nekik és pénzük is volt – vásárolni. A hosszú, veszélyes és fáradságos vonulás után a tízezrek a Madur hegyről pillantották meg a tengert. Ekkor hangzott el a híres örömkiáltás: "thalatta, thalatta" („a tenger, a tenger”). Még ezután is sokáig tartott és sok viszontagságot követelt, hogy hazaérjenek, innen viszont már hajóval hírnököt küldhettek, hogy segítséget kérjenek a hazai földről. Az Anabasziszban Xenophón tanácsadójaként feltűnik Szókratész is és kiderül, hogy nagy tisztelője volt a delphoi jóshelynek. Kulturális jelentősége Az Anabaszisz az ógörögöt tanulók egyik első klasszikus olvasmánya, amire tiszta, cicomázatlan stílusa teszi alkalmassá (hasonlóan a latinban Caesar Commentarii de bello Gallico című művéhez). A thalatta kiáltást Jules Verne idézi Utazás a Föld középpontja felé regényében, amikor hősei felfedezik a földalatti óceánt, s Kosztolányi Dezső is megemlékezik róla Esti Kornél ciklusának harmadik darabjában. Az Anabasziszt dolgozta fel Sol Yurick The Warriors című regénye, illetve az utóbbi alapján készült, azonos című 1979-ben készült Walter Hill-film. Ilyen feldolgozás Michael Curtis Ford A Tízezrek című regénye is. További információk Az Anabaszisz angol fordítása Magyar kiadásai Xenophón: Kürosz nevelkedése/Anabázis. Szerk.: Fein Judit. Bibliotheca Classica sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1979. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 07 1478 5, helyes ISBN 963-07-1479-5 Xenophón történeti munkái. Szerk.: Németh György. Sapientia Humana Sorozat. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. ISBN 9789633891193 Online elérhetősége: Magyar Elektronikus Könyvtár Ithor Az Ithor a Csillagok háborúja univerzumának az egyik bolygója. Az ithori faj otthona. Helyzete Középső Peremvidék (Mid Rim) Leírás Az Ithor bolygó felszínét dszungelek borítják, ami sok fajnak ad otthont. Mint például a johinuu fának, és a n'ród fának, amik magassága elérheti akár az öt métert. Ezenkívül néhány tó is található a felszínén, amik az Ithor vízfelületének 32% teszik ki. A légköre oxigénből áll, amik számos fajnak segít a bolygón. Az éghajlata viszonylag mérsékelt. Élővilága Az Ithor bolygón a fákon kívül az ithoriak lakják a bolygót. A legtöbben a városaikban élnek. Történelem Volt egy ithori; Jho, aki a Lothal bolygón üzemeltet egy bárt. Néha egy Ithori lázadó szimpatizáns, Momaw Nadon kénytelen volt feltárni az ithori agrártechnika titkait a Galaktikus Birodalomba, hogy megmentse háborúját a pusztulásból. Sok ithori a jobb reményében laktak másik bolygón. Sokan nem kedvelték a birodalmiakat. Az Új Köztársaság idején sok ithori visszatért a hazájához. Megjelenése Az Ithor bolygó Chuck Wendig: Star Wars: Utóhatás - Adósság cimű könyvében csak megemlítik. John Petersen John Christian Petersen (Skopun, 1948. szeptember 8. – ?, 2018. szeptember 12.) feröeri politikus, a Fólkaflokkurin tagja. Pályafutása 1969-ben hajóépítői, 1974-ben gépészi végzettséget szerzett. 1965-1973-ig önálló hajóépítő mesterként dolgozott, majd 1975-től alkalmazottként folytatta a szakmában. 1985-1991 között a SEV igazgatótanácsának tagja volt. 1976-1992 között Skopun község tanácsának tagja volt. 1988-tól 1999-ig – miniszteri időszakait leszámítva – a Løgting tagja volt a sandoyi választókerületből. 1991-1993 között, illetve 1996-1998 között halászati miniszter volt. 1999-ben tíz hónapos börtönbüntetésre ítélték egy 17 éves lány ellen elkövetett nemi erőszak miatt. Magánélete Szülei Olivia és Karl Petersen Skopunból. Felesége Ragnhild Arnóra szül. Jensen Sørvágurból. Skopunban élt. Biollet Biollet település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 333 fő (2015). Biollet Espinasse, Charensat és Saint-Priest-des-Champs községekkel határos. Népesség A település népességének változása: St. Louis Scullin Steel A St. Louis Scullin Steel, labdarúgó csapatát St. Louisban hozták létre 1918-ban. A SLSL tagjaként három alkalommal került a képzeletbeli dobogó legfelső fokára, míg egy alkalommal az US Open Cup trófeáját is elhódította. Története 1918-ban a frissen alapított Scullin Steel a SLSL meglepetés csapataként vonult be az amerikai futball történelembe, és első 1918-1919-es bajnoki idényükben megszerezték a bajnoki címet, St. Louis akkori nagy csapatai, a Ben Millers és a St. Leo's előtt. A következő szezonjukban rácáfoltak a nagy sikerre és utolsó helyen végeztek a pontvadászatban, de 1921-ben és 1922-ben visszaültek Missouri futball trónjára, ráadásként az kupát is veretlenül abszolválták. 1923-ban a kupában szintén a döntőig meneteltek, és a Paterson elleni mérkőzésen 2-2-es döntetlen született. Az USFA újrajátszásra kijelölt időpontját kénytelenek voltak visszamondani, mivel a szezon végével több játékos is elhagyta a csapatot, és profi baseball csapatokhoz csatlakozott. 1924-ben csak a harmadik helyen végzett a bajnoki tabellán. 1925-ben nem neveztek a bajnokságba, és az SLSL bojkottja után megszűntek. Sikerei 3-szoros SLSL bajnok: 1919, 1921, 1922 1-szeres Lamar Hunt US Open Cup győztes: 1922 Gara (keresztnév) Gara régi magyar személynév, aminek az ótörök eredete bizonytalan. Jelentése ez esetben fekete. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok február 6. szeptember 9. Híres Garák Gára , egy kitalált szereplő a Naruto című manga - és animesorozatban . Konjščina Konjščina falu és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Bočadir, Bočaki, Brlekovo, Donja Batina, Donja Konjščina, Galovec, Gornja Konjščina, Jelovec, Jertovec, Klimen, Kosovečko, Krapina Selo, Pešćeno, Sušobreg és Turnišće tartozik hozzá. Fekvése Krapinától 27 km-re délkeletre, Zágrábtól 33 km-re északkeletre a megye keleti részén, a horvát Zagorje területén a Krapina folyó és a Selnica-patak partján fekszik. Története A település Szent Miklós plébániáját Szelnica néven említi 1334-ben a zágrábi káptalan statutuma. Követlkező említésekor 1501-ben már Szent Domonkos tiszteletére volt szentelve, az egyetlen horvátországi Szent Domokos plébániaként a Szávától északra. A történészek többsége megegyezik abban, hogy a település nevét egykori birtokosáról a Konszkai (Konjski) családról kapta, akik előbb bárói, majd grófi rangot kaptak. Kercselich Ádám Boldizsár írja a zágrábi egyház történetében, hogy egy 1477-es forrás alapján, hogy az itteni erősség régebbi mint gondolnánk. Eszerint a Mátyás korabeli okirat szerint, melyben a király engedélyezte Konszkai Kristófnak és Jánosnak, hogy a mai Konjscsinában egy erősséget építhessenek fel, mivel "Kheene" várát II. András egykor lerombolta. A leírás alapján a Zagorje területén állt vár valószínűleg megegyezik a későbbi Konszka (Konjščina) várával, akkor pedig elődje legalább a 13. század elején kellett hogy felépüljön. 1544-ben a vár mellett csata zajlott Ulama pasa pozsegai szandzsákbég, valamint Zrínyi Miklós bán és gróf Wildenstein György seregei között, mely előtt a Szűzanya csodatevő képét a Szent Vid kápolnából Máriabesztercére menekítették, hogy a török kezébe ne kerüljön. A vesztes csata után menekülő Wildenstein a várat övező várárokba veszett, Zrínyi is alig tudott a várba jutni. A várat 1573-ban a felkelő parasztok eredménytelenül ostromolták, 1772-től a zágrábi püspökség tulajdona lett és magtárrá alakították át. A Szent Domonkos templomot a 16. században építették, majd 1729 és 1732 között bővítették és barokk stílusban építették át. A plébánia épületét 1777-ben Galjuf püspök építtette. A plébániához akkor Cirkveno Selo (ma Donja Konjščina), Gorenci (ma Gornja Konjščina), Krapina Selo, Jelovec, Bočaki, Bočadir és Kosovečko falvak tartoztak. 1789-ben Zlatartól ide csatolták Lipovec, Turnišče és Brlekovo, Belectől pedig Klimen és Batina falvakat. 1861-ben a plébániatemplom belseje s megújult, ekkor kapta új orgonáját. A település Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. A községnek 2001-ben 4074, a falunak magának 987 lakosa volt. Nevezetességei Szent Domonkos tiszteletére szentelt plébániatemploma mai formájában 1729 és 1732 között épült barokk stílusban, a korábbi 16. századi templom átépítésével és bővítésével. Tervezője a maribori Ivan Baisz volt. A templom egyhajós épület négyszögletes szentéllyel. A templomban két síremlék található Otilija Horvath 1851-ből, és Ivan Šandor Gjalski 1856-ból származó sírköve. Konszka (Konscsina) vára a Selnica-patak két ága által közrefogott vizenyős réten található. A vár középkori eredetű, a 15. század második felében épülhetett, a 16. században azonban már biztosan állt. Négyszög alaprajzú síkvidéki vár volt, melynek három oldalán, a falak közepén egy-egy félkör alakú torony volt. A bejárat a negyedik oldalon volt. Mára a vár külső részei eltűntek, csak a tulajdonképpeni belső vár egykor magtárrá átalakított épülete áll, bár az eredetinél jóval alacsonyabb falakkal és a vizesárokkal. A vár a zágrábi érsekség tulajdona, amely az egész magmaradt részt tetőzettel fedette be. A vár mellett, egy kisebb kastély is épült, amit egy földrengés úgy megrongált, hogy nagyobb részét le kellett bontani Eygalières Eygalières település Franciaországban, Bouches-du-Rhône megyében. Lakosainak száma 1830 fő (2015). Eygalières Aureille, Eyguières, Mollégès, Orgon, Plan-d'Orgon és Saint-Rémy-de-Provence községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ragozó nyelv A ragozó nyelv olyan nyelv, amely a különböző jelentésviszonyokat jellemzően a szóalakok kisebb-nagyobb mértékű megváltoztatásával fejezi ki. Ragozó nyelveknek tekinthetőek nyelvtipológiai szempontból: az agglutináló nyelvek (más néven ragasztó vagy toldalékoló nyelvek), az inkorporáló nyelvek (más néven bekebelező nyelvek), valamint számos flektáló nyelv (más néven hajlító nyelvek). A fentiekből következően az izoláló nyelvek kivételével tulajdonkébben a Föld valamennyi nyelve ragozó nyelvnek tekinthető. Ossun-ez-Angles Ossun-ez-Angles település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 44 fő (2015). Ossun-ez-Angles Astugue, Arrodets-ez-Angles, Arrayou-Lahitte és Neuilh községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alosa vistonica Az Alosa vistonica a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Alosa vistonica a görögországi Vistonis-tó endemikus hala. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 17 centiméter hosszú lehet. A szájpadláson és az ekecsonton (vomer), jól fejlett fogak találhatók; főleg a fiataloknál. Életmódja Ez a hal, a kizárólag édesvízi alózafajok egyike. Inkább kerüli a tó déli részén levő brakkvizet. Nem vándorol. Életmódjáról csak keveset tudunk. Veszélyeztetettsége Az Alosa vistonica igen nagy veszélyben van, mivel elterjedési területe csak egyetlen tóra korlátozódik, és az ember még ezt az egy élőhelyét sem kíméli. A környéken levő települések és gyárak szennyvízei ide folynak, ezenkívül a tó vízét mezőgazdaságra is használják; s lehet a legrosszabb, hogy összekötő csatornát építettek a tó és a tenger között, s így a tó sótartalma megnőtt. Forrás Alosa vistonica Economidis & Sinis, 1986 FishBase Nedeczky Gáspár (plébános) Dunanedeczei és lábatlani Nedeczky Gáspár (Virt, 1822. április 26. – Dömös, 1893. szeptember 6.) római katolikus plébános. Élete A dunanedeczei és lábatlani Nedeczky család leszármazottja. Dunanedeczei és lábatlani Nedeczky Gáspár megyei főjegyző és Reinprecht Jozefa fia. Miután apja egy évvel később Nádasdy Ferenc gróf váci püspök «bonorum et jurium» igazgatójává lett, a család Vácra költözött; itt végezte a gimnáziumi és bölcseleti tanulmányait. 1839-ben Pesten hallgatta egy évig a jogot, a II. évi jogból Győrött tett vizsgálatot. 1840-ben Kopácsy József növendékpapnak vette fel és teológiára Nagyszombatba küldte. A presbitériumban töltött egy év után 1845. június 30-án fölszenteltetett. Segédlelkész volt Nagyorosziban, 1846. szeptember 10-től Tardoskedden, 1848. július 27-től Komáromban, 1849. május 17-től Karancsságon, 1853. január 21-től Lédecen; október 25-én lett adminisztrátor Únyon és 1854. február 7-én Dömösön plébános. Cikkei az Esztergomi Ujságban (1868. A klubbokról); a Szabad Egyházban (1871. Végre kell-e hajtani a népiskolai törvényeket?); az Esztergom és Vidékében (1881. 49., 50. sz. A népösszeírás használatáról); a helyi lapokba később is írt cikkeket. Művei Vasár- és ünnepnapi egyházi beszédek. Pest, 1860. Dömös története és újabb leírása . Esztergom, 1880. (Ism. M. Sion 1881.). A Nedeczky család . Budapest, 1891. XXV leszármazási táblával. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903. Harry A. Richardson Harry A. Richardson (Camden, 1853. január 1. – Dover, 1928. június 16.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Delaware, 1907–1913). Moravec (Žďár nad Sázavou járás) Moravec település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Moravec Bobrová, Radkov, Strážek, Pikárec és Mirošov településekkel határos. Lakosainak száma 620 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pierre-Emerick Aubameyang Pierre-Emerick Aubameyang (Laval, 1989. június 18. –) gaboni labdarúgó, csatár. Jelenleg a Arsenal játékosa. Karrierje nagy részét a francia Saint-Étienne csapatában töltötte. 2015-ben az év afrikai labdarúgója-díj győztese. Karrier Aubameyang 2007 januárjában csatlakozott a Milan junior csapatához. Augusztusban a csapatával negyedik lett a Malajziában megrendezett Junior bajnokok kupáján. Hat mérkőzésen hét gólt szerzett, és ezzel elnyerte a Roberto Bettega díjat. Később kölcsönben játszott a francia Dijon, Lille és a Monaco csapatában is, ahol megtapasztalhatta, milyen a felnőtt csapatban játszani. 2011-ben kölcsönben a Saint-Étiennebe igazolt. A vezetők megelégedtek a teljesítményével, így 2011 decemberében leszerződtette a csapat. Három szezont töltött a csapatban, összesen 96 tétmérkőzésen 41 gólt szerzett. Vezéregyénisége volt a csapatnak. 2013 júliusában a német Borussia Dortmund csapatához igazolt. Ötéves szerződést írt alá. Rögtön az első Bundesliga mérkőzésén mesterhármast szerzett az FC Augsburg ellen. Első szezonjában összesen tizenhárom gólt szerzett a bajnokságban. Az első két szezonjában két szuperkupa győzelmet szerzett csapatával, az igazi áttörést azonban a 2015- 2016-os szezon jelentette, a szezon őszi, első felében 17 mérkőzésen 18 gólt szerezve vezette a Bundesliga góllövőlistáját, és számos európai nagycsapat figyelmét felkeltette, Afrikában pedig az év játékosának választották. Arsenal 2018. január 31-én klubrekordot döntve ötvenhat millió fontért az Arsenal-hoz igazolt. Sikerei, díjai Saint-Étienne Francia ligakupa : 2012-13 Borussia Dortmund Német szuperkupa : 2013 , 2014 Német kupa : 2016–17 Statisztikái Klub Legutóbb 2018. május 13-án lett frissítve. A válogatottban Legutóbb 2017. október 7-én lett frissítve. Góljai a válogatottban Legutóbb 2018. március 5-én frissítve. Érdekességek Aubameyang apja Pierre Aubameyang is válogatott labdarúgó volt, van két testvére is Catilina Aubameyang és Willy Aubameyang. Aubameyang góljait gyakran egy előre szaltóval ünnepli, illetve mivel nagy Pókember rajongó, így előfordul, hogy felvesz egy pókember maszkot, és a kezeivel hálószövést imitál. 2013 . július 17 -én 1,2 millió fontért vett egy kastélyt Németországban . Flik 63J A Fliegerkompanie 63J vagy Jagdflieger-Kompanie 63 (rövidítve Flik 63J, magyarul 63. vadászrepülő-század) az osztrák-magyar légierő egyik repülőszázada volt. Története A századot az ausztriai Straßhofban állították fel és 1917. december 1-én az olasz frontra, a Giai és Portogruaro közötti tábori repülőtérre vezényelték. 1918 nyarán az Isonzó-hadsereg kötelékében vett részt a sikertelen Piave-offenzívában. Bázisa ekkor Motta di Livenzában volt, majd a front mozgásával Portobuffolébe, majd Istragóba költözött át. A háború után a teljes osztrák légierővel együtt felszámolták. Századparancsnokok Rupert Terk főhadnagy Fritz Huber főhadnagy Századjelzés Az Isonzó-hadseregben elrendelték a repülőszázadok megkülönböztető jelzéseinek használatát: ennek alapján a Flik 63J repülőgépeinek keréktárcsáját vagy egyöntetűen fehérre, vagy tíz részre osztva fekete-fehér kockásra festették. A függőleges vezérsíkra zöld-fehér függőleges csíkozás került. Repülőgépek Albatros D.III Aviatik D.I Ascros Ascros település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 170 fő (2015). Ascros Cuébris, La Penne, Pierrefeu, Saint-Antonin, Touët-sur-Var és Villars-sur-Var községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Choteč (Prága nyugati járás) Choteč település Csehországban, Nyugat-prágai járásban. Choteč Chýnice, Zbuzany, Kosoř, Třebotov és Ořech településekkel határos. Lakosainak száma 382 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ruud Bossen Ruud Bossen (Haarlem, 1962. január 11. – ) holland nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 1984-ben vizsgázott, 1995-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2012-ben 50 (!) évesen vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 500. Nemzetközi játékvezetés A Holland labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2001-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A holland nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 22. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2008-ban a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 8. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Liechtenstein rendezte a ]]2003-as U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság]]ot, ahol a FIFA/UEFA JB bíróként alkalmazta. Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Portugáliába a XII., a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. 2018 a sportban 2018 a sportban a 2018-as év fontosabb sporteseményeit tartalmazza az alábbiak szerint: Események Január január 1. – NHL Winter Classic, New York , Queens január 5 – 7. – gyorskorcsolya-Európa-bajnokság, Kolomna január 6 – 20. – Dakar-rali , Peru , Bolívia , Argentína január 11. – Az év magyar sportolója díjátadó gála a Nemzeti Színházban január 12 – 14. – rövid pályás gyorskorcsolya-Európa-bajnokság, Drezda január 12 – 28. – férfi kézilabda-Európa-bajnokság , Horvátország – Első címét szerzi a spanyol válogatott , miután a döntőben 29–23-ra legyőzi Svédországot . január 13 – 28. – 80. Tata Steel Chess sakktorna, Wijk aan Zee , Hollandia január 15 – 21. – műkorcsolya- és jégtánc-Európa-bajnokság, Moszkva – Tóth Ivett a 13. helyen végez. január 15 – 28. – tenisz Australian Open , Melbourne január 26. – Pályafutása első Grand Slam-győzelmét aratja Babos Tímea az Australian Openen a női párosban a francia Kristina Mladenoviccsal az oldalán. január 30. – február 10. – Futsal-Európa-bajnokság , Szlovénia , első kontinensbajnoki címét szerzi meg Portugália , miután a döntőben 3–2-re legyőzi Spanyolországot . Február február 2 – 4. – tenisz Davis-kupa február 3 – 4. – Asztalitenisz Európa Top-16, Montreux február 4. – Super Bowl LII , Minneapolis , első győzelmét szerzi a Philadelphia Eagles február 9 – 25. – A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése alapján a dél-koreai Phjongcshang ad otthont a 2018. évi téli olimpiai játékoknak . (A dél-koreai város a németországi München és a franciaországi Annecy előtt nyert a szavazáson.) február 17 – 18. – Fedettpályás atlétikai országos bajnokság február 17 – 25. – 10 méteres sportlövő Európa-bajnokság, Győr február 22. – A Liu Shaolin Sándor , Liu Shaoang , Knoch Viktor és Burján Csaba összeállítású magyar férfi rövidpályásgyorskorcsolya-váltó megnyeri a döntőt a pjongcsangi téli olimpián, ezzel Magyarország megszerezte története első téli ötkarikás aranyérmét. február 26. – Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) pozsonyi kongresszusán Csányi Sándort , az Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) elnökét választják meg a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) új alelnökévé. február 28. – március 4. – pályakerékpáros-világbajnokság, Apeldoorn Március március 1 – 4. – fedett pályás atlétikai világbajnokság , Birmingham március 2. – Márton Anita 19,62 méteres, új országos rekorddal világbajnoki címet nyer női súlylökésben, ezzel ő lesz a magyar atlétika első világbajnoka. március 2 – 4. – magyar asztalitenisz-bajnokság március 3 – 4. – sprint gyorskorcsolya-világbajnokság, Csangcsun március 9 – 11. – összetett gyorskorcsolya-világbajnokság, Amszterdam március 9 – 18. – téli paralimpiai játékok, Phjongcshang március 10 – 28. – Sakkvilágbajnokjelöltek versenye , Berlin március 16 – 18. – rövid pályás gyorskorcsolya-világbajnokság, Montréal – Liu Shaolin Sándor összetettben ezüstérmet szerez. március 16 – 29. – 2018-as sakk-Európa-bajnokság , Batumi március 17 – 25. – női curling-világbajnokság, North Bay március 19 – 25. – műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokság, Milánó – Tóth Ivett a 23. helyen végez. március 24. – félmaratoni világbajnokság, Valencia március 25. – Női kosárlabda Magyar Kupa -döntő – Az Atomerőmű KSC Szekszárd 66–64-re győzi le a Sopron Basket csapatát, ezzel első kupagyőzelmét szerzi. március 26. – április 1. – súlyemelő-Európa-bajnokság, Bukarest március 27. – Bejelenti visszavonulását Gyurta Dániel olimpiai-, világ- és Európa-bajnok úszó. március 28. – Heidum Bernadett , Európa-bajnok rövid pályás gyorskorcsolyázó bejelenti visszavonulását. március 28 – 31. – magyar úszóbajnokság , Debrecen március 31. – április 8. – férfi curling-világbajnokság, Las Vegas március 31. – április 1. – 2018-as női kézilabda Magyar Kupa négyes döntő, Budapest – Rekordot jelentő 13. kupagyőzelmét szerzi a Győri Audi ETO . Április április 1. – Szakításban Európa-bajnoki címet szerez Magát Krisztina . április 4 – 15. – Nemzetközösségi játékok , Gold Coast , Queensland április 6 – 8. – férfi vízilabda Európa-kupa döntő április 6 – 7. – szinkronkorcsolya-világbajnokság, Stockholm április 7 – 14. – vitorlázó ifjúsági laser radial Európa-bajnokság, Balatonföldvár április 7 – 20. – női sakk-Európa-bajnokság, Vysoké Tatry április 13 – 14. – női vízilabda LEN-kupa , négyes döntő – A Dunaújvárosi Egyetem - Maarsk Graphics csapata a döntőben 13–11-es győzelmet arat a görög Olimbiakósz ellen, ezzel fennállása első nemzetközi kupagyőzelmét szerzi meg. április 14 – 15. – 2018-as férfi kézilabda Magyar Kupa négyes döntő, Debrecen – A klub történetének 27. kupagyőzelmét szerzi a Telekom Veszprém . április 18. – férfi vízilabda LEN-Európa-kupa – Az FTC-PQS Waterpolo 8–5-ös győzelmet arat az olasz Banco BPM SM Busto ellen a döntő visszavágóján és kettős győzelemmel védi meg címét a sorozatban. április 20 – 21. – női vízilabda Euroliga -döntő – Az UVSE negyedik az oroszországi négyes döntőben, a címvédő Kinef Kirisi nyeri a kupát. április 20 – 22. – UEFA-futsalkupa – A címvédő Inter Movistar nyeri a kupát, a Rába ETO negyedik. április 20 – 22. – A Sopronban rendezett női kosárlabda-Euroliga négyes döntőjében a Sopron Basket második helyen végez, miután a döntőben 72–53-ra kikap az orosz Jekatyerinburgtól. április 21 – 28. – vegyespáros curling-világbajnokság, Östersund április 22 – 28. – divízió I-es jégkorong-világbajnokság , Budapest április 24 – 29. – tollaslabda-Európa-bajnokság, Huelva április 26 – 29. – cselgáncs-Európa-bajnokság, Tel-Aviv április 28 – 29. – WTCR magyar nagydíj, Hungaroring április 29. – május 6. – csapat asztalitenisz-világbajnokság, Halmstad április 30. – május 6. – birkózó-Európa-bajnokság, Kaszpijszk Május május 1 – 5. – soling vitorlázó-Európa-bajnokság, Alsóörs május 2 – 20. – 2018-as női sakkvilágbajnokság , Sanghaj , Csungking május 3 – 7. – öttusa-világkupa, Kecskemét május 4 – 20. – IIHF jégkorong-világbajnokság , Koppenhága , Herning – A címvédő Svédország megvédi elsőségét és tizenegyedik világbajnoki címét szerzi. május 4 – 27. – Giro d’Italia május 5 – 6. – női röplabda-bajnokok ligája-döntő május 5 – 6. – női kézilabda EHF-kupa döntő május 6. – középtávú duatlon-Európa-bajnokság, Vejle május 12 – 13. – férfi röplabda bajnokok ligája-döntő május 12 – 13. – női EHF-bajnokok ligája -döntő, Budapest – A címvédő Győri Audi ETO KC megszerzi negyedik bajnokok Ligája-győzelmét, miután a döntőben hosszabbítást követően 27–26-ra legyőzi a macedón ŽRK Vardar csapatát. május 16. – Európa-liga-döntő , Lyon – Az Atlético de Madrid 3–0 arányban győz a francia Olympique de Marseille ellen és harmadik Európa-liga-győzelmét szerzi. Gianluigi Buffon 17 év után bejelenti távozását a Juventus FC futballklubtól. május 19 – 20. – férfi kézilabda EHF-kupa-döntő május 26. – UEFA-bajnokok ligája-döntő , Kijev – A Real Madrid egymást követő harmadik alkalommal nyeri meg a trófeát, miután 3–1 arányban győz a Liverpool FC ellen, ezzel tizenharmadik Bajnokok Ligája elsőségét szerzi a klub. május 26 – 27. – férfi EHF-bajnokok ligája -döntő, Köln – A Montpellier Handball második győzelmét szerzi a sorozatban, miután a döntőben 32–27-re legyőzi a HBC Nantes csapatát. május 26. – június 1. – dragon vitorlázó-Európa-bajnokság, Balatonfüred május 28. – június 10. – Roland Garros , Párizs Június június 1 – 3. – ritmikus gimnasztika-Európa-bajnokság, Valladolid június 1 – 3. – Német Túraautó Bajnokság magyarországi futam, Hungaroring június 7 – 9. – vízilabda bajnokok ligája, nyolcas döntő – Története második Bajnokok Ligája-győzelmét szerzi a görög Olimbiakósz SZFP csapata, miután a döntőben legyőzi az olasz Pro Recco csapatát. június 8 – 10. – gyorsasági kajak-kenu Európa-bajnokság, Belgrád június 8. – A Washington Capitals nyeri az NHL nagydöntőjét és első Stanley-kupáját nyeri története során. június 9. – A címvédő Golden State Warriors 4-0-s összesítéssel megvédi címét az NBA -ben, története hatodik sikerét szerezve. június 14 – július 15. – labdarúgó-világbajnokság , Oroszország – Franciaország története második világbajnoki címét szerzi, miután a döntőben legyőzi Horvátország válogatottját. június 16 – 21. – vívó-Európa-bajnokság, Újvidék június 18 – 23. – férfi vízilabda-világliga döntő, Budapest június 22 – 24. – atlétikai magyar bajnokság, Székesfehérvár június 23 – 24. – Red Bull Air Race , Budapest Július július 1 – 2. – Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj, Székesfehérvár július 1 – 15. – Junior női kézilabda-világbajnokság , Debrecen – Magyarország első világbajnoki címét szerzi, miután a döntőben 28–22-re győz Norvégia ellen. július 2 – 15. – wimbledoni teniszbajnokság július 5 – 8. – atlétikai ifjúsági Európa-bajnokság, Győr július 5 – 8. – kajak-kenu maratoni Európa-bajnokság, Metković július 6 – 14. – duatlon- és triatlon-világbajnokságok, Dánia július 7 – 29. – Tour de France július 14 – 28. – Vízilabda-Európa-bajnokság , Barcelona július 16 – Babos Tímea veszi át a vezetést a női párosok világranglistáján. Babos az első magyar világelső a teniszsport történetében. július 16 – 17. – Kamion Európa-bajnokság, Magyar Nagydíj, Hungaroring július 16 – 22. – strandröplabda-Európa-bajnokság, Hollandia július 17 – 23. – öttusa-Európa-bajnokság, Székesfehérvár július 18 – 22. – junior szinkronúszó világbajnokság, Budapest július 19 – 21. – triatlon sprint Európa-bajnokság, Tartu július 19 – 27. – vívó-világbajnokság, Vuhszi július 26 – 28. – Kékszalag , Balatonfüred július 29. – Formula-1 magyar nagydíj július 30. – augusztus 5. – tollaslabda-világbajnokság, Nanking július 30. – augusztus 12. – olimpiai hajóosztályok világbajnokság, Aarhus Augusztus augusztus 1 – 12. – koronglövő-Európa-bajnokság, Löbersdorf augusztus 2 – 12. – multisport Európa-bajnokság (triatlon, golf, torna, evezés, kerékpár), Glasgow augusztus 5. – Dévai Boglárka ugrásban aranyérmet szerez a tornászok glasgow-i Európa-bajnokságán. augusztus 3 – 12. – A skóciai Glasgowban rendezik az úszók, műugrók, műúszók és nyílt vízi úszók 2018-as Európa-bajnokságát . augusztus 7 – 12. – atlétikai Európa-bajnokság , Berlin augusztus 9. – Berecz Zsombor világbajnoki címet szerez a vitorlázók olimpiai kvalifikációs világbajnokságán Dániában. augusztus 7 – 19. – ifjúsági kézilabda-világbajnokság, Kielce – A magyar válogatott ezüstérmet szerez, miután a döntőben Oroszországtól szenved 29–27-es vereséget. augusztus 11 – 19. – ifjúsági vízilabda-világbajnokság , Szombathely – A magyar válogatott a harmadik helyen végez a tornán, miután a bronzmérkőzésen 14–13-ra legyőzi Szerbiát. augusztus 14 – 19. – Tour de Hongrie augusztus 22 – 26. – gyorsasági kajak-kenu világbajnokság , Montemor-o-Velho augusztus 25. – szeptember 16. – Vuelta ciclista a España augusztus 27. – szeptember 1. – íjász-Európa-bajnokság, Legnica augusztus 27. – szeptember 9. – US Open teniszbajnokság , New York augusztus 31. – szeptember 14. – sportlövő-világbajnokság, Cshangvon Szeptember szeptember 1 – 2. – hosszútávú duatlon-világbajnokság, Zofingen szeptember 4 – 9. – hegyikerékpár világbajnokság, Lenzerheide szeptember 6 – 9. – kajak-kenu maratoni világbajnokság, Prado Vila Verde szeptember 8 – 16. – öttusa-világbajnokság, Mexikóváros szeptember 9 – 16. – evezős világbajnokság, Plovdiv szeptember 10 – 16. – ritmikus gimnasztika világbajnokság, Szófia szeptember 10 – 30. – férfi röplabda-világbajnokság , Bulgária és Olaszország szeptember 11 – 23. – lovas Világjátékok, Tyron szeptember 13 – 16. – sárkányhajó-világbajnokság, Gainesville szeptember 16 – 23. – cselgáncs-világbajnokság szeptember 18 – 23. – asztalitenisz egyéni Európa-bajnokság, Alicante szeptember 22 – 30. – női kosárlabda-világbajnokság , Tenerife , Spanyolország szeptember 22 – 30. – országútikerékpár-világbajnokság, Innsbruck szeptember 23. – október 6. – sakkolimpia , Batumi szeptember 29. – október 20. – női röplabda-világbajnokság , Japán Október október 6 – 18. – ifjúsági olimpia , Buenos Aires október 13. – triatlon ironman-világbajnokság, Hawaii október 20 – 28. – birkózó-világbajnokság, Budapest október 22 – 28. – WTA világbajnokság, Szingapúr október 25. – november 3. – Torna-világbajnokság, Doha November november 9 – 28. – 2018-as sakkvilágbajnokság döntője, London november 12 – 18. – ATP világbajnokság, London november 16 – 24. – curling Európa-bajnokság, Tallinn november 23 – 25. – Davis Kupa döntő november 29. – december 16. – női kézilabda-Európa-bajnokság , Franciaország ? Női ökölvívó-világbajnokság, Újdelhi December december 3 – 8. – rövid pályás úszó-világbajnokság , Hangcsou december 9. – mezeifutó Európa-bajnokság, Tilburg december 12 – 22. – labdarúgó klubvilágbajnokság, Egyesült Arab Emírségek Várható események Határozott dátumú események február 23 – 25. – 2018-as rostocki műugró-Grand Prix-verseny. május 10 – 13. – 2018-as Calgary-i műugró-Grand Prix-verseny. július 6 – 8. – 2018-as bolzanói műugró-Grand Prix-verseny. július 13 – 15. – 2018-as madridi műugró-Grand Prix-verseny. november 9 – 11. – 2018-as Kuala Lumpur-i műugró-Grand Prix-verseny. Somethin’ Stupid A Somethin' Stupid című dal szerzője C. Carson Parks, a számot eredetileg 1967-ben Parks és felesége, Gaile Foote rögzítette Carson and Gaile néven. Frank Sinatra és lánya, Nancy Sinatra előadásában vált híressé. A Carson and Gaile eredeti felvétele A 60-as évek elején Carson Parks folkzenész volt Los Angelesben. A The Easy Riders nevű amerikai bandának volt az alkalmi tagja, fellépett a The Steeltown Three-vel is, amelyben játszott az öccse, Van Dyke Parks is. 1963-ban megalapította a Greenwood County Singers nevű együttest, amely később The Greenwoods néven szerepelt, együtt két nagy sikerdalt könyvelhettek el. Mielőtt a Greenwoods feloszlott, Parks és Foote összeházasodtak és Carson and Gaile néven a Knap Records lemezkiadónál felvették a San Antonio Rose című albumot. Ezen a lemezen található a Somethin' Stupid. Frank Sinatra ekkor figyelt fel a dalra. Frank és Nancy Sinatra A dal legsikeresebb és legismertebb verzióját Frank és Nancy Sinatra adta elő, Sinatra The World We Knew című albumán szerepelt. Sinatra lejátszotta Parks felvételét lánya producerének, Lee Hazlewoodnak, aki visszahívta őt telefonon: "Azt kérdezte, Tetszik?" és én azt mondtam, "Tetszik és ha nem énekeled el Nancy-vel, akkor én fogom." Ő azt felelte: "Megcsináljuk, foglalj le egy stúdiót." A dal 4 hétig maradt a slágerlista 1. helyén az Amerikai Egyesült Államokban a Billboard Hot 100 listán és 9 hétig szerepelt a Hot Adult Contemporary Tracks lista élén, Frank Sinatra második arany kislemeze lett a RIAA szerint. Nancy Sinatra harmadik kislemeze lett. Ez volt az első olyan azonnali sikert elérő dal Amerikában, amit apa-lány előadópáros énekelt. A kislemez az Egyesült Királyságban is az első helyre került abban az évben. Al Casey rock and roll gitáros játszott a felvételen. Egyéb verziók Az eredeti verzió megjelenése óta a dalnak számos változata született. Robbie Williams verziója 2001-ben Robbie Williams brit popénekes énekelte el a Somethin' Stupidet Nicole Kidman ausztrál színésznővel közösen. A dal felkerült Williams 2001-es albumára, a Swing When You're Winning-re és az év végére a brit slágerlista élére került. Williams első karácsonyi No. 1. kislemeze lett az Egyesült Királyságban, és összesen az ötödik kislemeze lett. A kislemezből 98506 darabot adtak el megjelenésének első hetében és összesen 366000 darabot, emiatt a BPI ezüstlemezzé nyilvánította. 2001-ben az Egyesült Királyságban a kislemez a 30. legjobban eladott single lett. A kislemez Új-Zélandon is a slágerlista élére került, aranylemez lett, és ugyanebben az időszakban Európában az énekes legjobban eladott kislemeze lett, a legtöbb országban bekerült a Top 10-be. Ausztráliában Williams negyedik Top 10 kislemeze lett, a több, mint 35 000 eladott példány miatt aranylemez minősítést kapott. A Somethin' Stupid alábbi formátumai jelentek meg: UK CD (Megjelent: 2001. december 10.) "Somethin' Stupid" közreműködik Nicole Kidman - 2:50 "Eternity" [zenekari változat] - 5:33 "My Way" [Live at the Albert Hall] - 7:01 "Somethin' Stupid" Enhanced Video UK DVD (Megjelent: 2001. december 10.) "Somethin' Stupid" Music Video "Somethin' Stupid" Behind Scenes "That's Life" Audio "Let's Face The Music and Dance" Audio Más előadók Ugyanabban az évben, amikor Frank Sinatra verziója az amerikai slágerlisták élére került, egy feltörekvő country-énekes, Tammy Wynette előadta a saját verzióját David Houston énekessel debütáló albumán, a My Elusive Dreams című nagylemezen. Szintén 1967 -ben a francia énekes, Sacha Distel jelentette meg a dal francia nyelvű verzióját, a Ces mots stupides -t. A The Motown kiadónál jelent meg Marvin Gaye és Tammi Terrell verziója 1967-es albumukon, a United című lemezen. Ali Campbell a UB40 tagja és lánya, Kibibi Campbell 1995 -ös albumukra, a Big Love című nagylemezre vette fel a dalt, kislemezként is megjelentették, az Egyesült Királyságban 1995 decemberében a 30. lett. A The Smithereens válogatásalbumán, az Attack of the Smithereens -en jelent meg a dal. 2005 -ben Albin de la Simone albumán jelentek meg a dal következő verziói, duettek a következő elóadókkal: Jeanne Cherhal és Albin de la Simone, Amanda Barrie és Johnny Briggs, a Global Kryner folk banda, a The Mavericks és Trisha Yearwood előadásában az 1995 -ös albumukon, a Music for All Occasions -ön, egy héber verzió, I Love You címmel Matti Caspi és lánya előadásában, ez a dal 2005-ben megjelent You Are My Woman című nagylemezükön is szerepel. A dal szerepel az ausztrál Frente nevű zenekar Accidentally Kelly Street nevű kislemezén is. 2006 -ban a DeVotchKa nevű zenekar jelentetett meg egy EP-t, a Curse Your Little Heart címűt, amely tartalmazta a Somethin' Stupid című dalt is. A walesi folkénekes, Mary Hopkin rögzítette a saját verzióját Y Caneuon Cynnar (The Early Recordings) címmel. Egy kolumbiai duó, az Ana & Jaime rögzítette saját verzióját Algo Estupido címmel. Kulturális hivatkozások A Simpson család című amerikai rajzfilmsorozat Fekete Özvegy című epizódjában a Somethin' Stupid című dal egy karaoke bárban hangzik el Sideshow Bob és menyasszonya, Selma Bouvier előadásában. A dal videoklipje feltűnik a World of Warcraft című videojátékban is. Guelmino Kálmán Életrajza: 1888. november 21-én született Zentán és 1972. október 30-án hunyt el. Neve olaszosan cseng, a család Torinóból származik. 1908-ban tanítói oklevelet szerzett a Kalocsai Római Katolikus Tanítóképző intézetben. Született tehetség volt, festett, szobrászkodott. 1914-ig tanítóskodott a zentai és Zenta környéki iskolákban, miközben szebbnél szebb festmények kerültek ki a keze alól. Témái a Zenta környéki tanyavilág, az emberek és a táj, történelmi események voltak. Pénzzé tette alkotásai egy részét, például a Rákóczi című nagyméretű festményét (1800x1540 mm) és 1914-től Budapesten folytatta tanulmányait. 1918-ban haza kellett térnie, katona, majd hadifogoly lett. 1921-ben családot alapított, neje Terézia is tehetséges festő volt. 1922 után nem alkotott. Kevés festmény maradt az utókorra, azok is főleg a korai korszakából. 1948-ig, nyugdíjaztatásáig képzőművészetet oktatott és iskolaigazgatóként működött Zentán. Ismert művei: Rákóczi Ben Hur Tanyavég Girolamo Fracastoro Girolamo Fracastoro (Verona, 1478 – Verona, 1553. augusztus 6.) olasz orvos, költő, humanista és természettudós, a fertőző patológia és az összehasonlító orvostudomány atyja. A fertőző betegségek terjedéséről alkotott elméletével, valamint a szifilisz fogalmának bevezetésével vált híressé. Élete Gazdag veronai családba született. A padovai egyetemen matematikát, filozófiát és orvostudományt tanult. Itt találkozott Nikolaus Kopernikusszal is. Tanulmányai befejeztével III. Pál pápa orvosa lett. Fracastoro 1553. augusztus 8-án hunyt el szülővárosában. Tudományos munkája Orvostudomány Legtöbbet tanulmányozott szakterülete a szifilisz volt. A középkor végén és az újkor elején a szifilisz Itáliából és Franciaországból meglepő gyorsasággal minden európai országba elterjedt. „Syphilis” eredetileg Girolamo Fracastoro (1530) latin nyelvű versének címe volt. Ez a hosszú, mitologikus költemény egy Syphilus nevű pásztort említ, aki megsértette a napistent, ezért ezzel a betegséggel bünhődött. Ezt a szerző is „francia betegségnek” (morbus gallicus) nevezi, amely kifejezést aztán a következő évszázadokban széleskörűen alkalmazták. A szifilisz ijesztő terjedése hamar véget vetett a középkori szexuális hanyagságnak. A korábban népszerű nyilvános fürdőket bezárták, a nép pedig egyre prűdebbé vált. Fracastoro a fertőző betegségek elterjedésének három féle módozatát határozta meg: közvetlen, közvetett és távolsági módon. Csillagászat Kiállt a kopernikuszi heliocentrikus világkép mellett, és vizsgálta a Föld mágnesességét is. Sokan Fracastorónak tulajdonítják a távcső feltalálását, mivel egyik művében (Homocentricorum seu de stellis, Liber unus – 1538) a lencsék összetételéről beszél, ami által nagyobb képeket kapott. Művei 1530 : Syphilis sive Morbus Gallicus 1534 : Di Vini Temperatura 1535 : Homocentricorum sive de Stellis, de Causis Criticorum Dierum Libellus 1538 : Homocentrica 1539 : Syphilis sive de morbo gallico. 1546 : De contagione, contagionis morbis et eorum curratione A.J. Applegate A.J. Applegate (Massapequa, 1989. szeptember 23. –) amerikai pornószínész. Német és olasz felmenőkkel is rendelkezik. Kezdetben táncosként dolgozott. Biszexuális. Jegyzetek Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2016. július 13.) http://tattle.xxx/blog/2013/07/27/exclusive-interview-with-aj-applegate/ http://interviews.adultdvdtalk.com/aj-applegate-double-stuffed/ Forrás IAFD Strongylocentrotus intermedius A Strongylocentrotus intermedius a tengerisünök (Echinoidea) osztályának a Camarodonta rendjébe, ezen belül a Strongylocentrotidae családjába tartozó faj. Japánul: Ezo-bafun-uni. Előfordulása A Strongylocentrotus intermedius a Japán-tenger endemikus állatfaja. Alfaja Strongylocentrotus intermedius longispina Djakonov, 1938 - szinonimája: Strongylocentrotus intermedius f. longispina Djakonov, 1938 Életmódja Tengeri élőlény, amely a sziklás partok mentén lelhető fel. A fenéken levő szerves törmelékkel, valamint a vízalatti sziklákra növő moszatokkal táplálkozik. Felhasználása Az 1980-as évek elején, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Távol-keleti Tudományos Központjában két biológus arra a felismerésre jutott, hogy Ázsia partjain élő Strongylocentrotus intermedius nevű tengerisünfajnak a nemi mirigyeiben, emésztőszerveiben és páncéljában meglepően sok az eikozapentaénsav. Ez egy telítetlen zsírsav, amely egyebek között szív- és érrendszeri betegségek gyógyítására használható fel. Az eikozapentaénsav a többi zsírsavnál hatásosabban csökkenti a vér triglicerid- és koleszterinszintjét, gátolja a véralvadást, amelynek következtében a vérrögök nem tudnak kialakulni. Bár az eikozapentaénsav a természetben viszonylag sok helyen fellelhető, mesterségesen létrehozni meglehetősen nehézkes és bonyolult feladat. Ázsia e részében és Japánban ezt a tengerisünfajt az élelmiszeripar már eddig is hasznosította: nemi mirigyeiből készítik az ínyenccsemegének számító, úgynevezett „tengerisün-kaviárt”. E tengerisünök nemi mirigyeiben az eikozapentaénsav mennyisége az összes bennük levő zsírsavnak több mint a 30 százalékát teszi ki. A legtöbb ilyen sav a hím tengerisünök mirigyeiben található meg. A kutatók az eikozapentaénsavat a tengerisünök szerveiből és szöveteiből ezüstsókkal átitatott szilikagéllel vonták ki, s így 97–98 százalékos tisztaságú savat sikerült kapniuk. Camauro A camauro (latin camelaucum, görög kamelauchion, jelentése tevebőr kalap) hermelinprémmel keretezett vörös bársonysapka. Hagyományosan a középkortól (kb. 12. század) a 19. századig viselték a katolikus egyház pápái. A pápai camaurót nem használták XXIII. János pápa halála után 1963-tól, de a hagyomány újjáéledt 2005 decemberében, mivel XVI. Benedek pápa ismét bevezette a viseletét. Gácser József Gácser József (Medgyesegyháza, 1927. április 19. – 2016. szeptember 1. vagy előtte) magyar pedagógus. Kutatási területe: A tanárképzés fejlesztése, vezetéstudomány, neveléstörténet, jeles pedagógus egyéniségek munkásságának feldolgozása. Elsőként vállalkozott Pukánszky Bélával együtt arra, hogy Tettamanti Béla filozófus, pedagógus és pszichológus szakmai pályafutását elemezze, ezen munkájuk nemcsak a magyar neveléstörténetet, hanem a magyar pszichológiatörténetet is gazdagította. Életpályája 1947-ben népiskolai tanítói oklevelet, 1953-ban matematika-kémia szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett a Szegedi Pedagógiai Főiskolán, majd 1965-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen pedagógia szakos előadói képesítést nyert. 1957-ig általános iskolában tanított, közben szakfelügyelőséget is vállalt. 1957-től 1976-ig a Békés megyei Művelődési Osztály csoportvezetői, majd osztályvezetői teendőit látta el. 1974-ben védte meg doktori disszertációját, 1987-ben pedig elnyerte a neveléstudomány kandidátusa fokozatot. 1976-tól 1992-ig mint tanszékvezető főiskolai tanár vezette Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán a Neveléstudományi Tanszéket, 1997-ig főiskolai tanárként dolgozott. Nevéhez kötődik a levelező nevelőtanári képzés megindítása. 11 éven át a főiskolai Gyakorlati Képzési Bizottság elnöke volt, majd pár évig a Tanulmányi Bizottság elnökeként működött. Tanulmányutakat Párizsban, Szentpéterváron, Potsdamban és Nyitrán tett. 1997-ben, 70 éves korában vonult nyugalomba. Művei (válogatás) A közoktatás és közművelődés együttműködése. Békéscsaba : Békés M. Tcs. Műv. Oszt. : Békés Megyei Pedagógus Továbbképzési Kabinet, 1973. 20 fol. ( Békés megyei tapasztalatok, eredmények és feladatok). Eredmények és tennivalók : a közoktatási és közművelődési párthatározat eddigi megvalósításának tapasztalatai Békés megyében : a Békés megyei Tanács V.B. Művelődésügyi Osztály Pedagógus Továbbképzési Intézetének tájékoztatója. Békéscsaba : Békés (megye). Tanács. Művelődésügyi Osztály. Pedagógus Továbbképző Intézet, 1975. 28 p. Tettamanti Béla . Pukánszky Bélával . Budapest : Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1989. 80 p. (Magyar pedagógusok, 0864-9006) ISBN 9637516344 Egy nagy szegedi neveléstudós, Tettamanti Béla élete és pedagógiai munkássága. Pukánszky Bélával. Szeged : Fel. kiadó Szalay István a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója, 1992. 139 p. ill. ISBN 9637171096 Gondolatok a nevelésről: pedagógiai antológia I-III. Szeged : JGYF Kiadó, 1992-1994. Tudományos tisztség MTA TMB Neveléstudományi Szakbizottság (tag 1991-) Díjak (válogatás) Munka Érdemrend arany fokozata (1974) Úttörővezető Érdemérem (1982) Gyermekekért Érdemérem (1987) Pro Iuventute (1991) Békés Megyéért díj (1995) Tehetségekért díj (1996) Apáczai Csere János-díj (1996) Források és jegyzetek Gyászközlemény. [2016. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 24.) Az 1989-es kiadás átdolgozott, bővített, gazdagon dokumentált változata. Összesen 1000 példányban jelent meg. Tudományos Minősítő Bizottság Szegedi Tanárképző Főiskola : 1873-1998 : Történet : almanach (1998). Szeged, Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Gácser József lásd 401-402. p. ISBN 963 9167 029 Pedagógiai Ki Kicsoda. Budapest, Keraban Könyvkiadó, 1997. Gácser József lásd 79. p. ISBN 963-8146-48-6 Baldt József Baldt József (Székesfehérvár, 1751. január 7. – Pest, 1804. január 8.) magyar jezsuita szerzetes, hitszónok. Élete 15 éves korában a jezsuita rendbe lépett és Kassán a bölcseletet hallgatta; előbb Budán, majd Pesten volt gimnáziumi tanár; a rend feloszlatása után a pécsi gimnáziumban tanított; 1796-ban a pesti egyetemhez nevezték ki hitszónoknak. Munkái Oratio, dum sodales in congregationem Marianam adsumerentur. Posonii, 1773. Carmen honoribus ill. ac. rev. d. Pauli Ladislai e com. Esterházy Quinque-Ecclesiarum episcopi dum solemni apparatu urbem Pestanam ingrederetur. Quinque-Ecclesiis, 1781. Kéziratai az Országos Széchényi Könyvtárban: Conciones Sacrae (1780–91, német nyelven) Institutiones religionariae pro juventute academica. Exhortationes ad academicos latino sermone habitae (1800–1803.). Sermones ad studiosem juventutem in templo academico a 1796. dicti. Conciones sacrae in diversis locis et occasionibus, 1784–1802. (magyar nyelven.) Étrelles-sur-Aube Étrelles-sur-Aube település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 155 fő (2015). Étrelles-sur-Aube Boulages, Longueville-sur-Aube, Saint-Oulph, Bagneux, Clesles, Granges-sur-Aube és Vouarces községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Meigs megye (Ohio) Meigs megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye Pomeroy, legnagyobb városa Middleport. Lakosainak száma 23 496 fő (2013. július 1.). Meigs megye Athens, Wood, Jackson, Mason, Gallia és Vinton megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Relle Iván Relle Iván (Győr, 1861. március 9. – Budapest, 1914. november 2.) bölcseleti doktor, posta- és távírási titkár, újságíró, színigazgató. Élete Tanulmányait Győrött és Budapesten végezte. 1878-ban a győri Hazánk, 1880-85-ben a Pesti Napló és 1885-től a Nemzet belmunkatársa volt. 1885-től a Népszínház ellenőreként működött. Egy ideig a fővárosi Magyar Színháznak, 1899-től pedig a pozsonyi színháznak igazgatója volt. Miután teljesen visszavonult a színügyektől, 1901-től postai titkárként dolgozott. Később mint postatanácsos a kereskedelmi minisztériumhoz került, ahonnan az első világháború idején bevonult katonának. A déli, majd az északi harctéren harcolt. Írt az aradi Alföldbe (elbeszéléseket), a Délmagyarországi Közlönybe és a Szegedi Hiradóba. Cikkei az aradi Alföldben (1882. A menyecske és A hét története I-III. Fullánk álnév alatt, 1883. Fővárosi tárcza I-II., Egy fotografia története); a Nemzetben (1890. 127. sz. Ujváry Lajos, 1891. 319. Csiky Gergely, 1893. 325. sz. A szökött katona, jubileum a Népszínházban) stb. Műfordítása Egy férfiú. Regény. Írta Dewall János, ford. Szeged, 1883. Színművei Árvalányhaj (előadták 1878-ban a műkedvelők Győrött) Fityfirity, eredeti népszínmű 3 felvonásban, zenéje Lányi Gézától (első előadása a Népszínházban 1890. szeptember 26.) Márczius 15., drámai költemény (1892-ben a budapesti Népszínházban) Bojár Gábor Bojár Gábor (Budapest, 1949. március 27.) magyar vállalkozó, a Graphisoft CAD-szoftverfejlesztő cég és a budapesti Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítója. Eredeti végzettsége fizikus. Tanulmányai és tudományos pályája Fizikusi oklevelét 1973-ban szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1973-1981 között az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben programozóként, a matematikai csoport vezetőjeként dolgozott. 1978-ban a világon elsőként oldotta meg geológiai struktúrák számítógépes térképszerű és térbeli megjelenítését kis teljesítményű asztali számítógépen. Szakmai tevékenysége Vállalkozói tevékenységét a rendszerváltás előtt, 1982-ben kezdte, amikor Tari István Gáborral megalapította a Graphisoft GMK-t, amely egy CAD-szoftvereket fejlesztő cég. Fő terméke az ArchiCAD, melyet az 1983-as müncheni, majd az 1984-es hannoveri számítástechnikai szakkiállításon mutattak be és 2016-ra világszerte 80 országban több mint 200 000 felhasználóval bír. Az ArchiCAD nagy eredménye az volt, hogy Kelet-Európában akkor elérhető kis teljesítményű asztali számítógépeken tett lehetővé olyan feladatokat, amire a nyugati versenytársak komoly számítási kapacitást is igénybe vehettek. Bojár vezetői szemlélete az volt, hogy a vasfüggönyből adódó hátrányokból kell előnyt kovácsolni. így vall erről: Első komoly megrendelésüket az épülő Paksi Atomerőműtől kapták, ahol a csőhálózat háromdimenziós modellezését végezték. A cég 1998-ban belépett a Frankfurti, majd 2000-től a Budapesti Értéktőzsdére, ahol 2007-ig jegyezték, majd beolvadt a német Nemetschek-csoportba. A budapesti telephely 1998-ban épült meg Óbudán, az egykori gázgyár romjai körüli rozsdaövezetben, melynek neve Graphisoft Park. Itt később a Graphisoft mellett más technológiai cégek, például a Microsoft, az Apple, az SAP, a Servier, és az AMRI magyar fejlesztőrészlegei is megjelentek, így a telephely gazdaságilag jelentős IT ipari parkká fejlődött. 2007-ben megalapította az Aquincum Institute of Technology (AIT-Budapest) magánegyetemet, mely elsősorban vállalkozással, IT-val, dizájnnal, matematikával kapcsolatos képzést kínál. Az egyetem képzésében többségében amerikai egyetemi hallgatók részesülnek, akik féléves tanulmányi és kulturális programban vesznek részt (hasonlóan az európai Erasmus-programhoz). Az angol nyelvű kurzusokon való részvételre a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnök- és fizikushallgatói is pályázhatnak. 2013-ban az AIT megszervezéséért az amerikai Nemzetközi Oktatási Intézet (Institute of International Education) európai kiválósági díjjal tüntette ki. 1995-től 2008-ig tagja volt a Richter Gedeon Rt, igazgatóságának és 1998-tól 2005-ig a Soros Alapítvány Kuratóriumának. 2012. évtől az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) irányító testületének tagja. A Befolyás-barométer szerint 2015-ben ő volt Magyarország 42. legbefolyásosabb személye. 2016-ban a lista 69. helyén szerepelt. Díjai, elismerései 1997. Széchenyi-díj : „az információ alkalmazásában végzett kiemelkedő fejlesztési munkájáért és ennek eredményeként kidolgozott műszaki alkotásáért, amelyet világméretekben hasznosított”. 1998. Gábor Dénes-díj . 1999-ben a Wall Street Journal Europa a régió tíz legkiválóbb menedzsere közé sorolta. 2002. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje. 2007. az Ernst and Young Év üzletembere díja. Indoklás: „innovatív ugyanakkor emberközpontú vállalati kultúrája mellett példamutató, társadalmilag felelős személyiség, aki nemcsak saját vállalkozását virágoztatta fel, de rajta keresztül a szélesebb társadalom gazdasági színvonalát is növelni tudta”. 2013. Az Institute of International Education IIE Europe Award for Excellence díja az AIT-Budapest magánegyetem megszervezéséért. 2016. Hazám-díj Saint-Jean-de-Buèges Saint-Jean-de-Buèges település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 190 fő (2015). Saint-Jean-de-Buèges Rogues, Causse-de-la-Selle, Gorniès, Pégairolles-de-Buèges, Saint-André-de-Buèges és Saint-Maurice-Navacelles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: James Buchanan James Buchanan (1791. április 23. – 1868. június 1.) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 15. elnöke. Ő az egyetlen amerikai elnök, aki sohasem házasodott meg, és ő volt az Egyesült Államok első „meleg” elnöke is. Elnökké választása előtt a pennsylvaniai (1815–16) és a szövetségi Képviselőház (1821–31) tagja volt. Kezdetben a Föderalista Pártot, majd ennek felbomlása után Andrew Jackson híveit támogatta. 1832 és 1833 között Szentpéterváron volt nagykövet, ahol megkötötte az első orosz–amerikai kereskedelmi szerződést. A Szenátusban (1834–45) a külügyi bizottság elnökeként tevékenykedett, majd James Knox Polk elnök külügyminiszterré nevezte ki (1845–49). Franklin Pierce elnök követként Nagy-Britanniába küldte (1853–56), ahol Kuba megvásárlásáról folytatott sikertelen tárgyalásokat. Élete Ősei Írországba emigrált skótok voltak. Apja, James Buchanan (1761 – 1821) kereskedő, anyja Elizabeth Speer (1767 – 1833) volt. Szülei 1783-ban Észak-Amerikába vándoroltak, összesen tizenegy gyerekük született, James Buchanan a másodszülött volt. 1797-ben a Buchanan család Mercersburgba költözött. James Buchanan itt kezdte meg iskolai tanulmányait, majd a carlislei Dickinson College-ben folytatta. Később jogi tanulmányokat folytatott Lancasterben. Elnöksége 1856-ban John Buchanant a demokraták elnöknek jelölék, s választásokat 1 832 955 népi (45%), 174 elektori szavazattal meg is nyerték. Buchanan ellenezte a rabszolgaságot, ugyanakkor polgártársait arra szólította fel, hogy az igazságtalannak tűnő törvényeknek is engedelmeskedniük kell. Úgy vélte, hogy az erkölcsi kérdéseket nem lehet politikai eszközökkel megoldani. Beiktatása után három nappal a Legfelsőbb Bíróság a szabad területen tartózkodó Dred Scott nevű rabszolga ügyében határozatot hozott: a rabszolga nem válhat szabaddá, nem folyamodhat szövetségi törvényszékhez. A határozat Északon nagy felháborodást keltett, a Déliek viszont az Északiak tiltakozása miatt háborogtak, mivel szerintük az Északiak nem tisztelik a Legfelsőbb Bíróság döntéseit. A politikai válságot 1857 végétől gazdasági válság is kísérte. Buchanan a válságért az északiakat, főleg a republikánusokat okolta. 1858-as kongresszusi választások után a Képviselőházban többségbe kerültek a republikánusok. A többségbe került ellenzék pedig sorra leszavazta a demokrata Buchanan indítványait. Az 1860-as elnöki választásokat a rabszolgaság terjedésének megakadályozásáért küzdő Abraham Lincoln nyerte meg. Dél-Karolina állam 1860. december 20-án kilépett az Unióból, s a következő két hónapban Mississippi, Florida, Alabama, Georgia, Louisiana és Texas is hasonlóan járt el. Ezt követően a kabinet déli tagjai lemondtak, Buchanan az Unió északi híveivel töltötte fel a megüresedett helyeket, valamint négy pontból álló programot terjesztett a Kongresszus elé. Azt javasolta, hogy a szövetségi jövedelmeket mindenképpen szedjék be, növeljék a hadsereget és a flottát, hívjanak össze alkotmányozó konvenciót a válság rendezésére, s fogadják meg, hogy nem indítanak fegyveres harcot. A Kongresszus azonban nem támogatta. 1893 a filmművészetben Események Thomas Alva Edison megépíti a Black Maria stúdiót Filmek A patkolókovács r.: William K. L. Dickson Lópatkolás Születések február 10. – Jimmy Durante , amerikai színész és énekes († 1980 ) február 21. – Honthy Hanna , Kossuth-díjas magyar operettprimadonna, színésznő, érdemes és kiváló művész († 1978 ) március 29. – Astrid Holm, dán színésznő († 1961 ) április 3. – Leslie Howard , brit színész († 1943 ) április 12. – Robert Harron, amerikai színész († 1920 ) április 20. – Harold Lloyd , amerikai színész († 1971 ) május 19. – Bajor Gizi , Kossuth-díjas , kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja († 1951 ) augusztus 17. – Mae West , amerikai színésznő († 1980) szeptember 16. – Korda Sándor (Sir Alexander Korda), magyar származású brit filmrendező, producer († 1956 ) szeptember 26. – Gladys Brockwell, amerikai színésznő († 1929 ) október 14. – Lillian Gish , amerikai színésznő († 1993 ) december 7. – Fay Bainter , Oscar-díjas amerikai színésznő († 1968 ) december 12. – Edward G. Robinson , romániai születésű, amerikai színész († 1973 ) Szon Hungmin Szon Hungmin (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Son Heung-min; Cshuncshon (Chuncheon), 1992. július 8. –) dél-koreai labdarúgó, jelenleg a Tottenham Hotspur és a dél-koreai válogatott játékosa. Klub Karrierje Ifjúsági csapatok Szon (Son), aki akkor az Dongbuk High Schoolban játszott, a dél-koreai futballszövetség és a Hamburger SV együttműködésének köszönhetően 2008-ban, 16 évesen Németországba került. Szon a tanulás mellett végigjárta a Hamburg korosztályos csapatait, majd 2010. március 24-én debütált a második számú csapatban. Áprilisban, a Hertha II ellen megszerezte első gólját a Regionalligában: az ő találata döntött. Hamburger SV Meggyőző teljesítménye megnyitotta számára az utat az első csapathoz. A Bundesligában 2010. október 30-án debütált, a Köln ellen kezdőként lépett pályára és gólt is szerzett. Három fordulóval később a Hannover kapujába már kétszer talált be, a sors iróniája, hogy a Hamburg mindkét meccsen pont nélkül maradt. Első Bundesliga idényében Szon 13 mérkőzésen lépett pályára és három gólt szerzett bal szélső támadóként játszva. A következő idényben szinte az összes meccsen pályára lépett, igaz a tavaszi szezonban rendre csereként állt be. A 2012-13-as idény hozta meg számára az áttörést: 12 góllal (Rudnevs-szel megosztva) a csapat gólkirálya lett és 9. a Bundesliga gólvágói között. Három mérkőzésen is duplázni tudott, ebből kétszer nem kisebb ellenfél, mint a címvédő Dortmund ellen. A Hamburg Szon remek szereplése ellenére is nagyon kiegyensúlyozatlan idényt teljesített, év végi 7. helyükkel lemaradtak az európai kupás helyekről. Bayer Leverkusen 2013 nyarán egy másik patináns német klub, a Bayer Leverkusen igazolta le 10 millió euróért cserébe - nem titkoltan a Chelsea-be szerződő Schürrle pótlására. Új csapatában 2013. augusztus 3-án, egy Lippstadt elleni kupamérkőzésen mutatkozott be és rögtön gólt is szerzett. Egy héttel később első "gyógyszergyári" Bundesliga-mérkőzésén is betalált. Ettől kezdve a Bayer 04 alapemberének számított. Szeptemberben lejátszotta első Bajnokok ligája mérkőzését. A Manchester United elleni 4-2-re elvesztett csoportmeccsen gólpasszt adott Simon Rolfesnek. A Leverkusen mind a nyolc BL-mérkőzésén szerephez jutott. 2013 novemberében mesterhármast szerzett korábbi csapata, a Hamburg ellen, majd két fordulóval később duplázott a Nürnberg ellen. Az utolsó fordulóban, fejjel szerzett találatának köszönhetően a Leverkusen meg tudta tartani a BL-selejtezőt érő 4. helyezését. A szezont végül 10 góllal zárta. A következő idényben is rendre a kezdőcsapatban, bal szélsőként kapott szerepet. Duplázni tudott a Stuttgart és Paderborn ellen, emellett a szezon legjobb mérkőzésének választott őrült, 4-5-tel végződő Wolfsburg elleni meccsen mesterhármast szerzett. A Bajnokok ligájában is remekelt, a Zenit ellen duplázni tudott. Tottenham Hotspur A hatalmas formában futballozó Szon iránt több nagy csapat is komoly érdeklődést mutatott, végül 2015 nyarán az angol élvonalban szereplő Tottenham Hotspur igazolta le 30 millió euró ellenében. Első idényében a tabella harmadik helyén végző londoni csapatban nem sikerült stabilan a kezdőcsapatba kerülnie, általában csereként számítottak rá. Válogatottság Szon részt vett a 2008-as U16-os Ázsia-kupán, ahol a döntőben Iránnal szemben alulmaradó dél-koreai csapatban 4 gólt is szerzett. Egy évvel később részt vett a 2009-es U17-es VB-n, ahol 3 találattal zárt. (A csapat a negyeddöntőig jutott.) Tagja volt a 2011-es Ázsia-kupán bronzérmet szerző dél-koreai felnőtt válogatottnak, a tornán egy gólt szerzett: India hálójába talált be az utolsó előtti csoportmeccsen. 2013 nyarán a válogatottal kijutott a 2014-es világbajnokságra, később az utazó keretnek is tagja lett. A csoportkörben búcsúzó dél-koreai csapat mindhárom mérkőzésén játszott, Algéria ellen gólt is szerzett. A 2015-ös Ázsia-kupán egészen a döntőig menetelt azzal a dél-koreai csapattal, mely egészen a fináléig gólt sem kapott. Az Üzbegisztán elleni hosszabbításig jutó negyeddöntőt két találattal Szon döntötte el. A házigazda ausztrálok elleni döntő 91. percében ugyancsak Szon volt eredményes és mentette hosszabbításra a mérkőzést. Végül 2-1-re az ausztrálok nyertek. Sikerei, díjai Az év dél-koreai játékosa 2013 Upshur megye (Texas) Upshur megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Gilmer. Lakosainak száma 39 884 fő (2013. július 1.). Upshur megye Camp, Gregg és Smith megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Chotěnov-Skláře Chotěnov-Skláře (németül: Flaschenhütte) Mariánské Lázně településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. A városközponttól 4,5 km-re délkeletre fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 55 lakóháza és 96 lakosa van. Ladiver Illés (tanár) Ifjabb Ladiver Illés, Eliaš Ladiver (Zsolna, 1633 körül – Eperjes, 1686. április 2.) evangélikus lelkész, igazgatótanár, filozófiai író. Élete Idősb Ladiver Illés lelkész és Pataky Anna fia. Tanult Bánócon, Privigyén, Zsolnán, Lőcsén és Pozsonyban; itt legnagyobb befolyást gyakorolt reá Comenius, akit II. Rákóczi György 1650-ben meghívott Sárospatakra. A külföldön az erfurti egyetemet látogatta és 1651. november 11-én a wittenbergire iratkozott be. 1652-1659-ben a zsolnai, 1659 után a bártfai iskola tanára és igazgatója volt. 1667. február 20-án Teplára ment lelkésznek; 1668-ban az eperjesi kollégiumba hívták meg tanárnak; itt működött az 1673-ban megindult nagy vallási üldözés megkezdéseig. 1673-ban a tiszolci egyház papja és a kishonti evangélikus esperesség főesperese lett. Innét is kiüldöztetvén, egy ideig Késmárkon rejtőzött, majd Thronba menekült; innét átment Danzigba; végül Erdélybe került, ahol az 1673. március 8-ai nagyszebeni városi tanács által rendezett nyilvános vitatkozáson ő lett a győztes és az ottani gimnázium rendkívüli lektorának választották. 1678. szeptember 26-án Nagyszebenből hívták meg a segesvári gimnázium rektorául. Három évi igazgatása alatt az intézetetet újjáalakította; iskolatörvény szabályozta a tanulók helyzetét és a tantárgyakat; az ő buzgalmának köszönhető, hogy ezen három év alatt a felsőbb osztályokba 60 tanuló vétetett fel és ezek közül 19 küldetett külföldi egyetemre. Ő alapította az iskola jegyzőkönyvét, mely gazdag forrásul szolgál az erdélyi iskolázás történetéhez. A városi lelkész és tanács azzal tisztelte meg érdemeit, hogy a templom énekkarában, a többi tanártársai közül, őt fölmentette a karéneknek állva vezetésétől és a temetési szolgálattól. 1682-ben lemondott a segesvári rektorságról, hogy az ismét helyreállított eperjesi kollégium igazgatását átvegye, ahova Thököly Imre meghívására (aki október 7-én 300 forintot utalványozott neki) november 29-én megérkezett. Itt halt meg 1686. április 2-án. Munkái Summulae Pneumaticae ... Solnae, 1658. Assertio immota ex littera institutionis immobili 4 testium veritatis concordi testimonio conscripta, desumta, quod caro Christi in pane sacramentali proprie et indistanter sit praesens et a communicantibus ore accipiatur. Respondente Stephano Szirmay. Bartphae, 1662. Eleazar Constans quem Honori Generosorum & Nobilissimorum Dn. Nomine. Inclyti Status Evangelici In Collegio Esperiensi Inspectorum G. D. Francisci Semsei etc. ... Velut Examinis Publici habiti Coronidem, Juventus ejusdem Collegij Illustrissimorum Magnificorum, Nobilium & Ingenuorum Adolescentum. In Scenam produxit. Anno M.DC.LXVIII, Die 13. Octobris. U. ott, 1668. (Névtelenül.) Papianus ΤΕΤΡΑΓΩΝΟΣ, Hoc est, Vir Magnianimus, Justus, Constans rectiq. pertinax in Theatrum productus & Generosis, Nobilissimis ac Amplissimis, Per-Illustriam utriusq. Hungariae Statuum Evangel. tùm Novbilium tùm Lib: Reg: Civitatum Ablegatis, Generosis item Nobilissimis atq. Prudentiss: Inspectoribus nec non reliquis omnium Ordinum Civibus ab Illustrissima, Spectabili, Magnificâ, Generosâ ac Ingenuâ Juventute Incluti Gymnasii Evangelici, quod Eperjessini est, Pro felici Examinis publici Colophone, scenice monstratus, Anno Christi M.DC.LXIX. die 4. Octobris ... Leutschoviae (Névtelenül.) Summulae Logicae, in quibus omnis formulis ratio argumentandi delineatur, et exprimitur ac ad controversias dialecticas disponitur. Solnae, 1671. Versus Memoriales & Differentiale diversorum Autorum, ad Etymologiam & Prosodiam maxime spectantes, De Generibus Nominum. De Praeteritis & Supinis Verborum. De Quantitate Syllabarum. In Illustri Gymnasio Eperiessensi Usu recepti. Leutschoviae M.DC.LXXII. (Névtelenül. E munkáját iskolai használatra ujból Hajnóczi Dániel Augsubrgban adta ki 1741-ben.) Lilietum Montis Georgii, Funere Acerbo, Virginis Pietate, Modestia, Pudicitia, Spectatissimae, Susannae, Filiae Reverendi, Praeclarissimi, atq. Amplissimi Dni. Christophori Klesch, Ecclesiar Georgio Montonae Pastories Fidelissimi ac Ven. Fraternit. XXIV. Reg. Not. dignissimi, pullatum. Anni M.DC.LXXIII. die XXVI. April. U. ott. (Egy lapra nyomtatva.) Thus ad aram Deo Homini Jesu Christo Redemptori Orbis, Assertori Salutis. In rubo, aeterno, igni, in morte, pesti inferni ... Anno ClementIe DiVInae ab aXe sVper oVes. DIe LaetItIae, trIgesIMa oCtobrIs, qVa Xstl stan tVrrIs. Cibini. Symperasmata Philosophiae Rationalis, ex prima mentis operatione deducta & elicita. Praeside ... Respondente Petro Cramero ... (Szeben), 1679. (Egy lapra nyomtatva). Controversiarum Metaphysicarum Disp. I. De natura Ontologiae et Ente ut sic. indeque manente usu Theologico, Ethico Physico et Logico ... Defendente Daniele Schobelio ... Mense Martii, 1679. U. ott. Controversiarum Metaphysicarum Dispuatio Altera De Analogia Entis & Affectionibus Ut Sic, Entis Quatenus Entis, indeq. manante Usu Theologico, Ethico, Physico & Logico. Eam sub Dei Opt. Max. Auspiciis Praeside ... ad ventilandum & discutiendum Martinus Kelpius ... Scholae ejusdem Studiosus proponit ... U. ott, 1679. Controversiarum Metaphysicarum Dispuatio Tertia. De Affectionibus Entis in specie nempe Uno & Vero indeq. manante Usu Theologico, Ethico, Physico & Logico. Hanc sub ... Praeside ... publicae ventilationi Martinus Textoris ... sistit. U. ott, 1680. Teses Evangelicae Dominicae XVI. Trinitatis, In Examine Generali Illustris Collegii Statuum Evangelicorum Eperiensis Praeside ... defensae Respondentibus Georgio Ocovino ... & Georgio Mildio ... 1683. U. ott. Torcular Engaddii, Illustris Collegii Evangel. Stal. Eperiensis, in dicto Examine Anno M.DC.LXXXIII. à 4. ad 10. Octobris. (Lőcse, 1683.) Summa Metaphysicae Aristotelicae. Cassoviae, 1685. Üdvözlő verse van a Neckel Dániel és Hämmer Krisztina lakodalmára kiadott: Freudenkrantzlein ... Wittenberg, 1652. című munkában. Trausch még a következő kéziratát említi: Praelectiones Theol. in Pericopas Evangeliorum Dominicalium et Festivalium. Early Flight 1974 februárjában jelent meg a Jefferson Airplane második válogatásalbuma, az Early Flight. Az albumon korábban ki nem adott, 1965-ben, 1966-ban és 1970-ben felvett dalok kaptak helyet. Az első három dal a Jefferson Airplane Takes Off felvétele idején készült; ezeken az együttes első felállása játszott. A Runnin’ ’Round This World az It’s No Secret kislemez B-oldalán jelent meg 1966-ban. Az első oldal utolsó két dala, valamint a második oldal első dala a Surrealistic Pillow felvétele idején készült, de akkor nem jelentek meg. Az Up or Downt a Bark munkálatainak kezdetén vették fel, mielőtt még Marty Balin kilépett az együttesből. A Mexico és a Have You Seen the Saucers? 1970-ben kislemezen jelent meg, de ez volt az első album, amin akét dal helyet kapott. Az Early Flight 1997-es CD-kiadásán jelent meg az Uncle Sam Blues stúdiófelvétele, amit eredetileg a Volunteers című albumra szántak. Az album dalai Első oldal High Flyin’ Bird (Billy Edd Wheeler) – 2:30 Runnin’ ’Round This World ( Marty Balin / Paul Kantner ) – 2:21 It’s Alright (Paul Kantner/Skip Spence) – 2:15 In the Morning (Jorma Kaukonen) – 6:25 J.P.P. McStep B. Blues (Skip Spence) – 2:48 Második oldal Go to Her (Paul Kantner/Irving Estes) – 3:58 Up or Down (Peter Kaukonen) – 6:18 Mexico ( Grace Slick ) – 2:05 Have You Seen the Saucers? (Paul Kantner) – 3:37 Bónuszdalok az 1997-es CD-kiadáson Uncle Sam Blues (tradicionális, Jorma Kaukonen feldolgozása) – 5:07 Onans Onans település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 363 fő (2015). Onans Gémonval, Arcey, Étrappe, Faimbe, Geney, Marvelise, Médière, Montenois és Courchaton községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Pessione Stazione di Pessione vasútállomás Olaszországban, Pessione településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Genova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Cambiano-Santena (Stazione di Torino Porta Nuova, Torino–Genova-vasútvonal) Stazione di Villanova d'Asti (Stazione di Genova Brignole, Torino–Genova-vasútvonal) Palanka (Gračac) Palanka falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Gračachoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 67, közúton 100 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 25, közúton 36 km-re délkeletre, Lika déli részén, a Velebit-hegység szélén, a Zrmanja jobb partján fekszik. A településről jó kilátás nyílik a Velebit-, a Dinári- és a Plješivica-hegység közötti völgyre. A karsztos Dinári-hegységen tör át a Zrmanja-folyó. Palankától északra emelkedik a Poštak-hegy, mely alatt a folyó forrása található. Története Palanka és a Zrmanja völgyének felső része már a rómaiak idejében is ismert volt, mivel itt haladt át az egyik fontos hadiút a „via militare”. A népvándorlás idején a mai horvátok ősei telepedtek le ezen a vidéken. A falu története szorosan kapcsolódik az általuk emelt, a felette magasodó hegyen épített Zvonigrad várához. A vár a középkorban a Bihácsról az akkori horvát királyi székhely, Knin felé menő fontos kereskedelmi és hadiutat ellenőrizte. 1220 körül a Šubić nemzetséghez tartozó „Buysenus” likai gróf volt az ura. 1412-ben Nelipich Iváné, akinek Zsigmond magyar király engedélyezte, hogy váraival szabadon rendelkezzen. Ebben az oklevélben „castrum Zvonygrad” alakban szerepel. 1435-ben a várat lányának Katalinnak, Frangepán János felségének adományozta. Ezután a Kurjaković nemzetségé volt, utoljára 1509-ben Karlovich János volt a tulajdonosa. 1522-ben elfoglalta a török és csak 1685-ben szabadították fel a velencei hadak. 1699-ben még jelentősen átépítették és falai sokáig jó állapotban álltak, csak a 19. században kezdték meg bontásukat. A palankai római katolikus plébániát 1807-ben alapították, a katolikus templomot 1830-ban építették. A településnek 1857-ben 401, 1910-ben 199 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1942-ben szerb felkelők a horvátok házait és templomát felgyújtották. A horvát lakosság részben elmenekült, a helyben maradókat leöldösték. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek.. A településnek 2011-ben 19 lakosa volt. Nevezetességei A falu közelében a Velebit keleti lejtőjén találhatók Zvonigrad várának romjai. A vár egykor a Likából Knin felé vezető utat ellenőrizte. Első említése a 13. század elején történt, amikor birtokosa a Šubić nemzetséghez tartozó Bysenius likai gróf volt. A török 1522-ben foglalta el és csak 1685-ben szabadították fel a velencei hadak. 1826-ig falai aránylag jó állapotban voltak, ekkor azonban Brkich ispán egy malom építése céljából engedélyezte köveinek felhasználását. Ettől kezdve köveit fokozatosan elhordták. Még ma is megkülönböztethető azonban az egykori lakótorony és egy újabban épített épület a régi palota helyén. A várat hosszan elnyúló falak övezték, melyeket úgy osztottak meg, hogy a vár kettős külső várat kapott. A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1830-ban építették. 1942-ben kifosztották és felgyújtották, évtizedekig csak a csupasz falai álltak. 1983-ban Pavlišić püspök és Pećo Butković plébános kezdeményezésére építették újjá. A falu temetőjében található egykori nagybirtokosának a Šulentić családnak a síremléke. A sírt a II. világháború idején feltörték és kirabolták. Kusac nevű településrészétől délre is található egy középkori várrom. Ezen a településen a népi építészet jellegzetes példái is láthatók. Nedzsd A Nedzsd ( arabul: ��� , jelentése: fennsík) Szaúd-Arábia középső régiója. Kiterjedt fennsík, területe mintegy 1,1 millió km², átlagos magassága 750-1500 méter. Sivatagos-félsivatagos száraz terület. Környezetéhez képest a Nedzsd nagy része kevésbé zord, évi 100 mm csapadékátlaggal, télen itt-ott kizöldülő, bozótos félsivatag. A hegyvonulatok közti, nem túl mély völgyek többsége homoksivatag. Határai nyugaton a Hidzsáz, keleten el-Hasza, északon a Nefúd-sivatag, délen a Rab-el-Háli homoksivataga. A sivatagi éghajlat miatt jelentősebb települések csak az oázisok környékén alakultak ki. A régióban kb. 4 millió ember lakik. Keleti szélén fekszik Rijád, az ország fővárosa. Autonóm Szakszervezetek Szövetsége Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége egyike volt a hat magyar szakszervezeti konföderációnak. A szövetség különösen a közlekedés és az energiaipar ágazataiban volt jelentős. Néhány fontosabb tagszervezete Közúti Közlekedési Szakszervezet Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete ( http://www.gydsz.hu/ ] Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Pályavasúti Dolgozók Szakszervezete Vízügyi- Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Vízügyi- Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége. Tisztségviselői Elnöke 2007-ben Borsik János (aki egyben a Mozdonyvezetők Szakszervezete ügyvezető alelnöke). Társelnökei: Gál Rezső, Korcsolayné Kovács Krisztina, Paszternák György, Várnai Zsuzsanna, Zsíros Sándor. Úszás az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Az 1996. évi nyári olimpiai játékokon az úszásban harminckét versenyszámban avattak olimpiai bajnokot. Az előző, 1992. évi olimpia úszóversenyeihez képest a program a női 4 × 200 méteres gyorsváltóval bővült. Ez a versenyszám 1908 óta szerepel a férfi úszás műsorán, női úszásban azonban ezen az olimpián írták ki először. Éremtáblázat (A táblázatokban a rendező ország csapata és a magyar csapat eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Férfi Férfi úszásban tizenhat – tizenhárom egyéni és három váltó – versenyszámot írtak ki. Női Női úszásban tizenhat – tizenhárom egyéni és három váltó – versenyszámot írtak ki. Simon Monjack Simon Mark Monjack (1970. március 9. – 2010. május 23.) angol forgatókönyvíró, rendező és producer. Brittany Murphy férje volt. Élete Londonban született zsidó családban. 2000-ben a Two Days, Nine Lives című film írója és rendezője volt. Brittany Murphy-t 2007-ben vette feleségül. 2010-ben találtak a holttestére abban a házban, ahol a feleségét is holtan találták. Szélpál László Szélpál László (Szeged, 1965. augusztus 20. –) labdarúgó, hátvéd, sportvezető, újságíró. Az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokságon győztes csapatnak a tagja. Pályafutása A válogatottban 13-szoros ifjúsági válogatott (1984–85), 12-szeres utánpótlás válogatott (1984–87), kétszeres egyéb válogatott (1987). Tagja volt az 1984-es ifjúsági Európa-bajnokságon győztes csapatnak. Sikerei, díjai Ifjúsági Európa-bajnokság aranyérmes: 1984, Szovjetunió Magyar bajnokság bajnok: 1989–90 3.: 1987–88 John S. Hager John S. Hager (Morristown, 1818. március 12. – San Francisco, 1890. március 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kalifornia, 1873–1875). Plouézec Plouézec település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 3239 fő (2015). Plouézec Kerfot, Lanloup, Paimpol, Pléhédel, Plouha és Yvias községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lenkei Sándor Lenkei Sándor, született Lelenka, (Újpest, 1936. november 9. –) labdarúgó, csatár, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1955 előtt a Jutagyár és a Bp. Vasas Izzó labdarúgója volt. 1955-ben került a Vasashoz. Tagja volt az első angyalföldi bajnokcsapatnak 1957 tavaszán. 1961 és 1967 között az Újpest Dózsa csapatában szerepelt. E két csapattal BEK és KEK elődöntős és két alkalommal VVK negyeddöntős volt. A válogatottban 1957-ben 4 alkalommal szerepelt a válogatottban. Hétszeres ifjúsági (1954–55, 4 gól), háromszoros utánpótlás válogatott (1956–57), egyszeres B-válogatott (1958). Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1957-tavasz, 1960–61 2.: 1961–62, 1962–63, 1967 3.: 1959–60, 1965 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) elődöntős: 1957–58 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) elődöntős: 1961–62 Vásárvárosok kupája (VVK) negyeddöntős: 1963–64, 1965–66 A Gépipar Kiváló Dolgozója (1956) A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1956) Emlékezete Alakja felbukkan (említés szintjén, még Lelenka néven, keresztnév nélkül, de beazonosítható módon) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében. Wilkau-Haßlau Wilkau-Haßlau település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Wilkau-Haßlau Langenweißbach községgel határos. Népesség A település népességének változása: Bokermannohyla circumdata A Bokermannohyla circumdata a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazília endemikus faja. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők, folyók. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Úszóhólyag „Az úszóhólyag fő feladata a hal fajsúlyának a víznyomással szembeni kiegyenlítése annak érdekében, hogy tetszőleges vízmélységben tartósan lebegni tudjon” (Dr. Széki Pál). A gerinces állatok legalacsonyabb rendű osztályában található körszájú nyálkahalaknak (Myxiniformes), ingoláknak (Cephalaspidomorphi), porcos halaknak (Chondrichthyes) és még sok mélytengeri halfajnak (Stylephoriformes) egyáltalán nincs úszóhólyagjuk. A csontos halaknál viszont ez általánosnak tekinthető, azonban van kivétel: a botos kölönte (Cottus gobio) testében egyáltalán nincs úszóhólyag és ezért a vízben tartósan lebegni sem tud. Az úszóhólyaggal rendelkező halaknál már az ikrából éppen kikelt szikzacskós hallárvának jól megfigyelhető úszóhólyagja van, mely gázzal telítődve a legtöbb esetben egy egész életen át elkíséri az adott halfajt. Azonban itt is akad kivétel: a darázsgéb (Brachigobius nunus) lárváinak ugyan van úszóhólyagja, de amint áttérnek a felnőtt példányok életmódjához, ez a szervük visszafejlődik. Ilyen kivétel még a kövi csíknak (Nemachilus barbatulus) csökevényes úszóhólyagja is. Az úszóhólyag alakja még a közeli rokon fajoknál például a pontyfélékre jellemző kétrészes úszóhólyag esetében is eltérő, míg a ragadozó életmódot folytató halakra inkább az egyrészes és zsákszerű úszóhólyag jellemző. A csontos halak testüregében ez a szerv a gerincoszlop alatt, középsíkban a zsigeri szervek fölött helyezkedik el, az úszóhólyag két oldalán található a hal páros ivarszerve. Csoportok Nyílt úszóhólyagos (Physostomi), vagy légjáratos halak: ide tartoznak a pontyfélék (Cyprinidae) pontylazacfélék (Characinidae), harcsafélék (Siluridae), angolnafélék (Anguillidae), csuka (Esox lucius), amelyek egész életük során rendszeresen megismétlik az úszóhólyag feltöltését, mert a légjárat összeköttetésben marad a nyelőcsővel. A feltöltődés és a leengedés ugyanazon a légjáraton megy végbe. Zárt úszóhólyagos halak (Physoclisti): ide tartozik a Cichlidae család összes faja, tőkehalfélék (Gadidae), pikófélék (Gasterosteidae) és a csapósügér (Perca fluviatilis). Náluk az első feltöltődést biztosító légjárat csak az úszóhólyag első feltöltődésig marad működőképes, ezután ez elzáródik és visszafejlődik. Náluk a feltöltődés és a leengedés folyamata másképp működik, mint a légjáratos halaknál. Az úszóhólyag alsó részén a falában helyezkedik el a különleges gázmirigy – ezt csodarecének is hívják (rate mirabile) – ami hajszálérkötegekből áll. A gázok ezen keresztül közvetlenül a hal véréből diffundálnak az úszóhólyag terébe. A fölösleges gáz leengedése (visszadiffundálása) az úszóhólyag felső részén található másik gázmirigyen keresztül történik. De, hogy ez a folyamat ne állandóan, hanem csak a túltelítődés esetén menjen végbe, a mirigyterület körül van egy kör alakú redő, az ún. zsilip. Ez a nyílás pupillaszerű ovális alakú, amely tágítható és szűkíthető, sőt teljesen el is záródhat. A diffundálás és a visszadiffundálás művelete összehangolt, amikor működik a gázbebocsátás, az ovál bezárul. Heringfélék (Clupea): ezek különleges úszóhólyagja egyrészt légjáratos, másrészt a végbélnyílás közelében egy hátsó légjáratuk is van, ahol meg tudnak szabadulni a fölösleges gázmennyiségtől. A heringek úszóhólyagjából elől két finom cső ered, amelyek a koponyájukba beágyazódva kis hólyagokká tágulnak. A hólyagocskák egy hártyalabirintussal érintkeznek, melyet folyadék tölti ki. Ha az úszóhólyag gáznyomása a hártyalabirintust kidomborítja, akkor a csövekben lévő folyadék a nyomást a hólyagocskák felé továbbítja. Ennek következtében a hólyagocskák kitágulnak, és nyomást gyakorolnak a belső fülre. Ez figyelmezteti a halat arra, hogy a gáznyomás emelkedett és hólyagvezetékén át a gáz egy részét ki kell bocsátania. A felesleges gázkeverék eltávozása gyakran sípoló hangot hallat. Dipnoi Az úszóhólyagban lévő gáz összetétele bármilyen furcsán is hangzik, nem egyezik meg a légköri levegőével és ebben a hal tevékeny közreműködéssel (gáztermeléssel-gázelnyeléssel) vesz részt. Eltérő a gáz összetétele a sekély vízben élő és a mélyebb vizekben élő halaknál. Egyes halfajok például a lápi póc (Umbra krameri) oxigénhiány esetén az úszóhólyagjuk gázkeverékéből fel tudja használni az oxigént. Az a tény, hogy az úszóhólyag kisegítő légzőszervként is szolgálhat, ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy a csontos halak úszóhólyagja és a légköri légzőszerv, a tüdő azonos származású szerv. Ezt erősíti meg az a másik tény, hogy a tüdőshalak (Dipnoi) csoportjánál egy tipikus átmeneti légzőszerv fejlődött ki az evolúció során. E halaknál a kopoltyúikon kívül van még egy, vagy egy pár hártyásfalú hólyagjuk, amely származása és működése szerint megfelel a szárazföldi gerincesek tüdejének. Ez a hólyag összeköttetésben áll a garattal, így a tüdőshalak be tudnak szívni az úszóhólyagjukba légköri levegőt. A labirintkopoltyús halaknak (Anabantidae) családjához tartozó gurámiféléknek (Osphronemidae) ún. labirintszervük is van, amellyel a légköri levegőből is fel tudják tölteni az úszóhólyagjukat. E labirintszerv összeköttetésben van az úszóhólyaggal, így ha a gurámifajokat megakadályozzuk abban, hogy időnként a víz felszínére felúszva légköri levegőt vegyenek és feltöltsék úszóhólyagjukat, akkor elpusztulnak. Nyomásérzékelés Az úszóhólyag nemcsak hidrosztatikus, hanem nyomásérzékelő szerv is. Régóta ismert a réti csík (Misgurnus fossilis) időjósló képessége, de a pontyfélék például az akváriumban tartott szumátrai díszmárna (Barbus tetrazona) is érzékelni tudja a légköri nyomásváltozást (már 1/20 atm. nyomásváltozást képesek érzékelni). E különös szervnek még külön szerepe van a halak rezgésérzékelésében (hallásában), és hangadásában is. A morgó harcsák (Agamyxis pectinifrons, Platydoras costatus), annyira meg tudják rezegtetni az úszóhólyagjukat, hogy szabadon hallható a morgásuk. Hallás Az úszóhólyag és az oldalvonal ugyanazokat a rezgéshullámokat érzékeli, azonban mindkettő más módon. Az oldalvonal a rezgés irányát, az úszóhólyag annak erősségét érzékeli 500 és 2000 Hz tartomány között. A halak pontyhalhoz hasonlóak (Ostariophysi) csoportjánál a hal a hallószerve és az úszóhólyagja összeköttetésben áll egymással. A pontyfélékben és a harcsafélékben a hallószerv és az úszóhólyag közti összeköttetést apró csontocskák létesítik, amelyek a csigolyákról tagolódnak le. Ezt nevezik Weber csontocskáknak. Kísérletileg bebizonyítható, hogy az úszóhólyag térfogatváltozásai következtében az emeltyű gyanánt szereplő Weber csontocskák a nyomást a gerincagy és az agyvelő folyadékára viszi át. A labirintkopoltyús halak a tapogatóúszójukkal is érzékelnek bizonyos rezgésszámú hullámokat. Ehhez hasonlóan a harcsafélék egy része a bajuszszálaikon keresztül is képesek felfogni hanghullámokat. Hallárva Az úszóhólyag már a fejlődés kezdeti szakaszában az ikrahéjon belül kezd kialakulni. A kikelt hallárvának az úszóhólyagja kezdetben még üres. Nem sokkal a kelés után fajtól függően egy-két napon belül a lárvának a víz felszínére kell jutnia és feltölteni az úszóhólyagját levegővel. Azonban a zárt úszóhólyagos halak csoportjához tartozó cichlid fajok lárváinál az első feltöltődés végbemehet a vízben is, sőt a szülők még segíthetnek is ebben. Egyes Apistogramma nőstények a szájukban visznek be apró légbuborékokat például egy cserépbarlangba, és így a lárvák átvészelik az első levegővétel fárasztó megpróbáltatásait (A. agassizii, A. cacatuoides). A szájköltő cichlid fajoknál a gázkeverék átadása természetesen a szájban történik. A halfajok többségénél például M. ramirezi, E. evergladei, pontyfélék, pontylazacfajok lárváinál az első légköri levegővétel a kelést követő 24. órán belül megy végbe. A feltöltődésnek mindenképpen meg kell történnie, különben a hallárva elpusztul, vagy élete végéig hasonúszó marad. Ha viszont ez sikerült, a lárva könnyedén mozog, és gyorsan fejlődésnek indul. Irodalom Akvárium Magazin 2001./68. szám – Az úszóhólyag ® Wilhelm Sándor, Halaink biológiája 2000. Forrás A halak szervezete és életmódja Govone Govone település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 2217 fő (2017. január 1.). Govone Costigliole d’Asti, Priocca, San Martino Alfieri, Castagnole delle Lanze, Magliano Alfieri és San Damiano d’Asti községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Horní Stropnice Horní Stropnice település Csehországban, a České Budějovice-i járásban. Horní Stropnice Žár, Pohorská Ves, Nové Hrady, Kamenná és Benešov nad Černou településekkel határos. Lakosainak száma 1475 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szerhij Mikolajovics Morozov Szerhij Mikolajovics Morozov (1961. január 15. –) egykori ukrán labdarúgó. Sikerei, díjai FK Sahtar Doneck: Szovjet labdarúgókupa : 1980, 1983 Szovjet labdarúgó-szuperkupa : 1983 Kupagyőztesek Európa-kupája gólkirály : 1983-84 Egyéni Észt labdarúgó-bajnokság gólkirály: 1994-95 1962-es indianapolisi 500 A 46. alkalommal megrendezett Indianapolisi 500 mérföldes versenyt 1962. május 30-án rendezték meg. Forrás http://hp.lanck.net/faster/Indy-500/1962ind.htm Thermococcus kodakarensis A Thermococcus kodakarensis a Thermococcaceae családba tartozó termofil Archaea faj. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Típustörzse KOD1. Nemének egyik legjobban tanulmányozott tagja. Felfedezése Egy szolfatárában izolálták közel Kodakara-sziget partjaihoz, Kagosima prefektúrában, Japánban. Az izolátum eredeti neve Pyrococcus kodakarensis KOD1, de újraosztályozták a 16S rRNS szekvencia alapján. A korai kutatások főleg a termostabil enzimjeire irányultak, de a relatív könnyű kezelhetősége és hogy genetikai manipulációval megkönnyítették a természetes kompetenciáját (azt a képességét hogy a környezetéből extracelluláris DNS-t vesz fel), vonzó rendszerré tette számos biológiai folyamat tanulmányozásához. Leírása Sejtjei szabálytalan gömb alakúak, 1–2 μm átmérőjűek, és gyakran párban fordulnak elő. Nagyon mozgékony, az ostorai ugyanazon a helyen vannak a sejtjei felszínén. A sejtfala egy réteg diéter- és tetraéter-lipidekből, és egy külső glikoprotein rétegből áll. Obligát anaerob, és heterotóf szervezet, gyorsan növekszik különféle szerves szubsztrátokkal elemi kén jelenlétében, hidrogén-szulfid gázt állít elő. A generációs ideje a becslések szerint 40 perc optimális feltételek mellett. Kén hiányában hidrogént állít elő hidrogén-szulfid helyett. Képes növekedni 60–100 °C között, optimális érték 85 °C. Más tengeri élőlényekhez hasonlóan magas sókoncentráció szükséges optimális növekedéséhez, és a sejt lízise előfordulhat híg oldatokban. Genom szerkezete 2005-ben a T. kodakarensis KOD1 genomját teljesen szekvenálták. A genomja egy 2.088.737 bázispár hosszú kör alakú kromoszómából áll, ami valószínűleg 2306 fehérjét kódol. 2003–2004-es német labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A 2003-2004-es német labdarúgó bajnokság másodosztálya a 29. idénye volt a Bundesliga 2-nek. A bajnokságot az 1. FC Nürnberg nyerte meg, mögötte az Arminia Bielefeld és az 1. FSV Mainz 05 jutott fel az első osztályba. Tabella Forrás: Bundesliga.deRendezési elv: 1. pontszám; 2. gólkülönbség; 3. lőtt gólok.A VfB Lübeck, az 1. FC Union Berlin és a VfL Osnabrück kiesett Regionalliga Nordba. A Jahn Regensburg kiesett a Regionalliga Südbe. # = helyezés; M = játszott meccsek száma; Gy = győzelmek; D = döntetlenek; V = vereségek; Lg = lőtt gólok; Kg = kapott gólok; Gk = gólkülönbség; Pont = pontok; (B) = bajnok; (K) = kiesett; (F) = feljutott. Cambridge-i Ötök A Cambridge-i Ötök (Cambridge Five) szovjet hírszerzők laza csoportja, akik 1934 körül a Cambridge-i Egyetem Trinity College-ában végeztek és akkoriban ideológiai alapon, azaz az egyetemen kialakult kommunista meggyőződésük következtében együttműködést vállaltak a szovjet hírszerzéssel. A későbbiek során a brit államigazgatás különböző posztjain elhelyezkedve igen sikeres hírszerző munkát végeztek, Kim Philby például egy időben a Szovjetunió elleni brit hírszerzés egyik vezetője lett, mások a kezdetektől ráláttak az amerikai atomfegyver fejlesztésére. Tagjai az 1940-es években és az 1950-es évek elején Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tevékenykedtek, 1951-ben néhányuk lelepleződött és menekülniük kellett. Tevékenységük a 20. század egyik legnagyobb kémügye volt, óriási visszhangot váltott ki és számos dokumentum jellegű illetve fikciós feldolgozást generált. Történészek tucatjai foglalkoztak a témával, ennek ellenére bizonyos pontok a 21. századra is tisztázatlanok maradtak. Cambridge és a korabeli baloldal Cambridge (és Oxford) ekkoriban már hosszabb ideje a brit világbirodalom vezetőinek utánpótlását nevelte. Ezt az egyetemi világot egyszerre jellemezték ókonzervatív formaságok és a gondolkodás, viselkedés rendkívüli szabadsága, sőt szabadossága. A Trinity College Cambridge-ben a legnagyobb és leggazdagabb intézmények közé tartozott. Az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idején azonban ide is behatoltak a tőkés gazdaságot megkérdőjelező baloldali, néha egészen radikális nézetek. Megalakult a Cambridge-i Egyetem Szocialista Szövetsége (CUSS) is. A tanárok között is sok szabadon gondolkodó értelmiségi, köztük baloldali, marxista, sőt kommunista is volt, mint Maurice Dobb közgazdász vagy John Desmond Bernal biológus. Ez a környezet tette lehetővé, hogy Cambridge-ben, ezekben az években, egy sor olyan diák akadjon, aki utópista módon a Szovjetunió támogatásában vélte megtalálni a világot sújtó problémák megoldásának lehetőségét, nem utolsósorban azért, mert az 1929-33-as gazdasági válság idején a szovjet gazdaság gyorsan fejlődött, a társadalom nyitottabb volt (a nagy beruházásokra számos szakember utazott nyugati országokból is); a sztálini terror kora pedig még nem kezdődött el. A kémhálózat A Cambridge-i Ötök (Cambridge Five), egyes forrásokban olykor Cambridge-i Négyek (Cambridge Four) névvel egy Nagy-Britanniában működő szovjet kémhálózatot szoktak megjelölni, amelynek tagjai a második világháború alatt és az 1950-es évek első felében titkos katonai és nemzetbiztonsági információk kiszolgáltatásával aktív kémtevékenységet folytattak a Szovjetunió javára. A kémhálózat tagjai magasan képzett értelmiségiek, brit állampolgárok voltak, valamennyien a brit establishment elismert tagjai, és kommunista szimpatizánsok. A hálózat tagjai a második világháború folyamán szovjet dezinformációs anyagokat juttattak el a nácik kezébe, részben a szövetséges hírszerzés megkerülésével is. Többen azzal indokolták tettüket, hogy a Szovjetuniót akarták támogatni a náci Németország ellen közösen vívott, jogszerű háborúban. A „cambridge-i” kémhálózathoz tartoztak, bizonyítottan, az alábbi személyek: Kim Philby (1912–1988), fedőneve: „Stanley”; Donald Duart Maclean (1913–1983), fedőneve „Homer” (azaz „Homérosz,” célozva homoszexualitására ); Guy Burgess (1911–1963), fedőneve „Hicks”; és Anthony Blunt (1907–1983), fedőneve „Johnson.” Más személyeket is gyanúsítottak e kémszervezetben való aktív részvétellel. Amikor tevékenységük kitudódott, a sajtóban a „cambridge-i kémhálózat” („Cambridge Spy Ring”) néven kezdték emlegetni őket, mivel a csoport minden ismertté vált tagját a cambridge-i Trinity College tagjai köréből szervezték be, egy elit titkos társaságon, a „Cambridge-i Apostolok” („Cambridge Apostles”) nevű vitakörön keresztül, amely a Trinity és a King's College körül szerveződött. A csoport valamennyi tagja a brit társadalom magasan kvalifikált, megbecsült, privilegizált rétegéből származott. Az „Ötök” közül Blunt és Burgess bizonyítottan homoszexuálisok voltak, Maclean-ről is ezt vallották, ő valószínűsíthetően biszexuális beállítottságú volt. A beszervezett egyetemi oktatók és hallgatók később a brit külügyi és titkosszolgálatban magas beosztásokba segítették egymást, ahol értékes titkos adatokhoz juthattak. A nyomozás adataiból az tűnik ki, hogy a tagok többségét Anthony Blunt csábította el és szervezte be, aki kutató ösztöndíjasként („Fellow”) dolgozott a Trinity College-ban, és szintén az „Apostolok” társaságának tagja volt. A többiek hallgatók voltak. A nyomozás adatai szerint egy másik „Apostol”, John Cairncross juttatta el a titkos információkat a szovjet hírszerzéshez. Valószínűleg Cairncross volt a kémcsoport „ötödik tagja”, akit sohasem azonosítottak hivatalosan. Ebben valószínűleg része lehetett fivérének, Sir Alexander Kirkland Cairncross tekintélyes közgazdásznak, és unokahúgának, Frances Cairncross-nak, (Sir Alexander leányának), a „The Economist” ismert újságírónőjének is. Az ő befolyásuk révén John Cairncross élvezhette a tradicionális brit társadalomban a „mi kutyánk kölykének” kijáró szolidaritást, és sohasem vonták őt felelősségre. Michael Whitney Straight, a „Cambridge-i Apostolok” társaságának egy másik tagja, szintén aktív szovjet kém volt. Gyanú, nyomozás, szökések 1951-ben Burgess és MacLean ellen már fedett nyomozás folyt, a két ember mégis könnyűszerrel elszökhetett a Szovjetunióba. Eltűnésük ügye nagy port vert föl a nemzetközi sajtóban. A nyomozók előtt azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy kijátszották őket. Hamarosan Kim Philbyre terelődött a gyanú. A Philby elleni nyomozás több olyan anyagot talált, amely súlyos gyanúra adott okot, de semmi olyasmit, aminek alapján vádat emelhettek volna ellene. 1955-ben a sajtóban már úgy emlegették, mint aki első helyen gyanúsítható azzal, hogy ő a Harmadik Ember. Philby sajtókonferenciát hívott össze, hogy tagadja e vádakat. Mindazonáltal vissza kellett vonulnia az állami szolgálatból. Elhagyta a titkosszolgálatot, és újságíróként kezdett dolgozni a Közel-Keleten. 1961-ben Anatolij Golicin, egy átállt szovjet hírszerző, a KGB áruló tisztje olyan adatokat adott a brit titkosszolgálatnak, amelyek Kim Philby kémtevékenységére utaltak. Az MI-5 Bejrútba küldte egyik ügynökét, hogy hallgassa ki Philby-t. Az ügynök azt jelentette, hogy Philby tudott érkezéséről (ez azt mutatta, hogy beépített „tégla” (más néven „vakondok”) működik a brit hírszerzés szervezetében), de önként vallomást tett. Röviddel ezután Philby is a Szovjetunióba távozott, nyilván attól való félelmében, hogy Libanonban esetleg elrabolhatják. A Szovjetunióban Philby a KGB tanácsadójaként dolgozott, 1988-ban bekövetkezett haláláig. Tevékenysége nyomán a brit titkosszolgálat számos Kelet-Európában és a Közel-Keleten dolgozó ügynökét kellett visszahívni a lelepleződés veszélye miatt. 1979-ben Andrew Boyle nyomozó újságíró „Az árulás légköre” („Climate of Treason”) c. könyvében a nyilvánosság előtt azzal vádolta Anthony Bluntot, hogy az szovjet ügynökként dolgozott. 1979 novemberében Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony a Brit Parlament Alsóháza (House of Commons) előtt beismerte, hogy Blunt már 1964-ben lebukott, és a vizsgálat során be is vallotta: a megelőző 15 évben a szovjet hírszerzésnek dolgozott. A miniszterelnök-asszony szerint Blunt a vallomás idején (1964-ben) már olyan pozícióban volt, hogy nem fért hozzá titkos adatokhoz, és a főállamügyész titokban hivatalos büntetlenséget ígért neki annak fejében, ha elmond mindent. Blunt állítólag jelentős mennyiségű információt szállított, és a miniszterelnök-asszony szerint az információ értékét növelte, ha a vallomás tényét nem fedik fel a szovjetek előtt. Blunt azonban az angol királyi képtár vezetője volt, és egyes források szerint a brit kormányzat azért hagyta őt büntetlenül, hogy ezzel megkíméljék a királyi családot a botránytól. Blunttól csupán 1979-ben kapott lovagi címét vették vissza. Az „Ötök” megnevezés Anatolij Golicintől, az 1961-ben a britekhez átállt szovjet hírszerzőtől ered, aki egy „öt fős hálózatról” („Ring of Five”) beszélt. Ennek Philby valószínűleg, Maclean és Burgess pedig biztosan a tagjai közé tartoztak. A hálózat másik két tagját Golicin nem ismerte. Ugyanakkor ebben az időben ketten (MacLean és Burgess) már a Szovjetunióba szöktek, és hamarosan, 1963-ban Philby is követte őket. A Golicin által szolgáltatott információk közül mindmáig csak egyetlen adatot tudtak megerősíteni független külső forrásból, ez John Vassall lebuktatásához vezetett. Vassall egy viszonylag alacsony beosztású kém volt, akit – az ügy szakértői szerint – valószínűleg azért áldoztak fel, hogy ezzel egy másik, magasabb beosztású kémet fedezzenek. A Golicin által adott adatok arra utaltak, hogy Philby is a hálózathoz tartozik, de Philby-re akkor már amúgy is gyanakodtak, sőt valójában az újságok már meg is vádolták őt. Philby azonban olyan országban tartózkodott, amelynek nem volt kiadatási egyezménye Nagy-Britanniával. A szovjet titkosszolgálat rejtjeles adatforgalmának megfejtése céljából az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok nemzetbiztonsági szolgálatai már a negyvenes évek eleje óta működtek együtt, a VENONA fedőnevű, szigorúan titkos művelet keretében. A VENONA keretében dekódolt szovjet anyagok alapján az MI-5 és MI-6 beavatott tagjai már 1961-ben tudták, hogy Philby szovjet kém. Golicin emellett további adatokat is szolgáltatott, ezeket azonban széles körben megbízhatatlannak, valószínűtlennek minősítettek. Ilyen volt például az az állítása, hogy Harold Wilson, Nagy-Britannia akkori miniszterelnöke maga is a KGB ügynöke. Golicin adatainak megbízhatósága mind a mai napig ellentmondásos, emiatt kevés biztosnak vehető adatunk van a cambridge-i kémszervezet tagjainak valódi számáról. Hogy a zavar még nagyobb legyen, Blunt – amikor végül vallomást tett – több olyan személyt is megnevezett, akik egészen mások voltak, mint akiket ő beszervezett. Mindent egybevéve, legalább tizenkét személy alaposan gyanúsítható azzal, hogy a Golicin által megnevezett „öt fős hálózat” tagjai lehettek. „Az ötödik ember” A Golicin által szolgáltatott információkra alapozva számos spekuláció jelent meg az „Ötödik Ember” személyazonosságáról. E kifejezés igen népszerűvé vált a brit sajtóban. Emlékeztetett Graham Greene angol író (szintén titkosszolgálati miliőben játszódó) regényeinek címére („A harmadik ember”, „A tizedik ember”). A szerző személyesen is ismerte a cambridge-i kémeket. Manapság széles körben elfogadott tény, hogy a kémhálózatnak valószínűleg ötnél több tagja volt. Sokkal többen is lehettek, mivel három másik személyről tudjuk, hogy vallomásokat tettek, ezekben újabb személyeket neveztek meg, és igen erős indirekt bizonyítékok (circumstantial evidence) alapján további személyeket fogtak perbe. Az alábbiakban felsorolt személyek tekinthetők egyazon „kémhálózat” tagjainak, vagy csak „sima” szovjet kémek listájának, attól függően, hogy mennyire tudtak egymástól, és milyen mértékben működtek együtt egymással. Az együttműködés mértéke, mélysége ismeretlen maradt. Még Philby, Burgess, és Maclean is alapvetően egyedül dolgozott. John Cairncross (1913–1995), 1951 -ben vallomást tett, e tényt csak 1990 -ben hozták nyilvánosságra. Sir Roger Hollis-t (1905–1973), aki abban az időben a brit MI-5 igazgatója volt, kémtevékenységgel vádolták meg. A vádakat Arthur Martin (az MI-5 szovjet elhárítással foglalkozó osztályának akkori vezetője), Peter Wright (az MI-5 tisztje, Hollis ügyének nyomozója), és Chapman Pincher (a brit elhárítás kudarcairól több leleplezést közzétevő nyomozó újságíró) fogalmazták meg. Guy Liddell-ről (1892–1958), Burgess és Rees közeli barátjáról egy névtelen informátor 1949 -ben azt állította, hogy szovjet kém. Lehetséges, hogy ezt szovjet dezinformációs anyagból írták ki, de a híresztelés végleg lerombolta Liddell karrierjét. 1979 -ben Goronwy Rees halálos ágyán tett vallomást, ebben már konkréten azzal vádolta Liddel-t, hogy ő is a cambridge-i kémhálózat tagja volt. Goronwy Rees (1909–1979), Burgess és Liddell közeli jóbarátja, 1951 -ben egy kihallgatáson bevallotta, hogy tudomása volt Burgess kémtevékenységéről. 1979-ben halálos ágyán tett vallomásában aztán beismerte, hogy ő maga is kém volt, és egyben azt állította Guy Liddell-ről is, hogy a kémhálózat tagja volt. Victor Rothschildot (1910–1990) (ismertebb nevén Rotschild bárót) Roland Perry vádolta kémkedéssel „The Fifth Man” c. könyvében, amely Londonban jelent meg, a Pan Books kiadónál, 1994 -ben. Rothschild (Blunt-tal és Burgess-szel együtt) a Cambridge-i Apostolok titkos társaságának tagja volt. Anthony Blunt 1954 -ben az alábbi személyekre tett terhelő vallomást: Peter Ashby, John Cairncross, Leo Long és Brian Symon. A szovjet irányítók A cambridge-i kémhálózatot eredetileg az NKVD irányította, 1941-től Anatolij Gorszkij NKVD-tiszt révén, majd annak átszervezése után a KGB lett a csoport irányításának felelőse. 1944-től 1955-ig Jurij Mogyin (* 1922–) KGB-tiszt volt közvetlen irányítójuk. Ő szervezte meg Burgess és Maclean Szovjetunióba menekítését. Azokat, akik Mogyin előtt irányították a nagy kárt tevő cambridge-i csoportot, a sztálini terror idején kivégezték. Utóélet A cambridge-i kémszervezet a nyugati titkosszolgálatok szervezetébe beépített szovjet kémhálózatok között az egyik legsikeresebb, és leghosszabban működő hálózat volt. A brit résztvevők némelyike a háború után Nagy-Britanniából az Egyesült Államokba ment, és közreműködött a CIA szervezésében is. Az ő kémjelentéseiket a szovjetek nem használhatták fel, mert Sztálin nem bízott meg bennük, kettős ügynöknek tartotta őket. A cambridge-i csoporton kívül létezett egy oxfordi kémhálózat is. Ennek nyomozati anyaga mind Nagy-Britanniában, mind a Szovjetunióban mind a mai napig szigorúan titkos. A KGB archívumaiból is csak az ügynököket toborzó ügynök („Scott”) és egy másik ügynök („Bunny”) fedőnevét sikerült megszerezni. John le Carré kémregényeiben rendszeresen feltűnik a brit titkosszolgálatokba beépített szovjet „téglák” (más néven „vakondokok”) utáni nyomozás, különösen a cambridge-iekkel való kapcsolat utáni kutatás motívuma. A regényekben leírt utalások nem érthetőek a Cambridge-i Ötök működésének ismerete nélkül. Regényes feldolgozások, fikció, játékfilm Frederick Forsyth : The Fourth Protocol (A Negyedik Jegyzőkönyv) : Kim Philby későbbi, Szovjetunió -beli tevékenységének regényes feldolgozása. Allan Bennett: A Question of Attribution (Blunt életének regényes feldolgozása) Allan Bennett: An Englishman Abroad (Burgess Szovjetunió -beli életének regényes feldolgozása) Allan Bennett: The Old Country (Philby-hez hasonló fiktív kém élete a száműzetésben) Julian Mitchell: Another Country (Guy Burgess élete nyomán szabadon) John Banville: The Untouchable (regény) Megjegyzések A kémkedés történeti feldolgozásának jellegzetessége, hogy a jelentős hírszerzéssel rendelkező országok, Nyugaton és Keleten egyaránt, soha nem nyitják meg teljesen irattáraikat a kutatás előtt, és az adataik nyilvánosságra hozását saját érdekeiknek megfelelően irányítják. Általában csak a lelepleződött kémek ügyeit hozza nyilvánosságra az ellenfél, ezért semmi nem zárja ki, hogy az ismertté váltaknál akár sikeresebb hírszerzők története is örökre rejtve marad. Hutia konga A hutia konga vagy más néven kubai kúszópatkány (Capromys pilorides) az emlősök (Mammalia) osztályába a rágcsálók (Rodentia) rendjébe és a hutiák (Capromyidae) családjába tartozó faj. Magyarul hívják még kubai hutiának, kubai fakúszópatkánynak, illetve kubai famászópatkánynak is. Az állat a Capromys emlősnem típusfaja. Elterjedése A kubai famászópatkány Kuba szigetén és néhány környező szigeten él. Széles körben elterjedt, többféle élőhelyen is előfordul, így a sűrű erdőkben, a bozótosokban és a hegyvidéki területeken egyaránt megtalálható. A Kuba északi részén élő hutiák előnyben részesítik a mocsaras, mangroveerdei élőhelyeket. Nem gyakori faj az állatkertekben, Magyarországon jelenleg a Fővárosi Állat- és Növénykertben látható. Alfajai Capromys pilorides doceleguas Varona, 1980 Capromys pilorides pilorides Say, 1822 Capromys pilorides relictus Allen , 1911 Korábban a Capromys gundlachianus Varona, 1983 fajt is a hutia konga alfajának tekintették. Megjelenése Macska nagyságú rágcsáló, testhossza 30–50 cm, farka 15–30 cm, magassága 20 cm. Súlya 6–8 kg. A hutia kinézete nagyon hasonlít a nutriáéra, nagy különbség azonban hogy míg a nutria vízi állat, a hutia fán lakó életmódot folytat. A nutria csecsbimbói a nőstény oldalán vannak, hogy a kölykök a vízben is tudjanak szopni. A hutiáé a hasán helyezkedik el. Feje széles, rajta rövid fülekkel. Rövid, tömött szőrzetének színe a sötétbarnától a sárgáig terjedő lehet, néha vöröses árnyalattal, ám a hason mindig világosabb, mint a háton. Farkát végig szőr borítja. Rövid lábai végén erős karmok vannak, melyeknek a mászásnál veszi hasznát. Életmódja A hutia a sűrű erdőkben a fákon él. Az ágak között nagyon ügyesen mozog. Kúszás közben segítségére vannak erős karmai és kapaszkodófarka. A földön esetlenül mozog, hátsó felének túlfejlettsége miatt. A prérikutyákhoz hasonlóan felegyenesedve szokott figyelni. A hutia társas állat, nagyobb családi csoportban él, melyet egy domináns hím vezet. Szagjeleket hagy, melynek az egyedek közötti kapcsolattartásban van szerepe. Társas viselkedésére jellemző a kölcsönös szőrzetápolás, melyet időnként egymás körüli bukfencezésszerű játékkal szakít meg. Étrendje falevelekből, fakéregből, gyümölcsökből, kisemlősökből áll. Fogságban kedveli az olyan szúrós szagú növényeket, mint a hagymafélék. A hutiának a többi rágcsálóhoz képest nagyon fejlett gyomra van, mely hasonlít a kérődzők rekeszes gyomrára. Ez lehetővé teszi a falevelek és a fakéreg emésztését, melyek táplálkozásának nélkülözhetetlen összetevői. Szaporodása A hutia az év bármely szakában szaporodhat. Vemhességi ideje 3 és fél – 5 hónap. A nőstény egyszerre 1–6, leggyakrabban 2–3 kölyköt vet. A kölykök fejletten, szőrösen és nyitott szemmel születnek. Hamarosan elkezdenek szilárd táplálékot fogyasztani, és a fáramászást is megtanulják. Az anyán kívül rendszerint más nőstények is nevelik a gyerekeket a fészekben. Védettsége Habár több hutiafaj is veszélyeztetett, vagy akár már ki is halt, a kubai famászópatkány fennmaradását jelenleg nem veszélyezteti semmi. Bár a kelet-kubai hegyvidéken élő állományuk egyedszáma folyamatosan csökken, többfelé közönséges fajnak számít. A kubai őslakosok nagy rajongói húsának. Kutyákkal hajszolják a földön lassan futó állatot. Visi Imre Nagyatádi Visi Imre, Visy (Nagyatád, (Somogy megye), 1852. december 26. – Budapest, 1889. december 24.) író, publicista, országgyűlési képviselő és hírlapszerkesztő. Élete Nagyatádon született, ahol apja, nagyatádi dr. Visy Pál (1808-1870), orvos volt és később megyei főorvos lett, édesanyja Németh Mária volt. Iskoláit Kaposvárott és Nagyszombatban végezte, majd a pécsi jogakadémia hallgatója lett és aztán Pestre került az egyetemre, ahol a bölcseleti és jogi szakot hallgatta. A fővárosban mint tanár is működött egy darabig, de később a zsurnalisztika elterelte a politikai pályára. Egyetemi hallgató korában 1872-73-ban többek társaságában megalakította a tudomány- és műegyetemi olvasókört, melynek ő volt egyik elnöke. 1869 végén a Reform című politikai napilaphoz állott be korrektornak; még akkor diák volt és a VIII. osztályt végezte, de atyja elhalván, a kenyérkeresetre szorult. Irodalmi munkásságát már 1868-ban kezdette; ekkor írt a Reformba, Pesti Naplóba és a Honba politikai cikkeket és az Üstökösbe humorisztikus dolgozatokat. A Hon szerkesztőségébe 1871-ben állott be mint rendes belmunkatárs; itt kezdette írni Apróságok cím alatt aktuális politikai, társadalmi, irodalmi és művészeti apróbb cikkeit; különösen ebben az időben, míg a lapnál volt, csak társadalmi cikkeket írt a lapba; egyszersmind szerkesztette a Szabadelvű Párt lapját, a Magyar Népvilágot, de a Nagy Tükör című élclapot is; sokat dolgozott az Üstökösbe és e két élclapban számos költeménye jelent meg. Midőn a Hon és az Ellenőr egyesültek a Nemzetben (1882. szeptember 1.), e lapnál eleinte Láng Lajos szerkesztő helyettese, 1883. január 14-től haláláig utódja volt. A nap nagy részét munkában töltötte és azután még éjjel is majdnem minden nap 2-3 órát dolgozott; cikkeinek legnagyobb részét is éjjel írta. A magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete is neki köszönheti megalapítását 1881-ben, mely intézetnek előbb titkára, majd alelnöke lett. Képviselővé 1884-ben választatott meg első ízben az abrudbányai kerületben és 1887-től a budapesti Józsefvárosi kerületet képviselte; számos bizottságnak volt tagja és a delegációnak is. Egy ízben előadója volt a földművelési tárca költségvetésének, felszólalt a regale-megváltás, a budai internátus, a nemzeti menház nyugdíjintézetének ügyében és még számos közérdekű tárgyban. A magyar-francia biztosító-társaság felügyelőbizottságának a Józsefvárosi I. sz. iskolaszéknek és számos Józsefvárosi jótékony egyletnek elnöke és a Józsefvárosi kör választmányi tagja volt. Mint bizottsági tag Budapest főváros törvényhatósági életében évekig előkelő szerepet vitt. 1875-ben nőül vette Gábor Irmát, a Nemzeti Színház fiatal művésznőjét és két kis leánykája született tőle. Sírja a Kerepesi úti temetőben található (34/1-1-45). Cikkei a Honban (1873. 166. sz. Eötvös József báró könyvtára, 1881. 258-262. sz. A nemzetközi irodalmi congressusról); az Otthonban (I. 1874. Az első föltétel, II. 1874. A társadalmi élet hanyatlása); a M. Népvilágban (1880. 7. sz. A magyar népszínműirók: Tóth Ede, Csepreghy Ferencz, Szigligeti Ede); a Délmagyarországi Lapokban (1885. 225. sz. Jókai Mór); a Szabadelvű Naptárban (1885. Az agrarius mozgalom) sat. Jegye: V. I. (a Honban). Emlékezete Budapesten utca viseli a nevét. Munkái Saint Maur kisasszony jegyese. Cherbuliez Viktor regénye. Ford. Bpest, 1876. Leoni Leo. Sand György után ford. U. ott, 1878. (Olcsó Könyvtár 47.) Egy chinai viszontagságai Chinában. Regény. Verne Gyula után ford. francziából. Bpest, 1879. Egy párisi nő története. Regény. Feuillet Octave után ford. U. ott, 1881. Juganda. Nyolcszáz mértföld az Amazonon. Regény. Verne Gyula után ford. U. ott, 1882. A Robinsonok iskolája. Regény. Verne után ford. U. ott, 1883. (3. kiadás. U. ott, 1908.) Beszéde a csongrádi válssztókerület polgáraihoz. 1884. máj. 22. U. ott, 1884. (Különny. a Nemzetből.) Tisza Kálmán. Politikai jellemrajz. U. ott, 1885. (Ism. Főv. Lapok 272. sz. sat. Németül. U. ott, 1886. 12 rajzzal.) Tíz esztendő. Politikai tanulmány. Írta Memor. U. ott, 1885. A Daniseffek, dráma 4 felvonásban Írta Newsky Péter (ifj. Dumas és Corvin), ford. (Először adták 1878. decz. 13. a budapesti Nemzeti Színházban); lefordította Klatzkó Julián lengyel publicista Két kanczellár (Gorcsakov és Bismarck) c. munkáját és Turgenyev munkáiból is fordított. Konrad Witz Konrad Witz (Rottweil, 1400 körül - Bázel, 1446) dél-német és svájci reneszánsz festő a 15. század első felében. Egyik jeles képviselője a késő gótikának. A holland új művészet (ars nova) képviselői nagy hatással voltak rá, Robert Campin, Jan van Eyck, Rogier van der Weyden. Művészete Megmaradt művei a 19. században kerültek elő, a 20. század elejétől a svájci festészet egyik legnagyobb alakjaként tisztelik. Egyéni kvalitásait a valóság megfigyelésének biztonsága, a plasztikus és monumentális emberábrázolás, az előadásmód tömörítése, a természet és a belső tér festői eszközökben gazdag megjelenítése jelzi. Életéről csak annyit tudunk biztosan, hogy 1434 és 1444 közt Bázelben, 1444-ben pedig Genfben élt. Két jelentős műve maradt fenn, az egyik a Szent Kristóf oltártábla (Basel, Kunstmuseum); a másik a Szent Péter oltárhoz, az ún. genfi oltárhoz tartozó Csodálatos halászat című képe, ez utóbbi másik három jelenettel együtt Genfben van, a Művészeti és Történeti Múzeumban (Musée d'Art et d'Histoire). A csodálatos halászat című jelenet az első valóságos tájábrázolás a középkorban. Nem véletlenül mondja e kép kapcsán Ernst Gombrich, hogy a legradikálisabb újítók egyike a svájci Konrad Witz. Mit is látunk ezen a képen? Az apostolok halásznak, megjelenik Jézus és Szent Péter úszik felé. A biblia szerint a Galileai-tengernél játszódott le ez a jelenet, de a festő átteszi ezt a jelenetet a Genfi-tóhoz, az apostolok genfi halászemberek, akik a halászszerszámaikkal foglalkoznak, s igyekeznek csónakjukat egyensúlyban tartani. Szent Péter is szinte csak evickél a vízben, s itt jelenik meg Jézus monumentális, jóságos alakja a Genfi tóban. El lehet képzelni, hogy a genfi hívőkre mindez milyen frenetikus hatást gyakorolt, saját magukat, saját természeti környezetüket látták a jelenvaló Krisztussal. A bibliai történetet már ismerték hozzá János evangéliumából, az apostolok nem boldogultak a halfogással, de ahogy Krisztus megjelent, sikerült sok halat fogniok, s együtt megvacsoráztak a biblia szerint a Galileai-tenger partján, a festő nyomán végiggondolva a Genfi tó partján. További mintegy 20 megmaradt műve közül 13 kép a bázeli Üdv tüköre oltárhoz (Heilspiegelaltar) tatozik, 1435 körül keletkezhettek. Két képe Berlinben, egy képe Dijonban van. Aldo Duscher Alvaro Pedro Duscher (Esquel, 1979. március 22. –) argentin labdarúgó, jelenleg az RCD Espanyol középpályása. Abhisek Baccsan Abhisek Baccsan (Hindi: ������ �����, Urdu: ������ ���) szül. 1976. február 5., bollywoodi színész. Amitábh Baccsan és Jaya Bachchan színészek fia. Díjak Filmfare díj Filmfare Best Supporting Actor Award Yuva 2004 Filmfare Awards 2001: jelölés, Best Debut – Refugee 2004: jelölés, Best Supporting Actor – Main Prem Ki Diwani Hoon 2005: jelölés, Best Villain Award Juva & díjnyertes, Best Supporting Actor – Juva 2006: jelölés, Best Actor for Bunty aur Babli & díjnyertes, Best Supporting Actor – Sarkar 2012-es Citi Open A 2012-es Citi Open tenisztornát az egyesült államokbeli Washingtonban rendezték meg 2012. július 30. és augusztus 5. között. A férfitorna 2012-ben ATP World Tour 500 Series, a női International kategóriájú volt. A mérkőzéseket kemény borításon játszották, a férfiaknál negyvennegyedik, a nőknél második alkalommal. Döntők Férfi egyes Olekszandr Dolhopolov – Tommy Haas 6–7(7), 6–4, 6–1 Női egyes Magdaléna Rybáriková – Anasztaszija Pavljucsenkova 6–1, 6–1 Férfi páros Treat Conrad Huey / Dominic Inglot – Kevin Anderson / Sam Querrey 7–6(7), 6–7(9), [10–5] Női páros Aojama Súko / Csang Kaj-csen – Irina Falconi / Chanelle Scheepers 7–5, 6–2 Pénzdíjazás A torna összdíjazása a férfiaknál 1 286 260 euró, a nőknél a többi International versenyhez hasonlóan 220 000 amerikai dollár volt. I. Sándor skót király I. Sándor, ang. Alexander I. (1077/1078 – Stirling, 1124. április 23.) 1107 után Skócia királya, III. Malcolm negyedik fia. Bátyja, Edgar halála után lett uralkodó. A véres belviszályok lezáródásával csak Észak-Skóciára tudta korlátozni hatalmát. Uralkodása során az egyházat kolostorok és püspökségek alapításával támogatta. Forrás Európa uralkodói, Maecenas kiadó, Fábián Teréz szerk., 1999, ISBN 963-645-053-6, 217. old. Marian Kustoń Marian Kustoń (Poznań, 1931. október 24. –?) lengyel nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Pályafutása során hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője lett. Első ligás mérkőzéseinek száma: 103. Nemzetközi játékvezetés A Lengyel labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1974-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A lengyel nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 19. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1977-ben búcsúzott. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpia Kanada rendezte az 1976. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáját, ahol a FIFA JB játékvezetői szolgálattal bízta meg. Dunia Engine A Dunia Engine a Ubisoft Montreal által kifejlesztett videojáték-motor a Far Cry 2-hoz, amely a Crytek által megalkotott Far Cry második része. A Far Cry 3, 4 és a Far Cry Primal is a Dunia Engine-t használja. A motort PC-re, Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra dolgozták ki, alapja a Far Cry 1-ben alkalmazott CryEngine 1 videojáték-motor, amelyet a Ubisoft felvásárolt a Crytektől. Magyarul az arab „dunia” szó „Föld”-et, „világ”-ot vagy „élet”-et jelent. Technikai adatok A Dunia Engine a következő tulajdonságokkal rendelkezik: Dinamikus időjárás Dinamikus tűz terjedés (az időjárási rendszer része) Valósághű tűz Fizika (A legtöbb tárgyat el lehet hajítani, elmozdítani, beleértve az emberi testeket és a halott ellenfeleket) Nappali és éjszakai váltások Dinamikus hangrendszer Támogatja a nagy területű térképeket, köztes pályák nélkül Nincs előre leprogramozott MI (mesterséges intelligencia) Közvetett fények A Philips által kifejlesztett amBX technológia a speciális effektekhez Támogatja a DirectX 10-et a Windows Vista -n és a DirectX 9-et 30. BAFTA-gála A 30. BAFTA-gálát 1977-ben tartották, melynek keretében a Brit film- és televíziós akadémia az 1976. év legjobb filmjeit és alkotóit díjazta. Díjazottak és jelöltek (a díjazottak félkövérrel vannak jelölve) Legjobb film Száll a kakukk fészkére Az elnök emberei Bugsy Malone Taxisofőr David Lean-díj a legjobb rendezésért Milos Forman - Száll a kakukk fészkére Alan J. Pakula - Az elnök emberei Alan Parker - Bugsy Malone Martin Scorsese - Taxisofőr Legjobb elsőfilmes Jodie Foster - Bugsy Malone/Taxisofőr Legjobb főszereplő Jack Nicholson - Száll a kakukk fészkére Robert De Niro - Taxisofőr Dustin Hoffman - Az elnök emberei/Maraton életre-halálra Walter Matthau - Napsugár fiúk/Gáz van, jövünk! Legjobb női főszereplő Louise Fletcher - Száll a kakukk fészkére Lauren Bacall - A mesterlövész Rita Moreno - A Ritz fürdőház Liv Ullman - Szemben önmagunkkal Legjobb férfi mellékszereplő Brad Dourif - Száll a kakukk fészkére Martin Balsam - Az elnök emberei Michael Hordern - Papucs és rózsa Jason Robards - Az elnök emberei Legjobb női mellékszereplő Jodie Foster - Bugsy Malone/Taxisofőr Annette Crosbie - Papucs és rózsa Vivien Merchant - Hazatérés Billie Whitelaw - Ómen Legjobb forgatókönyv Bugsy Malone - Alan Parker Az elnök emberei - William Goldman Száll a kakukk fészkére - Lawrence Hauben, Bo Goldman Napsugár fiúk - Neil Simon Legjobb operatőri munka Pikknik a Függő sziklánál Aces High Az elnök emberei Száll a kakukk a fészkére Legjobb jelmez O. márkiné Bugsy Malone Piknik a Függő sziklánál Papucs és rózsa Legjobb vágás Száll a kakukk fészkére Az elnök emberei Maraton életre-halálra Taxisofőr Anthony Asquith-díj a legjobb filmzenének Taxisofőr - Bernard Herrmann (posztumusz) Bugsy Malone - Paul Williams Száll a kakukk fészkére - Jack Nitzsche Papucs és rózsa - Richard M. Sherman, Robert B. Sherman Legjobb díszlet Bugsy Malone Az elnök emberei King Kong Papucs és rózsa Legjobb hang Bugsy Malone Az elnök emberei Száll a kakukk fészkére Piknik a Függő sziklánál Legjobb dokumentációs rövidfilm The End Of The Road Energy In Perspective The Speed Sailors Legjobb speciális film Hydraulics For The Want Of A Nail Let's Sleep On It Proteins Slender Chance Robert Flaherty-díj a legjobb dokumentumfilmnek Los Canadienses White Rock Akadémiai tagság Denis Forman Decumano Maggiore A Decumano Maggiore egyike a három görög-római időkből származó utcának (decumanus), mely keresztülszeli Nápoly óvárosát. Mai megnevezése Via Tribunali. A Piazza Belliniről indul, déli végét a Castel Capuano zárja. Számos középkori, reneszánsz, barokk és rokokó palota illetve templom található az utca mentén: San Paolo Maggiore, San Lorenzo Maggiore, Santa Maria delle Anime del Purgatorio ad Arco, stb. Yamaha Zuma A Zuma egy léghűtéses, 49 köbcentiméter lökettérfogatú kétütemű robogó, amelyet a Yamaha gyárt. Jellemzői A Zumának egy 14 mm-es Teikei karburátora van, automatikus folytással, ventilátoros hűtőrendszerrel. Az elektronikus gyújtású motor sűrítési aránya 7.0:1, és automatikusan lubrikáló olajinjektoros rendszerrel van ellátva. Ehhez egy lámpa kapcsolódik, amely a műszerfalon jelzi a motorosnak, ha az olajszint túl alacsony. Elektromos indítója mellett berúgós tartalék indítója is van. A kerekei ötküllős öntvény felniken lévő elől 120/90-10, hátul 130/90-10 méretű gumik. Elől 155 mm-es hidraulikus tárcsás féke, hátul dobféke van. (Az 1998 előtti modelleknek elől is dobfékük volt.) A kétszemélyes ülés alatt kis csomagtartó található. A műszerfalon indexlámpa, reflektor és az alacsony olajszintet jelző lámpa van. Összteherbírása 142,7 . Fogyasztása 1,91 liter/100 km. Története A Zuma az első generációs modelljével 1989-ben jelent meg, melyet 2001-ig gyártottak. A második generációs modelleket 2002–2011 gyártották. A harmadik generációs modell 2012-ben debütált, de már négyütemű motorral. Fazıl Aysu Fazıl Aysu (1912 – 2013. október 31.) török építész. Nevezetesebb munkái: a Beşiktaş İnönü Stadion, Isztambul, 1947 (Paolo Vietti–Violi és Şinasi Şahingiray építészekkel közösen, törökül: Beşiktaş İnönü Stadyumu), Ali Sami Yen Stadion (Şişli, Isztambul) és Lütfi Kırdar Kongresszusi és Kiállítási Központ, Isztambul, 1949 (törökül: Lütfi Kırdar Kongre ve Sergi Sarayı). Életrajz A középiskolát az isztambuli Fiú Líceumban végezte, ezt követően a Képzőművészeti Főiskola Építészeti Karán szerzett diplomát. Tanulmányai alatt számos építészeti irodában dolgozott, majd az iskola elvégzése után Bruno Taut professzor asszisztense lett. A TEKEL – török állami monopóliumként működő dohány- és szeszesital-forgalmazó vállalat – igazgatósági épület terveinél is közreműködött. 1937-ben az Ankarai Egyetem Nyelv és történelem, földrajzi kar terveinek kidolgozásában is részt vállalt, később Bursa, Yenişehir, valamint Safranbolu Bağlar kerületének fejlesztési terveinek előkészítésében is részt vett. Ezután a rodostói borüzem (törökül: Tekirdağ Şarap Fabrikası) terveit alkotta meg, 1939 után a Sümerbank Kiállítási Épülete (később: Muhsin Ertuğrul Színház) munkáit fejezte be. 1947-ben a közreműködésével épült meg a Beşiktaş İnönü Stadion. Majd az isztambuli Fatih negyedben található Karagümrük stadion, Beykoz Sportklub és a Taksim Teniszklub épületei következtek munkái során. 1949 után a Şinasi Şahingiray közösen tervezett Philips Központ és a leventi Rádiógyár építészeti munkái is befejeződtek. Az 1970-es években – négy éven át – az alapítványi Cağaloğlu Főiskola Építőmérnöki és Iparművészeti Karának igazgatója volt. Bérénice Bejo Bérénice Bejo (Buenos Aires, Argentína, 1976. július 7. –) francia argentin színésznő, 1993 óta aktív. Legismertebb szerepei a 2001-es Lovagregényben Christiana és a 2011-es A némafilmes című filmben Peppy Miller alakjának megformálása voltak. Ez utóbbi filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Bérénice Bejo az egyetlen színésznő, aki ugyanabban az évben lett jelölve a César-díjra (legjobb színésznő) és az Oscar-díjra (legjobb női mellékszereplő) is 2012-ben, A némafilmes (The Artist) című filmben nyújtott alakításáért, azonban míg a César-díjat elnyerte, az Oscar-díjat nem. Juliette Binoche az egyetlen színésznő, aki elnyerte ugyanazon évben mind a két rangos díjat, azonban ezt két különböző filmmel érte el. 2014-ben még egy César-díj jelölést kapott, A múlt (Le passé) című filmért. Élete Argentína fővárosában, Buenos Airesben született, édesapja, Miguel Bejo szintén a filmiparban dolgozott, míg édesanyja ügyvédnőként. 3 éves korában Franciaországba költöztek. 2006-ban az OSS 117: Képtelen kémregény című film forgatása során ismerkedett meg a film rendezőjével, Michel Hazanaviciusszal, aki később a férje lett. Két gyermekük született, Lucien és Gloria. Filmográfia Filmek Dőlt betűvel a még készülő filme(ke)t jelöltük Neef Neef település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Államok vezetőinek listája 985-ben Ezen az oldalon a 985-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Anglia – II. Gügye vagy Tanácstalan Ethelred , király ( 978 - 1016 ) Amalfi – I. Mansone herceg ( 966 – 1004 ) Barcelona – II. Borrell , Barcelona grófja ( 948 – 992 ), Karoling-ház vazallusa Beneventói Hercegség – II. Pandulf herceg ( 981 – 1014 ) Bretagne – I. Konan, Bretagne earlje ( 958 - 992 ) Bulgária – Roman cár ( 977 - 997 ) Córdobai Kalifátus II. Hisám, Omajjád kalifa ( 976 - 1009 ) Al-Manszur Ibn Abi Aamir, Hajib ( 978 - 1002 ) Csehország – II. Jámbor Boleszláv , herceg ( 972 - 999 ) Dánia – I. Kékfogú Harald király (kb. 958 - 986 ) Franciaország – Lothár , király ( 954 - 986 ) Anjou – I. Geoffrey gróf ( 958 – 987 ) Aquitánia – IV. Vilmos herceg ( 963 – 990 ) Blois – I. Odo gróf ( 975 – 995 ) Burgundi Hercegség – Nagy Henrik herceg ( 965 – 1002 ) Champagne – III. Herbert gróf ( 967 – 993 ) Gascogne – Bernát Vilmos herceg ( 984 – 1009 ) Maine – II. Hugó gróf ( 950 – 992 ) Normandia – I. Richárd herceg ( 942 – 996 ) Provence – III. Roubaud gróf ( 961 – 1018 ) Toulouse – III. Vilmos gróf ( 950 – 1037 ) Grúzia – III. Bagrat király ( 978 – 1014 ) Horvátország – Stjepan Držislav horvát király ( 969 – 997 ) Írország – II. Mael Seachlainn Mor, nagykirály ( 979 - 1002 ) Kijevi Rusz – I. Nagy Vlagyimir fejedelem ( 980 - 1015 ) Lengyelország – I. Mieszko , fejedelem ( 960 k. - 992 ) León és Galiciai Királyság – II. (Köszvényes) Bermudo , León királya és Galicia királya ( 982 - 999 ) Magyarország – Géza , fejedelem (kb. 970 - 997 ) Nápolyi Hercegség – II. Marinus herceg ( 968 – 992 ) Navarra – II. Sancho király ( 970 – 994 ) Német-római Birodalom – III. Ottó , császár ( 983 - 1002 ) Német Királyság Ausztria – I. Lipót őrgróf ( 976 – 994 ) Bajorország – II. Henrik herceg ( 955 – 995 ) Karinthia – I. Henrik herceg ( 985 – 989 ) Alsó-Lotaringia – Károly herceg ( 976 – 991 ) Meissen – II. Eckard őrgróf ( 985 – 1002 ) Szászország – I. Bernát herceg ( 973 – 1011 ) Svábföld – I. Konrád herceg ( 982 – 997 ) Felső-Lotaringia – I. Dietrich herceg ( 978 – 1027 ) Itáliai Királyság Aquileia – IV. János pátriárka ( 984 – 1017 ) Milánó – II. Landolfo da Carcano milánói érsek ( 980 – 998 ) Spoletói Hercegség – IV. Thrasimund herceg ( 982 – 989 ) Toszkána – Nagy Hugó toszkán őrgróf ( 961 – 1001 ) Norvégia – Haakon Jarl, király ( 976 - 995 ) Pápai Állam – XV. János pápa ( 985 – 996 ) Salernói Hercegség – II. János herceg ( 983 – 994 ) Skócia – II. Kenneth , király ( 971 - 995 ) Svédország – VI. Győztes Erik király (kb. 970 -kb. 994 ) Velence Tribuno Memmo , dózse ( 979 - 991 ) Wales Gwynedd – Hywel ab Ieuaf király ( 974 - 985 ) Powys – Owain ap Hywel király ( 950 - 986 ) Deheubarth – Owain ap Hywel király ( 950 - 986 ) Afrika Egyiptom – Nizár al-Azíz billáh, Fátimida kalifa ( 975 – 996 ) Ifríkija (a Fátimidák hűbérese) – Abul-Fat al-Manszúr ibn Buluggin, Zírida emír ( 983 - 995 ) Ázsia Abbászida Kalifátus – At-Táí bagdadi kalifa ( 974 – 991 ) Aleppó – I. Szaad ad-Daula Sharif, Hamdánida aleppói emír ( 967 – 991 ) Ani (Örményország) – II. Smbat Tiezerakal, Ani királya ( 977 – 989 ) Asszám , Pála-dinasztia, Kamarúpa Indrapála király ( 960 - 990 ) Bizánci császár – II. Baszileiosz császár ( 976 - 1025 ) Csalukja – II. Tailapa király ( 973 – 997 ) Csola – I. Radzsaradzsa Csola Csola király ( 985 – 1012 ) Gaznavida Birodalom – Abu Manszúr Sebük Tigin emír ( 977 – 997 ) Japán – Uralkodó – Kazan, Japán császár ( 984 - 986 ) Tényleges úr Fujiwara no Yoritada, Kampaku ( 977 - 986 ) Keralaputra – I. Bhaszkara Ravivarman király ( 962 – 1019 ) Khmer Birodalom – I. Dzsajavarman király ( 968 – 1001 ) Kína (Északi Song-dinasztia) – Taizong, császár ( 976 - 997 ) Kitáj Birodalom – Sengzsong király ( 982 - 1031 ) Korea ( Korjo ) – Szongdzsong király ( 981 - 997 ) Manipur – Kainou Irengba király ( 983 – 1073 ) Mataram – Dharmavangsza ( 985 – 1006 ) Moszul – Nyugat-Ganga – Rakkasza Ganga király ( 985 – 1024 ) Orissza I. Jajati Mahszivagupta király ( 970 – 1000 ) Pála Birodalom – I. Mahipála király ( 977 – 1027 ) Szaurashtra – I. Kavat király ( 982 – 1003 ) Transzoxánia Nélson Semedo Nélson Cabral Semedo (Lisszabon, 1993. november 16. –) portugál válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Barcelona játékosa. Bekerült a 2017-es konföderációs kupán résztvevő portugál keretbe. Statisztika Klubokban 2018. február 17-én lett frissítve A válogatottban 2017 november 14-én lett frissítve. Sikerei, díjai Benfica Portugál bajnok : 2015–16, 2016–17 Portugál kupa : 2016–17 Portugál ligakupa: 2015–16 Portugál szuperkupa : 2016 Barcelona Spanyol bajnok (1) : 2017–2018 Spanyol kupagyőztes (1) : 2017–2018 Spanyol szuperkupa döntős (1) : 2017 Chowder A Chowder (ejtsd Csódör vagy Csauder) amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet a Cartoon Network Studios és az LLC készített. Amerikában 2007. november 2. és 2010. augusztus 7. között az amerikai Cartoon Network csatornán vetítették, Magyarországon pedig 2008. május 10. és 2010. július 1. között a közép- és kelet-európai Cartoon Network adón sugározták. A műsort C. H. Greenblatt alkotta, aki többek közt a Billy és Mandy kalandjai a kaszással, illetve SpongyaBob Kockanadrág készítője is. A címszereplő egy fiatal gyermek, akinek a neve Chowder. Ő Mung Daal tanítványa, aki egy kifőzdét üzemeltet Marcipánvárosban. A műsor kombinálja a hagyományos animálást, a bábjátékot és más animálási módszereket. Szereplők Chowder (Nick Jones) – Ő egy fiatal, különc, macskaszerű gyermek, aki szakács, Mung Daal tanítványa. Együtt él Munggal és feleségével, Truffles-zal, egy szobában a kifőzde padlásán. Kiváló séf akar lenni, azonban igen lobbanékony és gyakran enged az ösztöneinek. Mindig nagyon éhes és mindent megeszik, még a rendelést is. Fel tud öklendezni tárgyakat, ezért gyakran használják tárolónak. Színe lila, és mindig egy kis kétágú sapkát hord. Greenblatt szerint Chowder egy macska-medve-nyúl keverék és a faját az egyik epizódban igazolták. Mung Daal (Dwight Schultz) – Chowder mestere, aki segít a fiatal inasának igazi szakáccsá válnia. Van egy kifőzdéje, ahol Chowder, Truffles és Shnitzel dolgozik. Ők négyen olyanok, mint egy család. Van egy főellensége, Ms. Endívia. Shnitzel (John DiMaggio) – Egy kőszörny, aki Mungéknál takarít és emelgeti a nehéz tárgyakat. Csak annyit mond: rada-rada, de Chowderék megértik. Az egyik epizódban beszélt, de aztán újra visszatért a rada-radához. Truffels (Tara Strong) – Mung felesége. Mindig ordítozik mindenkivel. Az egyik epizódban megváltozott a hangja és teljes lett a káosz, így újra ordítozik Mungékkal. Gazpacho (Dana Snyder) – Egy zöldségárus, akitől Mung és Chowder szokott vásárolni. Fél az anyjától, és folyton róla mesél történeteket. Vannak kitűzői, amiket 1-2 epizódban megmutat. Miss Endívia (Mindy Sterling) – Mung ősellensége, egy nagy kövér lény, Panini mestere. Munggal mindig azon vitáznak, melyikük a jobb szakács. Panini (Liliana Mumy) – Egy kis rózsaszín nyusziszerűség, aki szerelmes Chowderbe. De a fiú mindig azt mondja neki: „Nem vagyok a barátod!” Panini nagyon lelkesen tanul és igazából jobb szakács, mint Chowder. Kimchi (C. H. Greenblatt) – Egy büdös, barna felhő, aki Chowder kis kedvence. Csak ő szereti, mindenki más undorodik a bűzétől. Gorgonzola – Zöld színű, gyertyatartó patkány. Mindig kihasználja Chowder butaságát. Gesztenye – Egy kis kék, szarvakkal megáldott lény, aki mindent haza akar vinni, amit talál és a talált tárgyait a bútorainak hiszi. Egyszer azt mondta Mungra, hogy ez az ő étkezőasztala, Chowder sapkáját a nyaralójának hitte, egy aktatáskát pedig szárnyashajónak képzelt. Ő volt a felügyelő tanár az SZ. Z. P. vizsgán. Margarin – Endíviánál dolgozik. Mr. Fugu – Egy piros, beszélő lufi, akit egy macska tart a kezében. Mesésen gazdag. Egy F betű alakú házban lakik. Magyar változat Zahorán Adrienne Haffner Anikó – Panini Penke Bence – Gorgonzola Orosz Helga – Truffles Tóth Zoltán – Gazpacho Schneider Zoltán – Schnitzel Szabó Éva – Endívia Szombathy Gyula – Mung Daal Timon Barna – Chowder Saint-Jean-de-Soudain Saint-Jean-de-Soudain település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1572 fő (2015). Saint-Jean-de-Soudain Saint-Victor-de-Cessieu, La Tour-du-Pin, Cessieu, La Chapelle-de-la-Tour, Dolomieu, Montcarra, Rochetoirin és Sainte-Blandine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Schadl János (tanár) Schadl János (Győr, 1845. június 16. – Keszthely, 1913. április 7.) magyar királyi gazdasági akadémiai tanár. Élete Bécsben a főreáliskolát elvégezvén, négy évig építésznél és építőmesternél volt alkalmazva, mielőtt a bécsi műegyetembe lépett, ahol 1865 és 1868 között tanulmányait végezte. Az 1868-70. tanévekben a magyaróvári gazdasági felső tanintézet két évi tanfolyamát is elvégezte, ahol 1870. október 1-től segédtanárnak alkalmazták. Itt mennyiségtant, erőműtant, gazdasági gépészet- és gazdasági építészettant, nemkülönben az akkor fennállott előkészítő tanfolyamban számtant és természettant adott elő. Három évi működés után állami segéllyel az 1873-74. tanévet a stuttgarti, az 1874-75. tanév téli félévét az aacheni műegyetemen töltötte. Később az 1878-79. tanév téli felében a bonni egyetemmel kapcsolatos poppelsdorfi gazdasági akadémián kultúrtechnikai oklevelet szerzett. 1875. augusztus 1-jén az akkor felállított kassai gazdasági tanintézethez rendes tanárnak nevezték ki. 1883-ban a keszthelyi gazdasági tanintézethez helyezték át, ahol az erőműtant, gazdasági gép- és építészettant, valamint a rajzgyakorlatokat, később az erdészetet is tanította. A minisztérium részéről kiküldetést nyert a gyöngyösi aratógépversenyhez a sátoraljaújhelyi gazdasági kiállításhoz két ízben, a lundenburgi és agárdi gőz- és fogatos ekeversenyhez, utóbbi helyen mint referens a gőzekékről szóló jelentést szerkesztette. Szintúgy kiküldetést nyert az 1884 tavaszán rendezett trieur és őszén Bián rendezett szecskavágógépek versenyéhez. Ez évben még megbízták Galba Károly tanárral együtt az építendő keszthelyi új épület terveinek elkészítésével. Neje Kertész Ilona volt. Cikkei több szaklapban jelentek meg. Visky S. Béla Visky S. Béla (Aranyosmeggyes, 1961. július 16. –) erdélyi magyar református lelkész, teológiai tanár, teológiai szakíró, műfordító, költő. Életpályája Többgenerációs lelkészcsaládban született a Szatmár megyei Aranyosmeggyes községben, 1961. július 16-án. Elemi iskoláit szülőfalujában, Józsefházán végzi, majd középiskolai tanulmányait a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban. Ugyanitt érettségizik 1980-ban. 1985-ben lelkészi képesítést szerez a Kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológián. 1985–1987 között A Moldvai Református Szórványmisszió lelkipásztora. 1987 től 1997-ig a Galambodi Református Egyházközség (Marosi Egyházmegye) lelkésze. A kommunizmus utolsó évében, a rendszer fenyegetésével dacolva, templomot épít a felszámolásra ítélt faluban; közösségépítő munkája elismeréseképpen az Erdélyi Egyházkerület Aedificator Sanctae Ecclesiae címmel tünteti ki. 1993–1996 időszakban a Marosi Egyházmegye Lelkészértekezleti elnöke. 1990–1992 között a svájci Claparède-Bethlen Alapítvány ösztöndíjasaként a Genfi Tudományegyetem Teológia Karán további tanulmányokat folytat, miközben tevékenyen részt vesz a Genfi Magyar Gyülekezet életében. 1996 óta rendszeres teológiát tanít a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem keretében működő Református Tanárképző Karon. 2001–2004 időszakban a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Teológia Karának doktorandusza. 2004-ben szerez doktori fokozatot a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Teológia Karán, summa cum laude fokozattal. 2008. október–december időszakban az angliai L’Abri tanulmányi központ ösztöndíjasa. 2010 októberétől a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Filozófia Karának doktorandusza. 2012–2013-ban a párizsi Fonds Ricoeur Intézet meghívására disszertációját előkészítő kutató munkát végez, illetve részt vesz ennek szemináriumain; eközben „szabad hallgató” (auditeur libre) a Sorbonne I. Filozófia Karán, valamint előadásokat hallgat és tart az Institute Protestant-ban. 2013-ban szerez doktori fokozatot filozófiából a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen A megbocsátás problémája Vladimir Jankélévitch morálfilozófiájában c. értekezésével. 2017-ben habilitál a Debreceni Hittudományi Egyetem Teológia Karán 2013-tól rendszeres teológiát tanít a kolozsvári Protestáns Teológián. Nős, három gyermek édesapja. Kutatási területei: XX. századi teológia-történet, teodicea, kreáció - evolúció, keszténység és világvallások,Viktor E. Frankl: Logoterápia, Nitzsche és a kereszténység, Vladimir Jankélévitch morálfilozófiája, Dietrich Bonhoeffer teológiája. Teológiai szempontok a kreáció–evolúció vitához c. dolgozatában (2002/2–3) a természettudományi álláspont és a vallásos meggyőződés közötti feszültséget taglalja, végigjárva e két koncepció érveléseit, az ezzel kapcsolatos téveszméket, illetve a két szemlélethez való viszonyulás lehetséges módozatait, végezetül amellett foglal állást, hogy a tudományos szemlélet és a teológiai felfogás nem zárja ki egymást, hanem a tudósok és a teológusok teljesen más – és nem ellentétes, egymást kizáró – szemszögből vizsgálják ugyanazt a kérdést. Fontosabb tanulmányai Ø Kereszténység és világvallások Hans Küng értelmezésében (Creştinism şi religii mondiale în conceptia lui Hans Küng). In: Studia Universitatis Babes-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, Kolozsvár, 2001/1, p. 69–95. Ø Lehet-e a rossz természet a jó karizmák hordozója? (Poate fi natura rea purtătorul harurilor bune?) - In: Studia Universitatis Babes-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, Kolozsvár, 2002/3. p. 75–78. Ø Teológiai szempontok a kreáció-evolúció értelmezéséhez (Puncte de vedere teologice în controversa creaţionism-evoluţionism). Református Szemle, Kilencvenötödik évfolyam, Kolozsvár, 2002/2-3. p. 206-225 Ø A Sátán-kérdés teológiai relevanciája I. (Relevanţa teologică a problematicii Satanei) (I). Református Szemle, Kilencvenhatodik évfolyam, Kolozsvár, 2003/4. p. 357–379. Ø A Sátán-kérdés teológiai relevanciája, avagy Ordít-e az oroszlán, ha nincs? (II). (Relevanţa teologică a problematicii Satanei) (II). Református Szemle, Kolozsvár, 2003/5. p. 478–494. Ø Az Isten szenvedése teológiájának alapkérdései Kazoh Kitamori értelmezésében. In: Studia Universitatis Babes-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2003/5–6. p. 126—137. Ø This is the end, for me the beginning of life – Dietrich Bonhoeffer. Echinox, Cluj, 2005, nr. 7–10, p. 5–6. Ø Teodicea-kisérletek a kortárs teológiában. In: Református Szemle, Kilencvennyolcadik évfolyam, Kolozsvár, 2005/6. 644–676. Ø Teodicea helyett vitadicea: Friedrich Nietzsche és a szenvedés (Vitadicee in loc de theodicee. Friedrich Nietzsche si problema suferintei). In: Studia Universitatis Babes-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, Kolozsvár, 2006/1-2, p. 51–79. Ø Az Isten érthetőségéhez való ragaszkodás gesztusának tisztessége és utópiája Hans Jonas teodíceájában. In: Studia Universitatis Babeş-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2007/1-2, p. 32–40. Ø Immanuel Kant teodiceája, avagy a rossz problémájára adott elméleti válaszlehetőségek elutasítása. In: Studia Universitatis Babeş-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2008/1-2, p. 45–60. Ø Several Theological Considerations concerning the Creation vs. Evolution Debate. In: Studia Universitatis Babeş-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2009/1, p. 51–74. Ø Egészként egy megtört világban, avagy: megváltottak a válságban. In: Studia Universitatis Babeş-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2009/2, p. 61–69. Ø Being a whole person in a broken world. In: Studia Universitatis Babeş-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2010/1. p. 77—85. Ø Istenfogyatkozás. Megjegyzések Dorothee Sölle teológiájáról. In: Studia Universitatis Babeş-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2011/2, p. 15–44. ISSN (print) 1582-5418, ISSN (online) 2065-9482, ISSN-L 1582-5418. o http://www.studia.ubbcluj.ro/download/pdf/758.pdf Ø Friedrich Hermanni teodiceája. In: Studia Doctorum Theologiae Protestantis. Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár, 2012/I., p. 245–255. Ø Vladimir Jankélévitch, avagy a felvillanó-eltűnő lényeg nyomában. In: Református Szemle, Százhetedik évfolyam, Kolozsvár, 2014/5, p. 577 –593. Ø Paul Ricoeur, avagy a megbocsátás mint himnusz a magasban. In: Studia Doctorum Theologiae Protestantis, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár, 2015, p. 193—221. Ø A megbocsátás mint a társadalmi-politikai megbékélés feltételének vizsgálata Vladimir Jankélévitch morálfilozófiájában. In: Collegium Doctorum. Magyar református teológia. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának periodikája. XI. évfolyam. Debrecen, 2015, 165-188. Ø Vladimir Jankélévitch megbocsátás fogalma Jacques Derrida értelmezésében. In: Studia Universitatis Babeş-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2015/2, 54–63. Ø Jankélévitch metafizikája és emberképe, valamint a megbocsátás I. In: Református Szemle, Százkilencedik évfolyam, 2016. január—február/1. p. 37—54. Ø Jankélévitch metafizikája és emberképe, valamint a megbocsátás II. In: Református Szemle, Százkilencedik évfolyam, 2016. március—április/2. p. 169—190. Ø Törvény vagy kegyelem? Kegyelem és törvény? In: Studia Universitatis Babes-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2016/2, 54—66. Ø Jankélévitch’s Image of God. In: Studia Universitatis Babes-Bolyai Theologia Reformata Transylvanica, 2017/2, 58—73. Ø A bűnténytől az irgalom-tényig. In: Peccato e misericordia divina come problema dell’uomo di oggi. Márton Áron Publishing House, Budapest, 2002. p. 99–108. Ø Problema unităţii bisericii in teologia lui Wolfhart Pannenberg. In: Unitatea Bisericii, accente eclesiologice pentru mileniul III. Editura Limens, Cluj-Napoca, 2005, p. 328–336. Ø Pál apostol logoterápiai olvasatban. In: Visky S. Béla (szerk.): Az értelem élete – az élet értelme. Erdélyi Műhely Kiadó, 2009, p. 55–69. Ø Teológiai szempontok a kreáció-evolúció vitához. In: Történet – Metafora – Párbeszéd. Előadások, írások és beszélgetések a tudomány, hit és vallás kapcsolatáról. Kálvin Kiadó, Budapest, 2009, p. 261–295. Ø Bizalom – Válság – Bizalomválság. In: Veress Károly, Ungváry Zrínyi Imre (red.): Válságtapasztalatok és etikai távlatok. Presa Universitara Clujeana / Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2011. p. 215–224. Ø Felejtés és megbocsátás. Esettanulmány egy kommunikációs zsákutcáról. In: Ungváry Zrínyi Imre (red.): Életterünk a kommunikáció. A társadalmi kommunikáció és a média etikai problémái. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2014, p. 70–88. Ø A megbocsátás mint pszicho-szociális egészségfaktor filozófiai megközelítése V. Jankélévitch elemzésében. In: Ungváry Zrínyi Imre (red.): Az élet gondnokai és az ember szabadsága. Élettisztelet, életértékek, életpolitikák. Egyetemi Műhely Kiadó – Bolyai Társaság, Kolozsvár, 2015. 149–169 Ø Állam és egyház viszonya Dietrich Bonhoeffer értelmezésében. In: Ungvári Zrínyi Imre (szerk.): Identitás, konfliktus és politikai közösség. Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár, 2016. 161—182. Ø A beszéd etikája. In: Fazakas Sándor (szerk.): A protestáns etika kézikönyve. Kálvin Kiadó – Luther Kiadó, Budapest, 2017. p. 53–90. ISBN 978-963-558-381-2 Ø Isten vagy a gravitáció? – adalékok Stephen Hawking ateizmusához. In: Unger Zoltán (szerk.): Föld és Ég II. Tudomány és hit. Geológia és teológia. Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, 2017. p. 69—77. ISBN 978-963-8221-69-8 Ø „A mindenkor szűz Máriától született Jézus”. A mariológia református értelmezése és az ökumenikus párbeszéd. In: Szűcs Ferenc (szerk.): Egyetemes és református. A második helvét hitvallás mai üzenetei. Kálvin Kiadó, Budapest, 2017. p. 160—174. ISBN 978-963-558-387-4 Kötetei Csillagkorona (négy verses mese, Kolozsvár, 2001 = Borsszem Könyvek; (románul Paul Drumaru fordításában, Coroana de stele címmel) Bizalom a határon (teológiai tanulmányok, Kolozsvár, 2003) Játék és alap. Teodicea-kísérletek a kortárs teológiában (Kolozsvár, 2006) A keresztyén etika alapelemei. Teodicea egykor és ma (Kolozsvár, 2010) Play and Foundation. Theodicy in contemporary theology (Zoetermeer – Kolozsvár, 2013) A filozófia keresztje. A megbocsátás problémája Vladimir Jankélévitch morálfilozófiájában (Kolozsvár, 2016) Fordításai La Rochelle-i Hitvallás. ( Confessions et catechismes de la foi réformée . Labor et Fides, 1986. Les origines de la confession de foi et la discipline. Des églises réformées de France. Librairie Félix Alcan, Paris, 1936.) Fordítás franciából magyarra, bevezető tanulmánnyal ellátva. Koinónia, Kolozsvár, 2000. Dietrich Bonhoeffer: Bevezetés a Zsoltárokhoz ( Dietrich Bonhoeffer : Gemeinsames Leben – Das Gebetbuch der Bibel , Berlin, Evangelische Verlagsanstalt, 1988.) Fordítás németből magyarra. Kolozsvár, Koinónia, 2002. Dietrich Bonhoeffer: Az egyház lényege (Dietrich Bonhoeffer : Das Wesen der Kirche . DBW 11, Ökumene, Universitat, Pfarramt 1931–1932, Chr. Keiser Verlag / Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh, 1944. S. 239–302. Dein Reich komme! Gesammelte Schriften . Theologie – Gemeinde. Vorlesungen – Briefe – Gesprache, 1927 bis 1944 . Dritter Band. Chr. Keiser Verlag, München, 1960. S. 270–285. Ethik . Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh, 2006. S. 354–364.) Fordítás németből magyarra, bevezető tanulmánnyal. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2013. Dietrich Bonhoeffer: Etika. Útkészítés és bevonulás (Dietrich Bonhoeffer: Ethik . Zusammengestellt und herausgegeben von Eberhard Bethge. CHR. Keiser Verlag. München, 1953.) Fordítás németből magyarra. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2015. p. 370. John C. Lennox: Isten és Stephen Hawking. Mégis ki tervezte a mindenséget? (John C. Lennox: God and Stephen Hawking. Whose Designe Is It Anyway? Lion, Oxford, 2011) Fordítás angolból magyarra. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2016. Nick Savrinn Nick Savrinn az amerikai Szökés című sorozat egyik kitalált szereplője. Frank Grillo alakítja. Háttér Nicknek az apja is feltűnik a sorozatban. Mielőtt Veronica mellé társult, egy Második Igazság nevű ügyvédi irodában dolgozott. Szerepek 1. évad Nicket akkor látjuk legelőször, amikor csatlakozik Veronicához a Steadman-féle nyomozásban. Mikor a CÉG az életükre tör, LJ-vel együtt apja egyik üres, erdei viskójában húzzák meg magukat. Később a CÉG egy Quinn nevű ügynöke rájuk talál és hátba lövi Nicket, így kórházba kerül. Az évad végén sikerül megtudniuk néhány dolgot a Steadman-üggyel kapcsolatban, ám Nickről is kiderül valami: John Abruzzi bandájának dolgozik. Mikor utasítást kap, hogy hurcolja Veronicát egy bizonyos helyre, megtagadja a parancsot, így az apjával együtt megölik. Malberg (Eifel) Malberg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 617 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Osterhorn Osterhorn település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 402 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Guggi Löwinger Guggi Löwinger, Margarethe Löwinger (Bécs, 1939. április 5. – Bécs, 2018. április 21.) osztrák énekesnő, színésznő. Élete 1939. április 5-én született Bécsben Paul Löwinger és Liesl Meinhard lányaként a híres színészdinasztiába. Hat évesen már fellépett. Kilencéves korában kezdett el táncolni tanulni, 13 éves korában magán drámaórákon vett részt. Ennek ellenére úgy tervezte, hogy orvos lesz, de 1956-ban Bécsben Réthy Eszternél elkezdett énekelni tanulni és ez meghatározó lett életében. A badeni Stadttheaterben debütált. Szerepelt a müncheni Staatstheater am Gärtnerplatz-ban illetve televíziós és filmes produkciókban is. 1957-ben Koblenzbe költözött. 1959-ben visszatért Ausztriába és haláláig a Volksoper állandó tagja volt. A legtöbb nyári osztrák fesztiválon részt vett, így gyakran szerepelt a fertőmeggyesi Burgenlandi Ünnepi Heteken is. Részt vett a Volksoper turnéin Japánban, az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban. Magánélete Első házasságából egy fia született. Második férje Peter Minich (1927–2013) operaénekes volt. Filmjei Der keusche Adam (1950) Wie schön, daß es dich gibt (1957) Lachendes Wien (1957) Der Page vom Palast-Hotel (1958) Lang, lang ist's her (1962, tv-film) Dicke Luft (1962) Tanze mit mir in den Morgen (1962) Unsere tollen Tanten in der Südsee (1964) Hilfe, meine Braut klaut (1964) Saison in Salzburg (1966, tv-film) Zur blauen Palette (1967, tv-film) Bombenwalzer (1968, tv-film) Wien nach Noten (1969, tv-film) Ein Walzertraum (1969, tv-film) Franz Lehar zum 100. Geburtstag (1970, tv-film) Heinz Conrads und seine Freunde... (1979, tv-sorozat, egy epizódban) Die liebe Familie (1988, tv-sorozat, egy epizódban) Anna (1988) Diszkográfia Kálmán : Die Csárdásfürstin (EMI) Kálmán: Gräfin Mariza (EMI) Kálmán: Die Zirkusprinzessin (Sony BMG) Stolz: Frühjahrsparade (Sony BMG) Malborn Malborn település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Próza A próza az irodalmi mű két formája közül az egyik, míg a másik a költészet. A kettőt az különbözteti meg egymástól, hogy a prózai mű nyelvezete megegyezik a hétköznapi beszéddel vagy igen közel áll ahhoz, mivel nem díszítik olyan szembetűnő stilisztikai eszközök, mint a költői alkotást. Maga a szó a latin prosa-ból ered; ennek jelentése egyenesség – innen származik a gyakran pejoratívnak számító „prózai” kifejezés is, mely valaminek a hétköznapi, átlagos voltára utal. Prózában általában tényeket írnak le, vagy az egyéni gondolatokat fejtik ki – mindezt kötetlen, szabad írás (beszéd) formájában. Ennek megfelelően számos médium alkalmazza is a prózai formát: újságok, magazinok, enciklopédiák, sugárzott média, filmek, levelek, adósjegyzetek, idézhető idézetek, krimiregények, történelmi, filozófiai, vagy épp biológiai írások és még számtalan további. A próza általában nélkülözi a költészetben gyakran előforduló versmérték, vagy a rímek szabályos szerkezetét. Egyes prózai művekben ugyan nyomokban előfordulhatnak ritmikus szerkezetek vagy versesítés, de ha tudatosan összemossák ezt a két irodalmi formát, úgy azt már prózai versnek nevezzük. Hasonlóképp, a verses szerkezet hagyományos szabályaitól és korlátozásaitól elszakadó költészetet szabadversnek nevezzük. Fenyvesi József (festő) Fenyvesi József (Névvariánsok: (f) Fenyvesi József; Gilvánfai Fenyvesi József; Gilvánfa, 1928–2005) roma származású magyar festőművész. Életútja, munkássága Korán árvaságra jutott, anyja napszámos munkából nevelte fel. Már az általános iskolában is szeretett rajzolni, de az ő körülményei közt nem nyílt lehetőség továbbtanulásra, fakitermelésben kereste meg kenyerét, s családot alapított. 1958-ban három évig képzőművészeti szakkörbe járt, itt tanulta meg a festési technikákat, s a stílusirányzatokat. 1974-től kiállító művész. Legfőbb érdeme, hogy a cigányság szokásait, életmódját ábrázolja, mindez néprajzi vonatkozásban is figyelemre méltó. Kivált nevezetes az a festmény-sorozata, amelyet 1988-ban fejezett be „A cigányság vándorlása a XII.-XIII. századtól a XX. századig” címmel. 2005-ben bekövetkezett halála után is gyakran szerepeltették képeit csoportos kiállításokon, posztumusz Az emlékezés színes álmai című csoportos kiállításon „vándoroltak” Fenyvesi József képei is 2007-2009-ben. Életrajzát, képeit a 2009-es Cigány festészet című reprezentatív albumba is felvették. Műveit őrzik a Roma Parlament Képtárában, a Magyar Művelődési Intézetben és magángyűjteményekben. Képei a 2009-es Cigány festők című albumból Kéregetők (olaj, farost, 72x52 cm, év nélkül) Cigánytelep (olaj, farost, 60x40 cm, év nélkül) Cigányok vándorlása (olaj, karton, 67x50 cm, 1989) Házasságom története (olaj, farost, 70x50 cm, 1989) Vándorló cigány család (olaj, farost, 70x50 cm, 2002) Szakállas férfi (olaj, papír, 23x32 cm, 1989) Képeinek kiállításai (válogatás) 1974 • Magyarmecske 1975, 1976 • Pécs 1977 • Siklós 1978 • Komló • Drávafok • Budapest 1981-1991 • Ormánsági Tájház álladó kiállítása, Luzsok 1991 • Weber Ház, Weiz ( Ausztria ) • Kulturzentrum Minoriten, Graz 1982 • Tatabánya • Sopron 1983 • Nyíregyháza 1984 • Békéscsaba 1988 • Szolnok 1990 • Baranya Megyei Művelődési Központ, Pécs • GARISSON Klub, Pécs • Rácz Aladár Kulturális Központ, Pécs 1991 • Művelődési Központ, Marcali • Művelődési Központ, Szekszárd 1990-es évek: 2000 • Roma Képzőművészek III. Országos Kiállítása, Magyar Művelődési Intézet, Budapest 2007 • Az emlékezés színes álmai : vándorkiállítás , Peking • Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 2008, 2009 • Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Szolnok • Eger • Pécs • Salgótarján • Miskolc • Szekszárd Kézdioroszfalu Kézdioroszfalu (románul Ruseni) egykor önálló község, 1956 óta Kézdivásárhely településrésze. Fekvése Kézdivásárhely keleti szomszédságában, a Kászon-pataka két partján fekszik. Története 1567-ben Orozfalu néven említik. 1910-ben 428 lakosából 422 magyar, 2 román, 1 német volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1956 óta Kézdivásárhely településrésze. Nevezetességei „Fortyogó” nevű szénsavas - vasas gyógyfürdő . Szálloda, étterem, lovasközpont [forrás?] Nickelback A Nickelback egy 1995-ben alapított, Grammy-díjra jelölt kanadai rockzenekar Hannából. Alapító tagjai Chad Kroeger, Mike Kroeger, Ryan Peake és akkori dobosuk, Brandon Kroeger voltak. A Grammy-díjra 2008-ban jelölték a zenekart a legjobb hard rock előadásért, Burn it to the ground című dalukért. Manapság a Nickelback kereskedelmileg az egyik legsikeresebb kanadai együttes, világszerte 50 millió lemezeladással. Az együttes székhelye jelenleg a kanadai Vancouverben található, Brit Columbia területén. Történet Névválasztás Az együttes a kanadai ötcentes érméről, a nickelről kapta a nevét, amit Mike Kroeger gyakran adott vissza a vendégeknek a Starbucks kávézóban, ahol dolgozott, a következő szavak kíséretében: „here's your nickel back”. A kezdetek (1995-2000) Az együttes első lemeze a 7 dalt tartalmazó, saját kiadású Hesher EP volt 1996-ban. Először a Fly című dalukhoz, amely a Hesher és a Curb című lemezeken is megtalálható, készült videoklip. Eleinte csak a helyi rádió játszotta dalaikat. Első nagylemezük Curb címmel jelent meg (1996). A következő album, a The State 1998-ban készült el független kiadásként. 2000-ben szerződtek a Roadrunner Records-szal és az EMI-vel, s újra kiadták a lemezt. Több mint 500˙000 példányban kelt el. Két szám a lemezről, a Breathe és a Leader of Man nagyon sikeres volt, Kanadában és az Egyesült Államokban aranylemez lett. 2008-ban platinalemez. Mainstream sikerek (2001-2007) 2001-ben megjelentették a következő albumot, Silver Side Up címmel, amivel az érdeklődés középpontjába kerültek. Hogy felvegyék az albumot, az együttes úgy döntött, hogy Pick Parashar producerrel fog dolgozni abban a stúdióban, ahol a The State című albumot is felvették, a Vancouver Green House-ában. Az album 5 hét alatt készült el teljesen és a 13 szám végső munkálataiban Randy Staub (Metallica, U2) segédkezett. Parashar és Staub kombinációja meghozta a sikert. A How you remind me kislemez nagy siker volt, egyszerre ért el első helyet mind az amerikai, mind a kanadai listákon. Amerikában az úgynevezett "Mainstream and Modern Rock" (Fő és modern rockzenei) listán első helyen volt, ugyanúgy, ahogyan a pop listán is. A Billboard magazin top 100-as listáján (Billboard Hot 100) első helyen szerepelt, mint az év dala (2002). A következő siker a Too Bad kislemez, szintén első helyen szerepelt a már említett "Mainstream and Modern Rock" listán, s némi sikert a pop listán is elért. Az album utolsó száma, a Never Again szintén első helyen végzett a "Mainstream and Modern Rock" listán. Több szám, ami felkerült a Silver Side Up című lemezre (2001), még a The State Amerikában való megjelenése előtt íródott. Chad Kroeger tudatosan döntött úgy, hogy sokkal közvetlenebb stílusban írja majd dalait, mint hogy metaforákba, hasonlatokba, és homályba burkolózzon, mint ahogy azt sokan mások teszik. A Too Bad Chad és Mike apjáról szól, aki sosem volt mellettük, miközben felnőttek. A Never Again-t a tönkrement otthonok ihlették. A How You Remind Me 2002 legtöbbször játszott dala, a Silver Side Up pedig multiplatina-lemez lett. Ez volt a második eset a Guess Who's American Woman óta, hogy kanadai együttes vezette mind a kanadai, mind pedig az amerikai rock slágerlistát ugyanabban az időben. Kezdeti sikereik után Kroeger Vancouverben dolgozott. Elkészítette Josey Scott-tal a Spiderman filmzenéjét. 2002 nyarán a csapat ismét megjelentette a Curb lemezt. A kifinomultabb album, a The Long Road 2003-ban érkezett. Az albumot megelőző kislemez, a Someday a 7. helyig jutott a top 100-as slágerlistán. Az album 5 millió példányban kelt el világszerte, négyszeres platinalemez lett Kanadában és hatalmas sikerű nemzetközi turnésorozatot hozott a Nickelbacknek. A csapat eddig 7 Juno-díjat, 7 Grammy-jelölést, 2 American Music Award-jelölést és 4 Billboard Awards-t nyert. 2005 februárjában Ryan Vikedal elhagyta a csapatot, de később Vikedal elismerte egy interjúban, hogy valójában kitették az együttesből, mert nem volt, ahogy ő fogalmazott, "the type of drummer", azaz nem volt az a dobos fajta. Egy hónappal később a 3 Doors Down dobosa, Daniel Adair egészítette ki az együttest, hogy elkészítsék Koreger stúdiójában a következő albumukat. A ZZ Top Billy Gibbons-a vendégeskedett az új album, az All The Right Reasons elkészítésében, ami 2005 októberében jelent meg, és hatalmas sikernek bizonyult, hisz többszörös platinalemez lett több országban is. Több, mint 9,5 millió fogyott a lemezből a világon, ebből 6,7 millió az Amerikai Egyesült Államokban. Ez a 21. században a 16. album eddig, amely ekkora eladást ért el. A Side Of A Bullet című dallal Dimebag Darrell-nek, a Pantera/Damageplan gitárosának állítanak emléket (a Nickelback tagjai a Charlie angyalai című filmhez készült Saturday Night's Alright (For Fighting) feldolgozásának felvételekor dolgoztak együtt vele, így őket is lesújtotta a gitáros meggyilkolásának híre). Tagok Chad Kroeger , ( 1974 . november 15. ), dalszövegek, ének, gitár Kedvenc együttesei: Nirvana , Guess Who, Queens of the Stone Age , és a Metallica . 2007 -ben Santana -val közös dalt írt, melynek címe Into The Night . Michael "Mike" Kroeger ( 1972 . június 25. ), basszusgitár Chad féltestvére. Jelenleg Vancouver -ben él. Felesége Angela Kroeger, egy fia (Dawson) és egy lánya (Avalon) van, akik gyakran elkísérik az együttest a turnékra. Kedvenc együttesei: Slayer , Pantera , Alice In Chains , Sevendust, Bob Marley animosity, és a Metallica Ryan Peake ( 1973 . március 1. ) gitár, háttérvokál Kedvenc együttesei: Blue Rodeo, Alison Krauss, Bob Marley , Diana Krall , Faith No More , Matthew Good Band, Deftones , Sting . Daniel Adair ( 1975 . február 19. ), dobos, háttérvokál 2005-ben csatlakozott a csapathoz, miután felkérték rá telefonon. Honlapja: https://web.archive.org/web/20060423121943/http://www.daniel-adair.com/ Diszkográfia Hesher (EP, 1996) Curb (1996, 2002) Billboard 200 #188 The State (2000) Billboard 200 #130 Silver Side Up (2001) Billboard 200 #2 The Long Road (2003) Billboard 200 #6 All The Right Reasons (2005) Billboard 200 #1 - 7-szeres platinalemez Dark Horse (2008) Here and Now (2011) No Fixed Address (2014) Feed the Machine (2017) Anopetia gounellei A szélessávú remetekolibri (Anopetia gounellei) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó Anopetia nem egyetlen faja. Előfordulása Brazília keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, száraz szavannák, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves bokrosok. Itó Szuguru Itó Szuguru (Akita, 1975. szeptember 7. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán U20-as válogatott tagjaként részt vett az 1995-ös ifjúsági labdarúgó-világbajnokságon. Alpesisí az 1984. évi téli olimpiai játékokon Az 1984. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí versenyszámait a Bjelašnica-n a férfi, Jahorinán a női számokat rendezték február 13. és 19. között. Éremtáblázat (A rendező nemzet eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Férfi ugrásgyakorlat a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a torna versenyszámait Utrechtben rendezték. A férfi ugrásgyakorlat selejtezőjét július 16.-án, a döntőt pedig július 19.-én rendezték. Mezőkók Mezőkók románul: Pădureni, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Fekvése Tordától keletre fekvő település. Története Mezőkók, Kók nevét 1406-ban p. Kok, Kook néven említette először oklevél. 1518-bn Kók Gernyeszeg tartozéka, majd a Farnasi ~ Farnasi Veres, Tetrehi Peres, Kecseti, Somkeréki Erdélyi, Szilvási, Gerendi családok birtoka volt. Későbbi névváltozatai: 1733-ban Koch, 1750-ben Kok, 1760–1762 között Mező-Kok, 1808-ban Kók, 1861-ben Kóók, 1888-ban Mező-Kók, (Mező-Koók), 1913-ban Mezőkók. A trianoni békeszerződés előtt Torda-Aranyos vármegye Tordai járásához tartozott. 1910-ben 953 lakosából 45 magyar, 907 román volt. Ebből 9 római katolikus, 900 görögkatolikus, 36 református volt. Csíkszentmihályi Róbert Csíkszentmihályi Róbert (Budapest, 1940. január 5. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar éremművész, szobrászművész, érdemes művész. Életútja, munkássága Apja fiumei magyar konzul fia, aki olasz iskolába járt, s Olaszországból nősült, Budapesten telepedtek meg, 1940-ben itt született Csíkszentmihályi Róbert, nehéz körülmények közt éltek, mert apját a háború végén két és fél évre „málenkij robotra” vitték Ukrajnába. A művész már gyermekkorában nagy hajlandóságot mutatott a rajz és a festészet iránt, ezért szülei a Török utcai Képzőművészeti Középiskolába adták, ahol bekerült a díszítőszobrász tagozatra. Ezután a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, de csak majd két év múltán nyert felvételt, addig díszítő szobrászattal foglalkozott, saját bevallása szerint nem nagyon kedvelte e területet, de nagyon sok hasznos tapasztalatot szerzett. A Képzőművészeti Főiskolán Pátzay Pál és Szabó Iván voltak a mesterei, 1965-ben diplomázott. Pályakezdő éveiben kialakult benne, hogy leginkább a szobrászathoz vonzódik, nagy hatással voltak rá Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc figurális kompozíciói. Tanulmányútjai is gazdag tapasztalatokhoz juttatták, járt Rómában (1972, 1978, 1982), Indiában (1980), Görögországban (1980), Svédországban (1982). Korai szobrait fából, mészkőből alkotta, később már befutott szobrászként jutott nemes anyagokhoz, bronz, márvány stb. Alkotó munkásságának fő területe az emlékműszobrászat, az egyházi épületek szobrokkal való díszítése lett, ezek mellett jelentősek kisplasztikai alkotásai és éremművészete. 1964 óta Szentendrén él és alkot, számos szentendrei művésszel való találkozása termékenyítőleg hatott alkotói tevékenységére, amelynek közvetlenül megfogható eredményei is vannak, például 2011-ben a Kovács Margit Múzeumot Kocsis József szentendrei építész és Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert, Szabó Tamás, Szentirmai Zoltán képzőművészek újították fel. Szülőföldjén és külföldön is elismert művész. A figurális ábrázolás és az érzelmek kifejezése művészetének erőssége, de nem kifejezetten hagyományos emlékműszobrászatot művel, elmozdul az absztrakt művészet felé, ami jótékony hatást gyakorol a nézők képzeletvilágára. Nem csoda, hogy alkotásaival Velencébe és Vatikánvárosba is eljutott, érdeme, hogy az egyházi művészet igényes színvonalon kerül a hívők elé. Igen termékeny alkotó, számos egyéni és csoportos kiállításon mérette meg alkotásait, mind itthon, mind külföldön jeles közgyűjtemények őrzik alkotásait. Életmű-kiállítását a kortárs művészetek egyik galériájában, a Művészetmalomban rendezték meg Szentendrén 2010-ben, e kiállításon volt először látható 2009 végén befejezett Mind elmegyünk című kompozíciója, melyen egy évig dolgozott. Mint a cím is sugallja, a téma az elmúláshoz vezető út, amelyet harminc kis bronzszoborból épített fel a művész, bemutatva az elmúláshoz vezető emberi utak különbözőségét. Munkásságának elismeréseképpen 2013. március 15-én Kossuth-díjjal jutalmazták. Köztéri szobrai (válogatás) Anya gyermekével (bronz, 1968, Békés) Vadkan (mészkő, 1969, Tiszadob, Gyermekváros) Az utolsó szarvas emlékműve (öntöttvas, 1970, Verdinborg) Batthyány Kázmér (mészkő, 1971, Siklós) Herman Ottó-emlékkút (mészkő, 1974, Budapest, Vérmező) Jankovich Ferenc síremléke (mészkő, 1974, Budapest, Farkasréti temető) Háború (öntöttvas, 1974, Dunaújváros, Szoborpark) Felszabadulási emlékmű (mészkő, Szentendre) A látomás tehene (mészkő, készült 1970-ben, 1976, Székesfehérvár, Május 1. tér) Zene (körtefa, készült 1971-ben, 1977, Vác, Zeneiskola) Díszkút (mészkő, 1979, Mátészalka) Boldog Erzsébet, Boldog Dominici János, Boldog Hedvig (mészkő, 1980, Róma , Szent Péter-bazilika altemploma, Magyarok Nagyasszonya Kápolnája) Petőfi-dombormű (bronz, készült 1974-ben, 1981, Kiskőrös, Művelődési Ház) Szarvas (mészkő, készült 1969-ben, 1982, Budapest, Mártírok útja) Zene (mészkő, 1983, Budapest, Kálvin tér) Opauszki Anna síremléke (mészkő, 1983, Budapest, Farkasréti temető) A jerikói vak, Az emmauszi tanítványok, Krisztus és Tamás (bronz, 1984, Budapest, Batthyány tér, a Szent Anna-templom oltárának domborművei) Szobor őzbakkal (mészkő, 1984, Bischofsheim, Vásárlóközp.) Végh György síremléke (mészkő, 1984, Budapest, Farkasréti temető) Tűzszerész emlékmű (mészkő, 1985, Budapest, Tábor u.) Térelválasztó plasztika (festett fa, készült 1978-ban, 1986, Szolnok, Kórház) Szent Ferenc (mészkő, 1986, Szentendre, Ferences Gimnázium) Kálvária (bronz dombormű, 1988, Ábrahámhegy) Cs. Szabó László síremléke (mészkő, 1988, Sárospatak, temető) Krisztus (mahagóni, 1989, Kismaros) Barcsay Jenő síremléke (fekete gránit és aranyozott bronz, 1990, Budapest, Kerepesi temető) Európa elrablása (bronz, 1993, Budapest, Inter-Európa Bank) II. világháborús emlékmű (mészkő, 1995, Biatorbágy) Gyöngyössy Imre síremléke (márvány, 1996, Budapest, Farkasréti temető) Fülep Lajos emléktáblája (bronz, 1997, Baja) Hősi emlékmű (öntöttvas, 1975-1997, Szentendre) "Budapest a Duna gyöngye", Pest-Buda egyesítésének 125. évfordulójára (mészkő, 1998, Budapest, Március 15. tér). Türr István mellszobra Rómában (1999) Winkler Lajos bronz domborműve Velencében , (2002) 56-os emlékmű a Műegyetemnél (2006) Németh László szobor (Budapest, Pasa réti út és Radna utca sarkán, 2006) Szent Erzsébet (Szentendre, 2007) Eötvös Loránd-díj Művei közgyűjteményekben (válogatás) British Museum, London Dante M., Ravenna Érem Múzeum, Wrocław Ferenczy Múzeum, Szentendre Fővárosi Képtár, Budapest Janus Pannonius Múzeum, Pécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Münzkabinet, Drezda Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest Nemzeti Múzeum, Krakkó Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest Skironio M., Polychronopoulos, Megara Városi Képtár-Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár. Díjak, elismerések (válogatás) Munkácsy Mihály-díj (1974) Érdemes művész (1983) Budapest Főváros Művészeti díja (1988) Szentendre díszpolgára Kossuth-díj (2013) A Nemzet Művésze (2014) Perštejn Perštejn település Csehországban, Chomutovi járásban. Perštejn Stráž nad Ohří, Kovářská, Loučná pod Klínovcem, Klášterec nad Ohří, Měděnec és Okounov településekkel határos. Lakosainak száma 1141 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Georg Eder Georg Eder, magyarosan Éder György (Graz, 1739. november 19. – Selmecbánya, 1788) német jezsuita rendi pap, tanár. Élete 16 éves korában lépett a rendbe; a Nagyszombati Egyetemen és Grazban végezte tanulmányait; azután Selmecbányán tanított és egyúttal a metallurgikát is tanulta. 1773-ban a bécsi Theresianumban igazgató lett és több évig tanította a metallurgikát és a kémiát. Munkái Verzeichniss von Fossilien in der Sammlung der Theresianischen Akademie. Wien 1776. Belgium alkotmánya Belgium alkotmányát 1831-ben fogadták el. A belga szabadságharcot követően az alkotmányozó gyűlés Belgium államformáját parlamentáris monarchiaként határozta meg, amely alapját a hatalmi ágak szétválasztása adja. Az eredeti belga alkotmány szerint az ország erősen központosított, egységes állam volt. Azonban az 1970-es években megkezdődött, több lépésben végrehajtott alkotmányreform eredményeként Belgium mára egy szövetségi állammá fejlődött, amelyet három régió, három nyelvi és két kulturális közösség alkot. Az alkotmány utolsó jelentős változtatására 1993-ban került sor, ezt követően az alkotmány hivatalos verzióját a belga kormány hivatalos lapjában tették közzé. Az utolsó változások egyike volt a "Döntőbíróság" megalapítása volt. A Döntőbíróság hatáskörét egy 2003-as törvény kiterjesztette az alkotmány 8 - 32, 170, 172 és 191 cikkelyeire. Lényegében a Döntőbíróság kezdte betölteni egy alkotmánybíróság feladatait, és 2007 májusában ennek megfelelően át is nevezték Belga Alkotmánybírósággá. A bíróság feladata megvizsgálni, hogy egy új törvénytervezet, jogszabály vagy kormányrendelet összhangban áll-e az alkotmány előírásaival. Története A forradalom kezdeti sikerein felbuzdulva 1830. november 25-én adta közre Belgium alkotmányának első változatát a Belgium ideiglenes kormánya által kinevezett alkotmányozó bizottság. Az alkotmánytervezetet ezután a Belga Nemzeti Kongresszus elé terjesztették, amely 1831. február 7-én fogadta el azt. Az alkotmány 1831. július 26-án lépett életbe. Belgium alkotmánya nem előzmény nélküli volt: részben az 1791-es francia alkotmányon, az 1814-es charteren, illetve az 1830-as francia alkotmányon alapult, illetve figyelembe vették Hollandia 1814-es alkotmányát és az Egyesült Királyság alkotmányos hagyományait is. A belga alkotmány azonban ezektől független, önálló dokumentum, amelynek alapvető irányelvei ma is érvényesek és hatályban vannak. Az alkotmány Belgium államformáját parlamentáris monarchiaként határozta meg, amelyet a király által kinevezett, a parlamenti választások eredményeit összetételében tükröző kormány vezet. A mindenkori belga uralkodó az alkotmányra tesz esküt trónra lépésekor. 1849-ben a dán alkotmányt részben a belga, részben pedig a norvég alkotmány alapján dolgozták ki. A belga alkotmány első hivatalos változatait francia nyelven adták közre. Az első hivatalos holland nyelvű változatot csak 1967-ben fogadta el a belga parlament. Egészen addig a holland fordítás jogi hatály nélküli, nem hivatalos dokumentum volt csak. 1991 óta, a nyelvi közösség kialakulásával párhuzamosan, egy német nyelvű hivatalos verziót is elfogadott a parlament. Az alkotmány és az állam párhuzamos fejlődése Az 1831-es alkotmány Belgiumot egységes, központosított államként szervezte meg, háromszintű kormáyzati rendszerrel: a központi kormány, a tartományok kormányzata és a helyi önkormányzatok. Az 1970-es években kezdődő alkotmányreform lényegében a központi kormányt hatáskörének csökkentésére, a két nagy közösség (vallon és flamand) kulturális és regionális kormányzatának megalapítására irányult. 1993 óta, az alkotmány első cikke értelmében, Belgium szövetségi állam, amelyet három régió (Flandria, Vallónia és a Brüsszel Fővárosi Régió) és három közösség (Flamand Közösség, Francia Közösség és a német nyelvi közösség) alkot. Az alkotmány előírásai I. rész: A szövetségi Belgium, alkotórészei és területei Az alkotmány 2. cikke határozza meg a közösségeket, amelyek lényegében kulturális-oktatási feladatokat látnak el. Az alkotmány 3. cikke határozza meg a régiókat, amelyek régiós közigazgatási feladatokat látnak el. Az alkotmány 4. cikke négy nyelvi területet határoz meg: a holland nyelvterület, a francia nyelvterület, a német nyelvterület és a hivatalosan kétnyelvű Brüsszelt. Belgium minden helyi önkormányzata a négy nyelvterület egyikébe tartozik, ez határozza meg az adott önkormányzat területén hivatalos nyelvet. A nyelvi kisebbségek jogait és érdekeit is védik és támogatják nyelvhasználatukat a hivatalos ügyek intézésében. A nyelvterületek nem állandóak, határaikat egy erre vonatkozó törvény előírásai alapján, a parlament hozzájárulásával lehet meghatározni. Az alkotmány 5. cikke a flamand és a vallon régiót 5-5 tartományra osztja fel, egyben lehetővé teszi további tartományok kialakítását is. A 6. cikk előírja, hogy a tartományokat csak szövetségi szinten elfogadott törvénnyel lehet felosztani. A 7. cikk szerint a belga állam, a tartományok és az önkormányzatok határait csak törvény alapján lehet módosítani. Általános politikai célok 2007-ben fogadták el az 1b. részt, amelynek címe A szövetségi Belgium, alkotórészei és területei általános politikai célkitűzései. Ebben a részben egyetlen cikk, a 7b. van, amelynek szövege: Hatásköreik végrehajtása során, a szövetségi állam, a közösségek és a régiók törekednek a fenntartható fejlődés általános célkitűzésének megvalósítására a szociális, gazdasági és környezeti területen, figyelembe véve a generációk közötti szolidaritást is. A kiegészítés 2007. április 26-án jelent meg a belga kormány hivatalos közlönyében. II. rész: A belgák és jogaik A belga alkotmány második része határozza meg a belgák jogait, azaz a belga állampolgárok számára biztosított alapvető jogokat és szabadságokat. Habár az alkotmány a "belgákról" beszél, az itt meghatározott szabadságjogok minden, Belgium területén tartózkodó természetes személyre vonatkoznak. A II. részben felsorolt szabadságjogok mellett minden belga állampolgár élvezi még az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített szabadságjogokat. Az alkotmány 8. és 9. cikke határozza meg a belga állampolgárság megszerzésének lehetőségeit. A 8. cikk emellett lehetővé teszi az EU állampolgárainak, hogy helyi önkormányzati választásokon szavazóként vehessenek részt. A 10. cikk határozza meg az osztályok közötti különbségek eltörlését, a törvény előtti egyenlőséget, illetve a férfiak és a nők közötti egyenlőséget. A 11. cikk alapján minden szabadságjog megkülönböztetés nélkül mindenkit megillet. A 12. cikk garantálja a természetes személyek szabadságát és csak törvényben meghatározott esetekben lehet eljárást indítani. A 13. cikk szerint mindenkinek joga van bírósághoz fordulni. A 14. cikk tartalmazza a nulla poena sine lege elvét ("nincs büntetés törvény nélkül"). A 14b. cikk, amelyet 2005-ben illesztettek az alkotmányba, leszögezi, hogy Belgium eltörölte a halálbüntetést. A 15. cikk védelmet biztosít a jogtalan rendőri intézkedések ellen, biztosítja az otthon sérthetetlenségét. A 16. cikk értelmében senkit sem lehet megfosztani magántulajdonától, kivéve törvényben meghatározott esetekben, a közjó érdekében, és csak megfelelő kompenzáció ellenében. A 17. cikk emellett meghatározza, hogy büntetésképpen senkitől sem lehet minden vagyonát elkobozni. A 18. cikk megismétli, hogy a halálbüntetést eltörölték és nem is lehet újra bevezetni. A 19. - 21. cikkek biztosítják a vallásszabadságot, a 19. cikk emellett biztosítja a szólásszabadságot is. A 22. cikk biztosítja a magánélet védelmét, illetve a családi élet védelmét. A 22b. cikk minden gyermek részére biztosítja a "morális, fizikai, mentális és szexuális integritáshoz" való jogot. A 23. cikk biztosítja az emberi méltósághoz való jogot, illetve ezen belül a következő alapjogokat: a munkához és a munkahely szabad megválasztásához való jogot, illetve a tisztességes munkahelyi környezethez és fizetéshez, valamint a kollektív szerződéshez való jogot a szociális biztonsághoz, egészségbiztosításhoz való jogot, valamint a szociális, orvosi és jogi segítséghez való jogot a megfelelő lakhelyhez való jogot az egészséges környezethez való jogot a kulturális és szociális fejlődéshez való jogot. A 24. cikk garantálja a szabad oktatáshoz való jogot, illetve a szülők jogát gyermekeik oktatásának megválasztásához. Előírja, hogy a belga közösségeknek vallásilag semleges oktatást kell biztosítani lakóik számára, amely magában foglalja a tanárok és a diákok filozófiai, világnézeti és vallási nézőpontjainak tiszteletben tartását. Továbbá azt is előírja, hogy az iskolaköteles kor alatt az oktatás ingyenes. A 25. cikk garantálja a sajtószabadságot, a 26. cikk a gyülekezési szabadságot, a 27. cikk az együlési szabadságot. A 28. cikk garantálja, hogy a belgák panaszaikkal a hatóságokhoz fordulhatnak, a 29. cikk pedig védi a levéltitkot. A 30. cikk meghatározza, hogy Belgiumban bármilyen beszélt nyelv használható, illetve hogy egy meghatározott nyelv használatát csak törvény alapján és csak az állami hivatalok eljárásaiban vagy bírósági eljárásokban írhatnak elő. A 31. cikk előírja, hogy a köztisztviselőket előzetes engedély nélkül is felelősségre lehet vonni adminisztratív intézkedéseikért. A 32. cikk alapján bárki bármilyen adminisztratív ügyiratba betekintést nyerhet és arról másolatot kérhet, kivéve ha törvény másképpen rendelkezik. A hatalmi ágak Az alkotmány harmadik részének címe Dde Machten vagy Des Pouvoirs ("A hatalmak" v. "Hatalmi ágak"). A 33. - 166. cikkek, nyolc fejezetben, előírják Belgium kormányzásának módját, a hatalmi ágak szétválasztásának elvével összhangban. A 34. cikk alapján a hatalom végrehajtását, szerződés vagy törvény alapján, nemzetközi intézményekre lehet delegálni. A 36. cikk alapján a törvényhozó hatalom az uralkodót és a belga parlament két házát, a képviselőházat és a szenátust illeti. A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy a parlament két háza tárgyalja és fogadja el a törvényeket, amelyek hatályba lépéséhez az uralkodó aláírására van szükség. A 37. cikk alapján a végrehajtó hatalom az uralkodót illeti, aki gyakorlatban a szövetségi kormánynak adja át a jogosultságot. Az alkotmány 38. és 39. cikke határozza meg a belga közösségek és a régiók feladatait, jogosultságait, hatáskörét. A 40. cikk alapján az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata, amelyek itéleteiket és döntéseiket az uralkodó nevében hirdetik ki. Yank Crime Az 1994-es Yank Crime a Drive Like Jehu második, egyben utolsó nagylemeze. Ez volt az együttes első kiadványa nagyobb lemezkiadónál. Az album megjelenése után turnézni mentek, de a következő évben felbomlottak, mivel a tagok különböző irányban folytatták munkásságukat. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az album dalai A *-gal jelölt dalok csak a 2003-as kiadáson szerepelnek. Férfi váltósúlyú taekwondo a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a taekwondo férfi váltósúlyú versenyszámát augusztus 22-én rendezték. Mérkőzések A rövidítés jelentése a következő: SUP : döntő fölény KkStB 52 sorozat A kkStB 52 sorozat egy tehervonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutak-mál (k. k. österraeichise Staatsbahnen, kkStB)-nél, amely mozdonyok eredetileg az [http://Istrianer%20Staatsbahn Istrianer Staatsbahn-tól származtak. Az Istrianer Staatsbahn csak ezt a tíz mozdonyt vásárolta. A kkStB ezeket később a kkStB 52 sorozatába osztotta be. A mozdonyokat a Floridsdorfi Mozdonygyár és a Mödlingi Mozdonygyár gyártotta 1875-ben. A mozdonyok a CANFANARO, DIGNANO, DIVACA, HERPELJE, PARENZO, PIGUENTE, PISINO, POLA, ROVIGNO és ROZZO neveket kapták. Feltűnő a mozdonyok hosszú füstkamrája. Az Istrianer Staatsbahnon üzemeltetését az 1876-os megnyitástól 1882-ig a Déli Vasút végezte. A kkStB később a mozdonyokat a linzi területre helyezte át. Az első világháború után kilenc mozdony került át a BBÖ állományába, ahonnan 1934-ig selejtezték őket. Velika Peratovica Velika Peratovica falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 36, közúton 49 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 13, közúton 30 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re északkeletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Peratovica-patak jobb partján fekszik. Története A római hódítás előtt ezt a vidéket egy illír-kelta törzsek lakták. A rómaiak a pannóniai illír felkelés leverése után 9-ben kerítették teljesen hatalmukba területét. A római jelenlétről tanúskodik a Velika Peratovica és Velika Dapčevica közötti Gradina nevű hegyen található régészeti lelőhely, melyet egy kisebb késő római erőd maradványainak tartanak, ahova a lakosság a barbár betörések elől menekült. Zvonko Lovrenčević egy nagyméretű, négyszög alaprajzú római erőd romjait sejti a hegy tetején. A kérdésre csak egy régészeti feltárás adná meg a választ, mely ezidáig még nem történt meg. 1552-ben több mint száz évig tartó ismétlődő támadások után a török elfoglalta a közeli Verőce várát, majd rögtön ezután Zdencit is és tovább támadt nyugat felé. A térség az Oszmán Birodalom határterületén, többnyire a senkiföldjén feküdt, mely gyakran ki volt téve mindkét fél támadásainak. Ebben az időszakban települtek le itt az első pravoszláv vallású vlachok, akik főként Hercegovina és a Szandzsák területéről érkeztek. Közülük sokan iszlamizálódtak. 1684-ben a török Bécs alatti nagy veresége után elveszítette Verőce várát is, majd Szentgyörgyvárnál újabb vereséget szenvedett, így a muzulmán lakosság Boszniába húzódott vissza. Miután 1689-ben Pozsega is felszabadult a térségbe elérkezett a béke időszaka. A török távozása után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott. A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Peratovicza” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Peratovicza (Velika)” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Peratovicza (Velika)” néven 52 házzal, 13 katolikus és 268 ortodox vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 469, 1910-ben 1.328 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 82%-a szerb, 7%-a horvát, 3%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz tartozott. A szerb lakosság egy része a csetnikekhez csatlakozott, akik a község keleti részén tevékenykedtek. Már 1941-ben megalakultak az első partizán egységek is, melyekhez az antifasiszták csatlakoztak. Az usztasák sok szerbet foglyul ejtettek és táborokba zártak. A különösen veszélyesnek tartott elemeket a Pag szigetén létesített munkatáborba vitték. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 95%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság néhány idős ember kivételével elmenekült. 2011-ben mindössze 26 lakosa volt. Nevezetességei Szent Paraskeva tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1895-ben épült a 18. századi fatemplom helyén. Ikonosztázát Jovan Četirević Grabovan festette. A templom 1991-ben a délszláv háború során súlyosan megsérült. A megmaradt szerb lakosság anyagi és fizikiai erőforrásai nem elégségesek a felújításához, így állapota egyre romlik. Wallbergbahn A Wallbergbahn egy drótkötélpályás felvonó Bajorországban a Tegernsee tó partján. A 2140 méter hosszú kötélvasút 1950 és 1951 között épült. 50 zárt kabin közlekedik rajta. Az alsó- és a felső állomás között 825 méter a szintkülönbség, a menetidő 10 perc. Pierre Levegh Pierre Eugène Alfred Bouillin (Párizs, 1905. december 22. – Le Mans, Franciaország, 1955. június 11.), vagy ismertebb nevén Pierre Levegh, francia sportoló és autóversenyző. Vezetéknevét csak később, szintén versenyző nagybátyja emlékére vette fel, amikor megkezdte saját karrierjét az autósportok világában. Pályafutása Élete során különleges sportteljesítményt nyújtott, hiszen három teljesen eltérő területen, a technikai sportok mellett jégkorongban és teniszben is kiemelkedő eredményeket ért el. Az autóversenyzéssel 1937-ben kezdett el komolyabban foglalkozni, elsősorban a sportautók és a hosszútávú versenyek voltak ínyére, és már a következő évben ott volt a Le Mans-i 24 óráson is. Levegh is abban a korban élt, amikor a versenyzők karrierjét keresztbetörte a második világháború, de amint beköszöntött a béke, ismét volán mögé ült, noha már 40. életévét is elérte. Kipróbálta magát a frissen megalakult Formula–1-ben is, 1950-ben és 51-ben összesen hat versenyen indult el egy Talbot Lago autóval, de pontot nem szerzett, legjobb eredménye pedig egy 7. hely volt Spából, a világbajnokság történetének ötödik versenyén. Emellett a Talbot Lago képviseletében Le Mans-ban állandó résztvevővé vált. 1951-ben negyedik lett, a következő évben pedig karnyújtásnyira került attól, hogy sporttörténelmet írjon, ugyanis egyedül vezetve teljesített több mint 23 órát a versenyből, és az élen állva négykörös előnnyel száguldott a valószínűtlen győzelem felé. A garázsban ugyan várta őt egy helyettes, de Levegh nem akarta átadni a volánt, hiszen meggyőződése volt, hogy csak ő tudja épségben a célba juttatni az autót. Végül neki sem lett igaza: az utolsó órában autója motorhiba miatt megállt, így nem sikerült a történelmi tett végrehajtása. Egyes vélemények szerint a hibát a pilóta fáradtsága idézte elő, aki egy alkalommal hibásan váltott, ami végzetes kárt okozott az erőforrásban. Mégsem ez az emberfeletti tett, hanem az 1955-ös verseny miatt maradt meg Levegh neve a köztudatban, ugyanis ő ült abban az autóban, amely a futam harmadik órájánál egy baleset következtében a nézőtérre vágódott, összesen 84 ember életét - köztük a sajátját is - követelve az autóversenyzés történetének legszörnyűbb tragédiájában. Halála 1955-ben már a Mercedes autóját vezette, és a futamon éppen közvetlenül a másik Ezüst Nyilat vezető Juan Manuel Fangio előtt haladt, amikor a baleset történt. Levegh két másik autót üldözött. A legelöl lévő Mike Hawthorn az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy a bokszba hajt, így váratlanul rántotta félre az autóját. Emiatt az őt követő Lance Macklinnek is hirtelen manővert kellett végrehajtania és balra vágott ki, közvetlenül Levegh autója elé. A francia már nem tudta elkerülni Macklint, a két autó összeütközött, a Mercedes a levegőbe emelkedett és a nézők közé csapódott. A helyzetet súlyosbította, hogy autójának karosszériája a súlycsökkentés érdekében magnézium használatával készült, ami köztudottan igencsak gyúlékony, így nem is kellett sok ahhoz, hogy a roncs lángba boruljon. A tűz nagyjából két órán át égett, de a versenyt nem állították le, a hivatalos álláspont szerint azért, mert ebben az esetben a távozó nézők miatt nehezen megközelíthető lett volna a pálya a mentők számára, akiknek még a több mint száz sérültet is el kellett látniuk. A történtek késztették a Mercedest arra, hogy hosszú évtizedekre, egészen a ’80-as évekig kivonja magát az autóversenyzésből. Bár az autójából kirepülve halálos koponyasérülést szenvedő Levegh neve örökre egybeforrt a történtekkel, Fangio az eset után tett nyilatkozatában felfedte, szerinte csapattársának köszönhető, hogy nem követelt még több életet a szerencsétlen ütközés. Elmondása szerint ugyanis Levegh, amikor látta, hogy már nem tudja elkerülni a Macklin autójával való kontaktot, szándékosan vagy természetes reakcióból adódóan felemelte az egyik kezét, ezzel jelezve a mögötte haladó argentin bajnoknak a veszélyt. Fangio még éppen időben el tudta venni a gázt, így kimaradt a balesetből, s később úgy tartotta, hogy Levegh mentette meg az ő, és talán további nézők életét is. Temetése Párizsban a Père-Lachaise temetőben történt. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Pescara Pescara város (közigazgatásilag comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Pescara megyében. A régió legnépesebb városa. Fekvése A város az Aterno-Pescara folyó völgyében fekszik. 1926-ban, a folyó déli partján fekvő Pescara és az északi partján fekvő Castellamare Adriatico városa egyesítésével jött létre. Története A város története a rómaiak idejére nyúlik vissza, amikor Aeternum néven fontos kereskedelmi központ volt a Via Claudia Valeria és Via Tiburtina utak mentén. Az ókori város volt a Róma és a keleti provinciák közötti kereskedelem egyik fontos állomása. Legjelentősebb templomában Jupitert tisztelték (Jovis Aternium). A Nyugatrómai Birodalom bukása után, 597-ben az Észak-Itáliából érkező longobárdok elpusztították, a város püspökét, amiternói (aquilai) Szent Cet(t)eust (ma a város védőszentje) pedig egy hídról a folyóba vetették, mivel meggyanúsították, hogy a bizánciakkal szövetkezett. Búcsúját október 10-én ünneplik. A város hamar újjáépült és 1095-ben ismét a vidék leggazdagabb és legszebb városa volt. 1140-ben a normannok elfoglalták és a Szicíliai Királysághoz csatolták. Ebből az időszakból származik a város mai neve Piscaria, amelynek jelentése halban gazdag. A középkor során nemesi családok, illetve nápolyi királyok birtoka volt. A 15. században a várost többször is megostromolták a velenceiek, ennek hatására a nápolyi királyok megerősíttették falait és kiépíttették erődjét. 1566-ban 105 török hadihajó ostromolta, de a város sikeresen ellenállt. 1799-ben a város lakossága csatlakozott a tiszavirág-életű Parthenopéi Köztársasághoz. 1815-ben, a nápolyi trónra a Bourbon-ház-béli királyok visszatérését követően Pescara városában működött a királyság egyik leghíresebb börtöne, ahol a király ellen lázadó politikai foglyokat őrizték. 1853-ban a városban súlyos árvíz pusztított, amelynek során számos értékes középkori műemlék épület elpusztult. 1860-ban Giuseppe Garibaldi csapatai elfoglalták és az egyesült Olasz Királysághoz csatolták. Hét évvel később erődjét elbontották. A második világháború során sorozatos angolszász bombatámadások érték. Újjáépítése során Olaszország egyik legmodernebb városa lett Főbb látnivalói a várost körülölelő középkori falrendszer Gabriele D’Annunzio szülőháza Palazzo del Governo – egykori nemesi palota, ma a több mint 600 000 kötetet birtokló városi könyvtár székhelye Szent Cetteus-katedrális – a 17. században épült. Legértékesebb kincse egy Guercino-freskó Hétfájdalmú Szűzanya-bazilika – 1757-ben épült neoklasszicista stílusban Museo degli Genti D’Abruzzo - a régió kultúráját és hagyományait bemutató gyűjtemény. Gazdaság Pescara Abruzzo legjelentősebb városa: ipari központ és egyben üdülőváros az Adriai-tenger partján, több mint 20 kilométer hosszú partszakaszával. Pescara és Chieti városa között húzódik Abruzzo ipari magja. Oktatás A város felsőoktatási intézménye a Gabriele D’Annunzio Egyetem. Híres pescaraiak Giada Colagrande, színésznő és filmrendező Gabriele D’Annunzio, költő és politikus Ennio Flaiano, író Jarno Trulli , Formula-1 pilóta Ildebrando D’Arcangelo, operaénekes Ruggero Pasquarelli énekes, színész Francesco Di Fulvio olimpiai bronzérmes vízilabdázó Huércal-Overa Huércal-Overa község Spanyolországban, Almería tartományban. Lakosainak száma 18 649 fő (2017). Földrajza Huércal-Overa Pulpí, Cuevas del Almanzora, Antas, Zurgena, Taberno, Vélez-Rubio, Puerto Lumbreras és Lorca községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szényi Péter Szényi Péter (Budapest, 1987. március 18. –) világbajnok magyar párbajtőrvívó. Sportpályafutása Budapesten a Munkácsi Mihály Általános iskolában volt tanuló, amikor az MTK vívószakosztálya szervezésében a vívással kezdett foglalkozni. Első kiemelkedő sikere, hogy 2011 augusztusban a Sencsenben rendezett nyári universiadén aranyérmet nyert. A 2011-es vívó-világbajnokságon Cataniában ezüstérmes a párbajtőrcsapattal. A Budapesten rendezett 2013-as vívó-világbajnokságon világbajnok az Imre Géza, Rédli András és Boczkó Gábor alkotta magyar férfi párbajtőrcsapattal. IV. Rudolf osztrák főherceg IV. (Alapító) Rudolf (1339. november 1. – Milánó, 1365. július 27.) Habsburg-házi osztrák herceg és önjelölt főherceg volt 1358-tól. Családja Rudolf II. Albert és Pfirti Johanna első fiaként látta meg a napvilágot Bécsben 1339-ben, a harmadik Habsburg generáció tagjaként az osztrák trónon. Ő volt az első a családjából aki Ausztriában született és ezt az országot tekintette a hazájának és ezzel hatalmas népszerűsére tett szert. Azt mondják ő volt a középkor egyik legenergikusabb és legaktívabb osztrák uralkodója, így már fiatal korában nagy esélye volt rá hogy királlyá koronázzák. Azzal, hogy feleségül vette Csehországi Katalint, IV. Károly német-római császár és Valois Blanka veje, valamint I. Lajos magyar király sógora lett. Életpályája Mohósága és apósával folytatott versengése, aki Prágát a kulturális élet központjává emelte, fontos szerepet játszottak terveiben és elképzeléseiben. Ahogy Károly Prágát, úgy Rudolf Bécset akarta a legfontosabb város rangjára emelni, amit több korabeli dokumentum is bizonyít. Egyetlen dolog állt csak az útjában, ami már évszázadok óta izgatta az osztrákokat. Mégpedig az hogy Bécs nem volt püspöki székhely, sőt, mi több a passaui egyházmegye fennhatósága alá tartozott. Így ez a város nem volt megfelelő hercegi központnak. És mivel a passaui püspök jó kapcsolatot ápolt a pápával esély sem volt egy új, Bécs központú, osztrák egyházmegye alapítására. Ezért Rudolf beavatkozott a Szent István-dóm bíborosi gyűlésébe, amely a püspököt választotta és elismertette velük a főhercegi címét. Ezért cserébe Rudolf kibővítette a dómot és megkezdte az épület gótikus stílusú átépítését. A dóm új konstrukciója meglepően hasonlított a prágai Szent Vitus-székesegyházéhoz. A Rudolf által 1365-ben alapított bécsi egyetem pedig felvehette a versenyt a IV. Károly által 1348-ban alapított prágai egyetemmel. Ma ez az intézmény a Alma Mater Rudolphina nevet viseli és a legidősebb egyetem a német anyanyelvű világban. Ám legidősebb még ma is működő karát, a teológiai kart, csak 1385-ben alapították, húsz évvel Rudolf halála után. Rudolf mindent elkövetett, hogy hercegi rangúra emelje Bécs gazdaságát. Ennek érdekében egy új valutát s bevezetett Wiener Pfennig (bécsi fillér) néven. Ez a lépés jelentősen megemelte a jövedelmeit is, mivel a pénzváltásból származó haszon jelentős volt. Ám Rudolf egy másik "blöffjéről" vált híressé, nevezetesen a Privilegium Minus meghamisításáról. Ezzel a Német-Római Császárság választófejedelmeivel egyenrangúvá vált, amely azt hivatott kompenzálni, hogy Ausztria nem szavazhatott az 1356-os Német Aranybullában meghatározott hét választófejedelemséggel ellentétben. Ezt a főhercegi rang tette lehetővé amit minden Habsburg viselt a 16. századtól kezdve. Mivel a választófejedelmi cím csak főhercegi rangban örökölhető, törvénye alapján a család elsőszülött fiúgyermeke automatikusan megkapja a főhercegi címet is. 1363-ban szövetséget kötött Margit tiroli grófnővel, melynek értelmében Margit halála után Rudolf örökli Tirolt. 1364-ben Károllyal is szövetséget kötött amely egyesítette a Habsburg és a Luxemburgi örökséget. Ambiciózus természetének köszönhető a térség modernizálása, amely Ausztriát Közép-Európa egyik legfontosabb körzetévé tette. Korai halála viszont megszakította hasszútávú terveit. Ugyanis fivérei, III. Albert és III. Lipót egymás ellen fordultak a hatalomért és ketté szakították az országot 1379-ben. Rudolf Milánóban halt meg 1365-ben. Ő és felesége a bécsi Szent István-dóm hercegi kriptájában nyugszanak. Espen Baardsen Espen Baardsen (San Rafael, 1977. december 7. –) amerikai születésű norvég labdarúgókapus. L’Anse aux Meadows L’Anse aux Meadows (a francia L’Anse-aux-Méduses-ből, medúzák öble) kanadai település Új-Fundland legészakibb csücskében, ahol a norvég kutató, Helge Ingstad és archeológus felesége, Anne Stine Ingstad egy viking falu maradványait fedezték fel 1960-ban. A település Észak-Amerikában Grönlandon kívül ez az egyetlen hiteles viking település, ahol a több évig tartó ásatások során a korát igazoló lakóhelyeket, eszközöket és felszerelést találtak. A település házai, amelyeket Kolumbusz Kristóf megjelenése előtt ötszáz évvel építettek, a legkorábbi európai származású építészeti szerkezetek Észak-Amerikában. Sok kutató úgy gondolja, hogy ez a legendás 'Vinland', amelyet a felfedező Leif Eriksson alapított 1000 körül. L’Anse aux Meadows települése legalább nyolc épületből állt, közöttük volt egy kovácsműhely és egy kohó, továbbá egy fűrészüzem, amely egy hajókészítő műhely számára termelt. A legnagyobb ház mérete 28,8*15,6 m, és számos szobából állt. A helyszínen talált varráshoz és kötéshez használt eszközök arra mutatnak, hogy L’Anse aux Meadows-ban nők is éltek. Története Az éghajlat Új-Fundlandon abban az időben jelentősen melegebb volt mint napjainkban. A sagák történetei szerint Leif elindult Grönlandról megkeresni azt a földet, amiről Bjarni Herjólfsson mesélt neki. Talált egy helyet, amely szőlőkben, lazacban gazdag, a tél fagymentes, és fűrészáruval megrakodva tért vissza a fában szegény Grönlandra. L’Anse aux Meadows-t többféleképpen azonosították: (a) ez lehetett az első tábor, (b) a tábort az ellenséges őslakók menekülése után építették, vagy (c) egy olyan tábor, amit nem említettek a sagában. A saga leír egy letelepedési kísérletet 150 emberrel (ebből tizenöt nővel), amit Thorfinn Karlsefni vezetett, s Leif táborát használta bázisként, talán épp L’Anse aux Meadows-t. A csapat tagjai között volt Leif féltestvére, Freydís Eiríksdóttir is. Amíg teljes bizonyossággal nem bizonyítható, hogy L’Anse aux Meadows valóban a sagák Vinlandja, addig egy csoportnyi viking gyarmatosító ittléte i. sz. 1000 körül bizonyos. L’Anse aux Meadows lehetett a grönlandi kolóniáról a Szent Lőrinc-öböl déli részén lévő másik településre vezető út egyik állomása, vagy áttelelő állomásként szolgálhatott a Grönlandról érkező északi felfedezők számára. A települést mindössze két vagy három éven keresztül használták. Mind az irodalmi, mind a régészeti bizonyítékok arra mutatnak, hogy a vikingek az őslakókkal rossz kapcsolatba kerültek, s ez vezetett a L’Anse aux Meadows elnéptelenedéséhez. A település elhagyásának oka lehetett a nők miatt kitört konfliktus vagy a váratlan időjárás. A sagák elmesélik, hogy a jó kapcsolatok kialakítása érdekében a vikingek lakomára hívták az indián törzs előkelőit, amelyen többek között tejet is felszolgáltak. Az indiánok azonban tejcukor-érzékenyek voltak, a lakoma után rosszul érezték magukat, és arra gyanakodtak, hogy az idegenek megmérgezték őket, így a kapcsolatfelvétel nem igazán sikerült. L’Anse aux Meadows lehet az algonkin indiánok legendáiban szereplő Saguenay Királyság, amelynek lakói szőkék, öltözékükre jellemző a prém és a fémek használata, de ez csak feltételezés. Azitromicin Az azitromicin (INN: azithromycin) az azalid csoportba tartozó makrolid antibiotikum. A molekulát az eritromicin A laktongyűrűjébe nitrogénatom bevitelével képezték. Az azitromicin hatásmechanizmusa a bakteriális proteinszintézis gátlásán alapul. A riboszomális 50S alegységhez kötődve gátolja a peptidek transzlokációját. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Azithromycinum néven hivatalos. Lenti vasútállomás Lenti vasútállomás egy Zala megyei vasútállomás, Lenti településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Rédics–Zalaegerszeg-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Lentiszombathely megállóhely (Zalaegerszeg vasútállomás) Rédics vasútállomás (Rédics vasútállomás) Szabolcsi almapálinka A szabolcsi almapálinka egy frissen készítve színtelen, különlegesen tiszta, azonban az érleléstől kissé sárgás színű, zamatos, almaízű és -illatú gyümölcspárlat. A magyar pálinka egyik helyi eredetvédettségű fajtája. A „szabolcsi" eredetmegjelöléssel előállított almapálinka alapanyaga a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén termelt alma. A magyar almatermesztés világhírét ez a fajta alapozta meg. A megye gyümölcstermő területének kb. 50%-án folyik almatermesztés, döntően jonatán, jonagold, golden és red delicious, idared fajtából. A Magyar Köztársaság 2008. évi LXXIII. törvénye, a Pálinkatörvény szerinti csak olyan gyümölcspárlat nevezhető pálinkának, amelyet Magyarországon termett gyümölcsből készítettek, és amelynek cefrézését, lepárlását, érlelését és palackozását is Magyarországon végezték. A sűrítményből, aszalványból, szárítmányból készült termék nem nevezhető pálinkának. Szabolcs almatermesztéséről már a XVIII. századtól vannak feljegyzések. Mivel ezen a területen jelentős bortermelés nincs, az almapálinka számít a legjelentősebb, saját termelésű szeszes italnak. A szabolcsi almapálinkát kizárólag a meghatározott területen fekvő szeszfőzdében, termelőüzemben szabad előállítani, gyártani, palackozni. Alkoholtartalma az előírások szerint legalább 40% v/v. A hagyomány Az almapálinka az eredeti parasztgazdaságok tipikus itala volt. Általában a napi munkavégzés előtt fogyasztották a közösen végzett munkák során, és a családi ünnepeken. A hagyományos gyógyászatban fájdalomcsillapításra, sebfertőtlenítésre, és gyógyitalok alapanyagaként is hasznosították. Az igazi háziasszony mindig tartott a háztartásban néhány üveggel ünnepekre, a ház körüli munkák, szívességek meghálálására. Felhasználása ennek folytán sokrétű volt. Felhasználható almafajták A jonatán alma a legelterjedtebb, legkiválóbb téli almafajta, novembertől januárig érik, de már szedéskor ízletes, és az új termésig is eltartható kedvező tárolási körülmények mellett. A jonagold alma az USA-ban a golden, a delicious és a jonatán keresztezéséből előállított fajta. Gyümölcse nagy, gömbölyded alakú, héja zöldessárga, éretten sárga, feszes héja viaszos. A Nyugat-Virginiából származó golden és red delicious almát hazánkban 1930-tól ismerik és termesztik. Gyümölcse közepesen nagy, sárga színű. A gyümölcs héja vékony, savszegény, kellemes ízű. Az idared alma a jonatán és a wagener fajták keveréke, 1942-ben, az USA-ban nemesítették. Gyümölcse középnagy vagy nagy, lapított gömb alakú, közepén hasas, a felületet csaknem egészében élénkpiros mosott fedőszín borítja, húsa lédús. Sankt Kathrein am Offenegg Sankt Kathrein am Offenegg osztrák község Stájerország Weizi járásában. 2018 januárjában 1086 lakosa volt. Elhelyezkedése Sankt Kathrein am Offenegg a Grazi-hegyvidéken fekszik a Passaili-medence keleti részén, az Almenland natúrparkban. Legamagasabb pontja a Plankogel. Területén ered a Weizbach folyó, amely dél felé, a Weiz-szurdokon keresztül halad át. Az önkormányzat két településrészt egyesít: Sankt Kathrein am Offenegg I. Viertel (550 lakos 2018-ban) és Sankt Kathrein am Offenegg II. Viertel (536 lakos). A környező önkormányzatok: északon Gasen, északkeleten Birkfeld, keleten Anger, délkeleten Thannhausen, délen Naas, délnyugaton Passail, nyugaton Fladnitz an der Teichalm, északnyugaton Breitenau am Hochlantsch. Története A Passaili-medence már a kelta és római időkben is lakott volt, majd a népvándorlás korának végén szlávok (vendek) telepedtek meg a régióban. A 11. században megkezdődött a németek betelepülése, amely a 13. században érte el tetőpontját. A falu helyén először egy hercegi tulajdonban lévő udvarház létesült, amely körül település alakult ki. Első említése 1295-ben származik egy "apud sanctam Katherinam" frázissal. 1349-ben már mint St. Kathrein in der Weiz-ként hivatkoznak rá. A helyi lakosog a mezőgazdaság mellett bányászattal is foglalkoztak. A 15. század végén pestis, majd török betörés pusztította a vidéket, de a 16-17. században a népesség gyors gyarapodásnak indult. 1848-ban megszűnt a feudális birtokrendszer és 1850-ben megalakult a községi önkormányzat. Az első világháború utáni nehéz gazdasági helyzetben sikerült bevezetni a községbe az elektromosságot. A második világháború után előbb szovjet, majd brit katonák szállták meg a térséget. A háború után egyre jobban erősödött a turizmus szerepe a község gazdaságában, ennek megfelelően kiépíült a vendégek kiszolgálásához a megfelelő infrastruktúra. A közvilágítás kiépítésére csak 1972-ben került sor. Lakosság A Sankt Kathrein am Offenegg-i önkormányzat területén 2018 januárjában 1086 fő élt. A lakosságszám 1991 óta (akkor 1276 fő) csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 98,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1% a régi (2004 előtti), 0,4% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 96,9%-a római katolikusnak, 1,5% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Látnivalók az Alexandriai Szent Katalinnak szentelt templomot először 1295-ben említik. 1640 óta plébániatemplom. Az eredetileg kora gótikus épületet a késő gótikus és barokk korokban kibővítették. Mai formáját 1742-ben nyerte el. a plébánia Strömstad Strömstad város Svédországban, Västra Götaland megyében. Strömstad község székhelye. Történelem Eredetileg Bohuslän tartomány, ahol a város található, norvég terület, amely az 1658-as Roskildei békének köszönhetően került Svédországhoz. Strömstad helyén egy kis halászfalu, Strömmen volt. Kisebb privilégiumokat kapott XI. Károly svéd királytól 1676-ban bár egyes dokumentumok szerint már 1672-ben városnak számított. A város a svédeknek a dánokkal és a norvégokkal való harc fontos színhelye lett. Az évszázadok során rengetegszer volt meghódítva, illetve visszahódítva. XI. Károly svéd király szorgalmazta hogy a várost használják bástyaként az 1716-1718 közötti Norvégia elleni háborújában. Jelentősége Amikor Norvégiában az alkoholra kiszabott adók jelentősen megnőttek, a norvégok megkérték az itteni alkoholkereskedő vállalatot, a Systembolagetet, hogy nyisson egy új boltot az igényeik kielégítésére. Ugyanis mikor csak egy bolt volt nyitva, a bolt előtt dugók alakultak ki. 2008-ban a városi tanács úgy döntött hogy a boltot Nagycsütörtökön zárva tartják. A város ismert még a jachtkikötőjéről. Bernard Gravier Bernard Rémy Léopold Adolphe Octave Gravier (Toulon, 1881. február 20. – Párizs, 1923. augusztus 13.) olimpiai bajnok francia párbajtőrvívó. Willer József (politikus) Willer József (Kecskemét, 1884. május 22. — Budapest, 1972. december 29.) magyar köztisztviselő, politikus, lapszerkesztő, muzsikus. Életútja Budapesten végezte az egyetem jogi karát és a zeneiskolát. 1905–1907 között szülővárosa szolgálatában állt, ahol egy évig színházi karmesterként működött. 1908–1909-ben alispáni titkár, 1909-től vármegyei tanácsjegyző, 1913–19 között alpolgármester-helyettes Lugoson. A román hatalomátvétel után, mint esküt nem tett tisztviselő, elvesztette köztisztviselői állását, ezután 1925-ig zenetanítással foglalkozott, s a Lugosi Dal- és Zeneegylet karmestere volt. 1922-ben Jakabffy Elemérrel és Sulyok Istvánnal megindította Lugoson a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemlét, amelynek megszűnéséig, 1942-ig munkatársa és névlegesen társszerkesztője maradt. 1925-ben a Brassói Lapok c. napilap szerkesztőjévé és a Brassói Dalárda karnagyává szegődött. Az 1926-os és 1927-es romániai választásokon Csík vármegyében parlamenti képviselővé választották. Az OMP Bukarestben felállított pártirodájának vezetője lett. Később (1936–38) is biztos mandátumot garantáló kerületekben indították a parlamenti választásokon, mivel román nyelvtudásával a magyar érdekekért bátran síkra szálló, okosan és szellemesen érvelő, vitaképes képviselőnek bizonyult. Főtitkárként és képviselőként egyaránt példás buzgalommal és lelkiismeretességgel látta el felelősségteljes feladatát. A nehéz körülmények, a sorozatos akadályok dacára elszántan védte a magyar intézményeket, a közösségek és magánszemélyek érdekeit és így sérelmek özönét sikerült orvosolnia. A váltakozó létszámú alkalmazottat foglalkoztató pártiroda feladatai közé tartozott az egyének ügyeinek intézése, problémáinak – állás, nyugdíj, nyelvvizsga, iskolaválasztás, stb. – megoldása is. Bethlen György bizalmas híve és munkatársa volt. 12 év alatt közel 300 levelet, tudósítást küldött az OMP elnökének a bukaresti politikai „boszorkánykonyhából”, összeszövődésekről és széthúzásokról, kormányalakítási szándékokról és bukásokról, a mindennapi kijárásokról, anyagi gondokról, stb. 1938-ban visszavonult a politikai életből, visszaköltözött Lugosra, ahol zeneoktatással biztosította megélhetését. Zenepedagógiai tevékenysége során növendéke volt számos, az élvonalba emelkedett kiváló művész és tudós: Traian Grozăvescu, Zeno Vancea, Teller Ede, Balogh Ferenc, Neumann Mária, Franz Metz, Udvardy Zoltán, stb. Hamvait Lugoson helyezték örök nyugalomra 1973. február 16-án. Kötetei Küzdelem a nemzetkisebbségek nyelvhasználatáért. Kamarai beszéde a közigazgatási javaslat általános vitájában az 1936. február 25-i ülésen (Lugos, 1936); A Magyar Párt megnyilatkozása a törvényhozás előtt. Beszéde a felirati vitában a kamara 1936. november 25-én tartott ülésén (uo. 1936). Hilib Hilib falu Romániában, Erdélyben, Kovászna megyében. Közigazgatásilag Ozsdolához tartozik. Fekvése Kézdivásárhelytől 8 km-re délkeletre, a Hilib-patak völgyében fekszik. Története 1567-ben Hylib néven említik. A falu 17. századi fatemploma 1864-ben összeomlott. Mai római katolikus temploma ezután épült. 1910-ben 704 lakosából 689 magyar és 15 román volt. 1913. július 14-én súlyos tűzvész pusztított. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Orbai járásához tartozott. 1992-ben 317 magyar lakosa volt. Híres emberek Itt született 1846 -ban Fábián Sándor kanonok, gyulafehérvári római katolikus főgimnázium igazgatója. Schaunbergi Anna cillei grófné Schaunbergi Anna (1358 körül – 1396 körül) grófnő. Cillei Borbála királyné édesanyja. Élete VII. Henriknek, Schaunberg grófjának és Görzi Orsolya grófnénak a lánya volt. A Schaunbergek a Julbach grófok nemzetségéből származtak. A Schaunburg Grófság Felső-Ausztriában helyezkedett el. A grófságot a család 1316-tól már birtokolta. 1388-ban Anna apja, VII. Henrik gróf fellázadt a Habsburgok ellen. Anna 1377 körül feleségül ment Cillei Hermann grófhoz. Hat gyermekük született. A legkisebb Cillei Borbála volt, aki négyéves kora körül vesztette el az édesanyját. Gyermekei Férjétől, II. Hermann ( 1360 körül– 1435 ) cillei gróftól, 6 gyermek: Frigyes ( 1379 – 1454 ), II. Frigyes néven cillei gróf, 1. felesége Frangepán Erzsébet (– 1422 ), Frangepán István lánya, 1 fiú, 2. felesége Dešnić Veronika (– 1425 ), 1 fiú+2 természetes gyermek, többek között: (1. feleségétől) : Cillei Ulrik ( 1406 – 1456 ), felesége Branković Katalin (– 1490 / 92 ), 3 gyermek, többek között: Cillei Erzsébet ( 1441 – 1455 ), jegyese Hunyadi Mátyás ( 1443 – 1490 ) (2. feleségétől) : Cillei Frigyes karthauzi szerzetes Hermann ( 1380 körül– 1426 ), 1. felesége Abensbergi Erzsébet ( 1377 – 1423 előtt), 2. felesége Bajor Erzsébet ( 1403 körül– 1447 ), egy lány az első házasságból Erzsébet (– 1424 / 26 ), férje V. Henrik görzi gróf ( 1376 – 1454 ), 6 gyermek Anna ( 1384 körül– 1439 ), férje Garai Miklós ( 1366 körül– 1433 ) nádor, 4 gyermek, többek között: Garai László ( 1410 körül– 1459 ), Magyarország nádora, felesége Piast Alexandra , I. Bolko tescheni herceg lánya, 4 gyermek, többek között: Garai Anna, jegyese Hunyadi Mátyás ( 1443 – 1490 ) Lajos (– 1417 ) Borbála ( 1392 – 1451 ), férje Luxemburgi Zsigmond ( 1368 – 1437 ) magyar király és német-római császár , egy leány: Luxemburgi Erzsébet ( 1409 – 1442 ), férje: Habsburg Albert ( 1397 – 1439 ) magyar király , német király és osztrák herceg , 4 gyermek: Habsburg Anna ( 1432 – 1462 ), férje Szász Vilmos ( 1425 – 1482 ), 2 gyermek Habsburg György ( 1435 – 1435 ) Habsburg Erzsébet ( 1437 - 1505 ), férje IV. Kázmér lengyel király ( 1427 – 1492 ), 13 gyermek, többek között: Jagelló Ulászló ( 1456 – 1516 ) II. Ulászló néven magyar és cseh király , 1. felesége Hohenzollern Borbála ( 1464 – 1515 ) brandenburgi őrgrófnő, elváltak, gyermekei nem születtek, 2. felesége Aragóniai Beatrix ( 1457 – 1508 ) nápolyi királyi hercegnő, elváltak, gyermekei nem születtek, 3. felesége Foix Anna ( 1484 – 1506 ) candale-i grófnő, 2 gyermek: V. (Habsburg) László ( 1440 – 1457 ) magyar király és osztrák herceg Deee-Lite A Deee-Lite egy amerikai house és club/dance formáció, mely 1986-ban alakult New Yorkban. A csapat legismertebb slágerer a Groove is in the Heart. A dalt 1990-es bemutatkozó albumukon, a World Clique-en jelentették meg és számos országban Top 10-es sláger lett. 2016 decemberében a Billboard minden idők 55. legsikeresebb dance előadójának nevezte őket. A Deee-Lite tagjai Supa DJ Dmitry (Született: Dmitry Brill néven 1964. június 4-én Kievben ( Ukrajna ) Lady Miss Kier (Született: Kieren M. Kirby néven 1963 . augusztus 15 -én Youngstownban ( Ohio ) Towa Tei (Született: Dong-hwa Chung néven 1964 . szeptember 7 -én Tokióban ( Japán ) A csapat 1996-ban szétvált, és a tagok külön próbálkoznak, illetve próbálkoztak. Lady Miss Kier továbbra is a Deee-Lite dalokkal lép fel, illetve DJ-ként is tevékenykedik. Towa Tei több híres előadónak – köztük Kylie Minogue-nak is – írt már dalt, – (G.B.I. German Bold Italic) és producerként dolgozik, illetve saját szóló albumot is kiadott Sound Museum néven. Dj Dmitri underground dj-ként dolgozik. 302 (szám) A 302 (római számmal: CCCII) egy természetes szám, félprím, a 2 és a 151 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 302-es a kettes számrendszerben 100101110, a nyolcas számrendszerben 456, a tizenhatos számrendszerben 12E alakban írható fel. A 302 páros szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 21 · 1511 szorzattal, normálalakban a 3,02 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 151 és 302. A 302 négyzete 91 204, köbe 27 543 608, négyzetgyöke 17,37815, köbgyöke 6,70917, reciproka 0,0033113. A 302 egység sugarú kör kerülete 1897,52196 egység, területe 286 525,81638 területegység; a 302 egység sugarú gömb térfogata 115 374 395,4 térfogategység. Damaszkuszi nemzetközi repülőtér A Damaszkuszi nemzetközi repülőtér Szíria legnagyobb és legforgalmasabb repülőtere, nemzetközi repülőtér, egyben Damaszkusz repülőtere, a várostól 25 km-re délkeletre helyezkedik el. Hivatalosan az 1970-es években nyílt meg. Az utasforgalom folyamatosan nő. 2004-ben becslések szerint 3,2 millió utas fordult meg itt. Légitársaságok, célok Aeroflot (Moszkva) Air Algérie (Algír) Air Arabia (Sharjah) Air France (Párizs – Charles de Gaulle nemzetközi repülőtér) Alitalia (Milánó) Austrian Airlines (Bécs) British Airways (London) Caspian Airlines (Teherán) Cargolux (Manila) Cyprus Airways (Larnaca) EgyptAir (Kairó) Emirates (Dubai) Etihad Airways (Abu Dhabi) Gulf Air (Abu Dhabi, Bahrein) Iran Air (Teherán) Iraqi Airways (Bagdad, Baszra ) Jazeera Airways (Kuvait) Kuwait Airways (Kuvait) Libyan Airways (Bengázi, Tripoli) Oman Air (Maszkat) Qatar Airways (Doha) Royal Jordanian (Amman) Saudi Arabian Airlines (Dzsidda, Rijád) Sudan Airways (Kartúm) Syrian Arab Airlines(Abu Dhabi, Aleppó, Algír, Amszterdam, Athén, Barcelona, Bejrút, Berlin-Schönefeld, Brüsszel, Bukarest-Otopeni, Kairó, Casablanca, Koppenhága, Dammam, Deir El Zor, Doha, Dubai, Frankfurt, Isztambul-Atatürk, Dzsidda, Kameshli, Karacsi, Kartúm, Larnaca, Lattakia, London-Heathrow, Madrid, Manchester, Marseille, Milánó, Moszkva, München, Párizs-Orly, Rijád, Róma-Fiumicino, Szána, Sharjah, Stockholm-Arlanda , Teherán, Tripoli, Bécs) Tunisair(Tunisz) Turkish Airlines (Isztambul-Atatürk) UM Airlines (Kijev) Yemenia (Szána) Vándorantilop A vándorantilop (Antidorcas marsupialis) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó faj. Az Antidorcas nem egyetlen faja. Előfordulása Száraz, nyílt síkságok és gyéren benőtt dombvidékek Afrika déli részén, a vándorantilop élőhelye. Botswana, Namíbia, Angola és a Dél-afrikai Köztársaság területén fordul elő. Alfajai Antidorcas marsupialis angolensis Antidorcas marsupialis hofmeyri Antidorcas marsupialis marsupialis Megjelenése A vándorantilop hossza: bika 125-150 centiméter, tehén 120-145 centiméter. Marmagasság: bika 75-90 centiméter, tehén 68-80 centiméter. Testtömeg: bika 25-45 kilogramm, tehén 20-30 kilogramm. Hátán és farán a merev, fehér szőrzet általában rásimul a testére-veszély esetén felmered, és ekkor szembeötlő, így jelezve társainak a veszélyt. Szőre színe sárgás-vöröses, alul fehér. A két színt mindkét oldalon fekete sáv választja el. A hím erősen rovátkolt, S-alakban hajlott, lantszerű szarva akár 48 centiméteresre is megnőhet. A nőstény szarva 35 centiméteres lehet; vékonyabb, vége nem hajlik befelé. Életmódja Az állat társas lény; a párzási időszakban háremek alakulnak ki. Tápláléka fűfélék, lágy szárú növények és lomb. Fogságban mintegy 10 évet él. Szaporodása Az ivarérettséget a tehén 6-7 hónaposan, a bika egyévesen éri el. A párzási időszak az adott elterjedési területtől függ. A vemhesség 5,5-6 hónapig tart, ennek végén a tehén egy borjat ellik. Február 25. Február 25. az év 56. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 309 (szökőévekben 310) nap van hátra. Névnapok: Géza + Cézár, Décse, Gécsa, Gyécsa, Tacitusz, Taráz, Tarcal, Tarcsa, Tarsa, Tege, Valda, Vanda. Szökőévben e napon 24-e névnapjai vannak, míg a maiak 26-ra esnek. Események Politikai események 1552 – A gyulafehérvári székesegyházban eltemetik Martinuzzi Fráter György bíborost , akit 1551 . november 17-én gyilkoltak meg I. Ferdinánd király utasítására. 1877 – Az alig két éve hivatalban lévő Tisza Kálmán miniszterelnököt meggyőzik, hogy a már Ferenc József által is elfogadott lemondása ellenére folytassa munkáját . Tisza végül a magyar történelem máig leghosszabb ideig (14 és fél évig) regnáló miniszterelnöke lett. 1947 – Kovács Bélát , a Független Kisgazdapárt ( FKGP ) főtitkárát a szovjet megszálló hatóságok Budapesten jogellenesen elfogják és a Szovjetunióba szállítják. 1948 – Fordulat Csehszlovákiában : Klement Gottwald kommunista többségű kormányt alakít. 1962 – Kína követeli az USA dél-vietnámi fegyveres intervenciójának azonnali befejezését és az amerikai csapatok kivonását. 1986 – A Fülöp-szigeteken megdöntik Ferdinand Marcos elnök diktatúráját. 1991 – Budapesten aláírják a Varsói Szerződés április 1-jei megszüntetéséről szóló megállapodást. Tudományos és gazdasági események 1883 – Alakuló ülésén létrejön a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság , és ugyanezen az ülésen megválasztják a Társaság folyóiratának, a Turulnak a két főszerkesztőjét, Nyáry Albertet és Fejérpataky Lászlót. 1963 – Felszáll az első európai multinacionális fejlesztésű repülőgép, a Transall C–160 . Születések 1611 – Evlija Cselebi török világutazó († 1682 és 1687 között) 1643 – II. Ahmed az Oszmán Birodalom 22. szultánja († 1695 ) 1707 – Carlo Goldoni olasz vígjátékíró († 1793 ) 1812 – Kovács Lajos magyar politikus, publicista († 1890 ) 1842 – Karl May német író († 1912 ) 1865 – Andranik Ozanian örmény tábornok, szabadságharcos, az örmények nemzeti hőse († 1927 ) 1904 – Török Sándor magyar író († 1985 ) 1912 – Émile Allais világbajnok francia alpesisíző († 2012 ) 1913 – Gert Fröbe német színész († 1988 ) 1924 – Chuck Leighton amerikai autóversenyző († 2003 ) 1930 – Gyöngyössy Imre magyar filmrendező, forgatókönyvíró († 1994 ) 1932 – Tony Brooks brit autóversenyző 1934 – Pápai Erzsi Jászai Mari-díjas magyar színésznő érdemes művész († 2017 ) 1937 – Tom Courtenay angol színész 1937 – Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvető († 2007 ) 1939 – Virgil Duda román író 1943 – George Harrison angol zenész, a Beatles együttes tagja († 2001 ) 1944 – François Cevert francia autóversenyző († 1973 ) 1944 – Vidovszky László magyar zeneszerző 1948 – Lipp László (László atya) római katolikus pap († 2009 ) 1955 – Besztercei Zsuzsa magyar színésznő 1960 – Ráckevei Anna magyar színésznő 1969 – Lajtai Gábor magyar költő , szerkesztő 1971 – Sean Astin amerikai színész 1974 – Dobó Kata magyar színésznő 1976 – Matatek Judit a Vakvagányok című film főszereplője († 2009 ) 1977 – Zováth János magyar labdarúgó 1978 – Nakazava Judzsi japán labdarúgó 1980 – Hegedűs Gyula magyar labdarúgó, hátvéd 1982 – Flavia Pennetta olasz teniszező 1983 – Göttinger Pál színházi rendező 1985 – Uroš Vilovski szerb kézilabdázó 1985 – Adrian Matei román műkorcsolyázó 1986 – James és Oliver Phelps angol színész ikrek 1988 Cseh Attila magyar vízilabdázó Csou Kaj kínai tornász 1993 – Mary Beth Dunnichay amerikai műugrónő Rita Hayworth Rita Hayworth (sz. Margarita Carmen Cansino; Brooklyn, 1918. október 17. - New York, 1987. május 14.) amerikai színésznő. Élete Egy spanyol táncosházaspár gyermekeként jött a világra Brooklynban, s már nyolcévesen szülei mellett lépett fel. A Fox stúdió egyik reprezentánsa itt fedezte fel a kitűnően mozgó lányt, aki az elkövetkező években egy sor táncos szerepben tűnt fel még Rita Cansino néven, elsősorban B-kategóriás mozikban. A 30-as évek végén némileg megváltoztatott külsővel és új személyazonossággal, Rita Hayworth néven a Columbia vette védőszárnyai alá, akiket első igazán nagyszabású filmjével, az 1939-es Only Angels Have Wings-zel sikerült végképp meggyőznie tehetségéről. A 40-es évek kezdetén dolgozott a Metro Goldwyn Mayernél (Susan and God), a Foxnál (Blood and Sand) és a Warnernél is (The Strawberry Blonde), majd az RKO-tól távozott Fred Astaire partnereként tért vissza a Columbiához a You Were Never Lovelier főszerepében. 1945-ben az ő képét ragasztották "Little Boy"-ra, a hirosimai atombombára. Orson Wellesszel kötött házassága után csillaga tovább emelkedett, s az 1946-os Gilda címszereplőjeként talán legemlékezetesebb alakítását nyújtotta. A Welles által rendezett A sanghaji asszony platinaszőke szexbombájaként azonban némileg megdöbbentette a konzervatívabb közönséget, majd egy arab milliomossal történt románca révén évekre eltűnt a vászonról. 1952-ben tért vissza ismét a Columbiához, azonban az 1953-as Saloméval sem sikerült visszanyernie azt a státuszt, melyről négy évvel korábban azelőtt önként lemondott, hogy ismét férjhez menjen, s megszülje második gyermekét, nyugodt családi környezetben nevelve mindkét lányát, s ne mint dolgozó asszony, hanem mint feleség és anya éljen új férjével további életükben. Bár az 1970-es évek elejéig fel-feltűnt a vásznon, részben az egyre elterjedőben lévő televíziónak, részben az olyan új női csillagoknak köszönhetően, mint Kim Novak vagy később Marilyn Monroe, az évtized végére Hayworth karrierje lényegében zátonyra futott. A 40-es évek egyik legfényesebben ragyogó filmcsillaga, aki elsősorban a könnyű műfajban alkotott nagyot, élete utolsó évtizedeit Alzheimer-kórral küzdve töltötte. 1987-ben hunyt el New York-i otthonában. Díjak, jelölések Golden Globe-díj 1965 jelölés: legjobb női főszereplő (filmdráma) – A cirkusz világa Dinarolacerta A Dinarolacerta a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, valamint a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) tartozó családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Dinarolacerta montenegrina Dinarolacerta mosorensis Forrás Biolib szerinti rendszerbesorolása 604 Tekmessa A 604 Tekmessa egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Joel Hastings Metcalf fedezett fel 1906. február 16-án. Ebblinghem Ebblinghem település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 674 fő (2015). Ebblinghem Staple, Lynde és Renescure községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lawton Chiles Lawton Chiles (Lakeland, 1930. április 3. – Tallahassee, 1998. december 12.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Florida, 1971–1989). Kőtörőfű-virágúak A kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) a valódi kétszikűek csoportjába tartozó, változatos megjelenésű, életmódú és élőhelyű növénycsoportokat magába foglaló rend. Egynyáriak és évelők, szukkulensek és vízinövények, cserjék, kúszónövények és fák egyaránt tartoznak közéjük. A korábbi rendszerekben egymástól távol álló családokat molekuláris genetikai bizonyítékok alapján egyesítették. Rendszerezés APG II Az APG II osztályozás a valódi kétszikűek core eudicots kládjába helyezi a csoportot, melybe több különálló család (lehetséges, hogy ezek egyszerre, vagy nagyon rövid időn belül váltak szét) és két nagyobb, később szétágazó klád is került, ez utóbbiak egymással közelebbi rokon családokat tartalmaznak. Altingiaceae, Cercidiphyllaceae, Daphniphyllaceae, Hamamelidaceae, Paeoniaceae Crassulaceae, Aphanopetalaceae, Tetracarpaeaceae, Penthoraceae, Haloragaceae Iteaceae, Pterostemonaceae, Grossulariaceae, Saxifragaceae . APG III A Peridiscaceae átkerült a Malphigiales rendből, az addig incertae sedis Medusandra nemzetséggel bővült. A korábban opcionálisan külön kezelt Pterostemonaceae családot az Iteaceae-be olvasztották, a szintén opcionálisan külön kezelt Penthoraceae és Tetracarpaeaceae esetében azonban azok megtartása mellett döntöttek. Régebbi rendszerezők A rend bizonyos családjait (Iteaceae, Pterostemonaceae, Grossulariaceae, Saxifragaceae, Tetracarpaeaceae, Penthoraceae) Engler már 1928-ban egy csoportba sorolta. Később többek között Soó, Cronquist és Tahtadzsjan állapította meg a Saxifragaceae és a Crassulaceae közeli rokonságát. Tahtadzsjan a következő családokat helyezi el a Saxifragales rendben: Cronquist is közös rendbe helyezi (Rosales) a következő családokat: A Hamamelidaceae, Altingiaceae, Cercidiphyllaceae és Daphniphyllaceae családok közeli rokonságára is több modern szerző rámutatott. A Paeoniaceae családot viszont a régebbi rendszerezők mind az ősibb kétszikűekkel, a Magnoliales vagy Ranunculales rendekkel hozták összefüggésbe (Tahtadzsjan a Ranunculidae öregrend Paeoniales rendjébe, Soó a Ranunculales rendbe sorolta). Magyar Rendőrség A Rendőrség - Magyarország állami szintű rendőrsége, amely részben a katonai hierarchia elvei szerint tagozódik, a legtöbb szolgálati ág azonban már „civil” alapon szerveződik. Története A Rendőrség 2006-ig a Belügyminisztérium alárendeltségében működött, 2006-tól 2010-ig felügyeletét – a 2007. december 31-ig létező Határőrséggel együtt – az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vette át. 2010-ben visszaállították a Belügyminisztériumot. A Rendőrség országos szinten megyei főkapitányságokra tagozódik, ezek fogják össze a városi kapitányságok tevékenységét. Emellett országos hatáskörű szervei is léteznek, mint a Nemzeti Nyomozó Iroda (FBI-mintára létrehozott bűnügyi rendőri szerv), a Köztársasági Őrezred (a közjogi méltóságokat és állami létesítményeket védő rendőri szerv), illetve a Készenléti Rendőrség (a nyugat-európai csendőrségekhez hasonló szerv). A testület alapvető átszervezésére az 1990-es rendszerváltás után került sor, 1945–46-tól ugyanis a Belügyminisztérium keretei között egy szervezetbe tömörítve működött az akkori állambiztonsági szolgálatokkal. 2010-ben ismét átszervezésre került sor, a visszaállított BM alárendeltségében működik tovább az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH, volt NBH). Július elsején újabb szervezeti változást határozott el a Kormány: megkezdte a Terrorelhárítási Központ létrehozatalát a Rendőrség szervezetén belül. Az AH, a Terrorelhárítási Központ, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a 2011-ben létrehozandó Nemzeti Védelmi Szolgálat mind a belügyminiszter irányítása alá tartoznak. 2012. július 1-jével a Köztársasági Őrezredet beolvasztották a Készenléti Rendőrségbe. További rendészeti szervek Magyarországon napjainkban rendészeti feladatokat lát el a Rendőrség mellett a Nemzetgazdasági Minisztérium alá tartozó Vám- és Pénzügyőrség is, amelyet a kormány összevont az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal, és az összevonás eredményeként létrejött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), továbbá a NAV-on belül megalakult az önálló adórendőrségként funkcionáló Bűnügyi Főigazgatóság, melynek kisebb részben kormánytisztviselő de jelentősebb részben még mindig hivatásos jogállású nyomozói gazdasági bűncselekmények felderítésére specializálódtak. További rendvédelmi szervek még a - nyomozati jogkörrel nem rendelkező Büntetésvégrehajtási Szervezet, a Katasztrófavédelem és az Országház védelmét ellátó Országgyűlési Őrség. Bár dolgozóiknak egységes rendőrigazolványa van, ugyancsak önálló, a Belügyminisztérium közvetlen alárendeltségébe tartozó rendvédelmi szervek a Terrorelhárítási Központ és a Nemzeti Védelmi Szolgálat - utóbbi a fegyveres szerveknél dolgozók és a kormánytisztviselők kifogástalan életvitelét és megvesztegethetetlenségét ellenőrzi, titkos nyomozati jogkörrel rendelkezik. Emellett a polgári titkosszolgálatok egyike, az Alkotmányvédelmi Hivatal is egyre inkább rendőri szervként funkcionál, egyik fő feladata az ország biztonságát veszélyeztető szervezett bűnözői csoportok működésének megfigyelése, hivatásos állományú dolgozói ugyancsak titkos nyomozati jogkörrel rendelkeznek. 2008. január 1-jén a Határőrség, törvénymódosítás [forrás?] alapján beolvadt a Rendőrség szervezetébe, ingatlanait, járműveit és egyéb eszközeit a Rendőrségnek átadta. A Rendőrség szervezetén belül létrejött a Határrendészeti Főosztály, amely országos hatáskörrel szervezi és hajtja végre a migrációs szabályok és az okmánybiztonság elleni törvényszegések, bűncselekmények felderítését. A Rendőrség felső vezetői Országos szinten dr. Balogh János r. vezérőrnagy – országos rendőrfőkapitány dr. Töreki Sándor r. vezérőrnagy – bűnügyi főigazgató, országos rendőrfőkapitány-helyettes dr. Halmosi Zsolt r. vezérőrnagy – rendészeti főigazgató, országos rendőrfőkapitány-helyettes Kovács István r. vezérőrnagy – gazdasági főigazgató, az országos rendőrfőkapitány gazdasági helyettese dr. Kuczik János Zoltán r. dandártábornok – a Készenléti Rendőrség parancsnoka, országos rendőrfőkapitány-helyettes dr. Takács Tibor r. vezérőrnagy – a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ főigazgatója Hajdu János r. vezérőrnagy – a Terrorelhárítási Központ főigazgatója dr. Bolcsik Zoltán r. vezérőrnagy – a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgatója Budapesten Bucsek Gábor r. vezérőrnagy – Budapest rendőrfőkapitánya dr. Terdik Tamás r. ezredes – a főkapitány bűnügyi helyettese Meichl Géza r. dandártábornok – a főkapitány gazdasági helyettese A Magyar Rendőrség fegyvere A fenti fegyvereken kívül még jó néhány fegyver van szolgálatban pl: Glock 17, Jericho, HK USP. A Magyar Rendőrségnél jelenleg az AMD-65 (7,62X39) gépkarabély is rendszeresítve van de ezt a rendőr természetesen nem hordja. Ezek a fegyverek elég régiek éppen ezért már aktuális a modernizálás illetve a 9x18 Makarov lőszereknek a szolgálatból való kivonása, mivel ezek a lőszerek már nem felelnek meg a modern rendőrségi követelményeknek. Deep End A Deep End egy angliai blues-rock együttes, amely 1985-ben alakult. A zenekart a The Who-ból ismert Pete Townshend és a Pink Floyd gitárosa, David Gilmour alapította. 1985-ben három jótékonysági koncertet adott a zenekar a londoni Brixton Akadémián, ám ebből a harmadikat nem tudták megtartani, mert kevesen vettek rá jegyet, viszont a koncertekről felvétel készült Deep End Live! címen. Tagok David Gilmour – gitár Pete Townshend - gitár Chucho Merchan - basszusgitár Simon Phillips – dob Jody Linscott - ütőhangszerek John Bundrick - billentyű Billy Nicholls - háttérvokál Cleveland Watkiss - háttérvokál Gina Foster - háttérvokál The Kick Horns nevű rézfúvós együttes Diszkográfia 1985 - Deep End Live! (29968) 1999 JE106 A (29968) 1999 JE106 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 13-án. Métrodórosz (eposzköltő) Métrodórosz (Kr. e. 5. század vagy előtte) görög eposzköltő. Platón tesz említést róla egyik dialógusában mint híres rhapszódoszról. Donja Petrička Donja Petrička falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 19, közúton 23 km-re délre, községközpontjától 7 km-re délre, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Babinac és Samarica között, a Sredska-patak bal partján fekszik. Története Petrička helyén már a középkorban jelentős település volt, melynek plébániáját 1334-ben „ecclesia beati Petri apostoli de Dubnicha” alakban említik. A középkori templom a mai Gornja Petrička központjában a mai Szent Péter Pál plébániatemplom helyén állt. Rajta kívül még két kápolnát is említenek, melyek Szent Eranciscus és Szent Katalin tiszteletére voltak szentelve. A középkori falut a török pusztította el a 16. század közepén. Ezt követően a térség mintegy száz évig lakatlan maradt. A mai falu a török kiűzése után a 17. század közepén keletkezett, amikor katolikus horvát lakossággal telepítették be. Nevét templomának védőszentjéről kapta. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Petrichka” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Petrichka” a neve. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Petrichka” néven 84 házzal, 481 katolikus lakossal találjuk. A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1890-ben 333, 1910-ben 428 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 156 lakosa volt. Lakossága (1857 és 1880 között lakosságát Gornja Petričkához számították.) Nevezetességei Illés próféta tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a samaricai plébánia filiája. A kápolnát 1898-ban építették, hosszúsága 4, szélessége 3 méter. Oltára falazott, felette Illés próféta nagyméretű képe látható. A kápolna 50 kg súlyú harangját 1898-ban öntötték. Egyesületek A falu önkéntes tűzoltóegyletét 1951-ben alapították, tűzoltószerházuk a falu központjában áll. Sport Itt található az NK Moslavina labdarúgóklub sportpályája. Somme Koordináták: é. sz. 49° 53′, k. h. 2° 25′49.883333333333, 2.4166666666667 Somme (IPA: [s�m]) megye a 83 eredeti département egyike, amelyeket a francia forradalom alatt 1790. március 4-én hoztak létre. Elhelyezkedése Franciaország északi részén, Pikárdia régiójában található. Északnyugatról a La Manche csatorna határolja. A szomszédos megyék Pas-de-Calais, Nord, Aisne, Oise és Seine-Maritime. Fő folyója a Somme. Települések A megye legnagyobb városai 2011-ben: Moresco Moresco egy község Olaszországban, Marche régióban, Fermo (megye) területén. Testvérvárosai Pioppo Donja Rijeka Donja Rijeka falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Gornja Rijekához tartozik. Fekvése Kőröstől 14 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délre a Kalnik-hegység déli lábánál fekszik. Története A település a kiskemléki uradalomhoz tartozott, mai nevét a rajta átfolyó Reka-patak után kapta a 19. században. Jobbágyai, több környező településsel együtt a tatárjárás után IV. Bélától nemességet kaptak, mivel Kemlék várát megvédték a tatároktól. Erről a község népe mai is megemlékezik azon a napon, melyet a „nemesség napjának” neveznek. A falunak 1857-ben 270, 1910-ben 401 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 241 lakosa volt. Mindig nyár A Mindig nyár (Summerland) egy amerikai filmsorozat, amely 2004-ben készült. Magyarországon először a Viasat 3, majd pedig a FEM3 vetítette. Történet Ava Gregory egy valódi kaliforniai álomban él. 30-as évei közepén járva divattervezőként dolgozik a világ egyik vezető divatházában, hogy egyszer megvalósíthassa az álmát: saját márkát hozzon létre. Azonban egy nap testvére és sógora egy balesetben életüket vesztik, és három gyerekük, Bradin, Nikki és Derrick Avara marad. Úgy dönt, elhozza őket Kensesből, és saját lakhelyére, Californiába költözteti őket. Avanak itt van egy tengerparti háza, ahol együtt él legjobb barátnőjével, Susannahval, volt szerelmével, Johnnyval és egyik barátjával, Jayel. A gyerekek eleinte nehezen tudják feldolgozni szüleik elvesztését, és Ava lakótársainak is időre van szükségük, hogy megszokják az új helyzetet. A történet a nyári szünidőben játszódik, és a gyerekek mindennapjait, az új közösségbe való beilleszkedésüket, és a korral járó küzdelmeiket. Vajon sikerül a gyerekeknek elfelejteni a szüleikkel történt tragédiát, és Ava és Johnny tényleg egymásnak lettek teremtve...? Forrás Port.hu Lenyinszki járás A Lenyinszki járás (oroszul Ленинский район) Oroszország egyik járása a Volgográdi területen. Székhelye Lenyinszk. Népesség 1989-ben 30 778 lakosa volt. 2002-ben 31 483 lakosa volt. 2010-ben 30 375 lakosa volt, melyből 23 262 orosz, 1 975 tatár, 1 910 kazah, 393 csecsen, 321 ukrán, 256 koreai, 241 csuvas, 215 örmény, 200 tadzsik, 175 kumik, 159 mari, 151 cigány, 110 fehérorosz, 103 német, 93 üzbég, 78 azeri, 57 udmurt, 53 moldáv, 41 lezg, 34 ezid, 23 kalmük, 22 dargin, 16 görög, 15 mordvin, 14 avar, 12 baskír, 11 grúz stb. Rondeshagen Rondeshagen település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Donja Selnica Donja Selnica falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Zlatarhoz tartozik. Fekvése Krapinától 23 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re északkeletre a horvát Zagorje területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 443, 1910-ben 553 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. 2001-ben 241 lakosa volt. Juncosa Juncosa település Spanyolországban, Lleida tartományban. Juncosa L'Albagés, Cervià de les Garrigues, La Pobla de Cérvoles, Ulldemolins, Margalef, Bellaguarda és Els Torms községekkel határos. Lakosainak száma 408 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Patrica Patrica település Olaszországban, Lazio régióban, Frosinone megyében. Lakosainak száma 3178 fő (2017. január 1.). Patrica Ceccano, Frosinone, Supino és Giuliano di Roma községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Yaser Kasim Yaser Safa Qasim Al-Qadefaje (arabul: ���� ����; Bagdad, 1991. május 10. –) iraki labdarúgó, az angol harmadosztályú Swindon Town középpályása. Duran Duran A Duran Duran egy 1978-ban alakult brit szintipop, new wave együttes. 1981-ben jelent meg első stúdióalbumuk, a Duran Duran, amelyet még tizenhárom követett. Legnagyobb sikereiket az 1980-as években érték el, többek között olyan dalokkal, mint a Girls on Film, a Rio, a Save a Prayer, a The Reflex, a The Wild Boys vagy a Notorious. A zenekar története A kezdetek Az együttes nevét a Barbarella című Jane Fonda-film szereplőjétől kölcsönözte. Alakulásukat követően először Hazel O’Connor előzenekaraként játszottak. Többször jelentős változásokon mentek keresztül. A Duran Duran a klasszikus öt fős felállással 1980. július 9-én adta első koncertjét a birminghami The Rum Runnerben. Az első sikerek és a világhír (1980-82) Az együttes első albuma nem várt sikert aratott. A Duran Duran album első kislemeze elérte a tizenkettedik helyet a UK Top 20 slágerlistán. A harmadik kislemez a Girls on Film pedig harmadik helyig jutott ugyanezen a listán. Később 1981-ben elkezdték az első amerikai turnéjukat németországi és brit koncertekkel kiegészítve. A világszintű sikert a második albumuk a Rio hozta meg, amin négy UK Top 20 szám is szerepelt (a My Own Way, a Rio, a Hungry Like the Wolf és végül a Save a Prayer). Az album megjelenése után turnéztak többek közt Ausztráliában, Japánban és az Egyesült Államokban is. Diana hercegnő a kedvenc együtteseként a Duran Duran-t nevezte meg és a brit média a Fab Five becenevet adta nekik, ezzel a Beatles-re (the Fab Four) utalva. Amerikában először ,,new romantic" albumként adták ki a Rio-t, ami így nem igazán volt sikeres. '82 novemberében újra kiadták, már dance albumként elképesztő sikereket ért el, hat hónappal európai megjelenése után. Az MTV szinte folyamatosan játszotta a Hungry Like the Wolf-ot, ezzel a kislemezt és az albumot is a US Top 20-be tolva. A siker egyik kulcsa a folyamatos videoklipek és ezzel a gyakori TV szereplés volt. 1983-85: A Fab Five 1983 elején újra kiadtál az első albumukat Amerikában ezzel megint újabb sikereket értek el és az ,,Is There Something I Should Know?" kislemez az első helyen debütált a UK Top 20 slágerlistán és közben elérte a negyedik helyet az Egyesült Államokban is. "Volt egy dedikálásunk a Girls on Film megjelenése után egy boltban a Times Square-en. Nem tudtunk kijutni a boltból. A rendőröknek le kellett zárniuk az utcát" - mondta Nick Rhodes. 1983-ban jelent meg a Seven and the Ragged Tiger, amin rajta volt többek között a Union of the Snake kislemez is, ami ezzel az ötödik top ötig jutó Duran Duran szám lett az évben, három különböző albumról. Ezek után adtak ki még két kislemezt a New Moon on Monday-t és a The Reflex-et, ami első lett az Amerikai és a Brit slágerlistákon. A következő turnéjuk közben felvették az első koncert albumukat, ami az Arena címet kapta és tartalmazta a Wild Boys című számot is, ami kislemezként második helyig jutott az Egyesült Államokban és Angliában is. 1984-ben két Grammy-díjat is bezsebeltek. Közben a Save a Prayer is egyre nagyobb sikernek örvendett Észak-Amerikában és tizenhatodik lett a Billboard Hot 100 slágerlistán. 1984 végén az együttes tagja volt a Band Aid ,,Do They Know It's Christmas?" jótékonysági kislemezének, többek közt George Michael és Sting mellett. 1985: Mellékprojektek 1985-ben a zenekar ha fel nem is oszlott, de ideiglenesen két részre vált. John Taylor és Andy Taylor szerettek volna elszakadni a Duran Duran hangzásától és keményebb stílust képviselni, ezért Tony Thompson dobossal és Robert Palmer énekessel megalakították a The Power Station nevű formációt, amely egy stúdióalbumot jelentetett meg a zenekar nevével azonos címmel és két Top 10-es kislemezt. A Power Station 1986 késő tavaszán feloszlott. Ugyanakkor a Duran Duran „másik fele” – Nick Rhodes, Simon Le Bon és Roger Taylor – Arcadia néven szintén zenekart hozott létre. Nekik egy lemezük (So Red the Rose) és egy további kislemezük (Say the Word) jelent meg. 1985. május 6-án jelent meg a zenekar A View to a Kill című kislemeze, melynek címadó dala az azonos című James Bond-film főcímdala is volt. Magyarul a film Halálvágta címmel jelent meg. A dalhoz a film részleteit is felhasználva videoklipet forgattak a párizsi Eiffel-toronyban. Ez volt a klasszikus felállás utolsó közös munkája Ezek után sokan úgy gondolták, hogy a Duran Duran soha nem lesz ugyanaz az együttes. 1986-89: A Le Bon, Rhodes, Taylor trió 1986-ban az együttes két nagyon fontos tagját vesztette el Andy és Roger Taylor személyében. Roger Taylor esetében először csak egy egy éves rövid szünetről volt szó, de a gitáros később bejelentették, hogy véglegesen távozik. Később egy 2004-es interjúban elmondta távozásának okát: "Egyszerűen fáradt voltam. Nagyon nehéz öt év volt. Soha nem álltunk meg. Folyamatosan turnéztunk, dalokat írtunk és vettünk fel. Nagyon elfáradtam." Miután Andy Taylor is távozott átmenetileg Steve Ferrone dobolt és Nick Rhodes szerepelt gitárral az új Notorious albumon, majd 1986 végén Warren Cuccurullo lett véglegesen is tagja az együttesnek. Vele vették fel a Notorious fennmaradó részét és adták ki ugyanazon év októberében. Az album felvételéből egy dokumentumfilm is készült Three to Get Ready címmel. Ugyan a Notorious második helyet ért el Amerikában és hetediket Nagy-Britanniában, az együttes maga mögött hagyta azt a stílust, amivel berobbantak a köztudatba a 80-as évek elején. 1987 végén pedig dobosként Sterling Campbell lett az együttes dobosa. A Duran Duran nehezen tudott kilépni a tini-példakép imidzsből. A következő album a Big Thing 1988-ban jelent meg, többek között az All She Wants Is (4. Amerikáben) és az I Don't Want Your Love (az utolsó UK Top 10-es szám 1993-ig) kislemezzel. Az album leginkább kísérletezés volt. Próbálták keverni az elektronikus zenét a Duran Duran szintipop hangzásával. 1989-91: Megint öten, a Decade és a Liberty 1989 végén és a kilencvenes évek elején a szintipop veszített a népszerűségéből és inkább a hiphop, a techno és az alternatív rock kapott teret. A Big Thing turné után megint öt tagja lett a Duran Durannak, miután Warren Cuccurullo és Sterling Campbell is teljes tag lett. 1989 végén megjelent egy összeállítás album Decade: Greatest Hits címmel, amin a Duran Duran legsikeresebb számai kaptak helyet az elmúlt tíz évből. 1990-ben megjelent a Liberty album, ami kevésbé volt sikeres. Angliában a Top 10-ben debütált, de hamar lekerült a slágerlistákról. A két kislemez (a "Violence of Summer (Love's Taking Over)" és a "Serious") csak közepes sikereket értek el. Most először nem turnézott egy album népszerűsítéséért. 1991 elején Sterling Campbell elhagyta az együttest, hogy David Bowie-val és a Soul Asylum-mal dolgozzon. 1992-96: A visszatérés 1993 elején a Duran Duran megint kiadott egy albumot, ami az együttesről kapta a nevét és The Wedding Album-ként is ismert (az album borítóján a tagok szüleinek esküvői fotói szerepeltek). Az első kislemez az Ordinary World hónapokkal a tervezett megjelenés előtt került kiadásra. A harmadik helyet érte el Amerikában és a hatodikat Angliában és megnyerte a nagy presztízsű Ivor Novello díjat. A második kislemez megint meglepően nagy sikert aratott. A Come Undone hetedik lett az Egyesült Államokban és ötödik az Egyesült Királyságban. John Taylor ebben az időszakban gondolkozott rajta, hogy elhagyja az együttest, de végül maradt. Ekkor volt az együttes addigi legnagyobb turnéja. Többek közt kiegészítve Közel-Keleti, Dél-Afrikai és Dél-Amerikai helyszínekkel. Hét hónap után szüneteltették a turnét Simon Le Bon betegsége miatt, majd hat hét után folytatták a koncertezést még egy fél évig (többek közt Izraelben, Thaiföldön és Indonéziában). 1995-ben jelent meg a Thank You album, amivel Roger Taylor dobod visszatért az együttesbe. 1997-2000: John Taylor távozása és a második trió A Thank You turné után John Taylor bejelentette, hogy elhagyja az együttest, miután megalapította a B5 Records-t, turnézott a Neurotic Outsiders-zel és újra alapította a The Power Station-t. John távozása után már csak két hosszú távú Duran Duran tag maradt és Cuccurullo, aki eldöntötte, hogy a Duran Duran név alatt folytatja a karrierjét. 1997-ben jelent meg a Medazzaland album (amelynek négy számán még hallható John Taylor), ami megint csak egy kísérletezgetős album volt a Big Thing után. Az egyetlen kislemez az albumról, amit Amerikában is kiadtak az az Electric Barbarella volt, ami az első kislemez volt a világon amit online is meg lehetett venni. Ezen év októberében 52-dik helyig jutott a szám. Angliában soha nem adták ki az albumot. 1998-ban megjelent a Greatest Hits album, ami a Duran Duran elmúlt 20 évének legsikeresebb számait tartalmazta. 1998. június 27-én az együttes játszott a Diana hercegnő tiszteletére rendezett koncerten, családja külön kérésére. 2000-ben megjelent a Pop Trash című album. 2001-2006: Újraegyesülés A klasszikus öt fős felállás a 2000-es évek elején állt újra össze. Cuccurullo pedig elhagyta az együttest, hogy a Missing Persons-zal dolgozzon tovább. Két napra rá jelentették be, hogy újraalakul a Duran Duran a régi felállással. Cuccurullo még játszott néhány koncerten Japánban. A 2003-as MTV Music Awards-on megkapták a Lifetime Achievement díjat. Ugyanígy megkapták a Lifetime Achievement díjat a Q magazintól és az ezzel egyenlő Outstanding Contribution díjat 2004-ben a BRIT Awards-on. A következő turnéjuk nagyon sikeres volt. Folyamatos telt ház volt a koncerteken Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában. A Super Bowl XXXVIII döntőjén előadták a Wild Boys-t, ami több millió nézőt jelentett világszerte. Februárban több helyen is kiadták az új számuk, a ,,(Reach up for the) Sunrise" egy remix verzióját. A brit média megint Fab Five-ként kezdett utalni az együttesre és a valaha volt egyik legjobb együttesnek nevezték őket. A hazatérésüket Angliába egy 14 stadionos turnéval ünnepelték 2004 áprilisában (köztük öt telt házas koncert a Wembley-ben). Novemberben kiadtak egy DVD-t a turnéról "Duran Duran: Live from London" címmel. Harmincot szám felvétele után az együttes aláírt egy két-albumos szerződést az Epic Records-val 2004 júniusában, majd kiadták az "Astronaut"-ot októberben. Az első kislemez a (Reach up for the) Sunrise volt, ami első helyet ért el a Billboard US Dance-en és ötödik helyig jutott a UK Singles slágerlistán. Ez a legmagasabb pozíció, amit egy Duran Duran szám elért a A View to a Kill óta 1985-ben. A második kislemez a "What Happends Tomorrow" a UK slágerlistán 11. helyen debütált februárban. A 2005-ös világszintű turné után az ötvenedik Ivor Novello Awards Ceremony-n megkapták a PRS Outstanding Contribution to British Music díjat. Később a nyáron a Duran Duran koncertezett Rómában a Circus Maximus-ban. 2006-2008: A Red Carpet Massacre és Andy Taylor második távozása 2006 elején a Duran Duran feldolgozta John Lennon Instant Karma! számát az Amnesty International által szponzorált Make Some Noise kampánynak. A szám később feltűnt bónusz számként a Instant Karma: The Amnesty International Campaign to Save Darfur című albumon. Ezen kívül felléptek a Nobel-díj átadón és a 2006-os téli olimpián is. Ebben az időszakban már 15 számot írtak meg a meg nem jelent Reportage albumra. Később szeptemberben találkoztak Justin Timberlake-kel és a producer Timbaland-da. A találkozás után egy számot vettek fel Timberlake-kel és három számuknak volt a producere Timbaland. Andy Taylor 2006 októberében másodszorra is elhagyta a zenekart, ezután Dom Brown gitáros csatlakozott a Duran Duranhoz mint stúdiózenész és a túrnék résztvevője. Taylor távozása után az együttes törölte a Reportage albumot és felvettek egy újat Red Carpet Massacre címmel. 2007 júliusában az együttes kétszer is fellépett a Wembleyben. Az első Diana hercegnő tiszteletére tartott koncert volt, 10 évvel a halála után. Szeptemberben kiadták a számot, amin Justin Timberlake-kel dolgoztak "Falling Down" címmel . December 3-án adták ki a Red Carpet Massacre-t. Az albumot kilenc koncerttel népszerűsítették az Ethel Barrymore színházban. 2008 májusában az amerikai turnéjuk közben a You Vegas-szal együtt játszottak. Később a nyáron játszottak a Louvre-ben is. Ezzel a Duran Duran lett az első, amelyik előadhatott a 18. századi múzeumban. 2008 júliusában, Párizsban Mark Ronsonnal lépett fel egy exkluzív koncerten az együttes. A koncerten a Ronson által feldolgozott Duran Duran slágereket játszották együtt. A Red Carpet Massacre az Astronaut-tal ellentétben nem volt túlságosan sikeres és nem túl pozitív visszajelzéseket kapott. 2009-12: All You Need Is Now 2009-ben az együttes felbontotta a szerződését az Epic Records-zal. 2010 novemberében bejelentették a tizenharmadik stúdióalbumuk az All You Need Is Now érkezését. Az albumot az S-Curve Records-on keresztül adták ki. Az album producere megint csak a Grammy-díjas Mark Ronson volt. Az album 2010. december 21-én jelent meg és elérte az első helyet 15 országban az online letöltéseket tekintve (iTunes). Az első kislemez az albumról az ,,All You Need Is Now" december 8-ától ingyenesen letölthető volt világszerte. 2011 márciusában bejelentettek egy világszintű turnét az album népszerűsítésére. A turné 2011. március 16-án kezdődött meg Austinban (Texas). Néhány nappal az együttes első kiadott kislemezének a harmincadik évfordulójára kiadták az All You Need Is Now-t. Az albumon tizennégy szám található meg (öttel több, mint az eredeti digitális kiadáson - a "Mediterranea", az "Other People's Lives", a "Too Bad You're So Beautiful", a "Diamond in the Mind" és a "Return to Now"). A megjelenés után egy videóban Rhodes megemlítette négy új szám készülését ("Too Close to the Sun", "Early Summer Nerves", "This Lost Weekend" és "Networker Nation"). Angliában 11., Amerikában pedig (Billboard) 29. helyen debütált az album. 2011 februárjában Milánban megkapták a Style Icons of the 20th Century díjat és a város kulcsát a polgármester Letizia Moratti-tól. 2011 májusában az európai turné nagy részét vagy le kellett mondani, vagy időpontokat kellett változtatni Le Bon gégegyulladása miatt. Az együttes 2012 májusában bejelentette, hogy fel fognak lépni a 2012-es olimpia megnyitóján július 27-én. Ők képviselték Angliát, Snow Patrol (Észak-Írország), a Stereophonics (Wales) és Paolo Nutini (Skócia) mellett. 2012 augusztusában 18 hónapnyi turnézás után (már csak egy hét volt hátra) le kellett mondaniuk az Észak-Amerikai turné további időpontjait Nick Rhodes vírusos megbetegedése miatt. 2013-napjainkig: Paper Gods 2013-ban kezdett el dolgozni az együttes a 14. stúdióalbumon. A korábbi Red Hot Chili Peppers gitáros John Frusciante is velük dolgozott az albumon. 2015. június 15-én jelentette be az együttes az új albumának a címét, a Paper Gods-ot. Maga az album szeptember 11-én jelent meg és még ugyanazon a héten megjelent a Pressure Off című kislemez. A zenekar ismertségét és elismertségét mind a mai napig jól mutatja, hogy a Billboard 200-as listán az album a 10. helyen debütált, illetve Olaszországban a 2., Hollandiában a 4., míg az Egyesült Királyságban az 5. helyezést érte el. 2016 júliusában bejelentették, hogy a turné harmadik részére Nick Rhodes helyét MNDR veszi át. "Amilyen hamar csak lehet visszatérek, de addig jó kezekben lesznek az együttes és a rajongók is." Kiadóik 1980-1999: EMI Capitol/Parlophone 1999–2001: Hollywood Records 2001–2004: Kiadó nélkül 2004–2009: Epic Records/Sony BMG 2010–2012: Tapemodern/S-Curve Records 2015–napjainkig: Warner Bros. Records Tagok Jelenlegi tagok Simon Le Bon – énekes (1980–napjainkig), gitár (1997–2001; 2015–napjainkig) John Taylor – basszus , vokalista (1980–1997, 2001–napjainkig), gitár, vokalista (1978–1980) Nick Rhodes – billentyűk , hangeffektek, vokalista (1978–napjainkig) Roger Taylor – dob , ütőhangszerek (1979–1986, 1995, 2001–napjainkig) Korábbi tagok Stephen Duffy – énekes (1978–1979), basszus (1978), dobok (stúdió: 1978, koncert és stúdió: 1978–1979) Simon Colley – basszus (1978–1980) Andy Wickett – énekes (1979–1980) Alan Curtis – gitár (1979–1980) Jeff Thomas – énekes (1980) Andy Taylor – gitár, vokalista (1979–1987, 2001–2006) Warren Cuccurullo – gitár, vokalista (1986–2001), basszus (1997–2001) Sterling Campbell – dobok (1988–1991) Turnézó előadók Lamya – vokalista (1993-1996) Dominic Brown – gitár, vokalista (2006–napjainkig) MNDR – billentyűk (2016) Erin Stevenson – vokalista (2016-napjainkig) Anna Ross - vokalista (2005-napjainkig) Simon Willescroft - szaxofon és billentyűk (2006-napjainkig) Duran Duran-koncertek Magyarországon 1988 . december 6. – Budapest Sportcsarnok , Budapest 2005 . június 8. – Budapest Aréna , Budapest 2012 . június 28. – Papp László Budapest Sportaréna , Budapest Diszkográfia és videográfia Bővebben: Duran Duran-diszkográfia Alejandro Bedoya Alejandro Bedoya (Englewood, New Jersey, 1987. április 29. –) amerikai válogatott labdarúgó, jelenleg a Nantes játékosa. Sikerek CONCACAF-aranykupa (1): 2013 Enkirch Enkirch település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Aux-Aussat Aux-Aussat település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 268 fő (2015). Aux-Aussat Laguian-Mazous, Miélan, Monpardiac, Tillac és Troncens községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Maletto Maletto település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 3841 fő (2017. január 1.). Maletto Belpasso, Biancavilla, Bronte, Nicolosi, Randazzo, Sant’Alfio, Adrano, Castiglione di Sicilia és Zafferana Etnea községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Objektumorientált programozást támogató nyelvek listája Az alábbi programozási nyelvek támogatják valamilyen szinten az objektumorientált programtervezést: Ada 95 Asymptote BETA Boo C++ C# CA-Clipper CA-Visual Objects Clarion ColdFusion Common Lisp COBOL CorbaScript Corn D Dylan Eiffel Sather F-Script FBSL (programozási nyelv) Fortran 2003 FoxPro Gambas Graphtalk IDLscript incr Tcl J JADE Java Groovy Join Java X10 JavaScript Lasso Lava Lazarus (alapja a Free Pascal) Lexico Lingo Modula-2 Modula-3 Objective Modula-2 Moto Nemerle Nuva REXX Nuva Oberon-1 Oberon-2 Object REXX Objective-C Objective Caml Object Pascal Oz Mozart programozási nyelv Perl PHP Pliant PRM PowerBuilder Prototype-based Actor-Based Concurrent Language, ABCL: ABCL/1, ABCL/R, ABCL/R2, ABCL/c+ Agora Cecil Cel ECMAScript ActionScript DMDScript E4X JavaScript JScript eToys in Squeak Io Lua Lisaac MOO NewtonScript Obliq REBOL Self Tcl (snit kiterjesztéssel) Python REALbasic Revolution Ruby Scala Simula Smalltalk Self Bistro Squeak Squirrel STOOP (Tcl kiterjesztés) Superx++ TADS Ubercode Visual Basic Visual Basic .NET VBScript Visual FoxPro Visual Prolog Tcl Xotcl Snit itcl OMB+ BlitzMax F# Patricia Cornwell Patricia Cornwell (született Patricia Carroll Daniels) (Miami, 1956. június 9. –) amerikai író, újságíró. Életpályája Patricia Cornwell 1956-ban Miamiban született Marilyn és Sam Daniels három gyereke közül egyedüli lányként. Harriet Beecher Stowe-nak leszármazottja. Az észak-karolinai Montreat-ben nőtt fel, és az ugyancsak észak-karolinai Davidson College-ben, angol szakon diplomázott 1979-ben. Ezután a Charlotte Observer munkatársaként különféle témájú cikkeket írt, és a Charlotte belvárosában zajló prostitúcióról és bűnözésről szóló sorozatával szerzett hírnevet. Ezt követően került Virginia állam Igazságügyi Fő Orvosszakértő Irodájához, ahol számítógépes elemzőként dolgozott. Itteni élményeiből ihletve született későbbi sikersorozatának hősnőjének, Kay Scarpettának, Virginia állam igazságügyi orvosszakértőjének alakja. Ekkor írta meg első Postmortem (1990) című regényét is, amely a Scarpetta-sorozat első darabja, és amellyel később elnyerte az Edgar Allan Poe-díjat. 1979-ben házasodtak össze korábbi angoltanárával, Charles Cornwell-lel, majd tíz év múlva, 1989-ben elváltak. Cornwell nyíltan vállalja leszbikusságát, 2006 óta házastársa egy Staci Gruber nevű hölgy. Jótékonysági tevékenységei közt iskolai ösztöndíjak és irodalmi programok támogatása is szerepel. Jelenleg (2012) Bostonban él. Díjak, elismerések Postmortem (1990) című könyvével elnyerte az Edgar Allan Poe- , a Creasey-, az Anthony-, a Macavity-díjakat, továbbá a francia Prix du Roman d’Aventures-t. Kay Scarpetta megformálásával elnyerte a Sherlock-díjat, mint a legjobb amerikai szerző által alkotott detektív. 2011-ben a francia kultúrminisztertől átvette a Chevalier of the National Order of Arts and Letters kitüntetést. Művei 2012-ig könyveiből 120 országban, harminchat nyelven, százmillió körüli példány kelt el. Több könyve is szerepelt a The New York Times Best Sellers listáján, például 2010-ben a Port Mortuary, 2012-ben a Red Mist. Scarpetta-sorozat Postmortem (1990) – Postmortem (2000) Body of Evidence (1991) – Aljas indokból (2000) All That Remains (1992) – Nyom nélkül (2001) Cruel and Unusual (1993) – Különös kegyetlenséggel (1997) The Body Farm (1994) – A halál oka: ismeretlen (2007) From Potter's Field (1995) - Előre megfontolt szándékkal (1998) Cause of Death (1996) – Halálos bűnök (1998) Unnatural Exposure (1997) – Fekete halál (1999) Point of Origin (1998) – Tűzfészek (1999) Black Notice (1999) – Halálnak halálával (2004) The Last Precinct (2000) – Végső mentsvár (2005) Blow Fly (2003) – Döglégy (2005) Trace (2004) – A halál nyomában (2008) Predator (2005) – Ragadozó (2009) Book of the Dead (2007) – Holtak könyve (2011) Scarpetta (2008) – Scarpetta (2011) The Scarpetta Factor (2009) – Scarpetta-faktor (2014) Port Mortuary (2010) Red Mist (2011) The Bone Bed (2012) Dust (2013) Flesh and Blood (2014) Depraved Heart (2015) – Elfajzott szív (2018, előkészületben) Chaos (2016) Andy Brazil-sorozat Hornet's Nest (1997) – Darázsfészek (2007) Southern Cross (1999) – A Dél keresztje (2008) Isle of Dogs (2001) – Kutyák szigete (2010) Win Garano-sorozat At Risk (2006) The Front (2008) Egyéb A Time for Remembering Biography of Ruth Bell Graham (1983) Ruth, A Portrait: The Story of Ruth Bell Graham (1997) Scarpetta's Winter Table (1998) Life's Little Fable (1999) Food to Die For: Secrets from Kay Scarpetta's Kitchen (2002) Portrait of a Killer: Jack the Ripper - Case Closed (2002) - Egy gyilkos arcképe (2008) Magyarul A halál oka: ismeretlen ; ford. Szentgyörgyi József; Európa, Bp., 1997 Különös kegyetlenséggel ; ford. Szentgyörgyi József; Európa, Bp., 1997 Halálos bűnök ; ford. Szentgyörgyi József; Európa, Bp., 1998 Előre megfontolt szándékkal ; ford. Szentgyörgyi József; Európa, Bp., 1998 Tűzfészek ; ford. Szentgyörgyi József; Európa, Bp., 1999 Fekete halál ; ford. Szentgyörgyi József; Európa, Bp., 1999 Aljas indokból ; ford. Szűr-Szabó Katalin; Európa, Bp., 2000 Postmortem ; ford. Szűr-Szabó Katalin; Európa, Bp., 2000 Nyom nélkül ; ford. Szűr-Szabó Katalin; Európa, Bp., 2001 Halálnak halálával ; ford. Uram Tamás; Európa, Bp., 2004 Döglégy ; ford. Morvay Krisztina; Alexandra, Pécs, 2005 Végső mentsvár ; ford. Uram Tamás; Európa, Bp., 2005 Darázsfészek ; ford. Szűr-Szabó Katalin; Alexandra, Pécs, 2007 Előre megfontolt szándékkal ; ford. Morvay Krisztina; Alexandra, Pécs, 2008 A halál nyomában ; ford. Morvay Krisztina; Alexandra, Pécs, 2008 Egy gyilkos arcképe. Nyomozás Hasfelmetsző Jack személye után ; ford. Bódogh-Szabó Pál; Alexandra, Pécs, 2008 A Dél keresztje ; ford. Szűr-Szabó Katalin; Alexandra, Pécs, 2008 Ragadozó ; ford. Tavasz Marianna; Alexandra, Pécs, 2009 Kutyák szigete ; ford. Babits Péter; Alexandra, Pécs, 2010 Scarpetta ; ford. Tavasz Marianna; Alexandra, Pécs, 2011 Holtak könyve ; ford. Tavasz Marianna; Alexandra, Pécs, 2011 A Scarpetta-faktor ; ford. Tavasz Marianna; Alexandra, Pécs, 2014 Nicola Pisano Nicola Pisano vagy Niccolò Pisano (Pisa, 1206 körül – 1280 után) olasz szobrász, Giovanni Pisano apja. Pályafutása Apja kőfaragó volt, ő is a régebbi lombardia-toszkánai szobrászat hagyományaiban nevelkedett, de műveiben egészen új irányt hozott be az olasz szobrászatba. A neki tulajdonított művek közül az első, a luccai székesegyház kapuzata szobrászati díszének befejezése (1250 körül) még csak a régi irány továbbfejlesztése, bár a Krisztus levételét a keresztről ábrázoló csoport páratlanul áll a kor szobrászati művei közt. További szoborműveivel - amilyenek a pisai keresztelőkápolna szószékének dísze, főleg a Krisztus életéből vett pompás, gazdag domborművek (befejezte 1267-ben); egy pistojai oltár újjáalakítása (1271) és a sienai székesegyház szószékének domborművei (1266-1268), a nagy perigiai márványkút (1280 körül) - a szobrászat történetére nézve döntő lépést tett, a romanika felől a gótika felé haladt. Munkáiban fiain kivül főleg Guglielmo d'Agnolo Domokos-rendi szerzetes és Arnolfo di Cambio segítették. Építész is volt, de építkezéseiből semmi nem maradt fönn. Bolbeno Bolbeno település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 352 fő (2008). Bolbeno Bleggio Superiore, Sella Giudicarie, Preore, Zuclo, Tione di Trento, Bondo és Breguzzo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kemény Dénes (vízilabdázó) Kemény Dénes (Budapest, 1954. június 14. –) válogatott vízilabdázó, edző, állatorvos. Országos hírnevét a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként szerezte, amellyel 2000 és 2008 között három olimpiai bajnokságot nyert. Edzői munkája mellett tanít, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának címzetes egyetemi docense. A magyar válogatottat tizenöt éven keresztül, 1997 és 2012 között vezette. Előtte Olaszországban dolgozott. 2012-től 2018-ig a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke volt. Sportolói pályafutása A BVSC-ben kezdett vízilabdázni. 1971-ben még ifjúsági játékosként a Budapesti Spartacus játékosa lett. 1973-ban Duisburgban tagja volt a junior Európa-bajnoki címet nyert magyar csapatnak. 1980-tól a Tatabányai Bányász vízilabdázója volt. 1981-ben és 1982-ben második volt a bajnoki góllövőlistán. 1984-től az FTC-ben játszott. 1985 novemberétől 1986 februárjáig az ausztrál Footscray Melbourne csapatában és Victoria állam válogatottjában vendégszerepelt. A magyar bajnokságban 338 mérkőzésen szerepelt. 1987-től 1991-ig az olaszországi Como játékosa volt. 1974-től 1986-ig összesen tizenhét alkalommal szerepelt a magyar felnőtt válogatottban. Az 1977. évi szófiai Universiadén a magyar csapattal ezüstérmet nyert. Edzői pályafutása 1978-ban Budapesten állatorvos-doktori oklevelet, 1990-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében vízilabda edzői, 1998-ban vízilabda mesteredzői oklevelet szerzett. Sporttevékenysége mellett 1986-ig Magyarországon, 1996-ig Olaszországban gyakorlati és kutató állatorvosként is tevékenykedett. Visszavonulása után a Como játékosedzője, majd 1997-ben a magyar férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett. Ezt követően a sportág történetének egyik legeredményesebb szövetségi kapitányává vált. 1999-ben, 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban az év szövetségi kapitányává választották. 2000-ben, a sydney-i olimpiát követően a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át (polgári tagozat). 2003. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat), 2004-ben az athéni olimpia után a vízilabda-válogatott címvédéséért a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést kapta. 2006. december 9-én Prima Primissima díjban részesült. 2008. augusztus 29-én, a pekingi olimpiát követően az immáron háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány a Parlament kupolatermében dr. Sólyom László köztársasági elnöktől, Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől és Szili Katalintól, az Országgyűlés elnökétől a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozat) vehette át. 2008 novembere óta Budapest díszpolgára. A miskolci Egyetemváros szomszédságában 2009-re felépült sportuszodát róla nevezték el. 2011. május 6-án az Úszó Hírességek Csarnokának tagjává avatták. 2012 szeptemberében bejelentette, hogy a vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként nem hosszabbítja meg lejáró szerződését. 2013 májusában a Magyar Edzők Társaságának alelnöke lett. 2013-tól tagja a FINA edzői bizottságának, melynek alelnöke lett. Kapitánysága alatt a magyar válogatott eredményei Olimpiai bajnok ( 2000 , 2004 , 2008 ) Világbajnok ( 2003 ) Világbajnoki 2. helyezett ( 1998 , 2005 , 2007 ) Világbajnoki 4. helyezett ( 2011 ) Világbajnoki 5. helyezett ( 2001 , 2009 ) Európa-bajnok ( 1997 , 1999 ) Európa-bajnoki 2. helyezett ( 2006 ) Európa-bajnoki 3. helyezett ( 2001 , 2003 , 2008 , 2012 ) Világkupa-győztes (1999) Világkupa 2. helyezett (2002, 2006) Világkupa 3. helyezett (1997) Világliga-győztes (2003, 2004) Világliga 2. helyezett (2005, 2007) Világliga 3. helyezett (2002) Sportvezetőként 2012 decemberében megválasztották a Magyar Vízilabda-szövetség elnökévé, mely megbízatását 2016-ban további négy évre meghosszabbították. 2018. május 29-én bejelentette, hogy lemond: a szeptemberi vízilabda-világkupát követően távozik a Magyar Vízilabda-szövetség elnöki tisztségéből. Díjai, elismerései 1995 – Mesteredző 2000 – A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 2003 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2004 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal 2008 – A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje 2003, 2004, 2008 – Az év edzője 2008 – Budapest díszpolgára 2011 – Úszó Hírességek Csarnokának tagja 2014 – A XIII. kerület díszpolgára Tüdőfű A tüdőfű (Pulmonaria) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó nemzetség 4 Magyarországon is előforduló fajjal. A Pulmonaria név a latin pulmo (tüdő) szóból származik. Régebben az orvosi, vagy más néven pettyegetett tüdőfű (P. officinalis) fehéren foltos levele a beteg, fekélyes tüdőt szimbolizálta, annak gyógyítására használták. Elterjedése A nemzetség fő elterjedési területe Európa és Nyugat-Ázsia. Mivel egyes fajok rendszertani besorolása bizonytalan, a fajok száma 10 és 18 között változhat. Jellemzői Általában tövüktől ágas, tőlevélrózsás, bársonyosan vagy durvábban, olykor mirigyesen szőrös évelők. A virágzó hajtás nem elágazó, felálló, gyakran érdes tapintású, serteszőrös. A szárlevelek ülők, gyakran szíves vállúak, alakjuk lándzsás, vagy ovális, általában kihegyesedő csúcsúak, legtöbbször ép, néha hullámos szélűek. A tőlevelek nyelesek, a szárleveleknél általában szélesebbek. A virágzat kunkor, melyben murvalevelek is vannak. A virágok minden fajon belül kétfélék, vagy a porzó hosszabb a bibénél, vagy fordítva. A méretkülönbség csökkenti az önbeporzás lehetőségét és elősegíti az idegenbeporzást. A csésze csővé forrt, ötszögű. A párta csöves, sugaras szimmetriájú, a pártacimpák épek, nincsenek köztük fogacskák, a párta torka szőrös. A bibe a pártából nem áll ki. A részterméskék száma négy, simák, színük sötétbarna, vagy fekete a magok száma termésenként egy. Magyarországon őshonos fajok Orvosi vagy pettyegetett tüdőfű (P. officinalis) Zöldlevelű tüdőfű (P. obscura) Bársonyos tüdőfű (P. mollis) Keskenylevelű tüdőfű (P. angustifolia) L’Hosmes L’Hosmes település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 76 fő (2015). L’Hosmes Breux-sur-Avre, Dame-Marie és Grandvilliers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thibaut Simon Thibaut Simon (Dole, 1983. december 18. –) francia vízilabdázó, a francia válogatott tagja, 2007 óta a CN Marseille játékosa. 2013-ban versenyzett a Mediterrán Játékokon és 2016-ban a Férfi Európai Vízilabda Bajnokságon. 2016 augusztusában a Riói olimpián szerepel, mint a francia vízilabda válogatott tagja. Layrisse Layrisse település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 181 fő (2015). Layrisse Bénac, Loucrup, Orincles és Visker községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Jory-de-Chalais Saint-Jory-de-Chalais település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 570 fő (2015). Saint-Jory-de-Chalais Mialet községgel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bartenshagen-Parkentin Bartenshagen-Parkentin település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Bartenshagen-Parkentin Admannshagen-Bargeshagen és Lambrechtshagen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Német konyhaművészet Német gasztronómia néven a különböző, Németországban uralkodó főzési irányzatokat foglalhatjuk össze. Tehát nincs egybefüggő „német konyha”, hiszen minden régió saját, egyedi ételekkel rendelkezik. A déli régiók konyhája, mint Bajorország és „Schwaben” (és gyakran ide sorolható Ausztria és Svájc is), rengeteg hasonlóságot mutat. A délnyugati országrészben erős a francia, a nyugati határvidéken a holland, a keleti végeken a kelet-európai országok konyhájának befolyása. Általánosságban A német ételekről legtöbbször a nehéz, zsíros fogások jutnak eszünkbe. Az idegeneknek először a „Sauerkraut” ugrik be, pedig ez minden vidéken más és más. Sok német a melegkonyha fogalmára az „Eintopf”ra (egytálétel) gondol. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a német konyha a nehéz, húsos ételeket részesíti előnyben. Ez Németország relatív északi fekvésével igazolható, hisz a zord tél idején a kalóriapótlásra különös figyelmet kell fordítani. Ez kicsúcsosodik a sok burgonyakészítményben (bár a burgonyát csak néhány évszázada ismerik Európában, mégis Németország a világ legnagyobb burgonyafelhasználói közé tartozik) és ugyanígy a savanyú káposzta, ami a téli időszakban a C-vitamin-pótlást biztosítja, hiszen nem sok gyümölcs terem meg az országban. Ugyanez látható a kenyérfélék sokaságában is. A tipikus német hússzállítók a sertést ajánlgatják, mialatt a marha és a szárnyastermékek is egyre kedveltebbek lesznek. Németország a kolbászfélék hihetetlen gazdagságát produkálja, de gyakran semmitmondó, vagy egyenesen irritáló nevek alatt forgalomba hozva. Étkezési szokások Tradicionálisan az ebéd a fő étkezés, amit 12 és 14 óra között fogyasztanak el. A vacsora leggyakrabban csak néhány falat vagy egy szendvics. Az utóbbi idők vándorló munkabeosztása oda vezetett, hogy sok német főétkezése estére tolódott. A reggeli zsemle, pirítós vagy kenyér, mézzel, vagy lekvárral, néhány szelet felvágott vagy sajt. Nagyon kedvelt a müzli tejjel, joghurttal vagy más tejtermékkel fogyasztva. Hús és hal A sertés-, marha- és szárnyas a legkedveltebb húsféleségek. Az utóbbiak közül a tyúk és a vadkacsa a legtöbbször felhasznált, de liba és pulyka is gyakran kerül az asztalra. Az ökörhúst is gyakran fogyasztják, többnyire főve. Vadászati szezonban a vad is nagyon kedvelt, elsősorban a vaddisznó, a nyúl és az őz. A birka és a kecske, bár a kereskedelemben kaphatók, a legtöbb vidéken nem túl népszerűek. A lóhús néhány vidék specialitásaként fellelhető, de nem különösebben gyakori. Gyakran kolbászként fogyasztják a húst, és tipikus német szokás a darált húsból ún. „Hackepeter” fűszerezett húskrém készítése. A legszélesebb körben elterjedt tengeri hal még mindig a hering, a legkülönfélébb elkészítési módozatokkal. Szintén gyakori a lazac fogyasztása az egész országban. Az édesvízi halak közül a pisztráng áll az első helyen az étlapokon, de pontyot és keszeget is gyakran szolgálnak fel. Szintén nagyon kedvelt a fogas vagy más néven süllő is. A tenger gyümölcsei elsősorban az északi és a keleti tenger régióiban elterjedtek. A halat gyakorta grillezve tálalják. Zöldségek A zöldségfélék elsősorban a különböző egytálételek (talán a mi főzelékeink rokonai) és a zöldséglevesek alapanyagai, de sokszor szolgálnak köretként is. A karotta, a répafélék, a répához szinte mindig hozzátartozó brokkoli, paraj, borsó, bab, kelkáposzta a legtöbbször használt, ehhez jönnek a salátafélék, paradicsom, uborka. A sült hagyma az ország szinte egészében a grilltányér hozzávalója, ugyanakkor a hagymát a bajorok szinte nem is használják. Köretek Németországban – nem úgy mint Franciaországban, Nagy-Britanniában vagy az olaszoknál – az ételek ára rendszerint a köreteket is tartalmazza. A tészta vastagabb mint az olasz, és rendszerint tojássárgával készül. A déli országrészben a tésztafélék túlnyomó többsége a „Spätzle” (talán a mi galuskánkhoz hasonlít leginkább), ami óriási mennyiségű tojássárgát tartalmaz. Ezt a köretet fogyasztják magában is kevés tejszínnel és sajttal összeforralva, amire tálaláskor pirított hagymakarika kerül. De kedvelik még az úgynevezett Bandnudelt, vagyis a metélttésztát is. A tésztaköretek között említésre méltó még a Fingernudel, ami nálunk a rövid csőtésztának felel meg. A tésztán kívül a burgonya és a különböző gombócfajták a legismertebb köretek. A burgonyából készítik például a nálunk is ismert hercegnő-, vagy pirított burgonyát. De gyakran fogyasztanak burgonyapürét és sósburgonyát is. Grillen készült (többnyire erős rostozatú) húsételekhez fóliás burgonyát adnak. A menzákon és a gyorséttermekben nagy halom hasábburgonyát készítenek, akár köretként, akár önálló főételként. A Németországban kínált ételek többségéhez ajánlható még gratinírozott (vagyis csőben sült) burgonya. A kukoricadarából készített köretüket polentának hívják. A polenta (nálunk puliszka) elkészítéséhez a búzadarát sűrűre megfőzik, félhold alakú formákba öntik, és tálalás előtt mindkét oldalát grillen megpirítják. Fűszerek és fűszernövények A mustár kedvelt velejárója a kolbászoknak, és gyakran nagyon erős. Az ország déli részén ismert egy édes változata (Bajorországban nürnbergi, Ausztriában kremsi mustár), amit csaknem kizárólag a bajor fehérkolbászhoz és a „Leberkäs”hez (Magyarországon húskenyérként ismert) kínálnak. A torma szintén ismert fűszeralapanyag. A fokhagyma, ami jellegzetes szaga miatt hosszú ideig kimondottan mellőzött volt, soha nem játszott számottevő szerepet a tradicionális német konyhaművészetben, az utóbbi évtizedekben azonban francia és olasz behatásra egyre erősödő népszerűségnek örvend. Általánosságban a német ételek sem túl erősek, sem túl fűszeresek, a kedvenc zöldfűszerek hagyományosan többek között a petrezselyem, kakukkfű, babérlevél és a metélőhagyma, a fűszerek pedig a fehér bors, a boróka és a fűszerkömény. Más, időközben megkedvelt fűszerek például a bazsalikom és az oregánó, valamint az utóbbi időben a csilipaprika is. Tejtermékek Németország egyike azon országoknak, ahol a tejtermékeket a legsokoldalúbban használják fel. A sajtféleségek sokasága mellett – amelyek között olyan különlegességek is találhatók, mint a savanyú tejből készített Harzer – különböző túrófajták, joghurt, író, kefir és aludttejkészítmények színesítik a palettát. Kenyér Feltűnő, hogy Németországban milyen sokféle különböző kenyérfajtát találhatunk, mint például a „Pumpernickel” (egy vesztfáliai rozsdarából készült kenyér), a „Mischbrot” kevert kenyér, „Vollkornbrot” egész magos kenyér stb. hagyományosan valamennyi barna avagy feketekenyér-fajta, a 20. században pedig számolatlanul terjedtek a fehérkenyér fajtái. Ez a kenyérsokféleség a magyarázat arra, hogy még az USA-ban is sikeres „német” pékségek találhatók. Desszertek A torták és sütemények sokasága mind friss almából, szilvából, szamócából, körtéből vagy rebarbarából készül. A sajttorta is kedvelt tortaféleség. Amióta az 1920-as években olasz fagylaltosok az első külföldi fagyizót megnyitották az országban, a fagylalt is kedvelt édesség. Az italfogyasztási szokások A kávé fogyasztása nemcsak a reggeli részeként, hanem a délutáni „kávé és sütemény” időszakában is népszerű. Északon, mindenekelőtt a keleti tartományokban szívesen isznak teát is. Ezen kívül az ország egészében mint nemzeti italt isszák a sört, mindenekelőtt a pilzeni típusút, de szinte minden városnak megvan a saját sörfajtája. A mai időkben gyakran keverik a sört limonádéval (Fanta, Sprite), amit délen „Radler”nek, vagy „fröccs”nek, északon „Alster”nek hívnak. Berlinben a „Potsdamer” divatos, ami egy üdítőital (talán a nálunk kapható Almdudlerhez hasonlít) és sör keveréke. Kólával keverve dieselnek hívják. A bor szintén nagyon kedvelt. Németországban 16 bortermő vidéket különböztetnek meg. A szőlőművelés a rómaiakkal Kr. u. 200 körül vette kezdetét a Mosel vidékén. A német bor mindenekelőtt a Rajna-, a Main-, a Mosel-, valamint keleten a Saale-, és az Elba völgyéből, származik. A legismertebb szőlőfajták a rizling és a szilváni. A vörösbor általában kevésbé kedvelt, mint a fehér. Gyakori a fröccs (Weinschorle) fogyasztása is. Az almabor valamint a különböző gyümölcsborok fogyasztása a gyümölcstermő tartományokban, mint például Hessen, Rheinland-Pfalz, Saarland, Baden-Württenberg stb. egyre növekvő tendenciát mutat. Ezek története ugyanúgy visszavezethető, mint a bor története. Az égetett szeszek fogyasztása az utóbbi időben csökkent, de a felhasználásuk az úgynevezett „alcopop” italokhoz és koktélokhoz növekszik. Világhírű német gyógynövénylikőr az 1930-as évek óta gyártott és több mint nyolcvan országba exportált Jägermeister. Sokféle hagyományos, uniós eredetvédettségű német rövidital is létezik, köztük gyümölcspárlatok, borpárlatok, gabonapárlatok, borókás párlatok, valamint kökény- és más növénylikőrök. Az alkoholmentes italok közül a dús ásványvíz, az almalé, valamint ezek keverékéből készült „almafröccs” fogyasztása jellemző. A szénsavas üdítőkön kívül a gyümölcslevek és az új üdítőfajták (jeges tea, keverék italok) is nagyon kedveltek. Az utóbbi időben a szénsavmentes ásványvíz fogyasztása is megnövekedett. Regionális konyhák Dél- és Nyugat-Németország A határvidéken (Baden, Pfalz, Saar vidék) a szomszédos francia Elzász erőteljes hatása érezhető. Jellegzetes étel a „Flammkuchen” (ami egy hagymás szalonnás tejföllel megrakott, kemencében sült vékony kenyértészta) s hozzá a jellemző Rizling. Szintén jellemző egy könnyedebb főzési stílus, ami a délnyugati régiók kedvezőbb éghajlatára utal. Kivétel talán egyedül a Saar vidékiek nem kimondottan kalóriaszegény „Dibelabbes”e (szalonnás, hagymás burgonyaétel). Innen ismerős a „Schupfnudel” („sufnudli”, magyar neve burgonyametélt, közismerten buci-nudli, angyalbögyörő stb. (P.Z.)) amit „Buwespitzli”nek is hívnak, a cseresznyéből „Kirschenmichel”t csinálnak (meleg édesség), a savanyú káposztát fehérborral főzik, töltik a pfalzi „Saumagen”t (disznósajtszerűség), feldolgozzák a Fekete-erdő vadjait olyan ételeknek, mint az őzgerinc Baden-Baden módra, és megeszik még a szőlőhegyi csigát is badeni csigalevesnek. Innen ered a fekete-erdei cseresznyetorta, és a pfalzi spárgát egész Németországba szállítják. A svábok ettől eltérően kissé földhözragadtabb konyhát vezetnek. A „Spätzle” a kísérője számos ételnek, mint a hagymás rostélyos, hacsak nem önálló ételként sajtos galuska, lencsés galuska szolgál. A „Maultaschen” (mint nálunk a barátfüle, vagy a derelyék) és a „Gaisburger Marsch” (marhahúsos egytálétel) csakúgy mint a „Schwäbische Wurstsalat” (felvágottsaláta) és a gyakorta sült krumplival fogyasztott „Ochsenmaul-salat” (ökörszájsaláta) innen ered. Az északi régiók irtózását a belsőségektől a délnyugati régiókban nem osztják. Nem csak a májat és a vesét, de a pacalt és a borjúmirigyet is jóízűen megeszik. A Bodeni-tóból édesvízi halakat, sebes pisztrángot és keszeget fognak. Hessen Amit egy tradicionális frankfurti almabor-kocsmában felszolgálnak, az jellemző a hesseni konyhára. Ott a vendég választhat az almabora mellé ecetben pácolt, kézzel gyúrt sajtot, amit finomra vágott hagymával tálalnak, frankfurti zöldmártást (zöldfűszeres majonéz) héjában főtt burgonyával, frankfurti bordát savanyú káposztával és burgonyapürével, vagy virslit egy darab kenyérrel mustárral vagy tormával. Lehetőleg a „Bethmänchen”-eket ezekben a kocsmákban ne keressük, csak az adventi időszakban kaphatók! Bajorország és Frankország A bajor konyha a kulturális és földrajzi közelségnél fogva a cseh és az osztrák konyhával rokon. Erre példa a tésztafélék és a gombócok garmadája. Ilyenek többek között a gőzgombóc, szilvás gombóc, zsemlegombóc, májgombóc. Szintén jellemzőek a kitűnő húsételek, mint a ropogós bajor sertéssült, a burgonyagombóc (nyers burgonyából) és a káposztasaláta. Hasonló körettel kínálják a nagyon népszerű vadkacsát is, melyet párolt lila káposztával szolgálnak fel. A bajor étlap fő fogásai közül nem hiányozhat az ökörmell és a süllő sem. A bajor életmód jellemzője a „második reggeli”, amelyre fehér kolbászt, „leberkas”t vagy sertéskoronát (sült oldalas) esznek. A fehérkolbászt és a „Leberkäse”t édes mustárral és pereccel eszik, a sertéskoronához tormát és nehéz fekete kenyeret adnak. Szívesen isznak hozzá világos vagy búzasört, amit Bajorországban még a munkahelyeken is megengednek. A frank konyha nem csak a nürnbergi ostyáról és a sült kolbászról híres. A kolbászt gyakorta „Blaue Zipfel”-ként (fűszeres lében párolt kolbász) eszik, Értékelik a „Nürnberger Gwärch”et (egy hússaláta-féle), a „Schäufelé”t (sült sertéslapocka) burgonyagombóccal, és a bambergi hagymát (hússal töltött hagyma bambergi sörrel tálalva). A kávéhoz pedig „Knieküchlé”t (fánkszerű kelt tészta) esznek. Északnyugati régió Az északnyugati tartományokra (Niedersachsen, Bremen, Hamburg, Schleswig-Holstein, Westfalen) a tenger közelsége, és a mélyföldek és meddők tulajdonságai nyomják rá a bélyegüket. A burgonyaételek és a rozskenyér nagyon karakterisztikus, ugyancsak a hajdinaételek Holstein vagy a Lüneburger Heide tájegységben, mint a például a holsteini hajdinagombóc, a halételek (füstölt angolna, hering), nehéz sertéshús-kolbászok (Bregenwurst, Kohlwurst) és a szalonna gyakori használata – halakhoz szalonnamártás – és a leveles kel. Híres a leveleskel-főzelék „Pinkelwurst”tal (szabad fordításban: fütyi-kolbász, a mi hurkánkhoz hasonlít). Ebből a régióból származik a „Pharisäer” (farizeus), egy kávéból és rumból álló ital. Szintén jellemző a „Dithmarische Mehlbeutel” (egy szalvétában kifőzött tésztaféle, amit köretként vagy édességként esznek), a „Birnen, Bohnen, und Speck” (babos körte szalonnával), a hamburgi angolnaleves (amiben angolnának nincs keresnivalója), „Franzbrötchen” (Ferenc-zsemle, édesség blundel-tésztából), „Labskaus” (egy pácolt húsból, céklából, ecetes uborkából, pácolt heringből készített kásaféleség, mely régen a tengerészek étele lehetett), és a „Lübecker National” (főzelékféle tarlórépából, sertéshúsból és burgonyából.) Vesztfália jellemző étele például a „Pfefferpotthast” (marhahúsból készült pörköltféle), „Hasenpfeffer” (nyúlragu) és a „Panhas” (disznóölés után az abálólé besűrítésével nyert sűrű kása, melegen káposztával, hidegen kenyérrel fogyasztva), valamint a „Pumpernickel” (kenyérfajta). A hagyományos desszert a „Rote Grütze” (vörös bogyós gyümölcsök keveréke), amit tejjel vagy lazán felvert tejszínnel fogyasztanak. A sütemény a „Braune Kuchen” (mint a mézes puszedli). Észak-Rajna Az észak-rajnai konyha egyik oldalról a közeli belga és holland befolyást mutatja, a másik oldalról a Rajna völgyének különlegességét. A kölniek nemcsak hogy hagyományosan kedvelik a lóhúst (a rajnai „Sauerbraten” fő alapanyagát), hanem a kölni sör, a Kölsch tradicionális kísérőjét, a „Halve Hahn”t (fél kakas) is, aminek ugyan semmi köze a baromfik e nemes képviselőjéhez, hiszen az csak egy rozscipó közepesen érett Goudával, és a „Kölsche Kaviar”t (ami ezek után természetesen nem halikra, hanem véres hurkából készített finomság). Ugyancsak értékelik a kék kagylót, valamint a „Bergische Kaffetafel”ként elnevezett vendégváró vegyes ízelítőt, a „schnippelbohnen-suppé”t (egy húsos zöldbableves), a „Pfannkuchen”t (palacsintaféléket), és a „Kartoffelpuffer”t (reszelt burgonyából készült lepényke, amit almapürével esznek). Északkelet-Németország Az északkeleti régiók konyhája ízletes, és nem mentesülhetett az egykori szomszédok, mint például a kelet porosz befolyása alól. Berlinből származik az „Eisbein” (csülök, amit Berlinben főzve készítenek), a „Kasseler” (pácolt, füstölt sertéskaraj vagy tarja), „Bockwurst” (a mi virslink szinonimája), „Bulette” (húspogácsa) és a „Currywurst” (sült kolbász ketchupos currymártással). A kelet-európai fogások, mint a szoljánka és a lecsó itt nagyon népszerűek. Ehhez jönnek még a hagyományos halételek, különösen a keleti tengeri Dorsch, valamint a Binneni-tavon vagy a Spreewaldon fogott csuka, fogas és pisztráng. Távolabb a burgonya, a répa, az uborka és a vadételek játszanak jelentős szerepet. Különösen Brandenburg híres a tortáiról és süteményeiről. Közép-Németország A középnémet vidék (Szász-Anhalt, Türingia és Szászország) mindenekelőtt ízletes konyhájáról és kitűnő söreiről híres. Itt is népszerűek a kelet-európai ételek, mint a szoljanka és a lecsó. De a magdeburgi dombok, a lipcsei mélyföld, a Türingiai-medence és a középszász hátság kitűnő termőföldje, ami a mezőgazdaság számára nagyon értékes, bőséggel terem a konyha számára zöldséget és gyümölcsöt. Szász-Anhalt az otthona a halberstädti kolbásznak, valamint olyan cukrászremekeknek, mint a salzwedeni fatörzstorta. Harz messze földön híres vadjairól és a harz-i sajtról, ami egy nagyon alacsony (mintegy 1%) zsírtartalmú, kézzel savanyított tejből készített sajt. Délen ezen kívül szőlőművelés és borkészítés is folyik. Az északi fekvés csak a savhangsúlyos, kissé szénsavas fajtáknak kedvez, mint például a fehér burgundi (Mo-on pinot Blanc). Freyburgban található ugyanakkor Németország legnagyobb pezsgőelőállítójának, a „Rotkäppchen”nek a központja. Türingiából – amelynek Bajorország és Frankország a szomszédja – származik a türingiai gombóc (nyers és főtt burgonyából vegyesen készül), és a türingiai kolbász (melyet roston sütnek). Az országrész a minőségi kolbászkészítés csúcsa. A tészták, gombócok, mindene a burgonya. A Saali-medencében és Jénában a jó borok is kedveltek. Szászországban, ahol mind az osztrák, mind a cseh befolyás erős, van az otthona a „Leipziger allerlei”-nek (vegyes zöldségek rákvajon párolva) és a „Dresdener Stollen”nak (a mi püspökkenyerünkhöz hasonló édesség). Az osztrák kulturális közelség megmutatkozik a kávékülönlegességek kedvelésében, a finomsüteményekben és az általános kávéházi tradíciókban. Emellett Szászország a csúcsminőségű finompékáru és a sörkészítés hazája is. Az Elba völgyében termett szász borok minőségükben nagyon nagy értékűek. Új tendenciák Miután a német konyhára hosszú ideig mint durva és kevéssé kifinomultra tekintettek, egyre nagyobb igény jelentkezik, egy „finom” német konyhára. A helyi, jó minőségű, évszaknak megfelelő anyagok felhasználásával, és a készítési technológiák tökéletesítésével megkísérlik bebizonyítani, hogy a német konyha felveheti a versenyt a nemzetközi haute cuisine irányzataival. E folyamat egyik úttörője a müncheni Tantris étterem séfje, az osztrák származású Eckart Witzigmann volt. Egy másik híres szakács például Vincent Klink. Újabban egy örömteli folyamat a régi, csaknem feledésbe merült zöldségfélék visszahódítása, mint például a pasztinák, a petrezselyemgyökér, vagy a tengerparti tátorján. Még az 1900-as századfordulón ezek az alapanyagok a szakácskönyvek lapjain fellelhetők voltak. Manapság erős külföldi befolyás érezhető Németországban. Kedvelt étekké vált az olasz pizza és spagetti, a török döner, ami szinte német nemzeti eledellé vált. Összességében a dönerrel több mint kétszer annyi forgalmat bonyolítanak Németországban, mint a vezető amerikai gyorsétteremláncok együtt. Ezen kívül rengeteg görög, indiai és kínai étterem is működik. Zoltán József (műfordító) Zoltán József (Kolozsvár, 1712. – Kolozsvár, 1763. április 8.) orvos, fordító. Pályája Apja, Zoltán Pál tekintélyes kolozsvári kereskedő volt, később nemességet kapott; anyja Lévai Anna. Szülővárosának református kollégiumában (1741-ig), majd külföldön: a hallei, az utrechti és a leydeni egyetemeken végezte tanulmányait. 1746-ban hazatért, ezután neves orvosként működött Hunyad- és Fehér megyében. 1760-ban Kolozsvárt telepedett le, ott halt meg 1763-ban. A 18. század második felében a franciás műveltség Magyarországon is terjedni kezdett. A francia François Fénelon Télémaque című híres politikai regényét (1699) Mária Terézia királynő uralkodása idején ketten is lefordították, elsőként Haller László (1755). Zoltán József fordítása is ekkor vagy valamivel később készülhetett, de Haller munkáját négyszer is kiadták, mire Zoltán József munkája is megjelenhetett (1783). Ekkor már, az újulni kezdő magyar stílus korszakában, nehézkesnek találták szövegét. Sajnos, egyik fordítónak sem sikerült megközelítenie Fénelon elegáns prózáját. Másik munkája (Bidpai és Lokman…), a Pancsatantra című állatmese-gyűjtemény fordítása két évvel később jelent meg, mint Báji Patay Sámuel magyar Pancsatantrája. Zoltán József csak az első részt fordította olaszból; ezt átdolgozta és a másik három részt fordította a cegei névtelen. Ez a névtelen fordító valószínűleg gróf Wass Sámuel volt. Munkái Inquisitio phys. pathol. in typos febrium intermittentium. Utrecht, 1745. Telemakusnak az Ulisses fiának bujdosásai (Fénelon után ford. 1753). Kolozsvár, 1783. Bidpai és Lokman indiai históriái és költött beszédei. Kolozsvár, 1783. (Első rész.) Súlyemelés az 1988. évi nyári olimpiai játékokon Az 1988. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelésben tíz súlycsoportban versenyeztek. Éremtáblázat (Magyarország és a rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke illetve értékei vastagítással kiemelve.) Magyar részvétel Jacsó József 2. hely 110 kg (190-237.5=427.5) Messzi István 2. hely 82.5 kg (170-200=370) Bökfi János 4. hely 100 kg (180-212.5=392.5) Buda Attila 5. hely 90 kg (175-185=360) Kerek István 7. hely (132.5-170=237.5) Oláh Béla 7. hely 56 kg (107.5-130=237.5) Balázsfi Zoltán 9. hely (345) Barsi László 82.5 kg szakításnál megsérült, ezért visszalépett. Csengeri Kálmán 75 kg 350 kg-os negyedik helyét dopping miatt megsemmisítették. Szanyi Andor 100 kg 407,5-es második helyét dopping miatt megsemmisítették. Asphyx (album) Az Asphyx az Asphyx zenekar 1994-ben kiadott albuma. Az albumot a következő felállás rögzítette Sander Van Hoof - dob Eric Daniels - gitár Ron Val Pol - basszusgitár/ének Heiko Hanke - billentyűs hangszerek Tonny Brookhuis (extag) Dalok Prelude Of The Unhonoured Funeral Depths Of Eternity Emperors Of Salvation 'Til Death Do Us Apart Initiation Into The Ossuary Incarcerated Chimaeras Abomination Echoes Back Into Eternity Valleys In Oblivion Thoughts Of An Atheist Sommeval Sommeval település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 318 fő (2015). Sommeval Bouilly, Javernant, Maraye-en-Othe, Saint-Phal és Vauchassis községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jeremy Brockie Jeremy Russell Brockie (Christchurch, 1987. október 7. –) új-zélandi válogatott labdarúgó, aki jelenleg a SuperSport United játékosa. Sikerei, díjai Új-Zéland OFC-nemzetek kupája : 2002 , 2008 , 2016 Visual Concepts A Visual Concepts egy kaliforniai székhelyű videojáték-fejlesztő cég, ami elsősorban a Take-Two Interactive kiadóvállalat 2K sportjáték sorozatának révén ismert. A sorozat sikere után a Sega felvásárolta őket, annak teljes tulajdonú leányvállalata lett. 2005 januárjában a Sega a céget és annak leányvállalatát, a Kush Gamest eladta a Take-Two Interactive-nak. A Visual Concepts felvásárlása után a Take-Two megalapította a 2K Games kiadót, hogy az alatt jelentesse meg a cég játékait. A Visual Concepts novatói székhelyén kívül még további öt stúdiót üzemeltet. A stúdiók Szöul, Sanghaj, Budapest, Agoura Hills és Foothill Ranch városában találhatóak. Videojátékaik 2K/WWE sorozat WWE 2K14 WWE 2K15 WWE 2K16 WWE 2K17 WWE 2K18 WWE 2K19 2K/ESPN sorozat NFL amerikai futball NFL 2K ( Dreamcast ) NFL 2K1 (Dreamcast) NFL 2K2 (Dreamcast, PlayStation 2 , Xbox ) NFL 2K3 (PlayStation 2, Xbox, Nintendo GameCube ) ESPN NFL Football (PlayStation 2, Xbox) ESPN NFL 2K5 (PlayStation 2, Xbox) Fantasy Football All-Pro Football 2K8 ( PlayStation 3 , Xbox 360 ) NBA kosárlabda NBA 2K (Dreamcast) NBA 2K1 (Dreamcast) NBA 2K2 (Dreamcast, PlayStation 2, Xbox, Nintendo GameCube) NBA 2K3 (Nintendo GameCube, PlayStation 2, Xbox) ESPN NBA Basketball (PlayStation 2, Xbox) ESPN NBA 2K5 (Xbox, PlayStation 2) NBA 2K6 (PlayStation 2, Xbox, Xbox 360) NBA 2K7 (PlayStation 2, Xbox, Xbox 360, PlayStation 3) NBA 2K8 (PlayStation 2, PlayStation 3, Xbox 360) NBA 2K9 (PlayStation 3, Xbox 360, PlayStation 2, PC) NBA 2K10 ( Wii , PlayStation 3, Xbox 360, PlayStation 2, PC , PSP ) NBA 2K11 ( Wii , PlayStation 3, Xbox 360, PlayStation 2, PC , PSP ) NBA 2K12 ( iOS , PC, PlayStation 2, PlayStation 3, PSP, Wii, Xbox 360) NBA 2K13 (iOS, Android , PC, PlayStation 3, Xbox 360, PSP, Wii, Wii U ) NBA 2K14 (PC, PlayStation 3, Xbox 360, PlayStation 4 , Xbox One ) Egyetemi amerikai futball NCAA College Football 2K2: Road to the Rose Bowl (Dreamcast) NCAA College Football 2K3 (Nintendo GameCube, Xbox, PlayStation 2) Egyetemi kosárlabda NCAA College Basketball 2K3 (Nintendo GameCube, PlayStation 2, Xbox) ESPN College Hoops (PlayStation 2, Xbox) ESPN College Hoops 2K5 (PlayStation 2, Xbox) College Hoops 2K6 (PlayStation 2, Xbox, Xbox 360) College Hoops 2K7 (PlayStation 2, Xbox, Xbox 360) College Hoops 2K8 (PlayStation 2, PlayStation 3, Xbox 360) MLB baseball World Series Baseball 2K2 (Dreamcast, Xbox) World Series Baseball 2K3 (PlayStation 2, Xbox) ESPN MLB Baseball (PlayStation 2, Xbox) Major League Baseball 2K5 (PlayStation 2, Xbox) Major League Baseball 2K6 (Nintendo GameCube, PSP, PlayStation 2, Xbox, Xbox 360) Major League Baseball 2K7 (PSP, PlayStation 2, PlayStation 3, Xbox, Xbox 360, Nintendo DS, Game Boy Advance) Major League Baseball 2K8 (PlayStation 2, PlayStation 3, PSP, Wii, Xbox 360) Major League Baseball 2K9 (PC, Xbox 360, PlayStation 3, PlayStation 2, PSP, Wii) Major League Baseball 2K10 (PC, Xbox 360, PlayStation 3, PlayStation 2, PSP, Wii) Major League Baseball 2K11 (PC, Xbox 360, PlayStation 3, PlayStation 2, PSP, Wii) Major League Baseball 2K12 (PC, Xbox 360, PlayStation 3, PlayStation 2, PSP, Nintendo DS, Wii) Major League Baseball 2K13 (Xbox 360, PlayStation 3) NHL jégkorong NHL 2K (Dreamcast) NHL 2K2 (Dreamcast) NHL 2K3 (Nintendo GameCube, PlayStation 2, Xbox) ESPN NHL Hockey (PlayStation 2, Xbox) ESPN NHL 2K5 (PlayStation 2, Xbox) NHL 2K6 (PlayStation 2, Xbox, Xbox 360) NHL 2K7 (PlayStation 2, PlayStation 3, Xbox, Xbox 360) NHL 2K8 (PlayStation 2, PlayStation 3, Xbox 360) NHL 2K9 (PlayStation 2, PlayStation 3, Xbox 360, Wii) NHL 2K10 (Wii, Xbox 360, PlayStation 3, PlayStation 2) NHL 2K11 (Wii) Egyéb játékok Xbox ToeJam & Earl III Dreamcast Floigan Bros. Ooga Booga Sonic Adventure 2 PlayStation NBA Fastbreak '98 NHL Hockey '97 One Viewpoint Sega Saturn NBA Action 98 NHL Hockey 97 SNES/Genesis/Mega Drive Lester the Unlikely Madden NFL '94 Madden NFL '95 Bill Walsh College Football ClayFighter Clay Fighter II Claymates Harley's Humongous Adventure MLBPA Baseball NHL 95 Taz-Mania Weaponlord Were Back Desert Strike Jungle Strike Ken Griffey Jr. Baseball Game Boy Star Trek: 25th Anniversary Apple IIGS Task Force Gnarly Golf Great Western Shootout Szabó-kúria A kiskunfélegyházi Szabó-kúria (Szabó János-féle kúria, Tarjányi-kúria) népi klasszicista műemlék a Szent János tér 4. szám alatt. A Szabó család építette a 19. század első felében. Az Alföldön elterjedt mezővárosi kisnemesi kúriák sorához az utcafrontri szárnyban kéttraktusos, az udvari szárnyban egy traktusos L-alakú alaprajza kapcsolja, továbbá szép tornáca, amelyet 10 darab dorizáló, sima testű oszlop tart. Az épületet többször átépítették, régi fotókon még látható az egykori kapun a családi címer. Az épület ma önkormányzati tulajdonban van, a TEMI Szakmaközi Művelődési Otthon működik benne. Kiállításokat, kulturális és hagyományőrző rendezvényeket, vásárokat, bemutatókat tartanak benne, emellett kluboknak, köröknek is otthont ad. Egykor itt kapott helyet a Holló László Képzőművész Kör is. Forrás Urbán Miklósné: Nevezetes épületek, emlékművek, emléktáblák Kiskunfélegyházán, Kiskunfélegyháza 2005. Balkáni front (első világháború) A balkáni front az I. világháború egyik frontvonala volt, mely a Balkán területén húzódott, ahol a központi hatalmak és az antant hatalmak 1914-től az I. világháború végéig harcoltak váltakozó sikerrel egymással. Előzmények A Balkán-félszigeten az egykori Oszmán Birodalom látványos hanyatlása a középkorban eltűnt országok (Albánia, Görögország, Montenegró, Szerbia és Bulgária) újjászületését eredményezte. A balkáni államok létrejöttével egy időben a szomszédos hatalmak (Olaszország, Monarchia és Oroszország) komoly erőfeszítéseket tettek, hogy Nagy-Britannia és Franciaország mellé egyenrangú nagyhatalomként felzárkózzanak. Ezen országok a 19. század végétől tudatosan törekedtek arra, hogy a balkáni nemzeteket vágyott nagyhatalmi szférájukba bevonják. Törekvéseik egyaránt sértették egymás érdekeit és a balkáni nacionalisták érzelmeit is. A 20. század elején a Monarchia lépéselőnyre tett szert vetélytársaival szemben. Bécs-Budapest sikeresen integrálta birodalmába Bosznia-Hercegovinát. Ezzel súlyosan sértette a helyi szerbek érdekeit. Az annexió után a bécsi imperializmus Szerbia ellen fordult. Szerbia a boszniai szerbek Bécs ellen hangolásával válaszolt. A szarajevói merénylet után jó esély mutatkozott arra, hogy a Monarchia végre a hatalmi szférájába erőszakolhassa a renitens Szerbiát. A júliusi ultimátumot Szerbia nyájassá vált hangneme ellenére a Monarchia nem vonta vissza, majd a szövetséges Németország támogatását maga mögött tudván háborút üzent Szerbiának. A hadüzenetet követően megkezdődött a szövetségi rendszerek hadseregeinek felvonulása, előbb csak a Drina és a Száva mentén, majd Európa és a világ távoli szegleteiben is. A Balkánon az egész világot lángba borító szikra pattant ki. Bulgária hadba lépése Bulgária a háború előtt jó kapcsolatokat ápolt az Osztrák–Magyar Monarchiával. A viszony azonban gyorsan kihűlt, amikor a dualista állam Bulgária érdekeit is sértve növelte egyre befolyását a Balkánon. A háborúban azonban a kis Szerbia váratlan erejű ellenállást gyakorolt a két frontos háborúra kényszerült a Monarchia ellen. Az antant sikertelen törökök elleni akciója meggyőzte a bolgár vezetőket arról, hogy országuk a központi hatalmak oldalán lehet képes kiharcolni a második balkáni háború végén elszenvedett területi veszteségek revízióját. 1915-ben szövetséget kötöttek a Monarchiával és megkezdték közös hadműveleteiket Szerbia végső legyőzésére. Pest megyei 1. sz. országgyűlési egyéni választókerület A Pest megyei 1. sz. országgyűlési egyéni választókerület egyike annak a 106 választókerületnek, amelyre a 2011. évi CCIII. törvény Magyarország területét felosztja, és amelyben a választópolgárok egy-egy országgyűlési képviselőt választhatnak. A választókerület nevének szabványos rövidítése: Pest 01. OEVK. Székhelye Érd. Területe A választókerület az alábbi településeket foglalja magába: Diósd Érd Pusztazámor Sóskút Tárnok Törökbálint Országgyűlési képviselője A választókerület országgyűlési képviselője Aradszki András (Fidesz-KDNP). Országgyűlési választások 2014 A 2014-es országgyűlési választáson ebben a választókerületben az alábbi egyéni jelöltek indultak, illetve az alábbi eredményeket érték el: 2018 A 2018. április 8-ra kitűzött országgyűlési választáson ebben a választókerületben az alábbi egyéni jelöltek indulnak: Demográfiai profilja A Pest megyei 1. sz. választókerületben 98 558 ember él; közülük 78 591 felnőtt, 47 543 férfi és 51 015 nő. A lakosok közül 17 317 diplomás, 45 550 érettségizett és 76 899 végezte el az általános iskolát. Íjhalfélék Az íjhalfélék (Balistidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe tartozó család. Fésűidomú kopoltyúk, mozdulatlanul összeforrt állkapocs- és állközi csontok, kis szájnyílás és többé-kevésbé elcsontosodott bőrpáncél jellemeznek. Testük oldalt összenyomott; durva csontszemcsékkel, vagy pedig rombusz alakú pikkelyekkel fedett bőrük gyakran pompás, élénk színű a háti úszó egy, két, ritkán három sugara, míg a hasi úszó elcsenevészett vagy egészen hiányzik is. A felső állkapocsban két sor hatalmas véső alakú foggal, a külsőben nyolc, a belsőben hat; az alsó állkapocsban pedig nyolc egyforma fog található, melyekkel még a korallokat és kagylóhéjakat is képesek összerágni. Húsukat nem eszik. Körülbelül száz faja él a tengerben, kivált a forró égöv alatt; európai tengerekben csak két faj ismeretes. Balistes capriscus 20–30 cm hosszúra is megnő, kétszer olyan hosszú, mint magas; bőre tüskétlen, hamuszürke vagy barnás, kis barna-veres foltokkal tarkítva. A Középtengerben él; Néha az Adriai tengerben is található. Balistes vetula 30–40 cm-esre nő meg, sárgásbarna, tarka és háta kék. Az Indiai óceánban él, a gyöngyházkagylókban tesz nagy károkat. Az íjhal-félék (Balistidae) családját a Balistes-nemzetség bélyegei jellemzik. Csontpáncéljuk lemezei egymás közt mozgathatók. Néhány fajon a farok tövén lévő csontlemezeken lécek vagy tüskék vannak. Csőrük felső káváján, amelyet az összeforradt felső- és közti állkapocs alkot, nagy metszőfogak vannak, mégpedig nyolc a külső, hat a belső sorban; az alsó káván, amely szintén egységes csont, nyolc áll egy sorban. Az első hátúszót csak három kemény sugár alkotja, amelyek közül a legelső a legnagyobb, s az elülső széle durva, mint a reszelő. A következő tüske elülső részén dudor van, amely az első tüske megfelelő mélyedésébe illik bele, s ez által a fölmeresztett első tövis rögzítődik és csak akkor hajtható be, ha a másodikat lefekteti. Ez a berendezés hathatós védelmi eszköz birtokába juttatta az íjhalakat. Hasúszójukból csak rövid csontdarab maradt meg, de némelyikből még ez is hiányzik. A medencecsont mozgatható és fel tudják mereszteni, s ekkor megfeszül a bőr a hasukon. Klunzinger megfigyelte, hogy ha a Balistes verrucosus L. valami sziklahasadékba menekül és onnan ki akarják húzni, tüskéit nekifeszíti a sziklának. Az íjhalak családjába kb. harminc fajt sorolnak. Rendszerezés A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak: Abalistes (Jordan & Seale, 1906) Abalistes stellaris Balistapus (Tilesius, 1820) Balistapus undulatus Balistes (Linnaeus, 1758) európai íjhal – (Balistes capriscus) Balistes ellioti Balistes polylepis Balistes punctatus Balistes rotundatus királynő íjhal – (Balistes vetula) Balistes willughbeii Balistoides (Fraser-Brunner, 1935) leopárd íjhal – (Balistoides conspicillum) óriás íjhal – (Balistoides viridescens) Canthidermis (Swainson, 1839) Canthidermis maculata Canthidermis macrolepis Canthidermis sufflamen Melichthys (Swainson, 1839) Melichthys indicus Melichthys niger Melichthys vidua Odonus (Gistel, 1848) vörösfogú íjhal – (Odunus niger) Pseudobalistes (Bleeker, 1865) Pseudobalistes flavomarginatus kékcsíkú íjhal – (Pseudobalistes fuscus) Pseudobalistes naufragium Rhinecanthus Swainson, 1839 Sufflamen (Jordan, 1916) Sufflamen albicaudatum Sufflamen bursa Sufflamen chrysopterum Sufflamen fraenatum Sufflamen verres Xanthichthys (Kaup in Richardson, 1856) Xanthichthys auromarginatus Xanthichthys caeruleolineatus Xanthichthys lineopunctatus Xanthichthys mento Xanthichthys ringens Xenobalistes (Matsuura, 1981) Xenobalistes punctatus Xenobalistes tumidipectoris Boldklubben 1913 A Boldklubben 1913 egy dán labdarúgócsapat. A klubot 1913-ban alapították. 2006-ban egyesült másik két csapattal, a Boldklubben 1908-cal és a Dalum IF-fel, ezzel létrejött a jelenleg a másodosztályban szereplő FC Fyn. Sikerek Kupagyőztes : 1963 A33-as autópálya (Németország) Az A33-as autópálya (németül: Bundesautobahn 33) egy autópálya Németországban. Hossza 112,8 km. Enna vasútállomás Enna vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Enna megyében, Enna településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül az ezüst kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palermo-Catania-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Villarosa Stazione di Leonforte Pirato Ennea Az Ennea album a Chase együttes második lemeze volt, az album címe a kilenc tagra utal (ennea görögül kilencet jelent, egyben a görög cím már utalás a második oldal görög mitológiából merítő témáira is). A debütáló lemezhez képest gyenge érdeklődés kísérte, nem jutott be a Top40-be. Egy szám, a So Many People jutott fel a Billboard Hot 100 listára, ahol 12 hétig volt, a legmagasabb 71. helyezéssel. 1997-től CD-n is kapható, Japán kiadásban. Számok listája Swanee River (Stephen Foster és Bill Chase) - 3:10 So Many People (Paul Williams és R. Nichols) - 2:44 Night (Ted Piercefield) - 2:38 I Won't be Long (Phil Porter és J. Soukup) - 3:06 I Can Feel It (Angel South) - 2:51 Woman of the Dark (T. Riley és T. Szőllősi) - 5:56 Cronus (Saturn) (Bill Chase, Erin Adair és J. Palmer) - 4:46 Zeus (Jupiter) (Bill Chase és Erin Adair) - 4:36 Poseidon (Neptune) (Bill Chase és Erin Adair) - 2:27 Aphrodite Part I (Venus) (Bill Chase és Erin Adair) - 2:02 Aphrodite Part II (Venus) (Bill Chase és Erin Adair) - 3:36 Hades (Pluto) (Bill Chase és Erin Adair) - 3:34 A zenekar tagjai Bill Chase - trombita ; Ted Piercefield - trombita, ének (3.); Alan Ware - trombita; Jerry van Blair - trombita, szárnykürt ; Phil Porter - billentyűs hangszerek; Dennis Johnson - basszusgitár; Angel South - gitár; Gary Smith - dob, ütős hangszerek (kivéve 2, 6.); GG Shinn - szólóének (kivéve 2, 3.); Terry Richards - ének (2.); Jay Burrid - dob (2, 6.); Arany Sas Patikamúzeum Az Arany Sas Gyógyszertár az első gyógyszertár volt Budán, a törökök kiűzése után, 1687-ben a mai Dísz tér 1-2. számú házban alapította Bösinger Ferenc Ignác. A patika 1687 és 1696 között a Dísz tér 6. szám alá költözött. Bösinger fiókgyógyszertárat is nyitott a Vízivárosban, ami később Fekete Medve Gyógyszertárként lett ismert. Az Arany Sas kezdetben az Arany Egyszarvúhoz nevet viselte, csak 1740-ben nevezte át az akkori tulajdonosa, Hinger János. A patika a „városi” címet is viselhette, cégtábláján Buda címere volt látható. Többször átköltöztették, a Tárnok utcában több szám alatt is megtalálható volt: előbb a 16-os, majd 1735-54 között a 18-as, majd a 8-as szám alá költözött. 1922-ben mai helyére, a Tárnok utca 18. szám alá telepítették. Tulajdonosai közül jelentősebb volt Werner Bálint, Seyler Ferenc, az Ungár-család, majd az 1920-as évektől Éllő István. 1966-ban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumhoz csatolták gyógyszerészet-történeti egységként. Az eredeti állapotban helyreállított helyiségeiben 1974-ben nyílt meg az Arany Sas Patikamúzeum, aminek állandó kiállítása a „Gyógyszerészet a reneszánsz és a barokk korában”. Állomás (novella) Az Állomás (eredeti címén Willa) Stephen King novellája, ami először a Playboy 2006. decemberi számában jelent meg, majd pedig 2008-ban a Napnyugta után című novelláskötet legelső novellájaként. Magyarul a Napnyugta után novelláskötet fordításának 2012-es megjelenésekor jelent meg Holbok Zoltán fordításában az Európa Könyvkiadónál. Ahogy Stephen King írja a novelláskötet végén a "Napnyugtajegyzetek"-ben: "Valószínűleg nem ez a kötet legjobb elbeszélése, de én nagyon szeretem, mert új alkotói korszakot nyitott az életemben – legalábbis ami az elbeszélés műfaját illeti. A Napnyugta után legtöbb írása az "Állomás"-t követően készült, méghozzá elég gyors ütemben (nem egészen két év alatt)." Történet A novella főhőse egy vasútállomáson találja magát néhány más utas társaságában, miután a vonat, amivel utaztak, kisiklott. Úgy dönt, hogy bemegy a közeli kisvárosba, mert a menyasszonyát, Willát nem találja az utasok között. A többiek megpróbálják lebeszélni erről, mert bármikor megjöhet a mentesítő vonat, és a városba már csak gyalog lehet eljutni, ami veszélyes a farkasok miatt. Ő azonban nem hagyja magát lebeszélni, és útközben találkozik is egy farkassal, de elijeszti, majd nemsokára valahonnan zenét hall. A hang irányában haladva egy útmenti bárhoz ér, ahol egy sarokban egyedül meg is találja Willát. Megpróbálja meggyőzni, hogy jöjjön vissza az állomásra, mert bármikor jöhet értük a vonat. Azonban rá kell jönnie, hogy ők mindketten (ahogy az állomáson tartózkodó többi utas is) már csak szellemek - egy 20 évvel korábbi vasúti szerencsétlenségben meghaltak. Amikor visszamennek az állomásra, észrevesz egy kiírást, ami arra figyelmeztet, hogy állomást le fogják bontani. A többi utas azonban sem erről nem akar tudomást venni, sem pedig arról, hogy már meghaltak. Mindenesetre ő és Willa otthagyják a lebontásra ítélt állomást az utasok szellemeivel együtt, és úgy döntenek, hogy visszatérnek az útmenti bárba. Fogadtatása A Napnyugta után néhány kritikája megemlíti a "Willa" című novellát is, mint például a The Washington Times vagy Carole Goldberg a Sun Sentinel kritikájában, illetve az NPR kritikája. Megjelenések angol nyelven Playboy, 2006. december Just After Sunset ( Charles Scribner's Sons , 2008) magyar nyelven Napnyugta után , ( Európa , 2012, ford.: Holbok Zoltán) Jegyzetek Az idézet Gy. Horváth László fordítása Christian Toto. „Books: Stephen King in short, still has it”, Washington Times, 2008. november 16. Carole Goldberg. „In Just After Sunset Stephen King scares and surprises”, Sun Sentinel, 2008. november 23. Lizzie Skurnick. „Macabre Master Stephen King Returns To Form”, NPR, 2008. november 13. Külső hivatkozások A "Willa" Stephen King hivatalos weboldalán . Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Willa (short story) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Urdiain Urdiain település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Urdiain Alsasua és Iturmendi községekkel határos. Lakosainak száma 671 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mezőzsadány Mezőzsadány (Corneşti, Temes megye, Románia) falu Romániában, Temes megyében, Orczyfalva beosztott falva. Történet A bronzkori földvár A földgyűrűk az 1723-25. évi Mercy-féle térképen tűnnek fel először, Ezt követően pedig az összes katonai térképen felfedezhetőek egészen az első világháború végéig, 1918-ig. A földsánc feltűnik a Francisco Griselini által 1779-1780 között megrajzolt térképen is. Griselini volt az első, aki a bánáti fölvárak egy részéről avarkori eredetet feltételezett. 1877-től kezdték el szorgalmazni az ásatásokat és kutatásokat a településen. Első ismertetője Pech József volt. Ezt követően három elképzelés alakult ki az erődítmény eredetével kapcsolatosan. Az egyik elképzelés avar erődítményt sejt, mely körülbelül 200 éven keresztül Közép-Európa legerősebb erődítménye lehetett, komoly veszélyt jelentve Konstantinápoly számára is. 1933-tól bronzkori erődítmény feltárása címén kezdték el az ásatásokat több ponton. A munkálatoknak azonban véget vetett a második világháború. A harmadik teória Kanadából érkezett és Atilla király egykori birodalmi székhelyét véli felfedezni Zsadányban. Priszkosz rhétor, Atilla udvarába delegált kelet-római diplomata feljegyzéseit véve alapul ugyanis Zsadányt azonosítják megérkezési helyszínként. A feltárásokat 1989-ben kezdték el újra, s mindaddig úgy tűnt, az erődítményt három földvár védi. A 2006-ban felújított kutatások során 2009-ben azonban légi felvételekről azonosítottak egy negyedik gyűrűt is. A régészek 3500 évesre becsült, Európa legnagyobb bronzkori erődítményének maradványait hozták a felszínre, amely 1800 hektáron terül el és négy gyűrű alakú földvár védi. Mezőzsadány későbbi története Eredetileg a temesi várhoz tartozó királyi várbirtok volt, melyet II. András 1230 előtt a Csák nembeli Miklós ispánnak adományozott. IV. Béla azonban - még trónörökösként - 1230-ban Zsadányt is elvette Miklós ispántól. Említi a községet egy 1318-as oklevél is. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben - Zadan és Sadan alakban - már egyházas helyként fordul elő. A 15. században a csanádi káptalan birtoka, s az 1561-es adóösszeírás alkalmával is a csanádi káptalan csanádvármegyei birtokaként szerepelt. Az 1717. évi kamarai jegyzékben - Tchadan alakban - a temesvári kerületben szerepelt, 10 házzal. Az 1723-25. évi gróf Merczy-féle térképen még lakott helységként van feltüntetve, de az 1761. évi hivatalos térképen már csak puszta, míg 1783-ban ismét lakott. 1781-ben gróf Saurau János vásárolta meg a kincstártól. 1804-1848-ig a báró Lo-Presti-család volt a földesura. 1848-1869-ig báró Lo-Presti Lajos, 1869-1874-ig Monostori Barinyay János, 1874-től Mercyfalvi és Zsadányi Féger Ferenc volt a legnagyobb birtokosa. A görögkeleti templom 1832-ben épült. 1875-ben hatalmas meteor esett itt le, mely a temesvári reáliskola múzeumába került. Jegyzetek Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Mezőzsadány titka (Nemzeti Hírmondó) Czajlik Zoltán: Óriás sáncrendszer a Bánságban. Évezredes nyomok a síkvidéken. A földgömb, 2012/5. 6-7. Folytatják a mezőzsadányi erődítmény feltárását (Történelemportál) Forrás Pallas Nagy Lexikona Bíbor és fekete A Bíbor és fekete 1983-ban készült angol-amerikai-olasz filmdráma Gregory Peck és Christopher Plummer főszereplésével. A film Róma német megszállása idején játszódik, megtörtént események alapján készült. Cselekmény 1943 őszén, Mussolini félreállítása és a fegyverszünet után a németek megszállják Olaszország északi területét, a megerősített frontvonal Rómától délre húzódik. Himmler Herbert Kappler SS ezredest nevezi ki Róma rendőrparancsnokává. Feladata a rend fenntartásán túl a zsidók, ellenzékiek és szökött szövetséges katonák begyűjtése. Az olasz kiugrás idején sok szövetséges katona szabadult a fogolytáborokból, a német megszállás után jó részük a semleges Vatikán felé veszi útját, reménykedve a segítségben. A németek tiszteletben tartják ugyan Vatikán semlegességét, de egy fehér vonalat festenek a határra, ami ugyan elvileg azt jelképezi, hogy azon túlra német katona soha és semmilyen okból nem léphet, de valójában Vatikán felé jelzi, hol a határ és meddig mehetnek el. Két civil ruhás, szökött hadifogoly katona is a Vatikán felé veszi az irányt. Nem tudják merre menjenek, senki nem tud angolul, ekkor egy jólöltözött, elegáns úriember eligazítja őket, merre találhatnak ételt és éjszakára menedéket. Csak később derül ki, hogy ez az úr valójában monsignor Hugh O'Flaherty, magas rangú ír pap. Közli, valóban próbálnak mindenkit megmenteni, de a Vatikán megtelt, a két katonát sem tudják már hosszabb távra fogadni, a Vatikánon kívüli titkos menedékeik is már tele vannak szökött katonákkal. Segítője, egy máltai hölgy elviszi őket a saját lakására, bár tudja, ezzel az életét kockáztatja. Kappler hamarosan kiérdemli a Róma mészárosa címet. A helyi zsidó közösséget biztosítja, hogy teljes biztonságban vannak, de ennek ára egy jelentős mennyiségű érték 36 órán belüli leadása. Miután a váltságdíj begyűjtésre került, a teljes zsidó közösséget haláltáborba küldi. Egy partizántámadás megtorlása okán több száz ártatlan embert agyonlövet. O'Flaherty folytatja egyre nehezebb mentőmunkáját. Kappler nyomoztatni kezd a szökések és bújtatások után, a nyomok hamar hozzá vezetnek. Legjobb barátját és paptársát beviszik a Gestapora, de nem mivel nem hajlandó vallani, kivégzik. Az olasz kivégzőosztag összes tagja szándékosan mellélő, a kivégzőosztag parancsnoka sem hajlandó egy papot agyonlőni, ezért maga Kappler végez vele. O'Flaherty közvetlen vatikáni letartóztatásától még Himmler is ódzkodik, Rómában viszont sosem tudják tetten érni. Egy elegáns bálon a két ellenfél szemtől szembe találkozik. Kappler ellenségnek nevezi, O'Flaherty azzal vág vissza, maguknak már az egész civilizált világ az ellenségük. Kappler egy utolsó figyelmeztetésben részesíti, vagy visszamegy Vatikánba és ott megbújik, vagy elfogják és kivégzik, ahogy O'Flaherty pap társával és barátjával is tették. O'Flaherty azonban nem hagyja abba a segítést. Hol postásnak, hol szenesembernek, szemetesnek, vak koldusnak öltözve segít a rászorulókon. Már a pápa is figyelmezteti a veszélyre, a Vatikán esetleges német megszállására, de mikor megtudja, hogy a tiszteletes 4000 embert bújtat, végül hagyja, hogy tegye amit a lelkiismerete diktál. Noha Kappler hosszú időre rendezkedett be mint Róma ura, a front váratlanul összeomlik, a szövetségesek és a partizánok bevonulása néhány napon belül esedékes. Kappler, aki élet és halál ura volt egy éven keresztül, halálos ellenségétől, O'Flaherty-től kér segítséget, mondván aki eddig minden rászorulón segített, most segítsen kijuttatni családját Svájcba, mert a partizánok bizonyosan agyonlövik feleségét és gyermekeit. A tiszteletes azonban faképnél hagyja, mondván őket sem érdekelte a sok ezer olasz áldozat, kapják meg, amit megérdemelnek. Kappler nem menekül el, a harcok után letartóztatják. A kihallgatáson tudja meg, hogy a családját valakik kijuttatták Svájba. Noha már tudja, hogy a tiszteletes volt, nem árulja be, bár enyhítő körülményként számított volna számára. Kappler háborús bűnösként életfogytiglant kapott. A börtönévei alatt csak egy látogatója volt, O'Flaherty minden hónapban elment hozzá. Végül áttért a római katolikus hitre, O'Flaherty keresztelte meg. Szereplők Gregory Peck - Monsignor Hugh O'Flaherty, ír pap a Vatikánban Christopher Plummer - Herbert Kappler SS ezredes, Róma rendőrkapitánya a német megszállás alatt Raf Vallone - Vittoria atya, O'Faherty barátja és segítője John Gielgud - XII. Pius pápa Barbara Bouchet - Francesca, máltai nő, O'Flaherty segítője Giovanni Crippa - Simon Weiss Alessandra Cozzo - Mina, Kappler felesége Infini Az Infini a kanadai Voivod zenekar 2009-ben megjelent tizenötödik nagylemeze (és egyben tizenkettedik stúdióalbuma). Az előző albumhoz hasonlóan ennek a lemeznek az anyaga is a 2005. augusztus 26-án vastagbél rákban elhunyt gitáros Denis D'Amour (Piggy) hagyatékából állt össze. A basszus-témákat ismét Jason Newsted (ex-Metallica) játszotta fel. Az album dalai Az összes szám zenéjét a Voivod írta, a dalszövegeket pedig Denis Belanger. God Phones – 5:07 From the Cave – 2:54 Earthachev – 3:21 Global Warning – 4:40 A Room with a V.U. – 4:49 Destroy After Reading – 4:27 Treasure Chase – 3:37 Krap Radio – 3:45 In Orbit – 4:12 Deathproof – 3:35 Pyramidome – 4:27 Morpheus – 5:31 Volcano – 7:38 Zenekar Denis Belanger "Snake" – ének Denis D'Amour "Piggy" – gitár Michel Langevin "Away" – dobok Jason Newsted "Jasonic" – basszusgitár 20331 Bijemarks A 20331 Bijemarks (ideiglenes jelöléssel 1998 HH45) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 20-án. Lomnica (Vrapcsiste) Lomnica (macedónul: Ломница, albánul Llomnica) település Macedóniában, a Pologi körzet Vrapcsistei járásában. Népesség 2002-ben 574 lakosa volt, akik közül 571 albán, 1 macedón és 2 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may 106-os busz (Pécs) A pécsi 106-os jelzésű autóbusz Nyugat-Megyer és a Belváros kapcsolatát látta el 2011 előtt a 6-os járatot kiegészítő gyorsjáratként. Csak a 3 forgalmas megyeri és a 3 belvárosi megállónál állt meg, a megyeri megállókat délelőtt csak oda, délután csak visszafelé érintette. A járat 29 perc alatt tette meg a 11,6 km-es kört. Története 1985-ben indult el először a 16-os (ma 6-os) járat gyorsjárataként 116-os jelzéssel. A járat a Nevelési Központtól indult, Nyugat-Megyerben a Várkonyi Nándor utcánál és a Krisztina téren, a belvárosban pedig az autóbusz-állomásnál és az akkori Konzum Áruház elnevezésű megállókban állt meg. 1987. január 1-jétől új számozási rendszer keretén belül kapta máig is érvényes 106-os jelzését. Ekkortól kezdve megállt a Zsolnay-szobornál és délután a Főpályaudvarnál is. 1995-ig délelőtt és délután is közlekedett (délelőtt csak odafele, délután csak visszafele érintve a kertvárosi megállókat), majd a 161-es járat bevezetése után csak délután. Később újra közlekedett délelőtt és délután egyaránt. 2006. szeptember 1-jétől a járat végállomása megváltozott, az összevont végállomásra került, amely a Sztárai Mihály úton található, így a Csontváry utca új megálló lett. A 2000-es évek második felében a 103-as és a 107-es járattal együtt megszűnt előbb minden délutáni járat, közben délelőtt új megállóként bekerült az Enyezd utca. 2011. június 15-én a nyári menetrend lépett érvénybe, ősszel a három közül egyik sem indult újra. Indításszám A járat csak munkanapokon közlekedett, általában csak tanévben (de pl. 1999-ben a nyári tanszünetben is közlekedtek). 1987: délelőtt 8, délután 6 1992–94: délelőtt 8, délután 9 1995–96: délelőtt nem közlekedett, délután 9 1997: délelőtt nem közlekedett, délután 8 2002: délelőtt 12, délután 15 2006: délelőtt 14, délután 17 2010–11: délelőtt 15, délután nem közlekedett Forrás A PK Zrt. hivatalos oldala Anatolij Fjodorovics Krutyikov Anatolij Fjodorovics Krutikov (oroszul: Анатолий Фёдорович Крутиков; Moszkvai terület, 1933. szeptember 21. –) Európa-bajnok orosz labdarúgó, edző. A szovjet válogatott tagjaként részt vett az 1960-as Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Szovjet kupa (1): 1955 Szovjet bajnok (2): 1962, 1969 Szovjet kupa (2): 1963, 1965 Európa-bajnok (1): 1960 Hartberg Hartberg osztrák város, Stájerország Hartberg-fürstenfeldi járásának központja. 2017 januárjában 6561 lakosa volt. Elhelyezkedése Hartberg a Joglland középhegység és a Kelet-stájerországi dombság találkozásánál fekszik, mintegy 40 km-re északkeletre Graztól. Legfontosabb folyóvize a Hartberger Safen, legmagasabb pontja a 789 méteres Ringkogel. Területén található a Natura 2000 védettséget élvező Gmoos láp. A városi önkormányzat 5 települést egyesít: Hartberg (4062 lakos), Eggendorf (659), Habersdorf (171), Ring (888), Safenau (747). A környező önkormányzatok: északra Greinbach, északkeletre Grafendorf bei Hartberg, keletre Sankt Johann in der Haide, délre Buch-Sankt Magdalena, délnyugatra Hartberg Umgebung. Története Hartberg területe már az őskorban is lakott volt, a Ringkogelen a régészek újkőkori települést tártak fel. A hegyen a vaskori hallstatti és a La Tène-kultúrák erődített oppidumot tartottak fenn. A római időszakról árulkodnak egy vidéki majorság és a templom alatti 2. századi római épület maradványai. Hartberget I. Lipót stájer őrgróf alapította 1125-1128 között. 1286-ban már városként hivatkoznak rá. Egészen 1529-ben hercegi tulajdonban maradt, amikor eladták az akkori tartományi kormányzónak, Siegmund von Dietrichsteinnek. A várost 1469-ben elfoglalta az osztrák herceg ellen fellázadó Andreas Baumkircher, néhány évvel később pedig Mátyás magyar király dúlta fel. 1532-ben a Kőszeg ostromából visszavonuló törökök csak elhaladtak Hartberg mellett, de külvárosait elpusztították. 1605-ben Bocskai István hajdúi is megostromolták a várost; elfoglalni nem tudták, de környékét feldúlták. 1715-ben egy tűvész során néhány ház kivételével az egész város leégett. 1944-ben a Hartberg környéki erdőkben bujkált a Wehrmachtból dezertált Gustav Pfeiler, aki mintegy 40 fős náciellenes ellenálló csoportot hozott létre. 1945 márciusában felrobbantottak három Fieseler Fi 156 futárrepülőgépet és megpróbálták elfogni Erich Heumann Ortsgruppenleitert és eközben megsebesítették. Az SS a csoport néhány tagját elfogta, május 4-én közülük kilencet agyonlőttek, négyet pedig felakasztottak. A Vörös Hadsereg közeledtére május 7-én a menekülő SS-egységek további szimpatizánsokat végeztek ki; a kivégzettekkel együtt összesen 27-et. Lakosság A hartbergi önkormányzat terület 2017 januárjában 6561 fő élt. A lakosságszám 2006-ban érte el a csúcspontját 6620 fővel, azóta enyhe visszaesés tapasztalható. 2015-ben a helybeliek 91,6%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,9% a régi (2004 előtti), 2,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 2,7% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 2,4% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 88,2%-a római katolikusnak, 2,9% evangélikusnak, 2,6% mohamedánnak, 4,1% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 21 magyar (0,3%) élt a városban. Közlekedés Hartberget 1891. október 19-én érte el a Fehring–Fürstenfeld-Hartberg vasútvonal. Bécs irányába a vasútvonal Hartberg-Friedberg szakasza 1905. október 15-én elérte Friedberget. Friedberg és Aspang közötti utolsó szakasz csak 1910. október 11-én készült el. Hartbergnek vasúton így csak jelentősen megkésve tudott csatlakozni a már 1881. október 28-án átadott Bécs-Aspang vasútvonalhoz. Jelenleg 2 órás ütemes menetrendi viszonylata van úgy Graz, mint Bécs felé. A B50-es főút révén közvetlen főúti, jelentős részben autóúti kiépítettségű kapcsolata van Szombathely-Felsőőr-Hartberg között. A várost érinti a B54-es főút Gleisdorf-Bécsújhely között halad és érinti a várost. Saját kijárata van az A2-es autópályáról. Gazdaság A településen lévő vállalkozások 51 %-a a szolgáltató szektorban tevékenykedik; több mint harmaduk (37,3%) kereskedelemmel foglalkozik. A termelésben a textilipar, a fémipar, élelmiszeripar jellemző. A turizmus jelentősége is egyre növekszik. Látnivalók a Szent Márton-plébániatemplom 1157 -ben épült, 1745 és 1760 között barokk stílusban kibővítették a 12. századi késő román stílusú csontház és freskói a hartburgi kastély elődje a 12. században épült, a várat a 16. században reneszánsz stílusú kastéllyá alakították át. Az épületet a város az 1980-as években megvásárolta, ma kulturális központként, kiállítások, felolvasások és konceretek megtartására használják. a 12-13. századi városfal maradványai és a hozzá tartozó Reckturm az 1658-ban épült kapucinus kolostort a második világháború után idősek otthonaként hasznosították, ma kulturális központ a városi múzeum az 1675-ben emelt Mária-oszlop a főtéren az 1898-as városháza a neobarokk Fekete Medve-patika a főtéren a Ringwarte kilátó a Ringkogel tetején 1906-ban épült a Lebingi Szűz Máriának szentelt búcsújáró templom az eggendorfi Klaffenau-kastély Sport A város labdarúgócsapata a TSV Hartberg , jelenleg az osztrák harmadosztályban szerepelnek. A női és a férfi röplabdacsapat a bajnokság első osztályában játszik, utóbbi 2007-ben Osztrák kupát nyert. Guillermo Betancourt Guillermo Betancourt Scull (?, 1963. július 19. –) világbajnok, olimpiai ezüstérmes kubai tőrvívó. Lukáts Gyula (politikus) Etrekarcsai Lukáts Gyula (Székesfehérvár, 1851. szeptember 1. – Budapest, 1906. június 2.) országgyűlési képviselő, újságíró, lapszerkesztő. Élete Családja a Pozsony megyei csallóközi ágból való, a meglevő eredeti oklevél szerint IV. Bélától már donatiót kapott. A XIII. századból szintén megvan a családnál Roland nádornak a családfát megállapító levele, mely szerint Ethe kun vezér ágából származtak. Apja Lukáts Zsigmond bérlő volt Fehér megyében. Lukáts Gyula Székesfehérvárt született, ahol a gimnáziumot végezte. 1866-ban a fiumei tengerészeti akadémiába lépett és 1868-tól mint kadét és hadnagy (leszámítva azt az időt, amit a hadnagyi vizsga letételére fordított Fiuméban) osztrák-magyar lobogó alatt 1873-ig folytonosan hajózott. 1870. január 7-én az Atlanti-óceánon a Catterina V. három árbocos hajóval hajótörést szenvedett; ekkor négy napi küzdelem után, január 10-én a Nyanza angol gőzös mentette meg. 1874-ben megvált a tengerészettől és visszatérve hazájába 1875-ben jogász lett Budapesten. Mint a jogász segélyegylet elnökének, szerep jutott neki az 1876-77. évi török tüntetésekben. Ekkor volt az Egyetértés szerkesztőségének tagja; előbb az országgyűlési rovatot vezette, majd vezérzikkeket, tárcákat írt; azon kiáltványok, melyek a magyar nemzethez és hölgyekhez intéztettek a budapesti ifjúság által a török ügyben, szintén tőle valók. A Konstantinápolyba Abdul-Kerimnek kardot vivő küldöttség vezetője volt. Itt kapta a (III.) Medjidje commandeur csillagát, melyet azonban nem viselt. 1877. júniusban a török-orosz hadjárat alatt mint az Egyetértés harctéri levelezője működött Mehemed-Ali mellett. 1879-ben a nagyváradi Szabadsághoz lépett be főmunkatársnak és vezércikkírónak. 1880-ban Nagyvárad város megválasztotta aljegyzőjévé. 1882-ben párbaj vétsége miatt Vácon ült és vele volt bezárva a kommün híres minisztere Frankel Leó is, s a tőle nyert információk, francia kútfők és a kommün hivatalos lapjának alapján egy tanulmányt írt: A commune története címmel, mely mintegy 25 számban a nagyváradi szabadságban jelent meg. 1884-ben a szalontai kerület képviselője lett (ettől fogva budapesti lakos), 1887-ben a rácalmási, 1892-ben ismét a szalontai kerület, 1896-ban a monori választotta meg. A képviselőház jegyzője és a közlekedési bizottság tagja; a Függetlenségi Párt híve volt. Cikkeket írt a Hazánk és a Külföldbe s a Heti Póstába (többnyire tengerészeti cikkek és mint szemtanú az 1868-as kubai felkelésről Etruk, Kelén, Karcsai Gyula nevek alatt is); a Budapesti Hirlapba (1889 és 1892-ben Kossuth Lajosnál tett látogatásairól); a Magyarországba (1894. márciusban Kossuth betegségéről és haláláról Turinból küldött táviratokat és tárcacikkeket). Szerkesztette és kiadótulajdonosa volt a Népzászlója című politikai hetilapnak 1886-tól. Országgyűlési beszédei (leginkább fiumei tengerészeti kérdésekben és hilanthropikus ügyekben szólalt fel) a Naplókban (1884-től) vannak. Munkája A török nemzet vendégei. A magyarországi török rokonszenv s a konstantinápolyi út története. Bpest, 1877. Fényképpel. Mézières-lez-Cléry Mézières-lez-Cléry település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 825 fő (2015). Mézières-lez-Cléry Saint-Hilaire-Saint-Mesmin, Ardon, Cléry-Saint-André, Jouy-le-Potier és Mareau-aux-Prés községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bartha László (labdarúgó) Bartha László (Komló, 1987. február 9. –) magyar labdarúgó, csatár. Jelenleg a Paksi SE játékosa. Pályafutása A Ferencváros csatára Komlóról bekerült a magyar U15-ös válogatottba és 14 évesen már két harmadosztályú meccset játszott a KBSK csapatában, majd elkerült a Ferencvároshoz 2001-ben. A fiatal tehetség a magyar U16-os labdarúgó-válogatottnak 3 évig a csapatkapitánya volt. Filkorral, Hrepkával, Vass Ádámmal és Szalai Ádámmal játszott együtt, de többnyire középpályásként számoltak vele a nemzeti csapatban. A Fradiban 2005 áprilisában mutatkozhatott be a felnőttek között a Kaposvár ellenében. Ebben az idényben a csapattal magyar bajnoki- és magyarkupa-ezüstérmet szerzett. A következő, 2005–2006-os szezonra egyre több szerepet kapott. Az FTC-vel a magyar élvonalban 20 meccsen 2 gólt jegyzett. A 2006–2007-es szezonra már a kezdők közé verekedte magát, ahol Tököli Attilával és Jovánczai Zoltánnal kooperálhatott. Ez az idény nem alakult számára túl rosszul, hiszen 9 találattal a csapat negyedik legeredményesebb góllövője lett, a kanadai táblázaton pedig a második helyen végzett, Lipcsei Péter mögött. A 2007–2008-as idényben az edzőváltások ellenére is maradt a legfoglalkoztatottabbak közt, ám sokszor már mint szélső középpályás szerepelt, végül 3 gólt termelt. A magyar kupában is nagy hasznára vált az együttesnek. Gólerős, technikás és gyors játékos, több alkalommal szerzett meccset eldöntő találatot. Másfél éve a veronai Chievónál járt próbajátékon, 2008 nyarán a Pécsi MFC vezetősége kereste meg, de Bartha a Ferencváros csapatánál maradt. 2009 telén közös megegyezéssel felbontotta a szerződést a Ferencváros csapatával, és bár volt NBI-es ajánlata is, Bartha a több játéklehetőség érdekében az NBII-es Kozármisleny csapatához igazolt. Sikerei, díjai Ligakupa -győztes: 2011 Ligakupa -döntős: 2010 Durham (Oregon) Durham az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Washington megyéjében, Tigard és Tualatin között, a Bridgeport Center plázával szemben helyezkedik el. A 2010. évi népszámláláskor 1351 lakosa volt. A város területe 1,06 km2, melynek 100%-a szárazföld. Történet A város nevét Albert Alonzo Durhamről, az egykor a szomszédos Lake Oswego területén fekvő Oswego alapítójáról kapta. Durham 1868-tól 1898-ban bekövetkezett haláláig egy fűrészüzemet működtetett a városon keresztülfolyó Fanno-patakon. A Boones Ferry Road mentén fekvő települést Durhams Millnek nevezték. 1908-ban az Oregon Electric Railway vasúti megállót nyitott itt. Durham városi rangot 1966-ban kapott, mivel a helyiek féltek, hogy az ipar nagy területeket fog elvenni tőlük. Manapság nagyrészt lakóházak találhatók a településen. Földrajz A Népszámlálási Hivatal adatai alapján a város területe 1,06 km2, melynek 100%-a szárazföld. A tengerszint feletti magasság 60 m. A várost keresztülszelő főút az Upper Boones Ferry Road, mely a Durhamtől 800 méterre keletre fekvő Interstate 5-tel köti össze a települést. A nyugati határon folyik a Tualatin-folyó, és itt található a Durham City Park is. Népesség 2010 A 2010-es népszámláláskor a városnak 1351 lakója, 545 háztartása és 371 családja volt. A népsűrűség 1272,2 fő/km2. A lakóegységek száma 561, sűrűségük 528,3 db/km2. A lakosok 83,8%-a fehér, 1,7%-a afroamerikai, 0,4%-a indián, 1,3%-a ázsiai, 1,4%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 8,2%-a egyéb-, 3,2%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 13,8% (10,1% mexikói, 0,4% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 3,1% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 33,6%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 51,9% házas, 12,3% egyedülálló nő, 3,9% pedig egyedülálló férfi; 31,9% pedig nem család. 24,2% egyedül élt; 5,7%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,48 személy élt; a családok átlagmérete 2,95 fő. A medián életkor 38,1 év volt. A város lakóinak 24,1%-a 18 évesnél fiatalabb, 9,7% 18 és 24 év közötti, 23,8%-uk 25 és 44 év közötti, 32%-uk 45 és 64 év közötti, 10,3%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 48,3%-a férfi, 51,7%-uk pedig nő. 2000 A 2000-es népszámláláskor a városnak 1382 lakója, 528 háztartása és 391 családja volt. A népsűrűség 1212,7 fő/km2. A lakóegységek száma 552, sűrűségük 484,4 db/km2. A lakosok 89,29%-a fehér, 0,3%-a afroamerikai, 0,72%-a indián, 1,66%-a ázsiai, 0,36%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 3,18%-a egyéb-, 3,92%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 7,81% (4,6% mexikói, 0,4% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 2,7% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 43,2%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 56,8% házas, 14,4% egyedülálló nő; 25,8% pedig nem család. 18,9% egyedül élt; 3,2%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,62 személy élt; a családok átlagmérete 3,01 fő. A város lakóinak 30,9%-a 18 évesnél fiatalabb, 6,5% 18 és 24 év közötti, 29,6%-uk 25 és 44 év közötti, 27,1%-uk 45 és 64 év közötti, 5,9%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 34 év volt. Minden 100 nőre 94,1 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 87,3. A háztartások medián bevétele 51 806 amerikai dollár, ez az érték családoknál $64 531. A férfiak medián keresete $59 712, míg a nőké $33 750. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $29 099. A családok 10,2%-a, a teljes népesség 10,8%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 14,7%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 13,7%. Városvezetés A város polgármestere Gery Schirado, titkára Linda Tate. A település diákjai a Tigard-Tualatini Iskolakerület intézményeiben tanulnak. A rendfenntartásról a Tualatini Rendőr-kapitányság, a tűzvédelemről a Tualatin Valley Fire and Rescue gondoskodik. A vízellátást a Tigard Water District, a szennyvízkezelést a Clean Water Services biztosítja. Durham éves költségvetése 2,4 millió dollár. Zombori Vilmos Zombori Vilmos (Temesvár, 1906. január 11. – 1993. január 17.) magyar nemzetiségű román válogatott labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban A Temesvári Kinizsi csapatában kezdte a labdarúgást. Az 1925–26-os idényben a Sparta CFR Timișoara együttesében szerepelt. 1926 és 1930 között ismét a Kinizsiben játszott. 1930 és 1938 között a Ripensia Timișoara-ban játszott, ahol négy bajnoki címet és egy román kupa-győzelmet szerzett a csapattal. Az 1938–39-es idényben az ILSA Timișoara együttesében fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1926 és 1935 között hat alkalommal szerepelt a román válogatottban. Tagja volt az 1934-es olaszországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. Sikerei, díjai Játékosként Román bajnokság bajnok: 1932–33, 1934–35, 1935–36, 1937–38 3.: 1936–37 Román kupa győztes: 1934 SSV Reutlingen 05 Az SSV Reutlingen 05 labdarúgócsapat Reutlingenben, Baden-Württembergben, Németországban. Jelenlegi keret 2013. szeptember 19. szerint Lazarovci Lazarovci (macedónul: Лазаровци) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Kicsevói járásában. Népesség 2002-ben 88 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may A képzelet mesterei A képzelet mesterei a Delta Vision kiadó egyik saját, tematikus könyvsorozata, amely neves külföldi sci-fi- és fantasy-szerzők jelentős műveiből nyújt válogatást. A sorozat szerkesztője Kleinheincz Csilla. Szabó Attila (diák) Szabó Attila (Pécs, 1994 –) pécsi származású tanuló, a Fizikai Nemzetközi Diákolimpia (IPhO) kétszeres győztese (2012; 2013). Felsőfokú tanulmányait a Cambridge-i Egyetem, Trinity College természettudományi karán kezdte 2013-ban. Élete Szabó Attila 1994-ben született egyedüli gyerekként a Pécs városához tartozó Rácvárosban. Édesapja elektrotechnikusként, édesanyja védőnőként dolgozik. Tanulmányait először a Pázmány Péter Utcai Általános Iskolában kezdte, majd 2009 és 2013 között a Leőwey Klára Gimnáziumban tanult. Néhány hónappal azt követően, hogy a gimnázium tanulója lett, fizikatanára, Simon Péter „Közép-Európa legnagyobb reménységének” nevezte. 2010-ben, középiskolai első osztályos diákként második és első helyezést ért el a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok pontversenyén, matematikából és fizikából. 2011-ben, a középiskola második osztályában megnyerte a versenyt matematikából, fizikából és informatikából egyaránt. A thaiföldi Bangkok városában 2011 júliusában megtartott 42. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián ezüstérmet szerzett. 2012-ben már a verseny első helyét sikerült megszereznie fizikából. A gimnázium harmadik osztályosaként részt vett az egyetemi hallgatók számára rendezett 2012-es Ortvay Rudolf fizikaversenyen, amelyet szintén megnyert. Az Észtországban – Tartuban és Tallinnban – 2012 júliusában megrendezett 43. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián 11. osztályos tanulóként nagy fölénnyel abszolút első helyezést ért el, ezen kívül megkapta a legjobb elméleti dolgozatért járó különdíjat, valamint az Európai Fizikai Társaság díját is. Habár gyakorlati fizikában nem lett első, a verseny elméleti részét megnyerte. A rendezvényen a megszerezhető 50 pontból 45,80-ot ért el. A diákolimpia záróünnepségén kihirdették a 2011 szeptembere és 2012 júniusa között lezajlott Physics Cup nevű levelezős pontverseny eredményét, Szabó itt is első helyezett lett. 2012 szeptemberében a svájci Solothurn városában megtartott Közép-európai Matematikai Diákolimpián (MEMO) aranyéremmel jutalmazták, emellett sikerült megszereznie az abszolút második helyezést is. 2013 júniusában tudomány kategóriában elnyerte az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által alapított az Év Talentuma díjat. 2013 júliusában a dániai Koppenhágában a 44. Nemzetközi Fizikai Diákolimpián megismételte egy évvel korábbi eredményét, vagyis ismét abszolút első helyen végzett, ezzel a verseny történetében ő lett az első, aki két alkalommal is kiérdemelte az abszolút első helyezést; a maximális ötven pontból 47-et szerzett meg. Ismét megkapta a legjobb elméleti dolgozatért járó különdíjat, illetve a legjobb európai férfi versenyzőnek járó elismerés is az övé lett. Az olimpia elméleti részében újra az első helyet szerezte meg. Felkészítő tanárai Simon Péter és Kotek László voltak. Elismerései 2013: az Év Talentuma díj Toitenwinkel Toitenwinkel Rostock egyik városrésze. A Warnow folyó jobb partján fekvő településrész egy 13. század óta fennálló faluból és egy, a 20. század folyamán épült lakótelepből áll. A terület szomszédságában Gehlsdorf, Dierkow és Krummendorf városrészek, illetve a rostocki kikötő vasútállomása található. Története A környék korai lakottságára utalnak azok a régészeti leletek, melyek szerint már a 7. században éltek Rostock környékén vendeknek nevezett szláv telepesek. A település neve a kanca jelentésű szláv, illetve ófelnémet toite vagy tota és a német winkel (zug, szög, szegelet) szavakból ered. A területen valószínűleg lótenyésztés folyt, és napjainkban is igen elterjedt a környéken a lótartás. A középkori Toitenwinkel a 13. században létezett, és ezzel a névvel illettek minden olyan területet, amely Rostocktól északkeletre, a Rostocker Heide (Rostocki-puszta) és Breitling (a Warnow folyó egyik lagúnaszerű kiszélesedése) között terült el. Egy 1348-ból származó okiratban II. Albert mecklenburgi herceg megerősíti, hogy a terület a Moltke grófok tulajdonát képezi. Ennek okán gyakran Moltkenwinkel névvel is illették a környéket. A szóban forgó területhez tartozott egy Toitendorf (a korabeli forrásokban Thotendorp, Tötendorp vagy Teutendorf alakban fordul elő) nevű település, ami a mai, templom körüli részt foglalta magába. A falu pontos alapítási éve ismeretlen. Később a Toitenwinkel megnevezés a Moltke-család birtokaira és a templom körüli területre is vonatkozott. 1679-ben egy házasságkötés következtében a Mandelsloh-család lett a birtokosa, majd 1780-ban a nemesi birtokot és a falut eladták a hercegi kamarának. A Warnowtól keletre fekvő közigazgatási egység (Amt Toitenwinkel) stratégiai fontosságú volt, ezért a város és a régió vezetői között évtizedekig viták és harcok tárgyát képezte. A harmincéves háború után a terület még nemzetközi viták tárgyává is lett. A Moltke-család birtokán álló régi épületet az SED utasítására 1973-ban felrobbantották. A területen jelenleg egy hőerőmű és a Warnow-alagút található. 1950-ben Toitenwinkel Rostock városrészévé vált. A szocializmus utolsó évtizedében, 1983 és 1989 között több lakónegyed is épült Rostockban, így Dierkowban 7530, Toitenwinkelben pedig 6549 lakást adtak át új tulajdonosaiknak. A nagyméretű építkezések alatt 54 000 lakás épült városszerte, amiben a rostockiak több mint fele él. Az 1985-ben felépülő toitenwinkeli lakások több mint 13 000 főnek adtak otthont. A lakónegyedek felépülésével a városrész összterülete 4,9 km² lett. Templom Az egykori falu gótikus stílusban épült téglatemploma a 14. század első felében épült. Védőszentjei Szent Katalin és Szent Lőrinc. A négyszög alakzatban épült templomnak eredetileg bordás keresztboltozatos szentélye volt. A templomhajó három részből állt és famennyezet fedte. 1889-ben jelentősen átalakították az épületet. A templom udvarán található az első világháborúban elesettek emlékműve. Lakótelepi utcanevek Az egykori falu hagyományos utcanevei mellett Toitenwinkel lakótelepi utcái a természethez köthető dolgokról (pl. Zum Vogelnest - Madárfészek; Zur Kirschblüte - Cseresznyevirágzás), illetve 20. századi nemzetközi hírességekről lettek elnevezve. Utóbbiak között megtalálható személyek: Bertha von Suttner, Martin Luther King, Bertrand Russell, Frédéric Joliot-Curie, Salvador Allende, Olof Palme, Pablo Neruda, Dzsaváharlál Nehru, Urho Kekkonen, Albert Schweitzer, Carl von Ossietzky, Pablo Picasso, Claus Schenk von Stauffenberg és Ilja Ehrenburg. Az eredetileg Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet politikusról elnevezett utcát 1990-ben Martin Niemöller utcára keresztelték át. Népessége A városrésznek 2013-ban 13 158 lakosa volt. 2007-es adatok szerint Toitenwinkel is egyike volt azon városrészeknek, ahol a városon belüli népességmozgásnak köszönhetően csökkent a népesség. Az akkori átlagéletkor a férfiaknál 42,2 év, a nőknél pedig 45,7 év volt városszinten. Ezzel szemben Toitenwinkelben az átlag 40 év alatt volt. A népesség alakulása: 2005: 13 301 2010: 12 898 2013: 13 158 Közlekedés Toitenwinkelt egy villamosjárat köti össze a városközponttal. Ezen kívül több nappali, illetve egy éjszakai buszjárat is közlekedik a városrészen keresztül. 2012-ig a rostocki S-Bahn S3-as járata is érintette Toitenwinkelt, azonban a kikötő és a főpályaudvar között közlekedő járatot megszüntették. A közelben halad el az A19-es autópálya, ami az A24-essel köti össze Rostockot. Tömegközlekedési járatok: Villamos: 1 Autóbusz: 19, 19A, 45, 49 Éjszakai járat: F2 Híres emberek Gebhard Leberecht von Blücher , porosz vezértábornagy Ulrich Lebrecht von Mandelsloh, a Württembergi Királyság minisztere Német profi ökölvívók listája Arthur Abraham Firat Arslan Markus Beyer Timo Hoffmann Marco Huck Cengiz Koc Sebastian Kober Steffen Kretschmann Max Schmeling Henry Maske Rudiger May Torsten May Dariusz Michalczewski Sven Ottke Graciano Rocchigiani Ralf Rocchigiani Marco Rudolph Axel Schulz Felix Sturm Vitali Tajbert Vihnye Vihnye (szlovákul: Vyhne, németül: Eisenbach) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban. Fekvése Selmecbányától 12 km-re, északnyugatra fekszik. Története A mai község három egykori települést illetve településrészt egyesít. Vihnye és Peszerény 1891-ben egyesült Vihnyepeszerény néven, melynek neve 1914-ben Vihnye lett. 1971-ben csatolták hozzá a Selmecbánya határából 1960-ban önállóvá vált Kisbányát. A község területén már az i. e. 2. és 3. században itt élt germán népek is bányásztak vasércet. II. András király a 13. század elején szász bányászokat telepített ide, akik az Eisenbach nevet adták településüknek, melynek gyógyforrásai is ismertek voltak már ekkor. Vihnyét 1326-ban „Vyhine", „Vyhinie" néven említik először, amikor Léva várának kapitánya szolgálónépeket telepített ide. A falu Léva várának uradalmához tartozott. 1388-ban történt említésekor már a saskői uradalom része. 1536-ban a Dóczy és a Zobonay család, valamint Selmecbánya városa a birtokosai. 1601-ben újra a saskői uradalom része, később a bányakamaráé. A településnek arany, ezüst és vasbányái voltak. 1536-ban 12 portáig adózott. 1601-ben malma és 48 háza állt. 1720-ban 35 adózót írtak össze, közülük 16 munkás, 7 kézműves és 3 bányász. Vihnye 38 °C-os gyógyforrásairól volt ismert, melyet már Rákóczi és Bercsényi is felkeresett. 1828-ban 133 házában 934 lakos élt. A 18. század elején a bányakamara a bányászok részére gyógyászati központot alapított itt. 1819-ben vasgyárat, később sörfőzdét építettek a településen. Lakói közül sokan mészégetéssel, malomkő gyártásával is foglalkoztak. Peszerény első írásos említése 1519-ben „Perezen” alakban történt. Saskő várának uradalmához tartozott, később a bányakamara tulajdona. 1720-ban malma, kocsmája és 18 adózója volt. 1828-ban 80 házában 548 lakos élt. Vihnyét, Vihnyefürdőt és Peszerényt 1891-ben egyesítették, majd 1914-ben a Vihnye nevet kapta. Vályi András szerint „VICHNYE. Vichnovani, Eisenbach. Tót falu Bars Várm. földes Ura Selmecz B. Városa, lakosai katolikusok, fekszik Selmecz Városához nem meszsze, ’s fördője nevezetesíti; határja sovány, de vagyonnyaikat jól eladhattyák, fájok, legelőjök elég van." Fényes Elek szerint „Vichnye, (Eisenbach), Bars m. tót falu, ut. p. Selmecztől nyugotra 1 1/2 mfd., 914 kath., 20 evang. lak. Kathol. paroch. templom. Arany- és ezüst-bányák. Híres vasas meleg fördő a helységtől 1/2 órányira. Az idevaló fő forrás melegsége 32 fok R. szerint. E viz erősíti az elgyengült testet; használ a belrészek dugulásaiban, vérfolyásokban, s minden nedvtől eredt betegségekben. A fördőépületben van 44 szoba. Vidékét a fördőnek gyönyörü erdők, szép gyümölcsösök igen bájolóvá teszik; különösen nézésre méltó a fördőtől mintegy 200 ölnyire egy halmon elterülő gyümölcsöskert, árnyékos sétahelyeivel, barlangjaival, s egy jéghideg forrásvizzel. A kert tetejéről beláthatni Vichnye, Peszerin falukat, s ezen egész vidéket, mellyben erdők, gyümölcsösök, rétek, ligetek, szántóföldek egymást kellemesen váltják fel. Birja a helységet Selmecz városa." Bars vármegye monográfiája szerint „Vihnyepeszerény, a selmeczi hegyek között fekvő tót kisközség, 1697 róm. kath. vallású lakossal. E községet 1256-ban Bors ispán utódai bírták. Híres fürdőjének nyomai egész a XIII. századig nyúlnak vissza. 1497-ben, a mikor Vihne és Eisenbach neveken van említve, már forrásai is ismeretesek. Hajdan Szénásfaluhoz tartozott és fürdője is szénási hévvíz néven volt ismeretes. Egy 1326-iki oklevélben Vihine néven találjuk említve. 1508-ig Saskő várának tartozéka volt és a Dóczyak voltak az urai, de ezek után Selmeczbánya város tulajdonába ment át. Peszerényt 1519-ben Peszerin tót és Besserung német néven találjuk említve, mely utóbbi nevét szintén a fürdőtől nyerte. Később Peszeráni, Vihnyét pedig Vichnoráni és németül Eisenbach név alatt emlegetik. 1703-ban II. Rákóczy Ferencz neje, 1704-ben maga a fejedelem is és ugyanakkor Bercsényiné tartózkodott hosszabb ideig a fürdőben. Itt esküdött fel Rákóczy zászlaja alá Bottyán, mikor br. Kuckländer elől Nyergesújfaluról menekülve, előbb Selmeczbányán Bercsényit kereste fel, a ki őt a Vihnyén tartózkodó Rákóczyhoz küldte. Rákóczy akkor, a most malátagyárrá átalakított épületben lakott. A „Todten Gebeine” nevű hegy – a hagyomány szerint – a Dóczyak vérengzését örökíti meg, a mennyiben azok az ott élt bányászokat állitólag felkonczolták. 1747-ben a község a fürdővel együtt teljesen leégett. Vihnye ősrégi bányatelep, a hol egész a XIX. század elejéig nemes fémeket és vasat bányásztak. A kincstárnak ma is van itt egy „Ó-Antaltáró” nevű bányája, mely aranyban kevésbé, de különösen ezüstben gazdag. A vihnyei völgyben a mult század elején még 12 bányamű állott üzemben. Barnaszene is van és vidéke mindenféle ásványokban gazdag. Geologiai szempontból nagyon érdekes a határában levő ú. n. kőtenger, melynek képét is bemutatjuk. Itt van Kachelmann Károly és fia czég nagyszabású gép-, sör- és malátagyára. A sörgyár pinczéje szintén nevezetes, a mennyiben abban természetes jégképződés van. Katholikus templomát 1775-ben építtette Selmeczbánya városa. Van postája, távirója, telefonja, vasúti állomása pedig Szénásfalu-Vihnye." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. A háború után a község ipari-mezőgazdasági jellegű település volt. Sörfőzde és gépgyár működött itt. 1940 és 1944 között zsidó deportáló tábor volt a területén, amit a szlovák nemzeti felkelés idején a partizánok leromboltak. Lakói Garamszentkereszt, Zsarnóca és Selmecbánya üzemeiben dolgoztak. Népessége 1880-ban Vihnye 1044 lakosából 906 szlovák, 62 német, 46 magyar anyanyelvű, 3 idegen és 27 csecsemő; ebből 986 római katolikus, 43 evangélikus és 15 zsidó vallású. Peszerény 514 lakosából 488 szlovák, 15 magyar, 3 német anyanyelvű és 8 csecsemő volt; ebből 512 római katolikus és 2 evangélikus vallású. 1910-ben 1623, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 1391 lakosából 1366 szlovák volt. 2011-ben 1284 lakosából 1241 szlovák. A fürdő története A település melegvízű forrásai már a 13. században is ismertek voltak. Ipolyi Arnold megemlíti, hogy régen „Szénási hévíznek” nevezték őket. A víz magas vastartalma az itteni vasérc lelőhelyekkel volt összefüggésben. A 14. századtól a 16. századig a források és a fürdő a gazdag besztercebányai család, a Rösselek tulajdonát képezték. A fürdő ebben az időben több, egyszerűen berendezett fürdőházból állt. Az 1550-es években a fürdő területét Schaler Kvirin szerezte meg, aki a fürdőházakat 1563-ban egy testvérpárnak, Öder Vitusnak és Lőrincnek adta. Ezután birtokosa Besztercebánya városa, mely a fürdő tulajdonát egészen 1917-ig megtartotta. A 17. század végére érte el a vihnyei fürdő a szélesebb körű ismertséget, amely a 17. és 18. század folyamán sokat fejlődött és Közép-Európa egyik legismertebb fürdője lett. 1747-ben a fürdő épületei a faluval együtt leégtek. A városnak új épületeket kellett emelnie. A 19. század elején József nádor is itt gyógyíttatta magát feleségével együtt. Később híres vendégei közé tartozott Jókai Mór is. Az 1870-es években a régi, lehasznált fürdőépületeket újjáépítették, megépült a felső park, a promenád és a környék sétányai. Az 1880-as években új fürdőház épült és az úthálózat elérte a 20 km-t. 1917-ben a fürdőt dr. Ungár Kálmán selmeci ügyvéd vásárolta meg. A fürdőélet a gazdasági világválság idején indult hanyatlásnak. 1940. február 8-án a területén zsidó deportáló tábort nyitottak, amely 1942-től munkatáborként működött. 1944. szeptember 21-én szlovák partizánok lerombolták. Maradványait a háború után sörfőzde építéséhez használták fel, a többi épületéből sokat ledózeroltak és már nem építették újjá. Gazdaság Itt működik a Steiger sörgyár. Személyek Itt született 1951 . december 12 -én Peter Šalkovský koraközépkorral és szlávokkal foglalkozó régész. Nevezetességei Római katolikus temploma 1776 -ban épült barokk stílusban. A plébánia a 18. század közepén épült barokk-klasszicista stílusban. A sörgyár épülete a korábbi, az 1670-es években épített kolostorépület átalakításával 1895 -ben épült. Az öntöde 1835-ben épült. Fürdőépületek a 19. századból. A község határában 13 hektár területen elterülő kőtenger . Szabó B. István Szabó B. István (Szatmárnémeti, 1942. június 2.) kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő. Az ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézet docense, az intézmény igazgatója, az alkalmazott irodalomtudomány szakcsoport és program vezetője. A Magyar Mozgókép Közalapítvány játékfilmes szakkollégiumának elnöke. Életpályája Szülei: Szabó Zoltán és Szilvássy Sára. 1960-1965 között az ELTE BTK magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1965-1975 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa – 1971-től másodállásban – volt. 1966-1968 között a Kritika olvasószerkesztője volt. 1968-1971 között az Új Írás rovatvezetője volt. 1969-1971 között a Mozgó Világ felelős szerkesztője és a Fiatal Írók Munkaközössége vezetője volt. 1971-1975 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának munkatársa volt. 1975-1983 között a Kulturális és Művelődési Minisztérium filmfőigazgatója volt. 1983-tól másodállásban az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén adjunktusa. 1983-1989 között a Hungarofilm igazgatójaként tevékenykedett. 1985-1990 között a Magyar Gazdasági Kamara Kulturális Tagozatának elnöke volt. 1990-ben szerkesztette a Köznevelést. 1990-1992 között az Arany Lapok Kft. ügyvezető igazgatója volt. 1992-től egyetemi adjunktus. 1996-ban PhD. fokozatot szerzett. 1996-2002 között a Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi Kapcsolatok és Sajtóiroda igazgatója volt. 1997-től egyetemi docens. 2002 óta a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjának főmunkatársa, irodalmi szerkesztője. 2003-ban habilitált. 2004-2006 között a Magyar Irodalomtörténeti Intézet igazgatója volt. Magánélete 1965-ben házasságot kötött Németh Máriával. Két gyermekük született: Réka (1967) és Dénes (1971). Művei A Magvető nyomában. Móricz Zsigmondról. 1992. nov. 28-án, Móricz Zsigmond halálának 50. évfordulója alkalmából rendezett ülésen elhangzott előadások szövege alapján ; szerk. Szabó B. István; ELTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalomtörténeti Intézet, Bp., 1993 Feltáratlan értékek a magyar irodalomban. Az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézete és az MTA Irodalomtudományi Intézete 1993. november 25-26-i tudományos konferenciájának előadásai ; szerk. Szabó B. István, Császtvay Tünde; ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet–MTA Irodalomtudományi Intézet, Bp., 1994 ( ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet füzetei ) Bárdos László–Szabó B. István–Vasy Géza: Irodalmi fogalmak kisszótára. A–Zs. Tanlexikon ; Korona, Bp., 1996 Örkény ; Balassi, Bp., 1997 ( Kortársaink ) A Nyugat-jelenség, 1908-1998 ; szerk. Szabó B. István; Anonymus, Bp., 1998 ( Nyugat könyvtár ) Bárdos László –Szabó B. István– Vasy Géza : Irodalmi fogalmak kisszótára. Kiegészítésekkel. A–Zs. Tanlexikon ; Korona, Bp., 1999 Kenyeres Zoltán-emlékkönyv. Értés, megértés ; szerk. Szabó B. István; Anonymus, Bp., 2004 Költőnk és kora. József Attila emlékév, 2005 ; szerk. Szabó B. István, Asperján György; ASPY Stúdió, Bp., 2005 Magyar tudománytár. 6. Kultúra ; szerk. Marosi Ernő, Szabó B. István; MTA Társadalomkutató Központ, Bp., 2006 Bacsó. Filmkönyv ; Andor Tamással és Kende Tamással, filmogr. Rév Marcell; Napvilág, Bp., 2007 "Látni, teremteni kell". Sipos Lajos 70. születésnapjára ; szerk. Fráter Zoltán, Fűzfa Balázs, Szabó B. István; Savaria University Press, Szombathely, 2009 Díjai KISZ-díj (1969) József Attila-díj (1972) Szocialista Kultúráért (1975) Április Negyedike Érdemrend (1985) Kiváló Kamarai Munkáért (1990) Grado (Spanyolország) Grado egy település Spanyolországban, Asztúria autonóm közösségben. Grado Candamo, Las Regueras, Proaza, Santo Adriano, Oviedo, Teverga, Yernes y Tameza, Belmonte de Miranda és Salas, Asturias községekkel határos. Lakosainak száma 9980 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Uri-Kovács Zsuzsanna Uri-Kovács Zsuzsanna (Budapest, 1968. május 4. –) válogatott labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban 1985 és 1992 között a László Kórház labdarúgója volt és három bajnoki címet szerzett a csapattal. A válogatottban 1988-ban három alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1985–86, 1986–87, 1988–89 2.: 1991–92 3.: 1987–88, 1989–90, 1990–91 Kladeruby nad Oslavou Kladeruby nad Oslavou település Csehországban, a Třebíči járásban. Kladeruby nad Oslavou Popůvky, Kuroslepy, Březník, Mohelno, Sedlec és Kramolín településekkel határos. Lakosainak száma 196 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Studio Gokumi A Studio Gokumi (Studio��) japán animációs stúdió, amelyet a Gonzo egykori munkatársai alapítottak 2010 májusában. Munkáik Televíziós animesorozatok A Channel (2011) Szaki sorozat Szaki: Acsiga-hen Episode of Side-A (2012) Szaki: Zenkoku-hen (2014) Kono naka ni hitori, imóto ga iru! (2012) Oda Nobuna no jabó (a Madhouse-zal koprodukcióban, 2012) Danszai bunri no Crime Edge (2013) Kin-iro Mosaic sorozat Kin-iro Mosaic (2013) Hello!! Kin-iro Mosaic (2015) Escha & Logy no Atelier: Taszogare no szora no renkindzsucusi (2014) Júki Júna va júsa de aru (2014) Lance N’ Masques (2015) Kókaku no Pandora (2016) Szeiren (2017) OVA-k Koe de osigoto! (2010–2011) A Channel + Smile (2012) OVA no naka ni hitori, imóto ga iru! (2013) Szaki: Bijori (2015) Videojátékok Arcana Heart 3 (linkanimáció, Examu, 2010) Kaitó tensi Twin Angel: Toki to szekai no meikjú (kulcsanimáció, Alchemist, 2011) Kaitó tensi Twin Angel: Szosite sinva no otometacsi (kulcsanimáció, Alchemist, 2017) Light novelek Lance N’ Masques (szerkesztés, író: Kojaszu Hideaki, rajz: Sino, 2013–) Egyéb közreműködések Oretacsi ni cubasza va nai (gyártási segítségnyújtás (10. epizód), stúdió: Nomad, 2011) C 3 (animációs segítségnyújtás (1. epizód), stúdió: Silver Link , 2011) Boku va tomodacsi ga szukunai (gyártási segítségnyújtás (7. epizód), stúdió: AIC Build, 2011) Amagami SS+ Plus (gyártási együttműködés (7. epizód), stúdió: AIC, 2012) Aquarion Evol (köztes animáció, gyártási segítségnyújtás (8. epizód), stúdió: Satelight , 2012) Psycho-Pass (köztes animáció, gyártási együttműködés (9. epizód), stúdió: Production I.G , 2012) Minami-ke: Tadaima (köztes animáció, gyártási segítségnyújtás (3. epizód), stúdió: Feel, 2013) Danganronpa: Kibó no gakuen to zecubó no kókószei The Animation (gyártási segítségnyújtás (10. epizód), stúdió: Studio Hibari, 2013) Tokyo Ravens (gyártási együttműködés (15. epizód), stúdió: 8-Bit, 2014) Gocsúmon va uszagi deszu ka?? (gyártási együttműködés, stúdió: Kinema Citrus, White Fox , 2015) Majojiga (gyártási együttműködés, stúdió: Diomedéa, 2016) Gjakuten szaiban: Szono „Sindzsicu”, igiari! (gyártási együttműködés, stúdió: A-1 Pictures , 2016) Flying Witch (gyártási együttműködés, stúdió: J.C.Staff , 2016) Amancsu (gyártási együttműködés, stúdió: J.C.Staff , 2016) Scared Rider Xechs (gyártási együttműködés, stúdió: Satelight , 2016) Girlish Number (gyártási együttműködés, stúdió: Satelight , 2016) Himalájai fakúsz A himalájai fakúsz (Certhia himalayana) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fakúszfélék (Certhiidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Nicholas Aylward Vigors ír ornitológus írta le 1832-ben. Alfajai Certhia himalayana himalayana Vigors, 1832 Certhia himalayana ripponi Kinnear, 1929 Certhia himalayana taeniura Severtzov, 1873 Certhia himalayana yunnanensis Sharpe, 1902 Előfordulása Ázsiában, Afganisztán, India, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Nepál, Mianmar, Pakisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén honos. A természetes élőhelye hegyi mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint ültetvények és vidéki kertek. Nem megfelelő körülmények esetén alacsonyabb részekre vonul. Megjelenése Testhossza 14 centiméter. Vékony, lefelé hajló csőre van. Háta halványan pöttyözött, torka és hasa piszkosfehér. Életmódja Fák törzsén csavarvonalban közlekedve, a farkára támaszkodva keresgéli, rovarokból és pókokból álló táplálékát. I. e. 150-es évek Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek – i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek Évek: i. e. 159 – i. e. 158 – i. e. 157 – i. e. 156 – i. e. 155 – i. e. 154 – i. e. 153 – i. e. 152 – i. e. 151 – i. e. 150 Lagny-sur-Marne Lagny-sur-Marne település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 21 488 fő (2015). Lagny-sur-Marne Conches-sur-Gondoire, Pomponne, Saint-Thibault-des-Vignes, Thorigny-sur-Marne, Chanteloup-en-Brie, Dampmart, Gouvernes és Montévrain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gárdos Péter (fotóriporter) Gárdos Péter (Gárdos Péter Ottó, Budapest, 1940. június 17. – Budapest, 1956. október 25.) ipari tanuló, újságíró, a Magyar Távirati Iroda (MTI) fotóriporter gyakornoka. 1956-ban a Kossuth téri sortüzek áldozata lett 16 éves korában. Életútja Goldfinger Mihály és Kronisz Etelka fiaként született Budapest XIII. kerületében. Gárdos Péter volt kollégája, Keleti Éva visszaemlékezése szerint a nagymamájával élt együtt, szüleit 1944-ben az auschwitzi vagy mauthauseni munkatáborban meggyilkolták. Kulka Ernő szerint, aki akkor az MTI fotóriportere volt „pontos, megbízható, tisztelettudó gyerek” volt. Az MTI honlapja szerint a hírügynökségnél évtizedekig senki nem tudott róla, hogy a harcoknak MTI-s újságíró is áldozatává vált. Az október 25-ei sortűz 50. évfordulóján avatták fel Gárdos Péter emléktábláját, amelyet az MTI Nap-hegy téri épületének falán helyeztek el. Keleti Éva így emlékezett vissza rá: „Én úgy emlékszem, hogy 1956. október 25-én Gárdos Péter Bojár Sándorral együtt ment el. Gárdos Péter gyakornok volt, ahogy abban az időben a fotóriporterek mellett dolgozó világosítók. Borzasztóan érvényesülni akaró fiatal gyerek volt, minden alkalmat megragadott, hogy ő is kimenjen fotografálni. És mindenkivel ment is. Az MTI-ben van olyan kép rólam, amit ő készített 1956 szeptemberében, mert jött velem világosítani. Tartotta a lámpát, de közben fotografált. Nagyon-nagyon jó képességű és nagyon érvényesülni akaró valaki volt”. Egy másik kollégája, Farkas Tamás a helyszínen járt. Ő ezt írta: „A kettes villamos megállója ugyanott volt, ahol ma, s a Parlament felől eső rész nem virágokkal és bokrokkal volt tele, mint ma, hanem szép fű, rézsű volt. Parkszerűen volt megcsinálva, és ott feküdt egy csomó ember. Fogalmam nincs, hogy 20 volt vagy mennyi… És ott feküdt a Péter. Onnan tudtam, hogy meghalt, hogy szegény valami egészen kifacsart pózban volt, a lába maga alá bicsaklott. Szőkés haja földes volt.” Sanry-sur-Nied Sanry-sur-Nied település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 299 fő (2015). Sanry-sur-Nied Aube, Bazoncourt, Courcelles-sur-Nied, Laquenexy, Lemud, Maizeroy, Pange és Sorbey községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Novgorodi Köztársaság A Novgorodi Köztársaság (orosz Новгоро́дская респу́блика, átírva "novgorodszkaja reszpublika", óegyházi szláv nyelven Новгородскаѧ землѧ, azaz novgorodszkaję zemlję) középkori keleti szláv állam volt a 12. és a 15. század között, az időszak egyik legnagyobb kiterjedésű európai állama. A Balti-tengertől az Urál hegység északi részéig terjedt. Központja Novgorod városa volt és hozzá tartozott a mai Ladoga-tó régiója. Lakosai így emlegették a várost: „Őfelsége, a Nagy Novgorod Úr”, vagy „Nagy Novgorod Úr”. A tengerparti Hanza-szövetség legkeletibb tagja volt. Története A 9. század közepén Novgorod a Balti-tengert és a Bizánci Birodalom közti kereskedelmi útvonal egyik pihenőállomása volt. A vidékét finn és szláv törzsek uralták, akik folyamatosan torzsalkodtak egymással a vezető szerepért, de ebbe belefáradva végül stabilitást nyújtó megegyezésre törekedtek. A Novgorodi első krónika, a Novgorod 1016 és 1471 közti történetét elbeszélő írásgyűjtemény szerint a törzsek „oly fejedelmet kerestek, aki uralkodhatik felettünk és ítélkezhet a törvény szerint”. A változás arra szolgált, hogy megszüntesse a függő viszonyt Kijevtől. Novgorod volt a ruszok nevű nép eredeti fővárosa 882-ig, amikor Oleg kijevi fejedelem áttette a közigazgatási székhelyet Kijevbe. Ettől az időtől 1019-1020-ig Novgorod a Kijevi Rusz része volt. A novgorodi fejedelmeket a kijevi nagyfejedelem nevezte ki, általában az egyik saját idősebb fiát. Novgorod egyfajta szellemi központ volt, mint a Rusz első városa. Máig körbelengi a kereszténység előtti pogány–nordikus–szláv szellemiség aurája. Novgorod gyakran játszott kulcsszerepet a Rusz politikájában. Támogatta Nagy Vlagyimir kijevi nagyfejedelmet, majd a novgorodiak segítették a Rusz trónjára a fiát, Bölcs Jaroszlávot. Jaroszláv első dolga volt, hogy szabadságjogokat és privilégiumokat adományozott hűséges novgorodi támogatóinak. Ezzel teremtődtek meg a Novgorodi Köztársaság alapjai. Bár Kijevhez tartozott, Novgorod nagy hatalmú regionális központtá vált, nagy önállósággal. A 12. század közepéig a kijevi nagyfejedelem nevezte ki a novgorodi poszadnyik (polgármesteri) és tiszjackij (jogi-kereskedelmi főhivatalnok) posztok betöltőit, azonban a novgorodi bojárok ezt kisajátították maguknak. 1136-ban a novgorodiak szélnek eresztették Vszevolod Msztyiszlavics fejedelmet és a következő másfél száz évben több fejedelmet is ők maguk hívtak meg, vagy menesztettek. Ez nem volt valódi önállóság, mert a döntések függtek a kijevi nagyfejedelem személyétől. A novgorodi területekhez olyan városok tartoztak, mint Sztaraja Russza, Sztaraja Ladoga, Torzsok és Slisszelburg. Egyes beszámolók szerint Sztaraja Ladogát a novgorodi érsek egy helyettese vezette a 13. században. Pszkov városa, amely eredetileg Novgorodhoz tartozott, legalább a 13. századig de facto független volt, amikor csatlakozott a Hanza Szövetséghez. Több fejedelem, mint Dovmont (kb. 1240–1299) és Vszevolod ( (1117 előtt –1138) úgy uralkodott, hogy nem mutatott tiszteletet Novgorod vezetői iránt és nem konzultált velük. Az 1348-as bolotovói szerződés elismerte a Pszkovi Köztársaság függetlenségét. Még ezután is a novgorodi érsek volt a pszkovi egyház feje, és egészen 1589-ig megtartotta a "Nagy Novgorod és Pszkov érseke" címet A 12–15. században a Novgorodi Köztársaság keleti és északkeleti irányban terjeszkedett. A novgorodiak feltérképezték az Onyega-tó és az Északi-Dvina mellékét és a Fehér-tenger partvonalát. A 14. század elején felkutatták az Északi-sarki-óceánt, a Barents-tengert, a Kara-tengert és a nyugat-szibériai Ob folyót. Az Urál északi részében élő ugor törzsek adót voltak kénytelenek fizetni Nagy Novgorodnak. A várostól északra fekvő, szőrmében, tengeri állatokban, sóban és egyéb javakban gazdag földek nagy gazdasági jelentőséggel bírtak. Ezekért a novgorodiak elhúzódó háborúkat vívtak Moszkvával a 14. század vége felé. Elvesztésük a város hanyatlásához vezetett volna. És végül így is történt, és a Novgorodi Köztársaság bele is bukott, hogy nem tudta megnyerni ezeket a háborúkat. A szovjet korszak marxista történészei „feudális köztársaságként” határozták meg a történelmi Novgorod politikai rendszerét. A modern tudomány azonban már azt is megkérdőjelezi, hogy Oroszországban egyáltalán létezett valaha olyan társadalom, ami megfelel a középkori Nyugat feudalizmusának.. Kormányzata A novgorodi városállam olyan kormányzati folyamatokat alakított ki, amelyek a demokratikus részvételt tekintve messze Európa többi része előtt jártak. Mielőtt Moszkva szerezte meg az ellenőrzést, a novgorodi polgárok maguk választhatták meg, ki és hogyan irányítsa a várost. Városi hivatalnokokat választottak, sőt még az is hatalmukban állt, hogy megválasszák, vagy menesszék a herceget. A krónika szerint a mindezekről döntő „városgyűléseken” mindenféle rendű novgorodiak részt vehettek, a magisztrátusoktól (poszadnyiki) a legalsó osztályig, amelynek neve „csornije ljugyi” volt (szó szerint a fekete nép). A középkori Novgorodi Köztársaság alkotmánya részleteiben nem ismert. A hagyományból az bontakozik ki, hogy a városban vecsék (gyűlések) rendszere működött és a kormányzatot a poszadnyikok (polgármesterek) és a tiszjackijek (ezredesek), eredetileg a helyi milícia vezetői, később bírói-kereskedelmi hivatalnokok) adták, arisztokraták és az érsek mellett. Vezetése Egyes tudósok szerint a novgorodi kormányzat végrehajtó ágának az érsek volt a feje, de nehéz feltérképezni, az egyes hivatalnokoknak pontosan mi volt a feladata. Lehetséges, hogy volt egy Főurak Tanácsa (Совет Господ, szovet goszpod), amelynek a feje az érsek volt és az érseki palotában ülésezett (1433 után egy másik palotában).. Újabban Jonas Granberg kétségbe vonta, hogy egyáltalán létezett ilyen testület . Legalábbis névleg a novgorodi végrehajtó hatalom élén a fejedelem állt. Hatalma a 13–14. század folyamán megfogyatkozott. Nem világos, hogy az érsek államfői, vagy kormányfői szerepet töltött-e be, mindenesetre a város fontos hivatalnoka volt. Nem csak az egyházat felügyelte, hanem küldöttségeket vezetett és egyéb világi feladatai is voltak, például bizonyos világi természetű bírósági ügyek felügyelete. A források azt sugallják, hogy az érsek konszenzusra törekedett a bojárokkal és szinte soha nem lépett fel egyedül. Az érsek nem kinevezett hivatalnok volt, a novgorodiak választották és az orosz metropolita hagyta jóvá a választást. Az érsek valószínűleg a legnagyobb földbirtokos volt és egyéb jövedelmei is voltak, mint bírósági díjak vagy a piaci súly és egyéb mértékek használata után fizetett díjak. A fejedelem Lásd még: Novgorodi fejedelmek listája A fejedelem, bár a cím nem öröklődött és a hatalmát más helyekhez képest megnyirbálták, fontos szereplő volt. A mintegy 100 novgorodi fejedelem közül sokat, talán a legtöbbet, maguk a novgorodiak hívtak meg, vagy menesztették. Legalább egy részük rjad (ряд) nevű szerződést írt alá, amely védte a novgorodi bojárok érdekeit és lefektette a fejedelem jogait és feladatait. Ezekből 12 maradt fenn: öt Tverből, négy Moszkvából és három Litvániából meghívott fejedelem szerződése. A fejedelem legfontosabb feladata a katonai irányítás volt. Védelmezte a város templomait és bíróságot ült, bár utóbbi feladatban gyakran helyettest delegált maga helyett, ha éppen nem volt a városban. A poszadnyiknak állandóan jelen kellett lennie a bíróságon és nem a jóváhagyása nélkül nem lehetett döntést hozni. Az egyetértése nélkül a fejedelem nem adhatott át novgorodi földeket és nem hozhatott törvényt. A fejedelemnek magának nem lehetett Novgorodban földje és maga nem szedhetett adót. A várostól kapott pénzből élt. B Több rjad szerint a fejedelem nem adhatott ki novgorodiakat és a novgorodi területen kívül nem is szolgáltathatott igazágot ellenük. a fejedelmeknek két rezidenciájuk volt. Az egyik, a Jaroszláv udvar a piactéren, a másik, a Rjurikovo gorogyiscse több mérföldre délre a piactól. A vecse és a hivatalnokok A vecse, a városgyűlés élén a poszadnyik állt. Ő volt a vecse elnöke és a fejedelem mellett a bíróságoké is. Felügyelte az adóbehajtást és a város egyéb folyó ügyeit. A fejedelem legtöbb fontos döntését a poszadnyiknak is jóvá kellett hagynia. A 14. század közepén a vecse az addigi egy helyett hat poszadnyikot kezdett el megválasztani. Ők egész életükben megtartották azt a státuszt és évente választottak maguk közül egy főposzadnyikot. A vecse pontos összetétele nem ismert, de úgy tűnik, nem csak a városi lakosokból állt, hanem a szabad vidékiekből is. Vitatott, hogy valódi demokratikus intézmény volt, vagy a bojárok domináltak benne. A poszadnyikokat, a tiszjatszkikat és még a püspököket és az érseket is gyakran a vecse választotta, vagy legalábbis hagyta jóvá. Kereskedők, iparosok Nagy Novgorod politikai életében a kereskedők és az iparosok is részt vettek. A tudományos hagyományosan úgy tartja, hogy öt „végbe” (oroszul "konci") szervezték őket, amelyek körzeteknek feleltek meg, és ezeknek a nevei gyakran azt sugallták, hogy bizonyos foglalkozások a város egy-egy részébe koncentrálódtak. (Például Ács vég, vagy Fazekas vég.) A kereskedők szotnyákba (azaz századokba) tömörültek. (Az Ivan százada nevű novgorodi szotnyáról úgy tartják, ez volt az első orosz céh, bár nincs rá bizonyíték, hogy a németalföldi, német, francia vagy angol céhek megfelelői valóban léteztek Oroszországban. E kereskedő és iparos szervezetek összetétele homályban marad, mint Novgorod középkori életének sok más szelete. Nem szabad összekeverni őket a sokkal szervezettebb nyugat-európai céhekkel. Még az is könnyen lehet, hogy a „végek” és „utcák” egyszerűen csak városrészekhez és nem szakmákhoz kötődő közigazgatási egységeket jelentettek. Annyi ismert, hogy utcák szerveződései templomokat építettek és például a holtak eltemetését szervezték meg járvány idején, de hogy ezen kívül még milyen tevékenységeket végeztek, arról nincs bizonyosság. Az Ivan százada működésének a módja sem ismert. A piactértől északra álló Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templomhoz kötődött és minden tagja egy vég ypres-i posztó belépési díjat fizetett az érseknek. A tagok közti viták elrendezésében a tiszjackijek voltak illetékesek. Ennél többet nem tudni az Iván századáról. Az „utcák” és „végek” talán egyes bojárcsoportok, vagy a saját érdekeik védelmében vehettek részt a politikai döntéshozásban. Egyezmények, szerződések említést tesznek kereskedők közti „vénekről”. Ezekből mintegy száz maradt fenn, jórészt az 1262 utáni időkből. A források szűkössége miatt kevés bizonyos mondható Novgorod politikai felépítéséről. Közigazgatási beosztása A fejedelemség közigazgatási felosztásáról kevés információnk van. A vidéket Novgorod központi területein tiszjacsákra osztották, a keleti és északi, gyarmatosítás alatt lévő, vagy csak adófizető területek egységei pedig a volosztyok voltak. Maga Novgorod és még néhány másik város egyik fajta egységhez se tartozott. Pszkov a 13. században autonómiát vívott ki. Több más város is speciális státuszú volt, Novgorod és valamelyik szomszédos állam együttes befolyása alatt. Gazdasága A földművelés és az állattenyésztés egyaránt hozzájárult a köztársaság gazdaságához. Az érsek és mások is lovakat tenyésztettek a hadsereg számára. Elterjedt volt a vadászat, a méhészet és a halászat is. A mai Finn-öböl partjainál vasat bányásztak. Jelentős volt a len és a komló termesztése. A vidék termékeit, mint a szőrme, méhviasz, méz, hal, faggyú, komló a piacokon árulták és exportálták is. Az igazi gazdagság a szőrmekereskedelemből származott. A város a Rusz és Északnyugat-Európa közti kereskedelem fő átrakodó állomása volt. A kínai selyemút északnyugati végpontja volt és a Hanza szövetség balti-tengeri kereskedelmi hálózatának a keleti végpontja. Novgorod északnyugati területeitől („a hajóutakon túl”, ahogy a krónikák emlegették ezeket) a Ladoga és az Onyega tavaktól északra fekvő vidékekig a Fehér-tengerig, és keletre az Urál hegységig olyan sok volt a szőrme, hogy a középkori úti beszámolók szerint a szőrmés állatok az égből potyogtak. A novgorodi kalmárok a svédekkel, a németekkel és a dánokkal kereskedtek. Kezdetben a novgorodiak maguk hajóztak a Balti-tengeren. A novgorodi első krónika számos novgorodiakat érintő gotlandi és dániai incidensről számol be. Gotlandon novgorodi kereskedők ortodox templomainak a maradványait tárták fel. Hasonlóképpen a gotlandi kalmároknak meg Novgorodban volt Szent Olaf temploma és kereskedőháza. A Hanza azonban később már vitatta a novgorodiak jogát az önálló tengeri kereskedésre és teherszállításra a saját hajóikkal. Földbirtokosság, parasztság A 14-15. századra 40-50 bojár család kezébe koncentrálódott a novgorodi magánföldek több, mint fele. Ez erős politikai befolyást biztosított a nagy vidéki udvarházakkal rendelkező bojárok számára. A földbirtoklásban fő vetélytársuk a Szent Szófia-székesegyház volt, a novgorodi egyházi élet központja. Votcsinái (birtokai) a novgorodi földek gazdaságilag legfejlettebb vidékein voltak. A Jurjev, az Arkazsszkij és az Antonyij kolostorok és más privilégiumokkal rendelkező kolostorok jelentős földbirtokosok voltak. Kisebb földjeik voltak a zsityji ljugyi osztályhoz tartozóknak és még kevesebb volt a szvojezemciknek. Ezeket a földeket tipikusan terménybérleti (felesbérlet) rendszerben műveltették. Házi földjeiken többnyire rabszolgák szolgáltak, fokozatosan csökkenő számban. A 15. század második felére termény helyett már jelentős arányban vártak pénzbeli fizetséget a földtulajdonosok. Egyes tudósok szerint a feudális urak megpróbálták röghöz kötni a parasztjaikat. A parasztok bizonyos csoportjai, mint a davnyije ljugyi (давние люди), polovnyiki (половники), porucsnyiki (поручники), dolzsnyiki (должники) , csakugyan nem rendelkeztek a szabad költözködés jogával. A bojárok és a kolostorok a többiek jogát is igyekeztek korlátozni. Azonban Oroszországban az volt a hagyomány, hogy a paraszt elhagyhatta a földeket, ha kifizette az összes adósságát. Erre a Szent György őszi napját megelőző és követő hetekben kerülhetett sor. Ezt a hagyományt ugyan Rettegett Iván „ideiglenesen” felfüggesztette, de ez már több, mint egy évszázaddal azután történt, hogy Moszkva meghódította Novgorodot, vagyis a teljes jobbágyság a Novgorodi Köztársaságban nem létezhetett. (Az „ideiglenes” felfüggesztést aztán az 1649-es Ulozsenyije törvénykönyv véglegessé tette. A marxista tudósok, mint Alekszandr Horosev gyakran beszéltek osztályharcról Novgoroddal kapcsolatban is. Mintegy 80 jelentős felkelésről tudunk, amelyek gyakran fegyveres konfliktusba torkolltak. A legjelentősebbek 1136-ban, 1207-ben, 1228–29-ben, 1270-ben, 1418-ban és 1446–47-ben történtek. Valójában nem ismert, milyen mértékben volt ezeknek a konfliktusoknak „osztályharc” jellege. Gyakran a bojárok csoportjai között robbant ki konfliktus és ha részt is vettek benne parasztok, vagy kereskedők, nem a társadalmi rendet akarták felborítani, hanem általában jobb kormányzást akartak. Nem tudni olyan követelésről, hogy szűnjön meg a fejedelmi hatalom, vagy hogy a parasztok vegyék át a város irányítását. Külkapcsolatai A Kijevi Rusz időszakában Novgorod a volgai kereskedelmi útvonal és a Bizáncig futó, Dnyeper-menti varég út északi kereskedelmi központja volt. Áruk rendkívül széles választéka áramlott ezeken az utakon és a novgorodi kereskedők kezén át. A gotlandi élelemtermelők a 12. századig fenntartották a Szent Olof kereskedőházat Novgorodban. Később német kalmárok hoztak létre kereskedőházakat a városban. A skandináv királyi családok és a fejedelmek családjai házasodtak egymással. Háborúi A nagy egyházszakadás után, a 13. század kezdetétől Novgorodnak svéd, dán és német hódítók ellen kellett harcolnia. Az 1240-es novgorodi–svéd háború során a svédek olyan területeket hódítottak meg, ahol a népesség egy része a novgorodiaknak fizetett adót. (Lásd még: Finn–novgorodi háborúk.) A németek a 12. század végén igyekeztek meghódítani a Baltikumot. Novgorod 26 alkalommal háborúzott a svédek ellen és 11-szer a kardtestvérek rendje, a rigai püspök alapította lovagrend ellen. A német lovagok, a dán és svéd feudális urak 1240 és 1242 között több, nem egyeztetett támadást indítottal. A novgorodi források szerint a svéd hadsereget 1240-ben a névai csatában megverték. (Ez azonban nem lehetett az Eizenstein filmjében is megörökített hatalmas dimenziójú ütközet.) A németek balti hadjáratának a Csúd tó jegén elszenvedett vereségük vetett véget 1242-ben. Viborg megalapításával 1293-ban a svédek megvetették a lábukat Karéliéban. 1323 augusztus 12-én Novgorod megkötötte a svédekkel a nöteborgi békét határaikról. A tatárok A tatárjárás borzalmaitól Novgorod megmenekült. A tatárok a várostól mintegy száz kilométerre visszafordultak, valószínűleg, mert a parancsnokok tartottak a várost körülvevő mocsarak közti manőverezéstől. Bár a mongolok soha nem hódították meg, a köztársaság a többi orosz vidékhez hasonlóan adót fizetett az Arany Hordának. 1259-ben politikai felforduláshoz vezetett, amikor mongol adószedők érkeztek Novgorodba. Alekszandr Nyevszkij vlagyimiri fejedelem Novgorod korábbi fejedelme, hadseregével kényszerítette Novgorodot a kán iránti engedelmességre, és több városi hivatalnoknak még az orrát is levágatta. A 14. században a vikingekhez haosnló életmódot folytató novgorodi kalózok (uskujnyikok) egészen Kazanyig és Sztrahanygig tartották rettegésben az embereket. A Moszkva elleni háborúkban segítették Novgorodot. A moszkvai hódítás A mongol iga vége felé, a 15. században Novgorod szövetséget keresett a katolikus Litvániával, hogy együtt tartsák kordában a moszkvai III. Iván nagyfejedelmet. Ezt nem csak a Rusz, hanem Isten maga elleni támadásnak bélyegezve, III. Iván csapatokat küldött északra, és ezek 1471 júliusában a Selony folyó melletti csatában, a város határában győzelmet arattak a novgorodiak ellen. Ezzel vége szakadt Novgorod "demokráciájának", innentől III. Iván hívei uralták a várost. A novgorodi krónika eddig a pontig negatívan festi le a cárt, innentől azonban megváltozik róla a hangnem: "Imígy haladt a knyáz minden kíséretével novgorodi birtoka felé, népének lázadó hajlama, büszkeség és latin hitre térte miatt. Nagyszámú és elsöprő erejével elfoglalta Novgorod országát, határtól határig, elhintve minden részébe a rettegést tüze és kardja hatalmától.". A krónika ezzel az évvel véget is ért. Novgorod legyőzése után Iván levetette a vecse harangját, a kormányzásban való részvétel, a civil társadalom és jogok ősi szimbólumát. Ezzel megszűnt Novgorod önállósága. Kultúrája Művészet, ikonográfia A novgorodi köztársaság messze földön híres volt kultúrájáról. A korszak fontos keleti művészi alkotásainak nagy része Novgorodban készült. A novgorodiak nagy mennyiségben készítettek műalkotásokat, főképp ikonokat. A művészetet a virágzó gazdaság is segítette magas színvonalat elérni. Nem csak a vezető bojár családok rendeltek ikonokat, a művészeket gyakran szponzorálták tehetős kereskedők és iparosok is. Az ikonok annynira elterjedté váltak, hogy a 13. század végére már nem kellett gazdagnak lennie valakinek, hogy vásárolhasson belőlük. Exportra, a templomoknak és az otthonokba is festettek ikonokat. However, scholars today have managed to find and preserve only a small, random assortment of icons made from the 12th century to the 14th century in Novgorod. Ennek ellenére a 12-14. század közt Novgorodban készült ikonokból kevés maradt fenn. A fennmaradt képek több stílus keveredését mutatják: a hagyományos oroszét, a bizánci művészetét (amely korábban Kijevben is virágzott), a romanikáét és a gótikáét. A novgorodi művészek és közönségük főképp az olyan szenteket szerették, akik a gazdaság valamelyik ágának védelmezői voltak. Illés próféta a villémok ura volt, aki esőt adhatott a parasztok földjeinek. Szent György, Szent Balázs, Szent Florus és Laurus a mezőket, vagy az állatokat, vagy a nyájakat védelmezték. Szent Ikonioni Paraszkevi és Szent Anasztázia a kereskedelmet és a kalmárokat oltalmazták. Szent Miklós az ácsok gyámolítója volt és védte az utazókat meg a szenvedőket. Szent Miklós és Illés a tűz ellen is védelmeztek. A tüzek gyakoriak voltak a mezőkön és a városban is. Ezeknek a szeneteknek az ábrázolása a köztársaság idejében végig népszerű volt. A 14. századtól azonban új ikondivat bontakozott ki: a Könyörületes Szűz ábrázolása. Ezeken a képeken Szűz Mária Konstantinápolyi Andrásnak jelenik meg és az emberiségért imádkozik. A moszkvai hódítás a novgorodi ikonográfiai stílus végét is jelentette. 1478 után az orosz földön elterjedt egységes módszereket kezdték le alkalmazni Novgorodban is. Építészete, városrajza A köztársaságot a Volhov-folyó osztotta két részre. Egyik oldal volt a kereskedelmi negyed a fő piactérrel. A másik oldalon volt Szófia-katderális és a kreml. A katedrálist és a kremlt vastag városfalak vették körül. Novgorodban és körülötte sok volt a templom és a kolostor. A város nagy lakossága - 30 ezer ember - miatt zsúfolt volt. A gazdagok (bojárok, iparosok, kalmárok - nagy kőházakban éltek a falakon belül, a szegények meg ahol tudtak. Az utcák fatégla burkolatúak voltak és a tűz ellen fa vízcső rendszer védte őket, ami bizánci találmány volt. Novgorod építészetét a bizánci stílus és a romaniak uralta. Sok gazdag család építtetett templomot, kolostort. Ebben az időszakban mintegy 83 templom működött, majdnem mind kőből. Két fő templomépítési stílus volt. Az egyikben egyetlen apszis]] volt, lejtős ((lopasztnyi)) tetővel. Oroszországban ebben az időben ez a stílus volt legeltejedtebb. A második stílus a köztrásaság kezdetein és végnapjaiban volt népszerű. Irodalma Fő szócikk: Nyírfakéreg kéziratok A tudósok többnyire egyetértenek, hogy a korhoz képest a Novgorodi Köztársaságban magas volt az írástudók aránya. A régészek több, mint ezer 11–15. századi nyírfakéreg iratot találták a korai Rusz városaiban. Ezek közül mintegy 950 novgorodi. Az írások jelentős része elpusztult, de még akár húszezer is rejtőzhet még a városban a becslések szerint. Ezeket a szövegeket bojárok, parasztok, kereskedők, kézművesek írták. Még nők is. A fennmaradt gyűjtemény vallási dokumentumokat, az érsek írásait, üzleti üzeneteket és útleírásokat tartalmaznak, különösen zarándoklatokét. Bilinákat, epikus verseket is tartalmaznak. Ezek hősei tipikusan olyan emberek, akik a novgorodi köztársaság szabad és kalandra kész szellemét képviselték. A korszak egyik ilyen népszerű alakja volt Szadko, az üzletember és utazó. Egy másik alak volt Vaszilij Buszlajev, egy fiatal óriás, aki folyton csetepatékba keveredik a szomszédaival. A nyírfakéreg írások mellett Novgorodban találták a legrégebbi fennmaradt orosz kéziratot: három viasztáblát a 65., 75. és a 76. zsoltár szövegével, a 11. század első negyedéből. A köztársaság bukása Novgorod ellenőrzéséért és hatalmas gazdagságáért Tver, a Moszkva és Litvánia harcolt a 14. századtól. A tveri Mihail Jaroszlavics, miután vlagyimiri nagyfejedelem lett, kormányzókat küldött Novgorodba. De Mihaillal a novgorodiak nehezen értettek szót és ez György moszkvai fejedelem idejében (1303-1325) közelebb sodorta őket Moszkvához. A szomszédos Tver közelsége miatt is fenyegetést jelentett Novgorodra. A novgorodaik attól tartottak, hogy a tveri fejedelem elfoglalja a novgorodi földeket és gyengíti a köztársaságot. Moszkva ebben az időben nem ártott Novgorodnak és távolabb is volt, tehát elfogadhatóbb, hogy fejedelmet adjon. Szükség esetén Novgorod segítségére jöhettek a moszkvaiak, ahhoz viszont túl messze voltak, hogy túl sokat beleavatkozzanak a köztársaság ügyeibe. Ahogy nőtt Moszkva ereje, a fejedelmei annál nagyobb fenyegetést jelentettek Novgorodra. I. Iván, Büszke Simeon és más moszkvai uralkodók Novgorod önállóságának a megnyirbálására törekedtek. 1397-ben kenyértörésre került sor, amikor Moszkva elfoglalta az Északi-Dvina folyó mentét. Ezek a területek alapvetően fontosak voltak Novgorod jóléte szempontjából, hiszen a prémek jórésze innen jött. A rákövetkező évben Novgorod visszaszerezte a területeket. Moszkva nyomását ellensúlyozandó, Novgorod Lengyelország–Litvániával keresett szövetséget. A novgorodi bojárok java meg akarta őrizni a függetlenséget, hiszen ha a várost meghódítják, a gazdagságuk a nagyfejedelemhez és moszkvai bojárjai kezébe folyt volna át. a hagyomány szerint Marfa Boreckaja, Iszak Boreckij poszadnyik felesége volt a lengyelekkel és litvánokkal való szövetség támogatóinak vezére. A legenda szerint Boreckaja a litván főnemes Mihajlo Olelkovicsot, aki egyébként III. Iván moszkvai nagyfejedelemnek is az unokatestvére volt, hogy legyen a férje és Novgorod uralkodója. Tető alá hozott egy szövetséget IV. Kázmér lengyel királlyal és litván nagyfejedelemmel is. A közrangúak közt nagy zavart okozott az új szövetség. Janet Martin és Gail Lenhof történészek szerint Boreckaját Feofil érsek keverte a fő felelős hírébe. Ezzel arról akarta elterelni a figyelmet, hogy ő maga fittyet hányt az 1456-os jazselbici szerződésre, amely megtiltotta Novgorodnak, hogy külpolitikai döntéseket hozzon a moszkvai nagyfejedelem hozzájárulása nélkül. Bár Boreckaja hagyományosan feltételezett szerepe valószínűleg eltúlzott, Noivgorod valóban egyezkedett a lengyel királlyal. Létezett egy szerződéstervezet is, amelyet állítólag a selonyi csata orosz zsákmánya között találtak. A moszkvaiak a jazselbici szerződés megszegésének tekintették Novgorod nyugati tapogatózását és háborúba vonultak. A moszkvai had a selonyi csatában döntő győzelmet aratott 1471 júliusában. A következő hét évben Novgorod névleg még megtartotta függetlenségét. 1478-ban III. Iván újra hadseregt küldött Moszkvából, hogy vegyék birtokba a várost. a moszkvaiak vérfürdőt rendeztek Novgorodban, lerombolták a vecsét és elégették a könyvtár és a levéltár tartalmát. Ezzel véget ért a Novgorodi Köztársaság története. Believe in Me A Believe in Me Bonnie Tyler első kislemeze a 2013-as Rocks and Honey című albumáról. Műfaját tekintve egy közepesen tempós, country-rock stílusú dal. Szerzője Desmond Child, Lauren Christy és Christopher Braide. A felvételek 2012 februárjában készültek a Tennessee állambeli Nashville-ben. 2013. március 7-én a BBC bejelentette, hogy Bonnie Tyler ezzel a dallal képviseli az Egyesült Királyságot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon Malmőben a május 18-i döntőben. A következő brit induló Molly Smitten-Downes Children of the Universe című dala volt a 2014-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Két évtized után ez Bonnie Tyler első új dala, amely felkerült a brit toplistára. Legutóbb 1995-ben a 45. helyig sikerült jutnia a Making Love out of Nothing at All című dalával. A Believe in Me a kislemezlistán a 86., míg a független TOP40 listán a 10. helyig jutott és 11 hétig szerepelt a listán. Lengyelországban a Radio Złote Przeboje játszási toplista első helyét vezette tíz héten keresztül. A dal CD single formátumban a ZYX Music kiadó gondozásában Európában, míg az Egyesült Királyságban digitális formátumban a Celtic Swan Recording kiadásában jelent meg. 2013. május 13-án a Believe in Me bekerült a SingStar karaoke áruház kínálatába, ahol addig csak a Total Eclipse of the Heart című slágere szerepelt, és aminek letöltési teljesítményéért bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. A dal vegyes értékelést kapott a kritikusoktól. Bár a versenyen a középmezőnyben végzett, az Eurovíziós Dalfesztivál rádiós közönségdíjára (ESC Radio Awards) két kategóriában jelölték és mindkettőt meg is nyerte. Ezzel a díj történetében Bonnie Tyler az első brit eurovíziós előadó, aki megkapta ezt az elismerést a „legjobb dal” és a „legjobb női előadó” kategóriában. A dal története Bonnie Tyler, amikor férjével és menedzserével Matt Davisszel Nashville-ben járt, hogy az új albumra keressenek dalokat, találkozott David Huff producerrel, aki elkérte tőle Desmond Child telefonszámát. Bonnie azt válaszolta, hogy csak a floridai telefonszáma volt meg. David elmondta az énekesnőnek, hogy Desmond jelenleg Nasville-ben él családjával, de az énekesnő ezt nem akarta elhinni. Huff azonban felhívta telefonon a zeneszerző-producert és elújságolta neki, hogy Bonnie Tyler a városban van. Desmond Child rögtön meg is hívta őket vacsorára. Bonnie így nyilatkozott az ominózus vacsoráról: „Elmentünk Desmond házához, hatalmas vacsora volt. Volt ott egy másik srác is, én nem ismertem, de a többiek igen. A Pink Floyd producere volt. Ez volt az a bizonyos vacsora. Tehát a vacsora közben megkérdeztem Desmondot, hogy lenne e dala számomra. Másnapra már a Blackbird Stúdióban voltunk, ez egy nagyon jó nevű stúdió, sok híres énekes megfordult már ott az évek során. Ahogy hallgattam a dalokat, nagyon megtetszett a Believe in Me. Desmond azt mondta igen, ez jó dal, de még nincs befejezve, hiányzott a második verse rész majd hozzátette: »na mi a helyzet, jössz holnap este újra vacsorára és akkor befejezzük?« És be is fejeztük.” A dal társszerzői Lauren Christy és Christopher Braide amerikai énekes, szövegíró és producer, többek között Christina Aguilera, David Guetta, Boyzone, Robbie Williams és Kylie Minogue albumaira is írt dalokat. Később Desmond Child a WalesOnline-nak arról számolt be, hogy Bonnie Tylerrel szeret a leginkább dolgozni. Hozzátette, még sosem látott Bonnie kezében szöveget, kottát, amikor felénekelte a dalait. Nagyon jól memorizálja a szöveget. Child arról is beszélt, hogy egy felemelő dalt akart írni, és nagyon izgatott, hogy az ő dalával indul Bonnie az Eurovízión. A zeneszerző-producer szerint ez egy valóra vált álom, és teljes mértékben elégedett, és hisz Bonnie sikerében. Bonnie Tyler a rádióverziót először nyilvánosan a Rock Meets Classic turné első állomásán énekelte el élőben Berlinben, 2013. február 18-án. Azóta a turné minden állomásán elhangzott a cseh Bohemian Symphonic Orchestra Prague és a Matt Sinner Band kíséretében. A ZYX Music a Rocks and Honey album megjelenése előtt egy héttel módosította a lemez dalainak listáját. Kezdetben csak a Believe in Me albumverziót szánták a lemezre, azonban utólag, 14.-ként a dal rövidebb, rádióváltozata is felkerült a korongra. Videoklip A dalhoz a BBC rendelésére videoklipet is forgattak az angliai East-Sussex tengerpartján, amely először a BBC weboldalán jelent meg március 6-án. A videó egy részében Bonnie egy hangulatos kis házban énekel, majd kimegy a tengerpartra és ott folytatja az éneklést. Bonnie egy rádióinterjúban elmondta, hogy nem szereti a klipforgatásokat, ezt pedig különösen nem élvezte, mert nagyon hideg volt a tengerparton. Később a BBC feltöltött egy „Making of” videót is arról, hogyan készült a kisfilm. Az énekesnő így nyilatkozott a klipforgatásról: „A forgatás nem Wales-ben volt, hanem East Sussexben, London távolabbi részén. Tulajdonképpen ez volt a legkönnyebb klip, ami valaha is készült. Nem vagyok a videoklipek szerelmese. Nem szeretem a klipforgatást és a fotózásokat sem, és ez sem volt nagyon élvezetes.” A videó a német Oljo Charts három, videoklipeket rangsoroló toplistáján is szerepelt. A Neue Hits listán a 37., a Love Songs listán a 41., míg a Hits aus Europa listán a 48. legnépszerűbb klip volt. Fogadtatása A dal meglehetősen vegyes kritikákat kapott a zenekritikusoktól. A UKMIX szerint Nagy-Britannia évről évre bukdácsol a Dalfesztiválon, többek között az unalmas kiválasztási folyamatok miatt is. Az utóbbi években azonban jól bevált nevekkel próbáltak nyerni, most a nyolcvanas évek toplistás énekesnőjével, Bonnie Tylerrel. A UKMIX kritikusa szerint Bonnie dala nem a legjobb választás az Eurovízióra, és könnyen lehet, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint a 2012-es induló, Engelbert Humperdinck. Ennek ellenére az ötből négy csillagot kapott. Az Eurovíziós Dalfesztivál hivatalos közösségi weboldalának kritikája szerint Bonnie hangja egyre jobb az 1983-as slágere óta, és az, hogy ő képviseli az Egyesült Királyságot, akár az idősebb korosztályt is vonzhatja. A dal nem rossz, de lehetne jobb is, ám ennél is fontosabb, hogy egy ilyen különleges hangú énekesnő énekli. Az ESCFamily sok sikert kívánt Bonnie Tylernek. A 10 pontból 8-at kapott maga az énekesnő, a dal és az előadásmód is. Az első benyomásra adható tíz pontból hetet kapott. Így összességében 7,75 pontot kapott a tízből. A brit Daily Mirror szerint ahhoz, hogy 1997 után újra az Egyesült Királyság nyerjen, Bonnie Tyler előnyben van az ismertsége miatt, többek között a német nyelvterületű országokban, Norvégiában és Franciaországban is, ahol 2003-ban elsöprő sikert aratott. Bonnie szívből énekel és még mindig jó formában van. Az értékelő szerint a dal szép, de egy kicsit szürke. Ez a dal nem vicces, mint a Buck Fizz nótája, nem olyan fülbemászó, mint az Euphoria, nem olyan nevetséges, mint a hard rock együttes Lordi, így valami látványos előadásra van szüksége ahhoz, hogy emlékezzenek rá a szavazás órájában. A Digital Spy úgy vélte, bár Bonnie mindent megtesz a győzelemért, mégis inkább a 8 év után megjelent új albumát népszerűsítette. A Believe in Me ellentéte a nagy durranásokkal tarkított 2013-as eurovíziós mezőnynek. Az amerikai Samuel Gould, a Music Reviews weboldal kritikusa szerint a Believe in Me valójában egy nagyon jól megírt ballada. Bonnie jellegzetes hangja tökéletesen alkalmazkodik a lágy basszusokhoz és az akusztikus gitárhoz. A dal egy tipikus vers-kórus-vers-refrén alapra épült, amit egy átkötés tör meg. A kritikus szerint a kórus nagy szenvedéllyel énekel a háttérben. Azonban Bonnie és csapata az Eurovíziós Dalfesztiválon kicsit szétszórtnak tűnt, ezért az ötből három csillaggal értékelték. Az ESC Reviews kritikájában arra teszi a hangsúlyt, hogy hiába Bonnie Tyler a legnagyobb név a 2013-as dalfesztiválon, ez még nem garancia a sikerre, hiszen az elmúlt évtizedekben sokat változott az Eurovízió közönsége. A dal szerintük teljesen átlagos, se nem több, se nem kevesebb. A brit The Guardian online felmérést készített, hogy Bonnie Tyler vajon esélyes-e a győzelemre a Believe in Me című dallal. A voksolás alapján 46% gondolta úgy, hogy Bonnie esélyes a győzelemre, míg 54% ennek ellenkezőjére szavazott. Eurovíziós kvalifikáció A BBC 2013. március 7-én jelentette be, hogy 2013-ban az Egyesült Királyságot az 58. Eurovíziós Dalfesztiválon Bonnie Tyler fogja képviselni Believe in Me című új dalával. Katie Taylor, a BBC szórakoztatásért felelős koordinátora szerint Bonnie Tyler egy globális szupersztár, fantasztikus hanggal, és a BBC örül, hogy Bonnie viheti a brit zászlót Malmőbe, ahol valószínűleg 120 millió ember előtt énekel majd. Bonnie Tylerrel a BBC készített telefoninterjút, amikor az énekesnő egy németországi benzinkúton volt, és elmondta, fantasztikus lehetőséget kapott azzal, hogy a BBC az ő dalát választotta, továbbá így nyilatkozott: „Nem mondom, hogy nyerni fogok, de a legjobbat hozom ki magamból a hazám számára.” Bonnie a brit The Sun magazinnak adott interjúban így nyilatkozott az Eurovíziós szerepléséről: „Először 1983-ban kért fel a BBC, hogy képviseljem az Egyesült Királyságot, de akkoriban Amerikában voltam, mert a lemezem négy hétig vezette a Billboard lista első helyét, így nem jó időszakban jött a felkérés. De ez a mostani, tökéletes alkalom. A BBC meghallgatta a Believe in Me-t, és hihetetlen lehetőséget látnak a dalban. Nem számítottam ilyen reakcióra.” A 2012-ben az Egyesült Királyságot képviselő Engelbert Humperdinck nyílt levélben kívánt sok sikert Bonnie Tylernek az Eurovíziós szerepléséhez. A veterán énekes 2012-ben az utolsó előtti helyen végzett, összesen 12 ponttal. Engelbert a levél utóiratában csak ennyit írt: „You can do it Bonnie!” vagyis „Meg tudod csinálni Bonnie!” Promóció A dalt Németországban aktív reklámkampánnyal népszerűsítették, országos rádiós promóció, szórólapok, találkozók és dedikálások segítségével. Németországi promóciós körútját Bonnie Tyler 2013. április 17-én kezdte, hogy bemutassa a Believe in Me című dalt. Az énekesnő számított német rajongóinak szavazataira a Dalfesztivál döntőjén. Az első állomás Hessen volt, ahol a HR1 Rádió stúdiójába látogatott, interjút adott az egyik műsorban és dedikálta az új albumát. Április 18-án Hamburgban járt, és az NDR Televíziónak és rádiónak nyilatkozott, miközben a helyi halsütőnél ebédelt. Április 19-én Bonnie a kölni katedrálisnál dedikálta új albumát, majd délután már Burgban volt, és az MDR Televízió Inka Bause Live című műsorában lépett fel, és előadta a Believe in Me-t. Az énekesnő ezt követően Berlinben a Madam Tussauds panoptikumban járt, ahol fotósok és operatőrök serege várta. Az énekesnő ugyanis az ABBA együttes tagjait ábrázoló viaszszobrokat leplezte le, majd interjút adott. Április 22-én Bonnie egész nap interjút adott egy londoni szállodában az esckaz, a Mail Online, az Entertainment Focus a The Sun és a Digital Spy riportereinek. A német ZDF Televízió Leute Heute című műsorában bemutatták azt a riportfilmet, amelyet Bonnie-val készítettek wales-i otthonában. 2013. április 28-án Bonnie Tyler Londonban, a BBC Radio 2 délutáni műsorában Terry Wogannak adott interjút. A stúdióban Bonnie-n kívül gitárosa, Matt Prior és a Dalfesztiválon fellépő csapat is jelen volt. Az énekesnő akusztikus verzióban adta elő az It's a Heartache és a Believe in Me cím dalait. Április 29-én Belgiumban a VRT Televízió Café Corsari című műsorában adott interjút és elénekelte a versenydalát. Május 3-án Bonnie a BBC The Graham Norton Showban élőben énekelte el a Believe in Me-t. A dalfesztiválon Bonnie Tyler első próbája a Malmö Arénában május 12-én volt, majd május 15-én már a fellépő ruhájában próbált. Május 17-én a zsűri előtt adta elő a dalát, míg május 18-án a döntőben lépett fel. A Malmőben felállított eurovíziós falu (Eurovision Village) színpadán május 15-én lépett fel, többek között Ryan Dolan, Roberto Bellarosa és Cascada mellett, szintén nagy közönségovációval. Bonnie Tyler ESC Team-jének tagjai Anthony Goldsbrough (gitár és háttérvokál), Michael Gazzard (gitár és háttérvokál), Hayley Sanderson (gitár és háttérvokál) Kristen Cummings (billentyűk és háttérvokál) és Grant Mugent-Kershaw (dobok) voltak. A produkció nem volt túl bonyolult. Az énekesnő a dal első harmadában a mikrofon mögött állva énekelt, a második harmadában bejárta a színpadot, míg a végén a körszínpad felemelkedett vele a magasba. A Believe in Me az alábbi országokból kapott pontokat: Írország (7), Málta (5), Spanyolország (4), Románia (3), Svájc (2), Svédország (1) és Szlovénia (1), összesen 23 pontot. Bonnie Tyler a próbákon, illetve a zsűris döntőn óriási ovációt kapott. A fellépőruháját és a kameramunkát is jónak vélték valamint nagy pillanatnak nevezték, amikor az énekesnő a magasba emelkedik a színpadról. Bonnie Tylert az 1. és a 7. hely közé várták a döntőn. Az Eurovíziós Dalfesztivál fináléjában, azonban a 19. helyen végzett. A döntő után nem sokkal Franciaországba utazott az új albumát népszerűsíteni, és a Le Parisiennek arra a kérdésére, hogy szerinte manipulálták e a szavazatokat, így nyilatkozott: „Azt hiszem igen. A döntő után az oroszok panaszkodtak, hogy miért nem kaptak egy pontot sem a szomszédos Azerbajdzsántól, amiért fizettek. Fizettek? Elnézést! Ez egy verseny? … De már nem érdekel. Nagy Britannia 16 évvel ezelőtt nyert utoljára, de én sem vártam, hogy mi nyerjünk. Kár, hogy az emberek nem jönnek rá, hogy ez egy dalverseny, ahol a dalokra kell szavazni, nem pedig a szomszédokra.” Az énekesnő a dalt a május 18-i döntőben énekelte utoljára. A 2013. márciusától májusáig tartó eurovíziós promóciós turnéján keretein belül a Believe in Me-t, többek között a Rock Meets Clasic turnén, az Inka Buse Live Showban, a német ZDF Fernsehgarten című reggeli műsorában, a brüsszeli VRT csatorna egyik zenei műsorában, illetve a BBC-n látható, The Graham Norton Showban valamint a BBC Rádióban hallható Terry Wogan Showban adta elő versenydalát. Bonnie ezt követően a nyári fellépései során nem énekelte a dalt, még a június 29-i potsdami koncertjén sem, amikor átvette a két ESC Radio Awards díjat a legjobb dal és a legjobb énekesnő kategóriában. De még az augusztus végi Dél-afrikai koncert körútján és a 2014 Január 31-i moszkvai koncertjén sem ugyanis az énekesnő szettjében, a Believe in Me nem szerepel. Kislemez Borító A kislemezt CD formátumban csak a német ZYX Music adta ki, papírtokban, három dallal, 2013. március 15-én. A lemez borítófotóját Andrew Hopkins, Bonnie unokaöccse készítette, míg a hátsó borítón szereplő fotó Katie Scott műve. A kép 2012 decemberében készült Londonban, az O2 Arénában, amikor Bonnie a Status Quo karácsonyi koncertjének vendégfellépője volt. A kislemez borítója a nagylemez borítójának témáján alapszik, ugyanúgy fekete-fehér képpel, illetve ugyanazt a betűtípust és színeket alkalmazva. Dalok A kislemezre a dal rádió- vagy más fogalmazásban eurovíziós verziója került fel, továbbá az eredeti, közel négy perces albumverziója. A kislemez harmadik dala, a könnyed amerikai pop-rock stílusú Stubborn, amelyet Desmond Child mellett a svéd származású zeneszerző, szövegíró Peter Mansson írt, aki többek között a Blue együttesnek és Victoria Beckhamnek is írt dalt, továbbá több svéd pop- és rockegyüttessel is dolgozott együtt. iTunes változat A digitális változatot a brit Celtic Swan Recordings (Warner Bros. UK) jelentette meg 2013. március 18-án MP3 formátumban és tette elérhetővé az iTunes-ön az Egyesült Királyságban és Írországban. A Celtic Swan promóciós céllal egy egydalos kislemezt is kiadott korlátozott példányszámban a brit médiaszolgáltatók, rádiók részére. Believe in Me – The Remixes Hivatalos remix változatok, amelyek csak digitális formátumban jelentek meg az iTunes áruházban 2013. május 17-én. 2013. április 3-án a BBC One a saját weboldalán tette közzé a Believe in Me hivatalos remix verziójának rádiós változatát. A dalt a német DJ, zenei producer és üzletember Dirk Adamiak (Blutonium Boy) valamint Matty Menck német DJ és zenei producer készítette. Believe in Me (Blutonium Boy & Matty Menk Radio Mix) 4:38 Believe in Me (Blutonium Boy & Matty Menk Club Mix) 6:49 Díjak 2006-tól minden évben megszavazza a közönség az ESC Radio Awards győzteseit. 2013-ban Bonnie Tyler két kategóriában volt jelölve: a legjobb dal és a legjobb női előadó kategóriában. A legjobb dal díját 12,6%-kal nyerte meg Bonnie, a második helyen a norvég Margaret Berger állt 7,5%-kal, a harmadik helyen pedig az olasz Marco Mengoni 7,1%-kal. A legjobb női előadó díját 16,9%-kal nyerte meg, megelőzve Zlata Ohnevicset (13,8%) és a holland Anoukot (11,3%). A dalverseny győztese, Emmelie de Forest a legjobb női előadók listáján a hatodik helyen végzett (6,5%), míg versenydala a hetedik helyen végzett (5,7%). Ezzel az ESC Radio Awards hétéves történetében először nyert közönségdíjat brit énekes, ráadásul egyszerre kettőt is. A két gravírozott üvegtömböt Bonnie június 29-én vette át potsdami koncertje előtt. Bonnie később az ESC Portugal Awards Karrier-díját is megnyerte, melyet részben szakmai zsűri, részben a közönség ítélt oda az énekesnőnek. A kategória négy jelöltje Anouk (Hollandia), Bonnie Tyler (UK), Cascada (Németország) és Esma Redžepova (Macedónia) volt. A négy énekesnő közül a 12 főből álló szakmai zsűri 0 és 10 közötti pontszámai összesítése alapján került ki a nyertes. Bonnie Tyler a zsűritől összesen 39 pontot kapott, a közönségszavazatok alapján 42 pontot, s így összesen 81 ponttal ő nyerte meg az arany mikrofont formázó trófeát. A második helyezett 69 ponttal Anouk, a harmadik 32 ponttal Cascada volt, és végül Esma 18 pontot kapott. Toplista A svájci székhelyű grooves-inc. online zeneáruház 2013. március 3-án tette fel a kínálatba a kislemezt, másnap már a TOP100 listán a 94. helyen szerepelt, március 13-án a 12. helyen volt, március 17-én azonban már a nyolcadik helyen szerepelt az eladási listán. Legjobb pozíciója március 16-án, a második hely volt egy héten át. Az iTunes toplistás adatok a Dalverseny döntőjét követő napi helyezések állását tükrözi. A dal az Amazon.co.uk weboldalon, a letöltési toplista Rock kategóriájában az első volt május 15. és 17. között. Muzsnay Csaba Muzsnay Csaba (Szatmárnémeti, 1935. augusztus 3. – Kolozsvár, 2016. szeptember 12.) magyar vegyész, vegyészeti szakíró, Muzsnay Magda öccse, Muzsnay Árpád bátyja. Élete Református családba született. Középiskolát szülővárosa magyar nyelvű líceumában végzett (1952), a Bolyai Tudományegyetem kémiai karán vegyészi diplomát szerzett (1956). Szakmai tevékenységét a nagybányai Kohászati-Vegyészeti Műveknél kezdte, 1957-től gyakornok a Bolyai Tudományegyetemen, 1962-től a Babeș-Bolyai Egyetem tanársegédje. A kémiai tudományok doktora (1979), adjunktus, majd docens a szervetlen-analitikai kémiai tanszéken. Tudományos eredményeit több mint 30 szaktanulmányban számos bel- és külföldi szakfolyóirat (köztük a Zeitschrift für analytische Chemie; Magyar Kémiai Folyóirat; Studia Unversitatis Babeș-Bolyai, Chimie) közli. Tárgykörei: az oldatok villamos vezetőképessége, a vegyi egyensúlyok, a folyékony víz és nehézvíz szerkezete. Ipari megoldásokat dolgozott ki, középiskolai tankönyveket fordított. Kékedy Lászlóval közösen összeállított egyetemi jegyzete Caiet de lucrări practice de chimie analitică calitativă címmel hat kiadást ért meg (1970-86). 1990 után bekapcsolódott a magyar nyelvű felsőoktatásért folyó közdelembe. Nagy Ádám (zenész) Nagy Ádám (Győr, 1973. augusztus 20. –) gitáros, zeneszerző. Zenekarok Roy & Ádám Trió Wörk Projekt Hazugmagazin Tramps GM49 The Hungries Ülőstrike Up! Tea Topó Hungarock Trupp Machine Mouse Előadók Cserháti Zsuzsa Somló Tamás Kamarás Iván Heincz Gábor Biga Szűcs Gabi Kentaur Emilio Szabó Leslie Kontor Tamás Diszkográfia Topó Hungarock Trupp - Az ördög nem alszik (1995) GNM - Hair (1996) Császár Előd - Butitájm (1997) Roy&Ádám - Tartsd életben (1998) Hooligans - Mesét Álmot Mámort (1998) Cserháti Zsuzsa - Adj még a tűzből (1999) Szenpáli Roland - I killed my lips (1999) Herczeg Judit - Minden nap veled van (1999) Roy&Ádám - Most jövünk mi! (2000) Presser Gábor - Szerelem második vérig (2002) Animal Cannibals - Mindent lehet (2002) Roy&Ádám - Ahogy érzed (2002) Supernem - Hangosabban! (2003) Emilio - Nagyon nagy világ (2003) Szabó Leslie - Van hová és van miért (2004) Roy&Ádám - Fullánk (2005) Oláh Ibolya - Édes méreg (2005) Kontor Tamás - Rengeteg év (2006) Szabó Leslie - A dalnok könyve (2007) Horváth Attila - Életmű (2008) Emilio - Miért búcsúznánk? (2008) Roy&Ádám - 10 év (2008) Roy&Ádám Trió - Küldözési mánia (2011) Mohamed Fatima - Mohamed Fatima (2013) Király István&G-Jam project - Melodic Vision (2013) Szabó Leslie - Bor,mámor,stb… (2014) Szűcs Gabi - Tűsarkú lépteim (2014) Wörk Projekt - Wörk Projekt (2015) Díjak Huszka Jenő díj (1998) az év könnyűzeneszerzője. Aranyzsiráf díj (2001) az év hangfelvétele kategória – Roy és Ádám Trió, „Most jövünk mi” c. album. Aranyzsiráf díj (2000) az év modern rock albuma kategória – Roy és Ádám Trió, „Tartsd életben!” c. album. Hangfoglalás Zenélni Díj (2013) - Az év zenekara - Roy és Ádám Trió (A díjat a Zenélni társadalmi kampányt kezdeményező szervezetek (HANOSZ, EJI, ARTISJUS, MAHASZ, Szerzők Egyesülete, Kőbányai Zenei Studió, Marock Egyesület, Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete) ítéllték oda a jelölteknek.) Rivadavia megye (Mendoza) Rivadavia egy megye Argentína nyugati részén, Mendoza tartományban. Székhelye Rivadavia. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Donji Brgat Donji Brgat falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 6, közúton 8 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 6 km-re északnyugatra, az Adria-parti főútról a bosznia-hercegovinai Trebinjébe menő főúttól keletre, Gornji Brgat és Grbavac között fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. A stratégiai helyeken épített erődökből a nyoma máig fennmaradt a Kovačevica nevű magaslaton épített illír várnak. Alatta halomsír is található. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. Ebből a korból nem maradt fenn jelentősebb emlék a falu területén. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült. Brgat területe a 13. században már bizonyosan lakott volt. 13. századi eredetűnek tartják a rajčevići Szent János templomot, a 14. század első felében pedig felépült a Szent Borbála templom és akkor még Szent Péter titulussal a Szent Anna templom is, melyeket 1328-ban, illetve 1366-ban említenek először. 1441-ben 25 raguzai család települt Gornji Brgatra elsősorban az itteni raguzai birtokok és a kereskedelmi út védelmére, mivel ez a terület nagyon közel feküdt az akkori raguzai határhoz. Raguzából ugyanis Dubacon, Brgaton és Ivanicán át karavánút vezetett, mely elősegítette a város fejlődését egyúttal azonban fenyegetést is jelentett, mert az ellenség is könnyebben juthatott el a város falaihoz. Ezért a raguzaiak 1441-ben a mai Gornji Brgatnát felépítették Tomba erődjét, melynek maradványai ma is láthatók. A védelmi rendszer része volt az az őrtorony is, melynek maradványai a falu határában találhatók. A századok során a térséget többször támadták a hívatlan hadak kifosztva a környező falvakat, azért szükséges volt a határ mentén kellő számú határőrséget fenntartani. Ez biztosította a település állandó lakosságát. A lakosság 1806-ban sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, nyaralót és több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 243, 1910-ben 195 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 október 24-én a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés, mely 15 évig tartott. 2011-ben 152 lakosa volt, akik főként turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak. Nevezetességei Kovačevica ókori várának maradványai Ókori halomsír a várromok alatt Őrtorony maradványai Poudenx Poudenx település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 228 fő (2015). Poudenx Argelos, Bassercles, Castelner, Lacrabe, Morganx és Peyre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 20393 Kevinlane A 20393 Kevinlane (ideiglenes jelöléssel 1998 MZ8) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. június 19-én. Antal Dóra Antal Dóra (Eger, 1993. szeptember 9. –) Európa-bajnok magyar válogatott vízilabdázónő. 2008-ban az ifjúsági Európa-bajnokságon és a junior világbajnokságon is második lett. A magyar bajnokságban hatodik helyezett volt és megnyerte a góllövőlistát. 2009-ben a junior Európa-bajnokságon ötödik volt a válogatottal. Az ifjúsági világbajnokságon, Hanti-Manszijszkban negyedikek lettek. Antal gólkirálynő lett és bekerült a torna all stars csapatába. Az Egerrel bronzérmet ért el a magyar bajnokságban. A góllövőlistán 59 góllal harmadik lett. Ebben az évben tagja volt a válogatott bő keretének. 2010-ben az ifi Eb-n lett bronzérmes. Az ob I-ben ismét harmadik volt. A góllövőlistán negyedik helyen végzett 62 góllal. Júniusban a budapesti világliga-selejtezőben bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban. Tagja volt a világkupában hatodik helyen végzett válogatottnak. Az Európa-bajnoki csapatba nem került be. 2011-ben a junior vb-n ezüstérmes volt. A magyar bajnokságban sorozatban a harmadik bronzérmét szerezte meg. 68 góllal ismét a góllövő ranglista negyedikje volt. A válogatott színeiben kilencedik volt a világbajnokságon. 2012-ben magyar bajnokságot nyert és 64 góllal megszerezte a gólkirálynői címet. Tagja volt az Európa-bajnokságon bronzérmet szerző válogatottnak, amely áprilisban az olimpiai selejtezőn kiharcolta az ötkarikás indulás jogát. Az olimpián negyedik helyezést ért el. Szeptemberben a junior Európa-bajnokságon (U19) második helyezést ért el és a torna legjobb játékosának választották. 2013-ban negyedik helyen végzett a női BEK-ben. Csapatával magyar bajnok lett. A góllövőlistán első helyen végzett. A 2013-as női vízilabda-világligán negyedik helyezett volt. A világbajnokságon bronzérmet szerzett. A junior világbajnokságon hatodik helyezést ért el. 2013 őszétől a Berkeley egyetem hallgatója. 2014-ben az amerikai NCAA bajnokságban negyedik helyen végzett a klubjával. A 2014-es női vízilabda-Európa-bajnokságon bronzérmes lett. 11 góljával a góllövőlistán nyolcadik helyen végzett. A 2015-ös női vízilabda-világbajnokságon kilencedik helyen végzett. 2016-ban tagja volt az Európa-bajnok válogatottnak. Díjai, elismerései Arany Vízilabda Vándordíj – a női ob I. gólkirálynője (2007/08) - 80 gól Vodapolo ösztöndíj (2009) Eger város legjobb serdülő leány sportolója (2008) Szalay Iván-díj (Legjobb utánpótlás játékos) (2010) Eger Város Legjobb Női Sportolója (2011) Eger Kiváló Sportolója (2012) Magyar Ezüst Érdemkereszt (2012) Chanoz-Châtenay Chanoz-Châtenay település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 804 fő (2015). Chanoz-Châtenay Chaveyriat, Condeissiat, Neuville-les-Dames és Vonnas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hydrocynus brevis A Hydrocynus brevis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és az Alestidae családjába tartozó faj. A korábban önálló fajként számon tartott Hydrocynus somonorum-ot (Daget, 1954), újabban azonosnak tartják a Hydrocynus brevisszel. Előfordulása A Hydrocynus brevis előfordulási területe Szudántól kezdve a Száhil övezeten keresztül - beleértve a Csád-tavat és a Niger folyó vízgyűjtőjét is -, egészen Gambiáig tart. Megjelenése Ez a hal elérheti 86 centiméteres hosszúságot. 54 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 8,3 kilogrammot nyomott. Az oldalvonal és a pikkelyes mellúszó töve között három pikkelysor húzódik. A kopoltyúfedője csak kevésbé fejlett. A pofája eléggé nagy, hosszúkás. A zsírúszója szürke vagy fekete. A farokúszójának az alsó nyúlványa és a farok alatti úszó elülső része vöröses-narancssárga színűek. Életmódja Trópusi és édesvízi ragadozó hal, amely a nagy folyók nyíltabb részein él. Főleg a mederfenék közelében tartózkodik, ahol fel-le vándorol a táplálékszerzés céljából. Általában más halakkal táplálkozik, de ha alkalma adódik, akkor felfalja a Caridina nembéli garnélarákokat és a rovarokat is. Felhasználása Az elterjedési területén élő emberek ipari mértékben halásszák. A Manchester City FC 2012–2013-as szezonja A Manchester City a 2012–2013-as szezont címvédőként kezdte a bajnokságban, végül második lett. Az FA-kupában a döntőben 1–0-ra kapott ki a Wigantől, ebben a sorozatban is második lett. A ligakupában az első mérkőzésén kikapott az Aston Villától és kiesett. A Bajnokok Ligájában a csoportkörből nem jutott tovább, 4. lett a Borussia Dortmund, a Real Madrid és az Ajax mögött. A szezon végén Roberto Mancinit kirúgták, helyét az utolsó két bajnokira segédedzője, Brian Kidd vette át. Játékosok Felnőtt keret A szezon közben a felnőtt csapat tétmérkőzésein pályára léptek. Mérkőzések Premier League A bajnokság végeredménye Utolsó frissítés: 2013. május 19. Forrás: Premier League A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Statisztika Kezdő tizenegy Tétmérkőzésen leggyakoribb kezdő 11. Nagy Árpád (államtitkár) Nagy Árpád (Budapest, 1875. augusztus 15. – Budapest, 1932. február 24.) kultuszminiszteri államtitkár. Életútja Középiskolai tanulmányait a kegyesrendiek budapesti főgimnáziumában elvégezvén, a budapesti tudományegyetemen hallgatta a jogot. Államtudományi tudori oklevelét elnyerve, 1896. februárjában a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban kezdte meg pályáját. Több külföldi tanulmányút után eleinte a művészeti ügyosztályban működött, majd az egyetemi ügyek intézésében fejtett ki széleskörű és buzgó tevékenységet. Mint a neves orvos-tisztviselő, dr. Tóth Lajos ügyosztály-főnök munkatársa közreműködött az egészségügy összes tényezői, orvosok, gyógyszerészek, fogorvosok, bábák kiképzésének újjászervezésében. Az ő vezetésével épült fel a királyi József műegyetem új épületcsoportja, majd részt vett a debreceni Tisza István tudományegyetemi klinikák építési és a pécsi Erzsébet tudományegyetem elhelyezési munkálatainak vezetésében. Az előbbi építkezés körül szerzett érdemeiért I. Ferenc József a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki, utóbbi nagyarányú munkásságáért pedig magas kormányzati elismerésben részesült. 1917-től öt éven át a művészeti ügyosztály főnöke volt és ezen minőségében a nehéz háborús és forradalmi időkben sikerrel védte a művészetek minden ágának és a művészképzés különböző részeinek érdekeit és a lehetőséghez képest fejlesztette is ezeket. 1922-től öt évig az egyetemi ügyosztály élén állott és e téren húsz éven át szerzett gazdag tudását és tapasztalatait ez ügyek vezetésében is jól értékesítette. 1927-től mint a filmosztály és később a népiskolai, tanfelügyeleti, és gyógypedagógiai ügyosztályok államtitkára fejtett ki fáradhatatlan buzgalmat az ügykörök legégetőbb kérdéseinek megoldása érdekében. A gyógyszerészgyakornokok budapesti vizsgáló-bizottságának elnöke és az Országos Mozgóképvizsgáló bizottság tagja volt. Fuharosok A Fuharosok Esterházy Péter regénye, amelynek két szövegváltozata létezik. Az első 1983-ban jelent meg, a második 1986-ban, a Bevezetés a szépirodalomba című kötet részeként. A két szövegváltozat Míg az 1983-as Fuharosok sorokba tördeltsége támogatja a szövegből egyébként is kikiáltó szabadverses olvasatot, a későbben megjelent mű tipográfiája inkább a szöveg prózaisága felé visz, és a (kis)regényként való kezelésére buzdít. Ezenkívül szövegbeli eltéréseket is találunk a két műalkotás között. Emellett a Bevezetés a szépirodalomba kötetben megjelent alkotás – pozíciója révén – megkívánja a szöveg más művekkel való együttolvasását. A két szöveg tehát semmiképpen nem azonos. Műfaj A műfaj meghatározása eléggé problematikus. A szöveg külső tipográfiai képe, költői nyelvének ritmusa és lüktetése, ismétlődései, domináns képisége költeményre (szabadversre) vall. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a szerző a „regény” műfajmegjelöléssel látta el művét. A regényként való olvasást támasztja alá a mű hömpölygő eseménysora, a plasztikus alakformálás, a jellegzetes szimulált időmúlás, illetve a narráció. A szöveg drámaként, vagy inkább a három műnem határán álló balladaként való olvasási módja is felmerül a szakirodalomban, példaként említve a Fuharosok balladisztikus alakját vagy a lírai és epikai elemek együttes tobzódását. Balassa Péter a következőképpen nevezi meg az alkotás műfaját: „nagyregény strofikus zsugorításban.” Elbeszélő A narrátor a mű fikciója szerint Zsófi, aki alapvetően retrospektív nézőpontból láttatja a vele történt eseményeket, a Fuharosok érkezésével kezdve a történetet. Amennyiben elfogadjuk, hogy a felnőtté válás folyamata is szerepet kap a műben, úgy egy felnőtt és egy tapasztalatlan narrátort is meg lehet különböztetni. Tér- és időkezelés A történet időkezelése szimulált, nincs pontos időmegjelölés a műben. Egyfajta mitikus időkezelés is felkínálja magát a szövegben, talán egy mitikus szertartás idejében játszódnak az események. A tér szintén nehezen meghatározható. Fiktív tér lehet Zsófiék háza tája. Stílus A szöveg stílusának töredékességét emeli ki a szakirodalom, mivel a mondatok gyakran megszakadnak a műben. Az egy-egy nagyobb gondolatfolyamon átívelő gigászi enjambement-ok is hasonló hatást keltenek, pont azáltal, hogy gyakran össze nem illő, ill. egymástól elhatárolódó gondolategységeket, illetve beszédmódokat fűznek össze. Az Esterházy-szövegekből kiérezhető hiányok (a szerző saját terminusa) is a töredezettséget erősítik. Intertextualitás a Fuharosokban Marianna D. Birnbaum Esterházy Péterrel készített interjújából kiderül, hogy Esterházy alapvetően nem akarja, hogy az olvasó, illetve a kritikus felismerjen minden általa használt vendégszöveget. A szerző rossz költőktől is idéz, jó mondatokat. Amennyiben azonban minden idézet rejtve marad az olvasó elől, a mű egyes jelentésrétegei, kódrendszerei is rejtve maradnak. Az idézetek többféle funkciót betölthetnek a szövegben, például a példázatosság funkcióját. Szereplők Fuharosok Balassa Péter Segédigék Esterházy Péter prózájáról című tanulmánykötetében többféle értelmezést nyújt az elnevezéssel kapcsolatosan. Megtudjuk, hogy a fuvaros szó régi, tájnyelvi alakjáról van szó, a h/v hiátustöltő szerepet visz. A szó hangalakját a következő szavakhoz hasonlítja, szöveghelyekkel is alátámasztva: farkas, furkós, furulyás, bugris, ótvaros, és a rejtett szemantikai háttérben a barbár szót véli fölfedezni. A szó értelmezése szempontjából fontos lehet, amire Szilasi László hívta fel a figyelmünket „Zsófia szüzessége” című tanulmányában: a Fuharos szóból éppen az az ék alakú betű hiányzik, ami a Lovag szó közepén megtalálható. Ezenkívül lehet, hogy csupán egy költői játékról van szó: fuvaros azáltal válik fuharossá, hogy belép a költői nyelv világába. Bármit jelöl is a név, a végén található többesjel mindenesetre jelentéssel bírhat. A fuharosok szó bármennyire is egyedi, a többes szám általánosít. Nem egy egyénről van szó, hanem egy meghatározhatatlan létszámú csoportról, ami félelmetessé és mitikussá növeli erejüket, mint ahogy kinézetük hasonlósága is. A Fuharosok többesszámbeli ereje politikai hatalmat is képviselhet. Nővérek Szerepük, helyzetük nehezen meghatározható a műben. Nehéz megmondani, hogy a fuharosok áldozatai lennének, vagy éppen női megfelelőjük. A többes szám, és ebből következően az egyénítés hiánya, valamint a nemiség kihangsúlyozása rokonítja őket a Fuharosokkal. Zsófia Zsófi áll a történet középpontjában. Ugyanakkor érdekes, hogy a mű címe a Fuharosokat állítja előtérbe. Másik neve: Hercegnő, Bolondkával (hasonlósági) viszonyban áll, megnyilatkozásaik retorikája, egyénítésük, tapasztalatlanságuk mind ezt támasztja alá. Zsófi kislány, aki a felnőtté válás határára kényszerül a regényben. Marjonka Zsófi anyja, aki szintén a nőiség egyik hangsúlyos pontján áll (asszonyi kövérség). Grófnő Okos, „világjárt” nőként neveződik meg a regényben. Lásd még a témáról L'Homme Ilona, A lakodalom, Esterházy Péter: Fuharosok Szilasi László, Zsófia szüzessége, Esterházy Péter: Fuharosok Digitális Irodalmi Akadémia Stamford Bridge (stadion) A Stamford Bridge London Fulham városrészében, Hammersmith and Fulham kerületben található 19. század végén épült atlétikai pálya, amely 1905 óta a Chelsea FC otthona. A stadiont The Bridge-ként is szokták nevezni a szurkolók körében. Befogadóképessége 42 055 fő, ezzel a Stamford Bridge a hetedik legnagyobb stadion a Premier League-ben, és a legkisebb a Nagy négyes csapatai közt. A Stamford Bridge stadion története A stadion a nevét egy nyugat londoni híd, és annak patakja után kapta, amely közelében fekszik. A Sanford hídról és Stanford Creek nevű patakról van szó,amely nevekből máig sem ismert okokból kialakult a stadion mai neve. Vélhetően, az is befolyásolta a név kialakulását, 1066-ban egy híres Anglia szempontjából igen fontos katonai ütközet volt a norvégok és az angolok között egy York melletti kisvárosnál Stamford Bridge-nél és amelyet az angolok megnyertek: ez volt a Stamford Bridge-i ütközet. Az eredeti arénát Archibald Leitch tervezte .A Stamford Bridge pálya 1870-es években nyitott meg, egészen pontosan 1877. április 28-án, de az első 28 évében szinte kizárólag atlétikai versenyek lebonyolítására, illetve edzésre használta a London Athletic Club. 1904-ben azonban a H A (Gus) Mears és testvére J T Mears megvásárolták az atlétikai pályát, futballcsapat alapítása céljából átalakították. A stadiont eredetileg a Fulham FC számára ajánlották fel, de ők visszautasították a lehetőséget . Így adódhatott az, hogy a frissen megalakuló Chelsea FC kapta a stadion használati jogát. Az első komolyabb építkezésig egészen az 1930-as évekig kellett várni, amikor megépítették a híres Shed End-et. A fennmaradt dokumentumok szerint érdekes látványt nyújtott teteje, mely majdnem szabadon hagyta a lelátó nagy részét.A hatvanas évektől kezdve a Shed lett a kemény mag helye itt született a legtöbb ma is ismert szurkolói dal. Nevének jelentése: pajta, istálló, a név eredete ismeretlen. A Shed End-et 1994. május 7-én rendezett, Sheffield Utd elleni meccs után átépítették. A második nagyobb építkezés North Stand volt amelyet 1939-ben építettek, és mivel teljesen más stílusban építették nagyon elütött a lelátó többi részétől. Később, 1975-ben hozzáfogtak a North Stand modernizálásához . A hatvanas évek közepén a East Stand állóhelyes lelátóját modern , ülőhelyes lelátóvá építették át. Azonban a végső alakját az East Stand a hetvenes években nyeri el amikor is a kor viszonyainak megfelelő ultramodern lelátóvá alakítják át és ma is szinte változatlan formában megtekinthető. Az utolsó átépítés a kilencvenes években történt, amikor is Angliában stadionrekonstrukciós program keretein belül– az összes állóhelyet fel kellett számolni az arénákban. Így ért véget a Shed End,és a North Stand története is. A stadion mai formáját 2001 nyarán nyerte el. Mellette található Chelsea Village szabadidős központ részeként két négycsillagos hotel, öt étterem és több konferenciaterem. Jelenlegi lelátók Matthew Harding Stand Férőhely: 10 884 Eredetileg North Stand volt és mint nevéből is látszik a stadion északi részén található. Az 1990-es években keresztelték át Matthew Harding Stand névre, mivel így akartak adózni az 1996. október 22-én helikopter balesetben elhunyt Matthew Harding klubigazgató emlékének. Végső formáját az 1997-1998-as idény során nyerte el. East Stand Férőhely: 10 926 A legrégebbi része a stadionnak, a stadion keleti részén fekszik. Korábban ez volt a idegenbeli szurkolók helye, de 2005-2006-os idényben az akkori menedzser José Mourinho kérésére ide helyezik a családtagokat, hogy növeljék a csapatmorált. A lelátó lépcsőzetesen van kialakítva, három „lépcsőből” épül fel. Itt van a stadion szíve, itt találhatóak a kommentátor állások(box), az öltözők, a konferencia termek,és a sajtószoba is. A legfelső lépcsőről az egyik legjobb állítólag a rálátás a pályára. Shed End Férőhely: 6814 A hírhedt Shed End utódja, a pálya déli oldalánál fekszik. Mai formáját a 90-es években nyerte el. Ez a lelátó is lépcsőzetesen van kialakítva, de csak két lépcsőből épül fel. Itt található a klub centenáriumi múzeuma, illetve egy emlékfal, ahová az elhunyt szurkolók neveit tüntethetik fel a családtagok. West Stand Férőhely: 13 432 A pálya nyugati oldalán fekszik, lépcsőzetes felépítésű és ugyancsak három lépcsőt tartalmaz. Emellett itt találhatóak, azok az exkluzív boxok, amelyek a legjobban felszereltek a stadionban. A boxok híres Chelsea játékosokról vannak elnevezve: Tambling Suite (Bobby Tambling) Clarke Suite ( Steve Clarke ) Harris Suite ( Ron Harris ) 'Drakes' (Ted Drake) Bonetti ( Peter Bonetti ) Hollins (John Hollins) Innen szokta nézni a tulajdonos, az orosz olajmilliárdos Roman Abramovich a Chelsea meccseit. Ez a lelátó felelős áttételesen a 2000-es évek eleji financiális gondokért, mivel építése során olyan nagy költségek keletkeztek, hogy a klubot el kellett adnia Ken Bates-nek a klub akkori menedzserének a törlesztőrészletek nagysága miatt. A Fulham Road felől megközelítve a stadiont ennek a lelátónak a bejáratát pillanthatjuk meg. Mivel a metróval közlekedők a Fulham Road felől jönnek ez a stadion „hivatalos” bejárata. A jövő A terület, a pálya és a Chelsea névhasználati joga a szurkolók által alapított részvénytársaság, a Chelsea Pitch Owners (magyarul Chelsea Pálya Tulajdonosok) birtokában van. A CPO-t azért hozták létre, hogy a stadion ne kerülhessen újra más tulajdonosokhoz, de ez azt is eredményezi, hogy ha a klub új arénába szeretne költözni, akkor a Chelsea FC nevet továbbá már nem használhatná. Mivel mindig telt ház van, ezért felmerült a gondolat, hogy a Bridge-et további 10 ezer hellyel kibővítenék, de ez nem igazán lehetséges, mivel az 51 000 négyzetméteres területet főút és két vasútvonal zárja körül. Ezt a hírt azonban a klub soha nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Rekordok Legnagyobb nézettség: 82 905 fő az Arsenal ellen 1935. október 12-én (nem hivatalos források szerint azonban több meccs is elérte a 100 000 fős nézőszámot) Legkisebb nézettség: 3000 fő Chelsea a Lincoln ellen 1906-ban Átlag nézőszámok Premier League 1992–93: 18 754 1993–94: 19 211 1994–95: 21 062 1995–96: 25 598 1996–97: 27 617 1997–98: 33 387 1998–99: 34 571 1999–00: 34 532 2000–01: 34 700 2001–02: 38 834 2002–03: 39 784 2003–04: 41 234 2004–05: 41 870 2005–06: 41 902 2006–07: 41 909 2007–08: 41 397 2008–09: 41 464 Nemzetközi mérkőzések 1909 . december 11. - Anglia amatőrök 9-1 Hollandia 1913 . április 5. - Anglia 1-0 Skócia 1929 . november 20. - Anglia 6-0 Wales 1932 . december 7. - Anglia 4-3 Ausztria 1946 . május 11. - Anglia 4-1 Svájc Stukkó A stukkó a belső felületek díszítésére szolgáló speciális keverékű gipszvakolat, gipszplasztika. Az ilyen díszeket készítő mesterember vagy művész neve: stukkátor. Alkotóelemei A keveréket rendszerint gipszből, mészporból, homokból, enyves vízből (olykor tojásfehérjéből) és festékből készítik. Mintázása Vagy a falon mintázzák meg, vagy az előre elkészített díszítőelemeket ragasztják fel a falfelületre, illetve a mennyezetre. Előbbi esetben a stukkót plasztikusan hordják fel, megvárják, amíg megszárad, majd faragják, csiszolják, színezik, illetve aranyozzák. Utóbbi esetben egyes változatait papírmaséból készítik el, majd ezt gipsszel vonják be, és úgy ragasztják fel. Használata A stukkót mezopotámiai kultúrában találták fel; használták a krétai, a mükénéi, az etruszk és a római építészetben is, majd hosszú időre részben feledésbe merült. Az ókeresztény építészetben igen korlátozottan fordult elő, majd az angol gótika újra felfedezte ('plaster work'). Virágkorát a barokk, a rokokó és kiváltképp a copf stílusban élte (az utóbbi nevét adó copf-motívum is stukkódísz). A historizmusban és eklektikában kőből faragott díszek helyett használták. A szecesszió után kiment a divatból, majd a posztmodern építészet vette újra elő. Korai változataira a falon mintázott fajták jellemzőek; az előre gyártott stukkó ékítmények a 19. század historizáló építészetével terjedtek el tömegesen. Sokáig főleg a belső felületek (falak, mennyezetek) díszítésére használták, mert a gipsz nem időálló. Főképp alakos és ornamentális díszítéseket, húzott párkánytagozatokat alakítottak ki belőle. A papírmasé stukkó megjelenésével a külső falakon is tömegessé vált. A velencei stukkó A velencei stukkó többrétegű, márványszerű felületet képező strukturált vakolat. Tartós, többé-kevésbé vízálló falburkolási eljárás. Mathias Hynes Mathias "Matt" Hynes (Írország, Galway, 1883. január 21. - Egyesült Királyság, Nagy-London, Lambeth, 1926. március 9.) olimpiai ezüstérmes ír-brit kötélhúzó. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon indult kötélhúzásban brit színekben. Ekkor a londoni rendőrség csapatában szerepelt. Rajtuk kivül csak a svéd válogatott indult, így csak egy mérkőzés volt és a svédek nyertek. Pesti Posta A Pesti Posta egy politikai élclap volt 1944-ben. Saját magát Képes élclapnak, az utolsó, november 10-i számban Viccblattnak nevezte. A Pesti Posta néhány hónapos fennállása idején minden hónap első napján, majd a tizediken, illetve huszadikon jelent meg, a 6. számot leszámítva, amely csak október 25-én került ki a nyomdából. A szeptember 1-jei számban Szálasiról közöltek karikatúrát a következő szöveggel: „Szálasi, aki úgy jön, mintha menne”. Az utolsó szám az 1944. november 10-i volt, ezután - Gábori György szerint - a lap szerkesztőjét, Pesthy Istvánt a Szálasi-karikatúra miatt letartóztatták, és több hónapon át a Gestapo börtöneiben raboskodott. 1964. évi téli olimpiai játékok Az 1964. évi téli olimpiai játékok, hivatalos nevén a IX. téli olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, melyet 1964. január 29. és február 9. között rendeztek meg az ausztriai Innsbruckban. Fontosabb események Ismét szerepelt a műsorban a kettes és négyes bob verseny. Síugrásban közép és nagy-sáncban is külön versenyt rendeztek. Sífutás a női 5 kilométeres számmal bővült. Szánkózást első alkalommal rendeztek, férfi egyes, kettes és női egyesben. Műkorcsolya párosban a szovjet Ljudmila Belouszova-Oleg Protopopov nyert. A második helyen végzett Marika Kilius-Hans-Jürgen Bäumler német párosnak vissza kellett adnia később az ezüstérmet, mert az olimpia előtt előszerzödést kötöttek egy jégrevüvel. Ligyija Szkoblikova a gyorskorcsolyázás mind a négy számában aranyérmes lett. A Szovjetunió jégkorongcsapata veretlenül nyerte a tornát Svédország és Csehszlovákia előtt, a Kanadai együttes csak negyedik lett. Éremtáblázat (A táblázatban a rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Részt vevő nemzeti olimpiai bizottságok Egyesült Államok (USA) (90 – 71 férfi, 19 nő) Argentína (ARG) (12 – 11 férfi, 1 nő) Ausztrália (AUS) (5 – 3 férfi, 2 nő) Ausztria (AUT) (83 – 69 férfi, 14 nő) Belgium (BEL) (8 – 7 férfi, 1 nő) Bulgária (BUL) (7 – 3 férfi, 4 nő) Csehszlovákia (TCH) (46 – 36 férfi, 10 nő) Chile (CHI) (5 – 5 férfi) Dánia (DEN) (2 – 2 férfi) Dél-Korea (KOR) (7 – 5 férfi, 2 nő) Észak-Korea (PRK) (13 – 6 férfi, 7 nő) Finnország (FIN) (52 – 46 férfi, 6 nő) Franciaország (FRA) (24 – 15 férfi, 9 nő) Görögország (GRE) (3 – 3 férfi) Hollandia (HOL) (6 – 4 férfi, 2 nő) India (IND) (1 – 1 férfi) Irán (IRI) (4 – 4 férfi) Izland (ICE) (5 – 5 férfi) Japán (JPN) (47 – 41 férfi, 6 nő) Jugoszlávia (YUG) (31 – 29 férfi, 2 nő) Kanada (CAN) (55 – 43 férfi, 12 nő) Lengyelország (POL) (51 – 40 férfi, 11 nő) Libanon (LIB) (4 – 4 férfi) Liechtenstein (LIE) (6 – 6 férfi) Magyarország (HUN) (28 – 22 férfi, 6 nő) Mongólia (MGL) (13 – 10 férfi, 3 nő) Nagy-Britannia (GBI) (36 – 27 férfi, 9 nő) Egyesült Német Csapat (EUA) (96 – 73 férfi, 23 nő) Norvégia (NOR) (58 – 51 férfi, 7 nő) Románia (RUM) (27 – 27 férfi) Olaszország (ITA) (61 – 53 férfi, 8 nő) Spanyolország (SPA) (6 – 6 férfi) Svájc (SUI) (72 – 60 férfi, 12 nő) Svédország (SWE) (57 – 49 férfi, 8 nő) Szovjetunió (URS) (69 – 53 férfi, 16 nő) Törökország (TUR) (5 – 5 férfi) Hartlepool United FC A Hartlepool United FC, teljes nevén Hartlepool United Football Club egy angol labdarúgócsapat. A klubot 1908-ban alapították, az angol negyedosztály tagja. Története A klubot 1908-ban alapították, bár West Hartlepool néven a város már rendelkezett egy amatőr státuszú egyesülettel. 1968-ban elhagyták a nevükből az s-t, és a United jelzőt, amit 1977-ben visszaírtak a csapat nevéhez. Jelenlegi keret 2017. január 12. szerint. Saint-Julien-du-Gua Saint-Julien-du-Gua település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 186 fő (2015). Saint-Julien-du-Gua Ajoux, Genestelle, Gourdon, Issamoulenc, Marcols-les-Eaux és Saint-Joseph-des-Bancs községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Brno-Královo Pole Královo Pole (magyarul „Királyföld” vagy „Királymező”) Brno egy kerülete, amely a városközponttól északra helyezkedik el. Története Královo Pole nevét először 1240-ben említik írásban, amikor az itt található falu a király tulajdona volt, mint a legtöbb falu. A 19. század második felében gyors fejlődésnek indult, 1853-ban épült cukorgyár, amelyet más gyárak követtek. A legnagyobb áttörést az 1890-ben alapított Královopolská építése jelentette. 1905-ben szerezte meg a városi rangot, 1919-től (Nagy-)Brno városrésze. A kommunista rendszer alatt a városkép jelentős változáson ment át. Az 1970-es években nagy panel lakótelepeket építettek az északi részén. Nevezetességek Régi karthauzi (férfi)kolostor – ma a Brnói Műszaki Egyetem (informatikai kar) egyik épülete, de nagyon szép állapotban megmaradt. A városrész ad otthont Brno informatikai parkjának és több egyetemnek is. Közlekedés A Královo Pole több villamosvonallal (1, 6, 12, 13) és buszjárattal megközelíthető a városközpontból 15-20 perc alatt. A városrészhez tartozik vasútállomás és buszpályaudvar is. A városrész alatt alagút köti össze a Brnot körbevevő elkerülőutat. Johnny Mack Brown Johnny Mack Brown (1904. szeptember 1. – 1974. november 14.) amerikai színész. Fiatalkora Brown az alabamai Dothanben született és nőtt fel. A középiskolai futballcsapat sztárja volt, és ennek köszönhetően futball ösztöndíjat nyert az Alabamai Egyetemre. Hátvédként játszott a Crimson Tide nevű egyetemi csapatban. A beceneve a "Dothani antilop" volt, és 1926-ban csapatával meg is nyerte az egyetemi bajnokságot. Filmes karrierje Megnyerő külsejének és jó fizikumának köszönhetően fényképe rákerült gabonapehely dobozokra, és 1927-ben filmszereplő válogatásokra is behívták, így hamarosan elkezdődött hosszantartó hollywoodi karrierje. 1929-ben a Coquetteben együtt játszott a némafilm csillag Mary Pickford első hangosfilmjében. 1930-ban a címszerepet játszhatta el King Vidor Billy, a Kölyök című westernjében. Egy évvel később az Elveszett nemzedékről szóló The Last Flightban szerepelt. Brown hamarosan a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió vezető színésze lett, amíg az új feltörekvő csillag, Clark Gable át nem vette a helyét. Később felívelő karrierjében komoly törés következett. Alacsony költségvetésű westernekben kezdett szerepelni, és hamarosan a B kategóriás filmek cowboysztárjává vált, 127 westernt forgatva pályafutása alatt. Szerepelt a Universal Pictures négy vadnyugati sorozatában is, ezzel filmhőssé válva az amerikai fiatalok milliói körében. Amikor a B mozik már nem voltak igazán nyereségesek Brown visszavonult a filmezéstől 1953-ban. Bár tíz évvel később még visszatért a filmvászonra néhány mellékszerep erejéig. Így több mint 160 filmben szerepelt 1927. és 1966. között. Magánélete 1926-ban feleségül vette Cornelia Fostert, akivel egészen haláláig 1974-ig együtt volt. Négy gyermekük született. Halála Brown 70 éves korában halt meg szívinfarktusban Los Angelesben. Hamvait a Glendale-i Forest Lawn Memorial Parkban helyezték el. Pouillac Pouillac település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 256 fő (2015). Pouillac Chatenet, Chepniers, Chevanceaux, Montlieu-la-Garde, Sainte-Colombe és Saint-Palais-de-Négrignac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lumberton (Texas) Lumberton város az USA Texas államában. Lakosainak száma 11 943 fő (2000). Népesség A település népességének változása: Ivan Dimitrov (labdarúgó) Ivan Milanov Dimitrov (bolgárul: Иван Миланов Димитров; Szófia, 1935. május 14. –) bolgár válogatott labdarúgó. A bolgár válogatott tagjaként részt vett az 1960. évi nyári olimpiai játékokon, illetve az 1962-es és az 1970-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Bolgár bajnok (1): 1963–64 Juno rakéta Juno rakéta amerikai hordozórakéta. Története A 2. világháborút követő fegyverkezési verseny egyik eredménye a ballisztikus rakéták különböző magasságot és távolságot teljesítő típusainak megjelenése. Az ismert (Hirosima, Nagaszaki) és a legnagyobb pusztításra képes atomfegyverek hordozására kifejlesztették az interkontinentális ballisztikus rakétákat (ICBM – Intercontinental Ballistic Missile). A világűr tudományos (katonai) megismeréséhez olyan hordozóeszközökre volt szükség, amelyek könnyen kezelhetően, olcsón, nagy mennyiségben, nagy megbízhatóság és ellenőrizhető irányíthatóság mellett képesek egyszerű (majd egyre bonyolultabb) űreszközöket pályára állítani. A Szputnyik–1 fellövését Amerikában nagyon komolyan fogadták, éles körülmények között tapasztalták, hogy a szovjetek megalkották a Földet körülrepülő űreszköz hordozó eszközét. Az amerikai kongresszus visszavágást követelt Dwight D. Eisenhower elnöktől, azonnal tegyen intézkedéseket, hogy a világűrbe emelhessenek valamilyen tárgyat. Az elnök a haditengerészet által irányított program, a Vanguard–1 startbalesetét követően megbízta Wernher von Braunt, hogy a leggyorsabban állítson össze egy, a feladatát biztonságosan teljesítő hordozórakétát. A Juno–1 jelű rakéta a német V–2 ballisztikus rakéta egyenesági leszármazottja volt. A rakétát először Wernher von Braun a Project Orbiter tervhez ajánlotta először a hadsereg űreszköz hordozójaként. A német rakétamérnök és csapata a három fokozatú Jupiter–C interkontinentális ballisztikus rakétára egy negyedik végfokozatot javasolt építeni, amellyel elérhető lett volt az orbitális pálya. A tervet 1955-ben törölték, a Vanguard-programnak adva zöld utat. A politikai válsághelyzet miatt elővették a programot és von Braun irányításával mindössze 84 napi munka után 1958. január 31-én a hordozórakéta Föld körüli pályára állította az Explorer–1 űreszközt, az USA első műholdját. Juno–1 Wernher von Braun a meglévő – a hadsereg által fejlesztett rakétatípusokból állította össze – Jupiter–C ICBM feljavításába kezdett bele Juno–1 néven. A Jupiter–C nem rakétafegyver, hanem a meteorológiai szolgálatot segítő szondákat szállító hordozóeszköz. Alacsony pályás műholdak, kisebb űrszondák indítására szolgáló hordozórakéta. Gyártotta a Chrysler Group LLC. Soros elrendezésű, négyfokozatú rakétaszerkezet. Induló tömege 28,5 tonna, magassága 21,2, törzsátmérője 1,8 méter. Elérhető pályamagasság 2800 km, szállítható hasznos teher 20 kilogramm. Szolgálatba állítási ideje 1957. A hat indításból 3 Explorer műholdat állítottak pályára, 3 indítása rakétatechnikai hiba miatt sikertelen lett. 1. fokozat Redstone típusú, folyékony hajtóanyagú rakéta (LOX/Hydyne: 60% aszimmetrikus és 40% dimetil-dietilén), amelyet a V–2 rakétából fejlesztettek ki. Magassága 18,3-19,8, törzsátmérője 1,8-2,3méter. Hajtóműve egy darab Rocketdyne A–7, égésideje 155 másodperc. 2. fokozat WAC Sergeant (MGM–29), 11 darab (egyenként 1,3 méter hosszú és 15 centiméter átmérőjű töltetekből állt) szilárd hajtóanyag (hajtógáza poliszulfid-alumínium és ammónium-perklorát) rakétából állt. Égésideje 6,5 másodperc. Sergeant 3. fokozat WAC Sergeant (MGM–29), 3 darab szilárd hajtóanyag (hajtógáza poliszulfid-alumínium és ammónium-perklorát) rakétából állt, égésideje 6,5 másodperc. Magassága 1,3-, törzsátmérője 0,4-2,3 méter. 4. fokozat WAC Sergeant (MGM–29), 1 darab szilárd hajtóanyag (hajtógáz poliszulfid-alumínium és ammónium-perklorát) rakétából állt, égésideje 6 másodperc. A műhold felbocsátására épített szilárd hajtóanyagú fokozat, amely lehetővé tette első kozmikus sebesség elérését. Orrkúpjában helyezkedett el a műhold. Információelmélet Az információelmélet az információval, mint az új ismeretté értelmezett adattal foglalkozó matematikai illetve hírközlési tudományterület. Főként az információ keletkezésével, struktúrájával, kezelésével, tárolásával, elérésével és továbbításával foglalkozik. Az információelmélet ezenkívül tanulmányozza az információ különböző felhasználását, az információs rendszereket. Az információelmélet megalapítói Samuel Morse (inkább előfutár), később Claude Shannon matematikus, hírközlési szakember. Az információelmélet az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948 körül. Alapítói Claude Shannon, Norbert Wiener és Andrej Nyikolajevics Kolmogorov. Az információ latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást jelent. Az információelmélet szerint azonban az üzenet nem azonos az információval. Az átvitt adatmennyiség információtartalma attól függ, hogy a vétel helyén mennyire szünteti meg a bizonytalanságot. Például az alábbi hiányos sürgöny információtartalma attól függ, hogy naponta hány vonat jön: "Holnap érkezem, a …… órás vonattal, Károly." Ha csak egy vonat érkezik, a bizonytalanság megszűnt, ha viszont naponta sok vonat jár, nagy a bizonytalanság, az üzenet információtartalma kicsi. Széttörve A Széttörve (eredeti cím: Split) 2016-os amerikai film, amelyet M. Night Shyamalan írt és rendezett. A főszereplők James McAvoy, Anya Taylor-Joy és Betty Buckley. A mozifilm készítője a Blumhouse Productions, a forgalmazója az Universal Pictures. Műfaját tekintve pszichothriller és pszichohorror. A filmet az Egyesült Államokban 2017. január 20-án mutatták be a mozikban, Magyarországon egy nappal korábban szinkronizálva, január 19-én az UIP-Dunafilm jóvoltából. Elkészítették a film folytatását, melynek címe: Üveg. A film forgatása 2015. november 11-én kezdődött Pennsylvania, Philadelphiában. A film 2016. szeptember 26-án debütált a Fantastic Fesztiválon, majd az Egyesült Államokban megjelent 2017. január 20-án az universal Pictures által. A film kritikai szempontból pozitív visszajelzéseket kapott az értékelőktől, valamint néhány kritikus jelölte Shyamalan barátságos visszatérését, bár egyesek kritizálták a filmbéli mentális betegségek észlelését. A Metacritic oldalán a film értékelése 62% a 100-ból, ami 47 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Széttörve 74%-os minősítést kapott, 227 értékelés alapján.. A film bevételi szempontból is jól teljesített, ugyanis a 9 millió dolláros költségvetését túl tudta szárnyalni, és több mint 276,9 millió dollárral zárt. A film végig követ egy olyan férfit, aki elrabol három fiatal lányt, 23 különböző személyisége miatt, és a 24. kezd létrejönni. Cselekmény Casey Cooke (Anya Taylor-Joy), egy érzelmileg visszahúzódó tinédzser, akit gyerekkorában folyton bántalmazta az ő John nevű nagybátyja, majd az apja halála után, ő lett a hivatalos gyámja. Míg az osztálytársaival, Claire-rel és Marciával együtt szórakozik, mindhármójukat elrabolja a disszociatív identitászavarban szenvedő férfi, Kevin Wendell Crumb (James McAvoy). Dr. Karen Fletcher pszichológus diagnosztizálja Kevin állapotát és rájön, hogy többszörös személyiség alakult ki benne, a saját anyja kezei által elszenvedett visszaélései miatt. Miközben Kevin megjelenése stabilnak tűnik, Dr. Fletcher 23 különálló személyiséget azonosít benne; az elméjében ezek a személyiségek egy szobában ülnek egy széken, és várják a „fényt” (Kevin testét), az uralkodó személyisége, „Barry” irányítása alatt. A nő azt is megállapította, hogy Kevin fizikai felépítése megváltozik, mikor új személyiség jön a fénybe. A közelmúltban, „Barry” nem volt hajlandó engedelmeskedni „Dennis” vagy „Patrícia” tendenciájának, részben Dennis hajlamai miatt, amelyek a kiskorú lányokat és Patrícia nemkívánatos vonásait gátolják, valamint mert mindketten imádják, a még nem látott 24. személyiséget, a „Szörnyeteget”. Függetlenül attól, hogy melyik személyiség irányítja Kevint, Dr. Fletcher felhívja telefonon a teljes nevének elmondása miatt. Kevin a lányokat bezárja egy rejtett szobába az otthonában. A tinédzserek hamar rájönnek disszociatív rendellenességére, ezért Claire megpróbálja kihasználni ezt a férfival szemben, hogy el tudhassanak menekülni, de „Dennis” elkapja és elkülöníti a többiektől. Több napig Kevin bezárva tartja őket, amíg munkát vállal és Dr. Fletcherrel találkozgat. Az egyik találkozó során, Dr. Fletcher ismerteti, hogy „Dennis” látszólag átvette „Barry” domináns személyiségét, bár Barryvel szeretne kapcsolatba lépni. Emlékezteti egy nem rég történt incidensre, amelyet Barry mondott neki egy hónappal ezelőtt; két tizenéves lány odament hozzá, és a kezeit a melleikre helyezték, amelyet végül „Dennis”-nek váltotta ki érzelmileg. Dr. Fletcher kezdi gyanítja, hogy Kevin, mint „Dennis”, felelős a három eltűnt tinédzserért. Ez idő alatt, Marcia megpróbál megszökni, de „Patrícia” elkapja és elkülöníti őt. Casey barátkozni kezd „Hedwig”-gel, Kevin egy fiatal kilencéves gyermekszemélyiségével; Később kiderül, hogy „Hedwig” a fény teljes ellenőrzése alatt áll, amelyet „Dennis” és „Patrícia” irányítása biztosít. „Hedwig” elvezeti Casey-t a hálószobájába, hogy megmutassa neki a létező menekülési útvonalat az ablakán keresztül, de kiderül, hogy csak a falára van rajzolva az ablak. A lány titokban elveszi „Hedwig” walkie-talkie-ját és segítséget hív róla, de a walkie másik végén lévő személy nem hisz neki, azt gondolva, hogy valaki csak viccet játszik. Mielőtt meggyőzné a személyt az igaza állításáról, „Patrícia” átveszi Kevin testét, és elkapja Casey-t. Dr. Fletcher felbukkan Kevin otthonába, és kideríti, hogy a „Szörnyeteg” valóságos, akivel már találkozott. Gyanakszik „Dennis”-szel kapcsolatosan, ezért Dr. Fletcher elkéredzkedik a fürdőszobába, hogy titokban körülnézhessen az otthonába, ahol Claire szobájára rátalál, de mielőtt bármit is tenne, „Dennis” elkapja és Aeroszollal elkábítja, külön szobába elzárja. Míg a „Szörnyeteg” személyiség átveszi első ízben Kevin szuperhumán képességeit, Claire és Marcia próbálnak kiszabadulni szobáikból. Dr. Fletcher visszanyeri tudatát elég időre ahhoz, hogy Kevin teljes nevét leírja egy papírra, de a „Szörnyeteg” visszatér és megöli őt. Casey kiszabadul a szobájából, hogy megkeresse az öreg hölgyet, de a „Szörnyeteg” közben megtámadja Marciát és megeszi, amit rémülten végig néz Claire, majd végül ő vele is ugyanezt teszi. Casey rátalál Dr. Fletcher testére és a jegyzetpapírra. „A Szörnyeteg” közeledik hozzá, de megemlíti Kevin teljes nevét, és előhozza őt. A helyzet tanulsága és felismerése alapján, két éve nem irányította a testét, ezért Kevint arra utasítja Casey-t, hogy ölje meg egy puskával. E megállapodás következtében mind a 24 személy elkezd harcolni a „fényért”, de röviddel ezután a „Szörnyeteg” személyisége újra előjön. Casey elmenekül a kabinból egy földalatti alagútba, és kétszer rá lő, de a töltényeknek nincs hatásuk rá. „A Szörnyeteg” elkezdi szétfeszíteni a cella rácsait, amelybe Casey bezárta magát tőle, ám a vállára és az alsó törzsére tekintve, számos régi, elhalványult sebet észlel, amik közül sok vágás önmegcsonkításnak bizonyul. Ezután elkezd örülni, hogy ő „tiszta”. Végül azt a következtetést vonták le, hogy a problémás emberek kivételesek, így „A szörnyeteg” megkíméli Casey életét és eltávozik. Kevin egyik munkatársa megmenti őt, és megtudja, hogy a Philadelphiai Állatkert alatt tartózkodik, ahol Kevin dolgozott és élt. Az egyik rendőrtiszt megkérdezi Casey-t, hogy készen áll-e hazatérni a nagybátyához. Elbizonytalanodva válaszol. „Dennis”, „Patricia” és „Hedwig” egy másik búvóhelyén, kollektív irányítást gyakorolnak Kevin testére, és megcsodálják a „Szörnyeteg” hihetetlen nagy erejét, valamint a világ megváltoztatására irányuló terveiket. A film zárójelenetében, az étkezde látható, ahol a patrónusok hallgatják Kevin bűneinek médiatájékoztatását, ami az úgynevezett „Horda” elnevezést kapta. Az egyik patrónus megjegyzi, hogy Kevin hasonlít arra a veszélyes terrorista emberre, akit 15 évvel korábban tartóztattak le és mostanra már kerekesszékhez van kötve. A mellette ülő férfiról kiderül, hogy David Dunn (Bruce Willis), aki emlékezteti a védőt, hogy a terrorista neve: „Mr. Üveg”. Renansart Renansart település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 174 fő (2015). Renansart Anguilcourt-le-Sart, Brissay-Choigny, Brissy-Hamégicourt, Nouvion-et-Catillon, Nouvion-le-Comte, Séry-lès-Mézières és Surfontaine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Chanteloup-en-Brie Chanteloup-en-Brie település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 3775 fő (2015). Chanteloup-en-Brie Bussy-Saint-Georges, Conches-sur-Gondoire, Jossigny, Lagny-sur-Marne és Montévrain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Azzano San Paolo Azzano San Paolo település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 7597 fő (2017. január 1.). Azzano San Paolo Bergamo, Orio al Serio, Stezzano és Zanica községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csömöri gyalogos híd A csömöri gyalogos híd egy speciális alumíniumötvözetből épült gyalogos híd Budapest és Csömör között, az M0-s körgyűrű fölött. Története Az M0-s autóút Csömör környéki építése során a zsákfaluba vezető lehajtókon a kivitelező nem épített gyalogos járdát, így a település a sztráda 2007-es átadásával kizárólag gépjárművel vagy HÉV-vel lett biztonságosan megközelíthető. A probléma orvoslására 2009-ben megépítették a csömöri gyalogos hidat a József Attila utca és a budapesti (XVI. kerületi) Suba utca vonalában, valamint máshol is létesítettek a gyalogos és biciklis forgalom számára biztonságos átkelési lehetőséget a körgyűrű fölött. A híd hamar országos ismertségre tett szert, mivel az egy speciális alumíniumötvözetből készült Németországban, így már építésének kezdete óta éjjel-nappal őrizni kell a színesfémtolvajoktól. Ezt kezdetben a híd két oldalán egy-egy biztonsági őr látta el, akiket mára részben kiváltott két biztonsági kamera. Karol Lipiński Karol Józef Lipiński (1790. október 30. - 1861. december 16.) lengyel virtuóz hegedűművész, zeneszerző és zenepedagógus volt. Őt nevezték a „lengyel Paganininek”. Élete, pályafutása Karol Lipiński egy Radzyń Podlaski nevű faluban született, Lengyelországban, a Lublini vajdaságban. Már kisgyermekként kiviláglott zenei tehetsége. Ötéves korában kezdte el hegedűre tanítani édesapja, Feliks Lipiński (1765-1847), aki a Potocki-família zenekarának kapellmeistere volt. 1799-ben Lwówba költöztek. Itt Adam Starzeński családjának zenekarában játszott, édesapja vezénylete alatt, illetve kamaraegyüttesekben is. 1809 végén koncertmesteri megbízást kapott a lwówi német színház zenekarában (1842-ig a színjátszás a német színház privilégiuma volt - lengyel művészek csak osztrák vállalkozókkal kötött, nem mindig hivatalos szerződések keretében játszhattak). Két év után kapellmeisterré lépett elő. Negyven évig, 1839-ig lakott a városban, a zenekar karmestereként, majd igazgatójaként tevékenykedve. Ez időszakban komponálta jelentős műveinek nagyobb részét: három szimfóniát (Esz-dúr, C-dúr, B-dúr), a D-dúr nyitányt, három hegedűversenyt, caprice-okat, polonézeket, több singspielt (A Dnyeszter szirénje, Perpatvar egy fogadás miatt, illetve a Terefere i Tarapacie.). 1812-ben Varsóba utazott, hogy tanulmányozza az operaház tevékenységét. 1814-ben Bécsben találkozott Louis Spohrral, a neves német hegedűművész-zeneszerzővel. Ezután elhatározta, hogy koncertező hegedűművészként folytatja pályáját. Hazatérve Lwówba, felmondta színházi állását, hogy hegedűtudása tökéletesítésének szentelhesse az energiáit. Emellett tanítással is foglalkozott. 1817-ben Itáliába utazott abban a reményben, hogy hallhatja Paganinit Milánóban találkoztak, naponta játszottak együtt, sőt két közös koncertet is adtak, 1818. április 17-én és május 24-én. Ez mérhetetlenül megnövelte Lipiński hírnevét. Paganini neki dedikálta a Burleszk variációk a „Velencei karnevál” témájára című, szóló hegedűre írt művét (op. 10). Viszonzásként Lipiński, 1827-ben Paganininek ajánlotta Három caprice hegedűre (op. 10) című kompozícióját. 1817 és 1824 között koncertezett Kijevben, Krakkóban, Poznańban, Berlinben, Lipcsében, illetve Wrocławban, Vilniusban, Kremenyecben (Krzemieniec) és Kamjanec-Pogyilszkijben (Kamieniec Podolski). Ez idő alatt sok új szerzeményt komponált. 1818-ban Németországba tartva megállt Triesztben, hogy meghallgassa Dr. Mazzurana tanácsait. Az akkor már 90 éves öregúr valamikor Tartini tanítványa volt, hegedülni már nem tudott ugyan, de hasznos tanácsokkal látta el Lipińskit Tartini egyik szonátájának előadására nézve. 1823-ban Kijevben együtt hangversenyezett a lengyel zongoraművész-zeneszerzővel, Maria Szymanowskával. 1827-ben és 1828 elején hat koncertet adott a varsói Nemzeti Színházban, ami után kinevezték a lengyel királyi udvar első hegedűsének. 1829-ben Varsóba utazott, ahol I. Miklós lengyel királlyá való koronázásának ünnepségei keretében közös koncertsorozatot adott Paganinivel (amelyen megjelent a 19 éves Chopin is). Sajnos azonban, a két hegedűművész között rivalizálás alakult ki, amely szétszakította a barátságukat is. Azután, amikor csak megkérdezték, hogy ki a legnagyobb hegedűs, Paganini ezt válaszolta: „Azt nem tudom, hogy ki a legnagyobb, de Lipiński bizonyosan a második legnagyobb.” Visszatérve Varsóba Lipiński egy időre felhagyott a koncertezéssel és a zeneszerzésnek szentelte magát. 1834-ben új repertoárral jelent meg újra a pódiumon, Varsóban és Poznańban, 1835-36-ban hosszú nyugat-európai körutat tett. Lipcsében a hírneves Gewandhaus koncertmestereként játszott, és találkozott Robert Schumann-nal is. Schumannra olyan mély benyomást tett, hogy neki ajánlotta Karnevál (op. 9) című darabját, baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Koncertkörútjának következő állomása Párizs volt, itt azonban kevés fellépést tudott teljesíteni, mivel megsérült hegedűjének javítása sokáig elhúzódott. 1836-ban Angliába utazott és eljátszotta Concerto Militaire címen ismert hegedűversenyét a Royal Filharmonikusokkal. Manchesterben is fellépett. 1839-ben kettős kinevezést kapott Drezdában, mint a Royal Oratory koncertmestere és az udvari zenekar kapellmeistere. A drezdai kötelezettségei miatt felhagyott a koncertvirtuózi turnézással és a kamarazenélésre összpontosított, különleges odaadással Beethoven vonósnégyesei iránt. Közös koncertet is adott Liszt Ferenccel: Beethoven Kreutzer-szonátáját adták elő. Csaknem életének utolsó napjaiig e városhoz kötődött, itt írta utolsó műveit is. Nagy hírnevet szerzett, mint Paganini egyetlen komoly riválisa. Tanított is és felkarolta a fiatal tehetségeket. Wieniawski neki dedikálta D-dúr Polonaise Brillante című darabját. 1845-ben házat vett egy Urlów nevű faluban, amely ma Ukrajna Ternopili területéhez tartozik. Eleinte csak a vakációkat töltötte itt, visszavonulása után viszont ide is költözött. 1861-ben halt meg, asztma következtében. Halála után az urlówi tulajdont a fiai, Gustaw és Konstanty örökölték. Végrendeletében alapítványt hozott létre, amely ösztöndíjhoz juttatta a lwówi, nápolyi és bécsi konzervatórium kiemelkedő fiatal hegedűseit. Az alapítvány az I. világháború kitörésééig működött. Két nagyszerű hangszer tulajdonosa volt. Az egyiket Antonio Stradivari készítette, 1715-ben (Lipinski Stradivarius), a másikat pedig Giuseppe Guarneri del Gesù. Mindkét hegedűre úgy szokás hivatkozni, hogy „ex-Lipinski”. Szerzeményei eleinte feledésbe merültek, mára azonban kezdik újra felfedezni és lemezre venni őket, köztük a négy hegedűversenyt (az ötödik elveszett), etűdöket, polonézeket, rondókat, variációkat és capricciókat. Három szimfóniát is írt. Ferdinand Kauer Donauweibchen című kompozícióját is feldolgozta, saját zenei anyaggal kibővítve. Ezt 1814-től csaknem harminc éven át minden évadban játszották Lwówban, de a mű mára elveszett. Legismertebbnek a már említett 2., D-dúr (Wojskowy) hegedűversenye számít (op. 21). A wrocławi zeneművészeti egyetem az ő nevét viseli: Karol Lipiński Zeneakadémia. Szülővárosában szobrot avattak a tiszteletére. Főbb művei Variációk Rossini Hamupipőke című operájának témájára op. 10 Rondo alla polacca op. 13 1. hegedűverseny, fisz-moll op. 14 2. hegedűverseny, D-dúr ( Concerto militaire – Katona-concerto ) op. 21 Variations de Bravoure (Bravúr variációk) op. 22 Fantázia és variációk Bellini Az alvajáró című operájának témájára op. 23 Fantázia Jan Stefani „Krakkóiak és gurálok” című operájának motívumaira op. 33 3. hegedűverseny, e-moll op. 24 4. hegedűverseny, A-dúr op. 32 A Dnyeszter szirénje , opera ( singspiel ), 1814 Perpatvar egy fogadás miatt , opera-komédia Diszkográfia (válogatás) 1. hegedűverseny, fisz-moll op. 14, Rondo alla polacca op. 13, Variations de Bravoure op. 22 (2001, CPO 999 912-2) – Albrecht Breuninger – hegedű, a Lengyel Rádió Zenekara, vezényel: Wojciech Rajski 2. hegedűverseny, D-dúr op. 21, 3. hegedűverseny, e-moll op.24, 4. hegedűverseny, A-dúr op.32 (CPO 999 787-2) – Albrecht Breuninger , a Lengyel Rádió Zenekara, vezényel: Wojciech Rajski B-dúr szimfónia op. 2 no. 3, D-dúr nyitány , 2. hegedűverseny (2003, DUX 0432) – Dominika Falger , Filharmonia Lubelska, karmester: Piotr Wijatkowski ( ) Trio A-dúr op. 12, Polonézek op. 9 (Selene Records 2005, CD-s 0501.72) – Konstanty Andrzej Kulka hegedű, Andrzej Gębski hegedű, Grzegorz Chmielewski brácsa , Andrzej Wróbel cselló ( ) Fantázia Jan Stefani „Krakkóiak és gurálok” című operájának motívumaira op. 33, Fantázia és variációk Bellini Az alvajáró című operájának témájára op. 23, D-dúr caprice op. 29 no. 3, Impromptu op. 34 no. 1, Trió g-moll op. 8 (Selene Records 1998, CD-s 9808.44) – Konstanty Andrzej Kulka szóló hegedű, Aurelia Liwanowska hegedű, Andrzej Wróbel cselló 4501 Eurypylos A 4501 Eurypylos (ideiglenes jelöléssel 1989 CJ3) egy kisbolygó a Naprendszerben. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. február 4-én. Patrick Moraz Patrick Philippe Moraz (Villars-Ste-Croix, Svájc, 1948. június 24. –) progresszív rock billentyűs, aki játszott a Yes és a Moody Blues együttesében is. Élete Korai karrier A lausanne-i konzervatóriumban klasszikus zenére oktatták. Mielőtt a progresszív rock világába lépett volna, dzsesszt játszott; virtuózitása miatt lelkesen fogadta játékát a közönség. Először szólóelőadóként turnézott, az 1960-as évek közepén híres dzsessz-zenészekkel játszott együtt. Ezt követően Jean Ristori társaságában megalapította a Mainhorse együttest (1968), a zenészek egyetlen lemezt adtak ki (a Polydor kiadón keresztül). Moraz átköltözött Angliába, és 1973-ban ismét új együttes, a Refugee tagjaként tűnt fel: a korábban a The Nice-t erősítő Lee Jacksonnal és Brian Davisonnal együtt alkották a formációt. A Yes tagjaként Karrierje csúcsát 1974-ben érte el, amikor a Yesben átvette Rick Wakeman helyét, majd szerepelt a Relayer című lemezen és az azt követő világkörüli koncertsorozaton. Moraz játéka a maga dzsessz-fúziós mivoltával viszonylag távol állt a Yes klasszikusabb stílusától, de ettől függetlenül a Relayer kiváló album. 1976-ban az együttes összes akkori tagja szólólemezt készített, Moraz a más zenészek által elismert Story of I című albumot jelentette meg. A felvételek alatt Brazíliába költözött, albumán fontos szerepet kapnak a helyi ritmusok, sőt, még brazil zenészek is játszanak rajta. A Story of I a világzene egyik fontos alapműve. Moraz nem sokkal később elhagyta a Yest. A Moody Bluesban Szólókarrierje az Out In The Sun-nal folytatódott, majd a Moody Blues tagja lett. Elsőként az Octave-turnén játszott az együttessel, később az 1981-es stúdiólemezen, a Long Distance Voyager-en is szerepet kapott (ez volt az első Moody Blues-lemez, mely nem ért el első helyet a kiadási listákon). Egészen 1991-ig maradt a birminghami eredetű formációban. Genfben saját stúdiót alapított (menedzsere Ristori volt): az Aquarius Studios vonzotta az európai progresszív rock-előadókat, többek között John McLaughlint valamint a svájci Flame Dream-et. Mialatt a Moody Blues tagjának mondta magát rendszeresen dolgozott más lemezeken is, a felvételeket követően pedig turnéra indult. Brazil együttesével, Chick Corea-val és egy másik egykori Yes-taggal, Bill Bruforddal is készített albumokat. Szólómunkásságának néhány újabb albuma, a Future Memories I, a Future Memories II és a Windows of Time a kritikusok tetszését is elnyerte. Későbbi évek 1992-ben elhagyta együttesét, és beperelte őket olyan jogdíjakért, amit sajátjának érzett az ott eltöltött 10 év után. A Moody Blues tagadta, hogy ő az együttes tagja lett volna, inkább "bérelt zenésznek" nevezték. Az ügy a kaliforniai bíróságra jutott, még a Court TV-ben is mutatták. Moraz megnyerte a pert, de ki összeget kapott az általa követelt milliók helyett. Azóta főleg szólómunkáival törődik, leginkább szólóban zongorázik. 1995-ben beutazta az Amerikai Egyesült Államokat C.H.A.T. (Coming Home to America) nevű turnéjával. Szokatlan turné volt: Moraz mindent maga foglalt le, és egy 800 dolláros díjért elment akár egy lakásba, vagy a díj fizetőjének saját klubjába is, hogy ott egy privát vagy félig privát hangversenyt tartson. Az egyetlen feltétel egy megfelelő zongora volt, illetve, hogy legyen hely, ahol játsszon. Moraz bárhol játszott a turné alatt (2-100 fős közönségnek), az egyik ilyen előadást felvették, és CD-, illetve video-formátumban is kiadták. Ebből az időszakból ismertebb szólólemezei a Windows of Time (1994), az ESP (2003), valamint elektronikus albuma, a Resonance (2000). Jelenleg Florida déli részén él. Diszkográfia Szólólemezei Story of I (1976) Out in the Sun (1977) Patrick Moraz III (1978) Coexistence (1980) Timecode (1984) Future Memories Live on TV (1984) Future Memories II (1984) Human Interface (1984) Windows of Time (1994) PM in Princeton (1995) British Audio Designs: Composer Series (1995) Resonance (2000) ESP (2003) Bouisse Bouisse település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 90 fő (2015). Bouisse Albières, Arques, Caunette-sur-Lauquet, Lairière, Lanet, Montjoi, Valmigère és Villardebelle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Johnny Weissmuller Johnny Weissmuller, eredetileg Weissmüller Johann (Szabadfalva/Szabadfalu (ma Temesvár város része), Temes vármegye, 1904. június 2. – Acapulco, 1984. január 20.) magyarországi német származású amerikai olimpiai bajnok úszó, filmszínész, Tarzan alakítója. Életrajza Petrus Weißmüller (földművelő) és Elisabeth Kersch (dohánygyári munkás) bánsági sváb szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. A család az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt még a kisfiú születésének évében. Az apa először Pennsylvaniában egy bányában dolgozott, majd Chicagóban telepedtek le. Peter nevű öccse már itt született, 1905-ben. A gyerekkorában sokat betegeskedő, légzési problémákkal küszködő vézna kisfiú orvosai javaslatára kezdett el úszni. 190 centis, 95 kilós óriássá nőtt, és kiváló sportolói adottságai hamar kiderültek. 1918-ban az apa elhagyta a családot, s a fiúk a Michigan-tó partján vízimentőnek álltak. Ekkor kezdődött Johnny úszó pályafutása, amely öt olimpiai aranyérmet hozott. Húszévesen a párizsi nyári olimpián három aranyérmet szerzett úszásban, valamint tagja volt a harmadik helyen végzett amerikai vízilabdacsapatnak; négy évvel később további két aranyérmet szerzett. 1922–1928 között 67 világrekordot állított fel. Hamarosan Hollywood sztárja lett mint Tarzan megszemélyesítője. Inkább úszónak és nem színésznek tartotta magát, 11 ember életét sikerült megmentenie. Életében 1948-ban zárult le a Tarzan-korszak. Ezután a Jungle Jim képregényből készült 12 részes filmsorozatban játszott 1954-ig, ezt már csak néhány kisebb szerep követte, az utolsó 1976-ban. Ötször házasodott. Feleségei: Bobbe Arnst, Lupe Vélez, Beryl Scott, Alleen Gates (később McCleland), Maria Baumann). Harmadik feleségétől 3 gyermeke született: Johnny Weissmuller Jr. (†), Heidi Elizabeth Weissmuller (†) és Wendy Anne Weissmuller. A hetvenes években folyamatosan romlott az egészségi állapota; miután 1974-ben eltörte a csípőjét és mindkét lábát, már sosem gyógyult meg teljesen, ráadásul a kórházban derült ki, hogy az életét végigsportoló Weissmüllernek súlyos keringési és szívbetegsége van. 1977-től a mexikói Acapulcóban élt. Az 1984 januárjában bekövetkezett halála előtt teljesen elszegényedett, rossz üzleti döntései és fényűző életmódja miatt; utolsó éveiben segédmunkákat végzett. Halála után viszont még egyszer felidézték régi dicsőségét: amikor koporsóját a mélybe engedték, magnóról háromszor felhangzott legendás Tarzan-üvöltése. Sportolói pályafutása Ő volt az első olyan ember, aki a 100 méteres gyorsúszás távját egy percen belül teljesítette. Az öt olimpiai arany (és egy vízilabdában szerzett bronz) mellett ötvenkétszer lett amerikai bajnok, hatvanhét világrekordot úszott. Sporteredményei olimpiai bajnok ( 1924 : 100 m gyors) olimpiai bajnok (1924: 400 m gyors) olimpiai bajnok (1924: 4 × 200 m gyorsváltó) olimpiai bajnok ( 1928 : 100 m gyors) olimpiai bajnok (1928: 4 × 200 m gyorsváltó) olimpiai 3. helyezett ( 1924 : vízilabda) Filmszínészi pályafutása Első filmjét 1929-ben forgatta. Az igazi sikert az 1932-ben bemutatott Tarzan, a majomember hozta meg neki. Ezután még tizenegy Tarzan-filmben játszotta a címszerepet. Érdekességek Johnny Weissmuller az 1924-es párizsi olimpián az öccse, Peter születési bizonyítványát használta. (Peter már Amerikában született, így automatikusan állampolgárrá vált.) 1922. július 22-én elsőként úszta le a 100 métert egy percen belül (58,26 másodperc alatt). Szerepei 1976 : Won Ton Ton, the Dog Who Saved Hollywood 1970 : The Phynx (Cameo) 1955 : Devil Goddess 1955 : Jungle Moon Men 1954 : Cannibal Attack 1954 : Jungle Man-Eaters (Jungle Jim) 1953 : Killer Ape (Jungle Jim) 1953 : Valley of Head Hunters (Jungle Jim) 1953 : Savage Mutiny (Jungle Jim) 1952 : Voodoo Tiger (Jungle Jim) 1952 : Jungle Jim In the Forbidden Land (Jungle Jim) 1951 : Jungle Manhunt (Jungle Jim) 1951 : Fury of the Congo (Jungle Jim) 1950 : Jungle Jim in Pygmy Island (Jungle Jim) 1950 : Captive Girl (Jungle Jim) 1950 : Mark of the Gorilla (Jungle Jim) 1949 : The Lost Tribe (Jungle Jim) 1948 : Jungle Jim (Jungle Jim) 1948 : Tarzan and the Mermaids (Tarzan) 1947 : Tarzan and the Huntress (Tarzan) 1946 : Swamp Fire (Johnny Duval) 1946 : Tarzan and the Leopard Woman (Tarzan) 1945 : Tarzan and the Amazons (Tarzan) 1943 : Stage Door Canteen 1943 : Tarzan Triumphs (Tarzan) 1943 : Tarzan's Desert Mystery (Tarzan) 1942 : Tarzan's New York Adventure (Tarzan) 1941 : Tarzan's Secret Treasure (Tarzan) 1939 : Tarzan és fia (Tarzan finds a son !) (Tarzan) 1936 : Tarzan szökése (Tarzan escapes) (Tarzan) 1934 : Tarzan és asszonya (Tarzan and His Mate) (Tarzan) 1932 : Tarzan, a majomember (Tarzan the Ape Man) (Tarzan) 1929 : Crystal Champions 1929 : Glorifying the American Girl (Adonis) Azáleás-völgy Az Azaleás-völgy a zalaegerszegi Alsóerdő botanikailag védett területe. Fatalin Gyula vezetésével a Jeli arborétum példájára hozták létre egy átjárhatatlan akácosból. A hatvanas-hetvenes években egzóta növényeket telepítettek be kísérleti jelleggel a sajátos mikroklímájú völgybe. Elsősorban Jeliből szerezték be a csemetéket. A hegyvidéki hangulatot árasztó környezetben a gyűjtemény később arborétum jellegűvé vált. A völgyben megtalálható a kolorádói jegenyefenyő, mamutfenyő, szerbluc, szitkaluc, európai és japán vörösfenyő, simafenyő, kaukázusi jegenyefenyő, zöld- és kékduglász, valamint különböző tuják. Szép látvány a tavasszal virágba boruló azálea-gyűjtemény, amelyről a völgy a nevét is kapta (rododendron - havasszépe). Az Azáleás-völgy mellett Kígyó-, illetve Róka-völgynek nevezett 24 hektáros területen még számos betelepített fafajta ad arborétum jelleget a vidéknek. Szabadon látogatható. Sant Boi de Lluçanès Sant Boi de Lluçanès település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 515 fő (2017). Földrajza Sant Boi de Lluçanès Sora, Orís, Sobremunt, Olost, Perafita és Sant Agustí de Lluçanès községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Yersinia A Yersinia egy baktériumnemzetség az Enterobacteriaceae családban. A sejtek kokkuszok és rövid pálcák. Legtöbbjük peritrich csillózattal rendelkezik, de léteznek atrich fajok is. A hőmérséklet hatással van a mozgásukra, 37 °C-on mozgékonyak, de 30 °C-on nem. Gram-negatívak, oxidáz-negatívak, kataláz-pozitívak. Heterotróf fajok, szénhidrátok bontása közben savat képeznek. Rágcsálókban és háziállatokban gyakoriak, széklettel ürülnek. Emberben hasmenéses, enterális kórfolyamatot váltanak ki, fertőzött élelemmel jutnak be a testbe. A Y. pestis a pestis kórokozója. A múltban a fertőzést bolhák vitték át emberre. A pestis 50%-os mortalitású, tüdőáttét létrejötte esetén ez akár 100% is lehet. Ismertebb fajai Y. pestis Y. enterocolitica 2012-es Roland Garros A 2012-es Roland Garros az év második Grand Slam-tornája, a Roland Garros 111. kiadása volt. Az eseményt 2012. május 27. és június 11. között rendezték meg Párizsban. Győztesek Férfi egyes A férfiak egyéni küzdelmét a címvédő, s újabb győzelmével már hétszeres bajnok Rafael Nadal nyerte meg, a 3 óra 49 percig tartó döntőben 6–4, 6–3, 2–6, 7–5-re legyőzve a világelső Novak Đokovićot. Nadal a tizenegyedik Grand Slam-győzelmét aratta, amivel az open érában feljött a rangsor harmadik helyére az ugyanennyi sikert elérő Björn Borg mellé, újabb Roland Garros-diadalával pedig ő lett az első teniszező a férfiak mezőnyében, aki hétszer nyerte meg a párizsi salakos versenyt, megdöntve Borg hat győzelemből álló rekordját, s utolérve a nők között szintén hétszer diadalmaskodó, s ezzel csúcstartó Chris Evertet. A spanyol játékos karrierje ötvenedik egyéni tornagyőzelmét aratta (ebből harminchatot salakon), ennél több címet rajta kívül csupán kilenc játékos szerzett a nyílt érában. Đoković a döntő elvesztésével rekordlehetőséget szalasztott el, mivel 2011-ben Wimbledonban és a US Openen, 2012-ben pedig az Australian Openen is diadalmaskodott, s tornagyőzelem esetén ő lett volna mind a négy major torna címvédője, amire a férfiak mezőnyében Rod Laver 1969-es klasszikus, tehát egy naptári éven belül megszerzett Grand Slamje óta nem volt példa. Először történt meg azonban az open érában, hogy ugyanaz a két férfiteniszező állt egymással szemben négy egymást követő Grand Slam-döntőben, mivel az említett versenyek fináléjában Đoković rendre Nadalt győzte le. A két játékos ötödik major döntőjét játszotta egymás ellen, s Nadal másodszor tudott nyerni a 2010-es US Opent követően. Női egyes A nőknél Marija Sarapova szerezte meg tornagyőzelmet, miután a döntőben 6–3, 6–2-re felülmúlta az olasz Sara Erranit. Sarapova először tudta megnyerni a Roland Garrost. Korábban három különböző Grand Slam-tornán diadalmaskodott, 2004-ben Wimbledonban, 2006-ban a US Openen, valamint 2008-ban az Australian Openen, így a mostani győzelemmel teljesítette az úgynevezett karrier Grand Slamet, vagyis mind a négy nagy tornát megnyerte legalább egyszer. A női tenisz történetében ő a tizedik játékos, az open érában pedig a hatodik, akinek sikerült ez a bravúr. Az orosz teniszezőnő 2008 augusztusa és 2009 májusa között kilenc hónapot hagyott ki a pályafutásából vállműtétje miatt, így első alkalommal fordult elő, hogy valaki (a férfiak mezőnyét is beleértve) egy ilyen, a teniszezők számára kockázatos beavatkozást követően tudott Grand Slam-versenyt nyerni. Errani először játszott finálét egyéniben egy major tornán, a döntőbe vezető útja során a korábbi huszonnyolc veresége után első alkalommal tudott legyőzni Top 10-es játékost, előbb a negyeddöntőben a német Angelique Kerbert, majd az elődöntőben Samantha Stosurt. A következő heti világranglistán ezzel a sikerrel életében először ő maga is a tizedik helyre lépett előre, míg Sarapova négy év elteltével újra világelső lett. Érdekesség, hogy a döntő két résztvevője karrierjük első egymás elleni találkozóját játszotta. Párosok A férfiaknál az előző évben is diadalmaskodó Makszim Mirni–Daniel Nestor-páros nyerte meg, a fináléban 6–4, 6–4-re legyőzve a Bob Bryan–Mike Bryan-kettőst. A 34 éves Mirni és a 39 esztendős Nestor az egy évvel korábbi diadal után második közös győzelmüket aratták. Összességében az előbbi játékos a hatodik páros Grand Slam-címét szerezte meg, ebből a negyediket a Roland Garroson, ahol 2005-ben és 2006-ban Jonas Björkmannal tudott diadalmaskodni. A kanadai teniszező nyolcadszor nyert major tornát, ezek közül ugyancsak a negyediket ezen a versenyen, 2007-ben Mark Knowleszal, 2010-ben pedig Nenad Zimonjićcsal. A nőknél a Sara Errani–Roberta Vinci-páros győzőtt, a döntőben 4–6, 6–4, 6–2-re legyőzve a Marija Kirilenko–Nagyja Petrova-kettőst. Errani és Vinci a szezon korábbi részében öt WTA-tornát nyert meg, s már a második Grand Slam-döntőjüket játszották 2012-ben, az év elején azonban vereséget szenvedtek az Australian Openen. Győzelmükkel az open érában először sikerült egy összolasz párosnak Grand Slam-versenyt nyerni a nők mezőnyében. Kirilenko és Petrova egyaránt a második Grand Slam-döntőjén hagyta el vesztesen a pályát, előbbi Viktorija Azarankával veszítette el a 2011-es Australian Open fináléját, utóbbi a 2010-es US Open döntőjében maradt alul Liezel Huber partnereként. A vegyes párosok tornáját a Szánija Mirza–Mahes Bhúpati-kettős nyerte meg, a 73 percig tartó döntőben 7–6(3), 6–1-re legyőzve a versenyen egy másik páros visszalépése miatt csupán beugróként elinduló Klaudia Jans-Ignacik–Santiago González-duót. Mirza és a 38. életévét éppen a döntő napján betöltő Bhúpati második közös Grand Slam-tornájukat nyerték meg, 2009-ben az Australian Openen diadalmaskodtak a vegyes párosok küzdelmében. Amíg azonban Mirza más partnerrel korábban nem tudott győzni, addig Bhúpati már a nyolcadik tornagyőzelmét ünnepelhette ebben a számban. Első alkalommal az 1997-es Roland Garroson nyert a japán Hiraki Rikával, aminek köszönhetően ő lett a tenisztörténelem első indiai Grand Slam-győztese. Döntők Férfi egyes Rafael Nadal – Novak Đoković 6–4, 6–3, 2–6, 7–5 Női egyes Marija Sarapova – Sara Errani 6–3, 6–2 Férfi páros Makszim Mirni / Daniel Nestor – Bob Bryan / Mike Bryan 6–4, 6–4 Női páros Sara Errani / Roberta Vinci – Marija Kirilenko / Nagyja Petrova 4–6, 6–4, 6–2 Vegyes páros Szánija Mirza / Mahes Bhúpati – Klaudia Jans-Ignacik / Santiago González 7–6(3), 6–1 Juniorok Fiú egyéni Kimmer Coppejans– Filip Peliwo 6–1, 6–4 Lány egyéni Annika Beck– Anna Karolina Schmiedlová, 3–6, 7–5, 6–3 Fiú páros Andrew Harris / Nick Kyrgios– Adam Pavlásek / Václav Šafránek, 6–4, 2–6, [10–7] Lány páros Daria Gavrilova / Irina Hromacsova– Montserrat González / Beatriz Haddad Maia, 4–6, 6–4, [10–8] Világranglistapontok és pénzdíjazás Pénzdíjazás A torna teljes összdíjazása 18 718 000 euró volt. A férfi és a női egyéni győztesnek fejenként 1 250 000 euró járt. Dinslaken Dinslaken település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 67 651 fő (2017. június 30.). Népesség A település népességének változása: Senlis (Pas-de-Calais) Senlis település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 164 fő (2015). Senlis Matringhem, Fruges, Hézecques, Lugy és Radinghem községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Julien-en-Genevois Saint-Julien-en-Genevois település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 14 085 fő (2015). Saint-Julien-en-Genevois Viry, Feigères, Neydens, Archamps, Bardonnex, Perly-Certoux és Soral községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Psyence a Go Go A Psyence a Go Go hide japán gitáros és énekes koncertalbuma, mely 2008. március 19-én jelent meg. A lemez 18. helyen végzett az Oricon slágerlistáján. A koncertalbum három lemezből áll, melyeken az 1996. október 20-i tokiói koncert felvételei hallhatóak. Kirchberg (Oberbayern) Kirchberg település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 780 fő (1970. május 27.). Pénzlevelű lizinka A pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) a hangavirágúak (Ericales) rendjébe, ezen belül a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A pénzlevelű lizinka csaknem egész Európában megtalálható, csak a Földközi-tenger közvetlen környékén hiányzik. Nem védett. Megjelenése Ez a kankalinféle kúszó növekedésű, elheverő szárú évelő növény, 10-50 centiméter hosszú hajtásokkal. Csak sűrű állományokban emelkedik fel kissé. A levelek átellenesen állnak, egy síkba rendeződnek, többnyire kerekdedek szívesek, ritkán tojás alakúak, tompák, mirigyesen pontozottak, 1,5-2 centiméter szélesek. A virágok egyesével fejlődnek a középső levelek hónaljában. A párta 1,5-2 centiméter széles és világossárga színű, cimpái 8-18 milliméter hosszúak, belül sötétvörös mirigyekkel pontozottak. A csészecimpák szélei átfedik egymást. Életmódja A pénzlevelű lizinka nedves rétek, legelők, liget- és láperdők, árnyas erdők, nedves gyomtársulások lakója; tápanyagban gazdag vályogtalajokon nő, 800-1000 méter magasságig. A virágzási ideje májustól augusztusig tart. A pénzlevelű lizinka kisebb mértékben maggal, inkább legyökerező hajtásaival terjeszkedik, melyek mögött az idősebb részek elhalnak. Régebben fekélyek és nehezen gyógyuló sérülések gyógyítására használták. Magyar Világkép Kutató A Magyar Világkép Kutató a magyar lélekminőség és kozmikus szellemiség lapja. A magazin alapadatai Magyarországi folyóirat. Alapítva 2005. március 21. Alapító tagjai: Torma Réka és Kozsdi Tamás író. ISSN: 1787-4106 A lap történetéhez A magazin eredetileg a budapesti Mátyásföldön működő Arvisura klub szellemi leirataként született meg 30 példányban. Hat megjelent szám után 2005 őszén került nyomdába és kezdetben budapesti terjesztésre, majd fokozatosan országos terjesztésre. A lap zömmel a nemzeti és más könyvesboltokban érhető el. A lap szellemisége az Arvisura kutatásból más magyarság történeti területre is kiterjedt. A magazin számos első publikáló írását tartalmazza, továbbá több magyarországi szervezet eseményeit, egyéni missziójukat bemutató írásnak és beszámolónak ad teret. A magazin 2008. augusztusig - három éven át - havonta jelent meg, 2008 őszétől bővített terjedelemben és tartalommal negyedéves megjelenésre tér át. A lap témakörei a) Aktuális magyarság és világtörténet b) Szer-vezetők (magyar szervezetek életképei) c) Palóc Arvisurák kutatás d) Magyarságtudományi írások e) Pilis szakrális világa f) Létfilozófia - szellemtudomány g) Tudományos világképek h) Világjáró Forrás http://mvkmagazin.gportal.hu Föld kaland ilyesmi… A Föld kaland ilyesmi… a Kispál és a Borz pécsi alternatívrock-együttes második stúdióalbuma, amely 1992-ben jelent meg. Megjelenése A nagylemez 1992. szeptember 25-én került forgalomba. A megjelenést követően, októberben a zenekar egy 25 koncertből álló, egy hónapos lemezbemutató körútra indult. Számok Autók a tenger felé Halszív Tökéletes helyettes A következő buszon Bujtogató Huszárnóta Jönni fog egy lovas UFO Földtörténet Kényszer, érdek, ösztönélet …ilyesmi A rétek halványak Nagyapa kileste nagyvilág Várallyay György Várallyay György (Debrecen, 1935. július 17.) Széchenyi-díjas magyar agrármérnök, agrogeológus, talajkutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a talajtérképezés, a talajtani adatbázisok és a környezeti monitoring. Számos talajtani magyarországi és világtérkép szerkesztője. 1981 és 1997 között az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézet igazgatója. Nyelvészeti kvízek gyakori szereplője mint egyetlen ismert személy négy Y betűvel a nevében. Életpályája Apja, idősebb Várallyai György (Várallyay, 1900-1954) neves, magyaróvári agrokémikus volt. 1952-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen (GATE, ma: Szent István Egyetem), ahol 1957-ben szerzett agrármérnöki diplomát. Diplomájának megszerzése után az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet mosonmagyaróvári talajtani osztályánál kapott állást. 1960-ban átkerült az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet szikkutatási és -hasznosítási osztályára, ahol tudományos munkatársi beosztásban kezdett el dolgozni. 1976-ban került vezető pozícióba, amikor kinevezték a talajtani osztály vezetőjévé. Öt évvel később a kutatóintézet igazgatói tisztségével bízták meg, itt többször megerősítették, egészen 1997-ig állt a kutatóhely élén. Ekkor kutatóprofesszori megbízást kapott. Közben 1983-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanárává avatta, de tanított a Debreceni Agrártudományi Egyetemen és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen is talajtant, 1977-ben pedig a kairói Ain-Samsz Egyetem meghívott előadója volt. 1988-ban a GATE-n egyetemi tanári megbízást kapott, emellett 1992-ben az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetbe kihelyezett talajtani tanszék vezetője lett. A tanszék élén 2005-ös nyugdíjba vonulásáig állt. 1968-ban védte meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusi, 1988-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Talajtani, Agrokémiai és Vízgazdálkodási Bizottságának lett tagja, majd 1993 és 1997 között elnöke. A bizottság 1997-ben két részre vált, a Talajtani és Agrokémiai Bizottság vezetését vitte tovább, emellett tagja lett a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Bizottságnak. Ezenkívül az MTA Gyepgazdálkodási, a Környezettudományi, valamint a Környezet és Egészség Bizottság munkájában vesz részt. Közben 1993-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban rendes tagjává. Szintén 1998-ban vette fel tagjai sorába Várallyayt a Szlovák Mezőgazdasági Akadémia. A Magyar Agrártudományi Egyesület Magyar Talajtani Társaságának tagja, majd 1990 és 1999 között elnöke volt, ekkor tiszteletbeli elnökké választották. Ezenkívül 1982 és 1986 között a Nemzetközi Talajtani Társaság Talajtechnológiai Bizottságát is vezette. Közéleti szerepet is betölt: az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja. Az Agrokémia és Talajtan című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője volt, emellett a Hidrológiai Közlöny, az Acta Agronomica és a Geoderma szerkesztőbizottságába került be. Munkássága Fő kutatási területei a talajtérképezés, a számítógépes talajinformációs rendszerek (GIS) és talajtani adatbázisok, valamint a környezeti monitoring kérdései. Emellett foglalkozik a talaj vízháztartásával, illetve -gazdálkodásával, ennek szabályozásával, valamint a talajdegradáció, azaz a talajminőség csökkenésének különböző jelenségeivel. Ebben a témakörben többek között a sófelhalmozódás, a szikesedés, a talajsavanyodás, a szerkezetleromlás, a tömörödés problémáinak feltárásával, előrejelzésével és megelőzésével foglalkozik. Több publikációja jelent meg talaj-környezetvédelmi tárgyban is, sikeres módszert dolgozott ki a szikesedés folyamatának előrejelzésére. Legnagyobb nemzetközi eredménye a talajdegradációs világtérkép megalkotása, amelyet több jeles talajkutatóval együtt szerkesztett meg. Hasonló eredményt ért el a szikesedési térkép és Európa talajtérképének megszerkesztése terén. Több magyarországi talajtematikus térkép készítője volt. Több mint ötszázötven tudományos publikáció, valamint huszonhárom könyv szerzője vagy társszerzője. Publikációit magyar, illetve angol nyelven adja közre. Díjai, elismerései A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997) a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar díszdoktora (2002) Széchenyi-díj (2004) Főbb publikációi A dunavölgyi talajok sófelhalmozódási folyamatai (1967) Háromfázisú talajrétegekben végbemenő vízmozgás tanulmányozása (1974) Magyarország termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők és 1:100 000 méretarányú térképe (társszerző, 1979) Magyarországi talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak kategóriarendszere és 1:100 000 méretarányú térképe (társszerző, 1980) Soil Degradation Processes and Their Control in Hungary (1989) A talaj vízgazdálkodásának és a környezet (1993) Climate Change, Soil Sanity and Alkalinity (1994) Talajfolyamatok szabályozásának tudományos megalapozása (2000) A mezőgazdasági vízgazdálkodás talajtani alapjai (2003) Minidoka megye (Idaho) Minidoka megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Idaho államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Rupert. Lakosainak száma 20 292 fő (2013. július 1.). Minidoka megye Blaine és Cassia megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Pesvice Pesvice település Csehországban, Chomutovi járásban. Pesvice Chomutov, Vrskmaň, Všestudy, Strupčice, Údlice és Otvice településekkel határos. Lakosainak száma 142 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Lilla Essingen Lilla Essingen: egy sziget a Mälaren-tó keleti részében, s egyúttal Stockholm egyik városnegyede Kungsholmen kerületében Tündöklőhal-alakúak A tündöklőhal-alakúak (Lampridiformes vagy Lampriformes) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába tartozó rend. Rendszerezés A rendbe az alábbi családok tartoznak. Tündöklőhalfélék (Lamprididae) Bóbitásfejűek (Lophotidae) Radiicephalidae Szíjhalfélék (Regalecidae) Stylephoridae Kaszahalfélék (Trachipteridae) Veliferidae Tokiói Közigazgatási Torony A Tokiói Közigazgatási Torony (����� [Tōkyō-to Chōsha]) egy 242,9 méter magas torony Tokió Shinjuku nevű kerületében. Ez az épület szabályozza nemcsak a 23 kerületből álló központ, hanem a Tokió egészét alkotó városok és falvak közigazgatását. A torony nem egy épület, hanem három részre osztható: A legmagasabb és legkiemelkedőbb a 48 emeletből álló főépület. A torony két részre szakad a 33. szinten. 3 szint a föld alatt van. Az épület alakja egy mikrochipre emlékeztet, ezzel hódolva az iparágnak, amely Japánt világgazdasági hatalommá tette. A másik két épület a 8 emeletből álló "Tokyo Metropolitan Assembly Building" (egy emelet a föld alatt van) és a 37 szinttel rendelkező (három a föld alatt) "Tokyo Metropolitan Main Building". A toronyban a 45. emeleten található a kilátó, amely ingyenes és tartalmaz ajándéküzleteket, kávézókat. Története A tornyot 1988-ban kezdték el építeni és 1991-re épült fel. Az építési költségek 1 milliárd dollár nagyságrendűek voltak. Az épület tartotta a "Tokió legmagasabb épülete" címet 2006-ig. Bár nem szerzett akkora hírnevet, mint a Tokió Torony vagy a Tokio Sky Tree, ám gyakran használták sci-fi filmekben futurisztikus jelenetekhez. Miami Heat A Miami Heat Miami profi kosárlabdacsapata, amely az NBA-ben játszik. Története A kezdetek 1987-ben a liga engedélyezte az NBA bővítését négy új csapattal, köztük a Heattel. A Heat az 1988–89-es szezonban debütált tele fiatal és tapasztalatlan játékossal, ami ahhoz vezetett, hogy első 17 meccsüket elvesztették. Besorolásuk sem volt szerencsés, a keleti parton fekvő Miami a Nyugati főcsoportba került, így hatalmas távolságokat kellett megtenniük egy-egy meccs előtt, így nem meglepő, hogy a Miami a liga eddigi legrosszabb idényét zárta, 15–67-es mutatóval. A következő évben hiába helyezték őket keletre, továbbra is sereghajtók maradtak. 90-es évek (1991–1997) Az új évtized már biztatóbb eredményeket is hozott, 1992-ben bekerültek a rájátszásba, azonban az első körben kisöpörték őket. 1994-ben először a csapat történetében pozitív mérleget értek el, de még ez is kevés volt egy rájátszás-párharc megnyeréséhez. Az igazi áttörést végül Pat Riley edző személye hozta meg, aki a csapathoz csábította Alonzo Mourningot, sokat segítve ezzel a támadójátékon. 1996-ban már 61–21-es eredménnyel zárták az alapszakaszt, és 3–1-ről fordítva legyőzték a New York Knicks-et az első körben. A Chicago Bulls azonban túl kemény feladatnak bizonyult a következő két évben, először az elődöntőben, majd a főcsoportdöntőben. Ezredforduló (1997–2004) A következő évek a Knicks-szel való rivalizálás jellemezte, de se a 10. évfordulón, se 1999-ben nem tudtak győzni a New York-iak ellen. A csapat népszerűségét jellemzi az, hogy stadiont váltottak, új pályájuk az American Airlines Arena lett. Mourning 2000-es sérülése után a csapat kezdett átalakulni, Eddie Jones, Anthony Mason és Tim Hardaway vették át a főszerepet. A kisebb mélyrepülés után sokat segített Dwyane Wade megszerzése, aki már újoncként is sokat tett csapatáért. Az új edző, Stan Van Gundy irányításával a csapat 2004-ben a rájátszás 2. köréig jutott el. A jelen (2004–) A szupersztár Shaquille O’Neal nagy visszhangot kiváltó 2004-es érkezése után a Heat eredményei tovább javultak, Wade és O’Neal remek együttműködésével 59–23-as eredményt értek el, de a Detroit Pistonst már nem tudták legyőzni a keleti döntőben. 2005-ben, immár újra Pat Riley vezetésével folytatódott az eredményes játék, a Heat második legjobbként került be a rájátszásba, ahol rendkívül stabil, megbízható játékot játszva sorra legyőzte a Bulls-t, a New Jersey Netset és végül a Pistonst, így jó esélyekkel várta a Dallas Mavericks elleni döntőt. A Miami az első két mérkőzést elveszítette, de 3. csapatként a liga történetében fordítani tudtak 0–2-ről, és több szoros, drámai meccs után végül a 6. meccsen nyerhették el a trófeát a Dallas otthonában. A döntő legértékesebb játékosának járó címet természetesen a fantasztikus teljesítményt nyújtó Dwyane Wade kapta meg, de utolsó esélyként végre gyűrűt kaptak olyan korábbi nagy játékosok, mint Gary Payton, Alonzo Mourning valamint Antoine Walker is. Az utolsó szezonban (2010-2011) nagy eséllyel indult a bajnoki címért olyan játékosokkal a keretben, mint LeBron James, Dwyane Wade, Chris Bosh valamint az NBA jelenleg legmagasabb játékosa Žydrūnas Ilgauskas. Ezzel a kerettel másodikak lettek az alapszakaszban, csak a Chicago Bulls előzet meg őket keleten. A rájátszásban a Philadelphia 76ers ellen kezdtek, majd a Boston Celtics-et fogadták. Mindkét párharc végeredménye 4-1 lett a Miami Heat javára. A főcsoportdöntőben a Chicago Bulls volt az ellenfelük. Előbb a Bulls szerzett vezetést, de ekkor zsinórban három meccset veszített el, így a Miami 3-1-re vezetett, de még a remény is felragyogott, amikor az ötödik meccsen legyőzte a Bulls a Heat-et. De a vége 4-2 lett a Miami javára és bekerült a nagydöntőbe, ahol a 2006-os ellenfelét fogadta a Dallas Mavericks-et. A Miami kétszer is előnyre tett szert mivel az első és a harmadik meccset megnyertek. De mind a kétszer fordítani tudott köszönhetően Dirk Nowitzki-nek aki 39 °C-os láza ellenére is képes volt rengeteg pontot szerezni, mellette köszönhető volt LeBron James siralmas teljesítmények is aki 430 meccs óta tartó sorozatát szakította meg azzal, hogy nem szerzet 10 pontot egy meccsen. Végül a Bajnok a Dallas Mavericks lett és a döntő MVP-je Dirk Nowitzki lett. 2012-ben ismét elkezdtek hajtani a bajnoki cím felé. Eljutottak a Nagydöntőbe a New York Knicks, az Indiana Pacers és a Boston Celtics-es keresztül! Utóbbi 7 meccses sorozat volt, de a Heat sikerrel vette ezt az akadályt! A döntőben az Oklahoma Cíty Thunderrel találkoztak, ahol az 1. meccsen kikaptak a Oklahoma Cityben, még Lebron James 30 pontja sem volt elég! A 2. meccsen is szintén idegenben léptek pályára, de Lebron vezérletével 4 ponttal felül tudták múlni a Thunder-t, 100-98 lett a végeredmény! Innen már csak felfelé vezetett az út. A Miami Heat 4-1-es összesítéssel megverte az Oklahoma City Thunder-t és begyűjtötték a franchise 2. bajnoki címét, míg James végre először lett bajnok egy Final MVP cím mellé! 2013-ban a Heat kelet elsőként jutott be a rájátszásba, ahol a Milwaukee Bucks-ot söpörték ki az 1. fordulóban. A 2. fordulóban a Chicago Bulls-ot 4-1-re! Ezeket sorozatokat nagyon simán hozta a Miami, de aztán jött az Indiana Pacers elleni 7 meccs, amit úgy hoztak hírbe: Vajon véget ért a Heat dominanciája? A 7. meccs győzelme után szinte már jött is a Nagydöntő 1. meccse, ahol a San Antonio Spurs ellen léphettek pályára ráadásul otthon és pláne úgy hogy a Spurs már több mint egy hete pihent, ami azzal kecsegetett hogy ők úgymond "elfelejtettek" kosarazni! Ám nem így lett a texasiak behúzták az 1. meccset hihetetlen kiélezett helyzetben Tony Parker győztes kosarával. A 2. meccs egy sima Heat győzelem volt, majd a 3. már Texasban egy hatalmas vereség. A San Antonio bár nem fiatal csapat de olyan jól tudta tartani a Miami-t hogy ahogy kiegyenlítettek, a következő meccsről győzelemmel távozhattak. Így értek vissza 3-2-vel Florida-ba a csapatok. A 6. meccsen a Heat-ben mindenki tette a dolgát. Dwyane Wade, Lebron James és Chris Bosh, a BIG 3 helytálltak. Szoros mérkőzés hoztak össze ami az utolsó másodpercekig fokozódott. Már minden veszni látszott mikor James egy kihagyott tripla kísérlet után bevágott egyet, majd Kawhi Leonard sorsdöntő büntetőiből egyet kihagyott. A Miaminak másodpercei voltak hátra vezetett a Spurs 3 ponttal, mikor jött Lebron egy újabb tripla kísérlettel, ami nem esett be, de Bosh megszerezte a támadó lepattanót, amit a hárompontos vonal mögé hátráló Ray Allen-nek passzolt oda és 5 szekundummal a vége előtt Allen hatalmas hármast vágott be Tony Parker arcába! A közönség tombolt és a csapatuk hosszabbításra mentette a szezont. Itt 8-5-tel verték meg a Tim Duncan és Parker vezérletű San Antoniot, 3-3 lett az állás. A mindent eldöntő 7. meccs is szorosra sikerült de Wade és James 23 illetve 37 pontja elég volt ahhoz hogy a Heat megnyerje összességében a 3. bajnoki címét! Lebron ismét a döntő legértékesebb játékosa (MVP) lett! 2014-ben ismét eljutott a nagydöntőig, ám itt a sérülésekkel és betegségekkel küszködő LeBron-t és a gyengén szereplő csapattársait simán, 4-1-re verte a San Antonio Spurs. Az elvesztett döntő után a "Nagy Hármas" mindegyike szerződést bontott. LeBron visszaigazolt Clevelandbe, ahova megy vele James Jones. Dwyane Wade új, olcsóbb szerződést kötött, hogy a klubnak legyen pénze újoncokra. Chris Bosh jövője még nem tiszta, de valószínűleg ő is maradni fog. Játékosok Jelenlegi keret Sablon:Miami Heat játékos keret Occey Occey település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Occey Chazeuil, Sacquenay, Selongey, Cusey, Isômes és Vaux-sous-Aubigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sülysáp vasútállomás Sülysáp vasútállomás egy Pest megyei vasútállomás, Sülysáp településen, melyet Sülysáp önkormányzata üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Pusztaszentistván megállóhely Szőlősnyaraló megállóhely Megközelítés tömegközlekedéssel Busz: 488 , 489 , 490 , 491 , 492 , 513 Hartzviller Hartzviller település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 907 fő (2015). Hartzviller Brouderdorff, Hesse, Nitting, Troisfontaines és Voyer községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nicolò Longobardo Nicolò Longobardo, vagy Nicholas Longobardi, Niccolo Longobardi (Caltagirone, 1559. szeptember 10. – Peking, 1654. szeptember 1., kínai neve: Long Huamin ���) jezsuita szerzetes, aki a jezsuiták Kína-missziójának meghatározó vezetője volt. 1582-ben lépett be a Jézus Társaságába Messinában. Élete 1597-ben Kínába küldték Shaoguan tartományba. 1610-ben Matteo Ricci halála után ő lett a jezsuita Kína-misszió legfőbb generálisa. Csak részben fogadta el elődje missziós módszerét. Azt helyeselte, hogy az európai tudományt meg kell osztani a kínaiakkal, lelkes híve volt ennek, és kétszer is felhívta rá az európai központ figyelmét. Ennek hatására valóban elindult egy tudományos jezsuita küldöttség Kínába. De a kínai őskultuszt, a kínai istennevek megtartását helytelenítette. Emiatt 1630-ban kidolgozott egy értekezést a témában. Ez megosztotta a jezsuitákat, nem mindenki követte, és az őt követő tartományfőnök betiltatta missziós nézeteit. Ennek ellenére kilencvenéves koráig folytatta munkáját, 58 évig Kínában dolgozott, majd kilencvenöt éves korában hunyt el. Temetésére Sun Ce kínai császár sok pénzt költött. Emlékezete A Via Luigi Sturzón található szülőházában emléktáblát helyeztek el. Tuvalu parlamentje A Tuvalui Parlament ( Fale i Fono, más néven House of Assembly ) Tuvalu parlamentje. Története 1975-ben alapították, amikor Tuvalu elszakadt a Gilbert- és Ellice-szigetektől, három évvel az ország hivatalos függetlenné válása előtt. A legutóbbi választások 2006. augusztus 14-én zajlottak, és nagy változást hoztak: a tizenöt tagból nyolcat is leváltottak, köztük Maatia Toafa miniszterelnök teljes kabinetjét. Toafa ezután lemondott, helyét Apisai Ielemia vette át. Működése A parlament egykamarás, 15 képviselője van, akiket négy évre választanak. Hét körzet kettő, míg a 8. körzet 1 képviselőt küld. Mivel Tuvalun nincsenek politikai pártok, ezért minden képviselő független, tagjainak szerepe könnyen változhat egy terminuson belül ellenzékiből kormánytaggá és viszont. A tagokat népszavazás útján választja az ország nyolc szigetének tizennyolc év feletti lakossága – hét sziget két-két tagot, a nyolcadik egyet választ. A parlament jelöli ki tagjai közül a miniszterelnököt, aki aztán négy további képviselőt kijelöl kabinetnek. A képviselők választják meg a házelnököt is. Törvényjavaslatot elméletben bármelyik képviselő tehet, de a gyakorlatban ez leginkább a kormányzó kabinet utasítására történik. A törvényjavaslatot háromszor tárgyalják meg, majd benyújtják Tuvalu kormányzójának, hogy engedélyezze. A törvényjavaslatot azonban nem elég a parlamentnek elfogadnia, be kell mutatni a helyi önkormányzatoknak is, akik képviselőik útján változtatásokat javasolhatnak. 2051 Chang A 2051 Chang (ideiglenes jelöléssel 1976 UC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Harvard Obszervatórium fedezte fel 1976. október 23-án. Matigny Matigny település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 498 fő (2015). Matigny Y, Croix-Moligneaux, Douilly, Offoy, Quivières, Sancourt, Villecourt és Voyennes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chapareillan Chapareillan település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 2950 fő (2015). Chapareillan Sainte-Marie-du-Mont, Entremont-le-Vieux, Laissaud, Les Marches, Barraux és Pontcharra községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szabó Gyula (színművész, 1883–1962) Szabó Gyula (Alsójára, 1883. január 31. – Budapest, Józsefváros, 1962. augusztus 18.) színész, operaénekes (bariton). Pályafutása Szabó Albert és Kerekes Anna fiaként született. Kolozsváron tett érettségi vizsgát. Tanulmányai a mezőgazdasági akadémián folytatta, azonban színházi élményei miatt a színészi pályát választotta, beiratkozott a budapesti Nemzeti Színház akadémiájára. Itt Csortos Gyula osztálytársa volt, Mály Gerővel lakott egy szobában. 1903-ban kapott működési engedélyt, pályafutását 1904-ben kezdte. Játszott Győrben, Cegléden, Szentesen, Aradon, Kalocsán, Nagyváradon és Debrecenben, később a budapesti Magyar Színházban és a Városi Színházban. 1924-ben mivel magyar útlevéllel ment Csehszlovákiából Romániába, Fekete Mihály társulatvezető szerezte meg számára a játszási engedélyt, amelyet 56110/1924 szám alatt állítottak ki számára. Egyúttal a román állampolgárságot is fel akarta venni. 1932-ben Marosvásárhelyen operakoncertet adott. 1935. február 14-én a Ferencvárosban házasságot kötött a nála nyolc évvel fiatalabb Seh Margit Vilma Annával, Seh László és Bakacs Mária lányával. Az 1930-as években Vecsésre költözött családjával, ahol a Koczián-féle házban lakott a Zrínyi utcában és innen járt be a színházba és a filmgyárba. Támogatta az Andrássy-telepi színjátszókat és maga is gyakorta lépett fel jótékonysági céllal. 1945-ben feddést kapott az igazolóbizottságtól. A második világháborút követően Cegléden, Szolnokon, valamint a budapesti Magyar Színházban játszott és filmekben is szerepelt. 71 éves korában Major Tamás szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Jubileuma alkalmából a Volpone főszerepét alakította, a Katona József Színházban. Főként edizódszerepeket jászott, nagybajuszú, szikár népi figurák szerepében láthatta a közönség, karakterisztikus figuráját a rendezők kedvelték. Egy filmfelvétel során napszúrást kapott, ami végzetesnek bizonyult. Elhunyt 1962-ben, életének 80., művészi pályának 60. évében. Szolnokon helyezték örök nyugalomra. Színházi szerepei Deli úrfi ( Rákosi Jenő : A bolond) Ezredes ( Kálmán Imre : Kis király) Laci (Csepreghy Ferenc: Sárgó csikó) Dorozsmay ( Zerkovitz Béla : Csókos asszony) Armand gróf (Kálmán Imre: Bajadér) Ahmed bej (Stambul rózsája) Alexa (Bruno Granichstädten: Orlow) Armand ( Lehár Ferenc : Frasquita) Iván herceg (Gilbert: Marinka táncosnő) Bagó ( Kacsóh Pongrác : János vitéz) Működési adatai 1920: Arad (Róna Dezső társulata) 1922/23: Temesvár (Szabó Pál társulata) 1923: Marosvásárhely (Kardos Andor társulata) 1924/25: Temesvár, Arad, Lugos (Fekete Mihály társulata) 1925/26: Brassó, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Dicsőszentmárton, Kézdivásárhely (Gáspár Jenő társulata) 1926: Orsova, Karánsebes (Maurer Béla társulata) 1938/39: Arad (Szendrey Mihály társulata) 1939/40: Nagyenyed és kisebb települések (Jódy Károly társulata) 452 Hamiltonia A 452 Hamiltonia (ideiglenes jelöléssel 1899 FD) egy a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. James Edward Keeler fedezte fel 1899. december 6-án. Kuraginói járás A Kuraginói járás (oroszul: Курагинский район) Oroszország egyik járása a Krasznojarszki határterületen. Székhelye Kuragino. Népesség 1989-ben 54 337 lakosa volt. 2002-ben 51 873 lakosa volt. 2010-ben 47 688 lakosa volt. Kínai alkörmös A kínai alkörmös vagy kínai karmazsinbogyó (Phytolacca acinosa) az alkörmösfélék családjába tartozó, Kínából származó, nagy termetű, lágyszárú növény. Magyarországon inváziós fajként viselkedik. Megjelenése A kínai alkörmös 100–250 cm magas, lágyszárú (tövénél fásodó), évelő növény. Gyökérzete erős, vastag főgyökerével kapaszkodik a talajba. Habitusra erőteljes, széles. Szára vastag, alig vagy egyáltalán nem vörösödik. 10–30 cm hosszú és 5–15 cm széles levelei széles tojásdadok, végük tompa vagy rövid hegybe fut. Szélük ép, tapintásra vastagok, bőrneműek. Június-júliusban virágzik. Virágzata 5–25 cm hosszú, apró, fehér virágokból álló, felálló, tömött fürt. A porzók száma 8 (7–9), a termők szabadon állók. Termése 10–15 mm átmérőjű, tagolt, 8 magvú bogyótermés. A felállóan maradó termés kezdetben zöld, majd fényes sötétlilára, végül feketére érik. Erősen festőlevű. Bogyói, magvai, gyökerei mérgezőek. Hasonlít hozzá az amerikai alkörmös, de annak szára vékonyabb és vörösödő, levelei keskenyebbek és hegyesebbek, virágzata lazább, a termők alapjuknál összeforrnak, a termés lelógó, bogyója tízmagvú. Elterjedése Eredeti hazája Kelet-Ázsia (Kína, Japán, Korea, Vietnám és India). Kínában régóta termesztik is. Európában dísznövényként kezdték ültetni és a kertekből, parkokból sokhelyütt kivadult és inváziós fajként terjeszkedik. Magyarországi első biztos előfordulása 1945-ből Bázakerettyéről származik, azóta leginkább Budapest környékén és Északnyugat-Dunántúlon vált gyakorivá, de kisebb mértékben az egész országból előkerült; szinte kizárólag településekről vagy azok közvetlen környezetéből. Megjelent már természetközeli élőhelyeken (ártéri ligeterdőben és gyertyános-tölgyesekben) és várhatóan tovább fog terjeszkedni. Életciklusa Magvai áprilisban csíráznak, majd első évben erős gyökérzetet fejleszt, a második évtől pedig a főgyökérről több felálló, leveles szárat hajt. Májusban kezd virágozni, de csúcspontját június-júliusban éri el. Maggal szaporodik, terjesztésükről a feltűnő bogyókat elfogyasztó madarak (főleg rigók) gondoskodnak. Az első fagyok után föld fölötti részei elhalnak. A laza, tápanyagban gazdag, semleges vagy meszes kémhatású talajt részesíti előnyben. Inkább a félárnyékot kedveli, de jól nő napon vagy árnyékban is. Árnyékolásával és méreganyagaival (allelopátia) gátolja az őshonos növényzet növekedését. Felhasználása A fiatal növény még nem vagy csak alig termel mérgező vegyületeket, ilyenkor hajtásai és zsenge levelei megfőzve (a spárgához vagy spenóthoz hasonlóan) ehetőek. A benne levő hányást, hasmenést okozó anyagok egy része főzés közben lebomlik. Európában dísz- valamint festőnövényként ültették. Thiounn Thioeun Thiounn Thioeun (khmerül: ��� ���; Phnompen, 1919 vagy 1920 – Phnompen, 2006. június 16.) Vörös Khmer orvos, Demokratikus Kambodzsa egészségügyi minisztere. Fiatalkora 1919-ben, vagy 1920-ban született Thiounn Hal és Bounchan Moly legidősebb gyermekeként Phnompenben, földműves családba. Két testvére is szintén csatlakozott a Vörös Khmerhez később. Demokratikus Kambodzsa 1976-ban megalakult kormányában kinevezték egészségügyi miniszternek, ezt a posztot az ország 1979-es összeomlásáig töltötte be. Később a mozgalom tagja maradt feleségével, Maly-val együtt. Hindu időszámítás A hindu időszámítás hatalmas skáláját a hindu vallásos iratok (Védák és Puránák) meglehetős pontossággal rögzítik. Az idő (szanszkritul: ��� = kála) mértéke a legkisebb egységtől (paramánu, mintegy 17 mikroszekundum) a legnagyobbig (maha-manvantara, 311 040 000 000 000 földi év) terjed. Az óind bölcselet szerint az idő egymásba ágyazott ciklusok sorozata. A világegyetem teremtése és pusztulása is ciklikus folyamat, amely önmagát örökké ismétli. Az univerzum ideje Brahma, a teremtő életének folyama. Minden kisebb-nagyobb ciklus végén bizonyos mértékű pusztulás megy végbe a lények között. Brahma életének végén a teljes univerzumot Siva átmenetileg megsemmisíti. Az idő egységei A hindu kozmogónia szerint amikor Isten akaratára az anyagi részecskék megtelnek energiával, és a ma ismert anyagformák létrejönnek, létrejön az idő is. Az idő az anyagot alkotó atomi részecskéken áthaladó nap mozgásával mérhető. Két atom ún. duálatomot hoz létre, a duálatomok hármasával hexatomokat (traszanéru) képeznek. ez az az anyagmennyiség, amely a napfény sugaraiban még éppen látható. A traszanéruk szintén képesek az egyesülésre, három traszanéru egyesülésének ideje a hindu időfogalom alapegysége, a truti. A truti időtartama 1/1687,5 másodperc. Korszakok A csaturjuga négy világkorszakokból áll (csatur=4, juga=korszak, szanszkritul: ���), amelyek időtartama 4:3:2:1 arányban áll egymással. Ezek a világkorszakok a Szatja(v. Krita)-juga, Tréta-juga, Dvápara-juga, Kali-juga. Mindegyik korszaknak hajnala és alkonya van, a nappalok hosszával együttesen adják ki a korszak teljes időtartamát. A hajnalok és alkonyok hossza a teljes időtartam tíz százaléka (→ táblázat). Ezer csaturjuga alkot egy kalpát, amely megfelel egy kozmikus nappalnak, a kozmikus éjszaka ugyanennyi, tehát két kalpa Brahma egy teljes napja. Egy kalpában 14 mantavantara korszak van. A mantavantara a dévaták, (istenségek) életének és uralkodásának időtartamai, ezeknek a neve Manu. 71 csaturjuga tesz ki egy Manu életet. Amikor egy korszak lezárul, a földi élet bizonyos mértékű pusztulása következik be. Brahma éjszakájának bekövetkeztekor azonban már a Brahma szférájánál alacsonyabb rendű bolygók is hatalmas kataklizma következtében elpusztulnak, az itt élők lelkei szunnyadó állapotba kerülnek, csak a felsőbb bolygók maradnak meg, amelyek szentjei a vallás alapelveit újragondolják. Brahma tehát időről időre visszavonja a „meg nem nyilvánuló létteljességbe” az életerőt, hogy aztán Brahma ébredésekor, az új kalpa első szatja-jugájában az élet kiárasztásával ismét lények sokasága népesítse be a megfelelő szférákat. Mindegyik korszakot a társadalom meghatározott mentális állapota jellemzi. Az emberek feladatai, erényei, kötelességei korszakonként azonosak, és hasonló módon felelnek meg a vallás (Dharma) által támasztott követelményeknek. A négy korszak időrendben követi egymást, mindegyik korszak erkölcsileg alacsonyabb rendű értéket képvisel mint az előző. A Kali-juga korszaka az utolsó, és legromlottabb. Jelenleg Brahma életének ötvenegyedik évében, a huszonnyolcadik kalpa, vagyis a szvetavaráha („fehér vadkan”) kalpa Kali-jugájának hajnalánál tartunk, a hetedik ún. vaivaszvata mantavantarában. Ez a juga a Szúrja-szidhánta szerint i. e. 3102. február 17-ről 18-ára virradó éjszaka éjfélkor, Krisna halálával kezdődött. A Kali-juga végén (időszámításunk szerint 428 898. február 18-án) eljön Visnu tizedik avatárája Kalki, és elpusztítja a földi életet. A korszakokon belül előfordulnak könyörületes időszakok (múrták), amely alatt bizonyos cselekvések sikerrel járnak. Ezeket az időszakokat a hindu asztrológia számítja ki. Az asztrológiai kalendárium (pancsángam) leírja a hold állását, a hét napjait, a csillagászati konstellációk hatásait a mindennapi életre, de a hosszú távon várható időjárásról, a bel- és külpolitikai helyzetről, illetve konkrét gazdasági-piaci kérdésekről is tájékoztatást ad. Az időfogalom filozófiai vonatkozásai Az idő problematikája, mitikus és allegorikus értelmezési kísérletei igen korán megjelennek a hindu szövegekben. A Mahábhárata, a puránák de az Atharvavéda is foglalkozik vele, utóbbi fohászt tartalmaz az időhöz, leírja, hogy az idő szabályozza a korszakokat, a kezdetet, fenntartást és véget. Vannak filozófiai iskolák, akik a mindent átható világlélek, az abszolútum megtestesülésének vélik, mint például a kashmíri saiva iskolák. A Brahmánda-purána szemlélete a világkorszakokat az idő négy arcának tekinti. Az Agni-purána az idő alapjának a nap mozgását rögzíti. A Mahábhárata szerint az idő teszi lehetővé az események egymásutánját, bizonyos dolgokat megenged, bizonyosakat nem, azzal, hogy a történések összefüggéseit meghatározza az univerzumot kezében tartó akaratán keresztül. A Svétasvara-upanisad az időt minden okának tartja. A Bhagavad-gítában az idő egyszer mint hódító jelenik meg („A hódítók közül az idő vagyok...” vagy „Én a kimeríthetetlen időként létezem...”), majd mint pusztító: „Idő vagyok, világok pusztítója...”. Időszámítási rendszerek Az „ortodox” brahmanok kalendáriuma az időszámítást a jelenlegi kalpa kezdetétől számítja, tehát 2013-ban 1 955 881 113. évet írjuk. Ezzel párhuzamosan is többféle időszámítási rendszer létezik, például az ún. Saka-éra 78-ban kezdődött, amely a szkíta-hun rokonságú Kaniska trónra lépését jelzi, és az újév április közepére esik. A Szamvat-érát (Vikrama szamvat) pedig 58-tól számítják, amikor Vikramanha király visszahódította Uddzsaint a szakáktól (szkíták). Itt az újév kezdete az őszi fényünnepet (dívapalit, vagy dívalit) követő nap. A vaisnavák szintén külön időszámítást használnak, a bengáli vallási reformer Csaitanja születésének emlékére (1486 február közepe), az idő múlását innen számítják. Az ősi indiai hagyományok ötnapos egységekben számoltak, de a hétnapos ciklusokra is találunk példákat, elsősorban Észak-India hellenizált vidékein, ami valószínűleg Nagy Sándor görögjeinek öröksége. 4534 Rimskij-Korsakov A 4534 Rimskij-Korsakov (ideiglenes jelöléssel 1986 PV4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1986. augusztus 6-án. Aínsa-Sobrarbe Aínsa-Sobrarbe település Spanyolországban, Huesca tartományban. Aínsa-Sobrarbe Abizanda, Adahuesca, Bárcabo, Bierge, Boltaña, Labuerda és El Pueyo de Araguás községekkel határos. Lakosainak száma 2128 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 31-es szekció A 31-es szekció a Föderáció nem hivatalos titkosszolgálata a Star Trek történetekben. Olyasfajta szervezet, mint az Obszidián Rend a Kardassziai Birodalomban, vagy a Tal Shiar a Romulán Birodalomban. A Csillagflotta alapító-okiratának 14. cikkelyének 31. szekciója kimondja, hogy "a Csillagflotta normái megkerülhetőek, ha a Föld rendkívüli veszélybe kerül". A 31-es szekció erről a bekezdésről vette a nevét, tekintve, hogy olyan eszközökkel is él, melyek tiltottak a Csillagflottában, ill. a Föderációban. Mindezzel együtt a szervezet a Föderáció érdekeit védi, és ezért a Föderáció hajlandó szemet hunyni a szervezet alkalmanként nem megengedett módszerei felett is (már ha egyáltalán tudomást szerez róluk). A 31-es szekció feladatai közé tartozik többek között az ellenséges vagy ellenséges érzületű fajok, csoportok figyelése, valamint ezen csoportokba való alkalmankénti beépülés információszerzés ill. bomlasztás végett. A szervezetnek mindenhol vannak ügynökei, különböző kormányokban, szervezetekben, és a legmagasabb Csillagflotta admiralitásában is. A 31-es szekció neve a TNG és a DS9 sorozatokban bukkan fel legtöbbször, és olykor ügynökök is szerepelnek, akik a sorozatok szereplőivel szövetkezve akarják felszámolni a Föderációellenes tevékenységeket. Mivel a 31-es szekció más, hasonló szervezetekkel ellentétben alapvetően "jó" célokért küzd, a Föderációban senkinek sem igazán érdeke a szervezet megszüntetése. Rajongói rizsadomány A rajongói rizsadomány a K-pop rajongói klubok egyik sajátos jellemzője, egyedülálló jelenség. A koncertek, fellépések, filmbemutatók alkalmából a rajongók szervezetten több száz kilogramm, sokszor több tonna rizst küldenek ajándékba az előadóknak. Az adományokat jótékony célokra fordítják, rászoruló családoknak juttatják el. Jellegzetességei A rizs adományozását K-pop-rajongók indították el, ezzel váltották fel az egyébként szokásos virágcsokrokat. A rizst 20 kilogrammos zsákokban viszik a rendezvény helyszínére, ahol tornyokba rendezik őket. A rizstornyon szerepel a küldő klub neve és az adomány mértéke. Szokásos együttesek tagjainak külön-külön rizstornyot küldetni. A rizst koreai termelőktől szerzik be külön erre a célra alakult cégek, akik a szállítást és a tornyok felállítását, kívánság szerinti elrendezését is végzik. A rajongók sokszor személyes üzeneteket írnak a zsákokra, vagy fényképeket, leveleket tesznek melléjük. A rizsadomány megjelenése azt mutatja, hogy a rajongói klubok a társadalmi felelősségvállalásra is gondolnak, hiszen az adománnyal egyrészt segítik a helyi termelőket, másrészt a rászorulókat, akikhez a rizs kerül, miközben az előadó felé is kimutatják a tiszteletüket és odaadásukat. A rizsadományozás szokása a K-popnak köszönhetően Japánban is megjelent. Az egyetlen eseményre szállított legnagyobb mértékű rizsadomány rekordját Kim Dzsedzsung rajongói tartják: Dr. Jin című sorozatának sajtótájékoztatójára 2012 májusában harminc országból összesen 23,68 tonna rizst küldettek. Boulogne-sur-Mer Boulogne-sur-Mer település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében, Étaplestől északra. Lakosainak száma 42 366 fő (2015). Boulogne-sur-Mer Outreau, Le Portel, Saint-Martin-Boulogne, Wimereux és Wimille községekkel határos. Története Eredetileg Gesoriacum kelta kikötő állt e helyen; a rómaiak Portus Itius vagy Portus Britannicus néven említették. A rómaiak alapították újonnan Bononia emlékére Bologna néven. A város stratégiai jelentőségű kikötőjében Caligula i. u. 39-ben megépíttette az egyiptomi pharoszi világítótorony mását. Ez 1644-ben omlott össze egy földcsuszamlás miatt, romjai még 1930-ban is láthatóak voltak. A 4. században a Római Birodalomban Bononia néven volt ismert. Kikötője Britannia és a kontinens közötti kapcsolat fő kikötőjének számított. Julius Caesar és Claudius is bázisként használta a várost Nagy-Britannia római inváziója idején. A középkorban Boulogne volt az azonos nevű megye központja is. 918-ban itt vár is épült, melynek középkori maradványaiban ma múzeum található. 1567-1801 között Boulogne püspöki székhely is volt. 1905-ben a városban tartották az első Eszperantó Világkongresszust is. Nevezetességek Boulogne-sur-Merben található Franciaország legnagyobb halászati kikötője. NAUSICAA tengeri akvárium a strand területén. Campestre-et-Luc Campestre-et-Luc település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 107 fő (2015). Campestre-et-Luc La Couvertoirade, Sauclières, Vissec, Alzon, Blandas, Le Cros és Sorbs községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Eörsi Mátyás Eörsi Mátyás (Budapest, 1954. november 24. –) magyar politikus, 1990-től 2010-ig szabaddemokrata országgyűlési képviselő, 2002–2009 között az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése liberális frakciójának vezetője. A magyar kormány 2009. március 6-án Eörsit jelölte az Európa Tanács főtitkári posztjára. 2012-től a Demokratikus Koalíció tagja. Tanulmányai 1973-ban érettségizett a budapesti Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban, majd az egyéves sorkatonai szolgálat teljesítése után megkezdte tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán, ahol 1979-ben szerzett jogi doktorátust. Jogászi pályafutása Eörsi a diploma megszerzése után egy magyar külkereskedelmi állami vállalat jogtanácsosa lett. 1987-ben létrehozta az Eörsi & Társai ügyvédi irodát, amely nemzetközi kereskedelemre szakosodott. A cégben tulajdonostársa volt Bauer Miklós. Bár Eörsi Mátyás főállású politikus, választottbíróként is aktívan bíráskodott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróságon. Politikai pályafutása Eörsi 1988-ban az egyik első magyarországi demokratikus párt, a liberális Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) egyik alapítója volt. Részt vett 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) képviseletében az ún. Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásokon, amelynek keretében kommunista párt és a frissen létrejött ellenzéke tárgyalt a demokratikus átmenet szabályairól. Egy évvel később, az ún. négyigenes népszavazáson az Országos Választási Bizottság tagja volt. Az 1990-es első szabad országgyűlési választáson országgyűlési képviselővé választották. 1991-ben rövid ideig az SZDSZ egyik ügyvivője volt. Az 1994-es országgyűlési választáson ismét mandátumot szerzett (melyet 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban megismétel). 1994-től 1997-ig az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke lett. 1997-ben a Horn-kormány külügyminisztériumi politikai államtitkárává nevezték ki. 1998-tól 1999-ig pártja frakcióvezető-helyettese volt. 2001-ben újra a párt egyik ügyvivőjévé választották. 2002 és 2006 között a külügyi bizottság alelnökeként dolgozott (ekkor frakcióvezető-helyettes is volt), ill. 2004-ben, Magyarország EU-s csatlakozása után az Országgyűlés EU-ügyek bizottságának az elnökévé is megválasztották, ezt a pozíciót 2010-ig töltötte be. 2007-2018-ban az SZDSZ frakcióvezetője volt. A 2010-es országgyűlési választáson nem indult, majd a választás utáni revízió során nem újította meg párttagságát. 1997-ben a Liberális Internacionálé egyik alelnökévé, illetve 2002-ben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése liberális csoportjának (melynek 1994-ben lett tagja) elnökévé választották. Itt munkája elsősorban a demokratikus átmenetek és a demokratikus intézmények kialakítására kívánt koncentrálni. Több országban működött közre választási megfigyelőként, illetve szakértőként. Munkája során több fontosabb jelentése született, például a 2004-ben kiadott Ciprussal foglalkozó jelentése és a 2006-os balkáni jelentése Eörsi vezette a strasbourgi székhelyű Európa Tanács harmincfős megfigyelő csoportját több alkalommal a grúziai parlamenti és elnökválasztásokon, valamint a 2010-es ukrán elnökválasztás mindkét fordulójában. 2012. január végén belépett a DK-ba. Hivatásos politikai pályafutását követően az NDI (National Democratic Institute for International Affairs) részére dolgozott Jordániában és Líbiában (2011), majd 2012-ben a berlini Democracy Reporting International-nál (DRI). 2013-ban a vilniuszi székhelyű Parliamentary Forum for Democracy főtitkára. 2014-től Varsóban a Community of Democracies főtitkári tanácsadója, majd ugyanitt 2013-tól feladata kiegészült az Adminisztráció, Pénzügyek és HR ügyek vezetőjének feladataival. Családja Szekuláris zsidó családban született. Nagyanyja Hajdú Ernőné Auer Fanni szociáldemokrata politikus, édesapja pedig Eörsi Gyula jogász, tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE rektora volt. Nagybátyja Eörsi István Kossuth-díjas író volt. Felesége Jemnitz Katalin, biológus, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutató Intézetében eltöltött közel 40 évet követően a Solvo biotech cégnél dolgozik. Két fiú- és egy leánygyermekük született. Estación de Castejón de Ebro Estación de Castejón de Ebro vasútállomás Spanyolországban, Castejón településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: 26 (Renfe) Torralba-Castejón (railroad) Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Yggdrasil (együttes) Az Yggdrasil egy feröeri együttes. Legnagyobbrészt Kristian Blak szerzeményeit, valamint az észak-atlanti régió népzenéjén (feröeri balladák és himnuszok, inuit dalok, shetlandi zene) alapuló feldolgozásokat játszanak. Az együttes nevét az Yggdrasilról, a skandináv mitológia világfájáról kapta. 2007. április 30-án Magyarországon is felléptek a Mediawave keretében, a győri református templomban. Diszkográfia Den Yderste Ø (1981) Ravnating (1982) Heygar og Dreygar (1983) Concerto Grotto (1984) The Four Towers (1985) Brøytingar (1988) Drangar (1995) Yggdrasil (2001) Live in Rudolstadt (2004) The Tübingen Concert (DVD) (2005) Risastova (2006) Rivális asszonyok A Rivális asszonyok (Le donne Rivali) Domenico Cimarosa 1780-ban, Rómában bemutatott kétfelvonásos vígoperája, amelynek a szövegét Giuseppe Petrosellini írta. Az opera keletkezése Cimarosa vígoperája eredetileg intermezzónak készült (intermezzo in musica). Az intermezzókat operák felvonásai, vagy különböző műfajú művek közötti szünetekben adták elő. Cimarosa a darab második kiadású kottáján már a „comica” (vígopera) műfaji megjelölést alkalmazta. A szöveg írója itt sincs feltüntetve, Giuseppe Petrosellini szerzőségére csak később derült fény. Újabb kutatások feltárták, hogy a librettó jelentős részben azonos Mozart befejezetlen, Lo sposo deluso című operája szövegével. Szereplők Történik: Leghornban (Olaszország), a 17. század végén. Zenekar: kis együttes. Játékidő: 2 óra 10 perc. Cselekmény Első felvonás A gazdag öregúr Sempronio nősülni szeretne, kiszemeltje hol Laurina, hol Emilia. Csakhogy Laurina Fernandót szereti (és viszont), Emilia pedig Don Annibaléba szerelmes (és viszont). Annibale háborúba vonult, ahonnan a halálhírét hozzák – tévesen. A Don éppen akkor toppan be, amikor Emilia majdnem igent mond az őt ostromló Semproniónak. Emilia boldog, s visszatért hódolójával elhatározzák, hogy megleckéztetik az öregurat. Az lódítják, hogy Emilia megölte magát, amiért Sempronio állandóan ostromolta, és a szelleme visszajár. S valóban, megjelenik Emilia „szelleme”, jól megijesztve az öreget. Második felvonás Sempronio ijedtsége csak átmeneti volt, ezért a szerelmesek, Fernando ötletére újabb tréfát eszelnek ki. Annibale és Emilia spanyol szerepet játszanak, Emilia Donna Fausta néven Emilia nővérének adja ki magát, Annibale pedig a Don Ercole nevet veszi fel, ő Donna Fausta rettenetes természetű férjét játssza. Laurina cigánylánynak adja ki magát, s amint megjelenik, a nagytermészetű öregúr neki kezdi a szépet tenni. Mi sem kell a két „spanyolnak”, rémes történetek sorával próbálják elvenni Sempronio kedvét a házasságtól. Az akció sikerül, az öreg megretten a házasság rémségeitől, s így Laurina és Fernando is megtarthatja az esküvőt. Az opera színpadra állítása Cimarosa vígoperáját 1780 februárjában, a karneváli szezonban mutatták be a római Teatro alle Vallében. Második bemutatójának kottáját a nápolyi San Pietro a Majella konzervatóriumban őrzik. A darab – bemutatóit követően – rövidesen feledésbe merült, csak a 20. század végén fedezték fel újra. A töredékesen előkerült anyagot Anelide Nascimbene rekonstruálta. Eszerint az opera az első felvonása tizenhárom jelenetet tartalmaz, a második felvonás tizenegyet. Ebből arra következtettek, hogy ilyen hosszúságú mű nem lehetett intermezzo. A darab 20. századi bemutatója 1994. szeptember 4-én és 5-én volt Perugiában. Magyarországon még nem mutatták be. A zene A zene a korabeli olasz vígoperák stílusát idézi. Néhány részletében Rossini néhány vígoperájára emlékeztet (A sevillai borbély, Hamupipőke). Jellegzetessége a visszafogott hangszerelés: csak oboákat, fuvolákat, kürtöket, trombitát és vonósokat használ, a recitativókat pedig csembaló kíséri. CD-felvétel Laurina – Alessandra Ruffini, Emilia – Anna Rita Taliento, Don Annibale – Emmanuele Giannino, Fernando – Bruno Lazaretti, Semprino – Bruno Pratico. Közreműködik: az Orchestra di Padova e del Veneto zenekar, vezényel: Alberto Zedda. A felvétel helye és ideje: Perugia, Teatro degli Illuminati di Citta di Castello, 1994. szeptember 4–5. (élő felvétel). Kiadás: Bongiovanni, GB 2187–2, 2 CD. STS–28 Az STS–28 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 30., a Columbia űrrepülőgép 8. repülése. Küldetés Az ötnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Az Amerikai Védelmi Minisztérium megbízásából indított negyedik Space Shuttle repülés. Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Első nap 1989. augusztus 8-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC – Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,5 perces, 57 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 289 kilométer, az apogeuma 306 kilométer volt. Szállított hasznos teher felszálláskor 19 600 kilogramm Hasznos teher A küldetés része volt egy 11 kilós emberi koponya – sugárdózis kísérletnek vetették alá (IDRD). A közös NASA /DoD kísérlet célja, hogy meghatározzák az űrrepülés alatti sugárterhelés mértékét. Az űrrepülőgép külső felületének infravörös kamerával történő ellenőrzése második alkalommal történt. Az ellenőrzés célja megvizsgálni az űrrepülőgép hővédő rendszerének sértetlenségét. Műholdak A tehertérben rögzített kommunikációs műholdakat a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. A műholdat a 60 perc múlva, automatikusan induló PAM–D főmotor sikeresen geoszinkron pályába emelte. USA–40 Építette a Hughes Space and Communications Co. (HSC). Üzemeltetők a Nemzeti Felderítő Hivatal (NRO) (Chantilly) és a Légierő (USAF) (Washington). A Satellite Data System (SDS) egy katonai kommunikációs műhold. Hasznos működéséhez tovább kettő kommunikációs műhold szükséges. Az alacsonyan repülő felderítő műholdak, a Lacrosse rendszer relé állomásaként szolgált. Infravörös érzékelőivel a korai riasztás szerves részét képezte. Három generációja ismert: 1976-1987 SDS–1; 1989-1996 SDS–2; 1998-tól napjainkig SDS–3. Megnevezések: USA–40 (DoD); SDS–2 1 (Satellite Data System); DS–2 (Data System); SDS–B F–1 (Satellite Data System Flight 1). Kódja: SSC 20167. Spin- stabilizált (mechanikus) műhold, típusú HS–376W. Az orbitális egység pályája sarkvidékek feletti hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 300 kilométer, az apogeuma 39 000 kilométer volt. Hasznos tömege 2335 kilogramm. Formája hengeres, átmérője 3,6 méter, 11,8 méter hosszú. Kettő kommunikációs antennával rendelkezik, az egyik átmérője 4,5 méter, a másik 2 méteres, ez biztosítja a földi összeköttetést. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energiaellátását 3 darab NiCd (kémiai) akkumulátorok biztosították (1238 watt). Az ultra - magas frekvenciájú kommunikációt 12 csatorna biztosította. Előző katonai műhold az USA–39 (1989 - 046A), következő az US –41 (1989 - 061C). USA–41 Katonai felderítő műhold. Megnevezések: USA–41 (DoD); Ferret (89-1). Kódja: SSC 20172. Előző katonai műhold az USA–40 (1989-061B), következő az USA–42 (1989-064A). Ötödik nap 1989. augusztus 13-án Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 5 napot, 1 órát, 00 percet és 8 másodpercet töltött a világűrben. 3 400 000 kilométert (2 100 000 mérföldet) repült, 81 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején augusztus 21-én visszatért kiinduló bázisára. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–28-cal együtt) Brewster Shaw (3), parancsnok Richard Richards (1), pilóta James Adamson (1), küldetésfelelős David Leestma (2), küldetésfelelős Mark Brown (1), küldetésfelelős Visszatérő személyzet Brewster Hopkinson Shaw (3), parancsnok Richard Richards (1), pilóta James Adamson (1), küldetésfelelős David Cornell Leestma| (2), küldetésfelelős Mark Brown (1), küldetésfelelős 1965–1966-os olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Serie A 1965–1966-os szezonja volt a Serie A hatvannegyedik idénye. A győztes az Internazionale lett, ez volt a klub tizedik bajnoki címe. Bajnokcsapat Giuliano Sarti (32 mérkőzés) Tarcisio Burgnich (30) Giacinto Facchetti (32) Gianfranco Bedin (30) Aristide Guarneri (31) Armando Picchi (29) Jair (27) Alessandro Mazzola (30) Angelo Domenghini (31) Luis Suárez (27) Mario Corso (30) Vezetőedző: Helenio Herrera Tartalékok Spartaco Landini (11), Joaquín Peiró (10), Saul Malatrasi (7), Renato Cappellini (6), Sergio Gori (6), Ferdinando Miniussi (3), Francesco Canella (1), Franco Cordova (1), Mario Facco (1). Saint-Just-la-Pendue Saint-Just-la-Pendue település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 1658 fő (2015). Saint-Just-la-Pendue Fourneaux, Bussières, Chirassimont, Croizet-sur-Gand, Néronde, Neulise, Sainte-Colombe-sur-Gand és Saint-Marcel-de-Félines községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alekszandr Ivanovics Lazutkin Alekszandr Ivanovics Lazutkin (oroszul: Александр Иванович Лазуткин) (Moszkva, 1957. október 30. –) szovjet/orosz űrhajós. Életpálya 1981-ben a moszkvai Repüléstechnikai Egyetemen repülőgép-mérnöki diplomát szerzett. Kutató-mérnökként az NPO Energia intézetben dolgozott. 1992. március 3-tól részesült űrhajóskiképzésben. Összesen 184 napot, 22 órát és 7 percet töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2007. november 22-én fejezte be. 2011-től az űrhajózási emlékmúzeum igazgatója. Űrrepülések Szojuz TM–25 1997. február 10-én mérnök-pilótaként, második hosszú távú szolgáltra indult a Mir űrállomásra. 1997. augusztus 14-én tért vissza a Földre. Tartalék személyzet Szojuz TM–23 mérnök-pilóta Szojuz TMA–1 mérnök-pilóta Kitüntetések Az Oroszországi Föderáció hőse kitüntetés tulajdonosa. 6164 Gerhardmüller A 6164 Gerhardmuller (ideiglenes jelöléssel 1977 RF2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. szeptember 9-én. Christian Gourcuff Christian Gourcuff (Hanvec, 1955. április 5. –) korábbi francia labdarúgó, edző. Pályafutása Játékosként Pályafutása során szerepelt a Stade Rennais, az US Berné, Guingamp, az FC Rouen, az FC La Chaux-de-Fonds, a Lorient, a Le Mans a Montreal Supra és a US Pont-L'Abbé csapataiban. Edzőként Franciaországban kezdte edzői pályafutását. Három periódusban volt a Lorient menedzsere. Gyakran építette csapatait fiatal tehetséges játékosokra. Megfordult a Le Mans, Pont-L'Abbé, Stade Rennais és Al-Ittihad csapatánál is. Több neves felfedezettje van, mint például Jérémy Morel, André-Pierre Gignac, Kevin Gameiro, Morgan Amalfitano, Michael Ciani, Christophe Jallet, Laurent Koscielny, Bruno Ecuele Manga és Lamine Koné. 2014. augusztus 4-én hivatalosan is bemutatkozott az algériai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként, miután átvette Vahid Halilhodžić helyét. Család Fia, Yoann Gourcuff az Olympique Lyon labdarúgója, aki részt vett a francia labdarúgó-válogatott tagjaként a 2010-es labdarúgó-világbajnokságon. Patrik Sandell Patrik Sandell (1982. április 21. –) svéd raliversenyző, egyszeres junior ralivilágbajnok. Jelenleg a Red Bull Rallye Team pilótája a rali-világbajnokságon. Pályafutása 2005-ben, a Svéd ralin debütált a világbajnokság mezőnyében. A 2006-os évben benevezett a junior rali-világbajnokságba. A hat versenyen egy alkalommal első, két alkalommal pedig másodikként végzett, ezentúl egy hatodik, egy hetedik és egy tizenegyedik helyet szerzett. Az így gyűjtött harminckét pontjával egy ponttal az észt Urmo Aava előtt végzett és nyerte meg a bajnokságot. A 2007-es évben Patrik továbbra is a világbajnokság junior osztályában versenyzett. A Finn ralin elért győzelme és a Norvég ralin szerzett második helyezése azonban kevés volt a bajnoki címhez, melyet honfitársa, Per-Gunnar Andersson nyert meg. 2008-ban lehetősége nyílt benevezni mind a junior, mind az N csoportos világbajnokságba. Előbbin Renault Clio-val, még utóbbin egy Peugeot 207 S2000-es versenyautóval vett részt. Junior mezőnyben a bajnokság hetedik, az N csoportban pedig a negyedik helyen zárt. A 2009-es szezonban a Red Bull szponzorációs lehetőségeit kihasználva egy Skoda Fabia S2000-es versenyautóval vesz részt a világbajnokságon. Hat futam elteltével kategóriája harmadik helyén áll. Sentenac-d’Oust Sentenac-d’Oust település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 108 fő (2015). Sentenac-d’Oust Alos, Bethmale, Seix és Soueix-Rogalle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bíró Vilmos Bíró Vilmos (Pécs, 1937. január 2. –) sebész. Tanulmányai A Pannonhalmi Szent Benedek Rendi Gimnáziumban végzett kitűnő eredménnyel, 1955-ben. A Pécsi Orvostudományi Egyetemre csak egy évvel később vették fel az akkori politikai irányelvek miatt (Orvos édesapa, egyházi gimnázium!). Itt 1962-ben szerzett diplomát. Munkahelyei A Kaposvári Megyei Kórházban 1962-ben kezdett dolgozni. 1970-től a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinika Traumatológiai Osztályán, majd jogutódján a Traumatológiai Önálló Osztályon dolgozott, 1990-től mint intézetvezető. 1993-tól a Debreceni Orvostudományi Egyetem Traumatológiai Tanszékének tanszékvezetői egyetemi tanára volt. 2002-ben tanszékvezetői megbízatása - a törvény értelmében - megszűnt, de társprofesszorként tovább dolgozott, nyugdíjba vonulásáig 2007-ig. Ezen idő óta nyugállományban van és családjához költözött, Pécsre. Továbbra is bekapcsolódik a hazai traumatológiai és kézsebészeti tudományos életbe. Eredményei Szakvizsgát szerzett általános sebészetből, baleseti sebészetből, kézsebészetből, mellkassebészetből és plasztikai sebészetből. 1977-óta az orvostudományok kandidátusa. 1987-óta az MTA doktora. 2002-03-ban a Magyar Traumatológus Társaság elnöke volt. Három szakkönyv, egy egyetemi jegyzet és több mint 180 tudományos publikáció szerzője. Kutatási területei a kézsérülések utáni mozgásfunkciók javítására valamint a csonttörések és ficamok kezelési eredményeinek javítására irányul. Művei Kézsérülésekről röviden - Algoritmusokban és képekben (Melinda Kiadó, Budapest, 2004) ISBN 963858226X Kézműtétek színes atlasza (Medicina Kiadó, Budapest, 2006) ISBN 9632260538 Kézsérülések ügyeletben. A sürgősségi ellátás képes zsebkönyve (Medicina Kiadó, Budapest,2013) [Nyárády Józseffel közösen]. ISBN 9789632264301 Válogatott fejezetek a kézsebészet tárgyköréből. Ín-és idegsérülések. Segédanyag a kézsebészeti szakvizsgához. (Egyetemi jegyzet, PTE ÁOK, Pécs, 2010.) Ancistrus eustictus Az Ancistrus eustictus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe, ezen belül a tepsifejűharcsa-félék (Loricariidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Ancistrus eustictus Dél-Amerikában fordul elő. A kolumbiai Baudó-folyómedence felső szakaszán található meg ez az algaevő harcsa. Megjelenése Ez a tepsifejűharcsafaj legfeljebb 18 centiméter hosszú. Életmódja A trópusokon levő hegyvidéki édesvizeket kedveli. A víz fenekén él és keresi meg a táplálékát. Forrás Ancistrus eustictus (Fowler, 1945) FishBase Kenderfélék A kenderfélék (Cannabaceae, Cannabinaceae vagy Cannabidaceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egyik viszonylag kis családja, mindössze 8 nemzetséggel, amelyek közt fák és lágyszárúak egyaránt előfordulnak. Rendszerezés APG-rendszer Az APG I-APG III osztályozások egyaránt a rózsavirágúak (Rosales) rendbe helyezik a családot, ide sorolva néhány, más rendszerezők által az szilfafélék (Ulmaceae) családba sorolt nemzetséget. A szilfafélék családjából átsorolt nemzetségek: Egyéb rendszerek A Humulus és Cannabis nemzetségeket a régebbi rendszerezők is ebbe a családba sorolták, de a családot magát legtöbbjük az Urticales rendbe helyezte. Elterjedésük, élőhelyük Az északi flórabirodalom lágyszárú növényei. Jellemzők A levélállás szórt vagy átellenes, a levélszél általában fogas. Tejnedvük nincs; epidermiszük érdekes képződményei az úgynevezett cisztolit szőrök, amiket jellegzetes alakjuk miatt találóan retorta szőröknek is neveznek. Virágaik aprók, jelentéktelenek, a virágtakaró forrt. Termésük makk. Életmódjuk Többnyire egyéves növények, amiket a szél poroz be. Felhasználásuk Több fajuk értékes, ismert rostnövény. A közönséges komló (Humulus lupulus) a sör egyik alapanyaga. A vetési kender (Cannabis sativa) ismert, fontos rostnövény. Az indiai vagy hasiskender (Cannabis indica) a hasis és a marihuana alapanyaga. Az ostorfa (Celtis) nemzetség több fajának fája értékes. Igénytelenségük miatt több fajt, illetve hibridet rendszeresen ültetnek sorfának. Az Észak-Amerikából származó nyugati ostorfát (Celtis occidentalis) és a Délnyugat-Ázsiából behozott keleti ostorfát (Celtis australis) gyakran ültetik városokban, mert viszonylag jól tűrik a szennyezett levegőt. (Gömbös, levélhónalji csonthéjas terméseikről jól felismerhetők.) Minnesota Multiphasic Personality Inventory Az MMPI (Minnesota Multiphasic Personality Inventory) egy kérdőíves típusú, több dimenziós személyiségvizsgáló eljárás. A teszt előnye, egyéb kérdőíves eljárásokhoz hasonlóan, hogy standardizált, statisztikailag feldolgozható, könnyen felvehető és értékelhető. Az értékelés, a számítás és a profilelemzés folyamatában igyekszik a minimálisra csökkenteni a kiértékelő személy szubjektivitásából eredő hibákat. Ezért gyakran illetik a tesztet az "objektív " jelzővel. Az MMPI-teszt története 1939-ig követhető vissza, amikor Hathaway minnesotai pszichológus és McKinley ideggyógyász elhatározták egy olyan hatékony és praktikus eszköz létrehozását, amely hozzájárulna a felnőtt pszichiátriai betegek leíró jellemzéséhez, objektív támpontokat nyújtana a pszichopatológiai állapot súlyosságának a megítéléséhez, valamint lehetővé tenné a terápiás beavatkozás vagy más okok következtében létrejövő állapotváltozások érzékeny regisztrálását. A kérdőíves vizsgálatok sajátos típusába tartozó eszköz kidolgozására 1940 és 1944 között került sor a minnesotai egyetemen. Rutin diagnosztikai eljárásként vezették be. A szerzők személyiség- és attitűdskálák, klinikai beszámolók és esetismertetések, pszichiátriai kézikönyvek és vizsgálati űrlapok, valamint saját klinikai tapasztalataik felhasználásával mintegy 1000 állítást gyűjtöttek össze. Az ismétlődések kiszűrése után megmaradó , tartalmilag a személyes attitűdök, állapotjellemzők és viselkedéses megnyilvánulások széles körét felölelő 504 állítás megfogalmazásában egységesített és lehetőség szerint egyszerűsített változata képezte a tesztkonstrukció kiindulási alapját. Ezután került sor a teszt skáláinak az összeállítására azokból az állításokból, amelyeket különböző betegcsoportok tagjai önmagukra nézve egységesen érvényesnek vagy érvénytelennek ítéltek, különbözve ebben az egészséges vizsgálati mintától. Először a D (depresszió) és Hd (hipochondriázis) skálák kidolgozására került sor, ezt rövidesen követte további hat klinikai skála összeállítása. Az első tesztre vonatkozó kézikönyvet 1943-ban adta ki Hathaway és McKinley. A teszt rövidesen újabb állításokkal bővült. A Termon-Miles-féle attitűdérdeklődés elemző tesztből vették át azokat a tételeket, amelyek a maszkulin-feminin érdeklődés felmérését célzó Mf skála alapját képezték. A teszteredmények meghamisítására való törekvés kiszűrésére Harsthorne és May(1928) vizsgálata alapján állították össze az L (hazugság) skálát. A vizsgálati eredmények érvényességének ellenőrzésére további "validitás-skálák" kidolgozására került sor. A szociális introverzió ( Si) skála kidolgozásával a klinikai alapskálák száma 10-re bővült. Magyarországon a 70-es évek közepén kezdték el alkalmazni a tesztet. A teszt eredeti változata 8 klinikai és 4 validitás skálából állt. MMPI-2: Normatív mintán újrastandardizálták a tesztet 1989-ben. Az elavult, régies, bántó, sértő jellegű tételeket átfogalmazták. A mérési tartományt bővítették, mivel az eredeti tesztben nem voltak öngyilkosságra, droghasználatra vonatkozó tételek. 567 igaz/hamis tételt tartalmaz. 10 klinikai skálát és több validitás és egyéb kiegészítő skálákat. Elkülönítették a serdülő ( MMPI-A) és a felnőtt kérdőívet ( MMPI-2) . A teszt felvételének ideje körülbelül 1-1,5 óra. A tesztfelvétel kisebb időszakokra megszakítható. Pontozása történhet kézileg vagy számítógép segítségével. Az interpretációt csak képzett szakember végezheti. A standard skálák használatához elegendő az első 370 tétel felvétele. Az alap klinikai skálák és jelöléseik Skálák Jelentés Hs: Hipochondriázis (32) Magas pontszám az egészséggel és betegséggel kapcsolatos gondolatok túlsúlyát tükrözi D: Depresszió (57) Csüggedtségre, apátiára, túlzott érzékenységre, fizikai problémákra és panaszokra vonatkozik Hy: Hisztéria (60) Stresszre hisztérikus módon reagálnak Pd: Pszichopátia (50) Hazudozással, lopással, szexuális promiszkuitással és alkoholabúzussal jellemezhető fiatal nők és férfiak válaszai alapján, bűnözői magatartás, iskolai magaviselet és alkalmazkodás Mf: Férfiasság-nőiesség (56) Nem valódi klinikai skála Pa: Paranoia (40) Babonára, üldöztetésre, rigiditásra, álszentségre vonatkozó tételek Pt: Pszichaszténia (48) Fizikai panaszok, boldogtalanság, szorongás, koncentrációs zavarok, obszesszív Sc: Szkizofrénia (78) Bizarr gondolatok, társas izoláció, hangulat és viselkedési zavarok, Ma: Hipománia (46) Grandiozitásra, ingerlékenységre, emelkedett hangulatra, kognitív és viselkedéses túlaktivitásra vonatkozó tételek Si: Szociális introverzió (69) Társas kapcsolatokban szélsőségesen magas vs. alacsony pontszámok James Smith, Jr. James Smith, Jr. (Newark, 1851. június 12. – Newark, 1927. április 1.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New Jersey, 1893–1899). Transzhumanizmus A transzhumanizmus a tudománynak és technikának az ember szellemi és fizikai képességeinek fejlesztésére való felhasználását támogató nemzetközi intellektuális és kulturális mozgalom, amely szükségtelennek és nemkívánatosnak tartja az „emberi állapot” egyes jellemzőit, mint például a betegségeket, a fogyatékosságot, az öregedést és a (nem önkéntes) halált. A transzhumanisták a biotechnológiákban és más feljövő technológiákban látják a megoldást ezekre a problémákra. Előnyeik mellett ezen technológiák veszélyei, hátrányai is foglalkoztatják a transzhumanista mozgalmat. A transzhumanizmus kifejezést (amit H+-szal vagy h+-szal is jelölnek ) gyakran használják az „ember továbbfejlesztésének” szinonimájaként. Bár a transzhumanista szó először 1957-ben jelent meg, a jelenlegi jelentése a ’80-as években alakult ki, amikor amerikai tudósok, művészek és jövőkutatók egy csoportja megalapította azt a szervezetet, amely azóta a jelenlegi transzhumanista mozgalommá nőtte ki magát. Gondolkodóik azt jósolják, hogy az emberiség idővel jelentősen átalakul, annyira más, és több lesz, hogy egy más néven (poszthumán) kell majd nevezzük. Ezért a transzhumanizmust néha „poszthumanizmusnak” is nevezik, vagy olyan átalakító aktivizmusnak, amelyet a poszthumanista ideálok motiválnak. A nagymértékben átalakult jövőbeli emberiség transzhumanista víziója sok támogatót és kritikust vonzott. Míg egy ellenző „a világ legveszélyesebb elgondolásának” nevezte, addig egy támogató „az emberiség legmerészebb, legbátrabb, legidealistább vágyait összefoglaló mozgalomnak”. Története Nick Bostrom 2005-ben megjelent, „A transzhumanista gondolat története” (A History of Transhumanist Thought) című cikkében a transzhumanizmus gyökereit a reneszánsz humanizmusban és a felvilágosodásban vélte felfedezni. Giovanni Pico della Mirandola mindenkit saját szobra megformálására szólított fel, René Descartes úgy tartotta, hogy tudományos módszere az emberi lét fejlődését fogja eredményezni, Marquis de Concordet pedig a gyógyászattól várt egyre magasabb átlagéletkort. A 20. században a transzhumanizmus közvetlen előfutára volt J.B.S Haldane 1923-ban írt „Daedalus: A tudomány és a jövő” (Daedalus: Science and the Future) című esszéje amely a genetika és más fejlett biológiai tudományágak alkalmazásainak lehetséges előnyeiről szól. Julian Huxley, Aldous Huxley – aki Haldane gyerekkori barátja volt – bátyja használta először a transzhumanizmus szót. 1957-ben a következőképpen határozta meg azt: „az ember ember marad, de túllépi saját határait miközben megvalósítja emberi természetének lehetőségeit”. Definíciója jelentősen különbözik az 1980-as években használttól. Az egyértelműen azonosítható transzhumanista mozgalom kialakulása a 20. század utolsó évtizedeire tehető. 1966-ban FM-2030 (korábbi nevén F.M. Esfandiary) – aki a New York-i The New School for Social Research-ön tanította „az ember új koncepciói” című tárgyat – nevezte először a „posthuman”-hoz (poszthumán – ember utáni) vezető új technológiákat, életstílust és világnézetet felkaroló embereket „transhuman”-nak (a „transitory human” – átmeneti ember – rövidítéseként). 1972-ben Robert Ettinger "Emberből szuperember" (Man into Superhuman) című könyvével jelentősen hozzájárult a transzhumanizmus fogalmának kialakulásához. 1973-ban FM-2030 kiadta az "Upwinger kiáltványt" (Upwingers Manifesto), hogy felélénkítse a tudatos transzhumán aktivizmust. Marvin Minsky számítógéptudós, a mesterségesintelligencia-kutatás egyik legjelentősebb alakja a ’60-as években írt az emberi és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról. A későbbi évtizedekben a számítógéptudomány további befolyásos gondolkodókat adott az emberiségnek, mint például Hans Moraveket és Raymond Kurzweilt, aki a technikai fejlesztések és transzhumanista jövőkutatás területén is otthonosan mozgott. Az első transzhumanisták a ’80-as évek elején, a Los Angeles-i University of California-n találkoztak, amely a transzhumanista összejövetelek fő központjává vált. Itt tartott FM-2030 előadásokat a nézeteiről „Harmadik út” címmel. Az EZTV nevű, transzhumanisták és más jövőkutatók által gyakran látogatott médiaművészeti intézményben mutatta be Natasha Vita-More 1980-ban „Elszakadás” (Breaking Away) című kísérleti filmjét, amelynek témája az emberiség elszakadása biológiai korlátaitól és a Föld gravitációjától. FM-2030 és Vita-More később együtt szerveztek transzhumanista találkozókat Los Angelesben. 82-ben Vita-More kiadta a Transzhumanista Művészeti Nyilatkozatot (Transhumanist Art Statement) és hat évvel később létrehozta a TransCentury Update című, transzhumanista témájú kábel-TV műsort amely több mint 100 000-es nézettséget ért el. 1986-ban Eric Drexler kiadta a „Teremtés gépei: A nanotechnológia közeledő korszaka” (Engines of Creation: The Coming Era of Nanotechnology) című könyvét amely a nanotechnológia és a molekuláris gyárak lehetőségeiről szólt, majd megalapította az Előrelátás Intézetet (Foresight Institute). Az első a krionikát kutató, támogató és végző nonprofit intézményként a Alcor Élet Meghosszabbítási Alapítvány (Alcor Life Extension Foundation) dél-kalifornai irodája vált a jövőkutatók központi találkozóhelyévé. 1988-ban Max More megalapította az Extrópia Intézetet, 1990-ben pedig az „Extrópia Elvei” fő szerzője volt, amely nagymértékben hozzájárult a transzhumanista alapelvek kialakulásához. 1990-ben új alapokat adott a modern transzhumanizmusnak, újradefiniálva azt: 1998-ban Nick Bostrom és David Pearce filozófusok megalapították a liberális demokrata beállítottságú Transzhumanista Világszövetséget (World Transhumanist Association). 1999-ben a WTA kiadta a Transzhumanista Nyilatkozatot. A szervezet által elkészített Transzhumanista GYIK (The Transhumanist FAQ) két hivatalos definíciót is ad a transzhumanizmusról: „Intellektuális és kulturális mozgalom, amely támogatja és kívánatosnak tartja az emberi állapot alapvető javítását, továbbá az öregedést megakadályozó technológiák széles körű terjesztését és alkalmazását, valamint az emberi intellektuális, fizikai és pszichológiai képességek nagymértékű fejlesztését.” „Az alapvető emberi korlátok átlépéséhez vezető technológiák következményeinek, ígéreteinek, lehetséges veszélyeinek és a kifejlesztésükhöz kapcsolódó etikai problémáknak a vizsgálata.” Anders Sanders neves transzhumanista több hasonló definíciót gyűjtött össze weblapján. 2006-ban az Extrópia Intézet vezetői megszüntették az intézményt, megállapítva, hogy a szervezet „elvégezte küldetését”. Ezáltal a Transzhumanista Világszövetség vált az elsődleges nemzetközi transzhumanista szervezetté. Elmélet és gyakorlat Bár több mozgalom kutatja a szegénység, betegség, fogyatékosság és alultápláltság visszaszorításának lehetőségeit a tudomány és a technika felhasználásával, a transzhumanizmus kiemelkedik ezek közül az emberi test mindenki által elérhető fejlesztésére való összpontosítása által. Több transzhumanista aktívan vizsgálja a jövő lehetséges technológiáit és társadalmi rendszereit minden élet minőségének javítása céljából, miközben a politikai és jogi egyenlőséghez vezető utat keresik az emberrel vele született mentális és fizikai korlátok ledöntése által. A transzhumanista filozófusok szerint azon túl, hogy a fejlődés és javulás vágya alapvető etikai alapelv, az emberiség el fog érni egy posztdarwini állapotot, melyben képes lesz irányítani saját evolúcióját. Ebben az állapotban a természetes evolúciót a szándékos változtatások váltanák fel. Emiatt a transzhumanisták a biológiai határok leküzdésének több tudományt átfogó megközelítésének a hívei. A jövőkutatáson kívül számos tudományterület, például a filozófia, közgazdaságtan, történelem és a szociológia eredményeit is felhasználják. Sok filozófussal és társadalomkritikussal – akik morális értéket tulajdonítanak a természetes rendszerek megörzésének – ellentétben a transzhumanisták a „természetes” fogalmát legalább problémásnak látják, rosszabb esetben pedig a haladás akadályának. Emiatt több jelentős transzhumanista utal bal és jobboldali kritikusaira mint "biokonzervatívokra" vagy "bioludditákra" (géprombolókra). A géprombolók egy tizenkilencedik századi iparosodás elleni mozgalom volt, amely az emberi munkaerő gépekkel való helyettesítése ellen küzdött. Számos transzhumanista viszonylag absztrakt, elméleti módon közelíti meg az új technológiák lehetséges előnyeit. Mások jól körulírt változtatásokat javasolnak, köztük olyanokat is amelyek öröklődnének. A transzhumanistákat gyakran foglalkoztatja az emberi idegrendszer fejlesztésének lehetőségei. Bár többen javasolják a periférikus idegrendszer módosítását is, a szemilyiség központjának az agyat tartják, ezért a legtöbb figyelmet erre fordítják. A transzhumanisták általában támogatják az új technológiákat, mint a nanotechnológia, biotechnológia, információs technológia és a kognitív tudomány összekapcsolódását, és az olyan lehetséges jövőbeli technológiákat, mint a szimulált valóságok, mesterséges intelligencia, elme-átvitel, és a krionika. A transzhumanisták hiszik, hogy az emberiségnék fel kell használni ezeket a technológiákat, hogy többé váljon. Ezért támogatják a tudati szabadság (a tudatállapot megváltoztatásának lehetősége), a morfológiai szabadság (a test megváltoztatásának lehetősége), és a reprodukciós szabadság mint személyiségi jogok elismerését és védelmét. Ezek garantálják az egyéneknek a fokozatos szuperhumánná válás választásának lehetőségét, amelyet az emberi faj következő jelentős evolúciós lépésének tekintenek. Egyesek szerint az embert fejlesztő technológiák lehetségessé teszik ezt a huszonegyedik század közepe felé. Egy, az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány (National Science Foundation) és az Amerikai Kereskedelmi Minisztérium (U.S. Department of Commerce) által 2002-ben készült, az Eggyéváló technológiák az emberi képességek javításáért („Converging Technologies for Improving Human Performance”) című jelentés az NBIC tudományokról szóló leírásokat és a terület neves szakértői által írt jegyzeteket tartalmaz. A jelentés ezen technológiák a transzhumanista célok – mint például a javított képességek és egészségi szint – lehetséges megvalósításában történő felhasználásáról szól. Szintén szerepel benne az emberfeletti képességek katonai felhasználásának lehetősége és a javított ember-gép kapcsolatok ipari felhasználása. Bár ezen technológiák nemzetközi megvitatása erős kritikákat kapott a transzhumanista, ezáltal tudományos-fantasztikus felhangjai miatt, az agy és a test megváltoztatását lehetővé tevő technológiák kutatása az utóbbi időkben felgyorsult az Amerikai Védelmi Minisztérium (U.S. Department of Defense) támogatása által. Egyesek, mint például Raymond Kurzweil úgy gondolják, hogy a technológiai változások üteme egyre gyorsul. Ez a következő ötven évben nem csak áttörő technológiai fejlődést, de akár egy technológiai szingularitást is okozhat amely alapvetően változtatná meg az emberiség természetét. Azok a transzhumanisták, akik szerint az esemény lehetséges, úgy gondolják, hogy szükséges is. Ugyanakkor sokan aggódnak a rendkívül gyors technológiai változások veszélyei miatt, ezért lehetőségeket keresnek a fejlett technológiák felelősségteljes felhasználásaira. Bostrom részletesen írt az emberiség létét fenyegető kockázati tényezőkről, például az új technológiák veszélyeiről. Gyakorlati kérdésekben mint az egyén fejlődésének és a test módosításának támogatói, a transzhumanisták általában használják azokat a jelenleg elérhető technikákat és technológiákat, melyek javítják a tudati és fizikai teljesítőképességet. Emellett igyekeznek olyan életstílust élni, amely javítja az egészségi állapotukat, illetve amely mellett várhatóan minél magasabb életkort érhetnek meg. Koruktól függően egyes transzhumanisták aggódnak amiatt is, hogy esetleg nem fogják megérni a jövő technológiáinak majdan köszönhető lehetőségeket. Ezért többen érdeklődnek az emberi élet meghosszabbítását ígérő lehetőségek iránt, ugyanakkor támogatják a krionika kutatását, hogy az minél előbb konkrét lehetőség legyen a jelenlegi, még bizonyítatlan elmélet helyett. Léteznek területenkénti és globális transzhumanista közösségek is többféle célkitűzésekkel, lehetőséget adva a terület témáinak megvitatására. Irányzatai Többféle transzhumanista világkép létezik. A transzhumanista gondolkodók többsége összetett és egyedi nézeteket vall amelyeket állandóan fejlesztenek és felülvizsgálnak. A következő lista a transzhumanizmus fő irányzatait foglalja össze: Demokratikus transzhumanizmus : A liberális demokráciát , a szociáldemokráciát és a transzhumanizmust ötvöző politikai filozófia . Extrópiánizmus : A transzhumanizmus egy korai iskolája, amelyet az emberi evolúció proaktív (a változtatásokat támogató) megközelítése jellemez. A hedónista parancsolat : A technológiák minden létforma szenvedését megakadályozó felhasználását kötelességként felfogó morális filozófia. Libertárius transzhumanizmus : A libertáriánizmust és a transzhumanizmust ötvöző politikai filozófia. Posztgenderizmus : A nemek fejlett biotechnológia és reprodukciós technológiák segítségével való eltörlését támogató szociális filozófia. Szingularitáriánizmus : A technológiai szingularitást lehetségesnek tartó és annak biztonságos eléréséhez szükséges hatásokat kiváltó tetteket támogató morális filozófia. Spirituális megközelítése A transzhumanisták túlnyomó része nem vallásos, legtöbbjük agnosztikus vagy ateista. Néhányan keleti filozófiai hagyományokat követnek vagy mint például a mormon transzhumanisták, elméleteiket össze tudták egyeztetni a hagyományos nyugati vallásokkal. Világi nézeteik ellenére több transzhumanista hisz vallásokra jellemző elméletekben, mint például a halhatatlanság. Több, a 20. század végén keletkezett ellentmondásos új vallási mozgalom – mint például a raelizmus – kifejezetten támogatta a transzhumanista célokat, például az elme és a test technológiai úton való fejlesztését. Míg a legtöbb transzhumanista gondolkodó a technologia gyakorlati felhasználására koncentrál, egyesek szerint a neuroteológia és a neurotechnologiai alkalmazások által az emberiség jobban megértheti a megváltozott tudatállapotú tapasztalatokat, melyeket sokszor spirituális élményekként, ezáltal mélyebb önismereti forrásokként kezelnek. A transzhumanisták többsége materialista, aki nem hisz a lélek létezésében. A transzhumanista személyiség elmélet ellenzi az embereket kizárólagos morális szereplőkként való azonosítását, elítélve az állatok és a fejlett gépek etikai megfontolásokból való kizárását. Többen hisznek az emberi elme és a számítógéphardverek kompatibilitásában, és ennek következményeként az emberi elme alternatív médiákra való átültethetőségében. Az utóbbi ötlet egy szélsőséges megvalósulását találhatjuk meg Frank Tipler omega pont elnevezésű elméletében, bár Tipler nem tarja magát transzhumanistának. A digitalizmusból merítő elmélet szerint az univerzum több milliárd év múlva bekövetkező összeomlása lehetővé teheti az emberiség fennmaradását egy megaszámítógépben futó szimulált valóságban, így valósítva meg a „poszthumán isteni állapot”-ot. Tiplert Pierre Teilhard de Chardin – egy jezsuita teológus és paleontológus – írásai inspirálták, aki az evolúció végeredményként egy globális tudatot képzelt el. A személyiség nem biológiai hordozóra való feltöltésének ötletét és az annak alapjául szolgáló feltételezéseket tudósok és aktivisták széles köre kritizálta. A kritikák néha a transzhumanizmust magát, néha az ötlet kitalálóinak tartott Marvin Minskyt és Hans Moravecet célozták. Egyesek szerint a feltöltés megvalósíthatóságának reménye egyfajta spirituális monizmust – az idealizmus egy variációját – fogja eredményezni. Fundamentalista keresztény perspektívából nézve pedig az elmefeltöltés gondolata az emberi test szentsége elleni támadásként is értelmezhető. A transzhumanizmus és annak forrásait több elemző jellemezte neognosztikus mozgalomként. A transzhumanizmus és a hit kapcsolatával először 2004-ben, Torontóban tartott szeminárium foglalkozott hivatalosan. Mivel a mozgalom hasonló kérdésekre probál választ adni, mint sok vallás, több kritikus kezelte a transzhumanizmust vallásként, de legalább pszeudovallásként. A transzhumanisták szerint a transzhumanizmus nem vallás, bár tudatában vannak annak, hogy a mozgalom egyes irányzatai lehetnek vallásosak bizonyos értelemben. A vallásos kritikusok hibásnak tartják a transzhumanizmus filozófiáját, mivel az nem ír le örök igazságokat, illetve nem beszél az istenségekkel való kapcsolatunkról. Szerintük az olyan filozófiák amelyek hiányosak ebből a szempontból az embereket a posztmodern cinizmus és anómia sötéségében hagyja. A transzhumanisták szerint ezek a kritikák nem veszik figyelembe a transzhumanista filozófia igazi tartalmát, amely szerintük nagyon messze áll a cinizmustól: optimista, idealista gyökerei a felvilágosodásig nyúlnak vissza. A transzhumanizmus az irodalomban és a művészetben A mozgalom megjenésének időszakában a transzhumanista témák egyre népszerűbbek lettek az irodalmi művekben. A kortárs tudományos-fantasztikus irodalom gyakran ír pozitívan a technika által jelentősen könnyebbé tett emberi létről utópisztikus, különösen techno-utópisztikus társadalmakban. Ugyanakkor a sci-fi irodalom továbbfejlesztett embereiről szóló elképszelések gyakran tartalmaztak intő jeleket. A pesszimistább forgatókönyvek a balul végződő emberi génmanipuláció rémisztő vagy disztópikus eseteit írják le. A transzhumanista mozgalom megjelenését megelőző évtizedekben több transzhumanista téma jelent meg olyan írók spekulatív műveiben, mint például Robert A. Heinlein (Lazarus Long sorozat, 1941-87), A. E. van Vogt (Slan, 1946), Isaac Asimov (Én, a robot, 1950), Arthur C. Clarke (A gyermekkor vége, 1953) és Stanisław Lem (Kiberiáda, 1967). A cyberpunk műfaj, például William Gibson Neurománca (1984) és Bruce Sterling Schismatrix-a (1985) még nagyobb figyelmet szentelt az emberi test megváltoztatásának. További regények, amelyek széles körű párbeszédet indítottak a támában: Greg Bear: A vér zenéje (1985), Octavia Butler: "Az idegen eredet trilógia" (The Xenogenesis Trilogy), Iain Banks Kultúra-regényei (1987-2008), Nancy Kress: "Koldusok" (The Beggars Trilogy) (1991-1994), Greg Egan legtöbb műve az 1990-es évek eleje óta, mint például a "Permutációváros" (Permutation City) (1994) és a Diaszpóra (1997), Linda Nagata: The Bohr Maker (1995), Richard Morgan: Valós halál (2002), Margaret Atwood: "Oryx és Crake" (Oryx and Crake) (2003) és Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége. A jövőről szóló transzhumanista forgatókönyvek más médiában is népszerűek lettek a huszadik század vége és a huszonegyedik század eleje fele. Ezek megtalálhatók képregényekben (Amerika Kapitány, 1941; Him, 1967), filmekben (2001: Űrodüsszeia, 1968; Szárnyas fejvadász, 1982; Gattaca, 1997), televíziós sorozatokban (A hatmillio dolláros ember, 1966; Ki vagy, doki?, 1974; Star Trek: Az új nemzedék, 1989; Csillagkapu, 2000), több manga és anime sorozatban (Apleseed, 1985; Ghost in the Shell, 1989 és a Gundam SEED 2002), számítógépes játékokban (Metal Gear Solid, 1998; Deus Ex, 2000; Half-Life 2, 2004), és szerepjátékokban (Shadowrun, 1989). A Transhuman Space nevű 2002-ben megjelent szerepjáték 2100-ban játszódik, amikor az emberiség elkezdte kolonizálni a Naprendszert ahol egyre több ember próbálja elérni a teljes poszthumán állapotot. Ezen művek legtöbbjét a cyberpunk vagy a posztcyberpunk kategóriába sorolják. A korábbiakban említett Natasha Vita-More és az általa gondozott Transhumanista Művészet És Kultúra Központ munkáin kívül több vizuális és előadói művészi területen is megjelentek transzhumanista témák. A testi művészet – amelynek első képviselője a francia Orlan volt – az emberi testet, mint szobrot formálja plasztikai sebészeti módszerekkel. Michael Jackson plasztikai sebészetet használt külsejének megváltoztatására. Az ausztrál Stelarc nevű művész munkája a robot protézisekkel és szövettervezésel módosított emberi testre összpontosít. A transzhumanizmus megjelenésével és virágzásával kapcsolatba hozható művészek közül Marina Abramovic jugoszláv performance művészt és az amerikai Matthew Barney média művészt emelhetjük még ki. 2005-ben a Massachusettsi Kortárs Művészeti Múzeum Állattá Válás (Becoming Animal) című kiállítása tizenkét művész munkáit mutatta be amely a technológiák az emberi és a nem emberi határait elmosó hatásairól szólt. Vitatott kérdések Az ember "továbbfejlesztésének" ötlete és lehetősége számos vitát eredményezett annak ellenére, hogy a szakértők többsége a transzhumanista javaslatokat szélsőségesnek és valószínűtlennek tartotta. A kritikák két fő vonalon támadták a mozgalmat: egyesek a transzhumanista célok elérésenek valószínűsége ellen tiltakoztak (gyakorlati kritikák), míg mások a transzhumanista javaslatok alapjául szolgáló morális elveket vagy világnézetet támadták (etikai kritikák). A két terület több helyen érintkezik, illetve fedi át egymást, különösképp amikor az emberi biológia megváltoztatását vizsgáljuk úgy, hogy a tudásunk nem teljes a területről. A kritikusok gyakran tartják a transzhumanizmus céljait veszélyesnek az emberi értékekre. Egyesek szerint az emberi állapot javításának transzhumanista megközelítésének támogatása a szociális rendszertől vonna el értékes erőforrásokat. Mivel a legtöbb transzhumanista támogatja a nem technológiai alapú társadalmi változtatásokat is, mint például az emberi jogok általános védelmét és sok kritikus támogatja a kommunikációban és az egészségügyben is a technológiai fejlődést, a külonbség a két tábor között gyakran csak a területek fontossági sorrendjében van. Néha azonban jelentősen eltérnek a vélemények a bennfoglalt elvekről, eltérő nézetekkel az emberiségről, az emberi természetről és a transzhumanista törekvések erkölcsösségéről. A 2001-ben alakult amerikai központú Center for Genetics and Society nevű közérdekű szervezet kifejezetten azon transzhumanista célkitűzések ellen küzd, amelyek magukban foglalják az emberi biológia átöröklődő módosításait, mint például az ember teljes klónozása és a csíraválasztás (az utód genetikai állományának megválasztási lehetősége). A Biotechnológiai Intézet (Institute on Biotechnology) és a Human Future of the Chicago-Kent Jogi Főiskola kritikus szemmel követi a nanotechnológia és a genetika emberi alkalmazására vonatkozó kutatásokat. A transzhumanizmus legjobban ismert kritikái regényekben és filmekben találhatóak meg. Ezeket a művészeti alkotásokat – bár inkább elképzelt világokat irnak le, mintsem filozófiai elemzéseket – sokszor használják fel formális viták építőköveiként. Megvalósíthatatlanság („Jövőreklám” érv) Max Dublin szociológus 1992-ben megjelent, „Jövőreklám: A prófécia egyeduralma” (Futurehype: The Tyranny of Prophecy) című könyvében több olyan múltbéli jóslatra mutat rá, amelyek nem váltak valóra, és amellett érvel, hogy a jelenlegi jóslatok is hasonlóan pontatlanok lesznek. Könyvében a transzhumanista célokat támogatókat szcientizmussal, fanatizmussal és nihilizmussal vádolja és történelmi párhuzamokat vél felfedezni az ezredforduló vallásaival és a kommunista doktrinákkal. Több jelentős transzhumanista jövendölte meg a halált leküzdő technológiák eljövetelét még a saját életében. Kevin Kelly a Wired magazin alapítója szerint ezen transzhumanisták túlzott optimizmusa abban való reményüknek köszönhető, hogy talán a technológiai áttörések megmenthetik őket a haláluktól. Gregory Stock, a közegészségügy professzora – bár általában szimpatizál a transzhumanizmussal – 2002-ben megjelent, „Az emberek újratervezése: Az elkerülhetetlen genetikai jövőnk” (Redesigning Humans: Our Inevitable Genetic Future) című könyvében szkeptikus az emberiség Raymond Kurzweil, Hans Moravec és Kevin Warwick által megjövendölt kiborgizációjának általános technikai megvalósíthatóságával kapcsolatban. Szerinte a 21. században az emberiség nagymértékben integrálódni fog a gépek által alkotott rendszerekkel, de elsősorban biológiai alapú marad. Az elsődleges változásokat nem a kibernetikától, hanem a közvetlen genetikai, metabolikai és biokémiai manipulációktól várja. Bob Seidensticker 2006-ban megjelent „Jövőreklám: A technológiai változások mítoszai” (Future Hype: The Myths of Technology Change) című könyve szerint a mai technológiai eredményeink nem példa nélküliek. A nagy technológiai mítoszok és a csúcstechnológia túlreklámozásának bemutatásával azokat a pontatlanságokat és félreértéseket véli feltárni amelyek szerinte jellemzik a technológia elterjedt, transzhumanista megközelítését. Kifejti, hogy ezek a nézetek hogyan és miért jöttek létre, és hogy a technológiai váltózás hogyan történik szerinte valójában. Azok a gondolkodók, akik elfogadják a rövid időn belüli nagymértékű technológiai változások lehetőségét, jelentős hangsúlyt fektetnek az emberiség múltbeli technológiai képességeinek exponenciális változási jellegére. Erre az motívumra épül például Damien Broderick 1997-ben megjelent, „A tüske” (The Spike) című regénye, amely egy jelentősen megváltozott jövőképet ír le. Kurzweil meglehetősen nagy részletességgel fejtette ki álláspontját a történelemben megfigyelhető exponenciális változásokról 2005-ben megjelent, „A Szingularitás közel van” (The Singularity Is Near) című könyvében. Broderick rámutat, hogy több lehetetlennek tűnő, sci-fi-írók által leírt jóslat megvalósult már a múltban, mint például az atomenergia felhasználása és az űrutazás a Holdra. Szerinte a rendkívül gyors változások jóslata racionális alapokon nyugszik, és kiáll amellett, hogy Kurzweil fejlődésre vonatkozó jóslatai mar több estben valóra váltak. Önhittség („Istenszerep” érv) Két jól elkülöníthető kategóriába (világi és egyházi) sorolhatók azok a kritikák, amelyeket istenszerep érvként szoktak emlegetni. Az első kategória arra az állításra alapoz, hogy emberek nem válthatnak fel egy tényleges istent. Ezt a témát érinti a 2002-ben kiadott „Lelki közösség és gondnokság: Az Isten képére teremtett ember” című vatikáni közlemény, amely szerint „az ember genetikai identitásának megváltoztatása, ha egy embernél alacsonyabb szintű létforma létrehozásával jár, meglehetősen erkölcstelen”, utalva egyben arra a megállapításra is, hogy "az embernek teljes döntési szabadsága van saját biológiai természete fölött." Ugyanakkor ez a nyilatkozat vitatja, hogy szuperembert vagy egy spirituálisan fejlettebb lényt lehetne létrehozni, hiszen valódi fejlődést csak vallási tapasztalatokkal és Isten képének még teljesebb megvalósításával lehet elérni. Keresztény teológusok és több más egyház és felekezet amatőr aktivistái adtak hangot hasonló tiltakozásnak a transzhumanizmus ellen és kifejtették, hogy a keresztények – bár haláluk után – részesülnek az olyan radikális transzhumanista ígéretekből, mint például az örök élet és a szenvedés nélküli lét. Ebből a nézőpontból a transzhumanizmus csak egy újabb képviselője azon utópista mozgalmak hosszú sorának, amelyek mind a túlvilági létet kívánják előbb elhozni, vagyis "mennyországgá változtatni a Földet". A második kategória főleg a szintetikus biológiát célozza – amelyet Jeremy Rifkin közgazdász és író „a létező organizmusok tökéletesítése, illetve jobb tulajdonságú teljesen újak tervezése”-ként határozott meg –, illetve azokat a törekvéseket, amelyek a transzhumanista célokat emberi embriók genetikai megváltoztatása által, „tervezett csecsemőkkel” próbálják elérni. Ezzel kapcsolatban előtérbe kerül a biokomplexitás problémája és az, hogy mennyire kiszámíthatatlanok a biológiai evolúció irányítását célzó törekvések. Az érv, amit részletesebben Stuart Newman biológus fejtett ki, arra a felismerésre alapoz, hogy az állatok klónozása és a csírák genetikai tervezése hibára hajlamos és ebből eredően káros az embrionális fejlődésre. Ezáltal elfogadhatatlan kockázatokkal járna ezeknek az eljárásoknak emberi embriókon való alkalmazása. A fejlődő emberi szervezeten végzett ilyen típusú kísérletek, különösen a maradandó biológiai következményekkel járók ezért nem lennének összhangban az emberen végzett kísérletek jelenleg elfogadott elveivel (lásd az 1964-es Helsinki Nyilatkozatot). Mivel egy fajon végzett kísérletek eredményei nem vihetők át közvetlenül egy másik fajra további kísérletek elvégzése nélkül, egyesek szerint nem létezik etikus módja a génmanipulációnak az emberi fejlődés korai szakaszában. A gyakorlatban azonban az emberkísérletek nemzetközi szabályai nem állítanak jogi akadályokat a transzhumanisták és mások azon kísérleteinek, hogy utódaikat a csírakiválasztás technológiájával fejlesszék. Kirsten Rabe Smolensky jogszakértő szerint a létező törvények felmentenék a szerencsétlen kimenetel miatti felelősség alól azokat a szülőket, akik úgy döntenének, hogy gyermekeik genomját mesterségesen fejlesztik. A transzhumanista célokkal szimpatizáló vallásos gondolkodók, mint például Ronald Cole-Turner és Ted Peters teológusok visszautasítják az első érvet, mivel úgy tartják, hogy az "együtt teremtés" doktrínája egyenesen kötelez bennünket arra, hogy génsebészeti módszerekkel javítsuk az ember biológiai tulajdonságait. A transzhumanisták és a génsebészet más támogatói nem utasítják vissza feltétlenül a második érvet, mivel jelenleg az emberi génmanipulációs kísérletek kimenete meglehetősen bizonytalan. James Hughes bioetikus szerint az emberi genom, az általa meghatározott fehérjék, illetve a szöveti sebészet – ami véleménye szerint szintén kódol – számítógépes modelleinek elkészítése lehetne az ember génmanipulációjának egyik etikus módja a fejlődés eme korai szakaszában. A bioinformatikán belüli exponenciális léptékű haladás mellett Hughes szerint az emberi testbeli génexpresszió virtuális modellje már nincs messze, és lassanként lehetségessé válik majd a génmódosítások elfogadtatásának felgyorsítása úgy, hogy hatásukat virtuális embereken szimulálják. Gregory Stock közegészségügyi professzor a mesterséges kromoszómákat a létező génsebészeti technikák biztonságosabb alternatívájának tartja. A transzhumanisták ezért vitatják, hogy a szülők erkölcsi felelőssége lenne a döntés az említett módszerek alkalmazásáról, ha megfelelő biztonsággal és hatékonysággal igazolható, hogy a lehető legegészségesebb gyerekeik lennének. Hozzáteszik, hogy ez egy olyan erkölcsi ítélet, amit jobb az egyén lelkiismeretére bízni, mint törvényileg szabályozni a szélsőséges esetek kivételével. A választás szabadságát ebben a környezetben reprodukciós szabadságnak nevezzük. A test megsértése („Örök ifjúság forrása” érv) Mary Midgley filozófus, "A tudomány mint üdvözülés: Egy modern mítosz és jelentése" (Science as Salvation) című 1992-es könyvében azt a gondolatot, hogy fizikai testünk elhagyásával érjük el a halhatatlanságot - aminek visszhangja az elmefeltöltés transzhumanista elmélete - egy a huszadik század kezdetén működő férfiakból álló tudományos csoportosulásra vezette vissza, köztük J.B.S. Haldane-ra és körének tagjaira. Midgley ezeket az elképzeléseket „áltudományos álmok és próféciák”-ként jellemezte, melyek a test elhagyásának vízióját „elszabadult, önelkényeztető fantáziákkal” társítják. Érvelése a csoport általa áltudományos spekulációknak és irracionális, halálfélelmen alapuló fantáziáknak tartott gondolataira - amelyek szerinte semmibe veszik a laikusokat - és a látomások eszkatológikusságára koncentrál. Sok transzhumanista látja úgy, hogy a 2006-os „A Forrás” című filmben megjelenő, halálfélelemről és az örök ifjúság donkihótei kereséséről szóló motívumokban ezen kritikák jelennek meg. A Marvin Minsky, Hans Moravec, és néhány más transzhumanista írásaiban megjelenő, a test megsértéseként értelmezhető gondolatok már több kritikus célpontjává váltak az emberi test alapvető koncepcióját érintő problémaként. A transzhumanista program feminista kritikájának egyik vonását tükrözve, Susan Bordo filozófus rámutat a „jelenkori karcsúsággal, fiatalsággal és tökéletes fizikummal kapcsolatos megszállottság”-ra, amely szerinte eltérő módon, de egyaránt hatással van nőkre és férfiakra „a kultúránk által táplált szorongások és fantáziák logikus (bár extrém) megnyilvánulásaként”. Más kritikusok a mozgalom testmódosítással kapcsolatos törekvéseinek más társadalmi következményeit kérdőjelezik meg. Klaus-Gerd Giesen politológus kijelentette, hogy a transzhumanizmus testmódosításra való törekvései az atomizálódó individualizmusnak, valamint a test fogyasztási cikké válásának logikus, ám tragikus következményeit képviselik a fogyasztói társadalomban. Nick Bostrom szerint a fiatalság visszanyerésének vágya és az emberi test természetes korlátainak túllépése utáni vágy kultúrától és történelmi múlttól független, nem kötődik közvetlenül a 20. századhoz. Érvelése szerint a transzhumanista program ezt a vágyat használja fel arra, hogy a Humán Genom Projekthez hasonló tervvel valósítsa meg az emberiség egyik legősibb reményét, és ezért az nem csak gyerekes álmodozás vagy egy társadalmi trend. Az emberi identitás jelentéktelenné válása („Elég” érv) Bill McKibben környezetetikus 2003-ban megjelent „Enough: Staying Human in an Engineered Age” című könyvében több, a transzhumanisták által támogatott technológia ellen érvelt, mint például a csíraválasztás, a nano-gyógyszerek és az életmeghosszabbítási stratégiák. Állítása szerint erkölcsileg helytelen lenne, ha az emberek saját vagy gyermekeik alapvető tulajdonságain változtatnának, hogy megkíséreljenek olyan általános emberi határokat átlépni, mint az öregedésre való hajlam, a maximális várható élettartam, valamint a fizikai és szellemi képességeik természetes korlátai. Az, hogy ilyen beavatkozásokkal „tökéletesítsék” magukat, megszüntetné azokat a korlátokat, amik az észszerű emberi döntéshozatalhoz szükségesek. Azt állítja, hogy az emberi élet értelmét vesztené egy olyan világban, ahol ezeket a korlátokat a technológia segítségével szabadon áthághatnánk. Szerinte még a csíraválasztási technológiák tisztán gyógyászati célból való felhasználásáról is le kéne mondanunk, mivel azok elkerülhetetlenül a szellemi kapacitás módosításával kapcsolatos kísértésekhez vezetnének. Amellett érvel, hogy bizonyos technológiák visszautasítása hasznos lehet egyes társadalmak számára, példaként a Ming Kínát, a Tokugawa Japánt és az amishokat felhozva. Transzhumanisták és az emberi biológia megváltoztatásának más támogatói, mint például Ronald Bailey tudományos újságíró, elutasítja és szélsőségesen szubjektívnak tartja azt az állítást, mely szerint az élet értelmetlen lenne, ha bizonyos emberi korlátokat áthágnánk az embert fejlesztő technológiák segítségével. Állításuk szerint ezek a technológiák nem befolyásolják azon egyéni és társadalmi kihívásoknak a legnagyobb részét, amikkel az emberiség szembesül. Úgy vélik, hogy egy jobb képességekkel rendelkező személy nehezebb feladatokkal tud majd megbirkózni, és a haladásért vívott harcot a továbbiakban is értelmesnek tartja majd. Bailey szerint McKibben történelmi példái hibásak, és szerinte más következtetésekre kell jussunk, ha jobban megvizsgáljuk azokat. Például az amishok rendkívül óvatosak, ha új technológiák alkalmazásáról van szó, de – mindamellett hogy nem használnak televíziókat és lovas szekerekkel járnak – néhányuk örömmel fogadja a génterápia lehetőségét, mivel a belterjességük számos ritka genetikai betegséget eredmenyezett. Genetikai elkülönülés („Gattaca” érv) A libertárius transzhumanizmus néhány kritikusa annak várható szocioökonómiai következményeire összpontosított olyan társadalmakban, ahol a gazdagok és szegények közötti különbségek növekednek. Bill McKibben szerint az embert fejlesztő technológiák a nagyobb anyagi forrásokkal rendelkezőknek aránytalanul könnyebben elérhetővé válnak, ami tovább tágítja a gazdagok és szegények közötti szakadékot, egy úgynevezett "genetikai elkülönülést" hozva létre. Lee M. Silver biológus és tudományos író, a "reprogenetika" kifejezés megalkotója – és az azt megvalósító technológógiák támogatója – aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ezek az eljárások egy kétrétegű – génmanipulációkkal rendelkező, illetve nem rendelkező rétegekből álló – társadalmat eredményezhetnek, ha a szociáldemokrata reformok késnek ezen javító technológiák megvalósításához képest. A fentieket állító kritikusok emiatt nem feltétlenül fogadják el azt a transzhumanista feltevést, hogy az embert fejlesztő technikák „pozitív előjelet kaphatnak”; szerintük ezeket ellenezni kéne, vagy akár betiltani, mert még több hatalmat ruháznának a már most is nagy hatalmúakra. A kritikusok gyakran említik nézeteik alátámasztásaként az 1997-es Gattaca című filmben ábrázolt disztópikus társadalmat, amelyben az egyének társadalmi státuszát teljes mértékben a genetikai módosításaik határozzák meg. A nem libertárius transzhumanistáknak, különösen a magukat demokratikus transzhumanistáknak nevezőknek is hasonló a véleménye. Szerintük a jelenlegi és jövőbeli társadalmi és környezeti problémák többségére (munkanélküliség, nyersanyagok kimerülése) olyan egyszerre politikai és technológiai megoldásokat kell találni, mint például a rögzített minimálbér és az alternatív technológiák. James Hughes bioetikus 2004-ben megjelent, "Citizen Cyborg: Why Democratic Societies Must Respond to the Redesigned Human of the Future" című könyvében az embert fejlesztő technológiák egyenlőtlen elérhetősége miatt kialakuló genetikai elkülönülés problémájának megoldásaként olyan közellátási stratégiát javasol, amely ezen technológiák betiltása helyett a problémák csökkentésére összpontosít. Ennek megvalósítása lehetne egy általános egészségügyi jegyrendszer, ami érvényes lenne az embert fejlesztő technológiákra is. A technológiák betiltása szerinte ronthatná a helyzetet, mivel kockázatossá válhatnának tőle ezek a technológiák, vagy csak a gazdagok számára lennének elérhetők olyan országok feketepiacain, ahol az azokat tiltó törvényeket nem tartanák feltétlénül be. Veszélyben az erkölcs és a demokrácia („Szép új világ” érv) Sokan érvelnek amellett, hogy egy embert fejlesztő technológiákat alkalmazó társadalom olyanná válhat, mint Aldous Huxley Szép új világ című 1932-es novellájának disztópikus társadalma. Leon Kass írásaiban ezzel szemben a civilizált társadalom számára alapvetőnek gondolt intézmények és szokások sérülnek vagy törlődnek el. Francis Fukuyama 2002-es, a "Poszthumán jövőnk" (Our Posthuman Future) című könyvében, és a "Külpolitika" (Foreign Policy) című magazinban a transzhumanizmust a világ legveszélyesebb eszméjének nevezte, mivel szerinte az a liberális demokrácia egyenlőségideájának alapjait ássa alá az emberi természet alapvető megváltoztatásával. Jürgen Habermas társadalomfilozófus hasonlan érvel 2003-as "Az emberi természet jövője" (The Future of Human Nature) című művében. Szerinte az egyén erkölcsi önállósága azon múlik, hogy az nem rendeli alá magát mások egyoldalú előírásainak. Habernas ezzel arra utal, hogy az "emberi faj etikáját" aláaknázná az embrió-állapotbeli génmódosítás. Kritikusok mint Kass, Fukuyama, és több keresztény szerző úgy tartják, hogy az emberi biológia alaposabb megváltoztatására irányuló kísérletek nem csak erkölcstelenek, de a társadalmi rendet is veszélyeztetik. Amellett érvelnek, hogy ezen technológiák megvalósítása a társadalmi hierarchiák természetessé válásához vezetnének vagy új ellenőrzőeszközöket adnának a totalitárius rendszerek kezébe. Joseph Weizenbauer, az MI úttörője egyes kollégáinak – különesen Marvin Minsky és Hans Moravec – gondolkodásában és szóhasználatában megjelenő embergyűlölő tendenciákat kifogásolja, amely az emberi szervezet, mint olyan leértékelésével azt a gondolkodásmódot támogatja, amely elősegítheti a megosztó és demokráciaellenes társadalompolitikák kialakulását. Ronald Bailey tudományos újságíró 2004-es, "Reason" című cikkében vitatta Fukuyama állításait, mivel szerinte a politikai egyenlőség soha nem függött az emberi biológiától. Állítása szerint a liberalizmus nem az emberek tényleges, de facto egyenlőségén alapul, hanem a politikai és a törvény előtti, vagyis de jure egyenlőségén. Szerinte a génmanipulációs technológiák azáltal, hogy a jelenleg kevesek által elérhető kiváltságokat mindenki számára elérhetővé teszik, akár segíthetnek is az emberek közötti egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásában ahelyett, hogy tovább fokoznák azokat. Mindemellett érvelése szerint "a felvilágosodás legfőbb vívmánya a tolerancia elve". Véleménye szerint a politikai liberalizmus tulajdonképpen már megoldás az emberi és poszthumán jog problémájára, mivel a liberális társadalmakban a törvény mindenkire egyenlően vonatkozik vagyoni, hatalmi, genetikai – ideértve a genetikai módosításokat is – helyzettől és képzettségi szinttől függetlenül. Más, transzhumanista elvekkel szimpatizáló gondolkodók – mint például Russel Blackford filozófus – szintén tiltakoznak a hagyományra való hivatkozások, illetve az általuk alarmistának, katasztrófát jóslónak tartott Szép új világ típusú érvelések ellen. Elembertelenedés („Frankenstein” érv) Jeremy Rifkin biopolitikai aktivista és Stuart Newman biológus egyetértenek azzal, hogy a biotechnológia képes jelentősen megváltoztatni az egyes élőlények fejlettségi szintjét. Az emberi génsebészet ellen érvelnek, mert attól tartanak, hogy elmosódik a határ az ember és műalkotás között. Keekok Lee filozófus ezt a fejlődést a modernizációs folyamat egy élénkülő területének tartja, amelyben átalakul a „természetes” „műviessé”. Szélsőséges esetben ez olyan „szörnyetegek” készítéséhez és rabigába hajtásához vezethet, mint emberi klónok, ember-állat kimérák, vagy biorobotok. Ugyanakkor a társadalmi és ökológiai rendszerekben az emberek és nem-emberek már ennél jóval kisebb mértékű elmozdulása is problémákat okozhat. Ilyen forgatókönyvek részleteit mutatják be például a Szárnyas fejvadász (1982) című film, a "A brazíliai fiúk" (The Boys From Brazil) (1978) és a "Dr. Moreau szigete" (The Island of Dr. Moreau) (1896) című novellák, azonban a kritikusok legtöbbször de Mary Shelley 1818-as Frankenstein című novellájára hivatkoznak, mint olyan példára, ahol a biotechnológiák tárgyiasított, társadalmon kívüli embereket, illetve szubhumánokat hozhatnak létre. Ezen kritikusok általában szigorú óvintézkedéseket – többnyire az emberi génsebészet nemzetközi betiltását – javasolnak az említett veszélyek, az elembertelenedés elhárítása érdekében. Ronald Bailey Reason magazinbeli cikkében alarmizmussal vádolta a szubhumán, de az emberihez hasonló intelligenciával és aggyal rendelkező lények létrehozásáról szóló kutatások ellenzőit. Bailey ragaszkodik azon elgondolásához, hogy az állatokkal kapcsolatos kutatások kizárolagos célja csak azok egészségügyi haszna lehet. A transzhumanista személyiségkutatók nem értenek egyet ezekkel az általuk antropomorfóbiának hívott kritikákkal, amit Isaac Asimov „Frankenstein komplexusnak” nevezett meg. Érvelésük szerint az emberi klónok, ember-állat kimérák és genetikailag továbbfejlesztett állatok, ha azok öntudatosak, mind egyedi személyiségek, akik tiszteletet, méltóságot, jogokat és állampolgárságot érdemelnek. Végkövetkeztetésük szerint az etikai problémát nem az úgynevezett szörnyek létrehozása jelentené, hanem amit ők „fúj-tényzőként” – ami szerint a negatív érzések a dolgok gonoszságára illetve ártalmasságára lenne bizonyíték – emlegetnek, illetve az „emberi fajgyűlölet”, ami ezeket a teremtményeket szörnyetegnek nevezné. Az erőszakos eugenika szelleme („Eugenikus háborúk” érv) A transzhumanizmus néhány kritikusa azt állítja, hogy a „korlát”, „fejlesztés” és „javítás” szavak használata már eleve magába foglalja a megkülönböztetést. Néhányan a régi eugenikai, a szociáldarwinista, illetve felsőbbrendű faji ideológiákat és a hozzájuk kötődő múltbeli tevékenységeket az eugenika ellen szóló figyelmeztetéseknek tartják. Attól tartanak, hogy legrosszabb esetben bekövetkezhet egy „eugenikus háború”: államilag pénzelt erőszakos genetikai megkülönböztetés és az emberi jogok megsértése, úgymint a génhibás emberek kötelező sterilizációja, az intézményekbe zártak megölése, de mindenekelőtt az alsóbbrendűnek titulált „fajok” hátrányos megkülönböztetése, illetve irtása. George Annas egészségügyi jogi professzor és Lori Andrews technológiajogi professzor kiemelten támogatják azt az álláspontot, hogy ezen technológiák használata humán-poszthumán kasztháborúhoz vezethet. Történelmének jelentős részében az eugenika olyan mozgalomként nyilvánult meg, amely akaratuk ellenére akarta sterilizálni a genetikailag nem megfelelőnek tartott egyéneket, illetve elősegíteni a genetikailag megfelelők szelektív szaporítását. A főbb transzhumanista szervezetek erősen elítélik ezen politikák esetleges erőszakosságát és visszautasítják az ezek alapjául szolgáló fajgyűlölő és osztályalapú feltételezéseket. Szintén visszautasítják azokat az áltudományos elképzeléseket, amelyek szerint az eugenikus fejlesztések szelektív embertenyésztéssel viszonylag rövid időn belül megvalósíthatóak lennének. A legtöbb transzhumanista gondolkodó ehelyett az „új eugenikát” támogatja, amely az egalitáriánus liberális eugenika egy formája. Allen Buchanan, Dan Brock, Norman Daniels és Daniel Wikler (nem transzhumanista) bioetikusok 2000-es „From Chance to Choice: Genetics and Justice” című könyvükben amellett érveltek, hogy a liberális társadalmak kötelesek az eugenikus fejlesztéseket a lehetőségeknek megfelelő mértékben alkalmazni (amíg ezen elvek nem sértik az egyének szaporodási jogát, vagy nem gyakorolnak túlzott nyomást a leendő szülőkre), hogy a közegészségügyből a legtöbbet hozzák ki, illetve csökkentsék a természetes genetikai adottságokból, vagy a genetikai fejlesztésekhez való hozzáférés különböző mértékéből eredő egyenlőtlenségeket. A legtöbb hasonló nézeteket valló transzhumanista mégis elhatárolódik az „eugenika” kifejezéstől (inkább a „csíraválasztást” vagy „reprogenetikát” használják), hogy álláspontjuk ne legyen összetéveszthető a korai huszadik századi eugenikai mozgalmakkal. Az ember faj kihalási kockázatai („Terminátor” érv) Bill Joy számítástudós miután rátalált egy szakaszra Unabomber Theodore Kaczynski anarcho-primitivista kiáltványában (Ray Kurzweil 1999-es "Spirituális gépek kora" (The Age of Spiritual Machines) című könyvében, az új technológiák jelentős kritikusává vált. Joy 2000-ben megjelent, "Miért nincs szüksége ránk a jövőnek?" (Why the future doesn't need us) című esszéjében amellett érvel, hogy a transzhumanisták által támogatott technológiák kifejlesztésével az emberi faj garantálná a saját kihalását. Példaképp – többek közt – a „szürke massza forgatókönyvet” említi, amelyben elszabadult önmásoló nanorobotok az egész ökoszisztémát felemésztve globális katasztrófát okoznak. Joy figyelmeztetései megragadták több technológiával foglalkozó szervezet, mint például az ETC Group figyelmét. Ehhez kapcsolódó gondolatokat szólaltatott meg Kalle Lasn önjelölt neoluddita és „culture jammer” (a kommercializált média egyeduralma ellen fellépő polgár), aki társszerzője volt a Donna Haraway 1985-ös Kiborg kiáltványával kapcsolatos átverésnek, ami reklámba burkoltan kritizálta a techno-utopizmust. Lasn úgy érvelt, hogy a magas szintű technológiai fejlesztéseket maradéktalanul abba kell hagyni, mert azok szükségszerűen szervezeti érdekeket szolgálnak majd, amik a környezetre és a társadalomra nézve beláthatatlan következményekkel fognak járni. Martin Rees brit királyi csillagász 2003-as, "Ütött az utolsó óránk?" (Our final hour) című könyvében amellett érvel, hogy a fejlett tudomány és technika legalább annyi lehetőséget hordoz magában a katasztrófák, mint amennyit a haladás számára. Mindazonáltal Rees nem támogatja a tudományos kutatások leállítását. Ehelyett szigorúbb biztonsági intézkedéseket és a hagyományos tudományos nyíltság korlátozását részesítené előnyben. A kötelező elővigyázatosság elvének szószólói, például a környezetvédelmi mozgalmak tagjainak jelentős része, a lassú, óvatos haladást vagy a veszélyt hordozó területeken a leállást támogatja. Az elővigyázatosság elvét követők közül néhányan úgy gondolják, hogy a mesterséges intelligencia és a robotika olyan alternatív gondolkodó életformákat tesz lehetővé, amik veszélyeztethetik az emberi életet. Az ezzel kapcsolatos vitákban gyakran idézik a „Terminátor franchise” ítéletnap-képét, amelyben egy rosszindulatú számítógépes hálózat, Skynet, létrehozása után hamarosan szuperintelligens MI-vé válik, és az emberi civilizációt elpusztító atomháborút kezdeményez. A transzhumanisták nem zárják ki, hogy a feljövő technológiákat korlátozni kell majd azért, hogy az emberi faj kihalásának kockázatát csökkenteni lehessen. Általában azonban hozzáteszik, hogy az elővigyázatosság elvén alapuló javaslatok sokszor irreálisak és akadályoznák a haladást, szemben a transzhumanizmus technológiákat támogató irányzataival, amelyek reálisabbak és elősegítenék a haladást. James Burke tudománytörténész "Kapcsolatok" (Connections) című televíziós sorozatában a technológiai változásokat különböző szempontokból vizsgálta, mint például az elővigyázatosság vagy a nyíltság korlátozása szempontjábol. Burke megkérdőjelezi ezen nézetek némelyikének praktikusságát, ugyanakkor megállapítja, hogy a kutatás és fejlesztés eddigi ütemének fenntartása önmagában olyan veszélyeket hordoz, mint a zavarba ejtően gyors változás, illetve bolygónk készleteinek kimerülése. Az általános transzhumanista álláspont gyakorlatias; eszerint a társadalomnak átgondoltan kell cselekednie, hogy a biztonságos, tiszta, alternatív technológiák előnyeit korán élvezhessük a tudománytalan nézetek és a technofóbia támogatása helyett. Nick Bostrom az úgynevezett differenciális technológiai fejlődést javasolja egy lehetséges transzhumanista megoldásként, amely az egyes technológák kifejlesztésének sorrendjét próbálná meg befolyásolni. Ebben a megközelítésben a tervezők a feltehetően ártalmas technológiák fejlődését és azok alkalmazását késleltetni, míg a valószínűsíthetően előnyös – különösen azokét, amelyek megvédenének az ártalmas fejlesztésektől – technológiák fejlődését gyorsítani igyekeznének. Philippe Verdoux egy „haladásellenes és pesszimista transzhumanizmus változat” ellen érvelt "Transzhumanizmus - haladás és a jövő" (Transhumanism, Progress and the Future) című 2009-ben megjelent cikkében. Lelki egészség, emberségesség Az orvostudomány már évek óta foglalkozik a siketekkel és hallásveszteségük miatt megbélyegzik őket, hagyományosan fogyatékosoknak tartja őket, mivel mások, mint a hallók: nem képesek a hangzó beszédet vagy meghatározott zajokat hallani. Mivel nem értik hallás után a beszédet, ezért sok információról lemaradnak, hiszen a többségi halló társadalomban a beszéd a leghatékonyabb kommunikációs eszköz a szándékok, tények közlésére, kérdések feltevésére, így kiemelt szerepet játszik. A leggyakoribb orvosi vélemények a siketekről, hogy a siketek járása kiegyensúlyozatlan, mert belső hallásuk is kiegyensúlyozatlan, ami elbizonytalanítja a mozgásukat. A hallássérülteknek tehát szükségük van egy orvosilag beépített cochleáris implantátumra vagy hallókészülékre.[forrás?] A halló szakemberek sok esetben információk egyoldalú és önkényes alapon történő megszűrésével próbálják a szülőket rábírni a jelenlegi gyógypedagógiában elfogadott álláspont elfogadására. A szülők többsége kevésbé tájékozott, gyermekük javát, érdeküket szem előtt tartva egyeznek bele olyasmibe, ami többet árthat a gyermek pszichéjének, személyi fejlődésének, így identitástudat zavarhoz vezethet. A többségi társadalomban gyakoriak a félrevezető információk, mert úgy gondolják, hogy a cochleáris implantátummal már az ember hall, minden tökéletes, szép és csodálatos lesz számukra. Sajnos ez nem így van, mert az implantáltaknál gyakori a szómegértési probléma, úgy hallanak, mint egy ép hallású ember egy rossz rádió hangját. A sikeres és a kevésbé sikeres beavatkozások aránya nehezen állapítható meg, mert az orvosok a sikeres, a siketek a kevésbé sikeres vagy sikertelen eseteket látják jellemzőnek. A kevésbé sikeres implantáltak jó része ma pszichésen beteg, "senki földjén" tengődő felnőttek, akiket a többségi társadalom nem fogad be igazán, mert "furcsán" beszél, a siket társadalom úgyszintén nem fogadja be, mert még ha meg is tanulják a helyi jelnyelvet, akkor sem tudják elfogadni, mert a siketek természetellenesnek tartják az implantátumokat. A két társadalom között lézengenek, nincs egészséges kapcsolatuk az őket körülvevő környezettel, sokszor énképük eltorzult, haragszanak a világra, satöbbi. Humánusabb lenne, ha a gyógypedagógia nem csak a sikerrel rehabilitált siketekkel vagy implantáltakkal hozakodna elő példaként a siket gyermekek szülei és a nyilvánosság felé, hanem az érem másik oldalát is bemutatná, így lenne mérlegelési lehetőségük a szülőknek, érdekelteknek. Az orvosok szempontjából fontos lenne továbbá vizsgálatokat végezni arról, hogy valójában mekkora a sikeres esetek száma, összehasonlítani az összes esettel, és megállapítani, hogy kikből lehet sikeres implantált, és kiből nem. Riói karnevál A Riói karnevál nagy múltra tekint vissza, de jelenlegi formájában 1928 óta rendezik meg. Minden idők leghíresebb karneválja, annak ellenére, hogy a karneválok őshazája Itália. A riói karnevál portugál őse az Entrudo. Ennek résztvevői eredetileg szagos vízzel (vö.: kölnivíz), vizes porral, záptojással vagy citromhéjjal dobálták egymást nagy vigadozás közepette. 1855-ben létrehozták a „fiatalok karneváli baráti társaságát”. Ők zeneszóval, színes kosztümökbe öltözött résztvevőkkel szervezett felvonulásokat a „cidade maravilhosát” csinálták meg. Lényegében ma is ezek a társaságok rendezik a karneválokat egész éven át. A farsangi szezon alatt Rio de Janeiro néhány napra a világ fővárosává válik. Ekkor rendezik meg ugyanis a riói karnevált. A parádén a látványos jelmezek mellett a szamba is főszerepet kap, hiszen ilyenkor mérik össze tudásukat a legjobb szambaiskolák táncosai a brazil farsang főutcáján, a több mint másfél kilométeres Sambadronon. A szambaversenyre benevezett táncosok a karnevál előtt több hónappal kezdik a felkészülést. A karneválra mintegy háromszázezer turista érkezik rendszeresen, akik a drága jegyeket is csak hatalmas "harcok" árán tudják megszerezni. A karnevál rövid leírása A karnevál szó a latin carne vale kifejezésből ered (a.m. búcsú a hústól), bár ezt senki nem gondolná, ha látja a négy napos rendezvény során azt a rengeteg elővillanó bőrfelületet. A karnevál megtartása az ókorba nyúlik vissza. Az ókori görögök minden tavasszal ünnepséget rendeztek a bor istene, Dionüszosz tiszteletére. A rómaiak átvették ezt a szokást: ők Bacchus, a boristenük tiszteletére megtartották a Bacchanaliát, valamint a Saturnaliát is, amikor a szolgák részeg tivornyázás keretében ruhát cseréltek uraikkal. A középkorban a keresztény egyház megpróbált elfojtani minden ilyen pogány szertartást, és inkább a húsvét előtti 40 napos nagyböjt első napját szerették volna megünnepelni a farsanggal. Ez azonban nem úgy vált be, ahogy arra az egyház számított: a farsang az egy héten át tartó evés-ivás, mulatozás, zene és szex ünnepe lett. Az első Riói karnevált, amelyet feljegyeztek, 1723-ban tartották a portugál bevándorlók. Az emberek három napon keresztül maszkokban rohangáltak az utcákon. Az Azori-, a Madeira- és a Zöld-foki-szigetekről érkezett portugál gyarmatosítók aligha láthatták előre, amikor először tartottak karnevált Rióban, hogy ünnepük majd három évszázaddal később globális kisugárzású, allegorikus eseménnyé növi ki magát. Kezdetben a portugálok ünnepe kimerült abban, hogy az akkori hagyományoknak megfelelően álruhát, vagy legalábbis álarcot öltöttek, s aztán megöntözték egymást vízzel egymásra, és vízzel, sárral, liszttel és hasonlókkal árasztották el egymást. Rio első jelmezbálját 1840-ben szervezték, és a jelmezbál nemsokára átvette a csintalan szórakozás helyét. Nagyjából egy évtized múlva már lovak által vontatott kocsikon vonultak fel a zenekarok, és 1855-ben már lélegzetelállító jelmezekben vonultak fel a karneválon a gazdagabbak. A munkásosztályba tartozók 1872-ig még csak meg sem pillanthatták a jelmezbe öltözött gazdagokat, ebben az évben azonban már ők is beöltözhettek, és részt vehettek a felvonuláson. Az első karneváli bál idejében egy találékony bolt Portugáliából importált maskarákat, álbajszokat és szakállakat a hangulat teljessé tételéhez. 1852-ben jelent meg Zé Pereira, a brazil ütőhangszeres együttes, amelyet José Nogueira de Azavedo Paredes, becsületes szakmáját tekintve cipész alapított. A Zé Pereira végigvonult a város utcáin, és ezzel kezdődött a karnevál. Három évvel később, 1855-ben alakultak meg az első karneváli klubok, a Nagy Társaságok, amelyek szervezettségükkel, allegorikus mozgó kocsijaikkal előfutárai voltak a mostani karneváli felvonulásnak. Abban az időben a karnevál még megőrizte „európai” vonásait a gyarmatosító portugálok kizárólagos részvételével, az ünneplés aztán folyamatosan „elbrazilosodott”. Ezután elkezdték megrendezni a táncversenyeket, a szambaiskolák versenyét pedig 1928 óta tartják meg – ez a mai karneválok legfőbb látványossága. A szambazene mégis csak 1917-ben lett a karnevál aláfestő muzsikája. A Riói karnevál nem véletlenül a világ egyik legnagyobb látványossága. A nagy szenvedélyeket kiváltó táncverseny olyan szambaiskolák között zajlik, amelyek valójában olyan egyesületek, amelyek többet között oktatási és egészségügyi ellátást nyújtanak a tagok számára. Mindegyik iskola választ egy témát, amelyet a zenével és a 10 kocsin táncoló, akár négyezer táncos mozdulataival fejeznek ki. A felvonulás Rio egyik belvárosi utcájában zajlik, és a legjobb helyekért 50 000 forint körüli összeget kell fizetni. A karneválon nem csupán a szambaiskolák növendékei táncolhatnak – bárki táncra perdülhet az utcán, akinek kedve szottyan rá. Rio minden körzetének megvan a saját zenekara és táncosai, akik jelmezeket, utcai ruhákat, karneválos pólókat, vagy akár fürdőruhákat öltenek magukra, majd miután a helyiek összegyűltek egy bárban vagy téren, a zenekar elindul egy előre eltervezett útvonalon. Az összejövetelek általában késő délután kezdődnek. A gyerekektől az idősebbekig mindenki csatlakozik a vidámsághoz, és van olyan zenekar is, amelyik több mint 10 000 résztvevőt vonz. Több mint egy évszázadig, 1984-ig kellett várni ahhoz, hogy a mai riói karnevál külsősége, kerete kialakuljon: ekkor hozták létre a Passarela do Sambát, a kétoldalt tribünökkel, lakóházakkal határolt hosszan elhúzódó sétányt, amelyen a szambaiskolák vonulnak végig. A szamba mint ritmus és tánc 1917-től hódított teret, ez a tánczenei műfaj Salvador da Baiából eredt, az ottani nők ünnepeiről. A ritmus a tradicionális afrobrazil lundu és frevo keveréke a portugálok által behozott polkáéval. A szamba ritmusa varázsolta a karnevált hamisíthatatlan brazil ünneppé, az ország identitásának elemévé. Napjainkban az Escuelas de Samba, a szambaiskolák két kilométer hosszú felvonulása vagyont érő, s egyben ezért sokak által vitatott üzleti vállalkozás. Nemcsak a Passarela tribünjein kell borsos árat fizetni a helyért, hanem jó pénzt kasszíroznak a közvetítés jogaiért a rádió- és televízióadóktól Brazíliában és a nagyvilágban is, ugyancsak bevételt hoznak a lemezkiadások, képeslapok, fényképalbumok. A Cidade Maravilhosában persze nem minden csodálatos. Az utóbbi hónapokban nyugtalanítóan emelkedett a kábítószerrel kapcsolatos bűnözés, a maffialeszámolások és terrormegfélemlítések gyakoriak a Rio de Janeiro dombjaira felhúzódó nyomornegyedekben, a favelákban. A rendőrség sem igen tud mást tenni, minthogy erős felszereltséggel, nem ritkán rohamkocsikkal biztosított háttérrel tartson alapos razziákat, igaz, nem sok eredménnyel. A rendőrség nem titkolja, tartanak attól, hogy a kis bűnözők, az alkalmi kábítószerárusok - akiket a drogmaffiózók felhasználnak - most jó alkalmat látnak a karneváli forgatagban portékájuk értékesítésére. Riónak (amely nagyrészt a turizmusból él) tragédia lenne, ha felkerülne a világ legveszélyesebb városainak listájára. Feldolgozásai Jorge Amado: (cím:?) (regény) A Fekete Orpheusz (film) Mel Brooks: A producerek Forrás dr. Nagy László:Nagyrendezvények és kongresszusok szervezése (Budapest, 1991) 44-45. old. Kirgiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság A Kirgiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió, azon belül az Orosz Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság egyik autonóm területe volt 1926. február 1. és 1936. december 5. között. A közigazgatási központja Biskek (1926–1991 között Frunze) volt. Története A Kirgiz ASZSZK 1926. február 1-jén jött létre, miután átszervezték a Kirgiz Autonóm Területet. 1934. augusztus 20-án a Minden Oroszok Központi Végrehajtó Bizottság elnöksége jóváhagyta az autonóm köztársaság előléptetését. Az új sztálinista alkotmány elfogadásakor, 1936. december 5-én a Kirgiz ASZSZK is átalakult Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársasággá. Pattadakal Pattadakal (kannada nyelven: �������� átírva: Pa��adakal ) kisváros India területén, Karnataka szövetségi államban. Bengalurutól kb. 500 km-re ÉNy-ra, Bídzsápurtól kb. 120 km-re délre fekszik. 7 - 8. századi templomairól híres. A közelében fekvő Badami, Aihole és Mahakuta települések szintén hasonló stílusú és korú templomaikról ismertek. A történelmi és archeológiai park a Malaprabha folyó mellett található; 1987 óta az UNESCO világörökség része. Templomai a Csálukja-dinasztia uralma alatt épültek, amelyek közül a 680-ban épült Papanáth és a 740-ben épült Virupáksa templomok emelkednek ki. Gare de Vieux-Thann Gare de Vieux-Thann vasútállomás Franciaországban, Vieux-Thann településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lutterbach-Kruth-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Vieux-Thann-ZI Gare de Thann A–90 Orljonok Az A–90 Orljonok (Орлёнок, magyarul: „sasfióka”) a szovjet Központi Szárnyashajó Tervezőintézet által az 1970-es években, a Szovjet Haditengerészet számára kifejlesztett teherszállító határfelület-repülőgép, tervezője Rosztyiszlav Jevgenyjevics Alekszejev. Ez lett a világ legelső hadrendbe állított ekranoplanja, mindössze öt darab épült belőle, 1993-ban kivonták az Orosz Haditengerészet hadrendjéből. Története A típus nem hagyományos értelemben vett repülőgép, amelynek szárnyán keletkező felhajtóerő lévén emelkedik a levegőbe, hanem úgynevezett határfelület-repülőgép, mely a párnahatás elvét érvényesítve képes a levegőbe emelkedni. Kis terjedtségű, erre a célra kialakított szárnya alá szorul be az alapvetően meleg levegő, amelyet a szárnyprofil által létrehozott felhajtóerő is segít. Azonban a párnahatás nélkül nem lenne képes repülni, ezért hatómagassága meglehetősen kicsi, felszínközeli repülőgép. A Szovjet Haditengerészet parancsnoksága az 1960-as években nagy érdeklődést mutatott a nagy sebességű, nagy hasznos terhelésű repülőgépek iránt. A Központi Szárnyashajó Tervezőintézet egyike volt azon tervezővállalatoknak, amelyek ezen titkosnak minősített kutatóterületeken tevékenykedett, melyekről a mai napig kevés információ jutott napvilágra a Szovjetunió szétesése óta. Alekszejev főkonstrüktőr több kísérleti változattal foglalkozott már az 1960-as években, melyek közül a Luny osztályú ekranoplant (Лунь, más nevén a Projekt 903) meg is építették. Az 1970-es évek elején a tervezőcsapat egy közepes méretű szállítógépen dolgozott, melynek a „sasfióka” becenevet adták (Орлёнок). Az első példányt SZ–23 jelzéssel látták el, amelyet a Volgán teszteltek 1972 őszén, majd a következő évben szétszerelték és átszállították a Kaszpi-tengerre a tesztsorozat folytatására. Két évvel később, 1975-ben a gép összetört, melyet a vizsgálatok szerint a testben alkalmazott ötvözőanyagok elégtelen minősége okozott. A többi megépített példányban különféle anyagokkal kísérleteztek, az optimális megtalálása érdekében. Összesen öt példány épült meg (a 4-ből 1 db teljes átépítésével): Egy nem repülő, statikus tesztekre használt gép, melyet később szétvágtak. SZ–23, repülési tesztekre használt változat, amely 1975-ben összetört. SZ–21, amely az SZ–23 újjáépítésével született, 1978-ban fejezték be, egy 1992-es repülőesemény során megsemmisült. SZ–25, 1979-ben készült el, 1993-ban kivonták. SZ–26, 1980-ban készült el, 1993-ban kivonták. Katonai szolgálatba 1979-ben állt. A közepes hatótávolságú RSZD–10 Pionyer (NATO-kódja: SS–20 Saber) rakéta vízi szállítóeszközeként is alkalmazni kívánták, erre azonban tömegesen nem került sor az aktív példányok csekély száma miatt (3 db). A három prototípus üzemeltetése kedvező hatással volt a szovjet hadvezetésre: a Szovjetunió védelmi minisztere Dmitrij Fjodorovics Usztyinov támogatta az ekranoplan-flotta – köztük a 120 darabos A–90-flotta – felállítását, azonban 1984-es halála megpecsételte a tervet. Az új védelmi miniszter, Szergej Leonyidovics Szokolov lezárta a tervezetet és a felszabadult összeget a hadászati atomtengeralattjáró-flotta fejlesztésére fordították. A három, folyamatos szolgálatot teljesítő prototípus – az SZ–21 (1992), SZ–25, SZ–26 – 1993-ig szolgálatban maradt. A megmaradt két gép 2007-ig a kaszpi-tengeri tengerészeti bázison volt bontott állapotban tárolva. 2007 májusában megkezdték a Volgán felúsztatásukat és a moszkvai haditengerészeti múzeumba kerültek. Kialakítása A repülőgép csónaktestű, gyakorlatilag egy repülőcsónak is lehetne, viszont szárnyfesztávolsága meglehetősen kicsi, a teljes hossz felénél némileg nagyobb. Alsószárnyas, a belépőéle 75°-os, a kilépőéle 90°-os szöget zár be a hossztengellyel. Az orrban kétoldalt egy-egy kétáramú gázturbinás sugárhajtóművet helyeztek el, melyek beömlőnyílásai a kabin előtt, kiömlőnyílásai pedig a mögött lettek kialakítva úgy, hogy a kiáramló forró égésgázok a szárny alatti felületre irányuljanak, beszorulva az alá, felhajtóerőt hozva létre. A gázturbina 13–15°-os szögben került beépítésre a vízszinteshez képest (a 13° valószínűbb). A függőleges vezérsík tetején került elhelyezésre a vízszintes vezérsík „T-elrendezésben”, melynek belépőéle 45°-os, kilépőéle pedig 60°-os szöget zár be a hossztengellyel. A vezérsík–farok csomópontba építették be a Kuznyecov NK–12 típusú kétkoszorús légcsavaros gázturbinát, amely a gép előrehaladásához szükséges vonóerőt nagy részben szolgáltatja. A függőleges vezérsík belépőéle 40°-os, kilépőéle pedig 48°-os szöget zár be a vízszintes hossztengellyel. A törzsszerkezet anyaga acélötvözet, keresztfőtartók és hosszmerevítők térbeli rendszere fémlemez borítással. Az alsó, vízzel érintkező rész korrózióvédelmét egyrészt elektrokémiai eljárásokkal oldották meg, másrészt a vízvonal alatti részt olyan speciális festékkel festették le, amely megakadályozta a vízi élőlények megtapadását a felületen. Többnézeti rajzok és fotók szerint a repülőgép rendelkezett behúzható tandem futóművel, melyek a törzs alján kerültek kialakításra, illetve a törővégi úszókban elhelyezett behúzható kerekek stabilizálták a szárazföldön való haladást. A csónakgerincben a törzs mögött két duplakerekű futószár, míg a szárny alatti részen pedig négy ugyanilyen futószár kapott helyet. Mind a hat behúzható, független felfüggesztésű. Ezzel a futóművel, esetleg sítalpakkal kiegészítve, a gép bármilyen felületre képes leszállni (víz, hó, jég, beton). A gép rossz látási viszonyok közötti biztonságos leszállását a pilótafülke előtt az oldalakon elhelyezett, behúzható leszállóreflektorok segítik. A gép törzsből kihajtható indítóhajtóművel és segédhajtóművel (TL–BL, ТЛ-бЛ) is rendelkezik, a mellső gázturbinák gázsugarai két irányban kis mértékben eltéríthetőek: lefelé a szárny alá, ha a felszálláshoz szükséges párnahatást kell létrehozni, illetve a szárny felső felületére, ha az utazósebességet kell elérni és tartani. A kétkoszorús légcsavar átmérője 6 méter. Üzemanyagtartályok jelentős része a szárnytőben és a szárnyban kaptak helyet. A gép fel van szerelve egy nagy felbontóképességű rádiólokátorral az orrban, illetve egy árbócra szerelt felderítőlokátorral a gépágyútorony mögött, a repülésbiztonsághoz szükséges navigációs fényekkel, valamint a hajózáshoz szükséges navigációs berendezésekkel és horgonyokkal is (a horgonynyílások fedettek), továbbá személyzeti mentőberendezésekkel, gumicsónakokkal egyaránt rendelkezik. A tehertér hossza 28 méter, szélessége 3,4 méter és magassága 4,5 méter (428,4 m³). A törzsben kialakított tehertér rakodása az orr-rész jobb oldalra való kinyitásával lett lehetséges, körülbelül 150 katonát, vagy ezzel egyenértékű rakománytömeget volt képes szállítani. A pilótafülkében, illetve a nyitható orrszekcióban hat fő számára építettek ki helyet: pilóta, másodpilóta, fedélzeti mérnök, navigátor, rádiós és a tüzér. Teherszállítás esetén a tehertérben még két főt helyeztek el, ezek feladata a rakomány felügyelete volt. Menekülési útvonalként mindkét oldalon ajtót helyeztek el a szárnytetőre, illetve a pilótafülkét is tetőajtókon keresztül lehetett elhagyni. A szárny hátsó részén (kilépőélén) csűrőlapokat és fékszárnyakat egyaránt kialakítottak, a kilépőél felülete összesen öt részből áll. A csűrőlap -10° és +42° között téríthető ki, a fékszárny -70°-ig. A vízszintes vezérsík „T-elrendezésű” a jobb hatásfok érdekében, rajta a kormányfelületek négy részre vannak osztva. A függőleges vezérsík oldalkormánylapja is osztott, két részből áll. A pilótafülke mögött egy forgatható önvédelmi, légvédelmi gépágyúállás lett kialakítva (valószínűleg 2-4 db 23 mm-es gépágyú), illetve a személyzet egyéni kézifegyverei. Ylli Bufi Ylli Bufi (1948. május 25. –) albán politikus, 1991-ben az ország miniszterelnöke. Élete A vegyészmérnöki végzettségű Bufi a demokratikus átmenet idején, a reformkommunisták oldalán jelent meg a nagypolitika színpadán. Adil Çarçani kormányában 1990. július 9. és 1991. február 22. között az élelmiszeripari tárcát vezette. A februári tiranai zavargások következtében lemondott Çarçani, s a szintén reformkommunista Fatos Nano alakíthatott kormányt, de az elégedetlenség nem hagyott alább az országban. Ramiz Alia államfő végül június 5-én Bufit bízta meg nemzeti egységkormány alakításával, amelyben tizenkét munkapárti, hét demokrata és öt nemzetgyűlésen kívüli pártot képviselő politikus kapott szerepet. A kormány demokrata párti helyettese Gramoz Pashko lett. Kormányzása során Bufinak az egyre elmélyülő gazdasági és társadalmi válsággal kellett szembenéznie: az ipar és a mezőgazdaság teljesítménye jelentősen visszaesett, az ország eladósodott, az infláció és a munkanélküliség megnőtt, a korrupció elharapózott, s ezek nyomában egyre nagyobb lett a társadalmi elégedetlenség is. A múlttal való leszámolás jegyében júniusban az Albán Munkapárt neve Albánia Szocialista Pártja lett, felelősségre vonták az egykori pártállami vezetőket, feloszlatták a politikai rendőrséget, a Sigurimit, s létrehozták a Nemzeti Információs Szolgálatot. Jelentősen átszervezték a rendőrséget is, de a tapasztalatlan szervezet nem volt alkalmas a növekvő bűnözés visszaszorítására. Szeptemberben a tömeges éhezést és a gazdasági összeomlást megelőzendő Bufi kormánya Nyugat-Európához és az Amerikai Egyesült Államokhoz fordult segítségért, s végül a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet utalt át 150 millió dolláros gyorssegélyt az országnak. Ugyancsak az ország stabilizációját (és az Olaszországba szökő albánok megállítását) szolgálta Olaszország Pelikán-akció-ja, amelynek keretében hétszáz fős katonai alakulat osztott segélycsomagokat országszerte. Albánia Bufi vezetése alatt lett a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank tagja. A kormány igyekezett a gazdaságot is stabilizálni: júliusban földreformtörvényt fogadtak el, amely a termelőszövetkezeti földek szétosztásáról és a földkárpótlásról rendelkezett, előkészítették az ipari termelőüzemek privatizációját is, s bevezették a 7,5%-os személyi jövedelemadót. Ezek az intézkedések azonban nem jártak a gazdaság látványos javulásával, s augusztustól a sztrájkok és tüntetések állandósultak az országban. Bár a kabinet demokrata párti tagjai az egységkormány fenntartását szorgalmazták (a gazdaságpolitikát a párt elnökhelyettese, Neritan Ceka irányította), a demokrata párt 1991 novemberében a koalíció felmondása mellett döntött. A párt miniszterei kiváltak a kormányból, és Bufi kormánya december 10-én feloszlott. Bufi politikai pályáját szocialista párti nemzetgyűlési képviselőként folytatta. Fatos Nano, majd Pandeli Majko kormányában, 1997–1999 között gazdasági és privatizációs miniszter volt, 2005-től az albán nemzetgyűlés egyik alelnöke. Pietro Rava Pietro Rava (Cassine, 1916. január 21. – Torino, 2006. november 5.) olimpiai és világbajnok olasz labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban A Juventus csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1935-ben mutatkozott be az első csapatban. 1946-ig szerepelt a torinói csapatban és két olasz kupa győzelmet szerzett az együttessel, 1938-ban és 1942-ben. 1946–47-ben az Alessandria játékosa volt, majd három idényre visszatért a Juventushoz, ahol tagja volt az 1949–50-es bajnokcsapatnak. 1950 és 1952 között a Novara csapatában szerepelt és itt fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1935 és 1946 között 30 alkalommal szerepelt az olasz labdarúgó-válogatottban. Tagja volt az 1936-os berlini olimpián és az 1938-as világbajnokságon aranyérmet nyert csapatnak. Edzőként 1951–52-ben a Novara labdarúgójaként az ifjúsági csapat edzője is volt. 1952-ben a Padova, 1953-ban a Carrarese csapatánál tevékenykedett. 1953 és 1957 között egy-egy idényt töltött a Padova, a Cuneo, a Simmenthal-Monza és a Sampdoria együtteseinél. 1957-ben a Palermo vezetőedzője volt. Az 1958–59-es szezonban visszatért a Simmenthal-Monza csapatához. 1961 és 1963 között korábbi klubja az Alessandria, 1963–64-ben a Biellese szakmai munkáját irányította. Sikerei, díjai Olimpiai játékok aranyérmes: 1936, Berlin Világbajnokság aranyérmes: 1938, Franciaország Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1949–50 Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1938 , 1942 Saintines Saintines település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 1034 fő (2015). Saintines Saint-Sauveur, Béthisy-Saint-Pierre, Néry, Saint-Vaast-de-Longmont és Verberie községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dejr el-Medina A mai Dejr el-Medina (arabul: ��� �������, „Városi kolostor”, óegyiptomi nevén [t3] st m3ˁ.t, „Az igazság helye”) a thébai nekropolisz nyugati oldalának egyik völgyében található ókori település, az ókori sírépítő munkások falujának romjai a Királynék völgyétől délre. A XVIII. dinasztia idejétől kezdve a királysírokat építő munkások innen jártak dolgozni a mai napig is jól járható kitaposott ösvényeken a közeli Királyok és Királynék völgyébe. A munkások faluja A falut az Újbirodalom elején, I. Thotmesz (más forrás szerint I. Amenhotep) korában alapították a királysírokat építő és díszítő munkások, kézművesek és családjuk számára. A település különös jelentősége abban rejlik, hogy egyike az Egyiptomban eddig feltárt ritka ókori lakóhelyeknek. Mivel az itteni házak kő alapra épültek – ellentétben az általánosan sártéglából épített ókori falvakkal, amelyeknek jóformán nyomaik sem maradtak fenn – tökéletesen rekonstruálhatók az utcák és a lakóépületek három és fél évezred távlatából is alaprajzaik alapján. A felfedezés legnagyobb értéke az egyiptológia számára azonban az, hogy a nagy számban előkerült mészkőszilánkok (osztrakonok) alapján bepillantást kapunk egy nagyon fontos faluközösség mindennapi életébe. Az ezeken a tulajdonképpeni ókori jegyzettömbökön fennmaradt feljegyzések, rajzok „élőben” tudósítanak a település lakóinak egyéni sorsáról, szerelemről, házasságkötésről, válásról, halálról, sztrájkról, ünnepről és a törvénykezés szabályairól. Eddig hetven házat azonosítottak az 5100 négyzetméteres, sártéglafallal körülvett településen belül és ötvenet a falakon kívül. A településen egy nemzedéken belül egyszerre mintegy 400 fő élt és dolgozott 500 éven keresztül a XX. dinasztia végéig. Ezután a falu elnéptelenedett, elfedte a sivatagi homok és feledésbe merült. A múlt század elején Ernesto Schiaparelli talált rá, a falu nyugati oldalán megtalálták a munkások temetőjét, északi részén pedig a közösség templomait is. A munkások házai Az „Igazság helyének szolgálói” – vagyis a munkások – tulajdonképpen megkülönböztetett bánásmódban részesültek a királysírokon végzett fontos feladatuk miatt, de pont ezért a külvilágtól elszigetelten élték életüket a viszonylagos jólétben. Több helyiségből álló házaik kb. 70 négyzetméteresek voltak, öt méter széles helyiségeik egy tengelyen helyezkedtek el. A házakat fehérre, a bejáratot vörösre festették, az ablakokon népszerű volt a sárga és a kék szín is. A padlót is bevakolták. Egy átlagos házban az utcáról először egy fogadószoba nyílt. Ennek padlója 40-45 cm-vel volt az utcaszint alatt, lépcső vezetett le ide. Az egyik falnál kis szentély állt, amihez lépcső vezetett fel. Néha raktárhelyiségek is nyíltak innen. A bejárati ajtóval szemközti falból nyílt a második helyiség, ahová lépcső vezetett fel, mert padlója az előzőénél magasabban, az utcával egy szinten volt. Négy méternél is magasabb mennyezetével, melyet egy vagy két pálmafejes oszlop tartott, kiemelkedett a környező helyiségek közül, így magasan a mennyezet alatt kis ablakokat vágtak a falba, innen kapta a helyiség a világítást. Az ablakon fém- vagy farács volt. A helyiségben volt egy alacsony falszerű ülőalkalmatosság (kb. 20 cm magas, két végén magas karfával), falba mélyesztett fülkék és kis oltár. Alatta gyakran pince helyezkedett el, az ide vezető lépcsőt fa csapóajtó takarta. A bejárattal szemközti falból nyíltak a további helyiségek: egy vagy két újabb szoba, mely hálószobaként vagy műhelyként funkcionált, illetve egy folyosó, ami a konyhába vezetett és pad is állt itt. A leghátsó helyiség a konyha volt, a szomszéd ház hátsó falával vagy a városfallal határosan. Ebben kemence, teknő (tésztagyúráshoz), víztároló edény állt, esetleg egy kis oltár, valamint innen vezetett fel a lépcső a tetőre. Innen is nyílt egy kis pincehelyiség. A sírok gazdag leletanyagából következtethetünk a házak berendezési tárgyaira is. A bútorzatot ládák, padok, székek, ágyak, zsámolyok, szekrények és asztalok alkották, felületüket szépen díszítették. Az elvégzett munka utáni fizetséget élelmiszerekben kapták meg – mivel a pénzt nem ismerték –, a kapott gabonát, halat, zöldségféléket, gyümölcsöt, sört, vesszőkosarakban és kerámia kancsókban a pincé(k)ben tárolták. A mészkőszikla kivájása, bányászata nehéz, poros munka volt, ezért a testápolásra nagy gondot fordítottak. Erről tanúskodnak a kozmetikumokat, olajokat tartó tégelyek, bronztükrök, borotvák. A nehéz fizikai munka és a viszontagságos körülmények a munkások korai elhalálozásához vezettek. A temető A munkások saját sírjaikat is itt, a település közvetlen közelében a hegyoldalban alakították ki. Kezdetben, a XVIII. dinasztia korában leginkább egyszerű, díszítetlen aknasírokat vájtak egy vagy két földalatti kamrával. Ebből a korból származó temetkezést tárt fel itt Schiaparelli 1906-ban Kha építész és felesége, Merit érintetlen sírját. A későbbi sírok szerkezete megváltozott, egy bekerített udvar után az áldozati kápolna fölé kis téglapiramist emeltek, innen több szobát alakítottak ki a sziklából, ahol egy falfülkében az elhunyt sztéléje és szobra állt. A belső szobák valamelyikéből vitt le egy lépcső a boltozatos, csodálatosan díszített sírkamrákba, ahová a halottat sok használati tárgy kíséretében eltemették. Dejr el-Medinében ezek a sírok már nem egy személynek, hanem egy egész család több generációjának készültek. Szennedzsem sírjában például húsz holttestet helyeztek el. A temetőben három sír áll nyitva a látogatók számára, Szennedzsem (TT1), Pasedu (TT3) és Inerkhau (TT359) Ramesszida-kori sírjai. A rendszeres felújítások miatt - ha a három sír közül az egyik zárva van - a TT290-es számú sírt Irynefer nyughelyét nyitják meg. TT1 Szennedzsem és felesége Iyneferti a XIX. dinasztia idején élt és dolgozott – I. Széthi és II. Ramszesz uralkodása alatt – a munkások falujában. Érintetlen sírjukra 1886-ban Gaston Maspero ásatásainak keretein belül a beduin Szalam Abu Duhi bukkant rá. A temető egyik legszebben díszített sírja, melynek méltán híres jelenetei – ahol a Szennedzsem és Iyneferti a mágikus túlvilágot ábrázoló Jaret földjeit művelik meg – nem hiányozhatnak a történelemkönyvek és lexikonok lapjairól. A sír gazdag halotti felszerelése ma Kairó, New York, Berlin, Moszkva és Madrid egyiptomi gyűjteményeiben szétosztva látható. TT3 Pasedu – a kőfaragó – volt a felelőse a királysírok kialakításáért a Királyok Völgyében (szintén I. Széthi és II. Ramszesz idejében), boltozatos, csodálatos jelenetekkel díszített sírját 1834 -ben fedezték fel. Az egyik legszebb sír, legismertebb jelenetében, a sír tulajdonosa egy dum-pálma roskadozó ágai alatt leborulva térdel, melynek címe: „Vizet inni az Istenség birodalmában” ( Halottak Könyve 62. fejezet) TT359 III. és IV. Ramszesz idejében élt Inerkhau munkafelügyelő sírjának legszebb jelenetei a Halottak Könyve és a Kapuk Könyve fejezeteihez kapcsolódnak. A túlvilágot ábrázoló képein Heliopolisz macskája egy késsel megöli Apophisz kígyót – hogy az elhunytnak biztonságos utat nyisson a másvilágon – és egy vak hárfás bűvöli el előadásával a sír tulajdonosát és feleségét. TT290 Irynefer sírja a falu északi végében a nyugati lejtőn elrejtve található és szinte tökéletes állapotban maradtak meg a ragyogó színű ábrázolásai. 2010-ben a Szennedzsem sír restaurálási munkálatai alatt nyitották meg a látogatók előtt. Templomok Az Újbirodalom idejében a falu északi részénél több uralkodó is építtetett kisebb templomot a falu munkásainak, I. Amenhotep, III. Amenhotep, I. Széthi és II. Ramszesz is. E korábbi épületek romjainak helyén, ma egy Ptolemaiosz-kori Hathor-templom maradt ránk nagyon jó állapotban. A templom oszlopcsarnoka egy hármas szentély előtti előcsarnokra nyílik, mögötte a szentélyeket Amon-Szokarisz-Ozirisznek, Hathornak és Amon-Ré-Ozirisznek szentelték. A templomot magas vályogtéglafal veszi körül. A komplexumot a munkások falujának elnéptelenedése után is használták vallási célokra: kopt kolostorrá alakították, innen a hely mai arab elnevezése, a „Városi kolostor”. A nagy gödör A Ptolemaiosz-kori templomtól nem messze észak felé található egy különös objektum, a kb. 30×30 méter széles és 50 méter mély, úgynevezett „Nagy gödör”, melynek pontos rendeltetését még ma is homály fedi. Állítólag a vízellátás biztosítására ásták a falu lakosai – bár ez a nem messze lévő Királynék völgyéből megoldott volt –, de mivel vizet nem találtak, abbahagyták a munkát és homokkal, valamint törmelékkel kezdték betemetni a gödröt, az itt 1920 és 1951 között ásatást végző Bernard Bruyére francia régész legnagyobb szerencséjére. Az innen kiásott mintegy 5000 osztrakon felbecsülhetetlen jelentőségű ismeretekkel látta el az egyiptológusokat a XVIII.-XX. dinasztia korában itt élt lakosság mindennapjairól. Kováts Eduárd Jordánházi és berenczei Kováts Eduárd (Szatmár, 1823. május 18. – Szatmárt, 1898. április 29.) földbirtokos, megyebizottsági tag. Élete Középiskoláit Nagykárolyban és Szatmárt végezte, jogi tanulmányait Kassán kezdte és Pesten fejezte be, ahonnan Zoltán János Szabolcs megyei alispán mellé ment joggyakorlatra. Ennek bevégzése után a bécsi udvari kancelláriánál fogalmazó lett és a híres Platthy referendárius mellé volt beosztva. 1843-ban haza ment és Homokon gazdálkodással kezdett foglalkozni. Ugyanezen évben Szatmár vármegye szolgabíróvá választotta meg; ez állásáról azonban lemondott. Az 1848. évi szabadságharc alatt mint nemzetőri közvitéz állott hazája szolgálatába, majd később segédtiszt volt, a nemzetőrség parancsnoka és vezére Katona Mihály mellett. 1849 őszén házassági frigyre lépett Térey Máriával, Petőfi Sándorné Szendrey Júlia meghitt barátnőjével; de neje már hat év után meghalt. 1852-ben a császári és királyi törvényszéknél rövid ideig bírói tisztet viselt; azután huzamosabb ideig ismét a gazdálkodásnak élt. A vármegye majdnem összes bizottságának tagja, a katonai vegyes felülvizságló bizottságnak húsz évig díjtalanul elnöke volt. Éremei elismeréseül ő felsége a vaskoronarenddel tüntette ki (már 1869-ben királyi tanácsosi rangot nyert). A Széchenyi Társaságnak elnökigazgatója is volt. Elnöke volt az országos földhitelintézet vidéki bizottságának, alapítója a magyarországi gazdasági egyesületnek és a Szent István Társulatnak. Könyvtára mintegy nyolczezer kötetre rúgott. A Szamosnak és Szatmári Közlönynek munkatársa volt. Mallén Mallén település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Mallén Novillas, Gallur, Magallón, Bisimbre, Fréscano, Borja, Ablitas és Cortes községekkel határos. Lakosainak száma 3140 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Gjeravica A Gjeravica hegycsúcs Albánia és Koszovó határán fekszik a Prokletije hegység területén. Legmagasabb pontja 2656 méteres tengerszint feletti magassággal rendelkezik. A hegy nyugati részei Albániához, míg keleti részei Nyugat-Koszovóhoz tartoznak. A csúcs a második legmagasabb hegycsúcs a Prokletije földrajzi régióban és a Dinári-hegység vonulatában. A hegycsúcs alkotta természetes határvonal jelenleg is viták tárgya Koszovó és Szerbia között, hiszen Szerbia nem ismeri el Koszovót önálló államként, ezért a szerb oldal szerint a hegycsúcs Szerbia és Albánia határát képezi. A hegyen számos még a jégkorszakokban kialakult tómeder fekszik, köztük a Gjeravica-tó, mely az Erenik-folyó forrása. Jelentősége 1992 és 2006 között Szerbia és Montenegró legmagasabb csúcsa volt, míg 2008 óta ez a több állam által elismert Koszovó legmagasabb pontja, illetve ez Albánia második legmagasabb csúcsa. 1989–1990-es magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Nemzeti Bajnokság I osztályában 1989-90 ben 16 csapat küzdött a bajnoki címért. Az Újpesti Dózsa és az MTK-VM azonos pontszámmal végzett, a bajnoki címet egyetlen gól döntötte el a Dózsa javára. A tavalyi bajnok Budapesti Honvéd csak osztályozóval kerülte el a kiesést: Bp. Honvéd SE - Kazincbarcikai Vegyész SE 1-0, 2-2 (Kazincbarcikán 15.000 szurkoló előtt). Dunaferr SE - Debreceni VSC 1-1, 0-1. 3-1-0 pontozási rendszert vezetett be az MLSZ, a győzelem 3, a döntetlen pedig egy pontot ért. Osztályozók: Bp. Honvéd - Kazincbarcikai Vegyész 1-0, 2-2. Dunaferr SE - Debreceni VSC 1-1, 0-1. Kereszttáblázat Forrás: sporthirado.hu 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Osztályozók továbbjutó: Bp. Honvéd 3-2 továbbjutó: Debreceni VSC 2-1 Grallenia A Grallenia a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: Grallenia arenicola Shibukawa & Iwata, 2007 - típusfaj Grallenia baliensis Allen & Erdmann, 2012 Grallenia lipi Shibukawa & Iwata, 2007 Oszlánykisfalud Oszlánykisfalud (1890-ig Vieszka, 1899-ig Kis-Bisztricsény, szlovákul Vieska) Besztercsény településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. Fekvése Besztercsény központjától 1 kilométerre, északra fekszik. Története 1324-ben említik először. Története folyamán különféle nemesi családok birtokolták. Előbb a Simon, majd a Dóczy, Lessenyei-Nagy, Matkovich és Detrich családoké volt. 1601-ben csak nyolc ház és két major állt a faluban. 1715-ben öt adózó portája volt. 1828-ban 19 házában 132 lakos élt. Vályi András szerint: „VIESZKA. Tót falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik F. Apátihoz, és Beczkóhoz nem meszsze; földgye síkos, és meglehetős termékenységű, komlója is terem, kereskedésre módgya Oszlányon, fája van, legelője szoros." Fényes Elek szerint: „Vieszka, Bars m. tót f. Sz. Kereszt mellett, 236 kath. lak. Kath. paroch. temp. Komlót és jó rozsot termeszt. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Selmecz." Bars vármegye monográfiája szerint: „Kisbisztricsény, a Nyitravölgyben fekvő tót kisközség, 109 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan a Lessenyei Nagy család volt az ura, azután a Matkovich család birtokába került és később a benedekfalvi Detrich családé lett. Határában bronzkori urnatemető van, melyből már sok régiség került a Nemzeti Múzeumba. Templom e községben nincs. Postája van, távirója és vasúti állomása Nyitraszeg." 1910-ben 86, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Oszlányi járásához tartozott. 1924-óta Besztercsény része. Nevezetességei Fa haranglába, benne sárgaréz haranggal. ABB ABB Ltd., (eredetileg Asea Brown Boveri) egy gépipari konszern, az energiaellátás és az automatizálás terén. Az ABB-csoport vállalatai mintegy 145 000 embert foglalkoztatnak, 100 országban. Története Miután tanulmányozta a Németországban és Angliában kifejlesztett új elektromos világítási rendszert, Ludvig Fredholm (1830-1891), Göran Wenströmmel (1857-1927) és annak bátyjával, Jonas Wenströmmel (1855-1893) közösen megalapította 1889-ben az Elektriska Aktiebolaget i Stockholm céget. Ennek, a Wenströms & Granströms Elektriska Kraftbolag-gal való egyesülése nyomán, 1890-ben megalakult az Allmänna Svenska Elektriska Aktiebolaget (ASEA). A vállalat kulcsfontosságú szerepet játszott a svéd ipar fejlődésében, mivel lehetővé tette a villamos áram nagy távolságokra való szállítását, és így az északi részek (Norrland) olcsó vízenergiáját lehetett használni a délen található ipari központokban. A Brown Boveri céget a svájci Badenben alapította 1891-ben Charles Eugene Lancelot Brown és Walter Boveri. 1988-ban az ASEA és Brown Boveri egyesülése folytán létrejött az ABB (Asea Brown Boveri Ltd.), a világ egyik legnagyobb vállalata az elektromos energia területén. A következő években több vállalatot vásároltak fel, köztük az Elsag Bailey Process Automation céget, és ugyanakkor eladták az atomenergia, villamosenergia-termelés és a vasúti tevékenységeket. Az ABB ma Az ABB központja a svájci Zürichben van. Svédországban 8950 alkalmazottuk van, 35 helyen. Ebből mintegy 4100 Västeråsban és 2600 Ludvikában dolgozik. Ezen kívül jelentős tevékenysége van például a németországi Mannheimben. Divíziók Energetikai termékek Energetikai rendszerek Gyártásautomatizálás és hajtások Folyamatautomatizálási Kisfeszültségű termékek és berendezések Az ABB Magyarországon A cégcsoport magyarországi vállalata, az ABB Kft, 1992 óta van jelen a hazai piacon, és 170 alkalmazottat foglalkoztat. Az ABB mind az öt részlegének van magyarországi képviselete. Ügyvezető igazgatók 1988–1996: Percy Barnevik 1996–2000: Göran Lindahl 2001–2002: Jörgen Centerman 2002–2004: Jürgen Dormann 2005–2008: Fred Kindle 2008: Michel Demaré (ideiglenes) 2008–2013: Joseph M. Hogan 2013- : Ulrich Spiesshofer A vezetőségi tanács elnökei 1988–1996: Peter Wallenberg 1996–2001: Percy Barnevik 2001–2007: Jürgen Dormann 2007–2015 : Hubertus von Grünberg 2015- : Peter Voser Jurij Alekszandrovics Gazinszkij Jurij Alekszandrovics Gazinszkij (oroszul: Юрий Александрович Газинский; Komszomolszk-na-Amure, 1989. július 20.) orosz válogatott labdarúgó, aki jelenleg az FK Krasznodar játékosa. Bekerült a hazai rendezésű 2017-es konföderációs kupán résztvevő orosz keretbe. Eckhardt Sándor (orvos) Eckhardt Sándor (Budapest, 1927. március 14. – Budapest, 2016. november 1.) Széchenyi-díjas orvos, onkológus, farmakológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe a daganatos megbetegedések prevenciós és terápiás módszertana, 1971 és 1992 között az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója volt. Eckhardt Sándor (1890–1969) irodalomtörténész, nyelvész fia. Életútja A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, majd 1951-ben szerezte meg orvosi oklevelet az immár önállósult Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően rövid ideig az egyetem II. számú belgyógyászati klinikáján dolgozott, s 1955-ben belgyógyászi szakképesítést is szerzett. 1953-tól azonban már az Országos Onkológiai Intézet munkatársa volt, később adjunktusi, majd főorvosi kinevezést kapott, 1971-ben pedig igazgató főorvos lett. 1977 és 1992 között főigazgatóként irányította az intézet munkáját, majd nyugdíjba vonulását követően szaktanácsadóként segítette az ott folyó tudományos munkát. Az 1970-es évektől tartott előadásokat az Orvostovábbképző Intézetben, ahol 1977-től az általa alapított klinikai onkológiai tanszék professor emeritusaként oktatott. 1964-ben védte meg az orvostudomány kandidátusa, 1984-ben akadémiai doktori értekezését. Munkássága Kimagasló eredményeket ért el a rákszűrés, a daganatos megbetegedések kemo- és immunterápiás módszereinek fejlesztésében, valamint a belgyógyászati onkológiában. Nevéhez fűződik annak felismerése, hogy a sejtosztódást – így a rákos sejtek szaporodását – gátló cukoralkoholok, különösen a dibróm-hexitek közé tartozó mielobromol és elobromol hatékonyan alkalmazhatóak a rákbetegségek kezelésére (a mielobromoltartalmú gyógyszereket ma is világszerte használják). Társasági tagságai és elismerései 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották. 1978 és 1982 között a Magyar Onkológusok Társaságának főtitkára, illetve elnökségi tagja, 1985-től 1990-ig az Egészségügyi Tudományos Tanács elnökségi tagja volt. Több nemzetközi orvosi társaság munkájában részt vett, 1984-től az Orosz Orvostudományi Akadémia tiszteleti tagja, 1988 és 1998 között a Nemzetközi Rákellenes Szövetség (Union internationale contre le cancer, UICC) elnökségi tagja, 1990–1994 között a szervezet elnöki tisztét töltötte be. Közreműködött az Egészségügyi Világszervezet rákszakértői bizottságának munkájában is. 1999-től a Szent István Akadémia tagja volt. 1980-ban Állami Díjat kapott az onkológiai ellátás és kutatás szervezése terén elért jelentős hazai és nemzetközi eredményeiért. 1994-ben Széchenyi-díjat vehetett át az orvostudomány, a gyógyítás és az oktatás terén végzett magas színvonalú, példa értékű, nemzetközileg is elismert eredményeket elérő életútja elismeréseként. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. Főbb művei A nyirokcsomók daganatai. Budapest, Akadémiai, 1965, 326 p. ( Kellner Bélával és Lapis Károllyal ) Németül: Lymphknotengeschwülste. Budapest, Akadémiai, 1966, 355 p. Daganatos betegségek gyógyszeres kezelése. Budapest, Medicina, 1968, 299 p. (Sellei Kamillóval és Németh Lászlóval) Angolul: Chemotherapy of neoplastic diseases. Budapest, Akadémiai, 1970, 323 p. Oroszul: Лекарственное лечение опухолевых заболеваний. Budapest, Akadémiai, 1975, 412 p. Лечение генерализованных форм опухолевых заболеваний. Moszkva, Medicina, 1976, 390 p. (Nyikolaj Nyikolajevics Blohinnal) Klinikai onkológia. Szerk. Eckhardt Sándor. Budapest, Medicina, 1977, 489 p. Modern daganatterápia. Budapest, Medicina, 1982, 136 p. A rákmegelőzés lehetőségei, különös tekintettel a dohányzásra. Budapest, 1989. Onkológia. Budapest, Springer Hungarica, 1993, 149 p. Szibériai husky A szibériai husky a munkakutyák (szánhúzás, teherhordás, vadászat) közé tartozik, közepes méretű, Kelet-Szibériából származik. Onnan elterjedt Alaszkában és Kanadában is. Szőrzete vastag, szagtalan, évente kétszer igen erősen vedlik, színe ordas vagy szürkés, nemritkán ezüstös színű. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szőrzetű teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel, hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi eredendő erejét, sebességét, állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. Tenyésztői igen nagyra tartják. Története A szibériai huskyk történelme a legtöbb kutyafajtáéhoz hasonlóan több ezer évre nyúlik vissza, azonban a többi fajtától eltérően szinte semmilyen írott vagy más tárgyi emlék nem maradt fent róluk, egészen az 1800-as évekig. A fajta eredetileg Kelet-Szibériában, közelebbről a Csukcs-félszigeten és Kamcsatkán volt őshonos, és az itt lakó törzsek háziasították, majd tenyésztették őket. Ez az időszak kb. i. e. 9000-6000 közé tehető. Írásos emlék azért is nem maradt ránk egészen a XIX. sz. elejéig, mert ezek az eszkimó népcsoporthoz tartozó törzsek szinte ősközösségi szinten éltek, így nem ismerték az írást sem. Egy másik probléma a fajta történetének kutatásában, hogy az információk egy része szőrmekereskedők és vadászok beszámolóin alapul, s ezeknek a hitelessége igencsak megkérdőjelezhető. Tudni kell azt is, hogy a csukcs népcsoportnak csak azon része foglalkozott a fajta tenyésztésével, amely a tengerhez közel eső, part menti sávban élt. Mérete Kan (hím): Szuka (nőstény): A kanok megjelenése erőteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak, a testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelő kondícióban, jól fejlett és feszes izomzatnál a szibériai huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly. Jellemvonások és tulajdonságok A fajtaleírás a szibériai huskyt barátságos, jámbor, figyelmes, közvetlen és idegenekkel, más kutyákkal szemben sem bizalmatlan vagy agresszív kutyaként jellemzi. A felnőtt kutyától bizonyos fokú méltóság és visszahúzódás várható. A szibériai husky nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá tennék őt betörők távol tartására vagy elűzésére. Azokat a vendégeket - legyenek azok várt vagy nem várt személyek - akiket kedvel, barátságosan üdvözli, a többieket azonban nem veszi figyelembe. Házőrző kutyának nem alkalmas. Önálló jelleme miatt inkább jó pajtás, feltéve, ha kölyökként megtanul engedelmes alattvalóként beilleszkedni a családba - a falkába. Vasfegyelem nem várható el a szibériai huskytól, mivel hiányzik belőle a sok kutyafajtára jellemző behódolási hajlam. A családon belül saját magának keresi meg azt a személyt, akinek engedelmeskedik - gyakran meglepetést okozva azoknak, akik el szeretnék nyerni a szeretetét. Azonban ez a kutya nem csak egyetlen emberhez ragaszkodik, mint például a Chow-Chow. A családot falkájának tekinti, azonban hogy ebben milyen helyet foglaljon el, azt az "embereinek" kell meghatároznia. Fontos: a szibériai huskynak szüksége van társaságra és sok mozgásra! Ha kielégítik igényeit, és mind testileg, mind szellemileg ösztönzik, akkor a szibériai husky igen strapabíró kutya. Állandóan kíváncsi és vállalkozó kedvű, és szereti, ha elkíséri a gazdáját természetjárásra, legyen az akár hosszú gyalogtúra vagy megfelelő terepen történő kerékpár- illetve sítúra. Ha azonban nem szentelünk elég figyelmet a szibériai huskyra és nem biztosítunk számára elegendő mozgást, akkor hamar unatkozni kezd, és kellemetlenné válhat. Ilyenkor fordul elő az, hogy megpróbál kitörni a kertből, vagy a szomszédot dühítve "üvöltve panaszolja el bánatát", kiássa a veteményt, vagy feje tetejére fordítja a lakást. Pontosan mozgásigényével összhangban meg kell említenünk a szibériai husky még egy tulajdonságát: az e fajtához tartozó sok kutyában megvan a vadászösztön. Ezt a szánhúzó kutyák sportoltatásában a kutyák falkában (illetve a fogatban történő) futásban lelt örömük részeként használják ki. Fontos: alapvetően az összes szabadban történő tevékenység közben a huskyt pórázon kell tartani. Ez azért szükséges, mert rendkívül csekély e fajta azon képviselőinek száma, amelyeket bármilyen terepen szabadon futkározni lehet hagyni. Mindenkinek, aki ilyen kutyát vásárol, el kell szánnia magát arra, hogy naponta néhány órát, bármilyen időben a kutyájával együtt a szabadban töltsön - tempós gyaloglással, futással, kerékpározással vagy hóban, akár hosszútávsíeléssel egybekötve. Nevelése A husky igen makacs kutyafajta. Nevelésében következetesnek kell lennünk, különben harapós is lehet. Fontos, hogy csak akkor fegyelmezzük szóval, ha muszáj. Inkább nonverbális kifejezéseket használjunk. Jutalmazásnál is örül a kedves szavaknak! Mivel munkakutya, sok mozgásra van szüksége. Fontos, hogy próbáljunk meg minden nap futni vele 8-9 kilométert. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor szellemileg fárasszuk le egyéb elfoglaltsággal. Kapcsolódó filmek Balto Kutyabajnok Kutyahideg Szibériai kőszáli kecske A szibériai kőszáli kecske (Capra sibirica) vagy (Capra ibex sibirica) párosujjú patás kérődző, amely a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába, azon belül a Capra nembe tartozik. Előfordulása Mongóliában, Oroszországban, Pakisztánban, Üzbegisztánban, Tádzsikisztánban, Kirgizisztánban, Kazahsztánban, Indiában, Kínában és Afganisztánban fordul elő. Megjelenése A bak 95–42 cm. A Súlya 80–100 kg. A nőstények kisebbek, mint a bakok. A nyári szőrzet rövid, amely télre hosszúra nő, tömött és fürtös lesz, oldali sörénnyel és vastag álszőrzettel. A szín változó, de nyáron általában a sárgás- vagy szürkésbarna valamely árnyalata, sötétebb oldalcsíkkal, sötét hasi részekkel és lábakkal, és a világosabb nyereg nélkül. A téli szőrzet sárgásfehér, és általában van egy nagy, világos nyeregfolt. Az oldalcsík, farok és szakáll feketésbarna. Életmódja Társas állat, 40-50 – általában több – állatból áll egy csorda. Az öreg bakok gyakran magányosak, vagy 3-4 tagú kisebb csoportokba verődnek. Tápláléka levelek, fakéreg, növényi szárak, gyümölcsök, virágok és zuzmók. A párzási időszak november táján van, akkor csatlakoznak a bakok a csordához és keverednek összetűzésbe egymással. A nőstény vemhességének ideje 155-180 nap, ennek végén 1-2 – ritkán 3 – gida jön világra. Az elválasztás fokozatos. Az ivarérettséget 1,5-2 éves korban éri el. A faj maximális élettartama 16 év. Állatkertekben Magyarországon csak a Veszprémi Állatkertben látható szibériai kőszáli kecske. Gare de Villeneuve-d’Ingré Gare de Villeneuve-d'Ingré vasútállomás Franciaországban, Ingré településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Chartres-Orléans-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Fulton megye (Kentucky) Fulton megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kentucky államban található. Megyeszékhelye Hickman, legnagyobb városa Fulton. Lakosainak száma 6385 fő (2013. július 1.). Fulton megye Lake, Mississippi, Hickman, Obion és New Madrid megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Szibériai szövetségi körzet A Szibériai szövetségi körzet (Сибирский федеральный округ, Szibirszkij fegyeralnij okrug) Oroszország nyolc szövetségi körzetének egyike. Jellemzése Területe: 5 114 800 km², az ország területének csaknem 30%-a. Lakossága közel 20 millió fő. Az elnöki képviselet székhelye: Novoszibirszk Az elnök meghatalmazott képviselője: Viktor Alekszandrovics Tolokonszkij (2010. szeptember 9. óta; előtte a Novoszibirszki terület kormányzója volt.) Korábbi elnöki képviselők a szövetségi körzetben: Leonyid Vagyimovics Dracsevszkij (2000. május 18. – 2004. szeptember 9.) Anatolij Vasziljevics Kvasnyin (2004. szeptember 9. – 2010. szeptember 9.) Összetétele Ebbe a szövetségi körzetbe tartozik a föderáció 12 alanya (szubjektuma): Courmes Courmes település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 126 fő (2015). Courmes Cipières, Coursegoules, Gourdon, Gréolières, Tourrettes-sur-Loup és Vence községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sine nomine sine nomine (rövidítése s. n.) latin kifejezés, jelentése: név nélkül. Leginkább publikációs és bibliográfiai listákban (például könyvtári katalógusban) fordul elő, ahol azt jelöli, hogy egy adott mű kiadója (vagy terjesztője stb.) ismeretlen, nincs feltüntetve a műben. Hasonlóan a sine loco (rövidítése s. l.; jelentése helység nélkül) azt jelöli, hogy a kiadás helye ismeretlen. Courménil Courménil település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 123 fő (2015). Courménil Ménil-Hubert-en-Exmes, Avernes-sous-Exmes, Croisilles, Exmes és Ginai községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hipermátrix Hipermátrixnak nevezzük az olyan mátrixokat, amelyek elemei szintén mátrixok. Példa Az alábbi mátrix legyen n=3 és m=4, így n*m elemszámú: És legyen B mátrix minden eleme A mátrix! Így B mátrix egy hipermátrix. Deklići Deklići (olaszul: Decli) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kaštelir-Labinci községhez tartozik. Fekvése Az Isztria középnyugati részén, Porečtől 10 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re északnyugatra fekszik. Története 1890-ben 23, 1910-ben 30 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 38 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak. Karsten Hansen Karsten Hansen (Søldarfjørður, 1944. augusztus 18.) feröeri politikus, a Miðflokkurin tagja. Pályafutása Végzettségére nézve rendőr. 1959–1962 között tengerészként, majd 1963–1966-ig kereskedőként dolgozott. 1966-tól rendőr, 1985-től Norðoyar régió rendőrkapitánya (sýslumaður). 1989–1998 között Klaksvík község tanácsának tagja, 1993–1998-ig alpolgármester volt. 1998–2003 között a Tjóðveldisflokkurin színeiben volt pénzügyminiszter, majd 2004-ben már a Miðflokkurin képviselőjeként került be a Løgtingbe. 2008-ban Jóannes Eidesgaard második kormányának pénzügyminisztere, 2011-től 2015-ig Kaj Leo Johannesen második kormányának egészségügy-minisztere volt. Magánélete Szülei Andrea és Frederik Hansen Søldarfjørðurból. Felesége Gull-Britt Hansen szül. Hinge Koppenhágából. Két fiuk és két lányuk van. Jelenleg Klaksvíkban él. 198 Ampella A 198 Ampella a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Alphonse Louis Nicolas Borrelly fedezte fel 1879. június 13-án. Limbrassac Limbrassac település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 126 fő (2015). Limbrassac Aigues-Vives, Dun, Pradettes, Saint-Julien-de-Gras-Capou, Tabre és Troye-d’Ariège községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Toldy Mária Toldy Mária (Budapest, 1938. május 3. –) énekesnő, énektanár. Férje: Malek Miklós Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, lánya: Malek Andrea EMeRTon-díjas színésznő-énekes, fia: ifj. Malek Miklós dalszerző. Élete Budapesten született Toldy István és Worschitz Mária gyermekeként. A hatvanas évek elején a Magyar Rádió tánczenei stúdiójában kezdte énektanulmányait, tanára Balassa P. Tamás volt. Majd a Lipcsei fesztiválon debütált mint énekesnő a Barna bőrű hableány című dallal. Első igazi slágere a Húszéves vagyok című dal volt, ez a sláger tette ismertté itthon is, amit olyan dalok követtek, mint a Békaszerenád, a Bumcsili, az Egy, velem ugye könnyen megy vagy éppen a Például te. A hagyományos tánczene egyik kiemelkedő képviselője. Ő énekelte magyar nyelven az 1965-ös Eurovíziós Dalfesztivál győztes France Gall Poupée de cire, poupée de son dalát, Tardos Péter szövegével, Viaszbaba címmel. 1966-ban Más ez a szerelem című dalával a legjobb előadóművészek különdíját nyerte el. 1967-ben pedig a Rövid az élet című dala kapott megosztott első helyezést a Táncdalfesztiválon. Népszerűségét mutatja, hogy a keleti blokk országain kívül Angliában is vendégszerepelt, Nyugat-Németországban pedig 2 lemeze jelent meg. Gyermekkora óta énektanár szeretett volna lenni, de az élet más lehetőséget kínált – a színpadot. Amikor 1971 januárjában felkérték, hogy tanítson a Postás Zeneiskola táncdalstúdiójában, elvállalta. Tíz évig énekelt, és a pályája csúcsán hagyta abba. Úgy gondolta, így nem csak taníthat, de gyermekei nevelésében is jobban részt tud venni. Tanári korszaka azonban a Vasutas Zeneiskolában kezdődött 1990-ben, itt kapott lehetőséget egy musicaliskola létrehozásához, amely 2001 óta az Operettszínházzal együttműködve neveli az utánpótlást. Ars poeticája: „A gyémántot nem csak csiszolni kell, de folyamatosan keresni is, nem szabad csak a véletlenre bízni.” A Budapesti Operettszínház művészutánpótlásának tanáraként a Pesti Broadway Stúdióban, ének (opera, népdal, műdal, táncdal) tanszakokon ének oktatóként működik. Családja Első férje Bágya András zeneszerző, második Malek Miklós zeneszerző, akitől Malek Andrea színésznő és ifj. Malek Miklós zeneszerző, producer fia született. Lemezei Kislemezek Úgyis kiderül / Ráérünk még (SP 215, 1964) Viaszbaba (EP, 1965) Moszkva téri lányok / Fonott kosár (SP 710, 1970) CD Más ez a szerelem (Hungaroton-Gong, 1998) Videók Viaszbaba, 1967 Moszkva téri lányok Sárosi Katalin, Koós János és Németh Lehel társaságában Rövid az élet – Táncdalfesztivál 1967 Más ez a szerelem – Táncdalfesztivál 1966 Díjak, kitüntetések 1966 - Táncdalfesztivál - Előadói-díj 1966 - Táncdalfesztivál megosztott Első-díj 1967 - Táncdalfesztivál megosztott Első-díj 1967 - Táncdalfesztivál Előadói-díj 1995 - MSZOSZ-díj 1995 - Budapestért díj 1996 - Pro Urbe Budapest díj 1998 - Széchenyi Emlékérem 2002 - Weiner Leó-díj 2008 - A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 2016 - Regionális Prima Díj (magyar oktatás kategória) Lyra-díj Thoigné Thoigné település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 164 fő (2015). Thoigné Les Mées, Dangeul, Courgains és René községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lainsecq Lainsecq település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 342 fő (2015). Lainsecq Thury, Étais-la-Sauvin, Sainpuits, Sainte-Colombe-sur-Loing, Sougères-en-Puisaye és Treigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Charenton-le-Pont Charenton-le-Pont település Franciaországban, Val-de-Marne megyében. Lakosainak száma 30 722 fő (2015). Népesség A település népességének változása: M4-es busz (Salgótarján) A salgótarjáni M4-es jelzésű autóbuszok Baglyasalja és az Ötvözetgyár között közlekedtek. Vila-sacra Vila-sacra település Spanyolországban, Girona tartományban. Vila-sacra Figueres, Peralada, Fortià és El Far d'Empordà községekkel határos. Lakosainak száma 706 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare de Blécourt Gare de Blécourt vasútállomás Franciaországban, Blécourt településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Just-en-Chaussée-Dowaai-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Haselünne Haselünne, város Németországban, Alsó-Szászországban. Fekvése Meppentől 12 km-re, keletre, Lingentől 20 km-re északra. Környező települések: északra Sögel, keletre Herzlake, délre Lengerich és Geeste, nyugatra Meppen. Története A város egyike az Ems folyó mentén létrejött legrégebbi településeknek. Haselünne és környéke az itt talált régészeti leletek alapján már a korai kőkorszakban lakott volt. A városról fennmaradt első írásos feljegyzések pedig már oppidum néven említették. 1025-ben piaci jogokat, 1272-ben pedig városi jogot is kapott. A középkorban pedig a Hanza városok szövetségéhez tartozott. 1272-ben Münster püspök megújította városi rangját. 1733-ban és 1751-ben, majd 1798-ban ismét nagy tűzvész pusztított a városban. 1810-ben Haselünne a francia birodalom része, 1815-ig. 1894-ben nyílt meg a városon áthaladó Meppen-Haselünner vasútvonal. 1945-ben a nyugati szövetséges csapatok foglalták el, 1946-ban az újonnan alakult állam Alsó-Szászország része lett. 1977-ben Az alsó-szászországi Circle reform jött létre Emsland kerület az egykori Lingen, Meppen és Village Hümmling területéből. Nevezetességek St. Vincent-templom - háromhajós, késő gótikus csarnok templom és már valószínűleg a 15. század utolsó harmadában állt. Klarissenkloster Városháza - 1850-ben épült, építésze Josef Niehaus. Itt születtek, itt éltek Karl Immendorf (1692-1752) - jezsuita Josef Niehaus (1802-1864) - építész (késő klasszicizmus) Tobias Sudhoff (született 1972) - humorista, jazz zenész és szerző Források Panoráma (1980) Német Szövetségi Köztársaság ISBN 963 243 025 5 Galéria https://www1.nls.niedersachsen.de/statistik/ Karszt és Barlang A Karszt és Barlang a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat színes borítójú, nyomdai úton készült időszaki lapja. Leírása Alapvetően a szélesebb körű tagság szakmai igényeit elégíti ki, és amely a tagság és más szakemberek, esetenként külföldiek írásait teszi közzé a karszt- és barlangkutatás minden ágában elért eredményekről, a társulati életről, a kül- és belföldi kongresszusi eseményekről magyar nyelven és időszakonként változó idegen nyelvű (angol, német, orosz, eszperantó) összefoglalókkal. A tagok 1971 óta ingyenesen megkapják. Története Az egykori Barlangvilág feladatát betöltő lap 1961-ben jelent meg először. Az első két szám Karszt- és Barlangkutató címmel látott napvilágot. A szerkesztője (1980. II. félévtől főszerkesztője) a kezdettől 1992. I–II. félévig (haláláig) Balázs Dénes volt. A szerkesztő 1980. II. félévtől 1992. I–II. félévig Székely Kinga volt. Az 1995–1996-os számnak és a 2000–2001-es számtól Hazslinszky Tamás a főszerkesztője. Jelenleg nincs szerkesztője. A lapnak fél évenként kellett volna megjelennie, azonban ez csak terv maradt (sokszor történtek összevonások pénzügyi nehézségek miatt). Kétszer (1977, 1989) a Barlangtani Unió Világkongresszusa tiszteletére, és egyszer az ALCADI konferencia (1992) anyagainak közlése érdekében különszám (Special Issue) is napvilágot látott. A főszerkesztő halálával a lap előállítása megakadt. Az elmaradt kötetek szerkesztése 1998-ban kezdődött el. A kiadvány 2016-tól megtekinthető, vagy letölthető az Országos Széchényi Könyvtár Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis honlapján, vagy honlapjáról. A periodika füzetei a barlang.hu oldalról is elérhetők. Különkiadásokkal 66 füzete jelent meg B/5 formátumban. Ezek a következők: 1961. I. és II.; 1962. I. és II.; 1963. I. és II.; 1964. I. és II.; 1965. I. és II.; 1966. I. és II.; 1967. I–II.; 1968. I–II.; 1969. I. és II.; 1970. I. és II.; 1971. I. és II.; 1972. I–II.; 1973. I–II.; 1974. I. és II.; 1975. I–II.; 1976. I–II.; 1977. I–II.; 1977. különszám; 1978. I–II.; 1979. I–II.; 1980. I. és II.; 1981. I–II.; 1982. I. és II.; 1983. I–II.; 1984. I. és II.; 1985. I–II.; 1986. I. és II.; 1987. I–II.; 1988. I. és II.; 1989. különszám; 1989. I–II.; 1990. I. és II.; 1991. I–II.; 1992. I–II.; 1992. különszám; 1993. I–II.; 1994. I–II.; 1995–1996; 1997. I–II.; 1998–1999; 2000–2001; 2002–2003; 2004–2005; 2006. I–II.; 2007. I–II.; 2008. I–II.; 2009. I–II.; 2010. I–II.; 2011. I–II.; 2012–2014. Bibliográfia Bibliográfiát Sain Béla állított össze a periodika első 21 füzetéről, amely megjelent a Karszt és Barlang 1972. évi I–II. füzetében (szakrendi bibliográfia, szerzői név szerinti bibliográfia). Az 1961–1985 közötti időszakról Székely Kinga készített bibliográfiát, amely a Karszt és Barlang 1986. évi I. füzetében látott napvilágot (szerzői név szerinti bibliográfia, szakrendi bibliográfia, regionális bibliográfia – ez utóbbi a barlangnevek szintjén dolgozza fel a kiadványban megjelent írásokat). Péter I. Zoltán Péter I. Zoltán (Nagyvárad, 1949. február 16. –) erdélyi magyar helytörténeti tanulmányíró, szerkesztő. Életútja Szülővárosában, a 3. számú (ma Ady Endre Líceum) Líceumban érettségizett (1967) és a Nagyváradi Műszaki Politechnikum épületgépészeti tervező szakán végzett (1970). A BME műemlékvédelmi szakmérnöki kar hallgatója (1998–1999) A nagyváradi Constructorul Szövetkezet tervezője, majd osztályvezetője (1970-1994); a Bihari Napló munkatársa, (1994–2009), majd a nagyváradi Várad című folyóirat főmunkatársa. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, a nagyváradi Ady Társaság, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) tagja. Munkássága Gyűjteményes kiadásokban, napilapokban (pl. a Bihari Naplóban 1990-től Vigyázó kövek és Mesélő képeslapok sorozatcímek alatt) és folyóiratokban Nagyvárad egyházi és világi műemlékeit ismerteti több száz cikkben. Több könyvet írt Ady nagyváradi tartózkodásairól a városba érkezésétől utolsó látogatásáig, illetve erdélyi életéről. A Liviu Borcea-Gheorghe Gorun szerkesztette Istoria orașului Oradea (Nagyvárad 1995) című városmonográfia munkatársaként Nagyvárad 18-19. századi építészettörténetét dolgozta fel. Szerzője a Nagyváradi séta című rövidfilm-sorozatnak és a Zarándokúton Ady Endrével című dokumentumfilmnek (Koczka Györggyel, 1994), Közreműködött több Nagyváradot, illetve váradi személyiségeket bemutató dokumentumfilmben. A legismertebb talán A tegnap városa, Ráday Mihály filmje. Munkásságát Podmaniczky-díjjal (2004), szülővárosában Pro Partium-díjjal (2001), Fényes Elek-díjjal (2004) Rimanóczy-díjjal (2014) és a Magyar Kultúráért Díjjal (2005) ismerték el. 2010-ben megkapta a Román Kulturális Minisztérium Kiválósági Oklevelét. Álneve: péteri. PIZ. Önálló kötetek Nagyvárad római katolikus templomai Literatus Nagyvárad, 1992 „Hogy látva lássanak...” Ady Endre Nagyváradon Széphalom Könyvműhely Budapest, 1993 Nagyvárad építészeti emlékei a barokktól a szecesszióig Convex Kiadó Nagyvárad, 1994 Nagyvárad református templomai KREK. Nagyvárad, 1996 A nagyvárad-olaszi református templom Kolozsvár, 1996 / Erdélyi műemlékek 25./ Félixfürdő PBMEB. Nagyvárad, 1998 / Partiumi füzetek 3./ Nagyvárad építészeti emlékei a barokktól a szecesszióig (Második bővített kiadás) Convex Kiadó Nagyvárad, 1998 Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915 Noran Könyvkiadó Budapest, 2002 Ady Erdélyben Noran Könyvkiadó Budapest, 2003 Városvédő írások Prolog Kiadó Nagyvárad, 2003 Trei secole de arhitectură orădeană [Nagyvárad építészetének három évszázada] MTCR. Nagyvárad, 2003 Nagyvárad római katolikus székesegyházai PBMEB. Nagyvárad, 2004 /Partiumi füzetek 30./ Nagyváradi emlékképek Partium Alapítvány Nagyvárad, 2004 Nagyvárad száz éve és ma. Nagyváradi barangolás Ady nyomában Prolog Kiadó Nagyvárad, 2004 Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége Noran Könyvkiadó Budapest, 2005 Ady és Léda– Egy szerelem története Noran Könyvkiadó Budapest, 2006 Ady Endre regényes életrajza Nagyváradon Noran Könyvkiadó Budapest, 2007 Nagyvárad műemlék épületei PBMET. Nagyvárad, 2008 /Partiumi füzetek 49./ Ady és Csinszka- Egy másik szerelem története Noran Könyvkiadó Budapest, 2008 Magam szeretem, ha szeretlek. Ady Endre szerelmei-regényes életrajz Riport Kiadó Nagyvárad, 2010 Nagyvárad. Múltidéző, városnéző kalauz Prolog Kiadó Nagyvárad, 2011 Szecessziós építészet Nagyváradon. PBMET., Varadinum Script Kiadó Nagyvárad, 2011 /Partiumi füzetek 66./ Nagyvárad városháza. PBMET., Varadinum Script Kiadó Nagyvárad, 2011 /Partiumi füzetek 67. Képzelt beszélgetések a fiatal Ady Endrével Europrint Nagyvárad, 2011 Nagyvárad. Europrint Kiadó Nagyvárad, 2011 A jelenkori Nagyvárad megalapítása. Prolog Kiadó Nagyvárad, 2012 Újabb városvédő írások. Prolog Kiadó Nagyvárad, 2012 A két Rimanóczy. A nagyváradi városkép alakítói. Riport Kiadó–Várad folyóirat Nagyvárad, 2013 Főúr, fizetek! Kávéházi élet Nagyváradon a Monarchia idejében. Noran Libro Budapest–Riport Nagyvárad, 2013 Azt írja az újság... – Nagyváradi életképek a 19. század utolsó harmadából. Prolog Kiadó Nagyvárad, 2014 A nagyváradi vár építészettörténete. PBMET, Varadinum Script Kiadó Nagyvárad, 2014. (Partiumi füzetek 78.) A Zöldfától a Kék Macskáig. Nagyváradi vendéglők a Monarchia idejében Riport Kiadó Nagyvárad, 2014 Nagyváradi négyes honvédek a Nagy Háborúban Europorint Kiadó Nagyvárad, 2014 Régi képeslapok, régi történetek. Nagyvárad-Olaszi ; Noran Libro, Bp., 2016 Régi képeslapok, régi történetek. Nagyvárad-Újváros; Holnap Kulturális Egyesület Nagyvárad, 2016 A honismeret szolgálatában. Köszöntők és tanulmányok Dukrét Géza 70. születésnapja alkalmából ; szerk. Péter I. Zoltán; Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság–Varadinum Script, Nagyvárad, 2012 Társszerzőként Ady Endre Líceum - Emlékkönyv Analog Kiadó Nagyvárad. 1993 Istoria orașului Oradea [Nagyvárad városának története] Cogito Kiadó Nagyvárad, 1995 Nagyvárad - városismertető EKE. Nagyvárad, 1998 Püspökfürdő PBMEB. Nagyvárad, 1999. / Partiumi füzetek 9./ Nagyvárad (Városnéző séta) Participatio Alapítvány Nagyvárad, 2002 Oradea (Tur de cunoaștere al orașului) Participatio Alapítvány Nagyvárad, 2002 Nagyvárad-Oradea (Sightseeing tour) Participatio Alapítvány Nagyvárad, 2002 Bihar megye útikönyve - Nagyvárad Érmellék Berettyó völgye Hegyköz. ( Starkné Szilágyi Erzsébettel , Borbély Gáborra, Dudrét Gézával. Prolog Kiadó, Nagyvárad, 2004 Nagyvárad - városismertető (átdolgozott kiadás) PBMEB. Nagyvárad, 2006 / Partiumi füzetek 44./ Istoria orașului Oradea [Nagyvárad városának története] (átdolgozott kiadás) Cogito Kiadó Nagyvárad, 2008 Katonaőseink nyomában. Székesfehérvár, 2011 Ady Endre sajtópere és börtönnapjai – Egy kis séta. Noran Libro Budapest, 2012 Statutul municipiului Oradea [Nagyvárad megyei jogú város statutuma] Primăria Municipiului Oradea, 2011 "...és feltört a hit! ” 50. éve Nagyvárad lakói megvédték a Szent László-templomot az ateista hatalom rombolásától. Nagyvárad–Újvárosi Szent László Plébánia. Varadinum Script Kiadó Nagyvárad, 2014 Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége PBMET Nagyvárad, 2016 Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Aranynyakú sarkantyúspityer Az aranynyakú sarkantyúspityer (Macronyx flavicollis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe billegetőfélék (Motacillidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Etiópia területén honos. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 21.) OpenDocument Az OpenDocument vagy ODF (eredetileg OASIS Open Document Format for Office Applications) egy nyílt fájlformátum-szabvány irodai programcsomagok dokumentumainak, úgymint szöveges dokumentumok, táblázatok, adatbázisok és bemutatók tárolására és cseréjére. A szabványt az OASIS ipari konzorcium készítette az OpenOffice.org XML-alapú formátumát alapul véve. Az első olyan fájlformátum-szabvány, amit az irodai programcsomagok számára készített egy független, elismert szabványosító szervezet. A szabvány szabadon, jogdíjak nélkül felhasználható, ezzel életképes alternatívája a piaci versenyt gátló zárt vagy jogdíj ellenében felhasználható formátumoknak. Történet 2005. május 1. OASIS-szabvány 2005. október 20. Az OpenOffice.org 2.0 alapértelmezett új formátuma 2006. március 3. Létrejön az OpenDocument Format Alliance, 35 taggal 2006. április 18. Az OpenDocument Format Alliance-hez 103 további szervezet csatlakozik összesen 30 országból 2006. május 8. ISO/IEC szabványosítás bejelentése 2006. november 30. ISO-szabvány (ISO 26300.2006) 2009. június. Magyar szabvány (MSZ ISO/IEC 26300:2009) Specifikáció Az ODF-dokumentumok gyakoribb fájlnév-kiterjesztései: .odt jelöli a szöveges, .odm a mester-, .ods a táblázat-, .odp a bemutató-, .odg az ábra-, .odb az adatbázis-, .odf a képletdokumentumokat. Sablonok fájlnévkiterjesztései: .ott jelöli a szöveg, .ots a táblázat-, .otp a bemutató-, .otg az ábra-, .oth a weblapsablont. Programok Az ODF alapértelmezett fájlformátuma az IBM Lotus Symphony, KOffice, LibreOffice és OpenOffice.org irodai programcsomagoknak. Támogatja a Google Dokumentumok, valamint a Microsoft Office is a 2007 SP2-es változattól. A Microsoft Office 2010-et megelőző Microsoft Office-ok javasolt kiegészítője az Office Open XML/ODF Translator, illetve az Oracle ODF Plugin for Microsoft Office. Novonukutszkij Novonukutszkij (oroszul: Новонукутский) település Kelet-Szibériában, Oroszország Irkutszki területén, az Uszty-ordinszkiji Burját körzetben. A Nukuti járás székhelye. Lakossága: 3434 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Az Irkutszki terület déli részén, Irkutszktól északnyugatra, a Zalari folyó partján helyezkedik el, 5 km-re a Bratszki-víztározó öblétől. A legközelebbi vasútállomás (26 km) a transzszibériai vasútvonal Tajset–Irkutszki szakaszán, Zalariban van. A település mellett halad az Angara parti Balaganszkkot a vasútállomással összekötő közút. A település a sztyepp övezetben fekszik, környékén jelentős mészkő- és gipszlelőhely található. Erre alapozva itt hozta létre a KNAUF német cég oroszországi leányvállalata a gipszet és gipszkartont előállító kelet-szibériai gyárát. A létesítmény 2009-ben kezdte meg a termelést. A dolgozók számára kisebb lakótelepet, illetve óvodát építettek, maga az ósdi település azonban nem változott, lakóépületei még 2015 közepén is elhanyagoltan álltak. Híres gyógyvize van, melynek gyógyhatását Szocsi népszerű gyógyforrásáéhoz hasonlítják. Az itt létesített szanatórium azonban csak néhány földszintes, részben fából készült épületből áll. Bernáth Ferenc Bernáth Ferenc (Csap 1981 –) Artisjus és Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjas gitárművész, gitártanár, zeneszerző. Szakmai életrajz Rendszeresen koncertezik klasszikus gitáron szólóban, és duóban gitár, fuvola, hegedű, zongora vagy ének társaságában, valamint szimfonikus zenekarok szólistájaként. Széles repertoárjában megszólalnak a komolyzenei műveken túl, jazz, latin, flamenco és népzene is. Nemzetközi Fesztiválok rendszeres meghívott művésze, díjazottja. Több CD, DVD, Magyarországi és külföldi Rádió és TV felvétel közreműködője. Egyedi virtuóz technikájának és a különböző zenei stílusokban való otthonos mozgásának köszönhetően több nemzetközi komolyzenei, jazz és világzenei projektek megvalósítására kap felkéréseket. Rendszeresen kap felkéréseket kortárs zeneművek bemutatására. Nevéhez fűződik pl. Leo Brouwer Concerto No3. „Elegiaco” for guitar and orchestra Magyarországi ősbemutatója a Duna Palotában; D. Malyj gitárversenyének premiere a Harkovi szimfonikusokkal, több szóló illetve kamaramű is. Zeneszerzői tevékenységet folytat több népdal ihlette művet is írt, parafrázisokat klasszikus gitárra. Ezeket és más saját eredeti szerzeményeit, komolyzenei átiratait előszeretettel játsszák klasszikus gitárosok szerte a világon. De komponált már gitárra és szimfonikus zenekarra is: Concerto No1. „Hungarian” for guitar and orchestra. 2007-ben kitüntetéssel szerzett gitárművész és gitártanár diplomát a Harkovi Állami Művészettudományi Egyetemen (Zeneakadémia). Tanulmányai során részt vett híres művészek mesterkurzusain: Eötvös József, Roth Ede (Hungary), Leo Brouwer (Cuba), Aniello Desiderio (Italy), Vlagyimir Docenko (Ukraine), Szergej Kordenko (Russia), Ichiro Suzuki (Japan), Piotr Zaleski (Poland). 2007-től a Budapesti Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola gitártanára, 2012-től tanszékvezető az intézményben[forrás?]. 2012-től Vienna Konservatorium Budapest Zeneművészeti Tanárképző Főiskola gitártanára. Rendszeresen kap meghívásokat gitárversenyekre zsűritagként és mesterkurzusok tartására. Különös tekintettel odafigyel a fiatal tehetségek felkarolására és a jótékonysági, karitatív tevékenységre. 2008- 2017 között növendékei 55 dobogós helyezést értek el nemzetközi és magyarországi gitárversenyeken, zenei fesztiválokon. 2014-ben koncertsorozatot indított „Gitárestek a Rátkaiban” címmel, amelynek köszönhetően a budapesti Rátkai Márton Művészklubban számos fiatal gitáros kap bemutatkozási lehetőséget. 2014-től a “Velencei gitáros napok” nemzetközi gitárfesztivál alapítója és művészeti vezetője, ahol mesterkurzusokat és koncerteket tart és koncert bemutatkozási lehetőséget ad fiatal gitárosok számára. Részt vesz jótékonysági koncerteken, karitatív rendezvényeken Játszott pl. a Nagycsaládosok Országos Egyesülete javára, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky kórház javára, a Mária Rádió javára, az Ungvári vakok és gyengénlátók Intézete javára stb. 2015-ben művész barátaival nagysikerű koncertsorozatot indított útjára a Kárpátaljaiak megsegítésére. 2015-től a világ legnagyobb gitárzenekara a PALLADIO ORCHESTRA alapító tagja és zenekarvezetője. Tanulmányok 1987 – Zeneiskola, zongora Csap 1990 – Csapi Zeneiskola, gitár 1996-2000 – Ungvári Művészeti Szakközépiskola, Szmericsko Ferenc 2001-2007 – Harkovi Nemzeti I. P. Kotlyarevsky Művészettudományi Egyetem (Zeneakadémia), gitárművész és gitártanár Oktatói tevékenység 2007 – Budapesti Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola, gitártanára 2012 – Budapesti Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola, tanszékvezető 2012 – Vienna Konservatorium Budapest gitártanára 2008-2017 között növendékei 55 dobogós helyezést értek el nemzetközi és magyarországi gitárversenyeken, zenei fesztiválokon 2014 – A “Velencei gitáros napok” nemzetközi gitárfesztivál alapítója és művészeti vezetője, ahol mesterkurzusokat és koncerteket tart gitárosok részére. Jótékonysági tevékenység Az elmúlt években több jótékonysági koncertet adott Magyarországon és külföldön egyaránt. Játszott pl. a Nagycsaládosok Országos Egyesülete javára, a budapesti Bajcsy-Zsilinszky kórház javára, a Mária Rádió javára, az Ungvári vakok és gyengénlátók Intézete javára, a Krími Burdenkó szanatórium javára, Pesterzsébeti óvodák és bölcsődék, nyugdíjas otthonok javára stb. 2012 óta szorosan együttműködik és közreműködik a Megszólaló Kezek Közhasznú Alapítvány jótékonysági koncertjein. 2013-2014 részt vett "A tolerancia Művészete" című Nemzetközi Zenei Projektben, számos koncertet adva Magyarországon és Ukrajnában. A projekt tagjai: Zakharova Marina ukrán zongoraművész-énekes, Bernáth Ferenc magyar gitárművész, Orhan Agabeyli azerbajdzsáni ütőhangszeres művész. A koncertek a diszkrimináció és antiszemitizmusra hívták fel a figyelmet, és arra, hogy a különböző nemzetiségek megfelelő toleranciával jól megférnek és tudnak élni egymás mellett. 2014-ben elindított egy koncertsorozatot a Budapesti Rátkai Márton Művészklubban "Gitárestek a Rátkaiban" címmel, ahol fiatal tehetségek, versenygyőztes gitárosok lépnek fel, bemutatkozási lehetőséghez jutva ezzel a nagyközönség előtt. Ezeken a koncerteken rendszeresen fellépnek zeneiskolás szakközépiskolás gyerekek és főiskolai és zeneakadémiai hallgatók. 2014-2015-ben gitározni tanította Böjte Csaba és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány árva gyerekeit a Dévai Zenei Táborban. 2015-ben művész barátaival és a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvánnyal karöltve négysikerű koncertet adott a Kárpátaljaiak megsegítésére. Az első jótékonysági koncerten Borbély Lénárd, Csepel polgármestere az ügy mellé állt, és bejelentette, hogy Csepel elsőként a Budapesti önkormányzatok közül 10.000.000 ft. támogatást nyújt Kárpátaljának. 2015. június 4.-én a Nemzeti Összetartozás Napján jótékonysági Gálát szervezett Kárpátajáért a budapesti József Attila Színházban, Tarlós István, (Budapest Főpolgármestere) fővédnökségével. A koncerten felléptek Bernáth Ferenc gitárművész és növendékei, valamint művész-barátai: Pál István "Szalonna" és Bandája, a Carphatian Dance együttes, Nemcsák Károly színművész. Zenekari tagságok 2009 – Kettős Parafrázis gitárduó 2011 – Gitár Mágia koncert-show alapítója és zenekarvezetője 2015 – a Palladio Orchestra , a "világ legnagyobb gitárzenekara" alapító tagja és zenekarvezetője Felvételek 2005 – „Érzések és Hangulatok” (szóló CD 2005) 2009 – „Lírai dallamok” (fuvola-gitár CD 2009) 2011 – „Gitár Mágia” (Élő koncert DVD 2011) 2012 – „Kettős Parafrázis” (gitár duó CD 2012) 2012 – „Gyerekjáték” Karakterdarabok klasszikus gitárra (Kotta+CD 2012) 2017 – "Kárpátok Mágiája" (gitár duó CD 2017) Fontosabb fellépések Ukrajna, Kijevi Nemzetközi Gitárfesztivál Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztivál Szegedi Nemzetközi Gitárfesztivál Miskolc, Nemzetközi Operafesztivál Harkovi Nemzetközi Gitárfesztivál Lemberg "Kontrasztok" kortárszenei fesztivál Ungvári "Zene határok nélkül" Nemzetközi fesztivál Ungvár "Kárpátalja zenei csillagzata" klasszikus és kortárszenei nemzetközi fesztivál Ungvári "Papp Jazz" Nemzetközi Fesztivál Krím Autonóm Köztársaság városaiban klasszikus gitár hangverseny sorozat Továbbá: Spanyolország, Ausztria, Horvátország, Szlovákia, Szlovénia, Románia, Ukrajna. Magyarországon: Budapesten Budai Vigadó , Duna Palota , Papp László Sportaréna , Nádor terem , Szépművészeti Múzeum stb.; Esztergomi Bazilika , Várszínház ; Nagycenki Széchenyi Kastély ; Továbbá Székesfehérvár, Szeged, Veszprém, Komárom, Miskolc, Nyíregyháza, Nyírbátor, Debrecen, Békéscsaba, Záhony, Esztergom, Salgótarján, Keszthely, Sopron stb. Díjak 2018 – "CompoGuitar" Nemzetközi Zeneszerzői Verseny I. Díj 2018 – Transkarpathian Edelweiss Nemzetközi Zenei Verseny (Zeneszerzői Kategória) Nagydíja "GRAND PRIZE" 2017 – Ukrajnai Nemzeti Zenei Szövetség Gitárművészek Egyesületének tiszteletbeli tagja 2016 – David Arts Alkotói Nívódíj 2014 – magyar-ukrán nemzetek közötti viszonyokba fektetett jelentős munkájáért az Ukránok Világkongresszusa által kiállított Taras Shevchenko emlékéremmel tüntették ki 2012 – „Pro Cultura Minoritatum Hungariae” díj 2012 – Artisjus Zenei Alapítvány díja 2008 – Guinness Rekorder (Balatonfüredi Nemzeti Gitárfesztivál) 2007 – Guinness Rekorder (Balatonfüredi Nemzeti Gitárfesztivál) Bissau-Guinea a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Bissau-Guinea a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női Birkózás Női Szabadfogású Toleranciadíj (Autonómia Alapítvány) A Toleranciadíjat az Autonómia Alapítvány hozta létre. A díjazottak munkáit minden évben azon alkotások közül választják ki, melyek a személyes és közösségi szolidaritás tényét vagy hiányát mutatják be. 1992 I. Lévai Júlia II. Dömölki Lajos I. Magyarországról jövök c. sorozat készítői I. Rick Nóra II. Köpler Tibor II. Vajda Péter 1993 I. Csalog Zsolt , író II. Antal Anikó III. Kerényi György I. Kovalik Márta és Hegyi Imre , karnagy, újságíró, riporter II. Lengyel Anna és Rados Péter III. Varga Ilona I. Vészi János II. Ferenczi Gábor és Sós Ágnes III. MTV Opál produceri iroda 1994 I. Kárpáthy Gyula II. Kerényi György III. Bencze Imre Különdíj Preiger Zsolt I. Vizy András II. Gáspár Sarolta I. Salamon András és Zelki János II. Kerényi György és Czabán György III. Ádám János 1995 I. Sándor Erzsi II. Bartus László III. Matzkó Emma I. Kerényi Mária, Szegő Tamás és Sombor Judit II. Kovalik Márta és Hegyi Imre I. Doszpod Béla II. Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes, pszichológus és Gózon Francisco III. Gábor Péter Különdíj Moldoványi Ferenc Rácz Zsuzsa, író, újságíró [forrás?] 1996 Az 1996-os zsűri tagjai Bíró András, Donáth László, Fodor Gábor, Jancsó Miklós, és Orsós Jakab László voltak, akik ebben az évben a személyes és közösségi szolidaritás tényét vagy hiányát ábrázoló műveket díjazták. Első díj: Csalog Zsolt író (a Csendet akarok és az Én győzni akarok című cikkekért, Kritika) és Parázs Johanna (a Föld felett, föld alatt című cikkért, Magyar Nemzet) Második díj: Dobszay János (a Heti Világgazdaságban megjelent cikkekért) Harmadik díj: Kurucz Anita újságíró és Bedegi Győző újságíró, író (a Nógrádi Krónikában megjelent cikkekért) Különdíjat kapott Kis János tv-riporter, szerkesztő (a Szivárvány-teszt című cikkéért, Beszélő) Első díj: Borenich Péter ( Rómeó és Rómeó című műsoráért, Kossuth Rádió) Második díj: Kovács Erika ( Közös a világunk – a fogyatékos emberek jogsérelmei című műsoráért, Petőfi Rádió) Harmadik díj: Pálfi Balázs (az Önazonos és Jó vékonyra a parizert című műsoráért, Petőfi Rádió) Első díj: Rick Nóra, Hatiasvili Nodar és Mertz Lóránd ( Ikrek című filmjéért) Második díj: Hevér Zoltán ( Furugy című filmjéért) Harmadik díj: Salamon András és Zelki János ( Huttyán című filmjükért) Különdíj: Horvát János tv-riporter, szerkesztő (az Ön dönt című műsoráért) Különdíjat kapott Hegyi Imre, karnagy, újságíró, riporter[forrás?] 1997 I. Iványi Gábor II. Roma Sajtóközpont III. Tóth Gábor Attila a Fundamentum című emberi jogi folyóirat alapító szerkesztője Különdíj Seres László I. Borenich Péter II. Fiala János és Kis Bea III. Veszprémi Erzsébet, újságíró Különdíj Magyar Rádió - Más-sáv (a Ránki Júlia által vezetett csoport, amely létrehozta a szubkultúrákról szóló műsort ) I. Matula Mariann (R-Vision) Bangó Szabina , valamint a Fekete Doboz Alapítvány A revizor, ahogyan a budapesti hajléktalanok előadják Jeles András be tanításában című alkotása II. Megosztott díjban részesült Fischer Gábor Jó barátok és Dukai Andrea Füst a fény felé című filmjükért III. Bódis Kriszta Egymás mellett című filmje A zsűri különdíjban részesítette Friderikusz Sándort dokumentumfilmjeiért és Kepes Andrást Apropó című sorozatáért. 1998 I. Mihancsik Zsófia ( Régens, gáláns, elefáns - beszélgetés Nádasdy Ádámmal Beszélő, 1998. június) II. Balogh Attila ( Cigányfúróban megjelent Humorom című rovatért III. Scipiades Erzsébet (többek között: Hajléktalan vagy? Pusztulj! ; Mit irigyeljünk a díjhátralékosokon? ; Prostituált leszel úgyis ; Elmeszáműzöttek a Magyar Hírlapban megjelent írásaiért) Különdíj MaNcs (Magyar Narancs) szerkesztősége I. Hegyi Imre karnagy, újságíró, riporter, Kovalik Márta (a Kreol Mise című műsorért Húszas Stúdió MR - Kossuth rádió, 1998. július 5.) II. Moskovics Judit, Maronics Annamária(a Zámoly című műsorért MR - Kossuth rádió, 1998. november 7.) III. Ránki Júlia, Sándor Erzsi (a Csiga Háza I-II. Más-sáv című műsorért MR - Petőfi rádió, 1998. január 21.) Különdíj Tilos Rádió szerkesztősége I. Varga Ágota (a Zsuzsa – a súri apáca című filmért, Háló, MTV 1, 1998. augusztus, operatőr: Markert Károly, producer: Vitézy László, MTV Információs Főszerkesztőség) II. Bayer Ilona ( Carmina Burana , Civil Kurázsi, MTV 1, 1998. július 22., operatőr: Kálmán János, gyártásvezető: Popik Gyula, MTV Közművelődési Stúdió) III. Kriskó László filmrendező, vágó , Matula Mariann ( Orsós Anti története, Emberkék című filmért, MTV 1, operatőr: Rácz Albert, gyártásvezető: Kovács Edina, R-Vision Videóstúdió) 1999 Ránki Júlia, szerkesztő-riporter-műsorvezető, újságíró I. Révész Sándor ( Szabályozott iszonyok , Élet és Irodalom, 1999. január 22.) II. Vajda Éva újságíró, Varró Szilvia újságíró ( Hadházi haddelhadd Élet és Irodalom, 1999. április 30.) III. Kadét Ernő, Zsiga Alfonz, Miklósi Gábor ( Zártkörű rendezvény Népszabadság, 1999. november 10.) Egyforintos díj Kenedi János író, kritikus I. Balla Ferenc ( Krajcár Jocó jövendője MR – Petőfi rádió, 1998. december 25.) II. Kovács Erika ( Elfogadni vagy elutasítani a másságot? MR – Petőfi rádió, 1999. április 13.) III. Borenich Péter, Kovalik Márta és Kovalik András ( Munkát, kenyeret! MR – Kossuth rádió, 1999. július 17.) Egyforintos díj Sándor Erzsi I. Hégető Honorka (tudósításai a Hír3 című műsorban TV3) II. Hell István, Vincze Zoltán ( Együtt? MTV 1, 1999. március 4.) III. Magyar Attila, Daróczi Ágnes ( Lungo drom phirdam MTV 1, 1998. december 1.) Egyforintos díj A Dunánál című műsor (RTL Klub) 2000 A díjakat Esterházy Péter adta át. Zsűri: Bíró András, Donáth László, Fodor Gábor, Jancsó Miklós, Ludassy Mária, Orsós László Jakab. 1. díj Scipiades Erzsébet 2. díj Puporka Lajos és Hell István 3. díj Horváth Miklós Különdíj Népszava publicisztika rovat 1. díj Pálfi Balázs Különdíj Hegyi Imre karnagy, újságíró, riporter és Kovalik Márta 1. díj Varga Ágota 2. díj Bódis Kriszta , író, dokumentumfilmes, pszichológus Különdíj Fehéri Tamás , filmrendező, operatőr, egyetemi tanár 2001 2001-ben kategóriánként – írott, rádiós és filmes sajtó – egy-egy ötszázezer forintos díjat osztottak ki. Az úgynevezett egyforintos különdíjat szerkesztőségek kapták. I. Varró Szilvia (Magyar Narancs) Egyforintos különdíj: Beszélő (Zádori Zsolt Roma dosszié c. sorozata) I. Ráday Eszter (Magyar Rádió) Egyforintos különdíj: Inforádió kisebbségi és emberjogi műsorainak szerkesztőségét I. Szádvári Lídia (Magyar Televízió) Egyforintos különdíj: Akták (RTL Klub) és Théma című műsor (MTV) 2002 Az alapítvány kuratóriuma 2002-ben Bíró András kérésére a Toleranciadíj megrendezését átadta a Másság Alapítványnak. Virág Tamás (a Magyar Narancsban megjelent írásai kapcsán szerkesztőségek közül az Élet és Irodalom, és a Mérleg folyóirat kapta Orosz József , Klubrádió, műsorvezető, szerkesztő Jobb a Fradi , Szirmai Norbert (és Révész János ) riportfilmje - Glatz Ferenc , akadémikus 2003 A díjátadóra Budapesten, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában került sor. Magánbűnök, közerkölcsök címmel hirdették meg a nyílt újságírói pályázatot az előítéletek feloldásáért. Kertész Péter (a Népszava Szép Szó mellékletében tavasszal megjelent Sorstalanság - "Ne adjanak könyvet annak, aki nem akarja" című publikációjáért) nem osztottak Ferenczi Gábor ( Magyar buletin című, Erdélyben forgatott alkotása) Fiala János, a Budapest Rádió Keljfeljancsi című műsorának vezetője az m1 Provokátor című műsorának gárdája a tv2 Napló című magazinjának a kisebbségek helyzetével foglalkozó csapata a Roma Sajtóközpont munkatársai Vásárhelyi Mária, az Élet és Irodalomban megjelent publikációiért - Muhi András , producer [forrás?] Bolhó Bolhó község Somogy megyében, a Barcsi járásban. Fekvése Bolhó község a Dráva folyó bal partján, hullámos területen fekszik. Határai északon és északkeleten Háromfa, keleten Babócsa, nyugaton és északnyugaton Heresznye községgel. Nyugaton és délen a Dráva folyó túlpartján Horvátországgal. Története Bolhó egykor a Tibold nemzetség ősi birtoka volt. 1231-ben a nemzetség tagjai felosztották egymás között: I. Bodor három idősebb fiáé, Jakabé, Kozmáé és Petkéé lett. Neve az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepelt, ekkor már plebániája is volt. 1434-ben a Marczali család birtoka, majd 1495-ben Marczali László halála után a Báthori család kapta adományként II. Ulászló királytól. 1550-ben Báthori András, 1598-1599-ben pedig már Nádasdy Ferenc birtoka volt. A török megszállás alatt, 1571-ben a török kincstári adólajstromban Bolhok néven említették; ekkor 55 házból állt, 1660-ban pedig a pannonhalmi főapátság tizedjegyzékében a szentgyörgyi vár tartozékaként szerepelt. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója kapta adománként I. Lipót királytól. Az 1715 évi összeíráskor 11 háztartását írták össze, az 1733-as összeírásban pedig már jobbágyközségként szerepelt. 1715-1733 között gróf Széchenyi Zsigmond birtokaként volt említve, és később is a gróf Szécheny család csokonyai (Erdőcsokonya) uradalmához tartozott. 1880 körül Gróf Széchenyi Pál birtoka volt, akitől 1880 körül báró Solymossy László vásárolta meg, 1905-től pedig báró Solymossy Ödön birtoka lett. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 82,9%-a magyarnak, 13,6% cigánynak, 7,3% horvátnak, 1,7% németnek mondta magát (16,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,9%, református 2,7%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 2,4% (19,2% nem nyilatkozott). Nevezetességei Környékén a Duna–Dráva Nemzeti Park területei találhatók, ahol 350–400 éves kocsányos tölgyek is előfordulnak. Római katolikus temploma 1901-ben épült, a környéken a legnagyobb. Híres emberek Itt született 1919 . szeptember 18-án Losonczi Pál kommunista politikus, 1967 és 1987 között az Elnöki Tanács elnöke, Magyarország államfője. Itt született 1947. február 7-én Bicsár Vendel ötvös- és üvegművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett 1975-ben, 1975–77-ig a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanára volt. Az Ókeresztény Mauzóleum felirata és makettje az ő keze munkáját dicséri, s az ő nevéhez fűződik a Capri cukrászda, a Royal kávéház, az ürögi templom, az MKB Pécsi Fiókja világítótesteinek és ügyféltér-berendezéseinek elkészítése, valamint a Világ Világossága kápolna réz tolóajtaja és szertartási kellékei. Fontosabb kiállításai: Pécsi Galéria (1990), Novy Bory , Lviv (1995), Fraeunau (1995, 2000), Liège, Iparművészeti Múzeum, Vigadó Galéria, Nádor Galéria (2000). 1975-től a Művészeti Alap, 1992-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. Rácz Jeromos Rácz Jeromos, olykor Rátz, (Székelyudvarhely, 1775 körül – Miskolc, 1847. augusztus 21.) minorita-rendi szerzetes, székelyudvarhelyi származású, 1821-től 1825-ig az aradi rendház főnöke és városi lelkész volt, később hitszónok Miskolcon, ahol 1847. augusztus 21-én meghalt 72 éves korában. Munkái Egyházi beszéd, mellyet azon alkalmatosságra, midőn dicsőséges Szt-István első apostoli magyar királynak emlékezetét ns. Arad vármegye Aradon aug. 20. napján ünnepelné mondott, és egy hazáját igazán szerető magyar hazafi kinyomtattatott. Temesvár, 1820. Egy rövid oktatás, a mellyet midőn ns. Arad vármegyétől mostan építtetett vármegye házának kápolnája a tiszti karoknak, és az ott raboskodóknak jelenlétekben megszenteltetnék, mondott. Arad, 1820. Rudnay Sándor primáshoz az aradi barátok temploma felszentelése alkalmából. U. ott, 1820. (Latin költemény). Szent tanítás, mellyet azon alkalmatossággal, hogy mélt. Soborsini báró Forray Juliánának, szül. Korompai gróf Brunsvik asszonynak ... igazgatása alatt a t. n. Arad vármegye tömlöczében raboskodók napműveiket és egyéb munkáikat az ott felállított fenyítő házban elkezdették, mondott. Buda, 1821. Az aradi T. P. conventuális minoriták tornyára a szent keresztnek feltéte. A melly alkalmatosággal a következendő beszédet mondotta ... 1823. júl. 13. Arad, 1823. (Tartalma a templom és kolostor története, alkalmi költemények és statisztikai jegyzetek). Oratio dum neo-electi Dni magistratuales ampl. magistratus, civ. Arad in ecclesia parochiali sod. minor. conventualium, solénne juramentum deponerent, die 30. Novemb. anno 1824. U. ott. 3134 Kosztyinszki A 3134 Kostinsky (ideiglenes jelöléssel A921 VA) egy kisbolygó a Naprendszerben. Sergey Belyavsky fedezte fel 1921. november 5-én. Pove del Grappa Pove del Grappa település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 3093 fő (2017. január 1.). Pove del Grappa Bassano del Grappa, Borso del Grappa, Romano d'Ezzelino, San Nazario, Cismon del Grappa és Solagna községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kínai piramisok A kínai piramisok ősi halomsírok, amelyeket a korai kínai uralkodók és hozzátartozóik földi maradványai számára emeltek. Hasonló temetkezések az ókor sok kultúrájában előfordultak világszerte. Ezeknek a döngölt földből készült, lapos tetejű temetkezési domboknak nagy részét négyzetes alapra emelték, ezért nevezik kínai piramisoknak is őket. A ma ismert kínai piramisok közül a legtöbb Senhszi (Shaanxi) tartományban, Hszian (Xi'an) tartományi fővárostól 25–35 km-re északnyugatra található. Közülük is a legismertebb az első kínai császár, Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) sírhelye, ami mellett a császár maradványait védő agyaghadseregre bukkantak. Ilyen piramisok épültek azonban már korábban, majd később, a Han-dinasztia idején is. Elhelyezkedésük Kínában mintegy 100 piramist tartanak nyilván, amennyiben piramison négyzet és téglalap alapú (csonka) gúla építményeket értünk. Ezek nagy része Senhszi (Shaanxi) tartományban, Hszian (Xi'an) város közelében találhatóak, mintegy 100 kilométeres körzetben. Kína területén egy kőből épült lépcsős piramis is található a koreai határ közelében, de ez, amit A tábornok sírjának neveznek, a koreai Kogurjo állam (i. e. 37 – i. sz. 668) itteni uralma idején épült. Nyugati megismerésük története 1667-ben Athanasius Kircher jezsuita pap más írt a kínai piramisokról China monumentis Illustrata című művében. Ezeknek az építményeknek a léte azonban a nyugati világban szinte ismeretlen maradt az 1910-es évekig. 1912-ben Fred Meyer Schroder és Oscar Maman német kereskedők számoltak be róluk, majd 1913-ban egy Victor Segalen vezette expedíció jutott el a környékre. Ő írt először a nyugati utazók közül az Első Császár, Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) sírjáról és a térségben található többi piramisról Mission Archeologique en Chine (1914): L'art funéraire à l'époque des Han című munkájában. A szaktudomány által már ismert piramisok létezése 1947-ben keltette fel a szélesebb közvélemény érdeklődését. A második világháború végén, 1945-ben egy amerikai pilóta fényképet készített az egyik nagyobb piramisról Hszian közelében. A fényképet és a „titokzatos nagy fehér piramis” sztoriját 1947-ben kapta fel az amerikai sajtó. A téma sok áltudományos fantáziálást generált, sokan földönkívülieknek tulajdonították a messze eltúlzott méretekkel felruházott építményeket. A kutatók az amerikai katona fényképfelvételét később a kínai Han-dinasztia Han Vu-ti (Han Wudi) nevű császárának Maoling nevű, ismert sírhelyével azonosították. Földrajzi elhelyezkedésük Az Ész 34.16-34.27 és KH 108.33-108.53 által határolt geoidra boruló téglalapon belül mintegy 27 piramis található. További nyolc piramis van még a közelben, de kívül ezen a meghatározott területen. Kína hatalmas területén ezen kívül természetesen még számos, kisebb „piramis” és más temetkezési halom is található. Méretük, szerkezetük és koordinátáik A Maoling piramis, azaz az 1. sorszámú piramis méretei: 222 x 217 m, koordinátái: é. sz. 34° 20′ 17″, k. h. 108° 34′ 11″34.338055555556, 108.56972222222 A 6. piramis méretei: 153 x 158 m, koordinátái: é. sz. 34° 21′ 47″, k. h. 108° 37′ 49″34.363055555556, 108.63027777778 A 7. piramis méretei: 149 x 155 m, koordinátái: é. sz. 34° 21′ 42″, k. h. 108° 38′ 24″34.361666666667, 108.64 A 11. piramis méretei: 155 x 154 m, koordinátái: é. sz. 34° 22′ 29″, k. h. 108° 41′ 51″34.374722222222, 108.6975 A 15. piramis méretei: 219 x 230 m, koordinátái: é. sz. 34° 23′ 52″, k. h. 108° 42′ 45″34.397777777778, 108.7125 A 31. piramis méretei: 126 x 149 m, koordinátái: é. sz. 34° 14′ 09″, k. h. 109° 07′ 07″34.235833333333, 109.11861111111 A 33., 34., 35. piramisok méretei: kb. 160 x 167 m, koordinátáik: é. sz. 34° 10′ 45″, k. h. 109° 01′ 41″34.179166666667, 109.02805555556 , é. sz. 34° 10′ 52″, k. h. 109° 01′ 20″34.181111111111, 109.02222222222 Feltáró munka Az 1980-as évek óta intenzív feltáró munka folyik a környéken, különös tekintettel az agyaghadsereg leleteire. A tízezrével előkerült, legtöbbször aprólékos restaurációt igénylő műtárgyak miatt a munka rendkívül időigényes. A kínai kormány a korábbi feltárások tapasztalatait leszűrve (amikor a leletek nagy részét a feltárás után nem sikerült megmenteni a jelentős állagromlástól) úgy döntött, hogy 2050-ig eláll a helyszín további régészeti feltárásától, különösen az Első Császár, Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) valószínűleg rendkívül gazdag mellékletekkel ellátott sírját rejtő piramis megbontásától. Słupski járás A Słupski járás (lengyelül: powiat słupski) Lengyelország északi részén, a Balti-tenger mentén fekvő területi közigazgatási és önkormányzati egység. A járás a Pomerániai vajdaságban helyezkedik el. A Słupski járást 1999. január 1-én hozták létre az 1998-as lengyel önkormányzati reform eredményeképpen. A járás központja és egyben legnagyobb városa Słupsk, amely 125 kilométerre nyugatra fekszik a vajdaság központjától, Gdańsktól. Közigazgatásilag Słupsk járási jogú városként önálló egységet képez, tehát nem része Słupski járásnak. Ustka a másik város a járásban, amely 18 kilométerre északra található Słupsktól. Kępice a járás harmadik városa, amely 30 kilométerre délnyugatra található. A járás területe 2304 négyzetkilométer, ahol a 2015-ös adatok alapján 98 249 fő élt. Ustka városában 15 869 fő, Kępicében 3698 fő, míg a vidéki területeken 77 228 fő élt 2015-ben. A járás nyugatról a Nyugat-pomerániai vajdasággal, északról a Balti-tengerrel, kelet felől a Lęborki járással, míg dél felől a Bytówi járással határos. Közigazgatási beosztása Słupski járásban tíz község (gmina) található, melyek közül két városi, egy városi-vidéki és hét vidéki jellegű. Földrajza A járásban változatos tájkép jellegzetes homlokmorénákkal és dűnékkel. Dűnék az északi részén a tengerparton alakultak ki, a parttal párhuzamosan. A dűnék mögött gyakran mocsarak találhatók. A tájkép fontos elemei a számos folyói, melyek közül a Słupia legnagyobb. Vízrajz A járásnak szám szerint 3 nagyobb folyóvize van: Słupia Łupawa Wieprza Nagyobb állóvizek: Łebsko - 7140 ha Gardno - 2468,1 ha Dołgie Duże - 156,4 ha Głębokie - 107,5 ha Lewarowe - 71,5 ha Krzynia - 70 ha Obłęskie - 62,4 ha Modła - 61,9 ha Élővilág, természetvédelem Az 1967-ben alapított Słowiński Nemzeti Park 1977-től a világörökség része. Értékes növény- és állatvilága és mindenekelőtt dűnék, valamint nagy, sekélyvizű tavak, mint a Łebsko és a Gardno révén nemzetközileg is ismert. Campodipietra Campodipietra község (comune) Olaszország Molise régiójában, Campobasso megyében. Fekvése A megye déli részén fekszik. Határai: Campobasso, Ferrazzano, Gildone, Jelsi, San Giovanni in Galdo és Toro. Története A települést a 11. század elején alapították. Nevét a határában talált nagy kőlapokról kapta, amelyekbe életnagyságú emberfigurákat véstek. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Bonaventura-templom San Martino Vescovo-templom Santa Maria in Valle-templom Hipochondria A hipochondria egyfajta pszichés zavar, amely esetében az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi magán a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. Leggyakrabban szorongást okoz, de súlyosabb esetekben a hipochondriában szenvedő beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes volna ellátni önmagát. A beteg gyakran maga is elismeri betegsége képzelt voltát, de kényszeres tudatállapotáról lemondani képtelen. Gyakran párosul a psziché egyéb kóros zavaraival, például paranoiával. Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni az elé tornyosuló magánéleti problémák megoldását. Pszichoterápiával és viselkedés terápiával többnyire kezelhető. A szó eredete a görög hüpokhondrion szóra vezethető vissza, ezzel a megjelöléssel illették az ókori görögök a has felső részét, ahonnan feltételezésük szerint az értelem és a psziché betegségei erednek. Forrás Magyar nagylexikon IX. köt. 493. oldal Brontosaurus excelsus A Brontosaurus excelsus a hüllők (Reptilia) osztályának dinoszauruszok csoportjába, ezen belül a hüllőmedencéjűek (Saurischia) rendjébe, a Sauropodomorpha alrendjébe, a Sauropoda alrendágába és a Diplodocidae családjába tartozó faj. A Brontosaurus dinoszaurusznem típusfaja. Tudnivalók Ezt az állatot legelőször 1879-ben, Othniel Charles Marsh amerikai paleontológus írta le, illetve nevezte meg. Számos példányt, köztük a YPM 1980 raktárszámú holotípust is ennek a fajnak tulajdonították. Korábban a chicagói Field Természetrajzi Múzeumban (Field Museum of Natural History) felállított FMNH P25112 példányt is B. excelsusnak vélték, azonban az újabb vizsgálatok szerint egy még meg nem nevezett Apatosaurinae-fajnak egy példánya. A korábban Brontosaurus amplus-ként leírt taxon, melyet néha Brontosaurus parvusnak vélnek, valójában azonos a B. excelsusszal. Manapság ebből a fajból csak két példány van pontosan azonosítva, a típuspéldány és a már szinonima B. amplus típuspéldánya. Becslések szerint ez a dinoszauruszfaj 22 méter hosszú és 15 tonnás lehetett. Mindkét példány a wyomingi Albany megyéből származik; kövületeiket a Morrison Formation Brushy Basin-hoz tartozó Reed’s Quarry 10-ben találták meg. Ez a faj a késő jura kor idején élt, körülbelül 152 millió évvel ezelőtt. Horváth György (festő) Horváth György (Mezőtúr, 1969. július 11. –) festőművész. Életrajz 1969-ben született Mezőtúron, Túrkevén él. Gyerekkora óta tagja a Kevi Kör művészcsoportnak. Tanulmányait 1987-ben a Zebegényi Szőnyi István Szabadiskolában végezte. 1998-ban részt vett a Soros Alapítvány és a C3 Kulturális és a kommunikációs Központ által szervezett Introdution to Video and Computer Art programjában. 2003-ban a Corinthia Grand Hotel Royal festőpályázat III. díját nyerte el. Az első időben rajzolással foglalkozott, majd különféle metszeteket készített (papír- és linó, hidegtű). Később kezdett megismerkedni a színekkel, pasztell képeket, majd olajfestményeket festett. Fokozatosan áttért a naturális alkotásokból a nonfiguratív stílushoz. szürreális, absztrakt és figurális dolgok keverednek a képein. Így próbálja bemutatni az általa megélt problémákat képi megoldásokkal. Részt vett több alkotótáborban, ahol megismerkedett különböző technikákkal, stílusokkal, amiket a későbbiekben felhasznál a képein. Az önálló kiállításokon kívül részt vesz csoportos tárlatokon is. Irodalom Fordulópont 1992. A kiadványt szerkesztette (Pap Béla) O.B.Art Fordulópont 1992. (Juhász István) Telegráf 1993. március 19. Jászkunság 1993. április Árapály /Fordulópont/ ( Körmendi Lajos ) Jászkun Krónika 1993. okt. 7. Lekagylóztuk (Miről beszélget két festő, ha éppen nem fest?) (S.S.Csupafül) Telegráf 1993. ápr.9. Túrkeve, 1992. aug.28. Fordulópont!? (-Jusz-) Új Néplap, 1991. január 19. Úgy érzem, szabadon él… Emberbőrben (A szélmalom rejtélyes őre) (Técsi Zoltán)) Új Néplap Szolnoki Extra 1993. ápr.8. KAPU 1996. 11. Galéria Túrkeve, 2003. június CORNITHIA (Kovács István) Inárcsi Hírmondó 2004. aug. (G.A.) Csodák pedig vannak (Molnár Magdolna) Új Néplap, 2004. okt.19. Túrkeve Lexikona (szerk. Talpalló Piroska) Szülőföldem TÚRKEVE (szerk. Csajbók Ferencné) Új Néplap 2005. január 21. Túrkeve, Európa lépcsői 2005. február. Új Néplap 2005. február 22. Múzeumi Hírlevél XXVI. évf. 2. szám 2005. február. MÚZEUMPONT 2005. (Észak - Alföldi Múzeumok Lapja) „Európa lépcsői” kortárs képzőművészeti kiállítás a Finta Múzeum Vadász Pál kiállítótermében (Hajdú Viktor) Tagja Kevi Körnek, 1992 -től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének, 1999 -től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Önálló kiállítások 2009 – Túrkeve , Művelődési Ház 2007 – Martfű , Művelődési Központ, 2007 – Kisújszállás , Művelődési Ház, 2007 – Túrkeve, VIRTUS (Korda Sándor Filmszínház), 2005 – Túrkeve, Finta Múzeum, 2005 – Kisújszállás, Papi Lajos Alkotóház, 2004 – Túrkeve, Árkád söröző, 2004 – Kenderes , Művelődési Ház, 2004 – Inárcs , Művelődési Ház (Inárcsi falunapok), 1997 – Szentendre , CÉH Galéria, 1997 – Budapest , Sub Way, 1997 – Budapest, Kosztolányi Kávéház, 1997 – Balatonboglár , Guldenburg-ház, 1995 – Debrecen , Újkerti Galéria, 1994 – Cegléd , Ceglédi Őszi napok 1993 – Szolnok , Ifjúsági Iroda, 1992 – Szentendre , Vajda L. Stúdió pinceműhely, 1992 – Kisújszállás , Ifjúsági Ház, 1991 – Kengyel , Művelődési Ház, 1990 – Szolnok, Klub 200, CsMH, 1990 – Kisújszállás, Ifjúsági ház, 1990 – Jászberény , Tanítóképző Főiskola Kollégiuma, 1989 – Szolnok, Klub 200, CsMH, 1988 – Szolnok, Kassai úti Általános Iskola, 1985 – Túrkeve, Kevi Kör - Alkotóház. Csoportos kiállítások 2008 – Debrecen, XX. Debreceni Nyári Tárlat; 2006 – Tiszaföldvár, (Művelődési Ház); 2006 – Túrkeve, VIRTUS (Művelődési Ház); 2006 – Debrecen, XIX. Debreceni Nyári Tárlat. Forrás Horváth György weboldala (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 18.) Németh Zoltán (röplabdázó) Németh Zoltán (Budapest, 1931. augusztus 27. – Budapest, 1988. március 31.) magyar röplabdázó, edző. Életpályája Foglalkozása szerint a Csepel Vas- és Fémművek Transzformátorgyárának főtechnológusa volt. Klubcsapatokban 1948-tól 1951-ig a Vasas, 1951-től 1953-ig a Bp.-i Honvéd, 1953-57-ben a Csepeli Vasas, 1957-től 1962-ig a Budapesti Spartacus röplabdázója. 1949-50-ben, 1950-ben illetve 1954-ben egyaránt a magyar bajnokcsapat tagja volt. A válogatottban 1952-ben a világbajnoki 5., 1950-ben az Európa-bajnoki 3. helyezett csapat tagja volt. Edzőként 1970-ben röplabda szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. 1969-ben a magyar férfi ifjúsági válogatott, 1970-től 1972-ig a Csepel SC edzője volt; csapata 1970-ben bajnokságot nyert. 1970 és 1988 között a Külker SC, illetve a Közgáz-Külker SC edzője és szaktanácsadója. Forrás Magyar életrajzi lexikon Csermák János Csermák János (Dorog, 1920. február 4. – Dorog, 1999. november 14.) a Dorogi Bányász egykori legendás labdarúgója, majd elnöke, közéleti személyiség. Pályafutása Mint a legtöbb dorogi srác, ő is már kicsi gyermekkorában beleszeretett a labdarúgásba és ideje nagy részét a sporttelepen töltötte. Hamarosan a kölyök csapat tagjaként játszott. Kortársai közül Turai, Klausz és Pfluger egyben a legjobb barátai is voltak. Az 1930-as évek végétől már a felnőtt csapat meghatározó játékosa, a védelem oszlopa. Pozsonyi Ignác feltűnése előtt a legnagyobb lövőerejű játékos egyike. Részese volt a csapat 1944-es Magyar Kupa elődöntőbe való jutásnak és tagja az amatőr másodosztályban bajnoki címet nyert csapatnak, valamint többször beválogatták a kerületi válogatottban. Az 1944-ben nyert bajnoki címmel kivívták az NB I-es osztályozón való szereplés jogát. Civilben a Dorogi Szénbányák mozdonyvezetőjeként dolgozott. Számos társával együtt őt is bevonultatták, majd frontszolgálatra küldték a második világháború végén, amelyet szerencsésen túlvészelt. A háború után érte el pályája csúcsát. Két ízben is bejutott a csapattal az NB I-be. Előbb 1945-ben sikeres osztályozó mérkőzésen, 1949-ben pedig az NB II. bajnokaként. Szintén tagja volt a Bajnokok bajnoka címet nyert csapatnak, majd a Népszava és Bányászkupa-győztes gárdának. 55 első osztályú mérkőzésen szerepelt. Az aktív játék befejezését követően a klub elnökévé választották. Később dolgozott a dorogi bánya alkalmazásában szociális előadóként. A legfalánkabb játékos Étvágyáról legendák keringnek, miszerint ritka nagy étkű ember hírében állt. A falánkságát elsősorban a háború, majd az azt követő ínséges évek csak fokozták. Számára igyekeztek mindig dupla adagot juttatni a koszt elosztásánál, de még olyankor is az éhségéről panaszkodott. Az egyik legemlékezetesebb történet egy fővárosi vendéglőben fordult elő, ahol a csapat a bajnoki mérkőzését követően kívánta elfogyasztani az előre megrendelt vacsorát. Csermák annyira ki volt már éhezve, hogy előre ment és szeretett volna mielőbb étkezni. Mire az étterembe toppant, már fel is szolgálták az ételt, amelyet egy ültő helyében mind megevett. Csak később derült ki, hogy az általa bekebelezett vacsora a teljes csapaté lett volna. Amikor megtudta, hogy egymaga felfalta valamennyiük adagját elszégyelte magát és bocsánatot kért társaitól és a vendéglő személyzetétől, akik mindnyájan hatalmasat kacagtak a történteken. Természetesen újra tálaltak a játékosok részére, senki sem maradt éhen. Az eset végén megnyugodva ártatlanul csak annyit mondott: "Tudjátok fiúk, hosszú évek után először laktam igazán jól." Hatalmas étvágya ellenére soha sem volt elhízott. Magánélete Édesapja, Csermák Vencel, a dorogi klub alapító tagja és a legősibb dorogi csapat labdarúgója volt. Felesége, Bolyai Kató, gyermekszínész, majd színtársulat vezető, aki olyan jeles színészekkel játszhatott egy filmben, mint Turay Ida, Tolnay Klári, Dajka Margit, vagy Páger Antal. Dorog egyik legaranyosabb, legkedveltebb házaspárjaként emlegették őket és hatalmas szeretettel árasztották el a helybeliek. Fiuk, ifj. Csermák János követve a családi vonalat, szintén a dorogi csapat labdarúgója lett. A családi idillt pedig tovább fokozták az unokák és dédunokák. A Dorogi FC 85. éves évfordulójára rendezett ünnepségen és a Dorogi Sportmúzeum avatásán részt vett, ahol meghatottan vette át a klub és a város kitüntetését. A rendezvény után hazament és le sem akarta tenni az újonnan kapott kitüntetését. Egyre csak azt ismételte feleségének, hogy mennyire boldog. Este lefeküdt és másnapra, 1999. november 14-re virradóra örökre elaludt. Sikerei, díjai Kiváló Dolgozó miniszteri kitüntetés Munka Érdemérem ezüstfokozata A Dorogi labdarúgásért végzett elévülhetetlen érdemeiért kitüntetés Jurij Petrovics Artyuhin Jurij Petrovics Artyuhin (orosz: Ю́рий Петро́вич Артю́хин) (Persutyino, 1930. június 22. – Csillagváros, 1998. augusztus 4.) szovjet híradástechnikai mérnök-űrhajós. Életpálya A katonai repülőiskola elvégzése után 1951-től repülőtiszt. A szovjet légierő Zsukovszkij Akadémiáján doktorátusi diplomát szerzett. A katonai hírközlő eszközök mérnöke. 1963. január 8-tól részesült űrhajóskiképzésben. 1982. január 26-án búcsúzott el az űrhajósoktól. 15 napot, 17 órát és 30 percet töltött a világűrben. Mérnöki tudását a Buran, a szovjet űrrepülőgép fejlesztéséhez, az űrhajósok felkészítéséhez vették igénybe. Űrrepülések 1963-ban a Voszhod-program keretében kiválasztották Voszhod–3 parancsnokaként. A Voszhod–2 tragikus balesete miatt törölték a programból. 1974-ben a Szojuz–14 fedélzeti mérnökeként üzembe helyezte a Szojuz–3 űrállomást. Kitüntetések Egyszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-rendet. Több város tiszteletbeli polgára. 1909–1910-es román labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1909–10-es román labdarúgó-bajnokság a román labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának legelső alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 3 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot az Olimpia București nyerte az ezüstérmes Colentina București, és a bronzérmes United Ploiești előtt. Hypsilophodontidae A Hypsilophodontidae (melynek neve az iguana gyíkok közé tartozó Hypsilophusra, azaz, a 'magas taréjú fogra' utal) a kisméretű ornithopoda dinoszauruszok egyik családja, melybe két lábon járó, gyors mozgású, 1–2 méter hosszú növényevők tartoznak. A maradványaik Ázsia, Ausztrália Európa, Észak-Amerika és Dél-Amerika középső jura–késő kréta kori kőzeteiből egyaránt ismertté váltak. A hagyomány szerint nem csak az iguanodontiák, hanem majdnem minden két lábon járó madármedencéjű ebbe a családba tartozik, ami egyes filogenetikus elemzések szerint természetes csoportot alkot, bár az újabb keletű tanulmányok szerint többnyire parafiletikus, a benne levő taxonok pedig egy olyan sorozatot képviselnek, ami az Iguanodontia kládhoz vezet. E tanulmányok egy része több tradicionális hypsilophodontidát is eltávolított az Ornithopoda alrendágból. Emiatt a csoport egyetlen biztos tagja a Hypsilophodon. A dinoszauruszok családfájának e területét bonyolítja a kutatások hiánya. Rendszerezés A hypsilophodontidák kapcsolatait ábrázoló alábbi kladogram a parafiletikus hipotézisnek felel meg; a „természetes Hypsilophodontidae” hipotézis az 1990-es évek közepe óta nem közkedvelt. Az ábra a Clint A. Boyd és szerzőtársai által (2009-ben) elvégzett elemzésen alapul. Az összefoglalás az Ornithischia, Ornithopoda és Iguanodontia csoportokat nem nevezte meg, ezért innen is hiányoznak. A Tenontosaurust követő ornithopodák szintén kimaradtak. A hagyományosan hypsilophodontidaként leírt dinoszauruszok az Agilisaurustól vagy a Hexinlusaurustól a Hypsilophodonig vagy a Gasparinisauráig terjednek. A hypsilophodontidák David B. Norman és szerzőtársai által (2004-ben) készített legújabb áttekintésében az alábbi nemek elég jól ismertek voltak a filogenetikus elemzés elvégzéséhez: Agilisaurus A. multidens (jelenleg Hexinlusaurus ) Bugenasaura (jelenleg a Thescelosaurus fiatalabb szinonimájának tekintik) Gasparinisaura Hypsilophodon Orodromeus Othnielia (jelenleg Othnielosaurus ) Koreanosaurus Parksosaurus Thescelosaurus Zephyrosaurus Az alábbi nemeket érvényesnek tekintik, de nincsenek besorolva: Anabisetia Atlascopcosaurus Drinker „Gongbusaurus” wucaiwanensis (= „Eugongbusaurus”) Fulgurotherium Jeholosaurus Leaellynasaura Notohypsilophodon Qantassaurus Yandusaurus „Proctor tavi hypsilophodontida” Valamelyest az alábbi nemek is ide tartoznak, de túlságosan kevéssé ismertek vagy kétségesnek számítanak: Laosaurus Nanosaurus Phyllodon Siluosaurus Az elemzés óta publikált hypsilophodontidák közé tartozik a Changchunsaurus és az Oryctodromeus. Egyéb változatok és új adatok Több újabb keletű tanulmány is megjelent a korai madármedencéjűekkel kapcsolatban, például Richard J. Butler (2005-ös), Paul M. Barrett és szerzőtársai (2005-ös), Hszü Hszing (Xu Xing) és szerzőtársai (2006-os), valamint Butler és szerzőtársai (2007-es) műve, melyekben a bazális madármedencéjűek és bazális ornithopodák különböző elrendezésben helyezkednek el a családfán, de mindegyik más rokoni kapcsolatokat talált. Az 1980-as évek óta az e területre vonatkozó művek hiánya miatt ez nem meglepő. Ide kapcsolódik az Ornithopoda csoporton kívüli nemek, például az Agilisaurus és az Othnielosaurus (=Othnielia) újraosztályozása is. David J. Varricchio és szerzőtársai (2007-ben) úgy találták, hogy az általuk leírt új nem, az Oryctodromeus egy kládot alkot a Montanából származó Orodromeusszal és Zephyrosaurusszal. Ez a rokonság felbukkan Boyd és szerzőtársai (2009-es) művében is, ami szerint a Parksosaurus–Thescelosaurus klád a többi ornithopodához viszonyítva jóval közelebbi kapcsolatnak számít, egy kládban egyesítve az összes észak-amerikai kréta időszaki hypsilophodontidát. Ősbiológia A hypsilophodontidák kis termetű (gyakran 1–2 méter hosszú) két lábon járó, futó életmódot folytató növényevők voltak. Nem hivatalosan általában a gazellákhoz hasonlítják ezeket az állatokat. Azonban létezik bizonyíték arra vonatkozóan, hogy egy részük üregeket ásott és azokban helyezte el utódait. Bár ez sokáig csak az Oryctodromeus jellemzőjeként volt ismert, az ausztráliai Victoria állam kissé korábbról származó kőzeteiben további feltételezett hypsilophodontida üregeket fedeztek fel. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Hypsilophodontidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Sues, Hans-Dieter, and Norman, David B..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka (eds.): Hypsilophodontidae, Tenontosaurus, Dryosauridae, The Dinosauria, 1st, Berkeley: University of California Press, 498–509. o. (1990). ISBN 0-520-06727-4 Weishampel, David B., and Heinrich, Ronald E. (1992). „Systematics of Hypsilophodontidae and Basal Iguanodontia (Dinosauria: Ornithopoda)”. Historical Biology 6, 159–184. o. DOI:10.1080/10292389209380426. (Hozzáférés ideje: 2007. március 10.) Scheetz, Rodney D. (1998). „Phylogeny of basal ornithopod dinosaurs and the dissolution of the Hypsilophodontidae”. Journal of Vertebrate Paleontology 18 (3, Suppl.), 75A. o. Winkler, Dale A., Murry, Phillip A.; and Jacobs, Louis L. (1998). „The new ornithopod dinosaur from Proctor Lake, Texas, and the deconstruction of the family Hypsilophodontidae”. Journal of Vertebrate Paleontology 18 (3, Suppl.), 87A. o. Buchholz, Peter W.. Phylogeny and biogeography of basal Ornithischia, The Mesozoic in Wyoming, Tate 2002. Casper, Wyoming: The Geological Museum, Casper College, 18–34. o. (2002) Weishampel, David B., Jianu, Coralia-Maria; Csiki, Z.; and Norman, David B. (2003). „Osteology and phylogeny of Zalmoxes (n.g.), an unusual euornithopod dinosaur from the latest Cretaceous of Romania”. Journal of Systematic Palaeontology 1 (2), 1–56. o. DOI:10.1017/S1477201903001032. Norman, David B., Sues, Hans-Dieter; Witmer, Larry M.; and Coria, Rodolfo A..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka (eds.): Basal Ornithopoda, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 393–412. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2 Varricchio, David J., Martin, Anthony J.; and Katsura, Yoshihiro (2007). „First trace and body fossil evidence of a burrowing, denning dinosaur”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 274 (1616), 1361–1368. o. DOI:10.1098/rspb.2006.0443. PMID 17374596. (Hozzáférés ideje: 2007. március 22.) Boyd, Clint A., Brown, Caleb M.; Scheetz, Rodney D.; and Clarke, Julia A. (2009). „Taxonomic revision of the basal neornithischian taxa Thescelosaurus and Bugenasaura”. Journal of Vertebrate Paleontology 29 (3), 758–770. o. DOI:10.1671/039.029.0328. Butler, Richard J., Smith, Roger M.H.; and Norman, David B. (2007). „A primitive ornithischian dinosaur from the Late Triassic of South Africa, and the early evolution and diversification of Ornithischia”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 274 (1621), 2041. o. DOI:10.1098/rspb.2007.0367. PMID 17567562. Butler, Richard J., Upchurch, Paul; and Norman, David B. (2008). „The phylogeny of the ornithischian dinosaurs”. Journal of Systematic Palaeontology 6 (1), 1–40. o. DOI:10.1017/S1477201907002271. Barrett, P.M., Butler, R. J., and Knoll, F. (2005). „Small-bodied ornithischian dinosaurs from the Middle Jurassic of Sichuan, China”. Journal of Vertebrate Paleontology 25, 823-834. o. Galton, Peter M..szerk.: Carpenter, Kenneth (ed.): Teeth of ornithischian dinosaurs (mostly Ornithopoda) from the Morrison Formation (Upper Jurassic) of the western United States, Horns and Beaks: Ceratopsian and Ornithopod Dinosaurs. Bloomington and Indianapolis: Indiana University Press, 17–47. o. (2007). ISBN 0-253-34817-X Min Huh, Dae-Gil Lee, Jung-Kyun Kim, Jong-Deock Lim, Pascal Godefroit (2010 (in press)). „A new basal ornithopod dinosaur from the Upper Cretaceous of South Korea”. Neus Jahrbuch fur Geologie und Palaeontologie, Abhandlungen in press. DOI:10.1127/0077-7749/2010/0102. Zan Shu-Qin, Chen Jun; Jin Li-Yong; and Li Tao (2005). „A primitive ornithopod from the Early Cretaceous Quantou Formation of Central Jilin, China” (kínai with English summary nyelven). Vertebrata Palasiatica 43 (3), 182–193. o. Butler, Richard J. (2005). „The "fabrosaurid" ornithischian dinosaurs of the Upper Elliot Formation (Lower Jurassic) of South Africa and Lesotho”. Zoological Journal of the Linnean Society 145 (2), 175–218. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2005.00182.x. Barrett, Paul M., Butler, Richard J.; and Knoll, Fabian (2005). „Small-bodied ornithischian dinosaurs from the Middle Jurassic of Sichuan, China”. Journal of Vertebrate Paleontology 25 (4), 823–834. o. DOI:10.1671/0272-4634(2005)025%5B0823:SODFTM%5D2.0.CO;2. Xu X., Forster, C.A.; Clark, J.M.; and Mo J. (2006). „A basal ceratopsian with transitional features from the Late Jurassic of northwestern China”. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences 273 (1598), 2135–2140. o. DOI:10.1098/rspb.2006.3566. PMID 16901832. Martin, A.J. (2009). „Dinosaur burrows in the Otway Group (Albian) of Victoria, Australia, and their relation to Cretaceous polar environments”. Cretaceous Research online preprint, 1223. o. DOI:10.1016/j.cretres.2009.06.003. Szabó János (szemész) Szabó János (Tállya (Zemplén megye), 1790. szeptember 8. – Pest, 1861. július 15.) orvosdoktor, szemészmester és országos szemorvos. Élete Bécsben végezte orvosi tanulmányait, ahol 1815-ben orvosdoktorrá avatták. Miután külföldön hosszabb tudományos körutat tett, Pesten telepedett le és 1822-ben a király kinevezte országos szemorvossá. 1840-ben Pesten nyugalomban élt és az orvosi karnak rendes tagja volt. Munkája Dissertatio inauguralis medica de dysenteria eiusque speciebus. Viennae, 1815. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Várna (Szlovákia) Várna (szlovákul Varín) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban. Fekvése Zsolnától 10 km-re keletre a Vág jobb partján a Varínka-patak és a Vág összefolyásánál fekszik fekszik, Óváralja tartozik hozzá. Története A régészeti leletek tanúsága szerint a Vág völgyének ezen a részén már a kőkorszakban is éltek emberek, akik mamutra is vadásztak. Az első településre utaló leletek (kőből és rézből készült balták, szekercék, csákányok, ékek és más használati tárgyak) a vízierőmű építésénél kerültek elő. A község területén a hallstatt-kori lausitzi és puhói kultúra településének hamvasztásos temetője is előkerült. Különösen gazdag leletanyag került elő a puhói kultúra időszakából. Az 1982 és 1984 között zajlott ásatások során fazekas kemencéket és a kerámia készítéséhez szükséges eszközöket, cseréptöredékeket találtak. Ugyancsak kerültek elő az 1. századra keltezhető vasolvasztó kemencék és a vas megmunkálására szolgáló eszközök. A mai település 1235-ben "Varna" bukkan fel először a forrásokban. 1254-ben, 1267-ben és 1321-ben "Warna" alakban említik. 1325-ben "Varna", 1384-ben "Owar", 1414-ban "Varin", 1418-ban "Warina", 1598-ban "Waryn" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Egy a nyitrai püspökség által kiállított írás szerint Várnának már 1200-ban plébániája volt. A középkorban az óvári váruradalom része. Óvár vára, mely a Vág völgyében vezető fontos kereskedelmi utat ellenőrizte a községhez tartozó Óváralja határában a Vág fölé magasodó meredek szikla tetején állt. Ma már csak romjai vannak. A középkorban vámot is szedtek itt. Az uradalom birtokosa a 13. század derekán a Cseszneky család, majd 1267-től a Hont nembeli Balassa család, a század végén pedig Csák Máté volt. 1323-ban Doncs zólyomi ispáné, később a királyé. 1442-től 1948-ig a Szentmiklósi Pongrácz család birtoka. A 16. század első felében birtokosai 15 évig hadakoztak a szomszédos Sztrecsnó uraival. Várna a 15. században vásártartási joggal rendelkező mezőváros. 1431-ben elpusztították a husziták. 1501-ben II. Ulászló királytól újabb kiváltságokat kapott, melyeket 1575-ben I. Miksa is megerősített, a 16. és 17. században azonban meg kellett harcolnia értük. 1598-ban a településen malom és 147 ház állt. 1720-ban 49 adózója volt. 1784-ben 168 házában 205 családban már 1088 lakos élt itt. 1828-ban 210 háza és 1699 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással és kézművességgel, később mészégetéssel is foglalkoztak. Legrégibb céhei 1400 körül alakultak. A 16. és 17. században 15 céh működött a településen és még a 19. század elején is 82 céhes kézművese volt. A céhes hagyományokat egészen 1949-ig őrizték. Várnának már 1233-ban volt temploma, mely a 17. század közepén nyerte el mai formáját. Az első név szerint említett várnai diák a prágai egyetemen 1452-ben tanuló Várnai Mátyás volt. A református iskola már 1568-ban működött, 1673-ban katolikus egyházi iskola lett. A 19. század elejétől a településen két iskola is működött, egy római katolikus és egy zsidó, ahol magyar és német nyelven tanítottak. A mai iskolát 1933-ban alapították. Az önkéntes tűzoltóegylet 1876-ban alakult. Vályi András szerint "VARIN. Tót Mezőváros Trentsén Várm. földes Ura Gróf Pongrácz Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Vág vize mellett azon a’ részen, mellyen Budetin, ’s Béla vize keresztűl foly rajta. Hajdani lakosai gazdagabbak vóltak, míg az égések által nem szerentsétleníttettek. Lásd Zavodszkyt felőle 1590. és 1613. 1. Árp. ’s 600azután is gyakorta égéseket szenyvedtek lakosai; földgye termékeny, legelője, és fája is van." Fényes Elek szerint "Varin, (Varna), Trencsén m. tót m.v., a Vágh vize jobb partján. Számlál 1278 kath., 242 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Synagóga. Hajdan nevezetes vagyonos város volt, de a sok tűz miatt elszegényedett. Határa termékeny; jó réttel és legelővel bir; halászata a Vághban kivált pisztrangra jutalmas; kézi mesteremberei számosak; országos vásárokat tart; és jó meszet éget. F. u. gr. Pongrácz család. Ut. p. Zsolna." A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1320, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 3387 lakosából 3365 szlovák volt. 2011-ben 3661 lakosából 3593 szlovák volt. Nevezetességei Óvár romjai a községhez tartozó Óváralja határában a Vág partján. Római katolikus temploma a 13. század második felében épült gótikus stílusban , a 17. században átépítették. Gótikus kapuzata, és tartópillérei, reneszánsz keresztelő medencéje van. Az egykori postaépület a 19. század közepén épült klasszicista stílusban. Híres emberek Itt született Ján M. Barica mikrobiológus Itt született 1741-ben Mészáros András nyitrai kanonok. Son of God Mass Son of God Mass (magyarul: Isten fia mise) James Whitbourn (Angol zeneszerző) 2000-ben írt zeneműve (miséje). A misébe kórus, orgona és szopránszaxofon szerepel. A mű híressé vált, számtalan előadást tartottak belőle Amerikában és Európában is. Tételei Introit Kyrie Kyrie meditation Gloria Lava me Sanctus & Benedictus Pax Domini Agnus Dei Amen Forrás http://www.music-db.org/classical/4e108917.html http://www.emusic.com/album/Robert-Tear-James-Whitbourn-A-finer-truth-MP3-Download/11020883.html http://www.musicroom.com/se/ID_No/026284/details.html https://en.wikipedia.org/wiki/James_Whitbourn http://kapolcs2007.szlgbp.hu/Default.aspx?m=film&p=24181 Valsonne Valsonne település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 912 fő (2015). Valsonne Saint-Appolinaire, Amplepuis, Ronno, Dième, Saint-Clément-sur-Valsonne, Tarare és Les Sauvages községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2012-es magyar labdarúgó-szuperkupa A 2012-es magyar labdarúgó-szuperkupa a szuperkupa 15. kiírása volt, amely az előző szezon első osztályú bajnokságának és a magyar kupa győztesének évenkénti mérkőzése. A találkozót 2012. július 11-én a Debreceni VSC és a Videoton játszotta. Mivel a DVSC mindkét sorozatot megnyerte, a Magyar Labdarúgó-szövetség kiírásának értelmében a bajnoki ezüstérmes Videotonnal játszottak a kupáért. A trófeát a székesfehérvári csapat hódította el, ezzel ők lettek a magyar szuperkupa tizenötödik kiírásának a győztesei. A Videoton története során másodszorra nyerte meg a szuperkupát, egyúttal ők lettek az első olyan győztes, amely sem bajnok, sem kupagyőztes nem lett abban az évben. A mérkőzés helyszíne A Magyar Labdarúgó-szövetség június 11-én jelentette be, hogy a mérkőzést a székesfehérvári Sóstói Stadionban játsszák le. A stadion másodszorra adott otthont a szuperkupának, először 2006-ban. Résztvevők A mérkőzés két résztvevője a Debreceni VSC és a Videoton volt. A debreceniek 2012-ben a hatodik bajnoki címüket szerezték meg, emellett ötödszörre nyerték meg a magyar kupát, az MTK Budapest elleni döntőben. A székesfehérváriak történetük során harmadszorra végeztek ezüstérmesként az első osztályban. Cohennoz Cohennoz település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 159 fő (2015). Cohennoz Crest-Voland, Hauteluce, Ugine és Villard-sur-Doron községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Michael Corleone Michael Corleone (1920. december 25. – 1997. december 29.) egy kitalált karakter Mario Puzo A keresztapa című regényében és az abból készült filmtrilógiában. A filmvásznon Al Pacino alakítja. Jellemformálódás Michael a Corleone család legifjabb sarja. Mindig is távol szeretett volna lenni a családja kétes üzleteitől, ezért főiskolára ment, majd 1941-ben harcolt a második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren. A háború végeztével hősként tért vissza. Ezután ismerkedett meg későbbi feleségével, Kay Adams-szel. Minden igyekezete ellenére sem tudott kimaradni a családja ügyleteiből. Amikor az apja ellen sikertelen merényletet követtek el, Michael egy incidens miatt vállalta, hogy végez a merénylet mögött álló Virgil Sollozóval, a Törökkel, valamint a korrupt rendőr McCluskey századossal. A gyilkosság után a felelősségre vonás elől Szicíliába menekül, ahol apja szülőfalujában, Corleonéban rejtőzködik a helyi don és jóbarát, Don Tommasino védelme alatt. Itt ismeri meg Apollonia Vitellit, akivel össze is házasodik, de a fiatal nőt egy autóba rejtett pokolgép megöli. Két évvel később tér vissza New Yorkba. Ekkor már aktívan részt vesz a család ügyeiben. Erről Kay mit sem tud. Nem sokkal visszaérkezése után össze is házasodnak (de első feleségéről semmit nem mesél). Apja 1955-ös halála után ő lesz az új Don, és megpróbálja a család ügyeit törvényes útra terelni. Nevadába költözteti a vállalkozásokat, kaszinókat vásárol. De mielőtt ez megtörtént volna, bosszút áll a család összes rosszakaróján: sorra megöleti azokat, akik keresztbe tettek neki vagy a családjának. A hatalom csúcsán A törvénytelen üzleteket Peter Clemenza vitte tovább New Yorkban, míg az egész Corleone-család Nevadába költözött. A törvényes útra terelést azonban többen megakadályozzák. Hyman Roth, egy rivális keresztapa, megkörnyékezi Michael bátyját, Fredót, hogy árulja el őt. Fredo megadja a kívánt információkat, ezután Michael Lake Tahoe-i otthonában merényletet követnek el ellene fiának, Anthonynak az elsőáldozásának a napján. Michael keresi, ki lehetett, aki parancsot adott erre. Időközben Kubában próbál meg jól jövedelmező üzletet kötni, ám a forradalom közbeszól. Ekkor jön rá Fredo árulására is. Megszakít bátyjával minden kapcsolatot. Időközben Kay is elköltözik tőle, mert nem tudja tovább elviselni, hogy egy gengszter a férje. Édesanyja halála után Michael parancsot ad Fredo meggyilkolására. Ez a döntése egész életében kísértette őt. Vezeklés a bűnökért Ezután Michael elhagyta Lake Tahoe-i birtokát és visszaköltözött New Yorkba. Létrehozta a Vito Corleone alapítványt, és továbbra is azon munkálkodott, hogy vállalkozásait törvényes útra terelje. A katolikus egyház jótékonykodásai miatt a Szent Sebestyén-rend keresztjével tünteti ki. Az esemény után a tiszteletére rendezett ünnepségen megjelenik Kay is, valamint a lánya, Mary, és a fia, Anthony, aki az énekesi karrierért feladja a jogi egyetemet. Apja neheztel rá a döntése miatt, de beleegyezik Kay nyomására. A partin megjelenik Vincent Mancini is, Sonny Corleone törvénytelen fia, aki segítséget kér a Keresztapától, mivel összetűzésbe keveredett Joey Zasával, aki a Corleone család által hátrahagyott törvénytelen üzletet vezeti. Vincent és Zasa összetűzésbe keverednek Michael szobájában. Ezután Vincent felajánlja szolgálatait Michaelnek, aki a szárnyai alá veszi őt. Michael eközben a Vatikán részesedését szeretné kivásárolni az Immobiliare nevű cégből. Ez az üzlet mindennél fontosabb lenne, ám a korrupt vatikáni bankárok mereven ellenzik a tervet. Don Altobello, egy öreg maffiózó közli Michael-lel, hogy régi partnerei szeretnének beszállni az üzletbe, hogy ott mossák tisztára a pénzüket. Michael ellenzi az ötletet, de később mégis összehív egy találkozót Atlantic Citybe. Zasát kihagyja terveiből, mire ő feldühödve távozik, az ellenségének kikiáltva Michaelt. Percekkel később egy helikopter jelenik meg az épület felett, és tüzet nyit a tetőablakra. Majdnem minden jelenlévő meghal, de Michaelt Vincent ki tudja menekíteni. Még aznap este diabetikus rohamot kap, kórházba kell őt szállítani. Eközben Vincent és Michael lánya, Mary között szerelem bontakozik ki, annak ellenére, hogy unokatestvérek. Vincent bosszút forral Zasa ellen, melynek végén meg is öli őt. Michael ezt hallván haragra gerjed. Megtiltja Vincentnek és Marynek, hogy találkozzanak. A család Szicíliába megy, hogy megnézzék Anthony fellépését az operában, és hogy megkössék a Vatikánnal az üzletet. Olasz földön Michael arra kéri Vincentet, hogy színleljen árulást Don Altobello előtt, mert rá gyanakszik a gyilkosságokkal kapcsolatban. Altobello elhiszi a mesét, és megismerteti Vincentet Licio Lucchesivel, aki az események mögött áll. Mindeközben Michael meggyónja egy papnak bűneit (a későbbi I. János Pálnak). Kay is Szicíliába érkezik, ahol Michael körbevezeti őt, és a bocsánatáért könyörög. Kiderül, hogy még mindig szeretik egymást. Ám ekkor rossz hírek érkeztek: Michael öreg barátja, Don Tommasino halott: újra kezdődnek a leszámolások. Mindeközben a Vatikánban megválasztják I. János Pált, aki hajlandó az Immobiliare-üzletbe belemenni. Vincent elmondja Michaelnek, hogy bérgyilkosokat béreltek fel, hogy eltegyék őt láb alól. Vincent visszavágna, de Michael figyelmezteti, hogy ha egyszer belekezdenek, nincs visszaút. Mivel ő már úgy érzi, erre nem képes, ezért átadja Vincentnek a bosszú beteljesítésének jogát, egyben megteszi őt az új Keresztapának. Ezért cserébe csak annyit kér, hogy hagyja békén Maryt. Ezután Palermóba utazik a család Anthony fellépésére. Miután a merénylők megmérgezik a pápát, már csak Michaelt kell eltüntetni az útból. Bár végül sorra leszámolnak velük, egy mesterlövész mégis bejut az operába, ahol előadás közben akar végezni Michaellel. Ez nem sikerül neki, de az előadás végén, a nagy kavarodásban tüzet nyit. Azonban nem Michaelt, hanem lányát, Maryt sebzi halálra a két golyó. Michael a fájdalomtól szinte eszét veszti. Már nem érdeklik a család ügyei, de elege lett az életből is. Öregen és magányosan halt meg szicíliai kertjében egy stroke következtében. Családtagok Vito Corleone – Apa; játssza Marlon Brando és Robert De Niro Carmella Corleone – Anya; játssza Morgana King Tom Hagen – Örökbefogadott testvér és Consigliere; játssza Robert Duvall Santino 'Sonny' Corleone – Michael bátyja; játssza James Caan Costanza 'Connie' Corleone-Rizzi – Testvér; játssza Talia Shire Fredo Corleone – Michael bátyja; játssza John Cazale Apollonia Vitelli-Corleone – Első feleség, játssza Simonetta Stefanelli Kay Adams – Második feleség; játssza Diane Keaton Anthony Corleone – Michael fia; játssza Anthony Gounaris, James Gounaris, és Franc D'Ambrosio Mary Corleone – Michael lánya; játssza Sofia Coppola Vincent 'Vinnie' Mancini-Corleone – Unokaöcs; játssza Andy Garcia . Kurt Ahrens Jr. Kurt Karl-Heinrich Ahrens, ismertebb nevén Kurt Ahrens Jr. (1940.április 19., Braunschweig, Németország –), német autóversenyző, volt Formula-1-es autóversenyző. Pályafutása Édesapja Kurt Ahrens Sr., volt motorkerékpár bajnok, 5 évig fiával versenyzett egy mezőnyben. Ifjabbik Kurt Ahrens a Formula-3-ban kezdett, majd a Formula Junior-ban bajnok lett 1961-ben és 1963-ban. Édesapja nyugdíjba vonulása után a Formula-2-ben versenyzett és jelen volt a Hockenheimring-en 1968-ban, Jim Clark halálakor. Formula-2-es autókban vett részt a Nürburgring-en a német nagydíjakon a Brabham-mel. Az 1968-as német nagydíjon egy Brabham-Repco-t vezetett, amivel 12. lett. Az 1968-as osztrák 1000 km-es versenyen megosztottan nyert Jo Siffert-tel, egy Porsche-vel. 1968-ban és 1969-ben el akart indulni a Le Mans-i 24 órás autóversenyen, de az autó nem lett kész. 1970-ben Vic Elford-dal megnyerte a nürburgringi 1000 km-es versenyt. 1970-ben vonult vissza a versenyzéstől. Formula–1-es eredményei (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Ferencz Zsuzsanna Ferencz Zsuzsanna (Kolozsvár, 1943. november 20./1947. november 20. – Bukarest, 2010. január 30.) magyar író. Ferenczné Jagamas Ilona leánya. Életútja Szülővárosában érettségizett 1961-ben, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett német nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1967-ben. A bukaresti rádió magyar adásának egyik szerkesztő-riportere volt, írásait az Utunk, Ifjúmunkás, Igaz Szó, Előre közölte. Novelláiban az asszonysors, a kortárs nők helyzete, erkölcsi problémái foglalkoztatták. Kaland a Virág utcában c. tévéjátékát 1977-ben Kincses Elemér rendezésében mutatta be a Román Televízió magyar adása. A hazai német prózából több darabot ültetett át magyarra. 1989 után a Könyvesház c. folyóiratot szerkesztette (1990-91), majd a nagyváradi Erdélyi Napló munkatársa lett, 1996-ban kilépett onnan nyolc másik újságíróval együtt, később más lapoknál működött, Németországban is, Erdélyben több lapba, például a gyergyószentmiklósi Gyergyói Kisújságba írt, visszatelepedett Bukarestből Erdélybe, Homoródszentpéterre. „Erdélyi magyar író akarok lenni, nem romániai magyar író- jelentette ki a szerző.” MagyarOnline.netnyugati magyar fórum egyik alapítója, haláláig állandó főmunkatársa. Kötetei (válogatás) Sok a fal : elbeszélések (Forrás, Lászlóffy Aladár bevezetésével, 1969); Pillangó a volánon : elbeszélések (Kolozsvár, 1978); Ma, tegnap, tegnapelőtt (Bukarest, 1981); Molnár József : képzőművészeti kismonográfia (Bukarest, 1982); Szoba kiadó : elbeszélések (Bukarest, 1985); Szép jó utca és Annamari avagy pingálástól hóhullásig : gyermekregény (Bukarest, 1985); Kik és Mik (Jelen Könyvek, Arad , 2003, a kötet bővített kiadását 2006-ban mutatták be). Hatos fogat (Irodalmi Jelen Könyvek, 2008) Eszke könyve ; Concord Media Jelen, Arad, 2009 ( Irodalmi jelen könyvek ) Rose McGowan Rose Arianna McGowan (Firenze, Olaszország, 1973. szeptember 5.) amerikai színésznő. Legismertebb alakításai Paige Matthews a Bűbájos boszorkák című tv-sorozatban, és az Elátkozott generáció című filmben. Főbb szerepeket kapott több nagyobb Hollywood-i filmben is, ilyen volt a Kemény dió és a Quentin Tarantino/Robert Rodriguez által rendezett dupla-film, a Grindhouse. Életrajz Szülei Terri és Daniel McGowan francia és ír származásúak, hat testvére van. Szülei válása után Rose Washingtonba költözött a nagymamájához. 14 évesen kábítószerrel való visszaéléssel vádolták, és a család barátja kábítószer-rehabilitációra küldte. Ő fenntartotta, azt az állítását, hogy a vád megalapozatlan volt, és hogy a kezelés káros a mentális egészségre. Egy évet töltött a hátrányos helyzetű fiatalok körében.[forrás?] Andai Katalin Andai Katalin (Budapest, 1948. május 1. –) magyar színésznő. Életpályája Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1967–1971 között Ádám Ottó osztályában. 1971–1975 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. 1975–1980 között a szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott. 1980–1994 között az Arany János Színháznál volt. 1994–ben a Tivoli Színház tagja volt. 2002–2003 között a Soproni Petőfi Színház tagja, 2004–2008 között a Nemzeti Színház színésznője volt. 2010–2017 között a Fészek Színház tagja volt. Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: Andai Kati-ként: 79; Andai Katalin-ként: 3. Ugyanitt hét színházi fotón is látható. Andai Kati-ként Szomory Dezső : Hermelin....Virágüzleti lány Wilder: A hosszú karácsonyi ebéd....Lucia Hubay Miklós : Ők tudják, mi a szerelem....Loulou Bródy Sándor : A medikus....Riza Gribojedov: Az ész bajjal jár....Hrjumin grófnő William Shakespeare : Othello....Emilia De Filippo: Filumena házassága....Diana Brecht: Koldusopera....Lucy Giraudoux: Trójában nem lesz háború....Heléna Weöres Sándor : Szent György és a sárkány....Isabel hercegnő Szép Ernő : Patika....Dáma Molière: Tartuffe....Marianne Katajev: A műveltség netovábbja....Agnyessza Brecht: Kurázsi mama....Yvette Pottier William Shakespeare : Ahogy tetszik....Célia Barta Lajos : Szerelem....Böske Csehov: Három nővér....Irina Molière: Úrhatnám polgár....Luci; Nicole Presser Gábor : Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról....Marianne Sarkadi Imre : Elveszett paradicsom....Mira Gogol: A revizor....Marja Örkény István : Kulcskeresők....Katinka Labiche: Olasz szalmakalap....Hélène Harold Pinter: Régi idők.... Csokonai Vitéz Mihály : Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak....Boris Bornemisza Péter : Elektra....Chrysothemis Garcia Lorca: Bernarda Alba háza....Amelia Collodi: Pinokkio....Pillangó MacDermot: Veronai fiúk....Júlia Bulgakov: Álszentek összeesküvése....Armande Béjart de Molière Carlo Goldoni: Karnevál-végi éjszaka....Elenetta asszony Páskándi Géza : Távollevők....Első háremhölgy Brecht: Matti Puntila úr és szolgája....A patikus kisasszony Gorkij: A nap gyermekei....Fima Andersen-Keleti: Pacsuli palota....Csipke Csilla Gorkij: A hamis pénz....Klavgyija Horgas Béla : Ciki, te boszorkány....Eszter Svarc: A csodálatos jávorfák....Iván Batta György : Töklámpás....Guba Heltai Jenő : Szépek szépe....Manci Jékely Zoltán : Mátyás király juhásza....Kunigunda Képes Géza : Mese a halászlányról....Klára; Királyné Molière : Scapin furfangjai....Jácint Turián György: A varázsköpeny titka....Leány William Shakespeare : A két veronai nemes....Szilvia Kastner: Emil és a detektívek....Anya Török-Keleti: Csilicsala csodái....Gyuszi anyja; Seherezádé; Királyné Gabnai Katalin : A mindentlátó királylány....Holló Svarc: Hókirálynő....Hókirálynő; Király; Gerda Kisfaludy Károly : A kérők....Margit Aiszkhülosz-Euripidész-Szophoklész: Test-vér-harc....Iokaszté Csukás István : Ágacska....Pösze Egér Blok: Komédiásdi.... García Lorca: Don Perlimplin szerelme Belisával a kertben.... Dunn: Gőzben....Nancy Bulgakov: A Mester és Margarita....Ápolónő/Nővér Grimm–Keleti: Az ördög három hajszála....1. asszony; Ilonka anyja Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő....Udvarhölgy Szabó Magda : Régimódi történet....Aloysia nővér Aiszkhülosz: Elektra (Áldozatvivők)....Klütaimnésztra Guareschi: Don Camillo.... Shaw: Az ördög cimborája....Dodgeonné Kosztolányi Dezső : Aranysárkány....Flóra néni Csiky Gergely : Buborékok....Relli Bíró Lajos : Sárga liliom....Sissy Heinrich von Kleist : Pentheszileia....Diana főpapnője Nikolai Erdman: Az öngyilkos....Korosodó asszony Jean Racine : Andromaché....Kleona Thomas Mann : Mario és a varázsló....Idős hölgy Ödön von Horváth : Mesél a bécsi erdő....Helén Hamvai Kornél : Vesztegzár a Grand Hotelben....Geraldine Virginia hercegnő Erdős Virág : Mara halála....Anya Cziczó Attila : Gyenge vagyok....Martina Cziczó Attila : TI [Terra Incognita]....Rossz Cziczó Attila : nem/más....Mamma Cziczó Attila : Romantika....Gizanyanya Cziczó Attila : Halhatatlan....Elvira Cziczó Attila : Tájbrék....Izabella/Alexandrine/Apa Cziczó Attila : Iza és Krisztián....Iza Cziczó Attila : Weekend....Ditke Cziczó Attila : Édes Dezső!....Ilona Andai Katalin-ként Brecht: A kivétel erősíti a szabályt....A kuli felesége Brecht: Aki igent mond és aki nemet mond....Anya Filmjei Játékfilmek Szerelmesfilm (1970) Tűzoltó utca 25. (1973) Vörös requiem (1976) Állvamaradás (2002) Nincs mese (2004) Mögött (2006) Budakeszi srácok (2006) Intim fejlövés (2009) Tévéfilmek Budai Nagy Antal (1971) Mákvirágok (1973) 12 egy tucat (1973) Illetlenek (1974) A medikus (1974) Hungária Kávéház 1–6. (1976-tévésorozat) Volt egyszer egy színház (1977) Tűzvonalban (2008) Barátok közt (2008) Hajónapló (2009) A kőmajmok háza (2014) Holnap Tali! (2016) Szinkronszerepei Vízipók-csodapók Vízipók-csodapók (moziváltozat) Miért éppen Alaszka? Marilyn Whirlwind - Elaine Miles Vészhelyzet : Dr. Kerry Weaver - Laura Innes Az elnök emberei : Dolores Landingham - Kathryn Joosten Végképp eltörölni : Claire Isaacs - Roma Maffia Campoo de Yuso Campoo de Yuso település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Campoo de Yuso Santiurde de Reinosa, San Miguel de Aguayo, Luena, Valle de Valdebezana, Arija, Las Rozas de Valdearroyo és Campoo de Enmedio községekkel határos. Lakosainak száma 682 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 46-os busz (Salgótarján) A salgótarjáni 46-os busz a Camping-telep és Baglyasalja között közlekedik. A járat menetideje 26 perc. Közlekedés A 46-os buszok csak munkanapokon, csúcsidőben közlekednek. A Camping telep felé 6, Baglyasalja felé 3 indulás van egy nap. A járat célja, hogy csúcsidőben sűrűbb eljutást biztosítson mind a Camping telep, mind pedig Baglyasalja irányába, illetve közvetlen kapcsolatot teremtsen Baglyasalja és a Megyei Kórház és a Rendelőintézet között. Cserne (keresztnév) A Cserne női név ismeretlen eredetű régi magyar személynév, ami lehet, hogy egy szláv névből származik. Jelentése ez esetben fekete. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok május 10. Dancé (Loire) Dancé település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 170 fő (2015). Dancé Bully, Amions, Cordelle, Saint-Paul-de-Vézelin, Saint-Polgues és Souternon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mózes ötödik könyve Mózes ötödik könyve az Ószövetség egyik könyve, amelyet Második Törvénykönyvnek is neveznek, rendszerezi és alkalmazza mindazokat a törvényeket, amiket Mózes második, harmadik és negyedik könyve tartalmaz. Mindez a Kánaánba való letelepedés előtt vált fontossá, hogy Mózes még utoljára átadja Isten üzenetét. Elnevezései A protestáns kánonban Mózes ötödik könyve, a katolikusban Második Törvénykönyv (Deuteronomium), a héber elnevezés "debarim" (jelentése: a könyv kezdőszava, "szavak"). Hasonlatként az "Ószövetség szívének" is nevezik. Szerzője és keletkezése Mivel Mózes beszédeiből áll a könyv, neki tulajdonították. De tudni kell, hogy Mózes nem írhatta meg saját halálát. Ma már mindenki elismeri, hogy Jozija király idejében talált törvénykönyv lett a magva a Mózes ötödik könyvének. Azt a könyvet a jeruzsálemi templom javítási munkálatai közben találták (2Kir 22.8) Kr. e. 622ben. így erre a könyvre úgy kell tekinteni, hogy folyamatosan bővült az idők során. Nagy valószínűséggel az ország északi részén keletkezett, legalábbis stílusa erre utal. Illés és Elizeus próféták utáni korszakból. A könyvre azonban nem úgy tekintenek a kutatók, mint korabeli hamisítás, hanem úgy hogy Mózes tekintélye mögött meghúzódó szerény szerzők, leviták. Szerkezete I. Elbeszélő, majd buzdító jellegű bevezető értekezés II. Törvények, majd liturgikus rész III. Buzdító befejező rész IV. Mózes halálának körülményei Tartalma Időrendi Kr. e. 1260 körül az izraeliták bevonultak Kánaánba. Mózes nem lép erre a földre, hanem még előtte búcsúbeszédet tart a népnek, átadja Isten üzenetét. Teológiai A Sinai szövetség megerősítése ez a könyv. Isten kiválasztotta a zsidó népet, és megajándékozta szövetségével. Mózes a törvények ismertetésével intelmekkel fordul a néphez, a várható következményeket a nép elé tárja az isteni engedelmesség vagy engedetlenség következményét, azaz az élet vagy halál választását. Az ország, Izrael birtoklása szorosan összefügg Jahve iránti odaadó hűséggel. Minden nemzedéknek rá kell szolgálnia a szövetség ajándékára, az országra, a mózesi törvények betartásával. Mózes átkai, ha a nép nem tartja meg a törvényeket: Rendkívüli csapások, betegségek, az egyiptomi csapások megismétlődése, amíg ki nem pusztul a nép. Az Úr Egyiptomba viszi, ahol rabszolga lesz és senki sem veszi meg. Mózes buzdításai, áldásai, ha hűségesen hallgat a nép az Úr szavára: Áldott a városban, határban Méhed gyümölcse, földed termése Áldott ha jössz, ha mész Legyőzi az Úr ellenségeidet A föld népei fölé emel Szent néppé tesz Az Úr fejjé tesz, nem farokká 15619 Albertwu A 15619 Albertwu (ideiglenes jelöléssel 2000 HE13) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. április 28-án. Střemošice Střemošice település Csehországban, a Chrudimi járásban. Střemošice Luže, Libecina, Leština és Řepníky településekkel határos. Lakosainak száma 178 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hengerállvány A hengerállvány a hengersor alapegysége. A hengerállványban csapágyazzák a hengerlés szerszámait, a hengereket. A hengerállvány részei: a hengerek, a csapágyak, az állító berendezés, az állványfelek (a gyakorlatban ezeket is szokták hengerállványnak nevezni). A hengerek forgatását végző villamos motor (a hengerműi gyakorlatban sorvonó motornak nevezik) és a forgatónyomaték átvitelére szolgáló elemek nem a hengerállvány, hanem a hengersor részei. A hengerállványok csoportosítása A hengerállványban általában két henger dolgozik, de bizonyos feladatokra más hengerszámú állványokat is kifejlesztettek. A hengerállványok csoportosítása a hengerszám szerint: duó: két hengerrel, trió: három hengerrel, kvartó: négy darab hengerrel (ebből kettő munkahenger , kettő pedig támhenger ), szexó: hathengeres állvány (két munkahenger, négy támhenger), tizenkét-hengeres hengerállvány (tíz támhenger), húszhengeres hengerállvány (tizennyolc támhenger), bolygóhengeres állvány. A hengerek helyzete szerinti csoportosítás: vízszintes, függőleges, vízszintes és függőleges (univerzál állvány), ferde. A megszokott elrendezés a vízszintes helyzetű hengerek alkalmazása, de olyan esetben, amikor a hengerelt darab oldalát kell alakítani (például folytatólagos hengersoron a darabfordítás elkerülésére), függőleges elrendezésű állványt alkalmaznak. Az univerzál hengerállványt lapostermékek vagy sínek, tartók hengerléséhez használják. A ferde helyzetű hengereket a csőhengerlésnél alkalmazzák. A hengerállványok szerkezeti elemei Hengerek A hengerlés alakító szerszámai a hengerek. A hengerek működésük közben egymással ellentétes irányban forognak. A hengerek alakja és anyaga A hengerek alakja, anyaga és mérete a hengerelt terméktől függ. A hengerek alak szerinti csoportosítása: sima palástú, kaliberes vagy üregezett, különleges alakú. A sima palástú hengereket lapostermékek (lemezek, szalagok) hengerlésére használják. A kaliberes vagy üregezett hengerek bugák, idomacélok és profilok hengerlésére alkalmasak. Különleges alakú hengerek például a varranélküli csőgyártás vagy a kovácshengerlés szerszámai. A hengerek kovácsolt vagy öntött acélból, öntöttvasból készülnek – különböző ötvözöttségi állapotban. A hengerműi hengerek részei: a hengertest, a csapok és a kapcsolóelem(ek). A csapok a csapágyakban fekszenek fel, a kapcsolóelemekkel pedig a hengerek meghajtása történik. A hengerek igénybevétele A hengerek összetett igénybevételnek vannak kitéve. Ezek a külső terhelésekből és a belső feszültségekből származnak. A legnagyobb terhelést a hengerlési erő okozza, ami meghajlítja a hengereket. A másik nagy igénybevétel a henger hajtása következtében fellépő csavarófeszültség. Ugyancsak hozzájárul a terheléshez az alakváltozási munkából és a súrlódásból eredeztethető hőmérséklet-különbség a hengertestben, illetve az emiatt kialakuló hőfeszültség. A belső feszültségeket a henger gyártása során visszamaradt feszültségek jelentik. Az ábrán a felsorolt igénybevételek keltette összesített (redukált) feszültség alakulása látható. A hengerek behajlása következtében a hengerelt lapostermék középen vastagabb, mint a széleken. A behajlást – többek között – támhengerek alkalmazásával lehet csökkenteni. Emiatt alakultak ki a kvartó és a többhengeres állványszerkezetek. A behajlás csökkentésének több más módszerét is kidolgozták. Ezek közül az egyik a támhenger domborítása, amikor a hengert enyhén hordó alakúra köszörülik (0,035–0,05 mm-es átmérőkülönbség). Egy másik módszer ellenhajlítás alkalmazása lehet. Hideghengerléskor nagy a hengerlési erő, emiatt nagy a hengerre ható felületi nyomás. Ez a felületi nyomás belapítja a henger felületét, ami úgy hat, mintha a névleges méretnél nagyobb lenne a henger átmérője. Elsősorban a támhenger és a munkahenger közötti belapulásnál lép fel az ún. Hertz-feszültség, ami a henger felületi igénybevételét növeli. Csapágyak és csapágytőke A hengerműi hengerek csapágyazására csúszó-, gördülő- és folyadéksúrlódású csapágyakat használnak. Ezek közül a leghagyományosabban alkalmazott csapágytípus a siklócsapágy. Anyaguk műanyag, bronz vagy fehérfém lehet. A gördülőcsapágyak közül a hordógörgős (a hajlítás miatti önbeállás miatt), a kúpgörgős (tengelyirányú terhelés esetén) és a tűgörgős (főleg munkahengereknél) csapágyakat használják. A folyadéksúrlódású vagy olajhártyás csapágyakat elsősorban támhengerek csapágyazására használják. A csapágyak a csapágytőkében helyezkednek el. Ezek feladata az, hogy felvegyék a hengercsap terhelését, és azt továbbadják az állítóberendezésen keresztül a hengerállványnak. A henger magasságirányú állítása miatt a tőkék mozognak az állványkeret ablakában, ezért ez a részt cserélhető bronz vagy öntöttvas csúszólapokkal bélelik. Törőbakok A hengerlési szúrástervek mindig a hengerállvány terhelhetőségének megfelelően készülnek, de adódhatnak olyan üzemzavarok vagy más váratlan események, aminek következtében olyan nagy erő lép fel, ami a hengerállvány valamelyik szerkezeti elemében törést okozhat. Hogy a drága elemeket megvédjék a töréstől, olyan olcsó, megfelelően méretezett törőelemet helyeznek a fellépő erő vonalában, amelyik eltörésével megvédi a többi egységet a károsodástól. Ez az elem a törőbak, ami a csapágytőke és az állítóorsó között foglal helyet. Többféle törőbak típus alakult ki: lencsés, tárcsás, ékes, nyírólemezes stb. Hengerállító berendezések A hengerek függőleges irányú állítására három okból lehet szükség. Először az induló hengerközt (hengerrést) kell beállítani a hengerelt darab vastagsági méretének megfelelően. Az olyan hengerállványokon, ahol több szúrást is végeznek ugyanannak a darabnak a hengerlése során, két szúrás között mindig be kell állítani a tervezett magasságcsökkenésnek megfelelő következő hengerrést. Harmadszor hosszú darab hengerlésekor (elsősorban lapostermékek folytatólagos hengerlésnél) szükség lehet a hengerlés közbeni állításra is, a pontos hengerlési méret tartása céljából. Hengerállításkor általában a felső hengert állítják, az alsó henger állítására például trió hengerállványon lehet szükség. Függőlegesen elhelyezett hengerek esetén a két hengert egyszerre kell állítani vízszintes irányban. A hengerállítás maximális mértéke a különböző típusú hengerállványokon meglehetősen eltérő. Egy bramma-előnyújtó állványon akár 500 mm is lehet (sőt egy – ma már csak nagyon ritkán használt – blokkhengersoron az 1000 mm-t is elérheti), míg egy hideg szalagsoron csak néhány tized milliméter. A hengerállításra több módszer is létezik, de leggyakrabban az állítóorsóval történő állítást alkalmazzák. Az állítóorsó egy fűrész-, trapéz- vagy laposmenettel ellátott csavarorsó, aminek az alsó része a csapágytőkére, illetve a rajta elhelyezett törőbakon fekszik fel. Az orsó a hengerállvány-keret felső kereszttartójában elhelyezett anyában fordul el. A csavarorsó felső részén a forgató mechanizmus helyezkedik el (kézi vagy motoros). A hengerállvány A hengerállvány anyaga acélöntvény, és két kerettartóból áll, gyakran nevezik állványkeretnek is. Részei a két oszlop, a felső és az alsó süveggerenda, valamint az állvány alapgerendára való rögzítésére szolgáló talpak. A két állványfelet vonórudak és csövek fogják össze. A hengerállvány készülhet zárt kerettel és levehető süveggerendával. Utóbbi gyorsabb hengercserét tesz lehetővé. A süveggerendában helyezkedik el az állítóanya befogadására alkalmas fészek. Az oszlopok keresztmetszete általában négyszög alakú. Az ismertetett állványkerettől eltérő kialakítású típusok is léteznek (pl. előfeszített hengerállvány, Sendzimir-állvány stb.). A hengerállvány rugalmas alakváltozása A hengerállvány a hengerléskor fellépő hengerlési erő hatására rugalmas alakváltozást szenved (a terheletlen rugalmas vonalat kék, a terhelt és torzult rugalmas vonalat piros szaggatott vonal jelöli). Az alakváltozás két részből tevődik össze: a függőleges oszlopok húzóerő hatására bekövetkező megnyúlásából, a süveggerendákban ható hajlítónyomaték okozta alakváltozásból. A rugalmas alakváltozás tényéből az következik, hogy a hengerlés előtt beállított hengerrés (hengerköz) a hengerlés során megnő, azaz a hengerek közül a beállított réstől vastagabb termék fut ki. Ahhoz, hogy a rugalmas alakváltozás mértékét pontosan meg lehessen állapítani, a hengerállvány-kereteken kívül valamennyi olyan elem rugalmas alakváltozását is figyelembe kell venni, amelyekre a hengerlési erő hat (hengerek, állítóorsó stb.). Ezek összesített alakváltozásából lehet megszerkeszteni a hengerállvány merevségi görbéjét. A beállított hengerrésből kifutó darab vastagságának megállapításához ezen kívül szükség van a hengerek közé befutó darab méretére és az alakváltozás jellegét leíró függvényre. Az állványmerevségi görbe és a képlékeny alakváltozás görbéjének a metszéspontja adja ki a darab kifutó méretét. Bistrica ob Sotli Bistrica ob Sotli (IPA: [ˈbiːstri�a �psoːtli], korábban Sveti Peter pod Svetimi gorami IPA: [ˈsveːti ˈpeːt�r p�tˈsveːtimi g�ˈraːmi], németül Sankt Peter bei Königsberg IPA: [zaŋkt ˈpeːt� baeˈkøːniksb��k]) város és község Kelet-Szlovéniában, Savinjska statisztikai régióban. 1999-ben - azonos néven - község szintre emelték (Bistrica ob Sotli község). A község települései Bistrica ob Sotli, Dekmanca, Črešnjevec ob Bistrici, Hrastje ob Bistrici, Križan Vrh, Kunšperk, Ples, Polje pri Bistrici, Srebrnik, Trebče, Zagaj. Földrajz A település a Pannon-síkság szélén, a Sotla folyó mentén fekszik. Nem messze tőle kezdődnek a hegységek, a Sveti Gora és Kunšperska gora. Határátkelő Horvátországba. Történelem A Sveti Gora hegységben Diocletianus idejéből származó érmet, valamint Iusztiniánosz-aranyérmet találtak. A felfedezett szláv sírok és leletek a 9-10. századból származnak. A települést először Leskovec név alatt említik, majd Sv. Peter pri Kunšperku, Sv. Peter pod Sv. Gorami és végül, 1952 után, Bistrica ob Sotli név alatt. A jelenlegi neve a Sotla folyótól származik. A jelenlegi kinézetét a 19. század közepén kapta meg, és a házak klasszicista stílusban lettek építve szép, kőből faragott portálokkal. Az eredeti település a templom körül fejlődött ki. 1475-ben a portyázó törökök, akik Karintiából tértek vissza, a település közelében teljesen megsemmisítették Pohlheimi Zsigmond tábornok hadseregét. A település a 16. században átvette az öregebb Kunšperk piacváros funkcióját, és engedélyt kapott hogy vásárt tartson, valamint bírót kapott. 1573-ban, a szlovén-horvát parasztlázadás idejekor, a nemesi hadsereg Schrattenbach vezetése alatt legyőzte Ilija Gregorič paraszthadseregét Kunšperknél. 1783-ban nyílott meg az első iskola, a mai általános iskola pedig 1979-ben épült és Josip Broz Tito nyitotta meg. A vízvezetékeket 1927-ben építették meg, az áramot pedig 1947-ben vezették be, habár a tervek szerint még 1941-ben kezdték el. A második világháború alatt a lakosság többsége deportálva lett német munkatáborokba, helyükbe pedig besszarábiai németeket telepítettek. Lakosság A községben (járásban) 1560 ember élt a 2002-es évi népszámlálás szerint. Ebből 1354 fő szlovénnek vallotta magát, 57-en meg horvátnak. 1522 fő, vagyis 80,8% katolikus, 26 fő, vagyis 1,2% ateista. Gazdaság A térség népe elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott a történelem során. Jelenleg is a lakosság 80% ezzel foglalkozik. Elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés, sertéstenyésztés és a szőlőtermesztés jelentős. A talaj típusa a Dráva-menti bortermő térséghez tartozik. Az ipari ágba főleg a Gorenje gyárban dolgozók tartoznak, a szolgáltatási szektorba pedig csak néhány személy. Nevezetességek A városi templom Szent Péternek lett szentelve. A templom neve Sveti Peter pod Svetimi gorami, és ez volt a város neve is 1952-ig. Maga a templom román-előtti stílusban lett építve, amelyhez szentélyt építettek a 15. században, és a gótikus freskók még a mai napig is megmaradtak. Mon Mothma Mon Mothma egy kitalált szereplő a Csillagok háborúja univerzumában. Fontos politikus volt a galaxisban, mert ő volt aki szembeszállt Palpatine császár zsarnoki hatalmával. Amikor a Galaktikus Birodalom leváltotta a Köztársaságot, ami több ezer évig létezett, találkozott a Szenátusban a szövetségeseivel, mint Padmé Amidala és Bail Organa. És a Kétezrek segítségével alakult meg a Lázadók Szövetsége. Ő volt az Új köztársaság első főkancellárja. Életrajz Korai élet Mon Mothma YE 48-ban született egy gazdag és befolyásos családban a Chandrilán. Anyja, Tanis Mothma volt a bolygó kormányzója, és az apja a Köztársaság egy hadbíró-tábornoka volt, így nem volt meglepetés, hogy a befolyásos nyomaikat követte. Szenátor Tizenkilenc évesen megválasztották, hogy képviselje a Bormea szektort a Galaktikus Szenátusban, ezzel a legfiatalabb szenátor lett, amely rekordot Leia Organa döntött meg, aki később Mothma tanítványa és kollégája lett. Akik ismerték, azoknak Mothma békés és törődő volt, bár néha elfelejtkezett magáról, amikor politikával foglalkozott, ami gyakran a legfontosabbnak tűnt az életében. Kedves nő volt karizmával és politikai hozzáértéssel, így nem tudta elkerülni az ellenségeket sem. Szenátorként Mothma a helyi rendszerek jogainak képviselője volt. Barátai közé tartozott Bail Organa és Padmé Amidala szenátortársai. Nem sokkal a klónok háborúja előtt a Lojalista Bizottság tagja lett Bail Organa, Padmé Amidala, Fang Zar szenátorok és más neves politikusok társaságában. Organaval, Amidalaval és Onaconda Farr szenátorral Mothma azért harcolt, hogy lecsökkentsék, majd hagyják abba a klónkatonák gyártását, hogy befejezzék a harcot, és elkezdhessék a diplomáciai tárgyalásokat. Amikor Farrt megölte segédje, Lolo Purs Amidala beszéde után, Monthma továbbra is a Szenátusban dolgozott az ügyért, míg Organa és Amidala a bűncselekményt vizsgálta ki. Később aláírta a Kétezrek Petícióját, más szenátorok társaságában, hogy lecsökkentsék Palpatine főkancellár hatalmát. A Kétezrek Delegációja nyújtotta be a petíciót Palpatine főkancellárnak, de a sötét nagyúr hamis ígéreteket adott, hogy feladja a különleges jogait, és elhallgattatta Fang Zart, amikor beszélni készült. YE 19-ben részt vett Amidala szenátor temetésén a Naboon. Valószínűleg a Naboo népéhez és Apailana királynőhöz hasonlóan ő maga sem hitte el, hogy a "Jedi Lázadás" végzett vele. Néhány hónappal a Galaktikus Birodalom kikiáltását követően arra ösztönözte szenátortársát, Bail Organat az Alderaanról, hogy ketten álljanak ki Palpatine császár ellen. Ugyanakkor visszalépett, miután tanúja volt a Kashyyyk elfoglalásának, félve hogy népe is hasonló elbánásban fog részesülni. Lázadás A galaktikus polgárháború során Mon Mothma nyíltan szembeszállt a császárral Bail Organa és más szenátorokkal szemben, akik csak titokban támogatták a lázadást. A gondolatai a Birodalomról a Birodalmi Titkosrendőrség, a COMPNOR és maga Palpatine császár figyelmét is felkeltették, így meggátolva hogy még sikeresebb kampányt folytasson a birodalmi uralom ellen. Továbbra is hivatalos csatornákat, szenátori privilégiumokat és politikai kapcsolatokat használt, hogy elhozza a változásokat, továbbra is bízva a kormányzati rendszer használhatóságában, mindegy mennyire is sérült. Ezek alatt az évek alatt gyakran találkozott kollégáival a Coruscanton és más világokon igyekezve felszabadítani a helyi rendszereket a birodalmi rendfenntartóktól és megpróbálta a Szenátus felügyeletét a birodalmi műveletek felé fordítani. Bail adoptált gyermekét Leia Organat politikai és diplomáciai kapcsolatokra oktatta felkészítve őt, hogy apja nyomdokaiba lépjen az Alderaan képviselőjeként a Birodalmi Szenátusban és később a galaktikus ellenállási mozgalom vezetője legyen. Később Palpatine véglegesen elveszítette a türelmét a szókimondó ellenzéki szerepe és titkos kapcsolatai miatt az ellenálló csoportokkal. Éppen sikerült elszöknie a Birodalmi Titkosrendőrség letartóztatása elől YE 3-ban Bail Organa figyelmeztetése miatt. Organa egy Malan Tugrina nevű testőrt állíttatott mellé. A birodalmi jog kitaszítottjaként a lázadás vezetője lett teljes időben. Ő lett a szervezet arc, olyan röpiratokat aláírva, mint a Lázadás Deklarációja vagy az Egy Okra Hívás. A lázadás egy különleges történelmi eseménye volt a Koréliai szerződés aláírása YE 2 körül. Organa, Mothma és Garm Iblis írta alá Galen Marek és Rahm Kota jelenlétében, amely a koréliai, alderaani és chandrilai ellenálló erő formális szövetségét jelentette, egy laza koalícióból a Szövetség a Köztársaság Visszaállításáért mozgalom megformálását. Ugyanakkor Darth Vader néhány pillanat múlva megérkezett és rohamosztagosai letartóztatták Mon Mothmat a többiekkel együtt. Valójában Marek Vader titkos tanítványa volt, és gyanútlanul vezette a szenátorokat Vader csapdájába. Vader erői a szenátorokat az építés alatt álló első Halálcsillagra vitték. Úgy tűnt, hogy a lázadást eltiporják, még mielőtt elkezdődhetett volna. Egy találka után a Kashyyykon, a lázadó vezetők ráleltek Marek családi címerére, és Leia Organa javaslatára a Lázadó Szövetség jelképe lett. Mon Mothma és a többi lázadó egyetértett. A lázadás első napjaiban Mothma személyesen vezetett több fontos küldetést. Ezek közé tartozott az X-szárnyú csillagvadászok és az Első Halálcsillag terveinek megszerzése. Raymus Antilles kapitány haláláig jobbkezeként szolgált. Bail Organa halála az Aldreraan elpusztítása során a Szövetség vezetésében kiegyensúlyozatlansághoz vezetett. Anélkül, hogy Organa vissza tudta őt fogni, Garm Bel Iblis úgy gondolta, hogy Mothma diktatórikus módszerekkel akarja a Szövetséget vezetni, hogy majd Palpatine helyébe lépjen. Tiltakozásul elhagyta a lázadást egy sebet ejtve, amely csak Thrawn hadjárata idejére gyógyult be YU 9-ben. Monthma kinyilvánította az elkötelezettségét a demokrácia iránt elnöki pozícióját két évente megszavaztatva a Szövetség tagjaival. Ugyanakkor a lázadás során soha nem volt kihívója. YU 4-ben Mon Mothma vezette az eligazítást a lázadó erőknek az endori csata előtt, felismerve, hogy a Szövetség legnagyobb esélye a Birodalom legyőzésére a terrorfegyver (a Második Halálcsillag) és vezetőjének, Palpatinenak a megsemmisítése, ezzel kirántva a kormányzat szívét. Mothma nehéz szívvel tartotta meg a beszédét: nem sokkal előtte egy üzenet érkezett Crix Madine tábornoktól, aki megerősítette fia, Jobin halálát hónapokkal ezelőtt a hothi csata során. A lázadó csapatok győzelmet arattak az Endor mellett felrobbantva a harci állomást és véget vetve Palpatine uralmának. A csata után a Lázadó Szövetség átalakult Új Köztársasággá. Mon Mothma lett az Új Köztársaság főkancellárja. Új Köztársaság YU 12-ben Mon Mothma felvette a kapcsolatot Kyle Katarnnal és Jan Orsszal, hogy vizsgálják ki a Birodalmi Maradvány bázisát a Kejimen. Miután egy artusi kristállyal tértek vissza az irodájába, tovább küldte őket az Artus Prime-ra további vizsgálatokért. Mon Mothma egyik reformjavaslata az Új Köztársaság megalapításakor az volt, hogy a tagvilágok sorban otthont adnak a szenátusnak, egyfajta rotációs rendszerben. Ez nagy változás volt ahhoz képest, hogy ezt megelőzően ezer évig a Coruscant volt a galaktikus hatalom központja. Így nem a Coruscant hanem a Hosnian Prime lett az Új Köztársaság központja. YU27-ben hosszú betegség után békésen hunyt el a Chandrilán. Malomvíz Malomvíz (románul Râu de Mori, németül Mühldorf) falu Romániában, Hunyad megyében. Fekvése Hátszegtől 19 km-re délnyugatra fekszik. Története 1359-ben említik először Malomwyz néven. A falu feletti várhegy oldalában állnak Kolcvár jelentős maradványai. A birtokos Kende család építette a 15. században első tornyát, mely a 16. században már vár. A törököknek sikerült elfoglalni. 1671-ben még őrség is volt benne, sorsa ismeretlen. A vár alatt 13. századi kápolna romjai állanak. A Kendeffy-kastélyban szállt meg 1881. augusztus 1. és 6.között az itt vadászó Rudolf trónörökös. 1910-ben 1 086, túlnyomórészt román lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hunyad vármegye Hátszegi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 4 402 lakosából 4 244 román, 79 magyar, 67 cigány, 2 német volt. Nevezetességek Mindenszentek vasárnapja ortodox templom Leopold Friedrich Günther von Goeckingk Leopold Friedrich Günther von Goeckingk (Grüningen, Halberstadt mellett, 1748. július 13. – 1828. február 18.) német költő. Élete Tanulmányait Halléban végezte, ahol megismerkedett Gottfried August Bürgerrel. 1802-ben az orániai herceg meghívására Fuldába ment, ahol a fejedelemség új szervezését vitte keresztül. Berlinbe visszatérve, a törvényhozó-bizottság tagjaként működött. 1807-ben a tilsiti béke után elbocsátották hivatalából és Wartenbergben, Sziléziában telepedett le. Kiadta Karl Wilhelm Ramler költő műveit (Berlin, 1800) és megalapította 1784-ben a Journal von und für Deutschlandot. Életrajzát Tiedge a Zeitgenossen című folyóiratban (3. sorozat. I. kötet, 4. füzet) tette közzé. Művei Sinngedichte (Halberstadt, 1772; 2. kiad. Lipcse, 1778); Lieder zweier Liebenden (u.o. 1777, 3. kiad. 1819); Gedichte (u.o. 1779-82, 3. kiad. Majna-Frankfurt, 1821); Prosaische Schriften (u.o. 1784), Charaden und Logographen (u.o. 1817); Nicolai's Leben und Litterarischer Nachlass (u.o. 1820.). Forrás Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 24.) Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Bokor József (szerk.). Göcking, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X York megye (Pennsylvania) York megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Pennsylvania államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa York. Lakosainak száma 438 965 fő (2013. július 1.). York megye Cumberland, Dauphin, Lancaster, Harford, Baltimore, Carroll és Adams megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Avicii Tim Bergling, művésznevén Avicii (Stockholm, 1989. szeptember 8. – Maszkat, 2018. április 20.) svéd zenész, lemezlovas, zenei producer. Berglinget összesen két alkalommal jelölték Grammy-díjra: elsőként 2012-ben a David Guettával közösen készített Sunshine című daláért, majd 2013-ban Levels című felvétele kapott jelölést a „legjobb dance felvétel” kategóriában. Diszkográfiájában olyan híres dalok találhatók, mint az I Could Be the One (Nicky Romeróval), a Wake Me Up, a You Make Me, az X You, a Hey Brother, az Addicted to You, a The Days, a The Nights, a Levels, a Waiting for Love, a Without You és a Lonely Together. Első stúdióalbuma 2013-ban jelent meg True címmel, mellyel kiérdemelte a zenei kritikusok dicséretét. A lemez több mint tizenöt országban került be az albumlisták Top 10-es mezőnyébe, valamint Ausztráliában, Svédországban, Dániában és az Egyesült Államokban listavezető volt. 2015-ben kiadta második, Stories című nagylemezét. 2017. augusztus 10-én Avīci (01) címmel középlemezt jelentetett meg. Felvételei által Avicii a világ egyik legismertebb lemezlovasává nőtte ki magát az évek során. A DJ Mag zenei folyóirat lemezlovas-ranglistáján 2012-ben és 2013-ban egyaránt a harmadik helyre sorolták. 2016 augusztusában egészségügyi okokra hivatkozva visszavonult a turnézástól. 2018. április 20-án hunyt el Omán fővárosában, Maszkatban. Művésznevei Tim Bergling egyaránt ismert az Avicii, Tim Berg és a kezdetek kezdetén Tom Hangs (Dancing in my dead) művészneven is. Az „Avicii” névről a következőket mondta: Munkássága Avicii 18 évesen, 2008-ban bukkant fel az elektronikus zenei iparban, amikor elkészítette a Lazy Jones nevű Commodore 64 videojáték főcímdalának remixét. Ez volt az első szerzeménye, mely a Strike Recordings-nál megjelent, „Lazy Lace” címmel. 2010-ben megjelent egy közös munkája a svéd dj-vel, John Dahlbäckkal, amely a „Don't Hold Back” címet viselte. Továbbá olyan neves előadókkal dolgozott együtt, mint Dj. Tiësto és Sebastian Ingrosso. 2010 októberében leszerződött az EMI lemezkiadó vállalattal. A ”Bromance” című kislemeze 1. lett a Belga kislemez toplistán, és 16. helyezést ért el hazájában, a svéd toplistán. A nem sokkal később megjelent dalszöveges verzió -mely a ”Seek Bromance” nevet viseli – felért a brit kislemez toplista csúcsára, valamint első lett a Beatport webáruház eladási listáján is. További kislemezei: ”My Feelings for You”, ”Street Dancer”, ”Tweet It”. 2010-ben az elektronikus zenei orientáltságú brit DJ Mag magazin Top 100 lemezlovas szavazásán a 39. helyet szerezte meg. 2011-ben ugyanezen a listán már az előkelő 6. helyen áll 2012-ben pedig a 3. helyre tört fel, amit 2013-ban megtartott. Avicii és Conrad Sewell készítették a Coca Cola ma is ismert zenéjét, a "Taste the Feeling"-et. Turnék 2010-ben Avicii megkezdte első világ körüli turnéját, elsősorban észak-amerikai és nyugat-európai állomásokkal. Észak-Amerikában fellépett többek között a következő helyeken: Club Glow (Washington D. C.), SET és Nikki Beach (Miami), Pacha (New York), Electric Zoo Festival (New York), Electric Daisy Carnival (Los Angeles), Ruby Skye (San Francisco), Wet Republic's Daylife (Las Vegas) Európában az alábbi helyeken lépett fel: Club Mansion (London), Space (Ibiza), Monaco International Clubbing Show (Monaco), Fabulous Festival (Hollandia), Ms Connexion (Mannheim), Aquarius Zrće (Zágráb), La Dune (Toulouse), Illusions (Csehország), Mach 1 (Nürnberg), Tomorrowland (Belgium), Exit Festival (Szerbia), Master Card Balaton Sound (Magyarország). Magyarországon Avicii a "For A Better Day" és "Pure Grinding" című klipjét Magyarországon forgatta. Előbbi több részét a fóti szemétégető mellett készítették, míg utóbbiét részben az etyeki Korda Filmstúdióban forgatták. Egészségügyi problémák és halála Avicii évek óta küzdött egészségügyi problémákkal, melyek növekvő népszerűségével csak tovább súlyosbodtak. Súlyos alkoholproblémái következtében akut hasnyálmirigy-gyulladást diagnosztizáltak nála, illetve 2014-ben eltávolították az epehólyagját és a vakbelét is. 2016-ban, karrierjének csúcsán több fellépését lemondta egészségügyi problémákra hivatkozva, majd végérvényesen visszavonult a turnézástól. 2018. április 20-án holtan találtak rá Omán fővárosában, Maszkatban. Avicii családjának április 26-án megjelent közleménye ugyan nem erősíti meg az öngyilkosságot, tartalma azonban arra utal, hogy a lemezlovas saját maga vetett véget életének: „Tim érzékeny srác volt, aki imádta a rajongóit, de kerülte a rivaldafényt. Sokat küzdött a gondolataival az életről és a boldogságról, de egy idő után már nem bírta tovább, békére akart lelni.” – áll a család nyilatkozatában. Május 1-jén hivatalossá vált, hogy Avicii öngyilkosságot követett el: ereit egy törött üveggel vágta fel, majd a súlyos vérveszteségbe belehalt. Temetése 2018. június 10-én volt, szűk családi körben, a nyilvánosság kizárásával. A világörökség részeként számon tartott stockholmi Skogskyrkogårdenben helyezték örök nyugalomra. Diszkográfia Stúdióalbumok True (2013) Stories (2015) Magyar kitüntetések viselési sorrendje az 1979-es állapotnak megfelelően A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott kitüntetések viselési sorrendje 1979-ben az alábbiakban olvasható. Félkövér szedéssel az akkor még adományozható, normál szedéssel a még viselhető, de már nem adományozható kitüntetések; egy sorban szerepelnek az egyenrangú kitüntetések. Szocialista Munka Hőse – A Magyar Népköztársaság Hőse Magyar Népköztársaság Érdemrendje Magyar Népköztársaság gyémántokkal ékesített Zászlórendje – Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántokkal ékesített I. fokozata Béke és Barátság Érdemrend Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje Magyar Népköztársaság Zászlórendje I. fokozata Szocialista Hazáért Érdemrend Magyar Népköztársasági Érdemrend I. fokozata Kossuth Érdemrend I. osztálya Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje – Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata Magyar Népköztársaság Zászlórendje – Magyar Népköztársaság Zászlórendje III. fokozata Munka Vörös Zászló Érdemrendje – Vörös Zászló Érdemrend Magyar Népköztársasági Érdemrend II. fokozata Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata Kossuth Érdemrend II. osztálya Szocialista Magyarországért Érdemrend Munka Érdemrend arany fokozata – Munka Érdemrend – Vörös Csillag Érdemrend Magyar Munka Érdemrend arany fokozata Magyar Népköztársasági Érdemrend III. fokozata Kossuth Érdemrend III. osztálya Magyar Népköztársaság Zászlórendje IV. fokozata Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata Magyar Munka Érdemrend ezüst fokozata Magyar Népköztársaság Zászlórendje V. fokozata Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata Munka Érdemrend ezüst fokozata – Szocialista Munkáért Érdemérem – Kiváló Szolgálatért Érdemrend – Kiváló Szolgálatért Érdemérem Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata Magyar Munka Érdemrend bronz fokozata Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata Munka Érdemrend bronz fokozata – Munka Érdemérem – Szolgálati Érdemérem Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata Magyar Munka Érdemérem Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozata Magyar Népköztársasági Érdemérem bronz fokozata Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozata „48-as” Díszérem Tanácsköztársasági emlékérem Felszabadulási Jubileumi Emlékérem A jobb oldalon kellett viselni: a Köztársasági Elnök Elismerésének (arany, ezüst, bronz) koszorúját. Megjegyzés: 1969-től a sportkitüntetéseket a Minisztertanács adományozta, így azok viselési sorrendje abba a listába illeszkedett. Forrás ↑ Besnyő 1979: szerk.: Dr. Besnyő Károly: A Magyar Népköztársaság kitüntetései, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (1979). ISBN 963 220 641 X Sequehart Sequehart település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 208 fő (2015). Sequehart Fontaine-Uterte, Lesdins, Levergies, Montbrehain, Ramicourt és Remaucourt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Limoges Limoges nagyváros Franciaország középső részén, a Vienne folyó partján. Limousin régiójának és Haute-Vienne megyének a székhelye. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Története Gall törzs székhelye volt itt, amelyet a rómaiak erőddé alakítottak át és hidat építettek a folyó felett. 250 táján Martialis kezdte terjeszteni a keresztény hitet. A legenda szerint a római színházban félbe szakított egy előadást, hogy ott hirdesse igazát, s amikor ezért börtönbe akarták vinni, csoda történt, a börtön összeomlott s ő kiszabadult. Limoges nevét a középkorban és a reneszánsz korban egy sajátos művészet tette országosan híressé, itt készültek a legszebb zománcok. Az émail-festészet a XVI–XVII. századig virágzott a városban. A XVIII. században egy új művészet és iparág honosodott meg, a porcelánkészítés. Sèvres mellett Franciaországban ma is a limoges-i porcelán a legnevezetesebb. Bár Renoir Limoges-ban született és 3 éves korában családja Párizsba költözött, mégis, kamasz korában porcelánfestőként dolgozott a fővárosban. Látnivalók A Vienne-parti dombon, a katedrális körül terül el a felsőváros, a Cité , attól nyugatra pedig a Chateau-negyed alakult ki, ez volt az iparosok és a kereskedők központja. A két rész jellegében a mai napig eltér egymástól. Cathédrale St-Étienne – a Cité-negyed központja a dombtetőn. Alapjait már 1273 -ban lerakták egy régi román templom helyén, a befejezés a XV. század végére maradt, sőt a XIX. században fejezték be a főhajót. A kereszthajó bejárata a hatalmas portail St-jean három szintre nyúlik fel, a XVI. században készült. A torony alsó emeletei román stílusúak, a felső rész gótikus, a toronysisakot 1571 -ben villámcsapás semmisítette meg. Musée municipal – az egykori püspöki palotában lévő múzeum főleg a zománcmunkák gyűjteményéről híres, több mint 300 műalkotást lehet megtekinteni. De Renoir néhány munkája is megtekinthető itt. Jardins de l’Évéché – hatalmas park, melyet teraszosan alakítottak ki. Pont St-Étienne – híd a Vienne folyó felett, a rómaiak által lerakott alapokra épült 1210 -ben. Église St-Michel-des-Lions – a Chateau-negyed központja a középkori templom, amely a torony mellett álló két oroszlánszoborról kapta nevét. A XIII. – XV. században épült, jellegzetes csaknem 70 méter magas tornya. Martialis sírja - a szent tiszteletére építettek a sír fölé a VI. században egy kápolnát, később több apátsági templomot is. A kriptát a szent sírjával 1960 -ban tárták fel, itt látható eredeti szarkofágja. Musée Adrien-Dubouché – Franciaország legjelentősebb porcelán- és fajanszmúzeumában több mint tízezer kiállítási tárgy mutatja be ennek a művészeti és ipari ágazatnak a legérdekesebb emlékeit, elsősorban a francia s ezen belül is a híres limoges-i porcelánokat. Testvérvárosok - Charlotte , 1992 óta - Fürth , 1992 óta - Hrodna , 1982 óta - Moszkva , 2002 óta - Plzen , 1987 óta - Seto, 2003 óta Monacia-d’Aullène Monacia-d’Aullène település Franciaországban, Corse-du-Sud megyében. Lakosainak száma 525 fő (2015). Monacia-d’Aullène Pianottoli-Caldarello és Sartène községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Testament-tagok listája A Testament nevű amerikai thrash metal együttes 1983-ban alakult Legacy néven, majd első albumuk felvételekor (1986-ban) névváltoztatásra kényszerültek. Chuck Billy énekes 1986-os csatlakozásával jött létre az a stabil felállás, amely 5 stúdióalbumon át, egészen 1993-ig dolgozott együtt, és ma már a zenekar klasszikus felállásának számít. 1993 óta folyamatos tagcserék jellemzik az együttes működését. A Bay Area-i thrash metal színtér színe-java megfordult a Testamentben az évek során. A Legacy-t alapító tagok közül egyedül Eric Peterson gitáros/dalszerző tagja mai napig is a zenekarnak, Testamentként pedig Chuck Billy az együttes állandó frontembere. Egyes tagok Ének Derrick Ramirez (Legacy, 1983–1984) Steve "Zetro" Souza (Legacy, 1984–1986) Chuck Billy (1986–napjainkig) Gitár Derrick Ramirez (Legacy, 1983–1984) Eric Peterson (1983–napjainkig) Alex Skolnick (1984–1993, 2001, 2005–napjainkig ) Glen Alvelais (1993,1997–1998) James Murphy (1994–1996, 1999) Steve Smyth (2000, 2003–2004) "Metal" Mike Chlasciak (2004) Basszusgitár Greg Christian (1983–1996, 2005–2014) Derrick Ramirez (1997–1998) Steve DiGiorgio (1999–2004, 2014–napjainkig ) Dobok Mike Ronchette (Legacy, 1983) Louie Clemente (1983–1993, 2005) Paul Bostaph (1993, 2004, 2007–2011) John Tempesta (1994, 2001, 2005) Jon Dette (1994–1996, 1998, 1999) Chris Kontos (1996) Gene Hoglan (1996–1997, 2011–napjainkig ) Dave Lombardo (1999) Steve Jacobs (2000) Jon Allen (2003, 2006) Nick Barker (2007) Raková u Konice Raková u Konice település Csehországban, a Prostějovi járásban. Raková u Konice Ochoz, Rakůvka, Laškov, Bohuslavice és Budětsko településekkel határos. Lakosainak száma 202 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: T. Katona Ágnes T. Katona Ágnes (Szeged, 1959. július 5. –) magyar színésznő, szerkesztő, riporter, műsorvezető, gyártásvezető. Életpályája Szegeden született, 1959. július 5-én. Színészi diplomáját 1981-ben szerezte, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Kazimir Károly osztályában. Filmes és színházi pályafutása után 1990-től a Magyar Televízióban műsorvezető, riporter, szerkesztő. 20 évig a „Katolikus krónika” arca és a katolikus műsorok hangja. 1993-tól működteti az ART Művészeti- és Kulturális Szolgáltató Betéti Társaságot, mely bejegyzésének idejétől külső megrendelésre, többek között a Magyar Televízió számára, filmeket készített. Ezeknek a filmeknek mint az ART Bt. ügyvezetője, minden esetben gyártásvezetője volt. Filmek, tv A tenger (sorozat) 2. rész (1982) Visszaesők (1983) Redl ezredes (1985) Vonzások és választások (1985) Első kétszáz évem (1986) Dráma a vadászaton (1986) Családi kör (sorozat) (1981-1989) Szomszédok (1992-1993) Kisváros Szemet szemért című rész (1994) Mortantsch Mortantsch osztrák község Stájerország Weizi járásában. 2018 januárjában 2182 lakosa volt. Elhelyezkedése Mortantsch a kelet-stájerországi régióban fekszik, közvetlenül a járási székhely Weiztől nyugatra. Legfontosabb folyóvize a Rába, amely nyugati határát alkotja. Az önkormányzat 6 települést egyesít: Göttelsberg (1177 lakos 2018-ban), Hafning (178), Haselbach bei Weiz (154), Leska (199), Mortantsch (191) és Steinberg bei Weiz (283). A környező önkormányzatok: nyugatra Gutenberg-Stenzengreith, északra Naas, keletre Weiz, délre Mitterdorf an der Raab, délnyugatra Kumberg. Története A község legnagyobb települését, Göttelsberget először 1185-ben említik Gotlingsperge formában, neve valószínűleg a Gotili(n) személynévből származik. Mortansch csak 1405-ben jelenik meg az írott forrásokban. Leskát (neve szláv eredetű, mogyoróbokrot jelent) 1229-ben említik először. Az 1848-as bécsi forradalom után felszámolták a feudális birtokokat és megalakultak a községi önkormányzatok. Az első választásokra 1850-ben került sor. 1952-ben az addig önálló Mortantsch, Steinberg bei Weiz és Haselbach bei Weiz községek egyesültek, kialakítva a mai Mortansch önkormányzatát. Lakosság A mortantschi önkormányzat területén 2018 januárjában 2182 fő élt. A lakosságszám 1900 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 97,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,3% a régi (2004 előtti), 1,6% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 92,4%-a római katolikusnak, 4,1% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 4 magyar élt a községben. Látnivalók a műemléki védettségű útmenti kápolna a Haselbachnál kezdődő Rába-szurdok Myiopagis subplacens A Myiopagis subplacens a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1862-ben, az Elainea nembe Elainea subplacens néven. Előfordulása Dél-Amerika északnyugati részén, Ecuador és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők, valamint lombhullató erdők és nedves cserjések. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 13,5 centiméter. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 31.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. május 31.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 31.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 31.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 31.) George Michael George Michael, születési neve Γεώργιος Κυριάκος Παναγιώτου (Jeórjosz Kiriákosz Panajótu) London, 1963. június 25. – Goring-on-Thames, Oxfordshire, 2016. december 25.) kétszeres Grammy-díjas angol énekes-dalszerző, aki az 1980-as években lett népszerű, amikor megalapította a Wham! nevű popduót, egykori iskolatársával, Andrew Ridgeley-vel. Olyan világszerte sikeres dalok kötődnek a nevéhez, mint a Last Christmas és a Wake Me Up Before You Go-Go, albumok közül pedig az 1987-ben kiadott Faith, valamint az 1990-es Listen Without Prejudice Vol. 1. Karriere során Michael több mint 100 millió lemezt adott el. Debütáló szólólemeze, a Faith (1987) mintegy 20 millió példányban kelt el világszerte. Kislemezei közül hét végzett az első helyen hazájában, az Egyesült Királyságban, míg az amerikai Billboard Hot 100 listán nyolcszor tudott az élre törni, többek közt Careless Whisper és Freedomǃ '90 című dalaival. Michaelt a legtöbb zenei kiadványt értékesítő brit előadók közé sorolják, míg az amerikai Billboard magazin minden idők 40. legsikeresebb előadójának nevezte meg. 30 éves pályafutása során számtalan zenei díjat gyűjtött, köztük 3 Brit Awards-díjat („a legjobb brit férfi előadó” elismerést kétszer is kiérdemelte), 4 MTV Video Music Awards-díjat, 4 Ivor Novello-díjat, 3 American Music Awards-díjat, végül pedig 8 Grammy-jelöléséből kettőt tudott díjra váltani. Mint nyíltan homoszexuális előadó, George Michael kiemelten támogatta a meleg közösségeket, illetve az AIDS elleni küzdelem egyik élharcosa volt. 2004-ben a Radio Academy szerint az 1984 és 2004 közötti időszakot nézve az ő dalait játszották legtöbbször a brit rádiók. A 2005-ben megjelent A Different Story című dokumentumfilm bemutatta Michael életét és pályafutását. 2006-ban 15 év kihagyás után kezdett újra koncertezni; ez volt a 25 Live elnevezésű világ körüli turné, amely során egészen 2008-ig nagy kereskedelmi sikereket elérve adott telt házas koncerteket. George Michael 2016. december 25-én, 53 évesen hunyt el oxfordshire-i otthonában. Korai évek George Michael 1963. június 25-én született Angliában, Észak-Londonban. Apja Kiriákosz Panajótu, egy ciprusi görög restaurátor volt, aki az 1950-es években költözött Angliába és a nevét Jack Panosra változtatta. Michael édesanyja, Lesley Angold Harrison angol táncosnő, akinek anyja zsidó származású volt, 1997-ben rákban hunyt el. Két nővére van: Yioda és Melanie. Michael születését követően a család elköltözött, az énekes gyermekkorának nagy részét a London északnyugati részén fekvő Kingsbury-ben töltötte, ahol a Kingsbury High School tanulója volt. Tinédzser éveinek elején a család továbbállt, és a Hertfordhire megyében található Radlett városában vásároltak új otthont. Michael beiratkozott a Bushey Meads Schoolba, ahol megismerkedett jövőbeli zenésztársával, Andrew Ridgeley-vel. Mind a kettőjüknek hasonló ambíciói voltak, mind a ketten zenészek akartak lenni. Michael a londoni metró területén zenélt, ahol többek közt egyik kedvenc Queen-dalát, a '39-et is gyakran előadta. Zenei pályáját DJ-ként kezdte: fiatal közönség előtt játszott klubokban, valamint Bushey, Stanmore és Watford közelében lévő iskolákban. Ezt követte a rövid életű Executive nevű ska formáció Andrew Ridgeley-vel, Ridgeley bátyjával, Paul-lal, Andrew Leaver-rel és David Mortimer-rel (későbbi nevén David Austin-nal). Zenei karrierje A Wham! Egészen 1981-ig, amíg meg nem alapította a Wham! együttest Andrew Ridgeley-vel, Michael nem volt sikeres. A zenekar első albuma, a Fantastic 1983-ban az első helyen végzett az Egyesült Királyság slágerlistáján, és több top 10-es kislemezt eredményezett, köztük a Young Guns-t, a Wham Rap! (Enjoy What You Do?)-t és a Club Tropicana-t. Második nagylemezük, a Make It Big volt az áttörés, amely a duót nemzetközi szupersztárrá változtatta, Amerikában a slágerlisták első helyén végzett. Az albumról az alábbi kislemezek jelentek meg: a Wake Me Up Before You Go-Go (első helyezett lett az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is), a Freedom, az Everything She Wants és a Careless Whisper, ami közel 25 országban került a slágerlisták legtetejére, köztük Amerikában is. Utóbbi dal volt Michael első kísérlete szólóelőadóként. Michael énekelt a főként brit és ír zenészekből álló Band Aid társulat Do They Know It's Christmas című számában, valamint a Last Christmas/Everything She Wants című kislemezei bevételét felajánlotta jótékony célra. Ezen kívül háttérvokált énekelt David Cassidy 1985-ös sikerdalán, a The Last Kiss-en és ugyanabban az évben Elton John nagy sikerű Nikita című dalán, és a Wrap Her Up-on. 1985-ben Michael interjút készített David Cassidy amerikai énekessel David Litchfield legendás újságjában, a Ritz Newspaperben. A Wham! 1985 áprilisában Kínába ment turnézni, ők voltak az első népszerű nyugati zenei produkció, aki Kínába látogatott és ez világszerte nagy média-nyilvánosságot kapott, amelynek középpontjában Michael állt. Az országban szigorú zenei korlátozások voltak érvényben. A turnét az ünnepelt filmrendező, Lindsay Anderson dokumentálta, producere Martin Lewis volt, filmjükben, a Foreign Skies: Wham! in China hozzájárult Michael karrierjének növekedéséhez. Miután Michael szólókislemezei, a Careless Whisper (1984) és A Different Corner (1986) sikeressé váltak, megjelentek az első pletykák a Whamǃ feloszlását illetően. Michael szólókarrierjének sikerei hatására az együttes 1986-ban hivatalosan is feloszlott a The Edge of Heaven című búcsúkislemez és a The Final című válogatásalbum megjelentetése, valamint egy, a Wembley Stadionban megrendezett telt házas szuperkoncert után. A popduó utolsó kislemeze, a The Edge of Heaven 1986 júniusában első helyezett lett a brit slágerlistán. Szólókarrierjének kezdete: Faith George Michael vágya az volt, hogy a Wham! közönségénél kifinomultabb közönségnek készítsen dalokat. A szólókarrierje kezdetekor, 1987 elején, készített egy duettet Aretha Franklinnel. Az I Knew You Were Waiting (For Me) egy egyszeri projekt volt, amelyben egyik kedvenc előadójával együtt énekelhetett és amely segítette Michaelt abban, hogy elérje a célját. A szám első lett az Egyesült Királyság kislemezlistáján és az amerikai Billboard Hot 100 listán is. Az I Knew You Were Waiting (For Me) zsinórban a harmadik szóló No. 1 kislemeze lett Michaelnek az 1984-es Careless Whisper (a Wham! Make it Big című albumáról) és az 1986-os A Different Corner után. Továbbá ez volt az első olyan kislemeze, amelynek szövegét nem egyedül írta. A társszerző, Simon Climie akkoriban még ismeretlen volt, csak 1988-ban ért el sikereket Climie Fisher nevű popduójával. Az I Knew You Were Waiting (For Me) 1988-ban Grammy-díjat hozott az énekesnek a „Legjobb R&B Előadás - vokál-duett vagy csapat” kategóriában. 1987 őszén megjelent első szólóalbuma, a Faith. Ennek összes számát személyesen ő írta és szerezte, egyetlen dal kivételével. Első kislemeze, az I Want Your Sex több rádión is tiltólistára került szabadszájú szexuális utalásai miatt, videoklipjét pedig az éjszakai órákban játszották. Később készült egy visszafogottabb verziója (I Want Your Love), melyben a „sex” szót „love”-ra cserélték. Ennek ellenére a kislemez Amerikában a második helyig, Nagy-Britanniában a harmadik helyig jutott, és bekerült a Beverly Hills-i zsaru 2. című filmbe is. A nagylemez címadó slágere, a Faith valamivel az album előtt jelent meg 1987 októberében, és hatalmas sikert ért el, a mai napig Michael egyik legnépszerűbb slágere. Négy hétig vezette az amerikai slágerlistát. Az Egyesült Királyságban a második helyig jutott. Klipjében a nyolcvanas évek jellegzetes ruhadarabjait viselte: bőrdzseki, napszemüveg, cowboycsizma, farmer, mindezt egy akusztikus gitárral és egy zenegéppel megtámogatva. A Faith nagylemez 1987. október 30-án jelent meg az Egyesült Királyságban, valamint számos más országban egyaránt. Összességében az album hatalmas siker lett, az Egyesült Államokban egy egész évig tartózkodott a Billboard 200 lista Top 10-es mezőnyében, ebből 12 hétig vezette azt. Az országban 10 millió eladott példány után az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) gyémántminősítésben részesítette az albumot, melyből világszerte mintegy 25 millió példány kelt el. Az album négy kislemeze érte el az első helyet Amerikában, ezek a Faith, a Father Figure, a One More Try és a Monkey. 1988-ban világ körüli turnéra indult a lemezzel, néhány Wham! slágerrel és különleges performanszokkal is készülve. Los Angelesben Aretha Franklin csatlakozott hozzá a színpadon, hogy előadják az I Knew You Were Waiting című dalukat. A koncert az 1988-as év második legtöbb bevételét hozó eseménye volt a maga 17,7 millió dolláros hasznával. 1989 februárjában a Faith elnyerte az év albumának járó Grammy-díjat. Az 1989-es MTV VIdeo Music Awards-on Los Angelesben Michael kapta az MTV Életmű-díjat. A Different Story című dokumentumfilmje szerint a siker mindenesetre fárasztó és frusztráló dolognak bizonyult számára, ráadásul távol volt barátaitól és családjától a turné alatt. Második lemezét is már csak úgy vállalta, ha nem lesz körülötte ekkora reklámkampány. 1990–1992: Listen Without Prejudice Az eredetileg kétlemezesre tervezett második album első fele, a "Listen Without Prejudice Vol.1." 1990 szeptemberében jelent meg. Michael új imidzset szeretett volna kialakítani, hogy komoly dalszerző lehessen, ennek érdekében mindennemű promóciót letiltott, még azt is, hogy videoklipek készüljenek. A "Praying For Time" volt az első kislemez, mely a társadalom problémáiról szólt, és a kritika lelkendezve fogadta. Billboard első helyezése miatt készítettek hozzá egy videoklipet, de ebben George Michael nem jelent meg - mint ahogy az album többi kislemezének klipjében sem. Második kislemeze, a "Waiting For The Day" egy akusztikus gitár-alapokon nyugvó dal volt, amely nem ért el számottevő sikert. Rögtön utána került viszont kiadásra a nagylemez, amely a brit listán első, az amerikain második lett, előbbin 88 hétig tanyázott, és négyszeres platinalemez lett. Köszönhető volt ez a harmadik kislemeznek, a "Freedom '90"-nak is, melyhez készült videoklip, de George Michael nélkül, ismert topmodellekkel. Leszámoltak a videóban korábbi szexszimbólum státuszával is, amikor elégették a "Faith" klipjéből ismert fellépőruháját. Egy másik dal a lemezről, a "Mother's Pride", az Öbölháború idején lett rádiós sláger. Összességében a nagylemezből 8 millió kelt el. 1991-ben egy nagyobb turnéra indult, és fellépett a híres Rock in Rio fesztiválon is. Itt ismerte meg későbbi élettársát, Anselmo Feleppát. Ez a turné nem annyira a lemezt népszerűsítette, hanem inkább arról szólt, hogy George Michael kedvenc dalait énekelte saját feldolgozásában.Köztük volt Elton John 1974-es slágere, a "Don't Let The Sun Go Down On Me", amit a két művész már elénekelt közösen az 1985-ös Live Aid során, majd 1991 végén felvették közösen és kiadták kislemezen is. Eközben nézeteltérései támadtak kiadójával, a Sony Music-kal, minek következtében a beígért "Listen Without Prejudice Vol.2." című lemezből nem lett semmi. A vita tárgya az volt, hogy George Michael szerint a Sony nem reklámozta kellőképpen az új lemezt, és ez ezért nem lett sikeres Amerikában, mire a Sony visszavágott azzal, hogy ennek inkább a videoklipek letiltása volt az oka. A három, már elkészült dalt felajánlotta AIDS-jótékonysági célokra, egy negyediket, a "Crazyman Dance"-t pedig az újabb kislemez, a "Too Funky" B-oldalává tett. E kislemez bevételeit is jótékony célra fordították, és nagy siker lett, bár nem jelent meg albumon, csak válogatáslemezen. Videoklipjében Michael rendezőként látható, de csak pillanatokra, amint a kor ismert szupermodelljeit filmezi. 1992-ben fellépett a Freddie Mercury emlékére rendezett koncerten, ahol felejthetetlen alakítást nyújtott. Állítólag még az is felmerült, hogy legyen Michael a Queen állandó énekese. A fellépésen készített felvételekből, illetve az előző évi koncertfellépéseinek felvételéből összeállított egy minialbumot, Five Live címmel. 1994–1997: Older Hosszú kihagyás után 1994 legvégén George Michael fellépett az első MTV European Music Awards Show-ban. Itt adta elő legújabb szerzeményét: a "Jesus to a Child"-ot előző évben meghalt élettársa, Anselmo Feleppa emlékére írta - bár ez, mivel az énekes titkolta másságát, nem derült ki egyértelműen. A brit lista első helyéig jutott, annak ellenére, hogy közel hét perc hosszú. Az ezt követő 1996-os "Fastlove" még érdekesebb kislemez volt, hosszú (öt perces), és nem volt benne igazi refrén, viszont ez is első lett a brit listán és nyolcadik az amerikain. Hosszú idő után 1996-ban megjelent az "Older" nagylemez is, melynek érdekessége az volt, hogy hat kislemez is kijött róla. A briteknél mindegyik bejutott a TOP3-ba, amellyel rekordot állított fel. Ebben az évben több díjjelölést is kapott, valamint harmadszor választották meg az Ivor Novello Awards-on a legjobb dalszerzőnek. Fellépett az MTV Unpluggedban is, ahol a közönség soraiban ott volt édesanyja is, aki a rákövetkező évben elhunyt. 1998-ban kétlemezes válogatást adott ki: a "Ladies and Gentlemen" első lemezén szerelmes számok, a másodikon ritmusosabbak voltak hallhatóak. Különlegessége, hogy olyan duettek is rákerültek, amelyeket eddig nem adott még ki, valamint új számok is. Az első, az "Outside" egy humoros válasz arra, ahogy homoszexualitását egy inkognitóban dolgozó rendőr leleplezte, a második az "As", melyet Mary J. Blige-dzsal közösen adott elő. Mindkettő nagy siker lett. 1999-ben "Songs From the Last Century" címmel kiadott egy mérsékelt sikereket elérő lemezt, melyen klasszikus dalokat énekelt a saját feldolgozásában. 2000–2005: Patience Ekkor már évek óta tervezte újabb stúdióalbumát, ami azonban közel két évig készült. Az első kislemez, a "Freeek!" több országban is sláger lett, a videoklipje pedig látványosra és drágára is sikerült. Nem is ez tette igazán hírhedtté a készülő nagylemezt, hanem a következő kislemez, a "Shoot The Dog", amely George W. Bush és Tony Blair Irak-ellenes kampánya ellen emelte fel a szavát, egy jól sikerült rajzfilmes videoklippel karöltve. 2003 elején felvett még egy háborúellenes számot, Don McLean "The Grave"-jét, melyet előadhatott a Top of the Popsban is, bár kisebb botrányt kavart háború- és Blair-ellenes pólójával. Ugyanebben az évben újra szerződést kötött a Sony Musickal, akik 2004-ben kiadták legújabb, "Patience" című lemezét. A visszatérés jól sikerült, a brit listán első helyen nyitott, és már az első héten eladtak belőle kétszázezer példányt. Eladásai világszerte is jól alakultak. Harmadik kislemezével, az "Amazing"-gel hivatalosan is felvállalta homoszexualitását, míg a negyedik, a "Flawless", egy The Ones-feldolgozás volt, és mind a brit, mind az amerikai listát vezette. A "Round Here" és a "John and Elvis are Dead" szerényen szerepeltek, utóbbi ráadásul nem is volt mérhető, mert ingyenesen letölthető kislemez volt. Ezt egy bejelentés követte: George Michael a jövőben nem készít több albumot, hanem minden száma ingyenesen letölthető lesz, azzal, hogy rajongói jótékony célokra adakozhatnak, ha meg is vásárolják őket. 2006–2016: utolsó évei Karrierjének huszonötödik évfordulójára megjelent a "Twenty Five" című háromlemezes válogatásalbum, három (plusz egy) új dallal, amely a brit listán első helyet ért el. Többféle kiadásban is létezik, ezek tartalma országonként is eltérő lehet. Megjelent egy DVD is, ezen videoklipek láthatóak. 2006-ban tizenöt év után először ment turnéra, ez volt a 25 Live. A 80 helyszínes turnét majdnem másfélmillióan látták. Ő volt az első előadó a felújított Wembley Stadionban, amely után meg is büntették 130 ezer fontra, mert 13 perccel túllépte a megengedett műsoridőt. 2008-ban még tucatnyi helyszínt adott a turnéjához, főként Észak-Amerikában. Ugyanebben az évben kapott egy kisebb szerepet az Eli Stone című sorozatban, és fellépett az American Idolban is. Kiadott egy ingyenes új dalt is, "December Song" címmel, jótékonysági célzattal. Fellépéseit rendületlenül folytatta, 2011-ben Európában szimfonikus zenekari turnéra indult, ám novemberben bécsi fellépése során súlyos beteg lett, így le kellett mondania a többi alkalmat. Állapota miatt egy ideig nem lépett fel, de 2012 nyarán kiadta a "White Light" című dalt, mely felépülése és 30 éve tartó karrierje tiszteletére íródott. A turnén előadott számaiból készített felvételekből 2014 márciusában "Symphonica" címmel albumot adott ki. Utolsó hónapjaiban bejelentette, hogy "Freedom" címen dokumentumfilmet készít életéről, melyet 2017 márciusára tervezett megjelentetni. Ugyancsak bejelentette, hogy új dalokon is dolgozik, és tervezi a visszatérést. Magánélete Szexuális beállítottság Tizenkilenc éves korában elmondta Andrew Ridgeleynek és közeli barátainak, hogy biszexuális, de a szülei nem tudtak róla. Amikor aztán beleszeretett egy férfiba, egyértelművé vált számára, hogy ő homoszexuális. Kizárólag édesanyja iránt érzett aggodalma miatt tartotta irányultságát titokban a nagyközönség előtt. Első igazi kapcsolata a brazil divattervezővel, Anselmo Feleppával volt, aki 1993-ban AIDS-ben halt meg. Michael nagyon félt, hogy ő is elkapta a halálos kórt, de erről nem szólhatott a családjának, hiszen a szülei semmit nem tudtak beállítottságáról, de szerencsére egészségesnek bizonyult. 1996-ban Kenny Goss-szal, korábbi légiutas-kísérővel lépett kapcsolatba, akivel két házat is közösen birtokoltak. 2005-ben tervbe vették, hogy bejegyzett élettársi kapcsolatba lépnek, de tartva a várható negatív következményektől, ezt későbbre halasztották. A pár 2009-ben szakított, de George Michael halála előtt pár hónappal, 2016-ban, kibékültek. George Michael másságának lelepleződése hírhedt körülmények közepette történt. 1998. április 7-én letartóztatták tiltott szexuális kapcsolat létesítése miatt a Beverly Hills-i Will Rogers Emlékparkban, Egy Marcelo Rodriguez nevű, inkognitóban dolgozó rendőr volt az, aki rábírta, hogy egy nyilvános vécében kezdeményezzen szexuális aktust, majd letartóztatta. Bűnösnek találták, 810 dollár pénzbüntetésre és 80 óra közmunkára ítélték. Az "Outside" című kislemezén és annak videoklipjében aztán szatirikus módon parodizálta a helyzetet, amibe keveredett, válaszul Rodriguez beperelte őt tízmillió dollárra a jó hírneve megsértéséért. A 2007-ig húzódó eljárásban aztán a bíróság George Michaelnek adott igazat. 2006-ban aztán egy Norman Kirtland nevű 58 éves férfival hozták hírbe, hasonló szituációban. Bár eleinte pert helyezett kilátásba, később mégis beismerte, hogy kedveli az anonim szexet. Kábítószer-függősége George Michaelt több alkalommal kapták rajta kábítószer-birtokláson is. 2006-ban még megúszta egy figyelmeztetéssel, de 2007-ben drogok hatása alatt vezetett, amiért két évre elvették a jogosítványát és közmunkára ítélték. Beismerte, hogy nem tud felhagyni a marihuána fogyasztásával, noha visszavett az adagjaiból. 2010-ben aztán több alkalommal is rajtakapták, ahogy kábítószer hatása alatt vezetett, s ezért nyolc hét börtönre, valamint ötéves járművezetéstől eltiltásra ítélték. Négy hét után azonban szabadulhatott. Politikai nézetei A nyolcvanas években Michael a brit Munkáspárt támogatója volt. A későbbiekben sem rejtette politikai véleményét véka alá. 2002-es "Shoot The Dog" című számában a brit és amerikai háborús szándékok ellen emelte fel a hangját, amelyek Irak területén zajlottak. Meggyőződése szerint a britek véleményét nem kérték ki egy ilyen fajsúlyos kérdésben, és külön kritizálta Tony Blairt és George W. Busht. 2000-ben Melissa Etheridge, Garth Brooks, Queen Latifah, a Pet Shop Boys, és k.d. lang kíséretében lépett fel az "Equality Rocks" produkcióval Washingtonban, hogy felhívja a figyelmet az emberi jogokra. 2007-ben John Lennon másfélmillió angol fontot érő zongoráját (melyen az Imagine-t is szerezte) körbeküldte a világon olyan helyekre, ahol korábban erőszakos cselekmények történtek, hogy felhívja a figyelmet a világbékére. 2007-ben szófiai koncertjén nyíltan kiállt a bolgár védőnők mellett, akiket Líbiában azzal vádoltak meg, hogy HIV-vírussal fertőznek meg ottani gyerekeket. 2008-ban üdvözölte, hogy Kaliforniában a melegek legálisan összeházasodhatnak. Jótékonysági tevékenysége George Michael számtalan alkalommal jótékonykodott is. 1984-ben az etióp éhezés felszámolására összeállt szuperprodukcióval, a Band Aiddel énekelte a "Do They Know It's Christmas?" című számot. A kislemez hatalmas siker lett, és ennek bevételein túl a Wham! "Last Christmas" című dalának bevételeit is felajánlotta ugyanezen célra. Az 1985-ös Live Aiden ugyancsak fellépett, méghozzá Elton Johnnal közösen. 1988-ban Nelson Mandela 70. születésnapjának tiszteletére énekelte a "Sexual Healing" című számot a Wembley Stadionban. 2003-ban Ronan Keatinggel szerepelt a brit Legyen Ön is milliomosban, ahol 32 ezer fontot nyert, ugyancsak jótékony célokra. Elton John AIDS-alapítványának lelkes támogatója, egy kampányban pedig 32 millió dollárt segített összegyűjteni halálos beteg gyermekek kezelésére. 2011-ben feldolgozta Stevie Wonder "You and I" című számát, és feltette a weboldalára azzal, hogy a letöltésért cserébe a felkínált tíz alapítvány valamelyikének adakozhatnak rajongói. Egészségi állapota 2011. október 26-án a londoni Royal Alberts Hallban lépett fel, de vírusfertőzésre hivatkozással lemondta azt. Egy hónappal később, november 21-én, két órával a tervezett bécsi fellépése előtt hasi fájdalmakkal kórházba szállították. Később kiderült, hogy valójában tüdőgyulladása van, és december 1-jéig az intenzív osztályra került, miután állapota súlyosabbra fordult. Bár lassan felépült, az összes 2011-es fellépést le kellett mondania. December 21-én kiengedték, két nappal később pedig már Londonban köszönte meg a kórház dolgozóinak segítségét, és egy ingyen koncertet ajánlott fel, csak nekik. Nyilatkozata során bevallotta, hogy gégemetszést is végre kellett rajta hajtani, mivel egy ideig kómában volt. Az itt tapasztalt élményeiből írta később a "White Light" című számot. 2013 májusában autóbalesetet szenvedett, aminek következtében beütötte a fejét, és emiatt kórházba kellett szállítani. Halála 2016. december 25-én hunyt el szívelégtelenségben az oxfordshire-i Goring-on-Thamesbeli otthonában, 53 évesen. Élettársa, Fadi Fawaz talált rá holttestére karácsony reggel. Inklúzió Az inklúzió a közoktatás fontos fogalma, az integráció társfogalma. Szemléleti befogadást és elfogadást jelent. Fogalma Az inkluzív, befogadó iskolai oktatás személyiségre orientált. Feladata, hogy megteremtse minden tanuló egymással való sokoldalú interakciós, kommunikációs és kooperatív nevelési-oktatási lehetőségét. biztosítsa a tudáselsajátítás, a jártasságok, készségek, képessége, kompetenciák, gondolkodási erők, megszerzésének, fejlesztésének aktív, konstruktív ösztönzési folyamatát. Az inkluzív didaktika gyermekcentrikus, mivel az adott fejlődési-gondolkodási- és tevékenységi szint bázisára épít. Az inkluzív iskolában - a comeniusi és ratkei elvek alapján - mindenkinek mindent meg szabad tanulnia. Legfontosabb módszere a reflektív tanulást elősegítő, a felfedezést, a kreativitást, a kooperációt előtérbe helyező oktatási stratégia. Sokat és bátran merít a reformpedagógia gyakorlatából is. Az inkluzív iskola jellemzői A kirekesztés és kirekesztettség mindenfajta formájának megelőzése. Elfogadó közösség kialakítása, a diszkriminatív attitűdök megváltoztatása. Meleg, elfogadó iskolai légkör. Nyitottság. Pozitív teljesítményelvárás. Együttmunkálkodás, kooperáció. Alacsony fluktuáció a tanárok és a tanítványok között. Együttműködés, megfelelő partneri kapcsolat kialakítása a szülőkkel. Gyermekközpontúság. Tevékenységre orientált oktatás, tanulási tapasztalatokon keresztüli problémamegoldás. A tanulók saját tapasztalataihoz közelálló, gyakorlatra orientált, jól motiváló tanítás. A speciális nevelési szükségletek maximális figyelembe vételével való oktatás, nevelés. A felmerülő tanulási nehézségek esetén elsősorban nem a gyermekben keresi a hibát, hanem magában az oktatás milyenségében. Hatékony nevelési-oktatási módszerek biztosítása, amelyek alkalmasak valamennyi gyermek sikeres fejlesztésére. Mérték szerinti oktatás: egyéni képzési, nevelési terv, kooperatív tanulás, szervezeti formák, tanulási-tanítási stratégiák, szükséges mértékű és milyenségű támogatás, folyamatos segítségadás, differenciált követelmények stb. Tanárok és a segítő szakemberek (pszichológus, terapeuta, gyógytornász, logopédus, orvos stb.) hatékony együttműködése. Hatékony motiválás, segítő támogatás. A hiányra, deficitre orientálást az erősségekre, kompetenciára támaszkodó modell váltja fel. Megfelelő technikai eszközök biztosítása. Az emberi egészt szem előtt tartó, komplex értékelés: a teljesítmény az egyén lehetséges fejlődési potenciáljában, és a fejlődés ütemében realizálódik, mégpedig komplex módon. Értékelés közben tekintetbe veszi az értékelés sokszínű funkcióit. Belső differenciálás, individualizáció, tevékenységorientáció. A reformpedagógiai elemek beépítése az oktatásba. Az inkluzív iskolában a különböző munkaformák megválasztását a reformpedagógiai koncepciók, valamint a kognitív pszichológia és a konstruktív didaktika elvei irányítják. Az inkluzív oktatás feltételei Az iskolarendszer demokratikus volta, alternativitása, nyitottsága, azaz integrációbarát volta. A tanári szerep megváltozása: a reflektív magatartás kialakítása; a tanulók emocionális, szociális, szituatív elfogadása; kommunikáció a szülőkkel; készség és nyitottság a folyamatos továbbképzésre, a saját pedagógiai tevékenység folyamatos analízise; a gyermek megfigyelése komplex és változatos szituációban. A felsőoktatás keretei között az inklúzió elméleti és gyakorlati kérdéseinek oktatása feltétlenül fontos a tanárjelöltek számára. Kívánatos a pedagógusok gyógypedagógiai ismerete, az, hogy rendelkezzenek bizonyos gyógypedagógiai alapozó tudással a tanulást akadályozó körülményekről. Fontos a család pozitív, nyitott, támogató hozzáállása, a szülők folyamatos tájékoztatása, a velük való állandó kapcsolattartás. A gyógypedagógiai iskolák hagyományos szerepének megváltozása. Fundoja Fundoja (románul: Fundoaia) falu Romániában, Hargita megyében. Története Salamás része. 1956-ig adatai a községéhez voltak számítva. A trianoni békeszerződés előtt Csík vármegye Gyergyószentmiklósi járásához tartozott. Népessége 636 lakosa volt, ebből 611 román és 24 magyar. Vallások Lakói közül 598-an ortodoxok, 24-en római katolikusok és 9-en baptisták. Longpré-le-Sec Longpré-le-Sec település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 78 fő (2015). Longpré-le-Sec Bertignolles, Beurey, Bligny, Éguilly-sous-Bois, Magny-Fouchard, Meurville, Montmartin-le-Haut, Puits-et-Nuisement és Vitry-le-Croisé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Odaát (9. évad) Az Odaát (Supernatural) kilencedik évada 2013. október 8. és 2014 május 20. között futott az amerikai The CW csatornán, Magyarországon 2018. január 6-án 00:55-kor adták le a 9. évad első részeit. Karakterek a 9. évadban Dean Winchester Sam Winchester 1911 (szám) Az 1911 (római számmal: MCMXI) az 1910 és 1912 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1911-es a kettes számrendszerben 11101110111, a nyolcas számrendszerben 3567, a tizenhatos számrendszerben 777 alakban írható fel. Az 1911 páratlan szám, összetett szám. Kanonikus alakja 31 · 72 · 131, normálalakban az 1,911 · 103 szorzattal írható fel. Tizenkét osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 7, 13, 21, 39, 49, 91, 147, 273, 637 és 1911. Hétszögalapú piramisszám. Tizenegyszögszám. Az 1911 harminchat szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül legkisebb az 5721. Jonathan Banks Jonathan Ray Banks (1947. január 31. –) amerikai színész. Emlékezetesebb filmjei közé tartozik az Airplane! (1980), a 48 óra (1982) és a Beverly Hills-i zsaru (1984). Az 1980-as években a Wiseguy című bűnügyi sorozatban kritikai sikert ért el Frank McPike szerepében. A 2008-ban indult Breaking Bad – Totál szívás című televíziós sorozatban és annak Better Call Saul című spin-offjában Mike Ehrmantraut-ot alakítja, amely szerepért szintén kritikai elismerést kapott. Pályafutása során összesen öt alkalommal jelölték Primetime Emmy-díjra, legjobb férfi mellékszereplő (drámai tévésorozat) kategóriában. Fiatalkora és családja Washingtonban született, édesanyja Elena Banks (leánykori nevén Adams) a CIA-nek dolgozott és az Indiana Egyetemen professzorként oktatott. Banks szintén az Indiana Egyetemen tanult, ahol a színész Kevin Kline csoporttársa volt. Ebben az időben közösen szerepeltek a Koldusopera feldolgozásában. Banks otthagyta az egyetemet és színpadi menedzserként csatlakozott egy utazótársulathoz, mely a Hair musicalt játszotta. A társulattal beutazta Ausztráliát és Új-Zélandot. Színészi pályafutása 1974-ben Los Angelesbe költözött és alkalmi sorozatszerepeket vállalt. Kisebb alakítása volt az 1974-es Linda's Film on Menstruation című szexuális felvilágosító kisfilmben. Banks emlékezetesebb szerepeket a 48 óra (1982) és a Beverly Hills-i zsaru (1984) című akciófilmekben kapott. Szerepelt továbbá az Airplane! (1980), a Szörnyecskék (1984), a Fegyvere van, veszélyes (1986), a Szabad préda (1992), a Száguldó erőd (1995), a Flipper (1996) és a Személyiségtolvaj (2013) című filmekben. A szakmai áttörést a televíziós szereplések terén az 1987-ben indult Wiseguy című sorozat jelentette számára. Négy éven át alakította benne Frank McPike-ot (a sorozat főszereplőjének mentorát), színészi játéka egy Primetime Emmy-jelölést hozott számára. Banks a 2008-ban indult Breaking Bad – Totál szívás második évadjában tűnik fel először az alvilági testőr, magánnyomozó és bérgyilkos Mike Ehrmantraut szerepében. A harmadik, negyedik és ötödik évadban állandó szereplővé vált Ehrmantraut megformálásáért az ötödik évad során Primetime Emmy-re jelölték legjobb férfi mellékszereplő (drámai tévésorozat) kategóriában. 2013-ban Szaturnusz-díjat kapott a mellékszerepért és a sorozat többi színészével közösen egy Screen Actors Guild-díjat is elnyert, szereplőgárda kiemelkedő alakítása drámasorozatban kategóriában. A Better Call Saul című sorozatban ismét Ehrmantraut bőrébe bújt és három további Primetime Emmy-jelölést kapott. A Balfékek című sorozatban szintén visszatérő szerepben tűnik fel. 2016 áprilisában az Indiana Egyetem tiszteletbeli doktori címmel ajándékozta meg. Rosenberg házaspár A Rosenberg házaspár, Julius Rosenberg (1918. május 12. – 1953. június 19.) és Ethel Rosenberg, született Ethel Greenglass (1915. szeptember 25. – 1953. június 19.) a 20. század egyik legnagyobb port felvert amerikai atomkémkedéshez kapcsolódó ügyének kulcsfigurái voltak, akiket azzal vádoltak meg, hogy a hidegháború idején atomtitkokat adtak át a Szovjetuniónak. A házaspár bűnösségét egyértelműen nem lehetett megállapítani, mivel erre nem voltak közvetlen bizonyítékok, de végül, sokak tiltakozása ellenére és egyesek szerint az akkori közhangulat miatt is halálra ítélték, és 1953. június 19-én kivégezték mindkettejüket. 1995-ben nyilvánosságra került információk megerősítették, hogy Julius Rosenberg valóban szovjet kém volt, míg Ethelről csak valószínűsítik ezt. Életük Julius és Ethel Rosenberg mindketten New York délkeleti részén születtek és nőttek fel, akik mindketten egy, a gazdasági világválság idején elszegényedett zsidó család első gyermekei voltak. A jó képességű Julius 16 évesen a New York-i állami főiskola műszaki szakára iratkozott be, de nemsokára a faji és származásbéli megkülönböztetésre irányult a figyelme, miután nagy felháborodására a nácizmus előretört Németországban. Nemsokára belépett az amerikai ifjúkommunista ligába, amelyben kifejtett tevékenysége háttérbe szorította a tanulmányait is. Eközben a nála három évvel idősebb Ethel Greenglass, akinek színésznői ambícióit nem sikerült elérnie, titkárnőként dolgozott egy hajózási társaságnál. Ethel egy ízben a női dolgozók sztrájkját is megszervezte, ami miatt később elbocsátották az állásából, de munkaügyi panaszának helyt adtak. Julius és Ethel mindketten a kommunista mozgalom tagjai lettek, akik a tengerészek nemzetközi szervezetének jótékonysági bálján találkoztak, és szerettek egymásba. Julius később Ethel biztatására szerezte meg mérnöki diplomáját, nem sokkal 1939-es házasságkötésük előtt, ami után 1940-ben az amerikai hadsereg brooklyni híradós egységénél kapott civil mérnöki állást. Egy évvel később főmérnöknek nevezték ki és fizetésemelést is kapott, munkakörében pedig sokat utazott New York és New Jersey államban. Állítólag ekkortájt, 1942-ben szervezte be Juliust Szemjon Szemenov, az NKVD hírhedt ügynöke. Julius és Ethel, valamint Ethel öccse, Julius sógora, David Greenglass ekkortájt léptek be a kommunista pártba is. Bár a házaspár első gyerekük születése után megszakította a kapcsolatát a párttal, Juliust később mégis kommunista kötődésének elhallgatása miatt bocsátották el állásából. Kémkedés Miután a Szovjetunióban 1948. augusztus 24-én felrobbantották az első atombombát, az FBI egyik kémelhárító tisztje kiderítette, hogy az oroszok birtokába került a Manhattan terv jelentésének egy példánya. Ezt a dokumentumot Klaus Fuchs német származású kommunista érzületű fizikus írta, aki mint később kiderült, szintén a szovjeteknek kémkedett. Fuchs egy bizonyos „Raymond” nevű összekötővel vette fel a kapcsolatot, akiről kiderült, hogy egy Harry Gold nevű kémikus. Gold állítása szerint Anatolij Jakovlevnek, New York-i szovjet alkonzulnak jelentett, akinek az utasítására ment 1944-ben Új-Mexikóba, hogy ott David Greenglassel, Ethel Greenglass öccsével találkozzon, aki műszerészként dolgozott Los Alamosban. Greenglass állítólag 500 dollárt kapott a bombáról készült rajzokért, aki később azt vallotta, hogy Gold Julius Rosenberg kódolt jelét hozta magával. Azt is vallotta, hogy Julius családjával együtt el kívánja hagyni az országot, és erre próbálta őket is rábírni, amihez még 4000 dollár készpénzt is felajánlott. Mindezt azután vallotta, hogy 1950. június 15-én az FBI letartóztatta. Greenglass vallomásai alapján Juliust június 17-én, Ethelt pedig augusztus 11-én tartóztatták le. Az FBI szerint Julius Rosenberg volt a kémhálózat feje, aminek a feleségén, Greenglasson és annak feleségén, Harry Goldon és Klaus Fuchson kívül tagja volt még Morton Sobell, Julius egykori iskolatársa is, aki Mexikóba menekült feleségével együtt, de végül kiadták az FBI-nak, hogy aztán őt is megvádolják kémkedéssel. Az atombomba mellett több más haditechnikai eszköz információjának szovjet kézre játszását is Rosenbergékhez kötötték. Kézzelfogható bizonyíték nem volt Rosenbergék kémkedésére, sokan úgy gondolták, Greenglass csak azért mártotta be őket, hogy a saját bőrét mentse. Később kiderült, hogy Greenglass valóban vádalku fejében vallott nővérére és sógorára, amire Greenglass 2001-ben megjelent könyve szerint a kommunistaellenes Roy Cohn ügyész bujtogatta. Tárgyalás és ítélet A per 1951. március 6-án kezdődött, amelynek során Rosenbergék folyamatosan ártatlannak vallották magukat. Ettől és a közvetlen bizonyítékok hiányától függetlenül Julius és Ethel Rosenberget halálra ítélték kémkedésért, ami mögött a kor kommunistaellenes hangulatát is sokan sejteni vélték. A házaspár halálos ítélete ellen sokan tiltakoztak, köztük ismert személyek is, mint Jean Cocteau, Albert Einstein, Jean-Paul Sartre, Pablo Picasso, Bertold Brecht, de tiltakozott XII. Piusz pápa is. A házaspár az ítélet meghozatala után két éven át próbálkozott az ítélet ellen fellebbezni különböző jogi fórumokon, de nem jártak sikerrel, 1953. június 19-én a Sing Sing börtönben villamosszékben végezték ki mindkettejüket. Julius és Ethel Rosenberg volt az első két civil amerikai személy, akiket kémkedésért végeztek ki. A békeidőben történő kémkedést az amerikai Kongresszus 1954-ben főbenjáró bűnnek minősítette, ami a Rosenbergék esete után Rosenberg-törvényként került bele a jogalkotásba. Klaus Fuchs lebukása után 9 év börtönt kapott, ahonnan 1959-ben szabadult, ezután az NDK-ba távozott. Harry Goldot 30 év börtönre ítélték 1951-ben, végül 14 évvel később, 1965-ben szabadult. Morton Sobell is 30 év börtönbüntetést kapott, ahonnan 17 év 9 hónap után, 1969-ben szabadult. David Greenglasst a vádalku értelmében 15 év börtönre ítélték, ahonnan 9 év után, 1960-ban szabadult. Szabadulása után új névvel élt tovább 2014-ben, 92 éves korában bekövetkezett haláláig. Család A házaspárnak két gyereke született, Michael 1943-ban és Robert 1947-ben, akik szüleik kivégzésekor kilenc-, illetve hatévesek voltak. A kivégzés után Anne és Abel Meeropol fogadta örökbe a fiúkat, akik fel is vették a Meeropol nevet. A két fiú, akik közül Michael közgazdász, Robert pedig villamosmérnök lett a mai napig biztosak szüleik ártatlanságában, a szocialista érzületű Robert még egy alapítványt is létrehozott azon emberek és gyerekeik védelmében, akiket, illetve akiknek a szüleit az állam nézeteik miatt diszkriminál. Emlékezetük 1957-től a rendszerváltásig a Budapest V. kerülete Hold utcája Rosenberg házaspár utca volt. Sinister (együttes) A Sinister (gonosz, elvetemült) egy Hollandiából származó death-metal zenekar. Jelenlegi tagok: Adrie Kloosterwaard, Dennis Hartog, Toep Duin, Ricardo Falcon és Ghislain van der Stel. Rajtuk kívül még többen megfordultak az együttesben. 1988-ban alakultak meg Schiedamban. Fennállásuk alatt 13 nagylemezt jelentettek meg. Egészen a mai napig működnek. Az idők során azonban egyszer már feloszlottak, két korszakuk volt: először 1988-tól 2004-ig működtek, végül pedig 2005-től napjainkig. Diszkográfia/Stúdióalbumok Cross the Styx (1992) Diabolical Summoning (1993) Hate (1995) Aggressive Measures (1998) Creative Killings (2001) Savage or Grace (2003) Afterburner (2006) The Silent Howling (2208) Legacy of Ashes (2010) The Carnage Ending (2012) The Post-Apocalyptic Servant (2014) Dark Memorials (2015) Syncretism (2017) Balogh Dezső (nyelvész) Balogh Dezső (Mezőcsávás, 1930. január 22. – Kolozsvár, 1999. április 4.) romániai magyar nyelvész, tankönyvíró, egyetemi oktató, Balogh Éva bátyja. Életútja A marosvásárhelyi református kollégium elvégzése után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést. 1952-től az Igazság szerkesztőségi titkára, 1959-től a kolozsvári magyar nyelvészeti tanszék lektora, majd előadótanára, 1995-ig tanított az egyetemen. 1999-ben hunyt el, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Tanulmányai, értekezései a jelenkori magyar nyelv, a nyelvjárástan, valamint a stilisztika tárgyköréből a NyIrK és Studia hasábjain jelentek meg. Doktori disszertációjában Horváth Imre költői szókincsét dolgozta fel, ehhez készítette el addig megjelent verseinek ötkötetes költői szótárát, az első ilyennemű erdélyi mű a szakirodalomban. Egy része megjelent a Studia Universitatis Babeș-Bolyai 1978/2-es számában. Kötetei A jelenkori magyar nyelv (1962) és Bevezetés a magyar filológiába ( Antal Árpáddal , 1962), mindkettő sokszorosított egyetemi jegyzet; Két általános iskolai Olvasókönyv és nyelvtan a VII. osztály (1963) és a VIII. osztály (1964) számára, mindkettőben a nyelvtani részt írta; A mai magyar nyelv kézikönyve ( Gálffy Mózessel és J. Nagy Máriával , 1971); Munkatársa az Anyanyelvünk művelése (1975) c. gyűjteményes kötetnek; Gálffy Mózessel , Kelemen Bélával és Szabó T. Attilával közösen szerkesztette a Magyar helyesírási szótár t (Kriterion Kézikönyvek 1978). Az egyetemi kiadásban megjelent Probleme de sintaxă (1978) c. kötetben magyar irodalmi tárgyú szószerkezeti tanulmánnyal szerepelt. Luprik József Luprik József (1772 körül – Szentdienes, 1812. július 7.) római katolikus plébános. Élete Pécsett járta felsőbb iskoláit, ahol 1793-ban a természeti tudományok tanulója volt. A pécsi püspök egyház papnövendékei közé lépve a teológiát is ott végezte és felszenteltetvén, előbb segédlelkész, majd plébános lett Vaszaron, 1806. május 15-től Szentdienesen (Baranya megye) plébános, ahol 1812-ben, 40 éves korában hunyt el. Munkái Tekéntetes nemes Baranya vármegyének felajánlott hír bé szurkozó könyvecskét megczáfolja ... Pécs, 1793. (Költemény.) Carmen gratulatorium et quasi extemporaneum in honorem ill. ac rev. Dni Josephi Király, episcopi Quinque-Ecclesiensis, cum dioecesim suam, signanter parochiam Sz. Dienesiensem canonice visitaret. Anno 1810. calend. Augusti. U. ott. Osztrák férfi vízilabda-válogatott Az osztrák férfi vízilabda-válogatott Ausztria nemzeti csapata, amelyet az Osztrák Úszó-szövetség (németül: Österreichischer Schwimmverband) irányít. Nem tartoznak a világ legerősebb vízilabda nemzetei közé, legjobb eredményük egy bronzérem az 1931-es Európa-bajnokságról és egy 4. hely az 1912. évi stockholmi nyári olimpiai játékokról. Gémfélék A gémfélék (Ardeidae) a madarak (Aves) osztályának és gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjének egyik családja. A gémfélék családjába 21 madárnem és 70 recens faj tartozik (a nemekből kettő fosszilis, továbbá a recens fajok mellett néhány fosszilis faj is van; azokat lásd a nemekről szóló szócikkekben). Rendszertani besorolásuk 2014-ben Jarvis és társai alaktani- és DNS-vizsgálatok végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki. Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával ezt a madárcsalátot kivették a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjéből és áthelyezték a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe. A gémfélék csontvázának, főleg a koponyájának a korábbi tanulmányozása szerint, ezt a családot két csoportra osztották: a nappali gémekre és az éjjeli gémekre. Azonban az új DNS-vizsgálatok, továbbá a végtagcsontok jobb megfigyelése azt mutatja, hogy a korábbi csoportosítás hibás volt. Az ugyanazon csoportbeli koponyahasonlóság, nem egyéb, mint a konvergens evolúció eredménye, azaz több csoportbeli madár is ugyanazt a koponyaalakot vette fel, hogy ugyanolyan élőhelyen ugyanolyan táplálékforráshoz tudjon hozzáférni. Manapság a gémfélék családjában már csak 3 csoportot, alcsaládot fogadnak el: a gémformákat (Ardeinae), a bölömbikaformákat (Botaurinae) és a tigrisgémformákat (Tigrisomatinae). Az új rendszertani besorolás szerint, a negyedik, azaz a bakcsóformák (Nycticoracinae) alcsaládjába tartozó nemeket és fajokat a megmaradt alcsaládokba helyezték át. Előfordulásuk Elterjedésük A gémek minden földrészen jelen vannak, kivéve az Antarktiszt. Csak a sarkvidékről és néhány óceáni szigetről hiányoznak. Dél– és Délkelet–Ázsiában 24, Afrikában 21, Közép– és Dél–Amerikában 20, Ausztrália és Óceánia területén pedig 16 fajuk él. Élőhelyük Megtalálhatóak sekély tavaknál, folyóknál, mocsaraknál és tengerpartokon, de egyes fajok átmenetileg vagy véglegesen eltávolodtak a víztől, ilyen a pásztorgém, amely szavannákon él, és nincs összefüggésben a vízi élettel. Megjelenésük Közös jellemzőjük a hosszú láb, a hosszú tőrszerű csőr és az S-alakú hosszú nyak. Szárnyuk széles, lekerekített, farkuk rövid. A nagyobb fajok repülés közben jellegzetesen hátranyújtják lábukat, nyakukat viszont S alakban begörbítik, miközben lassú, nagy csapásokkal verdesnek. A nemek többnyire hasonlóak, de a hímek valamivel nagyobbak, mint a tojók. A dísztollak többnyire a fej vagy a szárnyak meghosszabbodott tollai. Költési időszakban színváltozás bekövetkezhet. Tollazatuk között is van nagyon színes vagy csak alig világos barna és szürke színűek is. A leggyakoribb alapszínek a fekete, barna, kék, szürke és a fehér. Lábaik, csőrük, szemeik és fejük általában sárga, fekete vagy barna színűek. A szaporodási időszakban csőrük általában élénk narancssárga színű. A kanálcsőrű bakcsó az egyetlen, amelynek széles és vastag csőre van. Életmódjuk Nappal és éjjel is vadásznak. Néhány faj kivételével táplálékuk szinte csak vizí állatokból áll, de kicsiny részt egyébből is, mint például halakból, kétéltűekből, hüllőkből, kis emlősökből, rovarokból, kagylókból és rákokból. Egy gém átlagos napi élelmiszerszükséglete 330–500 gramm. Mint a többi gázlómadár, általában csendben figyelve majd gyorsan lecsapva az áldozatra vadásznak. Gyakran fészkeket is fosztogatna, esznek tojásokat és fiatal madarakat. Egyes fajnál megfigyelhető hogy dögöt is eszik. Szaporodásuk A legtöbb faj telepekben költ, melyek akár 68.300–70.800 párból is állhatnak. A hím rituális mozgással vonzza magára a tojó figyelmét amely a fej és a nyak mozgatásából áll, miközben szárnyát előre hátra mozgatja. Fészküket fára vagy nádasba építik, egyes fajoknál csak a hím egyedül készíti a fészket, míg más fajoknál mindkét szülő részt vesz ebben. A fészek vesszők és száraz nád felhalmozásából áll, sok faj évente felújítsa, így akár 1,5 méteres fészek is kialakulhat. Fészekaljuk 1–10 tojásból áll. A fajok túlnyomó résznek fészekalja 3–5 tojásból áll. A tojások általában fehérek, feketék vagy foltosak. Költésük 14–30 napig tart. Rendszerezésük A családba az alábbi 3 alcsalád tartozik: gémformák (Ardeinae) Leach, 1820 - 12 élő, 2 fosszilis nem és 49 recens faj bölömbikaformák (Botaurinae) Bock, 1956 - 3 nem és 15 recens faj tigrisgémformák (Tigrisomatinae) Leach, 1820 - 4 nem és 6 recens faj Kérdéses fosszíliák Az alábbi fosszilis taxonok közül, manapság már nem mindegyik tekinthető gémfélének: Calcardea ( paleocén ) Xenerodiops (kora oligocén ; Fajjúm , Egyiptom ) "Anas" basaltica (késő oligocén; Varnsdorf, Csehország ) Ardeagradis Proardeola – talán azonos a Proardea -val Matuku otagoense (kora miocén ; Otago, Új-Zéland ) A következő fosszilis nemeket és fajokat korábban ebbe a családba helyezték: a Proherodius-t korábban gémfélének, vagy más ilyen hosszú lábú vízimadárnak vélték, de manapság a Presbyornithidae fosszilis család tagja. A manapság futómadár-szabásúak közé sorolt Lithornis vulturinus maradványait (egy szegycsontot és egy tarsometatarsust), korábban gém fosszíliaként tartották számon. Magyarországon előforduló gémfélék A gyakori fészkelők közé tartozik a szürke gém (lásd a képen) és a törpegém vagy pocgém. A többi magyarországi gémféle kevésbé elterjedt, ám egyikük sem tekinthető ritkának. Ezek a bölömbika, az üstökösgém, a bakcsó, a nagy kócsag és a kis kócsag, illetve a vörös gém. Kóborlóként alkalmanként pásztorgémek és zátonykócsagok is felbukkannak. A nagy kócsag a magyar természetvédelem jelképe. Jegyzetek "Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451. R. Terry Chesser, Richard C. Banks, F. Keith Barker, Carla Cicero, Jon L. Dunn, Andrew W. Kratter, Irby J. Lovette, Pamela C. Rasmussen, J. V. Remsen Jr., James D. Rising, Douglas F. Stotz and Kevin Winker (2010. július 1.). „Fifty-First Supplement to the American Ornithologists' Union Check-List of North American Birds”. The Auk 127 (3), 726–44. o. DOI:10.1525/auk.2010.127.4.966. Taxonomy Version 2. IOC World Bird List: Version 3.1, 2011. (Hozzáférés: 2012. július 15.) Hackett SJ, Kimball RT, Reddy S, Bowie RC, Braun EL, Braun MJ, Chojnowski JL, Cox WA, Han KL, Harshman J, Huddleston CJ, Marks BD, Miglia KJ, Moore WS, Sheldon FH, Steadman DW, Witt CC, Yuri T (2008). „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science (journal) 320 (5884), 1763–1768. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609. Gill, F. and Donsker, D. (eds). (2010). Family Links Archiválva 2013. február 18-i dátummal a Wayback Machine-ben. IOC World Bird Names (version 2.4). A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008) International Ornithological Committee: Ibises to Pelicans & Cormorants. IOC World Bird Names: Version 2.11. WorldBirdNames.org, 2012. január 2. (Hozzáférés: 2012. április 30.) doi:10.1111.2Fj.1439-0469.2007.00433.x Cracraft, Joel; Barker, F. Keith; Braun, Michael J.; Harshman, John; Dyke, Gareth J.; Feinstein, Julie; Stanley, Scott; Cibois, Alice; Schikler, Peter; Beresford, Pamela; García-Moreno, Jaime; Sorenson, Michael D.; Yuri, Tamaki & Mindell, David P. (2004): Phylogenetic Relationships Among Modern Birds (Neornithes): Toward an Avian Tree of Life. In: Cracraft, J. & Donoghue, M.J. (eds.): Assembling the Tree of Life: 468-489. Oxford University Press, New York. ISBN 0-19-517234-5 PDF fulltext doi:10.1098/rsbl.2006.0523 (2008) „A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History”. Science 320 (5884), 1763–68. o. DOI:10.1126/science.1157704. PMID 18583609. McCracken, Kevin G. and Sheldon, Frederick H. (1998). „Molecular and osteological heron phylogenies: sources of incongruence”. Auk 115, 127–141. o. DOI:10.2307/4089118. Sheldon, Frederick H.; McCracken, Kevin G. & Stuebing, Keeley D. (1995). „Phylogenetic relationships of the zigzag heron (Zebrilus undulatus) and white-crested bittern (Tigriornis leucolophus) estimated by DNA-DNA hybridization”. Auk 112 (3), 672–679. o. Sheldon, Frederick H.; Jones, Clare E. & McCracken, Kevin G. (2000). „Relative Patterns and Rates of Evolution in Heron Nuclear and Mitochondrial DNA”. Molecular Biology and Evolution 17 (3), 437–450. o. [2006. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a026323. PMID 10723744. (Hozzáférés ideje: 2006. szeptember 7.) Fordítások Ez a szócikk részben vagy egészben a Reiher című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Heron című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Renieblas Renieblas település Spanyolországban, Soria tartományban. Renieblas Alconaba, Velilla de la Sierra, Buitrago, Fuentelsaz de Soria, Los Villares de Soria, Almajano, Aldehuela de Periáñez és Candilichera községekkel határos. Lakosainak száma 106 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hasselbach (Hunsrück) Hasselbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Hasselbach Kastellaun, Spesenroth, Bell, Wüschheim, Alterkülz és Michelbach községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nová Ves u Nového Města na Moravě Nová Ves u Nového Města na Moravě település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Nová Ves u Nového Města na Moravě Radešínská Svratka, Křídla, Dlouhé, Nové Město na Moravě és Řečice településekkel határos. Lakosainak száma 653 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Odelzhausen Odelzhausen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3211 fő (1987. május 25.). Odelzhausen Olching községgel határos. Rádió Cell Vétele Celldömölk FM 98,8 Adása 8:00-tól 20:00-ig volt hallható Celldömölk környékén (2006-2009) Műsorainak jellemzői Minden délelőtt zenés helyi és közérdekű független információs műsorral Déltől - 14ig csak zene Minden du Különböző Tematikus Kultúra , Mozi, Autós Turisztikai Valamint színes zenei Rap, Sláger, Magyar , Retro, Rock, Disco, nosztalgia zenék és minden este élő kívánságműsorral jelentkezett A város első és leghallgatottabb rádiója... Colayrac-Saint-Cirq Colayrac-Saint-Cirq település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 2989 fő (2015). Colayrac-Saint-Cirq Madaillan, Sainte-Colombe-en-Bruilhois, Agen, Brax, Foulayronnes, Le Passage, Saint-Hilaire-de-Lusignan és Sérignac-sur-Garonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (6283) 1980 VX1 A (6283) 1980 VX1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Bíbor-hegyi Obszervatórium fedezte fel 1980. november 6-án. George Porter George Porter OM (Stainforth, 1920. december 6. – 2002. augusztus 31.) Nobel-díjas angol kémikus. Stainforthban (Yorkshire) született. A leedsi egyetemen végzett, majd a második világháború alatt a Királyi Haditengerészetnél szolgált. Cambridge-ben, Ronald Norrish kutatócsoportjában kezdte meg később Nobel-díjjal jutalmazott fotokémiai kutatásait. 1967-ben nyerte el a kémiai Nobel-díjat „a rövid élettartamú részecskék reakcióinak tanulmányozásáért”. 1985-től 1990-ig a Királyi Társaság elnöke volt. Számos további tudományos díj nyertese, 1990-ben lovaggá ütötték. 1984 és 1995 között a leicesteri egyetemen dolgozott. 2001-ben tiszteletére épületet neveztek el róla az egyetemen. Sokat tett a tudomány széles körben való népszerűsítéséért és megértéséért. A COPUS (Committee on the Public Understanding of Science) alapítója volt. Ecuadori labdarúgó-szövetség Ecuadori labdarúgó-szövetség (spanyolul Federación Ecuatoriana de Futból). A válogatott beceneve La Tri(color). Történelme 1925-ben alapították. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek (FIFA) 1926-tól tagja. 1927-től a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) tagja. Fő feladata a nemzetközi kapcsolatokon kívül, a Ecuadori labdarúgó-válogatott férfi és női ágának, a korosztályos válogatottak illetve a nemzeti bajnokság szervezése, irányítása. A működést biztosító bizottságai közül a Játékvezető Bizottság (JB) felelős a játékvezetők utánpótlásáért, elméleti (teszt) és cooper (fizikai) képzéséért. Alsókajanel Alsókajanel (románul: Căinelu de Jos) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Dévától északnyugatra fekvő település. Nevének eredete Nevét a Kaján patakról vette. A Marosnémetivel szemben betorkolló patak ma is Kaján nevet visel (1910. tk: Caian); ezzel ma csak a Felsőkajanel (Căinelul de Sus) felől folyó főágát jelölik, régente azonban jobb oldali ágának mellékágát is így nevezték, amely Bezsán felett Alsókajanel területén torkollott a főágba (Györffy György 3: 295). Története Alsókajanel, Kaján, Kajántő nevét 1330-ban v. Kayanthw ~ Kayantho néven említette először oklevél, mint a Hermann nemzetség tagjainak birtokát. 1330-ban ville Kayanfw ... et Kayanthw, 1499-ben p. Kayanthew, 1554 után Requisitorie Petri More provisoris et castellani castri Gyalw super Kayan, 1733-ban Kis-Kaján, 1750-ben Kajanel, 1760–1762 között Also Kajanel, 1805-ben Kajanel, 1808-ban Kajanyel val., Kainsdorf g. [?], Kajna h. [?], 1861-ben Kajanel, 1888-ban és 1913-ban Alsó-Kajanel néven volt említve. 1330-ban a Hermán nembeliek osztozásakor Kajántő fele Bezsán felével együtt Dénes fia László mesternek, a Lackfiak ősének jutott, másik fele Máté fia László és Péter fia András birtoka lett. 1473-ban Kayan Nádasdi Ungor János birtoka, 1499-ben Kajántő Soklyósi Péter görgényi várnagy kezére került. 1533-ban a Galacziak kiegyeznek a Németiekkel több birtok, köztük Kayan, Kyskayan felől. 1536-ban Naghkayan, Kyskayan Németi Nemesek részbirtoka volt. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Dévai járásához tartozott. 1910-ben 356 lakosából 10 magyar, 335 román volt. Ebből 7 római katolikus, 346 görög keleti ortodox volt. Marino Falier Marino Falier vagy Marino Faliero (1274? – 1355. április 17.) a Velencei Köztársaság ötvenötödik dózséja volt. Elődjének, Andrea Dandolónak 1354 szeptember 7-én bekövetkezett halála után egyfordulós szavazással, csaknem egyhangúlag választották meg szeptember 11-én. Megválasztása idején a nyolcvanéves Falier követként IV. Ince pápa avignoni udvarában tartózkodott. Haladéktalanul visszatért Velencébe, ahova fényes ünnepség keretében vonult be. Az eseményt beárnyékolta, hogy a köd miatt a dózse díszhajója, a Bucintoro nem a szokott helyen kötött ki, így a dózsénak és kíséretének a Piazzettán felállított két oszlop között kellett áthaladnia, ami a hagyomány szerint súlyos szerencsétlenséget jelentett. Marino Falier 1285-ben született, életének első harminc évéről nem maradtak fenn feljegyzések. Régi és előkelő családból származott, Ordelafo Faliero, a 12. század elején uralkodó dózse egyik leszármazottja volt. Harmincévesen beválasztották a Tízek Tanácsa tagjai közé, ahol fő feladata a Baiamonte Tiepolo-féle összeesküvés kivizsgálása volt. Ezután számos állami posztot töltött be, ezek között voltak politikai és katonai megbízások is. Lesina, Brazza és Treviso podestája volt, Negroponte kormányzója, Velence teljhatalmú megbízottja a Genova elleni Veronával és Ferrarával kötött szövetségben. Ezenkívül tengeren és szárazföldön is sikeres hadvezér volt. Feladatait mindig elvégezte, nevezetes volt hatalmas munkabírásáról. A források szerint hirtelen haragú ember volt, egy alkalommal felpofozta Treviso püspökét, mert elkésett egy rendezvényről, amelyen a város podestájaként elnökölt. Birtokai voltak padovai és ferrarai területeken, ezenkívül kereskedelemmel is foglalkozott, aminek köszönhetően komoly vagyont halmozott fel. Fűszerekkel, gabonával, fával, timsóval és szövetekkel kereskedett, üzlettársa Ordelaffo nevű testvére volt. Az összeesküvés Marino Falier volt az egyetlen velencei dózse, akit államellenes összeesküvés miatt egy bírósági eljárás után halálra ítéltek és kivégeztek. Arra, hogy mi volt az összeesküvés valódi oka nincsenek egyértelmű források. A hagyomány szerint a tervezett államcsínynek az volt az oka, hogy néhány fiatal patrícius megsértette a dózse feleségét, de ez csak véletlen egybeesés lehetett, mert a dózse tapasztalt államférfi volt, és pontosan fel tudta mérni az esemény súlyát. Hat fiatal, Michele Steno (a későbbi dózse), Pietro Bollani, Rizzardo Marioni, Moretto Zorzi, Miceletto da Molin, és Maffeo Morosini egy ünnepségen tiszteletlenül viselkedett a dogaressa egyik udvarhölgyével, ezért a dózse kizavarta őket a rendezvényről. Válaszul Steno egy gúnyverset írt a dózse Nagy Tanácsteremben álló székére, amelyben kétségbe vonta a dogaressa házastársi hűségét. A Negyvenek Tanácsa Stenot tíznapi, Bollanit és Marionit kevesebb mint egy hét börtönre ítélte. Az enyhe ítélet nem volt kirívó eset, a hasonló cselekményeket nem tekintették komoly bűnnek, a vétkeseket gyakran csak pénzbírságra ítélték. Ezzel a dózse is tisztában volt, ezért is valószínűtlen a feltevés, hogy az összeesküvés oka személyes sértettség volt az állam felé, amiért nem védte meg a becsületét. Uralkodása kezdetén a portolongói vereség következményeit kellett felszámolnia és valamilyen módon egyezségre kellett jutnia a győztes Genovával. Velence számára a vereségnek komoly gazdasági következményei voltak, visszaesett a kereskedelem, és a város lakosságának jelentős része az államot vezető arisztokratákat okolta a kialakult helyzetért. A velenceiek feltételezhetően támogattak volna egy hatalomátvételt, ha az véget vetett volna a folyamatos háborúskodásnak, amely komoly anyagi áldozatokat követelt. Másrészről a dózse egy parancsoláshoz szokott energikus ember volt, akinek lehetőségeit nagymértékben leszűkítették az államfői hatalmat korlátozó szigorú törvények. Feltehetően az volt a terve, hogy dinasztikus módon örökíti tovább hatalmát úgy, hogy halála után unokája, Fantino legyen a következő uralkodó. Úgy itélte meg, hogy a lakosság erejét fel tudja használni céljai érdekében, így szövetkezett az úgynevezett popolo grassóval, a hatalomból teljesen kizárt tehetősebb polgárokkal. A hatalomátvételt 1355 április 15-ére tervezték. A dózse cinkosai Bertuccio Isarello a gazdag hajótulajdonos, Isarello apósa Filippo Candelario szintén hajótulajdonos és kőfaragó, valamint egy bizonyos Vendrame, egy gazdag szőrmekereskedő voltak. Azt tervezték, hogy a fellázított lakosokkal megrohanják a Szent Márk-teret, elfoglalják a Dózse-Palotát, lemészárolják a tanácstagokat, majd a dózsét Velence teljhatalmú urává nevezik ki. Az összeesküvés tervei azonban eljutottak egy bizonyos Nicolò Lionhoz, aki azonnal értesítette a hatóságokat, majd ahogy a hírek terjedtek a dózse is hamar gyanúba került. Filippo Calendariót elfogták és kihallgatták, így bizonyossá vált a dózse szerepe a tervezett államcsínyben. A nemesek gyorsan felfegyverkeztek, eltorlaszolták a Szent Márk-térre vezető utakat, Marco Corner admirális, későbbi dózse vezetésével pedig bárkákkal akadályozták meg a hajók mozgását a csatornákban és a lagúnában. Az összeesküvés így harc nélkül elbukott. Másnap, április 16-án összehívták a Tízek Tanácsát, és tekintettel az esemény súlyára tagjainak számát hússzal megnövelték. A dózsét és cinkosait letartóztatták és a tanács elé vezették. Bertuccio Isarellót és Filippo Calendariót kilenc másik társukkal együtt még aznap felakasztották a Dózse-Palota a Piazzetta felé eső oldalán lévő loggiára. Egy nappal később a bíróság a dózsét fejvesztésre ítélte. Az ítéletet zárt kapuk mögött hajtották végre, napnyugtakor, a palota díszlépcsőjén, ott ahol Falier hét hónappal azelőtti megkoronázásakor esküt tett. A holttestet egy napra közszemlére tették, a majd egy gondolával elszállították és a Santi Giovanni e Paolo-templom egyik kápolnájában egy kőszarkofágban helyezték el. Később a szarkofágot eltávolították a kápolnából és víztartálynak használták a közeli kórházban, végül a Fondaco dei Turchi loggiájában helyezték el, ahol ma is látható. A Tízek Tanácsa utasítására az összeesküvés elfojtását körmenettel ünnepelték meg. Szintén a Tízek Tanácsa parancsára a Dózse-palotában Falier portréját leszedték a Nagy Tanácsteremben található arcképcsarnokból. Helyette egy fekete lepel látható a következő felirattal: „Hic est locus Marini Faletri, decapitati pro criminibus” - Itt a helye Marino Faliernek, akit bűnei miatt lefejeztek. Alekszej Mihajlovics Csalij Alekszej Mihajlovics Csalij (oroszul: Алексей Михайлович Чалый; 1961. június 13. –) orosz politikus. 2014. február 23-tól Szevasztopol önjelölt polgármestere, majd március 18-tól, az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozás után rövid ideig a szövetségi jelentőségű város Szevasztopol első kormányzója. SzóTudásTár A SzóTudásTár a legnagyobb egynyelvű, magyar, interneten elérhető szótári adatbázis. Megalkotója és fejlesztője a Tinta Könyvkiadó. Az adatbázisban a TINTA Könyvkiadó 11 egynyelvű nagyszótárának szócikkanyaga kereshető, összesen több mint negyedmillió lexikai egység. Egyebek mellett a következő témakörökben található információ a magyar szavakról: etimológia, szinonima, ellentét, régi szavak, kiejtési, értelmező, szólás, közmondás, idegen szavak. Az Elektromos Információszolgáltatás Nemzeti Program (EISZ) rendszerén keresztül a SzóTudásTár adatbázisa hozzáférhető szakkönyvtárakban (pl. Országos Széchényi Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár), az MTA Könyvtár és Információs Központban, valamit különböző közkönyvtárakban és megyei könyvtárakban, illetve egyetemeken (pl. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Eszterházy Károly Egyetem). Forrás http://brody.iif.hu/hu/node/37603 Belluire Belluire település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 211 fő (2015). Belluire Fléac-sur-Seugne, Mosnac, Pons, Saint-Palais-de-Phiolin és Saint-Quantin-de-Rançanne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 3192 A’Hearn A 3192 A'Hearn (ideiglenes jelöléssel 1982 BY1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1982. január 30-án. Tarık Ongun Tarık Ongun (1973. február 3. –) török nemzetközi labdarúgó-partbíró, asszisztens. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottsága minősítése alapján 2006-ban lett a Turkcell Süper Lig asszisztense. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot végez. Első ligás mérkőzéseinek száma: 148 (2015. május 30.). Nemzetközi játékvezetés A Török labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi asszisztensnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2008-tól tartja nyilván asszisztensi keretében. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Európa-liga, UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzésen segítette a játékvezetőt az oldalvonal mellől. Labdarúgó-világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Kolumbia a 18., a 2011-es U20-as labdarúgó-világbajnokságot, Törökország a 19., a 2013-as U20-as labdarúgó-világbajnokságot rendezte, ahol a FIFA JB Cüneyt Çakir állandó asszisztenseként foglalkoztatta. 2013-as U20-as labdarúgó-világbajnokság --- A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra és Brazíliába a XX., a 2014-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseken az UEFA zónában tevékenykedett. 2014-es labdarúgó-világbajnokság 2012-ben a FIFA JB bejelentette, hogy a brazil labdarúgó-világbajnokság lehetséges asszisztenseinek átmeneti listájára jelölte. A kiválasztottak mindegyike részt vett több szakmai szemináriumon. A FIFA JB 25 bírót és segítőiket, valamint kilenc tartalék bírót és melléjük egy-egy asszisztenst nevezett meg. A végleges listát különböző technikai, fizikai, pszichológiai és egészségügyi tesztek teljesítése, valamint különböző erősségű összecsapásokon mutatott teljesítmények alapján állították össze. Az elvárásoknak megfelelve a FIFA JB Cüneyt Çakir állandó asszisztenseként foglalkoztatta a selejtezőkben és a világbajnoki tornán.. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ukrajnába és Lengyelországba a XIV., a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, illetve Franciaországba a XV., a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB partbíróként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések FIFA-klubvilágbajnokság Japán rendezte a 9., a 2012-es FIFA-klubvilágbajnokságot, ahol a FIFA JB Cüneyt Çakir asszisztenseként foglalkoztatta. Mönchsdeggingen Mönchsdeggingen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1563 fő (1987. május 25.). Pétrosz Perszákisz Pétrosz Perszákisz (görögül: Πέτρος Περσάκης; Athén, 1879 – 1952) olimpiai ezüstérmes görög tornász. Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában, és a gyűrűgyakorlatban bronzérmes lett. Csapat korlátban ezüstérmet nyert három másik társával együtt. Az olimpiai bronzérmes hármasugró, Joánisz Perszákisz öccse. Henning Solberg Henning Solberg (Askim, 1973. január 8. –) norvég autóversenyző, a 2003-as rali-világbajnok Petter Solberg bátyja. Pályafutása Rali-világbajnokság Kezdetek (1998–2004) Az 1998-as svéd ralin debütált a rali-világbajnokság mezőnyében. 1998 és 2003 között privátként a világbajnokság több európai versenyén vett részt. 2004-ben, a Bozian Racing csapatával hét versenyen állt rajthoz, és a svéd futamon elért hatodik helyezésével megszerezte pályafutása első világbajnoki pontjait. Gyári Fordban (2005) Henning a 2005-ös szezonra a Ford gyári csapatával kötött szerződést, melynek értelmében a két gyári versenyző, Toni Gardemeister, valamint Roman Kresta mellett Solberg hét versenyen vett részt a gyár alkalmazásában. Az év második futamán, Svédországban ötödik, még a hatodik futamon, Cipruson a negyedik helyen ért célba. Az így gyűjtött kilenc pontjával az összetett tizennegyedik helyen zárta az évet. OMV Peugeot Norway (2006) 2006-ban az osztrák Manfred Stohl-al közösen alakított csapatot. Az OMV Peugeot Norway nevű alakulatot a Bozian szervizelte, és Manfred, valamint Henning egy-egy Peugeot 307 WRC versenyautóval a világbajnokság futamainak jelentős részén rajthoz állt. Henning csak a Japán, valamint a három aszfaltos versenyt, a katalán, a korzikai és a német ralit hagyta ki. Hét alkalommal végzett pontszerzőként, és a török ralin megszerezte pályafutása első dobogós helyezését. A bajnokságban huszonöt pontjával a nyolcadik helyen zárt. 1967–1968-as román labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1967-68-as Divizia A, az 50. első osztályú bajnoki szezon volt Romániában. A bajnok a Steaua Bucureşti lett, kiesett a Brassó csapata. Feljutott a Nagyvárad, és a Jászvásár valamint Arad vasutas csapata, így 16 fősre emelkedett az első osztály létszáma. Forrás http://www.rsssf.com/tablesr/roem68.html Seregno–Bergamo-vasútvonal A Seregno–Bergamo-vasútvonal egy 40 km hosszúságú, normál nyomtávolságú vasútvonal Olaszországban, Seregno és Bergamo között. A vonal 3000 V egyenárammal villamosított, fenntartója az RFI. Monaco zászlaja Színei megegyeznek a Grimaldi család (rombusz alakú) hercegi címerének színeivel (fehér és vörös). A zászló a 17. század óta fehér, és a címerpajzs díszíti. A zászló mai formáját 1881. április 4-én nyerte el. Érdekesség, hogy így a zászló Indonézia zászlójával egyezik meg. Forrás Alfred Znamierowski: Zászló-enciklopédia, ISBN 963-9261-87-4 Ophélie Bretnacher Ophélie Aurelia Bretnacher (Verdun, 1986. június 8. – Budapest, 2008. december 4.?) francia egyetemista lány volt. Eltűnése bűnügyi és diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett Franciaország és Magyarország között. Eltűnése A 22 éves Ophélie Bretnacher az Erasmus program résztvevője volt a Budapesti Corvinus Egyetemen (BCE). 2008. december 4-én tűnt el Budapesten. Utoljára egy térfigyelő kamera felvételén volt látható, amint elhagyja a „Portside of Cuba” nevű éjszakai klubot, ahol korábban egy társasággal italozott. Táskáját és mobiltelefonját a Lánchídon találta meg két olasz fiatalember, akik azt nem a rendőrségre, hanem a lány barátaihoz vitték. Ezután nem sokkal főbérlője tett bejelentést a rendőrségen. Barátai és családja többféleképpen próbált rátalálni, és hivatalos felhívást tettek közzé mind Magyarországon, mind Franciaországban. Politikai és diplomáciai következmények A francia elnök egy online írásbeli nyilatkozatot küldött, amit tízezren írtak alá. 2009. január 11-én több száz ember menetelt Párizsban a francia állam közbelépéséért. Catherine Vautrin, a francia Nemzetgyűlés alelnöke megemlékezett Ophélie eltűnéséről, és Franciaország beavatkozását kérte. Ezt követően francia nyomozók érkeztek Magyarországra. Nicolas Sarkozy a blogjában is foglalkozott Ophélie eltűnésével. Mindezidáig Magyarország nem válaszolt Franciaország kéréseire az ügyben. Az Európai Unió tagországai közötti jogi és bűnügyi együttműködést a 2009. december elsejétől hatályos lisszaboni szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája szabályozza. A nyomozás Holttestét 2009. február 12-én találták meg a Dunában, a csepeli Mahart-kikötőraktár egyik öblében. A lány valószínűleg a Dunába fulladt. A rendőrség nem valószínűsített bűnügyet: balesetről vagy öngyilkosságról lehet szó. A lány korábban többször veszekedett szüleivel, több jel mutat arra, hogy depressziós volt. A gyilkosságot azonban nem lehet teljesen kizárni, mert vérömlenyt találtak a testen. A nyomozók nem találták meg a lány ujjlenyomatát sem a Lánchídon, sem más nyomát annak, hogy a hídról ugrott volna be a Dunába. 2009 júliusában Ophélie apja egy orvos-szakértői véleményre hivatkozva azt állította, hogy a 10 óra eltérés van az eltűnés időpontja és a halál beállta között, vagyis lánya hajnali kettőtől délig ismeretlen helyen tartózkodott. Annak ellenére, hogy a francia nyomozók kétszer is Magyarországon jártak, a nyomozás egy éven át nem haladt előre. Egy évvel később barátai új keresést indítottak, hogy megoldják ezt az ügyet a második évben. 2010 februárjában családja új felhívást tett közzé a gyilkos kinyomozására. A család jogi képviseletét William Bourdon látta el. 2010 márciusában Párizsban törvényszéki vizsgálat indul emberrablás, fogvatartás és gyilkosság gyanújával. Ezután a lány barátja keveredett gyanúba. 2010 augusztusában kiderült, hogy az olasz hatóságok nem találják a lány egykori olasz szerelmét, Pierre Paolót, és azt a két ugyancsak olasz férfit, akik megtalálták a táskáját. A barátot 2011 áprilisában sikerült kihallgatni, de elengedték, noha vallomása és a magyar szakértői vélemények között állítólag ellentmondások voltak. A táskát megtaláló két olaszt 2012 márciusában érte utol az olasz rendőrség. Kiderült, hogy nem igaz, hogy nem ismerték Pierre Paolót. 2014. április 8-án a magyar rendőrség megszüntette a nyomozást, „mivel a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény”. Elbasani ábécé Az elbasani ábécé (albán Alfabeti i Elbasanit) a feltételezések szerint a 18. század közepén keletkezett nyelvemlék, az első ismert kísérlet az albán nyelv sajátosságait figyelembe vevő betűkészlet megalkotására. Az ábécét egy vitatott szerzőiségű evangéliumfordításhoz dolgozták ki az Elbasan közelében lévő shijoni Szent János Vladimír-kolostorban. Története Az albán nyelv írásrendszerét a 19. századig alapvetően az írástudók felekezete döntötte el: a katolikusok latin, az ortodoxok görög, a muszlimok pedig arab betűkkel írtak. Az egységes albán ábécé hiánya akadálya volt az egységes nemzeti irodalom fejlődésének, és a 18. század közepétől több kísérlet is történt az albán ábécé megalkotására. A legkorábbi ismert próbálkozás az elbasani ábécé, amelyet egy kéziratos evangélium-fordítástöredékhez dolgoztak ki. Magát a kéziratot az albán irodalomtörténetben Elbasani evangélium (Ungjilli i Elbasanit) néven is ismerik. A tiranai Nemzeti Könyvtárban őrzött, 7 x 10 centiméteres könyvecske 30 lapból áll, amelynek 59 oldalán található szöveg. Ezek főként Máté és János evangéliumának részletei, görög forrásból fordítva, valamint olvasható benne a passiótörténet egy érdekes, népies narratívája is, benne a kereszten lévő Jézus és Szűz Mária párbeszédével. Egy rövid 15. századi húsvéti zsoltárrészlet után az Elbasani evangélium a második legrégibb, az ortodox egyház kebelében született albán nyelvemlék, egyúttal az első ortodox albán Biblia-fordítási kísérlet. Nem egyedüli próbálkozás volt egy önálló albán ábécé megteremtésére, a 18. század végén ugyancsak Elbasan környékén volt szórványos használatban a Dhaskal Todhri(wd) nevéhez fűződő, ötvenkét betűből álló, az albán nyelv fonológiai sajátosságaihoz kevésbé alkalmazkodó Todhri-ábécé. A kéziratot Lef Nosi szerezte meg a második világháborúban vagy azt megelőzően, kivégzését követően pedig a magánkönyvtárából került állami kézbe. A felfedezést 1949-ben jelentették be, első kutatója és az ábécé megfejtője Injac Zamputi(wd) volt (1949–1951). Az ezt követő évtizedekben elbasani tudósok, Dhimitër Shuteriqi(wd) és Mahir Domi is behatóan kutatták a kéziratot. Az Elbasani evangélium keletkezési ideje és fordítójának személye körül több elmélet ismert. Abban egyetértés van, hogy a kézirat valószínűleg az Elbasan közelében lévő shijoni Szent János Vladimír-kolostorban készült. Leggyakrabban Elbasani névtelenként (Anonimi i Elbasanit) utalnak a fordítóra, de Shuteriqi a borítón található két név – Theodórosz Bogomilosz és Papa Totasi (’Totasi atya’) – egyikében kereste az elbasani ábécé feltalálóját. Robert Elsie Voskopojai Gregoriosz(wd) (albánul Grigor Voskopojari) személyéhez köti az evangéliumfordítást, aki 1768-ban Durrës ortodox érseke lett – innen Durrësi Gregoriosz (Grigori i Durrësit) neve –, de előtte Shijonban is időzött, és más forrásokból ismert, hogy megpróbálkozott az Újtestamentum albánra fordításával. Ezek alapján Elsie a dokumentum és az ábécé keletkezését 1761-re tette, jóllehet, korábban a 17. századi keltezés lehetősége is felmerült. Érvelését azzal támasztotta alá, hogy a fordítás valamely délgeg nyelvjárásban készült, némi toszk(wd) reminiszcenciával, ami a huzamosabban Elbasan környékén, azaz déli geg vidéken tartózkodó, de Voskopojából származó, toszk albánt beszélő Gregoriosz nyelvhasználatát is leírhatja. Leírása Az ábécé negyven betűből áll, de ezek közül ötöt csak ritkán, segédhangok jelölésére használtak. Noha némely betű rajzolata emlékeztet a görög vagy szláv betűkére, az ábécé megalkotóját láthatóan az a cél hajtotta, hogy betűrendszerével elszakadjon minden más írásrendszertől, és egy egyedi ábécét hozzon létre. Rendszere kiejtéskövető, fonémalapú, jól leképezi az albán nyelv hangtani sajátosságait. Ez alól csupán az kivétel, hogy a veláris g hangot három betűvel jelöli. A mai albán ábécében kettőzéssel ismert lágy–kemény mássalhangzópárok (l–ll, r–rr) esetében a keményítést (pergetést) a betű fölötti ponttal jelezte, míg a d fölötti pont az nd kettős hangzót jelöli. Szórványosan az írás fölött – a göröghöz hasonlóan – diakritikus jelekkel jelölték a hangsúlyt. Az ábécét megalkotó szerző további érdeme a nemzeti nyelv érdekében kifejtett igyekezete, amellyel a jövevényszavak helyett igyekezett albán megfelelőiket megtalálni vagy kialakítani a szövegben. Ivonn Az Ivonn az Ivó férfinév francia női megfelelője. Rokon nevek Ivett, Ivetta Ivon : az Ivonn alakváltozata. Gyakorisága Az 1990-es években az Ivonn szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között, az Ivon-t nem lehetett anyakönyvezni. Névnapok május 19. Híres Ivonnok, Ivonok Rimanóczy Yvonne jelmeztervező Yvonne Catterfeld német énekesnő, színésznő Yvonne Meusburger osztrák teniszezőnő Yvonne Strahovski ausztrál színésznő Magyar labdarúgó-stadionok listája Az alábbi cikk a magyar labdarúgó-stadionok listáját tartalmazza három nagy csoportba szedve. Az elsőben a 10 000-nél nagyobb, a másodikban a 10 000 és 5000 közötti, illetve a harmadikban az 5000-nél kisebb befogadóképességű stadionok szerepelnek. Az ország legnagyobb stadionja a Puskás Ferenc Stadion volt, amely helyére 2019 végére 65 ezer férőhelyes új stadion épül. A Magyar labdarúgó-bajnokság legnagyobb stadionja a Groupama Aréna, amely a Ferencvárosi Torna Club (FTC) hazai pályája. A legnagyobb vidéki városban található stadion a debreceni Nagyerdei stadion, amely a Debreceni VSC pályája. Az ország legnagyobb stadionja, amely nem elsőosztályú csapat otthona, a szegedi Felső Tisza-parti stadion. Az első osztályban szereplő csapatok közül a Puskás Akadémia FC hazai pályája, a Pancho Aréna legkisebb befogadóképességű. A listán az ezer fő befogadásánál kisebb stadionok nem szerepelnek. 5000-nél kisebb befogadóképességű stadionok A vastaggal szedett csapatok szerepelnek a 2015–2016-os magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály)ban. Szendrőlád megállóhely Szendrőlád megállóhely egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vasútállomás, Szendrőlád településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Miskolc–Tornanádaska-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Edelény vasútállomás Büdöskútpuszta megállóhely Nienstädt Nienstädt település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 4576 fő (2016. december 31.). Nienstädt Stadthagen községgel határos. Népesség A település népességének változása: Longview (Texas) Longview egy város az USA-ban, Texas államban. Lakosainak száma 80 455 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Dirk Bouts Dirk Bouts (névváltozat: Dirck van Haerlem; Haarlem, 1410/1420. — Haarlem, 1475. május 6.) vezető flamand festő, vallási képeket és portrékat festett gótikus és reneszánsz stílusban. Élete Apja is festő volt. Dirk Bouts szülővárosában, majd a 15. század közepétől Leuvenben élt és alkotott, itt is házasodott meg. Leuvenben városi festőnek választották. Nagy hatással volt rá Rogier van der Weyden művészete, de igazában Bouts természete kevésbé hajlott a drámaiság ábrázolására. Korai képeinek minősége elmarad a nagy flamand festő elődök alkotásaitól, de mintegy kárpótlásképpen van bennük valami lélektani csiszoltság, ami megmutatkozik a finom arcvonásokban és a testtartás előkelő természetességében, s az ábrázolt alakok mozgásában, pihenésében az őket körülvevő természeti környezetben vagy enteriőrökben. Bizonyság erre számos képe, az Utolsó vacsora enteriőrje, a Feltámadás című képének tájba simulása stb. Bouts szemléletének leginkább a természet ábrázolása, a tér és a fényhatások tolmácsolása, a csendéletszerű részletek megfestése felelt meg. Ennek megfelelően oltárképei (Szt. Hippolytos oltára, Brugge; Szt. Erazmus oltára, Leuven) jóval kevésbé sikeresek, mint a korábbi flandriai mestereké. Legsikeresebb képei: Az utolsó vacsora (Szent Péter-templom, Leuven). Triptichonja, az úgynevezett Brabant gyöngye szintén nagyon sikeres, a triptichon középső része a három királyok imádását jeleníti meg, a szárnyakon mélyen átérzett tájképeivel, Keresztelő Szent János és Szent Kristóf alakjával tűnik ki, e művét az Alte Pinakothek őrzi Münchenben. Bouts stúdiójában dolgoztak fiai és más fiatal festők, így nem könnyű megállapítani, mely képek azok, amelyek teljesen az ő alkotásai. A leuveni városházától megrendelést kapott az igazságszolgáltatást szimbolizáló 4 nagyméretű képre, a festő pompás portrékat festett e táblákra, de művét munkálkodása közben bekövetkezett halála miatt már Hugo van der Goes fejezte be. Ma a brüsszeli képtárban őrzik. Bourne Wood A Bourne Wood egy fenyvesekkel borított terület az angliai Surrey mellett lévő Farnham településen. Nevét a The Bourne nevű wardról kapta. Egy nagy kiterjedésű tisztás található a hegy fokán, amely jó kilátást biztosít a környező erdőségekre. Az erdőség jó része korábban pusztaság volt, de a 20. század során kereskedelmi fenyőültetvényeket telepítettek ide. A brit Királyi Társaság a Madarak Védelmében megvásárolta a terület egy részét, melynek egy részét visszaállította pusztasággá, hogy az itt élő állatoknak élőhelyet biztosítson a Farnham Heath Természetvédelmi Terület keretein belül. A vidéken lappantyú, erdei pacsirta, Dartford poszáta, mezei pacsirta és fürge gyík él. Filmkészítés Az utóbbi években számos mozifilm számára biztosított megfelelő hátteret a vidék. Az egyik legjelentősebb ezek közül a Gladiátor című film csatajelenetének nyitó jelenete. Az itt forgatott filmek időrendi sorrendben eredeti, angol címükkel a következők: Gladiátor (2000) A síró ember (2000) Az elit alakulat (2001, minisorozat) Storm (2001, rövidfilm) The Scientist (2002, videoklip) Gladiatress (2004) Az ember gyermeke (2006) Az arany iránytű (2007) Tintaszív (2008) We Call Her Daisy (2008, rövidfilm) The Descent Part 2 (2009) Harry Potter és a Félvér Herceg (film) (2009) Robin Hood (2010) The Wolfman (2010) Harry Potter és a Halál ereklyéi – első és második rész (2010/2011) Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (2011) Hadak útján (2011) Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték (2011) Éjsötét árnyék (2012) Hófehér és a vadász (2012) Jack the Giant Killer (2012) Thor: Sötét világ (2013) Ferenczy Mária Ferenczy Mária (1941. október 7. – 2017. december 28.) sinológus, művelődéstörténész, 1988 és 2003 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményigazgatója. Pályafutása Ferenczy Mária 1960-ban érettségizett a Budapesti Radnóti Miklós Gimnáziumban. Középiskolai tanulmányversenyen elért eredményének köszönhetően még ebben az évben felvételt nyert az ELTE történelem-kínai szakára, ahol okleveles középiskolai tanár, és előadói diplomát szerzett. 1965-66 között a Kínai Nyelv Akadémiájának ösztöndíjasa volt. 1966-ban megvédte doktori disszertációját. 1966 és 1970 között az ELTE BTK Kínai és Kelet-Ázsiai Tanszékének könyvtárosaként dolgozott. 1970-től 71-ig a Lomonoszov Egyetem Kínai Tanszékén volt ösztöndíjas sinológiai kutató. 1971 és 1985 között az ELTE BTK Kínai Tanszék kutatóként, majd előadóként tevékenykedett. 1980-tól 1988-ig az MTA, Orientalisztikai Munkaközösségének tudományos munkatársa volt. 1988-tól 2003-ig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményigazgatója. Jelentősebb publikációi Csongor Barnabás –Ferenczy Mária: A kínai nevek és szavak magyar átírása ; Akadémiai, Bp., 1993 Ferenczy Mária–Kincses Károly: Mandarin öszvérháton. Hopp Ferenc fényképei ; Magyar Fotográfiai Múzeum–Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Kecskemét–Bp., 1999 ( A magyar fotográfia történetéből ) A tíz bambusz csarnoka. Könyv- és nyomdászattörténeti kiállítás a Kínai Nemzeti Könyvtár kincseiből. 2003. október 1–december 23. ; katalógus szerk. Ferenczy Mária, OSZK, Bp., 2003 Cikkei jelentek meg az Arc Decorativa című folyóiratban. Vitázik a világ ifjúsága A Vitázik a világ ifjúsága (Jugend debattiert international) középiskolai tanulókat megszólító, német nyelvű nemzetközi vetélkedő, melyen Közép- és Kelet-Európa fiataljai mérik össze tudásukat. A vetélkedőre cseh, észt, lengyel, lett, litván, magyar, orosz (moszkvai és szentpétervári) valamint ukrán tanulók nevezhetnek be. 2016-tól Szlovákia és Szlovénia is részt vesz a projektben. A vetélkedő a Goethe Intézet, az Emlékezet, Felelősség és Jövő Alapítvány, a Közhasznú Hertie Alapítvány és a Külföldi Német Iskolák Központi Igazgatóságának közös projektje, melyet Magyarországon a Hanns-Seidel-Stiftung, az E.ON Hungária Zrt., a Konrad-Adenauer-Stiftung, a Magyarországi Németek Önkormányzata és az ELMŰ-ÉMÁSZ támogat. A Vitázik a világ ifjúsága az egyetlen olyan német nyelvű nemzetközi vetélkedő, amelynek keretében a különböző országok középiskolás tanulói vitakultúrájukat mérik össze. A vetélkedő célja annak elősegítése, hogy Közép- és Kelet-Európa fiataljai nézeteiket és álláspontjaikat megalapozottan és meggyőzően képviseljék, és eközben a német nyelvet, mint a vita eszközét egyre magasabb szinten használják. A vetélkedő tárgyát a német nyelven folytatott vita képezi, amely olyan témaköröket ölel fel, mint például az iskolai mindennapok, az alapvető emberi jogok, a történelem (különösen a történelmi igazságtalanságok feldolgozása) és különböző európai szintű kérdésfelvetések. A projektben 10. osztálytól vehetnek részt azok a tanulók, akik a Közös Európai Referenciakeretben meghatározott (legalább) B2 szintű német nyelv-tudással rendelkeznek. Vetélkedő A 2014/2015-es tanévben 148 iskola közel 2000 tanulója vett részt a vetélkedőben. Ezekben az iskolákban a tanulók vitakultúrájának fejlesztése az oktatás egyik fontos célkitűzése. Képzett pedagógusok készítik fel a fiatalokat arra, hogy német nyelvi eszközökkel eredményesen és hatékonyan tudjanak érvelni. A legügyesebb tanulók először iskolai, majd regionális és országos szinten mérik össze tudásukat. A nemzetközi döntőben a projektben részt vevő nyolc ország 16 legjobb tanulója vetélkedik egymással. A legjobb tanulók vitáznak egymással először iskolai és iskolahálózati, majd országos szinten és végül a nemzetközi döntőben, ahol a projektben részt vevő országok döntővitájában első és második helyezést elért fiatalok vetélkednek egymással. A vita felépítése és értékelése A vetélkedő keretében négy tanuló (kettő a pro és kettő a kontra oldalon) vitázik egymással összesen 24 percen át, társadalompolitikai szempontból releváns kérdésekről (legutóbb például arról, hogy felvegyék-e Törökországot az EU-ba). A vita menetét szigorú szabályok határozzák meg. A vita elején minden vitázó két percet kap, hogy zavartalanul kifejtse véleményét az adott kérdésről. Ezután 12 perces kötetlen eszmecsere következik, amelynek során a vitázók ütköztetik véleményüket. Végül pedig minden résztvevő egy percben saját szemszögéből összefoglalja a lezajlott vita eredményét. A vita minden esetben előre meghatározott forgatókönyv szerint zajlik, vitavezető nincs. A vitát egy három-öt tagú zsűri értékeli, akik a tanulók egyéni teljesítményét pontozzák. Négy értékelési szempont alapján ítélik meg a hozzászólásokat: tárgyi tudás, kifejezőkészség, beszédkészség, meggyőzőerő. A vitázók némettudását nem értékelik. Visszatekintés A Vitázik a világ ifjúsága nemzetközi vetélkedőt először 2005-ben rendezték meg Cseh- és Lengyelországban. 2006 óta vesznek részt a versenyben észt, lett, litván és ukrán iskolák, a harmadik évtől pedig moszkvai és szentpétervári tanulókkal bővült a versenyzők köre. 2016-tól Szlovákia és Szlovénia is részt vesznek a projektben. Nemzetközi döntők Alekszej Vasziljevics Guszarov Alekszej Vasziljevics Guszarov (oroszul: Алексей Васильевич Гусаров) (Leningrád, Szovjetunió, 1964. július 8. –) Orosz olimpiai- és világbajnok, Stanley-kupa győztes jégkorongozó, hátvéd. Az NHL-ben a Quebec Nordiques, a Colorado Avalanche, a New York Rangers és a St. Louis Blues csapataiban szerepelt. Tagja a Triple Gold Clubnak. Guszarov az SKA Leningrád csapatában szerepelt először a szovjet élvonalban, majd csatlakozott a korszak egyik legjobb klubcsapatához, a CSZKA Moszkvához. Hét éven keresztül volt a klub játékosa. Ebben az időszakban a szovjet válogatottal 1988-ban, Calgaryban olimpia bajnok lett, 1986-ban, 1989-ben, 1990-ben és 1991-ben világbajnoki címet szerzett. A tehetséges védőt az 1988-as NHL-drafton 213. helyen választotta ki a Quebec Nordiques, melyben az 1990-91-es szezonban mutatkozhatott be. Hátvédként a Quebec egyik legbiztosabb játékosa lett és hozzásegítette őket ahhoz, hogy az NHL egyik leggyengébb csapatából az 1994-95-ben szezonban az alapszakasz legjobbja legyen. A következő szezonban Guszarov a Coloradoba költöző csapattal tartott. 1996-ban a Colorado Avalanche tagjaként Stanley-kupa győztes lett. Majd 1998-ban orosz válogatottként az olimpiáról ezüstéremmel térhetett haza. 2000. decemberében a New York Rangershez csatlakozott, de új csapata nem került be a playoffba, így innen St. Louis Blueshoz távozott. A playoffban hasznos tagja volt csapatának, amely a konferenciadöntőig jutott. Itt a Colorado állta útját a Bluesnak. A szezon után Guszarov, olimpiai- és világbajnokként, a Stanley-kupa győzteseként vonult vissza. Díjai JEB All-Star Team: 1982 Legjobb hátvéd a junior EB-n: 1982 JVB All-Star Team: 1984 Legjobb hátvéd a junior VB-n: 1984 Tetovo Tetovo (macedónul Тетово [Tetovo], albánul Tetova vagy Tetovë, törökül Kalkandelen) város Macedónia északnyugati részén, a Šar-hegység lábainál, a Pena folyó két partján, az azonos nevű község (járás) székhelye. A községhez (járáshoz) tartozó települések Tetovo város, valamint Bozovce, Brodec, Dzsepcsiste, Falise, Garje, Golema Recsica, Gyermo, Jedoarce, Lavce, Liszec, Mala Recsica, Otunye, Poroj, Sipkovica, Szaratyino, Szelce, Szetole, Vejce és Vesala falvak. Történelme A város környékén végzett régészeti kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy a területen már időszámításunk előtt 2200 és 1200 közt is éltek, a bronzkor idején. A legrégebbről származó lelet egy a Mükéné korából származó kard, melyet a városon kívül találtak meg. Ma e lelet a Macedón Nemzeti Múzeumban van kiállítva a fővárosban, Szkopjéban. Az ókorban a város görög neve Oaineon, latinul Oaeneum volt. A város első lakói közt találjuk a peneszta illír törzset, mely Oaeneum, Draudachus (Gosztivar), Uscana (Kicsevo vagy Debar) régióit népesítette be. A peneszták törzse által lakott vidékek stratégiai fontossággal bírtak: Illíria felől Makedónia az Oaeneum-Draudacum-Uscana-Styberra útvonalon volt legkönnyebben megközelíthető. Napjainkban Gazdasági szempontból Tetovo az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. Számos nemzetközi vállalat működik itt, mint például az Ecolog International, a Renova és a Zikoprom. A magánvállalkozások érdeklődésének ellenére a várost a központi kormányzat elhanyagolja, emiatt városszétfolyástól szenved. Az építési szabályok engedékenysége és hiányosságai miatt számos épületet építenek fel a későbbi lakók tetszőlegesen kijelölt helyeken, mint például gyalogutak mentén, parkokban. A városban található az ország harmadik legnagyobb egyeteme – Szkopje és Bitola után –, a Délkelet-Európai Egyetem. Másik egyeteme a Tetovói Állami Egyetem. Több, mint húszezren szereztek itt eddig felsőfokú képzettséget. Tetovóban a legnagyobb a bűnelkövetési ráta az egész országban a főváros, Szkopje után. 2009 első felében 1229 bűntényre derült fény. Népesség A város népességének többsége albán, ez a Macedónián belül húzódó, kb. félhold alakú albán többségű régió nem hivatalos központja. A város ad otthont számos albán politikai pártnak. 2002-ben 52 915 lakosa volt, melyből 28 897 fő albán (54,61%), 18 555 macedón (35,06%), 2 352 cigány , 1 878 török , 587 szerb , 156 bosnyák , 13 vlach , 477 egyéb. 2002-ben Tetovo községnek 86 580 lakosa volt, melyből 60 880 fő albán (70,3%), 20 053 macedón (23,2%), 2 357 cigány, 1 882 török, 604 szerb, 156 bosnyák, 642 egyéb. Nevezetességek Festett mecset a 15. századból . Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Tetovo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Jegyzetek A 2002-es macedóniai népszámlálás adatai PDF – Macedón Statisztikai Hivatal Ceka 2013 :285. Evans, Thammy. Macedonia. Bradt Travel Guides Ltd, IDC House, The Vale, Chalfront St Peter, Bucks SL9 9RZ, England: The Globe Pequot Press Inc, 238–239. o. (2012). ISBN 13: 978 1 84162 395 5. Hozzáférés ideje: 2013. február 26. Cook, Bernard A.. Europe since 1945: an encyclopedia. Taylor & Francis, 814–. o. (2001). ISBN 978-0-8153-4058-4 Trankova, Dimana: Tito, Teto and Some Troubled Tourism Await You in Tetovo, Macedonia. Balkan Traveller, 2011 Forrás ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467 Serge Doubrovsky Serge Doubrovsky (Párizs, 1928. május 22. – Párizs, 2017. március 23.) francia író. Művei Le jour S (1963) La Dispersion (1969) Fils (1977) Un amour de soi (1982) La vie l'instant (1985) Le livre brisé (1989) L'après-vivre (1994) Laissé pour conte (1999) Un homme de passage (2011) La Monstre (2014) Corneille et la Dialectique du héros (1963) Pourquoi la nouvelle critique : critique et objectivité (1966) La place de la madeleine : écriture et fantasme chez Proust (1974) Parcours critique (1980) Autobiographiques : de Corneille à Sartre (1988) Parcours critique 2 (2006) Díjai Médicis-díj (1989, a Le livre brisé regényéért) Prix de l'écrit intime (1999, a Laissé pour conte című regényéért) Ordre des Arts et des Lettres (2000) Grand prix de littérature de la SGDL (2011, az Un homme de passage című regényéért) Hálaadás A hálaadás (angolul Thanksgiving avagy "Happy Thanksgiving Day") észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén tartják. Hálaadás az Egyesült Államokban Az első hálaadás története A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint 1621-ben ünnepelték a Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a kukoricatermesztést, a juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták. Kialakulása Országos szinten hivatalosan George Washington hirdetett először hálaadási nemzeti ünnepnapot, 1789-ben. Rendszeres ünneppé Abraham Lincoln 1863-as proklamációja után vált, eleinte november utolsó csütörtökén, később – Franklin Roosevelt elnöksége alatt, egy kongresszusi rendelet nyomán – november negyedik csütörtökére pontosítva a napját. A hálaadási hagyományok egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat. Viták az ünnep szerepéről és annak megítéléséről Hasonlóan a Kolumbusz naphoz, egyesek (főleg őslakos indiánok) véleménye szerint a thanksgiving a gyarmatosítók általi hódítások és a bennszülöttek felett aratott győzelmeik ünnepléséhez is kapcsolható. Például az első, Massachusetts állam törvényhozása által hivatalosan deklarált thanksgiving ünnepnapot (1637. június 15-ét) az angol gyarmatosítók (és a velük szövetséges narragansett és mohegan indián törzsek) által, egy a pequot törzs erődítményével szembeni, 600-700 pequot indián áldozatot követelő, véres mészárlásba torkolló támadás után hirdették ki. 1789-ig több hasonló eseményhez köthető hálaadásnapot is kijelöltek. Az 1970-es évek óta hálaadáskor az indián áldozatok emlékére bennszülött és velük szimpatizáló aktivisták minden évben Nemzeti Gyásznapot (“National Day of Mourning”) tartanak Plymouth Rock-nál. A hálaadás szokásos ünneplése Az Amerikai Egyesült Államokban a hálaadás az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora. A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta. Az ünnep az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom. Ezen a napon játszanak három NFL, illetve számos egyetemi és középiskolai amerikaifutball-mérkőzést is, ami tovább növeli a nap jelentőségét az amerikaiak számára. Hálaadás Kanadában A kanadai hagyományok Martin Frobisher 1578-ban, Új-Fundlandon tartott lakomájára vezetik vissza az ünnepet. Valószínű, hogy az amerikai függetlenségi háború idején Kanadába menekült lojalisták hoztak magukkal sok, az ünnephez kapcsolódó hagyományt. Hivatalosan először 1872. április 5-én ünnepelték a hálaadást Kanadában, a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése alkalmából. A következő hivatalos hálaadás csak 1879-ben volt, mikor is a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította. Pontos időpontját többször áthelyezték, míg végül 1957-ben nyerte el a naptárban mostani helyét, október második hétfőjét. Hálaadás a Bibliában Hálaadás a Zsoltárok könyvében: Ugyanúgy, mint egy zsidó életében, a keresztények életétől is elválaszthatatlan a hálaadás: A keresztények számára a hálaadás tekintetében is Jézus a példakép: Cubla Cubla település Spanyolországban, Teruel tartományban. Cubla La Puebla de Valverde, Camarena de la Sierra, Valacloche, Cascante del Río, Villel, Villastar és Teruel községekkel határos. Lakosainak száma 55 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 32-es busz (Székesfehérvár) A székesfehérvári 32-es autóbusz a Vasútállomás - Berényi út - Videoton - Kassai út útvonalon közlekedik. Üzemideje 5.10-től 22.32-ig tart. 2013. július 1-jétől munkanapokon is óránként közlekedik. Iskolai előadási napokon 6.55-kor Öreghegyről, 7.25-kor pedig a Vasútállomásról indul egy kiegészítő-járat. Munkanapokon 14.10-kor indul a Videotontól a Vasútállomásig egy kiegészítő-járat. Szabad- és munkaszüneti napokon szintén óránként közlekedik. Története A vonalat 1976-ban hozták létre, ekkor Öreghegyen még a Máriavölgyi úton közlekedett és a Bory-vár előtti Bory Jenő téren volt a végállomása. Buszfordulója a mai napig megmaradt. Közel másfél évtizedet követően a vonal a Selmeci utcába került, nem sokkal később pedig az ezidáig véglegesnek tűnő Kassai úti szakaszra helyezték át. 2013. július 1-jétől munkanapokon is csak óránként közlekedik – kivéve a 6.55-ös 7.25-ös kiegészítő járatokat a Kassai útról illetve a Vasútállomásról. Járművek A vonalon általában csuklós autóbuszok közlekednek, de hétvégén és az esti órákban előfordulnak szóló autóbuszok is. Vitéz Szelim szultán híd A Vitéz Szelim szultán híd (törökül: Yavuz Sultan Selim Köprüsü), vagy Harmadik Boszporusz-híd Isztambul harmadik olyan a Boszporuszt átívelő hídja, amely Európát és Ázsiát köti össze. A híd a tengerszoros két partján, Isztambul európai oldalán Sariyer és Garipçe, az anatóliai oldalon Beykoz és Poyrazköy kerületeit kapcsolja össze a Fekete-tenger közelében. Az átjáró I. Szulejmán szultán édesapjának, I. Szelim szultán nevét viseli. A híd 59 méteres szélességével és pilléreinek 322 méteres magasságával a világ legszélesebb és legmagasabb függőhídja. Története A Boszporusz-szoros felett korábban két híd már épült Isztambul belterületén. Az első Boszporusz-hidat 1973-ban nyitották meg, a Hódító Mehmet szultánról elnevezett második átjáró pedig 1998-ban készült el. Mivel a már meglévő két Boszporusz-híd forgalma az utóbbi években exponenciálisan megnőtt, ezért már a 2000-es évek elején felmerült az igény, egy harmadik híd megépítésére. A projekt egyik célja, hogy kerülőutat képezve feloldja a nagyváros túlzsúfolt forgalmát. A török Közlekedési Minisztérium 2012-ben hagyta jóvá egy harmadik Boszporusz-híd létesítését. Az Otoyol 6 (O-6), vagy Észak-Márvány-tenger Autópálya (törökül: Kuzey Marmara Otoyolu – röviden: O-6), részeként megépítendő hídra kiírt pályázatot az İçtaş-Astaldi török-olasz konzorcium nyerte meg, 2012. május 29-én. Az építkezés hivatalos kezdete az alapkőletételkor történt, amelyet Konstantinápoly elestének és az európai török terjeszkedés kezdetének 560. évfordulójára, 2013. május 29-re időzítettek. A kétszer négysávos autópályával és két vasúti sínpárral is rendelkező építményt, Recep Tayyip Erdoğan török elnök adta át a forgalomnak 2016. augusztus 26-án. A beruházási költség 4,5 milliárd török líra (kb. 450 milliárd forint) volt. A híd várható napi forgalma 135.000 jármű mindkét irányban. Ez a leghosszabb kombinált autópálya/vasúti híd a világon. Megjegyzések A „Yavuz” jelentése hagyományos fordításban: kegyetlen, zord, rettenetes, vad. I. Szelim szultán cselekedeteivel érdemelte ki a „Yavuz” jelzőt. A „Vitéz” előtag csak a magyar médiában használatos. Linazay Linazay település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 224 fő (2015). Linazay Champagné-le-Sec, Limalonges, Chaunay, Saint-Pierre-d’Exideuil és Saint-Saviol községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Enzo Bettiza Enzo Bettiza (Split, Jugoszlávia, 1927. június 7. – Róma, 2017. július 28.) olasz író, politikus. Művei La campagna elettorale (1953) Il fantasma di Trieste (1958) L'ispettore (1964) I fantasmi di Mosca (1993) Esilio (1996) Il libro perduto (2005) La distrazione (2013) La nuova cultura tedesca. [Adorno, Augstein, Bloch, Grass, Enzensberger, Johnson, Mayer. L'ultima grande inchiesta sulla Germania] (1965) L'altra Europa. Fisiologia del revisionismo nei paesi dell'Est (1966) Mito e realtà di Trieste (1966) L'altra Germania. [La prima inchiesta completa in Europa sulla Repubblica di Ulbricht] (1968) Il comunismo da Budapest a Praga 1956-1968 (1969, Ennio Ceccarinivel és Arrigo Levivel) Quale PCI? Anatomia di una crisi (1969) Il comunismo europeo. [Una verifica critica dell'ipotesi eurocomunista] (1978) Lib/Lab. Le prospettive del rapporto tra liberali e socialisti in Italia e in Europa (1980, Ugo Intinivel) Il mistero di Lenin. Per un'antropologia dell'homo bolscevicus (1988) Via Solferino. La vita del "Corriere della Sera" (1982) Saggi, viaggi, personaggi (1984) L'anno della tigre. Viaggio nella Cina di Deng (1987) Non una vita (1989) L'eclisse del comunismo (1994) L'ombra rossa (1998) Mostri sacri. Un testimone scomodo negli anni del consenso (1999) La cavalcata del secolo. Dall'attentato di Sarajevo alla caduta del muro (2000) Corone e maschere. Ritratti d'Oriente e Occidente (2001) Viaggio nell'ignoto. Il mondo dopo l'11 settembre (2002) Sogni di Atlante. Memorie di un viaggiatore (2004) 1956. Budapest: i giorni della rivoluzione (2006) La primavera di Praga. 1968: la rivoluzione dimenticata (2008) 1989. La fine del Novecento (2009) Il diario di Mosca. 1961-1962. [Una partecipazione dall'interno, un'immedesimazione avventurosa e personale con il fenomeno Russia] (1970) Qui Mosca (1974) Diario di un grande elettore (1978) Il diario di Mosca e cronache da Pietroburgo (2000) Arrembaggi e pensieri. Conversazione con Enzo Bettiza (2001) Fodor Ármin Fodor Ármin, dr. (Nagymihály, (Zemplén vármegye), 1862. január 27. – Budapest, 1944. február 23.) magyar bíró, jogtudós, kodifikátor. Életpályája A gimnáziumot Ungváron, a jogot a budapesti egyetemen végezte; 1885-ben jogi doktor, 1886-ban ügyvéd lett. 1890-ben a budapesti V. kerületi járásbírósághoz albíróvá nevezték ki és 1895-ben szolgálattételre az igazságügy-minisztériumba rendelték be, ahol a törvényelőkészítő osztályon dolgozott. Itt különösen a peres eljárás reformja körüli munkálatokban vett részt ( Térfy Gyulával együtt); ő készítette Plósz Sándornak a magyar polgári perrendtartásról szóló előadói tervezetéhez a terjedelmes indokolást, amely 1893-ban megjelent. (A törvényt 1911-ben fogadták el.) Az 1910-1912. évi hágai nemzetközi váltójogi konferencián ő volt a kormány kiküldöttje. Jogi cikkei a különböző szaklapokban (pl. Magyar Igazságügy) jelentek meg. 1929-től 1932-ig kúriai tanácselnök volt. Társadalmi tisztségei a Magyar Jogászegylet alelnöke az International Law Association választmányi tagja. Önálló munkái A fizetésképtelen adós jogcselekvényeinek megtámadása a csődben (Budapest, 1887); A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve. I.-II. (1894 - 1897; Márkus Dezsővel együtt Örökösödési eljárás (Márkus Dezsővel, Budapest, 1896); Az osztrák perrendtartás (1896); Magyar magánjog (szerk., I-V. kötet, I. és III. kötet szerkesztésében közreműködött Kiss Mór , közreműködött még Márkus Dezső, 1897-1890) A jogügyletek értelmezése a felülvizsgálati eljárásban (1899) A polgári perrendtartás (Budapest, 1912). Gleb Jevgenyjevics Lozino-Lozinszkij Gleb Jevgenyjevics Lozino-Lozinszkij (oroszul: Глеб Евгеньевич Лозино-Лозинский; Kijev, 1909. december 25. – Moszkva, 2001. november 28.) orosz–ukrán származású szovjet gépészmérnök, repülőgép-tervező, az NPO Molnyija vezetőjeként a szovjet űrrepülőgép-program egyik irányítója volt. Élete Nemesi családban született Kijevben. Az akkori szokások szerint születésének pontos dátumát hivatalosan nem jegyezték be, Lozino-Lozinszkij az 1909. december 25-i dátumot tartotta születésnapjának. Később a család Kremencsukba költözött, ahol az apa ügyvédként dolgozott. A forradalmat követően ott végezte el az általános iskolát, melyet egyből a 7. osztályban kezdett. Ezután ipari iskolában tanult, ott esztergályos képesítést szerzett. 1926-ban felvették a Harkovi Műszaki és Gépipari Főiskolára, ahol 1930-ban végzett és kapott gépészmérnöki oklevelet. Az egyetem után a Harkovi Turbinagyárban (ma: Turboatom) dolgozott. Korai munkássága 1932-ben átment a Harkovi Repülési Főiskolára, ahol a kísérleti labor mérnökeként dolgozott. Ott került közelebbi kapcsolatba a repüléssel. Részt vett az Arhip Ljulka által 1937–1939 között a harkovi főiskolán tervezett és megépített első szovjet gázturbinás sugárhajtómű, az RTD–1 fejlesztési munkálataiban. 1939-ben Leningrádba költözött, ahol a kazánokkal és turbinákkal foglalkozó központi kutatóintézet munkatársa lett. Leningrádi tartózkodása idején Ljulkával együtt tovább dolgozott repülőgépmotorok és sugárhajtóművek tervein. A Mikojan-tervezőirodánál 1941-ben lett az Artyom Mikojan vezette tervezőiroda munkatársa. Részt vett Mikojan mellett a korai szovjet sugárhajtású repülőgépek fejlesztésében. Elsősorban a repülőgépek hajtóműveiért volt felelős, de ő irányította több MiG-vadászrepülőgép sorozatgyártásának a megszervezését is. Fontos szerepet játszott a MiG–19, a MiG–21 és a MiG–25 tervezésében és fejlesztésében. 1965-ben Lozino-Lozinszkij vezetésével kezdődött el az OKB–155 tervezőirodában az egyik korai szovjet űrrepülőgép-program, a Szpiral részére készülő többször felhasználható űrrepülőgép, a MiG–105 fejlesztése. Az űrrepülőgépet egy 6 Mach sebességig gyorsuló repülőgépen szállították volna nagy magasságba, ahol a Szpiral egy gyorsítórakétával emelkedik tovább. A gép prototípusa elkészült ugyan, és több légköri próbarepülést végeztek vele, a Szpiral-programot 1972-ben felfüggesztették. Az 1970-es évek elején Lozino-Lozinszkij Artyom Mikojan helyetteseként dolgozott az OKB–155 tervezőirodánál. 1971-ben a MiG–31 elfogó vadászrepülőgép fejlesztési programjának élére főkonstruktőrnek nevezték ki, 1972-től pedig a MiG–29 vadászrepülőgép fejlesztésében is részt vett. Az NPO Molnyija élén Az amerikai Space Shuttle hatására a szovjet vezetés a Szpiral-program helyett az amerikaihoz hasonló űrsikló megvalósítását támogatta. Ezért 1976-ban a Molnyija tervezőiroda, a Burevesztnyik tervezőiroda és a Mjasziscsev vezetése alatt álló Kísérleti Gépgyár (EMZ) összevonásával létrehozták a Molnyija Tudományos Termelési Egyesülést (NPO Molnyija), melynek vezetésével az űrrepülőgépek terén korábban már tapasztalatokat szerzett Lozino-Lozinszkijt bízták meg. Ő volt a vállalat vezérigazgatója és a főkonstruktőre. Lozinszkij a Space Shuttle-hoz hasonló űrrepülőgép, a későbbi Buran fejlesztését kezdte el. A rendszer másik fő elemét, az Enyergija hordozórakétát az NPO Enyergija vállalat fejlesztette. A Buran–Enyergija-rendszerrel 1988. november 15-én hajtották végre az első és egyetlen űrrepülést. AZ 1980-as évek végének szovjet gazdasági válsága miatt a Buran program leállt. Az NPO Molnyija vállalatnál azonban ebben az időben egy újabb űrrepülőgép-rendszer kifejlesztését kezdték el Lozino-Lozinszkij vezetésével. A MAKSZ többször felhasználható, repülőgépről indítható űrrepülőgép terve azonban nem jutott el a megvalósulásig. Lozini-Lozinszkijt 1950-ben és 1952-ben Állami díjjal, 1962-ben Lenin-renddel tüntették ki. 91 éves korában, 2001-ben halt meg. Tyecsa A Tyecsa folyó (oroszul: Теча) az Iszety mellékfolyója, 243 km hosszú. Az Iszety – Tobol – Irtis – Ob folyórendszerhez tartozik, amely a Kara-tengerbe vezet. Nukleáris szennyezés A szovjet hatóságok a Majak nukleáris komplexum hűtésére használták a folyót, illetve rendszeresen vezették a komplexum radióaktív hulladékát a Tyecsa folyóba. Több mint 40 faluban 28 000-nél is több lakos élt ez idő tájt közvetlenül a Tyecsa folyó partja mentén. Az utóbbi 45 évben félmillió embert érintett legalább egy vagy több incidens (többek között a komplexumban 1957-ben bekövetkezett robbanás), melyek csak a Csernobili atomkatasztrófa következtében a lakosságot ért sugárzáshoz mérhetőek. Forrás ↑ NG, 2005.03.17.: Csonka életek egy atomtemető árnyékában. National Geographic, 2005. március 17. (Hozzáférés: 2017. február 11.) Oplany Oplany település Csehországban, a Kelet-prágai járásban. Oplany Černé Voděrady, Stříbrná Skalice, Výžerky és Konojedy településekkel határos. Lakosainak száma 104 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kalandtúra (film, 2006) A Kalandtúra (eredeti cím: The Contract) 2006-ban bemutatott thriller. A film főszereplői John Cusack és Morgan Freeman. A film csak videón jelent meg, DVD-n 2007. július 24-én. Cselekménye Frank Carden (Morgan Freeman) egy profi bérgyilkos, miután elvégezte feladatát, és közlekedési balesetnek álcázva megöli egy milliárdos fiát, később ő maga is közlekedési balesetet szenved. Miután fegyvere van, a kórház értesíti a rendőrséget, ők pedig kiderítik, hogy a személyazonossága hamis, az ujjlenyomata alapján egy valamikori titkos kormányügynök, aki azóta bérgyilkosként dolgozik. Amikor az FBI átszállítaná egy személyautóval, egy hegyi szerpentinen Carden emberei eltorlaszolják az utat és megtámadják a kocsit, ami lecsúszik a hegyoldalon és egy folyóba esik. Carden kiszabadul a süllyedő autóból, bár meg van bilincselve. Korábban, egy másik helyszínen az özvegy Ray Keene (John Cusack) középiskolai tornatanár a kamasz fiával, Chris-szel vitatkozik, aki kipróbálta a kábítószert. Azt találja ki, hogy csináljanak valamit együtt, és mivel a fiú szeret kirándulni, hamarosan elindulnak a vadonba. Egy folyónál észrevesznek két kapálózó alakot, akiket kimentenek. Egyikük rendőrtiszt, aki felhívja a figyelmet, hogy a másik egy fogoly, és odaadja Keene-nek a pisztolyát, majd meghal. Keene és fia megpróbálnak telefonálni a rendőrségnek, de nincs térerő, ezért elhatározzák, hogy az országútig kísérik a foglyot, bár ő figyelmezteti őket, hogy legjobb lenne, ha elengednék. Cardent ugyanis a fegyveres emberei is keresik (akik csak Cardenen keresztül juthatnak a pénzükhöz), akik közül az egyik profi nyomolvasó, ezért a nyomukban járnak. Egy helyen a fiú javaslatára leereszkednek egy meredek hegyoldalon, ahol a fiú korábban már járt. Carden emberei itt átmenetileg elvesztik a nyomukat. Közben Carden emberei közül az egyik titokban telefonál egy nőnek, aki arra utasítja, hogy ölje meg Cardent félmillió dollárért, amit ő el is vállal. Carden emberei egy rendőrségi helikoptert is megtámadnak és annak segítségével majdnem sikerül kimenteniük Cardent, azonban Ray az egyik bérgyilkostól megszerzett fegyverrel (a bérgyilkos megtámadta őt, ő pedig a rendőrtiszttől kapott pisztollyal lelőtte) rálő a helikopterre, ami megsérül, így nem tudja felvenni Cardent. Kicsivel korábban két turistával találkoznak, akik közül a férfit a helikopterről lelövik, a nő velük tart. Chris egy menedékházba vezeti őket, ahol van telefon, az azonban nem működik. Carden emberei megtámadják a házat, ahol a nő lelövi az egyik támadót (épp nála van a fegyver), Ray majdnem agyonveri a másikat, mert az rá akart lőni a fiára. A zűrzavarban Carden elmenekül és magával hurcolja a fiút. A titokzatos telefonáló az FBI embere, éppen az, aki a Carden elleni hajszát vezeti. Carden egy temetőben várakozik, ahol a milliárdos fiát temetik és próbálja célba venni a milliárdost, de nincs tiszta kilátása rá. Közben Ray rájön, hogy a milliárdos lesz a célpont, nem pedig az Egyesült Államok elnöke, ahogy az FBI gyanítja, ezért a temetőbe megy és bekeríti Cardent. Amikor odaér hozzá, valaki rájuk lő. A merénylőt Carden cserkészi be (a volt embere az, aki a helikopterről is megpróbálta őt megölni), és megöli a saját fegyverével. Egy kávézóban a telefonáló nő kávét kér. A pultnál Carden várja és figyelmezteti, hogy ha Raynek vagy a fiúnak baja esik, ő megtalálja őt. Ray, Chris és a vadonban megismert nő egy nagy közös pikniken vesznek részt. Fogadtatás A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 0%-ra értékelte 5 vélemény alapján. Más kritikusok 40%-ot adtak rá, voltak azonban olyanok is, akiknek tetszett és megnézésre ajánlják. A nézők többsége közepesnek, kevésbé izgalmasnak, de nézhetőnek tartja a szereplők miatt. Forgatási helyszínek A filmet szinte teljes egészében Bulgáriában vették fel. Az egyik sziklás helyszín a Zlatnyitye Mosztove folyó volt (=arany hidak), ami a Vitosa hegységben van, Szófia közelében. dirname A dirname egy standard Unix program. A parancs paramétere egy útvonal. A dirname törli az utolsó slash ('/') utáni karaktereket, és kiírja az így kapott eredményt. Az útvonallal megadott fájlnak nem kell léteznie. A dirname parancs leírása megtalálható a Single UNIX Specification-ban. Használata A parancs általános alakja: ČKD Tatra KT8D5 A Tatra KT8D5 egy nyolc tengelyes, két vezetőállású csuklós villamostípus. Tíz ajtóval rendelkezik, Csehországban a ČKD Tatra gyártotta. Magyarországon az MVK Zrt. üzemeltetett belőlük 18-at, jelenleg 4 darab megtartásával számolnak. Pár villamost Prága városa vásárolt meg korszerűsítés céljából, a többi pedig jelenleg is eladó. Típustörténet Az első prototípust 1984-ben gyártották, főként a csehországi városi villamosközlekedés korszerűsítése érdekében. A típus ajtóelrendezése rendkívül szokatlan, hiszen az egykori Csehszlovákiában igen ritka volt a kétirányú, kétoldali ajtós Tatra motorkocsi (igaz, a prágai közlekedési vállalat 1979-ben az első két Tatra T5C5-nek belső pályaszámot is adott (8011 és 8012)). Azóta számtalan variációban készült már el, illetve rengeteg átépítést is ismerünk. A KT8D5R.N1 például egyirányú forgalomra lett átalakítva. A régebbi példányok korszerűsítésükkor elektronikus utastájékoztató rendszert kaptak, helyenként (pl. Kassa) a középrészt alacsony padlósították. Miskolcra az első jármű, a 200-as, 1991-ben került. Ez egy vadonatúj villamos volt, melyet eredetileg Kassára szántak, ott azonban a megváltozott utazási szokások (a kassai acélmű leépítése) miatt már nem volt szükség ekkora befogadóképességű villamosra, így aztán pályafutása jelentős részét, Prágába kerüléséig, Miskolcon töltötte. Ezt 1992-ben még 9 darab, már használt, de még csak pár éves villamos beszerzése követte. A járművek kezdetben a 2-es, majd a pályafelújítás végeztével az 1-es vonalon jártak. 1996-1997-ben sor került még nyolc villamos beszerzésére, ezúttal a Csehországi Most városból, szintén hasonló okok miatt. Köztük van a két prototípus is (210, és 211, melyek a felújítás után is az eredeti színezésüket kapták vissza). A járművek eredeti színezése piros-fehér, 1998-tól kezdve azonban folyamatosan elkezdték átfesteni őket az MVK Zrt. sárga-kék-zöld színére. Ezzel együtt kisebb korszerűsítést is végrehajtottak rajtuk, például beépített leszállásjelzőt, szelektív ajtónyitást, digitális sebességmérőt, és hangos utastájékoztatót, a 212-217. járművekbe kísérleti jelleggel ideiglenesen rekuperáció (elektromos visszatáplálási rendszer) is beépítésre került. Az eredetileg 2+2 elrendezésű üléssort 2+1-re cserélték, bizonyos példányokban pedig korszerűsítésre került a csuklószerkezet, és újfajta csúszásgátló padlót raktak le. Mindkét oldali vezetőálláson kicserélték a járművezető ablakát egy korszerűbb változatra. Kezdetben a tetőn is volt egy kocka alakú viszonylatjelző, de ezeket rövid használat után leszerelték. A járművek remekül beváltak a napi forgalomban, két évtizedes működésük során mindössze kettőt (210, 213) selejteztek, ezeket is pályafutásuk végén. 2014-ben az új Skoda 26T villamosok érkezésével fokozatosan kivonták őket a forgalomból, az MVK Zrt. eladásra hirdette meg őket. A prágai közlekedési vállalat, amelynek nagy tapasztalatai vannak a típus felújításával kapcsolatban, néhány villamost megvásárolt. Mindössze négy jármű marad meg tartaléknak, illetve nosztalgiavillamosnak, melyek többnyire az első, kassai szállításból származnak. Előfordulás 1984 és 1999 között 206 darab készült ebből a típusból. Bosznia-Hercegovina : Szarajevó Oroszország : Moszkva , Volgográd Észak-Korea : Phenjan Csehország : Brno , Most , Litvínov , Ostrava , Plzen , Prága Szlovákia : Kassa Magyarország : Miskolc Németország : Strausberg Altípusok Tatra KT8D5.N2: Brno és Kassa üzemeltet ilyen járműveket. Legjellegzetesebb eltérése a teljesen alacsony padlós középrész. A műbőr bevonatú üléseket szövettel húzták át, a padló csúszásmentes lett, és elektromos utastájékoztató rendszerrel szerelték fel ezeket a felújított villamosokat a 2000-es évek elején. A vezetőállások is kisebb módosításokon estek át. Tatra KT8D5R.N1: Ostravában készült ez az altípus. Az egyirányú közlekedtetésre alakították át őket, vagyis a menetirány szerinti bal oldalról kiszerelték az összes ajtót, és az egyik vezetőállást megszüntették, valamint a felette lévő áramszedőt is. Több ülés került a villamosba, és a középső rész itt is teljesen alacsony padlós lett. Szövettel bevont ülések, csúszásmentes padló, elektromos utastájékoztató rendszer, és 2+1 üléselrendezés jellemzi. Tatra KT8D5R.N2P: Prága és Plzen üzemelteti őket. Középső része alacsony padlós, amely a többi altípushoz képest egy egészen más konstrukció. Szövetülések és csúszásmentes padló került beszerelésre. A vezetőfülke félkör alakú lett, az irányítás pedig lábpedálok helyett menetkapcsolóval történik. Az elektromos utastájékoztató mellett bekamerázták a járműveket. Új áramszedők, halogén fényszórók, és fényvisszaverő csíkok jellemzik kívülről. Prágában a járműszekrény kívülről is több ponton átalakult. Tatra KT8D5R.N2S: Strausbergben üzemelő típus, amely hasonlóan lett kialakítva a Prágaiakhoz mivel ott korszerűsítették. Középrészén található benne egy LCD kijelző is. Csak 1 db üzemel belőle leginkább tartalék járműként csúcsidőszakokban, minden más esetben Bombardier villamosok közlekednek. Sztratióta A sztratióta (eredetileg sztraitótész) a Bizánci Birodalomban tömegesen letelepített, eleinte szláv „parasztkatonáinak” elnevezése. A kifejezést a 7. századtól kezdve alkalmazták. A katonáskodó parasztok nem fizetnek adót, és sztratióta-birtokot művelnek. A birtok (pronoia) fejében vállaltak fegyveres szolgálatot, parancsra lóval és fegyverzettel kellett bevonulniuk. A georgosszal alkotják a faluközösséget (koinotész), aki csak paraszt. A georgoszra vonatkozik a nomosz georgikhosz. A 11. századtól már hivatásos lovagok, akik nem maguk művelték a földet, hanem hűbérjövedelemből éltek. Zsaruballada A Zsaruballada (The Ballad of Booth) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat százharmincharmadik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó vetítette 2010. május 2-án. Mellékszereplők John Barrowman - Patrick Logan Max Carver - Preston Scavo Samuel Page - Sam Allen Shawn Pyfrom - Andrew Van de Kamp Rick Pasqualone - John Booth nyomozó Karl Makinen - Furst nyomozó Josh Zuckerman - Eddie Orlofsky Az epizód cselekménye Gaby megtudja, hogy Carlos nem szereti a lasagnéjét, ezért úgy dönt, hogy Angie-től, az olasz receptek királynőjétől kér segítséget. Angie-nek pedig ez remek alkalom arra, hogy segítséget kérjen szorult helyzetében. Susan és Mike arra kényszerülnek az adósságaik miatt, hogy bérbe adják a Lila Akác Közben álló házukat. Lynette eközben megtudja, hogy Eddie anyja meghalt, így ő akarja elmondani a fiúnak... Mary Alice epizódzáró monológja A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): "Mi emberek nap, mint nap hozunk döntéseket. És ezek a döntések határoznak meg minket. Van, aki úgy dönt hűséges lesz, bár dühös és sértve érzi magát. Van, ki úgy dönt bátor lesz, bár majd eszét veszi a félelem. És van, aki úgy dönt, hogy harcba száll mikor el is menekülhetett volna. De mi van azon szerencsétlenekkel, akiket gúzsba kötnek a körülmények? Mi lesz azzal, akinek nem maradt választása?" Epizódcímek más nyelveken Angol: The Ballad of Booth (Booth balladája) Francia: L'encombrant M. Sam (A nagy Mr. Sam) Olasz: Scelte sbagliate (Hibás döntések) Német: Entscheidungen (Döntések) Makedón: Балада за Бут (Booth balladája) Arab: ��� (Menedék) Forrás PORT.hu Rentapia A Rentapia a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó nem. Előfordulásuk A nem fajai a Maláj-félszigeten, Borneón és Szumátrán honosak. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Rentapia everetti ( Boulenger , 1896) Rentapia hosii ( Boulenger , 1892) Forrás A Rentapia az Amphibiaweb oldalon Amphibian Species of the World 6.0 Jonathon Young Jonathon Young (Richmond Hill, Ontario, 1973. május 8.) kanadai származású színész. Legismertebb szerepe Nikola Tesla a Sanctuary – Génrejtek című amerikai sci-fi-fantasy televíziós sorozatban. Karrier Több televíziós sorozatban kapott szerepeket, mint az Eureka, a Csillagkapu: Atlantisz vagy a Végtelen határok, és olyan filmekben játszott, mint a Tűzvihar (1998), A köd (2005) és a The Score (2005), melynek forgatókönyvírója és rendezője is egyben. 2008 óta a Sanctuary – Génrejtek című televíziós sorozat visszatérő szereplője. Young több színdarabban is játszott, és társtulajdonosa a vancouveri Electric Company Színháznak. A színészet mellett rendezője is a színház produkcióinak.. Díjak, jelölések Színészként többszörös Jessie-díjas művész, 2001-ben, 2002-ben színészként, 2003-ban színészi alakításáért, a forgatókönyvért és a díszletért (The Palace Grand), 2005-ben pedig színészi alakításáért kapta meg a díjat. 2009-ben Leo-díjra jelölték a Sanctuary – Génrejtek című sorozat Nagy felfedezések című epizódban nyújtott alakításáért. Alsólápos Alsólápos (1892-ig Alsó-Laps lengyelül Łapsze Niżne ['wap�� '�i�n�], szlovákul Nižné Lapše ['�i�né 'lap�e]): falu Lengyelországban, az egykori Nowy Sącz, a mai Kis-Lengyelország vajdaságban. 1400 lakosa van. Fekvése Szepesófalutól 8 km-re nyugatra a Lapszanka-patak mellett fekszik. Nevének eredete Neve a gorál „lapsy” (= lapu) főnévből ered. Története A falut a 13. században akkori birtokosai Miechow templomos lovagjai alapították. 1274-ben említik először. 1593-ban a Horváth család birtoka lett. 1680-ban említik Labsánszky Albert itteni kő udvarházát. 1846-ban a lengyel felkelők innen indultak Nowy Targ ellen. 1910-ben 617, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott. Látnivalók Szent Kvirin temploma a 14. század elején épült, később többször átépítették. Híres emberek Nemesdedinai Dedinszky Antal (1796. - ?) nemesi származású, 1848-as nemzetőr őrnagy, zászlóalj parancsnok. (6593) 1986 UV A (6593) 1986 UV a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdenka Vávrová fedezte fel 1986. október 28-án. Bittersweet Symphony A Bittersweet Symphony Jade Valerie amerikai énekesnő második szólóalbuma. Az album Japánban az 59. helyet érte el az Oricon slágerlistán és a 13.-t az Oricon International listán. Az albumra főleg a balladák jellemzőek, csak két dalban van komolyzenei hatás. Minden dal szerzője Jade Valerie Villalon és Roberto „Geo” Rosan, kivéve a We Can Run és Undone címűeket, melyek szerzője Villalon, Rosan és Hase; az Unbreakable Beethoven Holdfény-szonátáján alapul. Számlista Kislemezek Unbreakable (2008) Razorman (2008) BGE Külkereskedelmi Kar A Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) Külkerskedelmi kara. Budapesten a XVI.kerületi Diósy Lajos utca 22-24. alatt működik. Az egyetem a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 2015. évi módosítása értelmében a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) helyébe lépett 2016. január 1-jétől. Karai jelenleg Budapesten, Zalaegerszegen és Salgótarjánban működnek. Története Előzmények 1957-ben alakult meg a Külkereskedelmi Levelező Iskola, érettségizett fiatalok számára, ahol két idegen nyelven levelezni képes fiatalok végeztek. 1962-ben az iskola átalakult önálló Felsőfokú Külkereskedelmi Szakiskolává. A külkereskedelmi és áruforgalmi szak 1964-ben indult. Az intézmény vezetője dr. Bársony Jenő volt, akinek az irányítása alatt megteremtődtek a szakiskola főiskolává alakulásának a feltételei. A Külkereskedelmi Főiskola Az intézmény 1971-ben főiskolává alakult Külkereskedelmi Főiskola néven. 1986-ban megindult a szakosító továbbképzés; megkezdődött az arab és a japán nyelv oktatása. 1990-ben megalakultak a Főiskola szolnoki és tatabányai tagozatai. 1992-ben megkezdődött a nemzetközi kooperáció a szakmai oktatásban. A következő évben a PR oktatás is elindult. Alapképzés két szakon volt ekkor a külgazdasági és kommunikációs szakokon. 1994-ben megkezdődött a pénzügyi menedzserképzés. Egy év múlva adták ki az első kettős diplomákat (angol–magyar, illetve francia–magyar); beindult a University of Humberside (Anglia) Master's kurzusa a Főiskolán. 1996-ban beindult Maitrie-képzés az Université de Picardie-val együttműködésben; létrejött a Keleti Kommunikáció és Továbbképző Intézet. A Főiskola 1997-ben költözött Budapest XVI. kerületébe. 1999-ben oktatói és hallgatói csereprogram indult a Brabant Főiskolával (Breda) együttműködésben; Európai Tanulmányi Központ alakult a Főiskolán, 4 tanszék összefogására. A BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar 2001. január 1-jétől integrálták a Főiskolát a Kereskedelmi, Vendéglátóipari Főiskolával és a Pénzügyi és Számviteli Főiskolával - létrejött a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF); azóta az addigi Külkereskedelmi Főiskola a 3 főiskolai kar egyikeként Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar néven működik. Épülete A Mátyásföldön az Erzsébet-ligetben található épület a második világháború után épült. Szomorú nevezetessége, amit emléktábla örökít meg: „Ebben az épületben tartották fogva 1956. november 22-én Nagy Imre miniszterelnököt és a forradalomban részt vevő társait a szovjet hatóságok. Innen hurcolták őket Romániába.” (Az emléktáblát 1991. november 22-én a XVI. kerület önkormányzata állította.) Megközelíthetősége A Déli pályaudvartól illetve a Keleti pályaudvartól: Az M2 metróval az Örs vezér tér végállomásig. Az Örs vezér térről: A Gödöllői HÉV -vel Gödöllő felé a Mátyásföld, Imre u.-i megálló. 276E jelzésű autóbusszal a Hunyadvár utcai megálló. 45-ös busszal a Diósy Lajos u.-i megálló. Rákospalotáról illetve Rákoskeresztúrról: 46-os busszal a Diósy Lajos u.-i megálló. A Külkereskedelmi Főiskola főigazgatói Bársony Jenő dr. (1971 - 1974) Ernst Ervin dr. (1974 - 1980) Gulyás József dr. (1980 - 1983) Iványi Károly dr. (1983 - 1988) Törzsök Éva dr. (1988 - 1994) Iványi Károly dr. (1994 - 2001) A Külkereskedelmi Főiskolai Kar főigazgatója Marinovich Endre dr. (2001- 2006) A Külkereskedelmi Kar dékánja Hidasi Judit dr. (2006-tól 2012. augusztus 31-ig) Szemlér Tamás dr. (2012. szeptember 1-től Gulyásné dr. Csekő Katalin A Külkereskedelmi Kar képzési rendszere Felsőoktatási szakképzés 2 éves Alapképzés (A ciklus), 3 - 3,5 éves Mesterképzés (M ciklus), általában 2 éves Doktori képzés, 3 éves (együttműködésben az Anglia Ruskin Egyetemmel) Szakok Alapképzések kereskedelem és marketing kommunikáció és médiatudomány nemzetközi gazdálkodás ( magyar , angol és francia nyelven ) nemzetközi tanulmányok Felsőfokú szakképzések (utolsó meghirdetés: 2012/13 tanév) gazdasági idegen nyelvű menedzser idegennyelvi kommunikátor intézményi kommunikátor külgazdasági üzletkötő nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző titkárságvezető Felsőoktatási szakképzések (első meghirdetés: 2013/14 tanév) nemzetközi gazdálkodás kommunikáció és média A Kari Könyvtár A Kari Könyvtár a Kar épületében található. Állományába több mint 100 000 dokumentum tartozik. Keretében Európai Uniós Dokumentációs Központ működik. Online elérhető szolgáltatásai: Online katalógus Elektronikus könyvtár (főleg a Kar oktatóinak publikációit és a hallgatók szakdolgozatait tartalmazza) A Kari Könyvtár saját lapja Diákszervezetek AIESEC Helyi Bizottsága Exchange - cserediákok budapesti segítése Hallgatói Önkormányzat (HÖK) Kanyar - A BGF-KKFK független hallgatói lapja KOB - Kollégiumi Bizottság Külker Szakkoli , a kar szakkollégiuma Külker Online internetes magazin Külker Mentorközpont - a karon tanuló hallgatók segítése MKT IB KKFK - Magyar Közgazdasági Társaság Ifjúsági Bizottsága a külkeren KSF - Külker Sport Fun - a Külker sport és egyéb rendezvényekért felelős szervezete Rágama Rágama település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 227 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Léger-de-Montbrun Saint-Léger-de-Montbrun település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 1272 fő (2015). Saint-Léger-de-Montbrun Saint-Cyr-la-Lande, Louzy, Missé, Oiron, Pas-de-Jeu, Saint-Martin-de-Mâcon, Taizé, Thouars és Curçay-sur-Dive községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hirschegg-Pack Hirschegg-Pack osztrák község Stájerország Voitsbergi járásában. 2017 januárjában 1037 lakosa volt. Elhelyezkedése Hirschegg-Pack a tartomány középső részén fekszik a (Lavanttali-Alpokat és Stájer-Előalpokat elválasztó) Packi-Alpokban. Itt található a karintiai Lavant-völgybe átvezető Packi-hágó. Területén áthalad az A2-es déli autópálya, valamint a Grazból Klagenfurtba vezető B70-es főút. Legnagyobb állóvize a Packi-víztározó, amely a Teigitschbe torkolló Packer Bach folyó felduzzasztásával jött létre. Az önkormányzat 3 katasztrális községben (Hirschegg-Piber, Hirschegg-Rein, Pack.) 2 falut fog össze: Hirschegg (651 lakos) és Pack (403 lakos). A környező települések: északnyugatra Obdach, északkeletre Maria Lankowitz, délkeletre Edelschrott, délre Deutschlandsberg, délnyugatra Preitenegg, nyugatra Bad Sankt Leonhard im Lavanttal és Reichenfels (utóbbi három Karintiában). Története Az önkormányzat a 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során alakult meg a korábban önálló Hirschegg és Pack községek összevonásával. Pack neve a dombot, magaslatot jelentő szlovén paka szóból ered. Területén az ember legkorábbi nyoma egy neolit kori, több mint 5000 éves kovakő nyílhegy. I.sz. 600 körül szlávok telepedtek meg a térségben, számos helynév máig az ő örökségüket őrzi. A németek (bajorok) 800 után kezdtek betelepülni, miután a Frank Birodalom meghódította a szlávok államát. 900-950 között az ismételt magyar portyázások miatt a keletebbre fekvő falvak népe gyakran felhúzódott a Pack környéki erdők, hegyek közé. 955-ben I. Ottó király (később császár) legyőzte a magyarokat és hogy megelőzze a további támadásokat, őrgrófságokat alapított a határvidéken. Pack területe a Karintiai (vagy Muravidéki) őrgrófsághoz tartozott, amelyből később kialakult a Stájer Hercegség. A régió előbb az Eppenstein, majd azok 1122-es kihalása után a Wildon hercegi családhoz tartozott. Őket a Wallsee, 1362 után pedig a Pettau-nemzetség követte. Egy 1445-ös összeírás 191 letelepült parasztot (és családjukat) számlált össze a packi egyházközségben (amelyhez akkor hozzátartozott Hirschegg és Modriach is). 1480-ban az Ausztriába betörő törökök kifosztották a falut, a lakosok egy részét elhurcolták rabszolgának. Ugyanebben az évben sáskajárás és pestis is pusztított a tartományban. A lakosság sokat szenvedett Mátyás magyar király a hágókon Karintia felé több ízben átkelő hadaitól is. A 16. század közepén Pack karintiai része az Ungnad-család birtokába jutott, amely jelentős ipari fejlesztésekbe kezdett: faszenet égettek vaskohóik számára, sőt Pack környékén is elkezdtek vasércet bányászni és felállítottak egy vízi erővel hajtott dróthúzó műhelyt. A nagy adók miatt azonban 1584-ben eladták nyugat-stájerországi birtokaikat a Herbersteineknek, akiktől több közvetítőn keresztül 1638-ban Karl von Saurau grófhoz került, aki a térséget ligisti uradalmához csatolta. Az 1848-as polgári forradalom után a politikai hatalom átkerült a községi tanács kezébe és 1870-ben a Goess-Saurau grófok packi kastélyukat is eladták a községnek, amely paplakot rendezett be benne. Lakosság A Hirschegg-Pack-i önkormányzat területén 2017 januárjában 1037 fő élt. A lakosság 1951 óta (akkor 1545 fő) folyamatosan csökken. 2015-ben a helybeliek 97,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,7% a régi (2004 előtti), 1,4% az új EU-tagállamokból érkezett. 0,3% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,3% egyéb országok polgára. Látnivalók Hirschegg késő gótikus Szűz Mária neve-plébániatemploma 1480-1490 között épült. 1686-ig Sankt Lambrecht apátságának felügyelete alá tartozott. Gótikus oltárszobrait a neves Hans Klocker készítette. A paplak 1756-ban épült. a hirscheggi falumúzeum Pack Szt. Márton-plébániatemplomát 1245-ben említik először. Tornya és nyugati fala 1524-ből, többi része 1766-os felújításából származik. a paplak (volt Rosegg-kastély) a Hebalm-kápolna és a környező Hebalm-erdő. a Packi-víztározó Híres hirschegg-packiak Andreas Münzer (1964–1996) testépítő Christoph Semmler Christoph Semmler (1980. március 3. –) német labdarúgókapus. Arapaima mapae Az Arapaima mapae a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának az elefánthalak (Osteoglossiformes) rendjébe, ezen belül az Arapaimidae családjába tartozó faj. Előfordulása Az Arapaima mapae előfordulási területe Dél-Amerika. Ezt a halat a brazíliai Lago do Amapá-nál találták meg. Megjelenése A hím legfeljebb 203 centiméter hosszú. Életmódja Trópusi és édesvízi halfaj, amely élőhelyének a nyíltabb, azonban a mélyebb részein él. Nové Dvory (Příbrami járás) Nové Dvory település Csehországban, a Příbrami járásban. Nové Dvory Slapy, Bojanovice, Velká Lečice, Korkyně, Nový Knín és Buš településekkel határos. Lakosainak száma 259 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Basal Basal (horvátul Bašalija) község Baranya megyében, a Szigetvári járásban. Fekvése Baranya megyében, a Dél-Dunántúlon található. Közúti távolsága Szigetvártól 6, Pécstől 40 km. Története Basal nevét az oklevelek 1217-ben említették először, mint a Győr nemzetség ősi birtokát, melyet Endes fia Péter szerzett meg, de birtokrésze volt itt Endes Péter nevű testvére leányának, Jechának is, aki a maga részét 1231 előtt sógorának, Monoszlai Makár fiának, adta el. A Győr nemzetség a tatárjárás után elveszítette itteni birtokait, amelyeket a Rátót nemzetség szerzett meg; de Endes fia Péter utóda, Ábrány fia Szenterzsébeti László, 1302-ben unokaöccsével, György fia Szehénnel, visszaperelte a birtokot a Rátót nemzetség pásztohi ágától. 1350-ben Ábrány fia László utóda Szenterzsébeti Pál fia János volt itt birtokos. 1360-ban, 1448-ban és 1453-ban Pata mezőváros tartozékai közé tartozott. 1455-ben pedig Marczali János a toldi pálosoknak hagyományozta, 1464-ben azonban ismét a patai uradalom tartozékai közé tartozott. Az 1556-os török hadjárat alkalmával Ali basa, a babócsai harcok lezajlása után, a község melletti hársfaerdőben ütött tábort, majd innen támadta a Szigetvári várat, de a vár ostromát abbahagyva, elvonult. A török időkben sem néptelenedett el a falu, lakói ekkor is magyarok voltak. Az 1660 évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzék szerint a székesfehérvári custosság és Kubinyi László birtoka volt, 1692-ben pedig Grabarics Péter volt a földesura. 1715-ben 9 háztartását írták össze és ekkor Akai István birtoka volt, az 1773-1776 közötti években pedig Kubinyi Sándor birtoka volt. E család tagjai közül Kubinyi Albert 1860-ig volt a falu birtokosa. A 18. században horvát, majd a 19. században német családok is költöztek ide. Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták. Jelene A faluban évente 3 nagyobb rendezvényt tartanak: 1. Októberben az Országos Könyvtári napokat, mely színes programokkal várja az érdeklődőket. 2. Augusztus utolsó szombatján Falunap. A falu apraja nagyja részt vesz benne. Mind az előkészületekben, lebonyolításban, részvételben. Számos gyerekprogram, felnőtteknek is szóló bemutatók sora várja a vendégeket. 3. Az év vége felé december 22-én a basali gyerekek karácsonyi színdarabbal ajándékozzák meg a falusiakat. 2015. november 7-én megalakult a nyugdíjas klub, amelynek jelenleg 19 tagja van. Azóta számos programmal kedveskedtek a falubelieknek.Többek között volt farsangi mulatság, nőnapi bál, gyereknap, Szennai kirándulás, fürdőfesztiválon való részvétel. 2016.áprilisától pedig ismét nyitva a templom, ahol 4 hetente istentiszteletet tart Unger Károly tiszteletes. 2016. júliusában Szomor Ferenc megajándékozta a tagokat egy új, faragott templomi persellyel.[forrás?] 2016. nyarán a nyugdíjas klub tagjai lefestették a templomban a padokat, mivel öt gyermek megkeresztelkedésének lehettünk tanúi egy szép nyári délutánon. Az év végi karácsonyi műsor is különleges volt, minden résztvevő gyermek cipős doboznyi ajándéknak örülhetett, Unger Károly és a Pécsi Református Iskola jóvoltából. 2017-ben sem unatkoznak a falusiak. Ez az év különleges, hiszen idén 800 éves lett a falu. Minden hónapban programokkal készülnek, de a fő esemény augusztusban lesz. Egy pályázat keretében minden hónapban kézműves foglalkozást tartanak, nemcsak gyerekeknek. Kirándulásokat is szerveznek. A nyugdíjas klub meghívásokat kap. Januárban a klub új nevet kapott, most már hivatalosan is Basali Hársfavirág Nyugdíjas Klub lett a nevük. Ezen belül 7 fővel megalakult a Dalárda, akik minden pénteken összejönnek énekelni. 2018. februárjában részt vettek a Pécsi Kulturális Központban tartott Kodály maratonon. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,7%-a magyarnak, 0,6% cigánynak, 0,6% horvátnak mondta magát (2,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,7%, református 28,6%, evangélikus 0,6%, felekezeten kívüli 6,3% (6,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Református temploma 1858 -ban épült, 1902 -ben újították fel. A református templomon a második világháború halottak tábláját 2010 -ben cserélték le. Községi könyvtára 2008 óta működik. 500 db-os állománnyal rendelkezik. Három havonta új könyvek érkeznek, melyet a Csorba Győző Megyei Városi Könyvtár munkatársai szállítanak ki. Számos programmal várja a könyvtár használókat, falubelieket. Könyvtárosa Neményiné Sárközi Karolina, aki 2012 februárjában segédkönyvtárosi bizonyítványt szerzett, az önkormányzat támogatásával. 2010-ben pályázat keretében játszóterüket Uniós szabvány szerint felújították. 2017. augusztus 26-án a 800 év emlékére egy kopjafát avattak, melyen az 1848-49-es szabadságharc önkéntesei, valamint az 1918-tól 1921-ig tartó szerb megszállásban résztvevők, üldözöttek szerepelnek még. [forrás?] Nagygordonya Nagygordonya (horvátul Veliki Grđevac) falu és község Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Fekvése Belovártól légvonalban 23, közúton 25 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 27, közúton 39 km-re délnyugatra, a Bilo-hegység déli lejtői alatt, a Grđovica és a Kovačica-patakok közötti termékeny mezőn fekszik. A község települései Közigazgatásilag Cremušina, Donja Kovačica, Dražica, Gornja Kovačica, Kispisznice, Mali Grđevac, Pavlovac, Sibenik, Topolovica, Nagygordonya és Zrinska települések tartoznak hozzá. Története A település mellett állt egykor Gordova (Grdjevac) vára. Gordova első várát valószínűleg Fáncsy Benedek mosoni ispán építtette a 13. században, aki 1248-ban birtokosa volt. Az ő egyik leszármazottja gordovai Fáncsy László 1402 és 1404 között Luxemburgi Zsigmond uralkodása idejében horvát és szlavón bán volt. 1435-ben már csak várhelyként említik. Dénes József ennek a várnak a helyét a falutól délre, a Belovár - Daruvár főúttól nyugatra, a Grđovica-patak északi partján, a helyiek által „Kolo” néven ismert kör alakú, mára beerdősült jelenséggel azonosítja. A légifelvétel alapján itt kirajzolódni látszanak az egykori kettős árok és sáncrendszer nyomai. 1455-ben azonban Fáncsy Frank és rokonai már új adományt kaptak az itteni várkastélyra, mely akkor már régóta a tulajdonuk volt. Feltételezhető, hogy a várkastélyt a család éppen a lerombolt régi vár helyett építtette. Ez a várkastély Dénes szerint a mai falu belterületén főutca és a sportpálya közötti területen állt. Nyoma nem maradt, de az első katonai felmérés egyik térképén még „Gradina” megjelöléssel szerepel. Egykor várispánság és egy nagy uradalom központja volt. Valószínűleg a török háborúkban pusztult el. A zágrábi püspökséghez tartozó plébániák leírásában 1334-ben megemlítik a település középkori egyházát is, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek „ecclesia beate virginis de Gordowa” alakban. Ezután a plébániát még 1495-ben, 1507-ben és 1517-ben is említik. Gordovát a 16. század közepén foglalta el a török és területe száz évig lakatlan pusztaság volt. A lakosság az ország biztonságosabb részeire menekült, míg másokat rabságba hurcoltak. Területe a 17. század közepétől népesült be újra, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Gergiyevecz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gergyevecz (Veliki)” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gergyevecz (Veliki)” néven 281 házzal, 562 katolikus és 1016 ortodox vallású lakossal találjuk. Első elemi iskoláját 1802-ben alapították, de az első iskolaépület csak 1829-ben épült fel. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1886-ban a járás egyik községközpontja lett. 1857-ben 1.073, 1910-ben 1.851 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 48%-a horvát, 22%-a szerb, 14%-a magyar, 9%-a cseh, 6%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az 1960-as évek elején megszüntették az önálló Nagygordonya községet, noha éppen ekkor készült el a községháza új épülete, melyben a hivatal ma is működik. 1966-ban aszfalozták a Belovár – Daruvár főutat, 1967-ben viszont megszűnt a vasútvonal, mely addig a Belovárral és Zágrábbal való vasúti összeköttetést biztosította. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 69%-a horvát, 17%-a szerb nemzetiségű volt. A közigazgatás újraszervezésével ismét létrejött az önálló község. 2011-ben a településnek 1.200, a községnek összesen 2.849 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Nevezetességei A Szentlélek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1832/33-ban épült késő barokk – klasszicista stílusban a korábbi templom helyén. Egyhajós épület, keletre néző szentéllyel, a nyugati homlokzat felett emelkedő harangtoronnyal. A település középkori plébániatemplomát 1334-ben és 1501-ben is említik. A török pusztította el a 16. század közepén. A plébániát 1789-ben alapították meg újra, a plébánia épülete 1827-ben épült. A Szentháromság tiszteletére szentelt pravoszláv templomot 1752 -ben építették, 1832-ben megújították. Falai megrepedtek és a réseken a nedvesség beszivárgott, tönkretéve a belső teret. A templomnak szép ikonosztáza van, mely szintén szakszerű védelemre szorul. A parókia 1890-ben épült, jelenleg használaton kívül áll. A szerbek Szent Demeter tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1760 -ban épült, Mali Grđevacon áll. A délszláv háborúban súlyos károkat szenvedett, berendezése az ikonosztázzal együtt megsemmisült. Kultúra A falu kulturális központja nagy szülöttének Mato Lovraknak a nevét viseli. 1987-től minden évben Lovrak kulturális napokat rendeznek az intézményben, melyen az ország legjobb ifjúsági íróit látják vendégül. Oktatás A település első elemi iskoláját 1802-ben alapították, de az első iskolaépület csak 1829-ben épült fel. Ebbe az iskolába iratkozott be az 1905/06-os tanévben Mato Lovrak az egyik legismeretebb horvát gyermekíró. aki 1922 és 1926 között az iskola tanítójaként is dolgozott. 1944-ben az iskola épülete leégett. Az új iskolát 1947-ben építették, 1954-ben pedig nyolcosztályosra bővítették. Az iskolának három kihelyzetett alsótagozatos iskolája működik Donja Kovačica, Pavlovac és Mala Pisanica településeken. Híres emberek Itt született 1808 . szeptember 6-án Knezić Károly honvéd vezérőrnagy, az aradi vértanúk egyike. Itt született 1899 . március 8-án Mato Lovrak horvát gyermekíró. Itt született 1912 . június 17-én boldog Bánya Bernadett (Bernadeta Banja) az Isteni Szeretet Leányai Kongregációjának nővére, a drinai vértanúk egyike. Vértanúhalált halt 1941 . december 15-én Goraždéban. XVI. Benedek pápa képviseletében négy társával együtt 2011 . szeptember 24-én avatta boldoggá Szarajevóban Angelo Amato bíboros a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának vezetője. Szókratész Szókratész (ógörögül: Σωκράτης), (Alópeké démosz, ókori Görögország, i. e. 469 eleje – Athén, i. e. 399. február 15. vagy május) ókori görög filozófus. Vele kezdődött a görög filozófia klasszikus korszaka, valamint őt tekintjük a nyugati filozófia és az autonóm filozófiai etika megalapítójának. Beszélgetve tanított, így írott műveket, értekezéseket nem hagyott hátra. Tanításait, gondolatait tanítványai műveiből: Xenophón írásaiból és főként Platón dialógusaiból ismerjük. Az utóbbiak révén megismert Szókratész az ismeretelmélet és a logika területeit is gazdagította. Élete 469-es év elején született az Athéntól fél órányi járásra fekvő Alópeké démoszban, a Lükabéttosz hegy lankáin. Szülei középosztálybeli emberek voltak, nevezetesen a zeugitészek rendjéből valók. Apja, Szóphroniszkosz, szobrász volt, anyja a Phainaraté nevű bábaasszony. Gyermekkoráról nem maradtak fent feljegyzések, valószínűleg a korabeli athéni gyermekek nevelését kapta. Tizennyolc éves korában katonának ment, majd a megfelelő katonai képzésen túlesve, nehézfegyverzetű gyalogos, azaz hoplita lett. Fiatalkorában valószínűsíthető, hogy apja mellett segédkezett, addig míg Kritón "bele nem szeretett lelki szépségébe", és tanítványául nem fogadta. A hat évszázaddal később élt Diogenész Laertiosz arról ír, hogy Szókratész nevelői Anaxagorasz, Damon és Arkhelaosz voltak, állítása szerint ez utóbbinak erómenosza is volt. Szókratész majdnem ötvenéves volt, amikor megnősült, felesége Xanthippé volt. Később újabb feleséget is maga mellé vett, az Igazságos Ariszteidész lányát, Mirthoszt. A két feleségétől összesen három gyermeke született: Mirthosztól Szóphronikosz és Menexenosz; Xanthippétől Lamproklész. Szülővárosát ritkán hagyta el. A peloponnészoszi háborúk idején az arisztokrata párt hangadói közt tartották számon, bár közvetlenül soha nem politizált. 432-ben további kétezer athénival együtt Szókratészt is behajózták, és Poteidaiába, az észak-görögországi városba küldték harcolni. Nyolc évvel Poteidaia ostroma után a boiótiaiak ellen harcolt. Majd negyvenhét évesen ismét hadba szólították, így részt vett az amphipoliszi hadjáratban. Szókratész átélte kora politikai válságait, a perzsa háborút, a Peloponnészoszi háborút, a vereséget a spártaiaktól. Látta, hogy a háború lezüllesztette a görög társadalmat. Ő mint ezeknek az eseményeknek részese és tanúja küzdött az erkölcsi megújulásért. De nemcsak tanította ezt, hanem hitt is benne, egyénisége és élete is tanítás volt. Még a komédiaíró Arisztophanész is azt írja róla, hogy „még az éhség sem alacsonyította le hízelgővé”. Ezért ő és egész iskolája az erkölcsi reform gondolatából indult ki. Az ő szemlélete már teljesen az ember felé fordult. Ahogy Cicero írta róla, „lehozta a filozófiát az égből a földre és bevitte a házba” (Tusculanae disputationes, V.4) vagy mint Diogenész Laertiosz írta: „kivitte a köztérre” (II,21). A háborúk végeztével, a harminc zsarnok uralmának megdöntése után – koholt vádak alapján – halálra ítélték Kr. e. 399-ben. Elutasította a száműzetést és kiitta a bürökpoharat. (Lásd: Platón: Phaidón, Apológia) Nem alapított iskolát, hanem sétálva, beszélgetve vezette rá céltudatos módszerével hallgatóit az erkölcsi igazságok felismerésére. Ellenzői azzal vádolták, hogy rossz hatással van a fiatalokra. Saját írásos műve nem maradt fenn, elsősorban tanítványa, Platón Állam és Törvények dialógusaiból, Xenophón kortársa műveiből, illetve Arisztophanész és Arisztotelész írásaiból ismerjük. Filozófiája Módszerei Szókratész gyakran hangoztatta: „tudom, hogy semmit sem tudok”. Két legjellemzőbb módszere az elenkhosz (cáfolat ill. vizsgálat) és az irónia (ezekhez Platón a Theaitétoszban a bábáskodás művészetét csatolja, ugyanis Szókratész előszeretettel nevezte magát a gondolatok bábájának). Az elenkhosz a dialektika (gör. dialogosz = beszélgetés) speciális formája. Szókratész nem előadásokat tartott, hanem párbeszédek keretében rendítette meg beszélgetőpartnerei magabiztosságát, és ezek során fejtette velük együtt ki azt, hogy valójában miről is vannak ők meggyőződve, még abban az esetben is, amikor első közelítésben ennek épp az ellenkezője mellett akartak érvelni. A szókratészi irónia azt az eljárást jelenti, amikor Szókratész úgy állítja be, hogy érdeklődik beszélgetőpartnereinél valami iránt, hiszen ő nem tud semmit, de persze a beszélgetés során hamar világossá válik, hogy sokkal alaposabban átlátja a beszélgetés tárgykörét, mint azok, akikkel szóba elegyedik. A Theaitétoszban említett bábáskodás művészete (gör. maieutiké tekhné) arra utal, hogy Szókratész kérdései segítségével képes a beszélgetőpartnerben rejtőző véleményt napvilágra hozni, majd az így napvilágra hozott álláspont életképességét is tüzetesen megvizsgálja beszélgetőpartnerével együtt. Szókratész nagyon gyakran fordul beszélgető partnereihez azzal a kérdéssel, hogy egy bizonyos erény vagy etikailag releváns tulajdonság micsoda. Ezek a kérdések könnyen félreérthetők – és valóban, Szókratész beszélgetőpartnerei gyakran félre is értik Szókratész kérdését. Ha azt akarjuk például tudni, mi a méltánytalanság, nem elegendő példákat (rászedés, leigázás, sértés) fölsorolni, mert nem azt kérdeztük, hogy mi minden méltánytalanság, hanem azt kell szabatosan megfogalmaznunk, hogy mi az, ami mindezeket egyaránt méltánytalansággá teszi, miben is áll az, hogy ezek egyaránt méltánytalanságok. Szókratész kérdésére tehát szabatosan definícióval válaszolhatnánk, ez a definíció lenne hivatott arra, hogy a különböző eseteken átvonuló közös formáról számot adjon. Platón korai, szókratikus dialógusai azonban nem jutnak el ilyen definíciókhoz, ehelyett rendre apóriával, a helyzet kiúttalanságának belátásával végződnek. Lélek, etika Az ember lélek és test egysége. A lélek egyszerű valóság és halhatatlan. Szókratész a halált gyógyulásnak tekintette: halála előtt arra kérte barátait, hogy halála után Aszklépiosznak (a gyógyítás istenének) mutassák be a kakas-áldozatot! Szókratész elutasítja a hedonista felfogást, amely azt hirdette, hogy az az erkölcsös cselekedet, amely gyönyört (gör. hédoné) eredményez. Hasonlóképpen elutasította az erkölcs normáját a hasznosságban megjelölő utilitarizmust (lat. utilitas: hasznosság) és a szofista relativizmust is. Az erkölcstant racionális alapokra akarta helyezni, s az erkölcsi normát a teljes emberi természetből akarta kihámozni. Szerinte az erény (gör. areté) az ember igazi java. Erényes a tett, ha a jót jól végezzük. Kérdés azonban, hogy mi a jó. Gyakorta eudaimonisztikus erkölcsöt hirdetett: az ember boldogságát (gör. eudaimonia) az adja, hogy a városállamon belül valamennyi képességét harmonikusan kibontakoztatja. Felmerült azonban nála az erkölcs transzcendens megalapozásának igénye is: kora ifjúságától figyelt a daimonion-ra, a lelkiismeret isteni eredetű szavára. Látta, hogy az erkölcsi érték nem rendelhető alá az e világi eudaimoniának (az igazság védelmében a halált is vállalta). Etikájában gyakorta eltúlozta az ész szerepét, és elhanyagolta az akaratét. Etikai intellektualizmusa szerint „senki sem vét szándékosan”; a hibák oka a jó nemismerése. Szókratész híres mondása volt:Gnoti se auton („ismerd meg önmagad”). Ezért mondta, hogy az igazi tudás erény és – a tudatlanság gonoszság. Nála a tudás nem észbeli ismeretet jelentett, hanem jóra való képességet vagy képtelenséget. Azt hirdette, hogy a boldogság az erényben van, és a boldogtalanság a gonoszban. Az erény nem eszköz a boldogság elérésében, hanem maga a boldogság. Szókratész ezt így magyarázta: Egy épelméjű ember sem akar magának rosszat (p. 27) És az erény megsértése rossz, fájdalommal jár, veszteség. A legnagyobb veszteség. A legnagyobb rossz az, ha az ember önnön lelkének okoz kárt. Ezért az embereket meg kell tanítani arra, hogy jobb ha az ember elveszti karját, vagy lábát, vagy kiszúrják a szemét mint ha lelkének kárt okozzon. Lelki higiéniai szempontból ma is hasznos az a kijelentése, hogy >>megvizsgálatlan életet nem érdemes élni <<. Komolyan hitte, hogy az események nem véletlenek, hanem meghatározott céljuk van. Úgy mondjuk, hogy teleologikusan gondolkozott. Hitt az isteni rendelésben, mert hitt Istenben. Szókratész etikája eudaimonisztikus (gör. eudaimonia = boldogság). Szerinte az erkölcsös élet a boldog élet. Az egyén a közösségtől függetlenül nem lehet boldog. Igaz, hogy az erény – most vegyük a keresztény erkölcsöt,-- tanítható, hiszen ez a törvény tanításának is az egyik célja. A jó megtanítása. De akkor arra is tanítani kellene, hogy a jóra képtelenek vagyunk a magunk erejéből. Szókratész szerint a törvény a többség akarata, consensus. Bár sejtette, hogy a konszenzus társadalmilag determinált, tehát attól függ, hogy mi a közfelfogás, mi az elfogadott morál. Amely bizony lehet alacsony is. Szerinte a többségi elv ostobaság is. Vagyis az ún. szabad választás ostobaság. Ugyanúgy a sorsolásos választás. Az állam vezetőit a sorsolás módszerével választva vagy a vak véletlen választja, vagy szavazással a tanulatlan és tapasztalatlan tömeg. Később ez a felismerés egy szűk körnek lett a hitvallása és etikai intellektualizmushoz vezetett. Platón államutópiája ebből a meggyőződésnek hitéből született: Az ideális államot a filozófusok, vagyis akkor még élő kifejezéssel élve, „a bölcsességet-szerető emberek” rétege kormányozza (Lendvai-Nyiri, 1.füzet). Legfeljebb a törvény értelmezése nem volt még világos. Szókratész halála Szókratész azt hirdette, hogy a törvény ellen lázadni nem szabad, és a rossz törvényt is meg kell tartani. Csak egyszer került konfliktusba önmagával, mikor irigyei és ellenfelei halálra ítélték istentelenség vádja miatt, mivel azt állította, hogy a bálványok nem istenek. Tanítványai meg akarták szöktetni. Ő bele is ment. Szökés közben egyszer azonban megállt, hallotta "daimonja" (a lélek) szavát, az ő értelmezése szerint a lelkiismerete szavát, amely ezt mondta neki: „Szókratész, te mindig azt hirdetted, hogy a rossz törvényt is meg kell tartani. Most téged hamisan halálra ítéltek, ha te most megszöksz a törvényes ítélet végrehajtása elől, akkor egész életed tanítását megdöntöd, hiteledet veszted”. Ekkor megfordult, és kérte tanítványait, hogy vezessék vissza a börtönbe, a siralomházba. Tanítványai megrökönyödésére maga itta ki a bürök főzetével telt méregpoharat. Meghalt a meggyőződéséért. Hitte, hogy az az igazság. Tette, viselkedése, méltósága maradandó nyomot hagyott tanítványaiban, különösen Platónban, személyisége és filozófiai elgondolásai pedig máig hatnak az emberi kultúrára, hiszen az elvek melletti kiállás örök példájává vált. Arisztotelész mondta róla, hogy Szókratész hitt az igazság tanulságában és győzelmében. Természetfilozófia A világ kozmosz, azaz célirányosan működő és célszerű alkotás. A világ célirányos folyamatainak magyarázatára nem elegendő a fizikai magyarázat, azaz nem elegendő a hatóokok felsorolása. Annak oka például, hogy itt ülök, nem csupán az, hogy csontjaim megfelelően helyezkednek el vagy izmaim megfeszülnek, hanem az is, hogy így akarom (vö. Phaidón, 98-99). Ehhez hasonlóan a világ rendje értelmes rendezőre, racionális akaratra utal. Isten létéről egyrészt a lelkiismeret szava tanúskodik, másrészt a világ rendje. A rendező Istenre úgy következtetünk, mint ahogy rendezett cselekedeteinkből következtetünk az értelmes lélekre (Apomnémoneumata 1, 4). Isten láthatatlan, mindentudó, gondviselő rendező. Szókratész gyakorta istenekről beszél. Ennek magyarázata vagy az, hogy ilyenkor a mítosz nyelvét használja, vagy pedig az, hogy henoteista felfogást vallott, azaz elfogadta az egyetlen igaz istenségnek alárendelt istenek létét is. Filozófiai gondolkodásának jellegzetességei Beszélgetésekben filozofált Ezek során beszélgető partnereitől igyekezett megtudni, hogy valójában mi is az, amiről azok kiindulásképpen állításokat tettek Ezen kérdésre definícióval lenne szükséges felelni A dialógusok rendre apóriában végződnek: Szókratész is, és beszélgetőpartnere is belátja, nem tud választ adni a feltett kérdésre Szókratész a beszélgetések során saját tudatlanságát hangsúlyozta Szókratész szerint az erény tanítható Senki sem vétkezik készakarva Jobb igazságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni Szikaszarvas A szikaszarvas (Cervus nippon) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A szikaszarvas Vietnámban, Tajvanon, Koreában, Észak- és Délkelet-Kínában, Mandzsúriában és sok japán szigeten megtalálható. Japánban már századok óta szelídítik és tenyésztik ezt az állatot. A szikaszarvast betelepítették Európába, Ausztriába, Németországba, Dániába, Franciaországba, az Egyesült Királyságba, Írországba, Lengyelországba és kis számban Magyarországra is. Ezenkívül betelepítették Marokkóba Ausztráliába, Új-Zélandra, Madagaszkárra és az Amerikai Egyesült Államokba (ott főleg Texas és Maryland államokba) is. A legtöbb helyre eredetileg vadaskertekbe telepítették be, de az onnan kiszökő állatok vadon élő populációkat alakítottak ki. Az élőhellyel szemben eredeti igényei messzemenően megegyeznek az európai szarvasfajokéval: ritkás lomberdők, elegyes erdők, a középhegységek és a síkságok kiterjedt ligeterdei. Dél-Vesztfáliában már 1893-ban betelepítették egy nagy, bekerített területre. 1937-ben az állomány körülbelül 3000 példányt számlált, és a háború okozta csökkenés után 1958-ra újra elérte ezt a szintet. 1930 óta már teljesen szabadon is élnek ott szikaszarvasok. A vadászok vélekedése erről a vadfajról meglehetősen ellentmondásos. Egyesek elutasítják, mert agancsa sokkal gyengébb, mint a gímszarvasé vagy az európai dámvadé, mások azért becsülik, mert kevés vadkárt okoz. A volt Szovjetunióba azért vitték be, hogy javítsák a vadhúsellátást, másrészt a Panten nevű drog miatt, amelyet a szikaszarvas barkás agancsából nyernek, és amely különösen Kínában nagyon keresett. Ma ezt főként az e célból berendezett farmokon termelik. A szikaszarvas jól bírja a telet, ezért sokkal jobban alkalmazkodik az európai éghajlathoz, mint a hozzá alkatilag hasonló, de a trópusokról származó pettyes szarvas. A telepítések eredményessége legalább részben szintén annak köszönhető, hogy elviseli az itteni teleket. De talán a faj méretein is múlt, hogy könnyebben beilleszkedett a nagy testű gímszarvas és a nálánál kisebb európai őz közé. A Würm-glaciális előtti európai erdőkben valószínűleg éltek már egyszer szikaszarvasok, és feltehetőleg az erősebb gímszarvas szorította őket kelet felé. Alfajai A szikaszarvas számos állományában, főleg a kínai állományok körében nagymértékű genetikai szennyeződés lépett fel; vagyis a szikaszarvas különböző alfajainak önálló génállománya megromlott. A különböző szikaszarvas alfajok és az ázsiai vapitik, valamint a gímszarvasok hibrid állományokat hoztak létre. Mivel mindhárom szarvasfaj igen közeli rokona egymásnak, a hibrid példányok is ivarképesek; ez pedig a további génromláshoz vezet. Emiatt egyes rendszerezők a Dybowszki szikaszarvast (Cervus nippon hortulorum) nem tekintik önálló alfajnak, hanem egy efféle hibrid állománynak. Más alfajok helyzete is bizonytalanná vált. Ugyanúgy a szikaszarvas is veszélyezteti a Brit-szigeteken élő gímszarvas alfajok tiszta, önálló génállományát. Az alábbi 13 alfajt egyaránt elismeri a „Mammal Species of the World” és az enwiki is: Cervus nippon aplodontus Heude, 1884 – Honsú szigetének északi részén fordul elő. Shanxi szikaszarvas (Cervus nippon grassianus) Heude, 1884 - Sanhszi tartományban él, Kínában. Súlyosan veszélyeztetett alfaj, lehet, hogy mára ki is halt. Kerama szikaszarvas vagy Rjúkjú-szigeteki szikaszarvas (Cervus nippon keramae) Kuroda, 1924 – Rjúkjú-szigetek , ez a legkisebb alfaj. Mára a szigetcsoport három apró lakatlan szigetén él csak. Kihalással fenyegetett alfaj. Dél-kínai szikaszarvas (Cervus nippon kopschi) Swinhoe, 1873 – Közép-Kína keleti részén és Délkelet-Kínában élő, súlyosan veszélyeztetett alfaj. Észak-kínai szikaszarvas (Cervus nippon mandarinus) Milne-Edwards, 1871 – Kína északkeleti részein él. Kihalással közvetlenül fenyegetett alfaj, lehet, hogy már ki is halt. Mandzsúriai szikaszarvas (Cervus nippon mantchuricus) Swinhoe, 1864 – Mandzsúria , Koreai-félsziget Japán szikaszarvas (Cervus nippon nippon) Temminck, 1838 - Japán szigetei közül Honsú déli részén, Kjúsú és Sikoku szigetén él. Vietnámi szikaszarvas (Cervus nippon pseudaxis) Gervais, 1841 – Vietnám északi részén él. A Természetvédelmi Világszövetség szerint a kihalás szélén áll, vadon ma már csak a Cuc-Phuong Nemzeti Parkban él. Megítélése nem teljesen egységes, egyes szerzők szerint azonos a dél-kínai szikaszarvassal, mások szerint különálló alfaj. Tsushima szikaszarvas (Cervus nippon pulchellus) Imaizumi, 1970 – Tsushima-sziget Szecsuani szikaszarvas (Cervus nippon sichuanicus) Guo, Chen & Wang, 1978 – Kína déli részén, Szecsuan és Kanszu tartományokban élő, súlyosan veszélyeztetett alfaj. Jolo-szigeteki szikaszarvas (Cervus nippon soloensis) Heude, 1888 - Jolo-szigetek, a Fülöp-szigetektől délre. Mivel nagyon nagy távolságra él a többi alfajtól és a közöttük levő szigeteken nincs nyoma, valószínűsíthető, hogy több száz éve betelepítették a szigetekre. Tajvani szikaszarvas (Cervus nippon taiouanus) Blyth, 1860 – Tajvan , kihalással közvetlenül fenyegetett alfaj. Hokkaidói szikaszarvas (Cervus nippon yesoensis) Heude, 1884 – Hokkaidó szigete, Japán Az alábbi alfajok, csak egyes forrásokban vannak meg; köztük a „Mammal Species of the World”-ban is: Cervus nippon centralis – Honsú szigetének középső részén fordul elő. Dybowszki szikaszarvas (Cervus nippon hortulorum vagy Cervus nippon hortulanum) Swinhoe, 1864 – többek szerint nem alfaj, hanem hibrid állomány; Usszuri-föld és az Amur -vidék Kelet-Szibériában Cervus nippon mageshimae Kuroda & Okada, 1950 Cervus nippon yakushimae Kuroda & Okada, 1950 Megjelenése Az állat hossza 105-150 centiméter, marmagassága 65-105 centiméter, farokhossza 12 centiméter és testtömege 25-110 kilogramm. Végleges testméretét 4 éves korára éri el. A szőrzet színe nyáron sárgásbarna, a test két oldalán sárgásfehér foltokkal; jó álcát biztosít az állatnak, amikor a ritkás erdőben legel. Télen, amikor ritkább a növényzet, a bunda színe szürkésbarnává válik, s a foltok színe is megfakul. A bőgési időszakban és télen a bikának rövid sörénye van. Az állat testének hátulsó része erőteljes, sokkal kevésbé kecses, mint a pettyes szarvasé. A bokamirigy, a bokaízület alatt található. A bokamirigy erős szagú váladékot termel; a szarvas e váladékot alacsony ágakhoz és bokrokhoz dörzsöli, így jelöli meg revírjét. Az agancs ledobása az évszakos rend szerint történik; a szarvas ledobja az agancsszárakat, és 125 napon belül új pár nő a helyükre. Agancsa valamivel könnyebb, mint a gímszarvasé vagy a dámszarvasé, nincs lapátja és gyengén ágazott. Jellegzetes agancsán többnyire csak 3, ritkán 4 ág van. A farok rövid és fehér, középen fekete csíkkal. Ha az állat veszélyt érez, felcsapja a farkát. A tehén kisebb a bikánál és nincs agancsa. Az év legnagyobb részében vemhes, vagy éppen borját gondozza. Életmódja A bikák egyedül vagy kis csapatokban, a tehenek kis családi kötelékekben élnek. Nappal és éjszaka egyaránt tevékeny. Szívesebben bujkál a sűrűben, mint hogy a nyílt területeken szaladjon, ha üldözik, gyorsan elfárad, ezért a kóbor kutyák súlyos veszélyt jelentenek számára. Tápláléka fűfélék, levelek és lágy szárú növények. Az állat nem bírja úgy a nyers rostokat, mint a gímszarvas, azért valamivel többet válogat a növények között. A szikaszarvas 15 évig él. Szaporodása Az ivarérettséget 18-24 hónapos korban éri el. A párzási időszak októberben van, de átnyúlik novemberbe is. Ekkor a bikák elnyújtott, erősödő, majd gyengülő füttyöt hallatnak, amelyet csak hosszabb szünet után ismételnek meg. A vemhesség 7-8 hónapig tart, amelynek végén rendszerint egy borjú születik. A vemhesség 4-6 hónap után következik be, mivel a csíra télen pihen. Természetvédelmi helyzete Bár a fajt a Természetvédelmi Világszövetség összességében, mint "nem fenyegetett"-et tartja nyilván, ennek oka a nagyszámú betelepített populációk miatt van. Igazából csak a Japánban élő és az Ázsia északi részén élő alfajok vannak biztonságban. A Kínában, Vietnamban és a különböző szigeteken élő alfajok mindegyik veszélyeztetett valamilyen formában. Többet közülük súlyosan fenyeget a kihalás veszélye, sőt némelyikből az utóbbi években nem láttak egyetlen egyedet sem, így valószínűsíthető, hogy ki is haltak. Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban láthatóak. Megjegyzések Ez a 4 feltételezett alfaj nincs benne az enwikiben. A C. n. centralis-ról és a C. n. yakushimae-ról vannak képek a Commonsban; a C. n. mageshimae pedig, csak a „Mammal Species of the World”-ban szerepel. Salabasina-üreg A Salabasina-üreg egy barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Visegrádi-hegységben, Pomáz területén található. Földrajzi helyzete A Lom-hegy és a Dera-patak között húzódó Salabasina-árok nyugati oldalában, a Pilisszentkereszt és Pomáz közötti műúttól mintegy 800 méterre, az árok peremétől 15–20 méterrel lejjebb helyezkedik el. Leírása A falának tövében szabályos gömbfülkesor található. A kitöltés fehér színű por, amely a felszínen is előfordul. Benne kőtömbök vannak. A barlang vége kitöltésmentes, itt a járat fala hasadékká szűkül. Helyi jelentőségű, kis méretű barlang. Kutatástörténete Sárközi Szilárd bukkant rá egy terepbejáráson. Korábbi kutatottságáról nincs adat. 1996-ban Tinn József írta le. A térképét Nagy Eszter, Sárközi Szilárd és Tinn József készítette el. A FIR feldolgozása Szentes György nevéhez fűződik. Mario van der Ende Mario van der Ende (Hága, 1956. március 28. –?) holland nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása testnevelő tanár. Testnevelőként aktívan szervezte a tömegsportot. Pályafutása Labdarúgóként Korán megismerkedett a labdarúgással, fiatal korában a GONában (1964-1966) és az ADO Den Haag (1966-1977) aktív játékosa volt. Edzői szakképesítést szerezve az ADO Den Haaget, Westerkwartiert, VUCót és a Rijswijk (most Haaglandia) együtteseit edzette, irányította. Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1977-ben tette le, 1987-ben lett hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője. 1999-ben súlyos beteg – torokrák daganattal diagnosztizálták – lett, ezért felfüggesztette sporttevékenységét. Sikeres gyógyulását követően visszatért a nemzeti- és nemzetközi porondra. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2002-ben egy súlyos sérülés után elbúcsúzott. Nemzeti kupamérkőzések VezetettkKupadöntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Holland labdarúgó-szövetség (KNVB) JB 1990-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet és az angolt beszéli. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A holland nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében az 1. helyet foglalja el 20 találkozó szolgálatával. Európai-kupamérkőzések irányítójaként az örök ranglistán a 29. helyet foglalja el 44 találkozó vezetésével. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2001-ben búcsúzott el. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 135. Labdarúgó-világbajnokság U17-es labdarúgó-világbajnokság Olaszország rendezte a 4., az 1991-es U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB bíróként alkalmazta. 1991-es U17-es labdarúgó-világbajnokság --- Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Amerikai Egyesült Államokba a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra, Franciaországba a XVI., az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra, valamint Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. 1994-ben a FIFA JB döntése alapján minden találkozóján az első számú asszisztense, nemzeti társa Jan Dolstra lehetett. Az utolsó selejtező mérkőzésén Márton Sándor magyar partbíró volt a 2. számú segítője. Ez volt az első labdarúgó-világbajnokság, ahol ténylegesen külön tevékenykedtek a játékvezetők és a segítő partbírók. A partbírók még nem kapcsolódtak szorosan a delegált nemzeti játékvezetőjükhöz. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 5. Labdarúgó-Európa-bajnokság Három európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Svédországba a IX., az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra és Belgiumba és Hollandiába a XI., a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Skandináv Bajnokság Nordic Championships/Északi Kupa labdarúgó tornát Dánia kezdeményezésére az első világháború után, 1919-től a válogatott rendszeres játékhoz jutásának elősegítésére rendezték a Norvégia, Dánia, Svédország részvételével. 1929-től a Finnország is csatlakozott a résztvevőkhöz. 1983-ban befejeződött a sportverseny. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. Sportvezetőként Aktív pályafutását befejezve 1998-tól a Holland Labdarúgó-szövetség (KNVB) JB-nél ellenőrként tevékenykedett, 2007-ben – az ellenőrzés értékelésének rendszerét kritizálta, amiért összetűzésbe került a szövetséggel – történt visszavonulásáig. A FIFA JB-nél instruktorként és játékvezető ellenőrként dolgozik. A FIFA felkérésre 2008-tól Ausztráliában technikai igazgatóként segíti a játékvezetők szakmai fejlődését. 2009-től Szaúd-Arábiában tevékenykedik hasonló feladatkörben. Írásai 2009 -ben Hé Ref! címmel Vincent Ronnes újságíróval közösen megjelentették könyvüket. Sikerei, díjai Eredményes szakmai pályafutásának elismeréseként a Holland Labdarúgó-szövetség (KNVB) Orange-Nassau Orderje címmel ismerte el. 2004 -ben Leo Horn és Charles Corver mögött a harmadik legjobb Holland játékvezetőnek választották meg. A FIFA a Special Awardje legmagasabb díjával jutalmazta. Az IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987 - 2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 21, legjobb bírójának rangsorolta, holtversenyben Michel Vautrot társaságában. A 2008 -as szavazáshoz képest egy pozíciót előbbre lépett. LZ77 Az LZ77 veszteségmentes tömörítőalgoritmus, amit Abraham Lempel és Jakob Ziv publikált 1977-ben (ezt jelöli a névben szereplő 77-es szám). Az algoritmus továbbfejlesztett változatai az LZ78 és LZW algoritmusok. Az algoritmust sokan módosították, javították a jobb tömörítés érdekében, ezek közül a legismertebb megvalósítás James Storer és Thomas Szymanski nevéhez fűződik, akik LZSS tömörítés néven dolgozták ki algoritmusukat. Az algoritmus működése Az LZ77 alapú tömörítők letárolják az n db utolsó byte-ot, és amikor egy olyan byte-csoportot találnak, mely szerepel ebben a pufferben, akkor a byte-csoport helyett annak a pufferben lévő helyét és hosszát tárolják le. Warcq (Meuse) Warcq település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 215 fő (2015). Warcq Boinville-en-Woëvre, Étain, Gussainville, Herméville-en-Woëvre és Rouvres-en-Woëvre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kusnarenkovói járás A Kusnarenkovói járás (oroszul Кушнаренковский район, baskír nyelven Кушнаренко районы) Oroszország egyik járása a Baskíriában, székhelye Kusnarenkovo falu. A lakosok száma 1970 -ben 36 346; 18 608 tatár (51,2%), 10 260 baskír (28,2%). 1989 -ben 28 508; 22 232 tatár (78%), 1582 baskír (5,5%). 2002 -ben 29 344; 12 703 baskír (43,29%), 11 641 tatár (39,67%), 4152 orosz (14,15%), 299 udmurt . 2010 -ben 27 491; 13 568 tatár (49,5%), 8950 baskír (32,7%), 4 019 orosz (14,7%), 241 udmurt, 65 mari , 47 csuvas , 42 ukrán , 20 fehérorosz , 11 mordvin . Zseni az apám A Zseni az apám egy 2008-ban bemutatott amerikai romantikus film. Szereplők Dennis Quaid - Lawrence Wetherhold Ellen Page - Vanessa Wetherhold Sarah Jessica Parker - Janet Hartigan Christine Lahti - Nancy Ashton Holmes - James Wetherhold David Denman - William Camille Mana - Missy Chin Stáb Noam Murro - rendező Mark Poirier - forgatókönyvíró Robert Frazen, Yana Gorskaya - vágó Michael Costigan, Michael London, Bruna Papandrea, Bridget Johnson - producer Toby Irvin - operatőr Nuno Bettencourt - zeneszerző stb.. Forrás Port.hu - Zseni az apám Zsenikém – Az ügynök haláli A Zsenikém – Az ügynök haláli (eredeti cím: Get Smart) 2008-ban bemutatott amerikai akció-vígjáték. Cselekménye Maxwell Smart egy tökéletes elemző, aki csak a munkájának él és mindig is Kontrol ügynök szeretne lenni. Az ügynök vizsgán tökéletesen átmegy, de főnöke elemzőként szeretné megtartani. Mígnem eljön az ő ideje. A Káosz nevű bűnszervezet megszerzi az egész ügynökség névsorát, így egy pillanat alatt az ügynökök álcája lebukik. Csak a 86-os ügynök és párja, 99-es ügynök mentheti meg a Kontrol-t a pusztulástól. Lepkeagáma A lepkeagáma (Leiolepis belliana) a hüllők (Reptilia) osztályanak gyíkok (Sauria) alrendjébe és az agámafélék (Agamidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Délkelet-Ázsia tengerparti övezetében él, főleg a homokos vagy sziklás helyeken, ahol jó búvóhelyeket talál. Megjelenése Testhossza eléri a 41 centimétert. A nőstény tompa olajzöld színű, sötét foltokkal míg a hím világoszöld, hasa narancssárga és a hátán sárga foltok találhatók. Életmódja Táplálékát rovarok, pókok és rákok alkotják, de étrendjét növényi anyagokkal is kiegészíti. A homokban akár 1,5 méteres járatot is ás, ahová nemcsak éjszaka, hanem a déli hőségben is elrejtőzik. Reggel és délután keresi táplálékát, amikor a homok felszínét kevésbé égeti a nap. Szaporodása A nőstény számos bőrhéjú tojást rak egy talajmélyedésbe. A kis gyíkok egy hónap múlva kikelnek, majd szétfutnak a környéken, és elfoglalják saját territóriumukat. René Bougnol René Bougnol (Montpellier, 1911. január 7. – Montpellier, 1956. június 20.) olimpiai és világbajnok francia tőr- és párbajtőrvívó. Stara Bircza Stara Bircza Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Przemyśl járásban, Gmina Bircza község területén található település, közel a lengyel–ukrán határhoz. A falun keresztülfolyik a Stupnica-folyó, amely a San-folyó egyik mellékfolyója. Történelem A falu határában 1797-ben épült meg a görög-katolikus Szent Miklós fatemplom, amely 1926-ban leégett. A település 1975 és 1998 között a Przemyśl vajdaság része volt, majd az 1998-as önkormányzati átszervezések során Kárpátalja vajdasághoz került. Demográfia Stara Bircza település lélekszáma az alábbiak szerint alakult az idők során: 1785 - 140 fő görögkatolikus, római katolikus 65 1840 - 335 fő görögkatolikus (nincs adat arról, hogy más vallásokhoz tartozó hívők is éltek volna ekkor a településen) 1859 - 331 fő görögkatolikus 1879 - 420 fő görögkatolikus 1899 - 515 fő görögkatolikus 1926 - 539 fő görögkatolikus 1929 - 646 fő 1938 - 578 fő görögkatolikus 2006 - 574 fő Bölcs István Bölcs István (Kecskemét, 1935. augusztus 30.) Balázs Béla-díjas (1987) újságíró, tanár, filmesztéta. Életpályája Szülei: Bölcs István és Erdélyi Etelka voltak. 1949–1953 között a kecskeméti Katona József Gimnázium diákja volt. 1953–1957 között az ELTE BTK hallgatója. 1957–1962 között a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium oktatója volt. 1962–1969 között az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola vezető pedagógusa volt. 1963-tól 5 évig a Magyar Filmtudományi Intézet és az Országos Pedagógiai Intézet külső munkatársa. 1969–1980 között a Magyar Rádió ifjúsági főosztályán volt rovatvezető-helyettes, majd rovatvezető, 1980–1984 között művelődési rovatvezető. 1982–1994 között a 168 Óra szerkesztő-műsorvezetője volt, 1994–2011 között a 168 Óra című lap főszerkesztő-helyettese. 1984-től 10 évig a Gondolat-Jel felelős szerkesztője. 1986 óta a heti Filmlevél szerzője; 1994 márciusában elbocsátották, 1994 augusztusában rehabilitálták. 2003 óta a MÚOSZ örökös tagja. Munkássága Középiskolai filmesztétikai tankönyveket ír. Egyedülálló munkája a középiskolai tananyag s az oktatási módszer kidolgozása. Ennek alapján kezdődött meg a kísérleti tanítás. Könyvei, elképzelései külföldön is elismerést arattak. Magánélete 1967-ben házasságot kötött Ruszinyák Mártával. Két gyermekük született: Ádám (1968) és Dóra (1972). Művei Filmesztétika a középiskolák I-IV. osztályai számára (1965–1969) Filmesztétikai olvasókönyv és módszertani útmutató középiskolai tanárok számára I.-IV. (1965–1969) Kézikönyv a filmesztétikai ismeretek tanításához I.-III. (1966–1969) A film hatása ifjúságunkra, a filmpedagógia problémái (1967) Díjai Szabad Sajtó-díj (megosztva, 1994) Nový Dvůr (Nymburk járás) Nový Dvůr település Csehországban, a Nymburki járásban. Nový Dvůr Vestec, Chleby, Hrubý Jeseník, Křinec és Oskořínek településekkel határos. Lakosainak száma 73 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Odontophorus melanotis Az Odontophorus melanotis a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fogasfürjfélék (Odontophoridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Osbert Salvin angol ornitológus írta le 1865-ben. Alfajai Odontophorus melanotis melanotis Salvin, 1865 Odontophorus melanotis verecundus J. L. Peters, 1929 Előfordulása Közép-Amerikában, Costa Rica, Honduras, Nicaragua és Panama területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Megjelenése Átlagos testhossza 22–28 centiméter. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 17.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 17.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 15.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. március 17.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. március 17.) Bölcsőtől bölcsőig A Bölcsőtől bölcsőig (angol rövidítése: C2C a Cradle to Cradle kifejezésből) a rendszertervezés egy bionikus megközelítése, mely az ember által létrehozott ipart természeti folyamatokkal modellezi, az anyagokat táplálékoknak vagy tápanyagoknak fogja fel, amelyek biztonságos, egészséges és zárt rendszerben keringenek. Eszerint az iparnak védenie és gazdagítania kell az ökoszisztémát, miközben a szerves és szervetlen nyersanyagokat olyan módon keringteti, hogy azok kiváló minőségű termékekben öltsenek formát a negatív externáliák kiküszöbölése mellett. Egyszerűen megfogalmazva, a Bölcsőtől bölcsőig felfogást egy holisztikus (vagyis mindenre kiterjedő, "minden összefügg mindennel" alapelvű) rendszernek tekinthetjük, mely a hulladékok kiküszöbölésével kíván javakat (jószágokat) előállítani. Tágabb értelemben a modell nem csak az ipari tervezésre és a termékek előállításra vonatkoztatható, a városi környezetek, épületek, a közgazdaságtan és a szociális rendszerek esetén is alkalmazható. A 'C2C tanúsítvány' a McDonough Braungart Design Chemistry (MBDC) cég védett tulajdona, a Bölcsőtől bölcsőig elv eredeti koncepciója azonban Walter R. Staheltől származik a '70-es évekből, a jelenlegi modell megalkotójának pedig Micheal Braungartot és kollégáit tekinthetjük, akik az "életcikluson át tartó fejlesztés" ("lifecycle development") koncepciójától jutottak el hozzá a '90-es években. Braugart és McDonough közös könyve, a Bölcsőtől bölcsőig - Környezettudatosság a tervezéstől a gyártásig 2002-ben jelent meg, mely összefoglalja azon főbb gondolatokat, hogyan valósítható meg ezen modell a gyakorlatban, melyet több cég és ország is alkalmazott már, többek közt a Nike, a Ford autógyárak (a Ford Rouge River ipari központ újjászületésekor), Chicago városa (a városháza átépítése során) illetve Kína (a Huangbaiqu mintaváros építése során - ezen utóbbi azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket). A tápanyagok körforgása A Bölcsőtől bölcsőig modellben minden felhasznált vagy feldolgozott anyag - mint például a fémek, a szálasanyagok vagy a színezékek - kétféle típusú lehet: technológiai vagy biológiai tápanyag'. - Előbbiek szigorúan a nemmérgező, nemkáros mesterséges anyagokat jelentik, melyeknek nincsenek negatív hatásai a környezetre, és állandó körforgásban használhatóak ugyanannak a terméknek (akár annak továbbfejlesztett verziójának) az előállítására, anélkül, hogy ezzel integritásukat vagy minőségüket rontanánk. Így ezen anyagok újra és újra felhasználhatók lesznek, ahelyett, hogy „lehasznosítanánk” őket kevésbé jó minőségű javakká, míg végül hulladékként elégetésre vagy elásásra kerülnének. - Utóbbiak olyan szerves anyagok, melyek felhasználás után eldobhatóak, és úgy bomlanak le a természetben (a talajban, hogy élelmet biztosítanak a kisméretű életformáknak (gombáknak, baktériumoknak, ízeltlábúaknak) káros mellékhatások nélkül. Ez természetesen a konkrét helyszíntől is függ, hiszen egy adott terület talaja egy másik területen káros lehet az élővilágra, itt abszolút értelemben nem, csak helyspecifikusan beszélhetünk a negatív mellékhatások hiányáról, és a pozitív hatások meglétéről. Ezen anyagok tehát mindketten saját regeneratív körforgásukban kell, hogy megjelenjenek McDonough és Braungart szerint. Az ökohatásosság kritériumai Az összetevő elemek kiválasztása Bizonyos anyagoktól szükségszerű tartózkodni a termék tervezése során, ezek azok, amelyek a legkisebb koncentrációban is veszélyt jelentenek az emberi egészségre, például bizonyítottan rákkeltők, vagy allergiát okoznak (ilyenek például a PVC, az ólom, a higany, az azbeszt, a króm, stb). Ezeket mind a gyártási folyamatból, mind a termékek összetevői közül érdemes kivonni. Bizonyos anyagok használata kerülendő, azonban megfelelő alternatíva híján mértékkel elfogadható, amennyiben a gyártó nyomon követi azok útját (és gondoskodik a megfelelő utófeldolgozásról), esetleg ki sem kerülnek, mivel csak a gyártási folyamatban szükségesek (például a napelemek gyártása során használt kadmium). Bizonyos anyagokat preferálni érdemes, amennyiben ezek: - nem toxikusak sem rövid, sem hosszú távon, nem allergének; - nem rákkeltőek, vagyis nincs karcinogén, mutagén, teratogén hatásuk; - nem befolyásolják a hormonháztartást, és nem halmozódnak fel a szervezetben vagy a természetben; - a vízi élővilágra nem veszélyesek, az ózonréteget nem károsítják; - biológiailag lebomlanak, és a fentiek igazak a melléktermékeikre is. Ezen része a tervezésnek rendkívül nehéz, és tőkeigényes (mind tudástőkét, mind pénzügyi tőkét tekintve), hiszen az orvosi célú kutatások rendkívül drágák, és csak viszonylag hosszabb idő után hoznak biztosnak tekinthető eredményeket. Textiltermékek esetében az OEKO-TEX 100 szabvány előírásainak betartása biztosítja, hogy a ruházati és lakástextil anyagokban ilyen egészségkárosító anyagok ne fordulhassanak elő. A koncepció átalakítása A legfontosabb lépés itt a termék anyagainak életciklusának bezárása, vagyis a "Bölcsőtől sírig" tervezés helyett (ahol a termék elhasználódása után annak alkotóelemei megsemmisítésre kerülnek) a "Bölcsőtől bölcsőig" tervezés kialakítása. Ez kiterjed mind a gyártási folyamatra, mind a termékre, vagyis figyelembe kell venni a gyártás során felhasznált anyagok útját az után is, hogy az elhagyja a gyárat (tipikus példa erre a kilépő [szenny]víz), illetve az elhasznált terméket szétbontva annak elemeit újrahasznosítsuk, azonban a korábbi minőséget megtartva, a „felhasznosítást” (upcycling) előnyben részesítve a „lehasznosítással” (downcycling) szemben. A gyártás és termék használata közben a melléktermékeket lehetőleg olyan állapotba kell a helyszínen transzformálni, mely maga is megfelel a fent (az anyagkiválasztásnál) említett kritériumoknak, vagyis hogy azok visszakerülhessenek vagy a biológiai, vagy a technikai körforgásba. A lényeg az emberi igények kielégítése, a lehető legfejlettebb technológiai megoldásokkal, figyelembe véve a környezetet, a kultúrát, és szem előtt tartva az anyag körforgását a klasszikus életciklus befejeztével is. A "bölcsőtől bölcsőig" koncepció ezen utóbbi szempontok révén hoz újat a tervezésbe: a megoldások heterogenitása és az anyag életciklusának önmagába zárásával. Gazdasági szempontok Ellentétben azzal, ahogyan első ránézésre tűnik, az ökohatásosság vagy C2C ("Bölcsőtől bölcsőig") elv alkalmazása nem feltétlenül jelenti a költségek emelkedését (különösen, ha figyelembe vesszük az externáliákat is. Példának tekinthetjük a Ford gyár River Rouge-i gyárközpontját, ahol őshonos növényeket telepítve a gyártetőkre azok természetes vízszűrőként és hőmérséklet-szabályozóként működve évi mintegy 75 millió köbméter vizet szűrnek meg, és hűtik (nyáron) illetve fűtik (télen) a gyárat. A vízszűrő rendszer kiépítése az egész komplexumban 18 millió dollárba került, mellyel egy nagyjából 50 millió dolláros mechanikai víztisztító telep kapacitását sikerült kiváltani (mely az előírások alapján egyébként kötelező lett volna). A C2C szempontok alapján épült gyárak tehát jelentős költségeket spórolhatnak meg többek közt a víztisztító berendezések, a szemétlerakók hiánya, vagy a megspórolt energia (hűtés/fűtés) révén. Gyakorlati példák A Ford Rouge River Gyárkomplexuma 1999-ben ifj. Willian Clay Ford, az alapító Henry Ford dédunokája célul tűzte ki, hogy a cég hatalmas gyárát a michigani Rouge River-t kétmilliárd dolláros beruházással a fenntarthatóság új ikonjaként újjáépítik. Az előzetes innovációk, mint az ISO környezetvédelmi minősítés bevezetése, után Bill közreműködésével egy teljesen új szemlélettel valósították meg a gyár csapadékvíz-kezelő rendszerét. A törvényileg előírt betoncsövek lefektetése helyett a csapadék megtartására alkalmas zöldtetőt hoztak létre, majd innen a csapadékot egy mesterséges lápba vezették, ahol őshonos növényzeten keresztül három nap alatt csordogálva jutott a folyóba. A projekt sikerességét nemcsak időszakosan mért laboreredményekkel ellenőrizték, hanem oly módon, hogy hány földigiliszta található egy köbméter talajban, hányféle madár, rovar, hal él a környező területeken, tehát biológiailag mennyire aktív a terület. Nem utolsósorban pedig a megvalósítás nem kevesebb mint 35 millió dollár költségmegtakarítást eredményezett a cégnek. A Nike gyár Considered cipője Ezen cipőben a talpat technológiai tápanyagként, a felső részt pedig biológiai táplálékként tekinthetjük, melyeket a készítő gyár újrahasznosít, méghozzá oly módon, hogy a cipőt nem áruként, hanem szolgáltatásként adja el. Ez azt jelenti, hogy a vásárló egy cipő árának csak a töredékét fizeti ki, és kötelezi magát, hogy a cipő elhasználódása után (elkopás, tönkremenetel, megunt modell) azt visszaszolgáltatja a kereskedőnek, ő pedig a gyárnak. A felső rész, mint biológia tápanyag komposztálható (vagyis akár az erdőben is eldobható, ott lebomlik, és tápanyagot szolgáltat a fáknak és egyéb növényeknek), a talp, mint technológiai tápanyag pedig visszakerül a gyárba, hogy újabb cipők gyártásának legyen az alapanyaga. Ezen modell szerint a felhasználó tehát valójában a cipő használatbavételéért fizet, az értékes anyagok pedig vagy a gyárba, vagy a természetbe kerülnek vissza, kiiktatva többek között a szemétlerakók és hulladékmegsemmisítők járulékos költségeit. További példák Azon italos poharak, melyek a C2C elvei szerint készülnek vagy visszaszolgáltatva a gyártónak visszaválthatóak, és minőségveszteség nélkül újrahasznosíthatóak (technikai tápanyag), vagy eldobhatóak a természetbe környezeti rombolás nélkül, gyors lebomlási idővel (biológiai táplálék). Hasonlóan a példához, a szemétlerakás és -megsemmisítés költségei itt is megtakaríthatóak. Kapcsolat más modellekkel A Bölcsőtől bölcsőig modell nagyban hasonlít a holisztikus (vagyis mindenre kiterjedő, "minden összefügg mindennel" alapelvű) modellre, valamint a passzívház kezdeményezésekkel is sok rokon vonást mutat (az ökológiai lábnyom csökkentése vagy negatívba fordítása révén). Hasonlóképpen a permakultúrával is kapcsolatba hozható. Kritika Egy fontos kritika a C2C tanúsítványokkal szemben, hogy ezek kiállítását McDonough és Braungart egy zárt kör számára tartja fenn, mely akadályozhatja annak potenciáljának kihasználását. Mások a gyakorlati megvalósíthatóságot kérik számon, mint Friedrich Schmidt-Bleek a német Wuppertal Intézet vezetője szerint, aki szerint ez csak látszatmegoldást kínál (ha kínál egyáltalán): Scmidt-Bleek szerint abszolút elképzelhetetlen, hogy a kezdeményezés nagyobb skálán is megvalósítható lenne. Ez a mű sem kezd semmit azzal az alapproblémával, hogy a jelenlegi gazdasági berendezkedés végtelen növekedésre épül egy véges felszínen (a Földön), és amíg erre törekszik, addig a bölcsőtől bőlcsőig tartó tervezés széles körű alkalmazását az egyre fokozódó jövedelem különbségek okozta társadalmi feszültségek lehetséges, hogy el fogják lehetetleníteni. A fenntartható fejlődés több gondolkodója szerint a társadalmi, környezeti problémák csak egy rendszerben oldhatók meg, emiatt egy pusztán új (egyébként izgalmas és értékes) gyártástechnológiai javaslatokat tartalmazó megoldásjavaslat érvényessége csökken. Podveky Podveky település Csehországban, a Kutná Hora-i járásban. Podveky Zbizuby, Soběšín és Rataje nad Sázavou településekkel határos. Lakosainak száma 205 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Georges-Louis Leclerc de Buffon Georges-Louis Leclerc de Buffon (Burgundia, Montbard község, 1707. szeptember 7. – Párizs, 1788. április 16.) gróf, francia természettudós. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Buff.”. Élete Dúsgazdag nemes családban született, és egy vasgyár tulajdonosaként maga is sikeres üzletember volt. Egész életét a természettudománynak és a köz szolgálatának szentelte. Kingston herceggel beutazta Franciaországot, Itáliát és Angliát, majd visszatérve 26 évesen a párizsi akadémia tagja lett. 1739-ben kinevezték a Királyi Gyógynövénykert (Jardin royal des plantes medicinales) igazgatójává. Többek – így Louis-Jean-Marie Daubenton és Bernard Germain de Lacépède – társaságában részt vett egy 44 kötetes, összefoglaló természetrajz összeállításában. XV. Lajos francia király grófi méltóságra emelte. Szülőhelyén emléket, 1851-ben Párizsban a Champs-Élysées-n bronzszobrot állítottak emlékére. Még életében egy életnagyságú képet készítették róla «Majestati naturae par ingenium» felirattal. Nem minden részletében alapos, de prózájának szépsége miatt fölülmúlhatatlan hatalmas munkája: Histoire naturelle générale et particuliére 1749-től 1780-ig jelent meg Párizsban és a Föld keletkezésére vonatkozó elmélet mellett az ember, a négylábú állatok, a madarak és az ásványok természetrajzát tartalmazza. E munkája több kiadást ért meg. Tőle származik A stílus maga az ember szállóige. Egyéb tevékenységek is érdekelték. Stephen Hales és Isaac Newton írásaiból fordított, a világítótornyokhoz feltalált egy speciális lencsét. Grófi címét fia örökölte, őt azonban a francia forradalom alatt lefejezték. Tudományos nézetei A fajok átalakulásának gondolatát Buffon vetette fel, és ezzel szembehelyezkedett Carl von Linné fajfogalmával. Úgy vélte, hogy a fajok átalakulása a környezeti hatásokkal magyarázható. Az élőlények feleslegesnek ítélt szerveiből azt a következtetést vonta le, hogy ezek degenerálódás eredményei. Szerinte a szamár degenerálódott ló, a majom pedig degenerálódott ember. Newton nyomán úgy vélte, hogy a Föld anyagát egy nagy üstökös becsapódása szakíthatta ki a Napból. Kísérletekkel ellenőrizte Newton azon tézisét, miszerint egy Föld méretű vörösen izzó vasgolyó kihűléséhez legalább 50 000 évre van szükség. Különböző méretű vasgolyókkal kapott eredményeit extrapolálva úgy gondolta, legalább 75 000 év kellett ahhoz, hogy a Földön megjelenhessen az élet. Az általa szerkesztett új földtani kronológia elhatárolódik az Ószövetségben leírtaktól. A kihalt fajok fogalmának megalkotásával megnyitotta az őslénytan fejlődésének útját. Úgy vélte, hogy a stílus a személyiség közvetlen megnyilvánulása: nem díszítő kellék, hanem a gondolat tükre. Híres mondása: A stílus maga az ember 1753-ban, akadémiai székfoglalójában hangzott el. Árkossy Sándor Dr. Árkossy Sándor (Bunyaszekszárd, 1915. március 10. – Eger, 2012. augusztus 25.) a filozófia doktora, középiskolai tanár. Életútja, munkássága Dr. Árkossy Sándor 1915. március 10.-én született az 1866-ban alapított, ma már nem létező bánsági faluban, Bunyaszekszárdon, állami tanítók gyermekeként. Általános iskoláit a Krassó-Szörény vármegyei Bodófalván, gimnáziumi tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte, majd a kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1935-ben. 1935–1939 között az I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen képezte magát, ahol tanári szakképesítést szerzett földrajz-történelem szakon „magna cum laude” eredménnyel. 1940–1942 között disszertációs továbbképzésen vett részt és a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen megszerezte filozófiai doktorátusát. Két esztendőn keresztül a jogi fakultás hallgatója is volt, majd katonai szolgálatot teljesített. Onnan hazatérve, 1946-tól a kolozsvári Református Kollégium tanára és gazdasági felügyelője, 1948-tól a 2. számú Magyar Fiúlíceum névre átkeresztelt intézmény igazgatója egészen 1952-ig, amikor áthelyezték az egykori unitáriusok iskolájába, a Brassai Sámuel Líceumba. Itt oktatott nyugdíjazásáig, 1977-ig. 1953 és 1956 között a kalotaszegi Sztánán az általa létrehozott diáktábor irányítója volt, majd az 1957 és 1961 közti időszakban Kolozsvár város Tanügyi Osztályának tengerparti üdültető táborát szervezte meg és irányította évről évre. Közel harminc esztendőn át volt vezetője a Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz szakos gyakornok hallgatóinak, valamint másfél évtizeden keresztül a tanárok nyári továbbképző tanfolyamának és módszertani közösségének. Ezzel egy időben a Brassai Sámuel Líceum osztályvezetői közösségének irányítója is. 1987-ben családjával Magyarországra költözött, ahol még további öt éven át kamatoztatta gazdag nevelői tapasztalatait az Egri Gyermekváros megbecsült pedagógusaként. Pályája Korának elismerten legnépszerűbb kolozsvári nevelői közé tartozott. Noha mindig orvos szeretett volna lenni, végül a sors sugallatára a tanári hivatást választotta, így a szellem orvoslásával töltötte el az értékes évtizedeket. A National Geographic Társaság közbenjárására három hónapos tanulmányúton vett részt 1968-ban az Amerikai Egyesült Államokban, 1970-ben és 1974-ben pedig Nyugat Németországban tett szakmai utazást. Nevelői tapasztalatait a helyi sajtóban, így az Igazság, a Dolgozó Nő és a Tanügyi Újság oldalain osztotta meg olvasóival. Mintegy tizenöt középiskolai tankönyv írásában, szerkesztésében és fordításában vett részt, a Földrajzi szakszótár társszerzője volt. Diákoktól valósággal körülrajongott életútja során mindig különös jelentőséget tulajdonított a kölcsönös tiszteletnek, a nyílt tanár-diák kapcsolatnak, az iskola falai közötti nevelői órák pótolhatatlan jelentőségének. Legendásak voltak osztályfőnöki órái, amelyekre meghívta az erdélyi magyar szellemi élet kiválóságait. Fiatal szívvel iskolaújságot szerkesztett, hogy a tehetséges ifjú tollforgatóknak publikálási lehetőséget teremtsen. Közismerten pontos és napra kész nyilvántartásaiban feljegyezte, hogy a katedrán eltöltött 44 év alatt mintegy 22.000 tanítványa vette körül, 360 diáknak volt időközben osztályfőnöke és hozzávetőlegesen 38.000-szer lépett katedrára. Mint földrajz és történelem szakos tanár, aki a csillagászattanba is beavatta diákjait, félszáz kirándulást szervezett hallgatóinak Erdélyben az ország más területein, valamint külföldön. Különösen népszerűek voltak hagyományápoló műsorokkal példásan megszervezett és levezetett ballagási ünnepségei a 425 éve működő kolozsvári Brassai Sámuel líceumban, amely mindenkor nagy számban vonzotta az évzáró ünnepség iránti érdeklődőket. Tanítványai rajongással beszéltek róla, mind a kolozsváriak mind a más kontinensekre elvetődöttek, akik gyakran föl-föl keresték őt, hogy új erőt merítsenek a vele való találkozás és az emlékezés élményéből. A Magyar Katolikus Rádió és az Egri Televízió nem egy esetben készített interjút személyével. Egykori tanítványa - immár egri véndiák -, róla így emlékezett: Pozsony közlekedése Pozsony már a múltban is jelentős közlekedési csomópontnak számított, mára már fejlett helyi és távolsági közlekedéssel rendelkezik. Közúti közlekedés Az autópálya-közlekedésben fontos szerepet játszó város jelentős forgalmat bonyolít le a szomszédos országok felé. Ebből a szempontból az egyik legjelentősebb a D1-es autópálya, ami összeköti Ausztriát Ukrajnával több jelentős észak-szlovákiai városon keresztül, mint például Trencsén, Zsolna, Poprád, Eperjes és Kassa. A másik legfontosabb a D2-es autópálya. A mindössze 80 km hosszú szakasz összeköttetést biztosít Magyarország és Csehország között. 2007-ben átadták a károlyfalui szakaszon a majdnem másfél kilométer hosszú Sitina-alagutat, ami elvezette a forgalmat a város fontosabb közlekedési csomópontjairól. Pozsony 48 km hosszúra tervezett körgyűrűje (D4-es autópálya) egy új, a Dunán átívelő új híd megépítésével teljesen megkerülné a várost. A teljes hossz leghamarabb 2025-ben kerül átadásra, egyelőre csak 5,4 km használható a határátkelőnél Horvátjárfalunál, valamint dévényújfalui és pozsonybesztercei szakaszon. Megkezdődött az R7-es gyorsforgalmi út megépítése is. A Losonc és Pozsony közé tervezett út a terv szerint több fontos dél-szlovákiai várost is érint, többek között Nagykürtöst, Érsekújvárt és Dunaszerdahelyt. A legfontosabb autóbusz-közlekedési csomópont a városközpontban található Malomliget autóbusz-pályaudvar. Az egész városrész a pályaudvarral együtt felújításra kerül a közeljövőben a Twin City keze alatt. A koncepció tartalmazza egy új, ökobarát lakónegyed kiépítésének tervét, valamint üzletközpontok és irodaházak működtetésére alkalmas felhőkarcolókat. A belvárosban kiépített rádiós rendszeren tájékozódhatnak az autósok a legfrissebb közlekedési hírekről és a szabad parkolóhelyekről. Vasúti közlekedés Pozsony vasúti közlekedésében meghatározó szerepet játszik a Duna, amely két részre osztotta a vasúthálózatot. A város északi fele ebből a szempontból sokkal frekventáltabb, itt található Pozsony főpályaudvara is. Az áthaladó pályaudvar a 4-es, az 5-ös páneurópai közlekedési folyosó és a transzeurópai közlekedési hálózat 17-es vonalának találkozásánál fekszik. Nemzetközi vonatokkal eljuthatunk Csehországba, Ausztriába, Németországba, Magyarországra és Ukrajnába, valamint a Moszkva és Szófia között közlekedő EuroCity járatok is érintik a várost. Emellett a pályaudvar jelentős országon belüli InterCity és regionális járatokat is lebonyolít. Az IC vonatok a fővárost kötik össze többek között Zsolnával, Kassával, Privigyével és Besztercebányával, míg a regionális járatok inkább Jókút, Nagyszombat, Érsekújvár, Dunaszerdahely, Komárom és Újvároska felé indulnak, csúcsidőben óránként többször is. Az osztrák és szlovák főváros közti vasúti pálya hossza mindössze 66 km, ami még személyvonattal is egy óra alatt megtehető. A Pozsony–Komárom-vasútvonal egyik legfontosabb megállója a Pozsony-Újváros (régebben Virágvölgy). A pályaudvar két város között közlekedő vonatok mellett néhány gyorsvonat végállomása, kihasználtsága korántsem teljes. Ennek oka, hogy a sokszor túlterhelt főpályaudvart és az Újvárost csak egy sínpár köti össze egy viszonylag hosszú szakaszon. Tovább haladva Komárom felé találjuk még a Pozsonypüspöki vasútállomást. Régen a csallóközi és nagyszombati vonatok végállomása volt a mára megszüntetett Malomliget pályaudvar, amit 1962-vel megszüntettek a Fiók pályaudvarral és a Vallon-utcai vasútállomással együtt. Ez a belvárosi vonal még a teherforgalom számára használható. A Pozsony–Zsolna- és a Pozsony–Párkány-vasútvonal a Borhegy megállónál ágazik szét. Párkány felé fekszik a Pozsonyszőlős vasútállomás, Zsolna felé a Pozsony-Récse. Ezekre a vonalakra csatlakozik rá pár teherforgalmi szárnyvágány a Pozsony-előváros és Pozsony-kelet vasútállomásokkal. A főpályaudvarról Ausztria és Csehország felé húzódó vonalon 3 megálló fekszik: Pozsony-Vaskutacska, Pozsony-Lamacs és Dévényújfalu új állomása (a régi pár száz méterrel előrébb állt). A vonal még a városban kettéágazik, a csehországi szárnyon található Dévénytó megállója. A már akkor rossz állapotban lévő Öreg hídon 1985-ben megszűnt a vasúti forgalom, így az akkor mindössze kétéves Kikötői híd vette át a helyét. Az így létrejött új vonal összeköti Újvárost Ligetfaluval, valamint ezen található Pozsony legfiatalabb állomása, a Központi teherpályaudvar. A Ligetfalu pályaudvar a déli városrész legfontosabb pályaudvara. A teljesen felújított és modernizált pályaudvar 2010-ben sokat vesztett jelentőségéből, amikor felfüggesztették a csehországi, lengyelországi és magyarországi nemzetközi járatokat. Egy évvel később az északi városrész felé induló személyforgalmat is megszüntették, így mára teljesen elszigetelődött a többi pályaudvartól. Kizárólag Bécs felé indulnak személyvonatok. Pozsonyligetfalu az évek során rengetegszer átépült, így sok vasútvonal és állomás megszűnt. Az Öreg híd vasúti forgalmának leállítása után megszűnt a Pozsonyligetfalu-híd, valamint Rajka felől érkező vágányok átépítése során a Janíkov dvor és a Dunacsún megálló. Az Oroszvár vasútállomás nem bonyolít személyi forgalmat a magyarországi vonatok felfüggesztése óta. A pozsonyi közlekedés fejlesztésével néhány belvárosi vonal része lenne egy, a Duna alatti vasúti alagútnak, így a ma nem használatos Fiók pályaudvar, a Malomliget pályaudvar és a Vallon-utcai megálló a föld alá kerülne. Ez újra összekötné a főpályaudvart a Ligetfalu pályaudvarral, ezzel rácsatlakozva az LGV Est Pozsony-Párizs vonalára. A Pozsonyi Integrált Közlekedés célja az egységes tarifarendszer létrehozása a főváros 50 km-s körzetében, valamint egy, a bécsi S-Bahn rendszerére épülő városi vasúti közlekedés létrehozása. Az egyszer már üzembe helyezett kötöttpályás tömegközlekedés a város akkori nem optimális vasúthálózata miatt alig több mint egy évet működött 2006 és 2007 között. Városi tömegközlekedés A tömegközlekedést a Pozsonyi Közlekedési Vállalat működteti, a városi vonalakon kívül összeköttetést biztosít több környéki településsel, ilyen például Máriavölgy és Horvátgurab, valamint a magyarországi Rajka és az ausztriai Farkasfalva és Hainburg an der Donau. A múlt – A pozsonyi közlekedés története 1914-ig Annak ellenére, hogy Pozsony a 19. században vesztett jelentőségéből, gazdaságilag mégsem volt elmaradva. A város abban az időben „lemaradt” a növekedésben, úgy a közlekedése, mint a lakossága lassan, de biztosan növekedett. 1868-ban megjelentek az első omnibuszok Pozsony utcáin, de nem mindenhol oszlott el egyenlően a forgalom. Ez okból 1881-ben Nicolas Markovits bécsi mérnök megtervezte az első városi lóvasutat. Ez a Koronázási Domb-teret (Námestie Ľudovíta Štúra) kötötte volna össze a mai főpályaudvar elődjével az akkori Kossuth Lajos-téren (Hviezdoslavovo ámestie) és a Frigyes főherceg-úton (Suché mýto) keresztül, de végül nem valósult meg. Több szárnyvonala is épült, a legkihasználtabb a főpályaudvar-Malomliget pályaudvar szakasz volt. Később felvetődött a gondolat a pozsonyi városi vasútvonalakról. A minisztérium által megbízott Moriz Sprinzl, Alexander Feigler és Eduard Dubsky által megtervezett benzinmeghajtású városi vonalak nemsokára elektromotorosakká váltak. Ez Alexander Werner, linzi mérnöknek köszönhető, aki több ausztriai nagyvárosban is tervezett villamosvasút-hálózatokat. Az 1860-as években megjelent omnibuszok és lóvasutak helyét kezdik átvenni az elektromos áramra működő szerelvények. 1894-ben Budapesten jóváhagyták a fővonal megépítésének tervét, ami már a következő évben, 1895. augusztus 27-én meg is nyílt, sok évvel előbb, mint több nagyvárosban (pl. Prága). A több leágazású fő vonal a Vitéz-utcát (ma kb. a Szlovák Nemzeti Felkelés hídja) és a Medve szállót . Összesen 9, 550 V-os szerelvény közlekedett. Az év október 19-én megnyílt a Medve szállót és a főpályaudvart összekötő szakasz. Egy vonaljegy először 10 krajcárba, majd 6 krajcárba került, a színházba utazók az előadásra szóló jegyükkel kedvezményesen utazhattak. 1898 januárjában új szárnyvonalak nyíltak meg, amelyek a vasútállomások között biztosítottak gyors összeköttetést. Ez évben alakult meg a PVVV (Pozsonyi városi villamos vasút) szervezet.A fejlődő villamosvonalak kiszorították az omnibuszokat, amelyek 1899-ben már nem közlekedtek Pozsony utcáin. Még a századforduló előtt több szárnyvonal nyílt meg, emellett beindult az éjszakai közlekedés. A főbb vonalak kétvágányosak lettek, így nappal 6-12 percenként jártak a villamosok A fő vonal a századforduló után lerövidült, csak a Hal-térig közlekedtek a villamosok. A városvezetőség ekkor vetette fe először Ligetfalu és Pozsony közötti villamosközlekedést, de a projekt költségessége miatt nem valósulhatott meg. 1904-ben újra visszatértek az omnibuszok a Pozsony-Vaskutacska vonalra, de később elektrifikálták, így létrejött Pozsony első trolibuszvonala. Egy új, a belvárost átszelő villamosvonal nyílt meg 1907-ben. Még abban az évben Budapesten és Pozsonyban is a városi közlekedés dolgozói sztrájkot hirdettek, többek között az alacsony fizetések miatt. Pozsony közlekedésén hatalmasat lendített a belvárosból Ligetfalun keresztül haladó Pozsony-Bécs villamosvonal. A hibrid vonatok először 1914-ben indultak útnak a két főváros között. Autóbusz-közlekedés Az városi autóbuszvonalak lefedik egész Pozsonyt. A nappal közlekedő járatok 20-tól 199-ig vannak számozva, kivételt képeznek az X1-X99 jelölésű kiegészítő- és pótautóbuszok. Néhány regionális autóbuszjárat átkerült a városi tömegközlekedési rendszerbe: az 525-ös Horvátgurab - Aranyhomok (Pozsony), a 801-es a magyarországi Rajka – Oroszvár vasútállomás, a 901-es Hainburg an der Donau – Farkasfalva – Szlovák Nemzeti Felkelés hídja vonalon közlekedik. Pozsonyligetfalu autóbusz-közlekedése is rendkívül frekventált, csúcsidőben 4 percenként járnak az autóbuszok. Sok járatnak (például 93-as és 94-es) hasonló az útvonala egy szakaszon, így két-hárompercenként váltják egymást a kocsik a megállóban, könnyen elérhetővé téve a belvárost. Az éjszakai tömegközlekedés az utóbbi évtizedben nagymértékben megújult, az eddigi 500, 501… jelölések helyett a kiválasztott járatok elé írt N-betűvel jelzik annak éjszakai voltát, ami ugyanolyan (esetleg nagyon hasonló) útvonalon közlekedik, mint a nappali. 2011 augusztusától újra érvényesek a turista-, valamint az SMS jegyek. Az éjszakai jegy alapesetben 90 percig érvényes. Szinte az összes vonal érinti a főpályaudvart vagy környékét. Mivel csak félóránként közlekednek, ezért a buszok bevárják egymást fennakadás esetén, hogy ne késse le senki a csatlakozást. Éjszaka közlekednek a Pozsonyi Tömegközlekedési Vállalat szolgálati járatai is, amik Služobný spoj (Szolgálati járat) jelöléssel vannak ellátva, számozásuk 2-től 7-ig történik Trolibusz-közlekedés Az első pozsonyi trolibuszvonal 1909-ben kezdte meg a működését, harmadikként az akkori Magyarországon (Szlovákiában a tátrai villamosvasút elődje után a második). A várost Vaskutacskával összekötő vonal a háború kitörése után viszont anyagi és technikai gondokba ütközött, így 1915-ben megszűnt. A 2. világháború alatt újraindult a troliközlekedés. Elsőként az M-vonal kezdte meg működését, a mai főpályaudvar elődjét hivatott összekötni a Szlovák Nemzeti Színházzal. Nem sokkal később megalakult a P-vel jelzett vonal, ez az akkor a város szélét képző Tölténygyár (Patrónka) gyors elérését tette lehetővé. Ez után áttértek a szerelvények számokkal való jelölésére, de csak később lettek 200-tól nagyobbak. 1960-ig rohamosan fejlődtek a vonalak: elérhetővé tették a mára fontos közlekedési csomóponttá nőtt Nagyszombati-vámot (Trnavské mýto) és az András király-teret (Šafárikovo námestie), de újabb pénzügyi gondok miatt 30 évig tartó stagnálás következett. A vonalak karbantartására is alig-alig volt pénz, a szerelvények régiek voltak. Az évek során néhány trolijárat lerövidült, némelyik teljesen megszűnt. Ennek az állapotnak a '90-es évek beköszöntével vetettek véget, a fejlődés újraindult. Az új trolibuszvonalak a város külsőbb pontjaihoz is elértek. Ebben az időben jelentek meg az alacsony padlós piros-szürke-fehér szerelvények. 2006-ban nyílt meg a városi vonalakra nem csatlakozó Molecova – Kuklovská vonal. Az elkövetkező években az újonnan kiépült trolibuszvonalak már teljesen átszövik a várost. Nagy vonalmegnyitások 2008-ban, 2012-ben és 2013-ban voltak. Pozsonyban jelenleg 14 vonalon közlekednek trolibuszok, de ez a szám a közeljövőben nőni fog. A szerelvények 201-től 212-ig vannak számozva, a maradék kettő 33 és 64 szám alatt fut. Éjszaka közlekedik az N44, N47 és N72 járat. Villamosközlekedés A pozsonyi villamosok jelenleg csak az északi városrészben közlekednek. A használatban lévő villamoshálózat hossza mintegy 39,4 km, 154 megálló található rajta. A vonalak a közelmúltban sokat változtak, az átépítések és a praktikusság okából mára 9 hosszabb üzemel. A vonalak jelölése 1-től 9-ig történik. A villamosvonalak az Óvárosban található körgyűrűbe futnak össze, olyan fontos megállókkal, mint a Kő tér (Kamenné námestie),a Szlovák Nemzeti Felkelés tere (Námestie SNP, eredeti nevén Marhapiac tér) és Šafárik tér (Šafárikovo námestie, eredeti nevén András király tere). Egyes vonalak találkozásánál jöttek létre olyan fontos csomópontok, mint a Nagyszombati vám (Trnavské mýto), Récsei vám (Račianské mýto) és a Szlovák Műszaki Egyetem (Slovenská Technická Univerztia - STU). A pozsonyi metró tervét véglegesen 2003-ban vetették el, de a városi közlekedés dinamizálásra szorult. A gyorsvasút koncepciója megmaradt, viszont azt felszíni vagy magasvasúti formában kívánták megvalósítani. A projekt Pozsonyligetfalu és Pozsony jobb összeköttetésére koncentrált, viszont az itt futó Pozsony–Hegyeshalom-vasútvonal felhasználása nem lett volna kifizetődő, egyrészt nem érint fontos csomópontokat, megkerüli az egyes városrészeket, ezzel növelve az utazási időt, másrészt a Slovnaft felőli jelentős teherforgalom akadályozná egy ütemes menetrend kialakítását. A választás végül a Pozsonyligetfalut átszelő metró útvonalának felszíni megépítésére esett, amiben az Öreg híd is szerepelt. A híd rossz állapota miatt 1985-ben lezárásra került a vasúti forgalom elől, felújítása így még sürgősebb volt. Ekkor változott a gyorsvasút terve gyorsvillamosra, mivel a közúti forgalom felgyorsítása céljából a hidat és a Fiók pályaudvart összekötő vágányokat felszámolták a Malomliget pályaudvarral együtt, így csak a már meglévő villamossínekre tudták rácsatlakoztatni a vonalat a Šafárik téren (Šafárikovo námestie, eredeti nevén András király tere). A vonal építése előtt az Öreg hidat fokozatosan lezárták: 2009-ben kitiltották az autós forgalmat, egy évvel később a városi tömegközlekedés autóbuszait, és a 2013 decemberében gyalogosok elől is lezárt híd bontása megkezdődött. A pálya az eredeti tervek szerint magasvasútként épült volna, de pénzügyi gondok miatt eltértek a tervtől. Igyekezték viszont kerülni a közúttal való keresztezéseket a villamos gyorsabb haladása érdekében. A tervezett vonal első fele 2016 júliusában került hivatalosan átadásra 3 megállóval, az Öreg híd megnyitása után nagyjából másfél hónappal. Különlegessége a kettős nyomtáv (1435 mm és 1000 mm). A tervek szerint 2020-ra Jánoskaudvarban (Janíkov dvor) rácsatlakozik a Pozsony–Hegyeshalom-vasútvonalra, így a későbbiekben adottak a lehetőségek már egy tram-train vagy egy S-Bahn-vonal kialakítására. A pozsonyi metró Az 1970-es években Pozsony hatalmas fejlődésnek indult. Az urbanizáció miatt létrejött új lakótelepek és városnegyedek és a városközpont összeköttetése korántsem volt kielégítő, így felmerült a pozsonyi metró ötlete, másodszorra Csehszlovákiában. A prágaihoz hasonlóan a szovjet mintára tervezett vonalak a városközpontban egy körgyűrűbe futnának össze. Az építkezés a '80-as években kezdődött, a ligetfalvi Jánoskaudvar (Janíkov dvor) városrész területén, 1989-ben viszont leállt. A félkész alagút bekerült Ligetfalu „nevezetességei” közé. A sorozatos fejlesztések a villamos-, troli-, autóbusz- és vasútvonalakon nem hozta el a kívánt eredményt, így újra elővették a metró tervét. A két fő probléma az ár, illetve a város néhol metróra nem alkalmas kiépítettsége volt. A Franciaországban már ismert VAL („könnyű metró”) belefért volna az anyagi keretbe, de 1998-ban a gyártó cég és a pozsonyi metró szervezete között nézeteltérés alakult ki. A városvezetés ezután a magas- és a felszíni gyorsvasút terve mellett döntött, a vonalak csak egy rövid belvárosi szakaszon futottak volna a föld alatt. A tervek egyszerűsödni kezdtek: 2003-ban elvetették a felszín alatti pálya tervét, és a gyorsvasutat felváltotta a gyorsvillamos. Pozsony városvezetése egyelőre nem foglalkozik a metró tervével, de szerintük nem zárható ki, hogy a távolabbi jövőben újra szóba kerüljön. Integrált közlekedési rendszer a Pozsonyi kerületben A projekt célja az elővárosi tömegközlekedés dinamizálása és az egységes tarifarendszerek létrehozása. A projekt a Szlovák Vasutak, a Pozsonyi Közlekedési Vállalat és a Slovak Lines buszvállalat együttműködésén alapszik, a RegioJet vasúti vállalat is belépésére is számítanak. Az első működő projekt a 630 és a 620-as járat indítása Pozsony és Horvátgurab között. 2015. nov. 1-től Szenc és Bazin is bekerült az integrált autóbusz-közlekedésbe. Jelenleg folyamatban van a vonatok bevonása is, az S1-S99 jelölésű járatok Pozsony 50 km-es körzetében közlekednének. Egyelőre 4 vonalon üzemel: S20 (Jókút, Malacka – Pozsony főpályaudvar), S25 (Zohor - Magyarfalu), S50 (Bazin, Nagyszombat – Pozsony főpályaudvar), S60 (Réte - Pozsony főpályaudvar) Tarifa Pozsony közlekedési rendszere a térség zónás felosztásán alapszik. A jegyek fajtája és érvényességi ideje alapján a DPB (Pozsonyi Közlekedési Vállalat) a következő felosztást használja: Egyutas vagy órás jegy (15-180 perc) – Lyukasztással érvényesíthető Napijegy (1-7 nap) – Lyukasztással érvényesíthető Bérlet (7-365 nap) – A vásárlástól érvényes Csomag-, kisállat- és kerékpárjegy - Lyukasztással érvényesíthető, megegyezik a kedvezményes 15 perces jeggyel. Érvényes 3 órán keresztül az összes zónában és közlekedési eszközön, kivéve vonaton (ott a vasúttársaság által kiadott jegyet kell megvenni) Karnet (többutas jegy) – Egy jegyen 24 mező található, egy adott utazási időhöz és zónaátlépéshez való jogosultság bizonyos számú mező átlyukasztásával érhető el. A karnet olyanoknak ajánlott, akik viszonylag gyakran, de rendszertelenül látogatják a fővárost, így a bérletnél rugalmasabb jegyet keresnek . SMS-jegy (40 perc – 24 óra) – Egy üres, vagy tetszőleges szöveggel üzenetet küldve a számra kb. 2 percen belül megérkezik a válasz – a jegy ettől fogva érvényes. Az ár már magában foglalja a csomagjegyet is. Az „INFO” szöveg elküldésekor az 1100-ra egy rövid tájékoztatót kapunk, ennek ára 0,08 €. Az érvényesítő üzenet újbóli elküldése az 1101-es számon kérhető, ára 0,20 €. Az összes jegy (természetesen az SMS-jegyet kivéve) megvásárolható a megállókban kihelyezett automatákból és a kijelölt üzletekben. Az ausztriai és magyarországi vonalszakaszokra külön jegyet kell vásárolni. Ellenőrzéskor a jegyellenőrök párosával felszállnak egy tetszőlegesen kiválasztott járatra, majd a fedélzeti számítógép segítségével blokkolják a lyukasztókat az indulástól számított 15 másodpercen belül. Igazolják magukat, majd megkezdik az ellenőrzést. A bliccelők 50 €-s helyszíni bírságot kapnak, ha a helyszínen nem tudják kifizetni, az ellenőr leszállítja őket a járműről, felveszi a személyes adataikat, szükség esetén rendőrt hív. Ha a bírságot nem fizetik be 5 napon belül, 70 €-ra növekszik. 5 €-s bírságra számíthat az érvénytelen csomagjeggyel utazó, valamint az, aki nem tudja felmutatni a bérletét. Légi közlekedés Pozsony fő repülőtere a Milan Rastislav Štefánik repülőtér. A 477 hektáron elterülő létesítmény Pozsony keleti része és Pozsonyivánka község között található. Szlovákia legnagyobb repülőtere 3 terminállal rendelkezik, az A terminálra érkeznek a Schengeni övezet országaiból érkező járatok, a B-re pedig az összes többi járat. 2016-ban a B terminál egy része átépül VIP terminállá. A C jelenleg nem üzemel. Menetrend szerinti, valamint nyári-/téli charterjáratok Pozsony és Kassa, Prága, Nagy-Britannia nagyobb városai (London, Manchester stb.), Dubaj, Moszkva és Szkopje között egész évben közlekednek, a szezonális menetrend szerint indulnak járatok a kedveltebb nyaralóhelyek felé (Korfu, Málaga, Rodosz stb.) Teherforgalmat rendszeresen Brüsszel, Lipcse és Belgrád irányából fogad. Pozsony repülőtere évente kb. 1,8-2,2 millió utast szolgál ki, egyre több ausztriai utas választja a Schwechati repülőtér helyett, az olcsóbb utak miatt. Viszont ez fordítva is igaz: sok pozsonyi inkább a háromnegyed órára lévő Schwechatot választja a sűrűbb és többfelé induló járatok okából. Vízi közlekedés A pozsonyi kikötő a Bécs-Budapest dunai hajóútvonal egyik fontos állomása. A személyforgalom nagyrészt Bécs felé irányul, a két város közti táv 75 perc alatt megtehető, a Twin City Linerre keresztelt projekt két hajóval bonyolítja a közlekedést 2006. június 1-jétől. Kedvelt úti cél még Dévény. Kifejezetten teherforgalomra épült ki a főrévi (Ružinov) Téli kikötő. Kerékpáros közlekedés A kerékpáros közlekedés Pozsonyban egyelőre nem nagyon népszerű, viszont áthalad rajta a Duna menti kerékpárút. A belvárosban nem jellemzők a kerékpárutak, a Zerge-hegyet átszövő korlátozott autóforgalmú utak a biciklisták kedvelt helyei. 2012-ben épült a dévényújfalui kerékpárhíd, ami a pozsonyi és ausztriai kerékpárvonalak fontos összekötője. Palo Pinto Palo Pinto önkormányzat nélküli település, Palo Pinto megye székhelye az USA Texas államában. Lakosainak száma 333 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Georges Auric Georges Auric (Lodève, 1899. február 15. – Párizs, 1983. július 23.) francia zeneszerző, zongoraművész. Elsősorban filmzenéiről ismert, de néhány filmben színészként is szerepelt és tagja volt a fauvista Hatok (Les Six) csoportnak Számtalan filmhez írt zenét, sok ismert dallam fűződik a nevéhez. Fiatal éveiben filmszerepeket is vállalt. Korai életévei és tanulmányai Georges Auric első zongoraleckéit a Conservatoire de Montpellier-ben kapta, majd 13 évesen felvették a párizsi konzervatóriumba. Itt egy évig Georges Caussade növendékeként ellenpont és fúga tanulmányokat folytatott. 1914-től kezdődően zeneszerzést tanult Vincent D’Indynél a Schola Cantorum de Paris-n illetve Albert Rousselnél. Zenei karrierje igen korán elkezdődött, amikor is 14 évesen hangversenyt adott a Société Musicale Indépendante szervezésében. A következő évben több dalát előadták a Société Nationale de Musique-ban. Első dalai Erik Satie, Igor Sztravinszkij és Emmanuel Chabrier hatását tükrözik. Miután a csodagyerek Auric ismertté vált mind zeneszerzőként, mind zongoristaként, a következő évtizedben Erik Satie vette a pártfogásába. Az 1910-es és ‘20-as években jelentős szerepe volt a párizsi avantgárd zene alakításában, rá pedig komoly befolyással volt a Les Six csoport többi komponistája, illetve Cocteau. Muzsikusi pályája, művészete Auric korai szerzeményeit a zenei establishment iránti lázadás és a zenei utalások használata jellemezte. Emiatt, valamint Cocteau-hoz és Satie-hoz fűződő viszonya miatt Henri Collet zenekritikus egy Les Six nevű csoportba sorolta őt (amelyet az Orosz ötök mintájára talált ki). Jó barátságban volt Jean Hugo-val, a sokoldalú művésszel és Raymond Radiguet-vel, a sikeres íróval is. A Les Six csoport munkájában költemények és más szövegek megzenésítésével vett részt. A csoport másik öt tagja mellett ő is írt egy darabot a L'Album des Six-be. 1921-ben Cocteau felkérte, hogy írjon zenét Les mariés de la tour Eiffel (Az Eiffel-torony jegyespárja) című drámájához. Mivel kifutott az időből, megkérte a csoportbeli társait a közreműködésre: Louis Durey kivételével a többiek részt vettek a közös munkában. Ezen időszakban írta meg Sous le masque című egyfelvonásos operáját is (1927). (Egy korábbi, 1919-es operája, a La reine de coeur, elveszett). Szintén 1927-ben írta a Rondeau tételt a L'éventail de Jeanne című gyermekbaletthez, amely tíz francia zeneszerző együttműködésének volt a gyümölcse. 1952-ben még egy közös munkára vállalkozott: a hét zeneszerző által komponált, La guirlande de Campra című zenekari mű 7. Écossaise tételét írta meg. A Hatok, bár csupán informális és rövid életű csoport volt, ismertté tette a nevét az uralkodó zenei világ elleni fellépésével, valamint az abszurd és szatirikus eszközök alkalmazásával. A csoport ugyanúgy lázadt Wagner, mint Debussy ellen. Ezen komponisták zenéje, köztük Auricé is, az akkori idők Párizsában sajátságos kulturális vonulatot képviselt, elvetette az orosz és német szerzők „nemzetközi” stílusát, csakúgy mint Debussy impresszionizmusát Auric későbbi, népszerűségre törekvő zeneszerzővé alakulásának előképe volt a Hatok sok zenei megoldása és eszménye, különösen a populáris dallamok és szituációk felhasználása. A cirkuszi és tánczene igen jelentős szerepet játszott a Hatok művészetében, kiváltképpen a közös munkáikban. A csoport azonban nemsokára bomlani kezdett, mivel Auric és a többiek is a művészet más-más útját kezdték járni. Korai, avantgárd zeneszerzői sikereit követően Auric művészetében átmeneti periódus következett az 1930-as években. 1930-ban kezdett el filmzenéket írni és 1931-ben elkészült az „A Nous, la Liberté!” film zenéjével, amelynek kedvező volt a fogadtatása. A filmet magát ugyan bírálatok érték állítólagos kommunista és anarchista témái miatt, de Auric zenéje általános tetszést aratott. Míg a kezdetekben sikeres filmzene komponista volt, zenéje pangó és változó periódusokon ment át. 1930-31-es zongoraszonátája nem igazán volt sikeres, és egy olyan ötéves időszak követte, melyben igen keveset komponált, köztük az első három filmzenéjét. Együttműködése Cocteau-val ez időszakban is folytatódott: zenét írt Cocteau Le sang d’un poète című művéhez. 1935-re felhagyott azonban korábbi elitista és erősen távolságtartó magatartásával, a művészet populista megközelítésének kedvéért. Baloldali csoportosulásokkal és kiadványokkal került kapcsolatba, mint például az Association des Ecrivains et des Artistes Révolutionnaires (AEAR), a Maison de la Culture és a Fédération Musicale Populaire. Négy stratégiát követett a komponálásban. Először is: bekapcsolódni más baloldali művészek csoportjaiba; másodszor: minél több műfajban komponálni és ezáltal szélesebb hallgatósághoz eljutni; harmadszor: zenét írni a fiatalok számára; és negyedszer: közvetlenebbül kifejezni a politikai nézeteit a zenében. Abban, hogy mely filmekhez írjon zenét, részben ezek az új iránytűi, részben a régi kapcsolatai befolyásolták. A Hatok időszakától kezdődően, hosszú időn keresztül dolgozott együtt Jean Cocteau-val, összesen tizenegy filmben. Az évek során számos filmhez írt zenét, köztük Franciaországban, Angliában és Amerikában gyártott filmekhez is. Az egyik legnépszerűbb filmzenéje a Moulin Rouge, melynek híres dala, a „Where Is Your Heart?” nagyon népszerűvé vált. 1962-ben felhagyott a filmzenék komponálásával, amikor ő lett a Opéra National de Paris igazgatója, majd a Société des auteurs, compositeurs et éditeurs de musique (SACEM), a francia szerzői jogok szervezetének elnöke. Folytatta viszont a klasszikus kamaraművek komponálását, különösen fúvósokra, egészen haláláig. A zenekritika volt Auric pályájának másik fő területe. Kritikájának fókuszában a Hatok és Cocteau eszméinek (esprit nouveau) propagálása állt. Különösen bírálta Debussy, Wagner, Saint-Saëns, és Massenet általa észlelt követelőzését, hasonlóan azok követőinek munkásságát. Cocteau, a Hatok és Auric ezen szerzők zenéjét olyannak találták, amely elszakadt a valóságtól és ehelyett a népszerűség talaján álló zenét preferálták. Auric 1930-ban feleségül vette Eleanore Vilter festőművésznőt, aki 1982-ben hunyt el. Auric Párizsban halt meg 1983. július 23-án és a Montparnasse-temetőben helyezték örök nyugalomra, felesége mellett. 1990. november 26. óta utca viseli a nevét Párizs 19. kerületében: Rue Georges-Auric. Auric és a politika Bár Auric bírálta Satie-t az 1920-as években, amiért csatlakozott a Francia Kommunista Párthoz, ő maga több baloldali csoporttal került kapcsolatba, és az 1930-as években olyan kommunista lapokban publikált, mint a Marianne illetve a Paris-Soir. Az Association des Ecrivains et des Artistes Révolutionnaires (AEAR) nevű szervezet célja az volt, hogy összehozza a szovjet és francia kommunista művészeket, megvitatni a céljaikat és azt, hogyan tárják eszméiket a nyilvánosság elé. E csoporton keresztül Auric számos szélsőbaloldali művésszel és gondolkodóval találkozott. Ezek az eszmék befolyásolták Auric koncertprogramjait ugyanúgy, mint azokat a választásait, hogy mely filmekhez írjon zenét. Művei (Forrás: Georges Auric műveinek jegyzéke a francia Wikipédián) Klasszikus muzsika Kamarazene Doubles jeux pour deux pianos , két zongorára, 1970-1972 ; Aria , fuvolára és zongorára, 1977 ; Zongoraművek Adieu New York ! , foxtrott zongorára vagy zenekarra, 1920 ; Cinq Bagatelles , négy kézre, 1925-1926 ; Bibliophilie , két zongorára, 1932 ; Danse française , 1946 ; Élégie L’Évasion Zenekari művek Chandelles romaines , 1919 ; Adieu New York ! , foxtrott zongorára vagy zenekarra, 1920 ; La Chaîne , 1931 ; Conquête de la terre , 1955 Allegro final , 1956 Kórusművek Cinq chansons françaises , 1941 ; ( Nadia Boulanger -nak ajánlva) La Corvée d'eau , 1983 ; Dalok Alphabet , hét dal Raymond Radiguet négysoros stanzáira, 1923 ; Cinq poèmes, de Gérard de Nerval , 1925 ; Deux romances , 1926 ; Cinq chansons de Lise Hirtz , 1930 ; Drôles d'histoires , 1936 ; Chant sinistre , 1936 ; Au bord de l'eau , 1937 ; Au commissariat , 1937 ; Le Campeur en chocolat , 1937 ; Le Canard , 1937 ; Chantons jeune fille , 1937 ; Chez Hélène , 1937 ; En barque , 1937 ; Cinq chansons française , 1941 ; Du côté de la vie , induló, 1949 ; Cœur de mon cœur , énekhangra és zongorára/zenekarra, 1954 ; Színpadi művek Entr'acte Raymond Radiguet Les Pélicans című darabjára, 1921 ; Le Dompteur , 1925 ; Diable , 1926 ; Les Oiseaux , Bernard Zimmer/ Arisztophanész műve alapján, 1928 ; L’Escalier de la vie , revü musical egy felvonásban, 1928 ; Le Camelot , 1936 ; Le Bossu , 1949 ; Anastasia Marcelle Maurette művére, 1952 ; Les Croulants se portent bien , 1959 ; Esther Jean Racine műve alapján, 1961 ; Balettek Les Fâcheux , Alfred de Musset műve alapján, 1924 ; Les Matelots , 1925 ; La Pastorale , 1926 ; Les Enchantements d'Alcine , 1929 ; La Concurrence , 1932 ; Phèdre ; Le Peintre et son modèle , 1948 ; Chemin de lumière , 1952 ; Coup de feu , 1952 ; La Chambre , 1955 ; Filmzenék Le Sang d'un poète ( Jean Cocteau ), 1930 ; À nous la liberté ( René Clair ), 1931 ; Lac aux Dames (Marc Allégret), 1934 ; Les Mystères de Paris (Félix Gandéra), 1935 ; Sous les yeux d'Occident (Razumov) (Marc Allégret), 1936 ; Un déjeuner de soleil (Marcel Cravenne), 1937 ; Tamara la complaisante (Jean Delannoy és Félix Gandéra), 1937 ; La Danseuse rouge (Jean-Paul Paulin), 1937 ; Gribouille (Marc Allégret), 1937 ; Le Messager (Raymond Rouleau), 1937 ; L'Alibi (Pierre Chenal), 1937 ; Les Oranges de Jaffa 1938 ; Son oncle de Normandie (Jean Dreville), 1938 ; La Rue sans joie (André Hugon), 1938 ; Huilor (Alexander Alexeieff és Claire Parker), 1938 ; Trois minutes - les saisons 1938 ; La Vie d'un homme (Jean-Paul Le Chanois), 1938 ; L'Affaire Lafarge (Pierre Chenal), 1938 ; Orage (Marc Allégret), 1938 ; Entrée des artistes (Marc Allégret), 1938 ; La Mode rêvée ( Marcel L’Herbier ), 1939 ; Le Corsaire (Marc Allégret), 1939 ; De la ferraille à l'acier victorieux , 1940 ; Opéra-Musette (René Lefèvre és Claude Renoir), 1942 ; Macao, l'enfer du jeu (Jean Delannoy), 1942 ; L'assassin a peur la nuit (Jean Delannoy), 1942 ; Monsieur La Souris (Georges Lacombe), 1942 ; Les Petits Riens (Raymond Leboursier), 1942 ; La Belle Aventure , (Marc Allégret),(1942 ; L'Éternel Retour (Jean Delannoy), 1943 ; Le Bossu (Jean Delannoy), 1944 ; Farandole (André Zwobada), 1945 ; François Villon (André Zwobada), 1945 ; Au cœur de la nuit ( Dead of Night ) (Alberto Cavalcanti, Charles Crichton, Basil Dearden és Robert Hamer), 1945 ; La Part de l'ombre (Jean Delannoy), 1945 ; César et Cléopâtre ( Caesar and Cleopatra ) (Gabriel Pascal), 1945 ; La Belle et la Bête (Jean Cocteau), 1946 ; La Symphonie pastorale (Jean Delannoy), 1946 ; La Rose et le réséda (André Michel), 1947 ; À cor et à cri ( Hue and Cry ) (Charles Crichton), 1947 ; Torrents (Serge de Poligny), 1947 ; Les jeux sont faits (Jean Delannoy), 1947 ; Il pleut toujours le dimanche ( It Always Rains on Sunday ), (Robert Hamer), 1947 ; Silent Dust (Lance Comfort), 1948 ; Kermesse fantastique (József Misik), 1948 ; La Septième Porte (André Zwobada), 1948 ; Ruy Blas (Pierre Billon), 1948 ; Corridor of Mirrors (Terence Young), 1948 ; L'Aigle à deux têtes (Jean Cocteau), 1948 ; Aux yeux du souvenir (Jean Delannoy), 1948 ; Another Shore' (Charles Crichton), 1948 ; Les Parents terribles (Jean COcteau), 1948 ; The Spider and the Fly (Robert Hamer), 1949 ; Passeport pour Pimlico ( Passport to Pimlico ) (Henry Cornelius), 1949 ; Noces de sable (André Zwobada), 1949 ; La Reine des cartes ( The Queen of Spades ) (Thorold Dickinson), 1949 ; Maya (Raymond Bernard), 1949 ; Cage of Gold (Basil Dearden), 1950 ; Orphée (Jean Cocteau), 1950 ; Caroline chérie (Richard Pottier), 1951 ; The Galloping Major (Henry Cornelius), 1951 ; Les Amants de bras-mort (Marcello Pagliero), 1951 ; De l'or en barres ( The Lavender Hill Mob ) (Charles Crichton), 1951 ; Ce siècle a cinquante ans (Denise Tual, Yannick Bellon), 1951 ; Nez de cuir (Yves Allégret), 1952 ; La Putain respectueuse (Charles Brabant, Marcello Pagliero), 1952 ; Moulin Rouge (John Huston), 1952 ; Tortillard pour Titfield ( The Titfield Thunderbolt ) (Charles Crichton), 1953 ; Le Salaire de la peur (Henri-Georges Clouzot), 1953 ; Vacances romaines ( Roman Holiday ) (William Wyler), 1953 ; L'Esclave (Yves Ciampi), 1953 ; Les bons meurent jeunes ( The Good Die Young ) (Lewis Gilbert), 1954 ; Détective du bon Dieu ( Father Brown ) (Robert Hamer), 1954 ; La Chair et le Diable (Jean Josipovici, 1954 ; Les Hommes ne comprendront jamais ( The Divided Heart ) (Charles Crichton), 1954 ; Du rififi chez les hommes (Jules Dassin), 1955 ; Chéri-Bibi (Marcello Pagliero), 1955 ; Nagana (Hervé Bromberger), 1955 ; Abdullah le Grand ( Abdulla the Great ) (Gregory Ratoff), 1955 ; Les Hussards (Alex Joffé), 1955 ; Lola Montès (Max Ophüls), 1955 ; L'Odyssée du capitaine Steve ( Walk Into Paradise ) (Lee Robinson és Marcel Pagliero), 1956 ; Gervaise (René Clément), 1956 ; The Bespoke Overcoat (Jack Clayton), 1956 ; Le Mystère Picasso (Henri-Georges Clouzot), 1956 ; Les Aventures de Till L'Espiègle ( Gérard Philipe és Joris Ivens), 1956 ; Notre-Dame de Paris )Jean Delannoy), 1956 ; Dangerous Exile (Brian Desmond Hurst), 1957 ; Dieu seul le sait ( Heaven Knows, Mr. Allison ) (John Huston), 1957 ; Les Sorcières de Salem (Raymond Rouleau), 1957 ; Le Scandale Costello ( The Story of Esther Costello ) (David Miller), 1957 ; Celui qui doit mourir (Jules Dassin), 1957 ; Les Espions (Henri-Georges Clouzot), 1957 ; Les Bijoutiers du clair de lune ( Roger Vadim ), 1958 ; Next to No Time (Henry Cornelius), 1958 ; Christine (Pierre Gaspard-Huit), 1958 ; Le Voyage ( The Journey ) (Anatole Litvak), 1959 ; SOS Pacific (Guy Green), 1959 ; Le Testament d'Orphée, ou ne me demandez pas pourquoi! (Jean Cocteau), 1960 ; Sergent X (Bernard Borderie), 1960 ; Schlußakkord (Wolfgang Liebeneiner), 1960 ; Le Rendez-vous de minuit (Roger Leenhardt), 1961 ; La Princesse de Clèves (Jean Delannoy), 1961) Aimez-vous Brahms ? ( Goodbye Again ) (Anatole Litvak), 1961 ; Le Pont vers le soleil ( Bridge to the Sun ) (Étienne Périer), 1961 ; Les Innocents ( The Innocents ) (JackMarcel Clayton), 1961 ; La Chambre ardente ( Julien Duvivier ), 1962 ; Carillons sans joie (Charles Brabant), 1962 ; The Kremlin (TV) (Peter Jarvis), 1963 ; The Mind Benders (Basil Dearden), 1963 ; Thomas l'imposteur (Georges Franju), 1965 ; Marc et Sylvie (tv-sorozat) 1965 La Communale (Jean L'Hôte), 1965 ; La Sentinelle endormie (Jean Dréville), 1966 ; L'Âge heureux (tv-sorozat) (Philippe Agostini), 1966 ; Opération opium ( Poppies Are Also Flowers ) (Terence Young), 1966 ; La Grande vadrouille (Gérard Oury), 1966 ; Therese und Isabell (Radley Metzger), 1968 ; Le Trésor des Hollandais (tv-sorozat) (Philippe Agostini), 1969 ; L'Arbre de Noël (Terence Young), 1969 ; Les Zingari (tv-sorozat) (Robert Guez), 1975 ; Bury FC A Bury Football Club egy angliai labdarúgóklub Bury városban, Manchester közelében. A csapat jelenleg a harmadik divízióban (Football League One) játszik. Klubtörténelem A Bury FC-t 1885-ben alapították. 1889-ben a Lancashire League alapító tagja volt, majd 1894-ben csatlakoztak a Football League 2. divíziójához, amit elsőre megnyertek. Az élvonalba kerüléshez a rájátszáson a Liverpool-t győzték le, és egészen 1912-ig az első osztályban maradtak. A csapat 1900. április 21-én megnyerte története első FA-kupáját, mikor a döntőben a Southamptont győzték le 4–0-ra. Második győzelmüket 1903-ban ünnepelhették, akkor a Derby County volt az ellenfelük, az április 18-ai döntőben 6–0-ra nyertek. Ez máig rekord az FA-kupa-döntőkben. 1923-ban ismét felkerültek az élvonalba, és 1926-ban megszerezték legmagasabb bajnoki pozíciójukat, a 4 helyet. Két évvel később azonban újra kiestek az első osztályból, és soha nem is tértek vissza. A csapat riválisai a Bolton Wanderers, az Oldham Athletic, a Rochdale és a Stockport County. Stadion A csapat stadionja a Gigg Lane, alapításuk óta itt játsszák hazai mérkőzéseiket. Az első mérkőzést 1885. szeptember 12-én rendezték, a Bury barátságos mérkőzésen fogadta a Wigant, és győzött 4–3-ra. Az első Football League mérkőzést 1894. szeptember 8-án játszották a stadionban, a Bury a Manchester City-vel játszott a másodosztályban, és 4–2-re nyertek 7 070 néző előtt. Sikerek FA-kupa -győztes – 1900, 1903 Angol Ligakupa elődöntős – 1963 Lancashire kupa-győztes – 1892 , 1899 , 1903 , 1906 , 1926 , 1958 , 1983 , 1987 Lancashire Junior kupa-győztes – 1890 Manchester kupa-győztes – 1894 , 1896 , 1897 , 1900 , 1903 , 1905 , 1925 , 1935 , 1951 , 1952 , 1968 Rekordok Rekord bajnoki győzelem: 8-0 a Tranmere Rovers ellen, 1970 . január 10. Rekord győzelem kupában: 12-1 a Stockton ellen, FA-kupa 1. kör visszavágó, 1897 . február 2. Rekord vereség: 0-10 a Blackburn Rovers ellen, FA-kupa, 1887 . október 1. ; 0-10 a West Ham United ellen, FL kupa 2 kör 1982 . október 25. Legtöbb gól egy szezonban: Craig Madden, 35 gól, 1981-82 Legtöbb gól összesen: Craig Madden, 129 gól, 1978-86 Legtöbb bajnoki mérkőzés: Norman Bullock 506 mérkőzés, 1920-35 Rekord nézőszám: 35 000 a Bolton Wanderers ellen, FA-kupa 3. kör, 1960 . január 9. Rekord átigazolás (kapott összeg): 1,1 millió font, David Johnson az Ipswich Town -hoz, 1997 november Rekord átigazolás (fizetett összeg): 300 000 font, Chris Swailes az Ipswich Town -tól, 1997 november Christophe Willem Christophe Willem (Enghien-les-Bains, 1983. augusztus 3. –) francia énekes. 2006-ban megnyerte a La Nouvelle Star elnevezésű francia énekes tehetségkutató versenyt. 2007-ben jelent meg első nagy lemeze Inventaire címmel. Élete Élete nagy részét Deuil-la-Barre-ben töltötte, ahol szülei egy autósiskolát vezetnek. Gyerekként műkorcsolyozáni tanult és énekelt egy gospel kórusban. 14 évesen dalokat komponált. Mielőtt úgy döntött, hogy közgazdaságtant fog tanulni, tovább zenélt és 2004-ben egy Richard Anconina filmben szerepelt, ahol Henrit, a fiatalembert játszotta, akinek arany hangja van mégsem találják megfelelőnek egy musical főszerepére. Miután filmes karrierje nem folytatódott, visszatért az egyetemre, ahol kommunikációt tanult és mellékállásban bébiszitterkedett és egy színházban dolgozott segítőként. Nouvelle Star Családja és barátai unszolására úgy döntött, hogy szerencsét próbál a 2006-os Nouvelle Star-ban. Az első meghallgatásokon meglepte a zsűriket, akik nem számítottak ilyen színvonalas hangra, egy ilyen kinézetű embertől. A Teknős gúnynevet kapta, végül június 8-án ő lett a negyedik Nouvelle Star győztese. A 2007-es Night of the Proms turnéhoz csatlakozott, ahol olyan művészekkel léphetett fel mint Lara Fabian, Murray Head és a Tears for Fears. A bemutatkozó albuma Inventaire címmel 2007. április 16-án jelent meg, és több mint 362 000 példány kelt el belőle, így dupla platina lett. Albumai 2007: Inventaire 2007: Inventaire tout en acoustic 2009: Caféine Kislemezei 2006: Sunny 2007: Elu produit de l'année 2007: Double je 2007: Jacques a dit 2008: Quelle chance, september, heartbreaker 2009: Berlin 2009: Plus que tout 2009: Heartbox Rák úr Rák Harold Jenő avagy Rák uram (eredeti neve:Captain Eugene Harold "Armor Abs" Krabs, Mr. Krabs, gyakran hívják a magyar változatban is Eugene-nak) a SpongyaBob Kockanadrág című sorozat szereplője. Angol hangja Clancy Brown, magyar hangja az első és a tizedik évad között Uri István, majd a tizenegyedik évadtól Petridisz Hrisztosz lett. Akárcsak a legtöbb szereplő, ő is az Alkalmazott kerestetik című epizódban jelent meg először. Karaktere Rák uram egy óriás japán rák. Alkalmazottai gyakran hívják Kapitány úrnak, mivel nagyon régen a haditengerészetnél dolgozott szakácsként. Mérhetetlenül kapzsi, egy centért is megemeli az öklét. A pénzén kívül mindössze örökbefogadott lányát, a bálna Pearl-t szereti. Rák úr általában kék inget és barna nadrágot hord, ezt gyakran este sem veszi le. A karakter otthona egy óriási, rozsdás, emeletes vasmacska. Felül Pearl lakik a szobájában, míg az alsóbb szinten Rák uram hálószobája található. Rendes ágya nincs, egy hintaágyban szokott aludni. Rák uram a Rozsdás Rákolló alapítója, a herkentyűburger titkos receptjének megalkotója. Réges-régen még barátok voltak Planktonnal, akivel közösen működtetett egy kifőzdét, ám akkor még borzalmas hamburgerrel. A két munkatárs összeveszett és külön utakon kezdtek járni, ekkor pedig Plankton ajtócsapódása miatt esett bele egy plusz hozzávaló az addigi hamburger receptjébe, így hozva létre a herkentyűburgert, aminek hatalmas sikere lett. Rák úr egykori barátja, Plankton azóta is próbálja megszerezni a titkos receptet, ám mindig kudarcot vall. Más barátja nem igazán van, a legtöbbet még tengerész korszakából ismeri. Boustroff Boustroff település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 150 fő (2015). Boustroff Adelange, Eincheville, Vahl-lès-Faulquemont és Viller községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Burzjan járás A Burzjan járás (oroszul Бурзянский район, baskír nyelven Бөрйән районы) Oroszország egyik járása a Baskír Köztársaságban, székhelye Sztaroszubhangulovo falu. Nevét a baskírok egyik ősi törzsének neve (burzjan) után kapta. Népesség 1970-ben 14 190 lakosa volt, melyből 12 689 baskír (89,4%), 484 tatár (3,4%). 1989-ben 14 186 lakosa volt, melyből 13 525 baskír (95,3%), 215 tatár (1,5%). 2002-ben 16 839 lakosa volt, melyből 16 277 baskír (96,66%), 354 orosz (2,1%), 159 tatár. (0,94%). 2010-ben 16 698 lakosa volt, melyből 16 040 baskír (96,2%), 357 orosz (2,1%), 211 tatár (1,3%), 7 csuvas, 5 ukrán, 3 mari, 1 fehérorosz, 1 udmurt. Pók Lajos Pók Lajos (Eger, 1919. augusztus 1. – Budapest, 1998. szeptember 19.) magyar irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus. Életpályája Szülei: Pók József és Répa Mária voltak. 1946-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakán. 1946-1950 között köztisztviselőként dolgozott. 1950-1956 között a Művelt Nép Kiadó szerkesztője volt. 1956-1959 között Bibliotheca Kiadó irodalmi vezetője volt. 1959-1987 között a Gondolat Könyvkiadó főszerkesztőjeként dolgozott. Fő kutatási területe a XIX.-XX. századi magyar és német irodalom. Magánélete 1946-ban házasságot kötött Somlay Alice-val. Egy fiuk született: Pók Attila (1950) történész. Művei A Nyugat előzményei (tanulmány, 1957) Babits Mihály alkotásai és vallomásai tükrében (kismonográfia, 1967) A huszadik század külföldi írói (szerkesztette Köpeczi Bélával , 1968) Thomas Mann világa (kismonográfia, 1969) A szecesszió (válogatta, szerkesztette, 1972) Világirodalmi Kisenciklopédia I-II. (szerkesztette, Köpeczi Bélával , 1976-1984) Goethe: Antik és modern (szerkesztette, 1981) Kafka világa (kismonográfia, 1981) Babits Mihály száz esztendeje (szerkesztette, 1983) Goethe: Irodalmi és művészeti írások (szerkesztette, 1985) Bécs 1900. Panorámakép a századforduló osztrák-bécsi kultúrájáról ; Helikon, Bp., 1989 A "Zarathustra". Egy lázadás labirintusai ; Göncöl, Bp., 1989 Babits-breviárium (1993) Mi történt a XX. században? (történelmi kézikönyv, 1997) Díjai, kitüntetései Szocialista Kultúráért (1956) A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1966) A Magyar Népköztársaság Csillagrendje (1986) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995) Szópatrosz (rétor) Szópatrosz (Σώπατρος, 5. –6. század) görög rétor, szofista Apameából vagy Alexandriából származott; 500 körül több szónoklatot is tartott Athénben. Számos iratot szerkesztett részint önállóan, részint más irókat kivonatolva. Ilyenek például kommentárok Arisztidész rétor irataihoz, nevezetesen a Panathénaikosz és a Hüper tón tettarón című beszédekhez, ezek az ismert scholionoknak is alapját adják. Scholionokat írt Hermogenész Tészeisz-eihez, és egyéb munkáihoz, amelyek szintén fennmaradtak. Önálló munkája: Eklogai diathoroi, különféle szerzők után, 12 könyv terjedelemben. A mű második és harmadik részéből, a híres asszonyokról szóló fejezetekből maradtak fenn töredékek. Fúvóka (hangszerrész) A fúvóka a fúvós hangszernek az a része, amely a zenész ajkaival érintkezik, ahol a hangszer levegőpótlása történik, illetve ahol létrejön az a rezgésfolyamat, amely végül a megszólaló zenei hangban ölt testet. A fúvóka a különböző fúvós hangszerek jellemző része, melynek alapján megkülönböztethetjük, családokba sorolhatjuk e hangszereket. Fajtái Az ajaksípos hangszerek fúvókája a legősibb hangkeltő szerkezet, a legegyszerűbb esetben nem egyéb, mint egy cső pereme (például pánsíp, tilinkó), vagy a hangszertest végén különlegesen kialakított nyílás (például fuvola), melyre a zenész ajkaival levegősugarat irányít, és így létrejönnek azok a légörvények, peremhangok, melyek cső- vagy üregrezonátor segítségével zenei hangot eredményeznek. A dugós fuvolák (például furulya) esetében ezt az irányított légáramot a fúvókába épített légcsatorna hozza létre. Az orgona ajaksípjai is ehhez hasonló elv alapján működnek. A nádnyelves hangszerek fúvókája nyelvsípként működő rugalmas nádnyelvet tartalmaz, vagy a fúvóka maga két egymással szembefordított nádnyelvből áll. A nád rezgése egy csőrezonátor gerjesztésével hoz létre zenei hangokat. A nád vagy közvetlenül érintkezik a hangszerjátékos ajkaival (például klarinét, oboa), vagy szélsapka fedi, amelynek nyílásán át történik a levegő befúvása (például duda, görbekürt). Tölcséres fúvókájú hangszerek esetén a fúvókának egy tölcsér- (például kürt) vagy csészeformájú (például trombita) ürege van, ehhez illeszkednek a hangszerjátékos ajkai, melyek rezgése képezi az ilyen hangszerek elsődleges hangforrását, ez gerjeszti a hangszer csőrezonátorának sajátrezgéseit. A legegyszerűbb esetben a fúvóka szerepét a hangszer végén lévő nyílás önmagában is betöltheti (például didgeridoo), a hangkeltés sajátos módja alapján ilyenkor is tölcséres fúvókájú hangszerről beszélünk. Az orgona nyelvsípjai és a szabad nyelvsípos hangszerek esetén a levegő nyomáskülönbsége egy általában fémből készült nyelvsípot hoz rezgésbe. A fémnyelv kis csillapítása és viszonylag nagy tömege révén önmaga is egyfajta rezonátorként sajátrezgést végez, külön hozzá csatolt üreg- vagy csőrezonátor nélkül is képes zenei hangot kiadni. MH 86. Szolnok Helikopter Ezred A Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Ezred a Szolnok mellett fekvő nagy repülőtéren állomásozott. Az ezred a megszűnő (ide diszlokáló) MH 87. Bakony Harci Helikopter Ezred és az MH 89. Vegyes Szállító-Repülő Ezred, személyi és technikai bázisán 2004. október 1-jén kezdte meg működését (érte el készenlétét). Az alakulat fő fejlődési irányvonala az alapfeladatok végrehajtása, és azok mellett a NATO követelmények teljesítése. Egységeinek feladatait egy szállítóhelikopter zászlóaljjal és egy harci helikopter zászlóaljjal látta el. Az ezred az MH Légierő Parancsnokság közvetlen irányítása alá tartozott. Szolnokon az 1940-es évek elejétől kezdve folyamatosan állomásoznak katonai repülők. Mára ennek köszönhetően a város a magyar katonai repülés meghatározó tényezőjévé vált. Az MH 86. Szolnok Helikopter Ezred 2007. március 1-jén megszűnt, jogutódja az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis. Az alakulat feladata, rendeltetése Katonai erő alkalmazását igénylő esemény, nemzeti, illetve nemzetközi válsághelyzet kezelésére bevetett csapatok légi szállítása, illetve harctevékenységének légi tűztámogatása, oltalmazása Kutató-mentő készenléti szolgálat ellátása a Magyar Köztársaság területén Bel- és külföldi katonai és gazdasági célú légi szállítások Hadműveleti és kiképzési repülések végrehajtása Repülőműszaki oktatás biztosítása Katonai repülő hagyományok ápolása Szárazföldi csapatok oltalmazása, légi támogatása Készültségi és készenléti szolgálat ellátás Személyek és terhek légi deszantolása Természeti csapások, az ipari és környezeti katasztrófák. következményeinek felszámolása Állami és katonai felsővezetők légi szállítása Szolnoki Repüléstörténeti Kiállítóhely fenntartása, a kiállított technikai eszközök karbantartása Fő fegyverzete Mi–8 közepes szállítóhelikopter Mi-17 közepes szállítóhelikopter Forrás - honvedelem.hu SZ–200 Az SZ–200 Angara, Vega és Dubna (NATO-kódja: SA–5 Gammon) az 1960-as években, a Szovjetunióban kifejlesztett honi légvédelmi rakétarendszer, melyet elsősorban nagy magasságban és sebességgel repülő (stratégiai nehézbombázó és felderítő) repülőgépek ellen fejlesztettek ki, de korlátozottan ballisztikus rakéták ellen (ez esetben atomtöltettel) is bevethető volt. Az első félaktív lokátoros önirányítású szovjet légvédelmi rakéta. A rendszer 5N62 lokátora követi a célt és tűnyalábbal besugározza, a kilőtt rakéta pedig a visszavert radarjelet követi a vezetési ponton lévő számítógép által kalkulált repülési pályán. A Szovjetunióban az SZ–300 váltotta le. A Magyar Néphadsereg 104. Honi Légvédelmi Rakétaezred egy légvédelmi rakéta osztálycsoportja állt hadrendben Mezőfalván 1985–1997 között 2 harci és 1 technikai osztállyal, 2x6 indítóállvánnyal és 72 db légvédelmi rakétával, melyeket végül 1997-ben kivontak a hadrendből. A P–14 Oborona (GRAU-kód: 5N84A, NATO-kód: Tall King) távolfelderítő lokátora azonban napjainkban is üzemel a Tolna megyei Medinán. 2001. október 4-én egy ukrán Sz–200 üteg éleslövészet közben a Tu–143 robotrepülőgép-légicél helyett véletlenül lelőtte a Siberia Airlines Tu–154-es repülőgépét, mely a Fekete-tenger felett repült. 2018. 09. 17. napján egy szíriai SA-5 üteg lelőtt egy orosz Il-20M elektronikai felderítő kémrepülőt. A hivatalos jelentés szerint a célba vett izraeli F-16C vadászbombázó közel repült az orosz repülőhöz és a rakéta átállt a nagyobb radarjelű, nagyméretű Il-20-ra. Az állítás azonban hiteltelen, mivel az SA-5 félaktív lokátoros önirányítású rakétája nem magától keresi a célt, hanem az 5N62 tűzvezető radar által besugárzott céljelet követi. E szempontból a céltárgy mérete, radar visszhangjának erőssége nem befolyásolja a rakéta célkövetését, a földi vezetési pont dönt erről. Basentello A Basentello egy rövid olaszországi folyó, a Bradano legjelentősebb mellékfolyója. A Palazzo San Gervaso melletti Palazzo-fennsíkon ered (Piana di Palazoz 397 m), majd átszeli Potenza, Matera és Bari megyéket, majd a Bradanóba torkollik Masseria Sfingeta mellett. Mellékfolyója a Roviniero. Forrás (olaszul) www.fiumi.com Awaruit Az awaruit a nikkel és a vas természetben előforduló ötvözete. Awaruit Rácsa eltérően a termésvastól, lapon centrált. Jellemző kristályalakja nem ismeretes, alaktalan szemek, finom pikkelyek alkotják. Ritka ásvány. Erősen metamorfizált szerpentinben keletkezik vékony erek, apró gumók, finom pikkelyek alakjában. Neves lelőhelye Awarua, Új-Zéland és Oregonban (USA) Josephine kerület, néhány helyen az Alpokban is (Poschiavo, Berninai Alpok, Svájc). Bizánci naptár A bízánci naptár (ókori görögül: Ἔτη Γενέσεως Κόσμου κατὰ Ῥωμαίους) naptár, amit az ortodox kereszténység használt a konstantinápolyi ortodox egyházban 691-től 1728-ig. Továbbá még hivatalos naptár volt a Bizánci Birodalomban 988-tól 1453-ig és Oroszországban 988-tól 1700-ig. Ez a naptár a Julián naptáron alapszik azzal a kivétellel, hogy az év ebben a naptárban szeptember 1-jén kezdődik. A naptár első éve a Gergely-naptár szerint Kr. e. 5509. szeptember 1. és Kr. e. 5508. augusztus 31. között van. Ez az időpont utal arra, hogy a bizánciak időszámításunk szerint a 7. században a teremtés időpontját erre az évre tették. A katolikus bibliai teremtés éve a Gergely-naptár szerinti Kr. e. 4004-ben van.[forrás?] Egyes ünnepnapokban különbözik a keresztény és a bizánci időszámítás, többek között a húsvét kiszámításában. 3244 Petronius A 3244 Petronius (ideiglenes jelöléssel 4008 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. 3245 Jensch A 3245 Jensch (ideiglenes jelöléssel 1973 UL5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen fedezte fel 1973. október 27-én. Pozsonyi Lajos Pozsonyi Lajos (1932. január 26. – 2010. március 26.) egykori válogatott jégkorong játékos és fotográfus. Pályafutása Sportolói pályafutását labdarúgókapusként kezdte a Ferencvárosban. Még ifjúsági korban sportágat váltott és 1948-tól a Ferencváros jégkorong csapatában lett kapus. Labdarúgó múltjának köszönhette különleges védési technikáját: a jégen is vetődve hárította a lövéseket. A zöld-fehér klubbal összesen hatszor nyert bajnokságot. Hetvenötször lépett pályára a magyar válogatott mezében. Miután visszavonult az aktív sportélettől fotóriporterként járta a különböző sportágak eseményeit. Évtizedeken keresztül Pozsonyi Lajos képei színesítették a Ferencváros egyesületi kiadványait. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1951, 1955, 1961, 1962, 1964, 1967 Pozsonyi Zoltán Pozsonyi Zoltán (1914–1986) Kossuth-díjas kőműves, a Magyar Gyárépítési Nemzeti Vállalat, majd a Középülettervező Vállalat dolgozója, sztahanovista. 1949-ben a Magyar Munka Érdemrend ezüst fokozatával díjazták. 1950-ben – munkatársával, Fábik Józseffel megosztva – megkapta a Kossuth-díj arany fokozatát, az indoklás szerint „a gyorsfalazás terén több mint 2000 százalékos teljesítményéért”. 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel ismerték el. Részt vett a sztahanovista mozgalomban. Kiemelték, 1950-ben propagandafüzettel népszerűsítették, 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 26 alkalommal szerepelt. Bertincourt Bertincourt település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 925 fő (2015). Bertincourt Vélu, Ruyaulcourt, Ytres, Barastre, Beaumetz-lès-Cambrai, Bus, Haplincourt és Hermies községekkel határos. Népesség A település népességének változása: S 3503 Az S 3503-as sír Dzser uralkodása alatt épült, a szakkarai nekropolisz egy síremléke. A sír közvetlenül északra fekszik Szehemka-Szedzs S 3504-es sírjától. A sírban egyszerre jelenik meg Dzser király és felesége, Meritneith neve, amiből az következik, hogy a sír tulajdonosa – akinek neve ismeretlen – valamikor Dzser halála körüli időkben viselt tisztséget. Ennek a masztabának 14,25×4,5 méter alapterületű alépítménye van, amelyet hat kamrára osztottak utólagos falazattal. A sírkamra a legnagyobb közülük, 4,8×3,5 méteres. Walter Emery egy fából készült koporsó töredékeit találta benne, amelyben néhány emberi csont is volt. A koporsó nagyjából 2,7×1,8 méteres volt. Ezen kívül a sírkamrában tartott halotti tor – vagy sírmellékletként a halott mellé adott ételáldozatok – nyomait találta meg, kerámiaedényeket a falak közelében, fa- és vesszőfonatú ládák maradványait. A felépítményben kilenc fülke található, a hosszabbik oldalon hat, a rövidebbiken három. Néhányban az megmaradtak a festés nyomai. A felépítményen belül 21 tárolóhelyiséget képeztek ki. Ezek részben jól megőrződöttek. Mindet kifosztották azonban, és néhány összeomlott, vagy felgyújtották. Sok kőedényt találtak a sírban, amelyek Dzser két pecsétje alapján még Dzser uralkodása alatt készültek. A leletek közt általában váltakoznak Dzser és Meritneith szerehjei, amelyek különleges ikonográfiával készültek. Sólyom helyett Neith istennőt rajzolták a tetejükre. A sírt 42×16 méteres kerítésfal vette körül, amely palotahomlokzatos díszítésű. A fallal párhuzamos sorba rendezve legalább 20 kísérő temetkezés veszi körül a sírt, ami szokatlan dolog egy nem királyi sír mellett. A kísérő temetkezések és a fal között újabb edények és egy rézkés került elő. Az egyik kísérő veremsírban egy fadoboz volt, amelyben valaha egy rézeszközt tároltak, de az már nem felismerhető. A sírt eredetileg Dzser vagy Meritneith sírjának tartották. Mivel mindkét uralkodónak megtalálták azóta a felső-egyiptomi, valódi sírját (U-O, U-Y), egy ideig jelképes sírnak gondolták. A mai elfogadott álláspont szerint ismeretlen tisztviselő sírja, aki Dzser és Meritneith idején viselt hivatalt. Nem tudni azonban, hogy a kísérő temetkezés miért történt. Ez a masztaba is jelentősen nagyobb és gazdagabb, mint a felső-egyiptomi király és királyné sírja. Kutatók Éjszakája „A kutatók olyan hétköznapi emberek, akiknek különleges munkájuk van!” Az Európai Kutatók Éjszakája (angolul European Researcher's Night) az Európai Bizottság Marie Sklodowska-Curie Actions kezdeményezésére és támogatásával az EU-ban és azon túl megrendezett programsorozat minden év szeptember utolsó péntekén, melynek célja a kutatói életpálya bemutatása és vonzóvá tétele. A 2005-ben indult kezdeményezés 2006 óta Magyarországon is évente megrendezésre kerül. 2018-ban először az esemény kétnapos: szeptember utolsó pénteke-szombatja. A kb. 30 országban, több mint 340 városban megszervezett Kutatók Éjszakáján több mint 21000 kutatóval lehet találkozni, személyes kapcsolatot teremteni, játszani, beszélgetni, sportolni, miközben bepillantást nyerünk a tudomány titokzatos világába. 2016 óta a Regionális Információs és Fejlesztő Tudásközpont a koordinátora az eseménynek. Célja A fesztivál célja a tudomány közelítése a társadalomhoz, a tudományos eredmények népszerűsítése és elsősorban az, hogy növelje a tudományos karrier vonzerejét a fiatalok, elsősorban a 10-18 éves diákok körében, de természetesen a rendezvény keretében szervezett programok nemcsak ennek a korosztálynak szólnak. A Kutatók Éjszakája mára a legnagyobb hazai tudományos-ismeretterjesztő fesztivállá vált, ahol számos érdekességet tudhatunk meg a minket körülvevő világról a tudomány segítségével és megismerhetjük a magyar kutatók közösségét. Programja Felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek, kutatócsoportok, laboratóriumok, kutatással foglalkozó vagy azzal bármilyen kapcsolatban álló intézmények, szervezetek kínálnak tudományos, ismeretterjesztő, ugyanakkor szórakoztató programokat a rendezvény keretében. A Kutatók Éjszakája rendezvénysorozat az az évek során olyan népszerűségre tett szert országszerte, hogy sok új intézmény, szervezet csatlakozik évről évre az eseményhez programokkal. A 2006-ban még csak négy intézmény szervezésében megvalósuló rendezvény így 2013-ban már 72 programszervezőt számlált. A Kutatók Éjszakájának főszereplői a kutatók, maga a rendezvény pedig az ő nyilvános elismerésüket állítja a középpontjába. A cél annak bemutatása, hogy a kutatók, amellett, hogy különleges hivatásuk van, a magánéletben valójában ők is átlagos, hétköznapi emberek. 2013-ban 2231 kutató, oktató, programgazda gondoskodott a minőségi szórakoztatásunkról. 2017-ben 40 városban, 150 helyszínen szervezett több mint 2000 eseményt több mint 130 programszervező. A Kutatók Éjszakája keretében szervezett rendezvényeken minden tudományterület képviselteti magát érdekes, tudományos programokkal. Érdeklődjön akár a természettudományok, műszaki tudományok, orvostudományok, agrártudományok, társadalomtudományok, bölcsészettudományok, vagy akár a művészetek iránt biztos, hogy mindenki talál számára érdekes és vonzó programot. Ami a programtípusokat illeti, az Kutatók Éjszakája folyamán laborlátogatások, előadások, kísérletek, beszélgetések, interaktív játékok, kiállítások, műhelyfoglalkozások, színielőadások és koncertek, éjszakai égbolt tanulmányozás és szabadtéri akadályverseny, fényképezés és még sok minden más között válogathatnak az érdeklődök. A programok szervezésekor szem előtt tartják „gyere be hozzánk, kimegyünk hozzád” elvet. Azaz a „gyere be hozzánk” égisze alatt szerveznek laborlátogatásokat, intézménylátogatásokat, ahol a látogatók különleges helyekre nyerhetnek bebocsátást. Ugyanakkor a koncepció „kimegyünk hozzád” felének megfelelően maguk a kutatók is feltűnnek olyan közterületeken, ahol egyébként nem nagyon számítanánk a megjelenésükre kutatói minőségükben: a résztvevő városok központjában, főterein és utcáin, közintézményeiben, kiállító- és koncerttermeiben, színházakban, buszon, vagy kávéházakban, egyéb közösségi helyszíneken rendezik. Pl. Budapesten volt már program a Millenárison, a Gödörben (ma Akvárium Klub), a Dürer Rendezvényházban, aluljárókban, a Keleti Pályaudvarnál, stb. A helyszín választással is hangsúlyozni kívánják a rendezvény fesztivál jellegét szórakoztató, laza, spontán, rugalmas karakterét, a tudományos elefántcsonttoronyba való betekintési lehetőséget, a tudománynak a mindennapi élethez való szoros kapcsolódását, a tudomány, és a tudományt művelő kutatók elérhetőségét. Minden program ingyenesen látogatható. Története Magyarországon A magyarországi Kutatók Éjszakája rendezvénysorozat látogatottsága az évek során néhány ezerről több tízezerre emelkedett, a programok száma közel százszorosa a 2006-ban megrendezettnek, a konzorcium több mint háromszor annyi partnert számlál, mint a kezdetekben. Míg az első évben összesen két város rendezett Kutatók Éjszakáját, ma már az ország összes régiójában elérhetők a programok minden érdeklődő számára. A sajtómegjelenések folyamatos növekedésével együtt növekszik a rendezvény ismertsége, presztízse, így kiemelkedővé vált a tudományos kutatást népszerűsítő rendezvények között. 2005 A 2005-ös rendezvény még csak egyetlen programpontot foglalt magába, egy maratoni előadássorozatot a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szervezésében. 2006 2006. szeptember 22-én már öt intézmény szervezett programokat két városban. Budapesten a Tempus Közalapítvány, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, és a Mindentudás Egyeteme, Győrben pedig a Széchenyi István Egyetem. E két helyszínen összesen közel 3000 látogató vett részt, és a sajtó 80 megjelenésben számolt be az eseményről. Programok 2006-ból: látogatás a Műegyetem repülésszimulátor-laboratóriumába, Budapest föld alatti világa címmel a barlangok és a termálvizek létrejöttének titkai, természeti katasztrófák a médiában és a filmekben. 2007 2007. szeptember 28-án tíz város tizenkét intézményében zajlottak a programok. 2007-re az előző évi eredményeken felbuzdulva számos felsőoktatási intézmény jelezte részvételi szándékát a Tempus Közalapítvány felé, s így a magyarországi partnerség kétszeresére bővült. A koordinátor intézmény mellett a magyarországi programokat a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Nyugat-magyarországi Egyetem, a Széchenyi István Egyetem, az Eszterházy Károly Főiskola, a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem és a Miskolci Egyetem szervezte meg. A projekt zárásakor, több mint 22.000 látogatóról és 350 sajtómegjelenésről számoltak be. 2008 2008. szeptember 26-án a Kutatók Éjszakája meghaladta a 30 000 fős látogatói létszámot. Az érdeklődők közel 600 program közül választhattak 18 városban. A szervező intézmények száma 14-re bővült, csatlakozott a konzorciumhoz a Pécsi Tudományegyetem és a gödöllői Szent István Egyetem is. Ezzel a projekt konzorciumi szinten tulajdonképpen elérte az Európai Bizottság támogatási keretéből finanszírozható határait, több csatlakozó programot önköltséges alapon tudtak integrálni. A hivatalos partnerek mellett saját forrásból kapcsolódott a Bajai Csillagvizsgáló, a Nyíregyházi Főiskola, a kőszegi ISES Alapítvány és a Hotel Írottkő, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. 2008-ban népszerűsítették először a programot rádióban: a Kutatók Éjszakája reklámját a Civil Rádió és az MR2 Petőfi Rádió sugározta. Az eseménysorozat fővédnöke Dr. Kürti Sándor volt, aki sikereivel példaként áll a következő kutatói generáció előtt. 2009 A 2009. szeptember 25-én megrendezett Kutatók Éjszakája a Kreativitás és Innováció Európai Évének kiemelt rendezvénye volt. A Kutatók Éjszakája mottóját Albert Einsteintől kölcsönözték: „Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi!” A rendezvények központi helyszíne a Millenáris Park volt. A rendezvény fővédnöke Losonczi Áron, a fényáteresztő beton feltalálója, a Kreativitás és Innováció Európai Évének magyar nagykövete volt. 2009-ben a felsőoktatási és kutató intézetek által bemutatott laboratóriumok és interaktív programok mellett, olyan események megrendezésére is vállalkoztak, ahol a kutatások gyakorlati hasznosítása kerül előtérbe, illetve az a kutató, aki üzletemberként és tudományos szakemberként egyaránt megállja a helyét napjaink világában. A partnerség fix keretei miatt a hivatalos konzorcium összetételén alig változtattak az előző évihez képest. Új programszervezők csatlakozhattak, amennyiben finanszírozni tudták a saját tevékenységeiket. Ilyen státuszban vett részt az eseménysorozaton a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet, a Kecskeméti Főiskola, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, a Nyíregyházi Főiskola, a Pannon Egyetem, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, valamint ebben az évben először a Semmelweis Egyetem. Programok 2009-ből: BME repülésszimulátor és a szélcsatorna; Győrben akadályverseny várta a kiskutatókat; a Szegeden csillagparty-t tartottak a csillagászok és megtudhatta a nagyközönség, hogyan dolgozik a geológus terepen; Debrecenben különféle növényi eredetű anyagok orvosi felhasználásának legújabb eredményeiről lehetett hallani és megismerkedhettek a genomkutatás módszereivel is. 2009-ben országosan negyven-negyvenötezer látogatót mondhatott magáénak a Kutatók Éjszakája. A központi rendezvény több mint 3500 érdeklődőt vonzott. 2010 2010-ben két magyar pályázat nyerte el az Európai Bizottság által kiírt pályázaton. Az egyiket a Tempus Közalapítvány, a másikat a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány koordinálta. Különös hangsúlyt fektettek az UNESCO által 2010-re meghirdetett Biodiverzitás Nemzetközi Évének jegyében zajló programpontokra. Először vált lehetővé iskolás csoportok számára a regisztráció. A média érdeklődése ebben az évben lett először látványos: a kereskedelmi televíziókban és rádióban is jelent meg híradás az eseményről. A sajtómegjelenések száma 500 fölé emelkedett, s az esemény napján több tv stáb is tudósított az egyes helyszínekről. Ebben az évben csak a budapesti programokon közel tízezer látogató fordult meg az egyetemi campusokon és a Millenárison. Országszerte pedig 24 városban, 46 helyszínen villantak fel ismét a különböző tudományágak érdekességei. Összesen közel 50,000 látogató volt kíváncsi a programokra. Programok 2010-ből: Egerben a legnagyobb sikere a Dobó téri Street Science akciónak volt, míg Szarvason a Halászati Kutatóintézetben egy 18 kilós vágótok, Berettyóújfaluban egy egyedülálló 5500 éves rézmaszk, Győrben pedig egy nyilvános videokonferencia kötötte le közönséget. 2011 2011-ben a lelkes kutatók, a kapcsolódó intézmények és az érdeklődő közönség száma tovább nőtt: 26 város 55 intézménye nyitotta meg kapuit, s becsléseink szerint több, mint ötvenezer látogató volt kíváncsi a kutatók titokzatosnak tűnő munkájára. A budapesti programokon több, mint 10,000 látogató fordult meg. A látogatók összetételében a fiatalok aránya nőtt a korábbiakhoz képest, de 2011-ben is érkeztek egész családok és képviseltette magát az idősebb korosztály is. Az előzetes regisztrációt igénylő programok szinte minden helyszínen 100%-os részvétellel zajlottak. 2011-ben tudtak először beszámolni arról, hogy sokan előre megtervezett menetrenddel, céltudatosan keresték a programokat. Új csatlakozóként érkezett a programhoz a Természettudományi Múzeum, vagy az MTA SZTAKI. Programok 2011-ből: A Miskolci Egyetemen a tanbánya látogatás volt a legnépszerűbb, a gödöllői Szent István Egyetemen a Botanikus Kertben az elemlámpás éjszakai túra. A Corvinus Egyetemen a talaj- és vízminták elemzése és gyümölcsök a biokozmetikában voltak a legkedveltebb programok, míg a Bajai Csillagvizsgálóban a lézerpálcás csillagkép tanítás és a különleges felfújható mobil planetárium, Veszprémben pedig az informatikusok éjszakája. 2012 2012-ben a Kutatók Éjszakája számos ismert kutatót is üdvözölhetett előadói között. Vendégük volt többek között Czeizel Endre genetikus, Zacher Gábor toxikológus, Németh Lajos meteorológus, Oroszi László feltaláló, Mérő László matematikus. Ebben az évben először tapasztalták, hogy sok diák iskolás csoporttal, szervezetten érkezett budapesti és vidéki programokra is, sok iskola immár visszatérő látogatóként. A vidéki érdeklődés is egyre nőtt: a vidéki helyszíneken átlagosan 20 százalékkal többen vettek részt a programokon, a fővárosban pedig a szervezők becslése szerint körülbelül tizenkétezer látogató fordult meg 36 helyszínen. Országos szinten 2012-ben 29 város 60 intézménye nyitotta meg kapuit, s a szervezők becslése szerint közel hetvenezer látogató volt kíváncsi a kutatók munkájára. A sajtó minden eddiginél nagyobb érdeklődést mutatott, az eseményről 530 alkalommal adtak hírt, a közszolgálati médiumok mellett a kereskedelmi adók is. Programok 2012-ből: A gödöllői Szent István Egyetem laborjaiban humán DNS-t is izolálhattak az érdeklődők, és saját DNS-üket egy kis csepp alakú üvegcsében egy nyakláncra felfűzve vihették haza. A programok mindenütt nagy sikert arattak Gödöllőtől Miskolcon át Budapestig. Szarvason a Halászati és Öntözési Kutatóintézet több 600 literes akváriummal máskor nem látható halakkal mutatta be, milyen érdekes is a vizek világa. A Corvinus Egyetemen az illóolajok, házi parfümkészítés című program volt a legnépszerűbb. Az Óbudai Egyetem 77 programja 7 helyszínen zajlott, a legnépszerűbbnek a tésztahíd bemutatása, teherbírásának mérése, és terheléses törése bizonyult. 2013 A 2013-as Kutatók Éjszakája rendezvény mottójául egy Szerb Antal idézet került: „Az első találkozás a tudománnyal olyan részegítő, mint a szerelem”. A programok már délután három órától kezdődtek, s az érdeklődés egészen éjfélig folyamatos volt. A résztvevők megtudhatták, hogyan lesz egy kutatásból termék és innováció, megismerhették a biolumineszcencia, vagyis a világító élőlények rejtelmeit, de a parlagi sasok műholdas nyomkövetéséről, vagy az internetes adathalászatról is szó volt. Az egyik legnépszerűbb előadás a Miben különbözik a női és a férfi beszéd? címmel kommunikáció kutatók előadásában azt a kérdést feszegette, létezik-e olyan különös sajátossága a nők beszédmódjának, amely alkalmasabbá teszi őket vezető pozíciók betöltésére. Az előadások mellett interaktív műhelyek várták a látogatókat. Például a Budapesti Corvinus Egyetem Növénykórtani Tanszékén DNS kutatás volt a téma, amit „Gumicukor vírusokkal” segítettek megérteni. Az ELTE fonetikai tanszéke és az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztálya közösen kalauzolta az érdeklődőket a „sokszínű beszéd” tudományába. Ezen a programon lehetett tesztelni az „akusztikus alkoholszondát” is, melynek segítségével beszéd alapján megállapítható, hogy valaki éppen ittas-e. Az ELTE Vulkanológia csoportja látványos kísérleteket[4] mutatott be. A Da Vinci Learning oktatási csatorna pedig 350 kilogramm citrom segítségével hozta újra működésbe a Guinness rekorder erőművét, izgalmas fizikai bemutatókkal kiegészítve. A Semmelweis Egyetem "Képes vagy!" programján az intézmény hat kara hat különböző programmal készült,[5] ezzel is hangsúlyozva az orvostudomány, mint kutatási terület sokoldalúságát és sokszínűségét. A Kutatók Éjszakáján a Dürer rendezvényházban a kifejezetten gyermekeknek szóló programok között volt olyan, amelyről a vállalkozó kedvűek saját készítésű robotot vihettek haza, de a kicsik szórakozását számos logikai játék, fejtörő vagy a fizika alaptörvényeire épülő játék is szolgálta. A Tempus Közalapítvány az eseményhez kapcsolódva rendezte meg a Kutatói és Szakmai Gyakorlati Helyek Börzéjét. Itt olyan kutatóintézetek, kutatói helyek, doktori iskolák és cégek mutatkozhattak be, melyek szívesen fogadnának magyar és külföldi kutatókat, doktoranduszokat szakmai gyakorlat teljesítésére, illetve szívesen bemutatnák kutatási tevékenységüket. A Tempus Közalapítvány központi programján 2013-ban is igyekeztek minden programtípusból és minden tudományterületről megmutatni valami érdekeset. A látogatók száma meghaladta a 3000 főt. A kutatók a Dürer rendezvényházban összesen 50 programot valósítottak meg. 2014 2014-ben szeptember 26-án rendezték meg a Kutatók éjszakáját. A programok nagyon színes választékban álltak az érdeklődők rendelkezésére, akár gyermek, akár felnőtt látogatott el az eseményre, mindenki biztosan megtalálhatta az érdeklődéséhez illeszkedő programot. A Bay Zoltán Nonprofit Kft. budapesti Lézercsarnokában a látogatók megtekinthették, hogyan működik a lézervágás, elkészíthették saját, lézerrel vágott homokórájukat és acélfigurájukat – és azt is megismerhették, hogy hogyan „tesz különbséget” a lézer átlátszó és nem átlátszó anyagok között. Az érdeklődők helyszíni bemutatón megtanultak otthon bioszappant készíteni, és a 3D nyomtatás rejtelmeibe is betekintettek. A programra számos iskolai osztály látogatott el. A gyerekek a legjobban a labirintusban, vakon távirányított autóval szerettek játszani - ennek a mozgását csak számítógépen figyelték a „sofőrök”. Vidéken Tatabányán, Miskolcon és Szegeden mutatták be munkájukat a Bay Zoltán Nonprofit Kft. kutatói. Tatabányán Star Wars és Terminátor laborban kínáltak programokat, ahol az ügyesebbek akár a Halálcsillagot is elpusztíthatták. A szegedi Biotechnológiai Intézetben algát tenyésztettek, látványos kísérleteket folytattak a jóddal, valamint megismerték, hogyan lehet „láthatóvá tenni a láthatatlant”, azaz a különböző sejtalkotókat és a DNS-t. Miskolcon, a Logisztikai és Gyártástechnikai Intézetében a nanotechnológia került a középpontba: az érdeklődők megtekintették a nanoanyagok és nanomedicina laboratóriumát vagy megtanulhatták, hogyan készíthetnek nem-newtoni folyadékot otthon. Az Ericsson Magyarország Kft. a Kutatók Éjszakájára időzítette egy Guinness-rekord felállítását: a sikeres rekordkísérlet (és egyben fizikai-hangtani kísérlet) lényege az volt, hogy a négyezres közönség egy egyszerű PVC cső segítségével, mint egy óriási zenekar, eljátszotta Ludwig van Beethoven: IX. Szimfóniájának IV. tételét az Örömódát. Népszerűek voltak még országszerte az éjszakai csillagászati bemutatók illetve az űrkutatással kapcsolatos előadások, demonstrációk is, amelyeket a TIT tagintézményei szerveztek. A Marie Curie kutatók maradandó emléket hagytak Óbudán, ahol a látogatókkal közösen fát ültettek az Óbuda Cluster szervezésében. A Klebelsberg Kultúrkúriában kémiai versenyt és IQ-akadályverseny szervezett gyerekeknek az RCISD Regionális Információs és Fejlesztő Tudásközpont. Fontosabb helyszínek: Békéscsaba, Budapest, Miskolc, Nyíregyháza, Salgótarján, Szeged, Szekszárd, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Zalaegerszeg. 2015 2015-ben szeptember 25-én, pénteken délután és este az ország számos kutatóhelyén várták nyitott kapukkal és a legkülönbözőbb érdekes rendezvényekkel a gyerekeket, a felnőtteket, a fiatalokat és az idősebbeket, mindenkit, akit érdekel a tudomány, a tudományos kutatás, és azokat is, akiket még nem, mert ez után érdekelni fogja őket. Bemutatkoztak a kutatók, a látogatók megismerhették azt a folyamatot, ahogy „az élet, a világmindenség meg minden” titkait megfejtik. Bepillanthattak a látogatók különleges, máskor nem látogatható helyszínekre, megismerhettek érdekes embereket, akik közelebb hozták az érdeklődőkhöz a tudomány érdekességeit, aktualitásait. A rendezvény célja volt, hogy a fiatalok is kedvet kapjanak ahhoz, hogy tudományos életpályát válasszanak, és reálisabbá tegye a kutatókról kialakult, sokszor sztereotípiákon alapuló, véleményt. Az Európai Unió Horizont 2020 keretprogramja által támogatott rendezvénysorozaton hazánkban 2015-ben csaknem 70 kutatóintézet, felsőoktatási intézmény, és több száz kutató vett részt aktívan több mint 150 helyszínen, 40 településen. Programok 2015-ből: A rendezvénysorozat számos eleme kapcsolódott az UNESCO által 2015-re meghirdetett Fény Éve akcióhoz. A tízéves évforduló kapcsán különös figyelmet szenteltek a nagyon fiatal kutatóknak, a Fasori Evangélikus Gimnázium 10 éveseknek szerveztek kémiai társasjátékot, az Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Iskola gyerekkonferenciát rendezett, amelyen 10 éves tudósjelöltek adhattak számot szakértelmükről, tudásukról. Az Óbudai Egyetemen lehetőség volt kipróbálni sebészeti robotokat és speciális szemüvegen keresztül szemlélhették a látogatók a virtuális valóságot, valamint látványos kísérleteket csodálhattak meg a Klebelsberg Kultúrkúriában. Az eseményt immár hagyományosan támogató Ericsson Magyarország Kft. új világrekordot tűzött ki célul, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. lézershow-val készült, és bemutatta a közelmúltban világhírre is szert tett repülőeszközét, a Flike-ot. A Planetáriumban a meteoritok nyomába eredhettek az arra kíváncsiak, és a körfolyosón Marie Curie ösztöndíjasok irányításával haladhattak végig egy nagyon érdekesnek ígérkező tanösvényen. Budapesten kívül az eddig ismert programok Békéscsabán, Miskolcon, Nyíregyházán, Salgótarjánban, Szegeden, Szekszárdon, Szolnokon, Szombathelyen, Tatabányán, Zalaegerszegen kerülnek sorra, és a részt vevő helyszínek száma még növekedni fog. Hívószavak: Nulla emisszió, Planetárium, Kémiai társasjáték tízéveseknek, Tízéves tudósjelöltek előadásai, Meteoritok, Lézer, Virtuális valóság, Passzív ház, Fogjuk be a fényt! 2016 2016-ban az Európai Uniónak a programot támogató Marie Skłodowska-Curie Akciója szeptember 30-ra hirdette meg az eseményt. Egész Európában sok ezer laboratórium kínál érdekes programokat sok százezer embernek. Bár a rendezvény eredeti célja a fiatalok megnyerése a kutatói pályának, minden korosztályt szívesen láttak az ingyenes programokra. 48 magyarországi város közel 200 helyszínén több mint 2000 programmal vártak mindenkit, akit érdekelt, hogy működik a világ, mivel foglalkoznak a kutatók. A rendezvény kimondott célja, hogy a fiatalok is kedvet kapjanak a tudományos életpályához, és reálisabbá tegye a kutatókról kialakult, sokszor sztereotípiákon alapuló véleményt. Megtudhatjuk, hogy kutatni izgalmas, jó dolog, a tudományos kutató pedig pont olyan ember, mint a családunkból, ismerőseink közül bárki más. Programok 2016-ból: A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft.-ben lézershow volt, drónbicikli-verseny és Flike bemutató. Az Óbudai Egyetemen sebészeti robotokat lehetett kipróbálni és speciális szemüvegen keresztül szemlélhették a virtuális valóságot, valamint látványos kísérleteket csodálhattak meg a látogatók a Klebelsberg Kultúrkúriában. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 3D-s csillagászati filmvetítéseket, érdekes előadásokat tartott a gravitációs hullámok keletkezéséről és megfigyelésükről. Idén is egy nagy kihívással készült az Ericsson Magyarország: a nyáron 4 kategóriában várták mindenki jelentkezését, aki szívesen okosítaná fel a ruháját. Ez az Ericsson SzerCode Challenge! A Kutatók Éjszakája legsportosabb eseményén pedig lehetőség nyílt lefutni a Naprendszer méretarányos távjait. Idén először kapcsolódott be a Csodák palotája új bemutatóhelye, a Playbar. 2017 2017-ben szeptember 29-én várta az érdeklődőket a Kutatók Éjszakája. Fő programok 2017-ben: Különféle eszközöket lehetett kipróbálni a Virtuális Valóság Termében. Valósággá változtak Harry Potter kviddicsmeccsei, lehetett zongorázni a Holdon, vagy épp sétálgatni egy gyár területén közben ki sem mozdulva a Virtuális Valóság Terméből. Volt lézershow és robotautó, előadás a sorozatgyilkosokról, sebészrobotika, elektrokémiai kísérletek, űrjármű-építés és tőzsdeszimulációs játék. Lehetett konyhai természettudományos kísérleteket végezni és tűzijátékban gyönyörködni. Bemutatkozott a Gyerekegyetem, volt szabadulószoba, és betekintést nyerhettünk a villámgyártás mesterségébe. Az esemény hagyományosan legnagyobb vállalati partnere és közel 100 programjával a rendezvénysorozat egyik központi helyszíne az Ericsson Magyarország volt, amelynek idei programjában drónok voltak a főszereplők. Számos drónos bemutató mellett a közönség is részt vehetett a drónröptetésben az Ericsson Drónsimogatójában. A programhoz az idén is kapcsolódott egy tematikus kihívás Ericsson Drone Challenge néven. A sikeresen pályázók drónprogramozó workshopon vehettek részt. Az itt szerzett ismeretek alapján programozott önvezető drónok a Kutatók Éjszakáján mutatkoztak e a nagyközönségnek. 2018 A Kutatók Éjszakája 2018-ban szeptember 28-ra esik. Idén először egyes helyszíneken szeptember 29-én is folytatódnak a programok. További részletek hamarosan itt lesznek elérhetők: www.kutatokejszakaja.hu Konzorciumi tagok, csatlakozó intézmények A konzorcium 2006-ban Tempus Közalapítvány - koordinátor Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mindentudás Egyeteme Eötvös Loránd Tudományegyetem Széchenyi István Egyetem A konzorcium 2007-ben Tempus Közalapítvány - koordinátor MTA Agrártudományi Kutatóközpont Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budapesti Corvinus Egyetem Eszterházy Károly Főiskola Eötvös Loránd Tudományegyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Széchenyi István Egyetem Debreceni Egyetem Miskolci Egyetem Szegedi Tudományegyetem Soproni Egyetem A konzorcium 2008-ban és 2009-ben Tempus Közalapítvány - koordinátor MTA Agrártudományi Kutatóközpont Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budapesti Corvinus Egyetem Eszterházy Károly Főiskola Eötvös Loránd Tudományegyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Széchenyi István Egyetem Debreceni Egyetem Miskolci Egyetem Szegedi Tudományegyetem Szent István Egyetem Soproni Egyetem A konzorcium 2010-ben 2010-2013-ig két konzorcium párhuzamosan rendezte meg a magyarországi Kutatók Éjszakáját: A konzorcium 2014–2015 között Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. – koordinátor HÉTFA Kutatóintézet Regionális Információs és Fejlesztő Tudásközpont Kft. (RCISD) Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) A konzorcium 2016–2017 között Regionális Információs és Fejlesztő Tudásközpont Kft. (RCISD) – koordinátor Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. HÉTFA Kutatóintézet Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) A konzorcium 2018-2019-ben Regionális Információs és Fejlesztő Tudásközpont Kft. (RCISD) – koordinátor Nők a Tudományban Egyesület (NaTE) Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. HÉTFA Kutatóintézet Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Csatlakozó városok Baja Berettyóújfalu Budakalász Budaörs Budapest Csongrád Debrecen Dunaújváros Eger Esztergom Gödöllő Gyöngyös Győr Hajduböszörmény Hódmezővásárhely Jászberény Kalocsa Kaposvár Kecskemét Kiskunfélegyháza Kőszeg Kővágószőlős Miskolc Miskolctapolca Mosonmagyaróvár Nagykanizsa Nagymaros Nyíregyháza Pázmánd Pécs Salgótarján Sárospatak Siófok Sopron Szarvas Százhalombatta Szeged Székesfehérvár Szekszárd Szentendre Szentes Szolnok Szombathely Tata Tatabánya Vác Velence Veszprém Zalaegerszeg Csatlakozó intézmények Az alábbi intézmények vettek már részt a Kutatók Éjszakájában: Agrárgazdasági Kutató Intézet Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Alternatív Közgazdasági Gimnázium ANTSZ - Országos Epidemológiai Központ (OEK) ANTSZ Országos Közegészségügyi Központ (OKK) ANTSZ Országos Tisztiorvosi Hivatala (OTH) Aquincumi Múzeum Automotive EMEA Bács-Kiskun Megyei TIT Bajai Csillagvizsgáló Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. - Budapest Bay Zoltán Nonprofit Kft. Bay-Bio - Szeged Bay Zoltán Nonprofit Kft. Bay-Logi - Miskolc Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium Béres József TIT Kisvárdai Egyesülete BioTalentum Kft. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház És Egyetemi Oktató Kórház Budapest Főváros Levéltára Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium Budapesti Corvinus Egyetem Budapesti Gazdasági Egyetem Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budapesti Történeti Múzeum - Szembenézés Alapítvány CREATOR Nyitott Műhely Családfakutatók Csapata Csodák Palotája Playbar Csongrádi Batsányi János Gimnázium Debrecen Megújuló Energiapark Debreceni Egyetem Digiscool Programozó Iskola Doktoranduszok Országos Szövetsége Hittudományi Osztály Dr. Szabó Gyula Bemutató Csillagvizsgáló Dunaújvárosi Egyetem Edutus Főiskola Elektronikai Kutatóközpont Kft., B&O Engineering, Komárom önkormányzata ELTE Füvészkert Eötvös József Főiskola Eötvös József Gimnázium (Tata) Eötvös Loránd Tudományegyetem Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) Ericsson Magyarország Kft. ESSRG Kft. Eszterházy Károly Egyetem Fábián Tamás Ért-Ék Alapítvány Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete Festo Fiatalok Természetismereti Klubja Flextronics Kft. Fradi Múzeum FUTURA Interaktív Természettudományi Élményközpont Gábor Dénes Főiskola Garay János Gimnázium GeoChem Kft. Google Ground Grundfos Magyarország Gyártó Kft. Győri Egyetemi Bemutató Csillagvizsgáló Herman Ottó Gimnázium Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Holokauszt Emlékközpont Horváth Mihály Gimnázium Iparművészeti Múzeum IQ Kecskemét Ipari Kutató Kft. IUVENIS Ifjúságszakmai Műhelye Jász-Nagykun-Szolnok Megyei TIT Játékszerek Anno - MARBLES kft. Jedlik Ányos Gimnázium Kalocsai Szent István Gimnázium Kaposvári Egyetem Károli Gáspár Református Egyetem Károly Róbert Főiskola Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium Kecskeméti Planetárium Kék Pont Alapítvány Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium Kiss Áron Magyar Játék Társaság Kitchen Budapest Klebelsberg Kultúrkúria Koch Sándor Csongrád Megyei TIT Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete KRIO Intézet Sejt- és Szövetbank Zrt. Kuny Domokos Múzeum KwakLab Kutatóintézet Nonprofit Kft. Lechner Tudásközpont Leövey Klára Gimnázium és Szakközépiskola Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon Ligneum Látogatóközpont Logiscool Magyar Csillagászati Egyesület Magyar Kereskedelmi És Vendéglátóipari Múzeum Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum - Műszaki Tanulmánytár Magyar Művészeti Akadémia Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Természettudományi Múzeum Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület Matrica Múzeum és Régészeti Park Mediso Medical Imaging Systems Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont Mindentudás Egyeteme Miskolci Egyetem MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet Mobilis Interaktív Kiállítási Központ MOL-LUB Kft Termékfejlesztés és Alkalmazástechnikai Központ MTA Agrártudományi Kutatóközpont MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont MTA SZTAKI MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont MTA-Szegedi Biológiai Kutatóközpont MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma (Zirc) Műcsarnok NAIK Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet NAIK Élelmiszertudományi Kutatóintézet NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet NAIK Halászati Kutatóintézet NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet NAIK Nemzeti Agrárkutatási És Innováicós Központ NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztálya NAIK Zöltségtermesztési Önálló kutató Osztály Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Nemzeti Közszolgálati Egyetem Neumann János Egyetem Nógrád Megyei TIT Nők a Tudományban Egyesület Nyíregyházi Egyetem Nyugat-magyarországi Egyetem Óbudai Egyetem Országos Epidemiológiai Központ, Országos Közegészségügyi Központ Országos Húsipari Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft. Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Országos Onkológiai Intézet - Sugárterápiás Központ Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Országos Széchényi Könyvtár Országos Vérellátó Szolgálat Országgyűlési Könyvtár OTP Fáy András Alapítvány Pallasz Athéné Egyetem Pannon Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pécsi Tudományegyetem PentaCore Laboratórium Petőfi Irodalmi Múzeum Piarista Iskola - Öveges Diáklabor Polaris Csillagvizsgáló Pozitron-Diagnosztika Kft. Progressio Mérnöki Iroda REGIO JÁTÉK Rés Szociális és Kulturális Alapítvány Női Éjjeli Menedékhelye Santa Lucia Egészségcentrum Semmelweis Egyetem SMART PROGRAM, Trafó Kortárs Művészetek Háza Soproni Egyetem Soproni Széchenyi István Gimnázium Soproni TIT Sugárterápiás Központ Synexus Magyarország Kft. Széchenyi István Egyetem Szegedi Tudományegyetem Szekszárdi Garay János Gimnázium Szent István Egyetem Szent József Iskolaközpont Szent Özséb Barlangkutató Egyesület Színház- és Filmművészeti Egyetem Szolnoki Főiskola Szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium Szubjektív Értékek Alapítvány - EURÓPA PONT Takata Safety Systems Hungary Kft. Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló Természettudományi Múzeum Termosz Laboratórium Testnevelési Egyetem TIT Budapesti Planetárium TIT Jurányi Lajos Egyesülete TIT Komárom-Esztergom Megyei Egyesülete TIT Kőrösök Vidéke Egyesület TIT Öveges József Ismeretterjesztő és Szakképző Egyesület TIT Uránia Csillagvizsgáló Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium Tolna Megyei TIT Trafó Kortárs Művészetek Háza Tudástársadalom Közhasznú Alapítvány Tyco Electronics - Transportation Solutions Váci Madách Imre Gimnázium Várkert Bazár - Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft. Vas Megyei TIT Wekerle Sándor Üzleti Főiskola Wesley János Lelkészképző Főiskola ZÖLDKÖZPONT - Természet- és Vadvédelmi, Ökoturisztikai Központ Nonprofit Kft. Zsigmond Király Egyetem 21436 Chaoyichi A 21436 Chaoyichi (ideiglenes jelöléssel 1998 FL116) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 31-én. A Pastoriza A Pastoriza település Spanyolországban, Lugo tartományban. A Pastoriza Cospeito, Abadín, Mondoñedo, Riotorto, Meira, Pol és Castro de Rei községekkel határos. Lakosainak száma 3133 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Delta Works A Delta Works egy gátrendszer Hollandiában. Története A holland történelemben a víz mindig központi szerepet játszott. Az 1953-ban bekövetkezett utolsó nagy árvíz után meghozták a döntést a Deltawerken megépítéséről, és ezzel belevágtak a világ egyik legnagyobb vízgazdálkodási és árvíz-megelőzési projektjébe. Húsz nappal az árvíz után, 1953. február 21-én megalakult a Deltabizottság, melynek az volt a feladata, hogy tanácsokkal segítse a Delta-régió biztonságának hosszú távú növekedését. Bármily fontos is volt a terület biztonsága, a Nieuwe Waterweg-nek és a Westerschelde-nek nyitva kellett maradnia Antwerpen és Rotterdam kikötőinek gazdasági érdekei miatt. A Deltabizottság 1955. október 18-án végül öt tanácsban foglalta össze a Deltatervet. Így készült el a világ legnagyobb zsilipes gátja. A vihargátat 3 kilométer hosszúra tervezték, és 65 előre gyártott betonpillérből és az ezek közé illesztett 62 acél zsilipből építették meg. A Maeslantkering világviszonylatban is egyedülálló, hisz nincs másik nyitható gát, aminek hasonlóan óriási mozgatható alkatrésze lenne – a Maeslantkering nyitható kapui ugyanis egyenként 240 méteresek. A Deltawerken világszerte mintának számít az ember és a természet védelmére nagy figyelmet szentelő technológiai fejlesztések kategóriájában. A projekt során Hollandiában a biztonságos élettér és a víz kérdése egyre nagyobb figyelmet kapott. A Deltawerken a biztonság, a gazdaság, a rekreáció és a természet kompromisszumából született. Magyar országos rekordok listája 50 méteres gyorsúszásban Ez a lista az 50 méteres gyorsúszásban elért felnőtt magyar csúcsokat tartalmazza. Fernand Buyle Fernand August Charles Buyle (1918. március 3. – 1992. január 22.) belga labdarúgó, csatár. Teljes karrierjét a Daring Club Bruxelles csapatában töltötte, ahol 1934 és 1953 között szerepelt. A válogatottban tizenhat meccsen játszott, köztük egy világbajnoki találkozón. Sikerek Belga bajnok : 1936, 1937 Belga kupagyőztes : 1935 Pozsonyi vár A pozsonyi vár (szlovákul: Bratislavský hrad, korábban Prešporský zámok) Pozsonyban, a Duna bal partján 85 méter magas dombon található vár. Története Már a honfoglalás előtt vár állt Pozsonyban, Braszlav pannóniai karoling hűbéres herceg erődje. A várhegy 902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe korán kialakult. Először 907-ben említi a mai vár helyét a Fuldai évkönyv. 1042-ben, az I. Szent István király halálát követő trónharcok idején I. Břetislav cseh fejedelem rövid időre el tudta foglalni a várat, innen ered a város mai neve. Ekkor még csak föld-fa szerkezetű vár volt. 1052-ben, III. Henrik serege ostromolta a várat, amikor egy Zotmund nevű katona a víz alatt a Dunán horgonyzó ellenséges hajókat megfúrta, és elsüllyesztette. A várban szívesen tartózkodott Salamon király is; Rőtszakállú (Barbarossa) Frigyes a vár alatt gyűjtötte össze keresztes hadát 1189-ben. A tatárok nem tudták elfoglalni a várat 1241-ben, ezért felégették a környező Vödricet, és Széplakot. 1265. október 25-én Přemysl Ottokár cseh király a várban jegyezte el IV. Béla magyar király unokáját, Kingát (Kunigundát). Az első pozsonyi országgyűlést 1402-ben Zsigmond király tartotta a várban. 1420-ban a huszita harcok fenyegetései miatt nagyarányú építkezések indultak meg.1429-ben Luxemburgi Zsigmond, magyar és cseh király akit időközben német-római császárrá választottak, Pozsonyba hívta össze a birodalmi országgyűlést. Pozsony nemcsak Magyarország, de a német-római császárság egyik központja lett. 1430 körül Pozsonyt országainak legfőbb székhelyévé kívánta tenni, ezért még életében megkezdődött a vár gótikus stílusban történő átépítése és egy kút ásása is, de a nagyméretű építési munkálatok az uralkodó halálakor még csak a kezdeti szakaszban voltak. Az építési munkálatok az uralkodó halálával anyagi fedezet hiányában lelassultak. Mátyás király is gyakran tartózkodott a várban; 1491-ben itt állapodott meg II. Ulászló és Habsburg Miksa, hogy a Jagelló-ház kihalása esetén a magyar trónt a Habsburgok öröklik. A mohácsi vész után, de még az évben itt ülésezett az országgyűlés. Az 1536. évi országgyűlés kimondta, hogy a magyar kormány székhelye, az ország fővárosa Pozsony legyen. A XVI. században már 43 országgyűlést tartottak a fellegvárban. A mohácsi csata után a vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát. A legtöbb koronaőrt a Pálffy család adta. 1552-től 1556-ig tartott a vár reneszánsz átépítése, akkorra a várpalota kinézete kezdte megközelíteni a napjainkban látható formáját. Pálffy II. Miklós grófot 1580. december 23-án Pozsony vármegye főispánjává nevezték ki, egyúttal az időközben Salm Miklós gróf halála után a vár megürült főkapitányi tisztét is betöltötte, Rudolf király pedig 1599. július 24-én Pozsony vármegye örökös főispánságával és Pozsony várának örökös főkapitányságával jutalmazta.[forrás?] Az időközben romba dőlt pozsonyi királyi vár helyreállítási munkálatainak felügyelésével az 1630. évi országgyűlés saját elnökét, Pálffy III. Pál nádort (sz. 1589. v. 1590) bízta meg. Pálffy nádor és országbíró az építkezéseket közmegelégedésre vezette. A bemutatott számadása alapján az 1649. évi országgyűlésen egybegyűlt rendek elismerést szavaztak neki. Az általa épített királyi vár közel két századon át állott fenn s országos fontosságú események színhelye lett. Itt ismertetett el a Habsburg-ház örökösödési joga 1687-ben és itt köttetett a III. Károly-féle pragmatica sanctio, melyet Pálffy V. János gróf nádor és fővezér – horvát bánként – előbb maga szavaztatott meg horvát területen, majd fogadtatott el a magyar főúri rendekkel. 1741. június 25-én, a pozsonyi vár alatti Szent Márton-dómban Esterházy Imre prímás és Pálffy János nádor Mária Teréziát királynővé koronázta. A Pálffyak tették kellemes lakhellyé a palotát és az öreg tornyot. Nevük évszázadokra egybeforrott a vár történetével. Az 1723. évi 45. törvénycikk és Pálffy V. Miklós nádor rendeletére itt jött létre, majd 1784-es Budára költözéséig itt működött az Országos Levéltár. Mária Terézia királynő szívesen tartózkodott a várban, és az ő idejében épült a kút melletti nagy víztározó. Mária Terézia leánya, Mária Krisztina 1766-ban költözött férjével, Albert herceggel a várba. A vár vízvezeték rendszerét Kempelen Farkas tervezte; a vizet lovak által hajtott szivattyúk nyomták fel a Duna szintjéről vezetékeken keresztül a várudvar alatti alagsorban létesített tartályokba. II. József idejében a várban börtönt, és papnevelő intézetet létesítettek. A vár 1811. május 28-án leégett, a legenda szerint hazájukból elhurcolt itáliai katonák gyújtották föl. A tűz által megkímélt épületrészeket a későbbiekben a katonaság laktanyaként használta. Az egykori prímási palotában írta alá Haynau az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyar főtisztjeinek, az aradi vértanúknak a halálos ítéletét. 1909-ben Brolly Tivadar pozsonyi polgármester felvetette a vár újjáépítésének ötletét, de erre végül nem került sor. Az első világháború után a pozsonyi vár a Csehszlovák Köztársaság, majd a Jozef Tiso vezette első Szlovák Köztársaság része lett, ahol felvetődött a magyar uralomra emlékeztető várrom teljes eltüntetése, hogy helyére az állami hivataloknak vagy a Comenius Egyetemnek új épületet emeljenek. Ennek érdekében nemzetközi pályázatot is hirdettek a várhegyen, és a mellette lévő Víz-hegyen épülő diákváros terveire. A második világháború után az eredeti tervekkel ellentétben mégis sor került a vár újjáépítésére, de a vár alatti zsidónegyedet az épülő új Duna-híd miatt csaknem teljes egészében lebontották. 1953-ban a kommunista csehszlovák hatóságok döntöttek a rekonstrukciójáról. A palotának kész kellett lennie 1968. október 28-ára, hogy ott írhassák alá a cseh–szlovák föderációról szóló törvényt. Ennek az eseménynek az emlékére ültették a külső várfalakon belül lévő nagymorva bazilika mellett álló három hársfát. A vár napjainkban A pozsonyi várban a Szlovák Nemzeti Múzeum állandó kiállításai (bútorkiállítás, Felvidék régmúltjának kincsei), és a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentációs termei működtek. A Luginsland-bástyában hangszerkiállítás volt. A várban jelenleg 2009 óta rekonstrukciós munkálatok folynak, melyek végeztével várhatóan új kiállítások nyílnak majd. 2010-ben a bejárat előtt politikai indíttatásból átadták I. Szvatopluk morva fejedelem lovas szobrát, melynek talapzatán kezdetben az "ószlovákok királya" felirat volt olvasható. A szobrot művészi, a felállíttatását pedig politikai és történelmi oldalról is kritikák érték. Fehércsíkú szerecsenlepke A fehércsíkú szerecsenlepke (Erebia ligea) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A fehércsíkú szerecsenlepke elterjedési területe Közép-, Dél- és Kelet-Európa. Közép- és Dél-Európa közép- és előhegységeiben, Skandináviában, az Alpok és a Kárpátok egész területén a Balkán-hegységig és Macedóniáig megtalálható. A skóciai Arran szigetről korábban jelzett előfordulása a mai napig nem bizonyított. Északon az alföldek lakója. Helyenként gyakori, máshol szórványos. Megjelenése A fehércsíkú szerecsenlepke hímjének elülső szárnya 2,4-2,8 centiméter hosszú. A szárnyak alapszíne felül feketésbarna, széles narancsvörös harántsávokkal, melyekben az elülső szárnyon 3-4, többnyire fehér magvú szemfolt, a hátulsó szárnyon 3 kisebb, sötét színű szemfolt van. A nőstény általában kisebb termetű, szárnyai keskenyebbek, alapszíne világosbarna, a narancsvörös harántsávok pedig némileg világosabb árnyalatúak. A rokon fajoktól nehezen különböztethető meg. Életmódja A fehércsíkú szerecsenlepke nedves rétek és nyirkos erdők lakója. Tápnövényei különféle füvek, leginkább az ujjasmuhar (Digitaria) és a kásafű (Milium effusum). Repülési ideje június végétől augusztus közepéig, hernyóidőszaka szeptembertől júliusig tart. A frissen kikelt hernyók áttelelnek, a csaknem kifejlődött hernyók második évben is áttelelnek. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 FC Pasching Az FC Pasching egy osztrák labdarúgóklub, melynek székhelye a felső-ausztriai Paschingban található. Története 2007. május 16-án alapították az ASKÖ Pasching és az SK Austria Kärnten összeolvadásával. Sikerek ÖFB-Cup Győztes (1): 2013 Edzők Helmut Wartinger (2007–) Külső link Hivatalos honlap Leptoceratopsidae A Leptoceratopsidae a neoceratopsia dinoszauruszok egyik családja, amely Ázsia és Észak-Amerika területén élt. A neoceratopsiákra hasonlítottak, és a közeli rokonságukba tartoztak, ahogy a Protoceratopsidae és a Ceratopsidae családok tagjai is, de jóval kezdetlegesebbek és általában kisebb méretűek voltak. A leptoceratopsidák kizárólag a késő kréta korból (a késő santoni–késő maastrichti alkorszakból), Ázsiából és Észak-Amerika nyugati részéről ismertek. Egy feltételezett leptoceratopsida singcsont, ami a Serendipaceratops nevet kapta, Ausztrália Victoria államából került elő. Azonban egy 2010-es tanulmány kimutatta, hogy biztosan nem kapcsolható egyetlen madármedencéjű családhoz sem, és nomen dubiumnak tekinthető. A leptoceratopsidák időben a késő santoni Gryphoceratopstól a kréta végéig, a késő maastrichti Leptoceratopsig terjednek. A Gryphoceratops az első meggyőző santoni leptoceratopsida fosszília. Egy részleges bal fogcsont alapján nevezték el, amire a kanadai Albertában találtak rá. A Gryphoceratops a legrégebbi ismert leptoceratopsida, és valószínűleg a legkisebb felnőtt méretű ceratopsia, ami Észak-Amerikából ismertté vált. Törzsfejlődés A Leptoceratopsidae elődjét, a Leptoceratopsinae alcsaládot, típusfajként a Leptoceratops gracilist megjelölve Nopcsa Ferenc alkotta meg 1923-ban. 2001-ben a Leptoceratopsidae-t Peter J. Makovicky szár-alapú taxonként definiálta, továbbá olyan családként, ami tartalmazza a Leptoceratops gracilist és minden olyan fajt, amely közelebb áll a Leptoceratopshoz, mint a Triceratops horridushoz. Az alábbi kladogram azt a topológiát követi, ami Michael J. Ryan, David C. Evans, Philip J. Currie, Caleb M. Brown és Don Brinkman 2012-es elemzéséből származik. Men of Harlech A Men of Harlech (más címváltozattal The March of the Men of Harlech vagy Through Seven Years, walesi nyelvű címmel Rhyfelgyrch Gwŷr Harlech) egy walesi népdal és egyben katonai induló, melynek szövege a harlechi vár 1461 és 1468 közötti ostromának állít emléket. Az ütközetben az erődítmény hét évig állt ellen az ostromló hadaknak, Constable Dafydd ap Ieuan parancsnoksága alatt, így ez lett az ismert történelem leghosszabb időn át tartó ostroma a Brit-szigeteken. A dalt néha a harlechi erődítmény egy korábbi, de jóval rövidebb, 1408-as ostromával is kapcsolatba hozzák, ám minden valószínűség szerint tévesen. Története A dal zenéjének legkorábbi ismert lejegyzése 1794-ből származik, még szöveg nélkül, ám lényegében azonos címmel (Gorhoffedd Gwŷr Harlech — March of the Men of Harlech), magát a dallamot viszont sokkal régebbinek tartják. A dallam és a szöveg együttes megjelenésére a jelenleg ismert legkorábbi adat 1830-ból származik. Idővel a dalnak több angol és walesi nyelvű szövegváltozata is megjelent, utóbbiak közül az első 1862-ben jelent meg, John Jones walesi költő (bárdnevén Talhaiarn) szerzeményeként, de 1890-ben John Ceiriog Hughes költő is megjelentetett egy szövegváltozatot. Használata és változatai A dal széles körben elterjedt Nagy-Britanniában, különös népszerűségnek örvend a walesi fegyveres erőknél. Figyelemre méltó, hogy a különböző fegyverzeti csoportoknál lassú és gyors ütemű változata is használatos. Különféle adaptált változatait számos walesi labdarúgó csapat rajongói, továbbá iskolák és kollégiumok diákjai is éneklik szerte a világon. Elhangzott a dal Barack Obama egykori iskolájában is, az amerikai elnök második beiktatásakor, 2013-ban. Szerepet kapott több film zenéjének összeállításában is, mint például a How Green Was my Valley című 1941-es, a Zulu című 1964-es mozifilmek zenéinek összeállításánál és más filmekben (a Zuluban kifejezetten a film számára írott szöveggel). Ugyanez a dal hangzott állítólag a World Trade Center elleni támadásokat követő mentési munkálatok alatt, amikor is Rick Rescorla, a Morgan Stanley biztonsági főnöke többek között ezen dalnak a hangszórókon keresztül történő éneklésével igyekezett erősíteni a lelket dolgozóiban, miközben azok a támadásokban megsérült épületegyüttest igyekeztek kiüríteni; mígnem ő maga is a szerencsétlenség áldozatául esett. Szövege A Men of Harlechnek számos változata ismert, így egyik sem tekinthető közülük általánosan elfogadottnak. A leggyakrabban a John Ceiriog Hugnes által szerzett walesi nyelvű változat, angol nyelven a John Oxenford által 1873-ban, illetve a Thomas Oliphant által 1862-ben közzétett verzió, valamint a Charlotte Church által énekelt, a Hughes- és az Oliphant-verzió egyesítésével született változat hangzik fel. Feldolgozásai A dal fontos helyet foglal el a walesi kultúrában, gyakran felhangzik a nemzeti identitás erősítésére szervezett rendezvényeken. Nemzetközileg is ismertté vált 1964 -ben, miután felhangzott az abban az évben bemutatott, Zulu című mozifilmben. Ma is gyakran felhangzik különféle walesi művészek előadásában, így például szerepelt a walesi származású, nemzetközi elismertségű énekesnő, Charlotte Church második cd-jén is. Az általa énekelt, és népszerűsége révén közismertté vált szövegváltozat első felében a Hughes-féle walesi nyelvű szöveg első fele, a második felében pedig – férfikórus közreműködésével – az Oliphant-féle angol szöveg első fele hangzik fel, annyi eltéréssel, hogy az utóbbinak negyedik, nyolcadik és utolsó sora helyett a walesi nyelvű „Cymru fo am byth!” [hozzávetőleges magyar fordításban: Mindörökké Wales!] szöveg hangzik el. Starine Starine falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 12, közúton 20 km-re délre, községközpontjától 5 km-re keletre, Laminac és Rastovac között fekszik. Története Starine a község egyik legfiatalabb települése, mely csak a 20. század elején keletkezett. 1910-ig Laminac része volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 79 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek. Lakossága (1910-ig lakosságát Laminachoz számították.) A Piramis (televíziós műsor) A Piramis a TV2-n futó gameshow, melynek műsorvezetője Stohl András. A műsor 2017. december 27-én vette kezdetét. A 2. évad 2018. augusztus 27-én vette kezdetét. A játék menete A játék két párossal indul. Minden pár 2 emberből áll. Az első körben választani kell egy témakört. Ha megvolt, akkor kell válaszolni egy kérdésre. Azután kiesik egy labda a ,,piramis'' tetejéből. A labda egy rekeszbe fog beleesni, amelyben különböző összegek szerepelnek. Ha a válasz jó, akkor az összeget megszerzik. De ha a válasz rossz, akkor az az eddigi összegből levonódik. Azután a második témakörválasztás és a kérdés után 2 labda, míg a harmadiknál 3 labda fog kiesni. A végén az a páros jut tovább, amelyik több pénzt gyűjt össze. A második körben váaszthatnak hogy hány labda fog kiesni, majd azt is, hogy melyik lyukból érkezzen az. Itt már elárulja a piramis azt, hogy a válasz jó, vagy rossz, majd csak utána fognak esni a labdák. Itt már 3 válaszlehetőség van, míg az első körben csak 2 volt. Azután történik egy szétválasztás, ami azt jelenti, hogy a piramis szétválasztja a bejutó párost. Egy labda kiesik a piramis tetejéből, és a rekeszek átváltanak erre: 1. rekesz: az egyik játékos neve, 2. rekesz: a párja neve, és így tovább. Amelyikbe a labda esik, az dönt, hogy melyikük megy be a piramisba. Természetesen megbeszélhetik. Aki bemegy az csak hallani fogja, hogy mi történik a stúdióba, de csak akkor amikor arra kerül a sor. A kinnlévő pedig látja is és hallja is őt, de ő is csak akkor, amikor arra kerül a sor. Az történik, hogy megjelenik 2 témakör. A kinnlévő választ egyet, majd elmondja azt a műsorvezető a piramis belsejében lévő embernek. Közben elzajlik az is, hogy a kinnlévő ember választ 1, 2, 3, 4, 5, és 6 közül hármat. Amelyik hármat választja onnan gurul a labda. A piramis belsejében lévő ember kap 4 kérdést, és mindegyikre 4 válaszlehetőséget. A,B,C,D. Kérhet segítséget is, ha szeretne, ilyenkor a piramis elvesz egy válaszlehetőséget, melynek az ára egy büntetőlabda. Ha jó a válasz akkor a három labda összegét megszerezték. Ha a válasz rossz, akkor az összegből annyi megy le, amennyi abban a körben gyűlt össze a három labdából. Ezután jön a legfontosabb labda. A rekeszeket átváltoztatják. Amennyi jó válasz volt, annyi duplázó rekesz lesz, amennyi rossz válasz, annyi felező rekesz. A többi rekeszben vagy az összegyűjtött pénzösszeg, vagy 0 szerepel, amely lenulláz mindent. Aztán a piramis felajánl valamit. Az lehet több, mint a nyeremény, lehet kevesebb, mint a nyeremény. A piramis belsejében lévő játékos pedig el kell döntse, hogy elfogadja-e a felajánlott összeget, vagy nem fogadja el. Ha elfogadta, akkor azt a pénzösszeget vihetik haza, ha nem, akkor pedig azt, ami összegyűlt. Természetesen a piramis belsejében lévő játékos nem tudhatja, hogy kinn mennyi gyűlt össze. Egy játékospár akár 300 millió forintot is hazavihet. 1991 100 legnagyobb slágere Ez a lista a Billboard magazin első Hot 100 zenéjét tartalmazza 1991-ből. Pozsonyvezekény Pozsonyvezekény (szlovákul Vozokany) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. Fekvése Galántától 11 km-re délre, a Feketevíz partján fekszik. Nevének eredete Neve a török bezeken (= kis dísz) főnévből ered, valószínűleg egy, a honfoglaló magyarokkal együtt érkezett török nyelvű törzs szállásterülete volt. Etimológiailag azonban az sem zárható ki, hogy a Vezekény falunév a késő uráli korból származó vesi - vetten alapszóból származik. Története Területén már az újkőkorban is laktak emberek. A vonaldíszes kerámiák népének maradványait találták itt meg. A korai bronzkorban a nyitrai kultúra, a vaskorban a La Tène-kultúra népe élt ezen a vidéken. A 10. századból korai magyar temetkezések kerültek itt elő. A település alapításának ideje nem ismert, első írásos említése 1240-ben "Vezekyn", majd 1297-ben "Wezekeen" alakban történt. A 15. század elejétől a semptei uradalom része. 1478-ban "Wozokan" néven említik. 1553-ban részben Báthory András, részben a borostyánkői uradalom birtoka volt. Később a Thurzó család semptei birtokához tartozott, majd 1817-től a tallósi uradalom része volt. A falut a középkortól a bíró és az esküdtek irányították. Jelentős változást hozott a falu életébe, amikor a birtokot az Eszterházyak szerezték meg, akik támogatták a gazdasági fejlődést. Legrégibb pecsétje 1790-ből származik. 1720-ban 29 adózó háztartása volt. 1828-ban 77 házában 558 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Iskolájának legkorábbi említése 1855-ből származik. Vályi András szerint „VEZEKÉNY. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura G. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tallóshoz közel, és annak filiája; határja középszerű, mint vagyonnyai.” Fényes Elek szerint „Vezekény, Poson m. magyar falu, Tallóshoz 1 kis órányira: 656 kath., 4 zsidó lak. Kath. fil. templommal, mellyet egy evang. mészáros, Orbán nevü épittetett. F. u. gr. Eszterházy Mihály. Ut. p. Szered.” A 19. század második felében közös jegyzőséget alkotott Tallóssal, mely egészen a második világháború végéig működött. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1949-ben alakult meg a helyi földműves szövetkezet. Népessége 1910-ben 973, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 1114 lakosából 925 magyar és 180 szlovák volt. 2011-ben 1164 lakosából 894 magyar és 234 szlovák volt. Kultúra Görbe Tükör Színjátszócsoport Nevezetességei Szűz Mária Neve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1718 -ban épült gróf Eszterházy Ferenc és Urbán János támogatásával. 1778 -ban déli hajóval és a korábbi fatorony helyett kőtoronnyal bővítették. 1923 -ban épült meg a mellékhajó. Sírboltjában három személyt temettek el, köztük az 1732 -ben meghalt Ritter György vezekényi kapitányt. A templom közelében található a Kofrányi család 19. század közepén épült kúriája. A temetőben álló Nepomuki Szent János kápolnát 1925 -ben Mikus Elek építtette. Az első világháborús emlékművön 35, a II. világháborúson 22 név olvasható. A templom melletti kőkereszt 1789 -ben készült. A falu Tallós felőli végén áll Szent Vendel szobra. A híd előtt Nepomuki Szent János, a templom előtti parkban Szent Flórián szobra található. Görbetükör színjátszókörét 1992-ben alapították, a Csemadok helyi alapszervezete keretén belül. Gazdasága Nyomdaipari vállalata megközelítőleg 50 alkalmazottat foglalkoztat. Ramiseto Ramiseto település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Reggio Emilia megyében. Ramiseto Busana, Castelnovo ne’ Monti, Collagna, Comano, Monchio delle Corti, Vetto és Palanzano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Thomas M. Norwood Thomas M. Norwood (Talbot megye, 1830. április 26. – Savannah, 1913. június 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Georgia, 1871–1877). Christopher Tolkien Christopher John Reuel Tolkien (1924. november 21. –) angol szerkesztő és kiadó. J. R. R. Tolkien legfiatalabb fia, aki leginkább apja hagyatékának szerkesztőjeként és kiadójaként közismert. Ő készítette A Gyűrűk Ura eredeti térképeit, amelyeket „C. J. R. T.” szignóval jegyzett, noha a John keresztnevet többnyire nem használja. Élete Christopher Tolkien Angliában, Leedsben született, szülei harmadik gyermekeként. Az oxfordi Dragon Schoolban, majd az Oratory Schoolban végezte tanulmányait. A második világháború idején pilótaként szolgált a Royal Air Force-nál, ezt követően angol nyelvet és irodalmat tanult az Oxfordi Egyetemen. Régtől fogva apja műveinek kritikus közönségébe tartozott: először gyerekként hallgatta Zsákos Bilbó történeteit, kamaszként és felnőttként számos visszajelzéssel segítette A Gyűrűk Ura keletkezését, írásának tizenöt esztendeje alatt. Az ő feladata volt, hogy apjának a Középföldéről készült, sokszor önellentmondásos térképeit kijavítsa, újrarajzolja és kiadható formába szerkessze. Később apja nyomdokaiba lépett, és 1964-től 1975-ig angoltanárként működött az oxfordi New College-ban. Az utóbbi időben némileg ráirányult a figyelem, mert élesen szembefordult a A Gyűrűk Ura Peter Jackson által készített filmadaptációjával, mondván, hogy apja munkája nem alkalmas a megfilmesítésre. Christopher Tolkien jelenleg Franciaországban él második feleségével, Baillie Tolkiennel, aki J. R. R. Tolkien The Father Christmas Letters (A Mikulás levelei) című, posztumusz megjelent könyvét gondozta. Két gyermekük Adam és Rachel. Munkássága J. R. R. Tolkien után rengeteg, Középfölde mitológiájával kapcsolatos, kiadatlan anyag maradt. Noha eredetileg úgy tervezte, hogy A szilmarilokat A Gyűrűk Urával együtt fogja kiadni, és egyes részeivel már el is készült, 1973-ban bekövetkezett halála miatt a munka befejezetlen maradt. Apja halála után Christopher Tolkien nekiállt, hogy apja irdatlan hagyatékát rendszerezze. A jegyzetek jelentős része kézírással készült, füzetekbe, papírfecnikre, némelyik fél évszázaddal korábban. Gyakori volt, hogy az egyetlen megmaradt vázlatnak az eleje és a vége különböző időkben készült, és a szereplők neve rendre különbözött a kéziratok elején és végén. Ennek a hatalmas feladványcsomagnak a dekódolása fáradságos munka volt, és valószínűleg kizárólag olyasvalaki volt erre alkalmas, aki személyesen ismerte J. R. R. Tolkient, és végigasszisztálta történetei megszületését. Christopher Tolkien elismerte, hogy olykor kénytelen volt találgatásokba bocsátkozni, valójában mi is volt apja szándéka. Guy Gavriel Kay-jel való közös munkája eredményeként végül sikerült összeállítania A szilmarilokat, amely 1977-ben, négy évvel szerzője halála után látott napvilágot. A szilmarilok körül tüzes viták folynak, hiszen végső formáján Christopher Tolkien sokat alakított, hogy belesimuljon a Középfölde-kánonba. 1980-ban megjelent az Unfinished Tales (magyarul: A Gyűrű keresése, 1996, Szukits, 1995), ezt követte a The History of Middle-earth tizenkét kötete 1983 és 1996 között. 2006 szeptemberében Christopher Tolkien bejelentette, hogy elkészült egy új könyvvel, a Húrin gyermekei-vel, amely apja hátrahagyott jegyzetein alapul. A mű, amelyen harminc éven keresztül dolgozott, 2007 tavaszán jelent meg angolul, majd 2008-ban magyarul is. Villacarriedo Villacarriedo település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Villacarriedo Vega de Pas, Santiurde de Toranzo, Villafufre, San Roque de Riomiera és Selaya községekkel határos. Lakosainak száma 1626 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A Polydor lemezkiadó előadói Ez a lista azoknak a művészeknek, zenészeknek, együtteseknek a felsorolása, akik jelenleg is, vagy valaha a Polydor lemezkiadóval kötöttek szerződést. 0-9 2Pac (Polydor UK) 3-D 4 Runner (Polydor Nashville) +44 (Polydor UK) 50 Cent (Polydor UK) A a-ha A Thousand Horses (Polydor UK) ABBA AFI (Polydor UK) Abd al Malik Ace of Base Alex Gardner (Polydor UK) Alex Morgan Alice Gold Alicia Bridges Alizée Alphabeat Alphaville Alpines Alquin The All-American Rejects (Polydor UK) The Allman Brothers Band María Conchita Alonso All Time Low (Polydor UK) The Amboy Dukes Thomas Anders Jon Anderson Andrew Lloyd Webber Angels and Airwaves (Polydor UK) Paul Anka Army of Lovers (Polydor UK) Art of Noise (China/Polydor) Arthur Briggs Antony Costa Appleton Athlete (Polydor UK) Atlanta Rhythm Section Audience Audioslave (Polydor UK) The Automatic Roy Ayers Ay� B Barclay James Harvest Daniel Bedingfield (Polydor UK) The Bees Bee Gees (Polydor UK) Beatles (Polydor Németország) Björk Bill Deal Billy Connolly Black Tide (Polydor UK) Blink-182 (Polydor UK) Blossom Toes Blind Faith Bully Buhlan Brand New (Polydor UK) Brick and Lace Bruce Low Bright Eyes (Polydor UK) Sarah Brightman James Brown Ian Brown Miquel Brown Bryan Adams (Polydor UK) Boyzone Bucks Fizz Buckingham Nicks Roy Buchanan C Café Tacvba (UK) (Universal Music Latin) Carly Rae Jepsen (Polydor UK) Cast Catch 23 Cat's Eyes Cat Mother & the All Night News Boys The Chakachas Chapel Club Chelsia Chan (Polydor Hong Kong) Cheryl Cole (Fascination/Polydor) Chris Cornell (Polydor UK) Christine Fan (Polydor Franciaország) Clare Maguire Claire Waldoff Cover Drive Eric Clapton Petula Clark Stanley Clarke Lloyd Cole and the Commotions Amie Comeaux (Polydor Nashville) Jodie Connor Jeff Copley (Polydor Nashville) Crackin' Cream Celia Cruz Cookie Crew Coverdrive The Creatures Crystal Castles The Courteeners The Cure D D Mob Dan Black (Polydor UK) Dara (Polydor Ausztrália) Dashboard Confessional (Polydor UK) David Gray Davis Daniel (Polydor Nashville) Delays Delphic Delta Rebels Demi Lovato (Polydor UK) Destinee & Paris (Polydor UK) Cathy Dennis Lynsey De Paul Jim Diamond Diddy (Polydor UK) Die Antwoord (Polydor UK) Dino Dirty White Boy Alesha Dixon Dodgy Plácido Domingo Double Dr. Dre (Polydor UK) Duffy (A&M/Polydor) (kivéve USA) The Duke Spirit Hilary Duff (Polydor UK) E Eagles (Polydor UK) E/Eels Elbow (Polydor UK) Ellie Goulding (Polydor UK) Sophie Ellis-Bextor Electric Light Orchestra (Polydor UK) Elyar Fox Emma's Imagination (Polydor UK) Emerson Lake & Powell Emily Loizeau Eminem (Polydor UK) Enrique Iglesias (Polydor UK) Envy & Other Sins (Polydor UK) Escape The Fate (Polydor UK) Esmee Denters (Polydor UK) Evelyn Künneke F Fairport Convention Far East Movement (Polydor UK) Mylène Farmer (Polydor Franciaország) Fat Boys (Tin Pan Apple/Polydor) The Fatback Band The Fauves (Polydor Ausztrália) Feist (Polydor Franciaország & UK) Fergie (Polydor UK) Flaws, The Flyleaf (Polydor UK) The Fratellis (Polydor UK) French Kiss Focus Frl. Menke G G-Unit (Polydor UK) Game, The (Polydor UK) Gemma Fox Gloria Gaynor Rory Gallagher Calvin Goldspink Good Fellaz Joey Gregorash Clinton Gregory (Polydor Nashville) Gwen Guthrie Girls Aloud (Fascination/Polydor) Girls Can't Catch (Fascination/Polydor) Girls' Generation (Polydor Franciaország) Golden Earring Skylar Grey (Polydor UK) Greyson Chance (Polydor UK) Guillemots Gun (Polydor UK) Guns N’ Roses (Polydor UK) H Haircut One Hundred Hans Georg Schütz Isaac Hayes Jimi Hendrix Hear'Say Susumu Hirasawa (Polydor K.K.) Jake Holmes Hollywood Undead (Polydor UK) Hundred Reasons Hydra I Ian Brown Ilja Livschakoff Julio Iglesias Yosui Inoue (Polydor Japán) J Jacky Cheung (Polydor Hong Kong) The Jam (Polydor UK) Jamal Holt James Blake James Morrison Jamie Woon Janet Jackson (Polydor UK) Japanese Voyeurs Jennifer Lawson LaToya Jackson Millie Jackson Jean-Michel Jarre (Dreyfus/Polydor) Jimmy Eat World (Polydor UK) Jive Deluxe (Polydor Németország) Jodie Connor Joe Jonas (Polydor UK) Joe Junior (Polydor Hong Kong) John Mayall Johannes Heesters Elton John (USA & Kanada, 1990–95) Joie (Fascination/Polydor UK) The Jolt (Polydor UK) Jon and Vangelis Jonas Brothers (Polydor UK) Jack McManus Juanes (UK) (Universal Music Latin) K Katy Perry (Polydor Franciaország) K'Naan (Polydor UK) Ronan Keating Toby Keith (Polydor Nashville) Kingdom Come Kitaro Klaxons Kristian Leontiou Kaiser Chiefs Kate Nash Kate Voegele (Polydor UK) Kele Okereke Kelis (Polydor UK) Kenny Bee (Polydor Hong Kong) Keri Hilson (Polydor UK) Kimberley Walsh (Girls Aloud együttessel és egyéni művészként is) L Ladae L.A. Guns Lady Gaga (Polydor UK) Lawson (Polydor UK) Lale Andersen Lana Del Rey (Polydor UK) Denny Laine James Last Led Zeppelin (Atlantic/Polydor UK, majd 1971-től a WEA kiadóhoz szerződött) Lee Mead (Fascination/Polydor) Leslie Cheung (Polydor Hong Kong) Level 42 Liam Bailey Lighthouse Family The Like Lilian Harvey Limp Bizkit (Polydor UK) Liselotte Malkowsky Little Angels Little-J LMFAO (Polydor UK) Lolita Lolly (énekes) La Roux Laura Hayward M The Maccabees Madonna (Polydor UK) Maestro Fresh Wes Magical Power Mako Magnum The Main Ingredient Mandrill Man Parrish Manfred Mann Chapter Three Manfred Mann's Earth Band Marilyn Manson Maroon 5 (Polydor UK) Mary J. Blige (Polydor UK) Masterboy Lutricia McNeal Medal Matthew P Maximum Balloon (Polydor UK) Meiko (Polydor UK) M.I.A. Michael Ball Mindless Behavior (Polydor UK) Miley Cyrus (Polydor UK) Mimi Thoma Minor Detail Missouri Modestep The Moffatts (Polydor Nashville) Monaco James Morrison Moxy (Polydor Kanada) Elliott Murphy The Moody Blues (Threshold/Polydor) Samantha Mumba Music for Pleasure Mutya Keisha Siobhan The Music Max Greger Max Hansen MSTRKRFT Mylène Farmer (Polydor Franciaország) N N.E.R.D (Polydor UK) The Naked & Famous Nana Mouskouri Natalia Kills (Polydor UK) Nelly Furtado (Polydor UK) Nelson (Polydor UK, forgalmazás a Geffen Records-szal közösen) Nicola Roberts Nicole Scherzinger (Polydor UK) Nino Bravo Nirvana (Polydor UK) No Angels No Doubt (Polydor UK) Nu Colours N-Dubz (Left in 2008) Nerina Pallot O OneRepublic (Polydor UK) Orianthi (Polydor UK) The Osmonds Donny Osmond Marie Osmond Donny & Marie Osmond Oskar Joost Os Mutantes (Polydor Brazilia) Otto Reutter Overtime The O P Papa Roach (Polydor UK) Alex Parks Paul Godwin Peaches & Herb Peter Alexander Cole Porter Physical Graffiti The Pierces The Police (Polydor UK) Powderfinger The Pretty Reckless (Polydor UK) Priscilla Chan (Polydor Hong Kong) Professor X Protocol Park Lane Retards Puddle of Mudd (Polydor UK) Punyarisa Teanprasit (Polydor Ausztrália) Pussycat Dolls (Polydor UK) P-MODEL Q Queens of the Stone Age (Polydor UK) Quicksand Freddy Quinn (Polydor Németország) Quinteto Contrapunto (Polydor Venezuela) R Rainbow Don Ray Renée Franke Reparata Return to Forever Rev Theory (Polydor UK) Ricky Hui (Polydor Hong Kong) Rise Against (Polydor UK) Rivers Cuomo (Polydor UK) Robot Boy Rocco DeLuca et le fardeau Romance RoxXxan The Rolling Stones Rotjoch Les Enfants grossier Ruben Makaya (Polydor Franciaország, Polydor UK) Rudi Schurike Ruff Diamondz Rufus Wainwright (Polydor UK) Russo Rymza S Saga Samuel Hui (Sam Hui) (Polydor Hong Kong) Saraya The Saturdays (Fascination/Polydor) The Savage Rose Scars on Broadway (Polydor UK) Scissor Sisters S Club 7 S Club 8 Sea Stories (Polydor Ausztrália) Sekar (Polydor Németország) Selena Gomez (Polydor UK) Semi Precious Weapons (Polydor UK) Seven Shakatak Sham 69 Neil Sedaka (Polydor UK, Polydor Kanada) Shed Seven Sheryl Crow (Polydor UK) Shirley Kwan (Polydor Hong Kong) Shocking Blue The Shoes Shystie Siouxsie and the Banshees The Skates (Polydor Ausztrália) Slade Smiley Culture (Polydor UK) Snow Patrol Solange Knowles (Polydor UK) Sonic Youth (Polydor UK) Soulja Boy Tell 'Em (Polydor UK) Soundgarden (Polydor UK) Spitz (Polydor Japán) Spyro Gyra Shane Sutton (Polydor Nashville) Stacie Orrico (Polydor UK) Ringo Starr (Polydor UK) Cat Stevens (a.k.a. Yusuf Islam) Rachel Stevens Gwen Stefani (Polydor UK) Paul Steel Stormin' Norman & Suzy(Polydor 1978) Street Drum Corps (Polydor UK) Christina Stürmer The Style Council Sugababes (Az eredeti felállás) Suzi Quatro Swedish House Mafia Sweet Sweet Connection Shannon Tweedy (Polydor UK) T Take That Teddy Robin (Polydor Hong Kong) Temple Cloud Ten Wheel Drive Teresa Teng Tesla (Polydor UK, közös kiadás a Geffen Records-szal) Theo Lingen Therapy? (Polydor UK) Tom Jones Timbaland (Polydor UK) Toots Thielemans A Thousand Points of Night The Tigers (Polydor Japán) Tonic Tony Scott Los Toros Band Traffic Tired Pony Truth Hurts (Polydor UK) Turbo B Totally Enormous Extinct Dinosaurs TV on the Radio (Polydor UK) TYP U U2 UK V Dave Van Ronk Vangelis Van Halen (Polydor UK) Van Morrison The Velvet Underground Victorian Parents Miklós Vig Visage Vivian Chow (Polydor Hong Kong) W Wale (Polydor UK) Albertina Walker (Polydor Gospel Sorozat) The Wallflowers (Polydor UK) Waterfront Marti Webb Weezer (Polydor UK) White Boys (Tin Pan Apple/Polydor) White Lies (Polydor UK) The Who (Polydor UK) The Wild Magnolias will.i.am (Polydor UK) Tony Williams Wolfmother World Trade Patrick Wolf Link Wray Chely Wright (Polydor Nashville) Warning (Polydor Franciaország) X X-Clan X Japan Xutos & Pontapés Y Yeah Yeah Yeahs Yelawolf (Polydor UK) Yuksek Z Zhigge Kathy Zee Zucchero Fornaciari 1991–1992-es magyar férfi vízilabda-bajnokság (másodosztály) Az 1991–1992-es magyar férfi másodosztályú vízilabda-bajnokságban tíz csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Forrás Nemzeti Sport 1992.06.17. Áron ben József Áron ben József (17. század) költő. Élete Zsidó származású volt, Budán élt a 17. században. Amikor Lotaringiai Károly csapatai 1686. szeptember 2. visszafoglalták a várost a törököktől, Áront fogságba vetették. Egy hosszabb költeménye jelent meg 1688-ban Prágában „Ein schoen neu Laed von Ofen” címmel, amelyet megmentőjének, Taux Alexander Süsskindnek ajánlott. Kaufmann Dávid tesz említést róla „Die Erstürmung Ofens” (1895) című művében. Palotabozsok Palotabozsok (németül Boschok) község Baranya megyében, a Mohácsi járásban. Fekvése Mohácstól északra, mintegy 15 km-re található, Somberek és Véménd között. Megközelítése Áthalad rajta a Pécsváradot Moháccsal összekötő régebbi út, de ennek mai útvonala Véménddel együtt Palotabozsokot is elkerüli. A településnek a Pécs–Pécsvárad–Bátaszék-vasútvonalon vasútállomása is volt, de 1997-től Pécstől már csak Pécsváradig mentek a vonatok, majd 2003-ban a Palotabozsok és Bátaszék közötti szakaszon is megszűnt a személyforgalom. Története A település és környéke már ősidőktől lakott hely volt. Ezt tanúsítják a területén talált leletek, melyek a péceli kultúra mészbetétes edények népének és a rómaiaknak itteni megtelepedéséről vallanak. Bozsok nevét az oklevelek 1329-ben említették először Bozok néven. 1329-ben úgy említik egy oklevélben, mint Bárral határos települést Doboka és Monyoka között, tehát a mai Somberek területét is magába foglalta. Neve 1499-ben Palutha-Bosok írásmóddal tűnt fel. A nevéhez kapcsolódó Palota nevéből arra lehet következtetni, hogy itt egykor várszerű erődítmény, megerősített kastély vagy palota állt. A török időkben elnéptelenedett településen 1694-ben délszlávok, majd 1724-ben németek telepedtek le. A délszláv lakosság később fokozatosan elköltözött a faluból. Palotabozsok a 20. század elején Baranya vármegye Pécsváradi járásához tartozott. Az 1910-ben végzett népszámláláskor a településnek 1863 lakosa volt, melyből 144 volt magyar, 1709 német, 10 délszláv, ebből 1835 volt római katolikus. 2001-ben a népszámlálás adatai szerint 1109 lakosa volt Palotabozsoknak, ennek 34,7%-a német nemzetiségű. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89%-a magyarnak, 1,7% cigánynak, 0,5% horvátnak, 33,7% németnek mondta magát (10,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 71,5%, református 4,3%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 4,4% (19,3% nem nyilatkozott). Uszty-kuti járás Az Uszty-kuti járás (oroszul Усть-Ку́тский райо́н) Oroszország egyik járása az Irkutszki területen. Székhelye Uszty-Kut. Népesség 1989-ben 20 704 lakosa volt. 2002-ben 10 765 lakosa volt. 2010-ben 53 791 lakosa volt, melyből 50 097 orosz, 1125 ukrán, 337 tatár, 236 azeri, 185 fehérorosz, 146 kirgiz stb. Čavisov Čavisov település Csehországban, Ostrava városi járásban. Čavisov Vřesina, Zbyslavice, Horní Lhota, Klimkovice, Dolní Lhota, Ostrava, Olbramice és Kyjovice településekkel határos. Lakosainak száma 501 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Futaleufú megye Futaleufú egy megye Argentínában, Chubut tartományban. A megye székhelye Esquel. Földrajz Itt található a Los Alerces Nemzeti Park, és benne többek között a Futalaufquen-tó. Települések A megye a következő nagyobb településekből (Localidades) áll: Esquel Trevelín Corcovado Lago Rosario Aldea Escolar o Los Rápidos Los Cipreses Villa Futalaufquen Kisebb települései (Parajes): Cerro Centinela Nahuel Pan Los Tepues Barrancas o Mallin Grande Cabaña A. Pescado Palotai Csorba Ákos Csorba Ákos, Palotai (Szent-Margita puszta, Szabolcs vármegye, 1838. április 8. - Budapest, 1902. január) magyar író, műfordító, újságíró, ügyvéd. Életútja Változatos életútja során volt teológus, katona, postamester, főjegyző, ügyvéd. 1891 után ügyvédként működött Nagykanizsán, 1892-93-ban szerkesztette a Zala c. hetilapot. Írásai 1880-tól Cs. Palotai Ákos néven, vagy P. Á jelzéssel jelentek meg, főleg elbeszéléseket, regényeket írt. Írásait emlékkönyvekben, folyóiratokban Erdélyben is megjelentették, például Jósika Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából (1894). Főbb munkái Történeti és társadalmi képek : eredeti és fordított beszélyek. Arad : Szerző, 1866. Koronásfők tragédiája : történeti regény. Budapest : [Képes Családi Lapok], [1899]. 120 p. A félárva : regény. Budapest : Europa, 1900. 148 p. Castelsardo Castelsardo település Olaszországban, Szardínia régióban, Sassari megyében. Lakosainak száma 5946 fő (2017. január 1.). Castelsardo Sedini, Sorso, Valledoria és Tergu községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Demeter Zoltán Demeter Zoltán (Ózd, 1963. december 1. – ) magyar református lelkész, politikus; 2010. május 14. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. 1994 és 1998 között önkormányzati képviselője, majd 1998 és 2014 között polgármestere Bánhorvátinak. A Bánhorváti Sport Egyesület elnöke. Életrajz 1963. december 1-jén született Ózdon. Általános iskolai tanulmányait Ragályban és Trizsben végezte. Középfokú tanulmányait a József Attila Gimnáziumban végezte. 1992-ben a Debreceni Református Teológiai Akadémián református lelkészi oklevelet szerzett. 2006 és 2010 között a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat megyei közgyűlésének tagja. 2010. május 14. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 4. számú országgyűlési egyéni választókerület képviselője. Demeter törvénye Demeter törvénye egy szoftverfejlesztési irányelv, melyet elsősorban objektumorientált programoknál alkalmaznak. Az irányelvet a Northeastern Egyetemen, Bostonban fogalmazták meg 1987 őszén. A lényege: „csak a közvetlen barátaiddal beszélgess”. Egy adott objektum más dolgok felépítését vagy tulajdonságait a lehető legkevésbé ismerje. Az A objektum igénybe veheti a B objektum egy szolgáltatását (meghívja egy metódusát), de A objektum nem érheti el a B objektumon keresztül egy C objektum szolgáltatásait. Ez azt jelentené, hogy az A objektumnak implicit módon a szükségesnél jobban kell ismernie a B objektum belső felépítését. A megoldás B objektum felépítésének módosítása oly módon, hogy az A objektum közvetlenül hívja B objektumot, és a B objektum intézi a szükséges hívásokat a megfelelő alkomponensekhez. Ha a törvényt követjük, kizárólag B objektum ismeri saját belső felépítését. Kissé formálisabban O objektum M metódusa a következőket hívhatja: O-t magát M paramétereit M-en belül létrehozott/példányosított objektumokat O közvetlen komponenseit Általánosságban egy objektumnak el kell kerülnie egy meghívott objektum által visszaadott objektum metódusainak hívását, például A.x().y(). Demeter törvényét alkalmazva a szoftver sokkal karbantarthatóbb és adaptálható lesz. Mivel az objektumok kevésbé függnek más objektumok belső felépítésétől, az objektumok felépítése sokkal könnyebben módosítható, akár a hívó szerkezetének módosítása nélkül is. A törvény alkalmazásának hátránya, hogy szükségessé teszi kis burkoló metódusok használatát, melyek továbbítják a kéréseket a megfelelő komponensekhez. Ez növelheti a belső fejlesztési időt, a tárigényt, és csökkentheti a teljesítményt. Árpa Attila Árpa Attila (München, NSZK, 1971. november 17. –) magyar színész, producer, gyártásvezető, forgatókönyvíró. Életrajz Árpa Attila 1971. november 17-én született Münchenben. Korábban az RTL Klubnál dolgozott, majd 2004-ben a TV2-nél lett kreatív producer. A Budapest Wolves amerikaifutball-csapat alapító-elnöke és játékosa volt a 2000-es években. A Magyar Amerikai Futball Szövetség elnöke volt 2013 márciusától 2014 júniusáig. Családja Édesapja, Árpa József a TV2-nél dolgozott kreatív igazgatóként, édesanyja sminkes és dramaturg. Felesége Tomán Szabina exmodell volt, közös gyermekük Amira Johanna. Könyvei Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem ; Art Noveau, Pécs, 2003 Árpa Attila: Halál egyenes adásban / Bogdán Szabolcs: Valótlan világtalan ; Budapest-Print, Bp., 2004 Árpa Attila–Bochkor Gábor–Gesztesi Károly: Macsó papák. Csajokból sosem elég ; szerk. Selmeczi Viktória, író Trunkó Bence, fotó Klinszky Gábor; A2 Media Kft., Bp., 2007 A sólyom országa (mesekönyv, 2007) Holtomiglan (Ulpius-ház, 2012, ISBN 9789632545738) Munkái Producerként Argo 2. (2015) (filmrendezőként és színészként is) Lúzer FC (2007) Topmodell leszek! (2006) Argo (film) (2004) (filmrendező is) Első generáció (2001) Legnehezebb emberek (2000) Pasik ! (2000) (forgatókönyvíró is) Legyen Ön is milliomos! (2000) Csattanó (2000) Európa expressz (1999) Esti showder (1999) Kész átverés Show (1999) Heti Hetes (1999) Gombuktu (1998) Gálvölgyi Show (1998) Nagyon nehéz emberek (1998) Barátok közt (1998) "Csíííz" (1998) Necropolis (1997) (színész is) Filmszerepei Notsignale /TV Sorozat/ (1977) Nosferatu: Phantom der Nacht (1979) Monaco Franze - Der ewige Stenz /TV Sorozat/ (1983) Hatschipuh (1987) Der König /TV sorozat/ (1995-1996) Alles außer Mord! /TV Sorozat/ (1996) Túl az életen (1997) Wildbach /TV Sorozat/ (1997) Necropolis (1997) Das elfte Gebot (1998) Hippolyt (1999) Rosszfiúk (2000) Meseautó (2000) Max (2002) Egy szoknya, egy nadrág (2005) The Kiss Goodnight (2009) Liebe in anderen Umstanden (2009) Czukor Show (2010) Die Wanderhure (2010) Csajok Monte Carlóban (2011) Gyilkos játékok (2011) Gyilkos Középkor (2011) S.O.S. Love! (2011) Az idők végezetéig /TV Sorozat/ (2012) Meldurm House (2012) Split Perfect (2012) Borgiák /TV Sorozat/ (2011-2013) Keanu (2014) Argo 2. (2015) (filmrendezőként is) The Timber (2015) Víkend (2015) The Man Who Was Thursday (2016) Inferno (2016) Emerald City /TV Sorozat/ (2017) Atomszőke (2017) Busy Day (2017) Papillon (2017) Válaszcsapás /TV Sorozat/ (2011-2017) Colette (2018) Géniusz /TV Sorozat/ (2018) A kém, aki dobott engem (2018) Mars - Utunk a vörös bolygóra (2018) Korhatáros szerelem (2018) Színház • Cabiria éjszakái, Bemutató: 2010. Szeptember. 24., Karinthy Színház • Dömötör Tamás: Czukor Show, Bemutató: 2011. Március. 4., Orlai produkciós Iroda • Hunyady Sándor: lovagias Ügy, Bemutató: 2012. 07. 06., Karinthy Színház • Pintér Tibor: Mátyás, az igazságos, Bemutató: 2013. Június. 21., Sziget Színház • Pintér Tibor: Gladiátor, Bemutató: 2015. November. 28., Nemzeti Lovas Színház • Stephen King: Tortúra, Bemutató: 2017. Január. 13., Karinthy Színház • Pozsgai Zsolt: Gina és Fidel, Bemutató: 2018. Szeptember. 21., Műsorvezetőként Szerencsekerék (2011-2012) A Rantzau fivérek A Rantzau fivérek (olasz nyelven I Rantzau) Pietro Mascagni egyik négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Guido Menasci és Giovanni Targioni-Tozzetti írták Emile Erckmann és Louis Gratien Alexandre Chatrian francia szerzőpáros 1882-ben megjelent Les deux frères című novellája alapján. Az ősbemutatóra 1892. november 10-én került sor a firenzei Teatro della Pergolában. Magyarországon még nem játszották. A mű keletkezésének története Mascagni az elzászi szerzőpáros, Erckmann és Chatrian novelláját még tanulmányai idején olvasta és a Parasztbecsület bevált kettősét, a diákéveiben megismert, vele egyezően livornói születésű Targioni-Tozzettit és közös barátjukat, Menascit kérte fel a szövegkönyv megírására. A művet azonban hamar félretette, mivel időközben rátalált a Fritz barátunk történetére (szintén Erckmann és Chatrian műve), amely azonnal megtetszett neki, így inkább annak megzenésítésére összpontosított. A Fritz barátunk bemutatója után visszatért a Rantzau fivérek történetéhez. A partitúrát 1882 nyarán fejezte be. A bemutatóra a firenzei Teatro della Pergolában került sor november 10-én. A főszerepeket Mattia Battistini, Hariclea Darclée és Fernando de Lucia énekelték. A mű hatalmas sikernek örvendett, ennek ellenére hamar lekerült az operaházak repertoárjáról. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a vallásos, szigorú erkölcsi elveket követő Olaszországban nehezen talált megértésre a mű cselekménye, az elsőfokú unokatestvérek szerelme, majd házassága. Cselekmény Helyszín: a Vogézek egy kis faluja ( Franciaország ) Idő: 1830 Első felvonás A két Rantzau testvér, Gianni és Giacomo haragban állnak egymással, a családi örökség elosztása kapcsán. Viszályuk okat, egy jelentős telek a falu határában, amelyet mindketten a magukénak tartanak, de végül Gianni kapja meg. A falu is megoszlik a kérdésben: a lakosság egyik fele Giannit, míg a másik Giacomót támogatja. A két testvér viaskodásának áldozatai a gyerekeik: Luisa, Gianni leánya, valamint Giorgio, Giacomo fia, akik szerelmesek egymásba. Második felvonás Gianni az erdész fiához, Lebelhez akarja feleségül adni leányát, azzal a szándékkal, hogy sikerül majd meggyőznie és pártjára állítania a fivérével folytatott vitában. Giorgio is értesül erről a döntésről és, hogy szerelmét visszaszerezze, párbajra hívja ki Lebelt, akit le is győz. Harmadik felvonás Luisa szomorúságában ágynak esik. Az apa nem tudja betegségének okát és csak később értesül az iskolamestertől a fiatalok szerelmi kapcsolatáról. Mivel a leány egyre rosszabb állapotba kerül, Gianni feladja büszkeségét, és a leány megmentése érdekében meglátogatja fivérét és kéri beleegyezését a fiatalok házasságába. Giacomo egy feltétellel hajlandó erre, ha Gianni elhagyja a vidéket és soha többé nem tér oda vissza. Negyedik felvonás Luisa gyógyulás érdekében Gianni távozni készül a faluból. Ez azonban Giorgio fülébe jut, aki azonban hallani sem akar erről és fenyegetően az apja elé áll. A megszeppent Giacomo enged. Előbb bosszúsan, csakhamar azonban felderülve lép fivéréhez, hogy átöleljék egymást. Híres áriák, kórusművek Vieni qui, stringiti qui sul mio petto - Luisa és Giorgio szerelmi kettőse (negyedik felvonás) Troppo a lungo ho taciuto - Giorgio románca (negyedik felvonás) Mondelange Mondelange település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 5809 fő (2015). Mondelange Amnéville, Ay-sur-Moselle, Bousse, Hagondange és Richemont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Čedomilj Mijatović Čedomilj Mijatović (Belgrád, 1842. október 6. – London, 1932. május 14.) szerb tudós és államférfi. Élete Közgazdasági és történeti tanulmányait Münchenben és Lipcsében végezte, 1866-ban visszatért Belgrádba, ahol azonnal az ottani főiskolán a közgazdasági- és pénzügytan tanára lett. Kiváló szaktudománya folytán Mijatović nemsokára Szerbia legkitűnőbb írói közé tartozott, és tanulmányai Szerbia régibb történetéről a legjobbak e szakmában. E dolgozatok alapján a szerb tudós társaság és a zágrábi délszláv akadémia tagjának választatott. 1869-ben a pénzügyminisztériumban osztálytanácsos lett és 1873-ban Jovan Ristić elnöksége alatt, továbbá 1874-ben Marinovics alatt és 1875-ben Stefanovics alatt pénzügyminiszter volt. 1874-től mint Risztics határozott ellenfele a konzervatív párthoz csatlakozott és 1880. október 31-én Milan Piroćanac miniszterelnöksége alatt a külügyi és pénzügyi tárcát vette át. Ő hozta létre a vasutak építésére vonatkozó szerződést a Bontoux-társasággal, ő rendezte az államadósságot és aláirta az Osztrák-Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződést. A külügyi tárca vezetésétől azonban nemsokára ellátott és csak a pénzügyminisztériumot tartotta meg. 1883-ban ezt is letette és londoni követté neveztetett ki, amely állásról 1887-ben visszahívták. Ezután mint nyugalmazott miniszter Londonban és Belgrádban fölváltva élt. Forrás Bokor József (szerk.). Mijatovics, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Gurgy-le-Château Gurgy-le-Château település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 41 fő (2015). Gurgy-le-Château Gurgy-la-Ville, Buxerolles, Chambain, Faverolles-lès-Lucey, Lucey és Rouvres-sur-Aube községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mondicourt Mondicourt település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 625 fő (2015). Mondicourt Lucheux, Grincourt-lès-Pas, Pas-en-Artois és Pommera községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szent Abdon és Szennen Szent Abdon és Szennen (Perzsia, 3. század – Róma, 250 körül vagy 304) ókeresztény vértanúk. Legendájuk szerint előkelő perzsa ifjak voltak, akiket, egyesek szerint Decius, mások szerint Diocletianus hadifogolyként Córdoba városába hurcoltatott több kereszténnyel együtt. Itt a keresztények kiváltották őket. Hittérítésbe kezdtek Spanyolországban, azonban mivel Abdon és Szennen eltemette a kivégzett vértanúk holttesteit, feljelentették és Rómába vitték őket, ahol az arénában hóhérok végeztek velük. Sírjuk a Pontianus-temetőben volt, ereklyéiket később Szent Márk pápai bazilikájába vitték át. Főleg Francia- és Spanyolországban virágzott tiszteletük, mint jégeső és sáskajárás ellen oltalmazó szenteknek. Ünnepük: július 30. A magyar kalendáriumokban is szerepelnek. 1332-ben Almágy patrónusai lettek. Rozsnyó vidékén úgy tartották, hogy ha Szent Abdon és Szennen napján napfölkelte előtt fölírják a ház (istálló, kamra, pince) szemöldökfájának belső oldalára: „Abdon, mindenféle csúszómászó állatok!”, akkor a férgek a következő évre kipusztulnak a ház körül. Az udvarhelyi és csíki székelyek úgy vélték, ha a fát a szentek napján megkongatják, akkor az kipusztul. Bertót Bertót, (szlovákul: Bertotovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában, Eperjestől 16 km-re nyugatra a Szinye bal partján. 2011-ben 491 lakosából 481 szlovák volt. Története 1320-ban a szepesi káptalan oklevelében említik először. A falu Szinye uradalmának része volt. Nevét Bertold nevű birtokosáról kapta. Már 1395-ben állt gótikus fatemploma. Iskolája 1521-ben már működött. 1600-ban 11 nemesi kúria állt a faluban. 1682-ben Bertóthy Ádámnak volt itt udvarháza. 1787-ben 57 házban 461 lakosa volt. Vályi András szerint "BERTÓT. Bertotovecz. Népes tót falu Sáros Vármegyében, birtokosa Berthódi Uraság, lakosai többnyire katolikusok, fekszik az Ország úttya mellett Fritsnek szomszédságában, mellynek filiája, Eperjestől két mértföldnyire, postája is van, ’s az Uraságnak kastéllyaival díszeskedik. Szvinka nevű folyó vize nehány malmokat hájt, itten fája helyben nints; hanem más onnan ád az Uraság; határbéli földgye jó, réttyei, legelője szükségekre elég, piatzozásától sints meszsze, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Berthót, (Bertatowce), tót falu, Sáros vgyében, 416 kath., 5 evang., 8 zsidó lak. – Postahivatal és váltás Eperjes és Korotnok közt. Több nemes udvar és kőbánya. – Malom a Szvinka vizén. Termékeny határ. F. u. a Berthóti nemzetség. " 1910-ben 342, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott. 2001-ben 474 lakosából 470 szlovák volt. Starovičky Starovičky település Csehországban, Břeclavi járásban. Starovičky Hustopeče, Horní Bojanovice, Kurdějov, Velké Pavlovice, Zaječí és Šakvice településekkel határos. Lakosainak száma 849 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jan Železný Jan Železný (Mladá Boleslav, 1966. június 16. –) háromszoros olimpiai és világbajnok csehszlovák, majd cseh atléta, gerelyhajító. 1996. május 25-én 98,48 méterrel felállított világrekordja a mai napig él, továbbá a gerelyhajítás első öt legjobb eredményét is ő birtokolja. Pályafutása Pályafutása szinte egészén uralta a gerelyhajítás sportját. Három egymást követő olimpián tudott győzni, továbbá három világbajnoki címe is van, amivel magasan a legsikeresebb e számban. A gerelyhajítás történetében máig ő az egyetlen - az új típusú gerely 1986-os bevezetése óta - aki átlépte a 94 méteres távolságot; neki ez öt alkalommal sikerült. Két évben, 1996-ban és 2000-ben őt választották az év európai atlétájának. A 2006-os Európa-bajnokságon elért bronzérme után elhatározta, hogy visszavonul. Szeptember 19-én, egy Mladá Boleslavban tartott bemutatón fejezte be pályafutását, abban a városban, ahol a karrierje kezdődött. Visszavonulása után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság segítője, valamint edzőként is tevékenykedik. Egyéni legjobbjai Gerelyhajítás - 98,48 m (1996) Mencsér Mencsér (németül: Rettenbach) Borostyánkő településrésze Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőőri járásban. Fekvése A kőszegi határátkelőtől 23 km-re nyugatra, Borostyánkőtől 1 km-re nyugatra fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek. Ezt bizonyítják a Borostyánkői-hegységben előkerült marokkövek, kőbalták, kőkalapácsok és halomsírok. A Roth-ház falába egy római sírkő van befalazva. A német telepesek első hulláma a 9. század elején Nagy Károly nyomában érkezett erre a vidékre, míg a második betelepülési hullám a 12. – 13. században következett. A mai települést 1388-ban "Reutempach, Rohtumpoh" alakban említik először. 1392-ben "Reutempach" néven említik. Borostyánkő várának tartozéka volt. Később, 1668-ban "Retenbach", 1773-ban "Reuttenbach", majd a 19. században általában "Rettenbach" néven szerepel az okiratokban. Német neve patak vöröses színű vízéből származik, melyet a nagy vastartalom színez vörösre. A faluban 1569-ben 15 házat számláltak, 1645-ben már 23 háza volt, de a népesség száma különösen a 19. század közepén nőtt meg jelentősen. 1836-ban 374 lakosa volt, 1856-ban már 70 ház állt a településen. A század végén és a 20. század elején sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra. Vályi András szerint "RETTENBACH. Német falu Vas Várm. földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Borostyánkőhöz nem meszsze, mellynek filiája, ’s határja is hozzá hasonlító." Vas vármegye monográfiája szerint "Mencsér a szép Körös patak völgyben fekszik. Van 82 háza és 470 németajkú r. kath. és ág. ev. vallású lakosa. Postája Borostyánkő, távírója Léka." 1910-ben 440, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Kőszegi járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1971. január 1-jén Mencsér, Edeháza, Újvörösvágás, Háromsátor és Borostyánkő egy közigazgatási egységben egyesült. 2000-ben Mencsérnek 352 lakosa volt. La Bazeuge La Bazeuge település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 134 fő (2015). La Bazeuge Oradour-Saint-Genest, Tersannes, Dinsac és Azat-le-Ris községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thomas Otway Thomas Otway (Trotton, 1651. március 3. – 1685. április 14.) angol drámaíró. Élete Humphrey Otway segédlelkész fiaként született. Winchesterben tanult és 1669-ben az oxfordi egyetemen volt hallgató, de 1672 őszén otthagyta az intézményt és a színpadra lépett, ahol azonban nem aratott sikert. Mint drámaíró szerencsésebb volt (első darabja: Alcibiades, 1675) és Don Carlos c. tragédiája (1676) nagy sikert aratott. Két legjobb tragédiája The Orphan (1680) és Venice preserved (1681) nem talált tetszésre. Ezt az utóbbit, melyben nagy drámai erő és kiváló színpadi érzék nyilatkozik, 1895 novemberében színre vitték Párizsban és sikerrel adták. Műveinek legjobb kiadása Thorntól (3 kötet, London 1813). Magyarul A megóvott Velence vagy Az elárult összeesküvés. Tragédia ; ford., utószó Jánosházy György; Kriterion, Bukarest, 1978 ( Drámák ) Menczel Gábor Menczel Gábor (Budapest, 1971. június 24. –) billentyűs, zeneszerző, számítástechnikai szakember. A Bonanza Banzai nevű zenekar billentyűs zenésze volt 1988 és 1994 között. Pályája Menczel Gábor 1971. június 24-én, Budapesten született. Tizenéves korában édesapja, Menczel Iván olimpiai bajnok labdarúgó hatására, kapus poszton, ifjúsági válogatott kerettag is volt. Később magánúton zongorázni tanult, miközben Holló Józseftől (ex R-GO) sajátította el a hangszerelés és stúdiótechnika fortélyait. Zenei érdeklődését – többek között a Depeche Mode hatására – az elektronikus, synth-pop és Techno-wave zenei irányzatok keltették fel. Holló József irányította Fábián Tiborhoz (A Bonanza későbbi menedzseréhez), aki a Csillag Születik tehetségkutató versenyen feltűnt, de ekkorra már feloszlott, "Ede és a Bonanza Banzai" nevű formáció egyik tagjához, Kovács Ákoshoz küldte őt. A kapcsolatfelvétel szerencsésen alakult, és mivel közben Ákos kibékült korábbi zenésztársával, Hauber Zsolttal is, pár hétre rá hárman megalakították a később már országosan is sikeressé vált Bonanza Banzai együttest. A zenekar első próbája a végleges hármas felállásban, 1988. május 28-án, Menczel Gábor lakásán volt. A Bonanza Banzai az elkövetkező évek egyik legsikeresebb zenekara lett, több komoly szakmai és közönségdíjat is nyertek. Hazánk egyik utolsó kultzenekara volt! Menczel Gábort 1992-ben az év billentyűsévé választották. A Bonanza Banzai után 1993-tól szép lassan felhagyott a zenéléssel, már az utolsó Bonanza albumon sem segédkezett, mert ekkor már saját, számítástechnikai cégének felfuttatásán dolgozott. Sokáig kereskedőként, illetve szoftverfejlesztőként tevékenykedett. 1996-ban létrehozott egy zenei stúdiót, melyben többek között az akkoriban startolt Frei Dosszié című műsor zenéje, számos könnyűzenei produkció, valamit reklámzenék is készültek, több hazai rádió és televízió megbízásából. Jelenleg szoftverfejlesztéssel foglalkozik, de internetes vállalkozásokban is érdekelt. Szabadidejében főként természettudományokkal – elsősorban amatőr csillagászattal –, illetve számítástechnikával foglalkozik. Magánélete Még a Bonanzás évek alatt ismerkedett meg feleségével, a házasságukból egy fia született, a neve Dominik (2000). 2014-ben elvált. Főbb slágerei Kihalt minden, Nem ér semmit a dal, 101-es szoba, Vidám dal, Colours, Nem érdekel, Szerelemisten, Symphonica Diszkográfia 1989/ Bonanza Banzai – Induljon a banzáj! (aranylemez) 1990/ Bonanza Banzai – A jel 1990/ Bonanza Banzai – The compilation 1991/ Bonanza Banzai – 1984 1991/ Bonanza Banzai – A pillanat emlékműve (aranylemez) 1992/ Bonanza Banzai – Bonanza Live Banzai (aranylemez) 1992/ Bonanza Banzai – Elmondatott (aranylemez) 1993/ Bonanza Banzai – Régi és új 1994/ Bonanza Banzai – Jóslat (aranylemez) 1994/ Bonanza feat. Bonna Ross - Positive Thinking 1995/ Bonanza Banzai - Búcsúkoncert Čeložnice Čeložnice település Csehországban, Hodoníni járásban. Čeložnice Moravany, Koryčany, Kyjov és Kostelec településekkel határos. Lakosainak száma 399 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: BPM–97 Visztrel A BPM–97 Visztrel (БПМ–97 Выстрел) Oroszországban kifejlesztett páncélozott szállító jármű. Sorozatgyártása még nem kezdődött el. Gyári típusjelzése Kamaz–43269. A járműnél felmerült műszaki problémák miatt a gyártó megrendelést nem kapott, csak egy kisebb előszéria készült el. Története Az 1990-es években merült fel az igény egy olyan egyszerű felépítésű páncélozott jármű kifejlesztésére, amely határőrizeti, rendészeti és békefenntartó feladatokra, valamint alacsony intenzitású fegyveres konfliktusokban való használatra alkalmas és olcsóbban alkalmazható, mint az erős fegyverzetű páncélozott harcjárművek és lövészpáncélosok. Az alapkoncepció a polgári célra már gyártott terepjáró tehergépkocsik alvázának felhasználása volt. A jármű tervezése 1997-ben kezdődött a Kamaz vállalatnál, a Bauman Egyetem részvételével. A járműre ekkor az orosz határőrség figyelt fel, ahol a szolgálat GAZ–66-os járműveinek lecserélésére tűnt megfelelő alternatívának. A jármű alapjául a Kamaz–4326 4×4 kerékképletű alváza szolgált, amelynek terepjáró képességét megnövelték. Az alvázra épített acélszerkezetű makettel hamarosan megkezdődtek a kísérletek. A jármű a Visztrel nevet, később pedig a BPM–97 (Bronyirovannaja pogranyicsnaja masina – páncélozott határőr jármű) típusjelzést kapta. A járművet nem csak katonai célokra szánják, jó terepjáró képességének köszönhetően fegyverzet nélkül rossz terepviszonyok közti polgári alkalmazásra tervezett változatát is gyártani kívánják a későbbiekben. 2000-ben egy kísérleti példány készült el, majd 2001-ben még legalább két darab jármű. Az Orosz Hadseregben történő rendszeresítéséről egyelőre nem döntöttek, hadiipari kiállításokon rendszeresen bemutatják. A 2007-es Abu-Dabi-i IDEX–2007 kiállításon a BPM–97 a legjobb páncélozott járműnek járó díjat nyerte el. Műszaki jellemzői és szerkezeti kialakítása A teherautó alvázra épített hegesztett páncéltestet a páncélozott harcjárművek gyártásával is foglalkozó Kurganmaszavod készítette. A felső páncéllemezek ellenállnak a 300 m-ről kilőtt 12,7 mm-es géppuskalövedéknek, az alsó rész lemezei pedig védenek a 30 m-ről kilőtt 7,62 mm-es lövedék ellen. A Kamaz–740.10–20 típusú, V8 elrendezésű dízelmotor a jármű elejében helyezkedik el. Két lövésálló (öntömítő) 125 literes üzemanyagtartállyal, és a páncéltesten belül egy 20 l-es kiegészítő tartállyal van felszerelve. Mögötte található a deszant tér, ahol a kétfős kezelőszemélyzet és 8 főnyi katona (vagy teher) számára van hely. A jármű oldalán egy-egy ajtó, hátul pedig deszant ajtók találhatók. A felépítmény közepén, felül alakítottak ki helyet a torony számára, amely többféle kialakítású lehet. Az alkalmazás céljától függően 12,7 mm-es NSZVT és 7,62 mm-es géppuskákat, Konkursz páncéltörő rakétákat, csapatlégvédelmi rakétákat, vagy 30 mm-es AGSZ–17 automata gránátvetőt tartalmazó torony építhető be, de alkalmazhatók hozzá a BMP harcjárművek tornyai is. Műszaki adatok Üres tömeg: 10 500 kg Hasznos teher: 5000 kg Motor: Kamaz–740.10–20 típusú V8-as, turbófeltöltős dízelmotor Motorteljesítmény: 176 kW (240 Le) Legnagyobb sebesség: 90 km/h Hatótávolság: 1100 km Mászóképesség: 30° Thomas Partey Thomas Teye Partey (Odumase Krobo, 1993. június 13. –) ghánai válogatott labdarúgó, aki jelenleg az Atlético Madrid játékosa. Statisztika Klub 2018. január 28. szerint. Válogatott góljai 2017. október 16. szerint. Sikerei, díjai Atlético Madrid : UEFA-bajnokok ligája döntős: 2015–16 Európa-liga : 2017–18 Jana Boušková Jana Boušková (Kladno, Csehszlovákia 1954. május 8. –) cseh színésznő. Legfőképpen a Nők a pult mögött című csehszlovák sorozatból ismert. Élete Diplomáját 1975-ben szerezte a Prágai Konzervatóriumban, és már tanulóként is a prágai Nemzeti Színházban játszott, majd 1975 szeptember óta állandó tagja lett a színháznak. Legfőképpen drámai darabokban játszott. A mai napig foglalkoztatott színész. Első férje a Nemzeti Színház egyik tagja volt - Petr Svojtka, aki 1982 május 9-én tragikus balesetben halt meg. Közös gyermekük John. Második férje szintén színész Václav Vidrák, akivel jelenleg is él. Nagykolcs Nagykolcs (románul Culciu Mare) falu Romániában, Szatmár megyében, Kolcs község központja. Fekvése Szatmárnémetitől (Satu Mare) keletre, a Szatmári-síkságon fekvő Szamos parti település. Története A településről az első írásos adatunk 1278-ból van, hogy a két Kolcs nevű település Kis- és Nagykolcs a Szamoson levő malmával együtt Kóch Simon fiáé és Kóch Márton fiáé, Györgyé és Péteré volt. 1278-ban a Kóch és Tussay családé volt. 1321-ben Kóch Péter birtokát hűtlenség miatt elvesztette. Nagykolch-ot, melyet ekkor Paplan Kolchyának is neveztek a Csomaközyek és Bagossyak kapták meg. A Csomaköziek a részüket a XVIII. század végéig megtartották, majd azt a Bagossyak kapták meg. A Bagossyak mellett birtoka volt itt még a Schuller, Darvay, Diószeghy és a Pál családoknak is. 1882-ben a Bagossyak birtokainak felerészét Szerdahelyi Ágoston örökölte. Az 1900-as évek elején nagyobb birtokosa Böszörményi Emil dr. volt. Nevezetességek Református templom -A régi fatemplomát 1796-ban építette újjá, helyette azonban 1906-ban ismét újat építettek. Görögkatolikus templom - 1894-ben épült. Gurlitt-gyűjtemény A Gurlitt-gyűjtemény több mint 1400 festményből áll; a kollekciót a német Hildebrand Gurlitt művészettörténész gyűjtött össze az 1930-1940-es években. A férfi a nácik megbízásából szedte össze az elfajzottnak ítélt festményeket, közülük sokat külföldön értékesített. A pénz a nácik kasszájába került. 1956-os halála után műkereskedő fia, Cornelius Gurlitt kezelésébe került a gyűjtemény. A német hatóságok 2012-ben lefoglalták a kollekciót, amelynek létéről a szélesebb nyilvánosság csak 2013. november 5-én szerzett tudomást. A gyűjtemény keletkezése Hildebrand Gurlitt művészettörténészt a nácik bízták meg, hogy az elfajzottnak ítélt festményeket összegyűjtse. Az alkotások külföldi értékesítéséből az állam devizához jutott. A német múzeumok egy része önként szolgáltatta be az elfajzott alkotásokat. A gyűjtemények megtisztításának jogi alapja egy 1938-ban elfogadott törvény lett, amely visszamenőleges hatállyal is legalizálta a múzeumi gyűjtemények megcsonkítását. Ezt a jogszabályt a második világháború után nem helyezték hatályon kívül. A műgyűjtő több képet magának vett meg, és az ellenértéküket befizette a propagandaminisztérium kasszájába. Így a képek egy része szabályosan került a tulajdonába. Korabeli szerződések szerint Hildebrand Gurlitt 1940-41-ben 315 képet vett meg az államtól. 1940-ben négyezer svájci frankot fizetett 200 képért, köztük Marc Chagall Séta, Pablo Picasso Parasztcsalád és Emil Nolde A hamburgi kikötő című művéért. Szintén olcsón jutott hozzá 1941-ben további 115 képhez. Ezek a képek nem zsidó tulajdonosoktól, hanem állami, tartományi vagy önkormányzati fenntartású múzeumból származtak. A gyűjtemény jelentős, 181 képből álló részének viszont egy zsidó műgyűjtő volt a tulajdonosa, aki külföldre menekült a nácik elől. A kereskedő a háború után azt állította, hogy az el nem adott festményeket drezdai lakásában tárolta, de a város bombázása alatt megsemmisültek. A Süddeutsche Zeitung azt írta, hogy az amerikaiak lefoglaltak több mint száz képet a gyűjtőtől, de Gurlitt végül két kép kivételével mindegyiket visszakapta. A gyűjteményt 1956-ban, apja halála után Cornelius Gurlitt műkereskedő örökölte meg. Német újsághírek szerint a férfi időnként elutazott Svájcba, és értékesítette titkos gyűjteményének egy-egy darabját. 1956-ban a képek közül 23-at kölcsönadott egy New York-i és egy San Francisco-i kiállításra, ami azt mutatja, hogy a gyűjtemény egyáltalán nem volt „titkos”, a német és az amerikai kormányzat számára. A kollekció A gyűjteményben nemcsak a náci korszakban elfajzottnak bélyegzett klasszikus modern alkotások vannak, hanem jóval idősebb műveket is, köztük számos 19. századi festmény. A legkorábbi alkotás 16. századi. A gyűjteményben található Marc Chagall és Otto Dix egy-egy ismeretlen festménye, valamint egy Canaletto-rézkarc és egy Henri Matisse-kép, amely nem szerepel az alkotók műveinek jegyzékében. A gyűjteményben Franz Marc, Toulouse-Lautrec-, Pablo Picasso-, Pierre-Auguste Renoir-, Oskar Kokoschka- és Gustave Courbet-alkotások is vannak. Adócsalási vád Cornelius Gurlittot 2010 szeptemberében egy Zürichből Münchenbe tartó vonaton ellenőrizték a pénzügyőrök, majd adócsalás gyanúja miatt eljárás indult ellene. Gurlitt müncheni lakását 2012. február 28-án kutatták át, ekkor 1406 képet - 121 bekeretezett és 1285 keret nélküli alkotást - találtak. A jó állapotú képeket szakszerűen tárolta a műkereskedő. A kollekciót három nap alatt szállították el a lakásból egy titkos raktárba a hatóságok. Az osztrák állami tévé 2014. március 26-án jelentette, hogy a hatóságok Gurlitt salzburgi házában 53, majd újabb 180 műalkotást találtak, köztük egy Claude Monet-festményt, amelyről eddig azt gondolták a szakértők, hogy elveszett. Becsült értéke tízmillió euró. A festmények között találtak alkotásokat Édouard Manet-tól, Auguste Rodintől és Pablo Picassótól. A szakértők szerint a salzburgi képeket nem a nácik kobozták el eredeti tulajdonosaiktól. A tulajdonosok keresése Az augsburgi ügyészség, nemzetközi nyomásra, 2013. november 12-én 25 festmény, grafika és nyomat képét tette fel az internetre. Közülük 13-nak már az első napon tisztázódott az eredete: tulajdonosuk a néhai Salo Glaser zsidó származású drezdai ügyvéd volt. Örökösei jelezték, igény tartanak a művekre. Két nappal később jelent meg Cornelius Gurlitt nyilatkozata a Der Spiegelben. A műgyűjtő azt mondta, hogy apja jogszerűen jutott a képekhez, ezért nem akar megválni az egymilliárd euró értékűre becsült gyűjtemény egyik darabjától sem. Közölte: elküldte az augsburgi ügyészségnek a gyűjtemény jogi helyzetét tisztázó dokumentumokat. A lefoglalt gyűjteményt egy szakértői bizottság vizsgálja. 2013 februárig a testület megállapította: 458 műtárgyról feltételezhető, hogy a nácik elrabolták jogos tulajdonosuktól, 300 kép viszont a Gurlitt család tulajdona. Ezeket a műkereskedő visszakapja. Megállapodás A berni szépművészeti múzeum (Kunstmuseum), a német szövetségi kormány és Bajorország 2014. november 24-én Berlinben megállapodást írt alá, amely szerint végrehajtják a gyűjtő fia, Cornelius Gurlitt végakaratát, és azokat a műalkotásokat, amelyek minden kétséget kizáróan jogosan kerültek a Gurlitt-család birtokába, a svájci intézményben helyezik el. Pósa (település) Pósa, (szlovákul: Poša) község Szlovákiában az Eperjesi kerületben a Varannói járásban. Fekvése Varannótól 8 km-re délkeletre az Ondava bal partján fekszik. Története Vályi András szerint „POSA. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Szirmay, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Körtvélyesnek szomszédságában, mellynek filiája, határja meglehetős termékenységű, réttye kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája van mind a’ kétféle, piatzozása Nagy Mihályon, Homonnán, Gálszécsen, és Várannón, első osztálybéli.” Fényes Elek szerint „Possa, tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, A. Körtvélyes fil., 141 romai, 292 gör. kath., 6 ref., 25 zsidó lak., gör. kath. anya sz. egyházzal, 525 hold szántófölddel. F. u. többen. Ut. p. Nagy-Mihály.” A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott. Népessége 1910-ben 468, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 820 lakosából 819 szlovák volt. 2011-ben 914 lakosából 870 szlovák volt. Nevezetességei Régi görögkatolikus temploma 1721 -ben épült. Az új templom 2000-ben épült fel. Nagykorpád Nagykorpád község Somogy megyében, a Nagyatádi járásban. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,6%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 7,9% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,3% németnek, 0,2% örménynek mondta magát (15,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,5%, református 17,6%, evangélikus 0,7%, felekezet nélküli 6,2% (30,1% nem nyilatkozott). Palov József Palov József (Istvánvölgy, 1920. február 19. - Szarvas, 1998. május 14.) tanár, botanikus, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum alapítója. Életpályája Versectől északnyugatra fekvő Istvánvölgy nevű bánáti (ma Jugoszlávia) községben született, az apa itt volt tanító. Itt végezte iskoláit is, majd három évet hallgatott a belgrádi egyetemen. Az agrármérnöki majd a gazdasági tanári oklevelét már Budapesten szerezte - jugoszláv állampolgárként. 1944-től élt Szarvason. Először a mezőgazdasági technikumban, majd 1945-59-ig, az intézmény megszűnéséig a tanítónőképzőben tanított. Ezt követően a gimnázium tanára lett. 1963-tól a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba került. Ebben az intézményben - és jogutódjaiban - tanított nyugdíjba vonulásáig, 1980-ig. Itt szerezte meg az egyetemi doktori majd a kandidátusi tudományos fokozatot. Élete nagy művét, a múzeumot mellette alkotta meg. Az ötvenes években, tanítónőképző intézeti tanárként kezdte tanártársaival gyűjteni a Szarvas környéki néprajzi anyagot. - emlékezett a kezdetekre a Szarvasi Krónika, 1994/8 számában vele készült interjúban. 1951-től hivatalosan is múzeummá minősített gyűjteményt először szekrényekben, később különböző épületekben, helyiségekben tárolta. Az általa alapított intézmény 1952-ben vette fel a Tessedik Sámuel Múzeum nevet. 1973-ban költözött a múzeum a mai helyére, a Tessedik-iskola akkor leromlott épületébe. Ő mentette meg a lebontástól Szarvas egyik legrégibb, 1788-ban épült műemlékét, majd azt az ő szívós munkájának eredményeként újították fel. Ugyancsak neki köszönhető, hogy a Szárazmalom szigorúan védett műemléképülete megmenekült az enyészettől. 1980-tól főhivatása lett a múzeumi munka, 1993-ig irányította igazgatóként. Szarvason hunyt el 78 évesen, 1998. májusában, 1998. május 19-én kísérték utolsó útjára tanítványai, volt munkatársai és tisztelői. Munkássága Ő alapította meg a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumot. A város néprajzi és régészeti anyagának gyűjtője volt. Gyűjtő, szervező és irányító munkája mellett jelentősek publikációi is. Rendszeresen jelentek meg szakmai írásai a már megszűnt Békési Életben és a Tájolóban, különböző országos szaklapokban, a Szarvasi Krónikában és a Szarvas és Vidékében. Az általa szerkesztett helytörténeti kiadványok ma már nélkülözhetetlen kézikönyvei a szarvasi helytörténészeknek. 1980-ban elsőnek kapta meg a Szarvas Városért kitüntetést. Főbb munkái Adatok a Békés megyei zöldségöntözések fejlődéstörténetéhez (1890–1944) (Békési Élet, 1971) Képek Szarvas múltjából, 1972, 1992 A szarvasi szárazmalom, 1973, 1976 Tessedik városa hajdan és ma, 1979 A Körös-Sárréti útikalauz Túrák Szarvason és környékén című fejezete, 1984. Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8, 1985.) Szarvas első artézi kútja (Szarvasi Krónika 3. szám, Szarvas 1989.) Adatok gr. Bolza Pál életéről... (Szarvasi Krónika 6/1992. szám) Ő fordította le németből Tessedik Sámuel : A Tiszavidék szikes talajainak műveléséről és hasznosításáról című munkáját (1988) Berville-sur-Seine Berville-sur-Seine település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 561 fő (2015). Berville-sur-Seine Anneville-Ambourville, Duclair, Hénouville és Saint-Pierre-de-Varengeville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pogny Pogny település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 924 fő (2015). Pogny La Chaussée-sur-Marne, Cheppes-la-Prairie, Francheville, Marson, Omey, Togny-aux-Bœufs, Vésigneul-sur-Marne és Vitry-la-Ville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A magyar labdarúgó-válogatott 2009. március 28-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtező mérkőzése Albánia ellen, 2009. március 28-án. Eredménye: 0–1 (0–1). Előzmények Kötelező győzelemnek könyvelték el, annak ellenére, hogy a svédek és portugálok se voltak képesek legyőzni Albániát. A magyar válogatott négy mérkőzésen megszerzett hét pontjával jelenleg a második a csoportjában, megelőzve a svédeket és a portugálokat és a következő két mérkőzés, az albánok és a máltaiak ellen megszilárdíthatja ezt a helyezést. Félezer magyar szurkoló kísérte el a csapatot. Eisemann Lászlónak, a magyar válogatott masszőrjének ez volt a 200. válogatott mérkőzése amit az elmúlt húsz évben gyúrt végig. Tóth Balázs játéka kérdésessé vált, Juhász Roland és Bodnár László eltiltása miatt, míg Köteles László harmadik kapus címén hagyta ki a mérkőzést. Tabella a mérkőzés előtt A mérkőzés A magyar válogatott győzni ment az albán fővárosba. Telt ház azaz 19 ezeren voltak kíváncsiak a mérkőzésre. Budapesten 2-0 ra diadalmaskodó magyar csapat sokkal keményebb mérkőzésre számíthatott. Így is lett. Kiegyenlített küzdelem bontakozott ki, főleg a középpályán. Torghelle Sándor 36. percben szerzett vezetést. Huszti beadását Armend Dallku ügyetlenül fejelt, amit Torghelle levett és a kapuba lőtt. Második félidő legelején Torghelle duplázhatott volna, de hatalmas helyzetben a kapu mellé lőtt. Babos Gábor jelenléte is sokat számított, hogy az előnyt megőrizte a magyar csapat a mérkőzés végéig. Tabella a mérkőzés után Örökmérleg a mérkőzés után Előző mérkőzés - Következő mérkőzés Lásd még Magyar labdarúgó-válogatott Jegyzetek Ismerkedés a tereppel. MLSZ Torghelle góljával 1-0-ra győztünk Albániában. MLSZ, 2009. március 28. Forrás A mérkőzés adatai az MLSZ.hu-n MLSZ.hu Palsovics Antal Palsovics Antal (Nagyszombat, 1771. január 13. – Pozsony, 1864. február 3.) pozsonyi kanonok. Élete Nagyszombatban született, a gimnáziumot szülővárosában, a teológiát 1788-tól Pozsonyban végezte. 1793. január 17-én felszentelték s káplán volt Szenicén, 1794-ben Nagysúron, 1795-ben Pozsonyban és 1798-tól Nagyszombatban. 1801. december 11-én plébános lett Szobon, 1817. november 15-én Szentbenedeken, 1825-ben kerületi alesperes; 1831-ben nagyszombati kanonok lett, 1836-ban lelki igazgató a bécsi Pázmány-intézetben, 1836. november 25-én pozsonyi kanonok, az Emericanum rektora, 1841-ben becsületvölgyi címzetes apát, 1854. február 17-én a Ferenc József-rend lovagja címmel tüntették ki. Művei Všenauka krestansko-katolická v 650 káznách nedelných poriadkom «Katechismusa» póvodne sostavená od... Buda és Szakolcza, 1856-1869. (Poklady IX-XXIII. kötet. Egyházi beszédek). Kázne sviatočné a priležtostné od vysokodôstojneho a prevelebného pána ... Buda, Pest, Szakolcza, 1857., 1860., 1868. Három kötet. (Poklady XXVII-XXIX. Egyházi beszédek). Néhány évig szerkesztette a Slowensky Nowinyt (tót ujság) és a Westnik wlady zemskeyt. Palszan állomás Palszan (Balsan) állomás a szöuli metró 5-ös vonalának állomása, mely Kangszo-ku (Gangseo-gu) kerületben található. Jana Olekszandrivna Klocskova Jana Olekszandrivna Klocskova (ukránul: Яна Олександрівна Клочкова; Szimferopol, 1982. augusztus 7. –) négyszeres olimpiai bajnok, négyszeres világbajnok és tízszeres Európa-bajnok ukrán úszó. Rövid pályán hatszor lett világbajnok és kilencszer Európa-bajnok. A nyári Universiadék során összesen hét aranyérmet szerzett. Olimpiai elsőségeit Sydneyben és Athénban érte el, mindkét eseményen a 200 méteres és a 400 méteres vegyesúszás versenyszámát nyerte meg. 2000-ben egy ezüstérmet is szerzett 800 méteres gyorsúszásban. Győzelmei Olimpia 2000, Sydney : 200 m vegyes 2000, Sydney : 400 m vegyes 2004, Athén : 200 m vegyes 2004, Athén : 400 m vegyes Világbajnokság 2001, Fukuoka : 400 m gyors 2001, Fukuoka : 400 m vegyes 2003, Barcelona : 200 m vegyes 2003, Barcelona : 400 m vegyes Rövid pályás világbajnokság 1999, Hongkong: 400 m vegyes 2000, Athén: 200 m vegyes 2000, Athén: 400 m vegyes 2002, Moszkva: 400 m gyors 2002, Moszkva: 200 m vegyes 2002, Moszkva: 400 m vegyes Európa-bajnokság 1999, Isztambul: 200 m vegyes 1999, Isztambul: 400 m vegyes 2000, Helsinki: 400 m gyors 2000, Helsinki: 200 m vegyes 2000, Helsinki: 400 m vegyes 2002, Berlin: 400 m gyors 2002, Berlin: 200 m vegyes 2002, Berlin: 400 m vegyes 2004, Madrid: 200 m vegyes 2004, Madrid: 400 m vegyes Rövid pályás Európa-bajnokság 1999, Lisszabon: 400 m gyors 1999, Lisszabon: 800 m gyors 1999, Lisszabon: 200 m vegyes 1999, Lisszabon: 400 m vegyes 2000, Valencia: 200 m vegyes 2000, Valencia: 400 m vegyes 2001, Antwerpen: 200 m vegyes 2002, Riesa: 200 m vegyes 2002, Riesa: 400 m vegyes Universiade 2001, Peking: 800 m gyors 2001, Peking: 200 m vegyes 2003, Tegu: 200 m gyors 2003, Tegu: 200 m pillangó 2003, Tegu: 200 m vegyes 2003, Tegu: 400 m vegyes 2007, Bangkok: 400 m vegyes La Bernardière La Bernardière település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 1792 fő (2015). La Bernardière Saint-Hilaire-de-Clisson, La Bruffière, Cugand, Saint-Hilaire-de-Loulay és Treize-Septiers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nagykutas Nagykutas község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásban. Fekvése Nagykutas Zala megye északi határán fekszik, közvetlenül a Vas megyei határszélen. A falutól délre húzódó dombsor tetején 18-19. században épült boronafalú, zsúpfedeles szőlőhegyi pincesor faluképi jelentőségű. Itt található Zala megye legnagyobb almáskertje. A falu központjában impozáns látványt nyújt az 1740-es években épült, 2002-ben felújított templom, és az 1992-ben épült faluház, mely számos rendezvénynek adhat otthont. Története Nagykutas Árpád-kori település. Nevét 1211-ben már említették az oklevelekben Kuthus néven. Neve 1408-ban Nagykuthus, 1513-ban Naghkwthus néven fordult elő az oklevelekben. Először II. András király idejében volt említve, mikor a király Fábiánnak és Vincének adta a Kutas nevű ősi földjükkel határos Gébártot. Kutas 1364-ben kutasi Kálóz és Pál fia Pál és Marcel fia Gyürke, 1402-1408 között Nagykutas néven volt említve, mint Mikcs özvegyének birtoka. 1394-ben már két Kutast is említettek: az egyik Kutasi János fia Miklós, másik János fia László birtoka volt. A 15. 16. században a Kutasiak a Terjékek és az Ákos nemzetségből származó Mikcs bán utódai; a peleskei Ördögh és a Gersei Pető családok is birtokosok voltak itt. A Török időkben a falut a portyázó törökök többször is megtámadták a környező településekhez hasonlóan. 1655-ben nagy pestis járvány pusztított a településen. 1659-ben a peleskei vár tartozékai közt írták össze, mint teljesen elhagyott falut, melynek földesúri jövedelme sem volt, aki akart szabadon foglalhatott belőle művelésre. 1690-ben Nádasdy birtok, melyet Széchenyi György vásárolt meg a királyi kamarától és három év szabadságot, robot és adók alóli mentességet helyezett kilátásba annak, aki Kutasra települ. 1720-as összeíráskor már 9 telkes jobbágy és 2 zsellér élt a faluban, 1728-ban pedig 9 szabad költözésű jobbágy- és 20 zsellércsalád élt gróf Széchenyi Zsigmond öröklött birtokán, akik a művelt földterületeket irtásokkal növelték. 1728-ra már 23 hold irtásföld volt a településen. Gróf Széchenyi Zsigmond, a település földesura jobbágyainak akik három év fárasztó munkával kiirtották és termővé tették az erdőkkel benőtt ősvadont, tizenkét évig tartó mentességet adott a szolgáltatások alól. A 20. század elején Zala vármegye Zalaegerszegi járásához tartozott. 1910-ben 642 lakosából 636 római katolikus volt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,6%, német 2,4%. A lakosok 74,7%-a római katolikusnak, 2,9% reformátusnak, 0,68% evangélikusnak, 6,1% felekezeten kívülinek vallotta magát (15,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei A falutól nyugatra, a szőlőhegyen található egy mintegy 800 éves szelídgesztenye ősfa. Törzsének körmérete (nyolc méter) alapján a legvastagabb az országban (bár Szentgyörgyváron van még egy ugyanilyen vastagságú gesztenyefa). Római katolikus temploma Itt születtek, itt éltek Galabárdi Zoltán (1928–1995) József Attila-díjas író. Arbourse Arbourse település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 124 fő (2015). Arbourse Châteauneuf-Val-de-Bargis, La Celle-sur-Nièvre, Chasnay, Dompierre-sur-Nièvre és Nannay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pósaházi János Pósaházi János (? – Gyulafehérvár, 1686. május 4.) bölcseleti doktor, a sárospataki evangélikus-református kollégium tanára; a barokk udvari jellegű hitvitázó irodalom egyik képviselője. Élete Születési éve bizonytalan. Apja Pósaházi István (Bod Péter és Benkő József szerint Pál) 1647-től 1654-ig a pataki egyház harmadik papja volt. Pósaházi a sárospataki iskolában tanult, 1650. április 24-én jegyezte be nevét a tógátusok anyakönyvébe. Comenius A. János, Tolnai János, Szőlősi H. János és Tofaeus Mihály tanárok vezetése alatt mind az egyházi, mind a világi tudományokban oly sikeres előmenetelt tett, hogy Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György fejedelem özvegye 1653-ban saját költségén külföldi egyetemre küldte. Elindulása előtt az említett év elején seniori hivatalt viselt. Utrechtben telepedett le először, és bölcseletet tanult, emellett azonban a teológiát sem hanyagolta el; ebben Voët Gisbert volt tanára, akit mindig nagyon tisztelt. 1655. június 19-én a bölcseletből magiszteri fokot nyert 1656-ban a franekeri egyetemen volt néhány hónapig. Innen Angliába ment, végül mint bölcseletdoktor és a szabad művészetek mestere tért vissza Magyarországra. 1657-ben állást kapott a sárospataki iskolánál, ahol július 9-én ünnepélyesen beiktatták. A református hit védelmezője lett, szóban és írásban rengeteget vitatkozott a jezsuitákkal, Sámbár Mátyással és Kis Imrével. Mikor Báthory Zsófia 1671. október 20-án elfoglalta Sárospatakot, a főiskolának távoznia kellett. Pósaházi a tanuló ifjúsággal és tanártársával, Buzinkai Mihállyal együtt egy időre Debrecenbe ment, miután pedig I. Apafi Mihály fejedelem kérésükre helyet jelölt ki nekik Gyulafehérváron, 1672 elején ott telepedtek meg. Itt is nagy buzgalommal működött úgy hivatalában, mint irodalmi téren. Vitázó képességét most már a coccejanusokon és cartesianusokon próbálta ki, akik ellen éppen oly elkeseredetten kelt ki, mint előbbi műveiben a katolikusok ellen. Művei Dipustatio Metaphysica De Causis Vndecima. Qvam in finito annuente Numine Sub Praesidio D. Pauli Voet … Publicè defendere conabitur … Ad diem 10. Decemb. hora locoque solitis. Vltrajecti, M.DC.LIII. Disputatio Politica, De Republica. Qvam Favente Deo Praepotente, Sub Praesidio … Danielis Berckringeri … Publicè ventilandam proponit … Ad diem 18. Martii … U. ott, M.DC.LIV. Disputatio Ethica. De Actionum Humanarum Libertate Qvam … Sub Praesidio … Danielis Berckringeri … Publicè ventilandam proponit … Ad diem 28. Junii …. U. ott, M. D. C. LIV. Disputatio Physica, De Corpore Fluido. Qvam … Sub Praesidio … Johannis De Bruyn … Publice defendere conabitur … Ad diem 9. Decembris … U. ott, M.D.C.LIV. Disputatio Philosophica Inauguralis, De Legibus, igne culinari, ac supposito, Quam … Pro Gradu Magisterii in Philosophia consequendo publice sine Praeside defendere conabitur … Ad diem 19. Junii … U.ott, M.DC.LV. Oratio Inauguralis, De recta eruditionis comparandae ratione, Habita In Illustris Scholae Saros-Patakinae Auditorio Majori A. C. M. DC. LVII. die 9. Julii. Cum Professionem Philosophicam susciperet. Patakini. Disputatio Philosophica De Principio Philosophandi, Qvam Divini Numinis subsidio fretus Sub Praesidio … publice ventilandam proponit Petrus Kormendi … Ad diem 22. Junii … U. ott, 1658. Disputatio Philosophica De Regulis Philosophandi Quam … Sub Praesidio … Publico examini subjicit Thomas F. Tsekeinus. Ad diem 20 Julii Patakini, M.DC.LVIII. Disputatio Philosophica. De Territorio Philosophandi Quam … Sub Praesidio … publico examini submittit Andreas B. Gyöngyösi … Ad diem 28. Augusti … U. ott, 1658. Disputatio Politica. De Cive. Quam … Sub Praesidio … publice sustinere conabitur Stephanus Jaszberinyi … Ad diem 15. Januarii … U. ott, M. DC. LIX. These Philosophicae. De Natura, et Existentia Metaphysicae. Quas … Praeside … Publicae Ventilationi, & Examini proponit Petrus Levainus … Ad diem 11. Martii. U. ott, 1661. Ars Catholica. Vulgo Metaphysica: cui praemittitur Intraductorium Philosophicum. U. ott, M. DC. LXII. Pneumatologia. U. ott, M. DC. LXII. Rövid tudósétás a consequentiakrul, a Pataki jésuita páterek manifestumára való felelettel edgyütt . Sérospatak, 1665. Posahazi Janosnak Kis Imre nevű Jesuita paterrel valo vetelkedese imez kerdesrül Volt-é valaha, valaholott, valakinél Calvinus János előtt, a mostani Cálvinisták Vallása? Anno M. DC. LXVI. Hely n. Sámbárnak az három kérdéseire való felelet. H. n. 1666. (Egy példánya sem ismeretes.) Sámbárnak, Kisnek, s egyebeknek adott felelet. Hely n. 1666. A három kérdésre-valo summás választ-tételnek, Egy arra lött alkalmatlan Felettel való Nagyobb Megerössödese, Es Azon Feleletnek meg-rázogatása. Anno Dom. 1666. Hely nélkül. Ben Sült Veres Kolop. Avagy: Kis Paternek Vesztett Peri. (Hely n., 1666.) Philosophia Naturalis. Sive Introductio in theatrum naturae. Patakini, M. DC. LXVII. Görcsös Bot; Amaz détzeges fekete Bonasusnak a hátára, Mellyel Vtóbbi szilajkodása tétúl megegyengettetik. (Sárospatak, 1668. Névtelenül irta P. Sámbár Mátyás ellen.) Igaszág Istápja. Avagy olly Catechismusi Tanitás. Mellyben a Keresztyén Reformata Vallás bőven megmagyaráztatik, és az ellen tusakodó fortélyos Patvarkodások ellen (jelesben a mellyeket a nagy Kalauzos könyv hellyel-hellyel előállatot) oltalmaztatik: Mellyet az együgyü Keresztyéneknak magok lelki támogatására irott és mostan legelőször nyomtatásban kibocsátott … Saros-Patakon … 1669. Sermo Panegyricus In Obitum & Laudes Excellentissimi Comitis D. D. Francisci Rhedei Authore & Declamatore … U. ott. 1669. (Czeglédi István halotti beszédével együtt). Theses Philosophicae de Independente et Dependente … Sub Praesidio … publicae inquisitioni committuntur. A Michaele Szatthmar-Nemetino … U. ott, M. DC. LXI. Sibelius Gásparnak Szent-Irasbol szedegetett, és külömb külömb-féle alkalmatosságokra rendeltetett könyörgő és háláadó Imadsagi: Mellyeket, Deák nyelvből, a Magyar Keresztyének hasznokra Magyar nyelvre fordított Posahazi Janos. A Szentek mostani szenvedésének edgyik társa. Colosvarott, 1673. Oratio De Fatalium rerum Humanarum vicissitudine dicta occasione Funeris Spectabilis ac Magnifici D. D. Stephani Bocskai Inclyti Comitatus Zempleniensis Comitis Supremi, Patriae Patris desideratissimi, nec non pro Avita ejusdem libertate in Exilio apud Transylvanos denati … Sub indulgentissima Illustrissimi Principis Transylvaniae, unici fere hâc tempestate afflictorum Praesidii, tutelâ, peregrinationis & exilii molestiam tollerante. Anno 1674. U. ott, 1674. (Szomorú Halotti Pompa cz. halotti beszédek gyűjteményében). Syllabus Assercionum Thesium, & Hypothesium illarum (e multis) quibus Noetorici quidam Theologi & Philosophi hoc tempore in Belgio, Hungaria & Transylvania, scholas & Ecclesias turbant, ex propriis ipsorum scriptis collectus, cum succinta ad illas Animadversione … M.DC.LXXXV. (Kolozsvár). Üdvözlő verse van a Püspöki János, Disputationes Juridicae. Franekerae, 1657., Losonci Farkas János, Disputatio Theologica. Lugd. Batav. 1657. és Buzinkai Mihály, Istitutionum Rhetoricarum libri duo. Patakini, 1658. cz. munkákban. Hosszabb költeménye: a Görcsös bot cz. az Irodalomtört. Közleményekben (1893). Levelei: Apafi Mihályhoz, a Sárospatakra kért és kiküldendő néhány deák ügyében. (Erdélyi Prot. Közlöny 1879); Borsodmegye reformátusaihoz 1683. márcz. 3. Buzinkai Mihálylyal és Szikszai Gergelylyel együtt. (Sárospataki Füzetek 1858. 484. l.) Lásd még A barokk kor magyar irodalma Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XI. (Popeszku–Rybay). Budapest: Hornyánszky. 1906. A magyar labdarúgó-válogatott 2009. szeptember 9-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtező mérkőzése Portugália ellen, 2009. szeptember 9-én. Eredménye: 0–1 (0–1). Előzmények Ki-ki mérkőzésként aposztrofálták a sajtóorgánumok ezt az összecsapást. Mindkét csapatnak az utolsó esélye volt a javításra és létszükségletű volt a 3 pont, a döntetlen egyik félnek sem jó. A magyarok a második helyen álltak a csoportban, de a svédek elleni vereség után az előnyük egy pontra olvadt a skandináv csapat ellen, a portugálok egy esetleges győzelemmel pedig beérik a magyarokat. A két ország válogatottjainak mérlege egyoldalú. Sosem tudta legyőzni a magyar csapat a portugált, nyolc mérkőzésből 5 portugál siker és 3 döntetlen. A mérkőzés előtt hatalmas sérülés hullám rázta meg a hazaikat. Juhász Roland, Szélesi Zoltán és Rudolf Gergely játéka vált kérdésessé. A válogatott csapatkapitánya, Gera Zoltán pedig sárga lapos eltiltását töltötte. Tabella a mérkőzés előtt Albániának és Máltának már nem maradt esélye a világbajnokságra való kijutásra. A mérkőzés A Puskás Ferenc Stadionban látta vendégül a magyar válogatott Portugáliát. Világbajnoki selejtezőre 42000 fő volt kíváncsi, azaz telt ház előtt került sor a mérkőzés megrendezésére. A válogatott nem játszott alárendelte szerepet, mégis a vendégek első helyzetükből Pepe által gólt szereztek. A portugál hátvéd a mérkőzés 10. percében Deco szabadrúgásából betalált. Babos Gábor ha egy kicsivel is, de lekésett a labdáról, Pepe jó helyen volt és befejelte. Kísértetiesen hasonlított a svédek első góljára. A kapott gól nem törte meg a nemzeti csapatot, nyomás alatt tartotta az ellenfelet, aki a vezetés után visszaállt és nem erőltette meg magát. A maradék helyzeteket amiket az ellenfél kialakított sikeresen megállította a magyar csapat. Dzsudzsák Balázs szabadrúgásai okoztak igazából veszélyt a portugál kapura. Az egyenlítés így is elmaradt. A második félidőben a magyarok főleg a védelemre koncentráltak, az egyenlítés másodlagosnak tűnt. Ez fakadhatott a portugál kontrajáték megakadályozásából. Ahogy fogyott az idő úgy a passzok is pontatlanabbak lettek a hazaiaknál. Erwin Koeman kettős cserével próbálta felrázni a csapatot. Bodnár László szintén szabadrúgásból veszélyeztetett. A hajrában mindent megtettek a magyarok, de végül a luzitán csapat vitte haza a három pontot. Sajnos ezzel a vereséggel már csak matematikai esélye maradt a hazai gárdának, hogy ott legyen Dél-Afrikában. Tabella a mérkőzés után Portugália és Magyarország sorrendjét az összesített gólkülönbség határozza meg. Albániának és Máltának már nem maradt esélye a világbajnokságra való kijutásra. Örökmérleg a mérkőzés után Előző mérkőzés - Következő mérkőzés Lásd még Magyar labdarúgó-válogatott Jegyzetek Győzelemben bíznak a portugálok. MLSZ, 2009. szeptember 8. Nem voltunk rosszabbak, mégis kikaptunk Portugáliától. MLSZ, Hiba: Érvénytelen idő. Forrás A mérkőzés adatai a FIFA.com-on mlsz.hu Pósfa megállóhely Pósfa megállóhely egy Vas megyei vasútállomás, Pósfa településen, melyet a GYSEV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Hegyeshalom–Szombathely-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Ölbő-Alsószeleste vasútállomás Hegyfalu vasútállomás La Boca La Boca az egyik legrégebbi kerület az argentin fővárosban, Buenos Airesben. Első lakosai Spanyolországból és Olaszországból, főleg Genovából érkező bevándorlók voltak, akik később a la bocai kikötő raktáraiban dolgoztak. A bevándorló családok megtartották kultúrájukat, és a negyed a mai napig európai jelleget mutat. Napjainkban La Boca főleg rikító színekben pompázó épületeiről, a tangóról és az itt alapított Boca Juniors labdarúgóklubról híres. La Boca a Riachuelo folyó torkolatánál fekszik (nevét is innen kapta, a boca szó jelentése spanyolul torkolat (vagy száj)), Buenos Aires délkeleti részén. Barracas negyedtől keletre, San Telmótól és Puerto Maderótól pedig délre. La Boca története A negyed első lakói 1880 és 1930 között érkeztek, főleg Olaszországból, azon belül is Genovából. La Boca volt Buenos Aires első kikötője, mivel a Riachuelo folyó torkolata biztos védelmet nyújtott az érkező hajóknak. Mivel a terület nagyon mocsaras volt, így a házakat cölöpökre építették. A kikötőben dolgozó munkások a maradék festéket, amivel a hajókat festették, hazavitték, és felhasználták a saját házukon. Egyszerre azonban sosem tudtak annyi festékhez jutni, hogy az az egész házra elég legyen, így minden fal, ajtó, ablak más és más színt kapott. Eredetileg ez alakította ki a la bocai kikötő jellegzetes kinézetét. 1882-ben a negyed lakossága fellázadt, és kikiáltotta a La Boca Köztársaságot. A zendülés hírét hallva, az akkori elnök, Julio Argentino Roca, állítólag személyesen vonult ki seregével és rövid úton leverte a lázadást. La Boca mindig is a radikális politika központja volt Buenos Airesben, 1904-ben itt választották meg az első szocialista kongresszusi képviselőt Alfredo Palacios személyében. Az argentin válság idején a negyed rengeteg demonstráció színhelye volt. 1884-ben itt alakult az országban először tűzoltóság, ami csak önkéntesekből állt. Argentínában a tűzoltóság a mai napig önkéntes munka, így a tűzoltók nemzeti hősnek számítanak. Szintén itt alapították 1986-ban az első argentin közösségi rádióállomások egyikét. Látnivalók El Caminito : Az El Caminito egy sétálóutca az 1866 -ban épített vasúti sínek mentén. Az 1950-es években egy helyi művész, Quinquela Martín néhány lakos segítségével az utca házait élénk színűre festette, hogy megidézze a negyed korai, kikötői éveit. A híres tangóművész, Juan de Dios Filiberto 1926 -ban írt azonos című művét erről az utcáról nevezte el. La Bombonera (Estadio Alberto J. Armando): A Boca Juniors stadionja. Quinquela Martín Szépművészeti Múzeum Nicolás Avellaneda-híd Palánk (Szerbia) Palánk (szerbül Банатска Паланка / Banatska Palanka, németül Palank) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Fehértemplomhoz tartozik. Ma 837, túlnyomóan szerb lakosa van, a magyarok száma 4. Fekvése Fehértemplomtól 10 km-re délnyugatra, a Duna bal partján fekszik. Története Itt állott a középkorban Haram vára (Harámvár). 1129-ben itt várta be II. István a bizánci sereget. 1161-ben Mánuel bizánci császár foglalta el. 1481 novemberében itt ütközött meg Kinizsi Pál a törökkel, itt esett el Thököly Miklós. 1691-ben már Fehér-Palánkának hívták, itt halt meg török fogságban Doria ezredes, akit rokonai nem váltottak ki pénzzel. 1692-ben itt találkozott a szabadon bocsátott Zrínyi Ilona férjével, Thököly Imrével. A várnak ma csak romjai láthatók. 1848-ban a szerbek szörnyű vérengzést végeztek a városban. A mai települést 1894-ben egyesítették Ópalánka és Újpalánka falvakból. 1910-ben 1367 lakosából 8 fő magyar, 8 fő német, 5 fő román, 1311 fő szerb, 9 fő egyéb anyanyelvűnek vallotta magát. Vallási tekintetben 14 fő római katolikus, 3 fő református, 1324 fő görög keleti ortodox vallású volt. A lakosok közül 563 fő tudott írni és olvasni, 36 fő tudott magyarul. A trianoni békeszerződésig Temes vármegye Fehértemplomi járásához tartozott. A falu ma is két településből áll Temespalánka (Banatska Palanka) és Palánk (Stara Palanka). Temespalánka jóval nagyobb, a görögkeleti szerb templom is ott található, míg Palánk onnan 2 km-re délre a Karas, Néra és Duna folyók összefolyásánál fekszik. Nevezetességek Görögkeleti temploma - 1820 -ban épült Palánka (Szerbia) Palánka (szerbül Бачка Паланка / Bačka Palanka, horvátul Palanka, németül Palanka, Plankenburg) város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben. Három település egybeolvadásával jött létre, ezek: Palánka (régebben: Német-Palánka, szerbül Palanka, németül Palanka vagy Plankenburg), Ópalánka (szerbül Stara Palanka, németül Alt-Palanka) és Újpalánka (szerbül Nova Palanka, németül Neu-Palanka). Palánka és Újpalánka a második világháború végéig német többségű volt, ezután kitelepítették a német lakosságot, és szerbeket költöztettek helyükre, míg Ópalánka mindig is szerb többségű volt. A község települései A községet Palánkán kívül 13 település alkotja (zárójelben a települések szerb neve szerepel): Bácstóváros ( Товаришево / Tovariševo ) Bélamajor ( Карађорђево / Karađorđevo ) Boróc ( Обровац / Obrovac ) Dunabökény ( Младеново / Mladenovo ) Dunacséb ( Челарево / Čelarevo ) Füzegy ( Визић / Vizić ) Nyest ( Нештин / Neštin ) Parrag ( Параге / Parage ) Pincéd ( Пивнице / Pivnice ) Szépliget ( Гајдобра / Gajdobra ) Szilbács ( Силбаш / Silbaš ) Úrszentiván ( Деспотово / Despotovo ) Wekerlefalva ( Нова Гајдобра / Nova Gajdobra ) Látnivalók Római katolikus templom: már 1237 -ből származó iratok említik ezt a plébániát Peszt néven. 1755 -ben újraalapították Dunabökény (Mladenovo) területéről és Újlakról (Ilok) irányították. A templomot 1787 -ben építették, belső felújítását 1925 -ben és 1966 -ban végezték, kívülről pedig 1927 -ben és 1967 -ben újították fel. A templom névadója Szűz Mária szeplőtelen fogantatása . A templom méretei: hossza 33 m, szélessége 15 m, a hajó belmagassága 11 m, a torony 32 m magas. Öt harangja közül a legnagyobb 1080 kg, a legkisebb 30 kg. Az anyakönyvet 1755 . óta vezetik. A plébánia területén van Ópalánka vikariátusának imaháza 1927 -ből. Névadója Páduai Szent Antal . 1959 -ben alaposan föl lett újítva. Az újpalánkai (Nova Palanka) leányegyházat 1920 -ban alapították, és neogótikus stílusban új templomot építettek. A templom névadója: Árpád-házi Szent Erzsébet . A második világháború után ezt a templomot teljesen lerombolták. 1814 -ben emelték a Jézus Szíve kápolnát a Kálvárián, 1844 -ben kibővítették, majd 1896 -ban és 1903 -ban is felújították. 1889 -ben épült a Szent Rókus kápolna a temetőben. Palánka szülöttei Itt született 1856 . március 24-én Petar Cvetković magyarországi szerb ügyvéd Itt született 1877 . május 11-én Baranski E. László magyar festőművész, főiskolai tanár Itt született 1894 . augusztus 13-án Konrád Jenő volt magyar labdarúgó Itt született 1896 . május 26-án Konrád Kálmán volt magyar labdarúgó, Itt született 1903.-ban Blázek M. Géza a merkur Táskagyár alapítója.1926.-ban, Itt született 1903.-ban Eisenhut Ferenc a Merkur Táskagyár alapítója, 1926-ban. Itt született 1982 . június 24-én Dusev-Janics Natasa horvát származású háromszoros magyar olimpiai bajnok Itt született 1984 . december 7-én Marko Vujin szerb kézilabdázó, 2007 – 2012 között az MKB Veszprém, jelenleg a THW Kiel játékosa. Itt született 1986 . június 16-án Žarko Šešum szerb válogatott kézilabdajátékos, 2007 – 2010 között az MKB Veszprém, jelenleg a Göppingen játékosa. Sport A városban található a híres labdarúgó klub FK Bačka Bačka Palanka. Lord Biznisz Lord Biznisz (más néven Biznisz elnök) a A Lego-kaland egyik főszereplője, Emmet és barátai fő ellensége. Egy gonosz, világuralomra törő zsarnok aki össze akarja ragasztani a Lego univerzumot. Karaktere Lord Biznisz egy keménykezű vállalatigazgató, akinek egyszerre kell megküzdenie magánélete mikro-menedzselésével és a világuralomra töréssel. Számos sikeres fedő-vállalkozást működtet, amely zenét, TV műsorokat, megfigyelő rendszereket, történelemkönyveket és szavazógépeket állít elő, de az ő vállalatai készítik a városban kapható tejtermékeket és kávékat is. Titokban ő Lord Biznisz, a zsarnokok leggonoszabbja, aki egy robot hadsereget felügyel és megpróbálja kiterjeszteni hatalmát az egész LEGO univerzumra. A filmben: A film elején megszerzi Vitruviustól a Kragle-t, ez a mű előzménye. Ezután jóval később szerepel, mikor kitervezi a híres "Taco keddet", mely napon bevetni kívánja a Kragle-t. A pillanatragasztót Rossz Zsaru megbüntetésére annak szülein próbálja ki. Minden erejével üldözi a Kiválasztottat és az Ellenállást, amely fő tagjai többször is csak épphogy kicsúsznak a markából. Ezután egy tárgyaláson látjuk, ahol a Bruce Wayne üzletemberrel (Batman) beszél. Ekkor látjuk meg, hogy milyen üzletemberként. Ő öli meg Vitruviust egy frizbidobással, és szeli le Emmet hátáról az Ellenállás Elemét, és dobja a végtelenbe. A film végéig ellenszenves figura, de aztán kiderül, hogy miért teszi ezt. Emmet meggyőzi arról, hogy nem jó, amit tesz. Ő is rádöbben saját hibáira, majd saját maga rakja rá a Kragle-re az Ellenállás Elemét. A robothadsereg és Rossz Zsaru Rossz Zsaru Lord Biznisz első számú csatlósa, akinek hűségét akkor teszik próbára, amikor saját szülei ellen kell fordulnia. Ahogy kibontakozik a történet, nyilvánvalóvá válik, hogy van egy jóindulatú énje is. Robokommandós Különleges fegyverek és a Taktikai robotok Biznisz elnök mechanikus rendőrségének legkiválóbb egységei. Engedelmesen követik Rossz Zsaru parancsait, levadásszák az építőmestereket, utat törnek maguknak a törvényellenes találkozóhelyekhez, és bezárnak minden menekülőt, akit elfognak. Kemények és logikusan cselekszenek, de fantáziájuk egyáltalán nincs, ezért a kreatív építőmesterek könnyen járnak túl az eszükön, ha nem túl sokan tartózkodnak egy helyen. Roboügynökök Ezek az öltönyös robotok kettős feladatot látnak el, egyrészt fáradhatatlan irodai drónok az Irodatorony épületében, másrészt pedig Biznisz elnök adatgyűjtőt titkosszolgálatának dolgoznak. Mindkét feladat során folyamatosan adatokat dolgoznak fel, elemeznek és rendszereznek, keresik a trendeket, amelyek segítheti főnökük gonosz terveit. Sosem tudhatod, hogy a legújabb TV nézettségi adatok vagy a legnépszerűbb dal a rádióban mikor válik a világ fölötti uralom kulcsává! A magyar labdarúgó-válogatott 2010. szeptember 3-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar labdarúgó-válogatott első 2012-es Európa-bajnoki selejtező mérkőzésére 2010. szeptember 3-án került sor, Svédország ellen, idegenben. A mérkőzés végeredménye 2–0 lett a hazai csapat javára. Előzmények A magyar labdarúgó-válogatott a Svédország elleni mérkőzésig, négy találkozón lépett pályára 2010-ben. Egy döntetlen mellett, háromszor vereséggel fejezték be a mérkőzést. A szeptember 3-i találkozó előtt, utoljára augusztus 11-én szerepelt a magyar csapat, Londonban. Az angolok elleni 2–1-s vereség volt a frissen kinevezett szövetségi kapitány, Egervári Sándor bemutatkozó mérkőzése. A svéd válogatott a magyarok elleni mérkőzésig, összesen hat találkozón szerepelt 2010-ben. Ezek közül ötöt megnyert, és egyet pedig döntetlennel zárt. Ahogy a magyar csapat, úgy ők is augusztus 11-én szerepeltek utoljára az Eb-selejtező előtt. Hazai pályán 3–0-ra győzték le Skóciát. Keretek Először a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Egervári Sándor hirdetett keretet, augusztus 19-én. A svéd kapitány, Erik Hamrén, augusztus 25-én hirdette ki, a mindössze tizenkilenc főből álló keretét. Szeptember 1-én Egervári két fővel szűkítette keretét. A kimaradt játékosok: Varga József, Szalai Ádám. megjegyzés: Az adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek! A mérkőzés A mérkőzés első félidejében a svéd válogatott kezdeményezett többet, de a magyar csapatnak is volt kapura lövése. A félidőben 0–0 volt az állás. A második félidő elején, az 51. percben Pontus Wernbloom egy jobb oldali beadás után, fejjel volt eredményes. A 73. percben megszerezte a második gólját is, egy szöglet utáni kavarodás után volt eredményes. A maradék húsz percben már egyik csapat sem tudott a kapuba találni, így 2–0-s végeredménnyel zárult a mérkőzés. A magyar labdarúgó-válogatott 2010. szeptember 7-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzése Moldova ellen, 2010. szeptember 7-én. A végeredmény 2–1 lett a magyar csapat javára. Előzmények A magyar labdarúgó-válogatott e mérkőzést megelőzően utoljára 2009. október 14-én nyert tétmérkőzést, Dániában. A szeptember 7-i moldávok elleni mérkőzésig egymás után hatszor maradt nyeretlen. 2010. nyarán, Egervári Sándor érkezett a válogatott kispadjára, aki két vereséggel debütált, előbb egy angolok elleni barátságos, majd egy Svédország elleni Eb-selejtező találkozón maradt alul a magyar csapattal. Moldovát legutóbb, 2007. március 28-án győzte le a magyar válogatott, szintén Eb-selejtezőn. A moldáv labdarúgó-válogatottnak ez volt az ötödik találkozója 2010-ben. Abból kettőt megnyert, kettőt döntetlennel zárt, és egyszer vereséget szenvedtek. Amíg a magyar válogatott egy svédországi vereséggel hangolt a mérkőzésre, addig a moldáv csapat Finnországot legyőzve egy forduló után a tabella második helyére ugrott. Keretek Először a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Egervári Sándor hirdetett keretet, augusztus 19-én. A moldáv kapitány, Gavril Balint, augusztus 25-én hirdette ki, a huszonhat főből álló csapatát. A keretben húsz idegenlégiós volt található. Budapestre végül tizenkilenc játékos utazott el. megjegyzés: Az adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek! A mérkőzés Az első félidő gyenge színvonalat hozott, mindkét csapat részéről. A szünetben Egervári Sándor Szalai becserélésével a csatársorba, és Rudolf középpályára való visszavonásával próbálta meg feltörni a betömörülő moldáv védőfalat. Ez végül az 50. percben sikerült is, Rudolf egy átlövés után volt eredményes. Negyedórával később érkezett a második magyar találat is, Koman a kapu másik sarkába helyezte a labdát, szintén átlövésből. A moldáv válogatottnak csak a szépítésre volt ereje, ez a 79. percben következett be. Suvorov egy kavarodás után vette be Király kapuját. A végeredmény 2–1 lett a magyar válogatott javára, így két forduló után, a negyedik helyet foglalja el a tabellán. La Boissière (Jura) La Boissière település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 65 fő (2015). La Boissière Marigna-sur-Valouse, Chatonnay, Dramelay, Lains és Montrevel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Berzieux Berzieux település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 72 fő (2015). Berzieux Malmy, Courtémont, Servon-Melzicourt, Vienne-la-Ville és Virginy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Palási csata A palási csata (angolosan: plassey-i csata) a hétéves háború gyarmati területeken vívott egyik fontos csatája volt. Bár a részt vevő haderők méretei és a veszteségek nem tükrözik politikai jelentőségét, ez a csata jelentette a brit uralom kezdetét Indiában. A csatát követően meghalt az utolsó független bengál naváb, Szirádzsuddaula, utódja, Mír Dzsaffár már brit ellenőrzés alatt uralkodott. Előzmények Az indiai háborúskodás abból fakadt, hogy a frissen trónra lépő bengál naváb, Szirádzsuddaula, többek között az udvarában növekvő francia befolyás hatására meg akarta állítani a térségben gyorsan előretörő angol hódítást. A Brit Kelet-indiai Társaság a kis indiai fejedelemségeket gyakran egymás ellen is kihasználva hol fegyverrel, hol kereskedelmi bojkottal egymás után törte le a befolyásuknak ellenálló rengeteg különálló államot. A franciák hasonlóan jártak el, így a két gyarmatosító hatalom Észak-Amerika mellett Indiában is szembekerült egymással. A franciák kiprovokálták a bengáli erők támadását, akik 1756 májusában lerohanták a britek kalkuttai erődjét, Fort Williamet. A foglyokat egy borzalmas verembe, a „fekete lyukba” zárták, ahol a 146 brit katonából egyetlen éjszaka alatt állítólag 121-en haltak meg. Robert Clive, Délkelet-India legmagasabb rangú vezetője kapta a feladatot, hogy szerezze vissza Kalkuttát. Együttműködve a flottával, Clive 1756 decemberében visszafoglalta Fort Williamet. A naváb Kalkutta elleni támadását Clive visszaverte, és az 1757 februárjában, Aliganarban megkötött béke értelmében elismerte az angol fennhatóságot a térségben. A hétéves háború kirobbanása után, mivel Anglia és Franciaország úgyis szembekerült egymással, Clive elfoglalta Csandarnagar erődjét, mely bengáli földön volt, de francia kézen. A naváb ezt úgy értelmezte, hogy a britek megszegték a vele kötött békét, és a franciák mellé állt. Clive ekkor úgy határozott, megfosztja Szirádzsuddaulát trónjától, és le is paktált annak egyik tábornokával, Mír Dzsafárral, akinek odaígérte a trónt, cserébe a segítségéért. Clive ezt követően erőit kiegészítve a naváb fővárosa, Mursidábád ellen vonult, menet közben elfoglalva a katvai erődöt is. A csata A bengáli erők Palási közelében sorakoztak föl, hogy megállítsák a britek előrenyomulását. A két haderő június 23-án csapott össze. A bengáli erők a franciákkal együtt jelentős létszámfölényben voltak, (50 000 ember a 3200 ellen), azonban Mír Dzsafár és számos más indiai vezér árulása nyomán, közel 45 000 fő távol maradt a harctól. A britek nem kezdeményeztek támadást, csak akkor, amikor a komoly esőzések következtében a vizes puskapor miatt az indiai ágyúk abbahagyták a tüzelést. A britek szárazon tartották puskaporukat, meglepetésszerűen rázúdultak a naváb táborára, aki visszavonult. Következmények A csata rövid volt, a veszteségek csekélyek voltak, a politikai következmények azonban annál jelentősebbek. Mír Dzsaffár fia megölte a visszavonuló Szirádzsuddaulát, így Mír Dzsaffár lett az új bengál naváb, igaz csak brit ellenőrzés alatt. A később kirobbanó lázadás és az 1764-es bakszári csata után az 1765-ös allahábádi békében a Mogul Birodalom (a navábok ugyanis a mogul császár helytartói voltak) átruházta a bengáli és bihári adószedés és igazságszolgáltatás jogát a Brit Kelet-indiai Társaságra, melyet követően India majd két évszázadon át a Brit Birodalom része volt. Forrás Jeremy Black: Hetven döntő csata, Plassey-i csata fejezet. ISBN 963-9615-15-3 Pogány (település) Pogány község (horvátul Pogan, németül: Pogern) Baranya megyében, a Pécsi járásban. Fekvése Pogány Pécstől délre az 58-as főút közelében fekszik, Pécsudvardtól délnyugatra. Története A Baranyavártól Nagyharsányon és Gyűdön át Pécsre vezető egykori romai út Pogányt is érintette. A település neve először 1181-ben fordult elő különböző alakokban: Pogan, Bugan, Pugan, Pokan. 1190-ben „Pagan-villa”-ba való egyházi nemesek tanúként szerepeltek. A község neve a 14. században szerepelt a pápai listán és saját parókiával is rendelkezett. 1334-ben Pogánynak András nevű papja volt. Temploma, amelynek romjai már a múlt század közepén sem látszottak állítólag Szent Borbálának lett szentelve. A 15-16. században csak annyit árulnak el a források, hogy a falu a pécsi püspökség birtoka. Miután a törökök elfoglalták Baranyát, a falunak 9 adófizetője volt: két Tót és egy Kovács nevezetű. 1582-ben egy háza volt a településnek. A török hódoltság alatt elnéptelenedett, majd a 17. században újratelepült. Ebben az időben Zrínyi Ádám volt a tulajdonos és három szerb lakosa volt. A 18. században a szerbek mellé baranyai bosnyákok érkeztek. Ezután a szerbek elhagyták Pogányt. 1703-ban a császári oklevélben a pécsi püspök tulajdonaként jelenik meg a falu. 1714-ben Pogány a szalántai plébánia filiája volt. Az 1757. évi canonica visisatio szerint a községben 62 házaspár lakott és 223 gyónóképes lélek volt. Ekkor a község nevét Pogan formában jegyezték fel. 1845-ben alapították meg az iskolát. Az iskolaépületben van egy osztályterem és egy tanítói lakás. 1851-ben kiadott Magyarország geographiai szótárban a következő áll a faluról: „Pogány horvát falu, Baranya vármegyében, völgyben, szétszórva. Fekete agyag földje terem buzát, rozsot, kukoriczát. Lakja 730 katholikus, kik nem épen szorgalmasok, hanem káposztából sok pénzt bevesznek. Földesura a pécsi székesegyház.” 1891-ben megalapították az evangélikus iskolát is, ahova a német gyerekek jártak. Az evangélikus lelkész Pécsről, a katolikus pap pedig Németiből (ma Szalánta része) jött kéthavonta. 1929-ben így írnak a Baranya vármegye Trianon után tíz évvel című kiadványban: Népesség A település népességének változása: 2001-ben lakosságának 8,8%-a horvát, 8,7%-a pedig német nemzetiségűnek vallotta magát. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,1%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 1,3% cigánynak, 10,4% horvátnak, 15,1% németnek, 0,3% szerbnek, 0,3% ukránnak mondta magát (8,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,8%, református 10,7%, evangélikus 3,2%, görögkatolikus 1,1%, felekezeten kívüli 22,2% (20,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei Pécs–Pogány repülőtér Pogányi-tó La Bonneville-sur-Iton La Bonneville-sur-Iton település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 2234 fő (2015). La Bonneville-sur-Iton Aulnay-sur-Iton, Caugé, Ferrières-Haut-Clocher és Glisolles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chrysomya albiceps A Chrysomya albiceps a fémeslégyfélék (vagy dongólegyek) családjának Chrysomya nemébe tartozó faj. Összetéveszthető a selymes dögléggyel, mindkettőre használják a fémzöld döglégy magyar nevet. A fehérfejű- és vörösszemű döglégy elnevezések is lehetségesek, de nem terjedtek el. Több más döglégyhez hasonlóan a légynyüvesség (myiasis) okozója, mivel petéit élő állatok apró sebeire is rakhatja. Rothadó hússal, vagy más kétszárnyúak, esetleg saját faja lárváival táplálkozik, azaz vegyesen dögevő és ragadozó. Európában, Afrikában és Ázsiában rendszerint ez az első dögevő, amely megtalálja a tetemet, ezért a törvényszéki rovartanban is fontos szerepet játszik. Jelenleg gyors ütemben terjed Dél-Amerikában, kiszorítva az ott őshonos Cochliomya macellaria fajt. Palásthy Pál Palásti és keszihóczi Palásthy Pál (Magyarizsép, 1825. március 29. – Esztergom, 1899. szeptember 24.) magyar katolikus pap, teológiai tanár és író, esztergomi segédpüspök. Pályafutása A gimnáziumot Kassán végezte, a teológiát pedig a pesti Központi Papnevelő Intézetben, mint kassai egyházmegye növendéke. 1848. június 10-én szentelték pappá. bécsi Augustineum intézetben doktori oklevelet szerzett. Sátoraljaújhelyen káplán, s egy ideig a kassai papnevelő intézet lelki igazgatója, majd 1855-től 1871-ig a pesti egyetemen az erkölcstan tanára lett. 1861-ben kiadta kétkötetetes erkölcstanát, a Teologica Morum Catholica–t. Ugyanabban az évben már a hittudományi kar dékánja volt Pesten. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban címzetes apáttá nevezték ki. Püspöki pályafutása 1886. május 4-én sareptai címzetes püspökké és esztergomi segédpüspökké nevezték ki. Május 9-én szentelte püspökké Simor János érsek, Schopper György rozsnyói püspök és Boltizár József esztergomi segédpüspök segédletével. Rengeteget dolgozott: lapot szerkesztett (a Religiót 1864-68-ban szerkesztette Pesten), teológiai tanulmányokat írt stb. Kiadta többek közt A Palásthyak című háromkötetes munkáját is, amely sok-sok Palástra vonatkozó anyagot tartalmaz, ahol 1890-ben iskolát és 1898-ban templomot építtetett. Vagyonát tőkésíteni rendelte, és kamatait az esztergomi egyházmegye plébániáinak segélyezésére hagyta. Emléke Ma egyházi iskola van róla elnevezve Paláston. Művei Theologia morum catholica. Pars I. et II. Senctio 1. et. 2. Regensburg , 1861. Két kötet. Gyászbeszéd Fábry Ignácz kassai püspök temetése alkalmával, Kassán 1861. júl. 1. mondott. Pest, 1867. A polgári házasság. Esztergom, 1868. Palásthyak . Budapest, 1890-91. Három kötet. (Ism. Magyar Sion 1890-91., Kath. Szemle 1891). Cikkei A Religióban: 1850. Hivatás és irány 1853. A breviariumi imádság, jelentősége és kötelezettsége szempontjából, 1854. Kézikönyveink és az egyház imái 1856. A boldogságos szűz Máriáról való szent beszédek 1858. Jótékonyság Bernben, 1859. Az erkölcstanrendszer elleni igények 1860. Csendes szent mise karácsony éjjelén, Nyugati tájképek az egyház láthatárán 1863. II. Olaszországi levelek A Családi Lapokban: 1856. Korrajzok Nagy Theodorik történetéből 1857. Imakönyvek küldísze, történeti értekezés Egyházi beszédeket közölt a Pázmány-füzetekben, a Kath. Lelkipásztorban és Garay szent beszédjei gyűjteményében. A magyar labdarúgó-válogatott 2011. március 25-i mérkőzése A magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzése Hollandia ellen, 2011. március 25-én. A végeredmény 4–0 lett a holland csapat javára. Előzmények A magyar labdarúgó-válogatott ötmeccses győzelmi szériában várta a hollandok elleni találkozót. Sorrendben: Moldova, San Marino, Finnország, Litvánia és legutóbb Azerbajdzsán ellen nyertek. Ebből az első három Eb-selejtező volt, az utolsó kettő pedig barátságos találkozó. A magyar csapatnak legutóbb huszonhat éve volt ilyen sorozata, amelynek akkor pont a mostani ellenfél, Hollandia vetett véget. Hollandia Magyarországnál is jobb statisztikát tudott felmutatni az előző mérkőzéseik alapján, hiszen az előző hat találkozójuk mindegyikén nyertek. Akiket legyőztek: San Marino, Finnország, Moldova, Svédország (mind Eb-selejtező), Törökország és Ausztria (barátságos). A mérkőzést az E csoport tabellája alapján Hollandia várta előkelőbb helyről, hiszen vezették a csoportot, míg Magyarország három ponttal tőlük lemaradva, a második helyen állt. Svédország és Moldova között a sorrendet a jobb gólkülönbség határozza meg. Keretek Egervári Sándor a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya március 8-án hirdette ki a húsz fős keretet. Az azeri mérkőzés keretéhez képest egy változás történt, a sérült Vermes Krisztián helyett, Pintér Ádám volt tagja a csapatnak. A biztonsági tartalékok: Debreceni András, Koltai Tamás, Komlósi Ádám és Vaskó Tamás voltak. Március 21-én vált biztossá, hogy Hajnal Tamás sérülés miatt nem nem játszhat a mérkőzésen, ezért helyette Koltai Tamást hívta be a keretbe a magyar szövetségi kapitány. Bert van Marwijk a holland labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya március 9-én hirdette ki huszonhét főből álló keretét. A keretből a mérkőzésig hat játékos került ki sérülés miatt. Arjen Robben, Theo Janssen, Maarten Stekelenburg, Klaas-Jan Huntelaar, Hedwiges Maduro és Mark van Bommel sem szerepelhetett a mérkőzésen. megjegyzés: Az adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek! A mérkőzés A mérkőzést a budapesti Puskás Ferenc Stadionban rendezték meg. A jegyeket január 27-e óta lehetett megvásárolni, amiknek a fele rövid időn belül már elkelt. A találkozó előtt már biztossá vált, hogy telt ház lesz a Puskás Stadionban. A mérkőzés elején már a 8. percben megszerezték a vezetést a hollandok. Egy védelmi hiba után Rafael van der Vaart vette be a magyar csapat kapuját. A 18. percben Robin van Persie kapott sárga lapot könyöklésért. A 44. percben Koman Vladimir is sárga lapot kapott, amit rá egy percre megbosszult a holland csapat. Újból egy védelmi hiba után, ezúttal Ibrahim Afellay volt eredményes. A szünetre 2–0-s idegenbeli vezetéssel mentek a csapatok. A második játékrész elején Dirk Kuijt növelte tovább a holland előnyt. Kuijt és van Persie üresen tört be a 16-oson belülre és a kapust is kijátszva, előbbi az üres kapuba gurított. Az 59. percben Elek Ákos, a 61. percben pedig Vanczák Vilmos kapott sárga lapot. A negyedik holland találat a 62. percben született, ami hasonló volt a harmadikhoz, ám ezúttal van Persie Gregory van der Wiel passzát rúgta az üres kapuba. A 67. percben Liptáknak is felmutatták a sárga kártyát. A negyedik holland találattal ki is alakult a végeredmény, Magyarország-Hollandia 0–4. Palóc Babamúzeum A Palóc babamúzeum Hollókőn az Ófaluban (Kossuth u. 96.) található meg. A palócföld 200 db helyi népviseletbe öltöztetett babáját tekintheti meg a látogató. 2001-ben lett megnyitva. Mi látható a múzeumban? A palócok nyelvjárásuk mellett a gazdagon díszített népi öltözéküket is büszkén viselik. Sajnos, ma már egyre kevésbé látható, s csak vasárnap és jelesebb ünnepnapokon veszik fel és pompáznak bennük. Azért nagyobb ünnepek alkalmával (pl.:húsvét) a falu apraja és nagyja felveszik a maguk által készített népviseleti ruhákat, melyek híven tükrözik viselőjüknek családi állapotát illetve az alkalom fontosságát. A múzeumban felsorakoztatott babákon, a palócok által lakott területekről begyűjtött népviseletek vannak bemutatva. Köztudott, hogy minden településen viselt ruházat eltért a másiktól. Általánosságban megállapítható, hogy a A világörökség részeként nyilvántartott Ófaluban szinte minden felújított népi lakóházban ízelítőt lehet találni, a helyi lakosság életmódjáról, lakásáról, bútorairól, népi viseletéről és gazdasági eszközeiről. Ha mindezeket megtekintjük és a látottak összeadódnak, akkor mondhatjuk el, hogy a palócság egykori életét valamennyire megismertük. A település valamennyi látványossága ezt tekinti fő céljának. Forrás Benkő Mihály: Hollókő-Ófalu (Salgótarján, 2009) ISBN 963-214-682-4 Pál József: Nógrád megye kézikönyve (Szekszárd, 1997) 387. o. ISBN 963-9089-12-5 Thomas Sopwith Thomas Octave Murdoch Sopwith (1888. január 18. – 1989. január 27.) Európa-bajnok brit jégkorongozó kapus. Részt vett az első jégkorong-Európa-bajnokságon, az 1910-esen, ahol aranyérmes lett a brit válogatottal kapusaként. Klubcsapata a Princes Ice Hockey Club volt. Lord Valentine kastélya A Lord Valentine kastélya (angolul: Lord Valentine's Castle) Robert Silverberg tudományos-fantasztikus fantasy regénye. A regény először folytatásokban jelent meg a The Magazine of Fantasy and Science Fiction hasábjain 1979 novembere és 1980 februárja között, majd könyv formájában 1980-ban. Magyar nyelven Nemes István fordításában jelent meg előbb 1990-ben a Zrínyi Nyomda Kiadó gondozásában, majd átdolgozott kiadásban 2009-ben a Metropolis Media Group Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában. A történet egyben Silverberg Majipoor-regényciklusának kezdete is, amelynek következő kötete a Majipoor krónikái. 1981-ben megkapta a Locus-díjat a legjobb fantasy regény kategóriában, és ugyanebben az évben jelölt volt a Hugo-díjra is. Történet A regény cselekménye egy Majipoor nevű hatalmas bolygón játszódik. Főhőse Valentine, aki a történet kezdetén a saját nevén kívül nem emlékszik semmire a múltjából. Valentine egy Pidruid nevű hatalmas város közelében vándorol, amikor találkozik egy Shanamir nevű fiatal fiúval, aki segít neki eligazodni az idegen városban, ahol éppen Lord Valentine, a Napkirály ünnepélyes fogadására készülnek. A fogadóban, ahol megszállnak, egy zsonglőrtársulattal találkoznak. Miután kiderül, hogy Valentine-nek különleges tehetsége van a zsonglőrködéshez, Zalzan Kavol, a zsonglőrök szkandár vezetője szerződteti Valentine-t és Shanamirt a társulatához. Előbb a városban tartanak előadást a Napkirály tiszteletére rendezett ünnepségen, majd együtt folytatják az útjukat a társulattal a kontinens többi nagyvárosa felé. Útközben Valentine-t és társait, Carabellát és Sleetet, akik szintén emberek a négykarú szkandárok uralta zsonglőrtársulatban, furcsa álmok kezdik gyötörni. Ezekben az álmokban Valentine nem egyszerű zsonglőr, hanem maga a Napkirály, akit valamilyen árulással megfosztottak hatalmától és emlékeitől, emlékezetétől. Carabella és Sleet hisz az álomnak, és Napkirályként kezdik tisztelni Valentine-t. Valentine azonban nem biztos a dolgában: nem biztos benne, hogy valóban ő a Napkirály, és nem biztos benne, hogy újra vállalni akarja a felelősséget, ha mégis ő az. Az álmok azonban nem hagyják nyugodni, ezért úgy dönt, hogy tisztáznia kell a kérdést, és el kell jutnia az Álmok Szigetére, ahol a Sziget Úrnője, a Napkirály anyja lakik. Az Álmok Szigete azonban Majipoor két hatalmas kontinense, Zimroel és Alhanroel között, a Belső-tengeren található, ezért először a hatalmas Zimroel kontinensen át el kell jutnia annak keleti partjára, majd hajóval át kell jutnia a szigetre. Úgy dönt, hogy amíg csak lehet a társulattal együtt utazik a keleti partra. Útjuk során azonban halálos veszedelembe kerülnek, amikor a bolygó őslakóinak, a metamorfoknak a rezervátumában tartanak előadást, majd az előadás után kiszabadítanak néhány foglyot, akiket a metamorfok barbár módon fel akartak áldozni. Ráadásul most már az egész társulat számára nyilvánvalóvá válik, hogy Valentine valójában Lord Valentine. Menekülni kényszerülnek, a metamorfok azonban csapdát állítanak és a harcban meghal két szkandár, Zalzan Kavol két testvére, és elveszítik mindenüket, beleértve a járművüket és a zsonglőrfelszerelésüket. A társulat maradéka végül mégiscsak eléri a keleti parton Piliplok városát. Az Álmok Szigetére azonban ebben az évszakban nem indulnak zarándokokat szállítók hajók, ezért kénytelenek egy tengerisárkányokra vadászó sárkányhajóval továbbutazni. Az út először szerencsésen alakul, a vadászat különösen eredményes. A hajó raktere épp megtelt volna a feldolgozott zsákmánnyal, amikor egy hatalmas, kisebb sziget nagyságú tengerisárkány elsüllyeszti a hajójukat. Valentine és Lisamon Hultin, a testőrként velük utazó óriásnő, a hatalmas tengerisárkány gyomrában találja magát, ahonnan Lisamon Hultin kardjával vágják ki magukat. A hajótörés után a környező kisebb szigetek lakói mentik ki őket a vízből. Egy szkandár kivételével mindenki túléli a hajótörést Valentine csapatából. Az Álmok-szigetére eljutva újabb nehézségekkel kell szembenézniük. A Sziget Úrnőjéhez csak úgy lehet eljutni, hogy be kell járni a minden zarándok számára kötelező utat, ami folytonos várakozást jelent. Valentine is követi ezt az utat heteken és hónapokon át, míg végül elfogy a türelme, és megszegve a sziget szabályait engedély nélkül próbál meg eljutni a sziget közepén lévő Belső Templomba, az Úrnő rezidenciájába. Elfogják, de néhány nap múlva az Úrnő magához hívatja. Az Úrnő felismeri őt, Lord Valentine-t, jóllehet, akik megfosztották a hatalmától és az emlékeitől, valahogy elvették tőle a régi testét is - a régi testében most az áruló uralkodik Majipoor felett és a szőke fiatalember, ahogy most Valentine kinéz, valójában egy másik ember teste volt valaha. Anyja visszaadja Valentine-nek elveszett emlékeit, és kap tőle Valentine egy különleges fejpántot is, aminek a segítségével meg tudja védeni magát az Álmok Királya által éjszakánként küldött rémálmoktól, és saját gondolatait el tudja juttatni másokhoz. Anyja támogatásával Valentine és társai továbbutaznak Alhanroelbe. Itt található a Pontifex labirintusa, és a kastély, Lord Valentine kastélya. A Pontifex a Napkirály uralkodótársa Majipoor bolygóján. A labirintusban található a bolygót működtető hatalmas adminisztráció. Mielőtt Valentine megpróbálja visszaszerezni a trónját, meg kell szereznie a Pontifex támogatását is. A Pontifexhez azonban éppúgy nem egyszerű bejutni, ahogy a Sziget Úrnőjéhez sem. Hivatalnokok seregén kell átvergődniük. Végül azonban itt is sikerrel járnak. A Pontifex és a Sziget Úrnője együttes támogatását élvezve Valentine most már nyíltan a Kastély-hegy ellen indul, hogy visszaszerezze a trónt és Lord Valentine kastélyát. A Kastély-hegyhez Glayge folyón át vezet az út. A folyóparti városokat a trónbitorló Dominin Barjazid megpróbálja Valentine ellen hangolni azt terjesztve, hogy Valentine valójában csak egy lázadó. A városokat azonban sikerül Valentine-nek a maga oldalára állítania, és sereget verbuválnia a lakosokból. Mire a Kastély-hegy lábához érnek, már Valentine-nak is tekintélyes serege van, azonban kerülni akarja a nyílt összecsapást amíg lehet, mert jól tudja, hogy a trónbitorló seregében a régi barátai harcolnak majd, akiket megtévesztett, hogy Dominin Barjazid elrabolta tőle a testét is, és most úgy néz ki, mint Valentine régen. A csata azonban nem kerülhető el. Az Őrvárosokon túl várta őket a trónbitorló serege. A sereget Valentine gyerekkori jó barátja, Elidath vezette, akit azonban a csata közben Valentine-nek sikerül meggyőznie, hogy a látszat ellenére ő az igazi Lord Valentine, és így a kastélyt védő sereg egységről egységre átáll hozzá. Most már csak fel kell jutniuk a kastélyba, a hegy csúcsára. Viszont most Dominin Barjazid is beveti utolsó fegyverét: a Kastély-hegy olyan magas, hogy az emberek számára gépek biztosítják rajta a megfelelő hőmérsékletet és a levegőt. A gépeket pedig a kastélyból lehet vezérelni, és Dominin Barjazid most kikapcsolja őket. Egyre kevesebb a levegő és egyre hidegebb van. Valentine és serege versenyt futnak az idővel. Megjelenések angol nyelven Lord Valentine's Castle , Harper & Row, 1980 magyar nyelven Lord Valentine kastélya , Zrínyi Nyomda Kiadó, Budapest, 1990, ford.: Nemes István Lord Valentine kastélya , Metropolis Media Group, Budapest, 2009, 2. átdolgozott kiadás, ford.: Nemes István Palóc Múzeum A Palóc Múzeum egy balassagyarmati múzeum. Gyűjteménye felöleli Nógrád megye teljes paraszti kultúráját (a szlovák és német nemzetiségekkel együtt). Története A múzeum az egyesületi alapítású múzeumok közé sorolható. Az alapítás azonban elsősorban Nagy Iván (1824–1898) történész genealógus anyagi támogatása mellett valósulhatott meg. A tudós azonban nem csak pénzbeli adományával, hanem nagy számú gyűjteményével (régészeti, néprajzi, érem- és pénzgyűjtemények) is megalapozta a múzeum létrejöttét, hiszen életének utolsó éveiben a tevékenysége központjában a múzeumügy állt. 1890-ben, a Nógrádi Lapokban felhívást tett közzé: „Gyűjtsük össze a legkisebb történelmi morzsáit is a multnak, ami hazánk, nemzetünk és részleg különösen Nógrádvármegye multjának, történetének megismerésére adalékul és forrásul szolgálhat… Állítsunk egy helyi múzeumot! Állítsunk egy helyi társulatot, mely terebélyesedő fává növendi ki magát, és megalapítandja a tervelt Muzeumot.” A lap következő számában már olvasható a Társulat alapszabálya, amelyet Nagy Iván készített más korabeli egyesületek mintáját követve. 1891. március 15-én fáradozása eredménye képen összeült a Közgyűlés, amely megalapított a Nógrádvármegyei Múzeum Társulatot. Az egyesület célja összegyűjteni azokat a néprajzi, régészeti és történeti emlékeket, amelyek Nógrád megyére vonatkoznak. A Társulásnak 27 alapító, 4 örökös, 89 rendes és 14 pártoló tagja volt. Az elnöknek gróf Degenfeld Lajos főispánt választották. Elindult a munka, és az összegyűlt anyagot a város egyik iskolájának tágas tantermében még az adott évben a látogatók számára megtekinthető állapotba hozták, így minden vasárnap és hétfőn 10-12 óráig látogatható volt a tárlat. Ezen felbuzdulva az egyesület körlevelet intézett a falvakban élő értelmiségieknek, hogy gyűjtsenek, és azt adományozzák az egyesületnek. A vidéki értelmiség ez irányú tájékozottságát mutatja, hogy a rimóci jegyző, a cserhátsurányi és az őrhalmi pap egyaránt azt válaszolták, hogy községükben néprajzi tárgy nincs, pedig ezek a községek a néprajzosok számára még a II. világháborút követő évtizedekben is kiváló terepnek bizonyult, számos kiváló tárgyat gyűjtöttek ezekből a falvakból. Mindezek ellenére egy év leforgása alatt 172 adományozó jóvoltából 3500 fölé emelkedett a múzeum tárgyi anyaga. Ezek között voltak régészeti, néprajzi tárgyak, különböző történeti korokból származó tárgyi emlékek, ásványok, portrék és könyvek. 1891-ben Szontágh Pál (1820–1904) politikus, fel-ajánlotta könyvtárát a társulat számára. Ekkor már kinőtték a termet, és további helyiségeket igényeltek az iskolától. Ám végül is 1894-ben a Társulat meg tudott vásárolni egy épületet, amelybe hamarosan át is költöztették a gyűjteményt. Idővel csökkent a lelkesedés, a feleslegessé vált tárgyak még valahogy eljutottak a múzeum-hoz, azonban a felvállalt tagdíjak már jóval nehezebben. Az új épületet is csak Nagy Iván és Degenfeld Lajos váltóival tudták megvásárolni. Az közgyűlések lelkesedése is alábbhagyott. Nagy Ivánnak köszönhetően azonban nem szűnt meg a múzeumi társulat. Újabb és újabb támogatókat nyert meg az ügynek. 73 évesen a Társulat titkári posztja mellett az igazgatói teendőket is ellátta. Székfoglalói beszédében felvetette az új múzeumépület megépítésének gondolatát. Végrendeletében minden vagyonát a Nógrádvármegyei Múzeum Társulatnak adományozta, de kikötötte, hogy csak az új múzeumépületre fordítható. Halála után felesége Csathó Mária (1837–1908) felajánlotta a tudós könyvtárát a múzeumnak. 1904-ben Jaskovics Ferenc (1860–1914) látta el az igazgatói feladatokat és gondozta a gyűjteményt. 1905-ben a társulat felvételét kérte a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségébe. Ez nagy előrelépés volt mind szakmailag, mind a rendszeres anyagi ellátás miatt. A vármegye segítségével sikerült rendezni a társulat anyagi gondjait, és Jaskovics igazgató, valamint Vannay Ignác alelnök – aki a takarékpénztár igazgatója is volt egy személyben – nekiláttak az új múzeumépület megvalósításának. A Főfelügyelőség közbenjárására a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól állami segélyt és a várostól 1000 négyszögölös telket kaptak. 1910-ben kiírták a pályázatot a múzeumpalota megtervezésére, amit Wälder Gyula (1884–1944) fővárosi építész nyert meg. A kivitelezés előre látható költségei azonban meghaladták a rendelkezésre álló összeget, így az eredeti tervet átdolgozták, és nem építették meg az egyik épületszárnyat, aminek hiányát a múzeum mai napig érzi, iroda hiány és raktározási problémái miatt. Az építkezés 1914 tavaszán indult, s a még csak félkész épületbe már a nyár folyamán elkezdték a beköltözést. A világháború kitörése után azonban elvették az épületet az egyesülettől, laktanyaként, majd kórházként működött. A háború a legnagyobb kárt azonban a gyűjteményben okozta, aminek közel 80%-a elpusztult, megsemmisült. Ma már lehetetlen megmondani, hogy milyen értékeket képviselhetett ez a gyűjtemény, de valószínű, hogy ma páratlan lenne a maga nemében, amire a megmaradt minimális anyagból következtethetünk. A háború után a minisztérium támogatásával felújították az épületet, és 1931-ben ismét meg-nyithatta kapuit. Igazgatónak Fényes Dezsőt (1888–1973) nevezték ki, aki a megbízása előtt a Nemzeti Múzeum munkatársa volt. A gyűjtemény nagy részét főleg régészet, történelem és a természettudomány tárgyi emlékei alkották, de Hóman Bálint szorgalmazására megindult a néprajzi tárgyak gyűjtése, a palóc hagyományok dokumentálása. 1930-as évek elején a múzeum mögötti szabad területen létrehozták az ország első, áttelepített épületekből álló szabadtéri múzeumát, egy 18. századból származó paraszt portát. A második világháború sajnálatosan ugyanolyan pusztításokat végzett a gyűjteményben, mint az első, ekkor a gyűjtemény több mint 90%-a lett az enyészeté. A háború befejeztével az újraindítás során a néprajz kiemelt szerepet kapott. Manga János lett 1949-től a múzeum igazgatója, aki nagy ütemben megkezdte a helyreállításokat, a gyűjtemény újraindítását.Az 1970 és 1973 közötti időszakban az addig itt működő múzeumi szakágakat, az egyes szakágakhoz tartozó gyűjteményekkel együtt Nógrád megye akkoriban alapított új múzeumai között osztották szét. Ez volt az ún."profiltisztítás" folyamata, amelynek során a régészet és a történeti anyag egy része a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba, a természettudomány a Pásztói Múzeumba, a történeti gyűjtemény másik része, a numizmatikai, irodalom- és művészettörténeti anyagok a salgótarjáni Nógrádi Sándor Történeti Múzeumba kerültek. Az új nógrádi megyeszékhely kultúrpolitikai szerepének megerősítését szolgáló törekvések közül máig ható jelentősége van annak a döntésnek, hogy 1970 őszén az addig itt működő megyei igazgatóság is Salgótarjánba került. A Palóc Múzeum a néprajzi szakágat képviseli Nógrád megyében. A helyi adottságok figyelembe vételével kiemelt témaköre a népművészet, azon belül is a viselet, a szőttesek, a pásztorművészet, és az utóbbi két évtizedben a vallási néprajz, mivel két néprajzos is huzamosabb ideig ezzel a témával foglalkozott a múzeumban. Balassagyarmat városa és a megyei múzeumi igazgatóság között az 1980-as évek elején létrejövő megállapodás eredményeként 1992-ig "várostörténeti" gyűjtemény is működött az intézményben. Ennek újraindítására csak 2002-ben, a megyei múzeumi szervezet akkori vezetőjének kezdeményezésére kerülhetett sor. A mai történeti gyűjtemény az 1980-as években begyűjtött 19-20. századi várostörténeti anyag mellett egy több mint háromezer darabos plakát és falragasz gyűjteményt is magába foglal. A kormány 1543/2012 (XII.4.) számú határozatában közzétett döntése szerint a muzeális intézmény a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetében folytatja korábbi tevékenységét. Helye A Palóc Ház a Palóc Múzeum mögötti ligetben található. Az ú.n. zsilipelt lakóház több mint 250 éves. Az épületegyüttest 1932 és 1934 között szállították mai helyére Karancskesziből. A ház mellett tökmagolajprés, istálló, pajta és kemence látható. Állandó kiállítások Bölcsőtől a sírig. Paraszti ünnepek és hétköznapok Nógrád megyében Egy tudós köznemesi könyvtár – Nemzeti történelmünk tüköre Madách relikviák Mikszáth Relikviák Palóc hímzés A palóc hímzés az Ipolytól Putnokig terjedő dombvidéken jellemző. Nagyszécsény és Salgótarján volt a legjellemzőbb képviselője. Története A palóc hímzést egyszerű motívumvilág jellemezte, a kezdeti egyedüli fehér színt később felváltotta pár alapszín használata. A motívumok létrehozása főleg szálszámolással készült, később az ügyesebb asszonyok drukkolták (szabad kézzel átrajzolták), majd üttetett mintákat alkalmaztak. Motívumok és színvilág Motívumait a stilizált minták jellemzik, egyes tájvidékeken a mértani mintákat, máshol a virágmintákat részesítették előnyben, helyenként állat- és madárminta is fölbukkan. A központi virágelemeket (szegfű, rózsa, gyöngyvirág) bimbók, levelek, kacsok, kalászok gazdagítják. Színei alapvetően a piros főszín és a kék mint kiegészítőszín, később megjelent a rózsaszín és a zöld. A minták gazdagodására hatással volt a környező területek mintáinak megismerése, főleg a kalocsai hímzés, a matyó hímzés és a galga-vidéki hímzés. A minta elhelyezése legtöbbször szalagszerű, amely végigfut a díszítendő területen, ritkább esetben bokordísz vagy különálló csokorminta. Öltéstechnika Öltéseikben is az egyszerű technikát követik, mint motívumaikban. Jellemző a laposöltés, a száröltés, a margitöltés, a díszöltés, a boszorkányöltés, a csavartöltés és a huroköltés, a huszadik században kiegészült a keresztöltéssel is. Kiegészítő technikaként alkalmazzák a lyukhímzést, a horgolást (slingelést), a subrikát, a borsókát és az azsúr díszítést. A hímzéshez pamut- és selyemfonalat használnak. Alkalmazás Ünnepi öltözeteken és ajándékokon alkalmazzák. Díszítik a férfi ingek elejét, női kendőket, ingek elejét, kézelőjét, kötényeket (ganga, surc), de asztalterítőkön, dísztörölközőkön és lepedővégeken is találkozhatunk motívumokkal. A kiegészítő díszítés használata területenként változik, Hollókőn, Lócon és Rimócon a bőrcucajt, pruszlikot és ingvállat is hímezték. Jellemző motívumterületek Nagyszécsény, Salgótarján, Dél-Nógrád, Kazár, Galga-vidék Thomas Stephen Foley Thomas Stephen Foley (1929. március 26. – 2013. október 18.) amerikai politikus és diplomata. Az Egyesült Államok képviselőházának demokrata tagja 1965-től 1995-ig, Washington 5. választókörzetének képviselője. Az Egyesült Államok képviselőházának szóvivője 1989–1995 között. Harminc éven keresztül a kongresszusban dolgozott. Foley Spokane városban született, Washingtonban. 1946-ban érettségizett a jezsuita Gonzaga Preparatory School intézményben. Spokane-ban a Gonzaga Universityt látogatta, majd a seattle-i University of Washingtont. Művészeti diplomáját 1951-ben szerezte, 1957-ben ugyanazon az egyetemen ügyvédi diplomát kapott. Az ügyvédi tanulmányok után magánügyvédként praktizált. 1958-ban Spokane-ben kezdett dolgozni. Pogányfalva Pogányfalva románul: Pogănești, falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Lugostól északkeletre fekvő település. Története Pogányfalva nevét 1453-ban említette először oklevél Poganfalva néven. 1454-ben Poganfalwa Zsupánhoz tartozott. 1514-1516 között Paganesth, 1529-ben Poganesd, 1617-ben Poganiezthi, 1690-1700 között Pogonis, 1717-ben Poganese, 1808-ban Poganyest, Poganesti, 1913-ban Pogányfalva néven volt említve. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Poganyest, oláh falu, Krassó vármegyében, Lugoshoz 1 1/2 órányira: 410 óhitű lakossal, anyatemplommal. Földesura a Joanovics család.” A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Lugosi járáságoz tartozott. 1910-ben 541 lakosából 524 román, 7 szerb, 6 magyar volt. Ebből 531 görög keleti ortodox, 9 római katolikus volt. Jana–Ingyigirka-alföld A Jana–Ingyigirka-alföld (oroszul: Яно-Индигирская низменность) kiterjedt mocsaras síkság Oroszország ázsiai felén, Északkelet-Szibériában, Jakutföld északnyugati részén. A keletebbre elhelyezkedő Kolima-alfölddel együtt az Északkelet-szibériai-alföld része. Földrajz A Laptyev- és a Kelet-szibériai-tenger déli partja mentén terül el. Nyugaton a Buor-Haja-öböltől (az Omoloj torkolatától) az Ingyigirka torkolatvidékéig terjed. Délen a Polousznij-hátság választja el a sokkal kisebb Abij-alföldtől. A Jana és a tengerbe ömlő kisebb folyók torkolatvidékét is magába foglalja. Nyugati fele viszonylag keskeny, de keleten szélessége eléri a 300 km-t. Átlagos tengerszint feletti magassága 30–80 m között van. Helyenként 300 m magas szigethegyek, hátak emelkednek ki a síkságból, közülük a legmagasabb 558 m. Éghajlata rendkívül zord, hideg. A talaj állandóan fagyott állapotban van (permafroszt). A folyók és tavak a hosszú télen akár nyolc hónapra is befagynak, gyakran fenékig. Természet-földrajzi jellemzői lényegében a Kolima-alföldével azonosak. La Bourdinière-Saint-Loup La Bourdinière-Saint-Loup település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 705 fő (2015). La Bourdinière-Saint-Loup Mignières és Vitray-en-Beauce községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A magyar labdarúgó-válogatott 2011. október 11-i mérkőzése A magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzése Finnország ellen, 2011. október 11-én. A végeredmény 0–0 lett. Előzmények A magyar labdarúgó-válogatott ezt a mérkőzést megelőzően legutóbb, szeptember 6-án Moldovában lépett pályára. Az Eb-selejtező végeredménye 2–0 lett a magyar csapat javára, ezzel minden esélye megmaradt a pótselejtezőt érő második hely megszerzésére. Azonban október 7-én Svédország legyőzte Finnországot, így a magyar válogatott már nem végezhetett a második helyen az E csoport tabelláján. Keretek Egervári Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya szeptember 26-án hirdette ki huszonegy főből álló keretét a finnek elleni mérkőzésre. A szeptember 6-i moldávok elleni kerethez képest több változás is történt. Bekerült a csapatba Halmosi Péter, Lázár Pál, Dzsudzsák Balázs és Gera Zoltán, azonban kikerült a keretből Laczkó Zsolt, Pintér Ádám és Stieber Zoltán is. Szeptember 30-án biztossá vált, hogy Gera sérülés miatt nem léphet pályára a találkozón, helyére Stieber került a keretbe. Mixu Paatelainen, a finnek szövetségi kapitánya szeptember 28-án hirdetett keretet. megjegyzés: Az adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek! A mérkőzés A találkozót a budapesti Puskás Ferenc Stadionban rendezték, 20:00-kor. A végeredmény 0–0 lett, ezzel a magyar csapat a csoport harmadik helyén zárt, kilenc ponttal megelőzve a negyedik helyen végző Finnországot. Nagykárolyi András Nagykárolyi András (1939. –) Európa-bajnoki ezüstérmes magyar sportlövő, edző. Életpályája A pisztolylövők harmadik, 1963-as stockholmi Európa-bajnokságán a Balogh Ambrus, Gönczi Ferenc, Kelemen Lajos, Nagykárolyi András összetételű sportpisztolyos csapat ezüstérmet szerzett. Chrysovirus A Chrysovirus a vírusok egyik neme, a Chrysoviridae család egyetlen genusa. Az ide tartozó fajok gombákat (és talán növényeket), köztük a penicillint termelő Penicillium chrysogenum penészgombát fertőzi meg, ennek a gombafajnak latin nevéről kapta elnevezését is. Jellemzése A penicillintermelő penészgombákat támadó vírusokra az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején figyeltek fel. A chrysovírusokat sokáig a Partitiviridae családba sorolták, csak a genetikai analízisük fedte fel, hogy túlságosan különböznek tőlük és létrehozták számukra a Chrysoviridae családot. Kis, 35-40 nm átmérőjű, lipidburok nélküli, ikozaéder formájú vírusok. A kapszidot 12 db (öt fehérjéből álló) pentamer, vagyis összesen 60 proteinmolekula alkotja. Genomjuk lineáris, kettős szálú RNS és négy különálló szegmensből áll: mindegyik szegmens egy gént tartalmaz. A szegmensek a következőek: RNS1 (kb. 3.6 ezer bázis), egy 125-130 kilodaltonos RNS-polimerázt kódol RNS2 (3,1-3,2 ezer bázis), a 100-110 kDa súlyú burokfehérjét kódolja RNS3 (kb. 3,0 ezer bázis) 90-102 kDa-s, ismeretlen funkciójú fehérjét kódol RNS4 (2,8-2,9 ezer bázis) 80-100 kDa-s fehérjét kódol (talán a burok felépítésében van szerepe) A szegmensek külön-külön kapszidban foglalnak helyet, így elvileg legalább négy külön fertőzés szükséges ahhoz, hogy a vírus szaporodni tudjon a gazdasejtben. A gyakorlatban nem sikerült megfigyelni kívülről történő fertőzést, a vírus vagy vertikálisan (sejtosztódás vagy spóra) vagy horizontálisan (a gombafonalak összeolvadásával, anasztomózisával) terjed. A nembe tartozó fajok gazdaszervezetei elsősorban gombák: penészgombák (Penicillium chrysogenum), kalapos gombák (mint a termesztett kétspórás csiperke) vagy olyan növénypatogének, mint a Verticillium dahliae, Magnaporthe oryzae vagy Helminthosporium victoriae. Növényekből - például retekből - is izoláltak már chrysovírust, ahol szövettani festéssel nem találták gombafertőzés nyomát. Arc-sous-Montenot Arc-sous-Montenot település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 207 fő (2015). Arc-sous-Montenot Villeneuve-d’Amont, Villers-sous-Chalamont, Dournon és Lemuy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thomas Sterling Thomas Sterling (Amanda, 1851. február 21. – Washington, 1930. augusztus 26.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Dél-Dakota, 1913–1925). Pótz-Nagy Ágoston Pótz-Nagy Ágoston (Budapest, 1951. augusztus 16. –) magyar gitáros, a Gesarol együttes tagja volt, 1992 óta vezetője. Élete Nagyapja Pótz-Nagy Árpád (1890 – ?) válogatott labdarúgó, középcsatár. /BTC, FTC/ polgári foglalkozását tekintve magántáncos volt az Operaházban, majd az Operaház zenekarának tagja lett. Hegedűtanárként is működött. Apja dr. Pótz Nagy László – hegedű – koncertmester. Bátyja Pótz Nagy László szintén hegedűn játszott (még ma is működteti kamara zenekarát). Így elkerülhetetlen volt, hogy ő is zenéljen, de neki már csak a zongora maradt. Általános iskolai tanulmányaival egy időben elkezdte zenei tanulmányait. Ez példásan alakult az első hónapban, amikor az egyik óra után sírva ment haza, mert a tanár néni azt kérte, hogy bal kézzel mást játsszon, mint a jobbal. Ezután egy év szünet jött, de utána hat évig minden rendben volt. Tekintettel arra, hogy Árpád nagypapa a Sashalmi Zenede egyik alapítója volt, azt próbálta kieszközölni, hogy hadd menjen át dzsesszzongora szakra. Ezt sajnos az iskola vezetése nem támogatta, mert még nem volt 16 éves. Ezek után nem volt mit tenni, más hangszer után kellett nézni. Barátja Fekete Attila a Saturnus együttes basszusgitárosa készített neki egy gitárt, amin elkezdte a gitározás alapjait megismerni. Az I. István Közgazdasági Technikumban – 1965-1969 – már iskolazenekarban játszott barátaival, amit HAUS BYRDS–nek hívtak és korabeli nyugati együttesek számait próbálták eljátszani. Ebből lett a GESAROL 1969-ben. Itt már Schuster Lóránt volt a főnök és az 1970-es évek elejétől saját dalokat írtak. Ágoston elvégezte a Kereskedelmi, Vendéglátóipari- és Idegenforgalmi Főiskolát, s a polgári életben üzletág igazgatóként dolgozik. 1972-ben megnősült, házasságából két gyermek született, ma már felnőttek, s négy unokával örvendeztették meg apjukat. Ágoston tartott egy rövid szünetet, de lényegében a zenétől sosem szakadt el. Először diszkózott, majd amikor a gyerekek már biztos pályán mozogtak, régi barátaival újra megalakították a GESAROL-t 1992-ben egy „PÉK BÁL” keretében. Azóta a zenekar szinte heti rendszerességgel koncertezik és Pótz-Nagy Ágoston vezetésével viszik a GESAROL zászlaját tovább. Számtalan fesztiválon, motoros találkozón, falunapon ismerhette meg a nagyérdemű a zenekart és remélhetőleg még megy tovább egy jó darabig. Fennállásának 48., újraalakulásának 23. évfordulóját ünnepli a GESAROL együttes 2015 nyarán. Saját szerzeményei Lengőajtó Szakadj meg Ítéletnap A magyar labdarúgó-válogatott 2011. szeptember 6-i mérkőzése A magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzése Moldova ellen, 2011. szeptember 6-án. A végeredmény 2–0 lett a magyar csapat javára. Előzmények A magyar labdarúgó-válogatott a moldovai mérkőzést megelőzően négy nappal korábban a svédek ellen játszott Eb-selejtezőt. A mérkőzés végeredménye 2–1 lett, ezzel a magyar csapat felzárkózott az E csoport tabelláján Svédország mögé. A moldovaiakkal legutóbb 2010. szeptember 7-én, Budapesten játszott Magyarország. Akkor 2–1-es győzelemmel hagyták el a pályát Egervári Sándor játékosai. A moldáv labdarúgó-válogatott a szeptember 2-i játéknapon 4–1-s vereséget szenvedett a finnektől. Ezzel az eredménnyel már biztossá vált, hogy nem juthatnak ki az Európa-bajnokságra. Keretek Egervári Sándor, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya augusztus 22-én hirdette ki huszonhárom főből álló keretét a svédek és a moldávok elleni mérkőzésre. Később sérülést szenvedett Dzsudzsák Balázs és Koltai Tamás is, helyükre Sándor Györgyöt hívta be a kapitány. A csapat elutazása előtt kikerült a keretből, Fehér Zoltán, Halmosi Péter és Lipták Zoltán is. Gavril Balint, a moldávok szövetségi kapitánya augusztus 23-án hirdetett keretet. A játékosok között szerepelt Serghei Alexeev neve is, aki a Kaposvári Rákóczi játékosa. megjegyzés: Az adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek! A mérkőzés A találkozót a chişinăui Zimbru Stadionban rendezték, magyar idő szerint 19:45-kor. Már a mérkőzés elején, a 7. percben megszerezte Vanczák Vilmos a magyar válogatott vezető gólját. A 42. percben Serghei Alexeev kapott sárga lapot a moldáv csapatból. A félidő végére megmaradt az egygólos vendég vezetés. A második játékrészre feljavult Moldova játéka, azonban gólt nem tudtak szerezni, ellenben a magyarok a 83. percben Rudolf Gergely találatával tovább növelték előnyüket. Több gól már nem esett a mérkőzés végéig, így: Moldova–Magyarország 0–2. Magyarország legfeljebb második lehet a csoportban. Hollandia legrosszabb esetben is második helyen végez, és vagy csoportelsőként, vagy legjobb csoportmásodikként kijutott az Európa-bajnokságra. Palóczi Antal Palóczi Antal, olykor Palóczy, 1883-ig Platzer (Pest, 1849. március 13. – Budapest, 1927. augusztus 16.) magyar építész, városrendező, író, lapszerkesztő. Élete Tanulmányait a budai műegyetemen végezte. 1871-től 1876-ig tanársegéd volt a mű- és középítészeti tanszéken. Ezen időszakban Steindl Imre mellett dolgozott, mint építésvezető. 1879 és 1911 között tanított az Iparrajziskolában. Számos pályázaton vett részt eredménnyel, de főként városrendezéssel foglalkozott (Arad, Brassó, Nagyszeben, Nyíregyháza, Pozsony, Sopron stb.) Budapesten a Szabadság tér, a lágymányosi állandó vásártelep, a Tabán rendezése, a villamosok lánchídi aluljárója voltak a főbb tervei. Elméleti munkákat is kiadott. Platzer családi nevét 1883-ban változtatta Palóczira. Szerkesztette az Építészek Naptárát 1895-től Budapesten. A Fiumei Úti Sírkertben nyugszik. Emlékezete 2005-ben Kolber István akkori tárca nélküli miniszter alapította a róla elnevezett Palóczi Antal-díjat, a településrendezés területén elért eredmények díjazására. Művei Vignola oszloprendszerei. Módszeres szerkesztéssel magyarázva. 12 fototipografozott táblával. Bpest, 1890. (2. bőv. kiadás. U. ott, 1897). Budapest főváros alaki rendezéséről. Különös tekintettel a belváros szabályozására. U. ott, 1892. Tervmelléklet: A belváros szabályozási térképe. (Különnyomat a M. Iparból). Budapest új székházáról. U. ott, 1899. (Tervjavaslattal). A fővárosi közmunkák tanácsa 1898. működéséről szóló hivatalos jelentésének kritikai ismertetése. U. ott, 1899. (Különnyomat az Építő Iparból). Budapest városházáról. U. ott, 1900. (Különnyomat a M. Iparból). Városok rendezése Budapest viszonyainak egybevetésével. Tanulmány. U. ott, 1903. Palóczy László Palóczi Palóczy László (Miskolc, 1783. október 14. – Pest, 1861. április 27.) liberális reformpolitikus, Borsod vármegye országgyűlési követe. Életrajza Borsod megyei református nemesi családban született. 1807-től állt a vármegye szolgálatában, 1832-ben a pozsonyi országgyűlésre küldték követként. A liberális ellenzékhez tartozott; Szemere Bertalannal, a megye másik képviselőjével együtt az ellenzék egyik legjelentősebb tagja az 1843–44-es és az 1847–48-as reformországgyűlésen. Palóczy a reformkor országgyűlésein különösen a vallásszabadság kérdésével foglalkozott. Ő javasolta, hogy magyar nyelven vezessék az országgyűlés jegyzőkönyveit. 1839-től Borsod vármegye másodalispánja. Az 1848-as országgyűlésen Miskolc képviselője és a képviselőház korelnöke volt július elejéig, majd a kegyelmi szék elnöke. Mivel a detronizáció után is megtartotta mandátumát, a világosi fegyverletétel után előbb halálra ítélték, majd ezt kegyelemből börtönbüntetésre enyhítették. Szabadulása után Miskolcra ment, ahol visszavonultan élt, de 1861-ben, nem sokkal halála előtt ismét képviselte szülővárosát az országgyűlésben, ahol ismét ő volt a képviselőház korelnöke. Közkedvelt, rokonszenves politikus volt. A holttestét Pestről Miskolcra szállító vonatot több helyütt ünnepélyesen fogadták. A Vasárnapi Ujság beszámolója szerint Debrecenben az indóházban több ezer fős tömeg várta a vonatot, amely harangzúgás közepette futott be a városba. Koporsóját babérkoszorúval díszítették fel és a Szózatot is elénekelték. Az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra. Emlékezete Emléktáblája az Avasi Református Templom déli oldalhajójában, a falban található. A márványból készült táblát képviselőtársai helyezték el a templom falában 1864-ben. A tábla felül kimagasodó részén megjelenik a magyar kiscímer , amelyből ívesen lefelé balra tölgyfa jobbra babérfüzér van. Az emléktábla jobb és bal oldalán egyaránt a füzérekből kiindulva oszlopon felkúszó borostyánlevelek vannak majd a borostyánfüzér a tábla alján is folytatódik, ahol a Palóczy címerbe torkollik. A díszes táblán a következő olvasható: PALÓCZY LÁSZLÓ AZ 1848. ÉS 1861 KI ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELŐHÁZA KORLENÖKÉNEK EMLÉKÜL Ki a képviselőház 1861 évi april hó 19 kelt határozata szerint: „A HAZA HÁLÁJÁT KIÉRDEMELTE” KÉPVISELŐTÁRSAI. Miskolcon, a Szemere-kert és a Deák Ferenc tér közötti útszakasz viseli nevét. Az avasi templom melletti dombon emlékművet állítottak tiszteletére. Epitáfium Jókai Mór epitáfiumot írt halálára: La Bresse La Bresse település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 4243 fő (2015). La Bresse Xonrupt-Longemer, Rochesson, Metzeral, Stosswihr, Wildenstein, Cornimont és Gérardmer községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pohl Antal Pohl Antal (Láposbánya, 1929. május 10. –) erdélyi magyar költő. Életútja Középiskoláit Nagybányán végezte (1948), majd a marosvásárhelyi OGYI-n orvosi diplomát szerzett (1955). 1955-56-ban Székelyhídon, 1957-től a nagybányai Megyei Kórházban orvos, 1967-től osztályvezető orvos nyugdíjba vonulásáig (1991). Munkássága Versei, közéleti cikkei 1990-től a Bányavidéki Új Szó és az Erdélyi Féniks hasábjain jelentek meg. Orvosi szaktanulmányokat közölt a Román Akadémia orvosi szakkiadványaiban. Megalakulásától 1994-ig elnöke a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesületnek. Verseit 1992-ben gyűjtötte kötetbe (Ez itt a szülőföld. Miskolc 1992), s Metz István előszavával jelentette meg saját kiadásában. „Habár verseket már évtizedek óta írt, azoknak egy-egy gyöngyszeme azonban csak az 1989-es fordulat után került az olvasó kezébe a helyi sajtó által. Kisebbségi sorsunk égető problémái tükröződnek ezekben” – írja a bevezetőben Metz István. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Pohledy Pohledy település Csehországban, a Svitavy-i járásban. Pohledy Sklené, Rudná, Březová nad Svitavou, Dlouhá Loučka, Janůvky, Moravská Třebová és Křenov településekkel határos. Lakosainak száma 312 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pamarthe A Pamarthe egy bolygó a Csillagok háborúja kitalált univerzumában. A Pamarthe a Külső Peremvidéken helyezkedik el. A bolygó Claudia Gray: Star Wars: Vérvonal című regényében jelenik meg először. Leírás A felszínét hegyek és szurdokok borítják. A bolygó kis részét pedig tengerek és folyók szelik át. A pamartheiek híresek voltak a bátorságukról. A szabály az volt, hogy aki nem tudta a vizet meghódítani, akkor az még azt űrt se tudná meghódítani. A leghíresebb ital a bolygón a viharos kikötő volt, a galaxis legcsípősebb itala. A Pamartheiek híresek voltak a sportokban. Sokszor indultak a hipertéri versenyeken. és a Öt-Kard futamra, ahol mindig (valamikor) győztek. A bolygóról származik Greer Sonnel, aki Leia Organa személyes titkára volt a Galaktikus Szenátusban. Később meg csatlakozott az Ellenálláshoz. Egyébként a pamartheieknek kiváló volt az alkoholfogyasztásuk. Történelem Amikor a Galaktikus Birodalom uralta a galaxist a Pamartheről sokan csatlakoztak a Birodalmi Haditengerészethez, mivel nem értették a Galaktikus Köztársaság döntését, hogy klón katonákat használnak rendes katonák helyet, alig várták őket új csatákhoz, csatákra. Azonban, az Alderaan megsemmisítése után a legtöbb pamarthei a gyávaság rossz magatartásaként látott - több száz elhagyatott bolygót, hogy csatlakozzanak a Lázadó Szövetséghez. Valamikor az endori csata után született meg Greer Sonnel, aki híres pilóta lett. Később részt vett az Öt-Kard futamon ahol a legendás Han Solo segítségével versenyzett és az Ifjúsági-Kard futamon, ahol sikeres eredményt érte el. Később lángvérűséget diagnosztizáltak nála, ami gyakran jött ki űrutazóknál. Később YU 28-ban Leia Organa személyi titkára lett a Galaktikus Szenátusban. Megjelenése filmekben, könyvekben Egyik Star Wars filmben sem jelenik meg. Claudia Gray: Star Wars: Vérvonal (először tűnik fel) Pamela, avagy az erény jutalma A Pamela, avagy az erény jutalma, (eredeti címe: Pamela or a Virtue Rewarded) Samuel Richardson angol író 1740-ben megjelent regénye, a műfaj történetének fontos állomása. Fordította, illetve magyar viszonyok közé helyezve átdolgozta Kis János (1806). Cselekménye Hősnője, Pamela szobalány egy vidéki nemesi háznál. A ház fiatal ura és örököse el akarja csábítani, de Pamela erényesen ellenáll, nem szédítik meg őt az ígéretek. Pamela gazdája a csábítás összes eszközét felhasználja, és a leány mindig csak az utolsó pillanatban menekül meg; ez az utolsó pillanat néha csak nagyon kényes helyzetben következik be. Végül Pamela visszaköltözik szüleihez. A férfit megrendíti a lány viselkedése, ráébred szerelmére és feleségül veszi Pamelát. Asszonyként Pamelának fokozatosan sikerül elismertetnie magát a nemesi körökben. Műfaja, irodalomtörténeti jelentősége A Pamela az első igazi levélregény. Richardson a történetet levelek formájában adja elő, amelyeket Pamela ír ősz szüleinek. A levélforma adja a lehetőséget a hős érzelmeinek, gondolatvilágának ábrázolására. Ez a módszer a maga korában teljes szakítást jelentett a kalandos regény addig uralkodó formájával. Itt már nem az esemény lett a regény lényege, hanem a lélek reagálása az eseményekre. A könyvben fontos szerepet kapnak a tárgyak, a mindennapok apró jelenségei Az író hosszasan, kitérőkkel mutatja be alakjait és a környezetet. „Ez a bőbeszédűség a titka módszerének. Minden cselekedet, érzés, gesztus apróra megvizsgáltatik. Hősei, hősnői egyebet sem csinálnak, mint elemzik, regisztrálják hangulataikat, érzéseiket…” Szentimentalizmus, Pamela alakja Itt már teljes vértezetben jelenik meg az angol szentimentalizmus; ez segítette a regényt diadalra. A szerző nem kíméli meg az olvasót Pamela lelki szenvedésének részleteitől, a történetet bizonyos morális érzelgősség hatja át. Pedig Pamela alakjából hiányoznak a női vonások: okos, bátor, törhetetlen, tisztában van kötelességével. Ebben az első szentimentális hősnőben szinte nincs is érzelem, inkább csak önsajnálat. Szíve az erkölcsi parancsnak engedelmeskedik: a könyv első részében a csábítót megveti, de amint a második részben a csábító hősszerelmessé válik és tisztességes szándékkal közeledik hozzá, egyszerre hűséges szerelem ébred benne és a házasság után gondos feleség lesz. Pamela alakja az idők folyamán sokat vesztett vonzerejéből, története érdektelenné vált. A regénynek ma már csak irodalomtörténeti értéke van, de a maga korában irodalmi iskolát teremtett. A szentimentalista irányzat elindítója volt, amely azután Rousseau-val és Goethe Wertherével folytatódott és emelkedett magasabb szintre. Irodalmunkban elsősorban Kármán József Fanni hagyományai képviselte a regényben ezt az irányzatot. Hatása Fieldingre A Pamela tette regényíróvá a Richardsonnál sokkal jelentősebb Henry Fieldinget, aki addig korábban csak színműveket közölt. Fieldinget ugyanis felbőszítette a Pamela érzelgőssége, könnyes képmutatása. Előbb pamfletje jelent meg a félreérthetetlen nevű Shamela Andrews életéről (1741), majd egy igazi ellenregényt írt: a Joseph Andrewst, Pamela erkölcsös fivérének történetét. Thomas Sumter Thomas Sumter (Charlottesville, 1734. augusztus 14. – Stateburg, 1832. június 1.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Dél-Karolina, 1801–1810). Emlékezete Róla nevezték el a Dél-Karolinához tartozó charlestoni-öbölben létesített Sumter-erődöt. Pamela Anne Melroy Pamela Anne Melroy (Palo Alto, Kalifornia, 1961. szeptember 17. –) amerikai űrhajósnő, ezredes. Eileen Collins után a második amerikai nő, aki a Space Shuttle parancsnoka lehetett. Életpálya 1983-ban a Wellesley College keretében fizikából és csillagászatból kapott oklevelet. 1983-tól az Air Force ROTC program munkatársa. 1984-ben a Massachusetts Institute of Technology (MIT) keretében Föld és bolygókutatásból megvédte diplomáját. 1985-ben pilóta vizsgát tett. Szolgálati repülőgépe a KC–10 volt. A Sivatagi Pajzs és a Sivatagi Vihar résztvevőjeként 200 támogató harci bevetésen vett részt. 1991-ben tesztpilóta kiképzésben részesült. A KC–10 fejlesztésének tesztpilótája. Több mint 5000 órát tartózkodott a levegőben, több mint 50 különböző repülőgépen szolgált vagy tesztelt. 1994. december 9-től a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Az Űrhajózási Hivatal megbízásából az Advanced Projectsben dolgozott. Három űrszolgálata alatt összesen 38 napot, 20 órát és 04 percet (932 órát) töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2009 júliusában fejezte be. 2009-től a Lockheed Martin helyettes Program Managere. 2011-től a Federal Aviation Administration (FAA) vezető műszaki tanácsadója és igazgatója a helyszíni műveleteknek. 2013-tól a DARPA igazgatóhelyettese. Űrrepülések STS–92 , a Discovery űrrepülőgép 28. repülésének pilótája, ami Floridából indult és Kaliforniába érkezett. Az ISS űrállomás első Z1 rácselemét kapcsolták a Unity modul felső (azaz zenitirányú) csatlakozójára; erre utal a Z1 jelölés. Az egységen helyezték el az űrállomás 4 db iránybeállító giroszkópját és a nagy-sebességű adatátvitelt biztosító Ku-sávú, forgatható parabolaantennát, ami a geostacionárius pályán keringő TDRS műholdakkal biztosít összeköttetést, továbbá egy ideiglenes csatlakozót a PMA dokkolókabinoknak. Első űrszolgálata alatt összesen 12 napot, 21 órát, 40 percet (310 órát) töltött a világűrben. 8 500 000 kilométert repült, 202-szer kerülte meg a Földet. STS–112 , a Atlantis űrrepülőgép 26. repülésének pilótája. A Nemzetközi Űrállomásra (ISS) szállították a harmadik darab S1 rács egységet. Első alkalommal szereltek fel külső kamerát, hogy láthatóvá tegyék a külső munkálatokat. Második űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 19 órát, 58 percet (260 órát) töltött a világűrben. Három űrsétát (kutatást, szerelést) végeztek a rácsos szerkezet felszereléséért. 7 200 000 kilométert repült, 170 alkalommal kerülte meg a Földet. STS–120 a Discovery űrrepülőgép 34. repülésén parancsnoka. Olaszország által készített Harmónia modult (összekötő modul) szállította az ISS űrállomásra, majd űrhajósai űrsétával (kutatás, szerelés) pozíciójába helyezték. Egyszerre kettő női parancsnok tartózkodott az ISS fedélzetén – Peggy Annette Whitson ISS parancsnok és Pamela Anne Melroy az STS–120 űrrepülőgép parancsnoka. Harmadik űrrepülésén összesen 15 napot, 2 órát és 23 percet (362 óra) töltött a világűrben. 10 050 000 kilométert repült, 238-szor kerülte meg a Földet. Ibuki Az Ibuki (eredeti nevén GOSAT, azaz Greenhouse Gases Observing Satellite, Üvegház-hatású gázokat megfigyelő műhold) japán műhold, melynek feladata az üvegházhatású gázok, a szén-dioxid és a metán légköri eloszlásának feltérképezése, a fő kibocsátó és elnyelő helyek azonosítása. Fő műszere a TANSO-FTS elnevezésű infravörös színképelemző műszer és a TANSO-CAI nevű felhő- és aeroszol-érzékelő. Pamela Barnes Ewing Pamela "Pam" Jean Ewing (született Barnes; korábban Haynes) a Dallas című sorozat egyik főszereplője. Victoria Principal játszotta a sorozat kezdetétől (1978) egészen 1987-ig, a tizedik évad végééig. Ekkor ugyanis Pamela belerohant egy olajszállító teherautóba, felrobbant az autója. Súlyos, harmadfokú égési sérüléseket és bordatörést szenvedett. Ezután még feltűnt pár epizódban, amikor is a kórházban feküdt összekötözve. Végül 1 évad elteltével a karaktert tett egy utolsó megjelenést a 12. évad első részében, és itt Margaret Michaels alakította Pamelát. Természetesen itt már máshogy nézett ki az arca a plasztikai műtétek miatt. Itt kiderült, hogy valójában halálos betegségben szenved és csak hónapjai vannak hátra. Nem akarta, hogy a visszatérésének megünneplése után a családja végignézze, ahogy haldoklik, ennél sokkal jobban szerette őket. Ez volt Pamela utolsó szereplése a sorozatban, és mégis az új sorozat második évadjának fináléjáig nem derült ki, hogy meghalt-e vagy sem. A rajongók azóta is azt várják, hogy visszatérjen a képernyőre, de ez a vágyuk sohasem teljesülhetett. Szó esett arról, hogy az új Dallasban visszatér, de végül ebből nem lett semmi, ugyanis Victoria Principal elutasította a felkérést. 2013. március 1-jén megjelent egy cikk a hivatalos oldalon, ahol Victoria Principal nyilatkozott, hogy nem fog visszatérni az új sorozatba, mert tiszteletben akarja tartani Bobby és Pamela tragikus szerelmét, és hogy ezen már ne változtassunk. 2013. március 11-én az új sorozat második szériájában végső búcsút vehettünk Jockey-tól, és eltemették Southforkban. Ezután megjelent Bum Jones, Jockey egyik embere és azt mondta, hogy üzenete érkezett Jockey-tól. Kiderült, hogy pár hónappal ezelőtt Jockey Abu Dhabi-ba utazott, hogy megkeresse Pamelát. Bobby és Christopher nagyon meg voltak döbbenve. Végül az új sorozat második évadjának fináléjában kiderült, hogy Pamela hasnyálmirigyrákban hunyt el Abu Dhabi-ban, 1989. július 14-én. A karakter fejlesztése Származása és személyisége A sorozat elején 1978-ban Pamela és Bobby Ewing ifjú házasok voltak, boldogan éltek. Egy akadály volt mindig köztük: a Barnes/Ewing viszály, ami még Bobby édesapja, Jock és Pamela édesapja, Digger Barnes között alakult ki. Később Digger a halálos ágyán bevallotta Pamelának, hogy nem ő az igazi apja, hanem Hutch McKinney, akinek viszonya volt Pamela édesanyjával, Rebecca Barnes Wentworth-el. A Barnes család tagjaként Pamela először találkozott a rivális Ewing család-dal, miután hozzáment Bobbyhoz. Karaktere erős, ugyanakkor nagyon törékeny is volt. Legfőbb ellensége Jockey Ewing, aki állandóan azon mesterkedett, hogy szétválassza őt és Bobbyt. Jockey az első perctől kezdve gyűlöletet érzett Pamela iránt, és ez visszafelé is igaz volt. 6 év házasság után elváltak Bobbyval először, és mindez Pamela féltestvérének, Katherine-nek volt köszönhető. Sajnos emiatt sok évet pazaroltak el, de 1985-ben Bobby újra megkérte Pamela kezét. A végkifejlet 2 évvel később alakult ki, amikor Pamela súlyos balesetet szenvedett, összeégett, és a karaktere ezután végleg eltűnt. Mindez Victoria Principal-nak volt köszönhető, aki mindenképpen ki akart lépni a sorozatból, mert úgy gondolta, hogy Pamela karaktere nem hoz már újdonságot. Pedig Bobbyval végre igazán boldogok lehetettek volna, hiszen a baleset előtt kiderült, hogy Pamela vállalkozhat a szülésre, így lehetett volna saját gyerekük is, amire Pamela egész életében vágyott. Az, hogy a baleset után Pamela elhagyta a családját, teljesen ellenkezett a személyiségével, ugyanis sosem hagyta volna így faképnél a családját egy baleset miatt. De mindezt tisztázták az új sorozatban, így Pamela karaktere mégiscsak hozzá méltóan ért véget: elhunyt rákban 1989-ben, 2 évvel a baleset után, és ezért nem tért vissza a családjához, mert nem akarta, hogy végignézzék, ahogyan haldoklik. Történet Eredeti sorozat A sorozat első epizódjában Pamela és Bobby megszöktek New Orleans-ba, és titokban összeházasodtak. Miután Bobby hazavitte Southforkba, Pamela találkozott a rivális Ewing családdal, és szembe kellett néznie azzal, hogy nem mindenki örül a házasságuknak. Jockey azzal vádolta Pamelát, hogy Cliff, a bátyja kémkedni küldte a Ewingokhoz, hogy tönkretehesse a Ewing Olajtársaságot. Bobby végig védte őt, és a család végül rájött, hogy Pamela ártatlan, és egy igazán jószívű ember. Az ötödik részben kiderül, hogy Pamela terhes lett Bobby-tól, és erre az egész család ünnepelni kezdett. Jockey viszont egyáltalán nem örült, leitta magát, majd elment a pajtához, ahol Pamelával akart beszélni. Pamela addig hátrált Jockey-tól, amíg hátradőlt és leesett az alattuk lévő emeletre, és emiatt elvetélt. A vetélése után a családi ellenségeskedések enyhültek ugyan, de Jockey továbbra is nyíltan sértegette őt és a bátyját. 1979-ben kiderült a Tintás Barnes-ról, hogy neurofibromatosisban szenved, és ezt a gyermekei is örökölhették. Ki is derült, hogy Cliff előtt volt egy bátyjuk, Tyler ő hat hónapos korában halt meg, majd később Pamela előtt volt egy kislány is, Catherine ő 1 évesen halt meg a neurofibromatosis miatt. Cliff és Pamela csak a szerencséjüknek köszönhették, hogy életben maradtak. Ezután kiderült, hogy Pamela ismét terhes, és emiatt nagyon megijedt. Pár héttel később Pamela lovaglás közben leesett a lóról, és másodjára is elvetélt. 1980-ban a Tintás az alkoholizmusa miatt haldokolni kezdett, és a halálos ágyán bevallotta Pamelának, hogy valójában nem ő az igazi apja, hanem Hutch McKinney. Pamela ezután teljesen összeroppant, és megszállottan elkezdte keresni az édesanyjukat, ugyanis kiderítette, hogy az anyjuk talán mégsem halt meg, hanem valahol máshol él. Időközben Bobby átvette a Ewing Olajtársaság irányítását, miután Jockeyra rálőttek. Emiatt Bobby egyre több időt töltött az irodában, és Pamela rájött, hogy talán Bobbyt is csak a pénz és a hatalom érdekli, és ez megrontotta a házasságukat. A gyermekszülés kérdése továbbra is lehetetlen volt Pamela számára, mert kiderült, hogy a terhessége harmadik hónapjában mindig abortálni fog. Pamela ezután hatalmas depresszióba esett, és majdnem tragédia lett a vége: le akart ugorni az áruház tetejéről, ahol dolgozott. Szerencsére Bobby megmentette őt, de jól tudta, hogy Pamelának szüksége van pszichiátriai segítségre. Egy kórházban kezelték több hétig. Viszont egy nap visszament Southforkba, és meglátott egy kisfiút Bobby karjaiban. Ő volt Christopher. Pamela rögtön meggyógyult, és Bobbyval lerendezték az örökbefogadási ügyeket. Ő és Bobby ebben az időszakban voltak a legboldogabbak. 1982 májusában Bobby bevalotta Pamelának, hogy Jockey és Kristen Shephard Christopher szülei. Pamela teljesen ledöbbent ezen, de Bobbyval tartott Kaliforniába, hogy kiderítsék az igazságot. Meg is tudták az igazságot: kiderült, hogy Kristin elvetélt Jockey gyerekével, aztán újra teherbe esett, de ezúttal Jeff Faraday-től. 1983-ban Pamela édesanyja, Rebecca elindult Houston-ba egy üzleti tárgyalásra, de a repülőgépe összeütközött egy másik géppel. Rebecca súlyos sérüléseket szenvedett, kórházba szállították, ahol beszélgettek Pamelával egy ideig, de aztán Rebecca hirtelen meghalt a súlyos belső sérülések következtében. Rebecca temetése után Pamela elhagyta Bobbyt, és a harcot okolta az édesanyja haláláért. Ezután Bobbyval egyre jobban eltávolodtak egymástól, volt egy éjszaka aztán amit együtt töltöttek, de Pamela megmondta Bobbynak, hogy addig nem költözik haza hozzá, amíg nem adja fel a harcot Jockey-val. Bobbynak eszében sem állt ilyesmi, így még jobban eltávolodtak egymástól. Ráadásul a képben már Mark Graison is benne volt, Pamela jó barátjává vált, és elutaztak együtt Franciaországba. A Southfork-i tűz után Bobby és Pamela már majdnem kibékültek, de Katherine egy levelet írt Pamela nevében Bobbynak, hogy ő ki akar lépni ebből a házasságból, és hogy engedje el. Emiatt Bobby úgy döntött, hogy elengedi Pamelát, és így 1983 őszén elváltak. Pamela az elkövetkező egy évet Mark Graison-nal töltötte, de aztán kiderült, hogy Mark halálos beteg, és csak hónapjai vannak hátra. Ezért Pamela úgy döntött, hogy feleségül megy hozzá, hogy ne maradjon egyedül. Később erre Mark is rájött, beszélt az orvosával, aki egyben a legjobb barátja is volt. Mark ezután öngyilkosságot követett el, felrobbantotta a gépét a Mexikói öböl felett. Ezután Bobby vigasztalta őt, és Pamela eközben rájött, hogy Katherine írta azt a levelet Bobbynak az ő nevében, azért, hogy szétválassza őket. 1985-ben, Bobby és Pamela bevallották egymásnak az érzelmeiket, és Bobby újra megkérte a kezét. Pamela igent mondott, és az éjszakát együtt töltötték. Ezután jött az álomévad, amelyben Pamela megálmodta Bobby halálát. Az álomban a következő reggel, Katherine elütötte Bobbyt egy autóval, és ezután a kórházban Bobby belehalt a sérüléseibe. Miután Pamela felébredt az álmából, legnagyobb megdöbbenésére Bobbyt találta a zuhanyzóban, aki élt és virult, és rájött, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Így Bobbyval újra összeházasodtak 1986. november 7-én, és viszonylag boldogan töltötték az elkövetkezendő egy évet. Ebbe viszont belekavart az, hogy Jenna terhes volt Bobbytól, és ez Pamelának végig nagyon rosszul esett. Később, nagyon jó hírt kapott 1987. májusában: kiderült, hogy mégis lehet gyermeke, és hogy nem jár ezzel semmiféle egészségügyi kockázat. Útban hazafelé, felhívta a kocsiból Bobbyt, és elmondta a jó hírt neki, és lehetett látni rajta, hogy élete legboldogabb napja volt az a nap. Amikor letette a telefont, egy pillanatra nem figyelt a vezetésre, és mire felnézett, belerohant egy olajszállító teherautóba, és emiatt az autója felrobbant. Nagyon súlyos égési sérüléseket szenvedett, eltörtek a bordái, az egyik karja, és egyéb súlyos belső sérülései is voltak. Bobby teljesen összeroppant, és Christopher is. Hosszú hetekig feküdt a kórházban összekötözve. Végül eljött az idő, és leszedték róla a kötéseket, ezután pedig eltűnt a kórházból. A férje Bobby, és a testvére Cliff mindent megtettek azért, hogy megtalálják, de Pamela egy üzenetet küldött Bobbynak, amelyből kiderült, hogy soha többé nem akar visszatérni Dallasba, és hogy a fogadott gyermeküket, Christophert Bobbynál hagyja. Az utolsó megjelenése 1988-ban, a 11. évad záró epizódjában Jordan Lee visszatért a nyaralásáról Kanadából, és közölte Cliffel, hogy látta Pamelát. Cliff rögtön rohant, és elújságolta a hírt Bobbynak, de ő úgy döntött, hogy nem tart Cliffel megkeresni őt, mert szerinte neki kell visszajönnie. Cliff ennek ellenére mégis elindult Pamela keresésére, és meg is találta egy klinikán. Ekkor Pamelát már nem Victoria Principal alakította, hanem Margaret Michaels. Cliff bement hozzá, hogy beszéljen vele, és itt már máshogy nézett ki az arca a plasztikai műtétek miatt. Megpróbálta rávenni, hogy menjen vele vissza Dallasba, de Pamela hajthatatlan volt, azt hazudta Cliffnek, hogy beleszeretett a plasztikai sebészébe, és ezért nem tér vissza. Cliff könnyek közt távozott, és miután kiment a szobából Pamelának is könnybe lábadt a szeme, és kiderült, hogy nem mondott igazat neki: valójában halálos betegségben szenved és csak hónapjai vannak hátra. Nem akarta, hogy a visszatérésének megünneplése után a családja végignézze, ahogy haldoklik, ennél sokkal jobban szerette őket. Ez volt Pamela utolsó szereplése a sorozatban. Dallas (2012, televíziós sorozat) 2013. március 11-én végignézhettük Jockey Ewing temetését, és utána kiderült, hogy Jockey kicsivel a halála előtt megpróbálta megtalálni Pamelát Abu Dhabi-ban. Ezek után sok pletyka keringett arról, hogy Pamela visszatér, de a színésznő, Victoria Principal egy interjúban kijelentette, hogy sosem fog visszatérni az új sorozatba. A "Régi-új háború" című epizódban, a Ewing kiderítik, hogy Rebecca Wentworth három gyermekére(Cliff, Pamela, és Katherine) hagyta a Barnes Global harmadát. Így ez azt jelenti, hogy Pamela halála esetén a fia, Christopher örökli a részvényeit. Ezután egy Ellis nevű nyomozó feltárja Christophernek, hogy egy bizonyos nő 1989 óta átutalásokat rendezett le Zurich-ből, ahol egy bankszámlája van, így az illető talán még életben lehet. Végül a "Mestermű" című epizódban kiderült, hogy Pamela meghalt 1989. július 14-én. Christopher Zurich-ben találkozott Dr. David Gordon doktorral, akit az eredeti sorozatban is láthattunk, amikor kiderült, hogy Pamela halálos beteg. Az orvos ezután elmesélte Christopher-nek, hogy mi történt az édesanyjával. Miután Pamela balesetet szenvedett, és eltűnt a kórházból, hozzá fordult segítségért, így aztán egymás után végezte el az orvos a plasztikai műtéteket Pamelán. Amikor már csak az utolsó műtétek voltak hátra, kiderült, hogy Pamela hasnyálmirigyrákban szenved, és csak 1 éve van hátra. Pamela szíve teljesen megszakadt, amikor ezt megtudta, ugyanis azt tervezte, hogy a műtétek után visszatér Dallasba a kisfiához, és Bobbyhoz. Ezután találta meg Cliff Houston-ban, és a jelenetet már ismerjük az eredeti sorozatból, Pamela azt hazudta, hogy beleszeretett az orvosába, és hogy a Dallasban való élete véget ért. Az igazság ugye az volt, hogy halálos beteg, és csak hónapjai vannak hátra, és nem akarta, hogy a családja végignézze, ahogy haldoklik. Pár hónappal később, 1989-ben Dr. David Gordon elvitte Pamelát Abu Dhabi-ba egy speciális kezelésre, de nem használt. Nem sokkal ezután, Pamela meghalt a kórházban. A legnagyobb döbbenet, hogy Cliff is tudott Pamela haláláról, de titokban akarta tartani, hogy ő irányíthassa a részvényeit a Barnes Global-nál. Pamela ápolónője átadta Christopher-nek Pamela végrendeletét, és megmondta neki, hogy az édesanyja végig nagyon szerette, és megígérte, hogy a végsőkig harcolni fog a betegsége ellen, hogy visszatérhessen a kisfiához Dallasba. Christopher nagy sírásban tört ki. Pamela halotti anyakönyvi kivonata szerint 1953. április 10-én született, és 1989. július 14-én hunyt el, és ekkor mindösszesen csak 36 éves volt. Ibér művészet Az ibérek a történelem rejtélyes népei közé tartoznak. Nem maradt fönn írásbeli emlék utánuk, így képet csak a római leírások és művészetük alapján lehet alkotni róluk. Művészetüket viszont nem lehet érteni mitológiájuk nélkül, ez azonban nem maradt fenn. Így az ibérekről szóló ismeretek máig hiányosak. Az ibérek a Kr. e. 1. évezred elején megismerkedtek a föníciai s azon keresztül a görög művészettel. A görög hatás a gyarmatosítás alatt erősödött. Kr. e. 8. században így alakult ki egy orientalizáló művészet a Cádiz melletti Tartessosban. Építészetüket néhány település romjai alapján ismerjük. Városfalaikat erősítették, lakóházaik egyszerűek voltak. Szobrászatukat görög, itáliai és föníciai befolyások érték. Ennek ellenére a bronz és kerámia kisplasztika megmaradt egyszerű fogadalmi rendeltetésénél. Az ismertebb emlékek, mint az elchei nő, emberfejű bikák Balazote közelében feltételezések szerint az egykorú görög szobrászat hatása alatt készültek. Festészetüket díszített kerámiák alapján ismerjük. Kezdetben csak geometrikus formák fordulnak elő, majd figurális ábrázolások is készülnek. A csata-, vadász- és táncjelenetes csészék a Kr. e. 4. évszázadtól készültek. Fémművességük is fejlett volt, egyik legszebb emléke a „tivisai ezüsttál”. Az ibérek mellett a Kr. e. 2-3. századtól kezdve megjelentek a kelták is a félszigeten, sajátos keverékkultúra, a keltibér kultúra jött létre. Az ibérek és keltibérek művészetét is elmosta a római hódítás. A területen római provinciális művészet jött létre, az ibérek eltűntek. Forrás Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1966. Ibér művészet l. 432-433. o. A. Arribas: The Iberians. London, 1963. A magyar labdarúgó-válogatott 2012. június 4-i mérkőzése A magyar labdarúgó-válogatott egyik barátságos mérkőzése Írország ellen 2012. június 4-én volt. A találkozó végeredménye 0–0 lett. A mérkőzést a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nem ismeri el hivatalos találkozóként, mert a dán David Vang Andersen asszisztens nem volt tagja a FIFA bírói keretének. A magyar és az ír labdarúgó-szövetség azonban hivatalosnak tekinti a találkozót. Előzmények A magyar labdarúgó-válogatottnak ez volt a harmadik mérkőzése 2012-ben. Február 29-én Bulgária (1–1), június 1-jén Csehország (2–1) válogatottja ellen léptek pályára. Három nappal később a szintén Eb-résztvevő Írország következett. Az íreknek is ez volt a harmadik fellépésük a 2012-es naptári évben. Február 29-én Magyarország későbbi ellenfelével, Csehországgal játszottak 1–1-es döntetlent. Május 26-án a pótselejtezőn elbukó és így az Eb-ről lemaradó Bosznia-Hercegovinát győzték le 2–1-re. Keretek Egervári Sándor május 16-án hirdette ki huszonkét főből álló keretét a csehek, illetve az írek elleni mérkőzésre. Giovanni Trapattoni május 7-én hirdette ki a végleges, huszonhárom fős ír keretet az Európa-bajnokságra. megjegyzés: Az adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek! A mérkőzés A találkozót a budapesti Puskás Ferenc Stadionban rendezték, az eredetileg kiírt 20:30-as kezdés vihar miatt 20 percet csúszott, 20:50-re.